Kis-apsai Mehely Lajos - Magyarorszag Denevereinek Monographiaja (1900), Library of The American Mus by Magyar Tortenelem

vr^^tn^

MONOGRAPHIA CHIKOPTERORUM HUNGÁRIÁÉ. (CUM APPENDICE IN LINGUA GERMANICA CONSCRIPTA)

MAG\lRORvSZÁG DENEVÉREINEK

MONOGRArmAjA.

MEHELY LAJOS

Kis-apsai A MAGYAR NEMZETI

MÚZEUMHOZ BEOSZTOTT TAXÁK; A MAGYAll TUDOMÁNYOS AKADÉMIA,

A LONDONI ZOOLOGICAL SOCIIiTY, A M AJNA-FHANKFUHTl SENCKKNKHKGISr.lIH NATUlíFOHSCIIUNDE GESEI.LSCIIAl-T S A MAGDEHUHGI NATURWISSENSCIIAFTI.ir.HEH VÉREIN

LEVELEZ

TÁBLÁN

ISS

TAGJA.

EKEDET! HAJZZAL.

A MAGYAR TUUOMÁNYOS AKADKMIA TÁMOGATÁSÁVAL KIAD.IA A MAGVAI! NIÍMZKTl MU/.KUM.

BUDAPEST. HOIíNVÁNSZKV VIKlOlí

CS. KS

KIH.

li)Ü().

UnVAlU KÖNVVNVOMDÁ.I

Székfoglaló értekezésül

benyújtotta s részben fr.lolvasta

a szerz a Magyar Tudományos Akadémia január 22-én

tartott

ülésén.

lítlR).

évi

ELOSZO. „Millv hátra, milly

után

—

itten

olly

vétetett

nagyon hátra maradánk mi magyarok a többiek

a íurkészet, az ismeret, öröm, haszon és dicsség czéljától,

hogy a magasabb rend

annyira,

kevésb

épen

ü::

lelke

keservét

egyike

rtgj'elembe,

hazánkban".

eiiilöslan

mag^-ar

sem

állatosztályok

lianyagoltaték

egy ága sem inkább,

úttörje,

kutatás

zoológiai

Petényi

Majd az emls

1844-ben.

egészet szolgai fordításnak

festi,

állatok

hazai

irodalmáról

Temcs-

szólva,

melyben „semmi eredményét viem látjuk

az öntapasztalás és vizsgálatnak, a hazai fiirkészetnek, magyarltoubüii és

Salamon,

a magj'ar orvosok és természetvizsgálók negj-edik nagygylésén, várott,

mint

Ezekben a szomorú szavakban önté

semmi felfedezést

magyarhon számára!" vagy a hazai tudományosság újabbkori

föl-

pezsdülésének egy-egy melegebb szivdobbanásától elfogódott szemlél,

külszin után induló,

napság csak mosolyogni fog e keser szózaton, melyben mindössze zik

egy csüggedt, feketén

meg. Csak

látó léleknek elborult ítélete nyilatko-

az, ki az emlöstan hazai irodalmába belemélyedve, lépten-

nyomon megdöbbenve igazi

— úgj'mond —

tapasztalja, mily ijeszt üresség és felületesség, az

kitüntet éleslátásnak

buvárszellemet

csekély foka jellemzi

önmagában

és

lelkiismeretességnek

mily

szánalmasan szegény irodalmunkat,

csak az képes Petényi feljajdulásának értelmét felfogni és átérezni.

S mily

lesújtó tudat,

még ma napság tak.

Egy

fél

is,

hogy Petényi-nek 1844-ben elhangzott szavai

st még nagyobb mértékben

igazak, mint akkor vol-

évszázad óta Európának minden mvelt nemzete,

Észak-Amerika,

India,

Japán és Ausztrália

st még

nagyot haladt az emlstan

KlMsz.i.

nem

mi magyarok

terén, csak

jutottunk elbbre s szintén be

hogy a mammalogia

nünk,

hidalható — ür választ

terén

óriási

—

bennünket a nyugat és a

kelet

ismer-

kell

soha többé

talán

nem

át

tudományos-

(!)

ságától.

Roppant elmaradottságunknak leplezgetése az igazság és a nemzet

való

ellen

megbosszulhatná a jöv,

volna s keseren

hiúságimk szálaiból sztt esalóka

vágyó

ifjúságát,

mely

képekkel áltatnók

ha nemzeti

hazánk

tettre-

százados mulasztások helyrehozatalának a

elé

fel-

adata tornyosul.

Európának minden mvelt nemzete már a vagy legkésbb a XIX. század els felében

nekünk még mostanság

század végén,

.W'lll.

nieg\-alósitotta

azt,

csak elérhetetlen vág\unk. Nyugati és

keleti

szom-

szédaink mindegyike legkésbb a XIX. század közepe tájáról való íisszcfuglaló

nagy

állatainak

mvekkel

melyek az

dicsekedhetik,

természetrajzát kimeritíien tárgyalják

jöv

ismeretkörének biztos tartalmat nyújtva, megszabják a nyát

megannyi kiapadhatatlan

;

aranya csörgedez.

.SV/zrtí'tT,

Tcuniiiiick, (Iniy.

Xilssoii, az

oroszoknak PalUis, liranJI. Sclili\iíii

annyian nemzetük nyelvén az illet

zolják

faunák

(

joh/i/,

küszöbén

sincs

kisebbeket

hazai

emlseinkrl

említsek

—

oly

a svéd

mely 1847-ben már második kiadását ország

emlseit

tárgj-aló

dánoknak

Lilljiburi,'.

kegyelmébl,

volt

nem akadt szakemberünk,

fauna tanulmányozásának szentelte volna erejét s

mve,

érte,

mel\-

kik mind-

a sors

megraj-

mostoha,

a hazai

még ma

hogy

„Skandinavisk Kauna"-ja,

vagy mint

1<S.')7

emls-

XX. század

munkánk, mint például

.\íIsí:oii

.iz

svédeknek

természetrajzát s

Csak irántunk

képét.

Siiiiil-

Hi<iiiii\irh\i\

Evírsiiuiiiii, a

meg emlseik

irá-

HUisiiis cs Gicbcl.

\\\i^'iui\

jut a jósiigos végzet

irják

csak nekünk m^igyaroknak

csak

kutatás

a természethistória szin-

az olaszoknak

angoloknak

emls

nemzedék

francziáknak egy Ciivicr. Ihsiuarcsl, Gcoffroy

Hilairc és Falio, a németeknek

a hollandoknak egy

melybl

forrás,

országok

illet

és a fiatalabb

liLisiiis-nuk

óta alig vesztett

Német-

kitnsé-

gébl. .Ámde nemcsak az risszefoglalo pontjából

nélkül(")zlietctlenül

és családok

feldolgozása

m\ck, hanem

az alapvetés szem-

szükséges elmunkálatok,

terén

hasonló meddílség

az egyes rendek

n\ilváiuil

nálunk s

nemzeti

ina,

létünk

m;is(n.lik

hogy ezer év

bewillanunk",

niilleniuniának

keziletén,

pironkodva

kell

ncni értünk rá hazai emlösfaunánk meg-

alatt

ismerésére és tudományos feldolgozására.

vagyunk hazánk denevéreivel

így

faunáját ismernk, de is

még

melyeknek nemhogy

is,

a legközönségesebb

teljes

fajokról való ismereteink

a leggyarlóbbak.

végig lapozzuk a mag\'ar chiropterologia

arra a

lap),

sem tudunk sához

vagy

felmutatni, a ki a külfiildi

fajok

hazai

volna

;

irodalmát

(1.

—

i)0.

lever tapasztalatra jutunk, hogy egyetlen magyar zoológust

azonban sokat,

nagyon szabatos forrásmunkáit

kik

felállította

ismeretéhez,

érdemlegesen

hozzájárult

gazdag irodalom jórészt

külföldi

félreért\'e,

fajok tisztázá-

életmódjának

és

megállapításához

elterjedésének

olyat

búvárok

\-iszonyainak

szervezeti

nemcsak a gyjtcHt

határozásában tévedtek, de helytelen észleleteikbl kifolyólag lanul felállított új fajok, illetleg fajváltozatok bevezetése által

fajok

még is

meg-

alapta-

fokozták

a hazai irodalom gj'arlóságát.

mikor sorsom ügy hozta magával,

ban átvegyem Pdétiyi-nek

elárv'últ örökét,

hogy a Nemzeti Múzeum-

emlsöknek immár negyvenöt

év óta szakszer gondozó nélkül maradt osztályát, világosan

hogy ezen az örökségen csak ügy terén

állt

elttem,

ha az önálló vizsgálódás

lesz áldás,

fölveszem a fonalat, melyet a kérlelhetlen halál oly korán raga-

kezébl,

dott ki Petényi

—

ha mívelés

alá

fogom a magyar zoológiának

azt a mezejét, melyet a parlagon heverés hosszü ideje alatt fölvert a

gyom

és ben(")tt a burján.

Erre különben a szükség

rákényszerített,

mert a denevérek ren-

dezéséhez kezdve, csakhamar beláttam, hogy alapos tanulmányok nélkül lehetetlen boldogulnom. rosszul, részben

szempontjából

Nemzeti MuzcLim denevérgyjteménye részben

sehogy sem

nagyon

volt

becses,

álmát aludta évtizedek óta

nem

meghatározva vag_v

ritka faj

nem

egy, a hazai fauna

névtelenség

bolygatott fülkéjében.

zavartalan

Ennek az anyagnak

a meghatározását tartottam legels feladatomnak.

A munka sok

ligyelemre

fölöttük

folyamán lassankint annyi tapasztalatot gyjtöttem méltó

észlelet

birtokába

jutottam,

oly

hogy nem térhettem

egyszeren napirendre, st inkább leküzdhetetlen vágy

szállott

Elszó.

mes, azokat a szabad tennészothcii és más nagyobb gyüjteinoii\ek belevonásával

kiegésziteni.

A Nemzeti Múzeum nagxon és dr. Apútliy

elkértem

meg

szívességébl

kaptam az

becses

kolozsvári

Islrún

anyagának átdolgozása után tanár úr lekíHelez

egyetemi

múzeuni-eg>let kolozsvári

erdélyi

munkám

teményében lev összes hazai denevéreket, melyekre

már csak

jából

azért

nélkülözhetetlen szükségem volt,

soha sem lettem volna képes a

Dtuhiy Jcitö-UÁ

dr.

gyj-

szempont-

mert nélkülök állatok kritikai

leirt

tanulmányozására, melyre pedig oly nagy mértékben rászorultak.

Ezen

tekintélyes

g\jteményen

pesti tud. egj'ctem állattani

kölcsönöztek

erdeket.

ki\;iló

dr.

a budag\iij-

kívül különíiscn

Jcuö

\\íii,í!íI

példányai

úr,

bocsátotta

készséggel

szi\es

\olt

TiviuLtr

eredeti

var. hiiiliíjvsliiuiisis

Mindezeket

adjunctusa

egyetem

tud.

pesti

Myniis ciliala

leírt

nagy segítségemre

néhai dr. Mar,i;ó

melynek egyes ritkább fajokon

téséböl fenmaradt an>ag,

a Margó-\ó\

ki\'ül

intézetében,

a buda-

rendelkezé-

semre.

Mi közben ezt a három legnagyobb magyar gyjteményt átdolgoz-

magam

tam,

mindenütt nyomában

.Mindenfelé kutattam,

voltam a

gyjtöttem és észleltem

—

denevér\ilágnak.

hazai

különösen a múlt tavasz,

Múzeum

nyár és

kiterjedt

gyjtést folytattam l'ilis-Maróthon, Szabadkán, Palicson,

folyamán

részben a Nemzeti

ken, Zimonyban, Báziáson,

Herkulesfürdön,

nyeszkán,

Lukácsházán, ten.

és

barlangokban,

\asmegyei

Orsován,

.-\da-i\aleh-n,

Kis-i'ösén,

két hónapig

bujkáltam

kés

Pecse-

Nagy-Csí'imötén

és

barangoltam erdön-mezn, tavak

fiildalatti

folyosók-

templomok, gyárak és raktárak padlásán, tornyokban

nem egy

—

l'jvidé-

a zalamegyei Puszta-Szt-Lászlón és Budapes-

Sopronban,

Puskával a vállamon

körül

l'laviseviczán,

támogatásával

éjbe nyúlt estét töltíittem

denevérek életszokásait megfigyeljeiii.

és csatornákban, és

romok közölt

a szabadban

Múzeum

Ni'nveti

lesen,

hogy a

gyüitLinéinét

gyarapítsam.

Törekvéseimben ki

dr.

Lcudl AJnlf baiiitom

hathatósan támogatott,

különösen Trencsén-, Gömíir- és Pestmegyékben gyjtetett

nagyon becses és részben igen

Jáitos

a Nemzeti

Múzeum

derék

ritka fajokkal íirvendeztetett

gyjtje

és lUihliiiniini

sziimomra meg. Páivl

Emil orsovai

Elszó.

Órás

Al-Duna

parton

VII

sok érdekes anyaggal jártak kezemre.

magyar-hor\-át

tenger-

hazánk számos más vidékén, Maliász József pénzügyminisz-

Eger és Trencsén

Déva,

számtiszt

teri

gyjtcitt

tájain

Gyula nemzeti miizeiimi

Madarász

Dr.

•

környékén,

dr.

Mika Károly

Sopronban, Cerva Frigyes Szigetcsépen, Klapka

foreáliskolai tanár

Illés

pedig Palicson gyjtött számomra denevéreket.

munkásság után

Két évi szakadatlan szerénytelenség nélkül és

—

kutatások az

jesebbé,

letett

itt

—

tenni,

Bizonyos, hogy a

rajza.

még számos

ismereteket

mélyebbé és világosabbá

mely

elkészült köny\'em,

a hazai denevérvilágnak els helyes

tudomány mai színvonalának megtelel

jöv

mondhatom

vonással fogják

tel-

azonban érdemében nem fogják

denevérfaunánk képét megváltoztatni.

A könyv

egyúttal

hazánk zoológusainak

megbízható

kíván lenni a hazai denevérvilág megismerésében.

mányoknak gondos

alapot

biztos

leírásai

nyújtanak

a meghatározó

kulcsok

tanul-

s a

nem egy

az anatómus és biológus pedig szintén

;

vezérfonala

rendszertani

fajok

impul-

susra találhat benne.

f'orrásmunkáimat a könyv végén

emelnem, hogy fképen hat szerz 1.

állit(jttam

mve

volt

Blasitis, Naturgeschichte der Sáugethiere Deutschlands,

Koch

„Das Wesentliche der Chiropteren", Naturk. im Herzogthum Nassau,

egybe, azonban

Fatio,

Fauné des

\'ertébrés

kell

hséges tanácsadóm. Ezek

18(32

Jahrb.

1857. \'er.

— 68.

Suisse,

Hist.

natúr, des

Mammiféres, 1869. 4.

Dobson,

Catalogue

British

Chiroptera

of the

Museum,

the

Collection of the

1878.

ö.

Trouessart „Les Chiroptéres de Francé", Le Naturaliste, VI. 1884.

Cjcrrit S.

Miller „Re\'ision of the American Bats of the Family

\'espertilionidae",

A midn tüzetes

részben

erre

North American Fauna No.

1897.

13.

szintén rámutatok, egyúttal hangsúlyozom,

teljes

önállóságra

lörekedtem

hogy a

s a fajok leírásában nincs

oly állítás,

melynek helyességérl személyes vizsgálat alapján meg ne

gyzdtem

volna.

fentebb emiitett vezérforrásaimtól eltért

épen úgy saját vizsgálataim folyománya,

mint ha az

állítok,

helyes észleletei-

Elszó.

VIII

ket ismétlem, melyeket

betig

eredetit

nem

miisithattam

Ehégre

nyújtsak.

mikor a búvár minden szava egyúttal

kezleg az a nem épen kíinnyü hogy a kell irodalmi

meg csak

új és eredeti lehetett.

tájékozottSiig

ilyen

kritikai

után

megszerzése

kiszemelni és saját észleleteivel megersíteni,

Egyfell

liog>-

idk már

az utolsó

lejártak, a

Ma már

ellen-

feladat teszi próbára a sziikember erejét,

érzékkel képes az irodalom adatainak töméntelen

folni.

azért,

az aristotelesi

mennyi

lialmazjibol

kritikai

a helyeset

a helytelent pedig megczá-

kíinyvem, másfell

munkássiigon sarkallik

pedig számos a tudományra nézve új ercdmén\t foglal magában, melyek-

rl a német kivonat tanúskodik.

Munkáin gyöngéit magam ismerem a legjobban tom magamat ban jó

azzal,

hogy

ermtl

készítmények,

lényegesen

az hségesen

lelki-

van

mind a ISH ábrája vagy

friss

után

rajzolt

szinte köszíinetet mondok

segédkezet

nyújtottak

Tudományos Akadémiának kiadását

teljesen eredeti.

állatok

X'alamennyit gon-

-m s remelem,

hogy

fogják mozdítani a fajok biztos felismerését.

Végezetül létrejöttében

kám

telt.

álta-

annyit azon-

téve.

Rajzaimnak dos

korántsem

mondhatok, hogy a mi tárgyam szeretetével és

lélekkel

ismeretes igyekezettel párosult szerény

benne

tökéleteset sikerült teremtenem,

magukra

Budapest,

IIKH).

ezek

mindazoknak, közt

kik

munkám

els helyen a Magyar

Magyar Nemzeti Múzeumnak, hogy mun-

és a

vállalni

kegyeskedtek.

évi június

l.Vén.

Mi'lulv

/.ti/o-i

TARTALOMJEGYZÉK.

AUTALAXOS

RÉSZ.

Lap Bevezetés

helye

A A

Lap

...

köztakaró csontváz

57 irodalma,

névjegyzéke és elterjedése

küls viszonyai

alak

denevérek életmódja

A magyarországi denevérek

denevérek fjegyei és rendszertani

-i

Miskolczi Gáspár

Grossinger János

Severini János

Földi János

Pethe Ferencz

gerinczoszlop

II.

koponya

III.

zsigerváz

\'ajda l'éter

A meUkas A vállöv A medenczeöv

lö

Petényi .Salamon

Ilanák János

IV.

V. VI.

.".

Vn.

mells végtagok váza

VIII.

hátsó végtagok váza

Az izomzat A. A brizmok B. A csontváz izomzata .A

III.

Frivaldszky Imre

Frivaldszky János

has izmai

hátsó végtag izmai

Lajos

Lázár Kálmán Margó Tivadar Hennán Ottó Daday Jen

A végtagok izmai .... A mells végtag izmai

Jeitteles

24 .

zsigerváz izmai

IV. .\ mell és

Kornhuber G.

A nyak izmai A hát izmai

II.

82 83 84

Bielz Albert

Teschler György

Kocyan Antal

Natterer

.34

Landbeck

Blasius

Az idegrendszer

Kolenati Fr

Fitzinger

Dobson

táplálkozás szervei I.

II.

A A

fogazat szájüreg s a bélcs

....

denevérek származása

denevérek földrajzi elterjedése

.04 .

r>ii

Méhcly: Magyarország denevéreinek monogra]-

Miller Gerrit

ivarszerek

.51

Mojsisovics

A A

magyarországi fajok

névjegyzéke

hazai fajok elterjedésének képe

91 91

Tartalomjegj-zék.

TÜZETES A

RÉSZ.

Lap

denevérek általános felosztása

i)3

kis denevérek alrendjének családjai

0-1

patkósorniak családjának Jellemzése .4

Rhinolophus-nem

!».')

hazai patki'isorrúak meghatározó kulcsa

!»9

Rhinolophus curyale Hlas

100

Rhinolophus

lOli

hipposideros Bcchst

(Var. troglophilus Dad.) 3.

(Var.

Ili

Rhinolophus fcmini-cquinum Schreb

homorodcnsis üad.)

l'.'i

simaorrúak családjának Jellemzése

127

simaorniak magyarorszái^i nemeinek megJuilározó kulcsa

128

A Harhastella-nem 4.

i;«)

Barbastclla barbastella Schreb

131

137

Plecolus-nem 5.

Plecotus aurítus

13K

Myotis-nem

hazai .Myotis-félék meghatározó kulcsa 6.

.\Iyotis

Capaccinii Bonap.

.Myotis dasycnenie Boic

Ifil l-'>3

15!t

Myotis Daubentonii

.Myotis cmarginatus Geoffr

I'i4

l.eisl

(Var. budapcstincnsis

170

Margó)

175

179

.Myotis Nattercri Kuhl

10.

Myotis Bcchsteinii

11.

.M)-otis

Lcisl.

myotis Bcchst

1R4

...

!!»(>

(Var. spclaea Biclz) 1

Myotis mystacinus

lilf)

Lcisl.

2(X)

Az Eptesicus-tiem 13.

20<>

209

Eptcsicus serotinus Schreb.

.214

(Var. transsylvanus Dad.)

.219

Vespertilio-nem

hazai Vespertilio-félck meghatározó kulcsa 14.

Vespcrtilio borcalis Nilss

15.

Vespertilio

murinus L.

(^Vespcrus siculus Dad.)

.221 222

229 .

J'tcrygistcs-nem

4r>

Ilii

235

239

hazai Pterygistes-fclck meghatározó kulcsa 16.

Pterj'gistes noctula

Schreb

17.

Ptcrj'gistcs Leislcri

Kuhl

...

... .

241

242 2.')2

Tartalomjegyzék.

Lap

hazai Pipistrellus-félék meghatározó kulcsa

18.

19.

261

Pipistrellus pipistrellus Sclireb

262

macropterus

269

Jeitt.)

Pipistrellus Xathusii Keys. Pipistrellus

ahramus

Temm

Miniopienis-nem 20.

260

Pipistrellus Kuhlii N'att

(\'ar.

2öS

Pipistrelltis-neiit

Miniopterus .Schreibersii Natt

Blas

276 286 291 29:i

Irodalmi kútfk

aOO

306

táblák tiia^yardzata

Javítandók

314

Függelék. Német kivonat

315

ÁLTALÁNOS A

RÉSZ.

ságos szárnyaik vannak

emlsök

denevérek, népiesen szárnyas-, \'agy höregerek, az

rendjei között a leghatározottabban jellemzett állatok,

összes

a mennyiben való-

az egyedüli emlsök, melyek repülni tudnak.

;

repülés képessége a legapróbb részletekig

befolyásolja

egész

szer\'e-

melyek a repülés munkáját teljesítik, vagy elmozdítják. Szervezetükben a repülgépezet válik uralkodóvá, melj' alkotó részeiben jelentékeny túlsúlyra vergdik a többi zetüket, különösen azokat a szerveket,

szervek rovására. így a szárnyakká

múlják a repülés munkájából

kizárt,

lett

mells végtagok rendkívül

felül-

gyenge és rövid hátsó végtagokat

a domború mellkas az erteljes vállövvel együtt jelenteken}' túlsúlyban

van a kicsiny medencze

—

csak

még

pedig nemcsak a felv,

élettani

fölött.

réven bizonyos közeli

vonatkozás támad a denevérek

részt

s a

—

habár nagy-

madarak

között,

hanem az eszközök részletei tekintetében is. Ha a denevér szárnyát a madáréval összehasonlítjuk, mindenek

eltt a csontváz alaki viszonyainak nagy megegyezése a

nevezetesen

fels

ötlik

megnyúlása,

karcsontok

alsó

kézközépcsontok és az

szemünkbe,

hüvelykujj

ujjperczek

jelentékeny

hasonló elhelyezése

meghosszabbodása.

Ezek a vázrészek szolgálnak támasztékául annak a

nagy felület ingó

és az

vitorlának, melylyel úg\' a madár, mint a dene\'ér a le\'eg

részecskéire

felületét

támaszkodik

az alsó karról

ket

csakhogj',

;

a kézrl

repülhártya

vitorla) szolgál

még inkább

a kar mells oldalán, s

és

másodrend eveztollak

borító fedtollak létesitik, addig a denevér

és hátsó végtag s a törzs között,

latosságát

míg a madárszárny repül

ered els-

továbbá a kéz

ennek a czélnak.

fokozza az a brhártj'a, a kéz tövétl

mely a denevér szárnyán

a fels

tulajdon oly

szárnyában a mells

ujjai

között

kétféle

kifeszül

szárny hason-

mely a madár szárnyán,

kar

módon

fejéig

terjed

jelenik

meg.

{szélfogó)

A madár

repülésének kormányzásában oly fontos szerepet játszó, legyez alakban szétterül farktollaknak (kormánytollaknak) Méhely

Magyarország denevéreinek monographiája.

megtaláljuk az élettani hason1

.Utalános rcsz.

iuii-^.u

denevér hátsó végtagjai és farka közt kifeszül s a sarkantyiitól

A repülkészülék

támogatott farkvitorláhan. sokkal messzebb

A igazi

sem volna

szárny maga, czélszer alakja és terjedelme daczára

még elegend

még

hasonlatossága azonban

men.

a repülésre s

csiikis tíJbb

repül készülékké. Ezek közül

más tényez

hozzájárulása avatja

legfontosiibb a szárny

izomzatában

megadott hajtóer, mely nemcsak az izomzat czélszer elrendezkedését,

hanem tapadó

felületének

nagy

terjedelmét és szilárdságát

föltételezi.

szárny mozgatí'i izmok a madarakéival azoimsiik, a nngj' terjedelm és

dombom, szorosím egymáshoz

szilárd tapadófelületet pedig a

szoruló és lapos

bordákból összetett mellkasban, a rövid törzsnek mozdulatlanul összefügg,

st gyakran

összecsontosodott hátcsigolyáiban, a bordaporczok megcsonto-

sodásában, a domború, erteljes kulcscsontokban, a Japoczka

tekintélyes '

hollóorcsonti n\újtványában s a szeg\csont tarajában találják meg.

repülés képessége a fentebbi

hetetlen föltételhez

súlyának a tében a

test

van

k()tve s

és a csontok

elenged-

eg>'

könnysége, illetleg fajA madár szer\'eze-

a test

tömegéhez való szerencsés

test

még

kellékeken kívül

viszf»nya.

levegssége (pneumaticitá.sa» tesz eleget ennek

a föltételnek, a denevérekében pedig a mellkas kivételével nag\'on vézna

tüd nagy levegbirásji (capacivékonysága és rövidsége, a csontváz rendkívüli Hnom-

a szikár végtagok könn\sége, a

test s

a bélcs

tíisa), *

a nagA'

Siiga s

felület

követelmén\t.

repül izmokban összpontosul a

ezáltal

súlypontja

test

vékonysága

repülhártya

legnagyobb súly a szegycsont s ez azzal

iiagv'

az élettani

vaskos

tapadó

eln>nyel

munkában lev gépezet

ezt

teljesíti

tarajára

hog\'

jár,

középs<>

ellenálh)

vonalába kerül.

denevéreken

mells

hol a

még számos más emls-csoportot

kivül

ismerünk,

s a hátsó végtagok közt hasonló, cs<ikhog>' sokkal

durvább

és súlyosabb, szrrel vastagon födött N'irhártya van kifeszitve, ilyenek a

rovarevk '

{I»isc\liTora)\ vag>' helyesebben a b<'>rszámyuak {Dtrnioplcra)*

Saját.ságos convcrgenziális hasonlatosság nyilvánul abban,

nósténj'nck hátrafele nyitott, vagj- csak lazán

zárt a mcdcnczcje.

szinten a repülés mcgkönnyilésére,

farkvitorla

illctnleg

zására szolgál, a mennyiben a merev mcdcnczc

hogy

a Icgtuhh dencvcr-

jelenség valószínleg

kormányzó képességének lokomoz-

hátráltatná a konnányziis igényelte

dulatok szabatosságát. '

emls

Geoffroy szerint a denevérek az cgyedüh

rcpiilcsük megkönnyítése végett

Trouessart, Catalogus Manimalíuni, IKi»7. Alheri HuHthcr &• Old/teld

Department

Zoology

thc

allatok,

mdv.k

tcstnULi

t.\l.iii

lapdaszerúcn felfújhatják.

Thomas,

British

Systcmat. rhylof;cnie der Wirbelthiere,

III.

Guide

Museum. ISH.í.

16tí.

to thc

London r,f»4.

(lalleiies

.Maniniaiia

18ÍM. p. 2ÍV £rH,s7

thc

Hatckel,

;;

Fjegj'ek. Tésttagok.

rendjébe

repül

számított

maki

{Galeopitheciis

mókusok

{Rodentia) rendjébe tartozó repül

erszényesek (Marsiipialia) rendjébe

csakhogy

félék,

ezeknek

csupán szálló ernyül

nem

tenni

képes.

bels

Felaurns- és Pctauroides-

mindegyikében

repülhártya

magasabb

hely-

de ugyanazt az utat visszafelé ineg-

le,

a repülhártya

azok az

csak

problémáját

repülés

oldották meg, melyeken

rágcsálók

Acrobatcs) s az

szolgál, vagyis az állat rézsútosan,

rl alacsonyabbra ereszkedhetik

volans),

(Pteroniys,

sorozott

eseteknek

fejldése

emls

állatok

megfelel

szer\'ezet

alakulásával járt karöltve s ilyenek egyedül a tlenevérek.

A denevérek fj egyei A denevérek emls van

mögött

hónalj

agyuk

féltekéi

s hátrafelé

meggörbült orsócsontból (radius) apró csontból összetett

képez

mells

és

nem

érnek

kézt

áll

;

nélküli

végtagok

közt

sarkantyú, {procakaveus)

hátsó végtagok közt

Térdük

a kis agj'on. Mells vég-

túl

Alsó karjuk hosszú és

karmos hüvelyken

(carpns), a rövid,

hátsó

kifeszített

hord,

ujjat is,

ki.

tart

kétszanai

singcsontjuk {iilna) csenevész.

N'ékony repülhártya (patagimn) terül

porczszilánk

egyszer, vagy

(iilcriis)

megnyúlt és kai'om

rendkívül

valamint

emljük a mellükön, rendesen

két

szárnj'akká idomultak.

tagjaik repülésre szolgáló

négy,

;

anyaméhjük

;

simák

állatok

és rendszertani helye.

melj'ek

a köztakaró

hat

kívül közt,

folytatását

bokacsontról hosszúkás

befelé,

melyre a fark és a

farkvitorla {pcriscelis)

hátsó széle tapad.

hogy a falkvitorlát kifelé feszíthesse. Szegjrcsontjuk tarajos. Medenczéjük (a patkósorrú denevéreket kivéve) jórészt nyitott. Teljes fogazatukat metsz-, szem-, el- és utózápfogak alkotják =^ 38), de gyakran kevesebb. legfeljebb 38 foguk van 331 "^ iss ( A denevéreket szárnyakká idoinult mells végtagjaik révén a kézszárnynak {Chiroplcra), vagy röpkedök {Volítantia) rendjében ' foglaljuk össze s az emls állatok {Manimalia) osztályában a brszárnynak (Dcrhátrafelé

fordult,

moptera) és a rovarevk (Insectivora) rendje közé

Az alak küls A

denevérek,

noha

kiterjesztett

voltaképen kicsinj^ test állatok. denevér) testhossza 65 a

legnagj'obb hazai

kiterjesztett

— 78 faj

"Hm,

viszon3^ai. szárnyaikkal nagj'oknak látszanak,

legkisebb

kiterjesztett

magyarországi

— 418

faj

(a törpe

— 227 testhosszal 19 — 133

szárnyainak hossza 195

közönséges denevér)

szárnyainak hossza 382

állítjuk.

%%.

mai irodalomban a rendnek csak az els neve használatos.

'"'U, '"/m,

Altalános rész.

Zömök rövid

hosszúkás

testükön a vaskos,

sugár

törzset,

mells

vézna hátsó végtagokat s a repülhártyát

ke\'ésbbé

nyakat,

losid

icjci,

megnyúlt

és

szikár

farkat,

lapított

és

valamixel

(vitorlát)

különböz-

meg.

tetjük

Fejük egészben véve arányos

kí')rtealakú,

nagysága az egész

tömegével

heg\én

lelapuló. Arczorriik kevéssé n\újtott, gj'akran vaskos, a

tompán

vag>'

test

a fe/liiö majd boltozatosán kidomborodó, majd t(')bbé-ke\'ésbbé

;

kerekített,

—

olykor

lecsapott,

révén

pofamirigyek

kétoldali

—

gumósán duzzadt. A legtöbb denevér arczorra sima {siiiiaorriuik, Gyiiinorliina), de számos fajé hárt\ás függelékeket visel (hártyásorrtuik, Phyllo-

Az orrlyukak

rhina).

az utóbbi körülmény szerint majd a csupasz orrcsúcs

s elfelé

két oldalán állnak

és kissé

majd a hártyás

néznek,

oldalfelé

karély mélyében, az orr nyergén, egj'más közelében fekszenek és fölfelé

néznek.

szájzug

denevérek orrlyukai

simaorrú

keskeny, hosszúkás

hártyásormakéi

állnak s nagj'on

fölött

rés

aprók.

vese-,

vagy félholdalakuak, a

képében tnnek el. Szemeik a

FiiUik nag\ok,

vagy pedig

tíW'ükkel a

homlokon (isszenttck

Külkagylójuk csúcsos

hegy

(pl.

(Rhiiinloplitis),

majdnem

olykor

testhosszaságuak {PUcnlus) s általában vagy külcinváltak

(pl.

Vcspirlilio),

liarbastdUi. PUinlits

stb.).

vagy t()bbé-kevé.sbbé kere-

a küls azonban gyakran Bels oldalán a küls széléhez közel különböz számú, de szám szerint iiz egyes fajokon nem igen állandó lumiiilnJö vehet ki, mel\ek egymással t()bbé-ke\ésbbé párvonalasan híüadnak s nem egészen a közepükön egy hosszául fiiló rcdü szeli ket át. Ugyancsak a fülkagyló bels oldalán, a bels kített

bels

;

széle rendesen sima

vagy szögletben

karélyos,

öhlíis,

széléhez közel, eg>' hosszában

véreket

fül

{tragns)

tünteti

ki,

men

borda

(él)

lép

fel.

ered s nagyon jellemz, mozdulatlan,

belsejében

tekintetében a fajokra

ívben futó,

kimetszett.

álló,

fül

alapjáról

mely a hártyásorrú denevéreken

simaorrú dene-

alak és nagyság

hártyás

fíiIfiJö

hiányzik,

illetleg

mint más emlsökön, csak jelentéktelen perem alakjában van meg. .Szájuk

mélyen

hasitolt

Nyakuk lapított

a szájrést bajuszos ajkak veszik körül.

;

nag\on

hengeridomú,

hátrafelé

rövid, külön testtagként alig tesz számcjt.

a mell táján

szkül. Két emljük

szélesebb,

—

van,

emlit

elérnék.

ezekhez

has táján

mellükön, a hónalj mögött

orrú denevéreknek pedig hasuk táján két

csük

szívódnak

mirig>'es,

Törzsük

keskenyebb, áll,

a patkós-

emlalakú szemöl-

oda az újszülöttek, mieltt a

farkuk van, mely a hegye észreveheten vékonyodik s vagy egészen a hártyás farkvítorlába vagy pedig végs egy-két percze szabadon kiáll belle végs

hosszánál rendesen hosszabb, sugár termet felé alig rejtett,

mell

hazai denevéreknek kivétel nélkül jól kifejldött, a törzs

;

hegye mindig csupasz és lefelé görbült. Némely külföldi fajnak egyáltalán farka, másoké nagyon erteljes és teljesen szabadon áll ki a

nincs

vitorlából.

Mells végtagjaik kar

szikárak s nagyon megnjailtak már a felsmeglehetsen hosszú, az alsókar azonban még egyszer oly hosszú.

kézközép tövén elfelé

nag^'on rövid s

;

álló

karmot

a mutatóujj

visel,

nagyon megnyúltak

végs

;

perczük a hazai

hüvelykujj ujj)

(2.

három ujjnak kézközépcsontjai

desen csökevényes, a többi

azonban

ellentehet

a többi ujjnak

meggörbült éles

ren-

ujjperczei

fajokon sohasem

karmos, de a külföldi nagy denevéreken {Megachiroptcra) a második is

karomban végzdik.

—

5. ujj

az egyes fajok keretén

viszonylagos hossza

ujj

kézközépcsontjainak és ujjperczeinek belül

nagyon állandó

s jel-

lemz.

A hátsó végtagok

valamivel vaskosabbak s a mellsknél jelenté-

kenyen rövidebbek. A lábat a sarokcsont folytatását képez s befelé tartó porczszilánk, a sarkantyú tünteti ki, melyre a farkvitorla széle tapad. Az. öt rövid és csak tövén kicsiny köthártyával összefzött ujj mindegyike sarlóidomú, éles karommal fegyverzett. Maga a láb egy és ugyanazon nem különböz fajain nagyon eltér nagyságú lehet, így a fajai épen lábaik nagyM_jTO//.s--nem egyébként egyforma nagyságú

—

ságában feltnen különböznek.

A repülhártya, vagy lon

mells

fark,

törzs,

ered

s a

—

elvitorla

nevezhet gitim)

;

(patagium) a hazai fajokon a

vitorla

és hátsó végtagok s a kézujjak közt feszül

vál-

madarakénak

—

mintájára

szélfogónak {propatagium)

a kézujjak közt kifeszül szakasza a kézvitorla {dactylopata-

;

az ötödik ujjtól befelé es, a

lev

oldala közt

része

mells

és

hátsó végtag s a törzs

(plagiopatagiiim)

öregvitorla

hátsó végtag közt szétterül, hátulról a sarkantyútól {tiropatagium, periscelis).

farkvitorla

hártya terjedelmét

még

kantyúkarély (cpiblcma) fajok szerint,

közepéig,

ki.

fels és alsó kar hosszában a iiüvelykujj kéztízére terjed

a fark és a

része a

támogatott

gyorsröpt fajokon a repül-

a sarkantyú küls oldalán fellép hártyás saröregbiti. - Az öregvdtorla hátrafelé, az egyes

majd csak a lábszár közepéig, majd a sarokig,

vag\' a láb

a lábujjak tövéig terjed s ebbeli viselkedése a fajokra nézve

nagyon jellemz. '

ujj

Dobson a

A Megachiroptera

I;aniui\'al

midn

alrend fajai

gyümölcsevk

a gyüniülcsöt az

els

és

második

ragadják meg.

sarkantyúkarély. mely a sarokcsontról

szerint talán tapadó-korong

sima

l'clülcteken

módjára

ered porczos nyújtványra támaszkodik,

mködik

mászkálnak. (Catal. Chiropt.

elsegíti

s p.

183.)

állatok odatapadását,

Altalános rész.

A szárny

fajok

ftényezötl függ

más

szerint

az egyik

;

más

és

az ötödik

alakú.

Alakja általában két

hosszának arán\a a harma-

ujj

dikéhoz; a másik: az ötödik és neg>edik s a negyedik és harmadik uü hegye közt lev távolságnak egymáshoz \aló \iszonya. E tényezk alakulása szerint a denevérszárnxnak két föalakját

keskeny

ismerjük,

és

szárnyat.

széles

a negyedik és harmadik harmada a negyedik es ötíidik

nak

hegye

ujj

az ötödik

alakokon (Plalyoplcra)

egyforma fele

a neg>edik

és

és harmadik

heg>e

ujj

(it<'>dik

ujj

hegj-e

közti

levnek

kíizt

legkifejezettebb képviselje a közönséges denevér

mintegy

ennek a fonná-

;

szilisszáruyii

csaknem

hosszasága

ujj

hosszá-

ujj

távolság

(Plirvi;isliS uoilnhi).

és hannadik

negyedik

lev levnek

közíitt

hegye közt

ujj

nak a prototypusii a korai dene\ér

alakokon

kiskYiiysuiniyti

(Aiigiopiera) az ötödik ujj hossza mintegy a fele a harmadik

minteg\'

távolsíig

az ilyen sziirn\alak

;

( .l/i'o//'.'>

niyolis Bechst.).

különböz, a mennyiben hátsó szabad széle a fark csúcsán majd tompa-, majd heg>'es szöget zár be, mint az különíisen a .)A'()//'.s--nem két alnemében nagi*' határofarkvitorla szabása, fajok

tnik

zottsággal fiu-kkal jár

A tompa

ki.

szerint, szintén

szöglet rövidebb, a heg\es pedig hosszabb

kanUtve.

A köztakaró. {/hu. nidiui. szar. kanunk.

denevéreken

mely a brreiulszeriuk

tnnék

ségével

jezést nyer, a

ki.

irányzat a vitorlán

test

belsejében és az arczorr tetején fel.

külföldi

kivül

a fejen

fejlettis

kifeterfül

különböz alakú brsarjadzások lépnek

denevéreknek gyakran

az arczukon, ajkaikon,

szájuk

különféle hártyás kinövéseik vannak.

denevérek

bre

- mint

minden

ismét a megszarusodott, élettelen, lapos (slraluiit coructiui) s

az alatta

emls

irhában megtaláljuk

íi

állaté

sejtekbl

áll.

összetett

lev él, gömhíilvded

sejtek

(stratutii

frétegbl.

két

irluiból U'oriiiiii)

festanyagokat tartalmazó, Mülpiiihi-filc ritcgrc

még

hosszával versenyeznek s gyakran a

a felbörbl (cpiJcrtiiis) s az alatta felev

szét.

sem ismerünk,

mennyiben a hártyás fülkagylók rendesen igen nagy

jedelmek, olykor az egész

üregében

állatcsoportot

oly hatalmas és sokoldalú

(iiilt-siniiicttliiiii)

Ez az

Iülp};iiiiiók. szivókiik.)

más

semmiféle

kivül

felbr

szíiriircli-^tY

képezte és

Malpigliii'i esik

legfels szvtiiölcsös rcUgct (pars piipillaris),

a rostos-, vagy rcczés rétegei [pars rcticitlaris) s a legalsó mirigyes réteget

(pars glatidtilaris), melyet az irha alatti réteg

{stratiiiii

stibcíitaiieiini),

\'agyis a zsirréleg (paiiuienliis aJiposiis) kapcsol <">ssze az izomzattal.

Az idegekben

és véredényekben rendkívül gazdag, csupasz és nyir-

kosán zsiros tapintatú vitorla (patagium) morphologiai

nem

értékére nézve

egyéb, mint két, bels színével összeolvadt brlemez, melyek egyike

a hátoldal, másika a hasoldal

börlemez

brének közvetetlen folytatása. E két maradt meg a vitorla alsó és fels

külön-külön

epidermise

írharéteg azonban közös réteggé olvadt össze, még pedig bensén, hogy az összeolvadásnak semmi nyoma sem maradt és semmikép sem lehet két lemezre felbontani. ^ Az összeolvadt irha hullámos kötszövetbl áll, melybe számos kötszöveti testecske van beágyazva, legbels rétege pedig, mely a két brréteg eredeti zsírrétegének (pamtifelületén, a két

oly

felel meg, lazább szövet. A tulajdonképeni írhaszövetnek legfbb jellemvonása, hogy hatalmas nyalábok- és gerendákká tömörült rugalmas rostok halmozódnak fel benne, melyek rendkívül bonyolódott, szövés nemezhez hasonló hálózat alakjában járják át. Minthogy

cuhts adiposns)

sr a

vitorlának

két irharétege

nemezszer, rugalmas

tehát

\-an,

rétege

ketts, mindegyik rendkívüli összehúzódásra és kifeszülésre képes s egyéb-

ként

nagy jelentség, mert a

idegeknek

hordozója.

vitorlát

véredényeknek

tápláló

rugalmas réteg idegekben

és

idegvégzdé-

sekben rendkívül gazdag; Schöbl-nek a tapintó szrökkel összefüggésben álló

tapintó végtestecskéket

metylyel az álmából fölébredt

egész felszínét bekeni.

nem

vitorla

olajnem, ers szagú

állat

közvetetlen

n\-irkosan

zsiradéktól

ered,

eltt a vitorla

kirepülése

zsiradékot bizonyos sárga, lapos mirigyelí. szol-

vagy több vezetn

gáltatják s egy,

azonban

sikerült kimutatnia.

sr,

bizonjfos

tapintata

zsíros

utolsó

át

ürítik

farkcsigolyán

fekszenek,

felületére,

mint

ezek

a madarakéi,

hanem

a szemek s az orrlyukak közt lev arcztájékon {pofamirigyek'), úgy hogy a denevér mindjárt magával a kcttökésziilékkel olajozhatja be repiUöhártyá ját A bekenésnek természetesen az a czélja, hogy a repül.

hártya se ki ne száradjon túlságosan, se a leveg páráitól és az esvíztl

hogy rugalmassága

át

ne nedvesedjék,

pofamirigyek a Myotis-nemhen kicsinyek,

Epiesicus-,

szóval,

Vespertilio-, Pterygistes-, Pipistrellus- és

azonban nagyok és ersen kiduzzadok. Ha a

ersen

ajkát

in-

feltoljuk

ezáltal

lucujen veszendbe.

kevésbbé szembetnk, frissen

pofamírigyre

Barbastella-nemhen fogott

állat

fels

nyomást gyakorolunk,

akkor a mirigyváladék apró sárgás, \'agy szennyes fehéres-szürke cseppek alakjában lép

Lecke.

a mirigy dombján.

Bronn's

Klassen

Ordn.

á.

Thicr-Reichs,

VI.

Hcl..

.\hü\.

!)2(i. -

Dic Flijgliaut der Fk'dcnnausc. Arcliiv

niikroskop. Aiiatoniic, \'U.

18711.

ISíKi.

—

.Mtalános rész.

küls

kettzete, melynek

sejtekbl összetett zsírszövetbl

és csavaros

Mint minden

nem

állítólag

emls

áll.

irha

ebbe a szövetbe kötszövet-

rugalmas rostokból

lefutású,

Tapintó testecskéket

Rcddd szerint,* nem ftömege szabályos, sokszög

orrfüggeléke,

hártyás

patkósdenevér

kis

egyéb, mint a

nyujtványokat bocsát.

í'ló

találtak benne.

állatnak a brét, ügj'

a denevérekét

sz-

rözet borítja, mely a fejen és a törzsön s a vitorlák eg>- részén elterül, gyakran a fíirkra és a végtagokra is kiterjed, összefügg bundát 1.I0 képez. A denevérbunda legfbb sajátsága, hogj' egész terjedelmében í\^yncnt ih'mezs:örökbül vau összclcve, vagj'is hog_\' a más emls állatok bundájában oly általánosan is

az irhába

elterjedt

szr

mélyednek, a

melybe faggyúmirígyek nyílnak sima izomelemekbl

pili)

álló,

A szrök

gyapjúszört nélkülözi.

melyek

alatt

itt

lüszöbc Ifollkulns pili),

tövét körülfogó

szr

szárához (scapus

tinóm t-nuliziiiok uirrcrtons

pili) tapad-

hogy a szrözetnek koronkínt szükséges fclborzolásál végrehajt-

nak,

hassák.

A szr

tüsz közelében vékony és hasadozott, fölfelé azután s alsó harmadában sajátságos, löUsáülakii lagok jelentkeznek rajta, erre megszkül és tagjai elvesztik jellemz alaktöve a

fokozatos vastagodásnak indul

majd ismét vastagodni kezd és többé-kevésbbé sima

jukat,

finoman vékonyodó csúcsban különbözik

más emls

végzdik.

állatok szreitl. Likacsos

felületet

nézve

Szerkezetére

bclállowánya

kapva,

lényegesen (síibslaitlia

ugyan ép úgy egyfolytában húzódik végig a szr belsejében,'' mint más emlsíikén, azonban a kircgálloitiátty {síibslaiilia corticalis) a iiit'Jiilaris)

zsurlók tölcséresen tagolt szárára emlékeztet

látszólagosan (oldalnézetben),

;

mintha egyes, egymásba dugott tíilcsérekbl

azonban ezek tagok

í7

szr

széle folytonos

alsó

íillandó alakban,

ban

íiz

egj"

segélyével,

X.XIH,

csavarmenetben

nagysí'igban és

nembe

számban lépnek

fel,

tartozó fajokon oly finomak,

300- 7(X)-szoros

nagyítással

sz<)r kíirül.

tölcséres

nemekre és fajokra jellemz

az egyes

Itaritiadábaii

valójában

volna összetéve, fut

a külíinbségek azon-

hogy csak mikroszkóp

tanulmányozhatók.

«Dcr Nasenaufsatz Jcs Kliinoloplnis liippocrcpis», Zcitschr.

csavar-

wisscnsch. Zoologic.

1H7:1 '

Valamennyi cmlös

állat

kiiziitt

a fogas czeleknrk van a Icgliiányosabh sziiizctük,

már gyakran csak az ajkakon megmaradt 2 H bajuszscrte, vagy csak az cbrcnyi állapotban mutatkozó szrözet árulja el. hogy seik szrös testiiek voltak, de a vizi életmert

itt

hez való alkalmazkodásukban elvesztették szrözetükct. '

Egyes fajokon,

így a fehértorkú denevéren (Vtspertilio

denevéren (Vcspertilio borealis bélálloniányát s helyet

le\xg

Nilss.)

foglalta

a cl.

szr

fehér,

vagy sárga

murinus szinü

\..)

az északi

hegye elvesztette

száma

menetek

hazai

köztakaró.

500

fajainkon

szröknek

a sajdlságos

párkányai

kiugró

közt

váltakozik,

— 7000

(Isíiophora)

lehet.

szomszédos szr csavarmeneössze is tapadnak s ilykép

Két-két

összeérnek,

trópusi is

a denevérek bundájából hiányzó

szerkezete

gyapjúszört van hivatva pótolni. teinek

— 1100

st 5000

fajokon azonban 2000 {Mcgaderma),

talán

visszatartván a köztük megrekedt, átmelegedett levegt, lényegesen hozzá-

járulnak

hfokának a

kell

test

ntegcnásához.

madarak

tehát a csavarmenetek párkányai a

emls

gyapjúszreinek a szerepét

állat

közönséges szrözeten kivül körül

szájnyílás

teljesitik.

vannak

idegekkel

denevérvitorlán

vannak

csíkolt

{sinus-szrök).

felszerelve

melyek nagyon

Schöbl

szerint

szrök, ezek azonban rendkívül aprók

tapintó

és a sinus-szröktl szerkezetben

vagy más

denevérbundát alkotó,

szrök, melyek tüszjét venosus vérüregek veszik körül erteljes

szempontból

érdemelnek a sokkal nagyobb, a izmokkal mozgatható tapintó-

figyelmet

harántul

és

álló

Élettani

pehelytollainak,

különböznek.

Annak daczára, hogy a denevérbunda szörözete nem valami nagyon sr, a szrök száma mégis igen nagy. Koch a közönséges denevér {Myotis myotis Bechst.) hasbrének egy négyszög "Ifc-nyi területén átlagosan 200, Geoffr.

Pipistrelhis-nem

280

fajain

Myotis Daubentonii

patkósorrúink testén

számlált, ellenben

— 300,

nev

Leisl.

a Myotis emarginatns

még

fajokon

kevesebb

sokkal

—

több szrt

szr. Ezen

egy közepes nagyságú denevérnek 1 l'/.i millió, a nagyobb testüeknek pedig mintegy 2 millió szrük van. A szrön lev tagok, illetve kanyarulatok száma fajok szerint nagyon változó, a hazai észleletek szerint

fajokon, szerint

1050

— 550,

Schreb.)

tinns

Schreb.)

denevéren

a törpe

pl.

500

750

{Pipistrellus pipistrellus

Koch

Schreb.)

Altnni szerint 926, a kései denevéren {Eptesicus sero-

950

—800,

— 1000,

denevéren {Barbastella barbastella

pisze

közönséges

denevéren

{Myotis

myotis

Bechst.)

—

— 1150,

úgy hogy az egész test szörözete 1 2 milliárd tagból áll. Ha tekintetbe vesszük, hogy a fiatal állat 3 4 hónap alatt kapja meg teljes bundáját, arra a meglep eredményre jutunk, hogy minden perczben átlag 4000—6000 szrtagnak kell keletkeznie ^ A denevérszr mindig színes néha egész terjedelmében egyszín, máskor különböz részeiben különböziíépen színezett, másmilyen lehet

—

;

—

a töve, más a hegye

sejtjeiben felhalmozódott sejtkíizti

üregeinek

Legáltalánosabb

Koch

r. Jaluh.

ismét

más a közepe.

színezet a

szr

festanyag {pigment) mennyiségétl, a

levegtartalmától sárgás,

vörhenyes,

Ver. Nassau,

1862— 6:^,

szr

vagy

292.

felületének tiszta

barna

kéreg-

bélsejtek

alakjától függ. szín.

albi-

;

.Utalanos rész.

nismus (fehérség) a denevéreknél renJkiviil

nev

a Myotis Dciiibcíüouii Leisl. II

{W-spirlilio cuJilis Jenyns)

vizi

Vilii

A karmok

mint a

a némely

jelenség,

niindazoníiltal pcldi'i-

találták.

gumók sem

fellép

talpán

faj

ritka

denevérnek teljesen fchcr

A gumókba

sajátságos megszarusodásai.

egyebek,

az irhának szemöl-

csös nyújtványai hatolnak be s ezek közt verejtékmirigyek szájadzanak ki.

Némely

külföldi

denevérnek valóságos szívókái \annak, igy a Tliyro-

nev

dene\érnek a hüvelykujj-párnája helyén n\eles, suga-

plcra hicolor

rasan redzött szívókát találunk; némely püchypiis)

talpa

nag\'on

lapitott és

l'ipislrt'lltis-fa}

szivóka

szintén

iiiijiiiis.

egy új-zélandi denevér (MysUiciucJ lubcrcitlaUi) lábujjainak

Ilii ihiítyl ti s-iiyikok

szanti és

egy

hosz-

belle kiinduló harántbarázdákkal redzíitt.

csontváz.

denevérek csontvázát mindenek

végtíigok csontjainak

("blíis

felett

a csontok karcsúsága s a

velcsatornai jellemzik.

és szívósak, de semmiféle pneumatikus készülékkel tetésben,

talpfelülete a

tapadó ujjaira emlékeztet, a mennxiben

A A

tylcpiis,

mködik

gyanánt

ebben tehát a legtöbb madár

csontok

sem

könnyek

állnak összeköt-

csontjaitól küli'tnbíiznek.

fjerinczoszlop.

A rövid jíícriiiLZ<js:lnf (loIuiiiiiü irrUhralis) a különböz fajokon szám és alak szerint nagyon kevéssé különböz csigolyákból lUl. Minthogy a mells végtagok repül készülékké lettek s az izomzat ftíimegc a

niegterhcltetése más Ennek kíivelkeztében a tíirzs csigotetemesen különbözik más emlsíikéitl. A gerinczoszlop

tímnirl

mellkason

össze,

gerinczoszlop

emliisí'ikéhez képest Járul csckclycbb.

lyáinak alkata

els

hátcsigolyától kezdve

golyatestek nagyon

számos

faj

(ireg

hátra

felé

Á'iivs.sV >»(CVt'A''»HVíi/(',

példányain sszc

fokozatosan

vi'koiiyoJik

csi-

külömíisen a hátcsigolyiik

—

í-sniitosoJinik.

Mint HZ cnilsiik csontjai általában, úgy a dcncvcrckci is mintegy 57% phosphoriS" „ szénsavas meszet tartalmaznak, tehát kefcsrhh phospliorsavas meszet,

savas nioszct cs

mint a madarak csontjai. K mellett uz enilsök csontjai lassabban fejlödnek, keménységük és szilárdságuk csekélyebb, mint a

körvonalazott

(egyes koponyacsontok kivételével) (Girbcl.

madarak

csontjaié, de riiifalniiisabbiik.

alakjuk élesebben

szcmbeszökbhek. Sejtjeik- és üregeikben sohasem tartalmaznak levegt, hanem mindig csak zsirl.

az izmok és inak tapadóhelyci

Uronn's Klasscn

Ordn.

Thior-Ueiehs. VI.

líd..

.\btli.

.Manmialia. IS74. p. Kt.l.

;

jveiicbiae

iii/akcsiyoiyák

szélesek, de rövidek

;

gyrüalukúak, nagyon

ccrvicalesl

ivszáraik (arciis vertcbraé) alacsonyak, tövisnyújt-

ványiík (proccssits spinosíis), csupán csak a forgócsigolyán (epistropheus) van,

izühii uyi'ijtvüuydik iproccssiis articiílarcs) gj'engék, harántnyújt-

ványaik (proccssiis

formájuak.

A 8

középs

él ;

három,

lép fel

;

hanem

kett

nyújlváiiyaik

izületi

Az ágyékcsigolyúk ;

teljesen

ivszárak

nyújtványok nagyok olykor ezek

középs

;

oldalt fölfelé

állók.

éle

vastagabbá ;

Számuk

általánosan

keresztcsigolyák (veiiebrae sacrales)

Epomophorns-on

hét.

lesz,

sacniin) képezik.

(o.v

öt.

teljesen

nyúlt, alsó oldalán erteljes

a tövisnyújtványok összeolvadásából keletkezett

keresztcsontot

magasabbá

a mells és hátsó izületi

haránttiyiijiványaik azonban csak gyenge élszerek

hiányzanak.

nagyon keskeny, hoszszüra tetett

els már csak egy fekvk s nagyon

utóisón

{veiiebrae liiinbales) ivszárai szélességüknél

vagyis tulajdonképeni tövisnyüjiványnyá alakúi

12,

a csigolyák a hátcsigolyáknál keskenyebbek, de magasabbak,

a mennyiben

lemez-

e helyett az ivszárak tetején az

követi\ezkön

liarántnyújtváuyaik ellenben szélesek és

hosszabbak

n'ivid

hét.

ivszárak az els csigolyákon hosszaságuknál szélesebbek

tövisnyújtváíiyaik nincsenek,

csigolyákon

helyzet,

vízszintes

thoracalesi száma rendesen

mellcsigolíjúk Ivertehrae

lehet.

rövidek

pedig

fraiisi'íTsi)

nyakcsigolyák száma állandóan

magas

Számuk

összenttek

éllel,

fels oldalán

gerinczczel kitün-

többnyire

öt,

de az

Myotis nemben a hátulsó keresztcsigolyák kiszé-

lesedettek.

farkcsiyolyák {uerlebrae caudales), minthogy csaknem egyedüli

rendeltetésük a farkvitorla feszítése, egyszer, minden nyújtványt

hosszú

löz,

és

vannak meg az

vékony,

ivszárai.

hengeres

Számuk

csontok,

legfeljebb

és hosszúságuk

még

nélkü-

az elsnek

közel rokon fajokon

nagyon ingadozó. Hazai denevéreink közül csupán a Pterygistes-ríQmnQk van a törzsnél rövidebb farka, más fajokon a törzsnél mindig hosszabb, st a Miniopterus-nemben a fej és törzs együttes hosszát is eléri. A farkcsigol\'ák száma ritkán több kilencznél. Számos trópusi fajnak teljesen is

hiányzik a farka.

II.

A a

kopoiivíi

koponya.

(eraninm) alkata nagyrészt a táplálék minségétl függ,

mennyiben a rágószerkezet alkalmazkodása

lén\'egesen befolyásolja.

A vegyes

koponya szabását

táplálékra utalt külfildi Pliyllosldiiiiilúk

Maisúunfiivi- szerint a Mvnli\ iiívdíis-ou.

Altalános rész.

a koponya alkata is nagA'on eltér, azonban az igazi rovarevk csakidjaiban (RhiuolophiJae és Vcspertilionidaí') a koponya kevésbbé változékony s e családok eg>'es nemeiben e tekintetben a fajok

egyes nemeiben

között igen csekély az eltérés.

hazai és külföldi családok között külö-

nösen az ag^-koponj'ának (cnntitmt) az arczkoponya (/iicit\s) föle emelkedése tekintetében tapasztalunk nagy különbséget, mert mig a külföldi EmballoHitridcu' és

Pltylloslomidac

számos nemében {Fúria,

családok

Mormopí;) a koponyatet annyira kidomborodik s az arczcsontok annyira fölfelé hajlanak, hog\- a: arcz-tcii^dy csakucvi Jcréks:öj{d kipcz a kopotmi alapjával, addig a mi i'gész

nagyon domború Felntt állatokon jesen

simaomi denevéreink

Itosszábau i%v síkba isik, s

kopottya-arczlciij^ihi- csakítcni

oly esetekben

ersen az arczvonal

úg\' az

összeforrtak,

még

fölé

a mikor az agytok

is,

emelked

Miuinpliriis).

(pl.

agykoponya, mint az arczkoponya csontjai

ügy hog>' a rarralokuak

nyoma

(sitliirat)

tel-

alig

látszik.

Az nlap-ntidkszirlcsont

ség

és

meglehetsen

(basioccipildlr) általában

rejt üregek igen nag\'ok

(pl.

erteljes

midn

széles, oly esetekben .-izonban,

a patkósorrú denevéreken),

fejlett-

a hallószer%'et alap-nyak-

keskeny hid g\anánt tnik el. Az oldal-ntiak.szirtcsontok

szirtcsont csak

(occipilalia laterclinl bülyök-uynjtvátiyai {condyli occipitalcs)

mag.isak,

Az ört\s<lyuk (foraiiiai occipitalc valamennyi denevérkoponyán feltnen nag>\ A nyakszirlc.wn!

ntaiíuunt)

két oldalról összenvomottak.

pikkclije

{sqiiaiua ossis occipitis) általában kétféle alakban mutatkozik, nevezetesen

mikor a

és a

nyiltaraj

két nyakszirtcsonti

akkor a pikkelycsont fels

szíiglete

taraj

derékszögben

enyhe domborulatban

találkozik,

hajlik

fel

fej-

tetre, mikor

pedig a jelzett tarajok hegyes szögben találkoznak s erteljes

kontyformájú

nyjtvány alakjában rúgnak

fölött,

akkor a pikkelycsont

kifele

nyújtVíhtyai

nem

jut el a fejtetre.

(procissits

nyakszirtcsonti pikkely

paroíxipilalis)

oldal-iiyakxzirlcsoiil

mi denevéreinken

általában gyöngék, legfeljebb az Eptcsiciis- és a Miuiopicriis-nemben teljesebbek.

A koponya

homlokcsonl korán

(o.v

boltozatát

képez

falcsont

(o.v

pnrileule)

frontale) vékony és a szomszédos csontokkal

összeforrad

;

a homlokcsont

csaknem

alacsonyabb a falcsontnál, a palkósorruakon

íisszes hazai

erés

már nag>on

denevéreinken

azonban mindig magasabb.

homlokcsontok elül tíibbnyire tetemesen összeszorulnak némelykor meglehetsen nagy szini/,'ödri uyújtváuyl (Inbcr orbitális) bocsátanak {A'oclilio), melynek íizonban a mi dene\éreinkcn csak épen hogy nyoma van {igy a Pipislrelliis \atliiisii-u, vagy a Myotis uiyolis-oii) : ép úgj' hiányzik

;

a mi

poslorhitalis)

denevéreinken s

a homlokcsont liálsó iiytíjlvdiiya (proc. ennek tulajdunitható, hog\- a hazai fajokon a szem-

;

csontváz.

gödör nincs elválasztva a halántéki

gödiirtöl, holott ez a nyújtvány számos nagvon erteljes, st a Pteropus-féléken oly nagymérv, hogy a járomíwel lép összeköttetésbe és a szem körül teljes gyrt képez. A kömjcsoni jOS lacríjmale) teljesen a szemüreg bels szinére került és a szomszédos csontokkal teljesen összeolvadt. A halánlékcsont pikkelyének {squaina teinporis) mells sarka soha sem találkozik a

külföldi fajon

homlokcsonttal.

homlokcsontról

ered

a falcsonti varrat mentén a

nyakszirtcsont pikkelyéig húzódó iiyiltarajt {crisla sagütalis), valamint a nyakszirtcsonti pikkely és a falcsontok (crista occipitalis) a fejlettség

lev

közt

nyakszirtcsonti

nagyon különböz fokán

találjuk.

tarajt Fejlett-

ségük különösen a koponya oldalára tapadó .rágóizmok testességétl függ s

ezek fejlettsége viszont a táplálék természetével, illetleg a fogak alak-

jával és nagyságával

áll

bens

viszonyban.

nyakszirti

általában

taraj

azonban még egy és ugyanazon nem fajain is nagyon fokon \'an, így a Myotis myotis, M. BecJistcinii, M. emarginatns

erteljes, a nyíltaraj kül(inb('>z s

.1/.

Nattereri erteljes, többé-kevésbbé éles és magas nyiltarajt hord,

ellenben a

M. Daubentottnii M. Capaccinii ,

boltozata

teljesen

mint

pl.

sima.

BarbasteUa

(V. tábla, 4. ábra), a

nyiltaraj

barbastella

a M. mystacinus koponyafolytonos, de némelykor,

rendesen

nev

koponyáján

faj

homlokcsonton megszakított

lehet.

tapasztaltam

nyakszirti

majd derékszögben találkoznak a nyakszirti pikkely eltt s ilyenkor általában gyengébbek (Vcspertilio), majd ismét hegyesszögben érintkeznek s ilyenkor nagyon hatalmasak és kontyformájú sarolíkal rúgnak ki a nyakszirtcsont pikkelye fölött (Eptesictts). Az orrcsontok tarajok és a nyíltaraj

(ossa nasalia) általában rövidek^ hátrafelé kissé szélesedek s

korán összeolvadnak az arczcsontoldcal

;

már nagyon

a patkósorru denevéreken függ-

legesen emelkednek fel s a nyereg támasztékául szolgálnak. Az állközti csontok {praemaxillaria s. intermaxillnria) alak és nagyság szerint külön-

bözk

a patkósorrúakon

;

csökevényesek

porczról elre nyúló csontlemezbl állnak 8. ábra),

fogat

csupán két kicsiny,

orr-

tábla 5. ábra, ix; IV. tábla,

melyek mells vége az alsó lapján egy-egj' csökevényes metsz-

hord,

ellenben

összes

simaorruakon

hordott karcsú, egymástól különvált, ell csontok.

(III.

A fels

széles

által

állcsontoktól elválasztott

állcsont (maxilla) az arczkoponya legersebb csontja

a patkósorrú denevéreké fels részében hólyagosan

fels

hézag

felfúvódott

(I.

tábla,

nagyobb részét a járomcsont {jugale), hátsó kisebb részét a halántékcsont járomíue (proccssus jugalis ossis tempovis) képezi, ez a két tag azonban már nagyon korán s oly bensén forr össze, hogy az összenövés határa nem vehet észre. A járomív 2.

és 4. ábra).

járomív mells

általában teljes és vékony, csupán a patkósorrú denevéreken és a Plcco-

;; ;

Altalános rcsz.

szélesebb

liis-oii

feltnen \ékon\' és nagyon ke\-éssé íves a pisze deneA kemény szájpadlás a hátulsó zápfogak közt hirazután hátrafelé nyúlik s a bels orrlyukak fenekét

;

véren (Barbastdla). telen összeszorul,

szújpadcsonl (os palotiniim) vízszintes részei elfelé is, hátranincsenek áttörve messzebb terjednek, mint más emlsökön a patkósurruakun nagyon rövidek. A szájpadhátul nincs harántclük csonthoz hátulról a nagyon alárendelt két szánt ncsonl lo.v plrniíioidctim) képezi. felé

;

kicsinv

az ikcsont

csatlakozik s

szániiint/úitiyántiaiixil

i/í/o(<'.v.s/;.v

egyszer kampós, azonban csúcsban végzdnek. Az ikcsont (sphenoi-

picryfjoidei) cgyesiil, melyek a legtöbb esetben a patkósorrü denevéreken villás

deum)

alapja (hasisphenoid) s mellsil része (praesphenoidt teljesen össze-

csontosodott,

az agykoponxa oldalfalát képezií kis cs

{orhitasphcHúidaliíi et alisplu-uoiíliiliii)

suíniVíikkul

iiai^y

minden nyom nélkül olvadt össze

egyébként terjedelmes, testes csont, mely többnyire

simafelületii,

;

de a patkós-

ki. A roslncsitnl {rlhinnidetim) csaknem függlegesen áll. A hallócsontocskákat rejt dobvstnü ^lipnpanicum) széles gyralakban veszi körül a dobhártyát iitiiniiliis lyiiipinticiis), a nélkül azonban, hogy a küls hangjárat kiirül csontos csfitornát fejlesztene

orruakét hosszanti középéi tünteti

a szomszédos csontokkal rendkívül lazán függ

fekv ben

(Pipislnlljis.

Miiiiopliiiis.

azonban tetemesen csigatok

szintén

kisebb

vagy legnagyobb részé-

nagyt)n

függ össze

lazán

küls

csigafok

patkósorruakon

eltakar,

Biirlhisltlíii)

csakis

különösen az alatta

í'tssze,

csigatokkal, melyet vagy egészen iMyolis),

szélét

fíidi

el.

szomszédos csontokkal

fejlettsége általában a külsi fül fejleltségé\el jár karöltve,

áttnnek rajta noha a Miiiioplcnis-

nemben

is,

hogy a csiga kanyarulatai

falazata annyira vékony,

kivételesen, a fülkagyló kicsinysége

tisztán

daczára

feltnen

legnagyobb a patkósorrú denevérek koponyáján, hol a jobb- és csigatok

fej

alapjának középvonalában csíiknem összeér

Kliiiiolopliiis liipposidcros-mi).

nsig)-

baloldali

(különösen a

Figyelemre méltó, hogy ezeknek a denevérek-

nek nincs flfedjük.

III.

zsi^í;fri'ázni

zsigerivbl

keletkezett

(iiiniiis)

moz^ckonyaii csont

;

iziiliilil

mindenek eltt az els

(syiiipitysis) k(")tdik

azokat a csontclcmcket

vagy

zsigerivckböl,

függnek

tér\e.

denevérek ;üsó állkapcsa általában

roslpnrczos

zsifícrvázlioz

luntt porczos

zsigcrváz.

visLtnili)

alsó állkapocs (mdudihuld) kétféle typusát kell

A rovarev

kiemelnünk. (í.C'ií

tsíiliiiint

iissze

;

száiiiitjuk.

vzckcn a zsigeriveken

ilyenek

r<">videbb,

két

eg\máshoz, halán-

mclyt-k az ciiihryo saratlalaha

keletkeznek és a koponyával

az alsó állkapocs, a hallócsontocskiik cs a nyelv-

újabban a gégcfö paizsporczát (cartilago thyreoidea)

ide számitjáfc.

háromszög

coronoidens)

(proc.

Icknyíiitváiiya

kissé kifelé görbült.

és

függleges helyzet,

hegyes és a mi denevéreinken

szöglet iiyú/tványa {proc. angiilaris) erteljes,

gyümölcsevö denevéreken az állkapocs két ága

teljesen összecsontosodott, a halántéknyújtvány nagA'on széles és a szög-

letnyújtvány kerekített.

(ossicula

hallócsoiitocskák

három különálló csontocska,

auditiis)

m. a kalapács, üll és a kengyel képében lépnek fel. Az els zsigefivbl fejld kalapács (inalleiis) nagyon karcsú és hosszú markolatának II.

szabad

(maniibrinui)

végével

dobhártyához

csatlakozik

;

fejecskéje

bunkószer, az üllvel való izülésre külön izületi terecskét fejlesztett s a nyak és a karcxnnynjtvÚHy {proc. gracilis) között lemezesen kiszélesedett [lainiua). Ugyancsak az els zsigerívbl keletkezik az üUö (ambos). melynek gömbölyded testébl egj' hosszabb s vastag

(cpaititlum)

egy rövidebb

{proc. longuíi et brevis)

.s--iír

indul

;

a hosszabbik

a vége felé nagyon megvékonyodik és kis gombalaku csontocskát

szár {apo-

physis Sylvii) hord a hegyén, melynek segélyével a kengyel fejecskéjéhez illeszkedik.

még

kengyel {stapes), melynek fejldéstani eredetével a búvárok

nincsenek

tisztában,

fejecskévé egyesülnek.

szárból (crns reclilineiiui

lapos

talpból

cr. curvilineíini)

(basis) áll,

a róla

interna egj'ik ága)

két

átfzdésének a

következménye. Ez a nyílás Leche szerint csontos csatornával

azonban a Myotis

én

szárak között kerekded nyílás marad fenn, mely

az artéria mandibtilaris (a carotis

volna kitöltve,

ered

mely utóbbiak a gumós

Rhinolophiis ferriím-eqninnni

nev

ínyotis,

fajokon

Myotis

{pessiiliis)

Bechsteinnii

és

kengyel két szára közt

épen olyan szabályos nyílást találtam, mint a milyen az ember kengyelcsontocskáján van. (XI. tábla

A áll.

ábra és XII. tábla

10.

ábra.)

nyelvcsüiit {os hyoide.t) két ívpárból, vagyis szarvból és a testbl

második zsigerívbl keletkez mells szarvak {cormv anteríns) a

denevéreken

különböz alkotásúak

;

többnyire

két

csontos

részük van

{Myotis niyotis). a hosszúfül denevéren {Plecotus anritus) azonban csak

Hiixlcy.

Parker

és Fríj.scr szerint (Lásd: Leche, Bronn's Klassen u. Ordn. d. Thicr-

Rcich.s. \'I.Bd. V'.Abth.

1887, p.HliO

részét merítettem) az

üll

legújabb irodalom felfogásának d.

Wirbelth. 1898, p. 98, -

Némelyek

fig.

szerint a

— 636, honnan

második (Dr.

Róbert

Wiedcrsheim,

második

Fraxer), zsigerivhez,

kapcsolatban.

azt

állítván,

mint

Grundriss

nem

legnagyobb felel

vergl.

meg

Anatomie

és magyarázata).

második zsigerívbl keletkeznék (Reichert). mások a hallotok

nyújtványának tekintik (Parlier). újabban pedig (Salensl:y,

a zsigervázra vonatkozó adatok

zsigerívbl keletkezik, ez azonban

hogj' a kengyel

hallótokhoz,

csontocska ónálló fejldési

azonban

ezek

kialakulását

vitatják

helye közelebb esik ugyan a

egyikével

sem

íill

fejldéstani

középs

test

(a stylohyale) csontos.

rész

—

alakulatúak,

szarvak

némely

lapátalakúak

létrejött

nagjon különböz (Epomophorus) például a hátsó

fajon

külföldi

összecsontosodnak

és

zsigerivböl

liarinat-iik

{basihyalé) s a hátsó szarvak [corntt posteriiis)

nyelvcsont

testével.

denevérek nyelvcsontja mindig, az összes hazai fajokon egyformán

ldött

nézve

s alakra

azonos kanziiyújlvány {proc.

lyével kapcsolódik a dobcsont

IV.

ituilkas

és tetemes tágulásra képes

segé-

zugába.

minden irányban való minden emlsön

alkotórészei, mint

hirtelen

a mell-

és a szeg>csont.

szcgi/csüiüiiak

szakasza van,

;

slyloiJciis)

alsó-hátsó

mellkas.

nagyon rövid

{lltnrax)

csigolyák, a bordák

halántékpikkely

és

kifej-

(slt'rntim)

három,

tisztán

m. a markolat, a szegycsont

megkülönböztethet

teste s

a kardnyújtvány.

nagy denevéreken (Mciíachiroplcni) a szeg>'csont tagjai határozottan elkülönülnek, a hazai kis denevéreken (Micnnhiroptem), legalább külföldi

elhaladt korban, e tagok mindig összecsontosodnak. stcniHin

orrüakon

matiubrium

többé-kevésbbé

s többnyire

szivalakú

oldalszárnyai,

ezek

kíizt

pedig

rovarev ilcncvércken

stcnii) a

egy elfclé

uutrkoUil (proíszéles, a patkós-

erteljes

nyúló,

fejlettség

gyakran

kii

tö\-isszer

nyújtványt (Syctucius) bocsfit. .Az oldalszárnyak a közönséges denevéren

{Myolis

iiiynlis)

azonban

egyszer

szárak, a korai denevéren (PUryi;islcs iUHtnla)

melyek az els és míisodik bordapár közt át vannak törve. A Ust {iiususUruiiut s. corpus sUrtii) majd szélesebb, majd keskenyebb s kétoldalt többsztirösen befzdhetik. .A karJiiyii /Irány {mclasUriinm s. xiphisUnnnn) meglehetsen széles és többnyire lapátalakú porczn\újtván\ban végzdik. .A szegj'csont küls szinének egész széles

hosszában

lemezek,

többé-kevésbbé

éles,

végig {PUrygisles

magas lara/

noctnia. Molossns).

(crisUi

némelyik

markolat tarajos (Emballonnra afra), másokon a (Xyiiifi-Jns),

a szeg\csont teljesen lapos

masabb szegytarajuk van

fajon taraj

sknialis)

futhat

azonban csak a nagyon alacsony

lehet (Dysnpcs).

Leghatal-

a /'/tTíj/iH.s-féléknek.

A szegycsont kapcsán még egy páros kis csontról kell megemlékeznünk, melyet l'i'dszcf/iicsonlnnk (rpislerniim) neveznek, mert Í/Ví,vmbaiiir kimutatta,

hogy az alsóbbrend gerinczesek cpisternumával homológ

denevéreken Parker fedezte

-Sternum.

A .Monograph on Kay Socicty

the

fel,

Slruclurc

\H(iH {Leche

ulánl.

még

and

pedig a Pipislrcllns pipistnlliis

Dcvciopincnt

of the

ShoulJcr-gridlc

and

;;

nev

a szegycsont markolata s a kulcscsontok két vége közé

fajon, hol

két

beiktatott

nem

csontok

képében

csont

kis

lép

fel,

minek következtében a

izülnek közvetetlenül a szegycsont markolatával.

kulcs-

a beren-

nem a vállöv nagyobb mozgékonyságát czélozza, hanem egyszeren maradványa az alsóbbrend emlsök [Monntreniata) erteljes dezés bizonyára

fejlettség fedszegj'csontjának.

Még egy másik

meg a szegj'csont fels végének cpicoracoidciim-nak {Parker, Floiver), majd poslepicoracoideiiin-nak {Albrecht) neveznek s mely a szegycsont markörnyékén,

végén lev episferniim és az els borda vége között

kolata, a kulcscsont lép

Ezt a csontot Albrecht a hetedik nyakhorda szegycsonti végének

fel.

tekinti.

A bordák 8 pár

páros csont jelenik

majd

melyet

lehet.

felé

— 13

pár közt váltakozik, de

bordák hosszúak, általában laposak és szélesek

nagyon

gyümölcsevkön tetemesen megvékonyodik, a rovarevkön azonban alig,

közel esnek eg>'máshoz.

a szegycsont

száma rendesen 12

{costíté)

borda

teste

{corpus costae) a

vagy egyáltalában nem. A borda nyaka {collnm costae) hosszúra nyúlt, hogy a borda fejecskéje {capituliim costae) mélyen benyomulhasson a csigolyatestek közé

lettség.

;

a borda giiniócska {tiiberculmn costae)

g\'enge

fej-

szegybordacsontok {ossa sterno-costalia) többnyire hengerdedek,

csak a hátsó csigolyákon lapítottak.

mellkasnak nagy szilárdságra való

törekvése leginkább az alkotórészek némely helyen való összecsontosodásá-

tnik

ból

ki,

igy

némely patkósorrú denevérnek [Rhinolophus lobatus) els nyak- és a két els

két bordája az utolsó

Phyllorhina gracilis a

— 8-ik

borda egy

nev

hátcsigolyával

fajon pedig a két

közös csontdarah

széles,

forrt

össze, a

els bordapár ntt össze által

függ össze a szegy-

csonttal.

vállöv.

vállöv {zóna scapiihiris), minden fajon ugyanazt a hivatást általában

sítvén,

{scapiiln)

gyöngéd,

nézve

alakjára

különbségeket

csekély

áttetsz,

sarkain

négyszög. A lapoczka

csak

szélein

föl.

és

telje-

lapoczkacsoní

szögletein

vastagabb

háromszög, vagj^ hosszúkás {spina scapnlae) nagyon ell fekszik, minek

kerekített tövise

tüntet

ferde

következtében a lapoczka felszínének hátsó, mélyre vájt horpadása, vagyis tövisalatti

árka {fossa ivifraspinata) jelentékenyen

mögötte gyakran

még egy másodrend

Leche, Bronn's Klass.

Ordn.

Bronn's Klass.

Ordn.

Ciebel.

Méhely

\'I.

VI.

Bd. V. .\hth. Bd.

Magyarország denevéreinek monographiája.

\'.

felülmúlja a mellst

alacson\'abb

Abtli.

tö\'is

tnik

1887, p. 648. 1878.. p. ;j8C. 2

ki.

Általános rész.

(acrniítinn)

vállcsúcs

hosszú és eg>'enes,

nag>-,

ersen horgas; a

vag\'

nagyon hosszú

coracoUhiis)

hollóarrnvúitváuy (proc.

s befelé lítirhült.

másodrend tövis a lapoczka szélesebb, mint más rendben, de a

hátsó széléhez

patkósorruak lapoczkáján a

esik közel, a vállcsúcs

vány

gj'enge.

meggörbült

sarka (Myotis

luyotis).

nyújtványán a \ége eltt

ers,

még

eg>' kiugró

sarka van.

iziilclarok

tíibbnyire vékonyodik.

UiifHns

;

a hazai

ki.

Nagyon

két vége felé

;

kulcscsont cs;ik látszólag csjithikozik közvetctlenül

(bels) vége

maradványok vannak.

a legrövidebb

tnik

tíibbél és tíibbé-kevésbbé ivalakú

lapított,

a szegycsonthoz, alsó stcrnalis

nnells<j

kései denevérnek (Ptery^^istcs tincliiUi) hoUóorr-

kiilcsrsonl (vUwicnln) hatalmas fejlettségével

vékony és

görbült

befele

kinyújtott,

valamenii\i fajon keskeny, tojásdad és mély.

!<lcuoidiilis)

hosszú

lapoczka

feléje hajlik

hollóorrnyújt-

simaorruakon a hollóormyújtvány tíibbnyire

a szegycst)nt

között

mindig

epi-

l'Uropnsok kulcscsontja a legersebb s

fajokon a kulcscsont

többnyire a lapoczkánál

hosszabb és ers görbület.

McJcnczcöv.

\'l.

ituJcuczíjf [zoua

denevérek

következményekép,

tuifíyoti

pclvis),

_j,'jfí»;i.v i;Mv>/<i.s7Í.

le\egben való mozgiis

kii csi/Hicsonl [os ilium)

hosszú és vékony, gyakran csaknem teljesen hengeres {Myolis),

máskor

oldala felé kissé kiszélesedett {Rlihinluphiis) s többnyire eg>"enesen hátrairán\ult.

felé

nag>on g\enge

két iilürsnnl (os ixcliii)

némely

{píjtiis vi-ntnüis ischii)

szélei

minek oda, vagy függleges gerinczoszlophoz {rKsnioJiis,

eg\esülnek

tarajjá

.Vni/i//')),

fajon

külfíildi

;

hasoldali hátsó

a gerinczoszlophoz

azután ez csatlakozik a

\agy végül a két ülcsont hozzán a

gerinczoszlophoz. a nélkül, hogy eg>ináss{d cg>esülnc {I'J<n>piis, l'hyllosloiiia).

rint

egymással nyitott,

szeméremcsont

két fítiwsntil. \ag\'

a himeken s ott

a legtöbb fajon csak

a nstényeken

össze,

csupán a

teljesen

;

Leche szerint

Duhsoii

sze-

és hizán

függ

pnbis)

csak

elkülíinült,

Rliiiiolopliiis-ícléken egyesül

pliysis nssis piihis)

(o.s

elül

medenczcjük tehát

rostporcz segélyével

azonban a fancsontok

(syiti-

összekíittetése

sohasem sznik meg teljesen, a mennyiben az összes VcspcrlilinitiJák nstényein s a Khintilophiís-nemhci} porcz által egyesülnek s ez a porcz az öreg himeken elmeszesedik igaz, hog\- a fancsontok a nstényeken ;

a fark

felé

nyitottabbak és

fiatal

nstényeken csak csekélyke porcz

Catalogue of the t'hiroptera 1878. r.trlu-.

Bronns Kiásson

ii.

XV.

ürdn. VI. HJ. V.

.Ahtli.

1H84. p. 5S2.

által

függnek össze (Eptesiciis serotimts).

csipö-fancsonti

biityöl;

{tiiber ilio-

pcctineum) teljesen a fancsonthoz tartozik és minden fajon Iiosszú csipö-

fancsonti nyújtványt és

{processtis üiopcctincns) bocsát,

patkósorrúakon

kelet-afrikai

{Phyllorhiiiinae)

mel)' a

dél-ázsiai

csipcsont hasoldali

ennek következtében még a borított lyuknál nagyobb izvápa eltti [pracacctabularis] njilás

szélével lép összeköttetésbe s

(foramcn jön

obturatiini)

létre.

Az izvápa mény

[acetabnhtm) kicsiny s

az okozója

talapzaton

nyugvó

czomb azon

állat

kifelé és fölfelé tekint

sajátságos helyzetének,

;

ez a körül-

hogy a

czoiubja fölfelé és hátrafelé irányult,

szilárd

úgy hogy

a feszít oldala elre, a hajlitó oldala pedig hátrafelé esik és a térd (mint

ül sáskáé) fölfelé és hátrafelé tekint A medenczét az els két vagy három, nagyon

keskeny kereszt-

csigolya hordja.

A mells

VII.

végtagok váza.

A mells végtagok (extremitates anteriores) váza nagyon különleges, minden más emls állatétól feltnen különböz. A fels karcsont (hiinieriis)

vékony

más emlsökéhez

összemérx'e, legfeljebb

képest megnj'últ, azonban az orsócsonttal

annak két harmadát,

a patkósorrúakon csak a

Egész alakjában kevéssé változó, többnyire egyenes, de némelykor S-alakuan gyengén görbült {Pteropus, Phyllostoma) az izmok tapadása csak a két végén hoz létre kiszökelléseket, középs része sima, felét éri el.

;

teljesen hengeres.

szédos

gumók

ki a szomnoha vannak esetek

karcsont /eyt' (caput liumeri) élesen válik

{ttíberctilum

május

tninns) közül,

(Phyllostoma), hogy a bütykök meghaladják.

simaorrúak karcsontjának

a feje keskeny tojásdad s e tekintetben a madaraidéra emlékeztet,

csak-

hogy a szomszédságában fekv gumók ersebbek. A gumók nagyon oldalt fekszenek, kiszökellk, a bels a nagyobbik. A nagy mellizom odatapadására szolgáló tövis (spina tuberculi majoris) rendkívül

nek bels oldalát Dobson szerint gáló

gödör

tünteti

ki,

ellenben Giebel

lemez alakjában kiemelked deltatövist

a simaorrúakon talált.-

nösen a patkósorrúakon nagyon erteljes.

mély rovás

tünteti ki.

Ordnungen,

rövid és

magas

ellátott,

mely külö-

karcsont alsó végének

izületi

simaorrúakon a görge (trochlea) nagyon

Catalogue of the Chiroptera, 1878, Bronn'.s Klassen

s tövé-

karcsont alsó vége min-

den fajon nagy bels bütyökkel (condylus intermis) felületét

kifejlett

a deltaizom inának odatapadására szol-

\'I.

XI.

lid.

\'.

.\hth.

187!),

4.'j5.

Általános rész.

bels bütyök gv'enge, a mells izületi gödör és a hátsó árok s a bels büt\kön mindig eg^^' kis lencsecsont van. Némely

ferde,

mélyebb

Myotis-fa}on a görge külszinéhez egj-

egyenltlen négyoldalú

kis,

izület-

csont (palella brachialis) járul,' melyen a kéz hosszú feszit izmai erednek. s a

A bels bütyök idegnyilása (foranií-n siipraconJyUiiiii) kampóárok (fossa ohcrani) nincs áttür\'e. Az orsócsonl

{nidiiis) rendkívül megnyúlt,

oly hosszú s ép oly vastag,

még

többnyire

mint a fels karcsont

;

hiányzik

egj'szer

általában kissé gör-

hátsó oldalán tíibbé-kevésbbé mély barázda fut végig. Az orsócsont bült csaknem egyedül képezi a fels karcsonttal a könyökizületet fels fejecse a karcsont görgéjéhez csatlakozik, alsó végének mells oldalát mély in;

;

árkok barázdálják. A singcsoni {tilna) kivétel nélkül nagyon csökevényes; fels vége az orsócsont

kis felületen

fels<'>

jesen összecsontosodik vele,

végének íüsó oldalához tapad, vag>'

tel-

azután karcsú csontszilánkká csenevészedik

az orsócsonttól, de alsó fonalszer végével ismét rendesen hozzá-

s elviUik

forrad.

csak a

feléig,

singcsont soha

singcsontot

sem

az orsócsont alsó végéig,

terjed

vagy legfeljebb két harmadáig.

A háromfej

EpUsüiis

.Myotis viyotis-oii

rendesen sít.

egész

siuiiküuipö (ohxranoti) képviseli s

az orsócsonttal íisszeforrt

épen ilyen rövid az

Síroliiiiis-on

izom (musc. IrUcps) irányában

és

a PUcotits üuriIns-oH

cg>'

kis lencsecsunt

is.

képz-

dik ki a singkampiin.

(ossn

ki'zl(~>rsont(>k

cnrpdliii).

Minthogy a dencvérszárnyat a

más szóval a repülés munmagának a kéznek eg>'es részei teljesitik, ez okból a kézt más emlsökéhez s nem a madarakéhoz hasonló és nem szorítkozik két kéztcsontra, mint a madaraké, hol a kézt csak a brképletekbl álló tolllegv'ez hordozója. A singcsont soha sem éri el a kéz tövét, tehát a kézt-

megnyúlt kczközcpcsontok s az ujjak

feszitik,

káját

képzésében nem vesz részt

izület

alsó vége hozza létre,

{Epoinnphnriis,

hasadt

(raJüile)

csatlakozik

ezt az izületet egyedül

;

hozzá.

—

kézt-orsócsonti Ízületben

radio-carpah) részt\ev kéztcsont három csont, ttaviciilarc

(ariuulalio

m. a sajkaísoiü {os

caphoiJcum), a holdas csont {os lunatitni) és a loboralaki'i

{os triqttctrum

csont

az orsócsont

gyakran csak egyetlen egy, olykor kettéPliyHorliina), rendkivüi kiszélesedett kéztcsont

miért

pyramiJalc

cunciformc) egyesülésébl

kelet-

még egy kicsinyke csont járvil hozzá, melyet {Gcgcnbaur értelmében) nem lehet iilnari-nak tekinteni, a mennyiben az ulna nem éri el az izületet, hanem más emlsök borsócsontjávai (os pisiformc s. margikezett s

Ezt a csontocsknt Daithrntnn fedezte

föl.

A kéztö második sorában áltanégy csontot találunk, melyek alakjukra nézve jellemzk ugyan, de többféle módosulásnak vannak alávetve e csontok a nagyobbik sokszöglet csont (os trapeziiim s. multangulum maius os carpale I), a nale externum) kell azonosnak vennünk.

lában

;

sokszöglet csont

kisebbik

carpale

II),

a horgas csont

magniim

unciforme

(os

trapezoides

(os

a fejes csont (os

hamatum

multangulum minus =- os

capitatiim

= os

legállandóbb a horgas csont, a többi, családok szerint,

os carpale

III)

Ezek közül nagyon ingadozó.

carpale IV).

denevérek (Microchiroptera) alrendjében a trapezium sokkal kisebb,

kis

mint akár az os

magmun,

nem

akár az ttncifornie s

sokkal múlja

a trapezoides-t, mert a hüvelykujj kézközépcsontja egyszer

mells

vele s

kivájásába.

nem nyomul

(proximális) vége

trapezoides-nek

hosszú,

az els és második

trapezinin végével

izületet

felül

képez

be az os scapho-ltmare mély

nyújtványa van,

ékalakú

kézközépcsont közé

mely a

nyomul,

—

csaknem teljesen izül vele. Az itucifornie oly nagy, mint az OS magnnni. A kézközépcsoiüok ^ (ossa metacarpuliu) száma minden denevéren öt s mindegyikhez a megfelel ujj perczei {phalangcs digiioriim) csataz utóbbi

lakoznak.

ntt

állatokon

ujjperczek

is,

diaphysisekkel (fels s alsó felé

csontja rövid, a

;

a diaphysisek

a csontos apophysistl.

ujj

fel-

még

mint külön

hüvelykujj

csak mintegy kétszer

kézközép-

kézközépcsontja rendkívül meghosszabbodott.

ujj

njja (digiti) van a kezén. Az els, egy kézközépcsontból és két ujjperczbl van össze-

a második és harmadik

;

denevérnek öt

fajú

negyedik és ötödik

böz.

nagy denevéreken a mutatóujjé

akkora, de a többi

Minden

hengeres csontok

gombformájúan rájuk csontosodott epiphysissel), fiatal állatokon azonban izületeik

többé-kevésbbé megvastagodottak és

porczdarabok válnak

téve

a kézközépcsontok

egyenletesen vékonyak,

ujj

perczeinek száma családok szerint külön-

hüvelykujj mindig karomban végzdik.

Vespertilionidae család-

ban a második ujjnak rendesen csak egy rövid, de határozottan kivehet ujjpercze van, a Rhinolophidae családban azonban ez is hiányzik, habár a kézközépcsontot némi porczszer nyüjtvány tetzi be, ez azonban nincs valódi Ízülettel elválasztva tle.-^ A harmadik, vagy középujj valamennyi a leghosszabb s két percz, kézközépcsontja rendesen hosszabb, mint az ötödiké, azonban a Rhiiioloplms-féléken rövidebb. A negyedik és ötödik ujj perczei a különböz fajokon hosszaság szerint nagyon külön-

közt

fajok leirásában a kézujjak megfelel kézközépcsontjdt rövidség kedvéért mindig

az ujj töizének nevezem ^

Dobson, Catal. Chiropt. 1878,

XIII.

;

Altalános rész.

bözök. Minthogy a szárny mells-hátsó átmérje az ötödik szélességben való terjedelme pedig a harmadik

egymáshoz való aránya

meg.

hátsó végtagok váza. a mells végtagok

hátsó végtagok (extreinitates posteriores)

szemben gyengék

teljes fejlettségével

másfell

szerint egyfell keskeny- és hosszú-,

széles- és rövidszárnyú alakokat különböztetünk

VIII.

hosszától,

ujj

hosszától függ, e ténye-

ujj

láb együttes hossza ritkán oly nagy, mint

A czoinbcsonl (femui)

er-

és kicsinyek; a czomb, lábszár s a

egymaga az

egyenes

szára

és

alsó kar.

hengeres; feje

(capitt

femoris) kicsiny, nyaka (collnm femoris) nag^'on rövid. Tomporai közül a nagyobbik és a kisebbik (tfocJuinter major et minor) erteljes és körül-

egyforma nagyságú, a harmadik lompor (Irocliaiiter tertins) hiányzik. czombcsont feje csaknem összeesik a szár hosszanti tengelyével. A sipcsont (libia) hengeres, vagy elülrl hátrafelé összenyomott

belül

homorú és három hosszanti éllel átszelt {Dcsuiodiis). kezd (pro.ximalis) szárknpocs [fibulu) többnyire csökevényes részében gyakran csak porczos vagy inas, végs (distalis) része azonban mindig csontos. A szárkapocs fels vége, minden olyan esetben, a mikor olykor hátul

csökevényesen van

kiképzdve, szalaggal függ össze a sipcsont tibiac), miért is ez a szalag Leche

{condylus laterális

bütykével

kezd

a szárkapocs

részével tekintend homológnak.

kapcsa fonalszer, de teljesen csontos

nek mutatkozik

;

szárkapocs

;

patkósorruak szár-

a simaorruaké nagj'on

izületi

nagyon rövid lábt-höl áll,

—

illeszkedik a sarokcsonthoz.

felülettel

{tarsii.s),

valamivel

lábközé[)-hö\ {incíotarsus) és hosszú, karcsú, két oldalról iijjnk-hó\ {diyiti}

különböz-

legersebb a dél-amerikai és mexicói Desmodiis-on.

mindig széles

láb {pes)

;

oldalszerint

hosszabb

összenyomott

mely utóbbiak ersen meggörbült karmokkal fegymindegyik lábujját egyforma módon hasz-

verzettck. Minthogy- a denevér

ennek megfelelen valamennyi

nálja,

maláji szigetvilágon teheti

;

hüN'clykujj,

dcncvérébrények vizsgálatából az derült

dés folyamán hipposideros)

cscnevészesedik 17

1 1

Leche szerint

el.

mm. hosszú embryóján

vastagabb, mint a felntt állaton, barbastella)

egyforma alakú. Talán az indo-

ujja

Clieiromeles az egyetlen, mely hüvelykujját ellen-

onnan gondoljuk, hogy ez az ujj a többitl különvált és vastatperczének megnyúlása következtében, csaknem

ezt

gabb.

él

hol

mm. hosszú embryóján

oly hosszú, mint a sipcsont s csak

fél

ki,

hogy a szárkapocs az egyéni fejl-

a kis patkósorrú denevér

a szárkapocs

már csak fonálszer

;

a szárkapocs teljesen oly vékony,

sokkal

a pisze denevér {fíarbastclla

meg van adva

mig a felntt

rész alig fél oly hosszú, mint a sipcsont és kezdörészét

(Rhinolophus

a sipcsonthoz viszonyítva

(praeformálva),

állaton az alsó csontos

már szalag

hclyettesiti.

olyan hosszú^ mint a többi négy, egymás

iíözt

egyforma hosszúságú

A hüvelykujj két perczbl, a többi négy perczbl áll. A lábtcsontok közül a bokacsont vagy bármelyike.

domború

talns) kissé

csonttal {calcanctis

05 calcis) való izüléséhez közel egy kis reczeszer

azonban a sarokcsonttal calcanei)

ered

ú.

porczos

A jól

izül.

fel

;

a szárkapocs vége

sarokcsonti bütyökrl

(procalcaneiis',

a hol a farkvitorla nagy,

mint a lábszár

lehet,

{titber

mely a

fark-

végs

része

sarkantyúcsont alaprésze csontos,

egészben véve oly hosszú

kifejlett

sarkaittyücsont

vitorla feszítésére szolgál.

ott,

ugrócsont (astragalns

lappal illeszkedik a sipcsonthoz s a sarok-

izületi

mely a szárkapocs végét veszi

horpadása van,

ujj

mindegyike három

ujj

leghatalmasabb-

;

maga csökevényes (Mormops),

de a fark

némely melegövi fajon azonban a farkvitorlával együtt visszafejldik. Leche Meckel-\e\ együtt azt tartja, hogy a sarkantyúcsont nem egyéb, mint a sarokcsont különvált nyújtványa (epiphysise).

nemnek Leche

hatodik

szerint

lábujja

bels ikképü csonttal [entoctmeiforme)

navicitlare) és a

a lábszáréval esik össze, a denevéreket talponjáróknak

{ns

sajkacsoiittal izül.

Minthogy a denevérláb hosszanti tengelye nyugváskor is

Rhinopoma-

Noctilio- és

mely a

van,

is,

kell

repüléskor

tekintenünk.

Az izomzat. A

denevérek iznuirendszcre {systenia

sok tekintetben eltér

izmokra bukkanunk, teljesen

iiiiiscnlaris)

alakulatú és eloszlású,

melyek

más alakban

más emls

találhatók

emlsök azonos izmaihoz

más emlsökétl

a mennyiben egyfell oly

állatban egyáltalán nem, vagy másfell pedig egyes izmok más

fel,

képest túlságos fejlettségük, vagy ellenkezleg

nagyon csökevényes állapotuk által tnnek ki, végül más emlsök sokféle izma teljesen hiányzik a denevéreken. A denevéreket különösen jellemz izmok közül felemlíthetjük a szélfogó egyik izmát a nyakszirt:

hüvelykizniot (m. occipito-pollicalis), \'agy az öregvitorla egyik izmát hát-vitorlaizuiot csiiklyásizoni felli

és

{ni.

(;;/.

fej-

(;;/.

csak a

megemlíthetjük továbbá,

els

hátcsígolyáról

hogy a

ered és

a csüllöalakn izom (m. rhomboideiis) nagyon

fej-

ers

és nyakfelli része hiányzik, teljesen osztatlan, a delta-

deltoidens) kulcscsonti része a

major) ntt össze, izom

trapezins)

része hiányzik,

minthogy a

izom

dorso-patagialis),

{in

nagy mellizomnial

a nagy mellizom rendkívül erteljes,

(/;/.

peetoralis

a hollóorr-kar-

coraco-brachialis) ellenben csökevényes, a hosszú kar-orsóizom

(m. snpinator longus) hiányzik stb.

Figyelemre méltó,

hogy a lapoczka

alatti

izom (m. snlKseapnlaris),

.-Útalános rész.

valamint

Dobson

sipcsonti

hatalmasabb

izom

lábiiJJluijlUó

[iii.

flcxnr

digitorttm

pedis longus honi.) épen a denevéreken

dig.

flex.

Az elbbiek a

fejlettségét.

tibialis

mechanikájával

repülés

leg-

éri el

állnak

összefüggésben, az utóbbinak nagy fejlettsége pedig a hátsó lábujjkarmo-

kon való függeszkedésnek az eredménye. .A repülés munkáját teljesít váll- és karizmok rendkívül erteljes fejlettségek s a kéz hajlító és feszít izmainak az inai nagyon hosszúak, ellenben a mcdenczeizmok általában g\'öngék. A végtagok egyoldalú használata következtében úgy a mells,

mint a hátsó végtagok saját izmai sok tekintetben csökevényesek,

más emls csoportokban

nagy része

ismeretes izmok

igy a fdülelcs ujjluijlitó izom {m. flcxor Jij^iloriim síiblimis) rint

valamennyi denevéren

három izom

az ember kezén íiii>iloriim)

nens

di_^iti

szübóizom

hiányzik

csak egy izom

által

hiányzik,

teljesen

WinJU'

sze-

a Myotis- és f/rrv^/.">'/i's-nemben

képviselt

ujjliajlitó

izmot

flcxor

(»».

a kisujj cllcutcvö izma (m. oppo-

helyettesíti,

miiiimi) vag>' nagyon csökevényes, vagy teljesen hiányzik, a (///.

Ihirtyás izom

sarloiiiis),

/tV/j,'

/)/ij.«;

(m. scmimiiiibrauosiis)

izovi

(»//.

scmitaiJinosiis), a félig

s a kctfcjü

czombizom (m. biceps

crnris) hiányzik, a hosszú öregítjjfcszitö izom (m. extetisor halliuis lon-

gus)

csökevén\'es,

kithasii

lábikraizom

gyenge fejlettség, az cgyhasii hibikraizitm plaiitaris) hiányzik, lábfej

a Icrdalj izma

brben erednek

nem

gaslroiiuniiiis)

nagyon

sohns) s a lalpizom {m.

pnpUltiis) csökevényes, végül a

(;;/.

izomzata n;igyon tökéletlen.

A BÓRIZMOK.

Szorosabb értelemben csak azok a

(m. (;;/.

s ug\'anott

sem

összefüggésben

teljesen függetlenek

állnak

izmok tartoznának is,

ide,

tehát a csontvázzal

fejldés és eloszlás

a csontváz fejldésétl,

mindazokat az izmokat soroljuk irharétegében

íiz

végzdnek

tágabb

melyek seinmi-

tekintetében

értelembon

azonban

melyek csontokról erednek és a

végzdnek.

I. .A br alatt fekv húsos réteg (hiishártya, panniculus carnosus) nem képez összefügg, a törzset teljesen beborító ízomréteget, azonban a vitorlák (repülhártya) összes izomzata a húshártya külön

izmokra felbomlott, elkülönült részének tekintend. Els sorban is a szélfogó (propalagiiim) a kíivetkez öt külön izomból van összetéve 1.

A fels

széles

az alsó állkapocsról,

hiivelykizommal

nyokizom (plati/sma myoides

ennek

brébl

(m. occipito-pollicalis)

brében végzdik.

siiperior).

mely

és a szí'íjzugról ered s a uyakszirl-

olvad

össze,

vagy pedig a

váll

A középs

nyakizoin (plaiijsmu nujuides medius),

széles

melj-

nyak hasoldali középvonalából ered és a fejbicczentvel {M. siernoclcido-uiastoidctis) közösen tapad. Az az izom nincs meg minden a

denevéren. 3. Az alsó széles nycikizoin (plalíjsma nn/oides infcrior) brének középvonalából ered s az elbbihez hasonlóan végzdik.

Kolenati-tól

nynkszirt-hiivelykizom

leírt

mely a nyakszirtcsonti

calis),

szabad szélén

terjed tova,

megy

át

tövén tapad meg, vagy pedig a harmadik enyészik

Ezt az izmot Meckel

el.

(m. occipiio-polli-

tarajról (crista occipitalis) ered,

inba

ujj

a szélfogó

tövén és a kéz

s a hüvelyujj

végéhez közel a szélfogóban

és Macalister

a mell

a M. trapcziiis részé-

azonban a nyakidegek beidegzése alapján külön izomnak tartja. Az izom a vitorla feszítésére szolgál. 5. nyakcsigolya hátoldalának közép5. Néhány izomszál, mely a 2 nek

tekintik,

Leche

—

vonala

fölött a

brben

ered s az öregvitorlába

át.

következ három frész-

áll: 1

bi izom

karcsonti

fekv

huincro-cutaneus), mely a fels kar-

{in.

csont alsó két harmadáról ered, a

;//.

coraco-cntaneiis hozzá legközelebb

részét körülhurkolja s a fark felé kiszélesedve és

az öregvitorlában enyészik

brizom

hollóorrcsonti

(coraco-cntaneiis), mely a lapoczka

megy

felszínén áthaladva az alsó karra

át s

pamatra bomlik

öreg\'itorlában több

megvékonyodva,

el.

hollóorrnyujtványának hátoldali száráról ered,

el.

megy

öregvitorla {plagiopataghim) izomzata a

fel,

fels

karcsont

az öregvitorlában

középs enyészik

melyek váltakozva a

vitorla

széléig terjednek.

hát-vitorlaizom

{dorsu patayialis),

mells része

része s az ágyéktáj

fölött

fekv

mely a

mellkas

hátsó

hátoldali középvonalá-

ból ered és a hónaljgödörig terjed.

farkvitorla (uropatagiwii) izomzatát némely denevéreken három

külön izom alkotja

3. II.

részére

brizom (/íj. catanco-piibiciis), Az illcsonti brizom [m. ischio-ciitancus) és A czombcsonii brizom {m. fcmoro-cutancus).

funcsonti

Az arczizmok vezethetk

a széles nyakízoin {platysma tnyoides) arczoldali

vissza.

System der

Macalister, Phil. Transact. Royal Soc. London, 162. köt.

Bronn's Klassen

vcrgl.

Anatomie, Bd.

Ordn.

'á,

1828.

1872.

Thier-Reichs, VI. Bd. V. .\hü\.

1888. p. 605.

Altalános rész.

2(í

A a

be.

borítja

lóra le,

(m. aiiriciilo-occipilali.s) a nvakszirttájéktól

fiil-nyaksziríizom

másfell

falcsontig,

fülkagylóig

terjed

Errl az izomról egy mélyebb,

terjed réteg a

luiLsó fillizom

középs

enne1<

{m. oiiricularis posierior)

majd ketts, majd háromosztatú

mely majd egyszer,

felületét

élesen elkülönül s a fülkagy-

s a

hasad

fül

hátra-

fektetésére szolgál.

Az arc: hasad

höraldlli

iziiKi

siihciildiiriis

(in.

több

fnrici)

részre

ilyenek

;

a fül-fel süajakizviii

aitrkiilo

(iii.

labiális

máson mint

fajokon a fülkag>'lóig követhet,

mely némely

siifi-rior),

un.

/líni/z/fro;;/

zviiitfiuilictix)

a járomivre tapad, a felíi ajak cs alacqtic

fels ajakra, az orra,

jed kötegbl

áll

;

megy

froHlalis-ba

az orrczinipa

st néha

valamint a

három,

egjinás

még

Icvalnr

siipcrioris

labii

egymást keresztez az orrfüggelékre

s a

ráter-

mely az oaipilo-

iiasi,

nícipiln-froiilalis)

(in.

a nyakszirtról

u\c\y

fejtett beborítja s a fülkagylóra és fels ajakra

proí\rn.<: »/ii5/-val

>».

egyesül

;

hozzá tartozik még

fekv, a járomivrl a fülkag\ióra terjed izom, Surcili-auríen, Surcili-scutien és Surcili-

fölött

.Mai.wnncutv

melyet

két

át,

csaknem az egész

tapad,

Ustiophora)

ini.

ennek egyik része a w. proccrus

a nyak.'izirt-homlnkizinn jíivet

ímelö

mely majd egyszer, majd

tiasi),

tragien néven különböztetett meg. Rii^^e

f(/.so

iiyaLizoni

fíyiiiíi.'i

szcmhi'j lehúzó iziiuil ered s az

csontról

(.'ipliiiniir

(;».

tapad

szemhéjra

alsó

to///)

származékának

drpres.'ior hir.ti).

(„Abaisseur

tekinti

mely a fels de

áll-

paiipiére"

MaisoHiuitvc).

A CSONTVÁZ IZOMZAIA. 1.

alakulatii.

mells

zsiger\áz izmai.

linlánlckiziiiimu. Irmpiirnlis) felszintes rétege nagyon külonbuzn a

trópusi

családokban

halantékhasíték

(fossa

temporalis)

minek következtében mélyebb rétege részben födetlen marad, a WspcrUliniiiJac' családban ellenben a mélyebb réteget részére szorítkozik,

teljesebben takarja az erteljesebb fejlettség felszintes réteg /t'/.sö

az izomnak

Jároinszakasza (porlio siiprazy^^oinatica) mindig meg\'an.

rúgúizoin

(ni.

nui.s.scter)

ferdén hátra s lefelé haladó, a

ií/iitii/ís/cr.

lo^ic ct de la

Transact. Roy. Soc.

myologie

dii

a szokásos két rétegbl

belsnek inkább merleges 1872. p.

Vcspertilio niuriniis

áll

;

külsnek

lefutású rostjai

125. és MaisonncMve, Traité de l'ostco-

1878.

vannak.

rágóizom

halántékizommal

együtt

nagyon

erteljes

fej-

lettség.

A bels et

küls

és

szárníjcsoitti

izmok

{iii.

ptcríjfioidii inlcrnus

extenms) semmi különösséget sem árulnak el. Az alsó állkapocs lehúzó izma (/??. dcpressor maxillae

ris)

egyhasú

tapad

kán

és

küls

állkapocs szögletnyujtványára

alsó

nyüjtvány

nyakszirtcsonti

(proc.

injerio-

angiilaris)

paroccipitalis)

(proc.

tájé-

ered.

izom

karcz-nijelvcsonti

ványról {proc.

vagy

styluideus,

(;??.

slijlo-hijoidcus) a karczolatnyújt-

ered

styloltyale)

s a nyelvcsont

hátsó

részére, nevezetesen a thyro- és basihyale-ra tapadó rövid izom.

Az állkapocs-nyelvcsonti izom {m. myla-hi]0ideus) kapocs közbüls színérl

(linea

egyesül,

ered

;

az alsó

hátulsó

áll-

szálai

középvonalában kötszöveti

pedig a test

basihyale-ra tapadnak, a többi szalaggal

mylo-hyoidea)

mely az alsó állkapocs symphysisétl a basihyaléig

terjed.

Az állcsúcs nyelncsonti izom csontot elre és

Franqueti

nev

felfelé,

fajon hiányzik.

A fejbiczczeiük A sterno-maíitoideits

ered

izmai

a hazai

a szegy-kulcscsonti

fajokon

szegycsont markolatáról

szalagról

(ligám,

az oldali és fels nyakszirtcsontra tapad.

Epomophonis

sierno- et cicido mastoidcns) mindig külön-

váltak.

és

(jcnio-hyoideiis), mely a nyelv-

A nyak

II. (iii.

(manubrium)

(//!.

vag>' az állkapcsot lefelé húzza, az

sterno-claviculare)

patkósorrúakon

még

egy mélyebb fekvés, gyengébb réteggel találkozunk, mely a szegycsontról ered és a küls nyakszirtcsonti nyújtványra (proc. paroccipitalis) tapad. A cleido-mastoidcus a proc. paroccipitalis-ra tapad,

hogy Cuvicr a

jöv

lapos,

de annyira csökevényes,

tagadta.

izom

szegy-nyelvcsonti

markolatáról

mely a

létezését

(/íj.

stcrno-hyoideus)

szegycsont

keskeny izom, melyet a fejbiczczent eltakar

basíliyale-ni tapad.

(inscriptio tendinea) tünteti

Vespertilionidae

család

fajain

inas

beirat

ki.

lapoczka-nyelvcsonti izom (m. omo-hyoideus), mely a nyelvhosszabb közbees innal, csontot lefelé húzza, határozottan kéthasú vagy inas beirattal kitüntetett. Macalister a Pterygistes noctulá-n találta meg, hol a kulcscsont közepérl ered s a szegy-nyelvcsonti izomra, annak ;

inas beiratára (inscriptio tendinea) tapad

Duhscii. Proc. Zoül. Soc.

London, 1881.

Altalános rész.

(m.

sze(jy-p(ii:sizom

a szejív-nyclvcsonti

slerno-ihi/iroidciis)

méhehh fekvés nyaUizum, mely

izomtól elfödött

"szegycsont markola-

az els bordaporczról ered és a paizsporcz ferde vonalához (linea

táról s

ohliqua) tapad.

A minor

mélyfekvésii nxakizmok (m. longus

vannak

és a nag3' nyakedények által oldalára tapadó

h()ss:ú

elválaszt\-a

izomágyban egyesülnek ni/akizom {in. longiis

melltájék elrészére szorítkozik és

colli,

m. rectus anticus major,

nyakizmoktól a léf^cs

scaleni) a fentebb cmlitett

colli

a bárzsing

a nyakcsigol\ák has-

nyak csigolyáira

s a

a Myolis niyolis-on négy határozottan

pl.

szét. Egyes inainak tapadása a rokon fajokon nagyon ingadozó. Az elüls nagi/dhhik f<iii<-nrs (rjizam un. rccliis niiiilis (inlicns major) tíibb inas csücsí>kkel ered a ó (3. nyakcsigolya testén es liaránt-

elkülönül szakaszra esik is

—

nyüjtványán

az alap-nyakszirtcsontra tapad.

Az elüls kisebbik

eni/enes

minor) az elbbenivel együtt a tásánál kissé csavarodik.

ered s az

íireglik

fej izom

fejgyám

(/n.

cdpilis

recliis

lefelé s

hajlítja

fejet

fej

(atlas) oldalrészeinck

nnticiis

oldalra

fordí-

mells színérl

eltt az alap-nyakszirtcsontra tapad.

iziuok {iii SLtilciii) egy oly izomcsoportot képeznek, mely a nyakcsigolyák harántnyújtványairól ered s a mells bordákra biirdiilarló

tapad.

(dorsalis)

csoportot az artéria subclavia és a plexus brachialis egy hátsó

mells

s eg\'

hordatnrló izomnak

szakaszra

(ventralis)

osztja,

utóbbit

elüls

sealemis anticus), az elbbit pedig két része

(/».

középs bonlalarló izomnak {m. scalenns nwdins) és hátulsó borddlarl izomnak (;». sc(denns poslicus) nevezzük. Az elüls bordaszerint

kett tisztán izmok belégz izmok, vagyis rögzített fejnél és nyaknál a bordákat emelik, de ha a mellkas van rögzítve, akkor a nvakat hajlítják elre, vagy pedig (egy-

tartó

izom a

kivehet.

teljesen

.l/vo/í-s-féléken

hátulsó az

els bordára

hiányzik,

tapad.

másik

bordatartó

összehúzódáskor) oldalra.

oldali

III.

Gerinc z-v é g

Három

rétegben

ag z í

hát izmai.

mok muscu

fekv,

(

felszíntescn

golyák tövisnyújtványain erednek s a \'égtagok

A mells

(acromion)

és

c s).

felé

csi-

terjednek.

izom (m. trapezins) a denevéreken két részre osztott; els mellcsigolyáról ered s a lapoczka vállcsúcsára tövisének (spina scapulae) mells részére tapad, hátsó

csuklijás része

spin o-h u m

elterül izmok, melyek a

a hat

els ágyékcsigolyáról ered és a az izomnak az a szakasza,

része a négy hátulsó mellcsigolyáról s az

lapoczka bels szélének mells részére tapad

mely más emlsökön a fejrl áll,

;

soha sincs meg.

ered,

hogy a lapoczkát alsó csúcsával kifelé A széles hátizom (/??. latissiimis

Mködése abban

fordítja.

dorsi)

lapos,

széles,

mells

szakaszában a csuklyás izomtól elfödött izom, mely a három következvel együtt a hát végtagizmainak második rétegét képezi. A denevéreken soha

sem ered a bordákon, hanem csigolyákról; a

Mködése

a leghátulsó mellcsigolyákról

vámpírokon a csiptarajról

más

a karok helyzete szerint

(crista

és más.

ilii)

felemelt kart a

mellizommal együtt lehúzza, a lecsüng kart a törzshöz húzza, azonkívül a kar forgatására is van befolyása.

a mells ágyék-

ered egy kötege.

nagy

közelíti és hátra

izom (m. rhomhoide.iis), mely más emlscsoporkoponya hátsó részén s a nyak- és mellcsigolyák tövísnyújt-

csüllalakii

tokban

ványairól ered és a lapoczka alapjára (basis scapulae) tapad, a denevéreken

által

tnik

ki,

hogy

els

öt mellcsigolyáról

rhomboideus ventralis

Dobson)

abban

áll,

ered

(m rhomboidens

nyakrésze

és

fej-

occipito-scapularis externus

teljesen hiányzik s

alapon tapad

a postscapularis

és

m. transversus scapularum Dobson).

hogy a lapoczkát emeli

A lupoczkaemelö izom

—

7-ik,

(ez

utóbbi fajon

levator scapulae).

Nanmami

myotis-on Maisonneuve szerint* a 4 praescapulae-ra tapad. van.

fölfelé

emeli

;

meg (m. Mködése

és a gerinczoszlop felé húzza.

(m.

Pipistrellus pipistrelliis-on s a Pterygistes noctidán

a 6

capilis

hogy csupán az

—

szerint

Plecoius-ou,

Macalistcr szerint 3 7-ik) s a Myofis

—

7-ik nyakcsigolj'áról ered és

vampir-féléken

két

egj'máson

a basis

fekv szakasza

lapoczkaemelö izom a csuklyás és csüUalakú izom összehúzódásakor húzza a lapoczkát, egymagában csak a lapoczka fels szögletét rögzített lapoczka mellett a nyakat oldalvást húzza, mind a két

lapoczkaemelö izom egyidej hatása a nyakat nyújtja. A lapoczka-kulcscsonti harántizom (m. omocleido-lransvcrsarius) abból az izomcsoportból vált

még sem azonos

de önállóan lép P/t'/'o/^/í-s-féléken

ezzel,

fel.

a 2

melybl a lapoczkaemelö izom

ki,

végére

tapad.

Mködése

(atlas) s

a kulcscsontnak a vállcsúcs mellé

valószínleg a lapoczka-emelével azonos.

I— II. 1882—83.

Monograph

Phil.

Svenska Vet. Akademiens Handlingar, 1850.

Traité de l'ostéologie et de la myologie du Vespertilio murinus,

ot"

ki,

A legtöbb denevéren a 4 — 5 nyakcsigolyáról ered, a — 3 nyakcsigolyán, a Pterygistes noctidán és a Myotis

myotis-on ellenben a fejgyámról

alakult

mert némely fajokon a lapoczkaemelvel együtt,

Insectivora P.

Transact. Royal Soc.

London

162. k.

1872. p.

141.

1878.

Általános rész.

mok

Gerinc z-b o r d a

csigolj'ák tövisnyújtványain

(iii

s c

ered

1 i

p n o-c o

bordákhoz

s a

a1e

s).

tapadó izmuk,

melyek a hasi szelvén\'es izmok közé tartoznak, a mennyiben a bordaközti idegek ágai (rami ventrales) látják el ket ideg\égzdésekkel.

izom ember hátulsó

húliilsó l'rés:

izma, mely az

inferior

serrattis poslinisi e csoport egyetlen

(/íj.

alsó frész

izmának (m. serratus posticus

meg.

posterior) felel

leghátsó négy mell- s az

Mködésére

ágyékcsigolyáról ered és a négy hátsó bordára tapad.

els

néz\'e

belégz izom, mert a bordákat fölfelé húzza, tehát a mellkast tágítja, némelyek szerint azonban a mellkast szkíti, mert a bordákat lefelé húzza, '

tehát kilégz izom volna.

Tövi s-h át iz m ok

nevezzük a

így

több, eg>'mást

fed

spi no-dorsal

(m.

koponyáig

keresztcsonttól

is).

terjed

izmoknak

rétegre bontható csoportját, melyet a gerinczagyidegek

hátoldíüi ágai látnak el idegxégkészülékckkel.

a .Uvo//.s-nemben

szijjizoin (in. spli'iiiiis)

az els mellcsigolyáig a tíivisnyújtvánj'ok

nyakcsigolyától

szalagjáról egy testben ered s

crista occipitalis-ra és proc. paramastoideiis-ra

Mkiidése

tapad.

fej

egyenes hátrahúzása. kereszl-ffennrziz

a kereszttájcktól

ím {m sarrn-spinalis). Ez terjed iz<im

nvakszirtig

a felszijites

fekvés,

.Vw//.s'-nemben

gyenge

fejlettség s az alábbi három, kevéssé clkülíinült részre oszlik

hosszú lúlizom

lou^issiniiis liorsi).

(ui.

mely a csiptarajról,

az ágyék-háti szalagról és az ágyékcsigolyák harántnyújt\ányairól ered s mindegyik borda szögletrészére tapad.

A A

2. 3.

kenszl-íixycí'izi^iii

mt. sacrolniiihiüisl, mely a bordákra tapad.

Iiarául-lörisiiyíijtváiiy

A töuisiznm

(ni. spiniilis)

közötti

izom

(m.

Iransvcrso-spiualisl.

tájékában Maisouuetiic a Myotis iiiyutis-on

következ szakaszokat különböztette meg: 1. „GratiJ Coiuplcxiis" áll, mely a 4 els mell- és 3- -4 leghátsó nyakMaisonncniv csigolya harántnyújtványáról ered s a nyakszirtre tapad szerint a középs pamat a kéthasi'i tarkóizoiiniak (iii. biveiitcr ccivicisl a

Három pamatból

;

felel

meg.

ered

és

inas

„Petit Coiiiplcxtis"

végével

7-ik

nyakcsigolya harántnyújtványáról

csecsnyújtványra

,.Transvcrsaire cpiucu.x- Jor.'in-lnuibairc"

haránt-,

vagy

izületi

Milutlkovics.

nyújtványairól ered

(proc. .Az

fej

niastoideus)

tapad.

ágyék- és mellcsigolyák felé

mozn<)szervck aimtnmiája. Budapest. 1898.

fekv p.

4M.'i

tövisn\újt-

ványokra 4.

tapad,

közben

„Transversaire épineux au

pamat kihagj^ Egyhasú izmok kis

mindegyik coii".

egy

csigolyát.

csoportja,

mely

az elüls mellcsigolyák harántnyújtványairól s a hátulsó nyakcsigolyák nyújtványairól ered és a 3 7-ik nyakcsigolya fels ívszáraira, izületi

—

valamint

forgó

csigoh^a

nincs tövisnyújtványa

még nem

tövisnyújtványára

tapad.

Miíködésük nyilván abban

sikerült.

nyakcsigolyának

többi

csoportok homológiájának megállapítása

izom hatását támogatják. A haránlnyiijtüány közti izmok

(in.

hogy a

áll,

gerinczfeszíto

inleiiransoer.tnrii)

séges denevéren csupán a nyakcsigolyákon jelennek meg.

a közön-

Mködésük

emberen: a tövisnyújtvány közelítése a harántnyújtványhoz (Mihalkovics); itt

nem

tö\'isnyújtványok, ez a

lévén

mködés

alárendelt

Az elbbeni átmenetéül

már önmagában véve

nagyon

elesik.

A fark izmai.

tájék izmainak többé-kevésbbé közvetetlen és folytonos

tekinthetk.

fark

nagyobb mozgékonysága,

vagy csöke-

vényes állapota szerint sok módosulásnak vannak alávetve

;

a hosszú,

mozgékony farknak izomzata is fejlettebb, azonban a csökevényes farknak A denevérek farkizmait eddig még senki is megvan a maga izomzata. sem tanulmányozta behatóbban, mindazonáltal valószín, hogy a más emls(")kön megállapított farkizmok egy része

IV. a)

A mell

itt

fel

lesz található.

és a has izmai.

A mell végtagizmai

(m.

thorac o-h umeral

es).

A mellizom (m pectoralis) csoportja számos izomrétegre bontható, azonban ezek mind egy egységes izomlemez tagjaínak tekinthetk. Az egj^es szakaszoknak az ember mellizmaira visszavezetett homológiája sok esetben nagyon kétséges. A nagij mellizom (m. pectoralis major) három szakaszra tagozódik nagyobbik gumójának tövisére spina s valamennyi a fels karcsont kiilcscsonü

rész

(portio

sternalis) s a hasi

rész

(portio

tuberculi majoris hum.) tapad; e szakaszok: clavicnlaris), a szegycsonti rész (portio

Mködése

ember nagy mellizmához hasonlóan abból áll, hogy a függlegesen felemelt kart a széles hátizommal együtt ersen lefelé és elre húzza, a vízszintesen oldalvást álló kart elre vezeti és

abdominalis).

befelé forgatja.

Aí.s-

mellizom (m. pectoralis miiior) a Pterygistes-nem

tájain a

."Vltalános rész.

elre és

lefelé

bels szögletére (angulus superiof

fels

lapoczka

húzza;

scap.) tapad.

kulcscsontahiiti izom (m. siibclanitis) általában erteljes

ség, az els horda fels

Legfbb

vállat

bordákat emeli.

rögzített váll mellett a

fejlett-

szélén ered s a kulcscsont alsó színére tapad.

szerepe a kulcscsont szegycsonti végének a szegycsonthoz való

szorítása.

Az elüls nagy frészi-oin {m.

serraliis niiüciis iiidjur) a mellkas

ketts

oldalszínét borítja s a denevéreken mindig

orruakon az els, a Myotis niyolis-on az az

— 7-ik

— 4-ik

;

mells

része a patkós-

s a PtirY,iíisU's

nocluláu

bordáról ered, hátsó része némely fajon a 9-ik bordáig terjed.

Más emlsökétl eltéren mind

a két rész a lapoczka

hasoldali \'égének

hátsó felén közösen tapad meg. b>

j'elsü

mellkas izmai

Ixinldizom

(/íj.

thoracis).

(m.

siipiacoslalis) az

els bordán, az elüls

bordatartó izom (m. scalenus anticus) tapadása közelében ered s a szegj'-

vagy

csontra,

mint a

csonti izületére tapad

;

az elüls nagj-

listcr

Ptery^^isli's-nemhcn

ötíidík

bordaporcz szegy-

a Vantpyrops-nemben ketts. Ezt az izmot Miica-

frészizom (m.

anticus

serratus

majori

ellenben Leche, Tesliit értelmében, külön izomnak

tekinti,

részének

mert a

tartja,

serratus anticus-tól befelé a rectus abdomínis-tól pedig oldalfelé esik s ez

utóbbit olykor keresztezi.

A küls

bels bordaközti izmok (m.

és

az emberéihez

inlenií)

intercoslales exlerni el

hasonlóképen rendezkednek

el,

külsk a

szegycsonthoz közelednek, a belsk a szegNXsonttól távolodnak, nyalábjaik tehát keresztezdnek.

hatók

fel

Tcsliii,

A bels

bordaközti izmok tagolódása gyanánt fog-

bnrdaközli

alsó

izmok

Maisoímcnve), meh-ek a

(i».

infracostalcs)

.'l/vrt//.s--nemben

a mellkas

a bels bordaközti izmokon fekszenek s emezekhez bordától a másikig, lábjaik lefutása

(sous-costaux,

bels

színén,

hasonlóan az egjik

vagy valamely távolabbi bordáig terjednek és nya.A bordakíiztí izmok a bordákat emelik, vagy a mint a mellkast a tíibbi be- és kilégz izom fent,

hasonló.

sülyesztik, a szerint

vag}' lent tartja rögzítve.

A bordíirmrt izmok szegijizom

désük

Icixitores cosiariim) és a iiávomsziUiü ny.

emberéihez

hasonlók

mkö-

azonos.

A küls része

(lu.

Iriínninlaris sicrni

{ni.

Hasizmok

(m.

abdo m

ferde hasizom (m. ohliíjnns

fancsont

ágainak

találkozása

nalesi.

abdominis externns)

helyén

(angulus

pubis)

eg>' által

izomzat.

tapad meg, nagyobbik része pedig a Poiipari-féle szalag a csipotarajtól (crista

tapad, mely

által

a csip-fancsonti nyújtványig (processus ileopec-

ilii)

tineus) terjed {Myotis myotis).

A bels

ferde

hasizom

(in.

abdominis

obliqiias

internus)

Myotis myotis-on a fancsont vízszintes ágának (ramus horizontalis pubis) oldalsó felérl, a csip-fancsonti nyújtványról és a Poupart-féle szalagról,

valamint

ágyékháti pólyáról

(fascia

lumbo-dorsalis)

Az izom

ered.

elre tartanak. A ferde hasizmok a rekesz hozzájárulásával a hasi zsigerekre gyakorolnak nyomást (hasprés), teljes megfeszülésük után pedig a gerinczoszlop ágyélcrészén eredményeznek a hát

nyalábjai

felé

ferdén

kissé

különböz mozgásokat. A haránt hasizom (m eltéren a hátoldal

felöl

transversiis abdominis) a rendes esetektl

ferdén elülrl hátra s a has felé fut

nagyobbára a hasfalakon

Az egyenes hasizom {m. vízszintes

ágáról

még

tapad,

rectus abdominis) általánosan a fancsont

(ramus horizontalis pubis)

borda porczára. említett széles

denevéreken

hasizmok bnyéjébl keletkezett hüvetye van, még alig tanulmányozták. Mködése abban

mködik

A pyramisalakú hasizom hüvelye

között

fekszik

Macalister'^ szerint csak a

meg,

bordaporczokra

^ Némely denevérek egyenes hasizmán egy harántirányú másokon ez is hiányzik. Az egyenes hasizomnak az elsbben

törzs ágyékrészének hajlításánál

és ennek

ered

pedig a Plecotns-on az els, a Vampyrops-nemben a negyedik

inas beirat van,

Mködése

le.

ériíényesül.

Humphry ^

azonban

hogy a

áll,

közre.

{m. pyramidalis) az egyenes hasizom s

a fancsont vízszintes ágáról

repül kutyák

a Ptcropiis

ezt

{Pleropiis)

Edwardsü nev

a pyramisizom egyes nyalábjai a szegycsontig

nagyobb

fajon azt tapasztalta, s

ered.

fajain

van

hogy

a valódi bordák porczáig

Ez az izom a fehér vonalat feszíti. négyszög ágyékizom {m. quadratus lumborum)

terjednek.

nemben gyenge tarajra terjed.

sában

;

a Myotis-

a második ágyékcsigolya harántnyújtványáról

Mködése

gerinczoszlop

ágyékrészének

oldalra

csiphajlítá-

áll.

Leche, Bronn's Klassen u. Ordn.

Thier-Reichs,

Myology of Chiroptera, Phil. Transact. Royal Journ. Anatomy and Phys. III. 1868—69.

Méhely: Magyarország denevéreinek monographiája.

VI. Bd.

Soc. London,

V. Abth. 1892, p. 787.

U>2

1872.

Altalános rész.

A mells

clelttihoni

végtagok izmai.

\' .

oégiacj iziiuti.

1 1

m o k. része közül a knhscsoiili rcs:

(Iclloidciis) liároni

(pars claviciilaris) a nagy mellizommal (m. pectonüis major) nütt össze.

Egyik része

(a PUygistcs-

és a

(acromion)

(spina

tapadnak.

deltoidea)

(crista

és a lapoczka

alapjáról

fels karcsont deltatarajára

s nyalábjai a

Fmködése

vállcsúcsáról

ehhez legközelebb

scapulae)

részérl, egy másik szakasza a lapoczkatövisrl

(margó dorsalis scapulae) ered

lapoczka

és .l/)'o//.s--nemben)

lapoczkatövis

karnak vízszintes irányban

való megtartása.

izom (m. siipiuspiniilus)

tövisf'i'lclli

s a lüvisiilalli

izum

tanulmányozva, a kis görgcleg-izom (m.

infruspinaiiis) nincs

(/íj.

teres

minor) hiányzik, a nagg qörgeleg-izom (m. teres major) még ismeretlen. A lapoczkaalatli izom (m. subscapiilaris) valamennyi emls íUlat közt a

denevéreken mells

a lapoczkacsont

leghatalmasabb

j 1

felszínérl, a lapoczkaalatti

fels

scapularis) t(>bb n^'alábbal

ered

(tuberculum minus) tapad.

Mködése abban

karcsont áll,

1 1

s é

izom sub-

gimiójára

kisebbik

hog>' a fels

befelé forgatja és a törzshöz közelíti, a tokszalagot pedig

. Az

(fossa

árokról

karcsontot

feszíti.

A fels kar izmai.

kétfej korizom (m. biceps brachii) a fels karcsont mediális oldalán fekv hosszú izom, mely a vállövrl ered s az alsó karra tapad. MacaJister szerint s egj' a

a denevéreken csak kurta feje (capiit brciv

fels karcsontról

ered

liicipilis)

része van, de Itosszn feje (capttt loiiiiiim

azonban Naiiuiann a Ptí-rygisles- és Maisonncnve a A/yolisnemre nézve úgy a kurta, mint a hosszú fejet leírják. Az izom az orsócsontra tapad. A Ptcropits Edivanlsii nev fajon mind a két fej nieg\'an s a nélkül, hogy teljesen összeolvadnának, a karcsont kíizepén egymáshoz b.) nincs,

simulnak, azután külön-kültin tapadnak

meg

az orsócsonton. l'^'imkridése

az alsókar behajlítása.

A hollorr-karizom (m. coraco-brachialis) a midn csak a középs szakaszát

a formában van meg,

.Xz

ember

fels

karcsontján csak irdcsscg (liiherositas hiímcii

ezen a helyen. '

denevéreken abban (m. coraco-brachia-

Journal of .Anatoniy and Phys.

II.

18(i7"G8

2is:i.

dílioidea) van

Az izomzat.

lis

;

35'

medius) különböztetik meg. Az izom a kétfej karizom kurta fejével

közösen ered

s a

fels karcsont mells

középvonalában tapad

meg.

karcsontot elre emeli és segédkezik a kifelé forgatásánál, vagy a

orrnyújtványt húzza lefelé

lapoczkának alsó

és

szögletét

holló-

távolítja

mellkastól (Mihalkovics).

A bels karizom

(in.

brachialis internusj az emberéhez hasonló

kezddik a fels karcsonton

két csücsökkel

gistes-nembQn az orsócsontra,

Maisonneuve

Humphry

és

a Myotis-

A háromfej karizom

(m. cxtensor antibrachii s

közel

csont

küls

felszínérl,

csont

bels

felszínérl s negyedik feje (anconetís

részekrl, hírta feje (anconeus extermis

végs

feje

;

és a

triceps brachii)

tulajdonképen négy

ered és pedig hosszá feje (anconens longiis) a lapoczka

fels karcsont

alsókart haj-

feszíti.

a fels karcsont hátulsó felszínét fogalalja

nemben a fels

szerint a Ptery-

Pteropus-nQmhen ellenben

szerint a singcsontra tapad.

és a könyökízület tokszalagját

lítja

Nmmiann

és

brevis) a fels kar-

harmadik feje (anconeus internus) a fels

küls

részének

felületérl.

egyszer

fejjel

gödréhez

ízületi

quartus

Pteropus-

kar-

parvus) a és

Myotis-

izomnak nincs negyedik a Pterygistes-nemben a második és harmadik fej a széles hátízom karcsonti rész

nagy görget izom egyesült

negyedik

ina által

van elválasztva

határozott

van. Alsó egyesült ina a síngkampóra (olecranon) tapad

feje is

hogy járulékos csontot zár magába. Mködése az

s arról is nevezetes,

alsókar feszítésében

és az

ötödik

áll.

kampóizom

(m.

dorso-epitrochlearis

qninlns). Naiintami a Pterygistes-nemben egy gyenge izmot

a lapoczka-pólyáról (fascia scapularis) ered

anconeus le, mely

ír

a háromfej karizom inával

némely emlsfajon csak a széles hátizom valószín, hogy csak ennek egyik tagja. A

egyesül. Minthogy ez az izom

nyalábja gyanánt lép

fel,

Myotis- és Pteropns-nemre nézve 3.

A hosszú

nem

említik.

Az alsókar izmai.

kar-orsói:om (m. siipinator longus

brachioradialis)

a denevéreken hiányzik (Pterygistcs noctiita, Pipistrellus pipistrellus)

A rövid kar-orsizom

(m.

supinator brenis

flexor condylo-

Myotis-nemhen a fels karcsont küls bütykérl ('condylus externus humeri) ered, körülhurkolja az orsócsont kezdrészét s megtapad rajta. A Pterygistes-nQmhen Naumann csökevényes, hatástalan kis izomnak írja le, mely a síngcsont kezdrészén a sígmaalakü radialis extermis)

bevágás (fossa sigmoidea) küls élérl ered csontra tapad.

valamivel

alább

orsó-

Általános rész.

orsócsoiiti kéztöiiyújló izuni (m. extensor curpi

radiális laterális

radiális

radiális externus) rendesen egy hosszú (ext.

rad.

longus) s egy rövid (ext. carpi rad. brevis) izomra hasadó felületes izom,

mely a fels karcsont küls gumójának tövisérl (spina condyloidea externa) s a küls bütyökrl (condylus externus humeri) ered azután a ll-ik és lll-ik

meg

kézközépcsonton tapad

azonkÍNlil Myotis, Pteropus).

az orsócsont oldalára

közös

(Ptcrygistes, hol

Mködése

még

a kéztövön

a kéz feszitésébcn

áll,

tapad,

de a kezet

húzza.

ujjfeszít

izom (m. cxtcnsor diíjitoniin comnuiuis) küls bütykének (condylus externus

a f/t'ro/'7ís-nemben a fels karcsont

humeri) egyik szalagjáról és a singkampóról (olecranon). a J/y'o/i.f-ncniben pedig az orsócsont

kezd

részérl ered s a Pteropus- és .l/jo/í.s-nemben

a három singcsonti

ujjra,

a Ptcrygisles-r\QmbQx\ ellenben mind az öt ujjra

tapad. Leche lehetségesnek tartja, hog>' a Myotis-íé\ék

Mködése

digitorum lateralis-szal homológ.

ujjak

izma az extensor kinja'ijtásában

azonkívül kílzremködik az egész kéz feszítésénél s kissé szét

áll,

terjeszti

az ujjakat.

A ;;;.

izom

siiKjoUUdi kéztni/újtó

(ni-

c-itciisor

carpi idnaris

fels karcsont küls bütykének (condylus externus

uliiaris cxteniiisi a

humeri) az alsó végérl, a többi feszit izommal közösen ered s a Plcrygistcs-nQmhQX\ a

lll-ik,

a Myotis-nembQn a IV-ik, a Picropus-nQmhen pedig

az V-ik kézkiizépcsontra tapad.

Mködése abban

áll,

hogy a kezet nyújtja

s a singcsont felli oldalra húzza.

A méh]

ujjfcszíl

pamat (mm.

extciisores diíjitorum profandi)

Bischoff és Gcgcubaiicr felfogása szerint az alsókarnak egy egységes

ujj-

feszít izomrétegét képviseli, mely azonban az egj'es ujjak egyéni

moz-

Ezek az emberboncztan

értel-

gása czéljából külön izmokra tagolódott.

mében a következk 1.

pollicis 2.

a hiivelyhijj hosszú távolító izma s.

(iii

cxtcnsor ossis

tiiclacarpi

abductor pollicis longus),

a kurta hüvelykfeszi t izom (m. exteusor pollicis brevis),

a hosszú hüvelykfeszitö izom (m. exteusor pollicis longus),

a mutatóujj saját feszit izma (m.

exteusor

iudicis proprius).

Mindezek az izmok tapadásuk helye tekintetében nagyon ingadozók. denevérek tekintetében mindössze a következ följegyzéseket találjuk

az irodalomban.

hüvelykujj hosszú távolító izma a Pteropus4é\éken a fejes cson-

ton (os capitatum), a Myotis- és Pterygisles-nQmhQw pedig

a nagyobbik sokszöglet csonton (os trapezium) tapad meg. A mutató ujj saját feszít izma a második ujjra terjed, azonkívül kiszélesedett ina a .Vjyo/ís-féléken

még

az I-s kézközépcsontra

bocsát egy pamatot.

Pleropus-féléken

míg egy úgynevezett „interosseal adductor"-t hosszú hüvelykfeszítö izomnak tekintenek. A vlfj/o/Zs-féléknek tulajdonképeni hosszú hüvelykfeszítö izmuk van. A görgeteg borint izom (m. pronalor teres) a fels karcsont bels bütykérl (condylus internus humeri) ered s valószínleg az orsókurta hüvelykfeszít izom

található,

küls szélének középtáján tapad meg. Mködése az

csont

tásában és az orsócsontnak befelé forgatásában

alsókar

Az orsócsonti kézthajlító izom (m. flexor carpi azonos eredet

elbbivel

tapad, a Pterygistes-nemhen

els

Il-ik

radiális)

kézközépcsontra

azonban hiányzik. Mködése a kéznek az

kézizület haránttengelye körül

húzásában

hajlitásában

orsócsonti

oldalra

áll.

ujj hajlító

izom (m. flexor

kezén három külön izom (ni.

denevérfajon

több

hajlí-

áll.

képviseli,

digitoriim). Ezt az izmot az ü.

a felületes ujjltajlitó

flexor digitorntn snblimis), a mély njjliajlitó izom

ember izom

flexor digi-

(ni.

tormn profnndus) és a hosszú hüvelykujjhajlító izom (m. fllexor pollicis

Naumann

longus).

csak egy

ujjhajlító

és Maisonnetive a Pterygistes- és Myotis-nQmxe nézve

izmot

állapítottak

negyedik ujjon tapad meg.

még

hiányzik,

mely az els, harmadik és ujjhajlító izom

pedig Windle szerint valamennyi denevéren. Huriiphry

Pteroptís-nemve nézve mind a kettt lító

meg,

Macalister szerint a felületes

leírja,

még

a fels karcsont bels bütykérl (condylus

orsócsont

kezd

részérl ered s az els

lencsecsontjára, valamint a második

ujj

pedig a felületes ujjhajinternus

humeri)

és

kézközép-ujjperczi izületének

második perczének tövére tapad, bels bütykérl a singcsont

ellenben a mély ujjhajlító a fels karcsont

mells

felületérl s az orsócsontról ered és az

tapad.

Az izom

a megfelel ujjperczeket

singcsonti kéztöliajlító

alsókar singcsonti

—3

ujj

végs

perczére

izom (m. flexor carpi ulnaris) az

oldalszélén fut

legtöbb faján legnagyobb részében

pamatja indul

hajlítja be.

Macalister szerint

a singcsontról ered

denevérek

és csak egy kis

a fels karcsont singcsontí bütykérl (cond. med. humeri).

Winge legújabb kutatásai szerint a Rhinolopluts-, Nycterisnemben csupán a fels karcsontról, ellenben az Artobius-

és

Myotis-

és

Macro-

glossus-nQmben úgy a fels karcsontról, valamint a singcsontról is ered. Mködése abban áll, hogy a kezet az alsó kézizület tengelye körül for-

a singcsonti oldal felé hajlítja. hosszú tenyérizom (m. palmaris longus) a fels karcsont bels, vagyis singcsonti bütykérl (condylus medialis humeri) ered, végs ina

gatja s ez által a tenyér és

pedig különvált inaiddal

lép

ujjakhoz,

még

pedig

Winge

szerint

.4ltal:lanos

Cynonycteris-nemhen az

nemben az

és

2.,

1.,

és

rész.

a Macroglossiis és a Taphozits-

5.,

dése az illet ujjak hajlitásában

áll.

A kéz izmai. izma Uidducfor

Macalisicr szerint a hüui'lykujj közelít

kézközépcsontról ered s az els

ll-ik

Macroglossiis) látta

eredni

csontról ered s a

tpercz alapjára

pollicis),

McgaJcniiu,

közbüls

ll-ik

honnan ennek hátán

terjed,

kézközépcsontról

lll-ik

a Myotis-nembtn

szerint

a karmos perez alapján tapad meg.

töperczére tapad

ujj

Xatmuiitn a Plerygisics-nemben a

Maisoiinetive

;

Mkö-

a P/trry^/s/^s-nemhen pedig az 1-s ujjra tapad.

\'égigfutva

hüvelykujjat a mutató ujjhoz húzza.

hi'welijkujj kiiiia hajlílója tm. flexur pollicis breois) a sajka-

holdas csontról (os scapho-lunatum) és

csontról

fejes

capitatum)

(os

ered s a hüvelykujj tperczének mindkét oldali alapjára tapad {MüdjUstcr).

hüvelykujj

els perczét

hajlitja.

kisujj kurla hajlílója iin. /Ir.vor brcris

csontról (os capitatum) ered s az ötödik lára tapad (Maciil isler).

kisujj

els

ujj

(lii/iti

iiünimi) a

középs perczének

fejes

két olda-

perczét hajlitja és távolítja.

hünelykiijj ktirla Uwolítója lm. abdtirlor pollicis

brevis)

sajka-holdascsontról (os scapho-lunatum) ered s a hüvel\k töperczére tapad* (Macali<;ter).

hüvelyket a többi

horgas csontról (os (Macalister).

tá\olitja.

tUyili

tapad.

hüvelykujj ellenlevö izma (m. opponens pollicis) a nags'ohhik (os trapezium) és az egj'beforrt sajka-holdascsontról

scapho-lunatum)

ered s .Macalister

szerint

.lAu;o^/o5.s;/,s-nemben

és a Pterygistcs uocliiláu az I-s kézközépcsontra tapad

azonban .Xauiuaun nem felé

miiiiiui) a

töperczére

kisujjat a negA'edik ujjtól távolítja.

sokszöglet csontról (os

ujjtól

izma fm. abductor breois hamatum) ered s az ötödik ujj

kisujj túnolító

találta

meg. Az izom a

;

ez utóbbi fajon

hüvelykujjat

tenyér

mozdítja s a kisujjnak ellenébe helyezi.

kisujj ellentcD

szerint csak a

izma (m. opponens

Macroglossus-ncmhen

s ott is

diyili luininii) Macalister

csak csökevényes állapotban

fordul el.

Macalister 2

nemben hármat

—3

talált

közbüls

csontot

le,

Nanmann

a Ptcrygistes-

a tenyérfelületen s kettt a kézfej felületén,

azon-

ban Maisonnetive a Myolis myolis négy csontocskáját nem képes a kéz két felülete szerint elosztani.

Xaiiiiiann a Pterygistcs lumbricales manus) irt le.

noctiiláii

még három

yilisztuizmot

(m.

húlsó vájtcu] izindi.

A csip-ágyékizoin denevéreken

ágyékizom

Csipö izmok.

(m. ileopsoas) valamint az

egy ágyéki

egy csipcsonti részbl

emberen,

áll,

úgy a

az elbbi a nagy

horpasz-izom (m. psoas major), mely az ágyékcsigolyákról

ered, az utóbbi a

bels csipöizom (m.

mely a Pteroptismind a kett közös innal tapad a czombcsont kisebbik tomporára (trochanter minor femoris). A csip-ágyékizom a czonibot a törzs felé hajlítja (emeli) s kissé kifelé is

küls

féléken a csipcsont

iliaciis interntis),

felületérl ered és

forgatja.

kis

horpaszizom (m. psoas miiioiy az

izomnál alább (a has

felé)

ileo-pectineus) tapad.

pólyát (fascia

iliaca)

ágj^ékcsigoljákról, az

elbbi

ered s a csip-fancsonti nyújtványra (processus

denevéreken nagj'on erteljes.

Az izom a csip-

fesziti.

A czombpólya feszít izma (m. tensor fusciue laluej, továbbá a nagy farizom (m. glutaeiis maximusj és a czomb-farcsonti izom (m. femorococcygeus) egy egységes izomtömeget

fekv

alkot.

czombfarcsonti

a nagy farizomnak és a czombpólya feszít izmának megfelel rész a czombcsont harmadik tomporára (trochanter tertius), a czomb-farcsonti izomnak megfelel szakasz pedig a czombcsont hátsó felületére tapad s végs részének harmadáig ereszkedik le. Ez az izomcsoport egyrészt a czombpólyát

izom

eredf")

feszíti,

részében két egj'más

fölött

másrészt a czombcsontot

hátrafelé

rétegre hasadt

oldalvást

;

emeli

és a fark

hátrahajlását ellensúlj'ozza.

A középs

farizom (m. glalaeus medius) a csipcsont oldalczombcsont nagy tomporára (trochanter major) tapad; a nagj' farizomnál erösebb. Mködése a czombcsont távolításában áll. A kis farizom (m. glutaeiis minimiis) a denevéreken hiányzik. felületérl ered s a

A körteidomú izom

(m. pyriformis) valószínleg a kereszt-csípa czomb-

csonti rostporczos eg>'esülésrl (symphysis sacro-iliaca) ered s

csont nagy tomporára tapad. s

Rliinolophns,

részben a Macroglossus-nemben

váltan fut

le.

Az izom a czombot

A bels

borító

(m. gemellus)

MecM

tekinthet,

melj-ek

Mcgaderma, Cynonycteris

középs

farizomtól teljesen külön-

forgatja kifelé.

izom (m. obturator internusj s az ikerizom Gegenbaur felfogása szerint egy kéthasú izomnak

és

közül az elbbi a kis medenczében,

az utóbbi a kis

czombcsont nagj- tomporának hátsó felületére tapad. A denevérek közt az egyetlen Megaderwa-wQm bírja mind a két izomszakaszt, egyébként a bels borító izom általában hiányzik, de az

medenczén

kívül ered s a

Általános rész.

ikerizom

a Pteropus-

czombot

forgatja kifelé.

A küls Mihalkovics

és Faj;//'j'>-o/'5-nemben

Az izom a

feltalálható.

izom (m. obluralor CAterniis) Gcí^cnbanr és czomhizmokhoz tartozik, a mennyiben a ucrvns

borító a

szerint

oUuratorins idegzi be

izmokhoz csatlakozik, Leche

a czombközelitö

azonban azon az alapon, hogy mindig a borított lyuk (foramen obturatum) küls körvonaláról ered, a csipizmok közé számítja és Mihalkovics is megjegyzi, hogy „mködésére nézve (a czombcsont kifelé forgatása) a

küls csípizmokkal egyezik meg". A denevéreken MacaJister

szerint az

emberével azonos fek\'és s a nag>- tompor gödrébe tapad.

ni'gij.szüg

a denevéreken

rint

ered

c-ombizom (m. quadralus fcmoris) Macalisler szemegx'an. Az emberen az ülgumó oldalsó felszínén

czombcsont tomporközti tarajára tapad

s a

csont kifelé forgatásában

mködése

karcsú izom (m.

(jrucilis)

Leche szerint valószínleg hiányzik s

helyét egy járulékos karcsú izom (m. gracilis accessorius)

a fancsontról széles kezdrészszel ered s a dinosus) közvetlen közelében,

a sípcsonti

gumó

a czomb-

A czomb izmai.

;

í'UI.

(tuberosítas

félig inas

tölti

izom

be,

mely

(m. semiten-

vagy ezzel összeolvadva (Pteropus) tapad tibiae) alatt. Az izom nyújtott térdizület

mellett a lábszárat közelíti, hajlított térdizület mellett pedig befelé forgatja.

A szabizom (m. sartorius) még eddig nincs kímutat\'a. A fcsíiizom (m. peclineus) a fancsont vízszintes ágáról

(ramus

czombcsont kezdrészének közbüls kerületén tapad meg. A dene\'éreken Macalisler szerint nagj'on gyenge s rövid. Mködése a czomb közelítésében és hajlításában áll, de hogy ez a hatása horizontális pubis) ered s a

itt

ér\'ényesül-e, az nagj-on kérdéses.

A háromfej czombközelitö izom emberen hároin

kül<>n

hosszú, kurta és

nagy czombközelitö izom

Az emlsök hasonló

maguns).

lm. (iddiictores femoris) az

egymást rétegcnkint követ izomból fek-\'ésü

(iii.

adductor

izmaínak homológíája

megállapítva s a denevérek tekintetében csak annyit

áll,

ezek a

longiis, brevis et

tudunk,

még

nincs

hogy ezek

a rétegek a Plecotns, Barbastella. Pipistrellus és Vampyrops-íéXéken egy

egységes izomtömeggé eg>'esültek, ellenben a Myotis myotis, Plerygisles noctula,

Megaderma,

két külön

izom

és Maisomtenve).

által

Cephalotes, Macroglossus, Cynonycleris és Pteropus képviselt

czombközelitvel

Ez izmok mködése abban

áll,

tnnek

(Macalister

hogy az egjik czombot

a másikhoz húzzák.

négyfej czomhizom (m.

(jiiadriceps fenwrisj,

mely a czomb-

csont

mells

s oldalfelületének

legnagyobb részét

Az emberen négy

kevéssé tanulmányozott.

a denevéreken

fedi,

feje van,

nagyon

az egyenes czomb-

mediiis), 3. a

2. a középs tömérdekizom (iii. vasins intcrbels tömérdekizom (m. vastus medialis), 4. az oldalsó

tömérdekizom

(ni.

izom

(ni.

rcctiis fcinoris),

vastus laterális), melyek közös inba futva a

gumójához tapadnak. de közelebbi

denevéreken külön középs tömérdekizmot

még nem

adatokkal

szalag révén a térdizületet

A fark-c:ombi:om a denevéreken

A (m.

caiidofemoralis) Leche szerint valószinleg

Az izom a mells

feltalálható.

félig inas

találtak,

a térdkalács-

feszíti.

(ni.

ülcsont gumójáról (tuber

Az izom

rendelkezünk.

sipcsont

ischii)

farkcsigolyákról,

vagy az

ered s a czombcsont végrészén tapad meg.

izom (m. semitendinosus)

és a félig hártyás

semimembmnosus) a denevérek rendjében még ismeretlen. A kétfej czombizom (m. biceps femoris) a denevéreken

izom

teljesen

hiányzik.

A lábszár izmai,

Feszitök (Extensores).

A fején

hosszú szárkapocsizom (m. peronaeus longiis) a szárkapocs

(capitulum

fibulae)

féléken pedig hol az

ered

I-s és

Il-ik,

a vl/yo//s-nemben

Il-ik,

a Pteropns-

hol csak a Il-ik lábközépcsontra tapad.

Távolitja a lábat és a láb feszítésénél segédkezik.

A kurta szárkapocsizom (m. peronaeus brevis) a Macroglossiisnemben a czombcsont oldalbütykérl (condylus laterális femoris) ered s a sarkantyúcsonton tapad meg, más denevéreken a szárkapocs hátsó felületén ered. Mködése a megelzével azonos. A közös rövid lábujjfeszít izom (m. exlensor digitorum brevis communis) pamatjai közül az ötödik ujj feszít izma (ext. brevis digiti V.) Macroglossus-nemhen a lábszárról ered. hallucis brevis) meglehetsen különennek az izomnak vált s a sípcsont alsó végérl és a lábtrl ered jellemz tulajdonsága, hogy a karmos perez tövére tapad. A hosszú lábujjfeszít izom (m. exlensor digitorum longus) a a Cynonycteris-, Pteropiis-

(Winge.)

és

hüvelyk feszítje

(ext.

;

czombcsontról és a szárkapocsról (Nycteris, Artibens, Taphoziis),

csak a czombcsontról {Winge szerint a Rhiuolophtis-

—

és

vagy

Pterygistes-

nemben) ered s inaival a II V-ik ujj hátára terjed. A hosszú öregujjfeszít izom (m. exlensor hallucis longus) csupán a Macroglossus-viQmhQn jelenik meg önállóan, más denevéreken talán az elüls sípizommal mint a Myotis-nemhQn hiányzik, vagy

—

ntt

össze. (Maisonnenve).

—

Altalános rész.

Az elüls

sípizoiu

(lu. tibialis

aiüicus) közvetetlenül a sipcsonton

els ikképücsontra (os cntocunciforme), vagy az csontra tapad. Föinködése a lábat hátállásba feszíteni.

fekszik s az

lábközép-

b) Hajlítok (flexores).

nagyon gyenge fejlett(Megadcrma), vagy internum) csak kötszöveti pamatok képviselik. (Plcroptts).

lábszár ikerizmn (m. gastrocnemiiis)

ség küls ;

a bels

feje

fejét (c.

Az izom

(caput externum) teljesen hiányzik

a sarkat emeli.

gázló-izom

lin.

soleus) teljesen hiányzik, hasonlóképen a talp-

izom (m. pkmtaris) is. A térdalj izma (m. popliteus)

W'iiigc szerint

Arlibcns- és a ^t^/'/^oro//s-nemben, de

csak a Vampyrops-,

többé-kevésbbé csökevényes

ott is

formában jelentkezik.

három hosszú

láb

Dobson,

hajlító

izma a denevéreken

sípcsonti lábujj hajlító

nt.

Jlcx.

erteljesebb

J/s,'.

Inugns

fiJis

és

a denevéreken

hom.)

Ezek

feltalálható.

éri

tibialis el

fejlettségét. A Ptcropiis-on a czombcsont

bütykérl (condykis externus femoris) Alíilaplia-

izom (m. flexor digitorum

A'oi-////o-nembcn

leg-

küls

a sípcsont hátsó színérl,

a Molossiis-ncmhen

a sípcsontról,

pedig

a sípcsontról s a szárkapocsról és a csontközti hártyáról ered.

Dobson,

szárkapcsi lábujj hajlító izom (m. flexor digitorum /ibularis hom.) az elbbinél gyengébb a sipcsont

»/. Jlcx. Iialliicis loiigits

;

fejecskéjérl (capitulum tibiae) és a szárkapocs hátsó felületérl (Picroptts),

vagy a czombcsont küls bütykérl és a szárkapocsról (Atalapha), olykor csak a szárkapocsról (MoIpssiis), vagy azonkívül még a térdizülct oldalszalagjáról (ligamentum laterale)

A össze,

sipcsonti

majd ismét mind az

Mködés 3.

ki s

ered (Noctilio).

öt ujj

számára külön

hasadnak

szét.

hátulsó sípizom t(m. tibiídis poslirus) az elbbi kettt egészíti

sajkacsontra (naviculare) tapad.

Az izom

A láb

íz

vagj'

még

a lábfejet

általánosabban a

hajlítja.

csupán az öregujj közelít izma (m. adductor a kisujj közelít izma (m. adductor digiti minimi) van

talp felületén

hallucis)

kifejldve, melyek együttesen egy vékony,

ered

öt inra

a lábujjperczek behajlítása.

a közbüls ikképücsontra (Ptcropus),

a lábon közös inba futnak

és szárkapcsi lábujjhajlítók

izomréteget

képviselnek.

háromszög,

A közbüls

lábt

alapjáról

réteg tökéletesen kifejldött,

Az idegrendszer.

a mennyiben

izma

megvan a maga ketts kurta

ujjnak

mindeg3'ik

(flexor brevis).

hátoldali réteget

hajlító

csupán a kisujj távolíió izma

(m. abductor ossis meíatarsi digiii minimi) képviseli.

A bocsát

közös kurta lábbujj hajlító izom (flexor digitorum communis fekv négy lábujj számára négy külön izmot a sarkcsont bütykérl (tuber calcanei) és a talppólyáról (fascia a szárkapocs fell

brevis) ;

plantaris) ered s

tapad.

inat

egy-egy innal a

jelzett

négy lábujjnak középs perczére

a sípcsonti és szárkapcsi hosszú lábujjhajlitó fúrja keresztül.

Az izomzat Uirdsáhan cmhteit irodalmi források

összefoglalása.

System der vergleichenden Anatomie, III, 1828. Naumann, Svenska Vet. .•\kademiens Handlingar, 1850. Kolenati, AUgemeine deutsche naturhistorische Zeitung, Dresden, Neue Folge, III, 18.57. Macalisier, [On the homologies of the flexor muscies of the vertehrate Hmbs, Journ. of Anat. and Physiol. II. 1867—68. Humphry, On the disposition and homologies of the extensor and llexor muscies of the leg and fore-arm, Journ. of .^nat. and Physiol. III. 1868 69. Macalisier, The Myology of the Chiroptera, Phil. Transact. Royal Soc. London, 162, 1872, Alcckel,

—

pp.

125—171,

tah.

13—16.

Maisonneuve, Traité de l'ostéologie et de la myologie du Vespertilio murinus, 1878. Bischoff, Ueber die Bedeutung des M. extensor indicis proprius und des M. flexor pollicis longus, Sitzungsber.

.A.kad.

München, 1880.

Dobson, Notes on the Muscular Anatomy of Cercopithecus callitrichus, Proc. Zool. .Soc. London, 1881. pp. 812—818. Dobson, Monograph of Insectivora, p. I II, 1882 83. Dobson, On the homologies of the Long flexor muscies of the feet of Mammalia with remarks on the value of their leading modifications in classification, Journ. of Anat. and Physiol. XVII. 1882—83. Gcgenbaur, Lehrbuch der Anatomie d. Mcnschen, 1883. Testt, Les anomalies musculaires chez l'homme, 1884. Mihalkovics, A leiró emberboncztan és a tájboncztan tankönyve, Budapest 1888. Windle, The flexors of the digits of the hand, I. The Musculatur of the Forearm, Journ.

—

of Anat. and. Physiol.

—

XXIV, 1889.

Winge, Jordfundne och nulevende Rodentia, Chiroptera, Marsupialia, Primates fra Lagoa Santa, Brasilien. E Museo Lundii Kjobcnhaven 1888 1895 (négy értekezés). Leche, Bronn's Klassen und Ordnungen des Thier-Reichs, VI. Bd. V. .\bth. 1887—1896.

—

649—919.

Mihalkovics,

mozgószervek anatómiája, Budapest, 1808.

Az idegrendszer. A denevérek idegrendszere általában a rovarevkéhez (Insectivora) hasonlít, érzkészülékeik azonban sokkal magasabb fokon állnak. Az ag\' (cerebrum)

féltekéi

nagyok, csaknem sima felületek, a mennyiben tekerA kis agy (cerchellnm) s a négyes

vényeik nagyon kevéssé kiemelkedk.

halom (corpora quadrigemina) szabadon fekszik. Szemeik általában aprók, kerek pupillájuk azonban aránylag nagy '

Részben Leche nyomán.

Általianos

és

tetemes

képes

tágulásra

;

rész.

látóideg

{it.

opticns) rendes fejlettség.

szrözet közé rejtznek s így Apró és rövidlátó szemeik rendesen már ebbl az okból sem igen felelhetnek meg feladatuknak. Hogy a látás mennj-ire

szerepet

alárendelt

hogy a megvakított

visz

állat teljes

denevér életében, kitnik abból

Izlelésük valamennyi érzékük közt a legkevésbbé tökéletes

nem

is,

biztossággal folytatja röptét. ;

prédáju-

hanem egyéb érzékeik segélyével szemelik ki, mindazonáltal mégis képesek a különböz ízek megkülönböztetésére, mert kat

ize

szerint,

némely rovar sehogy sincs innyükre. Szaglásuk már élesebb, azonban valamennyi érzékük

k<")zt

tapintásuk

és hallásuk a legtökéletesebb.

tapintó idegek

szrökben,

tapintó

végs

lev

készülékei részint az arcz két oldalán

a vitorlákon

részint

a fülkagylókon elszórt finom

szrcsékben végzdnek, számos fajnak pedig ugyanerre a

czélra szolgáló

rendkívül érzéken^', hártyás orrfüggeléke van.

hazai Khinolophidac és több külföldi család fajainak

orrnyilasait

sajátszer brhártyás függelékek veszik körül, melyekhez hasonló képzd-

ményeket semmiféle más emlsökön sem ismerünk. Ezek a szervek Dobson szerint^ a tapintásnak nagyon gyöngéd s rendkívül finom eszközei, melj-ek más állatok bajuszsertéinek megfelelen, csakhogy sokkal hatásosabban mködnek és a sötétség óráiban való gj'ors röpülés alkalmával azoknak a tárgyaknak a közelségérl tájékoztatják az állatot, a melyeket apró

nem

szemeivel

vehet

Hogy miképen

eléggé.

jött létre

a patkós-

orrúak bonyolódott orrfüggeléke, arról e készülék kezdetlegesebb állapotai világosítanak

böz

fel

bennünket.

külön-

a pofamirigj-ek s az orrlyuktájék

viszonyait kutatjuk, mindenek eltt a pisze denevéren

(Bdrbcísk'lla

st kisebb mértékben már a Plccoliis aiiritiis-on tapasztalhogy a pofamirigyek két gömbölyded, erteljes duzzadást képeznek, melyek valamivel az orrlyuk mögött lev félholdalakü csupasz horpadás barbaslflhi),

hatjuk,

erednek.

fölött

függlegesen

amerikai

fölnyúlnak

melyek az orrlyukak nek, az orrlyukak

fölött

mells

Catalogue of the Chiroptera 1878,

simaorn'i

tyásorrúak

ellenben

patkósorrú

denevéreket

engedett

sötét

röpködni,

sokkal finomabban tapint, biztosabban kerüli

övezi.

éjjel

röpdösnek.

a hajnal óráiban,

meggyzdhetett, hogy ki

a tárgyakat,

Lásd G.

S. Miller,

North Amer. Kauna No.

i;i,

liár-

szobájában sima- és

a patkósorrú denevér

noha röptében

közelebb jön

hozzájuk. »

XVI— XX.

tulajdonképen inkább szürkületkor

késbben,

brgyrü

keskeny és lapos

szélét pedig

sokkal

pofamirigyek

kúpidomú emelkedést alkotnak, és mögött összehajlanak s csaknem összeérmagas,

fajok

Corynorhiiuis iinicrolis-on két

1H97, p. 50,

lig

idegrendszer.

Nictoplnlus-nemhen a kiemelked pofamirigyek az arczorr

ausztráliai

középvonalában már összeforradnak, az orrlyukakat körülvev kiszélesedik, az orrlyukak fölött és

mely

képez,

börgyrü

mögött összeolvad és kicsinyke patkót

összentt pofamirigyekre támaszkodik. így tökékönnyen belátható, hogy a Rhino-

hátulról az

letesedik ez a szerkezet fokról-fokra s

lophus-félék bonyolódott összetétel orrfüggeléke

részben

borszegélyébül,

mint azt finomabb szerkezetének viszonyai

A ségét

részben az orrlyukak

pofamirigyekbl

széttagozódott

származott,

igazolják.

Rhinolophidae csáládhan, hol az orrfüggelék legmagasabb

éri

el,

(foramcn antcorbitalc) nagysága is bizonyítja, Ennek az idegnek az orrtájéki ága, mely közvetlenül

vastag. nyilas

ered, a

alatt

fejlett-

az ötödik agyidegpár fels állcsonti pamatja, miként a szem-

nyilas

eltti

legersebb ágat

képviseli, ellenben a

rendkívül a fentebbi

szemhéjakat és

az ajkakat ellátó ágak csak néhány vékony szálat kapnak.

orrtájéki

ág a fels állcsont oldalán elfelé és fölfelé húzódik, de csakhamar számos rostra bomlik fel, melyek az orrfüggelék alapjának és fels részének izmaiba és

brébe nyomulnak

be.

érzékenységét jelentékenyen

orrfüggelék

fokozza az ötödik agyideg szemgödri törzsének erteljes orrtájéki ága a mennyiben a tölcséralakú horpadás, az orrüreg mells részével közlekedik

keny része szabadon

is,

melyben az orrlyukak fekszenek, s

igy az orrnak ez a

érintkezik a levegvel és a körülötte

nagyon

lev

érzé-

orrfügge-

lékekkel együtt kiválóan érzékeny tapintó szervet képvisel.

Az növelik

orrfüggelék hártyáinak emelkedései és horpadásai roppant

azt

ötödik

agyidegtl oly bségesen

felszerelt

érz

meg-

felületet,

hogy a gyors röpülés alkalmával a rezgéseket felátható verejték- és faggyúmirigyek is nagyon fontos szerepet teljesítenek s körülbelül oly viszonyban vannak vele, mint a küls hangjárat mirigyei a dobhártyával, a mennyiben lágy és nagykn melynek az a

fogja.

feladata,

orrfüggeléket

érzékeny állapotban tartják az

érz

felületet.

denevérek orrfiiggelékci rendkívül finom

tapintó

viszik s

Dobson szavaival

élve „ugyanolyan viszonyban

agyideg

érz szakaszának

orrtájéki

ágával,

mint

szerv

szerepét

vannak az ötödik

hallás

készüléke

míg az utóbbi szerv a hanghullámokat gyjti össze, addig az elbbeni a közeled testek (pl. a repül rovarok) okozta léghullámok benyomásait veszi fel". Véleményem szerint azonban ez a halló ideggel, mert a

Dobson, Catal. Chiropt. 1878,

Dr.

mirigyekben

254—288,

Redtel való

tah.

Rhin.

rendkívüli

XIV.)

XVII.

hipposideros

orrfüggelékének faggyú- és verejték-

gazdagságát hangsúlyozza (Zeitschr.

wiss. Zool.

1873, p.

.-Vltalános rész.

behatásnak csak az egyik neme, mert ok\'etetlenül más hatás

n3rilvánul

megy

abban, ha a repül denevér valamely mozdulatlan szilárd tárgynak

Ebben az esetben a leveg feszültsége tetemesebben változik meg, a mennyiben a leveg a repül állat s az illet tárgy között összeszorul neki.

finom

denevérnek rendkívül

sem fogható

fel

hártyásorrú denevérek kiváló

van kötve,

orrfüggelékekhez

alacsonyabb fokon, noha

ezt a feszültségben

árnyalatot

képessége

tapintó

mindazonáltal

más

itt

készüléke

tapintó

finom és emberi érzékekkel

beállott

simaorrú

szervek szolgíúnak

megérzi.

kétségkívül

sem

áll

fajoké

tiip\ntíisri\. Spíillaiizaiti

ismeretes kísérletében símaorrúak voltak azok a denevérek, melyek, noha

meg

látásuktól, hallásuktól és szaglásuktól is

szen biztosan kerülték s bárki

helyen

eltalálják.

gyenge

voltak fosztva,

mégis egé-

a szobában keresztül-kasul kifeszített fonalakat

megfigyelheti, hog\- vidékeink simaorrú denevérei a legsötétebb teljes

repülnek

biztossággíü

Ez okból más érz

és

a legkisebb

készülékkel

látást ellensúlyozza s ez kétségkívül

rést

biztosan

rendelkezniök,

kell

mely a

a nagy kiterjedés brfelület

(a vilorla) és a fiilrk tapintóképességében van megadva.

A is

már szabad szemmel melyekrl nag>'on finom, egyenes

Vcspcrtilionidih- családba tartozó fajok fiiUl

látható tapintó szemölcsíik borítják,

érzszröcskék erednek.

fülkagyló

porczának létrafokokhoz hasonló

harántredire a visszahúzóizmok (rclractorcs)

nyugváskor a a

hátsó

fül

fület

csúcsával hátra hajlítják, ránczolják

szélét

mereszt izom

mindegyik

vagy

állíthatja,

;

tapadnak,

ezekkel

ellenkezleg

mely a bels fülszegély kíizelében

(crcclor),

és a fület egyenesen s az állat

össze

rostjai

felállítja. ^

fülét

melyek

más apró izomcsoportok

pedig

mködik

lévi'i

élre

tapad

denevérfül tehát rendkívül iin)zgéküny

külön-külön, tetszése szerint mozgathatja,

fel-

fül-

hátrafektetheti, szóval bármilyen állásba hozhatja.

kagyló porczán a fiilbordci hosszában finom nyílások láthatók s ezeken lép-

nek át azok az idegszálak, melyek finoman elágazva a tapintó szemölcsök érzszríicskéiben végzdnek. A fülek ilyetén alkata teszi lehetvé, hogy a denevér a levegnek legcsekélyebb rázkódtatását s a rovarok gése

által

elidézett legfinomabb hullámait

képes felfogni

;

zümmö-

ahhoz azután

elég intelligentiával rendelkezik,

hogy röpülése irányát ezekhez a hatások-

hoz alkalmazza. „Tárgyak

közéletivé, a lex'eg a tárg\' és a fülkagyló

között összeszorul,

mondja

tehát

találóan Heriiuiii

felé

feszít,

Ottó.

mit

érzékeny

fül

legott

megérez",

X'alóban csak így érthet, hogy a vélet-

tapintó szemölcsök a bajuszos denevér (Myotis myslíiíiiius) fülén a legdurvábbak.

AUum,

Természetrajzi Füzetek,

Forsfxool.

1872, p. 14, III,

18751,

fig.

2—4. 91. jegyzet.

Az idegrendszer.

lenül

megvakult

állat,

akadás nélkül jár

csupán tapintó szerveitl vezéreltetve, minden fennbe rejtekébe s mintha semmi baja sem volna,

ki és

minden nehézség nélkül folytatja vadászatát, mint azt C. Koch a bajuszos denevérnek egyik jól táplált példányán tapasztalta. Mindezek alapján azt is megérthetjük, hogy a szobában szabadon eresztett denevér miért nem vág neki az átlátszó, neki tehát nem látható ablaküvegnek, mint hasonló körülmények között a szabadon bocsátott madár, vagy rovar teszi, hanem a röpülés

által felkavart

idejekorán

figyelmeztetve,

ablakról

irányt

visszaverd leveg nyomásától és

változtat

akadálynak.

kitér

fülekéhez hasonló tapintó szerkezettel van a vitorla

felruházva,

Schöbl egyik derék értekezésébl tudjuk, hol a denevérvitorla

szrei-, mirigyei- és idegvégzdéseinek gondos leírását találjuk.

mint

rétegei-,

denevérek hallása már csak a hallókészülék alkatánál fogva

nagyon sajátszer. Úgy látszik, hogy a denevérfül nagyon ers hangok felfogására képtelen, legalábbb a tapasztalat azt bizonyítja, hogy ers kiáltás, kopogás, st a lövés hangja sem riasztja el az állatot, ' ellenben a denevérhanghoz hasonló éles czirregés, vagy a rovarhanghoz hasonló lágy zörej észreveheti") hatással van reá; még a fogságban, pl. valami dobozban lev állat is rögtön hegyezi a fülét, ha rovarbizonyára

zümmögést

A fülfed

éles,

hall.

Vcspertilioiiidae s (tragtis)

tünteti ki,

más családok

nagyon erteljes fejlettség

fajait

egy csaknem a

fül

küls

széléig terjed

kés-

vagy sarlóalakú brlemez, melynek Dobson szerint ^ úgy látszik az a feladata, hogy a hanghullámok lengését fokozza és hatásukat huzamosabbá tegye. Minthogy a fülfed mindig mozdulatlan s igy a hanghullámok törését nem irányozhatja, régebben azt hitték, hogy „a nagyon heves s azért fájdalmas hanghullámok gyengítésére és tompítására" való. Figyelemre méltó, hogy az igazi rovarev patkósorrúakon, hol a fülfed hiányzik, a dobcsontok igen nagyok s az orrfüggelékek legnagyobb fejlettségüket érték el. A gyümölcsev nagy denevéreken {Megacliiroptera), melyek kevésbbé vannak ráutalva a hallás élességére, a fülkagyló nagj'on egj'szer, az összes fajokon egyforma, a fülfed pedig hiányzik. A gyümölcsev és vérszopó Phyllostomatidák-nak van ugyan fülfed(")jük, de a fülkagylóval együtt kicsiny s egyszer és a csíilád rovai-ev fajaiétól nagyon elüt.

menekült ^

Ai-chiv

mikroskop. Anat. Vn. 1871,

kis-pösei

volna, de

erd

szélén egy türpe

1—31.

denevérre

minden lövés után még közelebb

Catal. Chiropt.

1878, p. XIX.

hatszor jött

lttem

hozzám.

reá

nem hogy

Altalános rész.

táplálkozás szervei.

A az

fogazata állatok, a mennyiben fogazatukban minden nemét megtakiljuk ezek a uu-tszfogak

dene\-érek

;

szemfogak

(dentex incisivi),

ntózápfogak

teljes

fogak

ismeretes

clözápfogak

(d.

praeuiolares)

fels metszfogak mindig az

mélyednek, a többiek a fels

catiiui),

(d.

molares).

(d.

fogazat.

állközti

és

csontba

az alsó állkapocsban gyökereznek.

minségének megfelelen az összes denevérek fogazatán

táplálék

ismerhet fel. A kizárólagosan gyümölcscsel táplálkozó nagy denevérek (Mcgachiroptera) fogazata a különböz fajokon lénj-egézápfogaik szélesben egyforma, de a fogak száma nagyon változatos ségüknél mindig hosszabbak, a hátulsók lapos koronájuak, hosszában men kétféle alapszabás

;

horpadással

átszeltek s

néhány tompa gumó révén érdesek

;

mellsk

koronája gömbölyded. Fogazatuk alapjában a félmajmokéhoz hasonlít. ismeretes fajoknak mintegy háromnegyed

Az kis

részét

tev rovarev

denevérek (Microchiroptcra) fogazata a \-akondchoz, vagy a cziczká-

nyokéhoz

mennyiben zápfogaik hegyes csücsuak. Fogképletük

hasonlít, a

általában a

következ .

•

Az els

— —

két véglet között ingadozik:

3—3 1—1 -^3^, pm -533-, 2—2 1—1

-f:^^,

-;^:^,

3—3

^^3::^

—— ^

nagyon gyakori, az utóbbi csak a

eset

„, -ts

20 kiilfdldi

vcrszopókon

(Dcsmodontes) tapasztalható.

magj'arországi

Rhiuolophns Vespertilio hplestciis

nemek fogazatuk

—— 2

— —

1—

^— 2

^_^ l

)

2—2

)

Barbastclla Pterygistes

szerint ilyképen oszlanak

2—2 ,^_.j

3—3 ,^_,^

1—1

3—3

---

•^—•*

^3^, pm

-^rár^

-^11^

32,

'^*'

meg

: :

fels metszfogai csökevényesek, más hazai els (bels) metszfoga mindig kéthegy, a küls

Rhinolopliiis-íélék

nemekben a fels

egyhegy s Az alsó

pedig

táplálkozás szervei,

mástól.

fogsor

a jobb- és baloldali párt széles hézag választja

három-,

metszi'ifogak

vagy négykarélyúak,

s vagy az állkapocs irán_\'ában, vagy erre szemfogak mindig erteljesek, kúpidomúak. zápfogakat a zoológusok egy része csupán fejldéstani teti meg s azokat a fogakat, melyek a tejfogazatban lev

összezárulnak

állnak.

egy-

szorosan

az irányra ferdén

Az el-

és utó-

alapon különböz-

zápfogak helyébe

lépnek, alakjukra \'aló tekintet nélkül elözápfogaknak vagy hézagfogaknak

(pracmolarcs), azokat

melyek a

pedig,

hanem csak egyszer

málva,

nem voltak pre forképzdnek ki, tüó-

tej fogazatban

véglegesen

mindjárt

zápfogaknak (niolares) nevezi. Ezen az alapon osztályozza a fogakat Blasins, ellenben a zoológusok többsége csupán alak szerint különböz"•'

teti

meg

a zápfogakat s az egyszerbb alkatúakat el-, a bonyolódottabh

alkatúakat

pedig

magam

tekinti,

a fogakról

írt

Dobson a denevérek

utózápfogaknak mondja.

egyhegy zápfogait elözápfogaknak, a is

Giebel

ezt a felfogást kíivettem s

nagy munkájában,

hasonlóképen jár

mint a Myotis myotis Bechst. állandó

és tejfogazatáról adott fogképleteinek (isszehasonlitásából kitnik tejfogazat

4-1

-t-

-P

-i-

-l-l

-i-

-h 3)

Az elzápfogak egyhegyek, álló

W-alakot formálnak.

-f 2

az utózápfogak

fels fogsorban

metsz-, szem-

két-,

egyhegy elzápfog

koronaperenie

fölött

melyek együttesen két csúcs esik mindegyik fog

szélére,

ki,

az alsó fogsorban ellenben

szélére.

a kicsiny elzápfogak

zápfogak az alsó fogsorban utolsó nagy,

hegyes csúcsok emelkednek

három a fog küls kett a fog küls és három a bels

középvonalára

végleges fogazat

azonban két sorban

összes

többhegyüeket pedig utózápfogaknak

egygyökerek az háromgyökerek

utó-

;

a felsben pedig

az alsó fogsorban

két-,

;

a felsben két-,

vagy háromgyöker.

denevérek

a mennyiben

tekiiitctbon

már

volans) emlékeztetnek, melynek kis

fésknek látszanak. Fauna Deutschl. ^

emlsiik (Jiphyodoiita)

a fogváltó

sorába

az jszülíUteknck tejfogaik vannak, melyek

AT/Ho;)/í-;-i(-reiidhe alsii

tartozó

tartoznak,

helyét kés('ihb

repül makira

metszöloííai oly mélyen liasogatottak,

(Galcopithceiis

hogy

valciságos

1.S5T.

Catalogue of Chiropt. 1878.

Odüntographie,

Mclielv

IS.'i.'J,

XX.

.Magvarország denevéreinek monngrapliiája

•*

Általános rész.

a végleges fogazat foglalja

22 foggal születnek

el.

els három hónap

fogazat az

állat

Khiiiolophiis-nemben

hanem anyaméhen egyáltalán nem lépnek mködésbe". Richárd „soha sem törik

át a foghúst,

születése eltt felszívódnak, a fogx'áltás tehát az s a tejfogak

belül történik

talán ezen az alapon sorozza a denevéreket a

Hertwig

emlsök (monophyodonta) megszorítással s akkor

mert más

hanem

folj'amán tör el.

a tejfogak Wiedersheim szerint

már az

-j^, pm ÖZö s mindmaradandó. 38 fogból álló

-g-,

ezek a fogak csupa egygyöker csücskök.

E. Rousseau szerint

fiataljai

.V_vo//'.s"-nem

(M. myotis) és pedig

s a fiatal

Wicdcrshcim

emhijébe.

tejfogak

szerint

nem

fogat

váltó

azonban csak nagj'

nemcsak hogy

tej fogak

meg is maradnak röpdös anyjának

sokáig

felfogás

csupán csak a patkósorrúakra nézve

csoportokban

kodik ide-oda

mely

csoportjába,

meg,

állhat

áttörik

foghúst,

ezek segélyével kapasz-

állat '

egynemek

(honiodonti

csak a

végleges fogazat válik különnem\'é (hcU-rodonl). Dobson szerint a tejfogak

nagyon karcsúak, heg>'esek és repüléskor, állatnak.

akkor

meg\'annak,

40,

a mikor

már az

kapaszkodó

fiatal

szerint olykor

még

anyja emh'iibe

tejfogak korán kihullnak, azonban

Dobson

állandó fogak

E. Ronssi'uit szerint a Myotis uiyolis

a foghúsból.

már a

különösen

görbült csúcsaikkal,

hátrafelé

tesznek

szolgálatot

jó

jócskán kibújtak

maradandó fogazata

tejfogak kihullása eltt jelenik meg, minek következtében gyakran

r)0,

st még

fogaknak

több fog van együtt.

nagyot tévedett,

Petényi

ingadozva e bajt

mikor azt

nézve

osztályozásra

a kihullás

még

növeli",

hogy

hitte,

alárendelt ''

„általában véve a

értékök

van,

számszerint

mert a fogazat a nemek és

fajok megküKinböztetésének legbiztosabb alapja. A fogak száma s alakja nagyon íillandó, elhelj-ezése és egymáshoz való viszonya pedig minden faj

keretén belül csak bizonyos, csekély határok közt ingadozik.

sem

igen

szó,

lehet

mert

megvizsgáltam, mindössze

denevér

sok száz

kíizt,

Kihullásról

melyek

ft)gazatát

a nagy patkósorrú dene\'éren tapasztaltiun a

fels fogsor els s az alsó fogsor második csöke\'ényes elí'izápfogának a kihullását, de azt

Mcmoirc zoologique

Magáz, de Zoolog. par

révén riss

csak ritkán. Tévedésre csupán a fogak kopása adhat

Cluérin,

anatomiquc sur 18Hi),

Anatomie

'.i.

Cliauvc-Soiiris

(Jrundriss d

vcrgl.

Lehrbuch

Zoologie, IV. kiad., Jena, 1897, p. 568.

Ez a mkodésváltásnak nagyon érdekes

új

élettani

Wirbelth.

III.

kiad.,

esete.

Jena 1893,

Egy szerv

feladatot tölt be s e réven biztosítja feiniiaradását.

vergl. .^nat. IV. kiad.

1898, p. 280).

Természetrajzi Küzetek,

III.,

comnuine

dito

murin,

füzet.

I87!l,

í)l.

(

új

.'ÍH1.

alkalmazkodás

ir(V,/írv7;í7m,

Grund-

Ids

alkalmat.

esetekben

egymáshoz való viszonya összességére

bélyegek

töbhi

metszfogai gyakran annyira elkoptak, hogy

állatok fels

alakja

Fogak

táplálkozás szervei.

elmosódik

teljesen

kell

észlelnek

ilyen

;

támasz-

kodnia.

II.

szájüreg s a bélcs.

denevéreknek nagyon

némely

kitátható, öblös szájuk van.

egyforma terjedelm ajkak között,

rendesen

külföldi

arczorr

szájnyílás a

elején fekszik,

azonban a fels ajak sokkal hosszabb az alsónál

fajon

{Rhynchoviyctcris naso) s ebben az esetben a szájnyílás annyira alákerül,

egyes nemekben pedig az alsó ajak hosszabb a

cziczkányokon,

mint a

felsnél {Mormops, Dcsuiodontns).

A gyümölcsevk

ajkai

csupaszok

ajkak bels széle csapalakú szemölcsökkel megrakott; a rovarevk ajkait

bels oldalán, a kúpidomú szemölcs található. Némely külföldi fajnak bels pofazsebei vannak. Számos fajnak az alsó ajka levélszer hártyás függelékeket hord, másoknak az ajkai hasogató ttak, vagy bibircsesek. A fels szájpadláson mindig harántul futó iniiyredükL-t s a metszmindig egyenes szrök fedik

a fels és az alsó ajak

szemfogaknál valamivel hátrább,

rendesen

egy-egy

fogak mögött nagyjában tojásdad alakú innykoronát találunk.

redk szám, toznak

ínny-

illetleg csak bizonyos határok között vál-

meglehetsen állandók,

szerint

alak és elhelyezés tekintetében nagyon különbözk, de fajok

azért

meghatározást lényegesen

elsegítik.

sima-

hazai

orrúaknak rendesen hét (csupán a Miniopterus-nak nyolcz), a patkós(irrúaknak nyolcz ínnyredjük van. Az innyredk némely fajokon többé-

megszarúsodnak

kevésbbé

igen

;

Myotis BcchstciHÜ kora tavaszi

nagy

mértékben

tapasztaljuk

alakjain, hol az egész inny

ezt

a nyelv

a is

szaruréteggel vonódik be.

nagy és húsos, csúcsos vég, alapjának csak hátsó

íívclv

részé-

az alsó szájpadláshoz, tehát teljesen szabad; fels szinén rendesen az innyredk benyomatai látszanak. A nyelv mells része alatt, az alsó állkapocs két szára közt egy kisebb, lándzsaalakú s a végén kölönböz

vel

ní'itt

és alakú nyújtványokat visel Jióknyelvet (birregö, rezgetty) talá-

számú lunk,

melyrl Kolenati

sajátszer

czirregését.

három pár nyálmirigye '

európai

KoUnati fajokét

különös szervet

azt tartotta, '

hogy ennek rezgése okozza az

denevérek száj üregébe az

önti váladékát.

jellemz állandó bélyegnek tekintette s az összes Akad. Wien, XXIX. (101 1858). Ezt a minden hazai fajon megvizsgáltam és lerajzoltam, azonban raj-

a fióknyelvet a fajokat

leírta

magam

és is

állat

emlsök szokásos

lerajzolta

(Sitzungsber.

Altalános rész.

alapszabású.

kétféle

általában szk legszkebb a vérszopó A gyomor {ventriculns) a táplálék minsége szerint A gyümölcsev nagy denevérek (Megachiroptera)

bárzsing (oesophagtis)

Desmodontus-íéléké.

;

gyomrának végs szakasza (pylorusj megnyúlt és gyakran egymásra trdött, ellenben a rovarev kis denevérek (Microchiroptcra\ gyomorvége nagj-on

rövid

kivezet nyilasa közel esik a g3.'omorszájhoz (cardia),

és

vagyis a bárzsing belépéséhez s a gyomorszáj körüli rész egyszer gömb-,

vagy tojásdadalakú zacskóvá tágul. A gyümölcsevök összetett gyomoralakja a kérdzkével, a rovarevk egyszer g3-omra pedig a ragadozókéval hasonlítható össze. A rovarevk gyomra oly egyszer s a gj^omorszáj oly közel esik a g>'omor\'éghez, hogy az egész gyomor csak a bár-

lev kitrdésnek

zsing oldalán

Dobson

szerint

fell

pedig

megy

át

megnyúlt,

nag\'on

bárzsing

hol

szk

a \-ékonybélalakú

alatt nyilik

egj'szeren

fell

Feltnen különböz

gyomra,

vérszopó

Hiixley

és

vastagabb az állatnak valamelyik nagyobb véredé-

alig

nyénél és derékszög

jobb

látszik.

Diphylld)

denevérek {Desmodiis,

a gj'omorvégi

bélbe

gyomorba, {diiodenttm),

mely bal

meggörbült és maga-niiigára burkolódott

vakbélszer függeléket bocsát. Ez a függelék, melyet els pillantásra bélkan3'arulatnak vélnénk, a gj-omorszáj közelében még nagyon keskeny, de csakhamar háromszor oly szélesre tágul, mint a mennyi a gyomor\'ég szakaszának az átmérje; hossza mintegy 125 150 mm. közt ingadozik,

—

ahhoz képest, hogy az

pillanatában mennj'i táplálék volt benne.

vékonybél {intestintim tenne) hossza nagyon különböz,

lában

állat elejtése

és

fej

hosszánál

törzs

vagy

háromszor,

álta-

négyszer akkora.

Vastagsága (öblössége) a g\-omor\-égtl a \-égbélig egj'forma; vakbele és nincsenek.

billentyi

nyomát,

Egyes

külföldi fajokon

ugyan megtalálták a vakbél

csökevény bels ürege azonban már nem közlekedik a

csatornával.

vékonybélnek ez az egyszer alakja

teszi

némikép

bélért-

hetvé, hogy miként képes a táplálék (különösen a gyümölcsev fajokat tartva szem eltt) oly gyorsan végigfutni a testen, mely körülmény kétségkívül lényegesen elmozdítja az állatok roppant falánkságát.

zaim sorozata, mely számos esetben homlokegyenest ellenkezett Kolenati rajzahal, arról gyzött meg, hogy az alakbeli eltérések egy és ugyanazon a fajon is oly nagyok és annyira ingadozók, mondhatnám rendszertelenek, hogy a meghatározás szempontjábíil teljesen hasznavehetetlenek.

Ez okból

utólag a rajzokat

meg kettt

törpe denevér tábláján hagytam '

Proc. Zool. Soc. of

Catal. Chiropt.

Geoffr.

Dobson

nev

fajon

London

is,

a leírást

(XIX. tábla

i).

és

kiküszöböltem

10.

csupán a

ábra) mutatóba.

1865, áprilisi füzet.

1878, p. 548.

tekintetben

nagyon érdekes

Calcuttában.

midn

észleletet

tett

egy ilyen :Ulatnak

a Cyitopteriis iiiargiitaíus egj'

két uncia súlyú, érett

Az ivarszervek.

Valamennyi denevérnek tekintélyes nagyságú mája (hepar), epc(vesica felica) és hasnyálmirigye {pankrcas) van. A máj bal-

hólyagja

karélya mindig jól

oldali

szökk

fejlett

denevérekben az egész

s a kis

szervnek

Bal- és jobboldali árkai (a vérszopókat kivéve) mindig szembe-

felét teszi.

gyakran

egészen

alapjáig

A gyümölcsevkben

terjednek.

vagy hiányzik, a farkkarély (lobiis candatnm) számos nemben tekintélyes nagyságú. A rovarevk máján a Spigel-íéle karély igen nagy s a bárzsing és a gyomorvég közt Spigel-féle karély (lobns Spigelii) csökevényes,

lév háromszög hézagot

tölti

ki,

mert a farkkarély kicsiny, a legtöbb

A gyümölcsevk mája alakban és nagyon változatos, a rovarevk különböz fajaiban azonban meglehetsen egyforma. A Miniopterus-nem mája mélyen keskeny pántot képez.

csak

fajban

tagozódásban hasogatott

fajok

szerint

középs

a jobboldali

hegyes nyújtvány

karély hátsó és egyenes

alakjában terjed hátrafelé

és hegyesebb, a farkkarély csaknem a veséig terjed. Eptesiciis- és

strellns-,

és igen nagy.

mint

Floivcr

umbilicalis)

T''£'s/7í,'r^//ío-nemben

széle hosszú,

a SpigcMéle karély kisebb

;

Pterygistes-, Pipi-

a Spigel-féle karély levélalakú

vérszopó fajok májának karélyozottsága nagyon alárendelt; kimutatta a

kiviil

ttibbi

tisztán

köldökvágáson

kifejezett

hasiték csak

(incisiira

nyomokban van meg.

Kolcnati a végbélnyílás alakját, illetleg ránczainak számát és elhelyezését

jellemznek

én azonban a legjobb igye-

tartotta a fajokra nézve,

sem voltam képes véleményének helyességérl meggyzdni.

kezettel

Az ivarszervek. A

denevérek hímvesszeje {penis) többé-kevésbbé lecsüng,

nagyság

szerint azonban, mint a Pipistrellus Nathiisii-, P.

és P. abramtts-va vonatkozó rajzok (XIX ból kitnik,

hímvessz hosszúkás kúpidomü makkját hanána-gyümölcsöt adott, az száját a

mennyire csak

Három

nek.

— XXI.

még ugyanazon nem különböz

állat

rögtön neki

lehetett kitátva, a

nagyon eltér.

(glaus peiiis) általában

esett,

látott neki

lanul

az a

állat

nagy

alig

hogy

lenyelte, máris elhagyja testét,

még pedig

melyet

állatok

érett

falánkság különben a denevérek általános jellemvonása

a rovarok sorában.

malom

látszólag változatnj'újthat

gyümölcsben okozhatnak.

denevéreink sem kevésbbé hires pusztítók, csakhog}- szerencsére

hanem

súlyának csak

mintha épen csak az evés gyönyöréért ennék. Ez némi fogalmat pusztításról,

Chiropt. 1878, p. 83). kis

étkezés-

olyan benyomást tesz a szemlélre, mintha valamilyen eleven

állat

tápláléka,

;

arról

óra alatt teljesen elfogyasztotta a gyümölcsöt. Dobsou másnap reggel megölte

Az étkez

volna;

teljesen

hüvelyk- és mutatóujja közé fogta és

legnagyobb falánksággal

az állatot s ez most csak egy unciát nyomott, tehát az elköltött gyümölcs felét.

és

összehasonlításá-

tábla)

fajain

alak

pipistrellns-

;

a mi

(Catal.

rovarev

nem gyümölcsöseink,

Altalános rész.

máskor hosszúszr fityiiia (príjcpiiíiiiiu), melynek hátoldalát némely fajokon (P. Xathusii) többé-kevéshbé mély és két oldalról egyenes szrökkel szegélyezett árok szeli át. A húgycs nyíheboritja az olykor csupasz,

lása (orijiciiítn unihrac

ext.)

fajok szerint hol a

A gyümölcsevö

makk hegyén,

már

hol

makkja rendesen kanálalakú mouycsoHtol {os priapi) zár körül, a rovarevk némely fajainak hímvesszeje pedig hosszú s erteljes monycsontjával tnik ki {PL'rygislcs noclnla, Pipislrellus abramns), mely mells végén rendesen két hegj-es csúcsú ágra oszlik, töve pedig sziv- vagy körteidomúan befzd()tt. A monycsont a fajt jellemz bélyeg számába megy, mert még a legközelebbi rokonokon is hiányozhatik. A herék (kstcs) a hímvessztl oldalt és hátra, a br alatt fekszenek a nemi élet megfelel idejében a br által formált ideiglenes herezacskóba (scrnliiiii) húzódnak be és tetemesen megduzzadnak. A Myolis Diyníis, M. niyslaciiiiis és M. Daubenlonii himszálcsái Pageiistecher ' és Koch - megfigvelései szerint sokkal nagyobbak az jóval eltte fekszik.

denevérek

;

emberéinél s fejecskéjük hosszú

és

—

valószínleg más fajok alapján

makkalakú,

azt

ellenben

Kolrtiali

—

hogy a denevérek himszá-

állítja,

lacskái rendkívül kicsinyek.

A ni

ivarnyilás a

azonban harántul fekv

A'o<.7/7;o-félékcn

hosszában,

Az anyaméh

többi

denevéren

nemek és fajok nagyon változékony. A nagy denevéreké mélyen, csaknem a méh tehát* kétszarvú

hasított,

rés.

(itterns

bicornis).

szintén kétszar\a'i, de a szarvak hossza

Schreibersii méhjén a test

(itleriis}

kis

denevéreké

szerint

szájáig

többnyire

nagyon különböz; a Miniopferus

csaknem oly hosszú, mint a szarvak, más Az Eptesicits seroliniis anyaméhje

fajokon a szarvak szélesek és rövidek.

egyszer, nem osztott

(ttlerns siniplex).^

A denevérek származása. .A

még

denevérek fákon él, mokusszercn kúszó rovarcvktl fliisecliroraj,

rovarevknek abból az ágából származtak, melyhez a NagySzunda szigeteken jelenleg is él Tiipaia {Claíiobales)-{é\ék tartoznak. A rovarev sök utódai bizonyos kényszerít körülmény hatása alatt nagy pedig a

ugrásokban vetették

Verhandl.

magukat

naturhist. mediz.

Jahrb. Ver. Nassau,

Alig.

Minthogy a vérkeringés,

sem térnek

fáról-fára

1862—63,

Deutsche naturhist. Ztg.

ennek

Ver. zu Hcidclhcrg p.

k()\-ctkcztcben

lX5i). jan.

21.

347.

1.S.57

III.

No.

13—14.

lélekzés és kiválasztás szervei egyetlen

más emlsökéitl, ezek

mells

lényeges pontban

tárgyalásától bízvást eltekinthettem.

A denevcrek

származása.

végtagjaik a repül életmódhoz való alkalmazkodás révén lassankint szár-

Ennek az átalakulásnak már a régibb eocaen-, st úgy az európai, mint az észak-amerikai eocaenben már typikus denevérek fordulnak el, tehát már jóval elbb kellett létrejönnie annak az si törzsnek, mely az összes repül emlsök krizös és közvetetlen se. Ezt az si törzset, melyet nyakká alakultak

át.

talán a kréta-korban kellett megtörténnie, mert

Haeckcl az elméleti Patagiata névvel ismerjük annak legutolsó

még ma napság

él

fölfedezett s

denevér-csontvázak

alig

ban

teljesen az

nem

fel, ^

ismerjük,

csatlakozó

szigetvilágon

hírmondóját, a repül makit (Galeopithcais volans).

Minthogy az eddig

fejldés szempontjából

ruházott

a délkeleti Ázsiához

különben

nem nyújtanak

összehasonlító

megkövesült

ritka és hiányos,

különböznek a mai denevérekéitl felvilágosítást,

s így a törzs-

kérdés

kutatásá-

anatómia és a fejldéstan útmutatására

vagyunk utalva. S e tekintetben nagyon becses alapul szolgál a repül maki, mely a rovarev sök számos jellemz tulajdonságát a denevérutódok sajátságaival egyesíti magában. Csontvázának egész alkata és izomzata a rovarevkébl vezethet le. Agyának alkatával, ketts, a hüvelybe

külön-külön

nyíló

anyaméhjével

(tttcrns

duplex)

korongos

múlékony hártyával (dccidiia) való fejldésével teljesen rávall a rovarevö sökre, egyebekben pedig már a denevérek bélyegeit hordja magán. Könnyen elképzelhetjük, hogy a rovarev sökbl keletkezett srepülk (Patagiata) a repül életmódhoz való alkalmazlíodásukban fokonkint mentek át azokon a lényeges változásokon, melyek végs eredménye a szárny lett. A szétterpesztett végtagokkal ugró állat folytonosan feszítette a mells s hátsó végtagjai közt méhlepénynyel (placcuta

kifejldött

brredt

discoidalis)

által

és

elmozdította kiterjedését

az alsókar s a lábszár megnyúlása, majd

késbb

;

ezzel karöltve járt

a kéz ujjainak tetemes

meghosszabbodása, valamint a repül készülék bels átidomulása és végül a repülöhártya megvékonyodása és szrözetének elenyészte.

nem

vett részt

a repülés munkájában,

megtartotta, a többi kézujjnak tályrészül s

azonban a kézvitorla

ennek kíivetkeztében karmait

A nagy

denevérek

(

tehát rövid maradt és

feszítése

hüvelykujj

karmát jutott

osz-

elvesztette.

Mcgachiroptcra) egész testalkatukban kíizelebb

állnak a rovarev sökhöz, mint a kis denevérek (Microchiroptera), melyek megrizték ugyan a rovarevk fogazatát, egyebekben azonban sokkal messzebb távolodtak el tlük, a mennyiben koponyájuk kerekdedebb, arczorruk rövidebb, anyaméhjük már egyszer s a mutatóujj is elvesztette

karmát.

Systemat, l'hylluyenie der Wirbclth. ül. Berlin,

1895, p.

591—507.

Általános rész.

A A

legrégibb denevcrkövületek a

legtöbb

P'rancziaország,

harmadkor elejérl maradtak fenn. és Észak-Amerika eocaenkori

Németország

el, azonban Francziaország miocaenkori rétegeiben maradványa van eltemet\-e. A megkövesült maradványok az els család a Rhinolophidae és Vcspertilioiiidae családba tartoznak három nemmel (Rhiiiolophtis. Fscndorhiuolophus és Alaslor), a második nyolcz nemmel (PLíOtiis. Xyctitlurium, XyctilcsLs, Dontuina, Pierygisies, Vespcrtiliaviis. PalaconycU'iis és Myotis) s mind a kett összesen A magj'arországi nagyon szerény ada33 fajjal van eddig kép\'iselve. tokból csupán annyi tnik ki, hog\' az ó-ruzsini ' (Abaujmegye) és novii rétegeiben

fordul

számos

faj

;

(Szepesmeg>'e) interglaciíUis barlangi üledékben

Epícsicns (Vesperugo)

ciz

scrotinus, továbbá a novii harmadik barlangban a

Vcspcrtilio sp.

és a

porácsi (Szepesmegye) barlang diluviimijában a Plccohts sp. csontmarad-

vánvai fordulnak el.

A denevérek

földrajzi elterjedése.

.-\

denevérfajok legnagyobb sokasága a forró

napság ismeretes fajok száma jó\a] meghaladja a négyszázat.

s déli mérsékelt

övben és az északi

öv melegebb részeiben tartózkodik, azonban a hol

a repül rovar, ott mindenütt,

még

a sarki övek határán

sok

elfordulnak.

nagy szelek járta apróbb szigeteken, a Kerguelcn ' szigeteken, valamint az .Alacsony-.Archipelaguson nincs denevér, ellenben a nagyobb kiterjedés oczcáni szigeteken már ismét megjelennek s az .Alacsony.Archipelagustól nyugatra fekv csendes-tengeri szigetek k<')2t alig van oczeán

.Az

igy

.Szt.

közepén

Ilona szigetén,

olyan, melyen a

fekv,

a Galapagos és

gyümölcsev repül kutyák

egyik-másil<

faja

volna

feltalálható.

Mammalium,

Troucssari, Catalogus

Samu „.\z ó-ruzsini barlangok", Tcrmészcltud. Knzl. IXSI. p. b'l. Dr. Rúth Samu „.\ porácsi harlang Szepesmegyébcn", TcrnicszeHud. Kilzlöny, 44'J. Meg kell jegyeznem, hogj- a külföldi irodalom az /í/'/cviVii.v sctoliuus á.satag

1878, p.

Dr.

formájáról

1897.

Róik

mit

sem

tud.

a /'h-cotus-ncmböl

pedig csupán

a Grivciisis

Depér. ismeretes

Francziaország mioeaenjébl. '

Az oczeán közepében fekv,

nyatlan rovarfaj, mert a

szárnyasokat

viharlátogatta szigeteken

vihar

könnyen

Kerguelcn szigeteken valamennyi rovar, köztük egy lepke, szárnyatlan {Richárd Heriwig.

Lehrbuch

Zool.

IV.

aráurtalanul

tengerbe

sok

sodorhatná,

több légyfaj és számos bogár,

kiad.

1897,

.'i7).

Minthogj' a

rovarevö denevérek csak repül rovarokkal képesek táplálkozni, könnyen belátható, nincs A jelzett helyeken rovarevö denevér.

szár-

igy

miért

A denevérek

denevérek

Enibcíllniiiiridc')

löldrajzi

hat

családja

terjedt

azonban ez utóbbi család amerikai Vespertüio

és

fajoklíal.

Pipistrelhis)

terjed

mint

nyugati

félgíimbíin,

feltnen különböznek az ó-vilagi neme közül csak három (Myotis,

mind a két

fajai

Vcspcrtilionidae-csíúáá

fajoktól s a

keleti,

életmódja.

kett (VcspcrtilioiüJüc és

csak

közül

úgy a

A denevérek

cltericdúse.

félgömbön

hasonló

Pteropodidae, Rhhiolophidac és Nycteridac családok szigorúan

az ó-világhoz ragaszkodnak, a Phyllosto-matidae család pedig kizárólago-

san amerikai.

keleti

repül kutyák (Ptcropodidae) az terjednek

régión

ausztráliai

végig.

aethiopiai, orientáli és

patkósorrúak

(Rhinolophidac)

félgömb trópusi övének és mérsékelt övei melegebb tájainak

Nycteridac család

az aethiopiai

és

régióhoz

orientáli

lakói.

ragaszkodik,

Phyllostomatidac család pedig a neotropikus régiót jellemzi. Legszélesebb felé

Vespertüio

elterjedéssel,

Darwin

.Aleuti

a Tierra

az egyenlíttl úgy észak, mint dél dicsekedhetik a

északi

sarkkörig

;

hatott,

AtalapJia

szigetekrl ismeretes, a Ptcrygistcs magclíanicusdel

scrotinus a palaearctikus,

tében

egészen

borcaJis

noveboraccnsis az szal

kör

a legmesszebbre nyomuló Vcspertilionidac család

Fuego szigeteken

találkozott,

az aethiopiai és az orientáli

Minioptcrus Schrcibcrsii Európától

az Eptcsicus egész szél-

régió

mindenhol

Ausztráliáig

található.

A A

denevérek életmódja.

magyarországi dene\'érfajok némelyike {E. scrotinus) inkább alföldi úgy az alföldön, mint a hegyes vidéken gyakori (Myotis

alak, legtöbbje

myotis, Plccotus, Ptcrygistcs noctnla

a hegyvidék

lakói

és soha

sth.),

bizonyos fajok azonban kizárólag

sem ereszkednek

az alföldre

(Vcspcrtilio

Myotis Bcchstcinii). Hazai denevéreink a legkülönfélébb helyeken tartózkodnak.

ninrinus

plomok

L.,

Tem-

és régi épületek padlása s eresze, épületromok, pinczék, sírboltok,

barlangok és hézagai,

borcalis,

földalatti

szildaüregek,

folyosók,

odvas

fák,

elhagyott

bányák,

harkálylyukak,

boltozott

csatornák

erdben

felhalmo-

rzse, vagy ölbe rakott hasábfa s a korhadt fatörzsek lazán elálló kérge egyaránt alkalmas tanyája a denevérnek, ha csak homályos, elég

zott

száraz,

talál benne. Egyes fajok hatáképítményekhez ragaszkodnak (Rhinoloplins,

meleg és háborítatlan búvóhelyet

rozottan barlangokhoz

Minioptcrus),

mások

és

(Ptcrygistcs noctnla, Pipistrellus Natlinsii) inkább az

elnyben, általában azonban meglehetsen közönyös, hogy az üreg fala kbl, vagy fából való-e, mert nyaranta csaknem valamennyi faj odvas fákban üt tanyát, ellenben télire, ha csak lehetséges,

odvas fákat

részesítik

Általános rész.

barlangokba,

folyosókba,

földalatti

vagy más védettebb helyre húzódik

vissza, hol ilyenkor a legkülönfélébb fajok sereglenek össze. Tanyaijához

minden denevér szívósan ragaszkodik, de ha háboritás éri, hosszú idre, vagy örökre búcsút vesz tle. A denevérek általában társas állatok. Az ugyanazon fajhoz tartozók többnyire seregesen \-erdnek össze s gyakran méhraj módjára csüngnek a barlangok boltozatán, \'ag\- a templompadlásokon (Myotis myotis), azonban olyan fajokat is ismerünk, melyek csak apróbb csapatokban (Myotis Bechshiiiii, M. ctuarginatiis). vagy egyenkint (Myotis Wittcrcri, fíarbaBizonyos fajok békességesen megférnek egy

stclla barbastclla) találhatók.

lev pecsenyeszkai barlangban

csapatban, így a Herkules-fürd közelében

Rh. ciiryalc és a Myotis ciuarginatns

a Rhittolophns fcrrnm-eqnintim,

nev

fajokat 1899

ersebb

21-én közös csomóban találtam,

június

nagyobb test

és

(Myotis

fajok

Epiesicus scroliniis) legfeljebb a

téli

myotis,

azonban

iiodnla,

Plcrys^isti's

dermedtség idejében trik más fajok

szomszédságát.

Mozgásuk legfbb módja a repülés, ellenben a mn/,g;is minden más neme nehezükre esik. A földön csak nagy fáradtsággal kúsziiatnak, miközben

testüket

lábaikkal

tolják

kapaszkodva

fejjel

Röpül és

és más.

elbb

részint

hátsó

alá,

azonban egy

ideig

mells végtagjuk

igénybe veszik.

tekintetben két biológiai csoportra oszlanak.

alakok

(Aii,!íioplcrah

melyeknek

Vannak hosszúdurva,

\'itorlájuk

és merész röpülök, valósággal bámulatba ejtik az embert czikkázó,

emlékeztet

fiz

idjárás viszontagságai

kevéshbé érzékenyek, a nap\"ilágot kevésbbé

kerülik, ta\'aszszal leg-

fecskék

iránt

tova,

képességük, röptük módja, magassága és ideje fajok szerint

keskenyszárnyú

kitn

vonszolják

Pihenés idején hátsó lábaik rövid karmaival meg-

csüngnek

hüvelykujjának karmát

más

karjukkal

alsó

részint

elre.

röptére

fordulataikkal,

maradnak a szabadban s évente két tiat szülnek (Ptcrygistes noctida). Ezek ellenlábasául tekinthetk a rövid- és szélesszárnyú alakok (Platyoptcra), melyeknek nagyon gyöngéd jelennek meg,

öszszel

legtovább

a vitorlájuk, lassabban s egyenesen,

egyes fajaik határozottan nehéz-

kesen, a tyúkok módjára repülnek, az idjárás iránt nagyon érzékenyek,

a napvilágot aggodalmasan kerülik, tavaszszal

késn jönnek el

korán vonulnak

szülnek

és

évente

csak

egy

tiat

karcsúszárnyú alakok nagyobb életrevalóságát igen

nak az a tapasztalata,

hogj'

több hétig tartó nedves és

(Myotis

szszcl

luyolis).

jól jellemzi

Altnni-

ha szszel, mintegy szeptember közepén,

hvös

idjárás köszönt be

október közepén újra kimelegszik az id,

azután mintegy

úgy a keskenyszárnyú alakok

ismét vígan ríipkridnck cstcnkint, ellenben a szélcsszárnyúak

nem

mutat-

A denevérek életmódja.

koznak töhhé. Más elcsalta,

felöl,

de hirtelen

ha a

fagyos

meleg már az összes fajokat

tartós tavaszi

idö

áll

he,

ennek elmúltával a keskeny-

szárnyúak elbbi sokasságukban jelennek meg, azonban a szélesszárnyak

számban nagyon megfogyatkozva kerülnek el, valószínleg, mert a terhes nstények egy része elpusztult. A repül képesség a szárny alakjától függ, melyet Blasiiis nyomán két tényezvel

fejezhetünk

hosszának, a másik az ötödik

;

ujj

való viszonya. Blasins, az ötödik

számokban

állapította

meg

egyik

ujj

Pterygístes noctula

Pterygistes Leisleri

Vespertilio murinus L. Pipistrellus Nathusii

Pipistrellus pipistrellus

Vespertilio borealis

Myotis Capaccinii

Barbastella barbastella

Myotis mystacinus Myotis Daubentonii

Myotis dasycneme

Rhinolophus

ferrum-equinum

Eptesicus serotinus

Myotis myotis

Myotis Bechsteinii

Myotis Nattereri

Myotis emarginatus

Rhinolophus hipposideros Rhinolophus euryale

ötödik

hosszát 10-nek véve,

tényezket

Míníopterus Schreibersíi

Plecotus auritus

harniadik

ujj

a szárny egész hosszának egymáshoz a következ

;

Altalános rész.

()0

eredményként egy számsort kap, mely lehágó sorozatban egyes fajok röpül képességének mértékét noctula

-|~

murinus L

-|-

=17

pipistrellus

-f-

serotinus

135

-\-

2"3

= =

harbastella

'2-4

mj'stacinus

2()

dasycneme

-f~

Daubentonii

Nattereri

+ +

myotis

-j-

23 22 22 22

Bcchsteinii

-j-

2^2

auritus

tünteti

-f 2^2

elv helyességét

hogy

bizonyítja,

eg\eznek a Hlasins-tó\

158 15-4 14(i

143 142

14^2

142

- 142

—

142

adatai nagyrészt

Allniii

megiUlapított adatokkal,

= =

fel

mcg-

meg

mindiizonáltal

kell

jegyeznem, hogy a fentebbi számadatok mind a két esetben csak hozzá-

vetleges értékek,

mert

mint az egyes fajok leírásában

méretek aránya egy és ugyanazon tág határok

szám

saját

14-28

ingadozik,

igj-

méréseim szerint a Pipistrellus pipistrellus fajon 10

27- 10

27-27

között

kimutattam,

—

29-86,

Xathnsii-n

különböz példányain meglehetsen például a fílas!iís-íé\e három arány-

faj

12-97

—

;

2516

— —

stb.

hogy a

Annyi bizonyos,

kitnbb

repülk,

Pterytíistcs- és

ezeket a Vcspcrtilio-

Miiiiopli-nis-{c\ék

és Pipistrclliis-ÍQXék

a leg-

követik, a

már kevésbbé jó repülk s a már határozottan nehézkesen mozognak a levegben. Mentl magasabbak a fentebbi arányszámok, annál jobb repül az állat, e számok csökkenése pedig a repül képesség megBarbaslclla-, Pkcotiis-

Myotis-

és Eptcsicns-félék

és Rhiunlopltns-félék

csappanásával jár karöltve.

denevérek

gossága

mködnek órái közt is

más

éjjeli

állatok

nagyon érzékeny az

csöndjében,

éj

;

gyenge szemüket

tapintó

Jíészlékeik

vakítja is

a nappal vilá-

ez okból rendesen az alkonyat

vadászszák táplálékukat, csakhogy az egyes fajok

és

biztosabban

sokkal

más szokást követnek.

Némelyik

faj

már

a hajnal

e tekintetben

jóval alkonyat eltt

(Ptcrygistcs noctula), másik csak az alkonyat teljes beálltával (Eptcsiais serotinus), a

Hegyvidéki 1

harmadik pedig csak öreg este kezd röpködni (Khinolophus). völgyekben és sötét szurdokokban általában korábban

szk

Forstzüol.

lS7'i,

10.

A denevérek

meg

indul

a vadászat,

clctmódja.

egyes fajok

fii

a rengetegekben

már

déltájban

szálldogálnak (Pterygistes Leisleri), teljes napfényben azonban egyetlen

sem mutatkozik.

denevéreket általában a homály csalja

mint Petényi-nek az a rendkívül érdekes észlelete július 8-án, teljes

denevérek.

csonyabban,

vagy a

víz

bizonyltja,

napfogyatkozás idején, Budapesten szerte

faj

rejtekükbl,

hogy

184'J

röpködtek a

Egyes denevérfajok torony magasságban, mások sokkal alanémelyek pedig alig egy-két arasznyira röpködnek a föld, színétl; így a Pterygisfcs noctnla 60 100 m., az Eptesiais

serotinus 15 dogál.

— 20

—

a Myoiís Danbcntonii 0'5 m.

m.,

magasságban

száll-

röpülés módja, megkezdése és magassága a fajokra nézve annyira

jellemz, hogy a gyakorlott megfigyel meglehets biztossággal ismerheti fel

a repül

állat

faját.

vadászat ideje estétl hajnalig

tér vissza

hanem akármelyik

vaczkába,

helyen kapaszkodik meg.

rejtett

csakhogy a röpdös

tart,

közönkint hosszabb, vagy rövidebb pihent

tart,

még

ágain,

állat

id-

nem vagy valamely más pedig e czélból

vadászó állatok hajnal eltt általában,

de különösen szszel, korábban térnek rejtekükbe, mint a mennyi idvel alkonyat után elhagyták.

Nagyon vásának

figyelemre méltó a repülés megkezdésének s a nap lenyug-

ideje közt fennálló viszony

a két

idpont

a legnagyobb az eltérés, június közepétl kezdve pedig

június közepéig

fokozatosan

törvényszersége.

kezdve mindinkább távolodik egymástól, május közepétl

kora tavasztól

közeledik

egymáshoz, a nélkül azonban,

közel érne egymáshoz, mint tavaszszal volt.

hogy szszel oly

a biológiai törvénj'szer-

ség minden bizonynyal a rovarélet gazdagságával függ össze, mert márczius közepétl május közepéig

napnyugta után hamarább hassanak

;

még

a rovarélet május közepétl június közepéig a leggazdagabb,

a denevérek tehát rövid vadászattal a fokozatosan

megcsappanó

ják vadászatuk a felismerje, strelltis

kevés a rovar, a denevéreknek tehát

megjelenniök, hogy hosszabb ideig vadász-

kell

idejét.

beérhetik

;

június közepétl pedig

rovarélettel lépést tartva,

Ennek a

biológiai

mindinkább kinyújt-

törvényszerségnek Altnni

volt

Münster környékén (Westfáliában) a Daubcntonii, pipi-

és serotinus fajok röpülésének megkezdését

gondosan megfigyelve,

Altiitn nagyon átnézetes graphikonban fejezte ki észleletei eredményét. rajzából nemcsak az derül ki, hogy a denevérek június közepén jelennek meg napnyugta után a legkésbben, hanem hogy az egyes fajok megjelenésének ideje között állandó külíinbség \'an, a mennyiben a pipishrihis '•'

Természetrajzi Füzetek, Forstzoologie,

1.S72.

III.

1879,

18.

200.

Altalános rész.

mintegy

perczczel

késbben

Huzamosabban

a Daiihculouii s a

pipisirclliis.

kedveztlen idjárás esetén a denevérek nem sok elpusztul. Az éhséget ugyan

s a koplaló állatok közül

mutatkoznak sokáig

tartó

mint

kezdi röptét,

késbb, mint a

scrotinus ismét 15 perczczel

bírják,

fajok életszívóssága e tekintetben sem egyforma. hogy az egyidejleg és hasonló viszonyok közt fog-

Alinni fíiljeg^ezte,

ságba került állatok közül legelbb a

.1/.

Xallcrcri pusztul

M. Daiih'iüonü, majd a M. myotis, azután a Jasycucmc s leg\égül a M. iiiystaciiins.

.1/.

utána

el,

Bcchstciuü és M.

a denevérek két nagy s a rendszertani a nag\csaknem pontosan összees csoportra oszlanal^ denevérek ( Mcgachiroplcra) gyümölcsevk, a kis dene\'érelv (Microchiropk'ra) általában rovarevk s csak néhán\- fajuic táplálkozik a

Táplálékuk tekintetében

felosztással

rovarok

A mi

;

mellett

gyümölcscsel

gyümölcsevk a

trópusi

egy

is,

kis

csoportjuk

pedig

vérszopó.

válhatnak, a

tájakon nagyon kártékonyakká

denevéreink azonban kivétel nélkül rendkívül liasznosak, mert a kelle-

metlen

és kártékony

rovarok miriádjait pusztítják

el.

meggondoljuk.

hogy a különböz alkalmatlan, st veszedelmes legyek és szúnyogok már a mi éghajlatunk alatt is mily óriási seregekben lépnek fel, ha szem eltt tartjuk

apró

seregeit és tanúi

éjjeli

és

szürkületi

vagyunk az

óriási

pillék

a növénypusztitó

károknak, melyeket

bogarak

maguk, vagy

veteményes és gyümölcsös kertjeinkben, vetéseinkben és erdségeinkben okoznak és különösen, ha tudatára emelkedünk annak a falánk lárváik

tagadhatatlan ténynek, hogy a kártékony rovarok beláthatatlan tömegé\el

az emberi kéz és elme minden fáradozása többnyire egy hajszállal sem sikeresebb a Danaidák munkájánál, úgy némi fogalmunk támad a rovarpusztitó állatok s ezek kíizt els sorban a denevérek való küzdelemben

fel

sem becsülhet hasznosságáról. A denevérek a rovarev emlsöknek

raknak, gyíkoknak és békáknak

mert

a hol

a nappali rovarevk

juknál fogva ott s érdekeik

útja

folytatják a

nem

elhagyják,

keresztezdik.

a denevérek

egymás

tehát

rovarirtást,

rovarev madahanem szövetségesei,

ilnseelivoraJ, a

versenytársai,

St még

éjjeli

mellett

életmód-

haladnak

különbíiz dcne\érfajok

sem versenytársai egymásnak, mert mindegyik faj a vidék más és más részeiben vai.iászgat, ha pedig ugyanegy helyen több denevérfaj tartózkodik, mindegyik a leveg más-más rétegében keresi táplálékát,

mködésükben

tehát

olykép egészítik

egymást,

mintha egy

óriási,

rovarrepülés legfels határáig terjed háló söpiirné \'égig a levegt.

A kodik

;

fajok

egy része

alföldi tájakon,

az egyik a komor,

rengeteg

a többi hegyes vidékeken tartózlalcója,

a másik az

erdk

szélét.

denevérek életmódja.

vagy a magányosan álló facsoportokat másik nagy víztükrök fölött vadászgat másik csak az alkony

teljes

fi;i

kerülgeti

egyik

;

beálltával,

némelyik a

;

kis

vagy a

föld,

víz színétl

alig

egy-két arasznyira

mások egy annyira faj

egyesek

mellett

hirtelen

és

félórányi távolságra

más

ugyanazon

szervezetbeli

és

más

és

elcsatangolnak;

képességeinek

csoportjaira

egyénei közt van,

faj

zik

zsák-

távoznak vaczkuktól néhány száz lépésnvire,

—

vannak osztva, hogy versengésrl szó sem

szokásaínak

rovarsereg

alig

;

czikkázó fordulatokkíU, egyenes vonalban, lassan, vagy sebesen

mányukat; egyes fajok

vagy öreg este indul prédája után

bizonyos fajok nagyon magasan, mások sokkal alacsonyabban a

\-izek,

már kora alkonyatkor,

van

szóval, a szerepek lehet

különfélesége

mindeg\-ik folytán

Versengés csakis egy az egyének számának meg-

utalva.

ámde

itt

felel eloszlása s a rovarpréda kimeríthetetlen gazdagsága enyhíti a küz-

delmet

hogy egy-egy vidék az egy

ugyanazon fajhoz

és

tartozó, tehát

azonos képesség és szokású denevéreknek mily roppant tíimegét táplálni,

templomok

azt a

más nagyobb

birja

épületek padlását és a barlangok

boltozatát ellep, egyfajii denevérek ezrei bizonyítják.

Tekintve a denevéreknek ezt a tömeges együttélését, valamint érzékeik finomságát és repülésük ügyességét,

minden túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a rovarvilág gyérítésének az összes állatok közt a legfontosabb tényezi s hogy rovarirtó munkájuk hatásosságában és eredményességében

sem a

sem a gyíkok, sem a békák nem

rovarpusztító maetarak,

nyezhetnek velük.

.-1

lényleges

melyet

haszon,

hasonlíthatatlanul nagyobb, mint az, melyet

köszönhetünk.

más

verse-

embernek szereznek,

rovarptisztító állatoknak

mi a denevérek rovarirtó hatásának oly különös súlyt

kölcsönöz, az fentebbi képességeiken kívül fleg roppant falánkságukban, illetleg

emésztésük

rendicívüli

gyorsaságában

rejlik.

falusi

templomok

padlásain s egyes nagyobb barlangokban gyakran több méternyi magas-

ságra

feltorlódó

denevértrágya

(guanó)

arról a beláthatatlan rovarmennyiségröl,

esik áldozatul

;

hozzávetleges fogalmat nyújt mely a denevérek falánkságának

ezek a rovarok pedig kivétel nélkül kártékonyak.

denex'érek hasznosságát

Gáspár mondja, hogy

már nagyon régen

ismerik,

a denevér „éjjel a Fetskének

tisztit

már Miskolczi tselekszi"

szakértk számos megbízható észlelete bizonyítja, hogy az erd- és mezgazdaság s a gyümölcskertészet mily sokat köszönhet ezeknek a méltatlanul üldözött és esztelenül bántalmazott állatoknak. Jáckel németországi plébá-

nos a

fali

denevér guanójában visszamaradt

az erd-, részint a fel,

rovarvázakban

mezgazdaság szempontjából kártékony

a denevérek táplálékául szolgáló fajok

70,

részint

rovarfajt ismert

száma azonban sokkal nagyobb, felismerhet nyoma.

mert a guanóban a lágytest fajoknak nem marad

Altalános rész.

Leisler, a denev'érek

másfél óra eg}'

alatt

barátjához

ismerje

még

a fogságban

költött

a denevérek

denevér

panaszkodik

téli

álmukat aludták, ez s

által

ennek következtében

a dene\'érek nagy a

búcsújáró

lepke

hogy hernyója egész erdés a legszebb tölgyfák száraz seprként meredtek égnek.

processioiica) annyira elszaporodott,

ségeket tarolt

Leisler szerint a dene\érek különösen olyan

erdségeink megrontói

melyek

lár\'ái

mnlgns

eitropaetis) kívül nincsenek

éjjeli

s a kései

Ugyancsalí

el.

levelében, hogy miután Hanau környékén a néhány ezer odvas tölgyfát vágtak ki, oly idben,

mennyiségét pusztították

(Bombyx

1813-ban, hog>' a törpe denevér

írja

intézett

francziák rendeletére

mikor

kitn

legyet fogj-asztott

óra alatt 12 cserebogarat

fél

egy

vadászatukban

támogatnák,

éjjeli

lepkékkel táplálkoznak,

minthogy a lappantyún (Capri-

más

melyek a dene\'éreket hogy erdségeink csakha a denevérek mködése megállataink,

nyilvánvaló,

hamar a pusztulás sorsára jutnának, sznnék. A mi éghajlatunk denevérei nemcsak hogy nem kártékonyak, de még kellemetlenné sem válnak soha és ha ennek daczára is folytonos üldöztetés az osztiUyrészük, annak csak a babona és a sötét tudatlanság az oka. A nép azt hiszi, hogy a denevér az ember hajába kapaszkodik, hog>' az ah'ó ember s állat \-érét iszsza, hogy a mely tehénre rászáll, annak véres lesz a teje, hogy megdézsmálja a kéménybe akasztott sódart és szalonnát s mindezen mesék alapján felháborító kegyetlenséggel szögezi a kútra, vagy a kapura. A denevérek sokkal hasznosabbak, mint a rovarev madarak ezeket bölcs törvény \édi, a denexérek azonban a ki

;

tudatlanság közprédájára v^annak bocsátva,

nagyon

kívánatossá tennék,

holott jól

ÍK)gy a tíirxény

felfogott

reájuk

oltalma

érdekeink is

kiter-

ezek

Kodi),

hogy

jesztessék. .\ forró égöv alatt élk közt vérszopó fajok is \annak, korántsem a hírhedt vámpírok, hanem a Dcsmodoutcs-e\i.

mi patkósorrú denexéreinkrl

állítják

(Kolcuati.

ez azonban

kisebb mértékben vérszopók volnának,

semmikép

bizonyítva, szcijuk és fogazatuk alkata pedig a mellett

rovarevk és

vért szívni

Régi tapasztalat, hogy az

nem

sincs

tanúskodik,

be-

hogy

képesek.

ersebb denexér más

táplálék liiányában

megtámadja a gyengébbet, st olykor egy és ugyanazon fajhoz tartozók is veszedelmesek egymásra nézve így Koch fogságban tartott közönséges ;

denevérei felfalták a kis

vízi

denevéreket,

patkósorrú denevéreket

és

Knlcuafi

Koch a

siegeni

nagy csomó törpe denevér közt két oly fajbeli

testvérei öltek

meg

közönséges denex'érei a berezegi

példánj't

és rágtak ki a liátán.

talált,

sírboltban

melyet

egy saját

Mindebbl kitnik, hogy

denevérek életmódja.

némely rovarev denevér egyéb táplálék hiányában a húst de bizonyára csak szükségb(3l

fogságban

etette,

törpe denevéreket vagdalt marhahússal sikerült egy ideig életben

azonban az az állatok

megeszi,

példányokon

tartott

nagyon kelletlenül. Teschlcr a kis patkósdenevért szalon' Koch-nak pedig a pisze-, hosszúfül-, közönséges és

tapasztalhatjuk,

nás hússal

mint

tartania,'-'

hamarosan elpusztulnak hogy a szabadban más táplálék-

ilyen kényszerített táplálkozás mellett

egész viselkedésük elárulja,

hoz vannak szokva.

denevérek roppant falánksága és rendkívül gyors emésztése hozza

magával, hogy aránylag rövid fel

alatt

nagy mennyiség guanó halmozódik A denevérguánó helyenkint

oly helyeken, hol tömegesen tartózkodnak.

vastag telepeket barlangokban,

alkot,

honnan

így

Cordillerák

kökeménység

nyugati s

csak

lejtin

denevértrágya gazdasági czélokra nagy mennyiségben

Ceylon természetes salétromtelepei

Chili és

Hazánkban, különösen az

eredetüket.

megyei

lev mészk-

csákánynyal kerül

fejthet

Európába.

•'

denevérguánónak köszönik

aggteleki, a homoród-almási, bihar-

az al-dunai barlangokban találunk hatalmas guánó-lerakodásokat.

denevérek naponta rendesen járnak a vizre és általános tapaszsok vizet isznak. A vizek mellékét különben is elszeretettel

talat szerint

látogatják,

mert a viz sok rovart csal oda.

denevérélet egyik nagyon fontos szakasza a

teli

álom.

A magasabb-

mely a denevérekéhez hasonló mély és tartós érzéketlenségbe merülne. A denevérek a téli álom megkezdése eltt bségesen táplálkoznak és testükben nagy mennyiség

rend

állatok

közt kevés

olyan

fajt

ismerünk,

halmozván fel, átlag 2—3 havi nyugalomra térnek. Az északi pihenje 4 5 hónapra terjed, a térít köröktl az egyenlít felé es vidékeken azonban csak néhány heti elvonulásban nyilvánul. A hideg iránt kevésbbé érzékeny fajok a tél enyhébb napjain fölébrednek s

zsirkészletet

fajok

—

téli

melegebb búvóhelyeiken (bányák- és barlangokban) ide-oda röpködnek, st némely faj (Barbasiella, M. dasycnemc, Pip. pipistrellus) a szabadba röpköd, mikor is is kimerészkedik és egy-egy példány már oly idben

még hó és

takarja

tájat;

azonban a legtöbb

faj

téli

álma szakadatlan

mély.

téli szállása ugyan sokféle lehet, de általános szabályul hogy bármilyen helyen tartózkodtak légyen a nyár folyamán,

denevérek

azt követik,

Természettud. Közlöny, X.

Jahrb. Ver. Nassau.

Ijarlangi

1878, p. 316.

1862—63, p. 324. guanóban Koch szerint denevérszrök

és

korhadt rovarvázak

v;iiinak

épen ebben különbözik a tengerparti madárguánótiil. Méhely

Magyarország denevéreinek monograpliiája.

Altalános rész.

(56

télire,

ha csak

vagy

földalatti

alkalmas

folyosókba vonulnak

Ebbl

vissza.

valamely

czélból

tanyán gyakran az egész környék denevérei találkoznak s kisebb-nagyobb vándorlásokat tesznek, hogy nyári Uirtózko-

téli

egyébként

bányákba,

nagN'obb szildaüregekbe,

barlangokba,

tehetik,

dásuk helyét kell oltalmat nyújtó téli szállással cseréljék föl. A fehértorkú denevér a hegyek közül a völgyekbe, a korai denevér az erdségbl a városokba, az északi denevér pedig délibb tájakra költözik. Egj-es fajok odvas faágakban

meg

kodik

M. Bcchsteimi, a

igy csüng a

rendesen hátsó

állat

oldalt a

és szárnyait

lábai\-al

kapasz-

törzshöz

szorítja.

dasycncmc és több más faj magánosan. mells \-égtagjaikat is támasz-

.1/.

Pipistrclliis-íélék s a pisze dene\-érek

használják, a patkósorrúak pedig teljesen beburkolódznak vitorláikba.

tékiil

Az alvó

telelnek.

a barlang boltozatán

legtöbb

csapatosan

faj

és részben eg>'máson

vonulnak legtöbb

el fíij

szk

s az

telel

egyes állatok szorosan eg>-más mellett V.'>/>i.'r/;7/f)-félék azonban egyenkint

csüngnek, a

repedésekbe.

megfér

békességben

dermedtség idejében különben a mellett, különösen a kisebb

téli

egymás

Myotis-íélék.

álomba merült denevér testének hmérséklete jelentékenyen Nyárban a test melege 32, st 3(3" C, télen Altunt szerint 4, st 1 " C-ra,' Blasins szerint " R.-ra* száll alá, azonban Koch, ennek csökkea kérdésnek gondos tanulmányozója, azt tapasztalta, hogy a

téli

alászáll.

nése a

szerint a hideg iránt

talatai

18* C. között ingadozik. Tapaszlegkevésbbé érzékeny pisze denevér (Barbaés

függ s általában 12

fajtól

slcUa) testmelege 12" C.-ra sülyedhet alá

denevér (Pkcolns) és a

hasonlóan viselkednek

ezek a barlang, vagy másmilyen üreg szájához

barlangok védettebb, mélyebben

14— 18"

télben

Az az egész fti a

alvó

testet.

el.

tenyészeti

az szszel

alatt

mködései

\égtelen

helyen fajok

ezek testmelege

téli

álom folyamán

dermedtségbe merült

ségére van utalva

;

teste

súlyának

Vu^ "s

égése

Koch részét

a leveg bizonyos fokú nedvess

7v<v/; úg\-

épen azért kerülik a denevélekedik, liogy a denevér

1872, p. 20.

Allttm, Forstzool.

Wirbelth. Deutschl. 1857, p. 22.

folynak

lassú

jelentékeny-, mert az állat

száraz le\-egben kiaszik

vérek a teljesen száraz barlangokat.''

tekintetben

állat

lassúsággal

zsirmennyiség

felhalmozódott

Az anyagvesztesség nagyon téli

más

ellenben

részeit keresik fel s

mind-

;

oly

tehát

C. között ingadozik.

állat

tapasztalatai szerint veszti

fekv

k()zel,

oltalmat,

telelnek, hol a hideg ellen alig találnak

hosszúfül

e tekintetben

Pipistn-lliis-í'élék is

nagyon

meggyz

tapasztalatra teltem szert 18.S(>-ban az udvarhely-

megyei homoriKl-almási barlangokban. A N'argyas patak hal partján l'ekv nyirkos fóbarlang

A denevérek

kiszáradása megakadályozásához

veszi

óletnKJcija.

szükséges vízgzt

ü de

án

fel a levegbl,' a fölösleget pedig verejtékmirig_yei és veséi utján

választja

ki,

nézetem

egyfell, mert a

azonban ez a

szerint

tüd

ellenkezleg annak kiküszöbölésében

mozódott

zsír

bomlik

s így a szervezet

fel

nem

élettani szerepe

föltevés

végs fokon részei ebbl a

a lassú égés folyamán a

bels

helytelen,

hanem

mert a testben

másfell,

áll,

teljesen

a vízgz fölvételében, szénsavra

felhal-

és

vízre

merítik a

forrásból

szükséges vízmennyiséget a környez leveg páratartalma pedig csupán arra ;

hogy az állat felületét óvja meg a kiszáradástól, mely a rendkívül megcsappant anyagcsere révén belülrl alig jut némi nedvességhez. Koch a téli álom beállásának okát a zsír nagy mennyiség lerakodásában s a vérnek ezzel járó megsrüsödésében találja, a dermedtség megsznését, illetleg az állat felébredését pedig olykép magyarázza, hogy szolgálhat,

a szervezetben összegylt

fel

vízmennyiség jelentékenyen

tetemesen gyarapítja a vér tömegét s

illetve

állat.

Mind a két magyarázat

vízmennyiség halmozódik

azokat

a folyékony

Minthogy az alvó a vérbe

ébreszti fel az

azonban

tüd

égés folyamata hozza

útján létre

melyek a szervezetet eltöltík. húgyhólyagját nem ürítheti ki, a bomlási termékek a

állatot.

hanem az

fel,

nem

testében

termékeket,

bomlási

állat

szrdnek

állat

vért,

élénkül

alatt

teljesen jogosült, az utóbbi

csak azzal a hozzáadással, hogy az alvó fölvett

felhígítja

ennek hatása

közel telel fajok enyhe

kezdd

húgyvérség

napokon

téli

(urámia)

különösen

barlangokban,

izgató

barlang

felébrednek s miután

hatása

szájához

egy

ideig

ide-oda röpködtek és húgyhólyagjukat kiürítették, ismét nyugalomra térnek.

már maga a

Ilyen esetekben bizonyára állat lási

felébresztésére

;

beállott

meleg

elegend ok az s a bom-

egyébként a meleg fokozza az anyagcserét

termékek felhalmozódását és ezzel

az ébredést.

sietteti

nagyon különböz. A keskenyszárnyú fajok általában sokkal korábban jelennek meg, mint a szélesszárnyúak. Legkorábban jönnek el a Pipistrelliis-íé\ék, azután a patkósa megjelenés ideje azonban fajok orrúak s legkésbben a Myoíis-félék,

tavaszi megjelenés ideje fajok szerint

—

szerint

más

nembe

és más, mert az egy

testek alusznak legtovább félhomályos els csarnoka

még

tartozó fajok közül a legnagyobb

legmélyebben.

július

els napjaiban

tömve

Myotis myoíis), ellenben a vele szemben, a Vargyas jobb

vagy „Lovak csre"

az utóbbi barlang a fbarlangnál sokkal szebb és tisztább,

ember finom, lisztnem porban 1

Jahrb. Ver. Nassau,

.lahrb.

Ver. Nassau,

jár s

p. 340, 341. p.

344, 34.5.

(nagyrészt ürege",

találtam

épen ez a nagy szárazság

1862—63, 1862—63,

denevérrel

lev „Ugrón

semmi nyomát. Ez de annyira száraz, hogy az

még guanónak sem

teljesen üres volt s

volt

partján

tartja távol

a denevéreket.

Altalános rész.

szállásukat elhagyott állatok

téli

gyjtés után párzáshoz

hímek,

különösen

látnak.

a hajnal

néhány

heti

táplálkozás és

er-

párosodásnalí bizonyos eljátéka van.

óráiban,

körülrajozzák a nsté-

élénken

nyeket s e közben sajátszer, rendes czirregésüktl nagyon elüt hangot

Az eljáték azonban nem mindegyik faj sajátja. A Pipistrcllnsnagyon korán, már január és február híivában párosodnak. Pagcnslcchcr úg>' tapasztalta, hogy a törpe denevér a heidelbergi \árban már január 23-án párosodott. Koch azt állitja, hogy a hímeket teljességgel adnak. félék

nem

nem versengenek

bántja a féltékenység,

nstény

birhatásaért

g3'akran több hím nyugodt szemlélje a szeme eltt lefolyó párosodásnak.

Pagenskdier szemtanúja volt, hogy ugyanazzal a nsténynyel több hím szép sorjában egymásután párosodott, azonban Blasiiis szerint a denevérek ilyenkor párosan, egynejségben élnek. A párosodás Koch szerint a hasoldal fell, álló helyzetben esik meg, úgy hogj- az állatok mells végtagjaikkal átölelkeznek s részben vitorláikba burkolódznak.

A szerzk

egyértelmen vallják, hogy a párosodás megtörténte után s míg a megtermékenyült nstények seregesen vonulnak közös rejtekhelyeikre, addig a hímek szétverdnek és mindegyik külön, gyakran nagyon táx'ol es tanyát keres magának. Az öreg Brchiii szerint a nstények a párosodás után nem trik meg a hímeket a maguk közelében, ugyanezt tapasztalta Kaiip, Koch, Blasiits és több más megaz ivarok

különválnak

figyel, ezt azonban saját tapasztalataim csak egyes fajokra nézve ersítik ineg.

pecsenyeszkaí barlangban 189Í) június 21-én a csonkafül dene-

vérnek (Myolis cmarginalns) csupa nstény példányára bukkantam, ugyan-

azon hó 18-án pedig Zimonyban ennek a fajnak csupán egy magános himje jutott birtokomba, ez az eset tehát a fentebb említett szerzknek ad igazat. Másfell azonban 1899. május 21-én a pilis-maróthi padlásán a közönséges denevér

sok hímet

találtam

;

korai

(Myotís myotis)

denevérnek (Ptcrygistcs

huszonöt példánya közt, melyet Klapka

Illcs

templom

nstényei közt nagyon azon

noclnla)

1899 június 23-án a

palicsi

huszonnégy hím és egy nstény volt a azon húsz példánya közt, melyet dr. Mika Károly 1899 szeptember közepén küldött Sopronból, feles számmal voltak a hímek s így az ivarok elkülönülése csak bizonyos fajokra és ott is csak a párosodást követ legközelebbi idre vonatkozik. park

törpe

odvas

fáiból

denevérnek

szedett

terhesség tartamát

azonban a párosodás és a hat-nyolcz hét szokott

még

;

még

eddig senki

fiatalok

eltelni.

a keskenyszárnyúaknak van,

ki,

(Pipistrclliis pipistrcUus)

két,

sem tanulinányozta pontosan,

megjelenésének ideje

közt

általában

denevérek évente csak egyszer fiasítanak;

a szélesszárnyúaknak

pedig május végén, vagy júniusban.

pedig

csak

egy

A patkósorruak úgy

fiok

látszik

A denevérek

nagj'on

késn

fiasítanak, legalább a

fcrrntn-cquimmt) azon nstényei, nyeszkai barlangban gyjtöttem,

már nem

nstényt

lehet terhes

életmódja.

nagy patkósdenevérnek (Rhinolophus

melyeket 1899. június 21-én a pecse-

még

terhesek

voltak,

azonban júliusban

találni.

A szülés lefolyását Blasiits következkép adja el: „.Szüléskor a nstény mells végtagjainak hüvelykjével megkapaszkodik és fiát zacskószerén felhajlított farkvitorlájában fogja fel. Az újszülött, miután anyja végignyalogatta, felkúszik és odaszívódik anyja emlihez, szorosan rákapasz-

kodik anyja testére s mindvégig vele marad, míg csak

meg nem ntt."'

A denevéranya mindenhová magával

denevéríióka

meg mer

hordozza

fiát,

mikor már a

próbálkozni a repüléssel, el-eh'álik anyjától s esetlen

szárnycsapdosással, egyenes vonalban követi röptét. Mintegy nyolcz napi

már

gyakorlat után

közelében marad, legfeljebb két

eltanulta

anyja

st gyakran

vele

hónap

alatt teljesen

szárnyairól, rövidebb s

perczeinek duzzadt, a

merész is

telel.

felmí,

fordulatait, .A

fiatal

még mindig

állat öt-hat hét,

azonban vaskos

fejérl,

vagy rövid

egyenesebb karmairól, kézközépcsontjainak és hengercsontokkal

még

le nem kopott, hegyes fogazatáról, még mindig biztosan felismerhet.

végérl,

össze

nem

ujj-

porczos

forrt,

\alamint sötétebb színezetérl

A denevérek szaporasága nagyon csekély s hogy egyes fajolv mégis nagy tömegben lépnek fel, az a mellett bizonyít, hogy állataink igen magas kort érnek el koruk megítélése tekintetében azonban nincs mértékünk, legfeljebb a fogazat kopása és a karmok hossza nyújt némi oly

;

igazodást.

fogságba került állatok nagyon

különbözképen viselkednek. A tejet, megszokják az ember

keskenyszárnyú fajok örömest megiszszák a

kezébl szedegetni ki az eleven rovarokat, st maguktól is neki iramodnak az eléjük tartott rovarnak és a szobában is jókedven fogdossák a legyeket.

Ezek legkönnyebben szokják meg

fogságot s némikép iránt határozott

meg

ragaszkodást tanúsítanának.

Rhiiioloplt!ts-fé\ék

és legtovább

szelídülnek, a nélkül azonban,

bírják

hogy az ember

Myotis- és

különösen

csak kényszerítve táplálkoznak a fogságban

mihamar

elpusztulnak.

Ellenségeik

macskák

száma nem

mint az oktalan ember.

igen

nagy,

mindazonáltal

és baglyok sokat elpusztítanak közülök,

Fauna Deutschl. 1857,

23.

menyétek,

noha korántsem

annyit,

.^talános.

rés;!.

magj^arországi denevérek irodalma, névjeg3^zéke és elterjedése.

múlt

idk

emlékei közt kutatgatva, a 18. század elején

írott

melyek a magyar

lunk rá az els nyomokra,

chiropterologiai

talá-

irodalom

kezdetét jelentik. Zsenge szálak kuszált össze •^isszasága tárul elénk, rend-

nagy általánosságok, képtelen mesékkel elegyes, nagyrészt balul melyek még nagyon messze állnak attól, a mit ma tudománynak nevezünk. Az els nyomokat Miskolczi Gáspár-nak Fraiiziiis Farkas uittem-

szertelen

értelmezett megfigyelések,

magyarázó doctor után

bergai sz. írást találjuk,

fordított ,,Egy jeles vad-kert"-jében

mindazáltal helyesebb azoknak értelmek, a

közzé számlálják. vannak.

Mert

repül.

Mert az Ur Isten

még

„pupenevér"

hol a „denevér" vagj'

kik

„egérnek

Denevért

Mert derekasabban

a Madarak közzé

láttatik lenni,

tsak

Madarak két

számlálja".

lábai

Miskolc::^!

ember vérét szomjúhozza, a szalonnás házakban, vagy kéményekben szokott telelni és szalonnával él néha a kfalak hasadékaiban lappang s ott a port nyalja a lámpásokhoz ha hozzáférhet mind a gyertyát, mind az olajat kieszi. Ennyi tévedés mellett azonban azt is megírja, hogy a denevér „az Isten parancsolatjából éjjel a Fetskének szerint a denevér az

;

tisztit tselekszi,

és

éjjeli

szúnyogokat hasonlóképen

öli s

fogyasztja".

magasabb színvonalon mozog már Grossinger János a tudós jezsuita, ki a denevéreket ugj'an még mindig a madarakhoz sorolja, de már csak függelékképen és kelletlenül. ^ Ismeri már a szárnyas egér, bregér és denevér neveket, elmondja, hogy Linné a Systema Nature-ban Jóval

6 denevérfajt tárgyal, a systematikusok nek, mint

pl.

Aitrittts,

Cephalolcs

ismertet s csak azt jegyzi meg,

és

Fumatza barlangban

s hogj'

sok denevértl

tudott

alig

él

sem

egyet

a gömöri s a

Trik

1779-ben a boros-jeni törökbástyában

járni.

denevéreknek tesz,

szentelt

czikkelye

melyek gondoliíodó fre

szerényke kezdet után a zoológiai munkálkodás más irányba

némikép tartalmasabbá színezetet

faj

val-

önálló eszmeszülemények.

maga azonban

hogy számos

folyamán számos érdekes megjegyzést lanak

Biiffon fordítói 21 -et ismer-

24-et,

stb.,

kezd

ölteni.

—

tér,

tudományosabb Linné korszakos munkásságának és különösen

válik és

legalább látszólag

Miskolczi 109 l-ben fejezte be munkáját, de csak 1702-ben jelent

meg Lcsén;

második kiadás 1769-ben. *

Universa História

Comaroniii 1793.

Pliysica

Regni

Hungáriáé,

l'ars

II.

Ornithologia,

Posonii

;

A magyarországi duncvórck

iióvjegyzúke ós ültcrjcJcse.

iriKlalnia,

systcinájúnak hatása alatt hazánkban

a binoniinalis iioniciiclatura kezd

gyökeret verni s a fajok pontosabb megkülönböztetése lép eltérbe, csak-

hogy ebben a nemzeti szellemnek semmi holt formákat importálnak, bels tartalom kiken

nem

nyít

hatása.

Már

látszik

meg

része sincs.

zoológia munkásai

nélkül, fordítók és compilatorok,

a nyugaton forrongó

zoológiai

eszmék terméke-

Severini János próbálkozott az állatországot munkájában a Vcspcriilio-nem általános jellemzése után a következ denevér-fajok alig felismerhet leírására akadunk Grossiiií;ci- eltt

Linné systemája

szerint leírni s

Vcspcrtilio Miin'iins (Szárnyas-Egér,

VL'spcrtili<i

Br-Egér, Denevér),

Aiiríl/is (Hosszúfülö, Szárnyas-Egér),

Vcspcrlilio Lüidariiis, seu Nocttila,

Vcspertilio Scrotinns,

Vcspcrlilio Pipislrellus,

Vesperlilio Barbaslcllns,

Vcspcrlilio Equinns, seu Fcrniiii

Eíjiiiiiiiiii.

Mindezekrl nem tudjuk, ismeri-e ket a szerz Magyarországból. A jelen század elejérl számos hasonló, hol latin, hol magyar nyelkivétel nélkül fordítások, vagy ven szerkesztett zoológia maradt reánk, átdolgozások, melyek sem a denevérekre, sem más csoportokra vonat-

—

kozólag

nem nyújtanak

önállót.

Legnevezetesebb ezek közt Földi

nyomán

két hazai denevérfaj

—

János könyve,

hol Bliíiiiciibach

felismerhet

félig-meddig

—

leírásával

találkozunk, ú. m. Vcspcrlilio auriliís (Nagyfülü denevér) s Vcspcrlilio iiiiiriniis (Szárnyasegér denevér).

Az els

faj

kétségkívül a hosszúfül denevér (Plccoliis auriliis L.),

melyet 1818-ban Gcoffroy választott külön a Linné4é\e W-spcrlilio-nem' ti, a másik azonban korántsem a

myolis Bechst.

napság

fali

Vcspcrlilio muriniis Schreb.)

denevérnek

nevezett, nálunk

(Myolis is

leg-

közönségesebb denevérfaj, hanem a fehértorkú denevér (Vcspcrlilio ninrintis L.

discolor Natt.). Mindezt természetesen

nem

Földi

János-nuk

a könyvébl, hanem Linné Fauna Suecica-jának második kiadásából (1761) tudjuk meg, hol Linné részletesebben

írja

Vcspcrlilio murinns-k\.

ebbl teljes határozottsággal kitnik, hogy az nem a 38 fogú fali denevér, hanem a 32 fogú fehértorkú denevér. .\?. al\kori idk kézi kön^y'V'ei közt nevezetesebb egy nagyon termés

Tentaiiien Zoológiáé Hungaricae, Posonii

1779.

Termcszeti História. iCls tsomó. .\z állatok országa, Pozsony

ISiiI.

Altalános rész.

kény irónak,

Pethe Ferencz-nck, hasonlóképen Bliiiiunlhuli nyomán * A szerz meglehets bbeszédséggel tárgyalja a

munkája.

készült

„Kézkihszárnyúakat (Chiropodoptera, Chiroptera)" s az általános ismerteután öt hazai denevérfajt

tés

giak-e,

melyekrl kühnibcn a következk

Ví'spetiilio iitiiriiiiis

nagyon

gyarló, szines

mindig üresen

képben

bemutatja.

sem mondja meg, hogy magyarorszá-

sehíjl

fajok,

(Egér Denevér),

W'speríilio aiiritiis (Nagyfülíí Denevér),

2. 3.

W'spcrtilio scroliniis (Kései Denevér),

Vcspcrtilin Biirhüslilhis (l^iszc denevér) és

Vcspcrlilio Fírritiii-cqitiuliiii (Lópatkó Denevér).

Nem

hiszem, hogy e fajok ismertetésébl bármi haszon háramolha-

volna az akkori olvasóra,

tott

olykor hosszasan,

le,

és felismerhetetlenül. Mindezeket

egyes

magj'ar elnevezései

(pl.

pisze

denevér, kései denevér) rövidek, jóhangzási'iak és kifejezik a lényeget.

nagyon helyesen emeli

általános szakaszban

ki,

mennyire fontos a küls

fonna megismerése, a behatóbb vizsgálatnak azonban nem valami iiarátja,

mert

mint

akad, feltagolni, vagy tsak a fogait

nagy „minden darabot, a mely élnkbe számbavenni, Boriiéj \agy Kováts

—

maga mondja is

nem utolsó mesterség volna". Egy félszázaddal késbb jelent meg Vajda Péter

nélkül,

mely a denevéreknek meglehetsen Cnvicr fordításához

illik

„.Állatországa"

részletes es tiugyi tekintetben

— mint

megfelel

leírását

akkori

ismereteknek

azonban egy hanggal sem árulja el, hog>' mely fajok tartózkodnak Magyarországon. Vajda néhány jó fajnevet vezetett be az irodalomba (pl. adja,

közönséges, kés, éjjelez,

tle származnak

törpe

denevér),

eféle

szíirnyszülöttek

patkócz, öszfül stb. Eg\-ik jegyzetében

maga mondja,

hogy „nincs oly család, mellynek annyira volna szüksége, mint a denevéreknek, arra hogy a természet szerint újra vizsgáltatnék, nem pedig a lopdozás útján", a jó tanácsot azonban nem követte s mit sem lendített

a hazai chiropterologián.

Mindezekbl mindig víiló

nem

láthatjuk,

érkezett

cl,

még

hogy az exact természetvizsgálás eg^'re tart a nyugati

ideje

élsködés, de a nyugati tudományosságot átható buvárkodási szellem

A magyar chiropterologiának hosszú évtizedeken át tartó dermedtség a sorsa, melyre nagyon ráillenek Szily Kálmán-mik a nélkül.

* I.

még

tudománj'osság morzsáin

kötet,

Tcnncszet-História és .Mesterségtudomány, .Az

rész,

kötet,

Bétsben 1815.

állatország fölosztva alkotása szerint, írta Cuvier háró, fordította

Budán 1841.

fásult k.

Vajda Fctcr

A magyarországi denevérek

Természettudományi Társulat

sem

közgylésén mondott

jubiláris

sem az

volt Aíagyarország,

irodalma, névjegyzéke és elterjedése.

eltt,

7;!

szavai: „Soha-

sem az után a természettudományok-

tekintetében oly messze hátramaradva a nyugot tudományossága mögött,

mint a jelen század els és második negyedében".

Csupa meddség, csupa zsibbadás, melybl fájdalmasan hallatszik ki a magyar zoológiai kutatás úttörjének, Petényi Salamonnak a kétségbeesett jajkiáltása. Ö maga jól ismeri a nyugati népek óriási haladását és világosan

látja

melynek fénye

fáklya,

nemzete hátramaradottságát

e sötét kor

vándorgylésein

mányosság

Még

a temesvári

az egyetlen

Szünet

nélkül

nem

példaadása

\-ándorgylésen

kitör

ter-

magyar tudo-

költögeti

ébresztgeti,

lelkiismeretét,

elfásult

1844-ben,

—

;

kivilágít.

az Akadémiában s az orvosok és

fárad és buzdít, kutat és lelkesít,

mészetvizsgálók

homályából

talál

követkre.

kesersége:

lelke

nagyon hátra maradánk mi mag\'arok a többiek után az ismeret, ('inini, haszon és dicsség czéljától, oUy annyira, hogy a magasabb rend állatosztályok egy ága sem véte„Milly hátra, milly

itten

—

a fürkészet,

kevésb figyelembe, egyike sem hanyagoltaték el inkább, mint épen az emlstan hazánkban", majd az emls állatok hazai irodalmáról szólva, az egészet szolgai fordításnak festi, melyben „semmi eredményét nem látjuk az öntapasztalás és vizsgálatnak, a honi fürkészetnek, semmi felfedezést mag\'arhonban és magyarhon számára " Keser szavak még tett

;

keserk, mert a magyarországi emlsök tana nem sokat haladt azóta. Petényi Sahinion az emlsök során a denevérekkel is több ízben

maga mondja, hogy ezen

foglalkozott s bár

„valamint

fajokra

nézve

legszámosabb, úgy a felfedezésre és vizsgálásra nézve legnehezebb" nemek és fajok maradtak eltte a „legkevésbbé ismeretesek", az általa elért

eredmény még sem mondható jelentéktelennek. A Temesvárott 1844-ben megtartott vándorgylésen jelenti, hogy a nálunk elforduló denevérekbl hat nembe tartozó nyolcz fajt fedezett föl s

természetben

fajnak

azt

barlangban

mutatja

fogott

volt.

Miiiioptcrtts

Ennek kapcsán

önálló vizsgálódásra buzdítja a

mez,

Schrcibcrsii

Natt.

nev

melyet Kubinyi Ferenc:: 1834-ben a Veteráni-

a példányát,

kiterjedt

vándorgylés

gyjtésre

tagjait,^

hol sok felfedezéseket tehetni s magyarföld

és

fképen

lévén ez oly „tágas

emls

faunájában

leg-

szebb érdemeket szerezni lehet".

Természettudományi Közlöny 27Ü.

A magyar

Pesten 1844, p. 90, 91.

kálatai, '

Ugyanott,

füz.

181(2,

57.

orvosok és természetvizsgiUók Temesvárott

95.

tartott

I\'.

nagygyiíl.

mun-

;

Általános rész.

évvel

K'ét

kezett

néven

féle

késbb, a

pécsi

vándorgylésen Erdély

állaU'ilágáról érte-

Erdély faunájából a következ hat, illetleg, miután egyet két-

öt fajt mutatta ki

enilit,

mnrinns,

W'spcrtilio

Vespcrtilio protertis,

Vespcrtilio scrotinns,

Plccotns anritus L.

ö.

Vespcrtilio pipistrcllns,

(i.

Rhiuolophits fcrrniit cqtiiiuiut L. Vespcrtilio mimitissimiis Schinz.

(5.)

Ezek közül a

Kuhl nem

Vespcrtilio protcriis

más,

denevér (Pterygistcs nocttila Schreb.), a Vcspcrlilio

mint

ininiitissiiiins

korai

Schinz

pedig a Pipistrcllns pipistrcllns Schreb. sj'nonymja.

Sokkal érdekesebb és a chiropterologia szempontjából nagyon becses Pcíc)iyi-nek 1854-ben a tud.

Akadémia

elé terjesztett uti jelentése,-

melyben

a krösvölgyi barlangok állatvilágáról értekezvén, a hazai denevérek ismeretéhez

számos

új

adattal

Eredményeinek

járul.

rövid

foglalata

következ Vespcrtilio niiirimts (=^ Myofis uiyotis

a Pizsnicze-bar-

Bechst.)

langban, ezerszámra Vajda-Hun\'ad vára tetöje alatt (1843), nagy mennyi-

ségben a kassai székesegj'ház padlásán (184G);

Minioptcrus Schreibcrsii Natt.

'2.

aggteleki barlangban rengeteg

barlangban

abaligeti

Petényi

mennyiségben

(Baranyában)

Biharban

1841.

találta,

és

184G-ban

gyjtötte továbbá az pizsniczei,

fericsei

és

fonáczai barlangokban 3.

nev

Rhinolophns hipposiJcros Bechst. Rézbánya közelében a

cseppköbarlangban 4.

Rliiiinloplins fcrrniii-cqiiiuiini. a budai

langjában 5.

Rhiuolophns clivosns Rüppel,

Ezek közül az els négy is,

hegység Lipótniezö bar-

(Baranyamegye) barlangban fedezte sek

'I'ibakoje

;

becsesek

is,

melyrl

azt

állítja,

hogy

a siklósi

föl.

fajra

vonatkozó faunisztikai adatok helyc-

a Rhiunlnphns clivosns Rüppel azonban, mint

munkám

megfelel helyen ki fogom mutatni, téves meghatározás következménye, mert Petényi a siklósi barlangban nem ezt a kelet-afrikai fajt, hanem a

nagy patkósdenevért (Rhinolophns fcrrnni-cqninnni Schreb.) fedezte föl. Legbecsesebb adata a kis patkósdenevérre (Rliinolophns hipposiílcros

A magyar t'j

.Magyar

orv. és termcszetvizsg. .Muzciiiii,

IV.

évi'.

II.

VI. kíit.

nagygyiil Pest,

1,S54.

nuink. Pécs,

lS4(i.

A magyarországi denevcrek

Bechst.) vonatkozó rézbányai

irodalma, ncvjcgyzcl<e és eltcrjcdóse.

lelet,

—

mert

ha a Landbcck-íéle., 1842-bl

nem

való s általánosságban a határrvidékre vonatkozó feljegyzést

jük

—

e faj hazai elfordulásának az

7.')

els

tekint-

biztos adata.

Petényi Salamoii-nak fentebb emiitett

dolgozatain

kívül

még egy

kizárólag a denevéreknek szentelt kézirata maradt reánk, melyet 1879 és

1880-ban

Hennán

Ottó bocsátott

nyilvánosságra.'

részében Schrcbcr, Schinz s Keyscrling alapján készült, rajta s

úgy

st még Vajda

látszik,

Sok tévedés

mellett,

hazai

Blasins

a dolgozat java-

Péternek Cuvier-fordítása.

denevérek

sok eredeti

vágó munkálatai

ide

nyomot hagyott

monographiájának

teljes

van benne

denevérek

nevezetesen az egyes fajok életszokásai tekintetében.

letéve,

indult.

észlelet és önálló megfigyelés

rendjének általános jellemzésén kivül a Vesperngo-nem, a Vesperus^o noctula,

a Vesperus-nem, a Vesperngo discolor Natt.

nem, a Plecotus anritns sideros s a

Rhmolophns

kint zavaros s

pipistrcllus,

elterjedésére

L.,

clivosus Rüppel

nev

némely helyütt helytelen életszokásaira

fajok elég beható, de helyen-

leírását,

Vespertitio iiiitriuus Schreb.

és

ninríii/is L.), n Plecotiis-

a Rhinolophns-nem, a Rliinoloplins hippo-

vonatkozó

Vesperngo

továbbá a

Miiiiopterns

Schreibersii

végül

észleleteit,

serotinns s a Rhinolophns ferrnm-equinnni felsorolását

Vesperns

találjuk

meg

munkában.

Az emberi

lelket a

posthumus munkák olvasásánál elfogó kegyelet

nagy érdemeinek szinte elismerése daczára is lehetetlen e munkálat nagy tévedéseit hallgatással mellznöm, mert habár magam is teljes mértékben hozzájárulok ahhoz a Clcindias-tól származó jeligéhez, mely az ötvenes években Akadémiánk közlönyének homlokát ékesité s

„.

Petényi

peragit tranquilla potestas

meggyzdésem, hogy

—

lentia

quae violenta nequít

a tárgyilagos kritika

—

.", mégis mély mely még korántsem \'io.

a tudomány éltetje s az egészséges fejldés és haladás egyik

elengedhetetlen kelléke.

Petényi hátrahagyott munkájában „.

ilyetén

a fels metszfogak közül különösen a

kihullnak s így fogközök támadnak"

(p.

91),

találkozunk

állításokkal

középsk bizonyos idben

—

„általában véve a fogak-

nak az osztályozásra nézve alárendelt értékök van, számszerint ingadozva e bajt a kihullás még növeli" (p. 91), 28 „a fogak összes száma 26 között ingadozik" (p. 91). Ez mind máskép igaz. Ha a denevérek szervezetében valami állandó, úgy a fogazat els sorban az számban, elhelye-

—

;

zésben és általános szabásában a fogazat az egyes fajokon mindig ugy'anaz s

épen azért a fajok osztálj'ozásának legfbb criteriuma.

Reliquia Petéiiyiana, Természetrajzi Füzetek,

III.

l.ST!)

és IV.

kihullás csak

KSSO.

.-Útalános rész.

nagy

ritkán

csupán némely patkósdenevéren tapasztalható,

de akkor

sem a középs fels metszfogak, hanem az els hézagfog (elzápfog") a fels metszfogak közt található hézag nem kihullás szokott kihullni következménye, hanem a denevérek jellemz tulajdonsága. A hazai denevéreken a fogak száma soha sem '26 '28, hanem 32, 34, 36, vagy 38. Kisebb jelentség baj, hogy a munkálat folyamán alsó metszfogak ;

—

helyett fels

metszfogakat,

vagy elzápfog (p.

mert

olvasunk,

203)

szemfog helyett fels zápfogakat, hézagfog a szr töve helyett szrvégeket

pótlékfogakat,

helyett

ez csak

a dologhoz

nem egészen értt hozza

zavarba, azonban nagyobb hiba, ha a Kliiimlopluis-nem fogképlete ilyen

alakban jelenik

meg

metszfogak -^~^ zápfogak -j^ vagy -qz^, niert ez egyedül így zápfogak -grg"- A fels állkapocsban lev helyes metszfogak -~ mondja Petényi (p. 257) metszfogak az ékcsontban gyökereznek holott e fogak az állközti csont (os intermaxillare) mells végén állnak. A fehértorkú denevérrl azt olvassuk, hogy „az egész röpülöhártya alsó lapja deres-fehér, egyszin szrrel fedve" (p. 252), holott a röpülöhártya ,

—

csak a felskar közepétl a térdig húzott vonalig szrös. orrfüggelékének a leírása

(p.

258, 259)

alig

érthet. Végül

patkósorrúak

nem

csekély

hogy Petényi a közönséges nagy patkósdenevért (Rhinoloplms fLTrtnn-cqiiinitni Schreb.) nem ismerte föl, hanem egy keleta munkának,

hibája

afrikai fajnak

nak a

ne\'ét

a Rliinolophus clirosns Rüppel- (helyesebben Cretzschmar-) ruházta reá.

Petényi postiuimus dolgozatában szerepl fajok a következk:

.A 1.

VL-spemgo

Vespcrngo dixcolor Suli.

noctiíla,

Plccotiis íuirittts L.,

Rhinoloplms

liipposiilcros,

Rhinolophns

clivosiis

6. 7. 8. íl.

10.

iiniriinis

Rüppel

(

L.),

fL-rriiiu-eqiiiiunn

l'espertilio

nitiriuns Schreb.,

Miniopterns Selireihersii. W'sperns seroliniis, Rliiiidloplins ferrnni-Lquinnni.

Hanák János

piarista tanár,

Petényi kortársa

'renncsüctnijz,

akkori

Bár ö maga

szalczoológus, könyve mégis örvendetes haladást jelent a

idk

férfiainak egyike 1848-ban megjelent tankönyvé-

elég behatóan foglalkozik a hazai denevérekkel.

Schreb.),

Vespcrngo pipistrellns.

legkomolyabb törekvés ben

(

Kinlösuk ós .VUklaiuk,

l'estcii

184S.

nem

magyar zoológia

magyarországi denevérek irodalma, névjegyzéke és elterjedése.

ebhl

terén s

;

Chiropterologia

kiveszi

maga

részét.

tárgyalt

denevérfajok száma ugyan mindössze kilencz, azonban a leirások jók a

Vcspcrtilio discolor Natt.

tos,

a mennyiben a

még

fajt

Icának

lutiririns L.) mellé csatolt említi

termhely

fon-

Magyarország faunájából elször,

pedig az íiggteleki barlangból. Fajai a

következk

Rhinolophus fcrrum equinum (nagy órbötök),

Rhinolophus hipposideros

(kis órbötök),

Vcspertüio myotis (közönséges denevér),

Vcspertüio

Vcspertüio noctnla (éjjelez denevér),

Vcspcrtilio pipistrcUiis (törpe denevér),

VspcrtiUo Schreibcrsii (Schreibers

Vcspertüio discolor (színváltó denevér),

(kés

scrotiiiiis

denevér),

dene\'ére),

Plccotns aiiritns (nagy fülnyes).

Könyvében három hazai deuevérfajnak a

színes

feltüntetett

állatok

azonban feltn

általános

hiba,

testalakját,

hogy a

képét

közli

elég jól adja vissza a

ezek közül a hosszúfül- s a törpe denevér képe

nagy patkósdenevér képén szabadon hagyja,

farkvitorla az egész farkat

valóságban egészen a hegyéig zárja körül.

holott a

következ szerz Kornhuber G. A,, a pozsonyi akkortájt német tannyelv freáliskola tanára, ki az emlsíikrl német nyelven írt Synopsisában

a denevérek rendjének

szeresen csoportosított 15

rövid

jellemzése

után

következ,

leírását adja:

faj

Miniopfcrns Schreibcrsii

Vesperugo noctnla Daub.,

Vcsperngo Leisleri Kuhl,

Natt.,

Vesperugo pipistrcllns Daub.,

Vesperugo scrotinus Daub.,

Vcspertüio mnrinus L. (=- Myotis myotis Bechst.)

Vcspertüio Bcclisteinii

Vespertilio Nattcrcri Kuhl,

Vespcrtüi mystacinus

Leisl.,

10.

Vespertilio Danbentonii Leisl.,

11.

Plecotus auritns

12.

Synotns barbastellns Daub.,

13. 14.

Rhinolophus fcrrnm cqninnm Buff., Rhinolophus Hipposideros Bechst.,

15.

Rhinolophus clivosns Cretzschm.

.lahresprogr. d. öffentl.

névleg felemlítve.

Leisl.,

L.,

Obcrrealschule d

kgl.

Freistadt Pressliurg,

ISö

rend-

Altalános rész.

Mindezek a fajok az

KhiiiolopUiis cliroí^iis kivételével csak-

eg>'etlen

iigyan elfordulnak Magyarországon s ha Konihiibcr a személyes autopsis alapján állna és mindezen fajok pontos termhelyeit

valóságos

fénypontja

lehetne

magyarországi

közölné,

munkája

Chiroptera-irodalomnak.

hogy némely faj hazai eh'ifordulását termhelyek felsorolásával meg, ezeket az adatokat azonban Pctéuyi-nck az Új Magyar

Tény, ersiti

Múzeumban

megjelent értekezésébl vette át s

neki

magának csak

azt

hogy a nagy patkósdenevért a KisKárpátokból jegyezte föl. Egyébként négy fajt csak névleg emlit, a többinél pedig ilyen áltíilános tennészet megjegyzéseket tesz „Magyarországon gj-akori", , az elbbinél ritkább", „nálunk meglehetsen g\'akori", „meglehetsen ritka" stb., úgy hogy adatai iránt nem lehetünk bizalommal. Érdekes, hogy Magyarországról két oly ritka fajt emlit, mint a Vcspcruiío (Ptcryiiistcs), Lí'islcri Kuhl s a BaibasUlla (Syiioliis) hirbíisIcHa Schreb., ennek azonban ismét nem tulajdonithatunk valami fontosságot, mert nyilvánvaló, az egyetlen adatot

köszönhetjük,

nyomán

hog>- ebben csak Bliisiiis és Kolcnali

jár.

Néhány é\'\'el késbb egy nagyon érdemes chiropterologiai munkálat jelent meg Jeitteles Lajos, a kassai fgymnasium akkori tanárának tollából.

A szerz

tulajdnnképen két dolgozatot

de minthog>- els munkájának tévedéseit csak ezt az utóbbit vettem tekintetbe. fajt

irt

a kassai denevérekrl,

másodikban

helyreigazította,

Ebben a kíivetkcz

denevér-

tárgyalja: 1.

Rhitiolophiis HipposiJifos Blas.,

PLcotus

Vcspcriigo noctiihi K. et Blas.,

Vespcriigo iXalliiisü K. et Blas.,

VcApcriigo pipistnllus K. et Blas.,

Vcspcrngo Nilssouii K.

Blas.,

Vcsperngo scroliiins K.

Blas.,

Vcspitiilio

Vispertilio HichsUiiiii Leisl..

var.

aiirilns Blas.,

nuuroplcriis

Jeitt.,

Schreb.,

iiiiirijiiis

XatUnri

10.

Vcspcrlilio

11.

Vcspcrlilio myxldciutis Leisl.

Jciltclcs

Kulil,

munkája a magjarországi dene\érek irodalmának elsrangú

forrásmunkája, nemcsak, mert a szerz annak a kornak eg>ik legavatottabb s nagyon lelkiismeretes természetvizsgálója,

megbízhatóságát

Verhandl.

rendkívül

zool.-bot.

fokozza

C'.es.

Wien

.\I1.

IHíiL'.

hanem mert mvének

körülmény,

hogy a

ritkább

;

magyarországi denevérek irodalma, névjegyzéke és elterjedése.

fajokat Blasiiis a világhír

niammalogus vizsgálta

mennyire átérezte a tudós kötelességeit hazai tudományosság emporumai

iránt,

mily

azt bebizonyította azzal a

a ritkább denevérfajoknak egy-egy példányát

JcittcJes

viseltetett

tisztelettel

tettével, hogy bécsi ember létére, kit semmi sem fz kormánya parancsa köt a leigázott országban elfoglalt

Múzeum

Hogy

felül.

hazához

csak

hivatalos állásához,

készséggel engedi

teljes

még ma napság

jellemz

át

megvannak. Munkájának becsét különösen abban találom, hogy meghatározásai helyesek, leírásaiban tudás és valódi zoológiai gondolkodás nyilvánul s hogy Kassa környékérl oly érdekes fajokat sikerült kimutatnia, mint a PipistreJltis Natlmsii Keys. & Blas., Vespcrtilio borealis Nilss., Myotis Beclisleinii Leisl. és a Myotis Nattcreri Kuhl., melyek akkoráig hazánk faunájából nem voltak ismeretesek. Jeitteles csupán abban az egyben tévedett, hogy a törpe denevér kassai alakjára egy új válfajt (var. a Nemzeti

macroptertis)

birtokába, hol

alapított,

mely pedig nem egyéb,

mint

typil<us

törpe

denevér {Pipistrelhis pipistrellus Schreb.). jában

Frivaldszky Imre a magyar fauna ismeretére alapvet munkáhárom helyen emlékszik meg a magyarországi denevérekrl, neve'

zetesen I.

II.

központi Kárpátok faunájában a

.1 1.

Vespcrtilio uiiirinns Schreb. (közönséges denevér),

Vespertilio noctula

Vespertilio serotinus Keys. Blas. (kési denevér),

Vespertilio anritns Geoffr. (hosszúfül denevér),

Vespertilio Natlmsii Keys.

Vespertilio Nilssonii Keys.

Vespertilio Bechsteinii Leisl. (Bechstein denevére), Vespertilio Nattereri

Vespertilio pipistrellus Keys.

Kuhl (Natterer denevére),

Blas. (törpe denevér),

10.

Vespertilio ínystacinns Leisl. (bajuszos denevér),

11.

Rhiitoloplins hipposideros Blas. (kis patkorr)

bánsági hegyek vidékérl a 12. Miniopterns Sclireibersii Natt. (Schreibers denevére), Vespertilio Capaccinii Bonap. (Capaccini denevére);

Hazánk

fajt említi

említ,

Blas. (Nathusius denevére),

Blas. (Nilsson denevére),

14.

sem

& &

13. III.

Daub. (éjjelez denevér),

középhegységeilwl a elivosus Rüppel

Rhinolophus

fel.

Leírást, ismertetést sehol

sem

csupán a Myotis Capacciuii-nél

Jellemz adatok, Magyar

tud.

(dombosorrú közöl, teszi

Akad. cvkrmyvei XI.

biztos

patkorr)

nev

termhelyeket

oda a kolumbácsi bar-

(4)

Budapest, 1S65.

: ;;

: :

Altalános rész.

lángot s a Rliiimlnpluis clivosiis-niú az abaligeti (baranyamegyei) és kürös-

völgyi Magyarbarlangot termhelyül.

Myotis Capaccinii-va. vonatkozó

csakhogy ezt Frivídszky Imre Kolcuati szerint közölte, neki tehát semmi érdeme sincs benne, a második állatra vonatkozó megjegyzései pedig teljesen hamisak, mert a megnevezett barlangok

adat

véletlenül

állata

nem

igaz,

hanem a közön-

a kelet-afrikai Rhiuolophtis clivosiis Rüppel,

séges nagy patkósdenevér

(

Rhinolophiis fcniiíii-cquiuiiui Schreb.)

többi

egyszeren Blasiiis, Kolcuüli és Ji-ittc-h-s munkáiból szedte ki, neki magának alig volt e körben mélyebb ismerete. Frivaldszky János a magyarországi barlangok állat\'ilágának kutatása közben mellesleg a denevérekre is kiterjesztette figyelmét, az nem maga határozta itt-ott megfigvelt és gyüjtíitt dene\éreket azonban meg s neveiket részint csak múzeumi szaktársainak bemondása, részint adatot

az addigi hazai irodalom alapján \ette

értekezésébe.

fel

Felemlitctt fajai

a következk ti

aggteleki barlangból (Gömörmegye)

(közönséges denevér),

Vi-sfirlilio iiiiiriiiiis

Vcspcrtilio Schnibitsii (Schreibers dene\'ére) b.

e r e

Eskü

(Biharmegye)

1 1

'cspcrlilio iiiiiriiiiis.

'cspcrlilio

ásod

k ba

a n gj á bó

Schrcibcrsii,

Rliiiiolophiis clii'osti^.

Rltiunlnphus hippocrcpis c.

a k ug e shegy 1

bari

M agy árbarlangból

Rliinolopliiis clifosns c.

a ng bó

(

Bihanncgye')

'cspcrlilio iiniriinis

a on császa

(Biharmegye):

barlangból

(

Biharmegyc)

Vcspcrtilio tintriiiiis f. a

onácza

angbó

(

Biharmegye)

l'cspcrtilio tiiiiriinis ,«,'.

kolum bácsi

RliiiiolDphiis

(golubáczi)

barlangból'

(Kolonati

szerint):

fcrrimi cqnittnm (Nagy órbötök),

Rhiuolophits clivosns (Dombosorrú órbötök), Vcspcrtilio Capaccinii (Capaccini denev^ére), Vcspcrlilio Sclircibcrsii (Schreibers denevére)

.'\datok

tcrmcszcttud. '

kiizl.

magj'arhoni III.

barlangok

faunájálioz,

.\1ap)-ar

fiul.

.^kad.

l«(í.'j.

Frivahh-JiY nvilváii a Coronini

fulii

mellolt Icvn I.ciívlMilan^'ot

érti.

niathcm.

és

magyarországi denevérek irodalma, névjegyzéke és

az a b a

It.

1 i

barlangból

elterjedése.

(Baranyamegye)

Rhmolophtis clivosus, Vespcrtilio Schreibersii.

felsorolt fajok

közül kett érdemel különös figyelmet.

egyik

a Kolcnati szerint közölt Myotis (Vespertilio) Capaccinii, mely az

kolumbácsi

barlangban

csakugyan elfordul

meljmek tekintetében Frivaldszky

clivosus,

;

másik a

ú.

Kolcnati-va. hivatkozik,

csakhogy

Kolcnati a fentebbi termhelyeket nagyon helyesen a Rh. euryalc

nev fajhoz csatolta

Rliiiinlnphiis

Blas.

ha Frivaldszky ezt tekintetbe vette volna, elejét vehette volna annak a sok zavarnak, mely a Magyarországon el nem forduló Rh. clivosus révén hazai irodalmunkban lábrakapott. '

Mindazonáltal Frivaldszky János közleményei

nem nélkükiznek min-

den érdekességet. Az aggteleki barlangban talált közönséges denevérrl (Myotis myotis) följegyezte, hogy számtalan példánya a boltozaton egymásba kapaszkodva, csaknem egy ölnyi, fordított kúpot képezett hogy ;

a Miniopterns Schreibersii példányai ugyanott kisebb, külön csomókban

—

hogy a barlang közepén körülbelül 4 5 láb magas guánógarössze (p. 22). A pestere-eskülli második barlangban azt az érdekes megfigyelést tette, hogy az ott él Rhinolophus hipposideros (szerinte hippocrcpis) és Rh. euryale, vagy Rh. fcrrtmt cqiiimim (szerinte clivosus) már október havában mély álomba szenderült (p. 32). Lázár Kálmán gróf egyik népszer kis munkálatában^ a denevérek általános tulajdonságainak elrebocsátása után a következ kilencz V(jltak

mada gylt

fajt

tárgyalja

Rhinolophus fcrruni cquinuui (nagy orrbötük),

Rhinoloplius hyppocrepis

Rhinolophus clivosus (dombosorru orrbötök),

(kis orrbötök),

myotis

(közönséges denc\'ér),

Vespcrtilio mejotis

Vespertilio auritus (hosszúfül denevér),

Vespertilio noctnla (éjjelez denevér),

Vespertilio pipistrelltis (törpe denevér),

Vespertilio serotinus (kési denevér),

Vespertilio mystacinus (bajuszos denevér).

fajok rövid leírása s a tartózkodási helyeikre vonatkozó általános

megjegyzések minden jelentség nélkül valók. Az egyetlen figyelmet ébreszt mozzanat az, hogy a Rhinolophus clivosus nev fajt, nyilván Frivaldszky Iniré-nek téves adatai nyomán, a

Monograpii.

Hasznos

Méhely

europ. Chiropt.

körösvölgyi

IHGD. p.

és kártékony állatainkról,

152,

barlana)kból sorolja

153.

Budapest, 1873.

Magyarország denevéreinek monographi.ija.

fel.

Altalános rész.

Margó Tivadar, pest környékén

mint maga mondja, töhb évig foglalkozott a Budaelforduló dene\"érek tanulmánjozásával és meghatáro-

tudománygyjteménye, hátra-

zásával s miként két irodalmi dolgozata, továbbá a budapesti

egyetem

állattani intézetében található elég jelentékeny

hagyott kézirata s rajzai és saját be\'allása

tanúsítják, a magj-arországi

denevérek monographiája megírásának gondolatávíil foglalkozott.

Els, bennünket érdekl értekezésében

kez más

kilencz denevérfajt sorolja

kíivet-

termhelyekkel és

általánosabb természet megjegyzésekkel kíséri Rltiiioloplnis Eitryalc Blas.,

Hippoüidcrus Ixach,

Rhiiiolnpliiis

'i.

Miiiiophriis Schnibcrsü Natt.,

Pli-coliis atirilits Geoffr.,

Syuoíiis Barhiislí-lliis Schreb.,

Keys. Blas.,

W-spcrti^^o Nocliila

W-spcriii^o Pipistnlliis Sclireb.,

Víspiililin iiniiiiitts Schreb.,

Vcspcrlilio

Blas.,

ciliíilits

Margó.

\ar. híJiipisliiuiisis

Második dolgozatában

ugyanezzel a kilencz

a PUrcliis auriliis Geolír.,

k( iziil

iinuiiiij Schreb.

részben pesti

Budapest faunájából a

s neveiket részletes

fel

leírja,

nev

részben

fajokat csak kritikai

név szerint

megjegyzéseket

elfordulásukhoz. Ebben a dolgozatban

budapesti péklányait,

melyekre a

fajjal foglalkozik,

'ispirii};o iioclnla

\'ar.

említi,

melyek

Keys. Blas. és Myolis tíibbi

hatot pedig

elterjedésükhöz és buda-

írja le

a Myotis cilinliis-nak

hiuliipisliiu-iisis

ncvii

\álfajt ala-

pította.

Margó

értekezései

semmikép sem kifogástalanok, st nagj'on feltn

hibákban szenvednek, mindazonáltal (írNendetesen gyarapítják a magyarorszí'igí

s különc isen a budapesti

reteket.

neve

alatt

denevérfaunára vonatkozó

a válfaj, melyet Miirt^ó: Myolis írt

le,

melyet Gcnffroy már ISCXi-ban

adat azonban mégis becses, mert ez a ismeretes, tehát e fajnak

huJapcsti

kir.

ni.

tuJ.

.Millenniumi F.nilckkönj-v, Budapest *

Budapest "

isme-

akkori

var. hiiilíiptsliiiiiisis

az eredeti példányok meg\'izsgálása után, Myolis ciitar-

i^iiialiis-nak bízf)nyúlt,

ról

cilialiis

Margó a

egyet. 181MI,

faj

nem

irt

\'oIt

és rajzuk

le,

Magyarország-

fölfedezje hazánkban.

lUlattani p.

addig

és

összchasoiilitó

bonczt.-ini

intczef.

50.

„Budapest és környéke természetrajzi, orvosi és kiizniivelJési leirása"

ez.

mben,

1«7!). .\

magyar orvosok

és természetvizsgáliik

XX. nagygyúl. munkálatai. Budapest

1880.

magT,'aiországi denevérek irodalma, névjegyzéke és elterjedése.

To\-áhbi érdeme, hogj' a

Rliiiioloplms ciiiyale Blas.

8.3

nev

patkós-

fajt

Zelebor

orrú denevért Budapest faunájából kimutatta, mert habár e

mások nyomán már Kolenati említi Magyarországról, mégis Margó-uak köszönhet annak biztos megállapítása. Nem kevésbbé érdekes a pisze és

denevérre (Barbastella barbasteUa Schreb.) vonatkozó adat,

ról,

biztos

már

mert habár

mások is említik Magyarországtermhelyét még sem ismertük. Margó, második dolgozatában

ezt a ritka fajt

Blasius, Knlciiati s

határozottan megmondja, hogy két példányt

talált, „mindkettt a budai nagyon feltn, félreismerhetetlen bélyegek különböztetik meg más fajoktól, ki van zár\\i, hogy tévedett mutatta ki Budapest faunájából a Rhiiiolopliiis Jiíppovolna. Ugyancsak

erdk

szélén" s minthogy ezt

fajt

sideros Bechst., Minioptcrits Schrcibcrsii Natt. és PipistreUtis pipistrcUux

Schreb.

nev

fajokat.

hogy a budapesti városligetben továbbá a Budapestrl már Pctényi-\.ö\ följegyzett s a tudomány-egyetem állattani intézetében budapesti példányokban képviselt fehértorkú denevért (Vespertilio mnrinns L. =^ discolor Natt.), valamint a Budapesten szintén honos Myoiis Danbcnfonü Munkálatainak felötl hiányossága,

oly gyakori Eplcsictis

scrotinus

Schreb.-t,

és Pipisircllus Nathusii Kej^s.

Leisl.

és Budapest faunáját tárg^'aló

Hermán munkájában

Blas.

munkájába nem

nev

fajokat

vette

nem

ismerte

fül.

Ottó nem foglalkozott a denevérekkel, azonban egyik mezségi Hódos-tó kíirnyékérl a kö\-etkez három dene-

vérfajt jegyezte fel

Vespertilio

mnrinns

Vcspcsiilio Daubentonii Leisl.

mnrinns mezségi tavak

Plecofns anritns L. s e fajok (föltéve, hogy a Vespertilio

a Schreber-féle mnrinns

Myotis myotis Bechst.)

körül tényleg elfordulnak.

Hermán

Ottó

továbbá

kiadta,

bevezette

Salamon kéziratban hátrahagyott

és

jegj-zetekkel

kisérte

Befejez jegyzetében sok megszívlelhet útmutatás foglaltatik, így a következ sorok egészen helyes irányt jelölnek a magj'arországi denevérek jövendbeli monographistájának „Szükséges ug^'anis, hogy azoknak az íróknak munkálatai, Petényi

értekezését.

a kik a denevérekkel tüzetesebben foglalkoztak, szintén bírálat alá vétessenek,

még

pedig

....

mennyire

értékökre

csak

nézve

lehetséges,

azoknak a példányoknak újból foganatosított vizsgálata alapján, a mely példányokra az illet szerzk értekezéseiket alapították, s felhasználva azt

Erdélyi Múzeum-Egylet Evkönyvei.

Természetrajzi füzetek

III.-

1879 és IV.

(1), k.

Kolozsvár 1869. 1880.

Általános rész.

az anyagot

fajoknak s

is,

mely Pciényi-iCA származik. Szükséges

kritikai megállapitása,

lesz

els sorban

a puszta föltevésre bevett fajok eliminálása

a Nonienclatiirának a „lex prioritatis" alapján való tisztázása".

Jen

Daday

két értekezésében

Az elsben

vérekkel.

bízásából 1884 és

jelentést tesz

az erdélyrészi

foglalkozott

dene-

múzeum-egylet meg-

az erdélj'részi

1885 nyarán végzett chiropterologiai gyjtéseinek ered-

ményeirl, közli az erdétyi muzeum-egj-let denevérgj'jteményének jegyzékét s leír egy denevérfajt (Vcsperns sictilns) és három új válfajt

Homorodalmasiensis, Rhinolophus

(Rhiiiolophtis miitaslattis Geoffr. \ar. Geoffr.

bilhistaliis,

var.

traiissyli'íJiiiis)

egy

nyelven,

latin

Vcspcriis

és

Kisiiyin'sic'iisis

\-ar.

serotiims

csupán magyar nyelv'en jellemez, de nevet nem ad

L. var.)

ugyanazt az anj-agot

bvebb

méreteket

közöl,

dolgozatában

részletesebb

leírásokat

és

Schreb.

(Myofis imirina

új válfajt pedig

Második

neki.

megbeszélés tárgyá\'á

egy tábla rajzzal

teszi,

ellátja

dolgozatát s a var. Hoiiiorodaliinisieiisis nevét homorodcnsis-VQ és a var. k'i\uyiirsÍL'nsis-ét iroglophilns-víi változtatja.

Daday ügy az els, mint

a második dolgozatában 2 fajt és válfajt Erdélybl s ez a Biclz Ede által 85G-ban Erdélybl leirt 9 fajhoz képest minden esetre nagy haladás és a tudományba újonnan bevezetett faj és \'álfajok tekintetébl is nagyon becses eredmény, de csak addig, a míg adatait minden kritika nélkül szemléljük, ha azonban az általa gyjtött s az erdélyi múzeum-egylet gyjteményében borszcszben k-ifogástalan állapotban megrzött eredeti példányokat gondos vizsgálatnaií vetjük alá, arra a meggyzdésre jutunk, hogj' ez a gazdag fauna lényegesen megcsappan, mert a 21 felsorolt faj- és válfajból mindössze 11 \an helyesen meghatározva. Az új faj a négy válfajjal együtt s még más öt fajnak a meghatározása nem állja meg a tudományos kritikát. Mindezekre kell részletességgel fogok munkám megfelel helyein rámutatni, itt csak a kö\'etkezket emelem ki. sorol

Daday

a fehértorkú denevérnek (W'spciiilio

iiiiiriinis

—

discolor

három példányát gyjtötte, ezek egyikét helyesen határozta meg

Natt.)

és írta

le,

a másikra

dikat pedig a

nev

fel

Wspi-riis

lV.v^<77/.;'V)

siciiliis

néven

új

Cretzschm.

iinirs^iiniliis

fajt

alapított, \'.

harma-

Knltlii

Natt.)

fajhoz sorolta.

törpe denevérnek (Pipislrellus pipislniliis .Schreb.)

gyjtötte,

már a

ebbl helycsen

határozott

I'ipislirllns Xüthiisii

Keys.

i'<:

meg Blas.

Orvns-TcrmcszettiKloinúiiyi Értesit, X.

.Magyar tud. AkaJ. Értekez. XVI.

(7)

nég\ct,

(III.)

1HS7.

12 példán\-át

kút pékiányt

azonban

és liatut a Pipislicllus Kiililii

Kolozsvár 1885.

A magyarországi denevérek

Natt.

nev

Az elbbi

fajhoz számított.

irodalma, névjegyzéke és elterjedése.

Erdélybl,

faj

utóbbi pedig

egész Magyarországról mai napig sincs kimutatva.

vizi

denevérnek (Myotis Dattbcntonii

Blas.

Leisl.)

három példánya

kíizül

azonban Myotis ciliatits mely Erdélybl szintén nem

a másik kettt

egyet helyesen határozott meg,

cnuirginatns Geoffr.) néven

írta

le,

ismeretes.

közönséges

fali

(Myotis myotis Bechst. ^=

denevérnek

Schreb.) nyolcz példányát dolgozta

fel

iiiiirinns

ezek közül hatot helyesen hatá-

;

meg, a hetediket ugyanezen faj külön válfajának tartotta (melyet 1886-ban var. spdaea-nak nevezett el), a nyolczadikat pedig a Myotis Bechsteinii Leisl. nev fajhoz sorozta, mely utóbbi faj nem f(.>rdúl rozott

Bidz

Erdélyben.

áttekinthetség kedvéért ide iktatom a

Daday

felsorolta fajokat,

a vizsgálataimból folyó helyesbítésekkel együtt 1.

Rltinoloplms hipposidcros Bechst.,

Rltiiiolopli. liipposid. v. tro0np]iüíis

RhÍHoloplius fcrrniu

Rl'iinol. ferriini-cqiiin.

num

ri]iiii!iiiii

= liipposidi-ros Bechst.,

Dad.

(az autor ScI-irdvr), =- fcrynin-cqiti-

tiouwrodeusis Dad.

Schreb.,

Vespenis discolor

Vesperus serotinns Daub. (az autor ScJircbcr),

Natt.,

Vesp. serot. v. transsylvaniis Dad.

Vesperus

NoctuJinia noctnla Schreb.,

sicnliis

Dad.

Vesperlilio

serotinns Schreb.,

murinus

L.,

10.

Vesperugo marginatiis Cretzschm.

11.

pipistrellus Schreb., Vesperugo Natlmsii Keys. Blas. Vesperugo pipistrellus Daub. (az autor Schreber),

12.

Vespertilio jiinriiins L.,

pipistrellus Schreb.,

13.

Vesperugo Kulilii Natt.

14.

Miniopterus Schreibersii

15. 16.

Vespertilio Daubentonii Leisl., Myotis ciliata Blas. -- Danbentouii Leisl,

17.

Myotis Nattereri Kuhl,

18.

Myotis Bechsteinii

19.

Myotis mnrina L. (az autor Schreber),

20. Myot.

mur.

Leisl.

----

Natt.,

spclaea Bíelz

myotis Bechst.,

M. myotis

Bechst.,

21. Plecotus auritus L.

Daday-nak minden nagy tévedése mellett is megvan az az érdeme, hogy két oly fajt, mely Bieh-ne\í 1856-ban megjelent munkájában még nem foglaltatik, nevezetesen a Vespertilio murinus L. (= discolor Natt.) és a nálunk

nagyon

ritka

Myotis Nattereri Kuhl

nev

fajokat Erdélyben

Altalános rész.

fölfedezte

;

—

igaz,

hogy ezek a Királyhágón innen már Hanák

óta ismeretesek voltak.

adalékul

és 'Jcittclcs

hazai fajok elterjedésére nézve továbbá becses

Daday

szolgálnak

termhelyek,

feljegyezte

—

természetesen

csak a fentebbi helyesbítések tekintetbe vétele után.

Bielz Albert az erdétyi részek állatvilágának fáradhatatlan kutatója már 1856-ban összeállította Erdély gerinczes-faunáját^ s ebben a denevérek kilencz faját sorolja fel és a tudomány akkori állapotához képest, ámbár rövid, de elég jó leírásokkal és meghatározó kulcscsal is kiséri. Fajai a következk 1.

Rhinolophits fcrritin cijiíiniim

Rhiiiúlopltiis

Vcspcrlilio mnrinits L.,

Vespcrtilio Daiibcutouii Lcisl.,

VcspcrtiUo scrolinus Gni.,

VcspcrtiUo

VcspcrtiUo Scltrcibcrsii Natt.,

iioctttla

L.,

VcspcrtiUo pipistrclliis

Plccotiis anritus L.

Biclz ezen kivül s

L.,

Hipposidcros Bechst.,

Gm.

még három

víUamennyiben Daday

és

dolgozatban foglalkozott a dene\'érekkel

követje és német commentatora gyanánt

188G-ban átveszi a Daday els dolgozatában foglalt új faj és három \álfaj leírását, azután megtoldja a fali denevérnek Daday-ió\ csak magyar nyelven jelzett, de el nem nevezett válfajának a leírásá\'al, melyet

szerepel.

var. spclacu-ra.

nyelven

és

jelenti,

végül

összeállítja

folyó

hogy Daday az els dolgozatában

homorodalmasicnsis

helj'ett

fel

var.

erdélyi

denevéreknek

német

1887-ben

jegyzékét."''

teljes

nevét jobbhangzásúval cserélte

válfaj

var.

keresztel

munkásságából

mindkettjük

két

leírt

patkósorrú

(Rliinolophns fcrriiiii cqiiinnm hoiiiorodcusis

és

hipposidcros var. kisnyircsicnsis helyett var. troglophiliis).'

megjelent dolgozatban végül az erdélyrészi denevérek

teljes

Rliiuolophns

Az 1888-ban

jegyzékét

adja.'*

Minthogy Biclz utóbbi három dolgozatában kizárólag Daday nyomdokait

követi,

legutóbbi

denevérkatalogusa

tisztán

azokat

fajokat

magában, melj-eket Daxiay els és második dolgozatában Erdélybl összeállított, vagyis 21 faj és válfaj, termhelyekkel ellátott enumeratióját adja s minthogy Daday-ná\ ezek fele téves meghatározásnalv az foglalja

eredménye, ezek a hibák Biclz-nél '

Fauna

ismétldnek.

Wirhelth. Siebenbürg., Hermannstadt 1850.

Vcrhandl.

L'gj'anott,

XXXMI,

Ugyanott,

XXX VIU,

Mittheil.

Siebenbürg.

1887. 1888.

\'cr.

1".

Natiirw. XXX\'I, Hermannstadt. 188(3.

;

niagy'iiországi denevérek

névjegyzéke és elterjedése.

ircKlaliiia,

Biiiz ez utóbbi dolgozatának mindössze

,S7

annyi érdemet coneedál-

hogy az Erdélyben közönséges fajok mellé a saját tapasztalatából is újabb termhelj'cket csatolt, noha megtette ezt oly esetekben is, midn a Daday-tól átvett faj téves, így például a Daday-Mc „ Vcsperugo Natlinsii'hatok,

Schreb.-nek bizonyult

Pipistrdlits pipistrellus helyeit

nem

hogy Díidtiy-nak az

Biíiz-et abban,

nyelv

a német

adatait

jóhiszemséggel

teljes

irodalomba, bizonyára a legjobb szándék vezé-

csak az a kár, hogy Daday-nak a tévedései ezen közlések alapján

mennyiben Mojsisovics

terjedtek el a világirodalomban, a

egyetem néhai tanára s

Bidz a Daday term-

az ilyen termhelylyel azután az ember

tud mit kezdeni.

ültette át relte,

—

megtoldja Brassóval,

emlskatalogus

a legújabb

részben

irója,

ország denevérfaunájára vonatkozó adatokat.

innen

kis

tartott

a gráczi

mammalogus a Magyar-

merítette

Teschler György selmeczbányai tanár egy fogságban

teljesen és Troucssart, a ki\'áló franczia

kis közlemén^'t irt^

patkósdenevér (Rhinolophus hipposideros)

és

hosszúfül denevér (Plccotus anrittis) viselkedésérl, melynek az a veleje, hogy „szalonnás hússal megkínálva sokszor igen mohón tépegették azt meglátszott azonban rajtok, hogy nehezökre esik az ezzel való táplálkozás".

Kocyan Antal

árvamegyei ferdész évek hosszú során foglalkozott

a Magas-Tátra kcirnyékén között nyolcz.

lakóhelyét

gyanakvóvá beküldött

él emlsökkel

Árvamegyében

dolgozatában* egyebek

egy^

észlelt denevérfajról

emlékszik meg, melyek

jellemzi. Adatai legnagyobbrészt helyesek lehetnek, teszi

az embert az a körülmény, hogy a Nemzeti

tle

Vcspcrtigo

pipistrdlus-nak jelzett

noha

kissé

Múzeumba

példányok Myoíis

tnystacinns-nak bizonyultak. P'ajainak a jegyzéke a következ

Rhinolophus hipposideros Bechst. (kis patkósorrú denevér), Plccotus aiiritiis Kcys. et Blas. (nagyfül denevér),

l'cspcrtilio

Vcspcrtilio íintriiiiís Schreb. (deres denevér),

Vcspcrngo scrolinns Keys.

uiysiüciuiis Leisl. (bajuszos denevér),

Blas.

(éjjeli,

vagy késn röpköd

denevér), 6.

Vcspcrngo discolor Keys.

Vcspcrngo pipistrellus Keys.

Vesperugo Xilssoiiii Keys.

Mittheil. d. naturvviss.

iisterr.-ungar. Tiefebenen,

Ver.

fiir

(kétszín denevér),

et Blas.

Steiermark,

Ihrg.

1897.

Catalogus Mammalium,

Természettudományi Közlöny, 108.

Természetrajzi Füzetek XI

1899.

1897, VI.

(1)

l'üz.

1887.

1878.

(törpe denevér),

(éjszaki denevér).

18SS és

Das

Thicrlehcn

der

Altalános rósz.

Ebben a névsurban nagyon becses az

denevérre

nem valószín, hogy

meghatározás, mert

nj-ilván helytelen

északi

l'tvs"-

vonatkozó adat, a „Vcspcrngo scroliuiis" azonban

pcrlilio borcalis Nilss

ez az

alföldi

Zuberecz környékén a „legg^-akoribb" denevérfaj lehessen s nincs is meg abban a gyjteményben, melyet Kocyait a Nemzeti Múzeumnak faj

engedett

át.

Külföldi

szerzk

vérekkel, igy elsn sorban igazgatójától

pozsonyi

(tévesen

coroninii

gyaki-an foglalkoztak a magyarországi dene-

Natterer, születés

múzeum

a bécsi császári

Schrcibcrs Károly-Xól

Vcspcrlilio

egykori

a \'eteráni és

kolumbáczi, vagy galambosi)

kolumbácsi,

fölfedezett dene\érfajt

mányba.

barlangban

Schrcibersii né\en \ezctte be a tudo-

Kiválóan érdekes az a kis denevérjegyzék, melyet a Magyarországon is megfordult Landbeck Lajos Keresztély Erdélybl kapott példányok alapján tett közzé,

egy

barátjától

a mint kDxctkezik

Vcspcrlilio iiittriHUS Schreb.

Vcspcrlilio Xocliila Schreb.

Vcspcrlilio Schrcibersii Natt.

Vcspcrlilio Pipistrcllns Daub.

Rhiiiolophiis fcrriini-cqiiiiiiiDi Daub.

(j.

Khiuolophns Hippocrcpis Herm.

utóbbinál megjegyzi, hogy a

zával tartózkodott egy hogv" azok

a szerz,

német szavak."

mondja

1842-ben *

—

rház

magyar katonai határrvidéken szá.A magyar állatncxekrl azt állítja

padlásán.

„gyakran

szószerinti

Vcspcrlilio iitiirintis

vagy korrumpált

fordítások,

magyar nevét ..szun\as egér"-nek

természetesen szárnyas egér helyett.

Nagv'on számos magyarországi adatot közöl Blasius

hir mammalogus, Magyarországról

H. a

\ílág-

személyes gyjtése révén a következ fajokat ismerte

Rhiuoloplms Itipposidcros Bechst., a központi Kárpátokból, Rhiuoloplms fcrriim-cquiuum Schreb., Magyarország,

Plccoítis auritns L.,

Synoliis barbastelltis Schreb., Magyarország,

Magyarország,

Minioplcriis Schrcibersii Natt., Bánát,

Vcspcrngo noctula Schreb., Magyarország,

Vcspcrngo Le isler i Kuhl., Fels-Magyarország,

Kuhl Dcutschl. KlcJerniause, Weterau.

,,Hcytragc zur zoologischcn Geograpliie", Isis (von Okcn)

Fauna der

Wirbeltli.

.Vnnal. IV.

Deutschlands, 1857.

181!i.

ez.

muhcn. 1842. Hcft

III.

l-cipzig.

Vcsperngo pipistrcUns Schreb., Magyarország,

Vespertigo Krihlii Natt., Horvátország,

10.

Vespertigo discolor Natt., Fels-Magyarország,

11.

Vespertigo serotintis Schreb., Magyarország,

12.

Vespertilio Bechstemii Leisl., Magyarország,

13.

Vespertilio Nattereri Kuhl, Magyarország,

14.

Vespertilio mystaciniis Leisl., Fels-Magyarország,

15.

Vespertilio Datibentonii Leisl., Magyarország,

16.

Vespertilio Capaccinii Bonap., Bánát,

dasycneme Boie, Magyarország. Magyarországnak csaknem teljes denevérfaunáját mindössze a Rhinolophus etiryale Blas., Vespertigo (Pipistrelltis) fentebbi jegyzél<

Natlmsii Keys. tilio

Vespertilio

17.

adja,

magyarországi denevérek irodalma, ncvjcgyzcl<e cs elterjedése.

Blas.,

Vespertigo {Vespertilio) borealis Nilss., Vesper-

(Myotis) mtirinits Schreb. s a Vespertilio (Myotis) emarginatiis Geoffr.

hiányzik belle. Blasitis-on kivül Kolenati Fr. is számos fajhoz teszi hozzá termhelyi Magyarországot, ^ ebben azonban legnagyobbrészt csak Blasiiis nyomán jár, neki magának kevés adatot köszönhetünk s részben ezek is tévesek. Így a Myotis Capaccinii Bonap. hazai termhelyéül a golubáczi (nyilván coroninii) s a „Töröklyuk" nev barlangokat mondja az Al-Dunán, a mi helyes, de hogy ez a faj az aggteleki barlangban is tanyáznék, arról nincs tudomásunk. A Minioptertis Schreibersii Natt. nev fajt helyesen emliti Magyarországból, Erdélybl s a Bánátból és valószinleg Petényi levélbeli tudósítása alapján a következ pontos termhelyeket jegyzi fel aggteleki és abaligeti barlang, Szepesmegye kaposfalvi barlangjai, sziliczei jégbarlang, Handlova (Nyitramegye), Deményfalva (Liptómegye), igriczi és fericsei

barlang s Rézbánya, jászói barlang, Vuntsasze (Bihar), almási bar-

lang (Udvarhely) és Veteráni-barlang.

Rltinolophiis etiryale Blas.

nev

patkósdenevért az aldunai „Töröldyuk" és a golubáczi barlangból helyesen sorolja

fel,

azonban az

munkám megfelel

Fitzinger csupán e hel3'en

nem

abaligeti.

Magyarbarlang és Cziklulbarlang, mint

helyén kimutatom,

nem

erre a fajra vonatkoznak.

Blasitis és Kolenati adataira támaszkodik s így

foglallíozom munkájával.

Némely Magyarországra vonatkozó adat Dobson György-nek, a hetvenes évek kitn angol monographistájának a munkájában ^ is találígy a Vespertigo

ható,

Erdélj'bl

s a

serotimis-X Erdélybl,

a Vesperugo pipistrelltis-t

Vespertilio dasyciiciiie-t. Magyarországról említi különösen.

Jahreshefte miilir.-schles. Gesellsch. für das Jahr

Sitzungsber. ."Xkad

Catalogue of the Chiroptera

Wien, 1870

1.S.59.

lírLinn

l.SíiO.

— 1871.

in the

Collection of

tlie

British

AUiseum, 1878.

.Mtalános rcsz.

i"l

idben e^y kitn amerikai

I.cgüjalih

Epk-sitiis

egész

állat, \'égi"il

Gerrit S. Miller, az

a/xr/.D

példányaival

budapesti

st'roliuiis

fo}ílaIk(»Z()tt

nemesik az

hanem a koponya pontos méreteit is közzé tette. még egy külföldi szerzrl kell megemlékeznem,

sok-

szor megfordult nálunk és sok mindenféle áilaiiinkml irogatott, de egyik-

rl sem valami különös szerencsével ez Mojsisovícs Ágost a gráczi megyetem néhai tanára, ki két munkájában foglalkozik hazánk denevéreivel, de sohasem személyes tapasztalatok, hanem mindig irodalmi böngészetek alapján. Els dolgozatában ' a bánsági denevérfaimában nagy ;

biztossággíil tíirgyalja a Rhiiiolophits clivosiis és

\spi-yiii;o

Kiihlü

nev,

Magyarországról ismeretlen fajokat, I)aJay-nak kolozsvári és szamos-ujvári állítólagos r. cilialtts-ÁX s

másokat, függelékül pedig reprodukálja a Daday-

jeg\zéket minden hibájával.

/<iil:-í(:\c

munkájában ' csaknem az összes magyarországi minden kritika nélkül hord össze s úgy találomra maga is megszaporítja az amúgy is nagyon gyakran téves adatokat. A tavi denevért (T. Jíisvíiutiu) állítólag nagyobb mennyiségben Második

idevf'igó

fajokon

végig

látta

a kíizéps

(!)

fut,

jót,

rosszat

Dunasiksiigon,

Ah/// denevérét

{P.

Kiiltlii)

ismeri a

mclvrl bizonyosra veszi, hogy liaranyamcgyében s a Mánatban elfordul s néhány sorral alább már a dalmácziai Hhinolophiis Hliisii l'eters-r| ír, nem tudván, hogy az a fentebbivel azonos faj már pe(.lig mindezek a fajok vagy egyáltalán nincsenek Magyarországon, vagy nagyon ritkák s még eddig nem sikerült Hánátból,

beszél

A'//.

i7/((>.sH.s-r(il,

—

rajok akadnunk.

Ha az elrcbocsátott irodalomban kat 2.")

szám

szerint

fajnak és

összegezzük,

hiizánk területérl elsorolt

tajo-

úgy a magyarországi denevérfaunában

varietásnak, vag\is

különböz alaknak

:i\

kellene lennie,

azonban miiulössze 20 biztosan kimutatott fajról számolhatok be, noha nem tartom lehetetlennek, hogy hazánk délnyugati részeiben, külímíiscn a magyar tergcrmelléken, talán még a Khiiiolophiis

saját vizsgálataim alapján

IWÜ7.

Nortll .Xincncaii

Zoogcogr. Notizcn übcr Süd. Ungarn.

Üas Tliicrlcben Jer

adatokat

.uina

.No.

1.).

Mitthcíl.

(isterr.-ungRr. Tiefchcnen.

Nnturw. Ver. Slcicrniark I8H8.

Wien,

18ít".

Ki kell emelnem, lu>gy a vármtgyei s városi monographiakhiH foglalt chiroptcrologiai

nem

vellein

töméntelen téves adata

szakembernek sem

lekinlelbc.

tanúsítja

künny

meg pcJig

—

azért nem,

a denevérek

mert

fajszerinti

feladat és semmiféle biztosítékát

monographistáink meghatározásaiban megbizhassam.

miként a

biztos

sem

hazai iroJaloni

fölismerése az avatott

láttam annak,

hogy

vidéki

magyarorszájj;i denevérek irodalma, névjegyzéke és elterjedése.

Blasii Peters és

cUvosits Blas.) s a Pipisttrllns (Vesperugo) Kiihlii Natt.

tavak köi-nyékén

alföldi

a Myotis dasyoicuic Boie

nev

fajok

elkerülhetnek.

Rhinolophidae (Pa

család

Rhinolophiis hipposiJeros Bechst. (Kis patkósdenevér),

Család Vespertilionidae (Si

m aor r üa k).

Bíirbasliihi barhislclla Schreb. (.Pisze denevér),

ö.

PU'cotus aiirilns L. (Hosszúfül denevér), Myotis Capacciiiii Bonap. (Hosszúlábú denevér),

Myotií; Daiibentoiüi Leisl. (Vizi denevér),

Myotis cinarginalux Geoffr. (Csonkafül .denevér), Myotis Nattereri Kiihl. (Horgasször denevér),

í).

Myotis Bcchsteinii Leisl. (Nagyfül denevér), Myotis myotis Bechst. (Közönséges denevér),

\'l.

Myolis

l.'í.

Eptcsiciis scrotinus Schreb. (Kései denevér),

(Bajuszos denevér),

siiystaciniis Leisl.

14.

Vespertiíio borcalis Nilss. (Északi denevér),

Vcspcrtilio uitirimts L. (Fehértorkú dene\'ér),

Ptcrygistes tiodnla Schreb. (Korai denevér),

U). 1

(Szröskarú denevér),

Pterygistt's Leislcri Kuhl.

18.

Pipislrdlits pipistrdlus Schreb. (Törpe denevér),

L).

Pipistnllns Xatliiisii Keys.

'J.O.

Miiiioptcnis Sc/in-ibcTsii Natt. (Hosszúszárnyú dcne\-ér).

Hazánk denevérfaunája három túlnyomó többsége

(Vespertiíio

b o

íM

e a

s e

felé

és a

fajunk

n a

(R h n o o p h u s n opterus Sc hre bers ez utóbbiak közül a Rh. euryale

középtengeri

M ;

de van egy észali-cnrópai

a borsodmegyei Hámorig,

a M.

emargina-

Miniopt. Schreibersii Liptómegyéig nyomult

Myotis Capaccinii

szorítkozik.

Blas. (Durvavitorlájú denevér),

faunaterület fajainak a keveréke.

négy

és

marg

vándorlásában

tus Budapestig

(15) liözép-cnrópai,

Myotis Capaccinii)

el, a

k).

Rliinolophns fcrniiu-Liiuiniiin Schreb. (Nagy patkósdenevér).

10.

észak

úa

'2.

és a

II.

k ó

(Kereknyerg patkósdenevér),

Kliinolopluis ciityalc Blas.

faj(jk

következk

általam biztosan megállapított fajok a

azonban csupán az al-dunai barlangokra

;

.-Utalános rész.

Í12

hazai Iájuk elterjiidésének tüzetesebb képe ilykép alakulna

észak-európai fajunk, mely csak nagyon elvétve csap át hozzánk: az

a legmagasabb hegyvidék kivételével az egész országban közönségesen

északi dene\'ér

(

'cspcrtilio hntwilis/

nagy tömegben fellép közép-európai

s többnyire

elterjedt

közönséges denevér (Myotis strdliis pipislnlltis) s a

az egész országban

csupán

elterjedt,

de dél

firritin-iijiiiniiiii),

felf(')ldjeinken

(Rhinolophiis iiiis),

a törpe dene\ér (Pipi-

iiocliihi),

felé

g\akoribb és kevésbbé nagy

a vizi

a nagy patkósdenevér

denevér (Myotis Datibcíitonii)

él

közép-európai

liippnsidcros),

fajaink

patkósdenevér

a kis

a fehértorkú denevér (Vcspcrlilio timri-

a nagyon ritka szríiskarú denc\ér (Ptctyfíislcs Lcislcri), az ép

oly ritka horgassziir denevér {Myotis .Wittcnri) s a

denevér 5.

denevér (Eptesicns serotiuus)

s a kései 4.

bajuszos dene\ér (Myotis mystaciims)

mennyiségben jelentkez kíizép-európai fajaink ( Rhitiolophus

fajaink

hosszúfül denevér (PUrotiis

niyolis), a

a korai denevér (Plcrygistcs

iiitritiis),

.'í.

( Barbasti-lla

még

ritkább pisze

Barbastcllal

csupán hazánk észak-nyugati felföldjérl ismeretes közép-európai fajunk

a nagyfülü denevér (Myotis Bcchstciuii) 0.

csupán a Duna-Tisza közérl ismeretes a durvavitorlájú denevér (Pipistnlliis Xutltiisii)

déli

melyek a mediterrán faunából vándoroltak be

fajaink,

az észak-keleti

felföld

denevér (Rliiiioloplins giitatits) H.

végül van egy

nyomultak

tiiryalí),

s helyenkint

kercknyerg patkós-

a csonkafülíi denevér

(Myotis ciiiar-

a hosszúszárnyú denevér (Miuioptcrns Schrcibcrsii) mediterrán fajunk,

gokra szorítkozik alpesi

tam nyomára.

lábáig

s ez a

mely kizárólag az al-dunai barlan-

hosszúlábú denevér (Myotis Cupaccinii).

faunaöv denevéreinek

(pl.

Pipistrdlits iiiatirus)

nem akad-

TÜZETES A denevérek

RÉSZ.

(Chiroptera) rendjének általános felosztása.'

alrend:

Megachiroptera (Nagy denevérek).

zúptugak lapos korunájúak

átszeltek

fokozatosan

végzdik teljes

egy hosszanti barázdával

mögé terjed s hátrafelé keskenyed a második ujj általában karomban három percz a fülkagyló oldalrészei tövükön

a csontos ínny az utolsó zápfog

;

és

;

gyrbe

olvadnak össze

;

gyoniorvég hosszúkásán

megnyújtott.

ide tartozó egyetlen család (Pteropodidae) fajai

mölcsev'k

keleti

félgömb trópusi

és

subtrópusi

gyü-

tájaira

szorítkoznak. Magyarországon nincs képviseljük. II.

alrend;

Microchiroptera (Kis denevérek).

zápfogak koronája hegyes gumójú

barázdákkal árkolt

;

keresztben

men

a csontos inny hirtelen keskenj'edö, oldalt

nem ér az utolsó zápfog mögé a második ujj nem végzdik karomban s csak egy csökevényes perczbl áll (csupán a Rhinopoma-nemhen kettbl) a fülkagyló küls s bels széle a gyomor egyszer, vagy a száj\'égen külön pontban ered ;

;

megnyújtott.

ide tartozó fajok

húsevk, fképen rovarokkal

táplál-

koznak, ritkán gyümölcscsel. Mind a két félgömbnek forróövi és mérsékelt tájain tartózkodnak.

Hazánk összes denevérei ebbe az alrendbe '

Dobson,

C.'atal.

t'liiropt.,

1878.

tartoznak.

;

Tüzetes rész.

kis denevérek (Microchiroptera) alrendjének családjai. Dnbsoii

a kis denevérek alrendjét

Rhiíinlophidac, Nycleridac, slmiiidiu:

öt családra osztotta

Vcspcrtiliouidac,

ü.

fel,

Eiiiballouuridüc és Phyllo-

Ezek közül a magyarországi denevérfaunában mindössze a

RhinolopUidac (Patkósorrúak) és a Vcspoiiliouidac (Simaorrúak) család-

nak vannak

képviselni.

fentebbi két család gyors megküirmböztetésére a krivetkezö kulcs

szolgálhat 1

fülkagyló

belsejében

nincs fülfed,

az orr

nyergén patkóalakü, az orrlyukakat kíirülvevo börkarély van s

m<)g<"itt

húsos nyereg és

lándzsás lebeny emelkedik '_'.

Rhitiolophidac.

fülkagyló belsejében hártyás fülfcdö van, az

sem

orr nyerge sima, semmiféle börfüggcléket visel

I\niiiliii

'isprrUliniiidítr.

fC-^iihidi.

Rhiiiolophidac (Patkósoniiak). Egész szciA'ezctük

elárulja,

hogy a rovarevö denevérek ki'f/.l a Icgbrrendszerük éri el a legnagyobb

t(ikéletescbbck; különiisen csontvázuk és fejlettséget.

Fejük alapja csaknem dcréksz(">get képez a nyak irányával.

Füleik

nagyok, a hazai fajokon mindig különváltak. Orrlyukaik az arczorr tetején ]c\n horpatlásban fekszenek s erteljes fejlettség, patkóalakú bi'irkaréiNlyal

vannak körülvéve, melynek közepébl nemek és fajok szerint különböz alíikú brfüggelékek emelkednek ki. Orruk brfüggelékei -- Dnb.tnti szerint

—

különleges

tapintókészüléket

képviselnek

alakjuk

és szerke-

zetük külílnfélesége nagyon jó alapot nyújt a fajok megkülíinbíiztetésérc,

melyek egyébként a fogazatban, végtagcsontjaik alakjában és viszonyhosszában,

lagos

valamint színezetükben és a vitorlákra ritkán

szrözetükben meglehetsen hasonlók. .A nstényeket a mellen le\' két csecsformájú függelék tünteti

ki.

eml

és fancsontjuk eltt álló két

Farkuk rendes

fejlettségíi,

a farkxitorla

hátsó széléig nvúlik.

L'gyanezt a felosztást kiivcti Troiussai-I

kiterjed

(Catal

.\laninial.

Isy'V

Rhinolopliidae.

Koponyájuk nagy

^= 32,

3~3

molares) száma

—

Dobson

^~'^ -re,

szerint

csökevényes

más

azonban

—

képlet fejezi ki

földrészek

„Zo

"i"e

-j^

;

elzápfogak

;

(prae-

ugyancsak

-^:;^

metszfogak

fels

csökevényesek

hordó

tetemesen. Fogazatuk

fajain

leszállhat.

kétkarélyúak,

(praemaxillare) alsó lapjának végén állnak és

állközti csont

meglehetsen nagy hézag

erteljes orrfüggelékeket

oldalirányban

ki fölfelé s

következ

legfejlettebb alakját a

különösen

orrcsontok terjeszkedtek

vannak elválasztva

által

;

maga

az állközti csont

fels fogsor els elzápfoga nagyon apró a többzápfogak erteljesek s éles W-alakú, kettsszél zománcztaraj által

az orrporczról ered.

hegy

;

—

miként a felbonczolt állatok gyomrában találki, mely tarajok nagyon alkalmasak a rovarok s külömaradványok igazolják nösen az állataink legfbb táplálékát képez bogarak kemény chitinvázának a felapritására. Középs kézujjuk két perczbl áll csökevényes

tnnek

—

ható

;

mutató ujjúknak nincs ujjpercze. a szárkapocs

(fibula)

sipcsont

(tibia)

hosszú és egyenes,

csökevényes.

Életmódjuk tekintetében annyiban térnek el az ugyanazon vidéken tartózkodó simaorrú denevérektl, hogy esténkint késbb, jóval a nap teljes lenyugvása után jönnek el s e sajátságukat annak kíiszíinhetik,

hogy az orrfüggelékeikben megadott különleges tapintószervük vitorláik finomsága lehetvé teszi vadászatukat oly idben mikor más fajok már nyugalomra tértek. A patkósorrúak Írországtól Új-Irlandig terjedtek

—

félgömb mérsékelt és trópusi

tájait népesítik.

el,

füleik és

folytatniok,

tehát a keleti

polynesiai suhrégió tájairól

eddig nincsenek biztosan kimutatva. öt nemre oszlik föl, ú. m. Rhinolophns, PhyUorhina és Coelops, melyekhez összesen ötvennél több faj tartozik, azonban a magyarországi fruma mindczekbí'il csak a hazánkban három fajjal kép\-iselt Kliiiiolopliits-ncmct mondhatja

patkósorrúak

családja

Triacnops, Rhinonyctcris,

a magáénak. 1.

ISÓ.'l

Genus

(Ncuí).

Rhinolophus

Rhinolophns Geoffroy, XIX,

GeofiV.

Desmarest, Nouv.

Dict. d'Mist. Nat.

383. (lidc Dobson).

1831. Rhinolophns vertebr., p.

1839. Rhinolophns

Bonaparte,

Saggio

una

distrib.

aniin.

Ki.

Kcy seri ing

<S:

Blasius, Arch.

Natur-

gesch., p. 324.

Tapasztalataim szerint

a hazai

l'ajul<on

többé-kevésbbé kúpalakúalí,

egyhegyek.

;

Kcyserling & Blasius,

1840. Rhinolophns I.

Wirbclth.

K ölen a ti,

1859. Rhinolophns

Brünn. (1859)

Jahreshefte d.

miilir.-schles.

Soc,

Proc. Zool.

81.

Rhinolophns F'atio, Faun. Vertébr. Suisse,

Fitzinger.

1870. Rhinolophns I.

Sitzungsber.

I.,

.-\kad.

31.

Wien,

LXI.

Abth., Febr.-Heft.

1871. Rhinolophns

Peters, Monatsber. Akad.

1874. Rhinolophns

1878. Rhinolophns

Dobson, Catal. Chiropt., Trouessart, Naturaliste

1884. Rhinolophns

erdn, Mammals

Gray, Phylloíis Gray,

1866. Aqnias 1866.

Ges.

139.

Gray,

1866. Rhinolophns 18()9.

Europ.

18.

23.

100.

VI., p. 500.

81.

Berlin, p. 303.

of India,

81.

Rhinolophns-ncni fjcsíyci.

A Rhinolophns-ncm

a patkósorrü denevérek

egyetlen európai kép-

legfbb bélyege az orr borfü^^iíclckc (I. tábla, 1. ábra), mely a kivetkez három részbl van összctéve a vízszintes fekvés, levélalakii, illetleg némikép patk(')hoz hasonló brkarély (IV. tábla, 2. ábra p.), az ú. n. patkó, mely ell a közepén hegyes

viselje.

idetartozó fajok

szögben

kimetszett,

mélyében

fekv

bels szélének

tövével az egy-egj- félhoklalakú s tílbbé-kcvésbbé

orrlyukakat veszi körül

red

betakarja az

arczorr csúcsát és oldalrészeit a két orrlyuk közt, a patkó

nyereg

a húsos

az orr csúcsa (IV'.

tábla, 2. ábra

(l\'.

közepébl függlegesen emelkedik ki Ip, k, k') melynek fképen mells,

s alsó részében

felé álló

mély kivájás

valamint mells s

tábla, 2. ábra Ip.),

viszonylagos magassága és alakja

(I\'.

tábla,

ábra

kitntetett lapja

által

csúcsának

hátsó

k')

(kapájának)

jellemz az

egyes fajokra nézve

háromszög lándzsa, mely

a nagyjában

alatt

ered s

hegyével a fülek közé, a homlok

élszeren kiemelked középvonalától két

—

(IV. tábla, 2.

ábra

választja

egj'mástól.

3),

oldalt

fölé

a patkó kct hátsó \ége

nyúlik

—3

;

a lándzsának

sejtalakú gödre

van

melyek közül az egyoldalon fek\'ökct két harántfal

sejtek közül a két fels teljesen zárt, az alsó

nyitott.

A mélyen

fülek nagj'ok licöblíisíidik,

keztében

és csúcsos

majd ismét

széles flcbniy

hegyek; küls

szélük a közepe alatt

széles karajként ugrik el,

lanlilraiíns)

támad,

mely a

minek követ-

fülnvilást kixiilrl

Rhinolophus-nem.

elzárhatja.

belsejében nincs hártyás fülfedo, azonban bels fülborda metszi át és küls széléhez közel 10 12 melyek küls vége villás megoszlással lép egymással

fülkagyló

hosszant

felét

—

futó

haráittrcd ered, összeköttetésbe.

nagyon szélesek és rövidek, minek következtében nehéztyúkokéhoz hasonló szárnycsapdosással repülnek. Az ötödik

Szárnyaik kesen,

kézújj körülbelül oly hosszú, mint a negyedik

középcsontja)

hosszabb,

a harmadiké,

—

fordulnak el.

ujj

tize (kéz-

mind oly tulajdonságok, melyek más nemekben nem

lev

szárnyaikon

hazai denevéreink egyéb

szegély gyanánt

fajokon az els lábujj

más mint

ugyanis sokkal erteljesebb

fejlett-

fejérl eredve, az alsó kar egész hosszában

húzódik a

els percz a

hüvelykujj

a többi három

két,

(propatagium)

szélfogó

csoportjain,

ség, a mennyiben a fels kar széles

a negyedik

;

mint a másodiké és az ötödiké hosszabb, mint

nyújtványa (processus pectinalis

;

ilio-pectinalis.

perczéig.

hazai

fancsont féscsonti

Dobson) nem

áll

csontos

összeköttetésben a csipcsont (ilium) alsó-mells felületével.

Farkuk oly

hogy a

rövid,

hátul

farlcvitorla

tompaszög, csaknem

egj'enesen lecsapott.

—

A koponya alakulata (1. tábla, 2 4. ábra) nagyon feltn, a mennyiben a homloktájék gömbalakúan kiduzzadt, a falcsonti rész elkeskenyedik és lecsap, az orrnyereg mély horpadással válik el a homloktól s a koponya

a szemgödrök

közt

ered csökevényes

porczról

egyforma félbl van

áll

összetéve,

nagyon feltnen összeszorul. Az közti csont (intermaxillare) alsó részében lyukacsos,

orr-

két

elfelé kesivc-

végén egy-egy apró, csökevényes metszfogat hord. Az o r r(n a s a a) mells vége két gömbölyded hólyag alakjában

nyed s a csontok

1 i

melyek mögött elég mély, háromszögalakú horpadás vehet a) fels vége az orrcsontokhoz észre a fels állkapocs (m a x hasonlóan egy-egy gömbölyded felfúvódást tüntet fel, úgy hogy felülrl egy sorban fekv négy, vékonyfalú csontos hólyagot veszünk észre, fuvódott

fel,

;

mely belülrl

nyilt

összeköttetésben

nagyobbítására

felület

szolgál,

1 1

áll

az orrüreggel s talán a szagló-

vagy az

orr

brfüggelékeinek beidegzé-

hólyag némely fajokon nagyon szembeszök, más fajokon {Rh. ferrum-eqitis t a 1 a r aj (c r nuni) alárendeltebb, de teljesen soha sem hiányzik. A n y n n y c s o n t (p a 1 a t n u m) mögött és s a g 1 1 a 1 s) erteljes. A rövid játszik

sénél (pl.

Rh.

szerepet.

a négy

csontosfalú

euryale)

alatt tisztán

(p r a e s p

kitnik a lyukacsos

hen

Méhely

•

e k e c s o n

fekv

(v o

r).

csont

rn y c s o n t o k (o s s a között rhombusalakú hézag marad fenn s mögöttük nagy nyílás látható, mely a fels szemgödri

d e u m)

t e r \ g o d e a) egy-egy tojásdad,

két

oldalán

Magyarország denevéreinek monographiája.

s z á

hasadék (fissura sphenoidalis) rotundum) egj-esüléséböl származik. '

kerek

és

egy lapos nyüjtván3t, mells részén pedig

kifelé

(foramen

lik

Mindegyik szárnycsont hátra

kampóalakúan

egj^

fölfelé

szárny nyújtvánj-t (processus pterygoideus)

s befelé görbült

Az alap-nj-akszirtcsont (occipitale hasilare) a két dobcsont közt nagyon keskeny hid gyanánt tnik ki. A termetes csiga (c o c h e a) nagyon szembetn s küls felületén mély barázdák különítik el az egyes kanyarulatokat. A járomi v (arcus zygomaticus) erteljes. A nyakszirti bütyök (condylus occipitalis) eltt visel.

küls

r t n 3- ú j t v á n y (processus paroccipitales Anglorum) látható. összecsontosodtak. Az a s ó állkapocs (m a n d i-

erteljesen kifejldött

paramastoidei A varratok teljesen b u a) szára 1

—

ábra) sokkal kevésbbé görbült, mint a simaorrú

tábla, 5.

(1.

nyaksz

proc.

csaknem egyenes; halán ékny új tványa (proc. coronoidcus) alacsony, a félholdalakú bevágás (incisura semilunaris mandibulae) sima, lapos ivben tnik el, az izületi denevéreken,

nyújtvány (proc. a

csonjabb és

u a 1

Rliinolophtis-nem

tük van

laposfej, a halántéknyújtvánj-nál ala-

hátulsó szélén lapos lemezzel függ össze a

szögnyújtványnyal

csonkahegy

lefelé tartó teste

összes

(proc. angularis).

hazai

következ

fajainak

fogképle-

1—1 -^

állközti

elkülönített

2-2

1—1

-^^, pm -^^, m

csont

viseli

a— ^333-

„_ 32.

a két csökevényes, egymástól hézag

által

állkapocsban ellenben négv

szo-

fels metszfogat,

alsó

rosan összezáruló metszfogat találunk.

fels

els zápfoga

állkapocs

többnyire nagyon apró, hasonlóképen az alsó fogsor második zápfoga

is,

mely a fogsorból teljesen kifelé szorult. Ezek a nagyon apró fogak, melyek néha oly kicsinyek, hogj' szabad szemmel észre sem vehetk, olykor ki is hullnak, mint némely Rh. fcrriiui-cqniuuni és hipposidcms koponyáján, többnyire annak csak egyik oldahin tapasztaltam.

Ezen a nagy nyilason lép

V-iknek szemága, valamint a '

111.,

IV. és VI. agyidegpárnak

Más denevércsoportokban soha sem vettem

patkósorrúakon

tapasztalta

Petcnyi-ne\i. az az

tiUyozásra

nézve

egyébként alárendelt

növeli" (Természetrajzi Füz.

fentebb

helytelen állítása,

jelzett

értékiik van, 111.

1870,

észre,

fogazatot vizsgáltam

pedig cgj-néhány száz

kihullottak volna,

egy-egj' ága

supraniaxillaris.

fogak

hogy

számszerint ÍM),

meg.

kihullását, ,

valamelyik

hogj'

Blasius

nem

tehát

faj

fogai

csupán a

állhat

meg

.általában vév.- a fdgaknak az osz-

ingadozva

e bajt

kihullás

még

Rhinolophus-nem.

A s

hazai patkósorrúak bundája nagj^on világos szin, alul világosabb

többé-kevésbbé füstszín árnyalatú

A nem

tagjai a keleti

szrözetük hosszú és

;

félgömb

lakói.

sr.

hideg, nedvesség

a szél

nagyon érzékenyek csak meleg, száraz idben jönnek el, még pedig kés este. Röptük lassú s nehézkes és meglehetsen alacsony. Téli iránt

;

szállásul

rendesen

száraz

barlangokat,

pinczéket,

földalatti

folyosókat,

vagy meleg padlásokat keresnek fel, azonban nyári rejtekhelyeik is ugyanezek. Ily helyeken gyakran százával tanyáznak együtt. Az Európában ismeretes négy faj közül három fordul el a mi Blasins nyomán a következ kulcs szerint faunánkban, melyek

—

különböztethetk meg 1.

fül

küls

szög. A

szélének kimetszése hegyesnj^ereg hátsó kapája sokkal

alacsonyabb,

lapja.

mint

mells

nyereg

körülbelül a sa-

öregvitorla

rokig terjed. a.

mells

nyereg

tövétl

lapja

hegyéig fokozatosan keskenyed

és hegj'es csúcsú.

kés szél.

patkó csip-

öregvitorla valami-

bokán

vel

csatlakozik

túl

lábhoz. Alsó karja 36'8

— 40 mm. liipposidcros Bechst.

hosszú h.

nyereg mells lapja magassága

felében két oldalról

befzdött, a

hegjre felé újból kiszélesed, csú-

csán

kerekitett.

ntt a

eltt

54 2.

fül

patkó épszél

öreg\'itorla közvetetlen a

— 59

lábhoz.

Alsó

boka karja

....

mm. hosszú

küls szélének kimetszése tompa-

szög.

nyereg hátsó kapája ép oly

magas, mint a nyereg mells öregvitorla

lábszár

lapja.

tetemes

részét

szabadon hagyja. c.

nyereg mells

lében

lapja

keskenyed

és

fels

fe-

hegyes

ferruni-cqiiimim Schreb.

Tüzetes rész.

100

CSÚCSÚ.

patkó

középs

beniet-

szésének két oldalán egy-egy heg>'es fog

egy a

.Az öreg\'itorla mint-

áll.

egyenl

talp felehosszával

terjedelemben hagyja szabadon a lábszárat.

il.

alsó

.Az

45-9— 48-9

hossza

kar

(fílasii Petcrs).

n\ereg mells lapja egész ma-

gasságában egyforma végén szélesen

középs bemetszésének

patkó

két

ol-

flll.

.Az

dalán egy-egy tompa fog öreg\'itorla

széles,

kerekített. .A

az egész talp hosszá-

egyenl terjedelemben hagyja

val

szabadon a lábszárat. kar hossza

alsó

.Az

48 mm.

4.')

ciirviilc

Rhinolophus euryale

Blas.

P.las.

Kereknyergü patkósdenevér. cs

(.1.

tábla).

II.

Sytiouymák.

RhUtolophus Litryah- Blasius, .Arch. 49, 04 57; Fauna Ücutschl. 1857, p. 35,

—

fig.

Naturgcsch. 12, 13;

.\i.\ (I),

ISá.'j,

Wagner,

Supp-

Kolenati, .Sitzungsber. .Akad. Giehel, Sáugeth. 18.-í9, p. 982; Kolenati, Jahrcshef. máhr.-schles. Ges. 1860, p. 150; Kitzinger, Sitzungsber. .Akad. Wien LXI(l) 1870 (Fcbr.-Heft), p. 17; Peters, lem. Schrebcr Siiugeth.

Wien

X.Xl.X (10)

Monatshcr. p.

.Akad. Vll,

tab.

Ki,

Ezt a

fajt

.\lagyarorsz.ágról

Késbb

küliinböz

faj

(5,

1871, ().

Rüppcl)

;

29;

Dobson, Catal. Chiropt. 1878, p. 308 Margó, Magyar oi-vosok és természet-

nev

;

RUinolophiis

arrikai

fajjal

cUvosiis

tartották

Riippcl

azonosnak

több szerz(5 (/'ctcnyi, Frivaldszky Imre é^ Jáno>:,

AVi.

hogy a Keyscrting ós

/i7ii.<i;-nak

nevezte

utóbbi nincs kimutatva, Jc lehelséKes, retes,

fi(>7

tig.

Keyserliiiff cs fílasius

/'elers kimutatta,

és

18.")r),

34:3,

Berlin, tig.

Rh. clivosus Cretzschniar

cmliti.

\'.

18.-)8. p.

esetleg lIorviitorszáj;b(il.

cl.

hogy

Jcillilrs,

ilyen

néven

Mojsisovics)

íilasins-fólc Uh. clivosus az afrikaitól

Magyarországriil

a Rh.

(helyesebben s

lilasii

l'ctcrs,

sem az elbbi, sem az mely Triesztbl

vagy a magyar-liorTát tcnj;crmcllckról még megkerül.

isme-

Rhinolophus

eiiryale.

101

XX. nagygyl. mnk. hSSO, p. 2á;-! Trouessart, Naturaliste, 65, p. 515, fig. 7; Doria, Annál. Mus. Genova, ser. 2", IV (XXIV) 188(3, p. 428; Trouessart, Catal. Mámmal. I. 1897, p. 93. vizsg.

;

1884, No.

Leírás.

hazai patkósdenevérek közepes nagyságú faja. Kiterjesztett szár-

nyainak hossza 273

— 300

méretbl 22-5—26 %> Füle

(II.

tábla,

'"'«,

egész hossza 68

testének

45—48

esik a farkra; alsó karja

— 77

"'/»>,

mely

""%.

ábra) hosszú, elfelé a fejhez szorítva, hegyével jóval

meghaladja az arczorr csúcsát. A fül küls széle laposan, tompa szögben kimetszett; a tlebeny fels széle gyengén kikanyarított, mells széle szabályos ivben kerekített. Patkója lapja egész

tábla,

(I.

ábra és

II.

tábla,

6 ábra) kicsiny.

magasságában csaknem egyforma

széles

nyereg mells

a hegyén széles,

lapos ivben kerekített; oldalszélei teljesen egyenesek és csaknem párvona(I. tábla, 1. ábra), noha nagj'on sok példányon fölfelé észreveheten egymás felé tartanak (convergálók). A nyereg hátulsó kapája (csúcsa) a mells lap magasságának mintegy két harmadával nyúlik fel a mells

lasak

lap fels széle fölött s a lándzsához szorítva, a

a harmadik sejtbe

ér.

patkónak mind a

bevágás közelében kissé hullámos

második rekesztéken

középs zug

két oldalán

túl,

csak a

lebenye épszélü,

két"

egy-egy

apró, kerekhegyií fogacskát visel.

Szárnyai rövidek és szélesek. Az ötödik mint a negyediké s jóval

hosszabb,

mint

tize valamivel hosszabb,

ujj

harmadiké.

12 hossza úgy aránylik a harmadikéhoz, mint 10 hosszához, mint 10 24. A harmadik ujj harmadik :

ötödik

egész

ujj

szárny

ize kétszer, a

negye-

csaknem háromszor, ' az ötödiké azonban csak valamivel hosszabb, mint a második iz a megfelel ujjakon. Az öreg\'itorla csak a lábszár alsó negyedéig, vagy ötödéig terjed, dik ujjé

minek következtében a lábszár alsó vége kisebb-nagyobb terjedelemben legalább kivételes esetekben azonban az öregvitorla

szabad marad

;

—

nagyon közel j a bokához. A talp harántul, közvetetlen az ujjak eltt azonban hosszában redzött. A fark az alsó kar a test egyik oldalán

felénél hosszabb.

Bundája világos vörhenyes-fehéres szín, a test fels oldalán sötészínre futtatott. Az egyes szr töve szennyes

tebb, vörhenyes-füstbarna

a vége

fehér,

hátoldalon

sötétebb

színezetek.

Blasius szerint csak hétszer

füstbarna.

Fiatal

állatok

sötétebb

Koponyája a patkósorrúak koponj'ájának általános vonásaival egyes a fels állkapocs négy hólyagos duzzadása a falcsonti tájék közepén maganagyon szembeszök. Bhisins szerint sabbra domborodó, mint más patkósdenevéreken, ezt azonban nem ersíthetem meg. A koponya hossza 195 %>, legnagyobb szélessége 95 T; a szemgödrök közt ersen összeszorult, csak 2' '% széles. (I. tábla, 2.,

zik,

csakhogy az orrcsont

és 4. ábra.)

Fogazata 32 fogból

áll.

fels fogsor els zápfoga nagyon apró,

alig észreveheten magasabb, mint a szomszédos szemfog koronapereme s

határozottan alacsonyabb, mint a második zápfog koronapereme.

Ez a

2. ábra).

elkülöníti a

fog Blasius szerint a fogsor irányában

áll

(11.

tábla,

és a szemfogat

második zápfogtól, azonban az én különböz lelhelyrl való

példányaimon a fogsor középvonalának irányából mindig többé-kevésbbé

nyomult

kifele

szemfog és a második zápfog koronapereme

két fog

küls szögletbe ékeldik, igaz, nem érintkezik egymással. Az

szintén

nagyon apró, gömbíUyded,

képezett

koronájú

;

áltaJ

hogy az utóbb emiitett állkapocs második zápfoga

olj'képen,

alsó

vagy

hosszúkás-tojásdad

és

lapos

a fogsor irányvonalából tetemesen kifelé szorult, a két szom-

szédos fog képezte szögletbe ékelüdötl s azok koronaperemének magasságáig emelkedik. Blasius

nem

szeriilt

alsó állkapocs

els

és

harmadik

zápfoga

közvctetlen érintkezésben, az én példányaimon azonban ez a kpt

áll

II. tábla 3. és 4. ábrája igazolja, teljesen érintkezik. Az alsó els zápfoga mintegy fél oly magas, mint a harmadik és a szemfog magasságának mintegy harmadát éri cl. Az innyredk (11. tábla, 5. ábra) száma nyolcz. .Az els a szemfogak

fog, mint a

fogsor

közt fekszik, kettsiv, rövid, közepén megszakított

hosszabb

;

harmadik,

negyedik

és

ötödik

;

a második hasonló,

enyhén

lefelé

görbült,

kettsiv s közepén megszakított a hetedik fordítottan ívelt, megszakított, bels vége kissé duzzadt s f(")Ifelé az íitíidik felé gíirbl, miáltal az ötödik és hetedik innyred egy-egy fele mintegy harapófogót utánoz s e két ág közé ékeldik a vékony és rövid, a negj-edik zápfogat el nem ér, vízszintes fekvés hatodik red. A hetedik red míigött még egy nagyon hosszú, vékony, csaknem egyenes és folytonos, nyolczadik redt ;

veszünk

észre.

Arch.

.\aturg.

.\IX

(I)

1853.

Rhinolophus euiyale.

Méretek

A A

kiterjesztett

fark hossza

fej

Vörös-

Coro-

vári

ninii

péld.

szárny hossza

és törzs hossza

péld.

mítva)'

fajra

jellemz széls méretek

adatai (átszá(áttéve)

200

300

290

273

42—51

2.5

22'5— 26

Bliisiu.

adatai

('"^„-ben)

273—300

test

68—77

fej

hossza

20.;

19-5

19-4

19—21

lül

hossza

19—20

45—48

egész hossza

alsókar hossza

hüvelykujj hossza

A harmadik Az

A A

8-5

hossza

....

7-5- 8-5

7-5

70—72

52-5

52-5—60

lábszár hossza

18-75

16-5

láb hossza

10-5

ötödik

ujj

hossza

ujj

Az orrpatkó hossza Az orrpatkó szélessége Az

alfelnyilásig.

8-75

—

11-12-5

6—7

Kgy angol hüvelyk

alfelnyilástól.

16-5—20

8-75- 10-5

12-5

"i/m

Földrajzi elterjedés.

A kereknyerg patkósdenevért Blashis legelször Miláníj kíirnyékén, késbb a Garda tó, Trieszt és Spalató környékén is gyjtötte s ezen az alapon dél-európai fajnak nyilvánította

jelenleg

;

azonban már nemcsak

egész Dél-Európából, haneiii Kis-Ázsiából, Syriából és Észak-Afrikából

Magyarországról elször Kolertaíi hivatkozva

aldunai

továbbá Petényi-re langból s a

bihari

„

említette,

Töröklyuk "-ból

hivatkozva

és

még

pedig

kolumbácsi

Zclcbor-va.

barlangból,

közelében lev abaligeti fekv Magyarbarlangból és

Sildós

közelében

Bánlaka

is,

környékérl ismeretes.

tehát a Földközi tenger egész

bar-

végre

Kovács-v& hivatkozva a bihari Cziklul és Serges barlangból. Ezek az adatok

—

nem

mint

alább

fog

tnni

tekinthetk. Pctényi-nek

jegyzeteiben

—

igazak

lehetnek,

hátrahagyott és

a Kolcnati felsorolta

Hermán

termhelyek egy

beigazoltaknak Ottó-Xó\

részét

kiadott

következ

sorokban találjuk meg; „Az eredetileg Afrikából és Dalmátiából ismerteki tett fajnak felfedezje Magyarországon dr. Frivaldszliy Imre úr volt, Ges. 1860, p.

153.

Jahreshefte máhr.-schles

Természetrajzi Füzetek, IV. 1880, p. 259.

bukkant

a Sikl()s melletti ahaliseti harlanghan

1845-ben

Biharban a bánlakai Magyarbarlangban (Ungurestyilor)

—

hanem a Rh.

clivosus Rüppel

nev

.Maf;ani

megtíüáltam",

nem a Rhinolophus

ezeket a termhelyeket azonban Petényi

Blas.,

rea. is

etiryalc

fajhoz számítja. Petényi adatai-

nak megersítését megtaláljuk Frivaldszky Imre munkájában, hol ug)-annev fajról a következket olvassuk „Ezen •

csak a Rh. clivosus Rüppel

mely ezeltt Afrikából és Dalmátiából volt ismeretes, 184r)-hen, boldogult Petényi társaságában, a baranyamegyei abaligcti barkésbben alkalmunk volt langban találtuk meg nagyobb mennyiségben ritkább denevérfajt,

;

ugyané

fajt

barlangban

felfedeznünk".

nevezetesen

barlangokban,

a bihari

nyomán Frivaldszky János

emliti

kolumbácsi és az abaligeti barlangokból.

Magyar-

krösvülgyi

nev

Rh. clivosus

fajt

Koleuati és Petényi

Magyar-,

pestere-esküllöi,

Múzeum gyjteménye

Kolenati egyéb adatainak kulcsát a Nemzeti

adja kezünkre, hol Rhinolopns clivosus Rüppel néven négy kitömött pél-

dány

található és pedig

No. 1855/307.

'.i.

Mag\arbarlang (Biharmegye), Kovács János

ajándéka.

No.

1855 367.

?. Magyarbarlang (Biharmegye),

Kovács János

ajándéka.

No. 185.5/367.

Cziklu-barlang (Biharmegye), Kovács János

cf.

ajándéka.

.Szám nélkül.

Kolumbácsi barlang.

Ezek a példíinyok pedig a legszorosabb összefüggésben iUlnak Petényi és FrivulJszky Imre fent idézett adatniN'al, mert az ajándékozó gyanánt szerepl Kovács János, Geszten Tisza Lajos Domokos nev akkori

liának

Petényi-nek

nevelje,

a krösvölgyi barlangokat s

ig^-

bihari

útitársa

a Nemzeti

tulajdonképen Pt'/t';/v/g\itésébl származnak és udvariassíighól szerepel rajtuk Kovács látszik,

tíilán

János neve.

hogy Kolenati (isszcköttetésben

volt,

Múzeum

vele járta

nem

a Rh. euryale Blas.

:}2,

JcUcmz

Mathcm.

adatok cs

fogadta

nev p.

el,

hanem az

Múzeummal

A'cnut'.s-féle

L;j

adatokat, de által

meg-

általuk jelzett teriiKíhelyeket

fajhoz csatolta.

(ül.

tcmcszettud.

Kozlemcnyek,

kiadja

m. tud. .Akad.

47. '

iránti

kétségtelennek

csak a termhelyeket illetleg, a mennyiben a magyar észlelk állapitott fajnevet

példányai

csak az útitárs .Az is

a Nemzeti

állott

innen merítette a Petényi-, Frivalil.^zky Imre- és

fentebbi

.Magyar .Múzeum,

cvf.

II.

I'cst,

18.'j4,

427.

111.

ISii.S,

Rhinolophiis euryale.

105

Ezek szerint Zdebor-on kivlil Pdényi-neAs., FrivaLlszky Iinrc-nek és Kovács-nak volna köszönhet, hogy a Rh. ctiryale nev fajt Magyarországról kimutatták, azonban s itt vesz a dolog meglep fordulatot vizsgá-

—

lataim

azt

derítették

kitömött példánj'a

hanem

Blas.,

nev

sem nem a Rh.

Budán

a „Szép juhászné"

a farkasvölgyi kbányában, a Zugligetben is

Hermán

megtalálta.

kétség fér

;

a Mária-Remete melletti bar-

Mar^ó-nak ezen adataira „Az újabban enumerált Rh. ciiryalc-

•' :

legalább az a példány,

egyetem

hogy ez

—

állíthatom,

volt

hogy a buda-

egyik példányában a Rh. euryalé-X

állattani intézetének

constatáltam, igaz,

nem

a melyet láttam,

azonban személyes vizsgálataim alapján

pesti tud.

Ottó ugyan

vonatkozólag a következket mondja fajhoz

lév késbb

közelében

1878 márczius havában akadt reá

barlangban

hazánkban Margó Tivadar, néhai

igazi felfedezje

egyetemi tanár,

budapesti

az", én

(Rh. fcmiut-cqiihiiini)

Magyarországról a fentebbi észlelök egyike sem ismerte.

nagyhárshegyi

langban

a A7/. iiiryalc

így tehát csaknem bizonyosra vehet, liogy a Rh.

Rh. euryale

négy

említett

fent

nem

clivosus Rüppel,

egj^tl-egyig a nagy patkósdenevér

fajhoz tartozik

etiryalé-t

—

hogy a Nemzeti ]\1uzeum

ki,

megfoghatatlan

—

módon

..Rliinolophiis

clivosus Rüppel" felírást viselt.

A felé

Budapest

Rh. euryale

mint a Nemzeti

Múzeum

a borsodmegyei

környékén általánosan

elterjedt faj,

mely

általam meghatározott példányai igazolják, észak-

m rig

terjed,

délen pedig, az Al-Duna mentén,

szintén gyakori.

valók

A Nemzeti Múzeumban lev példányok a következ termhelyekre hárshegyi b a r láng Budán (gyjt. dr. Madarász Gjaila és :

Csak mellesleg emlitem, hogy Petényi, Frivaldszliy Imre s a Nemzeti Muzeura is Rh. clivosus Rüppel nev fajra gondoltak, melyet Cretzschmar

akkori szakemberei nein írt

Rüppel munkájában

(Atlas Reis. N.-Ost-Africa

és

Blasius ugyancsak Rh. clivosus Rüp. néven

327) Triestbl

bizonyult és p.

17 és

csupán

honos

vonatkozólag

írtak

(Arch.

Naturg.

1839,

(I)

Ez az utóbbi s

nem

egydlen

császári

faj

lehetetlen,

adatunk

biztos

múzeumban

Dél-Európában,

abauji

Észak-Afrikában,

hogy Magyarországon sincs,

kis

mert habár

patkósdenevéreit

elfordul,

Jeitteles

egy

azt

bánáti

Kis-Ázsiában

noha

eddig

állítja,

hogy

Rh.

Cretzschm. példánynyal hasonlította össze (Verh. zool.-bot. Ges. Wien XII. 1862, én teljesen bizonyosra veszem, hogy ez a bánáti példány a Rh. euryale volt.

Magyar

észak-

1871, p. 309).

bécsi

mely

mely késbb a Cretzschmar-íé\e clivosus-tól különböz, önálló fajnak Peiers-t\ Rh. Blasii néven különíttetett el (Monatsber. Akad. Beriin, 1866,

és Palesztinában erre

1824, p. 47)

Kordofánból ismeretes, hanem arra a patkósdenevéire, melyet Keyserling

keleti Afrikából és

Budapest és környéke természetrajzi, orvosi és közm. orv. és természetvizsg.

Természetrajzi Füzetek.

XX. nagygyl. mnk. 1S80, 1\'.

1880, p. 260.

leírása,

253.

1S79,

clivosus p.

249),

315

és

Pável Jaiios),

i>M

1899 márcz.

utján,

barlang

a 11

(elevenen kaptuk dr. Lendl Adolf

Kecskebarlang Hámor

20.);

mellett Borsod-

Madarász Gyula, 1804 június 7.); Coronini falu Légy bari a ngj a (Gaura cu musce) Ó-Moldova mellett az AlDunán (gyjt. Pável János, 1898 június havában); pecsenyeszkai

megyében

(gyjt.

barlang

Pecscnyeszka

dr.

1899 jún.

iMéhely Lajos,

falu

Herkulesfürdo

mellett,

közelében

(gyjt.

21).

Éli-liiióJ.

még

Életmódjáról

nem

tekintetben

hogj'

hegyi barlangból,

tölti.

a Nemzeti

vörösvári barlangból,

már

Múzeum

pedig,

pedig márczius

ha ez a

rendesen

20-án elevenen a

csak nyaranta

faj

még nem

hozzánk, akkor márczius harmadik hetében Fvijunk

hogy mindenütt barlangokban tartózkodik s Margó márczius havában kapta a hárs-

látszik,

uáluitk

Iclcl

hogy

más patkósorrú denevértl.

fog lényegesen külíinbözni

bizonyosnak

Ann^'i

habár föltehet,

tudunk,

vajmi keveset

lehetne

vonulna

fel

itt.

más dencvérfajok társaságában él. Már Margó M. iiiiargiiialiis, Plí-rygislcs iiocliila

hog)' a Myotis niyolis (?),

említi,

és Miuinpti'rns Sclinibcrsii

nev

fajokkal együtt találta

Púivl a coroninii

;

barlangból a Myotis Capaccitiii, Minioptcriis Schrcibiisii és NItiiiolopItiis /Lrniiii-cijiiiituiii

barlangban

nev

Myolis

én pedig a pecsenyeszkai

fajokkal együtt iiozta,

cuuirginalits

és

Rliiuoloplitis

fcrritni-cijiiiiiiini

összekeveredve, méhraj m(')djára

fajokkal együtt találtam, hol egymássá]

egy csomóban csüngtek a barlang félhomályos ehicsarnokának boltozatán Blasins szerint a Garda tó együtt röpdös; valamivel

tájain

Rlt.

Blasii Peters

röpte kevésbbé gyors és ügyes,

késbb

jelenik

meg.

mint emezé

nev

fajjal

s esténkint

Rhinolophus hipposideros

Bechst.

Kis patkósdenevér. (111.

tábla.)

Syuonyiiiák. iWoctilio hippo.'iidc'ros

Rhinoloplms 1856,

Bechst cin,

hipposideros

Blasius, Fauna

Deutschl.

nati, Sitzungsber. Akad. Wien XXIX. '

Naturg. Deutschl. 1801,

Fauna

Wirbelth.

1857, p. 29, (10),

1858,

fig.

Kulenati épen fordítva adja vissza Hlasiiis megfigj'elcseit

1194.

Siebenbürg.

5—7; Kole-

342;

Jahreshefte

;

Rhinolophus hipposideros.

Ges. für 1851),

máhr.-schles.

Wien XII., 1862—63,

1862,

527,

Vertébr. Suisse,

403, tab.

1860,

38;

Dobson,

Petényi,

(se.

posthum.)

1872,

Trouessart, Mus. Genova,

XVI

Értekez.

Mámmal.

1897,

Vesperlilio

VI.

fig.

Rhiiiolophiis

1812,

II.

tab. 5. fig.

Te m minek, Heuglin,

—

;

e s

mares

Mammalogie,

1859,

1842,

Hermann,

820,

t -

1808,

II.

1835,

1861,

1840,

1804,

Arch.

Wagner,

;

Faun. P'aune

e b e

Suppl.

Icon.

Longc ha m ps, p.

259,

n ge

Naturg.

Schreber Sáugeth.

Suppl.

27.

Bonaparte,

Sely

;

Zool.

57;

Descr.

r e,

1813,

125;

Observ.

Synops. Sáugeth. 1857,

1855,

Sáugeth.

982.

Rhinolophns bihastalus mészettud.

Verh.

—

fig.

Wagner,

19;

n h u b e

1840, p. 434, tab. 62;

Mamm. 1832—1841, ;

Keyserling & Blasius,

1839, p. 325; Wirbelth. Europ.

672

IX.

Mámmal.

Abth. (Febr.-Heft) 1870,

hippocrepis

Trouessart);

Belge,

Catal-

Sáugcth. N.-Ost. Africas,

Wien LXI.

Schreber Sáugeth.

Linn. Soc.

Monogr.

G e o ffr o y S a

bihastatiis

Rhinolophns

Transact.

132; Annál. Mus. Hist. Nat. Paris, XX.

Sitzungsber. Akad.

Ital.

Akad.

Trouessart).

(fide

(I)

;

258;

Doria, Ann.

fig.

Trouessart).

(fide

Rhinolophiis mininiits

fig.

1880,

Rhinolophtis pusillns

(fide

IV,

Daday, Magyar tud. typ Trouessart,

5. spec.

(sec.

IMontagu,

ininiitns

163. tab. XVIII.

501,

117, tab. VII.

Füzetek

429;

P^uine

Forstzuol.

93.

Egypte

1884,

Altum,

1878,

XVII— XVIII,

Fatio,

14;

fig.

II.

Természetrajzi

2", IV, 1886, 1886,

(7)

fig.

III,

Verh. zuol.-bot. Ges.

Nassau,

Ver.

tob.

Catal. Chiropt.

Naturaliste,

ser.

Jahrb.

Hg.

37, tab.

Jeitteles,

140;

K o c h,

248;

107

Siebenbürg.

Mámmal.

Értesít,

(3)

Ver.

VI. Appendix,

Rhinolophns

XXXVI, 1899,

(7)

Catal.

1886,

Kisnyiresiensis p.

(sec. p.

Dada y,

Orvos-Ter-

typ!);

spec.

Trouessart,

80;

Bielz, Catal.

1278. var.

8.,

Mámmal

274

1886,

hipposideros

Akad. Értekez. XVI

Trouessart,

var.

1885,

iroglophilns

tab.

—

fig.

VI. Appendix,

Dada y, 2

1899,

(sec. p.

Magy.

tud.

spec. typ!);

1278.

Leírás.

patkósdenevér hazai patkósdenevéreink legkisebb faja. Kiter260 '%, egész testének hossza 65—73 "%, jesztett szárnyainak hossza 221 mely méretbl 25 30 '% esik a farkra alsó karja 36"8— 40 '%>. kis

—

;

Füle

tahia,

(III.

áhra) nayv

;

elöfelé a

tejhez

szorítva,

heyyével

meghaladja az arczorr csúcsát. Fülének küls széle a hegyes csúcs

mélyen bekanyarodik, azután közepe kap, minek kílvetkeztében a

alakjában válik külím.

befelé

fül

alatt

alsó része

ti'ilebeny

alatt

mély líimetszést

csúcsa hegyesen

kerekített,

szöglete lapos ivben tompított.

Orrfüggeléke

(III.

tábla, 2. és 3.

ábra) aránylag nagy; a patkó lemeze

magas cgycnlöszárn háromszöghöz

kevésbbé

vessz í;ü,

meglehetsen nagy tleheny

kifelé

felülrl tekintve elfödi az arczorr végét.

és

Itci;

LrckiUll.

higyi'scii

nyereg

mells lapja keskeny melynek csúcsa többé-

nyereg

hasoiilit. melisc'i

kapája a hátulsónál halú-

kápa oly alacsony, hogy csak a középs scjl iilsó széUig, vag\is az t'lsö nkiszlékig ér. A patkó ketts lebenye a közbüls szöglettl kezdve küls szélén finoman illeti'ileg karélyosan csipkcztil, \agy legalább hullámos. A fogaz(jtt, lándzsa szélességénél hosszabb, de meglehetsen vaskos tompa csúcsba rozollan magiisabb

a lándzsához

szorított

hátulsó

nyújtott.

Szárnyai röviiLk és széL-sck.

negyedik és ötödik

ujj

tizc csaknem

egyforma hosszú, a harmadiké észre\eheten rövidebb. Az ötödik ujj hossza körülbelül úgy aránylik a harmadikéhoz, mint 10 12 s az egész szárny :

hosszához, mint 10

bokán

lítllcrjcJ s

24. .Az öreg\itorla

íiz

egész

lábszárat

befogva,

valamivel elölte tapad a láb oldalára. Farkvitorlája csak

a fark legutolsó csigt)lyájának a hegyéi hagyja szabadon s eltte nagyon

Inmpa szöget képez. A fark hossza az alsó kar hosszánál jóral keresebb. Lába keskeny, de hosszú talpa az ujjak közelében hosszában, háfább '

;

harántul rcdzött.

fülei

V'itorlája nagyon vékonybrü sem sokkal vastagabbak.

rendcsen nagyon világos füstszín;

Bundája vörhenyes árnyalatú, szürkés- vagy barnás-fehér, a hátodalon A fiatalok sötétebb színezetek, bundájuk palaszürke. Az egyes szrök csak helycnkint kétféle színek s a kétszinek is csupán hegyüsötétebb.

kön sötétebbek.

Koponyája

(111.

tábla, 4. ábra) kisebb,

csontok s a homlokcsont

kcizt

mint a rokon fajoké; az orr-

lev nyeregszer horpadás mélyebb

és

magasabbra domborodó, mint a nagy, vagy a kereknyerg patkósdenevér koponyáján, egyebekben azonban a Khinolophns-ncmct jellemz bélyegeket hordja magán.

szélesebb, homloktájéka pedig

fíhisiiis

.szerint

csaknem

derékszöget,

szelének a fark irányával alkotott sziigét ertjük.

a mi

csak

ú^y

helyes,

ha a farkvitorla

109

Rhinolophus hipposideros.

Fogazata

(III.

tábla,

5—11.

csökevényes két metszfoga lándzsaalakú állközti csont

nek két oldalán

áll.

tábla,

(III.

ábra)

tábla, 5.

(III.

ábra

fels

fogsor

és és 6. ábra) a

tompa

fogból

ábra

áll.'

és 6. ábra)

mells

részé-

fels fogsor els zápfoga a fogsor vonalában

álló

mely a második egyhegy zápfognál csak felényivel kisebb és hegyével mindig messze meghaladja a két szomszédos fog koronaperemét (III. tábla, 7. ábra). Az alsó állkapocs második

erteljes,

csúcsoshegy

zápfoga

„nagyon

fog,

kicsiny,

tompacsúcsu,

pereménél kissé magasabbra emelkedik

szomszédos fogak

s a

korona-

középvonalából

fogsor

kifelé

hogy az els és harmadik zápfog nem érintkezik egymással" mondja. Blasius.'^ Erre nézve megjegyezhetem, hogy a Blasins eladta viszonyok ennek a fajnak magyaroszági példányain is feltalálhatók, így nagyon typikusan tapasztaltam ezt egy selmeczbányai példányon (III. tábla 9. ábra), azonban sokkal gyakoribb eset, hogy az els s a harmadik zápfog koronapereme összeér, a második zápfog a fogszorult, mindazonáltal úgy,

hogy csúcsocskája épen csak

sorból teljesen kiszorul s oly apró,

eléri a

szomszédos fogak koronaperemét (III. tábla, 8. ábra). Ez az utóbbi eset tekintend általánosnak, mert a kezeim közt lev összes erdélyi példányok (Toroczkó-Szt-György, Kolozsvár, Árapatak, Kisnyires) és sok budapesti, sopronmegyei és selmeczbányai példány is ilyen viszonyokat tüntet fel. A második alsó zápfog különben olykor kihull. Az alsó fogsor els zápfoga körülbelül fél oly magas, mint a szemfog s valamivel magasabb, mint a harmadik zápfog

fele.

10. és 11. ábra) száma nyolcz. Az els kett (gyakran a harmadik is) s az utolsó rendesen folytonos, a közbüls öt azonban a közepén rendesen megszakított, csakhogy kivételesen az els több kisebb darabra szakadhat s olykor az utolsó is meg lehet szakítva. Az els öt, vagy hat ketts, magas ívben halad, az utolsó kett, vagy három csaknem egészen vízszintes. Az els a szemfogakat kciti össze; a második a második zápfogról, a harmadik a második, vagy a

Az innyredk

Meg

graphic,

-1-

-t-

-l-

\z n írásmódja

tábla,

cmlitenem, hogy Gichd a fogakról

12, tab. IV.,

zatot. Szerinte a

e helyt

kell

18.55,

(III.

tig.

nagy munkájában (Odontoirja

és rajzolja le a foga-

2 4-

mint miben úev "' a metsz-,

az eló'zápfogak

száma

helytelen.

szerint ez a helyes fogképlet

Giebel-nek

-1-

-)-

2 -H

a rajza

helytelen,

rajzot Blainville osteographiájából vette

Fauna

i'rt

egészen hamisan

fogképlet

Deutschl.,

1857, p. 'M.

azonban át.

mentségére

legyen

mondva, hogy

Tüzetes

rész.

harmadik zápfogról, a negyedik és ötödik mindig a harmadik zápfogról ered

;

a hatodik a negyedik zápfog mells zuga tájáról indul

dik a negj'edik zápfog

szakad sabban,

s a fogat

nem

éri

;

az utolsó

a hete-

hol alacson\'abhan, hol

de mindig a negyedik zápfogról ered.

.Méretek ^•Vi-bcn)

ki,

bels szélének közepérl, de olykor több

részre

maga-

Rhinolophus hipposideros.

111

szin nagyobb alakja vitorlája gyöngéd, világos szürkés-barna, a karok s az ujjak mentén sárgás-barna; füle s orrfüggeléke nagyon világos szin s alig szrös. Koch szerint DélFrancziaország-, Olasz- és Spanyolországnak, valamint a Bánságnak is Var. pali idus. Dél-Európa sárgás-fehér, vagy szürkés-fehér

és sárga árnyalatú s a typusnál

jóval

;

legközönségesebb alakja volna.

A Koch-féle változatoknál sokkal határozottabban állította fel Daday az melyet

példányban

egy

troglophilus-át],

[var.

szolnok-dobokamegyei

gyjtött és igen valószínnek

barlangban

kisnyiresi

hogy az a Jeüteles-tö\ Kassa körugyanazon faj alaksorozatához tartozva

tartotta,

nyékérl leirt alakokkal „egy és hazánkra jellemz nemcsak új varietást, hanem talán új faji Daday a válfajt a következ bélyegekre alapította

hogy „nagyság tekintetében közelebb

áll

képez."

a Rh. clivosus és Rlt.

ciiryah'-hoz, mint a Rh. hipposideros-hoz"

hogy „e

lan, holott

varietásnál a két els,

kettsen

iveit

szájpadred

osztat-

Kolcnati és Fitzinger adatai szerint csupán az els osztatlan",

hogy a patkó „küls szegélye épszél", hogy „a láncsalemez oly hosszú, mint a milyen széles és csúcsán tompán kerekített, mi miatt feltn eltérést mutat a törzsalaktól, a melynek láncsa hegye hegyes csúcsban végzdik". A szóban forgó egyetlen eredeti példány vizsgálata alapján a következ eredményre jutottam 1. Nagyság tekintetében a törzsalak és a kisnyiresi példány közt semmi különbség sincs. Hasonló nagyságú példányok sopronmegyei állataim közt is vannak; Fatio adataiból^ látjuk, hogy a svájcziak is elérik ezt a nagyságot, st Daday-nak árapatakai példányai sem kisebbek. Az az állítás, hogy a kisnyiresi példány nagyság tekintetében a Rh. eiiry áléhoz áll közelebb, határozottan téves, mert a Rh. etiryale (rövidebb farka mellett) sokkal nagyobb, hogysem a kisnyiresi példányt össze lehetne vele 3.

hasonlítani.

Hogy

nem

kisnyiresi

példány

els

két

innyredje

folytonos,

szolgálhat az elkülönítés alapjául, mert hiszen ez a szabályos állapot.

a kisnyiresi példányt vízben feláztatjuk, hogy a patkó szélének

megállapíthassuk,

alakját

Elször

sít 1885.

tapasztaljuk,

hogy

baloldali

fele

tisztán,

Kisnyircsicusis néven a kolozsvári Orvos-Természettudományi Érte-

274. lapján, azután

évf.

kezéseiben XVI. "

var.

azt

sz.

1860, p.

Fauné Vertébr. Suisse,

I.,

var. iroglophilns

8—11. 18G9,

37, 38.

néven a magy.

tud. .Akadémia Érte-

Tüzetes rész.

112

jobboldali

fele

kevésbbé,

határozottan

tehát

csipkézett,

uciit

cpszélü.

Tény,

hogy a lándzsa hegye vaskosabb és tompább csúcsú,

mint más példányokon, de korántsem annyira, hogy ez individuális

tulaj-

donság alapján a törzsalaktól el lehetne választani. A lándzsa alakja meglehetsen variál, de általában sokkal vaskosabb és tompább hegy, mint fílasiiis rajzán

hogy

s innen ered,

abaujmegxci

Jeiltcks, ki

példányait

szintén Blasins rajzáv;xl hasonlította össze, az ö példányainak lándzsáját

ép líg}', mint Daday sokkal szélesebbnek és tompább hegynek találta. Sokkal helyesebb Fatio rajza, ' hol a lándzsa csaknem olyan széles és vaskos, mint a

Daday

Én

tehát

alapított var.

des

A'/í.

semmi

melyhez hasonló az én selmeczbányai és

rajzán,

sopronmeg\ei példányaim

kíizt

van.

sem

alapot

látok

tu^ra,

hogy a

kisnyiresi példányra

fontarthassiik s a jelzett példányt egészen ren-

iro_i;lopliiltis-l

hipposidí'tus-niik min<">sitem.

Földrajzi clUtjidh.

A ország

kis

Közép-Európa és Közép-Ázsia

patkósdenevér

kí)zéps(")

Oroszországig

részétl

ban,

Siciliában és észak-keleti

jellel

még Java

szigetét

Magyarország

.Afrikában

felsorolja.

felföldjein

erdélyi barátjától kapott

Angol-

(Tíinger)

Troiussarl kérd-

széltében elterjedt s

Az els hazánkra vonatkozó

lakója.

de elfordiil a Kaukázus-

terjed,

adatot

már

Laiidbcck

régóta ismeretes.

szolgáltatta,

egy

denevérek soián a magyar katonai határnidék-

minden kíizelebbi termhely nélkül, Pdcuyi Salamon mutatta ki elször,

emliti,

azonban

teljes határozoxi-

1S4

június havában Rézbánya mellett fekv Ti ba kje ne\a'i cscpkbarlangban akadt egy hím példányra. * Petényi után fíUi: Ede aii róla hirt, azt mondván, hogy SlclUr fí é \' a mellett gyjtötte s hogy már más helyen is látták, de Erdélyben ritka. Egy évvel késbb fílasiiis említi Magyarországról, külíuiösen a Kíiz pon t i-K árpátokból" s ugyanakkor KoriiUiibcr sorolja fel Magyarország cml-

sággal

Kovács

yáuo.t

társíiságában

•'

1880,

Kaunc

Catal. .\lainmal.

Bcytriigc zur zoologischcn Gcographie,

Új

Vcrtcbr. Suissc, I.

1860, tah.

1897, p.

Magyar Múzeum

III.,

fig.

IV. cvf.

II.

Isis

Kauna

Wirbclth. Siebenbürg.

I'auna Dcutsclil

18.".7.

.il.

(von Okcn),

I.cipzig

1842,

III.

Heft.

Pest 1854, p. 431 és Természetrajzi Füzetek,

p. 258. '-

í)3.

185(!,

p. 4.

;

113

Rhinolophiis hipposideros.

között és reprodukálván a Petényi-féle

sei

kább, mint a nagy patkósdenevér. adatokat

féle

említi.

és

k bán ya

rit-

Bankóról,

—

Központi-Kárpátokból,

bányáiból

elhagyott

példányokat és ezeket elég behatóan ismerteti. emliti fajunkat a

hogy

megjegyzi,

Kassa közelében fekv

Jeittclcs a

Hollóháza

továbbá

adatot,

Kolcnati csak a Petényi- és Blasius-

szerzett

Utána Frivaldszky Imre

nyilván csak irodalmi

adatok

János a pestere-esküUöi második barlangból (Biharmegye) \ Margó Tivadar személyes tapasztalatból ismeri a fajt megjegyzi, hogy Budapest faunájában a kereknyerg patkósdenevérnél (Rh. cnryalt') sokkal ritkább s hogy a Farkasvölgyben és a hárshegyi barlangban fordul el." Számos erdélyi termhelyet közöl alapján

Daday

Jenö,^ nevezetesen:

z t-G

(mint

és

Frivaldszky

Torda

y ü r gy,

a d é k,

kis-nyiresiciisis-i)

Kolozsvár, Arapataka, Toroczkó-

h a

H o m o r ó d-a m á s bari a n g és barlangot. Kocyan az r e s 1

v a-v áraljai vár falrepedéseiben találta meg, de csak egy alkalomVégül számos magyarországi termhelyrl emlékszik (hat darabot). meg Mojsisovics Ágost, " csakhogy a már eddig felemiitett irodalom adaá

mal

kivül

tain

semmi

újat

sem

Múzeum

Nemzeti

nyújt.

osztályában a következ) termhelyekrl

állattani

való példányok foglaltatnak

Trencsén

(gyjt. Maliász József 1898 jún.),

Zay-Ugrócz (Trencsénmegye, dr. Lendl Adolftól, 1899. márcz. 31), Oravicza (Árvamegye, gyjt. Kocyan Antal 1883-ban), Boz (Sopronmegye, gyjt. dr. Madarász Gyula, 1894. októb. 25), Budai hegység (Zugliget, gyjt. dr. Madarász Gyula, 1896. szept.) Budapest (gyjt. 1899.

Lendl Adolf,

dr.

Adolftól,

1898. márczius

Nagy-Rcze

Csobánka 8), Selmeczbánya

Lendl

decz.

(Pestmegye,

10),

(gyjt. Rokosz István),

(Gömörmegye, gyjt.

dr.

Lendl Adolf,

dr.

1894. nov. 20),

Meleghegy (Gömörmegye, gyjt. dr. Lendl Adolf, 1898. aug.), Abaujmegye (gyjt. Jeitteles Lajos), Egyptom (gyjt. Kovács János), Erivvan '

Synops.

Sáugeth.

Monogr.

europ. Chiropt.

Verh. zool.-bot. Ges.

Közi.

(7)

(Kaukázus, gyjt. 1857,

Wien

Horváth Géza, 1893.

dr.

42.

1859, p. XII.

143.

1862, p. 248.

Magy. tud. Akad. Évk. XI. (4), 1865, p. 9. Adatok a magyarhoni barlangok l'aunájálioz,

1865.

III.

tud.

.\kad. niatli. termcszettud.

32.

Budapest és környéke

Orvos-Természettud.

1886, p. 6 és

jún.).

stb.

1870, p. 315.

Értesít

1885,

272.

és

Magy.

tud. .\kad.

Értekez.

10.

Természetrajzi Füzetek, XI

Das Thierleben der

(1)

1887, p.

österr.-ungar. Tiefebenen,

Méhely: Magyarország denevéreinek monographiája.

Wien 1897,

153.

Tüzetes rész.

114

fentebb

feltüntetett

hogy a kis patkósdenevér azonban nincs kimutatva.

24 hazai termhely kétségtelenül beigazolja, összis felfölJjcil

liaziink

alföldjeinkrl

lal<ja,

EU'tinód.

patkósdenevér nemének legészakibb

kis

az Északi- és Keleti-tenger Elterjedésének

egész

déli

faja;

a doiiibos-bcgycs

területén

eg\ctlen,

mely

nyomul el.

partvidékéig

lakójának

viJck

annak bizonyságául, hogy a hideg iránt nem tiílságosan érzékeny, a hegyes vidékeken meglehetsen magasra hatol fel, '\gy Falio szerint Svájczban még 2000 méternyi magasságban is tahiiható. bizonyiílt

Tanyáját többnj'ire barlangokban, sziklaüregekben, rombadlt várak földalatti folyosóiban, elhagi^-ott

bányákban, pinczékbcn és lakatlan épületek

helyeken

rendcsen

közíinséges denevér társasíigában

tíilálható.

padlásán

üti

s ily

fel

Sokszor tapasztalták, hogy a ségben sereglik össze,

denevérfajok,

állitólag

patkósdenevér igen nagy mennyi-

kis

LanJbcck a

igj'

más

régi

határrvidék egyik

katonai

rházának padlásán százával találta, mindazonáltal ez a jelenség még sem oly általános, mint más denevérfajoknál. Egyébként ligyelemre méltó> hogy bármennyi példány verdjék is össze, soha sem csüngnek rajban, hanem mindig cgycnkiut, eg\miíis mellett, úgy, hogy egyik a másikat

nem ját

(Koch)

érinti

fogliilják

kodik

meg

csüng

alá.

kis

Ha ébren

barlang boltozatának legmagasabb pontNyugváskor az állat hátsó lábaival kapaszegészen vagy részben beburkolódzva, fejjel

mindig a

lAltttm). \itorláiba

patkósdenevér

van,

fejét

nagyon eleven,

gyorsan ide-oda

nyalogatja, vagy bolhiizkodik.

sem

igen lehet htUó

nélkül

Alma

nyugtalan

természet

forgatja, folyton szimatol s is

megfogni,

nagyon éber mert

;

állat.

bundáját

nyáron napközben

közeledésünkre

rögtön

föl-

riad és elszáll.

Tavaszszal Blasiiis szerint meglehetsen korán ébred, Aoc7í szerint

azonban az egyéni természetnek nagy befolyása és mikéntjére,

aluszsza

át,

mert némely példány az egész

egy másik pedig télen

\-an

telet

telelés

tartamára

mély zsibbadásban

röpköd, vagy legalább nyugtalanul

fészkeldik rejtekében s a himek többnyire nagyon korán

vonulnak

téli

nstények eltt jelennek meg. A téli teljesen beburkolódzik vitorláiba, úgy hogy inkább gombának látszik, semmint denevérnek. Hogy téli

szállásaikra és tavaszszal jóval a

álomba merült valamilyen

állat

földalatti

álmát mikor kezdi meg, arra nézve rahlszky János azonban

f('>ljegyezte,

nincsenek

pontos észleletcink,

Fri-

hogy a bihaimegyei pcstere-eskülli

Rhinolophus hipposideros.

115

barlangban már olítóberben mély álomban

találta,^ még pedig egy másik Rh. clivosus-nak nevez, mely azonban minden esetre a Rh. euryalc, vagy a Rh. femmi-equimmi volt. Petényi

társaságában,

denevérfaj

melyet

kés szszel

kéziratának megjegyzése szerint

ban

(Bihar)

jelentkeznék.'

helyekre húzódik, mert

Minden

állitólag

1899 deczember elején

pl.

a Pivnicze barlang-

hogy

arra mutat,

jel

itt

télire

ott

is,

melegebb is

feltnt

Budapesten, holott nyaranta sehol sem észlelték a város területén.

Röpte meglehetsen lassú, csapdosó, a jó repülkéhez képest csalcnem gyámoltalan. Jeitteles fogságban

nem

patkósdenevér röpte

kis

hanem

példányain

tartott

oly

zajtalan,

hogy a

Plccohis-é,

a szél lobogtatta zászló suhogásához hasonló, tehát nehézkes.

Esténkint csak a sötétség beálltával föld színéhez közel

reggeli

tapasztalta,

mint például

marad.

kezd röpködni

fogságban

Jeitteles

tartott

két-három óráig szálldogáltak, többnyire a székek röpdöstek

és alatt

„csaknem

érintették;

arczához azt

oly

hinném

szívást akarták rajtam megkísérteni". Teljesen

Kolenati.

állatai

—3

éjféltl

asztalok közt

hogy szárnyaikkal is mondja Jeitteles hogy a vér-

közel jöttek,

—

általában

példányai

—

azonos tapasztalatokat

tett

hüvelyknyíre közeledtek arczához s lábait

egész közelrl röpködték körül, mintha csak vérét kívánták volna. Kolenati

különben határozottan

állítja,

hogy a

kis

patkósdenevér fogságban tartott

példányai megcsapolták a velük egy helyiségbe lájának véredényeit s egy grúziai

galambok és tyúkok vérét el

mégis lehetetlennek

kell

férfi

szívnák.

zárt

fali

denevér

vitor-

elbeszélése alapján azt hiszi,

hogy

Ezt a föltevést Koch sem utasítja

tartanunk, mert a kis patkósdenevért szájá-

nak és fogazatának alkata nem képesíti a vérszivásra, ellenben teljesen alkalmassá teszi arra, hogy rovarokkal táplálkozzék.'' Abban csakugyan minden észlel egyetért, hogy fajunk rendes tápláléka a rovarok seregébl kerül ki s hogy különösen a lágytest molypílléket, legyeket és pókokat kedveli.

patkósdenevér csak enyhe, csendes idben vadászgat

kis

;

hvös,

nedves idben honn marad. raath. és természettud.

Magy.

Természetrajzi Füzetek, IV. 1880, p. 258.

tud.

Akad.

Közlem.

III.

1865, p. 32.

denevérek közt vannak igazi vérszopók, ezeknek azonban a fels állkapcsukban

metszfoguk van, melylyel az állatok brét lehasítják hogy rágásra nem alkahiiasak. Ilyen a dél-amerikai Desmodus rufus Wied, melynek rendes szokása, hogy az alvó ember és állat vérét szivja, mint azt Darwin is tapasztalta, ki Chiliben (Coquimbo) épen akkor fogott egy példányt, mikor egy ló hátából szivta a vért (Naturalist's Voyage Round the két összeér, késpenge-alakú, éles

(mintegy

lenyesik)

World, 1838, ártatlan,

és zápfogaik

22).

Ennek az

gyümölcsev vampirra.

annyira csökevényesek,

állatnak a vérszívó természetét ruházzák tankönyveink az

;

Fogságban rö\'id id alatt nagyon könnyen kap orrvérzést el

(Koch).

pl.

a ragadozó

pusztul

nem egykönnyen férnek hozzá, mert ügy látszik madarak ürülékeiben eddig még nem akadtak nyomára.

éjjeli

Rhinolophus ferrum-equinuni

ingereltetve

izgatott,

gyakran ennek következtében

—

Ellenségei

Nagj'on

elpusztul. s

.Schreb.

Nagy patkósdenevér. (IV.

tábla).

Synonyiuák. Vrspcrlilio firniiii tah.

72,

fig.

IX.

1808,

Blasius, Arch. 1840,

LXll,

tah.

31,

fig.

Ges.

schles.

Vertébr. Suisse, tab. VII,

fig.

p. fig.

1869,

1856,

(7)

1840, p. 426,

Jahrb.

fig.

II.

Deutschl.

1858,

(10)

342,

1802—63, Fatio, Fauna

Nassau,

\'er.

(trichom)

;

Catal. Chiropt.

1878, fig.

Daday,

430;

IV. 1886, p.

11;

1842,

Synops. Saugeth. 1857,

Naturaliste VI. 1884, p. 501,

ser. 2'i,

188(),

—41,

1855, p. 666; Bielz,

Wien XXIX

Dobson,

34;

1832

Belge,

981; Kolenati, Jahreshef. mahr.-

Koch, tab.

Europ.

Wirbelth.

Blasius, Fauna

Kornhuber,

143; 2,

Genova

iMus.

Akad. Értekez. XVI

Trouessart,

Catal.

119,

Magy.

Mámmal.

1897, p. 93.

II.

Rhiitolophits

ferrnm

Akad. Értekez. XVI

Bielz, Verh.

Trouessart, Nat. Paris

Hist.

ed.

II. i

XXm, n g e

eqtiiniim var.

1886,

(7)

Mittheil.

Catal.

Rhinolophus

Trouessart,

10;

üoria, Annál.

Key seriing &

;

326;

1839, p.

Sitzungsber. Akad.

1859,

518, 402, tab.

27; Giebel, Saugeth. 1859,

fig.

Soc.

Supplem. Schreber Saugeth. V.

Kolenati,

42;

Transact. Linnean

tig

Supplem. Schreber Saugeth.

Fauna Wirbelth. Siebenbürg. 1857,

174,

1.,

Bonaparte, Icon. Fauna Ital. Sely s-Longchani ps. Fauné

fig.

Wagner,

19;

—

XVIII,

tah.

Naturg. V. Jhrg

(super.);

tig.

109, tah.

Montagu,

cqiiiuuiii

1(35,

Wagner,

öü;

1774, p.

c\\ .Sáiigcth.

Rhinolophus fcrrimi

London

S eh r eh

ci]iiiiiiiiii

1828,

13,

tab.

Siebenbürg.

Mámmal.

iinihastaltis

XX,

VI.

158;

fig.

1899,

(sec.

t -

(caput)

;

143;

r e,

Annál. Mus.

Descr. de l'Égypte,

De sm a rest, Mammalog.

Sitzungsber. Akad. Wien, I.XI.

spec. typ

1887,

1278.

fig.

XXXVIl,

\'er.

G e o f f r o y -S a

1813, p. 257, tab. 5,

Daday, Magy.

homorodcnsis

1820, p. 125;

Ahtli. Febr.-Heft 1870, p. 20.

Rhinolophiis ferruin-equinum.

Rhiuolophns iinihastatns

117

Homorodalmasiensis D aá p. 274 (sec. spec. typ

var.

Verh.

XXXVI,

Siebenbürg. Ver.

Mittheil.

Rhiuolophns

Geoffroyi

minek,

1886,

Bielz,

;

79.

Journ.

Zool.

Orvos-

a.y,

természettud Értés. Kolozsvár, X. 1885,

IV.

433

(fide

Trouessart). Rhiiiolophns

nippoii

(fide

Trouessart).

(fide

Trouessart).

Rhiuolophns tnigatns

Hodgson, Rü

Rhiuolophns fnuiiííatns

Peters,

Decken's

Reis.

p pe

Mámmal.

.Monogr.

Journ. As. .Soc. Beng.

Senckenb.

iMus.

Afrika,

.Sáug.

tab.

1\', p.

(399

122;

(fide

1877,

p. 22.

Ili,

30.

II,

fig.

Trouessart). Rh. macroccphalns

Heuglin,

Reise N.-Ost. Afrika

Rh. Deckcnii Peters, Monatsber. Akad.

Berlin,

Rhinolophns clivosus (nec Cretzschmar, nec B 1 a Természetr. Füzetek, Budapest, IV.

1880,

11.

18()7. s

70r).

é n

2n8.

Leírás.

A nagy faja.

patkósdenevér

szárnyainak

Kiterjesztett

hossza 93 karja 54

— 108"8

—59

Füle

"ífc

hazai

szett.

denevéreink

— 380

—43

™/m

legnagyobb

'"%,

egész

esik

testének

farkra;

alsó

hosszú.

(IV. tábla,

ábra) közepes nagyságú éri

el.

mélyen bekanyarodik, azután közepe

A A

325

mely méretbl 37

%i,

hegyével csak az arczorr csúcsát alatt

patkósorrú

hossza

Küls alatt

;

elöfelé a fejhez szorit\-a,

széle a fül

hegyes csúcsa

hegyesszögben mélyen kimet-

tülebeny fels sarka magasabb és csúcsosabban kerekített, mint az

fül bels oldalán nyolcz, a küls fülszegéty közelében villásan összefügg harántred ötlik fel. Orrfüggeléke {W. tábla, 2. és 3. ábra) közepes nagyságú a patkó lemeze nem födi be egészen az arczorr csúcsát. A nyereg mells lapja a középs részen két oldalról befzdött, alul s felül egyformán szélesed, fels végén szélesen kerekített. Némely

alsó.

;

délmagyarországi példányokon a lettel

emelkedik

befzdött középs

rész határozott szög-

az alsó szélesebb rész két oldaláról.

nyereg mells

keskenyebb kapája mintegy a mells lap magasságának a felével emelkedik a mells kápa fölé, a mellsnél tehát magasabb, a lándzsához szorítva a második sejtbe ér. A lándzsa, kapája

szélesen kerekített,

szélességénél hosszabb s

hátsó,

meglehetsen karcsúhegy.

nye a középs beöblösödéstl egyenletes, rendesen cpszéln,

azonban számos,

hullámokat tntet

fel

a széle.

patkó ketts lebe-

kerek ívben kanyarodik

és

külíinösen öregebb példányon durx'a

118

Tüzetes rész.

meglehetsen rövidek és

Szárnyai

szélesek.

negyedik

és ötödik

ujj

tize csaknem egyforma hosszú, a harmadiké észreveheten rövidebb.

ötödik

hossza körülbelül úg>' aránjlik a harmadikéhoz, mint 10: 12

ujj

(pontosabban, mint 10

—

^26

patkósdenevéréi. s

11 '80

— 12"20)

az egész

hosszához, mint

szíirn\-

szárnyai tehát aránylag valamivel hosszabbak, mint a kis

;

közvetetten

öregvitorla (plagiopatagium) rendesen a bokáig terjed

eltt

bokaiziilet

tapad

azonban nagyon

lábszárra,

gyalíran, különösen a délmagyarországi példányokon, olykor csak a

egyik oldalán, két-négy vitorla hátul

a boka eltt

"í/m.-nyivel

nagyon tompaszög

csúcsát hagyja szabadon.

egy harmaddal kevesebb.

csak

éri

a lábszárat.

test

fark-

.-\

végs

utolsó farkcsigolya

fark hossza az alsó kar hosszánál körülbelül

Lába hosszú és \-ékony

talpa az ujjak l\özc-

;

lében hosszában, hátrább harántul ránczolt. Vitorlája nagyon vékonybr s meglehetsen csaknem egészen csupasz, csupán a fels kar alatt s a

füstszin,

világos

farkvitorlán a test

közelében találunk sorokba rendezkedett gj-ér szrözetct.

Bundája meglehetsen hosszú

s lágy

világos palaszürke, olykor vörhenyes,

mindig

fehéres

a hasoldalon

;

a hátoldalon barnásba

;

máskor

tiszta

sárgás-fehér.

hajló

hamuszürke, de tövén

fiatalok

nstények

hátoldalukon inkább hamuszürkék, az öreg hímek többnyire fahéjbarnák.

Az egyes szr hegye Koponyája

a legnag>'obb.

horpadás

(l\'.

szeles,

a hátoldíon sötétebb barnás. ábra) valamennyi patkósdenevérünké kíizt

tábla, 4.

orrcsontok

de a

többi

homlokcsont

fajéhoz

hazai

határozottan kidomborodó, de alaciouyabb,

szárnycsont

Fogazata

rö\idebb, mint a

tábla,

(1\'.

vényes két metszfoga az tábla,

képzdik

kifelé szorult,

ki.

lev nyeregszer homloktájéka

sekély:

rokon

fajokon

vagy a kerel<nyerg patkósdenevéren. ábra) 32 fogból áll. A fels fogsor csöke-

kis,

állközti csont

mells-küls sarkában

(IV. tábla, 9., 10. ábra)

áll

(IV.

— mint egy pecsenyeszkai

— négy csökevényes metsz-

fels fogsor els zápfoga a fogsor vonalából teljesen hogj' a szemfog s a második egj'hegj-

úgy

Az els zápfog

rosait érintkezik.'^

f>.

mint

és 8. ábra), olykor azonban kivételesen

példányon tapasztaltam fog

—

közt

képest

Blasiiis szerint

inint

10:25;

oly kicsiny,

én

méreteim

zápfog szo-

hogy hegye a két szomszerint

mint

10:2.5.34

— 25.56

—20.02—26.28. '

Blasius szerint csaknem derékszög.

Kolcnaii szerint a fark hossza az alsó kar hosszának a

els

fele

volna.

nyomul be a szomszédos fogak kiizé s ilyenkor, okialról tekintve, úgy látszik, mintlia a szemfog s a második zápfog nem érintkeznék, de ha a fogsort alulról nézzük, meggyzdünk, hogy a fogsor kiizépvonalában mégis érintkezik. '

Kivételesen

zápfog mélyolihcn

Rhinolophus rcrrum-eqiiinum.

szédos fog koronapereme

alatt

marad

(IV.

tábla,

Ti.

ábra).

alsó fogsor

második zápfoga nagyon apró, kerekded lapátformájú, a fogsorból teljesen kiszorult, minek következtében az els s a harmadik egyhegy zápfog szorosan érintkezik ; a második zápfog hegye a szomszédos két fog koronaperemét csak épen eléri, vagy legfeljebb az els zápfogét haladja

meg egy

kissé (IV. tábla, 6. ábra).

madiknak mintegy felemagasságát

éri

alsó fogsor

el,

els zápfoga a

har-

de a szemfog felemagasságánál

alacsonyabb marad.

Az innyredk magasív, a 3

—

10. ábra) száma nyolcz. Az els hat közékett folytonos az els kett fölfelé görbül,

(IV. tábla,

pütt megszakított, az utolsó

;

5-ik határozottan íves, de vízszintesebb

teljesen lapos és vízszintes.

Az els

helyzet, a többi

a szemfogakról, a második

és

har-

madik a második zápfogról, a negyedik a harmadik zápfogról, az utolsó négy pedig a negyedik záp fogról ered. A hetedik red közepén kicsiny szögletben ugrik ki hátrafelé a nyolczadik teljesen egyenes és nagyon ;

vékony.

Méretek

("'/,„-ben)

120

Tüzetes rész.

Válfajok.

Koch fajt

példányok színezete és nagysága alapján két

cgj'es

íiz

vál-

különböztet meg, melyek külön területen fordulnának el, mindazon-

által

maga hangsúlyozza, hogy hogy

csolja össze,

mert a kor s az ivar nagy befolyással \an a

tájak lakója.

A máso-

hamuszín.

Az elbbinél

Var. italicus. Dél-Európa lakója.

kc\'ésbbé,

ivülsö megjelenésre. V'arietásai

diknál \'alamivel kisebb, háta barnás-szürke, \'agy 2.

annál

lehetetlen,

germanicns. Az Alpoktól északra

\'ar.

közbees fokozat kap-

a két alakot annyi

megkülönböztetésük

éles

valamivel nagj'obb,

világosabb szín, hátán vörhen\'esbe hajló.

nem

Szerintem ezt a két változatot

ennek kapcsán

lehel fentartani,

azonban egy más kíirülményre mutathatok rá, mely talán inkább beválnék fajváltozatok megkülönböztetésére, ha nem \'olna úgyszólván minden fajon tapasztalható mint

kisebb,

egész

pl.

teste

— 22

"^i.

Ez a

aránylag nagyobb temiet daczára mégis

füle

példányoké.

svájczi

— 90 %

magyarországi példányok 19

hogy a magyarországi, ne\'ezetesen a

s ez az,

délmagyarországi péklányok

és

teste

példányai rendesen kisebb ^

"'/»>

más

sajátság azonban

Fatio

— 25

— 107

ugyanazon fajnak északi tájakon, keken élk.

füle

példányainak

svájczi

%t hosszú,

Egy

tapasztalható.

dél-

mégis csak

hosszú és fülük

fajokon

holott

és

magasabb hegy\'ídékeken él

illetleg

hosszabb fülek, mint a délibb vidé-

tcstfick és

abhan kereshetjük, hogy északibb magasabb hegyvidékeken, hol a ro\'arélet szegényebb, a mennyiségének megszerzéséhez a denevérnek nagyobb jelenség

okát

talán

tájakon, illetleg

kell

táplálék

felület, tehát érzékenyebb tapintó szer\re van szüksége.

Újabb idben Daday Jenü

homorodensisl

|var.

néven

iiUitotta

fel

fajnak egy

\;ilfaj:it,

Jahrh. Ver. Nassau,

.'\

unihasiatus

13.

kolozsvári Geoffr.

„.\

var.

1897, p.

jellegekbi'il, nicl\

ckrc Ihiilay

35—36.

Gcrrii S. Miller Észak-Amerika

tett

denevérein

(Nortli

9).

Krtesitö

Homorodaliiiatieiisis

XVI.

.522—523.

1869, p.

Orvos-Természettud.

var.

.Akadémia Értekezéseinek iqiiiiiinn

tapasztalatokat

American Fauna, No. *

1862—63,

Fauné Vertébr. Suisse, Hasonló

a következket emelem

válfajt alapította,

egy példány alapján, melyet a

homoród-almási barlangból x'alónak mond.

szám

néven

(1886)

—

274.

évf.

(1885), 16.

majd lapján

lapján

Rhitiolopkus

magyar

tudom.

KhinolnpUus

fcryuiii-

hnmorodcnsis néven.

.Mellesleg

megjegyzem,

hircs dcncvérbarlangban

liogj'

els dolgozatának bevezet-részében

ugyanis

tudtam kézrekcriteni". ez pedig

AV(.

egy

kis

ezeket

Kbinoliiphii^ Hhastatus-m\ kivül

bippi'sidcros Beclist.

nev

faj.

mondja

mást nem

Rhinolophus fciTiim-cqiiinum.

Méretei

Rh.

clivosns

és

tekinti.

hogy a Rh.

tekintetében megállapítja,

fcrrnni-cqiti-

hasonlít.

Orrfüggeléke „sajátságos vegylékét képezi a Rh. fcrriim cqniiiuiii

Rh. Etiryalc orrhártyájának, a mennyiben a patkóalakú hártya egész

és a

hosszában egyenl csipkézett, s a

Rh. ferrnm-eqniuinii,

középalakiiak

Innyredi tekintetében a Rh. ferrnm-eqmnwm-ra. emlékeztet.

álló

Fogazata

nimi-éhoz

tekintetéhen

Rh. euryale közt

121

széles,

hosszabb, mint széles, az alsó lemez szegélye

a felsé ellenben épszél és középvonalában élesen bemetszett

bemetszésben két tompacsúcsú fogacskában

a Rh. Etiryalc-\Q.

éppen

folytatódik,

mint

láncsahártya harántszelvényeinek alakja és lefutása,

nemkülönben a láncsahártya csúcsa, hosszának szélességéhez \'aló viszoRh. fcrrnut cquimiiii-éYíi emlékeztet. Az or'rhártya közepén emelked, úgynevezett nyereghártya végre az által, hogy a láncsahártyiihoz nyomva, fels harántszelvényének majdnem felst szegélyéig ér, a Rh. n\'a a

Euryale-\éX juttatja eszünkbe". 5.

Fülének küls szélén tompaszög bemetszést

fels csúcsa tompán, az alsó élesebben kerekített s

femmi eqnimtm-é és a Rh. Euryalc-é A kézközépcsontok viszonj'lagos hossza azonos

képez a Rh. 6.

lábttl

öregvitorla

a lábttl

vitorla

'%>-nyi

távolságban

talált

;

„mintegy között".

a Rh. Euryale-éva.].

%-nyi távolságban tapad

meg

tlebeny átmenetet

fark-

lábszáron

így

átmenetet képez a Rh. clivosns és Rh. euryale között". 8.

Farka majdnem kétszer oly hosszú, mint a fels

Mindezek olyannak,

pedig

Rh. clivosns és

Daday

kar.

tartja, „még magában egyesítve a Rh. ferrtim eqiiinnui, a a Rh. Enryale különböz jellemeit, mint középalak ezeket

alapján

példányt

új

varietásnak

a mely

összekapcsolja."

fentebb

kiemelt

pontok tekintetéban

példány vizsgálata a következkrl gyzött 1.

Méreteiben teljesen a nagy patkósdenevérre

én ada-kaleh-i példányaimmtü

lev

a borszeszben

eredeti

meg vall s

leginkább

Daday valószínleg a friss állatborszeszben fekv s most vízben felázta-

egyezik.

ról,

én pedig a tizenöt év óta

tott

példányról vettem a méreteket s így válik érthetvé a méreteink közt

tapasztalható csekélyebb különbség, mindazonáltal érthetetlen marad, hogy

Daday

lábszár

határozottan

hosszát

vagy sajtóhibára gondolhatunk, méretével

is,

%-nyinek mondja,

s így legfeljebb a

mely Daday

—

ugyanígy

szerint óO.ö

holott

Daday szövegébe '"/»<,

állhat

hosszaság

becsúszott

toll-,

a dolog az alsó kar

a valóságban pedig 59

™/m.

Tüzetes

122

rész.

semmiben

P'ogazata a RJi. fcrnun-cquitiiiin typikiis fogazatából

sem különbözik. 3.

Innyreüi

Orrfüggeléke

teljesen a törzsalakra vallanak.

mindenben

megegyezik a

Daday a

törzsalakévíil.

„patkóalakú hártya" „alsó és fels lemezérl" szól, holott az alsó,

csupán a patkó

„lemez"

brred, mely

fekv)

szélei alatt

és alakjában roppant ingadozó és a leirásnál soha vétetni; az ú. n.

maga

„fels lemez"

denevéren rendesen, úgy

itt

csak a ().

(5.

ábra) csipkézettnek tünteti

fel.

alakja semmiben sem különbözik a törzsalakétól. A küls „tompaszög bemetszésé" a leírásban is s a rajzon (6. ábra)

fül

fülszegély is

szokott figyelembe

a patkó, mely, mint a nagy patkós-

épszél, mint a leírásban maga Daday

helyesen mondja, noha a rajzon 5.

sem

ú.

fejlettségében

fül

szokatlan beállításának a következménye.

kézközépcsontok viszonylagos hosszában a

tíírzsalak

\iszonyai

ismétldnek.

hogy az öregx'itorla nem éri el a bokát, hanem az egyik másikon 3 "^-nyire marad tle, ez azonban az egyébként legtypikusabb Rh. fcrrnut-cquiuinu-on is meglehetsen gyakori eset. A farkvitorla hátul a sarkantyúra tapad és a tíirzsalak viszonyaitól semmiTény,

lábon

'J,

kép sem különbözik. 8.

P'arka csak valamixcl hosszabb a fels karnál s egészen ráwill a

a tíirzsalakra.

Mindezek alapján a Daday-iól fajt

Iioii.orodciisis

felállított \ar.

az irodalomból kiküszöbölendnek

kijelentenem.

kell

nem, hogy a var. homorodensis Daday, Bidz közlései ' munkáiba ^ és Trotwssarl legújabb emlskatalógusába nek a szerzknek azonban s

sem

eg>'ike

puszta jóhiszemséggel vették át

igj-

vizsgálta

Daday

meg

Meg

ré\'én, ''

nev

vál-

jegyez-

kell

Mojsisovics

átment, ezek-

az eredeti példányt

kíizlését.

Földrajzi cllcrjcdcs.

A nagy a

patkósdenevér Európa

Jóremény-fokíg s Ázsiát

déli

középs

a Himalájáig

és déli részeit, egész Afrikát

Japánig

és

lakja

nyomul Salamon

Britanniáig és északi Németországig (Harz) Míigj'arországi

határozott adatot;

elfordulásáról

1846-ban

írja:

XXXVI,

Peléuyi

„Rh.

1886. és ugyanott XXXVIII.

Verh. Sicbeiibürg. Ver. Mitthcil.

Catalogus Mammalium, VI. Appendix, 1899,

Troucssart.

9:{.

Catal.

.Stcicnnark Jlirg.

Mámmal.

1897.

Európában

els

(nagy

pat-

k<)Z('>lte

ferrum equinum

des Xntunv. Ver.

;

fel.

ISSS.

1888. Graz 188!). Sep. 1278.

.Mxlr.

;

Rhinolophus ferrum-equiniim.

kócz), ezt

Petényi-nek

Déva

fajt

alábbi soraiban

pel

múzeum"

das grosse Hufeisen)

;

barlangjában;

országból volt ismeretes,

budai hegység' Lipót-

dombos orrú patkóczot

hügelnasiges Hufeisen) pedig,

;

1854-iki évfolyamában"^ közzétett

„A' nagy patkóczot (Rhinolophus ferrum equinum Daub.

Rhin. unihastatus Geoffr.

mez

kaptam".' Egy további adatot találunk

tájáról

„Új magyar

123

(Rhin. clivosus

csak

melty eddig

barlangban

siklósi

fedeztem

az európai patkócznak valamennyi faja képviseltetik hazánk'

is".

szakasznak a Rh.

idézett

clivosiis-r&

érdekel bennünket, mert Petényi-nék.

Ottó-ió\

fel.

igy

faunájában

vonatkozó része

Hermán

Rüp-

és Dalmát-

Afrika

közel-

880-ban

Iviadott

kéziratában a Rhinolophus ferrum-equinum leirása nincs meg, megvan azonban a Rh. clivosus Rüppel nev fajé, ^ mely ugyan nagj'részt érthetetlen, azonban a következ szavak „A mells, haránt álló pocztaraj, :

az orrnyilasok tszomszédságában

felemelked nyeregnek ersen

kiálló

közepén csak kevéssel keskenyebb, mint a tompán lekanyarított végén, mely utóbbi észreveheten fedelesen hajlott, csatornás és a tölcsér felé

mells

lekonyult" kétségtelenül azt akarják kifejezni, hogy a nyereg

a közepén

végén

tett

bélyegét

befzdött,

Petényi

s igy

fejezte

vagj'is

szavakban a Rh. ferrmn-eqiiinuni

az alapon

Ugj'anezen

ki.

ismertetett volt,

1845-ben

kant

Siklós

Magam

reá.

(Ungurestyilor)

„Az

dr.

Frivaldszky Imre úr

A bal ige ti barlangban bukBán lakai Magy arb arlangh a n

melletti

Biharban a

megtaláltam" szintén a Rhin. ferrum-cquivmm-oX

Petényi adatainak megersítését megtaláljuk Frivaldszky kájában,

a Rhinolophus clivosus Rüp. nev fajról a „Ezen ritkább denevérfajt, mely azeltt Afriká-

következket olvassuk: ból és Dalmácziából

;

g e t barlangban késbben alkalmunk volt ugj-ane

Természetrajzi Füzetek, IV.

.Már az a

denevérrel lehet,

volt

dolga,

faj

is,

VI, II.

mert

találtuk

mnk.

nagygyl.

fajt

meg nagyobb

a bihari barlan-

Pécs,

1846, p. .380.

kötet Pest, p. 432.

1880, p. 258.

1865, p. 69.

hogy Frivaldszky Imre az

rá a kérdéses denevérfajra, a

Blasius-tó\

keresztelt európai

körülmény

mennyiségben" akadt

sem

1 i

Magyar orvosok és természetvizsg. Új magyar múzeum, IV. évf. 1854, Jellemz adatok

1845-ben boldogult Petényi társasá-

volt ismeretes,

gában, a baranyamegyei a b a

mennyiségben

illeti.

Imre mun-

ugj-ancsak

hol

*•

a Rh.

megítélni, neveze-

eredetileg Afrikából és Dalmácziából

felfedezje Magyarországon

fajnak

legfbb

Petényi-nek

kell tehát

clivosus Rüp. tartózkodásáról mondott megjegyzését tesen Petényi-nek ez az állítása

lapja

mint a fels, tompán kerekí-

keskenyebb,

a Rh. clivosus Rüp. néven

ugyanezen néven

pedig nagyon ritka

abaligeti

mellett

ismertetett,

szól,

szerepelt

késbb

barlangban „nagyobb

hogy

afrikai

nagy patkósdenevérrl szó

Peters-töl Rh.

csak egyenkint akadnak reá.

fílasii-ra.

gokban, nevezetesen a krösvölgyi

M agy árbarlangban

nünk". Ugxanezeket az adatokat Frivaldszky János

felfedez-

is felemliti,

azonban

Imre s János a Rh. clivosus Rüp. ferrum-equinnm-oí illeti, mert a Nemzeti Múzeumban abból az idbl Rh. clivosus Rüppel néx'en fenmaradt négy darab kitömött denevér kétségkíxül ehhez az utóbbi fajhoz tartozik, tehát mind

az, a mit Petényi és Frivaldszky

ne\aí faj ötletébl írnak, a Rh.

termhelyek a Rh. ferniin-eqiiiniim-hoz

Petényi-Frivalszky-íéle

csa-

tolandók.

Bieh Ede

856-ban

Déva

Blasius

185 7-ben

gj'akori.

említi

környékérl

vidékein található,

a budai hegj-ségboL sorolja

Báthori-barlangjából

és a

még

fel,"

sem s

(Blasenstein)

1860-ban Kolenati, valószínleg Petényi-nek

fel.*

sítése alapján,

emliti,

sehol

Magj'arországrór'

általánosságban

évben Koruhuber a Kis-Kárpátokból

ug^'anabban az jegyezte

Szerdahely

és

különböz

megjegy'ezvén, hogy Erdély

levélbeli érte-

pedig

lipótmezei barlangból:

Hárshegy

Frivaldszky

János pedig Kolenati-r& hi\-atkozva az aldunai kolumbácsi barlangból Gróf Lázár Kálmán általánosságban csak annyit mond fajunkról, említi. meleg pinczék, barlangok, omlahogj- „nálunk honos a nagy orrbötök ''

;

dékok közt tartózkodik".

termhelyekrl jegyezte

1885-ben

fel

Daday Jen

következ

erdélyi

Kolozsvár, Gyulafehérvár, Z

a h,

Tordai hasadék és (mint var. Hontorodalmasiensis Daday-t) H o m oródalmási barlang, 1887-ben pedig ugj'anazokat a termhelyeket

sorolta

katalógusa

fel.

Hazai

egészíti

ki,

Daday

Szerdahely, Brassó (a Czenk templom) és Besztercze szerepel a A nag3' alföldre vonatkozólag csak ismerek, nevezetesen nincs kizár\"a, hog]*'

Synopsis

Monogr.

d. d.

kárt: állatainkról,

Verh.

III.

186.5.

146.

.Mittheil.

szolnoki m.

1865.

III,

187Ü, p. 36.

Orvos-Természettud. Értesít X. 1885, .Magy. tud. .Akad. Értekez.

>»

XVI

(7)

Siebenbürg. Ver.

kí\ül

a Bertalan

megbízhatónak tetsz adatot

eg\',

Sáugeth. 1857, p. 42. europ. Chiropt. 1859, p.

fauna-

nag\' patkósdenevér termhelyéül.

p. 4.

18.5(3,

Bielz

termhelyeken

barlangja

„Bethlen"

tud. .Akad. math. természettud. Közlem.

Hasznos és

adatait

felsorolt

Somogyi Ignácz Szolnok vidékérl adata más fajra vonatkozik.

Fauna Wirbelth. Siebenbürg. Fauna Deutschl. 1857, p. 32.

áltaJ

M. tud. Akad. math. természettud. Közlem.

megbízható

irodalmunk

hol a

272.

1887, p. 12, 16.

XXXVIU,

1888.

fógj'mnas. Értesítje, 1888, p. 14.

emliti,

" noha

Khinolophus l'errum-equinum.

125

Miizeum g\'jteményében a következ termhelyek vanA.-H á m o r (Borsod-

Neinzeti

nak tlem meghatározott példányokkal képviselve

megye, 187ö, Hennán Ottó gj'jtése) Magy ba rlang (Biharmeg>-e, 1 854, g}'. Kovács János) (nyilván az aldunai Lég\barlang

barlang,

tákban,

JózseO

Déva

s-A z s

—

meggj'zdésre

jutunk, hog>'

az egész

különösen barlangokban

Legészakibb termhelyei a Dél

gií'jtötte.

egyáltalában

lép

—

helyein tanyát vert.

árpátok Blasenstein), honnan KoniA s ó-H á m o r barlangja, hol Her-

s-K

(

mindinkább nö\'ek\^ mennyiségben lép

felé

Alföldi tájakon

nem

bvelked

fel

baranyameg\ei és a tengemielléki barlangokban

s különösen az aldunai,

nagj'on gjakori.

Daday

az északi zordon felföld kivételével

htiber mutatta ki és a borsodmeg\'ei

Oltó

Madarász

fentebbi adatokon végigtekintve, arra a

ország alkalmas,

Maliász

dr.

muzeum-eg\let kolozsvári gyjtemén\ében termhelyekre való példányok foglaltatnak.

nagj' patkósdenevér

mán

1899. jún.

(gy.

1899. aug.

g\-.

erdélyi

emiitett

(Coronini falu köze-

;

P ovi le (Modrus-Fiume m.,

Gyula) és

Légy barlang

júl.)

jún. 20. Méhely);

1899.

Czi ki libarlang

és

Kolumbácsi

mellett, gy.

gy. ;

;

Plavisevicza (fels Denevér18. Méhely); Pécsen yeszk a barlang (Her1899. jún. 21. Méhely); Ada-Kaleh (a casemat-

1899. jún.

g\-.

kulesfürd

által

!);

gyjt. Pável János 1898.

lében,

árbarlang

;

vagj- csak

nagyon szórványosan,

vag\'

fel.

Eletinód.

nag^• patkósdenevér

azonban

kodik,

várak,

régi

hazánkban leginkább barlangokban bástj'ák

üregeiben és földalatti folyosóiban

határában

elfordul.

lev Fels-denevérbarlangban

s a

Én magam

a Plavisevicza

Herkulesfürd közelében le\

pecsenyeszkai barlangban nagj^obb mennyiségben akadtam rá

faunájának

más

kutatói

szigetén a bástyákat

rendesen barlangokban

összeköt

tartóz-

más nagj'obb épületomladékok

találták,

hazánk

de Ada-Kaleh

sötét folyosókban (casemattákban)

több

példánNl; lttem.

Hazánk hvös el, alföldjeinken

északi vidékein, úg\- látszik, egj-általában legfeljebb

szór\'ányosan

léphet

fel,

mert

nem fordul nem talál

alkalmas búvóhelyekre, azonban a délnyugati s délkeleti és különösen a déli

részek barlangjaiban mindenütt általánosan rátalálunk.

megjeg\zi, hog\- a nag\' patkósdenevér

társasán

nag\- mennyiségben, mint a kis patkósdene\"ér s úg\- tapasztalta,

és ezek

hogy 8

él,

Koch

Már

Blasiiis

noha sohasem oly is

ug\'anazt

állitja

és

— 12 példánynál több nem igen szokott összeverdni

sem csüngnek nagj'on

közel

egymás

mellett.

Mindez heh'es

lehet

Tüzetes rész.

126

Németországra nézve, azonban az al-dunai barlangokban sokkal nagj'obb csapatokban észleltem, így 1899 június 21-én a Herkulesfürd közelében

lev pecsenyeszkai barlang félhomályos elcsarnokának

boltozatán, mint-

magasságban méhraj módjára csüngött a Myotis emarginatiis és Rhinolophns enryalc társaságában s két, egymást követ lövésre mint a sár hullott le a sok denevér, még pedig legnagyobb részt a nagy patkósdenevér. Legalább negyven darabot lttem le, pedig a legtöbb szárnyra kerekedett s a barlang belsbb részeibe húzódott vissza. Érdekes, hogy dr. Madarász Gyula a magyar-horvát tengerparton, eg>' povilei sziklaodúban 1899 augusztus 9-én ugyancsak a Myotis cmarginattis társaságában, nagj' mennyiségben találta s egy lövésre 24 darabot terített al-dunai coronini-i barlangban 1898 június le, ellenben Pável János az havában a Myotis Capaccinii s a Minioptcrus Schrcibersii nev üijok társaságában g\'jtötte számos példányát. Svájczban Fatio szerint 10 12 fnyi csapatokban régi épületekben, barlangokban v'ag>- odvas fákban tartózkodik s a Reuss völgyében 1450 méternyi magasságban is észlelték. Blasins és Kolenati szerint a KözpontiAlpokban, pl. a Szt.-Gotthardon csaknem a hó határáig, mintegy 1872 méterig (= 6000') hatol fel, azonban bizonyos, hogy ily magasságokat egy 20

m.-nj'i

—

legfeljebb

nyárban keres

Esténkint

késn

fel

nem nagy magasságban

zek

meg

csak sötét

éjjel,

tölti

ott.

a föld

színe

lepkék és legyek, azonban Kolenati

éjjeli

zergék,

és

valamint

mókusfészkek

röpdös, a mivel nyilván azt akarja mondani, hogy vérszopónak

miben Koch hozzájárulása daczára szerint

„nagyon

szereti a pókokat,

szinén úszkáló

jön

A nagy ;

téli

Nagyon

patkósdenevér

Hanák

késn

vonul

téli

csüng alá és

fel,

hatalmasan pusztítja;

rovarokat

kapkodva,

tartható,

„a

lebukik

(?)."

rejtekébe s tavaszszal korán repül.

Télire

barlangokba,

vagy'

teljesen vitorláiba burkolódzik.

rianós és óvatos s

szerint

Hanák

bányákba vonul vissza s a hol hátsó lábainak karmai\'al megkapasz-

várromok folyosóiba,

Fogságban nem liadzik".

körül

tartja,

kételkedem.

szúnyog és kérész pondróiért a vízbe

legfélreesöhb helyeket keresi fejjel

fölött,

meleg napokon azonban nem

sziklaüregekbe,

kodva,

határozottan

de a rovarokat

gyakran röpkéd a tavak és mocsárok víz

fölött

röpdös. Röpte meglehetsen nehézkes.

Legkedveltebb tápláléka szerint éjjelenkint

semmikép sem

és a telet

jelenik

meglehetsen harapós természet.

mert Uíigyon hamar elpusztul.

nstény párzás után három

hétre rendesen kettt

127

Vespertilionidae.

//.

Fauiilia (CsaláJ).

Vespertilionidae (Simaorrúak). egyszer

Orrlyul<aik

nak

félholdalakú,

vagy kerekded

lyezve, \'agy körülvéve. Füleik igen nagyok,

túlnyomóan különállók, egyes

nttek

nyilassal szájadza-

az arczorr végén és semmiféle brfüggelékekkel sincsenek szegé-

vagy közepes

nemekben azonban a

fej

(Plecotus, Barbastella). Fülfedöjük aránylag nagy.

nagyon hosszú és karcsú formától

Szárnyaik a és szélesig

mindennem

(Myotis)

fokozaton

fejlettségek', tetején

(Pterygistes)

találhatók.

össze-

Szemeik aprók. a

Középs

röviti-

ujjnk

melyek közül az els nyugváskor egy vonalba esik szárkapcsuk csökevényes. Karkuk a kézközépcsonttal. Czombjuk rövid hosszú, némely nemben a fej és törzs együttes hosszával egyenl (Plecotus, Barbastella), vagy ennél is hosszabb (Miniopterns) ; a széles két

perczbl

áll,

;

farkvitorlától körülzárt.

Koponyájuk közepes nagyságú. Az

orr- és a homlokcsontok sem sem oldalirányban nem terjeszkednek ki, sem mély horpadás nem barázdálja ket. A csontos ínny elül a metsz- és szemfogak közt

függleges,

hiányos, a mennyiben az állközti csont (praemaxillare) ínnycsonti nyújtvá-

nya hiányzik. Fogazatuk általában nagy megegyezést tanúsít, a mennyiben a fels fogsorban mindig 2 2, hézag által elválasztott s az alsó fogsorban 6 szorosan összezáruló metszfogat, továbbá jobbról s halról,

—

alul és felül

—

szemfogat s mind a két fogsorban, mind a két oldalon

—3

többhegy utózápfogat találunk, azonban az egyhegy elözápfogak száma az egyes nemek szerint nagyon különböz. Az általános mindig 3

fogképlet

melyben az |- lehet

2—2

-^ (Eplesicus,

Vespcrtilio), -^

(Pterygistes,

Pipi-

—

vagy -^ (Myotis), úgyhogy az összes fogak száma 32, 34, 36, vagy 38. A fels metszfogak aprók, középütt széles hézag által elválasztottak s a szemfogak közelében állnak. Az elzápfogak rendesen aprók s gyakran a fogsor vonalából befelé nyomultak. A zápfogak erteljesek s koronájukon éles W-alakú

strellus, Barbastella) -^

(Plecotus, Miniopterus),

csúcsélt viselnek.

Vespertilionidae család

tizcnkilencz,

eddig ismeretes

csak nyolcznak vannak magyarországi képviseli

kezképen különböztethet meg.

ez a nyolcz

neme közül nem követ-

simaorrúak (Vespertilionidae) magyarországi nemeinek

meghatározó kulcsa.

fejtet lapos, vagy kevéssé domborudik ki az arcz-

vonal

fölött.

fels metszfogak középütt

vannak

választva, de a szemfogak közvetetlen közelében állnak. 1.

lev gödör

orrlyukak az orr tetején Füleik

igen

mells

része mélyen behorpadt.

.4.

fej

egyhegj'

Egyoldali

küls

kagyló

(el)zápfog

a szájzug

széle

eltt

nyíl-

tövükön íisszenttek.

nagyok,

nak.

-^.

fölé,

fül-

szemek

elé nyúlik

egyhegy küls széle a

kagyló 2.

fej

közepes

mells

része

nagyok,

nem

gék.

Plc-colus.

Myotis.

külön-

horpadt be.

A pofamirigyek kicsinyek, gyenvékonybr bels széle derékszög ;

küls

kezddik

szélével

szemközt ered.

;

keskeny, többnyire karély hiányzik.

zápfog;

els

széle a fülfed

kifelé görbült.

-3-

bels

fülfedö hosszú és

egyoldali

sarkantyú-

egyhegy

a második

erteljes,

(elü)-

sokkal

gyengébb arczorr vaskos, széles és rövid, hirtelen

le-

szemek eltt cstiknem csupasz. A pofanag^'ok, ersen kiduzzadok. A fül vastagbr bels széle térdalakú, kerek lebenynyel kezddik küls széle jóval a fülfed bels csapott, a

mirigyek

;

széle

eltt

többnyire

ered.

befelé

fülfed

görbült.

rövid

és

széles,

sarkantyúkarély

kifejlett.

orr

szrös. fül

sarokkal

BarbasIcUa.

arczorr keskeny, hosszúkás, csúcsosan ke-

rekített,

fül-

szájzug közelében ered

Füleik

nyílnak.

külön állnak.

vagy kerekded orrlyukak az

félholdalakú,

végén

(el)zápfog:

B. Egyoldali

Egyoldali

egyhegy

tövén egy nagy

(el)zápfog

-g-.

mindegyik küls

vén egy-egy kisebb gumó van.

A ujj

talp tö-

sarkán tjai-

karély (epíblema) általában alárendelt.

Vespcrtilionidac család nemcinek meghatározó kulcsa.

fül

ér.

felé

hosszas,

az orrl3aikig

hegj'ével

fülfed egyenes, hosszúkás,

határozottan keskenyed.

nem

éri

(plagiopatagiuni)

vitorla

hih'elj'kujj

tövét.

föl-

öreg-

sarkantyükarély

egj'es

koponj'atet

hátul

(epiblema) rendkívül keskeny.

szr egyszin.

sisakformán kiugró

A A

(i.

fül széles,

hegyével az orrcsúcsig

fülfed rövid és széles,

vagy

(plagiopatagiuni)

terjed.

gyenge.

fölfelé

keskenyed. Az

alig

nem,

öregvitorla

hüvelykujj

sarkantyükarély

tövéig

(epiblema)

Az egyes szr kétszín. A

egyhegy

Egyoldali és

ujjak

tövén

(el)zápfog

Eplesifiis.

ér.

ko-

ponj'atet hátul egyszeren domború b.

12!)

-g-.

Vespcrtiliu.

Ptcrygistt's.

Fipisirrlliis.

talp

nincsenek gumók.

sarkantyúkarély (epiblema) erteljes. cc.

nagyon rövid és

fül

szélesen

kerekített.

rövid, fölfelé szélesed,

kerekített ujj

hegyén nagyon

széles,

fülfed

hegyén szélesen

befelé görbült.

ötödik

tize sokkal rövidebb, mint a har-

madiké.

fels fogsor els

(el)záp-

foga a fogsor bels oldalán, a szemfog

második (el)zápfog zugában

és a

rej-

tzik (S.

fül

hosszúkás, hegyén csúcsosan ke-

rekített.

fülfed

tett

ujj

kissé befelé

tize

diké.

görbült.

alig rövidebb,

fels

a fogsorban II.

hosszúkás,

hegyén tompán

keskenyed,

fogsor

áll,

fölfelé

kerekí-

ötödik

mint a harma-

els (el)zápfoga

kívülrl tisztán látható

magasan kiduinbumdil': az arcz\-onal fölött. A fels metszfogak középütt el \'annak választva, de a szemfogaktól is távol állnak. Egyoldali egj-hegy fejtet

(el)zápfog: -^

Méhelv

Ma^'arorsz.ig denevéreinek monnsrapliiája.

H. Miiiiaptí-riis.

Genus (Nem). Barbastella Gray.

1821 (nec 1831).

XV,

Barbastella

Typus

309.

Gray, London

Medical Repository,

Vespertilio barbastcUns Schreb.

(Hde

G. S. Miller). 1829. Barbastellus

Kaup,

Skizzirte Entvv.-Gesch.

Europ. Thierw.

p. 96.

Typus

natürl.

Syst.

Vespertilio barbastellus

Schreb. 1839. Synotiis I.

K eyser

Bd. p. 305.

a s

u s, Arch.

Naturg. V. Jhrg.

Keyser

1 n g & B a s u s, Wirbeltli. Europ. Blasius, Fauna Deutschl. p. 42. Synotns Kolenati, Jahreshef. máhr.-schles. Ges.

1840. Synotiis

55.

1857. Synottis 1859.

(1860), p.

1869. Synottis 1872. Synotns

Fatio, Faun. Fi tz inger,

Abth. Juli-H. 1874. Barbastellus

\'ertébr.

Jerdon, Mámmal.

Dobson,

1884. Synotns

Trouessart,

orrlyukalc

45.

Wien,

Akad.

India,

Catal. Chiropt. p.

LXVl.

47.

175.

Naturaliste VI. p. 522.

Barbastella-nem föjegyei.

Arcza a mopszkutyáéhoz hasonló (V.

kép

Suisse

Sitzungsber.

34.

1878. Synottis

-4

Brünn

134.

hegj'ének

arczorr

tábla,

tetején,

—

egy

ábra).

meztelen,

vese-

domború

terecske elején állnak s kívülrl az arcz nagyon kiduzzadó oldalrészének éles széle

által

határoltatnak.

fels ajkat az arczorr csúcsának két

oldalán egy-egy, az orrlyukakról lehágó, mély barázda hasitja be (V. tábla,

—

A vastagbr, széles fülek bels széle a fej tetején összeküls széle az arczon, a szemek s a fels ajak között végzdik. A fülfed háromszög, hegye felé csúcsos.odó. A szárnyak meglehetsen 1

ábra).

olvad

;

karcsú és hosszú alkatúak tén

egy

s a két

széls

;

a fajok röpte g>'ors és ügyes.

tövén

ujj

lábak karcsúak, ujjaik hosszúak.

val

csaknem egyenl. A koponya (V.

borodó

megy

;

—

Keyscrling

& Blasius

ugyan

talp kezde-

gumó

van.

hosszá-

ábra) az arcz fölött erteljesen kidom-

tájékba, elfelé

telenné teszi, hogy ezt a nemet értik.

egy-egy kerekded

x'itorlába zárt fark a fej és törzs

homloktájékán a legmagasabb

át a falcsonti

tábla,

ismét

;

hátrafelé alig

észrevehet eséssel

menedékesen ereszkedik

liclyen

'.^2

fogról szólnak, a leírás

rih'id

azonban kétség-

arczorra

és alacsony

mint a

keskenyed

nyiltaraj

;

Az kenj-ek,

rövid

közepe táján megszakított

következ

ide tartozó fajok

Az arczrész

táján.

és

tetején

széles, s

ugyanoly

kiirülbeliil

kir/A

szemfogak

orrnyereg

t\)gképlet a

szemgödrök

;

állkapocs

rcls(">

széles,

rövid,

elfelé

hosszában

ki\ájt.

nem

a nyakszirti tarajt

éri

el.

az idjárás viszontagságai iránt kevéssé

érzé-

tavaszszal és esténkint korán jelennek meg, a lakások

szi\'(')sak,

közelében röpködnek

pinczékben és bányákban

epületekben,

legink:'ibb

rejtznek.

csak az egyik

liüiihish'ÜLi-ní^mhti tartozó két faj közül

el hazánkban,

barbastdlla Schreb.) fordul

Hodg.) Dél-Azsia

(

liarhstrllü

a másik faj (B. dayjcHu;jcusis

lak()ja.

Barbastella barbastella Schreb.

Pisze denevér. (\'.

tábla).

Syuouyuiák.

Schreber, Sáugeth. 1774, LV.; Geoffroy-Saint-Hilaire, Ann. Mus. Hist. Nat. Vi'sperlilio barbasfi-Uiis

196, tab. 46,

fig.

Transact. Linnean 1820,

náv.

Fauna

1847,

Vespcrtilio

1808,

IX.

n gc h a

Dieren van Nederl.

—

e b e

29;

842,

.Atlas,

;

Sáugeth. 1859,

u m, Forstzool.

Rüppel,

lencoiiit'las

180(),

;

Supplem. Schreber Sáugeth.

Fauné Belge

57;

1862,

171;

VIII.

(cranium) Montagu, Desmarest, Mammalog.

(caput), tab. 48, hg.

Wagner, m p s.

14.1;

—

Soc.

tah.

l(jS,

p. I.

1840, p.

s s

Schlegel,

932;

1872, p.

1825,

486;

Skandi-

80.

(fide

Dobson). Barbasli-lliis

Daubculmiii Bell,

British.

Ouadrup. 1837,

(fide

Dobson). Gray, .Ann. & Mag. Nat. Hist. 1838, 1832-41 Dobson); Bonaparte, Icon. Fauna Ital. — fig. 2; Jerdon, Mamm. India 1874, p. 48.

BarbasltHiis coiuuiitiiis p.

494

—

(fide

tab.

résíi

II.

nomenclatiira szerint

Svitoliis

l\ii-buslelliis

.Schreh.

Keyser

Synotus barbastcllns V. Jhrg.

1839,

305;

1 i

Supplem. Schreber Sáugeth. V. 1855,

Kornhuber,

1857, p. 43;

Ges.

miihr.-schles. p.

511, 400, tab,

Vertébr. Suisse

1859,

fig.

1869,

Catal. Chiropt.

1878,

XX.

mnk.

nagygjáíl.

522,

flg.

Koch, tab.

(auris),

46.

Arch.

56;

Naturg.

Wagner,

Blasius, Fauna Wirbelth. p. 42;Kolenati,

tab. 1.

341,

tig.

II.

3 (trichom)

1802—63,

Abth. Juli-Heft 1872,

1897, p.

;

(caput)

tig.

III,

Mámmal.

Catal.

23; Jahresheft,

fig.

Jahrb. Ver. Nassau,

Margó, Magyar orv. p. 254; Trouessart,

176;

1880,

(íuiris);

1840,

;

1858,

(10)

135;

Wien LXVI.

Sitzungsber. Akad.

718

Europ.

Synops. Sáugeth. 1857,

Wien XXIX

Sitzungsber. Akad.

& B

Wirbelth.

Faun.

Fitzinger.

;

34;

Dobson,

természetvizsg.

és

1884,

Naturaliste,

104.

Leírás.

A 88—104

'%,

—

—50

mely méretbl 45

%»

esik a farkra;

Füle (V. tábla,

ábra)

elre nyújtva, hegyével nem szélét

feUüHÖen

éri

a fejtetn alacsonj'

csaknem fejhosszaságú,

széles,

egészen az arczorr

börszalag köti

össze.

tompán

kerekített

hegye

nes vonalban terjed

alatt szöglettel

és

lefelé

és a fels ajak

közt

mintegy közepe táján pedig

nek közelében a

A les,

fülfed

fül

kezddik

tompa sarokkal végzdik,

hirtelen kis,

csúcsát.

szegély

fül

fordul

arczra,

hol

küls egyenes oldalának

félköralakú leberiykében ugrik el, mely-

bels oldalán 4

háromszög

füleli

szegély

azután csaknem egye-

—6

harántred

lép

fel.

alulról fölfelé hirtelen keskenyedik, alaprésze

a tövén Ids

A bels

A küls

domború, de a csúcs közelében kissé behorpadt.

szem

37—

alsó karja

hosszú.

'"^1

bels

test hazai fajok közé tartozik. Ki260 280 '%•, egész testénelv hossza

kicsiny

hossza

szárnyainak

terjesztett

denevér

pisze

nagyon

lebenyt hord, tompa csúcsú hegye a

szé-

küls

fülszegély karélyának fels széléig emelkedik.

Szárnya meglehetsen karcsú. a harmadik-,

rövidebb viszonylik

a harmadikéhoz,

mint 10: 25. .\ .•\

ötíidik ujj

vagy negyedikénél. mint

10;

öregvitorla az ujjak tövéit tapad

fark hossza körülbelül a

farkvitorla csak a fark

végs

fej

tize csak valamivel

ötödik

ujj

13 s az egész szárny

meg

úgy

hosszához,

a lábon.

hegyét hagyja szabadon.

lábujjak a láb felénél

hossza

és törzs együttes hosszával egyenl.

láb és a fark közti távolságnak felehosszával

keskeny.

egyenl

hosszabbak.

;

sarkantyú a

a sarkantjaikarély

sarok

alatt

kerekded

133

HarbastcUa harbnstella.

nagy

giiiiin (itlik

szemünkhe

cgy-cgy hasonló, de kisebb

gumó

a széls

ujjak tövén. a fülek összenövéséig

Arcza az orr hegyétl

csupasz, a szemek s

az orrlyukak közt azonban hosszú szrrel födött az íirczorr mells lapja csupasz, csak oldalszélén vannak apró szöröcskék. ;

törzs

szrözete az öregvitorla fels oldalán a fels kar közepé-

tl a térdizületig húzott vonalig terjed, a farkvitorla fels oldalán hosszú és háromszög alakjában mintegy a fark feléig ér. Az öregvitorla alsó oldala a könyököt a térddel összeköt vonalig szrös, a fark\'itorla alsó szinét pedig hosszú fehér szrözet borítja, de kisebb terjedelemben, mint fels

oldalát.

Bundája a

fels oldalán mély feketebarna,

test

Az egyes szr

kés-barna.

t\'e fekete,

oldalán világosabb

test alsó

a farkvitorla

;

alul világosabb szür-

hegye szennyes szürkés-barna, a alsó

szinén teljesen

fehér a

szrözet.

A koponya (W leírásában emiitettük.

tábla,

—

szélessége a szemgödrök közt 3'8

fogak távolsága egymástól 3 fogazat (V. tábla,

—

jellemz vonásait már a nem

ábra)

ö.

A koponya hossza %,

fels metszfogak tövéig I4'ö%>,

a nyakszirti tájékon 8'3

ábra) 34 fogból

ferdén állnak" az állkapocs irányára.

kissé

'"/>«

;

a szem-

'"/»>.

áll.

alsó

metszfogak

fels metszfogak elfelé

bels hosszabb és ersebb, második, alacsonyabb csúcsához szorosan hozzásimul az egyhegy, küls metszfog (V. tábla, Ü. ábra). A fels fogsor els zápfoga a fogsorból teljesen befelé nyomult, úgy hogy liíviilrl nem látható (\' tábla, (1 7. ábra) s ennek következtében a szemfog szorosan érintkezik a második zápfoggal. Az els befelé tartanak

;

—

zápfog oly kicsiny, hogy a szomszédos fogak koronaperemén íiem emel-

mint a mögötte .\ fels fogsor második zápfoga magasabb, következ többhegy zápfogak bármelyike. Az alsó fogsor els két egyhegy zápfoga közül az els a másodiknak felehosszánál magasabb, harántátmérrjje azonban alig üti meg a másodiknak felét. A második, Blasitis szerint, alacsonyabb mint a többhegjaíek, az én példányomon kedik felül.

azonban

fordított

viszonyt tapasztalok (V. tábla,

Az ínnyredk

(V. tábla, 9. ábra)

szemfogak közt lev els

ketts,

magasiv

ábra).

száma az ínnykoronán

red fekv

zárójelhez hasonlít,

kívül hét.

a második

az elshöz hasonlóan folytonos, a többi ersen

lefelé

görbül és közepén megszakított, csupán az utolsó folj-tonos, rövid V-alakú.

Tüzetes rész.

West- Dobson fáliai

kiterjesztett

fej

A A A A A Az

A A

szárnyak hossza

és törzs hossza

280 53

fark hossza

hossza

test egész

103

fej

hossza

fül

hossza

17 8"5

fülfed hossza alsó kar hossza

.......

hüvelykujj hossza

harmadik

Az ötödik

ujj

láb hossza

fark szabad vége

velyk

51 19 7

hossza

lábszár hossza

39 7

hossza

1'8

budapesti tud. egyetem tulajdo 2-166 <%,. 26 «%i 1 Tonal ;

\Blasms lméretei=

A fajra jellemz széls méretek

példányi

Fatio méretei

méretei*

Méretek ("^„-ben)

—

135

liarhastclla barhastella.

Tivadar

;iz

ulso,

hazai

clntbrdulását

(„Magyarország más helycin

hanem egy

(Plecotus auritus)",

két

iiatámzottaii

elfordul,

;iliitja

kivált

erdk

kertekben és a lakások közelében. Sokkal ritkább, mint az elbbi

szélein, faj

nemcsaiv

Budapesten

példányban „mindkettt a

Margó

az egyetlen magyar

késbb azt erdk szélén"

évvel

budai

chiropterologus,

megmondja, hogy '

találta.

szerint

a pisze denevért hazánk-

ban gyjtötte s minthogy a fajt 0I3' feltn és félreismerhetetlen tulajdonságok jellemzik, lehetetlennek kell tartanunk, hogy meghatározásban tévedett volna. És mégis meg kell jegyeznem, hogy a budapesti tudomány-egyetem állattani intézetének denevérgyjteményében nem \-(iltiink képesek az említett két magyarországi 187í)-ben

egy,

példányt megtalálni

mind<issze

nstény példányra akadtunk, mely

westfáliai

szerzett

leirás alapjául szolgált.

Elctiuód.

pisze denevér a

erds-hegyes

vidékeken tartózkodik

Fassa

alpesi

szerint leginkább

vidékeken az emberlakta

nyomul el. Blasins a Szt.-Gotthardon, az Oetz

szintáj legfels határáig

és

szerzk egybehangzó tanúsága

a Tauern-hegységben,

völgyében,

Juli-Alpokban

és

Harzon észlelte Falio a Szt-Gotthardon még 1 öOU méter tengerszin feletti magasságban is ráakadt. Alpesi tájakon, ha nem is épen ritka, minden ;

kevésbbé gyakori,

sokkal

esetre

más

mint bármely

denevér, helyenkint

azonban, így Altum szerint Münster környékén és Koch szerint Westfália némely vidékén a gyakoribb fajok közé tartozik. Hazánkban ritka jelen-

ségnek bizonyult, noha nincs kizárva, hogy hegyvidékeink kevésbbé átkurészeiben gyakoribb.

tatott

Kolenali

szerint

patakok közelében

erdei

aknákban, sziklahasadékokban, reg

alatt,

tornyokban

boltozatokon

látta

régi

és pinczékben

tartózkodik.

Blasius

falakon és

Más fajoktól mindig különváltan él és még sem kedveli. Allnm rendesen 3 5 s legfel-

csüngni.

saját fajbeííeinek társaságát

jebb 12 példányt

lev barlangokban,

deszkakerítések gerendázatában, faké-

—

talált együtt,

ellenben

Koch többmire magánosan,

vagy harmadmagá\'al találta. X'adászterületéül nagyobb épületek közelében lev

leg-

feljebb másod-,

portok,

düs

vagy

erdszélek

szabad

térségen,

szolgálnak.

hanem

Altum

a fakoronák

fás kertek, facso-

tapasztalai szerint

közelében

kering

között bujkál.

1879, p. 316.

Budapest és környéke ....

Magyal- orv. és természetvizsg. XX. nagygyl.

leírása

mnk.

KSHO,

2.54.

nem s

röp-

a fák

;

Tüzetes

136

Blasins a fasudarak s a háztetk Altnm mintegy 10 m. közepes magassággal Koch úgy tapasztalta, hogy nedves, ess idben, vagy a

emelkedni

látta

jellemzi röptét.

vadászgatva,

víz fölött

és magas.

ügyes

Röpte gyors,

magasságáig

;

sokkal alacsonyabb

Gyors hosszúfül denevérnél

színtájban szálldogál.

fordulatokban,

kanyarulatokban és változatos

ügyesebben

rész.

repül.

Táplálékául leginkább reczésszárnyú rovarok és kisebb

lepkék

éjjeli

szolgálnak, tehát kétségtelenül hasznos, csakhogy ritkasága miatt az erdöés

mezgazdaság szempontjából semmi jelentsége

sincs.

Valamint tavaszszal, úgy esténkint is a legelsk közt jelenik meg Alttim némely évben már február közepén látta a szabadban. Az id viszontagságai iránt meglehetsen érzéketlen, gyakran szélben

esben

viharos

és

röpköd.

Télire épületekbe, tornyokba, pinczékbe, padlásokra és barlangokba

menekül

minthogy

ilj-enkor

egyes megfelel helyeken nagyobb mennyi-

ségben található, Kolenafi az állatok összesereglését a vándorlással hozza Összes búvóhelyei

kapcsolatba.

a mészkbarlangokat kedveli leg-

közül

Koch

november a hímek teljesen szabadon, a nsténj-ek pedig valamilyen hasadékba húzódnak be. A barlang szájától soha sem távozik messzire. Téli álma éber és szakgatott ; a bányákban és barlangokban telel példányok többször felébredkevésbbé.

derekán foglalja

nek,

gyakran

késn,

szállását

Téli

és

fejjel

változtatják

lefelé

helyüket

Érdekes, hogy az ah'ó

szák.

állat

csak

az üreg oldalfalain

olykor

szerint

csüng

ott

rovarokat

telel

Kolcnati szerint

;

v-adász-

állítólag orrlyukait is

becsukja.

Párzása nagyon korai idre szerint

csak

egy

fia

\an.

esik.

fiatalok

repülnek anyjukkal s szre már meg sem különbözhetk.

pisze denevér

nagyon

Koch július

eleven, n\'ughatatlan

vagy bundáját karmaival

;

Néhány nap

alatt

ha csak kellképen

még az

természet

öregektl

állat.

vonogatva, egyre

jóízen ropogtatja a bolhákat

más élsködit (Nycteribiae), melyektl oly Nagyon szelíd természet valamennj-i denevér és

tartható fogságban,

hogj' az

füleit s ajkait

fésülgeti s

Altnm

közepe táján már \ersenyt

annyira megnttek,

rejtekében pihen, folyton ide-oda mozgatja szimatol,

szerint többnyire két,

tudjuk

sokat közt

kell

látni

öregen befogott példányok

szenvednie.

legkönnyebben eleven

rovarral.

megszelídülnek.

137

IMecotus-iiem.

Plecotus

Gtiiiis (Xi'iii).

ISl'j.

I'h\-ntiis

Geoffroy, Descript de

liS'J!).

Plccoliis

Kaup,

Mamniiferes

Skizz. Entwickl.-Gesch.

Europ. Thierw.

natürl.

Naturg.

& Blasius,

Fauna

1857. Plecotus Blasius,

Fauné

1869. Plecotus Fatio, 1878. Plecotus

Dobson,

1884, Plecotus

Trouessart,

Arch.

fajt

ölelte fel

auritus és

nembe

vanipyrns,

Jlirg.

Wirbelth. Deutschl. Sáugeth.

p. 38.

Vertébr. Suisse,

osztották

Mammiféres,

177

nem

állította

spasma,

fel

s így

dene\'ér lüiiritiis) maradt meg.

ennek azonban Gray 1821-ben a

Le Conte 1831-ben Plecotus

fajt i<apcsolt

napság csak a

teteje

luacrotis

hozzá,* ezt azonban H. Allén "

úgy hogy

Liiiuc-féle auritus foglal helyet.

Plccolns-ucin f/egyei.

kidomborodó

;

az orr nyerge rövid, széles és lapos

kerekded orrlyukak az arczorr csúcsán, egy-egy mély gödör eltt fülek igen hosszúak, a

rövidebbek; 'tövük a

fej

által

a P/í?ro///s-nemben csupán a hosszú-

r865-ben kiválasztotta és a Corynorrhinus-nemhe osztotta be,

más-más

Geoffroy

Geoffroy ugyan Linné auritus-án kívül a pisze

néven még egy észak-amerikai a P/i't"o/;(,s-nemben

Icporinits,

mindegyikét

fajok

az auritus 1812-ben a

a P/a-o/?íS-nembe sorolta,

Barbastell-ncmct

41.

(part.).

történetéhez.

spectrmn, perspicillatus,

igy jutott

denevért

fej

127.

Naturaliste VI. p. 515.

A késbbi szerzk

ittitrintts.

P/t'fo//(5-nenibe."

á.

758-ban a Vespertilio-nem keretéhen a következ hét denevér-

felállított

fül

l'i.

\'.

Catal. Chiropt. p.

Megjegyzések a 1

30(3.

1859. Plecotus Kolenati, Jahresheft máhr.-schles. Ges.

Linné

Syst.

94.

1839. PLrotits Keyscrlinf; I.

Geoft'r.

l'PZgypte,

és a törzs egj'üttes hosszánál

fej

tetején összentt.

fülek

bels

;

nyílnak-.

nem

sokkal

széle az össze-

növés' fölött egy-egy kerekded, egj'mással találkozó saroklehenyhen ugrik

(VI.

tábla,

ábra).

fülfed igen nagy, széles késalakú.

szárnyak

meglehetsen rövidek és szélesek. A hátsó láb talpa nagyon rövid, a boka alatt s a széls lábujjak tövén egy-egy kerekded gumót visel. A fark

Systema

Natuiiie,

U).

eclit.

170.S.

•

Descript. de l'Egj'pte, Mammiféres, 1812, p.

London Medical

Proc. Acad. Nat. Se. Philad.

112.

Repository, XV. 1821, p. 309.

Murtrie's Cuvier, Animál

Kingdom, 1865, p.

.appendix,

173.

1831,

431.

; ;

és

fej

egyenl, gyakran nagyobb.

törzs együttes hosszá\'al

sarkantyii-

karély hiányzik.

A koponya

nagyon alacsony, enyhén domborodik; homlokcsonti tájéka a legmagasabb az arcz felé kissé lejtsebben, a nyakszirt felé menedékes, enyhe ívben ereszkedik alá. A homlokcsontok közt nagyon rövid nyíltaraj (crista sagittalis) van, melynek mells végétl erteljes, villásan kettéhasadt tábla, 4. és 5. ábra) a kosorrú, elöl

(VI.

magas arczrész

hátul

fölött

;

fels állcsontokra.

terjed a

él

erteljesek.

szárnycsontok

hegjá'iklcel kissé

nyakszirtcsontí

nyújtványai,

görbültek.

befelé

csigatoknak csak kis részét takarja

csúcsba

oldalról tekintve

futó.

arczorr hegye

éles

nagyok, a

nagyon alacsony,

orrcsontok a középvonalban behorpadtak.

fels állcsontnak a szemgödör fels-mells

meglehetsen

occipitalís)

(cr.

pterygoídeí)

(tympanicum) kicsiny,

dobcsont

el.

tarajok

(proc.

erteljes

eltt

hajlása

bütyke (tuber anteorbitalis) van.

és

járomcsont (jugale)

széles és térdalakúan meggörbült.

fogképlet a

következ

^^,

36.

Ph'cotiís-nem fajai az idjárás viszontagságai iránt meglehetsen

érzékenyek

szszel korán vonulnak

;

röptük némíkép csapkodó .A

= m JziL -4^, 3-3 3_3

4^1", — pm

el,

ta\'aszszal

késn

meg

jelennek

s lassú.

nemnek csak egy

faja \'an, a

hosszúfül denevér

Plecotus auritus

ö.

Pl. ciiiriliis L.

Hosszúfül denevér. tábla.)

(VI.

Syiioiiymák. Vespcrtilic aitritns

Sáugeth.

Annál. Mus. Nat. VIII.

—

(

cranium

Supplem.

)

;

Desm

28;

7 74, p.

1S0(),

Altum,

(

)3.

Syst: Nat. edit, X.

tab.

197, tab, 47,

G e o f f r o y-S a

;

— (caput),

fig.

7ö8

n t-H tab.

32;

p. i

r e, tíg,

144; \V a g n e r, p. S ely s - L o n g c hamp s, 22; Nilsson, Skandináv. Fauna I. 1847, p. 53 r

e s

1809,

8'20,

488;

933; Se hl egei, Díeren van Nederl. 1862, I.

Vespertüio otns Boie^ Vespcrtilio corntittis

1840,

Forstzool.

Mammalogie,

Schreber .Sáugth.

Fauné Belge, 1842, Giebel, Sáugeth. p.

Linnaeus,

1872, p. 36. Isis,

1825,

Faber,

Isis,

fig.

(auris).

1206.

1826, p. 515.

13!)

l'lccotus auiitus.

G c o t'fro y,

PLrnliis iirilns E.

Dobson); o';

tig.

fig.

ny n

Key

;

seri ing

1832-^1841,

!t8,

Wagner,

l'Égypte

1S4(>,

—

tab.

.").");

Schreber

Suppleni.

Fauna Wirbelth. Siebenbürg.

FS.")!;,

.Soc.

3H;

1862—63, Suis.se

1874,

Ges.

403,

388,

1869,

1884,

42,

18,')í»,

tab.

Catal.

Bonaparte, Icon. Fauna Ital. H a n á k. Természetrajz, 1848,

Természetr. Füz. p.

51Ö,

I\'.

44;

PL'Cotiis

ai'gyptiaciis

Phxrdus Peronii

GeotTroy,

Is.

tab.

Icon,

1839,

Fauna

307;

Ital.

erdn,

India

Alanini. XI.

178, tab.

1);

Naturaliste

2", IV,

ser.

XVI

tig.

(7)

188('),

104.

1832

Magáz. Zool.

Guérin

tab.

\'.

fig.

III.

Wagner,

716.

Transact. Linnean Soc. XVI.

Europ.

—

18.")'),

Gray, Magáz.

1840,

tab.

—

.Arch.

p. ,

.""i.")

\'.

Bonaparte

;

tig.

1833,

Naturg.

Wagner,

716.

Zool.

Bot.

II.

1838.

II.

49.".

Dobson). Plecotiis

Plccotus

ISöö,

1832—1841.

Ph'cotns Clirisfii

XVI.

Wirbelth.

Supplem. Schreber Sáugeth. (fide

Nassau \'crtébr.

Key seri ing & Blasius,

fig.

Jenyns,

PL-cotus brevimanus .V),

Jhrg.

Ver.

.lahrb.

Fatio, Fauné

Értekez.

1897,

Jahres-

;

Trouessart).

Supplem. Schreber Sáugeth.

18.")7,

42;

tig.

Mus. Genova,

.Ann.

GeotTroy,

Is.

;

Deutschl. p.

Biclz,

71(i;

340,

Trouessart,

;

Akad.

(fide

;

1878,

p. 2.')4

433;

FS.')?,

o c h,

(auris)

8—-10; Dóri a,

fig.

ISr^n,

18.')8,

(caput)

Daday, Magyar tud. Trouessart, Catívl. Mámmal.

1886,

.Siiugeth.

Chiropt.

1880,

IH.'jIi,

Blasius, Fauna

.">

tig.

2. I.

;

tig.

.')!,

128;

tab. IIL

Dobson,

47;

Petényi, VI.

schles. p.

(lidc

tab.

2\),

l,s:i',),

tig.

máhr.-

hef.

IIS

Naturg. V. Jhrg.

18—20; Kornliuber, Syn. nati, Sitzungsber. .Akad. Wien XXIX (10) p.

X\'l.

Saugcth.

ISIL',

18'_'S,

tal^.

.\rcli.

tig.

XXIII.

IJnncan

Blasius,

Descr. E^ypte

cdit.

II.

Transact.

Wirbelth. Europ.

30(5;

48;

Descr.

188.'),

Bonapartéi

Gray,

Hodgson, .Annál. & Magáz. Nat. Wagner, Supplem. .Schreber, .Sáugeth. V.

honiochroiis

103;

Hist. 18.').'),

716. Lc-ín'is.

A hosszúfül nyainak

hossza

méretb(il

48—

.Arczorra

denevér kicsiny test

2()()

,')2

"^n.

rövid

— 283.

'"/»>,

egész

tájaink egyike.

esik a farkra; alsó karja

és lapos.

Kiterjesztett szár-

testének hossza 94

kerekded

38—41

— 99

'%>,

mely

hosszú.

orrlyukak egy-egy mély, az

orrlyuk kerületénél jóval nagyobb, hosszükás-tojásdad gödör eltt feksze-

Tüzetes rész.

140

nek. Az orrlyuk széle hatos (6-os) alakú, mells és bels része ers, gömbölyded peremmé duzzad, és csatornás kivájással közlekedik a mögötte fekv gödörrel. A szem fölött, valamint a fül küls széle és a száj-

zug közt

kerekded,

egy-egy

erteljes

bibircs ötlik

(VI.

fel

tábla,

és 3. ábra). Fülei (VI. tábla,

testhosszaságúak, tövét alacsony, 2 köti

össze

kerekded,

—

körülbelül

— 2'5

ábra)

szélesek

oly

hosszúak,

'% magas brszalag

(VI. tábla,

fülborda (VI. tábla,

ábra

s),

részben

formája kereksarkú

küls

fül

alatt alig

elfödi s egyúttal

terjed

lebeny,

foly-

alatt,

fül

tábla,

(VI.

kitnik, hogy a tábla,

(VI.

saroklebeny 3.

ábra

s).

minden horpadás nélkül való, vagy csak a fül csúcsa észreveheten behorpadt lapos ivben húzódik a fülfed alá s a

széle

gömböly peremmel

(VI. tábla, 2.

széles késalakn,

ábra).

fülkagyló

bels homorulata a megtörik és laposan éri a bels

—

fülfed

és

hátrafelé

hajlik

nagyon szembeszök bordáig terjed, itt 24 harántred szegélyt; bels szinét 20

E red

rövidebb

négyszöghöz hasonló

szájzug szemölcse eltt ér véget

küls

és

ábra)

felé tart.

kisebbik lebenyt

tábla,

szabad szélének

saroklebeny

felé.

egy-egy

felett

mely a saroklebeny tövével párvonalas és szintén a fülHa a saroklebenyt lefektetjük, akkor az alatta fekv

ered,

borda töve

fülek

ábra

mely vaskos hrredbcu

ábra b) töve

bels szélérl még egy másik kisebb

való

és

kar.

lapos ívben, vagy gyenge hullámvonalban

a fülszegély

duzzadt pereme van

ábra

tábla,

(VI.

csaknem

hosszúak,

az alsó

tetején.

fej

a nagyon szélesen kerekített fülcsúcsig.

mint

Bels szélükön az összenövés egymást rendesen érint saroklcbeny ugrik el (VI. a

s e fölött

tatódik a

és igen

szeli

;

át.

tövén kis fogat hord,

fölfelé

szélesedik,

harmadában összeszorul és tompán kerekített csúcsban végzdik. Bels széle laposan domború, a küls S-alakú egész hossza mintegy a fal felehosszát üti meg. A nyugvó állat füleit egészen hátra fekteti s ilyenkor csak késalakú, nagy fülfedi merednek fölfelé. fels

;

Szárnyai

szélesek.

ötödik

ujj

harmadiké, vagy negyediké. Az ötödik dikéhoz,

mint 10:13

egész

tize

kissé

rövidebb,

mint

hossza úgy aránylik a harmaszárny hosszához, mint 10:24. .Az ujj

öregvitorla a lábujjak tövéig terjed.

fark a

nagyobb.

fej

és törzs együttes

kantyú a láb és a fark közti távolság

hosszával egyenl,

farkvitorlából csak a fark utolsó ize

áll

vagy valamivel

szabadon.

saroklebeny pereme borszeszben különféle alakban keményedik

észlelk (igy Koch) ezen a nagyon

sar-

felénél rövidebb és nincs karélya.

meg-

ingatag alapon válfajokat különböztettek meg.

egyes

;;

Plecotus auritus.

láb

nagyon rövid

talpa

Ivarcsú,

melyek közül egy a sarok

tett,

141

három kerekded gumóval

alatt s

kitünte-

egy-egy a széls lábujjak tövén

fekszik.

Az egész arcz szrös s külíinösen a szem fölött lc\- s a szájzug küls fülszegély vége közt álló szemölcsrl erednek nagyon hosszú szrök a fels ajakról hosszú, fehéres bajuszserték csüngnek alá. A törzs és a

;

szrözete csak a fels oldalán

sötét

töv

;

közelében terjed a vitorlákra.

közvetetten

test

vékonybrek. Bundája

lák s fülek világos szürkés-barnák,

a test fels

oldalán

vitor-

a test alsó és

barnás-szürke, a

fénj'es

vagy szennyes-fehér. A szrcsúcsok mindig világosabbak, de színezetük az állatok kora és termhelye szerint nagyon változó. A nstények és a fiatal példányok mindig sötétebbek, mint az öreg himek. Némely példányok hátoldalukon vörhenyes árnyalatúak hasoldalon

Dobson

hamvas-szürke,

szerint

valamint

észak-afrikai,

homokos környékérl

való példányok

földközi

sokkal

és

Káspi-tenger

halaványabb színezetek,

mint a nyirkosabb vidékekre valók. .\

nem

koponya

és

(VI. tábla, 4.

ábra)

jellemz tulajdonságait már a

leírásában tárgyaltuk; hossza 15'5 "%, legnagyobb szélessége 8'5

a szemgödrök közt 3'5

"/m,

"'/"•,

a fels szemfogak töve 2'5 ™Á»-nyire van egy-

mástól.

fogazat

(\'l.

tábla, G.

és

ábra)

^íi

fogból

áll.

alsó

metsz-

fogak többnyire az állkapocs irányában állnak, oldalszéleikkel tehát csak érintkeznek, oldalszéleik azonban gyakran többé-kevésbbé födik egymást.

metszfog egymással párvonalos helyzet a bels (els) kéthegy, küls csúcsa vékonj'abh és alacsonj'abb a küls (második) metszfog jóval kisebb s alacsoiiyabb, mint az els metszfog küls csúcsa. A fels fogsor els zápfoga nyúlánk és hosszú hegy a fogsor vonalában áll, tehát elválasztja a szemfogat a második zápfogtól; csúcsával jóval meghaladja a szomszédos fogak koronaperemét. A második két-két fels

nag^'

;

és

;

fels zápfog a szemfognál \-alamivel alacsonyabb,

szélesebb

jóval

magasabb, mint a többhegy zápfogak. Az alsó fogsor három elzápfoga közt a második a legkisebb, a harmadik a legmagasabb, de a hátsó zápfogaknál alacsonyabb.

Az innyredk (VI. tábla, 8. ábra) száma az innykoronán Az els a legersebb, vastagon körülfogja s egyenes vonalban a szemfogak tövét dik ketts s a

;

magasiv,

kívül hét. köti össze

hátsó szélének közepén tompa csapot ereszt. folytonos.

közepülíön megszakítottak.

A következk ersen Az

A máso-

hátra felé görbültek

utolsó rövid V-alakú.

MĂŠretek ("fm-hcn)

;

Plecotus

meg a.

tekben s

Koch a kíivetkez három határozott

változatok.

helyi tette

143

aui'itiis.

küirmhöz-

válfajt

' :

Var. lypns. is

elforduló

városok és fah'ak kíizclében

gyakran található rendes alak; szürkés-barna,

epüle-

\il;igosabh

alul

inkább szürke szín bundájú.

montanns. Erdei sziklahasadékokban és odvas fákban,

külíi-

nösen Dél-Európában {Pk-cotus brevimamis Bonaparte) él kiesiny

alak.

/'.

\'ar.

vörös-barna,

Felül

alul

vagy vörhenyes-sárga

világos-barna,

fülfedojc

;

a bels fülszegély saroklebenye csúcsosan kerekített, felül csaknem megvastagodott; arczorra duzzadt és tompa; a kéz hüvelykje s a lábujjak feltnen hosszúak és hosszú kannok'kal fegy-

csúesosabb csupasz

;

verzettek. c.

Koch szerint Német- és Orosznagy alak. Háta sötét-szürke, hamvas-szürke, vagy szennyes-fehér, a szrök töve mély fekete.

\'ar.

brevipes (corniifns Faber).

ország némely

hasa

A a

tiszta

pontjái-ól ismeretes,

fülek és vitorlák feketés-szürkék. fül

fülfed hegye

bels szegélyének saroklebenye

orra csúcsosabb és hosszabb

a kéz hüvelykje zettek. faj

igen

Koch

gj'anánt

Ugyanez az alak

srn

metszfogak

keskenyedik;

szrös. Arcz-

félig födik

egymást

18ö9-ben Plccotiix Kirschbamnii néven külön

késbb azonban maga

le,^

az,

s ilykép jellemzett:

melyet Petényi

„A

tébb, de azért áttetsz, eltérnek, a

az alsó

felé alig

tompa,^

a lábujjak nivídek és rövid vastag karmokkal fegyver-

ezt az alakot írta

;

széles,

belátta,

hogy

tévedett.

a Faber-(é\e cornutns-níxk tartott

sokkal hegyesebb, keskenyebb, simább, feke-

fül

azonban red nélkül való

(?)

;

színezet

szerint

mennyiben sokkal sötétebbek, minden vöröses-barnás keverék

nélkül valók".*

Földrajzi elterjedés.

hosszúfül denevér Írországtól egész Európán

a Himalájáig és Japílníg terjed s talán

.Ázsia

és Eszak-Afiikán át

mérsékelt

övének

minden

részében honos.

részében nagyon közönséges állat. Hauálí hogy „nálunk némelly helyeken a kíizíinséges

Magj'arország minden

már lS48-ban

megjegyzi,''

denevérnél gyakoribb", Bielz városi és

lefelé

Jahrh,

Ezt

Ver. Nassau,

1S62— G;í,

padlásokon

falusi

40H— 40H.

Koch bizonyára oly példányok alapján

állítja,

liol

a saroklehcny

fordult.

Oberhess. Ges.

Xatur

VIII. Ber.

Természetrajzi Füzetek, IV. 1880,

Természetrajz, 1848,

48.

közönségesnek

u. p.

Heilkiindc.

27M.

1X50,

40.

pcroiuc

144

Tüzetes

rész.

szerint Magyarországon nem ritka ^ és Petényi szerint' „Magyarországban mindenütt található". Jeiüeks Kassán meglehet(5sen

mondja/ Kornhnher

Központi Kárpátokból

gyakorinak moneija.* Frivaldszky Imre a

Margó Tivadar'^ szerint „Mag^yarországban s így Budapesten házpadlásokon, faodúkban s a is közönséges a Duna mindkét oldalán, budai hegyek barlangjaiban". Daday Jen a következ erdélyi helyeken sorolja

fel.^

Kolozsvár, S z a m o

s u á Z a h, K o o z s m o n o sE g e r e s p a a k, A r a p a a k a, Brassó, G y u aDeés, Semesnye, Kis-Nyires, Törd a, Bádok, f eh ér vár, egv évvel késbb pedig Torda és Bádok elhagyásával még NagyBecskereket csatolja a fentebbi termhelyekhez.* Kocyan Antal Árvamegyében találta," végül Somogyi Ignácz Szolnok vidékérl '" és Hermán Ottó a mezségi Hódos-tó környékérl ^' említi.

gyjtötte t

mán

i 1

3',

Nemzeti

Múzeum gyjteményében

ken gyjtött példányok foglaltatnak 1847), Beszterczebány a (gy.

(Gömörmegye, gy.

gy. Dréher István,

Sopron gy.

(gy.

Rokosz

m egy e

István,

1869),

Budapest

(Farkasvölgy, gy.

Méhely Lajos,

(gy.

Méhely Lajos, 1899. máj. N a g y-B ecskerek (Orsova

mellett,

Mallász József,

(gy Rainer György, .

1851),

Meleghegy

Budapest

899.

dr.

Kertész Kálmán, 1899. jún.

aug.

29),

Szegszárd

9),

1899. jun.

Brassó

3),

s-P ö s e

(gy.

Czapf Károly,

(gy.

Brachman Emil,

gy.

K 1

1899.

(gy.

Pável János, 1898.

jun.

12),

Méhely Lajos, 1895), a Daday-ió\

nem akadtam, ellenben egy melyet Daday nem említ.

kikindai példányt találtam, '

Fauna

Synops.

Természetr. Füz. IV. 1880,

Verh. zool.-bot. Ges.

Jellemz adatok, 1865,

Wirbelth. Siebenbürg., d.

185(i, p.

Wien p.

256.

XII.

1862, p.

Budapest és környéke

Orvos-Természettud. Értés. X. 1885,

Magy.

Természetr. Füz. XI. 1887,

187i),

tud. Akad. Értekez.

Erd. Muz.-Egyl. Évk.

XVI p.

316.

(7)

(1)

274.

1886, p.

fgymnas. Értesítje 1888,

2.50.

!).

szolnoki

Saugeth. 1857, p. 42.

1869, p. 15.

14.

44—45.

Déva

termhelyek vannak képviselve, azzal a különbséggel, hogy

nyiresi és nagy-becskereki példányra

3),

(Vasmegye,

899. máj. 16), J e s e

Zilah (Szilágj-megye, gy. Benk Gábor, 1899. decz.). Az erdélyi múzeum-egylet kolozsvári gyjteményében felsorolt

(Ludoviceum,

Budapest (a Nemzeti Múzeum padlásán, Budapest (Buda, gy. dr. Lendl Adolf, 1899.

jún. 26),

nicza

a következ hazai termhelye-

z e p e s

gy. dr. Lendl Adolf, 1898. aug.),

Dréher István, 1843),

decz. 25),

kis-

nagy-

14,')

l'lecotus auritus.

Életmód.

A hosszúfül denevér a síkság és az alacsonyahb hegyvidék köz()nséges áUatja. A magasabb hegyvidéken csak elvét\'c fordul el, mindazonNager a Központi Alpokban 1500 m.

által

1800 m. magasságban

(Pontrésina)

hogy

állatunk

felül

nagyobb épületeinek

falvak

és

nem emelkedik

nyaranta azonban odvas fákban

és Fatio a Magas-Engadin-ben

észlelte,

erdk

Blasius

(loha

azt

állítja,

övén. Tiibbnyire a városok

templomainitk

elég

gyakori.

padlásán

tartózkodik,

Valamennyi szerz

ki-

hogy rendesen magánosan él s nagyon ritkán található társaságban Altum soha sem talált tizenkettnél többet együtt, többnyire csak 3 5-öt. Ezzel szemben határozottan állíthatom, hogy némely, alkalmas helyen nagyobb mennyiségben csoportosul, így Brachnian Emil a jesel-

emeli, ;

—

templom padlásán 1899. június 12-én egész rajra akadt, magam 1899. augusztus 26-án egy soproni régi gyár padlásán szintén nagyobb mennyiségben találtam. Margó Tivadar szerint házpadlásokon, faodúkban s a budai hegyek barlangjaiban közönséges, „hol rendesen a többi fajokkal (Vesperugo noctula, Vespertilio murínus és Rhinolophus Euryale) együtt föllelhet". Erre nézve azonban megjegyezhetem, hogy a

niczai

pedig

hosszúfül denevér, tapasztalataim

nem

szerint,

külön csüng s a

jelzett fajokkal

keveredik össze. Esténkint késn, csak a sötétség beálltával jelenik

és fasorok közt,

erdk

meg

kertekben

szélén és erdei tisztásokon vadászgat.

Köpte ügyes, de lassú, kissé csapkodó s kevéssé változatos. mölcsfák koronája körül szálldogálva podik a levegben

olykor egy-egy

s így függögetve, szedegeti le a

gyü-

pillanatra megálla-

hernyókat és az

ül

nagy kitérvel, ívben kanyarodik vissza. Táplálékául, úgy látszik, leginkább bogarak (cserebogár, pattanó bogarak) és hernyók szolgálnak s így az erd- és mezgazdaság szemrovarokat. Röptében

pontjából nagy hasznot mivel.

hideg s az idjárás viszontagságai

Tavaszszal

nem

jön

márczius utolja eltt

iránt s

meglehetsen érzékeny.

már októberben

téli

szállá-

sára vonul. Télire pinczéket, földalatti folyosókat, barlangokat, elhagyott bányá-

vagy nagyobb épületekben lev bolthajtásokat keres fel vagy szabadon csüng, vagy valamely repedésbe húzódva merül téli álomba. Ily helyeken, Altum szerint, gyakran a horgasszr denevér kat, sírboltokat,

(Myotis Naltcreri) társaságában

találják.

Kocyan

szerint „a fagyok beáll-

tával a lakott házakba, a deszkaépítményekbe bújik lehet

együtt

álmából Méhely

találni,

olykor

Jeitteles megfigyelései szerint :

;

ilyenkor 6

— 8-at

Vesperugo discolor társaságában."

nehezen ébred.

Magyarország denevéreinek monographiája.

Téli

A görbíti

nyugvó állat szárnya alá csapja füleit,^ úgy' hogy csak fülfedi Kúszás és repülés közben a kos szarvához hasonló alakban ket hátra s ezzel oly sajátságos külst nj^er, hogy nagj'obb távol-

ságból

állnak el.

felismerhet.

csüngve, vagy

ül

mikor neszel,

egj'enesen felmereszti s ezt

füleit

helyzetben egyaránt megteszi.

fogságot nagyon jól tri. Koch és Kolciiati szerint könnyen sze-

lídíthet,

korántsem oly haragos és harapós, mint más denevér,

ismeri gazdáját s

akármilyen

kezébl

bvében

szedi

meg-

az oda nyújtott legyeket. Tápláléknak

van, mindig vézna marad. „Fogságban tartva, nappal

—

az árnyékban ki-kiröpül"

mondja Petényi.

A nyugvó

Ellenségeinek száma meglehetsen nagy.

a nyest

állatra

és görény leselkedik, röptében pedig a baglyoknak esik prédául.

hogy azok

Megemlítésre méltó Jeittclcs-nek az az észlelete,

dányok, melyeknek szemét viaszszal tapasztotta be, beleütköztek a szoba falába, kis

tossággal röpdöstek.

eleinte

id múlva azonban már meglehets hogy a

érdekes,

Hanák négy

még

szerint április

a kalitkában

biz-

csízek, pintyek és tengeliczék

a közéjük bocsátott Plecotns-iól roppantul megriadtak, némelyikök

ben a földre hullott

a pél-

minduntalan

ijedté-

hosszú idre elakadt a szavuk.

végén vagy május elején párosodik

hétig visels, rendesen kettt fiadzik s

fiait

;

nstény

veszély idején magával

hordozza.

Genus (Nem) Myotis Kaup.

Kaup,

1829. Myotis

Europ.

Entvv.-Gesch.

Skizzirte

Thierw.,

natürl.

Syst.

Typus: VespertiUo murinits

lOG.

Schreb. (non F. niuriuiis Linn.) 1829. Nystactcs

Kaup,

op.

cit.,

Typus:

1U8.

W'spertitio Bccli-

steinii Leisl.

1829.

Kaup,

VespertiUo

op.

cit.,

p. 110.

Typus: VespertiUo Daii-

bentonii, Nattereri, ínystacimis.

1839.

Key seriing &

VespertiUo Naturg.,

Jahrg.

Blasius, Wiegm. Arch.

pag. 307

(non

\'espertiUo

Linnaeus,

1758).

Bonaparte, Fauna

1841. Selysius

Typus

Ital.

1856. Braehyotjts

Kolenati,

Dresden, Neue Folge,

Allgem. Deutsch. Naturhist. II,

pp. 131,

174

Danbentonii és dasycneme fajokra 1856. Isotiis

Introduzione

(p.

3).

VespertiUo niystacinns Leisler.

Kolenati,

II,

pp.

131,

és emarginatus fajokra alapítva).

— 177

Zeitg.,

(a niystaciniis,

alapítva).

177—179

Nattereri

Myotis-iiem.

Allén, Monoj^r. North. Amer.

Vcspcrtilio

18G4.

147

4ü

Bats, p.

(non Vcspcrtilio Linn. IZS). Vcspcrtilio

1809.

1870. Acorestcs pp.

Fatio, Faun. Vertébr. Suisse, I, p. 81. F t z n e r, Sitzungsber. Akad. Wien

—43G

LXIII,

427

Európán

(az

kívüli

albcsccns

villosissiiinis,

és nigricans fajokra alapítva).

Comastcs Fitzinger,

1870.

mcgapodins, dasycnemc 1878.

Dobson,

Vcspcrtilio

c, é.s

Catal.

pp.

565

— 579

limnophilns Chiroptera

Capaccinii,

fajokra

Brit.

alapítva).

Mus.

Ii84

(non Vcspcriilio Linnaeus 1758).

Trouessart,

1884. Vcspcrtilio

1893. Vcspcrtilio H.

Naturaliste, VI. p. 540.

Allén, Monogr. Bats North Amer.

Vcspcrtilio Linn.

70 (non

1758).

1897. Myotis Gerrit S. Miller, North American P^auna No. 13, p. 55.

Mcgjcgy~csck a

nem synonymiájának

Mint a a

volt az,

1829-ben

uctii

történetéhez.

fentebbi összeállításából

nemnek elször nevet

adott

ki\'iláglik,

Kuiip

minthogy ö a

nemet Myotis-na.k nevezte, a prioritás törvényeinél fogva nekünk is úgy neveznünk és nem szabad a Keyseriing és Blasins alkalmazta (1839) Vcspcrtilio nevet fentartanunk, annak daczára sem, hogy ez a név hosszú idk folyamán polgárjogot nyert s a mai használat is annyira szentesíkell

hogy most már nem csekély nehézségbe ütközik a kiküszöbölése. ugyan, hogy a Kcyscrliug és Blasins-féle Vcspcrtilio nemnévnél sokkal régibb kelet a Liiiiié-féle Vcspcrtilio, mely még a Kaiipféle Myotis-r\á\ is régibb, t. i. 1 758-ból való, csakhogy világosan kimutatható, hogy erre a nemre nem alkalmazható. Hogy ezt megérthessük, vissza kell nyúlnunk a Fauna Suecica els kiadására. Linné a Fauna Suecica els kiadásában még csak egy denevértette,

Igaz

fajt

ezt Láderlapp-,

említ,

össze

ennyit

a második egyike

mond

róla:

kiadásban

Fládermus- és Nattblacka-nak nevezi

mind-

„Vespertilio caudatus, naso oreque simplici",

azonban már két

fajt

különböztet

meg, melyek

„Vespertilio caudatus, naso oreque simplici, auriculis duplicatis capite

majoribus," másika: „Vespertilio caudatus, naso oreque simplici, auriculis capite minoribus. "

Ez a

két

faj

a Systema Naturae tizedik kiadásában ketts

néven, mint Vespertilio auritns és Vespertilio mtirimis

No.

18,

No.

I.,

p. p.

31,

7, 1,

1746. 2,

1758.

17G1.

]e\e\'\\k

meg." Az

els kétségkívül a hosszúfül denevér, melyet Gcoffroy

nem

bölt a Linné-íéle Vespertilio-nemhl s egy új

8 1 2-ben kiküszö-

a Plecotiis typusává

s így a Linné-íéle Vespertilio-nemhen csak a Vcspertilio nnirintis maradt meg, melyet ezek szerint a nem typusául kell tekintenünk.

tett

murinus azonban nem a

Vcspertilio

Linné-féle

Schrcbcr-íéle

38 fogú közönséges denevér {Vespertilio murimis Schreber), hanem a Skandináviában gyakori, 32 fogú, fehértorkú denevér {Vespertilio discolor Natterer) s így a Linné-íéle Vespertilio nem-név Keyserling és Blasius által

nem-név csakis

jogtalanul alkalmaztatott a 38 fogú nemre, mert ez a

a Keyserling és Blasius-íéle Vesperttgo-nem 32 fogú alnémet (Vesperus) illeti

meg

tilio

niiirinns

melynek a közönséges denevér {Vespercsakis a Kanp-íéle Myotis nevet

38 fogú nem,

Schreber)

typusa,

igényelheti.

Mindezt Nilsson,

kitn

svéd búvár fejtegette

elször

tle

ered az a helyreigazítás, hogy a Natterer-íéle fehértorkü denevért (Vespertilio

discolor)

fajnéwel is

mnrinns

Vespertilio

murinus Schreber

név

meg, a Vespertilio

illeti

fajnevét pedig a legelször Bechstein alkalmazta myotis

Ugyanilyen értelemben nyilatkozott Lilljeborg

kell fölcserélni.

legújabban Gcrrit S. Miller

nyomatékosan hangsúlyozza,

hogy

a Keyserling és Blasius-íéle 32 fogú Vesperus alnemre újból a Linné-íéle

minden

Vespertilio nem-nevet kell alkalmazni,

oly hosszú

Úgy

idn

hogy a Nilson-íéle

látszik,

tekintet nélkül arra,

egy egészen más nemet

át tévesen,

érvényesülését

felfogás

hogy

illettünk vele.

ideig

csak Blasius tekintélye akadályozta, a mennyiben Keyserling és Blasius s jó

barátjuk

murinus-a

Brandt

Natterer

ugyanis a Linné

nem

követett synonymiáhól

hogy Linné

el,

discolor-}áva

Vespertilio

által

ismerték

volna

Vespertilio

alkalmazható.

arra következtettek,

Ok hogy

Linné több rövidfül fajt kevert össze az ö ninrinus-khím s nem lehet hogy a Vespertilio discolor Natterer nev fajt Icell-e rajta értenünk, mint Nilsson hitte, ' vagy pedig a Vespertilio pipistnilus

biztosan eldönteni,

Schreber

nev

fajt,

mint azt Gray'^ törekedett bebizonyítani.

Description de l'Égypte, Manimiféres, IHI'i,

Skandinavisk Fauna,

Sveriges och Norges Ryggradsdjur,

Dággdjuren,

North American Fauna No. »

Arch.

Naturg.

1839,

l'S,

edit.

2. I.

112.

1847, p. 17

Washington, 1897,

Mém. Acad.

Skandináv. Fauna, Diiggdjuren 1847,

Magáz. Zool. & Botan.

St.-Pétersbourg, 6-sér. IX, sec. part. VII.

19.

293.

II,

— 20.

Diiggdjuren, p. 144, jegyzet, 1874.

I.'').

17.

18.55, p.

2G.

;

Myolis-iicm.

149

kérdés megoldásához

azonban niaí^a Lhinc szolgáltatott biztos mennyiben a Fauna Suceica másínlik kiadásában következkép ismerteti a V. iiiitritiiis, illetve az ö rövidful denevérének a fogazatát:

kulcsot, a

Üentes primores superiores inferiores

acuti distantes.

acuti contigui.

Laniarii superiores 2, anteriore majoré. inferiores

Molares utrinque

Ebbl hozza

Gcryil

ki .

nagyon

Miller

^2—2

die

maga

tricuspidati.

helycsen,

3—3

m ^^-^

következ formulát

„„

32.

a V. pipistyL-lliis Schreber 32 fogánál fogva ki

Ennek következtében

van zárva s Linné Vespcríilio illetheti. Egyébként Brandt, a 27. lapon

antico

l-l l-l pm ~^^; ^^-

maximo.

ói,

az ilyetén megfejtésnek

hogy:

elismeri,

V. discolor Natterer-t

iiiiirinus-n csakis a ki

„.

nem

barátja, a

vvenngleich die vvenigen Angaben,

uns Linné über den Zahnbau desselben in der Fauna suecica hintereiner solchen Ansicht das Wort zu reden scheinen", majd ismét a

liess,

36.

széljegyzetében:

lap

wenige Worte,

V. discolor

die er

„.

wenngleich, wie

AUlsson

zur Charakteristik seines F.

Linné's

zeigte,

iiniriniis anführt,

Xilsson-Lilljeborg-Millcr-íéle felfogás legújabban általános elterje-

désre tarthat számot, a mennyiben Troucssart az o közkézen forgó

catalogusának függelékében

meg s

én

auf

bestén passen".

emls-

következetesen ilyen értelemben változtatta

az els kötetben használt Kcyscrliní< és Blasins-féle nomenclaturát is

használom, mert ezt tartom helyesnek.

ezt

Myotis-ncni föjcgyei.

Az ide tartozó fajok arczorra hosszú, hegye felé keskenyed, csúcsos vég. A szemek s az orrlyukak közt fekv pofamirigyek aprók, nem fokozzák az arczorr szélességét. kedik az arczvonal

fölé.

fejtet domborodott, de kevéssé emel-

félholdalakú orrlyukak,

a csupasz orrcsúcs

közelében, kissé féloldalt nyílnak.

két fül különálló, tojásdad,

génél jóval hosszabb, általában a

fej

hosszával egyenl, de gyakran hosz-

szabb.

fül

küls

széle a fülfed

valami kevéssel eltte ered

No.

Catal.

1761, p.

Mámmal.

VI.

bels szélének rnyoíis-on

(appendix)

1899.

szélessé-

tövével szemközt, vagy

rendesen

távolabb

eltte)

;

Tüzetes rész.

150

bels

kis

lebenykét

fogalakú

törzs kevéssé

küls

;

zömök.

aránylik, mint

—

csupán

kifelé,

bels

hord,

felé

homorú

sarlóalakúan

domború, vagy egyenes.

szárnyak közepes hosszaságúak, aránylag széle-

13.

ujj

fark

—

rövidebb, azonban a törzsnél

sarkantyú

hátsó

vagy nagyon

alárendelt.

többnyire

széle

sek és tompák, mert az ötödik

hosszabb.

rendesen

dasycncme) befelé görbült, vagy egyenes fülfed hegye

(AI.

fokozatosan keskenyed

tövén

kezddik.

széle szögletes saroklebenynyel

egy fajon

hossza a harmadikéhoz képest úgy a fej és törzs együttes hosszánál

—

az én tapasztalataim szerint szélén sarkantyúkarély

aránylag

lábszár s a láb

F(?s/7t'r//7/o-csoportba tartozó fajokon.

mindig

(epiblema)

hosszabb,

nincs,

mint a

tövén harántul, köze-

talp rövid,

pén szabálytalanul hosszában redzött. Az ujjak meglehetsen hosszúak.

vitorlák

vékonybörek. Az arcz szrös.

Bundájuk szine a

fels oldalán általában szürkés-barna, gyak-

test

ran vörhenyes, alul szennyes fehér.

többnyire

fülek és vitorlák

hala-

vány szürkés-barnák.

A koponya tetvonala a homlok tövétl egyenletesen s enyhén domborodó a nyakszirtcsonti tájék a falcsonti tájékkal egyenl magas a M. myotis koponyájának oldalnézetét, XII. tábla, 2. ábra). Az orr(1. csontok nyújtottak, találkozásuk vonalában kissé besüppedtek. A koponya a szemgödrök közt aránylag szélesebb, mint a Ft'5;7er//7íO-csoportban. A metszfogak képlete a hazai fajokon -' g"" A fels metszfogak széles köz által elválasztva, párosan állnak a szemfogak közelében az els metszfog a másodikkal nem párvonalas, a mennyiben a bels (els) kissé elre és befelé, a küls (második) pedig egyenesen lefelé néz. Az alsó állkapocs hat metszfoga közül a jobb- és baloldali legküls sokkal nagyobb, mint a négy bels. Úgy a fels, mint az alsó állkapocsban ;

;

—

ers szemfogon

kívül

még

—3

egyhegy

és

—3

többhegyü

zápfog van, úgy hogy a fogképlet

2-2

3-:í

pm -^^^, m

3—3 ^3^ =

nagyon

ellene

szól,

mikor

például a

Daubcntonii-n

a törzs 32 '%-, a fark 37 %«, egy másik példányon a törzs 29

Dobson

„„ 38.

Blasius szerint a fark a törzsnél valamivel rövidebb, vagy legfeljebb egyenl vele,

ennek azonban

hogy

I—

szerint a törzs 31 '25 *%, a fark 42'5

s a fark 38'5

hosszú.

'"/»,

st maga

"'/»,

a törzs 31, 30, 32 és 2U

találom,

Myoiis emarginatus magyarországi példányain a törzs 30'5 %»,

a fark 44 '%, egy másik példányon a törzs 28'5 "V, a fark 43 "%>, egy törzs 28 '"U, a fark pedig

úgy

a fark 35 *>!

Blasius szerint, a törzs 20'5 '%!

40 '"U hosszú. "lm.,

harmadikon

Myotis Capaccinii magyarországi példányain

a fark pedig 30

*%>•

hosszú.

Az els

és

zápfoga az

egyhegy

niásoi.lil\

a többitl, miért

eltér

Myotis-fclók meghatározó kulcsa.

elsnél

zápfog nagyon kicsiny s alakban

hézagfognak tekinthet.

mindig kisebb,

kisebb

harmadiknál

a második

ilíyo^/s-nemnek mintegy

és

ötven

kevésbbé szívósak, mint a

alacsonyan, egyenesen és éles szögletben

vissza.

faja

északi

hanem

tudnak,

Tavaszszal és esténkint (egyes

és

déli

vizi

tagjai

félgömb többnyire

;

röpülnek ívben

;

azonban kevésbbé

indokolt,

egyáltalán

hirtelen,

kanyarodnak

denevéreket kivéve)

Lciiconoe és Myotis

fogsor

idetartozó fajok kevésbbé jó repü-

tsen késn jelennek meg, hvös, vagy ess idben

szétbontani, ez a felosztás

els zápfoga

harmadiknál.

Vesperlilio-csoport

nem

nek el. Évente egy fiat szülnek. A Myotis-nemet két alnemre

két

fele.

meglehetsen nehézkesen

visszafordulni

apró

mindig kisebb a a

fels fogsor második

alsó fogsor

megelznek

mérsékelt és trópusi tájain honos.

nagyon

gyakran

irányánál többé-kevésbbé beljebb esik.

utolsó fels zápfog kisebb, mint a

1.51

str.

meglehe-

nem

jön-

szokták

mint a Vcspertilio-

csoportnak a felosztása.

Magyarországon mindössze

nj-olcz fajjal

van képviselve, melyek az

alábbi kulcs szerint különböztethetk meg.

A 1.

magyarországi Myotis-félék meghatározó kulcsa.

Az elre

nyújtott fül hegye soha

orr csúcsán.

sem

ér túl

lábak aránylag igen nagyok.

öregvitorla

sohasem

farkvitorla

hátul

terjed a hüvelykujj tövéig.

hegyes

szögben kinyújtott

s a

farknak többnj'ire az utolsó két csigolj'áját hagyja

szabadon.

sarkantyú nagyon hosszú, a

és a fark közti távolságnak legalább

dét teszi

(Subgenus

Az elre el; küls

Lcnconoc).

nyújtott fül hegye az orr csúcsát széle

sarlóalakúan

közepesen horpadt.

kifelé

görbült,

magasabbra emelkedik. Az szárnak mintegy alsó ötödéig

hossza 37'5

boka

három negye-

— 43

'"/m

fül

éri

fülfed

közepénél

öreg\'itorla

a láb-

terjed. .Az alsó

kar .1/.

Capacciiiii Bp.

Dobson mind a három egyhegy zápfogat elzápfognak tekinti, ellenben Blasius nagyobb egyhegy zápfogat már az utózápfogak sorába számítja.

a liannadik, sokkal

Tüzetes rész

152

Az elre

fed éri

csúcsát

éri

küls

;

alsó kar hossza 35

fül

lábak

tompaszög porczos

—47

éri

felét

— 37

dasycnciiie Boie.

orr

fül

M. DanbcíiioniiLeisl.

még

fark :

fark\útorla hátul

csak

utolsó

megelz csigolyáA sarkantyú rövid, mintegy a

Myolis).

fülfed sarlóalakúan

Az elre nyújtott fül hosszának haladja meg az orr csúcsát. küls

fül

vagy

tövéig,

távolságnak

közti

kisebbek.

'"/«

aránylag jóval

hagyja szabadon.

(Subgenus

hegj'e mindig túl ér az orr

legfeljebb

izét,

"%'

egészen a

a farknak többnyire

a boka s a

nem

bokáig

enyhén horpadt.

széle

nem

legalább a talp közepéig terjed.

fele

fül-

csaknem az

öregvitorla többnyire a hüvelykujj

nak a

orr

öregvitorla a talp közepéig terjed.

elre nyújtott

csúcsán.

alsó kar hossza

fülfed egyenes,

öregvatorla a

nyújtott fül hegye

közepét.

II.

közepét.

fül

Az elre

ér

széle laposan horpadt.

egyenes, heg^^e kissé befelé hajlik,

terjed. 3.

küls

;

nem

hegye

nyújtott fül

csúcsáig

kifelé görbült.

negv'edével

széle mintegy fels

harma-

dában mélyen, tompaszögén kimetszett.

fülfed a

közepéig

fül

ér,

fül

küls szélének kimetszését nem éri el. Az öregvitorla a hüvelykujj tövéig, terjed.

hátsó

fark\'itorla

pillás.

széle

alsó kar 41

egyszeren

—42 %

hosszú

ciitargiiiatns

Geoffr. li.

A A

fül

küls

fülfed

madát

éri

szélének

széle

laposan

fül

hosszának

el.

kar

második harmadáig 39

két

har-

talp

öregvitorla

farkvitorla hátsó széle

alsó

behorpadt.

terjed.

horgasszr. Az

hosszú

M. Naücrci Kuhl,

Myotis Capaccinii.

Az elre nyújtott meg az orr A fül küls széle

haladja

fül

153

hosszánrik

fül

felével

csúcsát.

alig horpadt.

közepéig emelkedik.

öregvitorla

farkvitorla

a hüvelykujj tövéig terjed. hátsó széle csupasz.

fülfcd

— 45

alsó kar 41

'"%

hosszú

fülfedö egyenes.

Az elre

nyújtott fül hosszának neg^-edével

haladja

meg

a fülcsúcs

fed nem

az orr csúcsát

egészen a

éri el

küls

;

öregvitorla a fark közepéig terjed.

madik

második

ujj

madiknál. b.

Az elre

fül

hosszú

iiiyotis

Bechst.

meg

az orr csúcsát

mélyen behorpasztott.

küls

;

fülfed a

közepénél kissé magasabbra emelkedik

lev

kimetszést.

ujj

tövéig terjed.

és

harmadik

a har-

— 63 %

nyújtott fül hosszának alig tized-

hegyével meghaladja a

Az har-

hosszabb

íze

alsókar 56

részével haladja széle

fül-

közepét.

fül

Ideiül.

széle

enyhén behorpadt.

alatt

BíClistiiiüi

— 36

'"/»»

íze

küls

fül

harmadik egj-enl.

második

ujj

szélén

hüvelyk-

ürcgA'itorla a

alsó

kar

hosszú

il/. ;»j'.s7iíí./»//,sLeisl.

Myotis Capaccinii

Pjonap.'

Hosszúlábú denevér. (VII.

tábla.)

Synoiiyuiák.

Bonaparte, Fauna Italica minek, Monograph. Mámmal.

Vcspcrtilio Capaccinii fol.

!)9.

tíg.

18!) (tíde

—

;

Tem

Dobson); Blasius, Fauna Deutschl., 1857,

68 b; Giebel, Sáugeth. 1859,

régi

nomenclatura szerint

938;

D o b s o n,

1832, fasc. II.

XX.

1839—1841, 101,

fig.

Catal. Chiropt. 1878,

Vcxperliliu Capaccinii Bonap.

— Tüzetes rész.

154

293, tab. XVIII,

541,

fig.

Dóri

Mámmal.

Catal.

(fide

fig.;

1897,

Trouessart,

Tem ni in c k,

Vespcrtilio

megapodins

Majori Ninni,

459;

Trouessart,

Atti K.

Istituto

189

(fide

Dobson).

Veneto, IV. 1878,

p. (J81

Trouessart).

Major,

Vespertilio Blasii f.

Naturg.

Leisler

Brachyotus Capaccinii 1858,

Koch,

337,

Vertebr.

1879.

Ital.

Vert.,

e na

Jahrb. Ver. Nassau,

1862--63,

K ölen a ti,

Brachyotus Blasii

Doria);

(fide

(nec

Sitzungsber. Akad.

Ges.

14; Jahreshefte máhr.-schles.

fig.

1878),

Trouessart).

(fide

1887,

9(3.

Ninni, Anim.

Vespertilio Daiibentonü Siepi (1879), nec.

125.

Vcspcrtilio

Giglioli, Arch.

(10)

1884, VI. No. 68,

Naturaliste

Ann. Mus. Genova 1887,

Wien XXIX

1859, p.

99;

391.

Jahreshefte máhr.-schles. Ges. 18(30,

102.

Contastcs Capaccinii

Fitzinger,

Sitzungsber. Akad. Wien, LXII,

1870, p. 39.

Comastes megapodins Fitzinger,

c.,

43.

Leírás.

hosszúlábú denevér hazai ;1/)/oíK-féIéinknek egyik nagj'obb kép-

viselje.

280 a

"%,

hazai öreg példányok kiterjesztett

egész

farkra; alsó karjuk

Füle

(VII.

hossza

testük

tábla,

— 89

'"%,

szárnyainak hossza 250 mely méretbl 39 "% esik

37-5—43 "%} 1.

ábra) hosszúkás és

Á'i'sAvhi'

(keskenyebb, minta

csonkafül denevéré) kerekded rhombusformájú, a fejjel épen egyforma hosszaságú; elre fektetett hegyével épen az orr csúcsát éri cl. Bels széle enyhe domborulattal kezddik a sarokszöglettl, azután mintegy ;

felemagasságában lapos ívben fordul a

fül

keskenyen

bels

széle alatt ered s

ságáig, hol nagyon

egyenes vonalban

Körülbelül

A küls

csaknem egyenesen halad

tompaszögletben

tart

Küls

széle a fülfed

egyszer domborulattal halad mintegy felemagas-

a fül csúcsa

elég felé.'

mélyen

beöblösödik

bels

fülkagyló

azután

oldalán,

ugyanilyen nagy a csonkafül denevér (Myotis emarginatus Geoffr.),

csakhogy annak állandóan hosszabb a farka *

kifelé s

kerekített és kifelé fordult csúcsáig.

s a lábszára, szélesebb a

szárnya

kisebb a Iába.

fülszegcly általános szabása ncmikép a Myotis cmarginatus-éhoz hasonló

innen ered, hogy egyes észlelk (Blasius, Kolenati) haboznak a két

faj

biztos megkülön-

155

Myotis Capaccinii.

szegély horpadásával szemközt, többnyire négy erteljes harántred

küls

még

de alulról gyakran

\'an,

tábla,

fülfedi'i (\'1I.

több elmosódott

redi")

esatlakozik bozzájuk.

ábra) hosszú és keskeny, begye (dd

eiiyliéii

magasabbra emelkedik, úgy hogy hegyével a küls fülszegély kiindszésénck sarkát nemcsak mindi if déri, hanem gyakran meg is haladja. Bels szélének alsó fele egyenes, fels fele domború s ezzel szemközt, küls szélének fels harmadában homorú, kí-skiiiviíln

közepénél

t'ül

s'alaniivel

minek következtében a fülfcdö fels része sarlóalakúan kifelé görbül. széle finoman karélyozott, tövén kicsiny, k-erel<ded lebenyt visel s

Küls

e fölött

meglehets ersen kidomborodó.

Szárnya ugyan

de karcsúbb,

széles,

egyforma negyediké, vagy a harmadikéhoz,

íitödiké.

10:13

mint

ötödik

(pontosan,

egész szárny hosszához, mint 10

26.

közepén túlmegy. Az öregvitorla a

rés hoz,

úgy hogy

lábszárnak

mindig szabadon marad

A íze,

(VII.

alsó

mint

a legtöbb

i1/yo//i--féléé.

egymás közt csaknem

mint az

ötödik ujj tize valamivel rövidebb,

ujj

mint 10

hossza úgy viszonylik 12'50 12-88) s az

—

törzshöz szorított alsó kar a száj-

a lábszár-

bolta fölött csatlakozik

vége

kisebb-nagyobb

terjci-lelemhen

tábla, 2. ábra).

farkvitorla hátul hegyes szöget zár be s a farknak utolsó porczos

valamint az eltte tábla,

ábra).

lev

csaknem egészen szabadon

áll

belle

sarkantyú hosszú, a boka és a fark közötti távol-

ságnak legalább három negyedével egyenl. 10

Lába nagy, igen hosszú, a saroktól a karmok hegyéig

12 '%.

hosszabb; hossza

Farka a törzsnél mindig jóval test

nagyon állandó

szrözete hosszú és lágy

;

az öregvitorla fels lapja addig a

vonalig, melyet (kifelé s hátrafelé nyújtott lábtartás mellett)

a lábujjak

felé

húzhatunk,

a farkvitorla fels

összeköt vonalig szintén szrös a

bokáig,

szrös

;

nak

farkvitorla

alsó

;

oldala

lapja

hátsó széle a felülrl

tetszik s a

a könyöktl

pedig

bokákat

az öregvitorla alsó oldala a könyöktl pedig a bokákat

a lábszár alsó oldalát egészen a bokáig

farlcvitorla

'5,

^.^

felntt hazai állatokon 39 .A

— 11

lehet (VII. tábla, 2. ábra).

jöv szrök

sarkantyú hátsó széle

kiálló

összeköt vonalig szrözet

borítja

hegyei révén

;

pillázott-

szrös.

küls szegclyct iigj-an úgy fílasius, mint Kolcuati és Fiizitigcr mély .\ fül öblnek mondják, de egyikük sem vette észre, hogy a A/. Capaccinii bemetszésé 1. nem olyan mely, 2. sokkal tompábbszög és 3. sokkal alacsonyabban fekszik, mint a .\/. cniaiböztetcsélicn.

ginaíus-on. '

Myotis

lába kisebb.

ciiiargiiialus

farka

mindig

hosszabb,

ép

úgy

lábszára

is,

ellenben

156

Tüzetes rész.

Öreg példányok bundája a test fels oldalán fakó barnás-szürke, csaknem egérszürkc, a test alsó oldalán meglehetsen tiszta fehér. Fiatal bundája hasonló szin, csak sötétebb

állatok

Az egyes szr szürke

hasoldaluk szennyes-fehér.

hegyén világos barnás-

oldalán fekete,

a test alsó oldalán fekete, fehér hegygyei.

;

A az

töve a test fels

s a fülek

vitorlák

vékonyak,

vastagabb,

öregvitorlánál jóval

világos palaszürkék.

barnás

felül

füstszín,

farkvitorla

alul

fehéres-

szürke.

A koponya (VII. tábla, 3. ábra) boltozata sima, az arcz fölött magasra domborodó s a nyakszirti tájék felé enyhén lejt. A fogak (VII. tábla, 4 7. ábra) száma 38. Az alsó metszfogak csak oldalszéleikkel érintkeznek, nem födik egymást. A harmadik alsó metszfog keresztmetszetben tojásdad, szélességénél hosszabb, a szemfog felevastagságánál valamivel ersebb. A második fels metszfog csaknem oly hosszú s keresztmetszetben valamivel ersebb, mint az els. A fels fogsor két els zápfoga

—

a fogsor középvonalából kissé befelé nyoiuúll

példányokon

—

második

az elsnek felénél valamivel hosszabb

magyarországi

s felevastagságá-

nál valamivel ersebb, hegye a szomszédos fogak koronapereménél vala-

magasabbra

mivel

mely

leirása,

nyabb

kisebb

nyúlik,

az elsnek

szerint

lehet

felehosszánál

akkor rávág Blasiiis

rövidebb és felénél véko-

vagy csak épen eléri a harmadik zápfog koronaperemét. második zápfoga csaknem oly hosszú, mint az els, de

s alig éri el,

alsó fogsor

harántátmérje nem

éri

amazénak a

felét.

alsó

hét.

Az els

fogsor

harmadik

zápfoga csaknem oly hosszú, mint a szemfog.

Az innyredk

(Vll.

köti össze, folytonos,

tábla,

madik zápfog közt

fekszik,

negyedik

ered,

zápfogról

ábra)

száma

laposiv, csaknem egyenes folytonos és ketts

ketts magasív

;

a szemfogakat

a második a két har-

ív

;

a harmadik

a két

közepén megszakított,

csaknem találkozik a negyedik a két ötödik zápfogról ered, ketts magasív, a közepén áttört az ötödik és hatodik az utolsó zápa hetedik folytonos, fogról indul, ketts, laposív s közepén megszakított tompaszög. Kolenati rajza ' helyes. két

fele

;

Sitzungsber. Akad.

Wien XXIX

(10),

11, fig.

14.

Myotis Capaccinii.

Meretek C^rbcn)

Tüzetes

158

rozottsággal

kimutatta.

barlangból

hogy

és így

az els,

volt

Capaccinii-i jól ismerte ki

ajánlott

számára (Brachyotus

tekintetében Zelebor-va és Fritsch-re hivatkozik,

nev

„Töröklyuk"

nyát hozták az aldunai

legalább

eddig

Ép

dulna.

nem tudtam nyomára

golubáczi

és

bánsági adat

számos példá(nyilván

hogy fajunk

jönni,

támaszkodik,

midn

„az aggteleki barlangból és a Kárpátok barlangjaiból"

—

faj

coro-

nem

fajt

ott is

—

elfor-

oly kevéssé szól személyes tapasztalatok alapján Koch, Id két-

csak Kolenati adataira

ségkívül

Blasii).

kik e

barlangból, az aggteleki barlang azonban bizonyára téves adat,

ninii)

és

ezt e fajt Magyarországról

Utána Kolenati nemcsak a Bánságból, hanem már az aggteleki is felsorolja, ' a fajjal azonban annyira nem volt tisztában,

fajnevet

új

hogy az al-dunai M.

kitnik,

jellemezte

találóan

rész.

tárgj-alta

munkájában, csak rövid

diagnosisát adja. FUziiiger, ki e

fajt

—

e déleurópai

fajt

Koch

ezt

említi.

nyilván

mástól vett

a Tctninincli4é\e M. nicgapodius-

a Bánátból és Fels-Magyarazonban bizonyára ebben is csak Blasins és Kolenati nyomdokait követte. Napjainkban a nemrég elhalt Mojsisovics Ágost sorolta tól

eltér alaknak

szintén

említi

szágról,

fel

tartotta,

a Bánátból,

és Horvátországból,

„golubáczi barlangból"

azon-

ban soha sem foglalkozott denevérek tanulmányozásával s adatait csupán a meglev irodalomból böngészte össze. A magyar szerzk közülj Frivaldszky Imre tesz róla említést, ' azzal a megjegyzéssel, hogy „Kolenati szerint" a kolumbácsi barlangban is elfordulna s ugyanazt mondja Frivaldszky János

is.

Mindekkoráig tehát az egyetlen

adat

érdemel komoly

nyert, a

mennyiben Páirl

Blasiiis-íéle

figyelmet s ez napjainkban teljes beigazolást

gyjt, 1898. július havában az al-dunai Coroszomszédságában lev „Légybarlangból" (az ottani oláh nép

János, nemzeti múzeumi nini

falu

nyelvén

Meg

kell

déli faj huszonegy példányát gyjtötte! azonban jegyeznem, hogy a Nemzeti Múzeum gyjteményében

„Gaiira cn niusce")'' e

Ugyanott,

Jahrb. Ver. Nassau,

Sitzungsber. Akad.

Das Thierleben der

Jellemez adatok, 1865, p. 24. M. tud. -Akad. math. természettud. Közi.

* '

101.

1862—6:!.

Wien

LXII,

391.

IHTO, p.

4.3.

österr.-ungar. Ticfebencn,

III.

1807,

152.

1865, p. 47.

Ezt a barlangot némelyek kúlitmbácsi, vagy golubáczi barlangnak nevezik, azonban

helj'telenl, mert a

kolumbácsi barlang

szerb

parton,

szemközt fekv galambóczi várrom közelében van.

nekünk magyaroknak „galambóczi barlang" 1428-ban Rozgonyi István és hslelk neje ;

legalább nevét tartsa fenn a honfiúi kegyelet

—

magyar Lászlóvár romjaival

kolumbácsi, vagy golubáczi barlang

sok honfivér áztatta környékét (legutóbb

Szentgyörgyi Czeczilia

támadása idejében)

Myotis dasyciiemc.

18()r)/817.

szám

barlangban"

1899.

már FrivIJszkv

„kolumbácsi

yihios-U'ú a

mely

gyjtíitt, kitíimütt példány \'an,

van

cÍHÍi-r\ak

egy,

alatt

159

k'cri.lniellel

\'.

('apac-

jelezve.

évi

havában ugyanennek a fajnak számos példányát

július

Brachman Emil a kazánszorosi (pla\'ise vi c zai) barlangban" s igy ez a faj jelenleg már két al-dunai kimutatva, ác hazánk más vidékein még nem találták.

ltte

„Fcls-Di'Uí-iu'r-

van

barlangból

Életmód.

hosszúlábú denevér életmódjáról

—

alig

tudunk valamit.

el-

hol

mondja Koch ott mindenütt nagyobb mennyiségben lép fel s csakugyan Pável János a coroninii Légybarlangban kalapnagyságú csomókban találta, szorosan egymás mellett, fejjel lefelé csüngve a sziklafalakon. Vele együtt ugyanegy helyen él a Rhinolophus ctiryale Blas. nev patkósorrú denevér. Brachman Emil a plaviseviczai Fels-Denevérbarlang félhomályos kezdrészében akadt reá, hol a Rhinolophus fcrruinfordul

cquinniii

nev

patkósorrú denevér

társaságában csüngött a barlang bol-

tozatán. Troiic'ssart

szerint

a viz szélén vadászgat s gyakran barlangokba

vagy telelni. .A. fentebbi, nagyon hézagos adatok egyet látszanak bizonyítani, nevezetesen azt, hogy nagyobb vízterületek közelében lev mészkbarlangok természetének leginkább megfelel tartózkodási helyei a víz fölött szárvonul

\'issza pihenni,

;

meg

nyalva szerzi

táplálékát s a barlang nyújt neki oltalmat.

Myotis dasycneme

Boie.*

Tavi denevér. Syiiottyiiiák.

Vesperlilio dasycnciuc

Deutschl.

1857, p.

Nederland, 1862,

103,

35;

Catal. Chiropt. 1878, p.

h.ícsi

fig.

Boíe,

Isis,

Altum,

295

;

Blasius, P'auna Schlegel, De Dieren van

1825, p. 1200;

69. a, 69. b;

Forstzool.

Trouessar

Nyilván Frivahlszky Imre cs János

1872,

Catal.

a coroninii

Jahrb. Ver. Nassau Naturaliste,

régi

ISG2— 03,

32; I.

Dobson, 897,

25.

Lcgybarlangot tartotta a kolum-

barlangnak.

Mámmal.

391.

1884.

nomenclatura szerint: Vcspciiilio dasyciicme Boie.

Tüzetes rész.

160

Vespertilio dasycneuins

1839,

311

I.,

ber Sáugeth.

Fauné

Belge,

;

Keyser

1840,

494; V. 1855,

1842,

tab.

19,

176

726

;

as u i

Arch.

Naturg.

Wagner, Suppl. SchreSelys-Longcham ps,

Monogr. j\lammal.

e n a

II.

1839,

Jahreshefte niáhr.-schles. Ges.

Wien XXIX (10), 1858, Nassau, 1862—63, p. 456, 391.

102; Sitzungsber. Akad.

Koch,

54;

Dobson).

(fide

Brachyotns dasyctienins 1859,

fig.

Tem minek,

Vespertilio limnophilns p.

Wirbelth. Europ. 1840,

Jahrb. Ver.

337,

15;

fig.

Leírás.

A hossza

denevér a nagytest fajok egyike.

tavi

290

— 306

esik a farkra

— 50

egész

'"/,«;

alsó karja

;

110

testhossza

Kiterjesztett

— 116

—47 %n

szárnyainak

mely méretbl

"'/,«,

hosszú.

Füle hosszúkás és keskeny, kerekített rhombusalakú, a fejiicl rövi-

debb; elre nyújtott hegyével nem éri el az orr csúcsát: bels oldalán négy gyenge harántredt hord. Bels széle, a sarokszöglettl kezdve els harmadáig vagy közepéig egyenes, azután térdalakú gömhölyödéssel fordul kifelé s egyenesen halad a tompán kerekített fülcsúcsig. Küls széle a fülfed bels széle

alatt,

magasságában kezddik

szájrés

domborulatban emelkedik mintegy hosszának a közepéig, hén behorpad s egyenesen a kissé Fülfedöje mintegy

nem

küls

itt

lapos

azután eny-

kifelé fordult fülcsúcs felé tart.

fülszegély

liorpadásáig emelkedik,

a fül közepét ; egész hosszában meglehetsen egyenes, fölfelé nagyon kevéssé keskenyed, csak végs harmadában kissé összeszorult. Bels széle kissé homorú, a küls pedig domború, minek következtében szélesen kerekített csúcsával kissé befelé fordul, mely sajátság e nemnek semmiféle más faján sem ismétldik. Egészben nagyon hasonlít némely Pipistrellns-félénék a fülfedjéhez. éri el egészen

Szárnyai szélesek.

ötödik

a harmadiké, vagy negyediké.

madikéhoz,

mint 10

tize csak valamivel

ujj

egész

ríividebh, mint

hossza úgy aránylik a harszárny hosszához, mint 10 25.

ötödik

ujj

törzshöz szorított alsó kar a szájzugig nyúlik.

öreg\'itorla a lábszár alsó végéig,

vagyis a bokáig terjed s tapa-

dásának pontja nagyon élesen szembeszök. Farkvitorlája kinyújtott s a fark utolsó csökevényes felét hagyja szabadon.

fegyverzett.

és

Jtegyes szögben

megelznek

sarkantyú hosszú, a fark és a boka közti távol-

ságnak mintegy három negyedrészét

mal

csigolyáját

teszi.

hüvelykujj igen nagy karom-

Myotis dasycneme.

torzs

szrözetc a

terjed az öregvátorlára terjed

;

test

alsó ós fels oklalán csak a test közeiéhen

a farkvitorlán alul

ezenkívül a lábszár bdsö széléi

161

vitorla hátsó széle csupasz, de a széle eltt

szrök hegye

finom

túlhaladja.

felül

is,

szrös

mintegy középig

csík szegélyezi.

a fels oldalon

sarkantyú hátsó széle finoman

fülkagylók s a vitorlák meglehetsen vékonyak,

fark-

egyes

ered(")

pillázott.

szürkés-barnák.

Allatunk bundája a test fels oldalán fakó szürkés-barna, alul szeny-

Az egyes szr

nyes-fehér.

töve fekete, a test fels oldalán fakó szürkés-

barna, a test alsó oldalán fehér csúcsú.

fiatalok sötétebb, tisztátalanabb

szinek.

fogazat 38 fogból

érintkeznek

;

áll.

alsó

metszfogak csak

oldalszéleikkcl

a harmadik keresztmetszetben hegyes tojásalakú, vagy kere-

háromszög,

a szemfog felehosszánál szélességénél alig hosszabb második fels metszfog ép oly magas s keresztmetszetben ép oly vastag, mint az els. A fels fogsornak mind a két egyhegy elzápfoga a fogsor vonalából befelé nyomult ; az els kevésbbé, de a

kített

jóval kisebb.

;

második annyira a harmadik zápfog bels oldalán lev lapos öblösödésbe hogy csakis ferdén elülrl-kivülrl tekintve látható. A második

rejtzött,

s keresztmet-

clözápfog az elsnek felénél alacsonyabb, sokkal karcsúbb

szetben gyengébb, mint az els; ferde, kúpos hegyével valamivel túljár

az els zápfog koronaperemén, de a harmadiknak csak épen a koroiuipereméig emelkedik. Az alsó fogsor második eg\'hegy zápfoga az elsnél valamivel alacsonyabb, sokkal karcsúbb s keresztmetszetben valamivel

gyengébb.

—

a inny vitorlák száma Kolenati szerint' 8 (!) a mit azonban lehetetlenhogy csak egy példánj^t is megvizsgálhattam volna

Az nélkül,

—

nek tartok

;

Kolenati valószínleg

innyredk közé

számította.

szögletben megtörve elfelé fordul,

hogy

kétségtelenül kitnik,

innykorona hátsó

Az els magasív, itt

—

folytonos

mondja Kolenati

—

peremét és

két

végével

mibl

szinte

az innykorona hátsó szegélyével \-an

dol-

második és harmadik ketts, laposív, folytonos és közepén szögletben megtört a negyedik és ötödik magas, ketts ív, közepén meggunk.

;

szakított

;

a hatodik és hetedik laposabb ketts ív, közepén megszakított,

végei kikanyarítottak

;

a nj'olczadik nagyon lapos, ketts

közepén tompaszög sarokkal.

Sitzungsber. Akad.

Méhely

Wien X.VIX

Mag>'arország denevéreinek

(10)

l.Sr,S,

:í:í7,

fig.

14.

ív,

folytonos,

Tüzetes rész.

162

Méretek C^j-ben)

Dobson

Blasius

méretei

(átszámítva)

A A A A

szárnyak hossza

kiterjesztett fej

test

egész hossza

fajra jel-

lemz széls

méretei

méretek

290—306

290

306

60—71

45—50

110

116

112

és törzs hossza

fark hossza

Koíenati

(áttéve)

18-7

110

— 116

18-7—21

fej

hossza

fül

hossza

15—19

fülfed hossza

7-5

8-5

8-2

7-5- 8-5

45—47

8-7-11

kar hossza

alsó

hüvelykujj hossza (a karommal)

harmadik

77-9

lábszár hossza

20-8

láb hossza

12-7

73—77-9

77"5

Az ötödik

A A A

8-7

hossza

ujj

hossza

ujj

56—60 20—20-8 10—12-7 3-4-3-5

;í-5

fark szaliad vége

Fölílfiijzi cUcrjcdcs.

tavi

denevér Nagy-Britanniától az Altai hegységig

van kimutatva

ról

s igy

hizonj'ára

terjed tájak-

Európa és Ázsia egész mérsékelt

övében honos. Magyarországról Blasius s az o

Dobson

emiitik,

nyomán

minden közelebbi termhely

Fitzingcr

Koíenati,

nélkül.

Nemzeti

és

Múzeum

az erdélyi múzeum-egylet

gj'jteményében nincs magj'arországi példány,

gyjteményébl sincs felsorolva, hazai szerz sehol sem eniliti magam sem láttam soha magyarországi példányt. Ha mégis fölvettem magyarországi fajokat tárgyaló munkámba, erre nem annyira Mojsiso-

kolozsvári s

vics

Ágost posthumus

„Seltener trifft

ini

man

(t.

die

mve

ösztönzött,

hol

következket olvasom

mint a Myotis Danhcntonii), aber fást nur

Teichfledermaus (Vespertilio dasycneme)

Banatc und den mittleren Donaugegenden an

Umgebung scheint sic zu lieben, man sieht dem Enteneinfalle auch in betráchtlicherer Mém. Acad.

Brandt

Das Thierleben

St.-Pétersbourg,

sie

;

Ungarn, zumaJ

flache Teiche mit freier

daselbst des

Zahl,

begegnet

16. sér. IX. II part.

österr.-uiigar. Tiefebenen,

Wien

der Ebene,

1897, p. 152

Abends vor ihr

VII.

aber

1855, p. 39.

148).

103

Myotis díisycnetne.

manchen Jahren gar

nicht",

ilyen széles elteijedés faj

Ha a

—

mint

inkább

eddig minden utánjárásom daczára

faj

nézetem,

idvel hazánk faunájában

sem

sikerült

hogy egy

fog

kerülni.

nyomára jönnöm,

ezt

ritkaságának tulajdonítom.

ÉUiiiód.

tavi

denevér elterjedésének

tartozik (Kocb, Altnm).

egész

Életmódjában a

területén

vizi

ritka

fajok

köjzé

denevérhez hasonlít, a meny-

nyiben szintén vizek körül tartózkodik, azonban a

vizi

denevértl eltéren

csak nagy állóvizek, leginkább mocsaras erdségek közelében lev csendes tavak körül tanyázik.

Nappal faágakon pihen, vagy pedig fz- és nyárfák odvaiban tars esténkint a sötétség beálltával a tófelület közelében vadászgat, különösen vizi molyokat, éjjeli lepkéket és kérészeket gyjtögetvén. Röpte

tózkodik

meglehetsen gyors és ügyes, de mindig alacsony. Koch megfigyelései szerint nyáron kizárólag a sikság lakója, télire azonban rendesen a legközelebb lev s olykor nyári vadászterületétl messze fekv mészköhegyek tágas barlangjaiba vándorol. Nagy csapatokba nem verdik össze tizenegynél többet nem találtak együtt. A barlangokban nem csomókban, hanem egyenkint csüng az üreg boltozatán és falain, vagy pedig szk hasadékokba búvik. Blasitis szerint hosszabb Koch téli álmot tart s tavaszszal legközelebbi rokonainál késbb jön el szerint téli álma nem igen hosszú s nem mély, barlangokban enyhe idben már tél derekán röpköd s egyáltalán hamar fölélénkül. A tavasz els ;

;

napjaiban egj' ideig

állomásokat lassankint

tart\-a,

még

a hegyek közt

vonul a siksági vizek

húzódik a hegj'ek

felé,

hol

marad felé

csak lassan és közbees

hasonlóképen

;

még néhány

szszel

napig vadászgat,

mieltt nyugalomra térne.

tavi

denevér Koch tapasztalatai

szerint

harapós s kézbe véve, vizeletével föcskendi

A fogságot A nstény

sokáig

bírja,

csak egy

fiat

de táplálékot szül.

nagyon ingerlékeny és

az embert.

nem

fogad

el.

Tüzetes rész.

164

Myotis Daubentonii

Leisl.'

Vizi denevér. (VIII.

tábla.)

Syiionyinák. Vcspcrtilio

Daiibi-iitojiii

Kuhl

Deutsch.

Flederm.,

Ann. Wetterau. Ges. Naturk. 1819, p. 51, n. 11, tab. 25 Bonaparte, Fauna Ital. fasc. XXI, 1835; Temminck, Monogr. Mámmal. 1835 41, ;

—

p. I.

186 p.

311

Keyserling & Blasius, Arch. Naturg. 1839, Europas, 1840, p. 54; Wagner, Supplem. Schreber

Dobson)

(fide

Wirbelth.

;

.S e y s - L o n g c h a m p s, Fauné Nilsson, Skandináv. Fauna I. 1847, 48; Blasius, Fauna Deutschl. 1857, p. 98, fig. 66, 67; Giebel,

Sáugeth.

1840,

493

;

V. 1855,

Belge, 1842, pag. 20, tab. p.

Sáugeth.

1859,

inger,

Fit

sart, Catal. Mámmal. Vcspcrtilio acdilis tab.

fig.

III,

Dobson, 1897,

1871,

(sec. spec.

1869,

94;

Altum, p. 297; Daday, Trouestyp p.

;

126.

Jenyns, Ann.

Nat.

Hist.

III.

1839,

pag.

73,

Eversmann, Bull. Nat. Moscou 1840, p. 24. Ko ena Sitzungsber. Akad. Wien XXIX.

Vcspcrtilio volgcusis

1858, p. 336,

Koch,

LXIII,

Catal. Chiropt. 1878,

1887,

(7)

BracJiyotis Daubentonii (10)

;

Wien,

Akad.

Akad. Értek. XVI.

tud.

726

;

937; Fatio, Fauné Vertébr. Suisse,

.Sitzungsber.

Forstzool. Iá72, p. 33;

Magy.

fig.

Jahrb. Ver.

fig.

t i,

Jahreshefte máhr.-schles. Ges.

13;

Nassau 1862-63,

1859,

96;

391, 449.

Myotis ciliata (nec Blasius) Daday,

(sec.

2 spec. typ!).

Leírás.

denevér közepes nagyságú

vizi

jT/i'o//.s--féléink

szárnyainak hossza a hazai példányokon 238

80—85

"%,

Füle

mely méretbl (VIII.

tábla,

35—38 '% ábra)

egyike. Kiterjesztett

^n; egész testhossza

esik a farkra; alsó karja

hosszúkás,

kerekded

hegyével csaknem

fejnél rövidebb; elre nyújtott

Bels

— 243

eléri

széle tövétl a fül csúcsáig szabályos, csak fels

laposabbra váló ivben halad

;

csúcsa röviden kerekített,

35—37 %.

rhombusalakú, a az

orr

csúcsát.

harmadában

kissé

tetemesen' kifelé

küls széle a fülfed bels széle alatt, a szájrés magasságában kezddik, alsó feléhen domború, azután nem nagyon mélyen, de liatárofordult

;

légi

nomenclatuia szerint

Vcspcrtilio Ihii\bcntonii Leisl.

Myotis Daiibenlouii,

Ihiiiirjhiil

ídIIíIii

165

csaknem egyenesen halad a

csúcsáig.

fül

bels

fül

oldalán tíJiibn^ire négy, olykor hat harántredö van.

A pét,

fülfed

(\'lll.

táhla,

ábra)

cri

iilIii

a fülkagyló köze-

<•/ l-,í,V.s---<'»

de csúcsával a küls fülszcgély horpadásáig emelkedik. Egész hosz-

szában meglehetsen egyenes ; közepe táján a legszélesebb keskenyed. Bels széle egyenesen kezddik

szög

hegye

;

felé

eléggé

fels negyedében nagyon tompa

megtörve ismét egyenesen, vagy nagyon lapos doniboriúatban

alatt

Küls

halad az elég hegj^esen kerekített csúcsig.

háromszög

karélyt hord,

nyomokban

csipkézett ívben terjed a csúcsig.

széle

tövén

kicsiny

harmadában eg\'enletesen domború, fels részében többnyire egyenesen, vagy enyhén lioniorú és legalább két

alsó

Az ötödik ujj töíze kissé rövidebb, mint a harAz (itíklik ujj hossza rendesen úgy aránylik a

Szárnyai szélesek.

madiké, vagy negyediké.

harmadikéhoz,

mint

(pontosan,

V.i

egész szárny hosszához, mint

szájrés közepéig nyúlik. 3.

ábra).

mint

25.

törzshöz

12'55

— 13"02)

szorított

szögben

farkvitorla hátul hegyes

kinyújtott

utolsó

fark

és az utolsó elttinek

Lába alább 9

(VIII.

'"ím

tábla,

övegvitoría a talp közepéig téried" (Vili. tábla,

csaknem a felét hagyja szabadon (VIII. 2. ábra). A sarkantyú nagyon hosszú, a boka s a farkcsúcs közötti ságnak a háromnegyedénél is több. ízét

alsó kar

ábra)

tábla,

távol-

nagy; a saroktól a karmok hegyéig

leg-

hosszú. Farka oly hosszú, mint az alsó kar, a törzsnél jóval

hosszabb.

Arcza a fülek eltt ritkaször. hosszú, egyenes

szr

áll.

sek, nevezetesen az öregvitorla fels lapja

czomb

vitorla

néhány szrömintegy a fels kar közepétl

kicsiny

ajakmirigyeken

vitorlák csak a törzs körül

közepéig, alsó lapja a

könyöktl a

fels lapja a lábszárak

srbben

térdig húzott vonalig

közepét összeköt,

alsó

lapja

a fark-

;

pedig

összeköt vonalig szrös, e vonalon túl a farkvitorla alsó lapját nagyon gyér, de erteljes, durva szrözés borítja, a mennyiben a srn men edényes harántredk szemölcseinek mindegyikén egy-egy érz ."serie áll. A sarkantyú hátsó szélén erteljesebb szrök vehetk észre, térdeket ívalakban

fark\-itorla

hátsó szélén pedig, a fels

Ez a horpadás némely, különüscn

fiatal

M. mysiacinus Leisl. viszonyaira emlékeztet. * Daday az ö kolozsvári példányáról azt

tapad"

;

ha ez igaz volna, akkor a

oldalon,

példányon

állitja,

hogy

tavi denevérrel (Myotis

szegély

ered

eltt

meglehetsen mely

némikép

a repülhártya „a láb tövén

dasycnemc Boie) volna dolgunk,

mert ott terjed az öregvitorla a bokáig, azonban Daday-nak eredeti példányán volt

mam meggyzdni,

hogy az

öregvitorla ott

a talp közepéig terjed.

alkal-

;

166

Tüzetes rész.

Jinoni és laza szrözet

szrözet

van.

lábujjakat

Bundája összbenyomás szerint a barna, a

töv

test

fels oldalán vörhenyes szürkés-

Az egyes szr a

alsó oldalán szennyes-fehér.

test

töv

oldalán feketés fekete

hosszú ús durva

ritkás,

borítja.

és fehér

vörösbarna hegy,

és

hegy.

test

oldalán

alsó

test

fels pedig

példányok színezete sokkal sötétebb.

Fiatal

rendes színezet példányokon kívül

elfordulnak, ilyen volt a Jenyns-fé\e Myotis (Vespertilio) aedilis s a

M. Daubentonii

Fitzinger-féle

nagy ritkaságképen fehér színek

albns.

meglehetsen vékonybrnek, világos szürkés-

fülek s a vitorlák

barnák, vagy füstbarna színek.

koponyának

tábla, 4.

(VIII.

ábra) njiltaraja nincs

az arcz

;

fölött

közepesen kidomborodó; a homloktájék a falcsontinál határozottan maga-

sabb

közöttük tisztán kivehet

befzdés

van.

fogak

(VIII. tábla,

—

száma 38. Az alsó metszfogak oldalszéleikkel érintkeznek. A harmadik alsó metszfog keresztmetszetben tojásdad, szélességénél jó másfélábra)

szer hosszabb s alig

metszfog ép vastagabb áll

oly

fél

oly vastag, mint

magas

mint az els.

nagyon apró,

fél

s keresztmetszetben

szemfog.

második fels

ép oly vastag,

st gyakran

fels fogsor els zápfoga a fogsor vonalában

hosszú és sokkal karcsúbb, mint az els

oly

nem haladja meg a harmadik elzápfog koronaperemét. mind a két egyheg^ü elzápfog nagyon nyúlánk, legalább még

hegyével többnyire Általában

egyszer

oly

hosszú,

állkapocs irányára.

karcsúbb

jóval

mindig teljesen függlegesen

áll

teljesen külön áll (a

koponyán látható) s csak ritkán második zápfoga mintegy fél

kikészített

szomszédjaival.

hosszú,

második zápfog rendesen

csak tisztára

természetesen érintkezik

oly

mint széles

alsó fogsor

keresztmetszetben mintegy

fél

oly vastag,

mint az els.

Az innyredök

(VIII.

tábla 8. ábra)

száma

hét.

Az els

a szemfogak

közt enyhe, folytonos ívben halad, olykor azonban (így a soproni példányokon) közepén kissé szögletesen megtört. .A második ketts, folytonos ívben a két harmadik zápfog közt fekszik. zápfogról ered

;

mint egy soproni ugj'anilyen s

harmadik a

Icét

negyedik

ketts, magasív, közepén rendesen megszakított, de

példányon látom

két

ötödik

—

zápfogról

folytonos ered.

lehet.

ötödik

ketts,

—

negyedik

közepén

megszakított lapos ívben fut s az ötödik és hatodik zápfog közti hézagból indul

ki.

hatodik ugyanolyan, csakhogy az

hetedik folytonos,

csaknem egyenes.

utolsó

zápfogról

ered.

Mydtis Daubcntonii

Meretek

SzamosÚjvár

('«/,„-bcii)

167

Dotsuii

Soprc

l-'atio

fark hossza

A A A

és törzs liossza

egész test hossza

235—250

nii)

238

243

46—47

42-5

38-5

38—39

84—86

13-5

fül

hossza

13-75

14—15

6-2-^6-6

alsó kar hossza

hüvelykujj hossza

harmadik

ujj

hossza

lábszár hossza

sarkantyú hossza

5'5

37 (i-6

fark szabad vége eredeti

36-25

8-75

17-5

12'5

9-5

2-5

1-7

gzett saját

0-5

példányokon

37—40

láh hossza

bento-

ciíiala)

40-5

238

16'25

Myolis

47-5

ujj

Dan-

Az ötödik

féle Jl/.

hossza

A A A A

fej

fülfedö hossza

féle

(áttéve)

240

A Az

méretei

mítva)

hossza fej

{Daday-

szárnyak

kiterjesztett

Kolozsvár

(Daday-

méretei (átszá-

Uj vár lilcisiiis

méretei

4()

16-5- 17-5

méréseim alapján, melyek nem mindig egyeznek

a Daday-tól líözölt adatokltal.

Földra jzi cUcrjcdcs.

A ír-

vizi

denevér egész Európát lakja

Ázsia nyugati részén

honos,

és Slvótországtól az Altai hegységig, Finországtól Siciliáig és az

hegységtl Tenasserimig

általánosságban

Magj-arországról

Kolenati és Fitziitgcr

Által

terjed.

már Blasius

említették, hazai

nj'omán

szerzink közül pedig Biciz Ede

Nagy-Szeben vidékérl, Hennán Ottó '^ágyekéi tó melll (Kolozsmegye) és Daday Jen ^ Kolozsvár környékérl sorolta fel. Ez utóbbi adat helyességérl az erdélyi múzeum-egylet

kolozsvári

borszeszben rzött eredeti példányon volt alkalmam

gyjteményében

meggyzdni, ugyanez

gyjtemény azonban a vizi denevérnek még két hazai példányát birja; mind a kett Daday gyjtésébl származik s Daday-tól Myotis ciliata az egyik kolozsvári, a másik számosBlas. gyanánt Íratott le, *

—

Sicbcnhürg. Ver.

Vcrh.

Erdélyi Muz. Egyl. Évkönyvei

Magyar

.Mittlicil.

tud. Akad. Értek.

c, p. 37.

XVI

(1)

(7)

Naturw. X.X.WIII. 1888, 1869, p.

15.

1886, Budapest 1887, p. 35.

22.

Tüzetes rész.

168

újvári

megrordlt kezemen s hogy mind a kett Myotis Danbcntouii. Nemzeti Múzeum gyjteményében a következ hazai termhelyekpéldány.

utóbbi két példány szintén

jó lélekkel állíthatom,

Szamos-Ujvár (gy. Méhely), Fiume (gy. Dr. Lendl Budapest (Dr. Cliyzcr-nsk dunaparti lakásába repült be 1898 augusztus közepén), Budafok (gy. Bartkó József egy híd alatt) és Sopron (Tómalom, gy. Méhely, 1899 augusztus 26). Mindezeket a rl van meg

Adolf),

magam

példányokat

vizsgáltam és határoztam meg.

Eddig ismeretes hazai termhelyei, a fentebbiek

Sopron, Fiume, Budapest, Bud tó,

Kolozsvár Úgy

látszik,

faj

így

következk:

Gyekéi

hogy a vizi denevér hazánk nagyobb vízfelületei körül azonban tapasztalataim szerint sehol sem nem is csodálkozhatunk, hogy Margó Tivadar Buda-

—

nem

pest faunájában

szerint a

Szamo s -Újvár,

Nagy-Szeben.

és

általánosan elterjedt,

gyakori

a fo k,

—

említi.

Életmód.

vizi

denevér

álló-

és folyóvizek közelében tartózkodik. Legkedve-

sebb tartózkodó helyei a düledez,

vagy

fás kerteiíkel

régi

falakkal és boltozott csatornákkal

szomszédos nagy házi tavak. Sopron

mint 1899 augusztus havában tapasztaltam

—

közelében

—

Nagy Tómalort levezet

csatornájának kboltozatában, illetleg ennek üregeiben tartózkodik. Miután a

megelz

vizi denevér esténkint ebbl magas csatornából jön el, augusztus négykézláb mászva végig bújtam a csatornát

napokon észrevettem, hogy a

az alacsony, mindössze talán 70 27-én lámpával fölszerelve s

és megtaláltam a lyukakat, melyekben a létüket

elárulta

bejáró

lyukak

simára

denevérek

tartózkodtak.

Jelen-

szennyes-zsíros

koptatott,

és

minden pókhálótól mentes szája, de az üregek oly mélyre hatoltak a képítménybe, hogy kampós drótommal egyetlen példányt sem sikerült elhúznom. Ez a sajátságos tartózkodási hely azért bír némi érdekkel, mert más észlelök szerint „búvóhelyül leginkább odvas fákat (gyümölcsfákat, hársat,

tölgyet, bükköt)

vagy a víztl távol erdei úton át, vagy

szemel

ki,

melyek a vízben,

víz közelében,

ha csak akadálytalanul (pl. réten, széles széles fasorok közt) juthat hozzájuk a vízrl jövet. Sziklaüregekben és épületekben csak kivételesen húzódik meg s akkor

állhatnak,

budapesti tud. egyetem állattani gyjteményében

mazású himpéldány minthogy ez a

faj

áll

néven,

Wcstfáliában

egy

állítólag westfáliai szár-

melyet azonban Myotis Capaccinii-nak

nem

fordul el, \-alószin,

hogy

ismortcm

termhely

téves.

fel

Myotis Dauhcntonii.

sem nagy számban."

Biuikó

növendéke, Budafokon egy hid bolthajtása

mi, Altiiiii

hallatlan eset

szerint,

Mindenütt, a hol nagyobb mennyiségben

Kevéssel naplenyugta után jön

található.

pracparáturC7n'^'tT-nek

dr.

rá,

repült be egy

példán\-,

denevérnél.

vizi

pihenni s csak N'izbcn szegény, hegyes

lenes nj-ugA-óhelyeken pihen, hol

akadt

alatt

lev lakásába

pedig Budapesten a Dunaparton

Múzeum

Nemzeti

Jó-írf,

-169

él,

társasán

vidékeken

vadászata

meg-

egyenkint.

befejeztével

ideig-

többnyire sorjában csüngve

lefelé,

fejjel

szokott

fordul

Tómalomnál 1899. augusztás 23- és 26-ika közt este meg öt példány, melybl aug. 26-án dr. Mika

soproni

6 óra 45 perczkor jelent

Károly soproni freáliskolai ottani vendégls állítása

ködött a tó

—

fölött,

Röpülése

nem

egy-egy példányt meleg estéken 10

tanárral szerint

lelnünk.

sikerült

— 12

példány

röp-

ennél több sohasem.

valami kiválóan sebes, mindazonáltal

gyors

elég

és

ügyes. Mikor este megjelenik, a viz színéhez oly közel repül, hogy tükör-

egy arasznyira tle, azonban, miután a víztükör

képe

alig \'an

köd

rovarokat alaposan megdézsmálta,

—

be-betekint s azután újólag visszatér a tóra.

egy közé

;

vizi

náddal, békalencsével belepett vízfelületet gondosan kikerüli. röpte útjába,

—

csaknem

nem

repül

el fölötte,

hanem

kivétel nélkül a pillérei kíizt

nál a tóparton álló falóczák és asztalok

álló

növényzettel,

hid

esik

— a törpe denevérhez hasonlóan suhan

át.

soproni

Tómalom-

alatt röpült el.

Rovarokból, leginkább szúnyogokból és tegezesekbol (Phryganidae) zsákmányát kizárólag a tavak, lassú hömpölygés folyók és széles

árkok

tiszta tükre fölött

vadászsza.

Tavaszszal márczius elején jön

október végéig van a szabad-

vermeket, vagy sziklaMészkbarlangokban s aknákban a leghátulsó helyefoglalja el s \'agy szabadon csüng, vagy valami repedésbe húzódik be. -A hideg iránt nem igen érzékeny hegyes vidékeken meglehetsen

ban. Téli szállásul od\'as fákat,

üregeket keres ket

fölött röp-

magasabbra emelkedik s mintidközönkint a parti fák 4 méternyi magasságban vadászgat

régi

épületeket,

fel.

;

magasra, Falio szerint Svájczban 1300 méternyire hatol

A nsténynek anyányiak.

csaJ\

egy

fia

van.

fiatalok július

fel.

els

felében

már

—

170

Tüzetes rész.

Myotis emarginatus

Geoffr.

Csonkafül denevér. (IX. tábla.)

Synoiiyniák. Vcspcrlilio

1806,

198,

Geoffroy, Ann.

cniargiuatits tab.

46,

tab.

fig.

48.

1820, p. 140; Bonaparte, Fauna Selys Longchamps, Fauné Belge,

Mammalogie, tab.

fig.

;

Tomes,

Proc.

London,

Soc.

Zool.

Des marest,

;

Ital.

1837,

1842, p.

1858,

Nat. MII.

Hist.

I\Ius.

(cranium)

fig.

80;

98,

tab.

20,

Dobson,

303; Trouessart, Naturaliste VI, No. 69, Dóri a, Ann. Mus. Genova, ser. 2'^, IV (XXIV), 1885, p. 465; Trouessart, Catal. Mámmal. 1897, p. 126. Vespertüio mystacinus K e y s e r n g & B a s u s, Wiegm. Arch.

Catal.

Chiropt.

1884, p. 549,

1878,

fig.

26;

für Naturgesch.

1839,

Deutschl.

1857,

109;

XIX

(I),

1853,

288;

724; Blasius, Fauna

fig. 62, 63; Giebel Sáugeth. 1859, p. 935. K öle na ti, Sitzungsber. Akad. Wien XXIX (10) 17; Kolenati, Jahreshefte máhr.-schles. Ges. 1859,

91,

ciliattis

1858, p. 338, p.

Arch.

Suppl. Schreber Sáugeth. V. 1855,

Isotiis

310.

Blasius, Wiegm.

Vcspcrtilio ciliatiis

Wagner,

fig.

Koch,

Jahrb. Ver.

Nassau 1862—63,

435, 390, tab.

fig.

(auris).

Myotis ciliata F

t z n g e r, Sitzungsber. Akad. Wien, LXIII, S7 p. 6 Myotis ciliata var. budapcstitiensis Margó, Magyar orv. és termé1

XX. nagygyl. mnk.

szetvizsg.

1880, p. 255 (sec.

spec. typ

1 ,

!).

Leírás.

csonkafülü denevér hazai

viselje.

hazai öreg példányok

86—93

285 '%, egész testük hossza alsó karjuk 41

a farkra;

példányok

— 42

'%n

Füle (IX. tábla,

ír,,

'"%,

mely méretbl

270 "!/»>

esik

de már repülni tudó

hossza 183 %>,

egész testük hossza

esik a farkra

;

alsó karjuk

széles-tojásdad, a

ábra)

hossza

40—44

fiatal,

hosszú.

kiterjesztett szárnyainak

75 "%, mely méretbl 36

egyik nagyobb kép-

j1/j'o/;5- féléinknek

kiterjesztett szárnyainak

fej

365

'"%>.

hosszánál valamivel

rövidebb; elre nyújtott hegye mindig meghaladja az orr csúcsát, olykor

a fülhosszaság egy negyedével, olykor kevesebbel, de soha sem ér csak az orr csúcsáig. '

regi

fül

bels

széle az alsó

nomenclatiira szerint

derékszög

saroktól kiindulólag

Vcspcrtilio cinarginatus Geoffr.

Myotis cmarginatus.

harmadában

alsó

meglehetsen

egj'cncs, azután

ers domborulatban

171

elég

fordulattal

hirtelen

Küls

halad a tompán kerekített fülcsücsig.

széle a

a szájrés magasságában kezddik s a fül magasfels harmadáig egyszer domborulatban halad, hol azutfin élesen kimetszett tompaszögletben mélyen beugrik s csaknem egyenesen, vagy nagyon lapos ivben emelkedik a fülcsúcsig. A küls fülszegélynek ez az éles kimetszése oly magasan fekszik, mint semmiféle más európai denevéren sem s a fül minden állásában nagyon határo-

fülfed bels széle

ságának nem

alatt,

egészeit

zottan ötlik szemünkbe.

harántrcd van, ez mint

országi, ötöt

fülkagyl<')

Blasiits

oldalán,

bels(")

szám azonban korántsem állandó

példányokon

külf()ldi

hetet,

hat

szerint,

úgy magyar-

;

másfell pedig

nyolczat,

láttam.

(IX.

fülfedi'i

tábla,

hosszú

ábra)

mintegy

keskeny,

és

fül-

magasság közepéig emelkedik, de nem éri el a fül küls szélének magasan fekv kimefszését. ^ Tövétl hegyéig elég hirtelen keskenyed s a hegyén meglehetsen esácsosan kerekített. Bels széle nagyon laposan domború. Küls széle egész lefutásában gyengén S-alakú; fels felében enyhén homorú, alsó felében egyenes, vagy kissé domború, úgy hogy többékevésbbé, de mindig nagyon enyhén sarlóalakúan hajlik kifelé. ^ Küls szélének a tö\'cn apró,

hegye

lebenykct hord

k'erekdcd

mindinkább durvábban

felé

nagyok és

Szárnyai

szélesek.

harmadik

egyforma hosszú, a negyedikénél valamivel 10

höz

—

11 "40

s az egész

12' 18)

szorított alsó kar

ujj tövéig terjed

alapján

A porczos '

—

Épen

hibás

azért

messze

—

tompaszöget zár

hátul

Bonaparte

meghaladja,

ötíidik

igaz,

ujj ujj

tize

hossza

12 (pontosan, mint ;

24.

tiirzs-

öregvitorla a hüvelyk-

hogy csak egy péklány

tövéig.

belle szabadon.

áll

a szájrés közepéig nyúlik.

karmok

szárny hosszához, mint 10

nem, mint Dobson a

fark\ntorla ize

kimetszését

szín

állitja

hosszában, a

az ötödik

és

rö\'idebb.

úgy aránylik a harmadikéhoz, mint

körülbelül

egész

esipkézett.

még

s a farknak

Ott, hol a \'itorla

fajza,

csak végs,

a farkon véget

ér,

melyen a fülfedö hegye a küls fülszegély

pedig úgy a festett habitus-képen, valamint az egy-

És hibás a faj els leírójának Gcoffri.>y-í\3.\í a habitusképe is, azonban már helyesen adja meg a fülfedö hosszát. mint némely pecsenycszkai, továbbá egy zimonyi Egyes kivételes esetekben

fejprofilon

is.

a külön fejrajzon '

cs egy fiatal

—

fiatal

povilei

povilei állaton

hozzá talán még is)

ezt

a fajt

példányon látom hegyével

—

Bizonyára

ilyen

lehet,

egj'enes

egy másik fülfedöj s

példány alapján tévesztették össze Keyserling és Blasius

fiatal

a Myotis mystacinHS-sza\,

közt teljesen egyforma, sokkal alacsonyabban

a fülfed teljesen egyenes

kissé befele görbül.'

mert ilyen

csakhogy a bajuszos

fckszilc

esetben a fülfed szabása

denevéren a

fül

a fülfed licgye a kimctszésnél

küls

mások

a két

faj

szélének kimetszése

magasabbra emelkedik.

mind a két oldalon egy-egy apró, 2.

ábra).

nem

sarkantyú

képez

sötétebb oldatlcbL-iiykct

a boka

igen hosszú,

(IX.

ságnak legfeljebb két harmadával egyenl. Lába meglehetsen nagy; a saroktól a karmok hegyéig 8'5 hosszú, st a Dobson példányán 9'5 %i volt. Farka körülbelül oly hosszú, mint az alsó kar

tábla,

a fark közötti távol-

—9

'"/m

a törzsnél tetemesen

;

hosszabb.

szörözete az öregvitorla fels lapján a fels kar közepétl a

test

térd felé húzott vonalig,

pedig mintegy a láb-

a farkvitorla fels lapján

szárak közepét összeköt vonalig terjed s a lábszárak hosszában lehúzódik a bokáig.

szemölcsökbl ujjakat

boritja.

bels

hátsó

farkvitorla

bels oldalán durva vehetk észre. A láb-

felén s a fülkagyló

szétszórtan

kiinduló-,

a sarkantyú

szrözet elterjedése hasonló.

vitorlák alsó lapján a

alsó oldalán, az öreg\-itorla

érz

álló,

szélét

serték

durvább

és hosszabb,

gyér szrözet

srn

finoman s nem igen

farkvitorla hátsó széle

—

pillás,

nem ersebben, mint a vizi denevéren (Myotis Daiibentonü). Az öreg példányok bundája a test fels oldalán vörösbarna, nagyon ^

öreg állatokon csaknem rókavörös: a test alsó oldalán vörhenyesbe hajló

szennyes-fehér.

fiatalok színezete sokkal sötétebb

inkább barnás-szürke, de azért világosbarna

szára

vörhenyes

hát

Az egyes szr

pedig fehéres-szürke.' barna,

a hegye

töve

határozatlanabb,

és

árnyalatú,

fels

test

vörösbarna

;

hasoldal

oldalán

test

alsó

sötét-

oldalán

hasonló szin, csakhogy hegye sokkal világosabb. '

szerint

Blasiiis

másik része pedig a

lágj'

szrök egy

egj'enes

fels lapjáról

vitorla

része a farkvitorla szcgélycbl,

azonban egy

ered, én

ziiiionyi, tíz pecseiiyeszkai,

tizenegy budapesti és egy vizesréti, borszeszben conservált, valamint két németországi kitömött

példányon, kivétel nélkül, csak a farkvitorla szele elli, a fels lapról Tekintve, hogy

a bécsi császári

Jeitteles

szélén szintén csak

múzeum morvaországi

ered szröket

példányain

észleltem.

a farkvitorla

nagyon kevés és gyenge szrt vett észre (Verh. zooL-bot. Ges. Wien, hogy Blasius maga ehhez a fajhoz tartozónak minsített egy, neki

1862, p. 254), továbbá,

épen a farkvitorla

Kolcnati-tól

morvaországi

példányt

a Dobson példánj'ának Chiropt.

1878,

szélének

gyenge szrözöttsége miatt kételkedve beküldött 1859, p. 110), nemkülönben,

(Jahreshefte mahr.-schles. Ges. is

304),

csak

egynemen

végül,

gyengén pillásszél

és

hogy Koch

csak a farkvitorla szélén „egyenkint

finom és egyenes szröcskékröl" beszél (Jahrb. Ver. Nassau 1862

hogy a Blasius kiemelte noha povilei két volt,

—

hogy Blasius szrözetét volt,

óta

soha

kétféle fiatal

senki

szrözet csak a

ezt

sem

farkvitorla

— 63,

álló,

p. 437), lehetséges,

kölni példányok fiatalkori tulajdonsága

példányom még észlelte

hogy

farkvitorlája volt (Catal.

föltevést

sem

hátsó

igazolja.

Annyi tény,

szélének ilyetén kétfelé

annak daczára, hogy Blasius nagyon pontos, mondhatnám classikus megfigyel

ebben mégis tévedhetett. -

csaknem

Koch tiszta

szerint

a szörmez

liamusziirkébe

szine sötét szrkés-barnából mindenféle fokozaton

mehet

át,

mit

öt,

egymástól

származó 25 példányom alapján nagyon ers kétclylyel

kell

nagyon fogadnom.

távol

át,

fekv hcljTl

Myotis emarginatus.

nem épen vékonyak,

vitorlák s a fülek

denevéren

173

vastagabbak, mint a

vörhenyes-barna,

áttetszk, öreg állatokon világos

;

vízi

fiatalokon

szürkés-barna szinek.

A koponya

az arcz (IX. tábla, o. ábra) gyenge nyiltarajjal ellátott meglehetsen magasra domborodó, homloktájéka a falcsontival csaknem egy szintájba emelkedik. A fogak (IX. tábla, 4 7. ábra) száma 38. Az alsó metszfogak oldalszélcikkd nem egészen félig födik egymást. Valamennyi alsó metszfog tetéle úgy fiatal, mint öreg állatokon ncgijkarólyú. A harmadik alsó metszfog tojásdad keresztmetszet, széles;

fölíitt

—

ségénél valamivel hosszabb s vastagsága alig félakkora, mint a szemfogé.

fels fogsor els (bels) metszfoga valamivel nagyobb, hosszabb és szé-

lesebb a másodiknál (a külsnél). Mind a kett kéthcgyü (IX. tábla,

els fognak

5. ábra);

mells csúcsa apró, a fcsúcsnál egymás közt csaknem egyforma. Minthogy az els fog az áll-

a küls, a második fognak a

sokkal kisebb,

kapocs irányában., a második pedig az állkapocs irányára harántul

áll,

ennek

következtében a második fognak kisebbik csúcsa teljesen az elsnek kisebbik

mögé

csúcsa ötlenek

kerül. Mindezek a viszonyok azonban csak teljesen ép fogazaton mert kopott fogazaton a második metszfog már rendesen csak

fel,

egyhegy.' vonalában

öreg állatokon a fogsor második zápfog az elsnek

fels fogsor két els záp foga

áll s

hegyes, de

mintegy felehosszát

éri el

;

nem

igen karcsú.

szélességben

nem

sokkal keskenyebb ; az elsvel

van elválasztva; hegye úgy az els, mint a harmadik elzápfog koronaperemén rendesen valamivel túljár. Fiatal állatokon a második zápfog a fogsor irányából észreveheten befelé nyouiíill (minek következtében az els és harmadik zápfog töve nagyon érintkezik, de a harmadiktól

közel esik egymáshoz), az

csak

egy

Ids

köz

által

elsnek felehosszát

is alig éri

oly vastag, mint az els, tehát sokkal kisebb

fél

karcsúbb és hegyesebb, mint öreg állatokon

;

körülbelül

mellett

jóval

hegyével a szomszédos

kéti

az elsi koronaperemén tetemesebben túljár, mint öreg állatokon hézagfoggal érintkezik, de a harmadik zápfogtól már ilyen korban is^

fog

;

kicsiny köz által van

elválasztva.'^

(Mindez természetesen

csak tisztára

Az els metszfog kifelé álló alacsonyabbik csúcsa fiatal állatokon 2 apró csúcsocskára; hogy ilyen esetekben az els metszfog tulajdonképen háromhcgyü.j .\ midn fílasiiis azt mondja, hogy „a második hézagfog (kölni példányokon) rendkivül karcsú és alacsony, körülbelül a két szomszédos fog koronaperemével egy '

lehet felliomolva, úg}'

magasságú, látható",

nyait

—

tartotta

fogsorban kezik.

befelé

alig

emelkedik

nyilván

áll,

szem

eltt.

körülbelül

foghús

fölé s

kívülrl

hegyének

végs

csúcsával

alig

(körülbelül az én povilci példányaimmal egykorú) állatok viszo-

fiatal

S Dobson,

fél

következkép nyilatkozik

oly magas, mint a harmadik

;

„Az els hézagfog a csaknem érint-

két fog töve

második elzápfog nagyon kicsiny, az elsnek harmadánál kisebb

nyomult", bizonyára szintén

fiatal

állaton végezte vizsgálatait.

a fogsorból

Tüzetes rész.

praeparált kopon3'án észlelhet.)

alsó fogsor

második elözh^foga. jóval

karcsúbb s alacsonyabb, de keresztmetszetben csak Jelentéktelenül gyengébb mint az els, melynek mintegy kétharmadát teszi ki. Az alsó fogsor harmadik zápfoga hosszabb, mint az els. Az innyredk (IX. tábla, 7. ábra) száma hét. Az els három rendesen folytonos, lapos, közepén gyengén Idkanyaritott ívben halad, kivételesen azonban a harmadik a közepén megszakított is lehet, de két fele ilyenkor nagyon közel áll egymáshoz. A negj-edik ketts, fölfelé domborodó ív, közepén megszakított, az ötödik is áttört s meglehetsen vízszintes helyzet, minek következtében a negyedik és ötödik red közt egy nagyobb Itáromszögií köz keletkezik. F'iatal állatokon a negyedik innyred vízszintes helyzet, csaknem egyenes s az ötödik egyenes és ferdén lefelé néz, miáltal a két red közt ebben az esetben is egy téresebb háromszög köz támad. A hatodik öreg állatokon /ó7/l-/t' domborodó és megszakított, azonban fiatal állatokon ersen lefelé hajlik s bels két végével csaknem ahetediknek a középs szögletéig nyúlik. A hetedik rövid, folytonos, tompaszög. Zimony

P^i^se.

Buda-

nyeszka

pest

Méretek (™/m-ben)

Dobson

Povile

kiterjesztett

fej

fark hossza

.Xz

szárnyak hossza

Blasiiis I

méretei mítva)'

(áttéve)

285

270

183

43-75

48-5

41-25

90-5 13

és törzs hossza

egész test hossza

238

fej

hossza

18-5

18-;

18-75

16-5

fül

hossza

17-5

15-5

18-75

fülfedö hossza

8-5

8-75

36-5

39-50

alsó kar

Az ötödik

ujj

....

hossza

lábszár hossza

A A

láb hossza

7-5

63-75

52-5

46-5

19-5

18-75

8-5

1-2

0-75

fark szabad vége

Dobson méretei

elég jól megegyeznek

fiatolnk

tásra talál.

voltak,

Margó

a fogazat taglalásánál

méreteiben

feltn a

0-75

az én, magyarországi példányokról vett méreteimmel,

feltn

a szárnyátmérö, a

fej,

a mi arra enged következtetni,

kifejezett ebbeli

nézetem

fül,

az alsó kar s a

hogy a kölni

állatok

tehát a méretekben is támoga-

fejhosszaság alacsony száma, ez azonban csak mérési hiba,

mert a budapesti tud. egyetem állattani intézetében

melynek 18 ^ím-nél rövidebb feje volna. csupán összehasonlítás kedvéért iktattam

9-5

Egyet- Tíz pél- Tizenegy Mintegy len dány kö- példány zimonyi zülaleg- legna- hónapos, példány nagyobb gyobbika példány

különösen a budapestivel. Blasiiis méreteiben harmadik és ötödik ujj alacsony méretszáma,

275

875

6-5

Megjegyzés

még

hossza

8-5

9 41-5

hossza

hüvelykujj hossza

A harmadik

(áttéve)

285

.'\

Margó méretei

(átszá-

A ide.

povilei

feltalálhati) fiatal

budapesti példányok között egy sincs,

him méretei a

fajra

nézve nem jellemzk s

Myotis cmarginatiis.

Minthogy a Myctis szabása miatt

nem

össze,

L'iiniygiiihis-l a fültedö s néniikcp a fül liasunló

szerzk a

egyes

Myotis

A csonkafül

Capaccinii-víú

A Myotis a hosszúláln'i

és

clcncvcr

jellemz

kitelj esztett

fej

fark hossza

A A A A

test egész

....

hossza

Myotis

Capaccinii

széls

méretei

270—285

250—280

46—49

46—50

40—44

39!

86—93

85—89

fej

hossza

18-18-5

17—18

fül

hossza

16-17-5

17—18

41—42

alsó kar hossza

harmadik

Az ötödik

ujj

lábszár hossza

.•\

láb hossza

Ebbl

37-5—43

64—70

62—70

....

53—59

49—56

19—20

15-5—17!

hossza.

hossza

7—8

8-5-9

fülfed hossza

szái'ny hossza

cs tijrzs hossza

emarginatiis

mereteinek összehasonlitása

tévesztették

széls méreteinek egybevetése.

lesz érdek nélkül e két faj

8-5—9

az összehasonlításból

arra

10—11-5!

eredményi-e jutunk,

hogy a

Myotis cmarginLitiis-nak állandóan hosszabb a farka s a lábszára,

ellen-

ben kisebb a lába, mint a Myotis Capaccinii-nak, egyéb méreteiben azon-

ban a két

meglehetsen azonos.

faj

öregvitorla nagyobb szélességét vonja is

elég

mennyiben az ujjak tövéig

széles,

sem

Capaccinii-n a bokát

a harmadikéhoz,

az arányszám 10 szélesebb

mint

12-50

a szárnya

éri :

—

12' 18,

|\ ar.

repiiln

„Új

\-ar.

denevérfajok

és természetvizsg.

önmagában a

holott

Myotis

hossza úgy aránylik holott a Myotis Capaccinü-n ujj

niint

hosszúlábú

elene\-éré s

is.

budapestinensis Margó.]

Margó Tivadar,

a Myotis emargiiiattts Geoffr. (= M. völgyi) péklányait

hossza pedig az niár

csonkafül deiievérnek tehát sokkal

s az öregvitorlája,

rég elhunyt

terjed,

mert az ötödik

— 12'8S.

ennek megfelelen rosszabb

A nem

A lábszár nagyobb maga után, mely

bmlapestiiieitsis

leírása

XX. nagygyl.

néhai budapesti egyetemi tanár,

ciliatiis

Blas.)

budapesti

néven különböztette meg

(farkaslilasiiis

a budapesti és magyarországi faunában", .Magyar orv.

niunk. Budapest

1880, p. 255.

Tüzetes rész.

176

redk nagyobb számára

Megkülönböztetését a

példányoktól.

leírásának alapúi szolgált kölni

(6 helyett 7

hosszabb szárnyakra, a kisebb

—

8),

fül-

a valamivel nagyobb testre és

fejre s a külföldiekénél

sötétebb színezetre

Miután a Margó gyjtötte állatok tizenegy eredeti példányát gondosan megvizsgáltam s külföldi példányokkal is összehasonlítottam, alapította.

meggyzdésre

arra a

alaptalan

hogy az új varietás

jutottam,

mi a nagyobb

a szárnyak nagj'obb hosszát

testet s

ak az egyszer magyarázata, hogy ntéreteivel

kifejtettem

Margó

fclállitása teljesen

mint ilyen, az irodalomból kikiiszöhölendö.

hasonlította

—

öreg

fiatal

állatai

tífigyobb test mellett

Margó

—

már pedig Blasius

össze,

annak

illeti,

méreteit csupán Blasius

mint

megelzleg

hogy a nagyobbak voltak. Annál feltnbb tehát, hogy a Margó a fej kicsinységét hangsúlyozza s azt állítja, vette méreteit s így természetes,

állatokról

hbgy a farkasvölgyi példányok

feje 6'" (tehát

13 %>) hosszú.

ez igaz

nemcsak új varietást, hanem kétségkívül új fajt is képviselnének, ámde már fentebb jeleztem, hogy ez az alacsony méret közönséges észlelési hiba, a mennyiben a budapesti tud. egyetem állattani intézetében fenmaradt összes példánj'ok közt egyetlen

vplna, al<kor a farkasvölgyi állatok

egy olyan

sincs,

melynek feje 18 '"Ím-nél kisebb volna, tehát a Blasius nemcsak hogy nem kisebb, de st jóval nagyobb

példányainál

kölni

fejek.

fülredök

száma

tekintetében

teljesen igaza

van

7lfor^"o-nak

;

—8

redt számlálunk, mig Blasius csak hatról szól. Ámde a fülredök pontos száma egy fajnál sem határozható meg mert ugyanazon faj különböz példányain egy-kettvel több, vagy viszont kevesebb is lehet s e jelleg annyira megbízhatatlan, hogy pl. Dobson, ki 1878-ban a földkerekség 401 denevérfaját irta- le, egyetlen fajnál sem említi a fülredket. A mi végül a farkasvölgyi példányok állítólagos sötétebb színezetét illeti, arra nézve csak annyit jegyezhetek meg, hogy az más vidékekrl való példányokénál semmivel sem farkasvölgyi példányokon többnyire 7

;

sötétebb.

Földrajzi elterjedés.

csonkafül denevér Közép- és fleg Dél-Európa lakója

és Németországtól

kezdve Olaszországig

az Al-Dunáig

;

Franczia-

terjed

és

egy

fajváltozata (var. desertorum^ Dobs.) Beludzsisztánban fordul el.

Magyarországról

Budapest

Margó Tivadar

környékén egy

Magyar orvosok

mutatta

vö gy hol annak idején elég gyakori lehetett, mert f

és természetvizsg.

pest és környéke", 1879, p. 31(3.

ki,

1878

április

barlangban

Margó

—

gyjti

XX. nagygyul. mnk. ISSO,

23-án,

fedezte

2r).'j

révén

föl,

—

ós „Buda-

Myntis emarginatus.

177

rüvid idü alatt harmincznál több példány birtokába jutott.

189í)-ig

a Farkas-

völgy volt e fajnak egyetlen biztos magyarországi lelhelye, 1899. június

havában Dél-Magyarországon végzett chiropterologiai kutatásaim alkalmával azonban én magam Z m o n y h a n és a Herkulesfürd közelében lev pecsenyeszkai barlangban akadtam rá, ugyanazon év augusztus 9-én pedig dr. Madarász Gyula, nemzeti múzeumi r, a magyarsziklaoduban ltt két fiatal példányt, horvát tengerparton egy p o v e melyek az elbbeniekkel együtt a Nemzeti Múzeum gyjteményébe kebei

Munkám befejezte után a Nemzeti Múzeum gyjteményében emls kzött két meg nem határozott, de borszeszben kifogásmegrzött denevérre bukkantam, melyek egyikében nem csekély

leztettek be.

több apró talanul

meglepetésemre a csoiikafiUn denevért ismertem

Vizesréten Nem hagyhatom

megyei

ciliala Blas.

tonji

néven ad

hogy Daday

említés nélkül, hirt

állatot

a gömör-

Jen

1885-ben Myoiis

egy szamosujvári denevérrl, melyet dr. Már-

Lajos fgymnasiumi igazgató gyjtött

csak Myotis ciliata Blas.

fel.

Lendl Adolf gyjtötte, 1894 augusztus havában.

dr.

néven

írt

volt,

1887-ben pedig ugyan-

egy kolozsvári denevért,

melyet

Daday, miután második munkálata megfelel szakaszának bevezet-részében annak a meglep lehetségnek ad kifejezést, hogy a Margó-iól felállított M. ciliatus var. Imdapestinensis „egy oly érdekes középalak, a mely a Myotis Nattereri-t és a Myotis Schnster János, evang. tanító fogott

ciliatú-t összekapcsolja",

meggyztek

ilykép folytatja

a keheim között

„Részletes vizsgálataim teljesen

lev példánynak a

Blasins,

a F!hiu,í^er-íé\e Myotis ciliala-va\ való azonosságáról".

az világlanék

hogy a Myotis emarginatus

ki,

Geoffr.

a Kolenati és

Mindebbl

Szamos-Ujvárott és Kolozsvárott is elfordul. Nem tartom színnek, de nem vitatom ennek lehetségét : annyit azonban féle két eredeti

példány vizsgálata alapján

mind a kett

vizi

tehát

ciliatus Blas.)

ugyan

való-

— a Daday-

— jó lélekkel constatálhatok, hogy

denevér (Myotis Daiibentonii) fiatalabb példánya!^

Orvos-Természettudományi Értesít,

(:i)

Kolozsvár, 1885,

270, 271.

Magyar tud. Akad. Értekezések XVI (7) 1887, p. 37. ' Hogy a csonkafül denevérrl szó sem lehet, már magának Daday-nak az az egy mérete is bizonyítja, hogy a kolozsvári példány füle 11 '"fn hosszú (az els munkájában említett, de a másodikban már mellzött szamos-ujvári példány füle saját mérésem szerint 13 "fe), mert ilyen rövid fiilü emarginatus nem létezik. A Myotis emarginatus 17'.'') és %», Dobson szerint 18'75 öreg példányainak füle az én méréseim szerint 1(1 ''

—

Blasius szerint

*"/>»

(ki

pedig

fiatal

állatról

vette méreteit

;

a fiatal példányoké saját

mérésem szerint 15'.5 "/»» s innen ered az a vizi denevéren soha el nem forduló körülmény, hogy az elre fektetett fül hegye meghaladja az orr csúcsát, a mit a Daday példányain nem tapasztalunk. E példányok fogazata, innyrediknek alakja, a fül és fülfed alakja, az öregvitorlának

a talp közepéig való terjedése, a lábak nagysága, a farkvitorla szabása,

egész termet nagysága Méhely

a testrészek méretei,

—

szóval minden jelleg a vizi denevérre

Magyarország denevéreinek nionographiája.

vall.

Tüzetes rész.

Életmód.

csonkafül denevér életmódjáról meglehetsen keveset tudunk. Bhisins, Kolcnati és Kocli közléseibl kitnik, hogy a legkülönbözbb rejtekhelyeken található, így odvas fákban, laza felívés fakéreg alatt, régi pinczékben és mészkbarlangokban s ily helyeken, szk hasadékokba húzódva, nyolcz fnyi csapatokban telel át. Koch azt tartja, hogy természetének megfelelen leginkább odvas fákban tartózkodik s hogy csak északibb tájakon,

gokban.

oltalmat keresve, lakik mészkbarlanmészkbarlangban a Rhinoloplms fcrrnm-

hideg

ellen

pecsenyeszkai

cqninuni Schreb.

nev

a Rhinoíophns enryale Blas.

vérek társaságában tartózkodik

patkósorrú dene-

mikor 1899. június 20-án és 21-én

helyet fölkerestem, méhraj módjára találtam a jelzett fajokkal a

barlang-

nak félhomályos elcsarnokában, a mintegy 20 m. magas boltozatnak egy kisebb üregében csüngve. Két, egymást követ lövésre a másik két fajnak sok példányán kivül tiz darab csonkafül denevér hullt le a magasból, melyek közt egyetlen himpéldány sem volt. De Selys-Lougchamps egy Ízben június végén harmincz csonkafül denevért kapott, de azoloiak is

nstény

mindegyike

után szertekóvályognak ezt bizonyítja zimonyi

ütöttünk padlást

mibl

kitnik,

hogy a hímek a párzás

csak a nstények maradnak társaságban. Ugyan-

példányom

;

899. június

8-án egy hím példányt

a szálló folyosóján, melyben laktam, de bár utóbb

tvé

tettük,

a lövések

az egész

sehogy sem tudtunk több példányra akadni.

a szabadban

Röptét

mint

volt, s

zajára

nem

felriadt

volt

alkalmam megfigyelni, azonban, a

állatok

észrevettem, hogy habár elég gyorsan és

barlangban

neszteleni'íl,

ide-oda keringtek,

de korántsem valami

nagyon sebesen eveznek a levegben. Kolenati szerint könnyen, csaknem szelídebb természet s lepkékkel, hártyás szárnyú és vízi

lebegve repül

;

rovarokkal táplálkozik.

Megemlitendnek vélem, hogy a povilei sziklaoduban dr. Madarász Gyula is a Rhinoloplms ferrimi-eqiiiniun társaságában találta s így valószín, hogy a telet is a patkósorrú denevérek különböz fajaival tölti, noha Kolenati szerint eddig nem észlelték, hogy más fajok társaságában telelt

volna.

fogságot,

úgy

látszik,

díthet.

Fauné

Belge,

1842, p. 21.

huzamosabban tri

s talán

meg

szelí-

—

;;

Myotis Nattereri.

179

Myotis Nattereri

!>.

Kuhl.

Horgasszrü denevér. (X. tábla). Syiioiiyiiiák.

1819, I.

309;

Fauné I.

fig.

1842,

Europ.

508, tab.

1S40,

Wetterauer Ges.

.i;^

Bull.

Sely s-Lo

;

Naturk. Naturg.

IV.

1839,

gchamp s,

Nilsson, Skandináv. Fauna

.');

Soc. Natúr.

Blasius, Fauna

fig.

Supplem. Schreber Saugcth.

Eversmann,

13,

Ann.

21, tab.

Wagner

;

723;

Keyserlin.t; & Blasius, Arch.

;

Wirbelth.

Belge,

1847,

18,-),-),

33,

Nattereri

Vcspertilio

Deutschl.

1840,

Moscou

491; V.

(V) XVIII, 1845,

1857, p. 88,

fig.

GO,

ebei, Saugeth. 1859, p. 935; Jeitteles, Verh. zool.-bot. Ges. Wien XII, 18(52, p. 252; Fatio, Fauné Vertébr. Suisse, I. 18(J9, p. 87 A 1 1 u m, Forstzool. I. 1872, p. 33 D o b s o n, Catal. Chiropt. 1878, p. 307 Cl

(11;

;

Trouessart, 1.

1897,

Nlleirri K ölen a

Koch, tab.

Ver.

Jahrb. fig.

11,

P'itz inger,

Magyar

tud.

Jahreshefte miihr.-schles. Ges.

Wien XXIX

Nassau,

18(i2— (i3,

1858,

(10)

42(1,

390,

tab.

338,

1859,

fig.

IG;

(auris),

7 (trichom).

Myotiis

ti,

Akad.

Sitzungsber.

107;

Mámmal.

27, 28; Catal.

fig.

127.

Isofiis p.

;

Naturaliste, VI. 1884, p. 549,

Gray, Ann. Mag.

Nattereri

Sitzungsber.

Wien

Akad.

Akad. Értekez. XVI

(7)'

Nat.

LXlll,

Hist.,

1842,

1871,

(iO;

258;

Üaday,

1887, p. 39.

Leírás.

A horgasszrü a csonkafül

denevér a

denevérnél

.'l/ro//.s--félék

kisebb.

egyik közepes nagyságú faja

Kiterjesztett szárnyainak

— 93

hossza 247

— 42

"% esik a 38-4—41 ™/n.. A fej teteje meglehetsen kidomborodik az arczvonal fölött. Arczorra emelkednek ki, egyenletesen csapnak le a fels széles, oldalai nem 275

egész

testhossza

'"/m,

mely méretbl 3G

farkra; alsó karja

ajak

felé.

Füle (X. tábla,

mintegy oldalán

öt,

ábra) hosszúkás, tojásdad

liosszánali eí^y ^legyedével

vagy

hat harántredi'ije

haladja van.

meg fül

;

eU'íre

bels

régi nnnionclatiiia szerint: VcsfcriiUo Xallfn-ri Kuhl.

nyújtott hegyével

orr csúcsát széle,

bels

a szögletes

Tüzetes rész.

180

domborodású ívben halad a

saroktól kezdve egyenletes

kerekített fülcsú-

küls széle a fülfed bels széle alatt, a szájrés magasságában kezddik s domborúan halad mintegy magasságának két harmadáig, hol csig;

lapos, de határozottan észrevehet horpadás váltja

fülfed (X. a

hosszú,

fül

tábla,

dott

;

rodó,

egyenl

nagyon

hegyével

Tövén kis kerekded lebenyt keskenyed s elvékonyocsúcsán lekerekített hegyben végzdik. Bels széle enyhén domboküls széle homorú és csipkés metszés. Szárnyai nagyok és szélesek. A harmadik ujj tize valamivel hoszhorpadásáig emelkedik.

legszélesebb,

e fölött

mint a negyediké

szabb, diké.

fel.

ábra) egészben sarlóalakú, keskeny és

hosszának mintegy két harmadával

a küls fülszegély hord,

innen fokozatosan

hosszabb, mint a harma-

ezé ismét kevéssé

hossza többnyire úgy aránylik a harmadikéhoz, mint s az egész szárny hosszához, mint 10:24. A törzshöz szorított

10:12

ötödik

ujj

alsó kar vége a szájrés közepéig nyúlik.

öregvitorla, a

szerzk

szerint,

valamivel a hüvelykujj eltt, a talp szélének mintegy második harmadá-

ban csatlakozik a lábhoz, azonban a kezeim közt lev kisnyiresi példányon (gy. Daday) csaknem a hüvelykujj tövéig terjed. A farkvitorla hátul tompa szöget zár be és a farknak csupán végs porczos ízét hagyja szabadon (X. tábla, 2. ábra). A sarkantyú hosszú, a boka s a fark közti távolságnak mintegy

két

harmadát

teszi.

karmok hegyéig mintegy 8

saroktól a

'"/«

láb

közepes

nagyságú,

hosszú.

Fülei s vitorlái vékonyak, áttetszk, világos szürkés-barnák.

Szrözete csak a törzs közelében terjed a vitorlákra. A farkvitorla redsen gyrdött szabad széle hosszú, kampós, lefelé görbült, merev szrökkel süriin megrakott (azért adtam az állatnak a horgasszrü nevet) még pedig oly módon, hogy egy sor szr a fai-kvitorla hátsó szabad szélérl, a másik pedig a farkvitorla fels oldalán, a szegély eltt ered s a szrcsúcsok az elbbi sor szrei közé vegyülnek

(X.

tábla,

ábra).

sarkantyú hátsó széle szintén horgas szrökkel megrakott, de gyéren, az

öregvitorla

pillás.

hátsó

széle

pedig

a boka közelében

Bundája nagyon

sr és hosszúszr. Összbenyomás szerint

nyes barnás-szürke, vagy világos sárgás-szürke, fehéres.

Az egyes szr

vörhenyesbarna hegy, a

mada

fehér.

a test

lejt

fölött

alul

és g^'éren

fiatalok határozatlanabb, felül inkább

felül

vörhe-

szennyes-fehér, vagy

fels oldalán sötét-barna

test alsó oldalán sötétebb

A koponya az arcz

egyszeren

lábujjakat gyér, hosszú, durva szrözet borítja.

töv

s a

töv

világos

szr végs

har-

hamvas-szürke színek.

(X. tábla, 3. ábra) gyengén kiemelked nyíltarajt hord, magasra domborodó, homloktájéka a legmagasabb s enyhén

a falcsonti tájék

felé.

Myotis Nuttereri.

Ibgak (X. tábki, 4

oldaszéleikkel érintkeznek

;

—

ábr;i)

száma

38.

metszfogak csak

alsó

a harmadik keresztmetszetben tojásdad, széles-

alig hosszabb s a szemfognál jóval gyengébb. A fels fogsor második metszfoga csaknem ép oly hosszú s keresztmetszetben vastagabb, mint az els; az els kéthegy, a második hátul kivájt. A fels

ségénél

els

állkapocs

két

cgyhegjaí

dos

szorosan

fogakkal

(X.

hosszabb, karcsúbb, a

tábla,

ábra)

—

harmíidik

sehogy sem

tompaszög. a kezeim közt lev példányra.

illik

méretei

kiterjesztett

.•\

l'cj

fark hossza

A A A A

test

szárnyak hossza

és törzs liossza

egész hossza

valamivel

dombo-

„

Fatio

„,„-

fajra jel-

meretei

mítva)

(áttéve)

247

265—275

3SJ

41-25

44-2

48—51

39- -51

41-25

41-6

40—42

30- 42

82-5

85-8

88—93

16-5

16-25

17-1

260

méretei

méretek

247- -275

75- -93 16-2- -17-1

fej

hossza

fül

hossza

17-5

15-6

17—18

fülfedö hossza

10-8

— 12

10- -12

36-25

38-4

40—41

38-4^ -41

alsó kar hossza

hüvelykujj hossza

harmadik ötödik

ujj

6.')

hossza

&4-5

lü

lábszár hossza

A A

láb hossza

fark szabad vége

Bhisius

szerint

65- 69

47-5

47-5- -54

lü'J

8-75

7-3

0-4

csaknem ép oly vastag,

15-6- -18

6-5- -7-5

7-5

(i-5

hossza

Jciticlcs

•'

leniz széls

/-..(atsz.-i-

példány

fél

dom-

Koleiiati rajza és leírása

Dobson Blasins

Kisnyiresi

.Méretek ('"/„,-ben)

fölfelé

és

ív

közepén megszakított, az ötödik lapos, vízszintes helyzet és

rúbb, a hetedik folytonos, nagyon

A A

Az els

alacsonyabb

valamivel

közepén szintén megszakított, a hatodik hasonló,

két

— a metszfogak közt lev

száma

{Kolettati szerint nyolcz).

közepén kissé szögletesen megtört, a negyedik ketts ív,

borodó

szomszé-

meghaladja a

hegyével jóval

nem számítva hét második magasiv és folytonos, a

innykoronát

második a fogsorból

kicsiny,

felénél

érintkezik

szomszédfog koroiuipereuiét.

Az innyredk

zápfoga

elsnek

kissé befelé nyomult, az

15- -17

8-5

7-3- 8-7

0-4- 1

Komjátiba való példányán csak

oly vastag, mint a szemfog. -'

Jcittdcs

hogy kívülrl ^

példányán

alig látszott,

második fels zápfog jobb

oldalt annyira befelé nyonu'ilti

a bal oldalon ellenben kivürl meglehetsen tisztán vult kitható.

Sitzungsber. Akad. Wien,

XXIX

(10)

1858, p. 12,

fig.

16.

Tüzetes

182

rész.

Földrajzi elterjedés.

Fajunk egész Közép-Európát lakja

Írországtól

;

Uraiig

Dél-

és

Skandináviától az Alpokig terjed.

Magyarországról általánosságban már Blasitis s az ö nyomán Kolcnati és Fitzinger

fgymnasium

Az els

említették.

biztos adatot Jeiticles L. H., a kassai

egykori tanára szolgáltatta,

egy magyarországi példány birtokába. Az tájt

fgymnasium

a kassai

Kom

b a n (Abauj-Tornamegye),

fogta

Horváth Géza, akkorédes

volt

egy odvas

atyja

birtokán

üregében.

Jeittdes

Myotis emarginatus Geoffr.

ezt a példányt eleinte a

nev

tanítványa,

1860. június közepén jutott

állatot

(= ciliattis

Blas.)

néven adott róla hírt,^ de miután a bécsi idevágó anyagával gondosan egybevetette, belátta, hogy

fajnak tartotta

ily

múzeum horgasszr denevérrel van dolga s két évvel késbb ezen a néven írta le.^ Jeüteles példányát nem láttam, azonban leírásából félreismerhecsászári

hogy utóbbi meghatározása volt helyes. Ezen els biztos adat után a horgasszr denevérnek egy negyedszázadig semmi híre irodalmunkban, míg végre 1887-ben Daday Jen a k s-n y r e s (Háromszékmegye) barlangban újból ráakadt * erre a ritka tetlenül kitnik,

Daday példánya az erdélyi múzeum-egylet kolozsvári gyjteményében még ma is megvan, onnan jutott kezemhez, úgy hogy Daday denevérre.

meghatározásának a helyességérl az

eredeti példány alapján volt

alkalmam

meggyzdhetni.

még

Magyarországról

Kárpátok

állatai

közt,

Frivaldszky

azonban

Ititrc

sorolja

csak

bizonyára

fel

Központi adatokra

irodalmi

támaszkodik.

Életmód.

A horgasszr

denevér igazi hazájául Németország tekinthet,

Blasius és Koch szerint, a Myotis Bechsteinii

nev

fajjal

gyakran ugyanazon a helyen szokott elfordulni, azonban

szórványosan jelentkezik,

illetleg,

Altnm

szerint

hol

közös területen, ott is

nem minden

csak

vidéken

gyakori.

Koch az életmód,

színezet és

némely másodrend alaktani tulajdon-

ság alapján két válfajt különböztet meg, melyek kiterjesztett szárnyai

240

Jelenleg a Nemzeti

— 250

Múzeum

'"/w

hosszúak,

állattárának igazgató

Verh. zool.-bot. Ges. Wien, X, 1860, p.

100.

Verh. zool.-bot. Ges. Wien. XII, 1862, p. 252.

Magy.

tud. Akad. Értekez.

Magy.

tud.

XVI

(7)

1887, p. 39.

Akad. Évk. XI (4) 1865, p.

egyikének

bundája re.

(var.

hátán

typits)

barnás-

Myotis

talpának

szürke,

Ichetöscn

sima,

hosszúak

'2'AO

L'L'i)

élesek

'"/„,

inkább

tclib,

ciíy fülei

liannada

szabad,

egyenesen

kifelé

másikának

küls

lüllcdrijcnek

spclaais)

(var.

hártyás

részei

széle durvább, a fül

hajló

rendesen

hátán

gyapjasán

és

sötétebbek,

nieg-

szárnyai

kiterjesztett

csaknem a hüvelykujjig

küls

széle

meglehetsen

karmai

és

állnak

vörhenyesbe

szürkés-barna,

alakon, továbbá öregvitorlája

küls

\H:i

hosszúak, teste arányosan kisebb, bundája

fchérszürke

alul

;

Niittcrcri.

söté-

duzzadt,

mint a másik

terjed,

fülfedjének

széle begörbült és karmai rövidebbek s

tompábbak. Az

els alak t)dvas fákban tartózkodik és telel, azonban bányaaknákban és \-;lrpinczék falrepedéseiben is elfordul, a másik Koch szerint soha sem található odvas fákban, hanem mindig mészkbarlangokban, hol nem csüng szabadon, mint az elbbi, hanem a falrepedések legszkebb részeibe behúzódva, kettesév^el, vagy hármasával,

st más A

fajok (így a tavi denevér) társaságában két alak a fogságban

tartózkodik.

eltéren viselkedett, mert inig a

a szoba száraz mennyezetén magánosan,

addig

mélyebben fekv részében, különösen a virágcserepek szeretett pihenni

;

vigan röpködíitt

;

az elbbi

este

még

nyugodott,

spdacus a

typus

szoba

közt, nyirkos helyen

mikor a másik már

az elbbi a szoba mennyezetéhez közel, az utóbbi ellen-

ben alacsonyan, a padló közelében röpdösött.^

A horgasszr

denevér, az irodalmi adatok szerint, nagyon külíinböz

nagyon sok (egy alkalommal kiemeli, hogy soha sem

hel\'eken tartózkodik. Altiuii, ki aránylag

birtokában

példány

(itven)

volt,

határozottan

odvas fákban, ellenben úgy tapasztalta, hogy sziklakutak

tíilálta

és bol-

legfbb tartózkodási helyei, mindazonáltal ez az észlelet nem tekinthet általános érvénynek, mert Blasitis, Koch, Jeittelcs és mások fképen odvas fákban gyjtötték, noha sziklaüregekben, bányákban, vagy ódon falak repedéseiben is ráakadtak. A dolog valószínleg úgy áll, hogy nyáron a faodvak szolgálnak az állat ideiglenes rejtekéül, télen azonban védettebb helyekre, gödrök-, bányák- vagy barlangokba vonul vissza. Barlangokban, Koch szerint, a bejáró-nyilastól nem messze tozott földalatti csatornák

üti

fel

tanyáját.

Esténkint

késn

jelenik

Vadászatát erdei utak

fölött,

meg s meglehetsen alacsonyan röpköd. magánosan álló erdk szélén, fás kertekben,

gyümölcsösökben és parkokban helyek közelében

hogy

Ez a Koch

— noha

látszik,

lev

áltiU

folytatja,

de leginkább

zajtalan erdket, miért

jellemezett

két alak oly

Koch egészen helyesen

si)k

adja vissza a

kedveli

tekintetben külíinbözik

faji

lakott

az erdgazdaság szem-

bélyegeket

vájjon csakugyan egy és ugyanazon fajhoz tartozik-e

— mégis

egymá.st()l,

kétségesnek

;

pontjából hasznos. Altit iii szerint, nagyobb vizek

közelségétl

sem

riad

vissza.

Táplálékát

kisebb

legyek,

lepkék

éjjeli

más rovarok

sorai-

ból szerzi.

Természetére nézve lusta és

más

szelid,

fajok társaságát

egykedven

tri s a Myotis dasycneme, Daiibentonii, Bechsteinii és a Plccoltis anritns

már nagyon gyakran

közvetetlen szomszédságában

A nstény

csak egy

Myotis Bechsteinii

10.

észlelték.

szül.

fiat

Nagyfül (XI.

Leisl.^

denevér.

tábla).

SyHonyiuák. Vcspertilio Bcdtstcinü

Wetterauer Ges. Naturk. V.

1835—41,

II.

Blasius,

Le isler, 1819,

p. 184, tab. 50,

Kuhl Deutsch. Flederm., Ann.

Temminck, Monogr. Mámmal. (fide Dobson); Keyserling &

30;

fig.

2 p.

308;

Selys-Longchamps, Fauné Wagner, Suppl. Schreber Sáugeth.

Belge,

Arch.

Naturg.

1839,

52;

Blasius, Fauna 1859,

Deutschl.

Dobson,

Catal.

Naturaliste

VI.

Chiropt.

1884, No. 69,

550,

fig.

29,

1840, fig.

491; V. 1855, p. 723; 58, 59; Giebel, Sáugeth.

Wien

308, tab. XVIII,

p. p.

fig.

zool.-bot. Ges.

Gray, Ann. & Mag.

Myotis Bechsteinii

Fitzinger,

Sitzungsber. Akad. Wien, LXIII,

Myolns Bechsteinii 1858,

Koch,

1878,

p. 85,

842, p. 22, tab.

fig.

XII, 1862, p.

252;

Trouessart, Catal. Mámmal. I. 12;

127.

1897, p.

(10)

1857,

934; Jeitteles, Verh.

1840,

Wirbelth. Europas, 1

344,

fig.

en a

Nat. Hist. X. 1842, p. 258;

1871,

Sitzungsber.

78.

31; Jahreshefte máhr.-schles. Ges. 1859,

Jahrh. Ver. Nassau,

1862—63,

421, 389, tab.

XXIX

Wien,

Akad.

fig.

115;

Leírás.

nagyfül denevér a n;agyarországi

képviselje.

260—291

'"/»,

hazai

öreg

egész testük hossza

esik a farkra; alsó karjuk 41

regi

példányok

93—95-5

— 45

'"/»

il/yo//5-félék

kiterjesztett "%^,

egyik

szárnyainak

nagyobb hossza

mely méretbl 42—43-5

hosszú.

iiomenckitura \izcnni: Vcspertilio Bechsteinii Leisl.

'%<

185

Myotis Bcchstcinii.

labla,

(XI.

l''iile

nyüjt\a

ábra) liosszúkás tojásdad, iiaj^y és Iwsszú; elre

Ü- lu harántrcdt

Bels

visel.

folytonos ívben kanyarodik

az orr csíksat;

széle a szájrés

domborúlatban emelkedik

magasságában a fülfed hels

fülfed

(XI. tábla,

fels

egyenes,

fele

tövén a legszélesebb,

fels

egyenes,

felében

ezzel szemközt

Hegye tompafokozatosan vékonyodó. Bels széle kissé domború, küls széle pedig

fölfelé

felében

kifelé.

homorú.

Szárnyai szélesek.

habár

határozott,

fele

olykor nagyon gyenge, sarlóalaká görbülettel hajlik

hosszú.

ered

alatt

ábra) hosszú és keskeny, a fül magasságá-

nak közepéig emelkedik. Alsó

;

széle

a ftilcsúcs alalt horpad

és csak

fölfelé

észreveheten.

kissí, alig

csúcsú

egynem,

a meglehets szélesen kerekített fülcsücsig.

fel

Küls

alsó

bels oldalán

széle a szögletes saroktól kezdve

lapos

meg

haladja

isiikiuiii filL-hosszával

ötödik

ujj tize egyforma úgy aránylik a harmadikéhoz,

harmadik, negyedik és ötödik

hossza körülbelül

ujj

\'2, mondja Blasins, azonban magyarországi példányokon a 10 következ arányszámokat találtam: 10: irZo, 10: 1203, 10: l'i'SB és 2502. Az öreg10 12'88 s az egész szám}' hosszához, mint 10 25'43

mint

•

—

pontosan a hüvelykujj tövéig

vitorla

A porczos

terjed.

tompaszög

farkvitorla (XI. tábla, 2. ábra) hátul

érintené, a

megelznek

és a

izét

felét

mintegy egy

farktól

hagyja szabadon

'"/"i-nyi

a fark utolsó

mieltt a farkat

;

mindegyik

távolságban

egy-egy nagyon apró, fogalakn nyújtványkál ereszt.

a boka s a fark közötti távolságnak felehosszát sem

éri

oldalon

sarkantyú rövid, el.

Lába meglehetsen nagy, a saroktól a karmok hegyéig

— 10

"fc

hosszú. .A

törzs

kantyú

hosszú

szrözete csak a

test

közelében

hátsó széle csupasz

fark\'itorla

finom szrözet

borítja.

;

megy

át

a vitorlákra.

sar-

a lábujjakat nagyon gyér,

farkvitorla alsó oldalán

húzódó

vér-

edényredk csaknem csupaszok. Bundája a test

test

fels oldalán

alsó oldalán szennyes-fehér.

sötétbarna,

vörhenyesbe

Az egyes szr

hegye vörhenyes-szürke

;

test

hajló

barnás-szürke,

töve a test fels oldalán

alsó oldalán hasonló

töv,

de hegyén fehér. PTilei

barnák .A

vitorlái

vékonyak, áttetszk, világos szürkés-,

vagy

feketés-

különösen a fülek rózsaszínbe hajlók.

koponya

bású, de kisebb,

(XI.

tábla, 3. ábra)

nj-íltaraja

sabbra domborodó

;

falcsonti tájéka

magasabb. Hossza 17'

"fc,

a Myotis myotis-éhoz hasonló sza-

sokkal alacsonyabb és

homloktájéka

a homloktájéknál

alig

maga-

észreveheten

Icgnagj'obb szélessége a nyakszirti csigolyán

Tüzetes rész.

186

szemgödrök közt 4

'"lm,

'"/'",

szemfogak töve

a fels

egymástól

2'6 %-nyire van.

fogazat (XI. tábla, 4

—

ábra) 38 fogból

áll.

alsó állkapocs

metszfogai némely példányokon csak oldalszéleikkel érintkeznek s alig födik egymást, másokon csaknem párhuzamosak a tetéleik s a fogak nagyobb terjedelemben takarják egymást} A harmadik metszfog tojásdad keresztmetszet,

vékonyabb. a

kéiliegyü,

valamivel

szélességénél

hosszabb,

fels fogsor els metszfoga

második

hátul

elsnek legalább kétluirmadát

fels

teszi,

hegyével tetemesen megluiladja

koptatott

állapotban

vastagabb

keresztmetszetben

kivájt,

elsnél valamivel alacsonyabb.

szemfognál jóval

nem

a fogsorból kissé

befelé

nyomult

szomszédos fogak koronaperemét

második zápfoga az

állkapocs

;

eg}' kis köz által van elválasztva, de ügy összeér a tövük, mint az elsvel. Az alsó állkapocs második elzápfoga az elsnél karcsübb, alacsonyabb és keresztmetszet-

harmadik zápfog tövétl rendesen kivételesen ép

ben gyöngébb.

Az innyredk (XI. tábla, 7. ábra) száma domborodó vagy teljesen egyenes vastag és ;

oly vastag és folytonos, de többé-kevésbbé

jóval vékonyabb, ketts lesen folytonos

lehet.

iv A

Az els enyhe

hét.

ketts iv.

ötödik

hatodik

és

ép

harmadik már

közepén rendesen megszakított, bár

negyedik,

ívben

A második

folytonos.

lefelé

kivéte-

görbül

ketts ív, vékony s a közepén megszakított. A hetedik folytonos és tompaszög. Az összes innyredk, valamint egyáltalában az egész száj-

st még

padlás,

a foghús, a nyelv és a birreg

barnás

szerint'

szaruréteggel

Az els három, vagy négy innyredö hátsó széle rojtos. az innyredk száma nyolcz; „az els az innykoronán

bevontak.

harántul egyenes, közepén kissé megvastagodott", felfogást természetellenesnek találom s a jelzett

—

Koleiiati fekszik,

én azonban ezt a

redt az innykoronához

számítom. metszfogak az állkapocs irányában állnak s csak oldalutána következ szerz is ugyanazt állitja, azonban a kinek alkalma volt nagyobb anyagot gondosan átvizsgálni, igazat fog nekem adni, mert nem olyan ritka eset, hogy az alsó metszfogak csaknem felig takarják egymást. Minthogy is a Mvolis ínyotis-on s más fajokon is hasonló viszonyokról gyzdtem meg, nem liabozom kijelenteni, hogy ezen, Blasius-tól bevezetett jellegnek nem tudok nagyobb fontosságot Blasiiis

széleikkel

szerint

érintkeznek

az alsó

minden

tulajdonítani. 2

Sitzungsber. Akad. Wien,

XXIX

(10)

1858, p. 345,

fig.

ül.

Myotis Rechsteinii.

MelegMci-ctek

(,'%,-l''cn)

hegy

múzeum egylet gyjteményében borszeszben rzött eredeti példányon meggyzdtem, nem tartozik ehhez a fajhoz, hanem a közönséges deneFrivaldszky Imre a Központi Kárvér (Myotis myotis Bechst.). '

pátok

fel,

de hogy természetes példányok alapján

abban nagyon kételkedem.

volna,

tette

közt sorolja

állatai

Múzeum gyjteményében

Nemzeti

van képviselve, az egyik B a n k ó (Kassa

Állitásom

igazolására

teljesen

négy hazai lelhelye honnan Jeittdcs küldött

e fajnak mellett),

elegendnek tartom, ha közlöm Daciay

méreteit,

körzvel áttett méreteit, mert csakis így lehetséges az összehasonnem pedig úgy, hogy a "V-ekbcn megadott méreteket a hüvelykekben kifejezettekkel

melléjük állítva Rlasius lítás,

állítjuk

Daday

szembe, mint

teszi.

Daday

szárny átmérje

Az egész

test

fark hossza

fülcsap hossza

ötödik

ujj

....

hossza

lábszár hossza

talp

hossza

fark

szabad vége

f)7

22'l

fentebbi "méretek

összehasonlításából

nagyobb mint Blasius M. Bcchsteinii-je

láthatjuk,

különösen alsó

Myotis BechsteÍHÍi-ve\ távoU'ól sem egyeztethet,

hogy „a

állítja,

test

eltérést a törzsalaktól,

Én

taival !"

méreteiben

ezt is,

egyes

részein

végzett

jól

hegyii,

le ''

nem

(a fejnél

állata

általában

sokkal hosszab-

rövidebb

úgy hogy

méréseimnek

eredménye

mutat

azt

csekély

de ezért a viszonylagos hosszúság mégis egyezik a Blasiits számada-

megegyezést a legjobb igyekezettel sem tudom

egyéb jellegeiben

látható,

Daday

Daday azonban mindezek daczára

a közönséges denevér

mint az alacsony méreteken kívül a kézközépcsontok

potban

hogy

kiírja és szárnyujjai

nagyobb, mindamellett füle sokkal rövidebb,

00-5

21 .

feje

264

alkar hossza

A harmadik

bak,

290 100

hossza

fül

steinii-ról

állitó-

A A

Bhisius méretei a Myotis Bech-

steinii-je

hossza

fej

hossza

Myotis Bech-

lagos

Méretek ("^-ben)

feltalálni.

typikus példánya,

Daday áUata még pedig,

az ujjperczek közt, feláztatott

álla-

duzzadt és még különvált porczos diaphysisck elárulják és a csúcsos

koptatott fogazat

bizonyltja, a közönséges denevérnek fiatal példánya.

Magyar, tud. Akad. Évkönyvei XI

(4)

1865, p.

Myotis

C sa

hc egy példányt, a másik

honnan 1899 márczius 31-én Nemzeti

Múzeum

Dr.

Adolf útján 27 példányt kapott (Gömörmegye), hol

Laicll

negyedik

18!)

S o m o rj a, hol Kunszt. Károly Zay-Ugrócz (Trencsénmegye),

ló kii z

gyjtötte 1893-ban, a harmadik

tanító

licchstcinii.

Meleghegy

Adolf gyjtött egy példányt 1899. augusztus havában. nég>' termhely arra enged következtetnünk, hogy a nagyfül denevér hazánknak csupán az cszak-nyuí^ali felföldjein van Dr. LciHÜ

n/thoii

fentebbi

l'"üls(")-l)una

nem

völgyénél délibb vidékekre talán

ereszkedik.

Éh-íwód.

A nagyfül

denevér, minden észlel szerint, a rilka denevérek

közé

meglehetsen szk s itt is csak egyenkint, st némely vidékeken nagyon ritkán fordul el. A leggyakoribb Thüringiában, de itt sem lép fel sehol nagyobb mennyiségben. Kok-nati szerint csak erdségekben, nagy gyümölcsös kertekben és ligetekben melynek

tartozik,

elterjedési köre

tartózkodik, esetleg ha ezek emberi lakások közelében

hogy

ritkaság,

csomóba

nagyobb

13 példányt együtt; annál

az ottani várromban

1 1

meglepbb

szk,

fölfelé

össze

a zay-ugróczi

egy

darabot találtak

gyjtöttek a közeli erdség odvas védett,

verdik

fekszenek.

Nagy

Knhl talált hol az erdörök

csak

lelet,

csomóban

Búvóhelyéül

fáiban.

nyíló bejáróval bíró

és

1(3

belül

odvas fákat szemel

darabot

száraz ki.

és

Némely

ily helyeken telelnek át, még pedig olykor a Myotis Nattereri vagy Datíbcntonii társaságában, mások pedig mély várpinczékbe, terjedelmes aknákba s nagyobb mészkbarlangok vonulnak s itt, Koch szerint, a leghátsó üregekben húzódnak meg és nagy fülüket egyenesen elre nyújtva egyenkint csüngnek a boltozaton, vagy valami hasadékban. Téli álma

példányok

szakadatlan és nagyon mély s állítólag

április

eltt

nem merészkedik

szabadba.

Kés

este erdei utak és fasorok közt szokott vadászgatni, de

csak

enyhe, csendes idben. Röpte alacsony, meglehetsen lassú és nehézkes s

nagy füleirl röptében is felismerhet. A nsténynek kés tavaszszal egy

tények

együtt

maradnak,

a hímek

fia

van.

párzás

szerteoszlanak

;

után a

ns-

zay-ugróczi

27 példány mindegyike nstény volt s így a párzás márczius 31-ike eltt folyt

le.

óvatos, Koch szerint czivakodó megmarad, de csak eleven rovarokat fogad

Kolcnali szerint szelíd és nagyon és harapós. Fogságban jól el

táplálékul s

könnyebben

szelídíthet, mint a közönséges denevér.

190

Tüzetes rész.

1 1

Myotis myotis

Bechst.

Közönséges denevér. (XII.

tábla,)

Syiionyiinik.

mnrinns Schreber, Sáugeth,

Vespertilio

tab. 47, fig.

IV, p.

1819,

1840, p. 490; V.

1842, fig.

10. a.

b.;

1862,

Temm

fig.

Bonaparte, Fauna Ital., p. 722; Monogr. Mámmal. V. II, 1839—1841,

(fide

tab.

21,

1872,

fig.

10;

;

Suisse

Vertébr.

Dobson,

34;

1869,

Catal. Chiropt.

Doria, Ann. Mus. Genova 1884, p. 550,

Naturaliste VI.

(2")

IV.

1886,

31 et Catal.

fig.

Altum,

84;

1878, p. 309, tab.

467;

Mámmal.

127.

Vespertilio Blythii J

1839,

Supplem. Schreber

;

Trouessart, 1897, p.

c k,

Wagner,

52;

1855,

Fatio, Fauné

31;

Forstzool.

XVIII,

Naturk.

Dobson); Sely s-Longcha nips, F"aune fig. 6 Blasius, Fauna Deutschl. 1857, 56, 57; Giebel, Odontographie 1855, p. 12, fig. 9. «. b., Sáugeth. 1859, p. 934 S eh legel, De Dieren van Nederland,

177, tab. 48,

82,

1840,

191,

1832—1841;

Belge, p.

Wirbelth. Europ.

308;

Sílugeth. fig.

;

tab. LI

p. 165,

1775,

Geoffroy, Ann. Mus. Nat. Hist. VIII. 1806, Kuhl, Deutschl. Flederni., Ann. Wetterau. Ges. Naturg. 36; Key seri ing & Blasius, Arch.

Linné);

(nec

erdn, Mamm.

T o m e s,

of India,

Vespertilio siibmnriniis

Vespertilio myotis

Proc. Zool. Soc.

1874,

e c

r e

h m.

Isis,

1829.

Naturg.

London 1857,

45.

Deutschl.

1154. (fide

Dobson). Vespertilio

major Brisson, Régne

Mon

Vespertilio oxygnathus Aspir. Natúr. p.

;

Doria,

tab.

1887, p. 82, 1.

c e

\'II

;

animál, p. i,

.Annál.

158.

.Accad. 0. Costa deg.

London 1886,

Proc. Zool. Soc.

468.

Gray, Ann. & Mag. Nat. Hist. 1842, p. Kolenati, Sitzungsber. Akad. Wien X.XIX

257.

Scotophilus iinirintts

Myotns 1858,

Koch,

iiiiiriuns

339,

fig.

Jahrb. Ver. Nassau,

Myotis mnrina F p.

71;

Jahreshefte

18;

Daday, Magyar

máhr.-schles.

1862—63, nge

tud.

Ges.

489, 413, tab.

.Sitzungsber.

Akad. Értek.

régi nomencliitura szerint

;

Vespei-tilio

fig.

XVI

(7),

murinua Schreh.

1887,

(10)

118;

7 (auris).

Akad. Wien LXIII,

spec. typ!).

1859,

87 1 (sec.

— Myotis myotis.

Myolis 1886, p.

III

'271

268,

Myotis nniriiius Myotis Értek. X\'i

Orvos-Természettud.

spec. typ

(sce.

erdn,

e.,

Daday,

Bt-chstí'iiiii

XXX VI,

Bielz, Vcrh. Siehenbürs. Ver.

r ina var. spclaca

Daday,

83;

191

Kolozsvár

Értesít,

1885,

!).

4(').

Magyar

Lcislcr)

(nec.

.\kad.

tud.

1887, p. 40 (see. spee. typ!).

(.7)

Leírás.

közönséges denevér hazai

133

mely méretbl 53

"/«",

Feje nagy, a

fej

az egész

test

elül

meglehetsen szélesen

— 63

fölé

'"/m.

arcz-

;

lecsapott.

ábra) nagyok, hosszas tojásdadok, a

PTilei (XII. tábla, 1.

esik a farkra; alsó karja

'""m

Kiter-

hossza 119

kevéssé domborodik az arczvonal

teteje

tompán kúpos,

orra vaskos,

fej

hosszánál

Az elre nyújtott fül hegye Blasins szerint hosszának negyedhaladja meg az orr csúcsát, azonban még a teljesen felntt pél-

rövidebbek. részével

dányok

— 62

denevérfajaink legnagyobbika.

— 418

392

hossza

szárnj'ainak

jesztett

kcJzt is elég

gyakran akadunk olyanokra, melyeknek

rövidebbek,

olykor alig érnek

mondja

fül

„a

nyaim).

s kissé

domborulatban halad a

a szájzug

magasságában

emelkedik

csak

tizedrészével

negyedében a sarokszöglettl kezdve egye-

széle alsó

Küls

fordult csúcsáig.

kifelé

tetemesen

csúcsát" (ilyenek a vörösvári barlangból való példá-

egynem

nes, azután

füleik

vagy mint Dobson

elre nyújtott hegye mintegy egy hüvelyk

meg az orr A fül bels

haladja

orr csúcsán.

túl

ered,

közvetetlen

félköralakúan kerekített

fül

széle jóval a

bels szegély

clött,

•'

mintegy közepéig enyhe domborulatban

fiilcsúcs

horpad

alatt

egy

kissé,

ismerek azonban olyan példányokat is, hol a horpadás mélyebbre ereszkedik. A fül bels oldalán 9 10 harántred van, de 8 is lehet, mint pl.

—

a vörösvári példányokon.

fülfed

(XII.

hegyével görbül

tábla,

alig

ábra)

észreveheten

meglehetsen egyenes, vagy csak a kifelé

tövén

;

a legszélesebb,

egyenletesen keskenyedik s hegye tompán kerekített csúcsban

fiit közepéi

felében

kissé

nem

éri el egészen.

domború,

fels

Bels

felében

széle egj'enes,

egj'enes,

vagy

küls

alig

fölfelé

végzdik. széle alsó

észreveheten

homorú. '

fül

Dobson méretei

hosszabb volna a *

szerint a

fejnél, ez

fej

"%»,

a fül hossza pedig 27'5 "%, tehát a fül a fej

hosszánál mindig rövidebb.

Ilyen rövidfülü, hegyesebb orrú, kisebb lábú s némikép a fül alakjában

példányokra alapította Monticclli az tapasztalataim szerint annyi átmenettel '

hossza 25

azonban tévedés, mert a Myotis

fzdik

(Vespertilio) oxygnathus-sA,

a törzsalakhoz, hogy attól

Blasius szerint csak kevéssel a fülfed

bels

széle eltt ered.

nem

eltér

mely azonban választható

el.

Tüzetes

192

Szárnyai nagyon szélesek.

mint a negyediké diké; az ötödik

ötíkiik ujj

töíze

rövidebb

valamivel

a negyediké ismét valamivel rövidebb, mint a harma-

ujj

rész.

hossza úgy viszonylik a harmadikéhoz, mint 10: 12 s

az egész szárny hosszához, mint 10: 24.

öregvitorla többnyire

a talp

közepéig terjed, azonban nagyon gyalcran. olykor csak a test egyik oldalán,

csaknem a hüvelykujj

messzebb

terjed,

farkvitorla

porczos

ízét és

tövét éri

;

fiatal

csaknem mindig

állatokon

mint a felntteken. hátul

nagyon tompaszög

megelznek egy

kis részét

s a

csak utolsó

farknak

hagyja szabadon.

sarkantyú

boka s a fark közti távolságnak mintegy felehosszával egyenl. Lába a test nag\-ságához viszonyítva aránylag iieni nagy, a legnagyobb hazai példányokon is csak 14 '% hosszú.

rövid, a

test

szrözete csak a törzs közelében terjed a vitorlákra. A sarcsupán fiatalabb példányokon

s a farkvitorla hátsó széle csupasz,

kantyú találunk

itt-ott

Bundája

szröcskéket.

kiálló felül

rozsdavörösbe hajló világos sziirkés-barita,

Az egyes szr a rókavörös hegy, a test alsó

nyes-feltér.

Fülei s vitorlái

nyokon sötet-bamák. Koponyája (XII. ellátott

;

az arcz

fölött

test

fels oldalán feketés-barna

s világos

oldalán a tövén hasonló, de a hegye fehér.

meglehetsen tábla,

alul szeny-

töv

i'ékonyak, füstbarnák

ábra)

nagy és vaskos

kevéssé kidomborodó

;

fiatalabb példá-

;

ers

nyiltarajjal

homloktájéka a falcsonti

felé

enyhén emelkedik s a kett közt lev, de csak nyomokban kivehet befzdéstl enyhén lejt hátra felé. Hossza 25 '%, legnagyobb szélesa sége a nyakszirti tájékon 1 5 "'/m, a szemgödrök közt 5 '%• széles,

—

fels metszfogak töve 4

A fogak

"fc-nyi távolságra áll egymástól.

—

száma 38. Az alsó fogsor metszfogai úgy hogy csali keskeny éleikkel érintmondja Blasins s csakugyan ez a keznek, de nem födik egymást" leggyakoribb állapot, azonban gondosan kikészített koponyákon elég gyakran tapasztaltam, hogy az alsó metszfogak eg_\-mást többé-kevésbbé, nem ritkán felig födik s ilyen esetben a négy középsnek a tetéle „az állkapocs

(XII.

tábla,

irányában

ábra)

állnak,

párvonalas egymással és ferdén

áll

—

az állkapocs irányára. Ilyen példányokra

bukkantam csallóköz-somorjai, bártfai, vörösvári s más helyekre való állataim közt, ezek mellett azonban ugj-anazon termhelj-ekre való oly példányaim is vannak, melyeken a metszfogak oldalszélei csak érintkeznek. A harmadik alsó metszfog keresztmetszetben ép oly hosszú mint széles s a szemfog felevastagságánál gyengébb. A fels állkapocs második metszfoga valamivel alacsonyabb, de keresztmetszetben határozottan erösebb mint az els.

Az els kéthegy,

második a hátra és

kifelé irányuló

oldalán

kivájt.

Myotis myotis.

19;i

második sobkul kisebb, nagyságára nézve renda fogsorból „ersen befelé, az els kívül változékony. Dobson szerint az elsnek felénél úgy hoszszára, és harmadik elzápfog közé nyomult mint keresztmetszetére nézve kisebb". Blasins szerint-* „az elsnek sem felehosszát, sem felevastagságát nem éri el s hegye nem emelkedik a

A fels

azonlian

közül

fogsor két clsö zápfoga

mini viszonylagos

elhelyezésére,

úgy

;

szomszédos

fogak

koronapereméig".

—

Saját

mintegy

harmincz

—

különböz lelhelyekrl származó, gondosan kikészített koponyán szerzett tapasztalataim arról gyztek meg, hogy a fels fogsor második hézagfogíi a fogsor irányából mindig többé-kevésbbé befelé nyomult;

részben

néha alig észreveheten, úgy hogy kívülrl a fogsor vonalában látszik állni kívülrl teljesen látható (XII. tábla, 5. ábra), máskor nagyobb mértékben, úgy hogy ilyenkor csak mintegy a feleszélessége látszik (XII. tábla, 4. ábra), gyakran azonban oly mértékben, hogy az els és harmadik els

zápfog töve csaknem találkozik

a második hézagfog teljesen a két szom-

bels oldalán lev szögletbe szorul és kívülrl csakis a tisztára praeperált koponyán s megfelel nagyítással, de így is alig vehet észre (XII. tábla, 3. és 3. a. ábra), ellenben a húsban lev koponyán teljességgel nem látszik. Hosszára és vastagságára nézve szintén nagyon változó. 01\-kor az els hézagfognak felénél is karcsúbb és alacsonyabb s a szomszédja

szédos

koronaperenui sem

fogak

éri

el,

máskor mintegy

két

haruia-

dát teszi az elsnek s hegyével messze túljár a .•^zomszédfogak korona-

peremén. féle

dologban pedig az a nevezetes,

nemcsak különböz, hanem egy

alakja

egykorú példányokon karcsúbb

fellép.

alacsonyabb az elsnél

hogy a variatiónak e sokugyanazon helyrl való,

és

fogsor második zápfoga sokkal

alsó

tábla, 6.

(XII.

ábra)

;

keresztmetszet-

ben gyakran ép oly vastag, gyakran azonban csak ép oly széles, de a keresztmetszet mells-hátsó tengelye sokkal rövidebb. Az innyredk (XII. tábla, 7 9. ábra) száma, az innykoronát nem

—

második egyszer, folytonos és magasív a harmadik rendesen ugyanilyen, de gyakran a közepén kettészakadt s a red két fele egy pontban találkozik (9. ábra), vagy pedig kisebb-nagyobb számítva,

hét.

Az els

hézag marad közöttük belül öt egész

redj

és

(7.

;

Egy

ábra).

lelhelyre való állatok közt

példányra esik egy

redöj.

áttört

magasív, közepén mindig megszakított

ketts,

ugyanilyen, de alacsonyabb i\'

Icl'cié

gíirbül

;

körül-

negyedik

ötödik

és

a lietedik tompaszíigbcn

megtíirt, rövid és folytonos.

Catal. Chiropt. 1878, p. .309.

Kauna

Mclit'Iv

Deiitsclil.

1857, p. 83.

Magyarország denevéreinek ninnographiája.

red(')

hatodik

1<'

194

Tüzetes rész.

195

Myotis myotis.

táblázat

fentebbi

állapithati'ik

A közönséges denevér szerinti

üreg

Fiatal

széls méretei ("^-ben)

nstények

hímek

állatok

szárnyak hossza

382- -418

384- -410

308- -345

(14- -7G

G7- -73

64- -67

5:í- -59

53-

kiterjesztett

fej

fark

A A A

kor és ivar

és törzs hossza

hossza

Az egész

test

119- -133

hossza

126-

41- -43

-62

-132

105- -110

fej

hossza

24- -27

25- -26-5

23- -25

fül

hossza

21-5- -2(i

20- -24-5

20- -21

fülfedö hossza

fontosabb széls méretek

alapján a kíA-etkezn

meg.

ÍJ-.'i-

alsó kar hossza

harmadik

Az ötödik

hossza

ujj

hossza

lábszár hossza

láb hossza

fark szabad vége

széls méretek

állatoknak

fiatal

55-

-60

51- -54

95- -101

94-

-100

66- -81

75- -80

68-

-82

54- -G7

25- 26-5

25-

-26

22- -23

II- -14

11-

-13

semmiféle

1-3

-1-5

13- -14 1-8-

összehasonlitásából

kitnik,

nstények egész nagyságában

és test-

ivar és kor szerinti

és az öreg

8- -9

56- -63

l-:3- -1-7

hogy az öreg hímek részeik méreteiben

10- -11-3

11-5

lényegesebb különbség

csaknem ép oly nagy

test

mellett

nincs,

ellenben

rövidebb a farkuk,

a fejük és a fiiliik, rövidebb az alsó karjuk és a lábszáruk s különösen sokkal kisebb a szárnyuk, ellenben a farkuk hegye jobban kiáll

kisebb

vitorlából,

mint az íireg állatoké.

[Var.

Daday Jen

spelaea

Bielz].

18S5-ben Tóth Péter \-arg>-asi biró ré\'én a homoród-almási

barlangból (Udvarhelymegye) származó nyolcz példány közönséges denejutott, melyeket azon az alapon, hogy „az alsó állkapocs metszfogai valamennyi példánynál kisebb-nagyobb mértékben fedik egymást, továbbá pár példánynál a fels állkapocs második hézagfoga a fogsoron belül ál!

vérhez

s íg\'

kívülrl

nem

látható",

„bizonyos

Orvos-Természettud. P'rtcslt, Kolozsvár,

fokú

(3)

új

1KS5,

varietásnak

268,

tekintett'.

106

Tüzetes

E közlemény

káiban már ilyen név

A is

fel

varietás jogosultságát

új

Daday

és

Bidz

el-

késbbi mun-

alatt szerepel.

közelmúlt napokban ezt a Daday-Biek-féle fajváltozatot Troiiessart

emlscatalogusának pótkötetébe,

felvette

hanem

Ede az

Bidz

alapján azután

ismerve, a spclaea névvel ruházta

rész.

még

fogazat

elmondottakra hivatkozv'a,

ismertetésénél

vélem annak részletes megokolását,

a var.

hogj'

alakok semmikép sem tekinthetk önálló, de

nak sem

varietás,

mellözhet(jnek

spclaea

még csak

névvel

jelölt

változatok-

helyi

egyszeren törlend.

így c név

nem

pedig

(subspecies) gyanánt.

alfaj

Földrajzi elterjedés.

közönséges denevér az egész holarctikus

régión végigterjed,

régióba

palaearctikus)

(keleti

Abyssiniában az aethiopi és Indiában az

benyomul. Európában, a

fekvés

kibb

déli

orientáli

Angolországnál és Dániánál észa-

tájakat kivéve, mindenütt gyakori s Észak-Afrikában (Algir),

Abyssiniában és Indiában

elfordul.

Magyarországon a denevérek legközönségesebb faja s minden lelhelyén nagy mennyiségben található. Lapokra terjedne, ha a hazai iroda-

lomban

termhelyeit egybe akarnók

följegyzett összes

a fontosabb

zoológiai szempontból

állítani,

azért csak

kifogástalannak tartott adatok

fel-

tüntetésére szorítkozom. Petényi'^

szerint

majd

padlásait

„

denevérbarlangokká

1846-ban a kassai székesegj'ház padlásán Kornhttber

minden

Magyarország

Friraldszky Imre

nek

p o n

ugyanakk'or Frii'alds:kv

találta

ISHC,

Magyar, tud. Akad. Értekez, XVI

Ver. Siebenbiirg, Ver.

Catal.

M. orvosok és természetvizsg. VI. nagygyl. Új magyar Múzeum IV. (II) 18.54, p. 431.

(7)

78,

1S.S7,

XXXVIII, 1888,

Synops.

Verh. zool.-bot.

M. T. Akad. KVkiJiiyvei XI.

Saugetli. flus.

I8.''>7,

Wien.

8:i,

44.

23.

niuiik.

42.

XII, 4)

Petényi

roppant mennyiségben.

Appendix, 1899.

u n y a d v á

közönségesnek

az aggtclci'Ci, p e

Vcrh. Siebenhiii-g. Ver.

ugyancsak

mondja.

VI.

;

és

Mámmal.

d a

.faiios

XX.WI,

Hollóháza, abaujmegyei közM á r a m a ro s- Sz ige t r ismeri. Kár p á o k b a n mondja kíizönséges-

teszi"

részében

Kassáról, M s z o k a ségekbl, továbbá Bártfáról és

Jeittelcs

tömény telensége a

járatlan

18(i2, 18(;r).

252. 8.

184(1,

380.

e-eskülli.

Myotis myotis.

\U7

oncsi'iszai és fonáczai barlangokból sonilja fel.' u n c s li c i; y Hcniian Olló' a gyekéi Icöniyékúnil jegyezte fel. Csulú Jáiuis'' a S z t r g y-menti falvakhiil isineri. Margó Tivadar * szerint Budapesten 1<

(')

közönséges

s a budai

h á

r s

barlangba n más

fajokkal együtt

Kocyan az á r v a m e g y e h c g y s é g b e n csak két példányt talált s a szomszéd falvakban ritkaságnak mondja. Daday " a kö\'etkezü helyekrl ismeri: Kolozsvár, Kis-NjMres, Zilah, Ptirkcrecz (Brassóm.), Szalócz, Tövis. Bielz'' munkájában a következ adatok foglaltaknak: Nagy-Szeben, Segesvár, Alsó-Szombath, Brassó, Vidombák, Botfalu, Türkös, Szász-Régen, Teke, Beszterc z e, R a d n a. Somogyi Ignácz Szolnok vidékérl emliti. Az erdélyi múzeum-egylet kolozsvári gyjteményében a következ termhelyek \'annak kép\-iseh'e " Nagy-Szeben, Búzamez, Semesnye, Törd a hasadék, \'izakna. Törd a, Homoród''

található.

más

b a

d a

A Nemzeti Múzeum

Budapest-H árshegy (Dr. Lendl),

liget

(Dr.

István),

u nyad

\'ára.

származnak Madarász Gyula), B ud apest-Sashegj^

(Dr.

B u d a p e s t - \' z v á r o s (Méhely), B lul a p e s t - V á r o s Madarász Gy.), Budapes t-Ludo vi ceu m (1843, Dréher i

Besztercz

láng (Brachman

1 1

y a (Rokosz

e b á n

Déva

(Kubinyi Ferencz), rász Gy.),

példányai a következ helyekrl

(Pá\-el),

Emil), F

István),

P av 1

Maró

Nagy-Rcze, (Dr. Horvátország (Pável).

c z

barlang

B árt fa

(Dr.

n evé

Madar

b a

r -

Sopron (Méhely), Brassó (Méhely), Vörösvári bar-

K s - P ö s e (Vasmegye, Méhely), lang, (Dr. Lendl), C s a 1 1 ó k ö z - S o Lendl),

(Pável),

s e

e r á n

(Stetter és Maliász József),

h (Méhely),

mor

(

Kunszt

Kraszna

K.),

(Kiss Endre),

s z

Raducs,

Életmód.

közíinséges denevér külünüscn régi épületek, templomok, tornycjk,

várak, vagy

magános kastélyok padlásán

ban, bányákban és sziklahasadékokban '

.\lagy.

tud.

tartózkodik,

.Akad. math. természcttud. kiizl.

Erd. Muz. Egj'l. Évkönyvei,

Erd.

Budapest és kömy. 1879,

Muz. Egyl. Évkönyvei,

Tcrmcszetr. Füzetek XI

M. T. .Akad. Értek. XVI

Verh. Siebenbürg. Ver.

Orvos-Természettud.

1H(')Ü,

1873, p.

VI.

III.

139.

1887, p. 4.

(7)

1887, p. 43.

XXXVni.

1888, p. 23.

szolnoki fögymnas. Ertesitje 1888, Értesittí,

í'3),

KSü5, p. 22, 32, 33,

1,").

316.

(1)

(1),

azonban barlangok-

nagyon gyakori.

14.

1885, p. 271.

hol elöfor-

liíi,

41.

Tüzetes rész.

198

dúl, rendesen roppant tömegekben, százával, st ezrével tanyázik egy helyen; így Petényi Vajda-Hunyad vára padlásán 1844-ben ezrével találta egy tömegben, Frivaldszky János az aggteleki barlangban oly roppant raját látta,

hogy az

csaknem egy

állatok

kúp

ölnyi magas, fordított

alak-

jában csüngtek alá a boltozatról s az a tömeg sem lehetett soklíal kevesebb, melyet 1886 július els napjaiban a homoród-almási barlangban,

vagy 1899 május havában a

pilis-maróthi

templom padlásán zavartam

a padláson ide-oda kavargó rajok menekülésre késztették a? embert. A barlangokban gyakran méternyi magas guánógarmada jelzi roppant sokaságát, így Frivaldszky János 4 5 lábnyi vastagságúnak hol

fel,

—

becsülte az aggteleki barlangban felgyülemlett denevérguánót

magam üreg (mint

sem

igen volt csekélyebb, melyet

a homoród-almási barlangban láttam.

pl.

a barlang csak egy

fels-kománai Fogarasmegyé-

akkor a denevérek az üreg boltozatának leghátsó részét foglalják homoród-almási Udvarhelymegyében), pl. a el, de ha több üreg (mint úgy a denevérek rendesen a második félhomályos üregben tanyáznak. ben),

Téli

álmukat

nagy csapatokban, hátsó

ilyen helyeken tartják, rendesen

lábaikon az üreg boltozatán, vagy hátsó sarkában, szorosan egymás mel-

—

mondja helj'esen Blasiiis s egymáson csüngve. Odvas fákban sem nyárban, sem télen nem tartózkodnak. A közönséges denevér házsártos, erszakos természeténél fogva saját fajtáján kívül semmiféle más denevérrel sem fér össze s ers fogazatával és harapós kedvével minden más fajt tisztes távolban tud magától tartani.

lett

Frivaldszky János az aggteleki barlangban tapasztalta, hogy a Minioptcrus Sclireibersii a közönséges denevér tömegétl kisebb csapatokban vonul félre.

Koch fogságban

tartott

példányokon tapasztalta, hogy a közönséges

denevér a gyengébb fajokat agyonmarta

egyes testrészeiket, különösen

vitorláikat felfalta.

Esténkint nagj'on késn, csak a sötétség beálltával

prédája után. Röpte lassú és nehézkes

nyan, a föld színétl 6 tétben soha

sem

siet,

széles szárnycsapással s alacso-

mintegy öt perez

ellen-

inkább bizonyos kedélyes lassúsággal folytatja

Prédáját mindig röptiben területét

rej-

— 8 méternj'i távolságban röpül. Más fajokkal

vadászatát. Röptében minden útjába

vezéreltetve

;

hagyja

vagy az utczákon röpköd

tekét s erdei tisztásokon, széles fasorok közt,

kerül akadályt messzire

ejti el;

alatt

futja

ül

rovarokkal

meg

rendkívül sok kártékony rovart

nem

közben

fogdos

kikerül.

tördik. Vadász-

össze.

éles

érzékeitl

denevérek

táplálékának oly kevéssé pontos ismerete mellett helyén valónak találom Jiickd németországi plébános észleleteit ideiktatni, gischer Garten" több évfolyamában közölte

—

— mint azt a

„Zoolo-

egy templomtorony

pad-

^^yotis my(iti>.

58 Hepialus humuli, 2 Sphinx

lepkék,

potatoria, 4 iwitslria, thastri,

Noctua

ruhi,

tridens,

trifolii,

dcrasa,

pogonis, 2 pronuba, 2 augur, G

puncta, 1

nebiilosa,

albicolon, 2 genistac,

meticulosa,

thalassiiia,

lOíi

dcntiiia,

exoleta,

2 libatrix,

solstitialis

grandis

;

guanóból már az

éjjeli

apró

rü\'ar

teljesen

szúnyogok,

lepkék

ki,

araszoló

(Míkrolepidoptera).

minden kétségen

felül

kártékony (dlt

betvel

mölcsöseink

kerti

lactucae, 3

Z'(),i,'ín-ií/,'.-

így

4 Alelolontha

megemésztdik

vékonybr

itt

felsorolt

hogy

éjjel

rendkívüli

kivéve,

dene\'ér-

röpköd

közönséges

rovarvázakból

úgy

rovarokat

reczésszárnyúalí,

leginkább;

bebizonyítottnak kell tekintenünk.

álló

ürüléke

hasznosságát

Az erdgazdaságra

többi

mind gyü-

x'eteménj-eink ellensége s ha törvényhozásunk külön

legalább

— Brehtn szerint — márczius elején hagyja

ugyanannyi joggal tarthatnának

Geo-

í/i'.-.-//77/.s',

meghatározá.'ít, ellenben száz,

lepkék

él,

atri-

chamo2

jota,

czikkelyekben gondoskodott a hasznos madarak védelmérl,

téli

albi-

protea,

rurca, 4 didynia,

chrysitis,

templompadlásokat,

szedett)

4 segetum,

tritici,

Ha meggondoljuk, hogy

denevér helyenkint oly tömegekben vastag rétegben födi a

obelisca,

Megjegyzend, hogy az

tette

nem mutatható

pistacina,

Gryllotalpa vulgáris, 3 Phryganea

lehetvé

gyöngéd test

száz

men-

16 brassicae, 4 persicariae,

asteris,

gamma,

legyek: két nagy Tipulida.

funiosa,

pisi,

Pyralis colonella; 2.

rovarok durva chitinváza

meg

9 saponariae, 3 chenopodii, 10

unibratica,

egyenesszárnyúak

;

gothica,

caecimacula, .'i

2 alsines, 5 pallens, 20 trago-

15 infesta, 9 hasilinea,

triplasia,

metra sambucaria, 10

3 polyodon, 3 lithoxylca,

millae,

ravida, 1

elpenor,

camelina, 9 lubricipeda,

exclamationis,

putris,

porcellus,

instabilis,

suffusa, 2 conigera, 2 nictitans,

corticea,

plicis, 1

lateritia,

meg Bombyx

fölhalmozódott ürülékben a Icövetkcz rovarfajokat állapította

lásáii 1.

199

közönséges denevér

rejtekét s októberig jár a

erre a

denevérek igényt.

szabadban. Téli szállásán enyhe idben meg-

megmozdúl, de nem merészkedik a szabadba. H\'ös, barátságtalan idA nstény rendesen csak egy fiat szül s május végétl július közepéig gyöngéd szeretettel hordozza magával. A fiatal ivadék rendkívül gyorsan fejldik, a téli álom beálltakor már anyányi. Hegyes vidékeken Altwm szerint mintegy 2000' méter magasben nyárban sem jön el.

—

ságig hatol

—

fel.

fogságot sokáig

bírjíi

;

a hústáplálékot

megszokja,

kellemetlen szobatárs marad, bizonyos fokig bizalmassá

nem egykönnyen

szelídül

meg.

\'álik

mindig

ugyan,

;

200

Tüzetes rész.

12.

Myotis niystacinus

Leisl.'

Bajuszos denevér. tábla.)

(XIII.

Syiiouyinák.

Vcspcrtüio ínystaciiius

Wetterauer Natúr. 1819, IV.

Temminck,

Wagner,

;

Fauna

Deutschl.

p. 20, tab.

1835

II,

1840,

fig.

—41,

;

492;

i 1

s s

1857,

96,

Vertébr. Suisse,

tab. XVIII, fig. fig.

32,

Mámmal.

Braudtii

1897, p.

1845,

1859,

254;

XII,

1862,

34;

Fatio, Fauné

Altum,

p. 92, tab. II;

Soc.

Bull.

505, tab.

Fitzinger,

1847,

Blasius,

;

314,

551,

129.

Eversmann,

1840, p. 20; (V) XVIII,

Myotis

725

Dobson, Catal. Chiropt., 1878, Trouessart, Naturaliste (VI) 1884,

Vespertilio Brandlii I.

32;

(auris);

et Catal.

(fide.

Giebel, Sáugeth. Wien,

Ges.

1869, p. 90 et var. nigricaiis,

1872,

140;

Skandináv. Fauna

S eh legel, De Dieren van Nederland, 1862, Forstzool.

1820,

Dobson) 1840, p. 53; Wagner, Sely s- Lo ngchamps, 191

65;

64,

fig.

zool.-bot.

Ann.

Deiitschl. Flederm.,

Supplem. Schreber Sáugeth. V. 1855,

937; Jeit teles, Verh.

Kuhl

Desmarest, Mámmal.

Wirbelth. Europ.

Schreber Sáugeth.

Fauné Belge 1842,

;

Monogr. Mámmal.

Keyserling & Blasius, Supplem.

13,

Wien,

Akad.

Sitzungsber.

Moscou

Nat.

(V)

fig.

LXIII,

1871, p. 82.

Brachyottts niystacinns 1859,

Koch,

Kolenati,

Ver.

Jahrb.

1862—63,

Nassau

Ges.

Jahrcshefte máhr.-schles.

XXIX

93; Sitzungsber. Akad. Wien,

1858, p. 336,

(10)

440, 390, tab.

II,

12;

fig.

(trichom).

Vespertilio siligorcnsis Hist.

1853,

Hodgson,

& Mag.

Ann.

Horsfield,

Nat.

102.

Leírás.

bajuszos denevér a hazai

Myotis-íé\Q\í

egész hossza 76 alsó kar hossza

—87 34

mely méretbl 36

%»,

— 36

(XIII.

tábla,

fejnél kissé rövidebb,

régi

—

—43

"'/m

— 246 esik

'"/">,

testének

farkra

;

'%>.

Feje teteje kevéssé domborodik

Füle

Kiterjesztett

legkisebbje.

szárnyainak hossza a magyarországi példányokon 232

ábra)

az arczvonal

hosszúkás,

elre nyújtott hegye

iiomencliitura szerint

;

fölött

kerekített

valaiiiivd

Vcspciiilio niyslaiiiiii^ Leisl.

;

arczorra rövid.

rhombusalakú,

meghaladja

a az

201

Myotis niystaciiuis.

bels

orr csúcsát;

Bels

oldalán többnyire hat (olyknr heti harántrednt

kezddleg,

szele a sarokszöglettl

középs harmadrészében erösebben domborodik, fels harmadá-

borulatú,

ban pedig egyenesen halad a kifelé A fül küls széle a fülfed bels

kezddik

talfiiuiik.

harmadában enyhe doin-

alsó

fordult s

széle

tompán

alatt

mintegy magassága feléig domború

bekanyarodik

azután tompa szög alatt

kerekített fülcsücsig.

magasságában

szájrés

ívben halad,

fölfelé fordul s

egy

itt

uiclycii

kis domlxirdaei

huUáninial csaknem egyenesen halad a fülcsúcsig.

A fülfed (XIII. tábla, 1 ábra) a fül közepénél s a küls fülszegély horpadásánál mindig magasabbra emelkedik gyakran tetemesen meghaladja a küls fülszegély szögletes kimetszését. Alakjára nézve egyenes, .

;

háromszög, fölfelé elég hirtelen keskenyed s tompa csúcsú, egyenes hegyben végzdik ^ a küls széle tövén lev lebenyke fölött a legszélesebb bels széle egyenes, küls széle alsó felében kissé domború s azután csaknem egyenesen halad a csúcsig. Szárnyai szélesek. Az ötödik ujj tize valami kevéssel rövidebb, mint a negyediké s ezé ismét kissé rövidebb, mint a harmadiké. Az ötödik ;

;

ujj

hossza úgy aránylik a harmadikéhoz, mint 10

12 s az egész szárny

bélyege, hogy a harmadik i:e egyenl hosszú, úgy hogy már ezen tulajdonság alapján is minden rokonától biztosan meg lehet külön-

hosszához, mint 10

harmadik

böztetni.

'-'(1.

második

ujj

és

a hüvelykujj tövéig terjed

öregvitorla

A fark\'itorla megelznek

hátul

fajnak különíisen jellemz

tompaszög

felét

utolsó

(XIII.

porczos

tábla,

farkcsigolyát

hagyja szabadon. .Azon a helyen, hol

ábra).

és

farkvitorla

a fark oldalától elválik, úg>- jobbról, mint balról egy kis hártyás lebenykét veszünk észre (XIll. tábla, 3. ábra),

mely a

ilf.

emarginatus hasonló

hártyás karélyára emlékeztet, csakhogy kisebb és kevésbbé

kifejezett.

boka és a fark közti távolságtiak a felénél alig hosszabb. hosszú. Lába kiesiuy: a saroktól a karmok hegyéig mintegy 7

sarkant\-ú rövid, a

'"/»'

Az s

arcz szemölcsös Idemelkedései hosszá bajusz-serlékkel megrakottak

a fels ajak finom, egyenes szrökkel

feltnen hosszú

test

szegélyezett.

közelében a ^itorlákra

törzs

szrözete

még

ráterjed,

pedig

az öregvitorla fels s alsó oldalán a fels kar közepétl a czomb közepéig húzott \-onalig, a farlívitorla fels oldalán a harmadik farkcsigolya végéig, alsó oldalán

nyes

redk

azonban csak a szemölcsein

álló

fark

érz

mentén szrös, nem számítva az edészröi^et.

sarkantyú

farlívitorla

hátsó széle csupasz.

netitsclü.

Blasius

szerint a

fülfed

hegyének

legvégs csúcsa

lSü7, p. 97), ez azonban nagyon ritka eset.

kissé kifelé görbül

(Fauna

;

Bundája valamennyi rokonáénál

sötétebb

szín

felül

;

szürkés-feketébe

hajló sötét szürkés-barna, alul feketés-szürkébe hajló halavány szürke.

szr

egyes

töve fekete, hegye halavány barnás-vörös

a test alsó oldalán

;

töv és hamvasszürke hegy. A fiatalok színezete sötétebb, a mennyiben a szrök hegye kevésbbé fakó. A színezet különben rendkívül változó, a fakó szürkés-barnától, csaknem szénfeketéig módosuló s úgy látszik, hogy az egyes termhelyek természeti viszonyainak megfelelen határozott szinváltozatok képzdtek ki. Ugyanis a míg a hvösebb hegysötétbarna

vidékek alakjai (így a zubereczi, barlangligeti és kis-pösei példányok) túlnyomóan feketék (var. nigricans Koch, Fatio), addig az al-dunai alakok (például a báziási és plaviseviczai példányok) fakó vörhenyes-barnák (var.

Koch) és az elbbenieknél nagyobbak, meg kell azonban hogy a Nemzeti Aíuzeum gyjteményében három, Kocyan A^ital'iól az árvamegyei Oraviczán gyjtött példány van, mely színezetében is, nagyságában is az aldunai példányokhoz hasonlít. Koch még egy harmadik fajváltozatot különböztet meg (var. aureiis), melynek szrei a hegyükön vörhenyes-sárgák, aranyfények, ennek magyarországi elfordulásáról azonban nincs tudomásom. riifofiisais

jegyeznem,

I3enevérünk

nem

fülei

s vitorlái

(Xlll.

tábla, 4.

vékonybrek,

feketebarnák, olykor csak-

feketék.

koponya

ábra) a homlok-

és

besüppedt, nyíltaraja nincs, egyébként a Myotis-íélék

szabásának hódol, csakhogy valamennyi nyabb,

fajé

aránylag a legalacso-

közt

a homloktájék nagyon kevéssé domborodik

s falcsonti tájéka alig

Fogazata

(XIII.

közt

falcsontok

általános koponya-

az arcz

fölött

észreveheten magasabb a homlokcsontinál. tábla,

—

ábra) 38 fogból

metszfogai oldalszéleikkel érintkeznek.

metszetben tojásdad, szélességénél valamivel oly vastag, mint a szemfog.

áll.

alsó állkapocs

harmadik alsó metszfog kereszthosszabb

körülbelül

fél

fels állkapocs els metszfoga kéthegy

két hegye közt mélyen kikanyarított s hátsó (küls) hegye

alacsonyabb,

mint a második metszfog, mely csaknem oly hosszú s keresztmetszetben

ép oly vastag, mint az els.

nem

fels fogsor második (küls) metszfoga

koptatott állapotban szintén kéthegyii

fiatal,

mabb

csúcsa befelé,

hosszabb és vastagabb

;

alacsonyabb

csúcsa

pedig

s fino-

kifelé

esik.

Idsebb állatokon a bels csúcs, mely körülbelül oly hosszú, mint az els metszfognak a hátsó csúcsa, elkopott. A fels fogsor els két zápfoga a fogsorból meglehetsen befelé nyomult, szélességénél félszer s

hosszabb

hosszú tengelyével ferde szög alatt ereszkedik az állkapocs irányára;

a második kisebb, karcsúbb s alacsonyabb, hegyével

úgy az els, mint

Myotis

iiiysta

a harmadik zápfog koronaperemét meghaladja.'

zápfoga kevéssel alacsonyabb s

—

mint az els,

fiatal

Az innyrednk és iiiagasi\-

(Xlll.

nuha simaiv

íilsó

állkapocs második

gyengébb,

állatokon olykor hiányzik. tábla, 8.

ábra)

száma

a iiKisodik hasonló, de közepén

;

keresztmetszetben valamivel

Az els

hót.

tr)l:)bnyirc

folytonos

kissé behorpadt,

is lehet a harmadik ketts, magasív, közepén megszakíúgy a másodiktól, mint a negyediktl távolabb áll, mint a többi red egymástól a negyedik, ötödik és hatodik nagyon laposiv s megszakított a hetedik folytonos és tompaszög. ;

tott

;

Ber-

Kis-

Dobson

zászka

Pöse

méretei

mítva)

szárnyak hossza

246

241

237

232

....

37-5

42-5

40-

36-

72-5

79-5

Bázií

.Mcivtuk ('%.-bcn)

kiterjesztett

fej

fark hossza

és törzs hossza

Az egész

test

(átszá-

hossza

lilasiiís

méretei (Attéve)

200

232-

76-

fej

liossza

lü

15-5

13-75

15-5-

.•\

fi.il

hossza

14-5

13-5

13-75

13-5-

fülfed hossza

.\z alsó .\

kar hossza

;i(i

hüvelykujj hossza

A harmadik Az

ötödik

ujj

hossza

lábszár hossza

láb hossza

.•\

fark

6-5

....

hossza

7-75

31-25

34-

52-

6-25

52-5

42-

14-5

13-75

14-5-

1-3

szabad vége

7-5

2-8

1-3-

iiagyarországi példányok alapján.

Fölílrajzi cUcrjcdcs.

bajuszos denevér Európa és Ázsia nagy

Finországtól Spanyolországig, Írországtól

középs

részét lakja.

Syriában, Chinában, a Himalája vidékein és Nipálban honos, által

és

mindazon-

északi és Közép-Európa tekinthet tulajdonképeni hazájául, hol azon-

Blasiiis

épen

Skót-

Oroszországig, továbbá

eléri.

szerint

elsnek

koronapereniét

meghaladja,

liarmadikét

204

Tüzetes rész.

ban szintén nem

túlságosan

maradványaira

rátaláltak.^

gyakori.

barlangokban

belgiumi

ásatag

Ezt a fajt Magyarországnak aránylag kevés vidékérl ismerem, azonban nag^'on valószínnek tartom, hogy hazánk minden részében elfordul.

Fels-Magyarországról már Blasius

nj'omán Kolcnati

az els biztos adatot azonban Jeittdcs Lajos-nak köszönhetjük,^

Bankó nev

június 13-án a Kassa mellett felcs'

erd

említi,

1861

fürdhelyen, lombos

kis

e fajnak öt példányát gyjtötte. Utána Arvamegyében az oravkai völgyben és Zuberecz környékén észlelte s úgy találta, hogy „az erdben, a vágások és épületek közelében, a patakoknál majd mindenütt elfordul". Reprodukálom és részben igazolom ezeket az adatokat, a mennyiben a Nemzeti Múzeum állattani gj-jteménye Kocyan gyjtésébl származó

hegyes vidéken

koszorúzta

Kocyan Antal ad

róla hirt,

zubereczi példánj'ok birtokában van.

hogy

mindazonáltal

meg

kell

jegyeznem,

példányok mindegyikének a lábára kötött jelz czédulán Kocyan

saját kezevonásával

irt

következ név olvasható

„

Vesperugo pipistrcllns"

Lehetséges, hogy a jelzczédulák egj'szer fölcserélése forog fenn s hogy

faj

Ár\'amegj'e érintett vidékein csakugyan gyakori s ez annyival inkább

Múzeumnak

mert a Nemzeti

valószín,

még három,

van, mely eddig

nem

Dun a-s

állatai

példányokon kívül

a zubereczi

az árvamegyei Oraviczán épen Kocyan-iöl gyjtött példánya

ág

volt

meghatározva. Mojsisovics Ágost a

meg

közt emlékszik

róla, ° adatai

középs

azonban való-

színleg csak úgy találomra kerültek bele munkájába. Frivaldszlty Imre a

központi Kárpátok

latból-e,

vagy csak

dányok hiányában, nem

állatai

közt sorolja

fel, "

de hogy tapaszta-

Jcittelcs irodalmi adata alapján, azt a bizonyító pél-

lehet

eldönteni.

Múzeum gyjteményében

B a nzubereczi, Kocyan gyjtésébl származó példányt, három oraviczai (Arvamegye), ugyancsak Kocyan-tól gyjtött példányt, egy meg nem határozott példányt, melyet Nemzeti

k ó n gyjtött egyik példányát,

Madarász Gyula gyjtött (Szepesmegj'ében) és egy

volt

1886 július

Barlangligeten

22-én

„Vespertilio pipistrelliis" felírással jelzett pél-

dányt, melyet 1847-en Stcttcr gy}tölt

megtaláltam Jciltdcs-nek

továbbá hét

Koc-h, Jahrb. Ver. Nassau,

1862^(33,

Fauna Deutschl. 1857, p. 98. Verh. zool.-bot. Ges. Wien, 1862,

Tát ra fre d en. A p.

448.

254.

Természetrajzi Füzetek, XI

Thierleben der ustcrr.-ungar. Tiefebenen, Wien,

Magj'ar tudom. Akad, Évk. XI

(1)

Budapest, 1887,

(4)

1865, p. 0.

liS!i7,

152.

fentebb el-

Myotis niystacinus.

példányokon

sorolt

példányával gyarapodott

múzeumi gyjt 1898 B á z á s o n a Duna i

alatt

fogta

havában

július

partján

ugyancsak Pável János ereszei

ón

vasúti

álló

újahb idben

nevezetesen Pávcl János

;

magam

1899 június havában

gyjtöttük

ereszében

raktár

Berzászka

1898 július havában

;

épületeinek

hím példányt fogott a R c t y e z á t o n július havában a plavi-

Szilády egy

;

Múzeum gyjteménye

Nemzeti

Uivül a

még számos

e fajnak

205

1898 augusztus 10-én; Brachiuaun Emil 1899 s e

c z

az al-dunai Kazán-szorosban

magam

végül én

lev denevér-barlangban

havában a vasmegyei

1899 augusztus

Kis-

ltte

sén.

Elctiiunl.

Denevérünk

Közép-Európának úgy alföldi, mint hegyes vidékein egyaránt elfordul. A hegységben jelentékeny magasságig hatol fel, így Svájczban a Szt.-Gotthardon is elfordul, Fatio még 1700 m. magasságban is gyjtötte, Szilády pedig 12r)0 méternyi magasságban északi-

és

fogta a Retyezáton.

bajuszos denevér nemének legügyesebb és legkitartóbb

gyorsabb és változatosabb, mint más

Rtipte

repülje.

sok

M_yo//i--féléé és

tekintet-

ben a törpe denevér (Pipistrdliis pipistrellus) repülésére emlékeztet, csak-

hogy többnyire alacsonyan, a Elszeretettel

föld

közelében marad.

azonban odvas fákban

vizek közelében,

tartózkodik

nem ragaszhanem keskeny árkokkal, st az utczák csatornáival is beéri olj'kor még ezeket is elhagyja s minden víztl távol fekv rétek fölött röpköd. Közel fekv kertekbe és fasorokba is betéved s egy id múlva visszatér a rétre, vagy a vízhez. Báziáson a Duna partján és épületekben

tanyát

kodik a folyók-

\'adászatát a vizek fölött zi, de

üt.

és tavakhoz, ;

álló vasúti

raktár ereszében

a házak ereszeiben

nagyobb csapatban tartózkodik, Berzászkán

szórtan álló zsúpfedel pinczék ereszében

közelében nyitott

elterül

rétek

és berkek

ablakon át a szobába

szlhegyen

Kis-Pösében pedig a

ütött tanj'át,

él s

esténkint a

röpköd.

tisztásain

betéved, a mi

—

szét-

Gyöngyös patak Allnin

úgy mondja

szerint a

— hallatlan

eset volna a vízi denevérnél (Myotis Datibentonii)

A s

bajuszos denevér este napnyugta után mintegy félórával kezd röpülni marad a szabadban. Kis-Pösében 1899 augusztus 12-én (5 óra

hajnalig

a nap

14-én

pedig

59 perczkor nyugodott bajuszos

denevér;

7 óra

40 perczkor

G óra 56

perczkor

jelent

meg

szállt le

az els

a nap és

35 perczkor pillantottam meg denevérünk els példányát. szeptemberben már alig meleg idjáráskor igen élénk mondja KiKvau, Kuch. szerint azonban meglehetsen késn látható 7 óra

Júliusban,

vunül

téli

szállásaira.

;

Teli

alma

lihisiiis

szerint

rövid és szakgatott

206

Tüzetes rész.

Alium

valamennyi Myotis közt legkorábban jelenik meg.

s tavaszszal

odvas fákban, vagy sziklaüregekben, egyenkint, vagy kevés példányban található s nincs teljesen megdermedve. Koch szerint legszerint télen

és bányákban telel napokon pedig vadászni

inkább mészkbarlangokban

csüng szabadon, meleg

szokott

Hangja,

téli

1899 augusztus

Kis-Pösében

mint egy

dányon tapasztaltam, leginkább az élesen

és gyorsan

üreg

oldalfalain

helyeken.

ily

15-én

fogott

pél-

ketyeg óra hang-

jához hasonlítható.

A nstény

tavasz kezdetén egyetlen

szül.

fiat

Genus (Nem) Eptesicus

Rafinesque,

1820. Eptesicus

uielanops

Eptesicus

Raf.

Annals of Nature,

Rafinesque

Typus

„Vespertilio"

fusctis

Beauvois).

Kaup,

1829. Cnephaeus

Europ. Thierw.,

Entw. Gesch.

.Skizzirte I.

Typus:

103.

Syst. d.

u. natürl.

„Vespertilio serofiuus"

Schreber.

Key seriing & Blasius,

1839. Vesperugo 5.

Jahrg.

312

Key seriing & Blasius,

1839. Vesperns

Bonaparte,

1841. Noctula

Vespertilio alcylhoe.

1856. Cateorus

Neue

Kolenati,

Folge,

II,

Arch.

Naturg.

(part.).

Icon.

Faun.

Ital.

313

fasc.

Typus: „Vesperugo''

serolinus.

Drcsden,

Alig. Deutsch. naturhist. Ztg.,

1G2

131,

—

1(33.

(part.).

XXI, sub

Typus:

„Vesperugo"

serotinus.

Allén, Monogr. N. Amer. Fatio, Faun. Vertébr. Suisse,

Bats, p. 27 (part.)

18G4. Scotophilus H. 1869. Vesperugo

(part.).

1870. Vesperus Fitzinger, Sitzungsber. Akad. Wien,LXII, p.76(part.). 1878. Vesperugo

Dobson,

1884. Vesperugo

Trouessart,

1892. Adelonycteris p.

466, Jan.

1893. Adelonycteris

Typus:

H. 19,

Catal. Chiropt. Brit. Mus., p. 183 (part.).

1892

523

Naturaliste, VI. p.

Allén,

Proc.

(1891)

(part.).

Allén, Monogr. N. Amer.

Adelonycteris

(part.).

Akad. Nat. Philad.

fuscits

Bats,

„Vespertilio"

111.

fuscus

Beauvois). 1896. Eptesicus

Thomas,

Proc. Zool. Soc. London, p. 791.

Vesperugo uiegalurus 1897.

Vespertilio p.

(part.).

.S.

Temm &

Miller,

Typus:

Vesperugo Reudalli Thos.

North.

Amer.

Fauna

Nr.

13,

Eptesicus-ncm.

nem

Megjegyzések a (icrrit S. Miller

lcSii7-liün

Beauvois typusán az

emiitett

törtévielchcz.

az észak-amerikai „Vespeiiilio" ftiscus

visszaállította a IJiiiu'-t'élc

fuscus-on

I".

Nilss.,

Peters

nev

valamint az fajokat

L (^

Kcyserling

a régi régibb

más

;

szóval a

gyz meg

a tüzetes vizsgálat arról

fajok a

albignlaris

tagú fogazat alapján

'.VI

összes

fajait

még

kérdésnek ilyetén megoldása a prioritás elfogadott törvényei sze-

mindenesetre helyes, azonban befejezettnek

rint

nembe

scrotintts

discolor Natt.) és V. bo-

származású

Vespertis alnem

Blasitis-féle

Fes/?í,'r^///o-nemben foglalta össze.

L/'»;íe'-féle

és

mexikói

állítólag

belesorolta

Vespertilio-nemet s e

annak európai rokonán a

és

Sehrcb.-en kívül az európai V. luttrinus rcalis

207

koponya

alkata,

életmód tekintetében

fülfed alakja,

fül és

tekinthet, mert

szabása

szárnj'ak

két természetes csoportra oszthatók s e csoportok

nem

mindegj'ike egy-egy

még sem

bennünket, hogy mindezek a 32 fogú

értékével

bír.

borcalis Nilss. s az albignlaris

Peters.

csoportba

egyik

a másikba a mtirimis L.

fusens és a serotimis,

discolor

(-=

tartozik

Natt.),

Minthogy Linné e két csoport

kíizl a V. mnrinns L. t3'pusán az utóbbira alapította a Vespertilio-r\Qmet, nyilván való,

járunk nevet,

el,

hogy az elsnek

fajt

nem

albignlaris

és

\gy

uinrinns

sem

iv/A

Peters

annyira

iiniriims

L.)

csoportot

kell

kell kiközösíteni és új

Az Nagytér metil,

synonymja,

L/;/Ht'-félc

nuirinns névvel

hogy a V.

hogy

Natt.)

PeiersAéXe

érezte,

csakhogy nem

sorozható,

kiküszöbölni, mert hiszen ennek épen a

a fnscns csoportot

maga

a ftiscus-csoporttó],

eltér

nembe volna

Eptesicus

discolor

hogy

ennek egyszeren téves termheljaí

Peters

alnembe, vagy

tudhatta,

Peters-ic\e leírás reprodukálása alkalmával íilbigiihiris

s leghel\'esebben

Rafntcsquc-íc\c

volt alapítva.

európai

ismerte

nem-nevet kapnia

új

legrégibb,

mely a V. fusens typusára Gerrit S. Miller

nev

kell

visszaállítjuk

bátran

új

albignlaris

V.\7v;7/7/tí-nembl

typusa,

hanem

ellátni.

Eptesicns-uein fjegyei.

zömíiktest

állatok,

vaskos

fejjel,

széles

és

rövid

Mdnzzadó pofamirigyekkel. Füleik különállók, hosszúkás háromszögnek ; hegyük elég csúcsosaii kerekített a fejnél rövidebbek, hegyükkel csak az orrlynkig érnek. Fülfedjük hosszúkás, szélességénél legalább kétszer hosszabb, egyenes, fölfelé keskenyed, hegyén tompán kerekitell. Szárnyaik testük nagyságához képest rövidek és szélesek. A harmadik ujj tnize kevéssel hosszabb az ötödikénél. Az ötödik ujj hossza a arczorral s közepesen

;

—

harmadikéhoz 14 27 27'5

az egész szárny hosszához úgy viszonylik, mint 10

—

hüvelykujj tövéig.

hagyja szabadon.

nagy

farkvitorla

(nropataghím) a fark

terjed

13'5

;

két ittúlsó csigolyáját

nagy és mindegyik küls

kisebb, kerekded gimió van.

fark

egészen

sarkantyúkarély (epible-ma) rendkívül keskeny.

a talp tövén egy

nem

(plagiopatagitini)

öregvitorla

láb

egy-egy

tövén

ujj

Bundájuk egy-

a törzsnél hosszabb.

neniüeii füstbarna szin, alul világosabb.

Koponyájuic Vespertilio-íé\éké;

nagy

vaskos,

és

szélessége

úgy

valamivel

mint

nyújtottabb,

hosszához,

arán_vlik

10:

mint

a 19.

fejtet széles és lapos, profilban az orrcsonti hézagtól kezdve csaknem egyenes vonalban, lejtsen emelkedik a nyakszirtcsontig, mert az agytok

csak kevéssé emelkedik

kevésbbé

hogy a

duzzadás

éles

az arcz

fejváz a fels

fölött

a nyakszirtcsonti tájék a homlok-

;

A szemgödör

a foranien

mert

határolt,

magasabb.

tájéknál

csonti

lép

mély,

anteorbitale fel.

meglehets

elül

élesen

a szemgödör közt többé-

és

fels állkapcsok

annyira szétválnak,

elül

szemfogak közt csaknem oly

széles, mint a

szem-

homlokcsontok eltt az orrcsontok találkozásán hosszúkás teknszer horpadás s az arcz mindkét oldalán a fels állcsont és a megfelel orrcsont találkozásán ismét egy-egy kerekded mélyedés \ehetö gödrök közt.

nyíltaraj

(crista

hátrafelé

ersödik

észre.

taraj

sagittalis) a

a nyakszirtcsonti

homlokcsontok között gyenge, de

csonti nyújtvány

A küls

kontyalah'iau nyúlik hátra felé.

(proc. paroccipitalis) hátsó csúcsa

sebb, mint a Vespertilio-wQmhQn,

küls

nj'akszirtcsonti

ága hegyes szögben találkozik

(crista occipitalis) jobb és balfelli

a nyíltarajjal együtt

tarajjal találkozik.

nyakszirt-

hosszabb és hegye-

pedig mélyen kivájt.

felülete

Fogképletük

— 1—1 2^2 -iT-. = ^=r' P'^ -2=ir' A fels metszfogak párosan állnak .

3—3

•

^í=¥-

„„

32.

és középütt széles hézag által

—

2 egyvannak elválasztva. A fels fogsorban csak 1, az alsóban 2 hegy elzápfog \'an, A fels fogsor utolsó zápfoga mells-hátsó irányban nagyon összenyomott. Anyaméhjük (uterus) egyszer. Az Eptesicns-nem tagjai szárnyaik alkotásának megfelelen alacsonyan hvös és szeles ids lassan repülnek. Esténkint késn jelennek meg járás iránt nagyon érzékenyek. Évente egy fiat szülnek. Mindezekben a 1

;

Myotis-nemYíez közelednek úgy, hogy a Myotinák-ió\ a Vespertilioninákhoz átvezet, átmeneti csoportúi tekinthetk. Fajaik az északi félgömb mérsékelt

tájait

lakják.

Magyarországon

nemet az egyetlen kései denevér (Eptesiciis serotinus Schreb.) képviseli, melynek legközelebbi rokona az észak-amerikai Eplesictis fnscns Beauvois.

—

het

20Í)

serolinus.

F.ptesiciis

kih'ctkez fjegyek alapján ismer-

Cí^vctlcn niagyarorszáfíi faj a

tel

küls

fül

széle a szájrés

hosszúkás,

fülfedü

vonalában ered.

keskenyed,

fölfelé

hegyén elég csúcsosan

legna-

kerekített,

gyobb szélessége küls szélének a közepe Sarkantyúkarélya rendkívül kes-

alá esik.

keny. mást.

Az alsó metszfogak félig Az els fels metszfog

födik egy-

kétszernél

hosszabb és sokkal szélesebb,

mint a

második. Kiterjesztett szárnyainak

hossza

340

—362

54"%

az alsókar hossza 51

"lm,

1.).

E. scroliiuis Schrcb.

Eptesicus serotinus Schreh.

Kései denevér. (XIV. tábla). Syiinuyiiu'lk.

W'spcrlilio s^-rotiinis C.

melin, Linné

Naturk.

I\'.

1819,

Longchamps,

1872,

p. 12,

tab. IV,

1832,

Ital.

Fauné Belge, 1842,

23,

fig. G.

Dieren van Nederland,

tab.

a— b

1862,

;

1820, fasc. I.

tab.

1()7,

Annal.

137, tab. 33,

XXI;

Selys-

10;

C.iebel,

fig.

Sáugeth. 1859,

Altum,

32;

53;

Wetterau.

940;

Forstzool.

28.

N'lll.

1806,

VcspcrUlio

I!t3,

Geoffroy tab.

iiinriiiiís

47,

(nec

Schreber), Ann. Mus.

Hist.

fig.

Pa Has,

Zoogr. Rosso-Asiat.

1780,

121.

T c m m n c k, Monogr. Mámmal. II. 1835 — 40, 205 (fide Dobson); Dobson, Bull. Soc. Zool. 1881, fig. Vcspcrtilio liircoiininiis Eversmann, Bull. Moscou, 1840, p. 21 Vespertüio isabcllimis

1775,

48;

Fauna

Icon.

W'sjviiilio noctnhi

Nat.

Sáiigeth.

1788,

Desmarest, Mámmal.

45;

Odontographie, 1855,

Sch legel. De

eh r ebe

Syst. Nat.

Bonaparte,

lig.

;

üiebel,

Sáugeth.,

941.

Vespertüio mirza Filippi, Viaggio

Vesperngo serotinus 1839,

313; Wirbelth. Europ.

Sáugeth. V. 1855, fig.

51, 52; Mihelv

Persia,

1865,

Keyserling & Blasius,

732;

1840,

49;

Wagner,

Blasius, Fauna

Fatio, Fauné Vertébr.

Suisse,

Magyarország denevéreinek nionograpliiaja.

342. f.

Naturg.

Suppl. Schreber

Deutschl.

1869,

Arch.

1857,

79;

76,

Dobson, 1'*

Catal. Chiropt.

1884, No. 66,

Brit.

Trouessart, Vespertis

Vcspcríis

Mus. 1878,

524,

Trouessart,

191;

Dóri

12;

fig.

Naturaliste (VI)

Ann. Mus. Genova, 1886,

Mámmal. I. 1897, p. 107. Bottae Peters, Monatsber. Akad. Berlin, 1869, p. serotinus F t z n g e r, Sitzungsber. Akad. Wien

435;

Catal.

406. LXII,

1870, p. 76.

Vcspcrns serotinus var. transsylvanus

Értesít, Kolozsvár

XXXVI,

1886,

p. 19, tab.

—

VI. (appendix)

81;

flg.

13,

(3)

Orv. -Természettud.

Daday,

D a d a y.

275; Bielz, Verh. Siebenbürg. Ver. Magy. tud. Akad. Értekez. XVI (7) 1887,

1885,

3 typ

(sec. spec.

!);

Trouessart,

Catal.

Mámmal.

1279.

1899, p.

Vesperus hircomanus Fitzinger,

82.

Tomes, Proc. Zool. Soc. London 1857, p. 50. Cateoriis serotinus Kolenati, Sitzungsber. Akad. Wien XXIX (10) Jahreshcfte, máhr.-schles. Ges. 1859, p. 49; Koch, p. 331, flg.

Scotophihis pachyomtis

1858,

;

1802—63,

Jahrb. Ver. Nassau,

463, 392.

Leírás.

kései denevér

dányok 112

kiterjesztett

— 134

""{m,

legnagyobb denevéreink egyike.

szárnyainak hossza 340

mely méretbl 50

Feje nagy, vaskos,

felül

— 362

"fm,

hazai öreg pél-

egész testük hossza

— 58 '% esik a farkra; alsó karjuk 51 — 54 "%. lapos

;

arczorra vastag,

tompa kúpidomú,

pofamirigyei közepesen kiemelkedk; orrlyukai veseképek, az orrcsúcson féloldalt

fekvk.

Füle (XIV. tábla, nyújtott hegye

mintegy

ábra) hegyes tojásalakú, a fejnél rövidebb, elre

orrlyukak hátsó széléig

ér.

Bels

széle

szemmel egy vonalban, a fülfedö bels szélének töve fölött, szélesen kerekített lebenynyel kezddik s fels két harmadában enyhe domborulatban halad a fül csúcsáig. Küls széle a szájzug magasságában, jóval a kezddik, de nem esik a szem hátsó zuga alá, mint fülfed töve eltt Dobson állítja egyenletes domborulatban emelkedik fölfelé s a fül csúcsa alatt kissé behorpad. A fül hegye elég csúcsosan kerekített és kifelé '

;

firdúlt.

tábla, 1. ábra) egyenes, szélességénél legalább még küls szélének tövén kicsiny, háromszög karély t hord, legnagyobb szélessége küls szélének közepe alá s valamivel bels szélének

fülled (XIV.

egyszer hosszabb,

a töve fölé esik; hegye

felé

enyhén, de határozottan keskenyedik; hegye

Blasins szerint küzvetetlen a fülfedö eltt kezddik.

Kptesicus sciotimis.

'ill

meglehetsen csúcsosan kcrekíletl, többnyire kissé befelé görbül; bels széle egyenes, vagy alig homorú, a küls domború.

Szárnyai nagyok, de aránylag rövidek és szélesek. ötödik

úgy aránylik a harmadikéhoz, mint 10 hosszához, mint

harmadilí

nagyon csekély a különbség. Az ötödik

töize közt

ujj

—

27'5.

egészen a szájrés közepéig. Az

13"5

— 14'

törzshöz szorított

()rcgvitorla

nem

szárny

egész

az alsó

nem

kar

terjed egészen

és

hossza

ujj

ér

hiivelyk-

ujj tövéig.

farkvitorla a fark két utolsó csigolyáját hagyja

szabadon

;

a fark

szabad vége mintegy a kéz hüvelykujjával egyforma hosszú. A sarkantyúkarély (epiblema) rendkívül keskeny, olykoi- annyira, hogy csak a sarkantyú éle gyanánt tnik el. Lába nagy. Talpa tövén meglehetsen nagy, kerekded gumója van s a széls ujjak tövén egy-eg}- kisebb, kevésbbé szembeszök gumó áll. Farka a törzsnél hosszabb. Az arczot finom, gyér szrözet födi, csak a fels ajkat borítják erteljesebb bajuszserték. Egyes merevebb s hosszú szrök állnak a szem

finom

az állon

fölött,

s az arczorr

hegye mögött és a szájzug közelében lev

szemölcsön.

A kissé

test

szrözete közepes hosszaságú

felül

csupán a törzs

kí'izvc-

terjed rá a vitorlákra; alul a \itorlák

közelében és a fark mentén

tetlen

nagyobb terjedelemben szrösek.

fülek és vitorlák

vastagbrek

az arczorral együtt

síjtét

feke-

tés-barnák.

Bundája

felül

halaványahb

füstbarna,

liarna

szrcsúcsokkal,

alul

vagy vörhenyes-barna. Hazánk némelj' vidékein, igy a vasmegyei Nagy-Csömöte község határában, felül sötétebb, alul halavány fahéj-barna alakokat láttam, mely fakó színezetbl élesen kirí

egynemen

fakósárgás-,

az arczorr s a fülek és vitorlák mély fekete-barna szine.

homokos

tájak alakjai,

Dobson

szerint,

felül

észak-afríkai

szalma-sárgák, alul

még

vilá-

gosabbak; a Kaspi s az Aral-tó közt él alakok is nagyon világos színezetek {V. turcomanus Eversm.) Az egyes szr a hátoldalon sötétebb töv s világosabb hegy, a hasoldalon egyszín. A fiatalok inkább szürkés-barna színek.

A koponyát

(XIV. tábla,

ábra) az orrcsontok találkozásának vona-

mély és hosszú, teknalakú horpadás, nemkülönben az arcz két oldalán a fels állcsont s a megfelel orrcsont találkozása helyén is egylában

Pontosan kiszámított arányszámok: 10

Pontosan kiszámított arányszámok

1353

2G!)8

— 13'80 — 14'03. — 2701 — 2730 — 27'69. 14*

egy kerekded,

horpadás

sekélyebb

tünteti ki.

homlokcsonti tájék

nagyon kevéssé emelkedik ki az arcz fölött s csaknem vízszintes, a falcsonti tájék azonban enyhén emelked. A nyakszirtcsont s a falcsont közt lev két oldaltaraj és a nyíltaraj hegyes szögben találkoznak, minek következtében a falcsont

jában ugrik

tarajok

említett

hátsó-bels sarka kontyfornia nynjlvány alak-

a nyakszirtcsont pikkelye (squama ossis occipitis)

mindegyike

nagj^on erteljes

és

magas,

fölött.

különösen

A paroccipitalis nyújtvány nagyon erteljes. nya hossza 22 '%, legnagyobb szélessége a nyakszirtcsonti tájékon a szemgödrök közt 4"5 '% széles s a fels metszfogak töve 3'5

találkozásuk helyén.

A 1

kopo-

'"%,

'"/m-nyire

esik egymástól.

fogazat (XIV. tábla,

—

ábra) 32 fogból

áll.

alsó

metsz-

fogak /f'/Z^/öt//^ egymást; tetéleik párhuzamosak s az állkapocs irányára ferde szög alatt állnak.

fels fogsor els (bels) metszfoga hosszú és

ers, kéthegy, a második (küls) metszfognál kétszernél sokkal vastagabb (XIV. tábla, le

nem

koptatott

ábra).

határozottan alacsonyabb,

állapotban

példányokon mind a két csúcs lekopott.

öregebb

hosszabb és

Az els metszfog küls csúcsa Az

mint a mells alsó.

fogsor

;

els

zápfoga a másodiknak mintegy felehosszát és keresztmetszetben felevastagságát

éri

el.

összenyomott

(XIV.

szélesebb

fels zágfog mells-hátsó irányban rendkívül

utolsó

akkor hosszánál legalább háromszor

ha nincs lekoptatva,

;

tábla,

ábra).

halántéknyújtványa

állkapocs

alsó

nagyon magas, tompán kerekített csúcsba nyújtott (XIV. tábla, 5. ábra). Az innyredk (XIV. tábla, 6 8. ábra) száma (az innykoronát nem számítva) hét. Az els nagyon közel esik az innykoronához, annyira, hogy kevéssé gyakorlott észlelknek fel sem tnt. - Ez az els red alapszabásában két egyforma félbl áll, melyek mindegyikének egy vízszintes szára s ennek küls végén a szemfog tövét körülfogó két villás ága van. A vízszintes szárak rendesen csak épen hogy összeérnek (6. ábra), de gyakran szélesebb köz által \'annak elválasztva (7. ábra), st másfell olykor össze is olvadhatnak (8. ábra). A második red ketts ív, közepén megszaldtott, vagy szorosan összeér, st olykor össze is olvadó. A harmadiktól a hatodikig valamennyi red ketts ív s közepén megszakított a hetedik széles V-alakü, olykor csaknem egyenes. Kolenati az

—

;

innyredöket helytelenül '

Dobson Csak

írja

és rajzolja

szerint egyforma.

igy

magyarázható,

csak hat innyredt vett észre, holott ott

le.

hogy Daday az általa felállított var. transsylvanus-on a mint három eredeti példánj'án meggyzdtem

—

félreismerhetetlenül hél van. '

Sitzungsber. Akad.

Wien XXI.X

(10

1858, p. 331,

fig.

Eptcsicus serotinus.

transsylvanus Daday.]

IVar.

Daday Jen 1885-ben et^y új

fajváltozatát

dányra

alapította,

írta le.

néven a kései denevérnek

Iraiissylvaiius

var.

Leírását két

alsó-szcsi

és egy tövisí pél-

megrizve,

mostanság is az múzeum-egylet kolozsvári gyjteményének birtokában vannak s tanulmányozás czéljából eredetiben jutottak kezeimhez. E példányok gonmelyek, borszeszben

jól

erdélyi

dos vizsgálata arra az eredményre vezetett, hogy semmiben sem különböznek a typustól, sem a typus

keirl való példányoiítól, de

maga Daday

melyet

1887-ben.

németnyelv

Magy.

Verh. Siebenbürg. Ver. Dr.

=•

;

—

XVI

1886,

188.5,

1887, p.

i7),

275.

81.

Mojsisovics, Mitthcil. Naturvv. Ver.

füz.

III.

19.

.Steiermark

Graz 1889,

18S8.

Catal.

Mámmal. VI Appendix)

állítólagos

válfaj

új

1889,

leírás

1279.

szerint a typusnál nagyobb,

azonban nem

két budapesti példány, melynek méreteit a derék amerikai chiropterologus

S. Miller kózli, ép olyan nagy, mint Daday-nak alsó-szcsi legnagyobb példánya nagyságú öreg nstény akármennyi van a budapesti V'árosligetben. Daday szerint

Gcrrit. s

tud. Akad. Értekez.

Sep. Abdr. p.

ilyen

a var. transsylvanus szájpadján csupán 6 harántrcdö van (hét helyett), ez azonban észlelési hiba, .\

fülek

csak

mert Daday az innykoronához nagyon közel

általános

míg

addig,

bels

oldalán

hogy

jelentséget,

fülfedö

Daday-nak a

alakja,

észreveszszük, hogy a fül

írt

mely Bielz

teliát,

révén egy gráczi értekezésbe is átment, st emlskatalógus függelékében már alfaj gyanánt szere-

reproductiója

At4g.

vidé-

példányának határozott meg és

Orvos-Természettud. Értesít, Kolozsvár

sem Magyarország más

a szilágy-somlyói példánytól sem,

transsylvanus-na.k

var.

az irodalomból kiküszöbölend.

•''

áll

attól

typikus

faj

Daday-íé\e

a Trouessart-fé\e pel,

leírásaitól,

még

es els redt nem

egyszer

számította.

rajza szerint, csakugyan eltér a törzsalakétól, de

kellkép meg nem lágyítjuk, mert akkor rögtön Daday borszeszben összezsugorodott, összegyrt fület rajzolt. Minthogj' lev redk száma egy fajon sem állandó, annak sem tulajdonithatunk példányokat

var.

állítólagos

vízben

transsylvanus-nak

válfajon

Daday els

rajzán (13. ábra)

másolatban

közölt

mint

—6

állítólag 5

négy helyett

teljesen olyan,

fülredjo

a typus bármely

van.

példányán

teljesen hasonló szabású, mint az összehasonlíthatás kedvéért

Blasius-íé\e

ábrán,

nem

olyan,

mint

Daday

14-ik ábráján,

mely

pedig csak a 13-ik ábrában feltüntetett fülfed nagyobbítása akar lenni.

ményt

a 3-ikénál, mint a

illeti,

4-ik",

csak

hogy az

kivételes

5-ik

állapot

ujj

kézközépcsontja

különben

a bal szái'nyán észlelhet. Végül,

„kétszerte

rövidebb

mi azt a körül-

három példánynak csak egyikén

hogy a fels fogsor

és

annak

utolsó zápfogának a „haránt-

átmetszete csak kétszer nagyobb hosszátmetszeténél", annak egyszeren a fog megkopása

az oka.

Eptesicus

Földrajzi

kcsci denevér

cltcrjcílcs.

Európa, Ázsia és AlVika

Andí-rsoni Üubsun) Kelet-Azsiáhan

lak('ija

nikmia

Ki'izeli

él.

;

egy válfaja az

azonban már Ilurrison

tartott,'

nyilvánította- s GerriL

fiisciis)

már négy

fiiscns). Süt

alfaját

Allcii

Miller

(inálh)

annak

xiilfajá-

(AiUiniiycU-ris

tekinti

(Ws/hiiilin

ismeri.''

denevér törzsalakja Angolországtól

kései

fajnak

(var.

észak-amerikai

Eptesicus fiisciis Beauvois, melyet Dahsuu méi; a kései dencvéi'

nak

215

sci'utiiHis.

Szibéi'iáig

és

Eszak-

Németországtól Észak-Afrikáig, továbbá Anibián, Kis-.\zsián és a Himaláján át Indiáig terjed.

Magyarországról általánosságban már Blasius és Filzingcr emlitelték', Dobson* egy erdélyi öreg himpéldány, Gcrril S. Miller'' pedig két budapesti példány méreteit közölte. A hazai szerzk is sokat foglalkoztak vele és számos lelhelyrl mutatták ki. Legelször Petényi Salamon'' mondja határozottan, hogy Erdeijében „fleg templomok és nagyobb épületek körül tartózkodik". Kornhnber szerint' Pozsony környékén „meglehetsen gyakori". Jeitíeles Lajos szev'mi^ Kassa kíirnyékén „nem ritka, különösen a kasstii székesegyházban", frivaldszky Imre a Központ K r p á o k állatai közt sorolja fel.'' Kocyan Antal állítása szerint Arvamegyében, Zuberecz vidékén „a leggj'akoribb faj", erre nézve azonban meg kell jegyeznem, hogy a Nemzeti Múzeum gyjteményében Kocyan Antal gj'jtésébl hét árvamegyei (oraviczai) fajt találtam (leg^

;'i

nagyobbrészt meghatározatlanul), ezek közt azonban egyetlen E. serotimis

hanem van

sincs,

hogy Kocyan

nok

vidékérl jegyezte

„éjjelez denevér" néven, de minthogy latinul

fel

„Vesperiilio serotina seu Moc////á"-nak nevezi,

denevértl

nem

(törzsalak) s

különböztette meg.

Alsó-Szcsrl

Catil. Chiropt. Brit.

Monogr. Bats North America

North .American Fauna No.

Catal. Chiropt.

North .American Fauna No.

Magyar

1878, p.

Synopsis

Verh. zool.-bot. Ges.

Magyar

(var.

1112.

111-121,

tah.

szolnoki

ni.

.W, XVI, XVII.

1897, p. 90.

i:i,

Wien

41.

1802, p. 252.

18Ö5, p.

1887, p. 4.

logymnas.

crt.

korai

transsylvanus) mutatta

1897, p. 00.

13,

tud. Akad. F.vk. XI (4) (1)

hogy a

192.

Sáugeth. 1857,

Termcszetr. Füz. XI .A

Tövisrl

1SÍ)3,

valószín,

Daday Jen ?>z\\á.gySom\y óvói

orv. és természetvizsg. VI. nagygyiil. inunk,

és

1H7.S,

.\lu.s.

nagyon valószín, Somogyi Ignácz^^ Szol-

két Vesperiilio borealis Nilss. s így

ezt a fajt tartotta serotinns-nak.

1888,

14.

l'ccs

lH4(í,

íiHO.

a kezeimen megfordult pékiányok beigazolták, hogy

ban nem

helyeket állapította

ság

Ede a maga részérl a következ

tévedett. Biclz

meg

Nagy-Szeben, Brassó,

Daday

erdélyi

term-

az egész

faj-

c z a-

Teke.^

és

A Nemzeti Múzeumban Budapest (Ludoviceum, (Városliget, dr.

Brassó

a következ termhelyek vannak képviselve: 1

843,

Madarász Gyula

(Méhely Lajos

gy.),

Dréher

gj'jt.),

Budapest

gyjt.),

István

B u d a, B e r e 1 1 3' ó U j -

Nagy-Csömöte

(Vasmegye,

a 1 u,

Méhely

Lajos gy.), Puszta-Szt. -László (Zalamegye, gy. Méhely Lajos), Z il a h (Szilágymegye, a szabadban gyjtötte Benk Gábor, 899. deczem1

ber 31-én),

Az tötte

Meleghegy (Gömörmegye,

gyjt.

erdélyi muzeum-egj'let kolozsvári

dr.

Lendl Adolf, 1899. aug.).

gyjteményében a Daday-gyií]Szilágy-Somlyó, Alsó-Szcs

példányok foglalnak helyet, termhelyük

és Tövis.

budapesti tudomány egyetem állattani intézetében nincs magyar-

országi példány s ez teszi érthetvé,

Tivadar nem

hogy néhai Margó

Budapest faunájába, noha a kései

vette fel

denevér a

Városligetben

annak környékén nagyon gyakori.

Életmód.

kései denevér inkál:ib alföldi,

a hegyes vidékeken

is,

semmint hegyi alak

;

elfordul ugyan

de mindig csak szórványosan és csekély száiuban,

holott a síkság alkalmas pontjain, így a budapesti Városligetben és

környékén tömegesen lép

fel

annak

különösen május havában és szeptember

második felében valósággal rajzik esténkint. Ezen felfogás mellett szólnak Fatio szerint meglehetsen is, a mennyiben Svájczban

az irodalmi adatok ritka,

Kolcnati szerint az észak-morvaországi hegyvidéken soha sem hatol

624 méternél (2000') magasabbra s ugyanilyen magasságig emellvedik Koch szerint a Harz-hegységben és habár {Blasitis szerint) a Déli-Alpokban e magasság kétszeres szintájában is elfordul, mégis kételkedem Aofjw»-nak abban az állításában, hogy Árvamegyében Zuberecz vidékén „a leggyakoribb"

denevérfaj volna, annyival inkább, mert a Nemzeti

engedett

gyjteményében

nincs

meg

ez a

Saját megfigyeléseim s Altiim tapasztalatai szerint fás terekben és

1887, p. ''

kertekben

Orvos-Termcszettud. 19,

bN-ellícd

Értesít

(3)

22.

Verh. Siebenbürg. Ver.

1888, p. 21.

nagy

1885,

Múzeumnak

át-

faj. is

leginkább szabad,

városokban

272

és

Magy.

falusi

tud. .Akad.

nagy

Értek-

217

ICptcsicus surotiiius.

fekv

tanyák küzulcben szeret tartózkudni s nagy épületek eltt parkokban, mély utak és országutak

kerített tereken,

fölött,

íYikkal

fasorok közt,

magas állványok körül s régi épületek közelében folytatja vadászatát, de erdk szélétl sem idegenkedik, st Koch szerint olykor a viz fölött is vadászgat. Én mindig tanyák s nagyobb épületek közelében lev szabad az

terek fölött láttam röpdösni, igy a zalamegyei Puszta-Szt. -Lászlón, a vas-

megyei Nagy-Csömötén

nem tudok egészen

s a budapesti Városligetben s

belenyugodni abba, hogy

A'orj'a;/ szerint

az árvamegi^-ei Zubcreczen „inkább

az erdben, mint a házak közelében" tartózkodnék. Altinn megfigyelései

gyakran az utczákon

szerint

pét követi és a

—

és zugokat

háztetk

csapong, de mindig a széles utczák köze-

fölött tartja fordulóit

keskeny, görbe

;

—

a törpe denevérrel ellentétben

nem

leginkább régi épületekben, sáncz- és várfalakban

keres

utczákat

Kolcnali

fel.

tornyokban

találta,

ritkábban odvas fákban, barlangokban pedig úgyszólván egyáltalán nem.

Kocyan

szerint

Arvamegj'ében „a vén fatörzsek lazán

kéreggel s a

elálló

harkályok elhagyott fészkei" szolgálnak lakóhelyéül, ez az

állítás

más fajra vonatkozik. Nagyon gyakorinak nem mondható, azonban mindenkép

azonban

bizonyára

a gyakoribb

fajok közé tartozik s esténkint a fentebb jelzett helyek valamelyikén többnyire találkozhatunk vele, némely, természetének megfelel helyen azonban

tömegesen

Röpte,

felléphet.

meglehetsen

széles szárnyainál

fogva,

lassú

általában

és

kcvcsbbé ügyes, mint a Vespertilio-, Plerygisies-, vagy Pipistrci! its-ncmckbe tartozó fajoké,

mint

gébb,

de azért korántsem

a .l/_yo//s-nem

nehézkes és

nem tesz oly hirtelen fordulatokat az elsrend repülk. Minthogy a

és

zivatarokat

megelz

csonyabbra ereszkedik alá

—

dogál,

—30

sokkal für-

csak a mikor távolabb

színétl

tikkasztó

—5

alig

régiek alacsonyan

s legfeljebb

merész zeg-zugos vonalakat, mint

föld

magasságban szokott vadászni, már a nevezték.

még mindig

Szárnycsapása szélesre terpeszked

fajaié.

— 15

méternyi

repül denevérnek

melegben még ennél is alaméternyi magasságban száll-

vadászterület

felé

siet,

szokott

m. magasságban egyenes irányban tovasuhanni.

gását

Vadászatának módja nagyon határozottan jellemzi. Szereti a moznem feszélyez, szabad teret, azonban minduntalan neki csap egy-

egy

koronájának, hogy a körülötte rajzó bogárságot megdézsmálja, azután

tovább suhan, ismét átszel \-alainelyes szabad

röpdös

Ha 20

egy-egy

prédáját

facsoportot,

elfogta,

újból

teret,

szabad

majd megint területre

nyugodt szárnycsapással evez tova

— 25 lépésnyi átmérj

prédát,

hogy

kört

még néhányszor nagy

ír

le,

elkölti

zsákmányát

;

k'íirül-

szárnyaljon. s mialatt

de ha

nem

egy ejtett

gyorsasággal repdesi körül az illet helyet.

Meleg tavaszi estéken

kemény

kötk

mint ropog a préda a fogai

—

Alftuii megfigyelései szerint

alatt.

fképen a cserebogár,

mindenféle rovar szolgál,

Táplálékául

magasból a bogarak

tisztán látni, mint hullatja le a

részeit s hallani,

szita-

— nagy valószinséggel a búcsújáró

miért is az erdgazdagság szempontjából fölötte hasznos. KoJcKoch tapasztalatai szerint kés szszel a pókokat szedegeti le a falakról. Kocyan állítólag arról g;\'zdött meg, hogy a padláson tartogatott szalonnát és füstölt húst sem veti meg(?). Mint neve is mutatja, esténkint nagyon késn, valamennyi rokona

lepke

is,

nati és

közt

a legkésbben

kés

tosan egy óranegyeddel

késbb

megelz

félórával

elbb kezd vadászni

hagyja

egy órával,

idben pon-

szerint derült

mint a törpe denevér,

el rejtekét,

még

s ilyenkor

a rendesnél

1899. augusztus Ll-én a vasmegyei

perczkor

nyugodott

le,

denevérem

egy

jóval

ala-

Nagy-Csömöte

község szélén pontosan 8 órakor lttem egy szép himpéldányt a nap 6 óra 54

—

borús estéken azonban a szokottnál korábban, mintegy

Én

repül.

Altnm

alkonyatkor,

a zivatart

csonyabban

szerint alkonyat után

Fatio

mutatkozik.

Kolcnati szerint csak

minthogy

órával

hat

és

perczczel napnyugta után jelent meg.

A hvös és szeles idjárás iránt nagyon nem mutatkozik, vagy Koch szerint

—

általában falai

közt vadászgat s a falakról szedegeti

Tavaszszal

Kocyan

állítása,

késn, átlag

mely

május

érzékeny

ilyenkor

— legfeljebb

egy-

ódon romold

a pókokat és rovarokat.

hagyja

elején

szerint „tavaszkor az els,

szkor az

szállását

téli

utolsó", teljesen

hamis.

a hideg

Téli szállását régi épületekben,

gödrökben s

üti

fel.

ellen

nagyon

jól védett

Ily

magánosan, másod-, vagy harmadmagával fogva

belieivel is ritkán

leginkább

helyeken rendesen mélyen behúzódik a hasadékba

csak nagyon kivételesen csüng szabadon.

természeténél

helyeken,

olykor nagyon mély faodvakban, st, némelyek szerint,

nem

keveredik

össze

Úgy

téli,

mint nyári szállásán

telepszik

meg, mert harapós

más

fajokkal

és

saját

faja-

képez tizenkét tagúnál számosabb társaságot. Téli álma

szakadatlanul mély és hosszú. szerint, május végén, st gyakran azonban már május közepén szüli meg. E tekintetben is a Myotis-nem fajaira emlékeztet, noha nem épen ritkán két fia van. Minthogy fiai késn születnek s korán kezdik meg téli nyugvásukat, azok közé a ritka denevérek közé tartozik, melyeknek fiai a téli

Párzása késre esik

még késbben, Kocyan

;

egy hát, Koch

szerint

nyugvás megkezdésekor még nincsenek Szívós

természeténél

fogva

teljesen felnve.

sokáig

szagot, Desniarest ellenkez állítása daczára

birja

a fogságot.

sem tapasztaltam

Kellemetlen

rajta.

Szelíden

219

Vespertilin-iiem.

\'iselkcdik,

meg

nieiíeszi

vagy

me^nssza az

rovarokat,

neki nyújtott

keveset,

vizet és tejet,

nem czinczog

egyáltalán

eléje állított

bizonyos fokig

szelitlithel.

Linnaeus, Systema

Wspciiilio

17r)(S.

—32.

Typiis

Naturae,

1<>.

edit.

Vespertilio iinriliis kik()Z<isi-

(a Linné-féle

mtirinns

Wspertilio

után)

tése

Vespertilio Linné.

(Irinis iXriii)

ö.

discolor Natt. (not

W-spoiilio imiriints Schreber, 1775). 1

<S3!).

\-spcrn,í<()

312

e y s e r

IS3Í).

l'espenií:

Key seri ing

185().

Meíeorns

Neue

& B

n g

a s

e n

P'olge,

131,

11.

<Sc

252.

.Arch.

Naturg. á Jhrg.

K ölen a ti,

Typus

e.,

313

(part).

Deutsch. Naturlist. Ztg, Dresden,

Alig.

167

— 169 (magában

soni, discolor, Savii, leucippe és

135S. Aiiiblyoíns

(part.).

arisUppc

foglalja

M/.s--

XXIX

Sitzungsber. Akad. Wien,

Amblyotus

fajokat).

atratiis Kolenati

(9),

V. borealis

Nilss.)

1869.

Vesperugo F a

1878.

Vesperugo

Dobson,

1884.

Vesperugo

Trouessart,

1897.

Vespertilio p.

Faun. Vertébr. Suisse, Catal. Chiropt. Brit.

Naturaliste, VI.

Miller,

Amer.

North

(part.)

183

523

(part.).

(part).

Fauna

No,

£/'/t's/t7íA--nenihez

nem

történetéhez.

fzött történeti

megjegyzésekben

rámutattam

az okokra, melyek arra bírtak, hogy a Gerrit S. Miller értelmében fogott féle

Linné-íéle

13,

(part.).

Megjegyzések a

Mus.

Vespertilio-nemhö\,

Ft's/^iT/ís-alnemböl a

illetleg

fel-

Keyserling és Blasius-

kontyos koponyájú fajokat (Eptesieiis serotinus

Schreb. és E. ftisiis Beauvois) kiküszöböljem, úgy hogy ha a szakbuvárok magukévá teszik az én eljárásomat, akkor a Linné-féle Vcspertilio-nem

az oda semmikép sem tartozó V. auritns elkülönítése után eredeti

tiszta-

ságában fog fenmaradni s csupán azt a fajt fogja magában foglalni, melyre a fehértorkú denevért (Vespertilio iriurinns Linné a nemet alapította, t. i.

= discolor

Nilss.).

Natt.) és legközelebbi rokonát, az északi denevért {V. borealis

Az ugyancsak

V. albignlaris

ide

— nézetem

tartozó,

szerint

állítólag

—

I'.

mcxicoi

eredet AVir.s-féle synonymja.

iiiitrinns L.

;

Vespertilio-nem fjcgyci.

zömöktest állatok, vaskos fejjel, széles és rövid ersen kiduzzadó pofamirigyekkel. Mileils különállók, szelesek, kerekded háromszögek, hegyük szélesen kerekített; a fejnél rövidebbek, Középtcrihctn,

arczorral s

hegyükkel legfeljebb az orr csúcsát érik alig másfélszer

hosszabb,

Fülfedjük rövid, szélességénél

el.

észreveheten, vagy nagyon kevéssé keske-

fölfelé alig

nyed (csaknem

olyan benyomást kelt, mintha fölfelé szélesednék) ; hegyén vagy nagyon tompán kerekített s többnyire kissé befelé görbül. Szárnyaik testük nagyságához képest meglehetsen hosszúak és keske-

szélesen,

nyek.

ötödik

ujj

tize kevéssel rövidebb, mint a harmadiké. Az ötödik

hossza a harmadikéhoz s az egész szárny hosszához úgy viszonylik, 27-55— 30-20. Az öregvitorla (plagiopataginm) a mint 10: 13-11 1 4-3 1 ujj

—

hüvelykujj tövéig terjed.

(uropatagium) a farknak

farkvitorla

csigolyáját hagyja szabadon.

két utolsó

sarkantyúkarély (epiblema) gyenge.

közepes nagyságú s a talp tövén egy nagy és mindegyik küls

gumó

egy-egy kisebb kerekded

dájuk szrözete kétféle szín, a

van.

szr

fark a

ujj

láb

tövén

hosszabb. Bun-

törzsnél

töve fekete-barna, hegye fehér, vagy

sárga.

Koponyájuk zömök, de gyöngéd alkotású, szélessége úgy a

mint 10: 17

hosszához,

—

18.

hézagtól kezdve csaknem egyenes szirtcsontig,

mert

fejtet

széles és lapos,

lejtsen emelkedik a nyak-

vonalban,

csak kevéssé emelkedik

ag>-tok

arán_\'lik

az orrcsonti

a nyakszirtcsonti tájék a homlokcsontinál magasabb.

arcz

fölött

szemgödör mély,

többc-kevésbbé élesen határolt, mert a foramen anteorbitale és a szemgödör közt többé-kevésbbé éleshátú duzzadás lép fel. A fels állcsontok elül annyira szétválnak, hogy a fejváz a fels szemfogak közt csaknem oly széles, mint a szemgödrök közt. A homlokcsontok eltt az arczcsontok találkozásán hosszabb, vagy rövidebb teknöszer horpadás s

elül

az arcz mindkét oldalán a fels állcsont és a megfelel orrcsont találko-

zásán ismét egy-egy kerekded mélyedés vehet észre.

nyíltaraj (crista

nagyon gyönge, csak a homlokcsont és a íalcsont között lev horpadáson valamivel ersebb a nyakszírtcsonti tarajakat nem éri el.

sagittalís)

;

nyakszirtcsonti taraj {crista occipitalis) jobb- és balfelli ága a nyakszirti

csaknem egyenes szögben

pikkelyen nagyon tompa,

találkozik.

A küls

nyakszirtcsonti nyújtvány (proc. paroccipitalis) hátsó csúcsa rövidebb és

tompább, mint az Eptesictis-WQmhQn

küls

;

felülete lapos.

Fogképletük .

2—2

—

-j^, pm-^3^, m 1

3—3 ^3^ =

„„

32.

—

221

Vesportiliü-nem.

A fels metszfogak párosan vannak

elválasztva.

hézag

állnak és középütt széles

fels fogsorban csak egy-egy

egyhegy

által

elözápfog

van, az alsóban kett-kett.

Vcspcrtilio-nem tagjai a hegyvidék erdségeinek lakói

gyors

kitartó repülk, röptük

után jelennek

meg

hvös

;

hí,'J'iVs-

és

magas. Esténkint nemsokára napnyugta

és szeles idjárás iránt crzclicnycli. Évente

/.v/

fiat szülnek.

Fajaik a palaearctikus régió északi és

kí'lzépsi'í tájait

lakják, az egyik

{V. borcalis) egészen a sarkkör közelébe nyomult.

magj-ar faunából ennek a nemnek

ismeretes, Nilss.

;

a harmadik

uiíhlI

a két palaearctikus faja

Vespertilio miiriniis L., mint a VespertiUo borcalis

úgy a

az állítólagos mexicoi Vespertilio albigtilaris Peters

faj

mint Dobson

volna, mely azonban

úgy Peters,

egyezik a

ninriuns L. magyarországi példányaival

Vespertilio

leírásai szerint s

hajszálra

minthogy

múzeumban lev egyetlen, állítólagos mexicoi példányon Mexicoból több példány nem került el, ' nagyon kérdéses, hogy dány nem valamely európai „Mexico" nev termhelyrl való-e?

a berlini

magyarországi fajok következkép különböztethetk

kívül,

pél-

meg

fülfed rövid, közepe tájáig szélesed, azután alig

fölfelé

észreveheten keskenyed,

szélesen kerekített

;

hegyén

legnagyobb szélessége küls

és bels szélének a közepe fölé esik. Az alsó metszfogak csak oldalszéleikkel érintkeznek. Az els fels metszfog elülrl tekintve kéthegy, hátulról tekintve háromhegy, kétszer oly hosszú és jóval vastagabb, mint a második. A fül küls széle a szájrés vonalán alul, a

szájzug közvet-

len közelében ered. Kiterjesztett szárnyainak hosz-

sza 277

— 310 '^, az alsó kar hossza 41

Ab"í».

iniiriiiits

(— íliseotorUatt.) b

fülfed rövid, közepe tájáig szélesed, azután

fölfelé

pán

nagyon enyhén keskenyed, hegyén tom-

kerekített

;

lének a közepe alá esik.

alsó

legnagyobb szélessége küls széde bels szélének a közepe metszfogak félig födik egymást.

fölé,

Monatslier. AkaJ. Berlin

Catal. Chiropt.

Gertit S. Miller, North American

1.S72,

2G0.

1878, p. 207.

Fauna No.

1.'!,

18i)7,

104.

Tüzetes rész.

metszfog kéthegy, csak valamivel és csaknem ép oly vastag, mint a második. A fül küls széle a szájzug közelében és magasságában ered. A kiterjesztett szárnyak els(j

magasabb

hossza 252

— 270

"Ím,

— 40

az alsó karhossza 36

Vespertilio borealis

14.

I^ borcalis Nilss.

'"/«

Nilss.'

Északi denevér. (XV.

tábla).

Synonvniák. Vcspcrlilio borealis

Nilsson,

Skandináv. Fauna

1838, tab. 36;

Norges Ryggradsdjur

1874,

Vespertilio Kiihlii

s s

lllum.

F"ig.

1S47,

Fauna,

Scand.

19 Heft

Lilljeborg,

25;

Sver.

120.

o n (non

1 1

e r) op. cit.

7 Heft,

1836,

tab. 34.

Giebel, Sáugeth. 1859, p. 942. Key seri ing & BJasius, Wiegm.

Vespertilio Nilssoni,

Vesperugo 1839,

Sáugeth.

Nilssoni

315; Wirbelth. Europ. 1840, I.

1840, p. 498,

1857, p. 70,

47, 48;

fig.

Vesperugo

Mámmal.

1870,

Dobson,

Naturaliste (VI)

1897,

Vesperns

Catal.

1884, No.

Fi tz inger,

1897,

(56,

Chiropt. p.

524,

1878, 13

fig.

1899,

Silzungsber.

203; Catal.

Wien,

Akad.

Satun in,

Spengel's

Zf)ol.

Satun

in,

Raddc's Saniml.

Kaukas. Mus.

85.

331,

fig.

2; Jahreshefte máhr.-schles. Ges.

Jahrb. Ver. Nassau,

1859,

XXIX (10) Koch,

52;

1862— (53, p. 476, 393. Kolenati, Sitzungsber. Akad. Wien XXIX

Aniblyotus atratiis 1858, p.

252,

fig.

Jahresheft

máhr.-schles.

87.

Í.XII,

Jahrbüchcr,

Meteor HS Nilssoni Kolenati, .Sitzungsber. Akad. Wien p.

p. et

284.

Vesperns sp.? piv.?

1858,

Arch.

Suppl. Schreber

108.

Nilssoni

Vesperns borealis var.

Zool.

Wagner,

90.

IX. System.

50;

V; 1855, p. 733; Blasius, F\auna Deutschl. Fatio, Fauné Vertébr. Suisse I. 1869, p. 75.

borealis

Trouessart,

régi

nomenclatura szerint

Vcspci ugo borealis Nilss.

Gesellsch.

(9)

1859,

N 223

Vespertilio liorcalis.

Lc'inis.

északi denevér Icüzcpcs nagyságú fajaink cgyilce {Vesperlilio

murinus

252

— 270

egész

esik a

denevérnél

hossza

— 46

%«,

f;irk-ra

kisebb.

L.)

alsó karja

;

testhossza Híi

— 40

a teiiértorkú

;

szárnyainak

Kiterjesztett

— 101 '"/'«

méretbl

mely

'%>,

hosszú.

Füle (XV. tábla, 1. ábra) tojásdad háromszög, a fejnél WA-idcbb, elre nyújtott hegyével csaknem eléri az orr csúcsát. Bels széle a fiilbordával együtt, a fülfed bels szélének töve fölött, kerekített lebenynyel kezddik, mely

csakhamar

szélesen tompított csúcsa szájzugtól mintegy 3

felé.

'"/m-nvire

letesen domborodik, azután

ban halad a

vehet

ered

széle

szájziig

mintegy a

;

fül

magasságában, a

felemagasságáig egyen-

meglehets mélyen behorpad

kissé kiugró fülcsúcsig.

fül

enyhe hullám-

bels) oldalán 5

—

harántrcil

észre.

fülfed (X\'.

kerekített

' ;

tábla,

hegye

eleinte szélesed,

pán

fordul és szabályos ívben fut a fül

kifelé

Küls

felé

csúcsával

ábra) egyenes,

meglehetsen

azonban enyhen keskenyed alig görbül

befelé.

rövid,

fiíjfeié

a csúcsán tom-

Legnagi^'obb

szélességét

küls szélének a közepe fölött, azonban bels szélének a közepe alatt éri el s küls szélének tövén apró, háromszög fogat visel. Küls széle ersen domború, a bels egyenes, vagy csak a csúcs alatt kissé homorú. Szárnyai közepes hosszúságúak és meglehetsen keskenyek. Az ötödik ujj tize csak valamivel rövidebb, mint a harmadiké,

tosan, mint 10:

rított

27-5— 28-6

vagy negyediké.

úgy aránylik a harmadikéhoz, mint 10

ötödik ujj hossza

1311

— 13"40— 13"46)

(pontosan, mint 10

s a

(pon-

szárny egész hosszához, mint

27-55— 28— 38-03). A törzshöz

szo-

alsó kar a szájzugig ér.

Lábai elég nagyok. Talpa hároniszíig, közepén szabálvtalanúl rántíivén

czolt,

egy nagyobb, kerekded

kisebb gnnióval

fark a

nél hosszabb,

Az két utolsó

mindegyik küls

ujj

tövén egy-egy

ellátott. fej

és

tílrzs

együttes hosszánál riJvidebb, azonban a törzs-

csaknem oly hosszú, mint az

öregvitorla

a hüvelykujj tövéig

csigolyáját hagyja szabadon.

alsó kar.

terjed.

farkvitDrla

a farknak

sarkant\úkarél\- tisztán

ki\-ehetr),

nohíi általában kevéssé kiugró.

—

mint már Kolcnati helycsen jegyzi meg véve tompahegy, hasas szikéhez (skalpell) hasonlit.

Egészljen

airatus-ánil

Anihlyolus

Amblyoius atratus-it abba a csoportba (Ableiiiatida) Minthogy Kolenati az melynek szerinte egyáltalán nincs sarkantyúkarélya, ellenben az északi denevérnek határozott sarkantyúkarélya van, a szakemberek soha sem merték az Amblyotus atratus-i "

helyezi,

224

Tüzetes

rész.

vastagbrek, sötét barnásfeketék. A törzs szmind a két lapján a fels kar közepétl a térdizletig A farkvitorla felül mintegy a bokákat összeköt

fülek és vitorlák

rözete az öregvitorlának

húzott \'onalig terjed.

pedig mintegy a közepéig szrös.

\'onalig, alul

szr

hosszú

egyenes,

áll.

Bundája

—

mint frissen gyjtött báziási példányomon

látom

—

fels oldalán sötét feketebarna, sárgásbarna árnyalatú, mi különösen

test

neve-

arczorr tetején,

zetesen a pofamirigyek fels szélén s az állon néhány vékony,

fej

hátulján s a hát közepén és hátulsó részén iii-iiyos hiuiel kölcsö-

nöz a meznek

;

szürke árnyalatú

;

test

es farkvitorla fels

oldalán

Az egyes szr

szrözet.

alsó

oldalán

hasonló

az állon, a pofa tövén a

törzs

körül

szinü,

tle

fül alatt,

inkább

sárgás-

valamint az öreg-

vörhenyes gesztenyebarna

töve sötét feketebarna, hegye a test fels oldalán

csaknem aranysárga, a test alsó oldalán ellenben sárgásszürke. A koponya mindenben a Vespcrtilio mnrinns L. koponyájához hasonló, csakhogy valamivel kisebb és gyöngédebb alkotású s & foramen antcorbitale és a szemgödör közt lev, a könnycsont (os lacrimale) felé vonuló

(XV.

taraj

tábla,

ábra) sokkal

csaknem derékszögben

nyíltaraj

élesebb.

két

nyakszirti

enyhe dombomlattal megy át tarajok az érintkezés helyén elmosódoUak. találkozik s

a nyakszirtcsont pilckeh'ére.

legnagyobb szélessé.ge a nyakszirti tájékon

hossza

fejváz

8 %',

'"/m,

szemgödrök közt 3'5

távola 3

14'5

'"/»',

szemfogak

fels

egymástól

\'aló

"lm.

—

A fogazat (XV. tábla, 3 6. ábra) 32 fogból áll. Az alsó fogsor metszfogainak tetélei egymással párvonalasak, a mennyiben a széls fogak az állkapocs irányára ferde szögben állnak, úgy, hogy a mellsk részben eltakarják a hátulsókat (5. ábra). A harmadik alsó metszfog tojásdad keresztmetszet, szélességénél hosszabb. A fels fogsor els metszfoga kéthegy, mells hegye hosszabb a hátulsónál a fog maga valamivel hosszabb, de keresztmetszetben csaknem oly vastag, mint a második egyhegyü metszfog, melynek hegye csak kissé alacsonyabb az ;

a VesperWio borea!is-sza.\ synonymálni, noha a legtiibben két állat teljesen

megegyez. Így Koch

szerint a

kett

oly'

kiemelték,

hogy egyebekben

Meggyzdésem

hogy „összecserélt borszeszpéldányokon

alig

szerint a Koleuati-féXe A. alraliis-t egészen

nyugodt

lélekkel tekinthetjük az északi

synonymjének,

denevér

némely példányain

mennyiben

északi

kevéssé különbözik egymástól,

tud az ember eligazodni".

—

den vér

Koch tanúsága

— a sarkantyúkarély „rendkívül keskeny és könnyen elnézhet" (Jahrb. Ver. Nassau, — 63, 477) s tekintve a két állatnak minden más jellegben való pontos egybe-

szerint

1862

vágóságát, ellátott

így,

bizonyosra vehet, hogy Kolenaii ilyen, nagyon alárendelt sarkantyúkarélylyal

példányokra alapította az

Aiiiblyoíus airaius-áX.

225

Vespertilio borealis.

els metszfog hátulsó csúcsánál (XV. tábla, 4. ábra), noha kivételesen A fels fogsor els zápfoga kissé magasabb a ép oly magas is lehet. '

második zápfognál (.W.

ábra).

tábla, 3.

két harmadát teszi a szemfog hosszának

s körülbelül

els zápfoga a szemfog magasságá-

alsó fogsor

nak mintegy két harmadáig emelkedik; nnii sokkal alacsonyabb a második zápfognál és keresztmetszetben csak valaniiivl vékonyabb (XV. tábla, ()

ábra).

Az innyredök (X\'. tábla, 7 ü. ;ihra) száma Az els folytonos és egyenes, vagy

számítva) hét. felé

a hátulsó ág az

töve mellett rendesen villásan megoszlik, a

terjed,

mells

rövid.

közepén

A második innyred

ncni

kissé

fel-

el; két vége a szemfogak

hátul a közepén kis csapocska ugrik

ívelt;

(az innykoronát

folytonos,

els zápfogig

szélesre

nyújtott

elséhez hasonló hajlással fordul hátrafelé s az elözápfog bels sarkáig terjed. A harmadik ketts és magas ív, közepén két vége az

M-alakú,

megszakított.

tott.

negyedik hasonló, de küls vége olykor kissé kikanyarí-

ötödik s a hatodik laposivü

a hetedik folytonos, nag>'on tompa-

;

szög. Megjegyzend, hogy olykor némelyik redrl egy le,

tátrafüredi

(mint

pl.

ábrán

példányon látható) egyes másodrend redcskék hasadnak

melyeket már Kolenati

Amblyoius

észlelt

nem jellemz. A kezeim

megjelene.se azonban épen

atratiis-án,

közt

— ezek

lev példányok

innyredi sok tekintetben megegyeznek Kolcnati-nak az Amblyotits atratnsellenben feltnen különböznek attól ii rajztól, melyet ról adott rajzával, -

Kolenati a Vesperugo borealis

synonym. A némikép különböznek a kétségkívül

Nilssonii)-ról nyújt,

ábrán

feltüntetett

tátrafüredi

báziási

ábra)

(9.

holott a két

a kassai

(7.

állat

innyredi

példány

ábra)

pél-

—

hogy a 3 6 red erösebben hajlik hátrafelé. Ha ehhez hozzáveszszük, hogy e példánynak kopott metszfogai vannak, úgy a faj biztos megállapítása nem ids nehézségbe ütközik, mindazon-

dányéitól, különösen abban,

által

erre a fajra vonatkoztatható.

egyéb jellegeiben csakis

Satunin 1897-ben

„Vesperus

néven három,

var."

borealis

denevért említ (Spengel's Zool. Jahrbücher. .System. IX. rus sp.? juv.? Zool. p.

Sf))

néven újból megbeszélés tárgyává tesz

s azt a

és V. borealis Nilss.

véleményét

fejezi

között állnak.

obere aussere Schneidezahn

ist

ki,

állkapocs irányában álló alsó

lapján egy transkaukázusi typikus -

Sitzungsber. .\kad.

Méhely

I'.

Wien XXIX

táján gyjtött

(Radde,

Samml.

„V'cs/n--

Kaukas. Mus.

határozottan rámutat, als

hogy „Der

die liussere Spitze des inneren

der Stiircke nach", elttem kétségtelen, hogy az

metszfogak daczára

van dolgunk. Ezt a nézetemet az a körülmény 8.').

Saiiinin

unbedeutend niedriger,

Schneidezahns und giebt dem letztoren

Tiflis

284), mel_vet 189i)-ben

a jelzett alakok a Vesperus discolor Natt.

hogy

Minthogy

a rendes Vesperiilio borealis Nilss.-nal

támogatja, hogy az utóbb említett

borealis-ró\ (9)

18.'JS.

Magyarország denevéreinek mtinograpliiája.

van szó. 2v,.',,

lig.

lí>

munka

MĂŠretek

'"^n-ben!

227

Vespertilio borealis.

Jcittelcs Utáni idohcn

Kárpátok

állatai

Frivaldszky

Iiiiir

s(jrolja fel

Központi

közt/ de hogy személyes tapasztalatok alapján tenné,

abban nagyon kételkedem.

Újabban Kocyaii

vidékérl (Árvamegye), „ritka" jelzvel.-

Meg

Antal kell

a denevérgyjteményben, melyet Kocyan Antal az c z á n szedett össze s a

emliti

Zuberecz

jegyeznem, hogy abban

Oravi-

árvamegyei

Nemzeti Múzeumnak engedett

át,

az északi dene-

meg nem határozott péltiánya foglaltatott. Múzeum az elbb emiitett példányokon kivül az északi denevérnek még két magyarországi példányával rendelkezik. Az egyiket

vérnek két

Nemzeti

harmadmagával fedeztem „

Vespertilio Fipistrellns"

föl

eg_\'

üvegben, borszeszhen megrizve,

felírással \'olt ellátva.

E három

Myotis niystacinns-na.k, a másik Fipistrellns A'athiisii-nak,

nem

pedig,

szerint

Stetter

gyjtötte

Tátrafüreden

(az

eredeti

magam

fogtam,

1899.

június

15-én,

álla-

czédula

Schmecks). Az északi denevérnek egy másik példányát, egy

kopott fogú nstényt

erd

harmadik

csekély örömömre, Vespertilio borealis-nak bizonyult.

tokat 1874-ben

mely

példány egyike

fiatal,

báziási

sziklahasadékában. Ez az utóbbi adat nagyon figyelemre Európában oly délen fekv ponton még senki sem gyjtötte az északi denevért, mindazonáltal hangsúlyoznom kell, hogy a példány meghatározásánál csak másodrend jellegekre támaszkodhattam, a mennyiben az egyformán lesúrolt fels metszfogak épen a legfontosabb bélyeg megállapítását tették lehetetlenné s Báziásról minden fáradozásom daczára egj'ik

méltó, mert

sem

sikerült

több példányt szereznem.

Mindezekbl részein

nem épen

kitetszik,

hogy az északi denevér Magyarország északi állat, hazánk déli vidékein azonban bizo-

nagj-on ritka

nyára csak nagyon kivételesen jelenik

meg faunánkban.

Életmód.

északi denevér azoknak a fajoknak egyike,

melyek a

vánJor-

wiadarak módjára az évszaknak megfelelen változtatják tartózkodási helyüket s e végbl messze tájakra is elvándorolnak. Nyár elején még aránylag délibb tájakon tartózkodik, igy Németországban a Harz hegység niíigaslatain, osztrák Sziléziában

az Altvateren, elvétve Svájczban a magas

Kárpátok kiágazásain, azonban Kolenati szerint már április és májusban, Blasius szerint augusztusban kezd északibb tájakra vonulni s nagvohb számban jelenik meg a balti tartományokban és Omsz-

Engadine-ben

s a

Magy.

Természetrajzi Füzetek, XI

tud.

Akad. Evk., XI (IV) 1865, (1)

1887,

p. p.

ország északi részén, a Fehér-tenger mellékein. Vándorlásai közben gyakran tíz

szélességi fokot

meghaladó utat

meg. Blasins azt

tesz

tartja,

nem meg ott

hogy az

meg

északi tájak rövid és világos júniusi és júliusi éjszakái

felelnek

természetének s csak a nyár második felében

életföltételeit.

Öszszel ismét délibb tájakra költözik

Al-Dunán, a

erd

báziási

(1899. június

egyik

találja

s igy válik

érthetvé, hogy nekem az

sziklahasadékában

ráakadnom

sikerült

15.).

Fatio szerint Svájczban a Magas-Engadine-ben (Pontresina) 1820 m., osztrák Sziléziában {Kolenati szerint) az Altvateren 748

ság közt

találták,

Koch a Westerwald környékén

példányt s Magyarországon az Északi- és mutatni. Mindegyik észlelje hangsúlyozza,

— 1435 m. magas-

Déli-Kárpátokban

hogy

egy

ltt

(Dillenburg)

sikerült

ki-

magas egy ns-

igazi hazája a

hegyvidék, noha mindenütt nag3'on ritka s legfeljebb egy him,

tény és egy fiatalból álló család található együtt (Kolenati).

Blasius azt

hogy az idjárás viszontagságai

állítja,

érzékeny volna, más észlelk ellenben épen érzéketlenségét emelik

a hideg

nagyon

iránt

nedvesség

iránti

ki.

Többnyire erdei sziklahasadékolvban, farakásokban, faépítményekben, a fels

erdöv

határán

fakéreg

házereszek

alatt,

között tartózkodik. Esténkint az

erdk

házak közelében és az utczákon

kezd vadászni és kitartó

;

szélén,

vissza rejtekébe. Röpte ügyes

nesztelen szárnycsapással suhan

villámgyors fordulattal csap

gerendázat

tisztásokon,

röpköd. Rövid idvel naplenyugta után

csak a hajnali szürkület

gyorsan

alatt

erdei

tova

és

gyakran

prédájára.

apró legyek, tegezés reczés-szárnyúak és szúnyogok erdgazdaság szempontjából azonban ritkaságánál fogva is meglehetsen közömbös. Táplálékául

szolgálnak, az

Téli szállását különösen

Kolenati szerint

nem csüng

zugaiban

faépületek

fejjel

lefelé,

hanem

lyukaiban

üti

fel.

hátuljával befurakodik a

hasadékba, úgy hogy csak az orra hegye van kint,' azonban ugj'ancsak Kolenati az északi denevérrel synonym Amblyotiis atratns-ró\ azt állítja,

hogy

„téli

álmában mindig egyenkint

mindig szabad,

szildás

csüng, sohasem oly helyeken, hol ácsolt építmény van".' szakadatlan, de tavaszszal

A nstény szül,

szerint csak

Kellemetlen szagot érintésre czinczogással '

nem

91.

egy

terjeszt.

fia

KS.'jy,

.54.

fiat

volna.

F'ogságban

felel.

Jahreshefte miihr.-schles. Ges.

Ugyanott,

és

már az els enyhe nap elcsalja rejtekébl.

Blasius szerint május végén, vagy június elején két

azonban Kolenati

helyeken

Álma mély

szelíd,

noha minden

Vespertilio murinus.

Vespertilio murinus

1.').

Fehértorkú denevér. (XVI. táhla). Syiiiiiiviihik.

nniriiiiis

W'spi'iiilii)

s s

Skandináv. Fauna

res

l)c s in a

497

(fide

Mámmal.

1840,

V. 1855,

;

l.'^ü;

Watíncr,

Temm

733;

lcS20,

22;

Fledenii.,

Dcutscli.

Kulil

43, tab.

17r)<S,

,'{1 ;

17.

terei'

ISlí),

Syst. \at. cdit. X.

1S47,

1.'),

P3\'crsmann,

n c k, Monogr.

Soc. Nat.

Bull.

Sáugeth

Suppl. Schrebcr

Mámmal.

II.

.Annál.

Dobstm);

2 (tidc

tig.

1840,

1841,

173

Dobson). Scolophilus discolor

Gray,

Vespcrugo discolor

Keyse

5 Jhrg.

Deutschl. 18(39,

1857,

73;

.Akad.

iiiarginatiis

Értekez.

n g

XVI

tig.

Mus. 1878,

14; Catal. (nec

1887,

26,

fig.

Vertébr. Suisse,

z s c

1897,

(tragus),

Troues-

204;

Mámmal.

Daday

(7)

Fatio, F"aune

50;

49,

fig.

Catal. Chiropt. Brit.

(VI) 1884, p. 531,

Vc'sperugo tud.

73,

Dobson,

& Mag. Xat. Hist. 1.S42, p. 257. Naturg. <& B a s u s, Arch. Europ. 1840, p. 50; Blasius Fauna

.Annál.

314; Wirbelth.

1839,

sart, Naturiste

typ

1\".

a c u

Xal

Vespertilio discolnr

Wetterau. Ges. Naturk.

Moscou

109.

Magyar

;

spec.

(sec.

!).

K ölen

Mctcoriis discolor 1858,

332,

fig.

;

ti,

Sitzungsber. Akad. Wien,

Jahreshefte mahr.-schles. Ges.

1859,

1862—63, p. 471, 393. discolor F t z n g e r. Sitzungsber.

XXIX (10) Koch,

;

Jahrb. Ver. Nassau, Vesperits

1870,

85;

Daday,

Samml. Kaukas. Mus.

c., p.

17 (sec. spec. typ!);

Zool.

1899,

Vesperns 1885,

(3)

XXXVI,

1886,

Dada y.

siciiliis

275

p. p.

(sec.

82;

Trouessart,

23;

1899

LXII,

Radde,

Peters, Monatsber. Akad.

1872, p. 260.

Berlin

Wien

85.

Vesperiis (Marsipolaemus) albigiilaris

Akad.

Satuninin

Orv. természettud.

spec.

typ!);

Daday, Magy.

tud.

Mámmal.

Catal.

Bielz,

1897,

nomenclatura szerint

V'esperugo discolor Natt.

Kolozsvár,

Siebenbrg. Ver.

Akad. Értekez. XVI

1280.

régi

Ertesitö,

Verh.

(7)

1887,

109; VI (appendix)

—

Leírás.

A A

denevér

fehértorkú

legnagyobb

T^t'.'í/7t'r////o-féléink

hazai öreg példányok kiterjesztett szárnyainak hossza 277

testük hossza 91

karjuk 41

— 45

— 99

mely méretbl 35

"ífc,

— 43

"fc

képviselje.

— 310,

egész

esik a farkra;

alsó

"V hosszú.

Feje széles és lapos gyei közepes fejlettségek

;

arczorra vaskos, tompán lecsapott

;

pofamiri-

a fels ajak kissé meghaladja az alsót.

ábra) kerekded háromszög, a fejnél rövidebb, az bels oldalán négy-öt redvel ellátott. Bels széle a fülbordával együtt a fülfed bels szélének tövén ered, csakhamar széles, térdalakú görbülettel hajlik kifelé s enyhe ívben, vagy kissé hullámos

Füle (XVI. tábla,

nem

orr csúcsát

vonalban

tart

brred

külön

éri

el,

fül szélesen

kerekített csúcsáig

a fejtethöz.

köti

Küls

széle

a térdalakú görbület alatt

;

messze a fülfed bels

széle

eltt, a szájrés vonalán alul, a szájzug közvetlen közelében ered (csak egy

meglehetsen ers domborulatban kissé homorúan tart a fülcsúcs felé küls szegélye kariniaszerüen trödik át a fej felé s alul n fülfed tövével szemközt kikanyarított.

szemölcs választja

szájzugtól)

halad fels harmadáig, honnan egyenesen, vagy ;

tábla, 1. ábra) rövid, fölfelé szélesed, legnagyobb úgy küls, mint bels szélének közepe fölött éri el, azonban gyakran bels szélének közepével egy irányba, st olykor (így a brassói példányokon) a közepe alá is esik legnagyobb szélessége. Legnagyobb szélessége fölött alig észreveheten keskenyebb, de mégsem mond-

fülfed (XVI. rendesen

szélességét

ható az, hogy a fülfed egész hosszában fölfelé szélesedik. Bels széle kissé homorú, vagy egyenes, a küls domború s tövén kis háromszög lebenykét hord

;

hegye szélesen

kerekített s többnyire kissé befelé görbül.

Szárnyai hosszúak és keskenyek. aránylik a harmadikéhoz, mint hoz, mint

péig

13;;

Altum

10: 13'G

—

^^14'6

ujj

Az s

tize csak valamivel

ötödik

ujj

hossza úgy

az egész szárny hosszá-

törzshöz szorított alsó kar

szerint az ötödik ujjnak aránya a

23 (Forstzoologie

Deutschl. 1857, p. 74.) szerint

— 30.

ötödik

szájrés

köze-

ér.

10:

vagy negyediké.

mint a harmadiké,

rövidebb

harmadikhoz

az egész szárny hosszához

1872, p. 25. jegyzet), mig i5Zas/«s szerint 10; 15:29. (Fauna

két észlelet

közi

az utóbbi a helyesebb.

Az én pontos méréseim

—

14 hossza úgy aránylik az ötödikéhez, mint 10: 13'60 13'95 14-60 s az egész szárny hosszához, mint 10 27.70— 28-30— 28-82—

harmadik

14-04— 14-31 és 29-80—30—30-20.

ujj

Vespertilio muriniis.

Lábai elég nagyok

(?;')

hosszúak).

"Ím

í)

231

lábujjak az egész láb

hosszának mintegy három negyedét teszik. A talp közepe szabálytalanul ránczolt, tövén egy nagy kerekded s mindegyik küls ujj tövén egy Idsebb

gumóval

ellátott.

fark a

azonban a

és törzs együttes hosszánál ríividebb,

fej

tiirzs-

nél valamivel hosszabb, az alsó karnál többnyire rövidebb.

Az izét

öregvitorla a hüvelykujj tövéig terjed.

megelz

a két

teljes

csigolyának legalább a

utolsó csigolyát.

szrözet a törzsrl

felét

farlívitorla

a fark utolsó

hagyja szabadon, gyakran

sarkantyúkarély (epiblema) kevéssé kiugró.

még

jó messzire ráterjed a vitorlákra,

pedig

az öregvitorla fels és alsó oldalán a fels kar közepétl a térdig húzott vonalig, a farkvitorla fels oldalán a negyedik farkcsigolyáig, alul

az egész farkvitorla

lehetsen Fiüei

finom szrözettél

borított,

mely a

azonban

mentén meg-

fark

sr. vastagbürüek,

és vitorlái

Bundája a

sötét barna-feketék.

test

fels oldalán sötét-barna alapon fehér dérrel befuttatott, alul ugyanolyan, szürkés-fehér többnyire

dérrel

feltn

Vespertilio

belepett.

éles

nmrinus

vonalban

áll

és a fül alja

a torok

válik el

sötét feketés-barna s

sárgás-fehér színétl.

minden más denevérfajtól könnyen és biztosan torka alapján, mely fiatal állatokon ugyan st szürke is lehet, azonban soha sem teljesen sötét.

megkülönböztethet szennyes-fehér,

fehér

Számos öreg példányon a törzs két oldala s a lágyék és a czombok tájéka is túlnyomóan fehér. Az egyes szr töve sötét fekete-barna, végs negyedlevegtartalmú,

része

alsó oldalán hasonló

miért

a test

fels

oldalán sárgás-fehér

töv, de végs harmada szürkébe

állatok sokkal sötétebb szinezetek, egészben

;

hajló fehér.

test fiatal

szrök

szürkés-feketék s a

csúcsa szennyes szürkés-fehér.

Koponyája (XVI.

tábla, 2. ábra) meglehetsen zömök, ellrül hátracsaknem egy vonalban emelked falcsonti tájékán a legmagasabb. A tarajok találkozása helyén csak a nyakszirti taraj ersebb, a nyiltaraj elmosódott. A koponya hossza 15'5 %<>, legnagyobb szélessége (a nyakszirti tájékon) 9 %n, a szemgödrök közt 4 "% széles

felé

fokozatosan

;

a fels szemfogak töve 3"5

Fogazata fogak Blasius

(XVI. és

tábla,

'"/m-nyire

—

más szerzk

van egymástól. ábra)

szerint

?>2

fogból

áll.

oldalszéleikkel

Az csak

alsó

metsz-

érintkeznek,

azonban az én tapasztalataim szerint gyakran többé-kevésbbé födik egyA harmadik alsó metszfog kerekded háromszög s kereszt-

mást.

neíii

Satitnin az

kaukázusi példányát,

állnak az állkapocs irányában

azon az alapon,

hogy az

(tehát félig-meddig födik egymást),

alsó

metszfogak

nem meri

határo-

;

A fels fogsor els metszfoga küls csúcsa alacsonyabb a belsnél (3, 4. azonban háromhcgy, mert hátulsó oldalán még nem látható csúcsa van (5, 6. ábra). A második

metszetének két átlója csaknem egyenl. oldalról tekintve

hálulról

ábra),

egy rövidebb

kétJtegyii

tekintve

s oldalról

inetszfog egyhegyü, az elsnek mintegy fclévd cgyailü hosszú, tehát az

elsnek küls csúcsánál jóval alacsonyabb (s nem mint Dobson mondja, hogy „csaknem olj' hosszú, mint a belsnek a küls csúcsa"), e mellett sokkal karcsúbb is az els metszfognál (7., S. ábra). Az alsó állkapocs els zápfoga csak fel oly magas és sokkal gyengébb, mint a második '

(XVI. tábla,

ábra).

inny redk (XVI. tábla,

10.,

és fol_\'tonos, két vége a szemfogakat

gyengén hullámos.

ábra)

11.

nem

A második kettsiv,

éri

száma hét. Az els rövid csaknem egyenes, vagy ;

hátra nyúló

középs

sarokkal

azonban Kolcnati és Fitzinger szerint megszakított a hatodikig valamennyi ketts iv, lefelé görbült is lehet. A harmadiktól ritkán megés közepén megszakított. A hetedik folytonos, tompaszög rendesen

folytonos,

;

szakított.

hanem azt hiszi, hogy bvebb anyag vizsgálata alapján új minsíthet (Raddf, Sammlung. Kaukas. Mus. I. Zool. 189!l, p. X).) Szerin-

zottan ehhez a fajhoz sorolni, fajnak volna

tem ez a kaukázusi példány kétségtelenül a fehértorkú denevér, mert nagyon gyakori

hogy az

alsó

metszfogak

meg

egymást,

oldalszelcikkel födik

következ szavakban

faj

„Der áussere

fjellegét

Schneidezahn

Satunin

állapította

zweimal

kleiner, als die áussere Spitze des inneren .Schneidezahns''.

Catal. Chiropt.

1878,

187

meghatározó kulcsban).

pedig

eset,

maga

mchr

als

V'espertilio

murinus.

9 6

a fentebbi táblázatban foglalt széls méreteket összehasonlítjuk

denevér széls méreteivel

az északi

A Rhurtciiku

c\s

az cszaki denevor

IVí/v,/;/,.

Ve.^ycrtilH

torealis

sziils méretei

Nilss,

fej

hossza

— 310 — 57 35 — 41 — 99 17 — 18

fül

hossza

fülfedö hossza

kiterjesztett

lej

fark

277

hossza

Az egész

szárnyak hossza

és törzs hossza

test

hossza

Az ötödik

ujj

hossza i

lábszár hossza

láb hossza

Úgy

arról

gyzdünk

nagyságú, a

fül,

fej,

i)l

.S7— 94

— 16

hogy a

meg,

két

faj

teste

1Ö-5— 18

12-5— 14-5

5—5-7

30—40

Ii7

59—

15—17

7—8

egyforma

körülbelül

fülfed, lábszár s láb tekintetében sincs iievezetesebb

különbség, azonban az alsó kar

azonos testnagyság mellett

harmadik ujja

(i(i

45—49

a harmadik

ujj

hosszában már tetemes

különbséget veszünk észre, nevezetesen a fehértorkn denevérnek belül

34-41

— — 45 — 73 4S — 52 löö — 17'5 7'5 —

hossza

47—53

5'5

alsó kar hossza

A harmadik

252—270

körülmény a

—

jí'n'al

— körül-

hosszabb a: alsn karja

szárnyak nagyobb hosszát és

karcsúságát eredményezi, annyival inkább, mert az ötödik iiJJ hossza mind a két fajon jueglelu'töseu egyforma. Igen szépen illusztrálják ezt a következ (pontosan kiszámított) arányszámok is, melyek szerint az ötödik

ujj

mint 10

l.'-!"ll

véren,

hossza a

—

mint

— 14'60,

13'4();

denevéren úgy aránylik a harmadikéhoz, mig az északi denevéren ez az arányszám

fehértorkú

13-60

;

az egész szárny hosszához pedig a fehértorkú dene27'7

— 30'2,

holott

északi

denevéren

csak

mint

27-5— 28-63.

tVesperus siculus Üadayl-

Daday Jen 1884-ben

Tóth Péter vargyasi birótól egy, a homoród-

almási barlangból való denevért kapott, melyet

885-ben Vesperns siculus

;

néven

gyanánt

faj

új

irt

Ezt a

állított.

rendsz.erben a

lS8G-ban

leírást

235

murinus.

\'espertilio

mellé

természettudományi társulat értekezéseiben német nyeh'en s

réven

tájnév

új

emls-catalogLisába

hogy

vonatkozik

(Siculia)

nem

fajnév Siciliát

sába

feh-ette

emlékszik róla .A

—

lev

az els kötetben

irodalomban

külfíildi

sÍLiiliis"-{,

diagnosist

latin

még

állítólagos új

körül

faj

és

meg-

újból

helyesbiti.

néhai Mojxisovics Ai^ost emlegeti a

Vcspcrns

„

látta volna.

—

melynek

catalogusa a szélrózsa minden irányába széthordta

—

Troucssarl

hírét

egész kis irodalom

érthet érdekldéssel \-ártam azt az egyetlen nstény példányt, a fajt alapította s mel\ az erdélyi múzeum-egylet kolozs-

keletkezett,

melyre

leirást

emls-catalogu-

termhelyet

téves

természetesen a nélkül, hogy

Minthogy ezen

bvebb

függelékében

catalogusának

Troucssarl

és

a szerz nem sejtvén, hanem a Székelyföldre

Sieiliára,

hozzá,* Birlz 1888-ban az

csatolt

legújabb

kapta termhelyül. Dadíiy 1887-ben újból

lenyomatta az 188r)-ben megjelent

egy mérettabellát

reprodukálta

Troitessarl

mellett

azonban

belekerült,

Daday-alkotUi

szerzsége

Biclz

scrotinits"

Vespertis

Ede a nagyszebeni szász

Bielz

Daday

gyjteménj'ében borszeszben riztetett és Apáthy István kolozsvári

vári

egyetemi tanár szívességébl sértetlenül jutott kezemhez.

dene-

illet

.Az

vérben els tekintetre & fehértorkú deiuvcr iW-spcrtilio iniirimts L. =^ discolor Natt.) lypikiis öreg példányát isnieiiein fel s a pontos vizsgálat is ugyanerrl g^'zött meg, úgy, hogy egyszeren törlendnek kell kijelentenem

Díidüv-íéle

t)rvos-Termés/,ettud. Ertusitö. Kolozsvár

XXXVI,

Verh. Siebenbürg. Ver.

•'

Catalogiis

.\lagy.

Verh. Siebenbürg. Ver. XXXVIII,

Catal.

.Mittheil.

Mámmal.

tud.

.Akad.

Mámmal.

mit

Xaturwiss. Ver.

Daday

margine

alis

modice

1888,

latisque

rotundatis

callis

albo

fuscescente-lavato

Hoctuláéhoz

21.

1280.

1888 faj

.Abdr. p.

;

mcnto

azontúl

csúcsukig

;

leírásai-

Nilssonii

trago bre-

introrsum curvalo,

unidenticulato, apice

rotundato

pedis basin usque attingentihus

digitorum

obtectis

Iladay

„Vesperi

dilatato, siipra latc-rotmidato ac

macula

t'usca

kisebb

notato

szennyes

;

plantis

gastrea

fels állkapcsi küls

;

fülcsapja

fehérek

;

notaeo castaneo-fusco, albovariegato,

színe a hasoldalon szennyes-szürke, miután a

barnásszürkék,

felállítására jogosítana s

sem, mely ezt az eljárást indokolná. Ellenkezleg

jelleget

metszfoga egy csúcsú, a belsnél jóval pükig

.Steiermark

a mi egy új

médium

podarioruni dilute

270, 271.

2?:),

1887, p. 2:i--2r>.

(7)

interiore sinuato, in exterire ad hasin

longis

S'-'

capite brevioribus, oblongo-ovato-rotundatis

vissimo, basi angustato, supra in

'esperus sie!ilns"-l

kiemel, nevezetesen a kiivetkez megjegyzések

auriculis

;

XVI

VI ^.Appendix) 1899,

Az állaton semmi sincs, ban sem találtam egj'etlen oly magnitudine

l.S.sr),

-il

1897, p. 109.

Éitekez.

mindaz,

lS8(i,

„

hasonlít a Noctulinia

szrök kétszinek

köze-

torka és válla sárgás-

; '

Tüzetes rész.

Földrajzi elterjedés.

fehertorku denevér a keleti holarctikus (palaearctikus) régió állata.

Angolországtól

Sx'édországon és Oroszországon át az Ural-hegj'lánczig,

déli

Franczia- és Németországon, Svájczon s Olaszországon át déli Dalmácziáig

Ázsiában

terjed.

Turkesztánból

a Kaukázusból, nyugati

Szibériából

(Barnául) és keleti

Minthogy a Pefers-féle Vesperiis albigularis-t,

(Kizil) ismeretes.

melynek állitólagos termhelye Mexico, a mi fehértorkú denevérünk Icétségtelen synonymjéül tekintem, azt kellene mondanom, hogy fajunk Mexicoból is

ismeretes s ha

még sem

termhely

teszem, annak az az oka, mert e

megbízhatóságában nagyon kételkedem. Amerikai búvárok a Peiers-fé\e

sohasem

albigularis-t

Mexicohan

találták

nagyon valószínnek ugyan

így

tartom, hogy egy oly példányról van szó, mely „Alexico"-val lehetett

nev

de ez a név valamely európai Mexico

jelölve,

már

Magyarországról

Blasins

helyre \'onatkozhatott.

(Fels-Magyarországról)

ismerte

Fitzingcr Magyarországról és Erdélybl emiitette minden pontosabb hely nélkül, de mindezeknél sokkal korábban említi Frivaldszky Imre,

termmár

1844-ben megírta,- hogy a „színváltó denevért (Vespertilio discolor)" az

aggteleki barlangban hol szerinte

fel,'''

J'chcr,

nemkülönben czonibja

barna

és fényes fehéren futtatott

vissza s ugyanerre

van, mely

némi

Petényi

gyijjtötte.

da p

szrök egyszinü

itt

fehérek

;

c s

a fajra vallanak a méretek

is.

jegyezte ritka".

hátoldala gesztenye-

egytl-egyig a fehértorkú denevér

<">

nem éppen

..nagy épületek alkalmas helyiségeiben

adják

jellegeit

állaton s a leírásban csak

egy pont

Daday-ió\ kiemelt nyolcz innyredö (hét helyett), de

eltérésre vall s ez a

feltn, mig az ember számos példány összehasonlítása alapján meg nem gyzdött, hogy a Daday példányán csupán individuális jellcghépcn az ötödik és hatodik typikus innyredö közt egy sokkal vékonyabb, a zápfogakat el sem ér s bal felén ez

addig

csak

red képzdött

számfclefii

egymagában

különben sem

typikus

jesen

semmiben sem különbözik helyesen

és

írt

indokolná

attól

1 1

egy

(mert

érnek",

faj

feláUitását.

csak

bizonyái'a

utólagosan lehasadt

Egyebekben a példány ha

iráshiba,

öregvitorla

kolozsvári

példánytól,

melyet

„Vesperus discolor Natt."-nek (-

sem jellemz

semmikép

mely

ábra),

új

holott

bbl

kicsípett széle bizonyítja,

(XVI. tábla,

denevér

fehértorkú

szárnyhártyái a láb tövéig

volt

red

mint a hatodik

kettészakadt és,

Daday

tövéig

ujjak

tel-

szerint

terjedi,

mely

maga Daday gyjtött

Vespertilio

murinus

L.),

másik példánytól sem, melyet Daday ugyancsak Kolozsvárott fogott és „Vesperugo

attól a

marginaius Cretzschmar" néven '

Magyarországon

Sopron mellett egy vadászterület. -

Magy.

irt

le.

sok „Mexikó"

nev

Kszeg

orv. és természetvizsg. IV.

jegyeznem, hogy a történeti szakaszban

faj

hazai

Frivaldszky hnré-nek '

vonatkozó

még korábbi

Természetrajzi Füzetek XI

els

egy

nagygyl.

kell

elfordulására

hely van. így Pilis-Maróthiin egy erdrész,

mellett

(p.

77)

adatot,

mez, mnk.

1844,

IU'2.

Huuák János-nak

munkám

adatára bukkantam. (1) IV.

stb.

1880, p. 252.

szedése

helyen

meg

tulajdonítottam

folyamán

azonban

\'ospertilio

237

iiuirimis.

Zu he re ez környékérl Kocyan gyjtésébl származó

Kocyaii An'íimegyéböl,

Múzeumban

egy,

Daday

példány

\;\x\.

nii'isikal,

melyet a h

né\en

sÍliiIiis \'

1 1

mor

o z s 1

Nemzeti

(áiTamegyei)

gyjtíitt egy péklányt, egy

1 1

b a

a n g b

Ws/u-nis

kapóit,

templom padlásán,

ref.

meg kezemen. A Nemzeti Múzeum

Daday

gyjteményében

kolozsvári

s a

küls magyar-utezai

C'retzschmar néven ismertetett.

luiliis

eg\lct

más

fel

orax'iczai

egy harmadikat, melyet ö maga fogott K o o

irt

Ji'ii

soroljíi

muzeum-

példányai az erdélyi

borszeszhen

z s

Vcspern^í^o inargi-

riztetnek

eredetiben

fordultak

termhelyek \'aniiak Kocyan Antal KSSIJ-ban),

k('ivctkcz(")

gyjt.

(Szepesmegye, gy. Rokosz István 1851.), gy.), Budapest (Ludovieeum, 184.3, Dréher István

Lendl .Adolf

Budapest Lajos

(Zugliget,

189(;,

Madarász

dr.

Brassó

(".yula gy.),

gy.),

(Méhely

gy.).

budapesti tud. egyetem állattani intézetének

,.\'i-spciiilio

(Árvamegye,

Nagy-Reze

Hermanecz (dr.

gyüjtcnienyélien a

Oravicza

képviselve:

pipisircUns Keys.

Városligetben

Blas."

egy

gyjtött, to\'ábhá

1880. június havában

„Vcspertilio

ó-budai nádasban

gyjteményében egy

1854— 55-ben

felírással ellátott s

sp. ?"

felírású,

példányt

fogott

alkalmam ehhez a fajhoz tart(iZ('inal< constatálhatni, a mibl néhai Margó Tivadar Q7A a faji nem ismeile s azért nem Budapest dene\'érfaunájába.

k'itnik, is

\'nlt

hogy

\cUe

fel

Életmód.

fehértorkú denevér, minden észlel szerint, az

kedveli s alföldi tájakon csak

nagyon

elvét\'e

erds hegy r ni eke kel

mutatkozik. Brassó környé-

kén, a barczasági hegyek közt egyike a leggyakoribb denevéreknek, hol a nappalt odvas fákban, meglazult fakéreg

ban

tölti,

Természetrajzi Füzetek \I (1' 1887,

.Vlagy. tud. ^

liz

állatot

rugo

van a

kiázott ezt a

XVI

-Akad. Értekez

az utóbbi tévedés

borszeszben

gélye

alatt,

azonban az emberi lakások közelében

(7)

eredeti,

18,

tart(')zkodik

25, 27.

mint az elbbi.

.-X

példánynak (mint

denevérek legtöbbjének) az oregvitorlaja hátsó szélén

tulajdonságot

Daday elegendnek

tartotta arra,

hasonló tulajdonsággal (csakhogy sokkal nagyobb

iitarghiahts

szívesen

1887,

nem kevésbbé

sziklahasadékíjk-

vagjis

Cretzsch.

/'.

Kithlii

Natt.)

nev

feliéres sze-

hogy a szóban

mértékben) felruházott

mediterrán

fajjal

forgii

Vfspe-

azonosítsa.

Azt,

példányának pedig csak 'i'l foga van, tehát egészen hogy a \'. margiiiaitts-nak 94, az más nembe tartozik, egyszeren nem vette tekintetbe, nemkülönben azt sem, hogy a marginaiiis-nak fels fogsorában az els metszfog egyhegy, holott az övén kéthegy s hogy a marginatus alig valamivel nagj'obb, mint a nn törpe denevérünk, mig az ö példánya sokkal nagyobb és

még sok más

tekintetben

eltér a mar!;iiuilns-\.ó\.

a hegy\'idéki városok templomtornyaiban, nagyobb épületek padlásainak

csendes

zugaiban és magányos

tetzetében

lakások

erdei

magasságban

hág, azonban Blasins szerint 1900 méter

szerint

erd

észlelték.

más épületekben magas hegyeken nem találtatik, mely

közelében

pajtákban

gyakran

1300 méter magasságig

ráakadhatunk. Fatio szerint Svájczban mintegy

Kocyan

tartózkodik,

és

utóbbi állitás azonban falvakban és bizonyára téves, mert minden észlel úgy találta, hogy a tlevel fák honában érzi magát a legjobban s például Altiini is hiába kereste a

lombos erdkben. Frivaldszky Imre,

társaságában

meg

emlékszik

aggteleki

róla:

1843-ban Reisinger,

Nendtvich

barlangban gyjtötte

fajunkat,

„Az úgynevezett denevér barlangban, melly

egy ága a baradlának, számtalan színváltó denevér (Vespertilio

azonban a nagyfülü denevér száz ölnyire elég

szk

denevérekre akadtunk.

diseolor) volt

Petényi a Miniopterus

myotis

nev

fajt

bizonyos, hogy az a sok

vezetk

hol le

állítólag

állítása

s mindég egymásba

s be,

a boltozatrul

Frivaldszky 'János pedig a

hasonló

roppant

melyet FriviilJszl^y Imre

állat,

faj

szerént

Minthogy ugyanabban a bar-

Schreibersii,

találta

szintén

gyjtött

némelj- helyeken trágyájok

;

ezen állatok egy pár

;

prédájokra

éjjel

egész boglya nagyságra növekedett már".

Myotis

;

tanj'ázik e helyen

helyeken járnak

ugyan azon tanyájokra térnek vissza, ragaszkodván hosszú csomóban függnek langban

Gerenday

és

köx'etkezkép

tömegben,

látott,

nem

\'olt

mind fehértorkú denevér. Kolenati azt tapasztalta, hogy a fehértorkú denevér télire alacsonyabb tájakra ereszkedik, Gloger megfigyelései szerint pedig tavaszszal a lapályosabb helyekrl s vcilgyekbl a hegység magasaabb részeibe húzódik, tehát

kisebbszer vándorlásokat

tesz.

már meglehetsen korán láthatjuk a fenyves erdk szélén nagyobb tisztásain mintegy 20 m. magasságban \'adászgatni, azonban Esténkint

és

gyakran ennél magasabbra emelkedik

rovarokat.

legnagyobb

még nagyon

Megjelenése

fák

teteje

fölött

legkitnbb mert habár azok röpül

emlékeztet

röpülkre (Pterygistes noctula és P. Leislerij, ügN'ességét már nem éri el, mégis nagyon gj'orsan és ügyesen repül s fáradhatatlan \'adászatával rendkívüli hasznot hajt az erdgazdaságnak. Téli szállásán,

sziklarepedésekbe

Kolenati

húzódik

szerint, ;

Koclt

nem csüng szabadon, hanem szerint

azonban

kis

farepedésekben,

gerendák hasadékaiban, odvas fákban, épületromokban és mészkbarlan-

Magyar

orv. ús természetvizsg.

I\'.

iiagygyül- nunik.

1K44,

lO'J.

Pterygistcs-nem.

gokban

minden olyan

Téli álma, mint

telel.

nedvességet és hideget

—

bir el

'139

iiKindja

tajc,

fehértorkü denevér nagyon ele\-en, harapós

sen czinczog és nyugtalanul fészkeldik az ember

három

hétnél

A nsten\

kct

'_'.

IS'JH.

nem

to\';'ibb

állat,

ffikú

hosszú.

lehet

megfogva er-

kezében.

fogságot

igen birja.

szül.

tiat

Giiins (Neni). Pterygistes Kaup.

Kaup,

Ptcyygislcs

Europ. Thierw. V.

mely nagx'obh

nem

/\<iili

Skizzirte F^ntw. C.esch.

noctula Schreber

és

natürl. .Syst. d.

(A Wspcrtilio protents

100.

Li'isleri

I'.

KliIiI

Kuhl nuvü fajokra

alapítva). 18.'5!).

Key seri ing

\'csperiig(>

Jhrg.

.").

K ölen

1850. Paiiiiiío

1878.

Vcspcrniiv

1884.

Vesperitgü

ti.

a KLyseiiiiig es

fül

Ztg,

\'.,

87.

löiicuiichcz.

luiii

elemekbl

azonban

\-olt

lehetetlen volt fentartani,

összetéve.

mert nagyon

Keyscrling és Blasms-féle Vcs-

és fülfed szabása s az életmód

melyektl a nemi

fíijok

termete,

tekintetében

koponyakét termé-

jogosultságot elvitatni

nagytest, lapos koponyájú, magas arczú, széles és rövid fül,

keny szárn\'ú

II.

\'espertígo-nem 34 fogú alnémet: Vesperugo

szélesed és a hegyén szélesen

iMaturhist.

utána következ) Pipislívllns-nemmel együtt

Jilasiits-i'éle

szetes csoportra bontható, lehet.

Naturg.

Proc. U. S. Nat. Mus. p. .'JO. Miller, North Amer. Fauna No. i;i,

perugo-nem W^spcriigo-alneme az oda számított a

Arch.

Ezt az irodalomban a legutóbbi idkig általánosan elfoga-

dott nemet, illetleg alnémet

alkata,

Allén,

/'/t'rv,í,'/.N7<'.s-nem

külíinbíizi

Deutsch.

Alig.

Megjegyzések a

1897. Ptc-rygistcs G. S.

alkotja.

Dobson, Catal. Chiropt. Brit. iMus., p. 18;-i (part.). Trouessart, Naturaliste, \'I. p. 52H (part.).

1893. Nocttilinia H.

str.,

'>'J.

Juli-Heft,

Fatio, Faun. X'ertébr. Suisse, 1. p. (part.). Fitzinger, Sitzungsber. Akad. Wien, I.XIl,

W'spi'niíío

1870. Xoctíiliiü

B a

.!<:

(part.).

17'J.

1809.

ar_'

s rö\'id

fülfedj, nagyon hosszú és kes-

farkú fajok (PtiTygisfes noctula és P. Leisleri) nagj-on

feltnen különböznek

arczú, hosszúkás

kerekített

nem fölfelé

fül

a törpe termet,

domború koponyájú, nyomott

és fülfedj, rövidebb és szélesebb szárnyú, hosszú

;;

Tüzetes

farkú és fogazatuk részleteiben és P. Nathnsii), miért

eltér fajoktól {Pipistrdhis pipistrcUus

frelhis-nemhe

Kaup

az elbbenieket a

az utóbbiakat pedig az

Ptcrygistes-,

rész.

által

1829-ben

Kaup

ugyancsak

felállított

felállította

Pipis-

kellett utalni.

Ptcrygistes-nem föjegyei.

Termetük nagy és zömök, fejük vaskos, arczorruk nagyon \-astag, ersen kiditz-adók. Füleik nagyon rövidek és szélesek : hegyük szélesen kanyarított. Fülfedjük nagyon rövid, fölfelé szélesed, hegyén pofamirigyeik

szélesen kerekített

kissé

befelé

görbül

;

legnagyobb

ötödik

ujj

— 18 A

terjed.

mint a harmadiké

tize sokkal rövidebb,

hossza úgy aránylik a harmadikéhoz

—

33.

a farknak

csigolyáját hagyja szabadon.

A sarkantyúkarély

a törzsnél rendesen rövidebb. Bundájuk

keskenyek

és

;

ötödik

ujj

az egész szárny hosszához, mint a

(plagiopatagitmi)

öregvitorla

farkvitorla {nropatagiuni)

küls

szélessége

szélének a közepe fölé esik. Szárnyaik nagyon hosszúak

csak

utolsó,

talp

közepéig

csöke\'ényes

{epibleíná) erteljes. F'urkuk

különböz

árnyalatú barna szin.

koponyán az arczrész nagyon magas, miért is a fejtet profilja az orrcsonti hézagtól csaknem egyenes vonalban, nagyon enyhe lejtsödéssel emelkedik a n\\akszirtcsontig s az agytok ki

az arcz

magasabb.

fölött,

csak

kevéssé emelkedik

mindazonáltal a nyakszirtcsonti tájék a homlokcsontinál

A szemgödör

sekély,

elül

határozatlanul

határolt,

mert a

szemgödör közt laposhátú duzzadás húzódik a szemgödör mells fala hólyagszeren felfúvódott. Az orrcsontok találkozásán a homlokcsontok eltt teknöszer horpadás s az arcznak mind a két oldalán a fels állcsont és a megfelel orrcsont találkozásán ismét egyegy kerekded süppedés vehet észre. A nyakszirtcsonti két oldaltaraj

foramen

anteorbitale és a

(crista occipitalis)

derékszögben

tart

nyiltaraj

(crista

sagittalis)

felé,

minek következtében a nyakszirtcsont pikketye (sqnama ossis occipitis) enyhe domborulatban hajlik fel a koponya tetejére. A nyakszirtcsonti taraj mindig erteljes, de a

nyíltaraj gyenge,

vagy csak nyomokban \an meg.

F'ogképletük

Úgy 3

—3

a fels, mint az alsó fogsorban 2

többhegy utózápfog

van.

—2

egyhegy elzápfog

a fogsorból befelé nyomult, a szemfog és a második zápfog zugában

tzik, minek következtében kívíilröl

és

fels fogsor els zápfoga nagyon apró,

nem

látható.

rej-

211

I'terygistes-neni.

egész rendnek h-gkilihiöbb s iegkiturtóbb repüli

;

magasan

legmerészebb fordulatokkal csapongnak a levegben. Esténkint mindannyinál

korábban jelennek meg, gj'akran már naplenyugta eltt is röpködnek. és a hideg iránt meglehetsen érzéketlenek. Évente két fiat szülnek.

magyarországi denevéreknek két faja tartozik

a korai denevér (Pleryí;!sles noctula Schrcb.)

és

ehhez a nemhez, szröskarú denevér

{Pterygistes Leisleri Kulil), incl\-ek riividcsen a kílvetkezk szerint

icülí'in-

bílztethetk meg. a.

alsó

metszfogak

félig

födik egymást.

második fels metszfog keresztmetszetben még egyszer oly vastag, mint az els.

zápfog hegye

nem,

vagy

alig

szomszédos fogak koronapereme rözet

egynem

színezet.

nyainak hossza ;M8 hossza 52—53 '%

— 367

Az els fels emelkedik fölé.

Kiterjesztett "íí",

A szszár-

alsó kar /'.

ímehilii Sclireb.

metszfogak csak oldalszéleikkel érintkeznek, vagy csak kissé takarják egymást. A második fels metszfog keresztmetszetben az elsvel egyforma vastagságú. Az els fels

alsó

zápfog hegye jóval a szomszédos fogak korona-

pereme tebb,

fölé

emelkedik.

hegye világosabb.

nyak hossza 2G0 37-5— 43 "'/;»

Míhely

—

2!)0

A szrözet töve A kiterjesztett

söté-

szár-

az alsó kar hossza

.Mat^'.irország denevéreinek nionoKraphiája.

P. Leisleri Kuhl.

Tüzetes

242

rész.

Pterygistes noctula Schreb/

IH.

Korai denevér. (X\'II.

tábla.)

Synoiiymák.

Schreber,

W'spcriiUo noctiila

Sáugeth.

1775, p.

li.iö,

tab. LII;

De s marest, \Mammal. 1820, p. 136 B on a p arte, Fauna Ital. 1832— 1840, p. 501; Selys1841; Wagner, Suppl. Schreber Sáugeth. fig. Longchanips, Fauné Belge, 1842, p. 24, tab. 12; Nilsson, Skandináv. Fauna 1847, p. 29; Hanák, Természetrajz, 1848, p. 47; ;

Wagner,

Suppl. Schreber Sáugeth.

1855,

bürg.

1850,

Forstzool.

IV,

tab.

12,

7—8, a-c

fig.

Bielz, Fauna Wirbelth. Sieben-

;

hl egei, Dieren van Nederl., 1862,

30;

Altum,

1872, p. 23.

.Schreber, Sáugeth.

Vcspertilio lasiopterus

tab.

Geoffroy, Ann. Mus.

Vispcrtilio sc'i-otiniis P.

1S55, p. 728; Giebel, Odontogr.

\'.

L\'III.

Nat. Hist. VIII, 1806,

194.

Vispcrlilio protcnis

u h

W'ctterau. Ann.

I\'.

1S17,

(fide

Dobson).

Vesperitgo uoctnia 5.

Jhrg.

1839,

P'auna Deutschl. 1857,

532,

1878,

fig.

Dóri

15;

fig.

Trouessart,

Catal.

& B

Europ.

;

I-'

Paiiuiio noctiüa p.

Jahrb.

335,

X'cr.

légi

fig.

tab.

(7)

n ge

1887,

Kolenati,

1840,

Arch.

Naturg.,

Blasius,

46;

Xlll,

tig.

1897, r,

1869.

1873,

állat.

2.,

Trouessart,

erdn, Mamm.

Akad. Értekez. XVI

1858,

Suisse,

Ann. Mus. Genova,

— 34; Kornhuber, Synops. Sáugeth.

203;

Mámmal.

Xoctíiliiiia iiolíiiI (Juli-Heft),

212,

Füz. 1879,

Természetr.

tud.

s e r

41;

Catal. Chiropt.

53,

Wirbelth.

Fatio, Fauné Vertébr. 12; Lázár K., Hasznos és kárt.

1857, fig.

317;

a.,

55, tab.

III.

33;

Dobson,

Petényi,

;

Naturaliste

1884,

(\'l)

IV (XXIV) 1886,

439;

111.

Sitzungsber. Akad. Wien, LXII. 1870

of India 1874, p.

36;

Daday,

Sitzungsber. Akad.

Wien XXIX

11; Jahresheft máhr.-schles. Ges. 1859,

Nassau X\'1I— X\'!ll, 1862—63,

nomenclatura szerint; \'csj\'rngo

Magy.

25.

500, 399.

noctiila Sclireh.

(10)

82; Kocli,

—

24y

Ptcrygistcs noetula.

LlÍI-iÍS.

Egész testhossza mely méretbl 48 50 '% esik a farkra; kiterjesztett szárnyainak hossza 348 3(57 '"'lm. Bizonyosra vehet, hogy hazánkban a

120—

korai denevér legnagyobb denevéreink egyike.

—

"im,

l'-'i)

—

fentebb megadott méreteket jóval meghaladó példányok

mert Fatio Svájczban olyan példányokat hossza 150

460 %>

—

nagy

Feje

'"Ím

és

kiterjesztett

az ilyen rendkívül nagy példányokra

maxima nev

var.

ö8

farkuk

"/'",

volt,

fajváltozatot.

.\/.

als(')

ré\'én igen

— 53

'"^.

s az erteljesen

pofamirigyek hátsó,

kerek-

fejet

fed

orrlyukak \-eseképek, teknszer, csupasz horpadás

által

ded széle mögött mély barázda vonul szrözet.

s::c!í:s.

Fatio a

alapította

kar hossza 52

és vaskos, felül lapos. .Arczorra vastag

kiduzzadó pofamirigyek

elfordulnak,

melyek egész testszárnyaik hossza 450

vizsgált,

elválasztottak;

csak

egymáshoz meglehetsen közel

idáig terjed

állnak;

küls

szélük kevéssé

kiemelked. Füle

(X\'II.

tábla,

ábra) rö\-id és széles,

Küls

a fejnél rüvidcbb, kere-

ahhoz nagyon domborodó ívben emelkedik a fülnek mintegy felemagasságáig, hol nagj'on sekélj' horpadást képez s meglehetsen hirtelen fordulattal csaknem egyenesen a fül szélesen kanyarított csúcsa felé tart. Bels széle az arczorr említett barázdája mögött ered s kissé magakített

rhomhusalakú.

széle valamivel a szájzug alatt s

közel ered, innen enyhén

sabban

egA'

(isszefutó

fordul kifelé és

fülkagylóperemet

erteljes, lebenyes

redt

(a fülbordát)

bocsátva a fülfed

csaknem egyenes vonalban halad a

fülfed (XVII.

tábla,

nagyon

ábra)

sen kiszélesedik és hegyével befelé görbül

ságának a közepe fölött lebenykét

visel,

éri

el.

e fölött kissé

Küls

csúcsban

egy, vele

és

felé,

könyökalakú sarokkal fül

csúcsa

felé.

rövid, fels felében teteme-

legnagyobb szélességét magas-

szélének a tövén kiugró,

befzdött

fogalakú

azután ersen domború ívben

halad a kereken tompított s befelé görbült csúcs

felé.

Bels

széle

enyhe

homorulattal terjed a csúcsig.

Szárnya valamennyi dene\'érünké közt a leghosszabb és legkeskenyebb. negyedik ujjának tize (kézközépcsontja) csaknem

kéz harmadik és

—

rövidebb, mintegy egy ötöddel egyforma hosszú, az ötödiké sokkal megelz ujjak els izülete az ötödik ujjnak második ízüle-

úgy hogy a téig ér.

ötödik ujjnak ez az aránylagos

harmadikéhoz,

mint lo

rövidsége

ötödik

bokán

vonja

maga

után

hossza úgy aránylik a 18 s az egész szárny hosszához, mint lo '.V.i.

a szárny rendkívüli keskcnységét.

öregvitorla a talp tövéig terjed,

ujj

kissé

túljár.

farkvitt)rla

244

Tüzetes

csak az

csökevényes

titólsó,

Lába nagy

hagyja

farkcsigolyát

törzs hosszánál valamivel rövidebb

ujjának felénél rövidebb.

rész.

szabadon.

szabad vége a kéz

kiálló

;

fark

hüvelyk-

sarkantyúkarély erteljes.

és erteljes

(minteg^r

— 12

hosszú);

"li

meg-

talpa

nyúlt, mert lábbujjai rövidek, a láb felehosszánál rövidebbek.

fels és oldalrészeit

fej

törzs közelében a vitorlákra

egynemen boritó szrözet a még pedig a fels oldalon a fels

a törzset

ráterjed,

kar közepétl a térdizületig húzott vonalig borítja az öregvitorlát, a fark-

pedig mintegy a lábszárak közepét összeköt vonalig

vitorlát

födi.

test

szrözet az öregvitorlán egyfell a könyökizülettl a térdhúzott vonalig, másfell pedig széles, finotnszörn szalag képében

alsó oldalán a izületig

az alsó kar mentében egészen a kéztig folytatódik

hátrább terjed, mint zött

;

a szem

fölött,

felül.

és a fülfed

fül

a pofamirigy fels

hosszabb, helyenkint pamatosan

Bundája

álló

szjök

s akii egyriemiien

felül

szélén

a farkvitorlán kissé

;

bels

szine finoman

szrö-

az orr tetején

egyes

ötlenek szemünkbe.

rötbarna, a test alsó oldalán kissé

világosabb ; az arczorr s a szájnyílás körül rendesen sötét gesztenyeszín.

kevésbbé

fiatalok színezete

szr

egyszinii.

inkább sárgás-barna.

kifejezett,

tövén halaványabb,

mint

a csúcsán.'

Az egyes

fülkagyló

a vitorlák durvabi'irüek, sötét feketés-barnák.

A ki.

koponya

(X\']l.

tábla,

erteljes

ábra)

constructiójával

Elülrl hátrafelé hullámos vonalban fokozatosan emelked

tájékon a legmagasabb. boltozata

magas

arczrész nagyon

csaknem sima, mert a

nyíltaraj

gyenge.

(vastag).

tnik

a falcsonti

;

A koponya

fels állkapcsok

elül

nagyon szétnyílók a szemfogak közti távolság többnyire nagyobb, mint a szemüreg között lév. A küls nyakszirtcsonti nyújtvánj^ok hosszúkások, kiszökellk. A koponya hossza mintegy 19 "%, legnagyobb szé;

lessége a szemgödri

befzdés

eltt 8'5

""%,

mögött

1 1

'%!,

a szemgödri

""% széles.

Nagyon éles és erteljes fogazata (X\'ll. tábla, 3 - 7. ábra) 34 fogból áll. metszfogak félig födik egymást (6. ábra), tetéleik párhuzamosak, úgy hogy a küls fogak ferde szög alatt állnak az állkapocs irányára.^ A fels fogsor els (bels) metszfoga felintt példányokon egyliegyünclt mondható, noha a fcsúcs küls oldalán rendesen még egy második

alsó

azt

olvassuk,

Petényi-nek

Hennán

Olló-tál kiadott jegj'zeteiben (Természetr. Füz.

hogy „a szörvcgek

kissé

világosodok",

esetleges zavar elkerülése okából kell rámutatnom, a

liánom a ''

fonakrc'il

\'cle

mely

állítás

1879, p.

20.'5)

hetytelenségére

mennyiben a szr hegye

nem

ezen,

közel rokon Ptcrygistes Leisleri-n világosabb.

Pclényi idézett jegyzeteiben az alsó metszfogak helyett tévesen „fels" metsz\'an

szó.

245

I'torygistcs iiocluhi.

—

különíisen

cröscbh

csücsocska látható

(4.

nagyíl:iss;il

ábra).

tisztán

jelzett

aprc'i,

ki\x'licl(')

alacsony

fog líarcsú és liosszú, mintegy egy

A második fels metszfog rövidebb s zömökebb, tövének keresztmetszete csaknem még egyszer oly rüstag, mint az elsé (4. ;ibra) mells, az els metszfog felé irányoilt csúcsán kivül még egy hátsó, alacsonj'abb csúcsa van s e kett között a fogtest mélyen és határozottan öblös (mintha odvas \-olna) csukott szájnál ebbe harmaddal hosszabb a másodiknál.

jó\-al

;

az öbölbe

(3.

ábra)

illik

bele az alsó

valamivel hosszabb az alsónál.

nagyon kicsiny

szemfog hegye.

fels .szemfog csak

fels fogsor els zápfoga

a fogsor irányából annyira befelé szorult,

(5.

ábra,

1.)

hogy kívülrl

teljességgel ueiii látható,

minthogy a szemfog a második zápfoggal szo-

rosan érintkezik

(3. ábra).

nevezett fog oly alacsonj',

emelkedik a második zápfog koronapereme fölé a

szemfog-korontipereme

fölé.

fels

fogsor

hogy csúcsa nem

csak egy kissé emelkedik utolsó

zápfoga

kereszt-

metszetben háromszög, hosszánál kétszer szélesebb. Az alsó fogsor második zápfoga határozottan

mint a szemfog

(XV'II.

magasabb, mint az els

tábla,

mintegy

fél

akkora,

ábra).

Az innyredk (XVII. tábla, 8. ábra) száma (az innykoronát nem hét. Az els kettsiv (kivételesen csaknem egyenesvonalú), folytonos, a többi kettsiv s kiizepén megszakított, az utolsó nagyon tompaszög, kettsiv és folytonos, számítva)

Petényi emiitett jegyzeteiben a .szemfogak helyett Fatio

nyilvánítanom, tünteti fel;

—

(Fauné Vertébr.

rajzát

mert

Suisse

1869,

ez legfeljebb kivételes állapot lehet, de

(10) 1858, p. 335,

fig.

fels és alsó zápfogakról" III.

fig.

helytelennek

szól. kell

második innyredöt folj'tonosnak, az utóisót pedig megszakítottnak

viszonyoknak. Hasonlóképen helytelen Kolenaii rajza

és ábrázolja.

tab.

11),

amennyiben az

semmikép sem is

felel

meg a typikus Wien XXIX

(Sitzungsber. Akad.

utolsó innyredöt ö

megszakítottnak mondja

246

247

Pterj'gistes nocfula.

A fentebbiekbl

kiviláglik,

ÍMciiyi számadataiba, valószinleg

ho.ny

a hátramaradt kézirat leirása alkalm;i\al, tubb lényeges hiba csúszott be.

törzs

és

fej

még

hossza

a Fatio-íéle

iihixiina-n

\':\v.

csak

'%,

í)2

hogy Piiáiyi-nck egyébként reiules méret példányán 95 '"/"• lett volna, ennek folyományaképen a/.ntán hibás a farl< és az egész test, valamint a harmadik ujj mérete is. A harmatlik ujj hosszát az összes észlelk 90 95 "í^i-ben állapították meg, lehetetlen tehát, hogy lehetetlen,

tehát

—

Pcicnyi példányán 75 \'ész lehetett

ehhez a fajhoz. iratban

volna,

lett

X'alószinünek

csene-

rövid ujjú alak legfeljebb

ily

mert ha nem, ak'kor az

\'olna,

hogy a

tartom,

nem

állal

tartozhatott volna eredeti

/\7t';M'/-féle

kéz-

és törzs hossza

fej

a fark hossza az egész

test htjssza

a harmadik

ujj

.... .

hossza

'"/m-ben,

„

127

„

í)5

„

volt

megadva,

azonban az elmosódott számok nem voltak biztosan kibetzhetk.

Fölilm/'ji íit(.T/i\lcs.

korai denevér elterjedése

és keleti Afrikán

egészen

át

nagyon széleskör. Elfordul Európában,

Angolországtól Japánig és Skandináviától északi

Ázsiában és Afrikában,

Dél-Afrikáig,

egyebek közt a Himalájában,

Ceylon, Sumatra és Jáva szigeteken s a malaccai félszigeten és talán

Japánban

fajváltozata

a var. Jasioplcrus .Schreb. (iiiolossiis

él.

—

Európa északi s déli részein gokban s a sardiniai csontbrecciában ják

—

már a korábbi idkben

mint az angolországi csontbarlantalált

jegyezte

Erdélybl,

mondja, mely adat,

hol

Blasius,

Ugyancsak az

hogy

Budapestrl hol

„télen") s

fel

Hermán

sem

és

Fitziiigcr

ismerte.

Koch

Legelször

„éjelez denevér (Vespcrtilio protcriis)"

„minden

falusi

lakások és

nagy általánosságát nem

lehet.

sár(')l,

már

közelebbi termhelyeit azonban egyikük

PitLiiyi Siilaiiion

néven

ásatag maradványai bizonyít-

volt terjedve.

Magyarországról általánosságban említik,

Chinában

is.

Temm.) nev

erdk

tekintve,

körül"

egészen

Ottó-Xó\ közzétett jegyzeteiben

levnek helyes

oh'assuk,

is ismeri, „kivált az evangelicus templom padlánagy számban található (hozzátehette volna Petényi, hogy hogy Beszterczebányán ritkább". Hanák János Magyarországon ''

.Magy. orvosok és természetvizsg. pécsi

Természeti'. Füzetek 1879, p. 204.

Természetrajz 1848,

47.

nagygyl.

mnk.

Pécs,

184(i,

IJSO.

248

Tüzetes rész.

Ede N a g y S z e b e n és Dobra kör„nagyon ritkának" mondja, munkájának késbbi

közönségesnek mondja.

nyékérl

Bielz

sorolja el, de

még Brassó, Szász-Régen, Teke ésBesza megelzleg említett termhelyek mellé. Korrihiibcr^ Magyarországon gyakorinak mondja, ^r. Lázár Kálmán szerint

kiadásában

pedig

tercze sorakoznak egész

„rónán és dombos vidéken közönséges",

központi Kárpátokból

pedig

Kolozsvár, Z

;

még Pürkereczet

elhagyja

° fajunk következ termSinafal\'a, Nagj--Enyed, Sza m os- Újvár, a h, G y u a f e h é r v á r és N a g y-S z e b e n második

fel:

dolgozatában'

és

Imre

Daday Jen

denevérekrl szóló els dolgozatában

erdélyi

helyeit sorolja

ben

Frivaldszky

általánosságban.

emliti

és

hogy

megjegyzi,

Nagy-Enyeden

hozzá,

teszi „

S n a fa v á 1

Nagy-SzeKolozsvárott

ellenben n,

aránylag gyakorinak látszik". Minthogy a

Daday

gyjtötte denevérek az erdélyi múzeum-egylet kolozsvári g3'jteményében borszeszben riztetnek, alkalmam

meggj'özdhetni,

nyilt

lelhelyekrl származó példányok csakugyan

—

hogj' a fentebbi

ehhez a fajhoz tartoznak,

azonban nem találtam a gyjteményben. Margó találta állatunkat „a budai erds hegyek és

pürkereczi példányt

Tivadar" nagy számban völgyekben,

La/os'-'

a hárshegyi barlangban". X'égül Kassa külvárosában fogott példányról.

jelesen hirt

egy

A Nemzeti Múzeum gyjteménj'ében

Oravicza

képviselve:

Nagy-Rcze

(Árvamegye,

(Gömörmegye,

evang. templom padlásán

Top

Illés),

háza

c z a

s-f

ürd

Herkulesfürdö mellett

Brachman

az Al-Dunán

Méhely

Lajos),

Cepin

(Szlavónia, gy. dr. Madarász Gyula).

Emil),

Nestin (Szerémmegye,

Fauna der Wirbelth. Siebenbürg. 1856, Verh. Siebenbürg. Ver. XXXVIII, 1888,

Synops. Saugeth.

Hasznos

és kárt.

18.=)7,

állat.

22.

41.

187:i,

33.

Orvos-Természettud.

Ertek, természettud. kör. (tud. Akad.) XVI.

Budapest és körny. 1879,

Verh. zool.-bot. Ges.

Akad. Évkönyvei XI (IVi 1865, Ért.

X. 1885, p. 273.

Wien

31B.

1862, p. 250.

Múzeum

(az

épü-

vise vi czai fels denevér-

Szamos-Ujvár

gyjt.

tud.

a Nemzeti

a Csepel szigeten (gy. Cerva

barlang

(g\'.

18S3-ban),

Budapest

Szabadka mellett (gy. Klapka (gy. Méhely Lajos), Luk á c s-

(Vasmegj'e, gyjt. Méhely Lajos), p la

Kocyan Antal

Lendl Adolf),

dr.

Sziget-Csép

Pali

1.),

a következ lelhelyek \-annak

gyjt.

gy. Virányi János s

letében, gy. Bartkó József),

Frigyes 1900. máj.

gy.

Jeitteles

dr.

(gyjt.

Madarász Gyula) és

—

249

I'tcrygistcs noctula.

A részeljen

nem épen kiment

fentebbi

\-air)s/,insé,L;,ü,el

\an

.gyakran,

hogy

.iilitliatjnk,

nem

aJalokdn

korai

végifíteUintN'e,

hazánk

lienex'ei'

nem minden xiJeken

noiia

terjetixe,

kiílíliKisen

hegyN'idelven,

/.(jixlonabb

nany

leKn;i!4.\oiib

tnrdúl

elí'i

iiol

csak

egy.'ii'ánt

nagyon

elvét\^e jelentkezik.

ÉU-hii(Hl. .\

korai denexér kiválóan a mérsékelt és

lakiija,

ii\li"i/:

noha nagy kiterjedés

helyek k(izelébe

melegebb éghajlatú lombos

fás kertek és

oda vonzzák. Bár a hideg

iránt

ültetvények

a lakott

meglehetsen

érzéket-

magasabb hegyvidéket mégis kerüli, ellenben a melegebb alföld s az elhegység nagy kiterjedés erdségeinek egyik leggyakoribb alakja. Nem lehetetlen, hogy a hvösebb vidékekrl a k()Z(')nséges denevér (Myotis iiiyntis Hixiisl.) szorítja ki. A magasabb len,

a hü\-í)sebb északi tájakat és a

hegyvidéken

Futio

igy

magasságig fordul el és el.

Saját tapasztalásomból

nag'N'on szór\'ányosan lép

példány került szemeim

nyékén tizenhat

é\'

alatt

—

szerint .S\-ájczban

fílusiiis szerint

csak mintegy

az ei'döv fels határát

mondhatom, hogy hazánk magasabb

KtiOÜ

sem

éri

felföldjein

így Brassóban tizenegy év alatt csak három Kocyan Antal az árvamegyei Zuberecz köregyszer sem észlelte s 'jcitidcs K'assa környékéfel,

elé,

rl mindössze egy példány birtokába jutott. Nyáron át rendesen odvas fákban, vagy harkálylyukakban tai1i')zkodik; barlangokban és sziklaüregekben Koleiuili és Kodi szerint soha sem üt tanyát s bizonyára ritkaság számába megy, hogy Briichnuiu Emil ISUM nyar;'in a pla\'íseviczai fels denevérbarlangban talált egy száraz példányt. A hímek ügy látszik - sokkal számosabbak mint a nstények, legalább az a 25 példány, melyet 1899 június 23-án Fejes Klapka Illés a palicsi park odvas fáiban gyjtött, ezt látszik bizonyítani, a

mennyiben 24 hím példány mellett csak egy nstényt fogott. Fajunk rejtekhelye tílbbnyire magasan fekszik s arról ismerhet fel, hogy az üreg szája minden pókhálótól ment, fényesre csiszolt és zsírosan szenynyezett

szaga

;

vaczkát különben gyakori éles czinczogása és kellemetlen szúró

által

Petényi

désekor ad,

elárulja.

szerint

„e

kellemetlen,

ha nyugalmából

faj

mindenkor,

bzt

savanykás

fölzctvartatik

;

még

téli

álomból való Rilébre-

Hangot leginkább akkor hang átható s betkkel bajosan kilehel.

— — czk

—

fejezhet, csikorgó, körülbelül így hangzik szrüj zrüj czk felbszítve, a hang élesedik s más jelleg dzrr triczritz:

dzrr

—

iczirri".

czinczog.

Kolnuiíi

szerint

gyakran,

meg

—

télen,

tartós

czk

-riczrizsij

hidegben

8 ;

250

Tüzetes

erdk

Vadászterülete az erd,

rész.

széle s erdei tisztások

;

olykor, külö-

nösen alkonyatkor, nagy forróság és szárazság idején erdökörnyezte vizek fölött is

Én magam erds, hegyes

röpköd.

vidéken az országutakat sze-

gélyez nagy nyárfák körül is láttam röpködni, igy Toplicza Krassó-Szörény megyében 1899 június 20-án este nj^olcz órakor, példányt

udvara

Olykor tanyák és majorságok körül

lttem.

le is

1897

így

augusztus

27-én

röpködött

fölött

vasmegyei

Lukácsháza

nagy

mellett

hol két

vadászgat gazdasági

melybl egyet lelttem. Ugyanott

két példány,

augusztus 30-án a nagy nyárfákkal szegélyezett luczernás

melybl egyet nagy magasságból

fölött

szállon-

lelnöm. A korai denevér hosszú, keskeny és nagyon hegyes szárnyainál fog\'a az összes fajok közt a legjobb repül. Nagyon könnyed, rendkívül

gott két példány,

gyors

ügyes röptét utolérhetetlenül merész és villámgyors

és módfelett

fordulatok

sikerült

jellemzik.

csaknem remeg

„Sebes,

szárnycsapással,

szinte

megdöbbent gyorsasággal kering a legmagasabb fák sudara körül, hol ide, hol amoda kanyarodva, majd széles, zegzugos vonalban üldöz rovart, majd minden szárnycsapás nélkül több lábnyira suhan hogy egyszerre csak több lábnyira lecsapva, egy pillanat múlva ugyanott folytassa félbeszakított röptét", mondja találó jellemzéssel

egy-egy

tova,

—

Altiini.

nagyon kován, gyakran már néhány órával napnyugta

Esténkint

eltt jelenik is

kiteszi

fecskét

meg

magát, elér,

így

igaz,

nem egyszer a ragadozó madarak támadásának hogy nem sokat koczkáztat vele, mert még a

sebesröpt hosszúszárnyú sólyom (Falco snbbntco

sem férkzhetik hozzá. Nyaranta sokszor már délután

öt óra tájban

csapong nagy magasságban a levegégen

vadászgat a

kékkel.

—

szi napokon

Derült

long a legnagyobb fák sudara

\'ersen3't

Kolcnatí szerint

Az erdben mintegy 60

órakor röpdös.

fölött

— 100

—

már

—

meg. Az én

tapasztalataim

késlelteti esteli

a palicsi

mondja Koch

megjelenését

így

meg

'/47-kor jelent

;

el.

for-

valamivel

késbben

jelenik

hvös idjárás tetemesen hvös júniusi estéken úgy

azonban a

899-ben a

—

szorosban és Topliczán csak V48 1899 augusztus 27-én pedig este 6 óra 45 percz-

a vasmegyei Lukácsháza gazdasági udvarán.

meg augusztus

30-án

is,

ben, azonban szeptember 1-én \iharos iíHt

csak elvétve

kevéssé zavarja vadászatá-

erdben, mint a kazáni

órakor láttam megjelenni kor jelent

;

— mindössze

szerint

három

épen azért oly hasznos, mert oly

Hideg, nedves és zivataros

ban, ilyenkor

ott

fecs-

méternyi magasságban szál-

szintájban vadászgat, hol rovarpusztító apró madaraink

dulnak meg.

délután

L.)

Ugyancsak

borús, de csendes és meleg id-

idejében egyetlen példány

sem

251

Pteiygistcs noctiila.

nemcsak

dcne\'ér

koriii

(.ienevérünk, de a legtalánkabb

lagos

gj'akoriságát, beláthatjuk,

mas tcuycz

bogarai eszik

hogy

jól

lci;>;yiirsahb

Iki.íív

legügyesebb röpt

ha mindehhez huzzáveszszük arány-

hogy

rovarvilág pnsztitásábaii

íJ

IhiIliI-

valóságos áldás az erdgazdaságra nézve. Harmincz csere-

meg

—

gyors egymásutánban

volna lakva;

a csersodrópillének

—

mondja Altnin

a nélkül,

(Tortrix virhiaiia L.)

egész

nagy ellensége a búcsújáró pillének és sok más, kártékony erdei ro\'arnak. De Sdys-Longchamps azt hiszi, hogy a korai denevérnek a nagy ganajtúró bogár (Geotrnpes stcrcorarius L.). is gyatömegeit

pusztítja

kori tápláléka.

Rendkívüli falánksága az

mert hatalmas zsírpárnát

még

még inkább

kíizclcdtével

kell szereznie,

hogy a hosszú

fokozódik,

álmot

téli

kibírja.

nagyon megritkítja sorait, legalább Altnin a mellett tanúskodik, hogy bármely más fajnál gyakrabban találta megfagyva. Egj'es észlelk, így Kolcnali, Koch és Altiun azt állítják, hogy tél

kés

hidege

így

el az erdséget és melegebb vagy nyár derekán tér vissza megszokott vadászterületére. Kolenati szerint október-november havában a Duna \'idéi<ein gyakran ezerszámra vonul nyugat felé és Koch valószínnek tartja, hogy Nassauban is elkíUtözik szszel s csak a nyár kíizepc a nélkül, hogy a kölfelé tér vissza, mert télen hiába kerestette. Én sokkal valószínbbnek tartom, hogy az tözés lehetségét tagadnám

szszel olykor nagy rajokban hagyja

tájakra költözik s csak tavaszszal,

—

erdséget elhagyó rajok nem vonulnak

nagy épületekkel Fatio-tól

cserélik

fel

n\-ári

a vidékrl,

tartózkodásuk

— nézetemben fleg az a évi — minden esetre nagyon

támogatott

hogy az 1898

— 99.

hanem csak ódon, Ebben a

—

hel3'ét.

körülmény ersít meg, enyhe

a korai denevérnek egész serege tanyázott a Nemzeti

—

tél

Múzeum

folyamán

eresze alatt

és magas tetpárkányzata közt, mely enyhe, verfényes napokon még november elején is éktelen czinczogást vitt véghez a déleltti órákban. A jelzett tél folyamán Budapest sok más nagy épületében is látták és fogták a korai denevért s a télnek nem volt hónapja, hogy egy-két eleven példányt ne kaptam volna; legutóbb pedig 1899 deczember 7-én hozott

egy

fiú

egy eleven példányt a Nemzeti Múzeumba,

melyet

Múzeum

kertjében fogott. Valószínleg így van ez más, szigorúbb tel években

is,

csakhogy ilyenkor az állatok mély dermedtségben s néma csendben vesztegelvén, nem tnnek fel annyira. Egyébként hazánk más vidékein s

Németországban

gj'akran akadtak a fajnak nagy mennyiségben együtt

telel példányaira. Téli szállásán,

vagv a

falak

már akár odvas fákban, akár

hézagaiban

üti

fel

tan vaját,

régi épületek padlásán,

mindig

nag\-

menn\-iségben

252

Tüzetes rész.

össze

sereglik

;

állatok

olykor

csüngnek

százával

egy

csomóban,

cserépzsindely módjára födve egymást.

A korai denevér harapós, ingerlékeny állat más fajokat nem igen tr meg a maga közelében, st Petényi szerint még saját fajbelieivel is ;

fotytonos czivakodásban fajokkal együtt

még

enyhe

téli

állitása szerint

hmérséklet sem hat

hosszú és nagyon

reá zavarólag,

azonban tavaszszal egyike a legkorábban ébredknek

szerint

más

mindazonáltal Koch szerint (jlykor mégis

álma az észlelök egybehangzó

Téli

mély

él,

telel.

vonulás idejében már mindenütt találkozunk vele

Altuiii

s a szalonka-

meg-

a természetének

felel helyeken.

—

mondja Petényi jó bánásmód mellett némileg hogy érintéskor nem akaratoskodik s a táplálékot néha elfogadja mellett a tejjel is mege

fogságban

megszelídül, legalább annyira, nyújtott

feléje

;

barátkozik.

„Tavaszszal párzáskor mind a két üzekedik, de párzás után csak a

i\'ar nagy robajjal és nstények maradnak együtt"

si\'ítással

— mondja

Hcuuik János.

nstény két Hat vet, melyeket \-askosabb testálmuk kezdetén is meg lehet különböztetni anyjuktól. Ellenség nem igen bántja, azonban Jiicl^cl németországi plébános

Ta\'asz vége felé a

még

alakjukról

téli

a lángbagoly ürülékeiben akadt a koponyájára.

Pterygistes Leisleri Kuhl.'

17.

Szröskarú denevér. (X\'lll.

tábla).

Syuonynn'ik.

Kuhl, .Ann. Wetterau. Paine, Ann. Nat. Hist. II.

Vespertilio Leisleri p.

(fide

Wagner,

Dobson);

Supplem. Schreber Sáugeth.

Giebel, Sáugeth.

1859,

\'espeni,i;o Leisleri 5.

Jhrg.

Fauna Suisse,

1S:3!),

Deutschl. 1.

18(30, p.

944;

1840,

Altum,

58;

50,

Dobson,

régi noinenchitura ^/.aint

fig.

35,

1839, p.

;

I.ii^len

Kiilil.

1872.

Arch. p.

Catal. Chiropt. Brit.

]'i:spenit;'ii

1840,

3(i

a s

4(i

1810,

181, tab.

502; V, 1855,

Forstzool.

Key seri ing & B

318; Wirbelth. Europ.

1857,

Ges. Naturk.

;

p. f.

728;

24.

Naturg.

Blasius,

Fauné

Mus. 1878,

V'ertébr. p.

215;

Ptcrygistes Leisleri.

Brügger,

Jahresber. Ges. Grauhiinden, XX\'I,

sart, Naturaliste, VI. 1884,

IV (XXIV)

lSS(i,

441

')3'2,

Gray,

.Ann.

Magáz.

Troues-

Ann. Mus. Genova,

Mamin.

Catal.

i'^-

p..")9;

1S8.S,

Dóri

Ki;

fig.

Trouessart,

;

Scnínpliüiis Lash-ri

1807,

Nat.

Hist.

111.

184'J,

'2:ü.

Külenati,

I'iiiiugo Leisleri 18,")8,

:«5,

.laiirix

fig.

1870

.\btli.

(iü,

1S(;l'

Leishri

(Juli4-lct't),

l'"

100, tah.

."lO;,

t /.

XXIX

Sitzungsber. Akad. Wien,

10; Jahresber. mahr.-schles. Ges. 1850,

Nassau,

\'cr.

Xihiiiliiiiíi I.

25;i

.Sitzungsber.

(10)

80; k'ocli,

lig.

Wien,

Akad.

I.Xii.

Leírás.

szröskarú dcne\cr nagyobb test fajaink egyike. Egész testhossza mely méretbl 4,S '"ím esik a farkra; kiterjesztett szár-

mintegy 100

'"'/»',

nyainak hossza 200

"'/m

;

kisebb. Feje

— 43

hosszú.

'"/"

a korai denevérhez,

liasonlit

arczorra

vaskos,

37'.')

alsó karja

Termetében feltnen

rnfiil

és

csakhogy jóval

pofamirigyei

széles,

crüsiii

ki-

duzzadok. Fülei (X\'I11. belí,

tábla,

ábra) raviJck cs szcU'sck.

rhombusalakúak, egymástól távolállók.

kerekített

a fejnél

méreteinek aránya a korai denevéréhez hasonló, elhelyezése

bels szélének

lefutása

rövÍLlcb-

szabása

fül

küls

és

teljesen azonos.

Fülfedöje (X\4II. tábla,

ábra) kicsiny, fölfelé szélesed

bels

szélesen kerekHett és kissé befelé fordul;

nagyobb szélessége magasságának a közepe

hegyén

homorú;

széle kissé

leg-

fölött van.

Szárnyai kisebbek, mint a korai denevéréi, de meglehetsen azonos

szabásúak; hosszúak, keskenyek és hegyesek. egy

ölödilel rövidebb,

izülete

ötödiknek

mint a harmadiké, a

második

izületével

hossza úgy aránjiik a harmadikéhoz 10

IC)

30.

s a

öregvitorla a talp tövéig

ötödik

tize mintegy

ujj

úgy hogy a harmadik esik

össze.

szárny egész hosszához, ér.

csökevényes farkcsigolyát hagyja szabadon. 7

— 7'5

'"/"»

hosszúak

;

rövidebb, de valamivel hosszabb

törzs

dene\'éren, n//\ik tövén

talp is

rövid.

a karmokkal

lehet.

szrözete hasonlóképen

szrrel

boritott,

ujj

mint

Farka a törzsnél rendesen

terjed rá a vitorlákra,

mint a korai

csakhogy az öregvitorla alsó oldala az egész kar mentén is

els

A farkvitorla csak az utolsó, A sarkantyúkarély (epiblemaj

erteljes, szélesen kikanyarodó. Lábai közepes nagyságúak,

együtt

ujj

ötödik

innen vette az

állat

nevét.

254

Tüzetes rész.

Bundája fekdc-barnába hajló

inkább sárgás-barna.

fiatalok

vörhcnycsbarna,

— BJasiiis

és

Koch

valamivel sötétebbek, részben inkább szürkés-barnák

a magasabb hegyvidék alakjai

negyedében fckctcbarna,

fülek s vitorlák

koponya

Az egyes szr

is.

negyede

fels

durvabrek, (X\lll. tábla,

;

— többnyire

hasonló színezetek

kétsziiiíi,

három-

alsó

vagy

vörösbarna,

takóbarna.

feketeharnák. 2.

ábra)

korai

denevéréhez

csakhogy jelentékenyen kisebb; hossza mintegy 15 lessége a szemgödri

világosabb

alul

szerint

befzödés eltt

'%, e

'"ím,

hasonló,

legnagyobb szé-

mögött 9"5 '%, a szemgödri

befzdés 4'5 '%i. Nyiltaraja gyenge és csak a homlokcsontok közt van meg küls nyakszirtcsonti nyújtványa zömökebb s rövidebb, mint a korai ;

denevéren.

erteljes fogazat (X\'I11. tábla, 8

—

ábra) 34 fogból

áll.

alsó

metszfogak az összes észlelk állítása szerint az állkapocs irányában állnak, úgy hogy csak oldaléleikkel érintkeznek s egymást ueni födik, mire nézve meg kell jegyeznem, hogy e fogak a kezeim közt lev három magj^arországi példányon részben takarják egymást (7. ábra), noha nem oly nagy mértékben, mint a korai denevéren tapasztalható. A fels fogsor els (bels) metszfoga (6. ábra) nyúlánk és egyhegy, noha csúcsának küls élén egy alárendelt apró csúcsocskának több-kevesebb nyoma mindig kivehet. A második (küls) fels metszfog elülrl tekintve egy-

hegy, nyúlánkabb mint

a korai denevéré, mert tövének keresztmetszete

alig vastagabb mint az

denevéré.

els metszfogé ; hátúi ép olyan öblös, mint a korai fels szemfog csaknem kétszer oly hosszú és sokkal vastagabb,

mint az alsó, felülrl tekintve élesen erteljesen kiugró,

fölött

fogsor

tompaszög

els zápfoga nagyon

hogy Blasius

szerint

vetetlenül érintkezik

s hátsó élének

sarkot tüntet

föl

(3.

a közepe

ábra).

apró, de aránylag erteljesebb s jóval

mint a korai denevéré

sabb,

háromél

fels

maga-

a fogsorból teljesen

;

kívülrl

nem

látható, a

befelé szorult, úgy mennyiben a szemfog köz-

második zápfoggál. Erre nézve a kezeim közt

lev három magyarországi példányon

azt tapasztaltam,

a második zápfog között kisebb-nagyobb hézag van

—

hogy a szemfog ezen keresztül

—

mindig észrevehet az els zápfognak a tartjuk, hogy az els zápfog oly magas, hogy hegye jóval a szoinszédos szemfog s a második zápfog koronapereme fölé emelkedik (5. ábra). Az utolsó fels zápfog felülrl tekintve tisztán háromszög, hosszánál kétszer szélesebb. kívülrl és hátulról tekintve hegye

(3.

és 4. ábra), a

Tisztái'a praeparált

mi könnyen érthet, ha szem eltt

koponyán

255

Pterygistes Leisleri.

alsó fogsor második

zápfoga

magasabb,

valamivel

mint

els

Hcni sokkal alacsonyabb a szemfognál (XN'lll. tábla, 8. ábra).

Az innyredök

(XV'III.

száma

tábla, 9. ábra)

Az els nagyon

hét.

gyengén kettösiv, csaknem egyenes, vagy csak kissé hullámos, a többi rendesen kettösiv, közepében megszakított, az utolsó nagyon tompa-

szög,

folytonos. Kolcnati rajza

tünteti

fel.

az utolsó innyredt

megszakítottnak

.Méretek ("fm-heni

A A A

kiterjesztett fej

szárnyak hossza

290

test

hossza

54—57

54-

41-2

42—43

37-

100

98-7

9G— 100

92- -100

fej

hossza

17-5

fül

hossza

14-5

A fülfed hossza

alsó kar hossza

Az ötödik

A A A

hosszíi

ujj

....

hossza

lábszár hossza

G7-5

lG-2

fark

42—43

-6

-43 -6-25

-76

-47

16-17

-17

7-7-5

7-5

hossza

láb

14-5- -16

:í7-5

17-5- 18

15—16

6-25

hüvelykujj hossza

A harmadik

260-

.Az

260—270

57-5

fark hossza

Az egész

27r,

és törzs hossza

szabad vége

Ha most pításánál, volt

a fajra nézve jellemz széls méreteket (melyek megállaminthogy három magyarországi példányom közül csak az egyik

mérhet

állapotban, a külföldi

észlelök

adatait

vennem) a korai denevérnek széls méreteivel

Sitzungsber. Akad.

Wien

.X.XIX (10)

18.58,

állítjuk

335,

líg.

10.

tekintetbe

szembe:

kellett

A szröskarú

Pteiygisíes Leisleri Kuhl.

és a korai denevér széls

méreteinek összehasonlitása

A A A

kiterjesztett fej

Az egész

test

-367

5437-

hossza

17-Ó- •18

fül

hossza

14-5^

fülfed hossza

harmadik

Az ötödik

ujj

A A

tOb hossza

6—

6-25

hossza

lábszár hossza

23--24

fi7-ó- -76

hossza

-43

alsó kar hosszú

hüvelykujj hossza

4.S-

16 fi

120 --126

92- -100

hossza

fej

Úgy

260-

szárnyak hossza

és törzs hossza

fark hossza

A A A

Pterygistf nocttda Schreb.

15- -17

fark szabad vé>'e

azt tapasztaljuk,

hogy a szröskarú denevér egészben

és

minden

részletéhen luúiiyosíIU kisebb a korai Jcucvcnui.

Földraj~i cllcrjcdés.

A szröskam

denevér Európa és Ázsia mérsékelt éghajlatú \idékeinck

mely Madeirától és az Azori-szigetektl az Alpokon és más hegyvidékeken át a Himalájáig terjed. Európában \v- és Angolországból, Francziaországból, északi Olaszországból, Németországból, Ausztriából, Magyarlakója,

országból és

középs Oroszországból

ismeretes.

Magyarországból több külföldi szerz

említi, így

Blasins

Koch'^ és Fitzingcr^, közelebbi termhelj-röl azonban egyikük

meg

és kétségtelen,

nélkül egyik

hogy

a másiktól,

ezt

illetleg

sins Fels-Magyarországról

szól,

adatot

tíibbi

Blasius-tó\

szerz

általában

országot mond.

Fauna Deutschl. 1857,

Jahresheft. miihr.-schles. Ges.

Jahresber. Ver. Nassau,

•

Sitzungsber.

.-\kad.

57.

1859, p. 82.

1862—1863,

Wien

LXII.

1870

KoJcuati-,

minden személyes tapasztalat

valamennyi a

sem emlékszik

510.

(.luli-IIeft)

12.

vette

át.

Bla-

csak Magyar-

Pterygistes

257

I-eisleri.

Hazai szerzink közül az egyetlen K<niiliiilhT

sorolja

azonban

fel,

mond róla, hogy ritkább, mint a korai denevér; magyartermhelyet nem emlit s a fajt valószínleg nem is ismerte.

mindössze annyit országi

Mindezek nagyon valószinvé karú e

dene\-ürt

nninkáJal

nem

ismertek

lesz

rcvcii

hogy hazai szerzink a szrös-

teszik,

hogy

iiniíjyur

fanná

csak

tulajdonképen

faj

biztdsan

tagjánl

kiuintatott

lekinthelö.

Nekem mindössze három, magyarországi példány

állott

Múzeum

Nemzeti

rendelkezésemre

ezek

lev

birtokában alapján

adtam a

fentebbi leirást. Az els példányt Kocyan Antal gyjtiitte az árvamegyei Ora\'iczán 1883-han, a másodikat Knns:i Károly tanitó küldte be C s a ó k öz-S o m o r j á r ó 1893-ban, a harmadikat dr. Ma Janis: Gynla 1 1

gyjtötte Szt.-G o

h a rd környékén (Szolnok-Dobokamegyében,

június 14-én). Eredetileg mind a

ban a vizsgálat állitottam

három példány feláztattam

czéljaira \'alamennyit

volt

1894.

tömve, én azon-

borszeszben

azután

fel.

ÉLíuiÓlI.

szröskarú denevér, \-alamennyi szerz tanúsága szerint, leginkább a magasabb hegyvidék erdségeiben tartózkodik, azonban Koch szerint, a sikság nagy erdségeiben, és parkokban is feltalálható. Hegyes vidéken a emelkedik

hóhatárig

denevérrel (Pipislrellns is

Kocli

Alpokban

szerint

manrns

Blasius) együtt a

nyaranta

alpesi

legmagasabb régiókban

megfordul. Faiio szerint Svájczban csak Bern és Uri

nev

cantonok-

ban akadtak rá, hol 1500 m. magasságig nj'omúl, Kolenali szerint a Harzban az erdöv legfels határáig megy, AlUim a Harzban, BJasins pedig a Szt.-Gotthardon észlelte. A három ismeretes magyarországi példány közül kett egészen más viszonyok közt találtatott, a mennyiben

Csallóköz-Somorja

vidéke

Szt.-Gotthard környéke

Tartózkodási helye

lombos erd, st

erdnek

nagy

Altnnt

typikus

alföld

és

szolnok-dobokamegyei

csak mintegy 300 m. magas dombvidék.

—

ugyancsak

szerint

szívóssággal

szerzk

állítása

ragaszkodik

erdhöz,

mértékben, mint a korai denevér, mert ez utóbbi olykor

erdt

s az

erdszélek és tisztások

szerint

—

egyenesen jellemz állatja a lombos

fölött

még nagyobb el

hagyja az

röpdös nagy magasságban, holott

a szöröskarú denevér csaknem kizárólag a nagy kiterjedés komor rengeteg lakója, melj-et valamely kisebb

Fatio szerint társaságban '

Synops. Siiugeth.

Aít'helv

él

erdségben hiába keresnénk. fákban, vagy régi épületek

és odvas

18.57, p. 41.

.Magyarorsz.ás denevéreinek nionoíjrapliiája.

258

Tüzetes rész.

eresze alatt

Kolenati szerint erdei odvas

;

fákban,

leginkább

vizek

álló

szomszédságában tartózkodik, st a Harzban (Clausthal) házakban is található és nyárban is tuczatszámra verdik össze. Koch megfigyelései megválasztásában nagyon óvatos, a legszkebb réseken

szerint szállásának

nyomul be a faüreg belsejébe

át

csoportosulva

telel

át.

Nj'áron

gyakran tuczatszám

társaságban,

itt

hozzáférhetetlen helyeken tartózkodik s

mivel nehezen lehet megszerezni, talán ritkábbnak tartják, mint a milyen valóban.

nagyon korán

Esténkint

Koch

meg.

jelenik

már

olykor

szerint

fényes nappal, Kolenati szerint a sötét erdségekben

déltájban kezdi

vadászatát.

Röpte nagyon sebes még a mondja Kolenati ból

álló

sudara

prédáját

fölött

korai denevéren

czikkázó

hirtelen

vadászsza.

ügyességben

merész:

és

—

kitartásban

és

—

Különböz bogarak-

túltesz.

mozdulatokkal

legmagasabb

Az erdgazdaság szempontjából ép

fák

oly hasznos,

mint a korai denevér.

álma szakadatlan, de nem olyan

Téli denex'éré.

és hideg iránt

hosszantart('),

Termetéhez képest nagyon ers. Koch s

gyakran és meglehetsen hangosan

A nstény

mindig két

korai

szerint

és harapós

haragos

czirreg.

szül.

fiat

Genns

182ü. Pipistrellns

mint

érzéketlenebb amannál.

(Néni). Pipistrellus K'aup.

Entwickl.

.Skízziite

Syst. d. Europ. Thierw.

98.

Typus

Gesch. :

natürl.

Vesperiilio pipi-

strellns Schreb.

1839.

Vesperngo I.

185(5.

Key

s e r

312, 317

Xannngo Kolenati, Neue

P'olge

II.

& B

Arch.

Naturg. 5 Jhrg.

(part.).

.Alig.

131,

Deutsch. Naturhist. Ztg, Dresden,

169

— 172.

(A Nathusii. pipistrellus

és Kulilii fajokra alapítva). 185(3.

Hypsugo Kolenati,

131,

1()7—

1(39.

(A uuinrus

és Krasclieninikoivii fajokra alapítva).

18G9.

Vesperngo F a

1870.

Vesperngo Fitzinger, Sitzungsber. Akad. Wien, LXIl.

P^aun.

\'ertébr,

Suisse,

(part.).

Juli-

Heft, p. 30. (part.). 18()4.

Scotophilns H.

Allén, Monogr. N. Amer.

nec Scotophilns Leach).

Bats, p. 27 (part.,

259

Pipistrellu.s-iieni.

IS7S.

Dobson,

'W-spcriigo

Catal.

Chiropt.

Mus.,

Brit.

18,1

(part.).

Trouessart,

1884.

Vespertigo

1893.

Vcsperngo H. Allen, Monogr. N. Amer. Bats,

18117.

Pipistn-lliis C, e p.

zí'iiiK'Jk

futó,-

széles

kicsiny

termet

gyöngéd

tompa;

és

(part.).

121.

pofamirigyeik

l.'í,

állatok.

I''ejiik

liidnzzadók.

l'"ülcik

hegyük keskenyen

;

küls szélükön többé kevésbbé behorpadtak. keskenyed

hosszúkás,

fölfelé

szélessége

küls szélének a

hossszúak

í)'l?>

North Americ. Fauna No.

hosszúkásai:, szélességüknél jóval hosszabbak

csúcsba

Pipistrelhts-nem föjcgyci.

fajok

tartozí)

arezorruk

;

V'I.

87.

ide

.Az

r r

Naturaliste,

hegyével kissé befelé görbült

;

közepe

alá

keskenyek. Az ötödik és harmadik

s eléggé

legnagyobb

;

meglehetsen tize csaknem

Szárnyaik

esik.

keyekitelt

Fülfedöjük

ujj

egyforma hosszú; az ötödik ujj hegye a negyedik, valamint a harmadik ujj második izének végéig ér. Az ötödik ujj hossza ügy aránylik a harmadikéhoz, mint 10

öregvitorla

— 14

az egész szárny hosszához, mint 10

(plagiopataginm) a hüvelykujj tövéig

terjed.

;

— 30.

farkvitorla

(tiropataginni) a farknak csak az utolsó, csökevényes csigolyáját hagyja

A sarkantyükarély (epibtema) erteljes. Farkuk a törzsnél lioszTalpuk harántul ránczos, gumókat nem hord. Bundájuk sötét-barna, sárgás szrcsücsokkal alul fakó-barna, vagy szürke. A vitorlák csak a törzs közelében gyengén szrösek. szabadon.

szabb.

;

A koponya

kicsiny és

aránylag ép oly széles, agj'tok

gyöngéd alkotású

noha

arczrésze alacsony,

;

mint a rokon-nemekben.

meglehetsen magasra emelkedik az arcz

fejtet

széles

—

sokkal

fölött,

doni-

borúbb, mint az Eptesicus-, Veí;pertilio- és Pterygistes-nemékhen, de azért

nyakszirtcsonti tájék

homlokcsonti

(a P.

tájéknál.

a foramen anteorbitale

orrcsontok találkozásán a

Nathiisii-t

A szemgödör

még mindig magasabb

kivéve)

mély,

elül élesen

határolt,

mert

lev duzzadás éleshátú. Az homlokcsontok eltt teknszer horpadás s az a szemgödör közt

arcz mindkét oldalán a fels állcsont és a megfelel orrcsont találkozásán

ismét

egy-egy

kerekded

mélyedés vehet észre.

nyakszirtcsont

két

oldaltaraja (crista occipitalis) derékszög alatt tart a nyíltaraj (crista sagittalis) felé,

minek következtében a nyakszirtcsont pikkelye (squatiia ossis domborulatban hajlik fel a koponya tetejére. A nyiltaraj

occipitis) enj'he

elég éri

erteljes, el.

a falcsontok

kíizt

étlapul

nyakszirtcscmtot

nem

Tüzetes rész.

260

Fogképletük

3-3

2-2

—3

Ügy a fels, mint az többhegy utózápfog

fogsorban

alsó

van.

a fogsor irányából többé-kevésbbé

—2

egyhegy

elözápfog és

fels fogsor els zápfoga elég nagy,

h'fc-lc szorult,

de azért kivülröl fbb-

nyíre tisztán látható.

Nemünk

az emberi lakások körül, épületekben és odvas fákban

fajai

tartózkodnak. Közvetetlen a nap lenyugta után kezdenek röpdösni s haj-

merész,

mint

érzékenyek.

gyors és változatos, de korántsem

Röptük magas,

nalig vadásznak.

Plerrgistes-féléké.

Téli

álmuk

szakgatott,

szszel a legutolsók. Évente két

fiat

nem

Schreb.

pipistreUiis

melyek rövidesen a következk ..4.

alsó

metszfoga k é t h

mély.

iránt

nagyon

Tavaszszal

két faja tartozik, ú.

Pipislrdliis

Xtliiisii

szerint különböztethetíik

metszfogak

csak érintkeznek.

hideg

oly

kevéssé

a legelsk,

szülnek.

Ehhez a nemhez hazai denevéreink strellus

Keys.

a Pipi-

Blas.,

meg.

oldalszéleikkel

fels fogsor els

fels fogsor második metszfoga

elsnek a szemfog koronapereme a fog mells oldalán mint

alacsonyabb,

küls

csúcsa.

többnyire

emelkedik.

alig

görbül

—6 (6 — 7 (5

alsó

felemagasságáig

fog

fülfed rövid, skalpell-

küls

alakú, legfeljebb a

horpadásáig

.Az

emelkedik

Lába

befelé.

kicsiny

;

az alsó kar hossza 30

hegyével

"% hosszú) penise kicsiny "% hosszú) kiterjesztett

— 227 —32'5 %>

szárnyainak hossza 195

/'.

fülszegély

;

'^'m; .

fels fogsor második metszfoga

magasabb, mint az elsnek a küls csúcsa. Az alsó szemfog koronapereme a fog mells oldalán többnyire csak a fog alsó harmadáig

emelkedik. A fülfed hosszabb, sarlóalakú, a

küls

fülszegély horpadá-

P. pipislnilns .Schreb.

;

261

Pipistrcllus Kiihlii.

sán

emelkedik

felül

hegyével ha-

;

Lába nagy nagy

tározottan befelé görbül.

— (8'ö — (7

"í/m

í)

penise

hosszií),

'"/'"

í>

hosszú)

kiterjesztett

;

szárnyainak hossza 224

az alsó kar hossza 33

félig

metszfogak

alsó

'"^^

'"%

P. Xalhiisii Keys.

<S:

Blas.

oldalszéleikkcl

A fels egyhegy,

egymást.

födik

els metszfoga sodiknak

— 250

— 35

kétszeresénél

fogsor

a má-

hosszabb.

Az els fels zápfog a fogsorból befelé nyomült, kívülrl nem látható. Az alsó szemfog koronapereme a bels oldalon

öreg-

szegély.

Kiter-

a fog közepéig emelkedik. vitorla szélesen fehér

jesztett '"/'»;

szárnyainak hossza 108

az alsókar

— 232

33—33-7 "% hosszü

(P.

Knhlii Natt.)

Pipistrellus Kuhlii Natt.

Fehérszél denevér, Mieltt

hazai

Piinstniliis-íélék

ismertetésére

térnék,

meg

kell

emlékeznem a törpe denevéreknek fentnevezett fajáról, melyet t<")hb szerz a magyarországi fauna tagjául emlit fel, melynek hazai elfordulásáról azonban egyetlen biztos adatunk sincs. Blasiiis ' s az ö nyomán Koleuati

Horvátországból sorolja

alkalmam

volt

meggyzdni

;

fel,

annál

ez adat hitelességérl azonban ke\'ésbbé,

mert Brusina

nem

Spiridon

reket

múzeum igazgatója nem volt abban hogy a zágrábi múzeumban rzött horvátországi denevémegvizsgálásra átengedhette volna. Magyarország területérl Daday

Jen

sorolta

zágrábi egyetemi tanár ür s a horvát

a helyzetben,

fel,

még

pedig

1885-ben

Kolozsvárról, Oláh-Láposbányáról,

Vesperugo Kuhlii Natt.

néven

Deésrl, Búzamezrl, Semesnyéröl és

Nag3'-Szebenböl, továbbá Vesperugo marginaius Cretzschm. néven Kolozsvárról, V.

886-ban pedig V. Kuhlii Natt. néven már csak Kolozsvárról és

marginaius Cretzschm. néven szintén Kolozsvárról

Fauna

Jahreshef. miir.-schles. Ges.

Orvos-Termcszettud. Értés. X. 1885,

VVirbelth.

1857, p.

6.5.

1859. p. 73. p.

273.

emiitette és írta

Tüzetes rész.

262

le.

Ezeket az adatokat Bielz

Trouessart^

legutóbb

nyomán Mojsisovics Ágost

s az

és

különösen az utóbbi szerz révén az

átvette s

hogy a Pipistrelhis Ktihlii Magyarmár pedig Daday-nak az adatai eg\'tl-eg3'ig helytelenek, mert az erdélyi múzeum-egylet gyjteményében borszeszben megrzött eredeti példányok alapján bárki is meggyzdhetik, hogy Daday-nak V. marginatns-a nem egyéb, mint a fehértorkú denevér hiedelem terjedt

a külföldön,

ország denevérfaunájának

rendes tagja,

(Vespertilio niitriiins L.

discolor Natt.), az állítólagos V. Kuhlii ösztörpe denevérnek

példányai pedig a közönséges

szes

(PipistrcUns pipi-

strellns Schreb.) bizonyulnak.

Én magíun rem

hogy ez a

isme-

Dél-Európa, Észak-Afrika és délnyugati

faj

nem

Ázsia lakója, hazai elfordulását

tartom valószínnek s úgy hiszem,

legfeljebb Horvátország nj'ugati részén és tengermellékünkön reá,

nem

a fehérszél denevért Magyarország területérl

és tekintve,

akadhatnánk

a mi annál valószínbb, a mennyiben Blasins Trieszt környékén és

Dalmácziában

észlelte.

Pipistrellus pipistrellus .Schreb.

18.

Törpe denevér. (XIX. tábla.) Syiioiiyitiák.

pipisírdhiíi

Ví'spcftilio

tab.

54;

195, tab. 47,

II.

edit.

XXIII.

;

h a

Altum,

e h e

P'aune Belge, 1842, 1847,

ForstzooL,

;

Magy.

Verh.

Mittheil.

Catal.

•

Mittheil.

fig.

.S,

;

K uh

?,',

fig.

Temminck,

Értekez.

XVI

(T)

Siebenbiirg. Ver.

VI.

;

245.

78; XXXVIII,

Steiermark 1888. S.-A. p.

1899,

régi nomenclatura szerint

126,5.

Vesperugo

5";

T e m m n c k, Monogr. D ob so n) Selys-LongN s s o n. Skandináv. fig.

1886, p. 2ü, 32.

XXXVI,

5',

Wetterau. Annál. IV, 1817,

(tide I,

167,

1806,

Descr. de l'Égypte,

;

tab.

— 1841;

23, tab.

VIII,

Schlegel, De Dieren van Nederland, 1862,

Naturw. Ver.

Mámmal.

177Ö,

1872, p. 26.

tud. .'\kad.

(cranium)

fig.

1832

tab.

Sáugeth.

Annál. Mus. Hist. Nat.

13í)

Ital.

194,

Vespertilio Idctoís

1820,

P\iuna

1840,

II.

m ps,

Fauna

tab.

125,

Bonaparte,

Mámmal. c

(caput), tab. 48,

flg.

1828,

Des marest, Mámmal. 53

G eoffroy-.Sai n t-Hilai re.

pipistrelltta Schreb.

22.

33;

263

Pipistrcllus pipistrelliis.

Vcsprrlilio iiiiinilissimns

Vcspcrtilio niiiriinis

Kcrivoula

I.S,")S,

Kuch,

Jahrh.

Jahreshcfte

lig.

Nassau,

\-er.

schles. Ges. I

1839,

246

1859,

321

XXIX

K ölen

Synops.

1840,

s e r

1840,

539,

30;

i).

KSoS,

p. 41)7.

1859,

Sitzungsber. .Akad.

Wien

334,

XXX'lIl

7; Jahreshefte m;ihr.-

tig.

& B

;

a s

Suisse,

Arch.

Wagner,

730; Kornhuber,

Deutschl. 1857, p. 61,

1869, p. 61;

(Juli-Heft)

Naturg.

Supplem. Schre-

Fitzinger,

Dobson,

33;

Trouessart, Naturaliste (VI) 1884, fig. 18, 19; Daday, Magyar tud. Akad. Értekez. XVI Trouessart, Catal. Mámmal. 1897, p. 113.

Catal.

No. 6H,

223;

74;

487.

;

Fatio. Fauné Vertébr. Wien LXII, 1870

1878,

(7)

1887,

Ges.

Wien

inacroplcrns

1 1

Verh.

zool.-

1862, p. 250.

Vcsperugo minutissiiiins Fitzinger, Vcsperitgo Nalhiisii 2 spec. typ

(sec.

11.

Ges.

LIV \', 1855, Blasius, Fauna

;

Vcsperiigo pipistrelliis var. bot.

ti,

506, tab.

Sitzungsber. Akad. Chiropt.

Botan.

77.

Sáugeth. 1857,

39, 40;

1858,

(10)

Wirbclth. Europ.

;

ber Sáugeth.

fig.

'csperiigo pipislirlliis p.

lS4r),

l''auna,

máhr.-schles.

18(32—1863,

Xaniiiigü iiiinntissinnts 1858,

(3)

Europ.

Cray, .Annál. & Mag. Nat. Hist. X. 1842, p. 208. Kolcnati, Sitzungsber. Akad. Wien, XXIX

,!,<risriis

l-ilU,

Magáz. Zool.

pipislirlhis

.\Liinnii;<>

(lU)

;iy.

Daday

(nec

42.

Keys. &

Blas.),

c.,

!).

Vcxpcrugo Kiihlii

Daday

(nec Natterer),

(sec.

6 spec.

typ!).

Leírás.

A törpe denevér faunánk legkisebb denevére. Kiterjesztett szárnyainak hossza 195 227 '"%, egész testének hossza 65 80 '"/>», mely méretbl 28—36 "% esik a farkra; alsó karja 30—32-5 %» hosszú.

—

Arczorra széles és tompa, az eleven állaton

mondja

—

— mint

Jeitteles találóan

csaknem bulldogszer, a mennyiben két oldalt fekv pofamirigyei nagyon kiduzzadnak. A vesekép orrlyukak az arczorr csúcsán elül s kissé féloldalt nyilnak.

Füle (XIX.

tábla,

ábra)

kicsiny,

kerekded

ségénél jóval hosszabb, de az arczorr csúcsát

bels

széle

csakhamar hén alaku

fülbordával

széles,

donihorodó hajlásról

a fülfed

eg^'ütt

nem

háromszög,

széles-

éri el teljesen.

bels szélének tövén

fül

ered,

térdalakú gömbölyéssel fordul kifelé s egyenletes, enyi\-ben

halad

fül

külön köthártya

tompán

ered,

kerekített

mel3' a fület

csúcsáig a

;

a térd-

fejtethöz

kap-

;

csolju.

küls

fül

mintegy

széle

"'/"'-nyire

szájzugtól,

szájrés

magasságában ered, vagy valami kevéssel alább veszi kezdetét s egynemüen domborodó Ívben halad mintegy a fül fels harmadáig, hol határozottan és meglehets mélyen behorpad s azután egyenesen, vagy pedig

még

domborulata, apró

egj- jelentéktelen

pán lekanyarított csúcsa

fülfed (XIX.

felé

tábla,

hullámot

képezve, a

tom-

fül

tart.

ábra) rövid,

/í'^/ü/yfí^Z;

küls

fül

szélének

horpatüísáig emelkedik. Egészben véve vaskos, csaknem egyenes, tonipa-

háromszög

kis

(bonczolókés)

skalpcllhez

licgyü

közepe

fogat

hasonlít

bels

visel,

a legszélesebb, vége

alatt

nagyon kevéssé görbül

küls

;

Szárnyai hosszúak és elég keskenyek.

mint

s tövén

homorú

kissé

hegyével

s kerekített

befele.

csaknem egyforma hosszú. Az ötödik dikéhoz,

vagy

keslvenyed

felé

domború

széle

széle egyenes,

— 14'28

harmadik és ötödik

tize

ujj

hossza úgy aránylik a harmaegész szárn\' hosszához, mint

ujj

271— 29-86.1

Lábai aprók, a saroktól a karmok hegj'éig 5 öregvitorla

a hüvelykujj

tövéig terjed.

—

kevényes farkcsigolyát hagyja szabadon,

fark a törzsnél hosszabb.

—6

szélén

csö-

utolsó,

sem egészen. A

olykor azt

sarkantyú küls

hosszúak.

'"/'«

farkvitorla csak az

sarkantyú-

erteljes

karély (epiblema) van.

Különös figyelmet érdemel a törpe denevér kicsiny hnnvesszeje (penis),

mert

már ennek alapján

durvavitorlájú denevértl (P. Xathusü). (os

nem

priapi)

tartalmaz

befzdött

részében két oldalról

szrrel

(noha s

egész

Feje s arczorra a pofamirigyekig

egyenes szrözet

rövid,

nes

ellenkezt

terjedelmében

nem

'%»

hosszú)

monycsontot alsó

állítja "),

nagyon hosszú

lefityeg, csupasz (XIX. tábla,

szr

áll

ráterjed,

ki.

még

test

Meg

kell

;

\-onalig,

alsó oldalán a fels kar köze-

a íark\-itoría fels oldalán

jegyeznem, hogy a kolozs\-ári gyjteményben van egy

arányszámokat ltí-0(i

szrös az arczorr elejét néhány hosszú, egye-

hosszú szörözete a törzs közelében a vitorlákra

pedig az öregvítorla fels

kolozsvári, egyébként typikus példány,

elüt

srn

födi s tetejérl és oldaláról

pétl a térdizletig húzott

10:

—

ábra).

11.

megkülönböztethet a

penis teste lágy,

Gilbert

fitynuija (praeptiliuin)

borított,

ad,

mely a fentebb közölt pontos

mennyiben ötödik

ujja

úgy aránylik

az egész szárny hosszához, mint 10: 3;i5il

Das Os priapi der

.Sáuger,

mintegy

Vaday-gyújtótíü

méretektl

teljesen

a harmadikéhoz,

Morpholog. Jahrbuch XVIII.

18(l2,

S'_'(i.

mint

l'ipistrcllus

bokál<;it cg\'

(isszekötn vonalig, az alsó oldalon pedig a két tcrdizülcttnl mint-

harmadik

265

pipistrcUus.

t'arkcsigolyáig terjedí'i

sznis

hái'ninsziighen

;

lábszár

alsó (ele a fels oldalon csupasz.

fülek és vitorlák

vastagbörek, tíibbnyirc síltét-feketebarna színek,

olykor Nxirösbarnák, noha talán csak a borszeszben conservált

a borszesz hatásától.

öregvitorla

küls

st néha

vonalban világosabb szin,

gyalcran

széle

állatokon

nagyon finom

elmosódottan fehéres, a nélkül azon-

ban, hogy határozott fehér szegélyrl lehetne szó.

denevér bimdája a

tíh'pe

fels oldalán leggyakrabban

test

barna, gyenge rozsdasárga árnyalattal, alul

szürkés-barna

és

sutéi-

valami\'el

szin, némelykor határozott sárgás árnj'alattal. A színezet azonban az évszak, az állat kora és tartózkodáshelye szerint nagyon ingadozó, igy a budapesti tud. egyetem gyjteményében lev sárosmegyei példányok alul-felül vörhenyesbe hajló fahéjbarna szinek, a kolozsvári világosabb

egyetem gyjteményének egyik kolozsvári példánya

felül

szyrkés

barna, alul jelentékenyen világosabb, egy másik gyulafehérvári

pedig

felül

barnás árnyalatú deresszürke

egészen

alul

fahéj-

példánya

világos

hamu-

szín, ügy, hogy a fülek s az ajkak mély feketebarna szine nagyon feltnen ri ki az emiitett világos környezetbl mindezeken a példá;

—

nyokon azonban tekintetbe kell vennünk- a borszesz halaványitó hatását, miért is csaknem bizonyos, hogy ezek a nagy ellentétek az eleven példányokon nem \-oltak meg. Egyébként minden friss példán\-on is észrevehet a szinruhának az a jellemz sajátsága, hogy a fülek s a fels ajak szélesen, az alsó pedig keskenyebben sokkal sötétebb (t()bbn\ire mély feketebarna) színezettel bevont, mint e tagok szomszédos tájai. .\/.

egyes

szr

a test fels oldalán fekete

—

Dobson

töv

fels

fele világos-

homokos tájakon él példányokon hamvasszürke a test alsó oldalán a szr alsó három negyede fekete, fels negyede többé-kevésbbé hamvasszürke, olykor Dobson szerint barna, \'agy pedig

—

szerint

;

különösen

párzás

idején

—

sárgás-barna,

vagy

élénk

sárga

ár-

nyalatú.

Koch Károly, a németországi dene\'érek alapos ismerje, a bunda színezete

némelj' alsóbb

rend

morphologiai

denevér németországi példányait négy \álfajra

középtermet

és rendes színezet

lájának s az

öregNÚtorla

bélyeg osztotta

alapján fel,

ezek:

tíirpe 1.

nagyobb és a hátán sárgásabb színezet var. Jhwescens, '3. a kisebb és nagyon sötét szin \-ar. nigricans s 4. a legnagyobb (szerinte nagyon ritka), farkvítor-

szegély

láb

és

lypiis,

\-ar.

ujj

közti

var. línibatns. Tagadhatatlan,

'2.

a valamix'el

részének

hogy

szélén

sárgás-fehér

ilyen alakok tényleg

vannak.

—

azonban ünálló válfajoknak még sem tekinthetk, a mennyiben mint maga Koch mondja gyakran akadunk oly közbees formákra, melyek a fentebbi változatok némelyikének egyik, másikának másik jellegét vise-

—

lik

maglikon.

csoportjában

színezet

különben

nagyság

és

változatok

szerinti

legtöbbnyire

denevérek

vezethetk

korkülönbségekre

vissza,

A koponya koponyájához

(XIX. tábla,

hasonlít.

.Az

ábra) leginkább a Vcspcrtilio imtrinus L.

arcz

és

a koponya

tetvonala fokozatosan

emelkedik hátrafelé, úgy, hogy a nyakszirti tájék a legmagasabb, ban a homloktájék aránylag domborúbb, mint a rokonfajokon.

fogazat (XIX. tábla, 3

—

ábra) 34 fogból

áll.

azon-

alsó állkapocs

metszfogai csak oldalszéleikkel érintkeznek. A fels metszfogak közül az els kéthegy, bels csúcsa hosszabb a külsnél, de nem annyira, mint a P. Xafhiisii

elsnél alacsonyabb.

nev

fajon

;

A második

a második ferdén hátrafelé irányúit s az

fels metszfog

egy hegy,

karcsúbb

alacsonyabb, mint az els és csúcsa rendesen alacsonyabb az els metszfog második (küls) csúcsánál (XIX. tábla, 4. ábra). Ez a három csúcs meglehetsen párvonalas irányú, soha sem tart össze. Hosszaságuk aránya a fajmegkülönböztetés szempontjából nagyon fontos, mert typikus példányokon a második fog csúcsa alacsonyabb az els fog kisebbik csúcsánál, oly példáazonban néha mint egyébként már Dobson is kiemelte nyokra akadunk, melyeken ez a két csúcs egyforma hosszú, st olykor (legalább a fej egyik oldalán) a második metszfog csúcsa a hosszabbik (XIX. tábla, 5. ábra). A fels fogsor els egyhegy zápfoga kicsiny, karcsúhegy s a fogsorból mindig kissé befelé nyomult és részben a szemfog mögé került, de azért kívülrl a szemfog s a második zápfog

—

közt

lev

résen át mindig jól látlmtó (XIX. tábla,

sor második zápfogának a

bels

oldalán,

ábra).

mindig

elül,

fels fog-

egy kívülrl

látható csúcsa \-an. Erre Jeit teles figyelmeztetett elször, ki részben

a sajátságra alapította az

var.

nev

macropterus

nem

csocska azonban minden példányon megvan s

válfaját,

egyéb,

mint a

jól

erre

csú-

fog

koronaperemének bels-mells kiugrása, mely az els zápfog csúcsánál mindig alacsonyabb marad. Az alsó álll<apocs szemfoga aránylag gyenge ;

koronapereme a fog mells oldalán, többnyire a fog feleniagasságáig mint Jeitteles a kassai emelkedik (XIX. tábla, (3, 7. ábra), azonban példányokon tapasztalta

—

gyakran nem

éri

ezt a

magasságot.

Az innyredk (XIX. tábla, 8. ábra) száma, az innykoronát nem számítva, hét. Az els a szemfogakat köti össze, egyenes, laposan domborodott, \-agy két apró hullámot vet.

második az elsihöz

k(")zel

áll

I'ípistrcllus

a két második zápfogat köti össze,

ív

ketts

a harmadik

de két

azonban nem jellemz, indiil

/,-'ipfogr('>l

teljesen össze

fele

hasonló tott,

;

—

utolsó

i\',

egyenes csapot

is.

kíizepén

érhet (egy semesnyei példányon).

a negyedik zápfogról ered.

harmadik

megszakított,

ered s a harmadik és negyedik

zápfogról

negyedik ötödik és

redhöz

kettejük közt olykor eg_v vékonyabb, többszörösen megszakí-

red képzdik

számfeletti

egyenes,

s hátrafelé

mert hiányozhatik

alacsonyabb

ki,

az elbbihez teljesen hasonh) a hatodik

többc-kevésbbé magas és

folytonos,

közepén gyakran szögletben megtört

;

mely

bocsát,

2G7

pipislrellus.

kifelé

két vége

ki. A hetedik nagyon tompaszög, csaknem olykor folytonos, azonbunkósan duzzadt,

ban gyakran a közepén meg

—

szakadhat

(nl.'ih-hiposhányai,

semesnyei

és soproni példányokon^. .\

birreg (tíóknyelv), vagyis a nyelv hegye

alatt

fekv izomkészülék,

melyet Kohiiati „Schwirrzunge" néven az összes európai fajokon megvizsgált, leirt és lerajzolt,

alakban lép

fel

;

középs csücsök észre.

mint a XIX. tábla

csak

annyi

állandó

í).

és 10. ábrája igazolja,

rajta,

hogy

különböz

hegyén egy apró

van, melynek két oldalán több ujjalakü lebenyke

szervnek egész sorozatát vizsgáltam meg,

változatosnak találtam, hogy rendszertani fontosságot neki s utólag \'alamennyi

faj

alakban

nem

leírásából kiküszíiböltem.

vehet

annyira

tulajdonithatok

Tüzetes rész.

2 aq

2(S9

Pipistrellus pipistrellus.

macropterus

|\'ar.

Lajos a kassai

Jc-ith-L's

Jeitteles.]

néhai tanára a

rnt;yiiinasiuin

kassai példányait var. macropterus néven különítette töalaktól.

megkülönhöztetést

— 2275

(2 17')

némely

különösen a szárnyak nagyobb hosszára bélyegekre alapította, melyek

niorphologiai

hogy a

a Jeittdcs-iö\ kiemelt azon tulajdonság,

magasságában

mindig mintegy 3

s attól

fül

'"/m-nyire

küls

ered, a

Így

is,

széle a szájzug

feltnen tompa

második zápfogának második, befelé esüesa, nemkülí.nben az a sajátság, hogy az alsó szemfog bels

koronapereme nem

fogsor

fels

és széles arezorr, fordult

törzsalakon

kivétel nélkül feltalálhatók a nyugat-európai

azonban

denevér

tiirpc

a nyugat-európai

eri

fog

felemagasságát, a nyugat-európai törzs-

rendesen, vagy legalább (az alsó szemfog koronaperemét értx'e) gyakran fellép bélyegek. A méretek eltérése szintén nem válik be egy

alakon

külön fajváltozat alapjául

így a

viacroplcrns-i

\-ar.

nem ismerhetem

önálló válfajul.

Föld rajzi

törpe denevér

ben Angülországtól .M:ilt:in

és Madeirán

keleti is

cltirjcdcs.

nagyon széleskíir elterjedésnek örvend, a mennyiSzibériáiig,

illetr)leg

Japánig

terjed

;

Siciliaban,

elfordul, tehát Európa és Ázsia holarctikus régió-

jának egész hosszában végigvonul.

Magyarországról általánosságban már szerint

Blasiiis

említette

Dobson

egy Danford és Broivnc gyjtötte erdélyi példány van a British

Museumban. Hazai íróink elég gyakran foglalkoztak vele hog\'

itt-ott

nagyon t'igy

némely helyes adattal

ke\-és adat hitelességérl

tapasztaltam,

Salamon az els, a

„a szilvások és

Ugyanott

még

erdk eg>-

meggyzdést

sikerült

1846-ban Erdély állatvilágáról

róla s

habár tagadhatatlan, szereznem,

hogy az utóbbi idben egyes újabb szerzk hozzá-

szólásai rendkívül zavarossá tették e

Petényi

gyarapították ismereteinket, általában

körül

számos,

hazai elterjedésének képét.

faj

látszólag teljes határozottsággal szól irt

munkálatában

ott

másik apró denevérfajt

megjegyzi,

hogy

faodukban tartózkodván".

említ,

melyet a szilvási és hát-

minnhogy ez az utóbbi a Pipistrellus pipistrcllns-wAk egyszer synonym-ja, de hogy a látott faj csakugyan az volt-e, azt nem lehet eldönteni. Pdényi-ne]^ Hcrszegi terjedelmes kukoriczások

tissimns Schinz ne\-ü

fajjal

fíilíitt

tartott

látott

röpködni

azonosnak.

mag\'. orvosok cs termcszctvizsg.

\'l.

a Vcspcrtilio

Ma már

nagj-gyl.

mnk.

tudjuk,

Pécs,

18411.

380.

270

Tüzetes

fium Ottú-tól kiadott kéziratában

rész.

rátakilunk

újból

törpe

denevérre,

már sokkal pontosabban meghatározó kijelentéssel, hogy „Resztére z e b á n y á n e faj nem ritka, st a Tátrahegy aljában még meglehets magasan is elfordul". Ezeknek az adatoknak a helyességét az a azzal a

körülmény

nagyon kérdésessé, hogy Petényi idejében a Blasius4é\e

teszi

Pipistrelliis Nathtisii

nem

még nem

volt az irodalomba bevezetve s igy Felényi

Nagyon könnyen lehetséges tehát, hogy ha csak részben is a Pipistrctlns Natlinsii-i érintik s hogy ez a föltevés mennyire jogosult, bizonyitja a Nemzeti Múzeumnak egy Rokosz István ajándékából való beszterczebányai s bizoattól

különböztethette meg.

a Petényi adatai

—

nyára Petényi-töl

—

ismert példánya

1851

(No.

'92.

3.),

mely mindeddig

Vcspcrngo pipistrdliis néven szerepelt a gyjteményben,

azonban

vizs-

gálataim szerint kétségtelenül a Pipistrdliis Nathnsii fajhoz tartozik.

Nagyon bc

de semmivel sem biztosabb a Bidz Ede s z

régi,

t. -

z s é-

(Hammersdorf) adata.

Mindezek után voltaképen hiteles adatot,

Jeitleles-nek köszönhetjük az

Kassán

a törpe denevért

környékén

és

els teljesen „nem épen

mondja s Kassán a gymnasium tszomszédságában lev hajdani templom tornyaiban és földalatti folyosóiban több példányt gyj-

ritkának" jezsuita tött,

melyekre a var. macropferiis-t

kétségtelenül kiderül,

Néhány

Kárpátok

évvel állatai

hogy

késbb

közel

leírásából

alaposan ismerte. fel ^

Közpon

valószínleg csak irodalmi adatok' alapján.

kertekben elég nagy száinmal"

;

Buda-

„hazánkban és

denevér

szerint-' a törpe

Városligetben

elfordul, kivált a pesti oldalon a

Nemzeti Múzeumban

szerznk beható

Frivatdszky Imre sorolja

—

között,

Margó Tivadar

pesten

e fajt

alapitcjtta.''

nincs Jeiiteles-iöl származó példány, azonban

az els példányt

—

ehhez

moni.lja

—

késbb

Madarász Ede városligeti kertjébl szerezte s e egyetem állattani intézetének gyjteményéhen van. ^ Sietek kijelenteni, hogy ez mind igaz, azonban ha az ember a budapesti tud. egyetem gyjteményének ide vonatkozó anyagát tanulegy

évvel

példánj' a budapesti tudom,

mányozza, az egész dolog nagyon zavarossá ugyanis a 37. számú felírással,

egy

üvegben

leltár

szerint

„Vespertilio

1854

— 55-ben

Keliquia Petényiana, Természetrajzi Füzetek,

Fauna

Wirbelth. Siebenbürg. 1K50, p.

Verh. zool.-bot. Ges. Wien, XII.

M. Tud.

Budapest és korny.

Magy. orvosok

.\kaá. Évk.

XI állat.

(4),

tek.

válik.

E gyjteményben Keys.

pipistrellus

III.

Városligetben

187U.

204.

(i.

1862, p. 250.

1865. p.

1879. p. 24.

és természetvizsg.

XX. nagygyül. mnk.

1880.

255.

Blas."

gyjtött

271

Pipistrellus pipistrellus.

denevér

azonban

van,

(discolor

Natt.)

nem más,

számú

38.

mint

fu'egben

VcspcrUlio

a „

ellenben a leltár szerint ugyancsak a Városligetben 1854

— 55-ben gyjtött

és

felírások felragasztásakor összecserélödtek a feliratok,

új

felírással

három emhryo foglaltatik, melyben a Pipistrellus constatáltam Ezek alapján csakis azt tehetem fel, hogy az

három öreg denevér pipistn'IIits-t

nniriiins

sp?"

Vespertilio

a V. mnrimis L. (discolor-)t

még egy

másik, ugyancsak a tud. egyetem

fel is sorolta,

ismerte, nemcsak ez, hanem gyjteményében lev, 1880.

nem

de hogy

Margó

mert

Budapest faunájában

pipistrellus-i ismerte, helyesen írta le s

június havában az ó-budai nádasban fogott és szintén „Vespertilio sp ?"-szel jelölt

példány

bizonyítja,

nem

Budapest faunájába

nemkülönben az a körülmény

Hogy Margó a P. elmondottakon kívül még

vette

ugyan ismerte, a fentebb gyjteményében 39. sz. alatt

került példány

fel.

1878

álló,

—

hogy

is,

e fajt

pipistrellns-t csak-

az egyetem

egy,

ugyancsak a Városliget-

7;)-hen

mely helyesen van „Vesperngo pipistrellus"

igazolja,

nak megnevezve. Kocyan szerint Zuberecz környékén Árvamegyében „elég gyakori",' mindazonáltal meg kell jegyeznem, hogy a Nemzeti iMuzeum gyjteménj'ében lev öt zubereczi s Kocyan sajátkez írásával egyenkint Vesperngo pipistrelliís-nak czédulázott példány mindegyikét Myotis mystacinusr a nak találtam, ellenben egy ugyancsak Kocyan-t6\ az árvamegyei V c z á n gyjtött kitömött példányban a törpe denevért ismertem i

A noha

denevér magyarországi

törpe

legnagyobb

részben

1885-ben közzétett jelentésében fel:

—

akaratlanul

Gyulafehérvár, Kolozsvár, Deés

Deés

ugyanazokat a termhelyeket

kivételével

tésébl származó

Zilah

és

ismétli.

leírt

1885-ben

1887-ben már csak

gyanánt

e é s r

leírt 1,

azonban a Daday-tó\

kívül

Zilah ró

oz svá

1885-ben z a

mez

K r

o 1,

r r

és

említett,

r r

deési

á h

és

mcsnyér

Természetrajzi Füzetek, XT

Orvos-Természettud. Értesít, Kolozsvár X. 1885.

Mag}'. Tud. Akad. Értekez.

Orv. Term. Krt. p.

Akad. Értekez.

27:i.

28.

(f),

XVI

Láp

1887. p. 30.

„ T^.

27:i.

Knhlii"

b á n y á

N a gy-S z e b c n b

XViül. p. 4.

(7),

és

Nathiisii"

felsorolt,*

nemkülönben a

gj'j-

pipistrelliis-

„Vesp.

Kolozsvárról

1887-ben

múzeum-egylet kolozsvári gyjteményében

s az erdélyi

nak bizonyultak, ezeken

sorolja

A Daday

borszeszben megrzött gyulafehérvári, kolozsvári, zilahi példányok személyes vizsgálataim szerint tényleg P.

gyanánt

—

szolgáltatta,

következ négy termhelyet

Daday "Jen

fel.

adatát

legtöbb

elterjedésének

— 272

Tüzetes rész.

azonban 1887-ben már csak

felsorolt,'

vérek

—

gyzdtem

Kolozsvárról

emiitett'' dene-

mint az eredeti borszesz-példányok vizsgálata a.

alapján

P. pipistrellíts-hoz sorolandók, úgy hogy

meg-

Daday gyj-

tésébl az erdélyi múzeum-egylet birtokában jelenleg a következ nyolcz termhelyrl való példányok vannak G y u a f e h é r \' á r, K o o z s v á r, 1

D e é s, Z a h, O á h L á p o s b á n y a, B u z a m e z , S e m e s n y e és N a g 3' S z e b e n. Az erdélyi termhelj-eket Bich Ede ^ még a következkkel toldja meg: S z t.-E rzsébet, Khalom, Brassó és Türkös. i

budapesti tudomány-egyetem állattani intézetében három 1854

öfj-ben a

csak

Városligetben gyjtött (38. sz.), egy 1878 — 79-ben ugyanVárosligetbl került (39. sz.)* és két sáros megyei,

Galiczia határáról való példányt találtam,

egy b

e s z

e r c z e b á n

példány (No.

Nemzeti Múzeumban 1

8ö

92.

pedig

Rokosz

gyjt.

István) van.

En magam

házán

els napjaiban a vasmegyei L u k á c

1899. szeptember

több példánj'ban ejtettem

Múzeum gyj-

méhnek a Nemzeti

el,

teményében találhatók fel. Ugyancsak a Nemz. Muz. gyjteménye legújabban egy egri (gy. Mallász József 1898 jún.), számos soproni (gy. dr. Mika Károly 1899. szept. Tómalom), egy sziget-csépi (Pestmegye, g3'. 899. november havában Cerva Frigyes) és egy keszthelyi (gy. dr. Lovassy S.) példánynyal gyarapodott. 1

ÉU-tuiód.

Németországban a legközönségesebb, Falio szerint csaknem mindig és mindenütt megtalálható denevérfaj Svájcznak is minden részében elfordul s habár voltaképen az Alpokon törpe denevér AUinii szerint

;

innen

nem

esik

igazi hazája,

Tessinben

Magj'arországon, ha

közönséges.

oly közönséges, mint a közönséges denevér, mégis

körben

terjedt

dombos vidéknek, semmint a

Úgy

—

mindazonáltal

el,

csak

szárazak

látszik

—

nagyon

inkább

lapályos alföldnek lakója.

széles

hegyes-

legkülönbözbb helyek védettek legyenek mondja helyesen

nyári búvóhelyéül, mint

szolgálhatnak,

úgy

téli

szállásául a

—

Blíjsiits.

Orv. Term. Ért.

Akad. Értek.

Verh. Siebenbürg. Ver. XXXVIII.

Lásd a túlsó lapon A/tirgó-víú kapcsolatban clnionJottakat.

Satttitin szerint

Kaukas. Mus.

Zool.

27.3.

32.

1888, p. 22.

Transkaukasiában a

1899, p. 85).

legkiizihiséi^eselili

Jcnevérraj (Radde.

Saniml.

273

Pipistrellus pipistrclliis.

Nénietországhan úgy a városokban, mint a magányos tanyákon nagy mennyiségben csapong a lakóházak körül, azonban bokros helyeken s

erdk

sem

szélén

fákban

tanj'át üt.

hiányzik,

st minden

Hazánkban

emberi lakástól távol

gyakran

találták

Kassán a hajdani jezsuita-templom tornyaiban

így Jcitlclcs

földalatti

folj'osóiban akadt reá, Maliász József az egri minorita-templom s

a keszthelyi tartott

templom tornv'ában gyjtötte, Daday

odvas

álló

lakások közelében,

tle

Lovassy

Kithlü-nak

1^.

Margó BudaÉn magam 1899

példányokat) a ntigyszebeni árvaház padlásán fogta.

a Madarász-féle kert lakóházából szerezte meg.

pesten

szeptember elején a \-asmegyei Lukácsházán észleltem, hol a berezegi parkot

szegélyez magas nyárfák sudarai körül röpködött több példány, melybl sógoromníal négy példányt sikerült elejtenünk. Azonkívül Kis-Pösében (Vas-

megyében) szlkben, kisebb erdk bokrokkal szegélyezett mezei utak

Ügyes

és gyors röptében

mindazonáltal szerint

teljesen

—8

közel fekv, fákkal és

írja

Altiim-níí\í a megfigyeléséhez, s

le,

mely

inkább aprólékos, semmint merész".

méter magasságban

vagy a gyér erd vastag

fölíitt,

erdkhöz

láttam egy-egy példányt elsuhanni.

a legkülönfélébb görbe vonalakat

csatlakozom

„minden mozdulata kapkodó

Esténkint

szélén,

fölött

csapong az

erd

fatörzsei között és a

szélén,

cziher

gyümölcsfák koro-

—

nájának alja körül. Brcltm szerint 15 20 méter magasságban n'ipdös s városokban a második emelet színtájában mozog szerinte kicsiny tavak ;

víztükre fölött

Blasins

ségétl.

hogy nem

szálldogál s Fatio

szerint változatos

fordulatokban,

kiemeli,

fél

gyorsan

a és

\'iz

közel-

magasan

levegben rendesen alacsonyabb, de ép oly röptének magassága nagyon változó. Némely este mintegy 3 méter magasságban s rendkívül gyorsan röpült a lukácsházai park fasorában, máskor mintegy 7 8 méternyi magasságban csapongott a nyárfák sudarai kíirül. Röptének gyorsasága sem egyforma. Némely este villámgyorsan suhant el a puskacs eltt, máskor minden nehézség nélkül lhettem. röpül, sötétben

merész a

és nedves

röpte. iVIegfigyeléseim szerint

—

Búvóhelyét alkonyat táján hagj'ja

csak hajnalban vonul vissza.

vasmegyei Lukácsháza parkjában szeptember 2-án és

meg között, szeptember 1-én zivataros esben nem 4-én pedig (i óra 50 perczkor pillantottam meg meleg idben este

óra 40 perczkor jelent

megfigyeléseibl az tetszik

ki,

és június végéig napról-napra

inkább

hogy a

korábban

kezdi

meg

trheten

mutatkozott,

szeptember

az els példányt. Altitm

törpe denevér esteli megjelenésének

szigorú törvényszerséggel ragaszkodik

idejében

.j-án

a magas nj'árfák sudarai

késbben, vadászatát.

az alkonyodás idejéhez

július elejétl

kezdve pedig mind-

Münster k(irnyékén,

körülbelül

azonos idjárás mellett Mi-ht'iy

Magyarország denevéreinek m"nographí.'íja.

274

275

PipistrclUis pipistrclliis.

fában, egy lábnyira a szálláson.

találta téli

a hsczinczér

a szarvasbogár lárvájának az üregében

alatt,

lárvaüregébe

ritkán százá\-al,

Koch

fíild

Koch pedig egy

oly példányról emlékszik meg, mely

fészkelte

magát.

Téli

található

—

szerint a siegeni berezegi sirbolt

tartózkodott egy csomóban. Kolcnati észleletei szerint a (régi) félék is

más

fajaival,

találják,

sohasem Nalh nsii-Ví\\

A mennyire

találták

Vcsperugo-

nodula fajokkal keveredve

így a discolor, serotinus és

ellenben

Pipist iyHii s

nem

rejtekhelyén

egy csomóban, igy elcsarnokában 700 1000 darab

de csak saját fajabelijével

együtt

\-elc

oly

közel

rokon

eddig tudjuk, zsákmányát leginkább az apró sodró- és

molypillék seregébl szedi, miért

is úgy az erdgazdaság, mint a gyümölcsnagyon hasznos. Az emberi lakások közelében

szempontjából

kertészet

elnyünkre

csak

mert

válik,

fáradhatatlanul

üldözi

alkalmatlan

legyeket.

A nstények nyáron

át

inkál^b társas

folytatnak

életet

együtt faodvakban és ereszek alatt tanyáznak,

a himek azonban

fiaikkal

inkább

szerte kóborolnak.

A czius

meg

esik

és

törpe denevér

;

már

mi közben a párosodó állatok egymásfelé fordulva felállanak

végén (Brchiíí)

—

Hangja

de legkésbb márKoch megfigyelései szerint elülrl

február havában,

párzás

egymást szárnyaikkal kölcsönösen

A nstény

olykor

els felében párosodik.

átkarolják.

május havában rendesen két fiat vet. Fiai már június kezdenek a repülés mesterségével megbarátkozni. Jcitlelcs megfigyelései szerint

fogságot könnyen szokja

meg

nyers és ftt hússal hónapokig

Ellenségekben

nem szkölködik

;

—

erteljes: „zrrih".

s tejjel, eleven és holt rovarokkal,

eltartható.

koponyatöredékei különböz raga-

madarak ürülékeiben találhatók s Koch szerint külöqösen a vércse pusztítja a menyétek minden faja s a görény is sokat elhord, st még az egerek is felkeresik téli szállásán és felfalják (Brchiu). Legnagyobb ellensége azonban az ember, ki tudatlanságában olykor százával öldösi le e nagyon is hasznos állatot. doz()

;

Idegéletének szempontjából különösen kíváncsiságát kell kiemelnem. 18SHJ

nyarán Vasmegyében tartózkodtam

a lukácsházai

szokásaiban

ben fá\-al

<it

parkban huzamosabb

ideig

úgy a kis-pösei erdben, mint tanulmányoztam az akkortájt

még elttem

estén át lestem

vegyes tölgyesben,

teljesen ismeretlen kis állatot. Puskával kezemLukácsházán és három estén a kis-pösei feny-

de jó sokáig egyet

sem bírtam

lelni.

Volt rá

hogy egy és ugyanazon példányra hatszor is rálttem, de sohasem találtam el, mert minden lövés után k(izelebb jött, gyakran fejem fiilöitt eset,

vagy a puskacs végétl egy arasznyira csapongott s ha annyira hogy némikép czélba vehettem, a lövés eldördülése után nem hogy megriadt volna, de kíváncsian visszafordult és mintha csak lebegett,

eltávolodott,

meg

akart volna tréfálni, oty közelben röpdösött,

elkaphattam

volna.

hogy a lövés

adni, mint azt,

tüze vonzotta, illetleg szokásait,

melyben tartózkodott

els napjaiban rendesen

bújt (szeptember

rálttem

nigtíin

•V,,7

néhány

és

okát

homályban messze látszó Utóbb azután kitanultam

esti

kíváncsiságát ingerelte.

azt a faodut,

kilestem

vadászútjára,

felvillanó s

hogy akár a kezemmel

nem tudnám más

különös viselkedésének

mihelyest el-

körül) és gyanútlanul indult

példányt

szerencsésen

ejtettem.

líJ.

Pipistrellus Nathusii

K'cys.

Blas.

Durvavitorlájú denevér. (XX.

tábla.)

Syiii^tiyiiik.

Blasius, Wiegm. Archiv K'ey seri ing 320; Die Wirbelth. Eun.pas, 1S40, p. 48 Blasius,

Vcsperngo Nathusii f.

Naturg. 1839,

;

37,38; Fatio, Fauné Vertébr. Suisse, 18tJ9, p. (34; Fitzinger, Sitzungsber. Akad. Wien, LXII, 1870, p. 40. VespcrtHio Nallinsii Nilssnn, Skandináv. Fauna i. 1847, p. 3í). Nanmigo Kathnsii Kulcnati, Sitzungsber. Akad. Wien XXIX.

Fauna Deutschl. 1857, I.

(10)

1858,

Koch,

335,

fig.

p. r)8, lig.

Jahreshefte máhr.-schles.

Jahrb. Ver. Nassau,

Vespcrngo abranius p.

i.'^

Regali a,

454;

Naturalistc (VI)

Soc.

Dóri Ital.

Xat.

Catal.

1859,

1\'.

fig.

(14;

481, 398.

1880, marzo

1897, p.

Ges.

Mus. Geno\-a,

Pisa,

;

(2") ii

u c s

188(),

20.

Dobson,

(part.)

Mámmal.

18ü2-(i3,

.Annál.

1884, No. Ü8, p. 539,

W-spcnigo abraiiiiis

Trouessart,

XVII— XVIII.

Catal. Chiropt. 1878, p. 22(1; 113.

Leírás.

durvavitorlájú denevér legkisebb fajaink egyike. Kiterjesztett szár-

hossza 224

nyainak

méretbl 33

— 38

™/m

— 250

'"/>«,

testének egész

esik a farkra

;

megjelenésében rendkívül hasonlít a nálánál '

régi

ahvaiuiis Tenini.).

iionicncl;itiii;i

szerint

Vfsycrugo

— 87 — 35

hossza 81

az alsó kar hossza 33

még

"'/'»,

"",«•.

mely

Küls

kisebb törpe denevérhez,

Xathnsii

Ivcys.

lilás,

(illetleg

hogy nem egészen

annyira,

typikus togazatú

Arczorra széles, vaskos és tompa,

rolt

nagyon

csak

példányait

vizsgálat alapján lehet attól megkülönböztetni.

behat(')

véi-é

277

Natluisii.

Pipistrelliis

pofamirigye nagyon

vaskosabb,

fekv

a szem és az orrlyuk közt

;

kiduzzad

alulról

mint a

dene-

tíirpe

mély barázdával hatá-

és tetemesen fokozza az arczorr szé-

lességét.

Füle (XX.

nak

mintegy

tfibla,

két

orr csúcsát éri

el,

háromszög, szélessége hosszá-

ábra) tojásdad

harmadát

teszi

elre nyújtott hegyével legfeljebb az

;

de gyakran odáig sem

denevér füléhez hasonlít, de els sorban

míg

a törpe denevéré csak

— l'JÖ

i)'")

ér.

Egész szabásában

ua^í^yobh (12'5

Küls

'%).

— 14

a tíirpe

'"/«

nagyon

széle

hosszú, kevéssel

a szcijzug vonala alatt, olykor nag^'on erteljesen kiduzzadó mirigyes sze-

mölcsrl, a szájzugtól mintegy 2 ívben halad mintegy a

ered s egyenletes dornborodású

'"/m-nyire

fels harmadáig, hol ép oly mélyen, vagy csak

fül

valamivel enyhébben horpad be, mint a törpe denevérén.

fül

bels

széle

a fülbordával együtt a fülfed bels szélének tövén ered, csakhamar térd-

gömbölyödéssel

alakú

fordul

tompán kerekített szélérl négy harántred tart halad a

A fülfed küls

(XX.

tábla,

széle douiboríi, a

hegyén tompán befelé görbül.

Hegyé\'el

magasabbra emelkedik.

domborulattal

lapos

egyenletes,

kissé kifelé fordult csúcsáig.

küls

fül

ferde irányban a fülfedö csúcsa felé.

egész

ábra)

szabásában sarlóformájú; kevéssé keskenyed,

tisztán /z();»or;í.' fölfelé

mindig fül

ti>bbc-kevcsl-<l\, gViikrüii luiílvon

küls

szélén

bels szélének közepe alá

lebenykét

lioixl.

ersen

lev horpadásnál rendesen

Szélességénél háromszor hosszabb

szélessége úgy küls, mint

tövén egy kis fogalakú

bels

kerekített s

és

kifelé

fül

esik.

legnagyobb

;

Küls

szélének

fülfed aránylag keskenyebb

és nyúlánkabb s jóval hosszabb,

—6

'"/ni

mint a törpe denevéré (fajunk fülfedje hosszú, a törpe denex'éré csak 4'2 5 "W.

—

A harmadik

Szárnyai hosszúak és meglehetsen karcsúak. valami kevéssel hosszabb a negyedikénél ötödikénél. s

ötödik

egész szárny

ujj

úgy aránylik a harmadikhoz, mint 10

hosszához,

mint

—

25' 16

arányszám a törpe denevéren egészen más (10:

öregvitorla

körülzárja a farkat,

(melyet

Dobson

azt

hüvelykujj

csupán az

állítja

ntólsó,

Chiiopt.

(C'atal.

a „Vcspcrugo Xathusii"-\a\

tövéig

Ií2(i),

tart) fülfedöje

27'27,

27' 10

terjed.

csökevén_yes

ISTK,

azonosnak

hogy

—

P. pipisiyellns-énaX

is,

a P. abraiiins-ín-W

tize

12'!)?

—

mely utóbbi

29'8(')).

farkvítorla

teljesen

farkcsigolyát hagyja

a „Vcspcnigo ahraiiins"

valamivel rövidebb („somevvhat

shorter") mint a törpe denevéré, tapasztalntaim azonban azt bizonyítják, fülfedüjc

ujj

ezé ismét kissé hosszabb az

hosszabb.

hogy a P. Nathusii

Tüzetes rész.

278

szabadon. hosszát

éri

ersen

sarkantyú a boka

(epiblema)

ellátott.

negyedében

fele-

bokától számítva)

elkeskenyed,

és mindinkább

kikanyarodó

karclylyd!

a fark közti távolságnak mintegy

szélének els

hátsó

erteljes

fark a törzsnél hosszabb,

sarkaiityú-

aránylag

rövidebb, mint a törpe denevéré.

Lábai magukban véve kicsinyek ugyan, azonban a törpe denevéréinél

—

mindig jóval nagyobbak, mert 7 9 '%• hosszúak, holott a törpe denevéréi s Dobson csak 5 6 ™/m-nyiek. E jellegre Fatio figyelmeztetett elször

—

nem mond

eleget,

midn egyszeren

azt

jegye

állitja,

hogy a lábak kicsinyek

small").

(,,feet

ismertet

különös

faj

nagyon

lágy

vastag,

Dobson mutatott

rá

hosszúságát emeli

ki,

aránylag

igen

nagy,

illetleg

lecsüng hímvessz (pcnis). Erre a jellegre elször, ^ azonban mindössze a penis rendkívüli mely „az állat nagyságához képest sokkal nagyobb, és

bármely más denevérfajon s ezt a Jityina (praepntinm) túlságos hozza magával". Dobson-nak e szavai nem fejezik ki a teljes

mint

fejlettsége

igazságot

három

rokonságban

legközelebbi

álló

(abramns, pipistrellns, Natlitisii) megkülönböztetésére elegendk. A P. Natliusü hímvesszeje (XX. tábla, 1 1 hosszabb, 11.

hanem sokkal vastagabb

ábra), melylyel

hogy

teste

mint a P. pipistrellns-c (XIX. tábla,

különben megegyezik abban, hogy mind a kett lágy

nem

tartalmaz, eltér

azonban a

P. pipistrellns-étól

rövidebb szrrel borított,

lecsüng

fitymája- ellenben

és monycsontot (os priapi)

abban,

is,

Pipistrellns-ía]

semmikép sem ábra) nemcsak

hosszú, durva szrrel megrakott és hátoldalán széles, hosszanti barázdáátszelt, melynek két szélérl tetzetesen egymásfelé hajló egyenes, merev szrök erednek. A P. Natlinsü hímvesszeje 8 9 '"/«>, a P. pipi7 "%» hosszú. Ez utóbbi faj hímvesszeje két oldalról erstrellus-é 6

val

—

sebben befzdött, szrrel

—

teste

fitymája

borított,

különösen a fityma

kisebb

felé

— —

nagyon hosszú

nem lecsüng. Mindezekétl nagyon

feltnen különbözik az indiai P. abratnus hímvesszeje (XXI. tábla, mely mind a három fajé közt a leghosszabb (9'6 10 %«), azonban még a P. pipistrellns-énál is vékonyabb s a benne rejl monycsont

—

8. ábra),

következtében mereven

felálló

;

teste

csak a fitymán

hosszabb

szr

a fitymából kiálló makkcsúcs (glans penis) íüatt a hasoldalon visel hoszszanti,

csupaszszél, sekély barázdát.

fejet

szrözet

és a két

borítja

;

szem közt lev arczrészt közepes hosszaságú, szemek körül és az arczorr végén csak

a fülek eltt, a

Fauné Vertébr.

.Suisse,

Catal. Chiropt.

1878, p. 227.

liSKÜ,

114.

279

Pipistrellus Natliusii.

apró szétszórt szröcskék cs hosszú rözete az öregvitork

fels

tapinl()

okiakin mintegy a

s/.(inik fclsii

;illnak.

l<ar

tiirzs

szö-

a térdig

kíjzepetiil

ivesen összeköt vonalig könyöktl a térdig húzott vonalig, a farkvitorla pedig mintegy a két térdet ívesen összeköt vonalig szrös, azonkívül még számos, különösen nstény példányon, a lábszár bels szélén is szrözet van s a véredényredk gyéren álló szrökkel borítottak. Bundája felül vörhenyes- vagy szürkés-barna, alul halavány sárgásvag\- hamvas-szürke. Az egyes szc'ir a hátoldalon alsó felében fekete-barna,

húzott \-onalig, a farkvitorlán pedig a hokákat

terjed.

fels

öregvitorla alsó oldala a

Dobson

IVsins. Koch és Fatio

a nyak

szerint

fehéres-szürke

a hasoldalon feketebarna,

vörhenyes fakóbarna,

fele

szörcsúcscsal.

egészen

az arcz

sárgás-barna,

szerint pedig a vállon sötét feketebarna, elmosó-

mely a fül alatt elhaladva az alsó állkapocsra is ráterjed; mindez azonban valószínleg csak nagyon régen borszeszben ázott, színehagyott példányokon lehet '\gy, mert eleven és friss állataim egyikén sem dott folt ered,

tapasztaltam.

Az 1900

április

20-án Palicsról kapott, frissen ltt példányo-

a himek és nstények színezetében

kon

A himek

észre.

kék, a

nstények

Denex'érünk

különösen

mely

vitorlái

felül fülei

különbséget vettem

szürkés-barnák s

vitorlái

alul világosabb

feketebarna

színek

hamvasszürkék.

kapta

magyar

állat

arra íigyelmeztettek,

hogy az

és

német

ne\'ét.

is,

JcUfcliS

(kassai és s\'ájczi) példányaik

öregvítorlájának a széle határozott fehér szegélyt tüntetett

tapasztalom én

vastagböriick,

és

sokkal vastagabbak, durvábbak, mint a törpe denevéréi,

tulajdonságról

és Fatio

határozott

a test fels oldalán vörhenyes-barnák s alul sárgás-szür-

fel s

ugyanazt

noha nem oly határozott mértékben, a Nemzeti Múzeum-

nak egyik frissen gyjtött palicsi példányán. A koponya (XX. tábla, 2 4. ábra) nagyon határozottan különbözik a törpe denevérétl s inkább az indiai P. abramus-éhoz hasonlít,

—

a mennyiben homloktájéka valamivel magasabb a arcz és a koponya tetvonala tehát felé

;

falcsonti

nem emelkedik

tájéknál,

egyfolytában

hátra-

további nevezetes tulajdonságai, hogy a halántékpikkely s a falcsont

egészen a nyakszirtcsont tarajáig húzódó, mély horpadás hogy a fels állcsont fels végérl ívalakú éles perem megy a homlok közepére s hogy a nyíltaraj teljesen hiányzik, st a homlokcsontok elrészén barázda van a helyén. í). ábra) 34 fogból áll. Az alsó metszA fogazat (XX. tábla, kíizött hosszanti,

van,

—

fogak csak oldalszéleikkel érintkeznek,

Vuih. zool.-bot. Ges. Wien,

KSG2, p. 250.

Fauné Vertcbr.

(iö.

.Suisse,

olykor (XX. tábla,

8. és

!».

ábra)

;

;;

hogy egyáltalában nem érintkeznek, vagy legalább a marad külön. A fels fogsor metszfogai általában nagyobbak, aránylag nyúlánkabbak és hosszabbak, mint a törpe denevéréi. Az els fels metszfog kéthegy, két csúcsa közül a küls (második) kissé befelé nyomult s jelcutckenycn kisebb és sokkal alacsonyabb, mint a mells a két csúcs sokkal nagyobb mértékben tart össze, mint a törpe denevéren. A másodilí fels metszfog egyhegy, az elsnél karcsúbb s hegyével határozottan meghaladja az els metszfog küls csúcsát (XX. tábla, 6., a második 7. ábra), de nem éri el e fog bels csúcsának a hosszát metszfog csúcsa nem tart össze az elsnek a két csúcsával, st olykor nagyon is elhajlik tlük (XX. tábla, 7. ábra). ^ A fels fogsor els záp-

oly gyéren állnak,

küls

fog

;

foga a fogsor vonalából többé-kevésbbé

mint

(épen

törpe

befelé szorult, de azért kívülrl

(XX.

denevéren) teljesen látható

tábla,

valamivel szélesebb, de alacsonyabb, mint a törpe denevéré.

különösen az

denevéréi,

lán ritkán emelkedik

melynek koronapereme a fog mells oldaharmadánál magasabbra (XX. tábla,

alsó,

alsó

fog

ábra).

Az innyredk (XX. számítva, P.

hét.

tábla,

10.

ábra)

száma,

abramus innyredihez

fajon csak egy. ;

innykoronát

Alakjuk és elhelyezésükben a törpe denevér s de

hasonlítanak,

mégis a

állnak közelebb, mert az utolsó zápfogról két

ív

szemfogak

erteljesebbek, aránylag karcsúbbak és hosszabbak, mint a törpe

általában

ábra)

Az els,

a szemfogak közt

red

törpe

denevéréihez

folytonos,

a második a két második zápfogat köti össze egy lapos,

közepén néha szögletesen megtört ívben közepén megszakított dik zápfogról indul

ki,

;

a harmadik

kommaalakú,

alakú, közepén megszakított szakított

magasabb ív, ketts,

lefelé

hajló,

közepén megszakított laposív,

;

komma-

a hetedik széles \'-alakú, folytonos, de meg-

lehet.

törpe

denevéren

küls csúcs

nein sokkal kisebb s

alacsonyabb mint ezen a fajon. -

közepén meg-

a hatodik a hatodik zápfog hátsó oldaláról ered, lapos

;

lapos

folytonos,

a harmadik zápfogról ered; a negyedik a negye-

az ötödik az ötödik zápfog mells részén ered, szakított

nem indiai

holott az indiai

ered,

fekv red

indiai

P. ahrainus-on mind a

három csúcs

összetart.

nem

oly tetemesen

Pipistrcllus Xatlmsii.

in loidjriui

osjazs '

(izuisipf Tej

1^ (^

-* CO 00

WM Tf Tf

ÍBAJIIU^ZSI?)

ptajdui

Cl 1^

HosqOQ

cc lO ro -^ CO

o^ 1^:

S§2

'—

vo r^

cvi

db CJ »h

í:>

ÓD

Tf rs co

"* CD CO

-rf

?o -^

I I

00 :s OD -t CO I--

(8A311E)

.rj

l«. -* 03 00 t~ (N TÍ< CO 00

ptajjui ofio^

Tt*

il.ii.i~,,iil.it 'lOW^iOiOiííCOOOOt^inr

i'--

CO t~

—

— — '

SOIlBd

iinmx-'-^

;otJ<

—

xiramt^rocO'*iox-*rox—

jsadüpna

5 SOJlBd

-:)"

-" -H

-^2

<<<<<<<<<<<<<<<

-O

;

Tüzetes rész.

A áll

denevér nagyság tekintetében a törpe

diirvavitorlájú

denevérhez

legközelebb, de egészben és minden testtagjában arányosan nagyobb,

mint azt legjobban az alábbi táblázat igazolja. tetében csupán a szárnyakban

van a két

a mennj'iben a durva\itorlájú denevér

faj

testtagok aránya tekin-

kíizt

szárnyai

lényegesebb

aránylag

eltérés,

s::ch'scbbck

és

rövidebbel^

durvavitorlájú s a

tijrpe

denevér

Pipistrellus

Nathusii

pipistrellus

224—2.50

195—227

4.5~ól

37—46

széls méreteinek összehasonlítása

kiterjesztett

fej

fark hossza

szárnyak hossza

és törzs hossza

Az egész

test

33—38

28— 3G

81—87

65—80

hossza

fej

hossza

1.5'5— 17

fül

hossza

12-5—14

A fülfed

harmadik

Az ötödik

ujj

lábszár hossza

láb hossza

penis hossza

30—32-5

58—62

47— .55

43-7—47

34—41

12-5-14

10—12-5

7-9 8—9

5—6 6—7

ötödik uj viszonylik a harmadikhoz,

.\z

mint 10

.33—35

hossza

— 12-5

4—5

5—6

hossza

alsó kar hossza

.\z .'\

13-15 9-5

13—14-28

12-97-14

.' ;

ötödik ujj viszonylik az c^ész szárnj'hoz, mint 111

2.5-16—27-27

;7-

17— 29-86

Földrajzi ellerjedés.

Dobson az indo-maláji Pipislrellns Eiirópáb(31 Keyserling- és BlasiusAól '

sitotta

arra támaszkodva,

hogy

abraiiiiis

leirt

Temm. nev

ezt az utóbbi fajt

Eur

(;i

soha sem találták télben,

ba n

annak a felfogásnak adott hogy Indiából csak n\-áron csap át Európába. Dobsou-nak ebbeli ban az újabb kutatók '

Catalogue of

Soc.

Annál. Mus. Genova

Ital.

igy

1878,

227.

(2 "i 18,S6.

455.

Chiroptera,

tlie

Nat. Pisa,

Catal. .Mámmal.

osztoznak,

1880. II

1897, p.

113.

fajt

Pipislrellns Xallnisii-va\ azono-

Kegalia,''

Doria,'-'

még

kifejezést,

felfogásá-

Tronessart*

és

mások

a mis az indiai

s addig,

meg nem ismerkedtem, Dobson nem

szólt

bnniiiis természetes példányaival

/-".

magam is lehetségesnek tarMúzeum régibb példányainak ellen. A múlt év szén azonban

föltevését

Nemzeti

tottam, annN'ival inkább, mert a

gyjtési ideje

föltevés

283

Nathusii.

I'ipislrelhis

Oldfidd Tlinmas ürt(')l a British Museumból két indiai P. bniiiiiis-t kaptam, melyek gondos vizsgálata kétségtelenné tette, hogy az európai P. Nathusii teljesen önálló

eredményének helyessége

és vizsgálataim

faj

nyomatékos beigazolásra talált azokban a példányokban, melyeket Fejes Klapka Illés Palicson, 1899 évi október 3()-áu (!) s majd ismét 1900 évi - ha április 2()-Lin (!), tehát oly idben gyjtött \'olt, a mikor fajunk esakugyan

indiai

— már

volna

illetleg

iiciii,

Egyébként már

Blasiiis, ki e fajnak

tanulmányozta,

maga

még enyhe

napokon sem

téli

jellemezte e

a szabadban,

búvóhelyein

is.

durvavitorlájú denevér Blasins szerint egész Közép-Európát lakja,

a Rajnától

Oroszországig s északi Németországtól a Földközi tengerig.

déli

Eversmann

ÁHlssoti szerint S\'édországban s is

és

Maga mondja, hogy

hogy álma mélyebb, mint a törpe dene-

Hasonló értelemben nyilatkozott Fatio

lehetett volna nálunk.

példányát gyjtötte

sejk

álmát.

téli

faj

találta sehol

igenis észlelte és megállapította, véré.

még nem

nagyon

Francziaországból

elfordul.

biztosan

és Kolenati

van mutatva

hanem

Osztrák-, Bajorországból,

országból

és

Ukrajnából

abramus Temm." néven

és

Olaszországból

(Doria)

nemcsak Cseh-, Morva-,

szerint

Triest környékérl, Dalmácziából, Görög-

Legújabban

ismerik.

szerint az Ural déli részein

(Tronessart)

Satunin

emlit egy kaukázusi denevért,

„Vesperngo

melyrl megjegyzi,

hogy valamivel kisebb, mint a volga-uráli pusztákon s a moszkvai kormányzóságban gyjtött példányok. A közzé tett méretek alapján azonban nem dönthet el, vájjon az indiai P. abramns, vagy az európai '

A'athitsii forog-e szóban.

Magyarországról valószínleg az pátok

állatai

vette fel Frivaldszky Imre''

Fauna Deutschl. Fauné Vertébr.

Jahreshefte mahr.-schles. Ges. 15rünn

kiterjesztett "^n.,

18.57,

Suisse,

szárnya

p. I.

az alsó kar hossza 33

tud. .Akad. Évk.

ismerte.

(!.'').

215

hossza

'"'fm-

Sitzungsher. .Akad. Wien, LXII, .Mafjy.

emliti

a Központi-Kár-

60. 18GÍI,

ISöl), '"/,«.,

(Radde,

1839, p. 85). '

nem

közé, noha az állatot bizonyára

hossza 35

már Fitzinger

általánosságban

nag\-

nyomán

XVI

(4),

1S70, 1S()5,

50.

p. 4.

iití.

fej

Die

és törzs

Samml.

hossza 44 Kaukas.

a fark

'"'/,„.,

Mus.

Zool.

Az els kérl

O p á c z k a)

férhet.

Kassa körnj'é-

két példány birtokába jutott

határozta meg, a

még Daday Jcnö

hazai irodalomban

minthogy

megállapításához szó

hiteles

faj

Ede munká-

és Biclz

azonban tévesek. Daday Jen Vesperugo Nallmsii" néven elbb Kolozsvárról és Zilahról, ^ majd csak

latai ,,

és

maga BlasUis

az elst

sem

biztos adatot 'jfcittfk's-nek köszönhetjük,

(Bankó

révén van nyoma,

Kolozs\'árról

sorolta

adatok

ezek az

fel

és írta

azonban a kezemen megfordult mind-

le,

két példányban a törpe denevért (P. pipistrelhis)

nak az

adatait Bielz

Troiicssart

emlskatalógusának függelékébe,

felvette

hogy Daday

nélkül,

1896

1851

azt

nem

Stetter

1847;

9-én;

a példány

Körtvélyes, Pozsonymegye

Sziget-Csép Az

volt

megtoldja, de

alkalmam

kideríteni.

Múzeum

Nemzeti ki

g_\'jte-

meczbánya

példány P. pipistrdlits-nak

(gyjt.

1 i

Tátrafüred határozva);

volt

pipisttrlliis-nak

;

Gyula

Madarász

dr.

meghatározva);

(gyjt. Kunszt Károly

1894 szept.

c s

7-én;

Klapka

(gy.

október 30. és 4 példány 1900

18i»!)

tanárra

brassói

a s s ó)

\nlt

a példány P. pipistrtiliis-nak volt határozx'a)

1899 június 23; 4 példány

Zugliget

nem

12-én; a példány

szept.

(

egészíthetem

július

Budapest,

határozva);

(gyjt.

hiteles,

következkkel

alapján

Ede az nemcsak Daday-

(iynla

Röiiicr

termhelyivel

új

Jeitk'h's-féle egyetlen hiteles adatot

(gyjt. Rokosz István volt

hanem

vissza,

még egy

hogy ez az adat mennyiben ménj-e

legújabban

természetesen a

katalógusában

1888-ban kiadott

nak két téves adatát adja

Daday-

fel.

eredeti példányait megvizsgálta \'olna. Biclz

erdélyi gerinczesekrl

való hivatkozással

ismertem

német nyelv dolgozataiba''

átvette

április

Illés

20.);

(Csepel sziget, gy. Cerva Frigyes 1900. április 24.).

azt icell hinnünk, hogy a durvahazánkban csak nagyon szór\'ányosan lép fel s így van ez más ország(]l<han is, mert például Koch kiemeli, hogy Nassauban sokkal könnyebb öt-hatszáz törpe denevért szerezni, mint egy P. Xathtisii-t, ^ eddigi tapasztalatok alapján

szárnj'ü dene\-cr

Rcgalia pedig ötszáz törpe

denevér közt csak

egy durvavitorlájú dene-

vért talált.'

Figyelemre méltó, hogy hazánkban közé

eddig

csak

u na

ismerjük.

Verhandl. zool.-bot. Ges. Wien, XII, 1862,

Orvos-Természettud. Értesít

(3),

Akad. Értekez. XVI

(7),

188."),

Magy.

Verhandl. Sicbcnhürg. Ver.

Catalogus Manimalium, Berolini 1899,

tud.

Jahrb. Ver. Nassau,

.Annál.

.Miis.

XXXVI,

1862—63,

Genova, 1886,

273.

1887, p. 28. 18S(i,

p. 486.

458.

250.

fasc.

78 ús XXXVIII, 1888,

VI.

.\ppendix, p.

12(1.5.

22.

s z

I'ipistrclhis

285

Natluisii.

EL-IIUÓJ.

durvavitoi-lájú denevér Blasiiís és Fatio szerint leginkább a laká-

azonban

sok körül, a házak közt s az utczákon röpköd, S

lev crdnk

a falvak közelében

épületek ablaktáblái és rednyei

fakéreg alatt találta

Koch

;

szélén

csapong;

gercntiák

niíigött,

szerint lakott helyek

olykor a megvilágított szobába

nappal

betéved,

kíizt,

kíirül

fakéreg

Khipk'

meg.

húzódik

alatt

példányok

gerendák

lazán

Klaplia

tudoniiisoin. alatt fogott,

elálló

csupán

tarti'izlcodásái-ól

fürd közelében ákáczfa kérge

palicsi

ug\'anott rciptébcn ltte

a t(Jbbit

Ccrva Frigyes Sziget-Csépen nyárfának a kérge

;

fogta.

alatt

hogy

séges,

hogy

hogy a dur\-a\-itorIájii dene\'ér a tíirpe denev'érnél Lehethogy még sohasem észlelték ennek társaságában. a két faj vidékenliint laizárja és luiyetlesiti egymást s

kiemeli,

Kiieli

sokkal ritkább

hazai

és

esténkint

rí'ipk'íid,

pedig

Ci-rva Frigyes közlései révén \'an

és

Ilh's

egy példányt a

lakatLin

faodx-akban

a Falak

hézagaiban rejtzik, fás kertekben és erdiszéleken

kertekben

fás

KoLiiliIí

alRildi

tájakon inkább a P. Xatliitsii,

hvösebb, dombos-hegyes

vidékeken pedig inkább a P. pipistrelliis honos. Erre a véleményre az a pl. X'asmegye és Sopronmegye különbíizö meglehetsen bven tal;iltam a törpe denevért, azonban egyetlen durvavitorlájú denevér sem \-oIt l<rizrittük, ellenben Klapthi Illés Palicsn'il

tapasztalatom ösztöníiz, hogy pontjain

kizárólag l\neli

v(')lgyekiien

idben a

küir)nb(")z

denevért

dur\'a\'itorláJL'i

küldíitte

be.

fekvés gyakoribb, mint a hegységben, habár már nagy magasságban is

abban a

észlelték, igy

nézetben

\'an,

hogy

síkságon

mélj^ehb

Blasins szerint a fels Harz városaiban s a Szt.-Gotthardon

Ftio szerint a i\lagas-Engadine-ben mintegy 1800 méter kíirül. P>s még sem hallgathatom el, hogy Cerva Frigyes Sziget-Csépen úgy a igaz, hogy különböz tíirpe, mint a durvavitorlájú denevért gyjtötte helyen és különböz idben. Múlt szszel háza padlásán a törpe denevért, és

;

tavaszszal pedig nyárfa kérge alatt a durvavitorlájú denevért

A hegységben

tartózkodását Koleiiati a

\'aló

kapcsolatba, e szerint tehát

ben tartaná

téli

szszel

kcizé,

álmát pedig

rintem ez a föltevés

nem

igen

1802— (>3, magam

példányok, melyeket

annak.

mondja Koch

—

fogta."''

vándorlásával hozza

a síkságon

csak a melegebb évszakban vonulna

visszatérne

Jahrb. Ver. Nassau, .A

—

faj

a völgyek-

fel

a hegyek

az alacsonyabb fekvés helyekre.

valószín,

mert a durvavitorlájú

Sze-

denevér

484.

határoztam meg, a Nemzeti

Múzeum gyjteményt

;

286

Tüzetes rész.

Palicsról,

a magyar

hvösebb

hegyvidékre,

egyik legmelegebb

alföld

hanem még

nem

pontjáról

június végén

költözik

ott található.

durvavitorlájú dene\'ér Blasins szerint a törpe denevérek legüg\-e-

röptének ügy módja, mint magassága tekintetében az erdei denevérekhez (Ptcrygistcs noctnla és Leislcri) csatlakozik.

sebb

s legkitartóhb faja

és tavaszszal

Esténkint

;

korán jelenik

meg,, gyakran

már alkonyat eltt

(Koch).

álma mély, a mennyiben Blasins a legenyhébb

Téli

sem

a szabadban

látta

és rejtekében

ritkábban

látta

napokon

téli

mozogni, mint a

törpe denevért. Téli rejtekül a padlásgerendák, fák és sziklák hasadékait keresi

és szorosan befurakodik a repedésekbe (Kolenati).

fel

A nsténynek Ellenségei

júniusban két

merném

állítólag, fajt

macska

meg a

a lángbagoly ürülékében találta tciredékeit",

van.

fia

a menyétek, a házi

Koch

a baglyok.

állítólag

„koponya-

durvavitorlájú denevér

mondom, mert a koponya töredékeibl nem

igen

megállapítani.

Pipistrellus

abramus Temm.'

Indiai törpe denevér. (XXI. tábla).

Synony Illák. Vcspcriilio p.

1855,

Temminck,

abraums

232, tab. 58 (lide

54;

Wagner,

Vespertilio

Wagner, p.

37—40.

539.

op.

cit.,

akokomnli cit.,

Vcspcrttgo

1835

— 40,

r s f

d),

p. 21(3,

e n

n c

k, op. cit,, p.

Nutcs

Tomes,

Fi tz inger,

223, tab. 57,

Leyden Mus.

tig. 8,

1879.

11,

Proc. Zool. Soc. London, 1858,

Sitzungsber. Akad. Wien,

LXll,

78.

Trouessart, '

n c k (non

Temm

739;

Vespcritgo abraiiius p.

11.

Schreber Siiugeth.

73S.

Vcspcrtilio coroiuüudclicHs

1870,

Suppl.

739.

Vcspcrtilio iiiibyicatiis*Y e tab.

Monogr. Mámmal.

Dobson); Wagner,

régi

abramus (part.) Dobson, 18ii7, p. Mámmal.

Catal.

nomendatuni

szerint

Catal. Chiropt.

113.

Vispvriigo ahraiinis Temiu.

1S78,

p. 22(j;

I'ipisticlliis

W-spcnigo Akokouiuli Ki

Vcspcrngo imbricatiis

Wagner,

Blytltii

80.

(Sü.

Sö

Pctcrs

;

(llutton)

707.

Petcrs (Hu

Vcspcrugo micropiís

Vcspcrngo

1S7'_\

l'"itzingcr,

V\X/.'\\\í:í,c\\

London

Proc. Zool. Soc.

inger,

tx.

Vcspcrngo coroniinidcUciis

287

aliraimis.

op.

tton),

cit.,

74'i.

708.

Leírás.

denevér nagyság tekintetében a mi törpe denevérünk231 '"%, testéKiterjesztett szárnyainak hossza 225

intliai tíirpe

.\y.

kel egyezik

—

meg.

— 79 325 — 33'3 7')

nek egész hossza alsó kar hossza

mely méretbl 38

""'lm,

harmadát

nak két

teszi,

szabásában a

Egész

esik a farkra

;

'"/m.

Arczorra széles, vaskos és tompa Füle (XXI. tábla,

'"/m

pofamirigyei kiduzzadok.

;

háromszög,

áhra) tojásdad elnre nyújtott

szélessége hosszá-

hegyével az arczorr csúcsáig

ér.

Nathitsii fülére emlékeztet, de valamivel kisebb

—

123 "%n hosszú). Küls .széle valamivel a szájzug vonala alatt ered csaknem egyenletes domborulatban halad a fül csúcsáig, csupán fels csekélyebb mértékben, harmadában horpad be alig észreveheten, mint durvavitorlájú denevéren. A fül bels széle a fülbordával együtt a fülfed bels szélének tövén ered, csakhamar térdalakú gömbölyödéssel fordul kifelé és egyenletes, lapos ívben halad a fül tompán kerekített (12 s

—

csúcsáig.

hasad

fül

küls szélérl egy

rövid,

csúcsa

fül

felé

tartó

ráncz

négy, a fülfed fels fele felé haladó harántred ered róla.

fülfed (XXI.

tábla

ábra) egész szabásában

nagyságában

és

a törpe denevéréhez hasonlít, csak egy kissé szélesebb. Hegyével kissé befelé görbült skalpellhez (bonczolókés) hasonlít; küls széle domború, a

bels

kissé

kített s

homorú

kissé befelé

hegyével a

fül

egy magasságig

bels szélének

fölfelé enyhén keskenyed, hegyén tompán keregörbül. Szélességénél mintegy háromszor hosszabb, ;

közepéig,

emelkedik közepe

fül ;

alá

küls

szélén

legnagyobb esik.

Küls

lev

csekély

szélessége

úgy

horpadással

küls,

mint

szélének tövén egy kis fogalakú

lebeny két hord. Szárnyai hosszúak és karesítak.

ötödik

tize valamivel

ujj

hossza úgy aránylik a kéhoz, mint 10: 14 s az egész szárny hosszához, mint 10:28.

debb, mint a harmadiké.

öreg\'itorla

ötödik

a hüvelykujj

utolsó, csíikevényes farkcsigolyát

erteljes.

ujj

tövéig terjed.

hagyja szabadon.

fark a törzsnél hosszabb.

oly nagyok, mint a tilrpe denevéréi.

Lál^ai

farkvitorla

aprók, Ö

nivi-

hariiiaili-

csupán az

sarkantyú (epiblema)

— 6'5

"lm

hosszúak,

288

Tüzetes rész.

nagyon fontos ismertet jegye az aránylag vékony, de (9'6 10 '%) hímvessz (pcnis) (XXI. tábla, 8. ábra). Ez a szerv a Pipistrelliis-nem valamennyi faja közt ennél a leghosszabb s a benne rejl monycsontnál (os priapi) fogva (legalább azon a két fajnak

nagyon

—

hosszú

Teste alsó felében gj'éren rövid szrrel

sekély,

és 0'3

fels

csupasz barázda

széles

\'ége

alsó

;

\-illásan

két

csaknem

a két szem

fejet és

szrözet

boritja

;

monycsont 5

fordított

szívalak,

egyforma hossz,

oszlik s az egész csontot erteljes

velüreg

hegyes

'"/"»

hossz öblös,

alul

\'ég

ágra

járja át (XXI. tábla 9. ábra).

meglehetsen hossz,

arczrészt

kíizti

szr.

(glans) alatt a has felli olda-

szembe.

ötlik

vége hosszkás,

szí-

nicrevun felálló.

a fityma hosszabb

borított,

makkcscs

fitymából (praeputium) kiálló

lon

borszeszben conservált példányon, melyet Oldfield Thomas

indiai,

ves közvetítésével a British Museumtól kaptam cserébe)

a fülek eltt, a szemek körül

az arczorr végén csak

törzs

szrözete az öregvitorla fels oldalán a fels kar els harmadától a

térd-

hossz

apró, szétszórt szöröcskék és egyes

izüleg hzott vonalig, vonalig terjed.

állnak.

felshöz hasonló terjedelemben,

öregvitorla alsó oldala a

térdizületeket

szrös, gyéren eloszolva azonban az

szrök

pedig a térdeket ivben összeköt

a fark\'itorlán

a farkvitorla alsó oldala pedig a

tapintó

edényes

ivben

összekíit

redk mentén

vonalig

a térdektl

a fark két harmadáig hzott vonalig folytatódik a szrözet.

Bundája

felül

barnás-szürke.

fakóbb szrcscsokkal alul egyszín barna, a hasoldalon

sötét feketés-barna, kissé

Az egyes szr a

hátoldalon

;

töven feketebarna, hegye pedig szennyes fehéres-szürke. Fülei s vitorlái

vékonybrek,

feketebarna színek.

Ivoponj-a (XXI. tábla, 2. ábra) egész megjelenésében a P.pipislrelliis

Xihnsii koponj^aalkata között áll nyakszirti tájéka még valamivel magasabb a homloktájéknál, de a homloktájék már sokkal magasabbra emelkedik, mint a törpe denevéren s az arcz és a koponya tetvonala sokkal kevésbhé lejts, az orrcsonti és falcsonti horpadás pedig nagyon sekély. Fogazata (XXI. tábla, 3 7. ábra) 34 fogból áll. Az alsó metszés P.

;

—

fogak P.

csak

Nalliiisü

oldalszéleikkel

viszonyaira

érintkeznek.

emlékeztetnek,

karcsúak és hosszkások mint

fels

fogsor

a mennyiben

metszfogai a fogak

ép

oly

cscsaik aránya is azonos. Az els kisebb mint a P. Natlmsü-é s az els második fog egyhegy, cscsa hosszabb, ott

kéthegy, küls cscsa apró, cscsnál jóval alacsonyabb. A mint az els fog -második csúcsa, de nem annyival, mint a P. Nathnsii-n. Nevezetes, hogy ez a három cscs soha sem tart széjjel, mint a P. pipístrelhi s-on és a P. Nathnsii-n,

kor nagyon határozottan

(XXI. tábla,

ellenkezleg többé-kevésbhé, 5.

ábra)

összetart.

oly-

fels fogsor

;

Pipistrelhis

els zápfoga

nem

vonalából

fogsor

keztében a szemfog

iTÖsen befele nyciuúll.

egyhegy

a második

abramus

zápfog

összeérnek és az els elzápfog csak a közlük

látható (XXI. tábla,

ábra

pr.

I.)

minek követcsak-

ki)i-(iii;ipcreiiK'i

J\iinhii\uli'i

résiii

a fog egyébként nagy, csúcsa jú\

;

út al

szomszédos fog koronaperemén. A szemfogak erteljesek, a F. Withnsii szemfogaihoz hasonlók, azonban az alsó szemfog koronapereme a fog mells oldalának felénél is magasabbra emelkedik (XXI. tábla, G. ábra). a két

túljái-

Az innyredök Az els a szemfog horpadt

(XXI. tábla, s az

ábra) száma, az innykoronán kívül hét.

els zápfog zugából

letben megtört; a harmadik zápfogról indul

red

megszakított

a negyedik és ötödik

;

fels kevéssé domború, az alsó tott

;

ered, folytonos,

harmadik kettsív, közepén

negyedik

—

a hatodik az ötödik zápfogról ered,

kiterjesztett szárnj-ak

fej

fark hossza

Az egész

test

A A

fej

hossza

fül

hossza

duzzadnak.

pipistrellus

225—231

195- -227

224- -250

42—46

37- -46

45- -51

28- -36

33- -38

75—79

65- -80

81-

13-

-15

15-5-

hossza cs törzs hossza

fölfelé

(Indiai

ered,

Jellemz széls méretek

Pináiig (India)

zápfogról

7!)

15-0

15— 15-(!

hossza

12-3

12-12-3

fülfedö hossza

5-5

333

32-Ó

.')-5

5-5—6

fjK

.56-57

47- -55

40—41

34- -41

43-7

-47

10- -12-5

12-5

-14

alsó kar hossza

....

lúivelykujj hossza

harmadik

Az ötödik

ujj

hossza

lábszár hossza

láb hossza

fark szabad vége.

penis hossza (az

nyílástól)

aránylik a :i.-hoz, mint 10: ...

.\7.

5. ujj

.").

ujj

i-3

(i-f)

6—6-5

0-8

0-8-1

9-6

9-6—10

13-90

14-00

28-17

28-12

13-90—14

úgy aránylik az

28-12— 28-n I

Magyarország denev

onographiája.

9-5- -12-5 4-

iig}'

egész szárnyhoz, mint 10:

Mclíely

— 5-Ö

alfel-

.Az

mind a kett megszakímegszakított, enyhén lefelé görbül

lefelé görbül,

a hetedik széles V-alakú, folytonos, ág\'égei kissé

.\z

közepén be-

a második a második zápfogról ered, folytonos, közepén szög-

;

-5

12-5

5—

-32-5

.58- -62

a fajra nézve jellemz

széls méreteket a P. pipistreUns és széls méreteivel gondosan mérlegelve hasonlítjuk össze,

Nathiisü

arra a

úgy

meggyzdésre

jutnunk,

kell

liogy

egyes méreteiben (az alsó kar, a harmadik

habár

abraiiiiis,

s a penis

ujj

hossza)

Naihnsü-hoz hasonlít, egészben véve mégis közelebb áll a P. pipistrcllnshoz, a mennyiben teste egész hossza, füle, ötödik ujja, lábszára s lába (!) méretei inkább emezéivel vágnak össze, különösen pedig nagy megegyezés mutatkozik a P. pipistrdhis és P. abramus szárny alkotásában, minthogy az ötödik és harmadik ujj egyforma aránya mellett az ötödik ujjnak az egész szárny hosszához való aránya

—

mint a Nathitsii (10

(10

e mellett figyelembe veszszük,

30),

(10

28)

— 27)

inkább

a pípistrullns

szárnytypusa mellett

hogy az abratntis

füle

Naíhusii-hoz, fülfedje alakjában ellenben a pipistrellus-hoz, alkatában

szabásában, valamint penise

faj

bens

bélyegeinek oly

ritkán akad.

példa

kat a

nem lényegesektl

koponyája

monycsontot nem számítva)

ellenben fogazatában a Nathusii-hoz hasonlít,

inkább a pipistrellus-hoz,

úgy a két

szól.

szabásában a

keveredésével állunk szemben, melyre

bélyegek közül nagyon nehéz az igazán fontosamindazonáltal úgy gondolom

elkülöníteni,

nem

tévedek, ha az indomaláji abraniiisi tekintem e rokonság kiinduló pont-

melybl

jául,

hosszú-

nyugat

emigrálás

való

felé

keskenyszárnyú pipish\iliis,

szélesebb szárnyú s nagyobb A'lliiisii

elször

útján

egy másik ág csapásán létre,

jíitt

ép

oly

pedig

ilyképen:

abramus Tcmm.

P. pipistrclltis .Schreb.

P. Nalhiisii Kcys.

Földfaj

Az gesebb az

indiai törpe dene\'ér

faja,

mely egész

indomaláji '

Catalogue

227— 22«.

thc

Dobsnii

Blas.

ci/erji'ílcs.

.szerint

a keleü régió legközönsé-

Ceylon szigetérl, Chinából, Japánból,

Indiából,

szigetvilágról,

i^liilippini

Cliiroptera in

tlic

szigetekrl,

Collection of

tlie

Uj-Guineából

British

Museum, IKTH,

és p.

291

Miniopterus-neni.

Ausztráliából ismeretes s

és Bhisiiis-tól

leirt

Tlioinas úr a

példány

(P u

Indiából

mennyiben valamely

szorul, a

Dobson

faj

Életmódját

P n a n g)

Gcuns

Miniopterus

18.'j9

V. Jhrg.

1842.

Trilatittis

nem

Miniopterus Bonap. I.

323.

Gray, Ann. & Magáz. Blasius,

1858. Miniopterus

Tomes,

1859. Miniopterus

Kolenati.

1869. Miniopterus

Fatio, Fauna

küls

félékéhez

kerekded

kiduzzadok.

735.

\'. p.

45. 117.

.lahreshef. máhr.-schles. Ces. p. 123. V'ertébr.

Brit.

Naturaliste,

48.

Akad.

Wien

LXII.

(part.).

Chiropt.

Catal.

e s s a r

Suisse

Sitzungsber.

Mus.

\'I.

347.

Miiiioptcrns-neui föjcgyei.

magasra domborodik

rhombusalaküak,

fej

szélük csaknem a szájzugig terjed. fölfelé

csaknem a

258.

Proc. Zool. Soc. Lond(jn, p.

Dobson,

Tro

teteje hirtelen

hasonló;

hegyével

hüldalakú,

P'auna Deutschl.

Abth. Novemb.-Heft,

884. Miniopterus

Nat. Hist.

Supplem. Schreber Sáugeth

Miniopterus Fitzinger,

fej

iS:

1857. Miniopterus

állók,

azonosította.

fajt

Bonaparte, Icon. Fauna Ital. fasc. XXI. Cray. Magáz. Zool. & Bot. p. 497. K ey se rlí ng Naturgesch. Bla si u s, .Arch.

1878. Miuioplertts

(Nciii).

Wagner,

;

két

1855. Miniopterus

1870.

bek

leirás

javításra

itt-ott

két példány

pontos ismertetésére

midn

tévedett,

1838. Miniopterits

hogy

s lehetséges,

mind a

fentebbi

európai P. A'athiisii-tó] élesen megkülönböztethet,

;iz

1837. Miitioptertis

küliin

faj

származik.

nem ismerem.

OliljírlJ ;

annyit azonban teljes határozottsággal állithatok, hogy az indo-

;

maláji P. abrainus

önálló

fajt.

him példány volt kezemen, melyet iMuseum re szívességének ki'iszönhetek

British

föl

Keyscrling

két

csupán ezen a két példányon alapszik

elegend

mégis

állithattam vissza a

Pipishrlliis Xutlinsii ne\'

Nekem mindössze két

numkániba azonban

el,

íorJúl

vennem, mert csak ennek alapján

kellett

Magyar-

a mi l'irpc dünevcrünkct helyettesíti.

itt

nem

országon természetesen

fül

kissé

az arcz

fölött.

ér.

szemet a fels ajaktól

fülek

fülfed a Pipistrellus-

keskenyed, sarlóalakan

közepéig

hosszánál sokkal rövideb-

arczorr széles,

befelé görbült

pofamirigyci

mély barázda választja

egyszer orrlyukak az arczorr csúcsán,

féloldali

el.

fél-

fekszenek. 19*

percze

(els

Az és

szárnyak rendkívül liosszúak és keskenyek.

ize

nagyon

öregvitorla a bokáig terjed.

vékony

;

végs

harmadik

sarkantyúkarély hiányzik.

nagyobb.

második

ujj

harmadrészénél

csaknem egyforma hosszúak. A fark a A bunda barnás-szürke, alul

a lábujjak

hosszánál

együttes

rövid,

kisebb.

láb hosszú fej

és törzs

kissé vilá-

gosabb szin. A koponya (XXII. tábla, 2 4. ábra) minden irányban nagyon fejmagasra domborodik az arczrész fölött. .A homloklett s hirtelen és csonti tájék ép oly magas, vagy valamivel magasabb mint a falcsonti s e két tájékot meglehetsen mély, nyeregszer horpadás különíti el egy-

—

mástól.

kedik

ki.

széles

A homlokcsontok A nyakszirtcsonti

;

közt

meglehetsen erteljes

taraj

közepes fejlettség.

alap-nyakszirtcsont

nyiltaraj

emel-

A koponya

alapja

két oldalt kivájt

(basioccipitale)

a dob-

;

csont (bulla tympanica) a csigatoknak (cochlea) meglehetsen nagy részét födi.

arczrész

.A.z

orrú denevéreink bármelyikén.

járomcsontok kezdeténél.

ban

valamivel

szemgödör

szélesebb, (orbita)

lehetsen egyenes

;

homlok

orr nyerge

meredeken emelked,

elég

csontok fejlettebbek, mint sima-

csontos szájpadlás alig terjed hátrább a

fels állkapocs (maxilla) a szemfogak irányámint

kicsiny.

homlokcsontok a szemgödrök

közt.

alsó állkapocs (mandibula) szára

meg-

halántéknyújtványa alacsony, az kifelé

ízületi

gr)rblt és

nyújtványnyal

kampós

(X.XII.

tábla,

ábra).

Az innyredk száma

felé

.Az allközti

egy vonalba esik; szögletnyújtványa (5.

oldalról összenyomott.

lapitott és két

meglehetsen keskeny, hosszában mélyen behorpadt. rövid,

fogképlet a

fels metszfogak

nyolcz.

következ

gyengék,

két párjukat

széles

hézag választja

egymástól és a szemfogaktól.

Miniopterns-nem

fajai

a keleti félgömbön, az egyenlítnek mind a két

oldalán általánosan elterjedt denevérek, azonban a mérsékelt öv hidegebb részeit kerülik.

Nagyon

szívós, kitartó állatok és

gokban és romokban tartózkodnak. .Az eddig ismeretes négy faj országon

;

a hosszúszárnyú denex'ér

kíizül csak (.1/.

kitn egy

repülök

fordul

SLiifeilvrsii Natt.).

;

barlan-

el Magyar-

293

Mininpterus Schreibersii.

Miniopterus Schreibersii

20.

Xatt.

Hosszüszárnyú denevér. (XXII. tábla).

Syiionymák. Vcspcrtilio

Wetterau. .Annál. malogie,

508 son);

ber

18'_'0,

1\'.

Hanák,

lo8;

700

174

bSIjö

11.

47;

Bielz,

[•'Icclci'in.

iJc s ni a re s

.Saugcth.

— 41,

174

Wagner,

(lidc

.Suppl.

Mani1S4(),

DobSchre-

Fauna Wirbelth. Siebenbürg.

().

iiataL'iisis

S.-.-\fr.

Ouart.

1831

Journ.

(tide

n).

Híjdgson, Journ.

Vcspcrtilio fuligiuosa p.

1<S4S,

73.');

Ucutschl.

K'iihl,

Suppl. Schreber

Monogr. Maninial.

18.'),'),

Vcspcrlilio

Dobso

\Va,L;ncr,

iJobscjn);

41 irklc

Természetrajz

\'.

Siiugcth.

185(j,

l.Sli),

Temminck,

;

Natterer,

Sciiri-ibcrsii

Soc.

.Asiat.

IV.

1835,

Dobson).

(flde

Orsinü'V

Vcspcrlilio

cmminck,

.Monogr. .Mámmal.

1835

11.

— 1841,

Dobson).

(flde

Vcspertilio blepotis

Temminck, op. cit. p. 174. Temminck, op. cit. p. 174.

Vespertilio dasythrix

Vcspertilio Eschscholtzii

e r

Miniopterus f/rsíwn'Bo n a pa

—

lOH, tab.

flg.

o u s

r t e,

Icon.

Proc. Zool. Soc. 1845, p. 4. l''auna Ital.

1832

— 1841,

K c \' s e r n g & B a s u s, Arch. f. 323; Wirbelth. Europ. I. 1840, p. 45; Blasius, Fauna Deutschl. 1857, p. 46, fig. 25 2í) Kornhuber, Synops. Miiiioptcrns

Naturg. V. Jhrg.

Schreibersii

1839,

—

Síiugeth.

1857,

1858,

339,

41;

Kolenati,

Proc. Zool. Soc.

1858,

Verh.

Ges. Wien,

tébr.

.Suisse,

Wien. LXll. 1878,

mnk.

1869,

50,

tab.

.Annál.

fig.

18()8, 1;

123;

2 (cranium)

;

Jeitteles,

121; Fatio, Fauné Ver-

Fitzinger, p.

Sitzungsber.

Dobson,

Akad.

Catal. Chiropt.

Margó, Mtigyar orvos, természetvizsg. XX. nagygyl. Trouessart, Naturaliste, \T. 1884, p. 551, fig, 35; Mus. Genova, ser. 2«, IV. 1886, p. 471 Daday, Magy. ;

Akad. Értekez. XVI

tzi nger,

XVlll,

XXIX (10) Tomes,

Akad. Wien

254;

(7)

Miniopterus blepotis P"

LXV.

117, tab.

Abth. Novemb.-Heft, 1870.

348;

1880,

Dóri a, tud.

;

.Sitzungsber.

19; Jahreshef. mahr-schles. Ges. 1859,

lig.

Zool.-bot.

10.

1886,

Tomes,

34.

Proc.

Zool.

Soc.

1858,

121;

Mitiinptcnis SLltreibcrsii var. bh-pofis p.

Leche,

Minioptcrus dasythrix P'itz inger,

Tonies,

Minioptcriis tibialis

Trilatitus

blcpotis

14.

126.

(part.) Tonies, c, Gray, Ann. & Magáz.

Minioptcrus anstralis

Proc. Zool. Soc. 1884,

ö3.

12.i.

Nat.

1842,

Hist.

258.

Leírás.

A A

hosszüszárnyú denevér a közepes nagyságú fajok közé

hazai példányok kiterjesztett szárnyainak hossza 314

— 111

105

hossza

test

alsó kar 45

— 46

%>,

mely méreth(31 53

— 58

— 330

'"/'";

tartozik.

az egész

esik a farkra;

hosszú.

'"Z™

Füle (XXII. tábla,

ábra)

sokkal rövidebb a fejnél;

széles,

szög-

háromszög. A fül bels széle mintegy a szemet az orrlyukkal összeköt vonal magasságában ered a fülborda tövérl és csakhamar hirtelen, kerekded fordulattal halad a csaknem derékszögén eiéin kerekített

kerekített fülcsúcsig

fejtetre. alatt felé,

két,

fül

térdalakú fordulata alatt lehágó börpereniet bocsát a

;

küls

behorpad

kissé

széle

magasságának fels harmadában, a

azután szabálj'os

melynek közvetlen közelében vagy három harántred \an.

A széles,

fülfed (XXII.

tompán

tábla,

kerekített

hegye

ér

véget.

fülkagyló

fejleszt.

csúcsa

bels szinén

csaknem egyforma nagyon kevéssé keskenyedik. Egészben befelé görbíti. Bels széle homorú, a

ábra) egész hosszában felé

enyhén sarlóalakú: hegyével kissé küls domború; tövén nagyon apró kiszökelés van,

ban nem

fül

domborulattal halad a szájzug

Szárnyai nagyon hosszúak és keskenyek. debb, mint a negyediké, vagj- a harmadiké.

lebenykét azon-

igíizi

Hossza szélességének kétszeresénél

nagyobb.

Az ötödik ujj tize röviAz ötíidik ujj hossza úgy

aránylik a harmadikéhoz, mint 10: 17 s az egész szárny hosszához, mint

mennyiben a harmadik ujj a második íznek háromszorosánál is hosszabb s még a negyedik ujj harmadik íze is jó másfélszer hosszabb a iiuisodiknál. Ezek a sajátságok semmiféle más fajon sem ismétldnek. Az öregvitorla a bokáig terjed, de gyakran nem éri el egészen. A 10

30.

ujjak alkata rendkívül jellemz, a

harmadik

íze

farkvitorla

fark

hegyét

körülzárja.

teljesen

sarkantyúnak

nincs

karélya.

Bidz

téved, a mikor azt

a farkvitorlábúl.

Fauna

írja,

Wirbelth.

hogy

18."jtí,

a fark hegye

().).

voiialnyira

4'^ ™/m)

áll

295

Miniopterus Schreihersii.

fark hosszú, a

hosszú és karcsú

Az egész

;

fejet

és törzs együttes hosszánál

fej

sr,

hegye és a rövid fülek csúcsa áll niirigyckrol hosszú érzöszrök erednek.

orr

a vitorlákra

még

ráterjed,

husszahb.

csaknem egyforma hosszúak. lágy szrözet borítja, úgy hogy csak az

láb

Itíbujjak

bundából.

tömött

test szorözete

arcz-

pofa-

a törzs közelében

pedig az öregvitorla fels oldalán a fels kar

els harmadától a czomb közepéig,

alsó oldalán pedig a fels kar köze-

pétl a térdig húzott vonalig s az alsó kar mentében finomször szalag húzódik a kéztöig. A farkvitorki fels oldala csak az els farkcsigolyáig szrös, alsó oldtilán pedig a fark tövén \'an némi kevés hosszú szr, de

els

felében szétszórt, tinóm sznizct bontja.

vitorlák szine

felül

száraz

felül

füleké

nagyon változékony.

homokos tájakon él

egynemen

szürkés-barna,

színezete

barnás-szürke, alul halaványabb fehéres

afrikai is,

világos

A bunda

vörösbe hajló.

állatoké

áttetszbb,

hamvas-szürke,

—

Dobson

hús-

mi példányainké az

szerint

észak-

—

alul

sötétebb

világos-szürke, a dél-afrikaiaké sokkal

a szrcsúcsok általában vörhenyes-szürkék, valamint füleik és vitorláik

sötétebbek.

Az egyes szr

A koponya nem

lessége 8'5

töve

'i'8

'%>,

töve sötétbarna, hegye világosabb.

(XXII. tábla, 2

—

ábra) jellemz tulajdonságait

A koponya

leírásában kiemeltük.

a szemgödrök közt 3'8

'%1-nyire

s is

hossza l'S

széles

;

már a

legnagyobb

'%>,

szé-

metszfogak

fels

van egymástól.

fogazat (,XXII. tábla,

5—7.

ábra) 36 fogból

fogak oldalszéleikkel csak érintkeznek,

els (bels) metszfoga

nem

áll.

födik egymást.

alsó

kéthegy, egyhegy. A

\'alamivel alacsonyabb a másodiknál

de küls hegye alacsony

tompa.

második metszfog

metsz-

fels fogsor ^

;

szemfogak erteljesek, egyenesek, koronaperemük alacsony. A fels fogsor els egyhegy zápfoga Blasius szerint csaknem ép oly széles, de csak fél olyan hosszú, mint a második, a magyarországi példányokon

azonban sokkal keskenyebb a másodiknál és koronapereme nagyon széles 5. ábra). Minthogy az els zápfog a fogsorból csak kissé nyomult (1. befelé, testességénéi fog\'a széles hézagot okoz a szemfog s a második zápfog csúcsai közt. A második fels zápfog a mögötte következ több-

hegynél jóval hosszabb. Az alsó fogsor három egyhegy zápfoga közül az els kett körülbelül egyforma hosszú, a harmadik jóval hosszabb s ersebb és oly magas, mint a többhegy zápfogak. Az innjTedk (XXII. tábla, 7. ábra) száma az innykoronán kivül

Dobson

fordit\'a

forma hosszú (Fauna

mondja

üeutsclil.

(Catal.

Chiropt. p. 78.

1857, p. 47.).

Blasius

szerint a két fog

egy-

A szemfogak

összeköt els red kissé hullámos, csaknem hasonló, vagy gyenge ívben fölfelé hajló, a harmadik a közepén hátrafelé irányult csúcsocskát bocsát s a megelzkkel együtt folytonos a következ négy a közepén megszakínyolcz.

egyenes,

a második

tövét

elbbihez

;

tott

és hátrafelé görbült

Meretek C'/m-ben)

;

az utolsó rövid és széles V-alakü.

Miniopterus Schreibersii.

példányok alapján

ottani

irta

297

Nallcrcr

181í)-ben

Kitltl-fé\e

nionographiában. Azóta hazán]\nak nagyon sok helyen eszlelték. Pclciiyi

az orvosok és terniészetvizsgálók temesvári vándorgylésén

mutatott

egy példányt, melyet Kubinyi Fcrciicz 1834-ben az Al-Dunán a \'etcráni barlangban fogott volt.' Ugyancsak Petényi 1841-ben és 184()-ban

és

aggteleki ab al ige ti (Baranyamegye) és 1854-ben fonáczai barlangokban (Biharmegye)

h o

rengeteg mennyiségben találta az

tájt

()

más

nagy mennyiségben tartózkodott.

csomókban

második barlangjában

valdszky

Margó Tivadar Budapest s a Hárshegy kisebb

gödreiben

nem

ottlétemkor

e r

különálló,

e-E

k ü

1 1

során megjegyzi,

volt fellelhet". Fri-

barlangjaiból és sziklaüregeibl

cinliti,

ki^-nyékén

Orbán hegy

agyagos

barlangjában meglehetsen nagy mennyi-

fajt

Budapest környékén

faj

1878

április

barlangjaiban a Rhinolophus enryale, Flecotiis

Myotis myotis társaságában fedezte

hogy „e

tartja,

hogy

N agy H á rs h e gy

auritiis és

aggteleki

megjegyzi, hogy a pesti oldalon hiányzik.'' Második- dol-

gozatában azt oh'assuk, 2-án a

hol ak-kcir-

denevérének szolgált ezeltt

szinte a Schreibers

idben azonban

e s

Ede a

Bicl--:

ki,

Bechst.)

Biharmegyében P

Imre a bánsági hegyvidék

találta s

myotis

(Myotis

a bánáti barlangok

;

mely helyeken gyakorinak mondja.

ségben

fíil.

Frivaldszky János az

•'

találta s

ráakadt

hogy „a Veteráni barlang lakhelyéül, utóbbi

pizsniczei, fericsei

fedezte

(Udvarhelymegye) barlangból mutatta

barlangban a közönséges denevértl szerteszórt kisebb

barlangban, 1845-ben pedig

csak újabb idben terjedt

föl.'

Margó

lehetségesnek

Budapest vidékéig, mely

föltevés mellett az állatok élénksége, sebes kitartó röpte és életszivóssága is

látszik szólni", ez

azonban bizonyosan nem

áll,

mert, mint alább fogjuk

már 1860-ban hazánk számos északi pontjáról sorolta fel. Daday Jen a következ termhelyekrl mutatta ki Kolozsvár, S o b o r s n, Déva, h o m o r ó d - a m á s barlang, t a p o c z a barlang és Nagy-Szeb en az erdélyi muzem-egylet gyjteményében látni,

Kolcnati

;'*

az ezen helyekrl való példányok mai napig

.-\

magyar orvosok

és természetvizsg. IV. nagygyül. munkál.

Új Magyar

Fauna

Mathem. és Természettud. Közlemények,

" '

Mag;)',

Múzeum,

IV. évf. XI. lz.,

Wirbelth. Siehenbürg.

tud.

megvannak. Második

1856, p.

Akad. Évkönyvei, XI.

Budapest és környéke .... 1879,

(4),

Pesten lcS44, p.

1854, p. 431. 6. III.

18()5,

22, 32.

1865, p. 24.

315.

.Magyar orvosok és természetvizsg. XX. nagygyül.

Ürvos-Természttud. Értesít, X. 1885,

273.

mnk.

1880, p. 254.

dol-

10.

^ Nagy-Szebent elhagyja s e helyett Gyulafehérvárt említi és hogy a borsódmegyei tapolczai barlangban, a homoróci-almási barlangban és Soborsinen igen gyakori. Petényi Salamon posthumus dol183íi-ben a V e t e r á n i, 1841-ben és 1846-ban gozatában olvassuk, hogy az aggteleki, 1845-ben az a bal ige ti s 1854-ben a sebes és fekete Körös mentén tátongó barlangokban „jelesen a Pestere melletti P v n c e

gozatában kiemeli,

Fericse

és a Belényes melletti

hosszúszárnyú

barlangokban"

denevért

külföldi

így Natterer a

Magyarországról,

Bánátból'

szerzk

els

faj

találta

leírója

több

a ko

meg.

izben

említik

mbács

bar-

számos magyarországi termhelyrl, melyek közül mint személyes tapasztalatból eredk, a követlcezk érdekesek: Kapós falva három barlangja Szepesmegyében, a s z c z e jégbarlang Abauj-Tornamegyében, H a n d o v a Kikehag mellett Nyitramegj'éhen, a demény falvi Sárkánybarlang Liptómegyében s a j aszói barlang Abaujmegyében. A Nemzeti Múzeum gyjteményében a következ termhelyeken langból;'' Blasins a

i 1

példányok

gyjtött

és különösen Kolanati''

Salamon, 1841

foglaltatnak:

Hámor

Gyula 1894. jún.

7.),

1896.

szept.

Adolf,

1898. niárcz.

12.),

aggteleki barlang

Budapest

(Zugliget,

vörösvári barlang 16. és

gy.

dr.

Madarász

dr.

Madarász Gyula,

(Pestmegye,

dr.

gy.

Légybarlang

1899. márcz. 20.),

Petényi

(gy.

(Herman-barlang, Borsodmegye, gy.

Lendl

(Coronini

falu mellett az Al-Dunán, gy. Pável János. 1898. júL), pl a v se vi Fels-Denevérbarlang (az Al-Dunán), gy. Brachman Emil 1899. jún. i

zai 12.).

Életmód.

hosszúszárnyú denevér

barlangokban és nagy romok

kizárólag az emberi lakásoktól távol

földalatti

folyosóiban tartózkodik.

Hazánknak

csaknem valamennyi barlangjában feltalálható. A társas életet kedveli s helyenkint állítólag roppant mennyiségben esoportosúl. Petényi így ír

róla: „Ki az aggteleki barlangot meglátogatta, s ott az úgynevezett -Denevér-

csarnokot« '

figyelmére méltatta, vissza fog

Magy.

tud. .Akad.

Értekez. .\VI (7)

IS.Sfi,

még

Természetrajzi Füzetek, IV.

Kuhl, Deutschl. Fledermíiu.se. Wettcrau. .Annál. IV.

Fauna Deutschl. 1857,

.Vlonogr.

europ. Flederm.

ott látott

:!.'").

líi.Sü,

emlékezni az

-!S7.

KSH), p. 41.

(Dobson

után).

48.

1860, p.

I2tí.

Koleiiali e \\e]yen a „golubáczi barlangról"

megmondja, hogy az Szerbiában van. A magyar parton ezzel szemben fekv és tévesen szintén goluháczi-, vagy kolunihácsinak nevezett barlang a Coronini is

szól s határozottan

falu mellett "

fekv „Légybarlang."

Új magyal' múzeum, IV. 1854, p.

4cil.

299

Miniopterus Schreihersii.

ezen fajü denevérek" töiiiciiytdcn sokaságára, hol azok egymásba kapaszl\OLl\'a,

rajok és drapériák

tuggnek

gj-anánt

mennyezeteirl,

palotáik'

nagy fürtökben liulladozva 's hemzsegve töltvén pedig a posthumus dolgozatában osztályait" el a' barlang' szomszéd következket olvassuk: „Magam az 1841-ik és 184ü-ik évben az Aggteleki barlang ú. n. »esarnokában« ezrével (!) találtam e fajt, hol is a iiiennyezetn'il méhrajhoz hasonló tömegekben fürtösen lógott alá, s lövésre t<iniegesen leszédült. Sajátságos jelenség az, hogy a denevér, noha a látogatók csarnokban « marad által folytonosan zavartatik, mégis kizárólagosan a a'

közikbe

hA'ésre

tett

;

e helyet

tartja

századok

óta,

Érdekes ezzel

sága tanúskodik."

mirl a guánoréteg közel ölnyi vastagszemben Frivaldszky János észlelete,"

az aggteleki barlangot 1853-ban Frivaldszky Imre társaságában látogatta

meg faj

ügy

tapasztalta,

Bechst.) és

hogy a Denevér-barlang boltozatán

kétféle denevér-

közönséges d e n e v é r (Myotis myotis bosszús z árny ú denevér (Miniopterus Schreihersii), jelesen

tartózkodott,

de mig „az elbbi

faj

száintalan példánya a boltozaton

kodva, majdnem öles megfordított kúpot képeztek

egymásba kapasz-

az utóbbi

faj

példányai

pedig szerteszét kisebb csomókba sereglettek egybe." .A két észlel közül Frivaldszky János-nak lehet igaza, mert Fáivl János a Nemzeti Múzeum gyjtje 1898 június havában a Coronini falu mellett lev Légybarlangban szintén azt tapasztalta, hogy a hosszúszárnyú denex'ér minden más fajtól k ü r> n es, kisebb csomókban csoportosul; magam is hasonló tapasztalatokat tettem 1886. július elején a homoródalmási barlangban s ugyanilyen viszonyok közt él az állat a Budapest közelében lev vörösvári barlangban is. Minazonáltal nem lehetetlen, hogy \'erdik össze, a mint már Kolenati írja, hogy télire nagyobb rajokban 1

„egész csomókban és rojtokban

moz

fel."

•'

barlangoknak

—

telel

nagyon sok barlangi guanót halnem a félhois mondja

—

mint Petényi

hanem az egészen sötét részeiben tartózkodik. Állatunk a legkitnbb repülk közé tartozik. Blasins egyetlen más sem ismer, mely repül képessége és mozdulatainak könnysége tekin-

mályos,

fajt

tetében felülmúlná s

ez a

faj

úgy

találta,

hogy a fecskék gyors

Esténkint kevéssel napnyugta után jelenik

magasan

más

csapong

Tenucszetrajzi Füzelek,

ügyes röptére

meg

és szabad helyeken,

és változatos fordulatokban röpköd. Kolenati szerint

vizek fölött

és

emlékeztet leginkább.

szúnyogokkal és

I\'.

Mathem.

és Természettud.

Monogr

eiirop.

1880, p.

Közlem.

vízi

2.^7.

III,

Flederm. 1859, p. 12(1

18(i5,

mocsarak

és

molypillékkel táplálkozik.

22.

IRODALMI KÜTFÖK. 1.

Harrisoii M. D. „A Monograph of the Bats of North America",

AUl-ii

of the United States National Miiseum. No. 43. Washing-

Bulletin

ton, 1893.

B. dr. Forstzoologie,

L'.

Allniii

Biclz Ed. Alb.

„Ueber

máuse", Verhandl.

XXXVI.

die u.

Sáugethiere, Berlin,

1872.

Siebenbürgen vorkomnienden

Mitth.

des

Siebenbürg.

Ver.

Fleder-

Naturw.

t".

Hermannstadt, 1886.

évf.

Bidz Ed. Alb. „Die Fauna der Wirbelthiere Siebenbürgens". Ugyanott,

Blasins

XXX VIII.

Hermannstadt, 1888.

évf".

H. „Beschreihung

(Vesperugo maurus

geschichte, XIX. Jhrg. 6.

Blasins

zvveier

Bd. Berlin,

Bonaparte C. L.

Bniiidl

lands.

der angrenz.

Braunschweig,

Sáugethiere,

principe, Jconografla della

e Ucceli,

tur Natur-

1853.

H. Fauna der Wirbelthiere Deutschlands

Lánder von Mitteleuropa,

feri

neuer dcutscher Fledermausarten

Rhinolophus Euryale)", Archi\-

Fauna

Italica,

1857.

Mammi-

Roma, 1832—1841.

„Beitráge zur náhern Kenntniss

Zweite Abhandlung.

Die

der Sáugethiere

Handflügler

des

Russ-

Europáischen

und Asiatischen Russland's mit besonderer Beziehung auf die Geschichte ihrer Entdeckung, ihre Synonymie und geographische Verbreitung",

bourg, 16. bourg, 9.

Mém. de

sér.

Tom.

l'Acad. imp. des Sciences de Saint-Péters-

IX.

second parthie,

Tom.

VII.

St.-Péters-

1855.

Brügger Chr. G. Prof. Zoologische Mittheilungen. I. Die Chiropteren (Flatterthiere) Graubündens und der angrenzenden Alpenlánder, Jahresber. d. naturforsch. Gcsellsch. Graubündens. XX\'I.

1881—82; Chur, '

szövegben

denevérek enilitem.

anatómiai

Jhrg.

1883. és

pliylogeiietil<ai

viszonyaira

vonatkozó

forrásokat

Irodalmi kútfk.

301

10.

Csaló János. „A Sztrigy mentének s mellélcvölgyeinek természetrajzi

11.

Dihlíiy

Erd. Muz.-Egyl.

leírása", 'jciu"i

megbíz, az az

és

É\'könyvei

„Jelentés az erd.

ílr.

1873.

igazg.-választm.

év nyarán végzett chiropterologiai gyjt, ercdm.

hS.Sö.

orsz

erd.

Kolozsvár,

VI. (2),

muz.-egyl.

orsz.

muz.-egyl.

Természettud. Értesít X.

denevér-gyíjjt.

Kolozsvár,

(.'^),

Orvos-

jegj'zéke",

1885.

VI.

DiUlay Jcnö dr. „Új adatok Erdély dcne\'ér-taunájának ismeretéhez", iM. Tud. Akad. Értek, a természettud. körébl, X\'l. (7). 188G,

l.'l

Desuiarest

Budapest, 1SS7.

M. A.

Mammifércs. 14.

l. Doria

EvcTsnianii

Chiroptera

the

Museum, London,

Ed.

ueber

„Mittheilungen

dr.

IVt-.

Fauné des Vertébrés de

.Mammiféres, Genéve 18.

und Handflügler

thiere

lít.

Wiss.

Fr!ridds::kv

Jiiin'.

1870.; LXIII.

Imre

dr.

IV. (temesvári)

lil.

F<'íIlIí

tud.

Pest,

'jáiios.

Tsomó, 23.

1871.

—

Flatter-

.\kaLl.

LXVI. 1872.

mnk.

1865.

Kárpátokra

szepesi

orvosok

és

természet-

természetvizsg.

1844.

Pesten,

magyarhoni barlangok faunájához", a .Akad. mathem. és természettud. Közleményeiben,

1865.

Természeti

História

.Az .Állatok országa,

Gcoffroy Saint-Hilaire .Annales

„JMémoire

sur

des genres de

du Muséum

Linné

systemája

Els

szerint.

Pozsony, 1801. le

génre

famílle

les

des

espéces

1806.

Chauve-Souris

de Rhinolophes", .Annál. Mus. Hist. Nat.

XX.

11.

édit.

X.X'llI.

sous

Paris,

Gcoffroy Saiul-Hilaire, Description de l'Égypte, Description des féres qui se trouvent en Égypte,

Chauve-souris",

d'Hístoire Naturelle, Paris, VIII.

Gcoffroy Saiiil-Hilaire „.Sur une génre

nom 25.

des

nat.

Ordnung der

Pesten,

(4).

A magyar

nagygyl.

\'espertilion, l'un

24.

Hist.

Frivaldszky Jáuns „.Adatok a

magyar 22.

„Kirándulás

tudományi tekintetbül", 21.

.Suc.

„.lellemz adatok Magyarország faunájához", Magy.

Tud. Akad. Evkönyvei. XI. 20. Frivaldszky

einige la

18(jí).

(Chiropitera)", Sitzungsber.

Abth. LXII.

Moscou, 1840.

.Suisse,

und

Bulletin

Lcnp. Jns. dr. „Kritische Durchsicht der

F/7,:/;;.í,'Vr

Balé,

neue

einige

Russlands",

Sáugethiere

Imp. des Xaturalistes de Moscou, No. /•"<///"

Genova, 1886.

weniger gekannte

17.

Collection

the

1878.

trovato linóra in Liguria", Ann. Mus. f'ienova.

(/hirotteri

„1 1\'.

(2a)

des Espéces des

description

1820.

Paris,

Dobson G. Edw. Catalogue of the British

1().

Mammalogíe ou

G. I.

Paris,

1813.

Mammi1828.

302

Irodalmi kútfk.

26.

Giebel C. G. dr., Odontographie, Leipzig,

27.

Giebel C.

28.

Giebel

Die .Sáugethiere,

dr.,

„Bronn's

1855.

1859.

II.

Klassen

Heidelberg,

29.

dr.

„Das Os

Gilbert Th. dr. ni ed.

Gray L

„Descriptions of

Leipzig

zur Kenntniss der Wirbelthiere

„Beitráge

priapi der

sches Jahrbucl-i. XVIII. Bd. Leipzig, 31.

Lieferung,

2(5

Archív für Naturgeschichte, 45 Jhrg.

Italiens", •'30.

—

1874—1883.

Henri Hillyer

Giglioli

Ordnungen des Thier-

Reichs", Ü. Bd. V. Abth., Mammaliu,

Bd. Berlin, 1879.

1892.

somé new Genera and

& Magáz,

Species of Mammalia", Ann.

Morphologi-

Síiugethiere",

fifty

unrecorded

of Natúr. Hist. X. Lon-

don, 1842. 32.

Grossinger János, Universa História Physica Rcgni Hungáriáé, Pars Ornithologia, Posonii et Coniaromii,

33.

Hanák

Ker.

„A Mezség.

Ottó,

természetrajzi,

jelesen

Hodgson Honghton

„Mittheilung

szempontból

lately

tárgyaha",

Erd.

Kolozsvár, 1869.

(1).

Magaziné of Natural History 36. Jeittetes L.

madarak.

és

Hódos- vagy Szarvasié és környélce

„Brief Notices

of Mammalia,

species

állattani

Muz.-Egyl. Evkönyvei, V. 35.

Emlsök

köt.

1848.

Pesten, 34. Herniaii

Természetrajz,

János,

II,

1793.

of several

discovered 2.

ser.

new

littlc

Nepál",

known

Annals

XVI. 1855.

über 2 für Ungarn

neue Fledermáuse

nebst Beitrágen zur Kenntniss der Chiropterenfauna Oberungarns",

Verh. zool.-bot. Ges. Wien, X. 1860. 37. .leitteles L. ris",

H. „Prodromus faunae vertebratorum Hungáriáé

Verhandl. der zoolog.-botan. Gesellsch. Wien, XII.

38. Jeittetes L.

H. „Eine

für Niederösterreich

lándern neue Fledermaus

Leonard

of Plecotus

„The .

.",

die nördlichen

(Miniopterus .Schreibersii",

zoolog.-botan. Ges. Wien, XVIII. 39. .lenyns

und

1868.

distinctive Characters of

superio18(.)2.

Alpen-

\'erhandl.

121--124.

two British Species London X\'I. köt.

Transact. Linnean Society of

1833.

Leonard. „On a new Species of Bat found in the County of Durham", .Annals of Natural History, III. London, 1839. .lerdon T. C, The Mammals of India, London, 1S74. KíUip Jákob, Skizzirte Entwickelungs-Geschiciitc und Xatürliches System der Europáischcn Thicrwelt, Tiieil, )armstadt und

40. .lennys

41. 42.

Leipzig,

1829.

rrodalmi kútfk.

43.

Knwrliiií; A. Grafv.

Jahrg.

\".

gescliichtc,

44 Kcyscrlhiii A. Gráf 4.").

K(hli

H. Prof. „Uebcrsicht der Cattunss-

.Artcharakture d. europáischen Flederniause", Arch.

liUisiiis I.

303

Bd. Berlin,

Blasitis

tk.

H. Prof. Die

Nalur-

1889. Wirliclthiere luiropas,

Die untersclieidenden Charaktere, Braunschweig,

1840.

Kari

„Das Wescntliche dcr Chiropteren, mit bes. Besclir. der deni Her/.ogthum Nassau und den angrenzenden Landes-

xorkoiiimenden

theilen

Naturkunde

ini

Jahrbücher des

Fledermiluse",

Nassau,

Herzogthimi

17.

iS:

IS.

\'er.

lieft,

W'ies-

baden, 1862—1863. 4().

„A Magas Tátra

Kocyaii Antal

mészetrajzi Füzetek. XI. 47.

oldalán

északi

él

Kohiuili Fried. A. dr. „Die Gaumenfalten

Nebenzungen der

ropteren", Sitzungsberichte matheni. natiirw. Classe d.

XXIX. 48. KoLitati F.

4'J.

Sitzber. k.

Koliihili Fricd. A. dr.

Jahieshefte

das Jahr 7)0.

„Synopsis

der öffentl. Oberrealschule

Ldiidbeck Litdiv. Isis

7)2.

53.

1858.

„Monographie der europáisehen Chiropteren",

(von Okén) Heft

III.

kg.

„Beitráge

Christ.

Sáugethiere

der

Ungarn",

mit

Freistadt Pressburg,

187)7.

Geographie",

zur zoologischcn

Leipzig,

besondcrer

Jahresprogramm

1842.

Lázár Kálmán gróf. Hasznos és kártékony állatainkról. Emlsök, Madarak, Hüllk, Budapest, 1873. LlxIic ir. „On somé Species of Chiroptera trom .Australia", 1.

Zoül. Soc. of London,

Abth. Mammalia,

27—46

Ordnungen des Thierreichs",

Liefg, Leipzig

7)5.

Linuacux Carohtx, Fauna Suecica, Ed.

5().

Liunaeiis

57.

Margó Tivadar

Carolii.'i,

a magy.

dr.

Proc.

„Budapest

és

1746; Ed.

környéke

és természetvizsg.

(i.

Bd.

&Heidelberg 1884-18U(J. II.

.Sj^stema Naturae, Ed. X. Holmiae,

orvosok

rész,

1884.

54. LlcIic ír. dr. in „Bronn's Klassen u. \'.

für

Brünn, 1860. dr.

.A.

ncue Arten von Fleder-

für Österreich

Akad. Wien, XX\'I!1. Bd.

Beziehung auf derén Vorkommen

7)1.

Chi-

Aiaul.

natiirw. Sect. der k. máhr.-schles. Gesellseh.

18.")íi,

Konihubcr G.

Wien, 1808.

(10)

Prof r. „Zwei

máusen",

Ter-

emlös('>k".

Budapest, 1887.

(1).

állattani

1761. 1758. tekintetben",

XX. nagygyl. alkalmára

megjelent „Budapest és környéke természetrajzi, orvosi és köz-

mveldési 55. .Margó

Tivadar

faunában",

leírása"

dr.

czim munkában,

Budapest, 1879.

„Új denevérfajok a budapesti és magyarországi magy. orvosok és természetvizsg. XX. nagygy-

lésének munkálatai, Budapest,

1880.

304

Irodalmi kútfk.

American Bats of the Family VesAmerican Fauna. No. 13. Washington, 1897.

59. Miller Gerrit S. Jr. „Revision of the pertilionidae", Nortli

60.

Miskokzi Gáspár. Egy kiad.

II.

jeles vad-kert,

Lcse, 1702 (elszava

1()91),

1769.

61. Mnjsisovics Aííg.

dr.

„Zoogeographische Notizen über Süd-Ungarn

aus den Jahren 1886—1888," Mitth.

naturw. Ver. für Steier-

mark, Jhrg. 1888. Graz, 1889. 62. Mojsisovics

Ang.

Jr.

Die

Thierwelt

der österr.-ungar. Tiefebenen,

Wien, 1897.

„An Account

George

63. Montagti

the larger

ot"

Horseshoe Bats, proving them

of the Linnean Society of London, IX. (i4.

65. A7/.W0M 5. Skandinavisk Piiiiie

Hist.

Pcthc

Fauna,

Thomas „Notes on

and on (17.

lesser Species of

1808.

Moiüiaili Fr. S. „Contrib. to a Knowledge of the South-Italian roptera", Proc. Zool, Soc. of London,

()(1.

and

be distinct etc", Transactions

occurence

its

II.

Dággdjuren.

Kiad. Lund, 1847.

the Hairy-armed Bat (V^espertilio Leisleri) in the

Eastern part of Norfolk", Ann. Nat.

1839.

Természet-História

Fcreiicz,

kötet, Bétsben,

Chi-

1886.

és

Mesterségtudomány,

rész,

1815.

Salamon János „Pár szó az emlsökrl :'iltalában és a magyar honiakról különösen, Magy. orv. és természetx'izsg. IV.

68. Felényi

(pécsi)

nagygyl. munkálatai, Pesten, 1844.

Salamon

69. Fctcnyi

„Erdély állattani tekintetben".

és természetvizsg. VI. 70.

71.

nagygyl.

mnk.

Salamon J. „Bihari természettud. uti Múzeum. IV. é\'f XI. füz. 1854.' Petényi Salamon ,/. „Keliquia Petényiana". Felényi

Természetrajzi Füzetek,

III.

köt.

187ii.

A magy.

Pécsett,

1\'.

vázlat",

Kr>zli k.

orvosok

1846.

Magyar

Hennau

Olló,

1880, Budapest.

„On the Bats of the Xorth-western Himalayas, By Thomas Hutton, With Notes and Corrections in Nomenclatura by Prof W. Peters", Proc. Zool. Soc. London, 1872.

72. Felers

Prof.

Capt.

73.

Safnnin

Konstantin

„Vorláufige Mittheilungen

der Kaukasuslánder",

Spengel's

Zoolog.

über die Sáugethiere

Jahrbücher IX. 1897.

Abth. für Systematik. 74.

75.

in Radde Die Sammlungen des Kaukasisclien Museums, Bd. I. Zoologie, Titlis, 1899. Schrebcr Johann Christian Dániel von ár., Die Sáugeth. in .\bbildungcn nach der Natúr mit Beschreibungen, Fortgezetzt von Dr. Angnst 1774-ben kelt).' Tiieil. Erlangen, 1826. (Az elszó Goldfnss,

Satnnin Konstantin,

305

Irodalmi kiittok.

76. Síiys-Loii,!<chaiiips EJiii.

i/t',

Fiiune Belge,

part. Liége-Bruxelles, 1842.

77.

ScTcriiii János,

rciitainen Zoológiáé Hungaricae, Posonii

7S.

S(>ni(\í,'yi

dr.

7!'.

Toiih's

cSO.

Tiiiius

I,i,'iicic:

szolnoki m.

Roh-rt

fögymnasinm

állami

London, 1857.

„Notice of five Species

of Bats

of L. L. Dillwyn", Proc. Zool. Soc. of London, 81.

Toiiu's

Szolnok, 1888.

értesítje,

„Description of Ibur undescribed species of Bats",

Proc. Zool. Soc. of h'dlh-ii

1779.

„Szolnok vidék'ének természetrajzi ismertetése",

Róbert F.

„A Monograph of

Zool. Soc. of London,

genus

the

Collection

1858. Proc.

Miiiiopteris",

1858.

„Les Chiroptéres de Francé",

82.

Tioitcssarl E. L. dr.

8.3.

Année, 1884, N" 62, 63, 65, 66, 67, 68, 69, 70. Troiii-ssiui E. L. dr Catalogus Mammalium, Faso. L Berolini 1897;

Naturaliste,

G-"^

Fasc.

Appendix (Addenda

\'I.

Corrigenda), Berolini

1899.

84.

Wíjda Pclcr,

85.

Wai^Uí-r Joli. AiiJr. dr. Die Sáugethiere \(.m Schrcbcr, Supplement-

irta

Leipzig,

Abth.

htéhely

Erlangen

Vajda 1840;

fölosztva

Péter,

alkotása szerint,

kötet,

Budán 1841.

Supplementband,

Abth.

1855.

WaliiimiiSi- H. tlic

állatország

Ciivicr báró, fordította

band,

86.

.Állatország,

('uuiiiig „Description of species of Bats collected

Philippinc Islands", Proc. Zool. Soc. of

Magj'.irország denevéreinek nionúgraphiaja.

London, 1845.

A TÁBLÁK MAGYARÁZATA. tábla.

RJiinolophiis enryale Blas. 1.

2. 3. 4. 5.

Az orrfüggelck felülrl tekintve. Hámori példány. Nagy. 7. koponya felülrl. Hámori péld. Nagy. 3. A koponya alulról. Hámori péld. Nagy. 3. A koponj'a oldalról. Hámori péld. Nagy. 3. Az alsó állkapocs haloldali ága a fogakkal. Hámori péld. Nagy. ,'\

tábla.

II.

RJiinolopInis ciiryaJc Blas. fül

oldalnézetben. Vörüsvári péld. Nagy.

Az orrfüggelék

fels fogsor haloldali

fele.

Hámori

alsó állkapocs haloldali .-igának

Nagy.

Ugyanaz kívülrl-hátulról

A fels

1.,

és

Hámori

tekintve.

III.

péld.

Nagy.

bal fül oldalnézete. Zay-ugróczi péld. Nagy.

mells vényes metszfoggal (i

(pm^,

vége ,

Homoród-almási

fels fogsor baloldali

az állközti csonttal

3. (ix)

továbbá a két fels szemfog

állközti csont a baloldali fele.

péld.

15.

A fels

szájpadlás

Coroninii péld. Nagy.

tábla.

Kl-íj.

hipposidcros Bechst.

zápfoga oldalnil tekintve. Hámori péld.

Az orrfüggelék elülröl. Boz (Sopronmegye). Nagy. 3. Ugyanaz oldalról. Boz. Nagy. 3. A koponya oldalnil. Homoród-almási barlang. Nagy.

Nagy.

10.

szájpadlás a nyolcz innyredvel s a fels fogsorral.

Kliiiidlopliiis

Nagy.

péld.

13-5.

'".

oldalról tekintve. Pecsenyeszkai péld.

Nagy.

metszfoggal

(c)

rajta

a két

lev

két csöke-

egyhegyü zápfog

oldalról.

Homoród-almási

Selmeczbányai péld. Nagy.

péld. Nagy.

10.

lomoród-almási péld. Nagy.

három els zápfoga. .Selmeczbányai

alsó fogsor baloldali

Ugyanaz. .Selmeczbányai

péld.

Nagy.

tábla.

bal fül oldalnézete. Ada-kalelii peld. Nagy.

Schi'cb.

l'.S.

orr hártyás függelékei elülrl tekintve, p

lándzsa

;

—

mélyedése; k

orrlyuk

;

mells kapája;

a nyereg

patkó; m.

nyereg mells lapja

a lándzsa sejtjei. .'Vda-kalehi péld. Nagy.

Ugyanaz oldalnézetben. Nagy.

A koponya oldalnézete. Budapesti péld. Nagy. 3'4. A fels fogsor baloldali szem- és els két zápfoga

péld.

fogsor baloldali

—

nyereg;

mells

nyereg hátsó kapája;

'?.,

2'.').

Budapesti péld.

oldalról.

metszfoga, szemfoga és els négy zápfoga.

két

—

ketts

lap

Nagy

7'b.

Budapesti

Nagy. Tf)

állközti

Nagy.

Ip,

m ^

;

'i.

alsó

Ilumoród-

(i.

I\'.

Ipraemaxillaru)

csont

fels

két

nietszloggal

Budapesti

elülrl.

péld.

7-b.

Ugyanaz

alulról.

Budapesti péld. Nagy. 7'5.

Ugyanaz

alulról,

kivételesen m'j'y metszfoggal. Pecsenyeszkai

k'lniinliiplnis /irniii/-i\/iiiiiiiin

10.

Nagy.

péld.

fels szájpadlás az innykoronával, az innyredókkei és a fels fogsorral. almási péld. Nagy.

11.

metsz-, szem-, háioin cgyhegyií és egy tcibbhegy záp-

alsó fogsor baloldali két foga.

307

táhlák magyarázata.

fels szájpadlás az innykoronával, az innyredkkel

négy fels metszfoggal. Pecsenyeszkai

\'.

péld.

Nagy. 7

piéld.

a fels fogsorral. Individuálisan

Nagy. 3

táhla.

Bdrbasldla bürbüsidia Schrcb. [.\z

egyetem

összes .ábrák a budapesti tuJ.

állattani

intézetében

levó

westtAliai

pélJ.íny

alapján

készültek).

A fej és fül szemközt nézve. Nagy. A fej és fül oldalnézete. Nagy. r4. A koponya oldalnézete. Nagy. 3 3. A koponya felülrl. Nagy. 3'3.

koponya

fels fogsor baloldali

baloldali

2. 3.

alulról.

Nagy.

3'3.

fele

fels szemfog

r6.

oldalról.

négy

Nagy.

9'5.

els zápfoggal. A szemfog

képezte zugban az els nagyon apró zápifog látható. Nagy. 8.

alsó állkapocs baloldah ága a fogakkal.

Nagy.

s i)

második

zápfog

W^>.

fels szájpadlás az innykoronával. a hét innyredvel

s a

fels fogsorral. Nagy.

5'5.

tiblik

m i^yai-'natii

VI. tábla.

Ph'cotus íUirilus L. 1.

fej

Deczember 21-én fogott budapesti eleven példány

a fülek elüliöl.

utdn.

Ter-

mészetes nagyság. 2.

arcz a fül tövével, k bordája, f

fülfed,

a fülkagylóhoz simulva, a fülek tövét

= a fül bels szegélye, b — a fül küls szegélye, bels fülszegély saroklebcnye természetes helyzetében

a fül

= r

lev

=? az alatta

összeköt brszalag,

kisebbik lebeny álló helyzetben,

az orrlyuk,

a mögötte

lev

—

gödör.

Budapesti példány. Nagy. 3'3. 3.

Ugyanaz (s) le

féloldalt.

van

A betk

fektetve,

jelentése mint a

hogy való

ábrán.

alakja lássék

A bels

fülszegcly saroklebenye

a kisebbik lebenyt félig elfödi. Soproni

;

példány. Nagy. 3'3.

().

A koponya oldalról. Meleghegyi (Gömörmegye) A koponya alulról. Meleghegyi péld. Nagy. 3. A fels fogsor baloldali fele. Meleghegyi péld.

A fels

4. 5.

péld. Nagy.

Nagy.

alsó állkapocs jobboldali ága a fogakkal. .Soproni péld. Nagy. 5.

szájpadlás

példány. Nagy.

az innykoronával,

innyredvel

a hét

Soproni

a fels fogsorral.

ö.

VII.

tábla.

Myotis Capaccinü Bonap. 1.

A A

fül

oldalnézete. Coroninii Légybarlang. Nag}'.

l'T.'J.

hátsó láb, az öreg- cs farkvitorla, fark és sarkantyú. Coroninii Légybai-lang. Természetes nagyság.

A koponya oldalnézetben. Coroninii Légybarlang. Nagy. ?>'>. A fels fogsor baloldali fele. Coroninii Légybarlang. Nagy. 8'5.

Ugyanaz.

Nagy.

Siciliai péld.

8'5.

alsó állkapocs baloldali ága a fogakkal. Coroninii Légybarlang. Nagy.

fels szájpadlás az innykoronával, a hét innyredvel Légybarlang. Nagy.

fül

hátsó láb

Coroninii

tábla.

VIII.

A A

ö'.'j.

a fels fogsorral.

.'5.

Myotis Danbculouii 1.

í,cisl.

oldalnézete. Soproni péld. Nagy. 2'3.

fark hegye. Szamos-újvári péld. Nagy.

az öreg- és farkvitorlával, a sarkantyú s a fark xcge

;

alulról.

Budapesti

példány. Term. nagys.

A koponya oldalnézete. A fels fogsor baloldali

(i.

Ugyanaz. Szamos-újvári péld. Nagy.

Budafoki péld. Nagy. fele.

alsó állkapocs baloldali ága n fogakkal.

fels szájpadlás az innykoronával, példány. Na.gy.

3'3.

Fiumei péld. Nagy.

liét

I^jiidafuki

péld.

innyredvel

Nagy. :i

.5.

fels fogsorral. Budapesti

táblák

iiKinyiiráz;it;i.

hlbla.

IX.

Myotis 1

Liiuii\í;iiuiliis

("icolír.

lej

íarkvitoila a fark hegyével. Budapesti péld. Nagy.

cs fül oldalnézete. Budapesti péld.

A koponya

fels fogsor baloldali

jobboldali

Nagy. 0.

Nagy.

2'á. ;i.

oldalnézete. Budapesti péld. Nagy. S.

két fels

Budapesti péld. Nagy.

fele.

metszfog

a szemfoggal

elülrl tekintve.

Peescjiyeszkai

péld.

liudapesti péklány. Nagy. 5.

alsó állkapocs baloldali ága a fogakkal,

fels szájpadlás

példány. Nagy.

Innykoronával,

innyredkkel

a fels fogsorral.

Budapesti

X. tábla.

Myotis NaUcrcri Kuhl. 1

fej

farkvitorla a fark hegyével

.'1

A koponya

Ugyanaz. Németországi péld. Nagy.

A fels

példány (Daday). Nagy.

és fül oldalnézete. Kis-nyircsi ;

szélén a horgas szrökkel. Kis-nyiresi péld. Nagy.

fels fogsor baloldali

fele.

Kis-nyiresi péld. Xagy. 7. 7.

alsó állkapocs baloldali ága a fogakkal. Kis-nyiresi péld. Nagy. 5.

péld.

szájpadlás az innykoronával, a hét innyredvel s a fels fogsorral. Kis-nyiresi

Nagy.

4'5.

XI.

Myotis

tilhla.

Iii'(.iist<-inii

Lcisl.

A A

;í.

A fels

Ugyanaz. Csallóköz-somorjai péld. Nagy.

(í.

.Az alsó

állkapocs baloldali ága a fogakkal. Csallóköz-somorjai péld. Nagy. ry5.

A fels

szájpadlás

oldalnézete. Kis-nyiresi péld. Nagy. 3'5.

fej

és fül oldalnézete. Zay-ugróczi péld. Nagy.

rf).

farkvitorla a fark hegyével. Csallóköz-somorjai pékl.

koponya

Tcrm. nagys.

oldalnézete. Zay-ugróczi péld. Nagy. •!

fogsor baloldali

fele.

JeiiteleS

bankói példánya alapján. Nagy.

innykoronával,

.5.

innyredvel

a hét

a fels fogsorral.

Zay-

ugróczi péld. Nagy. 5. 8.

halló csontocskák. Zay-ugróczi péld. Nagy. gyel,

—

lU.

XII.

fels fogsor baloldali

Ugyanaz bels .\

kalapács,

üll,

ken-

Bcclist.

A fej és fül oldalnézete. Bártfai péld. Nagy. Tö. A koponya oldalnézete. Bártfai péld. Nagy. :i.

táhla.

Myotis myotis 1.

a kengyel izmának megcsontosodott ina.

fele.

oldaláról.

Csallóköz-soiuorjai péld. Nagy.

Nagy.

budapesti tud- egyetem állattani intézetében levü azon példányok,

livadar a farkasvlgyben gyjtött és Myolis ciliala var. btidapesiinensis néven

melyeket irt le.

néhai iMargo

310

tahlák magyarázata.

Ugyanaz

Ugyanaz. Raducsi (Horvátország) péld. Nagy.

oldalról.

Nagy.

Bártfai péld.

fels szájpadlás az innykoronával, az innyredkkel

Homoród-almási barlang

Ugyanaz. Vörösvári barlang. Nagy.

Ugyanaz. Csallóköz-somorjai péld. Nagy.

halló st

csontocskák.

fül

hátsó

Nagy.

péld.

m =

10.

kalapács,

üll,

láb

az öreg-

tábla.

iiiystaciniis Leisl.

oldalnézetben. Báziási péld. Nagy.

.-V

kengyel.

XIII.

fele.

Csallóköz-somorjai

Myotis

a fels fogsor jobboldali

Nagy.

(var. spelaea Bíelz).

10.

alsó állkapocs baloldali ága. Bártfai péld. Nagy. 3.

és farkvitorlával,

a fark és

a sarkantyú.

példány

Zubereczi

Terni. nagys. 3.

fark vitorla vége a fark hegyével. Zubeioczi péld. Nagy. 6.

A koponya oldalnézete. A fels fogsor baloklali

(i.

Ugyanaz. Barlangligeti péld. Nagy.

Zubereczi péld. Nagy.

3'5.

része. Zubereczi péld.

Nagy.

alsó állkapocs baloldali ága. Zubereczi péld. Nag}'.

(i.

fels szájpadlás az innykoronával, a hét innyredvel péld.

Nagy.

a fels fogsorral. Zubereczi

XIV.

tábla.

Eptesicns serotiims Schreb. 1.

fül

oldalnézete.

Nagy. 2.

4. 5.

péld.

(a var.

Daday

tianssylvantis

fele.

Berettyii-Ujfalu. .Nagy. 5.

fels metsz- és szemfogak

clülröl.

alsó állkapocs baloldali ága.

fels szájpadlás

Berettyó-Újfalu. Nagy. 5.

Berettyó-Újfalu. Nagy. 3"6.

az innykoronával,

Az els

Ugyanaz. Budapesti péld. Nagy.

a hét

innyredvel

a fels fogsorral.

Alsu-Szcs. Nagy.

két innyred. Berettyó-Újfalu. Nagy. 5. 5.

XV.

tábla.

VcRpirtilio bofcalis Nilss.

A fej és fül oldalnézete. Báziási péld. Nagy. 2'18. A koponya oldalnézete. Báziási péld. Nagy. 36. A fels fogsor baloldali fele. Kassai péld. Nagy. 7

A fels metsz-

és

szemfogak elülrl. Kassai péld. Nagy.

7'5.

f).

alsó

és

szemfogak elülrl. Kassai péld. Nagy,

7'5.

alsó állkapocs baloldali ága. Tátrafüredi péld.

példánya).

oldalnézete. Berettyo-Ujfalu. Nagy. 3.

fels fogsor baloldali

var. />'a«xs_v'fíj«Hs-ának eredeti példánya.)

eredeti

A koponja

A A

.\lsó-szcsi

metsz-

Nagy.

(Daday

A fels

az innykonniával,

szájpadlás

311

tahlak iTuif^yarázata.

lict

miiyredövel és

a fels logsonal.

Kassai

Daday

eredeti

példány. Nagy. 5'5. 8.

Ugyanaz. Báziási péld. Nagy.

Ugyanaz. Tátrafüredi péld. Nagy.

5.5. (1.

,WI.

labla.

VcspL-rUlid 1.

fej

és

fül

iloimirod-almási liarlang

félprotilhan.

ii/iiriiiiis

Vcspcnis

siinliis

példánya). Nagy. 2'7.

A koponya oldalnézetben. Brassói péld. Nagy. 5. A fels fogsor baloldali része. Nagy-rczci péld.

Ugyanaz. Homoród-alinási péld.

baloldali két

Ugyanaz. Homoród-almási péld.

jobboldali két fels

metszfog

Ugyanaz. Homoród-almási

péld. (a

Nagy-rczei

félig hátulról.

Nagy-rczei

Nagy.

péld. Nagy. 8. 8.

péld. Nagj'. 8.

Vesperus siculus Daday eredeti példánya). Nagy.

az innykoronával,

fels szájpadlás

Vesperus siculus Daday eredeti példánya). Nagy.

elülrl.

alsó állkapocs baloldali ága. Brassói péld.

példány. Nagj'. 11.

Nagy.

Vespcnis siculus Daday eredeti példánya). Nagy.

fels metszfog a szemfoggal,

10.

hét innyrcdüvel

a fels fogsorral.

Brassói

Ugyanaz. Homoród-almási

péld.

Vcspcnis suiiis Daday eredeti példánya). Nagy.

XVII. tábla. Ptt-r}[i;'isti's

fej

és fül elülrl.

iiocliUa Schreb.

Horvátországi péld. (Cepin). Nagy.

l'ö.

koponya oldalnézetben. Budapesti péld. Nagy. 38. A fels fogsor baloldali fele. A második metszfog hátra s kifelé fordult ürege, valamint a szemfog s a második zápfog közt lev hézagon áttün els zápfog be van

jobboldali két fels

ö.

jobboldali két fels metszfog, a szemfog

árnyékolva. Budapesti péld. Nagy.

(1,

Az Az

3) alulról.

alsó állkapocs

metszfog a szemfoggal

Budapesti péld. Nagy.

elülrl. Budapesti péld. Nagy. 8.

az els,

második és harmadik zápfog

metszfogai és szemfogai elülrl. Budapesti

péld.

Nagy.

alsó állkapocs baloldali ága a fogakkal. Budapesti péld. Nagy. 3.

fels

szájpadlás

rczei

péld.

az innykoronával,

Nagy.

a hét

innyredövel

a fels fogsorral.

Nagy-

XVIII. tábla. PLcrygistes LcisL-ri Kiihl.

A fej és fül oldalnézete. Szt.-gottliardi (Szolnok-Dobi. kuiii.) A koponya oldalnézete. Szt.-gotthardi péld. Nagy. 38.

A fels

öble

fogsor baloldali s

fele,

els zápfognak

példány. Nagy.

oldalról s kissé hátulról tekintve.

szemfog hátsó

koronacsücske

árnyékolva van. Csallóköz-somorjai péld. Nagy.

nuisodik

mögött

1-75.

metszfog

eltn

hegye

312

fels

fogsor

fogai

baloldali

metszfog, 3

tiihlák

oldalról

a szemfog, 4 := az

zápfog. Szt.-gotthardi péld. Nagy. 5.

Ugyanaz

hátulról

és

alulról

somorjai péld. Nag)-. 0.

A fels

Az Az

alsó

hátulról.

els zápfog, 5

az els,

a második, 6

= ^

a második a harmadik

(A számok

tekintve.

mint

ábrában.)

Csallciköz-

jobboldali két

fogsor

Nagy.

magyiirázata.

metsz-

és szemfoga, elülröl.

Csallókóz-somorjai péld.

metsz-

és szemfogak, elülrl. Csallóköz-somorjai péld. Nagy. 8.

alsó állkapocs bal fele a fogakkal. Csallóköz-somorjai péld. Nagy. 5.

fels fogsor az innyredkkel

s az innykoronával.

XIX.

Csallóköz-somorjai péld. Nagy. 4'5.

tábla.

Pipislrclliís jv'pislniliis Schfeb. 1.

A fej és fül félprofilban. Oláh-láposbányai példány (Daday-Séle F. A'm/í/;/). Nagy. 2-18. A koponya oldalnézete. Deési péld. (Daday-íéle V. KuMii). Nagy. S'fi. A fels fogsor baloldali fele. Deési péld. (Z)aíia>'-féle V. pipisirellus). Nagy. 7'5. A fels fogsor két metszfoga a szemfoggal, oldalról (typikus állapot). Deési péld. (Z)ii;iíiv-féle

G. 7.

V. pipisirellus). Nagy.

10.

Fels metsz- és szemfogak elülrl. Búzamezi péld. (Ikií1ay-{c\e V. Az alsó állkapocs. Búzamezi péld. {Vaday-féXe V. Kulilii). Nagy. Az alsó fogsor metszfogai, szemfoga s elzápfoga. Búzamezi

Kulilii).

Nagy.

7'5.

5'íj.

péld.

(/)íiííiív-féle

V. Kuhlii). Nagy. 7-5. 8.

Innyredk a fels

ü.

fogsorral. Deési péld. (Daday-{c\s

V. Kuhlii). Nagy. 5.

birreg. Nagy-szebeni péld. (Daday-íi\e V. Kuhlii). Nagy.

10.

Ugyanaz. Kolozsvári péld. (Daáay-féle V. pipisirellus). Nagy

1 1

penis természetes töve. Kis-pösei

helyzetben

két oldalt

;

(Vasmegye) péld. Nagy.

XX.

tábla.

fej

koponya

Nagy.

oldalról. Palicsi péld.

(i.

Ugyanaz.

.\z

\\.

Nagy.

Palicsi fiatalabb péld.

példány. Nagy.

Budapesti péld. Nagy. 10.

10.

alsó állkapocs baloldali ága a fogakkal. Budapesti péld. Nagy. 5'5. alsó baloldali

Nagy. 10.

Blas.

3'6.

A koponya felülrl. Palicsi péld. Nagy. 3'6. A koponya alulról. PaUcsi péld. Nagy. 3'(i. A fels fogsor baloldali fele. Palicsi fiatalabli A fels fogsor két metszfoga a szemfoggal.

és fül oldalnézetben. Palicsi példány. Nagy. 2.

18.

hátul a végbélnyilás és a fark

herék,

Pipistrdlns Nathiisii Keys.

18.

hét

metszfogak a szemfoggal

és az

els

két zápfoggal. Budapesti péld.

7-.5.

innyred az innykoronával

penis természetes helyzetben Palicsi péld.

Nagy.

;

a fels fogsorral. Palicsi péld. Nagy. W:>.

két oldalt a herék, hátul a végbélnyilás s a fark töve

táblák magyarázata.

XXI.

Valamennyi

rajz

líut,

tábla.

ahrantns

I'ipislvíiliis

Oldfield Thoimis

a Hrilish Muscuiiihi>l

'rciniii. lirl.U

kapott indiai

(l'in.uiK)

hím pcla

alapján készült. cs

oldalnczete. Nagy. 2.

fL'j

kopDnya oldalnézete.

baloldali két

Ugyanaz, a második példányból. Nagy.

(i.

8. 9.

A A A

l'ül

Nag5'. 3'6.

fels metszfog a szemfoggal. Nagy.

fels fogsor baloldali

fele.

Nagy.

10.

10. pr.

—

els zápfog,

alsó fogsor baloldali fele az állkapocscsal. Nagy. 5.

fels fogsor az innykoronával

(k)

a hét innyredvel

(i.

—

7).

Nagy.

pcnis, két oldalt a herék, hátul a végbélnyilás és a fark töve. Nagy. 4.

peniscsont (os priapi). Nagy.

(Természetes hossza 5

'"fm,

szélessége 0'3 '%i.)

XXII. tábla. Miiiiophriis Síiiivibi-rsii Natt.

A A

A koponya

koponya oldalnézetben. Hámori péld. (Borsodm.) Nagy. felülrl. Hámori péld. Nagy. 3. koponya alulról. Hámori péld. Nagy. 3.

fels fogsor baloldali

.\z

fi.il

oldalnézete. Vörösvári példány. Nagy. 2'1.

fele.

Hámori

péld.

alsó állkapocs baloldali ága a fogakkal.

Nagy.

Hámori

péld. Nagy. 5'5. fels szájpadlás az innykoronával, a nyolcz innyredvel s a fels fogsorral. példány. Nagy. 5.

Hámon

JAVÍTANDÓK: A

lapon felülnil a 20. sorban a régibb kelet „ktilhisú hibikraa ma napság használatos „lábszár ikcriziiia" teend. Ugyanúgy a 24. lapon felülrl a 21. sorban „cgyhasíi lábikra izom" helyett „gázló-izom" A 71. lapon alulról a 12. sorban „ISIS" helyett „1S12" teend. A 77. lapon felülrl az 5. és 6. sorban „a uuiiiiyiben a fajt Hanák említi Magyarország faunájából elször, még pedig az aggteleki barlangból" törlend. Okát lásd a 236. lap második számú jegyzetében. Ennek folyományaképen a 86. lapon felülrl a 2. sorban „Hanák" helyébe „Frivaldszky Imre" teend. A 91. lapon alulról a 3. sorban „Biulapeslig" helyett „a gömörniegyei Vizesrétig" teend. Okát lásd a 177. lap els szakaszában. A 101. lapon felülrl a 13. sorban „6. ábra" helyett „2. ábra" izoui"

'24.

helyett

teend.

102.

lapon

felülrl

a 12. sorban

„2.

ábra" helyett

„3.

ábra"

teend.

102. lapon aluln')! a 11. sorban „5. ábra" helyett „6. ábra" s sorban „3 és 4 ábrája" helyett „4. és 5. ábrája" teend. A 103. lapon a méretek els hasábjában legalul „16" helyett „ö" teend. .A III. lapon alulról a 2. sorban „ISÚü" helyébe „1SS6" teend. A 1()6. lapon felülrl a 20. sorban „a fels fogsor els zápfoga" helyett .,a fels fogsor második zápfoga" teend. A Itü). lapon felülrl a 10. sorban „angnsztás" helyébe „aiignsztiis"

14.

teend.

A A

nem

sorban „fiatal" helyett „fialid" teend. sor végére pont teend. A alulról a 15. sorban „38 63" helyébe „28' 63" teend. A a 2. sorban alulról 1870 után „Kiil. lény." iktatandó be. A alulról a 11. sorban „esekély" helyébe „sekély" teend. .•\ a legalsó sorban „p. 4." helyébe /'. 9."' teend. A XI. tábla 8. ábráján „si" helyett „i-f'-nek kell állnia. A XVI. tábla 10. és 11. ábráján az els innyred két végének szabad a szemfogakat érinteni. 172. lapon alulról a

220. 223. 270. 287. 283.

lapon lapon lapon lapon lapon

felülrl a

!).

REVUE. Das vorlic^cndc W'erk vaterlándischen

Jüui^crn

ist

dcv

dcm

gebén, der ihncn das Sliidiuni der sic

rc,i;en

W'unsclie eiitsprun,i;cn, den

cinen l.citfadcn

Zdolntíic

('liiroptereii

an dic Hand zu

L'n,i;arns crniügiichen

und

gründlicherer Bcobachtung diescr intcrcssanten Siiugethiergruppe

aneifem

soll.

ist

erster l.inic cin elcn \'atcrlandischen Verháltnissen

angepasstes Hmuibiich,

ausscrdcni abcr

hafter Autopsie beruhendes

^t'/>v;/i-.s

liihi

will

cin

cs aucii

aiif

aus welchem Grundé cs auch wcitcren Fachkrciscn

entrollen,

gewissen-

Jct Chiroplcrcn-I'\iiiiia rn,íianis \\illl«

mimen

eine

Menge

sein dürfte.

ungarischc

Üic

Angaben über sind,

und

auslándische

die Chiropteren

Ungarns,

hingegen ein namhafter Theil,

theils

Littcratur die

entiialt

aber nur

zuiii

Theil richtig

der geánderten Aufl'assung der

Dinge, theils ungcnauen Bcobachtungcn zu Kolgc für irrthünilich bczeichnet

uerden

niuss.

iJeccnnien sind durch Jciitcles, Margó und Bielz, von £. v. Daday viele unbegründete Arten, bczw. Varietáten in die W'elt gesetzt worden, dic dann ohne jcgliche K'ritik in die aiisliindische Littcratur Eingang gefunden und dadurch das Bikl unscrcr C_"hiroptercn-P'auna stark getrübt hahcn. lm Interessé der Wissenschat't war es In

den letzten

liesdiiders aber

nun dringend geboten, zu prüfen,

allé diese

Klarheit in

die

Angaben auf

Sachc

ihrcn

W'erth gewissenhart

zu bringen und

die

Wissenschaft

unnützem P>allaste zu befrcien. Auch dic neucste Aut'fassung der (iattungcn crhcischte eine cingehenderc Begründung und selbst dic Unterscheidung und V'erbreitung der altbekannten Arten förderte so manches Neue zu Tagé, vvas zum viin

Theil durch iconographische vveiterer Kreise

Das ganze W'erk ren Theil.

Darstcllungen erhártet,

auch das Interessé

zu wccken im Standé sein dürfte. zertallt

einen allgemcinen

und einen besonde-

Inhalt.

Dcr allgemeine Theil

(p.

—

9'J)

behandelt

grosscn Zügen die

morphologischen und biologischen Verháltnisse der Flederniáuse und giebt eine kritische Übersicht der ungarischen Chiropteren-Litteratur

dere Theil umfasst

eine eingehende Beschreibung

;

der bisher

der beson-

Ungarn

aufgefundenen P'amilien, Gattungen und Arten, sowie das Lebensbild einer jeden Art.

Der einleitende Abschnitt enthált vergleichende Betrachtungen den Chiropteren- und Vogelorganismus,

speziell

über

über das Flugvermögen,

so wie dessen morphologische und physiologische Bedingungen. Der zweite

zusammen und práSystem zw'ischen den beiden Ordnungen der Dcrinoptera und InsecHvora. Der dritte Abschnitt liefert eine Übersicht Abschnitt fasst die Hauptmerkmale der Chiropteren ihre

cisiert

Stellung

der áusseren Morphologie

des Chiropteren-Körpers,

das Integument, der fünfte das Skelett, siebente das Nerv'ensystem

und

die

der vierte behandelt

der sechste die Muskulatur,

Sinneswerkzeuge, der achte

der

Organe

die

der Ernáhrung und der neunte die Geschlechtsorgane. Der zehnte Abschnitt entwirft ein Bild der

Abstammung und

der Chiropteren im Sinne Haeckel's

;

der phylogenetischen Verháltnisse

der

elfte

enthált die

Hauptzüge der

geographischen Verbreitung und der zwölfte eine Übersicht der oecologi-

schen Verháltnisse der

Thatsachen betreflend

Flatterthiere.

—

Allé diese Abschnitte bieten

schon Bekanntes und sind

—

die

den speciellen Be-

dürfnissen des Landes angepasst.

ratur

Der dreizehnte Abschnitt bespricht die ungarisciie Chiropteren-Littevon Caspar Miskolczi (1691) bis auf den heutigen Tag. In dicsem

werden die Arbeiten von neunzehn ungarischen Autoren gewürvon denen besonders Salamon Johann Petényi hervorgehoben zu werden verdient, der zwar hauptsáchlich Ornithologe war, aber trotz mancher Irrthümcr auch im Gebiete der Sáugethierkunde Hervorragendes geleistet hat und dem die ersten verlásslichen Angaben bezügPetényi lich der in Ungarn vorkommenden Arten zu vcrdanken sind. (geb. 1799, gest. 1855) war ein begeisteter und unermüdlicher Forscher der ungarischen Wirbelthierfauna, der Bahnbrecher der zoologischen Forschung in Ungarn, dessen \'erdienste besonders zu einer Zeit, als sich die Fachmánner Ungarns mit einer geistlosen Compilation auslándischer Geistesproducte begnügten, nicht hoch genug angeschlagen werden können. Theile digt,

—

Ausser ihm

ist

Ednard

Albert Bielz, der vielseitige Erforscher der sieben-

bürgischen Landestheile zu erwáhnen, der im Jahre 1856 ein

wcnn auch

enggefasstes, aber zutreffendes Bild der Chiropteren-Fauna Siehenbürgens

jedoch

entworfen,

leider

Arbeiten

Daday's

spáteren

Jahren

(1886

— 1888),

durch

die

beeinflusst, vielc Unrichtigkeiten in die auslándische

317

Verzeichniss der Artoii.

verpflanzt

Litteratur

Wirken ten

\-(in

Schriftclicii

Sehr

liat.

verdienstvoll

ist

das

chiropterologische

L. H. Ji-ilhL-s, der unter persönlicher Controlle des

Chiropteren Oberungarns

dic

Bhisiiis,

bchandeltc

und

(1S()'_')

viele

berühm-

einem gediegenen

vorher aus Ungarn unbekannte

Auch Enurich und Johanii v. Frivaldszky (1843, 1865), Theodor Margó (1879-80), Eugcn v. Daday (1885—87) und Aion Kocyan (1887) bereicherten erheblich unsere Kenntnisse über eiie \'erArten nachwies.

breitung der Arten verfallen,

Arten und

Ungarn sie allé sind jedoch auch in vielc Irrthüiiier Daday, dessen 21 aus Siebenbürgen beschriebene ;

besonders v

zur

X'arietaten sich

Hálfte

als

talsch

für

bestimmt heraus-

habén.

gestellt

\'(>n

Gcrrit S. Miller und

auch

werden

Auturcn

auslandischen

Chr. Liídiv. Laiidbcck,

'j.

Aiig.

diesem

Kapitel

Blasius, Fr. Kolcnati, Füzinger,

Mojsisovics herangezogen,

die

Natterer,

Dobson, sámmtlich

die Chiropteren Ungarns berücksichtigt habén. Die Arbeiten dicsér Fachmánner sind Blasius an der Spitzc nieist von vorzüglicher Qualitát, ausgenommen dic \-()n Fitziugcr und v. Mojsisovics, die Gutes und Schlechtes ohne Nachprüfung übcrnommcn habén. Záhlt man die in der vaterlándischen und auslandischen Litteratur aus Ungarn autgeführten Fledermáuse zusammen, so sollte unsere Fauna aus 25 Arten und (i Varietáten, alsó zusammen aus 31 verschiedenen F'ormcn bestében laut meinen Untersuchungen vveist unsere Fauna indcssen nur 20 sichere, durch Belegstücke erwiesene Arten auf. Es sind

—

;

dic

folgenden

Familie

k'Iiiiiúlopliiís citryalc

Rhinolophidae.

Blas.,

Rhiiiolophns hipposideros Bechst.,

Rhinolophtis ferriim-equintmi Schrcb.

BarbastcUa barbashila Schreb.,

11.

Familie Vespertilionidae.

Plí'cutiis a/iritns

(j.

Myolis Capacciiiii Bonap.,

L.,

Myolis

Myolis emarginahis

10.

Myolis Natlcrcri Kuhl, Myolis Bcchsh-iiiii l.cisl.,

11.

Myniis

iiiynlis

12.

Myotis

iiiyslaciuiis LeisL,

Daiibcíitoiiii LeisL, Geol'tr.,

Bechst.,

;

\'ei-breitung der Arten.

3iy

13.

Eptcsiciis si-roliiiii^ Schreb.,

14.

Vespcrtilio

I'lcrygixtcí^

l(i.

bmrlis

Nilss.,

W'sjvrfilio nniriiiH.'^ L.,

l."").

uoctiila Schreh.,

Flerygistcs Lcislcri Kiihl,

18.

Pipistrellns pipistrellus Schreb.,

19.

Pipistrellus Nathnsii Keys.

Blas.,

Minioptems Schreibersii Natt. Ausser diesen 20 sicher ervviesenen Arten könnten in der Zukunft noch drei Arten aufgefunden werden, und zwar im iingarischen Littorale Rhiiiolitphits Blasii Ptrs (= cUvosns Blas.) und Pipistrellus Kulilii Natt., Myolis dasysodann in der Umgebiing der südungarischen Teiche cneme Boie. Die Chiropteren-Fauna Ungarns wird \'on drei Faunengebieten ange20.

hürlgen

Arten zusammengesetzt.

an der Zahl)

(If) tilio

borealis)

und

loplius euryale,

Schreibersii);

(Borsoder

ist

gciniren

vier

von den

letzteren

bis

Myolis Capaccinii auf Ein genaueres Bild der

folgendermassen gestalten 1.

hesitzen

uord-curopaisch (V'esperGebiete an (Rliino-

und Miniopterus

My(jtis emarginatus

gcht

Rli.

cnryalc

nördlich

bis

Hámor

(Gömürer Comitat), zuin Liptauer Comitat, dagegen beschriinkt bis

die

Hdiiieii

X'izesrét

der untcren Donaustrecke.

\'ci-iireitung der

Arton würde

ungefáhr

sicli

eine nordisciie Art

vvir

ist

uu-diícrraiiiii

citrarí^'iiuiliis

Miniopterus Schreibersii sich

deni

Myutis Capaccinii,

Coniitat),

überwiegende Mehrzahl der Arten

Die

iiiittcl-europisch, eine

(Wspertilio borealis),

die sich

nur vereinzelt vorfindet 2.

mittel-europaische Arten, die, das üusserste Hochland ausgcnom-

im ganzen Lande allgemein verbreitet sind und meist in grosser Menge auftreten, u. z\v. Myolis myolis, Plecolns aiiritiis. Pterygistes

men,

nnctiila,

Pipistrellns pipistrellus

und Myotis

iiiystacinns

im ganzen Lande verbreitete, gegen Süden jedoch hiiuliger aber Phiuoluphns geiingerer Menge auftretende miltcl-eurnpiüsclie .\rtcn :').

;

ferrnni-eipiinniii, 4.

Myotis Danbentonii und Eptesiens

nur im Hochlande

lophns hipposiiliros,

verbreitete mittel-europaische Arten

Vespertilio luurinns

Píerygistes Leisle/i. Myotis Niitleirri :y

eine

nur v<im

paische

.Art:

Myotis tieehsteinii

(3.

nur aus

ndrdwestliclien

und

tlie

bei

Rhino-

uns sehr seltenen

und Barl\istetla barhastella Hochlande bekannte mittel-euro-

Gebiete zwischen der Dimau und

dem

mittel-europaische Art

serotiiiiis

Pipistrellns Nathnsii

'["heiss

bekannte

319

r?iiiii(.i.)piiiis.

weisc

sikllichc,

bis

iiiiliiphiis

aus dcr meditcri'anen

rurvli', Myotis

(iiuii[í:ííiuiIiis

aiisschliesslicli

eiiic

l'"aLina

cingüwandcrte und

stcllcn-

des iKirdliclicn H(icli!andeH verbreitetc Arten

l'"usse

zuiii

aiif die

und Miiiioplcriis

imlcrcn Donaustrccke

dcr

lliihlcn

Rhi-

Sclirrih'rsii

beschranktc incditeiTanc Ari: Myn/is ('ii/hurinü.

Ciattuni;

(Dic Syiiniivniic'

Rhiiiolophidae.

Famiiie

ist

Rhinolophus

Cieot't'r.

aus dem iinnarisclien Textc,

bckannten Merkmalen der Gattung wáre der beson-

Ausser schon

derc Bau dcs Schadels hervorzuheben. Der Schádel ist

ersichtlicb.)

í).'),

der Stimgegend stark

aufgetrieben,

(I.

Tafel, Fig. 2

Scheitelbein

— 4)

x'crschniiUert

und abscbüssig, der Nasensattel wird durch ciné tiefe Einbuchtung von der Stirn getrennt und der Schádel zwischen den Orbitalgruben sehr auffallend vcrcngt. Das vom Xasenknorpel entspringende rudimentarc IntermaxilhirL Theil

Ende ist

w\\\\

zwci

\-<in

glcicJien

gebildet,

Hiilften

nach vorne zu verschmálert und

durchlöchert,

untercn

ini

vori-lcrcn

Endc dcr Xü^alia

cinen rudimentárcn V'orderzahn. Das vordere

Fomi zweier

ist

triigt

kiigelfíirmiger Blasen aufgetrieben, hinter

denen

eine

Das obere Ende der Miixillii ist iiliiilicli aufgetrieben, demzufolge von oben /'/Vr, /;/ i'iin-r diiuinvandigc Knocih-uMsen wahrzunclimcn sind, (Jiiiiii'ilír liíxrihlt-. die inwendig in ofl'ener Verbindung mit der Nasenhöhle stehen und

ziemlicb

tiefe,

dreieckige Einsenkung bemerkbar

ist.

müglicherwcise zur \'crgr()sserung der Riechflache beitragen, oder bei der des Nasenaufsatzes

Innervation

blasen sind bei

Dic

I'iüdlininii

C'rislii

tritt

Síigilhilis ist

k'niftig.

felilen

sic

grosses Loch,

welches

und des Foranwn ein Ast

des

III.,

und

hinter

licrvor.

zeigt

sich

\'oll-

Zwischen den blcibt cin je

ein

rau-

o\'ales

durch die V'ereinigung der Fissiira spliaioiíialis

rotiindittn entstanden

IV.

ihncn

anderen

dem kurzen

Hinter und unter

das durchlöchertc \'ouicr dcutlich

Zwischcnraum

Knochen-

abcr nicmals

zu beiden Seiten des Prarsplu-iioiJ licgcnden Ptcrviioiih-a tenförmiger

vier

citryak') sehr auffallend, bei

iKh. fi'rnnu-CLjniiiinul mclir untci-gcnrdnct, stilndig.

Diese

eine Rolle spielen.

manchcn Arten fRh.

und

\'I.

ist.

Gehirnnervs,

Durch diese Löcher tritt der Augenast des

sowie

je \'.

Paares und der A^ suprciiinixillaris hindurch. Jedes Flügelbein entsendet

nach hinten und aussen einen flachen Fortsatz, eiiicn

vorderen Theil aber

aufwarts und einwiirts gekrümmten Proc. ptcrygoidens. Das Occi-

;

Rhinolophus

320

eurj'ale.

pitalc basilarc erscheint zwischen den beiden einer

schmalen

Die

Brücke.

auf ihrer áusseren Fláche

werden

Trommelbeinen nur

Cochlea

gevvaltige die

Form

hervortretend

sehr

ist

einzelnen Uingánge

durch

tiefe

Furchen getrennt. Vor dem Condylns occipitalis erscheint je ein kráftig entwickelter Proc. paramastoideus (paroccipitalis Anglortim). Die Náhte

vollkommen verschmolzen. Der Unterkieferast (I. Tafel, V\g. 5) ist gekrümmt als bei den Glattnasen, fást gerade sein Schláfen-

sind

viel vveniger

fortsatz

ist

;

scmilnnaris

die Incisiira

niedrig;

luandibnlae

erscheint in

als

Aachen Bogén der Gelenkfortsatz ist tlachköpfig, niedriger der Kronenfortsatz und sein absteigender Körper hüngt hinterwilrts

mit

dem an seinem Ende

einem

glatten,

;

abgestutzten Proc. angnlaris durch eine flache

Lamelle ziisammen.

Zahnformel

2-2

1—1

1—1 -^'

-j^, m

-^3^, pm

3—3 -;^-^

„„ = 32.

Der meist sehr kleine, erste obere und zvveite untere Lückenzahn kann mitunter ausfallen, háufig nur an einer Seite des Schádels. Es ist niir ein Exemplar von Rh. fcrritni-cquiiiiini vorgekommen (Höhle Pecsenyeszka), welches

zfümc trug

Zwischenkiefer individuell \ier verkümmerte \'order-

ini

Tafel, Fig. 9,

(i\'.

10).

Rhinolophus euryale

(I.

und

Blas.

n. Tafel.)

{Synonynüc im ungarischen Textc,

100.)

Kopf- und Rumpflange 49—51 %>, Schwanzgesammte Körperlánge 73—77 "K Kopflange 19-5—21 '%•, Ohrlánge 19—20 •%•, Unterarm 46-48 ™/™, 3. Finger 72 %i, 5. Finger 58— (30 *%», Schienbein 19—20 %, Fusslánge 10—10-5 '"/m, Lángé des Flugvveite

lánge 24—2(3

290—300 %,

"%.,

Nasenaufsatzes 11

Von den dass das zweite.

dritte

— 12

%>, Breite des Nasenaufsatzes

bisherigen Beschreibungen

—

'"%.

dem Punkte abweichend,

Glied des vierten Fingers fást drciunú liínger

Die Körperflughaut

erstreckt

sich

oder Viertel des Schienbeins, erreicht aber

—

stens auf einer Seite des Körpers

Líinge des Schiidels

Orbitalhöhlen 2-5

Der

'"/«.

(I.

19-5

'"//«,

Tafel, Fig.

erste obere Backenzaiin

ist

nur in

bis

zum

ist

als

das

unteren Drittd

Ausnahmsfállen

—

wenig-

fást die Ferse.

grcisstc

Breite 9-5

"%<,

zwiscJien den

2-4). ktiuni

iiurkliili

IiöIut als der

Kron-

—

— 321

Rliinolophiis hipposideros.

rand des ICckzahiis und

Untcrkielcr

lant

ist

ausscn

nicht

ganz mit cinandcr 'l'atel

Kntdccker dieser Art

Universitiits-Professor

iiii

hcraiis

Backcnzahn

dritte

Bcrührung stehen",'

dic 4.

und

bcweist aber gerade das Gegentheil.

xorangegangenen

\'on erste

und

tlass der erstc

sc»,

Krunraiui

der Zahnreihc

Mittcllinic

unniittclbarer

x'ordcrc

dci'

Dcr zwcite Backcnzahn

'>).

h"ig.

der

„aLis

dcicli

,ncdr:iii.ij,t,

Figuf inciner

ö.

'ral'cl,

(II.

Blasins

nach

iiíClIií^íT als

c-y//.si.7í/i'i/r;/

des zweitcn liacUcnzahns

zweifelhaften

Ungarn

der

Mürí;ó,

T!i.

der sic

Angaben abgesehcn, war der vuv

\ier

.lahren

vcrsturbcnc

1(S7S in

der

Jahrc

ini

ümge-

biing von Budapest aulgcíunLlcn hat.

der Saninilung des ungarischen National-Museums

\-0M

folgcnden Fundorten \-ertreten

Híihlc in tat),

\'örösvár, unwcit

l'"liegenhöhle

se n y es Ich

z k a

\(>n

Coronini

bei

Höhle

am Hárshegy

Hámor

Budapest,

der

ist

dicse Art

Budapest,

bei

(Borsoder Comi-

Donau, Höhle von

untern

bei Herkulestürdíj. die Art

crheutete

selbst

21. Juni

hSill)

dev HTihlc \'un

und Rhinoloplms ferriimcqiiiniiiii zusammen an der Decke der halbdunklen Vorhalle nach Art cincs Bicncnschwarnies in cinem grossen K'lumpcn hing. Pecsenyeszka,

'_'.

sie

mit Myotis cmarginattis

Rhinolophus hipposideros (III.

im ungarischen

(Syiionyutii-

Flugweite

248— 2()0

"'/™,

Bechst.

Tarel)

Te.xte, p.

106.)

39—40

Kopt- und Rumpflánge

'%.,

Schvvanz-

— 30 "%, gesammte Körperlánge 65 70^%, Kopflánge 16'5— 18 09'"%, Unterarm 38"5 — 40 Finger 55 Ohrlánge 15 — 17 Finger 51 — 52 Schienbein 18 — 19 "%, p'usslánge —9 Lángé des — 12 "%. Breite des Nasenautsatzes 6'6 — Nasenaufsatzes lánge 25

'%»,

"fe, 3.

'"/m,

'"/»>,

'"/m.

"'/«i,

Einbuchtung zwischen den .Stirn- und Nasenbeinen tief'cr und breiter, die Stirngegend höher gewölbt Der zweite Backcnzahn im Unterkiefer als bei den \-er\\'andten Artcn. Der Schádel

ist

laut

Bhisiiis

ist

kleiner,

die

sattelförmige

„sehr klein, stumpf zugespitzt

Kronrand der anliegenden Záhne hinaus

vor,

;

er ragt

und

ist

wenig über den

aus

der Zahnreihc herausgerückt, díjch só, dass der crstc imd

zahn nicht mit cinandcr

Fauna Deutschk 1857, Fauna Deutschl. 1857,

Bcrührung stehen".-

'.íb.

30.

Méhely: .Magyarország denevéreinek monugraphiája.

der Mittellinic dritte

Diesbezüglich

Backcn-

kann

ich

Rhinolnphus hipposideros.

322

henicrken, ibiss dic vmi liLisins geschikierten \'erhaltnissc aucli an miLía-

vorkommen, so habé

rischen Stücken

dieselben

ich

schi'

typisch aus-

geprágt an einem Exemplare aus Selmeczbánya vorgefundcn F"ig.

í)),

jedoch bei weitem der haufigere

ist

Tatcl,

(III.

dass die Kronrander

Fali,

ersten und dritten Backenzahnes "iisnnncnstossi'u und dcr zweitc Backenzahn ganz aus dei' Zahnreihe herausgedriingt \\ii\l, dabei ist dcr-

des

dass er mit

sclbe so klein,

für

den

Fig. S).

'i'afel,

(III.

angesehen weiden, da

allgemeineren

eben

seiner scluirfcu Spitze

ninder der Nachbarzáhnc erreicht

allé

niir

Kron-

die

Letztercr Fali niuss

siebenbürgischen iind

die nieisten ungarischen Stücke derartige \"erháltnisse aufweisen.

Es p.

12,

abbildet.

zLi

ist

Tab.

I\',

bemerken, Fig.

</,

dass Giebel

Laut ihm wáre die Zahnformel

.Schreibweise

.-rT-f-r-g-jTi!

seiner Odontographie

(18.'),"),

das Gebiss ganz unrichtig beschreibt iind

graphie übernoiiiinene Abbildung

ist

";'

" :

Auch

wáre.

richtig

-4.,

wogegen

seiner

seine aus Blainvillc s Osi&o-

unrichtig.

'iiridiilcu.

und píilliílus sind, wic der Aiitor sclhst Übergánge verkettet, dass an dercii scharfe Scheidung gar nicht zu denken ist. Ebenso ist auch die im Jahrc 1<S85 von E. V. Daday iús KisiiyirL-sidisis aufgestellte - und iin Jahre ISSíi in trogloKotii's

\'i\r.

lypiis, alpiiiiis

betont, durch so viele

philus umgetaufte ' Varietát unhaltbar. Ich habé tlas in elér Uni\'ersitátsSamnilung zu Kolozsvár betindliche, aus der Ihihle von Kis-Nyires herstanimende Üriginalexemplar

untersucht

uni.!

\-oni

Typiis

]<einem

nanihatten Punkte abweichend gefunden.

\'i-iivTÍIiiiii;.

lüppiisiilci'ns

h'li.

ist

ini

ungarischen Hochlande allgcnicin \crbrcitct

und schon seit Laudhcck^ bekannt. lm ungarischen National-MLiseum sind tblgende vatcrlándischc

l'"un(.l-

Trencsén, Zay-Ugrócz (Trencsénci- Coniitat), Oravicza (Arvaer Com.), Hoz (Soproner Com.), Gebirge \-on Budapest, Csobánka (Pester Com.), Selmeczbánya, Nagy-Röcze (GömöM e e g h e g y (Gömörer Com. A b a u j e r Comitat. rer Com. orte vertreten

Jahth. d. Ver. Na.ssaii,

1802—63,

Orvos-Termcszcttud. Értés. 1885,

529—532.

274.

Értekez. a természettud. kör. XVI. (7) Isis

(von Okén) 1842,

III.

Ilett.

1886,

8—11.

Rhiiiolciphiis

/•,'.

nrtcn

c s.

/ s

A ra

Tcirda,

bei

k'Ianiiiic

Iiíuhiy saiiiiiicllc dic Art

r. K'

Die Kxciiiplai'c

aii

(uluciíJcii

'1"

a k

xon H o

Idhlc

p a

323

fenuni-cc|uimun.

imi c z

d-.\

i'i

('>

iii

h'undstcllcn hallc

()bii;cr

Kund-

sicbt'iihürj^ischcn 1<

z c n

('iclcgcnlicit

sclltst

icli

rgy,

íi

\'i>n

H(')lilc

untcrsuclicn.

/.u

Rhinolophus ferrum-equinum

''>.

ilV.

(Syiionyiiiir I''lui;\\citc

lánge 37

Ohrlánge

IKJ -117.)

—

-.'J80 '"/m, Kopf- und Rumpriiiiii^e (i-l '"/m, Scliwanzgesammtc Körperlánge !)(> 107 '%>, Kopfliinge 20 — 2() '%, .">!)

3().'i

'"/m,

22'%., Unterarm 54 -57

lí)-

Schienbein 24-5--2Ü

70--73 %>,

Naseníiufsatzes 15

Das

uiitíarischen Tcxtc,

iin

Schicb.

Talcl,)

— 16

'"'/»>,

84— 8í) %,

Finger

12—13

Breite des Nasenaufsatzes

zum

N'erháltniss des fünften Fingers

—

Messungen,

'"/!»,

Fusslánge

""/».,

und

12'20, wie 10: 11 '80 10 25-34— 25-5()—2()-02- 26-28.

8—

dritten

ganzen

zur

%., i)

ist,

Finger

des

I.iinge '"//«.

nach eigenen wic

Flügellánge

Der Schiidel

der

ist

Einsattelung zwischen

jener

jcdoch

grösste

.Síirn-

anderer Arten llach

niedriger

als

;

den

bei

ungarischcr Hut'eiscnnasen

allcr

und Nasenbeinen

breit,

Stirngegend

die

Arten

\'er\vandtcn

ausgesprochen ;

die

;

die

aber im Vergleich gevvíilbt,

Plügelbeine

sind

kürzer.

homorodensis

(\'ar.

letzterem Nanien

\Houiorodaliiiasiciisis\

Üaday.)

Daday auf Grund

eines aus der von Homoród-Almás herstammenden Exemplares im Jahre 1885 eine spáter in homorodensis umgetaufte Varietát auf, die auch von L'ntei-

stellte

Höhle

Bitiz;'

Mojsisovics

wurde und

dem

Tronessart-'

einzigen

Form

übernonimen

Originalexeniplar

über-

ist.

Hochland ausgenommen, ist A'/;. fcrníiii-Ciiitiiiiiui und schon seit Pctcnyi (lS4(i) bekaiinte Das ungarische National-Museum besitzt sie \on folgenden FundA.-H á m o r (Com. Borsod), M a g y a r-Höhle und C z k u-HöhIe e n Das

Art.

und neuestens von

wie ich mich an

nicbts anderes als die typische

zeugte,

eine

die,

eigentliehe

Ungam

weit verbreitete

Orvos-TermészettuJ. Eites.

188:'),

Értekez. a természettud. kör. '

Verh. Siebenbürg. Ver.

Mittheil.

Catal.

Xaturw.-Ver.

Mámmal.

\1.

'ili.

XVI

(7)

1880, p.

XXXVI und XXXVIII. Steiermark 1888.

1899, p.

1'278.

13-

Ki.

;

324

Rhiiiolophus Blasii.

Coronini

(Coni. Bihar), Fliegcnhulilc bei

bei

e c s e n

s z

Náhe

der

Omau,

dcv untern

,in

Herlviilcsfürdn,

\()n

Kaleh, Déva, Povile (Com. Modrus-Fiume). In der Sammlung des Siebenbürgischen Miiseiini-X'ereins zu vár sind folgende Fundorte \-ertreten

Klamme von T o

a h,

Hcihle

Hiihle

Insel

Kolozs-

h é

d a-

vá

m á s.

Dic

Kocli angegeben, dass sich

„dic

V( )n

(

ó d-A

hierzu gehörenden Exemplare liabe ich selhst untersucht. Betreffs der Lehensiveisc

Zahl

nicht einmal

land

l'_'

indi\iduen

nahe an einander hangén".'

sehr

seine Richtigkeit

nase

N'on

\\\\\\

Zusammenlebens auf

ihres

habén,

aber

Ungarn

beschránUt,

mag

Dies

für Deutsch-

grosse Hufeisen-

lebt die

den Höhlen der untern Donaustrecke massenhaft.

1899 fand

Schwarm

stob

'Iheil

zusammen

mindestens vierzig Stück herab, der bei weitem

fielen

und

auseinander

aber

Gemácher der Höhle

21. Juni

einem grossen

mit Myotis cmargiitdttis und Rhinoloplius ciiryalc

auf zvvei Schüsse grösste

Pecsenyeszka

Höhle von

ich sie in der

welche

zurück.

zog

sich

ahnlichen

l'nter

die

X'erhaltnissen,

dunkleren

namlich

zusammen, beobachtete sie Dr. Jiiliits von Madanisz im ungarischen Littorale in Po\ile, wo er auf einen Schuss 24 Stück niederstreckte. Es ist sehr bemerkenswerth, dass die grosse Hufeisennase in der Fliegenhöhle bei Co róni ni mit ganz anderen Arten, nrmilich mit Myotis Capacciiiii und Miiiioptcnis Síhiribcrsii ebenfalls mit Myotis iiiun\í;!íitiis

zusammen

lebt,

wie dies

\-()n

I\ti\l dui-ch

.Joliaiui

Helegstücke erwiesen

wurde.

Rhinolophus Blasii Dicse

Ptrs

(

clivosus

breitete Art scheint

Ungarn

nicht

v(jrzukommen.

Anscheine nach auf Irrthum und mir selbst Petényi führt eine Hufeisennase unter

vosus

Rüppel aus der

auf;-

Höhle

\-on

sie

ist

Abaliget bei

ferner,

Siklí'is

Rhinoloplins

der JMagyar-Höhle

seine Beschreibung lásst aber keinen

Zweifel zu, dass er die grosse Hufeisennase gemeint hat, welche

auch durch

die

von ihm und seinen Begleiter

Jahrbücher Ver. Nassau 1862

Múzeum

Új magyar

Természetrajzi Füzetek IV.

IV.

— 63,

cli-

(Ct)mitat Baranya)

Tdde erschienenen Auf-

dass er dieselbe Art auch

Bánlaka (Com. Bihar) entdeckte,

vcr-

unseren Museen

niemals \'orgekommen.

dem Xamen

seinen hinterlassenen und nach seinem

zeichnungen berichtet er

Angaben beruhen allém

sind keine Belegstücke xorlianden, die litterarischen

bei

Blas.).

.Süd-Europa, Nord-Afrika, Klein-Asien imd Palaestina

524.

1854, p. 432. 1880, p. 259.

(J.

Kovács)

Annahme

der Magyar-

und

Höhle gesammelten

Museums

E. von KoruliiihiT, und sogar cTweitert, '

und

behauptet,

.K-ittcJcs

/'.

;)'.

Frivaldszky

tlass er seine

National-

vin£;afischen

Ptiáiyi's Ant;aben

ist.

Wiener Hot'museuin

\on Rh. cUvosns Cretzschm.

Exeniplar

des

Sammliinf;'

Privaldszky

Hntcisennasen

erbeutetcn

der

Rxcinplarc crwicscn

hctindlichen

Obcrunt;arn

und

liabe

wurdcn

rcproduciei't

cinem

mit

ver^liciicn

Banater -4//,!,',

von

Mo/sisoi'iíS halt es für ausgemacht, dass Rh. clirosns in den zahlreichen Hiiiilen

dei-

der

Sii<lóser

niin

auf

IMrs)

der lOonau und im Baranyaer Comitat

l\ataraktenstreci<e

Höhle

vorkonime.

Rli. l-Uvosiis

liczichen, sind

Cretzschm. (Rüppel), oder Rh.

und

in-lhiimlich

mngen

cliinsiis Blas.

sie (

sich

— lihisii

hcute durcli kein cinziges Beleg-

liis

crwicscn.

stiick

II.

Gattung. Barbastella Gray.

(Synouyiin'L Dci- Schiidcl

gewcUbt,

im ungarischen Tc.xte,

[V. Tafcl,

der Stii-ngcgcnd

merklichen Fali

Vespertilionidae.

Familie 1.

— 5)

dersclbe

höchsten, nach hintcn mit einem

ist

ungetahr ebenso

kurz

und

Der Pfeilkanim

hauptskanim

brcit, ist

allmáhlicli in <

den

kaum kiir-

)rbitalgrLibcn

Oberkiefer in der Richtung

kurz, nach vorn \'erengt

ist

(

Gcsichtstheil stark

zwischen den

;

als der

breit,

der

hintcr

nach vorn

die Scheitelgegend,

der Eckziihne. Der Schnatizentheil sattel

30.)

dcm

Fig.

zcn und niedern Sclmauzentheil übergehend ist

Angaben,

diese

Allé

;

der Nasen-

der IJinge nach ausgchcihlt.

)bcrllachc

und

der Milte unterbrochen

erreicht

den Hinter-

niclit.

Zahnformel 2

—

:.i— ;j

Synopsis

Magj'. tud. Akad. Kvk. XI.

Siiugcthiere, Pressburg,

Mathcm. cs természettud.

Vci-h.

Mitthcil. d. naturw.

zool.-bot. Gcs.

der iistciT.-ungar. Tiefebeucu,

IC.izl.

III.

Wílmi. XII. Ver.

l'ür

1H97, p.

l.S.')7,

lS(i.'i,

(4)

ISIi.'i,

1S(ÍL',

.StcionnarI; 1

').'!.

42.

(ül.

:12,

47.

24i).

IS.SS.

.\..

und: Das

Tliierleben

326

Barbíistella barhastella.

Barbastella barbastella Schreb. iV.

(SyiiiinyniÍL'

Zu Blasius meinem

dass bei

Tafel.i

im iingarischen Texte,

vorzüglicher

Beschreibung

131.)

ich

hiitte

nur zu bemerken.

(übrigens aus Westfalen herstammenden) Exeniplar der

zweite Backenzahn im Unterkiefer hö!u-r

gen Backenzáhne (V. Tafel,

P'ig.

ist

als die

folgenden

vielspitzi-

S).

in Ungarn \'on Th. Margó am Handc Wálder bei B u d a p e s t in zwei Exemplaren erbeutet, die zwar in der Saminlung des zoologischen Institutes der Budapester Lini\-ernicht aufgefunden werden konnten, aber bei einer so sehr scharf sitiit charakterisierten Art kann wohl kein Irrthum angenommen werden.

Die Mopsfledermaus wurde

der Ofner

Clattung.

Plecotus

Geolír.

(Sviionyiiiir ini ungarischen Texte,

Der Schadel vorn

ini

licli,

nach

Tatcl,

die Stirngegend

;

steiler ab.

\'(.)rn

Pfcilkanini,

von dessem

Knochenkiele

l<"ig.

4 und

.'>)

187.)

erhebt sicb

den

auf

ist

die h(ichste

und

falit

X'orderentlc

zwei

gabelig

übergehen.

Die

den

hohen Ge-

nach hinten

Zwischen den Stirnbeinen belindet sich Gberkiefer

iiber

sant't

stark gekrümniten, N'orn sehr niedrigen, hinten

Prülil

siclitstheil

(\'I.

allmiih-

ein kurzer

gespaltene,

Icrat'tige

Hinterhauptskiimme

sind kráftig. Die Flügelfortsatze sind gruss, mit ihren Spitzen etwas einwíirts

Prolii

ist klein und bedeckt nur cinen klcincn Das Vorderende des Schnauzentheils ist nicdrig, im

gebogen. Das Trommelbein

TheiI der Schnecke. zugespitzt.

kiefer hat

scharfen

\'(ir

Die Nasenbeine

dem

'l'ubci-

anteorbitalis.

Zahntbrmel:

sind

der Mitte vertieft.

Der

(

)i^cr-

X'orderrande der Orbita einen kriiftigen und ziemlich

Das Jugale

ist breit

und kniefürmig gebogen.

— Plocotiis auritus.

Plecotus auritus

IVI.

(Syitnuviiiii-

'"/»,

Ohrlange;33(í;3— ()9

—

."^1

4i)

Ohrcn sind

detcn

(

Tafel,

Fig.

gegen

Saum

springt

1!)

"Ím,

"',»',

:',.

Fingcr

Fussliingc

'"/w.

I'"ig.

den

Der

zum dass

ist,

(\T Tafel,

in .Alcoliol in

und

.'i

a.).

-2'."")

'"/m

[nnenrande dcs

cin fersentVlrniigcr HautLippi.ii

Saum

i.lci-

des nhres

cinem

Rand des Hautlappens

IVeie

s),

2 bi

Fig.

)hres

(

der sich

cin

Híint/iillc

l'nter dieser Falté enl-

tortsetzt.

noeh

hat cinen vcr-

einer dérben

.:;í'i-//c7'

Lappén

kleinerer

der sich mit dein nbercn Fappen parallel gleiehsfalls

Wenn

wir

den

oberen

Lappén

umsehlagen,

Thcil den kleineren unteren, wohei es deutlich wahrzu-

der F'ig.

oberc flauptlappen 3).

verschiedener

A'dcli

z. B.

r),

wcloliein

Fig.

Tafel,

Kiél hinzicht.

so bedeckt er

nelímcn

(\'l.

unget'Jihr

durch cinen 2

einer leiehteu Wellciilinic der sehr breit abgerun-

Inncnrandc des

\iini

Tafel,

gleicht

Mii-cn \\ii\l

(

(\'l. Tal'el, l''ig.

obcr

Tafcl,

(\'I.

Kiél

í.\i^n

gcgen

"hrspitze zustrebt.

dickten

nntcrarni ;-!8— 41

last \(in Kiirperliingc,

láng,

Hasis der

I)ic

steht über der háutigen V'erbindLing

(\'I.

flachen Bogén, oder

(so

"•;,„,

Schienliciii

'",'«.,

und schr

brcil

hohen Hautsauni verbunden

(\'l.

'%„.

Die

vor

\'.¥.).)

.''S

—

Ohrdcckcl IC

"'/'m,

so láng wie der Untcrarni.

Ohres

"'/i»,

Mngcr

ö.

'"/»<,

-;!()•:)

'"/m,

7T)-ST,

im un.^arisclicn Tcxle,

Kopf- und Ruiiipl'lünge 4(i 4Í) "'«', Scliwanz283 HT) Kopf lángé 11) gesammte Körpcrliinge í)4 S)9

Flugvveite 2(i6

líinge

I'alelj

cinem

abgerundeten \'icrcck

Der ausserc .Saum des Hauptlappens F(.j|-m

und es

scheint, dass

erliartet

manche Beobachter

auf dieser sehr un\-erlasslichen Basis Spielartcn unterschic-

dcn habén. i-ánge des .Schadels

den

(

)rbitalgruhen 3"ö

Die

ungarischen

'"/m,

löf)

'"/».;

seine gríisste Breite 8'ö

E.xemplare

Ganzén etwas grösser und habén

i.lcr

langiihrigcn

auch

h'ocli's

habé

FledermaLis

%«.

sind im

aber dasselbe.

ich keine unterscheiden

Varietáten flypns.

zwischen

'2'')

liingere Flügel als die westeuropiiischen,

das V'erháltniss der einzelnen Körperthcile X'arietiiten

'"/",

an der Hasis der obern Eckzahne

können und gkiubc,

iiiotifaiiiis, brcvipeíi

=^ Kirscnbaiiiiiii)

tlass

un-

haltbar sind. Die lang(>hrige Fledermaus isi in allcn Theilen L'ngarns eine sehr gewöhnliche Erscheinung. Dasungarische Xalional-Muscum und dasMusciim

zu Kolozsvár bcsitzen diese Art '

Jalirb.

Ver. N'assau

1S(;2 -(i:i,

\'on je

107.

lö \'aterlándisc]icn

Fundoi-tcn.

328

Myotis Capaccinii.

Myotis Kaup.

Gattun.i;.

{Syiionyiuic im ungarischen Texte,

Aus

Synunymie

der beigefügten

ist

Gattung im Jahre

erste war, der dieser

147.)

14(i,

dass Kaiip der

es ersichtlich,

18'29 einen

Namen gegehen

hat

und den Regein der Prioritát zufolge muss dieser angewendet werden, ohne Rücksicht darauf, dass sich der von Kcyserling & Blasius im

Name

Jahre 1839 der Gattung verliehene

Vcspertilio im Laufe der

ten das ausschliessliche Bürgerrecht erworben hat. Der Liiiiié'sche Vespertilio

ist

weit álter als der von Keyscrling

zvvar

rührt,

—

kann aber

schon Nilsson,

wie dies

neuester Zeit sehr überzeugend Gcrrit S. diese Gattung nicht

Miller'-''

angewendet werden, da

Jahre

Lilljeborg

dargethan

oder

758 her-

und

hat

—

auf

Lirnié's Vespertilio niiiriniis

eine 32záhnige Fledermausart darstellt, alsó mit der Blasius

schen Untergattung Vespcrns identisch

Blasius,

dem

der von Katip verliehene Gattungsname, da er aus

Zei-

Name

Keyscrliiig-

ist.

Zahnronnel

(j.

Myotis Capaccinii (VI!.

(Syiioiiyniie

Plugweite

Ohrlánge ger 62

17—18

— 70

10—11-5

im ungarischen Texte,

250—280

Schwanzlánge 39

'"/m,

Fionap.

Talel.)

'%, Ohrdeckel

"%, 5. Finger

— S9

7—8 %;

— 56

'"/"i,

154.)

4(i— 40

Rumpflánge

und

Kopt-

Körperlánge

153,

Kopfliingc

"'/«i,

17-

Unterarm 37-5-43 '%,

Schienbein 15'5

— 17

'^«,

'";.",

'"lm,

3. P^in-

Fusslánge

"%.

Dia Lángé des fünt'ten Fingers verhalt sich zu der des dritten 12-50

— 12'88,

wie

26. und zur ganzen Flügelliinge wie 10 Die langfüssige Fledermaus wurde aus Ungarn zuerst \'()n Blasius erwahnt und zvvar aus dem Banate. Allerdings hat Blasius seine E.xemplare nur „mit Zweifel und Widerstreben" mit Bouaparte's M. i'apacciuii identifiziert und in ihncii vielmehr die Geoff'yoy'sche .Art ,1/. iiiiargiihitiis

Skandinavisk Fauna,

Sveriges och Norges Ryggradsdjiir,

North American Fauna Xo.

Fauna

Deutschl.,

Diiggdjuren,

1857, p.

lü.

102.

2. I.

—

1S47,

Diiggdjuiun,

144,

edit.

Washington,

1,SI)7,

lií.

2i).

.\iiiiicrk.

1X74.

Myotis diisyenemc.

erkennen ge^lanbt,

zii

Schreihen mit

H(>ii''s

sogar spatcr

sie

seiner HeschrcibiniL; mit

j-iestimmllicit

füssigc Fledermaus

iintercn

dei'

cincin an

ilsn-uriih- füv

.\í.

329

idcntiscii

KnUiuili L;crichtctcn

ci-l\l;irt,

cntnchnicn,

Donaiistrcckc

li'otzdcm

dass

kannte,

niit

ist

lang-

ilic

trelícnd

sie

Ungarn feststelitc. zwar aiis dem Banate

charakterisierte, somit alsó dcr crstc wai', der lÜc Art aiis

Nach

Blasiiis

nnd

Ziicbiir

(lant

letzterc

Angabe

die Aiisbente

ist

\'on

Coronini

bei

nnd

ans

dcr

xon

Aggtelek."

Diesc diirch

Míihlc

l'úi\i crliiirtct, dcr im Jnli l(Si)8 in der Fliegenhöhle

./.

dei'

Donaii,

iintercn

Fnndoit iin

KoUiuili auf tind

dic Art

sicher l'alsch, die x'oiiiergelicndc \\ui\lc jedoch

/.weiter sicherer

Pla\'ise\'icza

t'üiirt

Friisciii

Art

dicsér

obcre

dic

ist

sonsl

l\az:in-Pass,

Excmplarc

'1\

ist

Medcriiianshíihlc

aber \i>n kcincm

sic

Ein

erbeiitete.

bei

andcren

crwiescn.

l'"inid(ii'tc

Myotis dasycneme {Syiiiiiiviuií'

Hoie.

im ungarischcn Textc,

159.)

Ungarn zuerst von Blasins, dann \'on und Dobson ohne niiherer Fundortsangabc crwahnt.

Dic 'l"eichllci.lcrmaus wird für /•'//

k'nh'ihili, .4;/.;'.

als

.1/.

Dtiiilh-nliiiiii),

tledermaus

den

:/;/,;•(

Md/sisorics weiss sehon

gar

nicht'",''

man

Ebcne,

dci'

L'ngarn,

tlachc Teiche mit

;

Angaben beziehen

Gegenden auf

die

den

Spm- zu

Ang.

hácacr

Juhreshefte mülir.-schlcs. Cies.

Kbendaselbst, p. 101.

Híilile

ist

dieselbe Höhlc, dic in der

genannt wird,

besitzt ein

und

Das Thicrlcl'cn

cisten-.-imt!,ar.

unga-

habc

ist

es durchaus

der

Zeit

nicht

auch

102.

l.itteratur

nielír

ich selbst

wird.

letztcre betindct sich aber

serbischen Donauuí'er, licgt alsó nicht ^

IS,")!),

den Entcn-

Mojsisovics herangezogenen

kommen. Trotzdem

\-or

sich aber höchst wahrscheinlich auf

\'on

Ungarn zum Vorschein kommen

Tcich-

und in LImgebung

manchen Jahren

ausgeschlossen, dass diese überall seltene Art, im Laufe in

(niimlich

die

frcier

Sammlung des Landes

risches Exemplar, kein ungarischer Autor erwáhnt sie ihr in

man

Abends

ZahI, begegnet ihr aber

einc andere Art. Keine grössere

mich vergeblich bemüht,

„scltener

tritít

ziimal im Banate

sieht sic daselbst des

in betráchtlicherer

seine

dass

bcrichten,

zii

niir in

Donaugegenden an

mittleren

auch

fást

dasycneme)

(\'espertilio

scheint sie zu lieben, eint'alle

aber

aiif

fiilschlieh

(Soluhar-er

gegenüber der

odcr

ungarischem lioden.

'riel'el'.cnen,

Wien

1.SÍI7,

Kolniii-

Fliciienhiihle auf

152,

14H.

iiciii

330

Myotis Daiibcntonii.

Myotis Daubentonii

(Symmymic Flugweite

líinge

12—14

— 37

"'/».,

240

iiii

iingarischen Texte,

Kopf- und Rumpflánge 45

"í^s

12'55

— 17

Fusslánge

"%>,

—

'"%,

Schwanz-

so láng und

\'iel

Kronrand des

schmiichtiger meist

dritten

des Oberkiefers sind

í)

— 9'ö

25,

der Zahnreihe,

als der erste, seine

ist

halh

Spitze überragt

den

Beidé einspitzigen ersten Backenzahne

iiÍlUI.

mindestens noch

selír ^chlauk,

und steben inimer voUkoninn'u

scnkrecltt

einmal so láng

auf den

Obcrkiefcr.

zweite Backenzahn im Überkiefer steht gewöhnlich vollkí mimen

und berührt nur ausnahmsweise

'"'m.

der des dritten wie

z\\

und zur ganzen Flügellánge wie 10

13'02,

Der zweite Backenzahn im Oherkiefer steht

breit

— 48

—

Die Lange des tunften Fingers verhált sich

1(14.)

Körperlánge 80 85 %, Kopf lángé 16 '%, Ohrlánge Ohrdeckel 5-5- H'%., Unterarm 35—37 >, 3. Finger 5ö— 59 '7™, '"/»»,

Finger 43-47"^™, Schienbein

Leisl.

Tafcl.i

íVllI.

^Vio/ziA-;-/

seine Nachbaren.

Die bisher bekannten ungarischen P'undorte dieser Art sind:

ron, Cl

als iJer

Sop-

Fiume, Budapest, Budafok, Szám os-Uj vá r, Teich \'on k e, K o o z s V á r, N a g y S z e b e n. Zwei Exemplare, die von -

Daday aus Kolozsvár und Szamos-Uj\'ár ben worden

sind,

Myoíis

fiir

gehören, wie ich mich an den

ciliata Blas. beschrie(

Jriginalstücken über-

zeugte, gleichfalls zu dieser Art. Hinsichtlich derLebensweise

fledermaus im August 1899

der

mögé bemerkt

\\erden,dass ich dieWasser-

Umgebung V(mi S o

p ro n

(Nagy-Tómalom)

den Löchern der Seitenwánde eines 70 %> hohen, gemauerten AbtlussKanalswahrgenommen habé, woher sie in den Tagén vom 23—26. August,

abends uni

V\v 45

und in fünf Exemplaren über Nach ihrem Erscheinen lliegt sie kaum eine .Spanne hoch über dem Teichspiegel, nachdem sie aber in den Sohaaren der in dieser Höhe schwirrenden Insekten gründlich aufgeráumt hat, erhebt sie sich höher und jagt in einer Höhe von 3 4 Méter. Mitunter tliegt sie auch zwischen den am Teichufer stehenden Báumen-und kehrt dann

dem Teiche

Miniiten, herxorkani

herumtlatterte.

—

wieder des

zum Teich

zurück.

Wasserspiegels

Richtung ihres Fluges, so huscht

zwischen

Wasserfledermaus '

Die mit Wasserpflanzen

vermeidet

den

fliegt

Pfeilern

untei-

sie sie

sorgsam.

Falit

bestandenen eine

nicht über dieselbe hinweg,

hindurch.

An genannter

den .Stühlen und Bánken hinweg.

Hrtekez. a tennúszuttud.

kíir,,

Brücke

X\'I (7)

l.SSi;,

:i7.

Stelle

Theile in

die

sondern ilog

die

Myotis einarginatus.

Henn iii

Erwahnung

der

ist

sfiiie

uncrinirtcr

dicscr Art cin

ilX^

(Syuimyiiiií

^70

i'"lug\\eite

liinge

lángc

Ki— 17-')

44 '%,

'JHö

8()- -í)3

53—59

Finger

immer

Schnauzenspitze

sind

deutlich,

170.)

19-20

Ohr-

'"/.«,

'%.,;!

Finger

'%..

kürzer als

ein

iini

Sciiwanz-

"'//«,

18— hS'ö

41— 42

breit-fi\'al,

oft

4(3-

Kopflánge

'"/;«,

Schienbein

'"/"•,

Die Ohren (IX. Tafel, Fig. die

und Runipfiiinge

Kopt'-

Üiirdeckel 8-5- í)'%, Unterami

'"/».,

.'i.

'"/m,

Kr>rperlánge

'"/m,

('.eolTr.

rálel.)

uiü^ai-ischen Texte. p.

iin

was nach

kani,

\\;irc.

i'"all

Myotis emarginatus

í)4— 70

Wassernedermaiis dem

eine

Budapest durchs offene Fenster

r)iinau-(Juai beliiuilichc W'olinmii; iícfloiíen

.1111

hc\

Alluiii

dass

werth,

Kornél Chy~cr

Ministerialrath Ür.

.'íííl

der K'opf, Liinge

ihrer

V'iertel

Der Innenrand des Ohrs ist ini untern IJrittel geradc, dann in rundéin Bogén um und verláuft in einem flachen Hogcn. Aussenrand des Ohrs entspringt in der Höhe der Mundspaite iiiui übcrraíícud.

bis fást

liuift

dann und

in sicli

als

ii(")cher

Ouerfalten,

seharfe

bei

.1/.

luissí'ii

ist

aber durchaus

gcbno'i'ii

ist

nicht

liegt

lildsins

—

Spitze

die

ist

Cirunde sind Jie .Vbliildungon von

Alis Jeiii

('„-ojjriiy

unriclitig,

—

wie es die separate

richtig ausdiückt

—

kann, wie

manchen Exemplaren von P

und

ieli

die .Spitze des Ohrdeckels viel

eineni jungen aus

Stüek aus

Povile

ist

P o v

e benierkte,

die .Spitze des

e c s e

Ohrdeckels

.Art

mit

mystacinuf:

l'mriss des Ohrdeckels tauschend ahnlicli bei

iiiyslticiints

h<4u-r erhebt.

viel

nifdrigi-i-

Kopl'es

s z

sogar

ist,

angebracht,

wenig

und anderc

verwechselt.

nur su

ein

ist

dass

der sich

ist.

iiiiiil.'

llahitusbild

Der

.\usschnitt die

(ilii\lecl<el 7.

o n y

bei eineni jungeii

;

cinwiirts

Heobachtei in

lifn/frov

bei

an eineni von

auch vollkommen •gerade sein

llöchst wahrschcinlicli habén Keyserlittg und BJasius

solcher líxeniplare die

des

zu hoch ausgefallen n y e

\er-

zienilich j;ih

und auch das

lioiiaptirti-

.Vbhildung

aber

sicliiifüniiii^,

schmalert und erreicht den Ausschnitt des íiusseren Ohrrandes

von

\iel

deutliche

anderseits

cS,

gckcrbtc Ohrdeekel

gegen

)hrspit/;e

(

Jioch.

da ich sownhl

constant,

Stücken

ausliiiulischen

am Aussenrande

hat laut

()hr

íJas

lii-f ciiispriui^t

bis zur

.Aussenrandes

des

Der \er-

Rundung,

einfaciier

einem sehr ílachen Bogén

.Ausschnitt

wie an

Der

zfihlte.

uiuii

h-iclil

Drittel

n/yshiciiins.

Zahl

liiese

an ungarisehen,

auch 5

oberen

nder

fást gerade,

Dieser

erhebt.

seinem

eineni scliarj LinsiÍLSclniiltiih-u. sluiupfcu W'iiikcl

iiiegt

solclicn

des

Spitze

}>ehngen

auf

('rund

l'alien

tler

.Aussenrandes

des

Ohrdeckels

332

Myotis emarginatus.

Die Lange des fünften Plngers verhált sich

—

wie

der des dritten

zii

und zur ganzen Flügellange wie 10:24. Die Kíirperfliighaut reicht bis zur Basis der ersten Zehe und nicht his zur Hasis der Kralle, wie Dobson angieht.' Die Scliwanztlughaiit hildet zu beiden 11 '40

10:

12' 18,

Seiten der Schwanzspitze je ein zungentTirmiges, dunkelgeftirbtes liippchiii

(IX.

Der

Tafel, Fig.

Rand der Schwanzflughaut

freie

entspringt ein Theil dieser \"on der Oberseite der

Wimperhaare vom Rande, der andere Theil aber

Schwanzflughaut, ich gewahrte jedoch an einem Stück

Z m o n y an zehnen aus P e c Budapest und einem aus VizCsrét, aus

v(.)n

s z

die allé in

Stücken

ausgestopften

dem Rande

der Oberseite vor

ny e

s e

an zwei

ferner

nur

und nicht bcsondcrs

feiii

ist

Wasserfledermaus. Nach Blasins

betvinipcrt, nicht stárker íds bei der

iliiiil

Síiti-ii-

2).

aus

k a

Stücken aus

elf

Alcohol aufbewahrt sind,

Deutschland, ausschliesslich

der Schwanzflughaut entspringende

meine jungen Exemplare aus Povile zeigen nur eine Wimperung, weshalb Blasins's Angabe nicht einmal für einen Jiigendcharakter angesehen werden kann. Selbst

Cilién.

einfache

Die Fíirbung des Pelzes n.)thbnuin,

bei sehr altén

ist

Stücken

altén

bei

fiuiisrolh.

fást

auf der

Oberseite

schmutzig

l'nterseite

weiss, ins Röthliche neigend.

Die unteren Schneideziihne sind alsd

vicr

Liippclicn

^i;i's/hiltrí,

jedem Lebensalter dreimal gekerbt,

welche

Eigenthümlichkeit

kieter

ist

etwas grösser, lánger und

zwcispitzig (IX. Tafel, Fig. ö) \'ordere des zweiten

ist

;

breiter

Nachdem

Diese

zahn gewöhnlich

niu-

lm Oberkiefer stehcn aber

spitz,

nicht

mehr bei

der

einspitzig

schlank.

ist.

geringer,

stösst

mit

dem

ersten

Schneidezahn

aber

nur

sind

und

die

und ilrr

/;/

steht,

Spitze

liintcr die kleinere

sind

Die zwei

Der

ungefáhr nur die halbe Lange des ersten, viel

ersten

deni

nicht

abgenutzten der zweite Schneide-

altén Thieren

besc.mders

erste

Zahnes

X'erhaltnisse

abgenutzten Gebiss wabrnehnibar, da

des

)ber-

(

beidé

;

qncr zu dieser Richtung

die kleinere Spitze des zweiten

des ersten zu liegen.

zweite

iin

kleiner als die Hauptspitzen

viel

Riclüiinii des Kiefers, der zweite aber

kommt

der

Spitze

iiussere

die

sehr klein,

von ziemlich gleicher Grösse.

als

keiner

bei

andercn vaterlandischen Art xorkdnimt. Der erste Schneidezahn

der

/;/

zweite ist

aber

ersten

Backenzáhne

Zíilunyilu'

Backenzahn in

zusammen und

der ist

sie

Breite v<iin

sind

erreicht

nicht diittcn

durch einen Zwischenraum getrennt; seine Spitze überragt den Kronram.! seiner beiden Nachbarn. Bei

Catal.

Chiropt. 187.S, p. 303.

u n g

e n

.Stücken

ist

der

zweite

Backen-

333

Myotis emarginatiis.

zahii

Obcrkicfcr

ini

ersten

dritlcn

uikI

lialbc

und

l.;ii\Líc

und

schlaiikcr

zahnc

Xachl"iarz;ihne

.Icr

getrennt

l.iickc

Die rntersucliLing mit

x'orhandenen

der

Die \'crmcintliclie

X'arictiit

ist

var.

dicsem

Kronránder

die

.1/.

nicmals

biuiujh'sliiuiisis.

dass

wir cs

cmarginalus Geoffr.

zii iluin

ergab,

íri.Líinalstücke

(

voljkominen typischcn Form \on

dei-

iiaben.

i5ackcnin

bcschricb die Buda-

Tlh-thlor Müi^i^n

l'nivcrsitiitsprufessor

die

klcinci',

Mari;i').)

Stück'e dicsér Art als Myalis cíUliIiís Blas.

pestéi'

\icl

wie bei altén Thieren.

budapestinensis

(\'ar.

Wciland

Spitzc überra.nt

scinc

;

beti'íichtlicher

\iel

kaLiiii

crstcn

dcin

mit

;

alsó

ist

dcs

['asis

voni dritten jcdoch wird cr scliun

lícrühriin^',

Altcr dinx'h cinc

altén Thieren

bei

die

cr crrcidit

halhc Breite des crstcn,

als

spii/.iv;cr

komml),

eiiiandcr

/.u

(weshalb

nerückl

(jiiiwiirts

nalic

dic

inir

cr in

slclit

mcrklicli

sclir

dic aiislandische Litteratiir

übergangen.

Myotis

Liiiiirgiiuiliis

der .Saniniknig

ist

Miiseums von Inlgenden

l''und(irtcn

Hí ihle \(in

u d a pc

Herktilesfiirdii

o z

benen

n y

und P o

und

z a

m o s-l'j —

wenigen sie

Höhle der

Art dürfte

v á

FLindorten 2\.

mit

cca

.luni

20 M.

imter drcissig scheint

allé

crwiesen

yülc

Begattung gesondert Icbcn. Dr.

auch mit Rhinolophus Ihr

Flug

ist

Lind

dass .1.

auch

/A'

Blas. beschrie-

Miulíirus: faiul

sic ist.

\x'\s\.

nur Ich

\-on faiiil

Pecseny eszkacr zusammen an

Scivs-Longchaiiips

tlic

Art

•'

Povilc

zusammen. nicht besonders rasch.

.Magyar orvo.sok és tcrmészetvizsg. XX. nagygy. inunk. Krtckcz. a természettud. kör.

Fauné Üelge 1842,

(7)

Danbeiitoui!

die (Icschlechtcr nach geschehener

21.

Daday von

kein Miinnchen \-orfand,

Dic auf zwei Sehüsse erlcgtcn

und gewandt, aber

XVI

.1/.

selten sein,

\'orhalle iler

hiingeiKl.

J\yruiii-i\jiiiiiniii

leicht

Náhe von

der

\'on E.

/(.n-iiin-L\jiiiiiiiiii

(Endc Juni)

scin,

(Com. Gömör),

í'///íí//ís

sondern zu

W'eibchcn und nachdem

E.\enipiarcn

ré

e s z k a in

E.xemplaren bekannt

balbi.lunklen

Decke

Iiohcn

Art,

wcnigcn

IS'i'.iinder

Rhiiinlopíinx

Stücke waren

zehn

und

ungarischen National-

z e s

für ,1/v"//^"

IJngarn überhaupt

wie ich mich an den Originalexemplaren

überzcugen konnte— nicht zu dieser Die

e c s e n

lIcs

(Cum. Modrtis-Fiume). Die

zwei Stücke, gehíiren

\'erti'eten:

ISSli,

:J7.

IJiiJapcst

l.SSd,

3S4

Myotis Nattereri.

Myotis Nattereri

'.I.

{Syitoiiyniii

— 200

Flugwcite 2Ö0 3(i

K'ürperlünge

'"/m,

Ohrdcckel

-r>4'ö

íibn'ürls

^í*

"%,

Schwanzlánge

— 17

%<, Fusslánge 8

faltigen

Schwanzflughaut

1(3

Haarcii

starrcii

vom

Reihe

Ki-

Kopflánge

gLkriiiiinih'n,

eine

171.1.)

\&ö '"ín, Ohrlánge Unterarm 38—39*%., 3. Finger (ió

Rand der

freie

dass

dcrart,

'%.,

Texte.

iin,i;arischcn

Kopf- und Runipf lángé

'%>.

75 '%,

Schienbein

"%i,

IJcr

föruüii

10-12

Ivuhl.

Talel.i

Rande,

freien

"'/-..,

'%.,

líi

Fingcr

'>.

'%>. ist

mit Iüuí^lU. luickcii-

zwar

dicht besetzt uiul

zweite

die

aber

\'on

dcr

Oberseite vur deni Rande entspringt und sich mit ihren Spitzcn zwischcn

Reihe mengt (X. Tafel, Fig. 2K

die der ersten

Die erste sichere Angabe des X'orkommens dieser Art

lieferte L. H. Exemplar aus K o m j á t (Comitat Abauj-Torna) erhielt. Ein zweites wurde von E. r. DaJüy in der Höhle von K is-Nyires (Comitat Háromszék) erbeutet. 'JcÍIIlIls,

der ein

Myotis Bechsteinii

lo.

im ungarischen Texte,

{SyiKiiiyuÜL

Flugweite 2()0 -291

42—43-5

lánge

-25

lánge 24

()5— ()7 10

""m,

'"/.»,

Ohrdeckel

F"inger

184.)

Kopf- und Rumpflange ÖO

'"/«.,

Körperlánge

"V".,

Lcisl.

Tatcll,

(XI.

93— f)5-r)

— 12

— 57

'"/w,

'"/».,

-r)2"'im,

Schwanz-

Kopflánge 19—20'%.,

Unterarm Schienbein 20 "%,

()hr-

41—45'"';.., 3. Finger

— 22'5

Fusslánge

'"/»,

'"/....

Die Lángé des t'üntten Fingers verhált sich zu der des dritten wie 10:

1175

10: 25-43

—

12'03 -

12'3()

—

und zur ganzen

12'88,

Flügellánge

Das Uropatagium entsendet vor

seineni Ansatze an den

Scliwanz

beiderseits einen sehr kleinen, zahnartigcn Forlsatz (XI. Tafel, Fig.

Lángé des Schádels den Orbitalgruben 4 Laut

Blasiiis

der Riclitung

wie

2592.

des

'"/.«,

7'5

"!/.«,

seine grösste Breite 8

'"%,

an der Basis der oberen Eckzáhne

stehen Kiefers,

die

Wien,

Verh. zool.-bot. Ges.

Ertekez. a természettud. kör.

2'(j

'"/»..

Schneiden der unteren Vorderzáhne

so dass

2.).

zwischen

XII.

XVI

sie

einander nur mit

1862, p. 252. (7)

1887, p.

'Jtí.

„in

den schmalen

Myoti>

bcrülircn,

K'aiilen

dui'chimistcrt bei

Ziihiie

irrdcL-kcii.

Mcricmal

Vi-rdírkcii"

iiiclil

lial,

\\ii\l

xon Jilasins

den W'erUi,

\iclcn

Autoren bcigemessen wird.

aul'

l'"ig.

(dem

ausgerüllt

wurde.

Beehst. (XII. Talel, Hinsichtlich der ist

benierken

diese

auch l'and

und

seiner

und

lúisis

seiiieii

eine

'nis ciirvilciunni)

die

lui"

(..'hinipteren

aueh

ich

regel-

angegeben

Myalis

bei

\'on

ilen

ganze

(

'laiinient'alten

luvalis

iXl.

'l'afel,

Fig. 7i.

untersuehten Exemplaren

mii-

t'.aiinien,

allé

das Zahntlcisch, die Zunge

Kvlcuaii als Sehwirrzunge besehriebene

\'ün

und

h'liiunldplnis fcrniiii-i\jiiiiiiini \ov.

'launienkrone und

(

dass bei

wie aueb der

'l'heile,

und das

Lt'cV/c'

\(>n

\0)

l-'ig.

(

\'ei-h;iltnisse

wie diess

wiri.!,

durchaus

Jiliisins

\-(in

dureh l<eineu l<níiehernen Kanál iPcssnlii^l

sdiiiii

Cianz dieselben

und

iwiiliih-imt

'nis

ihiii

Hlilflc

ciiigt'rülirtc

Xi) dargcstellten Geinirkiiiichck-lieii be/.cugcii

(Tat'el

()tíiuing besitzt,

reciite

der

dass der Steigbiigel /.wisehen

andcrem,

Sehenkelii

besitzt nicht

Matériái

:iir

/íín/

(il't

wir noch bei andercn Ailcn sehcn WL'rden,

wic liikI

íJic

grösseres

cin

dass sich die genanntcn

L'nterscheidung der Artcn

/.uv

nicht constant

iiiitcr

abcr

liahcn,

niehr odcr wcniger,

E.Nciiiplai'L'ii

IJicscs

nciicrcii

3.3Í5

wei'

walii-LíciKiinmcn

\iclcn

ist,

IÍL-chsteinii.

(

)rgan mit einer

bráunliebcn Hornsehiehte überzogen waren.

Angabe übci- (.las X'orkomnien der gi-ussUngarn \'erdanken wir L. H. Jcittelex, dei- in ^Comitat Abauj-Torna) in einer hohlen Eiche drei Exemplarc W'eitere verlassliehe Angaben habén uns bis zur jüngsten Zeit

Die

verlassliche

erste

Fledermaus

(ihrigen

Bankó autfand.

da das

getehlt,

o o z

\- :i

e r

Exemplar, welches von E.

dieseni Nanien besehrieben wiirde,

Exeniplares als eine junge Myolis

Exemplare

Zay-L'gróez

Pozsonyi,

diese

CiiinKiri. Allé

maus

ist

sie

tigen Burgruine

uni.1

27 Stück erbeutet

Kiuma

Dciitsclil.

.Sit7Aingsber

ó k

dai'zutluin,

mor a Meleghegy

(Coiiiitat (C'oniitat

dass die grossöhrige Fleder-

im nordwestliehen Hoehlande einheiniiseh

Za\ -Ugróez, wo in

ist.

.Akad.

.Ani

Márz 18H1I in der dordcn hohlen Bfiunien des sie umgebenden Waldes

IS.'iT,

unter

mehrere

neuester Zeit

ani 31.

w-un.len.

Bronn's Kiásson '

erhielt

Trencsén) Lind

(C'oniitat

Kundé seheinen

L'ngarn nur

híiutigsten

aus

Art

dieser seltenen

Daday

Beehst. entpiippte.

iiiyufis

Xational-.Museuni

IJas iingarisehe

naeh Untersuchiing des Original-

sieh

Oidii.

85. J,

Tliicr-Kcichs

Wien X.KIX

(lOi

Vcrh. zool.-bot. Ges. Wien,

Értekcz. a természettud. körébl,

l.S(i2,

\'l.

tld.

\'.

.\hth.

ISÓ.S.

XVI

2.')'.^.

(7^

1S87, p. 41.

18.S7.

li:i().

336

Myotis myotis.

Myotis myotis

11.

(XII.

ungarischen Tcxte,

{Syiiniiyiiiic ini

382— 4 KS

Flugweite lánge lánge

53— 02 20— 20

!)4— 101 %>, 11

— 14

líl- 133

68—82

Finger

II lO.)

"V"<,

Kopflánge 24

Schwanz-

"%>.

— 2()-5

9-3— 110%., Unterarm 55— ü3 %,

Ohrdeckel

'%.,

und Runipflange ()4~7()

Kopt"-

'"/".,

Körperlánge

'"/.«,

Bechst.

TalL-l.)

'%,

25— 2()T)

Schienhein

'"/,»,

'%, Ohv3.

Finger

Fusslánge

'%m.

Lángé des Schádels 25 %n, seine grüsste Breite r5 '%, zwischen den Orbitalgmben 5 %>, Abstand der Basis der oberen Eckzáhne 4 "%. 1

Laut Blasiits sollen die Schneiden der unteren X'orderzáhne Richtung des

der

und sich nur mit den schmalen Kantén berühren, ' bei Durchmusterung eines grösseren Materials gewahrt man aber háutig das Gegentheil, indem sich die genannten Záhne oft bis ziir Hdljlc

stehen

Kiefers

vcrdcckcn.

zwei

Die

sow'ühl in ihrer I.agerung,

Backenzáhne des Oberkiefers sind

ersten

uls

auch

ihrer

verhaltnissmássigen Grössc

sehr variabel. Meine an beiláufig dreissig rein prápanerten Schádeln ge-

wonnene Erfahrung

hat mich bclehrt, dass der zweite, Ideinerc Backenzahn aus der Zahnreihe inimer niehr nder weniger ciiiivart.'i gcriickt ist

kaum merklich, so dass er in der Zahnreihe zu stehen scheint und von aussen ganz siditbar ist (\\\. Tafel, Fig. 5), ein andermal in höherem Grade, wobei nur etwa seine halbe Breite sichtbar ívirJ (XII. Tafel, mitunter

háufig aber in

Fig.

4),

und

drittcn

den

xon den

dem Masse, dass

Backenzahnes

fást

rein prjiparierten

Vergrüsserung

Tafel,

und

inneren Winkel

Nachbarzáhnen gebildeten

und von aussen an bcnierkbar

sich die Kronriinder des ersten

berühren, der zweite Backenzahn ganz

isi.

(XII.

P^ig.

ini

Der zweite obere Backenzahn

Breite sehr variabel.

Manchmal

ist

nur bei entsprechender

.Schádeln

3 a

gedrángt wird

Fleische ist

er niedrigei'

auch

aber gar in

nichl

seiner Liinge

und schniachtiger

als

Backenzahnes und erreicht mit der .Spitze die Kronránder der Nachbarzáhne nichl, ein andermal ist cr .gut zwei Drittel so gross, als der erste und überr;igt mit der Spitze iveit die Kronránder die

Hálfte

des

ersten

der anliegenden beiden Záhne.

ist

\-()n

Interessé, dass allé diese Fálle

der Variation bei Exemplaren gicicher Hcrkiint't und glcichen .Alters wahr-

genommen werden können. '

Fauna Deutschl. 1857,

82.

Myotis mystacinus.

spelaea

(A'ar.

Diese von Ihnlay hcschriehene

Bielz.)

und

837

x'on

benanntc

Hicl-:

X'arictüt

Merkmale gegründet „Dic iinteren X'oriicrziiline xxtilcckcn sich inelír oder weniger und dcr zwuitc obcre Backenzalin steht hei t'inigen Exemplaren innerhalh der Zahnrcihe, so dass er xon aiissen ist

auf

fi)l.i;ende

sichtbar

nicht

enirterten

dass

Erwiigung dcr

Bei

ist".

wird

X'erhiiltnissc

sciion

aueli

sie

Die gemeine Fledermaus

tretende

Texte

Die

Art.

—

trotzdem,

Tmucssarl

x'on

eine in

ist

überall

Menge

gi-osser

Fumlorte

ungarisehen

N'ielen

miien

auf-

ungariseJien

U)7) nachgesehen werden.

líHi,

(p.

V'oraiisgeschickten

diese \'ariet;it

Eingang werden kann. Ungarn weit \erbreitete und, tlie

ausgenommen,

Berggegenden

hrichsten

dem

niir

dass

antVeciit crhalten

niclit

liat

\'on

kiar,

den neiiesten Catalog

gefunden

12.

Myotis mystacinus XIII.

Leisl.

Talcl.:

(Synoiiyuiic im ungarisehen Texte,

232— 24()

200.)

und l^unipnruige 4(.)~ 44 %, .SehwanzKopf lángé l.'/,) 1(3 ™/m, 43 '"ím, gesammte Kíu-perlánge 7() - S7 lünge 3(j Ohrlange 13-0— 15'"/"., Ohrdeekel 7— 8 l'nterann 34— 30 '"/», 3. Finger Flugweite

"%, Kopf-

—

"',»',

'"/-",

—60

7—8

%•,

Finger

.").

—

4(5

Der Aussenrand des Ohres Der

íviukcliíi cingcbnchtct.

verjüngte Ohrdeckel

ist in

licriulc,

— 17

"'ím,

Fussliinge

iibcrvLigi

luit

der Hálfte seiner

sciiui-

der aber kleiner

Der

zwisehen

Spil;,ist

einem rundliehen Hautlappen

spitze mit je

Höhe

ticf, stiinipf-

gegen sein oberes Ende ziemlieh jah

ALissenrande des Olires. Das L'ropatagiLim

zahn

14'

Schienbein

"lm,

"'ím.

und weniger ausgesproehen

(Xlll. ist,

die

Einbuelitung

ani

der Niiiie der Seliwanz-

Talel,

Fig.

versében,

wie bei M. riiiargiiiahis.

erste obere V'orderzahn ist zweispitzig, die áussere Spitze niederer, ilen

beiden Spitzen //V/ aiisgtTaiu!(.i. Der zweite obere V'order-

ahgenutztem Zustande ebentalls zweispitzig. Die zwei Baekenzáhne im Oberkiefer sind aus dei' Zahnreihe einwiirts gerückt

ist

ersten

nielit

und stehen mit ihrer Lángsaehse schicf auf den Kiefer. Das ungarisehe National-Museum besitzt \'on folgenden ungarisehen '

Orvos-Természettud. Értesít Verh. .Sicbenbürg. Ver. Cíitiil.

Aféhelv:

Mámmal.

VI.

XXXVI.

(iii

l.SS.'i,

l.S.sil,

2(>.S.

7S,

s:!.

L!71.

ISíJíl.

.Magyarország denevúreinck ninnographiiija.

338

Eptesiciis-Gattung.

Fundorten herstammende Exemplare

Bankó

(Abauj-Tornaer Comitat),

Oravicza (Arvaer Comitat), Barlangliget (Szepeser Cumitat), Tátra fii red (Szepeser Comitat), Kis-Pose (Comitat Vas), Báziás Be

(Comitat Krassó-Szörény), \'

s e

ász ka

Pö

(Comitat Krassó-Szörény),

und R e

a (Comitat Krassó-Szöréo}-)

c z

t j-

e z á

Gebirge.

t -

Gelegenheit zu beobachten, dass die Bart-

s e hatte ich

12. und 14. August pünktlich 39 Minuten nach Sonnenuntergang ihren Flug begann. Ihre Stimme kann dem Ticken einer schnell und scharf pendelnden Vhv verglichen werden.

fledermaus im vorigen Jahre

Gattung. Eptesicus Raf.

{Syiiouvinic im ungarischen Texte,

lm Jahre 1S97 hat Gcrrit schen „W-sjh'r/iün" recreirt

Hcauvois

fusciif:

und ausscr der genannten

ten (T. scrotiniis. iinin'inis lieh

mexikanisehen

Worten

erste Schritt

ist

dies

zu einer

Wahrheit gewesen

ganz

Liinic'schc Gattung

auch

ihre

und bon-alis

]\\spi-rfilio

europáisehen \'erwand-

sowie

Nilss.),

Peters hierher gezogen,

den angebmit

anderen

Blasius'schen IJntergattung l'cspcriis

Gattung richtig,

definitíven

\'cspL'rtilio versetzt.

ich

Im Sinne des

glauhe jedoch, dass es nur der

Herausgestalltung

Prüfung belehrt uns,

.Arten,

der

hinsichtlich

Form des Ohres und

Lebensvveise

die

.Art

206).

auf Grund des nordamerikani-

der naturhistorischcn

ist.

eingehendere

Záhnen versehenen der

iilhii^iihiris

áltere L/íí7/<?'"sche

Prioritátsrechtes

Eine

1'.

Arten der KcyscrUng

allé

noeh

in die

S. MilU'r

Ohrdeckels,

dass

dem Baue

des

zwei natürliche Gruppén geschieden werden

.'-Í2

.Scliiidels,

und der

Mügel

der

mit

diese,

alie

Beschaffenheit

l<r>nncn, eieren

Rang einer Gattung verdient. Zu der einen Gruppé gclKii-t/ií.sTí/.sund scroliiiiis, zur zweiten abcr uinriuns L. (^ í//.s\V)/íí/- Natt.), boiralis und albigularis Ptrs. Nachdem Liiiuc auf Grund seines ii/iiriinis die Gattung Vc'spcrtílii) auf die zweite dicsér Gruppén gcgriindet lial, ist cs einleuchtend, dass die erstere einen neuen Namen ciiialten muss und ich

jede den

glaube

zvveckmássigsten

Rafincsqitc gebrauchten

war,

verfahren,

Namen Eptesicus,

wenn

den

áltcsten

I'. //í.sv/z.s'

\'<in

gegründet

seine altén Rechte wieder einsetze.

Gcrrit S. Miller kannte den europáisehen

1'.

color Natt.) nicht, konnte alsó auch nicht wissen,

ich

der auf

North .\mericiin Faima Xo.

l.'i.

1S1J7,

18,

95.

imiriinis L.

dass

der

(

- dis-

/V/tr.s-'sche

339

Eptcsicus-C.attunsí.

1'.

ist

bei

;

dcsscn

cinfach

lbi^í,'iilaris

.S\-nonyiii

er es aher sclbst, liass

1'.

Gruppe abwcichc, dass Gattung bildcn

kruinlo.

albi^iiiilaris

neue

cinc

nclnist

dei'selbc

dci'iiiasscn

l'trs

hchnftetes

Gamini;

dcrcn Typus gerade der l.niiu''sd\c

der

L/;/»c''schen

und

herausgehoben

inuss die //;.s\v/,s-Gruppe

oder

LintcrfíatUiiii;,

iiiiiriiiiis [..)-

(

Ws/hi/ilio

^ilis

werden, da

l'iiiiitc

dcr fnscus-

\-i)n

Ptrs

Alléin nicht die Lilhii^uldris

Gruppé imiss ja

Fundortc

irrtliüniliclTcm

mit

dcr ivcproduclion der /V/r/'s-^chcn Besciireibun.i;

aiisLicscliicden

iiiiiiiiuis ist, \ielitielir

mit

Namen

neuen

eineni

belegt werden.

('haraktcrc Jer

(

K'ili'per,

Jhren sind getrennt,

Hiúiul ich

kürzer als der Kopl';

z!ií;rnnulíi,

Der

Nasciiloiii.

gerade,

breit,

Epti'sÍL-iis.

und gedrungenem mit plumpem K'opfc, und kurzer SchnaLize inul iiiiissií; licnuHlrcIt-iulLii Schnauzendrüsen.

Arten mit breiter

Die

(rliiiu^í;

í;rossLiii

()lii-declcel

iiacli

Die Flügel sind im X'erháltnisse

mit

ihrei'

an der Spitze

zum Körper

wcnig liingcr

ist

Spitze

ihre

als

/>'///:

und

zum

bis

giiii:

Cirunde

Sebwanzwirbel Fuss

jeder

Schwanz untén

ist

Zehe

iiusscrsten

als der

/í7;/,t,'r;-

\'.V7\

die

und zur uichl

riichi bi-iilrii

bizUii

lÍussíTsI siliiiuil.

Der

rundlichcn

chifürbig

ist

]\'ii!sl.

Dcr

rauchbi-aun,

heller.

jedoch etwas gestreckter

Profil

erhebt es sich

Bí'ischung

bis

über

'U'iiiig

\'orn

zum

dcn

.iiiiilicii

ante()rbit.<alc

ein

nbcren Eckzáhncn

den Slirnbcincn Xortli

ist

;

scinc

Hreitc

lí).

(idcr

wcniger

N'orn

sich

die

Gehirnkapscl

niu-

Die

scJiuyfkdiiligí'y

W'ulst

\'ei-láuft.

dcrmassen, dass der Schádel zwisehen

so breit

ist

si'lír

Augengruhen sintl weil zwischcn Orbita und Fciramcn

hervorwíilbt.

sciuirf hes.venzt,

fást

gross und gedrungen,

W-spi-r/ilin

Das Sehrulekiacli is breit und tlacli, von der Schnauzc fást geradlinig in schwacher U)

Hinterhaupte,

mehr

ist

Gattung

der

bei

Schnauzentheil

Oberkiefer di\'ergieren

als

zur Lángé, wie

verhiilt sich

lic-f.

liisst

ist

k'leinen

Der Pclz

KumpI'.

Der Schildcl der hierher gehílrigen Arten

der Síjhle cinen grossen und an der

cinen

als

Das Basalglied

brcit.

Das Plagiopatagium

Zehe. Das Líropatagium

am Grundé

:iiiii

láng

das des fünften. Die Lángé des

Der Sp(jrnlappen (epiblema)

tVei.

gross und tnigt

ist

Basis

^ler

'-'70.

'27

stiiiiipf ::ugL-niiidi'l.

fünften Fingers verhiilt sich zn der des dritten, wie

ganzen Flügellange, wie bj

spil:

ziciiilich

Spitze nur Ivs

wenigstens zweimal

Iüii^IÍlIi,

ist

iyrsLÍiniLÍ!rii,

<i[\'ii

des dritten Fingers

ilreicckiii

sie i'eicben

zwischcn den

als

(

)rbitalgruben.

Die tlcn

\'or

an der Bcgegnungslinie der Xasenbeine einc klnglichc,

American Fauna Xü.

Ili.

IK!l7,

1U4.

—

Eptesiciis serotinus.

:J40

muldenförmige Vertiefung und in der Linie der zusammenstossenden MaxiUaria und Nasalia abermals je eine rundliche Einsenkung wahrzunehmen. Der Pfeilkamm zwischen den Stirnbeinen ist schvvach, er nimmt aber nach hinten an Stárke zu und stösst mit dcm Hintcrhanptskamm znsammen. Der rechte und linké Schenkel der Crista occipilalis stossen in spitzem Winkel zusammen und springen mit der Crista sagittalis vcrcinigt schopfartig nach rüchvdrts vor (XIV. Tafel, Fig. 2). Das hintere Ende des Proccssns paroccipitalis ist lánger und spitziger als bei der

Gattung Vcspcrtilio

seine áussere F'lache

.•

ist

tiel"

ausgehöhlt.

Zahnformel

2-2

l-l

-(j-

Der Uterus

ist

c -y^--,

l-l -^33^,

3—3 ,^3T^

„„

32.

einfach.

Die Arten dieser Gattung fliegen, der Gestaltung ihrer Flügel ange-

messen, nifilrig und langsaui. Sie kominen Abends

und sind gegen kühles und windiges Wetter schr jedes Jahr ein Junges zur W'elt. in

Myotis und könncn

all

zum

spiit

eiiipfiihltich.

Vorschein .Sie

bringen

deni niihern sie sich der Gattung

als \'erhindungsglied der

Myotiua und W-spcrtilioiiiua

angesehen werden.

Európa nur durch

amerikanischen E.

\'k

eine Art (E. serotinus) vertreten,

Eptesicus serotinus (.\IV.

{Syuouyuiic Plugweite lánge 50

25-5

— 58

"im,

Fusslánge

ini

Sclirch.

ungarischen Texte,

209.)

87—94 %,

— 12

T-Vím, .Sciiwanz-

"'/»i,

'"%«,

Finger

03-07

'"/'",

'"i'm,

Kopfliinge 23

'"/«.,

Unterarm

.Schienbein

'",;«,

DciJuy im

wie ich niich an den im '

—

'"/».,

zwíscIk'ii

den

Eckziihne

von

'"'U.

(Var.

Die von

21—23-5

'%>.

r5 Lángé des Schadels 22 "'/i«, grösste Breite Augengruben 4-5 '%, Entfernung der Basis der oberen einander 3-5

findet.

Tafd.)

Kopt'- und Runipriiinge 62 gesammte Körperlange 112—131 Ohrlánge 17-5—20 "%, Ohrdeckel 7—8-5 .'j40-— o(i2

dem

die in

Beauvuis ihren náchsten N'erwandten

fiisciis

transsylvanus Daday). Jabre

Museum

1S85

aufgestellte

X'arietiit

entspricbt,

zu I\oInzs\'ár belindliciien drei Original-

Ürvus-Teniiüszcttua. I^tcsito IHHC,

(III),

270.

Vcspurtiliii-dattiuiK.

Excmplarcn übcrzeugcn konntc, dcr Cataloge von

was

ihre

Troiicssarl

Abtrcnnung

dcs Ohrdcckels statt

dic

ist

\'nni

iinrichtig, IJic

Ebcnc

typisclicn

rechtfertigen könnte

bei Jeder Art nianniglachcii

angegebenc Anzahi

Autoi"

da die Original-Stüeke

alle

(ö

statt

—

und

Liiitcrwdrfcii

(iaumcnfaltcn

\<in

Ohrus und

im Ohrc

Scliwaiikungcn

dciii

an sich,

ist

normálé Anzahl aufweisen.

die

ist in Ungarn haiiptsiichlicb in der und von zahlreichen Fundorten bekannt. lm ungarischcn

spatfliegendc Fledermaus

verbrcitet

National-.Museum sind tolgende Fundorte

Gömör),

die .\bbildung des

;

aus

liabeii nichts

AnzahI der (Jucifalten

dic

alsn

isi

l''()rm,

zu streichcn. Dic Stückc

iingenau,

ist

íJ-H

\'crtrctcn

Budapest, Ó-Buda, Be re

Mclcghegj-

(Com.

(Com. Bihar),

Nag y- C s(") m ö t e (Com. \'as), P u szta-Sz t.-Lás zl ó (Com. Zala), Zilah (Com. .Szilágy) und Brassó. Das Museum zu Kolozsvár besitzt die .Art von Szi lágy-So m y .Alsó-Szcs und Tövis. Bich führt sie von Nagy-Szeben, Brassó, aus der gesammten Barczaság und von Teke auf.' Ausserdem wird sie von Konihnbcr'''' für ('),

Pozsony In

und von

hattc

1.').

Minuten nach Sonnenunteriian'i

{Syu'iiiyiiiii.-

Bcsprc'jhung

ihre

Grundé

artigen X'orsprung vcrschencn

.lagd

(E.

dem

bo)\-alis Nilss.

Ciital.

\'.

niiiriniis L.

(

VI.

die

hat.

KSSI),

Verh. Siebcnhürg. Ver.

l'.i7l).

18S8, p. 21.

-Synops der Siiugeth. 1857,

Verh. zool.-bot. Ges. Wien, 1862, p. 2ú2.

219.)

hahe

ich

bereits

darauf

Schádel mit einem schopf-

scroiinus

Schreb.

gebilligt,

und

41.

so werden

discolor Natt.)

mexikanischen V.

angeblich

verbleiben.

Mámmal.

dass

und sechs

fiisciis

Gattung Vespertilio ausgeschieden habé.

Wird main \'orgehen von den Faehmánnern

l'.

eine Stundc

begonncn

ü'/'/c'.s'/cV/.s

ich die

.Ai'ten

L/»HL''sclien

L//2HJ'-schen Gattung nur

Doppelgánger,

zu beobachten,

1899

im ungarischen Texte,

der Gattung

hingtíwicsen, aus welcliem

Beauvois) aus der

.August

Gattung. Vespertilio L.

."i,

Bei

angegeben.

Celegenheit

ich

Fledermaus

spátlliegende

Kassa

für

.IlÍIIcL's^

Nagy-Csömötc

der

sammt seinem

albigiilaris Peters

und

Vospcrtilio-C.attunf;

Charaklcrislik Jer

Giiltiiiií;

W'spíTlilid.

Arten vnn gedrungenem Körperbaii, init dici<licbeni und kurzer Schnauze und slark licrvoiirclcndoi Gesichtsdrüsen. Die Ohren sind getrennt, brcH, abgerundet-dreieckig, mit breit sie sind kürzcr als der Kopf und erreiclien mit abgermideter Spitze ^irdeclíel ist knrz, kaum ihrer Spitze ftörfo/t'n.s JlIs Sclínaiiziiicndc. Der Mitlc^'^rosst'

breitcr

K'opl'e,

;

(

andertlialbmal

so lang

als

breit,

naeh

ünssí-rt wciiíí;' lYrschmiilLri (er iiat fást

vcrbrcitcrc).

(.)ben

an der

kaiiiii

den Anschein,

als

lUirklich,

oder

naeh

er sieh

wenig einwiirts gekrünmiten Spitze

ein

nieist

(jben

zum

brcH, ndei" ^chr sliiiiipf abgei'undet. Die Klügel sind im Verháltniss

üas Basalglied des fünften Fingers ist wenig kürzer als das des liritten. Die Dánge des fünften Fingers verhált sieh zu der des dritten, wie 10: 13'11 -- 14'ol, und zur ganzen Körper

hiim

zituiUcli

Flüggellánge, wie

Siiihiuk.

iiítd

10; L'Z'áö -

30"20.

Die Körpertkighaut erstreckt sieh bis

Husis der

ziir

Die Schwanzflughaut lásst die zwci hizlcii

W'irbclu des

aiissi-rcii

Zclw.

Schwanzes

frei.

und Grundé der Sohle einen grossen, am Grundé jeder áussersten Zehe aber einen kleineren Ballcu. Der Schwanz ist Uini^i-r als der Rumpf. \}qv VeXz \s\. zívcifarbig : das einzelne Haai- ist am Grundé sehwarzbraun, Der Spornlappen (Epiblema)

ist

Der ?\iss

schii'ch.

ist

mittelgross

an^

triigt

an der Spitze weiss oder gelb.

Der Schádel

ist

gedrungenem, aber zartem Bau 1<S. lO:17 ijas Schádeldaeh

\'on

verhált sieh zur Lange, wie tlach,

gegen das Hinterhaupt sanft ansteigend

höher

als die frontale.

Die Orbitalgruben sind

niger scharf umrandcí.

nen

fást

bcinen

Der Sehiidel

die

;

ist

oeeipitale x'orne

ticj\

seine Breite

hat zwischen den

breit

und

Hegion

mehr oder

ist

vve-

oberen Eckzah-

dieselbe Breite wie zwisehen den Orbitalgruben. \'or den Stirn-

ist

eine

mittlere

lángliehe

eine rundliche X'ertiefung

dem

und an den Maxillarknochen jederseits Der Pfeilkamm ist sehr sehwaeh,

bemerkbar.

und Scheitelbein betindliehen \'ertiefung Hinterhauptskamme iiiclü. Der reehte und linké Sehenkel des Hinterhauptskammes stíisst an der Hinterhauptssehuppe in einem sehr stumpfen, fást gcradcii W'iiikc! zusammen. Die hintere Spitze des Proc. paroccipitalis ist kürzer und stumpfer als bei der Gatnur an der zwisehen

etwas stárker; er erreieht

tung Eptesicus

;

Stirn-

die

seine áussere

Háehe

ist

tlaeh.

Zahnforme

= 32.

343

Vcspcitilii. hnrcalis.

Artcn

l)ic h'ki,!;

iiacli

síikI

und sind Weibchen l-irin^t

Ik'WdhiK'i'

imd

Imcli ,^c,t;en

l)as

jiilirlicli

A US

L'ngarn

iiniriinis

sind

(=--

r. iiinrinns L.

Berliner

und

windigeh ziir

ist

W'cltcr

W'elt.

bekannt,

(lattung

dcr

Lillv'i;nliiris,

auch

Ilir

náinlich

lym-iiüs Nilss. Der PcL'rs'schc,

und Exemplar

iiierhcr

einzigen

betindliclien

Mexico bekannt wurdc/' so

iíi'iri^siríilJir.

dcm

Bcsclircibung haargcnau

gehört

cntspricht,

Muscuni

Sic crscliciiicn huld

Junge

i;;'./

\'.

ilcr

niscli.

külilcs

dicscr

herstanímcndc

wic nach Dobson's

/V/rr'.s,'

Artcn

zwx'i

discolof Natt.) lukí

Mcxico

angcMich aus

ini

Ciattimn

und iiusJüiuTinl.

S(>nnenuiitcri;an,n

iiiipjiiidlii.li.

tlicscr

L;c-K\iiult

ist

snwdhi

nacli

cui'dpiiischcn

indcni aussci'

dcm

wcitcrcs

aus

kein

es seiir waiirscheinlich, dass dieses Stück

—

von irgend welchcni europiiischcn, mit „Mexico" benannten Fundorte wie es dcrcu aucb in Ungarn \'ieie gicbt herstammt.

—

14.

Vespertilio borealis

Nilss.

IXV. TalVl.)

(Syioiiyiiiii'

im ungarischen Tcxte,

22!2.)

—

Flugweite 252— 270 '"/m, Kopt- und Rumpflánge 47 53 '%», Schwanz94'"/m, Kopflánge 16"5 18"'fc, lánge 34 41 '%>, gesammte Körperlánge 87 Ohrlánge 12-5— 14-Ó %, Ohrdeckcl 5— 5-7 %; Unterarm 36—40 "fc,

—

Finger 7

liinge

59— G6

—8

"'/».,

ahnliehe Ohrdeckel

ist

ziemlich

dann gegen die Spitze saiift zugerundet. Er erreicht seine grösste Aussenrandes, ist

"í/i»,

P\iss-

aber

iiuicrhalb

ticf

eingebuchtet. Der einem zuerst an Brcilc und am Ende stumpf

ziemlich kurz, gcradc,

.lutcltnuiid,

rand

15— 17

Finger 45-41»"fc, Schienbein

'"i/i.

Der Aussenrand des Ührs Skalpéi]

—

ivrst-linilt-rt

Breite

oK-rluilh

der

der Mitte des innenrandes.

Mittc

des

Sein Aussen-

stark convex, der innere gerade, oder unter der fonn;;

ciiiiciirís

gebogcnen Spitze etwas ausgerandet.

Das V'erháltniss des fünften Fingers zum dritten ist wie 10:13"11 13-40- 13-4tí, und zur ganzen Flügellánge wie 10: 27-55—28— 28-63.

—

Spornlappen ist uviiig vorspringcnd, aber deutlich wahrIndem Kolenati seinen Amblyotits atratiis in die Gruppé der Ablciiiatida (Ohnláppler) gestellt hat, habén es die Autoren vermieden,

Der

nehmbar.

Monatsber. AkaJ. Berlin, 1H72,

Catal. Chiropt.

Gcrríí S. Miller North .Araerican Fauna No.

2(i().

1878, p. 207. 13.

1897, p.

1U4. Note.

y44

Vospertilio horealis.

Whinvulis

ihn in die ,Synon_\'niie des

Nilss.

\'crsetzcn, woliin cr,

zii

iiici-

ner Überzeugung nach, zweifelsohne gehíirt.

ist

Der Schádel von I'. horealis gleicht dem \'(in t'. inuriiius !,., nur und zarter gehaiit und die zwischcn FoniiiiíU íiiilcorbitalc

er líleiner

und

Orbitalgrube

befindliche

Knuchcnleistc

Lángé des Schadels 14' Augengruben .3'5 %, Entfernung

(XV.

schiirfcr

vici

Tatcl,

zwiichen dun

"%i,

gnisste Breite 8

^ler

Basis der oberen \'oi"dei"záhnc von

Fig. 2).

'"/>",

einander 3 %>.

Schneiden

Die

der

stehen

\'orderz;ihne

iinteren

so dass die hinteren \on den vorderen

parallel,

den (XV. Tafel, Fig.

doch

5),

meist

einander

írnicckt wer-

thcilívcisi

dass auch solche Exemplare

scheint es,

vorkommen, bei denen die Záhne in der Richtung des Kiefers stehen und sich nur mit ihren schmalen Kantén berühren. Als solche müssen die von Satiiiiiii aus der Gegend von Tiflis iús „Vcspcrns borcalis uar".^ erwiihnten .Stücke aufgefasst und neuerdings als „Vcspcnts sp.? jtiv.'.'" werden, die trotz dieser Eigenthümlichl<eit das unverkennbare Merkmal -

der Art

Die

wird

erste

die

ein .Art

SliIiuiíii

die

als

iiussei-e

„der obere áusserc

des innercn

Spitze

ist".

'Jcittclcs

Kassa

nach

indein

unbedeutend niedriger

Schneidezahns L. H.

habén,

erhalten

rein

Schneidezahn

ins

Vorkonimens

sichere .Angabe des

verdanken,

der

.August

Ungarn habén wir des Jahres

von K<>c\\iu

Zuherecz

aus

(Coin.

18ü0

Neuerdings

Zinimer gefltigenes Exeniplar erhalten hat.'

als

.Ar\'a)

..selten"

crwáhnt.'

Das ungarische National-.Museuin r a \" Exemplar zwei von Kocyau in (

Sktlcr im Jahre selbst 15. in

Juni einer

1S47

Báziás

(Coni.

'i"á

)

t'i'i

besitzt aLisser

e d

Felsspalte

des

erbeutetes

Krassó-Szörény)

1899 gefangenes Exemplar. Das Báziáser Waldes

i.lein

[)'i77/t7i',s''schen

gesanimelten .Stücke, ein von

c z a

der

letztere

und

\on

niir

Donau

ani

ein

unteren

Exemplar, welchcs ich

gefangen

habé,

verdient

allé

keinem so weit südlich gelegenen europáischen Fundorte bekannt war. Leider sind an dicsem Exemplar die oberen Vorderzáhne totál abgenutzt, somit das HauptmerkBeachtung, da die nordische Fledermaus bisher

mal der Art nicht \-orhanden, aber schliesslich

auf dicse

allé

x'on

anderen Charaktere deuten

.Art.

Spengd's Zool. Jahrbücher. .System.

I.\.

Radde, Sammlung.

Verhandl. zool.-bot. Ges.

Természetrajzi Füzetek, XI.

Kaukas. Mus.

Wien

XII.

1887,

1SI)7,

Zool.

'l'Ai.

hStlii,

1862, p. 2.52. 4.

85.

aus-

\'üspertilii)

-'HS

imirimis.

Vespertilio murinus

lö.

I..

.Wl. Tafel) (Syiioiiviiiií-

80^41

lángc

gLT

—

i>7

'"^1,

7.'5

7-r)

lan-i-'

Kí

—

41— 45

—

"V"s

l' — 17'

Taf'el,

Fii;'.

'",'«/,

IcS

Fin-

.'3.

Fiiss-

"'/«,

naeh ohen

//H/-r,

ist

iiierklich

rsiiniiiilrrl

vcrbrcifcii,

unisste

er eiTcieht seine

des Innen- und Ausseni'andes,

i/tv Mi/lt-

Schwan/.-

iibiicnnuLic und nieist etwas einwiirts

brcil

tlie

kaum

Spitx.e

'""s

Kopflánsc 17

iH)'"'/i",

Ohrdeckel ö'S—G '%-, Unterarm Finger 48 ö2 '%>, Schienbein

ö.

-Ö7

.').'!

"%.

-í)

SCKt!n

í)l

'2'2U.)

Kcpf- und Kunipflai^nc

'"»>,

Der Ohrdeckel i.Wl.

dann

'l'cxtc,

iiiii;:irisclicn

ini

'"''",

gcsamiiitc Kiirpcrlüngc

'"/'«,

Ohrlangc 14

oln

277

Klut;\veitc

abcr

niitunter

Lícbogene

ahr

i^ji'eite

unterhalb

aLicli

dcö Innenrandes.

Das und

14'ii,

mit

Lángé des gruben 4

\'i)i'i.lerz;ihne

neue Art angesehen werden kíinnte,

iiiiiriinis

mehr

zahn

ais

Sehneidezahns"

)

Art

ALitoren, nur

icli

habé aber

sich

nicht sein

borcalis

ganz typiseher

Trennung Worten

Siiliiuiii's

zweimal scharf

Körpergrösse Finger

Nilss. V.

besitzt,

kleiner,

als

zum Ausdrucke

meiner Überzeugung naeh

l'.

tuhrt

iimriiins

bietet

!..

— '

und das Hauptmerkmal

die

áussere

des

Spitzc

Saiimil,

dass

bei

ziemlich

einen \iel lángeren Unterarm

Kaul<as. Mus.

auch eine grössere Lángé

Zool.

inneren

gelangt.

Schlankheit des Flügels hervorruft.

KaJdc,

noch

\'erdecken,

selbst („Der áussere Schneide-

dein Resultate,

welcher Umstand

Um-

iiiurinns L., da der

theilweise

Anbetracht der ziemliehen Übereinstimmung der Lángé des gers

und

rechnen

Eine X'ergleichung der Grössenverháltnisse von V. iiinrinns F.

Orbital-

entfernt.

'"lm

elér

getraiit

dieser

dass sich die unteren Schneidezáhne

'A'ö

es naeh L'ntersLichung eines grösseren Materiales

dass

keinen drund für eine artliche \'on

Sutiniiii

-u'alir^ciioiiniuii.

es aber zweitelsohne ein

stand,

zwischen den

Angabe

sollen sich, laut

Exemplar mit Sicherheit zu

\'ielmehr,

íür eine ist

""%,

K'anten berühren uiul h/V/;/ ivrJc'chii,

(ií[i;íiillii-H

kaiikasisches

glauht

der letztere aber kraftiger. í)

Basis der nberen I^ekziihne x'on einander

Die nnteren

lIlIs

—

Pfeilkamm an der Begegnungs-

(X\'I. Tafel, Fig. 2) ist der

dem Hinterhauptskamm verwasehen, Sehiidels l"ö "fc, seine grösste Breite "lm,

wie 1():13"(5

ist

mit den seliinalen

haulig

Fin^crs zuni dritten

ganzen Flügellange wie 10 27"70— .'i0'20.

y.ur

Sehádel

.\in

stelle

\'erhaltnisá des lünften

18119,

85.

und

gleichei'

und und

dritten

—

fünften P1n-

Ve=perus siclus.

iVesperus siculus Daday.) £».í,'c-»

Dday

/'.

wurde dann \on E. Art von Troncssíirt

Bicl~

IcSS.")

Vcspcriis

als

deutscher Sprache

eine Fledermaus aus

Die Beschreibung

siculits.

reproduziert

und

den Catalogus JMammalium aufgenommen/'

die

Hier-

zum Autor der Art erhoben wmde, zum Fundorte bekam, da Troucssdrt nicht S c u a der lateinische Xame des siebenbürgischen Art wurde \"on E. v. Daday noch einmal beschrieben,'

unterlief der Fehler,

bei

im Jahrc

beschrieb

der Höhlc von Hoinoród-AImás

dass Biclz

welche irrthümlich Sicilien wissen konnte, dass Széklerlandes

auch von

\-on

Bich

und von

Aii_í;'.

Mojsisovics

verbessertem Fundorte

mit

TroiiL-ssart

Die

sei.

Die Untersuchung

Kataloges eingereiht.'

abermals erwáhnt und

den Schlussband

des

befindlichen einzigen Original-Stückes ergab das

dass es ein typisehes Exemplar sei,

dem von

das weder von

von

Daday

„

für

selbst

discolor Natt.)

]\ discolor Natt."

von dem

noch

seines

zu Kolozsvár

tiberrascbende Resultat,

niiiriuns L.

1'.

bestimmten Exemplar aus Kolozsvár,

Museum

von Daday

für

beschriebenen Exemplar von Ko-

Vcspcrugo margiiuitiis Cretzschmar"

welchem Punkte abweicht. Ali dies erhellt zur Genügc 4 8 und 10 11 der XV'l. Tafel, wo die Hauptcharaktere von 1'. miiriiiiis L. und \'. siailns Dad. parallel dargestellt wurden. Der einzige Unterschied ist der, dass Daday's V. siculus zwischen der '). und 6. Gaumenfalte ein überzáhliges dünneres Fáltchen besitzt, eine Individualitát, die eine artliche Trennung keinesfalls begründet. Die zweifarbige Fledermaus wurde für Ungarn zuerst von Eutcrich V. Frividszlíy aus der H(ihle von Aggtelek nachgewiesen * und spiiter \-()n mehreren Autoren aufgeführt. Die Exemplare des ungarischcn Nalional-.Museums stammen von folgenden Fundorten Oravicza (Com.

lozsvár

aus

irgend

—

den Figuren

Hernianecz (Com. Szepes), Nagy-Rcze Budapest und Brassó. \'or einigen Tagén fand ich

Árva),

(.irei

von

e s

und C sal ó 1

Urvds-TermészL'ttud. Értesít, Kolozsvár X.

XXX VI.

Ver.

\'erh.

-Siehenhiirg.

Catal.

Mam.

Értekez. a természettuci. kör. X\'I 17)

Verh. Siebenbürg. Ver. XXXVIII.

Mittheil.

1897, p.

Naturw. Ver.

Mam.

ki) z-

180.'),

mor p.

(Com. in

a (Com. Pozson\')

2r5.

1886, p. 82.

lOí*.

1887,

2.'i.

1888, p. 21.

.Steiermark,

1888.

.\.,

Catal.

.Magyar orvosok és természetvizsg. IV. nagygyül. numk. 1844, p. 102.

VI.

(.\ppendix)

1899, p.

Gömör),

einem Fache

1280.

347

Pteiysistes-Gattung.

hcrstanímcndc

()

Kold/.svar

zii

iSyiK III daltnnií

znsanímcn

slrrllns

VIII h-

ini

\(in

dic

dcr

von

liihlc

untíarischcn Tcxtc, hijdetc

I'Ur_v:^isli-s

aus

Ari

Jic

z s v á

licrücksiclitit;t

Pterygistes Kaup.

(iattun.n.

'1.

íJic

bcsiizt

und xon K o o

ni á s

mchr

un.narisclicm Texlc niclit

dic in

HüIííc,

wcrdon koniitcn. Das Muscuni

dcr

mit

Ktysi-iiiii,i^

L'líl).)

fol.ncndcn

Jihisiiis

X-

(.'lattuni^-

Piju-

mit

aul'incstelltc,

.34

Zaimcn \crsehcnL' 'ntcri;attun.n Wsjvrii^L;", wt-lcliL' abcr niciit aiifrcclit ciiialtcn wcrdcn l<(iniilc, i.la sic scbr iictei-i igene Elciiicntc zusamincnl

gefasst

iiattc.

Clnirükt.-rislik dcr

Statur

drüscn

,í,';'í^.s-.v

.s7i//7v'

vm^\

Spitzc brcil

ober

liegt

Dic

lh-n-nrli\iciid.

ühüirniiJii.

bn-il

(

(nüiiiiiíi

)hrdcclscl

(

)hi-en

Stiir

und ctwas

.iií^i-niiidii

V'erliáltniss

bis

;//;

dcr

als

an dcr

scine grösste Breite laii^íi

und

sclnital.

das dcs dritten. Das

dritten

wie 1(.):30- 311 Salilc.

incntarcn Schwanzwirbcl ist

;

schr

Flügel

Schnauzcn-

an dcr Spitzc

ivrbrcitiii,

alhii

,vr/T)i,'<7/

kiiv-icr

dicl-:,

brcií,

ist wie 1U:1U— 18, mul zur Das Plagiopataginm crstrcckt sich Das Uropatagium liisst nur lIcii Icí-tcii, rudifrei. Das Epiblema ist krafli^. Der Scliwanz dcr Rumpf. Der Pelz braun, in \'erschiedenen

zmn

dcs fünftcn Fingers

Miltc

rit-l

sclir

imd

nach

kiir:.

ciiiivart^

Das Grundglied des fünftcn Fingers ganzen Flügellange

km-:

dcs Ausscnrandcs.

dcr Mittc

!'lcn\íiistcs.

plump, Kopt' massig, Sclmaiize

gewöhnlich kíir~cr

als

Abstufungen. .\m Schiidel ivciü^l;

ist

emporgewölbt,

Die Augengrube

ist

der

Sehnauzentheil

schr

brücke getrennt wird. Die Innenwand beine

ist

gei-iclitcten

eine liingiielic,

der Orbita

mittlere

hauptskammes streben im Hinterhauptsschuppe

biegt.

Der

uder nur

Schádeldaeh

die Stirngegend.

Knochen-

flache, breite ist

ilirem

Theil blasenartig aufgetriebcn. \'or

iiacli

dem

rcclücii

W'iiikcl

der

Stirn-

und am obercn Randc dcr Maxillaria

eine rundliche, seitliche \'ertiefuiig bemerkbar.

die

als

Jlach, vorne tnibcsihunü bcgrcívd, indem die Orbital-

grube von dem P^jramen anteorbitale durch eine Scbnauzenspitzc

das

hoch,

Hinterhauptsgegend höhcr

die

Die Schenkel des Hinter-

dem Pfeilkamme

zu,

weshalb

gelindem Bogén auf das Schádeldaeh herüber

linterhauptskamm

Spuren vorhanden.

ist

knlfíi^í;',

der Pfeilkamm aber schirach.

—

348

Pterysistes noctula,

Zalmforniel

2-2

Der

—

erstc Baclícnzahn

reihc einwárts gerückt,

Arten

Üie

iiii

schon

ist

sind

dic

IihlIí

und

Gegen

(X\'II.

(SynonyjiiL-

48— O

'"/-«,

wirt't

18'"/".,

"Ím,

6—7

53— 5(j

fliegcn haulig

der Witterung

sind

sie

jahrlich "ivei Junge.

.Schrch.

242.)

KopF- und Rumpflánge 72

Ohrdeckel

Finger

sic

íUis-

Ahend

Tafcl.)

120— 12()

'%, gesanimte Körperlánge

Ohiiánge

90—93 12—14 %.

ger

— 3()7

34S

I''lugwcitc

and

^t'"'''"'^/-

fi'iHicslcii,

ungarischen Tc.xte,

ini

'",''«,

der Zahn-

aiis

aiisiic-cichiuicslc}!

lÍussíisI

Fterygistes noctula

1(1.

lange

selír klciu,

Unbill

die

Das W'eibchen

iiihiiiplnullich

.-,

.^-.- == 34.

siclilbalir.

unter allén Flederniansen ani

sie

vor Simnenuntergang.

zienilich

Uberkiefer

Gattung

dieser

y-3

von aitsícn uiclü

daiicriidslcn Fiieger; ihr Flug

erscheinen

2—2 .,_2-,

---,, pm

'"/«,

—

52—58 19-20

Unterarm

'%,

Scliienbein

Die Lángé des fünften Fingers \erliált

sicli

Schwanz-

7(5 "lm,

Kopflange 23

'"/'«,

'%,

dei'

zii

Fin-

Fusslánge

'","',

des dritten, wie

10: 18, und zur ganzen Flügellánge, wie 10:33. iJie

Lángé

des Schádels

den Augengruben

Augengruben 5 Die uiul,

die

Lande

'"/;»,

betrágt

seine 'grüsste Breite Breite

'"U,

vor

zwischen den

Medermaus

ist

Ungarn

Petényi

seit

bekannt

ini

ganzen

verbreitet.

Stimnie

\ersuchte

— czk — czk — czk

und nimmt

riczrizsij

ein

— dzrr —

auszudrücken

folgendermassen

Pctcnyi

im gereiztem Ziistande wird der Ton schár-

anderes Gepráge an, ungefáhr wie

dzrr

—

triczritz

iczirri.

Es wird allgemein behauptet, dass ihreni

sie

durch

die

kühle Witterung

wenig beeinflusst wird, ich habé aber wahrunfreundliehe Witterung ihr Erscheinen ani Abend

Jagdgescháfte

genommen, dass

die

wesentlich verspátet.

hüchsten Theile der Gebirgsgegenden ausgenommen,

Ihre

'"/«,

IS)

hinter denselben

'"/w.

frühfliegende

zrüj— szrüj fcr

8'5

Magy. orvosok

kühlen Juni-Abenden des vorigen Jahres

és természetvizsg. pécsi

nagygyl. inunk.

184(i.

380.

ist

sie

—

f'tervgistes

sowolil

wie

Palics,

L'isclicincn,

riii-

Aiigust in Lukacshaza inn !,

'11.

bei

uinwülixtcm Ilimmel,

'VjT

l'lír,

Kazán-Pass umi Toplicza nur zwischen

ini

aber

warmcm

níliigem,

Scplomber crschicn

34Í1

l.eisleri.

bei

JclIocIi

Wcttcr

30.

'ViS

Ausust

ebenfalls

Stui-m\\ini.l

uiul

iini

K'cL;eii

kein cinziges Stück.

Einige

{KahiuiU,

Heobaeliter

frühnicscnde Klcderinans

Sehwarmen

tiie

leh glauhe,

tlass

hetretíende ('legend

die

behaiiplen,

dass

die

nieht

sondern

\'erlasst,

die

ihres Sdnimeraurenthaltes mit altén, grussen Gebiiiidcn x'ertaiischt,

Pliitze

\\'aldunij;en sie

Allimi)

Kacli.

manehen Jabren im Spátherbst in grossen \'erlasse und nach wiirmeren Gegenden ziehe.

ieli

j-indapest

sehr milden W'intei's

xorigen

.lahi'e

jedem Monate

des allei'dings

lebende Kxemplare erlialten habé.

einis^e

Pterygistes Leisleri Kuhl.

(XVIll. Tafel.)

(Syitoiivnn'r im

Flugweite 290

"'/»',

gesanimte

KörperUinge

Ohrdeckel

5 '%,

Schienbein 15

'"!»>,

"Ím,

Schiidels 15 í)'5

Finger

'>.

'"/w,

Fusslánge 7'5

hinter denselben

'"/"i,

Kopflange

'"%,

1(H)

252, 253.)

Kopt'- uiui Rnmpt'liin.ne

Unterarm

"'/»i,

Lángé des 7

iingarischen Texte,

Schwanzliinge 43 Ohrliinge

"Ím,

zwischen denselben 4'5

'%i.

schwiich, nur zwischen den Stirnbeinen xorhanden

ist

kürzer und gedrungener als bei

habé aber Die

ohne

drei

rauharmige

bestimnitei"

beriíhren

das C.egentheil

und

.Arbeit

bereits

l'ngarn

f'ür

K<k-1í''

wifd dicse Art erst duixii dicse

\(in

Fih.iiii^i'i-

Fauna

nciitschl.

Jalircslicltc

lsr)7.

niiir.-schlcs.

Jahrb. Ver. Nassau,

•

Sitzungsber. .Miad.

IS.'jll.

18G2--l,S(i:i.

Wien

LXII.

1S70

S'2.

filo. i.liili-1 lel't).

1!;

ich

liUisiiis, (

jedoch

)b\\uhl

dicse

repruduciert wLn\le,

mit Ijcstimmthcit

57.

Cles.

.Autnren

allev

vcrdi-ckiU,

Fig. 7) bcdbachtet.

erwiihnt.

gewiesen.

Der Pfeilkanim

das Paroccipitale

tiiclü

uni.1

(.\\4II. l'at'el,

wurde

Mei-lermaus

I'^indortsangabe,

Angabe auch vnn Kohuati,'

'"/"',

uocliihi.

/'/.

Seitenkanten

Fiillen

;

soUen sich nach .Angabe

Die unteren .Schneidezáhne

den schmalen

'"/<»,

'"lm.

ist

nur mit

Finger 47

™/"i,

seine grösste Breite \'or den Orbitalgruben

'"Ím,

"'/™,

14'5

tiir

LIngarn nach-

—

350

Pipistrellus-Gattung.

Das ungarische National-Museum von folgenden Fundorten

plare

Som o rj a

(Com. Pozsony) und S

Die rauharmige Fledermaus

und

sein

„stets

ist

z t.-G o

die

Gegend von Csalló

hühen Hügellande

Der (Jhrdeckel <ii!irüiis

und

fünt'ten

des

Verháitniss

der

Der Schádel

dach ist

ist

\'iel

und

ist

zum

Zchc an

trágt Irinc

ist

untén

klein

weniger eingebuchtet. mit der Spitze etwas

MiHc des AussenDas Basalglied des

ticr

sclilíiiik.

(.lie

;

Spitze des fünften

;

frei

als

das Epiblema

;

Rumpf.

der

Der Pelz

Schwielen. fahlbraun

—

ist wie lo 13 14, und Das Plagiopatagium setzt sich das Uropatagium lásst nur den

dritten '30.

-•'i

liinger

oder grau.

Die ist

ist

kraflig ent-

Sohlenfliiche

ist

dunkelbraun mit

Die Flughiiute sind

beiiaart.

und zartgebaut

;

der Sclinauzcntheil

iiiL-Jn'g,

so breit wie bei den verwandten Gattungen. llas Schiidcl-

es bn-íf und hinter dem Schnauzentheil -icnilicli ^iurt gcirnlhl mehr aufgetrieben als bei den Gattungen Epirsicns, WspLiiilio :

Ptc-iygisti's,

trotzdem bleibt abcr die Hinterhauptsregion (P. Xülliiisii

ausgcnommen) noch immer

Náhe des Rumpfes schwach

wenn auch eben

iitilír

Ihr

die Gesichtsdrüsen liinger als breit,

\'iel

nieiir odei"

lang und

Schwanzwirbel

gelblichcn Haarspitzcn, in

des zweiten Gliedes der Naclibarlinger. Das

tiiísstTsh-ii

Der Schwanz

und

lüiií^lich,

Fingers fást von gleicher Liinge

zum Ende

Lizfcu, rudimentáren

liingsgerunzelt

typi-

.jOü

'iöS.)

nach oben vcrscliunihii

fünften Fingers

an der Basis der

ca.

zartgcbaute Thiere.

hhiiic,

seine grösste Breite liegt

zur ganzen Flügellánge wie 10

nur

sind

am Aussenrande

liuiglich,

ist

gi-hoi^'i-ii

Fingers reicht bis

wickelt.

nur cinem

im ungarisclien Tcxte,

Ihre Flügel sind ziemlich

dritten

a das Gepráge der

lia i'd

1 1

Gattung. Pipistrellus l\aup.

Die Ohren

spit" ziigL'niiulíi.

randes.

t.-Go

gedrungen, die Schnauze brcit und slimipf,

ist

stark hcrvortniíiid.

Ende

köz-So ni o Sz

Wald gebunden".

wiedersprechen dieser Auffassung,

gehürenden Arten sind

Die hierher

ein Charakter-

angehíirt.

{Syuoiiyiiiíí-

Kopt"

d (Com. Szolnok-Doboka).

ausgedehnten

den düsteren,

schen Tiefebene trágt und auch

scheint vorzugsweise Gebirgsthier zu

sie

Die Fundorte der ungarischen Stücke

indem

1 1

Exem-

Csallóköz-

(Com. Árva),

Angabe der Autoren,

laut

ist,

des Laiibholzhochwaldes,

thier

besitzt drei vaterlándische

Oravicza

Mlnw.

Kui-stzool.

IkíIht als

1S72, p. 25

i.lic

Stirngegend. Die Augengrube

PipistrclKis

ist

und

streht

und

\)cv rcchtc

W'inkcl

irchh'ii

Hinterhauptsschuppc

demziitblgc

zu,

Pt'cilkaninie

Schwim^e auf das

ziemlicli

ist

den Sclicitclbcincn ab und

plattct

ki-riftii;-,

das

crrciclil

cinc mittlcrc

falit

eine scitliche ruiuiliche

Schenkel dcs Hinterhauplskanimes

liiik'c

i.lcin

Icichtcn

iiii

Der Pteilkamm

Wí'ilht.

Raiide dcr Maxillaria

aiu nbcíx'ii

auT.

\'ertiet'un.t;'

den Stirnhcinen

\'or

//t/ Luui N'iinie si7/i;r/"iimr,iiidet.

langlichc

351

Kiihlii.

)ccipitale

(

sich

dic

Schadeld.icli hcraufsich

;iher

zw-ischeii

niclit.

Zahnrorniel

— 2-2 'i-T- P'" "T=2"'

.2-2 '

Der

—6~'

Baekenzahn im

erste

zwar inehr

Zahnreihe

:í-;!

Oberkiefer

woni^er

(ider

^r:r

„^ = 3*-

ziemlich

ist

^s^ross

aiis

der

aher \'on ausscn

ciutviirfs í^criiclü,

meist dciitlich sichthar.

bewohnen

Die Arten dieser CialtuuLí

der Niihe menschlicher An-

siedelungen stchende hnhlc Baiiiuc und Gcbaiidc. Sie erscheincn

nach

und jagen

Sonnenuntergani;-

zum Tagesanbruch.

bis

nini/illi-lbcír

Flug

Ihr

ist

und mannigfach, jedoch bei weitein nicht so kühn als der dcr Gattung P/iTv.sí/.'í/i'.s". Gegen Regen und Kiilte sind sie sehr iiviii:^ rasch

lioch,

ciiipfiinlliíli.

erscheincn

Frülijahi'

Das W'eibchen

sie ziiltizt.

ziursi, im

sie

wirft jiihrlich

,:/ív/

Hei'bst x'erschwinden

Junge.

Pipistrellus Kuhlii Xatt.

Bevor

ich unserc Arten dieser Ciattung enirtere,

muss

hervor-

ich

heben, dass Pipisttrllns Kuhlii xon mehreren Autoren für Ungarn ange-

gcben wird,

gekommen

mir aber bis ist.

BUisiiis

reproduciert diese

Angabe

über derén \'erlasslichkeit Heri-

Zeit kein

zLír

erwáhnt -

die

aus

zu Hünden

Belegstück

einziges

Art

Kroatien,

ohne náherer Fundortsangabe, keine Gewissheit erlangen,

und

umso

Knlriuili

konnte aber

ich

weniger, als

Spiridini Bnisiiui, rnivcrsitáts-Professor in Agrani inul Direetor des

kroatischen Landesniuseums,

Agranier

Museum

leider

aul'bewahrten

Lage war,

mir

die

Flcdermiiuse

zur

Unter-

nicht in der

kroatischen

suchung zu überlassen. X'on L'ngarn wird diese

imJahrelSS:) unter ig

áp

o s b

n y a,

Fauna

)

c e

Wirlu'ltli.

.lalireshel'tr

.Art

.,]\-spc-nií;i> s,

KH.'iT,

von K.

Búzamez, p.

05.

mahr.-sehles. Ges.

Daday aufgeführt und zwar K o o z s á r. Oláhm e s n e und .\agy-Sze-

k'idii KnU." \'on

1859, p, 73.

—

Pipistrelhis pipistrellus.

^.'52

hen, ausserdem unter „Vcspcnigo marí<inatHS Cretzschm." \-(in Kolozsvár. lm Jahre 1885 beschrieb sie derselbe Autor für „ 1'. Kiililii Natt." von Kolozsvár und für „I' niarginatns Cretzschm." ebenfalls aus '

ZLifolge dieser, nachher von E Bielz in deutscher Sprache und auch \ox\ Aiig. v. Mojxisovics besprochenen * Angaben wurde die Art auch von TmiiL-ssaii als in Ungarn vorkommend bezeich' l.eider sind allé diese Angaben unrichtig, da, wie niich die im net.

vá

r. '

reproducierten

Museuiii zu Kolozsvár befindlichen Original-.Stüclíe belehrten, „!'.

marginatiis Cretzschm."

{^— Jiscolor Natt.) Kiililii

stens

allé

Wspirlilin

als

DliJíiv'.^

iiniriiins

Exemplare seines vermeintlichen „W-spcnigo

sich für Pipistrellus pipistrellus Schreb. auswiesen.

Natt."

Ich

und

ist

weiter

nichts

kenne P. Knlilii aus Ungarn nicht und glaube, dass sie híichungarisch-kroatischen Littorale und im westlichen Theile Kroatiens

x'orkommen künnte.

Pipistrellus pipistrellus Schreb.

18.

iXI.X. Tafel.)

{Sviiouvuiie im ungarischen Te.xte,

—

2(i'i,

2Ci'.i.)

227 Kopf- und Rumpflánge 37 4Ö'%, Schwanzgesammte Körperlánge li") 8U "%, Kopflánge 13 15 ührlánge O'ö— 12-5 %., Ohrdeckel 4—5 '%, Unterarm 30—32-5 ™/,«. Flugweite 193

lángc 28

— 36

Finger 47

'"/<«,

—

'"/m,

— 55

des Penis (>— 7

F"inger

— 41

ist

Fusslánge 5

""m,

—

"Ím,

Lángé

vei-nnnlet-JreiecIs.'ig,

bedeu-

'"/>".

Das Ohr (XIX. tend lánger als

"'/m,

'",'«,

Tafel, Fig.

mit seinem

hreit,

Ende

klein,

erreicht es uieht güii: die Schuaiizen-

Der Aussenrand des Ohrs entspringt in einer Entfernung \-on 3 '"lm Mundwinkel, in der Híihe oder etwas unterhalb der Mundspalte und N'erláutt in gleichmássig geschwungenem Bogén bis zum oberen Drittel

spit-e. \-(im

seincr Hclhe,

und von

erhált

runi-leten

dann

eine deutliche

und

zieuilieli

dieser gerade, oder in leichter

Ohrspitze zustrebt. Der Ohrdeckel

tiefe Eiubiiclititiií;

Wíilbung der stumpf abgckurz und erhciil sich mit

ist

sciner Spitze liöchstens his ziir Einlvuiitiiug des ALissenrandes

Orvos-Természettud. Értesít,

Krtekez. a természettmi. kör.

•'

' ^

Verh.

.Mittlicil.

Catal.

Mittheil.

Siuhc-nlúiig.

Xatiirw. Ver.

.\lamnial.

VI.

IColozsvái-,

XVI

(7)

\'cr.

.Stcicnnark

ISÍW.

12il.").

188(;.

1.SS5, '_'(!.

XXX\'I,

ISS.s.

S.-.\.

;

27:i.

:!2.

X.XWHI. S.

;

ei'

áhnclt

851^

Pipistrellus pipistrellus.

iin

ganzen

ist

líiilcr

gedrungcnen,

cinem

stumpf zugespitzten

geraden.

SkalpcU,

Jer Mitte ani brcitcsten, nach oben vcrschnialcrl und mit seiner

XL'iTundeten Spitzc sciir iiYiiig ciiiiviirts gebogen.

Dic Flügel sind laug und zicnilich schinal.

zum

Fingers

wie 10

drittcn

10: '27-1— '29-80. Der Fuss

Besondere Beachtung

vcrdicnt

in, da die

(XIX. Tafcl, Fig.

klviii

ist

der

unterschieden werdcn kann. l)vv igenis

von

theiligen .Angahc

(iilbcíi

beiden Seiten eingeschnürt

Haaren besetzt

und

und untere

Die obere

wcicli,

ist

Os priapi ;

Xv/»

seiner

das Praeputium

;

Ideine,

l'"liigellange

—7

lange

''"lm

schon Clrund dessen von

.Art

ist

des tunftcn

X'crlialtniss

und zur ganzcn (5— G "% láng).

-14'2<S,

ist

wie

Penis

P. Xathiisii

der gegen-

entlialt trotz

im unteren Theil von

ganzen Lángé mit sehr langen

nicht hángend, kahl.

Seite des

Plagiopatagiums

bis

ist

einer,

von der Mitte des Oberarms bis z-um Kniegelenk gezogener Linie behaart. Der Pelz ist oben meist dunkelbraun mit leichtem, rostrothem Anfluge, untén etwas heller graubraun, manchmal mit deutlichem gelbem Anfluge. Diese Fárbung schwankt aber nach dem Altér, Geschlecht und Standorten der Thiere in sehr weiten

mehrcrcr

Farhenspielarten

Grenzen und hat Koch zum

.Aufstcllen

und

liiiibaliisj

(typns,

uigricans

flaivsceiis,

Anlass gégében.

Der Schádel obere

ist

meisten

erhebt sich

Profillinie

Hinterhauptsgegend die höchste

mássig gewölbter

als bei

spitzig

Von den innere

seine

;

ist,

T^.

mnrinus

áhnlich. Seine

nach hinten, so dass

aber die .Stirngegend

die

verháltniss-

ist

den verwandten Arten.

Schneidezáhne

Die unteren Seitenkanten.

dem von

sanfter Steigung

zvvei

berühren

sich nur

oberen Schneidezáhnen

schmalen

mit den ist

der

erste zwei-

lánger als die áussere, doch nicht so Der zweite Schneidezahn im Oberkiefer niedriger und schmáchtiger als der erste und seine Spitze

ist

bedeutend wie bei P. Nathnsii. ist

einspitzig

;

ist

Spitze gewöhnlich niedriger als die áussere Spitze des

zahns (XIX. Tafel,

denen

ver, bei

—

P'ig.

4),

gelegentlich

kommen

wie es bereits von Dobson hervorgehoben

diese zwei Spitzen gleich hoch sind

und sogar (vvenn auch

Seite des Schádels) die Spitze des zweiten

(XIX. Tafel, Fig.

ersten Schneide-

aber auch Exemplare

5).

ist

niu'

wurde

Schneidezahns die höhere

der Beachtung vverth,

—

an einer ist

dass die drei Spitzen

der oberen Schneidezáhne ziemlich parallel zu einander gestellt sind und

Das Os

priapi der Sáuger, Morpholog. Jahrbucli

Jahrb. Ver. Nassau, 1862—6.3, p.

Catal. Chiropt.

Mi-hely

XVIII.

1892, p. 820.

490—492.

1878, p. 224, 225.

Magyarország denevéreinek monographiája.

2.'i

354

Pipistrellus pipistrellu?.

niemals convergicren

Der

erste

immer etwas einwarts

Zahnreihe

(XIX. Tafel, Fig.

lich siclühar

Backenzahn im Oberkiefer gcriickt, von aussen aber

aus der

ist

stets ilcnf-

3).

Das von Kolenati als „Schwirrzunge" bezeichnete Organ tritt, wie die 9. und 10. Figur der XIX. Tafel darthut, in mannigfacher Furni auf. Ich habé dieses Organ bei alien beobachteten Arten untersucht, beschrieben und abgezeichnet, es aber derart unconstant und für die Unterscheidung

dermassen unbrauchbar gefunden,

der Arten

Angaben

tniglich allé diesbeziehentlichen

macropterus

(Var.

L. H. JciltcJcs unterschied Exemplare als \'ar. uuwruplcnis

gründete seine

V'arietíit

die

dass ich nach-

gestrichen liabe.

Jeitteles.)

aus Oberungarn (Kassa) stammenden der west-europáischen Form.

\'on

auf die grossere Liinge der Flügel (217

und auf morphologische Eigenschaften,

die

— 227

'"/»')

aber auch an west-europáischen

Fornien háufig vorkonimen, somit keine scharfe Trennung zulassen. Die Zwergflederniaus

Anscheine nach

ist

Ungarn

seit

^ bekannt und allém Landes verbreitet.

Petényi

allén gebirgigen Theilen des

Das ungarische National-Museum besitzt die Art von folgenden Z ii b e r e c z (Com. Árva), Beszterczebánya, Eger, Sopron, L 11 i\ á c s h á z a (Com. Vas), Keszthely und S z g e t-C s é p (Insel Csepel). Das Museum zu Kolozsvár besitzt auch viele vaterlándische Exemplare, die allé von E. v. Daday gesammelt und bestimmt wurden und zwar als „Vesperngo pipistrelhis" von Gy ulaf e h é r ár, K o() z s \' á r, D e é s imd Z a h, als „ Vesperngo Nathnsü" \'on Z 1 a h und Kolozsvár, und endlich als „Vesperngo Knlilii" von Kolozsvár, á h - L á p o s b á n 3' a, D e é s. Búzamez, S e m e s n y e und Fundorten

Nagy-Szebe n. Jeitteles

aus

kannte die Zwergflederniaus aus

Budapest.*

gehabt auf

iiire

Die

Angaben von Bieh

Kassa' und

hatte ich keine

Th.

Margó

Gelegenheit

Richtigkeit zu prüfen.

und

3. September des vorigen Jahres erschienen die ersten Exemplare im Parké von Lukácsháza bei ertráglich warmer Witterung um () Uhr 40 Minuten in den Wipfeln der hohen Pappelbáume, am 2.

Verh. zool.-hot. Ges. Wien, XII,

Verh. zool.-bot. Ges. Wien,

18(i2, p.

magy. orvosok és természetvizsg. 1862, p.

Budapest és körny. 1879.

Verh. Siebenbürg. \er. XX.WIII.

VI.

250.

nagygyül.

2!50.

:!Ui.

1888, p, 22.

mnk.

I'écs,

184(1.

;i80.

— Pipistrcllus

Nathusii.

;i5r)

Septcmhcr gab cs stürniischen K'cgen iiiul es zei<j;te sich kein Stück, 4. Septcmbcr aber kamen sic wicder zum X'oi-sciiein und zwar uni 6 Uhr 50 Minuten abends. Die Hühc und Rasciiheit des Flu^es ist 1

meiner Wahrnchnuing flogen die Thiere

nach

einer

sehr

von Lukácsháza, an andcrcn hiiumc

einer H(ilic

\-(in

verschieden.

Höhe von 3

umkreisten

rasch

S Mcter. Mitunter schiesscn

vor dcni ("icweliirnhre dahin, cin andcnnal sind

mit

sic

der

Wipfeln

die

sie

Abenden AUée

iiianchen

sehr

Méter,

der

Pappel-

blitzschnell

sie

l.eichtigkeit

erlegcn.

Laut

;)V/7/í7<'N

ihrc

ist

Stininie

Nervenlcbens möchte ich besonders

kniftigcs

cin ihre

„zrrih".

Ncugierde

Betreffs

hervorheben.

dcs

ist

mir öfters vorgekommen, dass ich auf ein und dasselbe Exemplar scchs

Schüsse abgab und inimer gefehlt

Schuss

niihcr

kam

das

weil

hatte,

nach jcdcm

Thier

es tlatterte oft dicht über meineni Kopfe,

;

oder einc

Spanne weit von der Gewehrmündung, und wenn es sich einigermassen entfernte, dass ich es wieder aufs Korn nchmen konnte, so ntichtete es kcineswcgs nach dcin Sciiusse,

und

flattcrte

— als

(.)b

der Hanti erhaschen in

dem zu suchen

hiittc

sein,

der Dunkelheit des

sondern kehrte

cs niich foppen

woUte

—

vielmehr

neugierig

iim,

so nahe, dass ich es mit

können. Die Ursache dieses Gebahrens dürftc

dass das Thier durch das aufleuchtende und

Abends weit

sichtbare Feuer des Scliusscs angezogen,

respcctivc dadurch seine Neugier gewcckt wurde.

WK Pipistrellus Nathusii Kcys.

<S:

Blas.

27().)

(,\X. Tafcl.)

{Syiionyiiiic

im ungarischen Texte,

—

224— 200

'",'», Kopf- und Rumpflánge 45 Schwanz51 gesammte Körperlánge 81 87 %>, Kopflánge l'ö 6 17 '"im, Ohrlánge 12-5— 14 '%., Ohrdeckel 5— '"fc, Unterarm 33—35 Schienbein 12-5-14 '%., 3. Finger 58—62 %», 5. Finger 43-7-47

Flugweite

lánge 33

— 38

'"/»•,

—

"fc,

'"/«.,

"'/".,

—9

—

Lange des Penis 8 9 breit, dick und stumpf, dicker als bei der Zwergfledermaus die zwischen Auge und Nasenloch befindliche, von untén durch eine tiefe Furche begrenzte Gesichtsdrüse ist stark hervortretend. Das Ohr (XX. Tafel, Fig. 1) ist oval-dreieckig die Lángé überFusslánge 7

'%n,

Die Schnauze

'"/'».

ist

;

ungefáhr

Drittcl

die

höchstens die Schnauzenspitze.

trifft

von P.

pipistrellus,

cin

ist

Brcite

;

mit

der

gleicht in seiner

Spitze

erreicht

ganzen Gestalt dem

aber vor allém grösser (12-5

— 14

%«,

wogegen 23 •

Pipistrellus Nathusii.

35(í

— 12'5

das von P. pipisirdlns höchstens 9'5 des Ohrs entspringt etwas niücr

Der Aussenrand

betrágt).

'"/i"

Mundspalte,

der

manchmal

von] einer

vom Mundwinkel und erhebt sich in geschwungenem Bogén bis zum oberen Brittel seiner Höhe, Warze, 2

sehr ansehnlichen

gleichmássig

'"ín

vvo er eine ebenso, oder kaiim weniger tiefe Einbiichlinig

bekommt, wie

bei P. pipistrcllns.

mehr oder weniger sichelförmig, am Aussenrande Er ist nach oben wenig veran der Spitze stumpf abgerundet und inehr oder weniger,

Der Ohrdeckel

convex,

schnidlerl,

súv

mWxxnXer

ist

Innenrande deutlich concav.

si&vk cinwarts gcbogen. Mit der Spitze erhebt sich der Ohr-

deckel höher, als die Einbuchtung des áusseren

dreimal liinger als breit

seine grösste Breite

;

Ohrrandes

liegt

;

ist

der Mitfc

itntcrhalb

liegt

sowuhl des inneren, wie des áusseren Randes. Der Ohrdeckel ist verhiiltnissmássig schmáler und schlanker, aber ausgesprochen laugcr, als ü "%!, wogegen jener der Zwergder von P. pipistrellus, námlich 5

—

abramns Temm. kürzer

sei

—5

nur 4'2

fledermaus

synonym

lángsten

meine Erfahrung geht aber dahin,

zum

wie

pipistrellus wie 10

náchstverwandten

drei

Arten bei

25' 16

2710

und ziemlich

dritten

ist

wie

— 2727.

— 29'86.

Das

selilank.

12'97

—

zwar

für sich

—9

"fm

gegen 5

hingewiesen,

Natlnisii

Verháltnisszahl

Letztere

Der Schvvanz

klein,

—

tí

des

\'erháltniss

und zur ganzen

14,

ist

bei

lánger als der Rumpf,

ist

Die Füsse sind an

aber verháltnissmássig kürzer als bei P. pipistrellus.

und

ist.

Fingers

Flügellánge

mit

P. pipistrellus,

Die P'lügel sind laiig fünften

Nathusii

behauptet, dass der Ohrdeckel etwas

dass derselbe unter den

der

hált,

für

als bei

Dobson,

ergiebt.

'"'lm

aber betráchtlich grösser als bei P. pipistrellus

"%>).

Auf

diese Eigenthümlichkeit hat

wenn

und Dobson sagt zu wenig,

zuerst Fafio

einfach

behauptet:

„teet small".

Ein besonderes Merkinal dicsér Art

Dobson aufmerksam gemacht hat, Lángé des Penis, und seine Worte the penis, which,

than

Chiropt.

Catal.

Fauné Vertébr.

Catal. Chiropt.,

betonte

aber

Penis,

nur

size

of animál,

genügen

1869, p.

1878, p. 227.

fi4.

sehr

worauf zuerst die

the extraordinary

1878, p. 226. Suisse,

\-erháltnissmássig

besondere length

much

Bat. This appears to be mainly

great developnient of the prepuce"

er :

proportion to te

any other species of

der

ist

und hángende

grosse, respective sehr dicke. weiche

keinesfalls zur

due

greater to the

Unterschei-

I'ipistrelhis

duuv,

dcr

(XX.

'l'al'el,

dcr von

iiaclistxcrwaiiJtcn

di'ci

J'.

11)

I'"i,t4.

iiiclit

ist

pipishrílns (XIX.

iuii-

Dci'

Ai'tcii.

Kig

x'on

l'enis

sonJeni auch

laii,i;cr,

Tal'el,

357

Natluisii.

mit

11),

und

darin übercinstimmt, dass beidé weich sind

/'.

welclicni

l<ein

Xiilliiisii

dickxT,

\-icl

als

ührigcns

priapi cnthalten,

von demselben aber auch abvveicht, indeiii ihn kürzerc Haare bedecken, scin híingendes Praeputium hingegen mit langen, dérben Haaren besetzt

und

ist

an seiner Rückenseite eine weite, langliche Rinne

derén Seitenrandern entspringen.

Penis

I)er

P. pipislnlliis nur (3-

láng; auch

Praeputium

sein

Temni.

abraiitus

kleiner

(XXI.

Tafel,

der letztere von beiden Seiten

ist

das

Ende

mit

und

nicht

hangcnd.

Fig.

langen Haaren Der Penis von

sehr

von den

ist

geschiklerten auftallend verschieden; derselbe

—

\'()n

7"'/""

eingeschnürt und besonders gegen besetzt,

trágt,

dachfönnig gegen einander geneigte Borsten P. XalhiLsii ist 8 9 '"/»», hingegen der von

strafte,

beiden

früher

namlich von den dreien

ist

10 von der Analöffnung), viel dünner als der von und seinem Os priapi zufolge steif aufrechtstehend, dabei der Náhe des Praeputium mit liingeren Haaren bestanden

der lángste (9'6

''"lm

P. pipistrcUtis ist

cr nur in

und den

bcsitzt

am Praeputium

an seiner Bauchseite, untcr dcr

Kandern

Eichel, eine langliche, seichte, an ihrcn

herv'orragen-

unbehaarte

Rinne.

Das Plagiopatagium von P. Xathiisii ist an seiner Oberseite bis zu einer, etwa von der Mitte des Oberarmes zum Kniegelenk, und an seiner Unterseite bis zu der,

behaart.

Das Uropatagium

an der Unterseite aber

ist

vom

Kniegelenke

die

zum

Ellbogen

an der Oberseite

gezogenen

Knie zu

bis

der

Linie

Fersen,

die

Bogén verbindenden

Linie

behaart, ausserdem sind viele, besonders weibliche Exemplare, untén auch

entlang der Schienbeine behaart, und ebenso sind

Gefásswülste

die

Hárchen besetzt. Der Pelz ist oben röthlich- oder gráulichbraun, untén hell grau, oder aschgrau. Das einzelne Haar ist un der Oberseite

mit

zerstreut stehenden

gelblichin

seiner

unteren Hálfte schwarzbraun, im oberen TheiI röthlich fahlbraun, an der Unterseite schwarzbraun mit weisslichgrauer Spitze. Laut

Dobson ware der

Hals und das Gesicht ganz gelblichbraun, nach Blasius, Koch und Fatio entspringt an der Schulter ein dunkel schwarzbrauner, verwischter Fleck,

der sich unter

jedoch

nur

dem Ohr

altén

hin

bis

auf den Unterkiefer erstreckt; dies dürfte

Spiritus-Exemplaren

der

Fali

sein,

ich

diese

Eigenthümlichkeit bei keinem meiner frischen Stücke vvahrnehmen konnte.

An ich

frischen,

einen

20. April

entschiedenen

Mánnchen waren oben

1900

Palics erlegten

Farbendimorphismus

rüthlichbraim, untén

hingegen oben graubraun, untén aber

Exemplaren bemerkte

der

Geschlechter.

gelblichgrau,

heller aschgrau.

die

Die

Weibchen

358

l'ipistrellus Natliusü.

Der Schádel (XX. Tafel,

F"ig.

— 4)

weicht

entschieden

etwas höher

des P. pipistrellus ab, indem die Stirngegend

von dem

ist,

als

die

ausserdem beflndet sich zwischen der Schliifenschuppe und dem Scheitelbein eine lángliche, bis zum Hinterhauptskamme hinziehende tiefe Einsenkung, voni oberen Ende der Maxilla erstreckt sich je eine scharfe, bogig geschwungene Knochenkante auf das Stirnbein, und Scheitelgegend,

endlich fehlt der Pfeilkamm vollkommen,

zwischen

der

den

Stirnbeinen

sogar durch eine Furche ersetz wird. Die unteren Schneidezáhne berühren

Seitenkanten

stehen

oft

;

ganz

sie

isoliert

nur

sich

(XX. Tafel,

mit

bei

áussere Spitze

vordere

als die

Der

pipistrellus. ist ;

erste

etwas einwárts

dieser

gerichtet,

Záhne

ist

zvveispitzig,

seine

bedeutend niedriger und kleiner

zwei Spitzen convergieren mehr

die

Der zweite obere Schneidezahn

schmalen

und schlanker

ren Schneidezáhne sind grösser, verháltnissmássig lánger als

den

Fig. 8, 9). Die obe-

als bei P. pipistrellus.

schlanker

einspitzig,

als

der

erste,

seine Spitze übcrragt entschieden die áussere Spitze des ersten Schneide.

zahns (XX. Tafel, Fig.

7).

Die Spitze des

zweiten

oberen Schneide-

zahns convergiert nicht mit den beiden Spitzen des ersten Schneidezahns, weicht vielmehr manchmal sehr betráchtlich von denselben ab (XX. Tafel, P"ig.

7).

Der

Backenzahn im Oberkiefer

erste

ist

aus der Zahnreihe mehr

oder weniger einwárts geriickt, aber von aussen deutlich sichtbar.

Gcographischc

Dobson

identitizierte

dem von Keyserling

'crbreitung.

den indo-malayischen P. ubrcinius

Blasius aus

Temm.

mit

Európa beschriebenen P. Nathusii

und vertrat die Auffassung, dass die Art aus Indien nur im Sommer nach Európa herüber komme, da sie im Winter noch uienuils in Európa gefunden nnirde. Dobson's Auffassung schlossen sich auch lüc neueren Beobachter an, so Regalia,'^ Doria,'^ Trouessart^ und .Andere, und so lange ich den indischen P. abrainus nicht aus eigener Anschauung gekannt, habé ich selbst keinen Anstoss darán die"

genommen, besonders da

Sammelzeit der álteren Stücke des National-Museums nicht dagegen

nun habé ich \'()n Herrn Oldjield Thomas aus London zwei indische Exemplare des P. ábra in us erhalten, derén gründ-

sprach. lm vorigen Herbst

Untersuchung

liche

Catal.

Soc.

.\nnal.

•

Catal.

Chiropt.

Ital.

zu 187S,

Nat. Pisa,

.Miis.

Genova,

Mámmal.

dem p.

Resultate

227.

1880. II.

1886, p. 4.55.

1897, p.

113.

führte,

dass

der

europáische

I'ipistrellus

selbstándigc

cine

.Wilhiisii

/'.

Untcrsuchung

Art von Elias Klapka

wirklieh

sie

falls

dass

die

Október 1899 und abermals

indische wiire

eiiie

uns anzutreffen gewesen

Zeit,

sclioii

welchcr die Art

iiichl,

rcspecti\'e

iiocli

lm Übrigen hat schon Hlasiiis den Winterschlaf von P. A^athnsii charakterisiert und betont, dass auch an den mildesten Wintertagen nirgend im Freien, an seinen

bei

iiichl

selbst

vváre.

er ihn

Bewegung gefunden

V'ersteckplátzen aber seltener in

wandten P.

pipistniliis.

vom Rheim

Európa,

bis

zum

reich

ist

ver-

auch Fatio.

'•*

durch das ganze mitt-

laut Blasiiis,

ist,

südlichen Russland, von Norddeutsch-

Nach

land bis zuni mittelliindischen Meere verbreitet.

auch

habé, als den

áhnlichem Sinne áusserte sich

Die rauhháutige Fledennaus lere

30.

mcincr

Resultat

I)as

i-epi-asenticrc.

Hcweis dadiirch erhallen,

Palics

359

1900 gesammelt wurdc, alsó zu ciner

20. April

—

Art

einen vollgültigen

liat

Xatliusii.

kommt

Xilssoii

sie

Schweden, nach Evcrstitaim ini südlichen Ural vor. Aus Franksie von Trnucssart, aus Italien von Doría aufgeführt. Nach Kolc-

und Baiern, und aus der Ukraine bekannt. Neuerdings erwáhnt Satnnin" unter dem Namen „Vesperngo abramiis Temm." eine Fledermaus aus dem Kaukasus, über welche er itafi

von

auch

aber

nur aus Bíihnien und Miihren,

nicht

sie

ist

bemerkt, dass

sie

etwas kleiner

Österreich

Griechenland

Dalinatien,

Triest,

den wolga-uralischen Step-

die in

als

sei,

pen und im Moskauer Gouvernement gesammelten E.xemplare, nach den

angegebenen Dimensionen*

es sich aber nicht entscheiden,

lásst

indische Art, oder P. Á'athusii gemeint

Obwohl auch von

die

wird, \erdanken

Umgebung

aus Ungarn

Art

Etiu'n'iii \\ii-

Frivaldszky

doch

Kassa

\'on

die ersté sichere

Cr.

wird

Bitiz

XVI

rauhhártige

die

erwáhnt,

bestimmt wurde.

Fledermaus

Angaben

diese

Fauna Deutschl.

Fauné Vertébr.

Radde, Die .Samml. Kaukas. Mus.

;33

Flugweite

l.S.'>7,

60.

Suisse,

1869, p.

i\-y "V",

Angabe

zwei Exemplare erhalten

Blasiiis selbst für P. Nathiisii

ratur

schon von Fitziugcr''

erwáhnt

die

noch

Jtittchs, der aus der

hat,

In der \'on

und

angegeben

für die Central-Karpathen

f)b

sei.

derén erstes von

ungarischen Littev.

Daday

sind aber unrichtig, da die

und von E. v. **

()5. I,

Zool.

1899, p. 85.

Kopf- und Rumpl'lánge 44

"/m,

Sclnvanzlangu

3,')

""'«,

Unteranu

""m.

Wien,

.Sitzungsber. .Akad.

Magy.

Verh. zool.-bot. Ges. Wien, 1862, p.

Orvos-Természettud. Ertesitö, X. 1885,

(7) '•'

tud.

L.XIl.

1870, p. 70.

Akad. Évkönyvei XVI

(4)

1856, p.

2.50. p.

273, und Ertckcz. a természettud.

1887, p. 28. Verh.

Siebenh. Ver.

1886,

78.

und 1888,

22.

kör.

360

l'ipistrolUis

Daday erwáhntcn, im

Kolozsvár

und Z

Miiseuni zu Kolozsvár betindlichcn Exemplare von 1

a h nicht zu dieser Art, sondern zu P. pipistrclhis

gehören. Bielz giebt ausser den von

Brassó

an,

Nathusii.

Daday übernommenen Fundorten noch

hatte jedoch keine

ich

Gelegenheit,

Angabe zu prüfen. Das ungarische National-Museum

die Richtigkeit dieser

besitzt die Art

von folgenden Fund-

Körtvélyes (Com. Pozsony), S e m e c z b á n y a, Tát r a f ü r e d, Budapest, Sziget-Csép (Csepel-Insel) und Palics (Com. Bácsorten

Bodrog).

Nach

muss

ich annehmen, dass die Ungarn auftritt und dies scheint auch für andere Lánder der Fali zu sein, da Koch ausdrücklich 600 Zwergfledermáuse zu betont, dass es in Nassau viel leichter sei 5 erhalten, als einen P. Nathusii und auch andere Beobachter áhnlicher Erfahrungen gedenken. Aus Ungarn ist die Art bisher nur aus deni Gebiete zwischen der Theiss und der Donaii bekannt, wo sie gewöhnlich

nieinen bisherigen Erfahrungen

Fledermaus nur sehr vereinzelt

rauhháutige

—

unter loser Baurririnde angetroffen wird.

Koch behauptet, dass

die

rauhháutige Fledermaus noch niemals

Gesellschaft der Zwergfledermaus angetroffen vvurde für

Ungarn

immer nur

die

Bács-Bodrog) Dieser

hielt.

mehr den

und

dies scheint

auch

Richtigkeit zu habén. Möglichervveise schliesst eine Art

seine

andere aus,

die

da ich

den westlichen Comitaten

Zwergfledermaus beobachtete,

Fledermaus zugeschickt

ausschliesslich die rauhháutige

Umstand vvürde dafür

gebirgigen Theil,

garns bevorzugt. Trotz

all

die

(Vas und Sopron)

hingegen aus Palics (Com. dass

deuten,

die

er-

Zwergfledermaus

rauhháutige hingegen das Tiefland Un-

dem muss

ich aber

hemerken, dass Fr. Ccrva

auf der Insel Csepel (Sziget-Csép) beidé Arten angetroffen hat und zwar

im vorigen Herbst im Dachstuhle seines Hauses in

rauhháutige der

die

Zwergfledermaus,

Frühjahr aber unter der losen Rinde eines Pappelbaumes

diesem

Fledermaus.

Die

Exemplare befinden

betreffenden

Sammlung des National-Museums, Auch

sich

Selmecz bánya

—

die in

wur-

den beidé Arten gesammelt.

Nach Kolenati gelegenen

Thálern

übervvintert P. Nathusii in der

und

zieht

im Sommer

Annahme

Ebenc und

tiefer

das Gebirge hinauf; dieser

scheint aber der Umstand zu widersprechen, dass die Art in Palics, alsó an einem der wármsten Punkte der ungarischen Ticfebenc, noch Ende Juni anzutreffen ist.

Jalub. Ver. Nassau,

1862— (i:s,

4>S4.

l'ipistrclUis aliiamus.

Pipistrellus

3(il

abramus Tcmm.

(XXI. Taíul).

(Sviidiiyiiiic

Flugweite 225

—

uniíurischcn Tcxtc,

ini

28f)).

—

231 Kopt- und Ruinpflángc 42 46'%", Schwanzgesammte Körperlánge 75 79 "%•, Kopf lángé 15 15'6 "%, Ohrlánge 12—12-3 "%, Ohrdeckel 5—5-5 "%, Unterarm 32-5—33-3 "•%, Fusslánge 57 "%", 5. Finger 40 41 "%>, Schienbein 12 3. Finger 56

lángc 33

"'/i»,

—

6—6-5

—

Lange des Penis 9-6-10

"%,

ahraiinis

—

'"/>",

kleincr als F.

"'!"',

"lm.

vingefáhr von der Grosso iinserer Zw-ergOedennaLis,

ist

Xiilliiisü.

Die Schnaiize

ist

hreit,

dick und stiimpf; die Clesichtsdrüscn

stark

hervortretend.

Das Ohr (XXl. lánger als

Tafel, Fig.

ist

oval-dreieckig,

Ende

mit dciii \'orgezogenen

brcit,

ein

Ürittcl

Schnauzenspitze

die

errei-

an jenes von P. Nathnsii, ist aber kleiner, nur 12--- 12-3 '"'« láng. Der Aussenrand des Ohrs entspringt etwas imterhalb der Mundspalte tmd ist im oberen Drittel kcmm merklkh chend.

sciner Gcstalt

eingfbtuhic't,

erinnert es

weniger

vicl

als

bei P.

Der Ohrdeekel

A'alhnsíi.

dem

ist

von P. pipistrellus áhnlich, nur etwas breiter; er gleicht einem mit seiner stumpf abgerundeten Spitze etwas einwárts gebogenen Skalpell, sein Aussenrand ist c<.invex, der innere etwas coneav derselbe ist ungefahr ;

dreimal so láng als breit

;

mit der Spitze erhebt er sieh

/;;

cinc Hiilic mit

der Einbuehtung des áusseren Ohrrandes; seine grösste Breite

falit

nuter

und áusseren Randes. Die Flügel siiid Lutii und schliiiik. Das X'erhiiJtniss des 5. Fingers 13'90 14-00, und zur ganzen F'lügellánge zuni dritten ist wie 10 wie 10 28 12 — 2S-17. Das Plagiopatagium reicht bis zur Basis der Zehe. Das Uropatagium lásst nur den letzten, rudimentáren Schwanzwirbel frei. Das Spornláppchen ist kraflig entwiekelt. Der Schwanz ist Idnger als der Rumpf. Die Füsse sind kiciu, 6 6-5 %t gross, so gross die Mitte des inneren

—

wie die der Zwergfledermaus. Ein sehr wichtiges Merkmal sehr

lange

Organ

ist

schen,

bei dieser Art ani lángsten

Thomas

Oldjield

;

ist

lange)

der

Penis

und

—

\'erháltnissmássig

(XXI.

Tafel,

Fig.

dünne. aber 8).

Dieses

wenigstens bei den zwei

indi-

Aleohol eonservierten Exemplaren, die ich der Güte des Herrn

ren Theil

behart

(9-6—10 %>

ist

unter

London \erdanke

—

steif aiifrechísteheiul.

derselbe mit kurzen Haaren bedeekt,

der

aus dem

Praeputium

lm unte-

am Praeputium

her\-orragendcn

Eichel

lánger ist

von

362

der

Pipistrellus

Bauchseite

unbehaarte,

eine

priapi (XXI. Tafel, Fig 9)

res

Ende

'"/«

láng und 0'3 '% breit

;

unte-

sein

lánglich, verkehrt herzförmig, in der Mitte eingebuchtet

ist

obere Ende

zwei

ist

Das

rinnenformige Furche bemerkbar.

ist

abramus.

das

;

zugespitzte Schenkel gespaltet;

fást gleich lange,

ganzen Lángé von einer kráftigen Markhöhle durchsetzt. Der Kopf und der zwischen den Augen befindliche Gesichtstheil mit ziemlich langen Haaren dicht besetzt vor den Ohren, rund um in

seiner

;

ist

die

Augen und an der Schnauzenspitze stelien nur winzige Haare und einDas Plagiopatagium ist oben und untén

zelne lange Fühlborsten zerstreut.

vom

ersten Drittel des Oberarms zum Kniegelenk gezogenen Das Uropatagium ist oben und untén bis zu der die Kniegelenke im Bogén verbindenden Linie mit Haaren besetzt, eine feine, zerstreute Behaarung überzieht aber untén auch die Gefásswülste von den bis

einer,

Linie behaart.

zum Ende

Knien bis

Der

Pelz

ist

des zweiten Schvvanzdrittels.

oben

dunkel

Das

schwárzlichbraun,

mit

fahleren

Haar-

Haar ist oben einfárbig braun, an der Bauchseite am Grundé schwarzhraun mit schmutzig weisslichgrauer spitzen, untén bráunlichgrau.

einzelne

Spitze.

Die Ohren und Flugháute sind dünn, \'on schwarzbrauner Fárbung.

Der Schádel (XXI. schen

dem des

etwas höher vorgewölbt Die

als

bei

unteren

Seitenkanten.

Die

Tafel, Fig.

pipistrellus

die Stirngegend, /-".

Die Scheitelgegend

ist

schon

viel

mehr

ist

her-

pipistrellus.

Schneidezáhne oberen

berühren

Schneidezáhne

háltniss ihrer Spitzen fást dasselbe

seine

seinem ganzen Bau zwi-

A'thiisii.

aber letztere

P. Nathusii, indem sie ebenso líMig

zweispitzig,

steht in

und P.

áussere

Spitze

und schlank

ist.

ist

sich

nur mit den

erinneren

lebhaft

sind

schmalen

an die

Der erste obere Schneidezahn klein,

von

und auch das Ver-

lilciner als bei

ist

Nathusii,

und betniehtlieh Meiner als seine innere Spitze. Der áussere obere Schneidezahn ist einspitzig, seine Spitze ist langer als die áussere Spitze des ersten Sehneidezahns, aber in viel geringerem Masse als bei P. Nathusii. Es ist bemerkenswerth, dass diese drei Spitzen nicht auseinander gehen, wie bei P. Nathusii, vielmehr (manchmal sehr deutlich) eiiiander ziistreben (XXI. Tafel, Fig. 5). Der erste Backenzahn im Oberkiefer ist aus der Zahnreihe slark einwarts geriiekt, so dass die Kronránder des Eckzahns und des zweiten Backenzahns fást zusammenstossen und der erste Backenzahn nur durch die zwischen denselben verbleibende Lücke zu erblicken ist (XXI. Tafel, Fig. 5). lm Übrigen ist dieser Zahn ziemlich gross, mit seiner Spitze die Kronránder der Nachbarzáhne überragend. Die Eckzáhne sind kráftig und denen \-on P. Nathusii áhnlich, der vor-

abnimus.

I'ipistrclliis

dere K'riinraiki des unteren erhebt

3fi3

jeduch íilhr dic Millc der Zalm-

sicli

híihe (XXI. Tafel, V\g. 6).

Üie Gaumcnfalten sind

Mgur

der XXI. Tafel dargestellt.

W-rivandlschafllichc Hczieluiui<cn.

man

X'ergleiclit

P. abrainiis

mit

ungarischen

des

P. abranius,

naiier

xon

wenn

auch

deni

Dimensionen

eharakteristischen

und P.

man zu

gelangt

Xíilliiisii

(p.

Wilhusii

zu P. pipi^IrcUus

steht,

almlicli ela

ist,

seine

von 28ÍJ

dass

ÜherzeLigung,

der

ein/.elnen Kíirpertheilen (LJnterarm,

/-.

die

P. pipislir/lns

Textes),

ger und Penisliinge)

noch

sorgsani

denen

.'3.

l'"in-

im ganzen aber den-

gesammte Körperlánge, viel mehr

Ührlánge, Lángé des tunften Fingers, Sehienbeins und Fusses(!)

xon

derjenigen

mit

/'.

pipistrellns übereinstimmt.

Eine besondere Ver-

auch im Flügelbaue ausgesprochen, da das Verháltniss des tunften Fingers zur ganzen Flügellánge (10: 28) viel eher dem von P. pipistrellns (10:27^30), als dem von P. Nathusii (10:25—27) entspricht. Erwágt man ferner, dass die Gestalt des Ohrs von P. abrawandtschaft

ist

mtis der von P. Xathiisii, die des Ohrdeckels aber der von P. pipisirdIns áhnlicher

Penis

ist

;

dass P. abranins im Schiidelbau und

(das (js priapi

bei

náhert, hingegen im Gebiss eine

Seite gelassen)

dem

sich

P. Xathnsii niiher steht,

\'ermengung der Merkmale,

der

mehr dem

Gestalt des

P. pipistrellns

so gewahrt

die selten ihres Gleichen hat.

ist

man sehr

schwicrig von diesen Charakteren die wirklich wichtigen \-on den nebensáchlichen zu unterscheiden, ich glaube in

dem

indo-malayischen

/'.

idviiiiiiis

jedoch nicht zu

den

irren,

Ausgangspunkt

wenn

ich

dieser \'er-

wandtschaft erhlicke, \on welchem nach geschehener Emigration

gegen

den Westen zuerst der ebenso láng- und schmalgeflügelte P. pipistrellns

und an der Hand Flügcln

eines anderen

ausgerüstete

Zweiges der grössere und mit breiteren

Xídliiisii

ungefáhr

nach

folgenden

abstammt P. abranins

Temm.

P. pipistrellns Schreb.

P. Xathnsii Keys.

Blas.

Schema

364

Minioptcrus-Gattimg.

P. abraiiins

nach Dobson

ist

die gewcihnlichstc

Art der

orientali-

schen und australischen Region, die aus ganz Jndien, von Ceylon, China,

von

Japán,

der

indo-malayischen

von den

Inselwelt,

Neu-Giiinea und Australien bekannt

ist,

und

Philippinen,

von

dórt unsere Zwergflederniaus

vertritt.

Wenn

meine Arbeit über

ich diese Art in

aufgenommen habé, geschah

es nur aus

Fledermáuse Ungarns

die

dem Grundé, um

zeigen zu kön-

nen, dass P. Nathusii Keys. &. Blas. eine besondere Art bildet und so-

mit

ihre

Von

Rechte vvieder eingesetzt werden muss. P. abramiis

standén

(Pulo-Pinang)

zu Gebote,

fiild Tlioiiias,

Gustos

mir

bloss zvvei

British

Gattung.

Museum

Indien (>Id-

zu London, zu \'erdanken habé.

Miniopterus Bonap.

im ungarisclien Texte,

iSynonyiiiii'

Exemplare von

ich der Liebenswürdigkeit des Herrn

die

2fll).

Die áusseren Gattungscharaktere sind zur Genüge bekannt.

Der Schádel (XXII. Tafel,

und

plützlich

etwas höher sattelförmige

¥'\g.

— 4)

ist

über

stark hervorgewölbt. Die Stirngegend

dem ist

SchnauzentheiI

ebenso hoch oder

Scheitelgegend, \\m welcher sie durch eine tiefe, Einbuchtung getrennt wird. Zwischen den Stirnbeinen erhebt als die

sich ein ziemlich kráftiger Pfeilkamni.

Der Hinterhauptskamm

entwickelt. Die Schádelbasis

das Basioccipitale beiderseits

gehöhlt

;

die Bulla

gedrückt. Der Nasensattel eingedrückt,

Praemaxillare

als

ist

abgeflacht

und an beiden

Stirnbeine

die

ziemlich

entwickelter als bei anderen

ist

mássig

ist

aus-

Der Oberkiefer

erstreckt sich

kaum

der RichtUng

ist

Seiten

jáh

der

zusammenLángé

kurz, ziemlich schmal, seiner ganzen

ist

gegen

Der knöcherne Gaumen Jugale.

breit;

tympanica hedeckt einen ziemlich grossen Theil

Cochlea. Der SchnauzentheiI

nach

ist

ansteigend.

Das

heimathlichen Glattnasen.

hinter das

Vorderende des

der Eckzáhne

etwas breiter

das Stirnbein zwischen den kleinen Augengruben. Der Unterkiefer

ziemlich gerade

Gelenkfortsatz

;

sein Schláfenfortsatz

;

der Eckfortsatz

(XXII. Tafel, Fig.

ist

(I).

Acht Gaumenfalten.

Zahnformel .

2—2

—

niedrig,

hackenförmig

einer

nach

Linie

aussen

mit

ist

dem

gebogen

— 3G5

Minioptorus Schreibersii.

Dic oberen Schneidezahne sind schwach,

und

vtm

Paare

dic

cinander

den Eckzáhnen durch eine grosse Lücke gctrennt.

\uii

Ausgczcichnctc, ausdaiiernde Flicser, dic

sicli in Híililcn

und K'uinen

aLit'lialtcn.

20.

Miniopterus Schreibersii

Natt.

(XXII. Tafel).

(Sviionvniit' im ungarischen Texte, p.

Flugvveite

lánge 53 17-5

— 58

'"/m,

82—87

Fusslánge

í)'5

—330 %>,

Kopf- und

'%,

'%.,

— 10'5

Ohrdeckel Finger

105

5—51

50—52

"'/»..

'"/'",

— 53

'"/«, SchwanzKopf lángé 17 Unteiatm 45-4(;-5 "%,

— 111

'%,

20— 20-5

Schienbein

'"U,

'"/m.

Lángé des Schádels 15'3 Orbitalgruben 3'8

den

Rumpf lángé

Körperlánge

gesaninite

Ohrlánge

Finger

314

"%>,

2!)3.)

'"/»>,

seine grösste Breite 8"5 "%>, zwischen Eckzáhne 2 '8 '"U von cin-

Basis der oberen

'"/">,

ander.

Der Pelz hell weisslich

ungarischer

Exemplare

ist

oben

liell

untén

graubraun,

aschgrau.

Miniopterus Scliivilvisii

ist

dic einzige heimathliche Cllattnase,

die

ausser der Gaunienkrone acht Gaumenfalten besitzt (XXII. Tafcl, Fig. allé

7),

anderen habén nur sieben.

Die langtlügelige Fledermaus wurde, wie bekannt, von unserem Landsmanne, dem aus Pozsony gebürtigen Kari Schreibcrs, dem gewesenen Director des Wiener Hofmuseums, in den Híihlen der unteren

Donaustrecke im Jahre 1809 entdeckt,

als er

vor den französischen Trup-

pén mit den Sammlungen des Museums nach Temesvár ist

sie

bereits

von sehr

des Landes bekannt,

Jetzt

flüchtete.

vielen ungarischen Fundorten, fást aus allén H(>hlen

mögen

dieselben im südlichsten,

oder im

iKinllich-

sten Theil Hegen.

Das ungarische Natiunal-Museum besitzt die Art aus der Aggteleker Höhle (Com. Gömör), Hámor (Com. Borsod), Budapest, Vörösvár, Fliegenhöhle bei C o r o n n (Com. Krassó-Szörény), P a v s e v c z a (Com. Krassó-Szörény). Im Museum zu Kolozsvár sind folgende Fundorte vertreten Kolozsvár, So bor sin, Dé\'a, H om o r ó d - A m á s, Tapolcza und Nagy -Sze ben. Kolcuati kannte die Art aus den Comitaten Szepes, Abauj-Torna, Nyitra und Liptó; Petényi i

aus den Höhlen des .S

z ö

é n

Gömöre

e r Comitates.

Biharé r, B a r a n y a e

und

K r a s s ó-

ERKLÁRUNG DER ABBILDUNGEN. I.

Tafel.

RliiuolopJiiis L-urydh' Bkis. (Nacll Kxeinplaren 1.

Dei'

Nasenaufsatz. Vcrgr.

Der Schádel von obcn. Vergr.

'i.

Der Schüdel von untén.

Der Schüdel im

Unterkiefer. Vergr. 6.

Profil.

von Hámor.)

7. '.i.

\'ergr.

Vergr.

\i.

li.

II.

Tafel.

Rliinolophns ciiryalc Blas. 1.

Das Ohr. Exempl. von Vörösvár. Vergr.

Der Nasenaufsatz im

'.i.

Oberkiefer. Exempl.

Die drei crsten Backenzáhne des Unterkiefers. Exempl. von Hámor. Vcrgr.

Dasselbc von aussen und hinten gesehen. Vergr.

(i.

Gaumcnfaltcn. Exempl. von Coronini. Vcrgr.

Exempl. von Pecsenycszlva.

Profil.

von Hámor. Vergr.

III.

\'ergr.

10.

13'5.

:!•.''>.

(i.

Tafel.

Rliinolophns hipposidcros Bechst. 1.

Das Ohr. Exempl. von Zay-Ugrócz. Vergr. 15.

Nasenaufsatz von vorne. Exempl. von Boz (Com. Sopron). Vergr.

'4.

Derselbe im

Der Schádel im

Die

í).

Das Intermaxillare von der

Der Oberkiefer mit den Záhnen. Exempl. von Homoród-.'Mmás. Vcrgr.

Vorderes Ende des Unterkiefers.- Exempl. von Homoród-Almás. Vergr.

Die drei ersten

Profil.

Vergr. 3.

Profil.

Exempl. von Homorod-AImás. Vergr.

Gegend des Zwischenkiefers von untén, ix = Intermaxillare, mit den zwei verkümmerten Vorderzuhnen li), c = Eckzahn, pm,, pnij = die zwei ersten Backenzáhne des Oberkiefers. Exempl. von Homoród-Almás. Vergr. 8. Seite.

Exempl. von Selmeczbánya. Vergr.

Backenzáhne des Unterkiefers. Exempl. von Selmeczliánya.

Homoród-.Mmás. Verg.

10,

Gaumenfalten. Exempl. von

11.

G.iumenfalten. Exemp. von Selmeczbánya. Vergr.

(1.

\'crgr.

;

Erklarung Jer AbliiUiingen.

'.iC

Tatel.

Rhinolophns fcrnmi-cqHiiiuiu Schreb. von AJa-k'aleh. Vergi.

Uas

Der Nascnaufsatz von vorne. Exenipl. von Ada-Kaleh. Vergr.

Olir.

Ip,

Exenipl.

der Sattel

QuerHiiche des Sattcls k

vordere

;

Sattelspitze

;

l'S.

die Lanzette

Einsenkung

die doppelte

k' =; hintere

;

o ^= das Nasenloch

;

Sattelspitze

der vordercn 1,

;

das Hufcisen ;

yuerllaclie

3 := die Zellen

;

vordcrc

der

Lanzette. 3.

Der Nasenaufsatz

Der Schiidel im

Eckzalin und die zvvei ersten

Vergr. 2'5.

Prolii.

iin

von

Exenipl.

Profil.

Budape.st. Vergr.

Backenzíihne

Ii'4.

des Oberkiefers.

von

Exenipl,

Pjiidapcst.

Vergr. "5. (!.

Vorderes Ende des Unterkiefers. Exenipl. von Budapest. Vergr.

InterniaxiUarc mit

Intermaxillare

9. 1(1.

7r>,

den zwei Vorderziihncn von vorne. Exenipl. von liudapcst. Vergr.

von untén. Excmpl. von Budapest. Vergr.

Dasselbe, individucll mit vier Vorderziihnen. Exempl. von Pecsenyeszka. Vergr. 7

Das vorige

(iaunienlalten.

von Pecsenyeszka.

líxenipl.

\'.

7"5.

7. 5.

^'4.

\'ergr.

Tafcl.

Barbastclla barbasicUa Schreb. Fisuren nach eineni

(Alle

der

.Sammlmig der Budapestcr

ziiol.

Ujiiversilat belindlichen

o aus

Weslphalien.) 1.

Kopf mit den Ohren.

Derselbe im

Protil.

Der

Der.selbe

Derselbe von untén. Vergr. 3"3.

.Schiidel

\'ergr.

Vergr.

l(i.

1-4.

Vergr.

Profil.

von oben. Vergr.

IJ-.'l

3-3.

(!.

Oberkiefen. Vergr. 9'5.

Der obere Echzahn mit den vier ersten Backenziihnen. Vergr. Der Unterkiefer. Vergr. 5.

8. ÍJ.

9'.'i.

.')

Gaunienfalten. Vergr. 5"5.

VI. Tafel.

Ph'cntiis íinrihis L. 1.

K'opf mit den Ohren.

Das Gesicht mit der Basis des Ohrs. Budapcster Exemplar.

Nach einem

ani

21.

Dezember

Budapest gefangenen lebenden

Exemplar. Natürliche Grösse. rand des Ohrs, in

seiner

aufrechtstehend,

g 3.

wie

Profil.

Fig.

G estalt zu

Lage der

an das die

Kiél,

Ohr angeschmiegt,

Ohren

Vergr. 3-3. k

Ohrdeckel,

verbindende

= der

Hautsaum,

Aussen-

der obere I.appen kleinere

Lappén

Nasenloch,

demselben liegende Grube.

die hinter

Dasselbe im

Innenrand, b

natürlichen

Exempl. von Sopron.

Vergr. 33.

Der grössere Lappén des Ohrs

zeigen

;

(s)

Die Bedeutung der Buchstaben ist

unigelegt uni seine natürliche

bedeekt zur Hálfte den kleineren Lappén.

Erklíirung der Abbildungcn.

368

Exempl. von Meleghegy. Vergr.

Der Schádel im

Der Schádel von untén. E.xempl. von Meleghegy. Vergr.

(i.

Oberkiefer mit Zahnen. Exempl. von Meleghegy. N'crgr.

Untorkiefer. Exempl.

Gaumenfalten. Exempl. von Sopron. Vergr.

Profil.

von Sopron. Vergr.

VII.

3. 3. M.

5. 5.

Tafel.

Myofis Capacciiiii Bonap. 1.

Das Ohr. Exempl. von Coronini. Vergr. TTö. Fuss sammt Schwanzflughaut und Sporn mit dem

der Kiirperllughaut. Exempl.

.-Vnsatz

von Coronini. Natürliche Grosse. Exempl. von Coronini. Vergr. 35.

Der Schiidel im

Die linké Hiüfte der oberen Zahnreihe. Exempl. von Coronini

Wie

Fig. 4.

Profil.

Exemplar aus

Vergr.

8'.5.

von Coronini. Vergr.

5'5.

Sicilien.

Unterkiefer. Exempl.

Gaumenfalten. Exempl. von Coronini. Vergr.

VIII.

N'ergr.

S'.'i.

Tafel.

Myotis Daiibcntouii

Leisl.

Das Ohr. Exempl. von Sopron. Vergr. 23.

Schwanzspitze. Exempl. von Szanios-Uj\'ár.

Fuss mit Ansatz der Körperflughaut, Sporn und Sclnvanzflughaut. Exempl. von Buda-

Seitenansicht des Schadels. Exempl. von Budatok.

Linké Hálfte der oberen Zahnreihe. Exempl. von Fiume. Vergr.

li.

Wie

Unterkiefer mit den Záhnen.

Gaumenfalten. Exempl

pest.

\'ergr.

Natürl. Grösse.

Fig. b.

Exempl. von Szamos-Ujvár. Vergr.

Vergr. 3'3.

Exempl. von Budafok. Vergr.

von Budapest. Vergr.

.5.

IX. Tafel.

Myotis emarginatns Geoffr. 1.

Das Ohr. Budapester E.xempl. Vergr.

Schwanzspitze mit dem Ende der Schwanzflughaut. Budapester Exempl. Vergr.

Seitenansicht des Schadels. Budapester Exemplar. Vergr.

Linké Halfte der oberen Zalinreihe. Budapester Exempl. Vergr.

Die rechtsseitigen zweiVorderzáhne mit

t).

Unterkiefer mit den Záhnen. Budapester Exemplar. Vergr.

Gaumenfalten. Budapester Exemplar. Vergr.

2"5. 3.

3. 7.

dem Eckzahn. Exempl. von

Pecsenyeszka. Vergr.

X. Tafel.

Myotis XaítL-rcri Kuhl. 1.

Das Ohr. Exempl. von Kis-Nyires. Vergr.

Freies

Ende

Vergr 3.

der Schwanzflughaut mit der Schwanzspitze.

Exemplar

.Seitenansicht des Schadels. Exempl.

von

ICis-Nyires.

\'ergr.

3'5.

von

K'is-N'yires.

36U

lüklaruiig der Abhildunii,cn.

Lilike

.'),

Wie

Hiilftc

der oburun ZahnreilK-, Kxcnipl. von Kis-Nyires. Vcrgr.

einem Kxemplare aus Üciitschland. Vergr.

(i.

Unterkiefer mit dcn Ziihnen. Exempl. von Kis-Xyiies. Vergr.

(laumenfalten. Excnipl. von

Fig. 4. Nacli

Veigr. 4'5.

K'is-Xyii'i-'s.

XI.

Myotis

1"atul.

JÍllIisÍíÍiiH

Ix'isl.

Der Kopf mit dem Ohr. Exempl. von Zay-Ugrócz. Vergr. r5. Natürl. Grösse.

Schvvanzspitze. Exempl. von Csallóköz-Somorja.

'.{.

Die Seitenansicht des Schadels. Exempl. von Zay-Ugrócz. Vergr.

Die linké Halfte der oberen Zahnreihe. E.xempl. von Bankó. Vergr.

Wie

Unterkiefer mit den Zahnen. Exempl. von Csallóköz-Somorja.

Gaumenlalten. Exempl. von Zay-Ugrócz. Vcrgr

Die Gehörknöchclchen. i

Fig. 4.

Exemplar von Csallóköz-Somorja. Vergr.

.\mbos,

Exemplar von

Steigbiigel,

:j.

.5.

\'ergr.

ö.

Zay-Ugrócz.

Vergr.

die verknöcherte

lU.

iii

Sehne des

Hammcr,

der

stapedius.

.\lusculiis

Tafel.

XII.

A/yolis iiiyntis Bechst. 1.

Seitenansicht des Ivopfes und des Ohrs. Exempl. von Bártfa. Vergr.

Seitenansicht des Schadels. Exempl. von Bártfa. N'ergr.

l'.ö.

'}.

'i.

Linké Halfte der oberen Zahreihe. Exempl. von Csallóköz-Somorja. Vergr.

Schneide-, Eck- und die vorderen drei Backenzíihne der linken Kieferhalfte.

Derselbe Gegenstand von der inneren Seite gesehen. Vergr.

von

Wie

Exempl. von Raducs (Croatien). Vergr.

tí.

Unterkiefer mit Zahnen. Exempl. von Bártfa. Vergr.

Gaumenfalten. Exempl. von Homoród-Almás (var. spelaea

Ein Theil der Gaumenfalten. Exempl. von Vörösvár.

ü.

Ein Theil der Gaumenfalten. Exempl. von Csallóköz-Somorja. Vergr.

Fig. 4.

Die Gehörknöchclchen. i

Exemplar

Bártfa. N'ergr. 5.

.").

10.

.5.

.'3.

.•\mbos, st

Exempl.

Bielz).

V'ergr.

von Csallóköz-Somorja.

Vergr. 4.

Vcrgr.

10.

Hammcr,

Steigbügel.

XIII.

Tafel.

Myotis mystaciuiis

Leisl.

Das Ohr. Exempil. von Báziás. Vergr.

Fuss mit dem Ansatz der Körperllughaut, Schwanzllughaut und Sporn. Exemplar von

.'J.

Ende der Schwanzflughaut mit der Schwanzspitze.

Seitenansicht des Schadels. Exempl. von Zuberecz. Vergr.

Zuberecz. Natürl. Grösse. E.xempl. von Zuberecz.

Die vorderen Záhne des Oberkiefers. Exempl. von Zuberecz. Vergr.

(i.

Linké Halfte der oberen Zahnreihe. Exempl. von Barlangliget. Vergr.

Unterkiefer mit den Zahnen. Exempl. von Zuberecz. Vergr.

Gaumenfalten. Exempl. von Zuberecz. Méhely

\'ergr.

Magyarország denevéreinek mnnographiája.

Vergr.

3'.5.

7. 7.

(!.

Erklárung der Abbildungen.

370

XIV. Tafel. Schreb.

Epti'siciis scroiiiius 1.

Das Ohr. Exempl. von .\lsó-Szöcs (Original-Exemplar von Vergr.

Daday'.

var. traiissylvantis

von Berettyó-Újfalu.

Seitenansicht des Sehadels. Exempl.

Linké Hálfte der oberen Zahnreitie. Exempl. von Berett}'ó-Ujfalu.

Die oberen .Schneide- und Eckzahne von vorne. Exempl. von Berettyó-Újfalu. \'ergr.

Unterkiefer mit den Zahnen. Exempl. von Berettyó-Újfalu. Vergr. 3'6.

Gaumenfalten

Szcs

mit

der

\'ergr.

Gaumenkrone und der oberen Zahnreihe.

(Original-Exemplar von var. transsylvanus Daday). Vergr.

Die zvvei ersten Gaumenfalten. Exempl. von Berettj^ó-Ujfalu. Verg.

Wie

Fig. 7.

Exempl. von Budapest. Vergr.

XV.

5. 5.

Exempl. von Alsó5. 5.

Tafel.

Vcspcrtilio borcalis Nilss.

und Ohrs. Exempl. von

2' 18.

Seitenansicht des Kopfes

Seitenansicht des Sehadels. E.xempl. von Báziás. Vergr. 36.

Linké

Die oberen Schneide- und Eckzahne von vome. Exempl. von Kassa. \'ergr. 7'5.

Hiilfte

Báziás. Vergr.

der oberen Zahnreihe. Exempl. von Kassa. Vergr. 7'5.

Die unteren Schneide- und Eckzahne von vorne. Exempl. von Kassa. Vergr,

Unterkiefer mit den Zahnen. Exempl. von Tátrafüred. Vergr.

Gaumenfalten. Exempl. von Kassa. Vergr.

Detto. Exempl.

von Báziás. Vergr.

Detto. Exempl.

von Tátrafüred. Vergr.

7'5.

5-5.

5.5. (i.

XVI. Tafel. Vt'spcrtiliii 1.

Ohr und Schnauze. Exempl.

von

muri mis

Hoinoród-Alinás

L. (Original-Exemplar

von

]'c'spenis

siculus Daday). Vergr. 27. 2.

Seitenansicht des Schüdels. Exempl. von Brassó. Vergr.

Die vorderen Záhne der oberen Zahreihe. Exempl. von

Xagy-Rcze.

Die hnke Hálfte der oberen Zahnreihe. Exempl. von Homoród-.Almás (Original-Exempl.

Die oberen Schneidezáhne und der Eckzahn der linken Seite. Exempl. von

von Vesperus siculus Daday). Vergr. 6.

Kagy-Rcze.

Homoród-Almás (Original-Exemplar von Vesperus

siculus Dadayi.

Die rechtsseitigen zwei oberen Schneidezáhne Vergr.

V'ergr. 8.

Dasselbe. Exempl. von Vergr.

Vergr. 8.

von vorne.

Kxempl.

von Nagy-Rcze.

Dasselbe. F'xempl. von

Homoród-.Mmás (Original-Exemplar von Vesperus

siculus Dadayi.

Vergr. 8. 9.

10. 11.

Linké Hálfte des Unterkiefers mit den Zahnen. Exempl. von Brassó. Vergr.

Gaumenkrone, Gaumenfalten und obere Zahnreihe. Exempl. von Brassó. Vergr. 5. Dasselbe. Exempl. von Homoród-.Mmás (Original-Exemplar von Vesperus siculus Daday). Vergr.

Erklaruní; der

371

Ahl-.ilJiiii|íen.

XVII. Tafel. PlíTvgistíS und

Schreb.

tiociiila

von C'epin (Croatien). Vergr.

Olír

Schadel

•'i.

Linkc

Die reclitsseitigen oberen zwei .Schneideziiline mit

SL-linauze. ini

l'.xempl.

Exenipl. von Budapest. Vergr.

Protil.

1"0.

:!'8.

der oberen Zahnreihe. E.xempl. von Budapest. Vergr.

Hiilfte

dem

von Buda-

Kxcmpl.

ICckzalin.

pest. Vergr. 8. .").

Die reehtsseitigen zwei .Schneidezaline, der Eekzahn und die drei crsten Backenzaline (1

—

;?)

der oberen Zahnreihe. Budapester Stück. Vergr.

ti.

Die unteren Schneide-

Linké

Gaumenfalten und

des Unterkiefers mit den Ziihnen. Exempl. von Budapest. Vergr.

Hiilfte

Verg.

und Eckzahne von vorne. Exempl. von Budapest. Vergr.

Exempl. von Nagy-Rcze.

Oaumenkrone mit der oberen Zahreihe.

Tafel.

X\'II1.

Plerygistcs Leislcri Kuhl. von Ohr und Schnauze. Exempl. von

.Seitenansicht

Schíidel

Linké

-1.

Die vorderen Ziihne des linken Oberkieferastes

Profil.

Exemplar desselben Ursprunges.

TTö.

;i\S.

der oberen Zahnreihe. Exempl. von Csallóköz-Somorja. Vergr.

Ilalfte

Exempl. von Szt.-Gotthard.

Eckzahn, 4

Vergr.

.Szt.-ílotthard. \'ergr.

der erste,

von untén

Dasselbe Object

Vergr. 8.

und

von der

die

der dritte

der

obere Backenzahn.

Exempl. von Csallókuz-Somorja.

dargestellt.

liinten

und von hinten gesehen.

zwei Schneidezáhne,

der zweite und 6

Seite

Vergr. 8.

und der Eckzahn der oberen Zahnreihe von vome. Exenipl. von Csallóköz-Somorja. Vergr. 8. Die unteren Schneide- und Eckzahne von vorne. P'xempl. von Csallóköz-Somorja.

Linké

í).

Gaumenkrone, Gaumenfalten und

íi.

Die reehtsseitigen zwei Schneidezáhne

Vergr.

des Unterkiefers mit den Záhnen. Exempl. von Csallóköz-Somorja. Vergr. 5

Hiilfte

die obere Zahnreihe.

Exempl. von Csallóköz-Somorja.

\'ergr. 4'5.

XIX. Tafel. Pipistrelltis pipistrellns Schreb. 1.

Ohr und Sclmauzc von (DadaV'i V. des

Seitenansicht V.

KiMii\

Halbprofil.

Kithlii).

Schádels.

Vergr.

Exempl.

von

Oláh-Láposbánya

(Original-Excniplar

2-18.

Exemplar

von

Deés

(Original-Exemplar

von

Itaday'^

Vergr. 3'6.

Linké Hálfte der oberen Zahnreihe. Exempl. von Deés (Original-Exemplar von DaJay's

Die reehtsseitigen zwei Schneidezáhne mit

V. pipistrcllus). Vergr. 7'5.

dem Eckzahn der oberen

scher Zustand). Exempl. von Deés (Original-Exemplar von Vergr. T).

V. pipisirellus).

10.

Die oberen

Schneide- und Eckziihne

Exemplar von Daday's V. (J.

Zahnreihe. (Typi-

/)ii;iíír's

Der Unterkiefer

Daday's

mit

den

Kiililii).

von vorne.

Kiihlii).

Záhnen.

Vergr.

Exempl.

von

Búzamez

(Original-

\'ergr. 7'5.

l-^xempl.

von

Búzamez

(Original-Exemplar

ö'.').

24'

von

Krklarung der Abbildiingen,

372

Die vorderen Záhne des Unterkiel'ers. Exeinpl. von

Daday's V. Kuhiii). Vergr. 8.

10.

11.

Búzamez

Gaumenkrone mit den Gaumenfalten und der oberen Zahreihe. Exempl. von Deés (Original-Exemplar von Daday's V. Kuhiii). Vergr. ö. Schwirrzunge. Exempl. von Nagy-Szeben (Orig.-Exempl. von Duday'a V. Kuhiii). Vergr. 18. Schwirrzunge. Exempl. von Kolozsvár (Orig.-Exempl. v. Daday's 'V. pipistrelhis}.\'ei-gi. 18. Her Penis in seiner natürlichen Lage. Nach einem in Weingeist aufbewahrten Exempl. von Kis-Pöse. Vergr. 4.

XX.

Tafel.

Pipistrellus Nathusii Ke\s. 1.

(Original-Exemplar von

7'5.

Das Ohr. Exempl. von

Palics.

Blas.

Vergr. 2.

Seitenansicht des Schíidels. Exempl. von Palics. Vergr. 3'6.

Der Schadel von oben. Exempl. von

Der Schadel von untén. Exempl. von

Die linké Híilfte der oberen Zahnreihe. Exempl. von Palics (jüngeres

Die zwei Schneidezáhne und der Eckzahn desOberkiefers. Exempl. von Budapest. Vergr. 10.

Derselbc Gegenstand. Xach einem jiingeren Exempl. von Palics. \'ergr. 10.

Linké

Hiilfte

Vergr. 3"6.

Palics. Palics.

Vergr.

'ó'iS.

des Unterkiefers mit den Zahnen. Nach einem Budapester Exempl. Vergr. 5'5.

10.

Zühne des Unterkiefers. Exempl. von Budapest. Vergr. Gaumenkrone mit Gaumenfalten und der oberen Zahnreihe. Exempl. von

11.

Der Penis in seiner natürlichen

Die vorderen

von

I.agc.

5'.5.

N'ach einem in Weingeist aufbewahrten Exempl.

XXL

Tafel.

Tenim.

Fipistirllií.'i abraiiiii.s

nach zwei indischen

\Veingeist aufbewahrten Exemplaren .ingefertigt worden

Seitenansicht des Kopfes. Vergr.

Der Schadel im

Die zwei oberen Schneidezáhne mit

Dasselbe von

Ti.

Linké

Hiilfte

der oberen Zahnreihe. Vergr.

Linké

Hiilfte

des Unterkiefers mit den Ziihnen. Vergr.

Gaumenkrone mit den sieben Gaumenfalten und der oberen

Der Penis

Das Os

7'5.

Palics. Vergr.

Vergr. 4.

Palics.

(Alle Figuren sind

.Stück). \'ergr. S.

Profil.

)

Vergr. Ü'O.

dem zweiten

Stück.

dem Eckzahn.

Vergr.

10.

10. S.

pr.

—

der erste Backenzahn. .5.

Zahnrcilie.

Vergr. ö.

seiner natürlichen Lage. Vergr. 4.

priapi.

Vergr.

XXII. Tafel.

Miuioptcrns Schrcibersii Natt. 1.

Seitenansicht des Ohrs. Exempl. von Vörösvár.

Seitenansicht des Schádels. Exempl. von Hámor. \'ergr.

:i.

Der Schadel von oben. Exempl. von Hámor. Vergr.

Vergr. 21.

Der Schadel von untén. Exempl. \'on Hámor. Vergr.

Linke Hálfte der oberen Zahnreihe.

().

',i.

.'J.

:i.

Exempl. von Hámor. Vergr.

Linke Hálfte des Unterkiefers mit den Zahnen. Exempl. von Hámor. Vergr. ö-5. Gaumenkrone, mit den acht Gaumenfalten und der oberen Zahnreihe. Exempl. von

Hámor. Vcrsr.

.').

„,-p-^^

-% a:;

"^^r^^

Khiii端lophiis oiin'alo

Blas.

Tabh

%, vV

Rhinoloplius hipposidoros Bechst.

Tábla.

Úi

•M

S^T

7 "^^T^^jr^^

Rhiiioloplms romim-eqiiinuin Schreb.

IV.

m$^

(/A

^~^UM

^r^ D'

Tรกbla.

H(irl),islclla

b;irl)aslell.i

Sclirnb.

V.Tábla.

lé

,fi^ y

b-. ^\

Jj.

^Ab,/

.X" '

'^k

Plocotus aurüus

VI.

Tábla.

j>)»>,

.-'í^

.é-\

r-^^

''0

r:^/y//i'iFj^r^ili^K^

,f' ,/^'

fe-,.:"-^

\ívotis

Capacf; liiii

i)iiii:i{i

.Tábla.

'if^^ yf--^-<r<?^'^

^^:mi^,

VIII.Tábla.

Alvoiis Daubontonii Leisl.

í^--!(.'•j

-'C^xT^^XS

Mvotis emarsinalus Geoffr.

IX.Tรกbla.

Mvolis ^'alturori

Ktil

X.Tรกbla.

Mvolis

Bechsloinii Leisl

XI. Tรกbla.

Mvolis myolis Bechsl.

XII.Tรกbla

Tábl;

jMyotis niyslíu;iniis Leisl.

M-

Eptesicus sorotinus Schreb.

XIV. Tรกbla

XV.TábIc

VcspiM-tilio "borealis Kilss.

0^J^}^-

i^ p'

w\ -C^

vv--— y^^-^

Vespertilio mui'imis

XVI.Tรกbia.

Rerygistos noctula

Tรกbla.

Sclireb.

Li'h. Gruiia'

XVlII.Tรกbla.

Ptori^isLos Leisleri Kuhl.

::::.:p i-

--yjpj

Pipistrcllus pipistiM'lliis Sclirob.

XIX.Tรกbla.

Fipislpellits Naihusii Ko\^s.

& Blas.

XX.Tรกbla.

.^m

il)islrollus

abrainus

lonini.

'?^

XXI.Tรกbla.

Minioplepiis

Schreibersii Natl.

XXII.Tรกbla.

J-'

^^/^A'^"

AMNH LIBRARY

100117047

'm^. ^f«%^

fvl

-r>t"-**~-'^''-

-^im^f^^'

'Wáy^^

M ^^:-^^^.