Egy nagy mecénás szellemében

Török, majd brit állampolgárságú örmény olajmágnás, aki élt Franciaországban és Portugáliában is, de Irán olajminisztereként is működött egy ideig — halálakor Calouste Sarkis Gulbenkian a világ egyik leggazdagabb embere volt. Vagyonát olajrészvények mellett 6600 darabos műgyűjteményébe fektette, melyet aztán az otthonaként szeretett Lisszabonban állítottak ki. Gulbenkian mindig is nagyban játszott, uralkodók, kormányok és hatalmas olajcégek között közvetített, az üzletből pedig mindig megtartott magának is egy kicsi — de a befektetések volumene miatt mégis igencsak jól jövedelmező — részt. Bőkezű mecénássá vált, a képzőművészet mellett rengeteg pénzt áldozott a törökországi örmény népirtás nyomán menekülni kényszerülők segítésére, ösztöndíjakat, iskolákat, kórházakat alapított.

Gulbenkian 1869-ben született és 1955-ben halt meg, vagyonának és műgyűjteményének nagy részét az egy évvel később létrejött Calouste Gulbenkian Alapítvány kezeli. Az alapítvány fő célja az emberi életminőség javítása a művészet, a jótékonyság, a tudomány és az oktatás által, és egy esélyegyenlőséget biztosító, fenntartható társadalom létrejöttének elősegítése. Az utóbbi évek három kiemelt területe így a társadalmi kohézió és integráció, a fenntarthatóság, valamint a tudás és az ahhoz való hozzáférés biztosítása volt. A Gulbenkian magángyűjteményét kiállító múzeum 1969-ben nyílt meg Lisszabon szívében. A Ruy Jervis d’Athouguia, Pedro Cid és Alberto Pessoa tervei alapján készült méltóságteljes épület, amely mára a modern portugál építészet egyik jelképévé vált, Gulbenkian személyiségének alapvető vonásait, a kreativitást, a fegyelmet és a puritánságot tükrözi. Az alapítvány folytatta névadójának a művészeti élet területén végzett tevékenységét, és 1956-os létrehozása óta kortárs művészeket és képzőművészeti projekteket támogat. 1983-ban a meglévő múzeumépület mellett egy újat is

megnyitottak a Gulbenkian parkban, ez lett a Modern Művészeti Központ (CAM), ahol az időközben megvásárolt művek kaptak helyet, a gyűjtemény pedig azóta is folyamatosan bővül. A CAM épülete jelenleg felújítás miatt zárva tart, de a más portugál, illetve külföldi intézményeknek kölcsönadott műalkotások révén a közönség számára most is lehetőség van a gyűjtemény egy részének megismerésére.

1962-ben az alapítvány vezetése elhatározta, hogy létrehoz egy zenei együttest is. Az először csak tizenkét zenészből álló kamaraformáció az évek során egyre nagyobbra nőtt, és 1971 óta szimfonikus együttesként, Gulbenkian Zenekar néven működik. Hatvan állandó tagja van, de a muzsikusok száma a koncertek programjától függően csökkenthető vagy növelhető, így a zenekar repertoárja a barokk és klasszikus kompozícióktól a 19—20. századi zenekari irodalomig terjed. Az együttes a világ vezető karmestereivel és szólistáival dolgozik együtt, minden évadban koncertsorozatot ad a Gulbenkian Grande Auditorióban (a több mint 1200 fős befogadóképességű koncerttermet 1969-ben avatták fel), de természetesen Portugália, Európa és a világ más városaiban is fellép. Testvéregyüttese, a két évvel később alakult Gulbenkian Kórus szintén rugalmasan alkalmazkodik az előadandó művek igényeihez, így 16—18. századi portugál polifon kórusmuzsikát éppúgy hallhatunk tőlük, mint klasszikus-romantikus oratóriumokat és kortárs a cappella vagy zenekari műveket, melyek ősbemutatóin is sokszor ők működnek közre. Gyakran kapnak meghívást más zenekaroktól is, voltak már a Londoni és a Berlini Filharmonikusok, a San Franciscó-i Szimfonikusok, a Concertgebouw Zenekara, a Freiburgi Barokk Zenekar vagy a Budapesti Fesztiválzenekar vendégei. A kórust ötven éven át (1969 és 2019 között) Michel Corboz irányította, de felléptek Claudio Abbado, Esa-Pekka Salonen, Fischer Iván, René Jacobs és Frans Brüggen vezényletével is. 1965-ben megalakult a Gulbenkian Balett is, az együttes azonban 2005-ben feloszlott.

A koncertteremben a rezidens együtteseken kívül más szimfonikus zenekarok, kamaraegyüttesek, szólisták is színpadra lépnek, valamint — meghatározott technikai kereteken belül — lehetőség van színházi, tánc- és operaprodukciók, valamint filmvetítések és kongresszusok megrendezésére is. A 2022/2023-as évad több fókuszpont köré épül, az egyik ezek közül a Gulbenkian Zenekar megalapításának 60. évfordulója, melyet egy Gustav Mahler műveinek szentelt ötrészes sorozattal is ünnepelnek. Az együttes első vendégkarmestere, Lorenzo Viotti mellett az egyik koncertet ezek közül a fiatal magyar karmestergeneráció kiemelkedő tagja, Káli Gábor vezényli majd. A szezon másik középponti figurája a száz éve született Iannis Xenakis lesz: alakját koncertek, installációk mellett egy kiállítás idézi meg. A görög—francia zeneszerző és építész szoros kapcsolatot ápolt a Gulbenkian Alapítvánnyal, melytől több megbízást is kapott. A „Nagy előadók” sorozatban Raphaël Pichon és a Pygmalion együttes, Mitsuko Uchida és a Mahler Kamarazenekar, Peter Mattei és David Fray, valamint Joyce DiDonato és az Il pomo d’oro, míg a „Pianomania” elnevezésű bérletben mások mellett a fiatal Alexandre Kantorow, illetve a magyar közönség által már jól ismert, de a Grande Auditorióban most először bemutatkozó Víkingur Ólafsson fellépését hirdeti az intézmény.

Magyarszéky Dóra

Fotó: Ricardo Oliveira Alves, Calouste Gulbenkian Foundation