Virágvasárnap • Palm Sunday

a kánai menyegző történetének felidézése jól illett a farsang felszabadult hangulatához, vidámságához. A kánai menyegző éneke (hoszszú epikus versezete) a Kájoni-kódexben bukkan föl a 17. században. Népszerűségét mutatta, hogy Szeged környékén még lakodalmakban és disznótorokon is énekelték.

A farsang az önfeledt vigasságok, maszkos játékok, felvonulások időszaka volt, amikor egy jellegzetes „fordított” világkép uralkodott, tele vaskos humorral, szókimondó jelképekkel, pajzán cselekvésekkel (Farsangi maszkurázás Kalotaszegről).

A Kárpát-medencében a magyar, szlovák, délszláv, beás cigány énekes körtáncok képviselik az európai középkor mára szinte teljesen elveszett lánctáncát (Böjti karikázó, kiszehajtás és asszonycsárdás). A tavaszi termékenységi rítusokhoz kötődő karikázó főleg a böjti időszak és az ünnepnapok tánca volt. A hozzájuk kötődő, pogány világból fennmaradt szövegek és dalok jól belesimultak a későbbi keresztény kultúrkör egyházi szövegeibe, annak az újabb korokban többszólamban kinyíló dallamvilágába. Az északi területeken a kiszézés egyértelműen az ókori pogány hitvilág megmaradt képviselője, a versek rontásűző varázslatok maradványai, ugyanakkor a szlovák szövegbe már Szent János neve is bekerült, jelezve, hogy a kereszténység ugyan integrálta a régi vallásokat, de emléküket nem törölte el végérvényesen. A paraszti hagyományban megőrződött szokások (villőzés, zöldágjárás) a tavasz köszöntése mellett Jézus jeruzsálemi bevonulását idézik meg. Virágvasárnap emblematikus processziós éneke megjeleníti az evangéliumi szöveget, mely szerint a város gyermekei pálmaágakkal, ruháikat leterítve, hozsannázva fogadták a Mestert (Pueri Hebraeorum vestimenta).

A nagypénteki virrasztó istentisztelet legmegrázóbb pillanata az ún. Kyrie puerorum – a gyermekek kyriéje, könyörgése. A Jézus halála miatti mély gyász és megrendültség súlyos mondatokban kap hangot. Templomi környezetben ezt már teljes sötétségben, mindössze egy gyertya fényénél éneklik. Ez a húsvét misztériumának utolsó előtti stációja, a következő képet a feltámadást hirdető harangok és csengők, valamint a boldog alleluja kíséri, majd a húsvéti népszokások egyik legelterjedtebb rituáléja, a locsolkodás következik (Locsolóbál – Szatmári táncok).