Szőlőtermesztés by Naba94

SZİLİTERMESZTÉS I-II.

SZERKESZTETTE DR. RAKONCZÁS NÁNDOR EGYETEMI TANÁRSEGÉD (DEAGTC)

LEKTORÁLTA DR. SZİKE LAJOS FİISKOLAI TANÁR (KFKFK)

AIK

DEBRECEN, 2012

TARTALOMJEGYZÉK I. ÁLTALÁNOS RÉSZ................................................................................................................................................ 6 1. A SZİLİ EVOLÚCIÓJA ÉS NÖVÉNYRENDSZERTANI BESOROLÁSA ..................................................................... 6 1.1. A szılı evolúciója........................................................................................................................................ 6 1.2. Fajtarendszerezés ....................................................................................................................................... 10 2. A SZİLİTERMESZTÉS KIALAKULÁSA ÉS TÖRTÉNETE ..................................................................................... 14 2.1. Karantén kártevık és kórokozók hatása a szılıtermesztésre ..................................................................... 16 2.2. A Kárpát-medence szılıtermesztése.......................................................................................................... 16 2.3. A magyar szılıtermesztés története........................................................................................................... 17 2.3.1. Honfoglalástól a filoxéra vészig ........................................................................................................ 17 2.3.2. Filoxéra vésztıl az 1960-as évekig .................................................................................................... 17 2.3.3. Az 1960-as évektıl az 1990-es évekig................................................................................................ 18 2.3.4. Az 1990-es évektıl napjainkig ........................................................................................................... 18 2.4. A világ szılı- és bortermelése napjainkban............................................................................................... 19 2.5. A nemzetközi borpiac folyamatai .............................................................................................................. 22 3. AZ EREDETVÉDELEM KATEGÓRIÁI ÉS SZABÁLYOZÁSUK ................................................................................ 24 3.1. Hegyközségi szervezetek ........................................................................................................................... 27 4. MAGYARORSZÁG BORVIDÉKEI ÉS BORRÉGIÓI ................................................................................................ 28 4.1. Fogalmak a 2009. évi XXXIX. törvénybıl* .............................................................................................. 28 4.2. Borvidékeink .............................................................................................................................................. 29 4.3. Borrégiók ................................................................................................................................................... 40 5. A SZİLİ ALAKTANA (MORFOLÓGIA)............................................................................................................... 42 5.1. A magról kelt szılınövény ........................................................................................................................ 42 5.2. Gyökérrendszer .......................................................................................................................................... 43 5.3. Szárrendszer ............................................................................................................................................... 45 4.3.1. A szárrendszer fás részei ................................................................................................................... 45 5.3.2. A szılı rügytípusai ............................................................................................................................ 48 5.3.3. A szárrendszer zöld részei ................................................................................................................. 51 6. A SZİLİ ANYAGCSERÉJE ................................................................................................................................. 57 6.1. A szılı vízforgalma ................................................................................................................................... 57 6.2. A szılı ásványi táplálkozása...................................................................................................................... 58 6.3. A szılı fotoszintézise, légzése................................................................................................................... 62 6.3.1. A fotoszintézis napi menete................................................................................................................ 62 6.3.2. A fotoszintézisre ható tényezık .......................................................................................................... 62 6.3.3. A légzés.............................................................................................................................................. 64 7. A SZİLİ ÉLETSZAKASZAI ÉS ÉVES BIOLÓGIAI CIKLUSA ................................................................................. 66 7.1. A szılıtıke életszakaszai........................................................................................................................... 66 7.2. A szılı éves biológiai ciklusa .................................................................................................................... 67 7.2.1. Tenyészidı (vegetációs periódus) ...................................................................................................... 67 7.2.2. A nyugalmi idıszak............................................................................................................................ 71

8. A SZİLİTERMESZTÉS KÖRNYEZETI FELTÉTELEI ........................................................................................... 72 8.1. Éghajlati (klimatikus) tényezık ................................................................................................................. 72 8.1.1. A fény................................................................................................................................................. 72 8.1.2. Hımérséklet....................................................................................................................................... 73 8.1.3. Csapadék ........................................................................................................................................... 74 8.1.4. A levegı ............................................................................................................................................. 75 A fény, a hı és a csapadék együttes értékelése ................................................................................................. 76 Az éghajlatot módosító környezeti adottságok ................................................................................................. 76 8.2. Edafikus (talaj) tényezık............................................................................................................................ 77 8.3. A szılı élı környezete (biotikus tényezık) ............................................................................................... 77 Állományklíma.................................................................................................................................................. 80 II. TECHNOLÓGIAI RÉSZ ...................................................................................................................................... 81 1. A SZİLİ SZAPORÍTÁSA..................................................................................................................................... 81 1.1. Szaporítási módok...................................................................................................................................... 81 1.2. A szılıszaporítás biológiája....................................................................................................................... 82 Az érett a vesszı jellemzıi ........................................................................................................................... 82 1.3. Szaporító alapanyag elıállítás hazai rendszere .......................................................................................... 85 1.4. Szılı-szaporítóanyag elıállítás.................................................................................................................. 89 1.4.1. Gyökeres európai és alanyvesszı elıállítása..................................................................................... 90 1.4.2. Gyökeres rövid és rügydugványok készítése ...................................................................................... 95 1.4.3. Szılıoltvány készítés módjai, az elıhajtatás technológiája............................................................... 96 1.4.4. Bujtás és döntés ............................................................................................................................... 105 2. SZİLİÜLTETVÉNY LÉTESÍTÉSE ..................................................................................................................... 110 2.1. Szılı termıhelyi kataszter felvételezési és értékelési szempontjai.......................................................... 110 2.2. A terület elıkészítése ............................................................................................................................... 114 2.3. Telepítés................................................................................................................................................... 115 2.4. Nem-termı ültetvény ápolási munkái ...................................................................................................... 116 3. A SZİLİÜLTETVÉNYEK MŐVELÉSMÓDJAI.................................................................................... 118 3.1. A mővelésmódok csoportosítása .............................................................................................................. 118 3.2. Fontosabb tıkemővelésmódok kialakítása ............................................................................................... 119 3.2.1. Fejmővelések ................................................................................................................................... 119 3.2.2. Bakmővelések .................................................................................................................................. 122 3.2.3. Combmővelések ............................................................................................................................... 124 3.2.4. Kordonmővelések............................................................................................................................. 126 3.2.5. Lugas mővelések.............................................................................................................................. 132 4. TERMESZTÉSTECHNOLÓGIA .......................................................................................................................... 134 4.1. Agrotechnikai mőveletek ......................................................................................................................... 137 4.1.1. Talajmővelés.................................................................................................................................... 137 4.1.2. Tápanyagutánpótlás ........................................................................................................................ 139 4.1.3. A szılı öntözése............................................................................................................................... 143 4.2. Fitotechnikai mőveletek ........................................................................................................................... 144 4.2.1. Metszésmódok, metszéssel kapcsolatos fogalmak............................................................................ 144 4.2.2. A metszés gyakorlata ....................................................................................................................... 147 4.2.3. Zöldmunkák ..................................................................................................................................... 152

4.3. A szılı növényvédelme ........................................................................................................................... 156 4.3.1. Vírusbetegségek............................................................................................................................... 157 4.3.2. Baktériumok..................................................................................................................................... 158 4.3.3. Gombás megbetegedések ................................................................................................................. 158 4.3.4. Rovarkártevık.................................................................................................................................. 162 4.3.5. Gyomirtás ........................................................................................................................................ 164 5. AZ ÜLTETVÉNYEK ÁLLAGFENNTARTÁSA....................................................................................................... 166 6. SZÜRET ........................................................................................................................................................... 169 7. A SZİLİFAJTÁK RENDSZEREZÉSE, FAJTAISMERET ...................................................................................... 171 7.1. Származás szerinti rendszerezések........................................................................................................... 172 7.2. Morfológiai bélyegek szerinti módszerek ................................................................................................ 173 Ampelometriai mérıszámok szerinti csoportosítás.................................................................................... 173 Számkulcsos rendszerek............................................................................................................................. 173 7.3. Érés szerinti csoportosítás ........................................................................................................................ 174 7.4. A termés felhasználása szerinti csoportosítás........................................................................................... 174 7.5. Új szempontok szerinti csoportosítás ....................................................................................................... 174 7.6. Szılıfajták meghatározására alkalmas bélyegek ..................................................................................... 175 A fajtaleírás sémája ................................................................................................................................... 176 7.7. A szılıfajták termesztési értékeit meghatározó tulajdonságok................................................................ 183 7.8. Fontosabb szılıfajták rövid jellemzése ................................................................................................... 185 Fehérborszılı fajták.................................................................................................................................. 185 Vörösborszılı fajták.................................................................................................................................. 189 Csemegeszılı fajták .................................................................................................................................. 191

BevezetĂŠs

I. ÁLTALÁNOS RÉSZ 1. A SZİLİ EVOLÚCIÓJA ÉS NÖVÉNYRENDSZERTANI BESOROLÁSA A szılıfajok evolúciójának ismerete azért fontos, mert a földtörténet során egymástól elváló úton, más tulajdonságok irányába fejlıdı fajok különbözıségének termesztéstechnológiai jelentısége van! A franko-amerikai (észak-amerikai szılıfajok) jelentısége elsısorban a filoxéra elleni biológiai védekezési módszer, az alanytermesztés és oltványkészítés szempontjából fontos. Ez a csoport másodsorban a lisztharmat, peronoszpóra és botritisz betegségekkel szembeni rezisztencianemesítés, a direkttermı szılıfajták (Noah, Izabella, Elvira, Delaware, Othello) és a nemesítésben is felhasznált hibridek szempontjából érdemel említést (SV 12375). A kelet-ázsiai szılıfajok csoportjából elsıdlegesen a hidegtőrés és környezeti tényezıkkel szembeni ellenállóság növelése érdekében a nemesítésben felhasznált V. amurensis érdemel említést (Kunleány, Kunbarát, Orpheus, Amadeus, Pannon frankos). A ma termesztett eurázsiai szılıfajták a 8000 éves emberi kiválogatás során a V. sylvestrisbıl alakultak ki. A termesztett V. vinifera három földrajzi csoportja közötti különbségek szintén nagy termesztéstechnológiai jelentıséggel bírnak (érés- és tenyészidı, tápanyagigény, növekedési habitus, rügytermékenység, biológiai potenciál, klímaadaptációs készség). Nem minden mővelés- és metszésmód alkalmas minden fajta termesztésére!

1.1. A szılı evolúciója A kréta idıszak elején, kb. 100 millió évvel ez elıtt – az elsı virágos növények kialakulása idején - jelent meg a szılıfélék elsı nemzetsége a Cissites, amely Észak-Amerika, Ázsia és Európa egész területén elterjedt. Ez a harmad idıszak elején kihalt, de belıle származtatják a fennmaradt 14 nemzetséget.

1. ábra. A szılınemzettség evolúciója (Kozma, 1991)

A harmadidıszak Miocén és Pliocén idıszakokat a szılıfélék nagyszámú elterjedése jellemezte (V. hungarica, V. tokajensis).

2. ábra. A Vitis tokajensis levéllenyomata (Andrasovszky, 1951)

A harmadidıszak végén élt szılıfajok többsége az eljegesedések folytán kipusztult. Eurázsiában a kelet-nyugati irányú hegyláncok feltartóztatták a szılıfajok visszahúzódását, így nagyobb arányban pusztultak ki. Ezzel szemben az amerikai kontinensen az észak-déli hegyláncok nem tartóztatták fel a déli irányba visszavonuló szılıfajokat, így ott valószínőleg azok teljes számban fennmaradtak. A szılıfajok kialakulásában és szétválásában a kontinensek vándorlása és az eljegesedési idıszakok játszottak döntı szerepet. A földrajzilag eltávolodott változatok, eltérı ökológiai és biológiai (kórokozók, kártevık) környezetekben haladtak tovább az evolúciós úton.

3. ábra. A szılıfajok menekülési lehetısége a jégkorszakban Kontinensek az eocénben (a) Kontinensek a negyedidıszak elején (b)

4. ábra. A Vitis nemzettség termesztésben fontosabb fajcsoportjainak areája (Kozma, 1991)

Vitis nemzetség jellemzıi − kacsokkal kapaszkodó, liánszerő fás növény − tenyeresen tagolt levél (öt tagú) − egy vagy kétivarú − összetett fürt virágzat és bogyó termés

5. ábra. A fontosabb szılıfajok rendszere (Kozma, 1991)

1. Észak-Amerikai fajok Filoxéra, peronoszpóra és lisztharmat-ellenálló fajok. − V. labrusca – ehetı, de róka íző Direkttermı fajták: V. labrusca és V. riparia hibridek. További fontosabb Észak-Amerikai fajok: − V. riparia − V. rupestris − V. berlandieri − V. cordifolia − V. candicans − V. lincecumii

2. Kelet-Ázsiai fajok Filoxéra és peronoszpóra érzékenyek − V. amaruensis – fagytőrı, ehetı gyümölcső Elterjedése: Grúzia, Örményország, Kína, Korea 3. Eurázsiai fajok − V. silvestris (ligeti szılı, ıshonos faj) − V. vinifera (termesztés során alakult ki a V. silvestris-bıl) V. silvestris (Ligeti szılı) virágai kétlakiak bogyó kicsi, gömbölyő fekete színő, festılevő fürt kicsi, laza vesszı rosszul gyökeresedik

V. vinifera (Kerti szılı) hímnıs virág bogyó nagy, több cukor színe nagyon változatos fürt nagy, változatos vesszı jól gyökeresedik

V. vinifera fajták száma több mint 5000. A keresztezéssel elıállított új fajták száma még több.

1.2. Fajtarendszerezés 1926-ban Andrasowszky hozta létre az elsı tudományos természetes rendszerezést. 1946-ban Negrul’ földrajzi csoportokat határozott meg. Bıvebben lásd a „Szılıfajták rendszerezése” c. fejezetben. convarietas: változat csoport 1) Convar. occidentalis – nyugati csoport Minıségi borszılık: Szürkebarát, Rajnai rizling, Olasz rizling, Cabernet franc. Elıfordulási hely: Franciaország, Németország, Spanyolország, Portugália. 2) Convar. orientalis – keleti csoport Fıleg csemegeszılık: Afuz Ali, Szultán, Ottonel muskotály Elıfordulási hely: Közép-Ázsia, Afganisztán, Irán, Örményország, Azerbajdzsán. 3) Convar. pontica – pontuszi v. fekete-tengeri csoport Fıleg tömegborszılı fajták: Ezerjó, Mézes fehér, Pozsonyi fehér, Kadarka, Furmint, Rkacitelli. 4) Új hibridek V. vinifera keresztezésbıl, fajon belüli keresztezés: intraspecifikus fajták. Dr. Király Ferenc: Zenit, Zengı, Zefír, Oremus (Bouvier keresztezések: korai érés, jó cukortermelés). 10

Dr. Kurucz András: Karát, Ezerfürtő, Jubileum 75, Karmin, Kurucvér. Dr. Bakonyi Károly: Cserszegi főszeres, Nektár, Nosztori rizling. 5) Rezisztens fajták V. vinifera és más Euvitis alnemzettséghez tartozó fajta keresztezése: interspecifikus fajták. Seyve Willard és Seibel ×V. vinifera Dr. Csizmazia J. – Bereznai L: Zalagyöngye, Bianca, Medina, ECS 28, 34, Dr. Koleda István: Kunleány (V. amurensis×V. vinifera), Dr. Füri József: RF sorozat, Dr. Szegedi Sándor R. sorozat (csemege szılı), Novi Sad Egyetem: Dr. Peter Cindrics: Kunleány × Olasz rizling stb. 1. táblázat. Fehérbort adó szılıfajták felsorolása változatcsoportonként és érési idı alapján besorolva. Fehér bort adó fajták Fajta csoport Pontica típus érésidı korai Zenit (szeptember (Zengı) elsı fele) (Ezerjó) Királyleányka (Karát) középéréső (Ezerfürtő) (szeptember Cserszegi főszeres közepétıl) (Mátrai muskotály) (Sárga muskotály) (Oremus) (Jubileum 75) Furmint kl. késıi (október) Hárslevelő kl. (Kövidinka) (Izsáki sárfehér)

Occidentalis típus Rizlingszilváni Szürkebarát Zöld veltelíni Chardonnay Zöld veltelini Rajnai rizling (Cirfandli) Tramini

Orientalis típus

Interspecifikus (rezisztens)

Leányka (Zalagyöngye) Ottonel muskotály (Bianca) (Kunleány) Göcsji zamatos

Olasz rizling kl. Sauvignon

2. táblázat. Vörösbort adó szılıfajták felsorolása változatcsoportonként és érési idı alapján besorolva. Vörös bort adó fajták Fajta csoport Pontica típus érésidı korai (Turán) (szeptember elsı fele) középéréső (Magyar frankos) (szeptember (Rubintos) közepétıl) (Kadarka klónok) késıi (október)

Occidentalis típus

Interspecifikus (rezisztens) (Medoc (Medina)

Orientalis típus

(Pinot noir)

Oportó noir)

Merlot

Kékfrankos klón Zweigelt (Blauburger)

Cabernet franc Cabernet sauvignon

3. táblázat. Csemege szılıfajták felsorolása érési idı alapján Csemegeszılı fajták (orientalis, ill. orientalis jellegő) Érési idı Fajta megnevezése Rezisztens fajta Csaba gyöngye Pannónia kincse Szılıskertek igen korai királynıje Favorit (augusztus) (Cardinal) (Mathiász Jénosné msk.) (Boglárka)

korai éréső

Chasselas kl. Irsai Olivér (Cegléd szépe) (Kozma Pálné msk.)

középéréső

(Attila)

késıi éréső

(Hamburgi msk.) (Itália) (Afuz ali) (Téli msk.)

RF-5 RF-16 R-sorozat Suzy Isaura (Néró) (Pölöskei msk.)

4. táblázat. A Vitis vinifera proleseinek elterjedése, legfontosabb morfológiai és biológiai jellemzıi (Negrul, 1946, cit. Kozma, 1993) Jellemzı Vitorla Levélfonák Levélszél

Proles pontica (pontuszi, Fekete- tenges melléki csoport) nemezes, vagy gyapjas erısen gyapjas és serteszırös határozatlanul hajlik

Proles occidentalis (nyugati csoport

pókhálós vagy gyapjas csupasz, fényes pókhálós vagy kissé csupasz, legfeljebb az erek gyapjas szırösek gyakrak kifelé hajlik gyakrak fölfelé hajlik részben nagy, elágazó, kicsi, rendszerint laza, részben kicsi, tömött középnagy, tömött

Fürt

középnagy, nagy, tömött olykor laza

Bogyó

rendszerint gömbölyő, középnagy, lédús

rendszerint gömbölyő, kicsi, lédús

Mag

kicsi, középnagy

kicsi, csıre rövid

Vesszı Rügy

Proles orientalis (keleti csoport)

részben nagy, ovális húsos, részben középnagy, vagy kicsi, gömbölyő, lédús középnagy, nagy, a nagybogyójuak csıre hosszabb közepes, vagy vastag nagy, bütykös

vastag, mereven felálló vékony nagy, simuló kicsi, elálló számos fajta részlegesen részlegesen magvatlan a részleges és teljes Magvatlanság magvatlan, néhány fajta fajta alig van, teljesen magvatlanság gyakori teljesen magvatlan magvatlan fajta nincs a termıhajtások száma közepes, rajtuk a termıhajtások száma a termıhajtások száma viszonylag sok fürt közepes, rajtuk viszonylag kevés, rajtuk kevés fürt Termékenység, fejlıdik, az alsóbb sok fürt fejlıdik, az alsóbb fejlıdik, másodtermést fürtképzıdés helyzető rügyek helyzető és a rejtett egyáltalán nem, vagy alig kevésbé termékenyek, rügyek is termékenyek nevel kevés másodtermést nevel a nagy bogyójúak jórészt fagyérzékeny viszonylag fagytőrı fagyérzékenyek, a kis Fagytőrés fajták fajták bogyójúak egy része közepesen tőri a fagyot nagyrészt tömegborszılınagyrészt csemege- és , kisebb részben minıségi zömmel minıségi fehérmaszolaszılı-, kisebb Minıség borszılı- és és vörösborszılı- fajták részben borszılıfajták csemegeszılı fajták a fajták egy része savas, a fajták legtöbbje kevés Savtartalom változó savtartalmúak egy része mérsékelt savat tartalmaz savtartalmú

5. táblázat. A Magyarországon 10ha feletti felületen termesztett fehér és vörösbort termı szılıfajták területi sorrendje (HNT, 2011) Fehérbor szılıfajták Fajta Olasz rizling Furmint Cserszegi főszeres Bianca Chardonnay Rizlingszilváni Chasselas Zalagyöngye Hárslevelő Szürkebarát Zöld veltelíni Rajnai rizling Ottonel muskotály Kunleány Arany sárfehér Irsai Olivér Ezerjó Kövidinka Sauvignon Királyleányka Leányka Tramini Aletta (E.CS.18.) Sárga muskotály Zenit Ezerfürtő Lakhegyi mézes Zengı Pinot blanc Jubileum 75 Villard blanc Viktória gyöngye Juhfark Zéta Generosa Pölöskei muskotály Csabagyöngye Piros szlanka Mátrai muskotály Semillon Karát Zefír Kövérszılı Kéknyelő Cirfandli Zeus Gyöngyrizling Vértes csillaga Nektár Csillám Rózsakı /Badacsony 36/ Kabar Göcseji zamatos Kocsis Irma Pozsonyi fehér Korai piros veltelíni

Termıfelület (ha) 4664,33 4164,66 3608,72 2922,38 2756,75 2098,12 1891,80 1754,86 1659,40 1623,99 1532,70 1303,72 1231,89 1210,61 1130,09 1089,90 1073,89 1019,56 907,46 855,05 837,82 772,03 722,96 708,94 558,97 377,35 305,71 264,47 237,22 194,50 192,02 190,36 186,10 118,37 103,19 102,89 88,79 82,40 66,73 57,58 50,48 49,35 45,49 42,52 31,96 27,51 23,46 21,30 21,24 19,74 18,56

Vörösbor szılıfajták Fajta Termıfelület (ha) Kékfrankos 7997,83 Cabernet sauvignon 2863,20 Zweigelt 2050,44 Merlot 1907,46 Cabernet franc 1352,41 Kékoportó 1216,50 Pinot noir 1090,86 Kadarka 531,58 Blauburger 435,36 Syrah 176,98 Turán 175,14 Medina 151,05 Bíbor kadarka 135,73 Menoire 65,35 Duna gyöngye 63,05 Nero 50,49 Kármin 36,20 Dornfelder 23,36 Alicante Bouschet 21,21 Rubintos 18,15 Pannon frankos 15,97 Hamburgi muskotály 12,14

18,13 15,29 10,74 10,36 10,34

2. A SZİLİTERMESZTÉS KIALAKULÁSA ÉS TÖRTÉNETE A kerti szılı (Vitis vinifera) és a szılıtermesztés bölcsıjének a mai Törökország, Irán, Örményország területét tekintjük (Transz-Kaukázus). A szılı termesztésbe vétele 5-6000 éve itt kezdıdött a ligeti szılı (Vitis silvestris) értékesebb gyümölcsöt adó egyedeinek gondozásával, azok kiválasztásával, késıbb szaporításával. E folyamat során a ligeti szılıbıl (V. silvestris) alakult ki a kerti szılı (V. vinifera), amely a termesztés során jelentısen átalakult. A transz-kaukázusi területrıl a civilizált világ felé terjedt nyugati irányba, így jutott el Perzsia, Palesztina és Mezopotámia területére. Terjedési irányok 1. Észak-Afrika – földközi tengeri partvidék Gibraltárig 2. Kis-Ázsia – Égei-tenger- Görögország - Balkán északi része – Itália és Nyugat-Európa 3. Nyugat-Ázsiából keletre – Közép-Ázsia – Kína - India. Szılıtermesztés az ókorban Egyiptomban Kr.e. 2500-ban 8 fajtáról írásos emlék volt. A hieroglifák a szılı mővelése mellett a borkészítés alaplépéseit is megörökítették. Görögországból Itáliába és a Gallokhoz is eljut a szılı kultúra. Ekkor már metszik a szılıt, szétválik a bor- és a csemegeszılı, megjelennek a magvatlan fajták. Itáliába a termesztés technológia, fejlıdése zajlott: szabályos telepítés, karózás, metszés, zöldmunka, szaporítás (dugványozás, oltás, magvetés). A római hódítások eljuttatták a szılıt a Rajna völgyébe, Spanyolországba, Franciaországba, Hollandiába de Angliába is. Pannónia területére Probus császár csapatai hozták be/vissza a szılıtermesztés kultúráját. (Egyes források szerint a császárral a kemény munka miatt elégedetlenkedı katonái végeztek.) Ez fıleg a szerémségi területet jelentette, de érintette a mai villányi és a szekszárdi borvidéket is. Az innen származó bor már akkor híres volt minısége miatt. A Probus császár elıtti idıkben ebbıl származó piaci versenyelınye miatt tiltották a pannóniai szılıtelepítést. A bort kıbıl és agyagból készült amfórákban, bortömlıkben, földbe épített vermekben, agyaghordókban tartották, bortömlıkben, amfórákban szállították. Transzkaukáziából a harmadik terjedési irány keleti irányba vezetett. Azerbajdzsánban, a mai Türkmén-Tadzsik, Üzbég Köztársaságokban, illetve Perzsiában, Afganisztánban alakult ki a sivatagi oázisok öntözéses szılıkultúrája a csemegeszılı és mazsolafajtákkal együtt. Keleti terjedése során a szılıkultúra eljutott Kínába és Indiába, késıbb Kínán keresztül Japánba is. Szılıtermesztés a középkorban A középkor feudális rendszerének köszönhetı fejlıdés hatására Európa átvette a szılıtermesztés vezetı szerepét Ázsiától. A mohamedán vallású területeken a csemege és a mazsola szılı termesztése fejlıdött, mert a borfogyasztást tiltja a vallás. Afrika területére az arabok vitték tovább a szılıkultúrát.

Szılıtermesztés az újkorban Amerika felfedezésével a szılı eljutott az újvilágba is. Dél-Amerikában Peru – Chile Argentína volt a terjedés iránya (XVI. Század). Észak-Amerikába késıbb, 1595 körül került a szılı (XVII. Század). Itt kezdetben a V. vinifera nem tudott megtelepedni, ezért amerikai fajokat termeltek (V. labrusca, V. rotundifolia). Mexikóban a ferencesek telepítették meg. Dél-Kaliforniába 1670 körül szintén papok vitték be a szılıt. A XIX. Századi fejlıdés nagy apostola Kaliforniában Haraszti Ágoston volt, aki 1840-ben vándorolt ki hazánkból Amerikába.

6. ábra. A Vitis vinifera termesztésének elterjedése a földön (Kozma, 1991)

Észak-Amerika keleti részén a francia telepesek az 1600-as évek elejétıl próbálták a szılıt meghonosítani, de ez a XIX. század második feléig nem sikerült, mert az akkor még ismeretlen szılı gyökértető (Daktilosphaira vitifoliae) és a peronoszpóra (Plasmopara viticola) kipusztította az európai fajtákat. A sikertelen telepítési kísérletek hatására helyi, amerikai szılıfajokból kiválasztott fajtákat (V. labrusca, V. aestivalis) és azok hibridjeit (Delaware, Isabella, Noah) telepítették. Így a keleti parton a filoxéra-rezisztens fajták és hibridek termesztése terjedt el. Ezek saját gyökéren is termeszthetık, ezért ezeket direkttermı szılıfajtáknak nevezzük. Dél-Afrikában 1659-tıl termelik a szılıt. Ausztráliában a XIX. században honosodott meg a szılıtermesztés.

6. táblázat. Direkttermı szılıfajták szülıpartnerei és származásuk 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16

Alexander Bourquiana Piros Delaware Fehér Delaware Noah Clinton Triumph York Madeira Izabella Taylor Elvira Othello Herbemont Jacquez Norton Baco 1.

V. labrusca x V. vinifera V. aestivalis x V. cinerea x V. vinifera V. vinifera x V. Labrusca x V. aestivalis A piros Delaware magutódja V. Labrusca x V. riparia V. Labrusca x V. riparia V. Labrusca x V. vinifera V. Labrusca x V. aestivalis A V. Labrusca termesztésbe vont fajtájának tekinthetı

V. Labrusca x V. riparia V. Labrusca x V. riparia V. Labrusca x V. riparia x V. vinifera V. aestivalis x V. cinerea x V. vinifera V. aestivalis x V. cinerea x V. vinifera V. aestivalis x V. cinerea x V. vinifera V. vinifera x V. riparia

USA USA USA USA USA USA USA USA USA USA USA Fr Fr Fr Fr Fr

2.1. Karantén kártevık és kórokozók hatása a szılıtermesztésre A XIX. század közepén a világon mintegy 8,5millió ha-on folytattak szılıtermesztést. Az élénkülı kapcsolat folyamán több olyan Észak-Amerikában ıshonos betegség és kártevı került Európába, amely nagy károkat okozott a szılıtermesztésben. 1800-as évek végén (1845-tıl) nagy károk: − Észak-Amerikából került Európába a lisztharmat (Uncinula necator). Védekezés kén tartalmú szerekkel. − Lisztharmat ellenálló amerikai fajokkal hurcolták Európába a filoxérát (Phylloxera vastatrix/ Daktulosphaira vitifoliae Fitch, 1855). Az 1860-as évek elején Franciaországba került, és 20 év alatt ott a szılı 2/3-át pusztította ki. Védekezés oltvány készítéssel. − A filoxéra elleni védelemre behozott amerikai fajokkal került be a peronoszpóra (Plasmopara viticola) dél-Franciaországba. Védekezés réz tartalmú készítményekkel. Hatásuk: − nagy ültetvénypusztulások (kötött talajon típustól függıen 50-90%), − oltványtelepítés kötött talajon, − szabályos telepítési rendszerek, − gépesítés, − növényvédelem (réz, kén), − új fajták terjedése, − direkttermı szılıfajták terjedése (Othello, Izabella, Noah, Delaware, Elvira), − homoki szılıtermelés fejlıdése.

2.2. A Kárpát-medence szılıtermesztése Magyarország területén a honfoglalást megelızıen már volt szılıtermesztés. A szerémségi területeken Domitianus császár – mivel az a római kereskedelmi érdekeket sértette – tiltotta a szılı telepítését. Jó minısége már akkor híres volt, s valószínőleg az Olimposz isteneit is sérthette, hogy nem az isteni hegy lábánál szüretelik a legkiválóbb nedőt. Probus császár ellenben, aki maga is egy szerémségi szılıtermesztı fia volt, támogatta nemcsak a szerémségi, de a pannóniai szılıtelepítést is. Tevékenysége elhatott a Balaton déli és északi partjára is. Történelmi adatok szerint azonban – mivel a római szılıtermesztés eszközkészlete 16

nem egyezik a pannóniai leletekkel – joggal feltételezhetı, hogy Pannónia területén a római szaktudás csak egy felülrétegzıdés volt a kelta szılıtermesztési és borkészítési hagyományokra. A honfoglaló magyarok életmódjával nem összeegyeztethetı a szılımővelés. Számos tény mégis azt igazolja, hogy saját szakismerettel és hagyományokkal rendelkeztek e területen is. Európában a görögök mellett csak nekünk van a latintól eltérı eredető szavunk a borra. Érdekesség, hogy a borkészítés technológiájában számos szavunk, mint például a szőr, vagy a seprı megtalálható a török nyelvben is. Az igazhitő muzulmánok viszont tiltva vannak a szılı erjesztett levének fogyasztásától. A krónikások által megörökített honfoglaló bor-ízlés kísértetiesen hasonlít a kínai naptárok által megörökített borkészítési technológiákra, illetve bor-stílusa. Ez egy szalmabor szerő, töppesztett szılıbıl készült édes bor lehetett. Leírások szerint a Kárpát-medencét benépesített magyarok között három nemzet bírt a szılı termesztésének és a bor készítésének ismeretével. İk voltak a kazárok, vagy másképpen kabarok. (Nevüket ırzi egy újabb nemesítéső szılıfajta, a Kabar (Tarcal-10).)

2.3. A magyar szılıtermesztés története Bıvebben lásd: Kozma (1991). 2.3.1. Honfoglalástól a filoxéra vészig − Árpád házi idıkben - borvidékek kialakulása − Tatárjárás után - olasz és vallon telepesek − Nagy Lajos (XIV. sz.) - jelentıs bortermelés és export − Zsigmond - borbehozatali tilalom − Mátyás idején – Európai vezetı szerep, új fajták, eljárások, borvidékek fejlıdése, leghíresebb a szerémi bor − Török hódoltság – jelentıs visszaesés, csak Tokaj-hegyalja fejlıdik, válik világhírővé. Szamorodni, új fajták – vörösborszılı – kadarka − Kuruc szabadságharc – fejlıdés (Rákóczi) − Mária Terézia – nagy hanyatlás (külön adó) Duna-Tisza- közén homokfogó telepítések − XVIII. században fejlıdés – 1 millió kh szılı − Reformkorban – Széchenyi István és Schams Ferenc, monográfia − Szabadságharc után – fejlıdés. 1860. Vincellér és Kertészképzı Gyakorlati Tanintézet. Entz Ferenc: Haszonkertészeket Képzı Gyakorlati Tanintézet – egyesülésük után a Kertészeti Egyetem jogelıdje. − 1835-ben Pozsonyban, 1881-ben Budafokon pezsgıgyártás Jellemzı: − − − − − −

szabálytalan telepítés nagy tıkeszám rövid metszés gyalog vagy karós mővelés fıleg pontuszi fajták 60 % fehér, 40 % vörösbor

2.3.2. Filoxéra vésztıl az 1960-as évekig − 1875 – Pancsova - filoxéra megjelenése. 20 év alatt 225 ezer kh pusztul ki (> 50 %) Dunántúlon 70 %, Tokaj-hegyalján 90 % pusztul ki. − 1880 – Országos Filoxéra Bizottság 17

− 1896 – törvény

- a szılıfelújításról, - a Központi Szılészeti Kísérleti Állomásról (Ampelológiai Intézet)

Hatása − állami szılıtelepek (Eger, Tarcal, Miklóstelep) − 10 évig adókedvezmény − 1884-ben homoki kísérleti állomás (Miklóstelep) − 3000 kh homoki szılıtelepítés állami pénzen − 1914-re a régi terület 90 %-a újratelepült, − a homoki terület 2,5 szeresére nıtt (130 ezer kh). Kötött talajon 60 %-kal csökkent. Fajtaváltás − régi fajták eltőnnek − új fajták – Olasz rizling, Furmint, Hárslevelő − vörösbor arány csökken − csemegeszılı megjelenik (Chasselas). Mathiász J. – Kocsis P. fajtái is − alanynemesítés − oltványkészítés Negatív hatások − direkttermı fajták − Trianon: marad a borfogyasztók fele, a bortermı területek 2/3-ad része, − túltermelés, hanyatlás, − világgazdasági válság, − II. világháború: ültetvény pusztulás, kiöregedés. 2.3.3. Az 1960-as évektıl az 1990-es évekig − a hegyközségi rendszer megszüntetése, − szellemi tıke pusztulása, kisgazdaságok ellehetetlenítése, − szaktudás nélküli telepítések, − szılırekonstrukció – alapja: felmérés, kutatás, − mennyiségi termelés, − magas mővelések, alacsony hektáronkénti tıszám, − függönymővelések, − gépesítés, − 1962-tıl állami támogatás (70 %) – nagy telepítések, − 1970-83 között területcsökkenés (35 %) 2.3.4. Az 1990-es évektıl napjainkig − minıségorientált termesztéstechnológia, − a marketing fontossága, piaci versenyhelyzet, − alacsony tıketerhelés, nagy hektáronkénti tıszám: „A tıke termi a szılıt, nem a terület!” − a termıhely és a hagyományok értékének megırzése: „terroir” − ésszerő fajtaválasztás és klónszelekciók, klónok termesztése, − rezisztens fajták termesztése

7. táblázat. Az 1990-es évek szılı- bortermelés ágazatát jellemzı adatok Magyarországon.

Területi adatok termı/nem termı szılı (e.ha) termésmennyiség (e.t.) termésátlag (t/ha) Csemegeszılı (e.t.) bor (millió hl)

1981-85 157/129 784 5,08 55 4,98

1986-90 142/112 676 5,10 45 4,31

1991 136/110 759 5,90 65 4,61

1992 135/112 662 5,00 50 3,88

Megfogalmazható lehetıségek 1. Magas minıség elıállítása, legyen szó akár világ-, akár helyi-, akár rezisztens szılıfajtákról. 2. Autochton, hungarikum, illetve régi fajták termesztése a világfajták helyett. „A Magyarországra érkezı turisták nem azért jönnek ide, hogy Cabernet-et, Chardonnay-t vagy Merlot-ot kóstolgassanak. Sokkal többet jelent a számukra a Kadarka, a Furmint, a Hárslevelő, vagy a kár a Kövidinka.” „Nem szorulunk rá, hogy a világfajtákkal próbáljunk nagy borokat készíteni, mikor szinte mindegyik helyett van nagyon szép saját történelmi fajtánk.” „Aki a régi fajtákat próbálja visszahozni a termesztésbe, semmibe veszi elıdeink tapasztalatait és döntését, akik azokat annak idején újabbakra cserélték.” (†Bakonyi Károly, 2010). 3. Integrált és környezetkímélı termesztésmódok alkalmazása (rezisztens fajták lehetıségei). A hazai nemesítéső rezisztens szılıfajták termesztésével, megfelelı gépesítés mellett, minıségi borokkal tudunk versenybe szállni az Olaszországból beáramló silány minıségő tömegborokkal szemben. A három lehetıség egyike sem nélkülözheti a hazai és a nemzetközi piaci viszonyok ismeretét, az újabb szakmai fejlesztések megismerését, követését.

2.4. A világ szılı- és bortermelése napjainkban A világ összes szılıterülete 1936-ban 6,3 millió ha volt. A századfordulótól a 60-as évekig növekedés volt jellemzı. 1975 és 1980 között 10,3 millió ha volt, jelenleg 8 millió ha körül mozog. 1960 óta túltermelés alakult ki. Területi megoszlás: Európa Ázsia Amerika Afrika Ausztrália Óceánia

≈ 60 % ≈ 11 % ≈ 11-12 % ≈ 6-7 % ≈ 1 % alatt

A szılıtermı területek aránya az újvilági területeken (Amerikában, Dél-Afrikában, Chilében, Új-Zélandon, Ausztráliában, Óceániában, Japánban) évente kb. 1%-kal nı, ezzel szemben Európa részaránya ugyanennyivel csökken. A folyamat várhatóan az európai szakmapolitika konszolidációjának hatására is remélhetıleg hamarosan beáll egy egyensúlyi helyzetbe.

Borfogyasztás A borfogyasztás mértékét nagyban növeli a „bor és egészség” új jeligéje. Eszerint különösen napi 1-2 pohár vörösbor igen jó hatással van a szívre és az érrendszerre. Úgy hírlik, hogy azért kevés a szív- és érbeteg Franciaországban, mert a többség minden nap megissza a jó minıségő, de nem erıs 1-2 pohár bort.

Franciaország Olaszország Argentína Portugália Spanyolország Magyarország

2000 95,4 93,0 76,0 70,0 65,0 25,0-35,0

2005 55,4 46,5 28,3 46,7 31,8 34,7

l/fı/év l/fı/év l/fı/év l/fı/év l/fı/év l/fı/év (újra emelkedik)

Csemegeszılı termelés Termelése dinamikus emelkedıben van. Évi termelés: 20millió t. Nagy termelı: Közel-Kelet és Ázsia térsége 56,1% Európa 18,8% Amerika 13,2% Afrika 11,3% Fıbb csemegeszılı termelı országok: Kína: 4,6 Mt 23% Irán 9% Törökország 7,8% Egyiptom 7,1% Olaszország 6,5% de jelentıs még Franciaország, Görögország, Bulgária, Románia. Mazsola-szılı termelés Az összes termés 5 %-a. Döntı mennyisége gyakorlatilag a piaci viszonyoknak megfelelıen a csemegeszılı-termelésbıl kerül ki. Összes termelése 2007-es adatok szerint 1,23 millió tonna körül mozog. Élen járó termelı Ázsia 0,64Mt termeléssel. Utána következik Amerika 0,41Mt, és Európa 0,125Mt termeléssel. Vezetı országok: Törökország 340 et USA 315 et Irán 225 et Görögország 71,2 et Chile 67,0 et Dél-Afrika Üzbegisztán Afganisztán Argentína

A világ bortermelése A világ borszılı-termıterülete 1991-tıl folyamatosan csökken. Ennek oka az EU-n belüli nagyarányú szılıkivágás és a harmadik országok csak csekély mértékő újratelepítése. Ennek ellenére 1997-ben 262 millió hl-re nıtt a borfogyasztás világszerte. Európa bortermelése (OIV)

Németország

60000

Ausztria Görögország

50000

Spanyolország Franciaország Olaszország

1000 hl

40000

Portugália Magyarország

30000

Szlovénia Csehország

20000

Szlovákia Ciprus

10000 Málta Bulgária

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

Románia

7. ábra. Európa bortermelése (OIV-adatok alapján) 8. táblázat. A világ összes szılıtermı területének alakulása (OIV)

9. táblázat. A világ összes szılıtermése (mázsában)

10. táblázat. A világ összes bortermelése és fogyasztásának mérlege hl-ben (OIV)

11. táblázat. A világ nagyobb bortermelı országai (OIV-adatok alapján)

2.5. A nemzetközi borpiac folyamatai Változások Újvilág + 1% /év Amerika Dél-Afrika Óceánia Ausztrália Új-Zéland Kína

 Óvilág – probléma - 1% /év – piaci részesedés

„Angolszász”

 „Tradicionális” szembenállás

A világ bortermelése (OIV) Németország

Ausztria

Görögország

Spanyolország

Franciaország

Olaszország

Portugália

Magyarország

Szlovénia

Csehország

Szlovákia

Ciprus

Málta

EU 25

Bulgária

Románia

EU 27

USA

Switz

Tunisia

Argentina

Chile

Uruguay

Dél-Afrika

Ausztrália

Új-Zéland

Brazilia

Új-világ összesen

Világy összes

300000

250000

y = 473,33x + 270200

1000 hl

200000

y = -2266,9x + 174072 150000

y = 1080,8x + 63081

100000

50000

2001

2002

2003

2004

2005

2006

2007

2008

2009

2010

8. ábra. A világ bortermelése (OIV-adatok alapján)

Mentalitás tekintetében 3 filozófiát takar: 1, Latin: Fr., Sp., It., Gr., Prt., - terroir, - hagyományok, - földrajzi eredet túlsúlya. 2, Germán: D, A, Hun, - analitikai paraméterek megfelelısége, - fajta túlsúlya, - hagyományok. 3, Angolszász: Új-világi - analitikai paraméterek, - modernitás, - uniformizáltság, - megbízhatóság, - mérethatékonyság, - logisztika, - agresszív üzletpolitika, - globalizáció. Az ellentét alapja a termıhely-potenciál kiegyenlítıdése. Új-világi területeken jó termıhelyek vannak. Várhatóan a változás egy egyensúlyi helyzetben meg fog állni. Az Újvilág versenyképesebb, ezért halad elıre. A folyamatok a borfilozófiák és a termıhelyi-potenciálok kettıs hatásából állnak össze. A folyamatok tanulmányozása alapján az EU elkészítette a borreformot (2008-2009).

3. AZ EREDETVÉDELEM KATEGÓRIÁI ÉS SZABÁLYOZÁSUK A terroir meghatározása Megfontolván, hogy: • A „terroir” fogalma szélesíti a szılészeti szektor kommunikációs lehetıségét. • Hogy a „terroir” fogalmának/ koncepciójának és a közösségi szılıtermı területek zónabeosztásának közgazdasági és kulturális vonatkozásai vannak. • Hogy e fogalmat a szılıtermesztık leíró jelleggel fogják alkalmazni. • Hogy az egyes „terroir”-ok leírásával az valamennyi onnan származó szılészeti termék elismerését növeli. • A félreértések elkerülése végett szükséges meghatározni a „terroir” leíró definíciója és a földrajzi eredet közötti különbséget. A szılészeti „terroir” egy olyan koncepció amely egy terület a meghatározható fizikai és biológiai környezet valamint az alkalmazott szılıtermesztési gyakorlatok interakciója során kialakuló közösségi tudat, mely megkülönböztethetı jellemzıket kölcsönöz az innen származó termékeknek. A „terroir” magába foglalja a speciális talaj-, topográfiai-, klimatikus valamint fekvési sajátságokat és a biodiverzitás jellemzıit (OIV). Lényeges momentum az OIV definícióján túlmenıen, hogy a szılıtermesztési technológián keresztül a terroir fogalmához szorosan hozzátartoznak a hagyományok és a nemzeti identitás. A terroir fogalma szoros összefüggésben van a borok minıségével, melynek meghatározó elemeit a 9. ábra mutatja be. A borok eredetvédelmére vonatkozó szabályozások -mint egy minıségbiztosítási rendszer- ezen elemek meghatározására koncentrál.

9. ábra. A bor minıségét meghatározó tényezık (Gál, 2006)

A termıhely állandó, nem módosítható tényezınek tekinthetı. Megfelelı megválasztása a termesztéstechnológia meghatározó eleme. Nem megfelelı megválasztás esetén a termesztéstechnológia elemei lehetıvé tesznek bizonyos alkalmazkodást, de alapvetıen magasabbak lesznek a gazdálkodás költségei. Az évjárat szintén egy állandó tényezı. A termesztı nem képes azt befolyásolni. A termesztéstechnológia bizonyos elemei csekély, de nem elhanyagolható alkalmazkodást tesznek lehetıvé. A fajta megválasztása a termesztı döntése, viszonylag könnyen módosítható. Jelentıs az egyes fajták klimatikus alkalmazkodó képessége. Fontos különbséget tenni a korlátozott és a 24

jó klímadaptációs képességő fajták között. A jó klímaadaptációs képességgel jellemezhetı fajták jellemzıen világfajták, melyek termesztésével az évjárati és termıhelyi eltérések kevésbé jelennek meg a borok minıségében. Az emberi tényezı jelenti az alkalmazott termesztési- és borászati technológiát, mely teljes mértékben a szakember kezében van. Ez az eredetvédelmi szabályozás kulcs fontosságú eleme. Az eredetvédelmi rendszer 2008-2009-es újraszabályozásának (EU-közösségi szinten), elsı és igen jelentıs hatása, hogy megváltoztatja a borok termékkategóriáit. Az „asztali bor", a „minıségi bor" és a „különleges minıségi bor" mint kategóriák eredendıen a termék analitikai jellemzıin alapultak és sajnos a piacon kevés összefüggést mutattak a termék földrajzi és technológiai eredetével. Az ezt követı kategóriák azt mutatták meg, hogy a termék (és a termelés) milyen szempontból és milyen szinten volt ellenırzött. Mindezt a 10. ábra szemlélteti.

10. ábra. A borok elıállításának ellenırzési rendszere és szempontjai

Ennek megfelelıen az elızı kategóriák a boroknál a következık voltak: - V. E. B. G., azaz védett eredető borok, évjárati garanciákkal, - V. E. B., azaz védett eredető borok, - T. B., azaz tájborok, a földrajzi eredet (makrokörzet) megjelölésével, - A. B., azaz asztali borok. Ez a besorolás minıségi sorrendet is tükrözött. A megnevezések minıségileg is kategorizáltak, ami nagy segítség volt a vásárlói döntésekben is. A besorolás megnevezései még a szájhagyományban élnek, de azokat a 2008-as borreformmal eltörölték. Ezek helyett európai szinten egységesen a 11. ábra által bemutatott kategóriák léptek hatályba.

11. ábra. A borkategóriák változása az EU borreform alapján (Sidlovits, 2008)

Földrajzi jelzés nélküli bor

A címkén szerepel: fajta, évjárat (esetleg termelı neve, vagy márkanév). 75%-ban az van a palackban, ami rá van írva. Megfelel a régi asztali bornak, fajta és évjárat megjelölésével. Oltalom alatt álló Földrajzi Jelzéső bor

OFJ

A címkén szerepel: termıhely (a földrajzi név a fontos), fajta, évjárat. Legalább 85%-ban a címkén szereplı bor van a palackban. Rezisztens (interspecifikus) fajtákból is lehet ilyen bort készíteni, holott eddig az csak asztali borként kerülhetett forgalomba! Az automatikus átsorolás szerint a korábbi „Tájbor”, illetve „Meghatározott Termıhelyrıl származó Minıségi Bor” kerülhet ebbe a kategóriába. Oltalom alatt álló Eredet Megjelöléső bor

OEM

A címkén szerepel: termıhely, fajta, évjárat, különleges technológia, hagyomány, készítésmód. 100%-ban az van a palackban, ami rá van írva. Az automatikus átsorolás szerint a korábbi „Meghatározott Termıhelyrıl származó Minıségi Bor”, illetve a „Védett Eredető Bor” kerülhet ebbe a kategóriába. Egyfelıl a termelıi közösség dönti el, hogy milyen kategóriába szeretné sorakoztatni a borait. Az OFJ és az OEM kategóriákba való besorolás ugyanis olyan termékleírást követel, amely igazolja az egyes borok többitıl való eltérését. Az OEM borok esetében ez szigorúbb kötöttségeket jelent, mivel a hagyományok, tradíciók mellett analitikai mutatókkal is igazolni kell a bor egyediségét.

3.1. Hegyközségi szervezetek A hazai szılı és bortermelés ellenırzésének és irányításának kulcsfontosságú szervezete a hegyközségi rendszer. Ez felügyeli a szılıfelületek telepítését, kivágását, a fajtahasználatot, a szılıtermesztési és borkészítési technológiát. A hegyközségi szervezet mőködési rendszerét a 12. ábra mutatja be.

12. ábra. A hegyközségi szervezetek mőködési vázlata

4. MAGYARORSZÁG BORVIDÉKEI ÉS BORRÉGIÓI 4.1. Fogalmak a 2009. évi XXXIX. törvénybıl* házikerti szılı: az a borszılıvel beültetett szılıterület, amely az 1000 négyzetmétert nem haladja meg. árutermı szılı: az 1000 négyzetméternél nagyobb területő borszılıvel beültetett szılıültetvény. termıhely: ökológiai szempontból minısített, egyértelmően körülhatárolt terület, amelyet a borszılı termıhelyi kataszterében tartanak nyilván (a továbbiakban: termıhelyi kataszter). borvidék: olyan termıhelyek összessége, amely több település közigazgatási területére kiterjedıen hasonló éghajlati, domborzati, talajtani adottságokkal, jellemzı fajtaösszetételő és mőveléső ültetvényekkel, sajátos szılı- és bortermelési hagyományokkal rendelkezik, és amelyrıl sajátos jellegő borászati termékek származnak; borvidékbe olyan település sorolható, amelynek a szılı termıhelyi kataszterében nyilvántartott területe a település összes mezıgazdaságilag hasznosított területének 7%-át eléri vagy olyan település, illetve fıvárosi vagy megyei jogú városi kerület, amelynek területén borászati üzem mőködik. borvidéki dőlı: borvidéki településen belül pontosan körülhatárolt, mikroökológiájában egységes termıhely, amelynek adottságai a bor karakterére jelentıs hatással vannak. borszılıfajta: olyan szılıfajta, amelyet borkészítés céljára osztályba soroltak. szılıfajták osztályba sorolása: a borszılıfajták e törvény felhatalmazása alapján kiadott rendeletben engedélyezett vagy ideiglenesen engedélyezett kategóriába sorolása. törzsszılı: a szaporítóanyag-termelés céljából létesített, termıre fordulás után prebázis állomány, központi és üzemi törzsültetvény kategóriában a növénytermesztési hatóság által - a szaporítóanyagokra vonatkozó jogszabályok szerint - elismert borszılı. VINGIS: a szılıágazati kataszterek közösségi szabályozásnak megfelelı térinformatikai rendszere, amely a kivágási, szerkezetátalakítási és -átállítási támogatások kifizetésének, valamint az oltalom alatt álló földrajzi jelzést, illetve az oltalom alatt álló eredetmegjelölést viselı borok termıhelyei földrajzi lehatárolásának térképi ellenırzési alapja. borászati termék: a borpiac közös szervezésérıl, az 1493/1999/EK, az 1782/2003/EK, az 1290/2005/EK és a 3/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2392/86/EGK és az 1493/1999/EK rendelet hatályon kívül helyezésérıl szóló, 2008. április 29-i 479/2008/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: 479/2008/EK rendelet) IV. mellékletében szereplı szılészeti és borászati termékek, továbbá a friss borszılı, a töppedt borszılı és az aszúsodott borszılı.” *(2009. évi XXXIX. törvény a szılıtermesztésrıl és a borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény és a hegyközségekrıl szóló 1994. évi CII. törvény módosításáról)

Termıhelyeken felhasználható szılıfajták Szılıfajta Használati Bizottság → megyék fajtahasználata Hegyközségi tanácsok → borvidéki fajtalista Nemzeti Fajtajegyzék tartalma: 1. Ajánlott fajta Meghatározott termıhely szılıtermesztésének hasznosítási irányát meghatározó, borainak sajátos jellegét megalapozó, minıségi borkészítésre alkalmas, államilag elismert fajta vagy az EU bármely tagállamában regisztrált fajta 2. Engedélyezett fajta A termıhely jellegét nem meghatározó, az évjáratok többségében minıségi bor készítésére alkalmas, államilag elismert, bejelentett, kipróbálásra ajánlott fajta vagy az EU bármely tagállamában regisztrált fajta 3. Ideiglenesen engedélyezett fajta Már nem telepíthetı, de megfelelı ültetvényben termeszthet. 4. Alanyfajták 5. Csemegeszılıfajták

Magyarország szılıtermı- bortermelı területeit 22 borvidékre, illetve 7 borrégióra osztjuk.

4.2. Borvidékeink

13. ábra. Magyarország borvidékei I. Alföldi szılıtermı táj 1. Csongrádi borvidék 2. Hajós-Bajai borvidék 3. Kunsági borvidék II. Észak-Dunántúli szılı termıtáj 4. Ászár-Neszmélyi 5. Badacsonyi 6. Balatonfüred-Csopaki 7. Balatonfelvidéki 8 Etyek-Budai 9. Móri 10. Pannonhalma-Sokoróaljai 11. Somlói 12. Soproni

III. Dél-Dunántúli szılıtermı táj 13. Dél-Balatoni (Balatonboglári) 14. Mecsek-aljai (Pécsi) 15. Szekszárdi 16. Villány-Siklósi 21. Zalai (Balaton melléki) 22. Tolnai IV. Észak-Magyarországi szılıtermı táj 17. Bükkaljai 18. Egri 19. Mátraaljai 20. Tokajhegyaljai

12. táblázat. Magyarország borvidékeinek trületi adatai (HNT, 2011) Összes Összes Borvidékek fehér vörös Összes Vörös (ha) (ha) terület (ha) (%) 874,89 604,21 40,85 Csongrád 1479,1 912,66 1028,75 52,99 Hajós-bajai 1941,42 15944,68 4704,61 22,78 Kunság 20649,29 1401,48 100,48 6,69 Neszmély 1501,96 1285,93 180,88 12,33 Badacsony 1466,81 1695,6 448,39 20,91 Bfüred-Csopak 2143,99 952,38 61,42 6,06 Balatonfelvidék 1013,8 1429,95 177,66 11,05 Etyek-Budai 1607,61 602,98 10,41 1,70 Mór 613,4 49,02 8,34 539,05 Pannonhalma 588,07 431,07 5,23 1,20 Nagy-Somló 436,3 296,89 1596,34 Sopron 1893,23 84,32 972,68 30,07 Balatonborglár 2261,54 3234,21 485,24 156,02 24,33 Pécs 641,26 378,1 1917,46 Szekszárd 2295,56 83,53 515,48 2036,87 Villány 2552,35 79,80 630,84 384,08 37,84 Bükk 1014,92 2094,62 3379,19 Eger 5473,81 61,73 4677,32 1432,82 23,45 Mátra 6110,15 5983,6 8,67 0,14 Tokaj 5992,27 419,27 128,84 23,51 Zala 548,11 1367,13 1041,51 43,24 Tolna 2408,64 31,13 összesen 45180,7 20425,5 65606,23

Magyarországon 2011-ben 31% vörösbort adó 69%-ban fehérbort termı szılıfajták termesztése folyik összesen 65606ha területen.

I. Alföldi szılıtermı táj 1. Csongrádi borvidék Elhelyezkedése Csongrád megye; ~2310 1479ha (2011); 19 település Csongrádi körzet (2), Kisteleki körzet (5), Pusztamérgesi körzet (5), Körzetei Mórahalmi körzet (7) száraz-meleg, évi kh.10,5-10,8 °C, évi napfénytartam 2080-2100 óra, évi Klímája csap. 520-580 mm, északi, északnyugati szelek Talajai

<140 m, humuszos homok, csernozjom jellegő homok

Szılészete

hagyományos: fejmővelés; napjaink: magasmővelések hagyományos: Kadarka, Kövidinka, Ezerjó; napjaink: Kövidinka, Rajnai rizling, Cserszegi főszeres, Kunleány, Zalagyöngye, Chardonnay, Olasz rizling, Zöld veltelini, Kékfrankos, Zweigelt, Cabernet franc, stb. 58%f : 42%v hagyományos fajták-asztali borok, napjaink fajtái kellemesek, lágyabbak, a vörösek szép színőek, fajtajellegesek, vékonyabbak

Szılıfajtái

Borai

2. Hajós-Bajai borvidék Elhelyezkedése Bács-Kiskun megye, ~2483 1941,4 ha (2011), 14 település meleg-mérsékelten száraz, fagyok, évi kh.10,5-10,8 °C, évi napfénytartam Klímája 2050-2080 óra, évi csap. 600-630 mm, északnyugati szél 174 m (Ólom-hegy), humuszos homok, csernozjom jellegő homok, löszös Talajai talajok hagyományos: fejmővelés Szılészete napjaink: magas tıkemővelési módok (80%) hagyományos: Kövidinka, Kadarka; napjaink: Kunleány, Cserszegi főszeres, a Rajnai rizling, Chardonnay, Szılıfajtái Zalagyöngye Kékfrankos, Cabernet sauvignon, Zweigelt, stb.; 52%f : 48%v hagyományos fajtákból jó minıségő asztali bor, a napjaink fajtái harmonikus, kissé vékony, de elegáns minıségi bor; a vörösborok szép Borai színőek, kellemesen bársonyos csersav tartalmúak 3.

Kunsági borvidék Heves megye, Bács-Kiskun m., Jász-Nagykun-Szolnok m.és Pest m; Elhelyezkedése ~29006 20649,29ha (2011); 106 település Cegléd-Monor-Jászsági körzet (24), Kecskemét-Kiskunfélegyházi körzet (13), Izsáki körzet (8), Kiskırösi körzet (12), Kiskunhalas-Kiskunmajsai Körzetei körzet (11), Bácskai körzet (10), Dunamenti körzet (11), Tiszamenti körzet (17) szélsıséges kontinentális, nagy napi-, és évi hıingás, évi kh.10,2-10,7°C, évi napfénytartam 2000-2100 óra, évi csap. 540-600 mm; északnyugati Klímája szelek-szélerózió! <150m, homok, csernozjom jellegő homok, csernozjom barna erdıtalaj, Talajai barnaföld, meszes "lepelhomok„ futóhomok hagyományos: fejmővelés; Szılészete napjaink: magasmővelések, fejmővelés, ernyımővelés hagyományos: Ezerjó, Kövidinka, Kadarka, Izsáki, Piros szlanka, stb.; napjaink: 75 fajta, pl. Olasz rizling, Arany Sárfehér, Cserszegi főszeres, Szılıfajtái Ezerjó, Kékfrankos, Zweigelt, stb. hagyományos fajtákból általában asztali bor, napjaink fajtáiból illatos, Borai vörösborszılı-fajtákból rozé, siller, rubinvörös, lágy borok

II. Észak-Dunántúli szılı termıtáj 4. Ászár-Neszmélyi Elhelyezkedése: Komárom-Esztergom megye; ~1768 1502ha; 27 település Ászári körzet (9), Neszmélyi körzet (18) Körzetei kiegyenlített, évi kh.10°C, kissé fagyveszélyes, évi napfénytartam 19502000 óra, évi csap. 550-650 mm; sajátos mikroklíma, északnyugati Klímája szelek 150-300 m; lösz, mészkı, dolomit, homokkı alapkızet, löszös homok, Talajai barna erdıtalajok, rendzina, közepes mésztartalmúak hagyományos: fej-, bakmővelések; Szılészete napjaink: magasmővelések, középmagas mővelések hagyományos: Budai fehér, Ezerjó, Sárfehér, Aprófehér, Mézesfehér; napjaink: Olasz rizling, Rizlingszilváni, Zöld veltelini, Chardonnay, Szılıfajtái Irsai Olivér, Cserszegi főszeres, Királyleányka, Tramini, stb. (+7% v.) illatban, aromákban gazdag, élénk savú borok Borai 5. Badacsonyi Elhelyezkedése Veszprém megyében; ~1864 1467ha (2011); 16 település kiegyenlített, évi kh.10,2-10,5°C, évi napfénytartam 2000 óra, évi csap. 650-700 mm, nyári zivatarok, északi, északnyugati szelek, védett, Klímája mikroklíma bazalt tanúhegyek, barnaföldek, agyagbemosódásos barna erdıtalajok, Talajai K, Mg, mikroelemek hagyományos: bakmővelés karótámasszal, "két világos szemre" metszve; napjaink: Moser-mővelés, egyesfüggöny-mővelés, alacsony-, középmagas Szılészete kordonmővelés, ernyımővelés, bakmővelés (10%) hagyományos: Furmint, Góhér, Juhfark, Lisztesfehér, Kéknyelő; napjaink: Olasz rizling 40 %, Szürkebarát, Rizlingszilváni, Kéknyelő, Szılıfajtái Ottonel muskotály, Pinot noir, Cabernet sauvignon, Zweigelt; (10%v) fajtajelleges, intenzív, minerális, testes borok Borai 6. Balatonfüred-Csopaki Elhelyezkedése Veszprém megyében, ~2310 2144ha (2011), 27 település Balatonfüred-Csopaki körzet (20), Zánkai körzet (7) Körzetei kiegyenlített, évi kh.10-10,5°C (10,7°C-Tihany), évi napfénytartam 2000 óra, évi csap. 550-600 mm, száraz, északias szelek, védett, sajátos Klímája mikroklíma 150-250 m, illitpala, permi vörös homokkı, mészkı, dolomit, bazalt Talajai alapkızet, barna erdıtalajok, rendzina hagyományos: fej-, bakmővelés; Szılészete napjaink: magas, középmagas tıkemővelés módok; hagyományos: Furmint, Góhér, Juhfark, Lisztesfehér, Sárfehér, Járdovány; napjaink: Olasz rizling!, Chardonnay, Sauvignon, Szürkebarát, Ottonel Szılıfajtái muskotály, Rajnai rizling, Rizling szilváni; Tihany: Cabernet f./s., Kékfrankos, Merlot, Zweigelt, (82%f :12%v) a balatonfüredi borok tüzesebbek, testesebbek, a csopaki borok könnyedebbek; Tihanyi-fsz: bársonyos, gyümölcsökre emlékeztetı Borai vörösborok 32

7. Balatonfelvidéki Elhelyezkedése Veszprém és Zala megyékben; ~1383 1014ha; 23 település Körzetei: Klímája Talajai

Szılészete

Szılıfajtái Borai

Káli körzet (6), Balatonedericsi-Lesencei körzet (7), Cserszegi körzet (10) kiegyenlített, évi kh.10-10,5°C, évi napfénytartam 1950-2000 óra, évi csap. 700 mm!, északi szelektıl védett déli dőlık!, sajátos mikroklíma, 150-250 m, dolomit, mészkı, bazalt, bazalttufa alapkızeten barnaföldek, agyagbemosódásos barna erdıtalajok, csernozjom barna erdıtalajok, rendzina hagyományos: fej-, bakmővelés; napjaink: magas, középmagas, alacsony kordonmővelés, ernyımővelés, bakmővelés hagyományos: Furmint, Gohér, Juhfark, Lisztesfehér, Kéknyelő; napjaink: Olasz rizling!, Szürkebarát, Rizlingszilváni, Chardonnay, Cserszegi főszeres (4%v) Káli-medence borai II Badacsonyi bv., máshol karcsúbbak, élénkebb savtartalmúak

8 Etyek-Budai Elhelyezkedése Fejér megyében, Pest megyében; ~1486 1608ha (2011); 25 település Etyeki körzet (11), Budai körzet (7), Velencei körzet (6) Körzetei hővös, kiegyenlített, évi kh. 9,7-10°C, ritkán fagyok, évi napfénytartam 1950-2000 óra, évi csap. 550-600 mm, északnyugati, északi szelek, szinte Klímája állandóan szeles 160-300 m, lösz, mészkı, dolomit, gránit, barnaföldek, agyagbemosódásos Talajai barna erdıtalajok, csernozjom talajok, magas mésztartalmúak hagyományos: fej-, bakmővelések; Szılészete napjaink: magasmővelések, ernyımővelés hagyományos: pontuszi fajták; napjaink: Chardonnay, Olasz rizling, Sauvignon blanc, Rajnai rizling, Szılıfajtái Zöld veltelini, Zala gyöngye, Irsai Olivér, Zenit, Viktória gyöngye, stb. (7%v) pezsgıgyártás, élénk savú, reduktív borok, kellemes illat-zamatanyagokkal Borai 9. Móri Elhelyezkedése Klímája Talajai Szılészete Szılıfajtái Borai

Fejér megyében; ~895 613ha (2011); 6 település mérsékelten meleg, száraz, évi kh. 10°C, ritkán fagyok, évi napfénytartam 1950-2000 óra, évi csap. 600-650 mm, északnyugati szél 180-250 m, mészkı, dolomit, lösz, barna erdıtalajok, csernozjom talajok, magas mésztartalmúak hagyományos: fej-kopaszmetszés, „gyomlálás”, napjaink: magasmővelések, fejmővelés, kordonmővelés hagyományos: Ezerjó; napjaink: Ezerjó, Tramini, Chardonnay, Zöld veltelini, Rizlingszilváni, Rajnai rizling, Ezerfürtő, Zalagyöngye, Királyleányka száraz borok, idınként csemegeborok

10. Pannonhalma-Sokoróaljai Elhelyezkedése Gyır-Moson-Sopron megyében; ~669 588ha (2011); 13 település kiegyenlített, évi kh. 10°C, ritkán fagyok, évi napfénytartam 2000 óra, évi Klímája csap. 600-650 mm, hószegény tél, északnyugati szél lösz, barna erdıtalajok, barnaföldek, erodált területek Talajai hagyományos: fej-bakmővelés, 4-6 „szemes” metszés, vegyes telepítés Szılészete napjaink: magasmővelések, ernyımővelés, hagyományos mővelések hagyományos: Olasz rizling, Ezerjó, Leányka; napjaink: Olasz rizling, Rizlingszilváni, Chardonnay, Királyleányka, Szılıfajtái Rajnai rizling, Ezerfürtő, Tramini, Irsai Olivér (5%v) illatos, zamatos, testes borok Borai 11. Somlói Elhelyezkedése Körzetei Klímája Talajai Szılészete

Szılıfajtái

Borai

12.

Soproni

Elhelyezkedése Körzetei Klímája Talajai Szılészete

Szılıfajtái

Borai

Veszprém megye; ~811 436ha (2011); 11 település Kissomlyó-Sághegyi körzet (6), Somlóhegyi körzet (5) kiegyenlített, évi kh.10°C, évi napfénytartam 1950-2000 óra, évi csap. 650-700 mm; északnyugati szél, mikroklíma 150-350 m; bazalthegy, tufa, lösz, barna erdıtalajok, vasas agyagtalajok, nyiroktalajok hagyományos: fej-, bakmővelések; napjaink: bak (30%)-, magasmővelések, „legyezıszerő” mővelésmód, egy-, kétkarú kordon mővelés, lugasok hagyományos: Furmint, Juhfark, Ezerjó, Mézes; napjaink: Olasz rizling, Juhfark, Furmint, Chardonnay, Hárslevelő, Tramini, Szürkebarát, Zeusz savban gazdagok, kemény karakterőek, testesek, teltek, diszkrét illatúak, lassú fejlıdésőek, a termıhely jellegzetes illata, íze, zamata érzıdik bennük

Gyır-Moson-Sopron megye; Vas megye ~2041 1893ha (2011); 14 település Soproni körzet (10), Kıszegi körzet (4) mérsékelten hővös, évi kh.9,5-9,6 °C, évi napfénytartam 1900 óra, fakadás, évi csap. 650-700 mm; „állandó” északnyugati szél, mikroklíma 150-250 m; kristályos gneisz, csillámpala, meszes üledékek, lösztakaró, barna erdıtalajok, barnaföldek, rendzina, hagyományos: fejmővelés, szálvesszıs metszéssel, babköztes; napjaink: magasmővelések (Moser!) hagyományos: Furmint, Kékfrankos; napjaink: Kékfrankos (60%), Zweigelt, Cabernet sauvignon, Merlot, Pinot noir, Tramini, Sauvignon, Chardonnay, Zenit, Korai piros veltelini, Piros veltelini (84%v:16%f) a hővös klíma miatt a vörösborok viszonylag alacsony alkoholtartalmúak, savban, tanninban gazdagok, kissé vékonyak, régen aszú!

III. Dél-Dunántúli szılıtermı táj 13. Dél-Balatoni (Balatonboglári borvidék) Somogy megye; ~3433 3234ha (2011); 35 település Elhelyezkedése Balatonlellei körzet (19), Kaposi körzet (7), Körzetei Marcali körzet (9) mérsékelten meleg, évi kh. 10,2-10,4 °C, évi napfénytartam 2000 óra, évi Klímája csap. 650-700 mm; nyugati, északnyugati, délnyugati szél, mikroklíma 180 m-ig; pannonagyag, pannonhomok, lösz, agyagbemosódásos barna Talajai erdıtalajok, barnaföldek, csernozjom talajok hagyományos: fejmővelés; Szılészete napjaink: fej-bakmővelés közötti átmenet, magasmővelések hagyományos: sok fajta; napjaink: Chardonnay, Királyleányka, Zöld veltelini, Rizlingszilváni, Szılıfajtái Olasz rizling, Irsai Olivér, Cabernet sauvignon, Merlot, Pinot noir, Kékfrankos, stb. (71%f:29%v) gyümölcsillatú, könnyő, elegáns fehér borok, pezsgı!; a vörösborok Borai általában "burgundiai" típusúak 14. Mecsekaljai (Pécsi borvidék) Baranya megye; ~967 641ha (2011); 33 település Elhelyezkedése Pécsi körzet (12), Versendi körzet (14), Körzetei Szigetvári körzet (7) mérsékelten meleg (szubmediterrán), évi kh. 10,5-10,8 °C, évi napfénytartam 2060-2080 óra, évi csap. 620-700 mm; Klímája északnyugati, déli szél 110-130 m; permi vörös homokkı, mészkı, dolomit, márga, ezekre Talajai rakódott lösz, barnaföldek, csernozjom talajok hagyományos: fejmővelés; Szılészete napjaink: bakmővelés, kordon- ernyımővelés; hagyományos: Olasz rizling; napjaink: Olasz rizling, Chardonnay, Rizlingszilváni, Zöld veltelini, Szılıfajtái Királyleányka, Cirfandli, Sauvignon, Irsai Olivér, Cabernet sauvignon/franc, Merlot, Pinot noir, Kékfrankos (79%f:21%v) alacsony savtartalmúak, lágyak, de testesek, teltek, gyakran magasabb Borai alkohol tartalmúak

15. Szekszárdi Tolna megye; ~2694 2296ha (2011); 15 település Elhelyezkedése mérsékelten meleg (szubmediterrán), fakadás! évi kh. 10,5-10,7 °C, évi napfénytartam 2050-2060 óra, évi csap. 630-680 mm; északnyugati, déli Klímája szél, mikroklíma 150-250 m; lösz, barnaföldek, erózió! Talajai hagyományos: bakmővelés; Szılészete napjaink: Moser-kordon, Sylvoz-, egyesfüggöny-, ernyımővelés; hagyományos: Kadarka; napjaink: Kékfrankos, Kékoportó, Cabernet franc/sauvignon, Merlot, Szılıfajtái Zweigelt, Olasz rizling, Chardonnay, Rizlingszilváni, Zöld veltelini, Sauvignon, Cserszegi főszeres (83%v:17%f) fajtajelleges illatúak, ízőek és zamatúak, harmonikus savtartalmúak, néha kissé lágyak; vörösborok színanyagban gazdagok, testesek, „bikavér”, Borai „káci” 16. Villány-Siklósi Baranya megye; ~2617 2552ha (2011); 17 település Elhelyezkedése Villányi körzet (5), Siklósi körzet (12) Körzetei mérsékelten meleg (szubmediterrán), (Szársomlyó!) évi kh. 10,5-10,8 °C, évi napfénytartam 2050-2070 óra, évi csap. 650-700 mm; jégverés, Klímája északnyugati, mikroklíma 150-250 m; dolomit, mészkı, lösz, rendzina, vörösagyag, csernozjom Talajai barna erdıtalajok, barnaföldek hagyományos: bakmővelés; Szılészete napjaink: egyesfüggöny-, ernyımővelés; hagyományos: Juhfark, Furmint, Kékfrankos, Kadarka; napjaink: Cabernet franc/sauvignon, Portugieser, Merlot, Kékfrankos, Szılıfajtái Pinot noir, Zweigelt, Olasz rizling, Chardonnay Rajnai rizling, Hárslevelő (75%v:25%f) a vörösborok szép színőek, intenzív illatúak, testesek, bársonyosan finom csersavúak; a fehérborok fajtajellegesek, teltek, illat- és zamatanyagban Borai gazdagok, „természetes csemegebor” 21. Zalai (Balaton melléki) Zala megye, Vas megye; ~1822 548ha; 38 település Elhelyezkedése Balatonmelléki körzet (18), Muravidéki körzet (20) Körzetei mérsékelten hővös, nedves, évi kh. 9-10 °C, évi napfénytartam 1900Klímája 1950 óra, évi csap. 700-800 mm; északkeleti szelek, mikroklíma! 150-300 m; lösz, bazalttufa, agyagbemosódásos barna erdıtalajok Talajai hagyományos: bakmővelés; Szılészete napjaink: bak-, Moser-mővelés; elaprózott hagyományos: csemegeszılı-fajták; napjaink: Olasz rizling, Rizling szilváni, Zöld veltelini, Chardonnay, Szılıfajtái Chasselas, Rajnai rizling, Zweigelt, Kékfrankos (10%v); helyi fajták: Pintes, Tónai kemény, illatos borok; pezsgı Borai

22. Tolnai Elhelyezkedése Körzetei Klímája Talajai Szılészete Szılıfajtái

Borai

Tolna, Baranya, Fejér megye; ~2987 2409ha; 48 település Tolnai körzet (11), Tamási körzet (16), Völgységi körzet (21) mérsékelten meleg, nedves, évi kh. 10,1-10,5 °C, évi napfénytartam 2050-2060 óra, évi csap. 600-700 mm; északkeleti szelek, mikroklíma! (szurdikok) 160-180 m; lösz (Hıgyész), futóhomok, mészlepedékes csernozjom, agyagbemosódásos barna erdıtalajok hagyományos: nem szabályos bakmővelés; napjaink: magasmővelések; napjaink: Chardonnay, Zöld veltelini, Királyleányka, Pinot blanc, Olasz rizling, Rizlingszilváni, Rajnai rizling, Zenit, Zalagyöngye, Cserszegi főszeres, Zweigelt, Merlot, Kékfrankos (62%f:38%v) a fehérborok illatosak (fajta!), íz- és zamatanyagokban gazdagok; a vörösborok szép rubinvörös színőek, a szılı gyümölcs illatával rendelkezık

IV. Észak-Magyarországi szılıtermı táj 17. Bükkaljai Borsod- Abaúj-Zemplém, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye; 1374 Elhelyezkedése: 1015ha (2011); 24 település Hővös, száraz!, évi kh. 10,5-10,8 °C, évi napfénytartam 1900 óra, évi Klímája csap. 560 mm; délnyugati, északnyugati szelek, mikroklíma 150-300 m; riolit, lösz, rendzina, vörösagyag, csernozjom barna Talajai erdıtalajok, barnaföldek hagyományos: fej-, bakmővelés közötti átmenet; Szılészete napjaink: magasmővelések hagyományos: Hárslevelő, Furmint; napjaink: Leányka, Olasz rizling, Cserszegi főszeres, Chardonnay, Szılıfajtái Zenit, Rizlingszilváni, Zöld veltelini, Pinot blanc, Zengı, Kékfrankos, Zweigelt, Portugieser finom illatúak, zamatosak, karcsúak, általában élénk savtartalommal, Borai régen pezsgı! 18.

Egri

Elhelyezkedése Körzetei Klímája

Talajai Szılészete

Szılıfajtái Borai

Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén megye; ~6148 5474ha (2011); 20 település Egri körzet (14), Debrıi körzet (6) hővös, száraz, évi kh. 10 °C, jégesı!, késıi kitavaszodás, évi napfénytartam 1900-1950 óra, évi csap. 600 mm; délnyugati, északkeleti szelek, mikroklíma 160-300 m; dolomit, mészkı, agyagpala, riolittufa, lösz, agyagbemosódásos barna erdıtalajok, kovárványos barna erdıtalaj, lassan melegedı talajok hagyományos: bakmővelés; napjaink: egyesfüggöny-, ernyımővelés, Moser-mővelés; hagyományos: Juhfark, Bakator, Kékfrankos, Kadarka; napjaink: Leányka, Rizlingszilváni, Olasz rizling, Ottonel muskotály, Hárslevelő, Chardonnay, Zenit, Kékfrankos, Cabernet sauvignon, Merlot, Zweigelt, Portugieser, Blauburger, Turán, Medina (61%v:39%f) „bikavér”; „Egri leányka”;”Debrıi hárslevelő”

19. Mátraaljai Heves megye; ~7878 6110ha (2011); 34 település Elhelyezkedése Mátrai körzet (23), Síkvidéki körzet (11) Körzetei melegebb, száraz, évi kh. 10 °C, évi napfénytartam 1900-2000 óra, Klímája késıbbi tavasz, évi csap. 600 mm; északnyugati szelek, mikroklíma 150-250 m; riolit, lösz, andezit, csernozjom barna erdıtalajok, Talajai barnaföldek, K!, mikroelemek! hagyományos: fej-bakmővelés közötti átmenet; Szılészete napjaink: Moser-, egyesfüggöny-, ernyımővelés hagyományos: Olasz rizling, Leányka, Furmint, Mézes, Noah, Othello; napjaink: Rizlingszilváni, Chasselas, Ottonel muskotály, Chardonnay, Szılıfajtái Szürkebarát, Zweigelt, Cabernet sauvignon, Portugieser (19%v); oltvány! 38

Borai

illatokban, zamatokban gazdag fehérborok; gyümölcsaromákban gazdag könnyed vörösborok

20. Tokajhegyaljai Borsod-Abaúj-Zemplén megye; ~6390 5992ha (2011); 27 település Elhelyezkedése kontinentális, pára!, évi kh. 9,6-10,2 °C, évi napfénytartam 1950 óra, évi Klímája csap. 550-600 mm; északkeleti szelek, mikroklíma!! 150-250 m; riolit, andezit, lösz, nyiroktalaj, barna erdıtalaj, erózió! Talajai hagyományos: kopaszmetszés-fejmővelés; Szılészete napjaink: alacsony, középmagas kordon, hagyományos: Kövérszılı, Gohér, Bakator, Járdovány, stb.; Szılıfajtái napjaink: Furmint, Hárslevelő, Sárga muskotály, Zéta „tokaji borkülönlegességek” Borai

4.3. Borrégiók Magyarországon 7 borrégió van.

14. ábra. Magyarország borrégiói

Alföldi borrégió (Duna borrégió) A Duna és a Tisza közötti területen három egymással összefüggı nagykiterjedéső borvidék alkotja az Alföld régiót. A Kunsági, a Csongrádi és a Hajósi borvidék egyaránt sík többnyire homokkal, itt-ott lösszel borított területen fekszik. Ma ez a régió Magyarország legnagyobb szılıtermı területe. A régióban gyakorlatilag az összes magyarországi fajta megtalálható. Borrégió borvidékei: - Csongrádi Borvidék - Hajós-Bajai Borvidék - Kunsági Borvidék Balaton borrégió A Balatonhoz soroljuk a déli és északi parti borvidékek mellett a zalai és somlói borvidéket. A régió jellegzetes, a helyi sajátosságokat tükrözı fehérborairól nevezetes, legelterjedtebb fajta az Olaszrizling. Borrégió borvidékei: - Badacsonyi Borvidék - Balaton-felvidéki Borvidék - Balatonfüred-Csopaki Borvidék - Dél-Balatoni Borvidék - Zalai Borvidék - Nagy-Somlói Borvidék

Eger borrégió A Mátralajai, az Egri és a Bükkaljai borvidéket soroljuk ebbe a régióba, melynek legismertebb borai az Egri Bikavér, az Egri Leányka, a Debrıi Hárslevelő és az Olaszrizling. A nemzetközi fajták közül elterjedt a Chardonnay, Muscat Ottonel, a Tramini, a vörösbort adó fajták közül az utóbbi években sokan kísérleteznek Pinot noir-ral. Borrégió borvidékei: - Mátrai Borvidék - Bükki Borvidék - Egri Borvidék Észak-Dunántúli borrégió A Buda környéki és a Budapest feletti Duna-szakasz mellett elterülı borvidékek tartoznak ide. A régió valamennyi borvidékén kizárólag fehérborokat termelnek. Jelentıs a nemzetközi fajták – Chardonnay, Sauvignon Blanc, Rajnai rizling, Tramini és Ottonel Muskotály – szerepe, de mellettük a hagyományos fajták, mint az Olaszrizling, a Leányka és a Móron híres Ezerjó is fellelhetı. Borrégió borvidékei: - Pannonhalmi Borvidék - Móri borvidék - Etyek-Budai Borvidék - Neszmélyi Borvidék Pannon borrégió A régió, a Duna, a Dráva és a Balaton által határolt dombvidéken és a közülük kiemelkedı Villányi-hegység és a Mecsek déli oldalain négy borvidéket foglal magába. A DélDunántúlon vörös és fehér borokat is termelnek, de a hangsúly a vörösborokon van. Az elmúlt évtizedekben tért hódítottak a nemzetközi fajták: Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Merlot. Ez utóbbiakból sokszor új fahordóban érlelt bordói típusú cuveé borok készülnek. A fehér fajták közül az Olaszrizling, a Hárslevelő, a Rajnai rizling és a Chardonnay a meghatározó. Borrégió borvidékei: - Tolnai Borvidék - Pécsi Borvidék - Villányi Borvidék - Szekszárdi Borvidék Soproni borrégió Egyetlen magyarországi borvidék tartozik ebbe a régióba. Sopron város és a borvidék földrajzi, szılészeti és kulturális szempontból is a szomszédos Ausztria burgenlandi borvidékéhez kötıdik. Sopron a kékfrankos fıvárosa. Borrégió borvidékei: - Soproni Borvidék Tokaj borrégió Tokaj botrytis-es édes, és testes száraz boraival egyedülálló stílust képvisel. Furmintból, Hárslevelőbıl és Sárgamuskotályból készített aszú és szamorodni borai egész Európában egyedülállóak és egyre szebbek a hordóban érlelt dőlıszelektált száraz borok is. Borrégió borvidékei: - Tokaji Borvidék

5. A SZİLİ ALAKTANA (MORFOLÓGIA) Szılı szaporítása történhet generatív úton magról (nemesítés) és növényi résszel vegetatív úton (köztermesztésben alkalmazott szaporítási mód).

5.1. A magról kelt szılınövény A szılımagban a táplálószövettel körülvéve helyezkedik el a csíra. A csíra két sziklevélbıl, a sziklevelek közötti igen rövid szik feletti szárból (epicotyl) – azon a rügyecskébıl (plulula), azok alatti szik alatti szárból (hypocotyl) – amely fokozatosan megy át a gyököcskébe (radicula) – áll. Kedvezı körülmények között a szılımag csírázásakor elıször a gyököcske jelenik meg és hatol a talajba. Néhány nap múlva megjelennek az oldalgyökerek, majd a szik alatti szár gyors megnyúlása folytán kiemelkedik a talajból, kiegyenesedik és felszínre emeli a lándzsa alakú szikleveleket. Ezek szétterülnek és megzöldülnek. 4 – 5 nap múlva a rügyecske növekedésnek indul és megjelennek a lomblevelek.

15. ábra. A szılımag csírázása és a fiatal szılımagonc (Kozma, 1991)

A magonc gyökere karógyökér. Az oldalgyökerek a fıgyökérrel majdnem párhuzamosan meredeken nınek lefelé a talajban. A föld alatti részek az elsı évben erıteljesebben nınek mint a föld felettiek. A fiatal magonc morfológiai bélyegei eltérnek a fajta tulajdonságaitól. A szár felépítése, a hajtástengely, a levelek elhelyezkedése fokozatosan változik, és csak 2-3 év múlva alakulnak ki a fajtára jellemzı morfológiai bélyegek. A szılı magvetésének csak a nemesítésben van szerepe. A keresztezési partnerek körültekintı megválasztását követı beporzásokat követıen nyert magvaknak általában gyenge a csírázóképessége és hozzávetılegesen 10000 magoncból lehet fölnevelni egy potenciális fajtajelöltet, amely eléri az eddig termesztésben lévı fajták értékeit. 42

A szılı termesztésbevonásának kezdeti korszakaiban nagyobb jelentıssége volt a magoncok kiválogatásának, begyőjtésének, illetve a magvetésnek. Szılıtıkének nevezzük a metszéssel alakított növényt. Részei: − gyökérzet: talajban lévı rész − szárrendszer: föld feletti részek

5.2. Gyökérrendszer − járulékos gyökér: a talajba helyezett vesszın képzıdik − gyökértörzs: talajba került szárrész a gyökértörzsön keletkezett gyökér − fıgyökér: • talp gyökér • oldal gyökér • harmat gyökér elágazásai:elsı rendő másod rendő harmad rendő

16. ábra. A szılıtıke részei (Kozma, 1993)

A gyökér övek: • Gyökérsüveg • Növekedési • Felszívó • Szállító

17. ábra. A gyökér részei (övei) a) gyökérsüveg, b) növekedési öv, c) felszívó öv, d) szállító öv.

18. ábra. A szılıtıke gyökérrendszere (Kozma, 1993)

Az eltérı szılıfajok fıgyökereinek geotrópos növekedése különbözı szögállással jellemezhetı ellenállás nélküli közegben: Rupestris du Lot 20º (csaknem vízszintes) V. berlandieri 25-35º V. vinifera x V. rupestris hibrodek 35- 60º V. riparia x V. rupestris hibridek 40 – 60º V. vinifera x V. berlandieri hibridek 45- 60º V. berlandieri x V. riparia hibridek 60- 75º (TK5BB; T8B; T5C; K125AA) Riparia portalis 75- 80º (csaknem függıleges)

Habitusa szerint lehet: - extenzív: Kövidinka - intenzív: Cabernet sauvignon, Afuz Ali Meghatározója: fajta, alany, talajtípus, mővelés, állománysőrőség (konkurenciával csökken az egyedi gyökértömeg, és a gyökerek lefelé növekednek), sótartalom, köztes növények, Tápanyagban gazdag, kötöttebb talajokon a gyökérzet 70-90%-a a felsı 15-40cm között helyezkedik el, intenzívebb. Laza, homokosabb talajokon a gyökérzet döntı tömege a 3080cm-es réteg között helyezkedik el, extenzívebb. Mélyebbre hatol, de ritkán megy 140200cm alá. Gyökérrendszer elhelyezkedése A fiatal, egészséges szılıtıkék gyökérzete már az elsı évben nagy tömegben alakul ki, elsısorban a talpgyökerek fejlıdnek. Homoktalajon végzett feltárások bizonyítják, hogy egy 2 éves tıke gyökerei 9-13 m2 területet hálóznak be, a gyökerek hossza 30-50 m-t ér el. 4 éves tıkék összes gyökérhossza 50-60 m, de a 100 m-t is elérheti. A fıgyökerek a gyökértörzstıl 3-6 m-re is terjedhetnek, de találtak ettıl lényegesen hosszabbakat is. Laza, száraz (tápanyagban szegényebb) talajban a gyökerek zöme a 30-80 cm-es rétegben helyezkedik el. A vastag gyökerek laza talajban sem hatolnak 140-200 cm-nél mélyebbre. Vannak viszont adatok arra, hogy a vízkeresı gyökerek akár 5-15 m mélyre is lehatolhatnak. Idıs ültetvényekben a tıkék felszíni (15-45 cm) gyökereinek a tömege arányaiban növekszik a talpgyökerekéhez képest. A gyökerek hosszának kb. 60-80 %-a 2 mm-nél vékonyabb, 20-40 %-a pedig 2-40 mm közötti vastagságú. A tápanyag elhelyezésének, a kijuttatás módjának is hatása van a gyökerekre. A forgatás elıtti szervestrágyázás elısegíti a mélyebb gyökérfejlıdést. A sávos mőtrágyaszórók alkalmazása miatt a gyökerek nagy tömege a sávok közelében fejlıdik ki. A mélymővelés elısegíti a gyökerek lehatolását. A talajmővelı eszközök okozta gyökérvágások (gyökérmetszés) megfiatalítják a gyökérrendszert. Ügyelni kell viszont arra, hogy egyszerre túl sok gyökeret ne vágjunk el.

5.3. Szárrendszer A szılıtıke föld feletti részeinek összessége. Részben fás, részben zöld részeket jelent. A szılınövény föld feletti részét egy (esetleg két) rügybıl alakítjuk ki. A szılınek természetes körülmények között járulékos rügyei nincsenek, ezért az eredménye szaporítás (és termesztés) feltétele az egészséges rügy. Lisztharmattal fertızött rügyekbıl utódnövény nem nevelhetı. 4.3.1. A szárrendszer fás részei A gyökértörzs – rendszerint talaj feletti – rügyébıl ere a szılınövény szára. Ebbıl a telepítést követıen több év folyamán alakítjuk ki a növény szárrendszerét. A fiatal, zöld el nem fásodott, leveles szár a hajtás. Az egyéves elfásodott, levél nélküli szár a vesszı. Az idısebb növény szárrendszere a törzsbıl, az elsı- másod- stb. rendő ágakból (bak, szarv, kordon), és az azokból eredı vesszıkbıl épül fel. A kialakított többéves részek adják a tıkealakot, vagy tıkeformát. A tıke alakja meghatározza a mővelésmódot is. A tıkeforma lehet: fej, bak, comb, kordon és lugas. A mővelésmód több technológiai elem kapcsolatrendszerét jelenti, melyet elsısorban a tıke formája és a rajta alkalmazott metszés módja határoz meg.

19. ábra. A szılıtıke fás részei és elnevezésük (Kozma, 1993)

tıkenyak gyökérnyak tıketörzs héjkéreg tıkefej comb bak-szarv cser csercsap simacsap termıalap/ termıfej termıvesszı csap termıcsap

ugarcsap biztosítócsap vesszı

részei

venyige

összeköti a föld alatti és feletti részeket közvetlenül a talajfelszín alatti rész eltérı hosszúságú a mővelésmód szerint (fejmővelés – GDC) (ritidoma) barna kéreg idınként hosszában felreped és leválik rövid metszés hatására megvastagodó rész, idısebb elágazások nincsenek rajta metszés hatására kialakuló megvastagodás, felsı végén mindig vékonyabb, éves vesszıvel bakmőveléső tıke része, rövid metszés hatására évente 1-2 cm-t nı a második és harmadik éves szárrész neve cseren ülı csap, cseralapú csap: a cser alapon meghagyott csap idısebb rész kihajtott alvórügyébıl meghagyott csap a kordonkaron meghatározott távolságra nevelt a termırészek kinevelését szolgáló függıleges vagy vízszintes rövid ágak egy éves vesszı, cser alapon a metszéskor rövidre metszett vesszı visszametszett termıvesszı - szálvesszı: 10-14 rügy - félszálvesszı 7-10 rügy - hosszúcsap 4-6 rügy - rövidcsap 2-3 rügy 2 rügyes (következı évi termıvesszı nevelése) 1-2 rügyes (tıke, tıkerész, kar fenntartását biztosító csap, ill. fagy elleni védelem) egy éves, beérett, levél nélküli, megfásodott szár vékony 3-6mm közepes 7- 10mm vastag 11mm < ízközök, szárcsomók ha az ízköz 8,0 cm alatti: rövid ha az ízköz 8,0-12,0 cm közötti középhosszú ha az ízköz 12,0 cm fölötti hosszú levágott vesszı

20. ábra. Különbözı hosszúságú termıcsapok

Szılıvesszı (metszés utáni mérete) neve a-b: a: c-d: e: f:

rövid csap ugar csap hosszú csap félszálvesszı szálvesszı

(1-2 rügy) (2 rügy) (3-5 rügy (6-9 rügy) (10-15 rügy)

A vesszı színe, vastagsága, fajtajellege A vesszın: − kívül rostosan leváló elhalt kéreg − alatta háncsrész vagy élıkéreg − beljebb – farész − középen – bélszövet – éretten barna − nóduszoknál – bélrekesz

21. ábra. A szılıvesszı keresztmetszete és részeinek elnevezései

A vesszı részaránytalan (dorziventrális) felépítése • legkeskenyebb - háti oldal • vele szemben - hasi oldal • szélesebb oldal - lapos oldal • rügy felıli oldal - barázdás oldal

22. ábra. A szár dorziventrális felépítése (OIV, 1961)

A lapos és a barázdás (csatornás) oldal ízközönként váltakozik. Technológiai jelentıségét lásd a „Szılı szaporítása” c. fejezetben. A vesszın: rügy és kacs található 5.3.2. A szılı rügytípusai A szılıtermesztés technológiában kifejezett jelentısége van a téli- más néven világos rügyeknek. A metszési stratégia kialakításánál elsısorban ezek számának meghatározásával állítjuk be a tıke terhelését. Vagyis tıketerhelésen alapvetıen a metszés során meghagyott tıkénkénti világos rügyszámot értjük. A szılınek összetett vegyes rügyei vannak. Összetett azért, mert egy rügypajzson belül található 1 fırügy és 2-5 mellékrügy. Vegyes azért, mert egy-egy rügy a hajtó és a termı képleteket is hordozza. A szılınek járulékos rügyei nincsenek. A szakaszos rügydifferenciálódás (alternancia) a szılıre nem jellemzı. A rügydifferenciálódásra elsıdlegesen a kedvezı sugárzási viszonyok, és a meleg van jótékony hatással. A rügyek differenciálódásának 2 nagy szakaszát különböztetjük meg. Az elızı év májustól augusztusig tartó idıjárása határozza meg a fürtök és azok elágazásainak számát. A fürt és a kacs homológ szervek. Az adott idıszak hımérsékleti és sugárzási viszonyai határozzák meg, hogy az adott rügyemeleten kacs vagy fürt fejlıdik (vagy ezek átmenete). Mind a túlságosan csapadékos, mind a túl forró/ aszályos idıjárás kedvezıtlen.

Minden év tavaszi idıjárása határozza meg a virágszervek funkcionális értékét, vagyis ekkor fejlıdnek ki a virágszervek. Sem a kirobbanó, sem a túlzottan hővös tavasz nem kedvezı. A megfelelıen kedvezı rügydifferenciálódásban igen nagy szerepe van a kedvezı tápanyagellátottságnak, a növényegészségi állapotnak és a fitotechnikai mőveleteknek, zöldmunkáknak.

23. ábra. A különféle rügyek elhelyezkedése a termıalapon

Téli rügy

Nyári rügy Mellékrügy

Rejtett rügy Alapi rügy Sárszem Világos rügy Kacs

összetett vegyes rügy fırügy mellékrügyek (2-5) hónaljhajtás fejlıdik belıle ha nem hajt ki, rejtett rüggyé alakul, ha kihajt az elpusztult fırügyet helyettesíti, egyidejő kihajtásuk esetén ikerhajtás képzıdésrıl beszélünk ha kihajt, fattyú vagy vízhajtás fejlıdik belıle fejletlen, a vesszı alsó részén az elsı, már kifejlett rügy a vesszın (vagy télirügy) jól kifejlett rügy az ízközön a rüggyel szemben található. A hajtás, ill. a vesszı megtámasztására szolgál – módosult fürt. Az elsı 3 ízközön nincs kacs, ott fürt képzıdik. Utána 2 kacs, egy kacs nélküli ízköz lesz.

24. ábra. A vesszı és a rügy metszete a) a vesszı keresztmetszete, b) a vesszı és a rügy hosszmetszete, A mővelés- és a metszésmód megválasztásán legyünk figyelemmel arra, hogy a nagy metszési igény nem csak a kézimunka-órákban jelentkezik. A sok vágási felület nagyobb növény-egészségügyi kockázatot is jelent. A vesszık tıbıl való eltávolítása után a többéves részek irányába indul a felület beszáradása, ezt a környezı részek élı kambiumából induló sebszövet lezárhatja. A többéves részek fás részek leváltásánál (ifjítás) azonban a még idısebb fás részekben a beszáradás akadálytalanul terjed tovább. Egyes mővelésmódok nagyobb metszési igénye nagyobb termesztéstechnológiai kockázatot is jelent!

25. ábra. Az áttelelı rügy (világos rügy, vagy téli rügy) hossz- és keresztmetszete (Sz. Nagy, 1990)

5.3.3. A szárrendszer zöld részei hajtás fattyú-/ vízhajtás ikerhajtás Levél Levél hónaljban Termıhajtás Meddı hajtás Ugarhajtás Biztosító hajtás Vitorla

fiatal, zöld el nem fásodott, leveles szár alvórügyekbıl eredı hajtások a fırügybıl induló hajtás melletti mellékrügybıl induló hajtások a nóduszon van hónaljhajtás (nyári rügybıl) és a téli rügy fürtöt nevelı hajtás fürt nélküli hajtás ugarcsapon fejlıdı hajtás a biztosító csapon fejlıdı hajtás a hajtás legfiatalabb 1-3 cm-es része színe, alakja, szırözöttsége fajtajelleg Lehet: - zárt (V. riparia) - félig nyílt (V. rupestris) - nyitott (V. vinifera) 26. ábra. A hajtás és részei

Nuttáció

a vitorla hajtásnövekedés idején annak erısségének függvényében hasi irányba behajlik (nuttál), a növekedés leállásával kiegyenesedik. A nuttáció fiziológiai okok miatt egybeesik a gyökérzet aktivitásával. Ezt az öntözésnél érdemes figyelembe venni.

27. ábra. A szılı jellegzetes vitorlatípusai (OIV, 1961)

Szárszervezıdés

monopodiális: a tenyészıkúp központi része folytatja a növekedést, szimpodiális: a központi tenyészıkúp félrehajolva kacsot vagy fürtöt képez, a növekedést egy hónaljdudor folytatja,

28. ábra. A szaggatott és folyamatos kacsképzıdés (OIV, 1961)

A levél részei A szılınövény levele jellemzı a fajtára. Tulajdonságai alapján a termésérés idıszakán kívül is, illetve a fürt megléte nélkül is meghatározható a fajta. Ennek tudományos alkalmazását a jegyzet ampelográfiai, fajtaismereti fejezete taglalja. Felülete lehet: − sima − hólyagos − ráncos

29. ábra. A szılılevél részei

Szövete: különbözı vastagságú

30. ábra. A szılılevél keresztmetszetének vázlata és a légzınyílás a levél alsó felén

Szırképletei (fonákon –fajtajelleg): - serteszırök: rövid, vastag falú, merev, hegyes végő, élı sejtek alkotják, - egysejtő: epidermisz kidudorodásai - soksejtő serteszır (bársonyszır): 4-6 sejt alkotja, hegyesedı, puhák, - pókhálós, vagy gyapjas szır: elhalt, törékeny, szétdörzsölhetı, hosszúak (mm- cm) - vékony hengeres (molyhos szırnek is nevezik) - vastag, lapos szırök: csavarodottak és hosszabbak Gyapjas szırözöttség fokozatai: - pókhálós gyapjas, ritka gyapjasszırös (levél színe jól látszik) - gyapjas, közepesen sőrő gyapjas (levél még látszik) - nemezes gyapjasszırös (levél színe nem látszik) - gyöngyszırök: 1-1,5mm-es vízzel telt sejtek - fıleg a hajtásnövekedés kezdeti szakaszán jelennek meg, - jó talajvízállapot esetén, - gyakorlatban kártevık petéivel szokták összetéveszteni!

A levél színezıdése - tavaszi - ıszi:

(lassan, vagy gyorsan) fehér fajták – sárgára vörös fajták – pirosra franko-amerikaiak közül egyes kékbogyójúak is sárgára színezıdnek!

Virágzat A szılınek összetett fürt vagy buga virágzata van. Elızı évben alakul ki (május vége- június elejétıl) a fürt ágak száma a kedvezı idıjárási körülmények hatására. A kaccsal homológ szerv. Kedvezıtlen körülmények között kacs képzıdik. Virág:

négykörő, 5 sziromlevél, 5 csészelevél, 5 porzó, 2 termılevél. Felsıállású magház, alapi részén öt nektárium van. Sziromlevelek összenıttek, virágzáskor alul elválnak és együtt hullnak le (sapka)

31. ábra. A zárt és nyitott szılıvirág részei

Virágzat:

általában hímnıs, de sok virágtípus ismert. - fiziológiailag nıvirág (steril virágpor): Kéknyelő (porzó partnert igényel, ami hagyományosan a Budai zöld volt, ma inkább a Rózsakıt alkalmazzák), - fiziológiailag hím (csökevényes termı ): alanyfajták, - maszkulinizációra (porzósodás) hajlam, normálisan hímnıs virágot nevelı fajták (pontuszi fajták): Kadarka, Furmint virágtípusai,

32. ábra. A szılı virágtípusai

A fürt nagysága:

kicsi közepes nagy

Leányka, Szürkebarát Oportó, Kadarka Afuz Ali

alakja:

hengeres kúpos vállas ágas szárnyas

Furmint Ezerjó Leányka Afuz Ali Korinthusi

tömöttsége:

nagyon laza

laza középtömött tömött nagyon tömött a fürtkocsány: törékeny tartós

Hamburgi muskotály Kövidinka

a fürtnyél hossza, vastagsága, törékenysége, ízesülési módja, elfásodása rövid Olasz rizling (tömött fürt) hosszú Zala gyöngye (laza fürt) zöld kocsány Chlasselas fásodó, rövid Tramini mellékfürt Olasz rizling

33. ábra. A szılı jellemzı fürt alakjai

A bogyó bogyó: - nagysága - alakja - átlagos tömege:

kicsi 1 g alatt nagyon nagy 12 g felett /nem termesztjük / - színe: zöld, fehér, sárga, zöldesfehér, sárgászöld, rózsaszínő, vörös, szürke, kék, fekete. - héja: vékony, vastag - puha és szívós. - húsa: lédús, lészegény, húsos, kásás, ropogós. - íze: közömbös, főszeres, zamatos, muskotályos, fő vagy labrusca íző - leve: színtelen, festı

34. ábra. A szılı jellemzı bogyóalakjai

A mag: száma, nagysága, alakja, színe, fajtajelleg. Csemegeszılınél érdekes: a nagy és sok mag kedvezıtlen (Ezeréves Magyarország emléke).

6. A SZİLİ ANYAGCSERÉJE 6.1. A szılı vízforgalma A szılı közepes vízigényő növény. Más megfogalmazás szerint a szılı nagy vízigényő, de a telepítést követı 7-8. évétıl a 10m mélységbe is lehatoló vízkeresı gyökerek felvevı tevékenysége folytán önellátóvá válik. A víz a növényben a tápanyagok és a szerves anyagok szállításának közegét adja, további fontos funkciója a növényi sejtek turgorának, szilárdságának biztosítása, a hımérséklet szabályozása, valamint a fotoszintézisen keresztül metabolikus vízzé alakul, vagyis szerves anyagokba H és O2 formájában épül be, és csak a terminális oxidációban alakul vissza vízzé. A szılıtıke vízállapotát a talaj, a növény és a környezı légtér rendszere határozza meg. A növény a vizet hajszálgyökerein keresztül veszi fel az ásványi anyagokkal együtt. További mozgását a növényben az energetikailag aktív gyökérnyomás és a levelek párologtatása, a transpiráció hajtja. Ezt a folyamatot a talaj víz-, levegı- és tápanyag-tartalma, a növény fiziológiai állapota, valamint a növény mikroklimatikus terének nedvességtartalma, a hımérséklet, napsugárzás és a légmozgás határozza meg. Nagyon fontos, hogy a talajban a gyökér energiabefektetésen alapuló tápanygfelvétele miatt megfelelı víz: levegı aránynak kell jelen lennie. Ennek hiányában a gyökérzet befullad. A termesztéstechnológia és fıleg az agrotechnikai elemek (talajmővelés, tápanyagutánpótlás, öntözés) helyes megválasztásával biztosítani kell a talaj megfelelı szerkezetét! Fontos továbbá, hogy a növénynek nem vízre és tápanyagra van szüksége, hanem talajoldatra. A növények optimális tápanyagellátása nagyban segíti a szılıtıke optimális vízgazdálkodását. Ebben kiemelt szerepe van az optimális K-ellátásnak. A gyökérzet aktivitása 6-10˚C-os talajhımérsékletnél indul meg. Ezt jelzi a metszlapokon megjelenı könnyezés. A könnyezési folyadék, mely tıkénként néhány literre tehetı, nem jelent komoly veszteséget a növény számára. Közvetett kockázatot jelent a rügyek befulladásának veszélye, amit a rügyekkel ellentétes irányú metszlapok vágásával igyekszünk csökkenteni.

6.2. A szılı ásványi táplálkozása A szılınövény élettevékenységéhez számos makro és mikro tápelemet vesz fel. A makro elemekbıl nagyságrendileg többre, a mikro tápelemekbıl lényegesen kevesebbre van szüksége. A makro elemeket szokás organogén elemeknek is nevezni, mivel a növény ezekbıl építi föl szervezetét. A mikroelemek többsége enzimek aktiválásában, vagy speciális biokémiai fonkciójukkal töltik be szerepüket. A makroelemek: C, H, O, N, P, S, K Ca, Mg. A mikroelemek: Fe, Mn, Zn, Cu, Mo, B, Na, Ci, Si, Co. A növény a makro és mikroelemek többségét a gyökérzetén keresztül pozitív töltéső kationok ill. negatív töltéső anionok formájába (molibdenát, borát, és szilikát anionok) veszi fel. A szén széndioxid formájában a gázcserenyílásokon keresztül, a hidrogén és az oxigén víz formájában kerül be a növénybe. A tápelem felvétel szempontjából kritikus tényezı a talaj tápanyagszolgáltató képessége, levegızöttsége, vízállapota, és kémhatása. A tápanyagok elégtelen felvétele a lombozaton jellegzetes tünetek okoz, ugyanis erre a növény érzékenyen reagál. Az organogén elemek elsı három elemét (C, H, O) a növények a vízbıl és széndioxidból veszik fel. A tápanyag-ellátottság megítélését és a tápanyag-visszapótlás alapját a sorra kerülı elsı három elem (N, P, K) jelenti. A szılı fajlagos tápanyagigénye szerint a szılı igényeit az (1: 1,6: 0,5) arányú összetett/ komplex készítmények tudják a legjobban kielégíteni. Általános (de nem alapos) gyakorlati útmutatás szerint 10t/ha-os terméshozamra számolva, átlag jó kondícionális állapot esetén az említett aránynak megfelelıen 310kg/ha hatóanyagot lehet (de nem feltétlen szükséges!) kijuttatni. Bıvebben lásd a megfellı technológiai fejezetben)

Nitrogén (N) A nitrogén a növényi élet motorja. Elsıdleges funkciója a fehérjék felépítésében van, fontos a virágszervek fejlıdése s a megfelelı termékenyülés szempontjából. Hiánya esetén a növekedés csökken, a levelek sárgulnak. Túlzott mennyisége setén a növekedés meglendül, esetenként a generatív folyamatok rovására. A lombozat ebben az esetben méregzöld színő lesz, a szövetek föllazulnak a betegségekkel szembeni ellenállóság csökken. Értéke a tenyészidıszak során a levélben csökken. Foszfor (P) Elsıdleges funkciója az energetikai folyamatokban van, legfıképpen az aktív szöveti részekben. Sokéves tartam kísérletek igazolják, hogy a növényi biológiai produkciót leginkább korlátozó elem. A talajból fıleg meszesebb területeken nagyon nehezen felvehetı. Mozgósítható frakciója a tenyészidıszak folyamán hatszor is meg kell újuljon. Mozgékonysága csekély, a talajban könnyen lekötıdik. Érdekesség, tapasztalat, hogy ókori temetık felett jobban teljesítenek az ültetvények. Hiánya nem szembetőnı. Jellegzetes hiánytünete lehet a sötét méregzöld, vöröses színezıdés. Inkább közvetett jelek figyelhetık meg: hiányos termékenyülés, gyenge növekedés, elhúzódó vegetáció. A nagyobb adagú P-trágyázás Zn-hiányt okozhat. A Ca kijuttatás fokozza a P lekötıdését. Kálium (K) A kálium a talajban az agyagtartalommal arányosan nı. Az agyagfrakcióhoz való kötıdése folytán minél magasabb egy talaj agyagtartalma annál kevésbé mozgékony, de annál jobb a szolgáltató képesség.

A kálim közel negyven enzim aktivátora, így a növény valamennyi biokémiai folyamatában nagyon fontos szerepet tölt be. Igen fontos szerepet tölt be az érési folyamtokban, a szénhidrátok, savak és a színanyagok szintézisében. Nagyon fontos szerepet tölt be a növényi vízgazdálkodás szabályozásában, az aktív sztómazáródás reakciójában is. A sejt közötti víztartalom szabályozásán keresztül javítja a szövetek fagytőrését, a sejtek fagyállóságát. Arányos jelenléte mind aszályos, mind fagyos periódusokban javítja a növény környezeti ellenállóságát, elısegíti a növény gazdaságos vízfelhasználását. Mennyisége a tenyészidı folyamán a lombmintákban csökken, ami jól jelzi a talaj Kszolgáltató képességét. Antagonistája a Mg, és a Ca felvételének. Reutalizálható, vagyis újrahasznosítható elem. Hiánytünetei az idısebb leveleken jelentkezik. A levelek bronzosodhatnak, de tipikusan a levelek széle és csúcsa sárgul, majd elhal. Kalcium (Ca) A kalciumot a növény aktívan veszi fel a talajból, ezt követıen akropetálisan, a csúcsi irányba (vagy legaktívabb részek felé) áramlik a növényben. Könnyen lekötıdik. A növényben sók, valamint hídképzı szerepével struktúrfehérjékhez kapcsolódva a növényi szerkezet kialakításában tölti be elsıdleges szerepét. A sejtfalak szilárdságának kialakítása a betegségekkel szembeni ellenállóság miatt is igen foltos. Hiányának elsıdleges tünetei nincsenek. A tıkék fokozatosan gyengülnek, csökken az ellenálló képességük. A szılı érzékeny a talajok aktív mésztartalmára, ezért meszes talajokon (Balaton felvidék) csak mésztőrı alanyon telepíthetı (Chasselas x Berlandieri 41B, Georgikon 28). Az idısebb részekben halmozódik, nem reutalizálható. A lombmintákban mérhetı értéke tavasztól ıszig növekszik. Erısen meszes talajokon gátolja a Fe felvételét, a fiatal levelek és hajtásvégek kifehéredését mészklorózisnak hívjuk. Magnézium (Mg) Elsıdleges szerepét, mint a klorofil központi atomja a fotoszintézisben tölti be. Sok enzimet aktivál. Fontos szerepe van a szerves anyagok, cukrok és szerves savak szintézisében. Hiánytünete jellegzetes! Az idısebb leveleken jelentkezik. A levelek szélétıl kiindulva az érközötti területeken ék-alakú sárgulás (vörösbor termı szılıfajtáknál vörös!) figyelhetı meg. Másik jellegzetes hiánytünete az augusztusban jelentkezı fürt-kocsánybénulás. E komoly problémában nagy jelentısége van a fajtaérzékenységnek is. A K antagonistája. Túlzott K-adagok is kiválthatják hiánytüneteit. Reutalizálható elem. A lombmintákban mérhetı értéke tavasztól ıszig növekszik. Kén (S) A fehérjék alkotórészeként nagyon fontos szerephez jut a fehérjeszerkezet kialakításában hídképzı szerepén keresztül (cisztin hidak). Hiánya nem szokott jelentkezni, mivel a növényvédelem és a környezeti terhelések folytán a növények elegendı kénhez jutnak. Vas (Fe) Elsıdleges fontosságú a fotoszintetikus rendszer és a terminális oxidáció elektronszállító rendszerének fém-proteinjeinek kialakításában. Hiányában a fotoszintetikus ill. oxidációs rendszerek nem épülnek ki megfelelıen, a biológiai produkció jelentısen csökken. A hajtások

csúcsi része sárgul, kifehéredik, majd a levelek a szélüktıl befelé terjedıen elhalnak, a virágok rosszul termékenyülnek. Megfelelı komplex permettrágya készítményekkel a hiánytünet megszüntethetı, a lombozat visszazöldülhet, de a fotoszintetikus rendszer differenciálódása már nem orvosolható, annak teljesítménye a potenciális maximális szintet nem fogja elérni. Másik koenzimként betöltött fontos funkciója a káros oxidációs folyamatok meggátlása, a peroxidáz enzim aktiválása. A vas a növényben két formában lehet jelen (Fe2+ - Fe3+ rendszerben), de a növények csak a Fe2+ formát tudják hasznosítani. Túlzottan meszes talajokon a szılı nem képes redukált vasat fölvenni. Mérések szerint ilyen esetekben a hiánytüneteket mutató levelekben a vas mennyisége a normál érték duplája, triplája is lehet, azonban ez Fe3+ formában van jelen. Technológiai jelentısége van a talaj megfelelı levegızöttségi és nedvességi állapotának fenntartásában. Tavaszi csapadékos, hővös idıben, illetve aszályos periódusokban egyaránt jelentkezhetnek a vashiány tünetei. Mangán (Mn) Fontos enzimalkotó, részt vesz a fehérjék szintézisében. Kiemelt fontosságú funkciója, hogy a fotoszintézisben mangán katalizálja a víz bontását. A levelek mangántartalma a talaj levegıtlen, vagy savanyodó állapota esetén megnı. A vassal ellentétes hatása miatt a Fe: Mn arány fontos a növény megfelelı fejlıdése szempontjából. A termesztéstechnológia évrıl évre való követése során informatív adat lehet, hogy tanulmányok szerint a Mn fölvehetısége a talajok hosszabbtávú pH változását elıre jelzi. Ez alapján elképzelhetıen stratégiaszerüen védekezhetünk a talaj elsavanyodásával szemben.

Cink (Zn) Fontos enzimaktivátor. A szılı minden részében megtalálható. Az auxin szintézisét katalizálja, így kulcs fontosságú a hosszanti növekedésben. Hiánya jellegzetes: a levelek mozaikosan színezıdnek, deformálódnak, az ízközök rövidek lesznek. Hiánya súlyos esetben a tenyészıcsúcs elhalását okozza. A foszfor-túladagolás Zn-hiányt okoz. Bór (B) Igen kis mennyiségben van rá szüksége a növénynek, így túladagolása is veszélyes. A merisztematikus szövetekben a sejtosztódás folyamatában van kulcs szerepe. Fontos szerepet tölt be a sejtfalszilárdság (ebben a Ca-al együtt) kialakításában, a pollentömlı fejlıdésében, ez által a termékenyülésben. Virágzás idején nagyon fontos elem (permettrágyázás). Hiánya esetén a virágok nem termékenyülnek megfelelıen, a merisztematikus szövetek osztódása zavart szenved. A levelek érközötti területe mozaikszerően sárgul, széltıl kiindulva elhal, fonákja felé kanalasodik. Negatív töltéső boát formájában veszik fel a növények. Erısen savanyú talajon felvétele gátolt. Réz (Cu) Elsıdleges szerepét a fotoszintézis és a terminális oxidáció elektronszállító rendszerében tölti be. A rendszeres növényvédelemmel kijuttatott rézmennyiségek miatt nem igen fordul elı hiánytünete. A peronoszpóra ellen folytatott biológiai védekezés alapját jelenti. Nehézfém, így a talajban felhalmozódva szélsıséges esetekben tapasztalták már gyökérkárosító hatását. Nyugat-Európában már nehézfémekre jellemzı toxicitása miatt igyekszik korlátozni, betiltani használatát.

Molibdén (Mo) Enzim aktivátor. Negatív töltéső molibdenát formájában veszik fel a növények. Erısen savanyú talajon felvétele gátolt. Kobalt (Co) A B12 vitamin képzésében nélkülözhetetlen elem, viszont kis mennyiségben is toxikus. Clór (Cl) A fiatal növények fokozottan érzékenyek a klórra. Dugványnevelésnél csapvíz klórtartalmát szellıztessük ki. Telepítés idején a KCl helyett használjunk (drágább) K2SO4-ot, vagy amennyiben KCl-dal kívánjuk a talajt feltölteni azt legalább fél évvel a telepítést megelızıen juttassuk ki. A szılı pH-érzékenysége A szılı a semleges és az enyhén savanyú talajokon termeszthetı. Lúgos talajokon csaknem valamennyi tárgyalt mikroelem felvétele gátolt (kivéve: B, Mo, Si), így egy komplex klorózisos hiánytünet jelentkezik. Az alanyok pH tőrése eltérı, de általában az 5,5 – 7,5- ös tartományt tekinthetjük optimálisnak. Lúgos talajokon mésztőrı Chasselas x Berladieri 41B illetve Georgikon 28-as alanyokkal lehet telepíteni. Néhány szılıfajta erısen savas talajokon un. savkár tüneteket mutat, ilyen például a Merlot.

6.3. A szılı fotoszintézise, légzése Minden zöld növényi rész képes fotoszintézisre. Legnagyobb a levelek teljesítménye. A bogyó a saját légzéséhez szükséges szénhidrát 30-60 %-át állítja elı. A levél klorofill tartalma a rügyfakadástól június végéig nı, utána csökken, ez a levelek öregedése. A levél klorofill tartalma 0,1-0,5 %-a a friss tömegnek. A zöld bogyókban a klorofill mennyisége 40-60 mg/g friss tömeg. Mőködése a bogyó érés kezdetén megszőnik. A fotoszintézishez szükséges CO2-t a levegıbıl veszi fel a növény. A levegı CO2 tartalma általában 0,03 %. A szılı fotoszintéziséhez a legkedvezıbb érték 0,3 % CO2. 1 % fölötti CO2 tartalom káros, 0,01 %-os szintet nem tud hasznosítani. Fotoszintézis intenzitása = fotoszintézis ráta. 1 dm2 levél felülete által egy óra alatt felvett CO2 mennyiségét jelenti /bruttó fotoszintézis /. Ha ebbıl levonjuk a légzésben felhasznált asszimiláták mennyiségét, kapjuk meg a nettó fotoszintézist. Optimális körülmények között a fotoszintézis ráta 6-12 esetleg 20 mg CO2/dm2/1 óra, ami megfelel ugyanannyi gramm szénhidrátnak. 100 hl/ha terméshozam esetén a szılı 14100 kg CO2-t vesz fel a tenyészidı során. A széndioxid-felvétel szorosan összefügg a sztóma nyitottsággal. 6.3.1. A fotoszintézis napi menete Kora reggel alacsony érték, növekszik 12-13 óráig, majd ismét csökken /mérsékelt égövön /. Mediterrán területeken délelıtti, délutáni maximum figyelhetı meg. Oka: - délben erıs túlmelegedés, - átmeneti vízhiány a levelekben, - asszimiláta torlódás a belsı szállítási sebesség eltérése miatt. A fakadás utáni kis levelek nem termelnek elegendı asszimilátát. A levél 30-40 napos korában éri el a maximális teljesítményét. A hajtáscsúcstól lefelé a 6. levél az, amely már több asszimilátát termel, mint fogyaszt. Az öregedı levelek teljesítménye csökken /lelevelezés /. Hónaljhajtások szénhidrát termelése pozitív lehet. 6.3.2. A fotoszintézisre ható tényezık 1. Fitotechnikai mőveletek A fürtöt nevelı termıhajtások leveleinek fotoszintetikus teljesítménye nagyobb, mint a meddı, vagy fürtjétıl megfosztott hajtás leveleié. A csonkázott vagy győrőzött hajtások teljesítménye szintén csökken (ld. zöldmunka-mőveletek). Levélritkítás hatására a megmaradt levelek teljesítménye 20-30%-kal is emelkedhet. A termést hordozó tıkék fotorespirációja kisebb mértékő, CO2 diffúziós képessége jobb, mint a terméketlen vagy kisebb terméső tıkék esetén. 2. Termesztéstechnológiai elemek A támrendszert, mővelés- és metszésmódot úgy kell megválasztanunk, hogy a lombfal magassága, sőrősége és kiterjedése a lehetı legnagyobb fotoszintetikus teljesítményt tegye lehetıvé a maximális termésmennyiség és -minıség elérése érdekében. 3. Fény Fénykompenzációs pont, ahol a légzés és a fotoszintézis egyensúlyban van. Ez 450-750 lux. A termesztéstechnológia szempontjából az alacsony fénykompenzációs pontú fajták kedvezıbbek.

Fénytelítettségi érték - a maximális fényintenzitás, amelynél a fotoszintézis ráta a legnagyobb. Ez 10000-70000 lux között van, általában 30000-40000 lux. Erıs fény esetén fotorespiráció /fénylégzés / következik be. Ez 30-50 %-kal is növelheti a fotoszintézis rátát. Külsı-belsı levelek fényellátottsága eltérı. A beárnyékolt levelek fényellátása 1000lux alá csökken. A beárnyékolt koronarész fotoszintetikus rátája a megvilágított rész 40%-a körül alakul. A fényintenzitás változása befolyásolja a C beépülését. Alacsonyabb fényintenzitás esetén a savakba és fıleg az almasavba épül be (C14 izotóppal végzett kísérletek szerint). Alkalmazkodás • A szılı levelei diafototrópos mozgást folytatnak (15-20’/nap szögállás változtatás, levélállás megváltoztatása). • A sorok irányának megfelelı kitőzése. A megfelelı fenofázisban kell a legjobb állásban lennie a Napnak. • A lombkorona jó elrendezése (mővelés és metszésmód). • Lombfelület szabályozásával (zöldmunkák). A levélfelület optimális értékének (1,62,4m2/m2) fenntartása. Hımérséklet Optimum a 25-28°C , maximum 40°C . A fotoszintetikus ráta 30°C felett erıteljesen csökken. 40°C fölött a sztómák bezárnak és megszőnik a CO2 felvétel. Hıminimum 0-5°C között van, de 10°C alatt már nagyon kicsi a fotoszintetikus teljesítmény. A légzés optimuma magasabb hımérsékleten van, mint a fotoszintézisé (a fotoszintézis 30°C körül, a légzés 45-50°C körül éri el a maximumot). Víz A levelek sztómareakcióján keresztül hat. A talaj vízkapacitásának 70-80 %-os értéke kedvezı a fotoszintézisre. 60 % alatt jelentıs a csökkenés a fotoszintetikus ráta. Ha a levél vízpotenciálja -5 bár alatt van, csökken, -15 bárnál meg is szőnik a fotoszintézis aktivitása. Vízhiány esetén az abszcizinsavak mennyisége nı, ez a sztóma részleges záródását okozza. A vízállapot helyreállását követıen 5 nap múlva állhat helyre a normális fotoszintézis. A fajták között jelentıs különbség van az érzékenységet illetıen. Vízhiány szempontjából kritikus fenofázisa a zöldbogyó növekedés. Kevésbé veszélyeztetett a virágzás és a termésérés. Légnedvesség A sztómákon keresztül hat. Kedvezı a 70 %-os légnedvesség /relatív páratartalom/. Délben relatív páratartalom csökkenése sztómazáródást okoz. Ásványi táplálkozás A szılı harmonikus tápanyagellátása elısegíti az optimális fotoszintézist.

A fotoszintézis termékei 85 % szénhidrátok 8-10 % szerves savak 2-5 % aminosavak Szerves savak: sóskasav, borkısav, citromsav, borostyánkısav Aminosavak: cisztin, hisztidin, aszparaginsav, glutaminsav, alanin, valin fenilalanin, lizin. Szénhidrátok: szállított forma szacharóz (85% ), kisebb része glükóz, fruktóz Asszimiláták haladási iránya - a legaktívabb részek felé. A vegetáció alatt változik (35. ábra). Gyengén fejlett, mély árnyékban lévı részek vonzási hatása.

35. ábra. Az asszimiláták mozgása a hajtásban a csúcs felé és lefelé, annak növekedése és a bogyó érése folyamán (Kobelet, 1969)

6.3.3. A légzés A szılı O2-t vesz fel és CO2-t és vizet ad le. Az átalakulás során a szénhidrátokból ATP és CO2 ill. víz keletkezik. Légzési hányados (RQ): az egységnyi idı alatt kilélegzett CO2 és a felvett O2 térfogatának aránya /RQ érték/. A cukrok oxidációjánál ez az érték 1,0 az almasav esetében 1,33. Fiatal növény légzési hányadosa magasabb (1 vagy 1 fölötti). Kifejlett levelek esetében 0,8-1. A légzés intenzitása (RI): az egységnyi idı alatt a növény egységnyi tömege által abszorbeált O2 vagy kilélegzett CO2 mennyisége adja meg. Az egyes szervek légzési intenzitása eltérı, nagyobb a levél és a virág intenzitása. Több tényezı befolyásolhatja. Erıs növekedés fokozza, árnyékhatás csökkenti, a hımérséklet növekedés exponenciálisan fokozza a légzést intenzitását. A sebfelület is fokozza a légzést. A légzés maximuma: - rügyfakadáskor - virágzáskor A levelek a hajtás különbözı szintjein eltérı légzési intenzitást adnak, legnagyobb a csúcsi harmadban 2,7 mg/h/dm2 CO2. Túlterhelt (rügyterhelés) tıkék légzése a terhelés hatására jelentısen csökken! Fajtatulajdonság is befolyásolja. Korai és késıi éréső fajták között nagy a különbség. A 8-9 napos zöld bogyók légzése korai éréső fajták esetében 341-352 mg/kg, késıi éréső fajták 175197 mg/kg CO2 / óra. A szılı légzése során a vegetációs idı alatt 10-20 kg cukrot használ fel naponta ha-onként. A téli rügyek légzés-intenzitása júniusban 35-40 ml O2/h/100 mg friss anyag november - decemberben 9-10 ml O2/h/100 mg friss anyag március végén 85-90 ml O2/h/100 mg friss anyag

A gyökérzet légzésintenzitása kettıs, május és augusztusi minimummal jellemezhetı, maximumát januárban éri el! A vesszık légzésintenzitása mélynyugalmi állapot szerint változik. Tárolási hımérséklet 0-2-4 °C kedvezı. A vesszık energiavesztesége szaporítóanyag-elıállítás esetén kritikus jelentıségő: normál tárolás (ingadozó hımérséklet): 5- 25%, tárolás 10’C felett: 20- 30% tárolás 0- 2’C között: 2-5% energiaveszteség. Interkonverzió (cukor-keményítı átalakulás) A nyugalmi idıben a vesszıben a keményítı – cukorátalakulás folyik. A magas cukortartalom kedvezı a fagytőrés szempontjából.

36. ábra. A Riparia portalis alanyfajta cukor-, keményítı- és össz szénhidrát-tartalom változásai a tıkén telelt vesszıben (10. szártag) (EIfert J. –Pánczél M. – Eifertné, 1959). Az alsó grafikon a léghımérséklet öt napi középhımérsékleteit mutatja

A: B: C: D: E: F: G:

a vesszı színezıdés kezdete a vesszı színezıdés vége a lombszínezıdés kezdete a lombhullás vége az intenzív vízfelvétel kezdete a vesszıben rügyduzzadás rügyfakadás

7. A SZİLİ ÉLETSZAKASZAI ÉS ÉVES BIOLÓGIAI CIKLUSA 7.1. A szılıtıke életszakaszai 1) a tıkekialakítás szakasza (ültetéstıl termırefordulásig, 1-3 év, ill. 4-5 év) Alacsony C/N arány: a gyökérzet több N-t vesz fel mint amennyi C-et a fotoszintézis beépít. Erıteljes gyökérnövekedés. Alacsony szintő termırügydifferenciálódás. 2) fokozódó termıképesség szakasza (termırefordulástól a teljes termıképességig, 5-8 év között) Az elsı fürtök megjelenésétıl a teljes termırefordulásig tart (1-3-tól a 5-6. évig). A C/N arány emelkedik. Fokozódik a florigén termelés és a rügydifferenciálódás. Az alakítás és mővelés során kialakul a tıke föld alatti és feletti tömegének aránya. 3) a teljes, vagy kiegyenlített termések szakasza (a teljes termırefordulástól az elöregedés kezdetéig) Az 5-6. évtıl 25-30. évig. A C/N arány egyre inkább a C javára eltolódik. A termırügy differenciálódás a fajtára jellemzı maximális szinten van. termıegyensúly: a vegetatív és generatív tevékenység összhangja 4) az öregkori szakasz (az öregedés kezdetétıl a teljes elöregedésig) A csökkenı termıképesség és produktivitás fázisa. A C/N arány magas szintjének alapvetı oka a gyökérzet csökkenı aktivitása. Igényes technológiai és megfelelı ökológiai környezetben a gyökérzet, ellenkezı esetben a föld feletti rész elıbb öregszik el. Jelei: rügyek gyenge fakadási százaléka, elhaló farészek, kevés, rövid és vékony hajtás, kis virágzatok, gyenge termékenyülés, kisebb és kevésbé osztott levelek. Biológiai elöregedés: - életfolyamatok csökkenése Üzemi elöregedés - fenntartási költségek növekedése, - erkölcsi öregedés (fajta, technológiai váltás)

7.2. A szılı éves biológiai ciklusa A szılı éves biológiai ciklusa a vegetációs és a nyugalmi szakaszok ismétlıdése. A vegetációs periódus nedvkeringés megindulásától a lombhullásig tart. A vegetációs nyugalom periódusa a lombhullástól a következı évi rügyfakadásig tart.

37. ábra. A szılı vegetációs és nyugalmi periódusai

7.2.1. Tenyészidı (vegetációs periódus) Növekedés és fejlıdésbiológiai szempontból a vegetációs periódus vegetatív és reproduktív fázisokra osztható. A szılı vegetatív fázisának folyamata: 1. a rügyfakadástól a hajtások beérésének kezdetéig (áprilistól augusztusig), 2. a hajtások fásodásának kezdetétıl azok teljes beéréséig, ill. a lombhullásig (augusztustól október végéig), 3. a vegetációs nyugalom (lombhullástól rügyfakadásig).

38. ábra. A szılı vegetatív fázisa (Fregoni, 1985)

A reproduktív fázis folyamata: 1. a termırügyek kialakulása (májustól augusztusig) 2. a virágzatok és a virágok kialakulása (rügyfakadástól virágzásig) 3. a megtermékenyüléstıl a terméskötıdésig (május végtıl június közepéig) 4. a bogyók növekedése (június közepétıl szeptember elejéig) 5. a bogyók érése (fajták érése szerint augusztus elejétıl októberig)

39. ábra. A szılı reproduktív fázisa (Fregoni, 1985)

A vegetatív és reproduktív fázisok technológiai értelmezése szükségessé teszi a gyökérnövekedés évi biológiai ciklusának ismeretét.

40. ábra. A gyökér évi biológiai ciklusa (Fregoni, 1985)

A gyökérzetnek mélynyugalmi állapota nincs. Annak aktivitását a környezeti tényezık nagyban befolyásolják. Téli idıszakban mőködése minimális szintre csökken. Aktivitását két maximum jellemzi. Tudományos vizsgálatok szerint hazánk területén a tavaszi maximum a meghatározóbb. Megállapítások: • Minden termıhajtáson egyidıben lejátszódik mind a vegetatív és a raproduktív fázis, vagyis minden termı hajtás egyszerre helye az asszimilálófelület növekedésének a termésérésnek és a termırügyek differenciálódásának • A hajtásnövekedés maximuma az ıszi-tavaszi nagyobb gyökérabszorpciós periódust követi. A gyökérzet biológiai aktivitásának maximuma ugyanakkor nem esik egybe a tápanyag igény szempontjából kritikus hajtásnövekedési maximummal!

•

• •

A hajtások legintenzívebb napi növekedése a virágzás periódusára esik. Ennek következménye lehet a virágok hiányos termékenyülése, az intenzív hajtásnövekedés és a virágzás tápanyag konkurenciája miatt. A bogyónövekedés megközelítıleg egybeesik a hajtásnövekedéssel. A virágzás végén és a bogyónövekedés alatt zajlik a következı évi temırügyek differenciálódása ezt követıen a bogyóérés a tartaléktápanyagok felhalmozása (téltőrés), illetve a vesszıbeérés jelent konkurenciát a télirügyek (termırügyek) differenciálódása számára. Ennek ellenére a szılıre nem jellemzı a gyümölcstermı növények esetében tipikus szakaszos rügydifferenciálódás (alternancia) a túlzott mértékő tápanyagelvonás esetén. A szılı esetében inkább a télállóság gyengül ilyen esetekben. A bogyóérés egybeesik a gyökérzet aktivitásának minimumával és a hajtásbeérés periódusával. A szılı éves biológiai ciklusa elsı felében az elızı év ıszén és az azt követı tavaszon felhalmozott ásványi anyagokat és asszimilátát használja fel.

A szılı fenológiai fázisai − könnyezés − rügyfakadás − hajtásnövekedés − virágzás − bogyónövekedés − termésérés − hajtások beérése Könnyezés Kezdete Idıtartama Gyökérnyomás:

a nedvkeringés megindulása 7-10 °C-os talajhımérséklet (Biológiai 0 °C) 29-66 nap – átl. 36 nap 0,15-0,2 Bar

Könnyezési folyadék mennyisége: − alacsony tıkeforma: − kordon mővelés:

1-2 l/tıke 5-8 l/tıke

Könnyezés – rügyfulladás Metszés ideje – könnyezés erıssége Rügyfakadás Kezdete: Idıtartama

a hajtások fejlıdésének kezdete + 10 °C fölötti levegıhımérsékletnél (Biológiai 0 °C) hımérséklettıl függ (30 °C-on 8-10 nap)

Csúcsdominancia – szálvesszı lekötés Kipálás Késıtavaszi fagyok utáni korrekciós metszés

Hajtásnövekedés több fenológiai fázison áthúzódó folyamat Kezdete: a rügyfakadástól (alacsony hımérsékleti hatás) Idıtartama: augusztus második feléig Hımérsékleti hatás: − optimális 28-30 °C-ig − leáll: 40-42 °C-ig Ütemét befolyásolja: − fény intenzitása − a megvilágítottság idıtartama − vízellátás − tápanyagok (N, P2O5, B) − fajtatulajdonságok − tıketerhelés Legintenzívebb növekedés: május-június-július közepe (6-15 cm/nap) Hónaljhajtások fejlıdése – okok: fajtatulajdonság, terhelés, zöldmunka Virágzás a virágnyílás kezdetétıl a bogyó kötıdéséig tart Kezdete 14-16 ízköző hajtáshosszúság (május vége, június eleje) Befolyásolja: − fajtajelleg − idıjárási tényezık − mővelésmód Idıtartama: − egy fürt: 4-8 nap − egy fajta 8-14 nap − egy ültetvény: 12-20 nap A szılı széllel porzódó növény A szekrétumcsepp megjelenése ismétlıdik (10-12 nap) A virágzás hıigénye: − 17-19 °C alatt rossz termékenyülés − 25-28 °C-on kedvezı − 35-40 °C-on virágelszáradás Borús, csapadékos idı kedvezıtlen Bogyónövekedés

a megtermékenyüléstıl a zsendülésig tart természetes bogyóhullás – 3-4 mm bogyónagyságnál Savtartalom kialakulása: 20-30 g/kg-ról 4-15 g/kg értékre csökken Cukortartalom 20-30 g/kg-ról – 130-250 g/kg értékre növekszik Víztartalom nı, viasztartalom megjelenése. Hajtásnövekedés csökken, rügydifferenciálódás Idıtartama: 1,5-2,5 hónap

Termésérés Idıtartama: Látható jelei:

zsendüléstıl a teljes érésig tart 30-90 nap (fajta, idıjárás) bogyó héj áttetszı, rugalmassá válik bogyó újra nı, a héj rugalmas, de ez a fázis végén megszőnik (bogyórepedés) fajtára jellemzı szín, illat- és ízanyagok kialakulása

A bogyó héjvastagsága és rothadás-érzékenysége között negatív összefüggés van. Minél vastagabb a bogyó héja, annál kevésbé érzékeny a botritiszes szürkerothadásra. Érés fokozatai: − zsendülés − teljes érés - fogyasztási érettség (csemegeszılı) - technológiai érettség (borszılı) − túlérés – aszúsodás Érés ütemét befolyásolja: idıjárás, fajta, tápanyagellátottság, termesztéstechnológia. Hajtásbeérés A bogyóéréssel együtt kezdıdik, de utána fejezıdik be. A fásodás alulról fölfelé halad, fajtára jellemzı színő lesz a vesszı. Keményítı felhalmozás a fás részekben és a gyökérben. 50-65 %-ra csökken. Vesszı víztartalma Szénhidráttartalom 10-25 % között. Hımérsékleti igénye +1 - +8 °C napi középhımérséklet Idıtartama: 1 – 3 hónap Természetes lombhullás – kora ıszi fagyok 7.2.2. A nyugalmi idıszak A lombhullástól a tavaszi nedvkeringés kezdetéig tart. Az egyes szervek nyugalmi ideje nem azonos: Gyökér

nincs fiziológiai mélynyugalom, csak a talajhımérséklet 6-9 °C alá süllyedése akadályozza a fejlıdését

Kambium

(merisztéma szövetek) nincs mélynyugalmi állapota

Kalluszképzıdés sajátos ritmusa van Nyár végén csökken, októbertıl februárig szünetel a kalluszképzıdés. Februártól aktivitás fokozódik. Maximuma: március-áprilisban. Ez fajta-tulajdonság, aminek nagy jelentısége van a szaporítóanyag-termelésben. Rügy Fiziológiai mélynyugalom: Idıtartama: augusztustól január vége – február elejéig (70-75 nap a rügy kihajtási ideje) Kényszernyugalom: A mélynyugalom befejezıdésétıl fakadásig tart (a rügy 20 napnál rövidebb idı alatt kihajt)

8. A SZİLİTERMESZTÉS KÖRNYEZETI FELTÉTELEI A szılı életfolyamatait, termesztésének sikerét számos, a növényt körülvevı tényezı befolyásolja. Egyesek ezek közül jelentısebben, mások kevésbé befolyásolják, bizonyos körülmények pedig egyáltalán nincsenek rá hatással. Ökológiai tényezıknek nevezzük a fiziológiailag (élettanilag) hatékony környezeti tényezık összességét. Ennek megfelelıen beszélhetünk: - a szılı létfeltételeirıl: fény, hı, víz, oxigén, széndioxid, ásványi elemek, - nem létfeltételekrıl: szél, füstgázok, légnyomás. Valamint meg kell különböztetni a termıhelyi (termesztési) viszonyokat: Tudatos emberi tevékenység alapján kialakított környezet, amely figyelembe veszi az ökológiai tényezık mennyiségi-minıségi viszonyait és azok egymáshoz viszonyított arányait. Az ökológiai tényezık csoportosítása 1.

Éghajlati (klimatikus) tényezık:

Talaj (edafikus) tényezık:

Biotikus tényezık:

fény, hı, csapadék, levegı, (nedvességtartalma és mozgása), elektromos jelenségek az alapkızet és a talaj mechanikai összetétele, fizikai, kémiai tulajdonságai, mikrobiológiája emberi beavatkozás hatásai, növények, állatok

8.1. Éghajlati (klimatikus) tényezık Az éghajlati tényezık összessége. Elemeit külön-külön és együtt is vizsgáljuk 8.1.1. A fény A szılı fénykedvelı növény, de a szórt fényt is viszonylag jól hasznosítja Az asszimiláta termelés intenzitása a levélfelület nagyságától és aktivitásától függ. A szılı a fiziológiailag aktív fény 1-3 %-át tudja hasznosítani, ez a napfényenergia kihasználási vagy technikai együtthatója. Ez a technikai együttható a termesztéstechnológiával befolyásolható: fekvés, sorok tájolása, tıszám, lombfal magassága és szögállása, zöldmunkamőveletek. Mindezeket úgy válasszuk meg, hogy a lombfelületet „kifordítsuk” a fény felé. A mérsékelt égöv északi-déli területein alkalmazott mővelésmódok között különbség figyelhetı meg, aminek alapja a káros hımérsékleti hatások kockázata a mediterrán területeken, valamint a kedvezıbb fénykihasználásra való törekvés. A kedvezı megvilágítottság 1,5-szeresen javítja a differenciálódó rügyek termékenységét. A szılıfürt is kedveli a fényt (lelevelezés). A napfényen fejlıdı fürtök mérete és cukorfoka is 20-30%-kal magasabb értéket mutat, mint az árnyékban fejlıdıké. Árnyékolt levelek szénhidrát termelése 50-70 %-kal csökkenhet. A szılı a 20-30000 Lux fényerıt hasznosítja legjobban. Nettó biológiai produktivitás: a képzıdött asszimiláták és a légzéshez elhasznált asszimiláták közötti különbség (ált. 4-9 g/m2 szénhidrát/nap). Gazdasági produktivitás: a nettó biológiai produktivitás ember által hasznosítható része.

Levélfelületi index: az 1 m2 területre esı levélfelület nagyságát fejezi ki (mővelésmód, tenyészterület, fajta módosítja). Kedvezı értéke: 2,5 körüli. A megvilágítottság intenzitását a napfényes órák számával fejezzük ki. Ennek értékét befolyásolja a terület és az állomány által kialakított mezo- és mikroklíma. Napfényes órák száma: - a fényviszonyok jellemzıje Magyarországon: Alföld déli részén Pécs-Villány: Etyeki, Móri borvidék: Dél-Balaton, Balatonfelvidék: Mátra-alja, Eger, Bükk-alja: Soproni, Tokaji borvidék: Földközi tenger környékén:

1800-2070 óra/év 1250-1500 óra/vegetációs idıszak 2050 óra/év fölött 2000-2050 óra/év 1950-2000 óra/év 1900-1950 óra/év 1850-1900 óra/év 1800-2000 óra/vegetációs idıszak

8.1.2. Hımérséklet A különbözı szılıfajok hıigénye eltérı: - V. vinifera mezoterm (mérsékelt égövi) növény - V. amurensis és a V. labrusca fagytőrı - Muscadinia alnemzetség fajai a szubtrópusi körülményeket kedvelik. A termesztet szılı (V. vinifera) hıigénye: 9-21 °C évi középhımérséklet. Az ennek megfelelı izotermális (azonos hımérséklető) területeken a szılı eredményesen termeszthetı: - 9-16 °C évi középhımérséklet – minıségi szılıtermelés, fajtajelleg, gazdag íz és zamat, - 16-21 °C évi középhımérséklet – sok színanyag, de kevés íz, zamat jellemzı. A szılı számára fontos az éves középhınérsékleti érték, ami Magyarországon 9-11˚C között van. (Miskolc, Sopron: 9,5-9,9; Pécs, Szeged: 11,4.) Ezzel a szılıtermesztés északi határterületének közelében vagyunk. A tenyészidıszak éves középhımérséklete 14-18˚C között kell legyen, ennek hazánk borvidékei megfelelnek. A minıségi borszılı termés szempontjából nagyon fontos a minimum 18˚C-os júliusi középhımérséklet. Biológiai 0 °C: Az a hımérséklet, ami a szılı életfolyamatainak megindulásához szükséges. Vegetációs idıszak: Kezdete, amikor a levegı napi középhımérséklete eléri a + 10 °C-ot (április 1-tıl szeptember 30-ig, ill. április 4-10-tıl október 20-ig). Effektív hıösszeg (teljes hıösszeg): A vegetációs idıszak napi középhımérsékleteinek összege. Aktív, vagy hatásos hıösszeg: A + 10 °C napi középhımérséklet feletti hımérsékletek összege a vegetációs idıszak alatt

Effektív és aktív hıösszeg igény (rügyfakadástól a termés éréséig) Effektív h. ö. Aktív h. ö. Vegetációs napok száma igen korai éréső fajták: 2200-2400 °C 680-850 110-120 korai éréső fajták: 2400-2600 °C 850-1150 120-130 közepes éréső fajták: 2600-2800 °C 1150-1350 130-145 késıi éréső fajták: 2800 °C fölött 1350 fölött 145 fölött Tanulság, hogy Magyarország területe az igen korai, korai és közép éréső fajták termesztésére alkalmas. Hazánk évi középhımérséklete: Hazánk effektív hıösszege: Hazánk aktív hıösszege:

10 °C körül 2600-3300 °C 1400-1600 °C

Speciális technológiai elemekkel trópusi-szubtrópusi szılıtermelés (Brazília, Dél-Afrika) is megvalósítható (öntözés megvonása szüret után, metszés, a rügyek K-cianidos kezelése, árasztásos öntözés, évente 2,5 szüret).

Hımérséklet káros hatásai − perzselés (40 °C felett) − alacsony hımérséklet (kora ıszi fagyok) - 1 °C szılı levél szılı fürt - 3 − - 4 °C (eiswein) − késı tavaszi fagyok duzzadó rügy - 3 − - 4 °C zsenge hajtások 0 °C alatt − téli fagyok - 15 °C alatt a fajták zöme elfagy (rügykár) - 17 °C alany és interspecifikus fajták - 21 °C fagytőrı fajták, V. amurensis - 5 °C-nál a gyökér megfagy (szaporító anyag termesztés)

8.1.3. Csapadék Vízfelhasználás Transzspirációs együttható: - egységnyi szárazanyag elıállításához szükséges vízmennyiség. Értéke 250-400 l/kg között változik. A szılı nagy vízfelhasználású és közepes vízigényő növény. A nagy mennyiségő vizet kisebb nedvességtartalmú talajból is fel tudja venni (vízkeresı gyökér). A vízfelhasználás üteme változó (1 m2 lombfelület párolgása mm/nap) rügyfakadástól – virágzásig 0,9 virágzástól – zsendülésig 1,5 zsendüléstıl – szüretig 1,4 szürettıl – lombhullásig 0,7 1,1 tenyészidı átlaga

Magyarország csapadékmennyisége: 500-800 mm/év A lehullott éves mennyiség a szılı számára elegendı, de a csapadékeloszlás nem megfelelı. A telek egyre szárazabbak, így a talajok téli csapadékfeltöltése egyre kevésbé tart ki a májusi idıszakig. A klímaváltozás hatásaként jelentkezı idıjárási szélsıségek eredménye, hogy az éves csapadékmennyiség záporok, zivatarok, esetenként jégesık formájában érkezik. − ónos esı − harmat (kedvezı, kedvezıtlen hatás) − légköri viszony 8.1.4. A levegı Elsısorban összetételével (CO2, O2, nedvességtartalom) és mozgásával (szél) hat a szılıre. − Oxigén-hiány – ónos esı – rügyfulladás − szél: - gombás betegségek ellen - légköri aszály - homokverés - a tıkék ki és befúvása (talajtakarás) - hajtáskárok - szállított fagyok - kisugárzásos fagyok

A fény, a hı és a csapadék együttes értékelése Hı-fény index: - tenyészidı aktív hıösszege × a lehetséges napfényes órák számával, ennek az egymilliomod része (10 -6) a mutató szám 2,6 alatt szabadföldön nem termelhetı szılı. 7,0 fölötti érték is kedvezıtlen - rövid tenyészidejő fajták: 2,8 - középéréső fajták: 3,5 - késıi éréső fajták: 4,5 Magyarországi érték:

3,5 – 4,2 (késıi éréső fajták kockázata)

Csapadék – hıindex: - a tenyészidı aktív hımérséklete × a csapadékkal, az összeg osztva 100.000-el Peronoszpóra-fertızési jellemzı: az április – augusztus hónapok adataiból számított csapadék-hıindex értéke 4,0 feletti érték – peronoszpóra veszélyes év vagy terület 2,3 − 3,5 érték – peronoszpóra mentes év vagy terület 5,2 − 5,5 érték – Nyugat-Dunántúlon Hidrotermikus koefficiens: - tenyészidıben lehullott csapadék összege osztva a hıösszeg tizedrészével 0,5-2,5 érték kedvezı a szılıtermelésre optimális érték: 1,0-1,5 között Magyarországon: 0,9-1,6 között van

Az éghajlatot módosító környezeti adottságok Fekvés − domborzati viszonyok (mikroklíma) − égtáj szerinti lejtés (D, DNy, DK, de Somlóhegy) − vízfelület (Balaton, Tisza) − erdı közelsége Tengerszint feletti magasság 100 m alatt Alföld 300 m felett minıségcsökkenés, de Egedhegy (540m) 140-250 m közötti magasság a legkedvezıbb Völgykatlanok kevesebb fény, fagyok, gombás betegségek Ember által létrehozott építmények hatása (támfal, stb.)

8.2. Edafikus (talaj) tényezık Általános vélemény: „a szılı a talajban nem válogat” Az alany- és európai fajták igénye, érzékenysége tág határok között mozog. A szılıtalaj értékelésekor figyelembe kell venni a talaj: − származását, − típusát, − mechanikai összetételét, − rétegezettségét, − kötöttségét, − humusztartalmát, − színét, − mélységét, − vízgazdálkodási jellemzıit, − kémiai tulajdonságait, − mésztartalmát. Aktív mésztartalom: – magyar mészfok (alanyfajták mészérzékenysége) Kötöttség: - filoxéra fertızési veszély értékelése

8.3. A szılı élı környezete (biotikus tényezık) Közvetlenül hatók: − vírusok, − baktériumok, − gombák, − állati kártevık Közvetve hatók: − gyomnövények Az ökológiai egyensúly megteremtése, fenntartása

41. ábra. A szılıültetvények felborult ökológiai egyensúlya (Szıke, 1996)

42. ábra. A szılıültetvények ökológiai egyensúlya (Szıke, 1996)

Állományklíma Makroklíma: Egy-egy nagyobb táj domborzati, lejtési, tengerszint feletti magassági és talajviszonyai együttesen határozzák meg az adott térség fény, hı, nedvességviszonyait, ezt makroklímának nevezzük. Így pl. beszélhetünk az Alföldi, a Dunántúli táj makroklimatikus körülményeirıl. Mezoklíma: A mezoklíma az elıbbi egységen belül valamilyen környezeti adottság különbözısége miatt lehatárolható egység, melynek a fény, hı és nedvességviszonyai eltérıek a nagyobb táj többi részétıl. Így pl. az alföldi tájon belül a Duna-Tisza köze, a Tiszántúl, vagy a Körös völgy mezoklímának tekinthetı. Mikroklíma: Egy adott területen (pl. szılıültetvényben) a terület domborzati, lejtési, tengerszint felett magassági és talajviszonyai, valamint egyéb környezeti hatások (pl. tavak, folyók, erdı közelsége) miatt a közvetlen talajfelszín fölötti légtér fény, hımérséklet és nedvességi viszonyai megváltoznak. Ennek következtében alakul ki a mikroklíma. Befolyásolja: - domborzat, - légtér, - tengerszint feletti magasság, - talajviszonyok, - környezeti hatások (tó, erdı stb.), - mővelési módok. Állományklíma Állományklímának nevezzük az ültetvényen belül kialakuló mikroklíma. Ennek részei: - ültetvény talajának mikroklimatikus tere, - ültetvény belsı mikroklimatikus tere, - ültetvény feletti külsı mikroklimatikus tér. Állományklímát módosító tényezık: - szélviszonyok, - öntözés, - állományklíma tudatos alakítása. Pl. Cipruson -ágak alacsony nevelése, hajtások földön futtatása (erıs szél miatt) Olaszországban - a sátorlugas mővelések (perzselı naphatás, lejtésszög miatt) Alföldön - gyümölcsfa köztes telepítés (árnyékhatás, szélfogó hatás)

II. TECHNOLÓGIAI RÉSZ 1. A SZİLİ SZAPORÍTÁSA

1.1. Szaporítási módok

1.2. A szılıszaporítás biológiája Fogalmak: alany (hipobiota): a tıke gyökerét, a talajba kerülı részt adja, nemes (epibiota): a tıke föld feletti fás részét adja, - oltóhajtás: zöld növényi rész, - oltóvesszı: egy éves fás rész, közbeoltás (polibiózis): a két elem összeoltása, mesterséges symbiozis: az oltási elemek együttélése, összeférhetıség: biológiai rokonság, vegetatív kompatibilitás/ inkompatibilitás: (oltási affinitás) az oltásnál a vegetatív szövetek egyesülésre való hajlama (megismételt oltással értékelhetı, eldönthetı), affinitás: (valódi, vagy együttélési affinitás) a biológiai rokonságon alapuló szöveti egyesülésre és kölcsönös, tartós, aktív együttélésre való alkalmasság. Legalább 30 év együttélés adatai alapján értékelhetı.

A jó minıségő oltvány-elıállítás feltételei: - Megfelelı energiakészlet, vesszıérettség - Megfelelı nedvességi állapot - Megfelelı egészségi állapot és tisztaság - Megfelelı környezeti feltételek (tárolás, feldolgozás) - Csúcsdominancia és polaritás - Dorziventrális száranatómiai felépítés - A metszlap részeinek helyzete - A kalluszképzıdés endogén ritmusa Az érett a vesszı jellemzıi „morfológiailag”, ha: • a kéreg teljes egészében fajtára jellemzı színő, elparásodott – zöld árnyalat nincs, • levélnyél alap elparásodott, sima, • a vesszı meghajlítva ropog, recsegve törik, a törés helyén a holt kéreg rostszövetének szálai kiállnak, • a bélszövet barna, elfásodott, • a faszövet jól elválik és zöldesfehér - fehéreszöld színő, „fiziológiailag”, ha • a természetes víztartalom a frissen szedett vesszıben 42- 54%, • összes szénhidrát tartalom a szárazanyag 13 %-a. A szılıvesszı biológiai energiakészlete A feltétel teljesüléséhez szükséges, hogy a szaporításra felhasznált vesszı rendelkezzen elegendı biológiai energiával, és olyan fiziológiai állapotban legyen, hogy a raktározott biológiai energiát mozgósítani is tudja. A biológiai energia a vesszı tartalék-tápanyagiból származik, melynek nagyobb része szénhidrát. Az energia a szénhidrátokból a sejt légzése útján szabadul fel. Az oltvány 82

elıhajtatás során nagy jelentıségő a fényenergia is. A sejtek szaporodását, a szövetek szervezıdését növekedési hormon-rendszerek szabályozzák. A folyamatok menetét nagyban befolyásolja a vesszık vízállapota. • • •

A vesszı szárazanyag-tartalmának 10-12 %-a szénhidrát. Könnyen mobilizálható formák: cukrok, keményítı. A fajták szénhidráttartalma eltérı: Vitis vinifera-nak több, az alanyoknak kevesebb.

Fontos tudni! - A 0 – 14 °C-on tárolt vesszı szénhidrát anyagcseréje azonos a szabadföldön lejátszódó folyamatokkal. - December közepéig a szılıvesszı mélynyugalomban van (hormonális gátlás). - A 10-12 °C-on tárolt vesszı az oltás idıpontjára (február vége – március) elveszti energiakészletének 20-25 %-át. - A ládázott oltványokat az elıhajtatásig 0 - +4 °C között célszerő tárolni. - Az oltási folyamatok során a vesszı a lehetı legrövidebb ideig legyen meleg helyiségben. - Az elıhajtatás hımérséklete energiafelhasználás szempontjából a legkedvezıbb legyen (általában 23-25 °C). - Fényben kell hajtatni! - Az edzés hımérséklete +8 - +10 °C között. A víz szerepe A sejtekben a vízmolekulák elektromosan dipoláris felépítettségüknél fogva elektrosztatikusan kötıdnek. A kötöttség erıssége szerint beszélünk szabad, valamint kötött vízrıl. A vesszı víztartalma függ a fajtától és az évjárattól is. A vesszı biológiai értékét nem elsısorban a víztartalom (a friss vesszıtömeg 40-50 %-a), hanem a víz megtartásának képessége, ill. körülményei határozzák meg. Az eredeti víztartalom 30 %-ának elvesztése már visszafordíthatatlan kárt okoz (súlycsökkenés). A polaritás és a vesszı részaránytalan szerkezete (dorziventrális szárszerkezet) A vesszı kerületi pontjai, vágási síkja is befolyásolják a kalluszosodást. • nemes vesszı gyökérpóluson: intenzívebb kallusz képzıdés, alanyvesszın ilyen különbség nincs • háti-hasi oldal: erısebb kallusz képzıdés mind gyökér mind szárpóluson • barázdás oldal: leggyengébb a kallusz képzıdése

43. ábra. Az érett vesszı keresztmetszetének vázlata a) barázdás, b) lapos, c) háti, d) hasi oldalak, + : kalluszképzési hajlam oldalanként

A metszlap ennek megfelelıen: • gyökérpólus felé esı része -barázdás oldalon is- erıteljesebb kallusz képzıdést mutat oltócsapon a brázdás oldalon van a metszlap alsó vége • Alanynak a szárpólus metszlapján a felsı vége aktívabb alany esetében a barázdás oldal a metszlap felsı állásába kerül Ezért az oltványkészítésnél az barázdás oldal lapos oldallal találkozik.

44. ábra. Az oltócsap helyes felhelyezése

A kallusz képzıdésének endogén periodicitása Az oltásforradás elıfeltétele a vesszı-kambium mentén jelentkezı sebhegesztı szövet, a kallusz. Ez inaktív szövet, de benne differenciálódó kambium hozza létre a nemest és az alanyt összekötı szállítószöveteket. A kallusz képzıdést növényi növekedési hormonok indukálják (pl. ß-indol-ecetsav IES). A kallusz képzıdésnek endogén rítusa van, ennek maximum márciusban van. V. vinifera fajták esetében a ritmus nem jelentıs, mert bármikor képes kalluszképzésre, az alanyfajok esetében jelentısebb. Az oltványok hajttatását a legjobb kihozatali eredmény érdekében erre az idıszakra idızítjük: -

korai kallusz képzı: középidıben kallusz képzı: késıi kallusz képzı:

Riparia portalis Berl. × Rip. 5BB, 5C, SO4 Berl. × Rip. T.8B

március 1-15. március 15-április 1. április 1-15.

45. ábra. A kalluszképzıdés éves ritmusa a gyökér és a szárpóluson

Az oltványkészítés élettani hatásai •

• • •

• •

•

Az alanyok rendszerint több vizet vesznek fel a talajból, ezért az oltványok tápanyagellátottága jobb, fejlıdése erıteljesebb. Csapadékos idıben azonban a virágok elrúgása és bogyórepedés is jelentkezhet. Az elıbbi jelenség teltfürtő csemegeszılık esetében még technológiai elıny is lehet. Az elıbbi jelenségre válaszreakció lehet, hogy az oltványok erıteljesebben transpirálnak mint a gyökérnemes tıkék. Az oltvány nemes lombozatának klorofiltartalma a sajátgyökerő nemes és az alany értékeinek átlagához tart. Kísérletek igazolták hogy a 4-6 ill. 0 7-10. rügyemeletbıl készített oltványok lombozatában magasabb a kataláz aktivitás. Az oltványok nemesrészének polifenol oxidáz és peroxidáz aktivitása jelentısen felülmúlja a sajátgyökerő nemes értékeit. Az oltványok feljıdési és növekedési ritmusa eltér a sajátgyökerő nemesétıl, ugyanis az alany kényszerítı hatására annak ritmusát követi. Ezt indukált ritmusnak nevezzük. Egyes oltványok jelentısen nagyobb termıhajtás százalékot és termékenységi koefficiens eredményez, ill. alany-nemes kombinációk között 3-4-szeres hozamkülönbségek is lehetnek. Az oltványok termıképessége általában jobb, mint a sajátgyökerő nemeseké. A termés minıségében külföldi adatok 2-4 mustfokos javulást is közöltek már, de ezt hazai megfigyelések nem támasztják alá.

1.3. Szaporító alapanyag elıállítás hazai rendszere Forrás • • • •

Törzskönyvezett Központi törzsszılı Üzemi törzsszılı Engedélyes ültetvény

Jelzése „T” „K” „Ü” „E”

Győjtött szaporítóanyag törzs szaporítóanyag szuperelit szaporítóanyag elit szaporítóanyag kommersz szaporítóanyag

Címke színe lilával áthúzott fehér fehér kék narancs

Fajtaelismerést és szılı szaporítóanyag termesztést szabályozó törvények és rendeletek • • • •

2003. évi LII. törvény a növényfajták állami elismerésérıl, valamint a szaporítóanyagok elıállításáról és forgalomba hozataláról 90/2004. (V. 18.) FVM rendelet a szılı szaporítóanyagok elıállításáról, minısítésérıl és forgalomba hozataláról 40/2004 (IV. 7.) FVM rendelet a növényfajták állami elismerésérıl 104/2004 (VI. 3.) FVM rendelet a borkészítésre alkalmas szılıfajták osztályba sorolásáról

Legújabb: • 87/2006. (XII. 28.) FVM rendelet a szılı szaporítóanyagok elıállításáról, minısítésérıl és forgalomba hozataláról Vonatkozó szabványok Szaporítóanyag törvény

90/1997 (XI.28.)FM r.

Általános elıírások

MSZ-08 0235/1-88

Törzskönyvezett, törzskönyvi elıjegyzett szılıültetvények

MSZ-08 0235/2-88

Szılı törzsültetvények és szaporításra ideiglenesen engedélyezett ültetvények

MSZ-08 0235/3-88

Szılıiskola

MSZ-08 0235/4-88

Általános elıírások

MSZ 11864/1-87

Európai (nemes) szılıvesszı és alany-szılıvesszı

MSZ 11864/2-87

Gyökeres szılıoltvány

MSZ 11864/3-88

Gyökeres európai szılıdugvány

MSZ 11864/4-87

Gyökeres alanyvesszı-dugvány

MSZ 11864/5-88

Szılıszaporító anyagok mintavétele és vizsgálata

MSZ 17648-87

A szılı fajtafenntartása

MSZ-08 415-85

Európai oltóvesszı: • igazolt származású (származásfokozat), • fajtaazonos (tőrés fajtaidegen 2 %), • egy vagy többrügyes, • a rügyek legalább 80 %-a szemmel láthatóan ép, egészséges, nyugalmi állapotban van tőrés: részleges rügykár 20 %, teljes rügykár 5% • átmérı: az oltásra alkalmas rügy alatt 4 cm-re 6-11 mm (tőrés: ± 1 mm), • fa: bélszövet aránya: legalább 1:1 (tőrés: 10 % - legalább 1:2 fa:bél arány) Európai dugványvesszı: • igazolt származású (származásfokozat), • fajtaazonos (tőrés: fajtaidegen 2 %), • az alsó szárcsomótól mérve 50 cm hosszú (tőrés: 10 % max ± 5 cm eltérés), • a felsı végén 6-12 mm Ø (tőrés: 10 % max ± 1 mm eltérés) • a felsı két rügy szemmel láthatóan ép, egészséges, nyugalmi állapotban van, dugványozásra alkalmas (tőrés: 20 % a felsı két rügy közül az egyik ép, egészséges), • az alsó szárcsomó csonkmentes és alatta legalább 3 cm hosszú vesszıcsonk van (tőrés: 5 % csonkos csomó, vagy rövidebb vesszıcsonk), • fa: bélszövet aránya legalább 1:2 (tőrés nincs).

46. ábra. A vesszı fa : bél arányának meghatározása 1 - fa : bél aránya jó (1:1); 2 - fa : bél aránya rossz (1:2)

47. ábra. 3 - A jól méretezett vesszı, 4 – A vesszıköteg,

Szılı alanyvesszı: Általános követelmény: • igazolt származású (származásfokozat), • fajtaazonos (tőrés: 2 % fajtaidegen), • érett, ép, egészséges, • az alsó szárcsomó csonkmentes, alatta legalább 3 cm hosszú vesszıcsonk van (tőrés: 5 % csonkos szárcsomó vagy rövidebb vesszıcsonk), Oltás céljára: • az elızı általános követelményen kívül: - az alsó szárcsomótól mérve legalább 40 cm hosszú (tőrés: 10 % max. 3 cm-el lehet rövidebb), - a felsı végén 6-11 mm Ø (tőrés: 5 % max ± 1 mm eltérés), - fa-bélszövet aránya legalább 1:1 (tőrés: 10 % legalább 1” fa:bél arány). Dugványozásra: • az elızı általános követelményeken kívül: - az alsó szárcsomótól mérve legalább 45 cm hosszú, a felsı rügy felett a vesszıcsonk legalább 2 cm (tőrés: 10 % max. 5 cm rövidebb vesszı), - a felsı végén 6-12 mm Ø (tőrés: 10 % max. ± 1 mm eltérés), - a felsı rügy szemmel láthatóan ép, egészséges, nyugalmi állapotban van, dugványozásra alkalmas (tőrés: részleges rügykár 20 %, teljes rügykár 5 %), - a fa: bélszövet aránya legalább 1:2 (tőrés: nincs), Nemzetközi szabvány: ISO 2443-1974 (F) (Nemzetközi Szabványügyi Hivatal és az O.I.V. közös szabvány) Minden szılıszaporító-anyagra egy szabvány. Eltérés: gyökeres dugványvesszı hossza az alsó és felsı szárcsomó között 30 cm (rövidebb); minimális vastagság: 3,5 mm

1.4. Szılı-szaporítóanyag elıállítás Szaporító alapanyagok megszedése, feldolgozása és tárolása • vinifera fajták: lombhullástól december közepéig kell megszedni • alanyfajták: január közepétıl az oltásig kell megszedni. Feldolgozási szempontok Nem szabad szedni szaporítóanyagot: • túlterhelt tıkérıl • túl vékony, be nem érett vesszıt • fattyúvesszıt Célszerő termı és ugarcsapról származó, jól beérett, 8-12 mm Ø vesszıt szedni. Vesszıszedéskor ügyelni kell: • a vesszı és rügy ne sérüljön (kötések, kacsok) • fajtaidegen tıkérıl nem szedünk • fajtakeveredés elkerülése – jeltáblázás • sorban összerakás, kötegelés, kiszáradás elleni védelem, 24 órán belül teljes feldolgozás, tárolóba helyezés (áztatás, fertıtlenítés után max. 72 órán belül) Szaporító alapanyagok feldolgozása, szállítása, tárolása: 1. megtisztogatás – kacs, fürtkocsány eltávolítása, 2. méretre vágás – mintapálcával, 3. minısítés – osztályozás – osztályozó villa, szemrevételezés, 4. kötegelés – keretbe rakás 100-200 db, mőanyag kötözı, rügy egy irányba, talpa egy síkban – kötegelı gép jelzés, 5. vízben szívatás 48-72 óra, lecsöpögtetés, zsákolás, tárolóba helyezés, – Solvochin E. 0,5 %-os oldat, 10-15 °C hımérséklető, 10-15 6. fertıtlenítés órán át (3× lehet használni), 7. szállítás – kiszáradás ellen védeni, 8. tárolás: • ideiglenes: fólia alatt (hővös helyen (feldolgozás során) 50 cm mély, 50-100 cm széles árokban, ferdén elhelyezve a kötegek, + 10-20 cm föld a vesszıre, árkok között 100-120 cm-es út (kész anyag szállításra), • tartós: hőtött tárolóban 0 ─ +4 °C között, 95 % relatív páratartalom, 1,5 – 2,0 m-es prizmák, fóliatakarás alatt, lábát nedves homok szigeteli. zárt helyiségben – pince, jól szellızı, fagymentes hely, kénezés 5-6 g kénpor/légköbméter, + 1 ─ +8 °C; 80 % relatív páratartalom, kötegeket prizmákba rakjuk, fóliatakarás, lábát homok szigeteli, szabadon vermelve, 50 cm mély 50-100 cm széles árokba, ferdén elhelyezve a kötegeket, + 30-40 cm föld a vesszıre. Nagy hidegben vagy tavaszi felmelegedés ellen még külön szigetelés kell (pl. szalmabála)

1.4.1. Gyökeres európai és alanyvesszı elıállítása A dugványokat (a hajtatott oltványokat is) dugvány vagy gyökereztetı iskolában neveljük. Helye: védett, középkötött, jó vízgazdálkodású, gyorsan melegedı terület. Talaja: könnyő mőveléső, középkötött, humuszban gazdag, jó tápanyagellátottságú, öntözhetı terület. Iskolaforgó: a talajuntság elkerülésére, egy tömbben lévı, zárt rendszerő, ált. négyes forgó a legjobb 1. év iskola után kapás növény (kukorica) 2. év ıszi vagy tavaszi gabona, lóherével felülvetve 3. év lóhere (borsó) 4. év dugvány vagy gyökereztetı iskola

Talaj-elıkészítés, trágyázás Talajvizsgálattal meghatározzuk a talaj tápanyagszolgáltató képességét. A kapott adatokat útmutató referenciatáblázatok adataival vetjük össze (ennek számítását a jegyzet technológiai fejezete tárgyalja). A feltörést megelızıen, szükség esetén trágyázunk. Az egyenletes kijuttatás érdekében a zöldtrágyanövényt lehengereljük. Szervestrágyázás teljes adagja (60-100t/ha) ill. zöldtrágyanövény mennyiségével csökkentve 1/3-ad, ¼-ed mennyiség, vagy akár el is hagyható, de kiegészítı mőtrágyára szükség van. Mőtrágyázás o N-600 − 1000 kg/ha – pétisó − zöldtrágya bedolgozáskor 150-200 kg/ha (45-60kg HA/ha) − forgatáskor 1/3 rész − iskolázáskor és késıbb, pl. öntözéskor fejtrágyaként 1/3 rész o P-500-600 kg/ha szuperfoszfát o K-600 − 1000 kg/ha kálisó (káliumszulfát) − PK mőtrágya fele a zöldtrágya bedolgozáskor (július, 15-20cm) − PK mőtrágya fele forgatáskor (augusztus, 50cm) Feltörjük a 3. éves forgó zöldtrágya növényét június-júliusban 15-20cm-es szántással. Forgatás után győrőshengerezés, szükség szerint tárcsával gyomirtás Mélyszántás augusztusban - szeptember elején 50cm mélyen, simítózás, hengerezés Talajfertıtlenítés BASUDIN (ha van engedélyezett szer) Bakhát készítés lehet ısszel, esetleg tavasszal. A talaj ne legyen rögös, hanem porhanyós, és nem legyen betömörödve, hogy a dugványokat könnyő legyen letenni. A rögös, üreges talaj nagyban rontja az iskolázás sikerét! Dugványok elıkészítése iskolázásra Vermelıbıl kiszedés – átvizsgálás: kategórián kívüliek, sérültek Talpalás: szárcsomó alatt 0,5 cm levágni hogy a vizet jobban felszívja Áztatás: - mindig szigorúan tiszta vízben, a poshadt víz bomlástermékei ölik a szöveteket, - a vesszı 2/3 része kerül vízbe (gyorsabb átszívatás), - ált. 5 napig áztatjuk szobahımérsékleten (2-3 nap nem elég), - vákuumos áztatás (6 óra, elıtte 5-7 percig 600 millibaros vákuum), - (A területen metszéskor megszedett és pótlásnak ledugható vesszık is jobban gyökeresednek, ha elıtte megszívatjuk!).

Gyökeresedést serkentı anyagok

β- indol-ecetsav (IES) 100 - 300 ppm-es oldat β- indol-vajsav (IVS) 25 - 50 ppm-es oldat α-naftil-ecetsav (NES) 20 - 500 ppm-es oldat Alanykomponens kezelése alfa- naftil- ecetsavval (ill. ennek Na-, K- sója) Áztatás: 10 ppm (10 mg/l) 1000 l vízhez 1g alfa-naftil-ecetsav. Ennek minden grammjához 0,3 g nártiumhidroxid.

Az iskolázás A dugványiskola a dugványvesszık telepítésre alkalmas gyökeres dugványokká nevelésének a telepe. Az iskolázás pedig a dugványozási mőveletek teljes folyamata. Ideje: ha a talaj 8-10 °C-ra felmelegedett, - áprilisban Dugványiskola beosztása • 1-3 ha-os parcellák (100 m hosszú, 100-300 m széles) • utak: fıút 8-10 m, mellékutak 4-5 m szélesek • sorköz: 120-140 cm (bakhátas gépi mővelésnél) • sorok kitőzése Iskolázási ütemterv, törzskönyv • a parcellák iskolázási rendje - fajta, db - kiültetési sorrend - jeltáblázás - térkép készítés • törzskönyvben: - római szám vagy bető – a tábla - arab szám – sorok jelölése – azonos irányban mindig - térképen a fajták helyét berajzoljuk - beírjuk a fajta nevét, származását, iskolázás napját, az ápolási munkákat, a kiszedés idejét. Iskolázási módok 1. Bakhátas iskolázás Jellemzıi • klasszikus módszer • kiszáradástól • tavaszi fagyoktól • sietteti a gyökeresedést • lassítja a rügyfakadást Mőveletei • dugványárok készítése – réselés (kézzel, géppel, dugványozó villával) • kötött talajon 15 cm mély • lazább talajon mélyebb • beiszapolás (fertıtlenítés – Chinofer 10 G) • dugványozás – iskolázó deszka vagy léc mellett • dugványárok betemetése, bakhát készítés (5-6 cm föld a dugvány fölött) 91

2. Bakhát nélküli iskolázás Elınye • elmarad a bakhát készítés • nem kell bakhátat bontani • nem képzıdik harmatgyökér • géppel mővelhetı a terület • hajtások erısek, zömök növekedésőek Hátránya • idıjárási károknak kitett (tavaszi fagy, jégverés, hideg, szeles idı) • csak kiváló szaporítóanyag használható fel, fontos a jó tárolás Dugvány védelme - paraffinozás (alacsony olvadáspontú) - Folicote teljes töménységben Munkafolyamatai - a bakhát készítésével azonosak 1 ha-ra 100-120.000 db dugványt iskolázható Gépesített dugványozás - sorhúzó - résnyitó (4-5 cm széles, 15-30 cm mély stabil vagy forgókéses) - víztartály – vízadagoló (5-10 l víz/fm) - talajtömörítı A géppel húzott résbe kézzel iskoláznak Teljesítmény- növekedés 50-60 % (2 ha/nap/gép)

A dugványiskola mővelése Talajmunkák • lazítás, gyomirtás • bakhátak mővelése - porhanyítás - visszahúzás - gyomtalanítás - lebontás – kb. június közepén kezdjük, több menetben, augusztus elsı felére teljesen lebontjuk

48. ábra. Bakhátas dugványiskola

Növényvédelem • cserebogárpajor – megelızés • szılıatkák • peronoszpóra • lisztharmat • idıjárástól függıen permetezés (szeptemberben is) Öntözés • kezdete, ha a hajtások erıs növekedése megindult, • korai öntözés, hőti a talajt – káros, • öntözések száma az idıjárástól függ 60%-os talajnedvesség esetén öntözni kell, • egy alkalommal 25-50 mm csapadéknak megfelelı vizet adjunk. • Öntözés módja: - árasztó - barázdás - csörgedeztetı - esıszerő Fajtaszelektálás • augusztus közepétıl szeptember végéig. Csonkázás • ha erıs növekedéső, augusztus második felében 40-50 cm-re. Termésbecslés • kihajtási % • eredési %

(6-8 hét múlva az iskolázás után) (augusztus végén becslés, tényleges a felszedés osztályozás után)

Gyökeres dugványok felszedése • lombhullás után október-novemberben, • száraz talajon elıtte 4-5 nappal öntözni kell, • gépi kitermelés (2-3 ha/nap/gép, 300-400.000db).

49. ábra. Gyökeres dugványiskola kitermelése

Válogatás, minısítés, kötegelés • válogatás egyenként, ─ leszedjük ─ levágjuk a harmatgyökeret ─ éves vesszıt 25-30 cm-re vágjuk vissza. • minısítés: szabvány szerint • kötegelés: 50-100 db-os kötegbe, 2 helyen kötve minden kötegen jeltábla (termelı neve, fajta ill. klón, db szám) • 1300-1500db/fı/10h Gyökeres vesszı tárolás • általában azonos a szaporító alapanyag tárolásával • fertıtlenítés: - gyökértörzs és egyéves vesszı: Solvochin 0,5 % 10-15 órán át (fejjel lefelé) - gyökér: Solvochin 0,1 % 10 órán át - gyakorlati tapasztalatok szerint 0,1%-os teljes áztatás 12-15-án keresztül elegendı, és megfelelı védelmet ad - száraz idıjáráskor elıtte vízben felszívatás • 10 cm nedves homokágyon • maximum 1,5m-es prizmában • gyökérrel összefordítva, azok közé nedves homokot berázva • fóliával takarva • vesszıtárolás paraméterei mellett Szállítás • csak zárt szállítóeszközökben, • nedvesen és puha (szalma) közegben, fóliával takarva • szállítás alatt beálló minıségcsökkenés felelıssége a feladót terheli! • csomagolás fóliazsákba. Termelı felelıssége • fajtaazonosságért (átvételtıl max. 5 évig), • lappangó minıségi hibáért – amíg az meg nem állapítható, • fagykárért (max. 12 hónap). Kétéves iskola mővelése Felszedésre alkalmatlannak, gyengének ítélt szaporítóanyag esetén alkalmazzuk. • télen be kell fedni, • tavasszal kinyitás után 1 világos rügyre kell metszeni, • ha szükséges, nyitás elıtt egy nappal (nyitás alá) 60-90kg/ha hatóanyag-tartalmú Nmőtrágyát, • talajápolás, • növényvédelem – korábban kell kezdeni, • öntözés – csak száraz évben 1-2 alkalommal.

1.4.2. Gyökeres rövid és rügydugványok készítése Új fajták gyors elszaporítására ritkábban alkalmazott, általában intenzív körülmények között végzett szaporítás. A szaporítóanyag 1-2 vagy 3 rügyes vesszırész fás dugványozásra, vagy 2 nóduszos differenciálódási fázis érettségében lévı hajtásdarab zöld dugványozásra. • egyfázisú fás dugványozás 〉 főthetı fóliában február-március idején, 〉 nem főthetı fóliába áprilisban, ill. 20˚C napi középhımérséklet, 12-15˚C felsı talajréteg hımérséklet idején. • két és háromfázisú fás dugványozás 〉 elıhajtatás a fakadás kezdetéig, 〉 gyökereztetı közegbe (perlit, tiszta homok) 3 leveles állapotig, 〉 kiültetés fóliasátorban neveljük a kiültetésig, 〉 az eddzés igen fontos kiültetés elıtt (14-16˚C, szellıztetés), 〉 veszélytényezık: levélatkák, botritisz, peronoszpóra, lisztharmat. • zölddugványozás 〉 differenciálódás fázisában lévı 1-2 ízköz alkalmas, az elsı 3-4 ízköz (gumis) nehezen gyökeresedik, 〉 két nóduszos darab alsójáról a levelet leszedjük a felsın marad, vízbe tesszük (esetleg IES-as serkentıbe áztatjuk), 〉 Botrytis elleni védekezés 3-4 naponta, 〉 perlites közegbe állítjuk, aminek nem szabad kiszáradnia, 〉 25˚C, és 96-100% relatív páratartalmú közeg (min. 17˚C, max. 35˚C), 〉 4 hét alatt meggyökeresedik, 〉 edzés után tápdús közegben neveljük tovább (tenyészedény, vagy iskola).

50. ábra. Az egyfázisú rügydugványozás

1.4.3. Szılıoltvány készítés módjai, az elıhajtatás technológiája Oltási módok: • kézben oltás (sima alanyvesszı + nemes összeoltása kiültetés elıtt) • helyben oltás (kiültetett, begyökeresedett alany beoltása) lehet: - zöldoltás - fásoltás - zöldre fás oltás nemes rész lehet: - oltócsap (rügy a hozzátartozó vesszıdarabbal) - szem (egyetlen rügy a hozzátartozó pajzsszerően metszett háncs- és élıfa részecskével együtt Nemes rész átültetés módjai: • Párosítás (kézben oltás) - egyszerő - angolnyelves - Jupiter oltás • Fogas oltás (kézben oltás) - egyenlı fogú - egyenlıtlen fogú - omega • szöges oltás (kézben oltás) • kapcsos oltás (kézben oltás) • hasítékba ék oltás (helyben oltás) - egyszerő - javított • nyerges ékoltás (helyben oltás) - nyerges - fordított nyerges • héj alá oltás (helyben oltás) - csapoltás - szemzés

51. ábra. Oltási módok 1) angolnyelves párosítás, 2) Jupiter- vagy Z-oltás, 3-4) fogas oltás, 4) javított fogas oltás, 5) omega oltás

52. ábra. A gyökértörzsbe oltás 1) az oltás eszközei; 2) az alanytıke; 3) az oltási helyen a gyökértörzs elfőrészelése; 4) hasítékvágás az alanyon; 5) az oltócsap elkészítése; 6) a kész oltvány;

53. ábra. A szılı tıkenyakba oltása

54. ábra. A szılı hasítékos ékoltása folyamata (javított Czeiner-féle, vagy Leskó-féle PVC hüvelyes zöldoltás)

55. ábra. A szılı nyerges (a) és fordítottnyerges (b) oltása

56. ábra. A szılı héj alá szemzése 1: a, b- rügyek; 2: a- a háncs bemetszése az alanyon, b- a nemes rügy behelyezése az alanyba, c- az oltási hely kötözése

Kézben oltás A szaporítás legelterjedtebb módja. A biztos eredés feltételei így biztosítottak a legjobban. Hagyományos hajtatott oltványkészítés oltó- és elıhajtatóház berendezése • elıkészítı – kalibráló gépek • vesszıáztató – medence 50 cm magas, 3800 db vesszı/m2; szikkasztórács • rétegezı közeget tároló – elıkészítı – főrészpor, tızeg, perlit, földkeverék kezelése • oltóterem – oltóasztalok (85-90 cm széles, 85 cm hosszúság/dolgozó 6-10 fı/asztal) beládázó (parafinozó) • elıhajtató termek – jól szigetelt, több részre osztott, megvilágított, ventillátoros szellızés, betonpadló, jól főthetı, hőthetı, vízmedence, vízcsap • raktárak – vesszı, oltványtároló, hőthetı, hıszigetelt • üzemi laboratórium • szociális helyiségek • igazgatás Kiegészítı eszközök • kézi-gépi targonca • állványok • ládahımérık • teremhımérık, páratartalom mérık • párásító berendezés Kisüzemben fólia (főthetı) az elıhajtatásra, edzésre. Gépek, eszközök • osztályozó gépek • vakító gépek (lerügyezı) • oltógépek angolnyelves párosítással dolgozó (francia, német) Jupiter metszlap (francia, német) fogas vagy lamellás (szovjet, grúz, moldáviai) Omega metszlap (német, olasz, magyar) 99

• • •

•

• • •

kapcsos oltványt készítı hajtató ládák fenyıfa 1,2 × 0,6 × 0,5 vagy 0,6 × 0,6 × 0,5 m mőanyag láda oltvány berakó léc rétegezı – pakoló anyagok főrészpor, faszénpor, faszénzúzalék (puhafa), világos-fekete tızeg (1/3 – 2/3 részben) tızeg – homok – perlit (1:1 – 3:1 részben) oltványok párolgását gátló anyagok alacsony (70-75 °C) olvadáspontú parafin Németországban piros színő Rebwacks WF, zöld színő: Pflanzparafin elektromos parafin olvasztó (1000 db oltványra 1,2 – 1,6 kg parafin kell) Folicote serkentıszerek – ugyanaz, mint a dugványozásnál oltványszállító tálca 50 × 30 × 15 cm/50 db oltvány)

Oltás idıpontja: március közepe – április közepe az elıhajtatás ideje. Erre kell idızíteni. Iskolázás ideje: április 10 – május közepe között. Alanyvesszı elıkészítése oltásra • lerügyezés (vakítás) 30 db 100 db-os köteg/nap • talpalás 80 db 100 db-os köteg/nap • méretre vágás • osztályozás • áztatás 72 óra ¾ részig 20 °C-os vízben • szikkasztás – csurgatás (néhány óra) Nemes vesszı elıkészítése oltásra: • válogatás • oltócsap vágás általános: rügy felett 0,5 – cm rügy alatt 5 – 6 cm kemény fájú fajtáknál : rügy felett 5 – 6 cm rügy alatt 2 – 3 cm • áztatás: 2 – 3 óra (fertıtlenítés)

100

57. ábra. Az alany és oltóvesszı elıkészítése oltáshoz, valamint az oltvány összeállításának folyamata

Serkentıszeres kezelés • legelterjedtebb az α-naftil-ecetsav 10-15 ppm (10-20 % eredés-növekedés érhetı el). Az alanyvesszık oltás elıtti hıkezelése • „Gombáztatás”: az alanyvesszıt a talpalás és áztatás után +1 – 8 °C-os hideg vagy hőtött talpra állítják (tızegbe vagy homokba), csúcsi részére 5-10 cm vastag nedves mohát, tızeget, homokot terítenek. Ezt elektromos párnával vagy melegvizes főtıberendezéssel 3-4 napig melegítik. A vesszı csúcsi része 25-28 °C-ra melegszik fel. • Lehet fordítva – főtött ágyba – fejjel lefelé helyezni a vesszıket. CSAK akkor alkalmazható, ha az oltás után azonnal következik a hajtatás. • Differenciált hıkezelés – oltási hely főtése elektromos paplannal, gyökérrész hőtése vízzel. Oltás • kézzel

• géppel

átl. teljesítmény 600-800 db/nap jó oltóknál 1200-1500 db/nap átl. teljesítmény 1500-5000 db/nap

Metszlap vágás szerint • angol nyelves párosítás • Jupiter vagy Z oltás (módosított angol nyelves párosítás) – gépi oltásra dolgozták ki a franciák • fogas oltás kezdetben hengeres – nem jó fogazás – vájatok (2, majd 1 fog) fogkészítés iránya: barázdás – lapos oldal • omega oltás

101

A kézi oltáskészítés folyamata • oltás • minıségvizsgálat (suhintási próba) • parafinozás (gumiszalagos kötés, zsugorfóliázás) • beládázás 1000 db oltványhoz 25-30 kg főrészpor teljesítmény: 14-16.000 oltvány/nap (15-20 oltó/1 fı ládázó) • ládabélelés (alul 8-10 cm, oldalt 4-5 cm) - 1 sorba 100 oltvány – 16-20 sor/láda - tömörítés! - iszapolás – kalapráhelyezés Közeg Újabban főrészpor helyett tızeg és perlit keverékébe iskoláznak. Hazai tapasztalatok szerint: - 3 rész tızeg, 1 rész Vinaska - 2 rész tızeg, 1 rész Vinaska, 1 rész perlit Kalap nélküli ládázás fóliaborítás

58. ábra. A berakott oltvány fejtakarásának módjai a) tülhálóra helyezett főrészpor kalap, b) perlittakarás, b1) teljes, b2) az oltócsapig, b3) az oltócsap teljesen szabadon áll (Kozma, 1993)

Oltványok tárolása hajtatásig • +1 – 4 °C-on hőtıházban, • udvaron ponyva alatt.

Elıhajtatás Hajtatás:

kezdetén 30-35 °C (4-5 napig) ha a láda belsı hımérséklete elérte a 25-28 °C-ot, a terem hımérséklete 23-25 °C-ra csökken (Kallusz-képzıdés hımérsékleti küszöbe 5 °C-kal magasabb, mint a rügyfakadásé). Rendszeresen mérni kell a láda és a terem hımérsékletét.

Relatív páratartalom: 85-90 % - locsolás. Gyakori levegıcsere (CO2), elımelegített levegı.

102

Botrytis elleni védelem a hajtatás kezdete után 5-7 nappal kezdeni, hetente kétszer 0,1 %-os Solvochin permetezés. A hajtatás 8-10 napjától ellenırizni kell a kallusz-képzıdést és a rügyfakadást. Ha a körkörös kallusz kialakult és a rügyek duzzadnak, elıször 2-3 cm-re vékonyítjuk, majd 3-4 nap múlva teljesen eltávolítjuk a kalapot (késıi eltávolítás: etiolálódás, megnyúlás). A hajtatást befejezzük, ha a kallusz körkörös, a rügyek 80-90 %-a kihajtott, a hajtások 3-5 cm-esek, zöldek. Edzés • • • • • •

fokozatos hımérséklet-csökkentés rendszeres szellıztetés nedvesség-megırzés – locsolás növényvédelem végén 10-12 °C-os hımérséklet idıtartama 4-10 nap

Új elıhajtatási módok • elektromos paplan • vízhőtés alkalmazása (közeggel, közeg nélkül) • fényen hajtatott kallusz • közeg nélküli oltványhajtatás elsı idıszakban: alanyvesszı hajtatás (hidegtalpon 24-26 °C-os felsı melegítés 100 % páratartalom 3-4 napig) második szakasz: oltványok elıhajtatása 3 fázisban automatikus hı-, fény- és páratartalom szabályozás hajtatási idı: 21 nap • fóliatekercses hajtatás • Jäger táska alkalmazása 50 × 25 × 2 cm, 3-4 cm-re az oltványok

Szılıoltvány-iskola létesítése és ápolása Általában ugyanaz, mint a gyökeres európai iskola létesítése és ápolása, de a nagyobb értékő anyag miatt még gondosabban kell kezelni azt. Az oltványok elıkészítése iskolázásra • csak az iskolázás napján kerüljön a láda a területre • kiládázás, válogatás, gyökér leszedése – és védelem • a kiesett oltványokat megszámolják, feljegyzik a törzskönyvbe (jó eredés, ha a kiesés 4-5 %, közepes 6-10 %, rossz 10 % felett) • parafinozás – főrészpor eltávolítás • iskolázás – bakhátas, bakhát nélküli Az oltványiskola mővelése • gondosabb növényvédelem

103

• rendszeres öntözés • harmatgyökerezés, vadalás (bakhátas iskola) ha a hajtások 10-15 cm hosszúak; borús idıben 2 fı bontja, majd visszahúzza a bakhátat 1 fı harmatgyökerez és vadal 1 fı csirkéz, kézzel bakhátat igazít 1-2-szer meg kell ismételni, utolsó harmatgyökerezés július végén, augusztus elején. Kisüzemben harmatgyökerezés helyett korai –többszöri – „bakhát koptatás”

Különleges oltványnevelési módok A magasabb eredési % elérése érdekében végzik. •

Tenyészedényes oltványnevelés A 30-as években BIRK professzor dolgozta ki (15-30 cm hosszú, 4 × 4 cm-es papírkartonok). Ma tızegcserép, illetve mőanyagtömlı használata jellemzı.

•

Perlithurkás gyökereztetés Perlittöltés, perforáló henger, duzzasztás vízben, szeletelés késsel, tároló mőanyagtálca, kettısfalú talpfőtéses fóliaház. A oltványok kiültetése elıtt a perlithurkát és az alatta lévı 5-10 cm-es tızegkeveréket 30 °C-os vízzel beöntözzük. Ültetıvassal beültetjük (8 cm mélyen) az oltványokat, a gyökereztetı helyiséget 25-27°C-ra főtjük, a talpfőtés 25-26°C-ot biztosít, relatív páratartalom 90%, árnyékolás, öntözés 25°C-os vízzel. Árnyékolás 2 hétig, 5-6 nap után megjelennek a gyökerek, a perliten át a tızegbe hatolnak. 12-14 nap után a hajtásnövekedés csökkentése, szellıztetés. A 18-20. napon Volldünger-es öntözés (0,2 %). A 21-25. napon kiültetésre alkalmas.

Felhasználható - kiiskolázásra, - telepítésre, - továbbnevelésre nagyobb konténerben. Hajtatott oltványok nevelése fóliasátorban Szalagágyas, igen intenzív módszer • 80 cm széles ágy, közötte 1 m-es út 20 cm sor- és 7-10 cm tıtávolság 15 cm mélyre ültetve, • 40 cm sorköz, 5 cm tıtávolság, • fagy esetén főtés, • árnyékolás (35 °C alatti hımérséklet) • intenzív növényvédelem • többszöri csonkázás (40-50 cm). Egyéb eljárások • Jäger-féle kartontáskás oltványkészítés, • fóliatekercses oltványkészítés (25-50 db/tekercs), • vízkultúrás oltványtermesztés,

104

• •

talajtakaró fólia használata, magas törzső oltvány (dugvány) nevelés - alany törzsmagasság 40 + 120 (160) cm (támaszrendszer kell a neveléshez), - 1 éves oltvány konténeres nevelése (európai törzs két év alatt), - alanytelepen feltöltéses bújtás + zöldoltás (1 év alatt kész gyökeres szaporítóanyag).

Anyatelep és törzsültetvény Termıhelyek megválasztása • késı tavaszi-, kora ıszi fagyoktól mentes, • nem jégjárt, • legalább 900-1000 napfényes óra és 2000 °C hıösszeg. Technológia Sortávolság: Tıtávolság: Metszésmód: Támaszrendszer: Sok kézi munka: Csonkázás:

3 – 3,5 m, 1,5 m, kopasz fejre metszés, ferde huzalos, június-augusztusban, szeptember 15 körül.

Talajmővelés, trágyázás Kultivátorozás, gyomtalanítás Gyomirtás – Aresin, Afalon 5. évtıl Alaptrágyázás talajvizsgálat szerint Talajfertıtlenítés Fenntartó trágyázás: 120 40 140 -

140 kgN hatóanyag/ha/év 60 kg P2O5 hatóanyag/ha/év 160 kg K2O hatóanyag/ha/év

Nemesvesszı elıállítás Általában hasonló a termıültetvény munkáihoz. Fokozott követelmény védett ökológiai környezet, kondíció szerinti terhelés, fokozott növényvédelem, gondos zöldmunka. 1.4.4. Bujtás és döntés Csak homok talajon ajánlott! Az anyatıke egyéves vesszıjét, anélkül, hogy az anyatıkérıl leválasztanánk, a tıke mellett készített 40-50 cm mély árokba, gödörbe főzzük. Fölé teszünk egy lapátnyi érett istálótrágyát, felsı részét függılegesen a föld felszíne fölé hajtjuk és földdel betakarjuk. A földben maradt rész az anyatıkétıl kapott tápanyagok segítségével gyorsan és biztosan meggyökeresedik. A bujtásvesszı föld felett hagyott 1-2 rügyébıl képzıdött hajtás még termést is hoz.

105

A bújtást végezhetjük metszéssel egyidıben, illetve a csúcsmunkák ütemezésnek megfelelıen a metszést követıen a vegetáció elején. Másik lehetséges ideje július környéke, amikor zöldbujtást lehet végezni a hajtások földelésével. Szerencsés esetben ezekbıl a következı évre már a termıkarok is kinevelhetık. Célja: • • • •

tıkepótlás ritka fajta szaporítása nehezen gyökeresedı fajta szaporítása nagy termést akarunk elérni?!

• • • • • • • •

tıkepótló bujtás porbujtás feltöltéses bujtás zöldbujtás kosaras vagy cserepes bujtatás fejbujtás kör- vagy sugaras bujtás kínai bujtás

Módjai: (56-57. ábra) (56. ábra) (58. ábra) (59. ábra) (60. ábra)

59. ábra. Közönséges, vagy tıkepótló bujtás (a) valamint porbujtás (b)

106

60. ábra. A bujtott vesszık érdemes elkötözni (a) vagy a háncsot körbevágva győrőzni (b) (Kozma, 1993)

61. ábra. A szılı feltöltéses bujtása (Kozma, 1993)

107

62. ábra. A júliusi zöld bujtásból a következı évre szerencsés esetben már kar nevelhetı (Kozma, 1993)

63. ábra. A szılı kosaras bujtása (Kozma, 1993)

108

64. ábra. A szılıtıke döntéssel történı megfiatalítása (Kozma, 1993)

109

2. SZİLİÜLTETVÉNY LÉTESÍTÉSE A telepítés elıkészítése A telepítést megelızi a tervdokumentáció (telepítési alapokmány) elkészítése. Ez egy szakmailag és pénzügyileg alátámasztott részletes beruházási terv, amivel megpályázható az éppen érvényes mértékő állami támogatás.

2.1. Szılı termıhelyi kataszter felvételezési és értékelési szempontjai 1980-1982-ben elkészült a szılı termıhelyi kataszteri felvételezés, ami az egyes szılıtermı területek ökológiai minısítését végezte el. A felvételezés során minden szılıtermesztésre alkalmas területet 18 szempont (idıjárási, talajtani, domborzati, vízgazdálkodási, környezeti, terület-hasznosítási, ökonómiai szempontok) alapján pontozással értékeltek. A pontszámok alapján csoportosítást végeztek és 5 termıhelyi osztályt alakítottak ki. Szılıtelepítést csak az I-II. termıhelyi osztályú területeken lehet végezni. Az Alföldön a III. osztályú területek is telepíthetık. A termıhelyi pontértékek 200-400 pont között alakultak. A 200-hoz közeli pontértékő területek kevésbé, a 330 fölöttiek kiválóan alkalmasak a szılı telepítésére. Magyarországon 197e.ha I. termıhelyi besorolású szılı kateszteri terület van. Megye neve, kódja: Helység neve, kódja: Felvételezési egység: Terület (ha): Tényezık:

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18.

……………… ……………… ……………… ……………… ……………… Értékkategóriák száma, kódja 3 3 31 9 5 7 9 6 5 3 3 3 80 3 3 9 2 3

Téli fagy Tavaszi-ıszi fagy Talajtípus Talajképzı kızet Talaj kémhatása Fizikai talajféleség Vízgazdálkodás Humuszkészlet Termıréteg vastagság Terület homogenitása Terület vízgazdálkodása Erózió mértéke Égtáji fekvés Tengerszint feletti m. Domborzat, terepfelszín Környezet Területhasznosítás Útviszonyok Összesen:

110

Pontérték min. max. 0 50 0 45 0 40 1 5 0 5 0 7 0 10 0 10 0 10 1 5 0 10 3 10 10 90 0 45 2 30 1 10 3 10 4 8 25 400

Szılı termıhelyi kataszteri térkép

65. ábra. Gyöngyös szılı termıhelyi kataszteri térképe az ökotópokkal

111

Szılı termıhelyi kataszter felvételezés és minısítés táblázat Felvételezési egység Helységnév Gyöngyös

Kód 05236

Cluster

Kód

Terület

Pontérték

Fı

01 02 03 04 05 06 07 08 09 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34

43 8 15 40 47 13 34 9 5 27 11 23 15 20 14 8 27 16 90 20 23 22 25 21 18 136 70 23 30 21 58 93 60 30

286 220 241 289 278 226 229 237 352 324 269 357 341 293 333 309 327 329 361 312 368 350 293 322 357 325 312 350 251 355 366 328 347 265

5 3 4 4 5 4 3 4 5 3 3 4 4 4 4 3 3 3 4 4 4 4 3 4 4 3 3 4 3 4 4 3 4 3

0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0 0

112

Kataszteri osztály 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

Telepíthetı fajták a 7/1990. FM rendelet szerint Módosítva az 1994/8 (III.10.) FM rendelettel Mátraalja

Eger

Bükk-alja

+ + 0 + 0 0 0 + 0 0 0 + 0 0 0

0 + + + 0 -

+ + + 0 0 0 0 0 0 -

Chardonnay Hárslevelő Furmint Leányka Olaszrizling O. muskotály Orémusz Rizlingszilváni Sauvignon Szürkebarát Tramini Zenit Zöld veltelini Kékfrankos Zweigelt Cserszegi főszeres Karát Sárga muskotály Bíborkadarka Cabernet franc Cabernet sauvignon Kékoportó Merlot Pinot blanc + 0 -

0 0 + + + + + + + -

ajánlott kiegészítı nem telepíthetı

2002-tıl évente az FVM értesítı közli a megyénként telepíthetı fajták körét. Nemzeti fajtalista: − fı fajta, − kiegészítı fajta, − ültetvényes fajta, − borszılı fajta, − csemegeszılı fajta, − asztali bort adó fajta, − minıségi bort adó fajta.

113

Tokajhegyalja + + + + -

2.2. A terület elıkészítése A tényleges terület-elıkészítés során: − meg kell teremteni a termelés feltételeit, ami lejtıs területeken általában tereprendezést, víz-rendezést jelent. A tereprendezés módja a lejtésviszonyoktól függ, − 70-80 cm mélységig meg kell forgatni a talajt (rigolírozás), − gondoskodni kell a talaj tápanyagkészletének kiegészítésérıl; a megforgatott 70-80 cm mély szelvényt tápanyaggal fel kell tölteni. Ez általában 80-100 tonna istálló-trágyát és a talajvizsgálat alapján megállapított mennyiségő mőtrágya bedolgozását, esetleg meszezést is magában foglal. Homoktalajon minden esetben kell szerves-trágyázást végezni, kötött talajon 2 % humusztartalomnál nem föltétlen szükséges a szervestrágyázás. A telepítés elıtti talajvizsgálat során megállapítják a talaj alkalmasságát a A vizsgálati szılıtelepítésre. eredmények alapján meghatározzák a szerves-trágyázás mértékét, az esetleges meszezés szükségességét, vagy meszes talajon a mésztőrı alany kötelezı használatát. A talajvizsgálat során meghatározzák a talaj tápanyagtartalmát. A hagyományos talajvizsgálattal (ammónium-laktátos kirázatás) a talaj ún. „könnyen felvehetı” tápanyagtartalmát mérik. A talaj típusától függıen (laza- vagy kötött talaj) kiszámítják a szükséges feltöltı trágya mennyiségét (1 mg talaj66. ábra. Keskeny és széles teraszkiképzési tápanyag emeléshez 93 kg hatóanyag módok kell). Az új - EUF (elektro-ultra filtráció) - talajvizsgálati módszerrel nem csak a talaj tápanyagtartamát, hanem a talaj tápanyagszolgáltató képességét is meg lehet határozni, így pontosan kiszámítható a szükséges feltöltı (készlet) trágya mennyisége. Ha a talaj pH-értéke 6,5 alatti, mésztrágyázást vagy talajjavító meszezést kell végezni. − talajlakó kórokozók és kártevık ellen fertıtlenítést kell végezni (törzsültetvény létesítésekor kötelezı, egyéb esetekben csak ajánlatos az elvégzése). − ki kell jelölni az utakat, parcellákat, a táblákon belül a sorokat és a tıkehelyeket (kitőzés). A parcellák, táblák elhelyezése a lejtési viszonyoktól, a gépesítés lehetıségétıl függ. Hazánkban a géprendszerek az univerzális erıgépekre épülnek, ezért legalább 3 m széles 114

sortávolságra telepítettek az 1960-as évektıl. Amennyiben a keskenyebb sortávolságra alkalmazható géprendszerek terjednek el, ez 1,8 - 2,4 m-es sortávolsággal és a hozzá tartozó technológiai lehetıségekkel használhatjuk az ökológiai potenciált. A sorok ideális tájolása É-D, de a szélirány, a lejtési viszonyok, valamint a gépesítés is befolyásolhatja. A lejtıre merıleges mővelés eróziógátló, a rendszeres talajmővelés során mikroteraszok alakulnak ki. A hegy - völgy irányú sorvezetés csak akkor alkalmazható, ha az erózió elleni talajvédelmet (füvesítés, talajtakarás) biztosítani lehet.

2.3. Telepítés A telepítés ısszel vagy tavasszal történhet. Az ıszi telepítés elınye, hogy az október végén - november elején felszedett telepítési anyagot nem kell tárolni, és kedvezı idıjárás esetén korán megindul a gyökeresedés. Hátránya viszont, hogy nehezebb biztosítani a jól elıkészített, ülepedett talajállapotot. İszi telepítés esetén az egyéves vesszıt metszés nélkül hagyjuk és a telepítést földfeltöltéssel (csirkézéssel) védjük a fagyoktól. A tavaszi telepítés ideje március vége - április eleje, amikor a talajhımérséklet és a szövetek aktivitása kedvezı feltételeket ad a gyors gyökérképzıdéshez. Telepítés történhet ásott, fúróval készített gödörbe vagy hidrofúró után. Árutermelı ültetvényeket nagyüzemekben szinte kizárólag hidrofúróval telepítenek, a gödörbe ültetés csak házikertekben, kisebb felületeken, illetve pótláskor használt eljárás. A tárolt szaporítóanyagot elı kell készíteni, ami az éves vesszı rövidre vágásából, a harmatgyökerek eltávolításából és a talp- és oldalgyökerek visszavágásából áll (67. ábra). 1-2 napos áztatás után kerül a gyökeres európai vesszı vagy oltványtelepítésre. A hidrofúrós telepítést egy erıgéphez szervezett brigád végzi, az erıgép - egy szivattyúval szolgáltatja a víznyomást a víztartályhoz kapcsolt 4-6 hidrofúró üzemeltetéséhez. A víznyomással készített és egyben beiszapolt tıkehelyre ültetik a szaporítóanyagot, majd a talaj fölött 5 cm-re lévı oltáshelyet, illetve rügyet földdel betakarják (fölcsirkézik). Ez a kiszáradás és a még várható fagyok ellen védelmet nyújt, de a fakadás késleltetésével a gyökeresedés biztosabb beindulását is segíti. A telepítés évében a támrendszert meg kell építeni. Ha a teljes támrendszer megépítését valamilyen ok hátráltatja, legalább a karót az intenzív hajtásnövekedés idejéig (június) a tıke mellé kell állítani.

67. ábra. Gyökeres vesszı és oltvány elıkészítése telepítéshez a - fúróval (vízfúróval) b - gödörbe

115

2.4. Nem-termı ültetvény ápolási munkái Az elsı négy évben el kell érni, hogy hiánytalan, egyöntető fejlettségő, teljes termıfelülettel rendelkezı állomány alakuljon ki. Ez az alapfeltétele annak, hogy késıbb az ültetvény gazdaságosan üzemeljen. A jó talajápoltság és növényegészségügyi állapot fenntartása mellett speciális munkák szükségesek. Ilyenek: támberendezés megépítése, tıkék kialakítása, pótlások elvégzése, majd negyedik év végén a beruházás aktiválása. Az elsı évben a hajtásokat nem csonkázzuk és nem válogatjuk. Arra törekszünk, hogy minél jobb tıkebeállottságot érjünk el és a tıkék fejlıdése erıteljes legyen. A talajt gyommentesen kell tartani, a növényvédelem során a fokozott védelemmel biztosítani kell, hogy a hajtások egészségesek legyenek, jól beérjenek. El kell végezni a harmatgyökerezést (a talajfelszínhez közeli gyökerek eltávolítását). A téli fagyok ellen a tıkefejet földdel takarjuk be (csirkézés). A támrendszer építését az elsı évben, vagy legkésıbb a második év végéig be kell fejezni. A nálunk elterjedt huzalos támrendszer általános sémáját mutatja be a 68-69. ábra.

68. ábra. A MI 08-0003-83 sz. mőszaki irányelvek által ajánlott támberendezés magas kordon- (Moser-, Sylvoz, ernyı) mőveléséhez

69. ábra. Az egyesfüggöny-mőveléshez alkalmas támrendszer A MI-08-0003-83 sz. mőszaki irányelvek által ajánlott támberendezés vázlata

116

A végoszlop rögzítés módját és eszközét a 70-71. ábrán szemléltetjük. A végoszlop rögzítésére betontuskó, betonlap (terméskı), horgonyzó csiga használható. Ez utóbbi behelyezésének eszközét szemlélteti a 72. ábra.

70. ábra. A végoszlop horgonyozó betontuskó (a), betonlap (b)

71. ábra. Horgonyozó csiga lehelyezve

72. ábra. Horgonyozó csigakészlet

A támrendszeren található huzalokat különbözı elemekkel lehet az oszlophoz rögzíteni, ezeket a 73. ábrán szemléltetjük. A huzalok megfelelı és azonos feszítését huzalfeszítıkkel lehet biztosítani. A huzalfeszítés módjait mutatja be a 74. ábra. A tıkepótlást a telepítés évében (június - augusztus eleje) konténeres pótlásanyaggal gödörbe telepítve végezhetjük. A késıbbiekben általában tavasszal, gyökeres vagy konténeres - esetleg törzses-konténeres szaporítóanyaggal pótolhatunk. A pótlások ápolása külön figyelmet igényel!

74. ábra. Huzalfeszítık

73. ábra. Huzalrögzítı a) kapocsszeg (U szeg) b)kampósszeg, c) huzalrögzítı szem,

117

3. A SZİLİÜLTETVÉNYEK MŐVELÉSMÓDJAI A mővelésmód több tényezı kapcsolatát jelentı fogalom, elsısorban a tıke formája és a rajta alkalmazott metszésmód alapján különböztetjük meg. A különbözı szılıfajták - nagyjából földrajzi származásuknak megfelelıen - növekedési erélyük, biológiai teljesítıképességük, fagytőrésük, fürtméretük és rügytermékenységük alapján más és más tıkeformát és metszésmódot igényelnek. A mővelésmódot az idısebb fás részek aránya, alakja, és a hajtásrendszer térbeli elrendezése határozza meg. Ennek megfelelıen a különbözı tıkeformák kialakításához és hajtásainak elhelyezéséhez más-más támberendezés szükséges. A nagyobb tıkeformák nagyobb tenyészterületet igényelnek. A nagyobb sor- és tıtávolság a talajmővelés, növényvédelem, a betakarítás technológiájának, géprendszerének kialakításában is más lehetıségeket ad, mint a kis térállású ültetvények.

3.1. A mővelésmódok csoportosítása Csoportosíthatjuk a mővelésmódokat: tıkeforma, metszésmód, támberendezés, térbeli elhelyezkedés, intenzitás stb. szerint, melyek természetesen fedik egymást. • Tıkeforma szerint: fej, bak, comb, kordon, függöny és lugas mővelésekrıl beszélhetünk. • Metszésmód szerint: kopasz, rövid csapos, hosszúcsapos, félszálvesszıs, szálvesszıs. Ezek ismertetésére még visszatérünk. Ugyanazon tıkeforma esetében más metszésmódokat lehet alkalmazni. Pl: Móron a tıkefejeket régen évrıl évre kopaszra metszették, Sopronban szálvesszıs fejmővelést alkalmaztak még Badacsonyban a fejeken 3-4 szarvat meghagyva 4 x 2 rügyes bakmővelést alkalmaztak. • Támberendezés szerint is lényeges különbségek vannak. Gyenge talajon csak kis tenyészterületen, kis tıkeformát szabad fenntartani! Amennyiben a tıke megáll támberendezés nélkül úgy, hogy a hajtásokat összekötik, azok egymást támasztják, akkor gyalogmővelésrıl beszélünk. A gyenge növekedéső és/vagy nagy lombozatú fej, vagy bakmőveléső tıkék már csak karó mellett tarthatók fenn. A szélesebb sorköző (160-240 cm) alföldi géppel mővelt szılık lombozatát legkönnyebb a sorban oszlopokra feszített huzalpárok közé igazítani, hasonlóan az alacsony kordon és combmőveléső tıkék lombozatához. A magasmőveléső tıkék törzs és karneveléséhez, hajtás és terméstartásához a karózás és a huzalozás együttesen szükséges. A támrendszer megválasztásának szempontjai: mővelésmódonként a legegyszerőbb, legolcsóbb de biztonságos, könnyen karbantartható és a szılı életidejét kiszolgáló tartós támberendezést kell építeni. • Térbeli elrendezés alapján lehet: - körbemővelhetı: - fej- vagy bakmővelés gyalog vagy karós támrendszerrel, - sorban: - egy síkban mővelhetı, (kordon mővelési formák, comb mővelés, ernyı mővelés) - két síkban mővelhetı (GDC és duplex mővelés). • A mővelés intenzitása szerint csak relatív besorolás lehetséges. Általában hagyományosnak tekinthetık a kis tıkeformák, ha csak sok kézimunkával lehet megmővelni (2000h/ha), de egy szélesebb sorban telepített fejmővelés jó talajon 800-900h ráfordítással is nagy termést adhat. Mindig azt a mővelésmódot tekintjük intenzívnek, amely az adott földrajzi, közgazdasági

118

és technológiai lehetıségek mellett leggazdaságosabban üzemeltethetı az árutermelésben. A tıkeforma, tenyészterület és növénymagasság között mindig szoros összefüggés van. A kis tıkeformáknál a kis tıketerhelés, kevés hajtás árnyékoló hatása kicsi. A tıkék körbejárhatók. Egy tıke terméshozama viszonylag kicsi, de a nagy tıkeszám következtében a terméshozam megfelelı (0,6-1,0 kg/tıke termés 10-12000 db tıke/ha). Ezek a mővelésmódok csak kézzel mővelhetık. A fej és bakmővelések jellegzetessége, hogy a rendszeres visszavágások folytán a talaj közelében a törzs megvastagszik és un. „fej” alakul ki. A kordon mővelések jellemzıje, hogy a tıkék hajtásait huzalokhoz rögzítik, és a talaj fölött bizonyos magasságú törzs található. A törzs magasságától függıen a lombfal magassága is változik 1,5-2m között. A magasabb lombfal árnyékoló hatása (a síkban kiterített hajtásrendszer is) jelentısebb, ezért a sortávolságot növelni kell, amit a mővelés gépesíthetısége is megkíván. A kordonmőveléső tıkék a fagyok ellen takarással nem védhetık meg.

3.2. Fontosabb tıkemővelésmódok kialakítása 3.2.1. Fejmővelések Jellemzıje a talaj közelében a rendszeres rövid metszés hatására kialakuló megvastagodott bunkószerő képzıdmény a tıkefej, amely a termıalapot is jelenti egyben. A tıkefejen található nagyszámú alvórügy a tıke megújulását is szolgálja. A téli fagyok ellen takarással jól védhetı, mővelése, metszése nem kíván nagy szakértelmet, a termelés vele a legbiztonságosabb az Alföldön. A részleges tıkepusztulás után a tıke könnyen felújítható.

75. ábra. Fejmőveléső tıke karós támrendszerrel (Kozma, 1993)

119

76. ábra. A fejmőveléső szılıtıke kialakítása (Kozma, 1993)

Hátránya, hogy a rendszeres rövid metszés miatt sok metszési seb keletkezik, amely beszárad és elhalást okoz. A tıkefej pusztulása okozza a tıkefej süllyedést, ami a sorközökben a bakhát kialakulását eredményezi (ez a gépi mővelést akadályozza). A tıkefejen kevés elágazás van, ezért a terhelés csak korlátozottan változtatható. A tıke kialakítása egyszerő. A telepítés évében 1 rügyet hagyunk meg. Második évben 2 rügyre, a harmadik évben a fejlıdött két vesszıt szintén 2 rügyre metsszük. A negyedik évtıl (az elızı évben fejlıdött 4 vesszı felhasználásával) már a csapos metszést folytathatjuk.

77. ábra. Rövidcsapos metszés szabálytalan állású tıkén (Kozma, 1993)

78. ábra. Rövidcsapos metszés fejmőveléső tıkén (Kozma, 1993)

120

79. ábra. Kopaszmetszés fejmőveléső tıkén (Kozma, 1993)

80. ábra. Szálvesszıs fejmővelés (Kozma, 1993)

Gyalogmőveléső fejmővelés: Nem azt jelenti, hogy a fejmőveléső tıke mellé nem teszünk karót. Más telepítési rendszert, apró, kis tıkefejet, speciális zöldmunkát alkalmaznak, a mővelés során magas bakhát alakul ki. Ezt a mővelésmódot úgy tekinthetjük, mint a sovány futóhomok területek kisüzemi mővelésmódja, ami gazdaságosan fenntartható.

81. ábra. A gyalogmővelés vázlata

Elınyei: − nincs támrendszer építési költség, − az alacsonyra csonkázás miatt növényvédıszer, egyéb anyagköltség takarítható meg, − kézimunkaerı igénye 30-40 munkanappal kevesebb, mint az egyéb támrendszeres (karós) alacsony tıkeformáké, − a fedés könnyebben és jobb minıségben végezhetı el, − kis tenyészterülete miatt több tıke van egységnyi területen, nagyobb termés érhetı el, − a tıkepótlás egyszerőbb, − a szélerózió elleni védelem hatásos eszköze.

121

Hátrányai: − a tıkefej süllyedés miatt sok a felszínhez közeli gyökérképzıdés, − a mély tıkefejek miatt a nyitás nehézkes, − a tıkefejek könnyen megsérthetık a kapával, a sérülés pusztuláshoz vezethet, − a nedvesség tovább megül a bakhátak között, ez a betegségek terjedését segíti, − a fürtök a homokba érnek, fertızıdnek, − az erıs korai csonkázás gyengítheti a tıkét. Összességében azt kell mondani, hogy az alföldi gyenge homoktalajokon a gyalogmővelésnek létjogosultsága van, meg kell találni a gépi mővelés lehetıségét, azokat a technológiai megoldásokat, amelyekkel a mai körülmények között is fenntartható ez a mővelési forma. 3.2.2. Bakmővelések Korábban a nagyüzemi telepítések elıtt a lejtıs területek legelterjedtebb mővelésmódjai voltak. Lejtın 100-150m tengerszint felett nem kellett télen takarni a szılıt. Jellegzetes volt pl. Badacsonyban a szabályos 4 x 2 rügyes rövidmetszéssel terhelt bakmővelés. Mátraalján inkább a vegyes-csapos szabálytalanabb formája terjedt el.

82. ábra. Bakmőveléső tıke karós támasszal (Kozma, 1993)

A bakmőveléső tıkén 3-5 pólust alakítottak ki (bak, vagy szarv), amely rendszeres rövid metszés hatására évente 0,5-2,0cm-t emelkedik.

122

83. ábra. A bakmőveléső tıke kialakítása (Kozma, 1993)

Legyezımővelés Amikor a gépesíthetıség céljából szélesebbre nyitották a sorokat megpróbálták a bak-formát a sorhoz igazítani. A bakok (szarvak) síkban való kiterítésével alakították ki a legyezımővelést, de ez nagyobb felületen nem terjedt el.

84. ábra. Az alacsony legyezımőveléső szılıtıke alakító metszése (Kozma, 1993)

123

3.2.3. Combmővelések Guyot-mővelés Franciaországban kialakított és elterjedt mővelési forma. A tıkekialakítás során alacsony vagy középmagas törzset alakítunk ki, a törzs felsı pólusán szálvesszıt és egy ugarcsapot hagyunk. Homok talajon az alacsony törzső változatot célszerő kialakítani, mert a téli fagyok ellen ez takarással védhetı.

85. ábra. Guyot-mővelés (Kozma, 1993)

Ügyelni kell arra, hogy a kívánt comb magasság elérése után a 3-4. évben csak hosszúcsappal, esetleg félszálvesszıvel terheljük a tıkét, mert a korai szálvesszızés a tıke visszaesését okozhatja.

86. ábra. Kétoldalas, vagy összetett Guyot-mővelés (Kozma, 1993)

A hajtások vezetésére egyszerő huzaltámaszt kell kialakítani. A klasszikus Guyot formát az Alföld szélsıséges idıjárási viszonyai miatt általában nem sikerül fenntartani, inkább a szálvesszıs fejmőveléshez hasonló forma alakítható ki. A kísérleti eredmények szerint a szálvesszızést tőrı és a kis fürtő fajtáknál jelentıs termésnövekedés érhetı el.

Ernyı mővelés A magas kordonmővelés egyik változata, ahol a 130-150 cm-es függıleges törzsbıl nem alakítunk ki kordonkart, hanem a felsı ponton 2 db szálvesszıt (13-15 rügy) hagyunk a metszéskor, amelyet a keletkezésével ellentétes irányba ívelten, egy 40-50 cm-rel alacsonyabban elhelyezett segédhuzalhoz lekötünk.

124

87. ábra. Ernyımővelés 1) törzsrögzítı huzal; 2) hajtástartó huzalpárok; 3) szálvesszırögzítı huzal;

A metszés szempontjából ismerni kell a szılıvesszı felépítését, a visszavágott vesszık rendeltetését, elnevezését.

88. ábra. Az ernyımőveléső tıke alakító metszése I. A törzs végén nevelt két vesszıt a következı évben íveljük le.

125

89. ábra. Az ernyımőveléső tıke alakító metszése II. A törzs alakítására nevelt vesszı végét szálvesszınek íveljük le.

Elınyei: vékony lombfal alakítható ki, a metszése egyszerő, a termés minısége javul, a rügydifferenciálódás jó, kisebb tıtávolság (80-90 cm) is elegendı. Hátránya: fagykár esetén a rügyszám nem növelhetı, a szálvesszı lekötés többlet munkaerıt igényel, a termelés kockázata nagy. 3.2.4. Kordonmővelések Alacsony és középmagas kordon Az alacsony és középmagas kordon jellemzıje a 40-80cm-es törzsmagasság, ahol a kordonkarokat egy vagy két irányba nevelhetjük ki. A huzalos támrendszer biztosítja a lombozat tartását. A tıkék mellé általában karót nem tesznek. A tıke kialakítása során a törzsnevelés érdekében nevelıkarót (nádat) alkalmaznak. Jellemzı sortávolsága 180-240 cm.

90. ábra. Royat-kordonmővelés 1) kartartó huzal; 2) hajtástartó huzalpárok;

126

Magaskordon mővelési módok A 60-80-as években fıleg a munkaerıhiány miatt - széles körben elterjedt mővelési formák. Számos elınye mellett több hátránya is van ezeknek, sajnos az erıltetett elterjedésük során inkább csak az elınyöket emelték ki.

91. ábra. Magas kordonmővelés hosszúcsapos metszéssel (Kozma, 1993)

Elınyei: − lényegesen nagyobb termések érhetık el, a tıkék egyedi teljesítménye növekedhet, − a gépesítés lehetıségei (tápanyagutánpótlás, talajmővelés, növény-védelem stb.) sokkal jobbak, − a munkaerı egyenletesebb foglalkoztatását teszi lehetıvé, − a zöldmunka munkaerı igénye csökkenthetı, − a fajták termesztési értéke nı, a minıségi termesztés feltételei javulnak, − a metszés és a szüret gépesíthetısége könnyebb. Hátrányai: − a magas mővelési formák is igényelnek gondos kézimunkát, nem hagyhatók magukra, − a termıegyensúly fenntartása a szélsıséges idıjárási hatások miatt nehéz, − a téli fagyok ellen a törzs és a kar nem védhetı, − a teljes gépesítés itt sem valósítható meg, − a nagyobb tıkeformák kialakítása nehéz, a fagykárok utáni újranevelés több idıbe kerül, − az új „minıségi” fajták többnyire nem jól tőrik az alföldi klímát, minıségük általában alatta marad a dombvidékinek, − a tıkék nagy egyedi terhelése miatt az érzékenységük fokozódik, a tıkeelhalás nagyobb, − a nagyobb tenyészterület miatt a tıkék egyedi vízfelhasználása nı, a növény környezetében a párolgás is növekszik. Moser-féle magas kordonmővelés Lenz Moser osztrák szılıtermelı dolgozta ki és az ı munkássága alapján terjedt el Magyarországon is. A „nagyüzemi” szılıtermesztés térhódításával együtt a 60-as évektıl az Alföldön is alkalmazott tıkemővelésmód. Klasszikus formájában egy vagy két függıleges törzset alakítunk ki, ebben a magasságban (135cm) vezetik a vízszintes kordonkart, amelyen arányosan 20-25 cm-enként hagyják meg a termıalapokat, ahol a váltó metszés szabályai szerint, fajtától függıen rövid, hosszúcsappal,

127

félszálvesszıvel, vagy szálvesszıvel terhelik a tıkéket. Minden tıke mellett karót használnak törzstámaszként. Kezdetben az Alföldön a talaj közelében „fagycsapot” - biztosítócsapot hagytak, a biztosító szálvesszıt lehúzva télire talajjal fedték a fagyvédelem érdekében.

92. ábra. A klasszikus Moser-kordon mőveléső tıke alakító metszése (Kozma, 1993)

93. ábra. A Moser-mővelés 1) kartartó huzal; 2) hajtástartó huzalpárok;

Késıbb a tavaszi fagyok elleni védelem miatt terjedt az ún. „javított Moser” mővelés, ahol a törzsmagasság 150 cm, és elhagyták a biztosító csapot. A módszer elınye, hogy a vegyszeres gyomirtás végezhetı, a kézimunkaerı igény kb. 30 %-ot csökkenthetı, a metszés télen is

128

végezhetı, a munkavégzés kevésbé fáradságos, a termı és ugar zóna elkülöníthetı, a biztosító csapos változatnál a termésbiztonság növelhetı. Hátránya, hogy a téli fagykárok kockázata nagyobb, a rejtett rügy képzıdés kevesebb, a zöldmunkák elhagyása a betegségek fokozott megjelenését, a rosszabb rügydifferenciálódást eredményezi, a kar felkopaszodás veszélye nagy, a lemetszett vesszı eltávolítása többlet munka ráfordítást kíván. Egyesfüggöny mővelés A 170-180 cm magasra kialakított kordonkaron arányosan elosztva hosszúcsap, félszálvesszı, szálvesszı terhelést hagyunk (mellette 2 rügyes ugarcsapokat is szoktak hagyni). A hajtástömeg szabadon csüng alá. A támrendszer egyszerő, de minden tıke mellé a törzsmagasságnak megfelelı nevelıkaró kell, ennek a tetejére rögzítik a 4,5-5,0 cm vastag tartó huzalt. 4-6 m-ként erıs tartóoszlopokat kell elhelyezni. Elterjedt az ikertıkés telepítési változata is. Elınyei: egyszerő támrendszer, egyszerő metszés, jó zöldmunkával kezelt, termıegyensúlyban lévı ültetvényen vékony lombfal alakítható ki, gépi metszésre és gépi szüretre alkalmas tıkeforma, kevesebb zöldmunka igénye van. Hátrányai: a tıke kialakítás legalább egy évvel hosszabb, a gondos zöldmunka (hajtás fésülés, válogatás) rövid idı alatt elvégzendı, a lombfal besőrősödése hajtásbeérési és rügydifferenciálódási problémákat okoz, az aszálykár megjelenése gyakoribb, a szélkár jelentıs lehet (fajtaérzékenység), a magas termıalap a munkavégzést nehezíti, szaporítóanyag termelésre nem alkalmas tıkeforma.

94. ábra. Az egyesfüggöny mőveléső tıke alakító metszése I. A törzs-hajtás lehajtásával neveljük ki a kar elsı 60cm-ét.

129

95. ábra. Az egyesfüggöny mőveléső tıke alakító metszése II. A törzsvesszı felsı rügyeibıl nevelt kar hónaljhajtásaiból neveljük a termıalapokat.

GDC és Duplex A GDC (Geneva Double Curtain) és a Duplex mővelési formák - melyek két síkban kialakított függönyszerő mővelést jelentenek - nem javasoljuk, mert csak nagy költséggel, nagy szakértelemmel alakíthatók ki és nagy a termelési kockázatuk. Általában ikertıkés telepítést végeznek, így a tıtávolság 60-70 cm-re csökken.

96. ábra. A duplex mőveléső tıke metszése (Kozma, 1993)

130

97. ábra. A kettısfüggöny mőveléső (GDC) kordon metszés után (Kozma, 1993)

Sylvoz-mővelés A magas kordon mővelés olyan változata, ahol a 150-160 cm-es magasságban kialakított kordonkaron egymástól 20-25 cm-re szálvesszıket (10-15 rügy) hagyunk meg és azokat a kordonkar alatt 40-50 cm-re kifeszített segédhuzalhoz majdnem függılegesen leívelve lekötjük. Elınyei: vékony, szellıs lombfal alakítható ki, a tavaszi fagy kártétele kisebb mértékő, a metszése egyszerő, gyors.

98. ábra. Sylvoz-mővelés 1) kartartó huzal; 2) hajtástartó huzalpár; 3) szálvesszırögzítı huzal;

Hátrányai: a szálvesszı lekötés kézimunka igényes és rövid idı alatt elvégzendı feladat. Nagyobb fagykár esetén a terhelés csak korlátozottan növelhetı, a kihajtás a vesszı tövi részén bizonytalan lehet, a kemény fájú fajtáknál a szálvesszı lekötés nehéz (könnyen törik).

131

3.2.5. Lugas mővelések Tendone mővelés A mővelésmód Olaszországból származik. A tıkeforma és a támrendszer sémáját a 99. ábra mutatja be. Döntıen csemegeszılı termesztésben alkalmazzák, de hasonló mővelésmódban számos helyen borszılıt is termesztenek (pl. Japánban is). A csemegeszılı termesztésében nagyon fontos a fürtök épsége. A csüngetett fürtpozíció biztosítja azok sérülésmentsségét, lehetıvé teszi a megfelelı fürt és bogyóritkítás, valamint a fürtök hormonkezelésének elvégzését.

99. ábra. A Tendone mővelésmód

A síkban kiterített lombfelület a beérkezı sugárzás 100%-os kihasználását teszi lehetıvé (vagyis a soriránynak nincs jelentısége), valamint védi a fürtöket a napégés veszélyétıl. Ennek egyenlıre fıleg mediterrán területeken van jelentısége. A 99. ábra által bemutatott mővelésmód a tendone-csoportba tartozó támrendszerelések alap sémája. Szélesebb sorok és nagymérető erıgépek esetén szükséges a sorközök megszakítása, amit lényegében egy GDC-hez hasonló támrendszer kialakításával érünk el.

132

Thomery-kordon Intenzív termesztésben nem, de házi kertekben, parkokban létjogosult mővelésmód. Lényege, hogy a mővelésmódokat és a metszés alapszabályait ismertetı fejezetben kifejtett törvényszerőségek szem elıtt tartásával igényünknek megfelelı takaró illetve díszítı jellegő termıfelületet tudunk kialakítani.

100. ábra. A Thomery-kordon mővelés

Nagy figyelmet kell fordítani a termıkarok kialakításának ütemezésére, valamint az elöregedett tıkerészek ifjítására. Egyidejőleg nem lehet kialakítani teljes 1-1-5m-es karhosszúságokat, mert azok felkopaszodnak (ld. mővelésmódok). A környezeti/ elhelyezési adottságoknak megfelelıen kell az alkalmazott szılıfajtát megválasztani, melynek kérdésében meghatározó tulajdonság az érésidı és a betegségekkel szembeni ellenállóság. A jól benapozott és felmelegedı déli délkeleti falak melletti lugasok esetében szintén érvényesül a teraszfalakra jellemzı érésgyorsító hatás, ellenben árnyékos, északi északnyugati falak mellett még a korai éréső fajták beérésével is problémák lehetnek. Családunk, gyermekeink egészsége szempontjából nagyon fontos, hogy olyan fajtát válasszunk, amit nem kell permetezni: Néró, Palatína, Esther, Teréz, Fanni, Narancsíző, Pölöskei muskotály.

133

4. TERMESZTÉSTECHNOLÓGIA A termesztéstechnológia fogalma A termesztéstechnológia tartalmazza a termı ültetvényekben végzett munkákat, amelyek segítségével a lehetı legjobban kihasználhatjuk a környezet kedvezı adottságait, a szılıfajtákban lévı genetikai adottságokat, kiküszöbölhetjük az esetleges káros hatásokat. Tágabb értelemben véve a termesztéstechnológia a munkamővelet-csoportokat és azokat megvalósító technikát, sıt a fejlesztést biztosító tudományos ismereteket is tartalmazza. A gyakorlatban a termesztéstechnológia a szılıültetvény ápolási munkáit foglalja magába az elvégzés sorrendjében, vagy a mőveletek célja szerint csoportosítva. A termesztéstechnológia tehát a szılıültetvényben évrıl évre végzett mőveletek összessége. A termesztéstechnológiai elemek csoportosítása: 1. A talajon keresztül ható un. agrotechnikai mőveletek (talajmővelés, trágyázás, öntözés). 2. A növényen keresztül ható un. fitotechnikai mőveletek (metszés, metszést kiegészítı mőveletek, zöldmunkák). 3. A növényvédelmi munkák. 4. A szüret. 5. Ültetvény-fenntartási és karbantartási munkák (tıkepótlás, támberendezés karbantartása). A szólótermesztés technológiai irányzatai A szılıtermesztésben is több technológiai irányzat van: A hagyományos (nagyüzemi) termesztési technológia Filozófiai alapja az volt, hogy az ember teljes mértékben uralja a természetet, és hogy a természet csak azért létezik, hogy az ember szükségleteit szolgálja. Az ember a tudomány és a technika eszközeivel „leigázza” a természetet és azzal ezt a nyersanyagbázisává és termelıeszközévé teheti. Ez a mezıgazdaságban, a szılészetben óriási befektetések árán a természeti források teljes kizsarolását jelenti. Hozamnövelı módszereket és eszközöket alkalmaz, a vegyszerezést, a nagy adagú mőtrágyázást (NPK), a túl gyakori talajmővelést, a teljes felület gyomirtó szeres kezelését végzi. A mindent elpusztító (széles hatásspektrumú szisztemikus) gombaölı és rovarölı szereket a veszélyeztetettség mértékétıl függetlenül, és a növényvédelmi elırejelzés lehetıségét figyelmen kívül hagyva alkalmazza. A legtöbb munkát nehéz gépekkel végzik. Ez a kíméletlen szemlélet alapján történı termesztés az egész mezıgazdasági élı környezet (agroökoszisztéma) egyensúlyát súlyosan károsítja, az egyes fajok száma és jelenléte a szılıültetvényekben ritkul. Csökken a talajban zajló élet aktivitása, csökken a talajban élı szervezetek és egysejtőek (mikrobák) abszolút mennyisége és a humuszképzı, tápanyagfeltáró talajélılények fajgazdagsága. Csökken a talaj szervesanyag (humusz) tartalma, romlanak a talaj fizikai és kémiai tulajdonságai, a talajszerkezet tömıdött lesz (ebben a nehéz gépek alkalmazása is szerepet játszik). A talajvízben felhalmozódnak a környezetszennyezı anyagok (növényvédıszer-maradványok, nitrátok, nehézfémek). A talaj természetes termékenysége csökken. A természetre káros mérgezı (toxikus) - növényvédı szerek alkalmazásának következményeként a mezıgazdasági élı környezetben (agroökoszisztémában) erısen csökkennek, majd eltőnnek a hasznos szervezetek, a kártevık természetes ellenségei. A szılıfajták lassan elveszítik a kártevıkkel, kórokozókkal szembeni természetes védekezıképességüket. Az ún. indukált rezisztencia feltételei nagymértékben csökkennek, vagy megszőnnek. 134

A növényvédelemben jellemzı az ún. programszerő védekezés, amikor a szılı fejlıdési állapotától, az idıjárási viszonyoktól függetlenül a vegetációs idıszak kezdetétıl folyamatosan 7 - 14 naponként permeteznek. Egy permetezés alkalmával többféle (gyakran 3 - 5) növényvédıszert juttatnak ki úgy, hogy a A szılı integrált (környezetkímélı) termesztési módszere Egészen más filozófiából indul ki, mint az elızıleg említett, intenzív - nagyüzemi technológia. Másképp értelmezi az ember és a természet viszonyát, a természeti erıforrások gazdaságos kihasználását. Az integrált termesztésnek már nemcsak gazdasági, hanem ökológiai célja is van: a termesztés lehetıleg ne okozzon környezeti károkat. Alapvetı követelmény, hogy a szılı ökoszisztémájának minden tényezıje, a talaj és annak növénytakarója, a szılıültetvényben található állatvilág és maga az ember harmonikus kapcsolatot képezzenek. Ez a szılıtermesztésben más minıséget jelent, amelyben rendkívül fontos az információk maximumának megszerzése. Az integrált szılıtermesztés elsısorban környezeti szempontból kedvezı (ökológiailag optimális) termıhelyen képzelhetı el. A jó termesztéstechnológia a növényvédelem megalapozója lehet, különösen fontos a gondos zöldmunka és a fürtválogatás. A talaj takarásával fenntartható a gazdag talajélet. Az integrált termesztés nem zárja ki a kémiai készítmények felhasználását, de mennyiségét jelentısen csökkenti és csak a környezetet kímélı vegyszereket használja fel. A vegyszeres kezelések pontosan, céltudatosan történnek és a kezelés idıpontját az elırejelzés alapján állapítják meg. Egyre több számítógépes adatfeldolgozó és elırejelzı rendszert alkalmaznak a technológiában, pl. a tápanyagellátásban és a növényvédelemben. A növényvédelemben elvbıl nem védekeznek mindenre mérgezı (toxikus) piros kategóriába sorolt szerekkel. Az integrált termesztés során a növényvédı szerekbıl csak annyit használnak fel, amennyit feltétlenül szükséges. A termesztık arra törekszenek, hogy a vegyszeres növényvédelmet fokozatosan más módszerekkel, pl. biológiai védelemmel helyettesítsék. A vegyszeres növényvédelem helyettesítése biológiai eszközökkel nem azt jelenti, hogy a szılıt sorsára hagyjuk az ember további technológiai beavatkozása nélkül. Olyan ipari eredető növényvédı szereket kell alkalmazni, amelyek kímélik a szılıt károsító élılények természetes ellenségeit. Az integrált növényvédelem rendkívül precíz eszközöket használ, pl. visszaforgató (recikling) rendszerő permetezı gépeket (a nem célfelületre jutó permetlevet felfogják és újra hasznosítják). A tápanyag-utánpótlás a talaj kötöttségéhez, kolloidtartalmához, tápanyagszolgáltató képességéhez illesztett, rendszeres talaj- és levélanalízisen alapuló talajerıgazdálkodást jelent. Trágyázásra elsısorban szerves trágyát és zöldtrágyát használnak. A zöldtrágya ısztıl tavaszig a felszabaduló nitrátot felveszi, majd a nedvességgel együtt a szılı rendelkezésére bocsátja. A mőtrágyák (NPK, mikroelemek) és a mész alkalmazása talajés levélanalízis alapján történik. Az integrált szılıtermesztésben a gyomirtás célja nem a gyomok elpusztítása, hanem olyan szinten tartása, ami sem víz-, sem tápanyag-konkurenciát nem jelent a szılınek. A gyomirtószerek (herbicidek) közül a gyom-magok kelése elıtti (preemergens) szerek alkalmazása nem engedélyezett. A takarónövényként alkalmazott növénytársulásban egymástól eltérı gyökértípusú fajok szükségesek. Törekedni kell a mezıgazdasági szerves hulladékok talajtakarásra való felhasználására. Elınyös a mulcsozás alkalmazása, ha a vízgazdálkodási körülmények azt igénylik (pl. a szalmatakarás). Ígéretes módszer a szılıültetvényben a növekedés gátlók (retardánsok - pl. glyphosate, szulphonate) használata a természetes gyomflóra növekedésének korlátozására, a gyomirtó szer alkalmazásának gazdasági és ökológiai elınyeit egyesítve. A kedvezıtlen folyamatok megállítása csak fokozatosan érhetı el. Az integrált szılıtermesztés és borkészítés eredményeként az ellenırzött termék elnyerheti az integrált termesztés védjegyét.

135

A szılı organikus - biológiai termesztése Ennek a termesztési módnak a pontos (egzakt) meghatározásával, egységes és következetes nevezéktanának kidolgozásával, a fogalmak értelmezésével egyelıre adós a szaktudomány. Természetfilozófiai felfogás az, hogy az ember maga is az ıt körülvevı természet része. A gazdálkodást úgy értelmezi, mint a természeti források és helyi adottságok hatékony felhasználását, a természeti értékek és a környezetvédelem szempontjainak messzemenı figyelembevételével. E termesztésmód alapja a talaj és a termıhely viszonyaihoz alkalmazkodó, kártevıkkel és betegségekkel szemben jól ellenálló fajták alkalmazása. A talajról, a növényekrıl, az egyes szılıfajtákról, az ökológiai tényezıkrıl szerzett ismereteket, a járványveszélyt, a kórokozók fellépésének és a kártevık elszaporodásának elırejelzését, a számítógépes szakértıi rendszereket a lehetı legnagyobb mértékben használja. A szintetikus kémiai növényvédı szerek használata a biológiai termesztési technológiában tilos! A szılıtermesztésben kivételesen engedélyezettek a gombás betegségek járványszerő fellépésének megelızéséhez a szervetlen kén- és rézkészítmények, azonban azok éves felhasználható mennyisége is korlátozott. Különbözı szervetlen vegyületek (pl. vízüveg, azaz nátriumszilikát), természetes extrahált anyagok (pl. növényi kivonatok) használata szintén engedélyezett. A kártevık ellen különbözı csapdák, pl. feromoncsapdák is alkalmazhatók. A kártevık természetes ellenségeinek (bio-ágens) kihelyezése (pl. ragadozó atkák) a járványok természetes elhárítására szolgáló módszerként szinte kötelezı. A növényi tápanyagellátásban a hangsúlyt elsısorban a talajerıgazdálkodásra kell helyezni. Organikus biológiai termesztésrıl akkor beszélhetünk, ha a termesztés során (1) igazodik a Biotermesztık Nemzetközi Szövetsége (IFOAM) ajánlásaihoz, az Európai Unió (EU) és a Biokultúra Egyesület elıírásaihoz; (2) rendszeres ellenırzés alatt áll; (3) az így elıállított termék védjegyet használ és minısítést adnak ki a biotermékrıl. A talaj biológiai aktivitásának élénkítésére a szerves trágya, valamint a komposztok (az iparilag elıállított komposztok csak a megelızı elemzés és engedélyezés után) alkalmazhatók. A biotermesztési mód során a termesztık egyrészt a helyben rendelkezésre álló, illetve megtermelt szerves anyagok hasznosítására, másrészt a talaj tápanyag-feltáródását és tápanyag-szolgáltatását elısegítı eljárások alkalmazására törekednek. Amennyiben a telepítés elıtti készletezı trágyázásra is szükség van a harmonikus tápanyag-szolgáltatás érdekében, csakis természetes anyagok, illetve kızetırlemények használhatók fel. A gyomnövények elleni megelızı termesztéstechnológiai módszerek alkalmazása, pl. a zöldtrágyázás vagy a talajtakarás is kötelezı technológiai elıírás. A herbicidek alkalmazása nem engedélyezett. A szılı organikus termesztési technológiájának és feldolgozásának következetes végrehajtását folyamatosan helyszíni szemlékkel és laboratóriumi vizsgálatokkal ellenırzik a Biotermesztık Nemzetközi Szövetsége (IFOAM) ajánlásai, az Európai Unió (EU) és a Biokultúra Egyesület elıírásai szerint. Az elıírásoktól való eltérések következtében a terméket visszaminısíthetik vagy megtilthatják a „biotermék” védjegy használatát. A termelés ellenırzését az Európai Unióban (EU) is hivatalosan elfogadott (akkreditált) BIOKONTROLL HUNGARIA KHT. (BIOKULTÚRA EGYESÜLET) végzi. Az átállási idıszakra támogatás igényelhetı. A legfontosabb cél a termesztett növény és az ökológiai környezet közötti egyensúly helyreállítása és megırzése, a természeti erıforrások megújulása, az ökológiai katasztrófák megelızése és az, hogy az utánunk következı nemzedéknek ne adjuk át azokat a gondokat, amelyek leküzdése már ma is haladéktalan feladat. Ezzel mindenkinek a saját hivatásában kell megküzdenie. Mi, szılészek közel állunk a természethez és megtanultuk azt csodálni és tisztelni.

136

4.1. Agrotechnikai mőveletek Az agrotechnikai mőveletekkel az ökológiai potenciált tudjuk hasznosítani, vagy javítani, elsısorban a talajon keresztül (talajmővelés, tápanyaggazdálkodás, öntözés) végzett munkákkal. 4.1.1. Talajmővelés Mechanikai, kémiai és biológiai eljárások összességét, rendszerét foglalja magába, melyek segítségével a növény számára megfelelı talajállapotot tartunk fenn. A kedvezı talajállapoton az aktív és egyensúlyban lévı talajéletet értjük. Talajmőveléssel biztosítjuk a talaj vízbefogadó- és vízmegtartó-képességét, megfelelı pórustérfogatát, az alsó, tömörödött rétegek lazítását, trágyaféleségek bekeverését, esetleg a tıkék téli fagyvédelmét, illetve az erózió elleni védelmet is. A termıtalaj megóvása érdekében - különösen hegy- és dombvidéki ültetvényekben - terjed a „minimum tillage” néven ismert mővelés, ami a lehetı legkevesebb mővelettel, a mőveletek kapcsolásával, a talajforgatás mellızésével, a talaj takarásával éri el az optimális talajállapotot. Szılıültetvényekben különbséget teszünk a sorköz és a szılısor mővelésében. A sorközök mővelése megoldható mechanikai úton, vagy talajtakarással. A sorokat a tıkék körül kézi kapálással vagy vegyszeres gyomirtással, illetve a kettı kombinációjával tartjuk gyommentesen. Újabban többféle sormővelı adapter terjedt el, ami a sorközmővelı géphez kapcsolható és kitérıvel vezérelve mőveli a szılısort is, így már valóban minimális mőveletlen felület marad a tıkék körül. Mechanikai talajmővelés: A sorközök ıszi rendszeres mélymővelése a csapadék befogadását segíti, a tavaszi - nyári 3-5 sekély talajmővelés a víz megırzését és a gyomirtást szolgálja. A mélymőtrágyázó réteglazítást is végez, így helyettesíti az ıszi talajmővelést. A talaj mélyebb tömörödését 2-4 évenként alkalmazott mélylazítással lehet megszüntetni. Forgatást csak akkor alkalmazzunk, ha valamit be kell dolgozni a talajba: ez lehet istállótrágya, takarónövény vagy összeaprított venyige. A sorközök gyepesítése: A sorközök takarónövénnyel való borítása több szempontból elınyös. Lejtıs területen csökken az erózió, a terület bármikor járható, könnyen és idıben végezhetık a zöldmunkák, esı után is jól idızíthetı a növényvédelem, a nehezen mozgó tápanyagok is a mélyebb rétegekbe jutnak, javul a tápanyagfeltárás, nincs kimosódás, csökken a klorózis, a kocsánybénulás, még a Botrytis elıfordulása is. A gyep növényzete viszont vizet igényel, így a hazai csapadékviszonyok mellett konkurenciát jelent a szılınek. Ezért a gyepesítést csak 600-800 mm-t meghaladó évi csapadék mellett ajánlják. A gyepet alkotó növények gondos megválasztásával, ideális tápanyagellátási technológiával és a gyep rendszeres kaszálásával vagy zúzásával a víz- és a tápanyagkonkurenciát minimálisra lehet csökkenteni, és így a talajvédelmi, környezetvédelmi és technológiai elınyök érvényesülhetnek. A sorközök gyepesítése lehet: − idıszakos, − állandó.

137

Az idıszakos „talajgyepesítés” az, amikor a talajt nem egész évben takarjuk zöld növénnyel, hanem csak az év egy bizonyos részében. Általában ısztıl tavaszig szokták az idıszakos zöldtakarást kialakítani. Homok talajon erre a célra rozsot vetnek, amit tavasszal a kalászolás elıtt bezúznak és a talajba dolgoznak. Kötött talajon szintén ısszel vetik a káposztarepcét és tavasszal, a szılı fakadása idején dolgozzák a talajba. Az idıszakos füvesítés szeptembertıl április - májusig fedi a talajt. A tartós füvesítés esetén minden sorban vagy minden második sorban végezzük a füvesítést. Lehet: - vetett gyep kialakítása, - a természetes gyomflóra meghagyása és kezelése. Ha vetik a gyepet, olyan fajokat vetnek, amelyek kis vízigényőek, sekélyen gyökeresednek és kicsi a tápanyagigényük. Általában több főfaj keverékét használják. Jól hasznosíthatók a csenkeszek, a pillangósvirágúak (fehérhere, földben termı lucerna). A természetes gyomflóra meghagyása esetén a rendszeres kaszálás következtében a vágást tőrı főfélék szaporodnak el. A gyepesített sorokat 2-4 évente váltani kell. A tartósan gyepborította sorokban gyeplazítást kell alkalmazni. Talajtakarás: A megfelelıen alacsony gyepet 4-5 kaszálással lehet fenntartani. A talaj takarását (odahordott takaróanyaggal vagy a levágott és otthagyott zölddel) mulcsozásnak nevezzük. Talajtakarásra különbözı szervesanyagot használhatunk. Elterjedt a szalmatakarás, amikor a sorközben felaprított szalmát terítenek el. Fakéreggel is végeznek talajtakarást. Ügyelni kell arra, hogy elég vastag legyen (legalább 5-10 cm) a takaróréteg, hogy a gyomok ne tudjanak áttörni rajta. A friss szalmán a gépek kereke megcsúszhat, ezért vagy ısszel végezzük a szalmázást a szüret után, vagy már nedves, ún. „kazal alja” szalmát használjunk. A talajtakarás elınye, hogy nem jelent vízkonkurenciát a szılınek, árnyékolja a talajt, csökkenti a párolgást, védi a talajszerkezetet az intenzív csapadék (zápor, zivatar) talajromboló hatásától. Hátránya, hogy tőzveszélyes (szalma), egyes állati kártevık befészkelhetik magukat (mezei pocok, egér, stb.), ezek ellen védekezni kell. Vegyszeres gyomirtás: Általában elterjedt eljárás a sorok gyommentesítésére. A mechanikai sorközmőveléssel kapcsolható a vegyszerezıgép. Ideális talajállapotnál végzett alapvegyszerezés után 1-2 nyári felülkezeléssel gyommentesen tarthatók a sorok. A sorok a sorközök gyepesítése esetén is kezelendık. A sorok vegyszeres gyomirtásakor külön gondot kell fordítani a pótlások védelmére. A rendszeres vegyszeres gyomirtás hatására a gyomnövények ellenálló egyedei elszaporodnak - a szelektív hatás miatt egyre nehezebb a vegyszerek alkalmazása. A vegyszerek ára is nagyon megemelkedett. A környezetvédelem, a költségtakarékosság ma már arra készteti a termelıket, hogy ne használjanak vegyszereket a gyomirtásra. Az ökológiai szemlélető termesztés is tiltja a gyomirtószerek használatát.

138

4.1.2. Tápanyagutánpótlás Ld. a hiánytünetek tanulmányozására a gyakorlat képi anyagát! Szılıültetvények speciális kérdései - állókultúra, - mély gyökérzet, - idısebb fás részek - metszés, zöldmunkák, környezeti hatások

módosító tényezık

Az alaptrágyázás fogalma / feltöltı trágyázás A fenntartó trágyázás fogalma A szılı tápanyagszükségletének megismerési módszerei 1. Szemrevételezés − a tıkék kondíciójának elbírálása, a tápanyag-ellátás zavaraiból adódó tünetek felismerése (betegség okozta tünetek, tápanyag hiánytünetek) 2. A termés és egyéb részek által kivont tápanyagok mennyiségének meghatározása. Hazai tapasztalatok szerint 10 t/ha termésszint esetén: 100 kg terméshez: 1 kg N;

0,6 kg P2O5; 1,5 kg K2O;

össz.: 3,1 kg NPK hatóanyag szükséges

Ezért 10 t/ha termés eléréséhez 310 kg NPK hatóanyagot számolunk. A tápelem-felvételt befolyásolja a fajta, a környezeti tényezık, a tıke-mővelésmód, a tıkekondíció, a termés mennyisége. A felhasznált tápanyag mennyisége a termés szárazanyag-tartalmával van összefüggésben. Az irodalomban található, a szılı tápanyagigényére vonatkozó adatok: 10 t/ha termés esetén a tápanyagfelvétel: (Bucher, 1975) N P2O5 K2O CaO Mg Mn B

18,0 7,0 33,0 5,1 1,2 14,5 57,0

23,0 16,0 34,0 5,3 1,3 16,0 65,0

kg/ha a/ha kg/ha a/ha kg/ha a/ha kg/ha a/ha kg/ha a/ha g/ha a/ha g/ha a/ha

A tápanyagveszteséggel is számolva 10 t/ha termésszint tápanyagigénye:

N P2O5 K2O Mg

Koblet (1972) 60 - 90 25 - 30 90 - 100 50 - 60

Kozma (1992) 87 - 156 35 - 61 104 - 174 50 - 75 139

kg h.a. /ha kg h.a./ha kg h.a./ha kg h.a./ha

Az adatok nagy eltérése is mutatja a módszer pontatlanságát, ezért alkalmazása felesleges mőtrágya-felhasználást és környezetterhelést jelenthet. 3. A növényi részek kémiai analízise A levelek, levélnyél és a vesszı kémiai analízise végezhetı. A levélanalízist Lagatu és Maume (1925) munkássága alapján végezzük. Alapelv: a talajok tápanyagszolgálató képességét, ezen keresztül a szılı növény tápanyag-ellátottságát a levélanalízis jól tükrözi. Mintavétel ideje: - virágzás idején - termésérés idején Mintavétel módszere: - fiatal, nemtermı és alany ültetvényben a 8. – 10. levél - termı ültetvényben a termıhajtásról az 1.-2. fürttel szembeni levél Tıkénként 1 levelet győjtünk, maximum 5 ha-ról 1 minta; mintánként legalább 100 db levél, melyet a területet bejárva „átlagmintaként” győjtünk. A levélnyelet azonnal tıbıl eltávolítjuk. Levélvizsgálati határértékek N, P, K, Ca és Mg %/szárazanyag értékben kifejezve, Zn, B, Fe, Mn és Cu ppm/szárazanyag értékben kifejezve Elem MintaAlacsony Optimális Magas Nagyon szedés nagyon enyhén magas v. <2,75 3.31-4.00 >4.00 N 2.76-3.30 sz. <1,75 2,11-2,60 >2,60 1,76-2,10 v. <0,24 0,31-0,35 >0,35 P 0,25-0,30 sz <0,16 0,24-0,30 >0,30 0,16-0,23 v. <1,00 1,01-1,20 1,41-1,60 >1,60 K 1,21-1,40 sz. <0,80 0,80-1,00 1,41-1,60 >1,60 1,01-1,40 v. ? ? ? Mg 0,25-0,30 sz. 0,30-0,40 v. ? ? ? Ca 2,0-2,1 sz ? ? ? >3,0 <2 2-3 10-12 >12 K/Mg 3-7 <15 15-25 40-60 >60 Zn 25-40 <10 11-20 40-100 >100 toxikus B 20-40 ? ? ? Fe 80-120 <30 ? >300 depresszív Mn 80-120 ? ? ? Cu 20-25 Jelölések: v = virágzásban sz = szüretkor ppm = mg/kg

140

A fenti határértékeket kísérleti, irodalmi és tapasztalati (üzemi vizsgálatok) adatokból állítottuk össze (SZBKI) (Szıke, 1997). 4. Talajvizsgálatok Termı szılıben: Ideje:

- vegetációs idıszak kezdetén - nyár végén (augusztus)

Mélysége: 0-30 cm réteg 30-60 cm réteg Módja:

5 ha-onként 1 átlagminta, melyet „botfúró” vagy ásó segítségével legalább 25-30 helyrıl kell venni. A talajfoltot önálló mintaként kezeljük.

Módszerek: − hagyományos (ammónium laktásos- (AL) módszer) humusztart. P2O5 ppm/100 g: K2O ppm/100 g:

homokon 1 % felett 80-100 100-150

kötött talajon 2-3,5 % 160-360 300-500

− EUF talajvizsgálati módszer A talajvizsgálatok határértékei: hagyományos - kémiai oldószeres vizsgálati módszer (ammónium-laktát - AL módszer) Kívánatos tápanyagszint: homokon: kötött talajon humusztartalom: 1 % felett 2-3,5 % 80-100 160-360 P2O5 ppm/100g: K2O ppm/100g: 100-150 300-500

10 ppm tápelemhiány pótlásához a 60 cm-es talajrétegre 93 kg hatóanyagot számolunk

5. Tápanyag-ellátással kapcsolatos kísérletek: − tenyészedényes kísérletek − szabadföldi – tartamkísérletek

141

A szılı tápanyag-utánpótlás gyakorlata • •

Integrált termesztés trágyázási technológiája Ökológiai gazdálkodás trágyázási- tápanyag-gazdálkodási technológiája

− alaptrágyázás − fenntartó trágyázás − ökológiai (környezetkímélı) trágyázás Technológiája a talajtípustól függ • homok talajok trágyázási technológiája • kötött talajok trágyázási technológiája A szılıültetvényekben használt trágyák − szerves trágyák • szilárd • venyige • zöldtrágya növények • szennyvíz iszap − mőtrágyák • szilárd, folyékony • 1, 2 és több hatóanyagú • mikroelem trágyák − egyéb anyagok • kızetırlemények (dolomit, mészkıpor, bazaltpor) • agyagásvány-ırlemények (illit, montmorillomit, zeolit) • tengeri üledékek (alginit)

142

4.1.3. A szılı öntözése − A szılı vízigényének megismerése − Az öntözés célja - vízpótló öntözés - tároló öntözés (vegetáción kívül) - trágyázó öntözés (szennyvíz öntözés) - fagyvédı öntözés (kis intenzitású, finom cseppképzéső szórófejekkel) - aszúsító öntözés (Tokaj-hegyalja) - légkondicionáló öntözés (tılünk délre) – (kis intenzitású, többször ismételve) - növényvédelmi öntözés (ritka) − Az öntözés idejének meghatározása - a talaj nedvességtartalma (VK 60 %-a homokos, VK 70 %-a kötött talajon) - kritikus növekedési idıszakok - a csapadék adatok - a hımérséklet értékei - öntözési forduló - az öntözés mennyisége (60-80 mm) − Öntözési módok - barázdás - esıszerő (fix telepítéső, mobil) - csepegtetı - altalaj (szivárogtató) − Az öntözés hatása - a termés mennyiségére (20-30 %-os többlet) - a termés minıségére cukortartalom (csökkenhet) savtartalom (csökkenhet) - az érés idejére (1-2 hét késés lehet) - az állományklímára - gyökérzetre (átrendezıdés) - fenofázisokra - növényvédelemre (betegségek megjelenése) - talajmővelésre

143

4.2. Fitotechnikai mőveletek 4.2.1. Metszésmódok, metszéssel kapcsolatos fogalmak A metszés fogalma A gyakorlatban a metszésen a fás részek visszavágását értjük. A zöld részek levágását, visszavágását a „zöldmunkák” közé soroljuk. Ha a szabályos tıkeformát fenn tudjuk tartani, a szılı évi metszése csak egy- és kétéves részek eltávolításából, illetve visszavágásából áll. A metszés célja, biológiai alapjai Metszéssel tudjuk kialakítani és fenntartani a tıke mővelhetı formáját, szabályozzuk a termés mennyiségét és minıségét. Így egy meghatározott szinten egyensúlyt tartunk a növekedés és a termıképesség között. Vagyis célunk: - tıkeforma kialakítása - termıegyensúly fenntartása - csúcsdominancia, polaritás szabályozása (ld. lentebb) Ha nem metsszük a szılıt, néhány év alatt sátorszerő formát vesz fel és mindig csak az éves vesszık felsı végén lévı 2-3 rügy hajt ki, a többi alva marad. Metszés nélkül a termés apró fürtő, kis bogyójú lesz, a növény kezelése nagyon nehéz. Metszéskor a vesszıket visszavágjuk, a tıkén maradó rész a csap, a szálvesszı, amelyet hossza és rendeltetése szerint eltérıen nevezünk. Ha a metszéskor meghagyott rügyeket vesszük számba, akkor a csapokon, szálvesszın maradó világos rügyeket vesszük csak figyelembe. A csap a rügyszám alapján lehet: − rövidcsap − hosszúcsap − félszálvesszı − szálvesszı

1- 2 rügy 3- 5 rügy 6- 8 rügy 9-15 rügy

A csap rendeltetése szerint lehet: − ugarcsap: a következı évre nevel a szükséges helyen vesszıket (pl. váltómetszés); az ugarcsapon 1-2 világos rügyet hagyunk. − termıcsap: ennek rügyeibıl várjuk az évi termés nagy részét (az ugarcsap is teremhet). A rügyszám szerint lehet rövidcsap, hosszúcsap, félszálvesszı és szálvesszı. − biztosítócsap: az elöregedett, vagy felkopaszodott részek leváltására szolgál. Fagyveszélyes helyen a magasmőveléső tıkék tıkenyaka fölött évrıl-évre meghagynak egy biztosító csapot. Az ıszre kinevelt vesszıt télen lehúzzák a sorba, betakarják földdel. Ha a tıke takaratlan része a téli fagyok miatt károsodik, a megmaradt vesszıbıl gyorsan tudnak új tıkét nevelni. Ha télen nem károsodott a tıke, a vesszıt tavasszal újra rövid biztosítócsapra vágják. Ez jelentıs kézimunka-többletet jelent és nagyon megnehezíti a sor vegyszeres gyomirtását, ezért legtöbb helyen felhagytak ezzel a biztosítási lehetıséggel. Az 1980-as évek súlyos fagykárai hatására, illetve a privatizáció következtében a termelık ismét visszatérnek az Alföldön a biztosítócsap használatára.

144

A metszést meghatározó fiziológiai jelenségek Csúcsi dominancia (apikális dominancia) A végálló rügyek auxin teremelése gátolja a sorrendben következı rügyek kihajtását. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy mindig a végálló rügyek hajtanak ki elıbb. Az utána következı rügyek csak késıbb hajtanak ki, vagy alva maradnak. A szılıtermesztésben megkülönböztetjük a jelenség fiziológiai és fizikai formáját. A csúcsi dominancia fiziológiai formája a végálló rügyek hormontermelésének következtében kialakuló kihajtási sorrendet jelenti. A csúcsi dominancia fizikai megnyilvánulása azt jelenti, hogy a szálvesszık leívelésével a tápanyagtorlódás miatt a fizikailag felsı helyzetbe került rügyek is kihajtásra késztethetık. Polaritás (sarkosság) A szár- és gyökérpólus különbségét jelenti, de a szılészeti szaknyelvben speciális értelemben használják, a szılı erıs felkopaszodási hajlamát értik alatta. Ha egy vesszıt úgy vágunk vissza, hogy 4-5 rügy marad rajta, valószínő, hogy az alsó 2-3 rügy nem hajt ki. Így a következı évben már csak 20-30 cm-rel magasabban tudunk metszeni.

101. ábra. A rügyek kihajtásának valószínősége különbözı hosszúságú csapokon és szálveszıkön

A felkopaszodást három módon tudjuk megakadályozni 1) rövidcsapos metszéssel, 2) váltócsapos metszéssel, 3) a szálvesszı leívelésével (Sylvoz és ernyı mővelés).

145

102. ábra. A csúcsi dominanciához és a polaritáshoz alkalmazkodó metszési eljárások I.

146

103. ábra. A csúcsi dominanciához és a polaritáshoz alkalmazkodó metszési eljárások II. Váltómetszés a tıke egyik sarkán, hosszúcsapos metszésnél

A terhelés Pontosabban rügyterhelés = a metszéskor meghagyott világos rügyek száma. A meghagyott rügyszám általában 8-12 rügy/m2, ami egy 3 x 1,2 m tenyészterületet elfoglaló, magasmőveléső tıkén 28-44 db világos rügyet jelent. Nagyfürtő fajtánál aktív lombozat esetén 6 rügy/m2, míg kisfürtő fajtáknál fagyveszélyes helyen 14 rügy/m2-re is szükség lehet. 4.2.2. A metszés gyakorlata A terhelés helyes beállítása szakmailag igen fontos. Fajtánként, parcellánként kell megállapítani. A rosszul beállított terhelés felborítja a vegetatív - generatív egyensúlyt. Vannak fajták, amelyek érzékenyek, más fajták kevésbé érzékenyek a terhelésre. Az önszabályozó fajták nem terhelhetık túl (pl. Olasz rizling). A terhelés megállapításakor az elérni kívánt mennyiség - minıség összefüggésébıl indulunk ki. Jelentısen módosíthatja a meghagyandó rügyek számát egy téli fagy, bár ebben az esetben a sárszemekre, mellékrügyekre is lehet számítani, de azok termékenysége sokkal kisebb. Ha a laboratóriumi rügyvizsgálat pl. 40 %-os fırügy-károsodást jelez (tehát nem fagytak el teljesen a vesszık), a rügyterhelést kb. 40 %-kal növelni kell. Ezért olyan ökológiai környezetben, ahol a téli fagyok gyakran okoznak kárt, a metszést csak a fagyok után célszerő elvégezni. Ha a hosszú termıelemeken sok rügy nem hajt ki, azt mondják, hogy „ablakos” a kihajtás. A metszés megkezdése elıtt rügyvizsgálatot kell végezni. A rügyvizsgálat során megállapíthatjuk a rügyek egészségi állapotát, illetve a rügyekben lévı fürtkezdemények számát. Természetes körülmények között a rügyek 5-10 %-a lehet sérült (pl. betegség, mechanikai kár következtében). Ez még nem jelent termésveszteséget, a rügyterhelés meghatározásánál nem kell külön számolni vele. A szılı rügyben a fürtkezdemények nyáron (június - augusztusban) alakulnak ki, ezért az adott idıszak idıjárási körülményei befolyásolják a rügyek termékenységét. Jó évjáratban több fürtkezdemény képzıdhet, míg kedvezıtlen körülmények között lényegesen kevesebb fürtkezdemény fejlıdik csak.

147

A fürtkezdemények kialakulása függ a tıke kondíciójától is. Egy túlterhelt ültetvényben kevesebb fürt differenciálódik. A rügyvizsgálatot végezhetjük: − mikroszkóp alatt boncolással, − rügy hajtatásával. A mikroszkópos rügyboncolást lombhullás után végezhetjük. Sztereomikroszkóp alatt felboncoljuk a rügyet és a hajtástengelyen megszámoljuk a fürtkezdemények számát. A vizsgálatot rügyemeletenként kell végezni, hogy arra vonatkozóan is kapjunk adatokat, hogy a különbözı rügyemeletek termékenységében van-e különbség. Elıfordulhat, hogy az alsó rügyek fejlıdése idején kedvezıtlen idı volt, ezért kevés a fürtkezdemények száma, míg késıbb a felsı rügyek fejlıdésekor a jó idı következtében több fürt differenciálódott. Ilyenkor a felsı rügyekre kell metszeni. Egy-egy minta vizsgálata során legalább 10 db 15 rügyes szálvesszı rügyeit kell boncolni, és ezek eredményét átlagolni. A rügyek hajtatását a mélynyugalom befejezése után, általában január közepén kezdhetjük. A rügyhajtatás sémáját mutatja a 104. ábra. A vizsgálandó szálvesszıt rügyemeletenként sorban 1 rügyes csapokra daraboljuk és vízben hajtatjuk. Az elıtörı hajtásokon megjelennek a fürt-kezdemények és kiértékelhetı a rügytermékenység. A vizsgálat kb. 14-21 nap alatt végezhetı el. A rügyvizsgálatok alapján meghatározhatjuk a rügyemeleti termékenységet, és kiszámolhatjuk a megfelelı rügyterhelést.

104. ábra. A rügyek termékenységének vizsgálata a mély-nyugalmi állapot után vízben hajtatással a - a vesszı feldarabolása, b - a feldarabolt vesszı elhelyezése a mőanyag tartólemezen, c – mőanyag fóliával bélelt és vízzel töltött hajtató láda, d - a hajtatott dugványokon megjelent hajtások és azokon a virágkezdemények

148

A rügyterhelést úgy számítjuk ki, hogy az elérendı termésmennyiséget osztjuk a fajtára jellemzı fürtátlag-tömeggel. Megkapjuk, hogy elméletileg hány fürtöt kell egységnyi felületen nevelni. Ezt az értéket osztjuk a rügytermékenységgel, így megkapjuk, hogy az adott évben egységnyi felületen hány rügyet kell hagyjunk. A rügyemeletek termékenysége alapján pedig meg tudjuk határozni, hogy milyen terhelési/ metszési elemeket kell alkalmazzunk. A szılıfajták termékenységének, a mővelésmód intenzitásának és a termesztéstechnológia valamint zöldmunkamőveletek igényességének jellemzésére több termékenységi együtthatót alkalmazunk. ATE (abszolút termékenységi együttható) - a tıkén fejlıdött fürtök számát osztjuk a termıhajtások számával, - értéke minimum 1, általában 1,4-1,8. RTE (relatív termékenységi együttható) - a tıkén fejlıdött fürtök számát osztjuk az összes hajtásszámmal, - értékei tág határok között mozognak: 0,8- 1,2 Rügy TE (rügytermékenységi együttható) - a fürtök számát osztjuk a meghagyott világosrügyek számával, - elsısorban ez nyújt segítséget a terhelés kalkulálásához, a termésmennyiség tervezéséhez, - értékei évjárat és fajtacsoportfüggık. A mutatók értékeit értelemszerően befolyásolja: - az alvórügek kihajtása, - fattyúhajtások termékenysége, - meghagyott meddıhajtások aránya, - a rügydifferenciálódás körülményei, az elızı évjárat, - a rügyemeleti szint, - mővelésmód. 13. táblázat. Különbözı változatcsoportok szılıfajtáinak rügytermékenységi mutatói 1971-1979 átlagán, Moser mővelésben (Csepregi- Zilai, 1980 alapján) Convarietas occidentalis ATE RTE Rügy TE Szőrkebarát 1,49 1,05 1,12 Chardonnay 1,63 1,19 1,07 Rajnai rizling 1,74 1,26 1,05 Olasz rizling 1,58 1,07 1,02 Átlag 1,61 1,14 1,07 Convarietas pontica Ezerjó 1,66 1,16 1,03 Kövidinka 1,97 1,44 1,33 Izsáki 1,58 0,97 0,81 Kadarka 1,61 1,01 0,93 Átlag 1,71 1,15 1,03 Convarietas orientalis Szılıskertek királynıje msk 1,23 0,34 0,38 Pannónia kincse 1,27 0,40 0,46 Afuz Ali 1,36 0,51 0,42 Itália 1,27 0,56 0,46 Átlag 1,28 0,45 0,43

149

Mindennek megfelelıen gyakorlatban a Rügy TE mutatja a legjobb alkalmazhatóságot. A termesztés körülményeit állandónak véve ez a mutató viszonylag könnyen megállapítható. Megállapítása és alkalmazása kiküszöböli a másik két mutató hibalehetıségeit. A termıegyensúlyi állapot A szılıfajta vagy ültetvényrészek generatív (termés) és vegetatív (növekedés) teljesítmény egyensúlyának kifejezésre az y/n-arány szolgál. Meghatározásánál a termésmennyiséget osztjuk a lemetszett vesszıtömeggel. Értékét igen nagymértékben befolyásolja a csonkázás ideje, mértéke, gyakorisága, valamint a környezeti károk és fertızések miatt fellépı terméskiesések. A fajtára jellemzı érték meghatározásánál a mustfokot (termésminıség) és a nyesedéktömeget önmagában is figyelembe kell venni. Kedvezı értéke 6 körül van, de vegetatív jellegő fajták esetében 3-5, generatív jellegő fajták esetében 5-7 is lehet. 14. táblázat. Különbözı változatcsoportok szılıfajtáinak Y/N értékei 1971-1978 átlagán (Csepregi- Zilai, 1980 alapján) Convarietas occidentalis Y/N arány Szőrkebarát 3,39 Chardonnay 3,19 Rajnai rizling 2,91 Olasz rizling 4,45 Átlag 3,49 Convarietas pontica Ezerjó 4,91 Kövidinka 7,32 Izsáki 10,31 Kadarka 4,00 Átlag 6,64 Convarietas orientalis Szılıskertek királynıje msk 3,52 Pannónia kincse 5,18 Afuz Ali 3,56 Itália 4,29 Átlag 4,14

A mutató évrıl évre való követése az ültetvény szakember általi vizuális megítélése mellett lehetıséget biztosít az ültetvény termıegyensúlyi állapot követésére.

150

A terhelés kiszámítása: Hektáronkénti tervezett terméshozam / Hektáronkénti tıkeszám = Tıkénkénti termés Tıkénkénti termés / Fürtátlagtömeg = Tıkénkénti fürtszám Tıkénkénti fürtszám / Számított rügytermékenység = Meghagyandó világos rügyszám Korrekció: Pl.: 40% fagykár esetén Számított rügyszám x 1,4 (A számítás esetében az elfagyott rügyek 0-ás értékét is átlagoljuk.) Fontos, hogy a rügytermékenységet mindig az alkalmazott metszésmódnak ill. meghagyott termıelemekre, azok kiosztására számítsuk. Ha szálvesszıket hagyunk meg akkor azokra, például 9-10 rügy magasságáig, ha váltócsapos metszést alkalmazunk akkor 2 rügyes ugarcsap + 4 rügyes termıcsapok termékenységével kell számolni. Nagyon fontos figyelmet fordítani arra, hogy az alsó rügyek termékenysége kedvezıtlen elızı évi május-júniusi idıjárás esetén akár 0 is lehet! Ebben az esetben következetesen a felsıbb helyzető rügyek termékenységének megfelelıen alakítjuk ki a rügyterhelést.

151

4.2.3. Zöldmunkák A szılımővelés technológiájában a hajtásrendszeren a vegetációs idıben történı beavatkozásokat soroljuk ide. Zöldmunkákkal igen hatékonyan lehet a metszést kiegészítve a vegetatív - generatív viszonyokat, a vegetációs felület nagyságát, elrendezését és hatékonyságát befolyásolni, de a megtermékenyülést, termésérést is segíthetjük. A nagyüzemi mővelés nem teszi lehetıvé a zöldmunkák optimális elvégzését, mivel nem csak munkaerı, de idıpont-igényes mőveletekrıl van szó. A zöldmunkák nagy része nem gépesíthetı. Vannak olyan zöldmunkák, amelyeket rendszeresen be kell építeni a technológiába, vannak olyanok, amelyeket csak speciális okból vagy bizonyos körülmények között alkalmaznak. Rendszeresen elvégzendı zöldmunkák:

- hajtás-válogatás, - hajtásrendezések, - csonkázás, - hónaljhajtások kezelése.

Speciális zöldmunkák:

- termıhajtás bekurtítás, - fürt- és bogyóritkítás, - győrőzés, - lelevelezés, - mesterséges beporzás.

Alkalmi zöldmunkák:

- tavaszi fagy utáni válogatás, - jégverés utáni kezelés.

Rendszeresen elvégzendı zöldmunkák Hajtásválogatás A hajtásválogatással a meddı (nem termı) hajtásokat, vagy nagy terméshozam esetén a termıhajtások egy részét távolítjuk el. Segítségével elérjük, hogy csak az évi termés kineveléséhez és a következı évi termıalapokhoz szükséges hajtások maradnak a tıkén, így jó szerkezető, aktív lesz a lombozat, hatékonyabb a növényvédelem, megnı a metszés teljesítménye, jobb szöveti szerkezető, érettebb fás részek képzıdnek, nı a tıkék élettartama és egyedi teljesítıképessége. A fényhajtásokon jobb lesz a rügydifferenciálódás, nagyobb lesz a jövı évi termés. A hajtásválogatás körébe lehet sorolni a törzstisztítást is. A kordon mőveléső ültetvényekben a függıleges törzsön elıtörı hajtásokat távolítjuk el. A törzstisztítást akkor célszerő végezni, amikor a hajtások 2-5 cm hosszúak. Ilyenkor kézzel könnyen eltávolítható a fölösleges hajtás, a kitörés helyén kis sebfelület marad, amit a sebszövet (kallusz) gyorsan be tud nıni. A törzstisztítást a vegetáció kezdetén általában két alkalommal végezzük el. A hajtásválogatást akkor lehet kezdeni, amikor már látható, hogy melyik a termı és melyik a meddı hajtás (25-40 cm hajtáshossz). Célszerő a bokrosodó, könnyen elsőrősödı fajtákkal kezdeni a hajtásválogatást. Közös mőveléső üzemi ültetvényekben szakszerő hajtásválogatásra nincs munkaerı, ezért csak egy hajtásrendezéssel összekötött válogatást szoktak beiktatni. 100-150 tıke/óra átlagos teljesítményt lehet tervezni.

152

Hajtásrendezés Történhet úgy, hogy a hajtásokat a térben egyenletesen egymáshoz vagy a támaszhoz kötjük. Hagyományos gyalog vagy karós mővelésnél járunk el így. Huzal mellett nevelt alacsony mővelések (fej, Guyot) hajtásait elrendezzük, és a huzalokhoz kötözzük. Páros huzalok esetén nincs szükség kötözésre, itt elég a hajtásokat a páros huzalok közé igazítani. Függönymőveléseknél a lefelé csüngı hajtások a kacsokkal összekapaszkodva sőrő lombtömeget alkotnak, ezért a kacsok fásodása elıtt „végigfésüljük” kézzel a lombozatot, hogy egyenletes sőrőségő, csüngı hajtásrendszerő függöny alakuljon ki. Csonkázás A csonkázás a hajtások visszavágását jelenti. Azért van rá szükség, mert a túl hosszú hajtások visszahajolva beárnyékolják a tıkét, késleltetik a termés és a vesszı beérését, akadályozzák a mővelést, elısegítik a betegségek megjelenését. A csonkázást általában az intenzív hajtásnövekedés befejezıdése után végezzük (július közepétıl augusztus végéig végezhetı). Korai csonkázás intenzív hónaljhajtás növekedést okoz. A csonkázás során levágjuk: − a támberendezés fölé (30-40 cm) növı, visszahajló, árnyékoló hajtásvégeket, − a sorközbe benyúló, lombfalat szélesítı, árnyékoló hajtásvégeket, − a talajra lelógó, a talajmővelést akadályozó hajtásvégeket. Gyalogmővelés, karós támberendezés esetén csak „tetejezésre” van szükség, ezt a növekedéstıl függıen egy évben 2-3 alkalommal kell elvégezni. Nagy tıkeformáknál, jól megépített támberendezésen a lombozat jól elteríthetı, általában egy csonkázás elég évente. Magasított Moser és magasított Sylvoz mővelésnél - mivel csak egy pár huzal van a kar fölött - a hajtások hamar visszahajlanak, ezért nagyobb jelentısége van az idıben végzett csonkázásnak. A csonkázás elvégezhetı metszıollóval, sövényvágó ollóval vagy csonkázógéppel. A hónaljhajtások kezelése A hónaljhajtások kitörését vagy visszacsípését rendszeresen el kell végezni gyalog és karós fej és bakmővelésnél, mert másképpen a többszöri csonkázás (tetejezés) miatt nagyon besőrősödik a lombozat. El kell végezni a hónaljazást az alanyvesszıt termelı ültetvényben, és bujtásra, döntésre, oltásra, vagy törzsnevelésre kiválasztott hajtásokon. Vannak fajták, amelyek nagyon sok hónaljat nevelnek (pl. Piros tramini). Ezeknél a fajtáknál a hónaljak kezelése igen fontos mővelet, mert ha elhagyjuk, akkor a túl sőrő lomb minıségi veszteséget okozhat, valamint növeli a gombás betegségek fertızésének veszélyét. A speciális célú zöldmunkák inkább a generatív tevékenységre hatnak. A termıhajtások bekurtítása Virágzás elıtt vagy virágzás idején idıszakosan meggátoljuk a tenyészıcsúcs növekedését, így 20-30 %-kal jobb termékenyülés, korábbi érés, magasabb cukorfok érhetı el. Fürt és bogyóritkítás Szintén a virágzás stádiumában hatásos. A virágfürt csúcsának eltávolításával jó szerkezető, könnyen csomagolható, gömbölyő fürtöket kaphatunk. A csemegeszılı termesztésben általánosan alkalmazott módszer (különösen külföldön). Győrőzés

153

A vesszın vagy az idısebb tıkerészen a háncsréteg 0,5-1,0 cm széles csíkban történı eltávolítása. A fölötte képzıdı asszimilátákat helyben tartja, koncentrálja. A mazsolaszılı termesztésben üzemszerően alkalmazzák, nálunk inkább csak különleges mérető, korán érı, „kiállítási” fürtpéldányok elıállítására használják. Lelevelezés Lelevelezéskor a fürtöt takaró 4-5 levél eltávolításával javítjuk a fény viszonyokat. A fényen lévı fürt nagyobb, gyorsabban érik, kevésbé rothad (Olaszországban éppen fordítva, igyekeznek a fürtöket árnyékolni perzselés ellen). A lelevelezést a zsendülés kezdetén végezzük el, a fürtzónából a levelek 30-50 %-át távolítjuk el úgy, hogy a fürtök a napra kerüljenek. Mesterséges beporzás Csak a nemesítésben használják, de nıvirágú fajtáknál üzemben is szükség lehet a beporzás biztosabbá tételére (pl. Kéknyelő). Alkalmi zöldmunkák Tavaszi fagy utáni korrekciós metszés Az alföldi ültetvényekben elég gyakori, hogy az elsı hajtásokat fagykár éri. Ilyenkor a mellékrügyek közül egyszerre 2-3 is kihajt egy rügyalapon, vagy a félig visszaszáradt hajtáskezdemény valamennyi megmaradt nyári rügye kihajt. Ez sok gyenge, fejletlen hajtást, seprősödést eredményez. Ha egy kora tavaszi fagy után szakszerő hajtásválogatást végzünk, a szabályos formát fenntartva jelentıs termést is érlelhetnek a válogatás után meghagyott hajtások. Fagyveszélyes területeken a metszés során 10-20% ráhagyással állítjuk be a tıkék rügyterhelését, hogy a várható rügykárosodás számottevı terméskiesést ne okozzon. (Levenni még lehet, visszatenni már nem.) A fagykár elmaradása esetén a minıség fenntartása érdekében szükséges lehet a 10-20%-os ráhagyás eltávolítása. Ezt elvégezhetjük egy sétáló korrekciós metszéssel, vagy a késıbbiek során a hajtásválogatás alkalmával. Jégverés utáni kezelés Jégvert szılın az elpusztult részek eltávolítása után azonnal hosszú hatású, felszívódó szerrel kell biztosítani, hogy a peronoszpóra, a szürkerothadás és a fakórothadás ne tudjon még nagyobb kárt tenni. Metszést kiegészítı munkálatok Sebkezelés A másod, harmadéves megvastagodott fás részek sebgyógyulása erısen korlátozott. A tıkekialakításai és metszési stratégia megtervezésének fontos szempontja a tıkék egészségi állapotának hosszútávú megırzése. Fontos, hogy olyan mővelésmódot válasszunk, mely kevés számú és kis felülető sebzéssel fenntartható. A nagyobb sebeket metszést követıen megfelelı sebkezelıkkel védjük a gombás fertızésektıl. Vadalás A nemes mellett –esetenként oltványkészítési hiba folytán is- um. feljön az alany. Különösen felszívódó, illetve gyökérherbicid hatású gyomirtószerek használatát megelızıen ezeket el kell távolítani! Amennyibe a nemes elpusztult, megfelelı törzsvédelem mellett az alany hajtásaira zöld, vagy zöldre fás oltással pótolható a nemes.

154

Harmatgyökerezés Számos termelıüzemben elhanyagolják, vagy elfelejtik elvégezni ezt a nagyon fontos mőveletet. Az ültetvények indítását követı 4 évben, minden tavasszal ki kell bontani a tıkék nyaki részét és a harmatgyökereket el kell távolítani. Ellenkezı esetben a talaj felsı rétegébıl vévén fel a vizet és a tápanyagot, azok megerısödnek, és a tıkék kitettsége a környezeti szélsıségeknek fokozódik. Aszályos idıben nagy fiziológiai károsodások jelentkezhetnek. A nyakhajtások eltávolítása A tıkék indításánál a 2 rügyre való visszavágás folytán a nyaki rész felett a tıke valamelyest fejesedik (kialakul a tıkefej). Az indítás hatására a nemes kérge alatt számos alvórügy, rejtettrügy alakul ki, melyek az évek során bizonyos számban és mértékben rendre kihajtanak. Ezek lehetıséget adnak biztosítóhajtások nevelésére, melyek megfelelı kézimunka és törzsvédelem mellett fıleg késıi éréső és/vagy fagyérzékeny fajták esetén biztonságot jelenthetnek a téli fagyok eredményezte törzselfagyásokkal szemben. Télire az így nevelt hajtásokat (vesszıket) földdel takarjuk. Ezek nevelése és fenntartása nagy költségvonzattal/ munkával jár. Törzsvédelem nélkül vegyszeres gyomkorlátozást megelızıen a nyakhajtásokat is feltétlen el kell távolítani! Venyige eltávolítása, felhasználása − égetés tilos! − komposztálás, − helyben aprítás, − bálázás tüzelésre felhasználás.

155

4.3. A szılı növényvédelme A szılı növényvédelmének alaptézisei: 1. Humán tényezı! 2. Ergonómiai tényezı! Csak igényes környezetben várható el, illetve végezhetı igényes munka. (kultúrállapot, munkaeszközök minısége és karbantartása, munkaidı beosztása, kényelmi lehetısségek, munkavédelem, korrekt bérezés, a dolgozók érdekeltsége az ültetvény állapota és a jó termés iránt, munkamorál, korrekt munkairányítás, egyszerő és a dolgozók értelmi színvonalához szabott utasítások). 3. Megfelelı területmegválasztás. Veszélytényezık: fagyzugos terület, erdıs környezet, füstgázok, vegyi anyagok, ipari üzemek. 4. A terület elıkészítés során a feltörés után minden gyökérmaradványt távolítsunk el. Fonálféreggel fertızött területeket a telepítést megelızıen 5 évig pihentessük. 5. Nematódafertızött területeket forgatással egybekötve kémiailag fertıtlenítsük, ha van rá mód. 6. A területre alkalmas alany és nagy biológiai értékő nemes fajtákat válasszunk. 7. A tıkéket 2-3. évükre (1-2 lépésben) minél kevesebb vágással alakítsuk ki. A nagyobb és gyakoribb vágási felületek nagy fertızési kockázatot jelentenek. A többéves részek vágását követı beszáradás ill. fertızıdés akadálytalanul halad a belsı szöveti részek felé! A nagy sebek veszélyesek! 8. Optimális termıegyensúly (Y/N= 2-6), tápanyagellátás, lombszerkezet (LAI=2) fenntartása (permetezés hatékonysága, harmatcseppek felszáradása). 9. Metszés a téli idıszakban. Tavaszra a sebek száradjanak be. A nagy sebeket sebkezelıvel kezeljük. 10. A levágott fertızött részeket el kell távolítani és márciusig meg kell semmisíteni. 11. A fiatal tökéket csak a vázrendszer kialakítását segítı mértékben terheljük meg! Sem sokkal kevesebb sem több fürt meghagyása nem célravezetı. A kezdeti években túlterhelt tıkék hosszú évekre leülhetnek, teljes termıpotenciáljukat sokkal késıbb érik el. 12. A törzstisztítást a megjelenı hajtások 5-10cm-es korára idızítve kell elvégezni. 13. A tıkéket óvjuk a mővelı és betakarító gépek által okozott fizikai sérülésektıl. 14. A patogén gombák által okozott szállítószöveti károsodásban szenvedı tıkéket vissza kell vágni mielıbb. A fertızött részt el kell égetni. A tıkét a fertızés alatti részbıl induló hajtásból lehet újranevelni. 15. A gyökérkórokozók fertızése amputálással nem kezelhetı. Megoldás a teljes tıke, teljes gyökérzettel való eltávolítása és megsemmisítése. A gyökérkórokozók többsége folt szerően fertızi a területet! 16. A harmonikus tápanyagellátás (K, Ca, szervestrágya) segíti a növények ellenállóképességét. 17. Elırejelzési rendszerek alkalmazása. 18. Okszerő, és ésszerő beavatkozások. 19. Kémiai anyagok alkalmazásának mérséklése. A biológiai észközök és módszerek elıtérbe helyezése. 20. A hasznos élı szervezetek megkímélése. A ragadozó élı szervezetek, másfelıl a kórokozók, kártevık biológiájának, valamint a védekezés során használt hatóanyagok hatásmechanizmusának alapos ismerete nélkülözhetetlen. 21. A növényvédelmi géprendszer megfelelı méretezése (3 nap alatt le kell fedni az ültetvényt, ez a peronoszpóra legrövidebb lappangási ideje!). 22. A permetezıszerek keverhetısége. 23. Esıs idıben a kijuttatott hatóanyag hígul, illetve lemosódhat.

156

24. Kémiai védekezés esetén perzselések léphetnek föl. Fokozott figyelmet kell fordítani a permetszerek pH-jára, a bekeveréshez használt víz keménységére, kémiai tulajdonságaira, szennyezettségére, valamint a permetszer és a növényállomány hımérséklet különbségére. 25. Szerrotáció alkalmazása a rezisztenciák kialakulásának elkerülése érdekében. 26. Toleráns illetve rezisztens szılıfajták termesztése. Peronoszpóra nyomásos területre peronoszpórával szemben érzékeny fajtát lehetıleg ne telepítsünk, vagy számoljunk a nagyobb növényvédelmi költségekkel. 4.3.1. Vírusbetegségek Mintegy 10-12 vírus kórtüneteit tartjuk számon. Ezek közül a gyakorló szaporítóanyag elıállításban és a termesztésben három jelentısebbet emelünk ki: • Fertızı leromlás (Grapevine fanleaf) • Szılı levélsodródás (Grapevine leafroll) • Szılı faszöveti barázdáltság (Grapevine stem pitting) Szılı vírusok és vírushoz hasonló betegségek S.sz. 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

Magyar név Fertızı leromlás Sárga mozaik Levélsodródás Érmenti mozaik Latens foltosság Lucerna mozaik Faszöveti barázdáltság Króm mozaik Tıkesatnyulás A. Tıkesatnyulás B. Bolgár látens betegség Enációs betegség Látens érnekrózis Szılı vonalas mintázottság

Latin név Grapevine fanleaf vírus Yellow mosaic virus Grapevine leafroll virus Grapevine vein mosaic virus Grapevine fleck virus Alfalfa mosaic virus Grapevine stem pitting virus Grapevine chrome mosaic Arabis mosaic virus Tomato black ring Grapevine Bulgarian latent Grapevine enation disease Grapevine vein necrosis Grapevine line pattern

Gazd. jel. **** **** **** * * ? *** * ** * * **** ** *

Vírus átvitel Xiphinema index fonalféreg Xiphinema italiae fonalféreg Maggal Szívó kártevıkkel

(1,2,7,8,9,10) (1,7,9) (4) (6)

Vírus mentesítés (gyógyítás) lehetséges: • hıterápiával (1,2,3,5-ös számú vírusok esetében) • merisztéma szaporítás: Ha a fajta szaporítható, minden vírustól mentesíthetı.

157

4.3.2. Baktériumok Szılı baktériumos golyvásodása (Agrobacterium tumefaciens) • számtalan gazdanövénye van • sebeken keresztül fertız (oltványkészítés) • fıleg homoki szılıkben A fertızés sebzésen keresztül hatol a növénybe. Szöveti károsodás hatására a kambium rákos burjánzását indítja el. Ez nagyobb csapadékok és/vagy azokkal egyidejő szállítószöveti fizikai terhelés (szélnyomás, kombájn) hatására is bekövetkezhet. A rákos szövetek gátolják a szállítószövetek mőködését, a tıke gyengül, elhal. Védekezés: Elsıdlegesen megelızéssel: ültetési anyag szelektálása, harmonikus N-táplálás, optimális fagymentes termıhely választása, minél kevesebb vágási felület igényő mővelés és metszésmód választása, alsó biztosítócsapok nélkülözése. Egyes fajták bizonyos ellenállóságot mutatnak a baktériummal szemben: Kunleány, Kunbarát (V. amurensis keresztezések). A fertızött részeket minél hamarabb távolítsuk el és semmisítsük meg. Fertızött magas mőveléső állományok visszavágása és szálvesszıs termelésre való átállítása esetén tapasztalatok szerint még sokáig folytatható a gazdálkodás. 4.3.3. Gombás megbetegedések Jelentısebb gombás betegségek • Szılı peronoszpóra (Plasmopara viticola) • Lisztharmat (Uncinula necator) • Szürkepenész (Botrytis cinerea) • Orbánc (Pseudopeziza tracheiphila) További kevésbé jelentıs gombás betegségek • Fakórothadás (Metasphaeria diplodiella) • A szılı feketefoltossága (Phomopsis viticola) • A szılı eutipiózisa (Eutypa lata) • A szılı sztereumos elhalása (Stereum hirsutum) 1) Szılı peronoszpóra (Plasmopara viticola) Észak-Amerikából származik. Európában 1878-ban jelent meg Dél-Franciaországban. Gazdanövénye: gyakorlatilag a Vitaceae család a Cissus discolor kivételével. Rezisztensek: V. rupestris – V. monticola – V.berlandieri – V. cinerea – V. riparia – V. rotundifolia. Kórfolyamat Áttelelés: varas alak képzıdik, az oospora telel át Tavaszi fertızés a talajon, az elızı évbıl maradt fertızött levélmaradványokon áttelelı spórákkal (oospora) indul. A fertızéshez elengedhetetlen a 10-13 °C – os középhımérséklet és 10 mm csapadék (kb. május közepe). Újabb megfigyelések szélsıségesen nagy csapadékok esetén alacsonyabb hımérsékletek mellett is indokolják a védekezések megkezdését. Oospora → makrosporangium → rajzóspóra → csíratömlı → sztómán át a levélbe → hausztoriumokkal – (levél anyagának felélése) → olajfolt

158

A levélre kerülı oospórából a levél felületi nedvességének hatására kiszabadulnak a rajzóspórák, melyek a gázcsere-nyílásokon keresztül behatolnak a levélbe. Innen a levél szöveteit hausztóriumokkal szövik át és felélik a levél anyagot. A fertızés helyén a levél folt szerőn kivilágosodik. A világoszöld foltokat olajfoltoknak nevezzük. Az olajfolt megjelenése után 1-2 nappal sporangium-tartó gyep a sztómákon át → sporangiumok → újabb fertızés rajzóspórákkal Kedvezı körülmények között 1-2 nap múlva sporangiumtartó gyep fejlıdik ki a lisztharmattól eltérıen pamacsos jelleggel a levél fonákján. (A liszharmat a levél színén, liszthintés szerő, homogén bevonatot ad.) Ez a penészkiverıdés forrása a késıbbiekben kialakuló másodlagos fertızéseknek. Igen veszélyes, hogy a fürtök is károsodhatnak virágzás idejétıl egészen a zsendülésig. A virágzatokon a fertızés elsıdleges (olajfolt) és másodlagos (penészkiverıdés) tünetei is megfigyelhetı, a fürtkocsány, vagy a teljes fürt elhalhat. Zsendülés idején a fürtön a penészkiverıdés már nem alakul ki. A bogyók szürkés-lilás színnel töppednek, belül barnulnak, esetleg elszáradnak. A termés cukor és savtartalma is csökken. A betegség járványszerően meleg és csapadékos idıben támad. Súlyos esetben teljes termés és lombveszteséget okozhat. A peronoszpórával szembeni vegyszeres védekezés ütemezésére Istvánfi és Pálinkás táblázata ad útmutatást. 15. táblázat. Hımérséklet hatása a lappangás idıtartamára (Istvánffi-Pálinkás-táblázat) Lappangási idı Középhımérséklet Normális idı esetén (nap) °C levél fürt 10-13 15-18 15-18 május közepéig 14 12-15 12-15 május vége 15 11-13 11-13 június eleje 16 9-11 9-11 június közepe 17 6-7 11-13 június vége 18-19 5-6 13-15 július 20-25 4-5 14-18 augusztus A nyári melegben, csapadékos idıjárási helyzeteket követıen gyakorlatilag azonnal védekezni kell, mivel a gombának minimális a lappangási ideje Védekezés A megelızés alapját jelenti a körültekintı területmegválasztás, és a szılısorok állandó széliránynak megfelelı tájolása, és a gyommentes állomány. Kémiai védekezésre a réz és rézpótló szerek egész serege, áll rendelkezésünkre, de ezek csak megelızı jelleggel alkalmazhatók. Az rajzóspórák kiszabadulásakor a réznek már a levélen kell lennie. Kritikus fontosságú a hatóanyag teljes fedése. kontakt szerek, mélyhatású szerek este, éjjel, szisztemikus szerek

}

Elırejelzés lehetséges például Galati-vitis programmal.

159

16. táblázat. Segédtáblázat a programban felhasznált adatok győjtésére. Szılıültetvény: ………………………………………….. Átlagos havi

Hét

Heti csap. Heti hım. Fenol. össz. fázis átlag oC

csapadék (mm) 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

Átlagos havi középhımérséklet ('C)

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12

mm sz. 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42

Év: 2003

-tól –ig 02.24.-03.02 03.03.-03.09 03.10.-03.16. 03.17.-03.23. 03.24.-03.30. 03.31.-04.06. 04.07.-04.13. 04.14.-04.20. 04.21.-04.27. 04.28.-05.04. 05.05.-05.11. 05.12.-05.18. 05.19.-05.25. 05.26.-06.01. 06.02.-06.08. 06.09.-06.15. 06.16.-06.22. 06.23.-06.29. 06.30.-07.06. 07.07.-07.13. 07.14.-07.20. 07.21.-07.27. 07.28.-08.03. 08.04.-08.10. 08.11.-08.17. 08.18.-08.24. 08.25.-08.31. 09.01.-09.07. 09.08.-09.14. 09.15.-09.21. 09.22.-09.28. 09.29.-10.05. 10.06.-10.12. 10.13.-10.19.

Fertızés % P.

peron

liszth.

botr.

VédeElvégkezési zett javas-lat véd. n.v.szer

2) Lisztharmat (Uncinula necator) Észak-Amerikából származik. 1847-ben Franciaországban,1853-ban Magyarországon is megjelent. Gazdanövénye: Vitaceae család. Ellenálló a Cissus és Parthenocissus nemzetség. Nagyon érzékeny: Vitis vinifera és fajtái. Áttelelés:

1) hifa alakban rügyekben → fertızött hajtások (primer fertızés) 2) áttelelı termıtest (peritecium) aszkospora (egyre jelentısebb)

160

Betegség tünetei többnyire virágzás után jelennek meg. Minden zöld részt fertız. Tünete a lisztes bevonat és a jellegzetes dohos szag. A fertızött bogyó héjának növekedése leáll, amit a növekvı bogyóhús fölrepeszt, így sérves bogyók jelennek meg. A levél színén kialakuló lisztes felület letörölhetı. A fertızött felület nem élesen körülhatárolható, nem foltszerő. İsszel fekete termıtest (peritécium) képzıdik. A betegség környezeti feltételei: hımérsékleti optimuma 25-28 °C, száraz, inkább közvetlen napfénytıl védett mikroklímát igényel. Védekezés: korai permetezés 3-4 leveles korban (Karathane LC) enyhe tél után, illetve kén és kénpótló szerekkel. A permetlével nem szabad takarékoskodni. Különbség: A lisztharmatnál: a levél színén jelentkezı kivirágzás összefüggı, a bogyó sérvesen felreped, a bevonat dohos. Peronoszpóra: a kivirágzás a levélfonákon jelentkezik, laza, pelyhes, a bogyóhús barnul, nem dohos. A levél színén olajfolt jelenik meg. 3) Szürkepenész (Botrytis cinerea) Az egész világon elterjedt, számtalan gazdanövénye van. Áttelelés: a fertızött növény felületén és szövetében, hifaszövedékbıl álló szkleróciumokkal. A szkleróciumok tavasszal, vízfelvétel után konidiumtartókat képeznek – nagyszámú egysejtő konidiumok jön létra. Bogyók fertızöttsége: fürtzáródáskor, és azt követıen. A csírázó konidiumok tömlıi az ép bırszöveten, sztómákon és sebeken át jut a szövetbe, de fertız a lisztharmat és moly okozta sebeken is. A túlzott vízellátás kapcsán fellépı bogyórepedés és túlzsúfoltság során jelentkezı letolás sérülései, valamint a jégesı is utat nyit a fertızésnek. A bogyók rothadási maximuma a gombák optimális hımérséklete (25 °C) alatt van, mert 16-18 °C-on magasabb a gomba enzimaktivitása. Védekezés: szellıs termıhely megválasztása, optimális lombozat fenntartása. Kémiai védelem fürtzáródáskor és szüret elıtt 1 hónappal alkalmazható speciális Botrytis elleni készítményekkel. Speciális esete a nemesrothadás vagy aszúsodás, mely során a 18Mm˚ feletti cukortartalom gátolja a gomba mőködését, így nem szürke rothadás lép fel, hanem a bogyók betöppednek, a héj felrepedése után víztartalmuk csökken. 4) Orbánc (Pseudopeziza tracheiphila) Amerikában eddig ismeretlen, fıleg Európában terjedt el. Magyarországról Müller Thurgau 1850-ben kapott orbáncos levelet. Áttelelés: Beteg levelekben telel át. A fertızés erek által határolt részekre terjed. A fertızés környezeti feltételei: csapadékos, enyhe ısz, mérsékelt téli hideg utáni száraz tavaszú évben várható a fellépése (az enyhe, nedves tél és tavasz kedvez a levelek humifikálásának). Védekezés: 3-4 leveles korban peronoszpóra elleni, elsısorban tiokarbamát hatóanyaggal. Az anyatelepeket is védeni kell.

161

17. táblázat. Szılıfajták ellenállósága (Vanek, 1995) Fajta neve Peronoszpóra Lisztharmat Fehérbor szılıfajták Bianca 7 7 Chardonnay 3 3 Cserszegi Főszeres 3 3 Ezerjó 1 1 Furmint 1 4 Hárslevelő 2 1 Irsai Olivér 1 3 Királyleányka 3 3 Korai Piros Veltelini 2 2 Kunleány 5 3 Leányka 1 3 Olaszrizling 3 2 Ottonel Muskotály 3 3 Pinot Blanc 3 3 Rajnai Rizling 1 3 Rizlingszilváni 1 1 Sárga Muskotály 2 1 Sauvignon 3 2 Szürkebarát 3 3 Tramini 3 3 Zalagyöngye 6 5 Zenit 1 1 Zöldszilváni 2 2 Zöld Veltelini 1 2 Vörösbor szılıfajták Blauburger 1 1 Cabernet Franc 1 3 Cabernet Sauvignon 3 3 Kékfrankos 2 2 Medina 4 7 Merlot 3 4 Kékoportó 2 1 Pinot noir 3 3 Zweigelt 2 3

Botritisz

Orbánc

9 5 8 3 2 4 4 2 1 9 2 3 5 4 5 1 1 4 4 7 8 6 1 6

3 0 1 0 4 3 5 5 5 6 5 5 5 4 4 2 0 3 4 1 4 0 3 3

6 5 7 5 8 4 1 5 4

0 5 5 5 3 3 5 5 5

4.3.4. Rovarkártevık Fontosabb rovarkártevık • Szılı gyökértető • Nyerges szılımoly • Tarka szılımoly • Levélatka • Szılı gubacsatka • Gyümölcsfa takácsatka • Kétfoltos takácsatka • Szılıilonca • Közönséges darázs

(Daktulosphaira vitifoliae (Fiteh)) (Phylloxera vastatrix) (Eupoecilia ambiguella) 2n (Lobesia botrana) 2-3n (Calepitrimerus vitis) 3-4n (Colomerus vitis) (Panonychus ulmi) 4-6n (Tetranychus urticae) 4-6 + n (Sparganotis pilleriana) 1n (Vespula vulgaris)

További kártevık • Fonalférgek • Cserebogarak • Vincellérbogár • Szılıeszelény

(Xiphinema sp.) (Melolontha melolontha) (Otiorchyncus ligustrici) (Byctiscus betulae) 162

vírusvektorok polifág kártevı gyengültségi kártevı jó ökológiai jelzı

Szılı gyökértető (Daktulosphaira vitifoliae, Phyloxera vastatrix) İshazája Észak-Amerika. Behurcolt kártevı. 1858-ban hurcolták be Dél-Franciaországba, 1875-ben jelent meg Magyaroszágon, Pancsován (ma Horvátország), de Pozsonyban is megtalálták. Levél és gyökérlakó alakja is ismert. Életciklusa bonyolult. Csak szılı (Vitis) fajokon, fıleg V. riparia, V. rupestris-en fordul elı. A szılı gyökerének szívogatásával okozza a jelentıs gazdasági kárt. Ennek hatására a gyökéren gubacsok képzıdnek, amely a V. vinifera fajtáinak tápanyagszállítását tönkreteszi, a tıkék gyengülnek, majd kipusztulnak. Az amerikai szılıfajok a kártételt tolerálják. Az amerikai szılıfajokon (alanytermesztés anyatelepei) a tető levéllakó alakja jellemzı. Immúnis homok talajokon kártétele nem jelentkezik. 75%-os kvarctartalom fölötti talajokban nem él meg. Kötött talajokon az ellene való védekezés alapja az oltványkészítés. Korábbi módszerek között szerepelt a talajgázosítás (szénkénegezés), és a vegetációs idın kívüli un. technikai árasztás. Nyerges szılımoly (Clysia ambiguella) A tarka szılımolyhoz képest kevésbé meleg idıjárás és termıhely esetén gyakoribb az elıfordulása. A károkat a hernyó okozza. Az elsı nemzedék fiatal hernyói a virágzó, vagy éppen kötıdött szılıfürtben rágnak. Fıleg a bimbókat, de a kocsányt is átrágják. A második nemzedék a zöld bogyó belsejét rágja. Tarka szılımoly (Lobesia botrana) Melegebb években és meleg termıhelyen fordul elı. Kártétele a nyerges szılımolyéhoz hasonló. Harmadik nemzedéke már az érı bogyót károsítja. Igazán nagy kárt a rágás helyén fellépı szürkepenészes rothadás okozza. Védekezés: elırejelzés, fénycsapda, sexferromon-csapda, légtértelítéses módszer. Kémiai védekezés: rajzáscsúcs után 7-10 nappal. Szılı levélatka (Calepitrimerus/ Epitrimerus vitis) A szılı nagyságrendileg legkomolyabb atkakártevıje. A tıke föld feletti részeiben ritkábban rügypikkelyek alatt telel át. Jelenléte elırejelezhetı a rügyvizsgálatokkal egybekötve. Habitusa békés, legelészı életmód. Rovarmikroszkóp mellett a lámpa melegétıl billegve mozog, nem szaladgál! Kártételét már a rügypikkely alatt megkezdi. Téli táplálkozásának eredménye a tavasszal igen nehezen induló, mozaikosan szaggatott levélkezdemények vontatott kibontakozása (tavasszal rövid szártagok, apró deformált levelek). Év közben kártétele a fejlıdı leveleken figyelhetı meg. A károsított levelek mozaikosan sárga foltosa, közepükön apró barna pontocskával (áttetszı fényben jól látszik a szívogatás nyoma). Védekezés: lehetséges speciális atkaölı szerekkel. Kidolgozott biológiai védelem ragadozó atkák (Typhlodromus pyri) betelepítésével (vagy betelepülésük elısegítésével) lehetséges. Ha ez utóbbira számítunk javasolt a széles hatásspektrumú rovarölı, valamint kéntartalmú szerek használatát mellızni. Szılı gubacsatka (Eriophyes/ Colomerus vitis) A levél színén eltérı nagyságú, ráncolt felülető dudorodások jelennek meg. A levélfonákon sőrő szırzet fejlıdik. Ritkán fürtön is elıfordul a kártétel. Kártételének gazdasági jelentısége ritkán indokolja az ellene való védekezést. Életmódja: a kifejlett atkák a szılırügyekben telelnek át. Szőznemzéssel szaporodnak.

163

Védekezés: esetlegesen speciális akaricidekkel. Gyümölcsfa takácsatka (Panonychus ulmi) A nıstény szeptember táján fıleg az alapi rügyek környékén rakja le vöröses hornyas (pálcás) tojásait. Az áprilisban kikelı lárvák az induló hajtásokat szívogatják, amivel igen nagy kárt okozhatnak. A hajtások nagyon lassan indulhatnak meg, késıbb az ér közötti területek a szívogatások helyén nekrotizálódhatnak és kiszakadnak. Késıbbi fázisban a levelek fonáki oldalán szívogatnak. Ragadozója a Typhlodromus pyri ragadozó atka. Kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) Tojásai sárgászöldek, sárgás vörösek, nem hornyas. A nıstény a talajrepedésekben, gyommaradványokon telel át. Tavasszal kezdetben a főféléken tartózkodik és csak késıbb megy át a szılıre. Mozgásra képes alakja a levél fonákán szívogat és ott jellegzetes pókhálós bevonatot hoz létre. Szívogatásának hatására a levelek ér közötti területén jelentkezı sárgás-barnás foltosság, és nagyon jellegzetes torz fejlıdés figyelhetı meg: a levél szőkül, fogazata szabálytalan lesz, a levél legyezıalakú lesz. Az erek közötti terület sárgul, barnul, késıbb elhalhat és lehullik. A takarónövények gondos ápolásával és mechanikai gyomírtással elkerülhetı a kártevı felszaporodása. Ragadozója a Typhlodromus pyri ragadozó atka. Szılıilonca (Sparganotis pilleriana) 10-14 évente jelenik meg nagyobb tömegben. Polifág (sok tápnövényes) kártevı. Kirágja a rügyeket. A kifejlıdı levelek lukasak. Késıbb a levelek fonákán rág, és finom pókhálós szövettel levélgubacsokat alakít ki (búvóhely). Elırejelzése bizonytalan, mert fénycsapdára jól győlik, akkor is, ha nem okozna kárt. Elsı kártételeinek megfigyelése esetén rovarölıszeres permetezés indokolt. Közönséges darázs (Vespula vulgaris) Csak a megtermékenyített nıstény telel át a többi elpusztul. A felszaporodó állomány augusztus-szeptember táján fıleg az illatos fajtákat bogyóit rágja és szívogatja. Gyakran a Botrytis konídiumát is hordozza. Ellene kis felületen cefrecsapdával lehet védekezni, vagy a fürtök zacskózásával. A csapdába töltött (sör, ecet stb.) anyag ne legyen édes, mert a méheket kímélni kell. A méhek nem képesek a bogyót átrágni. Csak a darazsak után takarítanak szívogatásukkal. 4.3.5. Gyomirtás Szılıültetvények jellemzı gyomnövényei • Közönséges tyúkhúr (Stellaria media) koratavaszi takaró • Apró szulák (Canvulvulus arvensis) kártevı atkék tápnovénye • Közönségs tarackbúza (Agropyron repens) agresszív tarackos • Betyárkóró (Erigeron (Conisa) canadensis) • Kakaslábfő (Echinochloa crus galli) • Pirókujjas muhar (Digitaria sanguinalis) allelopátia Környezetbarát termesztésben, de integrált termesztésben is megvalósítható a folyamatosan virágzó sorok, sorközök kilakítása. Minıségi bortermı területen, nagyobb humusz és agyagtartalmú talajokon jellemzı elsısorban a sorközök gyepesítése, illetve azokon a természetes gyomflóra kialakítása és kontrollálása. Ez szerves részét képezi az ökológiai környezetnek. A folyamatosan virágzó sorközök túlélési lehetıséget biztosítanak bizonyos 164

ragadozó élı szervezetek számára arra az idıszakra, ameddig prédaszervezetek nincsenek jelen. A termesztéstechnológia szempontjából nem kedvezı növényfajokat szelektív írtással kontrollálhatjuk: perzselıs hıkezelés, pontszerő gyomírtós permetezés. Az éves gyomkorlátozást alapvetıen két módon valósíthatjuk meg: •

mechanikai úton: kapálás, kultivátorozás, kitérı kapa alkalmazása.

•

vegyszeres kezeléssel: perzselı, illetve felszívódó gyökérherbicidek alkalmazásával.

Az éves termesztéstechnológiában rendszerint és évjáratnak megfelelıen 2-3 mechanikai múveletet 2-3 kémiai védelemmel kombinálunk a sorokon. A sorok rendbentartására terjedıben van a damilfőnyíró használata is, erre azonban megfelelı munkaerı szükséges, hogy a tıkéket ne vágja szét. A bozótvágó használata kerülendı! A sorközötti területet gépekkel tartjuk rendben, ami tervnek megfelelıen lehet kultivátor, ásógép vagy muncsozó, esetleg főkasza. A tárcsa, talajmaró használatát a telejszerkezet megóvása érdekében kerüljük! A sorok gyomkorlátozása évente 5-6 alkalmat igényel. Az elsı védekezést érdemes a szılı fakadását megelızıen elvégezni. Egy fakadás elıtti vegyszeres beavatkozás 2 vagy akár 3 héttel is kitolhatja az elsı kapálás idejét. Erre száraz tavaszokon esetenként nem kerülhet sor, mert késik a gyomosodás. Meleg idıben robbanásszerő lehet a fakadás. A késıbbiekben kapacitás és lehetıségek szerint egy-egy kapálást egy-egy vegyszeres kezelés követ, de figyeljünk rá, hogy az éves utolsó kezelés mindig kapálás/ mechanikai gyomkorlátozás legyen! Az év során alkalmazott herbicidek ellen esetlegesen kialakuló rezisztencia problémája ezzel kiküszöbölhetı. Nagy figyelmet fordítsunk a sorok végére, mert ezt a részt könnyő permetezni, de nem szeretjük kapálni! A vegyszeres beavatkozásokat megelızıen mindig végezzük el a tıkék fattyazását és vadalását. A 4 évnél fiatalabb állományban vegyszeres gyomkorlátozást nem alkalmazhatunk! A tıkepótlásokat feltétlen védjuk törzsvédıkkel! A kapálásokat igyekezzünk a gyomflóra felmagzását megelızıen elvégzni. A sorközök talajszerkezetének és tápanyagállapotának javítása érdekében elınyös lehet azonban azok felnövekedését megvárni. A kapálásnál a gyomokat helyesen a sorközbe húzzuk, majd a munka végeztével azokat a talajba dolgozzuk.

165

5. AZ ÜLTETVÉNYEK ÁLLAGFENNTARTÁSA Az ültetvény potenciális termıképessége a termırefordulás utáni kiegyenlített terméshozamokban jut kifejezésre. Évente 10-30%-os termésingadozás normális. A szılı esetében szakaszos terméshozás (szakaszos rügydifferenciálódás) nincs. Az ültetvény állagát befolyásoló tényezık az alábbiak 1. Humán tényezı, technológiai fegyelem 2. Az ültetvény belsı szerkezeti egyensúlya A tenyészterület, területegységre esı tıkeszám, mővelésmód, támrendszer, rügyterhelés és annak elosztás szoros összefüggésben vannak egymással. A cél az, hogy ezek egymással összefüggésben arányosan, a lehetı legnagyobb mértékben tegyék lehetıvé az agroökológiai potenciál kihasználását. Az ültetvény belsı szerkezetének szabályozására legnagyobb mértékben a fitotechnikai mőveletek adnak lehetıséget. A rügyterhelés és elosztás kialakításával, késıbb a zöldmunkák okszerő ütemezésével lehetıségünk van az állomány biológiai teljesítményét szabályozni, a fotoszintetikus teljesítményt optimális szinten tartani. -

Az ültetvény tıkeállaga, beállottsága Cél a 100%-os tıkeállomány kialakítása. Ez gyakran már a telepítést követı évben sincs meg. Esetenként már a szaporítóanyag vásárlásánál lehet kalkulálni egy 5%-os pótlási igénnyel. Évente 1-3%-al állománycsökkenés normálisnak tekinthetı, amely fıleg: oltvány élettani hibái, erıs téli fagyok, magas talajvíz, aszály, környezetszennyezés, kórokozók, kártevık vagy mechanikai sérülések miatt következik be. E tényezık a szokásosnál nagyobb tıkehiány kialakulását eredményezik. Egy 15-20 éves ültetvényben már 20-30%-os hiány is lehet, ha a folyamatos tıkepótlást nem végezzük el. Ilyen szintő tıkehiány esetén a meglévı tıkék terhelésének növelésével (karhosszabbítás) már nem lehet ellensúlyozni a kiesést. Minél kevesebb az egységnyi területre esı tıkeszám annál nagyobb a veszélye a tıkehiánynak. A tıkepusztulás okai: 1. Fajtatulajdonság: Olaszrizling > Chardonnay > Cabernet sauvignon > Kadarka Magas mővelésben tartós tıkét ad: Leányka, Ottonel muskotály, Rajnai rizling, Szürkebarát, Cabernet franc, Olasz rizling, Rizlingszilváni, Jó tıkeállományt ad: Chardonnay, Hárslevelő, Furmint, Kövidinka, Sauvignon blanc, Közepes tıkeállományt ad: Zöld veltelini, Zöldszilváni, Cabernet sauvignon, Oporto, Chasselas, Csabagyöngye, Gyenge tıkeállományt ad: Kadarka, Irsai Olivér, Cegléd szépe, Pannónia kincse, Izsáki, Mathiász Jánosné. 2. A telepítési anyag biológiai értékének problémái, oltványkészítéssel kapcsolatos, gyakran rejtet hibák. 3. Állati kártevık okozta károk. 4. Környezetszennyezés.

166

5. Talajvízszint emelkedése mélyfekvéső területeken. 6. Elemi károk: téli fagy, jégesı… 7. Mechanikai sérülések

(gépek, eszközök).

8. A mővelésmódonként eltérı sebzési felületek különbözısége. Ernyı mővelés esetén csak két vágást ejtünk tıkénként, míg kordon esetén termıalaponként vágunk kettıt. 9. Rendszeres túlterhelés. 10. Vírusok, baktériumok – elsısorban a fás részeket károsítók- hatása. A tıkepusztulás megelızési lehetıségei •

Az ökológiai feltételeknek megfelelı fajtaválasztás

•

Magas biológiai értékő szaporítóanyag telepítése

•

Megfelelı támrendszer építése és fenntartása

•

Egyenes és sérülésmentes vázrendszer kinevelése

•

A tıke egyedi terhelése, a túlterhelés elkerülése

•

Arányos mérető és jó elrendezéső lombfelület nevelése

•

Hatásos védelem minden károsító tényezıvel szemben

A hiányzó tıkék pótlása A tıkepótlást gondosan, gödörbe, indítótrágyával végezzük. A pótolt tıkék gondos ápolást és növényvédelmet kívánnak. Jó, ha erre van egy külön kijelölt ember. A telepítés után 1-2 évvel: - homok talajon gyökeres dugvánnyal vagy tıkepótló bujtással, - kötött talajon gyökeres oltvánnyal. A termıre fordulásig: - konténeres, gyökeres, elınevelt szaporítóanyaggal. A tıkepótlás idızítés: - konténeres: júniustól augusztus közepéig. Ezt feltétlen öntözni kell! ısztıl tavaszig, nyugalmi állapotban telepítsünk. - szabadgyökerő: Idısebb tıke-korban: - törzses szaporítóanyag, - homokon tıkepótló bujtás, - kordonkar hosszabbítás. 3. A telepített fajta piaci értékének változása •

fogyasztási szokások változása miatt,

•

minıségi igények növekedése miatt,

•

technológiai és környezeti tőrıképesség, gombás betegségekkel szembeni ellenállóság felértékelıdése fıleg az alföldi területeken.

167

4. A tıkeállomány kondíciója és egészségi állapota •

termıegyensúly fenntartása (gyenge, közepe, vagy erıs kondíciójú fajták),

•

megfelelı tápanyaggazdálkodás,

•

fiatalkori túlterhelés,

•

betegségek, fıleg vírusok terjedése.

5. A termıhely ökológiai viszonyai, illetve azok megváltozása •

talajviszonyok kedvezıtlen megváltozása: erózió, defláció, talajsavanyodás,

•

imissziós károk: ipartelepek, vegyi üzemek telepítése,

•

külsı szennyezések okozta gondok: gabona gyomírtása esetén szer-sodródás.

6. Az ültetvény mőszaki berendezései •

támberendezés rendszeres karbantartása,

•

utak, vízelvezetık, támfalak karbantartása.

Az ültetvények átalakítását ha csak lehet kerüljük el. Ha ezt mégis számos indok alátámasztja (ültetvénykorszerősítés, fajtaváltás, mővelésmód átalakítása, intenzitásfokozás), akkor a körülmények alapos elemzése után kell dönteni a lehetséges megoldásokról.

168

6. SZÜRET Betakarítási munkák keretében a termést le kell választani a tıkérıl és elszállítani az ültetvénybıl. Az egész technológia egyik legmunkaigényesebb folyamata, az évi kézimunkaigény 30-50 %át teheti ki, mivel ma Magyarországon a kézi szedés az általános. Az egész év munkájának eredménye a termés, amit mennyiségi és minıségi veszteség nélkül kell begyőjteni. A betakarítási munka igen nagy feladat, komoly szervezést igényel. A betakarítási munkák szervezésének az alapja a termésbecslés, Elıször június végén lehet megbecsülni a várható termés mennyiségét, de mivel a nyári csapadékviszonyoktól függ a fürtök gyarapodása, július végén - augusztus közepén, a zsendüléskor pontosításra lehet szükség. A termésbecslést el kell végezni fajtánként, parcellánként, külön a termı és a nem-termı ültetvényekre vonatkozóan is. A fajták érésideje alapján kell megtervezni a szedési ütemtervet. Egy nap annyi termés szedhetı le, amennyit még azon a napon fel is tudnak dolgozni. Ha a feldolgozási kapacitás nem korlátozó tényezı, a fajták érési ideje vagy a szedılétszám határozza meg, hogy mennyi az egy nap alatt leszedhetı termés mennyisége. A szükséges szedı létszámot ritkán tudja egy üzem saját munkaerıvel biztosítani, ezért alkalmi dolgozókat, iskolásokat, külsı csoportokat kell szervezni. A termésátlagtól, a fürtnagyságtól, lombozattól, de a munkaerı minıségétıl és a munkák szervezettségétıl is nagymértékben függ a szedési teljesítmény. Teljes értékő munkaerı átlagos körülmények között 300-500 kg/nap/fı szedési teljesítményt tud nyújtani. A szedési ütemtervre épül a szállítási ütemterv. A folyamatos szállítást legtöbbször nem lehet megoldani saját jármővekkel. Gondoskodni kell a szükséges szállítóeszközökrıl, szedıés szállító göngyölegrıl. A betakarítási munkákat össze kell hangolni az üzemben zajló egyéb munkákkal (pl. talajmővelés, más növény betakarítása, ıszi vetés, stb.). A szüret kezdetét egy bizottság határozza meg, ennek a minıségvédelem a célja. Az érésütemet próbaszürettel vizsgálják. Próbaszüret alkalmával reprezentatív minta alapján (teljes töke leszedése) megvizsgálják a termésbıl készült must minıségét. Legegyszerőbb próbaszüret az, amikor csak cukortartalmat mérnek, de a végtermék minısége szempontjából legalább olyan fontos a savtartalom és egyéb beltartalom változása is. A próbaszüretet a zsendülés kezdetétıl 5-7 naponta ismételjük. A legtöbb fajtát a fiziológiai (teljes) érettség állapotában, vagy annak közelében célszerő szüretelni. Ez az állapot, amikor több cukor már nem vándorol a bogyóba. Ilyenkor legnagyobb a termés tömege is. A cukorfok tovább nıhet, de ez már csak víz - tehát tömegvesztéssel járó töményedés, relatív cukor-növekedés. A technológiai (szedési) érettség az az állapot, amikor a végtermék céljából legjobb állapotban van (pl. illatos fajták teljes érés elıtt, gyorsan lelágyuló fajták még megfelelı savtartalomnál) a termés. Túlérés állapota az, amikor a teljes érés után szedjük a termést. Speciális esete a Tokajhegyaljai aszúsodás, de más borvidéken is elıfordul a "késıi szüret", amikor a töppedt bogyót szüretelik. A túlérés különleges esete az ún. "jégbor" - "eiswein" készítése. Erre akkor kerül sor, amikor a termést lombhullás után is a tıkén hagyják és csak akkor szüretelik le, amikor a fagyok következtében a termés is megfagyott (ehhez legalább -5 - -6 °C hideg szükséges). A 169

megfagyott termést leszüretelik és fagyott állapotban préselik. Így a víz, ami megfagyott a bogyóban, préseléskor a törkölyben marad és csak a magas cukortartalmú must (gyakran 4045 mustfok) préselıdik ki. Az ebbıl erjesztett bor természetes maradék-cukortartalma magas, íz- és zamatanyagai különlegesek. Kézi szedés esetén a szüreti technológiák különbsége a sorközi és távolsági szállítás eszközeiben és szervezésében lehet (puttonyos - ládás szüret, különbözı típusú szállítókocsik használata). A gépi szüret egyenlıre nem terjedt el, bár jó minıségben szüretelı gépek állnak rendelkezésre. A hazánkban mőködı gépek (Chisholm Ryder, KG-1, stb.) hidas szerkezetre szerelt, önjáró berendezések, speciális szüretelıgépek, 60-100 ember teljesítményét váltják ki, de mivel más munkát nem tudnak vele végezni, ezért igen drágán üzemelnek még akkor is, ha nagy terméső ültetvényben és egész szezonban dolgoznak. Hatékonyan, jó minıséggel csak olyan ültetvényben lehet géppel szüretelni, ahol a támberendezés a tıke, illetve a termés elhelyezése a gépi szüretelés feltételei szerint van kialakítva. A fejlett szılıtermesztı országokban már sok más, könnyebb, olcsóbb, vontatott, univerzálisan használható szüretelıgép van forgalomban. Akár kézi, akár gépi szedéssel takarítjuk be a termést, nagyon fontos az ütemes szállítás megszervezése. Már általánossá vált az IFA + UNIKON-konténer használata. Külföldön speciális szılıszüretelı szállító kocsikat alkalmaznak. Külön kell tervezni az étkezési szılı betakarítását Az utóbbi évtizedekben az étkezési szılı kiszorult az üzemi termesztésbıl. Az üzemi területeken megtermelt csemegeszılı fajták nagy részét borszılıként szedték le és dolgozták fel, mivel a válogatás, csomagolás költsége nem térült meg az árban. A csemegeszılı fajták étkezési célra történı szedése történhet; a teljes termést leszedve, válogatás után külön menetben csomagolva, de természetesen a minıség érdekében célszerő egyenesen a szállító göngyölegbe szedni, így kisebb a fürtök törıdése. A csemegeszılı csomagolása szabvány vagy külön igény, megállapodás szerint történik.

170

7. A SZİLİFAJTÁK RENDSZEREZÉSE, FAJTAISMERET A szılıfajták száma igen nagy. A világon mintegy 5000 szılıfajtát termesztenek. Hazánkban is több száz fajta található. A sok fajta közötti eligazodás elısegítésére az ampelográfia foglalkozik a szılıfajták leírásával és értékelésével. A fajtaleírások részletes ismertetésére nincs lehetıség, de a szılıfajták termesztési értékét a helyes fajtaválasztás érdekében ismerni kell. Ehhez tudni kell a szılıfajta biológiai értékét, technológiai tulajdonságait és áruértékét. Természetesen ezek a tulajdonságok egymással szoros összefüggésben vannak, és nem abszolút értékőek, mert más-más természeti vagy közgazdasági környezetben más-más tulajdonságok lehetnek fontosak. Néhány fontos tulajdonság: A tenyészidı hossza (érésidı): Magyarországon átlagos körülmények között biztonságosan csak a korai és középéréső fajták érnek be. Elınyük, hogy az évjárat hatás nem érvényesül úgy, mint a késıi érésőeknél. Üzemenként (de országosan is) olyan fajtaösszetételt kell megvalósítani, ami lehetıvé teszi, hogy minden fajtát a feldolgozás céljának megfelelı legkedvezıbb állapotban szüretelhessenek le. A termıképesség: Mint fajtatulajdonság, két tényezıtıl függ. Elsısorban attól, hogy mekkora az átlagos fürttömeg, másodsorban attól, hogy egy hajtáson hány fürt fejlıdik ki (termékenységi együttható). Általában nagyobb fürtő fajtáktól nagyobb termıképességet várhatunk. A kis termıképességő fajták rendszeresen 6-8 tonnát teremnek hektáronként. Jó termıképességrıl 10 tonna felett beszélünk. 15 tonna felett már igen nagy termıképességő a fajta. A bortörvény ma már a minıségi termelés érdekében korlátozza a termés mennyiségét. A mi ökológiai körülményeink között a 10-12 t/ha termés kinevelésének vannak meg a feltételei. A minıség: összetett tulajdonság, amit a • cukortermelı képesség, • a sav mennyisége és minısége, valamint • az illat- és zamatanyagok minısége együttesen határoznak meg. Az ellenállóképesség (rezisztencia): vizsgálata kiterjed • a téli fagy elviselésére, • a rothadási hajlamra (Botrytis), • egyéb gombabetegségekre, kártevıkre való érzékenységre. A téli fagyra érzékenyek általában a pontuszi fajták, valamint az orientalis csoport nagybogyójú csemegeszılı fajtái. Jó fagytőrı-képességőek az interspecifikus fajták, az occidentalis csoport kisfürtő típusai (Rajnai rizling, Olasz rizling, Cabernet, Kunbarát, Cserszegi főszeres) és az orientalis csoport kisebb bogyójú típusai (Chasselas, Ottonel muskotály, Kékfrankos). Ez utóbbi három inkább közepes fagytőrésőnek tekinthetı. Rothadásra érzékenyek a sérülékeny bogyójú, tömött fürtő fajták (Ezerjó, Leányka, Rizlingszilváni, Kadarka, Cardinal, Szılıskertek királynıje). Rothadásnak ellenállóak általában az interspecifikus fajták, azon kívül pl. a Kékfrankos, Cabernet, Chasselas. A gombabetegségekre, kártevıkre való érzékenység is különbözik fajtánként. Ez a tulajdonság az alkalmazott termesztéstechnológia egyes elemeit határozza meg. Egyéb tulajdonságok közé sorolhatjuk pl., hogy mennyi zöldmunkát igényel, könnyő vagy nehezebb metszeni, szüretelni, feldolgozni.

171

7.1. Származás szerinti rendszerezések Földrajzi hely szerinti csoportosítás Odart (1841) - nyugati, középsı, keleti-északi, déli származású fajták. Gábor (1913) 1) Keleti fajta: lugasmővelésre való, hosszú bogyójú fajták pl. Rozakit. 2) Déli fajta: fagyérzékeny, rövid metszéssel is bıven termı fajták: Kadarka, Kövidinka, Ezerjó. 3) Északi fajta: gyengébben növı, hosszú metszést igénylı kisfürtő fajták: Rajnai r., P. tramini, Pinot csop. 4) Nyugati fajta: elızı csoporthoz hasonló tulajdonságú fajták, Sauvignon, Semmillon, de ide sorolta a déli fajtákhoz hasonló Aramon-t, Carignan-t is. Andrasovszky "szılıfajai" (1926) A földrajzi elıfordulás és a morfológiai eltérések szerint 5 "önálló fajt" alkotott: 1) V. Byzantina ny. Ázsiai csemegeszılı: Chasselas félék 2) V. alamennica K. európai fajták: Pinot cs., Gamay. 3) V. deliciosa ny. Ázsiai muskotály fajták: Alexandriai m., Pécsi szagos 4) V. antiguorum ny. Ázsiai csemegefajták egy része: Cornickon 5) V. mediterranea földközi tengeri fajták: Alanttermı, Csókaszılı A fajták egy részét keverékfajnak tekintette, és számos példával támasztotta alá rendszerezését. Rendszerét nem tudta befejezni, de sokan ezt fejlesztették tovább. Marton "törzsei" (1944) Három törzset alakított: 1) nyugati törzs: Európa ny. részén elterjedt rövid tenyészidejő, kis bogyójú, zamatos, illatos bort adó fajták. (Pinot csop., Rajnai rizling, Sauvignon, Merlot, Tramini, Leányka) 2) pontusi törzs: melegebb, szárazabb viszonyok fajtái, középhosszú tenyészidejőek, minıségi és tömegbort adó fajták (Furmint, Hárslevelő, Ezerjó, Kadarka, Járdovány, Chasselas félék, Kékfrankos). 3) keleti törzs: hosszú tenyészidejő, csupasz levelő, nagy, hosszúkás bogyójú fajták (pl. Afuz Ali, Alexandriai mézes, de ide sorolta a gyapjas fonákú Kecskecsöcső fajtát is). Hibái:

Leányka nem nyugati, Chasselas nem pontusi, Kecskecsöcső nem keleti származású.

172

Negrul' "prolesei" (1946) Marton rendszerére épül, de jobban kidolgozott és szakmailag megalapozott. Az Andrasovszky által készített rendszert fejlesztette tovább. földrajzi ökológiai csoportok: prolesei: pontica, occidentalis, orientalis. Legidısebb a pontica - erıs fajtaleromlás Legfiatalabb az orientális - nincs fajtaleromlás A földrajzi csoporton belül alcsoportokat is állított fel. - convarietas pontica: Ezerjó, Furmint, Kadarka, Hárslevelő, Mézes, - convarietas occidentalis: Szürkebarát, Rajnai rizling, Cabernet franc, - convarietas orientalis: Afuz Ali, Szultanína, Chasselas, A fajtacsoportok részletes felsorolását és jellemzését a jegyzet 1-4. táblázata mutatja be.

7.2. Morfológiai bélyegek szerinti módszerek Ezek a levél a fürt és a bogyó legfontosabb jellemzıi szerint osztályoznak: Goethe (1878) - bogyó alakja: 3 csoport (osztály) - levelek szırözöttsége: 3 rend - levelek vállöble 3 alrend Mechanikus rendszer - nem használják Ampelometriai mérıszámok szerinti csoportosítás - Goethe (1887); - Ravaz (1902); - Galet (1952) dolgozta ki, Galet rendszere a legfejlettebb. Az értékeléshez 11 mérést kellett végeznie a levélen. A szılılevél nagy változatossága és a levelek fajták közötti kis különbsége miatt nem terjedt el. Számkulcsos rendszerek Németh (M) fajtarendszere (1967) Az általános növényrendszertani fogalmakkal dolgozott. A kultúrfajok rendszertani egységei szerint csoportosított Negrul' rendszerét (convarietas - változatcsoport) tovább osztotta (szubconvarietas - változatalcsoportok; provarietasok - változatok) bevezetésével. A földrajzi elterjedés mellett a morfológiai bélyegek szerint is csoportosított. A convar. pontica - subconvar balcanica változat csoporton belül 2 változatot, 13 alváltozatot különített el. Rendszere jelenleg a legelterjedtebb természetes rendszer. Németh Márton 19 szerv 125 tulajdonságának 463 bélyegét látta el számokkal. Rendszerét a nemesítık a fajtaleírásokhoz használják. A fajták ampelográfiai jellemzıi számokkal csoportosíthatók és sorolhatók be. A V. vinifera fajták természetes rendszerbe sorolásának gyakorlati jelentısége, hogy az egyes csoportok tulajdonságai jól meghatárolhatók, a fajták jelenlegi elterjedésétıl függetlenül - az eredeti származási helyek morfológiai jellemzıik szerint - használhatók.

173

7.3. Érés szerinti csoportosítás A Chasselas érési idejéhez viszonyítják a többi fajtáét. I. idıszak: Chasselas elıtt illetve után 5 nappal II. idıszak: Chasselas után 10-15-20 nappal III. idıszak: Chasselas után 25-30-35 nappal IV. idıszak: Chasselas után 40 nappal Az I. idıszak elıtt érı fajtákat koraiaknak minısítette.

7.4. A termés felhasználása szerinti csoportosítás - bor és csemege fajták - kettıs hasznosítású fajták - magvatlan fajták

7.5. Új szempontok szerinti csoportosítás 1) Európai, hazai, nemes fajták 2) Alanyfajták 3) Direkttermı fajták (am x am; am x eur. hibridek; Labrusca szárm. Seibel, Seyve Villard) Azok a zömmel frankoamerikai keresztezéső szılıfajták, melyek ellenállnak a filoxéra kártételének, így saját gyökéren termeszthetık (direkttermık). 4) Új hibridek (V.v. x Vv.) intraspecifikus f. (Zenit, Zengı, Zefir, Orémusz, Karát, Cserszegi főszeres, Favorit) 5) Interspecifikus - vagy fajhibridek (rezisztens) fajták (Zalagyöngye, Bianca, Kunleány, Medina, R. sorozat, Pölöskei muskotály, RF sorozat). 6) Populációt alkotó fajták (pl. Teltfürtő Kékfrankos) 7) Klónfajták (azonos morfológiai jellemzıkkel és term. értékekkel rendelkezı egyedek kiemelése és szaporítása) 8) Alapfajta - klónozásra használt fajta İshonos fajta Az eltérı ökológiai környezetben kiválasztódott fajták, például Nyugat-Európában a Sauvignon, közép Európában a Kadarka, Kis-Ázsiában a Sultanina. Egy adott országban bizonyítottan megjelent és ott elterjedt fajta is. Hazánkban pl. Ezerjó, Budai, Kéknyelő. Honosított fajták A külföldi fajták behozatala és értékelése, elterjesztése. Például Németország: R. rizling klónok, Kerner, Új hibridek; Svájc: Rizlingszilváni, Chasselas. Ausztria: Zweigelt, Blauberger Csehország: André Franciaország: Merlot

174

Elterjedés szerint 1) Helyi fajták (autochton) Kéknyelő, Ezerjó. 2) Meghatározott földrajzi környezetben termelhetı fajták A fajták klímaadaptációs készsége korlátozott. Rizlingszilváni, M. Ottonel, Leányka, Bouvier, Tramini, Korai piros veltelini. 3) Világfajták (ökológiai fajták) Környezettıl függetlenül jó minıséget adnak, mert jó a klímaadaptációs készségük. R. rizling, Sauvignon, Chardonnay, Pinot blanc, Merlot, Cabernet franc, Cabernet sauvignon

7.6. Szılıfajták meghatározására alkalmas bélyegek Megjegyzések − Leghosszabb ideig a levél vizsgálható, ezért a legnagyobb ampelográfiai értéke ennek van. A fürt és a bogyó fontos bélyeg, de rövidebb ideig tanulmányozható. − A jellemzık egy része minıségi jellegő - szubjektív lehet (vitorla színe, a szırözöttség). Ennek elkerülésére példa fajtákat adnak − A jellemzık egy része mennyiségileg meghatározható. − A jellemzık leírásához a mintát: - a legalkalmasabb idıben, - a növény meghatározott helyérıl, - elegendı számú tıkérıl (növényrıl) kell győjteni. − A fajtaleíráshoz egységes nevezéktant kell alkalmazni Ennek érdekében − 1873-1880 között Nemzetközi Ampelográfiai Bizottság mőködött. − 1961-ben Nemzetközi Ampelográfiai Regiszter kidolgozása (O.I.V.) (150 tulajdonság) − 1983-ban O.I.V. és a Növénygenetikai Tanácsok Nemzetközi Tanácsa (FAO szervezet) közösen dolgozott ki egy továbbfejlesztett változatot. Ezt egyeztette az UPOV-val is (Új Növényfajták Védelmének Nemzetközi Szövetsége ): 0-9-ig terjedı skála (0 a legkisebb, 9 a legmagasabb érték, vagy minıség; lehet mennyiségi és minıségi érték is).

175

A fajtaleírás sémája Általános leírási sor: 1., A tıke: - erıssége - a fejlıdött vesszık száma - a vesszık állása 2., A vesszık és a rügyek: − vesszık színe − vesszık szırzete − vesszık felülete − vesszık vastagsága − az ízközök hossza − a vesszı keresztmetszete − a módszerek fejlettsége − a rügyek nagysága alakja elhelyezkedése szırözöttsége 3., A vitorla és a levél szırképletei: - serteszır - mereven felálló - gyapjas szır - hosszú, visszahajló, elfekvı A vitorlán serteszırök nincsenek. A vitorla 2. kiterült levelének a fonáka szerint, lehet: - csupasz Leányka - pókhálós Sárga muskotály - gyapjas Olasz rizling - nemezes Kövidinka A fejlett lomblevél gyapjas szövete egy fokozattal kisebb A levélen serteszırök is vannak: − kevésbé serteszırös - csak a fıerek Kékfrankos − közepesen serteszırös - kisebb erek is szırösek Cabernet − erısen serteszırös - lemez is egyenletesen szırös Hamburgi muskotály − a levél színe is lehet szırös: Tramini, Ottonel muskotály Vitorla színe:

zöld hamvaszöld barnabronzos bronzpiros vörös - sötétpiros A szırözöttség az alapszínt megváltoztatja. Fehér szırök - zöld alapszín - sárgászöld A vitorla állása

Oportó Szürkebarát Kékfrankos Chasselas Mathiász Jánosné muskotály Hárslevelő

kiterített Pannónia kincse homorú v. domború Ezerjó

176

A vitorla alakja és nagysága: nagy - gömbölyő

Riparia portalis

4., A levél (a 9-12. nódusz leveleinek leírása) - nagysága:

kicsi középnagy nagy

- alakja:

ék alakú szív alakú ötszöglető kerekded vese alakú

Zöld szilváni legtöbb fajta Kékfrankos Riparia portalis Ezerjó Szürkebarát Tramini Rupestris du Lot

105. ábra. A levél alakjának botanikai elnevezései (Tóth- Pernesz, 2001)

- szélességének és hosszának aránya: széles Zweigelt egyforma Bouvier hosszú Izsáki

177

- tagoltsága: ép és tagolt karélyos hasadt osztott szeldelt öblő vagy tagolt

sekély közepes mély

106. ábra. A levéllemez szabásának botanikai elnevezései (Tóth- Pernesz, 2001)

178

Oldalöblök és a vállöblök alakja jellegzetes fajtabélyeg sok változattal.

- a vállöböl lehet:

nyílt kapcsolójel U alakú V alakú félig zárt záródó teljesen zárt

Leányka Mézes Kékfrankos Attila Zalagyöngye Rizlingszilváni

107. ábra. A válöböl alakjának elnevezései (Tóth- Pernesz, 2001)

179

- levéllemezek széle: - főrészes - főrészes - csipkés - csipkés - főrészes - fogas - fogas

Furmint Csaba gyöngye Korai piros veltelini

108. ábra. A levélszél alakulásának botanikai elnevezései (Tóth- Pernesz, 2001)

- levél színe:

világos zöld Oportó sárgászöld Hárslevelő sötét v. haragoszöld Rajnai rizling vöröseszöld Mathiász Jánosné muskotály ıszi levélszínezıdés

- levéllemez állása:

kiterített homorú domború tölcséres - hullámos

- levél felülete:

sima hólyagos ráncos tompafényő fényes

- levéllemez szövete:

- levélerek színe:

Ezerjó Sauvignon Semillon Piros szlanka

Pannónia kincse Sauvignon Rizlingszilváni Mézes Cardinal

puha, hajlékony kemény, merev könnyen szakadó nehezen szakadó zöld erő félig piros erő végig piros erő

Piros szlanka Kövidinka Oportó, Zengı Kékfrankos

Zöld szilváni Izsáki Jubileum 75.

180

5., A hajtás egyéb jellemzıi A szártag színe, mintázata, szırözöttsége. A kacs hossza, elágazása, színe, szırözöttsége, eredési helye jellegzetes fajtabélyeg 6., A fürt nagysága: kicsi közepes nagy alakja:

hengeres kúpos vállas ágas szárnyas

Leányka, Szürkebarát, Oportó, Kadarka, Afuz Ali, Furmint, Ezerjó, Leányka, Afuz Ali, Korinthusi,

109. ábra. A fürt alakjának elnevezései (Tóth- Pernesz, 2001)

tömöttsége:

nagyon laza laza középtömött tömött nagyon tömött

a fürtkocsány: törékeny tartós

Hamburgi muskotály, Kövidinka,

a fürtnyél hossza, vastagsága, törékenysége, ízesülési módja, elfásodása rövid Olasz rizling (tömött fürt) hosszú Zala gyöngye (laza fürt) zöld kocsány Chlasselas, fásodó, rövid Tramini, mellékfürt Olasz rizling,

181

7., A bogyó és a mag: bogyó: - nagysága - alakja - átlagos tömege:

kicsi 1 g alatt nagyon nagy 12 g felett /nem termesztjük / - színe: zöld, fehér, sárga, zöldesfehér, sárgászöld, rózsaszínő, vörös, szürke, kék, fekete, - héja: vékony, vastag - puha és szívós, - húsa: lédús, lészegény, húsos, kásás, ropogós, - íze: közömbös, főszeres, zamatos, muskotályos, fő vagy labrusca íző, - leve: színtelen, festı.

110. ábra. A bogyó alap alakformáinak elnevezései (Tóth- Pernesz, 2001)

A mag: száma, nagysága, alakja, színe, fajtajelleg. Csemegeszılınél érdekes: nagy és sok mag - kedvezıtlen (Ezeréves Magyarország emléke)

182

7.7. A szılıfajták termesztési értékeit meghatározó tulajdonságok A tulajdonságok többsége a morfológiai bélyegekhez hasonlóan genetikailag meghatározott, öröklıdik. Ez a genetikai potenciál. Ennek kihasználása fontos cél. Az a fajta értékes, amely: − évrıl-évre jól beérik, − bıven terem, − kielégítıen növekedik, nagy a vegetációs stabilitása, − jó minıségő termést ad, − a környezettel szemben kevésbé igényes (jó téli fagytőrés), − betegségre kevésbé érzékeny (nem rothadó), − könnyen termeszthetı (magasmővelésen is), − a termés hosszabb ideig a tıkén tartható, − borászati technológiai igényük nem nagy, − jól szállítható, tárolható, friss fogyasztásra kiváló (csemege), − nagy termésbiztonság, és gazdasági érték. A termés minısége 1) Borszılı szabványok: - cukorhozam tömegbor: 16 alatt Mm0 minıségi: 20 fölött Mm0 - savtartalom: lágy 6 g/l alatt harmónikus 6-9 g/l savas 9 g/l fölött

Rizlingszilváni, Ottonel muskotály, Leányka, Olasz rizling, Ezerjó, Furmint, Izsáki, Chardonnay, Rajnai rizling,

- savak finomsága - illat és zamatanyagok jellegtelen főszeres illat, zamat muskotályos erısen muskotályos

Chasselas, Sauvignon blanc, Tramini, Cserszegi főszeres, Ottonel muskotály, Göcseji zamatos,

- cukormentes extrakttartalom (sav + rothadás) befolyásolja fehér asztali: 16 g fölött vörös asztali: 18 g fölött fehér minıségi: 22 g fölött vörös minıségi: 24 g fölött különleges min.: 24-26 g aszú: 30 g fölött - nemesrothadási hajlam

183

2) Csemegeszılı fajtákkal szemben támasztott speciális elvárások − cukor - sav arány (glüko-acidimetrikus mutató, kedvezı 20-25 között), − tetszetısség (nagy fürt, nagy bogyó), − fürt lazasága, − egyenletes bogyónagyság és színezıdés, − szállíthatóság: - szakítási szilárdság, - nyomási ellenállás, − eltarthatóság, − magvatlanság, vagy a mag kicsi, nem zavaró.

184

7.8. Fontosabb szılıfajták rövid jellemzése Fehérborszılı fajták Olasz rizling Állítólag francia eredető. Európában több országban termesztik, de legnagyobb felületen hazánkban található. Tokajhegyalján kívül minden borvidéken telepítik. Megbízható fajta. Sok, vékony hajtást nevel. Termıképessége jó, 10-12 t/ha termés mellett október elején közepén 17-18 Mmo-kal szüretelhetı. Jó évjáratban 20 Mmo feletti minıséget is ad. Fagytőrése viszonylag jó. Rothadásra, magnézium hiányra érzékeny. Bora tüzes, karakteres, keserő mandula íző, inkább lágy karakterő. Furmint Eredete ismeretlen. Nálunk Tokajhegyalján és Somlón telepítik. Pécs környékén is megtalálható. Tıkéje erıs, kevés vastag, felálló hajtást nevel. Bıtermı (12-14 t/ha). Késıi o éréső, október közepén - végén szüretelhetı 16-20 Mm -kal. Kedvezı körülmények között jól aszúsodik. Bora finom illatú, zamatos, magas savtartalmú, de savai finomak. Cserszegi főszeres Új hibrid. Bakonyi Károly az Irsai Olivér és a Piros tramini keresztezésével állította elı. Bogyói halvány, zöldespiros színőek érett állapotban. Szeptember második felében 12 t/ha fölötti termésátlaggal, 18 Mmo körüli cukortartalommal szüretelve a savtartalma még eléri a 8-9 g/l értéket. Növekedési erélye kisebb. Sok fürtöt nevel, túlterhelhetı, szárazságra érzékeny. Jó fagytőrıképességő, a gombás betegségekkel szemben is bizonyos ellenállása van. Bora illatos, főszeres, kemény karakterő, de finom savösszetételő. Bianca Új interspecifikus hibrid. Csizmazia József és Bereznai László az Eger 2 (Seyve-Villard 12375) és a Bouvier keresztezésével állította elı. Erıs növekedéső, rövid tenyészidejő, korán o érı fajta. Szeptember közepétıl 14-20 t/ha terméssel 18-20 Mm -ot ad. Késın fakad, de a hajtásnövekedés üteme nagyon nagy. Fagytőrı, gombabetegségeknek ellenálló, szárazságra érzékenyen reagál (aktív védekezés). Bora testes, kellemes, karakteres, finom zamatú. Chardonnay Francia eredető, a világ legismertebb fajtája. „Világfajta”. Közepes növekedéső, közepes o termıképességő (10-12 t/ha), szeptember végén, október elején érı, 18-20 Mm -kal szüretelhetı. Fagytőrése közepes, rothadásra érzékeny, a lisztharmat is károsítja. Bora kiváló minıségő, fajtajelleges, kemény karakterő, több évig érlelhetı. Rizlingszilváni Müller Thurgau a múlt század végén a Rajnai rizling és a Zöld szilváni keresztezésével o állította elı. Szeptember közepén érik. Nagy termıképességő, 15 t/ha termést 16-17 Mm -kal terem. Erıs növekedéső, kevés hajtást nevel. Fagy- és rothadásérzékeny, peronoszpórára fogékony. Bora illatos, lágy és jellegzetes zamatú, gyorsan öregedı. Savtartalmát hamar elveszti.

185

Chasselas Francia eredető, de Nyugat-Ázsiából származónak tartják. Fajtacsoport, sok fajtát termelnek ez alatt a név alatt. Szeptember elsı felében érik. Közepes növekedési erélyő, közepes termıképességő. Viszonylag jó fagytőrı, nem rothadó, hosszú idın át szüretelhetı, elég jól eltartható. Bora zamatos, kellemes savtartalmú, vékony. Kettıs hasznosítású fajta. Zala gyöngye Új interspecifikus hibrid. Csizmazia József és Bereznai László az Eger 2 (Seyve-Villard 12375) és a Csaba gyöngye keresztezésével állította elı. Hajtásai gyorsan, hosszúra nınek, laza lombozatot nevel. Augusztus végétıl fogyasztható, sokáig a tıkén hagyható, nem rothad, nem lágyul le. Kettıs hasznosítású fajta. Borszılınek szeptember közepén 16-20 t/ha termés o esetén 16-17 Mm -kal szüretelhetı. Peronoszpórára, Botrytisre nem érzékeny, de kissé érzékeny a lisztharmatra. A szárazságot is kevésbé tőri. Téli fagytőrı képessége jó, jól regenerálódik. Nagy, laza, néha madárkás fürtöt nevel. Túlérett termésbıl készült bora kevésbé kellemes. Borászati technológiai igénye eltér az átlagostól. Hárslevelő Valószínő Tokajhegyalján kiválasztott természetes magonc. Tipikus hungaricum. Csak Magyarországon termesztik. Erıs tıkét nevel, kevés, vastag felálló hajtása van, vesszıje o kemény. Bıtermı (15 t/ha), késıi éréső, október közepén - végén 17-20 Mm -kal szüretelhetı. Fagyra, szárazságra kissé érzékeny. A lisztharmatra is fogékony. Tokajhegyalján kívül a Mátraalján és Somlón telepítik nagyobb felületen. Bora fajtajelleges, karakteres, finom hársméz illatú és zamatú. Önállóan is kiváló minıségő. Szürkebarát o Francia eredető. Szeptember közepén eléri a 19-20 Mm -ot. Termıképessége közepes (9-12 t/ha). Szálvesszıs metszést igényel. Jó fagytőrı. Rothadásra érzékeny. Bora jellegzetes, harmonikus, testes, ízben és zamatban gazdag, finom savtartalmú. Kiváló minıséget a 25-26 o Mm -ra beérett termésbıl készíthetünk. Zöld veltelini Osztrák eredető, ott a szılıterület egynegyedén termesztik. Szeptember végén szüretelhetı, o nagy termıképességő (16 t/ha), általában 16-18 Mm -ra beérı. Túlterhelésre érzékeny, tápanyagigényes, közepes fagytőrı képességő. Laza lombozatot, kevés hajtást nevel. Bora ritkán ad igazán minıséget. A hővösebb klímát kedveli, ott jobb minıséget, zamatos, savas, határozott karakterő bort ad. Nálunk a bor savösszetétele nem olyan jó, mint Ausztriában. Rajnai rizling A Rajna mellıl származik, igen elterjedt a világon. „Világfajta”. Szeptember végén érik, 9-12 o t/ha termést ad, 18 Mm -kal szüretelhetı. Erıs növekedéső, sőrő lombozatú tıkéje van. Kisfürtő, szálvesszıs terheléssel terem jól. Jó fagytőrı, rothadásra érzékeny. Bora finom illatú, zamatú, kemény karakterő. Jó évjáratban aszúsodik. Ottonel muskotály Francia eredető fajta. Rövid tenyészidejő. Szeptember közepén 16-18 Mmo-kal szüretelhetı, termıképessége közepes (8-10 t/ha). Virágzáskor az idıjárásra érzékeny. Kevésbé rothad, fagytőrı képessége viszonylag jó. Bora finom muskotályos illatú, zamatú, lágy karakterő. Kitőnı házasítási alapanyag

186

Kunleány Új interspecifikus hibrid. Koleda István a Vitis amurensis és az Afuz Ali keresztezésével o állította elı. Nagy termıképességő (15 t/ha fölött), szeptember második felében 17 Mm -kal szüretelhetı. Rügytermékenysége kiemelkedı (3-4 fürt/hajtás). Erıs növekedéső, korán fakad, sok hajtást, sőrő lombot nevel. Kiváló fagytőrı, gombás betegségeknek ellenálló. Bora jellegzetes, zamatos, kellemes savú. Izsáki A múlt században szelektálták ki, a Fehér dinkával azonos. Izsák környékén terjedt el. o Bıtermı (20 t/ha), késın érı, október végén általában 15 Mm -kal szüretelhetı. Fagyérzékeny, vízigényes, a nagy tıkeformákon veszít a minıségébıl. Takarásos fejmőveléssel jól terem. Sok másodfürtöt hoz, de az nem érik be. Bora vékony, savai durvák, pezsgı alapborként használják. Irsai Olivér Kocsis Pál állította elı a Pozsonyi fehér és a Csaba gyöngye keresztezésével. Gyors hajtásnövekedéső, egymást árnyékoló, összekapaszkodó hajtásai miatt gondos zöldmunkát kíván. Közepes termıképességő (10 t/ha), a Csaba gyöngye után 8-10 nappal érik o csemegeként már fogyasztható. Általában szeptember elején szüretelik 15-16 Mm -kal. Fagytőrése közepes, kevésbé rothadó, a darazsak károsítják. Bora muskotályos illatú, zamatú, lágy karakterő, gyorsan öregedik, kettıs hasznosítású fajta. Ma már borszılınek telepítik. Kövidinka İsi magyar fajtának tekinthetı. A Balkánról került hazánkba. Az Alföldön igen elterjedt. Kevés hajtást, sok fürtöt nevel, nagy termıképességő (16-18 t/ha), késın fakad, a fagyok után o jól regenerálódik. Október közepén érik, cukortermelı képessége kicsi, általában 14-15 Mm kal szüretelhetı. Rövid metszéssel is jól terem. Fagytőrése, szárazságtőrése jó. Az Agrobacteriumnak ellenáll. Nem rothad, a termés sokáig a tıkén hagyható. Bora könnyő, lágy, gyengébb minıségő. Sauvignon Francia eredető, nagyon elterjedt a világon. „Világfajta”. Szeptember végén érik, 10-12 t/ha o termését 18-20 Mm -kal szüretelhetjük. Erıs növekedéső, sok hajtást nevelı, sőrő lombú fajta. Fagytőrése jó közepes. Rothadékony. Bora jellegzetes, karakteres, ún. „farkasalma” íző. Királyleányka A Kövér szılı és a Leányka természetes hibridjeként tartják számon. Erıs növekedéső, sőrő lombozatú fajta. Korán fakad. Jó termıképességő. Szeptember végén - október elején szüretelhetı. Beérési mustfoka 18-20 Mmo között változik. Betegségekkel szembeni ellenálló képessége gyenge, közepes. Fagyérzékenysége gyenge, közepes. Bora kiváló minıségő, karakteres, finom illatú, enyhén muskotályos. Savai finomak. Bora testes. Leányka Moldáviai vagy erdélyi eredető. Erıs növekedéső, sok hajtást nevelı, önárnyékolásra hajlamos. Bıtermı (12-14 t/ha), szeptember közepén - végén éri el a 17-19 Mmo-ot. Téltőrése jó, tıkéi erıteljesek, tartósak. Nem terhelés érzékeny, a N-túlsúlyra érzékenyen reagál. Szálvesszıs metszéssel ad jó termést. Kissé rothadékony. Bora alkoholban gazdag, illatos, zamatos, inkább lágy karakterő kiváló minıségő.

187

Tramini Olasz dél-tiroli eredető fajta. Nagyon sőrő lombozatot nevel, sok hónaljhajtást hoz. Gondos o zöldmunkával 10-12 t/ha termésre képes. Szeptember vége felé szüretelhetı 17-19 Mm -kal. Fagytőrése közepes, kissé rothad. Ernyımőveléssel jól termelhetı. Bora illatos, zamatos, a muskotályhoz hasonló, olykor lágy karakterő. Zéta - Orémusz (Badacsony 3) Új hibrid. Király Ferenc a Bouvier és a Furmint keresztezésével állította elı. Tokajhegyalja új fajtája. A Furminttól kb. egy hónappal elıbb érik. Kissé kevesebbet terem a Furminttól (810 t/ha), de a mustfoka mindig eléri a 20-22 Mmo-ot, már szeptember második felében szüretelhetı. Aszúsodásra hajlamos. Bora furmint-jellegő, savas, kemény karakterő, de finom savösszetételő. Zefír Új hibrid. Király Ferenc a Hárslevelő és a Leányka keresztezésével állította elı. Korán érik, o augusztus végén szüretelhetı. Általában 8-10 t/ha termés 17-19 Mm -kal szüretelhetı. Gyorsan beérı, savát hamar elvesztı fajta. Rothadás- és fagyérzékeny. A darazsak nagy kárt tehetnek benne. Bora zamatos, jellegzetes muskotályos íző, lágy karakterő, különleges minıségő. Újabban nem telepítik. Zenit Új hibrid. Király Ferenc az Ezerjó és a Bouvier keresztezésével állította elı. Szeptember elején érik. Jó termıképességő, kevés hajtást nevel. Hónaljhajtást nem nevel. Fagyérzékeny, viszont rothadásra nem érzékeny. Bora kiváló minıségő, karakteres, kellemes savtartalmú, harmonikus. Különleges minıségő bor készítésére is alkalmas. Zengı Új hibrid. Király Ferenc az Ezerjó és a Bouvier keresztezésével állította elı. A Zenit után érik 6-12 nappal. Jó termıképességő, a Zenittıl 5-10 %-kal többet terem. Átlagos terméshozama 11-12 t/ha. Kevés hajtást nevel. Hónaljhajtások nem képzıdnek. Fagyérzékeny. Levele vékony szövető, erısebb szél is károsíthatja. Rothadásra nem érzékeny, de kedvezı évjáratban „aszúsodhat”. Beérési mustfoka 1-2 Mmo-kal alacsonyabb a Zenitétıl, általában 18-19 Mmo-ot ér el. Bora kiváló minıségő, karakteres. A Zenittıl magasabb savtartalmú, de harmonikus. A must savtartalma 9-10 g/l, a sav jellege hasonlít az Ezerjóéhoz. Nosztori rizling Bakonyi Károly és társai állították elı a Nemes olasz rizling és a Szürkebarát keresztezésével. Jelenleg az üzemi fajtakísérletekre ajánlott fajták között szerepel. Középerıs növekedéső. Levele feltőnıen világoszöld, mellékfürtje nagyobb az Olasz rizlingtıl. Jó termıképességő (10-12 t/ha). Október elején szüretelve 2,0-2,5 Mmo-kal magasabb cukortartalma van, mint az Olasz rizlingnek. termıképessége egyenletes, tıkéi tetszetısek. Bora harmonikus, szép savtartalmú, fajtajelleges. A bor típusa az Olasz rizling és a Szürkebarát közötti átmenet. A mátraaljai tapasztalatok szerint jó termesztési tulajdonságai, kiváló minıségő bora miatt ígéretes fajtajelölt.

188

Vörösborszılı fajták Kékfrankos Nagy felületen termesztett, ismeretlen eredető fajta. Szeptember végén - október elején szüretelhetı. Biztonságosan beérik. Erıs növekedéső, termıképességő, kevés hajtást nevelı. o Fagytőrése jó, nem rothad, sokáig a tıkén hagyható. 12-14 t/ha terméssel, 18-20 Mm -kal szüretelhetı. Gépi szüretre alkalmas. Bora szép színő, kissé savas karakterő, fajtajelleges, karakteres. A Soproni borvidék fı fajtája. Cabernet sauvignon Francia eredető, késıi éréső, de biztonságosan terem. „Világfajta”. Október elején - közepén o 18-20 Mm -kal szüretelhetı, közepes termıképességő. Szálvesszıs metszést kíván. Fagytőrése jó, nem rothad, sokáig a tıkén hagyható. Géppel szüretelhetı. Bora kiváló minıségő, szép színő, fajtajelleges, testes, cserzıanyagban gazdag, jellegzetes farkasalma íző. Zweigelt Osztrák származású, a Kékfrankos és a Szent Lırinc keresztezésével állították elı. A Kékfrankos elıtt érik kb. 10 nappal. Bıtermı (14-18 t/ha), erıs növekedéső, vesszıit korán o érleli. Beérési mustfoka 17-19 Mm . Fagytőrése elég jó. Rothadásra érzékeny. Fiatal tıkéi túlterhelhetık. Bora színanyagban gazdag, savas karakterő, kiváló minıségő. A bor színárnyalata kissé lilás. Merlot Francia eredető. Középerıs növekedéső, sőrő lombozatot nevel. Sok hónaljhajtást nevel, önárnyékolásra hajlamos. Zöldmunka igénye nagy. Terméskötıdése idıjárásfüggı. Október közepén szüretelhetı. Termıképessége jó. 8-10 rügy/m2 terheléssel 10-14 t/ha termés érhetı el. Mustfoka általában 18-20 Mmo körüli. Tápanyag igénye nagy. Különösen érzékeny a savanyú talajállapotra és a Ca hiányra. 4,5 pH érték alatti talajokon tıkepusztulás lehet. Cabernet franc Hasonló a Cabernet sauvignon-hoz, de annál valamivel késıbb érik, valamint a levél alakja tér el kissé. Termesztési értékük, tulajdonságaik azonosak. Kék oportó Eredete bizonytalan, több országban termelik. Középerıs növekedéső, szellıs lombozatú, o bıtermı (14-16 t/ha), szeptember közepétıl szüretelhetı 14-17 Mm -kal. Rothadó, lisztharmatra érzékeny, közepes fagytőrıképességő. Bora jellegzetes, szép színő, finom savösszetételő, lágy karakterő. Villányban kiváló minıséget ad. Pinot noir o Francia eredető, ott pezsgıt készítenek belıle. Szeptember második felében érik, 17-19 Mm kal szüretelhetı. Közepes termıképességő (8-10 t/ha), közepes növekedési erélyő, szálvesszıs metszést kíván. Fagytőrése és rothadás ellenállása elég jó. Bora szép színő, megfelelı cserzıanyag-tartalmú, gyorsan fejlıdı, lágyabb karakterő.

189

Kadarka Hozzánk a török hódoltság idején került. A legnagyobb felületen lévı vörösborszılı fajta, bár az utóbbi 20 évben nem telepítették. Edzett, szárazság- és homok-tőrı, gyalogmővelésre alkalmas. Késıi éréső, közepes termıképességő (12 t/ha), október elején - közepén 16-17 o Mm -kal szüretelhetı. Jó minıséget csak kis tıkeformán és jó évben ad. Rothadékony, fagyérzékeny, gyenge színanyag-termelı. Bora zamatos, megfelelı cserzıanyag-tartalmú. Gyengébb évjáratban az Alföldön sillerbort készítenek belıle. Blauburger Osztrák származású, az Oportó és a Kékfrankos keresztezésével állították elı. A Kékfrankos elıtt érik 10-14 nappal. Szeptember végén szüretelhetı, termıképessége közepes (10-12 o t/ha), beérési mustfoka 17-19 Mm . Bora szép színő, kellemes zamatú, karakteres. Turán Csizmazia József és Bereznai László állította elı a Bikavér 8 (Teinturier x Kadarka) és a Gárdonyi Géza (Medoc noir x Csaba gyöngye) keresztezésével. Szeptember közepén érik. o Közepes termıképességő (10-12 t/ha), 17-18 Mm -kal szüretelhetı. Fagytőrı képessége közepes, nem rothad. Bora kellemes, zamatos, finom savösszetételő, magas színanyagtartalmú, „festı jellegő”. Medina Csizmazia József és Bereznai László állította elı az Eger 1 (Seyve-Villard 18315) és a o Medoc noir keresztezésével. Fajhibrid. Szeptember második felében érik, 17-19 Mm -kal szüretelhetı, bıtermı (12-14 t/ha), erıs növekedéső. Gombás betegségekre nem érzékeny. Fagytőrése közepes. Bora jellegzetes, illatos, kellemesen muskotályos zamatú. Bíborkadarka Kozma Pál és Tusnádi József állították elı a Kadarka és a Muscat Bouschet keresztezésével. 1974-ben kapott állami minısítést, jelenleg választékbıvítı fajta. Nagyon erıs növekedéső, vastag, erıs vesszıjő, sőrő lombozatú. Hosszú tenyészidejő, késın érı fajta. Függöny mővelésre nem alkalmas. Környezeti hatásokra érzékeny, tıkéje könnyen pusztul. Fagyérzékeny, rothadásra hajlamos. Bıtermı. Október második felében szüretelve általában 16 Mmo körüli cukortartalma van. Bora színanyagban gazdag, savas karakterő. Elsısorban vörösborok színanyag javítására ajánlható. Önállóan is adhat megfelelı minıségő vörösbort.

190

Csemegeszılı fajták Csaba gyöngye Stark Adolf állította elı a századfordulón. A világ legkorábban érı fajtája. Általában július végén, augusztus elején fogyasztható. Közepes termıképességő, sok másodfürtöt nevel. Fagytőrése jó. Bogyói rothadásra érzékenyek, csapadék hatására könnyen felrepednek. Darazsak nagy kárt tehetnek benne. Érzékeny fajta. Értéke koraisága és finom íze. Kozma Pálné muskotály Kozma Pál és társai az Italia és az Irsai Olivér keresztezésével állították elı. 1984-ben kapott állami minısítést, jelenleg választék bıvítı fajta. Gyenge növekedéső, sok vesszıt nevelı fajta. A hajtás jellegzetesen piros árnyalatú. Sok hónaljhajtást nevel, sőrő lombozatú, önárnyékolásra hajlamos. Termıképessége jó. Fagyérzékeny, bogyói könnyen rothadnak. A Csaba gyöngye után néhány nappal fogyasztható. Bogyói nagyobbak, tetszetısebbek. Sőrő lombozata miatt rosszul termékenyülhet. Sok másodfürtöt nevel, ami jól beérik. Gyorsan leérik, a darazsak is károsítják. Elsısorban házikerti termesztésre ajánlható. Szılıskertek királynıje muskotály Mathiász János állította elı az Erzsébet királyné emléke és a Csaba gyöngye keresztezésével. Augusztus közepén érik, bıtermı. Fagyérzékeny, esı hatására a bogyó felreped. Gyorsan beérik, rövid idı alatt le kell szedni. A darazsak károsítják. Értéke koraisága és nagy, tetszetıs bogyói, fürtje. Másodtermésébıl bort készítenek. Európa több országában termelik. Túlérve kellemetlen íző, a muskotály bomlik (poloska íző). Favorit Darnai E., Szegedi S. és Erıs J. a Chasselas Queen Victoria White x Szılıskertek királynıje muskotály fajták keresztezésével állította elı. Erıs növekedéső, közepes termıképességő. Fürtje középnagy, vállas, közepesen tömött (átlagos fürttömeg 150-160 g), bogyója középnagy, szép sárga színő, gömbölyő. Augusztus végén érik. Gombabetegségekre érzékeny. Fagytőrı képessége közepes. Az atka kártételére érzékeny. A bogyó vékony héjú, nagyon kellemes, muskotályos íző, olvadékony. Pannónia kincse Poczik Ferenc állította elı a Szılıskertek királynıje muskotály és a Cegléd szépe keresztezésével. Üveg alatti termesztésre is alkalmas. Szeptember elején érik. Bıtermı, erıs növekedéső, hosszú hajtást nevel. Fagyérzékeny. Az érett bogyó könnyen megnyomódik, barnul. Érzékeny a szedésre, szállításra, csomagolásra. Nem rothad. Sok másodfürtöt nevel és beérleli azokat. A szedési ideje viszonylag hosszú. Nagy bogyójú, kellemes íző, túlérve is fogyasztható. Cardinal Kaliforniából származik. A Chasselas elıtt érik, félérett állapotban is fogyasztható. Erıs növekedéső, nagy termıképességő, kevés és hosszú hajtást nevelı, fagyérzékeny fajta. Bogyói repednek és rothadósak. Nagyon kényes fajta. Bogyói kékek, fürtje, bogyója nagy.

191

Néró Csizmazia József és Bereznai László állította elı az Eger 2 (Seyve-Villard 12375) és a Gárdonyi Géza (Medoc noir x Csaba gyöngye) keresztezésével. Fajhibrid, interspecifikus rezisztens - fajta, kék bogyójú. Szeptember elsı felében érik, közepes termıképességő (12 o t/ha), viszonylag magas cukortartalmú (18-19 Mm ), élénk savtartalmú. A tıkén tartva töpped, de ropogós marad. Jó fagy- és betegség ellenálló. Fajtajelleges borát magas rezveratrol tartalom jellemzi, e miatt csemegeszılıként való telepítését sem akadálytalan. Cegléd szépe Mathiász János állította elı a század elején. Szeptember közepén érik. Gyenge növekedéső, kis termıképességő, vékony, rövid hajtást nevel. Jó fagytőrı, nem rothadó. Másodtermést hoz, jó években be is érleli. Jól szállítható és tárolható. Szép rózsaszín bogyójú, de nem mindig színesedik egyenletesen. Pölöskei muskotály Szegedi Sándor állította elı a Zala gyöngye és a Glória Hungariae x Erzsébet királyné emléke magonc keresztezésével. Erıs növekedéső, közepes termıképességő, szeptember közepén érı, nem rothadó, közepes fagytőrı képességő. A zöld bogyószín miatt nem tetszetıs csemegeszılı. Rezisztens fajta, majdnem permetezés nélkül termeszthetı. Bora kellemes, muskotályos karakterő. Kettıs hasznosítású fajta. Hamburgi muskotály Ismeretlen eredető. Szeptember végén, októberben érik. Késıi érése miatt csak meleg fekvéső területekre telepítjük. Bıtermı, erıteljes növekedéső, nagy fürtő, sötétkék, hamvas bogyójú, mutatós csemegeszılı. Muskotályos íző, lédús, ropogós, finom savtartalmú bogyói vannak. Fagytőrése közepes, de erısen rothadó. Kocsánya törik, rosszul szállítható és eltartható. Afuz Ali Kis-Ázsiából származik. Legismertebb fajta a világon. Erıs növekedéső, hosszú hajtást nevel. Nagy fürtő, nagy bogyójú. Kevés fürtöt hoz. Október közepétıl érik. Jól szállítható és eltartható fajta. Fagyérzékeny, nem rothadó, másodfürtöt nem nevel. Szálvesszıs metszést kíván. Nálunk csak különlegesen védett, meleg fekvésben érik be.

192