remeny_2012-32_korrekturazott by Attila Nagy

„A szeretet Isten léte, Isten élete, Isten lényege!” (Edith Stein – A keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta)

REMÉNY XXIII. évfolyam 32. szám

2012. augusztus 5. – Évközi 18. vasárnap

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,50 Eur 5

Lefelé menet...

8 10

Egy lelkipásztor életútja ... egy csodás találkozás Levél volt osztálytársamnak

Reményik Sándor Lefelé menet Máté 17. 1. „Elváltozék…” Köntöse, mint a hó. Olyan szép, hogy már-már félelmetes, Mégis: a hegyen lakni Vele jó. Maradni: örök fészket rakni volna jó. De nem lehet. Már sáppad a csoda, Az út megint a völgybe lehalad. Jézus a völgyben is Jézus marad. De jaj nekünk! Akik a völgybe Vele lemegyünk, Megszabadított szemű hegy-lakók Csak egy-egy csoda-percig lehetünk. Elfelejtjük az elsápadt csodát. És lenn, a gomolygó völgyi borúban, Az emberben, a szürke-szomorúban Nem látjuk többé az Isten ﬁát. 2. Testvérem, társam, embernek ﬁa. Igaz: a hegyen nem maradhatunk. Igaz: a völgyben más az alakunk, Nekünk lényegünk, hogy szürkék vagyunk. Botránkozásul vagyok neked én És botránkozásul vagy te nekem, Mégis: legyen nekünk vigasztalás, Legyen nekünk elég a kegyelem: Hogy láttuk egymás fényes arculatját, Hogy láttuk egymást Vele – a Hegyen. Kolozsvár, 1931. február 22.

HÍRVILÁG

A babér és a hervadhatatlan koszorú Az olimpiai játékok az egyik legfőbb sportesemény a bolygón. A napokban nagyban folyik az erőmegmérettetés, egyes sportkategóriákban láthatjuk, miként győzedelmeskednek a legjobbak. Londonra ﬁgyel az egész világ. A médiában naponta jelennek meg azok az új táblázatok, melyek az mutatják, az adott ország mennyi érmet szerzett. A szemlélő akár szakember, akár csupán egyszerű néző, tudatosítja: erős a mezőny, nagy az erőfeszítés… Eleinte a játékok egyetlen versenyszámból, a stadionfutásból álltak. Az atléta szó is azt jelenti görögül, hogy „aki a díjért versenyez". Az első helyen végzettek olívaágat, babérkoszorút kaptak. Ez volt a győzelem szimbóluma, melynek nagy eszmei értéke volt. A játékok, a sportmegmérettetések az istenek tiszteletére áldozati ünnepséggel kezdődtek. A sportolók számára a vereség pedig egyenesen szégyennek számított.

lehessen. Szent Pál tanít minket: „Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Ők hervadó koszorúért, mi pedig hervadhatatlanért.” (Vö. 1Kor 9,24-25) Mennyi a küzdelem, mennyi a lemondás. Mi, mint külső szemlélők, nem láthatjuk a sportolók hatalmas belső küzdelmeit. Sok a lemondás is. Ezek legyenek ﬁataljaink számára azok a pozitív példák, melyek követhetők. Verba movent, exempla trahunt. Győzelmek és vereségek. Elesés és felegyeneseA szó megindít, a példa vonz. dés. Mindez ott van a mi életünkben is. Mi is megMi, hívők, hervadhatatlan koszorúért futunk. tapasztaljuk az elesést, mint a sportolók, akiket oly- Célba akarunk érni. A cél, a végső győzelem pedig kor a földre sújt a teher. Nagy erőfeszítés szükséges számunkra az Istennel való közösség. Farkas Jenő a lelki életünkben is, hogy egyes eleséseinkből felpapköltő ezt a célba érést, a hervadhatatlan babéregyenesedjünk, és tovább fussunk. Az úton lévőnek koszorúért való küzdelmet a következő szavakkal olykor futnia is kell, sietnie kell, hogy célba érhesmondja versben: „De most menni kell az úton lefelé, sen. Hogy győzedelmeskedjen, hogy az elsők között az örök fény, az örök csend felé.”

KÖZÉP-AFRIKAI KÖZTÁRSASÁG

RÓMA

Bíborosi látogatás

Felhívás Szíriáért

Fernando Filoni bíboros, a Népek Evangelizálása Kongregáció prefektusa egyhetes látogatást tett a közép-afrikai országban, amelynek során püspökké szentelt négy papot. Filoni bíboros találkozott az ország főpásztoraival, papjaival, szerzeteseivel és a világi hívek küldötteivel. Július 20-án fogadta őt az államfő is. Ezenkívül a vatikáni dikasztérium vezetője ellátogatott az ország néhány árvaházába és a főváros, Bangui egyes plébániáira. A látogatást követően a bíboros a Vatikáni Rádiónak elmondta, hogy a közép-afrikai ország egyháza nehéz helyzetben van. Szükség volt a püspökszentelésre, mert négy egyházmegyének nem volt főpásztora. Az esemény nagy reményt és örömet jelent a helyi katolikus egyháznak. A bíboros elmondta, hogy látogatása során találkozott az ország nagyszemináriumának nevelőivel is, akik az intézmény megújításán tevékenykednek. A világi hívek nyitottak és nagyon segítőkészek, nagy reménnyel vannak az egyház jövőjét

„Akaratunkkal határozzuk meg sorsunkat. Kezünkkel építjük jövőnket” – ezzel a mottóval adott ki sajtóközleményt a Sant’Egidio Közösség július 26-án. Az egyházi mozgalom Rómában találkozót szervezett a szíriai válság politikai megoldásának érdekében. A tanácskozást követően kiadott felhívást aláírta több szír ellenzéki szervezet képviselője is. Szíria történelme legdrámaibb válságát éli – hangsúlyozzák az aláírók. A katonai megoldás, amely nem veszi ﬁgyelembe a szíriai nép szabadságigényét és emberi méltóságát, az erőszak elhatalmasodásához vezetett, sok emberi életet követelt, és általános pusztítást eredményezett. A szíriai demokratikus ellenzékhez tartozó különböző csoportok képviselői felhívással fordultak a nemzetközi közösséghez. Kijelentették, hogy véleményük és tapasztalataik eltérnek, de a szabadságért, a méltóságért, a demokráciáért és az emberi jogokért küzdenek. Céljuk egy demokratikus, polgári és mindenki számára biztonságot nyújtó Szíria megteremtése, amelyben nem kell félni, és nincs elnyomás. Tisztában vannak azzal, hogy Szíria a különböző vallások és népek közötti együttélés helye, amely ma halálos veszedelemben van. E veszély aláássa a nép egységét, jogait és az állam szuverenitását. A szíriai ellenzéki képviselők megállapítják, hogy a nép a diktatúra és a korrupció miatt szenved. Ellene vannak minden felekezeti és etnikai alapú diszkriminációnak. Azt szeretnék, ha a jövőben Szíria mindenki hazája lenne, amely tiszteletben tartja az életet, az emberi méltóságot és az igazságosságot. A katonai megoldás rabságban tartja a lakosságot, és nem kínál fel olyan politikai megoldást, amely elfogadná a nép igényeit. A szíriai ellenzék képviselői elkötelezik magukat a békés politikai küzdelem és a polgári ellenállás mellett, továbbá előmozdítják találkozók és konferenciák szervezését a közel-keleti országban. Még nem késő megmenteni Szíriát – hangsúlyozzák. Vatikáni Rádió/Remény

REMÉNY katolikus hetilap Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

illetően. Filoni bíboros az országban folyó szeretetszolgálattal kapcsolatban kifejtette, hogy óriási szükség van a segítségre. Nagyon nagy a szegénység, továbbá olyan problémák sújtják a lakosságot, mint az AIDS vagy a helyi trópusi betegségek. Nagyon nagy az elhagyott vagy árván maradt gyermekek száma, vagy az olyan családoké, amelyek nem tudják eltartani magukat. A misszionáriusok nagy odaadással végzik munkájukat, amely nagyon sokat jelent az afrikai ország számára. Filoni bíboros végül szólt a Kongói Demokratikus Köztársaságban tett látogatásáról is. Elmondta, hogy mindkét országban az egyház folyamatosan növekszik. Vatikáni Rádió/Remény

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella e-mail: kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat Felelős kiadó: Mons. Szakál László

• ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP • 2012. AUGUSZTUS 5.

A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava

Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

EZ TÖRTÉNT BŐS

LENGYELORSZÁG

Elvetették a törvénytervezetet Felújították a toronyórát Elégedettséggel üdvözlik a lengyel főpásztorok a törvénytervezet megbuktatását, amely az együttélések nyilvántartásba vételét vezette volna be, az azonos neműek közötti együttéléseket is beleértve. A javaslatot a „Palikot” elnevezésű egyházellenes ellenzéki párt, illetve a szociáldemokraták nyújtották be, de a lengyel képviselők háromnegyede elvetette azt. A liberál-konzervatív kormánykoalíció és a konzervatív ellenzék szerint a törvénytervezet szövege alkotmányellenes. „A képviselők nagy része megvédte a házasság és a család méltóságát.” Így kommentálta a döntést Kazimierz Gorny püspök, a Lengyel Püspöki Konferencia Család Bizottságának felelőse a lengyel parlament alsóháza elnökéhez intézett levelében. A kérdést azonban egyelőre csak elhalasztották. Donald Tusk miniszterel-

nök bejelentette, hogy szeptemberben bemutatnak egy alternatív terveze-

az elhagyott fél eltartását. A felmérések szerint a lengyelek kétharmada ellenzi a

tet az együttélésekre vonatkozóan. A baloldal által benyújtotthoz képest korlátozóbb jellegű javaslatról van szó, amelynek nagyobb esélye lesz, hogy a parlament elfogadja. Ez biztosítaná az örökösödést az együtt élők egyikének halála esetén, de kizárná az adókedvezmények lehetőségét. Különköltözés esetén kötelezné

homosz exuális párok együttélésének törvényesítését, 23%-a támogatja azt. A megkérdezett személyek nagy része azonban egyetért az együtt élő párok jogainak elismerésével, az örökösödési, a látogatási és betegellátási jogok terén. (A képen a varsói egyetem látható) Vatikáni Rádió/Remény

POZSONY

„Hozzád menekülök, Uram…” Július 18-án, a pozsonyi ferenciek templomában gyászmise keretében búcsúztak a 103. életévében elhunyt Ghillány Istvántól mindazok, akik ismerték és szerették. Az engesztelő szentmiseáldozat főcelebránsa Haľko József püspök volt, aki két nyelven búcsúztatta az elhunytat. Beszédében példaként állította a megjelentek elé a magas kort megért István bácsit. Mint kiemelte, buzgósága, kitartása a hitben mindnyájunknak szóló tanúságtétel. Felidézte, milyen örömmel, mosolyogva fogadta mindig az eucharisztiát. A bárói családban született, egyházi zeneszerző, orgonista, zongoratanár Ghillány István hosszú

életében sok korszakot megért, és sok megpróbáltatáson ment keresztül. De

mindig az Úrhoz menekült, hitét mindvégig megőrizte, ahogy a gyászjelentésén szereplő zsoltáridézet mondja: „Hozzád menekülök, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.” A gyászmise végén a Magyar Máltai Lovagrend nevében - amelynek az elhunyt tagja volt – mons. Tibor Hajdu, a Szlovákiai Politikai Foglyok Konföde-

rációja nevében pedig František Kľuska emlékezett néhány szóban az elhunytra. Mint ez utóbbi elmondta, István bácsi a kényszermunkatáborban töltött időt is türelemmel, tartással viselte. A pozsonyi ferenciek temploma magyar közösségéből sokak számára bizonyára megmaradnak a közös üdülések emlékei, amelyek során még százévesen is kirándult a többiekkel… Ahogy lánya elmondta, édesapja mosolyogva hagyta itt e világot. Így marad meg bizonyára sokakban – bennem is – Ghillány István bácsi: derűs, mosolygós arccal… R. I. P. Bertha Éva

Szomorúan értesültünk arról, hogy régi munkatársunk, Csóka Attila, akinek rejtvényeivel rendszeresen találkozhattak olvasóink lapunkban, 40 éves korában elhunyt. Temetése július 27én, pénteken volt, Nádszegen. Nyugodjék békében!

Június végén id. Bott Szabolcs ötletgazda, valamint édesapja, Bott András kovácsmester és az önkéntes tűzoltók ismét nagy feladatot vállaltak magukra. A harangok után a templomtorony óráját, számlapját és szerkezetének felújítását tűzték ki célul. A templomot 1770-ben barokk stílusban építették át, s a stílusjegyek a toronyórán is láthatók. Az óra felhelyezésének pontos dátuma ismeretlen, ám a felújítás során kiderült, hogy időközben egy második számlap is felszerelésre került. Az eredeti számlapok helyett a rossz állapotuk miatt újakat készítettek. A legtöbb felújítási munkát a négy számlap és a felfüggesztő keretszerkezet igényelte. Az óramutatók trombita pléhből készültek, a felújítás során új lakk- és fekete fedőréteget kaptak. A régi és elavult működési rendszer helyett így egy műholdas óra továbbít impulzusokat az egyik óraszerkezet tengelyén elhelyezett motornak, amely az akkori órásmesterek tudását és precizitását dicséri, amely öntvény, részben pedig kézi munkával készült. A motor, mint az eredeti meghajtó szerkezet utóda, minden perc elteltével fordít a tengelyeken. Július 15-én, vasárnap, Albán József plébános szentmise keretében felszentelte, a hívek pedig megcsodálhatták, megérinthették a felújított számlapokat, amelyek a templom oltára előtt voltak kiállítva. Az utolsó művelet során egy kilencven tonna teherbírású daru segítségével húsz méter magasban az emelőkosárból, három önkéntes tűzoltó először a felfüggesztő vázat és keretszerkezetet rögzítette a templom tégláihoz. Ezután helyezték fel a számlapokat. A kitartó huszonnyolc napos munkálatok után a toronyóra július 20-án, Antióchiai Szent Margit – a templombúcsú - napján, délután két órától már teljes pompájában mutatja a pontos időt. (ma)

MISSOURI

A hit megvallásáért Augusztus 7-én az Egyesült Államok Missouri államának lakóit szavazásra hívják, hogy kifejezzék véleményüket az állam alkotmányára vonatkozó fontos törvényjavaslatról. Ez megerősítené a hit nyilvános megvallásának jogát. A népszavazás kapcsán az állam püspökei arra hívják a katolikusokat, hogy szavazzanak a javaslat mellett, amely védelmezi a vallásszabadság jogát, biztosítva, hogy sem az állam, sem más politikai hatalom nem vezethet be hivatalos vallást Missouri államban. Az imához való jog törvényjavaslata összhangban van a lelkiismereti szabadságra vonatkozó katolikus tanítással és azzal az egyéni joggal, miszerint senki sem kényszeríthető vallásszabadsága korlátozására. A híveknek biztosítani kell hitük kifejezésének és nyilvános gyakorlásának szabadságát anélkül, hogy alkalmazkodniuk kelljen a társadalmi normák változásaihoz – olvasható a Missouri állam püspöki konferenciája által kiadott jegyzékben. További védelmet jelent ez a javaslat, amelyre egyre jobban szükség van a vallási értékeket egyre inkább peremre szorító társadalomban. A törvényjavaslat ellenzői szerint a vallásszabadságot már a jelenlegi törvényi szabályozás is széles körben védelmezi. A püspökök szerint viszont a javaslat hozzáad egy további alapvető jogot a vallás- és lelkiismereti szabadság védelméhez. Azon túl, hogy minden állampolgár szabadon megvallhatja lelkiismerete szerint saját Istenbe vetett hitét, lehetővé teszi, hogy a papok és magánszemélyek intézményekben is imádkozhatnak. Az intézkedés továbbá megerősíti a diákok jogát, hogy kifejezzék vallásos hitüket, és hogy nem kényszeríthetők a hitüket megsértő kezdeményezésekben való részvételre. Vatikáni Rádió/Remény • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AMIRE HITÜNK TANÍT

Tartsd meg a parancsokat!

Ne paráználkodj! 2. rész A hatodik parancs szexuális erkölcse olyan messze van a keresztény értékektől, mint Makó Jeruzsálemtől. Ezt a különbséget a Katekizmus azáltal fejezi ki, hogy egymással szembe helyezi az ószövetségi szabályozást a jézusi tanítással. Az egyik oldalon a „Ne törj házasságot!”, a másik oldalon: „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki

A tízparancsolat

bűnös vággyal asszonyra néz, szívében már házasságtörést követett el vele.” Hogy ma is mennyire más a zsidó látásmód ebben a kérdésben, szemléltesse az alábbi összehasonlítás. Egy modern zsidó kommentár a tízparancsolat magyarázata során mintegy 60 sort szentel az Úr napjának, tehát a szombatnak, és 10 sort a hatodik parancsnak. A különbség a régi zsidó és mai keresztény szemléletmód között abból fakad, hogy a házas-

Megmagyarázzuk!

A déli harangszó: az Úrangyala imádkozására naponta délben, 12 órakor szólító harangszó. Először 1246-ban a kölni egyházmegyei zsinat rendelt el déli harangszót péntekre, az Úr szenvedésének emlékezetére. III. Callistus pápa 1456. június 29-én az egész egyházban elrendelte a déli harangszót, hogy amint a muszlimokat az imám kiáltása naponta ötször imára hívja, úgy a keresztények mindenütt imádkozzanak a török fölötti győzelemért. A Hunyadi János vezérlete alatt kivívott nándorfehérvári győzelem emlékére rendelte el a pápa a színeváltozás ünnepét (aug. 6.). Nagypénteken és nagyszombaton nincs déli harangszó. Az 1930-as években még élő népszokás szerint az újszülött első szoptatásának ideje mindig a déli harangszó volt. A harangozás egyébként a régi magyar jogban már ismert volt. Az udvardi zsinat. (1309) elrendelte, hogy délben és este harang szólítsa a híveket Szűz Mária köszöntésére (Péterffy szerint a reformáció idején kiment a szokásból, de a jezsuiták Oláh Miklós idején újra meghonosították, először Nagyszombatban, majd onnan ismét elterjedt az egész országban). A nagyszombati egyházmegyei zsinat (1629) előírta, hogy vihar közeledtekor harangozzanak, ne csak a vihar Isten erejével való eltávoztatásáért, hanem hogy a harangszó hallatára az emberek imádkozzanak Isten irgalmáért. Az esztergomi székesegyház Nagyboldogasszony-harangját csak jeles ünnepek előestéjén és az érsek vagy kanonok halálakor szólaltatják meg. Halottnak való harangozáskor, aszerint, hogy férfi, nő vagy gyerek a halott, más-más sorrendben szólaltatják meg a harangokat. A harangszónak már a kora középkor óta (legkorábban a galliai térségben) gonoszűző szerepet tulajdonítottak, s ezért pestisjárványok, közelgő égiháború idején megkongatták a harangokat. E szokás hazánkban is honos volt. (Forrás: Katolikus Lexikon) • ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP • 2012. AUGUSZTUS 5.

ságtörés a keresztény számára testi bűnnek számít, miközben az ókori ember számára inkább gazdasági bűncselekmény. A házasságtörő a családot teszi tönkre, s ezzel a családtagok megélhetését közvetlenül veszélyezteti, halálbüntetés járt érte. Ha valaki érintetlen lányon követett el erőszakot, köteles volt a lány apjának kártérítést ﬁzetni, a lányt pedig feleségül venni és soha nem válhatott el tőle (MTörv 22,22-29).

Ablak a történelemre

Augusztus 7. 1814-ben VII. Pius visszahelyezte jogaiba a jezsuita rendet Bonaparte Napóleon, a kis káplár lemondásával (1814. április 11.) sok minden megváltozott az egyház számára is. Az aranykalickából szabadult VII. Pius (Barnaba Luigi Chiaramonti, 1800-1823) májusban tért vissza a Tevere partjára. Ujjongva fogadták. Megkezdődött a katolicizmus váratlan újjáéledése, egyháza néhány dekád alatt biztos hatalmi pozícióra tett szert. A bécsi kongresszuson Consalvi pápai államtitkár (aki az 1801-es konkordátumot írta alá) helyrehozta az egyházi államot, mégpedig az 1797-es határok ﬁgyelembevételével. Számos kolostort újranyitottak, a mértékadó állami hivatalokat pedig klerikusokkal töltötték fel. Intézkedéseikkel szembefordultak a felvilágosodás mindenféle formájával. Az egyik legfontosabb intézkedésnek a Sollicitudo omnium Ecclesiarum kezdetű bulla kiadása bizonyult, mely feltámasztotta a jezsuita rendet. A portugál, majd Bourbon-kormányzatok által kezdeményezett feloszlatását (1773. július 21.) augusztus 7-én változtatták meg, s a Jézus Társaság pozíciói gyorsan megerősödtek. A XIX. században kizárólagosabb vezető rend lett, mint valaha. Sikerült befolyásuk alá vonniuk Rómát is, anélkül, hogy a jezsuitizmus és a kurializmus egyenlő jelentőségűekké váltak volna. A hit szolgáinak és az igaz-

ságosság előmozdítóinak szervezetét Nápolyban már 1804-ben, Oroszországban még korábban, 1801-ben helyreállították, noha onnan 1820-ban kiutasították képviselőiket. A franciáknál, ahonnan törvényileg tiltották ki őket, XVIII. Lajos (1815-1824) vette pártfogásába Loyolai Szent Ignác követőit, a luzitánok viszont 1832-ig ragaszkodtak az 1759. évi tilalmukhoz. 1824-ben akkorára nőtt a befolyásuk, hogy megkapták a Collegium Romanum, majd 1836-ban a teljes misszió ügyét. Létszámuk rohamosan növekedett, míg 1816ban 614-en lehettek, 1902-ben már 15231-en. A Szentszéknek az elkövetkezendő esztendőkben az európai államokkal kötött egyezségek révén sikerült helyrehoznia a napóleoni idők viharaiban szétzilált hierarchikus szervezetét. Ám a carbonari mozgalommal nem tudott mit kezdeni...

JUBILEUM

Egy lelkipásztor életútja Száz évvel ezelőtt, 1912. július 28án, a csallóközi Bakán született Mészáros Árpád Lőrinc esperesplébános. Az évforduló kapcsán unokaöccse, a Léván élő Mészáros Árpád István foglalta össze röviden lapunk számára keresztapja életútját. Mint elmondta, sok történetet őriz nagybátyjáról, hiszen gyermekéveit családjával együtt a plébánián töltötte, és sokat beszélgetett vele. Mészáros Árpád Lőrincre Koller Gyula atya egyébként úgy emlékezik, mint aki 1968-ban sokat tett vele együtt azért, hogy sikerüljön elindítaniuk egy katolikus lapot. A körülmények azonban úgy alakultak, hogy ez a terv csak sok évvel később, 1990-ben vált valóra… Szeretnék megemlékezni Mészáros Árpád Lőrinc esperesplébánosról, születésének századik évfordulóján. Öten voltak testvérek, elsőként ő látta meg a napvilágot. Édesapja, Mészáros Károly azt szerette volna, hogy orvosnak tanuljon, de ő mindenáron pap akart lenni. Középiskolai tanulmányait a Szent Benedek–rendi Katolikus Főgimnáziumban végezte Komáromban, amelyet 1931-ben fejezett be. Teológiai tanulmányait Nagyszombatban, a papnevelő intézetben végezte. 1936. május 17én szentelték pappá. Több helyen volt káplán: Egyházgellén, Nagymegyeren, Pozsonypüspökin. 1937. október 1-jétől 1938. február 28-áig katonai szolgálatát töltötte. Ezután következett Szentmihályfa, Somorja, Nagycétény. 1940. január 1-től kinevezték plébánossá Bánkeszire (Bánov), majd a magyarországi Pilismaróton lett plébános. Ezután Lekér, Felsőtúr következett, majd 1972. április 1-től 1983. április 15-ig esperesplébánosként működött Ipolyhídvégen. Itt is halt meg 1983. április 15–én, 71 éves korában. A bakai temetőben alussza örök álmát. Pilismaróti tartózkodása alatt, már amennyire a helyzet megengedte, sokat foglalkozott a ﬁatalsággal. Színdarabokat játszott velük, melyeket ő írt. 1945-ben a faluban oroszok tartózkodtak, és a plébániára is bementek. Egy magas rangú katonatiszt (művelt és intelligens lehetett, a nővérem úgy tudja, hogy ügyvéd volt) nagyon szépen viselkedett, mivel tisztelte a vallást és a papokat, és hosszan elbeszélgetett Mészáros Árpád Lőrinc plébánossal, aki tudott szlovákul, így az orosszal könnyebb volt a társalgás. A katonatiszt letegeződött a plébános úrral. Az orosz tiszt írt neki egy rövid igazolást, amely azt tartalmazta, hogy senki (ez a többi oroszra is vonatkozott) ne bántsa őt és hozzátartozóit. Az írásnak nagy ereje lehetett, mert a későbbiekben volt rá eset, hogy elég volt felmu-

volt akkor, és maga is az egyházi teendők mellett keményen dolgozott. Elmesélte egy alkalommal, hogy nem lehetett szöget venni. Az egyik héten elment Bakára meglátogatni szüleit, és mikor várta az autóbuszt, bement az ottani üzletbe, ahol talált szöget. Onnan cipelte autóbuszon és vonaton Lekérre. Óriási munkabírásának és a hívek odaadó igyekezetének volt a gyümölcse, hogy amikor a plébános urat elhelyezték, akkorra mindhárom falu temploma tető alá került, ha nem is készült el teljesen. Külön köszönet az oroszkai híveknek, akik biciklit vettek neki, hogy könnyebben közlekedjen. Meg kell említeni, hogy lekéri tartózkodása idején az akkori állami szervek sokat zaklatták mindenféle ürüggyel. Többször kihallgatták, valótlan dolgokkal vádolták. 1953-ban, mikor Sztálin meghalt, kényszerítették, hogy egy szimbolikus koporsónál pár órát tisztelegjen. 1957. március elsejétől Felsőtúrra helyezték. A felsőtúri plébániához tartozott még Középtúr és Kistúr (ma

Nagytúr). Mindjárt az elején, ahogy odahelyezték, egy nagy vihar óriási károkat okozott a faluban, fákat csavart ki, több épületet nagyon megrongált, a templom és a plébánia sem volt kivétel. A falu templomának új tornyot kellett építeni, és maga a templom fala is felújításra került. Később a plébánia épületét is megjavították kívülről. Nagyon szeretett volna új templomot építeni a nagytúriaknak, már megvolt a tervrajz, de az akkori helyzet ezt nem engedte meg. Középtúron és Kistúron sikerült legalább két épületet megvenni imaháznak. Az állami szervek ott is sokat zaklatták, állandóan megﬁgyelték, mindig valamivel megvádolták. Fel is jelentették, sajnos, még a falu lakosai közül is többen. Ezek az egyének így akartak maguknak jó pontot szerezni a pártnál. Annak ellenére, hogy ilyeneket kellett átélnie, mindhárom faluban nagyon tisztelték A száz éve született és nagyon sokan szerették a plébános Mészáros Árpád Lőrinc urat. A második Vatikáni zsinat után a tatni az írást, és tiszteletben tartották a püspök úr megbízásából Mészáros tartalmát. Árpád Lőrinc benne volt abban a biA plébános úr ezt az írást élete vézottságban, amelynek a tagjai a liturgigéig a pénztárcájában hordta, soha kus átalakításokat végezték a templonem élt vele vissza, a családon kívül mokban. 1967-ben a nagyszombati senki sem tudott róla. püspök úr, dr. Lazík Ambrus, hozott 1945 szeptemberétől volt lekéri pléegy emléklapot Rómából, amit VI. Pál bános. Nagyon nehéz pápa küldött neki. körülmények várták. Mikor 1972-ben elhelyezMindjárt az elején az ték Ipolyhídvégre, sokáig járottani hatóságok eltak utána vasárnaponként isvitték őt Zselízre, és tentiszteletre a túriak. Ipolyfogdába csukták. Jó hídvégen nagyon jól érezte két hétig be volt zárva magát élete végéig. Mind ott, azzal az ürüggyel, mind pedig Nagyfaluban a híhogy ki kell vizsgálni, vek nagyon tisztelték és szenem szökevény-e. (A rették. Ezekben a falvakban is fogdában nem bánjavítás alá kerültek a templotották.) A későbbiekmok. A püspök úr kérésére ben kiderült, hogy ez sokszor hosszabb ideig kisegíaz akkori hatóságoktett még Hrušovban is. (Ipolynak arra kellett, hogy nyék melletti szlovák falu, isamire még szükségük mertebb nevén Hrusó, régebvolt (bútorok, kályha ben Nemesmajtény). Az ottastb.), azt elvigyék a ni hívek is nagyon szerették a plébániáról meg az plébános urat. Mintha más viapátsági épületből. lágban élt volna. Ipolyhídvégi Mivel a németek a tartózkodása alatt soha senki plébánia területén lésem bántotta, még a hatósávő mindhárom tempgok sem, sőt, ha kellett, még a lomot - Lekéren, segítségére is siettek. Oroszkán és Csatán Azt lehet mondani, hogy felrobbantották (a egész papsága ideje alatt minplébánia is nagyon dig építkezett és templomokat rossz állapotban volt, javított, s ha kellett, a plébániszinte ablak és ajtó át is modernizálta. A plébános nélkül, nem beszélve a úr alázatos szeretete és muntetőről), a plébános úr kabírása sokaknak szívét és nekikezdett az építkelelkiismeretét megmozdította. zésnek. Beszerezte az Akik ismerték és szerették, építési engedélyeket, gondoljanak rá szeretettel építkezési anyagot, A VI. Pál pápától kapott emléklap (Mészáros Árpád István imáikban. Emlékét tisztelettel ami nagyon nehéz archívumából) megőrizzük. • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Évközi 18. vasárnap

VASÁRNAP ról ra

Olvasmány Mózes második könyvéből (Kiv 16, 2-4. 12-15)

Bartal K. Tamás O. Praem mai vasárnapon felolvasott bibliai szövegekben, különösen az első olvasmányban és az evangéliumban van egy furcsa körülmény, amely összeköti őket. Az olvasmányban hallottuk, hogy az emberek zúgolódtak a pusztában, ahol már nem volt ennivalójuk. Pedig azelőtt megtapasztalhatták Isten csodálatos tetteit. A ﬁatalabb nemzedék is hallott erről az idős generáció tagjaitól. Nevezetesen arról, hogy a jó Isten hogyan vezette ki őket erős kézzel az egyiptomi szolgaságból, hogyan vezette át őket a Vörös-tengeren, hogyan táplálta őket mannával a pusztában. És mégsem hisznek neki, nem bíznak benne. Mert zúgolódnak a jó Isten és az ő szolgája, Mózes és Áron ellen. Az evangéliumban hasonló helyzetről olvasunk. Ugyanaz a nép, amelyik egy nappal korábban nemcsak tanúja, hanem részese is volt a kenyérszaporítás csodájának, most mégsem hajlandó hinni Jézusban, hanem új jeleket, új csodát, ingyen kapott kenyeret vár, szinte követel. És mi csodálkozva kérdezhetjük: Hol a baj az ilyen emberekkel? Miért nem hisznek? De mielőtt keresnénk a választ ezekre a kérdésekre, nézzünk csak önmagunkba. Vajon mi különbek vagyunk-e az ilyen embereknél? Mert ha becsületesek vagyunk magunkkal szemben, el kell ismernünk, hogy gyakran mi is úgy viselkedünk, mint ők. Gyakran mi sem bízunk a jó Isten gondviselő szeretetében, mi sem bánnánk, ha a jó Isten újabb és újabb csodával bizonyítaná jelenlétét és irántunk való szeretetét. Főleg akkor gyötörnek bennünket az ilyen jellegű kérdések, amikor a televízióban látjuk, vagy a sajtóban olvassuk a borzalmas híreket, a terroristák kegyetlen támadásait, sőt még nagyobb zavarban vagyunk, amikor szerencsétlenség zuhan ránk. Fölmerül a kérdés: Hol van az Isten? Látja mindezt? De gondoljunk csak a letűnt XX. század borzalmaira. Olyan rettenetes dolgok, amelyek mögött nem lehet föl nem ismerni a sátán művét. Megdöbbentő és mélységesen elkeserítő, hogy

hány embert sikerült a két szörnyű Isten- és emberellenes ideológiának, a kommunizmusnak és a fasizmusnak megfertőznie, hogy szabad akaratukból lelkesen szolgálták e pokoli rendszereket. A hóhérok és verőlegények gúnyos kacajjal, az özvegyek és árvák pedig kétségbeesett kiáltozással kérdezték: Hol itt az Isten? Pedig ott volt Ő az összevert, agyonkínzott és kivégzett áldozatokban. De megengedte, hogy a szörnyű rendszerek után a vértanúk vére életet teremjen s a szeretet örökre szóló győzelmet arasson, és a borzalmas rendszerek soha vissza ne térjenek. A jó Isten most is, köztünk is jelen van és gondviselő szeretetével kíséri életünket. Mégis, mi hiányzik életünkből, hogy mindennek ellenére néha kételkedünk? A választ megtalálhatjuk a mai szentleckében, az efezusiakhoz írt levélben. Szent Pál arra buzdít bennünket is, hogy újuljunk meg lélekben, azaz kezdjünk el másként gondolkodni, mint eddig tettük. Mert vajmi kevés hasznunk van abból, hogy csodákat lássunk, ha nem vagyunk hajlandók rábízni életünket a jó Isten gondviselő szeretetére. Mert néha keressük Őt az imában, de nem találjuk. Néha zúgolódunk, mint a durcás gyerekek, de Isten mintha nem volna sehol. És akkor egyszerre észrevesszük, hogy mellettünk van. Mert úgy vagyunk, mint az evangéliumban a sokaság és kérdezzük: Mester, mikor jöttél ide? A válasz persze roppant egyszerű: Mindig is veled voltam – mondaná Jézus. Csak annyira el vagyunk foglalva fontos és kevésbé fontos dolgokkal, hogy nem vesszük észre gondviselő szeretetének jeleit. És ennél a pontnál találkozunk egy érdekes evangéliumi logikával: Nincs olyan csoda, amely képes lenne kényszeríteni vagy rávezetni bennünket arra, hogy higgyünk. Ám ha hiszünk Isten gondviselő szeretetében, egyszer csak fölismerjük sok-sok jelét, a nagy csodákat a világban és saját életünkben is. A Szentlelket kérjük, nyissa meg szemünket és szívünket, hogy meglássuk Őt, aki mindig velünk van, aki soha nem hagyott el minket.

• ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP • 2012. AUGUSZTUS 5.

ra. Amikor a harmatozó felhő felszállt, a puszta talaján valami finomszemcsés dolog maradt, A Szin pusztában olyan, mint a dér a fölIzrael egész közössége dön. Izrael fiai meglátzúgolódott Mózes és ták és kérdezgették egyÁron ellen. Izrael fiai mást: „Mi ez?” Nem ezt mondták nekik: „In- tudták ugyanis, hogy mi kább haltunk volna meg az. Mózes így szólt az Úr keze által Egyip- hozzájuk: „Ez az a ketomban, amikor a húsos nyér, amelyet az Úr ad fazekak mellett ültünk nektek enni.” és jóllaktunk kenyérrel. Ti pedig ide hoztatok minket a pusztába, Válaszos zsoltár hogy az egész közösség (Zsolt 77, 3 és 4bc. éhen vesszen.” Ekkor az 23-24. 25 és 54) Úr így szólt Mózeshez: „Íme, én kenyeret hullaVálasz: Mennyei ketok nektek az égből. A nyeret adott nékik az nép menjen ki és gyűjt- Úr. sön magának egy napra valót belőle. Így akarom Szentlecke Szent Pál próbára tenni, hogy kö- apostolnak az efezusiveti-e parancsomat. akhoz írt leveléből Hallottam Izrael fiainak (Ef 4, 17. 20-24) zúgolódását. Közöld velük: ma este húst fogtok Testvéreim! Azt enni, és holnap reggel mondom nektek, sőt fijóllakhattok kenyérrel. gyelmeztetlek titeket az Erről fogjátok megtud- Úrban: ne éljetek úgy, ni, hogy én, az Úr vamint a pogányok, akik gyok a ti Istenetek.” hiábavalóságokon járatÉs valóban: estére ják az eszüket. Ti nem fürjcsapat jelent meg, és ezt tanultátok Krisztusellepte a tábort. Reggel tól, ha valóban őrá hallpedig harmatozó felhő gattatok, és megtanultáereszkedett alá a tábor- tok, hogy az igazság Jé-

rad az örök életre. Ezt az Emberﬁa adja nektek - őt ugyanis az Atya igazolta.” Erre megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedjünk?” „Istennek az tetszik - válaszolta Jézus -, ha hisztek abban, akit küldött.” De ők így folytatták: „Hát te milyen csoEvangélium dajelet teszel, hogy lásSzent János suk és higgyünk neked? könyvéből Mit tudsz tenni? Atyá( Jn 6, 24-35) ink mannát ettek a pusztában, amint az Írás Abban az időben: mondja: Égi kenyeret Amikor a nép nem adott nekik enni.” Jézus találta Jézust, sem a ta- erre így szólt: „Bizony, nítványait, bárkába bizony, mondom nekszálltak, és elmentek tek: Nem Mózes adott Kafarnaumba, hogy nektek kenyeret az égmegkeressék Jézust. ből, hanem Atyám adja Amikor a tó túlsó part- nektek az igazi égi keján megtalálták, megnyeret. Mert az az Isten kérdezték tőle: „Mester, kenyere, aki alászállt az mikor jöttél ide?” „Biégből, és aki életet ad a zony, bizony, mondom világnak.” nektek - felelte Jézus -, Erre így szóltak hoznem azért kerestetek, zá: „Urunk, add nekünk mert csodajeleket látta- mindig ezt a kenyeret!” tok, hanem mert ettetek „Én vagyok az élet kea kenyérből és jóllakta- nyere - felelte Jézus. Aki tok. Ne olyan eledelért hozzám jön, többé nem fáradozzatok, amely éhezik, és aki bennem megromlik, hanem hisz, soha nem szomjaolyanért, amely megma- zik.”

zusban van. Tehát eddigi életmódotokkal ellentétben vessétek le a régi embert, akit a csalóka vágyakozások romlásba döntenek. Újuljatok meg lélekben és érzéseitekben! Öltsétek magatokra az új embert, aki az Istenhez hasonló, igaz és valóban szent teremtmény.

Liturgikus naptár Augusztus 5. ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP (Havas Boldogasszony, Krisztina) Miseolvasmányok: Kiv 16,2-4.12-15; Zsolt 77, 3 és 4bc. 23-24. 25 és 54; Ef 4,17.20-24; Jn 6,24-35 Válaszos zsoltár: Mennyei kenyeret adott nékik az Úr. Énekrend: H 177; 127; 412 ÉE 230; 183; 77 Augusztus 6. Hétfő. Ünnep. Urunk színeváltozása (Berta) Miseolvasmányok: Dán 7,9-10.13-14; Z solt 96,1-2. 5-6. 9; 2Pét 1,16-19; Mk 9,2-10 Válaszos zsoltár: Király az Úr! Legfölségesebb az egész világon! Énekrend: H 232; 422; 153 ÉE 146; 198; 134 Augusztus 7. Kedd. Köznap (Szent II. Szixtusz és vértanútársai, Szent Kajetán, Szent Donát, Ibolya) Miseolvasmányok: Jer 30,1-2.12-15.18-22; Zsolt 101,16-18. 19-21. 29 és 22-23; Mt 14,22-36 Válaszos zsoltár:

Felépíti az Úr Siont, és megjelenik dicsőségben. Énekrend: H 223; 146; 212 ÉE 147; 206; 274 Augusztus 8. Szerda. Köznap (Szent Domonkos, Eszmeralda) Jer 31,1-7; Jer 31,10. 11-12ab 13; Mt 15,21-28 Válaszos zsoltár: Az Úr úgy őriz minket, miként nyáját a pásztor. Énekrend: H 257; 154; 107 ÉE 148; 132; 579 Augusztus 9. Csütörtök. Ünnep A keresztről nevezett Szent Teréz Benedikta (Edith Stein) (Román, Emőd) Miseolvasmányok: Gal 6,14; Zsolt 44,11-12. 1415. 16-17; Mt 25,1-13 Válaszos zsoltár: Halljad, leányom, és ﬁgyelj, füledet hajlítsd szavamra! Énekrend: H 81; 145; 263 ÉE 88; 210; 217 Augusztus 10. Péntek. Ünnep Szent Lőrinc (Blanka, Csilla)

Miseolvasmányok: 2Kor 9,6-10; Zsolt 111,1-2. 56. 7-8. 9; Jn 12,24-26 Válaszos zsoltár: Boldog az az ember, aki irgalmas szívvel segíti társait. Énekrend: H Gl 526; 144; Gl 535 ÉE 214; 184; 295 Augusztus 11. Szombat. Köznap (Szent Klára, Szent Zsuzsanna, Tiborc) Miseolvasmányok: Hab 1,12 - 2,4; Zsolt 9,8-9. 10-11. 12-13; Mt 17,14-20 Válaszos zsoltár: Nem hagyod cserben azokat, Uram, akik keresnek téged. Énekrend: H 263; 116; 146 ÉE 217; 164; 206 Augusztus 12. ÉVKÖZI 19. VASÁRNAP (Chantal Szent Johanna Franciska, Hilária, Diána) Miseolvasmányok: 1Kir 19,4-8; Zsolt 33,2-3. 4-5. 6-7. 8-9; Ef 4,30 - 5,2; Jn 6,41-51 Válaszos zsoltár: Ízleljétek és lássátok, milyen édes az Úr! Énekrend: H 230; 114; 213 ÉE 153; 169; 264

LELKI TÁPLÁLÉK

Ezt üzeni... Edith Stein – A keresztről nevezett

Állandó megtérés

HÉT

ről re

Szent Terézia Benedikta Augusztus 9.

Koller Gyula

dith 1891-ben ortodox zsidó családban született, az akkor N é m e to r s z á g h o z ta r to z ó Wrocławban. Hívő zsidó család hetedik gyermeke volt. A tehetséges kislányt jámbor, özvegy édesanyja nevelte. Serdülő éveiben elfordult ősei hitétől, és 1904ben ateista lett. A göttingeni egyetemen Edmund Husserl tanítványa, majd aszszisztense lett. Elkísérte a freiburgi egyetemre is, ahol aztán 1916-ban doktorátust szerzett. Husserl professzor asszisztenseként munkaközösségben együtt dolgozott Conrad-Martius professzorral. Ismeretségük vele és feleségével idővel hűséges barátsággá fejlődött. Gyakran volt vendége ennek a keresztény házaspárnak. Egy ilyen látogatás alkalmával Conrad-Martiusné a könyvszekrényhez vezette barátnőjét, hogy válasszon kedve szerint. Edith maga beszéli el: „Találomra kihúztam egy vastag könyvet: Avilai Szent Teréz önéletrajzát. Elkezdtem olvasni, s úgy megragadott, hogy le sem tudtam tenni, míg a végére nem értem. Amikor befejeztem, azt mondtam magamban: Ez az igazság!” Ez 1921-ben történt. Ettől kezdve Edith-et – szinte észrevétlenül – Isten magához ragadta, és többé el sem engedte. Reggel bement a városba, hogy vásároljon egy katekizmust és egy kis misekönyvet, s ezeket addig tanulmányozta, míg mélyen el nem raktározta magában tartalmukat. Utána jelentkezett egy plébánián, és kérte a keresztséget. 1922. január 1-jén keresztelkedett meg. Tudatosan vállalta, hogy a katolikus egyház tagja lesz, és katolikus feladatokat is vállal. Ezért lemondott a Husserl professzor melletti asszisztensi állásáról, és a speyeri dominikánus leányiskolában lett tanár. Amíg itt tanított (1922-1932), németre fordította Henry Newman bíboros leveleinek és naplójának egy kötetét, Aquinói Szent Tamás De veritate (Az igazságról) című művét. Közben komolyan foglalkozott a katolikus f ilozóf ia tanulmányozásával. 1932-ben a Münsteri Pedagógiai Intézetben tartott előadásokat, de a náci kormányzat által hozott antiszemita törvények arra kényszerítették, hogy 1933ban lemondjon állásáról. Hitében egyre jobban elmélyülve 1934ben belépett a karmeliták kölni rendházába, és felvette a Teresa Benedicta a Cruce (A keresztről nevezett Terézia Benedikta) nevet. Szerzetbe lépését Rosa nővére is követte, aki előbb szintén kereszténnyé lett. Edith a kolostorban írta meg „Véges és örök létezés” című könyvét, amelyben azon munkálkodik, hogy összeegyeztesse Aquinói Szent Tamás és Husserl ﬁlozóﬁáját.

A növekvő náci fenyegetés miatt a rendje Edith-et Németországból áthelyezte Hollandiába, az echti karmelita kolostorba. Itt írta meg a „Tanulmányok Keresztes Szent Jánosról” (A kereszt tudománya) című könyvét. Ámde Hollandiában sem dolgozhatott és imádkozhatott nyugodtan s biztonságban sokáig. Amikor a holland püspöki konferencia 1942. július 20-án nyilvánosan elítélte a náci fajelméletet, és az állásfoglalást az ország összes templomában felolvasták, azonnal jött a náciktól a válasz. Hitler 1942. július 26-án elrendelte Hollandiában is az áttért zsidók letartóztatását, azokét is, akiket addig megkíméltek. Edith-et Rosa nővérével együtt letartóztatták, és szülővárosán keresztül vagonokba zsúfoltan az auschwitzi koncentrációs táborba szállították. Itt halt meg 1942 augusztusában a gázkamrában. Edith Steint 1987. május 1-jén avatták boldoggá Kölnben. 1998. október 11-én pedig II. János Pál pápa szentté avatta. Ünnepe augusztus 9-én van.

VI. Benedek pápa megnyilatkozásaiban sorra megjelenik a megtérésre való buzdítás gondolata. 2010-ben a húsvéti Urbi et orbi áldás alkalmából mondott beszédében hangsúlyozta: „Az emberiségnek, hogy túlléphessen a válságon, nemcsak felületes kiigazításokra, hanem szellemi és erkölcsi megtérésre van szüksége.” Németországi látogatása során, 2011. szeptember 25-én, a freiburgi turisztikai repülőtéren elhangzott homíliájában pedig megállapította: „Csak a megtérés vezethet az egyház megújulásá-

Gyengeségünk, sebezhetőségünk felismerése mellett, rá kell ébrednünk, hogy naponta többször játsszuk el a „tékozló ﬁú” szerepét. Elhatározásainkat számtalanszor hanyagolva, elszakadunk Istentől, az Atyától, és sorsunkat saját kezünkbe véve próbálkozunk, de mindhiába! Ilyenkor akar va-akaratlanul eszünkbe jutnak Jézus szavai: „nélkülem semmit sem tehettek”. Ez a felismerés vezet el bennünket a megtérésre, mely átalakulási szándékot, formálásra való nyitottságot követel meg tőlünk. A megtérő ember meri életét Is-

hoz.” A pápa által sürgetett megtérés fontossága különös hangsúlyt kap a hit évére való méltó felkészülésünkben is. Mit is jelent megtérni? Letérni az eddig helyesnek vélt útról, vagy elhagyni eddigi rossz szokásainkat, esetleg új szokásokat magunkévá tenni? A Magyar Katolikus Lexikon megfogalmazása szerint a megtérés nem más, mint „a gondolkozás és az életmód pozitív megváltoz(tat)ása”. Meg kell értenünk – erre nyújt majd lehetőséget a közelgő hit éve is –, hogy a megtérés hit és akarati döntés kérdése. Ugyanis megtérni csak úgy lehetséges, ha személyes imában megtaláljuk, megszólítjuk Istent, és beengedjük Krisztust, mint Megváltót a mindennapi életünkbe. Erre kapunk meghívást, ennek megvalósítását várja tőlünk Egyházunk.

ten kezébe helyezni, hogy Ő formálja tökéletesebbé, hogy Ő tegye teljessé alkotását. A hit éve tehát arra hív meg bennünket, hogy tanuljunk meg együttműködni a Teremtővel, hogy általa formálódjunk, és így formálódásunk által tökéletesedjen a világ. Szentatyánk a Római Nagyszemináriumban tett egyik látogatása során ﬁgyelmeztette a jelen lévő növendékpapságot: „El kell ismernünk, hogy szükségünk van az állandó megtérésre, el kell fogadnunk saját törékenységünket. A kiengesztelődés szentsége révén újból és újból meg kell térnünk, és ezáltal növekedhetünk az Úrban, a vele való szeretetközösségben.” A pápa ﬁgyelmeztető szavai nekünk is szólnak, számunkra is követelmény az állandó megtérés, mely gondolkozásunk és életmódunk pozitív megváltoz(tat)ását fogja eredményezni.

*** Amikor II. János Pál szentté avatta Edith-et, egyes zsidó csoportok - beleértve a Simon Wiesenthal Központot is -, ellenezték ezt. Arra hivatkoztak, hogy a katolikus doktrína szerint az a vértanú, aki a hitéért halt meg; ezzel szemben Steint zsidó származása miatt ölték meg. A katolikus egyház álláspontja mindazonáltal az, hogy Edith Steinnek azért kellett meghalnia, mert a holland egyház elítélte a náci fajelméletet. Előtte mint német tudós kivételt képezett. Edith vallásos és mélyen hívő zsidó édesanyja tiltakozása ellenére is áttért atyái hitéről a keresztény hitre. Tette ezt azért, mert vallotta: „A keresztény vallás lényege és igazsága a Jézus Krisztus megváltást hozó kereszthalála.” Ezért választotta szerzetesi neve elé a „keresztről nevezett” jelzőt. Edith vértanú, a mi vértanúnk (is), mert azért halt meg, hogy az egyház erkölcsi tartását erősítse. Ilyen értelemben és érzelemmel kell őt tisztelnünk! Edith Stein a megtért tudós, visszaemlékezéseiben így jellemzi igazságot kutató életének előbbi szakaszát: „„Aki az igazságot keresi, Istent keresi, akár világos előtte, akár nem!” Erre hivatkozva mondta Szentatyánk, II. János Pál A keresztről nevezett Szent Terézia Benedikta szentté avatásakor: „Mindnyájunknak üzeni: Ne fogadj el semmit igazságnak, ami szeretet nélkül van. És ne fogadj el semmit szeretetnek, ami az igazság nélkül van!” Ez az üzenete nekünk is hangosan szól!

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

BESZÁMOLÓ

Máriapócs és Mária kegyelme – egy csodás találkozás A nyári időszakban sokan útra kelnek, hogy kegyhelyeken, üdülőhelyeken, kirándulások során pihenjék ki testi-lelki fáradalmaikat, erőt gyűjtsenek, feltöltődjenek a következő hónapokra. Az üdülések, zarándoklatok emléke, élményei sokáig megmaradnak… Méhes Katalin nyékvárkonyi olvasónk egy szép zarándokút eseményeit idézte fel írásában. Június elején a dunaszerdahelyi zarándoktestvérekkel egy csodálatos négynapos zarándoklaton vettem részt. Écsi Aranka, az örök mozgásban levő vezetőnk, egy budapesti utazási irodán keresztül szervezte meg az utat, így csatlakoztak hozzánk magyarországi hívek is. Úti célunk Máriapócs és Kárpátalja volt. Mivel szerepelt a programban Kárpátalja és történelmi magyar városok megtekintése is, ezért jelentkeztem erre az útra. A történetem tulajdonképpen ezzel kezdődik, melyet megosztok az olvasóval. Első állomásunk Máriapócs volt. Magyarország legnevezetesebb búcsújáró helyére a délutáni órákban érkeztünk meg, és ugyanitt kaptunk szállást a zarándokházban. A Remény lapjain már többször olvashattunk a Könnyező Mária-kegykép történetéről, ezért most nem írok róla. Mi is az idegenvezető segítségével részletesen megismerkedhettünk a templommal és a kegykép történetével, majd ugyanitt szentmisén vehettünk részt. Másnap reggel a szentmise után megérinthettük a könnyekkel felitatott kendő ereklyetartóját. Esdeklő imakérésem az elkövetkezendő napra az volt a Szűzanyához, hogy találkozhassam gyermekkori levelezőtársammal. Teljesen ráhagyatkozva segítő kegyelmére, búcsúztam égi Édesanyámtól. Beregsuránynál léptük át a határt Ukrajna területére, és Beregszászra mentünk. Engem sok emlék fűz a Beregszász járásbeli Gát községhez, bár még nem jártam ott soha életemben. Gyermekkoromtól leveleztem egy lánnyal, de személyesen nem találkoztunk, csak fényképekről ismertük egymást. Amikor férjhez ment, az első gyermekének engem íratott be keresztanyának, és utánam kapta a Katalin nevet. Őszintén bántam, de miattam szakadt

meg a levelezés, mert az első gyermekünk születése után megbetegedtem, cukorbeteg lettem. Most úgy éreztem, hogy itt az alkalom, a jó Isten segítségével és Mária közbenjárásával hátha találkozhatom a barátaimmal. Beregszászra zuhogó esőben érkeztünk, de a város szépségeit az idegenvezetőnk, id. Kovács László a buszból is meg tudta mutatni, majd Nagyszőlősre folytattuk utunkat. Megnéztük a várost és a Perényi kastélyt, ezután Husztra látogattunk. Amikor Huszt felé tartva megpillantottam a Munkács feliratú útjelző táblát, elszállt minden reményem. Mert tudtam, ezt az irányt tartva, pontosan elkerüljük Gát községet. Huszt is elnyerte mindenki tetszését, a városon kívül megnéztük a hegytetőn a vár romjait. Egész nap borús, esős idő volt, de amikor indultunk Munkácsra, a szálláshelyünkre, kisütött a nap. Ekkor már tudtam, hogy a Szűzanya nem hagyott cserben, ugyanis visszamentünk Beregszászra, hogy megnézzük a város nevezetességeit, a Bethlen-Rákóczi kastélyt és a római katolikus templomot. Viszszafelé átmentünk Gát községen. A tanár úr bemutatta a falut, s én megemlítettem neki, hogy ide leveleztem egy lánnyal, és hogyha nem nagy kérés, szeretnék találkozni vele és a keresztlányommal. (Még otthon, a találkozás reményében készítettem ajándékokat számukra.) A 3 400 lelket számláló faluban olyan feladat volt ez számunkra, mint egy tűt megkeresni a szalmakazalban. A nálam levő fényképen kívül ugyanis nem tudtam se címet és se telefonszámot, az idő viszont repült. Hét órakor érkeztünk a faluba, a vacsora este 8 órára volt megrendelve Munkácson, a szálláshelyünkön. Emlékeztem a Kacsó Emma névre, s előhúztam a 45 éves felvételt, ahol Katica keresztlányom 4, öccse, Csaba 2 éves lehetett. Megálltunk egy vendéglőnél, és egy kiszolgáló hölgytől kezdtem el érdeklődni a Kacsó családnévről. Elmosolyodott, és azt felelte, hogy a fél falu Kacsó nevezetű. Megmutattam a fényképet, és akkor mindjárt mondta, hogy a képen levők közül hárman már nem élnek, többek között Emma barátnőm és a férje sem. A képen felismerte Csabát, és kijelentette, hogy „ő pedig az én szomszédom”.

A munkácsi vár bejárata • ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP • 2012. AUGUSZTUS 5.

Emma esküvői fényképe – féltve őrzött emlék Gyorsan felírta a házszámot és útbaigazított. Mire odaértem, Csaba már tudta, hogy jövök, s a kapuban várt. Mindenkit mozgósítottak, Csaba veje átvitt autóval Katicáékhoz, aki abban a pillanatban érkezett meg Beregszászról, a munkából. Gyors bemutatkozás után megkérdezte: „maga az, keresztanyám?” Kérleltek, hogy maradjak még náluk, felajánlották, hogy visszavisznek a szállásra, de én nem akartam lemaradni a zarándoktestvéreimtől. Átnyújtottam az ajándékcsomagomat, hogy majd később osszák szét. Katicának egy megszentelt rózsafüzért és egy pénztárcát adtam. Elég furcsa ajándék, tudom, de mint keresztanya, megkésve tudtam átadni a keresztelős ajándékot. Megkértem, hogy a benne levő összegből vásároljon magának egy aranyláncot, amely rám emlékezteti. Sajnáltam, hogy Emmával már nem találkozhattam, de gyermekeivel igen, ami számomra csodálatos és felbecsülhetetlen ajándék. Könnyeinkkel küszködve elbúcsúztunk, leírták elérhetőségüket, és már indultunk is vissza a csoporthoz. A vacsoránál megköszöntem a tanár úrnak, hogy hozzásegített e csodálatos találkozáshoz, zarándoktársaimnak a türelmet és együttérzésüket. A hátralevő két nap ellátogattunk a Vereckei-hágóra, ahol a honfoglaló magyarok bejöttek. Megnéztük a sipoti vízesést, utána pedig a szolyvai szovjet gyűjtőtábor áldozatainak emlékparkját. A munkácsi vár Kárpátalja legnevezetesebb, legszebb történelmi műemléke, bennünket is lenyűgözött, majd megnéztük Munkácsy Mihály bronzszobrát és szülőházát. A zárónapon Ungvárra mentünk, ahol megnéztük a város nevezetességeit és a várat, majd elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, és hazafelé vettük az utat. Istennek hála, szerencsésen megérkeztünk. Pár sorban szeretném érzékeltetni, hogy milyen jelentősége volt a Gát községbeli találkozásnak. Gyermekkorban kezdtünk el levelezni, most 69 éves özvegyasszony vagyok, három gyermek édesanyja és négy unoka nagymamája. Belenyugodtam a jó Isten adta életembe, megtanultam a betegséggel együtt élni, sok dologról lemondani és minden apróságnak örülni. A jó Isten segítő kegyelme a máriapócsi Szűzanya közbenjárására odavezetett ahhoz az emberhez, akinek a segítségével megtalálhattam rég elveszett ismerőseimet, akiket imáimban és szívemben hordoztam. Istennek hála. Fotó: Méhes Katalin archívumából és világháló

LÉLEK ÉS ÉLET

Életige 2012. augusztus Chiara Lubich „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” (Mt 10, 32-33) Olyan ige ez, amely nagy bátorítást és ösztönzést jelent minden kereszténynek. Jézus arra buzdít bennünket, hogy következetesen éljük meg a belé vetett hitünket, mert örök életünk attól függ, hogy milyen magatartást tanúsítottunk iránta földi létünk idején. Ha megvalljuk őt az emberek előtt – mondja Jézus –, az elegendő lesz arra, hogy Ő is megvalljon bennünket Atyja előtt. Ha azonban megtagadjuk őt az emberek előtt, akkor Ő is meg fog minket tagadni az Atya előtt. „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.” Jézus azért ﬁgyelmeztet a jutalomra vagy büntetésre, amely földi életünk után vár ránk, mert szeret minket. Ő tudja, amit az egyik egyházatya is mond, hogy a büntetéstől való félelem néha hatékonyabb egy szép ígéretnél. Ezért egyrészről táplálja

bennünk a végtelen boldogság reményét, másrészről pedig, hogy megmentsen, felébreszti bennünk a félelmet a kárhozattól. Őt egyedül az érdekli, hogy célba érjünk, vagyis hogy örökké Istennel éljünk. Végül is ez az egyetlen dolog, ami számít, ez az a cél, amiért a világra születtünk: hiszen csak ővele tudjuk elérni önmagunk megvalósítását, minden vágyunk beteljesülését. Ezért buzdít Jézus, hogy „valljuk meg” őt itt a földön. Mert ha ebben az életben nem akarunk tudni róla, ha megtagadjuk őt, akkor ha majd átmentünk a másik életbe, örökre el leszünk tőle szakítva. Földi életünk végén tehát Jézus nem fog mást tenni, minthogy az Atya előtt megerősíti mindegyikünk választását, amit itt a földön meghoztunk, annak minden következményével együtt. Az utolsó ítéletre utalva ennek a döntésünknek az egész jelentőségét és komolyságát mutatja itt meg: az örök életünk forog ugyanis kockán. „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt. De aki megtagad az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”

Hogyan kamatoztassuk Jézusnak ezt a ﬁgyelmeztetését? Hogyan éljük ezt az Igét? Ő maga mondja ki: „Aki megvall engem…” Határozzuk el tehát, hogy egyszerűen és őszintén megvalljuk őt az emberek előtt! Lépjünk túl minden hamis tiszteleten! Hagyjunk fel a középszerűséggel és a megalkuvással, mely megfosztja keresztény életünket a hitelességtől! Jusson eszünkbe: a mi hivatásunk az, hogy tanúságot tegyünk Krisztusról. Ő éppen rajtunk keresztül akar békét, igazságot és szeretetet hirdetni minden embernek. Tegyünk róla tanúságot mindenütt: a családban, a munkahelyünkön, barátaink

között, az iskolában vagy bármilyen élethelyzetben! Elsősorban a magatartásunk tanúskodjon: a becsületes életvitelünk, a tiszta szokásaink. Mutassuk meg, hogy nem ragaszkodunk a pénzhez, hogy részt veszünk mások örömeiben és szenvedéseiben! Különösen a kölcsönös szeretetünkkel és az egységünkkel tegyünk tanúságot, hogy az a béke és az a tiszta öröm, amit Jézus azoknak ígért, akik egységben élnek, már itt a földön eláraszthasson minket, és átáradjon a többiekre is! És ha valaki megkérdezi, hogy miért így élünk, hogyan lehetünk vidámak egy ilyen próbára tevő világban, annak alázattal és egyszerűen tudunk válaszolni azokkal a

szavakkal, amelyeket a Szentlélek sugall, és így tanúságot teszünk Krisztusról a szavainkkal, az eszmék szintjén is. Sokan, akik keresik, így talán majd megtalálják őt. Az is előfordulhat, hogy félreértenek, hogy ellentmondanak, hogy kinevetnek; elutasításban, sőt üldözésben lehet részünk. Jézus erre is ﬁgyelmeztetett: „Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak.” ( Jn 15, 20) Ez csupán annyit jelent, hogy helyes úton járunk. Tegyünk tanúságot továbbra is bátran, a megpróbáltatások közepette is, az életünk árán is! Mindent megér a ránk váró cél: a menny, ahol Jézus, akit szeretünk, örökre megvall bennünket az Atya előtt.

A hét imája A kedves édesanyámtól örökölt Miatyánk imádságos- és énekeskönyvet lapozgatva találtam néhány imára. Az egyiket szeretném a Remény olvasóival ismertetni. Mag Pál, Rimaszombat

kegyelmes anyám. Ne feledd, hogy szent ﬁad érettem szenvedett, csakhogy drágalátos vérével megváltson. Éppen azért oltalmazz életemben, állj mellettem halálom óráján, hogy boldogul kimúlhassak, és az örök üdvösségre jussak. Amen.

Imádság Ó fájdalmas Istenanya, Mária, keserves kínszenvedésedre kérlek, s mindarra, amit átéltél, midőn egyszülött Fiadat a kereszten a halállal küszködni és meghalni láttad, maradj mindvégiglen

* * *

Uram Jézus! Szükségem van rád. Köszönöm, hogy meghaltál értem a keresztfán. Köszönöm a Te

fogyhatatlan szeretetedet. Esdve kérlek, maradj velem. Te lakozz bennem, és én tebenned. Nélküled céltalan, üres az életem. Neked ajánlom mindenem, Te légy szívemben az első helyen. Kinyitom a szívem kapuját, és befogadlak Téged, mint Uramat és Megváltómat. Te irányítsd az életem, tégy olyanná, amilyennek Te akarod, hogy legyek! Amen. Beküldte: Farkas Natasa, Lég • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LÉLEK ÉS ÉLET

Két találkozás A vasárnap délelőtti szolgálat után nagyon fáradt voltam. A kegytemplom mellett ültem, az öreg fák árnyékában. De egyre inkább tekingettem a barlangok felé vezető útra. Végül is elindultam a fák árnyékából. Lassan ballagtam fölfelé. Mikor nagyon kifáradtam, megpihentem egy faóriás árnyékában. Egyszer csak, mintha kis madárfiókák csicseregtek volna, egy édesanya jött lefelé, kedvesen beszélgetve két aranyos leánykájával. Utánuk ballagott az édesapa, akinek nyakában ült a harmadik csemete, egy aranyos kisfiú. Megszólítottam őket. Kedvesen elbeszélgettünk. Elmondták, hogy ők is Felvidékről jöttek, Fülek környékéről. Örömteli találkozás volt. Mondhatom, szép élmény volt, amit fokoztak a délutáni napsugarak, amelyek bearanyozták a szülőket és boldogságtól ragyogó gyermekeiket. Mindnyájan örültünk a találkozásnak a vén fák árnyékában. Kis idő után ők folytatták az utat lefelé, én pedig ballagtam tovább, a barlangok felé. Mikor fölértem, jólesett megpihenni a barlangok homályában és gondolatban csodálni az egykori remetéket, akik itt keresték és megtalálták a találkozást a végtelenséggel, a mindeneket megteremtő és megtartó Istennel. A magasból csodálatos látvány volt nézni a közeli dombokat, a magas hegyeket, a völgyekben szelíden meghúzódó falucskákat. Amint így elmerengtem gondolataimban, a hegy tetejéről hangokat hallottam. Egy derék férfi és egy nő jöttek lefelé a hegy

csúcsáról. Vártam, hogy jönnek a gyerekeik is. De csak egy kiskutya jelent meg a nyomukban. Elutasítás sugárzott tekintetükből. Szavak nélkül is megértettem, hogy ők csak egymást fogadták el, nem örültek jelenlétemnek. A kiskutya is ugatott felém. Az előbb még mosolygó délutáni nap is eltakarta arcát egy csavargó felhőszőnyeggel. Hideg szellő mozgatta meg a fák csodálkozó lombját. Fölkeltem és indultam lefelé. A különös pár a kiskutyával csakhamar leült

a padra, ahol én még előbb szemléltem a végtelen tájat, a jó Isten teremtett világát, amely oly gyönyörűen fürdött a napsugarak özönében. Két találkozás. Az egyiket szépség és boldogság jellemezte, a másik ridegséggel töltött el. A ﬁatal családban az egymás iránti szeretet sugározta a boldogságot. A másik pár egymásba zárkózva csak a kiskutyát tudta magáénak, más nem érdekelte őket. Leértem a hegyről, és a kegytemplomban fohászkodtam. Kértem a Szűz-

anyát, könyörögjön értünk, hogy adjon a jó Isten sok boldog családot, amilyennel az előbb találkoztam. Adjon ﬁatalokat, akik családot akarnak alapítani, családot, amelyben győzedelmeskedik az egymás iránti szeretet, amelyben elfogadják a gyermekeket, mint a jó Isten ajándékát. Mert csak ilyen családokban nevelik a derék embereket, a boldog jövő élet zálogát. Illusztrációs fotó: verebély.hu

Levél volt osztálytársamnak Kedves Barátom! Együtt indultunk el hazulról, hogy a művelődés és tudomány felé lépéseket tegyünk. Istennek hála, olyan tanárokat kaptunk, akik nemcsak a tudást, de az emberséget, a becsületet, a nemzetszeretetet is megtanították. Mi több, példát adtak rá. Így indultunk el Te is, én is, olyan pályán, amelyen a nemzet napszámosaként végezhetjük hivatásunkat. Szép álmaink és céljaink voltak. De a háború, a népek gyilkosa, a remények sárba tiprója keresztülhúzta elképzelésinket, és először üldözött magyarrá tett bennünket. Utána pedig olyan társadalomba kerültünk, ahol a szabadságot csak köszöntésnek használták, a valóságban pedig lelki rabságban, a gondolatokat is ellenőrző hihetetlen diktatúrában tartottak embereket és népeket. Erről az időről szól Mécs László verse: „Ha cézárt látod diadalszekéren, tele torokkal ordítsd a vivátot” … Ordítsd, de tudd, hogy „a te vivátod úgyis mindig átok”. A nagy vörös cézárt és a kis cézárokat kellett éltetni és kiszolgálni. Nekem könnyebb volt, mert csak belém rúgtak és börtönbe zártak – de neked, mint tanárnak kötelességül adták, hogy: Ha Rómában élsz, római módon élj! Még szerencse, hogy a költő előbb idézett versében a folytatásra is intett: „Katakombádba menj le éjszakára s ott imádd az igaz Istent” … Hazajártál, barátokra találtál (bennem is), és sikerült lemosni legalább a lelkedről a „rómaiak” vörös színét… Így élted, éltük meg, így éltük át, sőt ÍGY ÉLTÜK TÚL az örök időkig tartónak hirdetett birodalmat. És vele együtt a hontalanság éveit, amely – ismételve mondom - nemcsak itt nálunk, hanem ott, az anyaországban is, ahova „kerültél”, haza nélküli volt (ezért mondta-írta Illyés Gyula: Haza a magasban). Öregen megértük végre, hogy megszűnt a diktatúra, forradalom nélkül véget ért a terror, amely nemcsak testi életeket tett tönkre, hanem lelkeket is nyomorított. Megtörtént a fordulat. A sakkban tartott pártmunkás vagy fejet hajtó dol• ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP • 2012. AUGUSZTUS 5.

gozó helyett emberek kezdtünk lenni. A damaszkuszi úton egyre többen kezdtek járni. De hogyan? Nem estek vagy léptek le a lóról, mint Pál apostol, hanem más lóra, sőt lovakra szálltak. Sokan megmaradtak csordalétre szoktatott, önálló gondolatra szinte képtelen, nyomorult embereknek. Mások pedig a pénzt, az anyagiasságot lovagolták meg. Sajnos ez a szomorú nyomorúság, a szabadságot hirdető, határok nélküli EURÓPÁBAN IS megmutatkozik. Ennek nyomán olyan időket élünk, amikor a hazugság, a korrupció, az erkölcstelenség, a szerzés és a mindenáron a multik közé (kegyébe) kerülés a cél. Sem a lelki, sem a szellemi világnak, sem az erkölcsnek, a becsületességnek nincs talaja… Hazudnak a politikusok, hazudnak a nevelők, hazudnak az egyszerű emberek, mert csak így lehet előbbre jutni… Így jutottunk el életünk 92. esztendejéhez. És azt vesszük észre, hogy mi magunk is tele vagyunk képmutatással, szép szavakkal, amelyeknek nincs mögöttes igazsága. Nincs ember, nincs mintakép, akihez fölzárkózhatunk, akiben a jövőt illetőleg bízhatunk. Még szerencse, hogy az egyes hazugságokat meg lehet bánni, gyónni, és föloldozást kapni rá. De az élethazugság gyógyíthatatlan, s nincs rá gyógyír más, mint odaállni az Úr elé, és a bibliai vámossal mondani: Uram, légy irgalmas hozzám, szegény bűnöshöz! Mit mondhatok mást vénemberként egy öregembernek? Adjon az Úr erőt, türelmet a még hátralévő élet és betegségek elviseléséhez. Befejezésül azt kívánom Neked és magamnak is, amit a római bölcs Seneca mondott: Halálod előtt az legyen a fő gondod, hogy a még meglévő hibáid előbb haljanak meg, mint Te. Maradok baráti szeretettel: Gyula 2012. július 12.

TANÁCSOLÓ

Testi-lelki egészségünk

Műsorajánló

Engedjük a másiknak, hogy elmondhassa, ki is ő Dennis Gira teológus, kutató és író, a buddhizmus és a vallásközi párbeszéd szakértője most megjelent, Le Dialogue à la portée de tous… (ou presque) [A párbeszédről (majdnem) mindenkinek...], Bayard, Párizs, 2012, c. könyvében a legkülönbözőbb típusú párbeszédek terén szerzett 40 éves tapasztalatát osztja meg egy interjúban az olvasókkal. „Apránként, negyven év alatt – melyből nyolcat Japánban, a többit Franciaországban töltöttem -, tanultam meg a gyakorlatban, hogyan is kell párbeszédet folytatni. Azt írtam meg a könyvemben, amit a legtöbb esetben nem volt időm elmondani az előadásaimon: hogy hogyan is kell egy valódi párbeszédet felépíteni, mi segíti elő a létrejöttét, és mi az, ami megnehezíti vagy egyenesen ellehetetleníti azt. A párbeszéd sürgető mivolta miatt gyakran nem szánunk időt arra, hogy magáról a párbeszédről gondolkodjunk” – nyilatkozta. A könyv azoknak nyújt segítséget, akiknek a mindennapi életük vagy a munkájuk során szükségük van rá, hogy vallás-, illetve kultúraközi párbeszédeket folytassanak. Dennis Gira szerint már magáról a párbeszédről is téves fogalmaink vannak. Sokan kérdezik: „Hogyan beszélgessünk, mikor annyi nézetkülönbség választ el bennünket?” Ez a hozzáállás összekeveri a párbeszédet a tárgyalással, melynek célja valamiféle konszenzus létrehozása. Pedig a párbeszédet a nézetkülönbségek nem fenyegetik, hiszen itt nem cél az, hogy egyetértés szülessen. Hogyan is gondolhatná, és kinek a nevében érezhetné felhatalmazva magát egy keresztény, buddhista, muzulmán vagy hindu, hogy engedményeket tegyen és megegyezéseket kössön a vallására vonatkozóan? A párbeszéd arra szolgál, hogy a hívők jobban megértsék mind a saját, mind a másik fél történelmét, kultúráját, vallását, és ezáltal közelebb kerüljenek egymáshoz. Egy másik félreértés is nagyon gyakori: amikor a párbeszédet vitaként értelmezik, melynek van nyertese és vesztese, vagy szimpla beszélgetésnek,

Agapé

Gyümölcsös pite

melyben mindkét fél csak felületesen vesz részt. A szerző szerint a párbeszéd bizonyos aszkézist igényel. Ez ebben az összefüggésben nem valamiféle önsanyargatást jelent, hanem egyfajta stílust, egy gondolkodásmódot, mely ﬁ-

lak rabjává válik, melyeket saját maga épített. Ha azt hisszük, hogy az, amit Krisztusból értünk, az maga Krisztus, akkor a saját lelki fejlődésünket gátoljuk meg.” A párbeszéd sikerének akadálya lehet túlzott magabiztosság is, amely

Magyar Katolikus Rádió Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltvhálózaton.

Mária Rádió Augusztus 5., vasárnap 6.30 Rózsafüzér (fájdalmas) 9.00 Szentmise 12.15 Rózsafüzér (dicsőséges) 17.30 Rózsafüzér (örvendetes)

Duna TV gyelmet szentel a többi embernek és saját magunknak is. „A hozzáállásunknak tükröznie kell azokat az értékeket, amiket én a párbeszéd öt 'barátjának' hívok. Ezek: a tisztelet, a barátság, az alázat, a türelem és a meghallgatás. Egyszerűnek hangzik, de nagy odaﬁgyelést igényel” – mondja a szerző, hozzátéve, hogy a párbeszéd legnagyobb akadálya a félelem, mert falakat emelünk miatta. „Diákkoromban volt egy jezsuita tanárom, akitől olyan tanácsot kaptam, aminek köszönhetően mindig pozitívan tudtam megélni a találkozást olyan emberekkel is, akik másképp gondolkodnak, másképp élnek és másképp hisznek, mint én (vagy akár nem is hisznek egyáltalán). Egyszerűen csak azt mondta, hogy egy kereszténynek soha nincs joga félni a különbségektől, még akkor sem, ha ezek a különbségek esetenként számára felkavaró kérdéseket vetnek fel. Egy keresztény embernek – magyarázta nekünk – mindig tovább és tovább kell mennie az igazság keresésében. Aki azt gondolja, hogy birtokában van az igazságnak, saját magának árt: azon fa-

olyan veszélyt rejt magában, amit gyakran alábecsülünk. Sokszor nem is tudatosítjuk, hogy azzal a meggyőződéssel kommunikálunk, hogy „én tudom, miről beszélek”, márpedig ez a hozzáállás lehetetlenné tesz minden valódi párbeszédet. A leggyakoribb hiba, hogy azt hisszük, ismerjük a másikat, és amikor beszél, nem is halljuk meg, amit mond. Márpedig a másik ember dolga megmondani nekünk, ki is ő, és nem a miénk. Párbeszédbe kezdeni annyit jelent: készek vagyunk elfogadni, hogy a másik meg fog lepni bennünket. És jobban tesszük, ha a saját kultúránkról való tudásunkban sem bízunk meg túlságosan... Ne azt keressük a másikban – tanácsolja Dennis Gira – , ami nekünk fontos. Általában az egyik amerikai barátom példájával szoktam ezt illusztrálni, aki, amikor Japánban járt, folyton mindenhol magas asztalt keresett. Márpedig egy japán házban ilyesmit soha nem fog találni... Ez az aranyszabály: Ne azt keresd a másikban, ami neked fontos, mert akkor soha nem fogod felfedezni azt, ami neki fontos.

Augusztus 11., szombat 10.00 Élő egyház. Hírek, tudósítások a Kárpát-medence és a nagyvilág vallási eseményeiről 10.30 Isten kezében. Szent Anna tavi búcsú Augusztus 12., vasárnap 10.00 Élő egyház. Hírek, tudósítások a Kárpát-medence és a nagyvilág vallási eseményeiről. 10.30 Isten kezében. Fekete Madonna Zarándokvonat 11.30 Beavatás. Miért beszél Jézus példabeszédekben? 13.10 Határtalanul magyar. Művészeti, tudományos magazinműsor

m1 Augusztus 5., vasárnap 6.55 Balatoni nyár Augusztus 6-tól minden hétköznap 8.00-tól Balatoni nyár Naponta 9.30-tól élő közvetítés a XXX. Nyári Olimpiai Játékokról Londonból

m2 Augusztus 11., szombat 7.35 Mátyás, a sosem volt királyﬁ 8.10 Mesék Mátyás királyról

Továbbra is várjuk szerkesztőségünkbe kedves olvasóink kérdéseit!

Hozzávalók a mindenes tésztához: 28 dkg liszt, 22 dkg vaj (hideg), 2 dl tejföl, kevés só Elkészítés: A hozzávalókat jól eldogozzuk, cipókat formálunk belőle, vagy egyben hagyjuk, és így pihentetjük másnapig, de legalább 4-5 órán át hűtőben letakarva. Hozzávalók a pitéhez: 1 adag tészta, 1 tojás sárgája, 4 dkg szeletelt mandala, 3 dl tej,

1 cs. vaníliás cukor, 3 evők. méz, 1 cs. vaníliás pudingpor (főzhető), 1,25 dl tejszín, 50 dkg bármilyen idénygyümölcs. Elkészítés: A tésztát enyhén lisztezett deszkán kb. 32 cm kerek lappá nyújtjuk. Ha van pizzasütő tál, akkor arra, ha nincs, akkor egy tepsibe tesszük. Hústűvel pár helyen megböködjük, tojássárgával megkenjük a tésztát, de a pe-

reménél egy kicsit elhagyunk, és a szeletelt mandula felével megszórjuk. A sütőt 200 fokra előmelegítjük, az aljába egy üvegtálban vizet rakunk, hogy a tészta szépen felemelkedjen sütés közben. 15 perc alatt készre sütjük. A szeletelt mandula másik felét egy serpenyőben zsiradék hozzáadása nélkül pirítsuk meg enyhén, majd tegyük félre hűlni. A krémhez a tejből elveszünk

egy kicsit, amivel a pudingot kikeverjük, a többi tejet feltesszük forrni. Mézzel, vaníliás cukorral édesítjük, majd a pudingot hozzáadva, kevergetve felfőzzük-besűrítjük, majd kihűtjük. A tejszínt felverjük, és a pudingos masszába keverjük. A kihűlt tésztára halmozzuk a krémet, bármilyen idénygyümölccsel kirakjuk, és megszórjuk a pirított szeletelt mandulával.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

Égi csikón léptet a nyár, tarka idő ünnepe jár, táncra való, fürdeni jó, nagy hegy alatt hűsöl a tó. (Weöres Sándor) Csóka Szabolcs, volt 3. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Kulcsár Ferenc

Édes anyaszók

Gyulai József, volt 2. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Mikor én az édes anyaszókkal játszom, pipacstenger lángoló szirmai közt látszom: nyárfavirág-könnyű vagyok, mint a páva, sétálgatok. Mikor én a szülötte föld szavaival játszom, zöld fűtenger, virágos rét habjai közt látszom: fényes tollú tűzmadárra várok, kerek világ szép szívében állok.

Kányádi Sándor

Kánikula

Miskei Monika, volt 7. osztály, Csáb Szent Kristóf legendája – Lelkes Barna, volt 6. osztály, Dióspatonyi Alapiskola

Kutyameleg, kánikula, nyelvét kiveti a kutya, budákol, a tűző, heves nap elől árnyékot keres. De alighogy hűvösre lel s leheverne, költözni kell: falja az árnyékot a nap, s az ebbe is beleharap.

Urban Hanna Luca, volt 2. osztály, Nagyölved

Nagy Dóra, volt 5. osztály, Dióspatonyi Alapiskola

Pupos Skarlett, volt 9. osztály, Nagyölvedi Alapiskola Pupos Alica Jennifer, volt 3. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Készítette Lőrincz László

Rejtvény

Tóth Bence, volt 6. osztály, Felsőpatony Vízszintes: A rejtvény jelentése: 1. A rejtvény első része (zárt betű: í), 7. Győegyházi ünnep, az evangéliumban leírt esezelmi jel, 8. Világűr – régiesen, 10. Puha fém, ményt (Mt 17, 1-8; Lk 9, 28-36) idézi, au11. Túlra, a másik oldalra, 13. Ügy, 15. Vajon, gusztus 6-án ünnepeljük. Függőleges: A megfejtést nyílt levelezőlapon augusz1. Az urán vegyjele, 2. Répa fele!, 3. Buda- tus 10-ig küldjétek el szerkesztőségünk cípesti sportegyesület (UTE), 4. Zaj, motoszká- mére: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava lás, 5. Kelet, 6. Beszédegység (az első négyzetMegfejtés ben kettős betűvel), 7. A rejtvény befejező része, 9. Rá – népiesen, 12. A múlt idő egyik jele, 14. A 29. számunkban közölt rejtvény megfejTubus végei!, 16. Zérus, 17. Határozott névetése: Legyen meg az Isten akarata. lő. • ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP • 2012. AUGUSZTUS 5.

A nyertes: Sivák Attila és Katalin, Bátka. Gratulálunk, az ajándékot postán küldjük! 1

13 16

10 14

15 17

NAPRAFORGÓ

Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy, Aki holnap léssz: ma még nem te vagy. (Weöres Sándor) Keresd a Reményt a Facebookon!

VILLÁMPOST@LÁDÁNKBÓL

Cserkésztábor a Kormánykerék tekergetők szemével Az idei cserkésztáborra, ahol a bősi, csenkei, csütörtöki és nádszegi cserkésztestvéreinkkel táboroztunk, július 2-a és 11-e között került sor egy, a bősi vízi erőműtől pár kilométerre található réten. Így láttuk a tábort mi, azaz a hegysúri rover fiúk (és a két csenkei vendégmunkás), vagyis a Kormánykerék tekergetők. 1. nap – Érkezés (Márk, a főmufti) Kevesen vagyunk… Kevesen vagyunk, de elegen. Sőt a 3+1 vendégmunkás, mondhatni, ideális létszám. Így első nap kételyeink támadtak a táborhely megfelelő kiválasztása iránt, de később rájöttünk, hogy nem is olyan rossz ez a hely a kanális közelsége miatt. A kanális hűsítő tulajdonságát saját bőrünkön is tapasztalhattuk a délutáni órákban. Ezt a részt kiemelném, mivel az őrsömnek ez a rész tetszett a legjobban a napból. Igen, az alvás csak a második helyre került, jóval lemaradva a megháromszorozott szúnyoglétszám miatt. Apropó szúnyog! Már az első nap az agyamra mennek. Akkor mi lesz az 5. napon? Lehet, addig megszokom. Ki tudja. 2. nap – Ajándékok (Zoli, a vendégmunkás) Mikor reggel felébredtem, azonnal észrevettem magamon az ajándékokat. Tele voltam piros pontokkal. A szúnyogok túléléséről is gondoskodnia kell valakinek, én boldogan megtettem kötelességemet, hisz ami nem öl meg, az állítólag megerősít. A délelőtti forgószínpadból leginkább az éneklést élveztem, hisz ez a cserkésztáborok elengedhetetlen programjai közül a legfontosabb. Továbbá volt még menetgyakorlat, amelyen elsajátítottuk, hogyan is kell túlélni egy repülőgép-bombázást/gépágyúzást és egy tanktámadást. A finom ebéd utáni pihenő megváltás volt a javából, amelyen kipihenhettük a hőség okozta fáradalmainkat. A nap fénypontja mégis a tábortűz volt, mely mindig megalapozza számomra a nyugovóra térési hangulatot. 3. nap – Megszokás (Szilárd, a szilárd) A harmadik napon végre esett egy kis eső. A nap kezdetét egy torna és az utána való reggeli vezette be. A rohampályát lényegében élvezte az egész őrs, igaz, nem mindenki vette ki a részét teljes mértékben. A nap egyik fénypontja a hidegfürdőzés volt, amit szerintem már mindenki várt. Utána az energiadús ebéd felkészítette őrsünket a 4 kuka és a szerszámtartó építésére. Szóval a csendes pihenőnk gyorsan elment. Az ezt követő szúnyoginvázió-irtás sikertelen volt, de legalább igyekeznek a jólétre. A tábortűz levezetése szerintem nagyon jó volt, mivel az egyházfai cserkészcsapat tagjai vezették, és hát a mi csapatunk csak jót produkálhat. 4. nap – Blugy-blugy (Gábor, a filozófus) Ma elhagyta az őrsünket Zoli, de érkezett egy újabb vendégmunkás, Tomi, s így csaknem egész egy napig használhattuk a „három fő” kezdetű csa-

takiáltásunkat. Bemutattuk néhány törzstagnak a tahitire lefordított indulónkat is, tetszett nekik, holnap remélhetőleg bemutatjuk Majmitinek (Móninak) is. A fantasztikus program ellenére a nap csúcspontja az ebéd volt, mint egy átlagos munkanapé is. Kirántott hús… Üdvözletünket küldjük Szöcsinek, a szakácsmesterünknek. Ma dromedárt (vagyis tevét, csak dromedárra jobban hasonlított) akartam papírból hajtogatni, de nem sikerült, és ez egy kicsit felhergelt volna otthon, de itt csak röhögtem magamban, ahogy 5-6-an álltunk a használati utasítás felett, és próbáltuk kisilabizálni, hogy mit is kellene csinálni. Sikertelenül. 5. nap – Bzzz! (Tomi, a ravasz) A mai nap fénypontja a bősi vízi erőmű meglátogatása volt. Őrsünk egyik tagját, Gábort nagyon érdekelte ez a kirándulás, ugyanis mindig is érdekelték az ilyen és ehhez hasonló posztszocialista épületek, annak ellenére is, hogy ez nem volt az. Míg Gábor az erőművet csodálta, addig Márk fejében csak az járt, hogy ha az egyik pár 100 tonnás (ha nem több) turbinát leadnánk egy vaskereskedésben, akkor már valószínűleg soha többet nem kéne dolgoznunk. Hátha még az összeset… Ma meglepő módon nem ettünk burgonyát, ezért hálával tartozunk a „kaja-teamnek”. Ma végre ehettünk jégkrémet és ihattunk kofolát, aminek nagyon örültünk. A mai fürdést a helyi tűzoltók biztosították, vízágyúik segítségével. Durva móka volt. Éjjel végre fellázadtunk Blight kapitány véres uralma ellen, és Christian Fletcher oldalára álltunk. 6. nap – Szabadság (Gábor, akinek nem ír a tolla) Ma a heccolimpián az egyik számban kis híján rekordot döntöttem, de állítólag valaki 1 tizedmásodpercet javított a pingponglabda-fújásom idején (a többi számban többnyire őrsöm leggyengébb teljesítményét nyújtottam, de ez most nem fontos). A vacsora elég „sovány” volt, 3 palacsinta nekem többnyire még ebéd után sem elég, nemhogy vacsorára, ennek ellenére ma úgy döntöttem, hogy Szöcsinek egyszer szobrot állítok – hozott nekünk mint éjjeliőröknek kaját, és amúgy is megérdemelné, mert jó arc. Ma valahogy sokkal több szúnyog volt, mint eddig – ezek biztos nem fognak hiányozni. 7. nap – Az Úr napja (Márk, a rókavadász) A vasárnapi napok általában nyugodtabbak a tá-

borban, mint a többi. A napot egy kihagyhatatlan reggeli tornával kezdtük. Szerencsére egész jó reggeli torna volt és sikerült kizökkentenem magam a reggeli álmosságból. Ja, igen. Álmos azért voltam, mert éjjel őrködtünk és én a megbeszélt 2 helyett 3 és fél órát őrködtem, ill. képzeletbeli rókákat kergettem, hogy megnyugtassam a lányokat. A vasárnap elmaradhatatlan része – a szentmise – természetesen a táborban sem maradhatott el. Néhányan lelki megújulásban is részt vehettek gyónás formájában. A napból még kiemelném a vacsorát, ahol valami (jóféle pörkölt helyett) tésztát kaptunk. Má megin’… A tábortűzön végre megfelelő minőségű jeleneteket láthattunk. 8. nap – Hétfő e?! (Márk, aki az őrs 50%-át teszi ki) Életem „eddigi” legjobb hétfő!-je azt hiszem. Így estére 2-en maradtunk a 8 személyes SAHARA sátrunkban. Reggel megtalálták a frissen hozott dugi kajánk (hát akinek jók a kapcsolatai, annak semmi sem lehetetlen). „Kitérdekel?!” A kedvünket még ez sem szeghette, mivel mától minden jóra fordul. Most éppen azon veszekedünk, hogy összepakolunk-e a reggeli sátorszemlére, vagy sem. Mondhatom, fogós kérdés. A mai napon volt még egy kisebb túránk is, de a nap 2 legfényesebb pontja akkor is a fürdőzés és a tábortűz volt, amit mi vezettünk Ervinnel. „Köszönet, hála jó CséPénk néked…” –, hogy ilyen csudajó hangulatú tábortüzet vezethettünk méltóságoddal (CséPé – CSP – Csapat Parancsnok). Ha ezt a napot egy twitteres bejegyzés keretein belül kéne közölnöm, akkor kb. annyit írnék, hogy „A legnagyszerűbb hétfő, ó a cserkésztáboros hétfő! #szmcs”. Ui.: még jó, hogy nem este van a sátorszemle. Ui. 2.: Száll a Misi Móré! Írta: Gábor, Szilárd, Tomi, Zoli és Márk Összeállította: Baráth Márk • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

GONDOLKODÓ

REJTVÉNY

49. Asztácium és protaktínium; 51. Neves színésznő volt; az utolsó kockában keresztneve kezdőbetűjével (1911–1971); 53. ....–szigetek: Alaszkához tartozó szigetcsoport; 54. Pincebogár (ék. hiba); 55. Németország, Luxemburg és Svédország gépkocsijainak betűjele; 56. Könnyed zenéjű, énekes, táncos színdarab; 61. Ukrán folyó; 62. Német helyeslés; 63. Sárgászöld mérgező gáz; 64. Személyedről; 66. Történetíró, korának legnagyobb magyar tudósa (Mátyás, 1684–1749); 67. Az átalakulással fejlődő rovarok egyik alakja; 69. Vissza: női név; 71. ...–útfélen; 73. Veres úr hitvese; 75. Nomen nescio; 76. Laurencium és nitrogén; 77. Akit besoroztak; 78. A „lila tehén“ neve; az 1. kockában két betűvel; 80. A nyelvnek önálló egységei;

Boldog XXIII. János pápa 1959-ben bocsátotta ki Vianney Jánosról, az ars-i plébánosról szóló enciklikáját, amelyben – sok egyéb közt – idézi a szent egyik mondatát: „A titkom nem nehéz: ...” A mondat folytatása, ill. befejezése a függ. 53, vízsz. 6 és függ. 42 számú sorokban található meg. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán augusztus 10-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ Vízszintes sorok: 1. Alakít; 6. A rejtvény második része (a nyíl ir. folyt.); 12. Tehát – latinul; 13. Bandukol; 15. Német határozott névelő; 16. Lobogni kezd (!);17. Agancsos; 19. Választékosan: legyőzött; 20. Megrová; 22. Talál; 23. Ozirisz hangzói; 24. Másolatok – szlovákul; 26. Nózija; 28. Horvátország autóinak betűjele; 29. Kofolában található (!); 31. R-rel: a menyéttel rokon, bozontos szőrű ragadozó; 32. Lengyel légitársaság; 33. Festményekre vékonyan felvitt áttetsző festék; 35. Illatos virágú növény, termését likőrök ízesítésére (is) használják; 37. ....mala – közép-amerikai ország; 38. Verne Gyula kapitánya; 39. Dátumrag; 40. Szintén; 41. Mammon kétharmada (!); 43. Még nem halt meg; 44. Román pénz; 45. Hiányos kórlap (!); 47. Névelő; 48. A vízsz. 12 mássalhangzói;

Függőleges sorok: 1. Pincér; 2. Régi, irodalmi szóval: lop; 3. Néma rigó (!); 4. Tisztálkodásra való helyiség; 5. Libéria és Ausztria gépkocsijainak betűjele; 6. ... vagy halva; 7. Műlesiklás; 8. Ragadozó madár; 9. Kettőzve: Hokovce magyar neve; 10. Ez évi; 11. Nemzetközi teherautók betűjele; 14. Dél-francia város a Rhône folyó mentén; 18. Hirtelen keletkező sűrű helyi csapadék; 19. Út – latinul; 21. ...éder: húsz, egyenlő oldalú háromszöggel határolt mértani test; 23. Heves szélvihar; 25. -ból, -ből: oroszul; 27. A tetejére; 28. Ide szállítom; 30. Szarvval és patával ábrázolt erdei istenség; 32. Peru fővárosába való; 34. Az útifű másik megnevezése;

SOKSZÍNŰ EGYHÁZ

Július 20-ától a franciaországi Albi város katedrálisában a látogatók egy újdonsággal találkozhatnak, melynek neve „bizalmas padok”. A kezdeményezésnek köszönhetően a templomba betérőknek lehetőségük nyílik meghallgatni négy, a színházból, illetve a médiából ismert személyiség hitbeli tanúságtételét. Ezen a nyáron egy lejátszó folyamatosan sugározza a szentélyben a tanúságtételeket a padokba helyezett kis hangszórókon keresztül. A • ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP • 2012. AUGUSZTUS 5.

36. Választékosan: a sors büntetése; 42. A rejtvény befejező része; 43. Koros; 44. Ahol senki sem lakik; 46. Tengerparti indonéz város Sulawesi (Celebesz) szigetén; 48. Rimaszombati és Komáromi járások autóinak jelzése; 50. Gyűrű alakú korallzátony; 52. Nnel a végén: afrikai ország; 53. A rejtvény első része (a nyíl ir. folyt.); 57. Olasz folyó; 58. P-vel: község az Érsekújvári járásban; 59. Cseh költő és népdalgyűjtő (Karel Jaromír, 1811– 1870); 60. Állóvíz; 63. Sárga, gyúlékony, nem fémes elem; 65. Vérszegénység; a 4. kockában két betűvel; 66. Német nagyváros, a volt NSZK fővárosa; 68. Mózes testvére; 70. Hajdan fejlett műveltségű dél-amerikai indián

nép; 72. Három – a szláv nyelvekben; 73. Létezik; 74. Skandináv légitársaság; 77. Kicsinyítő képző; 79. Római 55.

Megfejtés A 29. számunkban közölt rejtvény megfejtése: A kereszt tövében rátaláltam mindarra, amit a jólétben elvesztettem: a békét és a hitet. A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Csonka Ákos, Zselíz. Gratulálunk!

Szent Cecília-katedrális plébánosa a projekt céljáról elmondta: a katedrális legfontosabb szerepét akarták hangsúlyozni. „Hiszen a templom nem csupán turistalátványosság vagy építészeti műremek (a Szent Cecília-katedrálist az Unesco a világörökség részének nyilvánította), hanem elsősorban az Istennel való találkozás színhelye. Ezek a tanúságtételek pedig jó eszköznek tűnnek arra, hogy megmutassuk a látogatóknak a katedrális spirituális dimenzióját, hiszen olyan emberek beszámolóit hallgathatják meg, akik megélték ezt a találkozást.” Magyar Kurír/ Remény

APRAJANAGYJA Fizetett hirdetések MEGEMLÉKEZÉS

NYÁRI AKCIÓ

SZOLGÁLTATÁS

DOMINE TEMETKEZÉSI VÁLLALAT

Szabó Ferenc S.J. Pozsonytól Kassáig Írók, költők, művészek a Felvidéken A szerző célja, hogy a Felvidéken élő magyarok tudatosítsák, milyen gazdag a magyar kulturális örökség, amelyet nekik őrizniük kell, és továbbadni az újabb nemzedéknek. Ára: 2,50 Eur helyett 1,20 Eur

„Az idő múlik, de a fájdalom marad.” Fájó szívvel emlékezünk augusztus 5-én, halálának 5. évfordulóján az édesapára, nagyapára, id. CSÉFALVAY KÁZMÉRRA. Emlékét örökké őrzi felesége és családja

ELÉRHETŐSÉG: Nám. Á.Vámbéryho 53/10B 929 01 Dunaszerdahely E-mail: info@domine.sk Honlap: www.domine.sk

24 órás szolgálat: 0917/464 354 Ampolnák – szenteltvízhintők www.gabrielbolt.eu

Fájó szívvel emlékezünk a drága édesapára, nagyapára,

Hirdetésfelvétel, lapterjesztés:

CZIGÁNY ZOLTÁNRA

Könyvrendelés:

Blahóné Kamenár Gabriella Tel.: 0905 255 154 E-mail: kamenargabi@gmail.com

halálának 20. évfordulóján. Nyugodjék békében, Jézus, Mária szent nevében. Gyermekei családjukkal

ADAKOZÓK A deáki rózsafüzér-társulat 25,00 Eur Ilkai Mária, Jóka 20,00 Eur N. N. 5,00 Eur

Cím: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 0948/057 508 • E-mail: office@remeny.sk

PLÉBÁNIÁKNAK

Ajánlatunk

Liturgikus könyvek kedvezményes áron Anyánk, Mária 104 old., színes, A6-os formátum Ára: 2,90 Eur

Isten f izesse meg!

Szepes Mária gondolatai A jóságról nem tudni, honnan jön. Egyszerűen itt van, és lelkünk küszöbén mosolyog. Nem védekezhetünk ellene. Akármennyire észrevétlen, vagy éppen azért, be kell engednünk őt, eleinte hitetlenül, csodálkozva, végül a világ harsányan tetszelgő dolgainál jobban megszeretjük őt. A Jóság a természet legtisztább, leghatalmasabb gyökérhangja, amely vigasztal, ad, békét teremt, és sohasem rombol. Adtál-e már a benned rejlő Jóságból teljesen önzetlenül úgy, hogy semmi viszonzást nem vártál érte?

A szentmise olvasmányai „A” év A szentmise olvasmányai „B” év A szentmise olvasmányai „C” év Ára:10,00 Eur /darab, kemény kötés Misekönyv II – kivonat A sédesnél végzendő miseszövegek Ára: 10,00 Eur A szentmise könyörgései I. Vasárnapokra és főünnepekre Ára: 5,00 Eur helyett 4,50 Eur kemény kötés A szentmise könyörgései III. Köznapokra, rituális misékre és gyászmisékre Ára: 9,79 Eur helyett 6,50 Eur kemény kötés Olvasmányok rendje III. kötet Évközi idő köznapi olvasmányai az évközi idő 18-34. hetére Ára: 4,48 Eur helyett 2,48 Eur Olvasmányok rendje IV. kötet A szentek ünnepeinek, emléknapjainak, a közös miséknek és a gyászmiséknek az olvasmányai Ára: 4,48 Eur helyett 2,48 Eur Azok, akik 20,00 Eur felett rendelnek, ingyen kapják a A szentmise zsoltárai című kemény kötésű kiadványt! • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Hidd, amit

énekelsz Herdics György

VIII. Szent Korona Ünnep Ipolybalog

Ünnepi szentmise Makrancon 2012. augusztus 20-án, 18 órai kezdettel a templombúcsú kapcsán ünnepi szentmise lesz Makrancon Szent István király tiszteletére, amelyben megáldják az új toronyórákat. A szentmisét ünnepi körmenet zárja az első szent magyar család ereklyéivel és a közelmúltban megtalált és restaurált Szent Jobb-szimbólummal. Minden ünnepelni vágyót tisztelettel és szeretettel hív és vár a helyi egyháztanács.

„Aki szeret, az énekel, aki énekel, az kétszeresen imádkozik” (Szent Ágoston) Talán nem túlzás azt állítani, hogy az ima a hívő ember „anyanyelve”. S egész biztosan igaz a mottóban idézett Szent Ágoston-i mondás is: „…aki énekel, az kétszeresen imádkozik.”. Ismerjük vajon „énekes anyanyelvünket”? Elgondolkoztatnak olykor az ismerős templomi dallamok s énekeink szavai? Tamás József plébános írta egy helyen: „A magyar nép éneklő nép. Énekben mondja el örömét és bánatát, és ezzel vigasztalódik. A mai nyugtalan világban nagyon is szükség van erre, főleg a templom meghittségében.” „Jézusomnak Szívén megnyugodni jó.” (154.) Egyik legismertebb énekünk a 154-es számú. Kezdősora így szól: „Jézusomnak Szívén megnyugodni jó”. Ki vonná közülünk kétségbe, hogy Istennél a legjobb megnyugodni. A hívő emberek közül mindenki számára egyértelmű, hogy Jézusnál akkor is oltalmat találunk, amikor – ne adj’ Isten! – mindenkiben és mindenben csalódunk. Ahhoz, hogy megnyugodjunk Jézusnál, folyamatosan „edzenünk” kell. Ez azt jelenti, hogy egész életünk folyamán „Hozzá kell járnunk”. Azokat a lehetőségeket, melyek adottak, gondosan ki kell használnunk, hogy megnyugvással töltsön el az Ő jelenléte. Éppen akkor, amikor erre a legnagyobb szükségünk van. Ezek a lehetőségek az ima, a szentségi élet, a jó szándék, a megbocsátás… Mindaz a jó, mely életünket szebbé teheti, mindaz az érték, mely nem mulandó, mindaz a cselekedet, mely az örökkévalóság szemszögéből értéket képvisel… Jó megnyugodni Jézusnál. Jó újból és újból rátalálni. Ragaszkodni Hozzá. Bűneinket megvallva ismételten rádöbbenni: egyedül Ő a biztos pont. Nélküle semmi vagyok. Vele, Benne megnyugodva bátran vehetem az élet lépcsőfokait…

www.katolikus.sk Küldje be Ön is plébániája, közössége hírét: hir@katolikus.sk

Szent István király bécsi ünnepe Szent István királyunkat 2012. augusztus 25-én, szombaton, 13.00 órakor a bécsi Szent István-dómban szentmisével, valamint magyar néptánc- és népének-bemutatóval ünneplik. A szentmise főcelebránsa dr. Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát lesz. A szentmise befejeztével rövid szeretetvendégségre, illetve a Dóm téri színes magyar néptánc- és népénekbemutatóra is hívják és várják az érdeklődőket a szervezők. További információ: Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség, tel.: +4315264972, www.katolikus.at

2012. augusztus 5. Program: 9.00 Vendégek fogadása a főtéri vendéglőben 10.00 Az ünnepség megnyitója a falu főterén, közreműködik a Lukanényei Citerazenekar, Lőrincz Aranka Sarolta Körmenet a Szent Korona- másolattal a Kápolnadombra 10.30 Ünnepi szentmise, főcelebráns: dr. Székely János, esztergom-budapesti segédpüspök Ünnepi beszéd: Batta György, Magyar Örökség-díjas író, újságíró Szent Korona-emlékérmek átadása Közreműködik a Salgótarjáni Kamarazenekar, az ipolybalogi Szent Korona Kórus, Molnár Ottó orgonán, vezényel: Noseda Tibor 12.30-14.30 A Szent Korona-másolat megtekintése a templomban 15.00 Magyar szentek litániája

Lelkigyakorlatok 2012. augusztus 22-24. (szerda ebédtől péntek ebédig) „Gyászukat akkor örömre fordítom” ( Jer 31, 13) Lelkigyakorlat özvegyeknek. Vezeti: Kármán János atya 2012. szeptember 7-8. (péntek vacsorától szombat ebédig) Gábriel lelkinap a Szent Angyalokról. Vezeti: Grácián atya Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház, 2100 Gödöllő-Máriabesnyő, Kapucinusok tere 3., Tel.: 0036/28/420-176, 510-740, Fax/Üz.rögz.: 0036/28/510-742 http: www.matersalvatoris.hu, e-mail: matersal@invitel.hu

A Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Főiskola felvételt hirdet a 2012/13-as tanévre Tudatjuk a tisztelt érdeklődőkkel, hogy a 2012/2013-as tanévben a Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Főiskola kihelyezett dunaszerdahelyi tagozata ismét indít első évfolyamot szociális munkás szakon, mind magyar, mind szlovák nyelven. A szociális munkás képzés szombati napokon lesz. A hat szemeszterből álló bakkalaureátusi képzés akkreditált. Bővebb információt a www.vssvalzbety.sk honlapon lehet szerezni. Telefonon dr. Nagy Frigyesnél, a kihelyezett tagozat titkáránál érdeklődhetnek. Elérhetősége: 00421 903 650 344.

• ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP • 2012. AUGUSZTUS 5.

Búcsú Bényben „Szent Fiadat, Boldogasszony, kérd e népért!" Tisztelettel és szeretettel hívják a lelkiatyákat és a híveket a bényi Szentkút nagybúcsújára, melynek megünneplése augusztus 12én, vasárnap lesz, a következő programmal: 13.00 Ünnepélyes körmenet a Magyarok Nagyasszonya templomától 13.30 Keresztúti ájtatosság 14.15 Elmélkedő rózsafüzér 15.00 Ünnepi szentmise, hálaadás a termésért, új kenyér megáldása A szentmise előtt, a lelki program alatt szentgyónás és lelki beszélgetés lehetősége lesz.