Pezsdüljenek a vizek
Pezsdüljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől, szól Isten a legszebb régi magyar bibliafordításban, és az ötödik napon megteremti a vízi állatokat, hogy szaporodva és sokasodva betöltsék a tenger vizeit. Az óceánokban, a szárazföldek folyó- és állóvizeiben pedig pezsegni kezd az élet, hogy ellássa élelemmel az ősidők embereit szerte a földgolyón. A hal a bőség és a jólét jelképe lett nálunk a Kárpát-medencében is, hiszen akkor is volt a vizekben, ha elvándoroltak a vadak vagy rossz volt a termés. Újkőkori települések szemétgödreiben halcsontokból, pikkelyekből álló vastag rétegeket találtak a régészek. Fele víz, fele hal, mondták a régi öregek a Tiszáról, a Dunáról, a Dráváról még a 20. század elején is.
6
Az élelem megszerzése az ember fennmaradásának alapfeltétele volt. Ezért alakult ki az ősidőktől kezdve kultusz (vallásos tisztelet) a halak és a halfogás, sőt a halászok és eszközeik (hajó, háló, horgony) körül. Mítoszok, mágikus szokások, művészeti alkotások fontos elemei. Ausztrália bennszülöttei sziklarajzokon örökítették meg a földrész halait, köztük az óriás ausztrál sügér, a barramundi lenyűgöző, csontvázát is megmutató képét. Több ezer éves egyiptomi sírkamrák falán csodálhatjuk a Nílus élővilágát, a föld termékenységét biztosító folyam szimbólumát. Krétán és az Égei-tenger szigetein szépséges ókori falfestményeken delfinek és halrajok, tintahalak ficánkolnak; táncosok kecsességével visz dús halfüzéreket a halászfiú. A babiloni papok halformájú föveget viseltek istennőjük tiszteletére. A görög és római mitológiában is a termékenységet jelképezik a halak. A szerelem istennője a tenger habjaiból születik. Kísérői, a sellők és tritonok, félig hal-, félig emberalakú lények. Távol-Keleten különös kultusza alakult ki a koinak nevezett, aranyló színekben tenyésztett pontyféléknek. Eredete egy kínai legenda, amelyben a koik ár ellen úsznak felfelé a Sárga folyón, ám egy zuhatag
