Remeny 2013 35 szept 01

„Forduljunk az Úrhoz, és kérjük, szüntelenül növelje s tartsa meg vágyunkat Isten igéjének hallgatására és megvalósítására!” (Szent Caesarius egyik prédikációjából)

35. szám

REMÉNY XXIV. évfolyam

2013. szeptember 1. – Évközi 22. vasárnap

Kedves fiatalok!

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,50 Eur

5 7 8

„Az embernek szívvel kell dolgoznia...”

Iskolakezdés Szeretetre vágyakozva A tanévnek nem szabad nekimenni nyugodt beletörődéssel: „legyen meg, aminek lennie kell, essünk túl ezen is…” gondolatokkal.

Az új tanévhez, az élethez kell egy jó adag belső tűz, virtus: „Csak azért is én megmutatom!”

Tudjátok, a tanév egy hatalmas verseny! A kérdés: képes vagy legyőzni önmagad újból és újból a leckék, a tanulás hatalmas viadalában? Ha tápos vagy, akkor biztos, hogy feladod, és kapsz ezer okot, amiért nem éri meg tanulni, készülni, eredményesen vizsgázni. De ha jóféle magyar emberből, vagy akkor nem adod fel, hanem a jó harcot jó végre viszed, és eredményesen leteszed azokat a fránya vizsgáidat!

Szinte mindegy, hogy mit kérnek a tanárok, a lényeg, hogy te légy a győztes! Ha ma az iskolában rászoksz a kudarc keserű ízére, akkor egy életen keresztül az fog téged hosszan kísérni, nyomodban lihegni nyálasan, mert te őt, gyáván magadhoz fogadtad, otthont adtál az életedben neki. De ha ma kemény munkával győzöl az iskolapadban, holnap az életben is győztes leszel! Ha a tanulásból, munkából fakadó sikert magadhoz édesgeted kemény kitartó küzdelemmel, akkor az mint hűséges oroszlán mindig veled marad. Tudnod kell, hogy ehhez, soha egyetlenegy csatát sem szabad feladni, elveszteni! Nem arra születtél, hogy lábtörlő légy!

Kezdődik a tanév, szeretettel bátorítlak! Nézz magadba, téged Isten teremtett, nem vagy selejt, képes vagy győzni, hát akkor gyertek: szedjük szét azt az iskolát!

(Böjte Csaba atya gondolatai tanévkezdésre)

EZ TÖRTÉNT

Fokozott összefogással Íme, hát elérkezett az idő! Becsöngetnek. Ismét ott állok majd tanítványaim között az alma mater előtti parkban, mely tán még a gyermekkori lábnyomomat is őrzi, s ahová reggelente régóta tanárként vezet az utam.

A harang kondulásával kezdődik el a napokban az új, friss reményekkel teljes tanév, az alatt a harangláb alatt, melyre az iskola névadójának, Széchenyi Istvánnak sorait vésték: „Egynek minden nehéz, soknak semmi sem lehetetlen.”

Az öreg fenyőfák közt ékeskedő biztató idézet összetartásra sarkall. Eredmény az elkövetkező iskolaévben is csak Isten áldásával és közös küzdelemmel várható. Az összefogás mélyén szeretet él! Az együvé tartozásban hatalmas energiák halmozódnak fel, melyekből az év közbeni erőfeszítések során egyformán meríthet diák, szülő és pedagógus, hogy lélekben megerősödjék, tovább fejlődjék és gyarapodjék.

A vakáció alatt indított kisiskolák elleni támadás szintén csak közös kiállással védhető ki: ha az intézményfenntartó, az igazgató, a szülők közössége és a tantestület együttesen, megfelelő eréllyel akadályozza meg a kisiskolák bezárását. Ne hagyjuk a templomot és az iskolát! Ahol az egyiket bezárják, vagy ahol közömbösségből ürülnek ki a padok, azon a településen biztossá válik a magyarság leépülése. A jogokért kiállni szent kötelesség, ellenben a meghunyászkodó mentalitás mindig személyiségzavarokkal teljes zsákutcába vezet. Az öntudatos keresztény magyar nem térhet az önfeladás útjára!

Az asszimiláció elleni védekezés az iskolai és a családi nevelés során kezdődik.

Az egyik középiskolában tanító kollégám nemrég érdekes megállapítást tárt elém: tapasztalatai szerint óriási különbség van a magyar alapiskolák között a nemzeti öntudatra nevelés terén. Rögtön kiviláglik, hogy a közép-

BUDAPEST

embereket, a mindennapi keresztény életre vezették el őket. Ünneplésünk ugyanakkor nem a múltról, hanem a jelenről szól – mutatott rá Bosák Nándor az egysíkú gondolkodás eluralkodásának veszélyére, melyben csak a megfoghatónak, a pillanatnyi érdeknek, lehetőségnek van értelme. A szűk látókörű érdek miatt elvész az érték. Valljuk meg azt a meggyőződésünket, hogy életünk, világunk értékét Isten adja, ezen az úton adjon nekünk példát szent királyunk – zárta szentbeszédét.

A szentmise után megtartották a hagyományos Szent Jobb-körmenetet, amelyen számos zarándokcsoport vett részt a határon túlról is.

Magyar Kurír/ Remény

Szent István ünnepe Az augusztus 20-án, a Szent István-bazilika előtt bemutatott ünnepi szentmise elején Erdő Péter bíboros köszöntőjében azt hangsúlyozta, szükségünk van arra, hogy Szent István öröksége, utat mutató és jövőt építő jobb keze ma is irányítson, erősítsen minket.

A Szent István-napi szentmisét Erdő Péter bíboros, Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjai mutatták be. Részt vettek a szertartáson a testvéregyházak képviselői. Megjelent Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök,

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes, közjogi méltóságok, a kormány, valamint a diplomáciai testület tagjai.

Szentbeszédében Bosák Nándor debrecennyíregyházi megyéspüspök Szent Istvánban az államférfit, az országalapító királyt és a szentet köszöntötte, aki megértette emberi hivatását, és azt Krisztus nyomába szegődve teljesítette ki.

Bosák Nándor azt a Szent Istvánt állította példaképül, akinek volt nyitottsága, tudott tanulni, képes volt önmagán túl tekinteni, befogadni mások értékeit. Így hívott hithirdetőket az országba, akik erkölcseiben formálták az

REMÉNY katolikus hetilap Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

iskolába érkező kamasz milyen minőségű gyökerekkel bír, kit hogyan neveltek otthon és az alapiskolában. Elszomorító, hogy vannak helyek, ahol mellékes az ifjúság nemzeti öntudatra való nevelése… „Ha nincsen gyökered - elvisz a szél…” – áll az ismert Bródy-dalszövegben. Keresztény magyarságunk megint megalkuvás nélküli kiállásra szólít minket! Amennyiben a felvidéki magyar családok következetesen adják át utódaiknak őseik hitét, anyanyelvét, és kicsi koruktól belső tartásra nevelik gyermekeiket, akkor sohasem ürülnek majd ki a magyar iskolák (köztük a kisiskolák) padjai, az anyanyelvi szentmiséken és istentiszteleteken pedig megtelnek a templomok. A megoldás ilyen egyszerű. Ha gyökereink erősek, és elég bátrak, kitartóak, jellemesek vagyunk, közösségünk számára semmi sem lesz lehetetlen.

A szülők, pedagógusok és lelkipásztorok felelőssége a megmaradás útján tartani a fiatal nemzedéket. Az új tanév kezdetén a Lélek erejével fokozottabb és hatékonyabb legyen összefogásunk, hogy a magyar diák magyar anyanyelvű tanintézményben maradhasson, és elődei nyelvén gyakorolhassa vallását. Nagy viharok, de lenge szellők se ingassanak meg bennünket abban a hitben, hogy az életben érvényesülni csak önazonossággal lehet.

BUDAPEST

Kitüntetések nemzeti ünnepünk alkalmából Orbán Viktor miniszterelnök javaslatára Áder János, Magyarország köztársasági elnöke Szent István ünnepe alkalmából kitüntetett több egyházi, illetve egyházi intézményben dolgozó személyt is.

A kitüntetettek között van Blanckenstein Miklós, a Szent István Királyról és a Boldogságos Szűzről Nevezett Érseki Ősrégi Papnevelő Intézet rektora, kanonok, aki a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozat kitüntetést vett át, több évtizedes oktató-nevelő munkája, a család intézményének védelme érdekében végzett kitartó és áldozatos tevékenysége elismeréseként. Ugyancsak ezt a kitüntetést vehette át az oktatásnevelés megújításáért és a nehézsorsú fiatalok érdekében végzett sokirányú áldozatos munkájáért Forrai Tamás jezsuita szerzetes, a

Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella e-mail: kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat, Jilemnického 4., 90301 Senec

• ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 1.

Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya tartományfőnöke.

A Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozata kitüntetést vette át a felvidéki magyarságért történő példaértékű kiállásáért, a hit, a nemzeti öntudat erősítése érdekében végzett tevékenysége elismeréseként Burián László pápai káplán, esperes, plébános.

Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere a köztársasági elnök megbízásából állami kitüntetéseket adott át a Nemzeti Színházban. A Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetést vehette át Borsos János József, a Magyar Pálos Rend volt tartományfőnöke, nyugalmazott plébános.

Gratulálunk a kitüntetetteknek, külön tisztelettel és szeretettel Burián László atyának!

Magyar Kurír/Remény

IČO: 00678066 Felelős kiadó: Mons. Szakál László A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk

Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg.

EZ TÖRTÉNT SZÉKESFEHÉRVÁR

MAKRANC

Hit és jövőkép teremt összefogást Szent István igazi keresztény uralkodó volt, szeretettel és felelősséggel védelmezte népét. Bölcsen szervezte országát, a hit szikla alapjára építette egész művét. Ezért találta meg a magyarság helyét Európa közepén. Országunkat első szent királyunk hite és jövőképe egyesítette – fogalmazott Erdő Péter bíboros Székesfehérváron a Nemzeti Emlékhelyen bemutatott ünnepi szentmisén. Négyezer zarándok tette tiszteletét a Szent Jobb és Szent István fejereklyéje előtt.

Augusztus 14-én, a Szent István halálának 975., szentté avatásának 930. évfordulójára meghirdetett emlékévhez kapcsolódóan hívta meg Spányi Antal püspök a Magyar Katolikus Egyház képviselőit, hogy a Szent Jobb jelenlétében ajánlják fel hazánkat Szűz Máriának, ahogy ezt első szent királyunk tette a halála előtti napon. Az ünnepi alkalomra Székesfehérvárra érkezett a Szent

Körmenet és hálaadás

Jobb és Szent István fejereklyéje, mely előtt egész napos imádságos áhítattal rótták le tiszteletüket a zarándokok.

Az ünneplő közösség körmenettel kísérte a szent ereklyéket a Nemzeti Emlékhelyen felállított szabadtéri oltárhoz. Itt mutatta be a szentmisét Erdő Péter bíboros Alberto Bottari de Castello apostoli nunciussal és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival.

A szentmisén részt vettek a politikai, társadalmi és kulturális élet képviselői. Az ünnepség díszvendége volt Gerhard Pischl nyugalmazott limburgi segédpüspök; Franz Kaspar, a limburgi egyházmegye általános helynöke. A határon túli magyar püspökök közül jelen volt a szertartáson Tamás József, a Gyulafehérvári Egyházmegye segédpüspöke és Német László nagybecskereki püspök.

Magyar Kurír

HÉBEC

Ünnepi szentmise Augusztus 17-én a Deménd egyházközséghez tartozó ősi zarándokhelyen új stációkat szentelt fel a házigazda lelkipásztor, Benčík Tibor plébános. A keresztúti ájtatosságot és a felszentelést követte az ünnepi (kétnyelvű) szentmise, melynek főcelebránsa és szlovák nyelvű szónoka, Mons. Szakál László János dunaszerdahelyi esperes volt. A magyar nyelvű szentbeszédet Mahulányi József ipolysági esperes mondta. Rajtuk kívül mintegy 20 lelkipásztor vett részt a legszentebb áldozaton.

A szentmise kezdetén Tibor atya köszöntötte paptestvéreit - kiemelten a korábbiakban ott szolgálókat,

kiknek szintén érdemeik vannak e hely (hír)nevének megőrzésében. Ezután köszöntötte az egybegyűlt híveket, kik közelebbről és távolabbról érkeztek szép számmal, hitük megerősítése érdekében. Homíliájában Mons. Szakál László János atya elmondta, azért jöttünk ide, hogy kövessük Szent Ilonát, kinek tiszteletére van e kegyhely temploma felszentelve. Aki császárnő létére kezébe vette a kereszt méltóságát, és volt bátorsága és hite „felemelni” azt. Őt követve járjunk mi is, keresztények, és legyünk követői a kereszthordozó Krisztusnak.

Mahulányi József atya a zarándoklásról szólt. Mit is

jelentenek a zarándoklatok?

– tette fel a kérdést. Egész emberi életünk egy zarándoklat, úgy élünk itt a földön, mint a jövevények. Hiszen állandó helyünk nem e világon van. Isten népét – a vándorló Egyházat – a Szentlélek vezeti a mostani földi életből az öröklétbe – mondta.

A szentmise záró részében a zarándokok elénekelték (mindkét nyelven) a pápai himnuszt. A vendéglátó Benčík atya megköszönte mindenki segítségét, aki e neves nap előkészítésében részt vett, valamint a hívek jelenlétét, akiket ezután bőséges agapéban részesített.

Augusztus 20-án Makrancon a hazai és a környék hívei és papjai immár másodszor tartottak ünnepi körmenetet az első szent magyar család ereklyéivel.

Szent István, Boldog Gizella és Szent Imre ereklyéi Makrancra jutásának, valamint a tavaly megtalált és felújított ereklyehordozónak tagadhatatlan üzenetértéke van: minden korban, minden helyen, minden helyzetben példaértékké válhat az ember, ha annak a krisztusi tanításnak a fényében él, aki egyedül mondta önmagáról: én vagyok, az út, az igazság és az élet.

A szentmise főcelebránsa és ünnepi szónoka a falu szülöttje, Gajdo József jánoki plébános volt, aki szentbeszédében többek között arról elmélkedett, hogy Szent István király lelke mélyéig keresztény volt. Azzal a meggyőződéssel igyekezett a keresztény hitet terjeszteni országában, hogy az vallási és erkölcsi mértéket és értéket ad az embereknek. Mindez az ország felemelkedését szolgálja és biztosítja megmaradását évszázadokon keresztül. Ő nem csupán államot szervezett, hanem minden erejével segítette az egyházi szervezet kiépülését is. Nem a nyugati hatalmak uralkodóival ismertette el királyságát, hanem a római pápától, II. Szilvesztertől kért és kapott koronát, amely országa egységének, szabadságának és kereszténységének jelképévé vált.

A körmenet végén Lacko Mária polgármester köszönetet mondott elsősorban az Asszonykórusnak és a fiataloknak a méltóságteljes éneklésért, az egyháztanács tagjainak a rendezvény megszervezéséért, és mindazoknak, akik bármilyen módon hozzájárultak az értékteremtéshez, annak őrzéséhez és továbbadásához.

A lelki találkozó ünnepélyes kenyéráldással zárult. Az egybegyűltek látható örömmel vittek haza egy-egy megáldott cipót, hogy azt otthon megtörjék és közösen elfogyasszák szeretteikkel. Így a megáldott kenyér az összetartozás és megmaradás jele és eszköze lett azon a helyen, ahol Isten megszületni engedte és élni bátorítja övéit.

GB.

FÜLEK

Nagyboldogasszony-búcsú

Pleváné Petrovics Éva A Városnapok és a XXIII. Palóc Napok rendezvényei keretében augusztus 11-én, vasárnap került sor a ferences templom Nagyboldogasszony-búcsújára.

A templom búcsúján minden évben nagy számban vesznek részt a város polgárai, a máshonnan érkező vendégek, külföldi zarándokok s a környékbeli falvak hívei. A szlovák szentmisét Jeremias ferences provinciális atya celebrálta Pozsonyból, a magyar szentmisét pedig Gergely ferences provinciális atya Budapestről. Mindkét prédikáció a Szűzanya mennybevételéről, a békéről, az egymás iránti szeretetről szólt.

Gergely atya szeretettel bemutatta a jó Isten által Fülekre vezérelt Erik ferences lelkiatyát, a magyarországi Szécsényből. A magyar hívek megköszönték a nagy segítségét, amit ez számukra jelent. Erik atyát szeretettel fogadták, kívánva neki, hogy jól érezze magát közöttük, s hogy örömet hintsen oda, hol ma sok gond dúl.

Szabó Irén • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AMIRE HITÜNK TANÍT

VÁRUNK RÁJUK –

A SZENTEKRE!

Összeállította: Mészáros Ádám

Történelmi tény, hogy kis nemzetünk aránylag nagy számú boldoggal és szenttel büszkélkedhet.

Azt azonban már kevesebben tudják, hogy szintén szép számmal vannak múltbeli hitvallók, életszentség hírében elhunyt magyarok, akik boldoggá-, ill. szenttéavatási eljárása folyamatban van. Időszaki rovatunkban őket szeretnénk a Kedves Olvasónak bemutatni. Szükségünk van a példájukra: várunk rájuk – a szentekre!

Mindszenty József (1892–1975) 5.

Mindszenty, teljesítve VI. Pál pápa kérését, 1971. szeptember 28-án elhagyta a követséget és Rómába ment. 1971. október 23-ig Mindszenty a Vatikánban, majd haláláig Bécsben, a Pázmáneum épületében lakott. Lelkiismereti kötelességének érezte, hogy a világban szétszóródott magyarokat

hitükben és magyarságukban erősítse. Ezért intenzív lelkipásztori munkába kezdett, nyugat-európai városokban és búcsújáró helyeken fölkereste a magyarok sokaságát, hosszabb lelkipásztori útra indult Kanadába, az USA-ba, Dél-Amerikába, Dél-

Afrikába, Ausztráliába, Új-Zélandba. A magyarok mindenütt lelkesedéssel és tisztelettel fogadták, sokan fölkeresték Bécsben személyesen és levélben lelki, erkölcsi s a magyarság sorskérdéseit illető témákban. Közben a Kádár-rendszer sürgette a Szentszéket, hogy teljesítse ígéretét és fossza meg Mindszentyt az esztergomi érseki tisztségétől. VI. Pál pápa 1973. november 1-jén levélben kérte Mindszentyt a lemondásra, de lelkipásztori okokra hivatkozva Mindszenty nem teljesíthette azt.

December 18-án a Szentatya mégis megüresedettnek nyilvánította az esztergomi érseki széket, amit 1974. február 5-én tettek közzé. A pápa utasításának Mindszenty engedelmeskedett, többé nem használta érseki címét, de lelkipásztori útjait folytatta, s továbbra is sokan keresték föl a Pázmáneumban. Június 18-án amerikai útja során a Dallasi Egyetem díszdoktorrá avatta, ekkor a keresztény nevelésről tartott előadást. Venezuelai útjáról viszszatérve, párizsi, majd skandináviai útját tervezte, amikor beteg lett, s pár hét múlva meghalt Bécsben, az irgalmasok kórházában.

Hidegháború

Megmagyarázzuk!

avagy az Apostoli Szentszék keleti politikájának kezdetei Magyarországon Imaélet: a folyamatosan és rendszeresen végzett imádságok rendje, mely az ember egész életét meghatározza.

Az imaélet a kegyelem állapotának föltétele, a vallásosság erényének megnyilvánulása. Mivel az ember szellemi természete szerint transzcendens lény, életének minősége függ az imaélettől. Nem keresztény ember számára az imaélet első csírája lehet az élet alapvető kérdéseiről, így az Isten létéről való szabad és elfogulatlan gondolkodás. Az imaéletet a keresztény ember számára a család közvetíti. A kialakult imaélet az imádságban való állhatatosság: bizonyos imádságok és imádságos gyakorlatok ismétlődése. A napszakokhoz és napi történésekhez alkalmazkodó imák (reggeli és esti, evés előtti és utáni ima, a munka megkezdése és befejezése alkalmával mondott rövid fohász stb.) a 24 órás napot képesek egyetlen összefüggő imádsággá, azaz Isten jelenlétében megélt nappá tenni (belső ima). Felnőtt keresztény imaélete abban áll, hogy mindig Isten jelenlétében és vele közösségben él. Ez a keresztség által lehetséges, melyben egyek lettünk Krisztussal (vö. Róm 6,5).

Az imaélet és a felebarát segítése kölcsönösen támogatja egymást: az imaéletből születik a szolidaritás és a felelősségérzet a másik ember üdvössége iránt; és a másik ember szolgálata visszahat az imaéletre, erősíti, táplálja azt. Közösségi természete is van: a család elsődleges közösségében és az egyház közösségében folyik. Az imaélet középpontja a vasárnap a szentmisével. A liturgikus év a nagy ünnepeivel az idő alapmértéke a kereszténységben.

Minden imaélet közös alapvető vonása a szív összeszedettsége.

Az imaélet az életállapotok szerint különböző. Az egyes szerzetesrendeket imaéletük szerint is meg szokták különböztetni (aktív szerzet, szemlélődés).

(Forrás: Katolikus Lexikon) • ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 1.

Babos Anikó VI. Pál pápa trónra lép XXIII. János pápa az egyház-katedrális keleti ablakának kitárója, csak a legelső reménysugaraknak örülhetett; König Mindszentynél tett látogatásának, Josef Beran levelének (A házi őrizetben tartott prágai érsek levele. Josef Beran (1888-1969), 1946-tól prágai érsek. A kommunista rendszer több évre száműzte, és akadályozta főpapi feladatai gyakorlásában. 1965-ben lett bíboros) és Casaroli csehszlovákiai és magyarországi útjának. A pápa 1963. június 3án elhunyt.

Kérdés volt, hogy az új egyházfő vajon szélesebbre nyitja-e a keleti ablakot, vagy éppen ellenkezőleg, becsukja azt. VI. Pál pápa (Giovanni Battista Montini (18971978), 1922-től állt az Államtitkárság alkalmazásában. Helyettes államtitkár (19371952), Domenico Tardinivel együtt 1952-től nem bíborosi rangú államtitkár; 1954től milánói érsek, 1958-ban XXIII. János első bíborosa. 1963-ban választották pápává, a VI. Pál nevet vette fel; vezette és 1965-ben lezárta a II. Vatikáni Zsinatot.) választás előtt állt: vagy visszatér a XIII. Piusz által képviselt antikommunizmus útjára, vagy véghezviszi XXIII. János tervét, és tovább építi a kapcsolatokat a szocialista rendszerekkel. „A kérdés a következő volt tehát: szabad-e a pápának a kínálkozó dialógus lehetőségét elszalasztania, vagy meg kell ragadnia az alkalmat. XXIII. Jánosnak ezzel kapcsolatban nem voltak kétségei. VI. Pálnak viszont igen sok aggálya volt…” Ez kiérződik meglátásom szerint a pápa programadó, Ecclesiam Suam kezdetű enciklikájából is.

FAGGATÓZÓ

„Az embernek szívvel kell dolgoznia…”

Mindig is csodáltam az erős akaratú, energikus embereket, akik már fiatalon bámulatos sikereket érnek el. Vicsápi Bugyi Natália már húszas éveinek elején sikeres vállalkozásba kezdett, az amúgy inkább férfiak uralta nyomdaiparban.

A kezdeti nehézségek sem szegték kedvét, és teljesítményéért 2010-ben az „Év Vállalkozónőjévé” választották, két évvel később a Slovenka magazin szavazásán, magyar létére az „Év Szlovák Nője” címét ítélték neki. Jelenleg a Navigraf nyomda tulajdonosa.

A kétgyermekes Vicsápi Bugyi Natália bevallása szerint képes volt harmóniát találni a családi kötelességek és cégének vezetése között. Ebben segítségére volt nagymamája öröksége: katolikus hite is, mely életének mindennapos része. Éppen az említett nagyszülő emléke késztette arra, hogy létrehozza első kegytárgyboltját, mely mára egész kis hálózattá nőtt. Az üzletasszonnyal beszélgettünk.

- Milyen közegben nevelkedett? Honnan indult az üzleti sikerek felé?

- Vállalkozó családból származom. Édesapám foglalkozott az üzlettel, édesanyám nevelt minket. Sohasem volt kérdés, mi leszek, ha nagy leszek. Tizennyolc éves korom óta dolgozom, húszévesen már saját cégem volt. Nagyon fiatalon beleszerettem a nyomdaiparba. Eldöntöttem, hogy saját üzemet szeretnék.

Ha az ember az álmai után megy, többnyire el is éri, amit akar. Nekem huszonnégy évesen már megvolt az első gyártósorom, amit aztán továbbfejlesztettünk. Heti- és havilapokat nyomunk, magazinokat és marketing röplapokat.

- Mi motiválta a Szent Anna boltok létrehozására?

- A Szent Anna bolthálózat ötlete két évvel ezelőtt jött. Akkor halt meg nagymamám. Ilyenkor az ember azon gyötrődik, hogy talán nem töltött elegendő időt a szeretett személlyel, és hogy mennyi mindent nem mondott meg neki, amit szeretett volna…

A temetésen az atya arról beszélt, hogy a nagymamám példát mutatott. Ha esett, ha fújt, elment a templomba, úgy élt, ahogy keresztény embernek kell. Ekkor értettem meg, hogy tőle kaptam életem legnagyobb ajándékát: a vallásos hitet.

Vállalkozóként az ember hol fenn van, hol lenn. Amikor legszívesebben feladná, a hit ad erőt, hogy újrakezdje.

Elhatároztam tehát, hogy nagymamám emlékére kegytárgyboltot nyitok – annál is inkább, mivel igény volt rá. Úgy gondoltam, amit mamá-

tól kaptam, nekem is tovább kell adnom. Nyugalom szigetei – így hívom a boltjaimat.

- Meséljen a nagymamájáról. Mivel tett Önre ilyen mély hatást?

- Nagyon céltudatos aszszony volt, a családját minden körülmények közt megvédte – néha nagyon harciasan is. Özvegyasszonyként sokáig élt három gyerekkel, de mindig betartotta a vallása törvényeit, és elfogadta a sorsát. Sohasem hallottam tőle, hogy Isten valamiért bünteti, sohasem láttam tőle, hogy csak akkor fordulna a Gondviselőhöz, ha gondban van. Mindig azt mondta, hogy van Valaki, aki értékelni fog, figyel rád és segít. Tőle tanultam az első imát, az első énekeket. Arra nevelt, hogy mindenért dolgozni kell, semmi sincs ingyen. Zsebpénzt csak júniusig kaptam, amíg az iskola tartott.

Nyáron tennem kellett azért, hogy pénzhez jussak. Mamával beültettük a kertet, és amikor a zöldség megérett, leadtuk. A mama vezette, mennyit adtunk a palántákért, menynyiért adtuk el, mennyit kerestünk. Tőle vettem át az üzleti szellemet.

- Az ország területén hol üzemelnek Szent Anna üzletek?

- Hat boltunk van Szlovákiában. Két évvel ezelőtt Galántán nyitottuk az elsőt, majd Dunaszerdahelyen, Zsolnán, Rajecen, Pozsonyban és Nagyszombatban a következőket. Szeptember másodikán kezdünk Komáromban – az ottani bolt ünnepélyes átadására huszonhatodikán kerül sor. Üzleteinkben kegytárgyakat értékesítünk: rózsafüzére-

ket, szobrokat, imakönyveket.

Most leginkább a könyvválasztékot szeretnénk bővíteni.

Természetesen liturgikus kellékek és papi öltözékek is a kínálatunk részei.

- A kegytárgykereskedés marketing szempontból nem a legprofitálóbb üzletág…

- Az üzleti világban semmi sem lep meg. Az évek alatt az ember megtanul egyet s mást.

De ami ott működik, az itt nem. Ezekben a boltokban teljesen más hozzáállásra van szükség, az embernek szívvel kell dolgoznia. Természetesen ebből megélni nem lehet.

Nem azért csináljuk, hogy profitot szerezzünk. Ez nálam inkább hobbi. Megnyugtat, amikor áruért megyünk, válogatunk a holmik közül és halljuk azokat a történeteket, melyeket csak a hozzánk betérő vendégektől hallhatunk – a bulvársajtóban nem! Anyagi hasznot ugyan nem aratunk, de lelki értékekben százszorosan megtérül a befektetett energia.

- Az üzleti világ kemény, küzdelmes, olykor talán kegyetlen is. Keresztényként hogyan találja meg benne a helyes utat?

- Mindig megpróbálok ember maradni és két lábbal a földön járni. Kemény világban élek, de azt tapasztalom, ha emberségesen állok az alkalmazottakhoz, az ügyfelekhez, mindig találok tisztességes partnert. Némi taktikával igyekszem a problémákat kerülni, és olyan társakat találni, akikkel termékeny

az együttműködés. Ez többnyire sikerül… Amikor viszont éppen nem sikerül, rossz napom van, akkor beülök a Szent Annába. Hallgatom, olvasom azokat a történeteket, melyek megnyugtatnak. (Hogy ezeket másokkal is megosszuk, újság formájában is terjesztjük, „Anjelské príbehy” néven. Mivel sokan kérték, az év végén magyarul is szeretnénk megjelenni a nulladik számmal, majd rendszeresen kiadni.)

- Az elmúlt években két országra szóló elismerést is kapott. Elnyerte az „Év Vállalkozónője” és az „Év Szlovák Nője” díjat is. Milyen út vezetett idáig, és mit jelentenek az Ön számára ezek a címek?

- 2008-tól vagyok a Vállalkozók Klubjának tagja. 2009től több konferencián, előadáson vettem részt, ahol tagtársaim emberileg is egyre közelebb kerültek hozzám. Egy alkalommal a saját történetemmel álltam a hallgatóság elé.

Mivel magyar vagyok, beszédemen érezni lehetett az akcentust. Az első tíz percben látni lehetett, ki az, akinek ez nincs ínyére. De hamarosan a tartalomra kezdtek figyelni, s a dolog olyan jól sikerült, hogy mondanivalóm a duplájára nőtt, anélkül, hogy bárki is szólt volna: lejárt az időm!

Meséltem a kezdeteimről, a nehézségekről, örömökről. Úgy fejeztem be, hogy mindenki könnyezett. Ezt követően jelentették be, hogy neveznek az Év Vállalkozónője

címre. Először tiltakoztam, de ők ragaszkodtak hozzá. Amikor a ceremónián a pódiumra szólítottak, éreztem, hogy mások is figyelnek és örülnek az eredményeimnek. Jó érzés volt, hogy értékelnek és osztoznak a tapasztalataimban.

Ezután már egy kicsit pozitívabban álltam a hasonló kihívások elé.

Két évvel később felkértek, hogy induljak az „Év Szlovák Nője” címért, menedzser kategóriában. Végül nem csak a kategóriában nyertem díjat, hanem az abszolút győzelmet is megszereztem. A döntéshozók azt mondták: „azért Nati, mert olyan emberi vagy!”

Az elismerések nem jelentenek mást, csak hogy ezután még jobban figyelnem kell a munkámra. Még szilárdabban kell állnom a talajon, még többet dolgoznom. Ettől nem változom!

- Mit tart a legnagyobb sikerének? Mire a legbüszkébb?

- Boldoggá tesz, hogy sikerült megtalálnom az egyensúlyt a vállalkozói mivoltom és a klasszikus női szerepek közt. Az én sikerem az, hogy a családból nem hiányzik a feleség, az anya, ugyanakkor az üzletet is sikeresen vezetem.

- Az üzletben kemény és férfias?

- Igen. Be kell vallanom, hogy a vállalkozásban férfias és határozott vagyok. Ami talán különbözik férfi és nő között, az, hogy a nők ezen a téren is szívvel küzdenek. A cég is az enyém, egy kicsit olyan, mint a saját gyerekem. Kötődöm hozzá. Lehet, hogy ez is a siker titka…

- Hogyan foglalná össze élettapasztalatát? Milyen tanácsot adna olvasóinknak?

- Tartsanak ki. Ne kezdjenek semmibe fél szívvel. Legyenek emberségesek, tanuljanak meg kommunikálni.

Ma az emberek azt hiszik, mindent megoldhatnak emailekben. De ez tévedés!

Mindig értékesebb valakit szemtől szembe látni, úgy tárgyalni. Sose felejtsük, honnan jöttünk, hogy olyan emberek vagyunk, mint mások.

Tartsuk a jó Istent szívünkben, legyünk vele napi kapcsolatban, ne csak akkor, amikor szükségünk van rá.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Évközi 22. vasárnap

VASÁRNAP ról ra Bartal K. Tamás O. Praem. nyár is megöregszik. Ilyenkor ezt már észre lehet venni. A gyermekek készülődnek az iskolába, rendszerint a szülőkkel együtt.

Egyre későbben kel föl a nap. Még ugyan fénylenek a sugarai, de estére pirosítót rak magára, párásra fakul, és mire lenyugszik, már hideget lehel az erdő, a rét és a felhő. A fákról kezd lehullani egy-egy levél, mint üzenet, búcsúzás a nyártól.

A seregélyek nézik a felhőket, de inkább a gyümölcsfákat és a szőlőket, amelyek már gyűjtik az édességet a fürtökbe. Mire megérkezik az alkonyat, előbújik a felhő, és a nap fáradtan nyugszik le, mert megjelenik a hold, és átveszi uralmát a sötétedő tájakon.

De minket mindez nem befolyásol, mert szívvel-lélekkel állunk a jó Isten elé ma is, vasárnap, amely az Ő napja. És ma is szól hozzánk, mint naponta, de főleg vasárnap.

Az első olvasmányban Sirák fia könyvéből az alázatosságra int bennünket. A ma átlagembere nem örül, ha alázatosnak titulálják. A ma embere ezt úgy értelmezi, hogy a ravaszul lapulók tudnak csak előbbre jutni, ami nem valami nagy dicsőség. De legyünk őszinték. Hát nem arra neveljük gyermekeinket, hogy legyenek életre valók, sikeresek, hogy harcoljanak jogaikért, ne hagyják magukat megalázni? Mindez mintha nem lenne összeegyeztethető az alázatossággal.

Magától értetődik, hogy a mi Urunk nem ilyen alázatosságot ajánl és nem ilyen dicsőséget képzelt el számunkra. Mert van igazi alázatosság.

Hiszen még ma is dicsérő értelmű a tudomány és a tudósok alázata. Mert, ugye, ma is alázatos az a tudós, aki az igazságot keresi, sőt, szívesen tanul másoktól, nem saját személyét tartja fontosnak.

Nem tündökölni akar, hanem szolgálni a társadalmat, a haladást, az emberiséget.

Csak természetes, hogy az ilyen alázatosságra akarja ne-

A

velni övéit a Mester. Mert az első látásra bölcs szabályt vázol föl Jézus a helyes viselkedésről. De ezt a gyakorlati szabályoknak látszó tanítást egy magasabb szintre emeli, amikor az embert valójában az Isten színe elé állítja, és megmagyarázza, hogy a jó Isten egészen másként értékeli az embert és magatartását, cselekedeteit, mint ahogyan azt mi, evilági szempontok szerint szoktuk.

Az evangéliumban Jézus egyik ismert példabeszédét hallottuk, amelyben az igazi alázatosságra szólít fel bennünket. Persze, Jézus nem akar etikai előadásokat tartani, de felvázolja, hogyan kell élni Isten szeretetének fényében. Azt akarja, hogy előlegező és kockáztató legyen olykor a szeretetünk. Ezt mondja: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne azokat hívd, akik viszonozzák neked… hanem azokat, akik nem tudják viszonozni…” Például a szamaritánus esete és szeretete volt ilyen a félholtra vert ember iránt.

De megközelíthetjük ezt a példabeszédet úgy is, mintha mi lennénk a meghívottak és a jó Isten a házigazda. Maga Jézus tanítja, hogy a jó Isten nem személyválogató. Nála mindenkinek neve és méltósága van, amit a keresztségben kapott. És ez az első helyre szól. De ezt azért kapjuk, mert a jó Isten szeret bennünket. És ezt mással nem tudjuk viszonozni, csak azzal, hogy elfogadjuk meghívását és szeretetét.

Ha ilyen szempontból értelmezzük a felolvasott példabeszédet, ezt a feliratot is adhatnánk a példabeszédnek: Jó otthon érezni magunkat meghívottként Isten asztalánál. Hiszen a jó Istennél mindnyájan meghívott vendégek vagyunk. Nincsenek első meg utolsó helyek. Mert mindnyájan a keresztségben meghívottak lettünk. És ennél nagyobb boldogságot a világ nem adhat, de el sem vehet.

• ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 1.

Olvasmány Sirák fia könyvéből (Sir 3, 19-21.

30-31) Fiam, alázattal vidd végbe tetteidet, és jobban szeretnek majd, mintha adakoznál.

Nagy vagy? Annál inkább alázd meg magadat, akkor majd kegyelmet találsz Istennél. Mivelhogy igen nagy az Isten hatalma, tiszteletben tartják az alázatosak.

Nincs gyógyír a gőgös embernek sebére, a gonoszság vert benne gyökeret, és nem is veszi észre. A bölcs szív nyitva áll a bölcsek szavának, s a figyelmes fül bölcsességre vágyik.

Válaszos zsoltár (Zsolt 67, 4-5ac.

6-zab. 10-11.)

Válasz: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot!

Szentlecke Szent Pál apostolnak a Zsidókhoz írt leveléből (Zsid 12, 18-19.

22-24a) Testvéreim!

Ti nem kézzel tapintható hegyhez, és lobogó tűzhöz járultatok, sem sűrű homályhoz, sötétséghez, sem forgószélhez, harsonazengéshez vagy mennydörgő szózathoz, amelynek hallatára (a zsidók) könyörögni kezdtek, hogy ez a hang ne szóljon tovább hozzájuk.

Nem, ti Sion hegyéhez járultatok, az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez, az angyalok ezreihez, az égben számon tartott elsőszülöttek ünnepi sokadalmához és gyülekezetéhez, mindnyájunk bírájához, az Istenhez, a tökéletes igazak lelkeihez, az új szö-

vetség közvetítőjéhez, Jézushoz.

Evangélium Szent Lukács könyvéből (Lk 14, 1. 7-14) Az egyik szombaton Jézus betért egy vezető farizeus házába, hogy nála étkezzék.

Amikor észrevette, hogy a meghívottak válogatják az első helyeket, egy példabeszédet mondott nekik. „Amikor lakomára hívnak kezdte -, ne ülj az első helyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is.

Ha ez megérkezik, odajön, aki meghívott titeket, és felszólít: »Add át a helyedet neki.« És akkor szégyenszemre az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy ami-

kor a házigazda odajön, így szóljon hozzád: »Barátom, menj följebb.« Milyen kitüntetés lesz ez számodra a többi vendég előtt! Mert mindazt, aki magát felmagasztalja, megalázzák, aki pedig magát megalázza, azt felmagasztalják.”

Ekkor a házigazdához fordult: „Amikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívd meg barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat, mert azok is meghívnak és viszonozzák neked.

Ha lakomát adsz, hívd meg a szegényeket, bénákat, sántákat, vakokat.

Boldog leszel, mert ők nem tudják neked viszonozni. Te azonban az igazak feltámadásakor megkapod jutalmadat.”

Liturgikus naptár Szeptember 1. ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP (Egyed, Noémi, Tamara, Gedeon) Énekrend: H 253; 155-116; 86 ÉE 145; 133-164; 112 Szeptember 2. Hétfő.

Köznap (István, Renáta, Ingrid, Rebeka) Miseolvasmányok: 1Tessz 4,13-18; Zsolt 95,1 és 3.

4-5. 11-12. 13; Lk 4,16-30 Válaszos zsoltár: Urunk Istenünk érkezik ítélni a világot. Énekrend: H 88; 150; 97 ÉE 107; 200; 125 Szeptember 3. Kedd.

Köznap (Nagy Gergely pápa, Hilda) Miseolvasmányok: 1Tessz 5,1-6.9-11; Zsolt 26,1. 4.

13-14; Lk 4,31-37 Válaszos zsoltár: Hiszem, hogy meglátom az Úr javait az élők földjén. Énekrend: H 243; 146; 113 ÉE 340; 206; 132

Szeptember 4. Szerda.

Köznap (Ida, Rozália, Róza, Mózes) Miseolvasmányok: Kol 1,1-8; Zsolt 51,10. 11; Lk 4,38-44 Válaszos zsoltár: Isten irgalmában bízom mindörökké. Énekrend: H 230; 134; 263 ÉE 152; 162; 217 Szeptember 5. Csütörtök.

Köznap (Kalkuttai Teréz anya, Lőrinc, Viktor, Ofélia) Miseolvasmányok: Kol 1,9-14; Zsolt 97,2-3ab 3cd4. 5-6; Lk 5,1-11 Válaszos zsoltár: Megmutatta az Úr nékünk üdvözítő jóságát. Énekrend: H 229; Gl 520; 261 ÉE 142; 163; 362 Szeptember 6. Péntek.

Köznap (Zakariás, Beáta) Miseolvasmányok: Kol 1,15-20; Zsolt 99,2. 3. 4. 5; Lk 5,33-39 Válaszos zsoltár: Járuljatok az Úr színe elé vidám énekszóval!

Énekrend: H 257; 120; 74 ÉE 148; 181; 85 Szeptember 7. Szombat. Ünnep SZENT KŐRÖSI MÁRK, PONGRÁCZ ISTVÁN ÉS GRODECZ MENYHÉRT (Regina) Miseolvasmányok: Kol 1,21-23; Zsolt 125,1-2ab 2cd-3. 4-5. 6; Lk 6,1-5 Válaszos zsoltár: Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak. Énekrend: H 223; 263; 293 ÉE 147; 217; 258 Szeptember 8. ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP (Szűz Mária születése, Adrienn) Miseolvasmányok: Bölcs 9,13-19; Zsolt 89, 3-4. 56. 12-13. 14 és 17; Filem 9b10.12-17; Lk 14,25-33 Válaszos zsoltár: Te lettél, Uram, menedékünk, nemzedékről nemzedékre. Énekrend: H 257; 155-152; 193 ÉE 148; 133-189; 244

LELKI TÁPLÁLÉK

Iskolakezdés

Ezt üzeni...

Arles-i Szent Caesarius püspök Koller Gyula

C

aesarius, feltehetően egy Chalon-sur-Saőne melletti földbirtokon született 470 körül.

Tizennyolcadik életévéig apja birtokán nevelkedett, semmiféle rétori vagy kolostori iskolában nem ismerhette meg a klasszikus irodalmat. Ugyanakkor Chalon vidékén nagyon elevenen élt a Marcus Aurelius alatt üldözött vértanúk emléke, s az emberekben az a meggyőződés élt, hogy az egyházi szolgálat, a papi vagy püspöki, mindenekelőtt pedig a szerzetesi élet vértelen mártírium. Ezért gondolt arra a fiatal római arisztokrata, hogy valamelyik szentet kiválasztja magának, s hozzá válik hasonlóvá.

E gondolatoktól fűtve ment el Chalonsur-Saőne püspökéhez, Szilveszterhez. A püspök felvette klerikusai közé. Mindez a szülők tudta nélkül történt, mert a családnak más volt a terve. Caesarius nem maradt sokáig a klerikusok közt, szerzetesi eszménye nem hagyta nyugton. Két évvel később Lérins szigetének híres kolostorában jelentkezett. Először a kolostor szakácsa lett, és buzgón fáradozott azon, hogy jó szerzetes váljék belőle.

A kolostori tapasztalatok mellett, amit később mint püspök gyümölcsöztetett, nagyon sokat jelentett számára az a szellemi és lelki távlat, amely Lérins-ben megnyílt előtte. Olvasta a Bibliát, és szerinte is élt; tanulmányozta az „atyákat” (Origenészt, Szent Ambrust, Arles-i Hiláriuszt); és érzéket szerzett a liturgia iránt. Kilencévi lérins-i tartózkodás után Arles-ba küldték, hogy ott helyreállítsa megromlott egészségét. Arles-t abban az időben dicsőséges múltja alapján (császári székhely) még mindig „a gall Rómának” tekintették. A beteg szerzetest Firminus és felesége fogadta otthonába. Itt Caesarius Julianus Pomeriusban, aki rétor, filozófus és teológus volt egy személyben, kiváló tanítóra talált. Pomerius és Szent Aeonius, Arles püspöke hamar felismerték a szerzetes rendkívüli adottságait. Megszerezték Lérins apátjától az engedélyt, hogy Caesarius egyházmegyei szolgálatba lépjen. Amikor kiderült, hogy Caesarius a püspöknek még távoli rokona is, csakhamar pappá szentelte. Aztán egy Rhône-szigeten levő kolostor apátjává tette. Ennek a kolostornak Caesarius olyan regulát szerkesztett, amelyben rögzítette alapvetően fontos szerzetesi tapasztalatait: a mindenféle javakról való lemondást és a teljesen közös életet.

Aeonius püspök azzal a tervvel tette őt a Rhône szigetén lévő kolostor vezetőjévé, hogy majd utódjává neveli. Az idős püspök még halála előtt rendezte utódjának kérdését a nyugati-gót hatóságokkal, papságával és a néppel egyaránt. A műveltek és a képzetlen nép egyaránt saját emberének tar-

Augusztus 27. totta Caesariust. Ő pedig, amikor átvette a püspökség vezetését, azzal a szándékkal tette, hogy mindenkinek mindene legyen.

Prédikációival, melyeket a későbbi hagyomány Szent Ágostonnak tulajdonított, a vidék plébániáiról való gondoskodásával és a tovább parázsló pogányság elleni harcával Caesarius a középkor számára a néphez közel álló püspök mintaképe lett.

Abban a kényes helyzetben azonban, amelyben az arles-i püspök akkoriban élt, nem maradhattak el a politikai, egyházpolitikai, személyes és hitviták sem. Caesariusnak meg kellett védenie egyházkerületét, hogy ne csatolják a szomszédos Burgundiához. De küzdenie kellett igazhitűsége védelmében is. E küzdelemben segített abban, hogy az ún. szemipelagianizmust véglegesen legyőzzék.

Az 507-től 510-ig tartó dél-galliai háború alatt hosszú ostrom után Arles a keleti-gót Teoderik uralma alá került. Caesarius 513-ban megkapta Szent Symmachus pápától Gallia prímási méltóságát. Egyúttal megkezdődött Caesarius messzeható befolyása a gall egyházi alkotmányra, s ez a befolyás csak húsz évvel később csökkent.

Caesarius utolsó éveit a szegénygondozás kiépítésének szentelte; kórházat alapított Arles-ban (az elsőt Galliában!), és nővérkolostort, amelyben nővére, Szent Caesaria lett az apátnő. A püspök később megszerkesztette reguláját a nővérek részére, amely elsőként tartalmazta a rendek történetében az exemptio gondolatát (nem a püspöknek, hanem a pápának vannak alárendelve), és rendelkezett a klauzúrára vonatkozóan.

Caesarius hetvenkét éves korában halt meg Arles-ban, 542. augusztus 27-én.

HÉT

ről re

ecsengettek! Az anyuka szeme fénye ezekben a napokban iskolába kerül. Kisdiákká válik az óvodás, és ezzel együtt pontos időbeosztáshoz, programokhoz kell hozzászoknia szinte egyik napról a másikra. Az iskola már nem a játék, hanem a tanulás helye elsősorban.

Ezért van az, hogy a szülők nagy izgalommal várják az első iskolai napokat, és a csodát, amely gyermeküket iskolássá avatja.

A tapasztalat azt mutatja, hogy az első osztályos kisdiákok sokkal jobban viselik az iskolakezdés izgalmait, mint szüleik. A szülői aggodalom később alábbhagy, és aztán túlságosan ellankad ötödik osztály elejére, amikor viszont ismét kézen kellene fogni a gyereket a hatalmas lépés megtételére.

tokat, tudja, hogy milyen konkrét elvárásoknak kell megfelelnie, milyen feladatokat kell elvégeznie. A szülő elsődleges feladata az odafigyelés és segítőkészség. A szülő naponta üljön le gyermekével, beszélje meg vele az iskolai teendőket, érdeklődjön, tervezzen közösen gyermekével. Ha fiatal korban nem szokja meg a gyermek a szülő jelenlétét az oktatásban, nevelésben, a későbbiekben a szülő hiába akar majd rendelkezésre állni.

A nevelőnek ügyelnie kell arra, hogy a diák ismerje meg önmagát, legyen tisztában képességeivel, gyengeségeivel, hibáival, és így váljon az adott közösség építő elemévé. A tehetségek felszínre hozása az iskola egyik fő feladata – legyen az bármily mélyen elás-

A későbbiekben már a sorozatos szemrehányások, elvárások kerülnek túlsúlyba a diákokkal szemben, pedig a szakemberek azt állítják, hogy a fiatalok pozitív képességeinek megerősítésével óriási sikereket lehet elérni.

Mind a kiselsős, mind az ötödik osztályt megkezdő felső tagozatos, vagy az első osztályos középiskolás diákoknak egyből szembe kell nézniük az új helyzettel, a halmozott elvárásokkal.

Hogyan támogathatja őket ebben az időszakban a tanár, szülő, nagyszülő, nevelő? Mire kell odafigyelni az iskolakezdéskor?

Mindenekelőtt arra kell nagy figyelmet szentelni, hogy a diák képes legyen átlátni az új felada-

va, azt mindig felszínre kell hozni és továbbfejleszteni. Nem a hiányosságok állandó ismételgetésével, hanem a képességek továbbfejlesztésével kell motiválni a diákot a továbbhaladásra. Nem szabad megfosztani a diákot önbizalmától! A tehetségek továbbfejlesztésében elengedhetetlen a szülő és a tanár együttműködése.

Az iskolakezdés jó alkalom arra, hogy ebbe a viszonyba mindkét fél lendületet vigyen, elhatározásokat tegyen.

Szeptember első napjai legyenek diák, szülő és tanár számára az újrakezdés, a kibontakozásra váró lehetőségek és az együttműködésben való megerősödés időszaka!

B

* * * Szent Caesarius azok közé az emberek közé tartozott - olvasom Szentünk életrajzában -, akik híd módján két világ, két kultúra, két korszak között állnak; akik a kettő harcát és megbékélését saját szívükben élik át. Benne élt a bibliai hit, tudta tisztelni a kegyelem titkát, és tudta, hogy felelős ezért a világért, de ne hasonuljon hozzá. A mai kettős világban élő ember feladatára Szentünk követendő példát mutatott.

Caesarius szakácsként megtanulta az ügyintézés művészetét, gyakorolta a szegények iránti szeretetet, és megsejtette, milyen fájdalmas lehet az éhség. Ezért később mint püspök mindig a szenvedő nép mellett állt, prédikációiban hevesen követelte a gazdagok alamizsnáját a szűkölködők számára.

Jusson eszünkbe a jézusi mondás: „Izzadjon a kezedben az alamizsna mindaddig, míg ki nem adtad!”

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LÉLEK ÉS ÉLET

Szeretetre vágyakozva Szeretetre vágyakozunk valamenynyien, mert tapasztalatokat szereztünk arról, hogy a boldogság kiteljesedése egyedül ebben rejlik. Ez persze csak úgy működőképes és igazi, ha szeretünk és szeretve vagyunk.

Amikor ennek hiányát érezzük, bánatunkat az egyedüli Szakértőnek – a Teremtőnek – mondjuk el, és kérjük, változtasson ezen mihamarabb. Gyógyítsa meg szívünket, és tegyen igazságot, gondolván, az bennünket jogosan megillet, hiszen Ő hívott meg erre az életre minket. Persze a szeretet beteljesedését (a legtöbb esetben) saját magunkra vonatkoztatjuk, mert szeretnénk, ha szeretnének. De hogy áll a dolog akkor, amikor mások várják ezt el tőlünk? Számos példabeszéd és tanúságtétel mutat eligazítást ebben s abban is, hogyan fogjunk hozzá.

Hiszen nem az a vallásosság, amikor állandóan Jézus nevét emlegetjük, de még csak az sem, hogyha felszínes, hosszú és érzelemszegény imádkozásokat folytatunk, hanem az, amikor Isten igéit betartjuk, segítünk, mert szeretünk. És rádöbbenünk, hogy az élet összefüggéseinek láncolata nem más, mint maga az evangélium. Ennek tudatosítása után, a saját élethelyzetünkből kell kiindulni. Más szóval, megtalálni benne a saját helyünket és megmutatni arcunkat. Környezetünkben meglátni, felismerni küldetésünket, és feltenni a kérdést: mit tehetnék másokért. Ettől lesz hit a hit. Szép és mély.

Hosszú, hónapokig tartó betegségem (balesetből eredő hátgerinctörés) miatt, életemben először, sok időt töltöttem különböző kórházakban.

Mondhatom, mert megtapasztaltam, hogy hitem és Isten iránti szeretetem adott erőt ahhoz, hogy talpra álltam.

Elfogadva a szenvedést, zúgolódás nélkül, hat kapoccsal a hátamban tűrtem, és annyi kegyelmet kaptam ehhez, hogy még én biztattam a köny-

nyebben sérülteket a szenvedés elviselésére. Minden ilyen beszélgetés után éreztem, hogy lelkemet nagy nyugalom és erő járja át. Sok emberi esettel találkoztam, melyek megérintettek.

Ezek közül egyet most papírra vetek.

lősséget, hogy a műtőasztalon, a kezük alatt hal meg. Márpedig el kell érniük, hogy a kórházban maradjon, erősködött mind a három. Majd hozzám fordulva, ki-ki elmondta átlátszó és gyenge kifogását, hogy miért is

Ma is látom azt a szenvedő anyai arcot, amely nagyon felkavart és elgondolkodtatott. Egy éjszaka kellős közepén az osztályt óriási sikongatás, kiáltozás rázta fel. Idős nőt toltak be, s éppen hozzám, minthogy akkor egyedül feküdtem egy háromágyas szobában. A beteg egy 89 éves nő volt, kit három javakorabeli lánya kísért el.

Kérdésemre elmondták, hogy édesanyjuk elesett, és elrepedt a combcsontja. A nyílt törés óriási fájdalmakat okoz, ezért kiabál. Minthogy éjjel volt, nyugtatót kapott a beteg, melytől elaludt, lányai pedig hazamentek.

Másnap újra óriási kiabálásra ébredtünk. Kisvártatva megérkeztek a beteg lányai – nagyon kicsinosítva.

Egyáltalán nem a bánkódás, lesújtottság és aggodalmaskodás látszott rajtuk. Inkább a közömbösség volt leolvasható arcukról. Arról cseverésztek, kivel is lehetne elintézni azt, hogy a „mama“ ott maradhasson akkor is, ha kora és gyengesége miatt nem fogják megoperálni. Ostrom alá vették ezért az orvosokat, de mindegyiktől azt a választ kapták, hogy nem operálható már meg. Nem vállalhatják azt a fele-

nem viheti el magához a mamát. Menekülnek tőle, nyugtáztam, és elszorult a szívem. Ő három lányát felnevelte, de neki most nincs helye, öregségében és betegségében egyiknél sem.

Mivel ismerek egy falujukból származó papot, érdeklődtem iránta. Felderülve kérdezték, hogy honnan ismerem. Hát, szóltam, hívő ember vagyok, sokat jártam zarándoklatokra, és egyszer egy ilyen helyen hallottam a szentbeszédét. Erre egymást túlkiabálva elmondták, hogy ők is keresztények, szintén járnak zarándoklatokra, elsorolták hol mindenhol voltak már, még külföldön is. Most vasárnap is elmennének a templomba, ha a mama a kórházban marad(hat)na, hiszen úgyis csak a baj volna vele otthon…

Időnként édesanyjuk közelébe mentek és megkérdezték: „Mama, ugye szeretsz minket?“ A „mama“ tekintete ilyenkor elhomályosult, jelét adva ezzel a bizonyosságnak. Más érdeklődés iránta nem volt tapasztalható. Pedig természetesnek találtam (volna) a biztosítékot arról, amely így hangzik: Mi is nagyon szeretünk mama, és min-

Szentmihályi Szabó Péter

Köszönöm Köszönöm, Uram, ezt a halk zenét, az éjszakai friss levegőt, a csendet, köszönöm, bárhogyan is – az életemet.

Tanú lehettem a végtelen egyetlen röpke pillanatában: kipillanthattam a gyorsvonat ablakain.

Köszönöm, hogy éltem.

A füveket, madarakat, a folyókat, tengereket, testvér-embereket és testvér-könyveket, a templomokat és menedékhelyeket.

Köszönöm a Helyet és az Időt.

Köszönöm, hogy engedtél vétkezni ellened, próbaidőre bocsátottál, s látod, a nevedben énekelek.

Köszönöm, bárhogyan is – az életemet.

• ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 1.

dent megteszünk érted. De ilyesmi nem hangzott el. Tudta és látta ezt a „mama“ is, hogy csak ő szeret, de már nem kell, nincs szükség rá, nem fontos az ő élete senkinek.

Miután már nagyon sokadszor hallottam a kérdésfeltevést, megelégeltem, és szóltam, én keresztényként és emberként is úgy tudom, hogy minden bajra legjobb gyógyszer a szeretet. Érveket sorakoztattam fel e mellett.

Azt tedd mással, amit szeretnél, hogy veled is tegyenek, vagy a hit tettek nélkül halott. A hit olyan értékrend, mely gazdagít, hiszen amikor szeretünk és jót teszünk, akkor találunk igazán önmagunkra. Keresztényként és emberként nem lenne szabad hagyni elértékteleníteni az életet! Inkább örülni kell(ene) annak, hogy még ilyen korban is van, aminek örülhet(ne) az ember. Az én édesanyám 20 évig volt nálam. Egy pillanatra sem éreztem tehernek, pedig egyedül gondoskodtam róla, és amikor 91 éves korában elment, belebetegedtem.

Kértem a három lányt, utolsó napjaiban segítsenek édesanyjukon.

A gondozás „irtózatától“ a hölgyeket végül is az orvosok „mentették meg” és fel. Megsajnálták a szegény öreget, kegyelemből megengedték, hogy a kórházban maradjon – néhány napra –, mert nagyon megelégelték a sok nyakukra járást és nyafogást. Mire a lányok elégedetten összenéztek, és kuncogva távozni készültek, de azért még hallották a fennhangon mondott, Bibliából vett idézetet: „Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti…” (Lk 24, 9) Túlzott önszeretetünk, kényelmünk, önzésünk rabjai vagyunk. Ha ezt az életet akarjuk mindenáron megtartani, akkor azt a „másikat“ elveszítjük…

Illusztrációs fotó: Világháló

Köszönöm anyámat, apámat, feleségemet, gyermekeimet, barátaimat, ellenségeimet, köszönöm, hogy most is Veled lehetek.

Látod, Neked énekelek.

Köszönöm, bárhogyan is – az életemet.

LÉLEK ÉS ÉLET

Életige 2013. szeptember Chiara Lubich „Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!” (1Jn 3,18) Szent János írja ezt. Figyelmezteti a közösségeket, hogy ügyeljenek bizonyos emberekre, akik szavaikkal ugyan megvallják Jézusba vetett hitüket, de ezt a hitet nem követik tettek. Sőt haszontalannak és fölöslegesnek tartják ezeket a tetteket, mintha Jézus már mindent elvégzett volna. Az ő hitük így üres és terméketlen, mert hiányzik belőle az az elengedhetetlen hozzájárulás Jézus művéhez, amit Ő személyesen tőlünk kér. „Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!”

szeretet igyekszik konkrét tettekben megnyilvánulni, és a szeretet igazságából akar meríteni, amit Jézusban találunk meg. Az ő érzéseinek és az ő tanításának megfelelő tettekre törekszik. Oly módon és olyan mértékkel kell hát szeretnünk, ahogy azt Jézus megmutatta nekünk.

teljesen világos. Meghív a hiteles keresztény életre, melyet Jézus annyira hangsúlyozott.

Vajon nem erre vár a világ is?

Talán nem a jézusi szeretet tanúságtevőit szeretnék látni a mai emberek?

Tettekkel szeressünk tehát és ne szavakkal! Kezdjük a legalázatosabb szolgálatokkal

hogy őt lássuk minden felebarátban, ugyanis amit a felebarátunkkal teszünk, azt úgy tekinti, hogy vele tettünk.

Továbbá azt kéri, hogy úgy szeressük a többieket, mint önmagunkat, egymást pedig úgy szeressük, hogy készek legyünk az életünket adni egymásért.

nap mint nap a mellettünk lévő felebarátok felé!

Szeressünk igazsággal! Jézus mindig az Atya akarata szerint cselekedett, nekünk is mindig Jézus szavai szerint kell élnünk. Jézus azt akarja,

Szeressünk hát eszerint, hogy mi is Jézus eszközei lehessünk a világ üdvösségére!

Tettekkel szeressünk! Az apostol azt mondja, hogy az igazi hit bizonyítéka, ha úgy szeretünk, ahogy Jézus szeretett bennünket, ahogy Ő tanította nekünk. Ennek a szeretetnek egyik legfőbb jellemzője a konkrétság. Jézus nem szép szavakkal szeretett, hanem ahol csak járt, jót tett, mindenkit meggyógyított, készséggel rendelkezésére állt mindenkinek, aki hozzá fordult, kezdve a legelesettebbeken, a legszegényebbeken, a társadalom kivetettjein, és az életét adta értünk. „Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!”

A tetteken kívül igazsággal is szeretnünk kell, mondja az apostol. A keresztény

A szeretet cselekedetei A szeretet cselekedetei és művei napjainkban - amikor az érintkezés eszközei már oly tökéletesek, hogy szinte nincs is távolság az emberek közt, s egy családdá lettek a föld lakói – sokkal szükségesebbek és egyetemesebbek lettek. A karitatív munka ma igazán elérhet és el is kell érnie minden embert és mindennemű szükséget. Mindazokat, akik éheznek és szomjaznak, ruházatlanok, hajléktalanok, nélkülözik

„Ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal!”

Hogyan éljük tehát ezt az életigét? A mondanivalója

a gyógyszert, a munkaalkalmat, az oktatást vagy az emberhez méltó élet föltételeit, akiket természeti csapások sújtanak vagy betegségben sínylődnek, számkivetést vagy börtönt szenvednek: a keresztény szeretetnek mindenütt keresnie kell és meg kell találnia és odaadó gondoskodással kell enyhítenie a bajt, segélyekkel pedig könnyítenie kell helyzetükön. Ez a kötelesség különösképpen is a jómódúaknak és a gazdag népeknek a vállára nehezedik.

A szeretet kifogástalan gyakorlásának a következő föltételei van-

nak: a felebarátban Isten képmását és az Úr Krisztust kell látni, akinek igazában szól, amit a rászorulóknak adunk; igen nagy emberiességgel kell tiszteletben tartanunk a megsegített személy szabadságát és méltóságát; a segítő szándék tisztaságát ne mocskolja be semmiféle haszonlesés vagy uralomvágy; először az igazságosság követelményeit kell teljesíteni, nehogy szeretetadományként adjuk azt, amivel az igazságosság alapján tartozunk; a bajoknak nemcsak a tüneteit, hanem okait is meg kell szüntetni; úgy kell segíteni, hogy az elfogadók

(Az Élet Igéje, 1988. augusztus) Fotó: Világháló

fokozatosan meg tudjanak szabadulni a külső függéstől, és a maguk lábára tudjanak állni.

A világi hívek tehát - együttműködve minden jóakaratú emberrel nagyra becsüljék és erejük szerint támogassák a szeretet műveit és a szociális segítségnyújtás magán-, hivatalos, sőt nemzetközi kezdeményezéseit, amelyek hathatósan segítik a rászoruló személyeket és népeket.

A II. Vatikáni Zsinat APOSTOLICAM ACTUOSITATEM kezdetű dekrétuma a világi hívek apostolkodásáról, II. 8.

A hét imája Ima szeretteimért Adj szeretteimnek jó egészséget és boldogságot, hitet és szeretetet, igaz lelki életet, ajándékozd nekik békédet, amelyet nem kaphatnak meg a világtól. Engedd, hogy védelmed alatt boldog közösséggé váljunk; hogy mindig szeretettel és hűséggel viseljük el, ami ér bennünket; hogy mindig osztozzunk egymás örömében és bánatában. Adj erőt, hogy amikor szeretteim elcsüggednek és keserű csalódás éri őket, mindig vigasztalást, menedéket, támaszt jelenthessek számukra.

(Ismeretlen szerző)

Bölcsesség Uram! Fogalmam sincs róla merre tartok. Nem látom az utat magam előtt.

Nem tudhatom bizonyosan, hol fog végződni. Magamat sem ismerem igazán: úgy gondolom a Te akaratodat követem, ez azonban nem jelenti azt, hogy tényleg azt is teszem. De kívánok Neked tetszeni és hiszem, hogy ez a kívánság valóban tetszik Neked.

S remélem, hogy mindenben, amit csak teszek, ez a vágy vezet. Remélem, sohasem fogok ettől a vágytól függetlenül bármit is tenni és tudom: ha így cselekszem, Te a helyes úton fogsz vezetni még akkor is, ha talán semmit sem tudok róla.

Azért mindig bízni akarok Benned, még ha úgy is látszik, hogy eltévedtem és a halál árnyékában járok. Nem akarok félni, mert Te mindig velem vagy és sohasem fogod hagyni, hogy egyedül szálljak szembe a rám leselkedő veszedelmekkel. Amen.

Thomas Merton • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

BESZÁMOLÓ

Tanúságot tenni az Örömhírről Hitoktatók lelkigyakorlata A Szlovák Püspökkari Konferencia Hitoktatási és Iskolai Bizottsága Magyar Kateketikai Albizottságának szervezésében augusztus első hetében került sor a hitoktatók és lelkipásztori kisegítők hagyományos – immár 30. – nyári lelkigyakorlatára. Ez az alkalom okot ad egy kis visszaemlékezésre is.

Miután 1990 nyarán sor került az első laikus hitoktatók képzésére, és még ebben az évben megalakult a Magyar Hitoktatási Központ is, teljesen természetesnek tűnt lelkigyakorlatok szervezése is számukra. Az első kettőre 1991 nyarán került sor, ezeket Paxy László egyházfai plébános atya tartotta a győri Bencés Rendházban.

Ezután egészen 1999-ig a szombathelyi Katolikus Továbbképző Intézet adott helyet a lelkigyakorlatoknak, 2000-ben Sasvár, majd 2001-től kezdve ismét a győri bencések. Eközben – a nagy érdeklődésre való tekintettel – négyszer voltak a hitoktatók az egyházgellei Pasztorációs Központban is. A legtöbbször – négyszer – Bíró László tábori püspök és Nagy Károly atya volt az exercitátor.

Az idei évben Ján Orosch – akkor még apostoli kormányzó –, a MAKAB püspök-elnöke Palánki Ferenc egri segédpüspököt kérte fel a lelkigyakorlat vezetésére. A püspök atya közvetlenségével, egyszerűségével és humorával gyorsan belopta magát a résztvevők szívébe. Elmélkedései a szokottnál rövidebbek, de tartalmasak és gondolatébresztők voltak.

világunkba jött el Jézus, hogy felnyissa szemünket a hiányra, és megmutassa az Isten Országát. Örömhírt hozott a számunkra: van szabadulás a bűnös, kudarcos, szorongó életünkből.

Van kiút. Csak kezdjük el az Istennel való személyes kapcsolatot, legyen életünk tudatos élet. Mindazok ugyanis, akik megtérnek, és a feltámadt Krisztushoz kötik az életüket, Benne élnek majd, és Ő beteljesíti az életüket. Életünkben „a nagy dolgokra fel kell készülni, de az igazán nagy dolgokra készen kell lennünk“. Az igazán nagy dolgok: az Istennel való találkozások pillanatai. Isten ugyanis a jelen pillanatot ajándékozza nekünk, amiben az örökkévalóságot élhetjük meg: az imádságban, a szentmisében, az embertárssal való találkozásban és életünk minden pillanatában.

Az ember Isten-központú létező.

Az Istené vagyunk. Az embernek ezért saját magát, emberségét az Istennek kell adnia. Nem muszájból vagy kényszerűségből, hanem azért, mert boldog

öröm. Nem érezzük életünkben az örömet? A kudarcok, bántások nyomorítják lelkünket? Kevés a siker, a dicséret, az elismerés? Ne tévesszen meg bennünket az öröm fogalma. Jézus nem a világ örömét és békéjét kínálja felénk, hanem az Ő örömét és békéjét, aminek forrása a Szentlélek.

Szomorúak olyan mértékben vagyunk, amilyen mértékben kizárjuk magunkból az Istent. A kereszténység: tudatosan legyőzött szomorúság!

Boldog ugyanis az az ember, aki helyén kezeli az életét, jobban mondva, akinek Jézus helyére teszi az életét!

Ha életünket a szenvedő Jézussal járjuk a megdicsőült Jézusra tekintve, akkor bármire képessé válunk a Szentlélek által.

Ki a Szentlélek, akiről oly gyakran megfeledkezünk? Valaki, Aki kimozdítja helyéről az embert, és teljesen más irányba vezeti. Valaki, Aki átformál, és új szemet ajándékoz, Aki kitágítja látóterünket. Valaki, Aki személyre szabottan ad erőt, hogy kilépjünk bezárkózottságunkból. Valaki,

Íme, néhány gondolat az elhangzottakból: Boldog az az ember, aki hitéről kijelentheti: „Én az Úrnak gyermekeként hiszek!” Bizony boldog, hiszen gyermeki lelkülettel keresi ez az ember az oda- A lelkigyakorlat résztvevői fönnvalókat. Az ilyen embernek az életében Isten valóságosan van jelen, és túlcsorduló akar lenni. Ez a boldogság pedig a örömmel tölti azt be. Az ilyen ember minden körülménytől független Istenélete kis részecskévé – „porciunkulá- kapcsolatunkban gyökerezik. vá“ válik, és helyet ad benne az Isten A mi Istenünk a belső békét adja számára, aki általa nagy csodákat tesz nekünk. Az Ő békéjére pedig a vele az életében. való szoros kapcsolatban jutunk el. JéRohanó világunkban olyan sok zus a keresztutat járva mutatja meg mindent akarunk gyorsan és azonnal nekünk a szeretet útját. Őt követve és megszerezni, még Isten barátságát is. tőle tanulva békével tudjuk egymást Ilyen módon lehet, hogy sok dolgot elviselni, elszenvedni. birtoklunk, de a Mindent, az Istent Nincs tehát okunk a szomorúságra. biztosan nem. Ebbe az Isten nélküli Isten békéjének gyümölcse ugyanis

aki feladatot ad, enged kérdezni, válaszol kérdéseinkre, és biztat, hogy kimondjuk az „igent“.

A Szentlélek tehát: „üres kezünk szelíd csodája“. Őáltala jön Isten szeretete a mi életünkbe, Ő tágítja végtelenre a mi szívünket, és általa teljesedik be az életünk. Istennek nincs is más terve velünk, mint hogy szívünkben a kicsi lángot felszítsa, és az fellobbanjon. Olyanok vagyunk ugyanis, mint a tömjén. A tömjén csak egy kis

* * *

• ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 1.

Palánki Ferenc egri segédpüspök szemecske, de ha tűz éri, elpárolog és az ég felé száll. Ha minket a Szentlélek érint, akkor képesek vagyunk a mennybe szállni. Boldogok, akik erre vágyakoznak!

Keresztények azok, akiket szíven talált Isten irgalma, akik meghallották Isten hívását. Ebben a közösségben a sebeimmel együtt elfogadnak, és én is elfogadok másokat. Így születünk újjá. Jézus feltámadása az a csoda, aminek hatására új ember születik, aki másképp néz, másképp szeret, krisztusivá formálódik. Ebben a csodában részesülve mindenki nyer, és mindenki ugyanazt nyeri.

Krisztusivá formálódásunk természetesen folyamat. Életünk szép kalandja a Szentlélekkel, Aki hétköznapi halk adományait küldi nekünk segítségül. Általa erősödik bennünk a béketűrés képessége, hogy vigasztalni tudjuk azokat, akikben gyengült a szeretet. Általa nő bennünk a lelkesedés képessége, ami kitartóvá tesz a szeretetben. Vele az igazság kimondásának művészetét gyakorolhatjuk, így képessé válunk szeretettel kimondani a segítő igazságot. Ő segít minket a meghallgatni tudás képességével, hogy a másik ember kerüljön figyelmünk középpontjába; a problémamegoldás során segít a bonyolultat egyszerűnek, vagyis Istenszerűnek látni; a beleérző képesség segítségével pedig Vele emeljük fel az elesettet. Így leszünk nyugvópont és menedék mások számára, válunk elérhetők és megszólíthatók. S így tudunk majd az Örömről örömmel tanúságot tenni!

Baka Szilvia

MOZAIK

Hogyan avathatják szentté XXIII. Jánost bizonyított csoda nélkül?

Az Avvenire július 15-i cikkében Stefania Falasca azt elemzi, mi áll annak a döntésnek a hátterében, mely szerint XXIII. János pápát már idén szentté avatják.

Falasca elmondja, hogy halála után Roncalli pápát azonnal szentté akarták avatni. A zsinati ülések közepette Yves Congar teológus leírta a naplójába, hogy a belga Lèon Joseph Suenens bíboros azzal akarta lezárni a De Ecclesia vázlatáról szóló hozzászólását, hogy kéri: közfelkiáltással avassák szentté XXIII. Jánost. Congar hozzátette: „azonnal elérendő célról van szó”. És nemcsak ők, hanem sok zsinati bíboros és számtalan hívő gondolta így.

Ferenc pápa július 5-én, amikor aláírta a II. János Pál pápa közbenjárásával történt csodát igazoló dekrétumot, egyben kérte a részt vevő bíborosok és püspökök hozzájárulását Boldog XXIII. János „pro gratia” szentté avatásához. Ez azt jelenti, hogy a Szentatya elfogadta a Szenttéavatási Ügyek Kongregációja által előterjesztett indoklást, hogy hivatalos úton elismert csoda nélkül is megtörténhessen a kanonizáció.

A jelenleg érvényben lévő egyházjogi szabályozás szerint azt követően történhet meg a szentté avatás, hogy hivatalosan elismerik a már korábban boldoggá avatott, szent életű személy – vértanú, hitvalló – közbenjárását egy csoda bekövetkeztében. Mindezzel együtt nem teljesen új dolog, hogy nem egy tudományosan és teológiailag bizonyított csoda révén lépjen valaki a szentek sorába. A szerző megmagyarázza, hogy ez az eljárás nem jelenti az eddigi gyakorlat leegy-

szerűsítését vagy a szokásos útról való letérést. Egy kivételes esetet jelent, amelyre volt már példa a gyakorlatban, amelynek vannak előzményei.

A közelmúltban hasonló eset volt a kínai szent vértanúk – Zhao Rong Szent Ágoston és 119 társa – szentté avatása 2000-ben. Július 9-én emlékezik az Egyház ezekre a szentekre, akiknek a boldoggá avatása különböző időpontokban,

a szokásos ügymenet szerint zajlott. Ügyeiket később egyesítették, és II. János Pál dekrétuma alapján – anélkül, hogy külön-külön csodákat ismertek volna el részükről – a jubileumi évben, 2000. október 1-jén szentté avatták őket. Wojtyła pápa azzal indokolta a döntést, hogy boldoggá avatásukat követően elterjedt a nekik tulajdonított jelek és csodák híre, emlékezetük pedig különösen nagy hatással volt arra, hogy végletesen nehéz helyzetben keresztények kitartsanak a hitük mellett.

Műsorajánló

Két fontos dolog indokolja XXIII. János azonnali szentté avatását. Az egyik, hogy tisztelete különlegesen széles körben elterjedt, Ázsiától Amerikáig az egész világon sok egyházmegye kérte a Szentszéktől liturgikus tisztelete jóváhagyását. XXIII. János liturgikus emlékezete már ma is sok helyi egyház naptárában szerepel, és ezzel hasonló tisztelet övezi, mintha már szentté avatták volna. „Ehhez járul még, hogy a jó pápa emlékezetét Isten népe körében egyre több jel és csoda híre kíséri. A 2000. szeptember 3-án történt boldoggá avatásától kezdve az egész világról számtalan jelzés érkezett a posztulátorhoz a boldog pápa közbenjárására elnyert kegyelmi ajándékokról, ezek közül sokhoz orvosi dokumentációt is csatoltak. Körülbelül húsz fontos eset van közöttük” – írja Stefania Falasca.

A másik indoklás éppen az, hogy már a zsinati atyák is azt remélték, hogy Roncallit halála után azonnal, még a II. Vatikáni Zsinaton hozott döntéssel szentté avatják. A szenttéavatási ügyek között nincs ehhez hasonló: olyan személy, akinek tisztelete ennyire széles körben elterjedt az egyetemes Egyházban, és akinek azonnali szentté avatását már egy zsinaton is kérték. Ez a két legfontosabb indok, amely alapján Ferenc pápa jóváhagyta Boldog XXIII. János szentté avatását.

Falasca hozzáteszi még azt is, hogy ötven évvel halála után már el lehet vonatkoztatni a személyéhez kötődő érzelmektől, az akkori pillanatnyi helyzettől. Élete, tettei és művei világítanak rá életszentségére.

Magyar Kurír

FIGYELEM! Továbbra is várjuk a családi élettel, neveléssel, lelki gondjaikkal, valamint jogi és egészségi problémákkal kapcsolatos kérdéseiket. Ezekre lapunk – pszichológus, orvos és jogász - munkatársaitól részletes választ kapnak Tanácsoló Testi-lelki egészségünk, illetve Mit mondanak a paragrafusok? című rovatunkban.

Leveleiket a remeny@remeny.sk e-mail címre vagy a Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava postai címre küldjék.

Agapé

Zakuszka kétféleképpen

1. Hozzávalók: 50 dkg hagyma, egy kiló sárgarépa, 25 dkg petrezselyem, 25 dkg zeller, 5 kg érett paradicsom, 2 kg paradicsompaprika, 2 kg húsos zöldpaprika, 3 dl olaj, só Elkészítés: Megdarálunk ötven deka hagymát, hozzáreszelünk egy kiló sárgarépát, huszonöt deka petrezselymet és huszonöt deka zellert, s az egészet három deci olajban megpároljuk. Amikor megpuhult, ráöntünk öt kiló érett paradicsomból főtt sűrű levet, megsózzuk, s tovább pároljuk. Megsütünk két kiló paradicsompaprikát, két kiló húsos zöldpaprikát, azokat megtisztítjuk, szeletekre vágjuk, és belekeverjük a paradicsomos zöldségbe.

Forrón, előmelegített üvegbe tesszük,a tetejé-

re ujjnyi vastagon forró olajat öntünk, lekötjük, és negyven percig gőzöljük. (Vigyázat, az üvegeket nem töltjük színültig.)

2. Hozzávalók: 1 kg hagyma, 1,5 kg paradicsompaprika, 2,5 kg paradicsom, öt babérlevél, 10 db kisebb padlizsán, fél l olaj, Elkészítés: Egy kiló hagymát ledarálunk, fél liter olajban üvegesre pároljuk, másfél kiló paradicsompaprikát megőrölünk, azt a hagymához vegyítjük, ráöntünk két és fél kiló paradicsomból sűrűre főzött levet, öt babérlevelet teszünk bele, jól összefőzzük, és végül hozzáteszünk tíz darab kisebb, megsütött padlizsánt. Üvegbe rakjuk, lekötjük, kigőzöljük.

Magyar Katolikus Rádió Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.

Mária Rádió Szeptember 7., szombat 18.00 Szentmise Telkibányáról Szeptember 8., vasárnap 18.00 Szentmise Telkibányáról

Duna Tv Szeptember 7., szombat 7.40 Élő egyház 8.05 Isten kezében - Bibliai kertek Szeptember 8., vasárnap 7.45 Világ-nézet - Püspökkenyér 10.00 Hagyaték – Csodaszarvas 11.25 Isten kezében – „Kezében hegedűje…”, Barsi Ernőportré

m1 Szeptember 7., szombat 12.05 Másfél millió lépés Magyarországon – 32 év múlva, Bakony 2., A remeték csöndje Szeptember 8., vasárnap 10.20 Katolikus krónika 11.00 Szentmise

www.mise.hu Élő szentmise-közvetítés mindennap a budapesti Wekerletelepi Munkás Szent Józseftemplomból, a www.mise.hu honlapon (hétköznap 6.30 és 18.00, vasárnap pedig 7.00, 8.30, 10.00 és 18.00 órakor).

Kedves Olvasóink!

Arra biztatjuk Önöket, küldjék be kedvenc, jól bevált ételreceptjüket, a hozzávalók feltüntetésével és az elkészítés módjának leírásával együtt.

Szerkesztőségünk e-mail címe: remeny@remeny.sk A recepteket beküldött olvasók közül negyedévenként kisorsolt ajándékot kap.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

Szólj a Napnak! Szólt a Madár, és hajnal lett a kertben.

Néztem a fölkelő napot s álmomban énekeltem.

(Rónay György: Hajnal)

A róka meg a macska

Kedves Gyerekek!

Egyszer egy macska az erdőben kószált, és találkozott a rókával. „Róka úrfi okos, tapasztalt jószág, és nagy szava van az erdőben" - gondolta, és nagy tisztességgel köszöntötte: - Jó napot, tisztelt róka úrfi! Hogy szolgál a kedves egészsége?

Hogy s mint érzi magát ebben a mai drága világban?

A róka nagy kevélyen tetőtől talpig végigmérte a macskát, nem tudta, egyáltalán méltassa-e egy-két szóra. Végül azt mondta: - Ó, te nyomorult bajuszpedrő, te tarka pojáca, te éhenkórász egérleső, mi jut eszedbe? Azt mered kérdezni tőlem, hogy vagyok? Milyen iskolát jártál te? Miféle mesterséghez értesz?

- Csak egyetlenegyhez - felelte szerényen a macska.

- Ugyan mihez? - kérdezte a róka.

- Ha a kutyák a sarkamban vannak, fel tudok kapaszkodni a fára, és megmentem tőlük az irhámat.

- Ez is valami? - hencegett a róka. - Én legalább százféle mesterséget tudok, és ráadásul még egy zsákra való fortélyom is van.

Megesik a szívem rajtad, gyere velem, majd én megmagyarázom neked, hogyan kell rászedni a kutyákat.

Abban a szempillantásban feltűnik egy vadász négy jóféle kopóval. Nosza felugrik a macska a fára, kúszik fölfelé a törzsén, megül fönt a tetején, ahol ág is rejti, lomb is takarja, a füle se látszik.

- Most elő a fortéllyal, róka koma, nyisd ki gyorsan azt a zsákot! - kiabálja lefelé a rókának.

Hanem a rókát akkorra már nyakon csípték, és moccanni sem engedték a kopók.

- Ejnye, ejnye, róka úrfi - szólt a macska odafönt -, benne ragadtál a pácban a százféle mesterségeddel! Ha ide föl tudtál volna kapaszkodni velem, bezzeg nem hagytad volna ott a fogadat!

(Grimm-mese)

Lakatos Chanel, volt 2. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Készítette Hagony János

Rejtvény

Mauer Marcellina, volt 2. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Itt a szeptember, kezdődik az iskola! Bízunk benne, hogy a tanév kezdetével megszaporodik a levelek, rajzok száma, amelyeket a Kuckónak küldtök! Írjátok meg, hogy telt a nyár, és örültök-e az iskolának, a barátoknak, osztálytársaknak.

Kívánjuk, hogy a Szentlélek segítségével sikeresen kezdjetek neki az új tanévnek!

Balázs Bianka, volt 3. b osztály, Ragyolci Alapiskola

Balogh Lajos, volt 3. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Balog Milan, volt 3. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Drevaňa Róbert, volt 1. b osztály, Nagysalló

Klepanec Cynthia, volt 1. osztály, Egyházgellei Alapiskola

Megfejtés Jelentése: egy hívő spanyol kislány, akit kínzásokkal hitének megtagadására akartak kényA 32. számban közölt rejtvény megfejtése: szeríteni. Nem tudták megtörni, ezért 304-ben kivégezték. A spanyol tengerészek védőszentje. hercegprímás. A nyertes: Mács Rebeka, Fülek.

Gratulálunk, az ajándékot postán küldjük!

A megfejtést – a helyes 6 7 8 9 10 11 12 válaszokat jelölő betűket – 1 2 3 4 5 nyílt levelezőlapon vagy villámpostán szeptember 6-ig küldjétek el szerkesztőségünk címére: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy remeny@remeny.sk A rejtvény megfejtése a színessel jelölt so- (a tárgymegnevezésbe írjátok be: Kuckó). rokban található.

Meghatározások: 1. Vízi tündér, 2. Nem olajat, 3. Elhibáz, 4. A vadásznak az íja és a …

5. Fej nélküli szlovák szarka (!), 6. Elpáhol, 7. Lefejezett Muréna(!), 8. Letesz, 9. Átnyom, 10. Fiú párja (ékezet fölösleges), 11. Loyolai Szent …, 12. Nehezék névelővel.

• ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 1.

NAPRAFORGÓ

Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy, Aki holnap léssz: ma még nem te vagy.

(Weöres Sándor) Keresd a Reményt a Facebookon!

Tarnai Kiss László népdal- és nótaénekes tanítványai közé. Havonta egyszer Budapestre megyünk leckét venni. Szinte nem is tudom fejben tartani, mi mindent csinálok!

- Mennyire más az életed, mint a korosztályod többi tagjáé?

- A többieket a szórakozóhelyek érdeklik. Én is szeretek bulizni, de nem sokat járok diszkókba. Túl elfoglalt vagyok. Lekötnek a dolgok, amikkel foglalkozom. Nem vagyok otthonülő típus, és szerencsére sűrű a programom. Nem vagyok a tévé és a számítógép rabja.

- Dicsekedj el legújabb sikereiddel!

- Súlylökésben voltam járási első helyezett és kerületi harmadik. A légi kézilabdacsapattal Prágában turnéztunk, nemrég pedig Kaposváron jártunk.

Rendszeres résztvevője vagyok mindenféle szavalóversenynek. Különösen kedvelem Radnóti verseit. Tanárnőm rengeteget mesélt róla, és megérintett, milyen szívbemarkoló sorsa volt. Aztán ott van Ady Endre és József Attila – mindkettő fontos ihletforrás a számomra.

Számtalanszor hívnak énekelni különféle rendezvényekre. Időnként nővéremmel éneklünk duettet. Az idén felkértek, hogy vegyek részt a „Tehetség a Tét” következő fordulóján, aminek az első helyén az idén Bianka végzett. A legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy Vadkerti Imrével és a Kormoránnal énekelhettem egy színpadon. Rendkívül megtisztelő

„Nem vagyok otthonülő típus…”

Isten mindenkinek máshogy mér.

Sok földi jót az egyiknek, boldogságot a másiknak. Nem tudom, hogy a Fodor szülőknek mennyi jutott az előbbiből, de lányaikban biztosan sok örömet kaptak. Csinosak, okosak, tele erővel és tehetséggel. Igaz, ennyi energiát olykor nehéz megzabolázni – néha maguk is úgy vélik, az élet a házban sokszor idézi a mediterrán családokét…

Bianka a legidősebb, vele már találkoztunk e lap hasábjain. Dominika a legfiatalabb, nővéreihez hasonlóan cserfes és talpraesett. Ő még csak bizonyítani fog, bár testvérei kétségtelenül magasra tették a lécet!

Az alábbi sorokat azonban a tizenöt éves Dórának szántam, aki sportban éppolyan kiváló, mint zenében és tanulásban. A legutóbb éppen a bősi Amade László Alapiskola „Az év diákja” címét nyerte el. A hivatalos indoklás szerint többek közt: tisztelettudó magaviseletéért, a sportban való kimagasló eredményeiért, kulturális rendezvényeken való részvételéért, a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Versenyen elért ezüstsávos minősítésért, illetve a Kék Duna Vegyeskar tagjaként elért sikerekért kapta a tanári kar kitüntetését.

Fodor Dórival beszélgettünk.

sebb lévén mindkettőnknek segíteni tud a tanulásban. Ha segíteni kell anyunak, többnyire Biankát és engem vesz elő…

Alapvetően szeretek középső lenni.

Vannak hátrányai, de előnye is sok van.

Dóri (jobbra) a Kormorán tagjaival

- Milyen viszonyban vagy a szüleiddel?

- Szüleimmel nagyon jó viszonyban vagyunk. Bármit megoszthatunk velük, megértők. Szeretnek bennünket, tiszteletre méltó emberek. Összetartó család vagyunk. Természetesen vannak itt is ellentétek, de nincs olyan família, - Hogy érzed magad két testvér közé ahol ne lenne nézeteltérés. Többnyire hagyom, hogy szüleim (főleg anyu) irá„rekedve”?

- Nem érzem úgy, hogy kettejük kö- nyítsanak, bár mostanában egy kicsit zé rekedtem volna. Szerintem fantasz- „makacskodom”. Nem tudom, talán tikus, hogy húgom és nővérem is van. ilyen korba értem…?

- Sokoldalú tehetség vagy. Sport, iroMivel hárman vagyunk lányok, megbeszéljük egymás gondját-baját. Civó- dalom, zene…

- Nagyon szeretek sportolni. Kézidunk is, de sokkal fontosabb, hogy komoly helyzetekben kiállunk egymás labda, atlétika, foci – bármi jöhet.

Nagyon szeretem az irodalmat is, mellett. Húgomnak talán kicsit könynyebb, hiszen ő a fiatalabbak előnyét szeretek olvasni. Énekre járok, furulyát élvezi. Nővéremre több hárul, legidő- tanulok. Nővéremmel bekerültünk

volt, hiszen nagy kedvencem az együttes.

- Milyen zenét szeretsz?

- Sok mindent hallgatok. A Tankcsapda éppen úgy belefér, mint a régi magyar slágerek. Máté Péter dalait éppen úgy élvezem, mint amennyire annak örülök, ha Neoton Família számokat énekelhetek.

- Tizenöt évesen szilárd szándékod, hogy fogorvos legyél. De az ötlet jóval korábban jött. Mennyi idős voltál?

- Négyéves koromban kihúztam az első tejfogam. Akkor kijelentettem, hogy fogorvos leszek, és ez az elhatározás a mai napig tart. Egyszerűen érdekel, és ez az álom mindennél erősebb.

Igaz, a kézilabdától nem szívesen vennék búcsút. Előbb-utóbb talán választanom fog kelleni a sok kedvtelés közül, bár mindhez ragaszkodom. Szerencsére ezen még van időm gondolkodni – a döntés ideje még nem jött el.

- Egyvalami biztos: nem vagy visszahúzódó, csendes lány!

- Tény, hogy nagyon szeretek beszélni. Azt hiszem, anyutól örököltem.

Kedvelek tréfálkozni. Egyszerűen ilyen a természetem. Tarics Péter egyszer azt mondta: a buta ember okoskodik, az okos hülyéskedik. Szeretem hinni, hogy az utóbbi csoportba tartozom!

- A sok más hobbi mellett, hogy marad időd tanulni?

- A tanulás nálam annyit jelent, hogy figyelek az iskolában. Utána jönnek a délutáni foglalkozások, szakkörök, zene, fellépések stb. Otthon már nincs nagyon időm a magolásra.

- Ehhez képest az év diákja lettél…

- Igen, így sikerült. Remélem, nem hangzik önteltségnek, de büszke vagyok rá. Van, aki strébernek tart, vagy nevet rajta, de nem igazán érdekel. Megtisztelőnek tartom, hogy a tanári kar rám gondolt. Ez alkalomból egy elektronikus táblát is kaptam ajándékba a polgármester úrtól. Ennek különösen örülök, és biztosíthatom: teljes mértékben kihasználom!

Mészáros Péter

Add, Uram…

Add, Uram, hogy egyek legyünk minden testvérünkkel, a legtávolabbiakkal is, azokkal is, akikkel másképp bánsz, mint velünk.

Te taníts minket szeretetre, hadd kamatoztassuk adottságainkat hátrányos helyzetben lévő testvéreink javára.

Add, hogy testvér módjára szeressük őket, hogy megosszuk velük minden javunkat, eléjük sietve felkínáljuk nekik, és könyörögjünk, hogy fogadják el.

Boldog Charles de Foucauld imája A Rio de Janeiró-i Ifjúsági Világtalálkozón. Fotó: Világháló • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

GONDOLKODÓ

REJTVÉNY

hang. 7. Rejtvényünk befejező része. 8. A tallium vegyjele. 9. Kamionok jelzése. 10.

Város a Temze partján. 11. Rejtvényünk első része.

12. Tengeri hal.

13. Villanófény.

14. Női név. 15.

Gyurma - régiesen. 16. Vissza: gyilkol. 17. Zita.

18. Király - franciául. 19. Végtag.

20. Francia területmérték.

21.

Magyar költő. 22. Ausztriai község. 23. Nátrium. 24. Ficsúr. 25. Létrejön. 26. Kis széntartalmú vasötvözet. 27.

Középkori aranypénz Magyarországon. 28. Az egyik ismeretlen. 29. Kálium, hidrogén. 30. Méter. 31. ...-zug. 32.

Idegen női név. 33. Sebészkés.

34. Tiltószó. 35. Már eleve latinul. 36. Az elektromos ellenállás egysége. 37. Elgördül.

38. Eredményesen. 39. Béla.

40. Dzsúsz. 41. Állati takarmány. 42. A sál végei. 43. Hátas. 44. Lóerő, röv. 45. Trícium, sulfur. 46. Ugyan. 47. A pad szélei. 48. Római ötszáz.

49. Valamely építmény határolta térfogat. 50. Koreai dinasztia. 51. Valamely ideológia szakembere. 52. Tonna. 53.

Hozzá nem értő. 54. Valamint. 55. ... Lanka, Ceylon.

56. A pápai hatalom híveinek pártja a 12–13. században. 57.

Azonos betűk. 58. Nemzet -

Rejtvényünk fő soraiban Aquinói Szent Tamás egyik szép gondolatát rejtettük el, amelynek vezérfonala az alázatosság.

A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán szeptember 6-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ Meghatározások: 1. Rejtvényünk második része. 2. A Kongói Demokratikus Köztársaság régebbi elnevezése. 3. Rejtvényünk harmadik része. 4. Lettország pénzneme. 5. Pácban van! 6. Rés-

Megfejtés A 32. számunkban közölt rejtvény megfejtése: Minden imádság jó, ha helyes szándék és jóakarat kíséri.

A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: HFrecska Mária, Nagykürtös.

Gratulálunk!

SOKSZÍNŰ EGYHÁZ 200 éves a mexikóvárosi székesegyház Az évfordulót augusztus 15-én ünnepelték Mexikóvárosban, mely „nagy spirituális ösztönzőerő lehet a megújult missziós elkötelezettség terén” – írja Ferenc pápa a székesegyház építése befejezésének bicentenáriuma alkalmából.

Norberto Rivera Carrera bíborosnak, Mexikóváros érsekének címzett üzenetében a Szentatya arra buzdítja a híveket, hogy táplálják a reményt, amely a hitből fakad. A fiatalokhoz fordulva hang-

szlovákul. 59. Kelet. 60. Folyó - spanyolul. 61. Nyújtható bőrfajta. 62. Togo és Finnország autójele. 63. Idegsejt. 64.

Régi török súlyegység. 65.

EUÉ. 66. Bölcsődal! 67.

Elektrokardiogram, röv. 68.

Ritka női név. 69. Névutó. 70.

A neon vegyjele. 71. Ekrazit 4/7-e. 72. Döntetlen ered-

súlyozta, hogy nyitott ablakok ők az örömre és a lelkesedésre.

Az évforduló alkalom a múltba tekintésre, a jelen megerősítésére és a jövő előkészítésére – Ferenc pápa így határozza meg a székesegyház 200. évfordulóját, amelyet Mária mennybevétele ünnepén tartottak. „A templom építésének történetéből tanulságot vonhatunk le keresztény életünk számára. Arra hívja a katolikusokat, hogy még jobban fogadják be ezt a spirituális örökséget. Ez az évforduló alkalom a spirituális megtérésre, hogy örömmel vállaljuk fel a feladatot, amely minden keresztényé, vagyis, hogy Krisztus tanítványai és misszionáriusai legyünk. Az Eucharisztiából nyerjük az erőt, hogy tanúságot tegyünk Jézus szeretetéről minden területen, ahol jelen vagyunk, különösen is a hátrányos helyzetűek között.”

• ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 1.

mény. 73. Magyarországi pénzintézmény. 74. A tálas szélei. 75. Sportban sáncolt.

76. Április eleje. 77. Lemondó szócska.

El kell fogadni a kihívást, hogy reménnyel tekintsünk a jövőbe, és hogy senki ne lopja el a reményt – hangsúlyozza a Szentatya. E remény táplálására hív. Azon reményének ad hangot, hogy Isten Szava, amely felhangzik a székesegyházban, gyökeret ver a gyermekek és a fiatalok szívében, akik nyitott ajtók az örömre és a lelkesedésre. A fiataloknak a tőlünk telhető legjobbat kell adnunk: Krisztust, az Üdvözítőt és barátot, aki sosem hagy el bennünket. Ez elsősorban a szülők feladata, akik nem feledkezhetnek meg gyermekeik keresztény neveléséről. Ebben ne csak saját erejükre, hanem elsősorban az imára támaszkodjanak – emeli ki Ferenc pápa. Üzenete végén Ferenc pápa minden mexikói hívőt a Guadalupei Szűz Mária anyai oltalmába ajánl, és kéri, hogy imádkozzanak érte.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

APRAJA-NAGYJA Fizetett hirdetések

ZARÁNDOKLAT

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Szeptember 1-jén lesz 50 éve annak, hogy VINCZE GIZELLA Zonctorony községben édesanyjától átvette a rózsafüzér-társulat vezetését és a titokcédulák cseréjét.

Ezúton hálát ad a jó Istennek, hogy ilyen hoszszú időn át segítette őt ebben a munkában. Köszöni a rózsafüzér-társulat tagjainak anyagi hozzájárulását a társulat működéséhez.

MAGYAR ZARÁNDOKLAT A SZENTFÖLDRE A HIT ÉVÉBEN. Időpont: 2013. október 14-21.

Alapár: 490,– EUR. Jelentkezni lehet: Dr. Szlávik Antal atyánál a 031-7848182-es és a 0908-157070-es telefonszámon, vagy a szlavikantal@real-net.sk e-mail címen.

ALBÉRLET

RÁKAI GÁBORNAK áldozatos törődését, szeretetét és önfeláldozó munkáját, melyet községünkben majd 20 éven át végzett. A jó Isten áldása és a Szűzanya védő szeretete kísérje őt új egyházközségében.

Ezt kívánják a hálás miksi hívek

Pozsonyban, a központhoz közel (Apollo center, Nivy buszpályaudvar közelében) kiadó 2 (egybenyíló) szobás összkomfortos, korszerűen felújított bútorozott lakás, 2 nemdohányzó személynek. 510 euró rezsivel együtt.

Kapcsolatfelvétel: berthamari@gmail.com

Nyári gondolat „Csak ne lenne olyan gyönyörű a világ! A hajnalok! A víz, az erdő! A növények, az állatok! S közben minden nyomorúságukkal, ne lennének olyan érdekesek az emberek!”

(Márai Sándor)

Felelős szerkesztő: Bertha Éva Tel.: +421 (0)948 057 509 Szerkesztő: Orbánné B. Mária Tel.: +421 (0)948 057 506

Imakönyvek, rózsafüzérek www.gabrielbolt.eu

Szabó Ferenc S.J. Pozsonytól Kassáig Írók, költők, művészek a Felvidéken A szerző célja, hogy a Felvidéken élő magyarok tudatosítsák, milyen gazdag a magyar kulturális örökség, amelyet nekik őrizniük kell, és továbbadni az újabb nemzedéknek. Ára: 2,50 Eur helyett 1,20 Eur

Könyvrendelés: Cím: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 0948/057 508 • E-mail: office@remeny.sk

(Kamenár Gabriella felvétele)

Főszerkesztő-helyettes: Albán József Tel.: +421 (0)948 057 510

Templombelsők díszítő festése, képek festése és restaurálása, oltárok, szobrok felújítása, aranyozása, százszázalékos minőség, többéves jótállás.

Tel: 0911130949, 0905234902, www.umar.sk

NYÁRI AKCIÓ

Mély tisztelettel és szeretettel köszönjük volt lelkipásztorunknak,

Remény elérhetőségek

SZOLGÁLTATÁS

www.remeny.sk remeny@remeny.sk Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella Tel.: +421 (0)905 255 154 kamenargabi@gmail.com

KÖNYVRENDELÉS: office@remeny.sk vagy 0948/057 508

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Hidd, amit

énekelsz Mészáros Angelika „Aki szeret, az énekel, aki énekel, az kétszeresen imádkozik” (Szent Ágoston) Talán nem túlzás azt állítani, hogy az ima a hívő ember „anyanyelve”. S egész biztosan igaz a mottóban idézett Szent Ágoston-i mondás is: „…aki énekel, az kétszeresen imádkozik.”. Ismerjük vajon „énekes anyanyelvünket”? Elgondolkoztatnak olykor az ismerős templomi dallamok s énekeink szavai? Tamás József plébános írta egy helyen: „A magyar nép éneklő nép. Énekben mondja el örömét és bánatát, és ezzel vigasztalódik. A mai nyugtalan világban nagyon is szükség van erre, főleg a templom meghittségében.” „Krisztus teste és szent vére / Angyaloknak étele. / Elevenen van itt jelen / A kenyér- és borszínben. / Boruljunk le, és rettegve / Imádjuk e Fölséget, / Az Oltáriszentséget.”

(Hozsanna 118) Ezt az éneket 1874-ből őrizzük, és viszonylag gyakran énekeljük. Hitünk szerint egyértelmű, hogy Jézus valóságosan jelen van az Oltáriszentségben, mert megígérte nekünk.

Olvastam valahol, hogy Hitler megtiltotta, hogy a németek részt vegyenek az 1938-ban Budapesten megtartott eucharisztikus világkongresszuson. Mégis huszonötezren figyelmen kívül hagyták a tiltást. Május 27-én éjszaka százötvenezer férfi jelent meg a Hősök terén szentségimádásra. A vasárnapi szentmisén ötszázezren vettek részt. Egy cserkész úgy emlékszik vissza, hogy gúnyosan, szivarral a szájukban érkeztek férfiak, csak hogy az asszonyok békén hagyják őket. A kegyelem olyan mértékben szétáradt, hogy később ezek a férfiak gyónni akartak, leborultak az Oltáriszentség előtt. Több mint háromszáz pap gyóntatott és áldoztatott folyamatosan…

Teste és vére angyaloknak étele. De vajon nekünk miért csak egy ostya? Miért csak az angyalok borulnak le rettegve, és imádják az Istent? Sok helyen az Oltáriszentség-imádás egy kijelölt napon van vagy csak a főünnepekkor. Az már példaértékűnek számít, ahol hetente legalább egy óra. Tudom, kevés a pap, zárni kell a templomokat a megromlott közbiztonság miatt, nincs rá igény, és még számtalan oka van annak, hogy miért nincs szentségimádás. Újra kell tanulnunk az imádást, mert imádni minden mást szoktunk, de nem az Istent. Az első lépés, hogy legalább pár percet legyünk Nála. Tapasztalatból tudom, hogy nem szeretjük a csendet, mert akkor jönnek a fura gondolatok, érzések, önvádak. Pedig az a jó, hogyha feltörnek, minél erősebben a problémáink, csak úgy, szinte cikázva az Úr felé. Ő ott van, velünk van. Adjuk oda neki azokat a dolgokat, amelyek már régen jelen vannak az életünkben, és nem tudtunk velük mit kezdeni. Mondjuk el Neki, és kérjük, lépjen be az életünkbe, és alakítsa úgy, ahogy akarja.

A templomban Jézus jelen van a tabernákulumban, még akkor is, hogyha nincs kihelyezve az oltárra.

Imádjuk őt mindig, mindenhol, mindenkor – mert elevenen van jelen.

Búcsú Bényben Tisztelettel és szeretettel hívják a lelkiatyákat és a híveket a bényi Szentkút kisbúcsújára, melynek megünneplése szeptember 8-án, vasárnap lesz, a következő programmal: 13.30 Keresztúti ájtatosság 14.15 Elmélkedő rózsafüzér 15.00 Ünnepi szentmise A szentmise előtt, a lelki program alatt szentgyónás és lelki beszélgetés lehetősége lesz. „Üljük meg vigadozva Szűz Mária születésének ünnepét...!"

Lelkigyakorlat papoknak A Glória Társulat, ill. a Remény szerkesztősége magyar papi lelkigyakorlatot szervez Dóvalon (Donovaly), szeptember 15-18. között.

A lelkigyakorlat vezetője Palánki Ferenc püspök lesz.

Jelentkezés Parák László esperes, nagymegyeri plébánosnál: parak@katolikus.sk, 0918/462 411

Kisboldogasszony-főbúcsú Bacsfa–Szentantalon 2013. szeptember 7-8.

Szeptember 7., szombat: 12.00 Zarándokok fogadása 14.00 Ünnepélyes rózsafüzér, gyónási lehetőség, ifjúsági programok 15.00 Megnyitó szentmise: Naszvadi Sándor, esperes 16.00 Keresztút a Kálvárián 17.00 Ünnepi esti dicséret a templomban 18.00 Ünnepi főpapi szentmise, Ján Orosch, nagyszombati érsek Szentségi körmenet, szentségi áldás és ereklyetisztelet 21.00 Szentségimádás a templomban 23.00 Szentmise a rendkívüli formában A szentmise után csendes szentségimádás reggelig Szeptember 8., vasárnap: 7.30 Szentségi áldás 8.00 Szlovák nyelvű szentmise: Dániel Dian 9.30 Ünnepi reggeli dicséret a templomban 10.30 Ünnepi főpapi szentmise A szentmise után Úrangyala imádság és ereklyetisztelet a templomban Szeretettel hívnak minden zarándokot. A hívek hozhatnak magukkal virágszálat a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére, amelyet a szentélyben helyezhetnek el a Szűzanya képe előtt. www.szentantal.sk

• ÉVKÖZI 22. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 1.

VII. Magyar Katolikus Nap 2013. szeptember 21., szombat, Palást

VIII. Zarándoklat Ipolyszalkán szeptember 15.

Határok nélküli Szűz Mária-körmenet Fájdalmas Szűzanya ünnepén, a világban szétszóródva élő testvéreinkért.

Szeretettel várják a hazai és a határon túli egyházközösségeket.

Program: Szeptember 14., szombat 18.00 szentmise 19.00 Bajkai Mária kézműves mester Szűz Mária című kiállításának megnyitása a klubhelyiségben Szeptember 15.,vasárnap 9.00 érkezés a Magyar Házhoz 9.30 fáklyagyújtás, körmenet 10.00 szentmise a helyi Nagyboldogasszony-templomban, bemutatja Vanda Károly esperesplébános, 11.00 a zarándokcsoportok a Kálváriakertben köszöntik a Fájdalmas Szűzanyát 12.00 közös ebéd az Erzsébet-parkban, énekel a Nagybörzsönyi Pávakör 14.00 Isten, hazánkért térdelünk előtted – áhítat Magyar Ház, tel.: 0907 276 355, www.magyarhaz.blogspot.com

Konferencia a hit évében Mons. Ján Orosch nagyszombati érsek a hit évében tisztelettel meghívja a lelkiatyákat, a hitoktatókat és a téma iránt érdeklődő híveket a nemzetközi konferenciára, mely 2013. szeptember 20-án, pénteken, Vízkeleten (Čierny Brod) lesz megtartva.

Előzetes jelentkezés szükséges a következő elérhetőségek valamelyikén: Dr. Szlávik Antal atya, Római Katolikus Plébánia Hidaskürt, 925 07 Mostová 233; 031-7848182; 0908157070; szlavikantal@real-net.sk