HOLDUDVAR

MÉSZÁROS MÁRTA (1968)

DRÁMA / 82 PERC

Edit (Törőcsik Mari), a politikusfeleség egy baleset következtében hirtelen megözvegyül. Férjét nem szerette, fiai nem értik meg, valódi barátai nincsenek, így az asszony a teljes magány légüres terébe kerül. Egzisztencialista ihletettségű, modernista filmdráma, amely Mészáros Márta rendkívül termékeny pályakezdésének (három év alatt három nagyjátékfilmjét mutatták be) második darabja.

A Kenguru Veri Az Rd G A Feles G T

ZSOMBOLYAI JÁNOS (1975)

DRÁMA / 94 PERC

Varjú (a még főiskolás Gálffi László) teherautó-sofőr, egyik nap felvesz egy bombázó stoppost (Tarján Györgyi), aki Balatonboglárra tart. Később sem tudja kiverni a fejéből a lányt, mindenhol a szőke stoppost keresi, pedig otthon várja Zsozsó (Vándor Éva), aki fülig szerelmes belé. A kenguru a hetvenes évek egyik nagy sikerfilmje volt, amit több, mint 1,8 millióan láttak moziban. Kiválóan ragadta meg a kiútkereső hetvenes évek hangulatát, amikor szűk Levisfarmerben, rock ‘n’ rollt hallgatva vágyódtak a fiatalok nyugatra. A korszak legnépszerűbb együttesei írtak számokat a filmhez, így az LGT, a Fonográf, az Omega vagy a film csúcsslágerét, a Nincs arra szót jegyző M7.

ANDRÁS FERENC (1977)

SZATÍRA / 94 PERC

András Ferenc szatírája a „nagy zabálás” motívumába csomagolva ábrázolja a későkádári szocializmust. Augusztus 20., a magyar alkotmány és kenyér ünnepe alkalmából a balatoni vasutascsalád a pesti rokont fogadja pártfunkcionárius főnökével, s annak családjával. A háziasszony a lucullusi ebéd érdekében mindenkit terrorizál, hogy a két gyermek jövőjét egyengesse. Hárman utasítják el igazán ezt az „áldozatot”: a két ifjú, és maga a gyomorbajos funkcionárius.

JANCSÓ MIKLÓS (1978)

DRÁMA / 74 PERC

A Magyar rapszódia párfilmjében Jancsó Miklós továbbszövi hőse, Zsadányi István (Cserhalmi György) történetét. A látomásszerűen kibomló, a végtelen tájban monumentális tömegeket felvonultató koreográfiafűzér egyetlen nagy áramlásban jeleníti meg a két világháború közötti időszak politikai mozgásait, a hatalmon lévők és az elnyomottak pusztításba rohanó küzdelmeit. Egymást kizáró valóságalternatívák találkoznak össze, idősíkok metszik egymást az absztrakt filmtérben, ahol végül a rombolás marad az egyetlen felismerhető törvényszerűség.

SZOMJAS GYÖRGY (1978)