Papp Tímea Réka > A KISKAKAS ÉS A TYÚKOCSKA

A kiskakas és a tyúkocska

TÖRÖK ESZTER rajzai

A kiadós hajnali kukorékolás után a kiskakas gondolt egy merészet, peckesen odabillegett a fekete, pelyhes tollú tyúkocskához, aki már régen tetszett neki, és így dicsekedett: – Az én ősöm nagyon híres ám! A török császártól szerezte vissza a gyémánt félkrajcárját! – Csakugyan? – kérdezte a tyúkocska zavartan.

A kakas még peckesebb lett: – Én is visszaszerezném, ha itt volna az a híres török császár! – Valóban? – pirult el a tyúkocska.

A kakasból már ömlött a mondóka: – És tudd meg, ha nem jön ide, én megyek el hozzá Törökországba, megkeresem, és kiszedek belőle én is egy gyémánt félkrajcárt! – Hiszem, ha látom! – motyogta a tyúkocska. – Na, én máris indulok! Gyere velem!

A tyúkocska lesütötte a szemét, és csak annyit rebegett: – Veled a világ végére is elmennék!

Magában azt gondolta, hogy biztosan nincs olyan messze az a Törökország, ha egyszer már a császára is eljött idáig.

Elindultak a nagy útra, mentek, mendegéltek, egyre közelebb egymás mellett, és a kiskakas mindig biztos volt benne, hogy mikor merre kell menni. Legalábbis úgy tett.

Már jó messze jártak, mikor egy gyönyörűséges mezőre értek. Smaragdzöld fű, kék vizű patak, százszínű virágcsodák illatoztak. Ez már biztosan Törökország! A kiskakas el is felejtette, miért indultak, megölelte a tyúkocskát, aki titokban nagyon szerelmes volt belé. De ekkor a tyúkocska felkiáltott: – Ott a gyémánt félkrajcár!

Odaszaladtak, és a kiskakas kikaparta a nap fényét visszaverő… söröskupakot. Nagy kincs volt ez, a kakasnak csak úgy dagadt a melle: – A török császár biztosan elmenekült, mikor meglátta, hogy jövök!

Elindultak hazafelé, de a kakaskának lassan elment a hangja, vagyis csak úgy tett, mert fogalma sem volt, merre a hazafelé. Mikor beesteledett, behúzódtak egy bokorba, s a kakas újra kezdte az ölelgetést, úgyhogy a fekete tyúkocska azt gondolta, Törökország határos Tündérországgal, és a kakas nyilván arrafelé vitte.

Szerencsére arra járt Bodri, az udvar kutyája, és hazakísérte őket, mert már közeledett a hajnal, és hajnalban kukorékolni kell, mese nincs. Az a másnapi kukorékolás nagyon álmosra sikerült. Aznap mindenki elaludt a szomszédságban, de a baromfiudvar hetekig hallgatta áhítattal a kakas káprázóan színes meséjét törökországi kalandjáról.

A tyúkocska pedig néhány hét múlva büszkén sétálgatott mind a tizenkét kiscsibéjével.

PAPP TÍMEA RÉKA