7 minute read
A kamara legfőbb feladata a tagok szolgálata, az egység erősítése
A kamara eddigi sikereiről, az elmúlt évek kihívásairól és a következő évek legfőbb terveiről nyilatkoztak a NAKlapnak adott interjúban Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének elnöke, az Országgyűlés alelnöke és Győrffy Balázs, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara elnöke.
Advertisement
– Ismét választásra készül a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara, meglátása szerint mit üzenhetnek a kamarai tagok a szavazatukkal?
Győrffy Balázs: Tevékenységünk során kiemelt hangsúlyt fektetünk a tagjaink számára fontos témák képviseletére úgy hazai, mint nemzetközi szinten. Ezeket ágazati összefüggésbe helyezve stratégiai, jogszabályi javaslatokat készítünk a döntéshozók és jogalkotók számára. A kamara érdekérvényesítő képessége pedig nyilvánvalóan annál nagyobb, minél erősebb a felhatalmazása. Ami alkalmassá tesz bennünket arra, hogy az ágazatban meglévő kihívásoknak megfeleljünk, az az, hogy együtt élünk a magyar vidékkel. Ezért nagyon fontosnak tartom azt, hogy a gazdálkodók, tagjaink részt vegyenek a választásokon és ott fejezzék ki akaratukat. Ennek megfelelően mindenkit arra biztatok, hogy május 20-án jöjjön el, és tegye le voksát mellettünk, építsük együtt a jövő agráriumát!
– A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara legfőbb pillérének tekinthető Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) elnökeként hogy látja, mennyire sikerült abszolválni a kihívásokat a kamarának az elmúlt években?
Jakab István: Óriási kihívások előtt áll a mezőgazdaság egész Európában. Az elmúlt időszakban például olyan lejáratókampány indult az agráriummal és különösen az állattartással szemben, amely minden észérvet nélkülöz. Az európai állattartóknak már eddig is a világ legszigorúbb állatjóléti és állategészségügyi szabályainak kellett megfelelniük, emellett az elszálló takarmányárak és az értékesítési problémák okozta kihívásokkal is meg kell küzdeniük, erre az Európai Bizottság ahelyett, hogy rendkívüli támogatásokkal segítené az ágazatot, inkább még szigorúbb előírásokhoz kötné a támogatásokat. Ugyanez igaz a növénytermesztésre is: hiába mondjuk el minden fórumon, hogy nem lehet egyik napról a másikra 50 százalékkal csökkenteni a növényvédő szerek felhasználását, hiába mutatják azt a felmérések, hogy a Green Deal 71 milliárd dolláros GDP-csökkenést okozna a gazdák számára, a Bizottság ezeket mind lesöpri az asztalról. Az egyetlen szempont számukra az, hogy megfeleljenek az uniós „zöldszervezeteknek” és a nyugat-európai nagyvárosokban élő szavazóiknak. De az igazi képmutatás az, hogy az unión kívüli gyártóktól már nem követelnék meg ezeket az előírásokat, így onnan ellenőrizetlenül ömölhetne be az importáru. Ez tarthatatlan, ez ellen a leghatározottabban fellépünk!
– Az agrár- és élelmiszeripar egészét lefedő érdekképviseleti szervezetet sikerült felépíteni az elmúlt évek alatt, mondhatjuk, hogy túl vagyunk a nehezén, jöhet az aratás?
Gy. B.: A Magosz 2013-ban a vele szövetséges 11 szervezettel együtt fontos szerepet vállalt a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megalakításában. A 2017. évi kamarai választások előtt pedig további 6 szervezet csatlakozott a szövetséghez. Ez az együttműködés azóta is folyamatos, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a mostani kamarai választások előtt is a Magosz mellé állt az a 17 meghatározó ágazati szakmai, érdekképviseleti szervezet, amelyek lefedik a teljes agrár-, élelmiszer- és erdőgazdaságot. A kamara a 18 szervezettel folyamatosan együttműködött az elmúlt években, ami számos, a magyar gazdálkodókat, élelmiszeripart és erdőgazdálkodókat segítő eredményt hozott.
Így például a köztestület és az őt támogató szervezetek véleményeként jelent meg először, hogy 80 százalékos nemzeti társfinanszírozásra van szükség. Emellett több más olyan jogszabályt kezdeményeztünk vagy vettünk részt a kidolgozásukban, amelyek szintén segítették a teljes magyar agrárium vagy a magyar mezőgazdaság egyegy kulcsfontosságú ágazatának hatékonyabb, versenyképesebb működését. Ez a NAK tagság számára igen jelentős előrelépést jelentett, mivel jobb körülmények között élhetett és dolgozhatott, mint korábban. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a továbbiakban ne lenne dolgunk, sok megoldandó feladatot látunk magunk előtt. De ezek megoldására megvan az eltökéltség és elszántság, és a szükséges szakmai tudás is rendelkezésre áll, hogy a következő időszakban is sikeres legyen mind az agrárszakmai szervezetek munkája, mind pedig a NAK tevékenysége a tagság és a magyar agrárium számára egyaránt.
– Milyen főbb eredményeket emelne ki az elmúlt évekből, amelyekkel a gazdálkodók segítségére lehetett a kamara?
Gy. B.: A már említett igen jelentős támogatásnövekedés mellett számos, az agrárgazdaságból és az élelmiszeriparból élők életét javító jogszabály kidolgozásában vettük részt, nem egyszer annak kezdeményezőjeként. A tagjaink információkkal történő ellátása érdekében mintegy 600 fős falugazdász-hálózatot üzemeltetünk országszerte 1700 ügyfélfogadási ponton. 2021ben – az elmúlt évekhez hasonlóan – az egységes támogatási kérelmek közel hetven százalékát – 111 828 kérelmet – a kamarai falugazdászok adták be. A NAK javaslatára módosult a földforgalmi törvény, megvédve ezzel a magyar földet, és még jobban érvényre juttatva a helyi viszonyokat. Ugyancsak javaslatunkra fogadták el a családi gazdaságokról szóló törvényt, ami számos pozitív változást hozott a gazdák számára. Ki kell még emelni a NAK által működtetett országos jégkármérséklő rendszert, amely segítségével évente több tízmilliárd forint kárt előztünk meg a mezőgazdaságban, a lakossági, ipari, állami létesítményekben, ingatlanokban és ingóságokban. És fontos az is, hogy sikerrel tudtuk megvédeni az ágazatban dolgozókat a különböző válságok idején is.
– A Magosz teljes vállszélességgel beállt a Magyarok Kenyere programja mellé, miért tartotta fontosnak azt, hogy e projektet felkarolják?
J. I.: A Magyarok Kenyere Program nem csupán az adományozásról szól: olyan társadalmi összefogást sikerült létrehoznunk, amelyet a legkisebb gazdálkodótól a legnagyobb cégekig mindenki magáénak érez. Már az eszme is nemes, hiszen elmondhatjuk, hogy mi magyarok – éljünk bárhol is a világban – „egy kenyéren vagyunk”. Rengeteg energiát fektetünk a program működtetésébe, a kollégák egész évben fáradhatatlanul szervezik a gyűjtőpontokat, a malmokat vagy például a logisztikát. Ezért tartunk most ott, hogy a kezdeti 10 tonna után mostanra már az 1100 tonnát is meghaladja az összegyűjtött búza mennyisége. Közel 8000 gazda adományozott legutóbb a gabonájából, amit 20
malomban őröltetünk meg, és rengeteg segítséget kapunk a kiszállításban is. Ők ezzel járulnak hozzá a program sikeréhez. Hatalmas segítség ez a rászorulóknak, hiszen az idei évben is közel 100 000 magyar gyermek és idős ember ellátásához tudtunk ezzel hozzájárulni. A program fő motorja – a NAK és a Magosz mellett – a Magyarok Kenyere Alapítvány. Az alapítvány rendkívül fontos szerepet tölt be a Magyarok Kenyere életében, mivel itt összegződik mindaz a tudás és tapasztalat, amely a program további bővítéséhez, még több adományozó és adományozott csatlakozásához szükséges. De az alapítvány nem csak az adományozásban vesz részt: hídként működik a gazdálkodási ismeretek Kárpát-medencei továbbadásában is. Mindaz a tudás és információ, amely nálunk, az agrárkamaránál és a Magosznál összegyűlik, azzal a határon túli magyar gazdákat is segíthetjük.
A Magyarok Kenyere Program azonban nem áll meg a Kárpát-medence hágóinál, hiszen mostanra a diaszpórában élő, tengerentúli magyarságot is bevontuk az adományozásba, Bécstől Los An gelesig, Chicagótól Limáig rengeteg helyen megsütik a Magyarok Kenyerét. „Így mi is úgy válunk egy nemzetté, mint ahogy a 15 millió búzaszem lisztté őrölve a kenyérben egyesül.”
– Melyek a legfőbb tervei a kamara következő ötéves ciklusában?
Gy. B.: A kamara a jövőben is azt fogja fő feladatának tekinteni, hogy tagjait kiszolgálja, érdekeiket képviselje, és biztosítsa számukra azon információkat, amelyek szükségesek a versenyképes és jövedelmező gazdálkodáshoz. Az elkövetkezendő időszakban rendkívüli mértékű források lesznek elérhetőek, amelyek eredményes lehívásában fontosnak tartjuk, hogy segítsük tagjainkat. Falugazdász-hálózatunkon keresztül pedig a jövőben is helyi szinten kívánunk segítséget nyújtani a tagoknak. Továbbra is azon dolgozunk, hogy úgy működjünk, hogy kikerülhetetlen szereplőként tudjuk képviselni tagjainkat. Fontos kiemelni az öntözésfejlesztés kérdését is. Az öntözött terület nagysága hazánkban 100 ezer hektár körül stagnál, ez a termőföldek 2%-át jelenti. Ez uniós összehasonlításban tragikusan alacsony: az EU-s átlag megközelíti a 10%-ot, Spanyolországban pedig 20% körül mozog ez a mutató. Számításaink szerint évente mintegy 300 milliárd Ft-ra tehető a vízhiány miatt elmaradt hozam a szántóföldi növénytermesztésben. Méltányoljuk, hogy a kormány kiemelt célnak tekinti az öntözésbe vonható területek növelését, de ezen a téren egyelőre nem történt meg az áttörés. Jól felfogott érdekünk, hogy az öntözés, a vízkormányzás területén végre átütő sikert tudjunk elérni. Ma ez az agrárium fejlődésének egyik legnagyobb gátló tényezője, amit a következő években fel kell számolni. Határozott intézkedések szükségesek az öntözés kiterjesztése érdekében.
J. I.: Számos egyéb kihívás is van még előttünk, említhetném például az energiaárak emelkedését vagy az elszálló inputanyagárakat. Ezekre érdemi választ csak közösen, együttes erővel lehet adni. Pont ezért fontos, hogy Magyarországon egy egységes, minden termelőt és élelmiszeripari szereplőt összefogó agrárkamara működik, hiszen ez ad igazi súlyt a fellépésünknek. Korábban, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara megalakulása előtt még szétforgácsoltuk az erőnket, most viszont bármelyik ágazatnak is van problémája, a teljes agrárium erejét tudjuk latba vetni az érdekükben. Sokaknak maradt emlékezetes például, amikor a kiskereskedelmi láncok előtt tüntettünk az alacsony tejárak miatt vagy amikor médiakampányt indítottunk a piactorzító dinnyeakcióval szemben. Volt erőnk a kiskereskedelmi láncokat visszavonulásra kényszeríteni, ahogy azt is elértük, hogy a gazdák – más iparágaktól eltérően – hatósági áron tudják megtankolni a gépeiket. Ez nem sikerülhetett volna egy erős és egységes kamara nélkül.
