Bodnar Zsigmond - Szellemi Haladasunk Torvenye (1892), Toronto by Magyar Tortenelem

—írt:-s;%

<-'J^

:^--

PH 3012 B596 1892

í'*

-,.

".-,

ROBARTS

«l^<A.

Presented to the

LIBRARY

ofthe

UNIVERSITY OF TORONTO by

GEORGE BISZTRAY

JZ5^

liír

Szellemi Haladásunk

TRVÉNYE IRTA

BODNAR ZSIGMOND

BUDAPEST,

1892

SINGEK ÉS WOLFNER KIADÁSA

Mais a

moment mérne un autre homme

Pilis lóin vers Vorient

une aurore

révéle

nouvelle.

Gruyau.

Hungária könyvnyomda nyomása, Budapest, váczi-körút

34.

ELOSZO Egy-két barátom ajánlatára

összegyjtöttem

a pár czikket, melyeket két-három hónap

azt

a haladás törvényérl irtam.

gyjtemény

közzétételére,

némely olvasóm

Fleg

nem

hogy

és bírálóm. Igaz,

indított e érteit

szívesen az új tant, mely

megzavarja

mekörét, bántja rendes érzése- és

módját

s így

terjedhetnek

csak oly nézetek el,

meg

hogy a reactío

zárkózott napjaiban gylöli az új elméletet, látja

alatt

nem esz-

gondolkodása

és doctrínák

ter-

csak olyanok lehetnek népszerek,

melyek a nemzeti eszmébl folynak és

azt támo-

Ehhez járul, hogy a nemzeti eszme korának második felében leszáll az erkölcsi színvonal. Nagy az önzés, általános a servilísmus, ritka az önálló, független meggyzdés, a mi sok tehetségatják.

ges embert vagy hallgatásra zászló

alá

vezet,

melyet

keresztül, sokszor jobb

czot.

bír,

azután

vagy

valamely

árkon-bokron

meggyzdése

ellen követ.

tudomány köztársaságában is lesik a konSok ugyan a fóka, de még több az eszkimó.

Nekem tehát ezzel a bajjal is számolnom kell. Ha csak egy-két eltér nézetem volna, mely haeresim sápit, még talán számithatnék elnézésre; de

mikor

most,

alapjáig

megbolygatom

világ-

nézetöket. várhatok-e elismerést azoktól a szegény férgektl, a kik, a hol

és szúrtak.

tehették, eddig

csiptek

hatalom, a tekintély, a befolyás e

sajt-

kukaczai egymás közt nyüzsögve, torzsalkodva

él-

nek, melyet én rendesen távolról néztem és nézek,

csak mikor az anyagi gondok össze fejem

magamon

fölött, fáj elszigetelt

hullámai

csapnak

helyzetem, szeretnék

de kihez forduljak, mikor min-

segíteni,

denütt klikk, pajtáskodás, czimboraság és szolga-

had vesz körül? Ezeknél fogva

nem

remélhetem, hogy csodá-

fölfedezésem

hamar

bejut a nagy közönség

latos

elméjébe. Ezt

nem

várom. De azt sem nézhe-

hogy meg nem értenek. Az én bölcsészetem nem Hegelismus, melyet netem, hogy

félreértenek,

héz volt megérteni, noha az

actio

napjaiban

félvilág rajongott érette.

Mindig azt tartottam, hogy

az eszme világának

csak oly egyszernek,

át-

látszónak kell lenni, mint a természettudományoké-

nak

a ki homályosan

tában a kérdéssel.

Nem

ír,

bizonyosan nincs

tisz-

szeretnék e hibába esni.

adom egy csomóban e kis czikkeket, talán tudják világosítani és meg tudják gyzni azt,

Azért fel

komolyan keresi az

igazságot.

kiadás ellen a kolozsvári egyetem bölcsé-

karának

szeti Tsl

bárom referensének (Hegeds

és

vannak, Szász Bélának és

Szinnyey József-

ifj.

nek) sem lesz talán kifogása, kik azért lottak az irodalomtörténeti tanszékre,

nem

aján-

mert nagyon

mi történnék a derék egyletemmel, ha tanaim megmételyeznék az ifjúságot. Szeeredeties vagyok s

rintök a tanterem falai között nincs a ki helyre-

míg a

igazítsa szavaimat,

sajtó terén

nem

ártha-

tok annyit, mert ott terem mindjárt a tekintélyek józanító kritikája, alapos ledorgálása. Most

várom

három

ezt a

Szász és

jeles gondolkodótól.

meg-

Hegeds,

Szinney uraktól! Köszönettel fogad-

ifj.

nám nagybecs,

alapos

Idáig csak gyönge

beható

és

emberek

kritikájokat.

bírálgattak,

hadd

lás-

suk már a lumeneket, a kik veszély nélkül ok-

magyar hazánk lelkes ifjúságát, a kik a tudomány nagy készletével csepegtetik belé az örök igazságokat, melyek habár nem eredetiek és nem is ujak, de szentesítette a hagyomány, tör-

tatják

vényesítette az

zaknak

a réginek, az ócskának hatványo-

zása,

találja

mely

és szépeknek,

nemzeti

jóknak

iga-

árnyékában ers

eszme

istápja a tudatlanságnak és korlátoltságnak.

Talán egy másik tanárbarátomnak sem lesz ellene kifogása, kinek

nemzeti

szellem,

kenetes és

minden

harmadik szava a

a nemzeti genius, a ki mindig

érzelmes

szólamokkal áradozik, vala-

épen

hányszor errl

beszélhet

nem

a kérdéses tanszékre, mert a ko-

ajánlott »

;

azért

lozsvári

egyetem magyar tanárának, úgy mint a

budapestinek, lenni.

hazafias

phrasisok

hsének

hogy én csak úgy hon bármely derék fia

Idáig azt hittem,

tem hazámat, mint e azonban magamon tapasztalom, hogy ságot

és

szeretetet

áramlat

együtt kell vallani, mert különben

Pedig én most

zésemmel

én

kell

szere;

most

a hazafi-

gyöngeségeivel

nem

ismerik

el.

csak azt állitom, hogy fölfede-

emeltem

tartós emléket a

magyar

hazának.

Budapesten, 1892. május lö-én.

BODNÁR ZSIGMOND.

SZELLEMI HALADÁSUNK TÖRA^ÉNYE.*) Évezredek óta keresik a gondolkodók az emberiség

szellemi

fejldésének,

erkölcsi

haladásá-

nak törvényét. Minden mythosnak van egy-két pontja, mely megfelel erre a kérdésre. A válasz természetesen naiv, egészen népies. Igazságot tehát liiába keresnénk benne. Némeljdk gyönyör, igazán költi magyarázat, melyet szívesen éneke tárgyává tett a költ, de szépsége nem tudja meggyzni a gondolkodót, a ki igazságot keres. Annyit azonban

megtanulunk a mythosokból, hogy az ember a

leg-

sibb idben

sza-

bályosságot. hette errl.

is látta

A A

természet élete

nap,

uralkodó

a természetben

könnyen meggyz-

a hold rendes

megjelenése, a

négy évszak és számtalan más mutatta az embernek, hogy szabályosan történik minden a természeti világban.

Nehezebb

volt ezt a

szabályosságot az

ember

szellemi, erkölcsi és aesthetikai világában megtalálni.

s *)

ember minden

tettét,

egész élete

folyását

nagy vonásokban egyelre A magyar

kis dolg-ozat természetesen csak

adhatja az elméletet; a tömérdek részletet irodalom története

nyújtja

olvasónak.

irodalomtörténet

elszavában szintén kifejtem és számos példával világosítom meg e törvényt, de más rendben mutatom be. Ez új alakjában talán átlátszóbb és világosabb lesz.

SzoUemi haladásunk törvénye.

isteneknek

tulajdonította.

Mveltségének

nagyobb

szabad akarat doctrinája. A keresztyénség többé-kevésbbé ezen alapult. Az isteni malaszt ugyan gyöngítette egy kevéssé, de alapjában meghagyta. A cliristianismus két ezer éves története azonban mutatja, hogy mindig kényes hitágazata volt a szabad akarat, mely a legújabb idkig dolgot adott a pápáknak. Nem akarom itt tárgyalni e kérdést, csak annyit emhtek meg, hogy egyes gondolkodók mégis sejtették, hogy a szabad akarat azon kedves meséi közé tartozik az emberiségnek, melyrl le kell utóbb mondania. Voltak olyanok, a kik nz erkölcsi világban is látták vagy legalább sejtették a szabályszerséget, a szükségszerséget. Hogy a régiebbeket nem említsem, ilyen volt a XVII. században a zsidó Spizoza. Utóbb mindig jobban és jobban hangoztatták e tant. A természettudományok fokánál kifejldött

fejldése sokat

tások mind jobban az

ember

is állat,

erre nézve. Élettani és

meggyztek bennünket

habár eszesebb

állat.

más

kuta-

arról,

hogy

Kivált 40

— 50

év óta sokszor hallhattuk, olvashattuk a szabad akarat dogmájának megtámadását. Az öröklés népszer

tana

nagyon megbénította, az uralkodó darvinis-

mus még Egy

többet ártott neki.

kissé megingatták a történelem philosophusai is. Már a múlt század közepén kezdették egyes bölcsészek máskép magyarázni az erkölcsi világ folyását, mint a hogy Szt. Ágoston magyarázta az isteni gondviselésbl. Másfél ezer éven keresztül az isteni gondviselés, bölcs vezetésének tana volt az egyeduralkodó. A múlt században megingott ez is. A világ folyásában természeti törvényeket kerestek és

számos

jeles történetíró azt hitte,

törvényeket. Kivált a

mveltség

hogy

talált efféle

történetírói állítottak

;

Szpllcnii lialadásunk türvényo.

tarkábbnál tarkábl) elméleteket, melyek nagy port fel, sokat irtak ellenök és mellettök s élvezetes olvasmányt nyújtanak olj^anoknak, a kik szívesen foglalkoznak az emberi mveldés kérdéseivel. Én fel

vertek

legalább a rajongás egy nemével kerestem az efféle

magyarázatokat s életem utóbbi húsz éve alatt az események csak annyiban látszottak érdekelni, a mennyiben igazolták vagy czáfolták ez elméleteket. Kivált a hetvenes években egész szenvedélylj^el ztem az erkölcsi világ törvényeinek hajhászását, noha mindig kedvencz passzióim közé tartozott. Pedig azt tapasztaltam, hogy körülbelül húsz év óta nagyon elfordult az efféle elméletektl a közönség, sokan csúfolgatni Szerették.

A franczia jeles bölcsész FouilDe a mit mond, mvelt világ minden

lée szintén lenézéssel szól felölök.

mások is számosan a Nagyon természetesen én is bizalmatlan voltam irántok; de azért még sem becsültem azokat a jámbor történetírókat, a kik a tények egyszer elbeszél de magasabb kapcsot, eszmei összekötteazt Írták

országában.

;

tést

nem

ha a

találnak a tények között. Szerettem, bölcsész

történetíró bölcselkedett és a

történetet és a

természettudományokat

lapozgatta is.

Ezzel mind-

kett csak nyerhetett. Hisz a bölcsészetnek nem csupán az ember bels világából, hanem az élettanból és különösen a történelembl kellett érveket gyjteni. Igaz, a

hogy a

tények eszmei

nem

éles

elméj

történetírók kaj)csolata

író,

mi azután népszer

bölcselkedése,

bizony szánalmas

alább egyet-egyet eltalált és a

eíféle

lett és

leg-

sokszor gyarló is.

lielyesen magyarázott

csakhamar úton-útfélen

találkoztunk vele. Sietett mindenki fölhasználni, vezérczikkek, jogi és politikai nu'ívek,

történeti

könyvek

'^y

SzcUon haladásunk

1(1

stb. ezerszer ismételték,

iiií.a"

törví'-nyr.

nem

véorc mivel

volt

nem magyarázott meg minden tüneményt, az idk árjának változtával sutba dobták. Azért én mindenekeltt ezt az idk árját akartam megérteni. Miért uralkodik most ilyen vagy olyan gondolkodás? Ezt kérdeztem számtalanszor általános, mivel

magamtól. Rég ismertem a történetírók és politikusok azt a nézetét, hogy ez vagy az a tünemény reaetúlzásnak. Ezt épen úgy láttam, tiója az elbbi mint a hogy az emberiség több ezer év óta tapasz•

hogy a gz szétrobbantotta az edényeket, de Stephensonnak kellett jönni, hogy mozdonyt teremtsen a gz e sajátságából. Én is azt hittem, hogy csak tovább kell vizsgálódnom s megtalálom az erkölcsi tünemények nyitját. Nem sokára egy éve lesz, hogy reá akadtam. Kiinduló pontom többi közt a nemzetiségi kérEzzel nagyon szerettem bajlódni és a tünevolt. dés ménj^eket magyarázgatni. Mikor a hetvenes években talta,

mindenfelé mutatkozott az antisemitismus, természetesen fölvetették azt a kérdést,

kitn

Európában

férfiak

a nemzeti. Egész

fejtegették.

jelesebbek

mindenütt helyet akartak benne szorítani a zsidóknak. A legtöbben a nyelvre szorítkoztak, mások fajt emlegettek de egyik sem adott teljes magyarázatot. A nyelv nem elég, mert él az egynyelvek között is a gylölet, a németül beszél zsidót gylölik némely németek, a faj sem találó, mert pl. a mai magyar nemzet legkisebb része a török, tatár vagy ugor, míg szláv és német jóval számosabb, nem említve a besenj^ket, kunokat, palóczokat stb, melyek nem csekély helyet követelnek a magyar nemzetben. ;

spanj'olok között sok

az arab és

görög,

a mór,

a longobárd

az és

olaszok között keleti

góth,

Szellemi haladásunk törvénye.

angolok között

a szász és

a gall, a latin, a frank, a

zetek

nemzetinek tehát több

tam faj,

normann, a franczik között normann stb. A mai nem-

népek,

legkülönfélébb

elembl

arra a régi nézetre,

keverékei.

fajok

kell állania. így jutot-

eszme

irodalom,

a nemzeti

liogy

a vallás, a közös múlt, a nyelv és

mvészet, a társadalmi és jogi élet, a rokon szokások és erkölcsök eszméjébl áll vagyis valamely nemzetiség eszméje felöleli az illet nép egész erkölcsi, szellemi és aesthetikai

Természetes,

világát.

hogy nem minden nemzet dicsekedhetik

azzal,

hogy

nemzeti eszméje ennyire különálló teljes és tökéletes legyen. A legtöbbnél hiányos. Egyik-másik eleme hiányzik de> általában elmondhatni, hogy a nemzeti ;

eszmét

nép egész bels világa képezi.

II.

történelem megtanitott reá, hogy vannak mikor a nemzeti eszme ez alkotó elemei nagy idk, mikor minszeretetben és tiszteletben részesülnek denki édes bensséggel, vonzó melegséggel szól fellük. Minden ember rokonszenvesen emlékezik ró;

luk. Régi, Ízetlen

szokások és szertartások, népies,

parasztos kifejezések, ócska malkotások,

jogi

tár-

sadalmi felfogások nagyon tetszenek. Nem veszszük észre ferdeségeiket, gyarlóságaikat, hibáikat; szívesen látjuk, úgy a hogy vannak. Például örömest

nézünk mindent, a mi magyar, a mi apáinkra emlékeztet.

Aléh^

régi várak

fájdalonnnal

omladékai,

Szeretettel olvassuk a

szívesen

magyar

a romok, a

elmélázunk

rajtok.

történet lapjait,

nem

tanuljunk bellük, hanem, hogy gyönyörbennök. történelem egy-egy kitnbb

azért, liogy

ködjünk

töltenek

luiladáriuuk tiirvriiyo.

Szclli'iiii

alakja mélyoii szivünkbe vésdik.

Áhítattal

nózziik

mcoTendlt uí^yan a igen tetszenek liitágazatai, nem elégítik

a rési vallás szertartásait, mái* liitiink,

iieiii

mveltségiünket mvsterinmai és dogmái, de azért mégis egész bensnk megindul a szertartások láttára. Vannak azonban oly idk is, melyekben máskép gondolkozunk. Szeretjük ugyan nemzetünket, de a nemzeti eszme egész vonalán újítani kívánunk. Kifogásunk van a régi vallás ellen, megtámadjuk ki

dogmáit,

ostorozzuk

barbár szokásait, elavult szeridkl)e való tanait. Szkösnek, palaposnak, meddnek találjuk a nyelvet,

tartásait, a sötét

rasztosnak,

hosszúnak, nehézkesnek a szót, utczainak, közönségesnek, póriasnak a verset, üresnek, eszmétlennek a költeményt. így ítélünk mvészetünk minden egyes

Lenézzük

ágáról.

hazai szokásokat és erkölcsöket,

szívesen utánozzuk az idegent. Bárdolatlannak, ízet-

lennek, közönségesnek tekintjük

nak

mondjuk

ságszolgáltatásunkat,

szk magyar

közigazgatásunkat, szidjuk

szabadságot

újítani szeretnénk.

ázsiainak

régi

stb.

miénket. Elavultigaz-

vármegyét,

Mindezen

változtatni,

Mveltség, polgárosodás,

felvilá-

gosodás stb. lesz a jelszó, minden ember ezek után indul. Reformálni a vallást, a nyelvet, az irodalmat, a mvészetet, a közigazgatást, tást, a

igazságszolgálta-

szokásokat és erkölcsöket

a két

idszak a történelem tanúsága szerint Ez a fölváltás azonban nem egy-

fölváltja egymást. szerre,

hanem

lassan

áll be.

két irány összeütkö-

zésénél zavaros hangokat hallunk,

itt-ott

újítást

másutt szidják, átkozzák, a régit magasztalják. Általános lesz a zrzavar, melyben csak kevés ember tud eligazodni, mert nemcsak küls, hasürgetik,

nem fleg bels

ez a liarcz.

Minden ember bense-

Szellomi halaiiásiiiik tíirvényc.

1:5

jében dúl a csata. Ellentét vaii a keblekben. Lassankint azonban mindinkább felszínre jut a réginek tisztelete, a régi vallás, a régi njelv, mvészet, irodalom, jogi és társadalmi élet, csakhogy az új nem-

zedék annyira magába szítta az új felfogás egy részét, hogy keblében beleolvadt a régibe és egyesit vele. A reform idszakára következett nemzeti eszme tehát

már nem veltebb

a régi,

lön.

hanem a

finomabb, nemzeti eszme ural-

újjászületett,

regenerált

kodik azután hosszabb vagy ríividebb ideig. Úgy hogy minél nagyobb a mveltség, annál gyorsabban váltják fel egymást a különféle idszakok. Mveletlen népeknél lassan üt be a változás.

találtam,

III.

Már mi

tozást,

jut

most, ha azt kérdezzük, mi okozza e válszüli

szabályos

átalakulást,

a természettudomány törvénye a

sáról.

eszünkbe

mozgás ritmu-

Spencer Herbei't, Tyndall és mások hirdetik,

hogy minden mozgás ritmusos, tehát az eszme mozgása is. Egy nagy lökés elre, egy kisebb vissza, mert a haladó test ellentállásra talál, a mi visszaszorítja, de nem lökheti egészen vissza, úgy hogy

késbb

megújíthatja támadását és így újabb visszaárán halad elre. Az ember szellemi, erkölcsi és aesthetikai életében is az eszme halad

löketések

—

de szembeszáll vele a létez érzés és gondolkodásmód, a régi vallás, nyelv, irodalom,

elre,

vészet, jogi és társadalmi élet s történet. szorítják,

Ezek

csakhogy egy része mégis beleolvad

visszaa

nem-

XIX. század zeti eszmébe, átalakítja, újjászli ezt. liberalismusa például annyira beléhatott a nemzeti eszmébe, hogy ma lényeges részét teszi a szabadság

Szcll(>ini

lialadásiiiik

törvénye

bizonyos foka, úgy hogy azonnal felháborodunk, ha valaki megsérti még a legszegényebb póron, munkáson vagy házaló-zsidón is. Bizonyos fokig mindenkinek biztos sajátja e szabadság s csak ha rosszra használja fel, ha kárt okoz nekünk, ha veszélyt hoz reánk, ijíarkodunk egyelre megvonni tle, vagyis

ártalmatlanná tenni.

Hu képben akarnók körülbelül igy tehetnok

ab d— b-c ,

e-f

b-d

a harcz kora.

utolsó

eszme

útját,

az u) oszme, •'

lerajzolni az

négyszáz

a nemzeti

eszme

forradalom idpontja.

esztendt körülbelül igy

lehetne beosztani

új

eszme

liarcz

újjászületett

kora

nemzeti eszme

1520—1570 1730—1770 1823—1840

1570—1670 1770—1812 1840—1875

1670—1730 1812—1823

1875—

E számok természetesen csak körülbelül mutatják az idpontot, elször azért, mivel az eszme fejldése rendesen lassú és fokozatos. Meg kell érnie. Egyeseknél elbb akadunk nyomaira, de csak késbb lép fel teljes ervel. Másodszor azért is, mert a nemzeti eszme, egynémely részében már elbb, másikban utóbb áll a be a változás, pl. az orthologia, csak akkor jelentkezik egész ervel, ha már jól benne vagyunk a nemzeti eszme harczias napjaiban. Ezek a részletes vizsgálódás tárgyai; de nagyjából kétség-

Szellemi haladásunk törvénye.

telenl inegállanak. Néha egyes országok szerint is külömbözk. Az egyikben elbb lép fel az actio egyik ága, míg a másik ágon egyszerre látjuk megjelenni az új eszmét egymástól messze fekv országokban, úgy hogy épen nem tanulhatta egyik nemzet a másiktól. Idáig a történetírók rendesen azt a csatornát, keresték, melyen tovább folyt az új irány, persze, hogy sokszor nem találtatik meg. Fölfedezésem után

hogy nem

tudjuk,

kell erltetni az ily közvetítést.

lY.

nemzeti eszme egyes elemeire és el bennük az új eszme. TegT^Tik elsnek a vallást. Úgy látszik valóban els

Térjünk

lássuk,

és

min

legfbb

át a

változást idéz

is.

Minél mveletlenebb valamely nemzet, annál érzékibb a vallása

;

ismeretesek a félvad népek val-

lásos eszméi, szánni való ostobaságai, nevetséges fo-

szegény ember és mindenütt isteneket és csodákat lát. Végtelenül szereti a külsséget, a szertartásokat, a bálványokat, a babonákat. A mint bekövetkezik az actio, ezeket megtámadja az új eszme. Egyet-mást eltöröl az érzéki szokásokból, eszményibbé, eszmeibbé és erkölcsiebbé galmai a túlvilágról, az égiekrl.

a legbutább hiszékenység rabja.

Mindenben

így tn a protestantismus a XV. század katholicismusával. Megritkult, megapadt a tömérdek csoda és legenda, a sok ördögzés. Bizonyos józanság, az ember önérzete lépett az elbbi teszi a vallást.

vakság helyébe. Annyira, hogy bár a reactió vissza fél Európát a katholikus vallásnak, ez megtisztult, mveltebb és eszmeibb ln. Nem támadhódította

tak többé

a középkori

szerzetesrendek

embertelen

S/cllciiii

szabál.vMikkal,

nem

iifiii

li;il;i(l;i.siitik

látták

törvriiyc.

mindeiilelr

(inlögot,

a középkori szörny Patiieziiis XVIII. század actiója már nem csupán a katliolicisinust, hanem az orthodox protestantismiist is megtámadta és annyira meg-gyöngitette ket, hogy bár felkarolta és támogatta a század elején a nemzeti eszme, st a mostani reactio is rokonszenvez a katholicismnssal de már alig akad egy-két katholikns világi ember, a ki ha szivére

igen

legendát

liirdctték

stb.

—

;

teszi

és

a kezét, n}áltan vallja és hiszi

dogmáit.

sok ördögzésnek

e vallás csodáit

ma már

papok

között sincs hitele. Ügy, hogy a katholikns vallás legíolebb két aetiót bir meg, azután összeesik és lassan

eltnik az eszmék világából. Még jó ideig megmarad ugyan a vallásos érzés, de utóbb ez is elenyészik.

mvészet

határozottan nemzeti a barbár né-

Minden nemzetnek saját mvészete van; de mivel nagyon simuló és tanulékony, hamar kiesik a nemzeti eszmébl. Még pár széz év eltt nem került fáradságunkba klömbséget tenni a hollandi és franczia, német és olasz vagy spanyol nemzeti mvészet között, ma már alig vagy éj)en nem lehet megkülönböztetni a német, a franczia, az olasz és magyar peknél.

képet egymástól.

építészetben és szobrászatban

sem állunk másképen. Egy magyar szobrász és

egy párisié között

én

nem

mve

találok nemzeti

egyéni és nem nemzeti. Legjobban megrzi a zene a nemzeti szint. Rombol ugyan rajta az új eszme. Pl. a protestan-

lömbséget, minden külömbség csak

tismus meghonosította nálunk a franczia Goudimel egyházi dallamait, a XVIII. század actiója az idegen

;

Szellemi haladásunk törvénye.

a XIX. századé a legkülönösebb áriákat de a diadalmas nemzeti eszme újra többé-kevésbbé elfoglalta a tért. Annyi azonban kétségtelen, liogy nótákat,

több új actio általánossá teszi a kosmopolita zenét és kiirtja a nemzetit. Az új eszme hatása a mvészetre abban is

hogy eszményibb

nyilvánul,

lesz.

ideális alkotá-

sok az actio napjaiban születnek. A harc-z korszakában találkozunk az ideal-real mvészettel, mig az ujjászülött nemzeti eszme az egészen reális, st na-

mvészetet

turalista

kedveli.

költészetre sincs

más

szabály.

actio köl-

tészete mindig ünnepélyes, feszes, eszmei, czélzatos, tanító és hideg. Legfölebb érzelmes, de mindig ideális. Idealismus az alapvonása. A kevésbbé müveit népeknél majdnem kizárólag verses formában jelenik meg. Ezt nemesebbnek, méltóbbnak tartja. A régi nemzeti verselést lenézi, banálisnak, közönségesnek tekinti. Új idegen formákat honosít meg. Erdsi, Székely István stb. behozzák a görög distichont, a XVIII. században Ráday, Rajnis, Baróti Szabó, Virág, Berzsenyi, Kazinczy nemesbítik, Vörösmarty és társai a

XlX-ben

tökéletesítik.

actio

költészete

új tár-

gyakat, új eszméket keres. Szereti az ódát, ezekben Elbeszé-

hirdeti pohtikai, vallási, bölcsészeti ideáit.

léseiben

nem

tud igazi alakokat, egyéneket, testbl,

embereket teremteni. Mer képzelt alkotások, a kik csupán a kor költinek agyában léteznek, de igazában soha sem voltak. Drámáiban ugyanazon elnyökre és hibákra akadnak. Hugó és Vörösmarty drámai hsei mind szertelen és egészség-

vérbl

Bodnár

álló

Zb.

Szellemi haladásunk törvénye.

másokéi czélzatosak. Lyrájok szereti a A nemzeti eszme a liarcz ko-

telén alakok,

a saucasmust.

ofún^^t,

rában ideal-real. Ekkor alkotják a költök legrememüveiket, virágzik Sliak(!speare, Corneille, Racine, Calderon és mások. St fokozatosan ki lehet

kebb

mikép mennek át lassan a realismnsba. elbeszélés, mind a dráma terén szemlátomást lépdelnek le elttünk az idealismus glóriájából a realismus sima pallójára. Ez a leszállás már a reactüntetni,

Mind

tio

megkezddik

elején

elttünk,

lefolyik

és

hogy hseik végre egészen

reálisak,

úgy

naturalisták

és triviálisak lesznek.

Vll.

Már

régóta

hogy a szokások és mi ma erény, az száSzámos idevágó kisebb-

észrevették,

erkölcsök nagyon relativok.

lehet. zadok múlva nagyobb munka foglalkozott

e kérdéssel.

vallások

örök törvényeit hirdették. Alapítóik, az actio korának e szentjei, rendesen egytermészetesen az erkölcs

egy messze es ideált tztek ki, melynek keresése pár ezer évre elég volt az emberiségnek. Utóbb a mveltség haladásával közelebb jutottunk az esz-

ményhez,

s veszített

gálódások,

tak az

Nem

új

alaposabb,

nem

tud-

meggyzbb

tudták kielégíteni az ember két-

ember erkölcsi haladásának útját. eszme mindig eszményi, rendesen önzetlen és az

teszi

magasztos.

ninek

de az eddigi vizs-

Fölfedezett törvényünk legalább ért-

elméjét.

hetvé

kérdéseire

erkölcs

választ adni.

ked

glóriájából;

a bölcsészek fejtegetései épen

újítók, kivált a vallásújítók, az iste-

magasztos lelkesedéssel fognak egy eszményt tznek ki az emberi-

szentjei,

munkáj okhoz

és

Szellciiii

haladásunk törvénye.

melyre imádattal tekintsen. Az új eszme nem gyakorlati emberek, nem e világból valók. Megvetéssel néznek a közelmúlt és jelen erkölcseire s csábitó reménynyel vannak eltelve a jöv iránt. Isten országát akarják meghonosítani a földön. De nem sokáig viszik, lengetik az új erkölcs zászlaját. Fellázad ellenök a nemzeti eszme, a régi erkölcs és szokás, börtönbe veti, máglyára Imrczolja vagy keresztre feszíti ket. Mivel a nemzeti eszme a fajfentartó idea, nem tri az újnak felforgatását, eszményi rombolását, szabadságszeretét, vissza akarja állítani a régi korlátokat, a hajdani erény sorompóit, tiltakozik a szabadság kiterjesztése ellen és szívvellélekkel csüng az egykori szokások és erkölcsökön. Ezért a nemzeti eszme morálja önzbb. Gj'lölettel néz az idegen népek szokásaira. Míg az új eszme ségnek,

apostolai

idején a népek ölelkeznek, szeretik egymást, elakarják tanulni a jobbat, a szebbet a másiktól; addig a nemzeti eszme legjobbnak, legszebbnek tartja a ma-

gáét.

az új eszme philosemita, becsüli, védi, saj-

nálja a zsidókat, testvériesen megosztja

—

mint a XVI. században

—

velk

jogait,

utánozza vallási szokásaikat (judaisantes, sabbatharii) addig a nemzeti eszme üldözi, elnyomja ket. Ilyenkor zik ki a zsidókat, öldösik vagy földönfutókká teszik ket. ;

Az talanság rítani.

új

eszme morálja

fenkölt, magasztos.

egész népeket, világrészeket

fel

A jog-

tud hábo-

Ilyenkor szerepel az úgynevezett közvélemény,

A múlt századegy-két fellépése az egész müveit világot magával ragadta. A nemzeti eszme morálja önmely mint a vihar zúg a keblekben. ban

\'()]taire

magával van elfoglah'^a, védi magát az új eszme támadása ellen. Azért nem igen hallja meg más országok bajait,

nem háborodik

fel

rajtok.

Nem

is-

iiiL'ii

Szclloiii lialadásmik liirvényo.

az idegen

n(''|)('k

szenvedéseit,

vagy legalábl>

nem támad bensjében

valami hatalmas közvélemény. Csak a nemzeti eszme sérelme tudja felingerelni. Ilyenkor hamar fellázad, nem tri az ideg'en jármot vagy sérelmet. Különösen az új eszme elleni küzdelmében igazán harezias hangulatú. Míg a liarcz döszaka tart, könnyen kitörnek a nagy nemze.ti háborúk. híres harminczéves háború, a nagy Napóleoni hadjáratok és az 1855 óta vívott háborúk mind a nemzeti eszme harc-zkorába esnek. Az új eszme idején csak a fejedelmek és tanácsosaik csi-

a népek nem kívánják. A nemeszme reactiójának els felében a népek lelkesednek a háborúért, második felében újra nem óhajtják, hanem a béke után sóvárognak. Míg az új eszme idején sokat tehet az egyén mindenható az egyes ember; a reactió napjaiban a testület, a törzs, a nemzet viszi a szerepet. Az egyén elenyészik a tömegben. A testületi szellem az ural-

nálják a háborút,

zeti

Ez maga után vonja

kodó.

a servilismust.

Nemes

gondolkodás és érzés nincs helyén bizarrnak, furának tekintik. Bármily nagy tehetség legyen valaki, csak a hatalmasabbak szolgálatában viheti valamire. Idvel, ha megalapította tekintélyét, merhet egyet-mást, de azt is csak módjával. Uralkodó szerepet játszik az önzés, a gyakorönérzet,

erkölcsi

önállóság,

eredeti

;

Tetteink elsrend rumagunk és családunk érdeke. Kivált a reactio haladásával nem szoktunk megütközni a nepotismu-

lati felfogás, a családi érdek.

gója a son.

Természetesnek találjuk, ha valaki gyennekei

jövjérl gondoskodik. Ezért könnyen hozzáférhetünk másokhoz a vesztegetéssel is. Nagyon ritka az új eszme fenkölt ídealismusa. A közvagyonnak vagy

Szellemi haladásunk törvénye.

vagyonának elsikkasztása gyakran míg az actio idején az újítók többnyire

felebarát jaink

elfordul. S

szegényen élnek és halnak, a reactio vezérférfiai gazdagodnak, jó módban élnek. Azt tartják, hogy nem kell bekötni a nyomtató ökör száját. De épen mivel a testületi szellem uralkodik, hizonj'os tompa elégedetlenség, nyomott hangulat mutatkozik, kivált a tehetségesebb emberekben. UnJ;ík magukat, undorral for(k'ilnak el mindentl, lelki sivárság, pusztaság gyötri ket. Némelyek a pietis]nus, mysticismus és quetismusra adják magukat. Önmagukban tépeldnek és töprengenek, mint Pascal és mások számtalanon. A reactio második felében, az új eszme beolvasztása és részben visszaszorítása után nem harczol, nem küzd az ember belseje, önkénytelen békére szorul, teng és elégedetlenkedik vagy tépeldik. VlII.

Következik a nyelv kérdése. Az új eszme szeünnepélyes, feszes, méltóságos nj^elvet. A nemzeti eszme els felében még szintén feszesebb a nyelv, utóbb azonban lassankint könnyed, házias és reti

fesztelen

lesz.

actió

újít

nyelv terén. Ekkor

támad minden népnél a neohjgia. A XVI., XVIIE. és XIX. század aetiója megszülte a neologiát, mely ersen tartja magát a reactio elején is. Csak késbb kezdi a nemzeti eszme ostorozni és részben kiküszö-

bölni.

aífeetáló,

rinismus,

liarcz

korában jelentkezik a precieux, az

kényesked az

beszéd, a gongorisnms, a

euphuismus, a mi

nem

ma-

egyéb, mint a

pusztuló új eszmének szerteJeusége. Késl)b a diareactio nyelve köiuiyed, pongyola lesz. Ekkor

dahnas (li\ik

az idegen

szók

használata,

szívesen

élünk a

Szellemi lialadásiink tr.rvénye.

házias tájszókkal,

Nálunk a

vetjük

meg

a kt'verékn.yelvet.

latin

papjaink,

Íróink,

nem

XVII. század második felében divatba jött szók alkalmazása, különösen történet-

reactio

idején

politikusaink szerettek

velk

élni.

támadnak a nemzeti irodalmak

is.

anyanyelv, a szüli ház nyelvének szeretete arra bírja a költt, hogy dobja el a feszes latint és a

ma»'áén fejezze ki gondolatait, ekkor keletkezett vag}' legalább ersebb gyökeret vert a franczia, angol, olasz, spanyol stb. irodalom. \"alószin, hogy valamint az ember egész erk()lcsi világa, úgy nyelve is az actio és reactio löké-

kzött fejldött ki. Az új eszme új alakokat, képzket honosított meg, utóbb hihetleg aesthetikai

sei

szempontból is elhagyott, megvetett némely formákat, melyek egykor tetszetsek lehettek. Például nálunk a szenved igealak, a tatik-tetíl; szabályosan fejfdött ki az

sidkben,

késbb nem

találták elég szép-

nek, kellemes hangzásúnak és kezdik elejteni, anynyira,

hogy ma már az orthologia

tiltakozik ellene,

—

pedig mit sem tudna felhozni magyarsága ellen. Nekem a tatik-fetik alak mellett sokszor a eatholicismus jut eszembe, "mely öt-hatszáz esztend eltt

csaknem egyedül uralkodó vallási eszme volt, s ma már annyira meggyengült, hogy két actio támadása alighanem szétrobbantja.

A Eleinte

reactio idején az orthologia

megtri

kezd uralkodni.

a neologia purismusát,

ban gylölettel fordul el tle, vésdött a nemzet nyelvébe az beket bellük.

késbb

ha nagyon be

új

azon-

nem

szó, ki is irt töb-

Szellemi haladásunk törvénye.

IX.

új

eszme nevezetes szerepet játszik a nemKegyetlenül ostorozza

zet jogi életének reformjában.

az államformát, a közjogot, egész társadalmi berendezésünket. Hitványnak, elavultnak, ázsiainak stb.

Hatása

kereszteli.

alatt honosítják

mveltebb

got, átültetik a

meg

néjDek jogi

a római jo-

intézményeit.

eszme csak ritkán tud hatalomra jutni, ha maga az állam feje áll az élére, meg-

Mivel az

új

legfölebb

nem mindjárt jutnak érvényre sürgetett Hanem annál jobban a harcz idején. Ilyen-

jelenésekor újításai.

kor a

központi

magához vonja

hatalom

centrálisai,

lassankint

a legkülönfélébb jogokat, segíti benne

nemzeti eszme, mely a harcz idején szívesen küzd a hatalom mellett, csakhogy érdekében tegyen valamit. Úgy hogy az új eszmének és a rea fellázadó

actio

els felének nézetem szerint centralizáló törekmíg az újjászülött nemzeti eszme decent-

vése van; ralisálni

szeret.

helyi

patriotismus jut uralomra

A tartomány, a kerület, a jogainak csorbítását s keser-

az országossal szemben.

megye nagyon

fájlalja

ves panaszokban tör ki az efféle kísérletek régi családok, összeköttetések, kiváltságok

golódnak és tiltakoznak

alatt.

mind zú-

Ilyenkor a nemzetiségi törekvések is vesztenek élükbl. Mindenki megyéjének, járásának, szíílövárosának akar élni. ellene.

—

Lanyhul, gyengül a birodalmi összetartozás érzete, erejébl az állam eszméje. Csendes, békés,

veszít

változatlan

élet

után

eped,

gylöl minden

újítást

mely a szabadságot gyarapítaná és a központi hatalmat ersbítené. Véleményem szerint ma az újjászülött nemzeti eszme napjait éljük. Ezért ment oly

Szellonii lialaciásimk törvóiivf*.

köniiyL'u

igazgatás

tábla

kir.

államosítása

(la(-zára és

decentnilisatiúja,

kormány

iiií;lí,'

óriási

a köz-

többsége

mai vármegye gyöngesége mellett

mint lehetetlen volna napjainkban új vallás alapítása, az eszményi festészet és költészet, a neología, új szavak merész alkotása, ép oly lehetetlen megbukott.

volna oly törvényeket alkotni, melyek a szabadságot, a a polgári-, sajtó-, a vallás- stb. szabadságot terjesztenék.

kijebb

mai törvények jelleme az atyáskodó

gondoskodás, a fegyelem, a rend, az atyai tekintély megóvása. A harez idején alkothatnak szigorú, sokszor kegyetlen törvényeket, az újjászülött reactiónak nincs ily ereje, még a szigorú törvényeket sem tudják végrehajtani. A mai elkeresztelési vita, a népoktatási és a kisdedóvó s más törvények világosan bizonyítják

ezt.

Meghoztuk

törvényeket, de nincs,

a ki végrehajtsa.

A maga

nemzeti eszme reactiója törvényeket

védelmére.

hoz a

mennyire a mveltség engedi,

elzárkózik az idegen hatástól. A reactio delén szokták meghonosítani a védvámokat, ersítik vagy támogatják a czéhrendszert, alapítják a hitbizománj'okat, oltalmazzák a jobb családokat, a nemzeti

kiváló

kikre

képviselit,

eszme

ilyenkor nagy tisztelettel

tekint az egész ország. Rendkívül emelkedik az or-

szágos és magán jóllét. Legalább jóval ersebben törekszenek rá az államférfiak és az egyesek. Ilyenkor támadnak az oly férfiak, mint Colbert, Baross stb.

X. Hátra van

mint láttnk, zatlanul

megy

még faj

sem

faj

szerepérl szólanunk.

kizáró sajátság,

át az utókorra.

mely

válto-

népek niauiár a

leg-

SzoUonii lialadnsimk töpvényo.

különbözbb

íajok vcgyülékei. Annyit azonban

meg

végy -faj ok rendesen nem állanak nagyon távol egymástól. Simulnak és egyesülnek, végre egy nemzetet alkotnak. De ha rendkívül eltérk, ha eredetöket egymástól nagyon messze kell keresnünk, e sinu'ilás csak borzasztó harczok áriin, vagy még úgy sem következik be. Az ily fajok, ha másokkal kell együtt élniök, kiveszésre vannak kárhoztatva. A c-zigányok és más effajta törzsek,

nem

mivel

Írek sorsa

a szláv

sem

eszmében

;

tahílkozása

kis ugor

sem

korszakaiban,

lesz

az európai és sárga

Hihetleg szörny nemzeti eszme har-

érintkezése.

háborúk fognak bekövetkezni czias

népek eltnnek

a török-tatár fajok sorsa

és

eelta

Az angol nemzeti eszme

lehet más.

De azután bekövetkezik

más.

simulnak, utoljára kipusztulnak.

fölemészti ket.

kiírtja,

faj

hogy

enilitenünk,

kell

végre kölcsönösen

belát-

hogy békésen kell egymás mellett élniök. Az ember gyarapodó jósága, újabb actiók útján tökéle-

ják,

tesebb

erkölcsi

világa

szeretetre

fogja

egyiket

úgy, mint a másikat taitani.

Most csupán

annj-it

tudunk, hogy az actio nap-

jaiban közelednek egymáshoz

fajok,

ölelkeznek

egymással a szomszéd törzsek és népek; azért ez az idszak kedvez a beolvadásnak, a sinuilásnak, az egyesülésnek. A nemzeti eszme (íIs felében, nnkor MZ idegen szokások és erkölcsök bántanak bennünket, mikor folyton növekv gylölettel tekintünk az idegenre, tikkor legkegyetlenebb, legsujtóljb az elüt fajok üldözése. üldözi ez

iiz

ket.

üldözés,

Akkor maga

az uralkodó

gylöli, elfordul

faj

reactio második felében is csakhogy inkább a hatalom tényezi

iiajtják végre, az

uralkodó

faj

legföle])b segít nekik.

Ilyenkor az erkölcsök lazulása, a nagy jellemek hi-

Szellomi haladásunk törvénye.

áiiya,

általános liaziidozás, a kényelemszeretet és

;iz

fényzés, a lelki erk petyhdése, elernyedése rendesen tömérdek hivatalos visszaélés szülje, melyeket az elnyomottak,

meg

orosz

legjobban.

elemek éreznek

idegenebb zsidókat

pl.

büntetlenül

nyomorgathatják a nagy birodalam ravasz, furfangos tisztviseli.

az elmélet

vitatott kérdését

hogy

megfejti

is,

nemzetiség annyira

melyrl némelyek

azt

tartják,

alig száz éves és a franczia forradalom vetette

mint valami Paris almáját. Nemzetiségi kérdés volt örökké, mikor a nemzeti eszme uralkodott. Il3*enkor mindig versenygettek egymással a fajok és törzsek, népek és nemzetek. Csakhogy mentl mveletlenebb valamel}' nép, annál több eleme van a nemzeti eszmének. A nép érzése és gondolkodásmódja, története, vallása, erkölcse, szokásai, mvészete, irodalma, nyelve és társadalmi élete mind az nemzeti eszméje. Tudjuk, mekkora a vallás szerepe a nemzeti élet terén; legersebb és leghajhthatlanabb támaszai, alkotó részei közé tartozik. Nemcsak a hazai román, szerb, szász nemzetiségek mutatják ezt, hanem az egész mvelt világ eltt a világba

elárulja az orosz,

mely mindenkép

istápolja orthodox

nemzeti vallását. Ennél jóval gyöngébbek hajlékonyabb, simább elemek a szokások, erkölcsök, a kü;

mvészetek, melyek könnyebben engednek eszmének. Ebbl következik, hogy minél több

lönféle

az új

mentl több annál szkebb határok közé szorul, végre csak nyelve ós irodalma marad hátra. Most úgy látszik, kiválóan a nyelv és irodalom napjait éljük. Annyira gyengült a vallás, egyenlsítetaction új

megy

keresztül a nemzeti eszme,

eszme olvadt belé

tük szokásainkat, nivelláltuk külön jogi és társadalmi

Szollemi haladásunk törvényo.

életünket, liogy csupán a

nj^elv maradt a nemzeti leghatalmasabb képviseljének. Természetes, hogy néhány ujabb actio végre ezt is megfosztja nagy befol^'-ásától. Ekkor valószínleg a faj marad még hátra, legalább a tlünk messzees, nagyon idegen fajok világharcza következik be, míg ez is el nem enyészik a szeretet árjában, az emberi nem jóságában, a mitl azonban még jó távol vagyunk.

eszme

leg-elsö

és

11.

MAGYARÁZATOK. I.

Ez nagy vonásokbíiii az einborisóg haladásának törvónj^e. Fajunk szellemi erkölcsi és aesthetikai élete e

törvény szerint halad.

nyire

tíz

maga

törvény

történet jelenségeiben szüntelen mutatkozik

meny-

hónap óta sikerit átkutatnom az emberi-

különösen az utolsó liat századot, nem tüneményt, mely czáfolatául szolgálJiatna. Lázasan kutattam az ellenkez tüneményeket, kértem barátaimat és ellenfeleimet, hogy keressenek oly tényeket, melyekkel czáfolhatnának. Aggodalmaiség múltját,

találtam

0I3"

kat, ellenvetéseiket játszva

Azóta néhány birálat

megoldhatóknak találtam. meg munkámról, meegy tisztességes ellenve-

jelent

lyek gyarló dolgozatok és sem tudtak meglepni. Kiáltó bizonyítékot hoztak fel a mellett, hogy olvasták ugyan, de nem értették meg az elméletet. Ilyenek dr. Váczy János

téssel

bírálata a

Sm^adokban, Erdélyi

kördönyhen és bizonyos

—

ll-é

Pálé

Fhilologiai

a Katholihus Szemléhen.

nem bölcsel elme ket. Legfelszinesebb az utolsó és annyira felekezeti, hogy nehéz hozzá szólani. Rég leélt nézetek és elavult álláspontok ellen harczolni, vagy védekezni nem érdemes. Nem akarok missionarius lenui. Mindjárt meglátszik rajtok, hogy

írta

^lagyarázatok.

2Í*

Mi, a kik komolyan keressük az igazságot, nyugod-

tan nézünk a

jövbe

szegények a múlt penészes nemzeti eszme segít rajtok, hogy megélhetnek egy ideig. Afinek liántanók, nyugtalanítanék ket? Mi csupán azoknak írunk, a kik ;

morzsáiból éldegélnek.

tudomány utján keresik az igazságot. Több dolgot adnak Váczy János és Erdélyi Pál. Egyik sem szigorú és logikai gondolkodó f, de azok sorába tartoznak, a kik könynyen akarnak tudni a

egyet-mást

összeszedve

ellenvetések

hulladé-

magukéval és feltálalják a nagy közönségnek. Számos ellenmondásaik közül mégis kibányászhatunk egy-két aggodalmat, melyekre talán meg tudunk felelni. Egyik legels aggodalmuk és kifogásuk, hogy a theoria alapján az ember egyénisége elmerül a küzdelemben vagy más szóval nincs egyéniség. Ha igaz, hogy nem erezhekait,

megszaporítják

nem gondolkodhatom, nem hanem másokkal együtt, hogyan

tek,

létezhetem egyedül, lehetne fölismerni az

egyéniség* különös megnyilatkozásait"?

Az egyéniség tagadását

veti

még

kérdi Váczy.

szememre Erdétyi. Né-

Taine se megy ennyire. Persze ismeri a franczia gondolkodó nézeteit, különben zete szerint

nem nem

beszélne igy.

er dolgozik bennünk, Van, ha nem is akkora önálló és ineffabile individuum, mint a külön álló lélek tanával. Ezt az egyéniséget minden egyes emberben öröklött szervezete és habitusa alkotja. Az eszme hatása ugyan egyenl, de szervezetünk, orgánumaink tökélye és szokásaink módosítják. Ma pl. Broca és követinek kutatása után tudjuk, hogy agyunk melyik pontján van emlékez tehetségünk némely ága. Ha ezek meg vannak támadva, az illet ember elaz eszme mint közös

van-e egyéniségünk

Mag'yarázatok.

veszti emlékezetének azt az ág'át.

ki többet

akar

róla tudni, olvassa el az apliasiának különféle jelent-

Már most tegyük

épen az ellenk(3Züt. Valamely embernek épen ez a szerve van kitnen kifejldve, természetesen emlékez tehetségének emez ágai kiválóan hatalmasak lesznek. Épen igy állunk többi képességeinkkel is. Ezért lehet némely emberkezését.

fel

nek nagyobb képzel tehetsége, másiknak hatalmas értelme, bonczoló, szétszed ereje. És igy tovább. A közös eszme hat, irányt ad, az új eszme napjaiban idealistává, reformerré, doctrinaireré teszi, a nemzeti

eszme uralkodása

alatt lesz ideal-real,

majd

realista,

Ha azonban rendkívüli gondolkodó idk árjában is meg tudja mondani,

naturalista.

ereje van, az

hogy merre rohannak

hullámok, merre ragadják a habok. Többé-kevésbbé is c-sak olj'an, mint felebarát] ai, c-sakhogy fel tudja ütni fejét a hullámoka

tudja külömböztetni a múlt és jelen idk Bizonnyal a fejldés oly magas foka kívántatik hozzá, mely csak nagy mveltség és sok fejtörés

ból

meg

árját.

árán lehetséges.

Másik

ellenvetés,

analógián épül. Csak

hogy az az egész elmélet üres

küls hasonlóság

egész.

ugyan a látszat; de ha szétszedjük, mindjárt látjuk, hogy hiu haszontalanság, csalóka Mellette szól

ábránd, üres mese, melyet könnj-íi volt megalkotni, hisz ..alapjalhan rég ismert elméiéi"

ez.

A. mi a küls hasonlóságra, hiú látszatra való hivatkozást illeti, nem érdemes komoly figyelemre méltatni. Helyes-e vagy helytelen az elmélet, az emberiség történetének kell igazolnia. A minta termé-

mennyiségtan igazolják, úgj kell itt a történelem tanúságának beválnia. Ha meg tudom fejteni az egyes mvészeti, szeti

törvényeket a kisérletek

és

;

Mayyarázatok.

irodalmi, erkölcsi, vallási, politikai, társadaliiii, nyelvi

tüneményeket, ha szemmel láthatólag- be tudom liogy miért volt ekkor idealismus és realismus, reform és eonservatio, centralisatio és deeentralisatio, szabadság és tekintély, neologia és stb.

bizonyítani,

orthologia, felvilágosodás és orthodoxia stb. stb. nevet-

ségessé válik minden felhozakodás

analógiával.

Ellenkezleg, ha nem tudjuk mindezt könnj-en és érthetleg belé helyezni a keretbe, hiába okoskodunk, kinevetnek bennünket a gondolkodók. Azért keresem a történeti kifogásokat és kérem barátaimat úgy mint ellenfeleimet, hogy komolyan kutassák a dolgok menetét és hozzanak fel alapos ellenvetéseket. A mi Erdélyi és Yáczy azon állítására vonatkozik, hogy alapjaiban régi dolog ez az elmélet, a ki csak némileg ért a tudományok és ipar fejldéséhez, az tudja,

hogy minden

elméleti alkotás a létez,

szembetn jelenségeket construálta egy rendszeres egészszé és iparkodott belle magyarázgatni a tüneményeket. Idáig nem sikerült. sok elmélet tetszett

egy

ideig,

magával ragadta

vallások, a kíilti,

gadták

ideális

müveit közönséget,

elméletek

magukkal

ra-

nagy tömeget; de csak ideiglenes igazsá-

A mit én nyújtok, ez az örök törvény, melj^et részleteiben magam és mások is ki fognak bvíteni, egyes pontjaiban, hibás kögot adtak az emberiségnek.

vetkeztéseiben, helytelen magyarázataiban ki fognak igazítani, de a

mennyire

tudok, megczáfolni soha.

történet lapjairól olvasni

És ha

ily fenséges tárgy fejtegetésében megbocsátható, vagy a nemzeti eszme

uralma

alatt

érthet, egy kis hiúság és nemzeti ])üsz-

keség, örülök,

hogy egy magyar embernek sikerit

fölfedezni az eszmei

örülök,

világ

legcsodásabb

törvényét

hogy végre mi magyarok járulunk hozzá

:!2

.M;i<:iyarázat()k.

t'mb(M'isé<i' luüvelödóséhc/ a legnagyobb és legionségesebb ideával, a haladás törvényének fölfedezésével. Ha idáig kevés önálló gondolattal gyarai)itottnk a müveit emberiség eszmekörét, most olyat hirdetünk, melynél nagyobbat képzelni is alig tudunk.

II.

Századok áprilisi füzetében

lenvetést.

B. Y. ismerteti Lavollóe

találok Q^^y el-

gyönge munká-

La morale dans VHÍstoire. Bírálatában szemére hányja a mai történetírásnak, hogy tartózkodik az általános kérdésektl s nem tudja, hogy e kifogásra mily találóan megfelel a mi elméletünk, hogy a nemzeti eszme második felében a kor megállapodott, regenerált eszmeköre nem tri az ujabb föltevéseket, a merész általánosításokat, csak az exact kutatás érdekli, a tények földerítése vonzza. B. V. azonban azt hiszi, hogy a történetnek is van egysége, czélja, van az eseményeknek törvényök, van fejldés a történet folyamán s hogy a történetben nem maga a tény értékes, hanem a tények kapcsolata. B. V. mégis azt tartja, hogy a történet philosophiája csak oly ])roblema, melynek megoldására törekszünk, meg is közelitjük, de véglegesen megoldani nem tudjuk. O ját

szivesen látná a megoldásra való törekvést, de most

nem

törekszenek reá.

Ma nem

kellenek

theoriák, ügyesen szerkesztett elméletek.

merész

kellet-

harminczas években, mint az új eszme idején, st a harcz korszakában is a hetvenes évekig találkozunk velk, habár nem voltak népszerek. Azóta csak gúnynyal találkoznak az efféle törekvések. Minket is sokan nevetnek. De legyen megtek a húszas és

Magyarázatok.

gyzdve

B. Y.,

hajnala,

megjelennek

doctrinák

hogy a mint hasad az az

új

elméletek

új

és

eszme merész

is.

„Egy dolog azonban nem

—

lehet a történet phi-

nem lehet rendszer'', mondja B. Y. Miért? mert nem ismerhetjük a történeti fejldés törvényeit, mert meg nem határozhatjuk e törvények kapcsolatait és játékát. És megint miért nem? Mert ki nem mérhetjük a lehetségeket és a véletlent.

losophiája

Honnét tudja ezt B. Y. ? Neki, mint történetirónak tudnia kell, hogy bizonyos idben, bizonyos történeti jelenségek ismétldnek, más idkben megint más, ellenkez jelenségekkel találkozunk. Ne tépeldjünk mi a véletlenen vagy a lehetségen, hisz a véletlen beavatkozása úgy sem tudja megakadályozni az eszmék áramlatát. Az egyes kidlhet, egy nemzet is elpusztulhat, de az idk árját nem állithatja meg. A kidlt harczos helyét elfoglalja egy másik. A gárdista meghal, de a gárda halhatatlan. Hanem kérdezzük meg mi az oka ennek az ismétldésnek és fejtsük meg, ha tudjuk. Idáig nem tudtuk; de ma már nyitva áll elttünk az ajtó, le van szakítva a lepel, csak tessék benézni és megtekinteni. Egykor az égi

testek kimérését

lehetetlennek tartották,

azt

hit-

Józsuék megállítják a napot és nem lehet kimérni ezt a lehetséget és véletlent; ma a legbuzgóbb jezsuita sem merne ilyes valamit tanítani. B. Y.-t se aggaszszák a lehetségek és véletlenek. Semmiféle véletlen se tudja kieszközölni, hog}^ fölték,

hogy

hogy fölfelé essék a k; kitérítugyan útjából egy kszikla a vizet, de végre is csak lefelé folyhat. Ugy van az erkölcsi világban is. Az idk árjának törvénye magával ragad minden embert. Egy irányban haladunk mindnyájan, egyik

felé folyjék a víz,

heti

Bodnár

Zs.

Szollemi halailitsank törvénye.

;

Magyarázatok.

;54

rohamosabban szalad olore mint a másik, de mindnyájan vele megyünk. B. V. azért sem hiszi, hogy a történeti fejldés törvényét megtahílhassuk, mert a

alapjában mindig

subjectiv.

tiszta lehetetlenség."

történet felfogása

történeti objectivitas

Ez megint csak üres aggodalom.

az a subjecti vitás?

iró tehetsége.

szegény

megakarja magyarázni az események okait tudja, geniális ötletekkel, képekkel merész föltevésekkel áll el. De ha megtalálta a haladás törvényét, ha eltte állanak a tünemények okai, nem kell fhöz-fához kapkodnia, maguktól érthetkké válnak a tények és jellemek. Például a nemzeti eszme haladásával végre minden mvész realista lesz. Ilyenkor teljes lehetetlen az idealismus. Én érthet pragmatikus magyarázatát adom. Oka szorosan ösztörténetíró s

mivel

nem

szefügg az egész erkölcsi világ többi tüneményeivel megfejtem azt is, hogy mikor tulnyomólag alanyi, mikor tárgyias az író és miért. Tessék e fölött gondolkodni és érvemi helyességét vitatni, czáfolni de nem képzelt aggodalmakkal önmagát a kutatástól és gondolkodástól visszariasztani. Nem azok találnak fel valamit, a kik elre bebizonyítják maguknak, hogy úgy is hiába fáradnának hanem a kik merész kézzel szaggatják le a fátyolt, mely a tárgyakat takarja és akadályozza a szabad kilátást és belátást. Tessék megpróbálni ;

;

III.

Fölfedezésem átalakítólag hat az összes erkölcsi tudományokra. Rövid id alatt egészen új alapon fogom és fogják megírni az egyes tudományokat. A magyar irodalomtörténet már is ily alapon készül. Most azonban csak egy kiváló hasznát óhajtom ki-

Mao-yarázatok.

emelni

irodalmi

kritika

Í55

a tekintélyi és a független kritikákra.

a nemzeti eszme föllépte szesül

vek

végre

szempontjából.

mai

két csoportra lehetne osztani,

l)íi'álatokat világszerte

nem

óta

nagy

Az els

kivált

tiszteletben

egyéb, mint a régi

ré-

remekmü-

és hajdani aesthetikusok tekintélyére való hivat-

kozás.

világ-

és

müvei

hazai irodalom jelesb

állanak a biráló eltt, ezek és kritikusaik tekintélj^'ével fedezi saját észrevételeit. Természetes, hogy szá-

mos ellenmondás van müvében, mert

eszme és az elbbi

a nemzeti

minden actio után nemzeti eszme felfogását, formai és tartalmi sajátságait csak módjával lehet felhasználni a mai nemzeti megújul,

átalakul

eszme alkotásainál. St tudjuk, hogy maga a nemeszme fokozatosan lejebb száll az idealismusból realismusba, azért más idpontján más az izlés a követelése. De legalább van a bírálónak zsinór-mértéke, tudja mihez szabni ítéletét, vannak paragrafusai, melyekbl kiindul. Igaz, hogy a legtöbb író zúgolódik az ily kritika ellen. A nagy mesterek remekeibl nehéz oly szabályokat szerkeszteni, melyek müvére alkalmazva, találók volnának, az írót az és a közönséget meg tudnák nyugtatni. A kritikusok másik csoportja teljesen egyéni és független bírálatokat ír. Nincs más vezérelve, mint a mi tetszik. A mit felkap a nagy közönség, a mit ünnepel az olvasó, az bizonyosan szép is. Ügy, hogy minden egyes munkából külön szabályokat állít fel. És ez az eljárás nem valami képtelenség, csakhogy fensbb és biztosabb elv híján igazi zrzavar keletkezik a kritika terén. Tarkaság boszant, ha egyes kritikusok nézeteit szeretnk tudni errl vagy arról zeti

az íróról.

Erdiskes,

nem

egyszer hóbortos

tekkel, geniális, de különös ötletekkel töltik

néze-

meg

Magyarázatok.

;5G

papirost, kivált a hirlapok tárczáit.

Xálunk

iiciii

kö-

zönséges szerepet játszik e tekintetben Rákosi Jen. Olvassuk el például az A. B.-ról szóló igazán áprilisi tározáját. I^gy látszik, Ambrus Zoltán, Ötvös Adolf,

Alexander Bernát, Szana Tamás stb. birálatai is jobbadán e fajhoz tartoznak, habár több vagy kevesebb józansággal, számítással kezelik.

Némelyek képtelen

eszméket, conventionalis hazugságokat keresnek és halásznak az egyetemes ehaosban. A tlünk idegen földre

vetdött Nordau Miksa ritka mester

ban. Mert

nem

munká-

levén kulcsa a tünemények megérté-

séhez a nagy zrzavarból könnyen összekapkod tarkábbnál tarkább jelenségeket és olcsó áron mulatjámbor németek között számos tatja közönségét.

van, de talán a leghóbortosabb közöttük Xietsche. Nálunk Arany, Gyulai és tanítványai, közöttük Beöthy, elismerésre tettek szert a tekintélyi kritika terén, most azonban úgy látszik, a lapokban, ily genialis kritikus

a független, a leiró, az impressionista kritika

dött felszínre.

ezzel beállott az a

bomlás,

vergmelyet

külföldön mindenfelé emlegetnek és sokan szidalmaznak.

reactio

második felében az idealismus eltn-

tével az erkölcsök köznaj)iak, alacsonyabbak lesznek.

Az emberek könnyen hazudoznak,

ravaszkodnak,

pajtáskodnak, úgy, hogy nagyon ritka az erkölcsi függetlenség, önállóság. Ha most nincs az írónak magasabb aesthetikai és erkölcsi vezérelve, minden

hazugságra,

vakmer

magasztalásra

és

szemtelen

támadásra képes. A kor ugyan nem szereti a rikító hangokat, szivesebben olvassa az elismer, könnyed, szellemes ítéleteket,

azért

elégszer

találkozunk

mindkettvel. Fölfedezésünk után könnyen érthetvé válik az egyes idszakok kritikai iránya. Például Samte-Beuve

Man yaráziitok. iiiködését két

kritikai

folyt

le.

nevezi

oszthatni:

1840.

az új eszme napjaiban

Ezt Brunetiere fensbl) dilettantismusnak mint Sainte-Beuve mondja Cetté eritique :

ne concliiait pas.

ködésérl

idszakra

Az elbbi

olttire és utánira.

;57

írtalv,

kik a

liíres

kritikus akkori

a leg-különf elébb

okoknak

tulajd(j-

iiiszi, liügy sok megválasztani azt a biztos kiindnló pontot, mely nélkül lehet elemezni, magyarázni, eommentálni, csodálni az egyes müveket, de megítélni nem. De liát miért nem volt SainteBeuvenek biztos kiinduló pontja V Talán a sok tanuhozzájárulhat; de lás, gondolkodás miatt? Ez is tudjuk azt is, hogy az elkel szellemek az új eszme idején át akarják alakítani az egész erkölcsi világot, megtámadják az elbbi Ízlést és Sainte-Beuve szellemes munkása volt ennek az iránynak. 1840. körül

nitják ezt, többi közt Brnnetiere azt

vizsgálódása közepett

nem

tudta

beköszöntött a nemzeti eszme tiltakozása

újítók

rombolása ellen s a simuló Sainte-Beuve, a komoly kritikus, a nemzeti eszme hatása alatt az új zászló alá szegdik s megtalálja azt a biztos kiinduló pontot,

melylyel

rülirta,

és

ujitó

más

szellemesen fejtegette,

.barátait

hanem

nemcsak kö-

bírálta

is.

p]löbb

független, önálló és határozatlan kritikát zött, híres

barátjainak magasztaló

pajtása

volt;

most

felcsapott a tekintélyi kritika szolgálatába

azután

s jó

neve,

nagy híre mindenfelé emelkedett. Mert csak az uralkodó eszme irányában szabad luiladnunk, ha clisnielésrc óhajtunk szert

még

a reactio enfant

tenni.

Hugó

sublime-je,

Victor 182fi

1815-ben

után

új

eszme (Hadalmas harczosa, a kinek dicsségig folyton emelkedik, míg a harcz korában lassankint hanyatlik.

1860 után

lamait,

már

sokfelé ostorozták dagályos szó-

nauyhaimú piouunciamontóit. Ma kevesen

ol-

Mas^yarázatok.

vassák, legfeljebb egy krt balladája ós lantos költe-

ménye ]7ia

Az egykor

tetszik.

alig olvasott

csodált Századol- legendája

így változnak az idk.

Villemain kritikai szerepe 1820-tól 1835-ig' terEnnél fogva nagyon szereti az általános eszméket. Többi ls:özt megírja a XVlll. század irodalomtörténetét, a mi nagyon ked-

jed, tehát az actióba esik.

vez tételének.

De Bnmetiére nem

tudja

megfejteni,

miért foglalkozik annyit Villemain a társadalmi, erés irodalmi eszmékkel. Megengedi, hogy a XVIII. század irodalma a század eszméinek kifejezése, csakhogy ezzel megsznik igazi irodalom lenni. Senlement, n' est ce pas pour cela qn' elle est souvent á i)eine de la litterature i Hisz néha alig mondhatni irodalomnak, ersiti Bnmetiére. Voltaire Mahomedje, Ahireja és Oh/mpiája is irodalom-e, müvészet-e ? És az encyclopédisták, D'Alembert, Diderot gondoltak-e mvészetre, midn az ancien régime ellen eszközül, szerszámúi használták? Vagy Rousseau az 'Emil-

kölcsi

jében és Xourelle Hélo'ise-jéberí'?

Brunetiére igy foly-

tovább kifogásait, mert nem tudja, hogy az actio mvészete, irodalma czélzatos, alkotásai nem csupán regények, hanem röpiratok is, míg a reactio mvészete, hogy így mondjuk, igasi mvészet,

tatja

melyben háttérbe íizért

szorul a czélzatosság. Persze,

a reactio irodalma

a kor eszméit

hogy

fejezi

ki,

csakhogy ezek a nemzeti eszme ideái, melyek el vannak tetjedve, minden kebelbe beoltva, nem kell nekik propagandát csinálni. Azt is felrója Villemainnek,

hogy nem elég

szabatos,

nem

eléggé részletez, hogy

mert állítólag közel van a vád többé-kevésbbé igaz, csakhogy ez ál-

sokszor túloz és nagyít, korhoz.

talános hibája az actio

minden lovagjának. Nem is lia Bnmetiére

tudjuk máské]) elénk iMJzolni ket. Es

Magyarázatok.

nem

szereti,

igen természetes, mert a reactio tekin-

télyes kritikusa

nem

rajonahat az aetio

hsének

hi-

báiért.

Nagyon tetszik neki.

hogy Diderot még* kevésbbé Errl mindjárt kimondja, hogy nem

természetes,

intermiet mert dissertatenr intrépide declamatenr redoutable, esprit puissant et confus, plus eonfiis que puissant, énigmatique stb. E kifogások kisebb-nagyobb mértékben min-

szereti,

nable,

—

az új eszme szentjei- és hseire illekevesen vannak tisztában azzal, a mit akarnak, s ha mai józanságimkkal, eszmétlen nj^igalmunkkal vizsgáljuk ket, ezer hibát találunk napjaikban nem igen vettek bennök, melyeket az határozatlanságuk, észre. Minket nagyon bánt az sövény nélküli általánosságuk. A nemzeti eszme tud szabatosabb lenni, vannak neki követend példányai, szereti a méi'sékletet, a számítást s minden gondolat] ának, szándékának megvan a maga l<:orlátja, sorompója. A tömeg eszmevilága ugyan a reactio idején sokszor ellenmondó, zavaros; de a gyakorlat segít a bajon; mindig tudjuk, hány adagot vegyünk a szabadságból, az újból, mennyit a régi nemzeti eszmébl. Nehéz volt ugyan megállapítani az elmé-

den

újítóra,

nek. Mily

letét,

legalább idáig nehéz, de ha

meg

kellett találni

után mindig nemzeti eszme napjaiban. Brunetiére és mások ellenmondásai akkor tnnek ki leginkább, ha a tünemények okait akarják megmagyarázni. Nálunk CJyulaí Pál nem igen tör-

a modus rivendit,

egy kis

torzsalkodás

megtalálták a regenerált

kérdi, hogy miért vagy amaz. Most pl. az akadémia nagygylésén felolvasott egy essayt, melyben bemutatta Széchenyit mint írót. Persze mint Íróval végezhetett

dik az effélékkel, nagyon ritkán történt ez

Ma,í>-yíiráz:iti)k.

volna üt sorban, hisz i<iazán syöniic ii'ó volt, a ki magyarul sem tudott, legalább nem úgy, a hogy egy

magyar

írótól

megkivánhatjuk. -Jollomezte tehát az

ismert nézeteket, s ha gyönge magyarázatot nem tekintünk, egyetlen egyszer sem fejtegette, hogy miért volt Széchenyi ilyen, miért hirdette ezt vagy azt, miért gondolkozott államférfiut, ismételte a jól

(\gy-két

igy és

nem másképen

;

miért ragadta

meg Széchenyi

keblét a nemzet anyagi emelése, miért Kossuthét az erkölcsi ? Mennyiben volt nála szinte az úgynevezett taktika

? stb.

stb.

Ezekre és számtalan

efféle

kérdé-

nem

tud válaszolni, úgy hogy felolvasása gondosan összehordott anyag, melyet másnak kell feldolgoznia. És fölfedezésünk után játszva teheti. Beöthy néha föl meri vetni az ok kérdését, de sekre Gyulai

szerencsétlenül oldja meg. Kenetes lágysága, olvadozó

eladása gyönge az eszmék bonczolásában. fiai iránt, ha rovásukra dicsérnk a külföldet. Brunetiére mélyebb gondolkodó és bonczoló ugyan, mint a magyar föld és piperés

De igazságtalanok volnánk hazánk

mostani irodalmi jelesei, bár Ízetlen szenvelgése és bántó parenthesisei, keresett ellentétei aligha tetszenek; de azért mint gondolkodó ö sem szerencsés. Brunetiére legalább azt tudja, hogy az irodalom mai történetírójának a tünemények okait kell nyomozni, e nélkül müve nem történelem, hanem krónika vagy rajz. A mieink ezt nem tudják, nem is keresik, ha-

nem

lyrai

áradozásokba és hibás korképek rajzolá-

sába, a nemzeti genius és a vallásos szellem örökös (emlegetésébe bocsátkoznak, anélkül, hogy világos

fogalmuk volna e dolgokról. Nem csoda, ha a gondolkodók megunták ezeket az irodalmi közhelyeket és szónoki phrasisokat s nem kellenek nekik az irodalomtörténeti monographiák.

Nagyon

jóllaktak a

nem-

Miinyaráziitdk.

nemzeti genius általános dicsöitósével, melyet Rákosi Jen, Beöthy Zsolt és számtalan sok más író komoly értelem nélkül hangoztat úton-útfépéllen De térjünk át Brunetiére magyarázatára. múlt hogy míg dául a századnak azt a jelenségét, minden ervel rombolta a trón és oltár támaszait, a zeti szellem,

lelkesedéssel és babonás

vallásossággal

bámulta

görög-római elassieismus alkotásait, úgy hogy CliamM. i'oi't e jellemz mondást rizte meg a feledéstl de .... qui voyait la source de la degradation de Tespece humaine dans Fetablissement de la secte nazaréenne et dans la féodalité, disait que pour valoir quelque chose, ü fallait se défranciser et se déhcqjtíser et redevenir Grec Vdme; et Romáin par Brunetiére ezt a jelenséget a lelki egyensúly szükségének látszik tulajdonítani. Lerombolják ugyan az :

oltárt és trónt, de felállították a elassieismus trónját

és oltárát.

Mi tudjuk, hogy

távolról

sem

volt

eszme megtámadja az elernyedt nemzeti eszmét, különösen a vallást, mvészetet, köl-

tünemén.y oka. tészetet,

új

állami szervezetet

stb.,

szóval az egész

er-

mintákat tz ki, új ideákat hirdet, melyek sokszor a régi müveit népektl kölcsönözvék. így állította fel a XVIII. század új eszméje aesthetikai mintákul a elassieismus remekeit, melyeket hazánkban is csak úgy csodáltak, mint a német földön vagy a müveit világ más országaiban st mivel nyelvünkre legkönnyebb volt alkalmazni az idniértékes verselést, talán sehol sem hatott annyira be a nemzeti eszmébe a classicismusnak legalább a formája mint nálunk, úgy hogy még Fazekas Ludas Matijija is hsi hatosokban és Berzsenyi több fenséges ódája antik verssorokban készült. De hát min lesz a mi tíH'vénvüiik ismeníte kölcsi világot

új

;

Maa'varázatok.

után az irodalmi ós mvészeti kritika V Csak is az illet kor szempontja lehet irányadó. Régi remekm-

vek mindig érdekes tárgyai lesznek litásnak; de

ket, mert

nem

jól

összehason-

hogy kövesse tudjuk, hogy nem követheti. Eddig a követeljük az

tekintélyi kritika a

remekekkel

Írótól,

állott

és

azokat

magasztalta a jelen

rovására, példányokul állította ket. A mint az irodalomtörténet mutatja, eddig is hiába tette. Ezután meg túlhaladott álláspont volna. A kritika tudni fogja, hogy ellenkez irányt nem fel

adhat a mvésznek és Írónak, csak az uralkodót. Legfölebb a megfelel korszak jobb mestereit hozhatni fel megvilágításul, érdekes párhuzamnak. Különben, mikor az eddigi kritika például Shakespearet .'illitotta

fel

maga sem

mintául,

tudta,

hogy a nem-

eszme megfelel korszakának szolgálatában hogy akkor nélküle is bámulnák az irók a britt zeti

áll,

tra-

gikus sajátságait. így láttuk, hogy 1850 eltt és utána sokáig divott a Shakespeare-rajongás, az ötvenes, hatvanas években tömérdek tanulmány jelent

meg

mert a kor nagyon megfelelt költ korszakának; míg napjainkban job-

a britt óriásról

az angol

;

badán elhallgattak vele, mert a regenerált nemzeti eszme szenvedélytelen kora nem igen eped a nagy ideális alakok küzdelmét látni és hallani.

/ '

II.

LEVÉL A SZERKESZTHÖZ.*) Tisztelt

szerkeszt úr

Fogadja köszönetemet elismer birálatáért. Najól esik egy komoly tudósnak nagybecs hozzászólása és méltatása. De mégis legyen szabad az igazság érdekében hosszabb válaszszal lépnem e be-

oyon

cses folyóirat olvasói elé.

kérdést ugyanis annyira nem beszél-

fontosnak tartom, hogy nézetem szerint

hetünk

róla eleget.

gyarázza

egész

Elméletem erkölcsi

aesthetikát, erkölcstant,

dománjrt, mvészetet,

felöleli

világot,

jogot,

és

sociologiát,

mveltség-

megma-

psychologiát,

nyelvtu-

politikai

és

törté-

érthetvé tesz sok olyat, amit nem értettnk, csak sejtettnk és láttunk. Elttem ma már egy csodálatos törvénynek látszik az egész, szellemi életnk törvényének, melyrl mindennap jobban megbizonyosodom. Tisztelt birálóm azonban csak problémának tekinti. Nem akarok itt egy csomó bölcselt netet,

idézni a probléma fogalmára,

egyszeren megoldandó

kérdésnek uevezhetjük. Talán föltevésnek, hypothesisnek is mondliatnók. En nem tartok Xewton-ni\\, *)

levél

(Ír.

Balla<í'i

Aladárhoz,

van intézve,

a ki a nicig//ar

a folyóirat

évf. IV.

irodalom

füzetében bírálta

Irodalovilörténeti

egyotom tanárához történeteitek els kötetét

köziem ények szorkesztöjélioz és a budapesti

me<i-.

Lcvrl

nom mondom

Kolos

gondolkodó nézetét, lAst,

hanem

limjo.

{Claudc)

iiikább niao-amóvá

tudós

iia,uy

nem csak

liogj^

föltétlenül

a kísérletet

mének

szerkeszthöz.

Ni/potliesfís

teszem Bemard tevés,

szükséges

és jeles

a föl-

jog-osult is.

izgatnia, ösztönöznie

tapaszta-

kell

az esz-

elbb-utóbb sikert arathasson. A tudósnak, a gondolkodónak szembetnik valameh^ tény, mely egy eszmét kelt bensjében. L'idée neuve apparait avec la rapidité de réelair t-omme une révélation subite, mint valami és

az elméletnek,

liogy

kinyilatkoztatás villámgyorsasággal jelenik

meg

eszme, mondja Bernard. Ez azután kutatásra ingerli az embert. Ez a föltevés módszere, melyet nagy sikerrel

használtak századunk tudósai és fölfedezi.

Igaza van Comte

Ágostonnak, mikor azt mondja ne eherche á démontrer que les théoremes qn'on s' est posés. Szükséges tehát, hogy, ha ujat akarunk teremteni a tudományok világában, új eszménk, új elméletünk legyen. Ez megvan nekem is, mint t. birálóm nagyon elismeri. Én azonban tovább megyek és azt hirdetem, hogy ez már nem probléma, nem hypothesis, nem theorema, hanem az erkölcsi világ legnagyobb törvénye. Lássuk, hogy lehet ezt a merész állítást be-

bizonyítani.

természeti világban Kopernik rendszere, Ga-

Newton tana mindaddig hypothesis, míg a számok nem igazolják, mondja D agaid Stewart. De

lilei

és

mit csináljunk

az erkölcsi világgal,

hol

nem

ural-

kodnak oly világosan a számok, hol nem érvényes a méterrendszer? Hitem szerbit itt is van egy tudomány, mely a mennyiségtan szerepét teljesíti az erkölcsi világban s ez a történelem.

én elmé-

letemet a történelem érvei nélkül alkalmazhatnók a

Li'vél a szerkcsztliöz.

mentái aspect-re, számtalan kétely

4")

támadna az olvasó-

egyik oka, hogy mikor felolvastam valamely bölcsésznek, ez avval állott el Mit mondanak hozzá a történetírók ? Igaz, hogy történetíróink is azt kérdezték Mit tartanak felöle a philosophuban. Talán pz

? Én azonban mindenekeltt a historikusokvárom az elismerést, a philosophusoktól nem félek. Ok elbb-utóbb meghajolnak a történelem tekintélye alatt. ket rendesen a természeti tudományok és a történelem vezetik magyarázataikban. Az én theoriám is a természettudományoknak s kivált

sok tól

történelemnek köszöni eredetét. Legelször is ifjúkorom óta tapasztaltam, hogy bármily igaznak tartottam valamely nézetet, bára

mennyi mit, ha a

nem

bizonyítgattam,

érvvel el is

használt

fogadta egy-két gondolkozó,

legtöbbnek.

orthologia

elleni

nem

semkellett

nagy vitában

napnál világosabban bebizonyítottam az orthologia tanának helytelenségét, linguistikai és philosophiai alapon vitattam tanának dreségét, semmit sem ér-

tem

ugyan a czáfolással, de soha sem adták meg magukat; pedig én azt szerettem volna, ha igaz a nézetem, mindjárt el vele

hajtson

;

fejet

ellenfeleim hallgattak

az ellenfél.

désre jutottam,

függ akaratától,

Ebbl

hanem

uralkodó

legtöbb ember hatása alatt

tam Bréal

arra

meggyz-

hogy a legtöbb ember nézete nem

hires nyelvésznek,

eszmeiránytól.

Januárban megírhogy amit a Revue áll.

deux mondes deezemberi füzetében szépen és alaposan bizonyít, azt én évek óta hirdetem orthologusaink ellen, ha nem is oly szépen és alaposan, de csak kevesen hallgatnak rám. Azután mintegy harmincz év óta szüntelen kerestem a történelemben bizonyos egyez irányokat, cles

Levél

4()

szci'kosztliöz.

melyek egyszerre léptek föl egyes országokban anélkül, hogy egyik a másiktól tanulhatta volna. Ezekrl azt vélték idáig a történetirók, hogy az egyik nemzet a másiktól tanulta el. Néha positiv alapja volt e nézetnek; de többször nem. így láttam a leg-

különbözbb népeknél a XVI., XVIII. és a XIX. században neologiát, míg a XVII-ikben, a XIX. elején és második felében orthologiát. Azután a hatvanas és hetvenes években láttam az egész mvelt világon orthodoxiát, a liberális katholikusok kárhoztatását, a syllabust, az infallibilitást,

vatikáni

zsinatot, a

protestáns és zsidó orthodoxia gyarapodását, a véd-

vámokat, a czéhrendszer sürgetését, a tekintély hatalmát, az idegen szokások, erkölcsök és nyelv megvetését

vagy üldözését, a népek kölcsönös gylöletét,

az antisemitismust,

mvészetben a könnyed dal

naturalismust, a kedves, lyra terjedését,

az igazi elbeszélés

és

realismust,

és hangulatos igazi

dráma

kedvelését, a styl könnyed, házias, kedves folyását,

a közigazgatásban a helyi patriotismust, a decentralisatiót,

agrár törekvéseket,

hitbizományokat,

az aristükratia, a klérus befolyását, a polgári házas-

ság bukását, a mindennapi életben a gyakorlati felfogást, a családi érdek befolyását, a nepotismust, az önzést, a testületi szellemet, a servilismust, a

tompa

elégedetlenséget, a hatalom embereinek dölj^fét, jét,

egyes

nagyot akaró tehetségek

gg-

elzüUését,

megbomlását stb. stb. Ezek láttára támadt bennem a gondolat, hogy kell közöttük valami

rokonságnak, atyafíságnak

Ez azonban csak merész, mondjuk, vakmer vés

volt.

Gusztávval.

lenni. fölte-

Számtalanszor beszéltem errl Beksics Mindketten ebben az irányban halad-

Ijovél a szcrkesztliöz.

tunk. Éji legalább a hetvenes

évek óta mindio- na-

gyobb buzo'óság-g-al törtem rajta a fejemet. Azután szenvedélyesen kntattam az ellenkez irányok napjai ntán. Nem volt nehéz megtalálni. Például 1820 és 1840 között éj)en ellenkez gondolkodás uralkodott a mostanival. A mvészetben és irodalomban a mostani melegség, bensség helyett hideg, ünnepélyes ódái hang, nagy szólamok, feszes, körmondatos irály, csips szatira, maró sarcasmus, senkinek sincs érzéke a reálhoz, csupa idealisták, a kik lelkesednek, humánusan gondolkoznak, mindenkeblökre emelnék, önzetlen rajongók, doctrinairek, a kik saját eszök és szivök szerint óhajtanák átalakítani a világot, újítók ha drámát vagy eposzt írnak, kit

;

nem tudnak

igazi

alakokat,

egyéneket

czélzatosak

;

teremteni,

alkotásaikban hiányzik az igazi

test és

hölgyeik mind ideális és érzelmes teremtések mint Jósikáé, Vörösmarty Seép Ilonkája stb. milyeneket ma már nem ismerünk. vér

;

Sokat bajlódtam a

nemzetiségi

kérdéssel

legkitnbb gondolkodók müveitl kértem

is.

taná-

Összeolvastam angol, német, franczia, olasz bölcsészeket, politikusokat és különösen mveltségtörténetírókat. Nem kell mondanom, hogy egy sem elégített ki. Hisz még 1891. évi deczemberben is Bréal oly gyarló fejtegetést adott a nemzetiségrl, hogy csak ott volnánk a kérdéssel, a hol ötven év eltt állottunk. Az actio és reactio szerepe vetett ugyan egy kis világot a kérdésre; a dolog azonban nagyrészt érthetetlen maradt. Kant, Hegel, Schelhng, Comte, Schopenhauer, Hartmann, Spencer stb, mind nagy ember volt elttem, de hiába kértem tlük felvilágosítást. Pedig végre is Spencer adta meg. Mikor már összekutattam az egész történelmet és láttam csot.

Levél a s/erkeszthöz.

egymás után í'eltüiiö irányt, eszembe jutott Spencer rythmikus mozgásának tana, mely szerint a haladó tárgy visszalöketik, mert nincs racuwn a a két

természetben. Ekkor azt kérdem új eszmét

bennem

És egy

a gondolat,

löki vissza az

a villám

ébi-edt

hogy a létez gondolkodás-

érzésmod, a régi szokások, stb, vagyis

mvészet, nyelv

meg

pillanatra mint

és

erkölcsök, a régi vallás,

más

szóval

a nemzeti

magyarázva a legnagyobb nehézség, hogy habár a XVII. század és a XIX. eszme.

eleje

Ezzel

rokon

volt

mostanival,

még sem

ugyanaz, mert

félig-meddig belé olvadt az új eszme és átalakította a nemzetit.

És mikor a történelem és a philosophia idáig elvettem az egyes erkölcsi tudományokat s kezdtem oldogatni a nehéz kérdéseket. Úgy találtam, hogy elég könnyen válaszolhatok a legtöbb juttatott,

Nem

untathatom itt a t. olvasót az egyes tudományokkal, csupán GuyaimaJc egy munkáját veszem el, ez a Vart mi j^oint de vue socíologique. Az aesthetika úgyis rokon az irodalomtörténettel. Ezt kérdésre.

munkát sem elemzem pontról

pontra,

hanem

kika-

l)ok belle egyes érdekesebb helyeket. A 28. lapon mondja, hogy a német aesthetikában az a banahs megkülönböztetés fordul el, hogy némely genie subjectiv, a másik objectiv. Goethét és Shakespearet az objectiv géniek közé sorolják, pedig kell-e alanyibb mint Werther és a Vihar? Azért

haszontalannak tekinti ineffabUe

ezt

indivídmtni-ma\

distinctiót

és

régi

el. Pedig igazuk van a reactio hajnalán készült, áll

a németeknek. Werther mikor még Goethe lelkében ers volt az alanyiság, mikor nem tudott annyira tárgyias lenni, mint midn

Hermann

és

Dorotheát

irta.

Werther 1774-ben jelen-

Levél a szerkeszthöz.

hetett meg", tehát a reaetio hajnalán, és JJorothea

1797-ben. tehát 23 évvel

míg a Hermann

késbb

a reaetio

délpontján, mikor Németországban

minden téren mutatkozott a reaetio. A Vihar Shakespearenek a müve, a ki az új és a nemzeti eszmének összeütközése idején élt, s a mint tudjuk, a lyra nagy mestere is volt. Az 55. lapon emhti, hogy némely író bizonyos idben nagy hatalommal lép fel, fényes sikerei vannak, de néhány év múlva elszigetelve áll, nem ébreszti fel többé rokonszenvünket. E tünemény okát abban keresi, hogy az általa képviselt typus nem tudott megfelelni az egyszer és örök élet typusának. E homályos magyarázat nem derít föl semmit. Elméletem azonban mindjárt megfejti a nehézséget. Chateaubriand

alkotásai.

fmvei munkái

méinek leggyöngébb

merész,

geniahs a XIX. század nemzeti eszreaetio

részével,

a vallásos

elemmel

melyet már nagyon megbolygatott a XVIII. század. 1820 körül megérkezett az új eszme és csakhamar elszigetelte az egy ideig csodált, ünnepelt férfiút, a kinek már nem volt ereje szakítani múltjával mint pl. Lamennais, Hugó Victor tette.*) A 73. lapon kezddik nagyobb tanulmánya az foglalkoznak,

idealismus és realismusról, melynek egyik alapgondolata, hogy a tudományos szellem haladásával szükségképen növekedni fog az szinteség a mvészet*)

lemi és

Fölfedezésünk nemcsak a szorosan vett erkölcsi, aesthetikai

tudományokra

lesz

átalakító

szel-

hatással, ha-

nem megérzi befolyását a nemzetgazdaságtan, statisztika stb. st az orvostudományok egy-két ága, különösen az elme-

is,

nagy gonddal fogja vizsgálni az uralkodó eszmék befolyását az egyesekre, kivált a szereplkre. A nagyobb átmenetek rendesen bom.lasztólag hatnak sok ember agyára, idegeire. Érdekes Széchenyi, Lamennais, Bajza, Vörösmarty, Kemény Zsigmond, Tóth Kálmán, Petfi, szóval mindenki. kórtan, az élettan

Bodnár

Zs.

Szellemi hala<lásunk törvén.\e.

Levél

szoi'kos/.tliöz

más sz(')val a roalismus. És hogy megvigasztaljon bennünket, óva int a trivialismustól, módokat nyújt, hogyan meneküljünk elle. Mind nagyon szé]) és elismerésre méltó, de hiábavaló törekvés. Elméletem szerint tudjuk, hogy a nemzeti eszme mvészete objectiv, realista, utóbb naturalista ben, vagyis az igazság-,

és triviális.

nemzeti eszme petj^hdésével ezen a

lépcsn halad

lefelé a

mvészet, hogy az

új

eszme

forradalma után újra megkezdje lépcszetes útját. A reactio e fokozatát mutatják némileg Aeschylus, Sophokles, Euripides a drámában, a mint egymás után következnek. Ugyanazt tárja elénk Corneille, Racine, De la Fosse és társainak egymásutánja, az angoloknál Marlowe, Shakespeare, lázas

és idealista

Dryden

mostani reactio els franczia ideal-real, Flaubert már realisticusabb, Zola és társai naturalisták; nálunk Jókai regényeiben sok idealismus van, hseiben kevés az igazság, a mostaniak ersen realisták, st naturalisták az ötvenes, hatvanas évek drámáiban sok az idealismus, Csiky Gergely már erés

társai.

regénj'irója, Feuillet,

még ersen

;

sen realista,

naturalista.

meg nagy tanulmányát a eszmékrl a költészetben. Guyau védi ezeket az eszméket, hisz a nagy költök, a nagy mvészek a tömeg kezdeményezi, a dogmátlan vallás papjai, mondja Hugó Victor. A m162. lapon kezdi

bölcsészeti

nem

és

socialis

pour Vart elméletét, játékká alacsonjátaná le. A mvészet hivatása sem engedi ezt. A mai költi hanyatlás idején, mikor a forma játévészet

követheti

Vart

hisz ez megfosztaná komolyságától,

kának tekintik a költészetet, fontosnak találja e fejldés tárgyalását. Századunkban a franczia költészetet a bölcsészeti, erkölcsi és socialis eszmék lelke-

Levél

sítették. Lainartiiie

szerkosztöliöz.

még" közelebb

áll a thuulogiálioz

Ez a Racine-ok, ííousseau-k, Chateaubriand-(Tk ködös, határozatlan vallásossága. mint a bölcsészethez.

De Vigny

és

Mnsset már kilépnek a közhelyekbl

Hugó szórja a vilhanem látnoki enthii-

és az épületes szentbeszédekbl.

nem

lámait,

prédikáczió,

siasmus.

Ezt az érdekes aesthetikai kérdést a legköny-

nyebben megmagyarázza elméletem. A czélzatos vészet kora az új eszme idszaka. Az actio öleli fel a bölcsészeti, vallási, erkölcsi, socialis eszméket és ódái hangon zengi ket. így volt a XYI. és XVIIl. században, továbbá 1820-tól 1850-ig. A reactio teljes gyzelmével háttérbe szorulnak az eszmék, elhanyatlik az óda. A német Gottschall még azt hiszi, hogy az óda modernizálása segit a bajon. Pedig hiába.

Hugó

philosophiai, socialis ódáit

hetvenes

években dagályos declamatióknak tekintette a közönség, elfordult a nagy lantostól. Ma Petfi ódáit sem szavalják, pedig husz-harmincz év eltt még mindenkit magával ragadott. Nem csoda, mert minden vonalon gyzött a nemzeti eszme. Theoriám megfejti,

megmagyarázza a

czélzatos

mvészet annyiszor

vitatott kérdését: A reactio idején uralkodó a Vart pour Vart tana, míg az actio napjain mindenfelé hódít a czélzatos dráma, eposz és lyra. De ne folytassuk Guyaut. Forduljunk egy tekintélyes magyar emberhez, G\aüai Pálhoz. Tegnap mondotta elnöki beszédét a

Kisfaludy-társaság közgylésén

(febr. 7.).

tisztaságáról beszélt. Elmondja,

hogy

tenek a nyelvtisztaság

ellen.

..E

Nyelvnk

sokan véjelenség okát köny-

nyen feltalálhatjuk, lia keressük, s fejtegetésök nincs minden tanulság nélkül." Els sorban hirlapirodal-

Lev(''l

rt2

imiiikat

tartja

s/.erkosztohöz.

nem

elég-ué

tiszta

nyelv meleg60 70 esz-

—

ágyának. Ezt hallani az egész világon

tend

Nálimk

legalább ötven* éve emlegetik. Emlegették az actio, a jDurismns, a neologia delén és emlegetjük ma is, a reaetio napjaiban. Akkor ülóta.

dözték az idegen szókat,

védik az idegen szókat^

nemcsak nálunk, hanem külföldön A másik ok Gyulai szerint

is.

ortliologusok

gylölete, a kik inkább élnek idegennel mint valamely rontott neológgal. Itt azután megtámadja az orthologiát. Támadása elég udvarias, de nem elég

tudományos. Elfogadja például a hamis analógia tanát, melyet ortholog iránw nyelvészek karoltak ..De tegyük fel, hogy az Azután hozzáteszi fel. orthologok törvényei mind helyesek. Mit bizonyit ez? Legföljebb azt, hogy ne alkossunk többé hibás szót, de nem azt, hogy a már meglevket ne használjuk, ha szükségünk van rajok, másokkal pótolni képtelenek vagyunk és legjobb Íróink is használták?" Ha rossz, ha törvénytelen a szó, az következik belle, hogy ne használjuk és csináljunk másikat, törvényeset helyébe. Józan észszel csak ez követkézhetik belle. Annál inkább, mert semmi sem kön}'nyebb, mint úgynevezett törvényes szót alkotni. Csakhogy a mai nyelvtudomány szerint nincs törvénytelen szó. Igaz, hogy még sok nyelvész védi a régi nézetet, mint Bréal is mondja, de ez tarthatatlan álláspont. ,,A nyelv nemcsak természeti, történelmi termék is", mondja tovább Gyulai. Egy gondolkodó fnek így nem szabad beszélni. .Történelmi termék", ez paradoxon Gyulai álláspontján. Az egyik :

—

kizárja a másikat.

mi történelem

nak ismernie

mi termék

nem

történelem,

termék, productum. Gyulai-

kell a régi vitát,

vájjon

thesis

vagy

Levél

])hysis-o

szcrkosztiiz.

r>^

nyolv. Ismernie kellene az njabb ideváo'ó

vitákat.

németnek nem Jut hoüv kivesse nyelvébl a iiiljás szóf, mondja továbbá Gynlai. Látszik, bogy nem ismeri az idevágó liarczokat. A reactio nemcsak nálnnk teremtette meg- a Nyelvrt és a Szarvas Gáborokat, hanem még arra is rábirta az öreg Manzonit, hogy az I Promessí S2)osi-hól kidobjon minden, nem toscanai eredet szót. Itt tehát az orthologia hatása alatt a ..Az angolnak, írancziának,

eszébe,

legjobb olasz kivetésére.

—

hibás szók

iró vállalkozott az állítólag

..A

mint

szülöttnek

törvénytelen

maga létjoga a társadalomban úgy megnyelvben is'', folytatja tovább Gyulai. Ez a logika sántít. Törvénytelen szülött nálunk, a kinek az apját és anyját nem eskette össze a pap, de azért épen olyan egészséges, ers magzat lehet, mint valamely törvényes ágy szülötte. Társadalmilag törvénytelen, természetileg egészen törvényes, azaz a tei-mészeti törvények szerint született. A tudomány nem ismer törvénytelen szülöttet a nyelv terén, csak az orthologia s ezek oly szók lennének, melyek nem a felekezet papja. Szarvas Gábor által megáldott házasságból származnak. Valamint az egyház, társadalom és állam csak arra törekszik, hogy a tör-

megvan van az

;

vénytelen szülöttek száma arra, liogy

megölje

ket

7ie

úgy

szaporodjék, a

nem

nyelvészeknek sincs

joguk, szerencsére liatalmuk sincs,

hogy

kiirtsák a

törvénytelen szókat, ha élnek és életrevalóságuk kétségtelen.'"

nem

Itt

nem csupán a hasonlat helytelen, hais téves. Az orthologia igen sok szót

az állitás

megölt, melyeket az ötvenes, hatvanas években haszna hak, életrevalóknak találtak. Péhlánl hosszú harcz után megölte

fanodat,

rigatdáf.

/)i>offiiiátti/f,

er/éhjt

Levél

r>4

szcrkeszthözz.

stb. Es hány szó esett el nagyobb küzdeleni nélkül V Mert a reactio haladásával mindnyájan orthologusok leszünk. Csnpán az a különliség, hogy az egyik tovább megy mint a másik. így folytathatnók és pontról pontra igazithatnók Gyulai beszédét, mely nem mutat se tudományos szinvonalra, se erds gondolkodó fre. Most állítsuk mellé a mi elméletünket. Az u] eszme újít az erkölcsi világ egész terén, tehát a

nyelvén is. A francziáknál a megállapodott irodalmi nyelv daczára újított Hugó Yictor és mások is. Persze nagyon keveset. A mint a nemzeti eszme visszaszorítja az ujat, megtámadja nyelvét, de az újítások egy része annyira vérévé válik, hogy már nem képes kiirtani. Ez azután a régi nemzeti eszmével összeolvadva alkotja a regenerált nemzeti eszmét. Mikor pedig a nemzeti eszme teljesen gyzött minden vonalon, fokozatosan beáll a petyhüdtség idszaka, házias, pongyola, lapos lesz a styl, a nyelv. Ügy szeretünk írni, a hogy társalgás közben használjuk a nyelvet, idegen, népies, parasztos szókkal keverve. Stylo cuUnari,

mondaná

így írtak történetXVII. század második felében. Még a tájnyelvtl sem riadunk vissza. Kényelmesek, pongyolák vagyunk. Ekkor támadnak a nemzeti irodalmak mint az olasz, a franezia, spanyol. Egyebeken kivl a kényelem, a háziasság voltak okai, hogy nem a latin, hanem a kedves tájAz idegen szónak nyelven szólalt meg az ír('). diák.

íróink, papjaink, politikusaink a

—

lehet pártolója az orthologia

is,

de igazi okát a nem-

eszme petyhüdtségében kell keresnünk. Ez a petyhüdés az oka, hogy az orthologia szemlátomást lianyatlík, liogy ma már egy-két írót és lapot

zeti

kivéve

cserlx'ii

liaiiviák

Szarvas

Cxáljort,

hoa-v

ea'v-

Levél a szerkeszthöz.

két buzgó ortliolog nyilvánosan

ellenniond

neki.

Ezt mutatja pl. Szily Kálmán, Simonyi Zsigmond magatartása, kik ma már tiszta lelkiismerettel használnak egyes újított szavakat. De legyen elég elméletem igazolásáról. Csupán annyit mondok még, hogy miheh-t bevégeztem irodalmunk történetét, azonnal hozzá fogok egy aesthetika, erkölcstan, sociologia stb. írásához, melyek sok idt, tömérdek fáradságot vesznek igénybe, de minden kétségen felül be fogják bizonyítani elméletem igazságát. Ezt különben is

már

irodalomtörténettl

remélem. Irodahuunk épen kisebb körénél fogva alkalmas e czélra. Az egész annyira át-

rendkívül látszó,

könnyen

utánlátással

áttekinthet, hogy

meggyzdhetik theoriám

bárki

csekély

helyességérl.

IV.

DK VÁCZY A

..Századok'"

JÁNOS BÍRÁLATÁRA.*) márcziusi füzetében

dr.

Váczy

János bírálja munkámat. A mi a bölcsészeti részt illeti, az nagyon homályos s ugy látszik, távolról sem értetette meg. Nem csak nekem, hanem önmagának is többször ellenmond. Ezekrl azonban nem óhajtok szólani. Lajjoki'a terjed bölcseleti fejtegetés talán a t. olvasónak sem tetszenék. De annál fontosabb a kérdés történeti oldala. Ez kiválóan érdekli e folyóirat

olvasóit, azért

legyen szabad rö-

viden helyreigazitnom a biráló megjegyzéseit. Tájékozásul, mert Vácz}^ sem olvasta ki müvembl, pedig megtalálhatta volna, ide irom, hogy

nemzeti eszme alatt valamely népnek összes érzése és gondolkozása módját, történetét, vallását, szokáértem. Ez tásait, mvészetét, nyelvét, irodalmát

mad

fel

a romboló és épit

..nem tudja,

hogy éppen

ellen.

Azt

hiszi,

eszme

Vácz}'

ellen.

a nemzeti eszme, a fentartó

idea lépett volna fel ellene'"

matio

hogy

(247.

1.)

.,reformatio

refor-

nem-

eszme szolgálatába szegdött'". Ez érthetetlen beszéd. A nemzeti eszme támadt fel a reformatio ellen, azért tért vissza Európa nagyobb része a kathohkus vallásra, visszahozta a tekintély, a rend, a zeti

„Századok"

áprilisi

füzetébl.

Dr.

Váczy

.János

l)ir;ilat;tra.

.")

közópkori vallásos eszme nagy részét. De mindet teremthette njra, mert a nova idea egy része

nem

gyökeret vert

keblekben.

XVIII. század

méje, az illnminatismus vagy felvilágosodás

protestantismns

uj esz-

után

már mint a nemzeti eszme második

képviselje lépett lol a felvilágosodás eszméje ellenA katholicismnsé volt ngyan az elsség, azért a jelen század elején is sokan tértek a katliolikus hitre, azonban a protestáns orthodoxia is hatalmas vala. A mostani reaetió idején is a katholieismus viszi a vezérszerepet, de már az nnitárinsok iránt is apadt a régi bizalmatlanság, noha Debreczen még mindig tiltakozik ellenük

;

st akárhányan

szívesen látják e

nemzeti eszmében a magyar n3^elvü zsidókat bár

is,

ha-

nagy tömeg nem fogadja be ket.

eszme

összeütközésének legvilágosabb mint például 1789-ben és 1848ban. A harcz azonban jóval elbb kezddik és késbljen végzdik. A mostani reaetió ers nyomaira 1840. körül akadok, az uj eszme küzdelmét körülbelül 1875-ljen látom megsznni. Mintegy 30 35 évig küzd egymással a két eszme, ekkor teljesen legyzte a nemzeti s azóta minden politikai, vallási, nyelvi, tanügyi stb. reform csak a nemzeti eszme irányában lehetséges. Ma lelietetlen volna minden neologia, a ])()lgái'i házasság beliozatala, a vallás-, sajtóés [xjlgári szabadság gyarapítása, kitci-jcsztése, az ideális irányú mvészet, költészet, a körmondatos két

jele a forradalom,

—

stilü elbeszélés,

min

Carthausi,

a szociális, a politikai, a len volna kííHíSztül vinni

hsi óda oly

liáttérhc stb.

reformot,

szorult

lehetet-

mely meg-

szünteti az eddigi decentrahsatiót és helyébe centralisált

kormány

kezébí^

adja

úgynevezett iskolai rctnrniok,

mostani

egységes

középis-

hatalmat. az

Dr.

;jH

Váczy János

l)ii'álatár;i.

sem egyéb, mint a nemzeti eszmének teend A XVI. században az uj eszme behozta a

kola

szolgálat.

1570-tül mintegy

me,o-javitott közoktatást.

167ü-ig, a

két eszme küzdelmének végéig mindenütt kiváló

is-

kolákat találunk, katliolikusoknál ugy, mint protestánsoknál, a XVII. század második felében a diadal-

mas nemzeti eszme és

észszerbb

lett.

megsznik

alatt

nyira követel lenni,

tanitás

Comenius helyes

denfelé szívesen fogadják.

iskola

any-

józanabb, szelídebb javításait

min-

tanitás mesterei köny-

nyiteni akarnak tanítványaikon.

sok könnyítéssel végre a közoktatás egészen elsatnyult, mig a XVIII. század uj eszméje ismét újjá n(^m alakította. 1770 után

kezdve

múlt teljes

századi reactio els megjelen(''sétl gyzelméig (1800 körül) ismét az uti-

litárius oktatás, a

lassankint

sokat és jól tanitás divik,

mindenfelé

elernyed az

liberalismus uj eszméje ismét át tái'ius

szellemben.

két eszme

oktatás,

nem

alakítja

ezután

mig a utili-

újfent az ernyedés utján vau.

küzdelmének éveiben vannak

költk, különösen akkor, midn a két eszme a legersebb harczot vivja. Ebbe esik Balassa, Berzsenyi, Petfi szereplése. Balassa, Petfi az actio idején születtek, Berzsenji a nemzeti eszme hajnalán (177(1); 17 25 éves koruk a nagy összeütközések idejére esik. Berzsemi tanuja a nagy nemzeti háborúknak, elméje azután elborul, hogy az uj eszme hajnalán ismét magához térjen. luigy lyrai

—

A reactio megjelenésével találkozunk az igazi elbeszélk és drámaírókkal, a Tart ])Our Tart mestereivel, mig az actio idejének ell)eszéli és színmírói rendesen czélzatosak és annyira idealisták, hogy e mfajokban nem tudnak örökbecst teremteni, mert ezek a realisnuis bizonyos fokával járnak. Ezeket

|)f.

\';iczy .láiius bírálatára.

hogy tehette mikor ilyen bohó dolg-ot mond: „Petfi épen az aetio kell közepébe esik"' (248. 1.) Természetes, hogy a ki igy ismeri a történeti jelenségeket, az nem értheti meg az elméletet. Ezért mondja azután, hogy .,Arany János ugyancsak az aetio korában irja meg Toldi els és harmadik részét, holott B. szerint nagy epikus csak a reactio korában léphet föl." Természetes, mert 1840. után nemcsak a müveit nyugaton, hanem nálunk is föllépett a reactio az ujitók ellen s megindult a két eszme harcza. Yáczy állit ja, hogy VörösmartjTiak az aetio idején irt müveibl kellett vuliia iiiegezáiulni Váczj'nak, de

volna,

—

nem hiányzik

a sziv melege.

tud kissé melegebb

Igen 1840 körül már mindig ünne-

lenni, de eltte

pélyes és fenséges, idealista és

téved Váczy és

szavak

„A

nem

érzelmes.

ismeri a theoriát,

Mennyire

mutatják

versalakok változatosságát

már

(;

az ac-

Bodnár s nem veszi észre, hogy a múlt században Ráday a legnagyobb reactio idején kezdi uj fomiáit s ugyancsak ekkor csatlakoznak hozzá Rájnis, Báró ti. Szabó, Révai és mások". A t. olvasó tudja, hogy a nemzeti eszme reactiója 1800 körül vivta legersebb csatáját az uj eszméjével s lassankint elnémította. Az öreg Ráday igazán az aetio gyermeke. Ifjúsága és férfikora teljesen az actióba esik, vénségében pedig tanuja lesz a két eszme ha rtióban keresi

czának.

Mily felületes a birá ló, midn szememre hányja, hogy Bodnár a keverék nyelvet „a reactio pongyolaságában keresi, holott az elbbi Japokon a reactio nyelvét mesterkéltiu'k, tünteti föl," (248.

1.)

atfectálónak,

Ha gondosan

kényeskednek munká-

elolvassa

mat, töbl)ször megtalálja e kérdés magyarázatát, de hisz abban a jcgNzctbcn is ni('g\an. bogA' ,,('Z a

Vácy.y

Dl'.

pet3'liüdt

(XLl.

.láiios l)irálatáia.

kóiiyeliiics

rciiftiu

ponoyolíisáua

volt/'

nemzeti eszme pediu' elernyed, petyhüdt lesz, mikor visszaszoritotta s részben mappába olvasztotta az uj eszmét, mikor nincs ereje és szüksége többé liarezolni. Hisz ugyanazon lapon mondom a szövegben „De amint vissza van szorítva az 1.)

egy része

vérévé

nemzetnek, mind jobban elernyed; nyelve, mvészete ellankad és petyhüdt lesz mind nagyobb uralomra jut benne a kedélyes, a házias, a családias. Kezd lapos, pongyola, Ízetlen, mvészietlen lenni. Ilyen idben, ilyen befolyások alatt keletkezett a XVII. század utolsó tizedeinek kevert zagyvalék nyelve stb." Váczy azonban nem éri be ezzel a magyarázattal, hanem maga áll el egy másikkal „Hazánk e században mindinkább ellatinosodik, mert a nemzeti egyéniség eszméje actio és az uj

gyöngül a reactio

vált a

ellentálló képessége,

;

mindjobban háttérbe szorul.'' (248. 1.) (Nem akarom említeni, hogy ez rossz átirása az én magyarázatomnak.) Bizony jó magyar emberek voltak Gyöngyössy, Tököly, Zrinyi Ilona, 11. Rákóczy Ferencz, Bethlen JVIiklós, Bercsényi és mások számosan. Még Zrinyi Miklós a költ is, pedig ritkábban használja az idegen szót, egy féllapon (Hadtudom, munkái 84. 1.) a securus, componál, beneíicium, obstringál, respublica, acquisitio, haereditarium, tunuiltus, impérium,

antagonista,

imperiumbeli

szókkal

noha

elector,

sinceritas

latin

nemzeti egyéniség eszméjétl duzzadt a kebele. És századunk elejének lelkes magyarjai vagy a mostani hazafias pártok szenvedélyes irói mily szívesen használják az idegen szóka Náluk ugyancsak nem szorult háttérbe a nemzeti egyéél,

niség eszméje.

szép próza megjelenését én a reactio

ottlio-

Váczy

Dr.

.János l)irálatára.

iiüs,

házias természetének

ban

Írják a

XV. század

zad actiója versben

riákat.

irja

tulaj donitoiii.

mig

legendáit,

prózá-

Iíít

XVl.

a szent és hazai

szá-

széphistó-

actio irálya általában feszes, nnepél3''es,

még prózája is sokszor körmondatos és soha sem könnyed, házias, otthonos, fesztelen. Ezzel találkozunk a múlt században és a mostaninak méltóságos,

liberális actiójában.

elterjedése

volt

Beöthy

azt hiszi,

széppróza

hogy a nyomda

megjelenésének

oka,

mert a sok olvasó sokat emésztett és az irók nem értek rá verseket szerzeni. Váczynak azonban más véleménye is van. Való ugyan, hogy Beöthynek „kétségkívül igaza van," de talán Váczy

sem

csaló-

ha a széppróza és szép história (tehát kötetlen és kötött eladás) elterjedését ugyanazon okra ve„tudniillik arra, hogy a protestáns valzeti vissza lás eszméivel felszabadul az ember eddigi bilincseibl, a melyek csupán a lélek jövend életét óvták, dik,

az egyéniség természetes, eredeti nyilatkozatát elfojtották." Szóval a

„test

visszanyerte

maga

jo-

meg ajkai. Vánem látja tisztán

gait" s azért szépprózában nyíltak

czy eltt elhomályosul a kérdés a dolgot.

actiójakor

ben

a kérdés

még

Miért

miért

irták a

XVI.

a száraz történeti dolgokat

irták

még

a latin

prózai

szép regényes középkori elbeszéléseket

század is

vers-

históriákat, is

kötött

el-

meg a széppróza csak a rePoncianus a nemzeti eszme hajnalán jelent meg. Beöthy azt mondja, azért mert sok volt az olvasó, Váczy meg azzal áll el, hogy a test adásban

Miért jelent

actio idején ?

visszanyerte jogait, de azért Beöthynek

kétségkívül

pedig nyolczvan esztendeig a kis SalaMarkaifon és az Europica varietason kivül

igaza van,

mon nincs

és

más

szépprózai elbeszélésünk.

talán

nem

Váczy sem, mert

csalódik

sem élt

Váczy János

Dr.

bírálatára.

eltt

a reformatio

sehol

volt széppróza, Boccaccio hihetleíí' Liitlior után

sok-sok esztendvel, mikoi'

maga

test is visszanyerte

jogait.

Ezek szólanak többé-keA^ésbbé az elmélethez. Amint a t. olvasó látja, a biráló nem ismeri az elméletet, annál kevésbbé tudott beléhatni.

mos mvészeti, társadalmi

irodalmi, erkölcsi,

nyelvi tünemény,

a szá-

politikai,

melyeket

elméletem

kikerüli

figyelmét,

nagyrészt

igazolására felhozok,

vallási,

pedig tudnia kellene, hogy ha valamely hypothesishúsz tüneményt meg tudunk fejteni, az már sel tiz nem föltevés többé, hanem törvén3^ Pedig csekély történeti ismerettel is láthatja mindenki, hogy mily

—

szépen találkozik az actio és reactio oldalán az idealismus és realismus, a reform és a conservatio, a decentralisatio, a szabadság

centralisatio és a

és a

tekintély, a neologia és az orthologia, a felvilágoso-

dás és az orthodoxia

Azután az

stb.

kötet szövegében legalább tizen-

két olyan fejtegetés

van,

melyek az elméletet ma-

gyarázzák; ezeket kellett volna elvenni és czáfolgatni, hogy megdöntse az elméletet. Helyettük kapott a

melyek

olvasó oly megjegyzéseket

és

kifogásokat,

a biráló értetlenségére vallanak.

Én Váczy

urat

szorgalmas

munkásnak,

gyönge itéletü embernek tartom azért nem folytatom az egyes müvek- és müvecskékre vonatkozó észrí^vételeit. A ki figyelmére és komoly tanulmányra méltatja munkámat, az mindjárt látja, hogy az erkölcsi világ legnagyobb fölfedezése áll eltte, mede lyet a haladó tudomány tovább fog fejleszteni ;

;

igazságát

nem

vitatja soha.

A PHILOLOGIAI KÖZLÖNYNEK. E

folyóirat

mködnek,

olva ói nagyrészt a ta itás terén

eszmék világában mozognak, azért fontos reám nézve, hogy közelebbrl ismerjék azt az elméletet, melyet sok tördés után végre sikerit megalkotnom. Mivel szellemi, erkölcsi és aesthetikai az

nem

tartom helytelenirodalom történetén (íhajtom bebizonyítani igazságát, mert tudjuk, hogy az irodalom munkásai mindezen téren mozognak. életünk egész körére kiterjed,

nek,

hogy legelször épen

Van

közöttük bölcsel

politikus,

theologus,

moralista és

drámakölt, nyelvész Az írónak minden pillanatban alkalma

lantos,

és jogász stb.

és

elbeszél

és

nyílik szólani a politikai és mveltségtörténetrl, az

erkölcstan és aesthetikáról, a nyelv- és jogtudomány-

Fájdalom, mikor az irodalomtörténet jó rémegírtam, még nem volt betetzve az elmélet. Homálj^osan meg volt ugyan bennem, mert pár év eltt ily szellemben írtam a nemzeti eszmérl a Magyar S^alon-han, tizenkét év eltt kitréfáltam a Havi Szemlé-hen egy írót, a kinek minden harmadik szava a nemzeti géniusz, a nemzeti nevelés, de nem tudta fogahnát adni, s nem (egyszer ostoroztam irányban a Nyelvör-i. Többször fejtegettem a nemzeti eszmét, de mindez csak az alapk lerakása volt. Miról stb.

szét

1)4

óta

azuiibaii

IMiiloIdaJai KíJzlonynck.

mt',uvaii

('•|)íík't,

részét.

iroílalünitöi'tt'Miot jó

újra kell íiiioni az

Az ols

füzeten

már nem

Csupán az viuasztal, hogy irodalmunk néhány uTönge emléke úgyis kevés alkalmat nyújsegíthettem.

tott

Egy

volna az elmélet kifejtésére.

részét a be-

vezetés foglalj a le a magyar ös vallásról, ösköltészetröl, stb. Egyébiránt homályosan itt is megtalálja az olvasó a nyelvrl szóló fejezetben. második füzetben már szólok az eszme erejérl, a harmadik füzet elején Telegdinél beszélek az ortlio- és neologiáról,

ugyanebben a hitvitázó irodalom végén bvebben az eszme erejét. Ezután minden lépten találkozik az olvasó az elmélettel. Úgy hogy magya-

magyarázom

rázgatásimban eltérek az irodalomtörténetektl és se a németeknél, se a francziák-, angolok- és olaszoknál nem akadhatni (afféle magyarázatokra. A ki szives lesz elolvasni, megtalálja keresés nélkül

theoriát azonban

tetnem.

nem

is.

kell e lapokon ismer-

Erdélyi Pál e folyóirat márcziusi füzetében

(259. s köv.

1.)

adta kivonatát.

Van ugyan

kivona-

tában néhány kiáltó hiba, min hétköznapias. a középszern reactió „irodalma ez áll ugyan egy kissé alig emelkedik felül stb.", az újjászülött reactióról; de els felében épen a legnagyobb lantos, elbeszél és drámaköltket hozza

például az, hogy a

—

világra.

Ezeket a hibákat azonban kiigazítja a t. olCsakhogy ha kezébe veszi könjrs^emet.

vasó is, Erdéljá nagykép,

együgy

—

fenhéjázó bírálatot

ellenvetéseket

irt,

igazán

tn. Ezeket már nem mellzhogy nem értette meg a dol-

hetem, mert elárulta, got. Mivel ez az elmélet egész erkölcsi életünkbe vág, semmiféle orthodoxia sem fogja megérteni. A pilises, palástos, pajeszes orthodoxia eltt csak oly érthetetlen marad, mint a vaskalapos, a chauvinista.

A sujtásos

i'S

I'hiliiloü'iai

Közlönynek.

sallaiigos sötétíejek eltt.

nem trik

becsületes fajtái

Nemünk e mert nem

a világosságot,

sért és erkük-stelen múlt házias, kedélyes szürkületében érzik jól magukat. Derék, jóravaló emberek lehetnek, de nem barátjai a gondolkozásnak, az eszmék világának, enélkl pedig engem megérteni nem lehet. Igaz, hogy az új eszme vakl)uzgó apostolai sem fognak megérteni. Erdélyi nincs tisztában a nemzeti eszmével. A nemzeti eszme a nemzet érzése és gondolkodásmódja, érik föl az eszükkel. Szemroiitó,

(lolügnak tartják.

története, vallása,

és

irodalma.

Csak

mvészete, szokása,

Ebbe hat

bele

új

erkölcse, nyelve

eszme, melyet

egyesek lassan fejtenek ki. A protestantismus lassan érlelt új eszme, melynek nyomait megtaláljuk a mveltebb katholikus világon mindenütt, Francziaországban úgy mint Angliában, Németországban úgy mint Itáliában. A XVIII. század illuminatismusát megtaláljuk nálunk is már Pósaházinál, hogy kár egymást öldökölnünk a vallás különböz tekintett miatt, a XIX. század liberalismusát szintén megtaláljnk számos irodalmi termékben, csak egy kissé nézzünk utána. így érleldik lassan, fokozatosan az új eszme, mely azután megragadja a kedélyeket és betör a békésen éldegél, kényelmesen tengd nemönzetlen idealismusával felrázza a zeti eszmébe, izgat szunnyadókat, és rombol, lerontja a nemzeti c'szme omladozó várfalait. Azért nem lehet Erdélyivel mondanunk „Annak meghatározása, hogy mely tüneményt veszünk indító tüneménynek (actio, hatás, elmélkedés, arsis), egészen tlünk függ s így a vizsgáló önkényére van hagyva. Teszem fel a protestantismus, a mint veszszük, actio vagy reactio, csupán tlem függ, protestáns vagy katholikus szemmel néz:

Bodni'ir Zs.

Szellemi haladásunk törvénye.

(}6

zeiii-e ?

lános

Közlönynek.

Pliiloluíi'iai

Kivételes rendelkezés

kedvéért,

önkényes

azaz

ez, a törvény áltasuppositumra van

következtetés/"

éi)ítvo a

mi a nemzeti eszme, akkor nem modern Németország adiójának legnemzetibb, eszméje a képviselje, Bismarck és a császár a legerszakosabb német szellemek." ért(íné,

mondaná, hogy

,,a

—

Hisz III. Napóleon, Bismarck, Gambetta, Moltke, Gorcsakov, Andrássy G^^iila, Cavour, I. Vümos, Viktor Emánuel stb. épen a nemzeti eszmének többékevésbbé tehetséges képviseli.

Ezek a nemzeti eszmét juttatták diadalra az új eszmével szemben, vagy megalkudtak vele. A nemzeti eszme korszakának els felében, a mig küzd az új eszmével, támadnak a legnagyobb államférfiak, pl. Gusztáv Adolf, Erzsébet, nálunk Báthori István,

II.

Fülöp, Richelieu, V.

Bocskai,

Bethlen

Piiis,

Gábor,

Pázmány, Eszterházy, Zrínyi Miklós. Míg a nemzeti eszme vagyis a reactio második felében a legelkelbl) tehetség sem tud valami nagyot teremteni. Zrínyirl azt mondja Erdélyi: „Míg buzgó katholikus és az uralkodó háznak rendíthetetlen (?) híve, addig a vallási reactionak nem barátja s minden törekvésével a magyarság érdekét, a nemzeti actiot szolgálja." Biz ez szörny homályos Csupa bels és küls ellenmondás. Hisz a nemzeti eszme érdekét szolgálni,

—

nem maga

actio

;

ezt

istápolják

Zrínyi Miklós

a reactio emberei,

min

egyik legszebb és legtiszteletreméltóbb alakja a reactio korának. Lelkes magyar, mint a nemzeti eszme hséhez illik, a ki az erdélyi

fejedelemhez

kormány

volt, a ki

akar átpártolni, mikor a bécsi

nemzetellenes

buzgó katholikus, a

törekvései

bnnek

felháborítják

;

tartja a reformatiót,

;

mint

IMiiloloo-iai

Közliinynok.

(57

század nemzeti eszméje követelte. Hisz

a XA'II.

e felfDíi'áson alapszik a Zrinyiász

Majd az(jii akad meg Elrdélyi, hogy állJiat meg Katona József Berzsenyi Dániellel? Bánl-hán a reactio

virágzásáhan

teljes

1815-ben született. Ezért sokkal objectivebb mint Schiller, liajnalán kezdett dolgozni, a kinek

annyira tárgyias, a ki a reaetio

drámáin azonnal szembe tnik a kor haladása az idealisnnisból a realisnmsra. Katona 1792-ben szüleBerzsenyi 177G-ban. Aíindkettö

embere, esakhogy ez ntóbbi még a nemzeti eszme hse annyira közel áll az aetióhoz, hogy lyrájában mind az új, mind a nemzeti eszme érvénj^re jnt de minél tovább megy be a reactióba, elméje annál jobban elhomálj-osúl, csak az újabb actio hajnalán kezd újfent magálioz térni. Épen úgy mint Széchenyi, a tett.

a reaetio

;

kinek ifjúsága és fiatal kora a reaetio fénykoráJ)a (!sik és mint naplója nmtatja, bohó dolgokat mvel

míg

az actio idején

magához

tér,

hogy hazánk nagy

megjelentén újra bomlik, (ilméje elhomálj^üsul. Szóval a két eszme összeütközése sok nagytehetség ember lelki bomlásával jár. Az átmenet idején az- egész társadalom magaviselete Magunktartása, társalsok különösséget árul el. gásunk, öltözködésünk annyi feltnvel volt tele, hogv mai józanságunkból a reaetio idszakának máfia

legyen,

reaetio

s(Hlik felére következtetli etünk.

Erdélyi

Arany

Toldi-'yíwdl és

Elveszeti

aJhotmá-

nyá-xíd hozakodik el. Szerinte ezek ..ugyancsak az actio korában élnek". Dehogy élnek! Épen a reactió hajnalán születnek. Az európai reactiót 1840-tl számíthatni. Már ekkor jelentek meg oly feltn vek és társadahni tünemények, melyek a reaetio

eszméit hangoztatták.

tekintély, a fegyelem, a rend

()8

riiilolof^'iai

KözlöiiyiiL-k.

érdekében emeltek szót. A két eszme összeütközésí' az 1848-iki forradalomban tört ki, a kedélyekl)en való küzdelem mintegy 1875-ig tartott. Ezóta min(lr)i Alost semmiféle politikus sem téron. fji/özöft a readio. tudna oly törvényt keresztülvinni, mely a szabadságot, a liberalismust terjesztené.

erényével világon.

és

reactio

minden

müveit szeretik, de gylölni sem

hibájával uralkodik

nemzetek nem

egész

tudják egymást, a testületi szellem, a servilismus, a rend, fegyelem szelleme, a nepotismiis, a esaládi érdek, a gyakorlati, az önz felfogás, az anyagi gyarapodás, a jólét hajliászása, a vesztegetés, a sikkasztás,

az érzéki szerelem, a könnyed, pongyola nyelv,

az idegen szók, a kedves

mindenfelé mutatkozik.

hangulatos lyra

stb.

Az országgylésen csak

stb.

oly

törvények mennek keresztül, melyek kedveznek a nemzeti eszmének, mint a királyi táblák deeentralisatiója, míg a polgári házasság keresztül vihetetlen,

mert megbontaná a régi jogokat, terjesztené az egyenlséget s a zsidóknak is megadná a szabadságot; hiú remény a zsidók receptiója is, melyet majd minden kéi)viselöjelölt megígért, de nem jut eszébe megtartani igéretét

;

a közigazgatás állauiosi-

megbukik, mert ellenkezik a helyi patriotismussal, a százados hagyománynyal, a megyei családok érdekével, szóval centralizálna, noha nagyon megkívánná a magyarosítás. Mindhármat csak az actio idején és a reactio els tizedeiben lehetett volna tása

végrehajtani, ilyenkor lehet központosítani

;

a reactio

második hdében nem, mert az új eszme teljesen le van gyzve, a társadalom megkapta harmonikus alakját. Már oly nyugodt és oly lassan száll lefelé a nemzeti eszme, hogy nem tííri az efféle átalakításokat. Ma reformot, javítást csak a nemzeti eszme

Pliiii)l(ii>-i;ii

Közirmynok,

—

Az iüazságügyi irányában lehet keresztülvinni. szabadelv vet'onnok, melyeket Szilágyi Dezstl irányban vártak, szintén lehetetlenek. Neki távoznia vagy engednie kell. A nemzetek és nemzetiségek Nincs kedvök, sem szeretik bolygatni egymást minden pactnm nélSzapáry sem erejük a harczra. kül békét -köt a szászokkal. Az oláhok sem makacskodnak sokáig. A Schulvereinok, az iskolaegyesületek, az Emkék nemsokára hanyatlanak. Az olasz nép elhagyja a hármas szövetséget néhány év mnlva talán a német és az osztrák-magyar monarchia közt is megbomlik. A panszlavismus sem izgatja annyi ervel a szláv népeket, mint azeltt legalább kevésbbé fog rajtok. Lassankint a francziában is elhomályosul a bosz képe. Náhmk annak idején megbomlott a hatalmas Deák-párt, mert több volt ])enne a szabadelv és ideális elem, mint a mennyit megtrt a kor áramlata; pár év eltt visszalépett Bismarck, Tisza Kálmán, mert töbl) volt bennök az er, minta mennyit elszivelhetünk. Most nagyon terjed az anyagi téren a gyarapodás, az erkölcsin az ngynevezett elposványosodás. Szóval a realismns oly alacsony színvonalára sülyedünk, melj'etnem nézhet egykedven az elkelbb szellem és í'enköltebb gondol.

;

—

kozó

újra lobogtatja az idealismus tiszta zászlaját.

Krdélyi lyezni.

Vörösmarfii

actio mélyére, teljes

zik

('i)os.íaif

Vörösmarty 18(JU-ban

meg benne

sem tudja hova he-

született; iijúsága a re-

gyzelmébe

esik.

az epí)szírás terve.

Ekkor fogamnemzeti eszme

nemzet

a nemzet migyságáról ál)i*ándozik,

szereti a

fényes napjait emlegetni. Hozzá

fog munkájához,

már

beköszönt az .-ictio hajnala s ime Víirösmarty tárgyias eposzok helyett lyi-ai eposzokat ír, melyeknek hangja, nyelve, ragyogó csillogása.

pirkad,

IMiiU)l()íiiai

Kíizliiiiyiiek.

mind a lyi-a ülkotásai. Sehol eposzi nyugaloni, tárgyias helyzet, mindenütt az aetio lyrikus, ideális és ünnepélyes hangulata nralkodik, míg

bájos iiiilnkjíii

végre megunja és az aetio teljes gyzelmével dobja az eposzt.

—

Ily kifogás az is,

hogy

..a

sutba

XVI.

századnak nagyszámú elbeszél

költeménye, a különféle tárgyú históriák, krónikák, szép énekek sem illenek bele e doetrina szerint a ])rotestans aetio keretébe."

Pedig két helyen

gyarázatát.

nines

megtalálhatta volna ma-

aetio elbeszélései ezélzatosak, tanitók,

bennük regényes, költi. De a mint 1570 kö-

megjelenik a reactio, megjelennek a költi elbeutóbb pedig a reactio haladásával mindis inkább fogynak a verses elbeszélések. Ilosvai még versben írja Nagy Sándor históriáját, de a X\'ll-ik szí'izadban már több prózai szól róla. Ujal)l) actiók után mindig jobban apad a verses forma, a reactio kényelme mind jobban elfordul a verses alaktól s ma már oda jutottunk, hogy alig kapnak olvasót a verses elbeszélések. Remek legyen az ily rül

szélések

;

munka, hogy tessék míg a prózai regények, még ha k()zépszerek is, sok ezer olvasóval dicseked;

hetnek.

Ennél az elméletnél nagyon fontos szerepet játa történelem. A természettanban csak akkor mondhatjuk el valamely föltevésrl, hogy mái- törvény, ha a mennyiségtan igazolja. Az erkölcsi világban az emberiség történetének kell igazolnia. Az en elméletemrl ma már ki merem mondani, hogy mellette szól a történet. Hgy, hogy új alapra kell épíszik

teni az erkölcstant, az aesthetikát, a jogot, a nyelv-

tudományt, a

politikai és mveltségtörténetet, szóval

szellemi, aesthetikai és erkölcsi

lehet

mondani

tudományokat. El

nagyzás hóboilja nélkül, hogy

Philologiai Közlönynek.

mennyire az erkölcsi felülmúlja a

pliysikait, annyi-

val fontosabb e törvény. Elmondhatni, liogy ily csodálatos

fölfedezés

szerencséje

Meg vagyok gyzdve,

még

liogy 10

— 20

senkit

sem

ért.

év múlva a világ minden fiskoláján tanítják és számtalan könyvet írnak mellette és ellene. Különösen ellene, mert soha se mértek nagyobb csapást az orthodoxiára,

mint a

mint

ez az elmélet csap.

YI.

A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETÉNEK EL8ZAYÁBÓL. Taino és mások

nem ad

(loctrinája

töniérdek kérdésre

vagy oly homályosa 1)oszél i'óla, Jiogy alig vagy épen nem értlietiii. Az ujabb i)liilosophiának és természettudománynak vannak oly sikerei, melyek harmincz év eltt ismeretlenek valának. Ilyen mindjárt az eszmének mint ernek hatása. A teremt eszmérl nem ma szólanak elször. Hogy az eszme megragadja az embert, nem mai szólam. Tainenél és másoknál is sokszor találni. Most azonban határozott doctrina lett. Ma már sokan vallják, hogy az eszme er, van intensitása, mely mozgásra késztet; épen ugy mint a physikai er. Mindkett hat, mind a kétféle ernek vannak összeütközései a nagyobb, a hatalmasabb elnyomja a másikat. Természetesen az eszmék nem valami szellemi lények, hanem az öntudat állapotai, melyekkel velk jár az érzés és mozgásra indítanak. Az ujabb lélektan sok mestere megengedi és vallja, hogy az eszmék, az öntudat ez állapotjai, összeköttetésben állanak az agy \ibratioival, küzdenek létökért, a természeti seleetióhoz hasonló selectió által gyznek az ersebbek. Számos ujabb bölcsész tehát psychologiai dar\\dnismusf'élét tanít, mely nagyou liasoulit a biológiai darválaszt

;

inau'yai' iriulaldintürlénct oloszaváliól.

7;!

Ezt hirdette (xuvaii és mások, most különösen Fouillóe, a modern gondolkodók egyik

winismiislioz.

eszme-er bölosészete. nemcsak egyeseket in-

mestere, az ö ])hilosopliiája az

Amint dit

tudjuk, az (>szme

mozgásra, nemcsak

nem

egy embert ragad meg, ha-

egész családokat, törzseket, nemzeteket.

teljes,

világos

magyarázatával ngyan

nem

Ennek szolgál-

hatunk; de legalább elképzelésére tudnunk kell, hogy a mai tudós lélektan nem ismeri a lelket, nem vallja a régi sulístantiát, azt az (inálló, független egyedisé-

melyet azeltt tanitottak, mel}- szoros összefüggésben állott a lélek halhatatlanságával. Ma már csak a hü spiritualisták beszélnek lélekrl. Valószín, hogy az erö, meh' a természeti világban mint fény, get,

h, villanyosság, delej, hang stb. mutatkozik, a szellemi világban mint eszme jelentkezik és öntudatunk nem egyél), mint az eszmék harcztere, központja. Hihet, hogy hatalmas, fenséges, csodálatos egység uralkodik a miudenségben, hogy semmi sincs teljesen elszigetelve, elzárva és elkülönítve, hanem mindenütt összefüggés és folytonosság létezik. Ez az isteni egység, ez a csodálatos titok az,

rém ur

(pio

vírivius.

mo-

mozgunk, és vagyunk. egységben mi egyesek csak kis centrumokat ké])ezünk, melyekben az eszmék ködnek, hatnak, küzdenek folytonos érintkezésl)eii másokkal, más központokkal. Megvan ugyan az egyéniség, még beszélhetünk saját énünkrl, st szükséges, hogy szóljunk róla, egyéniségünk nem merül el a mindenség tengerében, azt nnndnyájan érezzük és tudjuk; de nem erezhetek, nem gondolkodhatom, nem létezhetem egyedül, hanem másokkal együtt. Egyéniségem irincs u^y körülszal)va, körüliiatárolva, et

siinui.s.

eljben élünk,

EblxMi a fenséges

miut

eddiü'

hittük,

hanem

kidcsi'Miös

henx'nmással.

hatással

ina.ü'var ii-odalointiiiliMict

elszavából.

vagyunk c.uymásra. Houyaii

nem

tüitóiük

ez"?

tudjuk nicgmoiuhuii csak annyit Játunk, hogy olykor egy-egy liatalmas rs uj eszme többé-

Még-

;

kevésbbé megragad mindnyájunkat töj-zseket és nemzeteket, melyeknelv vezérszellemei rajongva rohannak elre, hogy maguk után vonják a nemzet legnagyobb részét. Nincs szabad, önálló, másoktól teljesen független tevékenységünk. Vahimint a termi-szetben az egyik mozgás szüli a másikat, ugy a szellemben is egyik lökés hozza mozgásl)a a másikat és megy végig a törzsek és nemzetek, birodalmak és világrészek, e kisebb-nagyobI) központok, belvilágán. A történet mutatja, hogy ])izonyos idszakokban egyes ngynevezett uralkodó eszmék foglaltak helyet az emberiség elméjében, melyek csodálatos változásokat idéztek el nemünk fejldésében s képezték azokat a ]iagy áramlatokat, melyek amaz idk jellemz sajátsága. Csakis az eszme erejével lehet megmagyarázni az emberiség fejldésének nagy századait. Ilyenek például a X. század, mikor a népek r(jliantak a keresztyénségbe, ilyen a XIIL, XVI. és XVIII. század és XlX-ik els felének utóbbi része, melyek bámulatos actio tanúi voltak. Ez idszakokban uj eszmék termékenyítették meg az európai népek szellemi világát. A magyai- nemzeti eszmébe, fatalismusba, a X. században a középkori kaaz tholicismus actiója hatott be, a XIIL században a :

renaissanceé, a XVI. -ban a protestantismusé, a XVIII. -ban az illuminatismusé, a XlX.-l)en a liberalismusé.

Ezek és eddig

eszmék

haladás eszméi. Mindig ujabb be a nemzetek

ismeretlen irányt visznek

életébe, kitágítják az illet csi, vallási,

népek szellemi és erköl-

pohtikai és társadalmi szabadságát. Vagyis

A magyar

irodalomtörténet (>ls/.avál)ól.

más szóval: a haladás a szabadság kérdése. A bái'bár nép legkevésbbé szaljad. Annyi mindoníéle szíjkás és törvény, vakliit és babona ral)ja, oly sok tVlöl nyomja a természet és embertársa, hogy esak gyermeki fejletlensége birja ki ezt a nehéz rabságot. Egy-egy hatalmas eszme, mely tágítja szabadságát, elenyészteti

változtat sorsán, ki-

babonáinak egy

ré-

gyöngíti gyermeki hiszékenj^ségét, szóval támo-

szét,

nagyobb

gatja

mat

csinál az

hat

reá,

értelmiségét, az ilyen

eszme forradal-

bomlasztólag annyit rombol régi eszméi körében, hogy ö

társadalmi

életében,

ervel föllépnek a eonserváló, fajfentartó eszmék, visszaszorítják az njnak szertelenségeit, korláteljes

ki nem irthatják, képes szavakkal egyezkednek, egj^ességre lépnek vele. Ez megfelel az eszmék darwinismnsának és megfelel a mozgás ritmusának. Sok természettudós hajhuidó azt hirdetni, hogy a természet minden mozgása rhythmikus. Spencer, a bölcsész, a First Frinciples huszonkét lapján bizonyítgatja ezt az állítást. Szerinte a természetben nincs egyenes és folytonos mozgás hanem egy lépés elre, egy hátra. A szél rohama szüneteket tart, a: fa szabályíjsan inog, a levél szabályosan lebeg, a villám czikázik, a kalászos búza hullámzik mint a viz vagy

tozzák, s mivel élve,

;

más

folyadék. jMindenütt vibratio, undulatio, osciUatio.

Bármily tökéletes a vasút, a vonat mindig oscillál. Szívünk szabályosan dobog, tüdnk váltakozva doluozik és így tovább. Némelyek tagadj;ik ezen nézet lielyességét; de a mi az izommozgást illeti, tudtomra

mindnyájan megengedik. Ez a riiythnuis pedig onnét hogy a mozgás akadályokra bukkan, mert nincs

i'i-ed,

ninitini,

nincs üres

téi'

a természetben.

Még

a csilL-m'

71)

simani

niaiivai' irddalnintiirtónet

akadályokon

osfillál, Sfiiitillál,

természeti,

áttörve

liozzáiik,

azért

csilláiiilik.

Csak mellékesen a

clszaváliúl.

hanem

érintjük c kérdést, minket

nem

mozgás

Mert

az eszmei

érdekel.

az eszmék viláoában sincs egyenes, rectilinearis nujz-

hanem

ritmusos. Az eszme egy nagy lépést egy kisebbet hátra. Ha valamely eszme Jobban megragad ])ennünket, nagyobb lépést teszünk gás,

tesz elre,

elre, mozgásunk tartósai) b lesz, hogy azután szintén nagy legyen a visszahatás. Az eszme kisebb lökése csekélyebb mozgást idéz elo, nem fáradunk ki annyira. E ritmusos mozgást azzal magyarázhatni meg, hogy az eszmének minden lökéshez pihenésre van szüksége. Ezzel fejtlietni meg nemcsak minden ember eljárását,

midn

hanem

a né2)ek tetteit

is.

valamit végre akar hajtani,

A legtöbb nem

ember,

egészen úgy

mint a hogy szándéka volt. Többé-kevésbbé meghajlik az akadályok eltt. Az országgylés elé benj'ujtanak egy törvényjavaslatot, a többség ugyan bizonyos, meg lehetne szavazni de eláll a kisebbség, akadályokat gördít, módosításokat nyújt be, melyeket részben elfogadnak. Az eszme actiója tehát soha sem határtalan, korlátlan, hanem hullámzó, rezg, hebeg. teljesiti,

;

Nézzük például

protestantismus fölléptét.

A renaissance

befolyása alatt megtisztult keresz-

tyén eszme föllépett Németországban.

mas eszme

rögtön

új

diadal-

hazánkban is. Az valának. Az eszme hala-

jelentkezett

els apostolok Luther hívei dása azonban lassan ment, legalább 40 50 évnek kellett volna lefolyni, míg az unitarismusig jutott. Idáig egyedül haladt elre, most feltámadt ellene a

—

nemzeti eszme, a fentartó idea, fegycdem,

kedély,

(^salád,

tekintély, a rend,

régi

erkölcsök eszméje. Tjra liatalonn-a

szokások és

jutott a katholi-

majrvar irodiilniiitöfténrt

i'ló'sznvából.

kus vallás, íivzütt a tekintély de már nem tudta megsemmisíteni az eszme összes sikereit, csak egy ;

részét irtotta ki, a többivel megalkudott, egyességre

hogy mindez sok embervérbe rémes háború folyt a mvelt viláeszme legszélsbb képviselje, gon a lentai'tó a katholicismus, irtó háborút viselt a i)rotestánsok ellen, pedig maga is igen sok változáson ment keresztííl. Megsznt annyira érzéki és babonás lenni, mint a min volt; tisztább, modernebb fényben jelent meg. De mi köze mindennek az irodalomhoz Sok, nagyon sok köze van. Ha nem is mindent, de sokat megmagyaráz. Legelször is a mint föllépett az új eszme, Természetes,

lépett.

került, szörnj', ;

roppant lelkesedést gerjesztett, lángra gyújtotta az

emberek

kebelét.

föld

népének egyszer

fiai

ország legkülönfélébb tájairól Németországba siettek,

hogy

elsajátítsák és hirdessék az új eszmét.

nem

rajongó

gondolt hazájával,

nem

Némely

szüleivel, test-

hogy azután apostol, hittérít váljék belle. Magyarul írt és szólott, nem mivel a nemzet véreivel; ment,

eszméje szólalt

meg

kellett

tudósok, tanultak osztályát az

egész nemzetet,

hanem mivel a néphez szólania. Nemcsak a akarta megnyerni, hanem ennek a nyelvén írt. Az

benne,

fordult, a néj) in^elvén

azért

országos hatás annyira szivén fekszik a szász Heltai-

nak

és

Dávid Ferencznek, hogy elhagyják a német mag\arul a2)osto]kodnak.

és hitin nyelvet s

actio tudja kifejleszteni az

véleményt.

úgynevezett köz-

reactio idején a nemzeti

eszmének egy-

egy megsértése gyors elégtételt von maga után. Az actio ezt nem teh(;ti, nincs kezében a hatalom. Ilyenkor lép fel azután a felháborodó közvélemény, mely

inaoyar irKclalnintürténct clüszavrából.

nólia az ogész müvolt viláo-ra kiterjed. ÍQy rajono'ott a,

közvélemény a protestáns eszméért,

í,st hálxJi'Dflott

fel a múlt században Voltaire szavára az üldözött pi'otestansok és keresztsért ifjak érdekeljen. ],»y szólalt fel több esetben 1848 eltt. És milyen mfajokban gj^akorolta magát V Mindenekeltt lyrai volt, hisz a lelkesedés a lanthoz

még pedig nem is hangokat hallat, hanem az idii-

szokott fordulni, a lantot pengeti, szelid, lágy,

édesbús

magas hangján nyilatkozik. A lágy dal, érzelmes elégia sem vész ugyan ki, de elnj^omja

latok

actio

embereinek

(3dai

heve. Óda, liymnus, dithyramb,

vagy más elemekkel szerepelnek mveikben. Csakhogy az ily peroráló, örökké deklamáló nemzedék nem minden tagja képes a fenséges hangján szólani, azért soha sem hallani annyi nagy szólamot, Ízléstelen szinfalhasgatást, annyi rhapsodia tisztán

üres dietiózást, mint az actio napjaiban. Még a jobb íróknál is hiányzik valami az ö ódáikból, tudniillik a szív melege, mert inkább ünnepélyesek, hidegek mint pl. Eötvös Bíicsúja, Bajza ódái.

lyra

elemében. szüli ezt;

mellett

tanitó

és gunyköltészet

van

Nemcsak az actio hseinek' felháborodása hanem az a könnység, melylyel a hal-

gúnyolása jár, A tehetetlen, megposhadt reactio ezer alkalmat szerez a gúnynak, melyet bven kizsákmányoltak a XVI. század reformátorai, dokló reactio

a classicismus

korában Kazinczy

és társai, a jelen

század negyvenes éveiben Petfi és mások- Ilyenkor dívik a reactio

satyra elején,

és

gúnyos epigramm, bár, fleg a belle majd az újítóknak is,

kijut

csakhogy ez más fajta gúny lesz. Az új eszme új formákat is követel. A régi nyelv, a régi vers új alakot ölt. ITjít minden áron,

nuiyvíir irodalointörtéiu't clszavábnl.

sokszor az izlós rovására.

7!)

Gylöli nz ódon, clamlt

formákat, mea-kovcsült esziiiéket, a haladás e bilincseit, a fegyelem, a rend, a nemzeti e támaszait. A hol tudja, a hazait módosítja; a hol nem birja, ideo-en

nyelvet honosít meg', az ütemek helyére beiktatja

maoyar

a verslábakat, átülteti a

földbe a hexametert

és pentametert, szépen össz(»egyezteti az ütemet, lába-

kat és rímeket euymással, mint Arany tévé. Érdekesen találkozik a nyngoti nn'íveltebb népek története a miénkkel.

szen újít, latin

melyeket

francziáknál Ronsard meré-

és görög"

francziásított, nj

kifejezéseket honosít meg,

igeidket

alkotott,

dagályos

rhetorikát teremtett. Kortársai közül akárhányan

még

Baif a latin középfok ragával látta a mellékneveket, régi óda verslábait és sorait alkal-

túlhaladták

mazta

öt.

mint nálnnk Erdösi, Székely István

ú^xy

Ronsai'd ngyan visszavonta (1585); de akkor a reactioja.

nálnnk

doktrínáját

már ersen

stb.

halála eltt

dolgozott a nemzetinek

hatásvadászó, keresett és dagályos

nuitatkozott a reactio

els

felében, bár

stil

nem

annyira mint Angliá1)an Erzsébet királyné udvarában, a mióta Lilly az ..Euphues" ezim regényében meghonosította azt. Az olaszoknál Marini volt a mestere, róla nevezték el mnnmí<nwsrial' ilyen volt a :

francziáknál a fiiJfo.

stijJ

precieur.

spanyoloknál az

estiJo

f/oiit/nrisrniis.

Es mit csinál az elbeszélés meg a dráma terén ? eltnnníík a legendák, a középkor e csodás, mesés, gyermekes alkotásai. Az új eszme rajongó hse csak felháborodva gondol rajok. De talán a szép regényes históriák, bájos mondák, szerelmes kalandok még mindig tetszenek neki? Oh nem. Az actio rajongó hse is szereti az elbeszélést, ír t()rténet(!t, d(; csak aziM't, hogy iiiin/is/rn vitae, az p]gyszerre

<S0

ólct mi'sU'i'c

iiia;:-y;ii-

ii'udalöinlíiri'énrt

hazai

(''S

táruya.

Ezekben sem

íaiiíthiissoii. Xcki S ciiv Icualkainiasal)!) a Ez a kett az clheszrlés

liduy ö mjta

Icü'ycii,

tanítani, apostolkodni kell. l)il)liai

olö.s/.av.il)i')l.

trti'tr'iict.

szen'ti a reovnyes, Ijonj'odalnias,

kalandos és szerelmes részeket, hanem csak a mihöl közvetlenül meríthet okulást. Néha me.uszoiúl, ma,«2a a

hibliai

tíirténet is

többé-kevésbbé regényes és sze-

relmes, meg'biesaklik a reformátor i^szejárása és oda

nem

ill morált kapesol hozzá. Józanoknak szoktuk

nevezni, jiedig az új eszme

minden egyebek, csak iicm Józanok;

mámora

fogta el ket.

valami nagyszer eposzt fognak teremteni. Hisz van i'rzékíik a fenségeshez, a magasztoshoz, a roppanthoz stb. Ez igaz; de nincs a múltJJe talán

hoz.

jövbe néznek, nem tudják

méltatni a

letnt idket, A múlt csak példa nekik. Azért hozzák fel, hogy meggyíílöltessék a hallgatósággal. Báró Eötvös is megírja M(i(jij((yország történetét lol;^-/je)i, Faln je(jtj.ij('heu^ hogy leírja a régi vármegyét a meggyülöltesse velünk. Az újító mindig czélzatüs ell)eszél, eladása soha sem tárgyilagos, torzít, ferdít,

nagyít, gúnyol, csúfol és lelkesedik a szép jíiv-

ért,

mely minden izében

elüt a régitl.

talán szereti az aesopusi mesét és a példa-

Ezek tanító költemények mint az oktató valóban némely reformátorok nem És allegóriák. idegenkednek a mesétl. Lessing például maga is írt meséi modern, kivált meséket. Igaz, hogy az beszédeket

vészeti

tanulságokat rejtenek

általában

magukban. Az

újító

nem

mesének,

igen tud megbarátkozni a mesékkel. példabeszédnek, közmondásnak józan

életbölcsesége,

higgadt,

gyakorlati

számító tanulságai jobbadán

nem

mese morálja rendesen szkkcun,

tanácsai,

kellenek kicsinyes,

okos,

neki.

conser-

A vativ

;

iiiauy;ir

SÍ

clszaváliól.

ii'iKlalomlíirtéiict

nemzeti, a íajíentartó eszmék szoluálatáliaii

áll. Az a kerek kis történetke, az állati életljl vett meglep élével a végén, nem felel képecske az

meg

az újító ínyének, nincs a szája íze szerint.

mégis arra szánja magát, hogy aesopusi mesét

írjon,

ez nála többnyire kiszélesedik, állatbeszélylyé válik,

hogy beléolthassa a maga

Náhmk

lelkét,

mint Heltai tévé.

legalább a reactio idején

Fáy András, Czn-

czor stb. írtak eredeti meséket.

Milyen a drámája ? Ez is ugyanazon hi1)ákban Mindig czélzatos. Hseinek jelleme nem szokott igaz és természetes lenni. Mindig uralkodó eszméje áll eltte s nem tud az emberi szív méljibe látni. Az ember neki csak egy báb, melyet ide-oda mozgat és rángat. Rendesen csekély a megfigyel tehetsége. Az emberben mindig a hívt, az eszme lelkes confessorát keresi és látja. Csak jussanak ('szünkl)e a forradalom eltti drámálv jellemei, Czakó Zsigmond, Jósika, Eötvös s mások színmüvei. szenved.

Azonban

fölébred a nemzeti eszme, fölhangzik

a fentartás, a rend és fegyelem szava, szóval a zeti élet ideája, föllép a reactio s kitör a

nem-

két eszme

Az újnak alkonyán és a réginek hajnalán, legmagasabbra emelkedik a Ivra. Ekkor támad Baliarcza.*)

*) Eddig sok fejtörést okozott a lélek és erkölcstan búvárainak az a vak gylölet, melylyel a harezias nemzeti eszme

megtámadja az

ujitókat, fölfedezésünk

dése lesz a morálnak.

után

még

fontosabb kér-

mit eddig a vallásos vakbuzgóság egy

nemének

tartottak, ezután a fellép eszmének fogjuk tulajdomely némely emliort a legnagyobb gylöletre képesit, nemcsak a vallás, hanem a nemzeti eszme minden elemében, így például ismertem orthologusokat, a kik a hetvenes években és a nyolczvanas évek elején képesek lettek volna kalodába tétetni a neologia minden védjét. Egy Tóth Béla ma is érzi ezt a fanatismust. Ismei'tem antisemitákat, a kik a nemnítani,

Bodnár

Zs.

Szellemi hiil.'nlásunk tí')rvényc.

A magyar irodalomtörténot

Bcrzsomi rs második

lassM,

ols/.avál)ól.

Petufi. Ido száinitjiik

Vörösmar-

Beniiök ogyesüli Játszik a két eszme. Nem hiányzik a iractio melege és bensösége, meg-vau az újnak ódái izgatottsága, van érzékíik a haladás eszinéj(''li(!Z, de van a nem-

tyt is élte

zeti iránt

felében.

is.

els felében többnyire kitör a iorramajd a hatalom képviselinek felbátorodása, majd az uj eszme iiöseinek türelemvesztése idézi ^elö. Türelmöket talán nemcsak a küls okok folytán vesztik el. Lehet, hogy ennek saját bels elégedetlenségök is szülje. Bizonyára saját kehlökben is érzik, hogy más idk hajnala virrad fel. Nem tudjuk megmagyarázni miért, de vakon rohannak a forradalomba, melynek okvetlen buknia i'eactio

daloni. Kzt

kell,

mert

Csak

fejld

reaetio rövid

alatt leveri lá-

nemzeti eszme lázadása gyzhet, de a társadalmi forradalomé soha, mert ha nem valamely idegen, akkor a saját körébl támadó zsarnok igázza le. Minden forradalomnak megvan a maga Napóleonja. Megtörténik ugyan, hogy az uj eszme hsei korábban is elzik a megposhadt reaetio képviselit, mint pl. az 1830-iki forradalom idején, ez azonban nem az igazi forradalom, melyet fkép a báról.

zeti

eszme hatása

alatt

kardéh'e hányatni. zott

ugyan

fel

elégtelenség'ét

képesek

lettek

És ha kéi'deztem

volna

minden

zsidót

a különben jó embert, ho-

sok erkölcsi és társadalmi okot, de mikor azok Én nem vég're is azt mondotta

magyarázgattam

tudom, mi az oka, de gylölök minden zsidót. Az ujjászülött nemzeti eszmének azonban fogy ez az ereje, már nem képes Érdekes az a tüneménj' is, hogy a gyönge igazán gylölni. idegzet ember, a kiben ers a visszaszorított uj eszme, többékevésbbé bomladozik elméjében, roppant elégedetlen kortársaival, bántja minden, a mivel csak érintkezik. Különösen a forradalom után áll ez számos felebarátunkra nézve.

—

niaii'var

irodalomtörténet elszavából.

reactio crösbrxlrsc idéz vlü.

—

Areactiuidcjrii

<S;{

uy.-ik-

rabbaii elí'urdul az alsóbb, a szegény nép lázuiiíiása.

elnyomottnak érzi jnauát és zendülésben töi' ki. Téves volna azt hinni, hogy csupán a rossz közigazgatás az oka e mozgalmaknak.

né}) elliaoTatüttiiak,

aetio napjail)an

gatás.

De akkor

nem az

egyszer rosszabb a közigazemelkedett hangulat, a nép

iránti jé)akarat, a

gyöngédség a társadalom legalsóbb

osztálya iránt, a

segíteni

törekvés

súlyos bajaiban annyira általános, hogy inkább megvárja az óliajtott

szebb jövt; mely azonban rá nézve nagy ritkán köszönt be. A reactio napjaiban zárkozottabb az ember, a paragraphusok közé temetkezik a szolga])iró

más

fegyelem ugy látszik merevebb mint máskor. A nép sehol sem talál elégtételt, nem kap igazságot, kivált akkor nem, ha szembeszáll elüljáróival. A nemzetinek igazi képviseli, a reactio valódi mesterei, az epika .és dráma terén szoktak otthon lenni. Kiváló érzékök van a múlthoz. Visszahatásképen élvezik a régmúlt idket, gyönyörködnek jó és rossz na]3Jainak emlegetésén, megbecsülik a régi nemzeti szokásokat, a gyermekj átékaktól kezdve az öregek babonás, mystikus nézeteiig. Ha ilyenkor egy hatalmas tehetség támad, az vagy jeles epikus, vagy kitn drámairó lesz. Ekkor támad Zrinyi Miklós, Gyöngyösi és a nag}^ Arany. Vörösmtirty, Czuczor ifjúsága is e korba esik és az ébred új eszme hatása alatt szorgalmasan irják eposzaikat, csakhogy épen azért lyrai hang öndik el rajtok. A reactio napjaiba esik Katona BánkhdnjdnaJc, Szigligeti, Csiky Gergely színmüveinek, Tóth Ede FaJu rn><!<.íihud\ a dráma és ei)ika más jobb termékeinek születéstí. Százaíhmk els reactiója megteremtette Katona Bánkés

tiszt^^selö.

rend, a

—

.S4

bánját, a

magyar

dik azonban

ni;i<ryin-

nem

ii-0(|;il(imt('>rt(''n('t

ciríüzaváliól.

tragódia e jobb termékét, a

máso-

hozott napvilágra ily remeket.

reactio hajnala szülte Shakspenret, a legna-

gyobb tragédia

irót,

ntána léptek

fel

a fra.ncziákn;il

Corneiüe, Kacine, Moliére, a spanyoloknál Lope de

Vega, Calderon mig a XVII. század lyrája egy nagyobb költt sem tud felmntatni. Nagy, fenséges lyrikiis csak az actio korában és a reactió els felében, a két áramlat liarezáljan fejldhetik ki. ycliiller a reactio kezdetén irja drámáit, leikét azonban még;

annyira

eltölti

gyon sok a

az actio fénye,

hogy tragédiáiban naCsak a késb-

lyrai, a subjectiv elem.

biekben tud eléggé tárgyilagos lenni. Balladái szintén annyira alanyiak, hogy méltán szokták lyrai beszélyeknek tekinteni ket. A nagy Gröthe fellépése a reactio hajnalán találkozik a

két

kezddik, lelkében szintén benne még oly ers a

áramlat,

XVIII. század szelleme, hogy utóbb a reactio idején nem tekintek elég jó németnek. A nemzeti eszme harczosai sokszor megrótták, kárhoztatták tet. vészete azonban eléggé nemzeti, csakhogy az actio ihlete magasztosabbá, általánosabbá teszi, ugy hogy minden nép fia szent tisztelettel hajol meg igazi nagysága eltt. S ha a világ minden nagy költjével évekig foglalkozimk, az igy támadó összbenyomás Göthét mutatja legnagyobbnak, legegyetemeAz elbeszélés szintén csak a reactio sebbnek. napjaiban virágozhatik igazán: Dante, Boccaccio, Ariosto, Bojardo, Chaucer a renaissance hosszú reactiójába esnek belé, Tasso ismét belékerül a reactio kezdetébe, azért van költeményében annyi lyrai elem, Milton már a reactio embere, Scott Valter, Manzoni, a mnlt idk ez istenitl, a történeti regények e mes-

M-

—

terei,

a reactio idejéu

virágzottak,

ngyanakkor

lépett

A mauyai' föl

;iz

iu'Mzi

dráma, mely az

történeti

tása alatt romantikus

dráma

o'odtabb

és

ej^jika,

higgadtabl)

eszme ha-

új

két

liatalmas

csendesebb,

virágzik.

és

elem diadala hozza világra e tultabb,

reactio

fejldik

idejében

(Huo-o \"ictor, Vörösmarty

lett.

és mások.) Szóval a niii\'észet tája,

clszaváUóI.

ii'oditlDintörténrt

nemzeti

nagy poétákat.

világnézet az

faj-

nyii-

tisz-

anyjok;

édes

moráljuk józansága, egészséges itéletök megtalálja az eszme és forma összhangját és oly remeket nyujtliatnak az emberiségnek, mely századokon keresztül gyönyörködteti az utíklokat. A mi a gúnyt illeti, a reactio is ért hozzá, csak-

hogy nála ritkábban jellemzi.

actio

fordul

kegyetlen csúfolódás,

az a sötét actio

irónia és

hseit maró mert az

rajongó

sarcasmusa,

kérlelhetlen

gúnyja többé-kevésbbé ismeretlen elöttök,

actio embereit lehet gylölni, de megvetni, aljasnak

tekinteni nem.

muk

reactio idején azok, a kiket hajla-

az actio felé v(jnz,

gúny

helyett a

kabjiazzák tehetetlenségökben, nistái,

nagyzói alkalmas

de leginkább az actio

tárgyul

humort

szolgálnak

mámoros hsei. Az

al-

chauvi-

reactio

nekik,

actio sen-

timentalismusa, érzelmessége a reactio idején az

is-

Innnorban nyilatkozik. Ekkor örökiti meg Cervantes a liires lovag történetét, a lialhatathin rajongó keserves kabiudjait és bemutatja nekünk kés utódoknak a maga jánd)or kortársait, a XVII. század

teni

derék Sanclio Tanzáit.

reactio

mindaiHiak,

nemzeti nyelv,

természetesen

koi'a

mi ;i

nemzeti

reiul

vünkig jusson,

nem

szornb

engedi, bogy

elzárkózunk tle,

nagvon kedvez

elny(''re

nemzeti szokások

szeretetünk azonl)an összébb

fegyelem, a

élet

nji*a

válik.

kedvesek: tekintély, ideu'en

gvülíiijük

szi-

más

A mau'var

H(j

flpzavntiól.

irddaldnitiiitr'iirt

orkíilcsíikct rs származik az anmint a X\'-, XN'II. században ós a XIX. oJejéii s második folóbcíi, miii a XN'l-ikhaii tisztelettel hajolnak mcu- a zsidósáu- clött, a XV'IIIikban minden embert Ix'csüliii tannlnak, 1840-b(Mi pediu' l)áró Eíitvös na.oy lelke batalmas szózatot intóz a iiemzctbcz a szeaóny zsidók üuTÓbcn. A rc-

tajta

szokásokat ós

tisemitisiims,

nyomjuk

actio idejóii ,í>Linyoljiik, csuí'oljuk,

ide-

gen ncmzctisóo'et, igaz, hogy ilyenkor azok is gyüIrdiiek l)(Miiinket; mig az actio ragyogó napjaiban kcbhinki'c (ilclünk mindenkit és móg sokan cnih'kcznck an'a az idre, mikor számos német, tót, szerb, riitlü'-n, oláli büszkén magyarnak vallotta magát. A reactio ellenben mindig \eszedelm('S ott a niagvarságra, a bül nagy kisebbségi)en van, mert az ideu'en tbbbség rendesen elnyeli a kevés magyart. Ilyenkor tnt cl számos magyar esalád és lett belle tót, szerb, oláli, horvát és német. Egyébiránt mindkét idszak magyarosit, az actio kora szeretettel és lelkesedéssel; a reactio gylölettel, kényszerrel és fur-

fanggal

;

elbbi önkénytelenül

utóbbi tudatosan és czélzatosan.

\an

maga

sikere,

másikat átok

actio

és akaratlanul,

Mindkettnek meg

csakhogy az egyiket áldás,

kiséri.

korának njTlve

sza az ujat, az njitó gyakran

és

mvészete bajbász-

erszakosan

i-eformál

mikor feltámad a reactio, Ízetlen túlzásba csap, ugy hogy sokszor édeskés att'ectáló, keresett, meslesz. terkélt, precieux, kényesked, majd dagályos Eszünkbe jutnak Kazinczy afl'cctálásai, fieltipltései, SzcnuTc l'ál iKijriráinjal és más basonlók. Az úgys

nevezett

nyelvújítás

szókat, analógia utján sult idegen

nyaki'a-frc

képzknek

faragja veszi a

szók végtagjait és számtalan

meghonouj

kifeje-

majiVíU' irodalomtörténot elszavából.

zést teremt, melyeket rohamüsaii felka[) az

zedék, a

csinált szó pár

hó

alatt

nem-

ií'jii

divatossá

lesz

az ország- legkiilöiibözóbl) tájain, bejutnak a

köny-

vekbe, a költészet és szónoklat termékeibe.

re-

azonban fellázad elleiuik, eltörli az izetlenségeket, megtámadja az ujitás vakmer analógiáit és helyreállitja, egyöntetvé teszi a nyelvet. A Malvinok, Lillyk, Ervinek, Lorándok és hasonló nevek aetio

helyett divatba Injzza a Katákat, Böskéket, Erzsiket, Trézsiket, Jánosokat, Istvánokat és

természetes, egyszer, elfoglalják helyöket.

igénytelen

Megvetjük

többieket.

kifejezések

ismét

kifejezések

kere-

sett finomságát, negélyzö választékosságát, elfordulunk a liatásvadászó összetételektl. Nem óvakodunk az oly szók kiejtésétl, melyek azeltt számzve voltak a finom társalgóból. Az ember otthoni beszéde kezd szalonképes lenni. Nem ütközünk meg hogy ..tiszta nyál rajta, mikor Arany azt mondja,

csordult ki Tolíü szája végén."

Gúny

tárgyai

lesz-

nagy pompájú szólamok, az üres phrasisok, az ünnepélyes körmondatok. Csu})án a tételes, rövid, áttetsz mondatok kedvesek. Hisz csak ily mondatokkal lehet társalogni mint a drámában, elbeszélni mint az eposzban. Az actio idején azért sem tudnak jó (h'ámát és elbeszélést irni, mert nem tudják a nyelvét használni. Klo])stock ódái hangon irja meg nek

Messiást, Etitvös körrnondatos irályban nCait/tKHsit.

A uj,

reactio ini.ndcii

ennek

tíivc,

kiilrtníis

szót azzal gyanúsít,

másiknak

ké[)zjc

iij,

hogy vagy

idegen szái-niazásu. A visszhatás azonban nem kéjx'S mind nyá jókat kiirtani. Egy részök már beleolvadt a nemzet eszmekíirébc, magyar lett tettl talpig. A reactio

sokszoi-

elég

ostoba

elméleteket

állit

fel,

hogy keresztül vigye szándékát; de nem lehet er-

sebb oyüker(>t vert az tani, séi?

rlHizaváhi'il.

iiiau'var ii'oilali>mtört(''ni't

mint liouy

iij,

íme iüv harczoliiak az haladásának tíirxénye.

veiicze az idyll

;

a családi

—

ir-

](3lii'tiH?

Ez az emberi-

csziiirk.

ked-

reai-tiónak

apró örömeit, a föld-

('let

mi\'es és ])olíi'árember i.u'éiiytelen

egyszer

és

dogságát, a jó anya, a házias no édes geit sohasem érzik annyira, mint a nemzeti

bol-

gyönyíiri^isé-

idej('Mi.

elkel

poéta

szívesen

foglalkozik

Nem

idegen

és

mások.

reactiótól

Belemélyedni az emberi

mysticisnms

lélek titkaiba,

kutatni a csodálatos tüneményeket

ott

legjobban.

Chrístiíche

—

sze-

irja

mások

és

^Iíjstik-jH

reactio

négy kötetes hasonló müveket.

Görres ekkor

Ilyenkor ersödik az

sem.

keresni,

nagy hiszékeny-

seggel vallani a nép l)al)onás meséit a

i'okon

Néha

tehetségek müvelik, mint például napjaink-

ban Mikszátli Kálmán

reti

eszme

velk.

aseetismus,

pietismus

és

tünemények.

reactio kedveli az

szalonokat

is.

gazdagok

úgynevezett szépirodalmi és

elkelk

szép hölgyei

köreikben, pedig bánudva hallgatják, köteles és udvarias magasztalásokkal követik, a no legtöbbször hátrányos lesz a hang igazságára és az irály természetességére. Mindig bizonyos affectáló, galans ós érzelg hang honosait meg e társaságokban, mely a szépirodahmiban is mutata szellem képviselivel találkoznak házi

az irók felolvassák müveiket, a

kozott és kivetkztette egészséges szinéböl.

tünemény fleg az

nri

és

nése az irodalom terén. Ez

elkel

Az egész

szellem megjele-

nemzet nagy többségétl elváló szépirodalom azután ízetlen termékeket hoz napvilágra vagy legalább kizí'ikkenti az írót a rendes kerék váaásból. Néha rendkivül eis a hatása a

;

mint

Fi';nifzinursz;'ml);in

XVII. században vmutNó-

XÍX. század

metorsz;io-1)an a

irodalomtörteMict elázavál>ól.

inaji-yai'

elojón.

mint vissza van szorítva az aetio és az újnak (3,ay része vérévé vált a nemzetnek, gyönuiil a reaetiü ellentálló képessége, mind jobban elernyed nyelve, mvészete ellankad és petyhüdt lesz mind naayol)b uralomra jut benne a kedélyes, a háa

;

Kezd

zias, a családias.

id(")l)en,

ilyen befolyások alatt

keletkezett a XN'Il. század utolsó

(U'tlen és

enyelg szerelmes

meleg busongása,

kedélyes,

és

lyra

langy-

vagy keveset

mondó

epikája, a

scnunit

kevert

tizedeinek

Gyöngyösi lágy

zagyvalék nyelv(\*)

lapos, pongyola, Ízetlen,

vészietlen b'uni. Ilyen

komikum terén a kedélyes Az ers szenvedély és nevetséges izetlenkedések. hiányzik, vagy ha jelentkezni akar, nem tud a mühangulatos versikék, a

vi''sz<'tben

(''rvényi'c jutni,

vagy csak

mesterkélt

oly

gyarlóságokl)an nyilatkozik, milyen a hires Rákóczy-

nótának nyomorusáu'os ujal)b actióra készül; uji-a

támadhat. *)

Még"

gyönge

tolictséii'ü

i'iiébcn

szépprózai

elmondja, hogy a XVII. század végén

dik

;

elmondja, hogy e nyelvkoverék

Csupán Rozsnyainál

eii-y

de mindeniu-k

sejti,

liogy a törököt

udvari nyelvében sok az arab és ])erzsa

elheszéléa

törté-

különösen

tudja

okát

utánozta,

ennek

el-

ellatinoso-

.század raulva

nem

éb-

ily jelensé-

nagyon

k(>lnjnk, jiolitikusaink, história-íróink stílje

riifmus reartioját szülte

tehát

életre

írók sem tudják az

meg'mau'yarázni. Beöthy Zaolt a

U'C't

(iszme

ellentállás,

felrázza, uj

]\Iegjelenik,

jobb

llytMikor az uj

vei'se.

pu-

adni.

melynek

mintájára ö

tünemény közéimemesség, a diákos emberek, a jiapok, taniti')k otthon, a gyléseken, a megyén, szóval mindiMiütt. Kz a petyhüdt reactio kényelmes pongyolasága volt. A deákos Rozsnyai sem volt külömb társainál, is ugyanazon befolyások alatt állott. A purismus pedig a XVIII. század nagy actiójáMak erszakos munkája volt. latinnal keverte a

volt,

igy

beszéltek

Ez vármegye

magyart. a

azonban

tisztjei,

országos

'•')

reszti

inely

iiodalointörfriiet

Jiiaa-Viif

('lnszav;ilt<'il.

tetszhalott iiciiizetct. -hUevO vihart idrz el,

nii'jj'tisztitja

Icvcuöt,

iiiiasiiií'is

cltujja

kábító mcleact rs ayóuyitó ózonnal

h'dt,

fül-

be a

tölti

lóö-kört.

Most az ujjásziil(')tt eszme árasztja el a

zcti

téren, az

rcactio napjait világot,

(''Ijíik,

uralkodik

a iiciii-

minden

állam és család, a tekintély, a rend, a

í'e-

uyelem, a szabály eszméje vezet tetteinkben, tübbékevésbbé ortliologusok va<^yunk m^elvünkben, ortho-

doxok a vallásban, liisz a katliolikns vallás két dogmát csinált kurta idközükben, 1854-ben és 1870-btín, a i)rotestánsoknál tekintélyre jutott az or-

thodoxia, a zsidóknál a

liitliü

felekezet,

lyráiik lÁ^^y

hangulatos

versekben nyilatkozik, szé]) sikereket epikánk és drámánk, nj'elvünk józan, igaz és természetes, irályunk tárgysz(írü,nnmerosns, hangzatos és átlátszó, verselésünk könnyed, gördülékeny,

mutat

i'el

zenei,

mvészetünk ersen

nem-

reális és naturalista;

eszme vezeti társadalmunkat, politikai életünket, törvényhozásunkat; ez az eszme teszi hontalanná az zeti

zsidókat, de

orosz

szabályozza

közegészség

ügyét, vezeti összes tanításunkat, tiltakozik a túlter-

helés ellen, emeli a testi nevelést; ez az eszme juttatja a

l)eí'olyásra

az aristokratiát, a clerust, a vagyont,

szenteskedést;

grassál a

törekvk az

nepotismus, és

tartós

pártolásával,

ü a

Ncsztegetés,

takargatásával a jellemtelen

szélhámosok poUtikai szereplése; csak uralma alatt lehetséges a demoralisatio

folytonos terjedése, tetteinkben az érdeknélküli eljái-ás

hiánya. Alatta nézzük

el,

hogy a közügyek huzgó

uiuukásai fejs teh(''imek tekintik állásukat, befolyásukat, összeköttetéseikcít s töhbnyire megszc^dik

Mind e jó nyes eredmények

gukat.

és rossz tulajdonságok,

mind

és gyalázatos becstelenségek

mae fé-

elma-

uiagyar

ii'oihiliniilnrtrnct

radhatatlíui küvctkezmóin^'i

Ül

clöszaviíliól.

niiudcii

tartós

reaetió-

n^'ugodnmik bennük. A becsületes emberek azért mégis megteszik a magukét, a jótékünyság, az emberszeretet sok bajon segít, enyhít; a szabadság egy része annyira vérünkbe van már oltva, hogy csendesen megélhetünk az ái-nyékában. Legalább senki sem bántja a néma kutyát, mely nem tud, vagy nem akar ugatni. Talán ez idszakban a háború szörny baja sem fenyeget többé bennünket. Már elmúlhatott a reactio els fele, melyben a nemzeti eszmc^ borzasztó háborúkat idéz a világ nyakára s nem újulnak meg a XVII. század vallásos hadviselései vagy a napóleoni és szent szövetségi harczok rémes pusztításai. Elmultak a nénak.

Mt\<>'

kel] tollát

met-í'ranczia és a török-orosz háborúval.

Most már

után (epedünk. A nemzetek bár nem szeretik, de nem is tudják gylölni egymást s biztat a remény, hogy tartós béke boldogítja a müveit világot, íme elttünk áll szellemi életünk fejldésének

a l)éke

ritmusa, érthet az a szabályosság, melyet részeiben

csakhogy nem

eszünkbe világos rendszerbe szedni. Erre szükséges volt az eszmének mint ern(;k ismerete, mely mozgatja szellemi világunkat, ismernünk kellé az eszme rhythmikus mozgását, hogy megállapithassuk gondolataink szükségszerségét. Taine és mások is elmondották, hogy eddig

láttunk,

jutott

szükségek egész hierarchiája kormányozza az erng\ mint a pliysikait. De még

kölcsi világot épen

müve látjuk,

sem láttuk \iJágosan hogy a ki az actio idején

után

szükségeket.

virágzik, ha tehet-

séges, fogékony szellem, apostol, refonnatoi-,

doctri-

naire, rajongó, ujitó válik belle. Uj eszme hse lesz: egy Krisztus, egy Savonarola, egy Giardouo ih'uno, egv Dávid Fercncz, a kit szintiMi üldíiznek, xérpadra

í^'-

iiiayyar ii'ixlalduitöi'tiMU'l clszaválx')!.

liuiTZoliiak, keresztre feszítenek, ináglyMii

iiu'g-ó,a-et-

vagy börtönben sony^esztcnok. ('sodálatos, érdek nélküli, magasztos gondolkodású emberek ezek, kiket egy nj ideál lelkesít, ihletök lángra gyújt és iiek

szent tisztelettel, áhítatos bámnlattal borulunk le magasztos emlékük eltt. Istenek k, kiket a szent hajdan m3^thosa a mennyország lakosaivá tett volna ;

az isten

fiai

a kik egyek az atyával, az emberi-

ség fejldésének ismeretlen mysteriumával égi, menyk, a kik álmaik után rohannak, hogy ;

nyei álmodók

összetörjenek,

ket

megsennnisüljenek.

Gylölet

kiséri

nemzeti idea, melyet diesbbé, magasztosabbá ket, szélnek ereszti po-

sirjokba, a fajfentartú, a

rajongásuk megnemesit, átkozva pusztítja el

tesz,

raikat,

hogy

("gy

késbbi nemzedék

martyr-erekly(>

gyanánt adorálja a megmaradt néhány szemecskét vagy más emiéköket. Századok múlva is ideáljaink lesznek k, a kikhez áliitattal és reménynyel közeledik a szegény ember, vigaszt keres bánatában, földi gyötrelmében s ha képére vagy szobrára tekint, a kép vagy szobor azt susogja neki: Légy jó, légy nemes, küzdj a magasztos ideálért, szeresd minden felebarátodat, szeresd jobban mint önmagadat! Kövessük tehát e szentek tanácsait és ne legyünk igazságtalanok. A nemzeti eszme az korlátolt érzése és

gondolk(jdásával egyedüli alapja fen-

maradásunknak. Ha nem lázadna fel az újítók vakmersége, romboló eszmónjitése ellen, hova lenne a család, a község, az állam, az ország? Mivé válnék a nemzet? Mily szörny bomlást idézne el az si

hagyományos erkölmvészetek terén! Fe-

nyelv, a százados szokások, a csök, a társadalmi élet és a

megsemmisítené hitünket, feldúlná családi boldogságunkat s oly váltónekestül felforgatná életíhiket,

man'yar

irodiiloiiitörtónf't

clöszaválx)!.

!(;>

szútmállanék a család, a vagy századokra volna szükség, hogy iijra ioléi)ül.j()n egy hatalmas, (írs és egészséges társadalom. A nagy római birodalom bukását talán az idézte elö, hogy a fajfentartó, a nemzeti eszme sokkal gyöngébb, tehetetlezást s/üliic, liogT

telJL'seii

község, az állam ós

(''vezredekre,

mint hogy ellenállhatott volna a kereszrombolásának. Oly bomlást szült az nj tyén ideál eszme, a krisztusi judaismus, a roppant birodalom

nebb

volt,

lakosainak erkölcsi, szellemi és aesthetikai világában, hogy semmiféle hatalom sem állíthatta meg összeomlását. lassii

Az emberi nem

szellemi haladása csak

Nemünk nem

lépésben mehet elre.

birja el a

ha ers a nemzeti eszme; ha nem a j)usztában hangzik el a rend, a tekintély, a fegyelem szava; ha van még erejök a régi szokásoknak és erkölcsöknek és helyreállhat az a lelki egyensúly, mely a népek szerencsés fejldésének nélkülözhetetlen föltétele. Meg van

nagy

erkölcsi átalakulásokat. Szerencse,

tehát a reactiónak, a nemzetinek

még

ostorozza az njit(3kat;

Midn

pedig roppant érdeme.

midn

maga érdeme,

sötét

véri)adra

gylölettel

hurczolja az

csak agy részét tudja kürtani nézeteiknek, a másikat öntudatlanul magáévá teszi, vérré válik benne, egy uj nemzeti álláspont, helyzet támad, mely haladást képez az actio eltti korhoz képest. E megújuló nemzeti, ez a vérében felfrissül reactio szüli azután a mvészet és irodalom ama reactio szentjeit

mekeit, melyeknek dics példáit mutatja a történet. Benne van meg a sziv igazi melege, az az édes bonssóg, az a verfényes gyöngédség, mely vonz, leköt és csábit bennünket, mely boldoggá teszi az otthont, megnyugtatóvá, kedvessé a földi létet, elvisel-

hetvé

az életet.

rendnek, a fegyelemnek, a meg-

iiiiiLíViir

Jrodalointöi'ténct i'lsznváhól.

szokottnak nieuvan a

maga

kedclyíss

boldoíiitó

ha-

tása s kivált a családi életben, a szerelem (kies oyö-

nyörében, a .gyermekek szinte ragaszkodásában, jó nevelésében gyakorolja a reactio legfbb erényeit. Benne igazán uralkodó hatalommá váMk a szerelem, ez

mutatkozik

mindenfelé

vel, ezt énekli

ei)ed az ifjú s

kérdzik

néz idea

po(''ta,

erényeivel és ballépései-

rajta az öreg.

iránta az egyház és állam, hisz

legjogosabb

utána Türelmes, el-

ezt elemzi a regónyiró,

ké])viselje.

a fajfentartó

nemzeti

eszme

idszakának második felében emelkedik a köz- és magánjólét. Realismusunk megbecsüh a földi élet gazdagságot s szívesen meghajlunk eltte. Tisztelettel szólunk tehát a reactióról is. Fajfentartó eszméje hálával tölti el keblünket. Korlátoltsága, kegyetlen és önz eljárása megmentje lesz a nemzetnek s addig teljesiti e fontos szerepét, mig oly magasra nem emelkedik az emberiség, hogy öríimeit, szeretjük a

nem

lesz tere az actiónak s igy

reaetio sem.

ábrándja.

az egy akol és

nem Qí^y

jelentkezik

pásztor

isteni

•vii.

A MFAJOK FEJLDÉSE ÉS EGY

KIS

PANASZ. Külíuldön

acstlK'tiku sokat

(''S

irudaLjni

mfajok eredetének és fejldésének kérdése fouialkoztatja. Számos kitn aondolkozó irt róla és ír most is.. Néha közel járnak az iíiazságiioz, meg' is fejtettek egy-két pontot, de még nincsenek tisztában a legtöbbel. Brnnetiére L'érolution (les (/e)trcs (1890) czimü munkájában kis programmot taiuilmáiiYüzóit fleg' a

el e tekintetln'n, n\ely érdekes és figyelenu'e nem elég világos. Kevés benne a jó. A mi jámbor acstlietiknsaink és irodalomtörténetiróink nem terjeszt mélt(j,

tördnek

kérdésekkel, örvendenek, ha elég sza-

ily

batos meghatározását tndjuk adni az egyes fajoknak, a töbi)i

nem

bántja ket. Pedig tndjnk, hogy e

fajok történetileg fejldnek, módosulnak, átalaknlnak

módon, mintha örök, változhatatlan speciesek nem szabad róluk szólannnk. A nemzet más-más mveltségi szhivoualán új forjnák jelemiek meg, melyek kiváltak az elbbiekbl. Fölfedezésem s

oly

volnának,

világot

vet

kérdésére

is.

mfajok

eredetének

és

fejldésének

Megjelöli az idpontot, mikor virágzik

vagy másik míífaj a reactio hosszú korában például nemcsak azt tudjuk megmondani, hogy a nemzeti eszme kcdvch a haliadat, hanem azt is,-

az egyik

;

üiíiraj.ik

fcjlüdi's.'

í'c Írnek melyik szakám esik hsi balmikor viráozik és min mveltségi viszonyok között születhetik a lisi traL>'édia, micsoda jelensé-

ho<>y olsü

ladii,

meg

közt jelenik

a társadalmi

szomorújáték ösvényen haladé) aesthetika alapjául szolgálhat. A magyar írodalomförténet folyamán találkozni fog idevágó magyarázatokkal a t. olvasó; most csak jelezni akartam a fölfedezés ebbeli fontosságát is. Persze kell csend és magány s gondtalan anyagi helyzet kellene e nagy dolgok kntatása- és tanulmányozására de a mi erkölcsi viszonyaink között a megélhetés ezer meg ezer gondjával küzködve kell e fenséges, e nagyszer séíi'ek

stb.,

úgy

liogy biztos

és

ludyes

munkára vállalkoznom. Csak magának történetnek kiadása

Elször

az irodalom-

tömérdek gondot okozott.

mit sem akartak tudni róla

kiadók.

—

egyik azt kívánta, hogy az Akadémia, különösen Gyulai Pál szellemi''ben legyen írva, másik soknak találta az 5000 írt n3'omdai költség(>t, a harmadik képes kiadást emlegetett a nagy közönség számára, lelkes,

hazafias

szólamokkal, a negyedik az akadé-

miai pálj^ízattól tartott, a többinek sehogy sem kellett. Ekkor elhatároztam, hogy magam adom ki. Ersen hittem, hogy majd csak akad 4 500 elfizet. Mikor néhány barátom leolvasta arczomról a sok

—

hogy folyamodjam a Mübarátok köréhez, de a gylésen a legbefolyásosabb hölgy kétszer is beszélt ellenem. A^cgre abban állapodtak meg, liogy megvárnak egy pár füzetet s akkor nyilatkoznak. Máig is várnak. Egy másik barátom egy hatalpias férfiú pártfogását akarta kieszközölni, de a különben derék ember azt felelte, hogy ö is ír. egy irodalomtörténetet. Az V. füzet töprengést,

azzal

biztattak,

megjelenése

után kétségbeesve folyamodtam a köz-

;;

A mfajok

fejldése.

meg is kaptam a váhiányában elutasíüaük, pedig talán a

oktatási miniszter segélyéhez; laszt,

hogy

«7rtjí

Eöllc-Sdlárd-cdapból

nekem

nemcsak az OttJwnnak

is lehetett

volna juttatni

barátom a Kisfahidy-társaságnál puhatolódzott, de ott egy coiyphaeus ;

egy

fiatal

hogy nem pártolhat ily irányú munkát folyamodtam egy nagynev maecenáshoz, a ki miután elolvasta levelemet, egyszeren visszaküldte kijelentette,

söt

magas összeköttetésemnél fogva a

rendelkezési

gondoltam, ennélfogva h'tam egy bizalmas levelet, melyet nem kapott meg az illet. Csak a magyar tudós Akadémiához nem mertem folyamodni, mert ott évekre le van foglalva minden garas s régi megkövesedett felfogásra, apáinktól örökölt egészalapra

séges nézetekre, elavult

munkák (A pápák

története,

Saint-Hilaire bölcsészete, Saint-Beuve arezképei stb.) fordítására,

egyszeren

mvekre, tömérdek is

elsajátított

okirat

vagy átdolgozott

kiadására, melyeket i\gj

megtalálna az az egy-két kutató, van szüksége a

magyar tudományosságnak. Ezekre kell a pénz Mindezek daczára tanulók, tanárok tisztviselk s néhány más osztályú úri ember segél3''ével megjelenik A viafji/a.r irodalom története, utat tör magának !

még a lelki szegények a Hegeds Istvánok, Szász Bélák, ifj. Szinnj^ey Józsefek stb. elismerését is kiérdemh. Hiu remény! mondja egy rossznyelv és talán

barátom

I.asciate ogni speranza

Bodnúi- Zs.

Szollcmi luilailásunk törvónyo.

^^^/'^n

iC*

/rf-i*^

r''*:^^. \.

^.'tr^:

Í'-F-^J^^!

"f.

^yfC íftf

.t»^--.-.'^'.