Kovács Zoltán Tibor > VARÁZSLAT, ELVITELRE

Varázslat, elvitelre

Szmirp, a kétfejű sárkány épp Tükörországba tartott, amikor a Tükörhegy gerincén túljutva nagy hóviharba keveredett és eltévedt. Szerencsére a boszorkány az új varázstükrén keresztül követte útját, és amikor úgy látta, a sárkány rossz irányba tart, segítő fényjelet küldött neki a havas égre.

Több fényjel és némi bolyongás után Szmirp végül megérkezett a kétfejű sárkányok ősi sziklaüregéhez, majd egyre beljebb és beljebb merészkedett benne. Már majdnem odaért a barlang közepéhez, ahol temérdek kétfejű sárkány, egymás hegyén-hátán, hangosan horkolt mély álmában, amikor a háta mögött feltűnt a hideg tél gonosz úrnője, a jégkirálynő.

A jégkirálynő elmesélte, hogy a sárkányokat különös álomkór támadta meg, és sehogyan sem lehet felébreszteni őket. Száz évvel ezelőtt egyikük jégből készült varázskönyvet talált. Amikor kinyitotta, gonosz bűbáj tört Tükörországra, azonnal havazni kezdett, a könyvet kinyitó sárkány álomba merült. Néhány sárkány megpróbálta becsukni a könyvet, de amint a közelébe mentek, ők is elaludtak. Az ébren maradt sárkányok a hideg elől a barlangba menekültek, majd hosszas tanácskozás után a könyv köré gyűltek és álomra hajtották fejüket.

A boszorkány, aki varázstükrén át végighallgatta a történetet, felkiáltott: – A jégkirálynő ősi jégvarázskönyve! – majd a szájához kapott. Remélte, hogy a jégkirálynő nem hallotta meg szavait.

Szmirp lassan és óvatosan hátrált a jégvarázspálcáját fenyegetően suhogtató királynőtől, és amint a barlang közepében heverő varázskönyv közelébe került, édes álomba merült.

A boszorkány tekintetével figyelmesen követte, és amikor varázstükrében megjelent a könyv, elsuttogta a megfelelő varázsigét. Így a tükrön át sikerült becsuknia a jégvarázs könyvet, és ezzel megszűnt a téli álmot hozó bűbáj.

Elállt a hóesés, sugarait bontogatta a nap, és a barlang közepén egymás után felébredtek a kétfejű sárkányok. Örömtüzeket fújtak, röpködve cikáztak körbe-körbe, és egymás szavába vágva mesélték százéves álmaikat. A jégkirálynő olyan gyorsan menekült a barlangból, hogy még a jégvarázspálcáját is elejtette közben.

A kétfejű sárkányok megválasztották Szmirpet vezetőjüknek, és beomlasztották a barlang bejáratát, hogy a jégkirálynő soha többet ne juthasson a varázskönyvéhez. Így viszont otthon nélkül maradtak. Szmirp akkor elmesélte, hogy ismer egy mesebeli, széle-hossza-nincs erdőt, ahol egy-, három-, hét- és tizenkét fejű sárkányok élnek. Azonnal fel is kerekedtek, és az erdőbe költöztek.

A boszorkány ráncos, bütykös és göcsörtös kezével a varázstükrön keresztül átnyúlt az eltorlaszolt barlang közepébe, magához vette a jégvarázskönyvet és a jégvarázspálcát. Addig is, amíg kitalálja, mire és hogyan használja a csodás eszközöket, mindkettőt betette a mélyhűtőjébe. KOVÁCS ZOLTÁN TIBOR