DEBRECENI EGYETEM MŰSZAKI KAR
ÉPÍTÉSZ MSC SZAKDOLGOZAT
ÉPÜLETEK, ÉPÍTMÉNYEK
TÚRAÚTVONALON
Konzulens:
Keller Ferenc
Kovács Péter DLA
Készítette:
Bozó Márk Attila
építész hallgató
BEVEZETÉS
Napjainkban egyre jobban előtérbe kerül a természetjárás, vissza a természetbe. Sokan választják a kirándulást, túrázást egy vagy akár többnapos kikapcsolódásnak. A városok egyre jobban besűrűsödnek mind beépítés, mind pedig népesség szempontjából is, ezért sokan eljárnak, kimennek, elvonulnak a természetbe kikapcsolódni, kirándulni, túrázni, sportolni, feltöltődni.
Témaválasztás
A szakdolgozat a túraútvonalakon megjelenő emberi viselkedésről, épületekről, építményekről szól. Taglalja a térrel való viszonyukat, elhelyezkedésüket, a természettel való kapcsolatukat, és az interakciókat.
Személyes indíttatásom, gyakran kirándulok és túrázok Célom a diplomatervvel az ember és a természet kapcsolatát erősíteni és olyan objektumot létrehozni, ami a természetjáróknak kedvez és segíti a természethez való közeledést.
ÚTVONAL A természet hatása az emberre
Ha a természetbe megyünk megváltozik az ember, megtapasztalható az, hogyha más embertársunkkal találkozunk köszöntjük a másikat. A túrázók, kirándulók a természetes közegben sokkal közvetlenebbé válnak, hiszen mindenki kikapcsolódni, feltöltődni megy. Az elvárosiasodás egyik következménye az lett, hogy gondolkodás és lelkiismeretfurdalás nélkül haladunk el embertársaink mellett. Ha azonban egy társasházban vagyunk, liftbe szállunk be, vagy csak elmegyünk vidékre, akkor arra az időre annak a kis közösségnek a tagjává válunk, és ebben a kis közösségben már illik köszönteni a másikat. Következésképpen, ha egy erdei túraútvonalon járunk gyalogosan, futva, kerékpárral vagy más módon ugyanilyen úgynevezett túrázó közösség tagjai vagyunk Amikor találkozunk valakivel, szinte biztos, hogy az illető is hasonló módon érez a természet iránt, és mint a túrázó közösségének a tagját, illik köszönéssel üdvözölni. [1]
Túrázás
Ahhoz, hogy a természetben legyünk, és kikapcsolódjunk számos lehetőség van. A túrázás, amelyet egykor a költők, felfedezők és kalandorok engedhettek meg maguknak mára az egyik leggyakoribb szabadidős tevékenység Túrázás közben van időnk magunkra. A gondolat a lépés ritmusában halad, az embert elragadja a képzelet elidőzik az érzésnél, anélkül elemez egy problémát, hogy azonnal meg akarná oldani. A hétköznapok néhány órára, néhány napra eltávolodnak, zárójelbe kerülnek, ezalatt nem hatnak ránk és egy belső utazáson veszünk részt, miközben a természetet járjuk Minden lépésünkkel egyre messzebb kerülünk a civilizációtól, a biztonságtól, az emberektől. A házakból kiszűrődő zajok hangját a lágy szellő susogása váltja fel, az agglomeráció fülledtségét pedig a friss, tiszta levegő. Megszabadulva a feszültségtől, szabadnak érezzük magunkat. Jól esik a puha, nedves fű a talpunk alatt. [2] [3] [4]
Ehhez hasonlóan a különféle hangok, szagok vagy a tapintás is az épített környezettől eltérő érzelmeket és testélményt tudnak kiváltani. Az ember nem pontosan tudja, mitől, de jobban érzi magát. A japánok nem véletlenül beszélnek az erdőfürdőről. Ez olyan, mintha megfürödne az idegrendszer ezekben az élményekben. De a fizikai élmény mellett szimbolikus élményt is tud nyújtani, például egy hegy megmászása. A természetben, olyan kihívásokkal is találkozunk, melyeket városi környezetben nehéz reprodukálni, hiszen az ember zsigerileg képes arra, hogy megkülönböztesse a
valós és szimulált kihívásokat. Éppen ezért, ha egy valós természeti helyzetet győzünk le az sokkal nagyobb túlélésélménnyel jár, ilyenek az extrémsportok is valójában. [5]
Hegymászás
A hegynek tiszta, világos formája van. Főleg a kisgyermekek ábrázolásában, ők a hegyeket határozott vonalakkal ábrázolják és ezek a vonalak mind fölfelé törnek a magasba, ezek a vonalak egyetlen pontban futnak össze, a csúcsban. A gyerekek számára magától értetődő, hogy én fel akarok mászni egy hegyre. [3]
A hegymászás vagy alpinizmus, olyan szabadtéri tevékenységek összessége, amelyek magas hegyekre való feljutásból állnak. A hegymászással kapcsolatos tevékenységek közé tartozik a hagyományos szabadtéri hegymászás és ferratákon való átkelés.
A via ferrata egy olyan mászóút, ahol acélkábelek, kiszögellések és létrák vannak a sziklához rögzítve, a hegymászók ezekhez a fémtartókhoz rögzítik magukat. A via ferrata eredete a 19. századra nyúlik vissza, de gyakran az első világháborúhoz kötik, amikor Olaszországban a Dolomitok hegyvidékén több is épült, hogy segítse a csapatok mozgását. A modern via ferraták előfutárának tekinthető építmény az alpesi felfedezés és turizmus növekedéséhez nyúlik vissza. 1843-ban Friedrich Simony vezetésével egy útvonalat építettek Ausztriában a Dachsteinen, vasszegeket és csapokat vertek a falba, melyet nemcsak a kenderkötél kikötésére, hanem a mászás segítéseként lépésekre, és fogásokra is használtak. [6]
Az ember az őskor óta jelen van a hegyekben, Kr.e. a 4. évezredben élt gleccserben találták meg Ötzit az Ötztali Alpokban. A legmagasabb hegyeket azonban elég ritkán látogatták meg, és természetfeletti vagy vallási fogalmakhoz kapcsolták őket. Ennek ellenére számos dokumentált példa van arra, hogy az emberek hegyet másztak a sportág formális kifejlődése előtt a 19. században, bár ezek közül a történetek közül sokat legendának tekintenek.
A híres költő, Petrarka leírja 1336. április 26.-ai feljutását az 1912 méter magas Mont Ventoux-hegyre egyik Epistolae familiares-ében A középkori ember a bűnök forrását és a démonok lakhelyét látta a természetben. Petrarca volt az első, aki megfogalmazta, hogy a természeti szépség és a nagytáji látvány mély hatással van az emberi lélekre. Az ő tájábrázolásában jelenik meg először a természet világával szembeni őszinte csodálat érzése. Ez fontos természetszemléleti fordulópontnak tekinthető, hiszen az ókor óta feltehetően kevesen másztak meg egy hegyet kizárólag azzal a szándékkal, hogy a kilátás szépségében gyönyörködjenek. [7]
Az ókor nagy részében a hegymászás gyakorlati vagy szimbolikus tevékenység volt, általában gazdasági, politikai vagy vallási célból 1492-ben VIII. Károly francia király parancsba adta alattvalóinak, hogy jussanak fel a több száz méter magas, függőleges falakkal határolt 2093 méter magas Mont Aiguille csúcsára. Antoine de Ville királyi főlovászmester a falu számos erőforrását igénybe vette a parancs teljesítéséhez, míg végül sikerült megoldania a lehetetlennek tűnő feladatot. Többek között 3 kilométernyi falétrát használt fel a küldetéshez. A világ első via ferratáját a megmászás után lebontották, hogy más ne érhesse el a királyi csúcsot. A hegy második meghódítására egészen 1832-ig kellet várni, amely jelzi a nem mindennapi vállalkozás nehézségét. [8]
Az Andokban az 1400-as évek végén és az 1500-as évek elején az inkák és alattvalóik számos emelkedést végeztek rendkívül magas csúcsokon. A Llullaillaco vulkán 6739 méteres magassága a legmagasabb, amit biztosan megmásztak. Az inkák nemcsak a fizikai kihívásokat küzdötték le, hanem a pszichológiai akadályt is, melyet a szent hegyekben lakó istenségektől való félelem idézett elő. [9]
A legtöbb sporttal ellentétben a hegymászásból hiányoznak a széles körben alkalmazott formális szabályok, előírások és irányítás, a hegymászók sokféle technikát és filozófiát követnek.
A hegymászás mindig fejben kezdődik, a saját korlátaink, állóképességünk ismerete és felmérése, amely mind összekeveredik ebben a szenvedélyben. Nagy hatással van arra, aki átadja magát ennek a gyakran saját drámákon keresztül megélt kalandnak. A magas hegyek látogatása rengeteg lehetőséget, különlegességet ad. Túrázást havon, jégen, sziklás területen, északi oldalakon, napos falakon, hegygerinceken, alpesi mészköveken vagy a Himalája óriásain. Minden helynek megvannak a maga hegyei és hegymászási módja, ahogy minden embernek megvan a maga hegye és útválasztása, melyek egy napra vagy egy életre felejthetetlen pillanatokat okoznak vagy okoztak [10]
Egy nehéz mászás, különösen egy nehéz szólómászás kezdetén fokozottan tudatosul bennünk a hátunk mögött tátongó mélység. Szüntelenül érezzük vonzását, kielégíthetetlen étvágyát. Hallatlan szellemi erőfeszítést igényel, hogy ellenálljunk neki, egy pillanatra se merjünk lazítani. A szakadék sziréndala éberségre késztet minket, puhatolódzóvá, sutává, görcsössé teszi mozdulatainkat. A mászás előrehaladtával azonban egyre inkább megszokjuk a kitettséget, a végzet érintését, lassan elhisszük, hogy bízhatunk saját kezünkben, lábunkban, fejünkben. Megtanulunk az önfegyelmünkre hagyatkozni.
Figyelmünk apránként annyira összpontosul, hogy már észre sem vesszük kidörzsölődött ujjperceinket, combunk sajgását, az állandó koncentráltság fenntartásának feszültségét. Révületszerű állapot fedi el az erőfeszítést, a mászás éberen megélt álommá szépül. Órák röppennek el, akár a percek. A hétköznapi létezés fölhalmozódott bűntudata és zavara - a lelkiismereti botlások, a kifizetetlen számlák, az elfuserált lehetőségek, a por a kanapé alatt, a kínzó családi bajok, a gének könyörtelen börtöneátmenetileg feledésbe merül, kiszorítja gondolatainkból a világosan kirajzolódó, hatalmas cél és a pillanatnyi feladat komolysága - mondja Jon Krakauer, amerikai író és hegymászó [10]
A hegymászás konkrét tevékenység, a hegy meghódításáról szól Sartre az egész emberi létezés lényegének a világ, az önmagában való elsajátítását tartja. Az ember, az egész világot el akarja sajátítani, önmagában-önmagáért való létként kíván ki- vagy inkább beteljesedni. Azt mondja Sartre egy helyen az vagyok, amit birtoklok. Ez a hegy, amit megmászom, annyiban szintén én vagyok, hogy legyőzöm azt és amikor a tetején vagyok, amit elértem, akkor ugyanezen erőfeszítések árán én vagyok az a tágas nézőpont is, amely a völgyre és a környező csúcsokra nyílik. [11]
A hegymászás pszichológiája
Mi vonz bennünket a hegyre? Miért vagyunk boldogok, ha elértük a csúcsot? Mi történik út közben?
Miért más az érzés miután lejöttünk mielőtt felmentünk volna? Mi játszódik le bennünk? Mit is jelent számunkra ez?
George Mallory-t mikor megkérdezték, miért akarja megmászni a Mont Everestet egyszerűen csak azt válaszolta "mert ott van" Mallory angol hegymászó, a világ legmagasabb hegyének megmászására vállalkozott és a Mount Everest első expedícióiban vett részt, köztük az 1922-es expedícióban, mely során Mallory és társai lettek az első emberek, akik 8000 méter fölé jutottak majd 1924-ben szintén megpróbálták, 6500 méterről indultak neki a csúcsnak Andrew Irvin-nel, viszont tragédiával végződött. A hegymászásról nem tértek vissza, valahol a hegyen rekedtek. Utoljára 7925 méteren látták őket, holttestüket csak 1999-ben találták meg.
Az ember úgy van megalkotva, hogy az a jó neki, ha hatékony, erőfeszítéseket tehet, amikor használja a képességeit, tágíthatja a határait, bevetheti az erőforrásait. Mindez örömet okoz, és fejlődési lehetőséget. Az ember azt hiszi, elérkezett a határaihoz, de ha nem áll meg, hanem megtapasztalja, hogy a határok rugalmasak, akkor jobb és erősebb tud lenni. [12] A teljesítőképesség határát csak az képes átlépni, aki az apró lépések útját választja. A határok csak fokozatosan tolhatók ki, lépésről lépésre, ha tudom, hogy A és B lehetséges, akkor C is lehetségessé válik. [3]
A nehezen elérhető csúcsra törekvő hegymászó tisztában van azzal, hogy az út nagy része fárasztó és veszélyes lesz, de ha túl könnyen feladja, akkor a vállalása is értéktelenebb lesz. Aki vállalja a kihívást, életútjának célt és értelmet ad. A csúcsra, vagy épp egy útra tekintve célt állítunk magunk elé. Egy ilyen cél megnyitja az elmét, és energiákat mozgat meg és szabadít fel. Életünkben az általunk kitűzött célok elérése például a hegy megmászása boldogságérzetet keltenek. [13] A módosult tudatállapot létrejöttében közrejátszik a kellemes fáradtság érzése és a minél érintetlenebb természeti környezet. Ilyenkor egyszerre kiélesednek az érzékeink, tudatába kerülünk a színeknek, sokkal élesebben halljuk az ágak reccsenését, vagy a bogarak neszezését. Elfogja az embert az érzés, hogy milyen jelentéktelen porszemek vagyunk mi ebben a hatalmas világmindenségben. Az én eltűnik, feloldódik valami magasabb minőségben. [14]
Az út jelentősége
Túrázás során, egy útvonalon megyünk és azon keresztül érjük el a csúcsot. Vajon mit jelent számunkra az út? Elvégre az út a fontos nem a végcél.
A hegymászás mindig egy zarándokút is egyben, az úton többször is szembekerül a mászó saját magával. A csúcstámadás hajnali órái a nagy hidegben és a sötétben egy önismereti képzésbe is beleillik.
Egy úton haladunk, megyünk és megyünk, felnézünk, tájékozódunk. Útközben feltérképezzük a helyet, a környezetet, ahol vagyunk. Felbukkannak látnivaló, dolgok melyre felfigyelünk, majd ismét magunk elé pillantunk a lábunkra a lépéseinkre. Egy hegyi ösvényen gyalogolni egészen más, egy túrázó számára minden egyes lépés új, és az előzőtől eltérő feladatot jelent, mely során úgy kell feljebb lépni, hogy az a legkedvezőbb legyen
„Mozgásomat megpróbálom minél egyenletesebbé tenni, megpróbálom minél jobban tompítani azt a konfliktust, amely a két szilárd test, a saját testem és a talaj érintkezése során keletkezik. Két szilárd felszín érintkezése, miközben a levegő és a föld kapcsolatáról szól. Igyekszem minél gördülékenyebbé tenni mozgásomat. A szó szoros értelmében is: igyekszem szinte átgördülni a talpamon, mintha csak egy biciklikerék részlete lenne. (…) A tér tovább konkretizálódik: a lassabb haladási sebesség miatt ellaposodik, a fókuszpont közelebbre tevődik át, s közben a tér oldalirányban kiszélesedik. A hangok, a szagok is jobban azonosíthatók, a sebesség csökkenésével egyre több jelentéssel telítődnek. Minden arra csábít, hogy bámészkodjam. De nem ez az egyetlen csábítás. Mivel nem vagyok feloldódva egy
cselekvés értelem-összefüggésében, mivel nem kell egy adott mozdulatsort a lehető legpontosabban
végrehajtanom, mivel a tevékenység, amit folytatok, órákig tart, ezért a gondolataim nagyon hajlamosakká válnak az elkalandozásra. ” [11]
A természetben kicsit átszellemülünk lelassul minden körülöttünk. Majd az út során nem csak kifelé, hanem befelé is figyelünk. A folyamat során előbb-utóbb előjön a fáradtság, a fájdalom, egy belső
feszültség. Nem árt megállni néha és átgondolni miért vagyunk itt, miért csináljuk. Motivációt, erőt kell gyűjteni, hogy végig tudjuk járni a felfelé vezető utat. Amikor a testünk már jelzi, hogy elég, akkor fejben kell ott lenni, hogy elérjük a célt és ezáltal tudjunk fejlődni.
A Mount Everest csúcsán elhelyezni a zászlót egy pillanat csupán, azonban évek munkája összegződik abban az egyetlen pillanatban. Ezek olyan élmények, amelyek értéktelenek lennének az odavezető út teljesítménye nélkül. Maga az út önmagában is értéket képvisel, még akkor is, ha a hegymászó sosem éri el a csúcsot. [15]
A következő szavak egy hegymászótól származnak: „A hegymászás titka magában a mászásban rejlik, amikor felérsz egy szikla tetejére, akkor örülsz, hogy vége van, de valójában azt kívánod, bárcsak örökké tartana.” [16]
Ha elértük a csúcsot, boldogság tölt el, megállunk, szétnézünk, szusszanunk egyet, gyönyörködünk a látványban, a tájban, kicsit lepihenünk, megnézzük honnan jöttünk.
Elindulunk az úton lefelé egyik láb a másik után, valahogy könnyebben megy, visz a lendület, gyorsabb, könnyebb. Sokszor a lefelé vagy haza vezető úton történik valami, nem összpontosítunk eléggé, vagy elkészülünk az erőnkkel. A gyakorlott mászó felkészül minden eshetőségre, de bármikor történhet valami váratlan fordulat, amit az adott pillanatban kell megoldani. Hirtelen rosszra fordul az idő, besötétedik, vagy netalántán egy rossz lépés bekövetkeztekor megsérülünk. Éppen ezért több helyen megjelennek különböző menedékek a csúcs közelében akár a csúcson, vagy a hegy lábánál. Az idők során egyre több különböző épület, építmény épült, amelyek segítik a mászókat egy-egy ilyen nem várt fordulat bekövetkeztekor.
MENEDÉK
Menedék szó jelentése
Védelmet jelentő hely, amely egy támadó személy vagy káros hatás, jelenség elől az odamenekülőknek oltalmat nyújt. A katonának a lövészárok menedék lehetett a háborúban. A menekülő eléri a menedéket, ahol megpihenhet. Átvitt értelemben védelmet nyújtó dolog, eszköz, tárgy, személy, amely oltalmat, vigasztalást, megkönnyebbülést nyújthat. Menekülési lehetőség veszély elől, kibúvó egy nehézség alól. Régen a pajzs a katona menedéke volt az ellenséges kardcsapások elől. A kisgyerek számára az anya jelenti a menedéket.
Régies: Lejtős hágó, átjáró, keskeny ösvény a hegyek között, amelyen át lehet kelni a hegyek között. A meredek hegyoldalak között egy menedék vezet át, ahol a lovak gyorsabban mennek. A menedékben könnyebb a menet, mint a sziklás hegyoldalon lenne. [17]
Menedékház jelentése
A hosszabb túraútvonalakon különböző épületek, építmények jelennek meg, melyek a túrázás élményét segítik a természetkedvelőknek. Egy vagy többnapos túrákon, ha rosszra i fordul az időjárás különböző turistaházak, menedékházak biztosítják a védelmet az időjárási viszontagságok ellen. A világ minden táján a hegyi menedékek hosszú évek óta menedéket nyújtanak a hegyvidéki utazóknak, például a síelőknek és a hegymászóknak. Európában több száz kunyhó van a hegyeken, és sok közülük több mint egy évszázada használatban van.
A kunyhó szó eredetileg egy olyan kis építményt jelentett, amely gyakran kapkodva épült és mulandó volt. A modern természetjárás megjelenésével a szó új értelmet nyert, és az egyszobás menedékhelyektől kezdve, a több hálószobásokon keresztül, a komfortot növelve vízvezetéket és fűtést is tartalmazó építményekig mindent leír.
Menedékház története
Henry Russell-Killough gróf, a "Pireneusok remetéje" nem volt mindennapi 19. századi ember. A Russell-ház ír ágának legfőbb képviselője az 1860-as évektől kezdve lemondott a civilizációról, és helyette a Pireneusok hatalmas, kopár tájain húzta meg magát. Az 1880-as években hét barlangot
ásatott a Vignemale oldalában, a francia Pireneusok legmagasabb csúcsán, ahol legendás lakomákat rendezett.
Csendesebb éjszakákon a gróf egy báránybőrből készült zsákkal mászott fel a csúcsra. Ott, betemette magát a sziklák és a föld alá, és csak a feje látszott ki, hajnalig maradt. Russell-Killough-nak tulajdonítják a bivak, vagy hegyi menedék feltalálását. A bivakolás a hegymászó sporttal együtt jelent meg az 1800as évek végén, amikor a hegymászók rájöttek, hogy néha aludniuk kell a csúcsra vezető úton. A "bivvy" Russell-Killough szerint egy egyszerű zsák is lehet. Lehet egy sziklafalra vagy fára függesztett sátor, vagy egy ágakból és levelekből rögtönzött szerkezet. Lehet kunyhó is, amely hagyományosan fából vagy fémből készült építmény.
Heinrich Harrer hegymászó A fehér pók című műve egy az Eiger északi falának, az akkoriban az Alpok legveszélyesebb falának 1938-as gyötrelmes első megmászásáról mesél. Leír a csúcs közelében lévő bivakot, amely az expedíció sikerének központi eleme volt. Sikerült egyetlen sziklacsapot a szikla egy apró hasadékába vezetniük. Először minden dolgukat ráakasztották, majd magukat is becsatolták. A hegymászók kötélhurokból alakítottak ki ülőhelyet, és 4000 láb magasan a hegyen lógtak a szakadék tövében. "Egyáltalán nem túlzás azt állítani, hogy mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, és valóban kényelmesen " - mondja Harrer.
A hegymászás évtizedekig az úriemberek és vándorok időtöltése volt, de az utóbbi években a legmodernebb hegymászófelszerelések, a kézi GPS-nyomkövető technológia és a 21. századi, mohó vándorlási vágy feltalálásával jövedelmező és virágzó üzletággá vált. A hegyekben azonban a dolgok gyorsan rosszra fordulhatnak. Két francia hegymászó, egy apa és egy fiú, a rossz időjárás miatt kénytelen volt feladni a Mont Blanc megmászását. A Refuge Vallot-ban kerestek menedéket, egy 4362 méteren található bivakházban, ahol 12 hegymászó tud aludni. A páros addig adagolta az élelmet, amíg a mentők három nappal később megérkeztek. [18]
A hegymászáshoz bátorságra, kitartásra és ügyességre van szükség. Az építészek számára is számos
kihívást jelentenek a hegyek. Charlotte Perriand volt az egyik első illusztris építész, aki komolyan foglalkozott a bivakolással. Az 1903-ban született Perriand gyermekkorát Párizs és nagyszülei Savoie hegyvidéki otthona között töltötte, mielőtt a korai modernista mozgalom egyik legbefolyásosabb tervezőjévé vált, 1937-ben, miután Le Corbusier műtermében dolgozott.
A természet iránti szeretetének köszönhetően Perriand úgy érezte, hogy olyan hegyi menedéket kell terveznie, amely képes elviselni a hegycsúcsok zord időjárási körülményeit, ugyanakkor elég könnyű ahhoz, hogy kézzel lehessen szállítani
Perriand együttműködve Andre Tournon-nal megalkotott egy 8 négyzetméteres, hat személy számára kialakított menedékhelyet a Mont Joly-hegyen. A népi építészet által inspirált szerkezetet előregyártott, acélcsöves vázra építették. Perriand alumínium alkatrészeket használt, mivel ezek könnyűek és könnyen szállíthatóak A szűkös körülmények enyhítése érdekében az ágyak kivehetőek voltak, és padokként funkcionáltak a nap folyamán, míg a kocka alakú zsámolyok tárolóként funkcionáltak. A Mont Joly havas lejtőin a második világháború utánig maradt.
Perriand egy szintén alumíniumból készült változatot is megtervezett, amely azonban soha nem épült meg. Hengeres alakja miatt hordónak nevezték el. Ezt a nomád építészeti alkotást, amelyet "Le Refuge Tonneau"-nak nevezett el, azzal a szándékkal építette meg, hogy minimális hatást gyakoroljon a természeti környezetre. Ugyanazokat a bioklimatikus elveket, összeszerelési technikákat és mobil bútorrendszereket alkalmazta, amelyeket az alpesi prototípus építésénél sikeresen alkalmaztak.
A zord éghajlaton való építkezéssel kapcsolatos kihívások továbbra is érdeklik az építészeket. David Garcia, a koppenhágai székhelyű Map Architects alapítója a szélsőséges környezetben való lakhatást kutatja.
„Szerintem az az érdekes, hogy amikor ilyen szélsőséges környezetben vagy, sokkal könnyebb elveszíteni a vonatkoztatási keretedet, és nyilvánvalóvá válik, hogy nem építhetsz úgy, mint bárhol máshol.” -mondja Garcia.
Amikor ezekbe a régiókba költözöl, amit valószínűleg egyre többet fogunk tenni, ahogy a népesség növekszik és a helyek elérhetőbbé válnak, akkor behatolunk ezekbe az új kontextusokba. Meg kell próbálnunk ezt a legkevésbé agresszív módon tenni". [18]
MENEDÉKHÁZ, TURISTAHÁZ
Szlovénia, Stara Fuzina, Alpesi menedékház, Premica Architects
Az építészek az egykori első világháborús óvóhelyet átalakították egy alpesi menedékhellyé. Az egész alpesi bivak betonalapokon áll, az egykori menedékház maradványain. Az ellátó utak és ösvények helyenként szinte érintetlenül megmaradtak, és ma már kijelölt túraútvonalként szolgálnak. Ezekből több száz út maradt fenn, amelyek viszonylag könnyű és biztonságos, egyenletes lejtéssel rendelkező megközelítést kínálnak az Alpok e részének magashegyi világába.
Az egész bivakot előre egy völgyben lévő műhelyben gyártották le és szerelték össze. A szétszerelt, keresztbe rétegelt paneleket ezután helikopterrel szállították a helyszínre. A szállítás lehetővé tétele érdekében 20 hasonló súlyú csomagra osztották őket.
A menedékhelyen nincs folyóvíz vagy áram, kivéve egy kis napelemet, amely egyetlen fali lámpát működtet.
Az ember szükségletei és a természethez való viszonya közötti alapvető ellentétet bemutatva a bivakok megértéssel fordulnak a környező terephez, ami kulcsfontosságú az érzékeny vad környezetbe történő beavatkozásoknál [19]
Szlovénia, Skuta, alpesi menedék, OFIS
Ez az apró alpesi menedékház a szlovén hadsereg által a helyére szállított helikopterrel a Skuta-hegy alatti sziklán áll, és akár nyolc hegymászót is el tud szállásolni.
A Skuta alpesi menedékházat a Harvard Egyetem hallgatói tervezték egy építészeti workshop során, amelynek házigazdái Rok Oman és Spela Videcnik, a szlovén OFIS stúdió munkatársai. Oman és Videcnik a Habitation in Extreme Environments (Lakhatás szélsőséges környezetben) című workshopjuk során arra kérték a hallgatók kis csoportjait, hogy tervezzenek olyan kunyhókat, amelyek ellenállnak a zord alpesi éghajlatnak.
Frederick Kim, Katie MacDonald és Erin Pellegrino javaslatát választották ki, amely egy 50 éves viharbarlangot váltana fel a szlovéniai Skuta-hegy, a Kamnik Alpok harmadik legmagasabb csúcsa alatti részen A környezeti erőknek való szélsőséges kockázatvállalás kontextusában fontos olyan épületeket tervezni, amelyek ellenállnak a szélsőséges időjárásnak, a radikális hőmérsékletváltozásoknak és a zord terepviszonyoknak. Az első modul a bejáratot, a tárolást és az ételkészítésre szolgáló területet biztosítja, míg a második az alvás és a társas tér helye. A harmadikban emeletes ágyak találhatók. [20]
Szlovénia, Kanin, alpesi kabin, OFIS
Ez a szlovén OFIS Arhitekti stúdió által tervezett apró, alumíniummal burkolt menedékház az olaszszlovén határon levő hegyek peremén magasodik. Úgy tervezték ezt az apró 9,7 négyzetméteres kabint, hogy ellenálljon a szélsőséges időjárási körülményeknek
A helyszínt csak hegymászással lehet megközelíteni, ezért a stúdió a szlovén hadsereg szolgálatait vette igénybe, hogy a kabin légi úton kerüljön ebbe a bizonytalan helyzetbe.
A viharos időjárási körülmények miatt három kísérletbe telt, mire a szlovén fegyveres erők helikopterének legénysége a sziklás alapokra juttatta a kabint. Mindezt végül acél kábelekkel rögzítették le. Belül a faburkolatú menedékben három pihenőplatform található, amelyek egy nagy panorámaablakon keresztül a völgy felé néznek.
Egészen 360 fokos kilátás nyílik Szlovénia és Olaszország felé, valamint látványos kilátás nyílik a Triglavra, a Soca-völgyre és az Adriai-tengerre is. A túrázók, hegymászók, barlangászok, természetbarátok célpontja. A belső kialakítás a funkciónak van alárendelve, és akár kilenc hegymászónak is szállást biztosít. [21]
