Piaristák Ma 2012/1. szám

piaristáK A magyar piaristák l apja

Hivatás Éve 2012

Mi is a böjt?

2012/1.

Köznevelési törvény

a nevelés által evangelizálunk

Uram, add meg nekünk, hogy a hivatást, amelyre meghívtál, teljességben éljük meg, és küldj hozzánk fiatalokat, akik életüket teljes egészében a piarista küldetésnek kívánják szentelni.

Add, hogy tudjuk befogadni és kísérni őket, hogy az adomány, amelyet kaptak, a te akaratod szerint a gyermekek, a fiatalok és a szegények javára kiteljesedhessék.

Méregtelenítés és megtérés Kedves Olvasó!

Tavaszodik: egyre több napsütésben van részünk, rügyek jelennek meg itt is ott is, nyitnikéket csipog már a cinege. Minden pezsdül, megújulásra kész. S az életmód-tanácsadók felelnek is erre az emberekben is ébredő igényre: egyre-másra jelentkeznek a különféle méregtelenítő és tisztító kúrákkal. Választhatunk gyümölcsök és zöldségek, levek és teák között. Mindmind annak ígéretét hordozza, hogy életünk felfrissülni, megújulni fog e hosszabb-rövidebb kúrák hatására.

Kiadhatjuk mérgeinket, megtisztultan, kevésbé mérgesen vághatunk bele az új évszakba. S kétségtelenül jótékonyak is ezek a tréningek, hogy levessük testünk téli „álmosságát”, hogy szabaduljunk lerakódásainktól.

A nagyböjti szent idő is megtisztulásra hív minket, s egyben testi megtagadásokra is. „Étel- s italban hősi fék” – imádkozzuk egyik himnuszunkban. Az Egyház régi bölcsessége és antropológiai meggyőződése alapján is bátorít: lelki megújulásunk támaszaként éljünk a testi önfegyelmezés lehetőségeivel.

S ugyanakkor fontos, hogy ne keverjük össze a tisztítókúrát a gyümölcsöző belső megújulással, ne várjuk pusztán a testi önmegtagadások gyakorlásától a lélekemelő húsvéti ünneplést.

Hogy valóban le tudjuk tenni életünk mérgeit – mindazt, ami megkeseríti, ellehetetleníti személyes és közösségi életünket –, másra van szükség: megtérésre, életünk áthangolására, a helyes irányba fordulásra.

Nem spórolhatjuk meg ezt az intenzív, belső munkát. E nélkül csak cicoma, csak máz az önsanyargatás.

Amire igazán szükségünk van, az nem más, minthogy újra visszataláljunk életünk középpontjához, lényegéhez. Hagyjuk, hogy a negyven napi készületi idő vezessen minket, s nyugtalanító kérdéseket tegyen fel nekünk: Hol is van életem középpontja? Mi határozza meg alapvetően emberi kapcsolataimat? Hol adok

helyet Istennek az életemben? Miként jelenik meg mindennapjaimban, hogy hiszem: Isten létezik és kapcsolatban vagyunk?

Megtérésünk, Istenhez való újbóli odatérésünk az, ami igazán megújíthatja életünket, ami felszabadíthat minket mérgeinktől, bűneinktől, szolgaságainktól.

Mindannyiunkban ott él a vágy egy tisztább, szabadabb élet felé; kérjük most intenzívebben Urunkat, hogy segítsen minket e nagyböjti időben a megtérés útján, amely az igazi tavaszhoz, a Feltámadottal való találkozáshoz vezet!

Labancz Zsolt SP tartományfőnök

Mi a célod az életben? Életcél-tisztázó lelkigyakorlatra hívunk! Téged!

Ami lesz: találkozás, beszélgetés, imádság-tanulás, személyes kísérés.

Vezetik: Lobmayer Imre, Böszörményi Géza piaristák Mikor? 2012. augusztus 9. délutántól augusztus 12. délutánig Kik jöhetnek? 16-22 éves fiúk és lányok Mennyibe kerül? 4500 Ft+utazás Helyszín: hamarosan! Figyeld a piarista.hu-t!

Meddig lehet jelentkezni? május 15.

További infó és jelentkezés: info@piarista.hu

piaristák

3

piarvilág Elkezdődött a Hivatás éve Pedro Aguado generális atya január elsején ünnepélyes szentmisében megnyitotta a Piarista Hivatás évét a Piaristák...Továbbadni az életet! mottóval. Pedro atya egy levélben fordult a kalazanciusi családhoz, hogy meghívja őket a Hivatás évében az imára, a tevékeny apostoli szeretetre a fiatalokért. „Ezt a hivatásévet az ő nevükben, mindazon gyerekek és fiatalok nevében hirdetem meg, akik Kalazanci Szent József fiainak közvetlen nevelői jelenlétére vágynak, azt várják és igénylik. Ők azok, akik hívnak benneteket, reménnyel és elköteleződéssel.”– írja a generális levelében.

Fogadj örökbe egy szeminaristát!

Az Egyesült Államok Puerto Ricó-i tartományában új kezdeményezés született év elején „Fogadj örökbe egy szeminaristát!” (Adopt-aSeminarian!) címmel. A program lényege, hogy adományozó emberek átvállalhatják a piarista jelöltek és kispapok taníttatási költségének egy részét. A felhívásban a jelölteket is bemutatják, hol tartanak tanulmányukban, kik ők, honnan érkeztek. A szeminaristák a piarista élet folytatását jelentik az Egyesült Államokban és Puerto Ricóban. Jelenleg 23-an vannak, akik a piarista életre készülnek, de a jövőben még többekre számítunk munkánkban – írja a felhívás.

Kalazanciusi Család találkozója Február 2-án és 3-án zajlott a Kalazanciusi Család találkozója, melyet Rómában a Generalizián, a Rendfőnökségen tartottak. Az összejövetelen a kalanzanciusi család számos tagja képviseltette magát a különböző kongregációkból, szervezetekből, melyek mind a rendalapító karizmáját követik. A találkozón a kalazanciusi lelkiség került előtérbe. A témák között szerepelt a Kalazanciusi Család életének felpezsdítése, identitása, a mai világ kihívásai és a különböző tagok által szervezett tevékenységek is.

Három örökfogadalom a Fülöp-szigeteken Február 9-én a Japán Fülöp-szigeteki viceprovinciában (alrendtartomány) három fiatal kötelezte el magát a piarista rendbe, letették örökfogadalmukat. Az ünnepi szentmisét Quezon City-ben Pedro Aguado piarista generális celebrálta a rendtartomány tagjaival. Ezekben az országokban az utóbbi időben egyre inkább erősödik a piarista jelenlét és növekszik a piarista hivatás iránt érdeklődők száma is.

A rend új honlapja A tavaly ősszel elkészített új, központi honlap idén már véglegesen és teljes körűen működésbe lépett a www.scolopi.org címen. Az érdeklődők négy nyelven, angolul, olaszul, spanyolul és franciául olvashatják a legújabb híreket. Itt, a honlapon lehet feliratkozni a központi hírlevélre is, mely ugyanezen a négy nyelven olvasható.

piaristák

Impresszum: Piaristák MA - A magyar piaristák lapja Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1.

E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István Szerkesztő: Nacsa Lőrinc ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Turcsik István, Piarista Archívum, Császár Dániel, www.sxc.hu ∙ ISSN: 2062-817X ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.

hírek a magyar tartományból

Megkoszorúzták Dugonics András szobrát Február 28-án ünnepelte a szegedi Dugonics Társaság 120 éves születésnapját. A jeles alkalomból a Társaság emlékülést tartott, kiállítást rendezett, és megkoszorúzta a névadó piarista tudós szobrát. A koszorúzáson Labancz Zsolt tartományfőnök is beszédet mondott. Kiemelte, milyen fontos gesztus, hogy Szeged város első köztéri szobrát éppen Dugonicsról mintázták. Ő a „pietas et litterae” piarista mottó megtestesítője volt. Nála nem létezett erkölcs nélküli tudomány, mert az csak céltalanná válik. Hozzátette, hogy ma újra kell tanulnunk a másik személy iránti tiszteletet, a másik meghallgatását, az együttműködést, a közösségalkotást. Csak így válhat hitelessé és vonzóvá a keresztény üzenet.

Elhunyt Miskolczy Kálmán rendtársunk

Szerződés aláírás iskolaegyesülésről

Fájdalommal, de a feltámadásba vetett hittel tudatjuk, hogy Miskolczy Kálmán atya, rendtársunk, rövid haldoklás után – életének 91., szerzetességének 73., papságának 67. évében – 2012. január 30-án hazatért az Atyai Házba. Kálmán bácsi a legidősebb magyar piarista volt (szül.: Sárospatak, 1921. július 10). Életének jelentős részét – 45 évet – áldozatos munkával az Egyesült Államokban töltötte, ottani rendtársai szintén gyászolják. Temetésére a szegedi Belvárosi temető piarista parcellájában került sor.

2012. február 20-án Budapesten, a Congregatio Jesu (Angolkisas�szonyok) és a Piarista Rend tartományfőnökei az előzetes megállapodásnak megfelelően aláírták azt a szerződést, amelynek nyomán a két fenntartó kecskeméti iskolái egyesülnek. A Piarista Tartományfőnökség a nyár folyamán átszervezést hajt végre, amelynek során az átvett nyolc és négy évfolyamos leánygimnáziumot beolvasztja a Piarista Iskola felső tagozatába és gimnáziumába. Az átvett osztályok együtt maradva folytathatják tanulmányaikat. Új tanulmányi terület bevezetésével a Piarista Gimnázium a következő évre már három osztályt hirdetett meg.

Ökumenikus diákfilmszemle A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája, a Károli Gáspár Református Egyetem, a Katolikus Pedagógiai, Szervezési és Továbbképzési Intézet, valamint a Budapesti Piarista Gimnázium a katolikus, református és evangélikus általánosés középiskolák diákjai számára országos filmszemlét hirdet. A tavalyi, katolikus iskolák számára szervezett országos diákfilmszemle idén ökumenikus diák filmszemlévé bővül, amelyre szeretettel várják a református és evangélikus iskolák diákjainak alkotásait is.

További információ és jelentkezés: www.gimn.piar.hu

nacsa lőrinc

piaristák

5

kisablak a múltra a rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és

tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak magyarország és a piarista iskolák múltjába. néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

Fiúnevelés válság idején

A mészáros és a piarista

Alázatos híve dr. Spett Elek”

(A levél lelőhelye: Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, Balanyi György hagyatéka, Levelezés.

A képen a budapesti piarista gimnázium 1927. évi érettségi tablójának részlete látható)

6

piaristák

A kolozsvári Báthory-Apor Szemináriumot Báthory István erdélyi fejedelem alapította a kolozsvári jezsuita iskola nagyobb diákjai számára. Valójában egyetemi konviktus (diákotthon, bentlakás, kollégium) volt, lakói nagyobb részt világi pályára készültek, de a 18. századig voltak köztük papnövendékek is, ezért az alapítólevél szemináriumnak nevezte, és ez a név rajta maradt.

1701-ben Apor István egy nagyobb pénzösszeggel újraalapította, ettől fogva viselte a két alapító nevét, de hívták Szent József Szemináriumnak is. 1776-tól piaristák vezették, egészen 1948. évi államosításáig. Épülete a piarista rendházzal átellenben, az Egyetem utca túloldalán volt. 1928 és 1936 között Biró Vencel igazgatta, aki Erdély koraújkori történetének kiváló kutatója és egyben a piarista rend romániai elöljárója volt (megírta a Szeminárium történetét is). Ebben az időszakban az intézetnek énekkara és zenekara működött, Szabó Lajos karvezető és Ellbogen Jenő zeneakadémiai hallgató vezetésével.

Az énekkar a tanév végén kirándult is. Egy ilyen alkalommal, 1935-ben készült az itt látható kép. Az asztalnál az énekkari tagok, jobbra, reverendában Biró Vencel, szembe vele, a bal oldalon pedig – ahogy ő írta a kép hátára – „házunk mészárosa, akinek kertjében voltunk.”

(Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény)

1935

1931

„Budapest, 1931. febr. 12.

Főtisztelendő Balanyi György tanár úrnak, Budapest […] Lexi fiam kiválóan szorgalmas, eszes, kitűnő tanuló.

Igyekszik, és jól vizsgázik, gyönyörűen halad az Egyetemen, de ezzel sajnos tulajdonságainak aktív oldala teljesen lezáródott. A passiv oldalon annál több elszomorító és bennünk nagy aggodalmat keltő tulajdonságairól kell számot adnom. A fiúnak abszolút semmi fogalma sincs a szüleivel szemben tartozó köteles tiszteletről, tisztességes magatartásról vagy pláne háláról. Ez a magatartása érthetetlenül annál agressívebb, – a példákat mellőzni akarom – mennél több áldozatot fordítok rá és neveltetésére. Ez az áldozat pedig anyagiakban is igen nagy összeget reprezentál, és a teljes ellátással felmegy évi 3500-3800 pengőre egyedül Lexire, mit kevés apa tehet meg. A fiú határtalan egoismusában elvesztette megítélő képességét a lehetséges és nem lehetséges dolgokban, és belátása napról napra annál kisebb, minél meggyőzőbb érvekkel, adatokkal, statisztikákkal, és a mai viszonyok ecsetelésével igyekszem én ugyanakkor meggyőzni, és a belátás útjára terelni. Az önzésben és szívtelenségben annyira megy, hogy egyenesen terrorizálja szüleit, ha eredményt akar elérni. […]

Régi barátságunk jogán arra kérem mélyen tisztelt Főtisztelendő urat, kegyeskedjék Lexit, – ha felmegy a tanár úrhoz – figyelmeztetni arra, hogy szüleinek mivel tartozik, figyelmeztetni a mai szörnyű gazdasági helyzetre […] s felvilágosítani, hogy […] boldog ember sohasem lesz, ha szüleit nem tiszteli, ha egoista, s ami legnagyobb bűne, végtelenül belátástalan. […]

koltai andrás

Böjt Emlékezz ember…! Szólít bennünket hamvazószerdán az Egyház. Futtában nem lehet emlékezni. Az emlékezés azt jelenti, hogy megállok, elcsendesedem, felidézek valamit.

A nagyböjt alkalom arra (itt az alkalmas szent idő), hogy elcsendesedjünk.

A böjt, az önmegtagadás, a másik felé fordulás megnyit az Isten felé. A csend, amely körülvesz ezekben a hetekben, alkalmat ad arra, hogy Isten szavát meghalljam.

A mai böjti előírások leleményességre késztetnek. Meg kell találnom azt, ami nekem megfelelő, ami kicsit fáj, de mégis meg tudom tenni.

Ez a hat hét a tudatosságot erősítheti bennem.

A nagyböjt az intenzív lelki gyakorlás időszaka. A liturgia a keresztény hagyomány és a Biblia alapján három bűnbánati gyakorlatot javasol: az imádságot, az alamizsnát és a böjtöt.

A nagyböjt alkalom arra, hogy megtaláljam Istent a szívemben, a szavaimban, az életemben, hogy megerősödjön vele kapcsolatom. Öt követ, öt témát vegyünk kezünkbe a nagyböjt folyamán: a szívből jövő ima – az Ige – az Eucharisztia – a bűnbánat – a böjt.

Nagyböjt első vasárnapja a kísértést tárja elénk. Márk éppen, hogy csak megemlíti, majd a negyven napos böjt után kezdődik az igehirdetés – térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!

Milyen kísértésekkel próbál meg bennünket a mai világ?

Az első, és talán a legalattomosabb a „nincs időm” kísértése. Mostanában nehéz megtalálni, mi az igazán fontos, mi az, amire mindenképpen időt kell szánnom.

Mindennapjaink folyamatos tevékenységre sarkallnak, ezért az imádság ideje feszültté tehet: „mennyi hasznosat tehetnék ez idő alatt!”

A második kísértés: menekülni az erőfeszítések elől. Ha valami nehéz, akkor inkább kikerülöm, ha valakivel bajom van, akkor elkerülöm, nem vállalom a konfliktust.

De ez magányba zár, eltaszít a másik embertől.

A harmadik kísértés: a bűn relatív. Az bűn, amit én annak tartok, akkor bűn valami, ha lebukom, ha felfedezik. Így viszont a bocsánatkérésre sincs szükség. Ugyanakkor mindez megöli a bizalmat, amely az emberi kapcsolatok alapja.

Mondjunk hát mi is ellent a kísértéseknek! Hirdessük bátran az evangélium örömhírét! Mutassuk meg az önmegtagadás, a lemondás szépségét, értékét! Ezen az alapon indulva a nagyböjt idejében megtapasztalhatjuk Isten szeretetét, kegyelmének erejét.

A megkísértett embert Jézus hívja a hegyre.

A hegy a Szentírás világában az Istennel való találkozás helye. Ha felmegyek a hegyre, kiemelkedem a zajos

világból és a csendben meghallom Isten szavát. Ugyanakkor a hegyre nem állandóra megyünk fel, onnan le kell jönni. De másképpen fogom tudni kezelni a világ zaját, tempóját, feladatait, ha rendszeresen felmegyek a hegyre.

Ami nehéz ebben, hogy erőfeszítést kíván. Meg kell találnom a belső hegyre vivő ösvényt. A hegymenet kaptatókból áll. De megéri felmenni, fentről szemlélni a minket körülvevő világot.

Van-e alkalmam felmenni a hegyre? Tudok-e olyan körülményeket teremteni, amely alkalmas a hegymenetre? Mi segít, és mi gátol ebben?

A ma embere számára talán a legnagyobb erőfeszítés, hogy időt adjon a másiknak, az Istennek. Hasznos, teljes időt. Nem csak a maradék időmet – sorban állva vagy buszra, villamosra várva – hanem egészen neki adott időt. Berohanok a templomba, még éppen időben, azonban alig bírom kivárni a végét, de hogy találkozzam kicsit a többiekkel, arra már nem futja.

A hétköznapok rohanásában jut-e időm kicsit odaállni az Úr elé, esetleg a szokottnál hosszabb alkalmat teremteni az imára? Ha felértem a hegyre, ott találkozhatom Jézussal, aki megmutatja magát nekem. Hol találkoztam már Istennel, hol tapasztaltam meg már jelenlétét? Mi segít, hogy közelebb kerüljek Istenhez, mi akadályoz, hogy elinduljak fel a hegyre? Nagyböjt kezdetén megtapasztalhatjuk kísérthető létünket, de megérezhetjük Isten erejét, segítő kegyelmét.

Mindennek persze alapja a feltámadásba vetett hitünk.

Minden erőforrásunk, hitünk alapja és lényege Jézus szenvedése, halála és feltámadása. Ebben gyökerezik hitünk és keresztény életünk. És éppen ezért nehéz a nagyböjtről és a húsvétról a kívülállóknak beszélni.

Mégis, meg tudjuk mutatni a világban a böjt, az önmegtagadások örömét. Jézus feltámadásának örömhíre vezessen a nagyböjt időszakában, és adja meg Húsvét örömét!

Fülöp Ákos Nagytétényi plébános

piaristák

7

hivatás

mi is a hivatás?

INGYENES SZERETET NEKÜNK Ki tudja, milyen gondolatok ötlenek fel benned, milyen képek jelennek meg előtted, amikor ezt a titokzatos szót hallod: hivatás. Nekem rögtön egy nagyon egyszerű, ugyanakkor rendkívüli dolog jut róla eszembe: a belső és konkrét szeretetkapcsolat Isten és közöttem, az a párbeszéd, amely közte és köztem folyik nap mint nap, s amely minden áldott napon új árnyalattal gazdagodik.

Minden ember, férfi és nő, meghívást kapott erre a találkozásra a Szeretettel: lényegünknél fogva azért létezünk, hogy szeressünk, hogy találkozzunk magának a Szeretetnek a forrásával. Azért vagyunk, hogy közösségben éljünk vele. Emberségünk legszebb és legmélyebb valósága az a képességünk, hogy Isten elé, Isten előtt álljunk: Ő meg én. Atyánk ő, mi pedig fiai és leányai vagyunk.

A hivatás mindenekelőtt a szeretetnek ez az ingyenessége: felfedezem, hogy szeretnek, és úgy érzem, meghívást kaptam, hogy szeretettel válaszoljak a szeretetre.

Szeretetpárbeszéd. Így határozzuk meg a hivatást.

Olyan párbeszéd, amelyben Isten kifejezi irántunk érzett szeretetét, mi több, teljesen eláraszt szeretetével. Olyan párbeszéd, amelyben érezzük, hogy szeretnek, s erre a szeretetre viszontszeretettel válaszolunk.

Istent azonban senki sem látta. Mégis hogyan, hol és mikor találkozunk mi Istennel? Fülöp is kifejezte egyszer égető vágyát, hogy láthassa Istent, az Atyát. „Mutasd meg nekünk az Atyát!"– kérte Jézustól. Jézus pedig így felelt: „Nézz rám, aki engem lát, látja az Atyát!” Ők, Jézus első tanítványai végre találkoztak Istennel.

Isten jelenvalóvá lett az életükben, amikor egy reggelen Jézus a tengerparton járt. Meglátta őket, miközben hálót vetettek a vízbe, halászok voltak ugyanis. Egyetlen szóval fordult hozzájuk: „Kövessetek!” Ők pedig mintegy varázsütésre azonnal otthagyták a hálóikat, a hajójukat, az apjukat, a társaikat, és követték.

Egyedülálló lehetett, ahogyan Jézus ott a parton járt.

Jézus sohasem járkál csak úgy véletlenül. Épp azért jött, hogy találkozzék ezekkel az emberekkel. Az örökkévalóság az, amely itt belép a történelembe, Isten az, aki részesévé válik az emberek életének. Bárcsak én is ott lehettem volna köztük azon a napon! Bárcsak én is azok között lehettem volna, akikre Jézus rátekintett! Én is szeretném hallani a hangját, azt a szót, amely egyedül gyökeresen megváltoztatta a tanítványok életét. Amikor Jézus jár, mindig felborítja azoknak a megszokott életét, akikkel útján találkozik, és kitörölhetetlen emléket hagy bennük. Az ő megjelenése csendes, tapintatos vonulás, az egyetlen szó – „kövess!” – halk suttogása. Ám e halk suttogásnak mindent felborító, hurrikános ereje van.

Jézus a galileai tenger partján jár. Azt várnánk Krisztustól, hogy majd a templomba megy és leendő tanítványait

8

piaristák

az ott imádkozók közül választja ki. Ehelyett mindennapos életkörülményeik között keresi meg az embereket, szokásos elfoglaltságaik végzése közben talál rájuk. Ez rendkívül csodálatos! Annyira jó tudni, hogy Jézus oda jön, ahol vagyunk, ott keres minket, ahol a mindennapjainkat töltjük. Jézus találkozhat velem, amikor iskolában vagyok, vagy kinn az utcán, amikor dolgozom, vagy éppen sportolok… A meghívás mindig a meghívott egyszerű és egyedi élettörténetében megy végbe. Nem kell különleges tetteket végrehajtani vagy rendkívüli személynek lenni.

Jézus a „normális” emberekre, a szokványos életet élő emberekre szegezi a tekintetét. Olyasvalakinek a tekintete ez, aki öröktől fogva ismer engem. Rám tekintve, felismer engem! Már tudja, ki vagyok. Már ismeri a nevemet, mielőtt megmondanám neki. Öröktől fogva a szívében hordozott. „Azután, hogy találkoztak a Mesterrel, és felismerték az ő rájuk szegezett tekintetét, az egyetlen dolog, ami voltaképpen számít: követni őt.”

De tényleg mindnyájunkat hív, hogy kövessük? Vagy nem inkább olyan luxus-e ez, amely kevesek kiváltsága?

Ha belegondolunk, amikor Galilea útjait járta, ténylegesen csak kevesen követték: tizenkét apostol, néhány tanítvány s néhány asszony, mint például Mária Magdolna, Jakab anyja, Mária, Szalóme… Nem ugyanerről van szó ma is? Nemcsak a papok, a szerzetesek, a megszentelt személyek kaptak meghívást, hogy kövessék Jézust, s hogy vele legyenek? Nemcsak nekik van „hivatásuk”?

Ha figyelmesen olvassuk az evangéliumot, láthatjuk, hogy Jézus mindenkitől kéri, hogy kövesse. Mindenki meghívást kap, hogy Jézus nyomába szegődjön.

Ez a mi nagy hivatásunk. Krisztus ránk tekint, megkedvel, és meghív minket, hogy kövessük. Arra hív, hogy szüntelenül együtt legyünk vele, mélyen megismerjük, baráti kapcsolatot létesítsünk, közösségre lépjünk vele. Ez nem egy érzelmi fellángolás, és nem pusztán egy kaland a többi közt. Ez olyan úton járás, amely egész életünket igénybe veszi, valódi utazás a hitben és a szeretetben, melynek során maga Krisztus válik „úttá” s „pásztorrá”.

Isten szeret engem! Ez az a nagy felfedezés, amely örömmel tölt el minket. Igen, biztos vagyok abban, hogy szeret engem, személy szerint engem, és hív, hogy kövessem. Felvetődhet a kérdés: honnan tudhatom meg, hogy mit akar tőlem Isten? Láttuk, hogy mindnyájan meghívást kaptunk Krisztus követésére, de olyan sokféle úton-módon lehet követni. Melyik az én utam?

Hogyan tudok én válaszolni az ő szeretetére? Mi az én „hivatásom”?

Olyan kérdés ez, amellyel sok fiatal foglalkozik, különösen akkor, amikor személyes elköteleződéssel kezdi élni keresztény életét.

Még mielőtt foglalkoznánk ezzel a kérdéssel, hadd mondjak valamit, ami első hallásra képtelenségnek tetszhet, mégis sok fiatal fiú és lány esetében működött.

Azt tanácsolnám, hogy ne aggodalmaskodj, ne akard annyira megérteni, mit akar tőled Isten. Nyilván fontos, hogy felfedezd a hivatásodat, azt a szeretet-tervet, amelyet Isten neked talált ki. Az is normális, hogy bizonyos mértékig türelmetlen vagy. Mégis újfent azt mondanám neked: ne akard azonnal tudni, milyen úton-módon fogsz válaszolni a Szeretetnek. Biztosnak kell lenned, hogy ha ő mondani akar neked valamit, kétségtelenül meg is fogja találni a módját, hogy tudassa veled. Ő meg tudja magát értetni! Épp azért, mert szeret téged, jelenvalóvá lesz az életedben. Hogyan és mikor? Ő tudja.

Az pedig, ahogyan cselekszik, és hogy mikor cselekszik, sokszor nem esik egybe a mi várakozásainkkal.

Ugyanakkor nem ülhetsz ölbetett kézzel. Valamit tehetsz, sőt tenned is kell: alakítsd ki magadban a megfelelő magatartást, az odahallgatásét és a készenlétét.

Teljesen helyénvaló, ha valaki tizennyolc évesen arra vágyik, hogy életét a lehető legteljesebben élje meg.

Lehet, hogy még nem döntötted el, konkrétan mivel foglakozz, és talán nem is tartod fontosnak, hogy egy világos döntést meghozz. De van valami, amit erőteljesen észlelsz magadban: élni szeretnél. Szép, boldog életre

vágysz, szeretnéd megvalósítani önmagadat.

Velem legalábbis így történt. Bennem volt a vágy, hogy éljek, minden konkrét körvonal nélkül. Erős ösztönzést éreztem magamban, hogy kibontakoztassam az életemet, amelyet nagyon erőteljesnek, ígéretesnek éreztem.

Arról álmodoztam, hogy teljes mértékben megvalósítsam önmagamat, az emberi élet minden vonatkozásában. Az igazat megvallva, én akkor már világosan láttam a „hivatásomat”. Viszonylag egyértelműen tudtam, hogy Isten papnak hív. De kegyetlen kétely emésztett belülről. „Ha papnak megyek – gondoltam –, tudom-e majd olyan intenzíven és erőteljesen megélni az életemet, amilyennek a szükségét érzem? Talán fél ember maradok, s nem tudok kibontakozni teljesen.” És már el is képzeltem magam vis�szamaradottnak, magamba gubózónak, félig fejlettnek, és akkor azt mondtam: „Nem, egyáltalán nem akarok elindulni ezen az úton, nem akarok pap lenni. Élni akarom az életet, s ki akarom bontakoztatni az életemet, mégpedig teljesen!”

Ugyanakkor erősen éreztem a hívást a papságra és a szerzeteséletre, kezdettől fogva éreztem és tudtam, hogy ez a hívás ugyanolyan valóságos, mint belső vágyam, hogy teljes értékű életet éljek.

Kísértést jelent az a felénk áramló üzenet is: ha nem cselekszel úgy, mint a többiek, mint mindenki más, akkor sose leszel boldog. A tévé, a mozi, az internet, az újságok, a reklámok, az osztálytársak… mind olyan magatartásra, olyan életvitelre biztatnak, amelyek számos esetben nem keresztények. Normális dolognak állítják be az önzést, az erőszakot, mások elnyomását, a hazugságot, az árulást, a házasságtörést, a szabad szexet, a nyitott házasságot… Próbálják elhitetni velünk, hogy keresztényként élni maradi dolog, csak kreténeknek való. Pedig az Isten erre hív minket, és nem lehetetlen! Hajrá! fabio ciardi (részletek a Hogyan kövessem? c. könyvéből)

piaristák

9

tehetséggondozás

BUDAPEST

AZ ARTISTA OROSZLÁN ÉS A BEHAJTANI TILOS TÁBLÁK A piarista iskolák már a 19. században is tanúbizonyságot tettek haladó szellemiségükről, amikor a hivatalos rendelet ellenére nem németül, hanem magyarul tanították diákjaikat. Vízhányó Zsolt, a budapesti Piarista Gimnázium igazgatója úgy véli, a tehetséggondozáshoz érdekes, élvezetes órákra és úgynevezett mestertanárokra van szükség.

- Ha jól tudom, Önökhöz nem csak a jómódú, középosztálybeli diákok járnak.

- Budapestről és a környező településekről mindenhonnan, a legkülönbözőbb anyagi körülmények közül érkeznek hozzánk gyerekek. A felvételinél nem az elért pontszámok számítanak, hiszen még a gyengébben teljesítő gyerekeket is fölvesszük, amit sok más jó nevű belvárosi iskola bizony általában nem engedhet meg magának.

- Mi a helyzet a tehetséges gyerekek arányának tekintetében?

- A tehetség szempontjából nálunk is óriási a szórás, éppen ezért kifejezetten büszkék vagyunk arra, hogy nálunk a változás is nagy, tehát a bekerüléskor gyengébben teljesítő gyermekek is igen sokat fejlődnek.

Mire kell törekedni elsősorban a tehetséggondozásnál?

- Arra, hogy a ki nem használt tehetségeket legalább karbantartsuk! Az emberek ugyanis gyakran tesznek ki maguknak behajtani tilos táblákat, és azután ezek az utak valóban zárva is maradnak előttük egész életükben.

A piaristáknál végzett Pilinszky írt a debreceni állatkert oroszlánjáról, amelyiket egy vándorcirkusz ajándékozott a városnak, mert a betanított gyakorlatokat nem volt hajlandó végrehajtani, így nem sok hasznát látták. Aztán az állatkerti ketrecében egyszer csak magától elkezdte sorra bemutatni az artista produkciókat a látogatók legnagyobb örömére. A tanárnak türelmesnek kell lennie a tehetséggel kapcsolatban, mert nem tudhatjuk, mikor kerül a felszínre.

10

piaristák

alapítva: 1717 honlap: www.gimn.piar.hu - Hogyan gondozzuk a tehetséget?

- A mi iskolánk filozófiája, hogy egyik tantárgyat sem helyezi a másik fölé, az ének ugyanannyira fontos, mint a biológia. Nem félkarú óriásokat nevelünk, hanem komplex személyiségeket. Erre jó példa egy tehetséges diákunk, aki csellistaként Bécsben is fellépett, de a karrierjét kettétörte egy kézbetegség. Az itt tanultaknak köszönhetően azonban tudott váltani, és jelenleg is kutatóként dolgozik.

Természetesen oda kell figyelni az iskolai tantárgyakkal kapcsolatban jelentkező tehetségre! Szakkörökre irányítjuk a tehetséges diákjainkat, és persze nagy örömmel készítjük fel versenyekre is őket. A piarista diákok sorra hozzák el a legjobb eredményeket az OKTV-versenyeken, volt, hogy matematikából egy évben az első 21 helyből öt diák tőlünk, ráadásul egy osztályból indult, nem véletlenül hívtuk ezt a csapatot a „Táltososztálynak”.

- Mit tehet a tehetséggondozás folyamatában a diák és a tanár?

- A tehetség kibontakoztatásában a tanárnak és a diáknak egyaránt részt kell vennie. A gyerek részéről szükség van természetesen magára a tehetségre, a szorgalomra, és bizony az ambícióra is, arra az igényre, amelyik folyamatosan sarkallja őt képességei kibontakoztatására.

Nagyon fontos, hogy a tanár kiszámítható, rendezett legyen, hiszen minden tantárgy építkezik, de emellett látszódnia kell rajta annak is, hogy élvezi a tantárgyát, hogy vibrál, pörög, hogy örömet okoz neki a tanítás. A tanár elsősorban a személyiségével nevel.

Mi az utóbbi években három fő szempontot emeltünk ki. Az első, hogy a rendetlen közegben nincs érdemi munka, a másik, hogy a gyerek élvezze az órát, érezze jól magát a tanteremben, a harmadik pedig a megváltozott világgal áll kapcsolatban. Azt látjuk ugyanis, hogy a gyerekek manapság sokkal kevésbé terhelhetők az iskolai anyaggal, mint néhány évtizeddel ezelőtt. Ez nem azért van, mert butábbak, hanem mert számos más inger, ismeret, maga a pörgő világ terheli őket.

- Ez azonban egy ellentmondáshoz vezet: hogyan adjunk biztos tudást, ha kevesebbet várhatunk el?

- Ez emberpróbáló feladat, ehhez bizony mestertanárokra van szükség. Hiszen könnyű azt mondani, hogy a diáktól elvárom: 200 százalékos energiát fektessen be a tanulásba, az bizonyosan hozza is az eredményeket.

PIARISTA ISKOLA BUDAPEST De nekem akkor is el kell érnem, hogy a gyerek biztos tudást kapjon, ha csak 80-at rak bele! Én magam az öt évvel ezelőtti házi feladat mindössze két harmadát adom fel, de használok interaktív táblát, és próbálok olyan ügyesen tanítani, hogyha kevesebbet is mondok, mégis átmenjen az üzenet.

- Az elmondottak alapján a Piarista Gimnázium nem tűnik kifejezetten „versenyistállónak”, ahogy talán némelyek gondolhatják róla…

- „Én ültettem, Apolló öntözött, de Isten adta a növekedést” – mondja Szent Pál apostol a Korintusiakhoz írt első levelében a teljesítménnyel kapcsolatban. Ha nem ezzel az alázattal állunk hozzá a tehetség kibontakoztatásához, nem ér semmit az egész. A lelketlenül versenyző, túltengő ambícióval rendelkező emberek kevesebbet érnek, mint amennyinek látszanak. Ez egy katolikus, szerzetes iskola, mi hiszünk abban, hogy egy rendezett lélek másként látja a világot, és nem csak önmagáért bontakoztatja ki a tehetségét, hanem azért is, hogy másoknak visszaadja azt, amit kapott.

(megjelent a Köznevelésben)

Nálunk történt

1.

Sítúrák és téli túrák 2.

Tanár paródia a DÖK szervezésében 3.

Tanári guri-guri (konténer) összerakó verseny 4. Táncvizsgák a Patrona Hungariae Gimnáziumban 5.

Tanári kirándulás Esztergomba 6.

A tartományfőnök atya vizitációja 7.

Osztály- és tanári karácsony, betlehemezés 8.

Astra bábegyüttes előadása 9. Szalagavatók 10. Mikulásjárás az iskolában

az olvasásról „Könyv vagy film? A könyveknek szívesen lennék szereplője, mert a fantáziám megvéd, a filmekben nincs mód erre.”

Gyakran emlegetik, hogy a mai gyerekek keveset olvasnak, vagy legalábbis kevesebbet, mint a korábbi nemzedékek.

Pedig nagyon is sokat olvasnak: böngészik a netet, nyomon követik a Nemzeti Sport híreit, mázsás súlyú tankönyvhalmazt tekintenek át örömmel vagy éppen kényszerből.

Mi hát akkor a baj? Valószínűleg az, hogy a hosszabb, egysíkúbb, és praktikus haszonnal nem kecsegtető olvasmányok mentek ki a divatból. Magyarán a regények, amelyek több napi, akár több heti egyenletes és kitartó figyelmet kívánnának tőlünk, anélkül, hogy közvetlen hasznot hajtanának. Ez azonban több okból is valamiféle skorbutot okoz, lelki vitaminhiányt, súlyosabb bajt, mint hinnénk.

Egyrészt aki képtelen regényeket végigolvasni, az arra is képtelen lesz, hogy a barátját, vagy a szerelmét, vagy a feleségét figyelmesen végighallgassa, megértse, merje neki szentelni az idejét. Másrészt a praktikus tudást megszerezheti ugyan a Spektrum Televízióból, azt a másik fajta, ünnepnapi tudást, transz-pragmatikus tudást aligha, ami az emberi dolgokban igazítaná el őt.

Harmadrészt elsatnyul a fantáziája is, és úgy sorvad el a képzelőereje, mint annak az izmai, aki nem sportol.

Mert a tévéfilmet hiába nézi, ott készen kapja a látványkonzervet, neki semmit sem kell hozzátennie. Az olvasó

ember viszont maga generál jelentést az olvasott szóhoz, maga alkotja meg a Jókai-mondatok nyomán a Vaskapu-szoros képét, vagy Noémi kismacskájának az alakját.

Természetesen igaz, hogy a mozgókép intenzívebb élménysorozatot ad, és sokkal akciódúsabb, de az IQ értékével arányosan mi magunk is mást tekinthetünk akciónak, mint amit az utca embere annak tekint. Ha egy személyiségben fordulat megy végbe, ha egy hős soksok év után rájön, hogy más irányba kell tartania, az talán nem esemény?

Ha ezt nem tudjuk, a film világa elhiteti velünk: odabenn semmi sem történik, csak kívül, testmozdulatokhoz kötődően. Holott valójában minden odabenn dől el, ahogy mondani szokták: agyban.

Ne legyünk ilyenek, merjünk elavult embertípus lenni, merjünk szemben úszni az árral! S akár hihető, akár nem: épp ebből az avítt, haszontalannak látszó magatartásból fakadhat a legtöbb praktikus hasznunk is. Mert képesek leszünk meghökkenteni a versenytársainkat meg a főnökeinket, mert észre fogják venni, hogy bennünk van valami más és több.

Tamási Áron így ír erről: „A pisztráng nem azért úszik felfelé, hogy úgy nehezebb legyen, hanem mért? Azért, hogy abban a percben, amikor a nagy halak meglátják, csodálkozzanak rajta. Egy kicsi csodálkozás éppen elég arra, hogy közben a pisztráng el tudjon iramodni.”

Valaczka András

piaristák

11

Téli iskolai események a kecskeméti Piárban

kecskemét

Programokkal a hideg ellen A Piarista Természetjáró Kör téli túrája Január közepén iskolánkból egy 17 főből álló lelkes csapattal indultunk el a Piarista Természetjáró Kör téli kirándulására a fülöpházai buckavidékre. A gyerekeknek földrajzos tesztet kellett kitölteniük, melynek kérdéseire az ottani tanösvény különböző állomásainak információs tábláinál találhattak válaszokat. Gyönyörű, napsütéses időnk volt, igaz a szél olykor túl élénken fújdogált.

Iparos Vacsora Kecskeméti intézményeink műszaki állagának megóvása, fejlesztése nagy feladatot jelent. Hálásak vagyunk mindazoknak a mérnököknek, iparosoknak, kivitelezőknek, nemkülönben műszaki munkatársainknak, akik munkájukkal lehetővé teszik, hogy a Piarista Iskola, a rendház és a plébánia épületeinek műszaki állapota megfelelő környezetet jelentsen intézményeink működéséhez. Minden évben meghirdetjük az Iparos Vacsorát, hogy kifejezzük köszönetünket munkatársainknak, partnereinknek. Idén majdnem hatvanan vettek részt a Szabó István házfőnök által szervezett rendezvényen.

alapítva: 1714 (1993) honlap: www.kecskemet.piar.hu Ökumenikus ifjúsági imaest A négy kecskeméti egyházi iskola (Piarista Iskola, Ward Mária Leánygimnázium, Szent Imre Katolikus Általános Iskola, Református Kollégium) közös ökumenikus ifjúsági imaórán vett részt január 16-án a Református Templomban. A közös áhítaton minden iskola diákja egy-egy fohászt mondott. Iskolánk képviseletében Szabó Dániel 11.b osztályos tanuló imádkozott. Az imaesten Varga Nándor református elnök-lelkész mondta a szentbeszédet. A szertartáson szolgálatot tevő lelkipásztorok voltak még: Pál Ferenc ref. lelkész, Nagy Attila SchP igazgató, Hulej Enikő evangélikus lelkész és Hatházi Róbert káplán-iskolalelkész.

Magyar Kultúra Napja A magyar kultúra napi iskolai ünnepségünk első programja a százhalombattai Arany János Általános Iskola és Gimnázium ének és zenekarának koncertje volt. Köszönjük a kedves és szép koncertet, reméljük, hogy hamarosan mi is viszonozhatjuk vendégeink látogatását. A neves nap alkalmából szervezett következő programunk az egykori piarista diák, Pilinszky János költői életművéről tartott rendhagyó irodalomóra volt, melyet Jelenits István atya tartott gimnazista diákjaink számára.

Három piarista kollégium közös prefektusi konferenciája Kecskeméten Milyen jó látni, érezni, hogy nem vagyunk egyedül, hogy a gondjaink és az örömeink is hasonlóak. Az ilyen ritka alkalmak arra késztetnek bennünket, hogy gondoljuk

12

piaristák

PIARISTA ISKOLA kecskemét Farsangolás az általános iskolában Az alsós farsangi rendezvényünkön egy Ronaldo nevű bűvész kápráztatta el jelmezbe öltözött alsós diákjainkat. A vidám együttlét után az osztálytermekben folytatódott a farsangolás, ahol a játék mellett a szülők és tanító nénik által hozott sok finom sütemény tette még emlékezetesebbé az ünneplést.

végig, hogyan működünk, próbáljunk „kívülről" önmagunkra nézni, erőt meríteni és ötleteket gyűjteni a további eredményes munkához. Kiváló kollégákat, elkötelezett piarista tanárokat ismerhettünk meg egymásban ezen a találkozón, és reméljük, hogy hamarosan jön a folytatás. Néhány téma az elhangzottak közül: napirendek, informatikai eszközök használata, fegyelmezési helyzetek, tanár-diák kapcsolat, a diákok értékelése, kollégiumi kategória rendszer, a szülőkkel való kapcsolattartás, munkamegosztás a nevelőtanári karon belül, stb.

A találkozó házigazdája Ábel István kollégiumvezetőnk volt.

Gimnazisták farsangolása Fiúkollégiumunk farsangi estjén örömmel köszöntöttük vendég előadóink mellett a Ward-os nevelőtanárokat és leánydiákokat. Az est első részében a nyaranta szerveződő Barátok Útja zarándoklatról hallhattunk. Ezt követően a pódiumon sok-sok mulattató jelenet, vers, novella, kabaré-részlet hangzott el. A programest alatt teaház működött.

Gimnáziumunk idei farsangi diákfesztiválján jobbnál jobb tanárparódiákat láthattunk az osztályoktól. Köszönjük a szereplőknek a szellemes ötleteket, az alapos felkészülést és a vidám, emlékezetes előadásokat. Este a DÖK által szervezett piáros bulinkon a Little Blouse Band dísztermi koncertje mellett másik két, öregdiákjainkból verbuválódott együttes is fellépett a teaházban. Ezeken kívül még karaoke parti és diszkó várta a nagyszámú diákközönséget.

Piarista zarándokok Rómában Február végén az utazáson felül három teljes, feledhetetlen napot tölthettünk Rómában, ahol temérdek látnivalóban volt része a zarándokútra vállalkozó diákoknak, szülőknek, testvéreknek és piarista pedagógusoknak.

A híres templomok, látványos műemlékek felkeresése mellett ellátogattunk a piarista központba is, ahol a San Pantaleo templomban szentmisét mondtunk, majd Ruppert József piarista atya vezetésével megtekintettük a piarista iskolák alapítójának, Kalazanci Szent Józsefnek az emlékszobáját és ereklyéit. Szállásunk a Szent István Magyar Zarándokházban volt. A nem mindennapi méretű, nyolcvan fős zarándokcsoportot iskolánk pedagógusa, a 4.a osztály tanítója, Adorján Erika, és férje, Szabó Gellért öregdiákunk vezette.

Nagy Attila SchP igazgató

piaristák... Továbbadni az életet!

piaristák

13

szegedi mindennapok a jubileum jegyében

SZEGED

Programsorozat a szegedi piarista oktatás megkezdődésének 290., az újraalapítás 20. évében Október 15-én Keresztény nevelés – egyházi iskola konferenciát rendeztünk. Nagyszerű előadások hangzottak el: Kiss-Rigó László megyéspüspök először szerepelt hivatalosan iskolánkban, Urbán József SP az egyházi iskola meglepően újszerű értékeit mutatta be, Máté-Tóth András az iskolahasználók és a társadalmi környezet új elvárásaira, értékszemléletére hívta fel a figyelmet. Pusztai Gabriella az egyházi iskolában folytatott méréseinek eredményei kapcsán tipizálta a társadalmi csoportok iskola iránti elvárását, és az egyházi iskolából kikerült egyetemi hallgatók értékszemléletét. A hallgatóságban jelentős létszámú piarista és a testvériskola, a Karolina gimnázium tanárai mellett a dél-alföldi régió (Kecskeméttől Mezőtúrig) egyházi általános és középiskoláiból

általában a vezetők vettek részt. Körülbelül 60 fő volt jelen az egész napos szombati programon. Az e fajta konferenciák további szervezését várhatóan a szegedcsanádi püspökség folytatja majd. Sikeres, e régióban rég nem tartott pedagógiai tanácskozás volt, amellyel a szegedi piarista nevelés elkezdődésének 290. évfordulójára emlékeztünk. Szemléletet formáló, jó hírünket erősítő konferenciát tartottunk, amely a régióban egyedülálló kezdeményezés. Külön öröm számunkra, hogy a tantestületből sokan vettek részt a rendezvényen.

14

piaristák

alapítva: 1720 (1991) honlap: www.szepi.hu

November 23–25. között a patrocínium rendezvénysorozatán voltunk. Csütörtökön az iskolakezdés 290. évfordulójára emlékeztünk. Beszédet mondott a legöregebb öregdiák, Rakonczai János (1936-ban érettségizett) és Gyulay Endre püspök (1948-ban érettségizett).

A tanulók 30 helyszín közül választhattak, 3 fakultatív lehetőségük volt. Ezek között tanáraik meséltek útjaikról (Szíria, Tanzánia, Madeira, El Camino), családról, tartottak szemléltető előadást, kísérletet, valamint külső előadó érkezett az egyetemről, és interaktív eszköz, a Leonar3Do bemutatójára került sor. Volt filmnézés, és öregdiákok meséltek pályaválasztás célzattal a mérnökképzésről, az etikus üzleti életről, a sportújságírásról és a jogi végzettség utáni diplomata munkáról az uniós elnökség alatt. Az eddig lezajlott iskolai (helyesírási, nyelvi fordító, matematika-fizika, sport-) versenyek eredmény kihirdetése is ekkor volt. A hagyományosan ekkor rendezett irodalmi csapatversenyen a tanulók harmada vett részt. A záró, legünnepélyesebb napon a 20 éve történt újraalapításra emlékeztünk. Megszólalt a piaristákat Szegedre visszahívó KÉSZ elnöke, Zombori István, és az alapító igazgató, Kakuszi Péter. Az iskola énekkara és a Népzenei Kamaraműhely Kalazancius zsolozsmája című oratóriumot adta elő. A szentmise főcelebránsa Kiss-Rigó László megyéspüspök volt.

Február 28-án Dugonics emléknapot szervezett a Dugonics Társaság, Szeged Város Önkormányzata, a Somogyi Könyvtár és a Dugonics András Piarista Gimnázium, a névadó Dugonics András születésének 270. (2010), a Dugonics Társaság alapításának 120. (2012), és a Dugonics Társaság újjászervezésének 20. évfordulója (2011) tiszteletére. Jelenits István SP „Dugonics András piarista szemmel" és Károlyi Attila „Piarista jelenlét az elmúlt húsz évben Szegeden" című előadást tartott a tudományos emlékülésen. A Dugonics téri szobor koszorúzási ünnepségén Labancz Zsolt tartományfőnök és Novák Tamás végzős diák mondott méltató beszédet. Az ünnepi gálaműsorban az iskola énekkara, a Népzenei Kamaraműhely szerepelt.

Március 5-én a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége hívta meg Czeglédi Zsolt házfőnököt A szegedi piarista iskola 1721–2011 című előadás megtartására.

PIARISTA ISKOLA SZEGED Balassi énekelt versek A Népzenei Kamaraműhely és az énekkar Balassi énekelt versei című lemezfelvételt készítette el. Az előadott alkotások megzenésítést is a Mester Tanoda tanárai készítették.

Halottaink A szegedi közösség két legidősebb tagja távozott körünkből. Dr. Miskolczy Kálmán (1921–2012) a legidősebb piarista szerzetese volt a rendtartománynak, Dr. Rakonczai János (1917–2012) a szegedi öregdiákok doyenje volt.

Megjelent a szegedi piarista gimnázium 2010/11-es tanévének évkönyve Öt célcsoportnak szól az évente megjelentő évkönyv.

Legfontosabb a belső kör, a diákság, hiszen a könyv közösségi eseményeket örökít meg a fotókon, mely a Szepi-identitás erősítését is szolgálja. A gyerekek szeretik viszontlátni magukat a csoportképeken, újraélik az osztályprogramokat, felidézik az elmúlt tanév eseményeit, sikereit. Nem hagyományos évkönyvről van szó.

Legutóbb mintegy 300 színes fotó szerepelt benne, a szövegek rövid terjedelmű műfajok. A tanárok szakmai munkájának egy keresztmetszetét is adja a kötet, ezáltal kifejezi, hogy nem egy szűk közösség titka, hogy jó munkát végeznek a szaktanárok, osztályfőnökök, a lényegesebb pedagógiai folyamatok kapnak nyilvánosságot. Szívesen mutatjuk be rendi környezetben a szegedi nevelést. Az évkönyv szól természetesen a szülőkhöz is.

Nem titkolt cél az, hogy büszke lehessen a család arra, hogy ide jár a gyermeke, hiszen ez a legjobb reklám.

Az évkönyvet kedvelik a közgyűjtemények, a várositól az Országos Széchenyi Könyvtárig. Az adattárak, a beszámolók, a tematikus kronológiák és a leírások, értékelések, beszédek, az utókor kutatói, az iskolatörténet írói számára alapvető forrást fognak nyújtani.

A „Szepi-kalendárium” szerkezete évről évre állandó. A Képes adattárban, 50 oldalon, statisztikai adatok, tanári

és tanulói névtárak szerepelnek, fényképekkel, a nem pedagógus iskolai dolgozókat is bemutatja. Az első két évben az épületről is olvashattak az érdeklődők. A tanév krónikája című rész a hagyományos képes krónika, az év eseményei, melyeket az iskolaújság cikkei, „megrendelt” beszámolók, illetve más források illusztrálnak. Itt kap helyet az osztálykirándulások, kiemelt kis közösségi programok, a nyári vitorlás-, evezős-, gyalog-, vagy kerékpártúrák fotóanyaga is. A harmadik fejezet, a Közösségek iskolája, 70 oldalon, a közösségi életet mutatják be, írnak a lelki életről, a diákönkormányzat munkájáról és a tehetséggondozásról. Terjedelmes és részletes a szakkörök, a tanulmányi, a művészeti és a sportversenyek eredményeinek rögzítése. Egy-egy összefoglalóban vázolva van a pedagógiai újítás, illetve megnevezve, fényképpel bemutatva szerepel az év végi jutalmazott, és az érettségizők nevei után továbbtanulási eredmények tekinthetők meg. A negyedik rész a Kapcsolatok címet viseli, és a szülőkkel, öregdiákokkal, testvérintézményekkel való együttműködésekről ad számot, megjelöli a pályázati programokat, támogatókat. Ide tartozik továbbá az is, hogy mely városi rendezvényeken szerepelt az iskola, illetve a következő tanévre beiratkozott diákok arcképeit is közlik.

Károlyi Attila

piaristák

15

anekdotától a stratégiáig

GÖD

pillanatképek a „gödipiarból” Nem kell régen, vagy újra alakított iskolának lennünk ahhoz, hogy anekdoták kerüljenek elő a környezetünkből.

Az egyik történet szerint külföldiek érkeztek vonattal Gödre, s a menetrendet böngészve arra lettek figyelmesek, hogy felénk – legalább is az ő olvasatukban – ilyen vasúti megállóhelyek vannak: God, Also God, Feel so God. De ugyanez dupla o-val is megállja a helyét: Good, Also Good, Feel so Good. Valóban: Isten is a közelben (most nem számolunk be arról, messzi földön milyen sikert aratott, hogy a gödi rendház főnöke tulajdonképpen God főnöke) és jól is vagyunk. Így együtt: diákok, szülők, mesterek, elméleti- és közismereti tanárok, szakiskolások és búzaszemesek, napról napra alakulunk, fejlődünk, dolgozunk, néha látható, néha kevésbé látható módon. De közösen, közösségben.

Egyre szélesebb és mélyebb a kapcsolatunk a Búzaszem Általános Iskolával, s külön öröm, hogy ez nemcsak szakmailag, hanem lélekben is kölcsönösen gazdagító: a karácsonyi szentmise és Betlehemes után a Nagyböjtöt is együtt kezdtük Hamvazószerdán. Közös imáinknak egyedül az alsógödi Szent István templom befogadóképessége szab határt. Ez az egyik olyan együttműködés, mely átszőtte az első félévünket, s a másodikban is jelentős szerepe lesz. Reméljük, hangsúlyossá válik a fraternitas is, melyet a gödi rendház tagjai az iskola dolgozóival közösen alapítottak, hogy a közösség lelki értelemben is minél teljesebbé váljon.

Balett (egy fiúiskolában?), házi vizsga (és nem a feladatok megírásából), hittantanári együttműködés és gondolkodás, jó gyakorlatok, nagy beruházás, téli túra, váltás és változás. Csak címszavakban, egy jelentősen leszűkített listán, de valahogyan így nézett ki és ilyen volt az előző, azaz az első félévünk, melynek záró tantestületi konferenciáján Labancz Zsolt tartományfőnök atyát is köszönthettük köreinkben. Jelenléte nem egyszerű látogatás volt, hiszen Szabó László, iskolánk igazgatója három és fél év vezetői munka után átadta helyét Rubovszky Györgynek.

Fáradozásait, ötleteit, tanácsait, lendületét, bátorítását, humorát, munkáját köszönve abban bízunk, hogy – ha személyes útja úgy alakul – a jövőben fogunk még együtt dolgozni.

Többek között talán annak az „Átszálló-programnak” a keretein belül, mely az ő felvetése alapján már két éve iskolánk egyik fontos területe. Így októberben, amikor az egyházi Térségi Integrált Szakképző Központ (TISZK) arra kért minket, hogy készülő kiadványához gyűjtsük össze jó gyakorlatainkat; a mentori munka, az erdei iskola, a fejlesztés és a házi vizsga mellett ötödikként ez is bekerült 16

piaristák

alapítva: 1991 honlap: www.g-piar.hu az összeállításba, hogy minél hamarabb elérhető legyen más iskolák számára is. S ha már más iskolák: ősszel vendégeink voltak a szegedi piaristák, akikkel kellemes hétvégét töltöttünk együtt. Ez alatt beszélgettünk és közösen gondolkodtunk, asztalos és kovácsműhelyünkben pedig kézzel fogható emlékek is készültek, szintén együttes munkával. A szegedieken kívül ebben a tanévben már vendégünk volt a gyöngyösi Kolping Katolikus Szakiskola, valamint az egyházasgergei Szent József Katolikus Szakiskola tantestülete is. Emellett 2011-től hivatalosan is gyakorló iskolája lettünk a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolának és a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolának is. Mindkét felsőoktatási intézmény rendszeresen küldeni fog hozzánk hittanár- és szociálpedagógus jelölteket szakmai gyakorlatra.

De mit sem érne a szakmai munkánk, ha nem dolgoznánk folyamatosan utat keresve az ide járó gyerekek szüleihez és szüleivel együtt, ezért ebben a tanévben is megrendeztük a Fehér Asztal nevű találkozónkat, hogy ne tábla és tanterem, hanem sütemény és üdítő legyen a környezete beszélgetéseinknek. A rendhagyó fogadó óra ezúttal is sikeres volt a visszajelzések alapján.

Ez az ünnep és a nyolcadikosoknak, leendő kilencedikeseinknek rendezett nyílt nap keretezte a Piarista Pedagógiai Napot. S amíg a felsősök bemutatták a nyílt napon, mire képes egy gödi már-majdnem-szakember, a kilencedik és a tizedik évfolyam a hagyományokhoz híven a váci Hét-

PIARISTA ISKOLA GÖD kápolnához zarándokolt. Persze, van más hagyományunk is: február 2. és 4. között kollégiumunk szokásos téli túrája zajlott, ezúttal Nagymaros környékén. A téli időjárást figyelembe véve a kollégium diákönkormányzata és vezetősége stílszerűen a Nagy Hideg-hegyet választotta úti célul, de a zimankó nem fogott ki a kirándulókon, sőt, a legbátrabbak teljesítették nyolc plusz tizenkét kilométeres túrát is. Ebből a perspektívából kicsit hihetetlennek tűnik, mégis, a szeptember 30-i Magyar Diáksport Napja alkalmából Wagner László testnevelő kollégánk szervezésében még szinte nyárias, huszonnégy fokos melegben futotta le az iskola jelentős része (mesterek, tanárok, diákok egyaránt) a 2011 méteres távot a tanár-diák kispályás focimeccs előtt. Ez utóbbi a tanárok 3:1-es győzelmével végződött, de nemsokára visszavágó, ahol még bármi megtörténhet.

Fitt diákjaink és mestereik a szakmai gyakorlatokon most már szinte minden igényt kielégítő tanműhelyekben dolgozhatnak, hiszen a szakképzési hozzájárulásokból ebben a tanévben összesen hatvannégy millió forintot fordíthattunk ezek felszerelésére, bővítésére. A szerszámkészítő műhely is elkészült, s büszkék lehetünk arra, hogy ez a környék egyik legjobb színvonalú iskolai képzési helye nálunk található. Tanulóink a félév során több mint tíz esetben vettek részt felújításokban, építkezéseken; készítettek számtalan kő-, fa- vagy fém tárgyat, öregbítve ezzel az iskola és a piaristák hírnevét. Tehetségesebb felsőseink már most is olyan jó nevű cégeknél dolgoznak, mint a Contitech, a Zollner, vagy a Dimex Bútor. Ők jó eséllyel pályáznak arra, hogy a szakmunkásvizsga sikeres letétele után biztos állásuk lesz itt. S ahhoz, hogy jól sikerüljön ez a megmérettetés, már decemberben megrendeztük saját, külön házi vizsgánkat is, melyen mindenki megtapasztalhatta a vizsgadrukk nehézségét, emellett egy külső szemlélő véleményét, s képet kapott arról, hol is jár szakmai fejlődésében, hogyan látja munkáját osztályfőnök-mestere és igazgatóhelyettesei. Ez a fajta személyes figyelem szinte majdnem biztosan csak a gödi piarista szakiskola jellemzője a hasonló iskolák között. A nagy megpróbáltatásra a végzősök szalagavatója hatott üde fuvallatként. A decemberi szentmise keretében az osztályfőnök-mesterük tűzte fel szalagjukat. Miután minden osztály bemutat-

kozott egy-egy saját kisfilmmel, Gerlei Márta igazgatóhelyettes tanítványai következtek, akik olyan balettelőadást mutattak be, mellyel feledhetetlen élményt nyújtottak.

Nyilvánvalóan szüleik, rokonaik mellett a tanári szobában sem fogjuk elfelejteni. Állítólag a tanárok közös énekéről is ugyanez a vélemény… remélhetőleg pozitív értelemben.

A második félév nagy kihívás elé állítja az iskola teljes dolgozói hadát, hiszen nemcsak a megkezdett munkánkat kell folytatnunk, hanem új stratégiát, sok esetben teljesen új részterületeket, feladatokat kell kitalálnunk. Elkezdődött és folyamatossá válóban van hittantanáraink együttműködése. Nehezebb körülmények között élő, vagy nehezen tanuló diákjainknak tanulószobát alakítottunk ki. Az új Köznevelési Törvény nyilvánvalóan nekünk is okoz némi fejtörést, de ennél sokkal több dolgunk lesz a szakiskolai szakképzés átalakításában kívánt új tantárgyfelosztások kialakításával. Szinte forrong az iskola, rengeteget tervezünk, ötletelünk, megbeszélünk. Így együtt: diákok, szülők, mesterek, elméleti- és közismereti tanárok, szakiskolások és búzaszemesek, napról napra alakulunk, fejlődünk, dolgozunk néha látható, néha kevésbé látható módon. De közösen, közösségben.

Valaczka János SP

piaristák

17

Mi a piarista karizma?

elmélkedés egy vezetői értekezlet után, egy közel sem íródeáknak született tanár tollából Lassan 20 éve – már ennek a számnak a tudatosulása is elég lett volna erre a napra! – lépegetek ennek az iskolának közel háromszáz éves kövezetén, és igazán csak most gondolkodtam el először azon, miért vagyok én még mindig itt?

Mi tartott vissza néhány éve, hogy kipróbáljam magam máshol, más emberek között?

Merthogy nem tudtam elmenni.

Valószínűleg más iskolák hasonló korú tanárnőjének is őszül a haja, a körmeit tönkrevágta a krétapor, vannak rémálmai, ahogy ott áll és tehetetlenül ordít az osztály előtt, voltak győztes és vesztes versenyei és csatái, felállt már a szőr a kezén, ha egy gyerkőc okosat mondott és osont már ki az óráról lapos kúszásban, mert röstellte a pillanatnyi felkészületlenségét… akkor mi a csuda más itt minálunk?

Ezen a napon néhány dolog fogalmazódott meg bennem. Nem kerek egész mondatok ezek, csak villanások… misszió egy kereszténységet éppen csak újra felfedező környezetben újraindítani egy iskolát meghívás barcsi létemre éppen itt letelepedni, és éppen akkor …

(a piaristákról csak történelmi tanulmányaimból voltak töredékes ismereteim, és az egy szem ferences ismerősömből kiindulva igenigen ráncos igazgatóra számítottam) közösség a kezdeti bizonytalanságokkal, konfliktusokkal szabdalt út után egy számomra abszolút befogadó, elfogadó – ha engem eddig kibírtak! – keresztény közösség, amely ma is formálódik, küzd a gyengeségeivel, és szerintem igenis van küldetéstudata, mert különben már feladta volna És hol vagyok én ebben a rendszerben? Mikor és hogyan „fertőzött” meg a „piarizmus?" Merthogy valamilyen formában él bennem, az egészen biztos. Eszembe jut egy megtörtént eset, és annak folytatása, ami azt bizonyítja, hogy 18

piaristák

Mosonmagyaróvár

alapítva: 1739 (1994) honlap: www.piaristamovar.hu ez a bizonyos karizma van, fejlődik és látszódik, és nem csak nekünk tűnik fel! Még egészen kezdő koromban egy bérletes színházi előadásra kísértem a gyerekeket, amikor a szünetben mosolyogva odalépett hozzám egy másik iskola tanárnője, és kedvesen megkérdezte, melyik iskolában tanítok. Az első jó pontját a mosolyával, a másodikat ezzel a kérdésével szerezte meg nálam, mert nem nézett diáknak és nem ordította le a fejem, hogy: „A kabátokat a ruhatárba rakjuk, te nem hallottad édes gyermekem!?” Én, amolyan fiatalos lendülettel és őszinte büszkeséggel vágtam rá, hogy a piarista iskolában. Jól láttam-e vajon, hogy a mosoly visszakúszott arcának rejtekébe, és egy lépést hátrált? Néhány jelentéktelen mondatváltás után elment, én pedig ott maradtam a döbbenettel, érthetetlenséggel és egyre jobban összeszűkölő gyomrommal. Néhány évig így is maradtam, és bevallom nőiesen, ha nem kérdezték, nem mondtam, hol tanítok, de számtalanszor elmondtam a mondatot. „Ne törődj azzal, ha Jézus miatt megvet téged a világ”.

PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR

És ahogy múltak az évek jöttek a személyes megtapasztalások: • küzdök és vannak győzelmeim – jé, egyre kevesebbszer bőgök órák után!

• küzdök, de nem kell egyedül – valaki mindig megkérdezte, jól vagyok-e • köszönetek a tanításért – az általános iskolai vázlataiból tanul a gyermek gimiben • köszönet a nevelésért – hűha, tényleg nevelek is? – egy anyuka köszönte meg azt az ölelést, amit a 12 éves fiától kapott, mert Éva néni azt mondta: „Az anyukák akkor is Jézus arcát látják eleven fiaikba, ha semmi nem segítenek otthon a házimunkában, és ezt meg kell köszönni” (szerintem itt már működött a karizma) • összeütközések, mert azt gondoltam nálam az igazság – elbíztam magam?

• lelkigyakorlatok – Jó ez nekem? Jó ez nekem!

• az idő – már nekem is felelősségem, hogy átadjam, amit tudok, vagy csak érzek, pedig sokszor most is arra várok, hogy valaki megmondja a tutit És most jön annak a bizonyos történetnek a folytatása.

Helyszín változatlan, csak az idő sietett előre, úgy tíz–tizenöt évet. Tanárnő közelít, mosolyog, szerintem nem ismert meg – azok a fránya ráncok –, majd kedvesen megkérdezi hol is tanítok. Emlékek elő, gyomor össze, aztán mosolygok – ez itt a Szentlélek erős behatása – és kimondom. Tanárnő nem hátrál, mosolya szélesebb, és őszinte érdeklődéssel kérdezget az iskoláról, mert sok jót hallott

Nálunk történt

December 9.

Ghymes együttes koncertje énekkarunkkal December 13. 8. osztályosok Betlehemes műsora a városi ünnepségen December 24. 5.a osztály Betlehemes műsora a városi ünnepségen December 15-17. Lelkigyakorlat szülőknek Dec. 20 és jan. 27. Szép magyar beszéd verseny Január 8.

Gyerekkarunk újévi koncertfellépése Január 14.

Szalagavató Január 30-tól Téli túrák és sítábor Február 11., 18. Farsangi bálok Február 22. Hamvazószerda. Rekollekció, közös szentmise

rólunk, és hogy az ő unokája nem egy egyszerű gyerek, és ott majd szeretik, és ott rosszat nem tanulhat, mert hát nem vallásos a család, és ez nem baj-e, és hogy ott olyan családias a légkör, és sokszor látta itt a piarista gyerekeket, és ők nem beszélgetnek előadás alatt és bárki kíséri őket fegyelmezettek, és olyan szépen szólnak itt a gyerekekhez a tanárok. (Hű, de jó hogy a múlt heti nyolcadikos órámról nem hallott!)

No, akkor mi is az a piarista karizma? Szerintem ez itt mind: hogy akik meghívást kaptak összegyűjtettek, a Szentlélek által növekednek a szeretetben, hiszik, hogy van küldetésük, mert különben már feladták volna, és azt gondolom a legfontosabb, hogy teszik, amit tenniük kell az Úr minden áldott napján, mert e nélkül ma nem lenne miről és kikkel vezetői megbeszélést tartani.

Ha én ezt nagyon rosszul látom, valaki megírná a következő számban, hogy mi a piarista karizma?

ERDŐSNÉ BENKE ÉVA

böjt elején Kicsinyek válaszai a Nagy eredményt elérni?

Erőfeszítés nélkül lehet-e a „vallomások”: – költői kérdés után jöttek Miről nehéz lemondani: l (mert a szemünket beszédről, húsról, TV-rő nk …), a számítógépkárosítja és rosszat tanulu t kiszívja az agyamat!) ről, a harci játékról (mer apa telefonján való a csokiról, a chipsről, az játékról … ?

Lehet-e hamisan szeretni Válaszok: - ha pénzért szeretünk m tesszük - ha csak mondjuk és ne rt szeretünk - ha csak anyagi dolgoké de elkérjük - ha veszünk ajándékot, érte a pénzt lejegyezte: Varga Zoltán piaristák

19

kanizsai tél

nagyKANizsa

A sokszínűség jegyében Drámai gondolatok Mikor arra kértek, szemezgessek legfontosabb élményeimből, a másfél évből, melyet a nagykanizsai Piarista Iskola drámatagozatával töltöttem, rögtön Latinovits mondatai jutottak eszembe: versről, a legkedvesebb versről kellene beszélnem, de lehet-e a csillagos égi mezőn a legszebb csillagról, a tengerben a legszebb vízcseppről beszélni? Nem túlzás, higgyék el, ilyesforma most a dilemmám.

Mégis, a legfontosabb, melyet ki kell emelnem a gondolatok, emlékek, csalódások, tapasztalatok – érzelmektől sem mentes – kavalkádjából: a bizalom. A bizalom, melyet elsőként Vereb Zsolt igazgató úrtól, s közvetve a szülőktől kaptam, a bizalom, amit próbálok továbbítani a reám is számító gyermekek felé. Hisz bizalom nélkül nincs szeretet, szeretet nélkül nincs közösség, közösség nélkül nincs játék, játék nélkül nincs személyiség, személyiség nélkül nincs ember, s ember nélkül nincs színház. Lehet ezek nélkül is élni, persze, más kérdés, hogy érdemes-e? Nem tudom tehát elégszer megköszönni mindezt, így ezen túl, e sorok hasábjain többet nem is próbálkozok.

Bizalom! Egy pedagógus életében egyenesen arányos a Felelősséggel!

Főként, ha ilyen érzékeny életkorban lévő gyermekekről van szó. Mert senkit sem szeretnék degradálni, vagy megsérteni, sőt, de a fizikát, az idegen nyelvet, az irodalmat, a biológiát könnyebben vagy nehezebben, de bármely életszakaszban el lehet sajátítani. A játékos megismerés, feldolgozás tudományát azonban nem. A személyiség ez irányú fejlődése nagyjából a gimnázium végeztével bezárul. Így felelősségem teljes tudatában, s azzal az elszántsággal vágtam neki e küldetésnek, hogy nem tanáruk, inkább segítő barátjuk leszek, - még ha most néhányan fel is szisszenek e sorokat olvasván - barátjuk, aki nem megmondja, mit és hogyan kell gondolni, érezni, kifejezni, csupán segít, s ha lehetőség adódik, akkor is inkább kérdéssel s csak végső esetben kész, konkrét válasszal. „Ne tedd meg helyettem, csak segíts”.

Persze egyelőre még jócskán elkél a támogatás, de látom, s hiszem, hogy idővel egyre önállóbb, gondolkozó, érző, önmagukat, ezáltal másokat is értve elfogadó, ám a világot rendre értékelő, és – a szó leghasznosabb értelmében vett – vitázó fiatalokká nemesednek „drámásaink”. Aki meg nem futamodik önmaga elől…

Nem tudok, s tán nem is akarok elfogultság nélkül beszélni e másfél évről, amit magunk mögött hagytunk.

Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy egy-egy gyermek, alakuló közösség ilyen intenzív 20

piaristák

alapítva: 1765 (1992) honlap: www.nk-piar.hu fejlődésen mehet át, ilyen rövid idő alatt. Mindenki fejlődött, s mindenki annyit, amennyit akart, amekkora bizalmat szavazott magának.

Néha persze elfelejtjük, honnan is indultunk, s ilyenkor elégedetlenkedünk, ember voltunkból fakadó ösztönös türelmetlenségünk, mint jelentős hajtóerőnk is segít minket ebben.

Igen, olykor megfeledkezünk róla, hogy szinte az ös�szes diáknál az egyszerű, világos, érthető megszólalás, tehát a – még csak nem is nyilvános – gondolkodás és képalkotás is gondot okozott, most pedig már érzelmi telítettségről és annak még szinte állandó hiányáról, „meg- és átéltségi fokról” győzködjük egymást. S mindezt nem akármilyen égisz alatt: Will mester és Mészöly tanár úr gyönyörű, ám a mai fülnek szokatlan dialógusai, ízigvérig tragikomikus élethelyzetei kapcsán, mert Shakespeare Rómeó és Júliáját próbáljuk, nemsokára pedig találkozunk a közönséggel, a nyolcadikos diákokkal. Nem titkolt szándéka előadásunknak, hogy azok a nézőtérről velünk játszók is kedvet kapjanak, akik e találkozás nélkül tán sosem éreznének indíttatást, bátorságot arra, hogy közénk álljanak.

Néhány nap és eljön az első „újkori piarista-drámás” bemutató, miközben s miután várjuk, hogy most megváltozik majd tőlünk a világ. Nem fog. Nem tőlünk változik, „csak” velünk!

Mihály Péter

PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA Karácsonyi Ének- és Versmondó Verseny Közel 10 éve rendezi meg a nagykanizsai Piarista Iskola december első felében a Karácsonyi Ének- és Versmondó Versenyt. A rendezvényre hagyományosan városi és város környéki óvodásokat és iskolásokat hívunk meg, de vendégeink voltak már távolabbi települések (Murakeresztúr, Zalaszabar, Zalakaros) versmondó és éneklő diákjai is. Ahogy nőtt iskolánk, egyre szélesebb korosztálynak hirdettük meg a versenyt, így évek óta az óvodásoktól az érettségi előtt álló középiskolásokig minden korosztály képviselteti magát.

Idén vers és ének kategóriában összesen 135 nevezés érkezett, s hamar kicsinek bizonyult iskolánk 150 fős rendezvényterme: kicsik és nagyok, óvónénik, anyukák-apukák, tanító nénik és tanárok kísérték az izgatott gyermeksereget.

Dornbach Borbála igazgatóhelyettes köszöntő szavai után a versenyzők az iskola épületeibe sétáltak, ahol megkezdődtek a versenyek. Egy óra elteltével kezdtek el újra gyülekezni a vendégek az addigra meleg teával, sütivel, pogácsával megtelt asztalok körül. A zsűri értékeléséből kiderült, hogy igazi adventi-karácsonyi hangulatot varázsoltak a versmondók és énekesek az osztálytermekbe, s élményt adó, magas színvonalú produkciókat hallottak.

A versmondók közül többen választottak Wass Albert karácsonyi versei és meséi közül, Babits Csillag után c. verse főleg a nagyobbakhoz állt közelebb, s Ady Endre közismert Karácsony-a is népszerű volt. Az énekesek – az óvódások kivételével – minden korcsoportban két dalt énekeltek: egy előre megadott kötelező dalt és egy szabadon választottat. Itt is rendkívül színes volt a paletta: hallhattuk régi karácsonyi népénekeket, karácsonyi pásztorjátékokat, betlehemesek ismert dalait, de felcsendültek népszerű adventi-karácsonyi témájú dalok a Kaláka vagy Gryllus Vilmos szerzeményei közül is.

A díjkiosztót igazán ünnepivé varázsolták az első helyezettek által elénekelt dalok, az elmondott versek. Adventi várakozásunk harmadik vasárnapja a Gaudete, azaz az örvendezés vasárnapja. Ezen a péntek délutánon is örvendezés töltötte el szívünket, s a remény, hogy értékeink: verseink, dalaink tovább élnek tanítványainkban.

Rácz Andrásné

Sítábor 2012 Idén voltam harmadszor iskolai szervezésű sítáborban.

A korábbiakhoz hasonlóan idén is nagyon jó volt a társaság. Szállásunk egy csendes kis településen, Seebodenben volt, ahonnan minden reggel 15 perc buszozás után értük el a Goldeck sípályarendszert. Közösen felvonóztunk a hegyre, ahol a Chikán tanár úr által vezényelt közös bemelegítést mindenki becsületesen végigcsinálta. Ezután a kezdők elvonultak a bébi pályára, a többiek pedig 3-4 fős csoportokban elkezdhették az aznapi esésadagjuk begyűjtését. A déli kötelező pihenőt közösen töltöttük valamelyik melegedőben, általában abban, amelyikben a hegyi mentők is tanyáztak.

Ugyanis az előző évekkel ellentétben többen szereztek ellátandó sérüléseket, aminek kapcsán Horváth tanár úr megismerkedett a környék egészségügyi dolgozóinak viszonylag komoly százalékával. Szerencsére a sérültjeink belátható időn belül újra teljes erővel tudják majd szorítani a tollat dolgozatírás/íratás közben.

Estéink sok beszélgetéssel, filmnézéssel teltek, melyek bele-belenyúltak az alvásra szánt időbe, így a kelés néhányaknak meglehetősen nehéz volt. A busz viszont mindig szigorúan elindult reggelente a megbeszélt időben…

A legemlékezetesebb pillanatok között vannak a havas fürdetések, ahol mi, lányok voltunk többségben, de csak halvány remény maradt, hogy esetleg nyerünk egyszer.

Ilyenkor nem számít, hogy tanár, vagy diák, mindenki kölcsönösen kap a kellemesen hűsítő hófürdőből.

Ahogy az iskolai túrák többsége, úgy a sítábor is nagyon nagy élmény a résztvevők számára. Aki teheti, vegyen részt a következőn. Életre szóló, örök élményben lesz része.

Szalai Dóra, 11.v

Nálunk történt

december 31. szilveszteri túra Zala dombjain január 18. ballagók szalagtűző szentmiséje február 2-8. eszméletlen sítúra Ausztriában február 8-9. farsang az óvodában február 17. diákfarsangi mulatságok február 18. végzősök szalagavató bálja március 15-17. tavaszi túra az Őrségben március 22. óvodai kirándulás a víz világnapján március 24. iskolazarándoklat Homokkomáromba március 30. – április 1. diákok lelkigyakorlata

piaristák

21

Itt a farsang áll a bál

VÁC

Vácott lenni, de király!

Váci télutó Fogcsikorgató hideggel léptünk át „jégbontó havába”, ekkor kezdődött el igazán a tél! Nem csoda hát, hogy az iskola több osztálya, csoportja , kisebb-nagyobb baráti társaságok indultak el olyan helyekre, amik téli sportok művelésére alkalmasak. Igazi téli túrák, szánkós kirándulások, hosszabb-rövidebb sítúrák töltötték ki a hétköznapok és hétvégék szabadidejét, de a testnevelés és osztályfőnöki órák egy része is a ligeti tavon telt korcsolyázással. A már sok éves hagyományokra visszatekintő osztrák sítábor megszervezésén túl idén is felkerestük a visegrádi Nagyvillámot síléceinkkel, snowboardjainkkal, de a Börzsöny szívében lévő nagy-hideg-hegyi turistaházat is meglátogattuk diákcsoportjainkkal. A Tátrában síelni, szánkózni és termálfürdőzni is voltunk.

Sítábor Ausztriában Végre itt a január… már számoltuk a napokat… és végre elérkezett! A busz megérkezett, bepakoltunk, helyet foglaltunk, és meg sem álltunk a célig, ami idén Wolfsberg és környéke volt. Klippitzen 28 km-es pályarendszere várt minket két beülős lifttel, gyönyörű erdei utakkal, meredek letörésekkel és széles pályákkal. Felejthetetlen érzés volt jó levegőn, napsütésben síelni.

Volt ködös napunk is, amikor az orrunkig nem láttunk, azonban ez sem okozott nekünk problémát. Minden délután négykor leálltak a liftek, hazamentünk, megmelegedtünk, vacsoráztunk, de nem unatkoztunk egy percet sem. Minden este fergeteges kártyapartik és a pingpong meccsek szórakoztatták a síelésben el nem fáradtakat. Felejthetetlen élmény volt a sítábor idén is.

Szakmári Eszter 11.a

22

piaristák

alapítva: 1714 (1990) honlap: www.vpg.sulinet.hu Farsang hava – a bálok ideje Idén januárra esett két végzős évfolyam szalagavató bálja is. A színesebbnél színesebb és művészi színvonalon előadott műsorszámokon túl egyedi hangulattal gazdagította mindkét bált az autentikus néptánc műsor, a pompás keringő, a közös osztályéneklés. Míg az egyik osztály Moliere Képzelt betegének egy részletét adta elő, addig a másik osztályban élő zenére ropták a görög szirtakit, maguk forgatta filmet vetítettek, élő zenére néptáncoltak. A báloknak igazán illő és méltó hátteret iskolánk tavaly felújított díszterme adott.

Az idén újjáalakult PAD (Piarista diákönkormányzat) számára a február a farsangi mulatság megszervezésével telt. A várva várt diákfarsangot február 16-án rendeztük meg a díszteremben a retro, azaz a ’60-as, ’70-es évek világát megidézően. A diákok a szervezők kérésének megfelelően korhű jelmezeket húzva jöttek a buliba. Az elmaradhatatlan jelmezversenyen túl voltak vetélkedők, kvíz-játék, karaoke, színpadi rögtönzés, de volt tánctanítás, táncbemutató, tombola, zene és tánc is. A végzős diákok is kitettek magukért. Keverték a zenét, irányították a limbózást a közel 100 diáknak, akik a legvégsőkig kitartottak. Hamisítatlan retro-buli volt 2012-ben – azon fiatalok részvételével, akiknek a szülei is erre a zenére táncolhattak anno.

Gimnáziumunk második Piarista báljára február 18-án került sor a Szülői Munkaközösség szervezésében. Nyeste Pál igazgató úr köszöntő szavaival a közösségre, a közösen megélt élményekre hívta fel a figyelmet, és kívánta, hogy a bálozók vidám együttléte a közös öröm megosztásának jegyében teljen. A tánchoz az élő zenét a 60 Jazz Band szolgáltatta, a nem mindennapi vacsorát az iskola szakácsmesterei készítették, a teaház hangulatát tizedikes diákjaink biztosították teakülönlegességekkel, mécsesekkel, kedves szavakkal. Idén is tudott meglepetéssel szolgálni gimnáziumunk énekkara. A fiatalok Galbács Gabriella tanárnő vezetésével madrigálokból, bordalokból, világi és „egyházi” (pl. az ipafai papnak fapipája van) dalokból szedett csokrukkal kedveskedtek hálás közönségüknek.

PIARISTA ISKOLA VÁC

A tanári kar élete diákok nélkül Januárban a Moór család „vidéki birtokán” a tanári kar újabb áldozatot szedett – ezúttal egy közepes méretű disznó személyében. A jókedvű vágásnak egy visító tagja volt csupán, igaz később mélyen megbánta hangoskodását, és a nap további részében csendben volt. Szúrás, perzselés, tisztítás, darabolás – sült vér, velős tojás, májas és véres hurka, kolbász, abált szalonna, disznósajt, sültes tálak, toros káposzta, frissen reszelt torma, házi sütemények. A jóféle borok, sörök és házi pálinkakülönlegességek mellett az idei év gasztronómiai meglepetése egy sváb ételcsoda, a zaures volt.

Az idei február sem múlhatott el anélkül, hogy a váci tanárok maskarába ne öltözzenek. De hogy ki öltözött gésának, rockernek, molynak, kertésznek, éjkirálynőnek, napkirálynak, Obelixnek, Besenyő Pista bácsinak a tanári karból, azt csak az újság széles olvasóközönsége és az általános diszkréció miatt nem írhatjuk meg.

Felvidéki activity Mínusz húsz fok, plusz negyven fok, csilisbab, bikázás, törött haj, hó, activity és szánkó. Hogyan oldjuk fel ezeket a kulcsszavakat? Íme, a megoldó kulcs azoknak, akik nem vettek részt a február 2. és 5. közötti szlovákiai téli túrán.

Mi nem síelni mentünk. A túra elsődleges célja magának a télnek a tömény átélése volt, amire nagyobb esélyünk van a Tátra közelében, mint a váci Naszály-hegy tövében.

A szálláshelyünk a Vág partján, Rózsahegy és Liptószentmiklós között félúton, Ivachnó faluban volt, de minden nap átjártunk a közeli termálforrások miatt mínusz húsz

fokban is gőzölgő folyón át a hangulatosabb felvidéki kisfaluba, Liptóteplára kenyérért, illetve a faluszéli dombra szánkózni.

Az első napot szánkózással és termálfürdőzéssel töltöttük. A piarista diákokról köztudott, hogy a világ legkeményebbjei, ezért természetesen olyan belépőt váltottunk a fürdőbe, ami csak szabadtéri medencékre vonatkozott (na jó, ez volt az olcsóbb). És ha valaki esetleg azt gondolná, hogy persze, könnyű a plusz negyven fokos vízben ellubickolni, annak látnia kellett volna, hogy diákjaink hogyan fekvőtámaszoznak egy szál fürdőnadrágban a medence mellett. És arra is kellett vigyázni, hogy a fejeken megfagyott termálvíz, pontosabban termáljég ne törjön el, ezzel megcsonkítva piarista diákjaink – soha nem zselézett – haját. Este mindenkinek jólesett a csilisbab.

A másik napon ellátogattunk a Csorba-tóhoz, amin át is sétáltunk, és egy óriási hókupacon megrendeztük a Piarista Téli Olimpia extrém számát: a túravezetők egytől tízig tartó skálán osztályozták a diákok produkcióit, az egyetlen feltétel az volt, hogy a 8-10 méter magas hófal tetejéről az aljáig kell leérni, közben minél idétlenebb mozdulatokkal, ugrásokkal, bukfencekkel kell a gyakorlat színvonalát emelni. Este mindenkinek jólesett újra a csilisbab.

Sokat játszottunk, de a legizgalmasabb játék talán az életszerű activity volt. Nem találkoztunk ugyanis olyan emberrel, aki tudott volna magyarul vagy angolul. Sem a szállásadó, sem a boltos, sem az előkelő wellness központ recepciósa, senki. Éppen ezért a szokásos módokat választották az emberek a kommunikációra: anyanyelven beszélt mindenki, csak lassabban és hangosabban, hátha úgy megértjük egymást. De ez sem működött, ezért mindenki leginkább csak mutogatott.

Hujbert Áron túravezető

Nálunk történt

december 3. az iskola nyílt napja, adventi vásár december 10. rekollekció, adventi gyertyagyújtás december 13. Luca napi vásár december 19. beigli verseny, hangversenyek december 21. osztály- és tanári karácsonyok január 14. tanári disznóvágás január 14., 21. szalagavatók január. 27-től sítábor és szánkótúra február 10., 16. tanári és diák farsang február 18.

II. Piarista Bál február 29.

Afrika nap

piaristák

23

Nagyszerű programok

Búzaszem

„Á la Búzaszem”

Paripától a Kenyérig – Osztályok a Búzaszemben A Búzaszem Iskola 2004 szeptemberében nyitotta meg kapuit. A közösség és az intézmény elnevezését Jézus szavai ihlették. Már a kezdetekkor megszületett a gondolat, hogy osztályaink is kapjanak neveket – az évfolyamonként egy-egy búzaszemes tanulócsoport ne csupán sorszámot, hanem valami élő tartalmat és ezzel, akarvaakaratlanul, iskolai sorsot is hordozzon. „Mi legyen a formáló logika?” – töprengtünk, de nem sokáig: ha Búzaszem, akkor a búza élete legyen sorvezetőnk. Az alapító osztályt ilyesformán el is neveztük Traktornak… A Traktort az Eke követte, s már hívogattuk a Barázda osztály leendő elsőseit (alakult hát a vetés), amikorra tisztán éreztük,

hogy valami nincsen teljesen a helyén. A közösségi tagok összedugták a fejüket, Traktor helyett Paripa osztályra nevezték át az alapítókat, s megnyugodtunk. A Barázda után a Magocska, majd a Napsugár osztály következett.

Ezt követően a Kalász, következő évben a Kovász osztály kezdte el tanulmányait a Búzaszemben, hogy aztán 2011 szeptemberében, a nyolcadik tanévben tollat fogjanak a Kenyerek – a legfiatalabbak közöttünk. Mindegyik osztályunknak gyönyörű, kézzel alkotott jelképe is született.

Szeptember elsején kilencedszer ülnek kis elsősök padjainkba. Hogy mi lesz a nevük? Titok.

Lázár László igazgató

alapítva: 2004 honlap: www.buzaszem.hu Művészeti programok a Búzaszemben A Búzaszem Iskola életét a temérdek nagyszerű és különleges program részeként nagyban meghatározzák a művészetoktatás eseményei.

A hagyományos zeneiskolai képzés megszokott félévi növendékhangversenyei nálunk újraértelmezett formában valósulnak meg. Minden búzaszemes diák tanul hangszeren, de nem azzal a céllal, hogy előadóművészeket faragjunk belőlük, ezért hagyományos „koncertezésre” nem is szeretnénk kényszeríteni senkit. Hogy a szülők és a diáktársak mégis betekintést nyerhessenek egy-egy növendék zenei életébe, olyan tanszaki hangversenyeket rendezünk, ahol a fellépők hozzátartozóik szűk köre előtt játszanak el egy-két darabot az addig tanultakból. Kinyitjuk a tanterem falát, hogy az érdeklődők bekukkanthassanak. A tanszaki koncerteket osztálytermekben, családias hangulatban rendezzük meg, figyelve arra, hogy egy diákunk se távozzon rossz élménnyel valamilyen rosszul értelmezett kényszer következtében, hanem átélhesse az adni tudás örömét.

Húsvét után két olyan zenei esemény is lesz iskolánkban, amelyen a jelenlévők a zenetanárok produkcióját élvezhetik. Az első egy, immár hagyományos tanári hangverseny, melynek különlegessége, hogy egyazon koncert keretein belül a népi és klasszikus zene is szerepel. Az egymástól olykor jelenősen eltérő zenei nyelvek, stílusok, műfajok és zenészek legszorosabb együttműködését és egyúttal az egyik legsajátosabban „búzaszemes” élményt a májusi „mesekoncert” látogatói élhetik át. Ezen a programon rendszerint a legkisebb testvérkéktől a dédszülőkig mindenki részt vesz, együtt élvezve a kortalan népmesét és a belészőtt muzsikát. Ilyenkor nemcsak a zenészek, hanem hangszereik is játszanak, a duda sárkánnyá, a fuvola seregéllyé változik, a zongorán megszólal az erdő és a tenger, az énekesek hangja nyomán pedig a németajkú parasztasszonytól a nagyszájú olasz pizzafutárig minden megelevenedhet. „… ahol az emberi megismerés határait elérjük, ott a zene még túlmutat…” – mondta Kodály Zoltán. Személyesen és közösségben egyaránt – nagy ajándék ezt megélni!

Gyombolai Bálint Művészeti igazgatóhelyettes

24

piaristák

PIARISTA ISKOLA Búzaszem Farsang a Búzaszemben – avagy Koncné versus Cibere Nálunk a Farsang – mint oly sok más program – a családok heves részvételével zajlik, vagyis a közösségi programok közé soroltatik. Mivel a gyerekeknek nincs különösebb szükségük motivációra, inkább a szülőket, tanárokat célozza az a témajavaslat, mely minden évben valami ősi ellentéten alapszik (gonosz-jóságos, szép-csúnya stb.).

Idén, immár másodszor nyolcéves életünk során, az örökzöld férfi-nő, avagy „Nem cserélünk nemet?” kérdéskört ragadtuk ki a tömérdek csábító lehetőség közül.

A gyerekeket a témához való hozzáállásuk alapján három csoportba sorolhatjuk.

Az ellenállók vagy elengedik a fülük mellett a felhívást, vagy felháborodottan kikérik maguknak, de mindenesetre inkább kedves állatkának, királylánynak, cowboynak, betyárnak, vagy egyéb szuperhősnek öltöznek. A furmányosok ügyes, nyakatekert okfejtéssel megmagyarázzák, hogy is illik a koncepcióba az általuk – már jóval a téma kihirdetés előtt – megálmodott jelmez. (A kategória idei nyertese a nőstény kaméleon, illetve a női csontváz.) A harmadik csoport lelkesen fogadja a kihívást, és csapatostul pompomlánynak, plázacicának, bankrablónak, reppernek vagy ördögnek (mert azok biztos fiúk, ugye) öltözik, bátran vállalva az ellenkező nemet. A szülők ennél egyszerűbben oszlanak két csoportra. Van, aki beöltözik, s van, aki nem.

A farsangra mindig érdemes kipihenten, fitt és well állapotban érkezni, mert a program állóképességünket meglehetősen igénybe veszi. Idén ez volt a helyzet.

Mindjárt az elején, a jelmezbemutató ideje alatt a rekeszizmok bemelegítése zajlott. Majd, a szokásos néptáncos lábizomerősítés után következett az est fénypontja, a hagyományos Konc-Cibere párviadal. Ezúttal, híven a témához, Konc király nőnek maszkírozva jelent meg, maga köré gyűjtve mindenkit, aki aznap este szintén ezt a nemet képviselte; Cibere vajda pedig a „férfiemberek” élére állt. Csak három kiragadott pillanat a közel egy órás küzdelemből: a kötél, amit mindenki hevesen húzott, elszakadt, a „női” csapat csomózással próbálta megúszni a

varrás feladatát, s körülbelül 100 db lufi pukkadt ki egy-két perc leforgása alatt. A vetélkedést lezáró botos küzdelmet Luke Skywalker és a jó öreg Obi Van is megirigyelte volna!

Végül a hősiesen küzdő, parókáját is maga mögött hagyó Konc királynő került a földre.

A farsangnak vége tehát. Böjtre fel Ciberével!

Bárdosy Gyöngyvér A Kalász osztály osztályközösség-vezetője

Nálunk történt március 3. március 4. március 22. március 23. március 26-29. március 30. március 31. április 1. április 4. április 15.

Hívogató a Búzaszembe, Felnőtt Néptánc Búzaszem Vártúra (Salgó) RePeTa - nevelőtestületi értekezlet Taize-i imaóra Szülői Estek az egyes osztályokban Pedagógus-lelkigyakorlat Közösségi kirándulás Ócsára Búzaszem Vártúra (Drégely) Nagyheti Kalendáriumi Nap az iskolában Fehérvasárnapi körmenet Gödön

Évfordulók:

piarista az új temesvári k ö sp ü p i ád zló an yütt Székely Lás felder Gyula cs eg tt la el G tt l le fö ü e ép lt a te st -én szen teljes piari 1912. január 22 tére, amelyet a le te sz ti zt es er tK kápolnát a Szen a tatai, tervezett.

Zoltán piarista, yi g o m o S ) ye yőr meg író. erecsnyben (G Sz tt te le ü okleveles gyors sz a, n ár -é n 9 1 ta ár em ru el b én fe 1912. iumok tört dapesti gimnáz u b a kereskea és i ed eg sz ebreceni piarist d a a, st ri ia p sz c Hegyi Feren r, német és oro án ya ll ag ga m ső m el F iu tt áz te n -én szüle dapesti gim 1912. május 11 tója, majd a bu ga az ig ó ls to utatója. u ola szaki oktatás k ű m delmi középisk a st ri ia p i a 18. század szakos tanára, piaristák

25

PIARISTA ISKOLA SÁTORALJAÚJHELY

Utazás a Parnasszusra

Idén 20 éve, hogy (több mint 40 évnyi kihagyás után) helyet kapott a piarista rend Sátoraljaúj­ hely közoktatási palettáján.

Ezen jeles eseményre emlékezve a Kossuth Lajos középiskolai Piarista Kollégium ünnepség-sorozatot tervezett, melynek nyitó rendezvénye 2012. február 6-án a Neves piaristák rendezvénysorozat keretében megtartott Pilinszky János szavalóverseny volt.

A megmérettetésre 8 kollégiumból érkeztek diákok. A tanulók a 20. század egyik legjelentősebb magyar alkotójának, a Nyugat negyedik ún. újholdas nemzedékéhez tartozó, volt budapesti piarista diák gondolatait szólaltatták meg. Pilinszky gimnáziumi évei alatt hódolt először a versírás szenvedélyének. Így vallott később: „Számomra az írás ott kezdődik, amikor a gyermekmódra semmit vagy szinte semmit se „értek ” abból, ami lenyűgöz.”

A versenyen kollégiumunkat négy tanuló képviselte:

Sátoraljaújhely

alapítva: 1789 (1992) honlap: www.piarista-koll.sulinet.hu Demeter Zsuzsanna, Kossuth Klaudia, Szajkó Cintia és Urbanovics Péter. A rendezvény végén Demeter Zsuzsanna a képzeletbeli dobogó második fokára állhatott fel. A zsűri elnöke, Jelenits István tanár úr másik diákunkról, Szajkó Cintiáról így írt: „Magához simítja a verset”.

Ezután diákjaink és a város érdeklődői a tanár úr előadását hallgathatták meg Pilinszky János életútjáról és költészetéről, melynek bevezetéseként Huszák Krisztián néhány megzenésített Pilinszky verset adott elő.

Február hónapban tanulóink egy másik megmérettetésen is részt vettek: a XIII. Mécs László szavalóversenyen képviselték városunkat. A rendezvénynek a felvidéki Királyhelmec adott otthont. A versenyen több mint 60 diák indult, akik vagy a papköltő, Mécs László vagy más határon túli magyar költő versét adták elő.

Sebes Péter

Csíkszereda TANULMÁNYI HÁZ

A mindennapi élet elfoglaltságai (hittanórák, korrepetálások, lelkipásztorkodás, felnőtt teológiai képzés, honlapszerkesztés) mellett decemberben több lelkinapot tartottunk hitoktatóknak, ifjúsági közösségeknek, a Karizmatikus Közösségnek, valamint rorátékat és karácsonyi elmélkedéseket, gyóntatásokat, szentmiséket a bentlakó (kollégista) diákoknak.

A szovátai iskolanővérek január közepén többnapos kórustábort szerveztek, melyben a lelki programokhoz kértek segítséget.

Az ökumenikus imahét Csíkszeredában is megtörtént, közös liturgiákkal, majd lelkipásztori agapéval-beszélgetésekkel.

Kolozsvárott Piarista napot szervezett Ruppert József atya január 23-án, könyvbemutatóval egybekötve. Fodor György konfráter közbenjárására egy utcát is elneveztek Bíró Vencel exprovinciálisról.

26

piaristák

Február 4-én zajlott az Országos Szerzetestalálkozó Kolozsváron, előadásokkal, csoportmunkákkal.

Tovább folynak a Mária Rádióban az irodalmi jellegű előadások. Egyrészt a Kedvenc olvasmányaink sorozat, másrészt egy újabb: Hónapról hónapra Fekete István elbeszéléseivel és muzsikával.

Elkezdődtek a nagyböjti gyóntatások-szentmisék a bentlakásokban.

Zajlik az élet, kissé betegen, kissé öregen. De élet. Magvetéseivel, gyökereivel, néha vadhajtásaival. Virágaival.

Sárközi Sándor

SÍK SÁNDOR PIARISTA EGYETEMI SZAKKOLLÉGIUM

„Szakkollégiumi TÁMOP”

a Sík Sándor Egyetemi Szakkollégiumban A Sík Sándor Egyetemi Szakkollégium a Szent Imre Szakkollégiummal és a Gál Ferenc Hittudományi Főiskolával konzorciumban a TÁMOP 4.2.2/B-10/1-2010-0026 pályázat keretében egy három féléves projektben vesz részt, melynek célja a hallgatók tudományos pályára való felkészítésének erősítése.

A Kollégium tíz belsős és öt külsős ösztöndíjas hallgatóval vesz részt a 2011. szeptembere óta futó munkában.

A projekt ösztöndíjasainak egy része a Szeged–Csanádi Egyházmegye területén végez kutatásokat, míg mások szakirodalmat dolgoznak fel, többségükben saját egyetemi szakjukhoz kapcsolódva. A kutatásban résztvevő hallgatók munkáját tutori rendszerben a Bálint Sándor Valláskutató Intézet munkatársai segítik. A projekt célja, hogy tudományos publikációk szülessenek, miközben a hallgatók a tudományos életben használható kompetenciákat sajátítanak el.

A kutató munkát segítve és kiegészítve az elmúlt őszi félévben három alkalommal vettünk részt egész napos tréningeken, ahol többek között az interjú- és kérdőívkészítés, vagy a pályázatírás és projektszervezés alapismereteit sajátítottuk el. Emellett több tudományos konferencián vettünk részt hallgatóként, és számos előadás megszervezésére is sor került a Főiskola és a két Szakkol-

alapítva: 1992 honlap: http://sik.szepi.hu légium rendezésében. A következő félévben folytatjuk a tutorális együttműködéseket és workshopok keretében osztjuk meg egymással az eddigi munkánk eredményeit.

A projekt keretében eszközbeszerzésre is lehetőségünk volt, melyet kihasználva fénymásolót, projektort, számítógépeket és székeket vásároltunk a kollégium számára.

Bencsik Róbert Szakkollégiumi senior

Nálunk történt

december 15. Kollégiumi Karácsony december 18. Fűzfaklub – Vizsgaidőszak nyitóünnepség február 24–26. Lelkigyakorlat Szegheő József SP. vezetésével február 28. Beszélő: Politika, nemzettudat és vallásosság Egyetemünk történetében március 1.

Tartományfőnöki vizitáció

Bemutatkoznak a nagykárolyi nővérek Már fiatalon meggyőződésem volt, hogy minden gyereknek jár a szép gyerekkor, mint kezdőtőke az Élet nevű vállalkozásához. Kerestem a módját, hogyan tehetnék ezért valamit, s rátaláltam a Piarista Nővérekre Nagykárolyban.

Az otthonommá vált házban 18 lány arcán jelenik meg naponta Krisztus arca. Isten feltétel nélküli szeretetének és bizalmának jele, hogy rám, alkalmatlanra bízza gyermekeit. S még nagyobb szeretetről tanúskodik, hogy munkám során nem hagy magamra. Ez a ház valóban otthon, melyben egy nagy család él. A lányok testvéreknek tekintik egymást, s amikor valamelyikük először anyának szólított, hálát adtam életükért Istennek. S ne felejtsük, gyenge és gyarló ember vagyok, akit a napi sokszori ölelés átsegíthet a szomorú pillanatokon. Napjaimat az ima, tanulás, szabadidő hármassága határozza meg.

Elmélkedő imáimat, teológiai tanulmányaimat általában a délelőtti és késő esti órákra teszem, mikor csendes a ház.

Miképpen már Boldog Celestina anya is gyakori szentáldozásra búzdította leányait, mi is az Eucharisztiából merítjük erőnket a mindennapi munkánkhoz, hogy egyesülve Krisztus áldozatával Krisztussá alakuljunk és alakítsunk. A nap többi részében a tevékenységemmel igyekszem Isten dicsőségét és embertársaim javát szolgálni, alapítóanyánk szavait követve: „A munka imádság.”

Ezt az imát a gyermekeket befogadó és megáldó Krisztus ihleti. Érte igyekszünk minden szakmai és tárgyi segítséget megadni a tanulásban.

Természetesen a mi családunk is jobban szereti a mókát és kacagást, mint a kemény munkát, ezért buzgón és állhatatosan várjuk a vakációt, a kirándulások, kártyapartik, játékok, lustálkodás idejét. Ezek alkalmat adnak a gyerekek nevelésére és Istenhez vezetésére, és lehetőséget nyújtanak a feltöltődésre is.

Kanti Ágnes, novicia

piaristák

27

Öregdiák oldalak Barátok útja „Minden kihívás egyre erősebbé és egyre szelídebbé tesz. Hogy feltűnés nélkül merjünk kilépni a rendszerek biztonságából.

Itt-létünk nem egyszerűen kihívás: Meghívás. Le-fel, le-fel, de igyekezz egy kicsit mindig előre. Mindazonáltal a BÚ egy nagy kaland, annak minden nehézségével és szépségével. Életed kicsinyített mása, éld! A harcos kalandjához bátorságért kiált! Most, amikor ugyanúgy, mint mindig legfőbb ideje, hogy ugorj! Minden évben újrakezdeni egymásért és magunkért. Ez az újjáépítés lényege. Hogy mindannyiunk életének pillére lehessen és általa nyerjünk áldást. Mert a zarándoklat küzdelem, ahol találkozom Veletek, Veled, Vele és magammal. Megnyílva elfogadhatok és kaphatok. Lehetőség arra, hogy adni tudjak: szeretetet, önmagamat nem is sejtve, hogy mennyit kaphatok. Alkalmasságunk újra és újra megkérdőjeleződik. Kihívásaiban benne rejlik a lehetőség, hogy valódibb anyagból gyúrt emberek lehessünk. Embert kaptam Istentől.

A mosolyunk legyen a névjegyünk. Mert csak ez a megfoghatatlan névjegy maradandó. Mert a barátság ajándék, de barátok csak együtt lehetünk. Szívünk nyitottsága a közös örömök forrása, amely egyre közelebb visz a Távolihoz. Az örömteli és nehéz meglepetésekben is mindig megtalálni a szépet és jót. Hangolódás a jóra. Évről-évre egyre többet, új örömöt ad a szívnek a barátokkal való találkozás. Bizalom és felszabadultság. Fontos, hogy megpróbáljuk elfogadni önmagunkat és egymást, örömöket és a váratlan eseményeket is. Barátok Útja - Barátok Kútja. Indulok és érkezem. Isten jelent meg köztünk, bennünk, körülöttünk: kivirágzott, ami életet hordoz. Hát akkor itt az alkalmas szent idő, ideje indulni. Vágjunk bele!”

(Barátok Útja Alapító levél)

Az első olvasatra talán kuszának tűnő sorok, amelyekkel néhány éve „közös identitásunkat” próbáltuk megfogalmazni, számunkra mind a mai napig kifejezik, mit jelent a Barátok Útján járni. Közhelynek számít, hogy úton vagyunk, zarándokok vagyunk itt a földön. De mint a fenti mondatok is jelzik, ebben a zarándok létben rengeteg érzelem, kaland és felfedezés rejlik. Erre a Felfedező Kalandra kapunk meghívást minden évben, amikor a Barátok Útjára indulunk. És mi, akik már öregdiákként a Barátok Útján

nem csak járunk, hanem igyekszünk azt szervező-előkészítő munkánkkal egy kicsit egyengetni is, erre a Kalandra hívjuk évről évre elsősorban a középiskolás korosztályt.

Mi tehát a „Barátok útja”?

A Barátok Útja egy zarándoklat, ahol nap mint nap, a gyalogosan leküzdött távok során egyre közelebb kerülünk úti célunkhoz, önmagunkhoz és társainkhoz, miközben felajánljuk Istennek örömeinket, nehézségeinket.

A Barátok útja barátkozás és megosztás. Kiscsoportokat formálunk, játszunk, együtt örülünk, énekelünk és táncolunk. Eközben az egymással eltöltött idő és beszélgetések által az új, értékes találkozásokból barátságok fonódnak.

A Barátok Útja egy lelkigyakorlat, ahol Istenre és a vele való kapcsolatra figyelünk. Hiszünk abban, hogy Istennel találkozhatunk az anyagi világban, a természet csendjében és a másik emberben is, ha eléggé nyitva tartjuk a szívünket.

A Barátok Útja egy kirándulás, melynek során egyszerű körülmények között megtapasztaljuk saját testünket és határainkat, a természettel való egységünket.

A Barátok Útja ajándék, melyből erőt meríthetünk. Jó arcok, igaz mondatok, tartalmas csöndek, barátok és út, napi 20-25 km gyaloglás, napi szentmisék, vidámság és komolyság.

A Barátok Útja egy közösség, melyben évközben sem feledjük egymást. Nyaranta pedig a főbarátok és kisbarátok együtt keresik a válaszokat azokra az életünket formáló kérdésekre, amiket az adott év aktuális témaköre felvet.

A Barátok Útja a Magyar Piarista Diákszövetség szervezésében nyitott minden katolikus fiatal számára. Ha ebben a tanévben már legalább a 9. osztályt végzed, és szívesen velünk tartanál, akkor további információkat a www.baratokutja.hu weblapon találsz, vagy érdeklődj a baratokutja2012@gmail.com címen.

D'antonio Strommer Szonja

28

piaristák

Kalazanci József egy pedagógiatörténész szemével (3. rész)

Josep Doménech i Mira

A szerző a pedagógia doktora. A barcelonai egyetem hispán és katalán filológia szakán végzett, majd tanfelügyelő volt. Katalóniában az Oktatási Minisztérium tagja. A Távoktatási Egyetemen koordinátorként és tanárként dolgozott. Kutatási területe az összehasonlító neveléstudomány.

Pedagógiai munkássága Kalazanci József pedagógiai munkásságának több fontos szempontját kell kiemelnünk. Először is, ahogyan a munkásságát tanulmányozó szerzők, mint például Ludwig von Pastor8, Sántha György9 és Severino Giner10 elismerik, az újkori Európában Kalazancius hozta létre az első ingyenes, mindenki előtt nyitott iskolát. Olyan iskola ez, amely az alapítása óta eltelt négyszáz év folyamán egészen a mai napig megőrizte ezeket a jellegzetességeit. Forradalmi újításról volt szó, mert gyökeresen szakított egyes társadalmi osztályok előjogaival, amelyek kirekesztették és szegénységben tartották a népesség nagy részét. A neveléstörténetben Kalazanci József a szegények nagy pedagógusa, az ingyenesség megteremtője, aki általánossá tette az oktatást megkülönböztetés nélkül minden társadalmi osztály számára. Ezekhez az elvekhez egész életében ragaszkodott. Több írásából is kiderül, mennyire őrködött afelett, hogy iskoláiban ezek az elvek megvalósuljanak: „A diákokat semmilyen módon nem szabad arra kényszeríteni, hogy az iskolai berendezésekért, a padokért vagy más dolgokért fizessenek.”11 „Figyeljen arra, hogy a tanítók semmit se kérjenek a diákoktól.”12 „Figyelmeztetnem kell önt egy súlyos hibára és hanyagságra, amely előfordul ezekben az iskolákban, mégpedig arra, hogy adnak és vesznek.”13 Másodsorban a keresztény elvek szigorú alkalmazása által ő volt az a pedagógus, aki sem társadalmi, sem faji, sem vallási szempontból nem tett különbséget az emberek között. Ez nemcsak abban mutatkozott meg, hogy bátran és nagylelkűen kiállt – ahogyan majd látni fogjuk – az inkvizíció által üldözöttek, például Galilei és Campanella mellett, hanem abban is, hogy zsidó diákokat ugyanúgy felvett iskoláiba, és ugyanolyan tisztelettel bánt velük, mint a többiekkel – s ez abban a korban rendkívül sokat jelentett.14 Hasonlóképpen, németországi iskoláiba protestáns diákokat is felvett.15 Oly nagy hírnévre tett szert, és egyetemes szemlélete oly széles volt, hogy még a török császárságból is érkeztek hozzá kérelmek piarista iskolák alapítására, ám e kérelmeknek, bármennyire is szerette volna, nem tudott eleget tenni, mert nem volt elegendő tanító. Kalazancius csupán a tanulással és erényes élettel kapcsolatos érdemeket ismerte el iskoláiban.

Harmadsorban Kalazancius volt az általános iskolai, a szakiskolai és a középiskolai oktatásban a tudásszintek és korosztályok szerinti besorolás megalkotója, kidolgozója és megszervezője.

Egy-egy iskolában akár ezerötszáz diák is tanulhatott, s ezek természetesen igen különböztek azoktól az egytanítós iskoláktól, amelyek Róma kerületeiben és máshol megszokottak voltak. A tanulók magas létszáma az iskolai élet alapos és részletekbe menő megszervezését követelte meg, s ebben a tudásszintek és korosztályok szerinti besorolás nagyon fontos szerepet játszott. Ezzel kapcsolatban Calasanz Bau a következőt mondja: „A piarista iskolák, különösképpen a római San Pantaleo, egyszerre voltak elemi iskolák, a mai általános iskola felső tagozatának megfelelő iskolák – ahol számtant és szépírást oktattak továbbtanulni nem akaró fiúknak, hogy hivatalokban és üzletekben elhelyezkedhessenek –, valamint főleg latint és humán tantárgyakat tanító középiskolák.”16 (Vége)

Jegyzetek 8.

Severino Giner: San José de Calasanz. Maestro y fundador, BAC, Madrid, 1992, 659.

9.

György Sántha: San José de Calasanz. Su obra y escritos, BAC, Madrid, 1956, 55.

10.

Severino Giner: Idézett mű, 160.

11.

Lodegario Picanyol (ed.): Epistolario di San Giuseppe Calasanzio, Editiones Calasanctianae, Roma, VI. kötet, 1954, 252; 2738. levél.

12.

Ugyanott, VII. kötet, 95; 3118. levél.

13.

Ugyanott, VII. kötet, 157; 3208. levél.

14.

Severino Giner: Idézett mű, 595.

15.

Ugyanott, 595.

16.

Calasanz Bau: San José de Calasanz, Publicaciones de Revista Calasancia, Salamanca, 1967, 165.

Forrás: Eredetileg az UNESCO összehasonlító neveléstudományi folyóiratában jelent meg: Perspectivas 23 (1993/3–4) 808–821.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Kép: Csobán András: Kalazancius Szegeden / 2004 Szeged, piarista templom

piaristák

29

Tandem

az „én Kalazanciusom”

kalazanci szent józsef izgalmas és sokszínű személyiség. mi, akiket vonz a rendalapító karizmája

szintén nagyon sokszínűek vagyunk. ebben a cikksorozatban személyes vallomásokat olvashatunk piarista szerzetesektől, és világiaktól arról, hogy nekik személyesen mit jelent kalazancius, mi ragadja meg őket a rendalapítónkban, hogyan inspirálja őket az életben. szeretnénk, ha minél többen megfogalmaznák, milyen is az „én kalazanciusom”.

1

Szerte a világon sokfelé működnek piarista intézmények, amelyeket egyvalami biztosan összeköt: Kalazanci Szent József iránti szeretetük és tiszteletük.

Lehet tudni, hogy egy afrikai piarista éppúgy lelkesedni fog Kalazanciusért, mint egy magyar, így tehát máris van egy közös ismerősünk. Valamilyen mértékben mindannyian az ő vonzáskörébe tartozunk. Azt is feltételezem, hogy minden nemzet egy kicsit a maga képére faragja a rendalapítót, főleg a szerint, ahogy piarista tanárainkat megismertük. Magyarországon például hajlamosak vagyunk Kalazanciusban az okos és komoly tanárembert látni, akinek még a hitében is ott van egyfajta iskolás keménység.

Sajnos, ezt a képzetet erősítik a rendalapítóról készült ábrázolások is.

Magam részéről kötve hiszem, hogy a gyerekek százasával özönlöttek volna egy zord aszkéta iskolájába. Az lehet, hogy Kalazancius komoly és tekintélyes ember volt, mégis olyan valaki, aki bárhová is ment, egyszerűen rátaláltak a gyerekek. Ez a vonás számomra a piarista hivatás első számú jellemzője: minden tevékenységét abból a szempontból gondolja át, hogy abban a gyerekeknek, fiataloknak milyen szerepe van. Sokszor eszembe jut például az az eset, amikor Kalazancius maga takarított fel az iskolában, hogy másnap tisztaság fogadja a diákokat. Na, de mások után takarítani?

Miért nem azok söpörnek fel, akik ott hagyták a szemetet?

A kérdés helyén való, legközelebb söpörjenek a diákok! Erre valószínűleg Kalazancius is gondolt. A jelenet inkább szimbolikus: a tanítás sok önzetlenséget és szolgálatot igényel.

Hányszor hozzuk helyre mi magunk, tanárok a felfordulást csak azért, hogy megakadályozzuk a rossz növekedését, és hogy ezután a jót legyen könnyebb megtenni.

Immáron nyolc, fogadalmas évvel a hátam mögött állíthatom, hogy Kalazancius élete számomra mindennapi valóság. Fiúi ragaszkodást érzek rendalapító atyánk iránt, akinek szelleme ott él közösségeink szívében. Életének nagyon sok oldalát kiemelhetném még: Kalazancius az okos koldus, a felelőtlen vállalkozó, az aprólékos grafomán, a puritán szerzetes, a türelmes és alázatos Jób, a hívő tanár… És itt álljunk meg egy pillanatra! Kalazancius az a tanár, aki tudja és meri Jézushoz vezetni a diákjait (oratio continua).

Ma is meg kell találnunk azokat az alkalmakat, amikor tanítványaink számára vonzóvá tehetjük az idő megszentelését: egy-egy adventi roráte misében, egy közös zarándoklaton vagy egy nagyböjti, éjszakai szentségimádás alkalmával.

Keserű György SchP

30

piaristák

2

Mi az, ami leginkább megragad engem Kalazancziusból? A rugalmassága. Ahogyan képes volt a maga által megtervezett útról letérni, felfigyelni egy aktuális, megoldandó helyzetre, és amellett elköteleződni. Ezt csak olyan emberek képesek megtenni, akik rendkívül érzékenyek a körülöttük lévő világra, van bennük vágy, hogy segítsenek, és folyamatosan igyekeznek a küldetést hozzáigazítani a belső elhíváshoz.

Nekem ez nagyon sokat jelent, és nagy erőt ad, épp úgy, mint az a felismerése, hogy a belső indíttatásainkhoz, terveinkhez megfelelő szövetségeseket, társakat érdemes megszólítani. Így a figyelem, a tapasztalatok, a közös gondolkodás megsokszorozza a lendületet, az alkotókedvet, és segít a nehézségek viselésében is.

Tizenegy éve kerültem a gödi szakiskolába, ahol egy kitűnő csapatban, közösen keressük és tanuljuk, hogy mivel is tudjuk a – sokszor nagy hiányokkal és nehézségekkel megterhelt – hozzánk érkező fiúkat kísérni a felnőtté válásukban, s milyen értékekkel tudunk hozzájárulni emberségük formálásához.

Nem könnyű feladat ez ebben az értékválsággal küszködő korban. Nagy bizalom kell hozzá: Istenből eredő, egymásból táplálkozó. És hit kell hozzá, hogy minden apró dolog, amivel gazdagítjuk őket, a javukra és a javunkra válik.

Dekiszkyné Fejér Rita, Göd

Pedagógia

A nevelés: a szabadság útjára vezet Az új Köznevelési törvényről

E sorokat nagyböjtben írom, amikor is szívünket jobban átjárja a szolgaság fájdalma és a szabadulás reménye. Hamvazkodáskor szembesültünk az elmúlás kényszerével, de csak azért, hogy mi, a halál árnyékában élők, még jobban örüljünk a Feltámadottnak, aki földi rabságunk után bennünket, „foglyokat” magával visz. A szolgaság és szabadság átélése tehát ott lappang margó-jegyzetem mögött.

A nevelés latin megnevezése „educatio”, ez alapjelentésében kivezetést, kiszabadítást jelent. Tudatos, hogy az új törvény a nevelésnek (tehát a szabadságra vezetésnek) ad prioritást az oktatással szemben, amire a cím is utal. Ez egybecseng egy római dokumentum állásfoglalásával: „Az iskola azért oktat, hogy neveljen.”

(Nevelési Kongregáció: A katolikus iskola, 1977 – 29. pont) Háttér (A törvény alkotói) A nevelés prioritása mögött az áll, hogy az új törvényt (Hála Istennek!) nem oktatáspolitikusok fogalmazták, hanem pedagógusok; ugyanis az oktatásirányítás összes embere – sok esetben több évtizedes – tanári tapasztalatra építi jelenlegi munkáját. Aki életét a gyermekek közelében éli, látja a rájuk leselkedő sok-sok veszedelmet, amely ellen fel kell vértezni őket.

E háttér ismeretében könnyebben értjük azok támadását, akik vagy soha nem tanítottak, vagy elmenekültek a pedagógusi pályáról, és így fogalmaznak meg csodálatos pedagógiai teóriákat. Nem a törvény-fogalmazók hibája, hogy sokszor a süketek párbeszédének vagyunk tanúi, melyet a szenzációt hajhászó média még torzít is.

A törvény előmunkálatai már 2002-ben elkezdődtek.

Egy magyar jövőért felelős pedagógus-gárda már ekkor elkezdte annak a pedagógiának a megfogalmazását, amely a hazai kiváló oktatási örökségre épít. Tíz éves szívós munkának köszönhető, hogy a törvényt a parlament 2012. december 19-én 80 %-os igen szavazattal fogadta el.

Szabadítás az öntörvényűségtől (A tanári tekintély helyreállítása) A tekintély jelentőségét Newman bíboros fogalmazza meg: „Ahol nincs tekintély és engedelmesség, ott nincs természetfeletti.” A tekintélyrombolás tehát az elvilágiasodás és az ateizmus leghatékonyabb eszköze.

A szörnyű az, hogy a tekintélyrombolók a humanizmus jelszóval jelennek meg. Bátor vállalkozás, ha valaki nem fogadja el, nem tiszteli a másik értékeit, és kiakasztja nyakába a „Humanista” táblát. Tekintély és demokrácia szembeállítása is téves, hisz a tekintélyromboló a közösség által hozott törvényeken is simán átlép.

Közel négy évtizedes pályámon erőt azok a ragyogó gyermek szemek adtak, amelyek várakozással tekintenek rám. Őket nem csaphatom be, értük mindent meg kell tennem. A tekintélyrombolás következtében e csodálkozó szemek elvesztik fényüket, üressé válnak.

Szabadítás a nihilizmusból (Erkölcstan vagy hittan kötelező választása) Az idézett római dokumentum 30. pontjában olvassuk: „Erkölcsi szabadság csak az abszolút értékekkel kapcsolatban lehetséges: ezektől függ az ember életének értelme és értéke.” A konszenzusra építő etika tehát fából vaskarika.

Sem az egyén, sem egy közösség nincs fölötte azoknak az abszolút értékeknek, amelyeket már a görögök oly szépen megfogalmaztak (igaz, jó, szép). Az abszolút értékek tagadása a haláltáborok felé vezetett, majd Nürnbergben újra kimondták: „Van soha el nem évülő – tehát emberi vélekedésektől független – bűncselekmény.”

Azok, akik az iskolában az értékek pluralizmusa, a multikulturalitás mellett törnek lándzsát, – íróasztaluknál – figyelmen kívül hagynak egy fontos tényezőt. Engem, akinek szilárd világnézetem van, gazdagít a keleti kultúrák megismerése. De egy gyermeknél a diverzitás nem gazdagodáshoz vezet, hanem lehetetlenné teszi, hogy identitása kialakuljon.

A II. Vatikáni zsinat zárásakor a püspökök megrendítően szóltak a fiatalokhoz: „Hisszük, hogy a Szentlélek általunk, idős atyák által számotokra készítette elő az Egyház tavaszát.” Remélem, a törvény fogalmazásával – túl a hatvanon – Magyarország tavaszát készíthettem elő: Farkas István SP (Lupus)

piaristák

31

nevelés

Gyermekek Háza

Egyéni utak vagy együttműködés Látogatás egy budapesti alternatív programmal működő általános iskolában „Itt valahogy mindenre van idő, a gyerekeken azt érzem, hogy nincsenek sürgetve, hajszolva. Természetes nekik, hogy segítenek egymásnak, megszokták, hogy társaik nem egyformán tudnak mindent, felénk, szülők felé megszokott az iskola nyitottsága” – számol be egy asperger szindrómás (az autizmus egyik enyhébb formája) kislány édesanyja.

A Piarista Pedagógiai Napra készülve meghatározó élmény volt, amikor többször is ellátogattunk a Gyermekek Házába, hogy ismerkedjünk az itt folyó pedagógiai munkával, és tanuljunk belőle.

Nem mást, hanem másként Az iskola pedagógiai programjából kiderül, hogy nem az az elsődleges, hogy mást, hanem, hogy másként tanítanak.

A Gyermekek Háza Alternatív Alapozó Program a budapesti Klebelsberg Kuno Általános Iskola és Gimnázium részeként, mint önálló pedagógiai program működik. Az 1992/93-as tanév óta tudatosan együtt nevel sajátos nevelési igényű kisiskolásokat ép társaikkal.

A program kidolgozói és pedagógusai elsődleges célként tűzték ki a személyközpontú, a gyerekek eltérő képességeihez igazodó nevelés és a differenciáló oktatás gyakorlatát.

Törekszenek arra, hogy az iskola természetes, befogadó közege legyen minden tanulónak, függetlenül egyéni adottságaitól, meglévő ismereteitől, tanulásra való motiváltságától.

Céljuk, hogy a diákok szorongás-mentesen tölthessék iskolai éveiket, és saját lehetőségeinek megfelelően, optimális szintre juthassanak egyéni fejlődési ütemük figyelembevételével.

Mit tanulhatunk tőlük?

Az alapelvek között a következők szerepelnek: együttműködés, kölcsönös tisztelet, élményszerű cselekvéses tanulás, a gyermekkor tisztelete, személyközpontú nevelés, egyénre szabott szöveges értékelés, differenciált tananyag, elfogadás és biztonság.

A Gyermekek Háza elengedhetetlennek tartja a tanulók reális önismeretének, önértékelésének kialakítását, fejlesztését. A személyiségfejlesztés fontos lépcsője, hogy a tanulók tisztában legyenek saját magukkal, tulajdonságaikkal, lehetőségeikkel és elfogadják azt.

Az integrált nevelés, oktatás személyiségfejlesztő hatása nagyon nagy. Megtanulják, hogy mindenki felelős a mási32

piaristák

kért, mindenki tud segíteni és szorulhat segítségre.

Fontos a gyerekek mélyebb megismerése, igyekeznek teret biztosítani sokféle tevékenységi formának, a játéknak, munkának is, amelyben bárki lehet eredményes és a közösség hasznos tagja.

Ezek nem csak szavak, hanem meg is valósulnak ebben az iskolában.

Egy ide járó kislány így beszél erről: „Én azért szeretek a Gyermekek Házába járni, mert itt mindenki barátja mindenkinek, és mindenki önmaga. Fruzsina olyan, mint Fruzsina, és senki sem akarja utánozni. Ha megkérsz egy magasabb gyereket, hogy vegye le a papírt a szekrény tetejéről, leveszi. Egyszóval mindenki segít mindenkinek.

Figyelünk egymásra, és ez szerintem nagyon jó.”

Hogy néz ki egy nap a Gyermekek Házában? Érdekes az óraszervezési módszerük, híre sincs a mi gyerekkorunkból ismert „ülj le, maradj csöndben, jelentkezz, és akkor szólj, ha szólítanak” módszernek. Persze, ennek is helye van az órákon, de nem ez hatja át a mindennapok hangulatát.

Reggel nyolckor kezdődik a tanítás, egy úgynevezett be-

szélgető körrel, ez kb. fél óra. Ilyenkor az osztályterem sarkában szivacsokra ülnek a gyerekek és a tanító, mindenki mesélhet arról, hogy éppen mi történt vele. A beszélgetéseket a gyerekek is kezdeményezhetik, bármiről szólhatnak, élményről, előző napról. A tanító is mesél magáról és partnerként nem pedagógusként van jelen a beszélgető körben.

Amikor ott jártam lenyűgözött, mennyire figyelnek egymásra a gyerekek, és milyen természetes, hogy végig várják egymás mondanivalóját, még azét is, aki nehezebben fejezi ki gondolatait.

„Szeress, és fejezd ki ezt az egész életeddel. Az Istenbe vetett bizalom akkor válik hihetővé, amikor megélik."

(Szent Ágoston) A közös reggeli után kezdődnek a „normál” tanórák, amelyek általában másfél órás blokkok. A 8 évfolyamon 1-1 osztály működik, az inkluzív nevelés lényege, hogy optimális gyereklétszám (20-24 fő) mellett, osztályonként 2-3 sajátos nevelési szükségletű kisiskolás tanul egészséges – sokszor kiemelkedően tehetséges – tanulókkal együtt.

Az oktatásban ezért elengedhetetlen a differenciálás. Az óra elején már a táblán sorakoznak a különböző csoportoknak előkészített feladatok. 4-5 fős csoportban dolgoznak önállóan a diákok. Az óra egy bizonyos részében a külön fejlesztésre szoruló gyermekek egyéni segítséget kapnak.

A csoportmunkában a gyerekek a székeken térdelve, fejeket összedugva sutyorognak. A differenciált rétegmunka során jönnek-mennek feladatért, ellenőrizni és néha inni, vagy mosdóba. A differenciált rétegmunkán azt értik, amikor a gyerekek aszerint kapnak feladatokat, hogy az ismeretszerzés, készségfejlesztés mely fokán állnak. Mindenki csinálja a dolgát, a tanítónak csak a fél szeme kell, hogy az önállóan dolgozókon legyen (persze ez egy tanulási folyamat, elsősökkel lépésről lépésre haladnak).

A Gyermekek Háza egész napos iskolaként működik ezért az is belefér a tanrendbe, hogy ebéd után minden osztályban közös mesehallgatás következik, hiszen nem köt annyira az idő. A mesét szabad játék és még egy tanulási blokk követi, rajz, technika, énekórák.

Négykor a gyerekek úgy mehetnek haza, hogy nincs házi feladat, nem kell már otthon foglalkozni a tananyaggal.

Az időben széthúzott iskolai keretben a tanórák szervezése más, lazíthatják, tömbösíthetik az anyagot, hogy ne kelljen a gyerekeknek minden 45 perecben új helyzetbe kerülni. Így sokkal jobban el lehet mélyülni egy-egy tananyagrészben, és nem mellesleg több helyzet adódik az egyéni fejlesztésre, a tehetséggondozásra, a felzárkóztatásra. A nyolc órás időkeretbe belefér az egyéni önálló tanulás vagy a projektmódszer alkalmazása is.

Erről így vélekedik Lányi Marietta, az iskola pedagógiai vezetője: „Nem azért dolgozunk projektekben, mert divatos, vagy sokan beszélnek róla, hanem mert nagyon sok olyan kérdésre ad választ, amire sok iskola keresi a megoldást.

Konkrétan, hogy a gyerekek örömmel tanuljanak, életszerű legyen a tananyag, a tevékenységekre helyeződjön a hangsúly. A legfontosabb dolgokat tanulják így meg: az önálló kutatást, az előadást, információgyűjtést, szövegértést, szövegalkotást. Úgy szervezzük a projekt menetét, hogy abba minden tantárgy a maga lehetőségének megfelelően bevonódjon, közben a gyerekeket kiemeljük a konkrét tanórai környezetből és olyan helyzetekbe hozzuk, amik az élethez közeliek, saját tapasztalatok gyűjtésére alkalmasak.

A tanárok közti együttműködés nagyon fontossá válik, egy projektet a tanítók egyedül nem tudnak megvalósítani, kapcsolatot kell teremteni, le kell ülnünk és meg kell beszélnünk.

Nálunk a tanári karban teljes együttműködéssel és közös gondolkodással születnek a megállapodások. Ettől azt reméljük, hogy mindenki tulajdonosa lesz az itt folyó pedagógiai programnak, mert részese a döntéseknek. Mindenki kerülhet olyan nevelési helyzetbe, hogy elbizonytalanodik.

Az nagyon jó, hogy ezt nem egyedül kell vinni, esetleg belefáradni, úgy érezni, hogy ez már nekem sok, hanem van kihez fordulni.

Arra bíztatjuk a kollegáinkat, és magunk között ez már természetes, hogy közösen keressünk a megoldásokat a nehéz helyzetekre, örömre, kihívásra, bánatra.” Élményszerű tanulás „A kisiskoláskor élettani jellemzője a kíváncsiság, igény a felfedezésre, tapasztalásra. Hiba az aktív cselekvésre vágyó gyerekeket passzív befogadóként kezelni. Ezért a tanulási folyamat szervezésénél a tanulók aktivitásának magas szinten való tartása érdekében a kutató, felfedező, cselekvéses tanulás kerül előtérbe, ennek érdekében a következőket tartjuk szem előtt: • A gyerekeknek joguk van „gyereknek lenni”, életkori sajátosságaikat feltétlenül tiszteletben kell tartani.

• Nem a gyereket kell a tananyaghoz igazítani, hanem a tananyagot az adott gyerekhez.

• A hiba a tanulás szerves része. A tanulónak joga van hibázni, és a hibából tanulni.

• A bizalom, a nyugodt, elfogadó légkör, a pozitív megerősítés minden tanulónak jár.

A tanulási helyzetekben a pedagógus nem mint minden ismeretek tudója és közvetítője van jelen, sokkal inkább együttműködő társként. Elsődleges feladata az optimális tanulási feltételek megteremtése.” (részlet a pedagógiai programból) Folytatva Lányi Marietta gondolatait: „Iskolánkban a pedagógusok értékelő magatartásának és a tanulók önértékelésének jellemzője a pozitívumokra való támaszkodás, az elért sikerek, eredmények megerősítése.

Gyermekeink azt élik meg, hogy tanulni jó, nem egy szenvedés, amikor a tanár pontosan megmondja, mit hogyan kell csinálni, hanem sokkal inkább a gyerekek saját vállalása, érdeklődése, saját utána járása, így az élethosszig tartó tanulás jó kiindulópontja lehet."

Löw Helga

Gyűjtés helye: http://fn.hir24.hu: Miért jó az egész napos iskola www.youtube.com/Kapcsolatok c. film gyermekek haza.hu/Gyermekek háza honlapja

piaristák

33

kis kalauz – miért ilyen?

A piarista rendet és lelkiségét diákok számára ismertető könyvecske. Első kiadását Prónai Antal piarista, budapesti gimnáziumi tanár állította össze 1905-ben A piarista deák kis kalauza címmel. Az akkori diákok erkölcsi és lelki útmutatót, Kalazanci Szent József életrajzát, a piarista rend történetét, valamint a jeles magyar piaristák és híresebb tanítványaik névsorát találhatták benne.

Ezekkel a szavakkal kezdődött: „Kitűzöm életednek célját: légy jellemes ember. Jellemessé, nemessé pedig a keresztény erkölcs formál, szerzett ismereteid is a keresztény erkölcs szilárd alapján emelkedjenek”. Második, átdolgozott kiadása 1915-ben jelent meg.

Az első világháború után, 1926-ban Sebes Ferenc as�szisztens jelentős mértékben átdolgozta, és kiegészítette a könyvecskét. Ez a 3. kiadás már A piarista diák kis kalauza címet viselte. Az átdolgozás elsősorban a lelki útmutatót érintette, amely „A piarista diák“ címet kapta és mondanivalóját a cserkészet alapelveinek mintájára csoportosította: „Pietas Isten iránt”, „pietas tieid iránt”, „pietas önmagad iránt” és „pietas a piarista rend iránt”.

Utóbbiban ilyesféle tanácsok szerepelnek: „A piarista rend nagy jótevőd, a tudás és erény kincsével gazdagított.

Tisztelet, hála és hűség legyen a viszonzás részedről. Becsülj meg mindent, ami piarista!” Ebben a kiadásban már képek is szerepeltek: Kalazanci Szt. József két portréja.

Az 1929. évi 4. kiadás címlapját Bánszki Tamás debreceni művésztanár rajzolta (Kalazanci Szt. József diákokkal), szerepeltek benne egyes iskolákról, valamint Pándy Lajosnak a budapesti gimnázium számára akkor készült rendtörténeti festményeiről készült fotók is. 1934-ben a kalauz szerkesztését Tomek Vince asszisztens vette át. Nevéhez fűződik Kalazanci Szt. József zsolozsmájának, Pirrotti Pompilius életrajzának közlése, valamint a diákszövetségek és a külföldi piarista rendtartományok bemutatása. Az illusztrációk között megjelent a magyar piarista iskolák kihajtható térképe is.

34

piaristák

Koltai András

piarista ablakzsirá

Ekkor (1933-ban) írtak ki először pályázatot a piarista diákok között a címlapra. A bíráló bizottságnak Sebes és Tomek mellett Hültl Dezső építész is tagja volt.

Kivitelre Gaal Ferenc sátoralajújhelyi és Mányoky József kecskeméti tanulók művei kerültek, tehát a könyvecske két címlapváltozattal jelent meg. Az 1939. évi 6. kiadás címlapjára Milassin Gyula szegedi tanuló rajza került. A második világháború előtt utolsó, 1943. évi 7. kiadás a podolini alapítás 300. évfordulója jegyében készült. Ezt sugalmazták a címlapok, Kincs Antal tatai és Misius István kecskeméti tanuló művei. Érdekesség, hogy a könyvben a rendalapító neve akkor szerepelt először magyaros helyesírással („Calasanzi” helyett „Kalazanci“).

A kommunista diktatúra évtizedei után már két kiadásban jelent meg. Az első egy „helyi változat” volt, A kecskeméti piarista diák kalauza (szerk. Ruppert József, Kecskemét, 1989). Kalazanci Szent József új életrajzát, új

rendtörténetet, új térképet tartalmazott, továbbá piarista himnuszokat, imádságokat és a híres kecskeméti diákok rövid életrajzait. A hivatalos „8., átdolgozott kiadás“ 1992-ben Albert András és Borián Tibor piaristák szerkesztésében jelent meg. Ebben is a korábbi kiadásoktól eltérő új szövegek szerepeltek, közte az akkori hat piarista iskola története, a régi lelki útmutató helyett pedig „A piarista diák ünnepei és imádságai“ című összeállítás.

1999-től szerepét a budapesti és szegedi gimnáziumokban az évente kiadott diáknaptár vette át.

Képek „A piarista diák kis kalauza” címlapja, 3-8. kiadás (1926–1994)

Piarista élet Kecskeméten

RAJZ- és FESTŐPÁLYÁZAT Szereted a nyarat és a Balatont? Érdekel a vitorlázás?

Akkor rád vár a Piarista Vitorlástábor!

A Balaton nyugati részén található balatonberényi piarista üdülőben vitorlás táborozási lehetőséget hirdetünk meg.

A tábor alapvetően sporttábor, amely tartalmas szünidei sportolási lehetőségek sorát teszi lehetővé, valamint a vízi élettel és a vitorlázással való megismerkedést segíti. „Nem csak vitorlázni tanultam meg. Megtanultam még csomókat kötni, a szelek nevét a vízen, és hogy ezt hogy használhatjuk ki, borult hajót felállítani (személyes élmény miatt), és pingpongozni is. Ezeken kívül sok más fiút is megismertem. Mehettem kétszer is nagy hajón.” (részlet a 2011-es tábor élménybeszámolóiból) Időpont: augusztus 4–12., táborvezető: Turóczi Gábor Vitorlás előélet nem szükséges, de igazolt úszni tudás igen.

A táborban a vitorlázás elsajátítására a sportegyesületekben kialakult gyakorlatot követjük gyakorlott oktatók vezetésével és szigorú biztonsági előírások megtartása mellett.

További információ és jelentkezés: piarista.hu/vitorlazas

A Piarista Rend Magyar Tartománya és a római Rendfőnökség a Hivatás Éve alkalmából festő- és rajzpályázatot hirdet.

TÉMA: Mit jelent piaristának lenni?

Ihletet meríteni Kalazancius életéből, a piaristák mindennapjaiból, egy piarista iskola, diák életéből lehet.

Nevezni az alábbi korcsoportokban tudtok: • 6-10 éves korig • 11-15 éves korig • 15+ Feltételek: • minden műalkotásnak eredetinek kell lennie • minden műalkotásnak határidőig be kell érkeznie • bármilyen technika használható • a mérete nem lehet nagyobb, mint 30x42 cm (A/3) Minden korosztályban értékes nyereményeket osztunk szét a legjobbak között! Az alsó két korcsoport 2-2 legjobbját Rómába továbbítjuk a Rendfőnökség pályázatára.

A pályaműveknek a határidőig postán kell beérkeznie a Piarista Rend Magyar Tartománya, 1052 Budapest, Pesti Barnabás u. 1 címre a „RAJZPÁLYÁZAT” jeligével.

A pályamű mellé csatolni kell a pályázó adatait is (név, cím, iskola, e-mail, telefonszám).

HATÁRIDŐ: 2012. május 15.

További információ: ujsag@piarista.hu piaristák

35

Kérjük, támogassa a piarista nevelést!

Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány adószám:

18135059-1-41 További alapítványaink: www.piarista.hu/tamogatas