remeny_2012-50_korrekturazott

„Irgalmas Istenünk, Szent Miklós püspök közbenjárására engedd, hogy minden veszedelemben oltalmat találjunk nálad, és az üdvösség útján akadálytalanul haladjunk előre!”

(Szent Miklós szentmiséje könyörgéséből)

REMÉNY XXIII. évfolyam 50. szám

2012. december 9. – Advent 2. vasárnapja

Isten kedvéért

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,50 Eur 5 9 15

Lapozgatom a hazai sajtót, bele-beleolvasok egy-egy cikkbe. Az egyik lapban az aktuális táskadivatról van szó. Az összeállítás szerzője megemlíti egy márkás darab kapcsán, hogy „már” hatszáz euróért hozzá lehet jutni. Aztán egy másik újságot veszek kezembe, amelyben tekintetem az anyagi segítséget kérők listájára esik: három-négy-öt gyermekét egyedül nevelő édesanyák, rokkantnyugdíjasok, özvegyek, árvák, akiknek nincs cipőjük, ruhájuk, tűzifájuk...

Akkora a kontraszt a két egymás után olvasott cikk között, hogy szinte elakad a lélegzetem. Persze, ismerjük a helyzetet, tudjuk, hogy egyre nagyobbak a társadalmi különbségek, egyre többen küzdenek a szegénységgel. És tudjuk, hogy nem hatszáz, hanem hatvan, sőt, hat euró is mennyire segítene sokukon.

A hit tettek nélkül halott – áll Szent Jakab apostol levelében. A hit évében ez felhívás lehet mindnyájunk számára. Felhívás arra, hogy istenhitünket még inkább összekapcsoljuk a felebaráti szeretettel. Amely „abban áll, hogy azokat az embertársaimat is, akiket első látásra nem

Ő lett a menedékem Adventi iránytűk Nézzétek a mező liliomait

szívlelhetek, vagy egyáltalán nem is ismerek, Isten kedvéért szeretem”.

(XVI. Benedek: Deus caritas est, 18) Vagyis észreveszem a vigaszra szorulót, a szükséget szenvedőt, és lehetőségeimhez mérten segítem – imával, figyelemmel, meghallgatással, jó tanáccsal, de anyagilag, ruhával, élelmiszerrel is. Embertársamat Jézus szemével nézem, és „a felszínen látható mögött meglátom, hogy belül a szeretet gesztusára vár – az odafordulásra” – áll a már idézett pápai enciklikában.

Egy sok családnak rendszeresen segítséget nyújtó asszony mondta: nem firtatja, ki miért került szükséghelyzetbe, nem ítélkezik, hanem segít pénzzel, ruhával, élelemmel.

Ha mindannyian így tennénk, akkor nem fordulhatna elő, hogy tűzifa nélkül maradnának idős emberek, hogy azért nem tudnának iskolába menni gyerekek, mert nincs cipőjük… Kihívás ez egyének és egyházközségek számára egyaránt.

Készítsétek az Úr útját – halljuk a mai evangéliumban. Készítsük hát ilyen módon is – tevékeny szeretettel, odafordulással.

HÍRVILÁG

Legyünk különcök!

A görög költő, Antimakhosz, egy alkalommal elégiáit olvasta fel a nyilvánosság előtt. Nem tudni, az elégiák voltak-e rosszak, vagy a hallgatóság, ugyanis az történt, hogy egyre-másra eltávoztak, végül csak egyetlen hallgató maradt, Platón, a nagy filozófus. De Antimakhosz folytatta a felolvasást és mikor befejezte, s látta, hogy egyetlen hallgatója maradt, ezt mondta: Platón egyes-egyedül felér egy zsúfolásig telt terem teljes közönségével.

A nyilvánosság előtt telik az életünk.

Olvasnak bennünket. A hírözön világában igazat és hamisat mondanak, írnak élethelyzetekről, emberekről, eseményekről. Olykor nagy a hallgatóság, máskor alig marad hallgató. Mind inkább a sztori a lényeg: amin csámcsogni lehet, ami megkeveri, megosztja az embereket.

Ilyenkor általában sok a hallgató. Ha jóról van szó, nagyrészt kevesebb.

Jézus most adventben is arra hív, hogy csendesedjünk el. Hogy gondolkozzunk, mi a fontos, a lényeges. Hogy tudjunk hallgatni is, akkor is, ha csak egyedül maradunk lehet, főképp ekkor. És merjünk másképp gondolkodni, mint a tömeg.

Nem biztos, hogy a tömegnek van igaza, csak azért, mert tömeg.

Hagyjuk most a sztorikat, a csámcsognivaló híreket, az ilyen még nem volt történeteket. Olykor-gyakran: kell a csend.

Mert a csendben nem semmi történik.

Platón, a költő számára felért egy egész tömeggel. Ki tudja, elképzelhető, hogy mi is valakik számára sokat érünk, tán többet, mint mi magunk gondolnánk.

A tömeg a karácsonyt is másképp várja. Általában. De mi csak legyünk bátran különcök. Isten számára ugyanis mindegyikünk felér egy egész tömeggel. És valójában ez a lényeg.

VATIKÁN

VILÁGEGYHÁZ

Twitterezik a pápa!

Őszinte és hiteles barátságra törekszünk

A pápa is jelen lesz a világ legelterjedtebb közösségi hálóján. Már elkészült a pápa fiókja, amelyet december 3-án mutattak be a Vatikánban.

Antonio Spadaro, az olasz jezsuiták La Civiltà Cattolica című folyóiratának igazgatója, az új technológiák és a digitális kommunikáció szakértője a Vatikáni Rádiónak adott interjújában elmondta: „A kommunikáció mai logikája szerint az értelmes üzeneteket, következésképpen a vallási üzeneteket is nem elegendő mindössze közzétenni, hanem azokat meg kell osztani másokkal.” Ezek az üzenetek tehát a közösségi hálók, mint a Facebook, a Twitter és annyi más oldal révén jutnak el egyre szélesebb közönséghez. A közösségi oldalak olyan helyekké váltak, ahol az emberek megosztják egymással gondolataikat, életük pillanatait. Már sok vallási vezető alkalmazza a Twittert. Ezért teljesen természetes, hogy a pápa is hamarosan elindítja 140 karakteres üzeneteit.

2012. december 3. lényegében kapcsolódik 1931. február 12-höz, amikor XI. Piusz pápa első rádióüzenetét intézte a világhoz a Vatikáni Rádión keresztül. Már XI. Piusz pápa is azt hirdette, hogy a technológiát az emberi kapcsolatok szolgálatába kell állítani, nem pusztán a propaganda céljaira kell

REMÉNY katolikus hetilap Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

felhasználni. XVI. Benedek pápa Twitteren való jelenléte lehetőséget jelent arra, hogy minél szélesebb körben hirdessük az evangéliumi üzenetet.

Emlékezzünk rá, hogy a 46. tömegkommunikációs napra küldött üzenetében XVI. Benedek pápa hangsúlyozta: a „szociális hálók” segíthetnek korunk emberének abban, hogy megtalálja a csend, az ima, a meditáció pillanatait, megossza másokkal Isten szavát. Világos tehát, hogy a keresztények jelenléte az interneten teljesen sajátos, nem pedig a divat követését szolgálja.

Ehhez szükség van arra, hogy jól kidolgozzuk a nyelvezetet. Egyfajta költői alkotómunkáról van szó, amely egybefűzi a bölcsességet és a pontosságot.

Eszerint a vezérfonal szerint a szintetikus kifejezésmód nem csökkenti a gondolat mélységét. Erről tanúskodik az a jelenség, hogy a Twitteren nagy sikere van a verseknek, költeményeknek.

Sebesen zajló életünkben egyre jobban igényeljük a bölcs, magvas gondolatokat, amelyek elmélkedésre késztetnek, megszakítva frenetikus mindennapjaink ritmusát – nyilatkozta Antonio Spadaro.

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

„Folytatni kell a megkezdett utat a teljes szeretetközösség megvalósulása érdekében, akkor is, ha az hosszúnak és nehéznek bizonyul” – fogalmazza meg XVI. Benedek pápa idei üzenetében, amelyet I. Bartolomeosz konstantinápolyi ökumenikus pátriárkának küldött védőszentjük, Szent András apostol liturgikus ünnepe alkalmából.

A Szentatya arra buzdít üzenetében, hogy bizalommal kell tovább haladni a megkezdett úton emlékeztetve a konstantinápolyi ökumenikus pátriárkátussal fenntartott „őszinte és hiteles barátságra”. Ez a barátság egyben reményt is jelent a további együttműködésre az evangélium hirdetése érdekében.

Mind a katolikus, mind az ortodox egyház számára az egyik legnagyobb kihívás a mai világban ugyanis az, hogy hogyan juttassa el Isten irgalmas üzenetét korunk emberének. Manapság, a mindennapok zűrzavarában az emberek képtelenek mélyebb elmélkedést folytatni a létezés valódi értelméről. Az egyháznak egyetlen üzenete van, és ez Isten Evangéliuma, amelynek hirdetéséhez egyetlen módszert használ, és ez az apostoli hithirdetés.

A Szentatya továbbá köszönetét fejezte ki I. Bartolomeosz pátriárkának a II. Vatikáni Zsinat megnyitásának 50. évfordulója alkalmából tartott ünnepélyes szentmisén mondott szavaiért.

A pápa üzenetét az Isztambulban tartózkodó Kurt Koch bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának elnöke adta át a pátriárkának.

Vatikáni Rádió/ Magyar Kurír Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella e-mail: kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat Felelős kiadó: Mons. Szakál László

• ADVENT 2. VASÁRNAPJA • 2012. DECEMBER 9.

Vatikáni Rádió/ Magyar Kurír A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava

Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk!

Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Támogatónk a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala.

EZ TÖRTÉNT DUNASZERDAHELY

ZÁGRÁB

Felszentelték a Mindenszentek-templomot

Keleti rítusú püspökök találkozója

November 24-én, Krisztus Király vasárnapján Dunaszerdahely sikabonyi városrészében, a helyi temetőben szentelte fel Orosch János nagyszombati apostoli kormányzó Kiss Róbert püspöki helynök, Herdics György dunaszerdahelyi apátplébános, illetve a megjelent papság és a nagyszámú hívősereg jelenlétében a településrész újonnan épült Mindenszentek-templomát.

A korábbi, időközben méltatlanul lepusztult temetői kápolna helyén a hívek adományából, valamint nagylelkű támogatók és a város segítségével felépített, mintegy száz férőhelyes templom alapjait 2011-ben tették le, s mostanra sikerült valóra váltani a terveket.

Az ünnepi szentmise keretében megszentelt új szakrális helyről mind Orosch János apostoli kormányzó, mind Kiss Róbert püspöki helynök, korábbi dunaszerdahelyi plébános is elismerően szólt, mindketten a templomépítés mának és jövőnek szóló üzenetét hangsúlyozták.

A szentmise végén Herdics György apát minden jó szándékú, nemes szívű adakozónak megköszönte segítségét. Külön kiemelte a sikabonyi templom építésének az irányítását végző, Szent Erzsébet rózsája-díjas Kulcsár Tibor helyi templom-

Miként lehet hasznosítani Európában a keleti rítusú katolikus egyházak hozzájárulását az ökumenikus párbeszéd és elsősorban az egyre na-

mertté a hívek és a papság körében is. A keleti rítusú katolikus egyházak nagyban hozzájárulhatnak az ökumenikus párbeszéd előmeneteléhez,

gyobb számban érkező bevándorlók megsegítése terén, akik Délkelet-Európa irányából érkeznek és a keleti katolikus egyházak hívei. Többek között erről a kérdésről tárgyaltak november 22-e és 25-e között Zágrábban a keleti rítusú európai katolikus püspökök éves találkozójuk alkalmával.

A horvát fővárosba Nikola Kekić kőrösi püspök meghívására érkeztek a résztvevők az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsának (CCEE) rendezésében. Erdő Péter bíboros, a CCEE elnöke a püspökökhöz intézett üzenetében annak a kívánságának adott hangot, hogy a keleti rítusú katolikus egyházak hagyományai minél inkább váljanak is-

különös tekintettel az ortodox egyházakra – állapították meg a zágrábi találkozó résztvevői.

Hangsúlyozták továbbá konkrét hozzájárulásukat az új evangelizációhoz, amely elsősorban az evangelizáció azon modelljéhez való hűség által valósulhat meg, amelyet erős spirituális háttér jellemez. Ehhez hozzájárul a tanúságtétel, a vértanúság is.

A zágrábi találkozó résztvevői találkoztak a horvát köztársasági elnökkel, Ivo Josipović-csal. A 2013-as összejövetelre október 17-e és 20-a között kerül sor Szlovákiában, Kassa városában, amely a jövő évben Európa kulturális fővárosa lesz.

atyának a fáradozásait, illetve hálával gondolt az egyházmegye volt főpásztorára, Róbert Bezák érsekre, aki áldását adta az építkezés megkezdésére.

Zárszavában hangsúlyozta: aki templomot épít, jövőt épít – egyben a saját jövőjét is… (nat)

LELESZ

Keresztúti domborművek 2012. november 24-én, Krisztus Király ünnepének előestéjén, Bartal Károly Tamás nyugalmazott jászóvári apát kezdeményezésére a helyi egyházközség hívei és néhány plébános részvételével keresztúti ájtatosság volt a leleszi apátság tövében felállított keresztúton.

Ferencz György fafaragó munkája mellé Király Tamás alkotásaként a közeljövőben minden állo-

Vatikáni Rádió/Remény

más mellé dombormű kerül. Az ájtatosság során megáldották az első és a tizenharmadik állomás domborművét.

Az együtt imádkozó hívek, lelkipásztoruk, Szakács Péter Richárd O. Praem és a helyi polgármester, Zurbola Mihály kíséretében reménnyel járták végig Krisztus Király szenvedő diadalútját. Reménységük Szent Péter apostol tanításából fakad: „Krisztus, amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat, amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta magát az igazságos bíróra” (1 Pét 2, 20).

Adja Isten, hogy népe értékvesztett és feszültségekkel terhes világunkban a hit évében, itt és másutt is gyakran merítsen reményt az ilyen és hasonló imalehetőségeken.

GB. • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AMIRE HITÜNK TANÍT

Porta fidei 12.

Már „A hit kapuja” c. apostoli levélben említést tesz a Szentatya arról az Általános Püspöki Szinódusról, amelyre ez év októberében került sor Rómában, s témája az új evangelizáció volt a keresztény hit továbbadása érdekében. Jó alkalomnak szánta a hitről és a hit újrafelfedezéséről való elmélkedésre. A püspöki szinódus egy állandó intézmény, amelyet VI. Pál pápa hozott létre a II. Vatikáni Zsinat hiteles lelkiségének életben tartása céljából. A szinódus görög eredetű szó, amely ülést, megbeszélést jelent, eredeti jelentése: együtt haladni. A szinódus - a katolikus püspöki konferenciák képviselőinek gyűlése, amelynek feladata, hogy tanácsokkal segítse a pápát az egyetemes egyház vezetésében – a vélemény-, javaslat- és tapasztalatcsere helye a helyes irányban történő együtt haladás céljából.

Az október 7-én, vasárnap ünnepi szentmisével megnyitott háromhetes szinódus kezdetén a Szentatya homíliája alkalmával rámutatott arra, hogy az Egyház azért létezik, hogy evangelizáljon. Jézus Krisztus parancsához hűen, tanítványai elmentek az egész világra, hogy hirdessék az evangéliumi Jó Hírt, mindenütt keresztény közösségeket alapítva.

Idővel ezek jól szervezett helyi egyházakká váltak és számos hívő csatlakozott hozzájuk. A szentbeszéd további részében kifejtette, hogy ez az evangelizálás, a Jó Hír hirdetése történhet olyan missziós tevékenység folytán, amely azokkal ismerteti azt meg, akik még nem ismerik Jézus Krisztust és üdvözítő üzenetét. Másrészt pedig főleg azok felé a megkeresztelt személyek felé irányulhat, akik eltávolodtak az Egyháztól és nem gyakorolják keresztény hitüket. Ez az ún. új evangelizáció. Ez utóbbival foglalkozott különösképpen az idei szinódus, hogy elősegítse ezeknek a személyeknek az Úrral való újbóli találkozását, hogy ismét felfedezzék a hit, vagyis az örömet és reményt hozó kegyelem forrását személyes, családi és közösségi életükben.

A szentségekről röviden

A hit éve és a szinódus időszerű témája, vagyis az új evangelizáció a hit átadására nem véletlen egybeesés. A szinóduson együtt dolgozók, útmutatást keresők munkája nagyban hozzájárul a hit évének tevékeny átéléséhez, s nem csak az egyetemes Egyház szintjén, hanem az egyes országok egyházmegyéinek, plébániáinak is segítségére kíván lenni. A mi személyes feladatunkká is válik – s most, a hit évében ezt még komolyabb elszántsággal és lelkesedéssel kell hogy tegyük –, hogy a körülöttünk élő, bár megkeresztelt, de az Egyháztól és vallásgyakorlástól eltávolodott embertársainknak: családtagoknak, munkatársaknak, osztálytársaknak, barátoknak saját életünkkel, hiteles vallásosságunkkal, tettekkel alátámasztott hittel újra mutassunk rá a Jó Hírre, Jézus Krisztusra és üdvözítő üzenetére. S mindezt hogyan?

A szinódus első ülése alkalmával nyitó beszédében a Szentatya három lépést tanácsolt: az imát, a hitvallást és a szeretetet.

Ablak a történelemre

A szentmiseáldozat célja 1.

December 11.

Jézus azért rendelte az utolsó vacsorán, hogy „ezt” tegyük „az Ő emlékezetére”, hogy így az ő szeretetének ezzel a legnagyobb eseményével minden korban mindenki találkozhasson, és az emberek életüket Jézussal egyesítve Istennek szentelt örök áldozattá váljanak.

Szent Ágoston így magyarázza keresztény életünknek ezt a törvényszerűségét: „Jézus az egész megváltott emberi közösséget egyetemes áldozatként ajánlotta fel szenvedésekor Istennek. Ebbe az egy krisztusi áldozatba illeszthetjük be a mi életünk odaadását. Ezért mondjuk: a keresztények áldozata az, hogy sokan egy test vagyunk Krisztusban. Az Eucharisztiában az Egyház ezt az áldozatot üli meg. Krisztus azt kívánta, hogy az Egyház áldozata (a szentmise) ennek az áldozatnak legyen mindennapi szakramentuma, szent jele. Így az Egyház, e Főpap teste, megtanulja, hogy Krisztus által önmagát tegye áldozattá.”

Jézus élete egyetlen nagy Igen volt Istennek, az Atyának. A szentmisén a mi kis igenjeinket helyezzük bele ebbe a nagy Igenbe. Áldozatunkat hozzákapcsoljuk Krisztus áldozatához, amely a mennyei Atya előtt kedves és elfogadott áldozat. Az ószövetség emberei termékeik tizedét ajánlották fel Istennek, mi keresztények viszont, Krisztussal egyesülve, egész magunkat ajánljuk fel az Úrnak. A szentáldozás ennek az igyekezetnek látható jele és külső megnyilvánulása.

Az eucharisztikus áldozat természete szerint arra a bensőséges egyesülésre irányul, amely krisztus és a hívők között jön létre a szentáldozásban: Őt vesszük magunkhoz, aki értünk áldozta fel magát, testét, melyet értünk adott oda a kereszten, és a vérét, amely „sokakért kiontatott a bűnök bocsánatára” (Mt 26,28). Emlékezzünk szavaira: „Miként az Atya, akinek élete van önmagában, elküldött engem, és én az Atya által élek, úgy az, aki engem eszik, általam fog élni” ( Jn 6,57). Maga Jézus biztosít arról, hogy ez az egység, amit ő a szentháromságos élethez hasonlít, valóban létrejön, és a vele való egységnek legtökéletesebb, legteljesebb jele és biztosítéka.

• ADVENT 2. VASÁRNAPJA • 2012. DECEMBER 9.

1905-ben Franciaországban nyilvánosságra hozták az egyház és az állam szétválasztásáról szóló törvényt Már XIII. Leó (1878–1903) figyelmét lekötötte a francia helyzet, ahol a katolikusok ellenszenvvel viseltettek a köztársaság iránt, ami felháborodást keltett a felvilágosultak körében. Az ún. márciusi dekrétumok (1880) megszüntették a jezsuita rendet, s az államilag el nem ismertek működését is engedélyhez kötötték. Az oktatásügyi miniszterekhez köthető népiskolai törvények kitiltották az állami iskolákból a hitoktatást s úgy általában a papi tevékenységet is.

A radikális elemek és szocialista tömörülések mégsem elégedtek meg ennyivel, az egyházi nevelés teljes felszámolását sürgették. 1903 márciusában a tanító és prédikáló rendeket bezáratták, állami tulajdonba került valamennyi kolostor. Még ebben a hónapban ellenségeskedés alakult ki a kormány és a Vatikán között a püspökök kinevezésének kérdésében is, mivel az utóbbi az 1801. évi konkordátumban szereplő jogállást száz évvel később titokban figyelmen kívül hagyta.

X. Piusz (1903–1914) idején mérgesedett el végképp e viszony. A pápa belső egyházkormányzatával szemben külpolitikájával kudarcot vallott.

Kárhoztatta az áldatlan köztársasági állapotokat, s tiltakozott elnöküknek az olasz udvarnál tett látogatása ellen, mert azzal megsértette a katolikus uralkodókra vonatkozó előírást, két püspököt pedig felelősségrevonás végett Rómába idézett.

1904 júliusában megszakították a diplomáciai kapcsolatokat, a kormány pedig kiadta az egyház és az állam szétválasztásáról szóló törvényt (a parlament 1905. július 3-án szavazta meg), melyet december 11én hoztak nyilvánosságra.

Ez kimondta mindenféle kultusz szabad gyakorlását, állami védelmet biztosítva, ugyanakkor befagyasztotta a kommunikációt a felekezetekkel, s megvonta azoktól az anyagi támogatást.

Az egyetemes katolikus egyház mint jogi kategória megszűnt, csak helyi vallási szervezeteket ismert el (associations culturelles). Vagyona (paplakok, iskolák...) állami tulajdonba került, de haszonélvezetre átengedhetőkké váltak a vallási egyesületeknek. A hivatalban lévő papok alacsony nyugdíjjal számolhattak.

FAGGATÓZÓ

Ő lett az egyetlen menedékem, békém... apjainkban egyre gyakoribbak a gyógyulást, jó életmódot ígérő hirdetések. Az ember sokszor egészsége érdekében belemegy olyan gyógymódokba, amelyek ahelyett, hogy javulást eredményeznének, még betegebbé teszik. Sokszor talán nem is sejtjük, hogy mindezek hátterében a gonosz erői működnek. A következő interjúban szereplő személy egyike azon áldozatoknak, akik mit sem sejtve besétáltak az okkultizmus hálójába.

N Interjú - Hogy kezdődtek a problémáid, milyen volt a vallási életed?

- Katolikus családban születtem. A hitem útja az elsőáldozással véget ért. Középiskolás koromban elkerültem otthonról, ekkor már semmi kapcsolatom nem volt Istennel. Éltem az életemet, mint az akkori fiatalok, szórakozni jártam, utaztam, majd férjhez mentem. Érdekelt az asztrológia, ufológia, kártyajóslás, sokat olvastam ezekről a dolgokról. Jósnőnél többször is jártam. Egy időben voltak egészségi problémáim, de azokból kigyógyultam.

Mégis elmentem egy természetgyógyászhoz, hogy még egészségesebb, „fittebb” legyek.

Kézrátétellel, energiával gyógyított. Egy idő után forróság, rosszullét és kábultság fogott el. Éreztem, ez inkább árt nekem, mint hogy használjon. Ezért többet nem mentem hozzá. Viszont egyre nyugtalanabb lettem. Éjszakákon át nem tudtam aludni. Valami – valaki nem hagyott.

Sokszor úgy éreztem, akaratomon kívül magától mozog a lábam és a kezem. Mintha gyenge áram cirkulált volna a testem körül. Ez több héten keresztül tartott. Mindettől egyre kimerültebb lettem. Találkoztam egy régi ismerősömmel, aki elmondta, nagy beteg volt, és a reiki segített neki. Úgy éreztem, benne megbízhatom, és így elmondtam neki a problémáimat. Nagyon megértő és segítőkész volt. Azt mondta, elvisz egy hívő, templomba járó asszony-

hoz, aki reikivel gyógyít és sok mindenkinek segített.

- Gondolom, hittél neki?

- Igen. Mivel azt mondták, hívő asszonyról van szó, ráadásul a helyiség, ahová bevezetett, tele volt szentképekkel, feszületekkel, gyertyákkal, azt hittem, a legjobb helyen járok.

Mindjárt azzal fogadott, hogy megtisztít a rossz erőktől. Állítólag beszélt az őrzőangyalommal, majd elkezdett valamit mormolni a fejem felett.

Itt is rosszul éreztem magam: nem értettem, és nem is tudtam felfogni, mi történik velem és körülöttem.

- Mi lett az eredmény, nem gyógyultál meg?

- Az eredménye az lett, hogy sokkal rosszabb állapotba kerültem, mint amilyenben előtte voltam. Elkezdtem hangokat hallani, azt hittem, valami „földönkívüliek” vannak körülöttem. Később mintha egy megholt lélek, egy régi ismerős beszélt volna hozzám.

Teljesen össze voltam zavarodva. Menekülni akartam, de nem tudtam, hogyan. Elkezdtem templomba járni, majd imádkozni, de minden alkalommal az ájulás szélén érez-

tem magam. Beszéltem egy ismerős pappal, ő ajánlotta, hogy minél hamarabb gyónjak meg.

Elkezdtem készülni a gyónásra. Minél jobban közeledtem Istenhez, annál nagyobb támadások értek. Egyre világosabban láttam, hogy itt már „valaki” mással állok szemben, mert ekkor kezdtem érezni igazán a „gonosz” jelenlétét.

Mikor gyónni mentem volna, lebénultam, és nem tudtam megmozdulni, elment a hangom, és egy ordító hang azt üvöltötte: „Véged van! Ütött az órád!” És én valóban úgy éreztem: haldoklom. Gondolatban már elbúcsúztam a családomtól. Nem tudom, meddig voltam így. Nem akartam meghalni. Lelkem mélyéből elkezdtem könyörögni Istenhez,

mentsen meg, mert különben elpusztulok. Ahogy tudtam, úgy imádkoztam. Egy idő után lazult a bénulás, megjött a hangom, és elkezdtem zokogni. Csak zokogtam és zokogtam. Pár nap múlva meggyóntam. Az Úr megkönyörült rajtam, és meghallgatta kétségbeesett kiáltásom.

- Ki segített?

- A Szentlélek vezetése által eljutottam Győr-Ménfőcsanakra egy karizmatikus közösséghez. Itt tapasztaltam meg először a tagokon keresztül Isten szeretetét és békéjét. Ők imádkoztak, böjtöltek értem.

Az atya szabadító imát mondott fölöttem. Ellene mondtam a gonosz rontásának és ártásának életemben. Ezután rengeteg kegyelmet kaptam.

Megismertem Katona István

Lelkinap: 2012. december 15., helyszín: komáromi plébánia Előadó: Ullrich Ágoston atya c. esperesplébános (Csepel-Királyerdő – Szűz Mária Szeplőtelen Szíve plébánia) Téma: Okkultizmus, fehér és fekete mágia, angyalok és démonok, szabadító ima Jelentkezés: Kurcz Ilona, 0908/187868 A témával kapcsolatos irodalom: Amorth: Szabadító és gyógyító imák, Egy ördögűző tapasztalatai, Basilea Schlink: Angyalok és démonok láthatatlan világa, New age – a Biblia szemszögéből…

Megrendelhető: Kurcz Ilona, 0908/187868, www.rafaelkiado.sk

atyát és az Emmausz közösséget Budapesten. Ők több könyvet adtak, melyek meg voltak számozva, milyen sorrendben olvassam el. Lassan, fokozatosan rájöttem, mi történt körülöttem, hogy valójában a „sötétség útján” jártam, és Isten szeretete kimentett. Egyre jobban elmélyült a hitéletem.

Találkoztam olyan személyekkel, akik szintén besétáltak a gonosz hálójába. Közösen – a Szűzanya oltalmával, a Szentlélek vezetésével léptünk a gyógyulás útjára, az egyetlen igazság felé haladva. Jézus gyógyító balzsamává vált megtört életemnek. Ő lett az egyetlen menedékem, békém, mindenem. Amilyen gyakran tudtam, misére mentem, áldoztam. Ma már tudom, hogy csakis Isten segítségével haladva, kéz a kézben tudunk harcolni a negatív erők, a bűn, a kísértés ellen. Hálás vagyok Istennek, hogy megmentett, megszabadított, és gyermekévé fogadott. Választás elé állított, és én választottam. Remélem, hogy ezen az úton haladva az út végén eljutok a vele való találkozásra. ______________________ „Sokan azért dőlnek be ezeknek a trükköknek, mert azt látják, hogy az illető asszonyok »folyton a templomban vannak«, vagy azt észlelik csak, hogy a varázsló fogadószobája ki van tapétázva feszületekkel, Szűzanya-képekkel, szentekkel, P. Pio képmásaival… A mágia minden formája nem más, mint az ördög segítségül hívása…”

(Don Gabriele Amorth: Egy ördögűző tapasztalatai)

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Advent 2. vasárnapja

VASÁRNAP ról ra

Juhos Gy. Imre mi világunk első a századok közül az útkészítésben. Alig van olyan település, melyhez ne vezetne műút, autópályák hálózata szeli át a világot. Hogy mindezt miért? Talán megszokott a kérdés, hiszen a válasz mindannyiunkban egyértelmű: azért, hogy könnyebben, kényelmesebben elérjünk otthonainkhoz, munkahelyünkhöz, vagy éppen a kitűzött célunkhoz? A cél? Igen a cél minden útrakelőnek egyértelmű kell, hogy legyen, különben zsákutcába jutunk, olyan ismeretlen helyre érkezünk, mely nem várt kellemetlenségeket rejthet számunkra.

Azaz útkészítés, melyről Keresztelő Szent János beszél, más jellegű. Lelki út, melyet sokkal nehezebb megtervezni, mint egy műutat. Lelki sztráda, melyet sokkal nemesebb anyagból kell elkészítenünk, mint az útburkolatot. Kinek a kényelmére akarjuk megalkotni lelki utunkat? Jézus kényelmére. A lakásunk kertjének ösvényeit elegyengetni a hó tömkelege, karácsonyra átrendezni otthonaink külsejét, belsejét, hogy az ünnep meghittebb legyen. De a lelkem tisztaságára, járhatóságára, a megtestesült Istengyermek biztonságos és kényelmes utazására, érkezésére ügyelek-e?

Mitől lesz az én lelkem kátyúmentes, sima, tiszta, kényelmes? Felöltjük munkásruháinkat, szerszámokat ragadunk, beszerzzük a szükséges anyagokat, hogy nekiláthassak az útépítésnek. Pontosítok, lehet, hogy csak renoválni kell lelkünk útját. Talán még nem járhatatlan teljesen Isten számára. A munkának nekiláthatunk azáltal is, hogy elhordjuk a törmeléket az útról, a bűneink törmelékét a szentgyónás által. Vagy feltöltjük a gödröket azokkal az anyagokkal, melyek hiányoznak eddigi lelki útjainkból? Rászokok valami jóra a rossz helyett, adok annak is valami kicsi adományt, akinek eddig fukar kezeket nyújtottam csak. Válság van. Gazdasági? Lelki és erkölcsi. Magánéleti és családi.

A

Munkahelyi és politikai. Ebben a sokrétű szegénységben nyilvánvaló, hogy tudunk valamit segíteni. Ha a szemetet elhordjuk, a szükséges matériával feltöltekezünk, akkor valószínűleg zökkenőmentes lesz lelkünk útja. Ha így próbáljuk meg akkor ezen az úton biztonságos, szabályos, egyszerű és kellemes lesz az Úr utazása.

Kisgyermek utazik a lelkünkbe. Óvni kell minden bajtól és veszélytől. Sok idő telik el, amíg felnő. Addig újra és újra útra kel lelkünkben, hogy érezze a szeretet és biztonságot. Isten kiszolgáltatja magát nekünk, reánk bízza magát, hogy magunkban hordozzuk.

Túrmezei Erzsébet írja Adventi ház versében: Ádventi házunk van, sokablakos.

Minden este nyitunk egy ablakot.

Benn melegen kis fehér gyertya lángol, és árad a fény minden ablakából.

Kis ablakokkal versenyt fénylenek csodába bámuló gyermekszemek.

Ablaktábláin biztató írás: eljő a mennyekből a Messiás.

S a nevét nevezik Csodálatosnak. És fölemeli, akit megtaposnak. És a békesség Fejedelme lesz: szabadulást hoz, életet szerez.

Sötét lelkemen sötét ablakok, táruljatok, örömre nyíljatok!

Ne legyen egy se zord, ne egy se zárva.

Ragyogjon mind a Messiásra várva!

Sötét ádventi ház, sokablakos!

Minden este nyíljék egy ablakod!

• ADVENT 2. VASÁRNAPJA • 2012. DECEMBER 9.

Olvasmány Báruk próféta könyvéből (Bár 5, 1-9) Jeruzsálem, vesd le a gyász és az ínség ruháját, öltözzél annak a dicsőségnek díszébe, amelyet Isten ad neked mindörökre. Öltsd fel Isten igazságának köntösét, s tedd fejedre az Örökkévaló dicsőségének koronáját, mert az Isten ismertté teszi fényességedet mindenütt az ég alatt.

Isten ezt a nevet adja neked örökre: „Igazságosság békéje”, „jámborság dicsősége”.

Kelj fel, Jeruzsálem, állj a magaslatra, és tekints keletre!

Nézd, miként gyűlnek egybe fiaid, napkelettől napnyugatig a Szent (Isten) szavára, és ujjonganak, mert Isten megemlékezett róluk.

Gyalog mentek el, ellenség hajtotta őket, de Isten mindnyájukat visszavezeti hozzád, olyan pompával hozzák majd őket,

mint királyi sarjakat.

Mert elhatározta Isten, hogy alacsonnyá teszi a magas hegyeket és az örök bérceket. A föld színéig betölti a völgyeket, hogy bizton haladhasson Izrael Isten dicsősége alatt. Az erdők és az illatos fák Isten parancsára mind árnyékot nyújtanak Izraelnek. Isten vezeti majd népét örömben, dicsőségének fényében, s kíséretül adja nekik irgalmát és igazságosságát.

Válaszos zsoltár (Zsolt 125, 1-2ab.

2cd-3. 4-5. 6) Válasz: Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, azért szívből ujjongunk.

Szentlecke Szent Pál apostolnak a filippiek hívekhez írt első leveléből (Fil 1, 4-6. 8-11) Testvéreim! Mindig, minden imádságomban örömmel

emlékezem meg mindnyájatokról, mert az első naptól mindmáig közösséget vállaltatok az evangéliummal.

Ezért bízom benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi.

Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretben és a teljes megértésben, hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és feddhetetlenek lesztek Krisztus napjára, s bővelkedni fogtok az igaz élet gyümölcsében, amelyet Jézus Krisztus szerzett, Isten dicsőségére és tiszteletére.

ötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.

S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében: ,,A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyeEvangélium nessé, a göröngyös Szent Lukács változzék sima úttá, könyvéből és minden ember (Lk 3, 1-6) Tibériusz császár meglátja az Isten üduralkodásának tizen- vösségét.''

Liturgikus naptár December 9.

ADVENT 2. VASÁRNAPJA (Szent Cuauhtlatoatzin Didák, Valéria, Natália, Filótea) Miseolvasmányok: Bar 5,1-9; Zsolt 125, 1-2ab. 2cd-3. 4-5. 6; Fil 1,4-6.8-11; Lk 3,1-6 Válaszos zsoltár: Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, azért szívből ujjongunk. Énekrend: H 4; 144-154; 196 ÉE 327; 184-132; 238 December 10. Hétfő.

Köznap (Eulália, Lívia, Loretta, Judit) Miseolvasmányok: Iz 35,1-10; Zsolt 84,9ab-10.

11-12. 13-14; Lk 5,17-26 Válaszos zsoltár: Maga az Isten jön el, és megszabadít minket. Énekrend: H Gl 501; 159; 157 ÉE 6; 141; 201 December 11. Kedd.

Köznap (Szent I. Damazusz pápa, Árpád ) Miseolvasmányok: Iz 40,1-11; Zsolt 95,1-2. 3 és 10ac. 11-12. 13; Mt 18,12-14 Válaszos zsoltár: Íme, a mi Istenünk, hatalommal eljön.

Énekrend: H Gl 502; 107; 154 ÉE 8; 579; 132 December 12. Szerda.

Köznap (Guadalupei Szűz Mária, Gabriella) Miseolvasmányok: Iz 40,25-31; Zsolt 102,1-2. 34. 8 és 10; Mt 11,28-30 Válaszos zsoltár: Íme, jön már az Úr, hogy megmentse népét, boldogok, akik készségesen sietnek elébe. Énekrend: H 177; Gl 501; 184 ÉE 230; 6; 249 December 13. Csütörtök.

Köznap (Szent Lúcia, Luca, Otília) Miseolvasmányok: Iz 41,13-20; Zsolt 144,1 és 913; Mt 11,11-15 Válaszos zsoltár: Irgalmas az Úr és könyörületes, megbocsátó és nagyon kegyes. Énekrend: H 6; 132; 150 ÉE 10; 182; 200 December 14. Péntek.

Köznap (Keresztes Szent János, Szent Venantius Fortunatus, Szilárd, Bertold) Miseolvasmányok:

Iz 48,17-19; Zsolt 1,1-2. 3. 4 és 6; Mt 11,16-19 Válaszos zsoltár: Uram, aki téged követ, azé az élet világossága. Énekrend: H 82; 146; 63 ÉE 79; 206; 91 December 15. Szombat.

Köznap (Valér, Detre) Miseolvasmányok: Sir 48,14.9-11; Zsolt 79,2ac és 3b. 1516. 18-19; Mt 17,10-13 Válaszos zsoltár: Fordulj felénk, Istenünk, ragyogasd ránk arcodat, és szabadok leszünk. Énekrend: H 2; 136; 5 ÉE 3; 171; 21 December 16.

ADVENT 3. VASÁRNAPJA (Szent Adelhaid-Etelka, Adelaida, Albina) Miseolvasmányok: Szof 3,1418a; Iz 12, 2-3. 4bcd. 5-6; Fil 4,4-7; Lk 3,10-18 Válaszos zsoltár: Ujjongj és zengjél háladalt, mert nagy és szent a te Megváltód. Énekrend: H 257; 109-132; 184B ÉE 148; 165-182; 249

LELKI TÁPLÁLÉK

Ezt üzeni...

Szent Miklós püspök

Sz

ről re

December 6.

Koller Gyula ent Miklósról kevés hitelesnek tekinthető történeti adat birtokában vagyunk, ennek ellenére nagyon sok történetet ismerünk róla, amelyekből arra következtetünk, hogy népszerűségben, tiszteletben és életszerűségben alig találjuk párját a szentek között.

Ezért célszerűnek látszik, hogy „életrajzi adatait” a 13. századi Legenda Aurea alapján ismertessük.

E legenda némi büszkeséggel mondja el a leendő aszkéta első megnyilvánulását, hogy Miklós kisdedként böjti napokon csak egyszer szopott. Fiatalon is, idősebb korában is alázatos keresztényként élt önmegtagadó életet. Égi jel hatására választották meg Myra városa püspökének. Miklós kiválóan teljesítette püspöki feladatait, s részt vett a niceai zsinaton is. Amikor püspökként megtudta - beszéli a legenda –, hogy az egyik édesapa nagy szegénysége miatt nyilvánosházba akarja adni három lányát, a következőképpen segített rajtuk: éjnek idején a nyitott ablakon át bedobott egy erszény pénzt, és így először a legidősebb, majd hasonló „égből jött” segítségek után a másik két lány is tisztességgel férjhez mehetett.

Megszámlálhatatlan történet szól a segíteni siető Miklósról. Különösen gyermekek esetében volt segítőkész. Az egyik ilyen történet szerint egy gonosz vendéglős elcsábított három iskolás fiút, majd megölte őket, és mint a húst szokás, só közé egy hordóba rejtette a holttestüket. Miklóst egy angyal figyelmeztette az esetre, mire ő megjelent a vendéglős házánál, föltámasztotta a gyermekeket és megbüntette a bűnöst. Szent Miklós legendája nemcsak a keresztények támogatásáról ad hírt, hanem arról is, hogyan segített az akkoriban nem kedvelt zsidókon, amikor keresztények hazug módon vádolták őket.

A tudományos kutatók, a szentek életével foglalkozó tudósok (hagiográfusok) kiderítették, hogy Szent Miklós legendájában van néhány olyan vonás, amelyeket más, 6. századi szentektől vettek át, és kölcsönöztek neki. Maga a legenda is él: alakul, fejlődik, főleg azáltal, hogy merít abból a gazdag motívumkincsből, amely nem a történeti szenttel, hanem a nép életével és a természettel van kapcsolatban. S ami a legfontosabb: nevelő, jobbá tevő hatása van.

Keleten, Myra városában és Konstantinápolyban Miklós püspököt a 6. században már tisztelték. Myrából és a konstantinápolyi sírtemplomából terjedt el tisztelete az egész görög, szláv, illetve orosz egyházban. A régi Oroszországban különleges tiszteletet tanúsítottak iránta: az ország főpatrónusa lett. Az ortodox egyház ma is nagyon tiszteli, az ikonosztázokon mindig megjelenítik.

A latin egyházban tisztelete lassabban és később terjedt el. Rómában a 9. században

Máriával HÉT együtt hordozni a Titkot

egy bazilikában és három kápolnában tisztelték. Németországba a 10. század végén került a Miklós-kultusz. 1087-ben aztán, ereklyéinek Bari városába történt átvitele

alkalmával, Európa-szerte fölvirágzott a Miklós-tisztelet. A késő középkor óta Miklós püspököt a tizennégy segítő szent közé sorolják. Számtalan templom, társulat és foglalkozás patrónusa (gyermekek, leányok, hajósok, foglyok, pékek, kereskedők, gyógyszerészek, jogászok). A szent püspök, aki bőkezű felebaráti szeretetével kitűnt, a karácsony misztériumának is előhírnöke lett.

Miklós püspök hosszú öregség után 343ban vagy 350-ben halt meg. A bizánci és a kopt rítusban temetése napját, december 6át ülik ünnepként. Nyugaton a 10. század óta szintén ezt a napot tartják.

adventi idő egyik legnépsz er űbb alakja Mária. Ő nem csak hitte, hanem meggyőződéssel tudta, hogy a Megváltót hordozza szíve alatt, hogy Ő már valóságosan közöttünk van. Ez a felismerés az ő boldogságának a titka. A féltve őrzött titok ugyanis legfőbb forrása örömünknek. A Titkot Mária örömmel tudta hordozni, elfogadta azt, ezért tud az ő öröme határtalan lenne. Advent idején tegyük fel a kérdést: vajon a mi szívünknek van-e olyan titka, amely örömünk forrása tud lenni? Tudjuk-e magunk-

között, akikkel együtt élünk, akikkel útjaink egybefutnak.

Egy óriási különbséggel azonban: János azt hirdette, hogy közelít Isten országa, nekünk azt kell hirdetnünk, hogy már itt van, most valósul meg, tehát nem az a feladatunk, hogy várjuk az Országot, hanem hogy tanúsítsuk. Nekünk nem azt kell hirdetnünk, hogy az emberek vágyakozzanak az üdvösség és szabadulás után, hanem hogy elfogadják és magukhoz öleljék azt – amint azt Mária is megtette. Erre csak akkor leszünk képesek, ha előbb mi magunk ölel-

ban örömmel hordozni a mi Istenünket?

Mária nem csupán önmaga számára okozott örömet, hanem küldetése elfogadásával „megörvendeztette a világot”. Azzal, hogy Jézust adja nekik, örömet visz mások életébe. Az adventi időben nekünk is az Öröm hordozóivá kell válnunk, nekünk is Jézust kell közvetítenünk, adnunk a világnak. Advent ugyanis nem csupán emlékezés, hanem reális valóság, egyfajta cselekedetekben megnyilvánuló Isten-várás, amely örömmel kell, hogy töltsön el bennünket.

Keresztelő János már anyja méhében küldetést kapott, hogy rettenthetetlen előfutára legyen a Messiásnak. Nekünk is hasonló küldetést adott az Isten, azt, hogy hírnökei és tanúi legyünk itt és most, a történelem e pillanatában, azok között az emberek

tük szívünkre Isten szeretetét a megtérésben, bűnbánatban és kiengesztelődésben.

Ebben a szent időben meg kell tanulnunk Máriával együtt kimondani: „legyen nekem a te igéd szerint”. Tegyünk meg mindent a várakozás idejében annak érdekében, hogy fel tudjuk ismerni Isten szándékát. Ne legyünk akadályai az érkező Krisztusnak, hanem Máriával karöltve hordozzuk Őt.

Sebestyén Péter egyik adventi elmélkedésében így fogalmaz: „Mária, aki tudtad, hogy nem pusztán miattad volt, ami az angyali üdvözletkor elkezdődött, és kilenc hónap múlva nyilvánvaló lett. Hiszen egyetlen anya sem magának neveli a gyermeket. Te a legkevésbé. Inkább ő nevelt téged, miközben együtt kerestétek és tettétek az Atya akaratát.” Keressük hát, és tegyük meg Máriával együtt mi is az Atya akaratát!

Az

* * * Miklós püspök úgy áll előttünk, mint a segítő szeretet megtestesítője. Életrajza s a vele foglalkozó legendák tele vannak Miklós püspök csodás segítségével. Nemcsak a viharba került hajósok megmentéséről olvasunk, hanem a gyermekek, a rászoruló fiatalok pártfogásáról is. A 11. században a három megölt gyermek történetét dramatizálva is megjelenítették. Az ártatlan gyermekekről december hatodika előestéjén előadott püspökjátékból bontakozott ki a közismert „mikulási ajándékosztás”: a gyermekek meglátogatása (összehívása), kikérdezése és megjutalmazása. A hívő ember számára a Mikulásban a segítő és jószívű Szent Miklós alakja kell, hogy felragyogjon. Még akkor is, ha ma sokan csak egy nem létező Télapót látnak benne…

A szentek életrajzával foglalkozó tudósok azt vallják, hogy egy szent legendája részben kifejezi egy-egy szent tiszteletét, és okot ad a tisztelet további kibontakozására. A gyermekkori böjtölés legendájából kiindulva észre kell vennünk, hogy Miklós püspök nem élveteg nagyúr volt, hanem önmegtagadó életet élt, és nem a maga kényelmét kereste.

Ezt is tudva Miklós püspököt nemcsak ajándékosztásban, jószívűségben kell követnünk, hanem az önmegtagadó, lemondást kereső, bajokat elfogadó élettel is igyekezzünk őt utánozni és igazszívű kereszténynek lenni.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LÉLEK ÉS ÉLET

A Te igéd az én igém Apai és anyai ágon egyaránt római katolikus vagyok. Gyermekkoromat szerető családban töltöttem, amikor hazánkban a szocializmus virágkorát élte. Nagyszüleimmel jártam templomba, majd az első szentáldozás után is évente legalább karácsony és húsvét tájékán szentségekhez járultam.

Felnőtt koromnak voltak jelentős időszakai, eljuthattam olyan helyszínekre, ahol különös módon megélhetjük a hitünket, elmélyülhet az Istenhez való viszonyunk. Sokszor egész életre szóló tapasztalatokat nyertem egy-egy zarándokhelyen.

Hálás vagyok a Mennyei Atyának minden emberért, akiket az utamba vezérel. Különös hatással vannak rám lelkiatyák és olyan, az egyházban szolgáló laikusok, akik példaképeim, és akiktől mindig van mit tanulnom.

Olyan emberek lettek a barátaim a lakóhelyemen és az ország más városaiban, falvaiban, akik egyeztetni tudják a kereszténységet a hétköznapokkal.

Kedvenc szentírási idézeteim összefoglalják a különös helyszíneken való lelki épülést és egy-egy hitét megélő rokonnal, baráttal való kapcsolatomat. „Minden hiábavalóság!” (Préd 1,2) - Egyik távoli rokonunk a II. világháború táján ment férjhez egy közeli szlovák faluba. Ott minden háznál nagy gazdaság volt, tehenet tartottak, a sokgyermekes család ellátta magát mindenféle tejtermékkel. A húst is saját nevelésükből biztosították, mindig sok szárnyas állat, kacsa, liba, tyúk hangoskodott az udvarban. A rokon néni nagyon ügyesen varrt, még a kabátot is kiszabta és megvarrta a gyermekeinek.

Mindig nagyon finom, saját recept alapján készült süteményt hozott, amikor eljött hozzánk egy kicsit magyarul beszélni a rokonsággal. Őtőle hallottam gyakran ezt a mondatot: „Minden hiábavalóság!” A szlovák falusi életről mesélt, ahol a szocializmus alatt is buzgón jártak az emberek a templomba, és sokat ismételgették a nehéz megélhetés közepette azokat a gondolatokat, amelyek a szentmiséken elhangzottak. „Maradj velünk, mert esteledik, és a nap már lemenőben van.” (Lk 24,29) Nagy örömmel jártunk plébániánkról tíz éven keresztül, havonta egy alkalommal az Alsósztregova melletti Oszusipusztára, a Krisztus a Főpap Intézetbe, ahol az Oltáriszentségnél virrasztottunk. Távol a világ zajától, a festői szépségű, erdőkkel övezett völgyben mindig jó volt egy pár órát eltölteni.

Este, a megérkezéskor és másnap hajnalban szentmisén vettünk részt. Az estét és az éjszakát az oltárra kihelyezett eucharisztikus Jézus Krisztussal

töltöttük. Gyönyörű imákban és énekekben tettük le Jézus elé minden örömünket és bánatunkat. Éjfél felé, a nagy rózsafüzér imádkozásakor itt-ott elbóbiskoltunk, de ott maradtunk a domboldalban álló kápolnában. Minden alkalommal lelkiekben megerősödve jöttünk haza a zarándoklatról. Évente, augusztus 20-nak éjszakáján, Szent István király ünnepén találkoztunk a más plébániákról való magyar testvéreinkkel Oszusipusztán.

Ilyenkor nagyon szép ismeretségek szövődtek a hasonló érdeklődésű emberek között, barátságok mélyültek el. „... a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem...” (2 Kor, 12,9) - Ezt a mondatot az egyik ferences világi rendi ismerősömtől hallottam. Az illetőt nyílt, mindenkivel közvetlen embernek ismertem meg és általában vidám hangulatban, mosolyogva járt az emberek között. Éppen ezért döbbentem meg, hogy egy pozitívan élő és gondolkodó ember, aki mindennapjaiban is megéli a hitét, miért idéz ilyen lehangoló gondolatot a Szentírásból. Akkor ő elmagyarázta nekem, hogy ez egyáltalán nincsen ellentétben az ő életvitelével és gondolkodásával. Éppen ellenkezőleg. Ez segít neki nem elbízni magát, nem felülkerekedni másokon. „Mester, jó nekünk itt lenni!” (Lk 9,33) – 1998-ban vettem először részt Medjugorjében az évente megrendezésre kerülő Mladifest katolikus ifjúsági fesztiválon. Leírhatatlan élmény volt találkozni a világ minden tájáról érkezett fiatalokkal, akiknek különböző az életvitelük, mások a szokásaik, de mind a Szűzanyát tisztelik, és a katolikus hitet vallják.

A zarándokhelyen a csoportunk közösen reggelizett és ebédelt. Az étkezések után a fiatalos lelkületű, szívesen viccelődő atya sokszor ottmaradt velünk és be kellett számolnunk a nap élményeiről. Egyik beszámoló kapcsán jegyezte meg egy barátunk, hogy „…jó nekünk itt lenni!”. Erre az atya rögtön ráfelelte: „Akkor építsünk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.” Persze, erre kitört a hatalmas kacagás.

Bali Mária Kedves Olvasóink! Írják meg nekünk, melyik a kedvenc szentírási idézetük, mikor, hogyan vált azzá, miért szeretik, mit jelent az életükben Istennek éppen ez az igéje.

Leveleiket „A Te igéd az én igém” megjelöléssel elsősorban a remeny@remeny.sk villámpostacímen várjuk. (Ha nincs internet-hozzáférésük, akkor a Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava címre is elküldhetik levelüket.)

„Hogy (m)ilyenek ezek a mai szülők?!”

Ahogy elnézem, a mai tizen- és huszonévesek sok tekintetben eltérnek a 20-30 ével ezelőtti fiataloktól, hogy a 40-50 évvel korábbiakat már ne is említsem. Láthatóan különböznek gondolkodásmódban, beszédstílusban, viselkedési szokásokban. Holott a régi idősek, csakúgy, mint a mostaniak is, elszörnyűlködve mondták, mondják, hogy „milyenek ezek a mai fiatalok?!” Csak éppen arról feledkeznek meg, hogy ők is voltak fiatalok, ők sem voltak jobbak a mostani fiataloknál, persze azzal a lényeges különbséggel, hogy az ő idejükben mások voltak a körülmények, a lehetőségek, tehát eleve nem állt módjukban úgy viselkedni, beszélni, szórakozni, mint a mai fiataloknak.

Tény, hogy a most felnövő nemzedék tagjainak – tisztelet a kivételnek – viselkedéskultúrája, modora, életvitele helyenként sérti a jó ízlést és a közerkölcsöt is, ami joggal váltja ki az idősebbek elmarasztaló megjegyzéseit. De miért nem jut eszükbe kritizálni a mai szülőket? Mert bizony egyesek, köztük hívő szülők is, sokat megengednek és elnéznek kamaszodó gyermekeiknek. Különben, ha nem így lenne, akkor 13-15 éves lányok és fiúk nem szórakoznának hajnalig a diszkókban. Kinek az engedélyével tartózkodnak ott? (Csak zárójelben jegyzem meg, amit egy huszonéves fiatalembertől hallottam, hogy ők már öregnek számítanak az ilyen szórakozóhelyen.) Vagy: fiatalkorúak mit keresnek hétvégeken az éjfélig vagy még tovább is nyitva tartó „presszósított” kocsmában, alkoholt is jócskán fo-

gyasztva? Másnap szüleik nem kérik rajtuk számon, hogy hol, kivel, és mivel múlatták az időt éjfélig a faluban? Nem veszik észre, hogy felébredvén csemetéjük láthatóan másnapos? Van sejtésük a szülőknek arról, hogy serdülő fiuk, lányuk hogyan szórakozik a pincebulin? Merthogy faluhelyen az ifjúság körében is divatba jöttek a hajnalig tartó nagyszabású szüliés névnapi (pince)bulik.

Visszatérve a diszkókhoz, annak idején az egyik apuka mesélte nekem, hogy középiskolás leánykájuk gyakran jár diszkóba, és ő, mármint az apuka, minden alkalommal hajnaltájban kocsiba ül, hogy hazahozza lányát a tőlük harmadik vagy negyedik faluban rendezett diszkóból, nehogy hazafelé baja essék az úton a diszkós legények autójában. Merthogy sok az ún. diszkósbaleset. Mondtam is az aggódó apukának, hogy leánykájának a diszkóban is baja eshet, nemcsak az úton.

Joggal aggódó szülők mellett viszont jócskán találkozni felettébb megértő anyukákkal, apukákkal is.

Akik nem bánják, hogy vasárnap hajnalban ilyenolyan szórakozóhelyről fáradtan hazatérő tizenéves gyermekük délig, délutánig alszik, rendre kihagyva a vasárnapi szentmisét. A még megértőbb szülők azt is elnézik nagylányuknak, hogy a fiúja, barátja (udvarlója?) hétvégeken az éjszakát is náluk tölthesse. Miként a nagyfiúnak is, hogy a barátnőjét éjszakára is hazavihesse.

Egy biztos, nehéz ma szülőnek, lelkiismeretes keresztény katolikus szülőnek lenni felgyorsult vilá-

• ADVENT 2. VASÁRNAPJA • 2012. DECEMBER 9.

gunkban. Ahol paradox módon annyi mindenre jut idejük, és annyi mindenre nincs idejük. Mert rosszul gazdálkodnak az idejükkel. Gyermekeik túlzott vagy felesleges elvárásainak teljesítése miatt nem marad idejük az igazán értékes dolgok megismerésére, befogadására és továbbadására, mégpedig gyermekeiknek. És túlságosan megkímélik őket mondván, hogy az egész heti tanulás után hadd pihenjenek, hadd szórakozzanak. S ennél fogva nem vonják be őket a ház körüli vagy a háztartási munkába, de hétvégi éjszakázásaikat, dorbézolásaikat, zülléseiket legtöbbször kényszeredetten elnézik nekik.

Ha a pap a vasárnapi szentmisén netán szóvá teszi, hogy hiányoznak a fiatalok a templomból, mert történetesen a kora reggeli órákban tántorogtak haza a helyi diszkó(bár)ból, az érintett szülők zokon veszik papjuk kijelentéseit vagy célzásait, és ugye legjobb védekezés a támadás, mindennek elmondják őt a háta mögött. Miként a tanárokat is, ha az iskolai szülői értekezleten rosszallóan megjegyzik, hogy a diákok a hét első napján rendszerint fáradtan, kókadozva ülnek a padban.

A szomszédomban lakó gyakorló nagymama jegyezte meg egy alkalommal, ő nem azt szokta mondani, hogy ilyenek meg olyanok a mai fiatalok, hanem azt, hogy milyenek ezek a mai szülők?!

Merthogy régen a gyerekek engedelmeskedtek a szüleiknek, ma pedig gyakorta a szülők engedelmeskednek gyermekeiknek.

Tényleg, (m)ilyenek ezek a mai szülők?

LÉLEK ÉS ÉLET

Végső dolgok – A pokolról A pokol az örök kárhozat, amelyben az A poklok nem az örök kárhozatot, hanem a ember örökre elszakad az Istentől, aki egyeKrisztus előtt meghalt emberek állapotát jelendüli élete és boldogsága az embernek. (Vö. ti, akikhez Jézus halála után „alászállott”, közölKompendium 212) te velük a megváltást, és részesítette őket az örök Van pokol, amelyet örök kárhozatnak is boldogságban. hívunk. Erről Isten szava, a Szentírás több alHogyan lehet pokol, ha az Isten végtelenül kalommal beszél, maga Jézus is többször szól irgalmas? róla.

A kárhozat, az örök elvetettség nem igazA pokol nem hely, hanem időn kívüli állaságtalanság és irgalmatlanság az Istentől. pot.

Nem irgalmatlanság, mert a pokol azoknak „Az üdvösség a lét teljeségének elnyerése – az örök kárhozata, akik haláluk pillanatáig írja Gál Ferenc professzor –, a kárhozat elmegátalkodottan bűnben élve elutasítják Islenben mindennek az elvesztése, azaz a teljes ten irgalmas szeretetét. üresség.”

Itt már nem az Isten dönt, hanem maga az Mondhatjuk, hogy maga ez az üresség ember, aki megátalkodottságában vállalja a égeti és kínozza „pokoli módon” az örök kárfelelősséget, és semmibe veszi a „pokol fenyehozat állapotában lévőket. getését” is.

A pokol az örök életre vonatkozó kudarc.

Az örök boldogság reménye azonban minKizártság az Isten és a teremtmények közösden pokol és gonoszság ellenére megmarad! ségéből, mint makacs nem-szeretés, amelybe „A pokoli kínok – írja Szentatyánk - és a az ember viszi bele magát a tartós és radikákárhozat bibliai képei nem kell, hogy rémülis elutasítás által. (Vö. A dogmatika kéziletbe kergessenek, vagy szorongást okozzakönyve) nak, de üdvös és szükséges figyelmeztetést jeKi jut a pokolba? lentenek a szabadsággal kapcsolatban, amely Az, aki felforgatója az Istentől, a Teremtőaz ember számára lehetőségként van adva.” től követelt rendnek és célnak.

Bizalomébresztőként ismételjük el, amit Azok, akik annyira benne élnek a világi már egyszer leírtunk: Jézusnak módjában áll örömök és „elfoglaltságok” mámorában, hogy olyan módon üdvözíteni az embereket, hogy igazában eszükbe sem jut a mennyország vagy a tének igazsága” kerül napfényre, amikor Azzal ta- egyszerre igazságos és irgalmas Istenként „magápokol kérdése. lálkozik, aki maga az Igazság. hoz menekítse” azokat, akik tudatában vannak bűA szeretet nélkül élő ember alapvetően már „poMit jelent Hiszekegyünkben az a mondat: Alá- neiknek. kolra küldte” önmagát a saját élete által, csak „éle- szállt a poklokra?

Fotó: Világháló

Adventi iránytűnk „Meddig várjak még?!” – hangzik el gyakran ajkunkról a türelmetlenségünket tükröző mondat.

Mintha a várakozást meddő cselekedetnek tartanánk, mert annak gyümölcsöző voltáról hajlamosak vagyunk elfeledkezni. Az emberi kapcsolatoknak is meg kell érnie, az egyes fejlődési stádiumoknak - miként a jó bornak - megvan a maguk forrási ideje.

Már az egészen kicsi gyermeket meg kell tanítani a helyes várakozásra, hogy kitartása edződjék.

Ezzel szemben sok családban a kisgyermeket elkényeztetik, „sztárolják”, szinte csüngenek kívánságain. Amint valamire vágyakozni kezd, azt a szülők igyekeznek teljesíteni vagy megvásárolni, nehogy a gyermekük „lemaradjon” valamiről. Ezáltal nem kell a gyermeknek várakoznia semmire, azonnal megkapja, amit óhajt. Előbb magunknak kell megtanulnunk, majd a fiatalabbaknak is meg kell tanítanunk az okos, tartalmas, izgalmas, csodákkal teljes, célravezető lemondásokkal párosuló várakozást.

Ha belépünk egy idegen házba vagy egy hivatalba, az előszoba vagy előcsarnok már sejtet valamit abból, amire a belső térben számíthatunk. A lelki életre is ugyanez érvényes. Aki elő tud készülni a reá váró nagy eseményre, az lelkiekben is át tudja élni majd a pillanatot, gyarapodva a hitben és érzelmeiben. Lelki előkészület nélkül olyanok lennének az ünnepeink, mint a minden előjel nélkül nyakunkba zúduló záporeső. „Bőrig áznánk”, mert nem számítottunk viharra. Ha nem készülünk elő megfelelő vá-

rakozással egy-egy ünnepre az előszobák ígéretes hangulatában, később sem leszünk képesek „megállítani” a perceket: lemaradunk a felemelő történésekről. Mire átélnénk, elmúlik a varázs, s az ünnep csupán múló „vihar” lesz. Menyegzős ruha híján kiűzetünk a násznép közül.

Az adventi idő lélekedzése felkészít minket az Úrral való találkozásra. Iránytűvel a kezünkben könnyebb megtalálnunk a Megváltót. Az adventi előszobából iránytűnk a legbelsőbb térbe, lelkünk jászla felé mutatja az irányt, ahová az Emberfia fog születni.

A mindennapi gondok miatt a karácsonyra való készülődésünkre nemegyszer a világi megközelítés nyomja rá bélyegét. Ez megzavarhatja belső iránytűnk mutatóját. Fontos ugyan a lakás nagytakarítása, adventi díszítése, a mézeskalácsok sütögetése, az ajándékbeszerzés, de a család számára mégis az a gazdagítóbb, ha befelé figyelünk, s ha „kisimulnak lelki ráncaink”, ritkulnak gyarlóságunkat tükröző tetteink, kisebb-nagyobb bűneink. Az egymásra való odafigyelés sokkal fontosabb, mint a külsőségekre való összpontosítás. A benső rendbetétele, a lélek virrasztása fémjelzi a minőségre hangsúlyt helyező adventi időnket. Csak ez a megszentelő várakozás tud kiemelni a kisebb-nagyobb gondjainkból! Ha olykor ez mégsem sikerül, és csüggedten vagy elkeseredetten áhítozunk a Megváltó forrásvizére, ugyanazt érezzük, amit a költő jegyez következő soraiban:

„Nappal parancsolja az Úr az Ő irgalmasságát s a vak éj, ha reám zúdul, kegyelme a biztos gát.

Ellenségim szavait zsigereim kivetik.

Magamat biztatva mondom: Bízzál, az Úr győz a gondon.”

(Képes Géza: A XLII. zsoltár) A helyes várakozással átélt advent olyan, mint az édes lelki titkoktól sejtelmes, belső derűvel átitatott vigília. Az Emberfia előtt egykoron megállni folytonos imát, lelki készenlétet, Isten-közelséget feltételez.

Vigyáznunk kell magunkra, és virrasztanunk, miként arra Lukács evangéliumának sorai intenek (Lk 21, 34-36), hogy sohase érjen bennünket váratlanul az Emberfia eljövetele. Az életünkben még fellelhető görbe vonalakat minél előbb egyenessé kell változtatnunk, a mellébeszélés helyett mindig igazat kell mondanunk – a „göröngyös út” csak így válhat egyenessé! (Vö. Lk 3, 1-6 és Iz 40,3-5) Az adventi gyertyák fényei előre jelzik a közeledő Fényt, s ha a bűnbánat mosodájából kilépve naponként tisztul lelkiismeretünk, akkor e diszkrét gyertyafények egyúttal bensőnk megvilágosodására is utalnak.

Adventi iránytűnk önmagunk Betlehemébe vezet.

Megtisztelő, hogy éppen oda kér bebocsátást a világ Megváltója!

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

OLVASÓINK ÍRTÁK

Szentföldi zarándoklat 11.

Jézus barátja volt a betániai Lázár, valamint testvérei, Mária és Márta. Sokszor meglátogatta őket.

Ezt tudták az apostolok is, ezért volt különös számukra, hogy Jézus nem sietett hozzájuk, amikor meghallotta a hírt Lázár betegségéről. Jézus Lázár haláláról beszélt, de ők azt hitték, hogy alvásról beszélt. Ezért Jézus világosan megmondta nekik: „Lázár meghalt. Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!"

(Vö. Jn 11,11-15) Amikor Márta meghallotta, hogy Jézus közeledik, eléje sietett. Uram - szólította meg Jézust -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. Jézus megnyugtatta: Feltámad testvéred. Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon. Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre.” (Vö. Jn 11,20-27) Majd az égre emelte tekintetét és így imádkozott: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Tudom, hogy mindig meghallgatsz. Csak a köröttem álló nép miatt mondtam, hogy higgyék: te küldtél engem.” E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött.

Lázárnak nem kellett volna meghalnia. Mindezt csak azért tette Jézus, hogy megmutatkozzék isteni dicsősége. Hogy megmutassa, hogy élet és halál ura. Jézus több halottat is feltámasztott, de csak három esetet örökített meg az evangélium: Lázárt, Jairus lányát, valamint a naimi ifjút.

Lázár feltámasztásán kívül még két esemény történt Betániában, amit említ az evangélium: az egyik Mária és Márta esete Jézussal, amikor meglátogatta őket. A sürgő-forgó Mártának Jézus ezt mondta: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges.

Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha."

Levelet kaptunk Remény

Kétnyelvű áhítat Búcsúhely a címe annak a kis könyvnek, amit Staré Horyban (Óhegy) vásároltam, örömömre az első helyen magyar szöveggel.

A templom Rudolf Baláž püspök működése alatt bazilika rangot kapott. Az átélt hitélményeket nem részletezem, mert az egy egész életre szóló, de az egyház szerepét e téren is kiemelném. A helyi és az országos viszonyokat ismerve, úgy érzem, hogy egyedül az egyház az, amely a legnagyobb békét, nyugalmat s egyetértést teremthet a népek, nemzetek, vallások között. Élő példa erre a mi utunk is.

Három autóbusznyi tömeg ült be egyszerre a bazi-

Szlávik atya felhívta a figyelmünket arra, hogy Jézus nem mondta Mártának, hogy ő a rosszabbik részt választotta. Eszünkbe kell, hogy jusson Szent Benedek mondása: ora et labora - imádkozz és dolgozz. Mindkettőre szükségünk van. Az imával töltött idő nem időpocsékolás. Figyelmeztetett, mindig legyen időnk az imára.

A másik esetről János evangélista ír. Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott. Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. Mária pedig drága olajjal megkente Jézus lábát és megtörölte a hajával. Az áruló Júdás méltatlankodott emiatt: „Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” Lázár temploma Betániában De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő környékét 1868-ban Aurelia de Bossi hercegnő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. megvásárolta, 1878-ban francia karmelita apácákJézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen nak ajándékozta. Építtetett rá egy kolostort és temetésem napjára teszi. Szegények mindig vannak templomot, azzal a feltétellel, hogy halála után ott veletek, de én nem leszek mindig veletek.” helyezzék örök nyugalomra testét. Amint elkészült A Betániában történt eseményeket gyönyörűen a templom, a nemzetek elkezdték a templomban ábrázolják azok a mozaikok, amelyek a templom elhelyezni a Miatyánk szövegét. 1883-ban zaránbelsejét díszítik. A templomot Bartoluzzi építette doklaton vett részt Viszolajszky Károly alsószemeaz 1930-as években, egy korábbi templom romjain. rédi plébános. Élményeit könyvben írta meg. FájLázár sírja egy pincében található. A pince fölött dalmának adott hangot, hogy sok nyelven olvashaegy mohamedán mecset minaretje áll. tó a Miatyánk, de a magyar nyelvűt nem találta, ami Jézust egyszer kérte egyik tanítványa: „Uram, ta- nagy szégyen a magyarságra. Ezért a könyvéből níts meg minket imádkozni…” Erre így szólt hoz- származó bevétellel elindított egy gyűjtést. Sokan zájuk: „Amikor imádkoztok, ezt mondjátok: csatlakoztak hozzá, gyűlt a pénz és egy évre rá, Atyánk! Szenteltessék meg a neved. Jöjjön el az or- 1885. július 23-án a táblát elhelyezték a Miatyánk szágod.” (Vö. Lk 11,1-2) Mondta Szlávik atya, templomának falán. Mellette van a szlovák, de az egyik evangélista sem említi, hol volt az a hely. Vi- sokkal újabb keletű. A Magyar Köztársaság Telszont a Szent Tamás cselekedetei című apokrif irat Aviv-i követsége és Oktatási Minisztériuma 2007. említi, hogy az Olajfák hegyén van egy barlang, január 13-án elhelyezett ott egy másik táblát, a loahol Jézus imádkozni tanította apostolait. Erre a vari cigány nyelvűt. Ma már több mint száz nyelven helyre Szent Ilona 326-328 között egy templomot olvasható a templomban és a kolostor területén a építtetett Jézus menybemenetele tiszteletére. Ezt a Miatyánk. templomot a perzsák lerombolták. A keresztények tovább is látogatták a barlangot. A barlangot és (folytatjuk) likába, szlovákok, magyarok Szlovákiából. Olyan csodálatos kétnyelvű áhítatban volt részünk (szentségimádás, rózsafüzér, szentmise, előadás), hogy mindenki anyanyelvén imádkozhatott, énekelhetett. Az atyák nevének felsorolása nélkül: az egyik vezette a szertartást, a másik prédikált, zenei betétek hangzottak el, minden két nyelven.

Ami viszont a zarándokhelyen bosszantó volt, az a szolgáltatások hiányossága. Szlovákia gyönyörű természetét még nem tudja kihasználni, nem vonzó az emberi hiányosságok miatt.

Felérve a hegyre, a Szűzanya kitárt karjai közelében iparkodva a gyógyforráshoz, bosszúságot okozott, hogy csak egy csap volt megnyitva. Így az idő legnagyobb részét egymás hegyén-hátán itt töltöttük, mert a gyógyvízhez mindenki oda akart jutni.

A kis panzió lassú, mosoly nélküli kiszolgálása sem vonzó. A forró csoki meg a kávé ott maradt az asztalokon, mert nem találtak papírpoharakat…

Az isteni áldásban részesülő hívek lelki-testi egyensúlyából még mindig hiányzik az emberek szeretetének jele.

• ADVENT 2. VASÁRNAPJA • 2012. DECEMBER 9.

Hajtman Kornélia, Párkány

Jó szóval Az egyik közösségben arról vitatkoztak a szülők, hogyan fegyelmezzék gyermekeiket. Egyik részük úgy vélte, hogy szükség van a büntetésre, olykor a verésre is. A többség azonban azon a véleményen volt, hogy szeretettel többet lehet elérni. Végül szavazásra került sor, és elvetették a büntető módszereket. Ennek természetesen a gyerekek örültek a legjobban.

Az elsősöket is olyan tanító néni oktatta, aki egyetértett a szülők határozatával. Az első hetekben minden nagyon szépen ment, nem volt szükség büntetésre. Az egyik nap Jancsika valami rossz fát tett a tűzre. A tanítónő csak annyit mondott, hogy tanítás után beszélni szeretne vele. Így is történt.

Ezt mondta a kisfiúnak: Amikor ebbe az iskolába helyeztek, elhatároztam, hogy itt hagyom az iskolát, ha nem boldogulok a szeretettel. Nézd, kisfiam, ha te ezt akarod, akkor rosszalkodj tovább, de ha szeretsz, akkor légy jó!

Jancsi nagyon elszégyellte magát, és többé nem okozott gondot magaviseletével.

Lejegyezte: Id. Csáky József

TANÁCSOLÓ

Testi-lelki egészségünk

Műsorajánló

Betegség-e a metabolikus szindróma?

Kérésének szívesen teszek eleget, hiszen a „metabolikus szindróma” napjainkban az egyik leggyakrabban használt orvosi kifejezés. Egy-egy új szakkifejezés közforgalomba kerülésekor érdemes elvégezni annak „szófejtését”, hiszen a magyar megnevezés segíti a lényeg megértését. A „metabolizmus” anyagcserét jelent, tehát azt az élettani folyamatot, melynek során testünk a szájon át bekerült tápanyagokat, fehérjéket (pl. húst), cukrokat (szénhidrátokat) és zsírokat megemészti, azaz alkotóelemeire bontja. Ezek a bélből felszívódnak a vérbe és a vérkeringéssel eljutnak a májba, a test „konyhájába”, laboratóriumába, ahol a szervezet számára fontos építő-, ill. energiaadó anyagokká alakulnak át. A felhasználhatatlan, ún. salakanyagok pedig a széklettel, vizelettel elhagyják a testet. E rendkívül bonyolult folyamathoz az összetett anyagokat bontó enzimekre, a vegyi folyamatokat szabályozó hormonokra, a mindezeket szállító jó vérkeringésre stb. van szükség.

Ha e bonyolult folyamatban valahol zavar támad, amelyre az életkor haladtával egyre nagyobb az esély, kóros tünetek jelentkezhetnek. Cukorbetegség, vérzsírosság alakul ki, megváltozhat a vér alvadékonysága, csökken az érfalak rugalmassága, belhártyájuknak, az ún. endotelnek a „rossz működése” (diszfunkciója) jön létre. A tünetek összességét az orvosi nyelv tünetegyüttesnek, azaz szindrómának nevezi. A metabolikus szindróma gyakorlati jelentősége abban rejlik, hogy fokozza az ér- és szívbetegségek kialakulásának (szívinfarktusnak, szélütésnek) rizikóját.

Ezért újabban „kardiometabolikus” szindrómának is emlegetik, ahol a „kardio-” előtag utal a szívet veszélyeztető helyzetre.

Nagyon kukacoskodva tehát azt mondhatjuk, hogy a „metabolikus szindróma” nem önálló betegség. Ilyen szempontból megnyugodhat betegünk. A metabolikus szindróma megléte azonban arra utal, hogy hordozója több olyan betegség, kóros állapot

Agapé

Kéményseprő kifli

Sajnos, fiatal korom óta túlsúlyos vagyok, nem tudok lefogyni. Az utóbbi években kiderült, hogy cukorbetegségem is van, és a vérnyomásom is ingadozik. Most már túl vagyok a változókoron is, de állapotom – bár többféle gyógyszert szedek – nem sokat változik. Ehhez újabban a „cukororvosom” szerint még egy bajjal gazdagodtam: ő „metabolický syndróm”-nak nevezi. Sajnos, nem tud jól magyarul, így hiába kérdezem, miről is van szó, mennyire komoly a dolog? Kérem a Remény orvosát, foglalja össze röviden és érthetően: mi is ez az új betegség?

Jelige: Palást

Magyar Katolikus Rádió Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.

Mária Rádió December 16., vasárnap 11.00 Szentmise Csornáról 22.00 Felvidéki beszélgetés. Lépes Lóránt atya műsora

Duna TV December 15., szombat 6.30 Szentföldi szent helyek üzenete. 23.: Zakariás Jeruzsáleme 8.00 Élő egyház 8.30 Isten kezében. Asperges me... Pálos évszázadok a magyar történelem tükrében December 16., vasárnap 8.30 „Jónak lenni jó” – stúdió. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány egész napos jótékonysági műsorfolyama 14. 30 Szerelmes földrajz. Palócia – Praznovszky Mihály 19.35 Isten kezében. Gyerekek a Székelykő lábainál 21.00 „Jónak lenni jó” - stúdió és gálaműsor

m1 December 16., vasárnap 9.00 Katolikus krónika 9.40 Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre

„gazdája”, melyek egyenként is, de így, szindrómába tömörülve veszélyt, rizikót jelentenek. Leggyakrabban az elhízás, a vérzsírosság (diszlipidémia), cukorbetegség és a magas vérnyomás meglétekor mondják ki a (kardio)metabolikus szindróma diagnózisát. Ismételjük: nem egy új betegségről van tehát szó, hanem bizonyos, a szív- és

Hozzávalók: 60 dkg liszt, 3 dl tej, 10 dkg porcukor, 10 dkg vaj, 2 tojás sárgája, 2 dkg élesztő, csipet só Továbbá: 3 dkg kakaópor, 10 dkg vaj, 10 dkg porcukor, 1 tojás a kenéshez

érrendszeri betegségek, az érelmeszesedés kialakulását gyorsító rizikós betegségekről, kóros állapotokról. Ebből következik, hogy nincsen speciális gyógyszere, de az egyes „alkotóelemek” megfelelő diétás, életmódbeli (mozgás, nem dohányzás!) és gyógyszeres kezelésével a metabolikus szindróma is befolyásolható.

korral kovászt készítünk. A maradék lisztből 10 dkg vajjal, 2 tojás sárgájával, 8 dkg cukorral, csipet sóval, 1 dl tejjel és a kovásszal tésztát gyúrunk, langyos helyen megkelesztjük (kb. 20-30 perc).

A 10 dkg vajat a 10 dkg Elkészítés: cukorral jól kikeverjük, majd 10 dkg lisztből az élesztő- a megkelt és kinyújtott tészvel, 2 dl tejjel és 2 dkg cu- tára egyenletesen rákenjük,

m2 December 16., vasárnap 12.01 Katolikus krónika 12.40 Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre 13.20 Kérdések a Bibliában

és a kakaóporral megszórjuk.

20 egyenlő nagyságú kockára vágjuk, és kifliket sodrunk a kockából.

Tepsibe helyezzük, felvert tojással megkenjük, és 180190 fokra előmelegített sütőben szép pirosra megsütjük.

Porcukorral meghintve kínáljuk.

Jó tanácsok • Egy sült csirke maradékát tehetjük tortillába vagy salátába másnap, a csontokból pedig készülhet leves • Készítsen heti menüt és listát. Sok pénzt megspórolhat, ha hetente csak egyszer vásárol • Igyon vizet az étkezésekhez – ez a legegészségesebb folyadék

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

Tél, tél, tél, tél, Honnan jöttél?

Tereld el a szeleket ne fújjanak hideget!

(Kiss Dénes)

Gyerektoll Az én nagyapám Kisgyermekkoromban gyakran tartózkodtam a nagyszüleimnél. Sokat tanultam tőlük. A nagyapám mindig nagyon fontos volt nekem, felnéztem rá és szerettem őt. Anyukám munkába indulva sokszor a nagyszüleimhez vitt. Szerettem ott lenni.

A nagyapám állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozott, mellette megszerettem az állatokat. Örültem, amikor megérkezett a nyár, az aratás ideje. Szerettem kimenni a földekre aratni, és az egyik alkalommal megengedte, hogy vezessem a kombájnt. Ekkor úgy éreztem, hogy bízik bennem. Nagyon jólesett ez!

Nagyapám minden vasárnap szentmisére ment és próbált a hite szerint élni. Szívesen adományozott az egyház részére, sőt a freskók nagy részének festését is ő támogatta.

Nagy sportrajongó is volt. Minden vasárnap délután kiment szurkolni az alsószeli focistáknak. Ügyes és szorgalmas, valamint erős és egyben kitartó volt.

A saját két kezével építette fel a házát.

Amikor elkezdtem iskolába járni, beiratkoztam a galántai zeneiskolába is. Ekkor ő nagy segítségemre volt, mert rendszeresen elvitt a városba, nélküle nem győztem volna.

Vendégszerető volt, mindig őszinte szeretettel fogadta a messzire szakadt rokonokat.

Emlékszem rá, hogy a halála előtti napon még együtt szedtük a kukoricát, s ha rosszul is volt, nem szólt semmit, szó nélkül dolgozott. Ő nem volt olyan panaszkodó típus.

A halála előtt, amit elkezdett, azt be is fejezte.

Nagyszerű ember volt, a világon nem volt párja. A nagyapám mindig a családjáért élt, hogy nekünk sokkal jobb legyen, hogy nekünk minden sikerüljön, ami neki esetleg nem sikerült.

Remélem, egyszer én is ilyen ügyes és talpraesett leszek, mint ő volt egész életében. Mindig emlékezni fogok rá, mert ha valaki, ő biztosan megérdemli.

Hervay Mária Lujza, 7. b osztály, Széchenyi István Alapiskola, Felsőszeli

Kedves Gyerekek! Azt mindannyian tudjátok, hogy Mikulás napja december 6-án van, de azt tudjátok-e, hogy ki volt Szent Miklós püspök, akire egyházunk ezen a napon emlékezik? Nézzetek utána, hogy mikor élt, és miért emlékeznek meg róla még annyi év után is az egész világon. Írjátok meg a Kuckónak azt is, hogy nálatok milyen volt a Mikulás-ünnepség az iskolában, a templomban.

Várjuk karácsonyi témájú írásaitokat, rajzaitokat is!

Csomor Dániel, Nagyölvedi Alapiskola

Vencel Csaba, óvodás, Nagyölved Urban Bettina, Nagyölvedi Alapiskola Rácz Ágnes, 1. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Balog Milan, 3. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Kurali Vanesa, 3. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

1

Készítette Lőrincz László

Rejtvény

2

Meghatározások: 1. Angyal (SZERÁF) – az első kockában: sz, 2. Erzsébet, Réka, Attila, Tünde, Olivér, 3. Ellenben, bár, 4. Lajtorja, 5. Száz fele (ö – ő), 6. Elföldel, 7. Hanga, de női név is lehet, 8. A régész öröme, de lehet orvosi is, 9. Nem az alá, 10. Híres, jó nevű.

A megfejtést nyílt levelezőlapon küldjétek be december 14-ig szerkesztőségünk címére: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava

Megfejtés A 47. számunkban közölt rejtvény megfejtése: Árpád-házi Szent Erzsébet.

A nyertes: Krascsenits Erik, Nyárasd. Gratulálunk, az ajándékot postán küldjük!

A rejtvény megfejtése a színessel jelölt oszlopokban olvasható.

Jelentése: egyházunk egyik főünnepe, december 8-án ünnepeljük.

• ADVENT 2. VASÁRNAPJA • 2012. DECEMBER 9.

3 4 5 6 7 8 9 10

NAPRAFORGÓ

Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy, Aki holnap léssz: ma még nem te vagy.

(Weöres Sándor) Keresd a Reményt a Facebookon!

Heuréka! – újratöltve A Rákóczi Szövetség, a Balassi Bálint Intézet - Pro Renovanda Alapítvány és a dunaszerdahelyi Nap Kiadó támogatásával valósult meg az a tudománytörténeti verseny, amelyről a gútai egyházi iskola tanári karának beszámolóját olvashatjátok.

Szlovákiai és magyarországi középiskolák háromfős csapatai találkoztak november 7-én a gútai Skopp vendéglő dísztermében, hogy immár hagyományt teremtve mérjék össze tudásukat a magyar tudománytörténet tárgykörében. A vetélkedő a gútai Nagyboldogasszony Egyházi Gimnázium által hatodik alkalommal megrendezett tudományok napja keretében zajlott. Délelőtt a versenyzők neves magyarországi és szlovákiai tudósok, feltalálók, utazók érdekfeszítő előadásait hallgathatták, délután azonban már az izgalmaké és az értékes díjakért folyó versengésé volt a főszerep.

A múlt évi sikeres kezdet után idén másodszor került megrendezésre a vetélkedő, mely minden alkalommal egy-egy téma köré igyekszik csoportosítani a magyar tudomány nagyjait. Az idei téma a híres magyar felfedezőkre, utazókra fókuszált, „Világjáró magyarok” címmel. A verseny egyik fontos célkitűzése, hogy a versenyző diákokkal megismertesse az iskolai tananyagban legtöbbször háttérbe szoruló világhírű magyar tudósok, kutatók, felfedezők életét és munkáját, és ezáltal tudatosítsa a magyar szellemnek a világ tudományos fejlődésében ját-

szott fontos szerepét – mindezt pedig egy diáknak és tanárnak is élvezetes vetélkedő formájában.

A verseny megálmodói és életre hívói (Galo Vilmos, a komáromi Duna Menti Múzeum történésze és Tóth Gábor, a gútai egyházi gimnázium tanára) egy olyan újszerű vetélkedőt szerettek volna útjára indítani, mely a már ismert versenyekhez képest témájának, meglepő és kreatív feladatainak, valamint élményszerű vizuális megjelenítésének köszönhetően túlmutat a szlovákiai magyar iskolák által látogatott honi és magyarországi vetélkedőkön. Hogy mindezt sikerült megvalósítani, azt a múlt évi verseny kapcsán érkezett visszajelzések is bizonyították. Idén a szervezők az előző esztendőben már megkezdett úton haladtak tovább, és a múlt évi „próbaüzem” tapasztalataira és tanulságaira építve fejlesztették tovább a vetélkedőt. Ebből kifolyólag

VILLÁMPOST@LÁDÁNKBÓL

Mi jól éreztük magunkat…

A komáromi MARIANUM Egyházi Gimnázium október 30-án nyílt napot tartott a Diákönkormányzat szervezésével.

E napot hosszas előkészületek előzték meg. A tanárok és a diákok is kivették részüket a munkálatokból.

Az érdeklődő diákoknak bepillantást nyújtottunk az iskola életébe, a diákok szemszögéből. Ezt megelőzte az igazgató úr beszámolója az iskola több évtizedes történetéről.

Ezek után a diákok rendhagyó órákon vehettek részt. Ilyen volt a katolikus és református hittan, az iskola lelkiségét tükrözően, valamint Mózes Endre tanár úr magyarórája és Matyi Gabriella angolórája. A harmadikos diákok különböző kísérleteket mutattak be a reménybeli diákoknak. Ezeket a kísérleteket ők maguk is kipróbálhatták. Lehetőségük nyílt arra is, hogy megtekintsék a Szent Imre Kollégiumot.

Mindezek végeztével a III. G osztályban szeretetvendégség várta az iskolalátogatókat.

Mi jól éreztük magunkat a nyílt nap folyamán. Reméljük, hogy vendégeink is hasonló érzésekkel távoztak.

A III. G. csapata

számos újítást is bevezettek. Többek között a verseny saját honlapot kapott (http://tudomanyoknapja.blog.hu), melyen keresztül a szükséges szakirodalom egy gomb lenyomásával elérhetővé vált, megkímélve ezzel a tanárokat a szükséges könyvek sokszor időigényes és fárasztó beszerzésétől. Az újítások között a legnagyobb sikert a felkészítő tanárok bevonása aratta a verseny menetébe, akik egy – nagyrészt logikai készségeket igénylő – feladat erejéig a hagyományos vetélkedőkön megszokott passzív szemlélődés helyett közvetlenül is segítséget nyújthattak csapatuknak a pontszerzésben.

A verseny kiváló hangulatban zajlott. A győztesnek kijáró babérkoszorút végül a szenci Szenczi Molnár Albert Gimnázium csapatának a diákjai (Simon Bence, Gujber Gabriella, Bors Marianna, felkészítő tanár: Filler Krisztina) vihették haza, akik imponáló magabiztossággal utasították maguk mögé a mezőny többi csapatát. A vetélkedőn a csallóközi és mátyusföldi gimnáziumok szép számmal képviseltették magukat, de két szakközépiskola és két magyarországi középiskola is gyarapította az értékes jutalmakért versengő csapatok számát. A szervezők nem titkolt célkitűzése, hogy a vetélkedő idővel a nyugat-szlovákiai és az északdunántúli középiskolák széles körében ismert és elismert rendezvényévé nője ki magát. A vetélkedőn részt vett diákok és felkészítő tanáraik visszajelzései alapján ehhez idén egy lépéssel ismét közelebb kerültek.

Égni kell annak, aki gyújtani akar!

Kassán tartotta országos lelkigyakorlatát a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség a november 23–25. közötti hétvégén, melynek jelmondatául a következőt választották: Égni kell annak, aki gyújtani akar!

Az előadások, melyeket Pásztor Zoltán atya, püspöki helynök tartott, témájukat tekintve öt blokkra lettek felosztva: szó esett a titokról, a hitben hű és kitartó szeretetről, identitástudatunk kialakulásáról, Istenre való utaltatásunkról, valamint értéktudatunk pilléreiről. Az egyes blokkokat kiscsoportos beszélgetések váltották, melyek során az adott téma kérdéseit vitathatták meg a résztvevők, valamint személyes élettapasztalatukat is megoszthatták egymással. A hétvégét különböző programok színesítették: a cserkészek meglátogatták a kassai Luník IX lakótelep pasztorációs központját, ahol az intézmény egyik önkéntese mutatta be romákkal való munkájukat. Része

volt a programnak egy cserkészapuka tanúságtétele a keresztény ember mindennapjairól, de volt taizéi imaóra, esti városnézés és szituációs játék is, amely során különböző konfliktushelyzetekre keresték a megoldást a fiatalok.

A hétvége nem titkolt célja volt, hogy a hitben való elmélyülés mellett segítsen felkészülni az adventi időszakbeli várakozásra.

A Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség az elmúlt hetekben két rangos kitüntetésben is részesült. November 17-én Nagyszombatban a cserkészszövetség közösségért végzett munkájának elismeréseként kapta meg a Szent Erzsébet Rózsája-díjat, míg november 20-án Zsidó János féli esperesplébános, cserkészvezető, fiatalok közt végzett munkásságát ismerték el Fraknói Vilmos-díjjal Budapesten. szmcs-p

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REJTVÉNY

GONDOLKODÓ

A hívő ember Istennek egyre több csodálatos erőit érzi felszabadulni, s úgy tapasztalja, hogy az ő hitére megindulnak Isten kötött energiái és fenntartják őt; míg a hitetlen úgy érzi, hogy a véletlenek rázúdulnak és összemorzsolták. (Ravasz László elmélkedése) A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán december 14-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ

Megfejtés A 47. számunkban közölt rejtvény megfejtése: „Ha szíved szeretete vezet, életed boldogsága követni fog.”

A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Kovács Tibor, Csécs.

Gratulálunk!

SOKSZÍNŰ EGYHÁZ Bélyegeket adott ki a Vatikán. A bevételből a Gian Lorenzo Bernini építette oszlopsort kívánják restaurálni Róma Szent Péter terén. A pápai állam numizmatikai és filatéliai hivatala által kibocsátott két új bélyeg nem egyházi ünnepről, pápáról vagy szentről emlékezik meg. Azzal a céllal születtek, hogy Bernini (1598–1680) barokk oszlopcsarnokának helyreállítását segítsenek befejezni. Mint ismeretes: a három sorban álló 284 oszlop alkotta csarnok ellipszis alakban övezi a Szent Péter teret. Az oszlopsor restaurálása 2009-ben kezdődött.

A vatikáni kezdeményezés nemcsak gyűjtőknek, hanem zarándokoknak, turistáknak és mindazoknak szól, akik szívesen csatlakoznak a páratlan műemlék restaurálásához. Mindkét bélyeg tíz eurót ér, és a bélyeglap egyben tanúsítja a Bernini oszlopcsarnok helyreállításához adott hozzájárulást. Kérésre a bélyeglapra rávezetik a vásárló nevét is. Az egyik bélyeg VII. Sándor, a másik XVI. Benedek pápa címerét ábrázolja: az első bízta meg

Berninit 1656-ban a Szent Péter tér rendezésével, a másik pedig több mint háromszázötven évvel később megkezdte az oszlopsor restaurálását. A vatikáni posta Szent Péter téri vagy a Vatikánon belüli hivatalában kaphatók, interneten is megrendelhetők.

MTI/Magyar Kurír

Mostantól az Éneklő Egyház című népénektár teljes énekanyaga (a zsolozsmákat leszámítva) elérhetővé válik az interneten is, hangzó formában, a www.nepenektar.blog.hu honlapon.

A felvételek kifejezetten oktatási célra készültek, és felhasználhatók az Éneklő Egyház új darabjainak megismerésére, tanítására szkólákban, hittanórákon, az előadási mód és az orgonakíséret tanulmányozására. Ezért nem művészeti együttesre bízták az előadást, hanem valóságos plébániai énekcsoportra, melyben a gyermekhangok dominálnak.

Az énektárnak nem minden elemét vették föl.

A Szent Vagy Uram-tól (Hozsanna) örökölt köz-

• ADVENT 2. VASÁRNAPJA • 2012. DECEMBER 9.

ismert énekek csak akkor szerepelnek, ha előadásmódjuk vagy az orgonakíséret szempontjából új javaslata volt a szerkesztőknek. Néhány új éneket is elhagytak, ha terjesztésüket nem kívánják szorgalmazni. A tanítási cél és a takarékosság magyarázza, hogy a felvételek „abbamaradnak”: a gregorián tételekben az antifóna és egy minta-verzus után csak elindítják a refrén visszatérését. Az évközi idő válaszos zsoltárainak teljes előadási mintáját a 601. számnál közlik; a többieknél a felvétel a verzussal indul, a teljes refrén a verzus után hangzik el. (A betanítók ügyeljenek arra, hogy a verzus előtt szokás szerint a refrént kell énekeltetni előbb a szólistával, majd a teljes közösséggel, s csak azután következik az itt hallható verzus.) A verses népénekeknél (kancióknál) általában megelégedtek egy-két versszakkal.

A szerkesztők remélik, e vállalkozásuk is segít eloszlatni a félelmet, mely egyes helyeken még akadályozza a Népénektár bevezetését, megkedvelteti majd a régi-új dallamokat és szövegeket, és ezzel a magyar katolikus egyházzene megújításának eszközévé válik. Énekelnek a budapesti Alsó-Krisztinavárosi Plébánia szkólái, Szendrei Janka vezetésével.

Magyar Kurír

APRAJANAGYJA Fizetett hirdetések

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

KÖSZÖNTŐ

„Tettei Istent magasztalják...”

Szívünk teljes szeretetével köszöntjük lelkiatyánkat, BALGA ZOLTÁNT huszonhetedik születésnapja alkalmából.

Kívánjuk, hogy életét kísérje Isten áldása, hivatásában lelje örömét, odaadó munkája révén pedig minden istenkereső lelkében sikerüljön meggyújtania a hit, a szeretet és a béke lángját.

Tisztelettel: az ipolyviski, a pereszlényi és a százdi hívek

Szeretettel és tisztelettel köszöntjük 85. születésnapja és közelgő névnapja alkalmából keresztanyánkat, FEKETE ETELT Kispakán.

E szép ünnep alkalmából kívánunk neki erőt, jó egészséget, valamint kérjük a jó Isten áldását és gondviselő szeretetét.

Keresztlányai: Etuka, Icuka és Évike A jókívánsághoz csatlakozik az egész Sztranyovszky család

„Áldd meg Urunk, ha szívét imában hozzád emeli, Áldd meg őt, ha szent igédet az oltártól hirdeti!”

Ezúton szeretnénk köszönetet mondani lelkiatyánknak, VARGA RÓBERTNEK a templomunk felújításában végzett áldozatos tevékenységéért.

Fáradságot nem kímélve anyagi forrásainkhoz mérten, szerény adományainkat okosan felhasználva biztosítja az anyagot, a munkásokat és aktívan részt vesz a közös munkákban is. Égi Édesanyánk oltalmazza és Isten áldása kísérje élete minden napján.

Sok szeretettel és hálával a bátorkeszi adakozó hívek MEGEMLÉKEZÉS

aki 2012. december 12-én ünnepli 50. születésnapját.

Segítse a Szentlélek ereje, hogy Szűz Mária oltalma alatt az itteni tevékenysége áldásos legyen a saját és a mi számunkra.

Hitből fakadó imával kérjük ezt a jó Istentől.

Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk halálának 1. évfordulóján MAG ALBERT FLÓRIÁNRA (Rimaszombat).

SZOLGÁLTATÁS

DOMINE TEMETKEZÉSI VÁLLALAT

Nézzétek a mező liliomait

L M

KARÁCSONYI AJÁNDÉK CD – karácsonyi történetek, versek dallamok Kozma László szerkesztésében Ára: 8,63 Eur Kis méretű betlehemi figurák Ára: 1,96 Eur

ELÉRHETŐSÉG: Nám. Á.Vámbéryho 53/10B 929 01 Dunaszerdahely E-mail: info@domine.sk Honlap: www.domine.sk

Az eperjesi hívek

I

FELNŐTTEKNEK: Farkas Jenő: Válogatott versek Ára: 2,25 Eur helyett 1,10 Eur

Albák – miseruhák. vagy office@remeny.sk 0948/057508 www.gabrielbolt.eu Akciós ajánlatainkra a Remény-barátoknak nyújtott 10%-os kedvezmény nem vonatkozik!

24 órás szolgálat: 0917/464 354

F

Ára: 2,10 Eur helyett 1,10 Eur

A KIADVÁNYOK MEGRENDELHETŐK:

Emlékét őrző szerető családja

BALLA GÁSPÁR plébánosunkat,

GYEREKEKNEK: Jakubecz Márta: Cincogi felfedezi a jóságot

Azoknak, akik megrendelik mind a két kötetet, ajándékba adjuk a Rövid ószövetségi történeteket!

Elment tőlünk, mint a lenyugvó Nap, De szívünkben él, és örökké ott marad.

Isten ajándékaként hálatelt szívvel és nagy tisztelettel köszöntjük

KARÁCSONYI DUPLA AKCIÓ

Homer Smith („El boss”: Sidney Poitier), fekete baptista, „független vállalkozó”, egy vidéki klubban landol, ahol a Kelet-Németországból elvándorolt katolikus nővérek Isten küldötteként tekintenek rá. Leginkább a főnök asszony (Lilie Skala), aki mindig megbánja, ha az Úr helyett emberben bízik meg. A hárpia néha meg-megeteti „rabszolgáját”, ám köszönetet sosem mondana. Küldetést akaszt(ana) nyakába, ám „ez a kis lélek elhagyja a kakasülőt”. Terv, munkaerő és anyag híján nehéz lenne felépítenie az „egyemberes katedrálist”! Schmidt (sic!) mégis visszatér a „nem túl jövedelmező, de érdekes” megbízatáshoz, hisz'... ...hiszen valamennyien (kocsmáros, cégtulajdonos...) biztosítást szeretnén(e)k arra az esetre, ha eljönne a végítélet.

Az arizóniai Nagy Semmi közepén, a pusztaságban játszódik Schmidt története. Aprópénzből tákolt pici, többnyelvű (angol-német-spanyol), paradicsomi csoda ez, melynek anyagi feltételeit a rendező (Ralph Nelson) családi fészkének zálogba csapásával teremtette meg. Sidney Poitier szerényebb gázsiért is vállalta az építész szerepét, s lám, az Égiek díjesővel itatták: Ezüst Medve (Berlin), Arany Glóbusz, Oscar-díj...

Milyen anyagból építkeztek? William E. Barrett azonos című művéből (Lilies Of The Field), melyet sorstársaik már többször is leemeltek a köny-

Füstölők és csengők. www.gabrielbolt.eu vespolcról. Lapjai Ernest Haller lencséjének és Jerry Goldsmith pálcájának segítségével pörögnek előttünk. Nem lényegülnek át poros prédikációvá, bár a kis és nagy Bibliával vívott párbaj haláli!

Mini teológiai vita. Szóra szó, igére ige... AMEN. Kaszás Dávid (A DVD szerkesztőségünkben nem rendelhető meg!)

Remény elérhetőségek Főszerkesztő-helyettes: Albán József Tel.: +421 (0)948 057 510 Felelős szerkesztő: Bertha Éva Tel.: +421 (0)948 057 509 Szerkesztő: Orbánné B. Mária Tel.: +421 (0)948 057 506

www.remeny.sk remeny@remeny.sk Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella Tel.: +421 (0)905 255 154 kamenargabi@gmail.com

KÖNYVRENDELÉS: office@remeny.sk vagy 0948/057 508

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Karácsonyi kínálatunk Leo Tanner: Miért éljek?

Az 50 oldalas füzet mindenkinek ajánlható, aki az élet nagy kérdéseire keresi a választ. Ára: 1,80 Eur + postaköltség Péteri Pál: Minden ember meglátja az üdvösséget Elmélkedések az egyházi évre – Advent és karácsony Ára: 3,82 Eur + postaköltség

C. S. Lewis: A zsoltárokról A kedvelt szerző a Zsoltárok könyvének olvasása közben tapasztalt örömeiről és nehézségeiről számol be. Ára: 9,46 Eur + postaköltség Fekete István: Kísértés A kötet a népszerű író 1950 előtt megjelent elbeszéléseit tartalmazza. Ezek az írások így együtt még sohasem jelentek meg. Ára: 7,85 Eur + postaköltség Guy Gilbert: Egy bőrdzsekis pap vallomásai Fiataloknak, időseknek

nagyszerű olvasmány! A párizsi külvárosok és az alvilág mélyéről fiatalokat kimentő pap önéletrajzi kötete. Ára: 10,62 Eur + postaköltség Magyarország virága 13. századi források Árpádházi Szent Erzsébet életéről Életrajz, csodák, vallomások, a szentté avatás folyamata… Ára: 11,95 Eur + postaköltség

Klemm Nándor: Boldog BatthyányStrattmann László A szegények orvosának élete, munkássága Ára: 4,32 Eur + postaköltség

Philip St. Romain: Növekedés a belső szabadságban Útmutató a mai életben – 40 nap – 40 út a nagyobb lelki szabadság felé Ára: 3,49 Eur + postaköltség Jálics Ferenc: A szemlélődés útja A könyv egyszerűen mutatja be a kontemplatív út értelmezését, és gyakorlatias példáival segít a szemlélődés elsajátításában. Ára: 3,99 Eur + postaköltség

Anselm Grün: Karácsony, az újrakezdés reménye Az ünnep szimbólumai Ára: 7,30 Eur + postaköltség

II. János Pál: Római triptichon Elmélkedések Ára: 9,63 Eur + postaköltség

Gyerekeknek Fésűs Éva: Mesebatyu Nyissa ki a mesebatyut gyermekei, unokái számára!

A meséket Fábián Zita kedves rajzai illusztrálják. Ára: 4,65 Eur + postaköltség

José Real Navarro: Egyszer volt, hol nem volt…

Történetek 8-11 éves gyerekek keresztény neveléséhez Ára: 2,14 Eur + postaköltség

Ingeborg Obereder: Teréz egy örök barát…

Teréz szeretne a Te láthatatlan barátod lenni. Csak kérned kell őt… Martin, Anita és családjuk története Ára: 6,31 Eur + postaköltség

Figyelem!

Megrendelését küldje el, illetve telefonáljon legkésőbb 2012. december 9-ig, hogy karácsonyig biztosan megkapja a megrendelt könyveket. Az e dátum után érkezett megrendelések esetében nem tudjuk szavatolni, hogy az ünnepek előtt megérkezzen a megrendelő címére a megrendelt könyv. Megrendelhető: office@remeny.sk vagy 0948/057 508

Teremtett világ Szükségünk van megtalálni Istent, de Őt nem találhatjuk meg a zajban és nyugtalanságban. Isten a csend barátja. Nézzétek a természetet, ahogy a fák, a virágok, a fű csendben növekszik; nézzétek a csillagokat, a Holdat és a Napot, ahogy csendben haladnak... Szükségünk van a csendre, hogy megérinthessük a lelkeket.

Teréz anya • ADVENT 2. VASÁRNAPJA • 2012. DECEMBER 9.

2013-as naptár Remény egylapos falinaptár Ára: 0,20 Eur Megrendelhető: 0948/057508 vagy office@remeny.sk