Remeny 2013 31 aug 01 by Attila Nagy

„Barátom, azért sírok én, mert ön nem siratja a bűneit.” (Vianney Szent János szavai egyik „kíváncsiskodó” gyónójának)

31. szám

REMÉNY XXIV. évfolyam

2013. augusztus 4. – Évközi 18. vasárnap

Ferenc pápa első külföldi apostoli útja A Szentatya július 22-étől Brazília fővárosában, Rio de Janeiróban részt vett az egy hétig tartó, 28. Ifjúsági Világtalálkozón. Első beszédét a Guanabara elnöki palotában mondta, Dilma Rousseff miniszterelnök asszony üdvözlő szavai után. „Megtanultam, hogy a brazil néphez úgy kerülhetünk közel, ha hatalmas szíve kapuján lépünk be; engedtessék meg tehát nekem ebben a pillanatban, hogy tapintatosan kopogtassak ezen az ajtón... Nincs sem aranyam, sem ezüstöm, de magammal hozom a legértékesebbet, amit kaptam: Jézus Krisztust! Nevében jövök, hogy tápláljam a testvéri szeretet lángját, amely minden szívben él; kívánom, hogy mindenkihez és minden egyes emberhez eljusson köszöntésem: Krisztus békéje legyen veletek” – mondta beszéde elején a pápa. Miután köszöntötte az állam képviselőit, valamint püspök testvéreit, így folytatta beszédét: „Mint ismeretes, Brazíliában való jelenlétem fő oka túlmutat az ország határain. Ugyanis az Ifjúsági Világtalálkozóra jöttem el. Azért jöttem, hogy találkozzam a világ minden részéről érkezett ﬁatalokkal, akiket magához vonzott a Megváltó Krisztus kitárt karja. A ﬁatalok menedéket keresnek ölelésében, közel Szívéhez meg akarják hallgatni újból világos és erőteljes hívását...”

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,50 Eur

5 8 10

Kitartott egy életen át Tégy találékonnyá bennünket, Uram! Megtanítalak szeretni

Brazíliai utazása második napján, július 23-án Ferenc pápa programja szünetelt, hogy kipihenje az időeltolódást és a 12 órás repülőút fáradalmait. Szentmisét mutatott be, majd beszélgetést folytatott a világtalálkozóra érkezett bíborosokkal. A harmadik napon, július 24-én, a Szentatya az aparecidai Mária-szentélybe, Latin-Amerika egyik legfontosabb búcsújáró helyére utazott. A kegyhelyen mintegy 200 ezer ember fogadta őt. A pápa portugál nyelven mondta a szentmisét a környék főpásztoraival. „Kedves barátaim, eljöttünk, hogy kopogtassunk Mária otthonának ajtaján. Ő ajtót nyitott nekünk, beengedett otthonába, és megmutatja nekünk Fiát. Most azt kéri tőlünk: Tegyétek, amit mond ( Jn 2,5). Igen, Anyánk, elkötelezzük magunkat, hogy azt tesszük, amit Jézus mond nekünk! És ezt reménységgel tesszük, bízva Isten meglepetéseiben, örömmel eltelve. Így legyen” – mondta beszédében Ferenc pápa. A szentmise után a szentatya visszatért Rio de Janeiróba, ahol az Assisi Szent Ferenc Kórházat kereste fel. Az 500 férőhelyes intézmény az alkohol- és drogfüggőség kezelésén kívül orvosi-sebészeti ellátást nyújt a mélyszegénységben élőknek. A találkozó során elhangzott a kórház két (folytatás a 13. oldalon)

EZ TÖRTÉNT

Találkozás Híreket keresek lapunk számára a Vatikáni Rádió honlapján. Böngészésem közepette rátalálok egy rövid cikkre, amely arról számol be, hogy Ferenc pápa még Rióba utazása előtt „a Szent Márta házban fogadott egy brazil fiatalt, aki egyszerűen csak kérte, hogy szeretne találkozni vele”. „A pápa ebben lehetőséget látott arra, hogy megismerkedjen a fiatalok realitásának egy további aspektusával” – olvasom tovább a beszámolóban, a néhány nappal azt követően kezdődő útja alkalmával. Mint írják, a mostani pápa esetében ez egyáltalán „nem kivételes találkozás”. Először csak elmosolyodom, igen, Ferenc pápa ilyen. Aztán néhány pillanattal később belém hasít a gondolat: Az ismeretlen, 7000 kilométert kerékpáron megtett, saját bevallása szerint nem vallásos fiatalember simán bejutott a Szentatyához, aki „reggeli szentmiséje után elbeszélgetett vele, sőt még a biciklijét is megnézte”. Vajon ugyanígy bejut, bejuthat-e hozzá, Krisztus földi helytartójához az is, aki évek, évtizedek óta hűségesen, kitartóan szolgálja katolikus egyházunkat, akit az elmúlt hónapokban a maga lelki 7000 kilométere talán jobban megviselt, mint a fizikai próbatétel a fiatalt? Aki szeretne elbeszélgetni „főnökével”, elmondani neki mindazt, ami vele történt, megmagyarázni azt, amit mások vélhetően másképp látnak vagy másképp akarnak láttatni.

A leveleket, kérelmét útjára bocsátotta... Kinek a kezébe került, és ki, milyen szempontok szerint fog dönteni? Lesz-e módja a Szentatyának „készséggel elfogadni a kérést”, egy főpap kérését ugyanúgy, mint az ismeretlen ﬁatalemberét? Sok a kérdés, és a válaszokat nem ismerjük. Bízzunk benne, hogy az érintettek a lelkiismeretük szavára hallgatnak döntéseik során. Isten pedig – hisszük –, minden titkok tudójaként gondviselő szeretetével kíséri továbbra is azokat, akik a megpróbáltatások ellenére is hűségesen kitartanak mellette, kiállva a próbatételt.

VATIKÁN

VILÁGEGYHÁZ

Reformok előkészítése

Konzervatívok és haladók

A Szentatya létrehozott egy pápai bizottságot, amelynek feladata, hogy referáljon a Szentszék gazdasági-adminisztrációs struktúrájának szervezetéről. Ferenc pápa kézírásos közleményét július 19-én hozták nyilvánosságra. A dokumentumról a vatikáni Államtitkárság közleményt bocsátott ki. Ebben ismerteti az új bizottság feladatát: információkat gyűjt be, azokról beszámol a Szentatyának, és együttműködik a Bíborosi Tanáccsal, amely a Szentszék szervezési és gazdasági problémáit tanulmányozza. A bizottság tevékenysége a szentszéki intézmények reformjának előkészítését szolgálja. Ezeknek a reformoknak a célja pedig a már meglévő szervek egyszerűsítése és racionalizálása, valamint az egész vatikáni adminisztráció gazdasági tevékenységeinek ﬁgyelmesebb megtervezése. A bizottság szükség esetén együttműködhet a nyolc bíboros munkacsoportjával, akik a Római Kúriára vonatkozó Pastor Bonus apostoli konstitúció reformtervezetét tanulmányozzák.

A bizottság rendeltetését és hatáskörét a kézírásos közlemény (kirográﬁa) részletesen leírja. A bizottság tagjai világiak, akik „jogi, gazdasági, pénzügyi és szervezési szakértők”, előzőleg már vatikáni vagy egyéb egyházi gazdasági intézmények neves konzulenseiként, illetve ellenőreiként működtek. Egyetlen egyházi személy a bizottság titkára. A nyolc tag a következő: dr. Joseph F. X. Zahra (Málta) – elnök, Lucio Ángel Vallejo Balda prelátus - titkár (a Gazdasági Ügyek Prefektúrájának titkára), Jean-Baptiste de Franssu (Franciaország), dr. Enrique Llano (Spanyolország), dr. Jochen Messemer (Németország), Francesca Immacolata Chaouqui (Olaszország), Jean Videlain-Sevestre (Franciaország), George Yeo (Szingapúr). Dr. Zahra és dr. Messemer a szentszéki Gazdasági Ügyek Prefektúrájának nemzetközi revizorai. A bizottság mihamarabb elkezdi munkáját. Az első összejövetelre előreláthatólag a Szentatya brazíliai útja után kerül sor.

„A konzervatív és progresszív katolikusok egyaránt csalódni fognak Ferenc pápában” – mondta Walter Kasper bíboros, a Keresztény Egység Pápai Bizottságának volt elnöke (a képen). Mindezt a pápa spirituális megújulással kapcsolatos programjáról mondotta, melynek elsődleges irányvonala a szegények felé fordulás. A kardinális egy interjúban kijelentette: A jelenlegi pápával nagyon sokan szimpatizálnak. Megközelíthető, igazi pásztor, akinek vonzó a személyisége. Ugyanakkor, sajnos, sokakat ábrándít majd ki – az Egyház konzervatív ága máris úgy érzi: a Szentatya cserbenhagyta őket! Hiányzik belőle Benedek intellektualizmusa, és hagyományos intézményeket szüntetett meg a Vatikánon belül. Ugyanígy nem lesznek elégedettek a „haladók” mert bár sok minden változik, a lényeg ugyanaz marad. Nem változik például a papi cölibátus, és nem lesznek női szentelések. Ferenc pápa nem konzervatív vagy haladó. Egy szegény Egyházat akar, a szegényekért, mert fájdalmasan tudatosítja, hogy a világ populációjának nagy része nyomorban él. Ennek ellenére felismeri, hogy a kúrián belül is ellenállásra kell számítania, melynek azonban előbb-utóbb szervezeti és mentalitásbeli változásra is szüksége lesz. A reform nem lesz könnyű, de a pápa elszánt.

Magyar Kurír/Remény

katolikus.sk/Remény

REMÉNY katolikus hetilap Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella e-mail: kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat, Jilemnického 4., 90301 Senec

• ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP • 2013. AUGUSZTUS 4.

IČO: 00678066 Felelős kiadó: Mons. Szakál László A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk

Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg.

EZ TÖRTÉNT BUDAPEST

PORTUGÁLIA

90 éves a Szociális Testvérek Társasága A Szociális Testvérek Társasága Föderációja augusztus elsején ünnepi szentmisével emlékezik meg a Társaság alapításának kilencvenedik évfordulójáról Budapesten, a Boldog Salkaházi Sára-templomban. A szentmisét Alberto Bottari di Castello apostoli nuncius mutatja be latin nyelven. A Szociális Testvérek Társaságát Slachta Margit alapította 1923. május 12-én, Budapesten. Már az alakulás pillanatában voltak testvérek Romániában és az USA-ban is. Az idők folyamán a társaság Kanadában (1923), Szlovákiában (1927), majd Kínában (1946–1948) és (1963-tól) Taiwanon, Kubában (1951), Mexikóban (1963) és a Fülöp-szigeteken (1994) is letelepedett. A társaság 1953-ban két ágra vált: Los Angeles és Buffalo központtal. 1977-ben a kanadai szociális testvérek is önállósodtak, így a

Szociális Testvérek Társasága Föderációjába szervezetileg három ág tartozik: a Budapest (korábban Buffalo) központú ág, amelyhez a magyarországi, szlovákiai, romániai, kubai és buffalói szociális testvérek tartoznak; a Los Angeles központú ág, amely az egyesült államokbeli testvéreken kívül a mexikói, Fülöpszigeteki és taiwani testvéreket is tömöríti, és a Toronto központú kanadai ág. A programot Budapesten megnyitó ünnepélyes szentmise után a testvérek az alapító Slachta Margit szülővárosába, Kassára utaznak, ahol először előadásokon és műhelyeken foglalkoznak a témával. Ezután a szlovákiai, romániai és magyarországi testvérek tizennégy különböző helyszínen fogadják a csoportokat. A föderációs összejövetel résztvevői a programot augusztus 14-15-én Budapesten fejezik be. Magyar Kurír/Remény

RAD

Ünnepi alkalmak A radi Szentháromság-plébániatemplomban megtartott június 30-ai ünnepi szentmise keretében 11 elsőáldozó – Kasko Dániel, Miklós Natália, Szabó Dóra, Barna Viktor, Buhaj Cyntia, Tóth Mária, Tóth Klaudia, Mező Viktor, Hornyák Simona, Gyüre Bianka, Dudás László – vehette először magához az Eucharisztiában az Úr szent testét. Napokkal e szép esemény után is jó látni, hogy a szokások ellenére – miszerint a jövendőbeli elsőáldozók csak addig járnak rendszeresen templomba, amíg felkészítésük folyamatban van - nemcsak a vasárnapi szentmiséken vannak jelen. A hétköznapi szertartások gyakori résztvevői közé tartoznak, és az oltár körüli szolgálatba is rendszeresen bekapcsolódnak. Tevékenységükkel Böőr Roland helyi plébánosnak, a híveknek és főleg szüleiknek szereznek nagy örömet. Július 19-én szentmise keretében köszöntötték a hívek plébánosukat pappá szentelésének 15. évfordulója, valamint születés- és névnapja alkalmából. Az ünnepeltnek a jelenlévők és a rózsafüzér-társulat nevében Dócs Ilona és Murincsák Erzsébet fejezték ki a közösség jókívánságait. Azért, hogy az egyházközséget immár 15 éve töretlen lelkesedéssel, optimizmussal s nagy lelkierővel vezeti. Azért, hogy szívén viseli a hívek lelki gondozását, szentbeszédeiben irányt mutat a mindennapokban. Azért a fáradalmas és áldozatos munkáért, amelynek eredményei kézzelfoghatóak és láthatóak. Isten áldása kísérje életét, hogy erőben és jó egészségben folytathassa tevékenységét az egyház, szűkebb pátriánk és a hívek szolgálatában. Az ünnepnapot Roland atya szívélyes vendéglátása tette teljessé. Pankovics Miklós

Segítség álláskeresésben A portugál Karitász elnöke, Eugénio Fonseca a közelmúltban bejelentette, hogy létrehozta azt a platformot, amely segít a negyvenévesnél idősebb munkanélkülieknek az elhelyezkedésében. Portugáliában ugyan-

is jelenleg 18,2 százalékos az állástalanok aránya, és az ország helyzetéből ítélve, számuk még idén is nőni fog. A Religión en libertad spanyol nyelvű keresztény portál idézte a Brazíliába tartó Ferenc pápa repülőn tartott sajtótájékoztatóján az idősekhez is intézett biztató szavait: nemcsak a ﬁatalokról, hanem az idősekről sem szabad elfeledkezni, mert utóbbiak „hordozzák magukban a történelmet, a hazát és a családot, vagyis a társadalom tudását”. A ﬁataloké ugyan a jövő, de egyesíteni kell erejüket az idősek bölcsességével, csak így jut előbbre egy adott társadalom. Eugénio Fonseca néhány nappal korábban, de ugyanebben a szellemben jelentette be, hogy létrehozták a szakértelem hálózatát: azokét, akik állást keresnek, illetve azokét, akik munkát ajánlanak nekik. Magát az elképzelést is bemutatták már a lisszaboni székhelyű Portugál Kereskedelmi Társaság székhelyén, a foglalkoztatáspolitikai államtitkár jelenlétében. Fonseca reméli, hogy platformja már szeptemberben beindulhat, és hozzá tud járulni a munkanélküliség enyhítéséhez. Magyar Kurír/Remény

LIBANON

Felhívás az országért „Az államtól független hadseregek illegálisak, fennáll a veszély, hogy az országban a dzsungel törvénye kezd uralkodni, hogy folyamatosan növekednek a bűntettek, mely jelenségnek máris tanúi vagyunk” – ezek az aggodalommal, félelemmel teli kijelentések Béchara Boutros Rai libanoni maronita pátriárka (a képen) ajkáról hangzottak el július 14-én, vasárnapi homíliája során. A pátriárka a Bejrúttól 20 kilométerre fekvő Harissa nemzeti szentélyében végezte a szertartást, amely során megfogalmazta aggodalmait a haza jövője kapcsán. Felhívással fordult a politikai csoportokhoz, hogy az 1943-ban kötött Nemzeti Egyezmény szelle-

mében keressék a megbékélést, és kössenek új társadalmi megállapodás. A Franciaországtól függetlenné vált Libanonban 1943-ban a keresztények és a muzulmánok megegyeztek abban, hogy azonos mértékben osztoznak a politikai hatalomban és az intézményes szerepekben. Időközben azonban népesedési szempontból megváltozott az országban a helyzet, és mivel a muzulmánok vannak többségben, sokan megkérdőjelezik a korábbi egyezmény jogszerűségét. Ebben a szellemben azt követelik, hogy a hatalmat osszák három részre, a keresztények, a siíták és a szunniták között. A pátriárka nézete szerint

most „a politikai erők közötti örökös csatározások előbb-utóbb az ország pusztulásához vezetnek”. A veszély elhárításának egyedüli módja az, ha visszatérnek az alapító egyezményhez, amellyel a libanoniak felépítették hazájukat az egymás mellett élés alapjaira. Jelenleg Libanon egyik legnagyobb problémája, hogy a siíta Hezbollah milícia a szíriai rezsim oldalán harcol, míg a szalaﬁ iszlám harcosai a lázadók oldalára álltak. Libanon már teljesen belesodródott ebbe a rettenetes konﬂiktusba, amely számára a pusztuláshoz vezethet. Vatikáni Rádió/Remény • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AMIRE HITÜNK TANÍT

VÁRUNK RÁJUK –

A SZENTEKRE!

Összeállította: Mészáros Ádám

Történelmi tény, hogy kis nemzetünk aránylag nagy számú boldoggal és szenttel büszkélkedhet. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy szintén szép számmal vannak múltbeli hitvallók, életszentség hírében elhunyt magyarok, akik boldoggá-, ill. szenttéavatási eljárása folyamatban van. Új, időszaki rovatunkban őket szeretnénk a Kedves Olvasónak bemutatni. Szükségünk van a példájukra: várunk rájuk – a szentekre!

Mindszenty József (1892–1975) Mindszenty József, eredeti nevén Pehm József, 1892. március 29-én született Csehimindszenten. Esztergom érseke, Magyarország utolsó hercegprímása. Serédi Jusztinián utóda, a magyar katolikus egyház egyik legnagyobb 20. századi alakja. Kispapként a szombathelyi szemináriumban nevelkedett. 1915-ben szentelte pappá gróf Mikes János megyéspüspök a szombathelyi székesegyházban.1919-

ben a kommün idején internálták, püspökével együtt. Ebben az évben került Zalaegerszegre, ahol plébános volt a Mária Magdolna-templomban. 1944-ben nevezi ki őt XII. Piusz pápa veszprémi püspökké. 1944. március 25-én az esztergomi bazilikában Serédi Jusztinián bíboros, prímás, esztergomi érsek szentelte püspökké. Hivatalát épp a szüle-

A lelkipásztor válaszol

tésnapján, március 29-én foglalta el. Jelmondatául a „Devictus vincit” (legyőzetve győz) mondatot választotta. Püspöki kinevezését követően szigorú és következetes munkát végzett, számos iskolát és plébániát alapított. Nevéhez fűződik az a tiltakozó levél, amelyet az ország elpusztítása és a zsidóüldözés ellen fogalmazott meg a dunántúli püspökökkel együtt. A levelet személyesen adta át Szálasi miniszterelnök-helyettesének. Két hét leforgása után papjaival együtt letartóztatták. Első ízben Sopronkőhidán raboskodott, majd az Isteni Megváltó Leányai apácarend kolostorában házi őrizet alatt tartották. Püspöki székhelyére 1945. április 2-án tért vissza. Egyházmegyéjében igyekezett a háború okozta károkat helyrehozni, de gondja volt arra is, hogy hívei körében a harcok hónapjai alatt meglazult hitéletet, erkölcsi rendet papjai segítségével a korábbi szintre visszaállítsa. Havi rendszerességgel adott ki püspöki körleveleket és egyházmegyéjében közkedveltek voltak bérmaútjai. Rövid veszprémi püspöksége alatt 34 új plébániát, 11 új falusi iskolát alapított.

Hidegháború avagy az Apostoli Szentszék keleti politikájának kezdetei Magyarországon

Kedves Atya! Hittanórán hangzott el valahol: „Csak az üdvözülhet, aki katolikus; vagy ha becsületesen élt, annak ellenére, hogy soha nem hallott a katolikus hitről.” Igaz lehet ez?! Kedves Asszonyom! Így biztos, hogy nem igaz! Valószínűleg azt a régi és igaz megállapítást értette félre valaki, amely klasszikus megfogalmazásban így hangzik: „Az Egyházon kívül nincs üdvösség.” Jézus Krisztus egy egyházat alapított. Rábízta a kinyilatkoztatás teljességét, rábízta kegyelemeszközeit, megbízta azzal, hogy vezesse az embereket az üdvösség útján. Objektív, elfogulatlan vizsgálódással boldogan állapíthatjuk meg, hogy azok a jegyek, melyek Krisztus egyházát jellemzik – hogy egységes, szent, egyetemes, apostoli –, a római katolikus anyaszentegyházban vannak meg maradéktalanul, tehát jogosan valljuk magunkat Krisztus igaz egyháza tagjainak. És valljuk azt is, hogy minden kegyelem az Egyházon keresztül jut el az emberekhez, s kegyelem nélkül valóban nincs üdvösség. Valljuk azonban azt is, hogy Istennek az Egyházon keresztül áradó kegyelme nemcsak a katolikusok számára van fenntartva. Érvényesnek ismerjük el például a nem katolikus egyházi közösségekben kiszolgáltatott keresztséget, az pedig megigazulást és kegyelmet közvetít, s mint ilyen, üdvösségi eszköz is. Valljuk, hogy aki lelkiismereti meggyőződése szerint törekszik a jóra, üdvözül akkor is, ha szervezetileg nem tartozik a római katolikus Egyházhoz. Amikor Krisztus Urunk az utolsó ítélet indoklásáról beszélt, nem azt mondta, hogy „jöjjetek, Atyám áldottai, mert katolikusok voltatok”, hanem azt: „mert ennem adtatok, mert innom adtatok, mert betegségemben, fogságomban meglátogattatok” stb. – A balján állók sem azt hallják majd: „távozzatok az örök tűzre… mert reformátusok, evangélikusok stb. voltatok”, hanem: „mert éhes voltam és nem adtatok ennem” stb. Örülünk hát annak, hogy mi a teljes kinyilatkoztatást, az összes szentséget, az egész egyházi szervezetet magunkénak vallhatjuk, közvetlenül kaphatjuk meg az üdvösségünkhöz szükséges kegyelmeket, de örülünk annak is, hogy a végítéletkor velünk együtt sokan lesznek mások is Kriszus Urunk jobbján! • ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP • 2013. AUGUSZTUS 4.

Babos Anikó Új korszak a Vatikánban A Pacem in Terris kezdetű enciklika 2. Ami a mi témánk szempontjából különösen fontos, az az, hogy az enciklika miként nyit a szocialista berendezkedésű államok felé. Nagyon fontos leszögezni, hogy egyetlenegyszer sem fordul elő a szövegben a „szocialista”, „kommunista”, vagy épp az „ateista” szó. A pápa közvetlenül nem mondja ki egyszer sem, hogy a szocializmust nem tekinti múló, könnyen leküzdhető tévelygésnek vagy épp átmeneti jelenségnek. Nem mondja ki nyíltan, hogy a Szentszéknek együtt kell működnie a szocialista berendezkedésű rendszerekkel. Vannak azonban olyan mondatok a Pacem in Terrisben, amelyek közvetve ugyan, de ezeket a gondolatokat fejezik ki. Véleményem szerint mindenekelőtt az, hogy a pápa nemcsak a katolikusokhoz, hanem minden békeszerető emberhez szól. „Istentől indíttatva atyai szeretettel szeretünk minden embert…” Emellett az enciklika közvetve elismeri más politikai közösségek létjogosultságát: „… minden állam egymásközt egyforma a természet méltóságánál fogva. Mindegyik jogához tartozik tehát, hogy létezzék, hogy fejlődjék, hogy az ehhez szükséges kellékekkel rendelkezzék…”. Sőt, XXIII. János szerint a gyakorlati együttműködés lehetséges a más politikai közösséggel: „… ennek következtében előfordulhat, hogy egy tegnap még nem időszerűnek, vagy gyümölcsözőnek tartott közeledés vagy találkozás gyakorlati síkon ma vagy holnap már létrejöhet.” Ezen kívül a pápa kora vonásai között megemlíti a munkásosztály feltörését, a nőszerep változásának folyamatát s végül a gyarmati rendszer felbomlását, amelyeket egyébként legfőképp a Szovjetunió és érdekövezetébe tartozó országok hirdettek akkoriban. Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy az egyházfő a tárgyalás fontosságát fejti ki több helyütt, mint olyan eszközt, amellyel a vitás kérdéseket el lehet intézni. Mindezek az idézetek arra engednek következtetni minket, hogy a pápa késznek mutatkozott néhány gyakorlati kérdésben, tárgyalásos úton ablakot nyitni a világra, jó kapcsolatot kialakítani más politikai rendszerekkel, így a szocialista berendezkedésű országokkal is. Mindemellett fontos leszögezni, hogy az enciklikából kiérezhető az, hogy XXIII. János a demokratikus állam berendezkedést ítéli meg az ember természetének legjobban megfelelőnek: „Úgy véljük, hogy legjobban az felel meg az ember természetének, ha a polgárok együttélése úgy alakul ki, ha ott a hatalmi ágak három rendje van meg, amely a három legfőbb állami feladatnak alkalmasan megfelel…”.

NEKROLÓG

Kitartott egy életen át Egy tanúságtevő, hitvalló, szolgáló, tudományos és papi pálya lezárult: Petrasevics Nicefor József eperjesi görög katolikus kanonok (1915–2013) Fájdalommal kérdezhetjük: ugyan kit érint meg manapság, ha régi kegyetlen idők tanújaként, a hitéért több évig börtönt ült lelkipásztorra emlékezünk? Arra sem igazán ﬁgyel oda a szenzációkra kihegyezett átlagos olvasó, hogy egy törődött, idős ember méltatlan szegénységben tölti el utolsó éveit, súlyos betegségekkel küzdve, hiszen ez már szinte megszokott. Az pedig, hogy ez az elhagyatott, beteg öregember korábban a vallásos népénekek és a bizánci rítusú, vagyis görög katolikus egyházi zene neves kutatója volt, akit külföldön és a Magyar Tudományos Akadémián is ismertek és tiszteltek, és aki mégsem a tudományos kutatásaira fordította nyugdíjas éveit, hanem a magyarországi lakását eladva, Szlovákiában élő magyar hívek pásztorolására ment, amíg menni tudott – még talán a vallásos körökben is valami kuriózum, semmint példa. Pedig példa volt, példakép: ritka nagy kegyelemmel áldott és Istenről hosszú, küzdelmes életen át a börtöntől a tudományos életig változatos módon tanúságot tevő pap. Petrasevics József görög katolikus papcsalád harmadik gyermekeként 1915-ben született a mai Čukalovcén (akkori magyar nevein Csukalóc, Csukaháza), Eperjes közelében. Hatan voltak testvérek. Édesapja s bátyja papi hivatását követte. A többnyelvű, többkultúrájú, de fő identitásként magyar papi családban hagyomány volt a papi felmenők és a speciális egyháztörténelmi múlt őrzése. Ezek a kulturális és nyelvi gyökerek később jó táplálékot kaptak Egerben, és a (nőtlenül) pappá szentelődött, ez alkalomból a Nikefor nevet felvett ifjú majd jó s gazdag gyümölcsöket termett Isten igéjének hirdetése s a görög katolikus kulturális örökség tudományos kutatása terén egyaránt. Középiskolai tanulmányait az Egri Ciszterci Gimnáziumban végezte, amely

nemcsak magas oktatási színvonalat, hanem hitbeli tartást is adott növendékeinek. A családi háttér és az iskola kettős inspirációjaként jelentkezett Krisztus hívása, melyre nemcsak igent mondott, hanem amellett a válságos időkben, próbák alatt is kitartott. Kettős nyomás nehezedett a negyvenes évek végétől a görög katolikus áldozópapokra. Mint az evangélium szolgái, már papi voltuknál fogva is a kommunista rezsim üldözöttjei voltak. A görög katolikus egyházat egyedül Magyarországon engedte működni (már ahogy, megfigyelten és korlátozottan) az állam, a Szovjetunióhoz tartozó Kárpátalján betiltották, Szlovákiában pedig erősen korlátozták, s kezdetben ott sem engedték működését. Petrasevics Nikefor bátyját, Metódot is üldözte a szlovák rezsim, ő maga pedig börtönben ült a szovjet időkben. Először káplán volt Ungvárott (1941-45), majd Jakubanyban, azután szlovák plébániákon kisegítő, s 1950-től a zenei tehetségének és kutatásainak hódolt: kiváló énekes, illetve az ungvári székesegyház karnagya lett, akire később komoly tudósok emlékeztek hálával és elismeréssel. Nikefor atya felfigyelt arra, hogy a gazdag bizánci liturgikus egyházi zenében a népi vallásosság, a népi énekek hatása is tetten érhető. Kutatni kezdte az egyházi zenét és a párhuzamos népi vallási énekeket egyaránt. Ezt a tudományos, papi s karvezetői, sőt zeneszerzői pályát derékba törte a börtön, a hitéért kitartó lelkész elítélése. Mint később erről mesélt nekem (a bérmafiának), amíg el volt ítélve, hittestvérei azért imádkoztak, nehogy korábban szabaduljon, mert akkor nagy valószínűséggel beszervezi a kommunista rezsim. Ennek határozottan ellenállt, sőt még annak is, hogy áttérjen az ortodox egyházba. Nikefor azt is elmesélte, hogy még a saját édesapja is említette neki,

hogy színleg térjen át ortodoxnak, életét védve, de Nikefor kitartott a mellett a hit és meggyőződés mellett, amit ﬁatalon vállalt. A szocializmus éveiben túl sok babér nem termett számára. Magyarországra jött, a hivatalos eperjesi püspöki nyilvántartás azt írja, hogy a Hajdúdorogi egyházmegye kötelékébe lépett. Ez csak részben igaz. Nikefor ugyanis nem lehetett plébánián pap, hanem sok éven át római katolikus kántori munkát végzett Besenyőtelken, illetve kisegített különböző görög katolikus alkalmakon. Sokat utazott, és folytatni kezdte kutatásait. Az Egri Főegyházmegyei Könyvtárban idegenvezetőként is dolgozott, ahol már országosan elismert szakértője volt a görög katolikus és a bizánci zenének. Segítségét hálásan köszönték tudományos publikációikban olyan szerzők, akik szerencsésebb sorsot kaptak a Gondviseléstől. A rendszerváltozás előestéjén a Gondviselés pótolt valamicskét: ösztöndíjat kapott a Soros Alapítványtól a vallásos népénekek tanulmányozására, s meghívást az Eötvös Loránd Tudományegyetem Folklór Tanszékétől speciálkollégium tartására. Ez elsősorban Katona professzor és az egyetemen is, az akadémián is működő Küllős Imola érdeme volt; Küllős professzornő személyesen bátorította Nikefor atyát. Neki köszönhető Nikefor több publikációjának megjelenése. Sajnos, a legtöbb munkája kéziratban maradt, amelyeket gondosan legépelt, illetve kottákkal ellátott, és az Egri Eszterházy Károly Főiskola nyomdájában öthat példányban beköttette, s így osztogatta. Ezeket az írásait, valamint az egykor gazdag magánkönyvtárát részben kimenekítette Amerikában élő s őt miseadományok formájában segélyező görög katolikus hittestvéreinek, akik többre becsülték munkásságát; életéről és kutatásairól előbb je-

lentek meg összefoglaló méltatások angolul, mintsem magyarul. Szegényes körülményeit nemcsak a soványka szlovák nyugdíj, hanem a krisztusi szív is okozta: mindenét, amije csak volt, megosztotta rokonaival és idegenekkel is. Amikor nyolcvan éven felül ismét visszament Szlovákiába szolgálni, az egri lakását úgy adta ki főiskolás diákoknak albérletbe, hogy „amikor pénzetek van, tesztek az én takarékkönyvembe lakbért” – ám az ifjoncok nem honorálták mindig a legjobb becsülettel ezt a nagyvona-lúságot. (Egyszer felkerestem potyázó albérlőit, és közöltem: ha nem adtok a keresztapámnak lakbért, én teszlek benneteket az utcára – de Nice később ezért megfeddett: csakis a krisztusi úton, Sándor testvér, maradj szelíd! Egy csupor mézzel inkább, mint egy hordó ecettel – ezt idézte gyakran Páduai Szent Antaltól, és életére visszaemlékezve, még üldözőire is értette: ha börtönben a fogvatartóinkért imádkoztunk, hogy tartanánk itt, a szabadban csip-csup ügyekben haragot?) Nyolcvanas éveinek végén azután kiköltözött Perbenyikre és a Királyhelmec környéki magyar katolikusokat pasztorálta. Mikor hazalátogatott, sokszor kérdeztem: atyám, leéltél kilenc évtizedet, elszédülsz néha a hosszú liturgián, hát nem tudnál itthon pihenni? Válasza ez volt: ott, a kelet-felvidéki végeken kevés most a magyar pap, és engem hívnak, szeretnek, tudod, majd a sírban pihenek úgyis! Az az életem, hogy szolgáljak, ahol szükség van a szolgálatra – mondta. Kilencvenes éveinek végén a szikszói kórházba került. De, még a kilencven elmúltával, ép testben és ép szellemmel élhette meg, hogy kanonokká nevezte ki őt Eperjes görög katolikus püspöke, aki egyben a szlovákiai görög katolikusok metropolita-érseke! Nikefor a saját kanonoki beiktatásán konce-

lebrált, élete kilencvenes éveiben! Ezzel mutatta meg az Úr, hogy a földi liturgiában a mennyei liturgia előízét élvezzük, így mondhatta volna Nikefor is Pál apostol szavai nyomán: A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, készen vár rám a győzelem koszorúja, melyet azon a napon megad nekem az Úr! 2013. július 22-én temetését Szikszón az eperjesi metropolita-érsek atya végezte, magyar püspökök és papok koncelebrálásával. Ezt már a sokat szenvedett és életében az üldözések után sok méltatlan mellőzöttséget is eltűrt Nikefor a hitünk szerint egy boldogabb világból szemlélte. Küzdelmes volt a pálya, s nehéz a harc. De, hogy Isten szerint való élet volt, bizonyítja, hogy mind szóval, mind példával egyaránt a legkeményebb időkben is tanúja volt Krisztusnak. Nemcsak azzal, hogy kitartott a börtönben is, hanem azzal, hogy az evangéliumi egyszerűséget a keresztény tudomány elismert művelésével ötvözte. A tudomány sohasem távolít el Krisztustól, csak ez emberi butaság ver éket közénk és Isten közé – és ebben (is) adott követendő példát Petrasevics Nikefor, hetvenkét éves papi működése s kilencvennyolc éves földi pályája során. Petrasevics Nikefor József görög katolikus áldozópap, az Eperjesi egyházmegye kanonokja, kilencvennyolc éven át egységben élte a hitet, a szellemet, a kutatást és főként a Krisztus melletti rendületlen tanúságtevést. Adja meg Neked (a kutatásban ifjúkori mesteremnek és római létemre tudatosan választott görög pap bérmakeresztapámnak), drága Nice atya, a jól kiérdemelt győzelmi koszorút az Úr, az Ő színe látásában, amiben hitünk szerint már részesülsz!

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Évközi 18. vasárnap

VASÁRNAP ról ra

G. Kovács Pál nyárnak is megvan a maga szépsége. Különösen augusztusban, amikor már a learatott gabona a raktárokban van, a torzsás tövek közt millió szöcske ugrándozik, ha már be nem szántották az aratás után. A levegőben szitál a vörös vércse, a rétaljban gólyák lépegetnek, majd elszállnak a fészek felé. Szél alig jár a síkságon vagy a dombok hátán. A felhők is csak lassan ballagnak a napsütésben. Talán meg is állnának a fürdőző sokaság felett, de hiszen láttak ők már sokaságot más alkalommal is. Árnyékuk lassan úszik a vidék tájain. De ezzel nem sokat törődik a hívő ember, aki vasárnap a templomba siet, mert az a nap a jó Istené. Azon a napon oda kell figyelni, mint mond az Úr övéinek, mert az bizony fontos számunkra. Így van ez a mai vasárnapon is. Pedig, gondolhatnánk, a földi életben bizony szükségünk van mindenekelőtt a földi javakra. Hiszen a vagyonnal sok jót tehetünk. Ez így van. De a mai első olvasmányban megfigyelhetjük, hogy a földi javakat csak eszközként érdemes használni. Mert magukban a földi javak csak a hiábavalóságok közé tartoznak - olvassuk a Prédikátor könyvében, az első olvasmányban. Az esztergomi bazilika homlokzatán, ha a dunai hídról figyeljük, ezt a föliratot olvashatjuk: Quae sursum sunt quaerite. Vagyis magyarul: Keressétek, ami fönt van. Ez idézet a mai szentleckéből. Számunkra is fontos, hogy teljesen ne foglaljanak le az anyagi gondok, hanem figyeljünk a fönti, vagyis a természetfölötti értékekre is. Érdemes odafigyelni az evangéliumban közölt figyelmeztetésre, hogy földi életünkben nem rendelkezünk ugyan hatalmas vagyonnal, mégis megkörnyékezhet bennünket a fösvénység, amint azt a két testvért megrontotta, akik nem tudták elosztani az örökséget. Gondolhatnánk, hogy ez nem ránk vonatkozik. Pedig Jézus ezt a példabeszédet nem a gazdagoknak mondta el, hanem az egyszerű embereknek. Mert

nincs az a talán kis vagyon, amely biztonságot adhat. Ugyanis nem csak a gazdagság sodorhat bele bennünket a hamis biztonság érzésébe, hanem minden más olyan érték is, amelyről gondoljuk, hogy megvéd bennünket. Ilyen például a hatalomvágy, amikor mások fölé helyezzük magunkat. Sőt, tudjuk, Jézus elítélte a farizeusokat is, akik azt hitték, hogy ők tökéletesen megtartják a törvényt, biztonságban élnek, ezért értékesebbek, mint a többi ember. Az evangéliumban Szent Lukács följegyezte még, hogy „valaki” megszólította Jézust. Lehet, hogy a két testvér közül az egyik, aki a vagyon ügyében fordult hozzá, lehet, hogy nem ő volt. De Jézus nem vállalta az örökség megosztását. Tudta, hogy a szigorúan merev igazságszolgáltatás valamit mindig megöl. Alig van örökösödési per, aminek jogerős ítéletét a vesztes ne tartaná igazságtalannak. Ezt maga az emberi jogszolgáltatás is elismeri. Hisz van egy jogi megállapítás: Summum ius summa injuria. Vagyis, a jog következetes alkalmazása a legnagyobb igazságtalanság lehet. Ezért Jézus hangsúlyozza a szeretetet, ami elveszi a merev igazságkeresés keménységeit és élességét. A lényeg a mai evangéliumban az, hogy megszívleljük Jézus ﬁgyelmeztetését. A gazdag ember csak önmagával törődik. Az ilyen ember önközpontú, világnézete kizárja a másik ember érdekeit, kizárja a szeretet főparancsolatát. Amikor egy vitás kérdésben az egyik fél nem kezd vitatkozni, akkor Jézus felhívásának tesz eleget, aki a szelídeknek ígérte a Földet. Nagyon fontos megﬁgyelni az evangélium utolsó mondatát is: Istenben kell gazdagodnunk. De mit is jelent ez? A feleletet az evangélium további részében találjuk meg, amely azonban nincs ebben a mai szövegben. Jézus a további részben beszél erről, ahol magyarázza a gondviselésbe vetett bizalmat. Egyre bátrabban rábízni magunkat a jó Istenre. Ő az egyetlen kikezdhetetlen biztos támpont, amely biztonságot ad életünknek.

• ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP • 2013. AUGUSZTUS 4.

Olvasmány a Prédikátor könyvéből (Préd 1, 2; 2, 2123) Minden hiábavalóság, mondja a Prédikátor, csupa hiábavalóság. Minden csak hiábavalóság. Hisz jó néhány ember munkálkodott bölcsen, okosan és sikerrel, azután át kellett engednie szerzeményét olyannak, aki mit sem fáradt érte. Ez is hiábavalóság és nagy baj! Igen, mi haszna van az embernek sok-sok fáradozásából és törekvéséből, amellyel emésztette magát életében? Valóban: minden napja csupa szenvedés, és minden tevékenysége csak bosszúság. Szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Ez is hiábavalóság!

nemzedékről nemzedékre.

nak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltSzentlecke sétek föl az újat, aki Szent Pál apos- állandóan megújul tolnak a kolosszei- Teremtőjének képekhez írt leveléből mására a teljes (Kol 3, 1-5. 9megismerésig. Itt 11) már nincs görög Testvéreim! vagy zsidó, körülKrisztussal együtt ti metélt vagy körülis feltámadtatok. metéletlen, barbár Keressétek tehát vagy szittya, szolga azt, ami odafönt vagy szabad, hanem van, ahol Krisztus Krisztus a minden, ül az Isten jobbján. és ő van mindenAz égiekre irányul- ben. jon ﬁgyelmetek, ne Evangélium a földiekre. Hiszen Szent Lukács meghaltatok, és könyvéből életetek Krisztussal (Lk 12, 13-21) az Istenben van elAbban az időrejtve. Amikor azonban Krisztus, a ben: Amikor Jézus tanított, valaki mi életünk, újra megszólalt a sokamegjelenik, vele együtt ti is megje- ságból: „Mester, szólj testvéremnek, lentek a dicsőséghogy ossza meg veben. Fojtsátok el tehát tagjaitokban, lem az örökséget.” Ő így válaszolt neami földies: a paráznaságot, a tisztá- ki: „Ember, ki hatalanságot, az érzé- talmazott fel engem, hogy bírátok ki vágyakat, a bűVálaszos zsoltár nös kívánságokat és legyek, és elosszam (Zsolt 89, 3-4. 5- a kapzsiságot, ami örökségteket?” 6. 12-13. 14 és 17) nem más, mint bál- Majd a tömeghez Válasz: Uram, ványimádás. Ne ha- fordult: „Vigyázzamenedékünk lettél zudjatok egymástok, és őrizkedjetek

minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.” Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek a földje bőséges termést hozott. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtenem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van elég vagyonod, eltart sok évig. Pihenj, egyél, igyál, és élvezd az életet! Ám az Isten így szólt hozzá: Esztelen, még az éjjel számon kérik tőled lelkedet. Kié lesz mindaz, amit szereztél? Így jár az, aki kincset gyűjt magának ahelyett, hogy Istenben gazdagodnék.”

Liturgikus naptár Augusztus 4. ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP (Vianney János, Domonkos, Dominika) Énekrend: H 222; 157-116; 261 ÉE 144; 201-164; 362 Augusztus 5. Hétfő. Köznap (Szűz Mária római főtemploma - Havas Boldogaszszony, Krisztina, Afrodité) Miseolvasmányok: Szám 11,4b-15; Zsolt 80,12-17; Mt 14,13-21 Válaszos zsoltár: Örvendjetek Istennek, a mi segítőnknek! Énekrend: H 160; Gl 527; 178 ÉE 313; 251; 247 Augusztus 6. Kedd. Ünnep – URUNK SZÍNEVÁLTOZÁSA (Berta, Jusztusz) Miseolvasmányok: Dán 7,910.13-14; Zsolt 96,1-2. 5-6. 9; 2Pét 1,16-19; Lk 9,28b-36 Válaszos zsoltár: Király az Úr! Legfölségesebb az egész világon! Énekrend: H 232; 422; 153 ÉE 146; 198; 134

Augusztus 7. Szerda. Köznap (II. Sixtus pápa, Kajetán, Ibolya, Donát) Miseolvasmányok: Szám 13,1-2a.25 - 14,1.2629.34-35; Zsolt 105,6-7a 13-14. 21-23; Mt 15,21-28 Válaszos zsoltár: Emlékezzél meg, Uram, rólunk, hiszen népedhez te jóságos vagy. Énekrend: H 227; 143; 263 ÉE 143; 207; 217 Augusztus 8. Csütörtök. Köznap (Domonkos, Eszmeralda) Miseolvasmányok: Szám 20,1-13; Zsolt 94,1-2. 67. 8-9; Mt 16,13-23 Válaszos zsoltár: Bár hallgatnánk ma Isten szavára: „Népem, ne légy keményszívű!” Énekrend: H 222; 145; 167 ÉE 144; 210; 283 Augusztus 9. Péntek. Ünnep – A keresztről nevezett Szent Teréz Benedikta (Edith Stein) (Román, Emőd, Edit) Miseolvasmányok: Oz

2,16b.17b.21-22; Zsolt 44,1112. 14-15. 16-17; Mt 25,1-13 Válaszos zsoltár: Halljad, leányom, és ﬁgyelj, füledet hajlítsd szavamra! Énekrend: H 81; 145; 263 ÉE 88; 210; 217 Augusztus 10. Szombat. Ünnep – Szent Lőrinc (Blanka, Csilla) Miseolvasmányok: 2Kor 9,6-10; Zsolt 111,1-2. 5-6. 7-9; Jn 12,24-26 Válaszos zsoltár: Boldog az az ember, aki irgalmas szívvel segíti társait. Énekrend: H 222; 126; 157 ÉE 144; 180; 201 Augusztus 11. ÉVKÖZI 19. VASÁRNAP (Assisi Klára, Zsuzsanna, Tiborc) Miseolvasmányok: Bölcs 18,6-9; Zsolt 32, 1 és 12. 18-19. 20 és 22; Zsid 11,1-2.819; Lk 12,32-48 Válaszos zsoltár: Boldog az a nemzet, melyet az Úr örökségül választott magának. Énekrend: H 229; 134-126; 212 ÉE 142; 153-180; 275

LELKI TÁPLÁLÉK

Önátadás

Ezt üzeni... Vianney Szent János Augusztus 4.

Koller Gyula

ean-Baptist Marie Lyon mellett, Dardilly helységben született, 1786. május 8-án. Gyermekkora a nagy francia forradalom korszakára esett. Tizenegy éves volt, amikor otthon, a szobájukban először járult szentgyónáshoz egy bujdosásra kényszerített papnál. Éjnek idején járt hittanórákra, apácák tanították titokban. Első szentáldozáshoz egy homályos pajtában járult. Az elemi iskola óráin csak néha vehetett részt, mert apjának szüksége volt a munkájára. Ezért alig tudott írni-olvasni, amit tanult, azt is hamar elfelejtette. Balley abbé, egy nagyon művelt pap, maga mellé vette és felkészítette a papságra. De a szentelés több akadályba is ütközött. Ám a lyoni érseki helynök, aki Balley abbé barátja volt, szentelésre bocsátotta ezzel az indoklással: „Jámbor lélek, ismeri a rózsafüzért, és tiszteli a Szűzanyát. A többit a kegyelem és a szíve majd elvégzi.” Pappá szentelése után, 1815-től atyai barátja, Balley abbé káplánja lett, aki szeretettel és humorral bevezette az imádságba és az aszketikus életbe. Amikor harminc hónap múlva Balley abbé szentség hírében meghalt, János mester és oltalom nélkül maradt. Püspöke plébánoshelyettesi kinevezéssel Arsba küldte. Ars egy kicsi, elkereszténytelenedett falu volt. János itt minden apostoli buzgósága ellenére nagyon egyedül volt. Ezek az esztendők életében a legkeményebb vezeklés ideje voltak. Alig evett valamit. Éjszakánként fogta a lámpását, átment a templomba, bezárkózott, és ott virrasztott az Oltáriszentségnél. Két év múlva súlyos lelki válságon ment át. Kérésére az érsek áthelyezte Sallesba. De nem tudott elutazni, mert a Saone folyó éppen áradásban volt, és néhány megtért hívője tiltakozott a távozása ellen. Erre másodszor is „eljegyezte magát” a faluval. Belevetette magát a munkába: felújította öreg templomát, és a környékbeli falvakban részt vett a népmissziókban. Prédikálni sehova nem hívták, de a templom egyik sarkában gyóntathatott. Míg a papok nem becsülték, a lelkek, akik rábízták magukat, megismerték tőle a tökéletesség útját. Néhány család, akiket megragadott János szava és élete, áttelepült Arsba. De hamarosan jelentkezett a sátán. A plébánia falát telemázolták gyalázkodó megjegyzésekkel. János bevallása szerint a sötétség fejedelme éjnek idején kereste fel, és próbálta teljes reménytelenségbe és kétségbeesésbe hajszolni. Mindez azonban csak kísértés volt, mert János olyan kapcsolatban volt a másik világgal, mint a szentek közül csak kevesen.

Az 1832–es országos kolerajárvány Arsot elkerülte. Ez is segített abban, hogy idegenből egyre többen jöttek Arsba, a falu megváltozott, és a hit lassan éledni kezdett. 1843-ban a lelkipásztori munkától és belső, titkos harcaitól úgy kimerült, hogy súlyosan megbetegedett. Amikor újra talpra állt, elmenekült falujából. Az emberek azonban utána mentek, s mikor megtalálták, erőszakkal vitték vissza. Amikor a munkától túlterhelve segítőtársat kért, kapott egy zsarnokoskodó káplánt. János abbé szótlanul visszahúzódott, és szenvedett. Közben minden nyomorúsága ellenére megadatott neki a szó, amellyel a gyónókat megnyerte. Az évenként Arsba zarándokló emberek száma a százezer felé közeledett. János abbé pedig olykor tizennyolc órán át is egyhuzamban gyóntatott. Később a püspök új káplánt küldött melléje, aki úgy szerette, mintha atyja lett volna. János élete végére mindenét eladta, és szétosztotta a szegények között. A ﬁzikai ereje teljesen elfogyott, de szeretete és türelme nem. Mindazt, amit tett, semminek tartotta. A csodákat, amelyeket végbevitt, mindig eltitkolta, sőt, ha rajtakapták, szégyenkezve elfutott. Bár sokan voltak körülötte, János abbé 1859. augusztus 4-én mégis olyan magányosan halt meg a kimerültségtől Arsban, amilyen magányosan élt. X. Pius pápa 1905-ben boldoggá, XI. Pius pápa 1925. május 31-én szentté avatta, 1929-ben pedig a plébánosok patrónusává nyilvánította. Ünnepét 1928-ban vették fel a római naptárba, augusztus 9-re, majd 1969-ben halála napjára, augusztus 4-re tették át. * * * Amikor János abbét paptársai ostobasággal vádolták, az új püspök ezt mondta: Bárcsak több ilyen ostoba papom lenne. János pap „ostobasága” ugyanis szerénységgel, igénytelenséggel és alázatos jámborsággal párosult. Eme erények mellett a Szentlélek pótolta a hiányzó tudást, és kegyelmével olyan képességgel ruházta fel, amellyel szíveket tudott megnyitni és gyógyítani. Korunk diplomákért és kitüntetésekért versengő embereinek nagy szüksége lenne János abbé erényeire! Szerzésre beállított világunknak üzeni, hogy a rászorultak számára is „szerezni kell”, nemcsak magunknak.

HÉT

ről re

indannyian az istengyermekség mély megélésére kaptunk meghívást a keresztség által. Istengyermekségünk legmeghatározóbb üzenete, hogy amint Jézus Krisztus Isten egyszülött ﬁa, úgy mi is Isten gyermekei vagyunk – fogadott gyermekei. Isten mindnyájunkat gyermekeivé fogadott, egyenrangú gyermekeivé. S amint Jézus – hűséges ﬁúként – mindent átadott az Atyának, „kiüresítette önmagát”, úgy mi is erre az önátadásra vagyunk meghíva. Az önátadás ugyanis a keresztény életvitel lényege. Jézus mindent átadott az Atya kezébe, feltételek nélkül átadta önmagát. Ő számunkra az önátadás példaképe, az a testvér, aki ta-

kozni az Istenre. Ez a ráhagyatkozás azonban Isten kegyelme nélkül elképzelhetetlen, képtelenek vagyunk átengedni életünket Istennek az Ő segítsége nélkül. Az önátadás nem megy végbe önmagától. Másrészt azzal is tisztában kell lennünk, hogy Isten csak azt veszi el, amit átadunk neki – senkit sem kényszerít az önátadásra. De amit átadtunk, az már többé nem jelent gondot, terhet számunkra. Sokszor úgy gondoljuk, hogy már mindent átadtunk Istennek, már teljesen az Övéi vagyunk, de ha jobban megvizsgáljuk életünket, hamar rájövünk, hogy csak a „fölösleget”, amivel már igazán nem tudunk mit kezdeni, merjük átengedni Neki. Imáinkban gyak-

nít, hogyan adjuk át önmagunkat teljesen az Istennek. A hétköznapok tapasztalataiból nagyon jól tudjuk, hogy ennek megvalósítása komoly elhatározást követel. Sokszor készek vagyunk az önátadásra, de előszeretettel hagyunk magunk mellett kiskapukat, amelyekhez „veszély” esetén vissza lehet térni. Hozzáállásunkból nagyon sokszor hiányzik a bizalom, az Istenre való ráhagyatkozás. Nem tudjuk átadni önmagunkat Istennek, mert szívesebben látjuk életünket a magunk kezében, mintsem az Istenében. Aki nem tudja feltételek nélkül átadni magát Istennek, aki nem tud bízni Benne, az nem mondhatja magáról, hogy ő Isten gyermeke. Isten gyermeke ugyanis feltételek nélkül mer ráhagyat-

ran megfogalmazódik az az illúzió, hogy már teljesen Neki szenteltük magunkat, családunkat, de valójában semmiről sem mertünk lemondani – a szavak szintjén igen, de a tettek szintjén folyamatosan kudarcot vallunk. Tegyük fel magunkban a kérdést: Életünkből mit mertünk teljesen Istenre bízni? Mikor mertünk igazán ráhagyatkozni? Eckhart mester írja: „Isten csak olyan mértékben részesül az életedben, amilyen mértékben mertél abból kiköltözni.” Isten csak akkor tud nagy dolgokat véghezvinni általunk, ha teljesen átadjuk önmagunkat – ha akarat nélküli eszközök tudunk lenni a Mester kezében.

Fotó: Világháló

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LÉLEK ÉS ÉLET

Tégy találékonnyá bennünket, Uram! Nagy bajunk nekünk, gyakorló katolikusoknak is, hogy bizony gyakorta fénytelen, élettelen a hitünk. Nem vagyunk eléggé találékonyak a szeretet gyakorlásában sem. Sokszor gépies, sablonos és örömtelen az imaéletünk. Megszokottá, egyhangúvá vált a vasárnapi szentmisén való részvételünk. Életvitelünkben az esetek többségében alig különbözünk a vallástalan vagy hitehagyott testvéreinktől. Hogyan kívánunk az örömhír hirdetőivé válni, ha /hit/életünk íztelen, sótalan, sivár? Ez pedig egyebek mellett azért van, mert nem tudunk igazán hinni, mert nem tudunk feltétel nélkül szeretni másokat, legfeljebb csak saját magunkat. Mert nem is tudatosítjuk, hogy mennyire bizalmatlanok, önzők, irigyek vagyunk másokkal szemben. Mert a másik emberben vetélytársat, ellenséget látunk, mert nem merjük elajándékozni önmagunkat. Mert nem érezzük át, hogy amikor az ember kap, csak a keze telik meg, amikor azonban ad, megtelik a szíve is. Évek óta szinte naponta forgatom Hetényi Károly Beszélgetés a Mesterrel c. könyvének negyedik, átdolgozott kiadását, amely imákat és elmélkedéseket tartalmaz az ifjúság számára. Csak mellékesen jegyzem meg, kíváncsi volnék, hány mai tizen- és huszonéves ismeri ezt a felettébb hasznos kiadványt? Mondhatnám, koromnál fogva akár mellőzhetném is e könyvecskét, csakhogy az idősebbek is haszonnal forgathatják, hiszen pont a bevezetőben említettek miatt meríthetünk a benne található imákból, elmélkedésekből erőt, sok ötletet keresztény életünk színesebbé, gyümölcsözőbbé, hatékonyabbá tétele érdekében. Csak egy-két példát említek. Olvasom az egyik elmélkedésben,

hogy hajdanán a cserkészek egyik alapvető követelménye volt az úgynevezett „napi jótett”. Ez azt jelentette, hogy a cserkésznek mindennap legalább egy jót kellett tennie valakivel. S ha eleinte volt is

igyekezetükben mosolyognivaló erőltetettség, idővel kialakult bennük a szemléletmód, mely a világot elsősorban aszerint vette tudomásul, hogy ki, miben szorul segítségünkre. Kérdezem, mi az akadálya, hogy mi, felnőttek, is elsajátítsuk és naponta gyakoroljuk ezt a dicséretes cserkészerényt? Egy másik helyen pedig arról olvastam, hogy Budapesten, a piaristák Mikszáth Kálmán téri gimnáziumának lépcsőházában látható ez a felirat: Ajándékok, amelyek nem kerülnek semmibe. Csak néhányat ragadok ki belőlük. Egy jó szót szólni, egy beteget fölvidítani, óvatosan csukni be az ajtót, jogos panaszt nem melegíteni fel újra, nem sértődni meg egy félresiklott szó miatt, megtalálni a di-

Életige 2013. augusztus Chiara Lubich „Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.” (Lk 6,32) Erre a hónapra az Élet igéjét Lukács evangéliumából választottuk. Ez Jézus egyik mély értelmű kijelentése, melyet a Máté evangéliumban leírt hegyi beszédhez lehetne hasonlítani. Ebben a részben – ahogy tudjuk – Jézus leírja, hogy mit kíván tőlünk Isten Országa, s jellemzi azokat is, akik ehhez az Országhoz tartoznak: ők arra törekednek, hogy a mennyei Atyát utánozzák. Ebben a szentírási szakaszban Jézus

arra hívja meg tanítványait, hogy a mennyei Atya szeretetével szeressenek. Ha gyermekei akarunk lenni, akkor úgy kell szeretnünk felebarátainkat, ahogyan Ő. „Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.” Az egyik vonás, mely leginkább jellemzi az Atyaisten szeretetét: az abszolút ingyenesség. Szeretete egész más, mint a világ szeretete. Amíg ez utóbbi a kölcsönösségre és a szimpátiára épül (azokat szeretjük, akik min-

ket szeretnek vagy szimpatikusak nekünk), addig a mennyei Atya szeretete teljesen érdek nélküli; függetlenül attól, hogy fogják-e viszonozni, teljesen odaajándékozza magát teremtményeinek. Olyan természetű szeretet ez, mely kezdeményez, mely mindent odaad, amije van. Ebből következik, hogy épít és átalakít. A mennyei Atya nem azért szeret bennünket, mert jók vagyunk, mert olyan szép a lelkünk, hogy kiérdemeljük ﬁgyelmét és szeretetét. Éppen ellenkezőleg: szeret minket, s ezáltal létrehozza bennünk a jóságot, a kegyelemből fakadó lelki szépséget, barátaivá, ﬁaivá tesz minket. „Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.” Az Atyaisten szeretetének másik jellemző vonása az egyetemesség. Mindenkit szeret, megkülönböztetés

• ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP • 2013. AUGUSZTUS 4.

csérő, elismerő szót a jóra, megtalálni az együtt érző szót a megalázottaknak, elismerni az elkövetett helytelenséget, bizonyos dolgokra aludni egyet, mindenre rászánni a kellő időt és gondot, és mindenben, de mindenben szeretettel lenni… S azt már én teszem hozzá, hogy mi, felnőtt gyakorló katolikusok, élünk-e ezekkel az ingyenes ajándékokkal? Az egyik napi elmélkedésben azt olvastam, hogy: Istenem, mit használnak a nagy eszmék, szép elképzelések országodról, ha arra sem vagyunk képesek, hogy az egymással való mindennapi érintkezésben türelmesek, tapintatosak, udvariasak és elnézőek legyünk…? Nemde ránk is vonatkoznak ezek a megállapítások? Nagyon szívemhez nőtt boldog emlékű XXIII. János pápa reggeli imája, amelyből most idézek: „Minden embert, aki csak találkozik velem, úgy fogadok, mint akit te küldtél hozzám. Ő a testvért lássa bennem, az én szavaimból és tetteimből pedig a krisztusi szeretet sugározzék reá. Senki sem távozzék tőlem anélkül, hogy legalább egy jó szót ne kapott volna. Add, hogy magamat elfelejtsem, és bele tudjam élni magam mások helyzetébe. Add, hogy sohase veszítsem el önuralmamat, és ne legyek barátságtalan vagy sértő.” Ebből a néhány kiragadott idézetből is látni, hogy a jelzett imádságoskönyv gyakori forgatása nemcsak ﬁataloknak, hanem nekünk, idősebbeknek is nagy segítségünkre lehet a mindennapokban hitünk cselekvő és tettekben való megéléséhez. Éppen azért naponta, akár többször is, újra meg újra kérjük: tégy találékonnyá bennünket, Uram! Fotó: Világháló

nélkül. Szeretete határtalan, minden mértéket felülmúl. Egyébként Isten szeretetét nem is nevezhetnénk ingyenesnek és teremtő erejűnek, ha nem éppen azok felé fordulna, akik valamiben hiányt szenvednek, ha nem akarna betölteni minden űrt. Ezért szereti tehát a mennyei Atya azokat a gyermekeit is, akik hálátlanok, távol vannak tőle, vagy lázadnak ellene, sőt ők azok, akikhez leginkább vonzódik. „Ha azokat szeretitek, akik szeretnek titeket, mi a jutalmatok? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.” Hogyan fogjuk tehát élni az e havi igét? Úgy, hogy a mennyei Atya igazi gyermekeiként élünk és utánozzuk szeretetének főleg azt a két jellemző vonását, melyről az imént beszéltünk: az ingyenességet és az egyetemességet. Arra fogunk tehát törekedni, hogy elsőként, nagylelkűen, együttérzéssel

szeressünk, hogy szeretetünk nyitott legyen mindenki iránt, de főleg azok iránt, akiknek a környezetünkben tartalmatlan, üres az életük. Olyan szeretetre kell törekednünk, mely nem az eredményességet nézi. Azáltal, hogy másokat is részesítünk a Tőle kapott természetes és kegyelmi ajándékokban, azon fáradozunk majd, hogy Isten nagylelkűségének eszközeivé váljunk. Ha hagyjuk, hogy Jézusnak ez az igéje vezessen minket, akkor új szemmel és új szívvel fogunk tekinteni minden felebarátunkra, akivel kapcsolatba kerülünk, és a hétköznapi élet adta helyzetekre is. S bárhol legyünk (a családban, az iskolában, a munkahelyünkön, a kórházban stb.), arra érzünk majd ösztönzést, hogy a szeretetet, azt az isteni szeretetet terjesszük mindenütt, melyet Jézus hozott a földre. Egyedül ez a szeretet képes arra, hogy megváltoztassa a világot. (Az Élet Igéje, 1992. február, Új Város 1992/2.)

FOHÁSZ

Az isteni hatalomról Ki ne tapasztalta volna már meg, hogy amikor bekerül egy új, eddig ismeretlen közösségbe, milyen sokféle nézetű és színes életszemléletű emberrel találkozik, akikkel néha (vagy inkább gyakran!) nem is tud mit kezdeni, hiszen mindegyik azt gondolja magáról, hogy az ő nézete, véleménye jó - ezért nehéz ettől eltéríteni. Meg nem is érdemes. Szavak helyett szóljanak inkább a tettek. A fővárosi kórház egyik osztályán minden pénteken délután látogatást tesz egy civil hölgy, hogy megtudakolja, ki igényel a soron következő vasárnapon lelkipásztori segítséget. Igényli-e a gyónási lehetőséget, kíván-e szentáldozásban részesülni, a lelkésszel közös imában részt venni stb. A négyágyas szobában egyedül jelentkeztem be a lelkipásztori felhívásra. Vasárnapra ébredve szomszéd betegtársnőmet hazaengedték. Helyette egy meleg tekintetű, értelmes arcú, idősebb hölgy lett az új szomszédom, aki agyvérzést szenvedett el, minek következtében végtagjai ugyan mozogtak, de egyedül járni nem tudott, beszélni pedig egyáltalán nem. Csupán mutogatva, száját mozgatva, jelekkel adta tudtul közlendőjét. Miután vasárnap délelőtt megérkezett szobánkba a lelkipásztor, hogy kiszolgáltassa nekem a Szentséget, érdeklődött a többiektől is, nem kívánnak-e tőle valamit. Új szomszédom felém fordulva mutogatni kezdte, hogy ő szeretné, ha az atya áldásban részesítené. Kért, hogy adjam ezt tudtul neki. A pap szívesen tett eleget a felkérésnek, és áldásban részesítette, amitől a beteg a könnyekig meghatódott, és hálásan integetett a távozó pap után, majd nekem is intett köszönete jeléül. A szobában halálos csend maradt a jelenet után. Egy korosodó hölgy ugyan később megjegyezte, hogy irigyel bennünket, amiért korunk ellenére még hiszünk a gyermekmesékben, de ha bennünket ez megnyugtat, hát tegyük! Az ablaknál fekvő negyedik beteg - egy korához képest jól ápolt, nagyon

jó karban lévő, 91 éves diplomás nő - viszont csak másnapra emésztette meg az eseményeket, és elmondta, hogy bizony ő sem vallásos. Most éppen azzal múlatja az idejét, hogy Goethe Faustját olvassa, már nem először. Tudja a nagy szellemóriásról,

hogy nem tartozott éppen a legbuzgóbb hívők kategóriájába. Csodálkozással hallgattam az idős nő beszédét. Csak annyit jegyeztem meg, hogy a hit ajándék, nem feltétlen velejárója a szellemi nagyságnak. De azért majdnem minden esetben be szokott az következni, hogy amikor a tudomány már cserben hagy nagy tudású géniuszokat, akkor lép színre náluk (is) a hit, mert a maguk tudása és tehetsége a dolgok teljes megértéséhez már kevésnek bizonyul. Goetheről én is tudok egyet és mást. Műveit is ismerem a klasszikus költőnek, megvannak a könyvtáramban. Egyéniségének sokoldalúsága - megtévesztő. Kedélye két véglet között mozgott. Hullámzó jellemű volt, egyik pillanatban ujjongott, a másik percben szomorkodott. Az is való, hogy gyermekkorától kezdve megrendült az isteni gondviselésbe vetett hite. Kétkedő lélek volt. Kosztolányi Dezső róla írt bevezető írásában azt olvassuk, hogy ﬁlozó-

fiája abból állt, hogy nem volt filozófiája. De soha egyetlen szavával sem szolgálta a sötétséget. Egyetlen markolással összefogott eget és földet, Istent, embert és ördögöt. Száz és száz jellemet vetített elénk… magából kiindulva. Többé-kevésbé mindannyiunkban jelen vannak ezek a szélsőséges jellemvonások. Az elkövetkező pénteken délután újra megjelent a hölgy, hogy ismét megtudakolja, kívánunk-e lelkipásztori segítséget. A szomszédnőm arca felderült. Mutogatta nekem, hogy bűnbánati szentségben szeretne részesülni. Én is jelentkeztem ismét. A másik két társ közül a fiatalabbik e pillanatban - tüntetően - kiment a szobából. A 91 éves pedig mindenkitől elfordulva mélyen hallgatott. A vasárnap eljöttével új káplán érkezett. Mi ketten elvégeztük a szentgyónást és szentáldozást. Mindketten elérzékenyültünk, mert nagyon felemelő érzés volt. Megrendülve a hatástól, elhomályosult szemmel, biztatóan szorítottuk egymás kezét a kitartásra! Ezt tudta adni abban a pillanatban - az elesettségben - a hit, amely a legőszintébb szívöröm. Elfogadtuk, fenntartások nélkül Isten hatalmát felettünk - kicsiségünkben, gyengeségünkben, törékeny emberi létünkben. Ilyen érzést semmi másban nem találunk, csak a hitben. De, hogy Goethe Faustjához is visszatérjünk, meg kell említeni, hogy a zárszóban azt olvashatjuk, hogy felülkerekedik az az érzelmi állapot, amely arra irányul, hogy a hálához és bocsánatkéréshez kapcsolja figyelmünket a mű egyik szereplője (Doctor Marianus) által - aki a végén arcra borulva így imádkozik: Remélj bűnös! Áldva néz / Rád le a bocsánat. / Javítson meg hálakész, / Töredelmes bánat. / Ki-kit szítson tiszta láng, / Hogy kedvében éljünk; / Isten anyja, szűz anyánk, / Királyné, légy velünk! Fotó: Világháló

A hét imája Ezt az imát a templomban találtam egy imakönyvben. Azóta minden nap imádkozom a rózsafüzér imádságom előtt. Szívesen megosztanám a Remény olvasóival. Marczell Ilona, Albár

Szentolvasóval a kezünkben… Szentolvasóval a kezünkben imádkozunk Szűz Máriával együtt, mert ha ő velünk imádkozik, szent Fia bizonyára meghallgatja a mi kéréseinket. Urunk Jézus Krisztus, szálljon fel imádságunk dicsőséged trónusához és Szűzanyádnak, az Olvasós Boldogasszonynak közbenjárására hallgasd meg minden kérésünket, aki élsz és uralkodol, mindörökkön örökké. Amen.

Ima betegekért Jóságos Istenem, a betegekért könyörgünk hozzád. Gyógyulást vagy legalább enyhülést kérünk számukra, fájdalmaik elviseléséhez. Ők most ezt a legfontosabbnak látják, érzik. Te, Uram, kérünk, sugalld szívünkbe ezeket a szavakat: „A legfontosabb az, hogy a lelked ne legyen beteg!” Uram, legyen meg a Te akaratod! Ha Te akarod, meggyógyíthatod őket, Ha a Te szent akaratod az, hogy tovább viseljék a keresztjüket, akkor kérünk Téged, adj nekik erőt is hozzá.

Védelmezd a betegeket és enyhítsd fájdalmaikat. Teljesedjen be rajtuk a te szent akaratod. Segítsd őket kegyelmeddel, hogy türelmesen vigyék keresztjüket. Kérlek Téged mi magunkért is, akik értük imádkozunk. Tisztítsd meg szívünket, hogy imáink méltók legyenek a meghallgatásra, és a mi könyörgéseinkért áraszd rájuk szent kegyelmedet. Amen. Beküldte: Bodzsár Erika, Felsőtúr • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

OLVASÓINK ÍRTÁK

GYEREKSZOBA

Megtanítalak szeretni

Rengeteg fájdalom származik a világban abból, hogy nem szeretjük egymást eléggé. Sokan vannak, akiket kevéssé szerettek, vagy ha szerették is őket, hát sosem mondták nekik, így aztán ők sem tudnak másokat szeretni. A gyermekeket meg kell tanítani szeretni. Mindenekelőtt úgy, hogy szeretjük őket, és ezt gyakran meg is mondjuk nekik. Akármilyenek is, éreztetni kell velük, hogy számunkra mindig csodálatosak és szeretetreméltók. A gyerekeimnek sokszor elmesélem, és nagyon szeretik hallgatni, hogy mennyire örültünk nekik, a kislányomnak, hogy mennyire vágytam kisbabára, és hogyan imádkoztam az esküvőm előtt karácsonykor a kis Jézushoz, hogy a következő karácsonykor már egy kisbabát tarthassak a karjaimban – és így is lett. Sokszor elmondom nekik, hogy mennyire szeretem őket, és hogy mindig ilyen kislányra, kisﬁúra vágytam. És olyankor csak úgy sugárzik az arcukról a boldogság. Kisﬁam (aki a szavak embere, mint én) mondja is sokszor: „Szeretlek, anyuci.” Ő még a csintalanságait is így vallja be: „Van egy jó hírem meg egy rossz hírem – somfordál oda hozzám –, a rossz hír az, hogy… (eltör-

Levelet kaptunk

Remény

Csángó mise

A moldvai csángók évszázadok óta élnek abban a helyzetben, hogy vallásukat nem gyakorolhatják anyanyelvükön. Moldvában nincs rendszeres magyar nyelvű szentmise, a papok többsége nem beszéli a hívek nyelvét. Így a moldvai csángók intézményes keretek között évente egyszer, a csíksomlyói pünkösdi búcsú délutánján vehetnek részt magyar szentmisén, ahol szabadon énekelhetik ősi egyházi énekeiket. Idén a szentmisén Böjte Csaba ferences rendi szerzetes prédikált. A szentmise elején a győri zarándokokat kísérő atya lélekben elköszönt Jáki Teodóz bencés atyától, a csángó magyarok „apostolától”. Teodóz atya ez év január 6-án, a mindenható jó Isten akaratában meg-

nyugodva adta vissza lelkét Teremtőjének. „Lélekben ma is szeretnénk megcsókolni Teodóz atya kezét, és hálát adni a sok évtizedes munkájáért, amit a csángó magyarok körében végzett.” Böjte Csaba atya üdvözölte a csángó magyarokat, a Kárpátmedencéből és a nagyvilágból összegyűlt zarándoktestvéreket. Prédikációját azzal kezdte, hogy Benedek pápa az Egyház idei évét a hit

évének hirdette meg. Ha arra próbálunk választ adni, hogy mi mennyire hiszünk az Istenben, bizony attól gyorsan elkedvetlenedünk. Inkább arról beszéljünk, hogy Isten hisz-e bennünk. Isten soha nem gondolja rólunk, hogy nekünk nem érdemes segíteni, mert rosszak vagyunk, vagy mert Őt soha nem hallgatjuk meg. Karácsonykor is azért küldi a kis Jézust közénk, mert bízik bennünk, még akkor is, ha állandóan viszszautasítjuk. Földi élete során Jézust is hányszor megalázták, kigúnyolták, mégis hisz bennünk. Jézus nem veszíti el az emberiségbe vetett hitét, nagyon sokat küszködik

• ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP • 2013. AUGUSZTUS 4.

tem, kiöntöttem, tönkretettem, elvesztettem stb.) A jó hír meg az, hogy nagyon szeretlek.” Persze ezt leginkább taktikai húzásnak nevezhetnénk. Nem szabad megfeledkeznünk a szeretet forrásáról és a minden szeretetre legméltóbbról sem. Kisﬁam egyik nap ezzel jött haza az óvodából: „Anyuci, ma az óvó néni azt mondta, hogy az anyukánkat szeretjük a legjobban. De én tudom, hogy Jézust szeretjük a legjobban.” Azt hiszem, épp aznap este volt, amikor láttam, hogy játékból egy kiszuperált mobiltelefonnal „telefonál”. „Kivel beszélsz?” – kíváncsiskodtam. „Jézussal” – hangzott a meglepő válasz. „És mit mond neked?” – „Azt mondja: szeretlek.” – „És te mit mondasz neki?” „Megsúgom neked” – mondta kisﬁam, majd a fülemhez hajolva ezt susogta: „Én is azt mondom neki, hogy szeretlek.” … „Anyuci, nem akarsz te is beszélni vele?” – „Dehogynem! Szerinted nekem mit fog mondani?” – „Neked is azt, hogy szeretlek.” – „Szerinted mindenkinek ezt mondja?” – kérdeztem. „Igen, mindenkinek” – felelte mély meggyőződéssel. Mindenkinek. Ő az egyetlen, aki eléggé szeret minket. Mindannyian tőle tanulunk szeretni. velünk, mégse megy Istenhez panaszkodni, hogy nem megy ez nekem, én abbahagyom, Uram. Lehet, hogy az emberek azonnal nem értik meg a szeretet parancsát, de Isten nem adja fel, mert tudja, hogy előbb-utóbb magukévá teszik. Még a keresztfán is azt mondja kínzóinak: Uram, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek. Az egész jézusi élet arról szól, hogy ne féljünk, bízzunk, mert bármit is kérünk az Atyától, meg fogja adni. Prédikációja során az életből vett példákkal, mindenki számára érthetően, kis humorral kiegészítve magyarázta, hogy miért kell hinni, mert ha igazán hiszünk valamiben, az a vágyunk, tervünk teljesül. Ha valamit akarunk, azért küzdeni kell és áldozatot hozni. A hit évében arról is kell beszélni, hogy hiszünk-e a kimondott szó erejében, a kiengesztelődésben és a megbocsátásban. Az Isten hisz bennünk, mi hiszünk-e benne? Erre felelni nincs alkalmasabb idő, mint pünkösd vigíliáján. Uram, akarok és képes vagyok hinni benned! Végezetül szeretném Böjte Csaba atya szavait idézni: „A moldvai

csángó magyar testvéreink viseletének színei, mintha direkt piros pünkösd szép ünnepére lettek volna tervezve, olyan szépek, és ők annyi

méltósággal tudják viselni! Jó volt Csíksomlyón a csángó misén velük együtt imádkozni, megcsodálni ezt a hatalmas életerőt, mely oly sok nehézség ellenére énekeikből, viseleteikből, egész mivoltukból árad. Oly sok megaláztatás, gyötrelem ellenére is ragyogó színekbe öltöznek, és kristálytiszta hangon, emelt fővel éneklik csodálatos archaikus énekeiket. Nagy-nagy alázattal meghajtom fejemet csángó magyar testvéreim előtt, és buzgalommal imádkozom, hogy Isten őrizze meg népünknek e lelket hordozó ősi csodáját!” Csirkéné Révay Ágnes

Búcsú az egyházközségtől 2013. június 30-án utolsó magyar nyelvű szentmiséjét celebrálta a vágsellyei Antióchiai Szent Margit-plébániatemplomban Parák László esperesplébános. Nemcsak a vágsellyei magyar hívek gyűltek össze, hanem még a környező falvakból is érkeztek, hogy részt vegyenek a szentmisén, amelyen az esperes úr elbúcsúzott a hívektől. A szentmise végén az atya kifejezte köszönetét a jó Istennek azért, hogy két éven át szolgálhatta Vágsellye magyar hívő közösségét. A búcsúbeszéd után a hívek megtapsolták őt, és könnyeiket hullajtva búcsúztak tőle. Az ezt megelőző napon, Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepén, a magyar szentmisét megtisztelte jelenlétével Sklenka Dušan vágtornóci plébános is, aki Parák atya Vágsellyére érkezésekor első káplánja, segítője volt. A hívek hálásak áldozatos lelkipásztori tevékenységéért. Kiss Evelin

MOZAIK

Könyv a természetes fogamzásszabályozásról A szerelem dinamikája címmel magyarul is megjelent és az internetről letölthető Maria Eisl és Andreas Laun püspök Die Dynamik der Liebe című könyve. A könyv a Rötzer-féle természetes fogamzásszabályozás új szempontjait ismerteti, kutatási eredményekkel és személyes véleményekkel alátámasztva. A téma kiemelten fontos a hívő családoknak és lelkipásztoroknak, hiszen a Katolikus Egyház tanításához hűen segít ebben a fontos kérdésben. Egyik fontos megállapítása, hogy a természetes fogamzásszabályozás jót tesz a házasságnak, stabilabbá teszi azt. A könyv a Kecskemét-Széchenyivárosi Közösségépítő Egyesület gondozásában, Andreas Laun püspök szponzorainak és az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával jelent meg elektronikus formában, és a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye Parázs Pasztorális Központ honlapján tölthető le (parazskozpont.hu). Hagyományos formában várhatóan ősszel jelenik meg a Szent István Társulat kiadásában.

Tiltakozás az embriókísérletek ellen Az emberi méltóság védelmében emelték fel hangjukat keresztény szervezetek és a franciaországi püspökök, mivel a francia parlament törvényjavaslata értelmében enyhülnének az emberi embriókon és embrionális őssejteken végezhető kutatások korlátozásai. Bernard Podvin érsek a törvényjavaslat közzétételének másnapján a francia katolikus egyház hírportálján közzétett

Műsorajánló

Magyar Katolikus Rádió Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.

Mária Rádió

írásában egy embrió nevében fejti ki gondolatait: „Milyen súllyal vagyok jelen az emberek lelkiismeretében? Nem vagyok más, csak sejtek összessége?” – kérdezi. Értetlenül áll a tény előtt, hogy a nyár közepén módosítják a törvényt, amikor a tiltakozás hangja nem hallatszik. Podvin Yamanaka japán tudóst idézi, aki 2012-ben kapta meg az orvosi-élettani Nobel-díjat kutatásaiért, amelyek során kiderült: az érett, egy bizonyos tevékenységre már szakosodott (specializált) sejtek módosíthatók oly módon, hogy ismét az embrionális (pluripotens) állapothoz hasonló állapotba kerüljenek. Ezeket a sejteket ezért indukált pluripotens őssejteknek (iPS-sejteknek) nevezik. Ő egy alkalommal, az embriót vizsgálva így kiáltott fel: „Milyen kicsi különbség van közte és a kislányaim között...” Az embrió képzeletbeli gondolatai így folytatódnak: „Ez a Nobel-díjas tudós nem karba tett kézzel szemlélte az emberi szenvedést. Elutasította, hogy ily módon rendelkezzen felettem. A pluripotens őssejtek atyja lett. Hiszen igaz: nagyon hasonlítok a lányaira!” Magyar Kurír/Remény Fotó: Világháló

FIGYELEM! Továbbra is várjuk a családi élettel, neveléssel, lelki gondjaikkal, valamint jogi és egészségi problémákkal kapcsolatos kérdéseiket. Ezekre lapunk - pszichológus, orvos és jogász - munkatársaitól részletes választ kapnak Tanácsoló Testi-lelki egészségünk, illetve Mit mondanak a paragrafusok? című rovatunkban. Leveleiket a remeny@remeny.sk e-mail címre vagy a Remény, Ziačka 4., 821 06 Bratislava postai címre küldjék.

Agapé

Hússaláta

Hozzávalók: maradék sült hús, néhány burgonya, egy fej zeller, egy petrezselyemgyökér, egy sárgarépa, 1-2 alma, 2-4 tojás, néhány ecetes uborka, hagyma, ecet vagy citromlé, só, törött bors, olaj, metélőhagyma Elkészítés: Egy darab maradék sült húst metéltre vágunk és összekeverjük egy pár főtt, ugyancsak metéltre vágott burgonyával, egy fej zellerrel, egy petrezselyem-

gyökérrel és sárgarépával, 1-2 nyers almával, 3-4 kemény tojással, és 1-2 hámozott vizes vagy ecetes uborkával is. Negyed fej hagymát megreszelünk, és ezt is közéje keverjük. Tálba téve az egészet, rendes saláta módjára készítjük el, finom ecettel vagy citromlével, sóval, törött borssal és olajjal. Azután tartármártást készítünk, melybe egy kevés apróra vágott metélőhagymát is tehetünk. E mártás egy részével összekeverjük a salátát, a többit a tetejére öntjük.

Augusztus 10., szombat 14.00 Perikópa. Jelenits István piarista atya szentírás-magyarázata 17.20 Tanúságtétel 18.00 Szentmise Mocsáról Augusztus 11., vasárnap 10.30 Szentmise Pilismarótról 19.00 Esti mese 22.00 Felvidéki beszélgetés. Lépes Lóránt atya műsora

m1 Augusztus 10., szombat 12.10 Másfélmillió lépés Magyarországon – Pilis. A pálosok nyomában Augusztus 11., vasárnap 9.00 Katolikus krónika 9.40 Útmutató

www.mise.hu Élő szentmise-közvetítés mindennap a budapesti Wekerletelepi Munkás Szent Józseftemplomból, a www.mise.hu honlapon (hétköznap 6.30 és 18.00, vasárnap pedig 7.00, 8.30, 10.00 és 18.00 órakor).

Kedves Olvasóink! Arra biztatjuk Önöket, küldjék be kedvenc, jól bevált ételreceptjüket, a hozzávalók feltüntetésével és az elkészítés módjának leírásával együtt. Ha az étel fényképét is mellékelik hozzá, azzal még jobban megörvendeztetnek bennünket, illetve olvasótársaikat. Kérjék meg gyermeküket, unokájukat, fényképezze le az elkészített ételt, s a képet (jpg formátumban) a recepttel együtt küldjék el szerkesztőségünk e-mail címére: remeny@remeny.sk A recepteket beküldött olvasók közül negyedévenként kisorsolt ajándékot kap.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

Szólj a Napnak! Szólt a Madár, és hajnal lett a kertben. Néztem a fölkelő napot s álmomban énekeltem. (Rónay György: Hajnal) Kulcsár Ferenc

Kerek világ közepében Kerek világ közepében, molnárkék sziklák tövében, napfényben fürdik kedvesen a kedvesem, én Szentesem.

Sármányok, ölyvök, pacsirták, bíbicek, hollók és héják, vörösbegyek, csízek, vércsék kortyolják az egek kékjét.

A kedvesem, én Szentesem mesebeli nagy bálterem, álmomban belé költözöm, napfény és holdfény köntösöm.

Kortyolják az egek kékjét, görbül is, hajlik is hétrét, sugárban fürdik a zsálya, ördögszem, kankalin, mályva.

Napfény és holdfény köntösöm, rigók dalába öltözöm, nyárfavirág-havazásban egekig érek a nyárban.

Ördögszem, kankalin, mályva, zápor zúdul a határra, ürge inal, sóhajt a mák, mosakszik a csengővirág.

Egekig érek a nyárban, napban is, holdban is nyár van, éjjel a lányok a Lingón táncolnak fényesen, ringón.

Mosakszik a csengővirág, földre borul a sás, a nád, s kapaszkodva a fűszálba imádkozik a zöld sáska.

Táncolnak fényesen, ringón, így a szép, Istenem, így jó, gyerekkor, gerlék, tűzözön, búzavirágba öltözöm.

Imádkozik a zöld sáska, lila a rét, kék és sárga, ébredeznek a kabócák, hegedülnek varázsnótát.

Búzavirágba öltözöm, sodorjon öröm, vízözön, míg dalukat égre írják sármányok, ölyvök, pacsirták.

Hegedülnek varázsnótát, keringőznek sólymok, gólyák, én is, én is velük lengek, mint a dzsinnek, mint a szentek.

Bubloš Tamás, volt 3. a osztály, Kazinczy Ferenc Alapiskola, Tornalja

Bene Zakariás, volt 3. a osztály, Kazinczy Ferenc Alapiskola, Tornalja

Urbán Bettina, volt 3. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Gyerektoll Ministránstábor 2013. július 8-tól 13-ig ministránstáborban töltöttük időnket. Nyaraltunk, ha úgy tetszik. Helyszín: Kisgyarmat. Élveztük minden egyes percét. Röviden ennyi. Hosszabban: a focit, a métát, a horogháborút, a kvízversenyt, a pancsolást, a bazilikalátogatást stb., de legfőképp a társaságot. Köszönettel tartozunk Dobos Péter lelkiatyának, hogy benevezett minket a táborba, Kuzma Zoltán polgármester úrnak, hogy fuvart biztosított, nem utolsósorban pedig Mikus Csabának és a többi kispapnak a szervezésért. Szép volt, jó volt, jövőre repeta!

Készítette Lőrincz László

Rejtvény

Csóka Szabolcs, volt 4. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Kollár Krisztián, volt 5. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Meghatározások: 1. Pénzbeli jutalom a jó teljesítményért, 2. Vereség, nem nyerés, 3. Gábornak vagy Gabriellának – becézve, 4. Áru, 5. Anyag idegen szóval, 6. Erdélyen kívüli, magyarok lakta terület Romániában (PARTIUM). A rejtvény megfejtése a színessel jelölt kockákban található. Az ezekbe beírt betűket vízszintesen összeolvasva megkapjátok a megfejtést, amelynek jelentése: a katolikus Egyházban a papság mint testület, illetve a papság helye a

A lukanényei plébánia 12 ministránsa

templomban. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán augusztus 9-ig küldjétek el szerkesztőségünk címére: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy remeny@remeny.sk (a tárgymegnevezésbe írjátok be: Kuckó).

Megfejtés A 28. számunkban található rejtvény megfejtése: oratórium. A nyertes: Hausknecht Vivien, Ebed. Gratulálunk, az ajándékot postán küldjük!

• ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP • 2013. AUGUSZTUS 4.

1 2 3 4 5 6

VILÁGTALÁLKOZÓ

Ferenc pápa első külföldi apostoli útja (folytatás az 1. oldalról) egykori drogfüggő kezeltjének tanúságtétele, akiket a pápa szeretettel átölelt. Beszédének éppen ez volt az egyik fő gondolata: öleljük át a szükséget szenvedőket, és ne engedjük el kezüket, hanem segítsük őket az újrakezdésben. Július 25-én, csütörtökön reggel a pápa szentmisét mutatott be szálláshelyén, a Rio de Janeiró-i érseki rezidencián a papjelölteknek és elöljáróiknak. Prédikációjában Szent Pál szavaiból indult ki, miszerint kincseink cserépedényben vannak, hogy érdemeinket ne önmagunknak, hanem Istennek tulajdonítsuk. Arra kérte a szeminaristákat, hogy ők is hasonlóan viselkedjenek, legyenek cserépedények és szolgálatukat tekintsék az alázat ajándékának, melyet a jó gyónáson, az imán és a szentségimádáson keresztül nyernek el. A szentmisén 300 személy volt jelen, brazil papok és szeminaristák. Ugyancsak e nap délelőttjén a Szentatya felkereste Rio de Janeiro egyik nyomornegyedének, Varginhának a közösségét. Ferenc pápa egyenesen a kis templomba ment, amely Emiliáni Szent Jeromos nevét viseli. Néhány perces ima után megáldotta a kis templom új oltárát. Ezt követően gyalog a közeli sportpályára ment, útközben betért egy családhoz rövid látogatásra. A Szentatyát a közösség lakói énekekkel köszöntötték, majd egy házaspár tanúságtétele hangzott el. A pápa beszédében kiemelte: „Emlékezzünk mindig rá: csak akkor gazdagodunk meg valójában, ha képesek vagyunk a javakban való osztozásra; minden, amit megosztunk másokkal, megsokszorozódik! Egy társadalom nagyságának mértékét az adja meg, hogy hogyan bánik azokkal, akik szükséget szenvednek, akiknek nincs másuk, csak a szegénységük!” A nyomornegyed meglátogatása után, kora délután Ferenc pápa a a riói székesegyházba hajtatott, hogy találkozzon az Ifjúsági Világtalálkozóra érkezett argentin fiatalok csoportjával. Ezt a találkozót is a hatalmas lelkesedés, öröm és nagy érzelmek jellemezték. A pápa kötetlen beszéde elején köszönetet mondott a fiataloknak jelenlétükért, és üdvözölte azt a 30 ezer honfitársát is, akik a templom előtt az esőben várták a vele való találkozást, mert már nem fértek be a székesegyházba. A pápa elmondta, hogy mit vár a fiatalok világtalálkozójától: Azt várom, hogy hallassuk hangunkat (csapjunk zajt)! Azt szeretném, hogy az egyház kilépjen az utcákra; hogy védjük meg mindattól, ami világias benne, valamint a kényelemtől, a klerikalizmustól, attól, hogy önmagunkba zárkózunk. A plébániák, a főiskolák, az intézmények lépjenek ki az utcára, mert különben egy nem kormányzati szervezetté válnak. Az egyház pedig nem egy nem kormányzati szervezet! – hangsúlyozta Ferenc pápa. A Szentatyát hatalmas lelkesedéssel köszöntötte a hívők tömege július 25-én, a fiatalok „Befogadási ünnepségén”, amelyre kora este a riói tengerparton került sor. „Mindnyájan sokszor érezzük annak a kísértését, hogy mi vagyunk a világegyetem középpontja, azt hisszük, hogy csak mi építjük életünket, vagy azt hisszük, hogy életünket a birtoklás, a pénz, a hatalom teszi boldoggá – mondta beszédében a pápa. – De mindannyian tudjuk, hogy ez nem így van! Persze a birtoklás, a pénz, a hatalom pillanatnyi mámort okozhatnak, azt az illúziót keltik, hogy boldogok vagyunk, de végül ezek birtokolnak minket és arra késztetnek, hogy mindig többet és többet birtokoljunk, soha nem elégítenek ki bennünket… Tedd Krisztust az életedbe, helyezd Belé a bizalmadat, és soha nem fogsz csalódni! … A hit forradalom. Készen álltok arra, hogy belépjetek a hit forradalmának ebbe az áradatába? Csak ha belépsz, akkor lesz értelme életednek és az így válik termékennyé” – biztatta a fiatalokat Ferenc pápa. A Szentatya ötödik napjának reggelén lakhelyének kápolnájában együtt misézett a Rio de Janeiróban jelen levő jezsuita atyákkal, majd öt fiatalt meggyóntatott. Ezt követően az érseki palotában öt börtönbüntetését töltő fiatallal találkozott, majd a kápolnában az épületben szolgáló szerzetesnők

várták a pápát. Az épület erkélyéről délben elimádkozta az Úrangyalát, amely előtt rövid beszéddel fordult az egybegyűltekhez. Ezután üdvözölte az Ifjúsági Világtalálkozó szervező bizottságának 20 tagját, és találkozott a nemzetközi rendezvény 10 legnagyobb támogatójával. Ezt követően Tempesta érsekkel és 12 különböző nemzetiségű fiatallal ebédelt. Egyegy fiú és lány az öt kontinenst képviselte, illetve két brazil fiatal csatlakozott hozzájuk. Helyi idő szerint délután 5 órakor Ferenc pápa helikopterrel indult a Copacabana tengerpartra, ahol nyitott autóra szállva üdvözölte az esti keresztútra összegyűlt fiatalokat. A tengerparti sugárúton 900 méteres szakaszon állították fel a keresztút 14 stációját. A keresztet váltakozva különböző nemzetiségű fiatalok vitték egyik állomástól a másikig. Minden stációnál továbbá más és más kisebbségi, társadalmilag törékeny, kirekesztett csoport képviselői jelentek meg a színen. Az elmélkedések szövegét két, Brazíliában jól ismert pap írta, akik mint dalszerző énekesek is híresek. A fiatalok egzisztenciális kérdéseiből indulva ki, a következő témákat dolgozták fel: egy fiatal misszionárius, egy megtért fiatal, egy elvonókúrán lévő kábítószeres, minden anya szóvivője, egy szeminarista, egy szerzetesnő, aki az abortusz ellen küzd, egy szerelmespár, a szenvedő nők szóvivője, egy kerekeskocsin élő fiatal, a közösségi hálózatokat használó fiatal, egy börtönfogoly, egy börtönpasztorációban elkötelezett fiatal, egy terminális állapotban lévő fiatal beteg, egy hallássérült fiatal, fiatalok Észak- és DélAmerikából, a Karib-tenger térségéből, Óceániából, Európából, Ázsiából. Az utolsó, XIV. állomás jelenetét a pápai pódiumon mutatták be, amelyen Ferenc pápa mellett helyet foglalt az Argentínából, külön a Szentatya kívánságára érkezett „cartoneros” – a kirekesztett, munkát, társadalmi biztosítást egyik napról a másikra elveszített és „kartonpapír” guberálókká váltak 35 képviselője. A keresztút végén a pápa rövid beszédet intézett a fiatalokhoz, amelyben többek között ezt mondta: „Krisztus keresztje arra is hív bennünket: hagyjuk, hogy ez a szeretet magával ragadjon, arra tanít, hogy mindig irgalommal és szeretettel tekintsünk a másikra, főleg a szenvedőkre, a segítséget igénylőkre, azokra, akik egy szóra, egy gesztusra várnak. Arra hív, hogy lépjünk ki önmagunkból, menjünk a szenvedők felé, és nyújtsuk ki feléjük kezünket.” Több mint kétmillióan gyűltek össze a riói Copacabana tengerparton július 27-én, szombaton este a 28. Ifjúsági Világtalálkozó imavirrasztására. Az első részben fiatalok csoportja jelenetet adott elő, amelyben Szent Ferenchez hasonlóan jelképesen egy templomot építettek fel. A pápa beszéde után a fiatalok lebontották a templomot és magukkal vitték annak darabjait, felmutatva a „kövekre” írt mottót: „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet!”. A találkozó első részében néhány fiatal tanúságot tett hitéről és megtéréséről. Az adorációt a kétmillió hívő mély, intenzív csöndje kísérte. Az Úr ma is igényt tart a fiatalokra egyházában. Ma is mindnyájatokat hív, hogy kövessétek őt egyházában és legyetek misszionáriusok – mondta beszédében a pápa. Július 28-án, vasárnap délelőtt ünnepi szentmise zárta le a Rio de Janeiró-i Ifjúsági Találkozót, melynek végén a Szentatya bejelentette, hogy a következő találkozót 2016-ban Krakkóban tartják. A riói polgármester nyilatkozata szerint a záró szentmisére hárommilliónál is több fiatal érkezett. „Menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet. Jézus e szavait ma a fiatalokhoz intézi. Szép élmény volt a világtalálkozón való részvétel, az, hogy a négy égtájról érkezett fiatalok közösen élték meg a hitet. Ám most neked menned kell, hogy ezt az élményt közöld másokkal is. Jézus arra hív, hogy légy tanítványa ebben a küldetésben” – mondta homíliájában a pápa. A Szentatya egyhetes látogatása után visszatért a Vatikánba. A Vatikáni Rádió és a Magyar Kurír nyomán összeállította: -tha• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

GONDOLKODÓ

REJTVÉNY

17. Galambféle madár; 19. Orosz város a róla nevezett beltenger partján; 21. Szabad – németül, de fonetikusan; 23. Vadászkutya; 24. Baranya megyei település; 26. Közkatona; 28. Azonos magánhangzók; 29. Két osztrák autó között egy olasz (!); 30. Mauna ... – hawaii tűzhányó; 32. Alumínium rövidebben; 34. Zsabó közepe (!); 36. Lyuk – tájszóval; 38. Juttat; 39. Egy ázsiai országba való; 41. Rest; 43. Test – szlovákul; 45. Nagyon csúnya; 47. Érték, tisztelet – választékosan; 49. Találka; 51. Teréz anya nemzetisége; 53. Személyed; 54. Hím; 55. Költői napszak; 57. Angol férﬁnév; 58. Felső végtag része; 59. Védő tartó; 61. Red Cross (Vöröskereszt), rövidítve; 63. Apró virágtalan növények szőnyegszerű tömege; 65. A rejtvény befejező része; 69. Budapesti egyetem; 71. Hangszer szólaltatja meg; 72. Bizánci stílusú szentkép; 73. Csillagkép; 74. EEEEE (!); 75. Az öröklődő tulajdonságok anyagi hordozója; 77. Az ukrán főváros; 79. Redőny peremei (!); 80. .....ce – csehországi város Prágától É-ra; 81. A rejtvény negyedik része;

Az apostolok (a „kisded nyáj”) azt a küldetést kapták, hogy vigyék szét az örömhírt az egész világba. Hirdessék, hogy az örök életet kell a legnagyobb értéknek tartani, valamint legyenek hűséges szolgák, akik tudják azt, hogy számot kell adniuk viselkedésükről. – Ez a ﬁgyelmeztetés nekünk, kései utódoknak is szól: lásd a vízsz. 1, függ. 11, 54, valamint a vízsz. 81 és 65 számú sorokat. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán augusztus 9-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ Vízszintes: 1. A rejtvény első része; 6. Tudományág, mely a génekkel és az öröklődés tanulmányozásával foglalkozik (föl. ék.); 12. Anno Domini; 13. Csattanós, vidám történet; 15. Indium és oxigén; 16. Illetve, rövidítve;

Függőleges: 1. Környezetéből kiemelkedő lapos tetejű vidék; 2. Az érzékelés sejtjeiből kifutó szál; 3. ... fakad = énekelni kezd; 4. Erre a helyre; 5. Menni – angolul; 6. Gáspár becézve; 7. Színvonal (ék. hiba); 8. Kiejtett mássalhangzó; 9. ....fee: kedvenc

SOKSZÍNŰ EGYHÁZ Sport, kultúra és hit Július 14-én kezdődött Varsóban a sport, a kultúra és a hit 25. nemzetközi ifjúsági hete. Az 1994 és 2002 között született ﬁatalok számára rendezett eseménysorozatot ünnepélyes szentmise nyitotta meg. A szertartást követően a ﬁatalok, kor szerint négy csoportban megkezdték 29 sportágban a versenyzést. Többek között a következő sportokban mérték össze erejüket: úszás, atlétika, asztalitenisz, röplabda, labdarúgás. A programban szerepelt még művészeti vetélkedő és színházi fesztivál. A résztvevők nem csak a lengyelországi iskolákból és plébániákról érkeztek, hanem Fehéroroszországból, Litvániából, Ukrajnából és Észtországból is.

édesség; 10. A függ. 58-as betűi; 11. A rejtvény második része; 14. E napi; 18. Győr folyója; 20. A felvonó (lift) feltalálója (Elisha Graves, 1811-1861); 22. Holland város; 24. Tájszólással: nyaklánc; 25. Tilos, tiltott; 27. Kórus; 31. Németlengyel határfolyó; 33. Egy – olaszul; 35. USA-tagállam; 37. „Alea ... est” ( Julius Caesar); 39. Villamos töltést hordozó anyagi részecske; 40. Ír hírügynökség; 42. Antimon és nitrogén; 44. A ritka földfémek csoportjába tartozó fémes elem; 46. Római 551; 48. Kétkarú mérleg fémtányérja; 50. Mértékegységek előtagja, jelentése: tíz, tízszeres; 52. Szlo-

vák helyeslés; 54. A rejtvény harmadik része; 56. Ókori balkáni nép; 58. Kálmán, becézve; 60. A görög ábécé utolsó betűje; 62. Nyalánkság; 64. Francia operettszerző, polgári neve Florimond Ronger; 66. Népiesen: durva gyapjúszövetből

Megfejtés A 28. számunkban közölt rejtvény megfejtése: SZENT SKOLASZTIKA, MONTE CASSINO, SZENT BENEDEK REGULÁJA, NORICUM, NAGY SZENT GERGELY. A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Kajla Jolán, Pinc. Gratulálunk!

A július 20-án véget ért találkozó minden nap szentmisével kezdődött, a versenyek között pedig egyórás szentségimádást tartottak. A hét során tanúságtételek hangzottak el, a ﬁatalok megtekintették a lengyel főváros nevezetességeit, az estét pedig diszkóban töltötték. A sportfesztivál jó alkalom arra, hogy a ﬁatalok megismerjék egymást és barátságot kössenek az ökumenizmus jegyében. Az eseményt a piarista rend szervezte. Vatikáni Rádió/Remény

Katolikus esküvő Srí Lankán Srí Lanka katolikus lakossága két sportoló esküvőjét ünnepelte. Angelo Mathew krikettsztár és Heshani Silva badmintonjátékos menyegzője ugyanis nem mindennapi esemény az országban. A katolikus hívők jelentős kisebbségét képezik

• ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP • 2013. AUGUSZTUS 4.

varrt férﬁkabát; 67. Flinstonék „házőrzője”; 68. Radon és jód; 70. Lekaszált gabona földben maradt csonkja, népiesen; 73. Öv, távirati stílusban; 76. Lap és olaj jelzője; 78. Szlovák személyes névmás.

csupán a lakosságnak. Az esküvőre július 18-án került sor, a főváros, Colombo, Bambalapitiya nevű külvárosában. A párt Malcolm Ranjith érsek adta össze, Mahinda Rajapaksa elnök és Gotabaya Rajapaksa védelmi miniszter jelenlétében, akik tanúként vettek részt az eseményen. Mathew Srí Lanka krikettcsapatának második katolikus kapitánya. A frigy nemcsak nemzeti ügy, hanem a katolikus közösség számára is fontos esemény. Az egyház tagjai büszkeséggel vették tudomásul, és lehetőségként értékelik a katolikusok megítélésének javítására. Annál is inkább, mivel számos nemzeti híresség kerül ki katolikus iskolákból, és teljesít kiválóan. Srí Lanka lakosságának mintegy hetven százaléka buddhista. A több mint húszmillió embernek csupán 8, 4 százaléka keresztény. katolikus.sk/ Remény

APRAJA-NAGYJA Fizetett hirdetések ALBÉRLET

Pozsonyban, a központhoz közel (Apollo center, Nivy buszpályaudvar közelében) kiadó 2 (egybenyíló) szobás összkomfortos, korszerűen felújított bútorozott lakás, 2 nemdohányzó személynek – júliustól. 510 euró rezsivel együtt. Kapcsolatfelvétel: berthamari@gmail.com

Templombelsők díszítő festése, képek festése és restaurálása, oltárok, szobrok felújítása, aranyozása, százszázalékos minőség, többéves jótállás. Tel: 0911130949, 0905234902, www.umar.sk Albák – miseruhák. www.gabrielbolt.eu

GONDOLATOK A KÖNYVRŐL „A könyv a szellemi manna, amelyből mindenki jóllakhatik, az égi táplálék, amely minél inkább fogyasztják, annál több lesz belőle, a bűvös kenyér, amely senkit nem hagy éhen, minden ínségest kielégít, hatalmassá tesz, úgyhogy mindenki az ismeretek tőkése és nagybirtokosa lehet általa, gondolat-milliomos.” (Kosztolányi Dezső) „Én még az olyan régimódi írókban hiszek, akik a világ könnyeit isszák magukba, hogy aztán olyan könyvet írjanak, mely erősen hat az emberi lélekre.” (Cserna-Szabó András) „Csak eszednek és lelkednek olvasás útján nyert kincse jelenti az igazi gazdagságot, mert ez nem vész el és nem hagy el soha.” (Leonardo da Vinci)

KÖNYVAJÁNLAT GYEREKEKNEK SCHMIDT EGON: • Egérbirodalom • A nyáriorgona vendégei Az ÚJ EMBER kiadványai a MESÉLNEK AZ ÁLLATOK sorozatból. A kötetek kedves, tartalmas meséket és gyönyörű színes képeket tartalmaznak. Kemény kötés. Áruk: 6,31Eur/db T. Ágoston László Aranyka A kiadvány 20 darab kedves és tanulságos mesét tartalmaz. Ára: 2,82 Eur – 80 oldal

K. Piech, M. Špinková: Dóri a Vatikánban A nagy tömegben Dórit elveszítették, és Dani, a gárdista segít megtalálni rokonait. A könyv betekintést nyújt a Vatikánba, és minden korosztálynak hasznos olvasmány. Kemény kötés. Ára: 3,93 Eur

NYÁRI AKCIÓ

SZOLGÁLTATÁS

Szabó Ferenc S.J. Pozsonytól Kassáig Írók, költők, művészek a Felvidéken A szerző célja, hogy a Felvidéken élő magyarok tudatosítsák, milyen gazdag a magyar kulturális örökség, amelyet nekik őrizniük kell, és továbbadni az újabb nemzedéknek. Ára: 2,50 Eur helyett 1,20 Eur

Könyvrendelés: Cím: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 0948/057 508 • E-mail: office@remeny.sk „Egy szép regény, amelyet egykor gyönyörrel olvastunk, megér annyit legalább, mint egy szép emlék.” (Mikszáth Kálmán) „A könyv, amely mindenütt jelenlevővé varázsolta a szellemet, megteremtette az emberiség lelki közösségét. A könyv, amely nemcsak a teret hódította meg, hanem béklyóba verte a térnél is nagyobb ellenségünket, megállította az időt. Ennél nincs nagyobb csoda. Mindig a legegyszerűbb dolgok a valódi csodák.” (Kosztolányi Dezső)

KÖNYVAJÁNLAT FELNŐTTEKNEK A Szent Liturgia Barsi Balázs fordítása A szerző ismeretlen bencés szerzetes, aki Szent Ferencről ezt írja: A Szent Liturgia ihlette a kis Szegényt, hogy a világ útjain Ura dicséretét énekelje az egész teremtéssel együtt. Ára. 4,81 Eur - 94 oldal Ivan Golub: Holdfény a Tibéris fölött A kiadvány a zsinat pápájának, XXIII. Jánosnak állít emléket. E könyv mentes minden üres szócsépléstől és minden ábrándozástól. Ára: 3,49 Eur – 182 oldal Louis de Wohl: Julianus, a hitehagyott császár A regényt olvasva odaszegődhetünk egy ﬁatal szerzetes mellé, akiből végül Krisztus-tagadó császár válik. A kiadvány lebilincselő, izgalmas és tanulságos történet. Ára: 8,30 Eur – 348 oldal Mona Ilona–Szeghalmi Elemér: Salkaházi Sára élete és munkássága Képmelléklettel Ára: 3,32 Eur • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Hidd, amit

énekelsz Kiss Róbert „Aki szeret, az énekel, aki énekel, az kétszeresen imádkozik” (Szent Ágoston) Talán nem túlzás azt állítani, hogy az ima a hívő ember „anyanyelve”. S egész biztosan igaz a mottóban idézett Szent Ágoston-i mondás is: „…aki énekel, az kétszeresen imádkozik.”. Ismerjük vajon „énekes anyanyelvünket”? Elgondolkoztatnak olykor az ismerős templomi dallamok s énekeink szavai? Tamás József plébános írta egy helyen: „A magyar nép éneklő nép. Énekben mondja el örömét és bánatát, és ezzel vigasztalódik. A mai nyugtalan világban nagyon is szükség van erre, főleg a templom meghittségében.” „Édes Jézus, minden utam Szíved szerint intézem. A te drága szerelmedet Szívem mélyén őrizem.” (Glória, 147., 4. versszak) Jézus Krisztus csodatévő hatalommal bírt, s a csodatevésből vígan megélhetett volna. Ő azonban nem ezt az utat választotta, hanem úgy cselekedett, ahogyan az egy becsületes és jóravaló emberhez méltó és elvárható: dolgozott. Úgy, mint sok más szorgalmas munkás, akik nemcsak úgy tesznek, mintha dolgoznának. Jézus is, félretéve a fáradtságot, reggeltől estig gyakorolta hivatását, s ezzel nekünk példát mutatott, hogy mi is hozzá hasonló módon intézzük dolgainkat.

Légy áldott, Szent István király Ötödik Zobor-vidéki, Szent István király tiszteletére rendezett imadélután magyar papi és szerzetesi hivatásokért 2013. augusztus 18-án Nagycétényben 14.30 Körmenet a templomhoz 15.00 Szentmise - Főcelebráns mons. Ďurčo Zoltán, a Nyitrai egyházmegye püspöki helynöke 16.30 Szent István király szobrának megkoszorúzása 17.00 Kulturális műsor a templomtéren, fellépnek a járás éneklőcsoportjai Szeretettel hívnak és várnak mindenkit!

IX. Szent Korona Ünnep Ipolybalog 2013. augusztus 4., vasárnap

Program: 9.00 Vendégek fogadása a főtéri vendéglőben 10.00 Az ünnepség megnyitója a falu főterén 10.30 Ünnepi szentmise – főcelebráns: Varga Lajos váci segédpüspök 12.30-14.30 A Szent Korona másolatának megtekintése a templomban 15.00 órától a Kápolna-dombon, ill. az Árpád-kori templomban kulturális műsor és egyéb programok várják az érdeklődőket

A máriabesenyői Lelkigyakorlatos Ház programjaiból 2013. augusztus 12-14. Lelkigyakorlat özvegyeknek. Vezeti: Kármán János atya

Munkavégzés közben a jószívűség lelkülete töltötte el őt. Nem azért dolgozott, hogy felhívja magára a ﬁgyelmet, sem azért, hogy önmagát megvalósítsa, és nem is a munkáért járó bér motiválta. Egyedüli célja a mennyei Atya akaratának a teljesítése volt. Példát mutatott, hogy szívünket az Ő Szívéhez igazítsuk. Példát mutatott, hogy mi se azért fáradozzunk, hogy ezzel az embertársaink dicséretét vagy bármiféle más dicsőséget hajhásszuk, hanem hogy az Istent és a felebarátot szolgáljuk. Jézustól tanuljuk és a szívünk mélyén kincsként őrizve arra törekszünk, hogy hozzá hasonlóan mi is legyünk megbízhatók, lehetőleg pontosak, akik ügyelnek a részletekre. Akik akkor is a felebarátaik javát keresve dolgoznak, amikor senki sem látja őket. Akik Jézus szeretetétől és buzgóságától eltöltve hozzá hasonlóan önfeláldozóan járják az élet útját.

2013. szeptember 12-14. Kiss Ulrich SJ vezetői szemináriuma MbJ (Management by Jesus) 27. alkalommal kereszt(y)én vállalkozóknak és vállalati vezetőknek. Több mint lelkigyakorlat: interaktív vezetői tréning Márk evangéliuma alapján. Helyszín: Althan Ház Vác, Budapesti főút 5-7. Résztvevők száma: 12 fő. Jelentkezéseket a beérkezés sorrendjében fogadjuk el. Jelentkezni: ilona@mbj.hu 2013. szeptember 13-15. „Pio atya az erények útján” Lelkigyakorlat minden korosztály számára A lelkigyakorlatot kíséri: Szpisják Péter Pál atya Jelentkezés és további információk: MATER SALVATORIS LELKIGYAKORLATOS HÁZ 2100 Gödöllő-Máriabesnyő, Kapucinusok tere 3., Telefon: 28/420-176, fax: 28/510-742, E-mail: matersal@invitel.hu mater.salvatoris@vaciegyhazmegye.hu http://www.matersalvatoris.hu

• ÉVKÖZI 18. VASÁRNAP • 2013. AUGUSZTUS 4.

Porciunkulai nagybúcsú Érsekújvárott Az újvári ferences barátok szeretettel várják az idősebbeket és fiatalokat, a kicsinyeket és nagyokat határokon túlról és innenről egyaránt a porciunkulai nagybúcsúba, Érsekújvárba, a Barátok templomába. A búcsú magyar nyelvű programja: augusztus 1., csütörtök 12 órakor harangok jelzik a búcsú kezdetét 14 órakor gyóntatás mindkét templomban 17 órakor keresztút a Kálvárián 19 órakor szentmise a templomban, utána szentségimádás augusztus 2., péntek 5 órakor szentmise halottainkért 8 órakor szentmise a hivatásokért 17 órakor szentmise

Kerékpártúra Erdőhát – Morvagyepű 2013. augusztus 4-8. Az augusztus 4-én, vasárnap, Pozsonyból induló túráról részletes tájékoztatás, ill. jelentkezés Zilizi Tihamér szervezőnél: 0910 132 729, e-mail: zilizitihamer@gmail.com