ITT
! k n u y g va
A SZLOVÁKIAI MAGYAR KERESZTÉNY IFJÚSÁGI KÖZÖSSÉGEK LAPJA 2011 november–december
Terád vár egy szép ország Ezekben a napokban többet járjuk a temetőt. Elcsodálkozunk, hogy a temető ilyen szép is tud lenni. Olyan, mint egy szépen gondozott park. Mindenütt virág, gyertya, ünneplő ruhájú emberek. Imádkoznak és beszélgetnek. Rég nem látott ismerősök találkoznak. Te is itt vagy? Ti is eljöttetek? Örülök, hogy látlak. Ilyen mondatokat hallunk. Ilyenkor arra gondolok, hogy így lesz majd a feltámadáskor is. Sírok akkor már nem lesznek, csak szeretet és öröm. Hitünk tanításából tudjuk, hogy az egyház három részből áll, küzdő, a győzedelmes és a szenvedő egyházból. A küzdő egyház mi vagyunk, akik itt élünk, imádkozunk, dolgozunk, harcolunk a kísértés ellen, tesszük a jót. A győzedelmes egyház tagjai a szentek, akik itt éltek, magas fokon gyakorolták a szeretetet, példát mutattak minden korok embereinek. Őket november 1-jén, Mindenszentek
napján ünnepeljük. A Jelenések könyvében olvassuk, hogy olyan nagy a számuk, hogy meg sem lehet őket olvasni. Ott van minden nemzet, nép, nyelvcsalád. A Jelenések könyve szerint 144 ezren vannak. Tudjuk, a Szentírásban a számok jelképesek. A 12-es a teljesség száma, Izrael 12 törzsét jelképezi. Ha ezt megszorozzuk tizenkétszer ezerrel, akkor az abszolút teljesség számát kapjuk. Akkora tömeget, amelyet valóban nem lehet megszámlálni. Ha megnézzük egyházunk 2000 éves történetét, sok szenttel találkozunk. Minden korosztálynak és társadalmi rétegnek van szentje. A gyerekek szentje szent Tarzíciusz, a fiatalok szentje szent Imre, szent Ágnes, édesanyáké szent Erzsébet, édesapáké szent István király, Batthyány Strattmann László, időseké Simeon és Anna, királyoké szent László, szent Lajos, pásztoroké szent Vendel, vértanúké páter Kolbe, Salkaházi Sára... A szent fogalma alatt általában a hivatalosan szentté avatottakat értjük. Pedig a szentek többsége nem lett hivatalosan szentté avatva. Itt éltek velünk, csak a Jó-
isten tudta, hogy szentek. A szenteket úgy képzeljük el, mint akik valami rettenetes nagy dolgot vittek végbe. Vértanúk voltak, elmentek a sivatagba remetének, éjjel-nappal böjtöltek és imádkoztak... stb. Voltak ilyen szentek is, de a legtöbb szent egyszerű ember volt, aki tette a kötelességét. Szerette Istent és felebarátait, csak jobban, mint mi. Egy megtörtént eset jut eszembe. Hám János szatmári püspök volt a 19.század közepén. Szociális érzékű volt, sokkal segítette a szegényeket. Ő alapította a Szatmári nővérek rendjét. E rend küldetése volt a szegények és elesettek gondozása. Ma is áldásosan működnek. A püspök életszentség hírében halt meg. Az egyházmegye elindította a hivatalos szenttéavatási eljárást. Összegyűjtötték a tanúbizonyságokat a püspök életéről, hogy majd aztán felküldik Rómába. Sok tanút hívattak be. Köztük János bácsit is, aki jóba volt a püspökkel, sokat beszélgettek együtt. Be is jött az öreg tanúságot tenni, de amikor meglátta az asztalnál az egyházi méltóságokat, az asztalon a két égő gyertyát, előtte a keresztet, melyre esküdni kell, hogy az igazat, csakis a tiszta igazat fogja mondani, nagyon elbátortalanodott. A bizottság elnöke látva a helyzetet, hogy oldja a feszültséget, joviális hangon ezt mondta: János bácsi, magát csak azért hívattuk, hogy megmondja nekünk, szent volt ez a Hám János, vagy nem? Az bizony nem volt szent, mondta az öreg a bizottság tagjainak nagy megrökönyödésére, ez egy becsületes, magyar ember volt. Na, hát ez a szent, a becsületes, magyar ember. Az Úr minket is meghívott, hogy szentek legyünk. Hogyan leszünk azzá?
2
1. Gyakran legyünk együtt az Úrral, beszélgessünk el vele az imádságban. 2. Hallgassunk szavára a Szentírásban. 3. Erősödjünk meg a szentségek által. 4. Növeljük talentumainkat és szolgáljunk vele. 5. Teljesítsük állapotbeli kötelességeinket: otthon, iskolában, munkahelyen. 6. Tegyünk jót minden nap. A szenvedő egyházról, november 2-án, Halottak napján emlékezünk meg. Hitünk tanításából tudjuk, hogy az Isten irgalmas és igazságos. Ha megbánjuk bűneinket nem fogunk elkárhozni. A mennyországba azonban csak akkor jutunk, ha elégtételt adtunk bűneinkért. Vagy jótetteinkkel kárpótoljuk az okozott anyagi és lelki kárt, vagy szenvedésünkkel adunk elégtételt. Ha ez a földön nem sikerült, akkor a halál utáni életben a tisztítótűzben tisztulunk meg bűneink foltjától, s csak azután juthatunk Isten színelátására. A halál pillanatában elménk megvilágosodik, világosan látjuk Isten irántunk való szeretetét és saját bűneinket. Magunk döntjük el, hogy hová valók vagyunk. Imádkozzunk a tisztítótűzben szenvedőkért. Ők magukon nem tudnak segíteni, de mi igen. Ők csak miértünk imádkozhatnak. Így éljük át Mindenszentek ünnepét és a Halottak napját. Ez a szeretet és az öszszefogás ünnepe. A föld és az ég találkozik, és együtt imádkozik. Ha ilyenkor este elmegyünk egy temető mellett, érezzük a sok gyertya melegét, látjuk, hogy a sok kis gyertya, milyen világosságot tud árasztani. Kérjük gyakran az Urat, hogy elhunyt szeretteink már most és majd egykor mi is az örök világosság és békesség országába jussunk. Zsidó János, KIK lelkész
KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek
Máriát dicsérni... Kisboldogasszony búcsúra zarándokoltunk Vezekényről Tallósra 2011. szeptember 10-én. Közel száz vezekényi és környékbeli énekelve és imádkozva tette meg ezt az utat. A tallósi templomnál csatlakoztunk a helyi hívekhez, s már együtt érkeztünk Máriát dicsérni a lourdesi barlanghoz, egy régi búcsújáróéneket énekelve: „Köszönteni jöttünk egek liliomát, a Tallósi barlang szép csillagát.“A megújult oltár körül a szentmisét Zsidó János esperes mutatta be több oltártestvérével együtt. Szentbeszédében kiemelte, hogy mindig bízhattunk a Szűzanyában, úgy ahogyan őseink is tették.
A búcsújárók Vezekényen az iskolában közös ebéden vettek részt. Ezt követve a templomban zenés Mária-áhitatra került sor. A 12 állomásból összeállitott keresztutat családok olvasták fel, s közben orgona- és gitárkísérettel énekeltek a hívek. Nagy élmény volt számomra, hogy fiammal együtt mi is 1-1 állomást olvashattunk. Öröm számunkra, hogy Vezekényen egy élő közösséget találtunk, mely évente megszervezi a zarándoklatot és az azt követő programot. Énekkaruk gyakran énekel a szentmiséken, hetente találkoznak, közös programokon, zarándoklaton vesznek részt.
„Édes Anyánk, hát el ne hagyj, most és mindig velünk maradj.“ -fag-
Tűnődések – gyermekeimet nézve Biztos vagyok benne, hogy valamennyiünknek, akiknek kisebb-nagyobb gyermekeink vannak, akadnak nagyon kedves történeteink, eseteink, kedvenc beszólások, amiken még évek múlva is nagyokat nevetünk, vagy csodálkozva forgatjuk a fejünket, hogy „hogy juthatott ilyen az eszébe ennek a gyereknek”, meg hasonlók. És bizonyára akad olyan is, aminek kapcsán, ha magunkba nézünk, el kell ismer-
ITT vagyunk – 2011 november–december
3
nünk, van mit tanulni a saját gyerekünktől. Például empátiát, elfogadást, türelmet egymás iránt. Mikor legkisebb gyermekünket, Annát vártuk, aggódtam, hogy a nagyobbak, akik akkor voltak 3 és 4 évesek, hogy fogják fogadni, hogy a húgocskájukkal bizony még egy ideig (úgy 1-2 évig) nem lehet majd úgy játszani, ahogy ők azt elképzelték. (Bevallom, mi is elejtettünk néha olyasmit, hogy „meglátod, milyen jókat lehet majd vele játszani”, és hasonlók, csak hogy már előre szimpatikusnak állítsuk be előttük a születendő babát). Amikor azonban először találkoztak, mindjárt világossá vált, hányadán állnak vele. Marcika, ahogy meglátta a babát a kis autósülés alján, felkiáltott: „Jézusom, de picike! És Anna ezzel el volt fogadva! Soha, vagy csak nagyon ritkán fordult elő morgás, hogy megint Annával törődöm, őt szoptatom, ringatom, vigasztalom. Elfogadták, hogy egy ilyen pici baba bizony sok vesződséggel jár! (Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy nagyon igyekeztünk az ő játszás-, babusgatás-, most csak velem legyél- igényeiknek is megfelelni, ami nem kis teljesítmény, tekintve, mennyi lelemény, taktika, szervezőkézség kell hozzá!)
4
Mikor Anna nagyobbacska lett, úgy 1 éves, Marci és András kitalálták a Bangaszörnyes játékot. A banga, félreértések elkerülése végett, itt nem a maflát, málét jelenti, hanem egy szójátékból adódott. Marcika Annát énekbe foglalta, ahol mint Anna babangalanga szerepelt (ne kérdezzétek, hogy találta ezt ki!). Ez aztán idővel Bangalangára, majd Bangára rövidült ( én mondjuk nem mindig örültem eme becses névnek, de Marci meg Andráska részéről ez afféle kedves megszólítás volt, úgyhogy ál-
KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek
talában hagytam). A Banga-szörnyes játék szabályait tekintve pofonegyszerű: Anna a Banga-szörny, és menekülni kell előle, el ne kapjon. A legjobb az egészben az volt, hogy Annuska egyéves fejecskéje még nem fogta fel, hogy ő most egy szörny, aki elől menekülnek, így hát menekült-futott ő is a másik kettővel együtt olyan nevetések közepette, hogy a könnyeik is potyogtak. Jó volt nézni, ahogy bevonták a kicsit a játékba. Anna feladatot kapott, nem volt felesleges, nem volt útban, nem volt közömbös a számukra. A képességeinek megfelelően alakították a játékot, hogy ő is részt vehessen benne. Erre visszagondolva eszembe jut, hányan élnek körülöttünk, elesettek, gyengék, talán fogyatékosok, vagy csak már megöregedtek, erejükhagyottak, akiknek (akár merő jószándékból) a társadalom, vagy éppen mi nem adunk feladatot, gondolván, arra úgysem képes, ezt már úgysem bírja. Egy kis találékonyság azonban, ami a gyerekekben még olyan nagyon megvan, sok mindenre talál megoldást, és mondjuk ha a nagypapa feltartja a kezét, hogy a fonalat rá lehessen helyezni, miközben azt gombolyítjuk, biztosan nem egetverő megterhelés. Viszont nagypapa feladatot kapott! Most más jut eszembe. Még kisebbek voltak a fiúk, volt idő, mikor kölcsönösen sírtak egymás fájdalmán. Gyakran a másik jobban ordított, mint az, akivel az incidens (lehetett az akár szidás, vagy esés) ténylegesen megtörtént. Mikor megkérdeztük pl. Andrást, hogy „hát te miért sírsz, mikor neked nem is fáj?”, rendszerint az volt a válasz, hogy „a Marcika sír!”. Biztosan van erre valamilyen pszichológiai magyarázat, én igazából nem tudom, mi le-
hetett az oka ennek a számomra különös reakciónak. Mára már elmúlt ez a „szokás”, ha a másikat valami rossz éri, kérdezgetik, mi történt, miért sírsz, van úgy, hogy a saját sebesüléseiket mesélik el vigasztalásul. De már nem sírnak. Már „nagyok”. Az viszont nagyon érdekes, hogy mire az ember felnő, mennyire közömbössé tud válni mások fájdalma iránt. (Abban csak bízni tudok, hogy ők nem lesznek teljesen azok.) A sok dolog közül, ami miatt még csodálom a gyerekeimet, az egyik a kísérletező kedv. A „mi történik, ha…” próbálkozások. Mikor múltkor Andráskám mosogatószert kevert össze málnaszörppel, felöntötte vízzel, és már épp készült belekóstolni, mikor elcsíptük. Vagy amikor ugyanő egy marék giz-gazt hozott fel a lakásba, beletette egy tálba, mézet tett hozzá, meg vizet, meg még nem tudom milyen fűszereket, hogy majd abból viszketés elleni kenőcsöt érlel a napon. Az most mellékes, hogy két hét büdösödés után végül titokban kidobtam, de az ötlet szerintem fantasztikus. Vagy amikor Annuska két kézzel dörgölte bele a fogkrémet a szőnyegbe nagy buzgalommal, hogy lássa, hogy kenődik . Vagy amikor Marcika dörzsölt a hajába egy egész rúd szőlőzsírt, pont mielőtt ellenőrzésre mentünk volna a doktor néninkhez…Hát állt a séró, az biztos! Sokszor minden hajam szála az égnek áll az ilyen kísérletektől, de bevallom, valahogy tetszik is, hogy ilyenek. Van képzeletük, olyan dolgokat találnak ki, amik nekem eszembe nem jutnának. Adja Isten, hogy ha felnőnek, képzeletük messzire szárnyalhasson, vasakaratuk segítségével pedig megvalósíthassák mindazt, ami álmaikban szép és jó! Mózes Kriszta
ITT vagyunk – 2011 november–december
5
Azért mentünk el 3 éve KIK- es táborba, mert hiányzott egy közösség, ahová tartozhatunk mi ketten a gyerekekkel együtt. Mi a cserkészetben nőttünk föl. Sokat adott, tudjuk, hogy jobb emberek lettünk, és sok- sok barátra tettünk szert. Amikor viszont a gyerekeink megszülettek, nem tudtuk olyan aktívan folytatni a cserkészetet, mint előtte. Kerestünk, és a KIK ránk talált. Ez a közösség is sokat adott. Újabb élmények, barátok és egy megtapasztalás, hogy lehet családosan is tábort szervezni, kicsi gyerekekkel táborozni. Ezen fölbuzdulva idén a Jusztin családdal (akik tavaly szintén a KIK- es táborból merítettek), és sok más hasonlóan gondolkodó, családos cserkésztestvérünkkel megszerveztük az 1. Családos cserkésztábort. Fantasztikus élmény volt. Itt is volt nevetés, sírás, ujjongás, gyerekzsivaj, esti mese és közös ima, úgy, mint a KIK- es táborban. Ami más volt, hogy minden reggel és este zászlót vontunk, esténként népdalokat énekeltünk, felidézve ezzel a cserkésztábortüzek hangulatát, és a gyerekeinknek nyakkendőt adtunk tábori emlékként. Petivel örülünk, hogy a régi barátainkkal, a cserkészekkel újra együtt táborozhattunk. Szeretnénk, ha lenne a tábornak folytatása, ezt a többi család is így gondolja. De ne örüljetek KIK- esek, ez nem azt jelenti, hogy többet nem megyünk Puss farmra, családtáborba, KIK-es mikulásra, sítúrára, stb. Továbbra is ott fogjuk növelni a létszámot, mert jó veletek lenni. Halászék
6
KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek
Rég nem jelentkeztem, azért is gondoltam, hogy már írok pár sort, no meg persze azért, mert hugicám ott a sok kicsikínai közt nem ér rá még úgy sem, mint én. Ezért számolok most be én helyette arról, hogy telt a nyarunk. Szépen indult minden, építettük, szépítettük a falut, a fafargaóim gyártották a táborban június végén a szebbnél szebb térplasztikákat, padokat. Közben a gépek, munkások ástak, betonoztak, térkövet raktak, hadd legyen a mi központunk is „kulturáltabb”. Igyekeztünk lelket adni neki a sok színes faragvánnyal. Sikerült is mindent időben befejeznünk, s vártuk a nagy napot, mikor átadjuk a kész művet. Még a féjszbúkra is felraktam a fotókat, milyen volt és milyen lett a kicsi főtér és a park, így mentem haza hétfő délután a munkából, hogy majd kedden pontot teszünk a végére. Ahogy mondják errefelé „ember tervez, Isten végez”. Este fél tíz után valamitől kinyílt a bejárati ajtóm. Becsuktam, s kinéztem az abla-
kon, mi a helyzet odakinn. Nem láttam semmit, csak olyan furcsa szürkeséget. Erre kopognak... szomszédasszony valami nagy zörgést hallott, megijedve jött át. Megyek, gondolom magamban, kinézek a ház elé, mi lehetett... a bejárati ajtóba bedőlt a 40 éves fenyőfa, csak az ágakon keresztül tudtam kimászni, s akkor lepődtem meg igazán. Mindenhol pusztítást láttam magam körül. Tetők repültek, fák hasadtak, villanyoszlopok törtek ketté... Tornádó söpört végig a falun. Hetekig takarítottunk, hoztuk rendbe amit lehetett. Mindezek után elgondolkodtam azon, mi volt az Úr célja ezzel – új terveket szőjünk? Vegyük észre ki az Úr, kinek van nagyobb hatalma mint nekünk, halandóknak? Megtapasztaljuk, ki az, akire számíthatunk? – Köszönöm Uram az újabb és újabb kihívásokat, feladatokat, embereket, akiket mellém állítasz! Volt még más feladat is, pályázati elszámolások, határidők, s minden, ami egy falu vezetésével jár. Nem panaszkodom. Jutott
az örömből is. Nyaraltunk 3 napot a Balcsin, hugicámat hoztam – vittem hol az egyik, hol a másik reptérre, attól függően, hogy Olaszországba, vagy Londonba tartott, vagy jött éppen. Nem sokat, de pár napot együtt lehettünk, mind, öcsémékkel, a gyerekekkel, s persze a „tesvéremmel” is. Jaj, s néném, majd el felejtem, a falunap elmaradt, de a 100 éves tűzoltócsapatot azért sikerült köszöntenünk. Hét ágra sütött a nap, zengett a falu a fúvószenekar hangjától. Aztán már szeptembert írtunk, s az őszi napokat élvezgettük. Felétek is ilyen szép volt az ősz mint errefelé? Élveztem a napsütést, mely nem perzselt, de kel-
ITT vagyunk – 2011 november–december
7
lemesen melengetett. Aztán képzeld, lagziba hívtak, s mentem is. Egész Székelyudvarhelyig. Érdekes és maradandő élményekkel gazdagodtam. Az ifjú pár nagyon készült erre a napra, örömmel, s tiszta lélekkel. Papbácsi nemkevésbé. Sajátkezűleg termet és templomot díszített, intézkedett, szervezett, hogy a „nagy nap” valóban szép emlék maradjon, s egy igazi új élet kezdete mindenféle útravalóval. A templomban zengett a Laudate omnes gentes, meg a többi
8
szebbnél szebb ének, s az érzésem az volt, hogy ott, akkor valami „csoda” történik. Prédikáció közben a ministráns behozta a kosarat, melyben 6 üveg bor lapult, egyenesen Kánaánból. Nem mesélem miért, gondolom megérted... a pápa is áldását küldte az ifjú párnak... megható volt. S a könnyeim akkor potyogtak, mikor elmesélték, hogy a fiú a menyaszszony kezét a Csíksomlyói templomban kérte meg a Szűzanya lábánál (majdnem lemaradt róla, mert az orruk előtt bezárták a templomot, de rohanva a
KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek
szerzetesek után kinyittatta, mondván neki fontos dolga van!) Hát, ez több mint romantikus, nem gondolod, néném? S mivel úgy gondoltam, megérdemlek végre egy kis pihenést, elmentem muzulmán lesre. Vittem a tesvért is magammal. Vagy ő vitt engem? Mindegy, a lényeg, mentünk a sós víz illatát megkeresni. Meg is leltük pár óra elteltével, s lubickoltunk is benne, 3 napig, míg nem jött a vihar, s a zápor. De nem akármilyen. Mintha dézsából öntötték volna két napig. A hullám a mólókat szedte szét közben, mi meg néztük, megint, mekkora erő rejlik néhány természeti elemben. A szakadó eső elől elbújtunk egy mecsetben, fejünkön kötelezően kendő... hát, nem volt ott sok látnivaló ilyen mifajta kereszténynek. A festés szép volt a falon, az írást nem értettük, hát ha nem írják oda magyarul, akkor ne várják, hogy megértsük, ugye? Több mecsetet nem is kerestünk, mert minek? Inkább a szálloda halljába kuporodtunk, hogy a kis okotelefonommal elzarándokoljunk a magyar
kegyhelyre, Mátraverebélyre, hogy meghallgassuk a Magyarok Nagyaszszonya búcsúról élő adásban közvetített szentmisét. Ezt legalább értettük. Nézett a sok orosz bárisnya, hogy ez a két nő mit ül ott a hallban, az egyiknek a bal, a
másiknak a jobb fülében egy-egy fülhallgató s csak úgy ülnek ott... Hadd mondjam még azt is el, hogy a kolléganőmnek megszületett a kislánya, a másik meg tegnap ment férjhez. Pesten voltam a Zöldy Zsókával egy képzésen, ami ma délig tartott volna, de rohantam haza, hogy elérjem az esküvőt, ma meg megint suliba kellett mennem. Dög unalmas volt az előadás – szociológia – vagy a tanárnő? Mindegy, csak sikerül befejeznem ezt az utolsó
évet. Hidd el nekem, jobbak az olyan képzések, melyeket a Zsóka, vagy a hozzá hasonló előadók tartanak, mint ez a „fizetős” főiskola. Drága néném, befejezem, mert megnézem még a túloldalon öcséméket, most jöttek a komárimamától, kíváncsi vagyok, mit mesélnek majd a lányok... Kívánok minden jót, erőt, egészséget, és szép „vénasszonyok nyarát”, nekünk!!! Isten áldjon az egész népes seregeddel együtt+++ Z.
„A család minden nemzet kincse“ Ezzel a mottóval vette kezdetét október 8-án Budapesten, az immár 10. alkalommal megrendezett országos világmisszió ünnepe. Nádszegről egy 40 fős autóbusz indult a helyszínre, ahol a programok a Szent Imre templomban, illetve gimnáziumban folytak. Különböző nemzetiségű, távoli országokból érkező, jelenleg Magyarországon működő misszionáriusok gazdagítottak bennünket jelenlétükkel, akik szinte egytől-egyig elsajátították a ma-
gyar nyelvet. Juhos Ferenc verbita provinciális nyitotta meg a napot ünnepi beszédével, majd a közkedvelt Pál Feri atya mentálhigiénés-tanácsadó előadására került sor. Egy kis ízelítő az előadásból: a család életfilozófiát közvetít, hogyan érdemes élni. Nem azt mutatja, mit kell csinálnod, hanem rámutat, mit lehet csinálnod. A pihenés és a feltöltődés helye - levehetjük szerepeinket. A család visszajelzést és útmutatást nyújt, ami jószándékkal kell, hogy történjék a másik számára. Tanács-
ITT vagyunk – 2011 november–december
9
ként javasolta: kétszer annyiszor kellene megdícsérni, elismerni a másikat, mint szidalmazni. Ezt követően az ünnepi szentmise következett, amelynek főcelebránsa Ternyák Csaba, egri érsek volt. A szentbeszédben különösen kiemelte, hogy növekedjék bennünk az evangelizálásra irányuló szenvedély. Egyesek a pénz körül járják mámoros táncukat, az alkohol, kábítószer szenvedélye tartja őket rabságban. A szenvedély kifejezést általában negatívként állítjuk be, de lehet pozitív dolog is: lehet szenvedély nélkül hirdetni Isten szeretetét? – csakis szenvedéllyel. Ne elégedjünk meg a langyos kereszténységgel, átütő ereje legyen, merjünk Istenről beszélni. Példaként Szent Pál apostolt hozta fel, aki szenvedélyes misszionárius volt, mindent elvetett Isten ügyéért. A kereszténység nem a tilalom, hanem az öröm vallása. Egy szerető Atya
10
gyermekei vagyunk, s ez az örömünk igazi oka. Isten szenvedélyesen szeret minket! Gondoljunk bele: egyetlen Fiát áldozta fel értünk. Minél nagyobb áldozatra képes valaki, annál jobban szeret. Hát nem szenvedélyes szeretet ez? A szentmise felajánló részében különböző nemzetiségű családok képviseltették magukat, felajánlva 1-1 számukra értékes tárgyaikat. Majd a délutáni program a Szent Imre gimnázium dísztermében folytatódott, a missziós tábor résztvevőinek műsorával. Az egri érsek szavaival zárnám a sort: Nem újulhat meg családunk, nemzetünk, ha nap mint nap nem mondjuk ki az igent Isten akaratára. A szeretet gyakorlásában, hétköznapi cselekedeteiben találjuk meg a legfőbb boldogságunkat.
KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek
Nagy Cecília
„Verjetek benne gyökeret, épüljetek rá és erősödjetek meg a hitben." (Kol 2,7)
Ez volt az idei ifjúsági világtalálkozó mottója, melyet immáron 11. alkalommal rendeztek meg, ezúttal Madridban. A kölni és a sydney-i találkozón átélt élmények után számomra egyértelmű volt, hogy a madridit sem hagyhatom ki. Sok szervezés, várakozás és lelki előkészület után vőki kisközösségünk 12 fős csapata nekivágott az útnak. A találkozó kezdete előtt pár nappal, augusztus 8-án indult a repülőgépünk Barcelonába, mert ha már Spanyolországban járunk, Katalónia fővárosát is meg szerettük volna látogatni. 3 napot töltöttünk itt és megnéztünk mindent, ami időnkből és energiánkból kitelt. Próbálnám felsorolni a sok-sok épületet és utcát, amit láttunk, de a Sagrada Familián és a Güell parkon kívül más névre nem emlékszem, viszont a látvány és a város hangulata felejthetetlen maradt számomra. Három fiatal spanyol ismerősünk vezetett körbe minket a városon, bemutatták nekünk az ottani életet, a szokásokat és nagyon lelkesen tanultuk tőlük a spanyol szavakat. Szívesen maradtunk volna még, de indulnunk kellett az előtalálkozó helyszínére, Elchébe. Bérelt autókkal vágtunk neki az útnak és csak remélni tudtuk, hogy ott is kötünk ki, mivel a GPS készülékünk hol működött, hol nem. Hajnalban érkeztünk meg, a helyiek már nagyon vártak minket. Egy tornateremben voltunk elszállásolva több szlovák és egy brazil csoporttal együtt. Az ott töltött 5 nap alatt rengeteg szeretetet és törődést kaptunk. Minden nap volt spanyol nyelvű szentmisénk, majd megvendégeltek minket a plébánián, délután pedig különböző programok vártak – készítettek számunkra tüzijátékot, bejártunk több múzeumot, megnéztük a katedrálist, pihentünk a pálmafaparkban, fürödtünk a tengerben. Megnéztük az ottani hagyományos előadást Mária mennybevételéről, amit minden évben egyszer adnak elő Nagyboldogasszony ünnepe alkalmából. Utolsó nap volt egy közös szentmise Alicanteban az egész egyházmegye zarándokainak, itt már sokféle nemzetiségű fiatal volt jelen. Ezzel véget ért az előtalálkozó és szintén autókkal útnak indultunk Madridba. A városközponttól nem messze egy iskolában kaptunk szállást. Másnap a város fokozatosan megtelt zarándokokkal, mindenki örült, énekelt, mosolygott. A világ minden részéről érkeztek fiatalok, ezt a sokféle zászló is bizonyította. Az utcákon, a metrókon volt is lehetőségünk ismerkedni, barátkozni, készültek közös fényképek, néha még egy-egy, az országunkra jellemző tárgyat is elcseréltünk egymással. Első nap volt a nyitószentmise egy hatalmas téren, már ott is úgy megteltek az utcák a zarándokokkal, hogy mozdulni sem lehetett a tömegben. Délelőttönként volt magyar katekézis, ahol az elő-
ITT vagyunk – 2011 november–december
11
Külföldi levelek...
MADRID
Külföldi levelek...
adások mellett lehetőségünk volt szentgyónáshoz járulni, részt vehettünk magyar szentmisén, sőt még ismerősökkel is találkozhattunk. Második nap este volt a Noche de allegria, azaz az öröm éjszakája, aminek keretén belül több együttes, köztük a Priest Band is adott koncertet, majd szentségimádással fejeződött be a program. Az egész este hatalmas élmény volt. Rengeteg ember, mindenféle nemzetiség, de mindenki együtt, egy szívvel örült, dicsőítette Istent. Következő nap érkezett a Szentatya, akit már nagyon várt a sok lelkes fiatal, szinte megállás nélkül skandálta a tömeg, hogy „Benedicto!“ valamint „Esta es la juventud del papa!“ azaz „Ezek a pápa fiataljai!“. A szentatya is üdvözölt minket, részt vett velünk a pénteki közös keresztúton. A találkozó programjai mellett azért szakítottunk időt a városnézésre, hiszen Madridban is van rengeteg látnivaló, gyönyörű parkok, sok templom, a királyi palota, múzeumok, amiket a találkozó alatt elleptek a fiatalok. Szombaton indultunk a virrasztás helyszínére, az egykori reptérre. Nem volt könnyű eljutni a tömeg miatt, hiszen több mint egy millió zarándok indult egyszerre útnak, de a spanyol fiatalok az egész metróúton énekeltek és táncoltak, úgyhogy zengett az egész szerelvény. Fáradtan, éhesen, szomjasan, de nagy örömmel a szívünkben érkeztünk meg. A hőség is kibírható volt, mivel út közben a helyiek az erkélyekről kannákkal, zuhanyrózsával locsoltak minket. Majd később este az égiektől is kaptunk egy kis felfrissülést egy kiadós eső formájában, de hamar kitisztult az idő, mi is megszáradtunk és folytatódhatott a virrasztás, az imádkozás a Szentatyával. Nagy élmény volt számunkra az is, hogy a szabad ég alatt aludtunk, ilyen óriási tömeg közepén. Vasárnap a zárószentmisén XVI.Benedek szendbeszédében arra buzdította a fiatalokat, hogy hitüket közösségben éljék meg és ne tartsák azt meg maguknak, hanem menjenek és hirdessék Isten szeretetét a világban. A szentmise után a legtöbb zarándok már indult haza, mi még Madridban töltöttünk pár napot. Találtunk szállást egy hatalmas csarnokban a többi ottmaradt zarándokkal együtt. Egész más volt a város hangulata a rengeteg fiatal nélkül. Mivel hárman a csoportunkból ott ünnepeltük a szülinapunkat, ezért a többiek megleptek minket egy egész napos hintázással a vidámparkban. Másnap csomagoltunk és indultunk haza. Sajnos ez a 17 nap nagyon gyorsan elrepült, szívesen maradtunk volna még. A találkozó mindannyiunk számára meghatározó, felejthetetlen élmény. Leírhatatlan érzés volt több, mint másfél millió fiatal kereszténnyel együtt részt venni a zárószentmisén. Megtapasztaltuk, hogy nekünk, fiataloknak, az egyház építőköveiként fontos küldetésünk van a világban, az országunkban, a falunkban és a családunkban egyaránt. Istentől kaptuk a helyet a világban, ahol Jézus általunk van jelen, és ahova a találkozó után hazatértünk. És Ő velünk van mindennap, a világ végéig! Sikula Jutka
12
KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek
Nagymaros Van egy program, ami minden ősszel és tavasszal megmozgatja a felvidéki katolikus fiatalok többségét. Van egy találkozó, ahol háromezer fiatal énekel és imádkozik együtt a Duna mellett, az ország minden részéről. Van egy program, amit Nagymarosi ifjúsági találkozónak hívnak. Idén is népes csapat képviselte a felvidéket Nagymaroson. Voltunk jópáran „veterán” marososok, de akadtak szép számmal újak is. Mint általában, az időjárás most is kegyes volt hozzánk, verőfényes napsütésben telt el a nap. A téma még most is adott, lévén „A család évét” éljük a magyar egyházban. Ennek kapcsán hallhattunk tanúságtételeket, megosztásokat és előadásokat a témával szo-
ros vagy lazább kapcsolatban. Természetesen a személyes találkozásokra is volt idő. Nagymaros az a hely, ahol biztosan össze lehet futni az ottlévő ismerősökkel, akikből bizony egyre több van. Az együttlét igazi motorja a szentmise. Nehéz leírni, milyen érzés több ezer emberrel együtt énekelni és imádkozni. Felemelő, bíztató és megerősítő is egyben. Azt hiszen nem kérdés, hogy tavasszal megyünk-e. Berta P.
Bacsfa Az idei év szeptemberének második hétvégéjét „Nem Akárhol”, hanem (azon belül is) Bacsfán töltöttem. :-) Mindig nagy élmény nekem, ha utazhatok, különösen, ha Felvidékre… Elnézést, először is be kell, hogy mutatkozzam: Erdélyi Dalma vagyok Magyarországról, (pontosítva a koordinátákat: Nyírszőlősről). :-) Hogyan kerülök mégis a KIK-es közösség újságjába? Nyáron részt vettem a KIK családtáborában (lehet, hogy néhányan emlékeznek is rám :) , számomra mindig emlékezetes marad!). Akkor kaptam egy felkérést, hogy írjak egy cikket a táborról, most pedig is-
mét ez a nagy megtiszteltetés ért - ám ez alkalommal a bacsfai búcsúval kapcsolatban. Nos hát csapjunk is a közepébe! Szombaton délben kezdődött az ifjúsági nap, amit Derzsi Pityu szervezett, és aminek egyik része a kultúrházban került megrendezésre. Az alkalom jelmondata ez volt: „Jel vagy lenn a Földön!” Szombaton ezt a témát boncolgat-
ITT vagyunk – 2011 november–december
13
tuk, dolgoztuk föl különféle formákban. Egy zenés-elmélkedős imaórával indítottuk az alkalmat, aminek a bacsfai templom adott helyet, majd a helyi plébános szólt egy pár szót a kegytemplomról és a búcsú lényegéről. Ezután átmentünk a kultúrházba, ahol folytatódtak az ifjúsági programok. Elöljáróban már hallottam arról, hogy kik lesznek az előadók és már vártam az előadást, mert a téma felkeltette az érdeklődésemet. De még mielőtt rátérnék erre, meg kell említsem, milyen jó volt az előadások előtti közösségformáló játék, amit Berta Peti és Végh Miki vezetett. Egyszerű és nagyszerű feladatokat kaptunk, amikhez nem kellett sok eszköz, csupán pár szék, egy pénzérme, Berta Peti kispárnája, na meg mi. :-) Ezután következtek az előadások. Első körben Federics Robitól, az Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlat szervezőjétől és feleségétől hallhattunk őszintén a saját családjukról, egyéni élettörténetükről, a megismerkedésük történetéről, valamint a házasság szép és nehéz időszakairól. Miért esett épp rájuk a választás? Egyrészt az idei év témája miatt, ami nem más, mint a család. És ha már a családról hallunk, mi lehet jobb annál, mint meghívni egy gyakorló házaspárt, akik nap mint nap megélik, mit jelent a házasság, egy férfi és egy nő életre szóló köteléke és hogyan lehet átvészelni a nehéz időszakokat, mikor a válás gondolata is megfordul a házaspárok fejében, amikor egyszerre sok minden szakad a nyakukba; a munka és a gyerekek egyaránt rengeteg időt és odafigyelést igényelnek, egyszerre kell anyának/apának, beosztottnak, feleségnek/férjnek, nőnek/férfi-
14
nak lenni, sőt még ilyenkor épül a családi ház is… Ilyen és hasonló témákban kaphattunk tapasztalatokból származó útmutatást tőlük. Egy tanúságtételt hallottunk, hiteles forrásból. Mint Robiék elmondták, féltek kicsit ettől a felkéréstől, hiszen - igaz, a szervezésben otthon vannak, de - még soha nem kellett a másik oldalon állniuk. Most fordult a kocka, ők kerültek az előadók szerepébe. :-) Véleményem szerint nagyon jól megállták a helyüket, az én figyelmemet végig fenntartották és igen tetszettek a gondolataik, történeteik. Köszönöm a többi résztvevő nevében is! Az előadás után kiscsoportokban feldolgoztuk a hallottakat, megosztottuk egymással saját gondolatainkat. A következő programpont Ajpek Gabriella, a Hajszoló nevű vezetőképző elindítójának előadása volt, aki az élettörténetéből villantott fel pár mozaikkockát és arról beszélt nekünk, hogyan próbált jel lenni a Földön, hogyan szentelte egyedülállóként Istennek az életét anélkül, hogy szerzetbe vonult volna. Láthattunk egy másik hivatást is, amely manapság ugyanúgy létezik a család mellett. Ezután egy remek diavetítés következett, amit Gabi állított össze- különböző közösségi összejövetelekről, táborokból származó képek. Bár én ezeken az eseményeken nem vettem részt, a fotókat hangulatosaknak találtam és egy-egy kép láttán a „közönség” lelkes nyüzsgése is pozitív élményekről árulkodott. Mikor a kultúrházban vége lett a programoknak, átmentünk a templomba, ahol felkészültünk a misére. Egy közel 3 órás misén vettünk részt, mely fáklyás körmenettel volt egybekötve, ami igen
KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek
felemelő volt. :-) Idősek és fiatalok egyaránt jöttek, hogy együtt ünnepeljenek ezen a búcsún, így egész népes kis tömeg gyűlt össze a templomudvaron, ahol a misét celebrálták. Ez a természetközeliség számomra az egerszalóki ifjúsági találkozó élményeit idézte fel, ahol mindennapos dolog a templomkerti szentmise. :-) Az est programjaival folytatom… a fáklyás körmenet után visszamentünk a kultúrházba, majd ismét a templomkertbe, ahol a tábortűz mellett közösen vacsoráztunk. (Milyen jó belegondolni, hogy egy templomkertben ilyen sok szuper dolgot lehet csinálni… :-) ) A hangulatos, zenés, éneklős vacsora után (mert ugye „a magyar ember evés közbe’ nem beszél”, hanem énekel :-) - vagy „emberevés” közbe’?? :-) ) ismét zenével egybekötött program következett, egy ifjúsági keresztút. Köszönetemet szeretném kifejezni azoknak, akik, miközben Anikóval kísértük a dalokat gitáron, tartották a fáklyát, hogy lássuk a könyvet. :-) A keresztút után egy, ma már nem hagyományos, latin rítusú misén is alkalmunk nyílt részt venni. Mivel én olyanon még nem vol-
tam, úgy döntöttem, nem hagyom ki a kínálkozó alkalmat. Fáradtan bár, de derűsen ültem be a padba a többiekkel és a még gimiből rám ragadt latin énekeket együtt énekeltem velük. Igaz, hogy a fáradtság ellenére sokan ébren maradtunk, mégis volt olyan, aki a padban a misét inkább tovább álmodta… :-) Vagy lehet, hogy színlelt és valójában éber álomban volt része… de ez már a múlt titka marad. A templomban és környékén eltöltött pár óra után ismét visszatértünk hőn szeretett ideiglenes otthonunkba, a kultúrházba, ahol - a késői órákra való tekintettel - játszottunk még egy párat, illetve kisebb csapat verődött össze először a nagyteremben, majd emigrálta magát a pihenni vágyókra való tekintettel a kisebb előtérbe, hogy együtt zenéljen. (A jó kedv mellékhatásaként a tapintatosság sajnos nem volt teljes… de legközelebb igyekszünk teljessé tenni :-) ) Én személy szerint nagyon örülök, ha énekelhetünk, zenélhetünk, engem ez mindig feltölt. Ezen a búcsún ismét volt ebben részem. Egyesek annyira belejöttek a dalolásba, hogy általunk eddig nem ismert tehetségüket villantották meg. :-) Köszönöm mindenkinek, aki együtt örült velünk ezekben a fantasztikus hajnali órákban!!! A következő „programpont” pedig a maradék nagyon-nagyon kevés idő alvásra való kihasználása volt.(Bár nem kétlem, hogy míg sokan az igazak álmát aludták, voltak páran, akik küzdöttek a fáradtsággal és inkább csak vasárnap este hunyták le a szemüket.) Ez a 2-4 óra/nap intervallumban mozgó alvási periódus
ITT vagyunk – 2011 november–december
15
egy nagyjából standard program az olyan találkozókon, ahol jó a társaság és megtapasztaljuk a földi Mennyországot. :-) Hiszen végül is nem azért jövünk össze, hogy aludjunk, hanem hogy együtt legyünk, szeretetben, örömben, vidámságban. Másnap a pakolást, a takarítást és a reggelit követő vasárnapi misén páran már nem vettünk részt, hanem utaztunk haza. Azt hiszem, az idei tanév jó kezdése volt ez az ifi nap és búcsú. Az első egyetemi évemnek méltó kezdete. Pityu, ezúton is szeretném megköszönni a szervezést! Biztos vagyok benne, hogy sokat nagyon dolgoztál azon, hogy minél jobb legyen. Ez meg is látszott az eredményen! Pörgős volt és változatos! :-) Köszönöm az élményeket! Idős koromban, mikor már a gyerekeim is felnőnek és az unokáimat fogjuk babusgatni a férjemmel vagy éppen a szerzetesrendi nővérekkel együtt nosztalgiázunk esténként a konyhában, ezekből az emlékekből tudok majd táplálkozni! Mindig jó szívvel, örömmel és boldogan gondolok majd vissza azokra az alkalmakra, amiket Veletek töltöttem, felvidéki fiatalok! :-) Erdélyi Dalma :-)
16
Jel vagy lenn a Földön ! Bacsfa templomának oltárán a Szűz Máriát ábrázoló kép 1715-ben vért könnyezett. Azóta a község híres búcsújáró hely. A bacsfai búcsút ebben az évben szept. 1011-én rendezték meg. Idén először én is ott voltam. A barátnőmmel, Annával - akit a hajszolós táborokból ismerek - levélben megbeszéltük, hogy itt, Bacsfán találkozunk. Már szombat reggel alig bírtam kivárni, hogy odaérjünk. Apukám elvitte a nádszegi csapatot. Mikor megérkeztünk, Annát nem találtam sehol. Ez kicsit elkeserített, mivel csupán pár embert ismertem. De hamarosan megjött, a templomba, az imaóra alatt. A kultúrházba mentünk, ahol sok fiatallal megismerkedtem. A nap legjobb része a játék volt. Játszottunk érme feldobóst, gyümölcsnevest, és a kedvencemet, a székes játékot, amelynek lényege, hogy mindenféle szempontból (pl. magasság, kor stb.) elhelyezkedjünk a székeken, de nem lehetett róluk lelépni. Federics Róbert, és felesége, Regina egy érdekes előadást tartottak, majd a kiscsoportos beszélgetés alatt a kompromisszumkötésről beszélgettünk. Meghallgattuk Ajpek Gabriella tanúságtételét és megnéztük a képeket arról, hogy Gabi néni mi mindent szervez. A hajszolós tábor képei is ott voltak. Jó volt viszontlátni a képeken az ottani barátokat, akik már most nagyon-nagyon hiányoznak. Este szép szentmise volt a templomban, de mi sajnos már nem fértünk be, csak kívülről hallgattuk. Voltak akik csak a misére értek oda és csak kevés ideig maradtak. A sötétedés után megtartott fáklyás körmenet különlegesen szép volt. Később a templom mellett tábortüzet gyújtottak, de mi már sajnos nem maradhattunk tovább. Rossz volt elbúcsúzni a kedves ismerősöktől. Biztosan szép volt a vasárnapi program is, de már nem maradtunk ott, úgyhogy nem tudok róla mesélni. Szerencsésnek érzem magam hogy eljutottam a bacsfai búcsúra. Köszönet a szervezőknek és mindenkinek, aki ott volt. Remélem még találkozom veletek. Táčik Kati
KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek
Sziasztok! Nem is vettük észre , és már két hónap is eltelt az iskolaévből. Remélem, örömmel jártok suliba, és nem okoz gondot a tanulás sem. A hittanon tanultak felelevenítése céljából készítettem nektek egy keresztrejtvényt, ahová bibliai helyek, személyek nevét szükséges betölteni. A megfejtés egy novemberi ünnep neve. Leveleiteket és rajzaitokat továbbra is várom. Sok sikert a megoldáshoz ! Viki :) ifi@kik.sk
V
1. Egy nő neve, akinek kívánsága Keresztelő Szent János lefejezése volt. 2. Miserész, amit a pap olvas fel, és erről prédikál. 3. Ima, amit Jézus tanított a tanítványainak. 4. ......és Góliát 5. Hány napig böjtölt Jézus a pusztában ? 6. Ábel gyilkosa. 7. Szent József foglalkozása. 8. Ő vezette ki a népet Egyiptomból. 9. Az angyal neve, aki jó hírt hozott Máriának. 10. A bárkaépítő neve. 11. Hány parancsolat van ? 12. Ebben a városban született Jézus ! 13. A......mennyegző, ahol Jézus borrá változtatta a vizet.
ITT vagyunk – 2011 november–december
17
IMASZÁNDÉKOK November 1.
2.
3.
4.
5.
6.
7.
8. 9.
10. 11.
12. 13.
18
MINDENSZENTEK – Kérlek Uram, hogy minden KIKes az életszentségre törekedjen. Kollár Katiért és Szabó-Bartko Jánosért sz.n. HALOTTAK NAPJA – imádkozzunk megholtjainkért. Adjon az Úr örök nyugodalmat nekik. Imádkozzunk szüleinkért. Vikukel Tamásért, Gémesi Katicáért, Révész Marcellért, Hereng Noémiért, Halász Imre atyáért sz.n. Jézusom, kérlek óvjad a ránkbízottakat. Puss Petiért és Paliért, Bodnár Imréért, Pénzes Teriért sz.n. Szent Imre közbenjárására kérjük a tisztaság kegyelmét életünkben. Imádkozzunk a nádszegi bérmálkozókért. Molnár Ágnesért, Gál Hajnalkáért sz.n. ÉVKÖZI 32. VASÁRNAP – Imádkozzunk életveszélyben levő kisbabákért. Mannné Lukács Timeáért, Nagy András atyáért sz.n. Imádkozzunk, hogy a keleti egyházak tiszteletreméltó hagyományait az egész egyház szellemi kincseiként ismerjék el és becsüljék meg. Kérjük az Urat Szlovákia politikusaiért. Cződör Zoliért sz.n. Imádkozzunk, hogy a kábítószerek vagy más függőségek áldozatai a krisztusi közösség támogatásával merítsenek megváltó Istenünk erejéből, életük radikális megváltoztatásához. Imádkozzunk Szentatyánkért és szándékaiért. Jézusom, adj lelki erőt minden szülőnek aki gyermeke egészségéért küzd és kérjük, hogy nálad keressék az igazi gyógyulást. Czuczor Mónikáért sz.n. Adjunk hálát az Úrnak jótevőinkért. Hook Kristófért, Molnár Lászlóért sz.n. ÉVKÖZI 33. VASÁRNAP - Imádkozzunk Pék Józsefért és Mártáért házasságköté-
14. 15. 16. 17. 18.
19.
20.
21. 22.
23. 24. 25.
26. 27.
28.
29. 30.
KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek
sük évfordulóján. Bencz Viki sz.n. Imádkozzunk lelkiatyáinkért. Csóka Szilviáért sz.n. Jézusom, tarts meg a hűség útján. Cseri Laciért, Új Sámuelért sz.n. Káldy Györgyre emlékezünk – érte imádkozzunk. Gyepes Gyuriért sz.n. Imádkozzunk az Újvári kisköziért. Haraszti Denisáért, Mészáros Ivettért sz.n. Köszönöm neked Jézusom barátaimat. Ando Krisztiért, Nagy Cecíliáért, Pöthe Rékáért, Pénzes Imréért sz.n. Imádkozzunk a Dunaszerdahelyi ifjúsági találkozó szervezőiért és résztvevőiért. Simonics Rékáért, Zajíček Gáborért sz.n. KRISZTUS KIRÁLY – Kérjük a kegyelmet, hogy életünkben Jézus legyen az első helyen. Ifj. Cződör Zoliért sz.n. Imádkozzunk közösségeinkért. Olgyay Marikáért sz.n. Imádkozzunk, hogy az afrikai kontinens találja meg Krisztusban az erőt, mely által a kiengesztelődés és igazságosság útját járja, ahogy a Második Afrika-Szinódus javasolta. Uram, kérünk téged Attila testvérünk gyógyulásáért. Imádkozzunk a keleti régió közösségeiért. Ölvedi Ildikóért sz.n. Imádkozzunk Faragó Lászlóért és Erzsikéért házasságkötésük évfordulóján. Pénzes Zoliért, Pileczky Marcellért sz.n. Imádkozzunk János és Sándor atyáért és szándékaikért. ADVENT 1. VASÁRNAPJA – Imádkozzunk a Piliscsabán tanuló felvidéki diákokért. Celleng Józsiért, Elzer Rebekáért sz.n. Köszönöm Uram, hogy megkeresed az elveszettet. Bodnár Zsófiért és Nagy Andrásért sz.n. Imádkozzunk munkanélküli testvéreinkért. Vadkerti Melindáért sz.n. Imádkozzunk a betegekért, árvákért és özvegyekért. Takács Jutkáért, Illés Denisáért, Molnár Zsoltiért sz.n.
December
17.
1.
18.
2.
3. 4.
5. 6.
7. 8.
9.
10. 11.
12. 13.
14. 15.
16.
Imádkozzunk Szentatyánkért és szándékaiért. Polák Dianáért, Pálinkás Andrásért sz.n. Imádkozzunk, hogy a Föld népei, egymás megismerése és kölcsönös tisztelete által, harmóniában és békében növekedjenek. Kérünk Urunk a Füleki régió közösségeiért. Szabó-Bartko Annáért sz.n. ADVENT 2. VASÁRNAPJA - Imádkozzunk a Kárpát-medence ifjúságáért, hogy az adventi kegyelmi időben közelebb kerüljenek Jézushoz. Imádkozzunk Radványi Mártikáért sz.n. és gyermekeiért. Imádkozzunk püspökeinkért, papjainkért. Balla Barnabás atyáért, Illés Gyuláné Deniszáért, Balla Péterért és Farkas Balázsért sz.n. Jézusom, segítsd főiskolásainkat a vizsgaidőszakban. Turányi Éváért sz.n. SZŰZ MÁRIA SZEPLŐTELEN FOGANTATÁSA – Imádkozzunk gyermekeinkért. Cseri Zitáért és Bodor Csabáért sz.n. Jézusom, köszönöm, hogy gondoskodsz rólunk mindennap. Sztascsák Petiért, Smíd Ádámért, Bodor Csabáért, Farkas (Bozó) Rózsikáért sz.n. Imádkozzunk szerzetesi, szerzetesnői és papi hivatásokért. ADVENT 3. VASÁRNAPJA – Kérjük a jó előkészület kegyelmét egymás számára. Pénzes Noémiért, Kondás Editért és Boros Emeséért sz.n. Szűzanyánk, kérünk taníts meg minket az önzetlen szolgálatra. Jézusom kérünk, hogy a gyónás szentsége által segíts bennünket az igazi kiengesztelődésre. Imádkozzunk a szenvedőkért. Lacuska Péterné Alenáért sz.n. Kérjük a kegyelmet, hogy meglássuk életünk rögös útjait és kegyelmeddel elsimítsuk azokat. Lapos Zoliért, Hervay Mária Erzsébetért sz.n. Imádkozzunk munkatársainkért. Fialka
19.
20.
21.
22.
23.
24.
25.
26.
27. 28.
29.
30. 31.
Tamásért, Sánta Bettyért sz.n. Köszönöm Uram, hogy szereteted betölti a Földet. Haraszti Norbiért, Berta Katiért, Nagy Piroskáért sz.n. ADVENT 4. VASÁRNAPJA – Kérlek Uram minden keresőért. Kérünk Jézusunk, hogy Te légy a fény utunkon, szívünkben. Juhász Gergőért sz.n. Szűzanyánk, kérünk taníts meg minket befogadni a Szeretetet és továbbadni. Nagy Melindáért sz.n. Imádkozzunk, hogy az emberek békében éljenek egymással. Czuczor Lauráért, Bodnár Attiláért sz.n. Kérjük a kegyelmet, hogy szívünk keménysége megváltódjon. Bunda Veronikáért sz.n. Imádkozzunk, hogy a gyermekek és a fiatalok az Evangélium hírnökei legyenek, és hogy méltóságukat mindig tiszteletben tartsák és megóvják őket minden erőszaktól és kizsákmányolástól. Imádkozzunk a szeretet ajándékáért szívünkbe, életünkbe. Andrusko Gyusziért sz.n. KARÁCSONY – JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE – Kérjük a rácsodálkozás és befogadás kegyelmét üdvösségünk ajándékára. Bohács Andreáért, Leho Andreáért, Pálinkás Gitusért sz.n. SZENT ISTVÁN VÉRTANÚ – Imádkozzunk mindazokért, akik hitük megvallásáért üldöztetést szenvednek. Spisak Tamásért, Szegő Erikáért, Elzer Zsoltiért, Puss Veronikáért sz.n. Imádkozzunk a magányosokért. Sima Veronikáért, Nagy Máriáért sz.n. APRÓSZENTEK – Imádkozzunk minden meg nem született gyermekért. Ritter Józsiért sz.n. Imádkozzunk Kanyicska Szabolcsért és Sima Éváért házasságkötésük évfordulóján. Mikle Vikiért sz.n. SZENT CSALÁD - Imádkozzunk családjainkért. Jusztin Katiért sz.n. Jézusom, köszönet néked mindazért, amit ez év hozott számunkra és hála neked az új lehetőségekért. Radványi Leáért sz.n.
ITT vagyunk – 2011 november–december
19
Assisi Szent Ferenc imája Mindenszentek napjára
Radványi Ida rajza
Uram, tégy engem békéd eszközévé. Hadd vigyem a szeretetet, ahol a gyűlölet uralkodik, a megbocsátást oda, ahol a vétek él. Hogy egyességre hozzam azokat, akik széthúzásban élnek, s az igazságot vigyem oda, ahol a tévely az úr. Hadd vigyem a hitet, hogy szétoszlassam a sötétséget, s az örömöt vigyem oda, ahol szenvedés az élet.
HALOTTAK NAPJÁN Ady Endre Halottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk! – Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk!
Annyi nyomor, annyi szenny, vétek Undorít meg e sárgolyón... Hulló levélt hányszor feledtet A megváltó, a gyilkos ón!... Óh, hányszor kell a sírra néznünk, Hogy vigasztaljuk önmagunk -– Dobjuk el a tettető álcát: Ma ünnep van, ma sírhatunk!...
ITT vagyunk! – A felvidéki Keresztény Ifjúsági Közösségek lapja Kiadja a KIK „Ne várjátok, hogy mások gondoskodjanak rólatok” alapítványa. Szerkesztés, tördelés: Nádszeg–Dunaszerdahely Terjesztés: kézről kézre Olvasás: csakis tiszta szívvel, ahogyan a lap készült! Következő lapzárta: 2011. november 30. web: www.kik.sk e-mail: ittvagyunk@kik.sk