MINDIG TÖBBET ADUNK!

Csatlakozzon Ön is, gyűjtsön pontokat, élvezze a kedvezményeket és a pluszélményeket!

mupa.hu

13 May 2023

Béla Bartók National Concert Hall

GÁBOR BOLDOCZKI, SERGEI NAKARIAKOV AND THE PRAGUE

Symphony Orchestra

Featuring:

Gábor Boldoczki, Sergei Nakariakov –trumpet, flugelhorn

Conductor: Andrey Boreyko

2023. május 13.

Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

BOLDOCZKI GÁBOR, SZERGEJ NAKARJAKOV ÉS A PRÁGAI SZIMFONIKUS ZENEKAR

Közreműködik:

Boldoczki Gábor, Szergej Nakarjakov –trombita, szárnykürt

Vezényel:

Andrej Borejko

Judit Varga: Happy Birthday Major Ludwig –Hungarian première

Fazıl Say: Concerto for Two Trumpets and Orchestra, Op. 104 – world première

I. Introduction, Allegro

II. Andante moderato, misterioso

III. Allegro assai, „in memoriam”

Varga Judit: Happy Birthday Major Ludwig –magyarországi bemutató

Fazıl Say: Versenymű két trombitára és zenekarra, op. 104 – ősbemutató

1. Introduction, Allegro

2. Andante moderato, misterioso

3. Allegro assai, “in memoriam”

Dvořák: Symphony No. 8 in G major, Op. 88

1. Allegro con brio

2. Adagio

3. Allegretto grazioso – Molto vivace

4. Allegro ma non troppo

Gábor Boldoczki plays on B&S trumpets.

The English summary is on page 10.

Dvořák: VIII. (G-dúr) szimfónia, op. 88

I. Allegro con brio

II. Adagio

III. Allegretto grazioso – Molto vivace

IV. Allegro ma non troppo

Boldoczki Gábor B&S trombitákon játszik.

„Ha választanom kellene egy önálló est és egy olyan koncert között, amelyen csak egy darab szólal meg tőlem, az utóbbira szavaznék” – jelentette ki Varga Judit (1979) egy interjúban, melyet a Müpa 2022/2023-as évadának zeneszerzőjeként készítettek vele. Az évad során több alkalommal játszották műveit a Müpában, és míg októberi szerzői estjén a zeneirodalom különböző korszakaiból származó darabokat válogatott a sajátjai mellé, a május 13-i hangversenyen az interjúban megfogalmazott kívánsága valósul meg: kompozíciója egy hagyományos felépítésű koncerten, klasszikus művek között hangzik el. A bevett műsorrend szerint tervezett est első száma Varga köszöntő tematikájú zenekari darabja, amelyet egy versenymű követ, majd a szünet után mindezt egy nagyobb lélegzetű romantikus szimfónia tetőzi. A nyitódarab mellett azonban a versenyművet is kortárs kompozíció, sőt ősbemutató, Fazıl Say két trombitára írt koncertje képviseli.

Hagyomány és újdonság kettőssége nemcsak a műsorban jut érvényre, a zenetörténeti múlthoz való kapcsolódás az elhangzó művek szerzőinek művészetében is meghatározó tényező.

A zeneszerző, tanár és zongorista számára természetes alapként jelen lévő zeneirodalmi repertoárral folytatott párbeszéd Varga műveiben a legkülönbözőbb módokon nyilvánul meg. Idézetek, reminiszcenciák, gyakran a címmel közölt asszociációk mellett a korábbi zeneművek sokkal áttételesebb inspirációforrást jelenthetnek számára, ahogyan azt szerzői estjének párdarabjai is tükrözték. Bárhogyan nyúl azonban az ihlető zenei gondolatokhoz, végül gyökeresen újrafogalmazza azokat, hogy a műveire jellemző, játékosságában is eredeti és erőteljes dramaturgia szervesen integrált kifejezőeszközeivé tegye őket, s ez a dramaturgia a darab első percétől kezdve lenyűgöző közvetlenséggel tár fel egy sajátos belső világot. Beethoven, a megkerülhetetlen sokféleképpen jelenik meg Varga műveiben. Személyes vonatkozású, In memoriam J. V. című művében például a zeneszerző nemcsak tételfelirataival, hanem az igen egyszerű alapmotívum beemelésével is utal a Les adieux zongoraszonátára. Beethoven jól ismert dallamait a Mr. West című némafilm kísérőzenéjében a képzőművészet által ihletett montázstechnikával használta fel, a Mosarban új kontextusban parafrazeálta, míg a zeneszerző alakja és korunk hozzá való viszonyulása a lényege a Beethoven születésének 250. évfordulóján, 2020-ban komponált Variazioni con Tema három, Beethovenre más-más módon reflektáló tételének. A 2019-ben keletkezett, Magyarországon most először elhangzó Happy Birthday Major Ludwig tehát túlmutat alkalmi jellegén, még ha az évfordulóval összefüggő felkérés ihlette is. Megrendelője a hamburgi TONALi kulturális szervezet volt, amelynek zeneszerzői díját 2019-ben Pendulum című zongoraművével Varga nyerte el. A BeEnigma projekt – mely a „Beethoven” és az „enigma” szavak összeillesztésével kapta nevét – a zenetörténet e meghatározó alakját rendhagyó módon saját művei nélkül, mai zeneszerzők kompozícióiban életre keltve kívánta ünnepelni. Varga műve a négy másik önálló, szintén tíz-tíz perces kortárs kompozícióból és egy slam poetry számból létrejövő közös alkotásként először a hamburgi Elbphilharmonie-ban, a járványhelyzet miatt az évfordulót követő évben hangzott el. E Beethoven-hommage a Vargát évek óta foglalkoztató kérdéssel, a mozgási energia zenei ábrázolásával kapcsolódik össze, erre vonatkozik az alcímben feltüntetett „kinetikus zene” kifejezés. Bár a zeneszerző saját elmondása szerint végül mégis idézett Beethoventől – bizonyára az általa említett beethoveni dúr akkordokra utal a cím játéka az őrnagyi rangot, illetve dúr hangsort egyaránt jelentő angol „major” szóval –, elsősorban a zenéjére jellemző energiát szerette volna megragadni, amely hatalmas tömeget tud hirtelen mozgásba hozni, hogy azután feltartóztathatatlanul haladjon tovább, mígnem leáll, majd újra és újra lendületet kap. Az ünnepiséget sugárzó alkotás más vonásokat is felfed, amelyek fontosak Varga számára Beethoven művészetében: ilyen az univerzumot teremtő attitűd, a monumentalitás, valamint a hangzás és a hangszerek játékmódjának kitágítása. Az évad zeneszerzője mellett ezen az esten az évad előadója, Boldoczki Gábor is szerepel, aki Szergej Nakarjakovval együtt Fazıl Say (1970) e hangversenyen bemutatandó trombitakettősversenyének szólistája. A már számtalan nemzetközi elismerést elnyerő trombitaművész érdeklődése barokk zeneszerzők trombitaműveire és eredetileg más hangszerre írt kompozícióinak átirataira, valamint kortárs darabokra egyaránt kiterjed. Boldoczki kifejezetten fontosnak tartja, hogy új művek megírását inspirálja, az általa bemutatott művek közé tartoznak többek között Dubrovay László és Krzysztof Penderecki neki komponált trombitaversenyei, illetve a Varga Judit októberi szerzői estjén elhangzott Bending Space and Time. Fazıl Say 2010-es, Boldoczki kívánságára írt op. 31-es trombitaversenyében a művész megmutathatta legendás virtuozitását és líraiságát is. A török zeneszerző 2022 decemberében kezdett hozzá op. 104-es versenyművének komponálásához, melynek megírását ugyancsak Boldoczki kezdeményezte, megrendelője pedig a Müpa lett. A kettőzött szólóval hasonló korú és kvalitású barátjára, a rendszerint szintén a virtuozitás, bársonyos hang és mély érzékenység együttesével jellemzett orosz–izraeli trombitaművészre, Szergej Nakarjakovra gondolt.

Bár Sayt először zongoraművészként ismerhette meg a magyar közönség, a muzsikus tizenéves kora óta komponál. Előadóművészi és zeneszerzői világában, illetve a kettő között nem is olyan éles határt jelentő átirataiban meghatározó a sokféle stílus, köztük a jazz és a török népzene különböző mértékű és jellegű hatása. Impozáns tablókat kedvelő zenéjére a ritmika kiemelt szerepe jellemző. Számos különféle ritmushangszer használata mellett előszeretettel domborítja ki a dallamhangszerek ritmikus oldalát is, rövid, alapvetően ritmikus motívumok variáló ismétléseiből sodró táncforgatagokat alakít, míg a lírai részek a török népdalok nyelvén szólalnak meg, majd sokszor romantikus tuttivá szélesednek. A termékeny komponistához közel áll a zenei ábrázolás, műveinek címe rendszeresen utal valamilyen külső tényezőre – gyakori a keleti tematika, amelynek megidézését Say sajátos hangszerek bevonásával segíti –, és a török népi dallamosság korábbi trombitaversenyének is alapvető eleme. A két versenymű fókuszában azonban talán a felkérő előadóművészre való tekintettel sem áll kimondott program. A kettősverseny a trombitában rejlő lehetőségekre és a szólisták virtuozitására épít, a műben mindkét szólista B-trombitán, piccolo trombitán és szárnykürtön is játszik. A háromtételes versenymű első tételében a szólóhangszerek könyörgését halljuk, amelyeket a gyorsabb vagy lassabb zenei szövetben felhangzó, ritmikailag szabad hívások és párbeszédek tesznek erőteljessé és realisztikussá. A második tétel drámai és lassú, szabálytalan ritmussal kezdődik, majd egy piccolo trombitákkal játszott rendkívül gyors, „vízi tánchoz” hasonló Presto résszel folytatódik, mígnem visszatér a tétel kezdeti atmoszférája. A zárótétel Say közvetlenül az ankarai pályaudvart 2015-ben ért terrortámadást követően született In Memoriam című zongoraművének dallamain alapul, melyek a hangszerelésnek köszönhetően még kifejezőbbé válnak.

Antonín Dvořák (1841–1904) VIII. (G-dúr) szimfóniája nemcsak romantikus zenekari műként, hanem a klasszikus örökséghez hű, de azt saját népének dallamaival és zenei karakterével gazdagító zeneszerző életművének képviselőjeként is tökéletes kiegészítője a műsor első felének. E zenei világ hiteles tolmácsolását remélhetjük az 1934-ben alapított Prágai Szimfonikus Zenekartól, melyet a modern zeneművek iránt is elkötelezett lengyel–orosz karmester, a jelenleg a Varsói Filharmonikus Zenekar és a Milánói Szimfonikus Zenekar vezetőjeként működő Andrej Borejko, az együttes visszatérő vendégkarmestere vezet. Dvořák az 1889-ben keletkezett VIII. szimfóniában saját szavai szerint előző szimfóniáihoz képest valami újszerűt kívánt létrehozni. A pasztorális kompozícióban a négy évvel korábbi, romantikusan viharos

VII. szimfóniával ellentétben a klasszikus ideálhoz fordult vissza, a műben kibontakozik zenéjének cseh dallamossága. Alapvető derűjéhez és cseh tájakat idéző rurális karakteréhez bizonyára hozzájárult az az időszak és környezet, amelyben született: a zeneszerző az év augusztusában Vysoká u Příbramiban lévő nyári lakában vázolta fel. A ma Vila Rusalka néven ismert ház tavasztól őszig már évek óta otthona volt, ahol napjait erdei sétákkal, komponálással, szeretett kertje és galambjai gondozásával, estéit helyi bányászokkal vagy a közeli kastélyban sógornőjének családjával töltötte. Mindez azonban önmagában aligha lenne elég a szimfóniából sugárzó optimizmushoz, amely hűen tükrözi az ekkoriban igen nagy sikereket elérő Dvořák hangulatát. A komponista műveit az 1880-as években Európa neves zenei központjaiban mutatták be, különösen jelentőssé vált számára Anglia, ahová összesen kilenc alkalommal utazott el, és amelyhez több nagy művének megrendelése és előadása fűződött. Itt jelent meg később a VIII. szimfónia kottája is. Alkotói sikereinek egyikére reflektál az alig több mint két hónap alatt befejezett kompozíció ajánlása, amelyben Dvořák köszönetét fejezte ki a prágai Bohémiai Tudományos, Irodalmi és Művészeti Akadémiának, miután annak tagjai közé választották. A szimfónia bemutatóját ő maga vezényelte 1890. február 2-án Prágában, majd áprilisban Londonban, ahol szintén átütő sikert aratott, és hamarosan Európa-szerte népszerűvé vált.

A G-dúr szimfónia a klasszikus négytételes felépítést követi. Derűs karakterének nem mond ellent, hogy első tétele a klasszikus szimfóniák lassú bevezetőjére emlékeztető, bár a tétel Allegro con brio tempójához tartozó, moll hangnemű szakasszal kezdődik. A zenekar középső és mélyebb regisztereiben halkan megszólaló szorongó, vokális jellegű dallam egy gondolataiba mélyedő embert idéz, akit hamarosan a fuvolákon megszólaló vidám madárdal riaszt fel. A tétel fontos pontjain visszatérő bensőséges kiindulópont még inkább kidomborítja a következő, valóban con brio, azaz élénken, hévvel előadandó téma kitörő örömét. A tétel témái folyton változó tájakként követik egymást, a különböző fafúvók kiemelt szerepe mellett talán ezzel is elősegítve a rurális asszociációkat. A dallamok szokatlanul gyors egymásutánjára is vonatkozott a Dvořákot egyébként nagyra tartó Brahms megjegyzése, amely szerint a műben és különösen az első tételben túlságosan sok a töredékesség, hiányoznak a fő pontok. A témagazdagság még kifejezettebb a terjedelmes Adagio második tételben, melynek kezdete korálszerűen nyugodt lassú témával és az erre felelgető madárhang-motívumokkal idézi fel a szimfónia komor nyitódallamának hangzását. E hangok felbukkannak a vidáman lépegető második részben is, amely a rézfúvók ünnepélyes megszólalásában csúcsosodik ki. Az első rész csöndes visszatérését hirtelen viharos epizód váltja, de hamar követi a táncos második rész újbóli felhangzása, végül a személyesebb első téma emelkedik himnikus magasságba. Az első tételek introvertált nyitódallamainak melankóliája a harmadik tétel szlávosan érzelmes keringőjében oldódik fel. Az Allegretto grazioso brahmsi hangvételével markáns kontrasztot képez a középrész, melyet a fafúvókon játszott népies táncdallam hármas ütemének és a vonósok páros lüktetésének kettőssége tesz izgalmassá. A tétel csattanója az első rész visszatérését követő kóda igen gyors, már a zárótételt előkészítő falusi tánca. A finálét pazar trombitafanfár jelenti be. A szimfónia nyitódallamának hasonló regiszterben megszólaló, lassabb, de már ünnepélyesen méltóságteljes rokona után a dallam számtalan karakterben megfogalmazott variációi következnek. E változatok először elsöprő tánccá alakulnak, majd megszólalnak a szimfónia egészének szelleméhez hű elmerengő formái, hogy végül fergeteges tutti zárja a művet.

Írta: Riskó Kata

Boldoczki Gábor Budapesten és Reinhold Friedrich karlsruhei mesteriskolájában végezte tanulmányait. Nemzetközi szólókarrierjét 1997-ben a müncheni ARD Zenei Verseny, valamint a párizsi Maurice André Verseny első díja és különdíja indította el. 2004-ben a Salzburgi Ünnepi Játékok történetének első trombitaszólistájaként Michael Haydn versenyműveivel debütált. Sokszínű repertoárja barokk művektől kortárs darabokig terjed. Turnéi során többek között a Bécsi Szimfonikusokkal, a berlini Konzerthaus, illetve a szentpétervári Mariinszkij Színház zenekarával, a Cseh Filharmonikusokkal és a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarával lépett fel. Eddig kilenc lemeze jelent meg a Sony Classical gondozásában. 2022–2023-ban az évad művésze a Müpában.

Szergej Nakarjakov orosz születésű izraeli trombitaművész. A legelismertebb zenekarokkal játszott olyan karmesterek vezényletével, mint Saulius Sondeckis, Christoph Eschenbach, Jurij Tyemirkanov, Jiří Bělohlávek, Jaap van Zweden, Neville Marriner, Mihail Pletnyov, Kent Nagano, Vladimir Ashkenazy, Hugh Wolff, Ton Koopman. Kamarapartnerei a világ vezető zenészei, köztük Vagyim Repin, Martha Argerich, Mischa Maisky és Emmanuel Pahud. Első lemezét tizenöt éves korában adta ki a Teldec, azóta rendszeresen megjelenő felvételeit rendkívüli elismerés fogadja. Repertoárja a klasszikus trombitairodalom mellett számos átirattal és kortárs művel bővül, és a művész szívesen játszik szárnykürtön is.

Andrej Borejko lengyel–orosz karmester 2014 és 2022 között a floridai Naples zenekarának zeneigazgatója volt, negyedik éve a Varsói Filharmonikus Zenekar művészeti vezetője, emellett 2022 óta a Milánói Szimfonikus Zenekar rezidens karmestere. Turnézott az Orosz Állami Akadémiai Szimfonikus Zenekar, valamint a Filarmonica della Scala élén, és számos német, osztrák, holland, amerikai, valamint ausztrál zenekar vendégkarmestere volt. A modern zene szószólója, lemezre rögzítette Arvo Pärt Lamentate című művét a Stuttgarti Rádió Szimfonikus Zenekarával, de nevéhez fűződik Sosztakovics A mcenszki járás Lady Macbethje-szvitje eredeti változatának lemezpremierje és a zeneszerző több szimfóniájának felvétele is.

Az 1934-ben alapított Prágai Szimfonikus Zenekar kezdetben cseh filmek kísérőzenéjének rögzítése, illetve rendszeres élő rádióadások révén vált ismertté. 1942-től harminc éven át állt az élén Václav Smetáček, akinek vezetésével az együttes nemzetközi elismertséget szerzett. 1952-ben Prága a város reprezentatív zenekarának státuszába emelte. 1957-es első külföldi turnéja óta Európa szinte minden országában fellépett, többször járt Japánban és az USA-ban, továbbá Dél-Amerikában, Puerto Ricóban, Tajvanon, Koreában, Törökországban, Izraelben és Ománban. Vezető karmestere 2015 és 2020 között a finn Pietari Inkinen volt, 2020 óta Tomáš Brauner tölti be ezt a posztot.