Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete 1861–1945 c. könyv ízelítője

BOLLA ZOLTÁN

ÚJLIPÓTVÁROS ÉPÍTÉSZETE 1861–1945

700 ÉPÜLET • 100 LÉPCSŐHÁZ • 1200 FOTÓ

ÚJLIPÓTVÁROS ÉPÍTÉSZETE 1861–1945

BOLLA ZOLTÁN

ÚJLIPÓTVÁROS ÉPÍTÉSZETE 1861–1945

2019

CSALÁDOMNAK ÉS AZOKNAK, AKIK NEM ÉLHETTÉK MEG: BOLLA JÓZSEF BOJTÁR BALÁZS TÉREY JÁNOS © Bolla Zoltán © Kiss Attila © Fotók: Bolla Zoltán, 2018–2019 © Homlokzati tervrajzok: Budapest Főváros Levéltára – Építési ügyosztályok tervtára (Kiss Attila felvételei) ISBN 978-615-00-5852-8 Kiadó: Ariton Kft. Könyvterv, illusztráció és nyomdai előkészítés: Bolla Zoltán Készült Gotham (Tobias Frere-Jones / Hoefler & Co., 2001, 2008) és Bodega (Greg Thompson / Type Network, 1990) betűtípusokkal. A 2. oldalon „Szent István parki életkép 1938-ban”. A háttérben a Pozsonyi út 47. – Szent István park 26. számú saroképület (Fenyves István és Fried Miksa, 1937). A kép forrása: Várkonyi Benedek / Fortepan 31467 (módosítva). Korrektor: Lázár Zsolt Angol szöveg: Kiss Attila Minden jog fenntartva. Tilos ezen kiadvány bármely részét sokszorosítani, információs rendszerben tárolni vagy sugározni bármely formában vagy módon a szerzővel történt előzetes megállapodás nélkül. All Rights Reserved. No part of this publication may be reproduced or transmitted in any form or by any means, electronic or mechanical, including printing, photocopy, recording or any other information storage and retrieval system, without prior permission in writing from the author.

TARTALOMJEGYZÉK Köszönetnyilvánítás

Rövidítések

Bevezető

Bolla Zoltán és Kiss Attila: Újlipótváros története, kiépülése és építészete napjainkig 1. Pest és Buda kialakulása az ókortól a török kiűzéséig 2. Az újkori Pest kialakulása (1686–1790) 3. L ipótváros kialakulása, Újlipótváros kezdetei, a reformkor és a Bach-korszak (1790–1861) 4. Az 1860-as évek és a Monarchia kora (1861–1918) 5. A két világháború között (1920–1945) 6. Utóélet

21 27 41 53

Felhasznált irodalom

Inventárium

Alig utca Balzac utca Bessenyei utca Borbély utca Budai Nagy Antal utca Csanády utca Ditrói Mór utca Dráva utca Felka utca Garam utca Gergely Győző utca Gogol utca Gyöngyház utca Hegedűs Gyula utca Herzen utca Hollán Ernő utca Ipoly utca Jászai Mari tér Katona József utca Kádár utca Kárpát utca

60 64 74 74 74 76 80 81 82 84 87 88 92 95 118 120 132 136 138 144 146

Kresz Géza utca Nyugati tér Pannónia utca Pozsonyi út Radnóti Miklós utca Raoul Wallenberg utca Ronyva utca Röntgen utca Szent István körút Szent István park Tátra utca Thurzó utca Tisza utca Tutaj utca Újpesti rakpart Váci út Vág utca Victor Hugo utca Vígszínház utca Visegrádi utca

15 16 18

150 158 160 177 211 219 221 223 225 233 241 255 258 261 263 266 282 284 289 290

Statisztika

309

Építészek névjegyzéke

310

Summary

312

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Külön köszönet Kiss Attilának lelkes és fáradhatatlan közreműködéséért Budapest Főváros Levéltára munkatársainak az Arcanum Adatbázis Kiadó és a Fortepan fotóarchívum üzemeltetőinek és adományozóinak azon újlipótvárosi lakóknak, akik bizalmat szavaztak a lépcsőházi fotózásokhoz

azoknak az intézményeknek, cégeknek és képviselőiknek, akik információkkal és engedélyekkel segítették a könyv elkészültét: Balogh-Ebner Márton (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum), Baross Vanda (Vígszínház), Hack Mónika (Robert Bosch Kft.), Kertész Zsolt (Magyar Nemzeti Filmalap), Müncz László (Budapesti Zsidó Hitközség Hegedűs Gyula utcai körzete), Radó Gábor (XIII. Kerületi Polgármesteri Hivatal), dr. Rácz György (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára), Reicher Péter (Nemzeti Portrétár), Simon Zsuzsanna (Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény), dr. Szende László (Magyar Nemzeti Múzeum), Török Róbert (Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum), Turcsányi Eszter (Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum), Zsupos Zoltán (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára)

végül, de nem utolsó sorban azoknak, akik hozzájárultak e kiadvány megszületéséhez: Baller Szilvia, Fehér Tibor, Ferenczy Ákos, Ferkai András, Fodor Sándor, Gállos János, Hajdu Attila, Hajdú József, Halász László, Havas Péter, Iványi László, Kiss Eszter, Klement Judit, Lajtai László (Fortepan), Maczó Balázs, dr. Nagy László, Négyesi Pál (magyarjarmu.hu), Németh Ádám (virtualreconstruction.com), Scheer László, Seressné Döller Márta Ilona, Szántó András, Szilárd Vera, Várnai Vera, Vydareny Katalin, Wunderlich Péter, dr. Zagróczky Tiborné

Special thanks to Jonathan Hinson (Past on Glass), Fred Romero

RÖVIDÍTÉSEK Folyóiratok ÉI Építő Ipar – Építő Művészet ÉL-MA A Munkaadó (1926–1933), Építőmesterek Lapja – A Munkaadó (1934–1940) FK Fővárosi Közlöny KÉ Központi Értesítő MÉ Magyar Építőművészet MI Magyar Iparművészet TF Tér és Forma

BMÚ Ferkai Pest Földeák Gerle ÚMÉ1 ÚMÉ2

Önálló kiadványok Budapest műszaki útmutatója, 1896. Ferkai András: Pest építészete a két világháború között, 2001. Földeák János és Somogyi Gedeon: Az Új-Lipótváros kiépülése, 1920–1944. Gépelt-kézirat, BUVÁTI, 1954. Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete, 1990. Györgyi Dénes et al. (szerk.): Új magyar építőművészet I., 1935. Györgyi Dénes et al. (szerk.): Új magyar építőművészet II., 1938.

AHGy-FT BFL BTM-KM-FK BTM-KM-FT ÉB Fortepan FSzEK-BP Hungaricana MFM MKVM KF MKVM VF MMgM MMKM TFGY MNF-FA MNL-OL MNM TF MTA MTI MTVA

Közgyűjtemények, intézmények Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény (Budapest) – Fotótár Budapest Főváros Levéltára – Építési ügyosztályok tervtára (HU BFL XV.17.d.329) Budapesti Történeti Múzeum – Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár Budapesti Történeti Múzeum – Kiscelli Múzeum – Fotótár Építő Bizottmány tervlapjai (BFL / Hungaricana digitalizált) www.fortepan.hu – közösségi fotóarchívum (PD) Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár – Budapest Gyűjtemény www.hungaricana.hu – közgyűjteményi portál Magyar Fotográfiai Múzeum (Kecskemét) Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (Budapest) – Kereskedelemtörténeti fotógyűjtemény Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum (Budapest) – Vendéglátóipar-történeti fotógyűjtemény Magyar Mezőgazdasági Múzeum (Budapest) Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum (Budapest) – Történeti Fényképek Gyűjteménye Magyar Nemzeti Filmalap – Filmarchívum Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Budapest) Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest) – Történeti Fényképtár Magyar Tudományos Akadémia (Budapest) Magyar Távirati Iroda (Budapest) Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (Budapest)

(PD) (r) hb

Közkincs / Public Domain kivágott képrészlet helyszínbejárás, névtábla-azonosítással

Szemközt: Varsányi Irén (1877–1932) színésznő a Pannónia utcában feltehetőleg próbára igyekszik a Vígszínházba (1913). Mellette balra a Pannónia utca 6. és 8. számú épületek, a Tüköry serfőzde egyik megmaradt melléképülete, az utca mindkét oldalán fa- és szénraktárak, a távolban a Balzac utca 21. – Pannónia utca 31. és a Victor Hugo utca 33. – Pannónia utca 60. számú sarokházak, továbbá a Pannónia utcai elemi iskola (81. szám). Sztereoszkopikus üvegnegatív © Jonathan Hinson / Past on Glass

BEVEZETŐ Újlipótváros: város a városban, sőt nagyváros a nagyvárosban, saját külvárossal! Nem véletlen, hogy Térey János író, költő, drámaíró és műfordító Pest East-Manhattanének nevezte. Ha a Pozsonyi út véleménye szerint egy kopottan is elegáns avenue, akkor párhuzamot lehet vonni – természetesen magyarországi arányokkal – a Szent István park és a Central Park között is. Öntudatos, lokálpatrióta lakói, mivel majdnem mind közeli ismerősei egymásnak, inkább falunak hívják lakóhelyüket, és nagy valószínűséggel vérig sértődnek azon, ha angyalföldinek nevezik őket. Ez hasonló sértés lehet, mint amikor a skótot leangolozzák. A polgárias Újlipótváros 1950 óta, a történelmi megpróbáltatások dacára, önérzetességét nem feladva, közös, XIII. kerületi közigazgatás alatt áll a munkásnegyed Angyalfölddel, kívülállóságát a mai napig megőrizve. Ennek természetesen a társadalomra is kiható építészettörténeti okai vannak. Budapestnek több, nemzetközileg is elismert városrésze van. A világörökség részeként tartják számon a Duna-partokat, a Budai Várnegyedet és az Andrássy utat, melyek esztétikáját elsősorban az építészet határozza meg. Ezekhez még hozzáadható lenne a Nagykörút épülete gyüttese. Előbbiekkel szemben Újlipótváros nem rendelkezik hasonló nemzetközi elismertséggel, pedig változatos épületá llománya végett megérdemelné. Különlegessége, hogy a nyugati építészeti fejlődést nagyjából hűen és párhuzamosan követi a historizmustól a nemzetközi modern építészetig. Ezalatt a 45 év alatt (1898–1943) ugyanis a Nyugat építészete többet változott, mint az előző 450 év alatt, amikor a középkori gótika építészetét Firenzében felváltotta a reneszánsz. A fentebb tárgyalt szűk fél évszázadban, a második ipari forradalommal és a vasút elterjedésével a nagyvárosok szerepe megnőtt (a földművesek nagy számban áramlottak a városokba, hogy az iparban dolgozzanak). A korábbi évszázadokban az építészeti minőséget a királyi udvarok, az egyház és az arisztokrácia adta meg. A XIX. század elejétől azonban

a nagyvárosok kiépülésének hatására felemelkedő polgárság lakhatási és esztétikai igényeit is ki kellett elégíteni. Újlipótváros építészettörténete legfőképp a kis- és nagypolgári többlakásos bérházakról szól. Újlipótváros nem c sak ebben az építészeti sokszínűségben „leg”. Bár a középkorban – és egészen a XIX. század elejéig – nincs jelentősebb település a területén, de a történelmi Rákos mezeje részeként egy kisebb fénysugár rá is vetül. A szabad ég alatt tartott országgyűléseknek köszönhetően a nagyobb sík területet 1289-ben az „ország közepeként” említik. A török megszállással az ország középső részében – benne Pesttel és Budával – a Magyar Királyság uralma másfél évszázadra megszűnt. 350 évet kellett várni, hogy a mostani Újlipótváros már ember formálta területként forrjon egybe a főváros és az ország későbbi sorsával. A d ualizm u s ko r á b a n e vá rosré s z s zá m os gőzm alomn ak otthont adva emelte világhírnévre a magyar malomipart és általa előállított lisztet. Itt működött Pest egyik legelső, igazán modern, nyugati stílusú éjszakai mulatója, és innen indult Budape s t áramellátása is . Itt alakult Magyarország első részvénytársasági formában létrehozott gépgyára és vele együtt legnagyobb ipari övezete, benne az ország első nagyobb gyapjúmosójával. Itt épült a két világháború közötti időszak legmodernebb és legdrágább épületegyüttese hazánkban, meghatározva a közízlés hozzáállását az akkori modern építészethez, illetve hozzájárulva annak egyre jelentősebb elfogadottságához. Újlipótváros az építészetben mindenképpen kultúraformáló fogalommá vált. Gondolkoztunk rajta, hogy az Újlipótváros történelmi építészetét tárgyaló könyv címébe milyen időintervallum kerüljön. Először 1882–1944 volt a két dátum; az egyik legrégebb óta álló újlipótvárosi épület keletkezésétől az 1940-es években épült utolsó épületek tervezéséig, kivitelezéséig. Végül ezt 1861–1945-re bővítettük, az első újlipótvárosi gőzmalom megalapításától a második világháború végéig, ami a világ történelmében minden területen korszakhatárt jelent.

Jelen könyv típusa építészeti középtopográfia, ami azt jelenti, hogy nem minden egyes épület jellemzése tartalmaz alaprajzi, felépítési és anyaghasználati részletezést és nem tartalmazza az épület keletkezésének történetét, az építtetők és lakók családtörténetét sem. Fő tárgya egy katalógus kialakítású inventárium (jelentése itt: értékleltár), amely körülbelül 700 épület 2018-2019-es színes fényképét és építészeti adatait foglalja magában. Hasonló kiadványok már jelentek meg városrészekről – anyagi okokból fekete-fehér kivitelezésben –, mint például Déry Attila V., VI-VII., VIII. kerületekkel, korszakhatárok nélkül foglalkozó könyvei (TERC, Budapest, 2005–2007.), vagy Gerle János a magyarországi szecessziós építészetet bemutató alapműve (A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó – Bonex, Budapest, 1990.). Ferkai András két könyve (Buda építészete a két világháború között, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, Budapest, 1995.; Pest építészete a két világháború között, Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Kht., Budapest, 2001.) a főváros egy korszakának több mint 1000 meghatározó épületét mutatja be kerületekre bontva, építészeti stílusoktól függetlenül. Fent említett könyvekben Gerle János 40 szecessziós, míg Ferkai András 150 darab, két háború közötti újlipótvárosi, karakteres épületet szemlézett. Azonban még így is maradt félezer épület a városrészben, amely több-kevesebb figyelmet érdemel, például a historizmus korszakának eddig kevésbé feltárt épületállománya. Reméljük, hogy a Tisztelt Olvasó is olyan örömmel fog elmélyedni a könyv adataiban és talál köztük újdonságokat, mint ahogyan mi épületről-épületre kutatva-haladva találtunk meg – legnagyobb örömünkre – addig reménytelenül elveszettnek hitt adatokat és képeket.

Kellemes olvasást és szemlélődést kívánnak, A szerzők

„[…] Stürmer-féle irományok, valakit illetnek, kinek nevét elfelejtém, – de a deszka és építőfa árusoknál – Ullmann magazinjén felül megtudhatni, ha elbeszéli Ön a factumot. […]” (… A szóbanlévők között ugyanis egyes telkek mélyenfekvők, a városhoz közelebbiek részint be vannak már építve, részint drágák, az Ullmann-raktár felettiek meg szintén vagy nem kaphatók vagy oly messze vannak, hogy használhatatlanok. – Majláth Béla) Gróf Széchenyi István levele titkárához, Tasner Antalhoz, hengermalom-telepének telket keresvén. Nagycenk, 1838. május 6. Majláth Béla (szerk.): Gróf Széchenyi István munkái 4. Levelei 2. In: 19–20. századi társadalomtörténet. Levelek. pp. 507. Budapest, 1890. „Abban az időben, midőn én először láttam Pestet, 1825 körül, s még akkor is, midőn 1830-ban egészen ide költöztem tanulmányaimat folytatni, nem volt a ma oly pompás és élénk fővárosnak sem szép teste, sem szép lelke. Voltak ugyan egyes nagy épületei, két s három emeletes házai, itt-ott csinos áruboltjai és kávéházai, s a kirakatokban a külföldi czifraságoknak, a társas életben a bécsinek némely majmolásai, melyek Schams Ferencz urat, Pest városának 1821-ben kiadott, s adatgyűjtés tekintetében nagy érdemű leírásában, arra bírták, hogy itt már akkor a fővárosi műveltségnek magasb fokát lássa és ezért az illető hatóságoknak kellemes bókokat mondjon: de mindent összevéve, kénytelenek vagyunk kimondani, hogy az akkori Pest, nagyobb részében még erősen magán viselte egy ázsiai tatár város bélyegét, egy kevés német czivilizáczióval bekenve. […] Egy századnál tovább tartott fokonkénti lassú feltámadása a 19-ik századig, melynek negyedik tizedétől fogva azután rohamossá, lavinaszerűvé vált fejlődése s emelkedése. […] A város e tája azonban, az annak jövő szépségével biztató élénk mozgalom mellett is, még akkor nagyobb részben kiépítetlen és bizony elég kietlen volt. Ha már nem kuruttyolnak is többé az Új-épület s a Lipótváros mostani palotasorainak helyén mocsáros, náddal és sárral fedett ingoványok, melyeken a pesti polgárok vadkacsákra lődözhettek, mint a múlt század végén: volt azonban homok, sár, s elhagyatott, népetlen, szemetes térség oly bőségben, hogy mikor szüleim pénzküldeményét s kalácsait és sonkáit, melyeket komáromi fakereskedők, úgynevezett talpasok szoktak Pestre lehozni, ezeknek szálló helyein, a Margitszigettel szemközt, át akartam venni, a nem biztos útra, hogy csavargók ki ne raboljanak, jó pajtásaim szoktak elkísérni, forgó pisztolyok hiányában bunkós botokkal fegyverkezve; s ha a lipótvárosi, sok üres telekkel váltakozó házak egyikébe, az Újépület felé, mely akkor még egy magában, a városon kívül állott, éjjeli mulatságra voltunk meghíva, a mostani parkkal, virágszőnyegekkel s árnyas padsorokkal ellátott Erzsébet tér akkori kopasz pusztaságán, melynek közepén csupán egy karóra tűzött olaj lámpa pislogott, csak nagyobb társaságban mertünk keresztül menni. A nagy tér csak az országos vásárok idején volt fabódékból álló sorokkal s tolongó néppel elevenítve, s ilyenkor középkori képet nyújtott a sokféle fajú kereskedők s vevők tarka typikus alakjaival.” Emlékezések a Kisfaludy-Társaság keletkezésének idejére (1830–1840) Tóth Lőrinctől. Felolvastatott 1891. december 9-én. A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új Folyam 26., 1891–1892 „Haszontalan észrevételek, vagy akarom mondani, figyelmeztetések. Mindenütt, ahol csak címet olvas az ember és ha kétnyelvű, mindig a magyar fent és a német alatta olvasható. A Tüköry (Spiegel)-féle sörcsarnokon azonban a »Bierhalle« szó fent, és a »Sörcsarnok« szó szépen alant paradíroz. Már késő, meg van írva, nem lehet segíteni. – Belül pedig még ez is olvasható: »Külön terem nem dohányzóknak.« De ez csak oda van ragasztva, az ajtók pedig nyitva állnak, de hogy is ne, ha be volnának téve, semmi hang sem jutna a »nemdohányzók«-nak Morelly hangászkarától, így legalább hang és füst a nagyteremből is oda sétál. Ez mind hiába, mert akinek csak lelke volt a különteremben, mind szivarozott; hát a szivarfüst nem dohányfüst?” Életképek 1847.12.19. 834. oldal „A városi mérnöki hivatal bizottmányi jelentése az Újépülettől a Tüköry-védgátig terjedő térség tisztán tartása iránt azt mondja, hogy a bizottmány ámbár látott a Nádor utcában egy őrkatonát, kinek feladata e helyen a szemétlerakás meggátlását eszközölni, azonban ez egyént a bizottmány nem véli elegendőnek e célra. A Tüköry védgáton például rettenetes rondaság észleltetett, az Újvilág című épület előtt nagymérvű szemétdombok léteznek – általában véve a Lipótváros e része Augias istállójához hasonlít, melynek kitisztításához egy Herkules volna szükséges.” A Hon 1870.04.30.

„[…] Az Országház tér a Nádor utcát két részre osztja. Az egyik, – a külső része, – még eddig viskókból, üres telkekből áll. A rettenetes tömegkvártélyok, azok, a bűzös lebujok, amelyekben nyirkos szalmán negyven-ötven napszámos egy-két garasért meghált, ebben az utcában voltak. A gőzmalmok mellett vonul el ez az utca s a Lipót-körútra, a Vígszínház elé, a Margit híd felé visz. Az új színházpalotát nagyszámú lebujok, fatelkek, bekerített buckák között építették. De a Lipót körút bevitte a nagyvárost a lebujvilágba, a Margit híd pedig Budáról hozza a színházba a közönséget. Valamikor a Tüköry-töltés vonult végig ezen az úton, hogy Pestet a Duna áradása ellen megvédje. A Vígszínház mellett zárt erkélyes sárga földszintes ház áll. Hajdan ez a rozoga házikó Pest legnagyobb hírhedtsége volt. »Újvilág«-nak hívták, és fene mulatságok folytak benne. A napóleoni Párizs kicsapongó kedve Pestre is eljutott, s ebben a sárgaházban ütött tanyát. A kánkánvilág örült benne az élet veszekedett jókedvének. A pénzes fiatalság, a szalmaözvegységre jutott férjek, a félvilág, a naiv lelkű pesti grizettek itt mondottak búcsút a szürke józanságnak. S a megvénült pestiek most melankolikus emlékezéssel bizonyítgatják, hogy az a fényes lebuj nem volt erkölcstelen, hanem csak jókedvű. Mire megvénül az ember irtózik a jelen duhajságától, de meleg szeretettel védelmezi a múltak kirúgásait. […]” Gerő Ödön: Budapest. Pesti Napló melléklete, 1896. április 5. 22. oldal „[…] Ez a változás oldja majd meg a harmadik bajt, a füstöt is. A telkek értéke oly mértékben fog emelkedni, hogy a gyárak jól felfogott anyagi érdekéből költöznek majd el értékes telkeikről. Ezt a fejlődést előadó bele kivánja helyezni egy nagyobb koncepció keretébe. A Margit-hídtól északra elterülő Dunamedence négy szigetet és négy forrást köt össze a budai oldalon emelkedő sziklás bércek romantikus árnyékában. A Gellért-hegy környékén kell kifejlődnie Budapest-gyógyfürdővárosnak. Viszont ez a páratlan szépségű teknő a jövendő Budapest-üdülőváros terepe. A világ egyik legszebb nyári üdülőhelyét lehetne ezeken a szigeteken és a környező partokon felépíteni. A külső Lipótváros arra van teremtve, hogy ennek az üdülővárosnak magja, szálloda és üzleti-negyede legyen. […]” dr. Rakovszky Iván, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa elnökének előadása a Lipótvárosi Társaskörben. Sajtótudósítás. Pesti Napló 1929. január 24. „[…] Az új Lipótvárosban, még pár éve is... Járkálva, foghíjjas uccák félig-aszfalt, fél-sár során át, lengő cégtáblák alatt e városban, mely egyidős velem, sőt van már uccája, mely fiatalabb, álmélkodni lehetett még rajta, hogy itt maradt meg legtovább – a grund. Első felvonás: grund. Második felvonás: teniszpálya. Harmadik felvonás: modern, lapos, napfényes bérház. A városépülés csodálatos színjátéka itt játszódik le előttünk s a harmadik felvonás függönye még sokáig nem gördül le. Van hely, ahol még csak a másodikhoz, van, ahol még csak az elsőhöz gördült fel a függöny. […] Paradicsom ez az óriási park, ez az óriási zöld tér, szabadságos rét, víz, homok, napfény, sugár, kék ég, Duna és színes, friss, daloló házak ragyogó és ölelő kórusában. Köröskörül már három kávéház, cukrászda, riviérai, színes, édes, modern kis terraszokkal. Indul már, indul a hangos és víg parkból a csodálatos, világraszóló virágkorsó végig a pesti Dunaparton a Rakovszky-parktól az Erzsébet hídig... még, majd – lejjebb is, följebb is talán! […] Az előkelő, a nemesedő, az okos és pénzcsináló Lipótvárosba belebújt az ördög. Néhány nyugtalan vonalú, »szecessziós« bérház ütközött ki a testén, leányai izgatottan és pihegve a Kisfaludy-Társaság heti üléseire jártak, francia könyveket s immár érdekes és újfajta magyarokat is olvastak – perifériáján pedig, ahol a Lipótváros már porba s gyárak füstjébe vész, a Lipót körút szélén, barokkos, dúsan törekvő formáival kibújt az újonnan előállt felső társadalmi réteg teátruma, a Vígszínház. […] Valami amerikai íze van: a földbőlkinőttség, a színesség s az egymásrazsúfoltságban mégis a tiszta vonalak rendje. Építészeti stílusa immár nem a régi bécsi baumájsztereké, mely a többi Budapestnek majd egyéniségét rabolta el, nem is a századforduló »szecessziós«, nyugtalan, stíluskereső összevisszaságáé – a házaknak itt nagy, sima, színes felületeik, vidám ábrázatuk, napos, óriási ablakaik, virágos-üveges erkélyeik vannak, belül pedig az élet minden javát sűrítő komfortjuk. Némelyikhez már kapukulcs és liftkulcs is jár, mint külföldön – ezek a házak, ez a város arra épült, hogy fiatal és vidám emberek lakjanak benne. […] De annyi bizonyos, hogy itt új városrész és új szellemiség van kialakulóban s éppoly új, más és különböző, mint a régi Lipótvárosé, a Terézvárosé, vagy a Franzstadté. […] Ebben a városban minduntalan eltéved, aki csak egy hónapja nem járt benne. Szinte mindennap új ucca fakad ki a testén – ahol tegnap még teniszpálya volt, ott ma már finom, modern kis házak állnak, napos kertecskékkel s az egészet úgy hívják: Gyöngyház ucca. […] Házaikról, melyeknek malterja immár nem mímel terméskövet, gipszszobrászatokkal Sforza-palotát, hanem nemes malter, mely vállalja anyagát, nagy felületek-

kel, nagy ablakszemekkel, színesen virít a világba s a tárgytól nem kalandozik el. Házaikról, melyekből eltűnt a gang zajló fóruma: csak egy-egy ajtó nyílik a lépcsőházból – a bérkaszárnyák nagy emberfürdőjéből a kor kiegyéníti a lakás helyett az otthont. […] Kik laknak itt? Csupa fiatalok. Kor szerint és lélek szerint fiatalok. Ódivatú ruhát, bottaljáró öregasszonyt itt nem látsz, – ahhoz a Vérmezőre kell menni. Fiatal, berendezkedő házasok, fiatal, garszón férfiak és nők és fiatal, kívánatos metreszek. Akik táncolni tudnak, utolsó pénzükön utaznak, vasárnap eveznek, még jó könyvet is vesznek. Nem a régi Lipótváros populációja, – nem a gazdagok, hanem a primőrevők. Így alakul ki az új szellemiség, ezé a részé, melynek virága a kaktusz és lelkiügye az áramvonal. […]” Rónai Mihály András: New-Leopoldsville: a legfiatalabb magyar város csodája. Pesti Napló 1935. július 28. „ÚJ-LIPÓTVÁROS. Mikor fiatal voltam, ez a városrész kerítésekből állt. A kerítések alól kutyák ugrottak ki féltesttel, ugatásuktól az ember megcsúszott az út jegén, felkelt és szégyelte magát. De azért szép volt és messzire ki lehetett sétálni, Újpest felé, amelyet csak a mesékből és félelmekből ismertem. Ma itt vannak a leglaposabb modern paloták. A palotákban fiatal pszichoanalitikusok teregetik ki egymás lelkét a díványokon, a bridzs délceg amazonjai ábrándoznak hófehér fürdőszobák mélyén, rendkívül intelligens magántisztviselők Moszkvát fogják a rádión. Téli vasárnap az egész városrész hosszú fadarabokkal zarándokol a Svábhegy felé, otthon csak az elözvegyült borbély marad. Minden modern és egyszerű és tárgyilagos és egyforma itt. Két szoba hall az egész városnegyed, dacosan, fiatalosan és lendülettel leplezik lakói halavány életük egyetlen őszinte valóságát: hogy nincsen pénzük, senkinek.” Szerb Antal: Budapesti Kalauz – Marslakók számára, 1935 „[…] Lakóik büszkén vallják szegények, hogy »modern« házban laknak. Bizonyára van bennük bridgeszalon, mozgásművészeti iskola és pszichoanalitikai rendelő is. Viszont a mai élet valóságos igényeinek és az építés mai állásának ezek a házak általában nem felelnek meg. Korszerűnek tehát nem nevezhetők. Annál inkább divatosnak. […] Korszerű az, ami egy kor belső szükségleteiből és törekvéseiből születik, ami legfejlettebb fokon elégíti ki a felismert igényeket, felhasználja az eszközök (technika) nyújtotta lehetőségeket és előre mutat a jövő felé. Divatos az, ami »előkelőnek« és »mondénnak« tartott szeszélyek üres majmolásán, vagy helyes törekvések félreismert külsőségeivel való felelőtlen játékon alapul.” A CIRPAC-tag Démán Pál a Tátra utca új bérházairól. Kritikai séta egy újlipótvárosi utcában. Független Kritika 1935. április 1. 3–4. oldal „• Táblás házak egész évben az Új-Lipótvárosban. Hetek óta szorgos munkáskezek éjt nappallá tevő igyekezettel dolgoznak, hogy az Új-Lipótváros csodaszép, egészen amerikai méretű új kávéházát befejezzék. Betonból, márványból és üvegből épült a Pozsonyi út és Lipótvárosi park sarkán a világviszonylatban is remekműnek számító Dunapark-kávéház, amely a természet és építőművészet szerencsés találkozásában született. A tegnapi díszbemutatón, ahol a sajtó, művészet és közélet kitűnőségei vettek részt, óriási sikere volt a Dunapark-kávéház belső kiképzésének és modern újításainak. Fény, levegő és kényelem, ez a hármas szempont vezette az Új-Lipótváros kápráztató családi café-restaurantjának építőit és valóban sikerült is nekik egy szinte Baedekerbe illő attrakciót alkotni. A főváros legszebb kávéháza kétségtelenül a Dunapark-kávéház, amelynek üvegfalain át megkapó kilátás nyílik a Margitszigetre, a Rózsadombra és a Hármashatárhegyre. A körbefutó galéria, a nemes brazíliai fával bevont oszlopok és falak, valamint a páratlanul szép budai panoráma különleges helyet biztosítanak a Dunapark-kávéháznak a pesti kávéházak ranglistáján. A tegnapi premieren mutatkozó siker alapján a Dunapark-kávéház állandó táblás házai biztosítva látszanak.” Pesti Hírlap 1936. december 31. „[…] Egy dolog azonban bizonyos: ha Ginczler cége össze is omlott, a házak, amelyeket épített, állnak, s polgári családok százai laknak bennük. Ezek a házak vagyontárgyak és adótárgyak, de a nácilapok, sőt csodálatosképpen még egyes középutas, ám meglepően finnyás újságok is felhasználják az alkalmat arra, hogy ne csak az építészen, de magán a városnegyeden is végigverjenek. A nácilapoknak felekezeti, a középutas lapoknak esztétikai szempontból van kifogásuk a Váci úttól a Dunáig terjedő városrész ellen. A szélsőjobboldal

tenyeres-talpasan gúnyolódik a fürdőszobás gettón, a középút a patinás körúti quartier patrícius gőgjével finoman elkülöníti magát tőle. Mi nem vagyunk sem szélsőségesek, sem patríciusok, csak pesti polgárok s kezdettől a lokálpatrióta örömével figyeltük a nyomortanyák, lehordott gyártelepek és leállított malmok helyén keletkezett városrész felcseperedését. Minden telek, amelyet a város közepébe fúródó kültelekből a kőművesek elhódítottak, nekünk Budapest nagyvárosiasodásának újabb előretörése volt, s ha hallottunk is az újlipótvárosi összkomfortos házak gyermekbetegségeiről: a vékony falakról, a nem túlságosan időtálló ajtókról és ablakrámákról és a süppedő parkettről, mégis a civilizáció ugrásszerű fejlődéseként értékeltük ezeket az új bérházakat, amelyek az új nemzedékeket kiemelték a régi pesti bérkaszárnyákból, eltüntették a szomszédi perpatvar, a szemétláda és a beteg oleander reménytelen erkélyét, a gangot; a barnaajtós, dohos előszoba helyett megajándékozták a szép otthonról álmodó pesti fiatalságot, a hall kissé karikaturaszerű, de mégis csak illuziót keltő csarnokával, – s padló helyett parkettel, poloskaszínű virágminták helyett elefántcsontszínű falakkal, s főképpen fürdőszobával, amelynek fényes nikkelcsapjai és porcelánból készült higiénikus felszerelése a körúti patriciusházakéhoz viszonyítva, nem is civilizációnak, de luxusnak hatnak. A falak ugyan vékonyak és a szobák kicsik, de a lakók mégis tisztább, levegősebb és nivósabb életet élnek bennük az állandó hideg-meleg víz miatt, s a többnyire mindenütt megtalálható beépített vitrinek révén, amelyeket akarva-nemakarva meg kell tölteni könyvvel – s a szabad falakra is önként kívánkozik valamifajta modern kép! A közép utas újság fölényesen megállapítja, hogy új embertípus alakult ki ezekben a házakban, – nos, ez a típus nem a legrosszabb budapesti embertípus, mert a főváros könyv, folyóirat, újság és színházjegy fogyasztásában annak ellenére az élen halad, hogy javarészt kezdő lateinerekből, magántisztviselőkből, s a mai családalapítás minden nehézségével küzködő fiatal házaspárokból kerül ki. A fiatalemberek közül sokan valóban szarukeretes szemüveget viselnek – de eddig nem tudtuk, hogy a szarukeret nemcsak a szélsőjobboldalon, hanem a patricius középúton is gyanút keltő és maliciára inspiráló jelvény. Ezek a fiatalemberek nyilván az olvasástól lettek rövidlátók, éjszakánként a rekamién, a modern higanyfénynél olvasták Thomas Mann új könyvét, vagy a Viharsarkot. Mi tehát Ginczler Herman kényszeregyezsége ellenére a város egyik legderekabb negyedének tartjuk az Újlipótvárost, ahol kevés pénzért apáiknál hasonlíthatatlanul urbánusabb és európaibb miliőben élnek, s ha ez a környezet építészetileg gyarló, mégis a régi kispolgári börtönből, lármából, maszatból és életkedvet sorvasztó millennium előtti mellékutcából való kiszabadulást jelenti! A keramitos udvar közepén elállíthatatlanul tocsogó vízvezeték helyett a Dunát, a gang oleanderei helyett a budai hegyeket, a pléhlavór helyett a színes fürdőkádakat és az összetolt ágyak, vagy a söberl helyett a ruganyos rekamiét – s a kerámiákat és a könyveket, amelyeket, mint a szellemi felfelétörekvés szimbólumait ugyanolyan elengedhetetlen divat elhelyezni a vékonyfalú lakásban, ahogyan a barnafalu lakás nem is volt lakás a szülők fegyenccé retusált krétarajzképe és a papírpálmaágat lengető néger nő szobra nélkül. Nem illik tehát középutas polgári oldalról fölényeskedni; kétszázötvenpengős fix-szel végül is nem lehet palotát bérelni a Várban, vagy villát a Rózsadombon. Mi függetlenül Ginczler Herman kényszeregyezségétől, a pesti polgár meghatott szeretetével fordulunk az Újlipótváros felé, amelynek szobáiban legalább esztétikusabb és higiénikusabb körülmények között folyik a polgári osztály elproletárosodása.” Zsolt Béla: Újlipótváros. Újság 1937. november 4., 1. oldal „[…] Azokon a grundokon, ahol húsz évvel azelőtt Eti játszott, kalandozott, vezérkedett, ahol még régebben mocsaras rétek terültek el, s amikor Vajda János nászéjszakáján az irodalmi kávéházból e tájról vezette haza Rosamundát, az elhagyatott sötétségben egy részeg katona támadta meg őket, melynek következtében a hatalmas termetű költő elfutott, feleségét otthagyva prédául, és rábízva, hogy kifejtse magát az ölelő karokból- most tetszetős városrész jött létre, az új német építészet és a pesti polgárság sárga, világosszürke, világoszöld és halványlila kőerdője… Az újlipótvárosi házakban eleinte éppen avantgardista szempontból csalódtam; később – inkább öntudatlanul, mint elvszerűen – ebbe a lenézésbe konzervatívabb gőg is vegyült, az ólipótvárosi emberé, a Fürdő utcáé és Szabadság téré a Rudolf térrel és Szent István parkkal szemben. Az új utcák nem voltak elég szépek ahhoz, hogy parvenüségüket meg lehetett volna bocsátani. A kövek is arról tanúskodtak, hogy a két testvér-kerület közül az egyiket József nádor tervezte, és mielőtt kereskedelmi negyeddé lett, főurak akarták benépesíteni. Az Ólipótváros, igaz, komorabb volt, és ami nagyobb baj – az arisztokraták empire maradékaitól eltekintve – ízléstelenebb. Viszont – bár az Újlipótvárosban a korszerű építészet napimádó elvei érvényesültek – a régi szellősebb volt és szabadabb.” Vas István: Nehéz szerelem – Elvesztett otthonok, 1957

BOLLA ZOLTÁN és KISS ATTILA

ÚJLIPÓTVÁROS TÖRTÉNETE, KIÉPÜLÉSE ÉS ÉPÍTÉSZETE NAPJAINKIG

4 3

2 8

Budapest (1838) • Pest-Buda–Óbuda áttekintő térképe az 1838. évi árvíz okozta épületkárok ábrázolásával – Pest-Buda belterületének Duna-parti statisztikai térképe © BFL (szelvény) 1. Tüköry-féle serfőzde és parkja (korábban Kardetter-majorság); 2. Wieser Ferenc építőmester birtoka (korábban Deyák M. József majorsági konyhakertje); 3. Ullmann Móric dohányraktára; 4. báró Sina Simon dohányraktára; 5. Onhaiser Károly ácsmester telepe; 6. Váci úti vámház; 7. Váci úti városi temető (ma Lehel tér); 8. Felhagyott városi temető; 9. Királyi téglavető; 10. Komáromi épületfa-kereskedők lerakatai; 11. Faraktárak

Lipótváros kialakulása, Újlipótváros kezdetei, a reformkor és a Bach-korszak (1790–1861)

V., Stollár Béla utca 8–10., a Pesti Hengermalom Rt. József Hengermalom telepe az 1889. évben. A gőzmalmot Hild József tervezte 1839-ben, 1911-re lebontották. A háttérben a Lipót (ma Szent István) körút még gyárvárosi jelleggel, rajta Tüköry volt sörcsarnoka, a Duna mellett Ullmann volt dohányraktára látszik. Bálint Benedek metszete © FSzEK-BP AN036743

jében kezdte munkásságát a svájci születésű Ganz Ábrahám. A gyárat az 18 4 8-as szabadságharc idején hadiipari termelésre állították át, így kapta a korábban Neuer Damm Strassénak (Új töltés út) nevezett védgát 1872-ben a Waffenfabrik Gasse (Fegyvergyár utca) nevet. Hild József a Kirakodó téren az 1827-es klasszicista Nákó-palota felépítésével megteremtette az új reformkori elit reprezentatív belvárosi épülettípusát, ennek hatására kezdett kiépülni egységes homlokzati arculattal a Széchenyi István tér és tőle északra a Felső Dunasor (ma Akadémia utca) bérházs ora. Ez a tér – mely a Lánchíd pesti hídfőjének is helyet biz tosít – jól szimbolizálta az t az egymá s s al összefogó, szakmai, baráti és bizalmi kapcsolatban álló, az országot társadalmilag és technikailag felemelni akaró, vállalkozó kedvű csoportot, ahol származásra és foglalkozásra teljesen különböző emberek működtek együtt és adakoztak a köz javára. Dunántúli katolikus arisztokraták (Széchenyi, Festetics, Batthyány), német mestere mberek (Kardetter, Spiegel-Tüköry, Onhäuser), görög nagykereskedők (Sina, Nákó, Derra), zsidó nagykereskedők (Ullmann, Wodianer) és magyarosodó német származású építészek (Pollack, Hild, Wieser). Részben közülük kerültek ki a Lánchíd befektetői, támogatói is. Erkölcsi támogatásával sokszor az ő reformista elképzeléseik mellé állt Habsburg József nádor is. Jelentős részben ugyanezeket a neveket találjuk a korszak polgárosodást támogató intézményeinek, úgy mint a Szépítő Bizottmány, Nemzeti Casino, Pesti Polgári Kereskedelmi Testület, Iparegylet és Védegylet vezetői közt is. Szintén sokuk családjára jellemző az a folyamat, h o g y te r m é n y k e r e s k e d e l e m b ő l m e g g a zd a godva az iparba fektettek be, majd az ebből keletkezett haszonból bérháztulajdonosok lettek egy-két

generáció múlva. A nemességet kapott német, görög és örmény származású vállalkozók gyorsan asszimilálódtak a magyarságba, leszármazottaik már nem földjeik javadalmából éltek, hanem állami hivatali pályát választottak „lecsúszott” városi polgárként, és helyüket a kereskedelemben a zsidó származású polgárság vette át. Jelentős részben utóbbi gazdasági kör fektetett be a terménykereskedelem után a malomiparba, magánbankokba és a kialakuló gép- és élelmiszeriparba is a XIX. század utolsó harmadában. Sokan bárói rangot kaptak, földbirtokokat vásároltak, gazdasági, társadalmi és politikai pozícióikat keresztházasságokkal erősítették.

Az „iparkodó” reformkorban Pest építészetében fordulópont volt az 1838-as nagy pest-budai árvíz, ami után a város kénytelen volt lépéseket tenni, hogy megvédje serfőzdéjét és dohányraktárát. Nyugaton felépítették a Donauufer-Damm-ot (Duna-parti töltés), amiből a mostani Pozsonyi út lett, míg délen a Neuer Damm Strassét (Új töltés út), amit később Tüköry Damm-nak (Tüköry-védgát, v. -töltés) neveztek el, ez mai nevén a Szent István körút. Az 1838-as árvíz után az Ullmann dohányraktárától északra lévő, töltésekkel védett területen már nagyobb biztonsággal parcellázhattak. Ezeket az új telkeket a kor neves személyiségei vették meg: Pollack Mihály építész, Wieser Ferenc építőmester, Onhaiser Károly asztalos- és ácsmester, az osztrák Jenisch báró, Hülf Móric Bálint városparancsok és polgármester örökösei, továbbá Havas József jogász, országgyűlési képviselő. A komáromi fakereskedők telke Csetke (Stetka) Mihály, szintén komáromi épületfa-nagykereskedőhöz került, és örökösei 60 évig megőrizték tulajdonjogukat. Ebben az időben a területet Lipót Külvárosnak nevezték. Az 1850-es években a Duna-parton Kolba Sámuel felvidéki fakereskedő egy díszes, romantikus villát emeltetett újonnan kibérelt fatelepén, akárcsak Onhaiser Károly ácsmester saját telkén. Zarzetzky József 1857 és 1862 között kiépítette gyufagyárát a Váci úton, a volt temetővel szemben. Az évtized végén jelentek meg a felvidéki vágvecsei fakereskedő család, Neuschlosz Izsák fiainak, Simonnak és féltestvérének, Károlynak Duna-parti fatelep-üzemei a mostani Pozsonyi úton és a Szent István park helyén. Neuschlosz Izsák 1832-ben Dunapentelén (ma Dunaújváros) létesített falerakatot, 1836-ban engedélyt kapott gróf Károlyi Istvántól, hogy fóti nagybirtokán „zsidó gyarmatot” létesítsen (kedvezményes adók fejében fejlessze a területet). Ezzel megszületett a későbbi Újpest központi magja, benne Neuschloszék fatele-

V., Széchenyi István tér (korábban Ács-, majd Kirakodó tér vagy Rakpiac) az 1850-es években.  A reformkori Pest gazdasági és politikai elitjének reprezentatív központja. Ludwig Rohbock rajza alapján Franz Hablitschek acélmetszete © FSzEK-BP 022452

Lipótváros kialakulása, Újlipótváros kezdetei, a reformkor és a Bach-korszak (1790–1861)

Neuschlosz Izsák (Jichák) fiai cég Fel dunasor 53. szám (ma Pozsonyi út 39–43.) alatti üzemének hirdetése. Pesti Napló 1867.08.01.5184.4.

Neuschlosz Ödön portréja Strelisky Lipót fényképe, Vasárnapi Ujság 1904.769.

pével és üzemével. Újpest is hasonló fejlődést járt be, mint Újlipótváros: egy német serfőzde (Mildenberger Márton sörháza, 1831) létrehozása után felvidéki fakereskedők fejlesztették, majd fokozatosan kiépült az egyre fejlettebb gyáripar, ami a Váci úton csatlakozott a későbbi XIII. kerületi Váci úti gyárövezethez, benne Újlipótvárossal. A századfordulóra Újpest Magyarország negyedik legnagyobb ipari városává vált Budapest, Pozsony és Temesvár után. A Kiegyezés után Neuschlosz Ödön és Marcell vállalata az egyik legnagyobb állami megrendelésű faipari beszállító és kivitelező lett, Pestszentlőrincen is volt parkettagyáruk. Foglalkoztak vasúti épületek, vasúti hidak és vasútvonalak építésével is. Szaktudásukat, specia-

lizálódásukat jól mutatja, hogy albertfalvai gyárukban készítettek favázas repülőket, fa személyg épkocsikarosszériákat és hajlított bútorokat is. „Házi építészük” a század végén Alpár Ignác lett. Gőzfűrész malmuk 1928-ban már a Vizafogón volt, a mai Népfürdő utca 36. szám helyén, amikor megszülettek az első, 1928-as tervek a Szent István park kialakítására. A korábbi gőzfűrész malom és parkettagyár telkén a Szent István park modern épületeit javarészt Neuschlosz Simon leszármazotta építette fel többnyire Hofstätter Béla és Domány Ferenc építészpáros tervei alapján. A család másik ága, Neuschlosz Károly fia, Emil 1910-ben adta el telepét (a mai Szent István park északkeleti és Victor Hugo utca felőli része), melyet inkább spekulatív céllal vásároltak, semmint a gőzfűrész malom további üzemeltetésével. A harmadik tulajdonos Terrenum Rt. 1935–1942 között értékesítette ezeket a telkeket, ekkor épült be ez a terület is. Az 1860-as években az újlipótvárosi partszakaszon Lord Sámuel, a Neuschlosz fivérek és a komáromi ifj. Höffler Ferenc üzemeltettek fatelepet és modern fűrészüzemet. Az üzemben felállított gőzgépekkel megnyitották gőzfűrész malmaikat, melyekkel helyben tudták

„Tutajos tótok”. Budapest 1881.02.05.1.

Lipótváros kialakulása, Újlipótváros kezdetei, a reformkor és a Bach-korszak (1790–1861)

deszkává alakítani a felvidéki szálfákat, ezért a továbbiakban nem volt szükség a komáromi fakereskedők termékeire és szolgáltatásaira. Komárom a gabonakereskedők Győrbe költözésével, a vasút megjelenésével, az óbudai és újpesti hajógyárak fémtestű hajóival és a pesti Duna-parti fafeldolgozással már nem vehette fel a versenyt, ipari és gazdasági jelentősége elhalványult. A révkomáromi talpasok szerepét az 1860-as évektől átvették a „tót talpasok” (szlovák tutajosok), akik főleg a családjukat eltartani nem tudó, gyenge termőtalajú Árva, Liptó, Turóc és Nyitra vármegyékből érkeztek. A favágók által kitermelt fát a Vágon egymás mellé rendezve, tutajokat kialakítva leúsztatták a komáromi Duna-torkolatig, áldomást ittak a helyi kocsmákban, majd folytatták útjukat Pest felé. A Vizafogóhoz, Újlipótvároshoz és Lipótvároshoz érkezett tutajok rönkjeit szétszedték és kiszárítás után állványhoz, tetőszerkezetekhez használták. Szegényes épületeik a vizafogói, ún. „Lepsin” voltak az 1920-as évekig, a mai Dráva és Dagály utca közti partszakaszon. Budapest építőipara fél évszázadon keresztül adott nekik munkát, főként kőfaragóként, állványzatkészítőként, segédkőművesként és ácsként nyertek alkalmazást. A régi mondás szerint „A tótok építették fel Budapestet”, akik a Váci úti gyárak, a Duna-parti gőzmalmok, gőzfűrész malmok és gőzfavágó üzemekben is találtak munkalehetőséget. Leggyakrabban adott keresztnevük a Janó volt, alakjuk Molnár Ferenc „A Pál utcai fiúk” c. világhírű ifjúsági regényében, a fatelepi grund őrében fedezhető fel. Emléküket a Tutaj utca neve őrzi. A Duna közelsége hasznos volt a kereskedelemnek, a nyersanyag-szállításnak, a személyforgalomnak, fúrt kutak híján a serfőzdéknek és a gőzmalmoknak (gőzképzéshez, szennyvízelvezetéshez és lisztszállításhoz), így ennek köszönhetően a terület az 1860-as évektől nagyszerű jövő elé nézett.

4. AZ 1860-AS ÉVEK ÉS A MONARCHIA KORA (1861–1918)

Gőzmalmok és gépgyárak: Újlipótváros mint iparnegyed (1861–1896) Az 1850-es években a magyar malomipari fejlesztések Óbuda-Újlakon (Werther Frigyes gőzmalma, Barber-féle gőzmalom), Vízivárosban (Blum János és Berger Lajos gőzmalmai) és vidéken folytatódtak (pl. békéscsabai István-malom). Ebben az évtizedben a m a g y a r g őz m a l m o k m é g s ze ré ny h a s z n o t termeltek. Az 1860-as években azonban malmok sora jelent meg Lipótvárosban, a mostani Szent István körúttól délre, az 1841-ben átadott Pesti József Hengermalom környékén (Első Budapesti Gőzmalom Rt., Stollár Béla utca 10–12.; és Haggenmacher Henrik második gőzmalma, Szemere utca 22.). Létrehozásukhoz a megnövekedett kiviteli igény vezetett, továbbá, hogy az 1862-es londoni világkiállításon a magyar liszt kiváló minősítést kapot t. Valódi gőzmalomipari beruházási láz indult Lipótvárosban és annak külvárosában, amit abban az időben „Külső-Lipótvárosnak” neveztek, és az elválasztó töltés miatt már külön területként kezeltek. Az 1860-as években Újlipótváros akkori területén öt gőzmalom épült fel: a Haggenmacher (Árpád), a Pannónia, a Lord (Victoria), az Unió (Haggenmacher) és az Erzsébet malom, melyek 1869 és 1891 között szó szerint a fél világba, tengerentúli területekre is exportálták a hírnevet szerzett magyar lisztet. A Victoria gőzmalom 1868-as bővítésekor megépítették az északról védő, ún. Viktória-védgátat, de ez is kevés volt az 1876-os jeges árvíz feltartóztatásához, ami a Vág utca vonalában törte át a gátat és öntötte el az iparnegyedet. 1877–1878-ban

Soroksári út 22–24., Concordia gőzmalom, Wechselmann Ignác, 1865

Az Árpád-gőzmalom (Szent István körút 18–22.) korabeli sajtóhirdetése. Adressen-Kalender von Pest, Ofen und Alt-Ofen 1874, Inserate XII.

a Victoria gőzmalomtól a Rákos-patakig felépítették a Vizafogói-védgátat. A gőzmalmok működtetése maga után hozta a gépipar kialakulását. 1874-ben Mechwart András kifejlesztette a kéregöntésű, rovátkolt hengerekkel dolgozó hengerszéket, aminek köszönhetően a magyar

Tinódi utca 1., Gizella gőzmalom, Bachmann Károly, 1879

Az egykor dicsőséges budapesti malomipar megmaradt hírmondói Ferencvárosban, a XIX. század utolsó harmadának jellegzetes gőzmalmi típusépületei. Ezekben az években mindkét építőmester tervezett malmokat és üzemi épületeket Újlipótvárosban, melyek hasonló stílusban épültek.

liszt mennyiségben és minőségben Európa-első lett, rivalizálva az Egyesült Államokkal. A magyar malomipari technológia nemzetközi hírnevét Haggenmacher Károly 1883–1887 között folyamatosan fejlesztett, Nyugaton is keresetté vált síkszitája öregbítette. Az Erzsébet gőzmalom számára 1885-ben a Váci úti Láng Gépgyár Rt. egy 1220 lóerős gőzgépet készített. A Magyarországra megkésve érkezett első ipari forradalomban Ganz Ábrahám volt a magyar nehézipar egyik megteremtője. Halála után munkatársa, Mechwart András gépészmérnök lett a Ganz és Társa Vasöntő és Gépgyár Rt. utódcég műszaki igazgatója. A gőzmalmok, a vasút terjedése, a városok növekedése és modernizálódása, a modern nagyvárosi kultúra kialakulása igényelte az őrlőhengereket, gőzgépeket, mezőgazdasági gépeket, vasúti alkatrészeket, nyomdai préseket és mérlegeket, így gyárak nyíltak szerte az országban. Az 1867-es kiegyezéssel nagyobb számban jelentek meg a nemzetközi gyáripari befektetők is. Már 1865-ben megkezdték a Váci út kiszélesítését a Cukorgyártól (Nyugati tér) a Kis Sörcsarnokig (a Csanády utcánál a vámház eredeti funkcióját 1863-ban megszüntették), majd 1871-ben folytatták a szélesítést és a kövezést. Ekkor a Váci út 48. szám alatt működött az Első Magyar Gépgyár (EMG) Rt.

A Lipót (ma Szent István) körút a Nyugati tér felől nézve, 1895 körül. Újlipótváros fokozatosan kiépülő nagykörúti bérházaival csatlakozott Budapest világvárosi arculatához. Klösz György felvétele / HU.BFL.XV.19.d.1.07.058 / Fortepan 82382

három hasonló, U-alaprajzú bérházból állt, de ezeket gének tagozatait sajnálatos módon a háború után volt köszönhető, ő tervezte ugyanis Weiss 1880-as évekbeli erzsébetvárosi bérházait a Nagykörúton manapság az 1890-es években eléjük épített utcai elpusztították. Az 1880-as évek második felében a Lipót körút és annak környékén. Paulheim egy másik tanítványa, szárnyak eltakarják. A Fluck-féle parcellák közül a saját környékén építkezett Paulheim József, a kor egyik a cseh származású Klimes József is tervezett egy tulajdonában megmaradt telkeken Fluck Franciska legtöbb bérházat tervező és építtető vállalkozója. munkáslakóházat a Hegedűs Gyula utca 99. szám (nevét írják Fluck Fanni változatban is) vállalkozó építtetett alacsony minőségű bérházakat (Bessenyei Elsőként a Lipót körút keleti végének 1886-os alá az 1890-es években. Újlipótváros egy másik utca 23., Visegrádi utca 59. és 63.). Az 1890-es évek rendezése után az újraosztott Kund-parcellákból nevezetes vállalkozó építkezéseinek is színtere közepén Újlipótváros déli része a körút befejező a mai Szent István körút 26. számú telket vásárolta volt. Wellisch Alfréd, a századvég leggazdagabb meg. A telekre egy nívós olasz neoreneszánsz budapesti építésze több kispolgári és munkásépítkezéseivel fokozatosan polgáriasodott, emiatt ezen a területen az új kispolgári és különösen a munkás- homlokzattal ellátott, ám rosszul megvilágított bérházat tervezett területünkön, emellett hozzáházak száma csökkenni kezdett. A frissen felparcel- udvari helyiségekkel rendelkező lakóházat tervezett járult a Lipót körút és a Váci út fényűző arculatának megteremtéséhez. Vígszínház melletti saját palotája lázott északi területek azonban ez utóbbiak építésére és építtetett. Ő készítette Keleti Gyula Szent István ideális színteret biztosítottak. A rohamosan fejlődő körút 24. és 30. szám alatti bérházainak terveit is, (Szent István körút 16., 1898-1899) az 1890-es évek Váci úti iparnegyed ebben a korszakban több ezer amelyek közül az utóbbi Újlipótváros első háromeme- végén Pest egyik legdrágább bérháza lett. Egy másik munkást vonzott a környékre. Számukra építtette letes háza lett. A körút másik oldalán a 25. és 29. szám vissza-visszatérő családnév Újlipótváros építészetfel példának okáért dr. Kresz Géza és Deutsch alatti épületeket tervezte 1889-ben. Paulheim József történetét tekintve a Schestauber. Az egyik első József – hogy csak a legtöbbet építkező vállalko- irodájának vezetője az 1890-es évek elejétől veje, „telepes” volt a Kund-féle telkeken Schestauber zókat említsük – 1-2 szobás lakásokat tartalmazó Hudetz János építőmester volt, aki ezután az apósa Tamás ácsmester, aki 1864-ben alapította telepházaikat a Dráva és Tisza utcák menti háztöm- által tervezett és építtetett épületek szinte kizáró- helyét, és 1872-ben építtette fel saját otthonául is bökben (1890-es évek közepe). Ezekhez hasonlóan lagos kivitelezője lett. Ebből adódóan gyakran szolgáló bérházát a Katona József utca 17–19. szám épült be a Garam utca vége is az évtized második – tévesen – neki tulajdonítják Paulheim József alatt. Ezzel szemközt fia, Szilágyi (Schestauber) János felében. A kassai származású Bernovits Gusztáv 1890-es évek elején tervezett épületeit. Az önállósult építőmester tervei alapján valósult meg 1887-ben tervezte az említett Tisza utcai tömbök házainak Hudetz az 1890-es évek második felében felpar- a Lenhardt-ház (6/B szám). A korszakban jelentkező stílusokat nagy többségét, akinek neve Újlipótváros 1890-es cellázott egykori Tüköry- majd Weiss-telekre több évekbeli építészetétől elválaszthatatlan. Bérkaszár- bérházat is tervezett rokokós neobarokk stílusban tekintve, az 1870-es évek elejéig a mai Újlipótnyáit rendszerint olasz neoreneszánsz és rokokós (Szent István körút 6–8., Pannónia utca 4.). Hudetz városban kevés olyan épületet találunk, mely ne neobarokk homlokzatokkal látta el, de ezek többsé- Weiss Izidorhoz fűződő kapcsolata is Paulheimnek lenne „jelleg alatti”. Az 1860-as évekig a területen

Az 1860-as évek és a Monarchia kora (1861–1918)

csak elvétve emeltek olyan igényesebb épületet, kategóriába sorolhatók a gyárt elepek munkásami kifinomultabb architektúrával rendelkezett. lakóházai, amelyeket általában szabadon állóan Legfeljebb a késő-klasszicizmus (gyapjúmosó) építettek. Az emeleti közlekedő szerepét rendszerint és a romantika motívumait (üzemek) applikálják, a legegyszerűbb kivitelű függőfolyosó töltötte be. meglehetősen szolid kivitelben. Az olasz neorene- Ebben a korban a villa- és nyaralóépítésnek ezen szánsz az 1870-es években jelent meg a városrész a területen már nem volt mozgatórugója, az üzemek első nagyobb lakóépületein. Mint a Székesfőváros és malmok szaporodása és a forgalom növekedése minden egyéb területén, Újlipótvárosban is szinte kiszorította ezt az épülettípust az akkori Külső-Lipótmonopóliumot élvezett ez az irányzat az 1880-as városból. Éppen ezen okokból kifolyólag az 1870-es, évek második feléig. Egyeduralmát itt Keleti Gyula 1880 -as évektől a földszintes és egyemeletes egyik Szent István körúti háza (24. szám) törte meg bérházak váltak városrészünk új épületállomá1888-ban, amelyet Paulheim József német neore- nyának meghatározó elemévé, kiváltképp a Váci neszánsz modorban tervezett. Az 1890-es évek út környezetében és a délkeleti részen. Körülépített közepéig azonban az új épületek nagy többsége még udvaros épületek ennek ellenére még csak elvétve olasz neoreneszánsz architektúrával létesült. Az első létesültek, többségben voltak az L- és U-alaprajzú négyemeletes épület a Nyugati tér és Váci út házak. Az 1880-as, 1890-es évek fordulójára a körút sarkán álló Feledi-ház (Nyugati tér 4.), amely és Váci út környezetében fekvő telkek felértékeegyúttal városrészünk első valódi „későhistorizáló” lődése folytán megjelentek az előbbiek is. Az Újlipótváros további fejlődését jelentős épülete. A neobarokk épületet a Sziklai és Goldmann m é r té k b e n m e g h a t á rozó z s i d ó s z á r m a z á s ú építészpáros jellegzetes – a maga korában erősen kritizált – rokokós ornamentikája díszíti. Ebben polgárság az 1890-es években kezdett a területre a házban helyezték üzembe 1892-ben Újlipótváros nagyobb számban beköltözni, egy időben a kereselső személyfelvonóját. Mellette áll Holub József kedelem, a vendéglátó- és szórakoztatóipar színvoépítőmester saját bérháza (5. szám alatt), mely nalának növekedésével. Egy, a lipótvárosi Markó szintén a monumentalitásra törekvő kései histo- utcában építendő zsinagógára 1898–1899-ben rizmus iskolapéldája, és német neobarokk előké- tervpályázatot írtak ki, ez azonban nem valósult meg. pekről kölcsönzi stílusát. A körúton tovább haladva „Ólipótváros” ezen északi részén – szemben Újlipótmegtekinthetjük a 22. szám alatti BKVT-székház várossal – csak kevés lakóház épült. Az országos egyszerűbb, de szintén – a kor kifejezésével élve – és fővárosi intézmények, a kereskedelem, pénzügy, „emlékszerű” architektúráját. Említésre méltó, hogy törvényhozás és igazságügy központjai ellenben itt Újlipótváros egyik első villamos üzemű, a bécsi Freiss- koncentrálódtak a XIX. század végétől. Városrészünk ler-féle Gép- és Felvonógyár által 1895-ben készített polgársága is jellemzően szellemi szabadfoglalkozású liftje is ebben az épületben volt. A neobarokkal egy volt: ügyvéd, mérnök, orvos valamint művész. Újlipótidőben – Bécs hatására – a rokokó ornamentika város kevésbé vallásos mivoltát az is mutatja, hogy is újból teret nyert az építőművészet eszköztá- imaszobára csak 1911-ben jelentkezett igény, illetve rában. A stílus immáron második reneszánszát zsinagógát 1927-ben a Hegedűs Gyula utca 3. szám élte – az első „újjáélesztésre” (második rokokó) alatti lakóházban alakítottak ki. A vészkorszakig a XIX. század közepén került sor. Újlipótvárosban Újlipótváros lakossága 80–90%-ban zsidó származású a rokokós díszítés első ízben az említett Feledi- maradt, többségét az 1944 októbere és 1945 januárja házon jelent meg. Ezt követte a Vígszínház belső- között tomboló nyilas terror ellenére is megtarépítészete, a bécsi neobarokk közvetlen hatásával. totta az 1956-os forradalomig; ezután vándoroltak ki Itt megemlítendő, hogy a Közmunkatanács a mai többen külföldre, elsősorban Izraelbe. A „keresztény Pannónia és Hegedűs Gyula utcák között eredetileg kisebbség” csak az 1930-as évek végén kezdett el egy teret kívánt kialakítani, melynek közepén állt nagyobb számban építtetni. A XX. század elejére a Váci úttal, a Lipót körúttal volna a színház. Azonban ez nem volt kivitelezhető, így a mai 12. és 16. számú körúti telkek sarkát letom- és a Nyugati pályaudvarral, jó közlekedési környepították, hogy a bérházak között álló színházépület zetben és modern infrastruktúrával megépülő bérházaival a terület népszerűvé vált a beköltöző polgárság jobban érvényesülhessen. A historizmus-kori lakóépületek morfológiáját köreiben. Klösz György fényképész, a magyartekintve az 1860-as években keletkezett házak országi városfényképezés úttörője az 1890-es szinte kivétel nélkül telekhatáron álló, előkert nélküli, években dokumentálta először a polgáriasodó város1-2 szobás magánházak és kisbérházak. Külön részt. 1889-ben Baross Gábor kereskedelemügyi

miniszter bevezette az olc sóbb vasúti zónatarifát, így a Nyugati pályaudvar személyforgalma is megnövekedett. A polgárság által kedvelt és gyakran látogatott Margitszigetre 1900-ban a Margít hídról lejáró készült, melyen keresztül belépti díj ellenében lehetett átkelni. A körúti bérházsor 1902-re nyert befejezést. Új szecessziós épületeivel és kávéházaival Külső-Lipótváros déli része csatlakozott a világvárosi, századfordulós Budapesthez. A tárgyalt korszak végéhez közeledve kezdte el a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság (BKVT) vonalainak villamosítását. A konkurens Budapesti Városi Villamos Vasút (BVVV) sikerét látva a vállalat vezetői ugyanis rábredtek, hogy az új évszázad hajnalán a lóvasút már nem lehet a villamos vetélytársa. A BKV T elsőként villamosított vonala éppenséggel a Váci úti Kálvin tér-Újpest vonal lett 1895-ben. Válaszul erre, a BKVT addigi újlipótvárosi monopóliumát megszüntetendő, a BVVV lipótvárosi vonalát a Pozsonyi úton a Victoria gőzmalomig építtette ki 1903-ban. Ezzel kapcsolatban a keskeny Pozsonyi út kiszélesítése vált szükségessé, amit az ún. Dunaszabályozási telkek (melyekre később a Palatinus-házakat építették) határainak nyugatabbra tolásával oldottak meg. Ezen kívül az FKT más, századforduló-környéki jelentősebb városrendezési beavatkozásai az 1870-es évek óta tervezett két nagyobb térhez kötődtek. A Visegrádi, Ipoly, Pannónia és Garam utcák által körbezárt területen kialakítandó park ötletét 1896-ban elvetették. A Pozsonyi út és Szent István parkról szóló fejezetben tárgyalt, az új városrész közigazgatási és egyházi központjaként tervezett Csanády teret hosszas tárgyalások után 1908-ban szintén törölték az általános szabályozási tervből. Az építészeti historizmus korszakát Újlipótváros területén Knötgen és Bach Heszler-házai zárják a Csanády és Visegrádi utcák kereszteződésénél 1904-1905-ben. A Csanády utca 7. szám alatti bérház a barokk formakincséből válogat, a Visegrádi utca 39. számú épületnek neoreneszánsz homlokzata ezzel szemben az olasz palazzók stílusjegyeiből merít. A Nagykörút befejezésével a budapesti historizmus korszaka is véget ért, e stíluskorszak utolsó nagy alkotásai a Lipót körút déli oldalának székesfővárosi bérházai (Szent István körút 7. és 17.). Ezután az antik és középkori hagyományon alapuló neostílusok legfeljebb újraértelmezett módon jelentek meg a jugendstil és premodern épületeken. Az újragondolt, ám idejétmúlt történelmi stílusok újjáéledésére az 1920-as évek közepéig kellett várni, erről a korszakról „Az új historizmus” című fejezetben írunk.

Az 1860-as évek és a Monarchia kora (1861–1918)

Budapest (1937) • Budapest közigazgatási térképsorozata az újabb utcanevekkel © BFL (szelvény)

A két világháború között (1920–1945)

A Pozsonyi út és a Szent István park rendezése (1928–1933)* A Sziget utcától északra fekvő Suhajda-telepet már A Közmunkatanács mérnöke, Kaffka Péter 1928. 1927-re felszámolták, de a rakpart továbbra is kiépí- júniusa körül egy, a park körül létesítendő konzertetlen maradt. Itt elszórtan faraktárak és ezzel kapcso- vatív s tí l u s ú é p ü l et tö m b te r vét m u t at t a b e , latos rakodóhelyek voltak. A Pozsonyi úti, korábban amelyben az északi parksávot egy neogótikus többször leégett (1897, 1922, 1928), akkor már 100 éves templom zárta volna le. Júliusban a KANSz (Közalkort elért Silos gabona- és bútorraktár (korábban kalmazottak Nemzeti Szövetsége) részére Ray Rezső Ullmann Mór dohányraktára) fokozottan tűzveszélyes Vilmos neoklasszicista társasházakat tervezett telephelyét a Katona József utca 1928-as meghos�- ide. Komor Marcell építész, a Vállalkozók Lapjának szabbításával törték át. A kettéosztott és a fejlődést szerkesztője ellenezte a neoklasszicista stílust, gátló régi raktárépületet 1931–1933 között bontották és nyílt tervpályázatot követelt, de a park és környele, majd a tulajdonos Luczenbacher Miklós a nagy zetének tervezése továbbra is az FKT-nél maradt. Repold Károly törvényhatósági bizottsági tag telket részletekben eladta. A Sziget utcától északra lévő terület végleges szabályozási tervét 1933. január 1928–1929 között folyamatosan interpellált a közgyű31-én fogadták el. A Pozsonyi úton 1942-ig 27 bérház léseken a terület fejlesztése érdekében. A Lipót épült fel – a 26–30. szám alatti neobarokk épületeket körúttól a leendő Hősök hídja (a később megvalósuló Árpád híd) és a Hungária (ma Róbert Károly) leszámítva – modern stílusban. A mai Szent István park környékén eredetileg egy körút vonaláig – belefoglalva a Vizafogó városrészt kisebb mellékág szakadt ki a Dunából, de ezt a XVIII. – egy új városközpontot szeretett volna „Margit-keszázadban feltöltötték. Az 1860-as évektől a Neus c- rület” néven. A területen egy új előljárósági épületet hlosz-család gőzfűrész üzemei, fatelepei és rakodó- képzelt el, amely magában foglalta volna a tűzoltóterületei voltak itt. Budapest székesfőváros – az FKT ságot, a rendőrséget, az adóhivatalt, a szegényügyi által készített – 1872-es általános szabályozási terve gondozót, valamint a tüdő-, rák- és kardiológiai a mai Csanády utca északi oldalával párhuzamosan intézetet is. Repold a Wahrmann (ma Victor Hugo) a Duna-parttól két parkot és egy templomot jelöl, utca és a Pozsonyi út kereszteződésénél az elképzelt ezt a tervezett közterületet később Csanády térnek boromaei Szent Károly tér környékére óvodát, iparosnevezték. Az első világháborúig még nem épült be tanonc-otthont, zeneiskolát és egyházi leánynevelő sűrűn az észak felé terjeszkedő Újlipótváros déli része intézetet vízionált. A Margit-kerület ötletét a korabeli sem, így az említett tér nem valósult meg, a környék sajtó nevetségesnek találta. Kaffka Péter 1929-es második tervén azonban 1928-ig külvárosi raktár- és üzemterület arcát mutatta. A leendő Szent István park átgondolt beépíté- már kevésbé érvényesült a konzervatív építő sének ötlete nem a magánszférától jött. Az ötletgazdák ízlés, az FKT nem gondolkodott egyházi intézményekben, a leendő területet „Budapest fürdőváros” Scheuer Róbert mérnök, a Lipótvárosi Kaszinó alapító elnöke és más törvényhatósági bizottsági tagok voltak, üdülő- és szállodaközpontjává akarta kiépíteni. akik támogatták az elképzelést a városházán, hogy Ezeket a terveket az 1929-es világgazdasági válság a területet közművekkel, utcákkal és egy nagy, tágas keresztülhúzta, a leendő park körbeépítését már parkkal bővítsék, a sűrű, levegőtlen beépítést ellensú- a magánszféra hajtotta végre a válság vége felé, lyozandó. Szavaik meghallgatásra találtak Rakovszky 1932-től. Az 1929–1933 között kiépített szimmetrikus Ivánnál, az FKT új elnökénél is, így a tanácsnál elkezdték és mértani alaprajzú park megkésett, 1936-os átadákidolgozni a leendő park és környezete kialakítá- sakor az első nyilvános francia park volt Budapesten. 1935-1937 között Rakovszky parknak és Lipótvárosi sának terveit.

parknak is nevezték, 1937-ben kapta meg véglegesen a Szent István park nevet. A park abban is egyedülálló volt, hogy a már korábban megtervezett közterülethez alkalmazkodva építették az azt körülvevő épületeket és nem fordítva. Ligeti Pál építész kifogásolta is, hogy a városrészben csak itt kap elegendő zöldet és levegőt a lakosság, a többi utcában nem. A park középső tengelyén díszmedence, déli részén gyermekhomokozó, továbbá északi részén gyermekpancsoló helyezkedett el, utóbbi kettőhöz neoklasszicista, pavilon-típusú, esőbeálló-szerű kapuépítményeken keresztül lehetett bejutni. A parkot körbevevő bérházakra 25 méter főpárkánymagasságot (magasföldszint plusz öt emelet) írtak elő, egyes telektömbökön belül meghatározták az egységes homlokzati rajzot, az attika és a visszaugró emeletek tömegeit, az ablaktengelyek kiosztását, a nyitott és zárt erkélyek helyét, formáját, a színezés erősségét, és előírták a nemesvakolat használatát. A parkot körülölelő összes épület 1933-1937 között, a Pozsonyi út felőli szomszédaik 1935-1943 között készültek el. A háború miatt nem valósult meg a parkot keleten, a C sanády utca felett áthidaló és félig lezáró toronyépület. Vágó József 1936-ban bemutatott budapesti tervs orozatán a mai Szent István park északi részén építette volna fel az új városházát novecento stílusban, de ez a többi tervével együtt nem valósult meg, ráadásul ebben az évben már átadták a park épületeinek többségét. Az 1936-os parkátadást a filmhíradó is megörökítette, valamint az újonnan épült bérházegyüttes szerepel a Szerelemből elégtelen (Ladies in Love, 20 th Century Fox) c. 1936-os amerikai filmben. 1937-re a Szent István park teljes körbeépítésével egy időben állandósult a közbeszédben az Újlipótváros elnevezés, a Székesfőváros közgyűlése feleslegesen próbálkozott Lipótváros Szentistvánvárosra történő átnevezésével. Első királyunk neve csak a körúton és az új parkon maradt rajta.

A jövőbeli Szent István park helye 1928-ban, a Radnóti Miklós utca 40. számú házból fényképezve, észak felé nézve, az Újpesti rakpart és a Pozsonyi út között. Erdélyi Mór felvétele, BTM-KM-FT * jelentős részben felhasználva Ferkai András: Pest építészete a két világháború között c. könyvét, 12–21. és 59–70. oldalak alapján (Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Kht., Budapest, 2001.)

A két világháború között (1920–1945)

Viz

Vác i út

Drá va u tca

afo

gó

Tisz

utc

Gar am utc a

Bes

yei

ldi

utc

I. k erü let Lip Sz ótv en áro t Is s

dá

tvá

tca di u grá

et rül ke

tca iu rád

utc

VI.

lós

Kre sz Gé za utc a

Mik

Gy .u .

utc a

Ká

e eh

d hí

XII

Víg sz. u.

Vác i út

ia u nón

a la

óti

Lehel tér

ton

Jászai Mari tér

tca

aJ óz sef

Vá ci út

utc

d án in rd

Hug

n ut

sG dű ge

Fe lka u.

Alig

tca

tge

utc

tca

Vis

utc

ád

Pan

tca őu Ern llán Ho

lza

ón

D. M. u.

tca

ol u

Rön

tor

tca

Vic

utc

llen

Hug

Újp

rak par t

utc

Tá tra utc a

est

Po zso ny i út

i ra

kpa

G. Gy .u .

tor

ly u

Vise

Vic

Po zso ny i út

Újp

est

i ra kp art

rzó

Szent István park

utz rl L Ca

Thu

Gog

Ipo

Jászai Mari tér rgi th íd

tca

Poz son yi ú t

Heg

edű

s Gy

ula

sen

An gy alfö

utc

út

yva

utca

Tut aj u tca

Lőp ortá rdülő

Kár p

yei

Vág utc a

R on

sen

D óz L sa őp G ort yö á rg rdü y út lő

Bes

át u

tca

Margitsziget

Vise grá di

Pan nón ia

utc a

a ut

tca

k cz

örú

m od

Nyugati tér

Újlipótváros és környéke (2019) • periodizációs- és építészeti stílustérkép. Forrás: OpenStreetMap / © Bolla Zoltán

historizmus (1882–1905)

art deco (1927–1932)

historizmus, szecessziós részletekkel (1897–1901)

modernbe hajló art deco (1930–1934) és

szecessziós és premodern (1899–1914)

modern épület, art deco részletekkel (1935–1943)

szecessziós, art deco részletekkel (1913–1915)

modern alaprajz, konzervatív részletekkel (1933–1934)

új historizmus (1925–1933)

modern (1931–1944)

art decóba hajló új historizmus (1927–1929)

elpusztult épület

6. UTÓÉLET

Az újjáépítés szűkös anyagi keretekkel valósult Hegedűs Gyula utca 41., Csanády utca 12/A, Pozsonyi meg 1945 és 1949 között. Saroktornyok, oromzatok út 27–31. szám alatti általános iskola). Az 1960-as években elindult a Váci úti földszintes és magastetők eredeti formára történő visszaállítása nem volt lehetséges, a sérült díszítmények házak elbontása, majd egy brutalista stílusú magasház pótlása és kijavítása másodlagos volt az elsősorban épült 1968–1970 között a 60. szám alá. A Visegrádi biztos fedélre vágyó lakosságnak. 1945 után pár közben (ma Röntgen utca) székelő Medicor Röntgenévig volt remény a piac alapú gazdaság és a polgári művek is építtetett egy későmodern társasházat társadalom fennmaradására, de 1949-re egyér- 1970-ben, egy csaknem százéves épület helyére telművé vált, hogy Magyarország a szovjet szocia- (Kárpát utca 17.). A budapesti lakáshiány megollista gazdasági és társadalmi mintát lesz kénytelen dására az 1970-es években szerte a városban házgyári követni. Ekkor még Pest határa északon Újpest panel-lakótelepek épültek, ez alól Újlipótváros északi (a későbbi IV. kerület) és Angyalföld (XIII. kerület) része sem volt kivétel. A Kárpát utcába 1975–1980 között húzódott, majd 1950-ben az agglomerációs között épített lakótelep lerombolta a városrész településeket hozzácsatolták, ezzel megszületett polgári presztízsét. A lakótelepi építkezések miatt Nagy-Budapest. Lipótváros és külterülete, Újlipót- rövidítették meg a korábban a rakpartig kifutó város 1950-ig az V. kerületet alkották, ekkor a Szent Tutaj és Vág utcákat. A közös udvarral rendelkező István körúttól északra lévő területet az 1938-ban Visegrádi utca 42–46. – Hegedűs Gyula utca 45–47. XIII. kerületként kialakított Angyalföldhöz csatolták számú épületek (1987) szerkezete paneltechnológián a Margitszigettel együtt (utóbbi 2013-tól a főváros alapul, ám ezt vakolattal elrejtették. Az újlipótvárosi „hagyományhoz” alkalmazkodva trapéz alaprajzú zárt közvetlen igazgatása alá tartozik). A magánépítészeket 1949-től állami tervezőinté- erkélyeik formáját a Szent István park 1930-as évekbeli zetekbe kényszerítették. Az 1950-es évek első felének épületeiről kölcsönözték. Az 1990-es rendszerváltás építészetét a sztálini Szovjetunió által az országra utáni posztmodern, reprezentációs pénzintézet-laerőltetett szocialista realista („szocreál”) stílus kóházak mintapéldánya az OTP sokáig bankfiókot is határozta meg (Kárpát utca 19–21., „pártgarázs”, tartalmazó lakóháza „neo deco” részletekkel (Katona U VAT E R V – m o s t a u tó ke r e s ke d é s ; V i s e g r á - József utca 16. – Tátra utca 10., 1991 körül). Tőkeerős ingatlanfejlesztők beruházásában jelentek di-Vág-Ronyva utcai lakóháztömb). Földeák János és Somogyi Gedeon, a BUVÁTI mérnökei ekkor meg az első ún. lakóparkok Budapesten, Külső-Újlimérték fel a területet, amiből egy egypéldányos, pótváros pusztulásnak indult ipari üzemeinek helyén gépelt-kéziratos tanulmány született a jövőbeni (Cézár Ház, 2001; Kleopátra Ház, 2002; Római Kert, 2004; Pozsonyi Ház, 2010). 2019-re már nagyon kevés beépítési tervekhez. Az 1956-os forradalom után a szocialista állam beépíthető telek maradt. Két, évtizedek óta pusztuló, a tulajdonában lévő Országos Takarékpénztár majd lebontott neoreneszánsz épület helyére került (OTP) finanszírozásával és értékesítésével ún. „OTP egy többszintes lakóház, továbbá a volt BÁV-ELMŰ öröklakás” programja (1957) keretében tervez- Rt. telepére egy teljes lakóháztömb épült fel. Ami a II. világháború előtti épületekből 1949 után tetett épületeket későmodern stílusban 1958–1960 között Újlipótvárosban. Ezzel befejeződött a Szent megmaradt, azt az újonnan alapított Ingatlankezelő István park kiépítése az oda nem illő épületpárossal Vállalat (IKV) hagyta leromlani. A fennmaradt polgári (Szent István park 20. – Csanády utca 28/A–B; Szent tárgykultúrának, a lakások alaprajzának a LakásmegIstván park 21. – Csanády utca 27/A–B). A Pozsonyi osztási Bizottság (1948–1950) rendelkezései sem út az 59-es számmal terjeszkedett észak felé. 1961-ig tettek jót, amelyek családok és egyének megszokott beépültek az addig ócskavas- és fatelepeknek helyet korábbi életét is felborították, ráadásul mindezt adó foghíjtelkek, sokszor a vasbetonváz-szerkezetet a háborús viszontagságok után. A bérházakat kisajámegmutató homlokzatokkal (Kárpát utca 1/B, Kárpát tították eredeti tulajdonosaiktól, vagy az eredeti utca 2/A–C, Kárpát utca 5-7., Visegrádi utca 5/C–D, lakóknak kellett politikai okokból elhagyni otthoVictor Hugo utca 23., Tátra utca 43., Pannónia utca 5–7., nukat. Az IKV nem lett jó gazdája a rábízott épüle-

teknek, mindig csak az éppen legszükségesebb tennivalókat hajtotta végre rajtuk, így nem csoda, hogy pár évtized alatt az 1945 előtti épületek állaga fokozatosan leromlott. A korábban míves kidolgozottságú vasés faajtókat az 1960-as, 1970-es években drótüveg lapos vaslemez kapukra cserélték. Ahol az IKV nem bővített, vagy tartott karban, azt megoldották egyes lakók, pl. a legfelső erkélyek sem színben, sem anyagban oda nem illő, áttetsző műanyag hullámlemezeket kaptak tetőként. Amit az említett szakszerűtlen beavatkozások nem pusztítottak el, azt a sortatarozás megtette, például a Dráva és a Tisza utca későhistorizáló házainak fűtéskorszerűsítésekor a parapetes gázkonvektorok kivezetéséhez a díszeket le kellett verni a homlokzatokról. A könnyű parkolás mindmáig megoldatlan, a ritka zöldfelületek és a köztisztaság állapota méltatlan a városrészhez a Pozsonyi utat és a Szent István parkot leszámítva. Azok a házak sem jártak jól, ahol átgondolatlan esztétikájú szintráépítéseket, reklámtábla elhelyezéseket, tetőtérbeépítéseket és aszimmetrikus épületfelújításokat hajtottak végre, melyek mind jelentősen rombolják a negyed utcaképét, csak úgy, mint az utcák egy részét több méter magasan pókhálószerűen átszövő trolibusz-felsővezetékek.

Végszó A mai Újlipótváros gyenge minőségű földje miatt a XVIII. századig pusztaság maradt – Pest városának ebbe az irányba ugyanis nem érte meg majorságokkal terjeszkedni –, és még a XIX. század utolsó harmadában sem volt biztos, hogy ezen a területen egy polgárias lakónegyed jön majd létre. Amíg a XX. század elejére az északkeletre fekvő TerézvárosErzsébetv áros (VI–VII. kerület), a keletre található Józsefváros (VIII. kerület) és délkeletre eső BelsőFerencv áros (IX. kerület) szinte teljesen beépült lakóházakkal, addig az akkori Újlipótváros területének nagyjából a negyede volt csak beépítve. Ez a „hátrány” később a pesti oldal legfiatalabb városrészévé avatta. Előnyére vált, hogy az idő előrehaladtával itt épült fel Budapest legjelentősebb modernista negyede, és ekkor vált fogalommá Újlipótváros, benne a XX. századra nyitott polgárral.

FELHASZNÁLT IRODALOM Korabeli folyóiratok: 8 Órai Ujság • Az Est • A Hon • A Munkaadó / Építőmesterek Lapja – A Munkaadó • Bolond Miska • Budapest folyóirat • Budapesti Hírlap • Budapesti Közlöny • Esti Kurir • Életképek • Építő Ipar – Építő Művészet • Fővárosi Közlöny • Friss Ujság • Hazai Tudósítások • Jelenkor • Központi Értesítő • Magyar Építőművészet • Magyar Hírlap • Magyar Iparművészet • Magyar Közgazdaság • Magyar Mérnök- és Építészegylet Közlönye • Magyar Művészet • Magyar Szemle • Magyarság • Nefelejts • Nemzeti Újság • Népszabadság • Ország-Világ • Pesti Hírlap • Pesti Napló • Sürgöny • Tér és Forma • Ujság • Vasárnapi Ujság

Antal Ildikó: A Kazinczy utcai áramszolgáltató telep története. Országos Műszaki Múzeum – Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége, Budapest, 2007. Antal Ildikó: A magyar villamosenergia-ipar 1896–1914. Magyar Tudománytörténeti Szemle könyvtára, 101 . Magyar Tudománytörténeti Intézet, Budapest, 2014. Bácskai Vera és Nagy Gyula (szerk.): Széchenyi pesti tervei. Magyar Levelestár. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1985. Baki Péter: A Vasárnapi Újság és a fotográfia kapcsolata. fotomuzeum.hu 2005. Balla Vilmos: Régi pesti kávéházak. A Pesti Hírlap vasárnapja 1926.05.09.43. Balogh Zsuzsa: A CIAM hatása a budapesti bérházak városépítészetére (1930-as, 1940-es évek). Dolgozat. ELTE-TTK, 2003. Belitzky János: Száz év a pesti határ életéből (1663–1756). Tanulmányok Budapest múltjából 4. Budapesti Történeti Múzeum, 1936. Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. Kerület Önkormányzata: Budapest, Belváros-Lipótváros. Településképi arculati kézikönyv – Munkaközi Anyag, 2017. Bencze Géza: A gyáripar hatása egy fővárosi központ fejlődésére – A Váci út. Történeti Muzeológiai Szemle 2011.125. Bencze Géza: A Wörner gépgyár története. A Magyar Grafika 50 éve. Jubileumi különszám, 2008.58–60. Bencze Géza: Váci ú t, a magyar gépipar főutcája. Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, Budapest, 2006. Benda Judit: Malmok, pékek és kenyérszékek a későközépkori Budán. Tanulmányok Budapest múltjából 38. Budapesti Történeti Múzeum, 2013. Benkő Melinda: A pesti belváros kialakulása és fejlődése. In: Alföldi György (szerk.): Budapest 2050 – A belvárosi tömbök fennmaradásának esélyei. pp. 32–45. Terc Kiadó, Budapest, 2012. Berend T. Iván és Ránki György: Budapest környéki ipari övezet kialakulásának és fejlődésének kérdéséhez. Tanulmányok Budapest múltjából 14. Budapesti Történeti Múzeum, 1961. Berza László (szerk.): Budapest története képekben 1493–1980 – Képkatalógus, FSzEK-BP, 1982–1994. Bevilaqua Borsody Béla: A magyar serfőzés története. Athenaeum, Budapest, 1931. Bibó István: Pollack Mihály. Holnap Kiadó, Budapest, 2008. Bierbauer Virgil: Pesti építőmesterek munkássága 1809–1847. Tanulmányok Budapest Múltjából 1. Budapesti Történeti Múzeum, 1932. Boldizsár László: Malomipari Múzeum a Ferencvárosban. In: Ferencvárosi Kalendárium 2008. Új Berea Kft., Budapest, 2008. Bricht Lipót: Kereskedelmi Akadémia története alapításától 1895-ig. Singer és Wolfner Bizománya, Budapest, 1896. Bródy Sándor et al. (szerk.): Az 50 éves Pesti Hírlap jubileumi albuma 1878–1928. Légrády testvérek, Budapest, 1928. Buda Attila: Karvaly a címer közepén – a fóti Károlyi család szerepe Újpest létrejöttében és fejlődésében. Budapesti helytörténeti emlékkönyv 1., 2005.41–50. Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat (Polgármesteri Hivatal): XIII. kerület – Angyalföld, Újlipótváros, Vizafogó, 2000. Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat: Budapest XIII. kerület hosszú távú fejlesztési koncepció, 2013. Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat: Budapest XIII. kerület védett építészeti emlékei, 2013. Buza Péter: Lófrálunk a régi Pesten. Budapest folyóirat, 1984.05. Csapó Mária: Az üzemek államosítása a Könnyűipari Minisztérium iratainak tükrében, 1949–1952. Levéltári Közlemények 2001.1–2. Császár László: XIX. és XX. századi ipari és mezőgazdasági épületek. Műemlékvédelem 1994. Csepely-Knorr Luca: Korai modern szabadtérépítészet: a közparktervezés-elmélet fejlődése az 1930-as évek végéig. Budapesti Corvinus Egyetem, Tájépítészeti és Tájökológiai Doktori Iskola, 2011. Csontó Sándor: 100 éves a Gellért. Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület, 2018 Dénes György: Középkori adatok a budai-hegység karsztja hőforrásainak gyógyító vizeiről. Karszt és barlang 2006.1–2. Déry Attila: Belváros – Lipótváros. V. kerület – Budapest Építészeti topográfiája 2. Terc Kiadó, Budapest, 2005. Déry Attila: Lipótváros (régen, ami elpusztult és ami megmaradt…). attiladery.hu Dzsotjánné Krajcsir Piroska: Örmények. sulinet.hu Örökségtár. Edvi Illés Aladár: Budapest műszaki útmutatója. Pátria, Budapest, 1896. Ember Mária: Wallenberg Budapesten. Városháza, 2000. Fabó Beáta: A budapesti vámvonalrendszer változása a XIX-XX. században. Tanulmányok Budapest múltjából 25. Budapesti Történeti Múzeum, 1996. Fejes Balázs: A Vizafogói teherpályaudvar, vontatóvágány és a kapcsolódó iparvágányok. villamosok.hu 2014. Buza Péter: Lófrálunk a régi Pesten. Budapest folyóirat, 1984.05. Ferkai András: A társasház, mint a budapesti lakóházépítés megújításának egyik módja. Ars Hungarica 1992.2. Ferkai András: Buda építészete a két világháború között, MTA Művészettörténeti Kutató Intézet, Budapest, 1995. Ferkai András: Hivatalos építészet a Horthy-korszakban. Az Egri Nyári Egyetem előadásai XX. századi műemlékek és védelmük (A 26. Egri Nyári Egyetem előadásai, 1996) Ferkai András: Modern házak. Budapest Főváros Önkormányzata Főpolgármesteri Hivatala, 2009. Ferkai András: Molnár Farkas. Terc Kiadó, Budapest, 2011. Ferkai András: Pest építészete a két világháború között (szerk. Ferkai András). Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Kht., Budapest, 2001. Feszty Árpád: A talpas tótok. Vasárnapi Ujság 1892.11.184. Fokasz Nikosz: Sina Simon 1810–1876 – Kétszáz éve született a magyar tudomány és kultúra görög mecénása. Magyar Tudomány 2010.8. Fónagy Zoltán: Az első pesti vállalkozók. Népszabadság 2000.11.21.32.

Földeák János és Somogyi Gedeon: Az Új-Lipótváros kiépülése, 1920–1944. Gépelt-kézirat (FSzEK-BP), BUVÁTI, 1954. Fülöp János: Angyalföldi krónika. Kossuth Kiadó, Budapest, 1970. Gábriel Tibor: Száznegyven éves az első magyar gőzvasút. Magyar Nemzet 1986.07.07.8. Gál Éva: Pest város 1758. évi térképe. Tanulmányok Budapest Múltjából 22. Budapesti Történeti Múzeum, 1988. Ganz és Társa Villamossági, Gép-, Vagon- és Hajógyár Rt. (szerk.): Budapest Székesfőváros Elektromos Művei 30 kV-os alállomásai. In: Ganz közlemények, Budapest, 1936.10.01. Gárdonyi Albert: Középkori települések Pest határában. Tanulmányok Budapest Múltjából 8. Budapesti Történeti Múzeum, 1940. Gellért Lajos (szerk.): A XIII. kerület kezdetektől napjainkig. Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat, 2016. Gellért Lajos (szerk.): Festők és a XIII. kerület. Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat, 2017. Gerle János – Kovács Attila – Makovecz Imre: A századforduló magyar építészete. Szépirodalmi Könyvkiadó – Bonex, Budapest, 1990. Gerle János (szerk.): Feszl Frigyes. Holnap Kiadó, Budapest, 2004. Gerle János és Marótzy Kata (szerk.): Ybl Miklós. Holnap Kiadó, Budapest, 2002. Gerő Ödön: Budapest. Pesti Napló melléklete, 1896.04.05.22. Gönczi Ambrus: A Concordia – Egy világhírű malom jubileumára. honismeret.hu 2016.4. Gönczi Ambrus: A Gregersen család. Beilleszkedés a magyar nagypolgári vállalkozói társadalmi csoportba a XIX. században. ELTE-BTK doktori disszertáció, Budapest, 2013. Gottdank Tibor: A magyar zsidó építőművészek öröksége - Lajtán innen és Lajtán túl. K.U.K. Kiadó, Budapest, 2018. Gyömrei Sándor: A kereskedelmi tőke kialakulása és szerepe Pest-Budán 1849-ig. Tanulmányok Budapest Múltjából 12. Budapesti Történeti Múzeum, 1957. Gyömrei Sándor: Az első pesti kereskedelmi részvénytársaság: A Magyar Kereskedelmi Társaság. Tanulmányok Budapest Múltjából 11. Budapesti Történeti Múzeum, 1956. Györffy György: Pest-Buda kialakulása – Budapest története a honfoglalástól az Árpád-kor végi székvárossá alakulásig. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1997. György István: Száz éves a Gyapjúmosó. Népszabadság 1967.12.09.6. Györgyi Dénes et al. (szerk.): Új magyar építőművészet. Budai István kiadása, Budapest, 1935. Györgyi Dénes et al. (szerk.): Új magyar építőművészet II. Budai István kiadása, Budapest, 1938. Halkovics László: A magyar malomipari statisztika története, 1850–1950. Statisztikatörténeti Vándorülésen 1997. április 25-én megtartott előadás. Halkovics László: Ipar. A 19. század közepétől 1913-ig. In: Kollega Tarsoly István (főszerk.): Magyarország a XX. században. II. kötet. Természeti környezet, népesség és társadalom, egyházak és felekezetek, gazdaság, pp. 572–581. Babits Kiadó, Szekszárd, 1997. Halmos Károly: Hálózatok és hierarchiák a 19. századi üzleti életben. AETAS 2005.1–2. Halmos Károly: Vállalkozói csoportok a századfordulón Magyarországon. Szociológia 1987.03. Hanák Péter: A zsidó kereskedők Magyarország modernizálásában. História 1991.2–3. Harsányi Kálmán (szerk.): A Pesti Hírlap Nagy Naptára 1930. Légrády testvérek, Budapest, 1930. Havas Gyöngyvér: Hild József. Holnap Kiadó, Budapest, 2017. Hegyeshalmi Fischer Elemér: Ipar, kereskedelem, közlekedés, bányászat. In: dr. Borovszky Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai – Komárom vármegye és Komárom sz. kir. város. Országos Monografia Társaság, Budapest, 1907. Heiszler Vilmos: Soknyelvű ország multikulturális központja – Németek és szlovákok a reformkori Pest-Budán. Budapesti Negyed 1994.2. Hevesi István: Rendőrkapitány a prostitúció élén – Thaisz Elek (1820-1892) életútja. Belvedere Meridionale 1995.1–2.40–42. Hidvégi Violetta (szerk.): Pest város Építő Bizottmánya 1861–1873. Tanulmányok Budapest Múltjából 35. Budapesti Történeti Múzeum, 2009. Hlbocsányi Norbert: A Kohner család vállalkozásai. Tanulmányok Budapest Múltjából 37. Budapesti Történeti Múzeum, 2012. Hlbocsányi Norbert: A pesti zsidó nagykereskedők virágzása és hanyatlása. In: „Széttépett esztendők 1938–1944”. A Holokauszt budapesti megéléstörténete tematikus honlap. Budapest, 2015. Holló Szilvia Andrea: „A jövendő Budapestjének plánuma”. Városfejlesztés a pesti Szépítő Bizottmány megszűnésétől a Fővárosi Közmunkatanács megalakulásáig (1857–1870). „150 éves a Pesti Vigadó” konferencia előadása, 2015.02.12. Holló Szilvia Andrea: Budapest régi térképeken 1686–1896. Officina Nova, Budapest, 1994. Holló Szilvia Andrea: Döring háza Pesten, a’ Bétsi útszában. Budapest folyóirat 2016.3.14–15. Horváth Áron, Madurovicz-Tancsics Tünde és Sápi Zoltán: Ingatlanfejlesztés anno – A Váci úti irodafolyosó. Ingatlanfejlesztői Kerekasztal Egyesület, 2017. Horváth Attila: A Széchenyi István részvénytársaság alapításai. Jogtörténeti szemle. ELTE-JTK, SZIE-JT, ME-JT, 2003.2. Horváth Attila: Az első magyar kereskedelmi társaságokról szóló törvény. Jogtörténeti szemle, 6, 2004.7–15. Horváth Béla: A közlekedési kapcsolatok fejlődése Budapesten és agglomerációjában a főváros egyesítésétől napjainkig. PhD értekezés. Pécsi Tudományegyetem, 2006. Ihrig Dénes: A magyar településtörténet vázlata. Kézirat, online, 2008. Irásné Melis Katalin: Adatok a Pesti-síkság Árpád-kori településtörténetéhez. Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 1983. Irásné Melis Katalin: Történeti, régészeti adatok a pesti középkori városfal kutatásához. Tanulmányok Budapest Múltjából 41. Budapesti Történeti Múzeum, 2016. ismeretlen szerző: Ahogy a mai szem a jövő Budapestjét látja. Magyarország 1929.07.29.5. ismeretlen szerző: Az első magyar légikatasztrófa – A Turul léghajó balesete. techstory.blog.hu 2014.04.02. ismeretlen szerző: Budapesti mozaik – Időutazás a görög kereskedők nyomában. elismondom.wordpress.com 2012.01.10. Jelenics József: Budapest XIII. kerületének teljes utcanévlexikona. Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat, 2001. Juhász András: Édes Duna III. – XIX. századi szabályozási munkálatok a Duna középfolyásának magyar szakaszán Dévénytől Dunaradványig. A Dunánál 2003.05. Juhász Katalin és Roboz László: Kerületünk hajdan és ma. A József Attila Művelődési Központ Angyalföldi Helytörténeti Gyűjteménye. Fenyves Kornél, Budapest, 2011. Kabdebó Gyula: Budapest székesfőváros építkezései (Magyar Építőművészet különfüzete). Pátria, Budapest, 1913. Kelényi B. Ottó: Gazdaságtörténeti adatok a pesti német színház építéséhez, 1808–1812. Tanulmányok Budapest Múltjából 2. Budapesti Történeti Múzeum, 1934. Kemény Gyula: Artisták Pesthen és Budapesten 2. In: Békásy Jenő és Seidl Albert (szerk.): Jubileumi Album 1897–1922 Kiadja a Magyarországi Artista Egyesület 25 éves fennállásának emlékére (33–38. o.) alapján, Cirkuszi Akrobatika 9. évf. 4. sz., Cirkuszi akrobatika alapkutatási és szakmódszertani periodika; Magyar Cirkusztörténeti és -elméleti Kutató Alapítvány (McTEKA). Kincses Károly: A fotográfus, építész, festő Vydareny Iván. Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2000. Kiss György Mihály: Századvégi vigasságok és bukások. Népszabadság 1996.07.19.32. Klein Rudolf: Miért lakunk a Wallenberg utcában? – Újlipótváros varázsa, kultúrtörténeti jelentősége. Szombat 2008.03. Klement Judit: Hazai vállalkozók a hőskorban. A budapesti gőzmalomipar vállalkozói a 19. század második felében. Talentum-sorozat, 15. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 2012. Klement Judit: A ferencvárosi gőzmalmok és életre keltőik. In: Boldizsár László (szerk.): Ferencvárosi Kalendárium 2008. Budapest, 2007.32–34. Klement Judit: Az őrlési forgalom jelentősége a fővárosi malomvállalatok nézőpontjából. In: Piacok a társadalomban és a történelemben. Rendi társadalom – polgári társadalom (26). pp. 211–220. Hajnal István Kör - Társadalomtörténeti Egyesület, A Nyíregyházi Főiskola Gazdaság és Társadalomtudományi Kara, Budapest, 2014. Klement Judit: Gőzmalmok a Duna partján. A budapesti malomipar a 19–20. században. Iparkodó Budapest sorozat. Holnap Kiadó, Budapest, 2010. Kohút Sára: A dohánymonopólium előzménytörténete Magyarországon. PhD értekezés. Debreceni Egyetem – Történelmi és Néprajzi Doktori Iskola, 2015.

Felhasznált irodalom

Radnóti Miklós utca 45. – Újpesti rakpart 10. Tervezte: Hofstätter Béla, 1933–1934 Brioni kávéház (1934–1939) képeslap részlete

INVENTÁRIUM

ALIG UTCA Korábbi elnevezése 1931-1951 között Thurzó köz volt (FK 1931.12.12.). Valószínűleg az utca rövidsége miatt kapta a nevét.

cím: Alig utca 3. helyrajzi szám: 25459/17 funkció: bérház építtető: Frank Márk Artúr és neje építész(ek): Hofstätter Béla tervezési év: 1942 építészeti stílus: modern megjegyzés(ek): Frank Márk Artúr a Victoria Textilgyár tulajdonosa volt. Ebből kifolyólag a bejárat bal oldalán elhelyezett dombormű két, kezükben textilszalag-tekercseket tartó női alakot ábrázol. Az előcsarnokban kerámia oroszlánszobor. forrás(ok): Ferkai Pest; köztérkép.hu

cím: Alig utca 4. helyrajzi szám: 25459/49 funkció: bérház építtető: Varga Gergely, Nagy Lajos és Józsa András építész(ek): Jellinek Kálmán építőmester tervezési év: 1938 építészeti stílus: modern forrás(ok): BFL; ÉL-MA 1938.15.

cím: Alig utca 5. helyrajzi szám: 25459/46 funkció: bérház építtető: Locatio Kft. építész(ek): dr. Barát Béla és Novák Ede tervezési év: 1936 építészeti stílus: modern megjegyzés(ek): kivitelező: Neuschlosz Ödön és Marcell cég forrás(ok): Ferkai Pest archív fénykép: Seidner Zoltán felvétele / TF 1937.197. / HUNGART © 2019 (r)

cím: Alig utca 6/A helyrajzi szám: 25459/50 funkció: bérház építtető: Wörner J. és Tsa Gépgyár Rt. építész(ek): dr. Quittner Ede tervezési év: 1936 építészeti stílus: modern megjegyzés(ek): Kivitelező is Quittner volt. forrás(ok): BFL

cím: Alig utca 6/B helyrajzi szám: 25459/51 funkció: bérház építtető: Kiss Bernát és neje; Wittmann Béla és neje építész(ek): Forgács Ernő tervezési év: 1938 építészeti stílus: modern megjegyzés(ek): Az első építtető a Wörner J. és Tsa Gépgyár Rt. volt. Eredetileg kétemeletes épület, III–IV. emelet ráépítése a II. világháború után. forrás(ok): BFL

Alig utca

cím: Balzac utca 44/B helyrajzi szám: 25263/4 funkció: bérház építtető: Kovács Vilma építész(ek): Krausz Gábor tervezési év: 1937 építészeti stílus: modern forrás(ok): BFL

cím: Balzac utca 48/A – Hollán Ernő utca 40. helyrajzi szám: 25266/6 funkció: bérház építtető: Kovács Béla építész(ek): Krausz Gábor tervezési év: 1937 építészeti stílus: modern megjegyzés(ek): Kivitelező: Ginczler Herman. A telek 1931-től 1937-ig a Singerféle tenisz/jégpályához, az ún. „Lipótvárosi sporttelephez” tartozott. forrás(ok): Ferkai Pest

cím: Balzac utca 48/B helyrajzi szám: 25266/5 funkció: bérház építtető: Fodor Zoltán és társai építész(ek): Ginczler Herman tervezési év: 1937 építészeti stílus: modern megjegyzés(ek): A telek 1931-től 1937-ig a Singerféle tenisz/jégpályához, az ún. „Lipótvárosi sporttelephez” tartozott. forrás(ok): BFL

Balzac utca

cím: Balzac utca 50/A helyrajzi szám: 25266/14 funkció: bérház építtető: Luxus Bérházépítő Kft. építész(ek): Krausz Gábor tervezési év: 1937 építészeti stílus: modern megjegyzés(ek): A telek 1931-től 1937-ig a Singerféle tenisz/jégpályához, az ún. „Lipótvárosi sporttelephez” tartozott. Svájci „védett ház” volt. forrás(ok): ÉL-MA 1937.28.

cím: Balzac utca 54. – Szent István park 7. helyrajzi szám: 25256/22 funkció: bérház építtető: dr. Farkas Samu építész(ek): Hofstätter Béla tervezési év: 1934–1935 építészeti stílus: modern forrás(ok): Ferkai Pest

Balzac utca

GYÖNGYHÁZ UTCA Jelenics József szerint: „Egy gombkészítő kisiparos volt az utcában, aki kagylókból (gyöngyház) is készített gombokat, erre emlékeztet az utca neve.” A korabeli sajtóban és címtárakban nem található itt lakó gombkészítő, az utca 1933-ban nyílt meg, egyidőben az első épületek elkészültével. Kizárt, hogy egy akkor

cím: Gyöngyház utca 2. – Visegrádi utca 26/C helyrajzi szám: 25238/17 funkció: bérház építtető: Eos Kereskedelmi Rt. építész(ek): Forgács Ernő és Hoch István tervezési év: 1937 építészeti stílus: modern megjegyzés(ek): ld. még Gyöngyház utca 12. forrás(ok): BFL

cím: Gyöngyház utca 3. helyrajzi szám: 25238/15 funkció: bérház építtető: Inventa Fémipari Rt., majd a Mezőgazdasági és Építőanyagkereskedelmi Kft. építész(ek): Málik József tervezési év: 1933–1934 építészeti stílus: modern megjegyzés(ek): statikus: Pécsi Eszter forrás(ok): Ferkai Pest

cím: Gyöngyház utca 4. helyrajzi szám: 25238/18 funkció: bérház építtető: Ländler Jenőné sz. Kurzer Erzsébet építész(ek): Krausz Gábor tervezési év: 1933 építészeti stílus: új historizmus irányzat: neobarokk (modern alaprajzzal) megjegyzés(ek): E házban élt és dolgozott Soós András (1921–1985) humorista, a TV „Humoristák Klubja” című adás és a Rádiókabaré tagja. forrás(ok): BFL

ideköltöző kisiparos ismertsége hatással lett volna az utca elnevezésére. A fentebbi eredetmagyarázat tehát csupán városi legenda, nevét az FKT feltehetőleg szép hangzása miatt adta.

cím: Gyöngyház utca 5. helyrajzi szám: 25238/14 funkció: bérház építtető: Inventa Fémipari Rt. építész(ek): Forgács Ernő és Hoch István tervezési év: 1933–1934 építészeti stílus: modern forrás(ok): Ferkai Pest

cím: Gyöngyház utca 6. helyrajzi szám: 25238/19 funkció: bérház építtető: Bajza Sándor és neje sz. Lakos Zsuzsanna és Zsabinczky Nándor építész(ek): Somogyi László építőmester tervezési év: 1933–1934 építészeti stílus: modernbe hajló art deco megjegyzés(ek): Átalakítva. Statikus: Baczó Andor. forrás(ok): tervrajz © BFL

cím: Gyöngyház utca 8. helyrajzi szám: 25238/20 funkció: bérház építtető: Földes József építész(ek): Valkó (Weisz) Sándor tervezési év: 1933 építészeti stílus: modern irányzat: kisebb art deco részletekkel forrás(ok): BFL

Gyöngyház utca

cím: Hegedűs Gyula utca 14. helyrajzi szám: 25171 funkció: bérház építtető: Stern Alfréd építész(ek): Révész Sámuel és Kollár József tervezési év: 1909–1910 építészeti stílus: szecessziós irányzat: jugendstil megjegyzés(ek): Ebben a házban élt a magyar grafológia nemzetközi hírű alakja, a Magyar Írástanulmányi Társaság alapítótagja, Románné Goldzieher Klára (1881–1962). forrás(ok): BFL

cím: Hegedűs Gyula utca 15. helyrajzi szám: 25166 funkció: bérház építtető: Rosenfeld Ede és neje építész(ek): Porgesz József tervezési év: 1910–1911 építészeti stílus: szecessziós irányzat: geometrikus jugendstil megjegyzés(ek): Ebben a házban élt és alkotott Romhányi József (1921–1983) érdemes művész, író, költő és műfordító. forrás(ok): Gerle

Hegedűs Gyula utca

cím: Hegedűs Gyula utca 16. helyrajzi szám: 25172 funkció: bérház építtető: Ernst Samu építész(ek): Fodor Gyula tervezési év: 1914 építészeti stílus: szecessziós irányzat: jugendstil megjegyzés(ek): Kivitelező: ifj. Paulheim István és Weninger Ferenc építőmesterek. Helyén a Budapesti Építő Társulat földszintes lakóháza állt (Ybl Miklós, 1869). forrás(ok): BFL; ÉB

cím: Hegedűs Gyula utca 17. helyrajzi szám: 25165 funkció: bérház építtető: Beer Arthúr és neje építész(ek): Heidlberg Sándor és Jónás Dávid tervezési év: 1901 építészeti stílus: historizmus / szecessziós irányzat: neobarokk, bécsi szecessziós és francia art nouveau (napraforgó) részletekkel forrás(ok): BFL digitalizált (Hungaricana)

cím: Hegedűs Gyula utca 18. helyrajzi szám: 25173 funkció: bérház és lakatosműhely építtető: Pohl Ferenc építész(ek): Mészáros János és Gerstenberger Emil Ágost építőmesterek tervezési év: 1893–1894 építészeti stílus: historizmus irányzat: neoreneszánsz, neobarokk megjegyzés(ek): Egyemeletes lakó-, irodaés üzemépület. Földszintes melléképület (raktár): Róna Sándor, okl. mérnök, 1912 (építtető: Hoffmann és Kemény). A lakó- és műhelyépület belső átalakítása: Szőke Imre, 1922 (építtető: Hoffmann Géza és neje). A telken álló összes épület az 1980-as években elpusztult. forrás(ok): tervrajz © BFL

Hegedűs Gyula utca

HOLLÁN ERNŐ UTCA Előző elnevezései 1945–1992 között Fürst Sándor utca, 1900–1945 között Hollán utca. Hollán Ernő (1824–1900) hadmérnök, altábornagy, államtitkár és országgyűlési képviselő. A Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa egyik alapítója.

cím: Hollán Ernő utca 3. helyrajzi szám: 25114 funkció: bérház építtető: Balassa Zsigmond építész(ek): Reiss Zoltán tervezési év: 1912 építészeti stílus: szecessziós irányzat: klasszicizáló jugendstil megjegyzés(ek): A bejárat két oldalán Franz Metzner német szobrász stílusára jellemző atlaszok láthatók. Az építtető lakása az 1920-as években art decós, ún. Kozma-barokk stílusban lett átalakítva. forrás(ok): BFL; ÉI 1912.14.; Gerle

cím: Hollán Ernő utca 4. helyrajzi szám: 25119/5 funkció: bérház építtető: dr. Molnár Béla építész(ek): dereskei Fodor Lajos és Gábris Zoltán tervezési év: 1935–1937 építészeti stílus: modern forrás(ok): Ferkai Pest

cím: Hollán Ernő utca 5. helyrajzi szám: 25112 funkció: bérház építtető: Mohácsy Lászlóné és Lukács Lászlóné építész(ek): Mohácsy László / Peisner Endre tervezési év: 1923 / 1937 építészeti stílus: szecessziós / modernizált irányzat: klasszicizáló megjegyzés(ek): 3 emeletes ház (egy 4. emeleti lakással, ld. a tervrajzot). Átalakítás és (új) negyedik emelet ráépítése: Peisner Endre, 1937 (építtető: Vágó Jenő és neje). Ebben a házban lakott Árva János (1923–1993) Jászai Mari-díjas színművész. forrás(ok): tervrajz © BFL

120

cím: Hollán Ernő utca 6. helyrajzi szám: 25119/8 funkció: bérház építtető: Salamon József építész(ek): Ginczler Herman tervezési év: 1933–1934 építészeti stílus: modern forrás(ok): BFL

cím: Hollán Ernő utca 7/A–B helyrajzi szám: 25113 funkció: bérház és Lloyd, majd Duna filmszínház építtető: dr. Markovits Károly és az V. ker. Hollán utca 7. Kft. építész(ek): Hofstätter Béla és Domány Ferenc tervezési év: 1936–1937 építészeti stílus: modern megjegyzés(ek): kivitelező: Neuschlosz Ödön és Marcell cég (Neuschlosz Albert) forrás(ok): ÉL-MA 1936.47.; Ferkai Pest archív fényképek: Haár Ferenc v. Seidner Zoltán felvételei / ÚMÉ2 1938.50. / HUNGART © 2019

Hollán Ernő utca

121

KÁRPÁT UTCA Európa egyik, a történelmi Magyarország legjelentősebb, 1500 km hosszú hegyrendszere 1872-ben adta az utca nevét. A Kárpát utca déli folytatása a Hollán Ernő utca.

cím(ek): K árpát utca 3. – Thurzó utca 5/A – Thurzó utca 5/B helyrajzi szám: 25401/1–2 funkció: bérházak építtető: Rehorek Margit építész(ek): Tömböly Dénes tervezési év: 1941–1942 építészeti stílus: modern irányzat: népies art deco vasmunkákkal forrás(ok): BFL

146

cím: Kárpát utca 7/B – Ipoly utca 5/A helyrajzi szám: 25432 funkció: tisztviselői bérház építtető: Erzsébet Gőzmalom Rt. építész(ek): Wellisch Alfréd tervezési év: 1910–1911 építészeti stílus: szecessziós irányzat: geometrikus jugendstil megjegyzés(ek): Átalakítva. Az elbontott Pannónia gőzmalom helyére épült (ld. Pannónia utca 60–68.). Wellisch Alfréd utolsó épülete, ezután irodáját fiának, Andornak adta át. forrás(ok): BFL archív fénykép: Dunai László / Fortepan 151856, 1968 (r)

cím: K árpát utca 9–11. – Gogol utca 5–7. – Pannónia utca 70–74. – Ipoly utca 8. helyrajzi szám: 25471/1 funkció: üzemi telep és 2 db. egyemeletes bérház építtető: Első Magyar Gyapjúmosó Rt. Intézet / Magyar Ágytollgyár Rt. építész(ek): Limburszky József (1868) / Szegő Árpád és Kiss Béla / Kovács Endre / Sailer István tervezési év: 1868 / 1922 / 1939 építészeti stílus: késő klasszicista / modern irányzat: ipari megjegyzés(ek): 1922-ben a telepen alvállalkozásban létrehozták a Magyar Ágytollgyár Rt. melléküzemét. 1922-es bővítések: toldalék és emeletráépítések, Kovács Endre; 2 db. egyemeletes ház, Szegő Árpád és Kiss Béla építőmesterek. A gyárat Sailer István tervei szerint bővítették 1939-ben. … (ld. következő oldal). forrás(ok): BFL; BMÚ; ÉB; ÉI 1922.05.15.79., 08.15.127., 12.01.173.; ÉL-MA 1939.26. archív fényképek: reklámlap, 1900 körül (r); légifelvétel © MMKM TFGY 2018.618.26, 1902 (r); AHGy-FT 89.2652.1.

Kárpát utca

147

cím: K resz Géza utca 17–23. – Radnóti Miklós utca 4–6. helyrajzi szám: 25138–25141 funkció: gyár és lakóház építtető: Lotz Ármin építész(ek): Dörschug Antal

cím: K resz Géza utca 18. – ld. még Kresz Géza utca 16. helyrajzi szám: 25146 funkció: bérház építtető: Budapesti Építő Társaság építész(ek): Kármán Géza és Ullmann Gyula tervezési év: 1909 építészeti stílus: szecessziós irányzat: klasszicizáló motívumokkal forrás(ok): ÉI 1909.43.

cím: Kresz Géza utca 19. helyrajzi szám: 25140 funkció: bérház építtető: Bien Sámuel és Bien Ármin építész(ek): Román Miklós és Román Ernő tervezési év: 1911–1912 építészeti stílus: szecessziós irányzat: geometrikus forrás(ok): tervrajz © BFL archív fénykép: Dienes Balázs / Fortepan 120329, 1944

152

Kresz Géza utca

tervezési év: 1867 irányzat: üzemi, jelleg alatti megjegyzés(ek): Gyár bővítése: Dörschug Antal, 1869. Elpusztult. forrás(ok): ÉB

cím: K resz Géza utca 20–20/A – ld. Radnóti Miklós utca 8–10.

cím: Kresz Géza utca 21. helyrajzi szám: 25139 funkció: bérház építtető: Bien Jakab és neje és Bien Mihály és neje építész(ek): Nagy Izsó és Benedict Gyula tervezési év: 1910 építészeti stílus: szecessziós irányzat: premodernbe hajló geometrikus jugendstil megjegyzés(ek): kisebb homlokzati átalakítás forrás(ok): BFL

cím: Kresz Géza utca 24–26. helyrajzi szám: 25226–25227 funkció: bérházak építtető: Sugár Lajos építész(ek): Haász Gyula és Málnai Béla tervezési év: 1910 építészeti stílus: premodern irányzat: klasszicizáló forrás(ok): ÉI 1910.12.

cím: Kresz Géza utca 27–29. helyrajzi szám: 25222–25221 funkció: bérházak építtető: dr. Milkó Dezső építész(ek): Kosztolányi-Kann Gyula tervezési év: 1908 építészeti stílus: szecessziós irányzat: jugendstil megjegyzés(ek): Átalakítva. Az első terven a megbízók Spitz Arnold és dr. Milkó Dezső voltak. Kivitelező Weinréb Fülöp építőmester. forrás(ok): BFL

Kresz Géza utca

153

PANNÓNIA UTCA A Dunántúl római kori elnevezését vette fel az 1868-ban alapított Pannónia Gőzmalom Rt., melynek malma az akkori Víz utcában állt. Ez a régi földút a Fegyvergyár utcára, a későbbi Lipót körútra futott ki, kettéosztva ezzel a mai Újlipótváros déli részét. A malomhoz vezető utca 1872-ben vette fel annak nevét és az 1890-es évek végére nyerte el mai irányát.

cím: Pannónia utca 4. helyrajzi szám: 25098 funkció: bérház építtető: Diósi Lajos építész(ek): Hudetz János tervezési év: 1899 építészeti stílus: historizmus irányzat: neobarokk forrás(ok): Rozsnyai József: Neobarokk építészet Magyarországon az Osztrák-Magyar Monarchia idején, különös tekintettel Meinig Arthur építész munkásságára (doktori disszertáció, 2011).

cím: Pannónia utca 6. helyrajzi szám: 25099 funkció: bérház építtető: Beer Artúr építész(ek): Jónás Dávid és Jónás Zsigmond tervezési év: 1908 építészeti stílus: szecessziós irányzat: klasszicizáló jugendstil forrás(ok): ÉI, 1908.25; Gerle

cím: Pannónia utca 8. helyrajzi szám: 25100 funkció: bérház építtető: Faludi Gábor építész(ek): Orth Ambrus és Somló Emil tervezési év: 1910 építészeti stílus: szecessziós irányzat: geometrikus és klasszicizáló jugendstil megjegyzés(ek): épületszobrászat: Maróti Géza forrás(ok): ÉI 1910.33; Gerle

160

cím: P annónia utca 5–7. – ld. Szent István körút 2–10.

cím: Pannónia utca 9. – Katona József utca 23/B helyrajzi szám: 25182 funkció: bérház és nyomda építtető: Löbl Marcell és neje és Löbl Ödön építész(ek): Löffler Samu Sándor és Löffler Béla tervezési év: 1914–1915 építészeti stílus: szecessziós irányzat: art decós népies reneszánsz részletekkel forrás(ok): BFL; Gerle

cím: Pannónia utca 10. helyrajzi szám: 25101/1 funkció: bérház építtető: Szőke Imre és társai építész(ek): Szőke Imre tervezési év: 1927 építészeti stílus: új historizmus irányzat: klasszicizáló neobarokk megjegyzés(ek): Korábban a telken állt a Tüköry sörfőzde hűtőháza (1868), ld. Szent István körút 2–10. forrás(ok): BFL

cím: Pannónia utca 12. helyrajzi szám: 25101/2 funkció: bérház építtető: Kirschner József és neje sz. Kassovicz Gabriella / dr. Novák Sándor építész(ek): dr. Barát Béla és Novák Ede tervezési év: 1927–1928 építészeti stílus: art deco irányzat: klasszicizáló részletekkel forrás(ok): Ferkai Pest

Pannónia utca

161

cím: Pozsonyi út 38. – Szent István park 27–28. helyrajzi szám: 25337/2 funkció: Dunapark kávéház építtető: Alföldi Cukorgyár Rt. építész(ek): Hofstätter Béla és Domány Ferenc tervezési év: 1936–1937 építészeti stílus: modern irányzat: áramvonalas részletekkel megjegyzés(ek): Süllyeszthető ablakok: Korányi és Fröhlich. Beltéri korlátok: Jungfer Gyula. Kávéházi székek: Heisler József. Fatapéta burkolatok: Südfeld Gyula. Textilek: Szabó Éva. Dekoráció és kárpitosmunka: Singer György. Gumiburkolatok: Emergé. Kerámiák: Ráhmer Mária (elpusztultak). forrás(ok): Ferkai Pest archív fényképek: Haár Ferenc felvétele / ÚMÉ2 1938.49. / HUNGART © 2019; Haár Ferenc felvétele / TF 1937.141. / HUNGART © 2019; Haár Ferenc felvétele / ÚMÉ2 1938.48. / HUNGART © 2019

196

Pozsonyi út

cím: Pozsonyi út 38. – Szent István park 27–28. helyrajzi szám: 25337/2 funkció: bérpalota építtető: Alföldi Cukorgyár Rt. építész(ek): Hofstätter Béla és Domány Ferenc tervezési év: 1935–1936 építészeti stílus: modern irányzat: áramvonalas részletekkel megjegyzés(ek): A teraszos tetőkert Beke Erzsébet tervezésében és kivitelezésében valósult meg. forrás(ok): Ferkai Pest

Pozsonyi út

197

cím: Pozsonyi út 40. – Szent István park 29. helyrajzi szám: 25337/2 funkció: bérpalota építtető: Alföldi Cukorgyár Rt. építész(ek): Hofstätter Béla és Domány Ferenc tervezési év: 1935–1936 építészeti stílus: modern irányzat: áramvonalas részletekkel

198

Pozsonyi út

megjegyzés(ek): Ebben a házban élt: Heltai Jenő (1871–1957) író, költő és színpadi szerző; Kéthly Anna (1889–1976) a Szociáldemokrata Párt kiemelkedő politikusa, parlamenti képviselője; Szabolcsi Bence (1899–1973) zenetudós, a XX. századi magyar zenetudományi kutatás egyik megteremtője; Litván György (1929– 2006) történész, az 1956-os intézet alapítója és igazgatója; Major Tamás (1910–1986) kétszeres Kossuth-díjas színész, rendező és színigazgató. forrás(ok): Ferkai Pest

cím: Pozsonyi út 42. – Szent István park 30. helyrajzi szám: 25337/4 funkció: bérpalota építtető: Alföldi Cukorgyár Rt. (az előcsarnokban lévő felirat alapján), Magyar Rabbethge és Giesecke Magtenyésztő Rt. (a TF alapján) építész(ek): Hofstätter Béla és Domány Ferenc tervezési év: 1935–1936 építészeti stílus: modern irányzat: áramvonalas részletekkel forrás(ok): Ferkai Pest

Pozsonyi út

199

cím: Radnóti Miklós utca 19/B helyrajzi szám: 25243/3 funkció: bérház építtető: özv. Fried Sándorné és Barta Józsefné építész(ek): Wigdorovits Artúr tervezési év: 1927 építészeti stílus: art deco irányzat: népies reneszánsz megjegyzés(ek): Ebben a házban élt 1951-től haláláig Szathmáry István (1925–1988) színész, a Vígszínház művésze, érdemes művész. forrás(ok): BFL

cím: Radnóti Miklós utca 21/A helyrajzi szám: 25243/2 funkció: benzinkút építtető: Pajor László kivitelezés: 1929 megjegyzés(ek): 1 db benzintartály kúttal, Rosenthal és Társa Betéti Társaság szállításában. Elpusztult. forrás(ok): BFL

cím: Radnóti Miklós utca 21/B – Pannónia utca 23. helyrajzi szám: 25243/1 funkció: bérház építtető: Stärk Marcell / Heisler Ignác Szállítmányozási Rt. / Heisler Ignácné építész(ek): Jánszky Béla és Szivessy Tibor tervezési év: 1928 építészeti stílus: art deco irányzat: egyedi empire megjegyzés(ek): Kivitelező: Weidlinger Tibor. Az épület kisebbik párja Szolnokon található (Táncsics Mihály utca 3.). Ebben a házban élt Magyar Imre (1910–1984) belgyógyász, egyetemi tanár és író. Helyén állt a Magyar Korona Szkecsés Filmvállalat üvegműterme (1917 körül) és a Phönix Filmgyár Rt. (1918–1927) díszletraktára (Stettner Gusztáv és Krausz Gábor, 1918). A vállalat főrendezője volt Kertész Mihály, aki később Michael Curtiz néven a világhírű Casablanca c. Oscar-díjas amerikai filmet rendezte. forrás(ok): Színházi Élet 1917.15.62.; ÉI 1918.05.12.151. és 1918.19.; Ferkai Pest archív fénykép: Szabó Lóránt / Fortepan 53617, 1918 után (r)

cím: Radnóti Miklós utca 24. – Pannónia utca 28. / Radnóti Miklós utca 26. – Tátra utca 17. helyrajzi szám: 25189 / 25190 funkció: állami tisztviselői bérházak építtető: Magyar Királyi Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium keretében működő Országos Lakásépítési Miniszteri Biztosság (OLMB) építész(ek): (lágymányosi) Fischer József / dr. Mueller Félix tervezési év: 1926–1927 / 1925–1926 építészeti stílus: szecessziós irányzat: népi-nemzeti romantika megjegyzés(ek): Architektúrája szinte teljesen megegyezik Fischer József 1908–1909 közötti lágymányosi épületeivel (XI., Kosztolányi Dezső tér – Bartók Béla út – Fadrusz utca – Bocskai út).

214

Radnóti Miklós utca

forrás(ok): Gerle; Ferkai Pest

cím: R adnóti Miklós utca 24. – Pannónia utca 28. / Radnóti Miklós utca 26. – Tátra utca 17.

cím: Radnóti Miklós utca 25. – Tátra utca 19. helyrajzi szám: 25250 funkció: bérház építtető: Román Miklós és Jelinek Frigyes építész(ek): Román Miklós és Román Ernő tervezési év: 1913 építészeti stílus: szecessziós irányzat: art decós népies reneszánsz részletekkel megjegyzés(ek): Átalakítva. 1916-ban Pollák Bernát és neje vásárolta meg az épületet, így tévesen terjedt el a későbbi szakirodalomban a „Pollák-ház” elnevezés és ebből következtetve az, hogy az építtető és tervező Pollák Manó volt. forrás(ok): ÉI 1913.51; Gerle archív fénykép: MZSL/Ofner Károly / Fortepan 42403, 1928 (r)

Radnóti Miklós utca

215

cím: Szent István körút 4. – Hollán Ernő utca 2. helyrajzi szám: 25116 funkció: bérház építtető: Weiss Berthold és Weiss Manfréd építész(ek): Kármán Géza és Ullmann Gyula tervezési év: 1899 építészeti stílus: szecessziós irányzat: bécsi szecesszió megjegyzés(ek): A Király Serfőzdéből megmaradt melléképület átalakítása, Bachmann Károly, 1884 (építtető: Weiss Berthold és Weiss Manfréd). forrás(ok): BFL digitalizált (Hungaricana); ÉI 1884.06.22.152. és 08.24.348.; Gerle

cím: Szent István körút 6. – Hollán Ernő utca 1. / Szent István körút 8. – Tátra utca 2. helyrajzi szám: 25115 és 25106 funkció: ikerbérház építtető: Weiss Izidor építész(ek): Hudetz János tervezési év: 1894 építészeti stílus: historizmus irányzat: neobarokk forrás(ok): Rozsnyai József: Neobarokk építészet Magyarországon az Osztrák-Magyar Monarchia idején, különös tekintettel Meinig Arthur építész munkásságára (doktori disszertáció, 2011).

cím: Szent István körút 10. – Tátra utca 1. helyrajzi szám: 25105 funkció: bérház építtető: Weiss Berthold és Weiss Manfréd építész(ek): Kármán Géza és Ullmann Gyula tervezési év: 1901–1902 építészeti stílus: szecessziós irányzat: bécsi szecesszió megjegyzés(ek): belga art nouveau patkóíves bejárattal forrás(ok): BFL digitalizált (Hungaricana); Gerle

226

Szent István körút

cím: Szent István körút 12. – Pannónia utca 2. (Szent István körút 14–16. – Hegedűs Gyula utca 2–4.) helyrajzi szám: 25097, 25096 és 25094 funkció: ún. „Nagy Sörcsarnok” (Tüköry’sche Große Bierhalle), majd Neue Welt mulató és Tüköry-kert (parkosított sörkert szökőkúttal és zenepavilonnal) építtető: (?) ifj. Tüköry József építész(ek): (?) Hild József tervezési év: 1847 körül építészeti stílus: klasszicista megjegyzés(ek): Az 1846-os térképen még nem jelölik, az 1854-esen már igen, a sajtóban már 1847-ben írtak róla. Feltételezhető a Tükörycsaláddal jó viszonyban lévő Pollack Mihály, Hild József vagy Wieser Ferenc építészek szerzősége. Jobb oldalán szökőkutas parkosított sörkert volt. Ideiglenes belső díszlet, id. Lehmann Mór cs. kir. udvari színházi díszlettervező és festő, 1857. Átalakítás, Wieser Ferenc, 1861. A területet 1865-re a védgáttal egy magasságúra töltötték fel. Belső átalakítás, oszlopcsarnok, Feszl Frigyes, 1865. 1867-től a Király Serfőző és Gőzmalom Rt. a tulajdonosa (elnök: gróf Károlyi Ede, az egyik választmányi tag: Tüköry Sándor). Előtte az utat 1867-ben már kavicsozták. Hozzáépítés, Haliczky Béla és Hild Károly, 1868. A sörcsarnokot 1869ben Johann Schottenhammer bécsi vendéglős vette bérbe és „Neue Welt” (Új Világ) mulatóvá nevezte át. A rómaias oszlopcsarnok „Diánaterem” néven áttervezve (id. Lehmann Mór, 1869) és télikerttel bővítve (Dörschug Antal, 1869). A mulatóban késő éjszakai, idegen nyelvű, párizsi és bécsi jellegű varietéket és revüket, kánkánt és erotikus, ún. „Debardeur-bálokat” (táncosnők egy szál álarcban) mutattak be. A nemzeti szellemű sajtó a germanizáció fészkének tartotta. Az arisztokráciát és a bűnözőket egyaránt vonzó műsorai és táncosnő-prostituáltjai miatt neve élclapokba került és városi legendák születtek róla. Funkciója anyagi okok miatt 1870-ben megszűnt, 1872-ben a Kincstár kisajátította, az épület ezután kihasználatlanul maradt; a Király Serfőző és Gőzmalom Rt.-t 1875-ben felszámolták. A mulató kertjében 1874 és 1881 között évenként nemzetközi gabonavásárt tartottak. 1884-től a többi Tüköry-féle épülettel együtt Weiss Berthold és Manfréd tulajdonát képezte. Weiss Berthold 1886–1887 között ideiglenes, ún. „Lipótvárosi népkonyhaként” adta bérbe a Székesfővárosnak (átalakítás, Hirschler Zsigmond, 1886). 1900-ban az egész épületet elbontották. forrás(ok): ÉB; korabeli sajtó; Budapesti Közlöny 1868.03.28.912; Gerle János (szerk.): Feszl Frigyes, 2004 archív képek: reklámlap, kőnyomat © MNM TF T.2515, 1864 (r); Feszl Frigyes átalakítási terve, HU-MNL-OL-T 11-No. 3b/247., 1865; akvarell, Cserna Károly, BTM-KM-FK, 1900 (r)

Szent István körút

227

cím: Szent István körút 26. helyrajzi szám: 25057 funkció: bérház építtető: Paulheim József építész(ek): Paulheim József tervezési év: 1887–1888 építészeti stílus: historizmus irányzat: neoreneszánsz forrás(ok): ÉI 1887.33., 1888.25.

cím: Szent István körút 28. helyrajzi szám: 25056 funkció: bérház építtető: lovag reyhersbergi dr. Floch Henrik építész(ek): Hirsch József tervezési év: 1890 építészeti stílus: historizmus irányzat: neoreneszánsz megjegyzés(ek): A földszinten működött Kerpel Vilmos Fehér Sashoz címzett gyógyszertára, melynek portálját Spiegel Frigyes 1907 körül klasszicizáló modorban áttervezte. forrás(ok): ÉI 1890.11. archív fénykép: Budapester Neubauten, vol. 2. Verlag Anton Schroll & Co., Bécs, 1910.

cím: Szent István körút 30. helyrajzi szám: 25055 funkció: bérház építtető: dr. Keleti Gyula építész(ek): Paulheim József / Jakab Dezső és Sós Aladár tervezési év: 1887 / 1927 építészeti stílus: historizmus / új historizmus irányzat: neoreneszánsz / neoklasszicista megjegyzés(ek): 4–5. emelet ráépítése: Jakab Dezső és Sós Aladár, 1927 (építtető: Kerpel Vilmos). A szintráépítés stílusa megegyezik a II., Frankel Leó út 49. számú házéval (Jakab Dezső és Sós Aladár, 1928). forrás(ok): ÉI 1887.6., ÉL-MA 1927.30.

232

Szent István körút

SZENT ISTVÁN PARK Előző elnevezései 1935–1937 között Lipótvárosi park és Rakovszky park voltak. Végleges, jelenlegi nevét 1937-ben kapta.

cím: Szent István park helyrajzi szám: 25256/1, 25259/1, 25337/1, 25337/6, 25337/9 funkció: közpark kapuépítményekkel építtető: Fővárosi Közmunkák Tanácsa / Fővárosi Kertészet tervezők: Räde Károly, a Fővárosi Kertészet nyugalmazott kerttervező igazgatója és gr. Csáky István épít é szmérnök tervezési, kivitelezési év: 1929–1933 átadási év: 1936 stílus: szimmetrikus, geometrikus mintázatú franciakert megjegyzés(ek): A park középső tengelyén díszmedence, déli részén gyermekhomokozó, északi részén gyermekpancsoló helyezkedett el, utóbbi kettőhöz neoklasszicista, pavilontípusú, esőbeálló-szerű kapuépítményeken keresztül lehetett bejutni. A kapuépítményeknek eredetileg neorokokó mintázatú kapurácsa volt. A leromlott állapotú park 1998-ban lett rendezve és körbezárva fémkerítéssel. forrás(ok): Rapaics Raymund: Budapest parkjai, 1937; Rapaics Raymund: Magyar Kertek – A kertművészet Magyarországon. 1940 archív fényképek: Mihalik István / Fortepan 77921, 1948; Archiv für Zeitgeschichte ETH Zürich / Agnes Hirschi / Carl Lutz felvétele / Fortepan 105736, 1944; légifelvétel, 1944. április 14., Magyar Királyi Honvéd Légierő / Fortepan 109059 (szelvény)

233

cím: Tátra utca 20/A

cím: Tátra utca 20/B – Radnóti Miklós utca 28. helyrajzi szám: 25199/2 funkció: bérház építtető: Sziget utca 28. sz. Bérház Rt. építész(ek): Gyárfás Antal tervezési év: 1929 építészeti stílus: új historizmus irányzat: neobarokk megjegyzés(ek): E házban élt 1957 és 1993 között Lőrinc György (1917–1996), aki az Állami Balett Intézet megalapításával 1950-ben elindította a magyar felsőfokú táncművészképzést, 1961 és 1977 között a Magyar Állami Operaház balettigazgatója volt, valamint Peyer Károly (1881– 1956), a XX. század kiemelkedő szociáldemokrata politikusa, 1917-től 1945-ig a történelmi párt vezetőségi tagja. Itt élt és alkotott vitéz Nagy József (1908–1979) Ybl-díjas nemzetközi hírű szerkezettervező. Számos újszerű közés ipari épület őrzi öt évtizedes újító szellemű munkásságát. forrás(ok): BFL; Ferkai Pest archív fénykép: A Pesti Hírlap Nagy Naptára, 1930

cím: Tátra utca 21. – Gergely Győző utca 4. helyrajzi szám: 25272/6 funkció: bérház építtető: Hajlék-, Ingatlan- és Házépítő Rt. építész(ek): Vogel Jenő és Weidlinger Tibor (alaprajz) / Gót Jenő (homlokzat) tervezési év: 1928 építészeti stílus: új historizmus irányzat: art decóba hajló neobarokk megjegyzés(ek): Vogel Jenő sajtónyilatkozata alapján: „az architektúrát Gót Jenő okl. építész tervezte”. forrás(ok): BFL; TF 1931.5.154.

246

Tátra utca

cím: Tátra utca 22/B helyrajzi szám: 25272/21 funkció: társasház építtető: Arcus Házépítő Szövetkezet építész(ek): Stärk Marcell tervezési év: 1937 építészeti stílus: modern forrás(ok): BFL

cím: Tátra utca 23/A – Gergely Győző utca 5. helyrajzi szám: 25272/24 funkció: bérház építtető: „Fészek” Lakástermelő Kft. építész(ek): Farkas Endre és Farkas György (Ginczler Herman neve alatt) tervezési év: 1936 építészeti stílus: modern irányzat: áramvonalas részletekkel megjegyzés(ek): Lakatosmunkák: Gerő és Győry műhelye. Kivitelező: Ginczler Herman. forrás(ok): Ferkai Pest

cím: Tátra utca 23/B – Balzac utca 42. helyrajzi szám: 25272/23 funkció: társasház építtető: Focus Házépítő Szövetkezet építész(ek): Stärk Marcell tervezési év: 1936 építészeti stílus: modern megjegyzés(ek): Ebben a házban élt Hámory Imre (1909–1967) operaénekes, a Magyar Állami Operaház posztumusz Köztársasági Elnöki Aranyéremmel kitüntetett magánénekese. forrás(ok): BFL

Tátra utca

247

cím: Váci út 48/A–B – Victor Hugo utca 1. – Alig utca 2. helyrajzi szám: 25459/6–7 funkció: gyárépület építtető: Szalay István Rt. építész(ek): dr. Möller Károly (munkatársak: ifj. Bretz Gyula és Rácz György) tervezési év: 1939–1940 építészeti stílus: modern megjegyzés(ek): Kivitelező: ifj. Sorg Antal. forrás(ok): Ferkai Pest

cím: Váci út 48/E–F – Röntgen utca 1–3. – Ipoly utca 29. helyrajzi szám: 25459/30–31 funkció: gyárépület építtető: Modiano S. D. Szivarkapapírgyár Rt. építész(ek): Szőke Imre tervezési év: 1931 építészeti stílus: modern irányzat: art deco részletekkel megjegyzés(ek): bővítés: Szőke Imre, 1938 forrás(ok): ÉL-MA 1938.47.; Ferkai Pest archív fényképek: Sattler Katalin / Fortepan 146125, 1936; Seidner Zoltán felvétele / TF 1932.111– 112. / HUNGART © 2019

274

Váci út

cím: Váci út 50. – Ipoly utca 32. helyrajzi szám: 25493 funkció: bérház építtető: Wörner Jakab építész(ek): Schomann Antal tervezési év: 1885 építészeti stílus: historizmus irányzat: neoreneszánsz forrás(ok): BFL

cím: Váci út 52. – Gogol utca 31. helyrajzi szám: 25494 megjegyzés(ek): 1860 körül épült ház és melléképületei álltak itt (Deák József és János telke). A lakóház egy része és a mögötte levő melléképület az 1960-as évek második feléig megmaradt. forrás(ok): Adress-Kalender von Pest, Ofen und Alt-Ofen 1867; ÉI 1922.41-42. archív fénykép: © MTI-FOTO-771749

cím: Váci út 54. – Gogol utca 27–29. helyrajzi szám: 25496–25495 funkció: gyártelep építtető: Zarzetzky Gyufagyár Rt. építész(ek): ismeretlen tervezési év: 1857-től építészeti stílus: késő klasszicista irányzat: ipari megjegyzés(ek): Itt épült ki Zarzetzky József második gyufagyára 1857 és 1862 között, a telephely épületeinek tervezője nem ismert. Dörschug Antal egy egyemeletes munkásházat tervezett 1868-ban a gyár mellé (építtette: Zarzetzky Gyufagyár Rt.). A telepen 1874-től Deutsch Bernát „Első magyar kocsikenőcs-, vegytani áruk- és vízmentes ponyvagyára” és az alábbi épületei álltak: földszintes lakóház: Klein H. János, 1882; toldalékház: Grundl József, 1884– 1885. 1896-ban az 1884-ben alapított Lustig és Beck Vegyészeti Gyára üzemelt itt, mely szintén főleg kocsikenőcsöt állított elő. forrás(ok): Vasárnapi Ujság 1863.5. (metszet); www.magyargyufa.hu/cikkek/zarzetzky-jozsef-esgyufagyarai.html, ÉI 1882.18., 1884.50., 1885.5.; BMÚ

Váci út

275

VÁG UTCA A felvidéki Tátrából eredő, Komáromnál a Dunába torkolló folyóról, az észak-magyarországi tutajosok legfontosabb közlekedési útvonaláról 1893-ban kapta a nevét.

cím: Vág utca 2/B helyrajzi szám: 25589/26 funkció: társasház építtető: Vág Utca 2/B Szám Építő és Értékesítő Szövetkezet építész(ek): Krausz Gábor tervezési év: 1941 építészeti stílus: modern megjegyzés(ek): statikus: Gnädig Béla forrás(ok): BFL

cím: Vág utca 2/C – Ronyva utca 9. helyrajzi szám: 25589/25 funkció: bérház építtető: Somogyi Zoltán és neje építész(ek): Tauszig Béla és Róth Zsigmond tervezési év: 1941–1943 építészeti stílus: modern irányzat: belül art deco részletekkel forrás(ok): BFL

cím: Vág utca 2/F helyrajzi szám: 25589/2 funkció: bérház építtető: Magyar Bank és Kereskedelmi Rt. építész(ek): Duklauer Jenő tervezési év: 1941 építészeti stílus: modern forrás(ok): BFL

282

cím: Vág utca 12–14. helyrajzi szám: 25527/5 funkció: Népház építtető: Budapest székesfőváros építész(ek): Orth Ambrus és Somló Emil tervezési év: 1909 építészeti stílus: szecessziós irányzat: geometrikus és klasszicizáló jugendstil megjegyzés(ek): A szegényebb rétegnek közétkeztetést és éjszakai szállást biztosító intézmény Bárczy István főpolgármester 1909– 1912-es budapesti szociális programja keretében épült fel. Jelenleg ipari szakmunkásképző intézet. Átalakítva. forrás(ok): Gerle

archív fényképek: Kabdebó Gyula: Budapest székesfőváros kislakás és iskola építkezései, 1912.25.; MÉ 1909.11.12.

cím: Vág utca 13. helyrajzi szám: 25631 funkció: bérház építtető: Czuczor László és Bratetz Ferenc építész(ek): Hegedűs István tervezési év: 1942–1944 építészeti stílus: modern megjegyzés(ek): kivitelező: Czuczor László forrás(ok): BFL

cím: Vág utca 19–21. – ld. Hegedűs Gyula utca 88–94.

Vág utca

283

ÉPÍTÉSZEK NÉVJEGYZÉKE dr. Acsay László (1905–1992) 63, 133 Alpár Ignác (1855–1928) 26 Arvé Adolf Károly (1883–1962) 114, 280 Ács Aurél 79, 91, 107, 111, 112, 168, 307 Ágoston (Adler) Emil (1878–1921) 39, 64, 271 Ágoston (Adler) Géza (1875–1936) 39, 77, 103, 296, 300 Bach János 35, 39, 66, 77, 300 Bachmann Károly építőmester 27, 31, 157, 226, 229, 237, 269, 273, 278, 281 Barabás Imre 62 dr. Barát Béla (1888–1945) 76, 83, 86, 124, 161, 163, 216, 229 Barcza Elek (1853–1913) 212 Bartunek Ferenc (1869–1903 után) 97, 259 Bauer Emil (1883–1956) 43, 165, 167, 242 Bauer Henrik (1855–1933) 276 Baumann Károly Bernát 267 Baumhorn Lipót (1860–1932) 64, 95, 149 Benedek (Berger) Dezső (1869–1932) 104, 105 Benedict Gyula (1876–1934) 77, 108, 144, 153, 268 Benes Imre (1875–1945) 209 Berger Dezső (1886–1938) 106 Bernovits Gusztáv (1866–1932) 34, 81, 82, 117, 151, 258, 260, 308 Beutum János (1895–1960) 270 Billing, Hermann (1867–1946) 39 beczkói Bíró Gyula (1867–1939?) 76, 156 Blau Ernő 224, 284 Bokor Gyula 78, 90, 111, 112, 168 Borbély Béla 187 Böhm Henrik (1867–1936) 43, 167 Brein Ferenc (1817–1879) 208, 271 Bretschneider Frigyes 267 Breuer Imre (1892–1962) 129, 150, 156, 157, 190, 200, 217, 239, 250, 251 vitéz Darvas Lajos 125, 126, 129 Dénes Dezső (1877–1938) 111 Diescher Albert Béla (1839–1901) 279 Diescher József (1811–1874) 185, 193, 207, 208, 236, 237 Domány Ferenc (1899–1939) 26, 50, 118, 121, 195, 196, 197, 198, 199, 200, 221, 239 Dudok, Willem Marinus (1884–1974) 49 Dworak, Hans (1870–1920) 39 Dörschug Antal (1818–1875) 152, 156, 227, 269, 271, 275, 292, 294, 297 Erdély István (1897–1987) 245 Erős (Staerk) Sándor 268, 294, 295 Exler Jenő (1873–1945 körül) 79, 290 Falus Ferenc 50, 71, 87, 89, 133, 171, 173, 253, 254, 256, 257, 285, 302, 303 Falus Lajos (1903–1994?) 118, 272, 286, 288 Farkas Endre (1897–1937 után) 50, 101, 242, 247 Farkas György (1905–1961) 50, 101, 242, 247 Fellner, Ferdinand (1847–1916) 228 Fenyves István (1897–1957) 2, 50, 74, 79, 137, 202, 213, 239, 240 Feszl Frigyes (1821–1884) 21, 137, 177, 225, 227 Fiala Géza (1875–1953) 255 lágymányosi Fischer József (1873–1942) 214, 215 szemlőhegyi Fischer József (1901–1995) 51, 143, 237, 272 színi Fodor Gyula (1871–1942) 39, 66, 78, 99 dereskei Fodor Lajos 120, 122, 188 Forgács Ernő (1901?–1995?) 61, 66, 87, 92, 93, 94, 222, 297 Forgó Pál (1897–1944 k.) 49 Földes Ede (1880–1927) 89 Fried Miksa (1895–1970) 2, 50, 74, 79, 137, 202, 213, 238, 239, 240 Friedrich Henrik 302 hatvani Gaál Adorján (1863–1902) 85, 89 Gaál (Grün) Bertalan (1860–1915) 138, 231 Gabos Oszkár (1873–1934) 262 Gábris Zoltán (1892–1961 után) 120, 122 Gabrinyi Sámuel (?–1919) 139 alsóviszokai Gerlóczy Gedeon (1895–1975) 139, 222 Gerő István 110 Gerstenberger Emil Ágost építőmester (1860–1940) 99

310

Gerstenberger Ágoston (1886–1944 után) 114, 280 Gerster Károly (1819–1867) 236, 237 Gesellius, Herman (1874–1916) 271 Ginczler Herman (1899–1960 után) 43, 50, 66, 67, 68, 72, 82, 87, 101, 104, 119, 121, 123, 127, 130, 141, 169, 170, 172, 173, 187, 188, 190, 194, 200, 203, 243, 247, 249, 250, 251, 252, 254, 286 Glosner Simon 286 Goldmann Ernő (1862–1932) 35, 158 Gombos (Gutwillig) József (1856–1934) 96 Gót(h) Jenő (1879–1961) 31, 43, 122, 123, 127, 140, 219, 244, 246 Gregersen Hugó (1889–1975) 31, 119, 150 Grünwald Mór (1868–1918) 295 Guttmann Gyula (1880–1955) 168 Gyárfás Antal (1881–1945) 43, 109, 217, 245, 246 Haász Gyula (1877–1951) 39, 153, 207, 238, 241, 288, 297 Habicht Károly (1864–1913) 115, 116 Hahn Samu 284 Hajós Alfréd (Guttmann Arnold) (1878–1955) 78, 157 Halász Aladár 261, 262 Hankar, Paul (1859–1901) 102, 103 Hauszmann Alajos (1847–1926) 22 Hauszmann Sándor (1848–1906) 136, 305, 307 Hlavay Kálmán építőmester 91, 106 Hámor (Hamburger) István (1895–1970) 50, 69, 123, 126, 190, 205 Hegedűs Ármin (1869–1945) 43, 167 Heidlberg Sándor (1871–1918) 99 Heintz Béla (1878–1947) 298 Helmer, Hermann (1849–1919) 228 Hennebique, François (1842–1921) 40 Henrich Jenő 125 Hikisch Rezső (1876–1934) 220 Hild József (1789–1867) 22, 23, 25, 31, 227 Hild Károly építőmester (1803–1887) 31, 139, 174, 208, 225, 227, 230, 264, 269 Hirsch József (1838–1902) 232 Hirschler Zsigmond Henrik (1833–1894) 97, 227, 236, 237 Hoch István (1907–1967) 66, 92, 93, 94, 222, 297, 299 Hoffmann, Josef (1870–1956) 39 Hofstätter Béla Jenő (1891–1944) 26, 43, 50, 60, 67, 71, 73, 107, 118, 121, 131, 164, 165, 170, 171, 192, 195, 196, 197, 198, 199, 200, 218, 221, 235, 237, 238, 239, 244, 245, 248 Holub József (1851 k.–1911) 35, 158, 174 Horváth Antal (1870–1946) 43, 149, 192 Hubert József (1846–1916) 113, 114, 144 Hudetz János (1854–1930) 34, 80, 141, 160, 226, 290 Iváncsó István (1874–1929 után) 265 Jakab Dezső (1864–1932) 40, 116, 211, 232 Jakobik Gyula 50, 132, 142, 191, 195, 203, 206, 234, 236, 239, 288 Jánszky Béla (1884–1945) 214, 271 Jellinek Kálmán építőmester 60, 224 Jónás Dávid (1871–1951) 39, 97, 99, 160, 163 Jónás Zsigmond (1879–1936) 160, 163 Kaffka Péter (1899–1992) 45, 46, 47 Kauser Gyula (1855–1920) 225 Kármán Géza (1871–1939) 39, 65, 151, 152, 226, 228, 293, 294, 297 sipkói Kellerman László (1896–1980) 155 Kende Ignác (1868–1930) 287 Kerekes András 263 Kiss Béla építőmester 147, 166, 213 dr. Kiss Tibor (1899–1972) 223 Klimes József 34, 117, 308 Knötgen Gusztáv 35, 66, 77, 300 Koch György 162, 163 Kollár József (1869–1943) 39, 40, 96, 98, 100, 270 Komor Marcell (1868–1944) 40, 45, 115, 116, 211 Kós Károly (1883–1977) 40 Kósa Zoltán (1902–1978) 51, 100 Kosztolányi-Kann Gyula (1868–1945) 40, 151, 153, 212, 267, 296 Kovács Endre (1891–1943 után) 110, 133, 134, 147, 150, 164 Kozma (Fuchs) Lajos (1884–1948) 39, 43, 63, 159, 178, 183

pákai Kölber Károly Lajos 267 Körner József (1907–1971) 51, 80, 128 Krausz Gábor (1875–1958) 43, 50, 69, 72, 73, 75, 80, 92, 124, 130, 138, 143, 156, 200, 204, 214, 243, 256, 267, 271, 282, 286, 299 Kudelka Ármin (1881–1939) 39, 300 Kudelka György (1908–1964) 135, 138 Kudelka Jakab építőmester (1876–1910) 39, 141 Lajta (Leitersdorfer) Béla (1873–1920) 40, 43, 184 Lajta Miklós 76, 87 Landsmann Sándor építőmester 171 Laykauf Károly 70 Láng Adolf (1843–1913) 293 Le Corbusier (1887–1965) 49 Lechner Ödön (1845–1914) 40 Ligeti Pál (1885–1941) 45, 49, 51, 137, 175 Limburszky József (1838 k.–?) 31, 147, 264 Lindgren, Armas (1874–1929) 271 Lohr Antal (1824–1887) 31, 97, 139, 230, 271 Loos, Adolf (1870–1933) 39 Loránd (Leimdörfer) Zsigmond (1876–1923) 243 Lovas Sándor 128 Löffler Béla (1880–1935 után) 40, 161, 213 Löffler Samu Sándor (1877–1962) 40, 161, 191, 213 Lukács Béla 65, 69, 269, 270 Magyar (Unger) Vilmos (1873–1940) 141, 294 Mallet-Stevens, Robert (1886–1945) 49 vitéz Martsekényi Imre (1898–1963) 256 ifj. Masirevich György (1905–1989) 51, 301 Málik József (1895–1963) 92 Málnai Béla (1878–1941) 39, 153, 201, 207, 237, 241, 248, 253, 297 Medgyes (Messinger) Alajos (1873–1942) 95, 243, 244, 292, 302 Mellinger Artúr (1875–1950 után) 111 Mende Ágoston 258, 279 Mészáros János építőmester 99 Mészáros László 240 Mohácsy László (1881–1968) 107, 120, 136, 216 Molnár Farkas (1897–1945) 49, 51, 114 Morbitzer Nándor Mátyás (1874–1950) 115 Möller István (1860–1934) 51 dr. Möller Károly (1894–1945) 155, 274 dr. Mueller Félix (1886–1950 után) 214, 215 Müller János építőmester 109, 172, 173 Nagy Izsó (1848–1926) 77, 108, 144, 153 Nagy Lajos 109 Nay és Strausz iroda 115, 187 Nay Rezső (1853–1907) 95, 281 Nádor Ede István 130 Novák Ede (1888–1951) 61, 76, 83, 86, 124, 142, 161, 162, 216, 228 Oblatt György (?–1944 k.) 66, 235 Olbrich, Josef Maria (1867–1908) 39 Orth Ambrus (1871–1931) 160, 283 Ostrinski Rezső 267 Örömy József 266 Pallós Artúr 175 Paulheim József (1848–1921) 34, 35, 80, 231, 232 Peisner Ede 120 Perret, August (1874–1954) 39 Peterek Lajos (1848–1896) 231 Pfann József (1864–1940) 85, 89 Pintér (Politzer) Miksa (1890–1954 után) 191, 194 Platschek Imre (1902–1943) 223, 263 Pogány Móric (1878–1942) 212 Pollack Mihály (1773–1855) 22, 25, 31, 36, 185, 189, 225, 227 Popper Ferenc 68 Porgesz József (1880–1944) 98, 106, 304 bagosi Pucher József építőmester (1835–1904) 31, 113, 114, 185, 209, 228, 230, 264, 278, 280 dr. Quittner Ede (1884–1965) 61, 224 vágfalvi Quittner Ervin (1891–1945) 172, 225 Rados (Rosenthal) Kornél (1901–1985) 118, 124, 125, 189, 205, 222, 239, 240, 248, 256 Ray Rezső Vilmos (1876–1938) 45, 46, 108 Rácz György (1907–1989) 51, 274 Rácz Manó 269, 270 Reichl Kálmán (1879–1926) 114 Reiss Zoltán (1877–1945) 79, 120, 211, 268 Réczey Miklós 135, 304 Révész Sámuel (1877–1928) 39, 40, 96, 98, 100, 270 Richardson, Henry Hobson (1838–1886) 39 Rill Imre 33, 141, 278 Román (Rennberger) Ernő (1883–1959) 40, 43, 109, 111, 152, 166, 215, 297, 306

Román (Rennberger) Miklós (1879–1945) 40, 63, 152, 166, 169, 215, 298, 306 Rosenberg József (1903–1940 után) 80, 128, 303 Róth Zsigmond (1885–1969) 64, 101, 104, 117, 206, 211, 282, 291 Roux-Spitz, Michel (1888–1957) 50 Saarinen, Eliel (1873–1950) 271 Safranek János építőmester (1893–1958) 62 Sauvage, Henri (1873–1932) 39 Sámsondi Kiss Béla (1899–1972) 76 Schannen Ernő (1853–1916) 114 Scheiber Miklós (1880–1920 után) 89 Schomann Antal (1858–1914) 85, 86, 138, 273, 275 Schomann Ferenc 273 ifj. Schömer Ferenc (1885–1965) 298 Schulek János (1872–1948) 175 Schuller Jenő építőmester 62 Simó (Schöntheil) Gábor (1908–1944) 135, 138 Sipos József (1877–1936 után) 90, 242 Somló Emil (1877–1939) 160, 283 Somogyi György (1893–1980) 124 Somogyi László építőmester 82, 93, 169 Sós Aladár (1887–1975) 150, 232 Spiegel Frigyes (1866–1933) 82, 102, 103, 164, 232 Stärk Marcell 68, 75, 83, 104, 214, 217, 242, 247, 249, 251, 287 Steindl Imre (1839–1902) 225 Sterk Izidor (1860–1935) 97, 107, 266, 279 Stern Henrik 100, 150, 250, 286 Stettner Gusztáv (1873–1940) 214 Strausz Ödön (1858–1920) 95, 281 Sullivan, Louis (1856–1924) 39 Svarcz Jenő (1864–1943) 149 Szabó László (1907–1977) 129 Szabó Márton (1905–1961) 129 Szamek Sándor 129, 285 Szegő Árpád építőmester 147, 166 Szécsi Dezső 171 Székely (Stern) Marcell (1861?–1945 után) 162, 163, 252, 286 Székely Vilmos 145 Sziklai (Steinbeck) Zsigmond (1864–1937) 35, 292 Szilágyi (Schestauber) János (1862–?) 34, 97 Szivessy Tibor (1884–1963) 214, 284 Szőke Ignác Imre (1879–1938) 43, 50, 70, 99, 102, 125, 140, 142, 161, 164, 166, 170, 189, 220, 221, 234, 244, 245, 274 Szőllősy Elemér (1893–1950 után) 177, 301 Tamás József (1868–1931) 291, 292 Tauszig Béla (1883–1973) 64, 101, 104, 117, 206, 211, 282, 291 Tömböly Dénes (1898–1973) 146 Tőry Emil (1863–1928) 212 Ullmann Gyula (1872–1926) 39, 65, 151, 152, 226, 228, 293, 294, 297 Vajda Andor (1887–1963) 112, 118, 150, 187 Valkó (Weisz) Sándor (1897–1960) 93, 94 Vágó (Weinberger) József (1877–1947) 39, 45, 47, 50, 134, 135, 293, 295 Vágó (Weinberger) László (1875–1933) 39, 96, 293, 295 Vágó Pál (1894–1969) 238 Vámos Imre (1891–1948 után) 87, 131, 135, 171, 193, 256, 285, 303, 305 Vecsey (Wellisch) Andor (1887–1956) 51, 84, 304, 305, 306 Vermes (Weisz) József (1887–1944) 105, 154 Vida Artúr (1880–1934) 187 Vidor Emil (1867–1952) 31, 65, 177–184 Villányi János (?–1934) 78 Vogel Jenő (1883–1943?) 191, 246 Vydareny Iván (1887–1982) 51, 84, 112, 304, 306 Wachsler Rezső 140, 151 Wachtel Elemér (1879–1928) 149 Wagner Marcell 231 Wagner, Otto (1841–1918) 39 Wannenmacher Fábián (1882–1967) 65, 143 Wälder Gyula (1884–1944) 41, 43 Wechselmann Ignác építőmester (1828–1903) 27, 31, 174, 203, 230, 236, 237, 273, 290, 291 Weidlinger Tibor építőmester (1898–1950 után) 191, 214, 246 Weinréb Fülöp (1863–1934) 39, 82, 102, 103, 140, 141, 151, 153, 219, 296, 300 vágvecsei Wellisch Alfréd (1854–1941) 34, 147, 149, 213, 229, 230, 266, 305 Wellisch Gyula építőmester (1859–1940) 145, 202, 203, 264, 271 Wellisch Sándor építőmester (1855–1931) 145, 202, 203, 264, 271 Wezelka Venanto (?–1907) 64 Wieser Ferenc (1812–1869) 22, 24, 25, 36, 225, 227, 293 Wigdorovits Artúr (1895–1969) 214 Ybl Miklós (1814–1891) 99, 296 Zitterbarth Mátyás (1803–1867) 174

Építészek névjegyzéke

311

SUMMARY Újlipótváros is one of the most eclectic quarters of Budapest regarding architecture. However, the streets of its residential area seem to possess a common atmosphere. This former suburb of the Lipótváros – which was named after Leopold II, King of Hungary – cannot boast with real historic past. The fame of ‘New Leopold’s Town’ originates from its significant architectural heritage from the first half of the 20 th century. The Danube has always played an important role in the area’s development. In the late 18th century it became a meeting point of different ethnicities due to its trading posts dealing with both raw materials and articles. The first significant edifices in today’s Újlipótváros were commissioned by enterprising members of Pest’s bourgeoisie in the early 19 th century. The foundations of the industrial hub along Pozsonyi út were laid then by Ullmann and Tüköry with their tobacco warehouse and brewery, respectively. The first industrial revolution, which arrived late to Hungary in the mid-19 th century, reached its peak here. In the 1860’s and ‘70’s the Eastern part of this suburb was already a booming industrial centre due to its numerous steam mills and machine construction. In this era Hungary became the most important exporter of flour in Europe, products of her advanced milling technology reached even overseas countries. Along Váci út one of the most significant chain of factories of the Austro-Hungarian Empire was established. In fact, the first bigger power plants of Budapest were also founded in today’s Újlipótváros. While the number of the more ambitious industrial investments started to decrease in the late 19 th century, the golden age of the quarter’s residential areas began. The excellent transportation facilities and infrastructure of the neighbourhood attracted a multitude of citizens who wished for a modern flat. Courtesy of its five-story apartment buildings, the Southern end of the quarter has the milieu of the metropolitan Fin de siècle Budapest. The more gifted architects of Hungary have always monitored the changes in style of Western architecture regularly. As a result of this, the influence of every Western European school of the first half of the 20 th century can be discovered in Budapest. Thus, the buildings of Újlipótváros sport all trends of Art Nouveau, Art Deco and Modernism – the later one being responsible for the neighbourhood’s fame. The dwelling house architecture of the interwar Modernism reached its pinnacle in Hungary here and was – shortly but surely – accepted by the general public. In this style was the most modern, luxurious and elegant apartment building complex of the Horthy Era built around the meticulously designed Szent István park. Despite the hardships of World War II and the Socialist era thereafter being disadvantageous for bourgeoisie culture, Újlipótváros has more or less retained its self-consciousness, which can be felt to this day while walking its streets. The diversified historic building stock of the neighbourhood consists of almost 700 edifices designed by 250 architects. Our aim is to describe and introduce these within the confines of this book featuring 1200 photographs.

312

„Az új negyed másfél évtized alatt nőtt ki a pesti grundból. Fejlődése varázslatos volt. Ahol évtized előtt, palánkkal kerített telkeken, ócskavasat őriztek, ott ma utcasorok tárulnak, sima homlokzatú, egyforma külsejű és belsejű bérházakkal, valamilyen olcsó, pesties ízű amerikanizmus ízlésében építve, felvonóval, forró vízzel, egy- és kétszobahallos lakásokkal, fodrásszal, fűszeressel, párizsias jellegű kis kávéházakkal, a lakásokban kevés bútorral, kaktusszal megrakott állványokkal, olcsó ripsszel bevont hencserekkel, újszerű grafikával és pszichoanalízissel. …” Márai Sándor: naplórészlet

Bolla Zoltán: Újlipótváros építészete 1861–1945 c. könyv ízelítője – book teaser