Csontváry Kosztka Tivadar Születési nevén: Kosztka Mihály Tivadar (1853. július 5. - 1919. június 20.)
„Az élet nem elmélet, az élet valóság, amely kötelességgel jár mindennel és mindenkivel szemben.”
(Csontváry Kosztka Tivadar)
Csontváry szülőháza Kisszebenben A festő 1853. július 5-én született Kisszebenben. Ugyanebben az évben jött világra Vincent Van Gogh is, akivel alapvetően nem tekinthetők kortársnak, mivel Van Gogh már nem élt, amikor Csontváry festői korszaka indult. Mégis több alkotásukban analógia fedezhető fel. Édesapja dr. Kosztka László gyógyszerész, aki a közélet, a politika és a tudományos világ felé is nyitott ember volt. Édesanyja Heizelmayer Franciska. Elemi iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, majd 1862-től a kisszebeni kegyesrendiek algimnáziumába járt. 1865-ben egy tűzvész után Szerednyére költöztek.
Csontváry aláírása
Csontváry és Van Gogh – analógia 1.
Csontváry és Van Gogh – analógia 2. Huszonhét éves koráig patikussegédként dolgozott. Mindenki kissé különc, de csendes, szorgalmas embernek ismerte. 1913-ban írt önéletrajza szerint 1880. október 13-án leült a patika ajtaja elé pihenni, s lerajzolta egy vénycédula hátára a szemközti ökrös szekeret. A tenyerében ekkor megjelent egy fényes háromszög és a feje fölött hangot hallott: „Te leszel a világ legnagyobb napút festője, nagyobb Raffaelnél!”. Ennek hatására Külföldi utazásokra indult.
Hollósy Simon önarcképe
Selmecbánya látképe Csak 41 éves korától foglalkozott rendszeresen a festészettel. 1894-ben fél évig Münchenben Hollósy Simon növendékeként tevékenykedett, majd 1895-től Karlsruhében, Düsseldorfban és Párizsban képezte tovább magát. Az 1890-es évek végén Dalmáciában, Olasz- és Németországban járt. 1902-ben festette Selmecbánya látképe c. művét, majd Jajcéban és a Hortobágyon dolgozott.
Jajcei vízesés (részlet)
Éjszakai sétakocsikázás Athénban újholdnál 1904-ben Egyiptomban, Palesztinában és Athénben járt. Az út emlékét az Éjszakai Sétakocsizás Athénban újholdnál, és A Jupiter-templom romjai Athénban elnevezésű képei őrzik.
A Jupiter-templom romjai Athénban
A nagy Tarpatak a Tátrában
1904-ben festette a Nagy-Tarpatak a Tátrában, és a Görög színház Taorminában című több négyzetméteres tájképeit.
A nagy Tarpatak a Tátrában (részlet)
Athéni utca Ezután ismét Palesztinában, Egyiptomban járt. 1904-ben készült A panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben c. sokalakos, expresszionista kompozíciója.
A panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben
Naptemplom Baalbekben 1906-ban pedig fő művének érzett legnagyobb méretű vászna, a Naptemplom Baalbekben.
Naptemplom Baalbekben (rĂŠszlet 1.)
Naptemplom Baalbekben (rĂŠszlet 2.)
Magányos cédrus
A festmény a Csontváry Múzeumban, Pécsett Szíriából Párizsba, majd ismét a Libanoni hegyekbe utazott, s megfestette két nagy művét, a Magányos cédrust és a Zarándoklás a cédrushoz című festményeket (1907).
●
●
●
Bényei József : Magányos cédrus
A fának emberarca van, ráncokkal, szemgödörrel. Ha szél lendíti ágait, meztelen csontja zörren. Az ágnak emberkarja van, kinyújtja, mintha kérne. Jaj, egyedül van, nincs hite, nincs egy száraz levél se. Fogódzna földbe szép gyökér s a homok elbocsátja. A szem határa végtelen, a magány színe sárga. Mert fáj a fának ez a sors, a kín görcsökbe rándul, előtted koldus könyörög, koncot vár tíz kitárt ujj. Adj neki jószót legalább, szólj hozzá, mint a vakhoz. Óh, hogy repülne innen el, tört szárnya egyre csapdos. Nem nyúl az égig, szétterül, mint porfelleg a földön. Szólítsd meg, szétroncsolt keze üresen le ne törjön. A fának emberarca van, magányos emberarca. Szívedhez ér, - milyen hideg, milyen sovány a karja ●
●
●
Zarándoklás a cédrushoz
Sétalovaglás a tengerparton
Mária kútja Názáretben
Mária kútja Názáretben (részlet 1.)
Mária kútja Názáretben (részlet 2.) 1908-ban a Mária kútja Názáretben c. kompozícióját és a Marokkói embert festette. Nápolyban készült utolsó műve, a Sétalovaglás a tengerparton.
Marokkói ember Életéről és gondolatairól irodalmi igényességgel megírt önéletrajzi írásaiból, röpirataiból értesülhetünk, melyek egy része nyomtatásban is megjelent. (pl.: Energia és művészet. A kultúrember tévedése.; A lángész. Ki lehet és ki nem lehet zseni.; Önéletrajz.; A Pozitívum.; A Tekintély.) Lappangó skizofréniában szenvedett, amely egyre jobban elhatalmasodott rajta. Ismét elutazott keletre, s a háború éveiben újra rajzolt. A magyarok bejövetele c. kartonján dolgozott, amely lényegében a festő apothézisa volt.
1905-ben, 1908-ban és 1910-ben is volt kiállítása, de kortársai nem értették meg művészetét. A sikertelenség és a magány megbontotta lelki egyensúlyát, alkotóereje mindinkább felbomlott. 1919-ben a festő verőérgyulladásban a budapesti Új Szent János Kórházban elhunyt. Óbudán temették el.
". . . Én feláldoztam az életemet megtudandó, mi a való, hogy fejlődik ki a világ és hogy fejlődik tovább, mert minden ami van a pozitívum akaratából fejlődött ki s ami lesz a pozitívum kinyilatkoztatása alapján fog kifejlődni." (Csontváry Kosztka Tivadar)
Igazi jelentőségét 1930-ban, gyűjteményes kiállításán kezdték el meglátni. Később több külföldi tárlaton szerepeltek festményei nagy sikerrel, úgy, mint az 1958-as brüsszeli világkiállításon, vagy 1963-ban Belgrádban.
Gerlóczy Gedeon
Művészetét az expresszionizmushoz, illetve posztimpresszionizmushoz kapcsolják, de nem tartozott egyik elhatárolható irányzatba sem. Képei az utókor számára minden bizonnyal elvesztek volna, mert örökösei a rendkívül jó minőségű vásznakat anyagárban fuvarosoknak szándékoztak eladni. A képek megmentője Gerlóczy Gedeon, egy fiatal építész, aki az utolsó pillanatban felvásárolta azokat. Műveinek nagy része így a mecénás magángyűjteményében, illetve a Magyar Nemzeti Galériában találhatók.
A művész szobra a pécsi Csontváry Múzeum előtt, Kerényi Jenő alkotása Életéről több tudományos igényű összefoglaló mű (Németh Lajos: Csontváry Kosztka Tivadar; Pertorini Rezső: Csontváry patográfiája), ugyanakkor regény, és több magyar filmdráma, játékfilm és dokumentumfilm is készült. Idén 160 éve, hogy megszületett Csontváry Kosztka Tivadar. Országunk, nemzetünk művészetének meghatározó alakja. Emlékét, és felbecsülhetetlen kulturális hagyatékát városunk is méltóképpen őrzi, többek között a róla elnevezett belvárosi múzeumban.