KIK_2012_jan_netre by Attila Nagy

ITT

! k n u y g va

A SZLOVÁKIAI MAGYAR KERESZTÉNY IFJÚSÁGI KÖZÖSSÉGEK LAPJA 2012 január–február

Juhász Gyula: Betlehemes ének Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, kedves bambinó,

Ó, emberek, gondoljatok ma rá: Hogy anyja az Úr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény S az istállóban várt födél reájuk.

Radványi Ida rajza

Ó, emberek, gondoljatok ma rá, A betlehemi kisded jászolára, Amely fölött nagyobb fény tündökölt, Mint minden várak s kastélyok fölött.

Ó, emberek, gondoljatok ma rá, Ki rómaihoz, barbárhoz, zsidóhoz, A kerek föld mindegyik gyermekéhez Egy üzenettel jött: Szeressetek! Ó, emberek, gondoljatok ma rá! .

Határtalanul 20 éve volt, hogy 1991 december 20án hivatalosan is be lett jegyezve a KIK szervezet a Belügyminisztériumban – jövőre pedig 20 éves lesz az ITT vagyunk – repül az idő – 1992-ben készült el az első, karácsonyi számunk – mintha most lett volna. Másrészt, nem régiben végig kellett hallgatnom külföldön egy előadást, ahol az illető azzal mutatkozott be, hogy ő az egyetlen, egész Felvidéket összefogó és a legerősebb ifjúsági szervezet képviselője. Engem nem is ismert... ez viszont mintha azt sugallaná, ITT az idő távozni az ifjúsági életből. Az utolsó felszólaló egy kárpátaljai ismerősöm volt, s ez volt a bomba, a hangulat teljesen megváltozott. Elmondta, hogy - szószerint: miről a francról beszéltek fiúk? Egészen más a valóság, mint ahogy ti itt felvázoljátok a mit sem sejtő pesti fiataloknak, fiatal politikusoknak, újságíróknak. A felszólalást nagy taps követte – mindenki megértette, hogy itt is két tábor került szembe – a kérdés, Te hol állsz? S csak állsz, álldogálsz, vagy teszel is valamit, hogy az igazságra fény derüljön? Ne várjátok, hogy mások gondoskodjanak rólatok, lapunk olvasói tudják, miről van szó. Az ott jelenlévő újságírók viszont nem, számukra szinte minden a pénzről szól – az újságírás is. Csak addig lesz lap, amig ehhez komoly anyagi támogatás is lesz – akár politikai berkek érdekvédelmi szerepköréből kifolyólag is, de legyen. Na, ezért vagyok büszke a lapunkra – ilyen lap, mint a miénk, csak ke-

vés van a világon. Teljesen érdektelen a helyi „nagyhatalmak“ számára, csak a miénk – és immár közel 20 éven át. Visszatérve az említett határtalan szimpóziumhoz, a kárpátaljai előadó egy tesztkérdést tett fel, mondanom se kell, mindenki megbukott: a kérdés így hangzott – ha egy hajó léket kap, mi a jobb, ha tudják az utasok vagy ha nem tudják az utasok? Jobb, ha nem tudják, akkor valószinűleg kicsivel többen menekülnek meg, mert, hogy mindenki nem, az szinte biztos. Felvidéken az anyanyelvi oktatás, újságírás léket kapott, sok helyen el fog tűnni. Mentsük, ami menthető – jeligével én személy szerint átálltam az apanyelvi problematika tanulmányozására. Tudniillik, amikor pl. most újságírásról beszélünk, az anyanyelv megőrzéséről álmodozunk, ahhoz, hogy közben peszszimistává ne váljak – nekem ilyenkor az apanyelv menthetősége a kedvenc témám. Nem akarok (karácsonyi) ünneprontó lenni, ezért rövid leszek: a szlovákul beszélő drogos ismerőseim közt feltűnően sok a magyar vezetéknév – enynyi. Minden vegyesházassággal léket kapunk, aki megértette, mentse, ami menthető. Boldog ünnepeket. Sándor atya

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

Speciális Hétvégén voltunk... Kedves fiatalok, 33 éve vagyunk házasok és 16 éve Házas Hétvégések. Ennyi évvel a hátunk mögött már elmondhatjuk, hogy rendelkezünk bizonyos tapasztalattal ezen a téren, de még mindig van mit tanulni- és lesz is. Az is megesik, hogy fiatalabbaktól, sőt fiataloktól tanulunk. (pl. egymás elfogadása) A mi időnkben a házasságra való felkészítés abból állt, hogy néhányszor el kellett menni az eskető paphoz oktatásra. Az egészből egy dologra emlékezünk még a mai napig is mindketten. A házasságkötés előtti nemi élettel kapcsolatban az atya egy hasonlatot mondott: Husák (Csehszlovákia akkori elnöke) megválasztása előtt még nem gyakorolhatta a hatalmat, pedig biztos tudta, hogy őt fogják megválasztani. Csak hivatalos megválasztása után volt erre joga. Nem akarjuk az illető atyát kritizálni - Isten nyugosztalja! Szerettük őt. Egyszerűen akkoriban ez volt a hely-

zet. A szexualitásról, a párválasztásról sem otthon, sem a baráti körünkben nem nagyon esett szó. Senki nem adott igazán értelmes, használható tanácsot, útmutatást. Nem volt „Közi”, sem „Egerszalók” meg „Nagymaros” sem. Ha lett is volna, nem biztos, hogy elmentünk volna. Összeházasodtunk. Éltünk, éldegéltünk, három gyermekünk született.1995ben Pati Ferenc atya - akkori egyházgellei plébános - meghívott bennünket a Házas Hétvége Alapozójára (Első Hétvége). Előzetes a mennyországból! - máshoz nem tudtuk hasonlítani. Azóta sok kiváló hétvégés házaspárt megismertünk, köztük magyarországiakat is. Ők a példaképeink és felnézünk rájuk. Egyáltalán nem szégyen, tanulni tőlük. Ha van lehetőségünk, elmegyünk speciális hétvégékre is. Néhány évvel ezelőtt Bíró László püspök és két magyarországi házaspár

tartott egyet Pozsonyivánkán. Többek között az időről és az ünnepről hallottunk nagyon bölcs gondolatokat. Mert ugye, nem mindegy, hogy csak úgy elmúlnak-e az órák vagy megtöltöm valamivel. Az ünnepről pedig megtudtuk, hogy több, mint puszta szórakozás, pihenés. Az ünnep találkozás és összefogja az embereket. Októberben Bacsmai László atya valamint Csanády Márti és Misi (mindhárman Magyarországról jöttek) Formáló Hétvégét tartottak Somorján a nemrég elkészült pasztorációs központban. Mi akkor éppen ablakcsere után és egy szoba parkettázása előtt voltunk. Annak ellenére, hogy bejelentkeztünk, szóba került,

ITT vagyunk – 2012 január–február

nem kellene-e inkább mégis itthon maradni. Végül mégsem hallgattunk a kisördögre. Jól tettük, hogy elmentünk, hiszen az itthoni tennivalók szépen megvártak bennünket. Így hosszabb ideig kellett dobozokat kerülgetni és ruhákat, meg mi-

egyebet keresgélni bennük, de megérte. Megtudtuk milyen fontos, hogy legyenek álmaink. Az álom irányt mutat. Van egy célom és tudom merre tartok, valamint energiát ad, hogy a nehézségeket leküzdjem. Ez a két nap számunkra

megközelítette az Alapozó „mennyei” élményét. Mindkét speciális hétvégét szeretettel ajánljuk a Házas Hétvégéseknek. Akik pedig még nem hétvégések, azoknak a Házas Hétvégét ajánljuk szíves figyelmébe. Derzsi István és Magdi

Ingabiztonság a bizonytalanságban

Anya vagyok, és gyakran kerülök abba a helyzetbe, hogy gyermekeimet nehéz helyzetben látom, és nem tehetek értük semmit. Tipikus eset, amikor az iskolából hazajövet elmesélik, hogy milyen igazságtalanság történt velük: a tanár nem vette észre a törekvésüket, nem dicsérte meg őket. Ilyenkor mindig lázadozom magamban: miért nem veszi észre a tanár a gyermekeimben a jót? Bemegyek, beszélek vele! Fel-

hívom rá a ﬁgyelmét! Megmondom neki, hogy önmagát is nevelnie kell! Ilyen gondolatok száguldoznak a fejemben. De persze ez megtörténik nap mint nap. Márpedig nem szaladgálhatok be minden nap az iskolába. És akkor a Szűzanyára tekintek. Ő nevelte Jézust sok éven át. Mellette, vele volt minden nap. Ismerte a Fiát. Tudta, hogy mi lakik benne, tudta, hogy mire képes. Azután jött az az idő, mikor Jézus már néha külön utakon járt, és az édesanyja nem tudhatott mindenről. Majd az az idő is eljött, amikor testileg egészen távol került tőle. De a Szűzanya mindig elkísérte őt lélekben, vele volt az imádságban, és bízott benne, bízott az Atyában. És eljött a legnehezebb óra. Nem tehetett érte semit. Azaz hogy mégis: a legtöbbet – hogy lélekben Vele volt, Vele szenvedett, és Vele együtt fogadta el az Atya akaratát. Ez mindennél több. Így próbálom én is megérteni a gyermekeimet. Születésüktől kezdve mindig velük voltam. Neveltem őket, szerettem őket. Már néha nem tudok minden lépésükről, és nem lehetek mindig velük. Ez néha fáj-

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

dalommal tölt el. Mégis az Atyában mindig velük vagyok. Elkísérem őket lélekben és imában. És bízom az Atyában, és bízom gyermekeimben. És amikor támad egy nehézség, hiszem, hogy általa növekszenek, és bár fáj, hogy nem segíthetek, mégis velük vagyok, hordozom velük, és bízom az Atyában, hogy a javukra fordítja. Mert az Istent szeretőknek minden a javukra válik. Áldott újévet kívánok Reményik Sándor idézetével: Boros Lívia

E levelet a hegytetőn találtam, hóban feküdt, az erdőhöz közel, Fákról hullt gyémántporral beszitáltan. Míg zöld volt, írni rá nem lehetett. De hogy megbarnult, megkeményedett: Az írás felcsillámlik rajta, S tűnődvén, lelkem elsóhajtja: kellett a dér, a tél, a hóvihar, S a zuzmara, a zordfényű palást, Hogy egy Kéz azt írhassa ránk, amit akar.

Az önbizalom „tükörből” épül Érdekes kettősséget tapasztalhatunk. Alapvetően negatív légkörben élünk: mindenki mindenkit leszólhat, akár meg is alázhat – a tehetségkutató műsorokat nézve például százezrek csámcsog-

hatnak azon, hogy a zsűri milyen szenvtelenül söpri le a szép reményeket dédelgető versenyzőket a színpadról –, ráadásul manapság csak az számít igazán elismerésre méltónak, ami sikeres, eredményes.

Ugyanakkor a csapból is az folyik, hogy ha elegendő önbizalmunk van, bármit elérhetünk. „A siker benned van! Érd el, amiről álmodni sem mertél! Rendezd magad az életed!” Hogy is

ITT vagyunk – 2012 január–február

van ez? Ilyen egyszerű lenne? Csak elvégzünk egy önbizalom-növelő tréninget, elolvasunk néhány önsegítő könyvet, cikket, és már megy is minden, mint a karikacsapás? De akkor miért van annyi szorongó ember, aki értéktelennek érzi magát? Legyünk őszinték: egy 7–14 éves gyermek még nem igazán képes olyan teljesítményt felmutatni, amelyet a mai világ elismerésre méltónak talál. Ebben a környezetben az önbizalmuk is körülbelül a siker mértékének megfelelő, azaz szinte nulla. Az önbizalom az önértékelésből fakad, azt pedig sajátos módon nem az ésszerűen felsorolható értékeink határozzák meg, hanem a velünk élő, számunkra fontos személyek – ők alakítják a legjobban azáltal, ahogyan ránk tekintenek. Ez a még ki nem fejlődött, éretlen személyiségre fokozottabban igaz. Ezért az első, amit tehetünk, hogy reális tükröt tartunk gyermekeink elé, amelyben fölfe-

dezhetik értékes tulajdonságaikat, amelyben egyedinek, szeretetre méltónak láthatják magukat. Ez a szülők, a nevelők számára komoly munkát jelent, hiszen fel kell fedezniük a gyerekek értékeit, és ezeket jól érzékelhetően, az ő nyelvükön kell tükrözniük feléjük. Lássunk erre néhány egyszerű, ámde igen hatékony eszközt! 1. Nagy szükség van a laza, nem kifejezetten szervező-informálódó beszélgetésekre. Azzal, hogy időt szánunk egy másik

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

emberre, hogy tényleg jelen vagyunk a beszélgetésben, kimondatlanul is abban erősítjük meg, hogy értékesnek tartjuk őt. 2. Amikor érdeklődünk az őt foglalkoztató dolgokról, őszinte kíváncsiságra van szükség: nem kutakodásra, nem faggatózásra, hanem valóságos együttérzésre. Tilos rögtön kritikával, megjegyzéssel, helyreigazítással reagálni a kérdezett szavaira – ügyeljünk rá, hogy az arcunkon se látszódjanak ilyen gondolatok!

3. Kifejezetten felemelő érzés gyermekeink számára, ha őket is bevonjuk a családi „közügyek” megtanácskozásába. Nyilván nem kérjük ki mindenről a véleményüket, de amiben már lehetséges, hallgassuk meg őket! Fontos, hogy ez se csupán formális gesztus legyen, hanem mérlegeljük az ő ötleteiket is. 4. Adjunk valódi felelősséget nekik, ne csupán beszéljünk róla! Legyenek olyan jól körülhatárolt területek, amelyekért valóban ők felelnek! (Ebben persze nagyon különböznek a 7–8 évesek és a 13– 14 éves kamaszok.) A túl sok utasítás rövid póráza helyett inkább „karámot” állítsunk a cselekvések számára. Ne adjunk túl sok tanácsot, főleg ne avatkozzunk bele a folyamatba gyorsan jövő, kész megoldásokkal, mert az azt sugallja, hogy nem képesek egyedül úrrá lenni a feladaton. Igaz, az egyre nagyobb önállósággal egyre nagyobb a tévedés lehetősége is – és mindez természetesen együtt jár a következmények viselésével. 5. Álljunk ellen a ránk nehezedő nyomásnak, és

ne hasonlítgassuk a testvérekhez, osztálytársakhoz, hajdani önmagunkhoz gyermekeinket! Vegyük észre egyéni erőfeszítéseiket, fejlődésüket – azt értékeljük, ne az eredményt! 6. Segítsünk nekik abban, hogy gyakran fölülmúlhassák önmagukat! Apró célokat kitűzve, újdonságokat kipróbálva, a komfortzónájukból kilendítve próbálgathassák erej ü k e t , ügyességüket, kitartásukat, egyéni képességeiket. 7. A játék, az alkotás vagy valamilyen hobbi művelése során örömmel tölt el minket, hogy képesek vagyunk elkészíteni, megoldani valamit, hogy meg tudunk szólaltatni egy zeneművet, el tudunk táncolni egy táncot – ezt hívják kompetenciaérzetnek. Fontos, hogy sok alkalmat teremtsünk az ilyen élmények megtapasztalására.

8. Tanuljunk mi is tőlük valamit! Kérjük meg, hogy tanítsanak meg minket elektromos kütyüket használni, a Facebookon keresgélni, kosárra dobni. Mindenkinek jólesik, ha valamiben ő lehet a „szakértő”. + 1. Végül, de nem utolsósorban: ahhoz, hogy az életünk minden területén

jól tudjunk teljesíteni, megfelelő fizikai kondícióra, elegendő mozgásra, alvásra, pihenésre van szükség. Hosszasan lehetne még folytatni a sort, de ne feledjük a lényeget: az önbizalom „tükörből” épül – a tükör pedig mi vagyunk! Uzsalyné dr. Pécsi Rita

ITT vagyunk – 2012 január–február

Külföldi levelek...

BRÜSSZELI ÜNNEPVÁRÓ KAVALKÁD

A ﬂamandoknál sörrel kell a Mikulást kínálni, s Fekete Péterék a segítői. A vallonokhoz hajón érkezik Spanyolországból, s rénszarvasok csak a mesékben léteznek. Lengyel karácsonyfa az Európai Parlament előtt, s osztrák forraltbor a vásárban jól megfér a magyar bejgli mellett. Csillog-villog a város, fényárban úszik a városháza, sorban gyúlnak a gyertyák az adventi koszorúkon. Mindenki készülődik, s mindenki lelkesen magyarázza a másiknak, hogy náluk hogy szokás a karácsonyt megünnepelni, mi szenteste a menü, mikor jön össze a család. Brüsszel ugyanis a nagy nemzetköziségében egy egészen különleges ünnepváró kavalkádot ad. Hogy aztán a jó belgák valójában hogy is ünnepelnek? Az számunkra még rejtély, s lehet az is marad. Közben persze köreinkben egyre többen panaszkodnak az ünnepi rohanásra, a kiüresedésre. Hogy már nem is boldog karácsonyt, hanem "season's greetings"et küldünk/kapunk; hogy az angol Christmasból is kikerül Krisztus neve, s marad a nagy X - melyet aztán nehéz kifejezni a

bonyolult egyenletekben; hogy mindenki kapkod, ideges; hogy hol marad a régi családi nyugalom, s valóban mindenkinek csak a nagy ajándékok körül pörög az agya? Reálisak ezek a félelmek, elkeseredett vélemények, de gondolkodván, beszélgetvén erről valahogy nem hiszem, hogy a karácsony ünnepének kiüresedése az igazi gond. Azt, hogy külső tényezők generálják az ünnep káosszá válását, hogy a nagyváros, illetve az év végi munkahelyi hajtás az oka az emberek hiányérzetének... Sokkal inkább látom a bajt a lelki felkészülés hiányában. Abban, hogy milyen sokan nem veszik észre a lényeget, saját keserűségüket pedig kivetítik az ünnepre. Márpedig nem a jeles nap, az ünnep fog bennünket felrázni fásultságunkból, leporolni közömbösségünket, unottságunkat. Rajtunk múlik, öltöztetjük-e ünnepi díszbe a szívünket, megtöltjük-e tartalommal a szeretet, az ajándékozás, az elfogadás fogalmait. Hányszor hallom megvetően, menő sznobizmussal keresztény elit körökben is: jaj, csak az ajándékozásról szól minden, ki mennyit költ csecsebecsére. Nekem ez szócséplésnek tűnik. Ajándékozás, adományozás igenis hozzá tartozik az ünnephez. Az egész folyamatot, ahogy az ember "kiszenvedi", valóban átgondolva minek is örülnének a

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

szervezetek és az egyházközösségek gondoskodtak. Ezt a tevékenységet a társadalom jómódúbb tagjaitól származó adományokból tudták ellátni. A fejlett országokban ezt a szerepet átvette a modern állam, elhitetve a polgárokkal, hogy az adóﬁzetés által teljesítik kötelezettségüket polgártársaik felé. Napjainkban, az egyre inkább elöregedő európai társadalomban az állam képtelen ellátni az ösz-

szes szociális feladatot az adóbevételekből, a szegénységi ráta pedig egyre inkább növekszik. Tapasztalhatjuk. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor sajnos azt is, hogy már nem közösségekben gondolkodunk, hanem kis szigetekké válunk, mely szigetekre jó, ha a legszűkebb családi kör ráfér. Felelősségtudatunk korlátozott, saját kis határainkat és velük együtt korlátozottságunkat pedig egyre magasabb falakkal védjük. Pedig jövőnk függ azon, hogy túl tudjunk lépni ezeken a korlátokon, hogy fel tudjuk fedezni a másikban az ember-arcot, hogy felrázzuk Európát lelki fásultságából, az önzés bűvköréből. Fontos, hogy tudjunk adni. S ugyanolyan fontos, hogy érezzük a súlyát annak, mit jelent egy másik ember számára az, amit mi adni tudunk. Mit jelent a szeretett férjnek/feleségnek az érezhetően jól átgondolt ajándék, s mit jelent a szükséget szenvedőnek a megfelelő időben érkező adomány. Tágítsuk egy kicsit hát ki kis szigetünk határait. Gondolkodjunk el az ünnep valódi lényegén. Hogyan tudnánk a kis Jézus példáját követve örömet vinni a környezetünkbe? Mi az, amit mi megtehetünk? A szeretetlángocskák felizzásának reményében küldjük karácsonyi üdvözletünket haza, s kívánunk valódi békés, Istentől megáldott ünnepet! Kotolácsi Ilona és Gábor

ITT vagyunk – 2012 január–február

Külföldi levelek...

szerettei - lehet élvezni, s meg is kell adni a módját. Mint ahogy annak is, hogy falun vagy városban, odahaza vagy külföldön vegyük észre a betlehemi kis Jézusra gondolva a szükséget, s a lehetőséget. Lehetőséget a jóra, a kis szeretetlángok meggyújtására a környezetünkben. Európában évszázadokon át valós volt az adományozás, a segítő kéz jelenléte a társadalomban. Hozzá tartozott mentalitásunkhoz, életvitelünkhöz. A szegényekről és az idősekről a jótékonysági

2011. november 19-én Dunaszerdahely városában összegyűltek a környék keresztény fiataljai, hogy részt vegyenek a Keresztény Ifjúsági Találkozón, ahol mindenki remekül szokta érezni magát. Én is

a fő témától. Kérdésem így hangzott: A hittan óra keretén belül, alapiskolákon, a mostani gyerekek előtt, hogy tudja megőrizni a nyugalmát, és hogy tud szeretetet és békét hirdetni ebben a rohanó világban? A kérdésemre azt a feleletet kaptam, hogy bizony ők is kiborulnak néha, őket is nevezik gyengének, de ez nem feltétlenül jelent rosszat, hiszen a gyerekeket így is lehet szeretetben nevelni, ha az ember itt-ott rájuk kiabál. Az előadásokat az ebédszünet követte, majd ellátogattunk a Dunaszerdahelyi

Dunaszerdahelyi iﬁnap köztük voltam, így hitelesen meg tudom osztani a kedves olvasókkal ezt az élményt. A találkozó 1. részében Mihály atya tartott előadást arról, hogy ő, mint pap, hogyan éli meg a mindennapjait az emberek között. Mindenki figyelmesen hallgatta az atya előadását. A továbbiakban 5 csoportra osztódtunk. Minden csapat egy különálló teremben töltött 45 percet. Az 5 teremben egy-egy keresztény ember beszélt arról, hogy miként él. Keresztény hívőként nem keresztény emberek között: volt közöttük katonatiszt, egyetemi lelkész, tördelő-szerkesztő, szociális testvér stb. velük lehetett beszélgetni, kérdéseket lehetett feltenni nekik. Én személy szerint a szociális testvéreknél tettem fel a kérdéseimet, bár kicsit eltértem

katolikus templomba, részt vettünk a szentmisén és szentgyónásra is volt lehetőség. Az egész meghitt és gyönyörű volt. Ezután visszamentünk a közös terembe, ahol egy jó kis koncert várt mindenkit. A Forró Capuccino nevű együttes lépett fel. Együtt énekeltünk és táncoltunk másfél órán át. A hangulat nagyon kellemes volt. Ez a nap volt a 2. Dunaszerdahelyi ifjúsági találkozóm, ahol sok új tapasztalatot szereztem, új ismeretségeket kötöttem, és ahol kiválóan éreztem magam. Külön köszönet jár a kedves szervezőknek, akik ilyen fantasztikus programot készítettek nekünk. Őszintén remélem jövőre is eljutok oda, és sok új élménnyel gazdagodok majd. Takács Anna

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

Gut… Besser… MÉCS Bár a rím nem éppen stimmel, mégis valahogy odaillőnek találtam. Lássuk csak miről is lenne szó. A magyarországi MÉCS Családközösségek minden évben több lelkigyakorlatot is szervez. Október végén egy ilyen ﬁatal pároknak való hétvégén vettünk részt Anikóval. Hazaérkezésünk után egyből jött a gondolat, erről cikket kellene írni. Azóta körülbelül egy hét telt el, az ihlet egy kicsit alább hagyott, de a vágy, hogy megoszthassuk élményeinket másokkal, az még mindig él. De ugorjunk csak viszsza egy picit. Valahogy úgy kezdődött, hogy szeptember környékén elhatároztuk, hogy elmegyünk az őszi MÉCS hétvégére. Már régebben is nézegettük, de úgy éreztük, még ráérünk vele. Az őszi „mindenhétvégefoglalt” időbeosztásnak köszönhetően én most is így éreztem. Átgondolva a helyzetet rájöttem, hogy azért egy „szinte” mégiscsak hiányzik az előbbi megállapítás elejéről, így

aztán egy szép szeptemberi napon jelentkeztünk. Amennyiben jobban ki szeretném fejezni a hétvége utáni belső világom, minden bizonnyal átjavítanám a már túlzásnak vehető gyönyörűen szépre ama bizonyos napot. Kezdetben kisebb nagyobb elvárásaim/nk támadtak, melyek egyre inkább kezdtek felhalmozódni. Aztán elhatároztuk, hogy inkább megpróbáljuk őket otthon hagyni. Így tehát minimális igénnyel (:szép kilátás, jó kaja:) indultunk el Budapestre. Persze azért ott mocorgott bennünk, hogy a kapcsolat elmélyítése, egymás alaposabb megismerése, lelki élet megszilárdítása és még folytathatnám. Péntek este aztán az lett a legfontosabb, hogy találjuk meg a helyszínt. Egy pesti focidrukkernek hála, meg is találtuk, sőt még időben is érkeztünk. Gyors vacsorát követően el is kezdődött a program, melynek első pillanatától kezdve érezni lehetett egy különleges légkört. Sajnos a prog-

ramról többet nem írhatok, erre külön meg is kértek mindnyájunkat. (Aki esetleg a kíváncsiság áldozatává vált, csak hajrá  itt lehet jelentkezni: mecsnapok.hu. Igen, bevallom, erre is megkértek, hogy ajánlhatjuk másoknak is. ) Tehát három napon keresztül megvolt ez a különleges légkör. Ahogy szép lassan kezdtünk lelkiekben elmélyülni, úgy kezdtünk egymás felé is egyre inkább megnyílni. A program végére egy különös érzés fogalmazódott meg bennem, úgy éreztem, még sose volt ilyen meghittség köztünk. Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi volt rám a legnagyobb hatással a hétvégén. Arra jutottam, hogy sikerült megértenünk valamit, ami a boldog házasság titka lehet. Megfogalmazódott egy vágyam, méghozzá az, hogy szeretnék teljes bizalommal fordulni a párom felé, megosztani vele minden örömöm, bánatom. Még akkor is, ha ez az adott helyzetben nem éppen a legkönnyebb feladat. Egy

ITT vagyunk – 2012 január–február

jó párkapcsolat része a bizalom, de ez nem csak azt jelenti, hogy a párom bármit megoszthat velem. Nekem is meg kell nyílnom előtte, be kell őt engednem a lelkem legmélyére, ahová lehet, még magamat se szívesen engedem. Erről nagyon könnyű elfeledkezni a hétköznapok szürkeségében. Magam is sokszor megtapasztalom, hogy ez

bizony nem könnyű feladat. MÉCS hétvége után feldobottan érkezik haza az ember, lelke megtelítve, szívében öröm, és úgy érzi, hogy mostantól minden ilyen is lesz. De ezért tenni is kell valamit. Fontos, hogy elhatározást tegyünk, legyen kitűzött célunk. E nélkül ugyanis egy emlék marad csupán az egész. Bízom benne, hogy még sok erőt tudunk me-

ríteni a hétvégén kapott kegyelmekből. Vasárnap este csupa vidám, mosolygós emberke pózolt a közös képen, öröm volt köztük lenni. Legszívesebben maradtunk volna még egy hétre. Ami azt illeti, nem sok hiányzott, hogy ott maradjunk  De a hazautazás az már egy másik történet. István

Szeretet, bizalom ...egy szép őszi napon egy nagyon érdekes pedagógiai diagnosztika előadáson úgy határoztam, hasznosan töltöm el az időmet, s leírok egy pedagógiai megfigyelést, még ha az egy icipicit el is tér az előadáson elhangzottaktól. Alanynak két fiatalt választottam, egy fiút és egy lányt, akik több, mint két éve járnak együtt. Megfigyelésem tárgya: mi történik, ha Házas Hétvégés és KIK-es szülők hajszolós és KIK-es gyerekei elmennek MÉCSnapokra fiatal pároknak? Kíváncsian várom elbeszélésüket, s remélem hosszas beszélgetés után meg tudom majd fogalmazni a diagnózist. Közben felpillantottam a kivetítőre, s épp az áll rajta, hogy a megfigyelést soha nem lehet lezárni a diagnózissal. A diagnózis alapján következő lépéseket kell tenni a további fejlődéshez. Na, szuper…köszönöm - tanár úr…rögtön a be-

vezetés után hibásnak bizonyul a megfigyelésem. Sebaj, kezdő vagyok még a szakmában. Na, vágjunk most már a közepébe. Első 2 perc után kiderült, hogy alanyaimmal nagyon nehéz dolgom van. Pályafutásom alatt még nem ütköztem ilyen akadályba. Váltig állították, hogy hiába is erősködöm, nem árulhatnak el semmit a hétvégéről. Na tessék…íme ezzel a kijelentéssel a megfigyelésem ismét csődöt mondott… volna, ha Isten nem áldott volna meg ilyen jó meggyőzőképességgel. Bár alanyaim továbbra is állították, hogy nem

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

árulnak el semmi konkrétat, megpróbálták körülírni azt az élményt, amit a hétvége alatt átéltek. Szeretet, biztonság, bizalom, elfogadás, megnyílás, nyugodtság, megerősödés,… ezeket a szavakat ismételgették, majd a Bibliából idéztek: „… ugye lángolt a szívünk…” (Lk 24,32) Ez a mondat, a csillogás a szemükben, és az arcukon látszódó lelkesedés számomra sok mindent elárult. Semmi kétségem nincs afelől, hogy egy fantasztikus hétvégét éltek át. Meséltek a kölcsönös bizalom és elfogadás fontosságáról, az őszinte, mély, nehéz beszélgetések építő hatásáról, egy bizonyos lépcsőfokról, amit megtettek mind egymás, mind Isten felé… ezt mind-mind átélték…s nem csak ezt, ebben biztos vagyok. A szemükben rejlő csillogás mögött végig megmaradt valami titokzatosság, amit nem sikerült megfejtenem. Jut eszembe, valami elhatározást is említettek, de erről már csak homályos emlékeim vannak. Úgy látszik, ez már örökre rejtély marad, ill. csak addig, míg mi magunk nem veszünk részt a MÉCSlelkigyakorlaton. Alanyaimat továbbá arról kérdeztem, tudnak e meríteni a hétvégéből a mindennapokhoz. Ezt válaszolták: „Ahogy telnek-múlnak a napok, egyre nehezebb lélekben visszakerülni abba a szeretetburokba, lelki békébe, amelyben a hétvégén voltunk. Hazaérkezésünk után nagyon könnyű volt. Mindenben megláttuk a szépet, a jót, a mosoly nehezen tűnt el arcunkról. Egyszer csak azt tapasztaltuk, hogy nem is könnyű megmaradni a hétvége lelkületében. A szürke hétköznapok, a nehézségek nagyon

könnyen le tudnak húzni. A mosoly percek alatt szomorúsággá, a szép dolgok hirtelen teherré tudnak válni. Próbálunk ez ellen küzdeni, s ehhez elsősorban az Égiek segítségét kérjük.” Nem tudom érdemes e elrontani ezeket a szép zárószavakat a diagnózis megfogalmazásával, de a megfigyelést valahogy mégis le kell zárni, már csak azért is, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom az órán való nemfigyelésem miatt.  Tehát hosszas gondolkodás után a megfogalmazódott diagnózis a következő: A MÉCS-napok nagyon pozitívan hat az egyén személyiségfejlődésére. A résztvevő a hétvége befejezte után szinte a föld fölött jár (de azért nem árt megnézni a hazafelé induló vonatokat  ), arcán egyre többször jelenik meg a mosoly, tekintetében csillogás, x négyzetméteres körzetében optimizmus, és még sorolhatnám. Hogy mi történt tehát valójában? Ismét megtapasztalták a közösség erejét, s Jézus szavait: „Ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mt 18, 20) Végezetül, hogy bebizonyítsam, valamit azért figyeltem is, a diagnózis alapján alanyaimnak a következő lépéseket kell tenniük a további fejlődéshez: naponta kétszer nosztalgiázni, őszintének, nyitottnak maradni, kerülni a pesszimizmust és a rosszkedvet, s ami a legfontosabb, élő kapcsolatban maradni Istennel. Ha ezt mind megteszik, még sokáig fogják érezni a hétvége építő hatását. Anikó

ITT vagyunk – 2012 január–február

KáVé Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti szeretetből.

2011. december 3-án véget ért valami, befejeztünk egy utat. Ugyanakkor kezdetét vette egy új ösvény újabb megmérettetésekkel és az azokért járó jutalmakkal. December 3-án hivatalosan is véget ért a KáVé, a Gábriel Polgári Társulás által szervezett és 2009-ben meghirdetett katolikus animátorképző. Nem is olyan régen, körülbelül három évvel ezelőtt ha valaki megemlítette volna nekem a következő szavakat: KIK, Hajszoló, katolikus ifjúság, akkor valószínűleg értetlen arccal pislogtam volna, mint hal a szatyorban. Én Őrsújfalun (Komárom mellett) élek ahol pár templomlátogató, többé-kevésbé hívő fiatalon kívül nincs semmilyen közösség, vagy közösséghez hasonlító képződmény. Mi itthon nap mint nap egyedül éljük át találkozásainkat Istennel. Berta Péter hívott meg engem a legutóbbi animátorképzőbe. A Marianum Egyházi Iskolaközpontból ismertük egymást és bár egyházi intézménybe jártam fogalmam sem volt róla, hogy mi lehet ez és mire jó. Peti mondta, hogy vegyek részt nyáron egy táborban Vajkán, én meg gondoltam magamban: „hogyne, legalább a nyár folyamán leszek még egy táborban az edzőtáboron kívül”.

Jelentkeztem, nem tudtam mire számítsak, milyen e m b e re k k e l leszek együtt, kiket ismerhetek meg. Őszintén szólva a tábor előtt pár nappal inkább maradtam volna otthon. Aztán mégis elmentem és csoda történt vagy talán ez nem is olyan meglepő: de húsz perc után éreztem, hogy jó helyen vagyok. Tudtam, hogy ez nagyon becsülendő - mármint ami velem történik, hogy ez a lehetőség nagy ajándék. Azon a héten a táborban az Úr megérintett a társaimon keresztül, a szeretetük által, a közös élményeink által, az imáink közben, az első szentségimádásom alatt (és még folytathatnám a sort). Végre rátaláltam egy csapat fiatalra, akikkel hasonló értékrendem van, akikkel jól érzem magam, az együttléteink pedig kifejezetten gyümölcsözőek és nem az züllésről szólnak. Ott és akkor döntöttem, hogy elfogadom Isten (Berta Péter általi) hívását és rálépek erre az útra, úgy éreztem nincs is számomra más lehetőség s ez a legjobb, ami történhet velem. Aztán elkezdődött a tanév és az első évben sokszor nem tudtam elmenni a közös hétvégéinkre, vagy ha ott voltam sokszor nem tudtam rajtuk végig részt venni, ez részben annak volt köszönhető, hogy más szervezetek programjain is

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

igyekeztem részt venni illetve bedolgozgattam máshova is. Úgy 2010 nyarához közeledve ehhez még csatlakozott a lustaság és egyfajta lelki tespedtség is. Erősen gondolkoztam rajta, hogy nem folytatom tovább. Aztán eljött a nyár és éreztem, hogy valami hiányzik, egyből rájöttem mi és tudtam, nem szabad elszakadnom. Elmentem hát a vajka-doborgazi táborba. Onnantól kezdve szerencsére nem tört rám többször az elbizonytalanodás és próbáltam lehetőségeimhez mérten minél több hajszolós hétvégén és katolikus találkozón részt venni, próbáltam jobban elmélyíteni a kapcsolatomat Jézussal. A két és félév alatt rengeteg tudományt zsúfoltak a fejünkbe: dogmatikát, egyháztörténelmet, szentségtant, stb. Megtanultuk, hogyan szervezzünk bulit, ünnepi fogadást illetve gyerektábort (ez utóbbi lebonyolítását is lehetőségünk volt megtanulni). Megismerhettük a kis közösségek vezetésének alapelveit, módszereit, tanultunk sok játékot és játékelméletet, különféle imamódszereket, zenélést, konfliktuskezelést és megtanultuk, hogy a kreativitás hasznos dolog. Szerintem a legfontosabb nem az volt, hogy minél több információt zsúfoljanak az agyunkba, hanem, hogy hívő és összetartó közösségé formáljanak minket, hogy tudjuk támaszkodni egymásra és legyünk készek segíteni a másiknak. A társaim még egy színjátszó projektbe is belefogtak (aminek az eredményét december 3-án láthatta is a nagyérdemű). Bár a színdarab szervezésében és a próbákon én nem vettem részt, láttam a többieken mennyire komolyan veszik, odateszik magukat és tényleg szeretet-

ből csinálják, nem önmagukért. Ezt főleg olyankor volt alkalmam megfigyelni, amikor a két főpróbán illetve előadáson (tavaly novemberben ez a mű már egyszer színpadra került) én, mint világosító és fénykezelő részt vettem és láttam a többiek munkájának eredményét a kulisszák mögül. Ezúton is elismerésem! :) Ahogy közeledett december 3-a az első vajkai táborhoz képest eléggé megcsappant a létszámunk, sokan lemorzsolódtak (iskola, megváltozott családi állapot illetve más okok végett). Egyre inkább közeledett ez a nap. Tudtuk, hogy ez lesz az utolsó hajszolós hétvége a mi csoportunk számára. Elkezdett nőni bennem valamilyen űr, amit én személy szerint egyből azzal próbáltam betölteni, hogy azért elmegyek a különféle ifjúsági találkozókra és így lehetőségem lesz találkozni a többiekkel és együtt dicsőíteni a Teremtőnket, valamint reméltem és remélem, hogy a következő hajszolós csoport képzéseire is benézhetek, mint segítő. De leginkább az lenne a legjobb, ha bizonyos időközönként tudnánk találkozni mi hajszolósok. Hiányzik a társaság, sok jó és becsületes embert ismertem meg. Önzetlen és tiszta személyeket. Sokat tanultam az élet kisebb nagyobb kérdéseiről, egyfajta lelki oázis volt sokak számára ez a közösség. Ahhoz, hogy ennyire fontossá váljon számunkra sokat tettek a vezetőink is. Ajpek Gabi, Halász Imre atya és Zsidó János atya nélkül nem tudok hajszolót elképzelni :) Jól vezettek minket, vigyázták lépteinket. Ha kellett dicsértek, ha kellett megintettek, őszintén és korrekt módon. En-

ITT vagyunk – 2012 január–február

gem közelebb vittek az Úrhoz az általuk vezetett imák, beszélgetések, prédikációk, misék és gyónások. Az előző hajszolósok közül legtöbbet Berta Peti, Végh Miki, Derzsi István és Bosnyák Marika voltak velünk. Az ő tapasztalataik, tanácsaik és bíztatásuk nélkül sokkal nehezebb dolgunk lett volna. Konkrétan például Mikitől nagyon sokat tanultam a rendezvényszervezésről és a közösség vezetésről (ő vezeti a Komáromi Keresztény Középsulis Közösséget, én meg asszisztálok hozzá). Nem szaporítom tovább a szót, ezennel megköszönöm így nyilvánosan is

NEKTEK hajszolósoknak ezt az elmúlt időszakot. Bízom benne, hogy még látjuk egymást! Utóiratként pedig bíztatok mindenkit, aki ezeket a sorokat olvassa, hogy csatlakozzon valamelyik katolikus közösségbe (és maradjon is meg ott) illetve a következő animátorképzőbe. Mert közösségben élni jobb, mint egyedül. Én tudom, tapasztaltam. Soraimat pedig egy olyan igével zárom, amit két éve kaptam a nagy katolikus ifjúsági szilveszteren: „Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti szeretetből.” Ef 5,21 Isten áldjon benneteket! Bognár Ádám

Katalin-bál A Pofikk (pozsonyi fiatalok keresztény közössége) egyetemista csoportjának tagjaiként mi is meghívást kaptunk a november 26-ai Katalin-bálba. Mivel nagyon szeretünk táncolni, szórakozni, egyértelmű volt számunkra, hogy ezt nem hagyhatjuk ki. Azt már csak ott a helyszínen tudtuk meg, hogy ennek a Katalin-bálnak már történelme van, és hogy ez a mostani bál abból a szempontból is különleges, hogy jó pár év kihagyás után idén lett először megszervezve. A bál imával és Haľko József atya áldásával kezdődött, majd következett a hajnalig tar-

tó mulatás. Jó érzés vo l t , h o g y m i n denki olyan közvetlen és aranyos volt velünk, hogy nem számított, ha nem ismertük egymást, akkor is tudtunk együtt táncolni, szórakozni, beszélgetni, elég volt a tudat, hogy mindannyiunkat összeköt az Isten iránti szeretet. Éjfélkor sor került a tombolahúzásra, ahol igazán különleges díjakat lehetett nyerni – a jövő évi bálon való konferálástól kezdve a roráté misén való

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

könyörgésolvasás lehetőségén keresztül a bál utáni mosogatásig mindent.:) Mi egy üveg ásványvízzel lettünk gazdagabbak.:) Köszönjük a szervezőknek és a résztvevőknek a jó hangulatot. Reméljük, a hagyomány tovább fog folytatódni és ha tehetjük, mi jövőre is biztosan ott leszünk. :) Veronika, Noémi, Jutka

Sziasztok! Remélem jók voltatok az idén , és nem kapott senki sem a Mikulástól virgácsot. :) Mivel a tél, és egyben a karácsony is már kopogtat az ajtón, ezért leveleitekben a téli évszakkal kapcsolatos rajzokat várok, amiket erre a címre küldhettek el: iﬁ@kik.sk Viki :)

Szent Miklóst vártuk Az idén is ellátogatott a KIK-es gyerekekhez Szent Miklós. Kicsit rendhagyó Mikulás-ünnepségről volt szó, mivel a Hajszolósok hálaadó szentmiséje és az esti Karácsonyi ének című musical-jük előadása között jött el közénk Miklós püspök. Szent Miklósunk meglepődött egy kicsit, amikor meglátta a „gyerekeket”, mivel sokkal több felnőtt gyerek várta őt, mint valódi kisgyermek. Az ajándékozás előtt a kicsik megtudhatták, hogy szerte a világon milyen sok kisgyerek éhenhal vagy valami más okból nem éri meg a felnőttkort. Megtudhatták azt is, hogy milyen jó nekik, hogy nem éheznek, és hogy mindent meg kell enni, amit otthon vagy az oviban kapnak.

A kicsik után a kamaszokat vette kezelésbe Mikulásunk, akik viszont komoly oktatást kaptak arról, hogy hogyan is illik viselkedni egy randin, hogy hosszú és boldog házasság várjon rájuk. Nem mindennapi vendége is volt az idei ünnepségnek, Orosch János püspök atya látogatott el a KIK-es gyerekek közé. Szent Miklós a gyerekeken kívül „püspöktársát” is megajándékozta. Tapasztalatom az, hogy máshol a mikulásünnepségek csak az édességosztásról szólnak, míg a KIK-es Mikulás az édességen kívül minden évben más és más értékes erkölcsi és szellemi ajándékot is ad gyermeknek – felnőttnek egyaránt. Köszönet érte! K.

ITT vagyunk – 2012 január–február

IMASZÁNDÉKOK Január 1.

5. 6. 7.

8. 9.

10.

11.

12.

13. 14. 15.

16.

SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA – Urunk, köszönjük ezt az új évet – kérünk, kísérje áldásod napjainkat. Boros Zsoltiért és Csóka Attiláért sz.n. Imádkozzunk szentatyánkért és szándékaira. Kovács Feriért és Szőke Philipért sz.n. Imádkozzunk egy kisbaba életben maradásáért. Bognár Ivettért és Kovács Kristófért sz.n. Jézusom, add meg a hit kegyelmét kereső testvéreinknek és e hit megújulásának évében erősítsd a mi hitünket is. Könyörgünk Urunk családjainkért. Imádkozzunk gembler, alkohol, drog vagy más függőségben élő barátainkért. Imádkozzunk a keleti régió közösségeiért. Méry Eszterért, Szilavecki Karolináért és Boros Zsóﬁkáért sz.n. Kérlek, Uram barátomért, adj szívébe békét. Antal Robiért sz.n. VIZKERESZT, URUNK MEGJELENÉSE – Engedj felismernünk Urunk, és add, hogy életünkben kövessünk Téged. Imádkozzunk papjainkért és püspökeinkért. Mikóczi Alajosért és Valkó Zsuzsiért sz.n. Imádkozzunk beteg és szenvedő testvéreinkért. Stifner Iviért, Smíd Kittikéért, Balla Ádámért és Karczag Timeáért sz.n. Imádkozzunk önmagunkért, hogy jószándékainkban kitartsunk. Kovács Péterért és Gaál Enikőért sz.n. Imádkozzunk Sándor és János atyáinkért, szándékaikért és munkájukért. Kérlek, Jézusom a füleki régió közösségeiért. Mózes Krisztiért sz.n. ÉVKÖZI 2. VASÁRNAP – Kérlek, Uram, hogy a szeretetet és megértést keressük kapcsolatainkban. Imádkozzunk az pozsonyi régió közösségeiért. Magyar Csabáért sz.n.

17.

18. 19. 20.

21.

22.

23. 24.

25.

26.

27.

28.

29. 30. 31.

KIK – Keresztény Ifjúsági Közösségek

Imádkozzunk Márk atyáért és a Mankó résztvevőiért. Peller Erikáért, Boros Benjáminért és Benkó Attiláért sz.n Imádkozzunk a keresztények egységéért. Jézusom, hálát adok gyermekeimért. Pelle Andreáért sz.n. Szűzanyám, kérlek vigyázz szeretteimre. Jónás Mártikáért és Molnár Tamás atyáért sz.n Imádkozzunk a KIK ez évi rendezvényeiért és terveiért. Kenderessy Ivánért és Béres Katalinért sz.n. ÉVKÖZI 3. VASÁRNAP – Imádkozzunk a mátyusföldi régió közösségeiért. Krajcsík Gabikáért és Radványi Matyiért sz.n Imádkozzunk munkatársainkért és családjaikért. Szabó Eszterért sz.n. Imádkozzunk a gyermekotthonból kimaradt ﬁatalokért, hogy merjenek bízni segítőikben és megtegyék a tőlük telhetőt. Bencz Andreáért és Tőke Teodóra Flóráért sz.n. Imádkozzunk mindazokért, akiket valamilyen módon ránk bíztál Urunk. Puss Anikóért, Farkas Ritáért és Jasko Szilviáért sz.n. Imádkozzunk kereső testvéreinkért, hogy minél előbb találkozzanak Jézus szeretetével életükben. Székely Bandiért, Radványi Andrásért és Lancz Robiért sz.n. Imádkozzunk a munkanélküli embertársainkért. Halász Petiért és Melicher Krisztináért sz.n. Jézusom, vigyázd és segítsd az Újvári közösség tagjait. Juhász Attila atyáért, Radványi Eliért és Bohács Martináért sz.n. ÉVKÖZI 4. VASÁRNAP – Imádkozzunk a magányosokért. Jézusom, kérlek vizsgázó ﬁataljainkért. Segítsd, Szűzanyánk az elesett és bajba jutott testvéreinket. Zilizi Dezsőért sz.n.

Február 1. 2.

3. 4. 5.

6. 7.

10.

11. 12.

13.

14. 15.

16. 17. 18.

Imádkozzunk szüleinkért és nagyszüleinkért. URUNK BEMUTATÁSA – Kérjük az Urat szerzeteseinkért és szerzetesnőinkért. Pénzes Imréért és Csóka Zsófikáért sz.n. Imádkozzunk a hit megerősödéséért életünkben. Szilavecki Cladiáért sz.n. Imádkozzunk a farsangi bálokért, találkozásokért, örömeink tisztaságáért. ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP – Imádkozzunk plébániaközösségünk tagjaiért, hogy odafigyeléssel és jószándékkal közeledjünk egymáshoz. Imádkozzunk a fogyatékos gyermekekért és családjaikért. Cseri Kingáért sz.n. Imádkozzunk fiataljainkért, hogy az internetet üdvükre használják és ne éljenek tőle függőségben. Adj nekünk Urunk igazi és tiszta barátságokat. Kelemen Noémiért, Méry Botondért és Barányi Adriánért sz.n. Imádkozzunk Tóth Gáborért és Erzsikéért házasságkötésük évfordulóján. Pálinkás Dávidért sz.n. Imádkozzunk Puss Petiért és Anniért házasságkötésük évfordulóján. Illés Dánielért, Sánta Zsófikáért és Bálintért sz.n. Kérjük a Szűzanyát betegeink gyógyulásáért. ÉVKÖZI 6. VASÁRNAP – Imádkozzunk a Házashétvége közösségeiért és munkájáért. Varga Katiért, Cződör Gabiért, Kázmér Jutkáért és Enikőért sz.n. Imádkozzunk a bölcsesség kegyelméért életünkben. Molnár Ingridért, Zemes Tamásért és Haraszti Andreáért sz.n. Imádkozzunk Boros Zsoltiért és Lívikéért házasságkötésük évfordulóján. Hálát adok neked Uram, hogy segítőtársakat küldesz életünk útján. Pelle Ritáért és Lévárdi Ildikóért sz.n. Imádkozzunk ellenségeinkért. Imádkozzunk az egyházért és minden tagjáért. Sztankó Annáért sz.n. Adj, Urunk, a keresztény családok-

19.

20. 21. 22.

23.

24.

25.

26. 27. 28. 29.

nak hitet, hűséget és szeretetet, hogy mindig békében éljenek! Fialka Eszterért sz.n. ÉVKÖZI 7. VASÁRNAP – Imádkozzunk Konrád atyáért és szándékaiért. Molnár Erzsikéért és Kovács Andreáért sz.n. Jézusom, köszönöm neked, hogy újult erővel továbblendítesz a küzdelmeimen. Imádkozzunk életünk megújulásáért. Polyák Dusanért és Czene Tamásért sz.n. HAMVAZÓSZERDA – Köszönjük neked Urunk, hogy Te előbb keresel minket és ránktalálsz. Kérjük a kegyelmet, hogy meghalljuk Jézus e jelen pillanatban mit kíván tőlünk. Bencz Matyiért és Tóth Anna Eleonóráért sz.n. Imádkozzunk szívünk nyitottságáért és meglágyításáért. Tóth Mónikáért és Spisák Veronikáért sz.n. Jézusom, köszönjük, hogy utat mutatsz nekünk. Kenderessy (Pellécske) Erikáért sz.n. NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA – Imádkozzunk a KIK vezetőségéért. Imádkozzunk gyermekeinkért és barátaikért. Imádkozzunk a világ elöljárójaiért. Imádkozzunk mindazokért, akik keresik párjukat.

ITT vagyunk – 2012 január–február

Kedves táncoslábú Barátaink! :) A 2012-es farsangot is szeretnénk együtt tölteni Veletek. A helyszín közismert, hiszen már 20. alkalommal kerül megrendezésre a „hagyományos andódi KIK-es farsangi mulatozás". Jubileumi évfordulónk alkalmából bátorítunk Titetek a frappáns meglepetésekre (lásd KIK-es mottó: „Ne várjátok, hogy mások gondoskodjanak rólatok.”). Időpont: 2012. február 4. A kezdés időpontja még bizonytalan. További információk: KIK-hírlevél vagy Puss Péter 0908 388 176

Felhívás! Az ITT vagyunk előfizetési díja a 2012-es évre 3€. Kérünk mindenkit, aki továbbra is szeretné olvasni a lapot, fizesse elő annál, akitől kapja. Olvasás: csakis tiszta szívvel! Terjesztés: kézről kézre. Fizetés: Kézből kézbe Ha úgy érzitek, van mondanivalótok a többiek számára, szívesen várjuk írásaitokat, beszámolóitokat, verseiteket, rajzaitokat az ittvagyunk@kik.sk címen ITT vagyunk! – A felvidéki Keresztény Ifjúsági Közösségek lapja Kiadja a KIK „Ne várjátok, hogy mások gondoskodjanak rólatok” alapítványa. Szerkesztés: Nádszeg Terjesztés: kézről kézre Olvasás: csakis tiszta szívvel, ahogyan a lap készült! Következő lapzárta: 2012. február 10. web: www.kik.sk e-mail: ittvagyunk@kik.sk