KIK_2011_szeptember_okt_netre by Attila Nagy

ITT

! k n u y g va

A SZLOVÁKIAI MAGYAR KERESZTÉNY IFJÚSÁGI KÖZÖSSÉGEK LAPJA 2011 szeptember–október

Gyermekeim! Azok a szülők, akiknek több gyermekük van, arról tesznek tanúságot, hogy bár mindegyiknek hasonló a biológiai adottsága, a nevelés, a környezet, mégis telje-

sen mások, egyediek. Nekem az idei nyáron hét gyermekem született, és mind más. A legidősebb – ezt igazából örökbe fogadtam – az Érsekújvári Ifjúsági Találkozó volt. Már 22 éves. 31 ﬁatal jött össze, régi

ismerősök és új résztvevők. Ezen az első táboron próbáltuk ki az új helyet – a kisgyarmati óvodát és tanítólakást – ahol még sok fiatalt terveztünk befogadni. Ez az első hét arról szólt, hogy megtanuljuk közösségben megélni a hitünket. Azokkal, akik nyitott szívvel érkeztek, sikerült is. A találkozó csúcspontja számomra a szombat esti sütögetés volt, amikor közösen ültünk a tűzhely körül, énekeltünk, beszélgettünk és felettünk mintegy Isten üzeneteként megjelent egy szivárvány. Remélem a résztvevőknek sikerült személyesen is megújítani az Istennel kötött szövetséget. Másodikként az ímelyi plébániatáborunk következett. 14 apró hívemmel néhány napra elfoglaltuk az ímelyi plébániát. Különleges tapasztalat volt egy fedél alá gyűjteni ezeket az oly különböző családi és anyagi háttérrel rendelkező gyerekeket és figyelni, hogy tanulnak meg egymásra figyelni, egymáshoz alkalmazkodni. Be kell vallanom, hogy sokkal gyorsabban megy nekik, mint nekünk felnőtteknek. A kirándulás legértékesebb perceit

mindannyiunk számára a naszvadi kolostor látogatása képezte, azon belül pedig a játszótéren töltött két óra, ahol a nővérkék is velünk együtt hintáztak, mászókáztak. Itt értettem meg, hogy Jézus életünk minden helyzetében velünk akar lenni. A gyerekekkel játszás közben, a gazdasszonyokkal miközben főznek, a munkásokkal kemény munkájukban. Bevallom, hogy a tábor alatt kevés időt töltöttünk a templomban, és nem is imádkoztunk túl sokat, Isten mégis egész nap velünk volt. Harmadikként jött a ministránstábor. 52 kisministráns érkezett Kisgyarmatra, ahol 5 kispap és 3 segítő készítettek nekik programot. Ez a tábor nagy hagyománynyal rendelkezik, de mindig nagy kihívás, hisz a táborozás idejére az Úr leendő családapákat, de reményink szerint néhány leendő lelkiatyát is ránk bíz. A kispapokkal megosztott néhány nap csírája már nem egy esetben lelki hivatásban virágzott fel. Én ezt első számú prioritásnak tekintem, mert sok helyen már most érezhető a paphiány, a többi helyen pedig csak idő kérdése. Papok nélkül pedig ki fogja nekünk közvetíteni Isten kegyelmét? Ezért számomra ez a tábor a legkedvesebb, ikertestvérével együtt – a nagy ministránstáborral. E táborok női változata a lánytábor volt. A kispapok helyett domonkos nővérek jöttek, a ministránsok helyett pedig ministráló, felolvasó, templomba járó, vagy csak itt-ott ellátogató lányok. 57 lány es három nővér tölthetett nálunk egy esős hetet, de a hangulat annál fényesebb volt. Rengeteg új barátság jött létre, a lányok sokat megtudtak a domonkos szentekről a nővérek pedig bevethették öszszes pedagógiai tudásukat. Számomra a

legértékesebbek a szép szentmisék és a mély gyónások voltak. Hatodikként egy új kezdeményezést próbáltunk ki: angol nyelvtábor. Nemrég visszaemlékeztem egy protestáns nyelvtáborra, amely által keresztény testvéreink a nyelvtanulás által próbálták megszólítani a ﬁatalokat Krisztus követésére. Én csak 1 embert ismerek Angliában, és ennek az egyetlen ismerősömnek írtam is, hogy szerezzen nekem lektorokat egy nyelvtáborra, de olyanokat, akik ingyen dolgoznak. Ő sajnos nem tudott segíteni, de továbbította kérésemet az ottani szlovák missziónak, ahol két héten belül szereztek 3 önkéntest. És nem is akármilyet. Rebecca, Alice és Dan úgy levezették a tábort, hogy azóta lett egy új ministránsom, aki előtte nem is járt templomba és több szülő kérte, hogy szervezzünk nekik is hasonló tábort. Lektorokat kértem, igazi hittérítőket kaptam. Isten kegyelme valóban végtelen. Utolsó táborként a planinkai családtáborba látogattam el. Ez számomra valóban pihenés volt, mert nem szervezőként mentem, csak atyáskodtam – no meg egy kicsit kameráztam is. Csak egy élményt szeretnék megemlíteni: az előadásom előtti játékot a felnőttekkel. Jó volt felfedezni a nagy testekben rejtőző gyermeklelkeket. Jó tudni, hogy vagyunk többen nagy gyerekek. Hét tábor, mind más, de egy mégis közös bennük: jó alkalmat nyújtanak a hit elmélyítésére. Egy őszinte beszélgetés, a közösség megélése, a természet csodálása ugyanis kiváló alkalmat nyújtanak Isten jelenlétének megtapasztalására.

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

Márk atya

Mária-völgy, KIK-keresztút …Mindennapi keresztünket... ?, … a kérdés jogos. Mit keres augusztus közepén – a nem igazán forró nyárban - egy nagyböjti cikk az Itt vagyunkban? Ez év április 16-án szombaton kaptuk magunkat, „Irány Máriavölgy !”, kiáltással útra keltünk, hogy részt vegyünk a KIK-es keresztúton. Még soha nem voltunk ezen a hagyományos Mária-völgyi nagyböjti zarándoklaton. Sőt, úgy általában Mária-völgyben sem voltunk még. Az idő remekbe sikeredett, csupa rég nem látott arc köszönt vissza, Kenderessy Gábornak és Erikának köszönhetően a család évével kapcsolatos, nagyon igaz és mély gondolatokat tartalmazó keresztúti ájtatosságon vehettünk részt. (Érdemes újra előkeresni a nyomtatott verziót, vagy akár az elektronikusat is a KIK-hírlevélben! Most épp nekem is itt van a kezem ügyében.) A keresztút végén jó szokástoknak megfelelően volt agapé is, mindennel, mi szem-száj-

nak ingere, s természetesen a „kis”csoportos beszélgetések sem maradtak el. Itt jött a felkérés, „írhatnál a mai napról a következő számba.” Jó - mondtam kicsit bizonytalanul. De mit is lehet ezen túl még írni…? Sokáig foglalkoztatott a kérdés, az időpontot sem felejtettem el, amikorra is le kéne adni a beszámolót, és mégsem tudtam magam rászánni az írásra. Cserbenhagyott az akaratom, …én viszont az ihletet okoltam, s múzsám elmaradt csókját. „Már lehet, hogy el is feledkeztek az egészről” gondoltam naivan. Á, dehogy!!! A kedves szerkesztők még a Hargita legmagasabb pontján is megtaláltak.Tudatták velem, hogy lapzárta van, most már ne aggódjak, majd legközelebb. S pár hét múlva kézbe kaptam az Itt vagyunkot. A megígért keresztúti beszámoló nélkül. „Szégyen s gyalázat, még erre sem vagy képes”, hordtam le magam ama bizonyos sárga földig. „Hogy nézek most a szemükbe?” S jött

a személyes találkozás, „Nem baj, majd írsz egy kedvcsinálót a jövő évi keresztútra”- nyugtatgattak. Furcsa, de talán ez volt az a mondat, amire vártam. Megértettem a kérés lényegét, mégis más valami kezdett foglalkoztatni. Kedvcsináló a keresztúthoz? Vagy ne adj’isten kedvcsináló magához a kereszthez? „Mindenkinek meg van a maga keresztje!… nem elég a saját keresztem? „halljuk s mondjuk számtalanszor, nap mint nap. „Még valakinek kedvet is csináljunk hozzá?”, kérdeztem magamtól. Ki az, aki ha kedvet csinálnak neki, majd örömmel hordozza keresztjét? Hisz manapság a kényelem, a boldogság = pénz hajhászása, az önfe-

ITT vagyunk – 2011 szeptember–október

ledt szórakozás = pénzköltés a leginkább menő dolgok. A Keresztutat csak mint közömbös, út mellett bámészkodó, névtelen tömeg vagyunk hajlandók szemlélni. „Ez nem az én dolgom – keresztem”… s ezzel le is tudjuk az egészet, sőt ha lehet, még távolabb húzódunk az úttól, mondván: „nekem ki segít? Nehogy már belőlünk is Cirenei Simont csináljanak!” Pedig kereszt nélkül nem telik egy napunk sem. A család éve van, s a családban rakják ránk a legnagyobb keresztet. Vagy épp mi vagyunk, akik családon belül a másik vállára tesszük a keresztet? Sőt, nem mi magunk vagyunk a kereszt? Párom, gyermekeim, szüleim számára nem

éppen én vagyok a kereszt?! Vagy fordítva!? Számtalan példát tudnák felhozni, …s ezzel nem csak én vagyok így. Igenis kedvet kell csinálnunk a kereszthez. Nem bújhatunk ki alóla, nem tehetjük el holnapra. Meg kell találnunk a módját, hogy kedvvel, vagy akár derűsen, vagy fogunkat összeszorítva is, de tovább kell, hogy vigyük keresztünket. „Könnyű ezt mondani, leírni még könnyebb”, gondoljátok most magatokban. Igazatok van! Én sem értem igazán. Ám megosztanék veletek egy szép gondolatot, ami segíthet ennek megértésében. Csak a keresztet nevezzük át most igává Mt. 11,30 szerint. „Úgy készí-

tettem igámat, hogy pontosan jó legyen neked. Úgy teremtettelek, hogy viselni tudd, és hogy igámban rád szabott módszerrel tanulj. Nem erőltetem rád. Válaszd te magad, és engedd, hogy könnyebbséget hozzon. Jöjj hozzám, hadd mutassam meg, miként hordozd mindezt!” (– ** az Ige köztünk 2011. júl.) Ezért kell elmenni a KIKes keresztútra… mert nem a szervezők hívnak, hanem az Úr mondja : Jöjj hozzám! S nem csak nagyböjtben! Akár így, augusztus derekán is. (** Az Ige köztünknek sajnos a júliusi volt az utolsó magyar kiadása, a „nagy anyagi veszteségre való tekintettel”. Nagy kár érte!)

CSÍKSOMLYÓ – AZ ÉRZÉS Ezt a címet adtam a 2010-es, Csíksomlyóról, a csíksomlyói zarándoklatról írt beszámolómnak. Az ideinek sem találhatnák jobb címet. Miért is? Ha nem bánjátok kedves olvasók, megpróbálom a két év tapasztalatait, élményeit, érzéseit öszszehasonlítani nem csak nektek, a magam okulására is. Az út. 2010 - hosszú-hosszú évek rákészülődése, nem akaródzása után hagytam magam rábeszélni egy búcsújárással

is egybekötött erdélyi körútra. Hátamon a hideg futkosott, ha a buszra és a buszban töltendő rengeteg kilométerre gondoltam. Öt nap alatt összesen 2200 km-t tettünk meg. Lehangoló ugye? A valóság viszont az, hogy felejthetetlen perceket töltöttünk együtt mi tizenketten, vezekényiek. Visszagondolva, nagyon rég nevettem - mit nevettem - röhögtem annyit mint akkor ott a buszban. Biztosan ismeritek azt az állapotot, amikor már fáj a nevetés.

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

Na minket ez folyamatosan végig kísért. Nagyon örültem, hogy egy ilyen jó kis csapat kovácsolódott össze belőlünk. 2011 – a táv most sem lett rövidebb, sőt egy nappal hosszabb, hat napos volt az utunk. Alig bírtam kivárni az indulás napját. Kimondottan utazási lázban égtem. Tízen vágtunk neki az útnak – négyen a régi gárdából. Jókedvben, nevetésben most sem volt hiány. Talán többet beszélgettünk a buszon… komolyabb dolgokról is. Nagy melegséget érzek a szívem tájékán még most is, ha a többiekre gondolok. Ahogy a szervezőkre is. A Csemadok galántai titkára, Mézes Rudi és párja Csilla szervezték mindkét alkalommal az utat. Róluk tudni kell, hogy Csilla született Marosvásárhelyi, ám Rudinak úgy kiabálnak az emberek át az úton ebben a másfélszázezres „kis” városban - „szevasz Rudikám” – mint nekem a szembe szomszédom itt Vezekényben. Róluk majd még teszek említést a későbbiekben. A Búcsú. 2010 – tavaly így írtam róla: … és több tíz kilométereket gyalogolva, énekszóval zarándokolnak a Csíksomlyói búcsúba. Eshet az eső, fújhat a szél, fiatalok, idősebbek egy kereszt alatt gyűlnek egybe. Ebbe a csodálatosan színes, hangos forgatagba csöppentünk bele mi is szombat reggel. Minket busz szállított Csíkszeredába, viszont csak lépésben tudtunk haladni. Az út szélén a környező falvak keresztaljai, valamint a messzi földről érkezett zarándokok tömege ballagott a Somlyó hegy irányába. Mi is csatlakoztunk hozzájuk. A kegytemplomhoz vezető úton azután elkapott bennünket a tömeg. Nem

győztük a fejünket kapkodni, egész Magyarország területéről érkeztek búcsújárók. Énekszóval, imádsággal vonultunk fel a nyeregbe. Az egyik pillanatban szemerkélt az eső, a másikban már napsütés dobatta le velünk a fölösleges meleg ruhát. Észre sem vettük s már fenn is voltunk a hegyen. Az elénk táruló panoráma lenyűgöző volt. A hangulat ott fenn a hegyen… leírhatatlan. Többszázezer ember. Van, aki nevet, van, aki sír, van akinek a döbbenet ül ki az arcára. Egy biztos, hidegen nem hagy senkit. Ez az igazi csíksomlyói érzés. Érzed, tartozol valahova. A nyelv, a hit összeköt. S ha hiszel, ezt az érzést, ezt az összetartozást senki sem veheti el tőled. Hab volt a tortán, hogy a szentmise főcelebránsa és szónoka Böjte Csaba testvér volt. „Zarándoklatra sosincs rossz idő ! Csak gyenge ember van! Ne legyünk táposok !” – kezdte prédikációját Csaba testvér. 2011 – ugyanezt most is leírhatnám. Szóról-szóra igaz. Amit viszont még hozzá kell tennem az, hogy nemcsak szemlélője voltam a gyalogosan zarándokoló keresztaljaknak, hanem magam is kipróbáltam mit is jelent imádkozva, énekelve megtenni az utat. Csíkszenttamásról ez pontosan 27 km. Hajnal négykor ébresztő, fél ötkor gyülekező a templom előtt, majd kolompszóval a falu plébánosával az élen indulás Somlyóba. Azt, hogy gyalogosan fogom megtenni a távot már eldöntöttem egy évvel korábban. Virtusnak szántam, egy jó kalandnak, amivel majd akár eldicsekedhetek mindenkinek. Igazából talán ezért is akartam újra eljutni Csíksomlyóba. Ajh! Mennyivel több ez annál! Indulásunk hetében történtek dol-

ITT vagyunk – 2011 szeptember–október

gok családon belül és kívül, érkeztek nem éppen szívderítő hírek, s most már minden kétséget kizáróan tudtam, ez az, amiért ismét útnak kell indulni, gyalogos zarándoklatomat felajánlva kell Babba Mária elé állnom. Büszkeségnek!?, dicsekedhetnének?!, nyoma sem maradt bennem. Csak a lelket gyógyító fáradtság, …az megmaradt. Aki csak teheti, próbálja ki. Életre szóló élmény, felejthetetlen emlék. Ahogy nehéz elfelejteni az idei prédikációt is. Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök szentbeszédét én csak megérdemelt „ostorozásnak” és hadüzenetnek nevezem. Érdemes utána keresni a neten és letölteni, majd amikor már jó dolgunkban nem tudjuk mit kezdjünk magunkkal, időnként visszahallgatni. Az ember rögtön tudja mennyi az annyi.

Amikor a tavalyi évben családommal részt vettem a családtáborban, megkértek minket és a Tóth családot, hogy vállaljuk el a következő családtábor megszervezését a Mécs-es közösségünk nevében. A felkérésre igent mondtunk és nem bántuk meg. Közösségünkből a Tóth és Dávid családdal karöltve vágtunk neki a nemes kihívásnak. Nyár végén a feleségem azzal a hírrel állt elő, hogy

Ha majd még valakit érdekel a folytatás következhet... ITT ÉS MOST KIHASZNÁLOM AZ ALKALMAT S HÍVOK MINDENKIT A SZEPTEMBER 1O-EI GYALOGOS VEZEKÉNY–TALLÓS – KISBOLDOGASZSZONY BÚCSÚI – ZARÁNDOKLATUNKRA. A PONTOS PROGRAMOT A HÍRLEVÉLEN KERESZTÜL TUDATJUK.

NE FELEDJÉTEK CSABA TESTVÉR SZAVAIT : „ Zarándoklatra sosincs rossz idő ! Csak gyenge ember van! Ne legyünk táposok !”

ismét áldott állapotban van. Én ennek nagyon megörültem, de egyben úgy éreztem, le kell mondanunk erről a szervezkedésről: szülünk vagy szervezünk. Kati azzal bíztatott, hogy ne aggódjak, majd minden jól alakul és talán majd mi is részt tudunk venni a keresztény családtáborban. Hát április 23-án megszületett kislányunk, Annamária, aki mint a legﬁata-

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

Cződör Zoli és Gabi

labb gyerek vett részt a táborban. Tehát megszültük - nemcsak a picit, hanem a tábort is. A tábor témája a szegénység volt. A témát sokan a jelenlevők közül is furcsállták, nem tudták hova tenni. Nem gondolták volna, hogy ennyit lehet róla beszélni. És mégis, az előadások utáni kiscsoportos beszélgetésektől alig akartak a résztvevők felállni az asztaltól, amikor már

apró fehér kenyérkében hagyta itt magát a világ számára, hogy támaszunk legyen egész életünkben. Jobban elgondolkodhattunk azon, hogy mivel mindenünket Istentől kaptuk, jobban bízzunk a Gondviselésében, illetve, hogy a bevételünk 10%-át Isten céljaira fordítani nem is olyan lehetetlen, sőt micsoda kegyelem, ha ezt megértjük. Tanúságtételből láthattuk, hogy a földi kincseket „tolvaj és moly” elveszejtheti, de a lelki kincsek örökké megmaradnak. S hogy Teréz anya gondolatai valósak: „A legnagyobb szegénység a magány és az érzés, hogy senki sem szeret minket, nem kívántnak, nem szeretettnek lenni és tudni, hogy senki sem törődik velünk.” Szerinte „ezt a szegénységet az otthonainkban kell kezdeni gyógyítani.” Természetesen nem maradhattak el a szerette az egyszerűséget, különféle szabadidőproghogy még tovább ment, ramok sem. Volt íjászkoTóth Gábor a hangosbemondón ebédre hívta a társaságot. Megtudtuk, hogy a krisztusi szegénység érték, hiszen csak az tud gazdagodni, aki szegény. Márpedig be kell ismernünk, hogy szeretetben, kegyelmekben, jóságban, türelemben, áldozatvállalásban, alázatban, ... szegények vagyunk. Istené minden gazdagság, Ő mégis teljes szegénységben jött e világba, rideg istállóba, mely mégis katedrálissá változott azáltal, hogy Mária megszülte oda Isten egy Fiát. Jézus úgy

dás, várjáték (megmásztuk a Dobrá Voda-i várat és kitöltöttük a szegények totószelvényét), focitorna (nemre és korra való tekintet nélkül), valamint a bevállalósaknak éjjeli bátorságpróba. A mintegy 70 gyermek is izgalmas foglalkozásokon vehetett részt. Nekik a délelőtti előadások alatt különböző kézművesfoglalkozásokat szerveztek Görcs Katalin és Radványi Ida, melyek alapanyaga próbálta igazolni a tábor témáját. Kukoricacsuhébabákat, kukoricacsutkalovacskát, bab-,rizszsákokat vittek haza az ügyeskezű ﬁatalok. Továbbá kincskeresésen, közösségépítő játékokon vehetett részt az ifjúság. Az óvodáskorúakat erdei ovi várta Illés Jolán vezetésében a planinkai gyönyörű környezetben. Ezennel szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy e néhány napot együtt, Istenre hangolva tölthettük el. Köszönjük Zsidó János és Ďurás Márk atyának, hogy misézéssel, lekivezetéssel, előadással és különböző, ﬁataloknak szóló programokkal gazdagítottak minket, Puss

ITT vagyunk – 2011 szeptember–október

Sándor atyának, hogy segített a tábor előkészületeiben. Köszönjük Olgyay Györgynek (Családotthon a Gyermekekért Alapítvány elnöke, szociálisan hátrányos helyzetű családokkal foglalkozik, 14 gyermek édesapja), aki Magyarországról jött hozzánk, hogy előadást tartson ebben a hozzá oly közel álló témában. Köszönjük Végh Miklósnak (a segítők koordinátora) és a 42 ﬁatal segítőknek, hogy rájuk bízhattuk gyermekeinket, akikre nemcsak vigyáztak, de attraktív időtöltést biztosítottak számukra, sőt aktívan vettek részt a kulturális és lelki, hagyományőrző rendezvény szervezésében. Köszönjük mindazon családok részvételét, akik megtiszteltek minket bizalmukkal és elfogadták a meghívásunkat erre a táborra. Köszönjük az előző tábor szervezőinek, hogy hasznos tanácsokkal, útmutatással láttak el minket a szervezést illetően. Külön köszönjük a Pósfa népi zenekar felejthetetlen tán-

cházát és Sípos Tamás tánctanítását, majd a másnapi muzsikaszóra való ébresztést, a ﬁatal segítők élő gitármuzsikáját és énekét. Nem utolsósorban szeretnénk köszönetet mondani támogatóinknak: Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., Szent György Lovagrend, MIK, KIK, Somorja Város Önkormányzata és magánszemélyek), akik anyagi segítsége nélkül nem csak az előadások szóltak volna a szegénységről. Bízunk benne, hogy akik részt vettek e rendezvényen, testileg, lekileg pihenten és feltöltve térhettek otthonaikba, hogy „só és világosság” legyenek környezetük számára és hogy jövőre újult erővel találkozhassanak egymással. Példa erre a Radványi család, amely mind a tíz alakalommal részt vett a családtáboron. Legyenek ők a legjobb reklám azoknak, akik jövőre a KIK egyik családos közössége által rendezendő táborra ellátogatnak! Bándy György

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

Szereplők: András 12 éves, Eszter 10 éves, Tamás 6 hónapos 7.45 Cél: Nyitott szemmel elérni a fürdőszobát. Öt perc múlva: Mosakodva, fogmosva, felöltözve, megreggelizve és túl a reggeli kávén, boldog mosollyal összefutok a fiammal – morog, és ezzel elindul a reggel. Tamás baba (röviden Tomba) türelmetlen – éhes, álmos, tele a pelus (a többi baja egyelőre megfejthetetlen). 7.55 Gyermeknevelés kezdődik: 1. Kikapcsolni! Felöltözni! Reggelizni! (reakció – semmi) 2. Emeltebb hangerő: Kikapcsolni! Felöltözni! Reggelizni! (reakció – morgás) 3. Emeltebb hangerő + megfelelő motiváció: büntetés kilátásba helyezése aktualitás szerint, és az előző kérések csatolása. (reakció: heves morgás mellett elindulnak, és céltalanul bolyonganak a lakásban) 4. A céltalanul bolyongó gyermekek egyéni befogása és a cél felé irányítása (reakció: sok és hangos morgás) Mindeközben Tomba magasabb hangerőre kapcsol, a baj oka ismeretlen. 8.13 A két nagy végre megette, fölvette, megfésülte, megmorogta, és nyomtalanul eltűnt a számítógép virtuális valótlanságában.

Hétköznapi anyaság 8.17 Romok eltakarítása a konyhából, fürdőszobából, hálóból egy kézzel, a másikban Tomba méltatlankodik (baja kódolására sem idő, sem mód) 8.42 Altatás 1. próba: kiságyba be – Tomba nyafog, sír, ordít, ordít, ordít, ordít... Kiságyból ki 1:0 a javára 9.11 Ebédfőzés – krumplipucolás egy kézzel (VILÁGSZÁM!) Eközben a gyerekszoba felől a testvéri egyetértés és kölcsönös szeretet hangjai szűrődnek kifelé (a hangerőből ítélve a dolog még nem fajult tettlegességgé) 9.27 Altatás 2. próba: kiságy, nyűgi, sírás, ordítás, ordítás, ordítás, ordítás, föladta, NYERTEM, ALSZIK! 10.12 Főzés befejezése, takarítás, mosás be, fölmosás, mosogatás...... gyerekek szétválasztása, nevelése, feladatok szétosztása (ezt már csak magamnak mondom, a gyerekek ebben a fázisban már elmenekültek) Cél: gyerekek becserkészése, feladatok végrehajtására buzdítása megfelelő motivációval (reakció: morgás, morgás, morgás, morgás..... feladatok csekély számának végrehajtása)

11.45 Tomba felébred (pelusa vegyi fegyverként is bevethető szagot áraszt) átpakolás, szellőztetés, etetés, teregetés (Tomba egyik kézbe, mosott ruha a másikba, közben vidáman dalolom a nyuszi ül a fűbent, mindeközben háttérzajnak Eszter pistyog, András morog, rendületlenül dalolom a nyuszi ül a fűben kezdetű slágert.) Újabb adag mosás a mosógépbe. 12.13 Cél: gyerekek ebédhez terelése (lásd a fenti gyermeknevelés 4 pontját) 12.21 Gyerekek ebédeltetésének sikeres befejezése, romeltakarítás. 14.12 Délutáni séta: 1. babaöltözés visítással gyereköltözés sok morgással 2. gyerekek ajtó felé terelése, időjárásnak megfelelő ruhadarobok utánuk hordása és rájuk kényszerítése. 3. Játszótér: Gyere le! Add vissza! Engedd oda! Fejezd be!..... 16.10 Újra otthon. Eszter: ,,Apa mikor jön haza?“ 16.12 Eszter: ,,Apa mikor jön haza?“ 16.13 Eszter: ,,Apa mikor jön haza?“ 16.18 Eszter: ,,Apa mikor jön haza?“ …... 17.22-ig 17.22 Apa megjön végre!

Tombát a kezébe nyomom. András kiabál a gyerekszobából, azonnal jöjjön Apa, mert nem megy, nem működik, kitörlődött, Eszter nyafog, Apa előbb hozzá jöjjön...... és Apa megy fáradtan, éhesen, izzadtan, nyűgös gyerekkel a kezében, és én sok-sok szeretettel nézek utána, ahogy eltűnik a gyerekszobában. UI.: András segít a cikk begépelésénél, mikor a végére érünk szomorúan kérdi: ,,Tényleg ennyire rosszak vagyunk?“ A szívem ellágyul, nem, dehogy, nem mindig, dadogom. ,,De azért szeretsz?“ Nagyon – nagyon szeretlek, válaszolom. András ekkor halkan mondja: ,,Akkor ezt is írd meg, jó!“ Jó, megírom, hiszen őket szeretem a világon a legjobban. Zemes Csilla

ITT vagyunk – 2011 szeptember–október

Negyvenen innen

Ti hogy vagytok ezzel a negyvenessel? Átugrottátok, és ment minden tovább mint eddig? Vagy titeket is megérintett a változás szele? Kíváncsi volnék rátok is, akiknek még egy messzi időpontnak tűnik ez az évforduló. Engem megállásra késztetett ez az év: számadásra, honnét jövök, merre tartok, mit szeretnék még elérni, megvalósítani, mit kellene változtatnom, másként csinálnom. Sokkal határozottabb vagyok az elveimben, és sokkal tudatosabban élem meg a hétköznapokat: örülök, hogy együtt vagyunk, hogy vannak barátaink, hogy sokszor van teli a házunk gyerekekkel, hogy tudok még tenni-venni. Talán az átélt megpróbáltatások teszik ezt, amik már engem is meglegyintgettek. Idén vágytam arra, hogy ezt a szülinapot azokkal ünnepelhessem, akik a legközelebb állnak hozzám, akikre számíthatok jóbanrosszban. Ezért is örültem annyira Puss Peti személyes megszólításának, amely egy közös ünneplésre hívott. Így találkoztunk mi negyvenesek és nem negyvenesek július utolsó szombatján a Puss farmon. Ezen a napon még az idő is tűrhető volt, pedig tudjátok, ugye, milyen hideg, esős nyarunk volt? Mire megérkeztünk, már nagy volt a sürgés-forgás. Jó volt belecsöppenni ebbe a

és túl!

szép környezetbe. Mi először jártunk itt, nem is tudtuk, hol keressük. Az igaz, hogy Peti részeletes útleírást adott, de a legnagyobb segítség mégis a húgom egyetlen mondata volt: Andódon fogalom a Puss farm, mindenki ismeri. Tanúsíthatom hogy ez így van. A gyerekek István és Anikó vezetése alatt kidobóztak. Mi sem unatkoztunk: “ellenőriztük” a nagy katlanban rotyogó gulyást, a konyhán tálcára raktuk a finom falatokat, megcsodáltuk a lovacskákat (a gyerekek ki is próbálták a pónilovaglást), lementünk a patak partjára (csónakázni is lehetett), és segítettünk szebbé varázsolni a virágágyásokat. Gyorsan elszaladt az idő, így elcsodálkoztunk, amikor a kis harang máris ebédhez szólított bennünket. Annától minden ünnepelt egy kis színes papírsüveget kapott, így most már “láthatóvá” vált a korunk. A finom és kiadós ebéd után a gyerekeket újabb izgalmas játék várta, mi pedig összeültünk, hogy megosszuk egymással az eltelt negyven év legszebb, legfontosabb pillanatait. Jó volt visszaemlékezni a közös élményekre is, amiket a KIK rendezvényei adtak. 4 óra körül szentmisén vehettünk részt, amely értünk, ünnepeltekért is szólt, Isten áldását kérve ránk. Nincsen szülinap ajándékok nélkül, így bennünket sem engedtek el üres kézzel: Csodálatos virágcsokrokat kaptunk és egy képeslapot, amit mindenki aláírt, aki velünk együtt vett részt ezen az ünnepen. Volt igazi szülinapi torta is! Köszönet mindenkinek, aki ilyen csodálatos nappal ajándékozott meg bennünket. Isten áldjon meg benneteket! Varga Timea

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

Pár hónappal ezelőtt egyik jó barátommal, Andrissal meghívást kaptunk a felvidéki KIK-es családtáborba Végh Mikin és Berta Petin keresztül, akiket tavaly tavasszal ismertünk meg egy magyarországi lelkigyakorlaton, Nyíregyházán. Egy ideig még gondolkodtunk rajta, hogy elmenjünk-e a táborba, belefér-e a szünidőbe. Én úgy voltam vele, hogy ha Andris megy, én is, hiszen messze van a hely és ketten utazni mégiscsak jobb, mint egyedül. A sors úgy hozta, hogy Andrisnak dolgoznia kellett. Ennek ellenére úgy döntöttem, elmegyek. Egy nappal korábban indultam, mert hosszú volt az út, de nem bántam meg, hogy részt vettem. :-) Mivel kicsit későn jelentkeztem, nem volt már feladat, amit rám bízhattak volna, ezért tartottam tőle, hogy nem lesz mit csinálnom, míg a többiek a gyerekekkel foglalkoznak, de a Gondviselés úgy hozta, hogy kevesebb vezető volt a vártnál, így Kádek Lacival együtt kaphattunk egy csoportot. A délelőtti játékokat ugyanúgy élveztem, mint a gyerekek. A számháborúzás kisgyerekkorom emlékeit élesztette újra. Nagy élményt jelentett a többiekkel való kosarazás is. Örömmel tapasztaltam, hogy egyáltalán nem volt a táborban rossz gyerek (éppen ezért nem is volt a vezetőknek olyan nagyon sok dolga a fegyelmezéssel), eleven viszont annál inkább, ami nagyon is jó dolog. :-) A gyerekekkel töltött időt nem éreztem tehernek. Ha a tábor felépítését kellene jellemeznem, azt mondanám, változatos és laza volt. Nem éreztem túl kötöttnek, se feszítettnek a tempót.. Mindenkire és mindenre jutott idő, nem beszélve a csodaszép helyekről, melyeket nap, mint nap bejártunk. A szülők délelőtt lelkiekben töltekezhettek, miközben a nagyobb gyerekek - a vezetőkkel együtt - felszabadulhattak a játék alatt. A családok programjaiba sajnos nem láthattam bele, bár érdekelt volna a téma, viszont a vezetők programjaiban részt vettem (mint vezető :-). Jó volt az ismerkedős est Márk atya irányításával, a csoportos emberkeresés a bozótosban éjszaka, nem beszélve a hajnalig tartó, spontán, kötetlen beszélgetésekről a konyhában (mivel ugye senkinek nem volt kedve aludni - egy darabig). :-) Nagy öröm volt számomra, hogy együtt zenélhettem a többiekkel a misén. A bátorságpróbát sem fogom soha elfelejteni, már azért sem, mert életemben először volt ilyenben részem. Az egyik, ami számomra mindig feltöltődést tud nyújtani, az a jó társaság. Sok embert ismertem a vezetők közül, hiszen egy pár programon már részt vehettem velük, de a tábor alkalmával több új barátot is kaptam. Mindannyian egyediek és utánozhatatlanok. Úgy érzem, remek csapat voltunk. Szuper volt együtt dolgozni, beszélgetni, nevetni. Az utolsó napon a kiértékelésen megkérdezték, milyen negatívumot tudunk mondani. Gondolkodtam akkor és gondolkodom most is, de nem jutott és nem jut eszembe semmi

ITT vagyunk – 2011 szeptember–október

Külföldi levelek...

Remek csapat voltunk!

Külföldi levelek...

ilyesmi.  Jó volt látni, hogy a határon túl élnek olyan magyar családok, akiknek fontos a múltjuk, a származásuk, akik magyarul tanítják a gyermekeiket, magyarnak nevelik őket és vannak olyan velem egykorú fiatalok, akiknek ez szintén fontos, akikbe a magyarságtudat beleivódott, egy lett velük és ettől őket soha nem lehetne elszakítani. Nagy áldás, hogy másfél éve megismertem a srácokat (Mikit és Petit), mert azóta, ha velük egy ilyen vagy hasonló eseményen veszek részt, mindig ezt élem át és ez engem is megerősít. Magyarországról jöttem, tudtam, hogy jó emberek közé érkezem és ezért már megérte 450 km-t utazni. Nem bántam meg. Hogy mit adott még nekem ez a tábor? Egy nagyon élvezetes tájszólás-kavalkádot, mely szó szerint zene volt füleimnek. Az egyik anyuka megkérdezte tőlem, hogy nem tartom-e viccesnek azt, ahogyan beszélnek. Őszintén mondhatom, hogy nem. Számomra ez nem vicces, hanem felemelő. Nyelvünk és kultúránk sokszínűségéről tanúskodik. Mifelénk a tájszólás sajnos már kihalóban van, a fiatalok már nemigen beszélnek úgy, ahogyan a nagyszüleik, szüleik. Ennek ellenkezőjét tapasztaltam Felvidéken: beszélgettem palóccal, mátyusföldiekkel, csallóköziekkel és még sorolhatnám. Mindannyian máshogy beszéltek. Sőt egy magyarországi apukával is találkoztam, aki Tokajból származik. Ez meglepetés volt, mert nem gondoltam, hogy rajtam kívül lesz valaki, aki „Kis-Magyarországról” jött. Egészen a családtáborig elmondhattam magamról, hogy soha nem csípett még meg csóvány, nem ittam Kofolát, nem rágtam zsuvit, nem ettem knédlit, se gőzölt gombócot. :-) De ezeken kívül az 5 nap alatt kaptam sok új ismerőst, barátot, új élményeket és megerősítést azzal kapcsolatban, hogy nem lehetetlen szép, normális, egészséges családban élni és nem utolsó sorban, hogy érdemes várni, érni, fejlődni és magunkat fejlődni hagyni, míg megtaláljuk azt az embert, akit Isten nekünk szánt vagy a hivatást, amelyben kiteljesedhetünk. Erdélyi Dalma, Nyíregyháza–Nyírszőlős

„Kicsiny kis fényemmel, világítani fogok…” Nem is gondolná az ember, milyen gyorsan repül az idő. Mintha csak „tegnap” kezdtük volna KáVézni (kisközösségi vezetőképző), és már a vége felé járunk. Ezt bizonyítja a vizsgatáborunk elérkezése is, amely oly távolinak tűnt, s hamarabb utolért, mint gondoltuk. Így visszagondolva, nem is volt olyan egyszerű. Bár a 2 év alatt jó kis csapattá kovácsolód-

tunk, az internetes kommunikáció megnehezítette a dolgunkat. Ugyebár az idő az, amiből általában mindenkinek kevés van, s mi sem vagyunk különbek, így nekünk is nehéz volt összehozni találkozókat a vizsgák és

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

egyéb elfoglaltságok között, hogy a tábort szervezzük. De végül sikerült összehoznunk! : ) Hála ezért Istennek! Már a KáVé elején említették, hogy 2 év múlva lesz egy vizsgatáborunk, az előző KáVésok sokat meséltek az ő táboros élményeikről, ezeket mindig szívesen hallgattuk és személy szerint én már nagyon vártam a „saját táboromat”. Egy kis tábort, amit majd öten-hatan szervezünk, kb. 20 gyerekkel, mint egy nagy család, de jó is lesz. Hát igen, de Istennek mások voltak a tervei. Kissé csalódott voltam, mikor megtudtam, hogy nagy tábort „kell” szerveznünk. Úgy gondoltam, hogy így már biztosan nem lesz meg az a családi hangulat, 60-80 gyerek, sok vezető, nem fogunk tudni olyan közeli kapcsolatot kialakítani a gyerekekkel, arról nem is beszélve, hogy sokkal macerásabb egy ilyen tábort megszervezni. Sokáig nem is tudtam megbékélni ezzel a gondolattal, végül belenyugodtam, s megpróbáltam pozitívan állni hozzá. Helyszínül Ipolyszalkát választottuk, a táborunk témája pedig „indiántábor” volt. Mivel sok volt a gyerek, 3 altábort alakítottunk ki korosztály szerint. A programok között volt, amelyen az egész tábor részt vett, s volt, amely csak az adott altábor számára készült. Így a gyerekek megtapasztalhatták a kisebb, ill. a nagyobb létszámú közösség élményét is. 4 vezetőtársammal a kis altáborba kerültem. Nagyon nagy élmény volt. Az elején tartottam tőle, hogyan is lesz, hogyan fognak hozzánk viszonyulni a gyerekek és fordítva, mi, vezetők „értünk e majd a nyelvükön”, vajon lesz e elég türelmünk, tudunk e majd valami értékeset nyújtani

nekik. Meglepetésemre olyanok voltunk, mint egy nagy család! : ) Megkaptam, amire vágytam, sőt még annál is többet! Volt 1 kis táborunk, családias, bensőséges légkörrel, s egyben volt 1 nagy táborunk, 1-2 közös programmal, aminek megvolt a varázsa. Közelebb kerültem a kis táborom tagjaihoz, s megismerkedhettem sok nagyobb gyerekkel is, akik szintén nagyon a szívemhez nőttek. El nem felejtem a sok őszinte beszélgetést, nevetést, ölelést, a hét folyamán rájöttem, volna mit tanulnom a gyerekektől.

Egyik nagy élményem az idősek otthonának látogatásához fűződik. Őszintén, féltem tőle. Nem tudtam, hogy fognak reagálni a gyerekek. S ismét meglepődtem. A rövid műsorunk után elmondtunk egy imát, a gyerekek az idős nénik-bácsik közé álltak, megfogták a kezüket, egy nagy családot alkottunk. Olyan jó volt ezt látni, sokan elérzékenyültek, érezni lehetett a szeretetet, Isten jelenlétét közöttünk. „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, én ott vagyok közöttük”.

ITT vagyunk – 2011 szeptember–október

A kisebbek kedvencévé vált a „Kicsiny kis fényemmel…” című mutogatós ének. Kérésükre naponta többször elénekeltük, szinte ez a dalocska lett a tábor himnusza. Már többször rádöbbentem, hogy sokszor, mikor éneklek valamit, nem figyelek arra, hogy mi is az. Nem figyelek a szövegre, éneklem, mert jó a ritmusa, szép a dallama, mindenki élvezi. Pedig sok mondanivalója van minden egyes dalnak. Múltkor eszembe jutott ez a dalocska, és megálltam az első soránál. „Kicsiny kis fényemmel, világítani fogok…” Milyen jó lenne valóban világítani… kicsiny kis fényünkkel, amit a Jóistentől kaptunk. Sajnos egy nappal hamarabb kellett elmennem a táborból. Nagyon kellett tartani magam, hogy ne kezdjenek el potyogni a könnyeim a búcsúzásnál. Az a sok szeretet, amit a gyerekektől kaptam a tábor folyamán, leírhatatlan. Sorba jöttek búcsúzni, mind megöleltek, aztán Ároni áldást is kaptam. Lelkileg feltöltődve tértem haza. Boldogság volt bennem, hogy sikerült megszervezni ezt a tábort. Az az érzés, hogy „igeeen, megcsináltuk!”, valami fantasztikus, ajánlom mindenkinek, próbáljátok ki : ) . Bízom benne, hogy a gyerekek is gazdagodtak a hét folyamán, hogy valami megérintette őket, s hogy jövőre ismét találkozunk. Mindeddig a kis táborok mellett álltam. Ismét előjön majd a kérdés, vajon jövőre mi lesz… Hát, ezek után nehéz dönteni, mély nyomott hagyott a szívemben a szalkai indiántábor, a „mi táborunk” : ) „Kicsiny kis fényemmel, világítani fogok…”. Jó érzés van bennem a táborra gondolva. Úgy érzem, ez egy jó lehetőség volt arra, hogy vezetőtársaimmal vi-

lágítsunk. Nem biztos, hogy teljesen sikerült, de igyekeztünk. Mindenki próbált beleadni, amit csak tudott, s ha néha jött is egy vihar, s valamelyikünknek elaludt a kis fénye, megjelent egy társa, hogy lángot adjon és ismét világíthasson. Talán ez életünk célja is, …hogy világítsunk, még ha olykor nehéz is, s hogy másoknak is átadjuk a fényt, így egyre nagyobb és nagyobb lesz Krisztus világossága. Anikó Egy táborlakó írása: Immár negyedik alkalommal vettem részt ebben a táborban, de eddig még egyszer sem bántam meg, hogy itt töltöttem el egy hetet a jól megérdemelt nyári szünetből. Az elmúlt egy hét is fantasztikus volt. A program nagyon bőséges és szórakoztató volt. Nem aludtunk sokat, de a fáradtságra szerintem nem is volt nagyon időnk. Nagyon tetszettek a sportos elfoglaltságok, mint például a méta, a számháború, amikor e csoportokkal vagy egyenileg versenyeztünk és egyes akadályokon kellett átmennünk. Legjobban viszont az tetszett, amikor ellátogathattunk az öregek otthonába. Először egy kis műsort adtunk elő, majd szétosztottuk a sajátkezűleg szeretettel készített ajándékokat. Jó volt látni, ahogy mosolyt csaltunk azoknak az embereknek az arcára, volt amikor egy-két könnycsepp is kigördült. A táborban sok új embert ismertem meg és barátságokat kötöttem, amelyek remélem sokáig ki fognak tartani. Végül meg szeretném köszönni a vezetőinknek, hogy szívvel-lélekkel készültek erre a táborra és azt akarták, hogy mi táborlakók minél jobban érezzük magunkat. Köszönjük. Juli

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

Egerszalók 2011

Közel harminc éve gyűlnek össze Egerszalókon a katolikus fiatalok, hogy pár napig együtt imádkozhassanak, tanulhassanak és kikapcsolódhassanak. Ez a lehetőség nagy ajándéka az Úrnak. Az idelátogató fiatalok célja elsősorban a feltöltődés és lelki megújulás, hogy lerakhassák a hétköznapok terheit. Van, aki azért jön, hogy önmagát elcsendesítve kicsit elmélyüljön, mások pedig ismerkedni szeretnének hasonlóan gondolkodó és érző emberekkel. Szerencsére mindkettőre van itt lehetőség, bőven. Idén a lelkigyakorlat mottói a következők voltak: „Férfinak és nőnek teremtette őket.” (Ter 1,27) illetve a „Senki sem sziget.” (Thomas Merton). A program rendkívül tartalmasnak ígérkezett és

így visszagondolva több volt mint tartalmas. Miután hazatértem, sokan kérdezgettek, hogy milyen volt ott, miket láttam. Kivétel nélkül ezt a választ adtam minden kérdezőnek: "Ezt nem lehet elmondani, át kell élni és meg kell tapasztalni." Ez így van, és azóta is így érzem. Persze aztán mindenkinek megpróbáltam elmesélni, hogy szerintem miről is szólhat ez valójában. Most is megkísérlem. Mint már említettem a programfüzet felhozatala meglehetősen gazdag volt. Annak szerves vázát alkották a különféle előadások és a szentmisék. A lelkigyakorlatot megnyitó szentmise főcelebránsa Ternyák Csaba egri érsek volt, de a lelkigyakorlat során ugyanígy celebrált szentmisét Beer Miklós püspök, Bíró László püspök és Krupa Levente görög katolikus pap is, aki egyébként görög katolikus misét tartott nekünk, prédikációjában pedig a saját élettapasztalatai alapján a házasság nehéz időszakairól és a hűségről beszélt.

Az előadások is sok területet érintettek: számos előadást hallhattunk Kerényi Lajos atyától, Debreceni Zsuzsa a nagycsaládok jelentőségéről beszélt, Dr. Gloviczki Eszter a szerelem hormonjairól és az egyik nap Pál Ferenc atya is megjelent köztünk, hogy egy érdekfeszítő előadást tartson az érett és éretlen szerelemről. Az előadásokhoz tartozó elmaradhatatlan programpont volt a kiscsoportos beszélgetés. Ezekben újra átgondolhattuk az elhangzott előadásokat, ill. prédikációkat és megoszthattuk gondolatainkat a találkozó témájához kapcsolódó kérdésekről. Sok fakultációra is eljuthattunk. Ezek közül pár: jezsuiták szemlélődős fakultációja, Mécs, Házas Hétvége Mozgalom, TSZM, Kerényi Lajos atya, filmklub, stb. Külön megfűszerezte az ifjúsági találkozót a táncház és a koncertek. A fellépők között ott volt a felvidéki Crux, az Eucharist, Imperfectum, a M.Is.K.A. (evangélikus keresztény punk banda) és a Shalom

ITT vagyunk – 2011 szeptember–október

Katolikus Közösség (a teljesség igénye nélkül soroltam fel őket). Minden nap méltó megkoronázása volt a szentségimádás. Ez a közös kapcsolódás az elcsendesedni kívánók és az Istent az imádkozó sokaságban keresők között. Most pedig, miután ennyi információt egymásra halmoztam, elmondanám a saját élményeimet, persze csak röviden. Idén voltam itt először. Előtte két nappal határoztam el, hogy elmegyek. Szeretem ha a program laza. Jó pár dolog volt, amit kihagytam. Általában azért, hogy beszélgethessek az ott megismert emberekkel. Van, akivel azóta is tartom a kapcsolatot, sőt van aki egészen közeli barátommá vált. Az előadásokból és prédikációkból engem leginkább Krupa Levente és Pál Feri fogott meg -ajánlom őket mindenkinek! Nagyon tetszett a jezsuita műhely is, a szentségimádások pedig esetenként egészen megrendítőek és felemelőek tudtak lenni számomra. Itt volt életem első véradása, első hajnali kosárlabdázása, itt imádkoztam először egyedül egy templomban és itt volt életem eddigi legkülönlegesebb és legcsodálatosabb zenei élménye. Azóta is hálát adok Krisztusnak ezért a pár napért és várom a jövő évet, hogy ismét ott lehessek. Befejezésképpen még egy megállapítás. Szerintem rendkívül jót tesz az ember lelkének, hogy itt, továbbá kétszer egy évben Nagymaroson feltöltődhet. Valamint nagyon fontosak azok a táborok, lelkigyakorlatok és ifjúsági találkozók is, amelyeket nálunk szerveznek. Ez a megoldás egyszerűen nem engedi, hogy lemerüljünk... Hála és köszönet érte Istennek és a szervezőknek! Bognár Ádám

„Szentek Még ma is a fülemben csengenek ezek a szavak, nem csoda, hiszen erről szólt az idei lánytábor Kisgyarmaton. Egy napsütéses júliusi napon összesereglett egy csapat lány, kicsik és nagyok, hogy együtt töltsenek öt várva várt napot. Azt hiszem, megérte várni erre az öt napra, hiszen élményekben nem volt hiány! Az odautazás izgalommentesen telt, köszönhető ez a GPS jelenlétének, mégha utólag rá is jöttünk, hogy elfelejtettük bekapcsolni... Az izgalommentes része a hétnek számomra ezzel az utazással lezárult. Ahogy megérkeztem a helyszínre, három domonkos nővér fogadott, és én nagy lelkesedéssel cipeltem be a csomagjaimat a „nagyok szobájára“. Aztán lassan a táborhelyszínre beszállingózott az összes táborlakó, és hivatalosan is elkezdődött a tábori program. A bemutatkozás után csapatokra oszlottunk, majd áttanulmányoztuk névadó szentünk életét, és csapatzászlókat készítettünk. Mialatt a zászlók száradtak, a táborozók apraja a medence felé vette az irányt. Miután kipancsolták magukat, és a zászlókkal egyetemben ők is befejezték a száradást, csapatunk felvonult a templomba. Az első tábori misénket a tervek szerint az első tábori tábortűz követte volna, de a villámok láttán inkább sütőben sütöttük meg a „spekacskit“. A első ott töltött éjszaka után Renáta nővér és Edit nővér énekére ébredtünk, na meg persze esőkopogásra. Ez azonban nem

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

legyetek...“ (1Pt 1,16)

szegte sem kicsik, sem nagyok kedvét, sőt, az elázás ötlete felettébb izgalmasnak bizonyult néhányunknak. Az egész héten hol szakadó, hol csepegő, de folyvást eső eső a kultúrházba helyeztette át velünk a programot, amit a nővérek készítettek számunkra. A napi foglalkozások között volt játszás, kézműveskedés, filmnézés, bibliai vetélkedő, és ezek közben okosodtunk is, hiszen a nővérek nemegy szent életéről meséltek nekünk, és megtudhattuk azt is, hogy szentté válni bizony egyáltalán nem bonyolult! A lelki feltöltődés mellet nem feledkeztünk el a testi táplálékról sem, ezúton köszönet a szakács néniknek a finom ebédekért, és az összes anyukának, nagymamának és szomszéd néninek, akik elhalmoztak minket süteménnyel, pogácsával, gyü-

mölccsel! :) A nappali foglalkozásokon kívül mi, a „nagyos szoba“ lakói éjszakába nyúló programokkal tartottuk ébren egymást. Gyakran csatlakozott hozzánk Márk atya is, miután sikeresen befejezte rózsafüzéres altatóját a kicsiknél. A közös esti „Élet útja-partik“, szentségimádás, filmnézés, hajnalba nyúló közizések és beszélgetések mind-mind mély nyomot hagytak bennem. De ahogy minden tábornak, ennek is elérkezett a vége. Az napok elteltével az esti miséken egyre hangosabban lehetett hallani, ahogy egy egész gyereksereg énekli, hogy : „Egy apró pötty, vidám tarka pont legyél, színezd ki a világot, amerre jársz...“ És mi mentünk, hogy ilyen pöttyök legyünk ott, ahol vagyunk és leszünk. G.

ITT vagyunk – 2011 szeptember–október

Sziasztok! Nagyon gyorsan telik a nyári szünet,vagy csak nekem tűnik úgy? Remélem minden napját élvezitek és egy percig sem unatkoztok. Rajzoljátok le nekem a nyári élményeiteket, hogy aztán a rovatban megoszthassuk azokat a többiekkel is! :) Viki :) iﬁ@kik.sk

Tanév végi gyereknap

Kenderessy Nóri rajza

Andód felé volt a Puss Farmon. Nekem nagyon-nagyon tetszett. Volt egy verseny, de két részre osztották. Egyik fele még délelőtt volt, a másik késő délután. Volt a versenyszámok között labdagurítás, tojásátvivés, szalmaösszeszedés, hátrafutás és még sok más versenyszám. A mi csapatunk, igaz ötödik lett, de mi kaptuk a legﬁnomabb díjat. Voltak lovak is, és nem is kevés. Sőt! Lovagoltam is a nagy fehér Ramónán. Nagyon magas ló volt, ezért alig értem fel. Volt csónak is, amivel lehetett csónakázni. Én csónakáztam is. Mindig majdnem felborult. Csak aztán mégse. Izgalmas volt. Volt egy új ág, amit nemrég csináltak. Abban az ágban is volt elágazódás, zsákutca. Abban a részében a folyónak nem lehetett elsüllyedni, mivel keskeny volt, ezért a földbe tudtunk belekapaszkodni. De velünk ez nem történt meg, tehát nem bo-

rult ki a csónak. Volt ott egy hinta, ami tulajdonképpen egy kötél volt és azon sokat hintáztam. Anyumba nem tudom, hogy mi ütött, de folyton csak a barna lovat simogatta. Én is simogattam. De anyu kezdte. Nagyon sok gyerek volt. A nap végén bublifukkfúvót kaptunk. Ilyen két vicces emberke van rajta felmosó kannával. Nekem legjobban a verseny tetszett. Ötletesek voltak a versenyszámok. Sokat röhögtünk. A csónakba egyszer annyira szerencsétlenül szálltam be, hogy majdnem beleestem a vízbe. A földbe kapaszkodtam, de pont rossz helyre, mert ott hangyaboly volt. Telement hangyával a kezem. Vicces volt. Minden nagyon jól ment, útban hazafelé is. Köszönöm a szervezőknek, hogy újra rendeztek gyereknapot! Csóka Zsóﬁa, Nádszeg

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

IMASZÁNDÉKOK Szeptember 1.

6. 7.

10.

11.

12. 13. 14.

Köszönjük Uram a pihenés idejét, hála neked minden találkozásért, amely felüdített minket. Imádkozzunk Benedek pápánkért és szándékaiért. Demecs Boróka Lilláért, Bodnár Máriáért és Sonkoly Krisztiánért sz.n. Uram, köszönöm neked a családtábor sikerét, minden résztvevőjét, szervezőjét és add meg mindnyájunknak a lelki szegénység boldogságát. ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP – Hála neked Uram egy kisbaba születéséért, kérlek óvjad családját. Kovács Adélért sz.n. Imádkozzunk Balla Istvánért és Beátáért, Béres Tiborért és Mariannáért valamint Kacsinec Zoliért és Szilviért házasságkötésük évfordulóján. Leho Mónikáért, Stifner Bernadett Victoriáért sz.n. Jézusom, kérlek téged Sándor atyánkért és apostoli munkájáért. Kérlek Jézusom a keleti régió közösségeiért és hála neked Kollár Kati és Jusko Tomi házasságkötéséért. KISBOLDOGASSZONY – Imádkozzunk Pálinkás Zoliért és Gitáért házasságkötésük évfordulóján. Nagy Rebeka Sáráért és Kovács Imréért sz.n. Imádkozzunk valamennyi tanárért, hogy az igazságban gyökerező szeretetet közvetítsék, és hiteles erkölcsiséget és szellemi értékeket tanítsanak. Kérjük az Úr áldását minden KIKes programra ez évben. Blaha Emőkéért, Bertha Dorotyért, Szabó-Bartko Áronért és Juhos Nóriért sz.n. ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP Imádkozzunk Bodnár Imréért és Máriáért házasságkötésük évfordulóján, Imádkozzunk a betegekért, bajbajutottakért, árvákért és özvegyekért. Jézusom, segíts döntéseimben. Sima Dávidért sz.n. A SZENT KERESZT FELMAGASZTALÁSA – Kérjük a kegyelmet, hogy keresztjeinket Jézussal

15.

16.

17. 18.

19.

20.

21. 22.

23.

24.

25.

26. 27.

28.

hordozzuk. Rigler Alizért sz.n. FÁJDALMAS SZÜZANYA – Szűzanyánk, taníts meg minket kitartani szenvedő embertársaink mellett. Imádkozzunk Szabó Jóskáért és Scarlettért házasságkötésük évfordulóján valamint Juhos Attiláért, Vasko Péter atyáért és Juhász Attiláért (Bény) sz.n. Imádkozzunk Koncz Andrásért és Jutkáért házasságkötésük évfordulóján. ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP - Imádkozzunk a hűség kegyelméért. Filip Ágiért és Fóthi Szilviért sz.n. Imádkozzunk, hogy a keresztény közösségek szerte az ázsiai kontinensen, buzgón hirdessék az Evangéliumot, a hit örömével téve tanúságot annak szépségéről. Uram, segíts bennünket, hogy gyümölcsöt teremjen bennünk és környezetünkben a nyári szabadságok és lelkigyakorlatok vetése. Szalay Zoltán atyáért sz.n. Istenem segíts helytállnom munkahelyemen és kérlek munkatársaimért. Jézusom, eléd rakjuk ﬁataljainkat, akik most röpülnek ki a családi fészekből intrikre, kérünk vigyázz rájuk és óvjad lépteiket. Hervay Zoliért sz.n. Imádkozzunk nagyszüleinkért. Olgyay Csabáért, Bándy Gyurikáért, Nagy Szabinkáért és Méry Emmáért sz.n. Imádkozzunk Varga Gyuláért és Tímeáért házasságkötésük évfordulóján, valamint Molnár Matyiért, Kovács Attila atyáért, Daisy-Ann Lukacs Mannért és Lévárdi Ádámért sz.n. ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP – Imádkozzunk János atyánkért és szándékaiért. Kovács Marikáért, Lukács Bélusért, Radványi Kristófért és Stephen Mannért sz.n. Imádkozzunk Kacz Petiért és Éviért házasságkötésük évfordulóján. Uram, segíts minket elhatározásainkban. Sima Kanyicska Éváért, Szőcs Ilusért és Radványi Idusért sz.n. Imádkozzunk a szenvedélybetegek gyógyulásáért. Illés Rebekáért sz.n.

ITT vagyunk – 2011 szeptember–október

29.

30.

Kérjük szent Mihály, Gábor és Ráfael főangyalok védelmét életünkben. Boros Lívikéért és Bencz Gabikáért sz.n. Jézusom, kérjük a kegyelmet, hogy megszeressük a Szentírást és naponta elmélkedjünk róla.

14. 15. 16.

Október

17.

18.

3. 4.

10.

11. 12. 13.

Imádkozzunk az egyszerűség és bizalom kegyelméért, valamint a Nagymarosi ifj.találkozó gyümölcseiért. Koncz Lacikáért sz.n. ÉVKÖZI 27. VASÁRNAP - Istenem, köszönjük őrzőangyalainkat. Pokorny Rafael Benedekért sz.n. Istenem, kérlek a kitartás kegyelméért. D. Melindáért sz.n. Imádkozzunk Menyhárt Robiért és Katiért házasságkötésük évfordulóján, valamint Kremmer Ivetáért sz.n. Imádkozzunk válságban levő házaspárok megerősítéséért. Zsarnai Attiláért és Tóth Dánielért sz.n. Imádkozzunk püspökeinkért és papjainkért. Mahulányi József atyáért és Varga Gyuláért sz.n. Kérjük Mária közbenjárását a tisztaság erényéért életünkbe. Radványi Pityuért és Farkas Boglárkáért sz.n. Kérjük az Urat Vadkerti Dánielért és Máriáért házasságkötésük évfordulóján, valamint Smíd Zsoltiért és Balog Tamásért sz.n. ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP - Imádkozzunk Oceák Istvánért és Annamáriáért házasságkötésük évfordulóján, szintén Smíd Mónikáért, Szabó Bartko Áronért és Molnár Annáért sz.n. Imádkozzunk a halálos betegekért, hogy Istenbe vetett hitük és embertársaik szeretete adjon erőt szenvedéseikben. Kérjük az Urat szüleink egészségéért. Mede Tündéért és Matuska Veronikáért sz.n. Imádkozzunk helyi közösségeinkért. Csóka Csilláért sz.n. Imádkozzunk gyermekeinkért. Gubík Anikóért és Nagy Leventéért sz.n.

19.

20.

21. 22.

23.

24. 25. 26. 27. 28. 29. 30. 31.

Jézusom, kérünk téged papjainkért és munkájukért a lelkekért. Imádkozzunk minden Istenkereső barátunkért. Bella Veronikáért sz.n. ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP - Imádkozzunk Sánta Péterért és Bettyért házasságkötésük évfordulóján. Imádkozzunk Nagy Attiláért és Szabináért házasságkötésük évfordulóján. Imádkozzunk a gyermekotthonokban élő ﬁatalokért. Varga Mártikáért sz.n. Imádkozzunk Kenderessy Gáborért és Erikáért házasságkötésük évfordulóján, Kiss Éváért, Vadkerti Daniért és Mózes Mártonért sz.n. Kérjük az Úr áldását Jarábek Ferire és Miroslavára házasságkötésük évfordulóján, Kucsera Piroskáért sz.n. Jézusom, kérlek téged bármilyen fogyatékkal élő gyermekért és családjáért. Kérjük az Urat, hogy a Missziós Vasárnap megünneplése növelje Isten népében az evangelizálás iránti lelkesedést, és buzdítson a miszziós tevékenység támogatására imával és a legszegényebb egyházak gazdasági megsegítése által. Bencz Bálintért sz.n. ÉVKÖZI 30. VASÁRNAP - Imádkozzunk Celleng Józsiért és Ivanáért házasságkötésük évfordulóján, valamint Pék Mártikáért, Bognár Lédáért és Kenderessy Nórikáért sz.n. Imádkozzunk közösségeinkért, mozgalmainkért, plébániánkért. Imádkozzunk Fekete Károlyért és Tündéért házasságkötésük évfordulóján. Imádkozzunk ellenségeinkért. Lancz Mónikáért, Takács Gabiért és Menyhárt Sáriért sz.n. Imádkozzunk Puss Sándor atyáért sz.n. és szándékaiért. Imádkozzunk az állami elöljárókért. Fazekas Annáért sz.n. Imádkozzunk családon belüli kapcsolatainkért. Kelemen Veronikáért sz.n. ÉVKÖZI 31. VASÁRNAP – Hála neked Istenünk életet adó Lelkedért. Jézusom, kérünk gyógyítsd betegeinket.

ITT vagyunk! – A felvidéki Keresztény Ifjúsági Közösségek lapja Kiadja a KIK „Ne várjátok, hogy mások gondoskodjanak rólatok” alapítványa. Szerkesztés, tördelés: Nádszeg–Dunaszerdahely Terjesztés: kézről kézre Olvasás: csakis tiszta szívvel, ahogyan a lap készült! Következő lapzárta: 2011. október 15. web: www.kik.sk e-mail: ittvagyunk@kik.sk