Remeny 2012 36 szept 1 by Attila Nagy

„Távozz hazugságaiddal, te csalárd ember! Az ördög ábrázatát viseled, annak feladata az embereket Krisztustól és Egyházától elszakítani!” (Pongrácz Isván vértanú szavai kínzójának)

REMÉNY XXIII. évfolyam 36. szám

Az új füzet

2012. szeptember 2. – Évközi 22. vasárnap

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,50 Eur 5 7 11

Betelt a régi füzetem, Ma este, megnézegetem, És holnap újat kezdhetek. Háromszázhatvanöt lapos Ugyanilyen új füzetet. Lemásolnám most szívesen a régit. De nem tehetem. Marad már, amilyen marad Ott a Mester kezével írt Sok „láttam” a leckék alatt. Sorakozik nem egy lapon Félig végzett feladatom... A rendetlen, elégtelen... És ezt a régi füzetet Vizsgára vinni kell velem. De holnap újat kezdhetek; Ugyanilyen új füzetet. Tiszták, fehérek a lapok. Nem szeretném elrontani Holnap már abba írhatok. Talán, ha jobban ﬁgyelek; Ha eztán korábban kelek, Frissebb leszek, igyekezem, Rendesebb lesz a feladat És ügyesebb lesz a kezem. Tollat fogok és leírom: - ragyog a név a papíron „Jézus nevében kezdem el.” Tudom, hogy rest és rossz vagyok, S úgy érzem, félni mégse kell. Háromszázhatvanöt lapon A leckét vele írhatom Ő vezeti gyenge kezem. „Jézus nevében kezdem el.” Jézus nevében végezem. Túrmezei Erzsébet

Bizalommal és hűséggel Tanévkezdés hittan nélkül? A spirituális élet útján

HÍRVILÁG

Az igazi bátorság Több hírportál – így újságunk is – beszámolt a közelmúltban arról, hogy egy ismert blogger, aki ateista blogot vezetett, nemrég úgy döntött, katolizál. „A hölgy, Leah Libresco június 18-án tette közzé Uneqally Yoked címmel vezetett, elsősorban erkölccsel és vallással foglalkozó, ateista blogján, hogy be fog lépni a katolikus egyházba.” (CNA) A tény s a hír sem rengeti meg önmagában a világot, de talán figyelmet érdemel az út, amin a fiatal leány, a Yale Egyetem diákja, eljutott eddig az elhatározásig. A Magyar Kurír erről így számol be: „Libresco azon kevesek közé tartozik, akik értelmi belátás, intellektuális-filozófiai viták után térnek meg…; …vallástalan családban nőtt fel, és bevallása szerint először a főiskolán találkozott ’értelmes keresztényekkel’. Szívesen hallgatta őket, tanulmányozta a keresztény szerzőket, és nagy hiányosságokat talált a saját érvrendszerében. Ezért blogján arra kérte az olvasókat, hogy elemezzék érveit, és válogassák ki a „felesleges” részeket. Leah belátta azt is, hogy korábban nem ismerte eléggé a kereszténységet.” Szerintem az igazán bátor döntés nem az volt Leah részéről, hogy – nézzük most önzőn a mi szempontunkból – megtért, sokkal inkább az, hogy elhatározta: nyitott lesz a másik fél álláspontjára, hajlandó azt tanulmányozni és mérlegelni. Sajnos, szinte mindennapos lelkipásztori tapasztalat, hogy olyanok jönnek valamit kérni az egyháztól, akik alapvető fontosságú és lényeges kérdésekben olykor gyökeresen ellentétes nézetet vallanak. Félreértés ne essék: nincs ezzel semmi gond egészen addig, amíg

ki nem derül, hogy elgondolásaik, elképzeléseik mögül mennyire hiányzik a valós tudás. Többnyire ugyanis pár szó után világossá válik, hogy amit tudni vélnek az Istenről, Jézusról, az egyházról vagy éppen a papokról, az az „ismeret” nem tapasztalatból, mérvadó könyvekből, megbízható forrásból származik, hanem a bulvár hasábjairól, koncepciózusan felépített ﬁlmekből vagy épp másod-, illetve inkább sokadkézből. Mert így egyszerűbb… Van mi mögé elbújni, s meg lehet nyugtatni a lelkiismeretet. Idős, általam nagyon tisztelt papbácsi szokta mesélni, hogy ha neki valaki „azzal jön”, hogy ő azért nem jár templomba, mert egyszer régen, talán gyermekkorában, talán ifjú korában, őt úgy, de úgy megbántotta egy csúnya pap…, – nos, ő ilyenkor mindig azt szokta az illetőnek felelni, hogy: tudod ﬁam, én nyolcévesen akkora pofont kaptam egy péktől, hogy a csillagokat láttam…, osztán most mégis eszek kenyeret!

Leah Libresco – jegyezzük meg ezt a nevet. A lányét, aki mert kérdezni. Akinek volt bátorsága gondolkodni. Aki nem pusztán mindenben kételkedni akart, mert az olyan „trendi”, hanem vállalta is a gondolkodás következményeit.

BUDAPEST

„... mi is szentek akarunk lenni” Bátran meg kell vallanunk hitünket, elsősorban életünkkel, akkor is, amikor ez egyeseknek nem tetszik, vagy éppen ellenkezik a korszellemmel – mondta a Szent István-bazilika előtti téren tartott augusztus 20-i szentmise szónoka, Jakubinyi György gyulafehérvári érsek. Krisztus örömhíre örök érvényű, változatlan, de ezt az örömhírt korunkban kell megélni és kortársaink nyelvén hirdetni. A Szent István-bazilika előtt zsúfolásig megtelt téren tartott szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek volt, vele koncelebrált Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius, Jakubinyi György, valamint Augustine Ukwuoma nigériai püspök, továbbá a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai.

REMÉNY katolikus hetilap Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

A szentmisén részt vett III. Theophilos jeruzsálemi pátriárka, Hilarion ortodox püspök és Arsenios Kardamakis, Ausztria görög ortodox metropolitája, Magyarország és Közép-Európa exarchája is. A protestáns egyházak képviseletben jelen volt Szebik Imre, Lachner Pál, Steinbach József püspök. A szentmise kezdetén Erdő Péter bíboros köszöntötte a megjelenteket. „Szent István király sziklára építette életét és országát. Ez a szikla pedig maga Krisztus, az élő vizek forrása – mondta. – Ha a szikkadt földet megöntözik, kivirul az élet. Ha szétszórt, elfásult lelkünket megöntözi a remény és az isteni kegyelem, akkor csodálatos dolgokra leszünk képesek. Életünk, az emberiség sorsa, a népek történelme nem a véletlen já-

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

téka csupán. Isten gondviselő szeretete kíséri népünket is az évszázadok útjain” – fogalmazott. Szentbeszédében Jakubinyi György gyulafehérvári érsek az életszentségről szólt. Tágabb értelemben az üdvözült lelkek mind szentek – mondta. Az üdvösséghez vezető úton segítenek bennünket példaképeink: azok a szorosabb értelemben vett szentek, akiket az Egyház állít elénk. Szent István király ilyen példakép a magyarság számára. Életét, családja életét és országa alapjait Krisztusra építette. Mindez ma is érvényes, eleven példa. Egyéni életünket a keresztségben építettük Krisztusra, a sziklára, a bérmálás szentségében pedig felnőttként megerősítettük mindezt. Ha minden megkeresztelt ember komolyan venné ezeket a fo-

Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella e-mail: kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat Felelős kiadó: Mons. Szakál László

• ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP • 2012. SZEPTEMBER 2.

gadalmakat, az a társadalom javára válna – figyelmeztetett Jakubinyi érsek. Szent István király, Boldog Gizella és Szent Imre herceg alkotja az első magyar szent családot. A család nemcsak az Egyház legkisebb élő sejtje, hanem a társadalomé is. A nemzet jövőjét csakis a krisztusi keresztény házasság biztosítja, az első magyar szent család példájára. Szent István király halála előtt felajánlotta Magyarországot Szűz Máriának, így lett Jézus édesanyjából a Magyarok Nagyasszonya. Mária országa nem veszhet el – ez a mi reményünk – mondta a gyulafehérvári érsek. A szentmise után indult a hagyományos Szent Jobb-körmenet.

A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava

Magyar Kurír Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

EZ TÖRTÉNT EGER

FÜLEK

Samassa József bíborosra emlékeztek

Nagyboldogasszony ünnepe

Samassa József bíboros halálának 100. évfordulója alkalmából, augusztus 20-án az egykori egri érsek szülővárosából, a nyitrai Aranyosmarótról két busszal érkeztek zarándokok Egerbe. A bazilikában Ternyák Csaba érsek mutatott be szentmisét a zarándokok jelenlétében, az őket kísérő papok koncelebrálásával. Szentbeszédében a főpásztor kiemelte, hogy Samassa bíboros életét két szent foglalja keretbe: Szent Jeromos ünnepén született, 1828. szeptember 30-án, és Szent István király ünnepén halt meg, 1912. augusztus 20án. Tudjuk, hogy Szent Jeromos volt az a nagyszerű tudós, aki először fordította latin nyelvre a teljes Szentírást. Samassa bíboros is kiemelten jártas volt a mennyek országáról szóló tanításban, és a bibliai nyelveknek, különösen a latin nyelvnek kiváló tudósa volt. Az elemi és középiskolákat Nyitrán, Léván és Esztergomban végezte. A pozsonyi, majd a nagyszombati papnevelő intézetbe került, ahonnan a bécsi Pázmáneumba küldték. 1852. július 23-án szentelték pappá, majd Nagyszombatban lett a gimnáziumban a klasszikus nyelvek tanára. Rövidesen Esztergomba került teológiai tanárnak, majd 1861-

ben a budapesti egyetem biblikus tanszékét nyerte el. 1869-ben szülővárosának választókerülete egyhangúlag országgyűlési képviselőjévé választotta. 1871-ben lett szepesváraljai püspök. Két év múlva, 1873-ban kapta egri érseki kinevezését. 1892-ben a Szent Istvánrend nagykeresztjével tüntették ki; a budapesti egyetem rövidesen egyházjogdoktorrá választotta. Írásaival és rendeleteivel arra törekedett, hogy megerősítse az egyházi fegyelmet. Nagy lendületet adott a nevelés és oktatás ügyének az egész egyházmegyében. Adakozott, alapítványokat tett, gondja volt a betegekre és az öregekre. Szent Jeromos nyomdokaiba lépett azzal is, hogy készíttetett egy új magyar Szentírás-fordítást. Több templomot építtetett, köztük a nyíregyházi nagytemplomot, amelyet gyakran egyszerűen Samassatemplomnak neveznek. 1904-ben X. Piusz pápa bíborossá nevezte ki. A történelem során ő volt az egyetlen egri érsek, aki elnyerte ezt a rangot. A szentmise után a szlovákiai zarándokok és az egri hívek Ternyák érsek vezetésével levonultak a kriptába, és együtt imádkoztak a bíboros hamvainál. Magyar Kurír/Remény

MAKRANC

MÁTRAVEREBÉLY-SZENTKÚT

Körmenet az ereklyékkel Augusztus 20-án újabb értékkel gazdagodott a makranci egyházközösség. Sokak álma és vágya teljesült. A hónap elejétől új toronyórák mutatják és jelzik az időt. Remélhetőleg jelzésértékűvé és nemes hagyománynyá válik a községben az első szent magyar család ereklyéivel először megtartott Szent István-napi körmenet is. Az ereklyék a körmenet alatt egy, az ez alkalomra felújított, Szent Jobb szimbólumba kerültek, amelynek eredete ismeretlen. Az elrejtett, lepusztult, erős rozsdásodásnak indult jelképre nemrég egy nyári konyha padlásán bukkantak rá. A hármas ereklye fokozatos idekerülésének, a megtalált és átalakított ereklyehordozónak üzenetértéke van: minden korban, minden helyen, minden helyzetben példaképpé válhat az ember, ha tudatosan él a krisztusi tanítás fényében.

Augusztus 10-12-én háromnapos rendezvénysorozatra került sor a városban és a ferences plébániatemplomban. Az első két napon kulturális műsorok voltak: népi táncok, énekek, kórusok, együttesek műsora, gyere k p ro g r a mok, pop- és rock-együttesek fellépése. Megtartották a hagyományos kirakodóvásárt is. A harmadik nap az egyházé volt. A Nagyboldogasszonynak szentelt templomban a szép ünnep alkalmából szeretettel fogadták az Ungvárból érkező Majnek Antal püspök atyát, aki a szlovák és a magyar szentmisét is celebrálta. A két szentmise között indult a hagyományos körmenet a templom búcsúján: népviseletbe öltözve, lobogókkal, a Szűzanya szobrával, a templom főoltárának képével vonultak a hívek a város főutcáján, a templom körül. Szabó Irén Fotó: Schnelczer Zoltán

Szent István ünnepe

A szentmise főcelebránsa Szalay László, nagyidai plébános, a falu szülöttje volt, aki megáldotta a toronyórákat és vezette az első ilyen jellegű körmenetet. A jelen-

gást. Külön kiemelte, hogy az anyagi, szellemi és lelki adományok önkéntes felajánlása révén senki sem lett szegényebb, de az egész falu gazdagabb lett. Sőt, a mak-

levők négy helyen megálltak, meghallgattak egy-egy részt az Intelmekből, majd menet közben a csángó Üdvözlégyet énekelték. A körmenet végén Laczkó Mária polgármester aszszony örömmel mondott köszönetet mindazoknak, akik részt vettek és közreműködtek az ünnepen, illetve annak megszervezésében, továbbá megköszönte az adakozóknak az összefo-

ranciak egy újabb, nagy és emlékezetes történelmi lépést tettek a tanúságtétel útján: 2012. augusztus 20tól minden évben Szent Jobb körmenetre hívják a szűkebb pátria híveit, arra biztatva az itt élőket, hogy minden élethelyzetben legyenek készek hűen ápolni, őrizni és továbbadni a szent elődök áldott örökségét.

Augusztus 20-án Mátraverebély-Szentkúton is búcsúra került sor Szent István király tiszteletére. Délelőtt Orosz Lóránt ferences atya tartott előadást a szabadtéri Lourdes-i Mária barlangnál. Az előadás témája a laikusok az egyházban volt. A laikusok megnevezés nem lekicsinylő, az egyház megengedi a szolgálatot tevőknek, hogy házasságban éljenek és nagyon sokféle munkahelyen és munkakörben dolgozzanak. A továbbiakban a klerikusok papi, prófétai és királyi szolgálatáról beszélt. A laikusok és a klerikusok célja: mindenhová, az élet minden területére eljutni Isten igéjével. A 11 órakor kezdődő ünnepi szentmisére Beer Miklós váci megyéspüspök atya vonult az oltárhoz sok paptársával. Bevezetőben Kálmán Peregrin ferences házfőnök atya elmondta, külön nagy örömére szolgál, hogy mintegy háromszáz ﬁatal ferences zarándok érkezett Budapestről és az ország más részeiről a nemzeti kegyhelyre. A püspök atya természetes, nyílt stílusával nagyon lekötötte a hallgatóság ﬁgyelmét. Prédikációjában arról beszélt, hogyan kell a keresztény embernek egy-egy helyzetben helyt állnia. Mint mondta, a 2012-es nyári olimpiai játékokon is Szent István népéből voltak a kitűnő eredményeket elérő sportolók, Szent István népéből vagyunk mi is, akik ezer év távlatából is neki köszönhetjük, hogy Szűz Mária, Boldogasszony anyánk nemzete a magyar nép. A szentmise végén körmenetre került sor, majd nemzeti színű szalaggal átkötött kenyeret helyeztek az oltárra, amelyet a püspök atya megáldott. A délutáni litániát követően szentségi áldásban részesültek a zarándokok.

GB.

Bali Mária • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AMIRE HITÜNK TANÍT

Tartsd meg a parancsokat!

Ne kívánd... 1. Az utolsó két parancs bibliai megfogalmazása: „Ne kívánd el embertársad házát, ne kívánd el embertársad feleségét, sem szolgáját, sem szolgálólányát, sem szarvasmarháját, sem szamarát, sem más egyebet, ami az övé.” (Kiv 20,17) Mi különleges lehet az utolsó parancsokban? Az ember első benyomása az lenne, hogy a gondolati bűnöket tiltják. Nemcsak házasságot törni tilos, hanem vágyakozva tekinteni a felebarát feleségére is bűnnek számít. Nemcsak lopni és rabolni tilos, hanem a szomszéd

A tízparancsolat

terepjárójára való irigykedés is bűn. A parancsolatok ilyen értelmezése azonban nem állja ki a próbát. Ha a kilencedik és tizedik parancsot a gondolati bűnökre értelmezzük, akkor az előző parancsok fölöslegessé válnak. Tehát ha nem lehet megkívánni a szomszéd feleségét, akkor abban már benne van a házasságtörés tilalma is. Ha a szomszéd terepjárójára nem szabad vágyakozva rátekinteni, akkor abban benne van a lopás-rablás tilalma is, s ez fölöslegessé tenné a hetedik parancsot. Az utolsó két parancsban kell, hogy legyen valami speciális, nemcsak annyi, ami az ember agyában zajlik le.

A szentségekről röviden

A Bibliában használatos „megkívánni” szó magyarul így írható körül: szemet vetni valamire. Tehát az ember meglát valamit, majd akcióba lép, hogy megszerezze. „A héber chamad összeesküvést, tervezést jelent, vagyis lépések megtételét, nem csupán sóvárgást.” ( Jeromos Bibliakommentár I/115.o.) A héberben a gondolat és a tett együttesen alkotja a bűnt. A zsidó hagyomány akkor beszél bűnről, ha a vágyakozást tettek követik. Éva annak idején megkívánta a tiltott fa gyümölcsét, vett belőle, evett belőle, adott a férjének, ő is evett belőle. Így lett az első bűn. Ha ősszüleink megmaradtak volna a puszta vágyakozásnál, abból nagyobb baj nem származott volna.

Ablak a történelemre

A bérmálás kiszolgáltatója

A keleti és a nyugati egyház tanítása szerint a bérmálás eredeti és rendes kiszolgáltatója a püspök, vagy a püspök által arra felhatalmazott felszentelt pap. Halálveszély esetén bármely pap bérmálhat. A II. Vatikáni Zsinat módosította a latin egyház megfogalmazását: a zsinat előtti teológia a bérmálás „rendes kiszolgáltatójának” egyedül a püspököt tekintette, a Lumen Gentium zsinati dokumentum pedig a püspököket már csak „a bérmálás eredeti kiszolgáltatói”-nak nevezi. Az új megfogalmazás ﬁgyelemre méltó, hiszen azt jelzi, hogy a püspök a latin egyházban, ha „átadhatja is papoknak a bérmálás kiszolgáltatására szóló felhatalmazást, mégis, a szentség tartalma miatt helyes, ha ő maga szolgáltatja ki, el nem felejtvén, hogy időben éppen emiatt vált el a bérmálás a keresztségtől” (KEK 1313). A papok külön megbízás nélkül is bérmálhatnak, ha felnőttet keresztelnek. A püspök a bérmálandók nagy száma esetén felkérhet papokat a szentség kiszolgáltatására. Az új gyakorlattal a nyugati egyház közelebb kerül a keletiek gyakorlatához, mely szerint a papok a kereszteléssel egybekötve bérmálnak, a latin egyházban viszont a pap csak szükség esetén, meghatározott kivételes esetekben bérmálhatott. Korunkban egyre inkább élő gyakorlat, hogy a bérmálás szentségét mind a püspök, mind az általa megbízott papok egyaránt kiszolgáltatják. Amikor püspök bérmál, jobban kifejezésre jut a megbérmált és az Egyház kapcsolatának apostoli természete. Amikor a pap bérmál – ami a keleti egyházban általános, a nyugati egyházban rendkívüli –, a püspökkel és az Egyházzal való kapcsolatot a pap, mint a püspök munkatársa és a püspök által konszekrált krizma fejezi ki. A krizma illatosító anyaggal kevert növényi olaj, amit a püspök a betegek kenetének és a katekumenek olajával együtt szentel meg a nagycsütörtöki ún. krizmaszentelési szentmise keretében. Aquinói Szent Tamás szerint a krizma ennek a szentségnek megfelelő anyaga. A Szentlélek kegyelmét az olaj jelöli: ezért mondjuk Krisztusról, hogy felkenték az öröm olajával, a Szentlélek teljességével, amelyet birtokolt. Hozzávegyítünk balzsamot a jó illat átadása kedvéért, amely másokra is átárad. Ezért mondja az apostol a 2Kor 2,15ben: Krisztus jó illata vagyunk. A balzsam által a krizmának jó illata van. Ez arra ﬁgyelmezteti a bérmálkozókat, hogy életük jó illatú áldozat legyen.

• ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP • 2012. SZEPTEMBER 2.

Szeptember 5. visszavonhatatlanul hatást gyako1666-ban e napon született An- roltak az újkor történelmi tudatára. nabergben Arnold Gottfried Historiográﬁai kutatásainak és spirituális útkeresésének első leA lutheránus ortodoxiát képvi- csapódását a Jézus Krisztus gyüleselő wittenbergi egyetemen vég- kezeteinek kezdeti szeretete című zett teológiai tanulmányokat, s a irományában találhatjuk, ahol jePhilipp Jakob Spenerrel (Pia desi- lentéktelennek ítélte a szentségederia) kötött ismeretség hatására ket és a hivatalokat. Az egyház pedig elkötelezte magát a pietiz- eszményi időszakát az őskereszmus mellett. Házitanító Drezdá- ténységgel azonosította. A hanyatban, majd Quedlinburgban, ké- lásról négykötetes főművében (Az sőbb világtörténelmet adott elő a egyház és az eretnekségek pártatgiesseni universitas kötelékeiben. lanul bemutatott története az ÚjÁm az ész jegyében álló és ezért szövetség kezdetétől Jézus KriszKrisztustól elszakadó oktatás – va- tus 1688. évéig) is elmélkedett, lamint a világi életforma – elveté- mely sokáig nyugtalanságban tarsét kifejezendő, lemondott tisztsé- totta az ortodoxokat. E bizonyos géről, és a radikális pietizmus szel- tekintetben remek, noha részleteilemének megfelelően teljesen visz- ben számos tévedést tartalmazó szavonulva, az isteni bölcsességnek könyv a szektások és az eretnekek szentelte magát. 1701-ben mégis védelmére kelt, és az igazi kegyesházasságot kötött és a lelkészi hi- ség képviselőiként mutatta be őket. vatás mellett döntött. Prédikátor- Élesen bírálta a világi hatalommal ként helyezkedett el az Eisleben szövetségre lépő egyházi struktúmelletti allstedti kastélyban, lel- rákat. Fölvetette ugyan a történeti készként és szuperintendensként objektivitás kérdését, de kitűzött Werbenben. Haláláig (1714. május céljától maga is elmaradt. 30-ig) Perlebergben tevékenykeA történeti teológiára óriási hadett. tással bírt, Herder, Lessing, RousF. W. Kantzenbach szerint Ar- seau, Goethe és Novalis egyaránt nold az utolsó olyan egyháztörté- nagy elismeréssel illették, míg a neti művek szerzője, melyek az ál- belső vallásosságot hangsúlyozó talános műveltség részévé váltak és felfogását Neander tette magáévá.

BESZÁMOLÓ

Bizalommal és hűséggel Danis Tamás abból az alkalomból küldött beszámolót, hogy Meszlényi Zoltán püspök ereklyéje gyermekkora plébániáján Rimaszombatban otthonra talált. 2012. július elsején a koncelebrált szentmisét Székely János, a Budapest–Esztergomi Főegyházmegye segédpüspöke, Vadkerti István kanonok, helybéli esperesplébános, Markotán Jozef guszonai plébános, aki híveit is elhozta, és Balázs Patrik helyi káplán mutatták be. Néhány hónappal ezelőtt a rimaszombati Katolikus Kör tagjai Esztergomban jártak. Megcsodálták a bazilika lenyűgöző épületét. Az altemplomban felidéztük – írja olvasónk - az ott nyugvó hercegprímások emlékét. Mécsest gyújtottunk a Mindszenty József földi maradványait fedő síremléknél. Megelevenedett előttünk következetes helytállása és megpróbáltatásokkal teljes életútja. A török hódoltság idején is csodálatosan épen maradt Bakócz-kápolna megtekintése után, a bazilika kereszthajójában állva, az oltárokhoz fűzött magyarázatok végén, mint a víztükörbe ejtett csepp után gyűrűztek bensőnk tükrén a rimaszombati kötődésű, vértanúságot szenvedett püspökről hallottak. Megilletődve léptünk az északi kereszthajó mellékoltárának – melynek festménye Vajk Szent Adalbert püspök általi megkeresztelését ábrázolja lépcsőjéhez. Az oltár tövében nyugszanak Boldog Meszlényi Zoltán 1966-ban exhumált földi maradványai, megrendülve álltunk ott, és imát suttogva hajtottunk fejet. Hazatérve élményeink gyűrűző fodrai egyre tovább terjedtek és a beszámolók cselekvésre késztettek. Egyre inkább magunkénak éreztük a hajdan városunkban gyerekeskedő Meszlényi Zoltánt. Nemes gondolat született plébániánkon. A boldoggá avatott vértanú ereklyéjét mi is tisztelhetnénk templomunkban és kérhetnénk pártfogását. Egyházközségünk történetében 2012. július elseje felejthetetlen fényben ragyog. A közös, háromnyelvű szent áldozat bemutatására papjaink és a ministránsok templomunk főbejáratán keresztül, az orgona dicsőítő dallama mellett vonultak be. Vendégünk, János püspök atya szentbeszédében Meszlényi Zoltán püspökké szentelésekor választott jelszavát: „Fidenter ac ﬁdeliter” – Bizalommal és hűséggel – idézte, melyhez vértanúságáig hű maradt. Bizalom Jézus Krisztus erejében, hűség Krisztus és az Egyház iránt volt élete vezérfonala. Az ő egyéniségét is - a kisgyermek felismerése szerint – a Szent Márton, ónkarikákba foglalt színes üvegdarabokkal ábrázolt templomi képén áthatoló napsugár ragyogta be. A papi mivolt egyben katonaság. A ﬁatalokhoz szólva kifejtette: nem könnyű út. Krisztus és az Egyház katonája engedelmes és hű. A hűség az önfegyelemnél több, mert a hűség egyben szeretet is. Ez utóbbit naponta meg kell újítani. Akit szeretünk, azt újra meg kell hódítani. Ezért tenni kell! Naponta meg kell találni egymás

A Budapest–Esztergomi Főegyházmegye megtisztelő, hitünket erősítő ajándéka, Meszlényi Zoltán püspök ereklyéje gyermekkora plébániáján otthonra talált. Szívünk örömmel telt el. Ajkunkat dicsőítő szavak hagyták el. Kérjük a boldoggá avatott püspök pártfogását! A püspök atya kezében tartott művészi ötvös relikviáriumban elhelyezett ereklyét a hívek sokasága ajkával illette. Ezután a felbecsülhetetlen lelki értéket képviselő ajándékot a rimaszombati plébánia híveinek lelki épülésére átadta. Az ereklyét az Avilai Szent Teréznek szentelt oltáron helyezték el. kezét! Mindez a házastársakra is vonatkozik. A hűség nem csak pozitív megnyilvánulás, testi érzelem, de olyan szikla, melyre emberek boldogsága épül. Az agysorvadásban szenvedő asszony fokozatosan vesztette el ﬁzikai, majd szellemi képességeit. Férje a kórházból hazavitte és tíz éven át ápolta. Csupán a nagybeteg tekintetéből és mosolyából olvasott. A férj arra a kérdésre, hogy miért hozta meg ezt a nagy áldozatot, így válaszolt: „Ő is ugyanezt tette volna értem.“ Meszlényi püspök hű volt népéhez, őseihez, azok hagyományaihoz és küldetéséhez. Mint a fa a viharban, a kihívások ellen úgy védekezik, hogy gyökereibe kapaszkodik. A megpróbáltatások viharában helytállt, életével ezt bizonyította. Meszlényi püspök sokakon segített. A háború utáni nagy nyomor idején egy özvegyasszony éhező gyermekei miatt segítségét kérte. Az ínségben szenvedő gyermeket árvaházba juttatta. Fizetésének felével már korábban is az intézetet támogatta és havonta meglátogatta. Nyári időben tett hivatalos útján bekopogtatott egy plébánia ajtaján, és a magával hozott télikabátját a ﬁatal papnak ajándékozta - mondván, erre már nekem úgy sem lesz szükségem. Fogsága idején, Kistarcsán levetette pulóverét és a hidegen reszkető paptársának adta. A gúnyolódás, testi fenyítés és a salakon mezítláb futás miatt sajnálkozóhoz égre emelt tekintettel így szólt: „Ő többet szenvedett értünk.“ A vértanú püspök életútja számunkra is járható!

Bogdán József

Teréz anya A haldoklók háza megtelik most fénnyel belép Teréz anya, maga a fényjel. Ínség, ruhátlanság, betegek a földön. Csak egy léha ember nem cselekszik rögtön. Egyiknek mosolyt ad, a másiknak tejet, szívéhez ölel egy csontsovány gyereket. Lehajol a porba, le a bélpokloshoz, gyengéden emeli, csont koppan a csonthoz. Nyöszörög egy leprás, vézna öregember, csörög minden csontja, mozdulni sem mer, kiszáradt a torka, nem forog a nyelve. Mennyi beteg embert görnyeszt a keresztje. Mennyi beteg ember - mint a száraz ágak, amit a gyötrelem tördel és a bánat – nemcsak Indiában, nemcsak Afrikában. Pusztít a szenvedés, mint a szú a fában. Nézem Teréz anyát, fehér fátyla lebben, honnan ennyi erő egy törékeny testben? Szemében az Isten jósága és fénye. Boldog kinek mindig Isten a reménye.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Évközi 22. vasárnap

VASÁRNAP ról ra Bartal K. Tamás O. Praem. lfáradt a sok tarka virágot hozó napsugaras nyár. Ránk köszöntött a ködös szeptember. Reggelenként hideget lehel a hajnal ezer lila virágával, a kikericcsel. Nappal még meleget sugároz a lágy napsugár, de ha kimegyünk a természetbe, a messze szálló vándorok bús tilinkózása a magasból úgy hull alá, mint a nyári búcsúszó. Igen, elmúlik a nyár, de nem múlik el Isten gondviselő szeretete. A mai vasárnapra is gazdagon megterítette az Ige asztalát. Mindjárt az első olvasmányban fölhívja ﬁgyelmünket arra, hogy a törvények és parancsok az Ő ajándékai. Bármilyen kis és jelentéktelen nép volt Izrael népe, ha megtartotta a törvényeket, jól járt. A tízparancsolatot, amely számunkra is kötelező, nekünk is érdemes megtartani. Elmondhatjuk mi is, hogy bölcsek vagyunk, jól járunk, ha megtartjuk azokat. A Szentleckében Szent Jakab apostol ﬁgyelmeztet, hogy nem elég csak meghallgatni a keresztény élet elveit, hanem becsületesen be is kell azokat tartani. Hiszen ha ez nem így van, a csapnivaló farizeusokhoz vagyunk hasonlók, akiket az Úr Jézus oly szigorúan elitélt. Az evangéliumban éppen egy kínos beszélgetést hallunk, amely Jézus és a farizeusok közt ment végbe. Ők nagyon is számon tartották az előírásokat, amelyek szabályozták Izrael életét. Voltak köztük jogi, társadalmi, sőt kultikus-rituális természetű rendelkezések is. Ezeknek az alapeszménye a tiszta és tisztátalan megkülönböztetése. Ebből a szempontból a farizeusok lényegesnek tartották és nagy hangon védték vallásuk szent törvényeit és hagyományait, amelyeket szerintük Jézus tanítványai megszegtek. Az Úr Jézus védi tanítványait a rosszindulatú támadásokkal szemben. Már csak azért is, mert hűségesen kitartottak mellette. Igaz, hogy nem voltak tökéletesek, hiszen az apostolok is bukdácsoltak, nemegyszer megbotlottak, féltékenyek voltak egymásra, sőt, gyá-

ván elhagyták őt a Getszemáni kertben, de Jézus mégis szerette őket, védte őket. Mert elutasította azt a magatartást, amely a törvények teljesítésében szem elől tévesztette valódi tartalmukat, Isten akaratának keresését. Mert Ő a hangsúlyt az ember belső lelkületére, szíve szándékára helyezte, mert csak ez adja meg a külső cselekedet igazi, vallási értékét. És ezt a lelkületet nekünk is lényegesen fontos elsajátítani. Fontos, hogy becsületesen teljesítsük a jó Isten parancsolatait és Egyházunk előírásait, de mindez csak akkor válik értékessé, ha tetteinkben a belső odaadás, a jó Isten iránti elkötelezettségünk jut kifejezésre. Ezt kereste, de nem találta meg Jézus a farizeusok vallásosságában. Ezért nevezte őket kétszínűeknek. Szívük nem kereste a jó Isten akaratát. Vallásosságuk csupán a külsőségekre szorítkozott. Azért tették a jámbor cselekedeteket, hogy az emberek lássák, csodálják és nagyra értékeljék vallásosságukat. De nem ezzel a szándékkal és lelkülettel igyekezett egy fiatalember korán elhunyt édesanyja sírjához. Amikor rátért a temető felé vezető útra, az autóbusz-megállónál egy idős néni egyszerű virágcsokorral a kezében álldogált. A fiatalember visszatért a megállóhoz és felajánlotta a néninek, hogy elviszi a temetőbe. A néni megörült, hálálkodva beszállt az autóba és rövid időn belül meg is érkeztek. Mikor a néni hálásan megköszönte a fiatalember figyelmességét, megjegyezte: Ugye, maga hívő ember? – Miért gondolja ezt a néni? – A szeméből, a kedvességéből. Válaszolt a néni. Majd hozzátette: Így csak hívő emberek cselekednek. A néninek igaza volt. Mert csak a jó Istent és az embereket szerető hívő tud jót tenni, ha ezért nem vár elismerést. Mi is így cselekedjünk, akár a nyár elmúltával vagy télen, bármikor alkalmunk van rá. Mert Isten gondviselő szeretete elkísér bennünket életünk minden útján. Ámen.

• ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP • 2012. SZEPTEMBER 2.

Olvasmány Mózes ötödik könyvéből (MTörv 4, 1-2. 6-8) Mózes ezt a beszédet intézte a néphez: „És most halld, Izrael, azokat a parancsokat és törvényeket, amelyeknek megtartására tanítalak, hogy éljetek és bevonulva elfoglaljátok azt a földet, amelyet az Úr, atyáitok Istene ad nektek. Ahhoz, amit mondok, ne tegyetek hozzá semmit és ne is vegyetek el belőle, hanem tartsátok meg az Úr, a ti Istenetek parancsait, amelyeket adok nektek. Tartsátok szem előtt és kövessétek őket! Így tesztek szert bölcsességre és okosságra azoknak a népeknek szemében, amelyek hallanak ezekről a törvényekről. Azt fogják mondani: Valóban bölcs és okos nép ez a nagy nemzet! Mert hát hol van olyan nagy nép, amelyhez istenei oly közel volnának, mint hozzánk az Úr, a mi Istenünk, valahányszor hozzá folyamodunk? És hol van még egy olyan nagy nép, amelyiknek

laszt adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van: »Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan Válaszos zsoltár Evangélium Szent tisztelnek, olyan tano(Zsolt 14, 2-3a. 3cdMárk könyvéből 4ab. 5) (Mk 7, 1-8. 14-15. kat tanítván, amelyek csak emberi paranVálasz: Uram, ki 21-23) Abban az időben: csok.« Az Isten paranlakhat a te hajlékodÖsszegyűltek Jézus kö- csait nem tartjátok ban? ré a farizeusok és némeg, de az emberi hahány írástudó Jeruzsá- gyományokhoz ragaszSzentlecke Szent lemből. Látták, hogy kodtok.” Jakab leveléből Majd ismét magá( Jak 1, 17-18. 21b- egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mo- hoz szólította a népet, 22. 27) Testvéreim! Minden satlan kézzel eszi a ke- és így szólt: „Hallgasjó adomány és minden nyeret. A farizeusok és satok rám mindnyáajándék felülről van, a általában a zsidók jan, és értsétek meg: ugyanis nem esznek Kívülről semmi sem világosság Atyjától addig, amíg meg nem kerülhet be az emberszáll alá, akiben nincs változás, és még árnyé- mossák a kezüket köbe, ami beszennyezka sincs a változásnak. nyékig, így tartják meg hetné. Hanem ami Szabad akaratból híaz ősök hagyományait. belőle származik, az És ha piacról jönnek, teszi az embert tisztávott minket életre az addig nem esznek, míg talanná. Mert belülről, igazság igéjével, hogy teremtményeinek mint- meg nem mosakszaaz ember szívéből egy az első termése le- nak. S még sok más származik minden gogyünk. Fogadjátok hagyományhoz is ranosz gondolat, erezért tanulékony lélek- gaszkodnak: így példá- kölcstelenség, lopás, gyilkosság, házasságkel a belétek oltott ta- ul a poharak, korsók, nítást, amely képes rézedények leöblítésé- törés, kapzsiság, rosszindulat, csalás, kicsamegmenteni lelketeket. hez. A farizeusok és A tanítást váltsátok írástudók tehát megpongás, irigység, kákérdezték: „Miért nem romlás, kevélység, létettekre, ne csak hallkövetik tanítványaid az haság. Ez a sok rossz gassátok, mert különben magatokat csaljáősök hagyományait, mind belülről szármatok meg. Az Isten és az miért étkeznek tisztá- zik, és tisztátalanná Atya szemében ez az talan kézzel?” Ezt a vá- teszi az embert.”

oly tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint ez az egész törvény, amelyet ma elétek tárok?”

igazi, tiszta vallásosság: Meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztának maradni a világtól.

Liturgikus naptár Szeptember 2. ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP (Renáta, Ingrid, Rebeka, Bogdán) Miseolvasmányok: MTörv 4,1-2.6-8; Zsolt 14, 2-3a. 3cd4ab. 5; Jak 1,17-18.21b-22.27; Mk 7,1-8.14-15.21-23 Válaszos zsoltár: Uram, ki lakhat a te hajlékodban? Énekrend: H 221; 152-153; 292 ÉE 150; 189-134; 243 Szeptember 3. Hétfő. Köznap (Nagy Szent Gergely, Hilda) Miseolvasmányok: 1Kor 2,1-5; Zsolt 118,97-102; Lk 4,16-30 Válaszos zsoltár: Törvényedet, Uram, nagyon szeretem. Énekrend: H 98; 134; 213 ÉE 127; 162; 264 Szeptember 4. Kedd. Köznap (Szent Rozália, Szent Mózes, Ida, Róza) Miseolvasmányok: 1Kor 2,10b-16; Zsolt 144,8-9. 10-11. 12-13ab. 13cd-14; Lk 4,31-37 Válaszos zsoltár: Az Úr minden útja igazságról beszél.

Énekrend: H 259; 152; 154 ÉE 126; 189; 132 Szeptember 5. Szerda. Köznap (Kalkuttai Boldog Teréz, Lőrinc, Viktor, Ofélia) Miseolvasmányok: 1Kor 3,1-9; Zsolt 32,12-13. 14-15. 20-21; Lk 4,38-44 Válaszos zsoltár: Boldog az a nép, amelyet az Úr tulajdonául választott. Énekrend: H 257; 133; 146 ÉE 148; 179; 265 Szeptember 6. Csütörtök. Köznap (Szent Zakariás próféta, Beáta) Miseolvasmányok: 1Kor 3,18-23; Zsolt 23,1-2. 34ab. 5-6; Lk 5,1-11 Válaszos zsoltár: Az Úré a föld és az egész mindenség. Énekrend: H 422; 143; 280B ÉE 198; 207; 187 Szeptember 7. Péntek. Köznap (Szent Kőrösi Márk, Pongrácz István és Grodecz Menyhért, Regina) Miseolvasmányok: 1Kor 4,1-5; Zsolt 36,3-4. 5-6.

27-28. 39-40; Lk 5,33-39 Válaszos zsoltár: Az igazakat az Úr megsegíti. Énekrend: H 223; 263; 293 ÉE 147; 217; 258 Szeptember 8. Szombat. Ünnep SZŰZ MÁRIA SZÜLETÉSE (KISBOLDOGASZSZONY) (Mária, Adrienn) Miseolvasmányok: Mik 5,1-5a vagy Róm 8,2830 Zsolt 12, hab. 6cd; Mt 1,116.18-23 Válaszos zsoltár: Vidáman dobban a szívem: örvendek az Úr színe előtt. Énekrend: H 169; 112-123; 193 ÉE 291; 170-177; 244 Szeptember 9. ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP (Szent I. Szergiusz, Cláver Szent Péter, Ádám) Miseolvasmányok: Iz 35,4-7a; Zsolt 145, 7. 8-9a. 9bc-10; Jak 2,1-5; Mk 7,31-37 Válaszos zsoltár: Áldjad, lelkem, az Urat, dicsőítsed az Istent! Énekrend: H 227; 109-118; Gl 524 ÉE 143; 165-166; 195

LELKI TÁPLÁLÉK

Ezt üzeni... A kassai szent vértanúk: Márk, István és Menyhért Koller Gyula

három vértanú közül Márk volt a legﬁatalabb. Születési éve: 1588. Születési helye a horvátországi Krizevac. E helységről nevezték el magyarul Körösinek. Családi neve valószínűleg Stepinac. Középiskolai tanulmányait Grazban végezte, ugyanott hallgatott bölcsészetet is. Majd a zágrábi egyházmegye papnövendékeként került Rómába 1611-ben. A római Collegium Germanico-Hungaricum növendékeként végezte tanulmányait, és 1615-ben fölszentelt papként tért haza. Rövid otthoni tevékenysége után Pázmány prímás érsek meghívta elöljárónak az Oláh Miklós által létesített nagyszombati papnevelő intézetbe. 1618-ban már esztergomi kanonok, komáromi főesperes, valamint a káptalan Széplakon levő birtokának uradalmi igazgatója. Széplaki jószágigazatósága idején részt vett 1619 júliusában azon a nyolcnapos lelkigyakorlaton, amelyet Homonnán tartottak, s amelyen vértanútársa, Menyhért letette utolsó szerzetesi fogadalmát. Menyhért, családi neve Grodziecki, a sziléziai Czeszynben (Tesinben) született - a galíciai Grodekből származó - lengyel családban, valószínűleg 1584-ben. Gimnáziumi tanulmányait Bécsben végezte, majd 1603-ban Brünnben belépett a jezsuita rendbe. Teológiai tanulmányait Prágában végezte, ahol 1614-ben kinevezték a Szent Vencel-kollégium igazgatójává. 1618-ban beosztották tábori lelkésznek a kassai helyőrség német és különféle szláv anyanyelvű katonái mellé. István az ősi Pongrácz család sarjaként 1582-ben született az erdélyi Alvincen. Középfokú tanulmányait Kolozsvárott végezte a jezsuiták kollégiumában. 1602-ben lépett be a brünni jezsuita novíciátusba, ahol együtt volt Grodzieckivel. 1615-ben került Homonnára a jezsuita kollégium tanárának és hitszónoknak. Sikeres homonnai működés után őt is Kassára küldték, nemcsak a helyőrség magyar ajkú katonáinak, hanem a csekély számú katolikus egyházközség lelkipásztorának is. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1619 augusztusában elfoglalta Homonnát. Innen hadvezére, Rákóczi György hajdúival Kassa felé vonult. Amikor Rákóczi hajdúi szeptember 3-án Kassa városának falai alá érkeztek, a két jezsuitán kívül ott volt Körösi Márk is, aki Bethlen Gábor hajdúi elől menekült oda. Dóczi András császári főkapitány kevés katonájával kilátástalannak látta a harcot, és a város átadásáról szóló szerződés megkötése után feladta a várost. A megállapodás az volt, hogy senkinek, se a katolikus híveknek, se a papoknak nem esik

Szeptember 7. bántódása. Szeptember 5-én a protestáns hajdúk bevonultak a városba, és tüstént fölrúgták a megállapodást: Dóczit bilincsbe verték, s elhurcolták. A három papot szigorú házi őrizetben tartották. Kétnapi éheztetés után megpróbálták hittagadásra bírni őket. Az első sikertelen kísérlet után 7-én, éjféltájban ismét rájuk törtek, és válogatott kínzások után Márkot és Menyhértet lefejezték, Istvánt pedig halottnak vélve egy közeli szennygödörbe vetették, s melléje dobták a másik két vértanú holttestét is. Pongrácz atya még élt, és csak húszórás kínlódás után halt meg. Özvegy Gadóczy Bálintné volt az, akinek sikerült méltóbb helyre hozatni és eltemettetni a 3 vértanú holttestét. Fél év múlva Forgách Zsigmond nádornak a felesége, Pálffy Katalin szerzte meg a három pap holttestét. A nagy hitéről ismert aszszony piros selyembe burkoltatta a drága ereklyéket, előbb a birtokán levő sebesi templomba, majd a csetneki várba vitette. A holttestek és fejereklyék 1635-ben a nagyszombati klarissza zárda templomába, 1784-ben pedig a nagyszombati orsolyita apácák templomába kerültek. 1905-ben Szent X. Pius pápa engedélyezte nyilvános tiszteletüket. II. János Pál pápa pedig szlovákiai látogatása alkalmával, 1995-ben szentté avatta őket.

Tanévkezdés hittan nélkül?

HÉT

ről re

z elmúlt hetek reklámhirdetései rendre arra a tényre hívták fel a ﬁgyelmünket, hogy ideje elkezdeni a készülődést, ugyanis hamarosan itt az iskolakezdés. A két hónapos pihenés után ismét elérkezett az idő, hogy előkerüljön az iskolatáska, és legalább esténként egy kis idő erejéig jusson némi idő az ismétlésre is. Diákjainkat ugyanis szélesre tárt kapukkal várják az iskolák, ahol ismét bizonyítaniuk kell. A kipihent test, a megerősödött lélek új kihívások előtt áll, melyeket nem csupán a lassan beköszönő ősz, a hulló levelek, a nyirkos időjárás tesz nehézzé, hanem az iskola intézményes környezete, a pontosan meghatáro-

az emberré faragás magasztos munkájára is. Szeptember elején szilárd hittel kell tanúságot tennie minden szülőnek, amikor döntenie kell, hogy szeretné-e hittanórára járatni gyermekét. Sajnálatos módon tapasztaljuk, hogy egyre inkább „divattá” vált – vagy ez lenne a legjobb alibi (?) – megfosztani a diákokat a vallásoktatás lehetőségétől. Hivatkozva az órarend helytelen összeállítására, a nem megfelelő tanár személyére, vagy más botcsinálta okokra, sok szülő dönt úgy, hogy majd ő megadja a gyermekének szükséges vallási alapokat. Jól látjuk a társadalomban megﬁgyelhető elcsúszásokból, hogy

zott időbeosztás és reggeli kelés is. A gondtalan nyári szünidőt követően a gyerekek számára egy sokkal megterhelőbb időszak következik. Van, aki ilyenkor sajnálattal nézi – iskolatáskáját nehézkesen, alig-alig vonszoló – gyermekét, van, aki örömkönnyekkel küzd, mikor látja, hogy gyermeke rohamos léptekkel, sikeresen halad a tudás megszerzésének útján, de olyan szülőkkel is találkozhatunk ezekben a napokban, akik gondterhelten teszik fel a kérdést: „Vajon mivé válik gyermekünk az iskolai környezetben, milyen hatással lesz rá?” Szülőnek, tanárnak egyaránt ilyenkor valóban tudatosítania kell, hogy a diák számára az iskola nem csupán az ismeretanyag átadására hivatott, hanem a nevelésre,

ezek a szülői „magánpróbálkozások” az esetek döntő többségében kudarcot vallottak. Annál talán nincs is nagyobb fájdalom, mikor a felnőtt gyermek kéri számon szülein, hogy nevelését a vallás terén miért hanyagolták el. Tegyünk meg ezért mindent annak érdekében, hogy a felnövekvő generáció biztos kézből kaphassa az alapvető vallási ismereteket. Réthelyi Miklós miniszter egy hitoktatással kapcsolatos konferencián megfogalmazta, hogy „a vallásoktatás célja, hogy az átprogramozza életünket a hétköznap szentségeivel, a többi között a létezés örömével, az alkotás, a nevelés, a szépség, a hasznosan eltöltött idő értékének és az egyes emberekben rejlő értékek szentségeivel”.

* * * Elsősorban úgy áll előttünk a három szent, mint akik papként és szerzetesként elkötelezték magukat a hit szolgálatára. Hűségüket a végén azzal bizonyították, hogy sem ígérgetések, sem kínzások ellenére nem lettek hittagadók. Az egyik szemtanú beszámolója szerint kínzóiknak így feleltek: „Tudják meg, vannak a római eklézsiában, kik gyönyörűségesnek tartják Istenért meghalni.” Márk külön kiemelte: „Tudják meg, vannak az esztergomi káptalanban férf iak, akiknek szokásuk nagy dolgokat cselekedni s el is szenvedni.” Tegyük fel magunknak a kérdést: Tudunk-a hasonlóképp felelni, amikor hitünket támadják vagy kigúnyolják? A vértanú nemcsak szóval, hanem vére hullásával, élete odaadásával tesz tanúságot hitéről. Ilyenkor nemcsak hűségről és hitvallásról van szó, hanem arról az állhatatosságról, amelyet az élet kioltásának veszélye sem ingat meg. Voltak a mi korunknak is vértanúi, akik hitük és meggyőződésük miatt halált szenvedtek. Jelenleg azonban erre „nincs alkalom”. Ezért tegyük magunkévá a költő szavait: Ma a hitért nem meghalni kell, hanem szerinte élni. (Kunszery Gy.)

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KINCSESLÁDA

„Beszélj az elődök emlékéről…” III.

Kik is Szent András-Szórád és Benedek remeték? „András és Benedek, mester és tanítvány. Nem magyarok, de régi hazánk földjét szentelték meg. Legendájukat rendtársuk, Boldog Mór későbbi pécsi püspök írta meg 1070-ben.“ „Abban az időben, mikor a legkeresztényibb István király uralkodása idején Isten ismerete és a keresztény vallás Pannóniában még éppen csak kicsírázott, hallva a jó uralkodó híréről, mint atyjukhoz gyűltek hozzá más földekről a papok és szerzetesek, nem a kényszerűségtől hajtva, hanem inkább hogy a szent szerzetesi élet új öröme szent közösségükkel kiteljesedjék. Volt köztük egy, kit Szórádnak hívtak és paraszti nemzetségből származott. A Szentlélek sugallatára jött e hazába lengyel földről, hogy remeteéletet folytasson. (A mai) Szlovákia területére 1020 körül érkezett. A Nyitrához közeli Szent Mór a két szent remete, Szórád és Zobor-hegyi Szent HypoBenedek legendáját írja, Pannonhalma, lit bencés kolostorba Fülöp Stremeny Géza alkotása (2000) apát fogadta be, tőle kapta az András rendi nevet. Egy idő után remetebarlangba ment, és remeteéletet élt. Valószínűleg a Trencsén melletti Vágszikláson (Skalka) élt még idős korában is, mikor a szerzetes Benedek személyében fiatal segítőt és tanítványt kapott.” Szent András-Szórád nagyon szigorú aszkétaéletet élt. Különösen a böjti időszakban erősen böjtölt. Boldog Mór püspök szerint a nagyböjt kezdetén az apáttól „kért negyven szem diót, s ezzel a táplálékkal megelégedvén boldogan várta a szent feltámadás napját“. A napi munka után, mely rendszerint erdőirtásból és az egyszerű nép tanításából állt, olyan éjjeli pihenést készített elő magának, ami inkább kínzásnak, mint nyugalomnak számított. Testén láncot viselt, mely mélyen a húsába vágódott. Amint Mór (1030-ban pannonhalmi apát, 1036-tól pécsi püspök) írja a Vita sanctorum heremitarum Zoerardi confessoris et Benedicti martyris-ban: „Ami most következik, azt Fülöp apát mesélte nekem, mikor apáttá nevezett ki engem. Mikor tehát közeledett halála órája (Szórád-Andrásnak), bejelentvén a jelenlévőknek megparancsolta, hogy köntösének egyetlen darabjából se vetkőztessék ki mindaddig, míg Fülöp apát, akiért már küldetett, meg nem érkezik. Mikor az atya megérkezett, a tiszteletre méltó test már holtan feküdt. Levetkőztetvén, hogy megmoshassa, megtalálta a láncot, mely már elérte a zsigereket. Ó, csodálatos, hallatlan eset! A lánc, mely bent a húst rothasztotta, kívül bőrrel volt bevonva. De a vértanúságnak eme módját észre sem vették volna, ha a köldök felett meg nem látják a csomóra kötött fémet. Mikor azonban a kibontott láncot a testből húzni kezdték, a bordák erős ropogása hallatszott.“ Szórád 1030 körül halt meg, földi maradványai a nyitrai Szent Emerámszékesegyházban pihennek. Benedek Szent András-Szórád tanítványa volt. Valószínűleg a mai Szlovákia területéről származott. Mestere halála után úgy döntött, hogy a remetebarlangban marad. Elődje példáján felbuzdulva három évig nagyon szigorú életet élt a vágsziklási telephelyen. Rablók támadtak rá, megkötözték, és a Vág vizébe dobták. Az emberek sokáig keresték őt, de eredménytelenül. Észrevették viszont, hogy egész évben egy sas üldögél a folyóparton, mintha figyelne valamit. Valóban megtalálták a testet, mely oly romlatlan állapotban volt, mintha Benedek csak akkoriban halt volna meg. A földi maradványokat szintén a nyitrai székesegyházban temették el, mely akkor már a bazilika ranggal ékeskedett. Az ikonográfia remeteként ábrázolja őket, háttérben a Zoborral vagy Vágsziklással, esetleg Pannonhalmával. Attribútumaik között a diót, a sast, a láncot, a szekercét és az üreges fába függesztett köveket találjuk. Meg kell hogy említsem Sólymos Szilveszter Benedek-rendi szerzetest, aki tiszteletüknek és történetük tanulmányozásának szentelte egész életét • ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP • 2012. SZEPTEMBER 2.

Antiqua Ecclesia Szeteiensis avagy Szent András-Szórád és Benedek remetéknek, valamint nagy tisztelőjüknek, Szent László királynak patrocíniuma „Nagyhírű férﬁak dicséretét zengem, az atyáinkét, egymás után szépen… Voltak, akik bölcs tanácsot adtak… A nemzetségük örökre megmarad, igazságosságuk nem merül feledésbe. A tetemüket békén eltemették, nevük nemzedékről nemzedékre száll.” (Sir 44, 1.4-7, 11-15) (†2006). A munkámhoz nyújtott segítségért, segítőkészségért köszönet illeti néhai Tóth Tibort, Szete polgármesterét, dr. Michal Slivka docenst, dr. J. Tirpákot, dr. J. Beljakot, Mons. dr. Viliam Judákot, Mons. dr. Belást, Dušan Dúbravickýt és sok más egyházi méltóságot, nagy tudású szakértőt, valamint minden jó szándékú segítőmet. Köszönettel tartozom Szete lakosainak is, akik nem feledkeznek meg gyökereikről, történelmükről, sóvárognak megismerésére, tisztelik és becsben tartják azt. A szakértők véleménye szerint további adatok nyeréséhez okvetlenül szükséges kutatóárkos régészeti ásatást – szondázást - végezni. Ehhez szükséges a plébániahivatal együttműködése, az ereklyéik iránti nagyobb tisztelet s az ereklyetartó méltó, látható helyen való elhelyezése; liturgikus ünnepnapjuk megtartása stb. Remélem, hogy mindezzel kapcsolatban sikerül megvalósítanunk a 6. századi történész szavait: „Szülőföldednek vagy hazádnak légy hasznára éjjel-nappal, amennyire csak tudsz! Beszélj az elődök emlékéről, kutasd néped eredetét, értékeld történelmét és a történelmi munkákat!” Fordította: B. Szabó Márta Fotó: szoborlap.hu, bucsujaras.hu

A vágsziklási (Skalka) kegytemplom

LÉLEK ÉS ÉLET

Életige 2012. szeptember Chiara Lubich „Mindaz, aki e vízből iszik, ismét megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik meg soha többé, hanem a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” ( Jn 4,1314) Az evangélium egyik gyöngyszeme ez a beszélgetés a szamariai asszonnyal. Jákob kútjánál Jézus az egyik leghétköznapibb dologról, a vízről beszél, amely mégis a legkívánatosabb és a leginkább életbevágó elem mindazok számára, akik a sivataghoz szoktak. Nekik nem sokat kellett magyaráznia, hogy mit jelent a víz. A forrásvíz a mi természetes életünket szolgálja, míg az élő víz, amelyről Jézus beszél, az örök életet. Ahogy a sivatag is csak egy bőséges esőzés után virágzik ki, ugyanígy a keresztségben elvetett mag is csak akkor sarjadhat ki, ha Isten igéi táplálják bennünk. És akkor a növény növekedni kezd, új hajtásokat hoz: fává fejlődik vagy gyönyörű virággá, mert az ige élő vizéből

táplálkozik. Ez adja neki az életet, és tartja is fenn mindörökre. „Mindaz, aki e vízből iszik, ismét megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik meg soha többé, hanem a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Jézusnak ezek a szavai mindnyájunkhoz szólnak, akik szomjazunk ezen a világon: azokhoz, akik tudatában vannak lelki szárazságuknak, és érzik a mardosó szomjúságot; és azokhoz is, akik nem látják szükségét, hogy merítsenek az igazi élet és az emberiség nagy értékeinek a forrásából. Jézus lényegében a mai kor minden emberét hívja, amikor megmutatja, hol találhatunk választ a kérdéseinkre és beteljesülést a vágyainkra. A mi dolgunk tehát az, hogy merítsünk az Ő szavaiból, és hagyjuk, hogy átitasson minket üzenetével. Mégis hogyan? Úgy, hogy újraevangelizáljuk az életün-

ket megvizsgálva azt szavai tükrében, keresve a módot, hogy úgy gondolkozzunk, mint Jézus, az Ő szívével szeressünk. Minden pillanat, amikor az evangéliumot próbáljuk élni, egy csepp az élő vízből, amelyből Jézus ad inni. A szeretet minden megnyilvánulása felebarátaink iránt egy-egy korty ebből a vízből. Igen, mert ennek az élő és oly értékes víznek az a sajátossága, hogy minden alkalommal feltör szívünkben, valahányszor megnyitjuk a többiek szeretetére. Ez a forrás – Isten forrása – annyira lesz bővizű, amennyire mások szomját oltjuk vele kicsi

vagy nagy szeretet-tetteinkkel. „Mindaz, aki e vízből iszik, ismét megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, melyet én adok, nem szomjazik meg soha többé, hanem a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.” Megértettük tehát, hogy szomjunk csillapításához azt az élő vizet kell ajándékoznunk, amelyet Jézusból merítünk önmagunkban. Néha elég egy szó vagy mosoly, az együttérzés egy egyszerű jele, hogy ismét eltöltsön minket a teljesség, a mély megelégedettség, a kitörő öröm érzése. És ha folytonosan adunk, ak-

kor a békének és az életnek ez a forrása egyre bővebb vizet fog adni, és nem apad el soha. Van egy másik titok is, amelyet Jézus nyilatkoztatott ki nekünk, egy másik kiapadhatatlan forrás. Amikor ketten vagy hárman egyesülnek az Ő nevében, szeretetével szeretve egymást, Ő közöttük van. Ilyenkor szabadnak, egynek, fénnyel telinek érezzük magunkat, és élő víz forrásai fakadnak szívünkben. Jézus ígérete válik így valóra, mert a víz, amely szomjunkat örökre eloltja, tőle ered, aki itt van közöttünk. (Az Élet igéje, 2002. március. Megjelent: Új Város 2002/3) Fotó: világháló

Nem megtéríteni, hanem megszólítani… Két férﬁ beszélget: – Évek óta nem jársz templomba. Mondd, nem félsz az Istentől?! – Félek, olyannyira félek, hogy még a házát is messzire elkerülöm. Mint minden viccnek, ennek is van némi valóságalapja. Ugyanis, akik korábban, mondjuk gyermek- és ifjúkorukban, többnyire szüleik akaratának engedelmeskedve, vasár- és ünnepnapokon rendszeresen jártak templomba, kikerülvén a családi fészekből, új környezetükben szép lassan elhagyták a templomot s talán a hitüket is. Nos, elképzelhető, hogy az ilyen emberek emiatt valóban lelkifurdalást éreznek, és félni kezdenek Istentől. Nem mernek belépni a templomba, mert úgy vélik, hogy ott szembe találják magukat Istennel, és nagyon tévesen azt gondolják, ha elhagyták Istent, Isten is

elhagyta őket. Mivel félnek, szoronganak, szinte biztosra vehetjük, hogy maguktól, mások segítsége nélkül képtelenek visszatalálni az Isten, az imádság házába. Talán nem is tudatosítjuk kellőképpen, hogy nekünk, hívő és rendszeresen templomba járó embereknek nagy felelősségünk van velük szemben. Minden lehetséges alkalmat és eszközt meg kell ragadnunk, hogy miként a tékozló ﬁú, visszataláljanak az atyai házba. Nem azon kell siránkoznunk, hogy már mifelénk is egyre kevesebben járnak templomba, és főleg a ﬁatalok maradoznak el… Ne csak a lelkipásztorunktól várjuk el, hogy tegyen vagy többet tegyen a helyzet javítása érdekében, hiszen kevesen vannak, s ennél fogva egyiküknek-másikuknak 2-3 plébániát is el kell látnia.

A többletmunka miatt viszont eleve kevesebb idejük marad a tényleges pasztorációs teendők ellátására. Miként segíthetünk a templomból elmaradozott testvéreinken? A legegyszerűbb, amit mindenki megtehet: naponta imádkozzunk értük. Ha a családunkból válik templomkerülővé valaki, házastársunk, felnőtt gyermekünk vagy unokánk, túl a buzgó imán néha-néha emlékeztessük őt hitbéli állapotára, hitbéli kötelességeinek elmulasztására. Ha történetesen rokonról, barátról, szomszédról vagy jó ismerősről van szó, hívjuk fel a ﬁgyelmüket a templomunkban tartandó zenés programra, hangversenyre, előadásra. Születés- vagy névnapjukon ital vagy édesség helyett lepjük meg őket például dicsőítő énekeket tartalmazó CD-vel vagy egy jó lelki olvas-

mánnyal. Vagy alkalmasint adjuk a kezükbe katolikus hetilapunkat, az általunk már kiolvasott és nélkülözhető REMÉNY-t, illetve más katolikus sajtóterméket. Vagy ha úgy adódik, hívjuk és vigyük magunkkal őket az ismert búcsújáró helyre, katolikus találkozóra, lelkigyakorlatra stb. A lényeg, hogy ne feltűnően, ne erősen térítve viszonyuljunk a környezetünkben élő, hitüket elhagyott, vallásukat nem gyakorló felebarátainkhoz. Mert mihelyt észreveszik térítő szándékunkat, elképzelhető, hogy még jobban magukba zárkóznak, elutasítókká válnak, rosszabb esetben szektásokat látnak bennünk. Ezt elkerülendő, ne megtérítésükre, hanem csak megszólításukra törekedjünk abban a reményben, hogy az elvetett mag előbb-utóbb jó talajra talál bennük.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

.. O

ANKÉT

K rkérdés

sekre, lelki számadásra kényszerítő? Szívhez, vagy észhez Milyen szóló? Egyszerűen megfogala jó prédikáció? mazott, vagy bonyolult logikával felépített…? Olyan, „Értelmünk befogadja, szánk mely példákkal egyszerűsíti a hirdesse és szívünk szeresse!” megértést? Hosszú, vagy rövid? Élőbeszéddel előadott, Békét, nyugalmat sugározó, vagy felolvasott? Humorral, vagy ha nyugtalanító, kérdé- esetleg iróniával fűszerezett?

Legyen mondanivalója… Szerintem az a jó prédikáció, amit a pap nem azért mond, mert valamit mondania kell, hanem mert valamit mondani akar, azoknak, akik hallgatják őt. Tehát az a jó prédikáció, amelyiknek van mondanivalója. Valamit meg akar magyarázni, valamiben el akar igazítani, valamire figyelmeztetni akar, vagy csak egyszerűen fel akarja emelni a hallgatóság lelkét Istenhez. Mindezek mellett, úgy látom, hogy az embereket jobban megszólítja az olyan prédikáció, mely az olvasott szentírási részletek magyarázatán túl a mindennapi élethez vagy a hitbeli kérdésekhez is eligazítást ad, mint az olyan, amelyik csak fölöslegesen hosszan taglalja a több ezer évvel ezelőtti eseményeket és a történelmi hátteret. Fontos odafigyelni a célközönségre. Mosolygásra késztetett az egyik pozsonyi templomban hétköznap délelőtt hallott prédikáció, amiben a pap ezt mondta: „Gondolom, mindenki látta A Gyűrűk Ura filmet.“ Körülnéztem: rajtam kívül csupa idős néni ült a padokban, és az említett filmről feltételezhetően még csak nem is hallottak. Örömmel látom, hogy sok

Levelet kaptunk Remény

Több olvasónk is beszámolt arról, hogy egyházközségükből elzarándokoltak Mátraverebély-Szentkútra, a Nagyboldogasszony főbúcsúra. Leveleikből idézünk: Augusztus 11-én zarándokútra indultunk Mátraverebély-Szentkútra a Nagyboldogasszony főbúcsúra. Csoportunkat bábindali, kalászi, felsőahai és verebélyi hívek alkották. Megérkezve a kegyhelyre, meglátogattuk a bazilikát, majd a kedvező időjárásnak köszönhetően megtekintettük Szent László „ugratásának“ a helyét és a remetebarlangokat is… A szombat esti szentmisét P. Kálmán Peregrin OFM, a kegyhely igazgatója celebrálta. Szent-

kat, élményeiket, természetesen lelkipásztorok neve és helységnevek említése nélkül. Leveleiket kb. 1-1,5 írott oldal (1800-2700 karakter szóközökkel együtt) terjedelemben a remeny@remeny.sk e-mail, illetve a Remény szerkesztősége, Žiačka 4., 821 06 Bratislava postai címre várjuk. A levelekre írják rá: Ankét. A beérkező, teljes névvel és címmel ellátott véleményeket folyamatosan közöljük lapunkban. Köznyelvi beszédhez közelítő, Kérjük kedves Olvasóinkat, (Szerkesztőségünk fenntartja vagy választékos nyelvezetű? írják meg nekünk gondolatai- a rövidítés, szerkesztés jogát.)

pap valóban odaﬁgyel a hallgatóság összetételére – például amikor egy olyan lakótelepen laktam, ahol túlnyomórészt ﬁatal családok laktak, szinte mindegyik prédikáció, amit a helyi templomban hallottam, érintette a családi életet, házasságot, gyermeknevelést. Ne feledjük, hogy a prédikáció a Szentlélek és a prédikáló pap közös terméke, ezért több, mint egy előadás vagy szónoklat, mert az emberi erőfeszítésen és gondolatokon túl van benne jócskán isteni rész is. Egyrészt tehát úgy kell fogadnunk, hogy Isten szól hozzánk a prédikáló papon keresztül, és ezt nem kellene csak úgy elengednünk a fülünk mellett. Másrészt nyitott szívvel kell fordulnunk Isten szolgája és eszköze – a pap felé is, aki, ha hivatását valóban megéli, a lelkét teszi bele a prédikációiba, és valamit önmagából oszt meg velünk. Van úgy, hogy hatásosabb pár egyszerű és őszinte gondolat, melyek mögött ott van az illető papnak az élete, mint a leggyönyörűbb szóvirágok és kacifántos idézetek. Mit lehet tenni, ha minden jó szándék mellett mégis úgy érezzük, hogy az a prédikáció, amit épp hallgatunk, bizony szörnyen unalmas? Először is – ha az eleje unalmas, még nem biztos, hogy a vége is

beszédének vezérgondolata ez a Szent Anzelmtől származó idézet volt: „Isten Atyja minden alkotásnak, Mária pedig Anyja minden helyreállításnak.“ Néhányan közülünk, akik már jártak ezen a kegyhelyen évtizedekkel ezelőtt, most újra felelevenítették emlékeikben az akkori zarándoklatukat és azokat a zarándokokat is, akik már nincsenek közöttünk, közeli rokonok vagy ismerősök voltak. Így nemcsak Isten kegyelmeiben részesültünk, de sokak számára személyes élménnyé is vált a zarándoklat. Visszatekintve a Mátraverebély-Szentkút nemzeti kegyhely főbúcsújára, az a meggyőződésünk,

• ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP • 2012. SZEPTEMBER 2.

az lesz. Érdemes odaﬁgyelni a halálunalmasnak tűnő prédikációra is. Velem is előfordult már olyan, hogy pont az utolsó mondat ragadott meg, amit kár lett volna ﬁgyelmetlenség miatt elszalasztani. És ha semmi megszólítót nem fedeztünk fel a magunk számára, attól még lehet, hogy a másiknak az életét változtatták meg az elhangzott szavak. Egyébként nem lehet könnyű mindennap érdekes és megragadó prédikációt mondani, és ha a mait unalmasnak találtuk, még mindig reménykedhetünk abban, hogy a holnapi vagy a jövő heti jobb lesz. Ritka az olyan prédikáció, amiben semmi hasznosat és megszólítót nem találunk (én nem is emlékszem olyanra), de ha mégis, legvégső esetben azzal vigasztalhatjuk magunkat, hogy végül is nem ez a szentmise legfontosabb része. Szerintem az a valóban jó prédikáció, amelyikről még otthon, sőt, másnap is tudjuk, hogy miről szólt. Ha pedig jó volt a prédikáció, ne restelljük ezt megmondani a prédikáló papnak, hiszen a pozitív viszszajelzés mindenkinek jólesik, és ösztönzőleg hat, hogy a jövőben még jobb prédikációkat hallhassunk. Alemayehu Aster, Somorja

hogy Szentkút az igaz öröm forrása volt günk Krisztussal már itt, a földön elkezdődött. számunkra. Sranko Dániel Isten kegyelméből két napot tölthettünk el ezen a csodálatos helyen. A SzűzA hagyományokhoz híven Nagybol- anya mindenkit hív, várja ide vezeklő dogasszony ünnepére ebben az évben is gyermekeit! Kovácsné Erdélyi Etelka Mátraverebély-Szentkútra látogatott a Vágsellyei esperességhez tartozó falvak: Zsigárd, Pered, Deáki, Negyed híveinek Két autóbusznyi zarándok utazott Csallóközcsütörtökből, Csákányból, Il38 fős csoportja. A kegyhely főbúcsúját augusztus 11- lésházáról, Jókáról és a közeli kis falvak12-én, valamint augusztus 15-én ünne- ból Mátraverebély-Szentkútra július pelték meg, a hit évére való készülődés 11-én. Az úton lelkiatyánk beszélt a jegyében. A nagymisék előtti katekézis- kegyhely történetéről. sorozat a hit évének előkészületeihez Ternyák Csaba egri érsek prédikációkapcsolódott, és a zsinati tanítás közért- jában elmondta, hogy Nagyboldogaszhető módon történő ismertetését tűzte szony ünnepe egyben a remény ünnepe ki célul. A szombati katekézist is. A szentmise eucharisztikus körmeTörök Csaba, az MKPK tévére- nettel fejeződött be. A litániát követően ferense a tömegtájékoztatásról a templomban megáldották az ott vásátartotta. A vasárnapi katekézist rolt kegytárgyainkat. Hazafelé menet lelkiatyánk még tarKajtár Edvárd spirituális tartottogatott számunkra egy meglepetést: ta az egyházról. Erdő Péter bíboros, prímás, Ipolybalog községet kerestük fel, amelyesztergom-badapesti érsek ho- nek templomtornyán a Szent Korona míliájában arról beszélt, hogy másolata látható. amit Mária mennybevételével Hálásak vagyunk lelkiatyáinknak, dicsőségesen megmutatott szá- Klenkó Gábornak és Masicza Róbertmunkra, az nekünk, ma élő em- nek, akik ilyen szép, élményekben gazbereknek is a konkrét reménysé- dag kirándulást szerveztek számunkra. günk. Mi is azért bízunk testünk Slanička Éva föltámadásában, mert közössé-

TANÁCSOLÓ

Testi-lelki egészségünk

Műsorajánló

A spirituális élet útján André Louf (1929–2010) a nyugati monasztikus lelkiség egyik leghitelesebb képviselője, aki műveiben a szerzetesi tapasztalatot hozza és fordítja le a mai hívő számára. A Bencés Kiadónál a közelmúltban megjelent könyvében a keresztény ember spirituális útját úgy mutatja be, mint „az Úr útjain való járást”, hangsúlyozva, hogy aki jár, az halad, mégpedig előre. André Louf vallja: bizonyos értelemben annyi út van, ahány hívő, ugyanakkor a keresztény tapasztalat sémája alig változott az elmúlt kétezer évben, ezért kellene különös ﬁgyelemmel hallgatnunk, hogy mit mond nekünk minderről Isten igéje. „Miután megkaptuk a keresztséget, a Lélektől kapott élet az Isten igéjével való szorgalmas találkozásokból gyarapszik napról napra. A keresztény tapasztalat számára alapvető ez a gyakori találkozás a Bibliával.” Ám a szerző ﬁgyelmeztet: ahhoz, hogy ez a találkozás „éltető” legyen, megfelelő módon kell közelíteni a Bibliához, úgy, ahogy az ókori egyházatyák és a középkori teológusok, misztikusok a lectio divina fogalmával körülírták, amely „nem Istenről való, hanem Istennel kommunikáló olvasást jelent”. André Louf Szent Pál apostol nyomán három alapvető szakaszra osztja fel a spirituális élet fejlődésének útját: pszichikus szakasz, ésszerű szakasz és szellemi szakasz. Az első az aktív szakasz, amely rendszerint valamiféle megtérést, karizmatikus „sokkot” követ, és gyakran lelki eufóriával kezdődik. Isten kiárasztja vigasztalását, s az érintett személy „szalad, sőt egyenesen szárnyal. Az imádság könnyen megy, szinte magától folyik. Semmi nehézséget nem okoz a kegyelem érzékelése, s ez úgyszólván ellenállhatatlanul magával vonja a személy aktivitását”. A lelki eufóriának ezek a pillanatai mindenképpen Isten ajándékai, de nem tartanak sokáig, nem is arra valók. Erről azonban az Istenre rátaláló személyek gyakran nem vesznek tudomást, és elkövetik azt a hibát, hogy mesterségesen, saját erejükből akarják megnyújtani ezeket a pillanatokat, „s ennek nem lehet más eredménye, mint az egzaltált és depresszív szakaszok váltakozása”. Kétségtelen, hogy e vigasztalások

Agapé

Hortobágyi húsgombóc

forrásánál Isten áll, „céljuk viszont még csak aktivitásunk megszelídítése. Mindig mi vagyunk azok, akik cselekszünk, igaz, a kegyelem hatására néha megkapó lelkesedéssel. Az esetek többségében ez az aktivitás egy rajtunk kívüli területre irányul: munkánkra, testünkre…, embertársainkkal való kapcsolatainkra”. Az imádságot is ez a külsődlegesség jellemzi, sűrűn ismételgetjük őket, bennük azonban nem a lélek, hanem a gondolkodás, sőt a spekuláció jut szerephez. „Az az Isten, akihez intézzük őket, inkább előttünk van, mintsem bennünk.” Az első szakaszból a második, passzív szakaszba a Szentlélek vezeti el a hívőt, s ez az idő hosszabb-rövidebb ideig, néha egy egész életen át is tarthat. Ebben a szakaszban a hívő felfedezi saját belső világát, „ahol megsejtheti, hogy Isten lakik benne, s ahol végtelenül sűrűbb és végeredményben könnyebb az Istennel való találkozás, mint a teremtett dolgok közbeiktatásának hosszú és unalmas kerülőútján, ahogy eddig történt”. A „szív rejtett emberéről” van itt szó, akiről Szent Péter beszél második levelében, és a belső emberről, akiről Szent Pál azt mondja, hogy „fokozatosan ki kell bontania bennünk saját lehetőségeit, mígnem napjaink végén a külső ember lassanként fel nem bomlik a halálban”. Ebben a szakaszban Isten az, aki kezelésbe veszi az ember belső tapasztalatait, feltéve persze, ha mi átengedjük neki, ha teljesen ráhagyatkozunk, ami csak látszólag könnyű – ﬁgyelmeztet a szerző. „Éppen ellenkezőleg: páratlan válságon kell átmennünk…, hogy fájdalmasan és alázatosan megtanuljuk átengedni Istennek a kezdeményezést… A hit ismeretétől a ’megvilágosult’ hittől belülről áthatott bölcsességbe való átmenet nem mehet végbe fájdalmas küzdelem, gyakran a hit valódi krízise nélkül. Mégis: ez az átmenet elsőrendű fontosságú.” André Louf abban látja a mai hitélet viszonylag alacsony színvonalát, hogy a hinni akarás nehézségei közepette ösztönösen Isten és Krisztus misztériumainak „test szerinti” megismerésére törekszünk, „pedig a Lélek a hit általunk átélt éjszakájában titokzatosan arra hív minket, hogy lépjünk át a tudásból a bölcsességbe, koc-

káztassuk meg az ugrást, keljünk át kétségeink éjszakáján, hogy megmeneküljünk – nem az új és kiﬁnomult apologetikai érvek segítségével, hanem egyedül és kizárólag Isten irgalmának ingyenes kegyelméből”. Ebben a szakaszban a hívő, aki eddig az ige egyszerű terjesztője, „propagandistája volt, s ügyesen eszelte ki és terjesztette a különféle jelmondatokat, mostantól tanúvá válik – s már egészen másfajta lesz a szerepe. Már nem éri be a többiek meggyőzésével; már puszta jelenléte vonja magával és szédíti el őket, holott tökéletesen szelíd marad. Egy propagandistával lehet vitázni; a tanú azonban ellenállhatatlan. Benne mint egy forrásból ered az élet, s természetes módon terjed”. A második és harmadik szakasz közé beiktatódik egy átmeneti időszak, a kísértésé. Ekkor az ember megtapasztalja önmaga szédítő gyengeségét, ám ezzel együtt a kegyelem „szelíd, mégis ellenállhatatlan erejét”. A kísértésen az alázat révén juthatunk túl, az alázatos emberben ugyanis végül „eluralkodik az irgalomba vetett rendíthetetlen bizalom, amelynek már a bukásban is megsejtette néhány fénysugarát”. Ezért előfordulhat, hogy Isten megengedi, bűnt kövessünk el, hogy ezzel üdvösségre vezessen minket. André Louf Dávid király és Péter apostol esetét említi, utóbbi mindenki másnál jobban szerette Jézust, „de túlságosan elbízta magát. Ekkor Isten átengedte őt az emberi gyávaságnak, s ő tagadásra vetemedett, ám éppen bukása által vált bölcscsé és óvatossá. Megtanulta, hogy kímélni kell a gyengét, megtanulta, mennyire gyenge ő is önmagában, s már tisztán látja, hogy Krisztus ereje tartotta meg…” A harmadik szakasz az egyesítő szakasz, s itt nem a Szentlélek első adományáról van szó, amelyet minden keresztény megkap a keresztség és a bérmálás szentségében, „hanem ennek az ajándéknak egyfajta megújításáról és kitágításáról, amely tökéletességre juttatja az ember megistenítésének művét, aki most már testével, lelkével hasonlóvá vált Istenhez”. Ennek a szakasznak a lényegét Szent Pál apostol foglalja össze, a Korintusiakhoz írt második levelében (12,2-4).

Magyar Katolikus Rádió Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltvhálózaton.

Mária Rádió Szeptember 8., szombat 10.00 Szentmise Doroszlóról, bemutatja Erdő Péter bíboros Szeptember 9., vasárnap 9.30 Szentmise Zalaegerszegről

Duna TV Szeptember 8., szombat 8.40 Duna anzix. 60/34.: Árpád vezér legkedvesebb szigete - Barangolás a Csepel-szigeten 10.00 Genfest 2012 – Krónika 10.30 Isten kezében. Zebegény százéves temploma 12.45 Vannak vidékek. Szepesség 1. rész Szeptember 9., vasárnap 10.00 Élő egyház. Hírek, tudósítások a Kárpát-medence és a nagyvilág vallási eseményeiről 10.30 Isten kezében. Genfest 2012 - összefoglaló 13.35 Határtalanul magyar 14.35 Hazajáró. Csíki-havasok Búcsú Csíksomlyón

m1 Szeptember 9., vasárnap 9.00 Engedjétek hozzám 9.15 Katolikus krónika 16.25 Tihany. Ismeretterjesztő ﬁlm

m2 Szeptember 9., vasárnap 11.45 Öveges 33. A mikrohullám 12.00 Engedjétek hozzám 12.40 Kérdések a Bibliában

Továbbra is várjuk szerkesztőségünkbe kedves olvasóink kérdéseit!

Hozzávalók: 30 dkg húsból pörkölt, 1 dl tejföl, só, bors, 1 kg burgonya, 1 tojás, liszt Elkészítés: Pörköltet készítünk (maradék pörköltből is készíthetjük), majd a húst ledaráljuk, a levét félretesszük. A húshoz tejfölt adunk, kicsit sózzuk, borsozzuk. A burgo-

nyát kockára vágva megfőzzük, majd a vizet leöntjük róla, és hűlni hagyjuk. Áttörjük az egy tojással, és annyi liszttel, hogy jól dolgozható tésztát kapjunk. Kinyújtjuk 1 cm-es vastagságúra, kockára vágjuk, mindegyik közepébe egy kiskanálnyi húsmasszát rakunk, majd gombóccá formázzuk. Forró sós vízben kifőzzük a

ban helyezzük az üvegbe, így nem lesz zavaros a lé, és egyben kiemelhető. - A mikróban újramelegíteni kívánt rántott húst húzzuk el folyó csapvíz alatt: nem lesz „cipőtalp”, ha megJó tanácsok melegítjük. Ugyanez igaz bármilyen ételre, amit mik- Kovászos uborka készí- róban melegítünk, víz vagy tésekor a kaprot és a kenye- tej rácsöpögtetésével nem ret egy sűrű szövésű anyag- szárad ki. gombócokat, amíg feljönnek a víz tetejére. A pörköltszaftot kevés liszttel elkevert tejföllel besűrítjük, és a gombócokat beletesszük, majd még egyszer átforraljuk.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

Égi csikón léptet a nyár, tarka idő ünnepe jár, táncra való, fürdeni jó, nagy hegy alatt hűsöl a tó. (Weöres Sándor)

A dicsekedők

Kedves Gyerekek!

Volt egyszer egy ember, s annak három fia. Ez az ember két idősebb fiát mesterségre adta, az egyikből borbély, a másikból kovács lett. Kisebbik fiának nem kellett semmiféle mesterség, az felcsapott katonának. Esztendő múlt esztendő után, a fiúk nem jártak haza, egyszer azonban levelet kaptak mind a hárman, hogy jöjjenek, ha még életben akarják látni az apjukat. Hazajönnek a fiúk, s hát csakugyan az apjuk halálán van. - No, édes fiaim - mondotta az öregember -, csakhogy még egyszer láthatlak! Mondjátok el nekem, melyik mire ment, jól kitanultátok-e a mesterségeteket, hogy legalább nyugodtan szállhassak az én koporsómba. Azt mondja a legidősebb: - Ne búsuljon, édesapám, mert én jól kitanultam a mesterségemet. Én úgy tudok beretválni, hogy a nyulat futtában megberetválom. - Na, ez igazán szép - örvendezett az öregember -, te, fiam, a jég hátán is megélsz. - Ne féljen, édesapám - mondotta a másik legény, a kovács -, mert én meg úgy kitanultam a mesterségemet, hogy a lóra futtában felverem a patkót, meg le is veszem róla. - Ó, de jó, Istenem, ó de jó! - mondotta az öregember. - Hát te, fiam - szólt a legfiatalabbhoz -, milyen katona vagy, jól tudsze a karddal bánni? - Én-e, édesapám? - kérdezte a legény. - Tudok biz' én. Egyszer kimentem sétálni a legfényesebb ruhámban, s hát amint mennék az utcán, szakadni kezd az eső. Hej, uramteremtőm, mit csináljak, gondoltam magamban, most ez a cudar eső pocsékká veri az én szép atillámat. De nem sokáig gondolkoztam, hirtelen kirántottam a kardomat, s olyan gyorsan hadonásztam magam körül, hogy egy csepp nem sok, annyi sem esett reám. Hej, bezzeg bámulták is a többi katonák, amikor visszamentem a kaszárnyába, hogy nem vert meg az eső. Odajött a generális, megkérdezte, hogy mit csináltam. Mondtam, én nem csináltam egyebet, csak kirántottam a kardomat, s azzal visszavertem az esőt. Derék vitéz vagy, fiam, mondta a generális, s egy zacskó aranyat adott ajándékba. - Ó, Istenem, Istenem - mondotta az öregember -, most már nyugodtan halok meg, megéltek mind a hárman a magatok emberségéből, nincs szükségetek arra a pénzecskére, amit összekuporgattam. Éppen abban a szempillantásban jött a pap, hogy feladja az utolsó kenetet, s a haldokló ember, ami pénze volt, mind odaadta a papnak, hogy ossza ki a szegények közt. De bezzeg lekonyult az orra mind a három fiúnak, elment a kedvük a dicsekedéstől egész életükre. Az apjukat eltemették, aztán nyakukba vették a világot, mentek hárman háromfelé. Holnap legyenek a ti vendégeitek!

Ugye nagyon hamar elszaladt ez a két hónap? Most, amikor véget ért a nyaralás, az utazások, bulizások ideje, biztosan mindnyájan hálát adtok Istennek mindazért a jóért, amiben nyáron részetek volt. Az új tanév elején kérjétek a Szentlelket, adjon nektek erőt, kitartást a tanuláshoz! Élvezzétek, hogy újra együtt vagytok osztálytársaitokkal, barátaitokkal! A Kuckó várja élménybeszámolóitokat, rajzaitokat!

Albert Barbara, volt 2. a osztály, Kazinczy Ferenc Alapiskola, Tornalja

Drevonya Robi, 6 éves, óvodás, Nagysalló

Készítette Szőke András

Rejtvény

(magyar népmese)

Gyulai József, volt 2. osztály, Nagyölved

Kristóf Ildikó, volt 2. a osztály, Kazinczy Ferenc Alapiskola, Tornalja Kedves Gyerekek! ezeket a betűket beírjátok az üres oszlopba, egy értelmes szót kaptok, amely Jézus legközeMúltkori számunkban már megírtuk, hogy lebbi munkatársait, tanítványait jelöli. a Kazinczy Ferenc Alapiskolából, Tornaljáról, Bizonyos értelemben mi is azok vagyunk! több rejtvényt is beküldtek a Kuckóba a gyerekek. Most a másodikat fejthetitek meg. Ezt Ezt a szót küldjétek el nyílt levelezőlapon Szőke András készítette, aki most szeptember- szeptember 7-ig szerkesztőségünk címére: től a 3. a osztály tanulója. Ahogy az előző KucRemény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava kóban közöltük, a most 3. a osztályos rejtvénykészítő gyerekek és osztálytársaik közös jutalma A csillagszemű juhász és más mesék c. Megfejtés könyv, amelyet postán küldünk el nekik. A 33. számunkban közölt rejtvény megfejA rejtvény minden sorának betűiből egyegy keresztnevet állíthattok össze. Minden tése: Nagyboldogasszony. A nyertes: sorban marad azonban egy felesleges betű. Ha • ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP • 2012. SZEPTEMBER 2.

Bernáth Ádám, volt 7. osztály, Dióspatonyi Alapiskola

Lakatos Saskia, volt 3. osztály, Nagyölvedi Alapiskola A

Tinák Natália, Perbete Gratulálunk, az ajándékot postán küldjük!

NAPRAFORGÓ

Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy, Aki holnap léssz: ma még nem te vagy. (Weöres Sándor) Keresd a Reményt a Facebookon!

VILLÁMPOST@LÁDÁNKBÓL

Narancsszínű csapatunk

Angoltábor Lakitelken A táborra július 21–28. között került sor a Lezsák Sándor által alapított Népfőiskolán. Hallottam már erről a táborról, és úgy döntöttem, idén elmegyek; nem árt az angol nyelvet gyakorolni, tanulni, újratanulni az egyetem előtt nekem, aki amúgy is kezdő szinten vagyok e nyelvben. Pontosabban újrakezdő, hiszen a táborba érkezéskor tesztet írtunk, és az elért eredmény alapján soroltak minket hat csoportba. A táborban összesen kb. 60 diák volt. Gyökeres Erikától, a Nemzetközileg Magyarország Jövőjéért Alapítvány munkatársától megtudtam, hogy az idei már a nyolcadik tábor volt, itt, Lakitelken negyedszer rendezték meg. Első nap még nem volt oktatás, ekkor csak szétosztottak bennünket csoportokba, színek szerint. Volt összesen hét színcsoport, mindegyikben 5-6 vezető. A „tanítási napok” forgatókönyve a következő volt: a reggeli dicséret után kezdődött az egyórás olvasási, kiejtés-gyakorlási óra, melynek vezetője Eric Baldwin volt. Ő egyáltalán nem beszél magyarul, épp ezért volt miden egyes találkozás alkalmával velünk Körösi Pálma, aki a tolmács szerepét töltötte be. Ezeken az órákon a Szentírásból olvastunk részleteket, ami azért is előnyös, mert mivel az ember ismeri nagyjából a történeteket, így könnyebben meg tudja érteni az egyes szavakat is. Először Eric elolvasta az egész részt a Bibliából, amit minden egyes táborozó kapott az érkezés alkalmával, hozzá egy kapcsos füzetet, amiben a napi elolvasott szakaszokhoz voltak kérdések, természetesen csak angolul, és ezeket angolul meg kellett válaszolni, mindig annak, akit felszólított. Ezután egyenként olvastuk el, igyekezve a legjobban kiejteni a nehéz szavakat. A délelőtt folyamán volt még nyelvtanóra, melyet Rachel Markel vezetett Amerikából. Ő szintén csak angolul beszélt, itt a tolmács feladatait a péceli Borzási Lídia látta el. A vége felé közeledve már egyre kevesebbet kellett fordítania, mert egyre jobban kinyílt a fülünk az idegen szavakra, és egyre inkább kezdtük megérteni Rachel szavait. Kaptunk házi feladatokat is, kellett például keresztrejtvényt is fejteni. Jutalmul különleges, finomabbnál finomabb amerikai csokikat kaptunk. Délutánonként egytől négyig volt az ún. „free time”, a szabad idő, amikor legtöbben a sportot választották. Rendeztek foci-, röplabdabajnokságot, el lehetett menni úszni a Népfőiskolához tartozó Gyarmati Dezső Tanuszodába. Négy órától voltak különféle egyéni szórakozási lehetőségek: bele lehetett tekinteni az ausztrál festészet művészetébe, Mihályi Éva néni segítségével, lehetett festményeket készíteni, melyeket az utolsó nap a Kölcsey Házban ki is állítottak. Lehetett anyagból virágot hajtogatni, ami iránt főleg a lányok mutattak érdeklődést, de voltak fiúk is, mint jómagam, akik azért szántuk rá magunkat erre,

mert úgy döntöttünk, hogy viszünk haza anyukánknak is emlékbe. Volt még számháború, „vízi csata”, agyagozás a lakitelki keramikus, Edit néni segítségével, aki aztán elhozta nekünk kiégetve a készített tárgyakat. És végül, de nem utolsósorban, volt olimpia is, színcsapatok szerint, melynek része volt az úszás, kenuzás, röplabdabajnokság, futás, kerékpárverseny, futás és egyéb. Minden nap délután öttől volt a beszélgetési óra, melyet a magyarul is beszélő Janet vezetett, aki már néhány éve Budafokon él. Ő nagyon kedves, szeretett tagja volt a csoportunknak, mert kitűnt a többi 30-35 vezető közül a nevetésével. A „narancsszínű orángutánok” feje Allen Mercer volt, aki már szintén néhány éve Magyarországon él, négy gyermek apukája, és kiválóan beszél magyarul. De ő nem tudott mindig velünk lenni, mert az ő feladata volt az egyes napok során készített fotókból videót csinálni, aminek az utolsó napra el kellett készülnie. Vacsora után volt rövid hálaadás a sikeres napért, mert a tábor keresztény szellemben zajlott. Esténként volt ugyancsak mindig program. Részt vettünk kincsvadászaton, tánclépéseket sajátíthattunk el a lakitelki Kösöntyű Néptáncegyüttes jóvoltából. Tanultunk ír táncot, de természetesen amerikait is. Volt egy nagyon sokrétű műsorszámokból összeállított Ki mit tud?, melyben volt éneklés, színdarab, vicc, hangszeren játszás. Utolsó este kenyérlángos várt ránk, meglepően lekvárral, ami különlegesség volt számomra. Utána volt tábortűz és egy édességkóstoló amerikai módra. A búcsúzás napján úgy éreztem, hogy sokat fejlődtem az angol nyelvtudásomban, ennek nagyon örültem. Ezt többen a csoportom vezetőiből is alátámasztották, és ezt jólesett hallanom, továbbá a bátorításokat, amelyet mindnyájunknak mondtak, hogy ne féljünk beszélni, ha akadozva is. Erre volt elég lehetőség, ha máshol nem, akkor az ebédlőben az étkezések során. Kedves élmény marad számomra, hogy egy rövid kéznyújtás erejéig találkozhattam Lezsák alelnök úrral, volt idő rövid társalgásra Olajos István tanár úrral, a lakitelki általános iskola igazgatójával, a komáromi Marianum csapatával, akik épp akkor délután érkeztek meg délvidéki útjukról, melynek célpontja Nándorfehérvár volt. Július 22-én ott emlékeztek meg és koszorúztak a résztvevők a győzelem 556. évfordulóján, ahol az Országgyűlés alelnöke mondott beszédet. Zilizi Kristóf

Egy mondatban • Hithirdetés címmel szervezték meg augusztus 15. és 26. között azt a 12 napos ifjúsági eseménysorozatot, amelyben 14 francia város vett részt. • Augusztus 10-én szentmisével és záróünnepséggel fejeződött be Balatonföldváron a Szuverén Máltai Lovagrend 29. Nemzetközi Ifjúsági Mozgássérült Tábora, amelyben 22 országból 170 fogyatékkal élő, köztük 110 kerekes székes ﬁatal vett részt. (Forrás: Magyar Kurír)

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

GONDOLKODÓ

REJTVÉNY

ca – franciául; 24. Kézimunkázik; 26. Ószövetségi próféta; 28. Protaktínium; 30. Nem nagyvárosban; 32. Halászkellék; 33. Csak részben lakatlan (!); 35. Háztáji jószág; 36. Szalagszerű összefogó alkatrész (ék. hiba); 38. A rejtvény második sora (a nyíl ir. folyt.); 39. Kövér, tréfásan; 40. Emlősállat kiálló szemfoga; 42. „... carte“; 43. Angol színész (Ian); 44. Hurbanovo magyar neve; 46. Orosz folyó, fölös ékezettel; 47. Attól az időponttól kezdve; 49. Nem teljes nyom (!); 50. Ősi latin köszöntés; 52. ... Ben (London); 53. Lesotho autóinak betűjele; 55. Később; 57. Lengyel író (Stanislaw); 59. Zakó egyneműi; 60. „A“ hódoltsági török lovas katona; 62. ...hold = holdtölte; 63. Ma már Stubnyafürdőhöz (Turčianske Teplice) tartozó városrész; 64. Angol férﬁnév (Costner); 65. A világ legnépesebb országa; 66. Óriáskígyó; 67. Építmény kicsinyített modellje;

Jézus a mózesi törvényt annak igazi szelleme szerint tartotta meg. Az öszszeütközések közte és az írástudók között abból adódtak, hogy míg az utóbbiak saját fontosságukat hangsúlyozták, addig Jézus követelménye az emberi szív tisztasága volt. Az ember az Istennek engedelmeskedjen, és ne a törvény betűjének. – A gondolatsor befejezése a függ. 1, vízsz. 38 és függ 6 számú sorokban található meg. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán szeptember 7-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ Vízszintes sorok: 1. Észak-amerikai indián nép; 6. Adolf páratlan betűi; 9. Ritka férfinév; 12. Csúszós (ék. hiba); 13. Műlesiklás; 15. A-val a végén: megszabott díj; 16. Tréfásan: feltűnően bozontos szakállú férfi; 17. Tehát, úgy – németül; 18. Teller ... ; magyar származású amerikai atomfizikus keresztneve; 19. Az utolsó betű pótlásával: óriás – németül; 20. Argón; 21. Csendben pózol (!); 22. Ut-

Függőleges sorok: 1. A rejtvény első része (a nyíl ir. folyt.); 2. Hirtelen ébred; 3. Vasoxidos, porszerű anyag; 4. A juh hímje; 5. Kötőszó; 6. A rejtvény befejező sora; 7. Oxigén és laurencium; 8. Szóbeszéd (ék. hiba); 9. Több a kelleténél; 10. A „d. e.“ (délelőtt) angol megfelelője; 11. A sor végén álló; 13. Igaerővel vontatott jármű; 14. Papagájnév; 16. Olasz helyeslés; 17.

SOKSZÍNŰ EGYHÁZ

A Művészetek Völgye elnevezésű rendezvényen idén is megjelent a Katolikus Karitász: naponta változó programokkal képviselte magát az ország több karitász-szervezete. A tíznapos fesztiválon az érdeklődők megismerkedhettek a Karitász külföldi és belföldi programjaival, tapasztalataival, önkénteseivel és a segítés örömével. Naponta változó programokkal képviselte magát az ország több karitász-szervezete: a „házigazda” veszprémiek mellett a Győri Egyházmegyei Karitász önkéntesei, a Pécsi Egyházmegyei Karitász munkatársai és a Székesfehérvári RÉV szenvedélybeteg segítő szolgálat is megjelent. Volt „lelki” sátor, kézműves foglalkozás, arcfestés és még sok más program, amelyeken keresztül a látogatók közel kerülhettek a karitászhoz és megis-

Felelőtlen, megbízhatatlan személy – tréfásan; 19. Egy francia városba való; 21. Régiesen: magról átültetésre nevelt növény; 23. Sugarak, melyek a lebarnulást idézik elő; 25. Üdítő ital; 27. Luxemburgi, magyar, osztrák és norvég gépkocsik jelzése; 29. Működés vagy folyamat többször megszakad; 31. Diana páratlan betűi; 34. Hasonló, bizonyos szempontból megfelelő – idegen szóval; 36. Porrá válik; 37. Két mértékegység, a centigramm és millitesla rövidítése; 38. Térelválasztó; 40. Központi idegrendszer; 41. Japán motorkerékpár-márka; 43. A sör igéje; 45. Audiovizuális – rövidítve; 48. Belga város Brüsszel mellett (aa=a!) 51. Választékosan: már előre; 54. ...limál: szilárd anyagot olvasztás nélkül légneművé alakít;

merkedhettek munkatársaival, önkénteseivel. Kedves és népszerű program volt a szeretetüzenet is, amelyben a rászoruló családoknak, gyermekeknek idézhettek a Bibliából, vagy akár írhattak, rajzolhattak üzeneteket a családok, mert ugye „nem csak kenyérrel él az ember”. Nagyon vidám, kalandos hét volt, ahol talán közelebb hoztuk az emberekhez a karitász munkát és annak örömeit – olvasható a Veszprémi Főgyházmegye honlapján. Magyar Kurír

Szerte a világon augusztusban ünnepelték fennállásuk 800 éves évfordulóját a klarisszák. Szent Klára nővérei az Assisiben lévő protomonostoruktól tizenkilencezer kilométerre, a Csendes-óceáni Tahiti szigetén is megemlékeztek a jubileumról. A szerzetesnők negyven éve telepedtek meg a szigeten, a kanadai Lennoxville monostorának új hajtá-

• ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP • 2012. SZEPTEMBER 2.

56. Japán és Olaszország gépkocsijainak betűjele; 58. A legkiválóbb – idegen eredetű szóval; 60. AmErican Standards Association; 61. Ólomoxid; 62. Tekintetes, rövidítve; 63. Cin; 64. Kicsinyítő.

Megfejtés A 33. számunkban közölt rejtvény megfejtése: Istenben élni öröm. A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Juhász Gabriella, Marcelháza. Gratulálunk!

saként, vagy ahogy a klarisszák mondják, ágacskájaként. Polinéziában azóta már újabb ágacskák születtek Tahiti közreműködésével a Fülöp-szigeteken, a Fidzsi-szigeteken és Vantauban. A hivatásokban bővelkedő óceániai klarisszák már jelen vannak Libanonban, Kanadában és Olaszországban is. Szent Ferenc családjának második rendje a klarisszák, amely alapvetően kontemplatív közösség, de a ﬁzikai és szellemi munka természetesen része mindennapi életüknek. Polinéziában az imádság, az elmélkedés és a lelki vezetés mellett kertészkednek, földet művelnek, állattenyésztéssel foglalkoznak, hímeznek, asztalos- és villanyszerelő-munkát is végeznek. A tahiti klarisszák privilégiuma, hogy egész Polinéziát ők látják el a szentmiséhez szükséges kis és nagy ostyákkal. Szintén az ő jelenlétüknek köszönhető, hogy a világnak ezen a részén mindenhol virágoznak a ferences világi rendi közösségek, a ferences ifjúsági mozgalom és a Szent Ferenc Barátai közösségek. Magyar Kurír

APRAJANAGYJA Fizetett hirdetések

NYÁRI AKCIÓ

SZOLGÁLTATÁS KÖSZÖNTŐ

DOMINE TEMETKEZÉSI VÁLLALAT

A legdrágább édesanya, nagymama és dédike,

Szabó Ferenc S.J. Pozsonytól Kassáig Írók, költők, művészek a Felvidéken A szerző célja, hogy a Felvidéken élő magyarok tudatosítsák, milyen gazdag a magyar kulturális örökség, amelyet nekik őrizniük kell, és továbbadni az újabb nemzedéknek. Ára: 2,50 Eur helyett 1,20 Eur

ELÉRHETŐSÉG: Nám. Á.Vámbéryho 53/10B 929 01 Dunaszerdahely E-mail: info@domine.sk Honlap: www.domine.sk

özv. KVACSEK JÁNOSNÉ VARGA ROZÁLIA Leszenyén, szeptember 1-jén ünnepli 80. születésnapját. Őszinte szívvel köszöntjük, jó egészséget, erőt és sok boldogságot kívánunk szeretett családja körében. Köszönjük a gondoskodást, a féltő szeretetet és emberséget, amivel elindított bennünket. Kívánjuk, hogy még sokáig lelje örömét gyermekeiben, unokáiban, dédunokáiban.

24 órás szolgálat: 0917/464 354 Könyvek és DVD-filmek. www.gabrielbolt.eu ZARÁNDOKLAT

Szeretettel gratulál az egész család Rappon, szeptember 4-én ünnepli 90. születésnapját MOLNÁR MÁRIA (Édesnéni). A jó Isten áldása és a Szűzanya oltalma kísérje minden napját. Szeretettel köszönti Márta és családja Szeretettel köszöntjük ZÖLLEI ROZÁLIÁT névnapja alkalmából. A jó Isten áldja és erősítse, hogy még sokáig szolgálhassa templomunkat A hálás apátújfalusi hívek

A pozsonyi Awertour utazási iroda közreműködésével magyar nyelvű 15 napos szentföldi zarándoklatra hívjuk a kedves, különleges szent helyeket látni kívánó híveket. A hagyományos bibliai helyek mellett meglátogatunk különleges zarándokhelyeket is, mint a Jordán forrása, Sephoris, Caesarea, Negevi sivatag, Eilat, Petra Jordániában, Sinai-hegy Egyiptomban és Izrael négy tengere. Időpont: 2012. X. 9-től 23-ig. Indulás és érkezés Budapest-Ferihegy.

Könyvrendelés: Cím: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 0948/057 508 • E-mail: office@remeny.sk

Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella Tel.: 0905 255 154 E-mail: kamenargabi@gmail.com

A zarándoklat vezetője Jáger Róbert atya, társszervezője Hutár Márk. További információk a marcus55@post.sk, illetve a 0904843915-ös mobilszámon.

Szepes Mária gondolatai Nem baj, ha a világtól elfogadod, amit adni akar neked. Csak az a végzetes hiba, ha önmagadat maradéktalanul a világnak adod érte. Semmihez ne ragaszkodj, ami mulandó! Aki teljesen feladja a múltért a jelenét, talán a jövőt is elveszíti. Ne kívülről nézz önmagadra, hanem belülről nézz kifelé! Aki csodákban él, mindent elér. Realista. Nem lohol árnyakért. Odatart, ahol örök a Fény. A sötétség csak ahhoz ér hozzá, aki behívja magához. Az emberek életéből csak az nő ki, aminek magját a múltban valahol elvetették. Senki nem kerül a környezetünkbe véletlenül. Lényünk sajátos összetétele idézte meg. Amibe görcsösen belekapaszkodunk, azt elveszítjük, és csak az a miénk, amit oda tudunk adni.

KÖNYVAJÁNLAT Wolfgang Bühne: Barátság, szerelem, szexualitás és Jézus Krisztus követése Ez a könyv a szerelemről és a bűnről szól. A szerző nem rejti véka alá, hogy meg kell tartani az Istentől kapott és az évszázadok során bevált tradicionális értékeket. Ára: 3,29 Eur - 100 oldal

Wurdits Mihály: Fogadd el... A szerző megírja élete örömeit, bánatait és azt a rengeteg áldást, amelyben részesült és még részesülni fog, mert a mi Urunk tenyerén él. Ára: 7,13 Eur - 272 oldal

Gyürki László: A Biblia földjén Ez a könyv a szentföldi zarándokoknak akar segítséget nyújtani, őket akarja eligazítani, kalauzolni. Elénk tárja az egyes szent helyek történetét. Ára: 3,65 Eur - 281 oldal+kép melléklet Don Lino Faggioli: A szerelem útja Ez a kiadvány nemcsak a házasság szentségének szertartására készít fel, hanem a hétköznapi problémák megoldására is. A könyv emlékezetessé teszi az előkészítési találkozókat is. Ára: 2,32 Eur - 80 oldal • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Akciós ajánlatunk!

Hidd, amit

Házasulandók imafüzete Ára: 1,- Eur helyett 0,75 Eur + postaköltség

énekelsz

A gyermek, akit Jézusnak hívtak – A titok dvd Jézus gyermekkoráról Ára: 16,43 Eur helyett 8,90 Eur + postaköltség Megrendelhető: office@remeny.sk vagy 0948/057 508

Bertha Éva „Aki szeret, az énekel, aki énekel, az kétszeresen imádkozik” (Szent Ágoston) Talán nem túlzás azt állítani, hogy az ima a hívő ember „anyanyelve”. S egész biztosan igaz a mottóban idézett Szent Ágoston-i mondás is: „…aki énekel, az kétszeresen imádkozik.”. Ismerjük vajon „énekes anyanyelvünket”? Elgondolkoztatnak olykor az ismerős templomi dallamok s énekeink szavai? Tamás József plébános írta egy helyen: „A magyar nép éneklő nép. Énekben mondja el örömét és bánatát, és ezzel vigasztalódik. A mai nyugtalan világban nagyon is szükség van erre, főleg a templom meghittségében.” „Jöjj, Szentlélek Úristen…” (Glória, Hozsanna 259.; Éneklő Egyház 126.) Valahányszor ezt a szinte könyörögve kérő éneket-imát énekeljük, mindig érzem, hogy őszintén, a szívekből tör elő az óhaj: Jöjj, Szentlélek Úristen… Mindig ünnepélyesen, egységesen, szépen szól. Egyén és közösség kérése jut kifejezésre benne. Kérjük, hívjuk, várjuk, reméljük a Lelket… Hisszük, hogy segíthet nekünk, hogy gyámolítja azt, aki rászorul, hiszen annyi az árva közöttünk. Árva, akit magára hagytak, akihez nem szólnak, akihez durván szólnak, akit nem fogadnak el, akit elutasítanak, akit bántanak szavakkal, bántanak tettlegesen… Hisszük, hogy „szívünk orvosa” minden szívhez elérhet, égi kincseit senkitől meg nem tagadja. Vigasza mindenkinek, aki hittel hívja, várja. A megfáradtaknak, a fásultaknak, a közömbösöknek, a tétováknak, a keresőknek, a zavaros világban tapogatózóknak. Fiataloknak és öregeknek. Mindenkinek, aki kitárja szíve kapuját a frissítő fuvallat előtt. Aki sírásában is – vagy akár csak éppen akkor – hívni tudja. Mert hiszen nevezzük akárhogyan is, de mindnyájan a mennyei fényességre vágyunk, amelyet Ő áraszt ránk…

„Felvirradt az új örömnek fénye, eljött az Úr választott edénye...” Szeretettel hívják a Mária-tisztelőket Bacsfa-Szentantalra (Báč),

a Kisboldogasszony-főbúcsúra, 2012. szeptember 8-ára és 9-ére. PROGRAM: Szeptember 8., szombat: 12.00 Zarándokok fogadása, ifjúsági programok 14.00 Ünnepélyes rózsafüzér, gyónási lehetőség 15.00 Megnyitó szentmise: Naszvadi Sándor, nagymagyari esperesplébános 16.00 Közös keresztút a Kálvárián 17.00 Ünnepi esti dicséret a templomban 18.00 Ünnepi koncelebrált szentmise, főcelebráns: Cserháti Ferenc, esztergom-budapesti segédpüspök. Szentségi körmenet, szentségi áldás és ereklyetisztelet 21.00 Szentségimádás a templomban 23.00 Szentmise a rendkívüli formában: Józsa Attila, galántai esperesplébános A szentmise után csendes szentségimádás reggelig Szeptember 9., vasárnap: 07.30 Szentségi áldás 08.00 Szlovák nyelvű szentmise: Marián Libič, somorjai káplán 09.30 Ünnepi reggeli dicséret a templomban 10.30 Ünnepi koncelebrált szentmise, főcelebráns: Varga Lajos, váci segédpüspök A szentmise után Úrangyala imádság és ereklyetisztelet a templomban Bővebb információ: Sranko László plébános, Báč 1, 930 30 Rohovce, Szlovákia, www.szentantal.sk, e-mail: sranko.laci@gmail.com, telefon: 0650400140, mobil: 00421 (0)911 911 809

Remény online • Remény hetilap online archivum • webshop – vallásos könyvek széles választéka

www.katolikus.sk Küldje be Ön is plébániája, közössége hírét: hir@katolikus.sk • ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP • 2012. SZEPTEMBER 2.

A Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Főiskola felvételt hirdet a 2012/13-as tanévre Tudatjuk a tisztelt érdeklődőkkel, hogy a 2012/2013-as tanévben a Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Főiskola kihelyezett dunaszerdahelyi tagozata ismét indít első évfolyamot szociális munkás szakon, mind magyar, mind szlovák nyelven. A szociális munkás képzés szombati napokon lesz. A hat szemeszterből álló bakkalaureátusi képzés akkreditált. Bővebb információt a www.vssvalzbety.sk honlapon lehet szerezni. Telefonon dr. Nagy Frigyesnél, a kihelyezett tagozat titkáránál érdeklődhetnek. Elérhetősége: 00421 903 650 344. „Üljük meg vigadozva Szűz Mária születésének ünnepét...!” Tisztelettel és szeretettel hívják a lelkiatyákat és a híveket

a bényi Szentkút kisbúcsújára, melynek megünneplése szeptember 9-én, vasárnap lesz, a következő programmal: 13.30 Keresztúti ájtatosság 14.15 Elmélkedő rózsafüzér 15.00 Ünnepi szentmise A szentmise előtt, a lelki program alatt szentgyónás és lelki beszélgetés lehetősége lesz.

Friss tartalommal, folyamatosan bővülő webshoppal, a Remény hetilap online, lapozható archivumával, hírekkel és érdekességekkel várjuk megújult oldalunkon!

www.remeny.sk ELÉRHETŐSÉGEINK Főszerkesztő-helyettes: Albán József Tel.: +421 (0)948 057 510

Szerkesztő: Orbánné B. Mária Tel.: +421 (0)948 057 506

Felelős szerkesztő: Bertha Éva Tel.: +421 (0)948 057 509

KÖNYVRENDELÉS: office@remeny.sk vagy 0948/057 508