Öngyilkosok szállodája

A KIRÁLY UTCA és a Felsőmalom utca sarkán a 17. század második felében épült fel a Magyar Király szálloda. A szálláshelyszolgáltatáson kívül ez volt Pécs egyik első kávéháza. Nem tudni, miért, de egymást érték itt a tragikus események. Itt követett el öngyilkosságot

1907-ben Schwartz

Pál Ferenc is, aki a pécsi Tündérkert

Orfeum és Vendéglő tulajdonosa volt. A 7-es számú szobában követte el tettét. A kávéházban éppen nagy mulatás volt, aznap Farkas Sándor és bandája játszott, ám a hatalmas dörrenésre mindenki megdermedt. A szobapincér kapott észbe legelőször, lélekszakadva rohant fel az emeltre, benyitott a szobába, ahol megdöbbentő látvány fogadta: Schwartz Pál egy karoszszék előtt hevert, melle közepéből, a lőtt sebből patakzott a vér. Az áldozat hagyott búcsúlevelet, melyben bocsánatot kért a Magyar Király akkori tulajdonosától, Cserta Vincétől. Ez állt a papíron: „Tekintetes Cserta Vince Úrnak! (Helyben, M.K. szálló) Igen kérem, bocsásson meg nekem, hogy az Ön szállodáját szemeltem ki, de otthon, a lakásomon nem tudtam volna elkövetni. A pezsgőt csak azért rendeltem, hogy na- gyobb bátorságom legyen. Kiváló tisztelettel: Schwartz Pál, Pécs, 1907. július 26.”

1910-ben Puch Margitka, a Magyar Király pénztárosnője (akkoriban úgy nevezték: kasszírnője) vetett véget életének a szálló egyik szobájában. A mindig mosolygós, kedves hölgyről senki nem sejtette, hogy a lelkében keserűség és bánat rejtőzik. Hajnali fél négykor felment a szobájába, magával vitte az előzőleg elkészített italát, ami nem volt más, mint abszintba kevert lúgkő, majd felhajtotta. Válságos állapotban találtak rá, élet és halál között lebegett, később belehalt a mérgezésbe. Egy számolócédulán találták meg a búcsúlevelét: „Édes Tubicám! Legyen boldog mással, én az útból félreállok, nem leszek terhére soha többé. Hanem verje meg az isten ravaszságáért. (Gondoljon csak viszsza, miket ígért nekem.)

Inkább hagyott volna békében. Most már mindegy, isten vele. M.”

1914-ben is megrázó hírek érkeztek a Magyar Királyból. Varga János személyi bérfuvarozást végzett Mecsekszabolcs és Pécs között (ma azt mondanánk: taxis volt).

Gyakran szállt meg a fogadóban, ahol szemet vetett a konyhán dolgozó, nagyon szép Gungl Máriára. Rövid időn belül teljesen belehaba- rodott, de a konyháslány folyton visszautasította Varga közeledését, hiszen az úr házas volt. Egyik reggel fél nyolckor lesétált a szálló udvarára és a kerítés mellett épp krumplit pucoló Máriához lépett, akit újfent szerelmével ostromlott, majd az újabb kikosarazás hatására Varga pisztolyt rántott és két lövést adott le a lányra, aki azonnal meghalt. Ezután remegő kézzel saját halántékához emelte a fegyvert, meghúzta a ravaszt, majd élettelenül összerogyott. A gyilkos búcsúlevelében többek között ezt írta: „... legalább a másvilágon legyünk egymásé.”

(Felhasznált irodalom –Kovács Lajos: Kanyargós utcák, görbe esték)