1 minute read
Zita
Jó pár napja ment már a király hasa… mit ment? Egyenesen rohant. Elég csak a legutóbbi konferenciára gondolni, ahol a beszéde kellős közepén felpattant, és megfontolt lépésekkel a mosdó felé vette az irányt. Így telt az utóbbi néhány hete, ezért kénytelen volt szakemberhez fordulni.
El is jutott a helyi füvesemberhez, aki különleges teát kevert neki. Volt benne csalán, macskafű, kecskebokor levele, varangy virága, de még oposszumnyál is, persze porrá szárítva. Ezt jó fél órán át forralták, majd cukor nélkül tálalták (rettenetes íze lehetett).
Advertisement
Csakhogy a király nemhogy nem gyógyult meg, de még jobban csikart a hasa.
Ekkor az udvari étkezési tanácsadóhoz, vagyis az UÉT miniszterhez fordult segítségért.
– Csikarás esetén kemény ételt szoktunk felszolgálni. Javaslom nyers krumpli fogyasztását némi nyers sárgarépával, petrezselyem kíséretében!
A királynak azonban továbbra is csak kavargott, morgott, fájt a pocakja. Szerencséje volt az UÉT miniszternek, mert mielőtt tömlöcbe vethette volna, megint a mellékhelyiségbe kellett szaladnia.
Telt-múlt az idő, de a király csak nem gyógyult. Végül nem volt mit tenni, elment a körzeti orvoshoz, aki soron kívül fogadta. A doktor egy fülpiszkálóhoz hasonló eszközzel mintát vett a király nyálából, majd a mikroszkóp alá tette. Hosszas vizsgálódás, morfondírozás következett. Néhány egysejtű ismerős integetett a dokinak, aki kuncogással nyugtázta a látottakat. A király már-már kétségbeesett, hogy se a füvesember, se az UÉT miniszter, de még az orvos sem tudja meggyógyítani. Látta maga előtt, ahogy a birodalma felbomlik, míg ő a vécén ücsörög, amikor az orvos felkiáltott:
– Megvagy!
– Mit talált, doktor úr?
– Ez Zita lesz!
– Zita? Ki az a Zita?
– Egy ismeretlen ismerős.
– Kicsoda? – türelmetlenkedett az uralkodó.
– Para Zita, az idegen test, az élősködő!
A felség értetlenül húzta fel a szemöldökét.
– Ismeretlen ismerős, idegen test? Most akkor ismeri vagy sem, doktor úr?
– Szerencsére ismerem, ezért tudok rá ellenszert adni!
A következő uralkodói beszámolóját a király már megszakítás nélkül, a trónján ülve tudta elmondani.
