Remeny 2013 28 jul 02 by Attila Nagy

„Kötelességünk, hogy az Istentől kapott javakat elsősorban Isten házainak felszerelésére fordítsuk.” (Szent Henrik szavai a fuldai kolostor alapítóleveléből)

28. szám

REMÉNY XXIV. évfolyam

2013. július 14. – Évközi 15. vasárnap

Most is, itt is…

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,50 Eur

5 7 8

Megkoronázták a Boldogságos Szűzanya képét Falunap vs. templombúcsú? Szívünkkel lássuk a másik szívét...

„Nem azért jöttem, hogy ott legyek, Ha keresztjéről az embert leveszik, Hanem azért, hogy kiáltsak, szóljak, Mielőtt újra megfeszíttetik.” Chiara Lubich szavai talán nem teszik túlságosan komorrá a nyár hangulatát… Inkább intenek: figyelni s szólni kell – most is. Mert megfeszítik naponta az embert, s benne az Emberfiát – most is, itt is. Mert akadnak szép számmal, akik legszívesebben másra raknák és rakják is át saját keresztjüket - most is, itt is. Mert szépen hangzó szavakból ácsolnak sokan bitófát - most is, itt is. Mert elfelejtik, hogy a hazugság minden ítélet kezdete - most is, itt is. Mert ha homokba dugott fejjel menekülnek a jók a rossz elől, csak szaporodik a gonosz - most is, itt is. Mert a kocsmaasztalnál hőzöngve szidni a rendszert könnyebb és veszélytelenebb - most is, itt is. Mert jobb jövőt és szebb reményt hiába kér az ember, ha tenni érte nem mer - most is, itt is. Nem azért jöttünk e világra, hogy csak a kereszt alatt sírjunk: figyelni, s szólni kell - Mielőtt újra megfeszíttetik.

EZ TÖRTÉNT

A megbántottságról és megbocsátásról Hordozzuk magunkban a megbántottságot sokszor hónapokig, évekig, a halálunkig. Nekem ezt merte mondani? Velem ilyet mert tenni? Engem vont felelősségre? – háborgunk a történteken. Inkább a bosszún törjük a fejünket, ahelyett, hogy a dolgok, történések mélyére néznénk. Évekkel ezelőtt történt, hogy miután telefonon nem tudtam elérni a kőművest, a házukhoz mentem. Nem találtam otthon senkit. Úgy véltem, dolgozik, és valószínű, csak sötétedéskor ér haza. Akkor újra elmentem. Mivel a kapu zárva volt, csengő nem volt, bekiabáltam: Imre bácsi!... Jó estét! Itt gyorsultak fel a dolgok. Az udvaron megjelent a bácsi veje, aki magánkívül üvöltözött, mit képzelek, ilyen későn felverni a ház csendjét… most ébresztettem fel az épp elaludni készülő kisgyereket… és csak mondta, mondta… Nem nagyon tudtam neki válaszolni a torkomba szorult sírógombócok miatt, de éreztem, valami nagy igazságtalanság történik itt velem. Imre bácsi ígérte meg, hogy értesít, hány órára jön reggel. Nem szólt, de én vettem a fáradságot, hogy eljöjjek hozzájuk, és így jártam?! Otthon vigasztaltak. Anyukám mondta, gondoljam végig, nekem is milyen rossz volt, mikor a szomszéd szobában hangoskodtak, a kisﬁam pedig csak sírt és sírt a kimerültségtől, mert a lármától nem tudott elaludni. Sok szülő idegei felmondhatják ilyenkor a szolgálatot. Valóban, így beleélve magamat a másik helyzetébe, már nem olyan mély a megbántottság érzése. Azóta számtalanszor tapasztaltam, hogy a bántó, a ﬂegma, a durva ember élethelyzetéből kifolyólag olyan, amilyen. Neki van problé-

mája önmagával, környezetével. Ezért a megbántottság érzésének dédelgetése helyett beleélő jóindulattal kezeljük a felénk irányuló igazságtalanságot, és még véletlenül se vágjunk vissza hasonló módon – se nyomban, se később. Jézustól azt kérdezték tanítványai, hányszor lehet megbocsátani az ellenünk vétkezőknek. Tán hétszer is? Jézus erre azt felelte, akár hetvenszer hétszer is (vagyis végtelenszer). Tegyünk hát mi is így, és ne cipeljük megbántottságunk terhét semeddig.

NYITRA

VATIKÁN

Lezárult a jubileumi év

Ferenc pápa enciklikája

Július 5-én száznál is több lelkipásztor, több mint húsz püspök és több ezer zarándok gyűlt össze a Zobor alji városban, hogy a nemzeti zarándoklat alkalmából bemutatott ünnepi szentmisén megünnepeljék a Szent Cirill és Metód jubileumi év lezárását. A szentmisét Franc Rodé szlovén bíboros, a Szentatya külön megbízottja celebrálta. A 10 órakor kezdődő ünnepi szentmise helyszínére, a színház előtti térre, amelyen épp egy évvel ezelőtt a Szent Cirill és Metód jubileumi évet megnyitották, Szlovákiából, a szomszédos és távolabbi országokból is érkeztek zarándokok, hogy megünnepeljék a tesszaloniki ﬁvérek tájainkra érkezésének 1150. évfordulóját. A szabadtéri oltárnál, amely előtt Szent Cirill ereklyéje volt elhelyezve, a szentmi-

REMÉNY katolikus hetilap Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

sét Rodé bíborossal együtt mutatta be Erdő Péter bíboros, az Európai Püspökkari Konferencia Tanácsának elnöke, valamint Vinko Puljić bíboros, Szarajevo érsekmetropolitája, Bosznia-Hercegovina püspökkari konferenciájának elnöke. Csatlakoztak hozzájuk Mario Giordana, Szlovákia apostoli nunciusa, Stanislav Zvolenský, pozsonyi érsek-metropolita, valamint a Csehországból, Lengyelországból, Ausztriából, Ukrajnából, Horvátországból és Olaszországból érkezett püspökök és küldöttek. Jelen voltak a nem katolikus egyházak képviselői is. A szentmise kezdetén Martin Kramara, a római szlovák katolikus misszió lelkipásztora felolvasta Ferenc pápa üzenetét, amellyel Rodé bíborost, az ünnepi szentmise főcelebránsát a nyitrai ünnepségeken való részvétellel megbízta. „Ez az ünnepség nem csupán alkalom arra, hogy az említett eseményre emlékezzünk, hanem egyúttal arra ösztönöz, hogy a régmúlt idők példái nyomán elgondolkozzunk a megőrzött hagyományokon, szilárdabb legyen a hitünk, és következetesebb elhatározásokra jussunk” – áll a Szentatya levelében. tkkbs/Remény

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella e-mail: kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat Felelős kiadó: Mons. Szakál László

• ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP • 2013. JÚLIUS 14.

Július 5-én mutatták be a Szentszék sajtótermében Ferenc pápa Lumen ﬁdei (A hit fénye) kezdetű első enciklikáját. Valójában a dokumentum megírása „négykezes” munka volt, ahogy Ferenc pápa már korábban jelezte. A hitről szóló enciklikát ugyanis XVI. Benedek pápa már jórészt elkészítette: célja az volt, hogy a szeretetről szóló első (Deus caritas est) és a reményről szóló második (Spe salvi) enciklikája után, a hit évére való tekintettel, a hitről is kifejtse gondolatait. Ferenc pápa közvetlenül elődje kezéből vette át a szöveget március 23-án Castel Gandolfóban, és később szerényen megjegyezte: csupán „előszót” ír hozzá. Természetesen magáévá tette teológus elődje gondolatait, és így megvan a folytonosság XVI. Benedek és Ferenc pápa programja között. A Lumen ﬁdei kezdetű első enciklika négy részre oszlik, egy bevezetővel és egy végkövetkeztetéssel. Maga Ferenc pápa megmagyarázza, hogy XVI. Benedek a szeretetről és a reményről szóló enciklikái után majdnem befejezte a harmadikat, ezt a hitről szóló körlevelét. Ferenc pápa további kiegészítéseket fűzött hozzá. A bevezetés a dokumentum megírásának indítékait vázolja: a hit fényével megvilágítani az emberi létezést. Az első fejezet címe: „Hittünk a szeretetnek” (1Jn 4, 16). A második fejezeté: „Ha nem hisztek, nem értetek” (Iz 7, 9). A harmadik fejezet: „Azt adom át, amit kaptam” (1Kor 15, 3). A negyedik fejezet: „Isten hazát készít nekik” (Zsid 11, 16). Végkövetkeztetés: „Boldog vagy, aki hittél” (Lk 1, 45) Befejezésül Ferenc pápa Jézus Anyját, Máriát állítja elénk eszményképül, és imát intéz hozzá, hogy segítse az ember hitét, emlékeztetve bennünket arra, hogy aki hisz, soha sincs egyedül, és hogy tanítson meg bennünket Jézus szemével nézni. Vatikáni Rádió/Magyar Kurír A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava

Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.

EZ TÖRTÉNT LÉVA

SZEPSI

Bíró László püspök látogatása Felemelő eseményben volt része 2013. június 14-e délutánján Léva és vidéke magyar ajkú híveinek, mikor a Lévai Szent László Kör meghívására Bíró László tábori püspök látogatott el a városba. A püspök atya a lévai plébániáról a Szent Mihály Arkangyal-plébániatemplom felé haladva közvetlenségével és derűs szavaival nyerte meg a szentmisére érkező híveket. Kiváltképpen a gyermekek emlegetik azóta jókedvűen a püspök atyával való találkozást. A szentmise kezdetén Ján Bednár lévai plébános úr meleg szavakkal köszöntötte a püspök urat, aki a felvidéki magyar családokért ajánlotta fel szentmiséjét. A püspök atya szép szentbeszédében a hit és a szeretet kapcsolatáról beszélt, annak is a családon belüli formáiról. Mint elmondta, nagyon fontos, hogy ne a hit mellett éljünk, hanem a hitünkből. A hit Isten szeretetének a befogadása. A hit mechanizmusa: belépni Isten szeretetébe, eltöltekezni Isten szeretetével és átadni Isten szeretetét házastársunknak, gyermekeinknek, családtagjainknak és embertársainknak. A szentmisét követően a püspök atya „A hit éve” című előadása következett, melyben XVI. Benedek pápa nagyböjti körleveléből kiindulva magyarázta a hitet, mint választ Isten szeretetére, a szeretetet, mint a hitben való életet, a hit és a szeretet közötti felbonthatatlan összefonódást, valamint a hit elsőbbségét és a szeretet elsőségét. Idézve a Szentatyát elmondta: a hit esemény, a hit döntés s a hit kapcsolat is. Magyarázva a fenti gondolatokat gyakorlati példákkal is illusztrálta az elmondottakat. A keresztény hit kezdetén nemcsak egy etikai vagy egy eszmerendszer melletti döntés áll, hanem „a találkozás egy eseménnyel, egy személlyel”, idézte a pápát Bíró püspök, amely életünknek új horizontot, meghatározott irányt ad. Sokan kérdezik: hogy lehet megújulni a hitben, a házasságban. Úgy, ha ezt a „találkozást” éljük folyamatosan és mélyen, kommunikatívan, vagyis nyitottan. Ha a házasság találkozás egy eseménnyel, egy sze-

Hálaadó szentmise

méllyel, a házasság is új horizontot kap – mondta a főpásztor. Továbbá hangsúlyozta, ahhoz, hogy a család boldoguljon, rá kell ébrednie: Isten ajándéka minden, ajándék a létünk, ajándékok vagyunk egymásnak, ajándék a férj feleségének és a feleség férjének, ajándék a gyermek szüleinek és a szülő a gyermekeinek, ajándék, hogy egymásért élhetünk, dolgozhatunk, hogy együtt ünnepelhetünk, és együtt áldhatjuk Istent. Az ajándék elfogadása, a megajándékozottság öröme arra késztet, hogy mi is legyünk ajándékozók. Ajándékozzunk időt, munkát, fáradságot, ajándékozzuk el saját magunkat, szerezzünk örömet másoknak! Boldogok csak másokkal együtt lehetünk. Azokban a családokban, amelyekben az ajándékozó lelkület dominál, nem pusztít sem a jégverés, sem a kártevők. Az önző, csak magával törődő ember pedig boldogtalanságra van ítélve. Ha a krisztusi szeretettel való mindennapi találkozáson nyugszik az életünk, akkor szüntelen új horizontot, irányt kap az életünk. E kapcsolat legfontosabb eszköze a kommunikáció, a kapcsolat ápolása, a szeretet kinyilvánítása, a karitász és az evangelizáció, a hit átadása a családban, a világban szavakkal és életünkkel – zárta gondolatait a püspök. A főpásztor tartalmas és útmutató előadását nagy tapssal jutalmazta a szép számú hallgatóság. Majd a Lévai Szent László Kör tagjai virágcsokorral és lévai helytörténeti kiadványokkal köszönték meg a püspök atyának lelki élményeket nyújtó látogatását. Az előadást követően Bednár plébános úr és a Lévai Szent László Kör vacsorával várták a főpásztort a plébánián. Bízva reméljük, hogy Bíró László tábori püspök, az MKPK családreferens püspöke, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke lelkesítő szavaiból csakhamar újra erőt meríthetünk. Müller Péter

ÓGYALLA

100 éves a templom 2013. június 30-án ünnepi szentmisére került sor az ógyallai Szent László-templomban, felépítésének 100. évfordulója alkalmából. Az egykori példás összefogás kézzelfogható bizonyítéka, a tűzvészben elpusztult korábbi templom helyén 1912-1913 között épült új templom immár egy évszázada szolgál a szentmisék helyszínéül az ógyallai egyházközség számára. E jeles ünnep alkalmából Szalay Gyula esperes meghívására a szentmisét Ján Orosch püspök, a Nagyszombati főegyházmegye apostoli kormányzója celebrálta, koncelebráltak az Ógyallai esperesség lelkiatyái, valamint távolabbról érkezett plébánosok is. Az ünnepélyes bevonulás és a püspök atya köszöntése után beszédet mondott Zemkó Margit, Ógyalla polgármestere, Lovász Károly alpolgármester, valamint Virág Ottó bajcsi polgármester. A hívekkel, a távolabbról érkezett vendégekkel teljesen megtelt a templom. Az ünnepi hangulatot énekével a dunaszerdahelyi Szent György Kórus tette még magasztosabbá, az éneklésbe bekapcsolódott a helyi magyar és szlovák énekkar is. A magyar és szlovák nyelvű szentmise végén a püspök atya megszentelte azt a kétnyelvű táblát, mely az Ógyallán szolgálatot teljesített lelkipásztoroknak állít emléket. Juhász Ferenc

2013. június 27-én ünnepi szentmisére gyűltek össze a szepsi plébánia hívei, hogy közösen adjanak hálát az egyházi rend szentsége által kapott kegyelmekért. A megyés főpásztor rendelkezése alapján 2013. július 1-jei hatállyal Ladislav Varga, káplán, az eperjesi Béke Királynő plébánián, a kassai származású Stanislav Vinter, újmisés, Szepsiben kezdi meg lelkipásztori ténykedését. A közösen bemutatott szentmise kezdetén felolvasták a kinevezési okmányokat, valamint az érsek főpásztor leiratát, amelyben a helyi espe-

resplébánost újabb öt évre megbízta a körzet esperesi szolgálatának végzésével. A hálaadó szentmise főcelebránsa a szolgálatát befejező káplán volt, az igehirdetést az újmisés végezte. A szolgálati papság által kapott kegyelmekért a hívek nevében Kóré Mónika mondott köszönetet: a távozó káplánnak további lelki örömöket, az érkezőnek állhatatos kitartást, az esperesplébánosnak erőt, egészséget kívánt, arra kérve őket, hogy a jövőben is legyenek nyájuk gondos atyja. Csak kívánni tudjuk és kérni a pásztorok Pásztorát, hogy papjaink a rájuk bízott lelkekkel való kapcsolatukban éljék meg az atyaság teljességét és annak különleges kegyelmét. Az atyaság - Ferenc pápa szavai szerint - életet adni másoknak. Ez ugyan más, mint a testi atyaság, de ez is életet ad és atyává tesz. Az ilyen jellegű atyaság nélkül ugyanis ellehetetlenül a tetterős lelki élet.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

GB.

AMIRE HITÜNK TANÍT

HOGY IS VAN EZ? A Katekizmus válaszol Az eutanázia

2276. Különös tiszteletet igényelnek azok, akiknek élete fogyatékos vagy meggyengült. A beteg vagy fogyatékos személyeket támogatni kell, hogy a lehetőségekhez képest normális életet élhessenek. 2277. Bármi legyen is indítéka vagy eszköze, a közvetlen eutanázia azt jelenti, hogy a fogyatékos, beteg vagy halál közelében lévő személyek életének véget vetnek. Ez erkölcsileg elfogadhatatlan.

Ezért minden olyan cselekedet vagy mulasztás, amely akár önmagában, akár szándékosan halált okoz azért, hogy megszüntesse a fájdalmat, az emberi természet méltóságával és Teremtőjének, az élő Istennek tiszteletével súlyosan ellenkező gyilkosság. A téves ítélet, amelyet jóhiszeműen hozhat az ember, nem változtatja meg e mindig elítélendő és elkerülendő gyilkos tett természetét. 2278. Indokolt lehet azonban a költséges, veszélyes, rendkívüli vagy a várt eredményekhez képest aránytalan orvosi beavatkozások abbahagyása. Ilyen esetben a „túlbuzgó gyógyítás” viszszautasításáról van szó. Nem ölni akarnak, hanem elfogadják a föltartóztathatatlan halált. A döntéseket a betegnek kell meghoznia, ha alkalmas (competens) és képes (capax) rá, egyébként a jogilag illetékeseknek, mindenkor tiszteletben tartva a beteg ésszerű akaratát és törvényes érdekeit. 2279. A beteg személynek általában kijáró gondoskodás akkor sem szüntethető meg, ha a

A szentségekről röviden A betegek kenete

halál bekövetkezése várható. Erkölcsileg megfelelhet az emberi méltóságnak a kábítás (morfium) alkalmazása a haldokló szenvedésének csökkentésére, még azzal a kockázattal is, hogy napjait megrövidítik, ha a halált sem célként, sem eszközként nem akarják, csak előre látják és mint elkerülhetetlen eseményt elviselik. A fájdalomcsillapító kezelés az önzetlen szeretet kiváltságos formája. Ilyen meggondolással támogatni kell.

Hidegháború avagy az Apostoli Szentszék keleti politikájának kezdetei Magyarországon Babos Anikó

A betegek kenetét illetően kétféle elnevezéssel találkozunk. A középkor óta „utolsó kenet”-nek nevezték ezt a szentséget, mivel általában csak a haldokló, illetve életük végéhez közeledő betegeknek szolgáltatták ki. Úgy gondolták, hogy a szentség célja a hívő ember felkészítése a „nagy útra” és az örök dicsőség állapotára. A II. Vatikáni Zsinat után visszatérve az első századok hagyományához, ismét a betegek kenetének nevezik. A zsinat liturgikus határozatának tanítása szerint: „Az utolsó kenet, vagy jobb elnevezéssel a betegek kenete, nemcsak azoknak a szentsége, akik már végső életveszélyben forognak. Ezért alkalmas pillanat ennek a felvételére már az az idő, amikor a hívő akár betegség miatt, akár az öregkori gyengeség miatt az életveszélynek még csak a kezdetén áll” (SC 73). A betegek kenetét a katekizmus a bűnbocsánat szentségével együtt a gyógyulás szentségei címen tárgyalja. Az egyház tanítása szerint ebben a szentségben nem kizárólag az ember lelki gyógyulásáról van szó s nem is kizárólag a testi egészségről; az egész ember, a test, a psziché és a lélek gyógyulásáról, végső soron az egész ember teljes egységének a helyreállításáról, mert ezt az egységet valamely részterületen megzavarta a betegség. A beteg megkenése utáni imádság is jól tükrözi ezt a hitbeli meggyőződést: „Megváltó Jézusunk! Orvosold sebeit, bocsásd mg bűneit. Szüntesd meg minden testi-lelki fáj-

A Szentszék és Magyarország kapcsolata a második világháború után Motivációk a változtatásra A Kádár-rendszer stabilizálása

dalmát. Add vissza teljes egészségét, hogy irgalmad által felépüljön és munkájához visszatérhessen.” Fontos hangsúlyozni, hogy a betegek szentsége az élők szentsége és nem a haldoklóké. Nemcsak dogmatikai értelemben, vagyis úgy, hogy a kegyelem állapotában élőket megsegíti a kegyelemben, hanem úgy is, hogy az élő, vándorútját járó hívő különleges helyzetét tartja szem előtt és a betegségben arra segíti, hogy Krisztus követője legyen. Ebben a törekvésben nincs egyedül, mert mellette áll a hívők közössége, akik a Lélektől indítva azon igyekeznek, hogy felgyógyuljon, és ezt az igyekvést foglalja össze az Egyház hivatalos cselekménye a megkenésben és a hitből fakadó imádságban. A betegek kenete által a megváltás műve folytatódik az egyházban, az egyház azon tagjai felé, akiket súlyos testi vagy lelki betegség sújt.

• ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP • 2013. JÚLIUS 14.

Az 1956-os forradalom leverését követően az állami vezetés szinte azonnal hozzálátott az ún. kádári konszolidációhoz. Első lépésként rögtönítélő bíróságok kezdték meg a munkájukat. Több száz embert végeztek ki, több ezret pedig bebörtönöztek. Ezt követően 1957-ben felállították a Munkásőrséget, hogy az esetleg megjelenő tiltakozó mozgalmakat elfojtsa. Kádár János és politikai köre visszaállította az egypárti hatalmat, valamint a Szovjetunió, Kína és a többi szövetséges ország segítségét felhasználva helyreállította a gazdaság működését. Ezek voltak röviden a legfontosabb intézkedések, amelyeket a hatalom belpolitikai stabilizálására felhasználtak. Miután úgy ítélték meg, hogy ismét rend uralkodik az országban, 1958 végén elhatározták a mezőgazdaság kollektivizálását, amelyet az 1960-as évek első éveiben be is fejeztek. A politikai vezetőség szerint ezzel lezárult a szocializmus alapjainak lerakása, a folyamat immár nem visszafordítható. Ennek a ténynek a tudatában úgy vélték, hogy elég időt és energiát fordíthatnak immár egyéb ügyekre, pl. az egyházpolitikára is, hogy a felmerülő problémák megoldásával még inkább elérjék a Kádár-rendszer stabilizálódását.

BÚCSÚ

„Jó Édesanyánk, viselj gondot ránk” Szentantalon megkoronázták a Boldogságos Szűzanya képét Csallóközben Szent Péter és Pál ünnepe rendszerint az aratás kezdetének idejét jelenti, de idén az elterülő gabonatáblák még csak most szőkülnek, érlelődnek. A dúsuló kalászoknak maradt némi idejük, hogy az ég felé meredve, megmutassák Érlelőjüknek magjaik minőségét, állapotát, nem sejtve, hogy a kaszák készenlétben állnak. A két apostol ünnepét követő napon a szeretetüket érlelő hívek, mindmegannyi búzakalász, eljöttek töltekezni reményben és hitben a Könnyező Szűzanya búcsúünnepségére Szentantalra, hogy kifejezzék mindenkori ragaszkodásukat Mennyei Atyánkhoz és Szent Fia Édesanyjához. A harangzúgással jelzett ünnepélyes bevonulási menetből ezúttal rendhagyó módon hiányzott a Szűzanya kegyképe, és a szabadtéri oltáron most Szűz Mária szobra volt elhelyezve. A bevonuló főcelebránst, Mons. Haľko Józsefet, a Pozsonyi Egyházmegye segédpüspökét Tóth Domonkos ny. segédpüspök és tizenhárom paptestvére kísérte a legszentebb áldozat bemutatásának színhelyére. A bevezető könyörgések után Sranko László helyi plébános üdvözölte a megjelent atyákat és a több egyházmegyéből - határon innen- és túlról érkezett híveket. Röviden ismertette az eredeti kegykép történetét, amely 1715 júniusában több napon át véres könnyeket hullatott. A könnyezést követő 280. évben, 1995. június 20-án a templom sekrestyése, Auguszta nővér nagy megdöbbenéssel vette tudomásul, hogy a kegyképet ellopták.

amikor az Úr a nőt teremtette, erőssé alkotta a vállát, hogy megküzdjön az élet terheivel, de oly gyengéddé és szeretetteljessé a lelkét, hogy környezete hibáit, bűneit és fájdalmait könnyeivel tudja enyhíteni, és esdekeljen értünk, ha letértünk a helyes útról. Elmélkedhetünk: miért sírt a kegyelemmel teljes Mária a kereszt alatt? Könnyei kifejezték mély érzelmeit, csalódását, hogy méhének Gyümölcsét, szent Fiát, aki maga volt a Szeretet, a halálba küldik. Ő, aki közvetlen részese volt Fia megváltó művének, most haldokolni látja a kereszten. Mondhatjuk, ebben nincs felelősségünk, az akkoriban, régen volt. De amikor a modern kor, a modern társadalom nem fogadja el Krisztus szeretetét, megváltó művét, a golgotai dráma folytatódik. Folytatódik az agónia, a kivérzés, a fulladás, a fájdalom, és Mária könnyezik. Amikor II. János Pál Siracusában elmélkedett Mária könnyei felett, tudatosította, hogy ezek a fájdalom könnyei, amikor szeplőtelen Szíve részesül az ember fájdalmaiban, vergődésében. A világnak nagy szüksége van arra a Valakire, aki együtt sír a sírókkal, aki együtt érez velünk. Mária anyai könnyei kifejezik a mély óhajt, hogy az Úr adja meg nekünk a megtérés kegyelmét, az igazi hitet, hogy fogadjuk A szentségi áldás után József püspök atya megálel Krisztus evangéliumát, amiben az ember sosem dotta az új Mária-képet, majd Domonkos püspök csalódhat. atyával együtt megkoronázták. Amíg a XX. században arról vitáztak, hogy van-e Az újonnan megkoronázott kép mindnyájunk Isten, a mostani kor vitája arról szól, van-e még az örömére az oltár fölött elfoglalta hagyományos he-

A hívek szívéből azonban nem tudták kiragadni a Szent Szüzet. Ezért kárpótlásul László atya megcsináltatta az eredeti kegykép hű mását, melyet ezen az ünnepen készültek megáldani, és egy ötvösművész által készített koronákkal megkoronázni. József püspök atya üdvözölte Domonkos püspök atyát, paptestvéreit, a zarándokokat, valamint a Mária Rádió hallgatóit. Hangsúlyozta, hogy célunkhoz, Krisztus Urunkhoz igyekezve, legbiztonságosabban a Szűz Mária által kijelölt úton juthatunk el. Homíliájában egy képet tárt elénk. A gyermek kiskorától édesanyján csüng, ﬁgyeli minden mozdulatát, lépését. Megﬁgyelte, hogy édesanyja néha sír. Miért sírsz? – kérdezte. Mert nő vagyok – válaszolt az édesanya. A gyermek nem értette. Felnőttként még mindig kereste a választ. Végül megtudta, hogy

embernek méltósága. Család-e még a család? Mikor kezdődik az élet, és mikor fejeződik be? Ki a nő, és ki a férﬁ? Mi a házasság? Az emberi társadalom lényegi és egzisztenciális kérdéseit néha hamisan döntik el, valahol megszavazzák, és ezáltal homlokegyenest ütköznek Isten törvényeivel. Mária arra biztat, hogy legyünk Isten szolgái és szolgálói. Ez nem jelenti azt, hogy passzívak és fanyarok legyünk, hanem minden talentumunkat felhasználva kezdeményezően és aktívan kifejezzük, hogy cselekedeteinkkel, hozzáállásunkkal és döntéseinkkel valóban Istenhez tartozunk. A szentségi körmenetben a két püspök atyát már 19 pap kísérte, diakónusokkal, számos ministránssal övezve. A hívő nép pedig teljes utcaszélességben, hosszú menetben áhítattal követte őket.

lyét. Ekkor csendült fel a hívő nép ajkán Sranko László plébános új szerzeménye, melyet külön erre az ünnepi alkalomra írt: Könyörgés a Szentantali Könnyező Szűz Máriához. Köszönet illeti az énekkar tagjait is, akik közreműködésükkel nagyban hozzájárultak a búcsú méltóságához. László atya az ünnepség végeztével köszönetet mondott mindazoknak, akik segítőkészen részt vettek az ünnepség szervezésében, majd a hívőket meghívta egy kis frissítőre a templomkertbe. A szentantali Mária-búcsú mindig nagy kegyelmekben részesít minket, növeli reményünket, érleli hitünket. Égi édesanyánk mindig nagy szeretettel fogad Szent Fiával, hiszen örök életünket mentő ﬁgyelmeztetése: „Tegyetek meg mindent, amit mond!” - ma is megszívlelendő. Pásztó Lilla

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Évközi 15. vasárnap

VASÁRNAP ról ra

G. Kovács Pál ent Lukács festői tehetsége mellett kiváló útleíró is. Pár héttel ezelőtt Jézus Jeruzsálembe történő útjáról adott hírt. Jézus elindult felfelé, Jeruzsálem felé, és ennek a hoszszú útnak már az elején a kitaszítottságot éli meg, hiszen a szamariaiak nem fogadják be Jézust városukba. Jézus erre a megvetésre ﬁgyelmeztette párosával előreküldött tanítványait. Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédben viszont az ember, akit a rablók kifosztottak és félholtan az út mellett hagytak, éppen az ellentétes irányból, Jeruzsálemből indult lefelé, Jerikó felé. Ezen a lejtős, gyorsabb, ám kockázatos úton érte őt a szerencsétlenség. Szintén ezen az úton, Jeruzsálemből lefelé, Jerikó irányába indult a pap és a levita. Mindketten, a pap és a levita is, nemcsak ügyes-bajos dolgaikért mentek fel Jeruzsálembe, hanem elsősorban azért, hogy Dávid városában Izrael Istenével imádságban és az áldozatban találkozzanak. Istenélményük abban állt, hogy az az Isten, aki egykor a Sínai-hegyen a Törvényt, a Tórát átadta Mózesnek, most gazdagsággal, egészséggel, földi javakban megtapasztalható áldással halmozza el a Törvény tisztelőjét, ám ugyanez az Isten haraggal, kegyetlen büntetéssel, súlyos betegséggel, vagy éppen halállal sújt le mindenkire, aki vét a Törvény betűje ellen is. Ezzel a lelkülettel vág neki a pap az útnak és Jeruzsálemet elhagyva meglátja az út porában fuldokló, bajbajutott férfit. „Végre! Valaki segít, valaki megment a haláltól” – gondolja magában a félholtra vert ember, rögvest nyújtja is segítségre szoruló kezét, ám ekkor a pap elfordul tőle és gúnyosan megjegyzi: „Isten jogosan megbüntetett téged, szenvedj, vezekelj!” És a pap sietve, mintha mit sem látott volna, tovább siet Jerikó felé. Kis idő elteltével újból felcsillan az üszkös sebű férfi homályosodó szeme: „Már nem bírom

tovább! Most minden erőmet összeszedve hangosabban kiáltok! Most meg kell, hogy hallgasson ez az erre járó!” Ám a Jeruzsálemből érkező levita is széles ívben kikerüli a nyomorultat, nehogy beszennyezze magát, és ő is hasonló sorsra jusson. „Megérdemelted! Az ilyen haljon meg!”- jegyzi meg gúnyosan a levita és önmagát igazolva még bele is rúg a szenvedő idegenbe és továbbmegy. A pórul járt férﬁ szíve, aki nemcsak az emberektől, de most már az Istentől is megvetve érzi magát, kezd kihagyni, egyre nehezebben veszi a levegőt és érzi, hogy már nincs sok hátra. Elfogja a halálfélelem. Ekkor a másik irányból, Jerikó felől érkezik valaki. Valaki, aki Jeruzsálembe megy. Közeledve a szerencsétlen férﬁ észreveszi, hogy ez egy megvetett szamariai. „Mennyire megalázó, hogy zsidó létemre egy ilyen szakadár szamaritánus, akitől szívem mélyéből iszonyodok, így lát engem! Inkább meghalok, minthogy ez hozzámérjen.” Ám amikor a szamaritánus meglátta, odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd felültette teherhordó állatára. És miközben lassan a fogadóhoz érnek, felcserélődnek a szerepek: a megvetett idegenből életet adó barát, a megvetőből pedig a szeretet erején álmélkodó, az egyiptomi exodus Isten-élményét is meghaladó, Isten-ismerő és kiszabadult ember válik. A megvetett Jézus ma is Jeruzsálem felé halad, hogy porba dobott, összetört, gyakran mások hibájából megsebzett, kirabolt életünket szerető Szívével felemelje, meggyógyítsa és hogy az Egyház fogadójában összegyűjtsön minket. Menjünk mi is Jézus után, kövessük útját a szenvedés városába és nézzünk fel naponta a keresztrefeszített és megvetett Szamaritánusra, hogy halálában életet, szeretetében pedig gyógyulást találjunk. Menjünk, és cselekedjünk hasonlóképpen.

• ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP • 2013. JÚLIUS 14.

Olvasmány Mózes ötödik könyvéből (MTörv 30, 1014) Mózes egy alkalommal így beszélt a néphez: „Engedelmeskedj az Úr, a te Istened szavának, és tartsd meg a parancsokat és rendelkezéseket, amelyek e törvénykönyvben írva vannak. Térj meg szíved, lelked mélyéből az Úrhoz, a te Istenedhez. Ez a törvény, amelyet ma adok neked, nem túlságosan nehéz, és nem is elérhetetlen számodra. Nem az égben van, hogy azt mondhatnád: »Ki hatol fel érte az égbe, ki hozza le és hirdeti, hogy hozzá szabhassuk tetteinket?« De a tengeren túl sincs, hogy azt mondhatnád: »Ki kel át érte a tengeren, ki hozza el és hirdeti, hogy hozzá szabhassuk tetteinket?« Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.”

Válaszos zsoltár (Zsolt 68, 14 és 17. 30-31. 33-34. 36ab és 37) Válasz: Alázatosak, keressétek az Istent, és szívetek újraéled. Szentlecke Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből (Kol 1, 15-20) Testvéreim! Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Minden általa és érte lett teremtve. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, mint-

hogy a kereszten kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek. Evangélium Szent Lukács könyvéből (Lk 10, 25-37) Abban az időben: Egy törvénytudó odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye őt: „Mester - szólította meg -, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” Jézus így felelt: „Mit mond erről a törvény? Mit olvasol benne?” A törvénytudó így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” Jézus ezt mondta neki: „Helyesen feleltél. Tedd ezt, és élni fogsz.” A törvénytudó igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „De hát ki az én felebarátom?” Jézus történettel felelt a kérdésre: „Egy ember Jeruzsálemből lement Jerikóba. Rablók kezébe ke-

rült. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Egyszer csak egy pap jött lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Azután egy levita jött arra. Ő is meglátta, de elment mellette. Végül egy szamaritánusnak is arra vitt az útja. Amikor megpillantotta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött sebeire, és bekötözte, majd pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy vendégfogadóba és gondoskodott róla. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél rá, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” A törvénytudó így válaszolt: „Aki irgalmasságot cselekedett vele.” Jézus így folytatta: „Menj és te is hasonlóképpen cselekedjél!”

Liturgikus naptár Július 14. ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP (Lellisi Szent Kamill, Örs, Stella) Énekrend: H 230; 119-123; 154 ÉE 152; 161-177; 132 Július 15. Hétfő. Köznap (Szent Bonaventura, Szent Vlagyimir-Elemér, Roland) Miseolvasmányok: Kiv 1,8-14.22; Zsolt 123,1-3. 46. 7-8; Mt 10,34 - 11,1 Válaszos zsoltár: Az Úr a mi segítségünk, aki az eget és a földet alkotta. Énekrend: H 221; 449; 261 ÉE 150; 204; 362 Július 16. Kedd. Köznap (Kármelhegyi Boldogasszony, Irma) Miseolvasmányok: Kiv 2,1-15a; Zsolt 68,3. 14. 3031. 33-34; Mt 11,20-24 Válaszos zsoltár: Keressétek az Urat, alázatos lelkek, és szívetek újraéled. Énekrend: H 226; 146; 154 ÉE 151; 206; 132

Július 17. Szerda. Köznap (Szent Zoerárd(Szórád)-András és Benedek zoborhegyi remeték, Elek, Endre) Miseolvasmányok: Kiv 3,1-6.9-12; Zsolt 102,1-2. 3-4. 6-7; Mt 11,25-27 Válaszos zsoltár: Irgalmas a mi Urunk, Istenünk: könyörületre hajlik szíve. Énekrend: H 220; Gl 527; 213 ÉE 149; 251; 264 Július 18. Csütörtök. Köznap (Szent Hedvig, Szent Arnold, Frigyes) Miseolvasmányok: Kiv 3,13-20; Zsolt 104,1 és 5. 8-9. 24-25. 26-27; Mt 11,28-30 Válaszos zsoltár: Sohasem felejti az Isten az ő szövetségét. Énekrend: H Gl 521; 114; 280B ÉE 190; 169; 187 Július 19. Péntek. Köznap (Emília, Stella) Miseolvasmányok: Kiv 11,10 12,14; Zsolt 115,12-13. 15-

16bc 17-18; Mt 12,1-8 Válaszos zsoltár: Veszem az üdvösség kelyhét, és az Úr nevét hívom segítségül. Énekrend: H 220; 70; 113 ÉE 149; 84; 182 Július 20. Szombat. Köznap (Antiochiai Szent Margit, Szent Illés, Szent Apollináris, Margaréta, Eliána) Miseolvasmányok: Kiv 12,3742; Zsolt 135,1 és 23-24. 10-12. 13-15; Mt 12,14-21 Válaszos zsoltár: *mivel szeretete örökké megmarad. Énekrend: H 174; 280B; 161 ÉE 229; 187; 315 Július 21. ÉVKÖZI 16. VASÁRNAP (Brindisi Szent Lőrinc, Dániel) Miseolvasmányok: Ter 18,1-10a; Zsolt 14,2-3a 3cd-4ab 5; Kol 1,24-28; Lk 10,38-42 Válaszos zsoltár: Uram, ki lakhat a te hajlékodban? Énekrend: H 105; 140-144; 134 ÉE 131; 178-184; 162

LELKI TÁPLÁLÉK

Ezt üzeni... Szent II. Henrik Július 13.

Koller Gyula

entünk Civakodó Henrik bajor hercegnek legidősebb ﬁa volt. 973. május 6-án született Abbachban. A II. Ottó császár és atyja, Henrik közötti ellentétek miatt hosszú időn át még az is kérdéses volt, hogy megkaphatja-e a családi örökséget jelentő hercegséget. Ennek tudható be, hogy a hildesheimi katedrális iskolájában tanult, és - nyilvánvalóan II. Ottó császár utasítására - a papságra készítették fel. Tanulmányait Regensburgi Szent Wolfgang püspök irányítása alatt fejezte be. 995-ben, apja halála után átvette a hercegség vezetését. Legsürgősebb feladatának azt tekintette, hogy a kolostori életet a bencés regula szigorú szellemében megújítsa, és ezt az érintett kolostorok és a bajor püspökök gyakori tiltakozása ellenére - végre is hajtotta. Később császársága idején is nagy gondja volt az egész birodalom kolostoraira. Támogatása nélkül a clunyi reform nem terjedhetett volna el oly gyorsan a birodalomban. Henrik herceg huszonkilenc éves volt, amikor 1002-ben III. Ottó császár halálhírét hozták. Az utód személye körül viták támadtak. Henriknek azonban sikerült egymás után megnyernie a választó hercegeket, úgyhogy megválasztották, és császárrá is koronázták. Ellenfelei nem hajtottak előtte fejet, de ő harc nélkül, oly ügyesen nyerte meg egyiket a másik után, hogy néhány hónap leforgása alatt az egész birodalom elfogadta császárának. Higgadt, tárgyilagos politikája biztosítani tudta, hogy megmaradjon a birodalom egysége. Hosszú éveken át a legégetőbb kérdés volt országa keleti határán a lengyel herceg fegyveres terjeszkedésének megakadályozása. Határozott fellépéssel attól sem riadt vissza, hogy az akkor még pogány liutizekkel és redarokkal szövetséget kössön. Megtette ezt az egyháziak rosszallása ellenére is, mert nem volt más választása. De tudta, hogy kárpótlást kell adnia, ezért több nagy egyházi alapítást tett. Hatalmát kiterjesztette Bázelra is, s a várost és annak főtemplomát gazdag ajándékokkal látta el. Elérte azt is, hogy VIII. Benedek pápa 1014-ben Rómában császárrá koronázta. Henrik császár a birodalom gyarapodását tekintette elsőrendű céljának, ám nem ezért tiszteljük a szentek sorában egyedül őt a német császárok közül. A szent jelzőt azért érdemli meg, mert feltűnő volt személyes jámborsága és készsége a bűnbánatra. Uralkodói hatalmával teljesen tiszteletben tartotta az Egyház jogait. Templomokat épített és kolostorokat alapított, s ezeket gazdagon megajándékozta. Különösen két nagy alapítás őrzi a nevét: a merseburgi és a bambergi püspökségé. Az

utóbbi 1004-ben történt újjáalapítása, amelyet saját javaiból is gazdagon megajándékozott, megnyitotta az utat a szlávok misszionálása előtt. A bambergi püspökség missziós rendeltetésű volt, de a püspöki székhely túl messze esett ahhoz, hogy a püspök igazán törődhessen a hívekkel. Ezért 1007. november 1-jén sor kerülhetett a regnitzi püspökség megalapítására, melynek székhelye Bamberg lett. Henrik már korábban, 1004-ben megkezdte a katedrális építését Bambergben, amely valóban méltó volt arra, hogy püspöki templom legyen. A birtokok, amelyek tulajdonába kerültek, olyan biztos alapokat jelentettek, hogy Bamberg a középkorban végig kiemelkedő szerepet játszott a német püspökségek között. Bambergben két kolostor is Henriknek köszönheti a létrejöttét. Mindeme uralkodói tevékenységét gyenge egészségű, törékeny emberi testben hajtotta végre. Luxemburgi Kunigundával kötött házassága gyermektelen maradt, ez betegségével függ össze. Alázattal és belenyugvással hajolt meg Isten akarata előtt, és feleségével egyetértésben minden vagyonát az Egyházra hagyta, mert „Krisztust választotta örökösének”, ahogy a bambergi alapítólevélben írja. Henrik hosszú betegség után, 1024. július 13-án halt meg a Göttingen melletti gronai császári palotában. Holttestét Bambergbe vitték, és a dómban temették el.

Falunap vs. templombúcsú?

HÉT

ről re

huszadik század második felének jelentős részét meghatározó, szocialista berendezkedésű politika egyik céltörekvése a faluközösségek népi kultúrájának felszámolása volt. Ez az (ön)pusztító célkitűzés – településtől, régiótól függően – különböző módon lett megvalósítva, de minden esetben a helyi értékek, az emberi kapcsolatok, a nemzettudat és a vallási hagyományok elszürkülését eredményezte. A rendszerváltás idejére számos település számára a túlszürkült és eseménytelen hétköznapok égető problé-

hogy az embernek nem csupán testi szükségletei vannak, szomjazza a lelki élményeket is. Az ilyen ünnepi alkalmakon helyet kell adnunk az Istennek (is). Ezért kezdjük általában a falunapi ünnepségsorozatot szentmisével, melyben hálát adunk a Gondviselésnek a helyi közösségért, annak múltjáért, jelenéért és egyben könyörgünk a faluközösség jövőjéért is. A faluközösség ezeken az alkalmakon azért jön össze, hogy ünnepeljen, hiszen ahogy a zsoltáros is mondja: „Boldog a nép,

mává kezdtek válni. Ez a légkör, a hagyományokhoz való visszafordulás iránt tanúsított szomj teremtette meg a falunapok megrendezésének lehetőségét. Minden faluközösség megköveteli az ott lakóktól az egymáshoz való tartozás és az egymáshoz igazodás igényének kifejezését. Erre próbál lehetőséget nyújtani a meghatározott időközönként megrendezésre kerülő falunap (is). Sokakban megfogalmazódik a kérdés: Mire jó ez? A falunap nem csupán a templombúcsúkat – melyek sok helyen nehezen ébrednek több évtizedes Csipkerózsika-álmukból – helyettesítő össznépi találkozás? Az ilyen felvetéseknek is igazat kell adni, amennyiben a falunapi ünnepség csupán egyfajta szabadidős tevékenységként van értelmezve, ahol a szórakozás, szórakoztató művelődés és a sporttevékenység van előtérbe helyezve. Ez önmagában nem rossz, de tudatosítanunk kell,

amely tud ünnepelni.” A falunap egy alkalom, mely mindannyiunk szívéből előhozza azt a nehezem megfogalmazható érzést, amit Radnóti Miklós Nem tudhatom című versének kezdő sorai is tükröznek – a szülőfalu iránti szeretetet. Ez az az évenként megismétlődő alkalom, amikor is egy hétvége erejéig a falu apraja-nagyja egy test és egy lélekként szívügyének tartja a község fennállásának méltó, tiszteletteljes megünneplését. A szülőföld, a gyermekévek, az atyai ház, az ősök hagyatéka iránti tisztelet gyűjti egybe az egyházközség tagjait Isten templomába, de nem szabad megengednünk, hogy ezen ünneplésünk a templombúcsú jelentőségének elmaszatolását eredményezze! Mindemellett tudatosítanunk kell, hogy a falunap csak akkor tud igazán értéket közvetíteni és közösséget kovácsolni, ha teret ad az Istennek is!

* * * Henrik császár – mondja róla szentmiséjének könyörgése – a földi királyság gondjai közepette is kereste az odafönt valókat. Ellenfelei helytelennek tartották, hogy az akkor még pogány liutizekkel és redarokkal szövetséget kössön, mert Henriknek le kellett mondania a szövetségesek területén történő katolikus misszionálásról. Ebben az esetben azonban nem volt más választása, hisz az egész ország érdekét szolgálta. Sőt, reménykedett abban, hogy majd a pogány szövetségesekhez közelebb viszi a kereszténységet. A józan kiegyezésre és megbékélésre adott példája napjainkban is jó lenne, ha utánzásra találna. Csak az biztosíthatja a jelen értékeit, ha a jövőt is szem előtt tartjuk. Gyenge testalkata és betegsége ellenére mindent megtett azért, hogy országának jó uralkodója és Egyházának hűséges tagja és anyagi támogatásával szinte bámulatra méltó jótevője legyen. E példáját szem előtt tartva kérjük szentmiséje könyörgésének szavaival, hogy közbenjárására adja meg az Úr, hogy kötelességeinket teljesítve siessünk országa felé!

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

FAGGATÓZÓ

Szívünkkel lássuk a másik szívét… Simek Sándor atya évekig külföldön működött, sok tapasztalatra tett szert lelkipásztori tevékenysége során. Bár most már hosszabb ideje újra itthon szolgálja az egyházat, sok mindenre kicsit „kívülről” is tud tekinteni. Azzal a kéréssel fordult szerkesztőségünkhöz, hogy szeretné megosztani gondolatait, amelyek az utóbbi hónapok eseményei kapcsán fogalmazódtak meg benne. - Már egy éve, a napokban pedig különösen sokat beszélnek a Nagyszombati egyházmegyében történtekről. Azt gondoltam, ha lehetőségem volna, magam is szólnék az ügyben. Hittem, ezért szóltam – ahogy a korintusiakhoz írt második levél is mondja. Mikor tizenöt évnyi külföldi működés után hazalátogattam, ismerőseim, barátaim éppen a szabadsággal adódó új lehetőségeknek örültek. Nagyon meglepődtek, mikor arra ﬁgyelmeztettem őket: az igazi nehézségek még csak most kezdődnek! Akkor még fel sem fogták, milyen nehéz az egyházban működni, tanúságot tenni. Láttam, hogyan működik az egyház a „szabad világban”. 1977-től a kilencvenes évek elejéig, megszakítás nélkül Nyugaton éltem. Megtapasztaltam a szerzetesi életet, sőt magam is ebben az irányban indultam el. Később irgalmas nővérek lelkipásztora, gyóntatója voltam. Beleláttam a lelki élet szépségeibe, de gondjaiba is. Az osztrák egyházban volt egy időszak, mely a kolostori krízisek jegyében telt. Miután ez lecsengett, egy új probléma bukkant fel, ami a püspökökkel volt kapcsolatos. A bécsi bíboros atya szexuális viselkedésével váltott ki súlyos ellenérzéseket. Ennek eredményeként ötszázezer katolikus írt alá egy ellene szóló memorandumot. Hans Hermann Groer ügye után is voltak botrányok – például a St. Pölten-i szeminaristák világsajtót bejáró esete. Ezt az emberek jól érzékelhető tiltakozása követte: a Szent István-dóm előtt például emberszőnyeg zárta el a püspök útját, mikor papszentelésre készült… Hazatérésem után természetesen nem ilyen jellegű problémákra gondoltam. De a tömeges kivonulásra, a szeminaristák és szerzetesi hivatások számának drasztikus csökkenésére, a püspökök személye körüli zavarokra igen. Sajnos az utóbbi években bekövetkezett, amitől tartottam. Annak, hogy ilyen körülmények közt szólalok meg, alapvetően ez az oka: Egy évvel ezelőtt súlyos feszültség támadt egyházmegyénkben. Azóta, mintha a klérus és a hívek is az alapján lennének megkülönböztetve, hogy melyik püspök mögé sorakoznak fel. Ez pedig jelentősen érinti a július 1-től érvénybe lépő papi helyezéseket is – ez alól személyem sem kivétel. Ezért felmerül bennem a kér-

dés: vajon milyen kritérium alapján helyezik el a lelkipásztorokat? - A leendő nádszegi plébános hová tartozik? Melyik táborba? - Erre egy kérdéssel is válaszolhatnék: vajon melyik püspök akar maga mögött tudni, mint papot, plébánost? Ha Bezák érsek úr szándéka az lett volna, hogy megmásítsa elődje kinevezéseit, nekem is mennem kellett volna. De maradtam. Egy évvel ezelőtt Orosch püspök úr lett az apostoli kormányzó. Mostanáig nem történt változás. A két püspök úr mintha nem mutatott volna érdeklődést a neutrális papok iránt. Azok iránt, akiknek hivatása és az egyház egysége legalább olyan fontos, mint a belső ellentétekben való állásfoglalás. Hogy hová tartozom? Természetesen elismerem Benedek pápa döntését. Az apostoli kormányzó kinevezése az ő akarata alapján történt, ehhez semmi szükség arra, hogy bármiféle személyes beállítottságom legyen. - A neutrális szó, amit használtál, azt jelenti, hogy az ember természetéből kifolyólag semleges? - A Jelenések Könyve azt mondja, légy hideg, vagy meleg, kerüld a langyosságot! Én sem szeretném a „langyosak” táborát szaporítani, ám ha a püspök személyének és kormányzói tevékenységének ennyire átpolitizált jellege van, semleges maradok. A magam részéről szívvel-lélekkel, lelkesedéssel teszem a kötelességemet. Lelkipásztori hivatásom – ez az, ami mellett állást foglalok! - Azt mondod, semleges maradtál, ugyanakkor hadd jegyezzem meg, hogy Bezák érsek urat alig ismerted, míg Orosch püspök úrral káplánok voltatok Komáromban… - Káplánok voltunk Komáromban, sőt három évig a pozsonyi szemináriumban is együtt tanultunk. De nemcsak Orosch püspök úrral jártam együtt a szemináriumba. Társaim közül ma többen is a püspöki kar tagjai: a kassai, a zsolnai főpapok, a szepesi segédpüspök úr egyaránt. Persze nem tudom, hogy ők emlékeznek-e még a többiekre… A kápláni évek szépek voltak, jó viszonyban voltunk. Aztán elszakadtunk egymástól, és tizenöt éven keresztül semmiféle kapcsolatban nem álltunk. Itthon csak a szüleimmel, a családommal érintkeztem. Paptársaimmal nem. 1999-ben ünnepeltük mindkettőnk ezüstmiséjét. Nagyon

• ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP • 2013. JÚLIUS 14.

szívélyes találkozás volt. Édesanyja még élt, emlékezett rám. Sok mindenről beszámolt: hogyan éltek és működtek az elmúlt rendszer alatt, amíg én odakint voltam. - Mikor jöttél vissza? - Hosszú idő után, először 1992ben tértem haza, Sokol érsek úr kérésére, aki a grazi püspökségen kérte szolgálataimat. 1993-ig voltam itthon. Ezután visszatértem Ausztriába, amit végleg 2006-ban hagytam magam mögött. - Miért döntöttél úgy, hogy hazatérsz? - Főleg azért, mert már szó volt a szlovákiai egyházmegyék újrafelosztásáról. Először olyan teóriák születtek, hogy az inkardinálások a születési hely szerint történnek majd. Én a Nagyszombati egyházmegyébe tartoztam, és oda is szeretnék tartozni. Többször biztattak, hogy jöjjek haza. Filo püspök úr, Tóth Domonkos püspök úr, később Orosch János is… - Milyen államokban működtél, mielőtt visszajöttél? - Voltam Ausztriában, melynek állampolgára lettem. Leginkább a Grazi egyházmegyében és Tirolban működtem. Később Belgiumba kerültem, ahol egy bencés kolostorban készültem a szerzetesi életre. Onnan Zaireba küldtek, ahol egy novíciusmester asszisztenseként dolgoztam. Sajnos, kétszer is megbetegedtem maláriában, ezért egy év után vissza kellett térnem. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy nem az afrikai misszióra teremtettem, nem tettem le a végső szerzetesi fogadalmat. Visszatértem Ausztriába. - Milyen nyelveken beszélsz? - Egy kicsit magyarul. Persze, ez csak tréfa – bár első alkalommal a tallósi polgármester megkérdezte, hol tanultam meg ilyen jól. Nyilvánvalóan, ha az ember másfél évtizedig más nyelven beszél, felvesz egyfajta akcentust. Ez talán érezhető… Szlovákul végeztem a középiskolát Vágsellyén. Németül és franciául tökéletesen beszélek. Később újra felfedeztem magamnak az oroszt, mert sokat foglalkoztam a 19. századi orosz teológiával. Olvasni tudok – szóban talán nem vagyok annyira jó. - Mikortól működsz Ekecsen? - 2006-tól két éven keresztül Komáromban voltam segédlelkipásztor. Ezután kerültem Ekecsre, ahová Sokol érsek úr nevezett ki adminisztrátornak. Fél évre rá, Bezák érsek úr plé-

bánossá nevezett ki. Az utóbbi időben több beszélgetést folytattam a püspök úrral. Szóba került Komárom, Dunaszerdahely, esetleg Vágsellye, mint lehetséges plébánosi dispozíció. Nádszeg meglepetésként, teljesen felkészületlenül ért. Csak amikor kinyitottam a postát, akkor szembesültem a tényekkel. - Nem érezted jól magad Ekecsen? Nem érzed jól magad a falvakban? - Ott próbálom jól érezni magam, ahol vagyok. De már kb. 20 éve tart az a párbeszéd – előbb Tóth, Filo, majd Orosch püspök úrral –, melyben arról próbáltam meggyőzni őket, hogy jövőmet a városi pasztorációban látom igazán. Falusi gyökereim vannak, de a város teológiája mindig is magával ragadott. Inkább lennék városi káplán, mint falusi plébános. Mások a lehetőségek, más az intellektuális közeg. - Több helyen is jártál Nyugat-Európában. Ott másként működnek a dolgok? - Hogy mik a legfrissebb fejlemények, nem tudom. Az biztos, hogy korábban egészen más volt a kapcsolat a klérus és a püspökök között. És nemcsak a helyezéseknél. Idehaza sajnos a papi engedelmesség leginkább a helyezésekben kap értelmet. Ennek teológiai és spirituális dimenziójában azt mondjuk: az elöljáró akarata, Isten akarata. Ezen már a szemináriumban is elgondolkodtam, mert valamilyen oknál fogva az állami szervek is a püspöknek való engedelmességre biztattak bennünket. Az engedelmes pap fontosabb, mint a bölcs, tudós, intellektuálisan, lelkiekben kimagasló. Az egyik pap jön, a másik megy. Ez a természetes a hívek számára is. Teljesen mindegy hol voltam, hová megyek, ki lesz az utódom…! - Az bizonyos, hogy a kormányzó urat nem lehet részlehajlással vádolni az esetedben. Bár káplántársak voltatok, többször meglátogattad, barátként beszélgettetek, semmi előnyt nem élvezel. A meglepetésen kívül mit érzel? - Mit jelent a meglepetés? Az ember természetének és egyéniségének összefüggésében ez sokféle dolgot jelenthet. Természetesen csalódást is.

FAGGATÓZÓ Mintha semmiféle folytonossága, értelme nem lett volna a nagyszombati eszmecseréknek. Bizonyos értelemben, magamban is csalódtam. Ezek szerint így ismer engem a püspök úr: nem tart méltónak vagy képesnek a városi pasztorációra. Vajon mit értem el harminckilenc évnyi papságommal, hogy igyekeztem komolyan venni a lelki életet, elmélyíteni tanulmányaimat? Hosszabb ideig szerzetesi körülmények közt éltem, egyetemi könyvtárakat tanulmányoztam Helsinkiben, Párizsban. Sokat tanultam, és talán sokat fel is tudnék használni képességeimből. Hatvanéves kora után az ember szeretne adni és nem elásni a talentumait. Nem mérem magam másokhoz, de azért „összekapartam” magamnak valamit. Itt vagyok, ingyen adom, és szeretném átadni azt, amim van. Szóval igen: frusztrált vagyok! De az elöljáró akarata természetesen Isten akarata… - Szerinted ki az ambiciózus pap? - Aki talán az egy talentum hiányában is többet ér el, felnéz rá a püspök, és fontos munkatársának tartja. Természetesen csak általánosságban gondolom! - Van ilyen a „nagyvilágban”? - Persze. Tudom, hogy van. De azt is tudom, hogy a nyugati országokban, ahol még kevesebb a pap, a püspökök nagyon odaﬁgyelnek rá, hogy a lelkipásztor milyen képességekkel, képesítéssel, tanulmányokkal rendelkezik. Nem tudom, el merjem-e mondani, de az osztrák plébániákon, az üresedéskor például pályázni lehet egyegy plébániára! Elképzelésekkel, projektekkel, tervekkel… - Milyennek kell lennie szerinted a püspöknek? - Olyannak, akinek a papja megőrizheti személyiségét. Ha azt mondjuk, hogy a püspök akarata Isten akarata, talán a Miatyánkot is úgy kéne imádkoznunk. Legyen meg a püspök akarata, aki saját képére formálja papjait. Hallottam, hogy az egyházmegyék változásával egyes főpapok felszólítottak lelkipásztorokat más egyházmegyékből: csatlakozzanak hozzájuk, menjenek át. Olyan papokat keresnek, akik nekik megfelelnek. - Kevés olyan pap van, akinek enynyi elöljárója volt, mint neked. Fel tudsz nézni egy ilyen elöljáróra? - Ha a tekintetek találkozni akarnak, nekünk nagyon fel kell néznünk, mert a másik nagyon fenn van. Azt mondják, hogy mikor I. János Pált megválasztották, és először jelent meg az erkélyen, egészen kihajolt, hogy azokat is lássa, akik alatta álltak. Egy főpapnak néha lefelé is kell néznie!

- Milyen reményekkel mész Nádszegre? - Ha elődeimre gondolok, nehéz lesz a munkájukat folytatni, mert nagy „kapacitások” voltak. De attól félek, a falusi hívek elsősorban az elődök munkájának konzerválását igénylik. Ebben persze van érték, hiszen a hagyomány fontos motiváló erő, de azt hiszem, a pozitív újdonságokra nem lesznek túlzottan fogékonyak. - Mi a véleményed a különböző lelkiségi mozgalmakról? - Az Egyház számára bizonyára értékes lelki kincset jelentenek. Nem hiszem viszont, hogy a plébánosnak bármelyikkel is azonosulnia kéne. A

kegyelem nagyon fontos. Különösen sokszor kell ezt hangoztatnunk a nyugati szakrális kultúrában, mely a kereszténységnek inkább „árnyékos” oldalán él. Dosztojevszkijre gondolok, aki Bázelben, Holbein „Krisztus a ravatalon” című képe előtt epileptikus rohamot kapott, s mikor magához tért, ezt mondta: az ember az ilyen képtől elveszíti a hitét! Milyen a Krisztus-képünk? Csak a szenvedés, a halál képét festjük. Erről is sokat elmélkedtem az utóbbi időben. Ezen a szörnyű emberi fájdalmon miért nem sugárzik át a Feltámadás fénye? Milyen képet mutatunk a hit évében a világnak? Persze, fontos

katolikus egyház papjaként mindig is csodáltam a Szentlélek különféle ajándékait, de a szerzetesi spiritualitás mellett sohasem kerestem mást. A nyolcvanas években nagy divatja volt a karizmatikus mozgalmaknak, de én nem merültem el ezekben. Nem is folytam az ügyeikbe, egészen addig, amíg a konkurenciaharc nem fajult nyílt gyűlölködésbe. Sajnos, ilyenre is láttam már példát. - Külföldi tapasztalatról beszélt, de szerinted itthon is előfordulhat hasonló dolog? - Itt is sokféle mozgalom létezik. A mi egyházmegyénkben is. Komárom környékén több kisközösséggel, családi közösséggel találkoztam. Itt fel is kértek, hogy foglalkozzak a Mária Légióval, de csak azt mondhattam, hogy senkit sem szeretnék előnyben részesíteni a másikkal szemben. Személy szerint a szerzetességhez maradok hű. Különösen kedves számomra a keleti, sivatagi szerzetesség lelkisége. Ebből próbálok vigaszt és erőt meríteni. - Vigaszt és erőt. Mennyire van szükséged ezekre? - Mindenben van vigasz, még akkor is, ha az ember a legszélsőségesebb lelkiállapotban van. Athosi Szent Sziluán mondta: tartsd elmédet a pokolban és ne ess kétségbe! A legmélyebb papi élet is olykor megérzi a pokol mélységeit, de nem szabad elcsüggedni. Keresni kell a világosságot, a

a kereszt, de hol van a húsvéti öröm? Szent Ferenc idejétől, a krisztusi sebekkel, a nyugati egyház a szenvedésre és a kétségbeesésre helyezte a hangsúlyt – művészetben, irodalomban, spiritualitásban egyaránt. Különös, hogy éppen a papság évében robbantak ki a legnagyobb papi botrányok. Abban az évben több mint hetvenezren léptek ki a Grazi egyházmegyében az egyházból. A hit éve nálunk is annyi reménytelenséget, botrányt és haragot termelt ki, hogy mi valóban csak a halott Krisztust ravataloztathatjuk fel a hívek előtt! - Mi okozta ezt? - Mindnyájan okoztuk. Az egyházmegyés elöljáróktól alázatosságot várunk. Minél közelebb kerülünk Krisztushoz, annál jobban rájövünk, hogy bűnösök vagyunk. De van megbocsátás! Bárhogy is vétkezik az ember, mindig ott kell lennie a bocsánat lehetőségének is! Istennek kevés teret hagyunk. Nem hagyjuk, hogy az irgalom és kegyelem formáljon bennünket. Elöljáróink annyi receptet tudnak arra, hogyan kell a dolgokat jóvátenni. Egyszer, gyerekként, iskolából jöttem haza. Hőség volt. Édesapám azt mondta: ebédelj meg, aztán segíts nekem a kertben. De én evés helyett a szunyókálást választottam. Mikor felriadtam, biztos voltam benne, hogy jól megszidnak. Ehelyett viszont egy takarót találtam magamon, amit apám

terített rám. Mikor bocsánatot kértem tőle, azt mondta: azért terítettem rád, hogy meg ne fázz a hűvös szobában! A püspökök elvárják, hogy atyának szólítsuk őket, de mikor a pap bármilyen okból engedetlen, csak büntetések lépnek életbe. Hol marad az együttérzés, a jóság, a megbocsátás leple? Az irgalom érzése, a megbocsátás átélése több hasznot hajt, mint a megrovás. A hiba és tökéletlenség éppen annyira Isten terveiben szerepelhet, mint a kőkemény tökéletességre való törekvés. - Igazából csak szívével lát jól az ember. De hogyan lehet összeegyeztetni a törvényt a látó szívvel? - Én arra kérném Orosch püspök urat, hogy szívével próbálja látni a másik szívét is. A tettek ugyanis nem feltétlenül egyeznek a szív érzéseivel. Még a törvény szerint büntetésre méltó papnak a szívét is látnia kéne. A legszebb és legkeresztényibb, ha az elöljáró látja a rossz szívet, és keresi az utat ebbe az ürességbe. Ami az ő világossága, az töltse be a másik szívét is. - Volt olyan elöljáród, akire azt mondanád, hogy ilyen volt? - Ilyen volt Prenner prépost, az első plébánosom. Ilyen volt Drozdy Gyula, majd Matuska kanonok úr Komáromban. Mindegyiküknek megvolt a maga egyénisége, természete, de éreztem bennük ezt a fajta lelkületet. Türelmesek voltak velem gyerekként és ﬁatal papként egyaránt. Egy alkalommal Matuska kanonok megharagudott, mert utasítása ellenére túl hosszúra nyújtottam a hamvazószerdai szertartást. Ezután két-három napig nem beszélt velem. Később lelkiismeret-vizsgálatot végeztem, és megkérdeztem, mivel bántottam meg. Annyira megszidott, hogy sírni kezdtem. Később azonban bekopogott az ajtómon, bocsánatot kért és megölelt. Voltak olyan papok, akik megbocsátottak és bocsánatot kértek. Persze ez nem azt jelenti, hogy jelenlegi elöljáróimtól is ilyesmit várnék. Valami spontánnak, valami gyermekinek kell történnie, hogy Isten irgalmas szeretetében találkozzunk. A magam részéről mindig úgy láttam: nekünk az egyházmegyéért kell imádkoznunk. Bár Isten tenne olyan csodát, hogy ne az lenne a téma, milyen nemzetiségű a püspök. A főpásztor legyen áldás. Bárcsak egyre több hívőnek lenne ez az imája. Nem tudom, miért olyan fontos a püspök nemzetisége. Hiszen voltak Esztergomban szlovák nemzetiségű hercegprímások is… Az egyháznak éppen az volna a küldetése, hogy más mércével mérjen. Fotó: kmfap.hu és világháló

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

OLVASÓINK ÍRTÁK

Levelet kaptunk

Remény

Első szentmise Ipolybalogon 2013. június 15-én, szombaton délelőtt szentelte pappá az ipolybalogi Gyurász Pált Besztercebányán Marián Chovanec püspök atya. Vasárnap pedig Ipolybalog örömére a kápolnadomb felszentelt helyén mutatta be első szentmiséjét falunk szülötte. Aki csak tehette, segített az előkészületekben, és részt vett az első szentmisén. A szeszélyes, kicsit viharos, esővel járó időjárás sem zavart meg bennünket. Az esőcseppekből mintha csak az égi áldás hullt volna ránk. Pál atya egyszerűségével, a maga természetes derűs mosolyával mutatta be első szentmiséjét. Egész idő alatt sugárzott arcáról a szeretet. Szavai meggyőztek mindnyájunkat: Legyünk erősek a hitben, szeressük egymást, ahogy Jézus Krisztus szeretett minket, és vigyük hírül mindenkinek, hogy Jézus él! A szentmisén jelen volt Mics Imre lelkiatya, aki több mint 50 éve Isten szolgája, Zolcer György atya és Dobos Péter lelkiatya, akik szintén Ipolybalog szülöttei. Péter atya prédikációjában arra biztatta az újmisést: Ha olykor egyedül érzed magad, ne feledd, hogy az Úr Jézus mindig veled van, és már megérte, hogy pappá, Isten szolgájává lettél. Helyesen döntöttél. A szentmisét még szebbé tette a Szent Korona Kórus latinul és magyarul szóló énekeivel. Én őt legjobban az énekkarból ismertem meg. Éveken át együtt énekelt velünk a Szent Korona Kórusban. Erős, karizmatikus egyéniség,

Hol volt, hol nem volt, ha ma már úgy tűnik is, mint a régi gyerekkori szép mesénkben, de a valóságban mégis létezett egy nagy család,

ról szólnak e sorok.Minden úgy kezdődött, hogy a háború és a fogolytábor minden borzalmát megjárt ﬁatalember (nem érkezett hófehér paripán), mint ahogy ez már lenni szokott, megismerkedett egy hozzá illő, szintén szegény sorsú leánnyal. A szerelmüket rövidesen megerősítették a helyi katolikus templom oltára előtt. Házaséletük éveit bőséges gyerekáldással áldotta meg a Mindenható: nyolc kislánnyal és egy ﬁúval. Még a végleges létszám elérése előtt nem maradtak el a rosszmájú csipkelődők. Voltak könnyű élcelődők, de mint mindig és mindenhol, jelen voltak a vulgáris, durva, trágár viccelődők is. Nem maradtak el a hamis, ironikus sajnálkozók sem. De természetesen voltak őszinte, jóindulatú segítők is. A szomszéd és rokon serdülő kislányok nagyon szívesen megsétáltatták a kocsikban a kis csemetéket, segédkeztek a kisbabák körül. A kis fruskáknak bőven volt idejük, mert nem létezett a televízió és az internet. Hol voltak még abban az időben az egyszer használatos pelenkák… A szőtt anyagból készült minden egyes darabot a használat után ki kellett mosni, illetve kifőzni. Ami nagyon időigényes volt, épp-

kek nagyobbja lassan átvette a szülők, leginkább az anya szerepét. Az idősebbek haszontalan csavargás helyet felügyeltek a kisebbekre. Mondhatnánk, családi láncreakció keletkezett a nevelésben, felügyeletben és gondozásban. Így keletkezett az egymásra utalt és egymást támogató társaság. Ez volt a kulcsa a nagycsaládosoknak. Így keletkezett a természetes egymásra utalt kapcsolatból a testvéri szeretet egymás iránt. Mindezek mellett fontos volt a szülők példamutató szerepe. Nem voltak nagy idegeskedések, jelenetek, csapkodások. Mindenben a családanya nyugodt, kiegyensúlyozott magatartása dominált, és ez kihatott a család minden tagjára, ha kicsi volt, ha nagy. A nagycsaládosok élete magasan felülmúlja az egykéket körülvevő individualista légkört. Náluk nem kellett tanítani a sokat elcsépelt kollektív tudatot, nem is hívták annak, sem másnak. De létrejött a mély testvéri, halálig tartó kapcsolat, amit szeretetnek nevezünk. A kisgyerekkorban elsajátított magatartás az évek folyamán még tovább fejlődött. Mindig készek voltak egymásért kiállni. Minden ünnepelendő alkalomban egymásra tudtak találni.

amelynek tagjait volt szerencsém megismerni. Szerény írásommal szeretnék róluk megemlékezni. Tudatában vagyok annak, hogy a mai házastársak észjárásával nem nagyon megegyező gondolkodásmód-

úgy, mint a mindennapi esti fürdetés, amihez a vizet darabos tüzelővel fűtött tűzhelyen melegítették. Nem létezett sem gáz-, sem villanybojler. Ahogy nőttek a gyerekek, úgy változtak a munkaviszonyok. A gyere-

Öröm elnézni nevezetesebb családi vagy rokoni összejöveteleken vagy egy táncmulatság alkalmából, ahogy most már házastársaikkal együtt összeülnek, és vidáman együtt szórakoznak. A nehéz, de boldog gyerekkor egy közösséggé forrasztotta őket. Nagyon kár, hogy a mai társadalomban nagyon kevés követőjük van. Nem is tudják, hogy az élet milyen örömeitől maradtak le, amit semmilyen sikerélmény, karrier vagy a gazdasági jólét nem tud kárpótolni. Csak azt kívánhatjuk, hogy minél több sokgyerekes család létezzen, ami ha meg nem állítja, de legalább lelassítja népünk létszámának fogyását.

akit csak szeretni, tisztelni, becsülni tudok. Szomorúnak, csüggedtnek, lehangoltnak még sohasem láttam. Nagyon érdeklődő, mindenben Isten alkotó munkáját látja. Számomra feledhetetlen a tavalyi (2012. június) diakónussá szentelésének napja. Első prédikációja egyszerű és jól érthető volt. Természetes egyszerűsége csak úgy áradt az emberek felé. Továbbra is imádkozom érte, hogy mindig Isten igaz szolgája legyen, és kérem rá Isten áldását, hogy helyesen vezesse a rábízott nyájat. Ipolybalog mindig nagy szeretettel várja és fogadja majd őt. Lintner Éva ofs Fotó: ipolybalog.eu

Hol volt, hol nem volt…, de volt

Puss Rudolf, Somorja Illusztrációs fotó: Világháló • ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP • 2013. JÚLIUS 14.

TANÁCSOLÓ

Testi-lelki egészségünk

Műsorajánló

Az időskori székrekedésről Sajnos, a székrekedés gyakori panasz az időskorban. Ennek több oka is van. A székletet tároló és továbbító vastagbél is öregszik, ami a bélfal izomzatának csökkent működésében nyilvánul meg, közérthetőbben: a belek „ellustulnak”, azaz egyre lassabban és egyre kisebb erővel „tolják” tovább a béltartalmat. Ezért a széklet feltorlódik a vastagbélben, besűrűsödik és „keménnyé” válik. Egy másik fontos ok általában még a ﬁatalkorban, különösen nőknél jelentkezik. A székelést inger előzi meg: az ember érzi, hogy WC-re kell mennie. Köztudott, hogy ennek az ingernek egy bizonyos ideig, mértékig ellent lehet állni (pl. ha valaki autóbusszal utazik, ahol nincs WC). Ha azonban ennek az ingernek gyakran ellenállunk, a végbelünk idővel „megszokja” az állandó teltséget és eltűri azt. A végbél teltsége áttevődik a vastagbélre, s így az állandóan telt bél mozgása, perisztaltikája ellustul. A bél ürege ezért kitágul, a bélfal elvékonyodik, és az izomereje annyira lecsökkenhet, hogy nem lesz képes kinyomni a székletet. Ha ez hosszabb ideig tart, a végbélben besűrűsödött, kemény székletet csak beöntéssel, ill. kézzel lehet eltávolítani. Hozzájárulhat a székrekedés kialakulásához az étkezés minősége is. Ha az ember nem fogyaszt elég zöldséget, gyümölcsöt, tehát olyan ún. salakanyagot – modernebb nevükön: növényi rostokat – tartalmazó ételeket, amelyekből széklet képződhet, nem keletkezik olyan inger sem, amely belülről készteti a belet a mozgásra. Ugyanilyen következménnyel jár a kevés folyadékivás is – ezért gyakoribb nyáron a székrekedés –, ami szintén jellemző az időskorra, amikor csökken a szomjúságérzés is. Hozzájárul a belek ellustulásához a testmozgás hiánya is – vagyis a keveset mozgó, többnyire tv előtt ülő vagy pl. tolókocsiba kényszerített beteg rendszerint székrekedésben is szenved. Hozzájárulhatnak a bélrenyheség kialakulásához, fenntartásához a betegsé-

Agapé

Stefánia kabátban

Nyolcvanéves vagyok, erős székrekedésem van már hosszabb ideje, és mindig rosszabbodik. Duphalacot szedek, de már az sem használ. Másfajta hashajtóktól csikaródik a hasam. Nem tudom, mitévő legyek? Jelige: Székrekedés

Magyar Katolikus Rádió Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.

Mária Rádió Július 20., szombat 10.30 Mária Út – Zarándokút Csíksomlyótól Mariazellig 18.00 Szentmise Mocsáról Július 21., vasárnap 9.00 Szentmise Budapestről 22.00 Felvidéki beszélgetés

Duna TV

gek is: az elhízás, a cukorbetegség, a depresszió, csökkent pajzsmirigyműködés, de bizonyos gyógyszereknek is lehet bélmozgást lassító hatása. S időskorban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a székrekedés – különösen ha időnként hasmenéssel váltakozik, netán fogyással is társul – béldaganat tünete is lehet. Mindezt azért részleteztem, hogy meggyőzzem kedves Olvasónkat: a székrekedést csak akkor lehet igazán orvosolni, ha tudjuk az okát! Ha nincsen „szervi” ok – pl. daganat –, akkor is először az életmódot, diétát kell „szék-

Hozzávalók: 1 cs. mirelit leveles tészta, 5 főtt tojás, 50 dkg darált sertéshús, 2 nyers tojás, 1 zsemle, tej az áztatáshoz, 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma, 1 teásk. pirospaprika, petrezselyem, só, bors, majoranna Elkészítés: A tésztát szobahőmérsékleten hagyjuk felengedni. A darált húst összedolgozzuk a tejben megáztatott, kifacsart zsemlével, az apróra vágott hagymával, a fokhagymával, egy nyers tojással, sózzuk, borsozzuk, majoránnával, petrezselyemmel, pirospaprikával ízesítjük. A felengedett tésztát

rekedés ellenire” állítani: rostdús ételek, elegendő folyadék, mozgás. Csak gyógyszerre, hashajtóra hagyatkozni veszélyes dolog, hiszen ezáltal a bél „elszokik” még attól a kevés mozgástól is, amelyre addig képes volt. Mi tehát a teendő? Feltételezem, hogy orvostól kapta a levelében említett gyógyszert. Hozzá kell visszatérnie, vele részletesen megbeszélni életmódját, diétáját, hiszen ő ismeri az Ön teljes egészségi állapotát, betegségeit, gyógyszereit, melyek hatással lehetnek az Ön székrekedésére is.

lisztezett deszkán kinyújtjuk, közepére helyezzük hosszúkás alakban a húsmassza felét, rárakjuk sorjában a főtt tojásokat, majd befedjük a húsmassza másik felével. A tésztát két oldalról ráhajtjuk átfedéssel (a szélét bevizezzük, hogy összeragadjon), a végeket bedolgozzuk, és kivajazott tepsibe helyezve tetejét felvert tojással megkenjük. 220 fokra előmelegített sütőbe tesszük a cipót, de közben 180 fokra visszavesszük a hőt, és így sütjük tovább kb. 1 órán át. Amikor megsült, kb. 20 percet várjunk a szeleteléssel. Hidegen, melegen egyaránt fogyasztható.

Július 20., szombat 8.45 Élő egyház 9.15 Isten kezében 7.50 Századfordító magyarok. Cziffra György Július 21., vasárnap 6.45 Gyökerek. A Zoboralja 10.30 Határtalanul magyar 11.00 Római katolikus szentmise közvetítése Gyergyóditróról 14.15 Hazajáró. Alsó-Garammente - Kenutúra a kurtaszoknyás falvak között

www.mise.hu Élő szentmise-közvetítés mindennap a budapesti Wekerletelepi Munkás Szent Józseftemplomból, a www.mise.hu honlapon (hétköznap 6.30 és 18.00, vasárnap pedig 7.00, 8.30, 10.00 és 18.00 órakor).

Kedves Olvasóink! Arra biztatjuk Önöket, küldjék be kedvenc, jól bevált ételreceptjüket, a hozzávalók feltüntetésével és az elkészítés módjának leírásával együtt. Ha az étel fényképét is mellékelik hozzá, azzal még jobban megörvendeztetnek bennünket, illetve olvasótársaikat. Kérjék meg gyermeküket, unokájukat, fényképezze le az elkészített ételt, s a képet (jpg formátumban) a recepttel együtt küldjék el szerkesztőségünk email címére: remeny@remeny.sk A recepteket beküldött olvasók közül negyedévenként kisorsolt ajándékot kap.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

Szólj a Napnak! Szólt a Madár, és hajnal lett a kertben. Néztem a fölkelő napot s álmomban énekeltem. (Rónay György: Hajnal)

Az aranyfonál

Készítette Lőrincz László

Rejtvény

Hallottátok-e hírét Kolcvárnak? A szép Hátszeg völgyében, magas hegy tetején tündökölt ez a vár. Messze földön nem volt szebb ennél. A Kendeffy családé volt ez a vár, s abban az időben, mikor az a szörnyű tatárjárás volt, egyedül lakott e várban Kendeffy Ilona. Egyedül, mert az apja, a testvérei s a jegybéli mátkája mind a tatárok ellen harcoltak. Várta, várta szegény Kendeffy Ilona, mikor jönnek vissza, de hiába várta. Egyszer csak halála hírét hozták az apjának, halála hírét a bátyjainak, de a mátkájáról még hír sem jött, él-e, hal-e, elhurcolták-e magukkal a tatárok, vagy nem: senki lélek nem tudta azt. Telt-múlt az idő. A tatárok már rég visszamentek a hazájukba, s Kendeffy Ilona mátkája még mindig nem tért vissza. Egy este Kendeffy Ilona kint üldögélt a vár erkélyén, s amint ott ült, elnyomta az álom. Csodálatos álma volt. Előtte állott a jegybéli mátkája, s mondta neki: - Ha azt akarod, hogy a tied legyek, annyi aranyad legyen, amennyi odáig ér, ahol én most sínylek szomorú rabságban. Felébred Ilona, gondolkozik az álmon, s felsóhajt: - Istenem, Istenem, vajon mit jelenthet ez az álom?! Ha rabságban van a mátkám, csak nagy Tatárországban lehet rabságban, s kinek van annyi aranya, hogy odáig érjen? Másnap este megint kiült az erkélyre. A csendes esti szellő álmot hozott a szemére. Mostan egy angyal jelent meg előtte. Mondta neki az angyal: - Ne búsulj, Kendeffy Ilona. Vedd elé a guzsalyodat, fonj éjjel-nappal, s majd meglátod, annyi aranyad lesz, hogy éppen nagy Tatárországig ér, ahol sínylik a te mátkád szomorú rabságban. Fölébred Ilona, gondolkozik, tűnődik az álmán, s felsóhajt: - Istenem, Istenem, nem értem, hogy lehet! Hiszen ha ítélet napjáig fonok, akkor sem szerezhetek annyi aranyat, hogy elérjen nagy Tatárországig. De hiába gondolta ezt, nem volt többet nyugodalma, elővette a guzsalyát, kiült este az erkélyre, pörgette az orsót, s szép csendesen eregette a fonalat. S hát uramteremtőm, mi történt? A fonál, mit eregetett, mind színarannyá változott, s amint eregette, szépen, csöndesen szállott az aranyfonál tovább nagy Tatárország felé, s nem telt belé egy hét, az aranyfonál elért nagy Tatárországba, nagy Tatárországban tömlöc ajtajába, tömlöc ajtaja kinyílt, s ím egy este, mikor Ilona ott ült az erkélyen, és fonogatott szép csöndesen, ott áll előtte jegybéli mátkája… (Benedek Elek gyűjtéséből)

Kristóf Ildikó, 3. a osztály, Kazinczy Ferenc Alapiskola, Tornalja

Lakatos Chanel, 2. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Maksi Cintia, 3. a osztály, Kazinczy Ferenc Alapiskola, Tornalja

Mauer Marcellina, 2. osztály, Nagyölved

Mezei Richard, 3. a osztály, Kazinczy Ferenc Alapiskola, Tornalja

Oláh György Kálmán, Kazinczy Ferenc Alapiskola, Tornalja

Kurali Vanesa, 3. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Az ábécé sorrendbe szedett betűkből alRemény, Žiacka 4., koss női keresztneveket, majd írd be azo21 06 Bratislava kat az üresen hagyott kockákba, az azonos vagy remeny@remeny.sk sorokba. Ha jól töltöd ki, a színessel jelölt (a tárgymegnevezésbe írjátok be: oszlopban egy értelmes szót kapsz. SegítKuckó). ségül megadjuk az 5. sor megfejtését, mely egy ritka női név: Alóma. Megfejtés Jelentése: imaterem, kápolna, kolostorokban a szentély mögötti, ablakkal a A 25. számunkban található rejtvény templomba nyíló (emeleti) helyiség vagy megfejtése: Hunyadi János. vallási tárgyú zenemű. A nyertes: A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy Komló Otília, Szőgyén. villámpostán július 19-ig küldjétek el szerGratulálunk, az ajándékot postán küldjük! kesztőségünk címére: • ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP • 2013. JÚLIUS 14.

A A A A A A A A A

Á Á A D A B A A E

G I A I L E I L Í

O M L T M R N R M

T R T T Ó T T U T

NAPRAFORGÓ

Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy, Aki holnap léssz: ma még nem te vagy. (Weöres Sándor) Keresd a Reményt a Facebookon!

Édes tizenhat: amikor az élet még félig képregény (és jól van ez így!) Nagy Zsófi tizenhat éves. Bősön él, édesanyjával és húgával. Most éppen a dunaszerdahelyi magángimnázium első éves tanulója. Csinos, intelligens, szeret beszélni. De nem mindig csak csevegni – néha színpadon is, rímekben; legutóbb pedig az élet „nagy” dolgairól, a TAT tehetségkutató versenyén. Művészeti iskolába jár, táncol, szereti barátaival tölteni az idejét. Kedveli a képregényeket, érdekli a keleti kultúra. Kedvenc színésze Johnny Depp. Azt hiszem, egy teljesen normális tinédzserrel beszélgettem! - Tudod már, mihez kezdesz az életben? - Sikeres szeretnék lenni valamiben, amihez vonzódom. Hogy mi lenne az, még nem tudom pontosan. De semmiképpen sem akarok külföldre menni, mert fontos számomra a családi összetartozás. - A versenyen két dolgot tudtam meg rólad. Az első, hogy szereted a japán képregényeket… - Érdekelnek a mögöttük meghúzódó gondolatok, ahogy a keleti ember felfogja a világot. Azokban a történetekben a „valóság” egy kicsit más – bármi megtörténhet. Japán egy uniformizált társadalom és a fiatalok csak ilyen történeteken keresztül törhetnek ki. Rajonganak a képregényekért, ahogy ők hívják, a mangákért, és ezek hősei által lesznek mások, mint a többiek. Nagyon szeretem a japán rajzfilmeket is. Vannak animációs sorozatok – nagy szemű, színes hajú emberkékkel –, melyek élő szereplős adaptációit is láttam már. A kedvenceimet minden formában megnézem. Egy kicsit talán megszállott vagyok… - …a másik pedig, hogy Bieber rajongó vagy. - Ó igen, Justin Bieber! Ha megemlítem a nevét, sokan csúnyán néznek rám, szemüket forgatják. Van, aki azt hiszi, viccelek, mások egyenesen dühbe gurulnak – de én felvállalom! Szeretem a zenéjét, engem magával ragad. Voltam Bécsben a koncertjén is. - Úgy tűnik, a szavak embere vagy. - Másodikos korom óta szavalok. A versérzék valószínűleg véremben van,

sal kellett készülni. Feltételezem, ezért neki, igaz, a kategóriában nem voltunk is gondolt rám az igazgatónő, mikor sokan. Mindenki másként közelítette benevezett. Persze egy kicsit meg is il- meg a dolgokat. Én voltam az, aki csak letődtem, de hamar rájöttem, hogy ott- úgy felment a színpadra és mondta a hon érzem magam a színpadon. Sőt, itt magáét. Sokat rögtönöztem. Ezen mateljesen ura voltam a saját gondolata- gam is meglepődtem. Szerettem volna imnak, előre készülhettem. Olyan té- ragaszkodni a betanult szöveghez, mákban kaptunk szabad kezet, amikről hogy lehetőleg csak a „színészi” játékra többnyire mindenkinek van véleménye. összpontosítsak. De a végén éppen ez - Mint például a szerelem? változott a legtöbbet! Mindenesetre - A szerelem egy olyan dolog, ami- sok tapasztalatot szereztem. Például ről bárki ontani tudja a szöveget – ha azzal kapcsolatban, hogyan reagáljak a van tapasztalata, ha nincs. Nekem van, közönségre, mi köti le az embereket, volt és remélem, hogy lesz is még! Úgy mit lenne jó elkerülni… - Sokat színészkedsz az életben is? gondolom, egy kicsit bátortalan vol- Nem, dehogyis! Mindig magamat tam, de valóban tetszett a téma. Mi, tinédzserek sok mindent nem tudunk próbálom adni. Rájöttem, hogy megmég, és időnként félreértjük az életet. osztó személyiség vagyok. Vagy szeretViszont sokat beszélgettem felnőttek- nek, vagy nem. De nem színészkedem, kel – különösen anyukámmal –, ezért csak azért, hogy megkedveljenek! - Milyen volt otthon színpadra állni? mert apukám felől nagymamám sze- van némi fogalmam arról, hogy a „rórette a magyar nyelvet, anyukám is sza- zsaszín felhők” mögött egy kicsit más- A bősiek biztosan kedvelnek. - Itthon már ismernek. A bősiek valt – anno még oroszul is. Igaz ugyan, fajta a valóság. - Egyébként milyennek tűnik az élet tudják, mire számítsanak tőlem. A gála eddig nem mélyültem el olyan nagyon után sokan gratuláltak, jókívánságokat a költészetben. Eddig sohasem én ke- így, tizenhat évesen? - Az élet szép! A „sweet sixteen” kaptam üzenetekben. De a többi herestem a verseket, csak az előadásra koncentráltam. Kapott irodalommal tényleg találó kifejezés. Azt hiszem, jó lyen is hasonló volt a reakció. Ismeretdolgoztam. Mára viszont rájöttem, dolgunk van. Tanulunk, néha segítünk lenek is írtak a Facebookon, hogy nahogy tudok olyan poézist találni, ami otthon, ezen kívül azt teszünk, amit gyon ügyes voltam, és lekötötte őket az megszólít. Ezeket a verseket nagyobb akarunk. Ez az időszak arra való, hogy előadásom. Egy kicsit megízleltem a sok mindent kipróbáljon az ember. „sztárságot”, ami nagyon tetszett! átéléssel vagyok képes elmondani. - Nem száll a fejedbe az újonnan jött A múltkor az Amade iskola ötvené- Megtanulja kezelni a kapcsolatokat, ves évfordulóján is szavaltam. Anyai kompromisszumokat kötni. Én min- hírnév? - Jaj, nem! Azt mondom, hogy a szenagymamám viszont nem hallhatta a denesetre élvezem az életet, és próbálok helyszínen, ezért neki külön elmond- belőle annyit kihozni, amennyit csak rénység erény, és ez az életben mindig érvényes! tam a verset. Annyira beleéltem ma- lehet. - Az „Év Felfedezettje” lettél… Fotó: Cool Club gam, annyira szép volt a szöveg az el- Most aztán jól felfedeztek, igen! Mészáros Péter múlásról, hogy megríkattam őt. Eddig talán ez volt a legnagyobb sikerem – De komolyra fordítva a szót: örülök azóta kétszer annyi erőfeszítéssel kéTi tehát így imádkozzatok: Miatyánk szülök fel. - Mit keresel a versekben? - Pozitív gondolatokat keresek, meNe mondd, mi, ha nem szereted felebarátaidat. lyek hasonlítanak ahhoz, ahogy én láNe mondd, Atyánk, ha nem viselkedsz úgy, mint az Ő gyermeke. tom a világot. Próbálom magam beleNe mondd, aki a mennyekben vagy, ha csak a földi dolgok érdekelnek. élni a szomorúbb pillanatokba is, csak Ne mondd, szenteltessék meg a Te neved, ha te is megszentségteleníted az a helyzet, hogy én többnyire boldog az Ő nevét. tinédzser vagyok! Ne mondd, jöjjön el a Te országod, ha csak az anyagi sikerek érdekelnek. - Hogy kerültél a tehetségkutató verNe mondd, legyen meg a Te akaratod, ha nem tartod meg a tízparansenybe? A bemondó műfaj nem kötött kacsolatot. tegória, mint a vers. Ne mondd, mindennapi kenyerünket, ha nem érdekel mások nyomora. - A suliban elég aktív voltam – nemNe mondd, és bocsásd meg vétkeinket, ha gyűlölsz másokat. csak versmondásban, hiszen egy daraNe mondd, ne vígy minket kísértésbe, ha szándékodban áll bűnt elkövetni. big a színjátszó körbe is jártam. Részt Ne mondd, de szabadíts meg a gonosztól, ha nem küzdesz a gonosz ellen. vettem már többször a Szép Magyar Ne mondd, amen, ha nem veszed komolyan a Miatyánk szavait. Beszéd nevű versenyen is, ahol van olyan forduló, melyre saját fogalmazásCsehből fordította: Bali Mária • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

GONDOLKODÓ

REJTVÉNY

31. Mozi – szlovákul; 32. Szentszék; 34. Iesus Hominum Salvator; 35. Ricsaj, kiabálás – szlovákul; 36. Latinul: Lukács; 38. Az „r.t.“ rövidítés francia, olasz, vagy spanyol megfelelője; 39. Görögország autóinak betűjele; 40. Város Szardínia közepén (ék. föl.); 41. Vércsatornája; 42. Tetem egyneműi; 43. Állomány, szubsztancia; 45. Római 51; 46. A Jupiter egyik holdja; 47. Tegező viszony; 48. Áramforrás pozitív sarka; 50. Ő – szlovákul (nőn.); 51. Mobiltelefon-márka; 53. N-nel a végén: a vállrésszel egybeszabott ujjú kabát jelzője; 55. Település Muzsla mellett (szlovákul); 59. Nép, nemzet – németül; 60. Alsó része; 61. Európa legészakibb részén élő nép; 63. Libanoni és osztrák autók jelzése; 64. .... Comăneci: többszörös olimpiai bajnok román tornásznő; 66. Két rétegben; 68. Idősb; 69. Afrikai állam; 70. Hajófar; 72. Nitrogén és ezüst; 74. Fere párja; 75. Prior, rendházfőnök;

Július 11-én volt Szent Benedek apátnak, Európa fővédőszentjének ünnepe; ebből az alkalomból rejtettünk el néhány fontosabb adatot életéből a vízsz. 1, 23, valamint a függ. 1, 24 és 72 számú sorokban. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán július 19-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ Vízszintes: 1. Szent Benedek ikertestvére volt ő (a nyíl ir. folyt.); 13. Zvolen magyar neve; 14. Szövetből göngyölt nagyobb csomag; 15. Kronométer; 16. Életet adó „folyadék“; 17. Bal – csehül; 19. Nanocoulomb; 21. Rendszerint halálos kimenetelű járványos fertőző betegség; 23. Ezen a hegyen alapította meg saját- és a bencés rend anyakolostorát (folyt. a nyíl ir.); 25. A turbótöltéses motorok jelzése; 27. Mértékegységek nevében a jelentése: ezer(szeres); 28. ...méter = légnyomásmérő; 29. Ács Feri ellenfele A Pál utcai ﬁúkban;

Függőleges: 1. Egyik legfontosabb műve a szerzetesrendi szabályzat, melyet e cím alatt ismer a kései utókor (folytatva a nyilak irányában); 2. Hibás szó (!); 3. Alapvető törvényszerűség; 4. Tájszólással: folyó menti erdő, berek; 5. A szájüreg és a garat közötti rész; 6. Szamárium; 7. Wéber operája; 8. Tűzhányó „terméke“; 9. Az alatta lévő helyre; 10. A Vágsellyei járás autóinak jelzése; 11. Állóvíz; 12. Akta; 17. Találja; 18. A mondás szerint a derű után következik; 20. Kortárs szí-

SOKSZÍNŰ EGYHÁZ Benedek portréja elmélyítette hitemet… Alexander Rice brit festőművész. Modelljei nem akárkik voltak: a brit királyi család tagjai, vagy éppen Margaret Thatcher volt miniszterelnök asszony. Vallomása szerint, XVI. Benedek portréjának festésekor keresztény hitének mélyülését tapasztalta. „Ha egy rendkívül spirituális személyiséget fest, bele kell érezni a másik ember lényébe, és talán egy kicsit megtalálni azt önma-

nész (András); 22. Lyuk – tájszólással; 23. Tökéletesen tiszta, szeplőtelen; 24. Ebben a dunamelléki római tartományban született 480 körül; 26. Egy terhességből született két testvér közül az egyik; 30. Etióp város közel Eritrea határához; 33. Tihanyban található (!); 37. Orosz származású angol színész, rendező (Peter, 1921-2004); 38. Gyorsan, sietve (fölös ék.); 41. Hirtelen megfoszt valakit valamitől; 44. Szibériai folyó; 46. Meghitt, hangulatos; 49. Az őskor és középkor közötti időszak; 52.

Haladást gátló tárgy; 54. Lila betűk (!); 56. Elhamvaszt; 57. A múlt század 70-es éveinek kiváló lengyel focistája volt (Grzegorz); 58. Hónaprövidítés; 62. Az egyik apostol; 65. Porció; 66. Cseh popénekes ( Jiří); 67. Nowy ... – lengyel város közel a szlovák határhoz; 69. Tea – németül; 71. Visszaejt (!); 72. Ez a pápa írta meg Benedek életrajzát (a nyíl ir. folyt.); 73. Kettősbetű; 74. „C“ régies írásmóddal; 75. Ez Peru autóinak betűjele; 76. Oda-vissza igekötő.

gunkban is” – mondta. Rice úgy véli, a volt Szentatya képe egy olyan portré volt, amelynek „meg kellett történnie”, és rendkívüli megtiszteltetésnek érzi a felkérést. Az angol művész két éven keresztül dolgozott az arcmáson, melynek értéke jelenleg 250 ezer font. A tervek szerint a Vatikáni Múzeumban lesz végső kiállítási helye. Rice most Ferenc pápa portréjának lehetőségében reménykedik – mert mint mondja, az új Szentatya kedves embernek tűnik, aki olyan sokakat ihletett már meg

• ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP • 2013. JÚLIUS 14.

Megfejtés A 25. számunkban közölt rejtvény megfejtése: Óvakodjatok és tartózkodjatok minden rossztól, és maradjatok állhatatosak mindvégig a jóban. A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Id. Héger Gyula, Buzita. Gratulálunk!

alázatosságával és emberközeliségével. Benedek portréjának felkérését Giovanni Lajolo kardinálistól, Vatikán Állam Kormányzóságának nyugalmazott elnökétől kapta. A bíboros korábban már találkozott a királyi családról készült festményekkel, ez ihlette a döntésre. Rice görög ortodox. Mielőtt a volt pápával találkozott volna, nehéz időket élt meg, magánéleti válsága miatt. XVI. Benedek képét elsősorban fényképekről festette, bár személyesen is találkozott a pápával. A catholicnewsagency.com alapján a katolikus.sk

APRAJA-NAGYJA Fizetett hirdetések KÖSZÖNTŐ

„Az út tiszta és szent, melyet választottál, Rajta haladni soha el ne fáradjál.” Sok szeretettel köszöntjük ORSÓS ZOLTÁN atyát Magyarországon, pappá szentelésének 10. évfordulója alkalmából. A Szűzanya oltalmazza és kísérje minden lépését. Margit néni családjával, Bálint atya és az alsóbodoki hívek

Sok szeretettel köszöntjük a drága jó férjet és édesapát, BÁSTI ELEKET Tajtin, aki 2013. június 25-én ünnepelte születésnapját. Múlnak az évek, 60 éves lettél. Köszönjük a sok jót, amit értünk tettél. Isten áldása kísérje további életedet, S a Szűzanya oltalmazza minden percedet. Sokáig élj még jó erőben, egészségben A szeretteid körében. Ezt kívánja szerető családod

Július 17-én ünnepli 80. születésnapját a drága jó édesanya, nagymama és dédnagymama,

MOLNÁR JÓZSEFET, a kiskeszi egyházközség sekrestyését, templomunk gondnokát, aki Isten kegyelméből július 16én ünnepli 90. születésnapját. Életútját vezérelje Isten gondviselése és ajándékozza meg odaadó, önfeláldozó tevékenységéért. Tisztelettel a kiskeszi hívek és a rózsafüzér-társulat tagjai

PARÁK LÁSZLÓ esperesnek áldozatos lelkipásztori tevékenységét. Hivatásában továbbra is árassza el az Úr kegyelme és a Szűzanya gondviselő szeretete.

Ezt kívánják gyermekei: Laci, Mari, Terka a családjukkal

Szeretettel a vágsellyei hivek Mély tisztelettel és hálával köszönjük

„Jó atyánkért esdekelünk, tartsd meg, Isten őt nekünk.” Szeretettel köszöntjük Mons. PÁSZTOR ZOLÁN CH.M. püspöki helynököt és a Magyar máltai lovagrend magisztrális káplánját kettős jubileuma alkalmából. Kérjük, hogy a jó Isten ajándékozza meg kegyelmével, adjon neki erőt, egészséget, a filermói Szűzanya szerető oltalma védelmezze élete minden napján.

„Isten szolgája lettél, kemény az út, mit követtél Jézusért s a lelkekért.”

Mons. PÁSZTOR ZOLTÁN püspöki helynököt 50. születésnapja és pappá szentelésének 25. évfordulója alkalmából. Köszönjük önfeláldozó munkáját, melyett közösségünkben immár 25 éve végez. Kérjük a jó Istent, hogy árassza el kegyelmével. Áldozatos munkájához erőt, egészséget, Jézus szívének bőséges áldását és a Szűzanya oltalmát kérik a kassai hívek

Liturgikus könyvek kedvezményes áron

Ára:10,00 Eur /darab, kemény kötés Misekönyv II- kivonat A sedesnél végzendő miseszövegek Ára: 10,00 Eur Olvasmányok rendje III. kötet Évközi idő köznapi olvasmányai az évközi idő 18-34. hetére Ára: 4,48 Eur helyett 2,48 Eur

RÁKAI GÁBOR volt losonci esperesplébánosnak, hogy sok elfoglaltsága ellenére is hosszú éveken át mindig készséges volt eleget tenni a magyar ajkú hívek kérésének, legyen az szentmise, esküvő vagy temetés. Egyben jó erőt, egészséget, a Szűzanya, a papok édesanyja, szerető oltalmát kérjük áldozatos szolgálatához új egyházközségében. Kedves esperes úr, nagyon fog hiányozni nekünk! A hálás pinci hívek MEGEMLÉKEZÉS

A Magyar máltai lovagrend elnöksége és kassai tagjai

AKCIÓ PLÉBÁNIÁKNAK A szentmise olvasmányai „A” év A szentmise olvasmányai „B” év A szentmise olvasmányai „C” év

Szeretettel és hálával köszönjük

MATYUS ETELKA Nyitra-Csitárból. E szép ünnep alkalmából kérjük a jó Isten áldását, és a szerető Szűzanya védelmezze élete minden napját.

Szeretettel köszöntjük lelkiatyánkat,

Szeretettel köszöntjük

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Olvasmányok rendje IV. kötet A szentek ünnepeinek, emléknapjainak, a közös miséknek és a gyászmiséknek az olvasmányai Ára: 4,48 Eur helyett 2,48 Eur

Soha el nem múló szeretettel emlékezünk halálának 20. évfordulóján szerető édesapánkra és nagyapára, OLÁH SÁNDORRA (Lelesz), valamint, halálának 7. évfordulóján szerető édesanyánkra és nagymamára, OLÁH ILONÁRA (Lelesz). Örökre a szívünkben élnek. Gyermekeik családjukkal Szívem fájdalmára nincs vigasz, két éve, hogy itt hagyott drága gyermekem, MUDR. h. DOC. GLOMBA JÓZSEF PhD. Emlékezzünk Rá szeretettel és imákkal. Köszönettel: édesanyja ZARÁNDOKLAT

Magyar zarándoklat a Szentföldre a hit évében. Időpont: 2013. október 14-21. Alapár: 490,-Eur. Jelentkezni lehet: Dr. Szlávik Antal atyánál a 031-7848182-es és a 0908-157070-es telefonszámon, vagy a szlavikantal@real-net.sk e-mail címen. ALBÉRLET

Azok, akik 20,00 Eur felett rendelnek, ingyen kapják A szentmise zsoltárai című kemény kötésű kiadványt! Cím: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 0948/057 508 • E-mail: office@remeny.sk

Pozsonyban, a központhoz közel (Apollo center, Nivy buszpályaudvar közelében) kiadó 2 (egybenyíló) szobás összkomfortos, korszerűen felújított bútorozott lakás, 2 nemdohányzó személynek – júliustól. 510 euró rezsivel együtt. Kapcsolatfelvétel: berthamari@gmail.com • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Hidd, amit

énekelsz Albán József „Aki szeret, az énekel, aki énekel, az kétszeresen imádkozik” (Szent Ágoston) Talán nem túlzás azt állítani, hogy az ima a hívő ember „anyanyelve”. S egész biztosan igaz a mottóban idézett Szent Ágoston-i mondás is: „…aki énekel, az kétszeresen imádkozik.”. Ismerjük vajon „énekes anyanyelvünket”? Elgondolkoztatnak olykor az ismerős templomi dallamok s énekeink szavai? Tamás József plébános írta egy helyen: „A magyar nép éneklő nép. Énekben mondja el örömét és bánatát, és ezzel vigasztalódik. A mai nyugtalan világban nagyon is szükség van erre, főleg a templom meghittségében.” „Szent lakóhelyén az Isten lakást ad az egyetértőknek. Bátorságot s erőt Ő ad népének.” (ÉE 590.) Bár viszonylag kevés templomban énekelnek gregorián alapú introitusokat (kezdőénekeket), meg kell becsülnünk ezeket a nagy és ősi múlttal rendelkező énekeinket. Valamikor ezek a zsoltárdallamok gyűjtötték össze – szó szerint, hiszen valójában gyülekező énekek voltak – elődeinket a szent liturgia ünneplésére. Mert amikor belépünk a templomba, arra a helyre kerülünk, ahol az ég és a föld összeér… Méltán énekelhetjük hát: „Szent lakóhelyén az Isten…” Milyen csodálatos ez – Isten vendégül lát minket, nem egy idegen, úgymond „semleges” területen akar velünk találkozni…, „lakóhelyén” fogad, oda vár… most és majd mindörökké. Nem fél minket az Úr beengedni a saját életterébe: a szeretetnek újabb isteni jele! S ha már vár minket, valamit el is vár tőlünk: „lakást ad az egyetértőknek”. Ó, ha legalább ránk, templomba járókra igaz lenne ez a szó: egyetértők! Pedig milyen minimális követelmény is ez: egyet kéne értenünk. S egyetértésünknek abból kellene fakadni, hogy: Egyet értünk; vagy másképp: hogy értjük az Egyet… Az egyetlen Istent. Talán az sem lenne baj, hogy sok apróbb dologban nem egyezünk meg, hogy éket vernek közénk a mindennapok kihívó kérdései – de a templomba annak a vágya kellene, hogy vezessen, hogy meg akarunk érteni az Egyből minél többet. S ha tudjuk, ha hisszük, hogy „Bátorságot s erőt Ő ad népének”, akkor már a jogos bizalom hangján dalolhatunk. Nincs szükség más bátorság- és erőforrásra: a többi úgyis mind hamis vagy csak pótlék. A keresztény ember önbizalma ez: „Bátorságot s erőt Ő ad népének.”

Szent László emlékmise Nyitrán 2013. július 26-án, pénteken 15 órakor kerül sor Nyitrán, a Szent László piarista templomban a Szent László emlékmisére. Az ünnepi szentmisét a felvidéki magyar családokért Böjte Csaba testvér, ferences szerzetes celebrálja vendég papokkal. Köszöntőt mond Ďurčo Zoltán, a Nyitrai egyházmegye magyar püspöki helynöke. Az ünnepélyes eseményre Nyitrára viszik az Árpád-házi szentek ereklyéit. A szentmise előtt 14 órától Szent Lászlót dicsőítő éneklésre várják a hívőket. A jelen levő családokat szeretnék a szervezők névre szóló emléklappal megajándékozni, ezért kérik, hogy írásban jelezzék érdeklődésüket, hogy az emléklapot adatokkal (név, lakhely) előre elkészíthessék. Kérik, hogy az érdeklődő csoportok is jelezzék szándékukat, mert nekik is emléklapot szeretnének átadni. Az emlékmisén adományokat gyűjtenek a Csaba testvér oltalmát élvező árváknak. Elérhetőségek: 00421 - 37/6318 328, 0915/726 753, e-mail: magaferenc2@gmail.com

Búcsú Barkán Szeretettel hívják az érdeklődőket a Kármelhegyi Boldogasszony Skapuláré Társulatának búcsújára, amelyet 2013. július 20-án és 21-én tartanak Barkán. Program: Július 20., szombat: 12 órától zarándokok érkezése 16.00 magyar szentmise a Skapuláré Társulat elhunyt tagjaiért 18.00 előadás – dr. Korzenszky Richárd OSB, a tihanyi apátság elöljárója, utána szentmise 21.00 szlovák szentmise 23.00 magyar nyelvű diákmise, majd gyertyás körmenet, szentségimádás Július 21., vasárnap: 5.00 görög katolikus szent liturgia magyar nyelven 7.00 magyar szentmise 9.00 szlovák szentmise – Vladimír Filo rozsnyói megyéspüspök 11.00 magyar szentmise – dr. Korzenszky Richárd OSB A szentmise után megszentelik a skapulárékat és megáldják az új skapulárés tagokat.

„Letöröl szemükről minden könnyet…”

Gyógyító lelkigyakorlat a világszerte ismert misszionárius, Dr. Joseph Vadakkel, M.C.B.S. indiai lelkiatya vezetésével Időpont: 2013. augusztus 30. – szeptember 1. Helyszín: Bős, UZ, Dunajská 3, 930 17 Gabčíkovo szentmise – adoráció - közbenjáró imádság testi és lelki gyógyulásokért – dicsőítés – tanítás Dicsőítésvezető: Csiszér László Jelentkezni lehet: 0911 584 006, e-mail: eucharistic.flame@gmail.com Nagy szeretettel hívnak mindenkit, aki szeretné megtapasztalni Isten gyöngéd szeretetét, szabadítását, hatalmas erejét, szeretne meggyógyulni testi, lelki, érzelmi betegségeiből. „Akinek van füle, hallja meg” ( Jel 3,6)

• ÉVKÖZI 15. VASÁRNAP • 2013. JÚLIUS 14.

Lelkigyakorlatok Máriabesnyőn 2013. augusztus 5-8. (hétfő 9 órától - csütörtök ebédig) Josip Loncar gyógyító imára épülő lelkigyakorlata 2013. augusztus 12-14. (hétfő ebédtől - szerda ebédig) Lelkigyakorlat özvegyeknek Vezeti: Kármán János atya 2013. szeptember 12-14. (csütörtök vacsorától - szombat vacsoráig) Kiss Ulrich SJ vezetői szemináriuma MbJ (Management by Jesus) 27. alkalommal kereszt(y)én vállalkozóknak és vállalati vezetőknek Több mint lelkigyakorlat: interaktív vezetői tréning Márk evangéliuma alapján Helyszín: Althan Ház Vác, Budapesti főút 5-7. Résztvevők száma: 12 fő. Jelentkezéseket a beérkezés sorrendjében fogadnak el. Jelentkezés: ilona@mbj.hu További információk és jelentkezés: Mater Salvatoris Lelkigyakorlatos Ház, 2100 Gödöllő-Máriabesnyő, Kapucinusok tere 3., tel.: 0036/28/420 176, fax/üz.rögz.: 0036/28/510 742, e-mail: matersal@invitel.hu, web: www.matersalvatoris.hu