patkรณs5o
ANYAGNYOMATOK
Patkós László válogatott képei
Önművelés, kísérletező szellem Főiskolás koromban láttam először grafikai prést.
Technikailag szinte véglegessé alakított munkafor-
Ez meghatározó volt számomra. Az egri évek jó
ma ez, de folyamatosan kísérletezem a formákkal,
részét a technikával való ismerkedéssel töltöttem.
színekkel, felületekkel. Az egymásra rakódó rétegek
Magunknak lettünk grafikusok, magunk kísérletez-
erős grafikai hatásukkal, intenzív festőiségükkel
tük ki, fedeztük fel a sokszorosító eljárásokat. Ez az
ragadják meg a nézőt. A kezdeti években kialakult
önművelés, kísérletező szellem megmaradt később
képi világból sok megmaradt, sok tovább alakult.
is bennem. Előszeretettel használtam a klasszikus
Erőteljes jelek, betűformák éppúgy nyomataim
eljárásokat, különösen a rézkarc, a foltmarás ragadott
részei, mint a festői foltok, városmotívumok,
magával. Felületek, foltok, fragmentumok kerültek
kapuk, tornyok.
lemezeimre, nyomataimra. A kilencvenes évek közepén születtek az első olyan munkáim, melyeknél már nem használtam a közvetítő rézlemezt, egyből papírra, deszkára kerültek a festékrétegek. Sok-sok próbanyomat kellett ahhoz, hogy mostanra kialakuljon ez a nyomtatási forma, technika. Hagyományosan, présen készült grafikákat készítek, de mégis egyedi nyomatok ezek a művek. Papírral, selyemmel, apró fém alkatrészekkel nyomtatott lapok futnak ki a hengerek közül. Kihasználom a karton, a fa puhaságát, sebezhetőségét, a fölfestékezett anyagok belenyomódnak a felületbe.
EGYÉNI KIÁLLÍTÁSOK 1989
Tanárképző Főiskola, Eger (Dubi Árpáddal és Pap Zoltánnal)
1991
Megyei Művelődési Központ, Szolnok (Dubi Árpáddal)
1993
Tanítóképző Főiskola, Kecskemét
Bezerédj Kápolna, Győr-Ménfőcsanak
1994
Alternatív Közgazdasági Politechnikum, Budapest
1995
Műcsarnok, Győr (Dubi Árpáddal)
1996
Erdei Ferenc Művelődési Központ, Kecskemét (Dubi Árpáddal)
1998
Kodály Iskola, Kecskemét
1999
Képtár, Kecskemét (Majoros Gyulával és Miklós Árpáddal)
2005
Városi Galéria, Mezőtúr
2009
Szigma Kiállítótér, Kecskemét
2014
Bozsó Gyűjtemény, Kecskemét
CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOK Grafikai Biennálé, Miskolc Országos Színesnyomat Kiállítás, Szekszárd Országos Rajzbiennálé, Salgótarján Rendszeres résztvevője a kecskeméti csoportos kiállításoknak.
„A végtelen számú igazságba vetett hit nélkülözhetetlen a képzőművészetben.” - Urlich Gábor
Kedves Látogató, köszöntelek Patkós László Tábla-Kép című kiállításán Hívlak téged; ülj ki te is velünk az Univerzum peremére és lógasd a lábad ebbe az enigmatikus,
az Egyedi és Sokszorosított,
a legkorszerűbb táblagépeknél is milliószor jobb
a Direkt és Indirekt,
felbontású világba. Hisz másképp nem láthatsz
a Megtervezett és Véletlen,
oly mélyre, hogy észre végy egy szénsarut, moz-
a Geometrikus és Gesztus-szerű,
góéket,
a Sík és Tér,
bakdarut,
bekötőváltót,
rovatlapot,
vonalpostát, váltózárat, gőzdómot, kosárívet,
az Archaikus és Modern,
próbacsapot, rakszelvényt, vagy útátjárót.
az Absztrakt és Figurális, az Enyészet és Reinkarnáció,
Ezek a címek csak látszólag a vasúti lexikon szó-
az Esszé-szerű és Narratív,
cikkei; valójában az alkimista jegyellenőrök és a
a Konstrukció és Dekonstrukció,
szabadkőműves váltózár-kezelők szektáinak titkos
a Dinamikus és Statikus birodalmainak
varázsigéi, a viszonylatok szómágiája, melyektől
életlen, transzcendens homályba vesző ha-
új, eleddig ismeretlen képzettársítási dimenziók
tárai
nyílnak meg előttünk és amelyeket még a Word is
között helyezkedik el.
kíméletlen, vörös hullámvonallal büntet. Hisz az igazi, crimson-i, szabad formákhoz csak e És ha már útátjáró: Laci maga is az. Sőt: felsőfokú
szaggatott vonalak közötti réseken, a saját, belső
határsértő. (Hisz’ talán ezért is tartják a társa-
határőreidet kicselezve juthatsz el.
dalmak művészeiket.) A végállomásra soha meg nem érkező kalauz; aki útjelző táblái közt, fekete fluidumos bélyegzőivel arra a Senkiföldjére utaztat minket, mely
Előjel 17-19-23-29, 1995 anyagnyomatkasírozott vászon 4 × 70 × 50 cm
Kedves Látogató,
Laci interaktív tábláiba préselt homor-művei,
A láblógatás közben tanúja lehetsz annak, hogy
mint kisipari fosszíliák várják, hogy - rád is nyomást
Laci talált objektumai a művész aranyozott
gyakorolva - kiásd őket a kollektív tudatunk alól
profaneitásának házi oltárán hogyan születnek
és mélyedéseiket új tartalmakkal töltsd fel. Hisz a
újjá és válnak szubjektumokká, lesznek halhatat-
kortárs módon gondolkodó képalkotás legfonto-
lanok; ez a privát szakralitás mi módon ad öröklé-
sabb építőköve a progresszivitás.
tet egy valaha jobb napokat látott, de azóta még
Klee óta már biztosak lehetünk: a művészet nem
jobb létre szenderült írógépben dolgozó, kis k
a látható világot adja vissza, hanem láthatóvá tesz.
betű gernerstücnijének.
Talán Laci eligazító táblái ezért is igazibbak a valóságnál. Ő nem kinyilatkoztat, nem mond ítéletet, in-
Tárgyait a holt-térből az élőbe emeli, hogy aztán
kább apokrif, mégis létező városok képeslapjaira
ők, sosemvolt országuk pszeudo-tipográfiáját,
festett, rácsodálkozó kérdéseket tesz fel, melyek
imaginárius algebráját tábláikra írják.
megválaszolására játszótársul hív; benned is nyomot – nyomatot – hagyva. Fontos, hogy ez a terhet
Alkotásainak nem csak fiziológiája, hanem - egy te-
magadra vedd; így lesz teljesebb e képek világa
remtett világhoz méltó módon - saját fizikája is van.
és a te világképed.
Higgy abban, hogy a többpólusú gondolkodás-
Lacitól ezt, a könyékig festékes, fenséges, felszabadító
mód, a jelenséget újra, meg újra körbejáró as-
bizonytalanságot, titokteliséget kapjuk. Mert a talányok
pektus, a végtelen számú igazságba vetett hit, az
megfejtésénél csak egy izgalmasabb dolog létezik:
agnosztikus erők elleni – mellesleg reménytelen
megalkotni azokat.
– küzdelem, a vörösök és kékek dialektikája (még egy ilyen, végeláthatatlanul hosszú és tudálékos-
Kedves Látogató, jó szívvel ajánlom Patkós László:
kodó, többszörösen összetett mondat ellenére is)
Tábla-Kép című kiállítását.
nélkülözhetetlen a képzőművészetben. Ulrich Gábor, 2014. október 30. Elhangzott a Bozsó gyűjteményben, Kecskeméten
„a művészet nem a látható világot adja vissza, hanem láthatóvá tesz.” - Paul Klee
Kéznyomok Mi kell ahhoz, hogy otthon érezzük magunkat
esélyünk arra, hogy mi is beleépüljünk a jövendőbe.
a világban? Talán az egyik legfontosabb, hogy
Hogy jut mindez eszembe Patkós László kiállításán?
érezzük, benne vagyunk egy folyamatban. Hogy
Patkós László életének első két évtizedét töltötte
felfogjuk: mindannyian csomópontja vagyunk
városunkban, gimnáziumi évei itt teltek. Adódik
a történelemnek, mindannyiunkban összegződik
a kérdés: a város, az iskola mentalitása, tudása
elődeink sorsa, tudása, tapasztalata, ugyanakkor
mennyire épült bele, és ő milyen nyomot hagyott,
mindannyiunknak iszonyatosan nagy felelősségünk
milyen nyomot hagy rajtunk?
van, hogy milyen kéznyomokat, milyen tapasztalatokat, milyen sorsokat hagyunk utódainkra.
Patkós László telekis érettségivel a kezében éppen két évtizede hagyta el városunkat. Azóta ugyan
Hétköznapibban fogalmazva: egy hat évszázados
csak látogatóba jár haza szülővárosába, de szívén
városban, ha elődeink arcát nem is látjuk ugyan,
viseli sorsunkat. Ahogy ő fogalmazta: büszke
gondolkozásmódjuk, szépérzékük, szemléletük,
Mezőtúrra, szereti is, a fejlettebb városok lehető-
bölcsességük benne van az épületek köveiben,
ségeit látva kicsit sajnálja is.
udvaruk berendezésében, utcáik vonalában, a síremlékükön. Az évszázados gimnáziumban a
A kiállítás ötlete már egy éve felvetődött. Régebbi
falakon levő tablókról ránk néznek a régiek, de
kiállításainak előkészületeit nem láttam, de az el-
legalább ennyire jelen vannak a lépcsők, padok
múlt egy év találkozásaiból, beszélgetéseiből, át-
kopásában, az itt-ott megmaradt firkákban, szek-
lagnál gyakoribb telefonjaiból arra következtetek,
rények mélyén ott felejtett papírfecnikben, de
hogy Patkós Laci számára a szülővárosban való
leginkább az iskola hangulatában, mentalitásában.
megmutatkozás, a szülővárossal való újabb mély
Ha mindezeket tiszteletben tartva járunk-kelünk
találkozás életbevágó fontosságú, kiemelkedő
a városban vagy az iskola folyosóján, akkor lesz
jelentőségű.
Döntvény, 2005 anyagnyomat-kasírozott vászon 44 × 55 cm
Jó utat, angyal, 2004 anyagnyomat-fa 59 × 42 cm magántulajdon
Mert Patkós László nemcsak az aznapnak, a kizárólagos jelen idejűségnek él. Ő részese az emberiség folyamatának. Kapcsolata van múltjával, kéznyomait a jövőnek szánja. Ez nemcsak a szülővárosban megrendezett kiállítás tényéből, hanem a képeiből is látszik. Nála tökéletes összhangba kerül az archaikus, oltárszerű forma az absztrakt megfogalmazással. Nála a kiselejtezett írógép alkatrészének, egy ajtókilincsnek, rozsdás vaslemezeknek a lenyomata izgalmas kompozícióvá áll össze. Nála összetalálkozik a szakralitás és a súlyos, valós anyagszerűség.
Triőr, 2004 anyagnyomat-fa 36 × 44 cm magántulajdon
Diptichon, 2005 anyagnyomat-fa 62 × 100 cm
És szinte majd’ minden képen felbukkan valami
volt az egyik az ott lézengő tíz néző között
emlékfoszlány, valami régi élmény. Ezek eredetét
(mellékesen lehet olyan pontot találni az ablak-
nem feladatunk megfejteni, de talán egyikük-
kal szemben, ahonnan egyszerre láthatjuk, mi lett a
másikuk városunkhoz köthető. Föltételezem, a
mezőtúri moziból, és mi lett a mezőtúri Patkósból...).
templomi zászlók motívuma például ilyen. Ezek az apróságok is mutatják, hogy tényleg
„...nemcsak az aznapnak, a kizárólagos jelen idejűségnek él. Ő részese az emberiség folyamatának...”
mennyi minden megmarad belőlünk. De mélyebbre is áshatunk. Hadd fogalmazzam meg egy reményemet. Patkós képei nagyon emberiek. Humánusak. Harmonikusak. Mértéktartóak. Nem hivalkodóak. Én a Teleki Blankát diákként is, tanárként is ugyanezekért az értékekért szerettem, szeretem. Hadd reménykedjem abban, hogy
Ahogy a képeken felbukkannak emlékfoszlányok,
Patkós humanizmusán rajta van a gimnázium
ugyanúgy hadd hozzak elő én is emlékfoszlá-
kéznyoma, és hogy Patkós humanizmusa újabb
nyokat a volt telekis Patkósról. Kevés olyan tanít-
nyomot hagy rajtunk.
ványt ismertem, aki ennyire belakta az épületet. Ha az alsó folyosón jártam, akkor biztosan ott
Azt kívánom Patkós Lacinak is, a nézőknek is,
magaslott ki a többiek közül, ha a felső folyosón,
hogy ez a kiállítás olyan csomópont legyen az
akkor éppen ott viharzott el – mindenütt ott volt.
életünkben, ahol számba tudjuk venni öröksé-
A színjátszó próbán energiám nagy részét arra
günket ahhoz, hogy az általunk hagyott örökség
kellett fordítanom, hogy szövegmondás közben
is minél teljesebb legyen.
tudjon mit kezdeni megnyúlt kezével, lábával, hogy ne a cipőjét birizgálja. Természetesnek tar-
Achs Károly
totta, hogy ha a budapesti táncháztalálkozóról
Mezőtúr, 2005. március 15.
hajnalban érünk haza, reggelre azért odaérjen az
Kiállításmegnyitó a Városi Galériában
órakezdésre. Ha valami komoly film volt valamelyik moziban – volt több is: mozi is, film is -, akkor gyakran Patkós
Váltótér-29, 2006 anyagnyomat-kasírozott vászon 57 × 50 cm magántulajdon
Síktorzulás, 2005 anyagnyomat-farost 57 × 35 cm
Az elkészült mű öröme Pintér Dóra az alkotási folyamatról és az alkotás mibenlétéről beszélget Patkós Lászlóval
Milyen érzés az, amikor alkotsz? Milyen az a
És milyen érzések vannak benned, amikor alkotsz?
szituáció, amikor nyugodtan alkothatsz?
Fölszabadító. Mindenképpen. Említettem az előbb,
Nálam ez különleges, koncentrált tevékenység.
hogy csak időközönként dolgozom. Így mindig
Nem kell elmenni sehová sem időre, hanem van
összegyűlik annyi motiváció, vagy annyi, akár
legalább két-három napom egyben. Főként a
mondhatjuk azt is, hogy annyi jó értelemben vett
tavaszi és az őszi szünetben szoktam alkotni,
feszültség, amit akkor tudok koncentráltan kiadni.
akkor van rá időm. Ilyenkor a fő motiváció min-
Igazából ez a legfontosabb része. És ettől válik
denképpen az, hogy létrehozzak valamit, végter-
fölszabadítóvá, azzal együtt, hogy látja az ember,
mék is szülessen. Persze az is nagyon fontos, ami
hogy folyamatosan formálódik, és alakul, és elnyeri
közben történik, mert ez majdnem olyan, mint
a végleges formáját a munka.
egy tornagyakorlat. Milyen értelemben? Rézkarcfitnesz, azt szoktuk mondani. A munkáim nagy része folyamatművészet, présen készül és nem ecsettel. Nyomtatom a műveim, ez fizikai munka. Folyamatosan alakulnak, a végét még nem tudom előre, hanem fokozatosan rakódnak egymásra a rétegek. Ez hosszadalmas munka és nekem ez a része is fontos az alkotásnak, nem csak a végtermék.
„Munkáim nagy része folyamatművészet, présen készül, a végét még nem tudom előre, fokozatosan rakódnak egymásra a rétegek.”
Vöru, 2006 anyagnyomatkasírozott vászon 48 × 39 cm
« előző oldalon Inari, 2007 anyagnyomat-fa 29 × 62 cm
Kajani, 2007 anyagnyomat-fa 60 × 43 cm
Nellur, 2007 anyagnyomat-fa 55 Ă— 75 cm
Kosárív, 2008 anyagnyomat-karton 70 × 50 cm
SzĂŠnsaru-5, 2008 anyagnyomat-fa 69 Ă— 50 cm
Hogyan kezdesz munkához?
mok, de van, hogy más elemek lesznek az alap
Szétpakolom a sablonjaimat, a vásznaimat, a fes-
szervezői a képnek. És nagyon fontos a zene, egy
tékeimet. Ennek van egy pici rituális jellege, ha
eléggé körbehatárolt zenemennyiség. Kívülálló
jobban belegondolunk. Nem nagyon kell ezt túl-
számára talán unalmas is lenne egy kicsit, hogy
misztifikálni, de mégis rituális jellege van annak,
adottak azonos zenék, melyek folyamatosan szólnak.
amikor előszedegeti az ember az eszközöket, ami szükséges az alkotáshoz. Kibontogatja a festékeket,
Milyen jellegű zenék ezek?
beállítja a prést, előkészíti a lemezeket, előkészíti
Van egy felkészülési periódus, amikor repetitív
a faanyagot, tehát mindent, ami a nyomtatáshoz,
jellegű, tempós és aránylag vidámabb zene szól.
alkotáshoz kell… Közben már menet közben alakul
És aztán az alkotás nagy részéhez King Crimsont
bennem, hogy miket fogok csinálni. Használok
hallgatok, ez a fő repertoár.
betűszerű jeleket, ezek erőteljes grafikai motívu-
Vándorhúr-5, 2008 anyagnyomat-fa 22 × 94 cm
Miért kell neked a zene, és miért pont
Van esetleg más rituálé vagy szokás, amit alko-
a King Crimson?
tás közben végzel?
Ők a progresszív zene nagy képviselői, náluk meg-
Maga az alkotás is egyfajta rituálé. Tehát az előpa-
van a hullámzás a lágy líraiságtól a bevadulós,
kolás és az alkotás folyamatában is vannak olyan
durva részekig, és ez nálam az alkotásban is megje-
visszatérő motívumok, ami rituálévá teszi ezt az
lenik. Tehát sokszor a zene magas ívei egybeesnek
egészet. Az, hogy festékes az ember keze, és rakja
az alkotás magas íveivel. Azért is fontos a zene,
rá a sablonokat a hordozó felületre. Befestékezi,
mert a pozitív feszültséget még egy lépcsővel
leveszi, ennek mindnek van egyfajta rituáléja.
feljebb tudja tornázni. Ritmust, tempót is ad a
Ahogyan a nyomatot megnézem és fölhajtom a
munkának, a nyomtatásnak.
sablonokat, és megjelenik alatta az adott motívum, ez mind-mind egy kicsit rituális jellegű dolog.
Zsákstekker, 2008 anyagnyomat-fa 34 × 56 cm magántulajdon
„...nem egyenes vonalú folyamat, hogy elkezdődik az elején, és kész lesz a gyönyörű kép a végén”
Van olyan kedvenc képed, aminek emlékszel az elkészülésére? Majdnem mindegyiknek emlékszem, vagy azért mert nagyon könnyen, vagy azért, mert nagyon nehezen ment. Ez visszakanyarodás az elkészülés technikájához. Ahogyan rakódnak egymásra a ré-
”Belső szükségszerűség. Én ennél tovább nem jutottam. Az embernek ez lett a sorsa. Úgy alakult az életem, hogy nekem ez a dolgom. ”
tegek, az anyagrétegek, a festékrétegek, a színrétegek, azért ez a folyamat megakasztható. Tehát nem egyenes vonalú folyamat, hogy elkezdődik az elején, és kész lesz a gyönyörű kép a végén, hanem olyan csapdák is vannak benne, hogy na, még akkor ezt milyen jó lenne megcsinálni, tekerünk egyet a présen, és az egész addigi munka eltűnik, mert olyan az anyag, hogy ha nem figyel az ember eléggé, akkor
Honnan tudod, hogy mit hova rakj?
lerombolhatja azt a várat, amit addig felépített. És
Kiszámítod precízen?
akkor lehet kezdeni teljesen elölről az egészet. Van
Ez egyfajta arányérzék, formaérzék, motívumérzék.
sok munkám, ami két-három ilyen újjászületés után
Igazából ezt nem nagyon tudom megfogalmazni.
nyerte el a végleges formáját. Ez az egyik véglet,
Mint ahogy szerintem egy festő se tudja meg-
ahogy készülnek a művek. A másik véglet pedig,
fogalmazni, hogy mikor milyen színt kever ki, és
amikor olyan nagyon hirtelen és nagyon könnyen
abba milyen arányban teszi a sárgát, meg a kéket,
készül el egy kép, hogy azt mondja az ember, hogy
és abból milyen zöld lesz, és azt miért csinálta.
Úristen, ezt el se merem mondani. Csak egyet-kettőt
Nekem ugyanez a komponálás, a kompozíció ki-
nyomtattam, egyet kettőt tekertem, és már hopp,
alakítása.
kész is van. Mivel absztrakt képekről van szó, itt a komponálás az egyik vezérlő elem, tehát a kép belső
Tehát ezt érzed?
kompozíciója, belső arányai fontosak. Nagyon sok-
Igen, ez egy érzés, de valamennyi tudatosság
szor volt úgy, hogy eddig innen néztem és arra vár-
azért van benne. Az ember annyi mindent tanult
tam, hogy majd ilyen jellegű kompozíció lesz, és
a festészetről, a kompozícióról, a művészetről, az
utána átkerültem a másik oldalra, és rájöttem, hogy
absztrakt művészetről, hogy azok a hagyományos
úgy sokkal jobb.
képi
szabályok,
amelyek
meghatározóak
a
Ikeraljcsere, 2014 anyagnyomat-fa 52 × 93 cm
« előző oldalon Torun-tovább-3, 2009 kollázs 166 × 160 cm
« előző oldalon Torun-tovább-7, 2009 kollázs 170 × 163 cm
művészetben, azok ilyenkor előjönnek. De a nagy
elkezdek motívumokat gyártani vagy jeleket, be-
része azért mégis egy olyan belső érzés, ami
tűket, nálam ezek a betűszerű jelek meghatározó
megmagyarázhatatlan…
részei a képeknek, onnantól nagyon sokat töprengek. Szerintem talán ez a legjobb kifejezés,
Van ötleted, hogy ez nálad konkrétan hogyan
töprengés a képen, az alkotás folyamatán. Ez egy
működik?
nagyon koncentrált tevékenység, szinte teljesen
Van olyan, hogy adottak motívumok, jelek, amiket
ki van zárva a külvilág, nem kell semmi mással
sokat használok, ezek variánsai a korábbiaknak.
foglalkozni, csak a képpel. És ez a legjobb az
De sokszor ez nincs meg, hanem az a felület, ami
egészben, hogy kizárólag arra tudok koncentrálni,
alakul, az határozza meg saját magát. Talán szá-
hogy mi történik az adott felületen és hogyan
momra ez a legjobb része, a legszebb része az
lesz abból majd műalkotás.
alkotásnak. Ahogyan folyamatosan alakul, készül el a mű, úgy határozza meg a kép szinte öntör-
És miért jó csak az alkotásra koncentrálni?
vényűen azt, hogy milyen lesz. Van ilyen képi
Neked mire jó? Hogy mire jó az alkotás?
önszerveződés nagyon sok esetben.
Belső szükségszerűség. Én ennél tovább nem jutottam. Az embernek ez lett a sorsa. Úgy alakult
Amikor alkotsz, akkor a képre figyelsz, kívülre,
az életem, hogy nekem ez a dolgom.
vagy inkább belülre, magadra? Akkor a képre, mindenképpen a képre. Minden
Térjünk vissza erre a kedvenc kép kérdésre. Azt
arról szól, minden az alá van rendelve. Teljesen
szeretném, ha választanál egy kedvenc képet,
egyértelműen. A kép határozza meg azokat a kisebb
és elmesélnéd annak a folyamatát, ahogyan az
mozdulatokat, hogy mit, hova tesz az ember, a
készült.
motívumokat, foltokat, felületeket vagy azokat a
A kedvencem most a Torun sorozat egyik darabja.
színeket, amiket éppen rárakok a lemezre, amiből
Az alapanyaga fa. Talán ez az az anyag, ami a leg-
aztán kialakul a kép.
inkább megfelelő nekem. Nem csak könnyed és lágy, selymes anyagok jelennek meg a munkákon,
Alkotás közben, mondtad, hogy zenét hallgatsz,
hanem néha nagyon erőteljes fizikai behatások
szoktál például beszélni magadban?
is érik a hordozó réteget és ennek a fa nagyon
Nem. Nem beszélek, hanem gondolkozom. Ez
jól ellenáll, másrészt nagyon jól befogadja ezeket
egy hallgatag gondolkodás. Attól kezdve, hogy
a különböző lenyomatokat, hatásokat. Ebből
Vonalbiztos-23-29-31-37, 2014 anyagnyomat-fa 4 Ă— 80 Ă— 40 cm
különböző mélyedések lesznek, színfoltok, kihagyások, sok minden. A fában izgalmas, különösen, ha ilyen nagyon régi anyaggal kerül az ember kapcsolatba, hogy az erezete előjön, ekkor egyből megvan a természethez kötődés, a múlthoz kötődés érzése. Kezébe vesz az ember egy falemezt, ez lehet ebben az esetben egy régi családi gyúródeszka vagy egy vadonatúj falemez a barkácsboltból, és az alkotás során alakul át ez az anyag olyan igazi fává, ahol az erezete előtűnik, ahol esetleg az egyenetlenségek vagy a csomók, és
Torun-3, 2009 anyagnyomat-fa 27 × 43 cm magántulajdon
sok minden más kiderül erről az anyagról. Ez egy vonulat. A másik vonulat a motívum rajta, ami ennél a képnél egy lengyelországi utazásnak a hozadéka. Ez egy Torun nevű városban gyűjtött jel. Egyszer, egy katalógusban láttuk meg ezt a várost, és évekig vágytunk rá, hogy elmehessünk.
san elkészült. Azt éreztem, hogy nem szabad
És ott láttuk meg az utcán. Hat, hét, nyolc külön-
tovább dolgozni rajta, mert akkor elromlik. És az
böző monogram, jel vagy betű, nem derült ki iga-
az érdekes, hogy ilyenkor van egy hiányérzetem,
zából, hogy micsoda. Talán a monogramhoz van
mert hisz arra vagyok beállva, hogy hosszú ideig
a legközelebb. Betonba voltak fémből beleépítve
tekergetem a prést oda-vissza, oda-vissza (nevet),
egymás mellett, sorban. Ez nekem nagyon meg-
de ez pár nyomtatás után, nagyon gyorsan elké-
tetszett, kapóra jött. Ezeket alakítottam át egy
szült. Megjelenik még rajta egy csomó motívum,
picikét, úgyhogy ez a főmotívum rajta.
ami nálam használatos. A belenyomkodás, a pöttyök, a felületi egyenetlenségek, a fűrész is e
Már említettem, hogy hogyan fordítjuk a képet és
sokszor visszatérő motívum, aminek nincsen uta-
mi lesz belőle. Eredetileg ez a betű másként állt,
lása az önsorsrontásra, remélem, hogy senki nem
aztán egy gyors 90 fokos fordulattal lett belőle egy
olvassa ezt ki belőle, egyszerűen csak adott egy
hajó vagy egy csónak, vagy bármi más például…
rozsdás fém lap, aminek grafikai szempontból
Ez azért fölszabadító, mert nagyon, nagyon gyor-
nagyon jó a lenyomata.
Torun-újra-29, 2015 kollázs-karton 110 × 139 cm
Torun-újra-37, 2015 kollázs-karton 110 × 139 cm
Örvénykamra-47, 2015 anyagnyomat-kasírozott vászon 60 × 80 cm magántulajdon
Más-e az a tudatállapot, amikor alkotsz és
egy-két-három hét, amikor ezeket le tudom hán-
más-e a hétköznapi, amikor jössz-mész?
tani, akkor beszélünk igazából az alkotásnak ar-
Más. Mindenképpen más.
ról a részéről, amit tudatosan vagy tudat alatt már előkészítettem magamban, hogy mi lesz
Miben más?
majd, ha dolgozni fogok, és ilyenkor vannak az
A hétköznapi életből eleve ki van zárva az alkotás,
úgynevezett boldog pillanatok, amikor meg lehet
már abban az értelemben, hogy nem saját művek
ezeket csinálni.
készülnek, hanem a tanításhoz kapcsolódóan jár az agyam folyamatosan. Bár szerencsés helyzetben vagyok a tanítással, hiszen éjjel-nappal olyasmiken gondolkodom, ami inspiráló, egy csomó mindent kipróbálhatok a növendékekkel, mi működik, vagy nem működik. Sok olyan vis�szajelzést kapok a gyerekektől, amit aztán később esetleg be tudok építeni a saját munkásságomba, a tanítás nagyon tud inspirálni.
„Ez az a fajta oda-vissza játék, hogyha a tanításban jó dolgokat csinálok, jól megy, a növendékek jó dolgokat készítenek, az visszahat rám, akkor én is jó munkákat készítek.” Ezek szervesen összekapcsolódnak. Akkor annyira mégsem más az alkotás, meg a nem alkotás (nevet). Mégis annyiban más, hogy ha nem alkotok, a hétköznapi feladatokat végzem, sok az időpont… mikorra kell menni, meddig tart, hány gyerek lesz, lesz-e kiállítás stb… És mire évente eljön az az
Vaksüppedés-79, 2015 anyagnyomat-selyem 65 × 125 cm
Ha százalékosan szét kéne bontanod a tudatostudattalan részét az alkotásnak, melyik mennyi lenne? Szerintem ötven-ötven százalék. Ez így jó nekem. Nem hiányzik az a fajta tudattalan… nem is tudom, hogy ez jó szó-e, hogy tudattalan alkotás, vagy technikától mentes alkotás, ahol nem rántja az embert vissza folyamatosan a realitás, amikor valamilyen technikai jellegű tevékenység történik.
Gondolom, azért is lettem én grafikus, vagy azért
azon a hétvégén. (nevet) Néha ez is. És van egy
választott engem a sokszorosítógrafika, a rézkarc,
olyan öröm is, hogy a korábbi munkák sorába be-
mert ebben a rációnak, a technikának, a folya-
illeszthető. Jó érzés, hogy nem felejtettem el azt,
matnak nagyon nagy szerepe van.
amit korábban tudtam az alkotásról. Ha testnevelési kifejezést használunk, formában vagyok,
„...az mindenképpen fontos, hogy legyen tudattalan része is az alkotásnak.”
folyamatosan tudom önmagam számára hozni azt a szintet, ami korábban volt. De ami a leginkább számít, az az elkészült műnek az öröme. Nézegeti az ember sokszor, áll előtte és örül. Hogy minek örül, azt nem tudom megmondani. Csak örül.
És marad ötven százalék a többire? (nevet) Igen, azért az is fontos. Emlegettük a képi
Pintér Dóra interjúja, 2009
törvényszerűségeket meg a kompozíciót, de az mindenképpen fontos, hogy legyen tudattalan része is az alkotásnak. Csak nem tudom, hogy jó szó-e a tudattalan. Nekem talán az ösztönös szimpatikusabb. Milyen érzés az, amikor elkészül a kép, azon kívül, hogy felszabadító? Honnan tudod, hogy kész van? Mitől van kész? Ez érzés, mint ahogy arról beszéltünk, hogy honnan tudom azt, hogy milyen szín kell rá, hova kell tenni, és akkor arra is csak bizonytalan válaszokat tudtam adni, igazából nem tudom, csak érzem. Az elkészült műnél is nagyjából ugyanez van, hogy kész, hogy úgy érzem, hogy most már nem nyúlok hozzá. Megnyugvás jellegű. És bizonyos esetekben, amikor egy könnyedebb elkészülési folyamat
Szélszeparátor-29, 2015 anyagnyomat-fa
volt, akkor az felszabadító. Megvan a tizenötödik
40 × 60 cm
Szélszeparátor-29, 2015 anyagnyomat-fa 40 × 60 cm
Patkós gyűjtemény Patkós László közismert gyűjtő. Mint mindannyian
úgyis, mint a létezés nehezen megválaszolható
– a haszontalan holmik szerelmesei – nagyszü-
kérdéseinek metaforája és úgy is, mint kötődés:
leinktől, szüleinktől örököltük a gyűjtőszenvedé-
családhoz, múlthoz. Az előző adja a képek keleties,
lyünket. „Jó lesz még valamire” – gondolták fel-
bizánci ünnepélyességét, az utóbbi a fanyarsá-
menőink, és a kisebb-nagyobb tárgyak lassan
gát, játékosságát.
betöltötték a kamrát, fészert, udvart. Egy elenyésző részük valamilyen nehezen beszerezhető, drága
Kezdetben rozsdás csavarokat gyűjtött. Amerre
dolog pótlásaként még tovább élt, de a többség
járt, úton-útfélen. Csavar–csavargó–vándor. A
csendesen tűrte, hogy funkciójától megfosztva
vasúti csavarok voltak a gyűjtemény legszebb
lassan hasznavehetetlen háttere legyen egy elkopó
darabjai. Az egykori szenvedély a képeinek címé-
életnek. Na lám, a Patkós-képekre nyomtatott
ben érhető tetten: pikkelyserleg, vándorhúr,
sarokvasalat, fűrészlap, nevesincs fém alkatrész-
zsákstrekker stb. – a vasúti lexikonból gyűjtögetett
forma, mint élet metafora?
szócikkek. Aztán jöttek a képkeretek, bútorok, sokat látott deszkák. Az Élet-Kor által megszentelt hol-
„Van úgy, hogy a forma szinte mágnesesen vonz magá-
mik, amik jól tűrték a rézkarcprést és a festéket.
hoz különböző jelentéseket, de úgy is viselkedhet, mint
Jól tűrték, hogy örök élettel ajándékozták meg
egy homorú öntőminta, amelybe az ember felváltva
őket. Aztán a könyvek, filmek, gondolatok. Patkós
különféle anyagokat önt, melyek kényszerűen ido-
László rendkívül tudatos gyűjtő lett: módszeres
mulnak a görbületéhez, s így tesznek szert váratlan
és szertartásos szellemi fejlődéssel építi, szer-
jelentésre.”
vezi önmagát. Ahogyan Hemrik László írta róla: (Henri Focillon)
„A hagyomány, a létezés, kultúra törvényeit rendezgeti.”
Patkós László képzőművészeti gondolkodásának egyik öntőmintája az eredeti funkciójuktól meg-
A művek készítésének különös módszere – a tárgyak,
fosztott tárgyak összegyűjtése, újrahasznosítása,
anyagnyomatok, kivágott sablonok nyomtatása
Hevederszorító-79-83, 2011 anyagnyomat-fa 2 × 80 × 60 cm
„Patkós László művészete egy izgalmas, folyamatosan fejlődő kognitív, spirituális gyűjtemény”
– eredeti, a keletkező kép mégis számtalan lehetőséget
teremt
a
képzőművészeti
ha-
gyománnyal összekötő szálak megtalálására. Titokzatos szőttesként, végtelenre terebélyesedő képtérben egymásra omló kultúrák törmelékei. Az írásjelek, betűelemek, kollázsolt anyagok első látásra rokoníthatók Ország Lili műveivel. Az apró képecskék bélyeggyűjtemény szerű rakosgatása, egy személyes motívum-szótár elemeinek meditatív ismételhetése, az arany, fekete, vörös színek felfokozott érzelmi hangulata és a megsebzett faanyagok használata pedig Bálint Endre képi világával is összeköti ezeket a műveket. Patkós László művészete egy izgalmas, folyamatosan fejlődő kognitív, spirituális gyűjtemény, ahol az egyes inspirációk (könyvek, zenék, utazások, képzőművészeti hagyományok) egymást erősítve hoznak létre új minőséget, emberi tartalmakat, miközben az alkotói rutin (rituálé) során, a grafikai prés súlya alatt, formára lelnek a felhalmozott tárgyakban. Talán pontosan akkor történik meg ez az átváltozás, amikor az elsődleges művészi szándék – a koncepció – találkozik a példaképek bennünk élő tapasztalataival. Dubi Árpád
Inverter-313, 2015 anyagnyomat-fa 60 x 40 cm
Inverter-311, 2015 anyagnyomat-fa 80 x 60 cm
www.patkosstudio.hu
Print 2000 Tรกmogatรณi oldal
SZERKESZTETTE: Patkós László, Patkós Réka GRAFIKAI TERV: Horváth Sándor MUNKAFOTÓK: Lakó Péter NYOMDAI MUNKÁK: Print 2000 nyomda, Kecskemét KIADÓ: Patkós Stúdió ISBN 978-963-12-4269-0
www.patkoslaszlo.hu