Betakarítás marsi módra

– Mars ki a földre, takarítsd be a gabonát! – parancsolt idősebb Marsal a kis marslakó Marsalra. (A Marson csak a második leggyakoribb név a Marsal. Az előkelő első helyen – ki tudja, miért – a Neptun áll, a Naprendszer utolsó bolygójának neve.)

A szorgalmas kis Marsal bepattant a hatalmas családi űrhajóba, és a Föld felé vette az irányt. Apja nem értette, mi történt, hiszen fia sosem kerülte a munkát. Ahelyett, hogy kiment volna a házuk mögötti telekre learatni a gabonát, inkább elkötötte az űrhajót?

A kis Marsal a Föld felé száguldott, és egy búzatábla kellős közepén landolt. Rögtön nekilátott az aratásnak. Az űrhajó csomagterébe rengeteg gabona fért. Egy óra után továbbállt a következő búzatáblához. Így ment ez napokig, hetekig, hónapokig. Ahogy az lenni szokott, híre ment a Földön a rejtélyes eseményeknek. Marsal az aratáskor jellegzetes gabonaköröket hagyott hátra. A terjedő hírekben jutott hely a szóbeszédeknek is. Sokan nyilatkoztak a tévéhíradókban, hogy: „Láttam hát, kis, zöld testű, hatalmas fejű izé volt!”, meg „Csészealjban ült, ha mondom!”. Ezek voltak a szóbeszédek. De akadtak igaz tudósítások is: „Nem értem, leszállt valami óriási repülő tárggyal, és semmi más nem érdekelte, mint hogy ellopja a gabonámat!” – ezeket az igaz híreket viszont szóbeszédnek hitték a földlakók.

A kis Marsal a Föld összes gabonáját betakarította, és a kék bolygó népessége éhezett. A kenyér ára az egekbe szökött. Helyettesítő termékek fejlesztésébe fogtak a tudósok, hogy valahogyan pótolják a hiányzó lisztkészletet. Egy földi év után Marsal hatalmas káoszt hátrahagyva indult haza a vörös bolygóra. Apja már várta a kapuban:

– Se szó, se beszéd, eltűnsz fél évre? –förmedt a kis Marsalra. A marsi évek ugyanis sokkal lassabban telnek, mint a földiek.

– Hát nem te kérted, hogy menjek ki a Földre betakarítani a gabonát?

A kis marslakó elégedetten nyitotta fel az űrhajó csomagtartóját, amiből csak úgy ömlött a gabona.

– Mit műveltél? – értetlenkedett idősebb Marsal.

– Kimentem a Földre és learattam az összes gabonát! – büszkélkedett Marsalka.

Idősebb Marsal a házba sietett, bekapcsolta a televíziót, és keresett egy földi hírcsatornát. A tudósításokat látva kétségbeesetten csóválta a fejét, és azon gondolkodott, vajon miféle kalamajkába keveredik majd a fia, ha visszaküldi vele a temérdek gabonát az éhező földi embereknek.

Szab Csaba