COMPANY FRENÁK: SECRET OFF_MAN

Performed by: Anibal Dos Santos, Fruzsina Kaiser, Emma Lőrincz, Erika Vasas, Eoin Mac Donncha, Milán Maurer, Patrik Keresztes

Music: Gábor Halász, Máté Hunyadi

Philosophy consultant: Dr. Nóra Horváth

Production design: Victoria Frenák

Set: Péter Kiss, Szabolcs Molnár

Costumes: Mariann Henez

Make-up: Szilvia Ipacs

Lighting: Máté Vajda

Sound: András Horváth

Concept: FrenÁk

Choreography: R_Company

The première was presented by Müpa Budapest as a joint event with Company FrenÁk as part of the Bartók Spring.

Supporters: National Cultural Fund, Ministry of Culture and Innovation

The English summary is on page 7.

2023. március 16., 17.

Fesztivál Színház

FRENÁK TÁRSULAT: SECRET OFF_MAN

Előadja: Anibal Dos Santos, Kaiser Fruzsina, Lőrincz Emma, Vasas Erika, Eoin Mac Donncha, Maurer Milán, Keresztes Patrik

Zene: Halász Gábor, Hunyadi Máté

Dramaturgiai konzultáns: Dr. Horváth Nóra

Látvány: Victoria Frenák

Díszlet: Kiss Péter, Molnár Szabolcs

Jelmez: Henez Mariann

Maszkmester: Ipacs Szilvia

Fény: Vajda Máté

Hang: Horváth András

Koncepció: FrenÁk

Koreográfia: R_Társulás

A bemutató a Bartók Tavasz keretében a FrenÁk Társulattal közös programként, a Müpa szervezésében valósult meg.

Támogató: Nemzeti Kulturális Alap, Kulturális és Innovációs Minisztérium

Karrierje indulásának 40. évfordulója jó alkalom Frenák Pál számára, hogy meg- és felidézze életművének ikonikus elemeit. FrenÁk nem narratív, hanem asszociatív elbeszélésmódot követ: konkrét megfogalmazásoktól, történetektől eloldódva, a mai ember aktuális érzéseire hatva kommunikál. Az emberi kapcsolatok labirintusában bolyongva újra és újra csak kérdez, most éppen egy titokzatos alakon keresztül kutat a férfi – tágabb kontextusban az ember – lényegét adó rejtélyek után. Igazi kihívás megtalálni, hol vannak azok a pontok, melyekben nem közvetlenül kapcsolódnak össze az inspiráció forrásául szolgáló elemek, illetve az ezekhez fűződő alkotói benyomások és a közönség asszociációi, valamint hogy miként működhetnek kölcsönhatásban a hangfoszlányokon, lecsengéseken, dobbanásokon, lüktetéseken alapuló akusztikai érzetek és az organikus spirális mozgásformák.

Az előadás színpadképének meghatározó eleme egy olyan izgalmas platform, melynek gondolati alapja a FrenÁk korábbi munkáiból ismert négyszögelem, de amely ezúttal – a korábban látottakkal ellentétben – mozgásba lendül, és a lebegés érzetét keltve új térformát alkot. FrenÁk tudatosan alkalmazza az építészetelméletben Peter Eisenman révén ismertté vált, de eredetileg Gilles Deleuze francia filozófus által megfogalmazott pli-elméletet (hajtogatás, összecsukhatóság), melynek lényege, hogy a kozmosztól az emberi lelken át mindent egy egyetemes origami elemeként használ és értelmez. Ennek alapján minden egyértelműnek tűnő rendszer, logikus szerkezet is magában hordhatja a labirintusjelleget, hiszen nemcsak a látszatnak kell hinnünk, hanem a felszín mögé kell látnunk, érzékelve minden lehetséges kapcsolódási pontot és minden járható út egymáshoz való viszonyát. A hajtogatás által – időszakosan – ugyanannak a dolognak a külseje és belseje, felszíne és visszája is feltárul, így többféle szempont szerint figyelhető meg. Négyszögelem FrenÁk munkáiban még soha nem élvezett ilyen fokú átláthatóságot, az örvényszerű mozgás pedig megidézi művészetének legfontosabb inspirációs motívumát, a spirált. FrenÁk jelen koncepciójának középpontjában a magát mindenen keresztülküzdő, szenvedélyes, céltudatos, makacs, (majdnem) elpusztíthatatlan, vágyakozó férfi alakja áll, aki bármire képes a gyönyör megízleléséért, vágyai beteljesüléséért, akár saját halála árán is. Annak ellenére is feláldozza magát, hogy tudja, mi vár rá, a kiteljesülés és megismerés vágya a végsőkig kíséri. Ösztönös megszállottsága, egy érzethez, rezonanciához való ragaszkodása önmaga áldozatává teszi. A férfi főszereplő vakmerő elszántságának kiemelése teszi lehetővé az önként vállalt áldozati szerep és az ehhez kapcsolódó lelkiállapot felmutatását. A vágyait felismerő és elfogadó férfi a körülményeket és a veszélyeket teljes mértékben figyelmen kívül hagyva adja át magát a gyönyör reményének, és válik önmaga, valamint „csábítója” áldozatává. Valójában a szükségszerűség belső kényszere irányítja – titka csak az övé, de e titok körülötte lebegő érzete bárkit megérinthet.

Frenák Pál és társulata

Frenák Pál napjaink egyik legizgalmasabb koreográfusa, a magyarországi kortárs tánc meghatározó alakja, aki szülei révén a siketek és nagyothallók jelrendszerének gyermekkori elsajátításából táplálkozva egy új mozgásnyelv kidolgozásával írta be magát a magyar tánctörténetbe és vívott ki nemzetközi elismerést. A Budapesten született művész az 1980-as évek derekán Párizsba költözött, ahol a klasszikus balett több meghatározó személyiségével dolgozott, valamint Cunningham-, illetve Limón-tánctechnikát tanult. A társművészetek képviselői közül nagy hatást gyakoroltak rá Pier Paolo Pasolini filmjei, Francis Bacon festményei és Gilles Deleuze francia filozófus írásai. 1998-ban elnyerte a kiotói Villa Kujoyama koreográfusi díjat, így több mint fél évet tölthetett el Japánban – ez az élmény művészetére is jelentős hatással volt, a japán mozgás- és vizuális művészet, valamint a butoh több koreográfiájában megjelenik. 1999-ben az akkor már tízéves múltra visszatekintő

Compagnie Pal Frenakot fiatal magyar táncosokkal bővítette ki, és párizsi, illetve budapesti székhellyel működő magyar–francia társulattá alakította, mely egyedülálló táncnyelvet hozott létre. Ennek fontos jellemzője a mimika, a jelnyelv és a test mozgásának integrált használata csakúgy, mint társműfajok (cirkusz, színház, divatbemutató, kortárs zene) beemelése produkcióikba. Alkotásaival FrenÁk kétszer nyerte el a Lábán Rudolf-díjat, aktuális előadását szinte minden évben jelölik az esztendő legjobb táncelőadásának járó díjra. 2002-ben Harangozó-díjjal, 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével, 2007-ben Imre Zoltán koreográfusi díjjal, 2018-ban Magyarország Érdemes Művésze címmel, 2021-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.