BALLET COMPANY OF GYŐR: GISL

Giselle: Eszter Adria Herkovics

Albrecht: Daichi Uematsu

Myrtha / The Game: Gerda Guti

Hilarion: Luka Dimić

Wilis: Tetiana Baranovska, Rebeka Szendrey, Lea Napsugár Joó, Lili Anna Marjai, Tatiana Shipilova, Eszter Kovács, Adrienn Matuza, Barbara Tüű

Men: Patrik Engelbrecht, Máté Gémesi, Richard Szentiványi, Krisztián Horváth, Luigi Iannone, Zoltán Jekli, Bánk Téglás, Thales Henrique

Featured musicians (on recording): Félix Lajkó – violin, Attila Sidoo – guitar, Endre Kertész –cello, József Barcza Horváth – double bass, János Mazura – tuba, Tamás Czirják – drums

Set: Éva Szendrényi

Music: Félix Lajkó

Dramaturg: Alexandra Csepi

Costumes: Gabi Győri

Lighting: Ferenc Stadler

Assistant to the choreographer: Zsuzsa Jónás

Choreographer: László Velekei

This performance of the Bartók Spring was presented by Müpa Budapest as a joint event with Ballet Company of Győr and Fonó Music Hall.

The English summary is on page 8.

2023. április 25., 26.

Fesztivál Színház

GYŐRI BALETT: GISL

Giselle: Herkovics Eszter Adria

Albrecht: Daichi Uematsu

Myrtha / A vad: Guti Gerda

Hilarion: Luka Dimić

Villik: Tetiana Baranovska, Szendrey Rebeka, Joó Lea Napsugár, Marjai Lili Anna, Tatiana Shipilova, Kovács Eszter, Matuza Adrienn, Tüű Barbara

Férfiak: Engelbrecht Patrik, Gémesi Máté, Szentiványi Richard, Horváth Krisztián, Luigi Iannone, Jekli Zoltán, Téglás Bánk, Thales Henrique

Felvételről közreműködik: Lajkó Félix – hegedű, Sidoo Attila – gitár, Kertész Endre – cselló, Barcza Horváth József – nagybőgő, Mazura János – tuba, Czirják Tamás – dob

Díszlet: Szendrényi Éva

Zene: Lajkó Félix

Dramaturg: Csepi Alexandra

Jelmez: Győri Gabi

Fény: Stadler Ferenc

A koreográfus munkatársa: Jónás Zsuzsa

Koreográfus: Velekei László

A bemutató a Bartók Tavasz keretében a Győri Balettel és a Fonó Budai Zeneházzal közös programként, a Müpa szervezésében valósult meg.

A Giselle a 19. századi romantikus balett stílusteremtő remekműve, a címszerep minden balerina álma. Az 1841-ben bemutatott darabhoz Adolphe Adam komponált balettzenét.

A Győri Balett előadása a történet új rétegeinek feltárására vállalkozik, a zenéről Lajkó Félix gondoskodik. A koreográfus, Velekei László így nyilatkozott: „Minden alkotásnál van egy vízióm, a GisL esetében a halálba táncoltatás volt az a kép, amelynek alapján dolgozni kezdtem. A falusi lány szerelmi csalódása és földöntúli léte történetének esszenciáját egy felvonásba sűrítettem össze. A korábbi második felvonás, a túlvilági fehérség érvényesül jobban, és abban utalunk vissza az eredeti első felvonás hús-vér valóságában történtekre. Leginkább a karakter jellemfejlődésén keresztül járunk át a valóságos és a varázsvilág között. Egy furcsa, zárt térben fák nőnek ki a semmiből. A táncosok kockákba beszorítva táncolnak. (...) Az 1841-es párizsi verzióban, úgy tudom, nagyon sok némajáték volt. Mintegy ötven percnyi pantomim és hatvan percnyi tánc – nagy hangsúlyt helyeztek tehát a színészi jelenlétre és a karakterformálásra. A Győri Balettnél is mindig fontosnak tartottuk, hogy olyan egyéniségek kapjanak helyet a társulatban, akik az ilyen cselekményes baletteknél létre tudják hozni azokat a karaktereket, amelyek nekem mint alkotónak lehetőséget adnak a darab újragondolására. Olyan előadásra törekszünk, amely színházi, balett-, ugyanakkor önálló koncertélmény is.”

A darab címszereplője és főhőse, Giselle eleinte csak egy lány a sok közül. Kedvese, Albrecht kezdetben birtokló, kissé erőszakos. A szerelem számára játék. Giselle egyik ismerőse, Hilarion gyengéd érzelmeket táplál a lány iránt, így nem nézi jó szemmel Giselle és Albrecht románcát. Féltékenységében tönkreteszi kapcsolatukat azzal, hogy szembesíti a lányt Albrecht menyasszonyával, Bathildével. Giselle-en elhatalmasodik az őrület, képtelen elfogadni, hogy Albrecht becsapta. Dühtől emésztve először csak ruháit, majd haját kezdi tépni, végül holtan esik össze.

Az előadásban fontos szerep jut a villiknek, ezeknek a túlvilági lényeknek, női démonoknak. Olyan szűzlányok visszatérő, kísértő szellemei ők, akiket az esküvőjük előtt hagytak el vagy csaltak meg, és akik az erdőbe tévedő férfiakat bosszúból a halálba táncoltatják. Gyönyörűek és rémesek, misztikusak és zavarba ejtők. Egyszerre van jelen bennük a fiatalosság, a szépség, a halál és a rothadás. Vezérük Myrtha, alakjából árad a bosszúvágy, az erőszakosság, a nőiesség és a veszély. Nem tűr ellentmondást, puszta megjelenésével megbabonázza a férfiakat. Giselle a villik között támad fel…

Lajkó Félix a vajdasági Topolyán született 1974-ben. Első hangszere a citera volt, amellyel tízéves korában ismerkedett meg. Hegedűt az általános iskola 6. osztályában vett először a kezébe, az alapfokú zeneiskolát három év alatt végezte el Kishegyesen. A szabadkai zenei középiskola második osztályát otthagyva egy kölcsönkért hegedűvel indult el Budapestre, ahol a Dresch Quartet tagja lett. Azóta ingázik Budapest és Szabadka között, egyformán képviselve és összekötve az anyaországot és a Vajdaságot. „Zeném alapját hangszerem érzékenysége és sokszínűsége adja. Nem játszom semmilyen új stílusú muzsikát, csak járom a magam útját, improvizálok és komponálok. Nem teszek különbséget zenei stílusok és irányzatok között; játszom népzenét, klasszikus muzsikát, rockot, bluest, jazzt és improvizatív dallamokat.” Sok neves együttessel és egyéniséggel dolgozott, tagja volt Szabados György együttesének, a Makúznak és Boris Kovač zenekarának, a Ritual Novának. Számos alkalommal fellépett a világhírű japán táncossal, Min Tanakával, a francia Noir Désir zenekarral, több koncertet adott Alexander Balanescuval, illetve Boban Marković roma rézfúvószenekarával. Több színházi előadáshoz írt zenét. Hegedűjátékával elbűvölte Tokió, Amszterdam, Berlin, Pozsony, Prága, Budapest, Brassó, Belgrád, Szarajevó, Ljubljana, Frankfurt, Lyon, Bordeaux, Velence, Verona, Edinbugh, London, Tallinn, Bécs, New York zeneértő közönségét.

A magyar táncművészeti életben, a magyar tánc történetében és Győr városának kultúrtörténetében egyaránt mérföldkőnek számított, amikor 1979-ben a Magyar Állami Balettintézet végzős osztálya úgy döntött: együtt maradnak és társulatot alapítanak – így született meg a Győri Balett. Ügyüknek megnyerték Markó Ivánt, aki búcsút mondott Maurice

Béjart világhírű együttesének, és Győrbe jött, hogy az együttes vezetője legyen. Az alapító igazgató 1991-es távozásával Kiss János vette át a társulat irányítását, és az együttes a vezetőváltás után is képes volt megújulni, évről évre emelni a művészi mércét, egyre szélesebb horizontot tárni közönsége elé. A kitartó munkát újabb sikerek koronázták, többek között olyan neves koreográfusokkal dolgoztak együtt, mint Robert North, Ben Van Cauwenbergh, Christopher

Bruce, Cayetano Soto, ifj. Harangozó Gyula, Lukács András, Leo Mujić, Gustavo Ramírez Sansano vagy éppen Vámos György. 2020. július 1-jével a társulat harmadik igazgatója

Velekei László lett.

Velekei László tízéves koráig néptáncot és versenytáncot tanult, balett-táncosként a Pécsi Művészeti Szakközépiskolában végzett. 2020-ban elvégezte a Magyar Táncművészeti Egyetem táncos és próbavezető szakát. Pályafutását 1996-ban alapító tagként kezdte a Magyar Fesztivál Balettben. 1997-ben a Győri Balett társulatához került, 1999-ben az együttes magántáncosa lett. 2009-től a táncot befejezve koreográfusként és művészeti asszisztensként dolgozott a társulatnál. 2015-ben az együttes művészeti vezetője, 2020. július 1-jén igazgatója lett. A Győri Balett által bemutatott darabok közül több az ő nevéhez fűződik: Tóth Ilona emlékére ’56, Kodály, Ne bánts!, A terem, Belső hangok, Romance – Kodály Zoltán műveire, A vaskakas, A skarlát betű, PianoPlays – etűdök Liszt és Wagner műveire, Forgószél, avagy a képzelet csodája, Anna Karenina, Mimi, One way to Heaven. Velekei László 2014-ben a legjobb külföldi koreográfus díját kapta a 7. Nemzetközi Balett- és Kortárstáncversenyen Bécsben, ugyanebben az évben Győr Művészetéért díjat, 2015-ben Harangozó-díjat, 2017-ben Carmen-díjat, 2019-ben pedig Seregi-díjat kapott. 2016-ban és 2018-ban elnyerte „Az évad legjobb alkotója” címet. 2022-ben Magyarország Érdemes Művésze díjban részesült.