Wien

ÁPRILIS

Müpa – Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Müpa Budapest – Béla Bartók National Concert Hall

Ligeti: Kamarakoncert • Chamber Concerto

I. Corrente (Fließend)

II. Calmo, sostenuto

III. Movimento preciso e meccanico

IV. Presto

Ligeti: Hegedűverseny • Violin Concerto

I. Praeludium. Vivacissimo luminoso – attacca

II. Aria, Hoquetus, Choral. Andante con moto – attacca

III. Intermezzo. Presto fluido

IV Passacaglia. Lento intenso

V. Appassionato. Agitato molto szünet • interval

Ligeti: Csellóverseny • Cello Concerto

Ligeti: Zongoraverseny • Piano Concerto

I. Vivace molto ritmico e preciso

II. Lento e deserto

III. Vivace cantabile

IV. Allegro risoluto, molto ritmico

V. Presto luminoso

Közreműködik • Featuring: KELEMEN Barnabás – hegedű • violin, FENYŐ László

– cselló • cello, FEJÉRVÁRI Zoltán – zongora • piano, Klangforum Wien

Vezényel • Conductor: EÖTVÖS Péter

A koncert a Bartók Tavasz keretében a Heidelberger Frühling Musikfestivallal közös programként, a Müpa szervezésében valósul meg. • This concert of the Bartók Spring is presented by Müpa Budapest as a joint event with Heidelberger Frühling Musikfestival. For the English version see page 7.

Ligeti György: Kamarakoncert Az 1969–70-ben, tizenhárom hangszeres előadóra írt Kamarakoncert (Kammerkonzert) Ligeti egyik leggyakrabban játszott műve. Hogy miért kedveli a közönség éppúgy, mint a muzsikusok, annak három oka is van. Először is, a Kamarakoncert nagyszerűen megírt és lenyűgöző darab, amely minden bonyolultsága ellenére is közvetlen hatást gyakorol az előadóra és a hallgatóságra egyaránt. Másodsorban azáltal, hogy Ligeti minden hangszerest szólistaként is kezel, biztosítja, hogy az együttes minden egyes zenészének érdekes feladata legyen. Harmadrészt pedig Ligeti polimetrikus koncepciója és annak megvalósítása egyszerűen zseniális: a különböző tempók párhuzamossága, amely itt „szupergyors szólistaakciókkal” (Ligeti) párosul, létrehozza azt az egyedülálló és lélegzetelállító, szárnyaló és irizáló „Ligeti-hangzást”, amiért a zeneszerzőt mind a mai napig csodálják és tisztelik. Eötvös Péter szerint „a Kamarakoncert valamennyi tétele egészen különleges, bennük Ligeti olyan hangszeres pillanatokat teremtett, melyeket előtte senki sem mert kipróbálni, mert egyszerűen nonszensznek tűnt”.

Ligeti György: Hegedűverseny

A Hegedűversenyt Ligeti Saschko Gavrilov hegedűművész számára komponálta. Első, háromtételes változata 1990-ben, a kibővített öttételes változat 1992-ben keletkezett, utóbbit az Ensemble Modern mutatta be Kölnben, Eötvös Péter vezényletével. A darab Ligeti jellegzetes hangütéseinek valóságos tárháza, találunk benne lebegő, szándékosan „hamis” hangfelületeket (elhangolt vonósok, okarinakórus), középkori polifóniát (hoquetus), sűrű kánont (III. tétel), lamentót (IV. tétel), végül a fináléban népdalidézetet (Beteg asszony, fáradt legény). Paul Griffith a Hegedűversenyt nevezte a leggazdagabbnak a zeneszerző „kitalált szülőföldjei” közül, s úgy vélte, hogy a műben Ligeti egy Machaut-ig és az egyenlítői Afrikáig terjedő világból tekint vissza arra a helyre, ahonnan egykor elindult. Dalos Anna szerint is retrospektív, összefoglaló jellegű kompozíció: „mintha Ligeti egész művészi univerzumát be akarná mutatni”.

Ligeti György: Csellóverseny

Az 1966-ban komponált versenymű nem írható le a hagyományos versenyművek kategóriáival, illetve műfaji jellemzőivel. Versenyműjellege „nem úgy értendő, mintha a szólócselló és a zenekar két külön egységet alkotna, amely versengve és kontrasztálva áll szemben egymással, és nem is úgy, mintha a darab a romantika szimfonikus koncerttípusának felelne meg. Ellenben a zene egész faktúrája az, amely versenyműszerűen van kialakítva. A mozgásokat újabb és újabb hangszercsoportok szövik tovább, miközben a váltakozó hangszerkombinációk alapját mindig a szólócselló alkotja. A gordonka ezenkívül virtuóz szólamvezetése révén is koncertáló főhangszerként lép előtérbe” – fogalmazott Ligeti. Eötvös Péterhez különösen közel áll ez a kompozíció, „nincsenek benne szokásos elemek, magát a hangszert is egészen speciális módon kezeli, amiben meghatározó szerepe lehetett a darabot bemutató fantasztikus gordonkásnak, Siegfried Palmnak. Egészen különleges dolgokat tudott – hogy csak egy példát említsek: egy üres húrt is képes volt megvibrálni a hangszer testén keresztül –, de általában is elmondható, hogy az az extrém zenei világ, melyet Ligeti kialakított a szólista számra, neki teljesen természetes volt. Olyan halkan tudta megszólaltatni a hangszerét, hogy valójában nem is lehetett hallani, mégis az volt az ember benyomása, hogy hallja. Karmesteri szempontból is ez a versenymű adja a legizgalmasabb feladatot, mert a szólista minden zenei pillanatát közvetíteni kell az együttes felé, folyamatos kontroll alatt kell tartani a szokatlanul csendes játékmódot. Itt végig nagyon szoros kapcsolatban kell maradnom a szólistával, a zenekart pedig valahogy be kell vonnom az ő bűvkörébe.”

Ligeti György: Zongoraverseny Az eredetileg (1985–86-ban) háromtételesre tervezett, majd 1987-ben öttételessé kibővített versenymű valamennyi tétele a ritmusok újfajta komplexitásával kísérletezik. Nemcsak a zongorista számára jelent rendkívüli nehézséget a jobb és bal kéz eltérő sebességrétegeinek érzékeltetése, de a zenekari szólamok is kivételesen nagy koncentrációt igényelnek. A hangzáskép egyik jellegzetessége, hogy – Ligeti szavaival – „illuzionisztikus ritmikai-dallami alakzatok jelennek meg benne. Ezeket az alakzatokat közvetlenül nem játsszák el (a kottakép sem rögzíti), valójában nincsenek ott az egyes szólamokban, csupán az észlelésünkben jönnek létre a különböző szólamok együttműködéséből.”

Kelemen Barnabás

Kelemen Barnabás hegedűművész briliáns technikájával és vibráló, szenvedélyes játékával hódította meg a világ legnevesebb koncerttermeit. Munkáját számos rangos elismeréssel, többek között Kossuth-díjjal jutalmazták. Repertoárja rendkívül változatos, korai barokk, klasszikus, romantikus és 20. századi daraboknak is hiteles előadója. Emellett a kortárs művészet elkötelezett híve, Kurtág, Ligeti, Schnittke, Gubajdulina, Steve Reich és Ryan Wigglesworth műveinek ősbemutatói és magyarországi bemutatói fűződnek nevéhez. Rendszeresen lép fel a legnevesebb koncerttermekben. Olyan karmesterekkel dolgozott együtt, mint Lorin Maazel, Sir Neville Marriner, Vladimir Jurowski, Marek Janowski, Michael Stern, Krzysztof Urbański, Kocsis Zoltán, Eötvös Péter vagy Fischer Iván. Ő maga is szívesen áll zenekarok élére, az elmúlt évadokban vezényelte a Nemzeti Filharmonikusokat, az Indianapolisi Szimfonikusokat, az Izraeli Kamarazenekart és a Concertgebouw Kamarazenekarát, valamint Szombathely, Győr és Pécs szimfonikus zenekarait. Kokas Katalinnal együtt alapítója és művészeti vezetője a Fesztivál Akadémia Budapest kamarazenei fesztiválnak.

Kelemen Barnab S

Feny L Szl

Fenyő László

1975-ben született, Mező László és David Geringas tanítványa. Számos nemzetközi versenyen ért el kiváló eredményt, ilyen a kronbergi Nemzetközi Pablo Casals Gordonkaverseny első helyezése, illetve a Genfi Nemzetközi Zenei Versenyen, a párizsi Rosztropovics Versenyen, az Adam Nemzetközi Gordonkaversenyen és a Magyar Rádió Gordonkaversenyén elért helyezései. Bő egy évtizeden át a Frankfurti Rádió

Szimfonikus Zenekarának szólócsellistája volt. 2012-ben lett a karlsruhei Zeneművészeti

Főiskola professzora, de több mesterkurzust is adott szerte a világban. A művész olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a Singapore-i Szimfonikusok, a Koreai Nemzeti Szimfonikusok, a Bonni Beethoven Zenekar, a Staatskapelle Weimar, a Lancasteri Szimfonikus Zenekar (USA), a Sanghaji Szimfonikus Zenekar, a Christchurchi Filharmonikusok (Új-Zéland), valamint a Bogotái Filharmonikusok.

Fejérvári Zoltán

Fejérvári Zoltán az elmúlt évek magyar zenei életének kimagasló fiatal előadóművésze. A 2017-es Montreali Zongoraverseny győztese, 2016-ban pedig a Borletti-Buitoni Trust ösztöndíjában részesült. Európa- és Amerika-szerte olyan rangos hangversenytermekben adott szólóestet, mint a Carnegie Hall, a kanadai Place des Arts, a müncheni Gasteig, a torinói Lingotto, a valenciai Palau de la Música, a Buenos Aires-i Biblioteca Nacional vagy a budapesti Zeneakadémia. Szólistaként számos zenekarral működött együtt, volt a Budapesti Fesztiválzenekar, a Nemzeti Filharmonikusok, a Verbier-i Kamarazenekar és a Concerto Budapest szólistája is. 2019-ben megjelent első Janáčekszólólemezét lelkesen fogadta a kritika, a Gramophone szerint „a legérzékenyebb és legelmélyültebb felvétel” a zeneszerző műveiből. Legutóbbi Schumann-felvétele az

Atma Classique gondozásában jelent meg 2020 májusában, és ismét elismeréssel méltatta a Gramophone: „Fejérvári kivételesen elmélyült művész, aki egyszerre ötvözi hangszerének színeit a kifogástalan zeneiséggel. Akik még nem hallották őt játszani, ritka csemegére számíthatnak.”

Eötvös Péter

Eötvös Péter zeneszerző, karmester, tanár, napjaink zenéjének kiemelkedő alkotóművésze és protagonistája. Zeneszerzői és karmesteri pályájának indulásakor a budapesti Zeneakadémián, majd Kölnben, Karlheinz Stockhausen környezetében érték a legfontosabb impulzusok. 1978-ban Pierre Boulez meghívta az általa alapított párizsi IRCAM nyitókoncertjének dirigálására, a koncertet követően pedig felkérést kapott az Ensemble Intercontemporain zeneigazgatói pozíciójára, melyet 1991-ig töltött be. Párizsban egy új világ nyílt ki számára: az együttessel több száz új művet mutatott be, s lehetősége nyílt személyesen együtt dolgozni a korszak legjelentősebb élő szerzőivel. A modern zene legkiválóbb együttesei hívták vezényelni, mindeközben a világ legnevesebb szimfonikus zenekaraival is koncertezett. Előadóművészként a legújabb zene specialistájaként vált világhírűvé, de megkerülhetetlen Stravinskyés Bartók-dirigens is. Két idősebb honfitársa, Ligeti György és Kurtág György műveinek egyik legavatottabb interpretátora. Alkotóművészként korán elkötelezte magát a színház és a film világával, az itt nyert tapasztalatok máig alapvető hatást gyakorolnak zeneszerzői gondolkodására.

Klangforum Wien

Művészi önmeghatározása szerint a Klangforum Wien „rettenthetetlen hegymászók, felfedezők és kérdezők kollektívája”. A zenekarban 10 ország 23 zenésze – korunk legjelentősebb zeneszerzőivel együttműködve – a kreativitás, a művészi alkotás távoli horizontjait kutatja, mindezt nyitott gondolkodással, virtuóz hangszerjátékkal, koncentráltan és érzékenyen. A Klangforum Wien összetéveszthetetlen hangzása különleges élményt és izgalmas, talányos problémákat kínál a közönségnek. Minden koncertjük a szó legjobb értelmében vett esemény: olyan érzéki élmény, amelynek közvetlenségétől és hatásától nehéz szabadulni. A Klangforum Wien 1985-ben jött létre, alapítója Beat Furrer. Az együttes világszerte koncertezik, évadonként több mint 80 előadást tart Európában és a tengerentúlon. A 2018/2019-es koncertszezon kezdetével Bas Wiegers vette át a vezető vendégkarmesteri posztot Sylvain Cambrelingtől, aki tiszteletbeli vezető vendégkarmesterként továbbra is dolgozik az együttessel. A Klangforum Wien minden évben új művet rendel.

György Ligeti: Chamber Concerto

The Chamber Concerto (Kammerkonzert), written in 1969–70 for thirteen instruments, is one of Ligeti’s most frequently performed works. There are three reasons why audiences like it as much as musicians. First of all, the Chamber Concerto is a superbly written, fascinating piece that, for all its complexity, makes an immediate impression on the performer as well as the audience. Secondly, by treating each instrumentalist as a soloist, Ligeti ensures that each musician in the ensemble has an interesting task. And thirdly, Ligeti’s polymetric concept and the execution are simply brilliant: the parallelism of different tempos, combined here with “superfast soloist actions” (Ligeti), creates the unique and breathtaking, soaring and iridescent “Ligeti sound” for which the composer is admired and respected to this day. Péter Eötvös thinks that “all the movements of the Chamber Concerto are truly special, because in them Ligeti created instrumental moments that no one had dared to try before, because they had seemed nonsensical.”

György Ligeti: Violin Concerto

Ligeti composed the Violin Concerto for Saschko Gavrilov. The first, three-movement version was composed in 1990, the extended five-movement version in 1992, and the latter was premiered by the Ensemble Modern in Cologne, with Péter Eötvös conducting. The piece is a veritable panoply of Ligeti’s signature tenors, from floating, deliberately “off-key” sound surfaces (detuned strings, ocarina chorus), through medieval polyphony (hocket), a dense canon (Movement III) and a lamento (Movement IV), to a quote from a folk song in the finale (Sick Woman, Tired Lad). Paul Griffith described the Violin Concerto as the richest of the composer’s “invented homelands,” and said that in it Ligeti looks back from a world spanning from Machaut to Equatorial Africa, to the place he once set out from. Anna Dalos also believes it is a retrospective, summarizing composition, “as if Ligeti wanted to present his entire artistic universe.”

György Ligeti: Cello Concerto

Composed in 1966, this concerto cannot be described with the traditional categories or characteristics of the genre. Its concerto quality, said Ligeti, is not to be interpreted, “as though the solo cello and the orchestra were two separate units confronting each other in competition and contrast, nor as though the piece corresponded to the symphonic concerto type of Romanticism. By contrast, the concertante character permeates the entire construction of the music. Ever new instrumental groupings continue to reticulate the motions, with the solo cello steadily serving as the foundation of the varying instrumental combinations; beyond that, it also stands out in virtuoso voice-leading as concertante principal instrument, although its unity with the orchestral happening remains always in effect.”

Péter Eötvös feels particularly close to this composition, as “there are no conventional elements in it, the instrument itself is treated in a very special way, in which the fantastic cellist, Siegfried Palm, who premiered the piece, must have played a decisive role. He was capable of extraordinary things, just to give one example: he could vibrate an empty string through the body of the instrument, and generally speaking, the extreme musical world that Ligeti created for the soloist was completely natural to him. He could play his instrument so softly that you couldn’t really hear it, but you got the impression that you could. This concerto is the most exciting task from a conducting angle as well, because you have to communicate every musical moment of the soloist to the ensemble, and you keep the unusually quiet playing style under constant control. I have to stay in very close contact with the soloist all the time and somehow bring the orchestra under his spell.”

György Ligeti: Piano Concerto

Every one of the five movements of this piece from 1987 (which grew out of the concept of a three-part work conceived in 1985‒86) experiments with a different complexity of rhythms. If the pianist is greatly challenged by representing the different speeds of the right and left hand, the orchestral parts also require an exceptionally high degree of concentration. One of the features of the sonic palette, says Ligeti, is that “illusionistic rhythmic–melodic patterns appear in it. These patterns are not performed directly (nor are they scored), and are not really there in the parts, but arise in our perception from the collaboration of the different parts.”

Barnabás Kelemen

Violinist Barnabás Kelemen conquered the world’s most prestigious concert halls with his brilliant technique and vibrant, passionate playing. His work has been acknowledged with numerous accolades, including the Kossuth Prize. He is known for a greatly varied repertoire, as an authentic player of early baroque, classical, romantic and 20th-century works. He is also dedicated to contemporary art, and has performed the Hungarian and world premieres of works by Kurtág, Ligeti, Schnittke, Gubaidulina, Steve Reich and Ryan Wigglesworth. He regularly performs in the world’s leading concert venues. He has collaborated with such conductors as Lorin Maazel, Sir Neville Marriner, Vladimir Jurowski, Marek Janowski, Michael Stern, Krzysztof Urbański, Zoltán Kocsis, Péter Eötvös and Iván Fischer. He himself likes to take the baton, and has in recent seasons conducted the Hungarian National Philharmonic, the Indianapolis Symphony Orchestra, the Israel Chamber Orchestra, the Concertgebouw Chamber Orchestra, and the symphony orchestras of Szombathely, Győr and Pécs. He is co-founder and co-artistic director, with Katalin Kokas, of the chamber music event, Festival Academy Budapest.

László Fenyő

Born in 1975, he was a student of László Mező and David Geringas. He excelled at a number of international competitions, finishing first at the International Pablo Casals Cello Competition in Kronberg, and winning awards at the Geneva International Music Competition, the Rostropovich Competition in Paris, the Adam International Cello Competition and the Hungarian Radio Cello Competition. For over a decade, he was principal cellist of the Frankfurt Radio Symphony. In 2012 he was appointed professor at the Karlsruhe University of Music, and he gives masterclasses around the world. The artist has worked with such orchestras as the Singapore Symphony Orchestra, the Korean National Symphony Orchestra, the Beethoven Orchester Bonn, the Staatskapelle Weimar, the Lancaster Symphony Orchestra (USA), the Shanghai Symphony Orchestra, the Christchurch Philharmonic Orchestra (New Zealand) and the Bogotá Philharmonic Orchestra.

Zoltán Fejérvári

Zoltán Fejérvári is a young Hungarian performing artist who has distinguished himself in recent years. In 2016 he won the Borletti-Buitoni Trust’s scholarship, and in 2017 he finished first at the Montreal International Music Competition. He has given recitals in highly regarded concert halls throughout Europe and the Americas, including the Carnegie Hall, Canada’s Place des Arts, the Gasteig in Munich, the Lingotto in Turin, the Palau de la Música in Valencia, the Biblioteca Nacional in Buenos Aires and the Liszt Academy in Budapest. As a soloist, he has worked with a number of orchestras, including the Budapest Festival Orchestra, the Hungarian National Philharmonic, the Verbier Chamber Orchestra and Concerto Budapest. Fejérvári’s first Janáček solo album, released in 2019, was enthusiastically received by critics, with Gramophone calling it “the most sensitive and insightful recording” of the composer’s works. His most recent recording of Schumann was released by Atma Classique in May 2020, and was again praised by Gramophone: “Fejérvári is an exceptionally profound artist who combines the colours of his instrument with impeccable musicality. For those who have never heard him play, this is a rare treat.”

Péter Eötvös

Péter Eötvös is a composer, conductor, teacher, a prominent creative mind and protagonist of today’s music. At the start of his career as a composer and conductor, the most important influences reached him at the Liszt Academy in Budapest and later in Cologne, where he worked with Karlheinz Stockhausen. In 1978, Pierre Boulez invited him to conduct the opening concert of the Paris IRCAM, which he had founded, and after the concert he was offered the position of music director of the Ensemble Intercontemporain, a post he held until 1991. In Paris, a new world opened up for him: he performed hundreds of new works with the ensemble and had the opportunity to work personally with some of the most important composers of the era. He has been invited to conduct some of the finest ensembles of modern music, and has performed with some of the world’s most renowned symphony orchestras. As a performer, he is world-renowned as a specialist in the latest music, but he also has to be reckoned with as conductor of Stravinsky or Bartók. He is one of the most competent interpreters of the works of his two older compatriots, György Ligeti and György Kurtág. As a creative artist, he became involved with the world of theatre and film at an early age, and those experiences continue to have a profound influence on his compositional thinking.

Klangforum Wien

The Klangforum Wien defines itself as “a collective of risk takers, explorers and revolutionaries.” In the orchestra, 23 musicians from 10 countries explore, in collaboration with some of the most important composers of our time, the far horizons of creativity and artistic creation, and do so with open-mindedness, virtuosic playing, concentration and sensitivity. The unmistakeable sound of the Klangforum Wien offers audiences a unique experience and exciting, enigmatic problems. Each of their concerts is an event in the best sense of the word, a sensory experience whose immediacy and influence are hard to escape. The Klangforum Wien was founded in 1985 by Beat Furrer. The ensemble gives more than eighty concerts every season, in Europe and across the world. At the start of the 2018/19 season, Bas Wiegers was appointed First Guest Conductor, taking over from Sylvain Cambreling who, however, has maintained a close relationship with the ensemble as its First Guest Conductor Emeritus. The ensemble commissions a new work every year.

A zenekar tagjai • The members of the orchestra:

Hegedű • Violin:

Sophie SCHAFLEITNER, Annette BIK, Anne HARVEY-NAGL, Anna LINDENBAUM, Judith FLIEDL

Brácsa • Viola:

Paul BECKETT, Raphael HANDSCHUH, Madlaina DEGEN

Cselló • Cello:

Andreas LINDENBAUM, Leo MORELLO

Nagybőgő • Double bass:

Aleksi RUONAVAARA

Fuvola • Flute:

Wendy VO CONG TRI, Gregory CHALIER

Oboa, angolkürt, oboa d´amore • Oboe, English horn, oboe d´amore:

Markus DEUTER

Klarinét • Clarinet:

Bernhard ZACHHUBER, Ettore BIAGI

Fagott, szopránokarina • Fagott, soprano okarina:

Lorelei DOWLING

Kürt • Horn:

Christoph WALDER, Julia PESENDORFER

Trombita • Trumpet:

Anders NYQVIST

Harsona • Trombone:

Michael BÜTTLER

Zongora, cseleszta • Piano, celesta:

Johannes PIIRTO

Csembaló, sampler • Harpsichord, sampler:

Florian MÜLLER

Hárfa • Harp:

Tina ŽERDIN

Ütőhangszerek • Percussion:

Lukas SCHISKE, Alex LIPOWSKI

A Klangforum Wien támogatója az Erste Bank. • Klangforum Wien performs with the generous support of Erste Bank.