Remeny 2013 36 szept 02

36.

„Petrus Claver, Aethiopum semper servus.” (Péter a néger rabszolgák örökös rabszolgája lesz – Claver Szent Péter fogadalma)

szám

REMÉNY XXIV. évfolyam

2013. szeptember 8. – Évközi 23. vasárnap

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,50 Eur

Könyörögj érettünk, Kisasszonyunk!

5 7 8

A Mária-hegy papja Lelkesedés Az öregedés szépsége

Kisasszony… - olyan ritkán használjuk már ezt a kedveskedő megszólítást! Mára szinte kiveszett a nyelvünkből – talán a liturgia meg a néprajz tartotta meg még úgy-ahogy. Pedig valóban milyen simogató, szeretgető és kicsit védelmező hangsúllyal bír. Úgy látszik, Máriával kapcsolatban a keresztény nép sosem tud betelni a becézgető jelzőkkel, kedveskedő megszólításokkal. Hol Nagyasszonynak, hol meg Kisasszonynak tituláljuk a Boldogságos Szüzet. S ha a lorettói litániára gondolunk, látjuk, hogy minden címzés milyen komoly biblikus és teológiai tartalmat hordoz.

Jó lenne, ha olykor saját szavainkkal végzett imáinkban is ezt mondanánk Szűz Máriának: Kisasszony… lehet, hogy a megszólítás lelkileg közelebb hozná az Istenanyát. Hiszen ebben a szóban benne van a gondolat: Ő sem volt mindig Nagyasszony. Neki is voltak mindennapi, tehát kis gondjai. Félelmek, bizonytalanságok, féltések és őrlődések. Ismerte ezeket Mária is, amint a kedves Olvasótól sem idegenek. Erőt adhat a tudat, hogy neki sikerült mindezzel megküzdenie, s így minden bizonnyal apró küzdelmeinkben mi is számolhatunk segítő közbenjárásával.

Kisasszonyom – könyörögj érettem!

EZ TÖRTÉNT

Hit Egyház nélkül?

Gyakran hallani, de tapasztaljuk is, egyre kevesebben járunk vasárnap szentmisére. Okoljuk ezért az elvetemült ifjúságot, a „szoci” alatt nevelkedett szülőket, a régimódi nagyszülőket, a papot, a liberális, mindent megengedő kort. „Miért tartod – nem tartod fontosnak, hogy vasár- és ünnepnap szentmisére menj?” – tettem fel a kérdést keresztényeknek a facebookon, vigyázva arra, hogy mindannyian más-más tájról és közegből legyenek. Íme, néhány válasz: – Úgy érzem, a templomlátogatás inkább hagyomány, semmint tanító jellegű – vélekedik J. Prágában tanuló magyar fiú. – Egyébként én gyakorta betérek a város templomaiba misén kívül, mert le lehet csendesedni, e nyugalomban lelki dolgokkal foglalkozni, és természetesen a mindennapjaimban is próbálok jó hívő lenni.

– Nem járok misére, már ünnepekkor sem – válaszolja K. 37 éves magyarországi művész. - Amiatt nem érzem fontosnak, mert sajnos nem kaptam meg a miséken a szükséges lelki megnyugvást, főképp a celebráló papok prédikációi miatt, és sokszor rajtuk sem éreztem az igazán megélt hitet. Ennek ellenére olvasmányaim és lelki meditációim során rátaláltam Istenre, valamint a körülöttem lévő jó dolgokban folyamatosan látom, így nincsen szükségem a vasárnapi közösségi életre.

– Felnőtt fejjel vettem fel az elsőáldozás és bérmálás szentségét - közli I. 40 körüli újságírónő. - A férjemmel és a gyerekekkel rendszeresen járunk szentmisére a Ferenc-rendi templomba, mert közösségben imádkozni erőt ad. A mi papunk nem ájtatoskodó, arra tanít, hogy együtt gondolkodjunk, mérlegeljünk.

– Huszonéves koromig jártam szentmisékre - mondja R. dolgozó magyar lány -, de ez ma már nincs így. - Szeretem közösségben dicsőíteni Istent, de a szeretet áradását és egymás elfogadását inkább tapasztalom keresztény mozgalmakban, mint a szentmisén. Véleményem szerint a katolikus egyháznak sokkal interaktívabbnak és személyesebbnek kellene lennie, és a lehető legjobb lenne ezt a szentmiséken kezdeni.

Elgondolkodtató válaszok, megmondom, némelyiket döbbenten olvastam.

Lehet rájuk legyinteni, szubjektív nézetek, de ezeket sem hagyhatjuk figyelmen kívül, mert tény, a templomok egyre üresebbek. Ezek a vélemények közös gondolkodásra kell hogy sarkalljanak minden az Egyházért tenni kész keresztényt.

Mi hát a teendő? Biztos, hogy sok eredményes út létezik. A nagy dolgok megtételét azonban hagyjuk a Szentlélekre, és kezdjük magunkon a változtatást! A mai ember elfogadja, ami hiteles. Hitelessé pedig akkor válunk, ha szavaink és tetteink fedik egymást. Ha valóban „szeretet áradna köztünk”, ha az Örömhír valóban örömhír lenne, akkor talán újra megtelnének a templomok.

POZSONY

NAGYSZOMBAT

Konrád atya halálára

Érseki beiktatás

Sms-ben érkezett a váratlan, megdöbbentő hír: Konrád atya meghalt. A szentmisére készülődött, de azt már nem a hívek körében, hanem a mennyei oltárnál mutatta be…

Másfél évig volt a pozsonyi ferenciek temploma magyar közösségének a lelkipásztora, de már régóta ismertük őt mi, pozsonyiak, hiszen ferences szerzetesként korábban is működött a város kolostorában. Tavaly vette át a magyar hívek pasztorációját, eleinte néhány hónapra, majd – így alakult – további meghatározatlan időre.

Szeretettel, szerényen, odaadással végezte e szolgálatot, úgy tűnt, élvezi, hogy övéi között lehet, bár egészségi állapota az utóbbi években talán olykor megnehezítette

REMÉNY katolikus hetilap Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

munkáját. Isten jóságát, irgalmát közvetítette a híveknek, beszédeit hallgatva biztatást, buzdítást kaptunk: gyengeségünk, emberi esendőségünk, hibáink ellenére mindig van remény, mindig van újrakezdés. Egyszerűen, emberien szólt. Élvezhettük finom humorát, s olykor a „sorok között” is üzent – társadalmi, politikai helyzetekre utalva.

Hangsúlyozva azt, hová tar-

tozunk nyelvileg, szívünkben.

Talán az utolsó vasárnapi szentmiséjén mondta az évek, évtizedek óta egyre fogyatkozó híveknek: tartsanak ki e közösség, e templom mellett, legyenek hűségesek, és – tette hozzá, mint máskor is –, ha jónak látják és tudnak, jöjjenek el legközelebb is.

A nagymácsédi származású Kubovics Konrád atya – aki atomfizikusként 1998-ban lett Krisztus papja – 56 évesen távozott el közülünk. A keresztségben a János nevet kapta. Keresztelő Szent János vértanúsága napján, 2013. augusztus 29-én hívta őt magához a Teremtő.

Nyugodjék békében!

Bertha Éva

2013. augusztus 30-án, a nagyszombati Keresztelő Szent János-székesegyházban, a templom felszentelésének ünnepén mutatta be érseki beiktató szentmiséjét mons. Ján Orosch érsek. Mint korábban közöltük, a Szentatya két hónappal ezelőtt őt nevezte ki új nagyszombati érsekké.

Az ünnepi szentmisét együtt celebrálták vele Mario Giordana, szlovákiai apostoli nuncius, mons. Stanislav Zvolenský metropolita, pozsonyi érsek, mons. Bernard Bober metropolita, kassai érsek, mons. Ján Babjak metropolita, eperjesi érsek, hazai és külföldi püspökök, valamint a nagyszombati érsekség és Szlovákia más régióinak papjai. A pápai kinevezési bulla felolvasása után Stanislav Zvolenský érsek beiktatta hivatalába Ján Orosch érseket.

A szentmisén az olvasmány magyarul is elhangzott.

Homíliája után az érsek atya – aki lelkipásztori szolgálata során magyarok között is működött - magyarul is köszöntötte a híveket. A szentmise után következtek a köszöntő beszédek. Az egyházmegye papsága nevében szlovák, majd magyar nyelven Šálka László vágsellyei plébános üdvözölte Orosch érseket.

Az ünnepélyes beiktatáson jelen voltak a társadalmi, politikai és közélet, valamint a különféle szervezetek képviselői.

Az érseki hivatal előtt, ahonnan az ünnepélyes menet indult, hívek egy csoportja a jelenlegi érsek elődje, mons.

Róbert Bezák mellett tüntetett, akit - mint ismeretes - tavaly Benedek pápa felmentett hivatalából. tkkbs.sk/Remény

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella e-mail: kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat, Jilemnického 4., 90301 Senec

IČO: 00678066 Felelős kiadó: Mons. Szakál László A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk

Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg.

• ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 8.

EZ TÖRTÉNT RAD, KISÚJLAK, SZENTMÁRIA, SZINYÉR

FÜLEKPÜSPÖKI

Katekézis a hit évében A hit éve alkalmából dr. Sallai László, az amerikai Ave Maria Katolikus Egyetem professzora ötnapos előadás-sorozatot tartott augusztus 12-től 16-ig a radi plébánián. Először Kisújlakon, kétszer Szentmárián, majd Szinyérben s végül Radban. A kiskövesdi származású, Floridában működő professzor a nevezett községek templomaiban a Hit kapuja című apostoli levélről, Szűz Máriáról, a Szentírásról és a hitről elmélkedve osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel, belefoglalva államalapító Szent István királyunk érdemeit, intelmeit.

Előadásainak elsődleges célja a szomszédos nagykövesdi és radi plébániákhoz tartozó filiák híveinek és templomi közösségeinek hitbeli megerősítése volt. Arra kérte s buzdította őket, hogy aktívan s bátran kapcsolódjanak be minden olyan kezdeményezésbe, amely a hit előrelépésében segíthet. A hitnek ugyanis növekednie kell és élővé kell válnia. Érdekes és tartalmas előadásokat hallhattunk, amelyekből több kellene, vallották a radi záró rendezvényen részt vevők. Elmondásuk szerint sokat kaptak aktuális problémáik, gondjaik elviseléséhez, megoldásához.

Az ebből az alkalomból bemutatott szentmisét az Imregről érkezett, lengyel származású

Templombúcsú

Bogdan Adamczyk, minorita szerzetes atya celebrálta magyarul. Szentbeszédet mondott Petričko Ľuboslav, körtvélyesi görög katolikus parókus, szintén magyarul. Ebben kiemelten szólt a külvilág csalóka csábításairól. Mint mondta: ezek nemcsak saját énünket, hanem a másokkal szembeni addigi pozitív viselkedésünket is lerombolhatják. A sorozatos csalódások lelki gyötrelmei pedig testi fájdalmakba torkollhatnak. A rendezvény megszervezéséért Böőr Roland radi plébánosnak, a kisegítésért pedig a magyarországi Mádról érkezett Rózsa László diakónusnak jár köszönet.

Pankovics Miklós Fotó: Pankovics Géza

Augusztus 25-én, vasárnap tartották meg Fülekpüspökiben a plébániatemplom búcsúját, Szent István király ünnepét. Az alkalomra meghívást kapott Posztós Erik ferences atya.

A templomban egybegyűlt hívek Szent István királyról szóló énekeket, valamint a palóc himnuszt hallgatták meg a helyi Pro Musica női énekkar előadásában.

Az ünnepi liturgia kezdetén a vendég lelkiatya a helybeli plébánossal, Fábián Péterrel vonult az oltárhoz, aki szeretettel köszöntötte a kedves vendéget.

Erik atya kiemelte Szent Adalbert és Szent Gellért fontos szerepét Szent István király keresztény neveltetésében. Fáradhatatlan embernek mutatta be a királyt, aki minden teendőjében, de legfőképpen az imában nagyon kitartó volt. Szent Imrét, egyetlen fiát elveszítve csakis a kitartó imaélet, az igazi, példaszerű keresztény élet következménye lehetett e király esetében, hogy a szent koronát s vele az egész országot a Boldogasszonynak ajánlotta.

A szentmise könyörgései előtt Erik atyával együtt imádkoztak az egybegyűltek, aki megáldotta a mellékoltárra kihelyezett, nemzetiszínű szalaggal ellátott kenyereket.

Az ünnep második részében a templomból kivonulva, a falu főterén tartottak eucharisztikus körmenetet. A templomba visszavonulva felhangzott a Téged, Isten, dicsérünk, majd további eucharisztikus énekek, melyek után szentségi áldásban részesültek a hívek. Az ünnep végén felcsendült a pápai és a magyar himnusz.

– lia

RAD

ROZSNYÓI EGYHÁZMEGYE

Zarándoklatok Rozsnyó környékére Öregministránsok találkozója

Fülekpüspökiből és a hozzá tartozó filiálisokból – Ragyolc, Béna, Csákányháza – nyáron két alkalommal is autóbuszt indítottak a Rozsnyói egyházmegye búcsújáró helyeire. Mivel a plébániáról néhány hívő a

Losonc és Fülek környéki Magyar Ferences Világi Rend tagja, ez a két búcsú is nagyon szép alkalom volt a testvérekkel való ünneplésre.

Július 21-én, vasárnap, Barkára, az egyházmegye legismertebb búcsújáró helyére indultak a hívek plébánosukkal, Fábián Péterrel. Kármel-hegyi Boldogaszszony skapulárés búcsújának idén volt a 254. évfordulója. Dél-

előtt Vladimír Filo rozsnyói megyéspüspök szlovák nyelvű szentmisét mutatott be a zarándokoknak. 11 órakor a szabadtéri oltárhoz vonultak a búcsúba érkezett magyar papok a zarándoklat meghívott vendégével, Kor z enszky Richárd tihanyi bencés főapáttal.

A szentmisén mintegy kétezer hívő vett részt a Rozsnyói egyházmegye magyar plébániáiról, a Kassai egyházmegyéből és Magyarországról. Az apát úr közérthetően magyarázta el hitünk olyan kicsi, de nagyon fontos részleteit, amelyekről csak a teológiai könyvekből nyerhetünk tudomást. Többször és többféle módon kihangsúlyozta, hogy bármennyire is előrehaladott a modern kor tudománya, sem az időjárás kilengéseit nem tudjuk szabályozni, sem élő egyedet, például szúnyogot vagy

katicabogarat nem tudna az ember a semmiből, vagyis az élettelen anyagból teremteni. Ami az embernek lehetetlen, az Istennek lehetséges.

A szentmise után következett a skapulárék megáldása és ima minden hívőért, aki ezentúl a skapulárés társulatok reguláját elfogadva szándékozik élni.

Augusztus 18-án, Fábián Péter atyával ismét Rozsnyó irányába indult a csoport. Várhoszszúrét határában található az a hatalmas, hófehér kövekből épített Lourdes-i Szűz Mária barlang, amely a Buzgó-patak forrásánál és a Buzgó-barlang közelében található. Pontosan szemben a Lourdes-i Mária barlanggal, mintegy hat kilométernyi távolságra tekinthető meg a krasznahorkai vár. Szép élmény volt ezen a helyen találkozni Mics Imre esperes úrral, aki több évtizedig volt lelkiatya Losonc környékén, jelenleg pedig hárskúti plébánosként szolgál. Az erdő csendjében hangulatos szentmisére került sor Nagyboldogasszony tiszteletére.

Bali Mária

Egy év elmúltával már eggyel többen, tizennégyen vettek részt a II. radi öregministránsok találkozója alkalmából megtartott ünnepi szentmisén, a helyi Szentháromság-plébániatemplomban. Az eseményre a szülőfalujuktól távolabb élők ezúttal is eljöttek. Közülük Pankovics Pál és Miklós, valamint Blanár Béla és Gábor László a tavalyi évhez hasonlóan, míg Pankovics Géza, Blanár István, Pásztor Gyula és Pásztor Béla évtizedeket követően öltötték újra magukra a fehér ministránsruhát. A padsorokban helyet foglaló Novák Imre, Hornyák András, Petro Ferenc, Pankovics Jenő, Barna Géza és ifj. Liska László tette teljessé a jelentkezők névsorát. A 30-as, 40-es és 50-es éveikben lévők oltár körüli szolgálatából ezúttal sem hiányzott a fiatalos lendület.

A szentmisét bemutató Gábor Bertalan pápai káplán, szepsi esperesplébános, a község szülöttje, homíliájában arra buzdította az öregministránsokat, hogy bátran haladjanak a megkezdett úton, és járjanak példával az őket követők előtt, őrizve a tüzet, amely lángra lobbant.

A szertartást követően a plébánia udvarán található régészeti feltárás megtekintésére, majd vendéglátásra került sor, amelyen a házigazda Böőr Roland plébános illette elismerő szavakkal a találkozót s annak ötletgazdáit, Novák Imrét, Pankovics Miklóst és a szervező Gábor Lászlót. A kötetlen baráti beszélgetés közepette többek között szó esett egy emlékkereszt állításáról is, amely előreláthatólag a templom kertjében lenne elhelyezve, hitbeli és nemzeti összetartozásunk jelképéül.

PANAM • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AMIRE HITÜNK TANÍT

VÁRUNK RÁJUK –

A SZENTEKRE!

Összeállította: Mészáros Ádám

Történelmi tény, hogy kis nemzetünk aránylag nagy számú boldoggal és szenttel büszkélkedhet.

Azt azonban már kevesebben tudják, hogy szintén szép számmal vannak múltbeli hitvallók, életszentség hírében elhunyt magyarok, akik boldoggá-, ill. szenttéavatási eljárása folyamatban van. Időszaki rovatunkban őket szeretnénk a Kedves Olvasónak bemutatni. Szükségünk van a példájukra: várunk rájuk – a szentekre!

Mindszenty József (1892–1975) 6.

Mindszenty József bíboros, Magyarország prímása végakaratában így rendelkezett: „Ha számkivetésben halok meg, temessenek el ideiglenesen a máriacelli kegytemplomban.” Május 15-én így valóban Mariazellben, a kegytemplom Szent Lászlókápolnájában temették el. A temetést Franz König

bécsi, Joseph Döpfner müncheni bíboros érsek, László István eisenstadti és a grazi püspök végezte nagyszámú papi segédlettel, sokezernyi gyászoló hívő jelenlétében. 1976. május 30-án mintegy 3 ezer magyar zarándok imádsága közben áldották meg a sírkövet. Felirata: JOSEPHUS CARDINALIS MINDSZENTY/ PRIMAS HUNGARIAE / MDCCCXCII - MCMLXXV / VIXIT ET VIVAT PANNNONIAE SACRAE (Mind-

A lelkipásztor válaszol

szenty József bíboros, Magyarország prímása 1892-1975. Élt és él a Szent Pannoniáért).

Egy Hollandiában élő, kívülről szemlélő magyar történész írta, hogy Mindszentyben két lélek lakozott: a mártíré és az áldozaté. Mártíromságot vállalt és viselt egyházáért, hitéért, hazájáért. Áldozattá vált a politikai küzdelemben, amelyben nem a valláserkölcsi szempontok, hanem a puszta hatalmi érdekek érvényesültek.

1975-1991 között magyarok sokasága rótta le tiszteletét sírjánál. 1990. május 18-án a magyar Legfelső Bíróság kinyilvánította, hogy Mindszenty teljesen ártatlan. Holttestét 1991. május 4én ünnepélyesen hazahozták és újratemették az esztergomi bazilika kriptájában.

A boldoggáavatási eljárás megindítását külföldi papok 1986-ban kezdeményezték, az Esztergombudapesti főegyházmegye főpásztora, Paskai László bíboros érsek és a magyar püspöki konferencia is támogatta. A szükséges iratokat a posztulátor 1996 őszén átadta a Szentszék illetékeseinek.

Várunk rá!

Hidegháború avagy az Apostoli Szentszék keleti politikájának kezdetei Magyarországon

Kedves Atya!

Mit jelent valójában a „szentségi böjt”? Csakugyan meg kell kínoznom magamat, ha áldozni szeretnék?

Kedves Olvasónk!

Dehogy van szó önkínzásról a szentségi böjt kapcsán, sokkal inkább a szentségi Jézus iránti figyelmességünk jele a szentségi böjt.

A világtörténelem legelső szentáldozásakor, az utolsó vacsorán, étkezés közben, a zsidóknál szokásos húsvéti vacsora közben történt az apostolok szentáldozása. Igaz, hogy ez a vacsora szent volt egyébként is, de mégiscsak vacsora volt, amikor az előírásos sült bárányt ették az apostolok kovásztalan kenyérrel és keserű salátával, s közben történt meg a szentáldozásuk: a kenyér, majd a vacsora végén a bor színe alatt vették magukhoz az Úr Jézus eukarisztikus testét és vérét.

Később jött a gondolat az Anyaszentegyházban, hogy a profán ételek-italok vétele után legyen valamennyi előírásos szünet a szentáldozás előtt, nem önmegtagadási céllal, hanem figyelmességből: ne csak tiszta lélek, hanem többé-kevésbé üres gyomor fogadja szentáldozáskor Krisztus szent testét. Amíg a szentmise délelőtti órákban volt, addig az volt az előírás, hogy éjféltől kezdve semmit se együnk-igyunk a szentáldozás percéig. Mikor aztán esti szentmise is lehetséges lett, nem lehetett megkívánni az azon áldozóktól az éjféltől kezdődő böjtöt, s előbb háromórás, majd a jelenleg is érvényes egyórás szentségi böjtöt írta elő Anyaszentegyházunk. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a szentáldozást megelőző egy óra időtartam alatt már ne együnk-igyunk; vonatkozik ez a fagylaltra, cukorkára, rágógumira stb. is. A víz és a gyógyszer még ezen egy órán belül is fogyasztható.

Megismételném, hogy elsődlegesen figyelmességünk felkeltésére, tudatosítására szolgál: ez által is jelezzük Urunknak, hogy készülten várjuk a Vele való szentségi találkozást!

• ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 8.

Babos Anikó Az Ecclesiam Suam kezdetű enciklika A szokatlanul hosszú körlevél lényegében egy párbeszéd, amelyet a pápa saját lelkiismeretével folytat.

Elmélkedik arról, hogy milyen utakon járjon az egyház. A lelki-szellemi és az erkölcsi út mellett nagy jelentőséget tulajdonít az ún. apostoli útnak, amelynek fontos alkotóeleme a dialógus az egész világgal.

Azonban XXIII. Jánossal ellentétben VI. Pál szerint a párbeszéd nagyon nehezen valósítható meg a kommunista rendszerekkel. Az ateizmust kora legsúlyosabb és legkomolyabb káros jelenségének tartja, amit csak elítélni tud.

Ebből a rövid tartalmi összefoglalóból is kitűnik, hogy ez az enciklika visszalépés volt a Pacem in Terrishez képest. A fogadtatása sem volt annyira pozitív. Ezt bizonyítják az 1964 őszén megjelenő újságcikkek is. A VILÁGOSSÁGban ezt találjuk: „A pápa egyetlen feltétel mellett ismeri el a párbeszéd lehetőségét: ha, úgymond, a hamis eszmék bűvkörében tévelygők felhagynak nézeteikkel s elfogadják az egyház igazságát. Ez azonban nem a dialógus, hanem a kapituláció követelése!” Kónya István pedig így fogalmazott: „Az enciklika egészének leglényegesebb negatívuma éppen az, hogy… olyan kérdésekben hangsúlyozza a dialógus szükségességét…, ahol… nem jöhet létre megegyezés és együttműködés a két szemben álló világnézet képviselői között.”

Az Ecclesiam Suam kissé hűvös fogadtatása érthető. A XXIII. János által képviselt koncepcióhoz képest most sokkal merevebb, tartózkodóbb, keményebb álláspontot vallott a kommunizmussal kapcsolatban VI. Pál pápa. Ez ugyan meglepte a Szovjetuniót és az érdekövezetébe tartozó országokat, de a párbeszéd folytatását továbbra is szorgalmazták. „Mi – kommunisták, minden szocialista ember – a magunk részéről továbbra is változatlanul készek vagyunk a dialógusra… az emberiség életbevágó kérdéseiben, miképpen arra is, hogy a dialógust a gyakorlatban folytassuk.”

FAGGATÓZÓ

A litmanovái Mária-hegy papja Mátyusföldön tombol a nyár, amely szerintem inkább ökológiai katasztrófa. Irány tehát észak, a hegyek hűse. Litmanová község a Bélai Havasok felett fekszik, lakosai viszont úgy vélik, hogy alatta.

A falu felett 700 méter magasságban beszélgettem a negyvenes éveiben járó, „A legszentebb szeplőtelen fogantatású Szűzanya” nevét viselő görög katolikus Mária-kegytemplom főplébánosával, a teológia és filozófia doktorával, Vasil Kindjával, egy tágas gyóntatófülke hűvösében, a szertartások után.

– Vasil atya, egy magyar katolikus hetilap, a Remény olvasói nevében szeretném megkérdezni Öntől, milyen szerencsének köszönheti, hogy Önt nevezték ki e gyönyörű hely plébánosává?

– A lengyelországi Lublinban végeztem el teológiai tanulmányaimat, de előtte pályatévesztett építészmérnökként lediplomáztam. Öt évig voltam káplán Nyugat-Szlovákiában.

Majd egyházunk feje, Ján Babjak érsek úgy döntött, visszahoz az eperjesi görög katolikus főegyházmegyébe, és kinevez engem Litmanovára, ami ellen hevesen tiltakoztam, mondván, én itt születtem, senki se lehet próféta a saját hazájában. Nem a faluba mész - mondta, hanem a zarándokok papja leszel. Én vagyok tehát az új kegytemplom első plébánosa, negyedik éve működöm itt. Segédemmel

tó kánikulában. Két évtizeddel a jelenések után milyen a zarándokhely látogatottsága?

– Kétféle módon figyeljük a zarándokok számát, egyrészt az áldozók alapján, habár mi görög katolikusok kenyérrel áldoztatunk, de van egy megfigyelőnk, aki reggeltől estig számolja az ide érkezőket. Az évfordulón húszezer hívő gyűlt össze ezen a helyen, felemelő érzés volt misét celebrálni nekik. Számításaink szerint évente félmillió zarándok keresi fel kegyhelyünket.

– A kilencvenes évek végén fejeződtek be a Szűzanya turzófalvai jelenései, majd kis szünet után itt Litmanován folytatódtak 1990 augusztusától két tizenéves kislány jelenlétében, kerek öt évig. Mielőtt ezen a helyen 1995-ben befejeződtek volna, a Nagyszombat

úgy, mint a Mária-kultusz lejáratására, devalválására?

– Épp a tegnap beszéltem homíliámban arról, hogy nem minden származik az égiektől, ami csodának tűnik első látásra. Sokat tud erről Gabriel Amorth atya, a vezető római exorcista, aki tevékenysége folyamán számtalanszor megtapasztalta, hogy sokan mielőtt megszabadulnának a gonosztól, önkívületi állapotba kerülnek, és ilyenkor üvöltve megszólal ben-

melletti Dejtén (Dechtice) 1994-ben hét gyereknek megjelent a Szent Szűz, és a jelenések ott mindmáig folynak. Sőt Rimaszécsen is voltak ilyen események 2003-2004-ben, ahol egy apácának, Ágota nővérnek jelent meg a Szűzanya többször is. Nem tekint-e Ön ezen események gyakoriságára

nük az ördög, sok titokra fény derül. A Vatican Insider írja, hogy Gabriel atya egyszer megkérdezte a gonosz lelket, miért fél annyira II. János Páltól (aki kora legeredményesebb exorcistája volt). „Azt mondta, két ok miatt: először is azért, mert a kommunizmus bukásával a pápa meghi-

Cigánypasztoráció

naponta tartunk szentmisét, ha van igény, többször is, előtte és utána pedig kiszolgáltatom a bűnbánat szentségét.

– Emlékszem, 1992-ben, június első vasárnapján itt voltam a Szűzanya jelenésén.

Hozzávetőlegesen ötvenezer(!) zarándok szorongott ezen a tisztáson, a maihoz hasonlítha-

úsította a terveit Európában; másodszor pedig, mert sok fiatal lelkét ragadta el tőle pápasága alatt. Mikor pedig azt kérdezte tőle, miért fél annyira a Szűzanyától, azt felelte: „mert ember létére nagyon megalázott és legyőzött“. A sátán Isten majma, mindent tud utánozni, az alázatot kivéve. Bármilyen színjátékra képes, a hivatása az emberek megtévesztése.

– Ön szerint nem állhatott-e fenn annak veszélye, hogy Litmanován is ilyen megtévesztés történt?

– Az itteni jelenések valóban végbementek, amit egy tudományos vizsgálóbizottság is megerősített. Ennek alapján hirdette ki egyházfőnk, Ján Babjak érsek, metropolita a Zvir-hegyet görög katolikus kegyhellyé. Viszont a jelenések valódisága mindeddig vizsgálat tárgya. Húsz év távlatából úgy látszik, hogy jó a gyümölcs, amit ez a fa hozott.

– Történtek-e itt megmagyarázhatalan gyógyulások, és ha igen, fel vannak-e jegyezve?

– Igen, az elmúlt két évtized folyamán sok gyógyíthatalan beteg gyógyult meg itt, csak az orvosok nem szívesen adnak erről igazolást vagy esetleg részletes elemzést. Ha jellemezni akarnám, akkor a gyógyultak között vezetnek a rákosok, valamint az idült bőrbetegségből felépültek, a migrén kínpadjától megszabadultak, de még több azok száma, akik visszakapták hitüket, megtértek, vagy lelki gyógyulást nyertek. Ezek kö-

zött a szenvedélybetegségekből történő szabadulások a legörvendetesebbek.

– A Szűzanya megszentelte a hegy vizét. Főleg általa történnek a csodás gyógyulások?

– Igen, nemrégiben történt egy eset, amelyet a sajtó is felkapott. Egy ismert személyiség, aki a Nemzet Emlékezete Intézetében dolgozott, eljött ide imádkozni, hogy kislányának segítséget kérjen Máriától, mert annak szívén egy ötmilliméteres lyuk tátongott a születése óta, s azt műtéttel kellett volna sürgősen eltávolítani. A műtétet megelőző napon járt itt az apa, és vitt magával a vízből.

Este a kislányt megitatták vele, majd az éjszaka folyamán felriadva maga is kért inni, reggel szintúgy. Az apa feleségére bízta kislányát, mikor kitette őket a pozsonyi kardiológiai intézet előtt, majd munkába ment. Egy óra múlva a felesége felhívta, és örömtől repesve közölte vele, az eredmény negatív, kislányuk teljesen egészséges, a lyuk eltűnt, amely néhány napja még ott volt. Krčméry professzor nem akart hinni a szemének.

Mindannyian csodavárók vagyunk, de amikor szembesülünk ilyesmivel, mégsem hisszük el, valahogy mindnyájan tamások vagyunk, az érzékszerveink uralkodnak felettünk. De Jézus egyháza ma nagyon kicsi lenne, ha csak azok követték volna, akik sebeit tapintották, vagy csodáit látták. Mert Jézus maga az örök csoda.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Évközi 23. vasárnap

VASÁRNAP ról ra

G. Kovács Pál e nehéz az iskolatáska!”– Lehet, hogy a pár nappal ezelőtti iskolakezdés lelkesedését mára felváltotta e híres ének lehangoló refrénje. Lehet, hogy a gyermekek számára egy-két iskolában eltöltött nap után valóban súlyos tehernek tűnhet a könyvekkel, segédeszközökkel teli iskolatáska. A diákok legszívesebben ledobnák, jobban mondva eldobnák maguktól ezt a vállukra nehezedő terhet, hiszen nem látják értelmét a most elkezdődött tanévnek.

Előfordulhat, hogy életutamon hasonló nehézséget, szívemre nehezedő terhet hordozok. Bár naponta próbálok rálépni a Jézus által kijelölt ösvényre, megpróbálok örömmel nyomában járni Jézus Jeruzsálem felé haladó biztos lépteinek, és naponként bátor kísérletet teszek az utolsó helyet is elfoglaló Jézus-követésre, úgy érzem, hogy életem, hogy szívem mégsem boldog teljesen. Úgy érzem, hogy szívem legbelső rejtekében mindig ott van valami, ami folyamatosan lehúz a földre, valami, ami meggátolja, hogy éber tekintettel egyedül Istenben gazdagodjak. Valami, ami folyamatosan gátat szab, hogy százszázalékos ember lehessek. Jézust követő rögös utamon mintha életem cipőjébe mindig egy kis, éles kavics csúszna bele, amely megnehezíti, kényelmetlenné, botladozóvá és csámpássá teszi járásomat. Egy tüske, amely mindig egészen a húsig, a szívembe szúr, amikor boldog szeretnék lenni. Egy valódi, súlyos teherként a szívemre nehezedő „iskolatáska”, amelyet kizárólag csak én hordozhatok, belső tartalmát csak én ismerhetem és könyveit egyedül én olvashatom. Nem oszthatom meg senkivel sem, nem tehetem más vállára és mástól sem vehetem át pehelykönnyűnek látszó tarisznyáját.

Súlya alatt épphogy csak nem rogyok össze, gyakran nincs erőm tovább hordozni, egy végtelenül személyes Istentől kapott „ajándék”. És hogy mit rejt e táska? Vajon mi az a tu-

„D

domány, amelynek ilyen vaskos könyvei lennének? Naponta félve nyitom fel szívem belső és árnyas tartalmát, remegve veszem kezembe a nehéz kötetet és dadogva olvasom el e táska, e könyv egyetlen szavát: Kereszt! Ó, Istenem! Jézussal együtt zarándokló utamon Te a Kereszt tudományára akarsz megtanítani engem? Csak ezt ne! Adj inkább valami más taneszközt! Bármi mást, csak ne a Keresztemet! Kérlek, vedd le rólam ezt a nehéz terhet! És Isten, életem Igazgatója szól: Nem! Nem, veszem le válladról a kereszt terhét! Ha Jézus tanítványa akarsz lenni, akkor minden nap válladra kell venned ezt az iskolatáskát. Lehet, hogy könnyebb lenne az életed, mégis a kereszt nélkül nem élnéd meg azt a nagy szeretetet, amit Fiam, Jézus is megtapasztalt. Egyedül kereszted naponkénti szembesülésében, hordozásában, naponkénti elesésben és felállásban, tehát, amikor akaratomat a legkönnyebben megtanulod, a szíved teherhordó izmait szeretetemmel erősítem. Mert mindig, amikor Jézussal együtt felmész kereszted fájára és meghalsz magadnak, nemcsak hogy egyre jobban Fiamra fogsz hasonlítani, hanem életedben gondodat viselő, megmentő Atyaként mutatom meg majd magam. Érted már? Kereszted nem teher, nem iga, hanem párna, amelyen hordozlak, nem szerencsétlen átok, hanem Ajándék és Templom, ahol engem, Istenedet mindig megtalálsz és ahol én is mindig megtalállak Téged!

Amikor az élet súlyos terhét már nem bírjuk tovább hordozni, amikor elfogyott az erőnk, amikor elestünk (nem először, nem másodszor, hanem ki tudja hányadszor...), olyan jó lenne messzire, de jó messzire eldobni, örökre, még az emlékekből is kiűzni a meggyűlölt keresztet. A ma született Szűz Mária adja meg, hogy naponként mi is újjászülessünk Isten akaratának, a Keresztnek elfogadására, amely tudományunk és egyetlen reményünk.

• ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 8.

Olvasmány a Bölcsesség könyvéből (Bölcs 9, 13-19) Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr?

Hisz a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok. Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére. Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyelbajjal értjük meg, ami kézenfekvő.

Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni? Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál neki bölcsességet, és nem küldted el neki a magasból szent lelkedet? Csak így lettek simává a földön lakók útjai, s így tanulták meg az emberek, ami kedves a szemedben.

Csak a bölcsesség

resztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom. Ha Válaszos zsoltár valaki közületek (Zsolt 89, 3-4. 5tornyot akar építeni, 6. 12-13. 14 és 17) vajon nem ül le Válasz: Te lettél, előbb, hogy kiszáUram, menedémítsa a költségeket, künk, nemzedékről hogy van-e miből nemzedékre. befejeznie? Mert ha az alapokat lerakta, Szentlecke de (az építkezést) Szent Pál befejezni nem tudapostolnak ta, mindenki, aki a Filemonhoz csak látja, gúnyolni írt leveléből kezdi: »Ez az em(Filem 9b-10. ber építkezésbe fo12-17) gott, de nem tudta Szeretett Testvébefejezni.« reim! Én, az öreg Vagy, ha egy kiPál most Krisztus rály hadba vonul Evangélium Jézusért fogságot egy másik király elSzent Lukács szenvedek. Fiamért, len, előbb leül és könyvéből Onezimuszért köszámot vet, vajon a (Lk 14, 25-33) nyörgök, akinek bimaga tízezer katoAbban az időlincseimben én adnájával szembe tudben: Amikor Jézust e szállni azzal, aki tam életet. nagy népsokaság Úgy küldöm húszezerrel jön ellevissza hozzád, mint követte, ő hozzájuk ne? Mert ha nem, saját szívemet. Sze- fordult, és így szólt: követséget küld „Aki hozzám jön, rettem volna mahozzá még akkor, gam mellett tartani, de nem gyűlöli ap- amikor messze jár, ját, anyját, feleségét, és békét kér tőle. hogy helyetted gyermekeit, fivérét Tehát mindaz, aki szolgáljon nekem fogságomban, ame- és nővéreit, sőt még közületek nem saját magát is, nem mond le mindarról, lyet az evangéliulehet az én tanítvá- amije van, nem lemért viselek. nyom. Aki tehát Beleegyezésed het az én tanítvánem hordozza ke- nyom.” nélkül azonban által menekültek meg.

mégsem teszem, hogy jótéteményed ne kényszerből fakadjon, hanem önként vállald. Talán éppen azért hagyott ott egy időre, hogy egyszer s mindenkorra visszakapjad, de már nem mint szolgát, hanem többet: mint szeretett testvért. Mert nekem teljesen az, de neked még inkább: test szerint is, az Úrban is. Ha tehát együtt érzel velem, fogadd őt úgy, mint engem.

Liturgikus naptár Szeptember 8. ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP (Szűz Mária születése, Adrienn) Énekrend: H 257; 155-152; 193 ÉE 148; 133-189; 244 Szeptember 9. Hétfő.

Köznap (I. Szergiusz, Kláver Péter, Ádám) Miseolvasmányok: Kol 1,24 - 2,3; Zsolt 61,6-7. 9; Lk 6,6-11 Válaszos zsoltár: Isten megmenti életem, ő az én dicsőségem. Énekrend: H 230; 154; 65 ÉE 152; 132; 90 Szeptember 10. Kedd.

Köznap (Tolentinói Miklós, Nikolett) Miseolvasmányok: Kol 2,6-15; Zsolt 144,1-2. 8-9.

10-11; Lk 6,12-19 Válaszos zsoltár: Jóságos az Isten: kegyes az egész világhoz. Énekrend: H 229; 116; 260 ÉE 142; 164; 362

Szeptember 11. Szerda.

Köznap (Jácint, Igor, Helga, Teodóra) Miseolvasmányok: Kol 3,1-11; Zsolt 144,2-3. 1011. 12-13ab; Lk 6,20-26 Válaszos zsoltár: Jóságos az Isten: kegyes az egész világhoz. Énekrend: H 257; Gl 526; 213 ÉE 148; 214; 264 Szeptember 12. Csütörtök.

Köznap (Szűz Mária Szent Neve, Irma) Miseolvasmányok: Kol 3,12-17; Lk 1,46-55; Lk 6,27-38 Válaszos zsoltár: Boldog vagy, Szűz Mária, mert az örök Atya szent Fiát te hordoztad! Énekrend: H 172A; Gl 520; 208 ÉE 292; 163; 227 Szeptember 13. Péntek.

Köznap (Aranyszájú János püspök, Tóbiás, Kornél pápa) Miseolvasmányok: 1Tim 1,1-2.12-14; Zsolt 15,12a és 5. 7-8. 11; Lk 6,39-42 Válaszos zsoltár: Istenem, te vagy nékem az én örökségem.

Énekrend: H 227; 155; 4 ÉE 143; 133; 327 Szeptember 14. Szombat. Ünnep A SZENT KERESZT FELMAGASZTALÁSA (Szeréna, Irma) Miseolvasmányok: Szám 21,4-9 vagy Fil 2,6-11 Zsolt 77,1-2. 34-38 Jn 3,13-17 Válaszos zsoltár: El ne feledjétek Urunknak nagy tetteit! Énekrend: H Gl 534; 122; 63 ÉE 294; 176; 91 Szeptember 15. ÉVKÖZI 24. VASÁRNAP (A Fájdalmas Szűz, Enikő, Lóránt, Debóra) Miseolvasmányok: Kiv 32,7-11.13-14; Zsolt 50, 34. 12-13. 17 és 19; 1Tim 1,1217; Lk 15,1-32 Válaszos zsoltár: Felkelek és útnak indulok, Atyám házába térek. Énekrend: H 65; 155; 72 ÉE 90; 133; 82

LELKI TÁPLÁLÉK

Lelkesedés

Ezt üzeni...

Claver Szent Péter jezsuita misszionárius Koller Gyula

J

uan Pedro Claver 1580. június 25-én született a katalóniai Verdban. Szülei egyszerű és mélyen vallásos parasztok voltak. Otthon nevelkedett, 1593-ban, édesanyja halála után pedig megkezdte teológiai tanulmányait.

Ezt követően a barcelonai egyetemen tanult, majd 1602. augusztus 7-én felvételét kérte a Jézus Társaságba. Elöljárói elismerték értelmességét, az átlagot meghaladó ítélőképességét s kiemelkedő jámborságát és felebaráti szeretetét.

1605-ben tanulmányai folytatására Mallorcába küldték. Az itteni jezsuita kollégiumában ismerte meg Rodriguez Szent Alfonzot, a rendház kapusát. Az ő példájából tanulta meg a hősiességet kívánó szentség kemény és szeretettől áthatott útját.

Barcelonában befejezett teológiai tanulmányai után, 1610. április 15-én Sevillából elindult Amerikába. Harmincéves volt, amikor Amerika földjére lépett.

Abban az időben e földrészen az európaiak és indiánok mellett négerek is voltak.

Az őslakos keménynyakú indiánok helyett ugyanis az európai ültetvényesek Afrikában fekete rabszolgákat toboroztak, akiket összefogdostak és emberekből dolgozó állatokká tettek.

A spanyol hódítók eme embertelenségét – el kell ismernünk - kezdetben az egyházi emberek is helyeselték. Elsőként P. Alonso de Sandoval volt az, aki a feketék rabszolgává tételének égbekiáltó, menthetetlen igazságtalanságára felhívta a figyelmet. Neki köszönhető a feketék közti apostolság kezdete. Utána Sevilla érseke, Don Pedro Castro y Quińones, volt az, aki gondoskodott ez apostolkodás kiépítéséről. Ekkor jelenik meg Kláver Péter, és alázatosságra alapozott felebaráti szeretettel azt a miszsziót választja, hogy a néger rabszolgák között az evangéliumot hirdesse. Csatlakozik P. Sandovalhoz, és gyermeki engedelmességgel jezsuita fráterként áll segítségére.

Péter alázatosságból ismételten elutasította a papságot, de Sandoval rábeszélésére 1616-ban mégis kérte, hogy szenteljék pappá. Papként aztán, megfelelő lelki előkészületek birtokában, az első naptól kezdve olyan fenntartás nélkül adta át magát munkájának, hogy barátai csak csodálkozni tudtak, a színes bőrűek pedig tisztelettel tekintettek rá. Amikor Sandoval látta Péter munkájának eredményét, ráhagyta az egész néger-missziót. Ekkor tette le a fogadalmát, hogy a színes bőrűek rabszolgája lesz.

Munkájának legfontosabb helye a nagy amerikai kikötő, Cartagena volt, ahova a néger rabszolgákat szállították. Az egész kikötőben alig akadt valaki, aki arra gondolt, hogy ezek a betegségtől és kimerültségtől elcsigázott emberek Isten szabadnak te-

Szeptember 9. remtett gyermekei. Péter ezeket tudva szentelte fogadásukra magát. Alakja kitörölhetetlenül belevésődött az odaérkező feketék mindegyikébe. Beszervezett tolmácsai segítségével, még mielőtt az érkező, rabszolgákkal megrakott hajók lehorgonyoztak volna, tudta, hogy melyik népből valók az érkezettek, és ennek megfelelően törődött „nyomorúságukkal”. Élelmiszerrel, gyümölccsel és orvossággal fogadta őket.

Lelkileg is törődött velük. Tolmácsain keresztül beszélt nekik Jézusról, s ahol látta az érdeklődést és a készséget, megkeresztelte őket. Minden megkeresztelt rabszolga kapott egy érmet, amelyet a nyakában hordott, hogy felismerjék keresztény voltát. A keresztség ily módon bizonyos védelmet is biztosított. (Péter keresztelési jegyzéket vezetett, amely szerint harmincezernél több keresztséget szolgáltatott ki.)

Péter atya lehetőség szerint, figyelemmel kísérte védencei sorsát, és gondoskodott arról, hogy hitoktatásuk folytatódjék. Ennek érdekében a jezsuita kollégium kapuja mellett egy kis cellát választott magának, hogy minden odaérkező színes bőrűnek a rendelkezésére állhasson. Volt itt dohány, datolya, cukor és ezer más, amit a négerek szerettek.

Mindezeken kívül törődött a foglyokkal és az inkvizíció foglyait is meglátogatta.

Még azokkal is tartotta a kapcsolatot, akik eretnekségbe estek, vagy az iszlám hívei lettek.

1651-ben betegeskedni kezdett; bénultan és fájdalmak között feküdt, tettek helyett szenvedését ajánlotta áldozatul fekete testvéreiért.

Amikor 1654. szeptember 7-én haldokolni kezdett, szerzetesek és szerzetesnők, a püspök, gazdagok és szegények, rabszolgák és gyermekek tömege gyűlt ágya köré. Másnap, szeptember 8-án halt meg Cartagenában, ahol harmincnégy évet töltött.

HÉT

ről re

óllehet, az aszályos hónapok, a tikkasztó forróság nem kedveztek a mezőgazdaságnak, a fiatalok annál inkább ki tudták használni a nyár kínálta lehetőségeket. Ha valaki látott már táborozó gyereksereget, strandon önfeledten csobbanó, naptól csokoládészínűvé változott emberpalántákat, akik megélhetik a szabadság kínálta lehetőségeket, megérti, milyen is a szabadság.

Nemcsak boldogok, vidámak, szabadok, hanem lelkesek is. Mert hogyan is mondja a Szentírás? „Ahol az Úr Lelke, ott a szabadság!” (2Kor 3,17) Sajnos, mára már csak többnyire a katolikus iskolák specialitása, hogy a tanévkezdés egyfajta Lélek-hívó formát ölt. Tudom, nem ettől lesz egy iskola katolikus, hi-

hetik, hogy rengeteg idő áll rendelkezésükre, amikor átengedhetik magukat a Szentléleknek, hogy betöltse őket a bölcsesség, értelem, tudomány, jó tanács, istenfélelem, erő és jámborság ajándékával.

A nyáron újonnan vásárolt, vagy az esetleges hibákból feljavított, de akár csak egyszerűen letörölgetett iskolapadok egyszeriben műhellyé változnak. Ezen a helyen kell az év folyamán Istennek felajánlani a legnagyobb áldozatokat, az iskolapad lesz a diák számára a megszentelődés elsődleges helyszíne, a lelkesedés megvalósításának legtökéletesebb eszköze. A legfőbb Mester és Tanító munkaasztalai ezek, ahol a test, lélek és szellem csodálatos összhangban kell, hogy

szen sajnos vannak, akik csak egy plusz ceremóniát látnak ebben is.

De hogyan várhatjuk a gyerekektől, hogy LELKESedjenek, ha a felnőttek, a szülők sem érzik a súlyát? Több helyen mégis – hála Istennek – a tanévnyitó szentmisékben együtt énekelte diák, szülő, pedagógus: „Veni Sancte Spiritus!”, vagyis „Jöjj Szentlélek!”.

Ilyenkor azért fohászkodunk, hogy ugyanaz a Szentlélek vezesse gyermekeinket a tanév folyamán, Aki nyáron a testi és lelki szabadság örömével megajándékozta őket.

A nyár folyamán megtapasztalhatták, mennyi szabadidejük van. Most ennek tudatában érez-

formálódjon. Mi hívjuk a Szentlelket, Ő pedig kéri a szülőket: „Engedjétek hozzám a gyermekeket!” (Mt 19,14). Talán ebben rejlik a keresztény pedagógia sikere: A gyerekek hívják Őt, Ő hívja őket. És ebben mi, felnőttek, szülők és pedagógusok munkatársak lehetünk: a gyerekekkel hívjuk, és Hozzá elvisszük őket.

Szeptember elején nekilátunk egy munkának, amit Mécs László így fogalmaz meg: „vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a föld”, hiszen „a szél ott fúj, ahol akar” ( Jn 3,8). Ehhez a munkához azért hívjuk a Szentlelket, hogy ott is működjön és akkor is, ahol és amikor már nem is gondoljuk.

J

* * * Szentünk gazdag lelki előkészületek után, amelyben a készség és a szemlélődés hősies alázattal párosult, Sandoval atya tapasztalt vezetésével, feltétlen odaadással fogott hozzá missziós apostolkodásához. Az első naptól kezdve fenntartás nélkül adta át magát a rabszolgává kényszerített négerek gondozásának. Sajnos, a mi „színes bőrűinkkel”, azaz roma embertársainkkal kapcsolatban még mindig keveset tanultunk Kláver Szent Pétertől.

Kláver Péter a négerek mellett egészen különleges módon szentelte magát azoknak is, akik eretnekségbe estek, vagy az iszlám hívei lettek. A börtön és kaszárnya lakóit is gyakran részesítette gondoskodó szeretetében. Tudunk-e mi a más vallásúak vagy hitetlenek irányában ilyen megértők lenni?

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

TÁRCA

Az öregedés szépsége Az emberélet útjának fele után a lélek immár nem kifelé tart a dantei nagy sötétlő erdőből, az életből, hanem az egyre tisztább és gazdagabb, évről évre magasabbra emelkedő időtlenségbe. Abba a lelki, ha úgy tetszik, kozmikus időtlenségbe, ahol az ember megtapasztalja, hogy élete, bár a halál fenyegetése borul rá, mégis Isten ajándéka, ezért eme élet megfoghatatlanabb szintjén az ember visszatalálni

ben. Az önzés szolgaságából s a magány rabságából, az én önkényéből szabadulóban az ember felismeri: mindegyikünk felelős mindenkiért és mindenért – nemzeti közösségünkön belül s azon túl is, az egész földi életért. Ez a felismerés kellene, hogy legyen a koronája valamennyi embernek a világon. Minden gúny, közöny, elvetemültség, pökhendiség ellenére csakis ezáltal oldódik fel, mint tenger-

des örömmé, derűvé változtat(hat), s végül az ember „földi élete már-már érintkezik egy végtelen, ismeretlen, de mind közelebb kerülő új élettel, és ettől az előérzettől ujjongva remeg a lelke, ragyog az elméje, és boldogan sír a szíve”.

Igen, az évek fordulópontjain az is eszünkbe jut(hat), hogy tékozló fiúként el kell indulnunk az atyai ház felé, a halál felé való hanyatlás útja he-

Ez az emberi tisztesség adja meg életünk értelmét. Ez az éberség, ez a világosság teremti örökös egyidejűséggel az önmagát egyre megtisztító, évszázadokat felöltöztető, élhetővé tevő kultúrát, mely biztosíthatja számunkra a másokéval egyenrangú, minden emberi közösséget megillető, emberszabású létformát: engedi és bátorítja az önépítést, önkiteljesedést és önrendelkezést, a tisztességes, nem

igyekszik a kegyelem által elnyert ártatlanság és bűntelenség örök otthonába. Abba az elveszett, de a megváltás által odaígért édenbe, ahonnan egyre világosabban látható: elrendelés szerint az ember szabadnak és boldognak születik, s életének koronája a hosszú élet; ahogy a Példabeszédekben olvassuk: abban az örömben részesülhet, hogy megláthatja gyermekei gyermekeit. Az időskor e magasából azt is világosan látni, hogy a szabadságot és boldogságot az embernek egész élete során művelnie és gyarapítania kell: tanulással, neveléssel, alázattal és teremtő munkával. A tanulás, a nevelés, az alázat, az életben való termő részvétel éppen olyan megszentelt cselekedet, mint a szívben titkon kinyíló szerelem, a gyermekáldás, a táplálkozás, a földművelés, a versírás, az istenszolgálat, a zeneszerzés vagy az államigazgatás: valamennyi az igazságra épülő rendet kell(ene), hogy növelje.

Az emberi élet, az öregség e megtisztuló magasából azt is jól látni, hogy minden, ami a világon van és él, magában hordja az elveszett paradicsom fényét. Az ember a teremtést ott folytatja, ahol a Teremtő önmaga által már nem felismerhető, vagyis a megnyilatkozások és kinyilatkozások birodalmában: a föld terében és idejé-

ben a só, szívünk az egyetemesben, csakis így tudja mindegyikünk szeretettel, a szeretet tökéletes szabadsága által meghódítani, megszelídíteni, megsegíteni és magához ölelni a világot.

Nemrég újra elővettem egyik legkedvesebb könyvemet, a Karamazov testvéreket, Dosztojevszkijnek ezt a „tragikusan boldog egyetlen mondatát” az egyetemes emberi jelenségről, a szentség realitásának és a bukás irrealitásának jelenlétéről életünkben.

E regényfolyam agg „hőse”, Zoszima sztarec azért imádkozik, hogy a világ hiúsága által megkísértett ember hallgasson a lelkiismeret szavára, ügyeljen jól a szívére, és szüntelenül gyónjon meg önmagának; s ne kevélykedjen se a kicsinyek, se a nagyok előtt, ellenkezőleg, imádkozzon az istenkáromlókért, a rágalmazókért, a gyűlölködőkért, a csúfondárosakért, a dölyfösekért, a harácsolókért, a részvétlenekért, az emberi méltóságot és szabadságot elárulókért és kigúnyolókért, s mindazokért, akikért nincsen, aki imádkozzon. Zoszima sztarec hiszi és tudja – a bibliai Jóbot hozva fel példaként –, hogy az emberi élet nagy titka: az idő és a szelídség hatalma minden csapást, minden meghurcoltatást, minden bajt csön-

lyett az örök boldogsághoz vezető úton, az egyszeri „haza” után az örök hazába. A mélyen megélt élet, a hoszszú tapasztalat és előrehaladás a bölcsességben tudja, hogy ez nem mese: mulandóságunk mélyén ott tündöklik meghívottságunk a számunkra öröktől fogva megterített asztalhoz.

Ilyen értelemben a napok és évek egymásba fordulásának jelentésteli ünnepei, a mögöttünk hagyott – az örökké előttünk álló – napok és esztendők többszörösen is túlmutatnak önmagukon. Egyrészt szemünk elé emelik az elmúlt nap, az elmúlt év, mi több, elmúlt életünk „megszentelt rajzát”: a családunkért, gyerekeinkért, unokáinkért, szülőföldünkért s a nagyobb családért, nemzeti közösségünkért végbevitt tetteinket, lelkiismeretünk szülte fájdalmainkat és örömeinket, másrészt az Ó és az Új egymásnak feszülésével a múlás és az érkezés, a nyilvánvaló és a titok, a hála és a remény mezsgyéjére állít bennünket, esélyt adva a léleknek a derű megszerzésére, a lét iránt érzett áhítat elnyerésére, egy olyan életre, amilyet az idős Pál apostol kíván a gyülekezet számára a Titusznak írt levelében: Az idős férfiak józanok, tisztességesek, megfontoltak legyenek a hitben, a szeretetben és a türelemben.

hátsó szándékokkal s olykor hazugságokkal is terhelt kommunikációt. S ebből táplálkozik az az őseink teremtette, ránk testált hit is, miszerint a titokzatos földi időben bekövetkező, „végérvényes” halálunk valódi öröklétbe fordul át. Vagyis hitünkkel és reményünkkel fölébe emelkedünk ennek a méhében boldogságot is hordozó, ám mégiscsak véges időnek, mi több, fölébe emelkedünk a látható és láthatatlan csillagoknak és egeknek is.

Egy-egy nap reggelén, estéjén ez is eszébe jut(hat) az ember fiának. Ezért, ha nem tudatosítjuk is, egy-egy nap, egy-egy év búcsúztatása s az új nap, az új év örömteli fogadtatása a földi élet és idő megszentelése is egyben: egyrészt minden elmúlás szelíd melankóliáján átragyog az újrakezdés mosolya, másrészt – miközben a napok és évek fordulójának éjjelén „Isten véghetetlen csendben és szelíden áthajtja csillagnyájait az egyik nap, az egyik esztendő legelőiről a másik nap, a másik esztendő mezőire”, apáink hitével hihetjük, hogy emberi időnk „véghetetlen csendben és szelíden” áthajol az időtlenségbe, ha úgy tetszik, mindenkori teremtő munkánk, álmaink és helytállásunk örök jelenébe.

• ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 8.

Fotó: Világháló

LÉLEK ÉS ÉLET

Lángoló szívvel égni, de nem kiégni Jozef Švercel atya előadásait hallgathatták meg a Nyitrai egyházmegye hitoktatói az augusztus 18-án kezdődött négynapos lelkigyakorlaton.

A fenti cím adta az elmélkedések vezérfonalát. Arra adott útmutatást az előadó, hogy a hitoktató hogyan éljen lángoló szívvel úgy, hogy ne kerüljön a kiégés állapotába.

Jézus, amikor az apostolokat kiválasztotta, „magához hívta azokat, akiket ő akart…” (Mk, 3, 13). Isten személyes módon kiválasztott bennünket, mert akart. Magához hívott, hogy vele legyünk. Azért vagyunk itt, hogy erre a hívásra válaszoljunk.

A lelkigyakorlat célja többek között az volt, hogy az aktív oldalunk mellett megismerjük a passzív oldalunkat is: a csendet, az imát, az elmélkedéseket, a kikapcsolódást. Erre időt kell szánni, máskülönben hamar kiégünk. Fel kell fedezni a belső világunkban a csendet! Meg kell tanulnunk pihenni Jézus mellett. Csak Rá figyelni, Őt hallgatni! Isten szavának nagy ereje, nagy hatalma van: átalakít, átformál.

Csodálattal tekintsünk az Úristenre! Éljünk az élő Istennel! „Uralkodó Úr, irgalmas és kegyes Isten, hosszan tűrő, nagy könyörületességű és hűségű, te irgalmasságot gyakorolsz ezer nemzedéken át, megbocsátasz gonoszságot, vétket és bűnt.” (Kiv 34, 6-7) Isten szeret, jóságos, nem kell tőle félni! Isten egészen más, mint ahogy azt mi el tudjuk képzelni! „… karjaimon hordoztam őket… emberi kötelékekkel, a szeretet bilincseivel vonzottam őket: olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt, és lehajoltam hozzá, hogy ételt adjak neki…”

(Oz 11, 3-4). Isten atyai szeretettel szeret mindnyájunkat. Magához vonz bennünket, lehajol hozzánk.

Gyarló emberi mivoltunkban el sem tudjuk hinni, Isten mennyire szeret bennünket! Amikor azt gondoljuk, elhagyott, akkor szeret a legjobban. Amikor szegények, betegek vagyunk, amikor sötétségben élünk…, akkor van hozzánk a legközelebb. „Segíts meg elhagyatottságomban, hiszen más segítőm rajtad kívül nincsen.” (Eszt 4, 17) Ahogy Eszter imádkozott az Úrhoz, nekem is úgy kell Elé áll-

nom: beismerni emberi gyarlóságomat, szegénységemet, gyengeségemet, sebezhetőségemet… Azt, ami most vagyok, azt, aki most vagyok. Isten szeret engem, elfogad olyannak, amilyen vagyok. Isten szeretete feltétel nélküli. S ha őszinte szívvel feltárom előtte problémáimat, gondjaimat, bajaimat, akkor megismerhetem Őt, ahogy megismerte Jób is: „Eddig csak hírből ismertelek, de most szemtől szemben megismertelek.”

Az a nagy bajunk, hogy nem érezzük Istent. Saját magunkat érezzük? Mit jelent ez? Ha érezzük fájdalmunkat, sebeinket, elesettségünket, kudarcainkat, bűneinket…, akkor megérezhetjük Istent is. Minél mélyebbre ereszkedünk le önmagunkba, a belső világunkba, minél jobban behatolunk saját sötétségünkbe, annál közelebb kerülünk Istenhez. Istent ott találjuk meg, ott találkozhatunk vele, ahol már semmi és senki sincs, egyedül csak Ő.

Ezeket a gondolatokat hallhattuk Švercel atya előadásaiban, amelyekből a továbbiakban megemlítünk még néhányat. „Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki… Eddig még semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és megkapjátok, hogy örömötök teljes legyen… én fogom kérni az Atyát értetek, mert maga az Atya szeret titeket, mivel ti szerettetek engem… ” ( Jn 16, 22-24) Isten a szeretet. Csak úgy tudom szeretni magam, ha tudom, hogy Ő szeret engem. Ha nem szeretne, ha nem lennék szeretve, nem is léteznék! Szeret, mert vagyok! „Isten soha nem fárad bele a szeretetbe, mi vagyunk fáradtak, kimerültek” – mondta Ferenc pápa.

Hagyjuk, hogy az Atya szeressen bennünket! A legnagyobb ajándék, amit Neki adhatok, hogy elfogadom a szeretetét.

Isten annyi áldást ad az életünkben! Azt fel tudjuk sorolni, mennyi rossz, negatív dolog ért bennünket. Azt vajon számon tartjuk-e, hogy mennyi jót, mennyi ajándékot: szeretetet, áldást, kegyelmet, irgalmat, megbocsátást, megértést, türelmet, kedvességet… kaptunk Tőle?

Hallgassunk a szeretet belső hangjára! Imádkozzunk! Az imádság önismeret! Azért van az ember életében a sok stressz, mert mindent a maga erejéből akar elérni! Azért van a sok lelki probléma, mert a saját erőnkből akarunk boldogulni! A legnagyobb gond az, hogy magunkból adunk, magunkat adjuk.

Ezért égünk ki! Elfelejtünk Krisztusban élni! „Nélkülem semmit sem tehettek!” – mondta Jézus. Minden, amit Nélküle teszünk, összeomlik, mint a homokra épített ház!

Az imádság út a belső forráshoz. Felszabadítja a belső energiákat. Az imádságban találkozom a hibáimmal, bűneimmel, hiányosságaimmal…, amiket átadok Istennek. Ha mindent Neki adok, megtalálom a belső nyugalmat, békét, harmóniát. Az Atya megbocsátja bűneimet, felszabadít engem! Ő nagyobb mindennél, nagyobb a lelkiismeretemnél, a szívemnél, a bűneimnél… Irgalmas, megbocsátó, kegyelmes, hosszan tűrő, hűséges! „… Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte és odaadta nekik…” (Mk, 14, 22) Megáldotta, megtörte, adta.

Isten így tesz az emberrel is. Megáldott, s azért, mert megáldott, megtört. S mivel megtört, odaadott, szétosztott.

Mindenkit, akit Isten megáldott, megtört. A pátriárkákat…, a prófétákat…, Jézust, az apostolokat…, Pál apostolt…

El kell fogadnom, hogy megtört vagyok, törékeny vagyok, gyenge vagyok… Köszönjük meg megtörtségünket! Én ilyen vagyok: egyedülállóan megáldott és megtört… S miután megtört, szétosztott, odaadott… Odaajándékozott! Ajándékká váltam mások számára! Csak a megtört élet, a megtört lélek, a megtört szív lehet ajándék mások számára, mert csak ő tudja megérteni mások megtörtségét. Csak a megsebzettek tudják megérteni mások sebzettségét.

Isten szeret bennünket! Isten megáld bennünket, hogy szétoszthasson! Az Egyháznak szüksége van olyanokra, akik ajándékok tudnak lenni mások számára!

A hét imája Imádság a gazdagokért Miért kell a gazdagokért imádkoznunk?

Van pénzük, hatalmuk, eszük és tehetségük is.

Mindenük megvan, nem szorulnak rá másra, jól megvannak önmagukkal.

Mégis! Kell értük imádkoznunk: Urunk, add, hogy lehulljon szemükről a hályog!

Hadd lássák, az igazi gazdagság egyedül Te vagy!

Tiéd az élet, a tudás, a szabadság, a szentség teljessége.

Egyikük sem viheti magával csekkfüzetét a halálba.

Szemtől szembe az örökkévalósággal csak egy érték létezik: az élő, cselekvő szeretet.

Minden gazdag számára figyelmeztetés: családok, akik mindig békességben éltek, veszekedni kezdenek, amikor az örökségre kerül sor.

Az osztozkodás órája sosem kellemes, sőt gyakran rettenetes óra.

Urunk, segíts azokon, akik meggazdagodtak, azokon is, akik kemény munkával gazdagodtak meg, győzd meg őket, hogy gyermekeiknek a legjobb örökség a becsületes élet példája, a nyitott kéz, a pénztől való függetlenség.

Urunk, segíts azoknak, akik nagyra tartják gazdagságukat, – hisz nyomorultak mind –, nehogy azt gondolják, hogy mindent elértek.

Jussanak el arra a testvériségre, amely nem felejti, hogy minden embert meghívtál isteni gazdagságod részesévé.

Urunk, szüksége van a világnak arra a csodálatos kincsre, melyet fiatalságnak neveznek.

Segíts az ifjakon! Övék a jövő teremtetlen gazdagsága.

Ne engedd, hogy a könnyű élet megrontsa a fiatalokat, ne engedd, hogy a nehézségek miatt elkeseredjenek! És szabadítsd meg őket a legnagyobb veszélytől, hogy szívükben megöregedve csak külsőleg látsszanak fiatalnak.

Helder Camara érsek imája • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

BESZÁMOLÓ

Százéves a tejfalusi kápolna A valamikor önálló községként létező Tejfalut már évtizedekkel ezelőtt Somorjához csatolták, ma a város része. A falu közepén egy kis kápolna áll, melyet 1913-ban építettek közadakozásból, és Nagyboldogasszony ünnepén szentelte fel az akkori somorjai plébános, Simon Lajos. A korabeli feljegyzések szerint évente négyszer mutattak be ott szentmisét. Én gyermekkoromból már arra emlékszem, hogy évente csak egy mise volt a tejfalusi kápolnában – búcsúkor. A hívek vasárnaponként a somorjai templomba jártak szentmisére, akkoriban főleg biciklivel vagy gyalog.

Körülbelül másfél évtizede azonban heti rendszerességgel mutatnak be szentmisét a tejfalusi kápolnában – szombat este a vasárnapra érvényes misét, ennek főleg az idősebbek örülnek, akik a somorjai templomba már nehezen vagy egyáltalán nem tudnának eljutni.

Ahogy közeledett a kápolna felszentelésének századik évfordulója, a falu lakossága Fóthy Zoltán plébános atya vezetésével példátlan összefogással fogott bele az ugyancsak időszerűvé vált felújításba. A munkálatok során a kápolnát kívülbelül kifestették, sekrestye épült hozzá, az összes szobrot felújították, a beltérbe új padok és szőnyegek kerültek, modernizálták a világítást és a hangosítást is. Csodaszépek az új üvegablakok, melyeket egy-egy Árpád-házi női szentet ábrázoló mozaikkép díszít. S mindez a somorjai plébá-

Levelet kaptunk

Remény

Megemlékezés Regőczi István áldozópapról A szlovákiai magyarok részéről nagy tisztelet övezte az ez év februárjában elhunyt Regőczi István atyát, környezetemből, Ógyalláról is, többen felkeresték életében, és sokan ismerik az Isten vándora c. könyvét. Én véletlenszerűen kerültem a közelébe, ugyanis 2012.

Krisztus Király ünnepétől kezdve, munka hiányában egyre gyakrabban bukkantam fel a Kútvölgyi kápolnában. 2013 februárjáig maradtam Budapesten. A 98. évében járó atyát tolókocsiban láthattam a szentmisén. Nem is beszéltünk, csak figyeltem, ahogy másokkal kommunikál, ahogy elmondja az átváltoztatás imáját. Később, a kápolnában kisebb

nia, a város önkormányzata és a hívek adományaiból vált valóra.

A megújult kápolnát a tejfalusi búcsú napján, Nagyboldogasszony ünnepe utáni vasárnap ünnepélyes szentmisén áldotta meg Mons. Szakál Lász-

feladatokat láttam el, olvasmányokat olvastam, és elolvastam az atya visszaemlékezését is.

Mindig rezonál bennem, ha Regőczi atyára gondolok, hogy személyesen találkozott Boldog Teréz anyával, Boldog II. János Pál pápával, Mindszenty József bíborossal. Továbbá olyan személyekkel (Natália szerzetesnővér, Julia Verhaeghe, a „Krisztus Ügye“ lelki család alapítója), akiknek az élete figyelemreméltó. Ha magyar zarándokok érkeznek Lourdes-ba, programjuk között szerepel a Regőczi atya által kezdeményezett márvány Pieta emlékműnek a megtekintése (Fajköd Mária Zsuzsa alkotása), de talán kevesen tudják, hogy Regőczi István Lourdes díszkáplánja is volt (a fényképeken gyakran feltűnik egy nagy mellkereszttel). 2013. február 11-én az atyát még e kegyhelyről üdvözölték egy Szűzanya-képpel.

Flamand zarándokokkal érkezik először Lourdes-ba, amelyre így emlékezik vissza: „Minden reggel nagyon korán keltem, és siettem a lourdes-i barlanghoz. Jó volt ilyenkor csendben imádkozni, felnézni a gyönyörű márványszoborra, melyet mindig ezernyi gyertya fénye sugárzott be. Itt kértem a Szűzanyát igazán szívből, segítsen, hogy pap lehessek.“ 70 évvel ezelőtt, március

• ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 8.

ló, dunaszerdahelyi esperesplébános. Gyönyörű volt a szentmise, melyre sokan összegyűltek a falu lakosságából, hogy együtt örvendezzenek az Isten dicsőségére megszépült és megújult kápolnának. Elmondhatjuk róla: szebb lett, mint újkorában! Ám a nap legnagyobb ajándéka és a kápolna legértékesebb kincse maga az Úr Jézus lett, aki ezen a napon közénk költözött. Szentségház ugyan mindig is volt a tejfalusi kápolnában, csak éppen senki sem lakott benne. Mostantól fogva azonban itt is őrzik a legszentebb Eucharisztiát, és ettől lett a tejfalusi kápolna felülmúlhatatlanul gyönyörű, hiszen minden hajlék királyi palotává változik, ha az ég és a föld Királya lakást vesz benne. Ezen a napon felragyogott az örökmécs fénye, mely a Jelenlétet jelzi, és a kápolnát érezhetően elárasztotta Jézus szelíd szeretetének sugara, mellyel közöttünk lakozik a világ végéig.

Külön öröm az, hogy a kápolnának új rácsos ajtaja van, így a bejárati ajtó napközben nyitva lehet, és arra járva megállhatunk egy imával vagy legalább egy térdhajtással köszönteni a szentségi Jézust. A felújítás során az adományozók neve is felkerült a kápolna falára, ablakaira, és talán megkörnyékezett minket az emberi elismerés és dicséret keresésének kísértése, de jó átérezni, hogy az Úr Jézus jelenléte és dicsősége mindezt felülmúlja és túlragyogja. Hiszen minden templom és szentély az Ő dicsőségére épül, és a Vele való találkozás helye.

29-én Bruggeben meg is tartotta első szentmiséjét, ettől kezdve, főleg Magyarországon misézett. 1933ban indult el Belgiumba, nem először, hogy pap lehessen. A Banneux-i Szűzanya, a Szegények Szűzanyja ugyanabban az évben jelenik meg. Tiszteletét folyamatosan ápolta.

Don Bosco szellemében hadiárvákat gondozott, több templomot/kápolnát épített. Vállalva a megpróbáltatásokat, bebörtönzéseket. Az utolsó katolikus intézményt vezette Mindszenty bíboroshoz, aki a következőképpen búcsúzott el: „Köszönöm, drága sasfiókák! Nagyon jólesett, hogy ellátogattatok hozzám. Legyetek hűségesek ahhoz a kereszthez, mely a zászlótokon lo-

bog, ahhoz a címerhez, amelyet a szíveteken hordtok."

Regőczi atya máriaremetei házát az időseknek ajándékozta, Lékai bíboros úr jóváhagyásával (XXIII. János Szeretetotthonként, kibővített formában működik tovább). A rendszerváltozás után, talán elsőként hozott létre az atya egy keresztény alapítványt ( Jézus és Mária Műve). 1969-től rendszeresen tartott szentmisét a Kútvölgyi kápolnában.

Regőczi atya egyszerűen élte életét, amit a szlovákiai magyarok nagyon tiszteltek. 2013. január első napjaiban még egy Peredről érkezett csoport tért be a kápolnába, az iránta való tiszteletből. Az esztergomi főiskoláról, az atya temetésére készülvén, szlovákiai filozófiatanárom megjegyezte, hogy nagyon tisztelte az atyát. Regőczi István aranymiséjére „Szlovákiából autóbusszal jöttek. 50 szál rózsával kedveskedtek és egy hatalmas tortával...“ Még egy nappal halála előtt, telefonon értekezett Beer Miklós váci püspök úrral. Az Esztergom-budapesti és a Váci egyházmegye is saját halottjának tekintette. Beer Miklós személyesen végezte a temetését ez év március 9-én, Erdő Péter bíboros úr levélben búcsúzott az atyától.

Bagin Árpád

MOZAIK

Kevéssé ismert történetek Szent Pio atyáról „Szóval csak álom volt, mi?”

Egy házaspár, akinek nem lehetett gyermeke, Pio atya közbenjáró imáit kérte. Az asszony rövidesen várandós lett, és nagyon félt, hogy elveszíti a babát. Már a szülés ideje közeledett, amikor egy éjjel azt álmodta, hogy a szülészeti műtőben van, és mielőtt az orvos bejött volna, meglátott egy szakállas embert, aki a műtő egyik sarkából mosolyogva tekintett rá. Ekkor felébredt. Az ismert fényképek alapján úgy gondolta, az álmában látott férfi Pio atyához hasonlított.

Ezt sokaknak elmesélte; szinte rögeszméjévé vált. Néhány nap múlva fia született, és minden a legnagyobb rendben zajlott.

Néhány hónap múlva a boldog anya tervezni kezdte, hogy elmegy San Giovanni Rotondóba, hogy saját szemével lássa, csakugyan hasonlít-e Pio atya az álmában látott emberhez, s ha igen, köszönetet mondjon neki. Férje próbálta lehűteni: „Nyugodj meg – mondogatta –, csak álom volt, semmi más.” Végül mégis elutaztak. Amikor megérkeztek, a kolostorban olyan helyre álltak, ahol Pio atyának el kellett haladnia. Mikor a szent odaért, megállt a férj mellett, kedvesen ránézett, gyengéden megveregette a vállát, és széles mosollyal, csipkelődve így szólt: „Szóval csak álom volt, mi?”

(Anna Baroni vallomása, Chiavari, 1994. december 8.)

„Szóval a lelki élet olyan, mintha üvegen mászna az ember?”

Pasquale Cattaneo atya is arról vall, hogy Pio atya a szívekben olvasott. Pasquale atya elöljárói engedélyével San Giovanni Rotondóba utazott, hogy Pio atyánál gyónhasson. Odafelé a buszon alapos lelkiismeret-vizsgálatot tartott és

jó elhatározásokat tett. A végén azonban, amikor a busz már a városkához közeledett, az a nyugtalanító gondolat vetett véget elmélkedésének, hogy „a lelki élet olyan, mintha üvegen mászna az ember”.

A kolostorba érkezve, szólt a sekrestyés testvérnek, hogy gyónni jött Pio atyához, majd türelmesen várt a sorára. A gyóntatószékbe lépve köszöntötte Pio atyát, majd meggyónt, és megkapta a feloldozást. Örömmel állt fel, hogy őszintén gyónt.

Mielőtt kilépett volna, még egyszer viszszanézett; a Padre rámosolygott, és huncutul megkérdezte: „Szóval a lelki élet olyan, mintha üvegen mászna az ember?”

Pasquale atya úgy megdöbbent, hogy szóhoz sem jutott; ám attól kezdve meg volt győződve róla, hogy Pio atyát a Szentlélek világosítja meg a lelkek vezetésére.

(Pasquale Cattaneo atya vallomása, Fiera di Primiero, 1988. július 31.)

„Látod, mennyien dicsőítik a Jóistent?”

Antonio Durante kapucinus atya is megfigyelhette, hogyan olvas Pio atya a gondolataiban. Egy alkalommal, mikor a rendház előtt sétált Pio atyával, látta, milyen rajongó szeretettel veszi körül a Padrét a nép. Antonio atya arra gondolt: „Vajon hogyan tud ellenállni a hiúság és az önelégültség kísértésének?” Szinte a végére sem ért a gondolatnak, amikor a szent odafordult hozzá, és mosolyogva, gyengéden annyit mondott: „Tessék, csókolja meg, „Látod, mennyien dicsőítik a Jóistent?” mielőtt meglegyintem!”

(Antonio Durante atya 1912.

Egy másik asszony, Teresa Venezia augusztus 7-én született és 1970. június 11-én halt meg. Riccardo Geminiani gyónás után a folyosón várakozott, hogy kapucinus atya vallomása, Genova, elhaladtában megcsókolhassa Pio atya ke1995. április 20.) zét. (A hívek kiváltságnak és áldásnak

tekintették, ha megcsókolhatták a szent stigmatizált kezeit.) Pio atya azonban nem állt meg. Az asszony nagyon elszomorodott, és lélekben méltatlankodott. A szent ekkor visszafordult, odalépett hozzá, kinyújtotta a kezét, és atyai mosollyal ráparancsolt: „Tessék, csókolja meg, mielőtt meglegyintem!”

(Teresa Venezia vallomása, Tolve, 1986. október 19.) „Hányszor hívtál tegnap éjjel!”

Pio atya a távolból is meghallgatta lelki gyermekeit. Valentino kapucinus atya Pio atya lelki gyermeke volt, aki rajongott lelkiatyjáért. A második világháborúban a német hadseregnek az Appenninekben állomásozó szárnya kettéosztotta a térséget, elválasztva Valentino atyát délen élő családjától. Sokáig nem hallott róluk, mígnem elhatározta, hogy átvág a fronton és hazamegy. Rendkívül kockázatos vállalkozás volt, különösen télen.

Néhány hasonló helyzetben lévő társával együtt vágtak neki az útnak, Isten segítségéért és Pio atya közbenjárásáért fohászkodva. Egy meredek lejtőn Valentino atya rosszul lépett a szűk úton, és a hóban csúszni kezdett lefelé. Pio atyához kiáltozott segítségért, és egyszer csak egy bokor állította meg. A többiek visszasegítették az útra, és végül sikerült észrevétlenül átjutniuk a fronton. San Marco in Lamisba érve Valentino testvér megpihent, és a közeli San Giovanni Rotondóban meglátogatta Pio atyát. Lelkiatyja, amint meglátta, így szólt: „Hányszor hívtál tegnap éjjel, de hányszor!” Aztán megölelte, és azt mondta: „Köszönjük meg együtt az Úrnak!”

(San Marco in Lamis-i Valentino atya vallomása, San Severo, 1992. április 8.)

A vallomások Fr. Marcellino Iasenzaniro 'Testimonies' című gyűjteményében jelentek meg (Edizioni Padre Pio da Pietrelcina, Santa Maria della Grazie kapucinus kolostor, San Giovanni Rotondo).

Magyar Kurír

FIGYELEM! Továbbra is várjuk a családi élettel, neveléssel, lelki gondjaikkal, valamint jogi és egészségi problémákkal kapcsolatos kérdéseiket. Ezekre lapunk – pszichológus, orvos és jogász – munkatársaitól részletes választ kapnak Tanácsoló – Testi-lelki egészségünk, illetve Mit mondanak a paragrafusok? című rovatunkban.

Leveleiket a remeny@remeny.sk e-mail címre vagy a Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava postai címre küldjék.

Agapé

Töltött káposztafej

Hozzávalók: egy közepes káposztafej, só, néhány szelet szalonna, zöldpaprika, paradicsom A töltelékhez: 50 dkg főtt leveshús, kevés főtt füstölt hús, zöldpaprika, fokhagyma, 10 dkg gomba, néhány kanál rizs, egy tojás, só, bors, majoranna, reszelt szerecsendió, egy csokor zöldpetrezselyem Elkészítés: Közepes laza káposztafejet választunk hozzá, megmossuk, megtisztítjuk, és sós vízben öt percen át abáljuk. Utána kiszedjük és hagyjuk, hogy lecsurogjon róla a víz. A leveleket óvatosan szétfejtjük és megtöltjük a következő töltelékkel: fél kilónyi főtt leves-

húst daráljunk le kevés főtt füstölt hússal, adjunk hozzá apróra összevágott zöldpaprikát, egy gerezd tört fokhagymát, tíz deka karikára vágott, párolt gombát, néhány kanál félig főtt rizst, egy nyers tojást, sót, törött borsot, kevés majorannát, kevés reszelt szerecsendiót és egy csokor zöldpetrezselymet. Miután a káposztát megtöltöttük, cérnával kössük át. Tűzálló tálba tegyünk néhány szelet szalonnát, helyezzük rá a káposztát, szórjuk meg szalonnadarabkákkal, tegyünk mellé karikára vágott zöldpaprikát és paradicsomot, és öntsünk alá kevés vizet. Fedjük le alufóliával, és süssük meg sütőben. Pirított kenyérszeletkéket tálalhatunk mellé körítésül.

Műsorajánló

Magyar Katolikus Rádió Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.

Mária Rádió Szeptember 14., szombat 9.00 Megújulás. Bábel Balázs érsek atya elmélkedése a II. Vatikáni Zsinatról Szeptember 15., vasárnap 10.00 Szentmise Sümegről 22.00 Felvidéki beszélgetés. Lépes Lóránt atya műsora

Duna Tv Szeptember 14., szombat 7.45 Élő egyház 8.15 Isten kezében. A Remény lapjai – 80 éves a jászóvári premontrei apát 8.40 Sírjaik hol domborulnak Szeptember 15., vasárnap 7.50 Világ-Nézet. Kereszt és toll 8.45 Élő világegyház 10.00 Hagyaték. Tavaszi szél – Házasság Isten és ember előtt

m1 Szeptember 15., vasárnap 9.00 Katolikus krónika 9.40 Hét szentség – A keresztség 10.45 Kérdések a Bibliában

www.mise.hu Élő szentmise-közvetítés mindennap a budapesti Wekerletelepi Munkás Szent Józseftemplomból, a www.mise.hu honlapon (hétköznap 6.30 és 18.00, vasárnap pedig 7.00, 8.30, 10.00 és 18.00 órakor).

Kedves Olvasóink!

Arra biztatjuk Önöket, küldjék be kedvenc, jól bevált ételreceptjüket, a hozzávalók feltüntetésével és az elkészítés módjának leírásával együtt.

Szerkesztőségünk e-mail címe: remeny@remeny.sk A recepteket beküldött olvasók közül negyedévenként kisorsolt ajándékot kap.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

Szólj a Napnak! Szólt a Madár, és hajnal lett a kertben.

Néztem a fölkelő napot s álmomban énekeltem.

(Rónay György: Hajnal)

A veréb barátsága

Tudjátok-e, hogy...

Egy paraszt törött szárnyú verebet talált. Felvette, hazavitte, és szeretettel ápolta, bár a felesége a szemére hányta, hogy túl sok időt fecsérel rá.

A kis veréb néhány nap múlva meggyógyult, és mivel nem akarta, hogy az ember állandóan veszekedjen miatta a feleségével, hazarepült a fészkébe.

A paraszt, amikor észrevette, hogy a madár eltűnt, nagyon elkeseredett, és a keresésére indult. Meg is találta, mire az egész verébcsalád ünneplésben tört ki, megköszönve a gondos ápolást.

Egy ládikót ajándékoztak neki, de a lelkére kötötték, hogy ki ne nyissa, mielőtt hazaér.

Hát, uramfia, a ládikó teli volt értékes drágakövekkel! A feleség úgy gondolta, neki is jár jutalom, így ő is elment a verebekhez.

Kapott is tőlük egy hatalmas ládát, de ebben nem kincs volt, nem ám! Kis ördögöcskék hemzsegtek benne, s alighogy az asszony kinyitotta a fedelet, ráugrottak és elüldözték.

A parasztember, miután egyedül maradt, elköltözött a verebek országába, kunyhót ácsolt magának, amelyet a madarak tarkabarka virágokkal díszítettek, s máig is ott él, ha meg nem halt.

Szeptemberben több Mária-ünnep is van, amikor Jézus édesanyjáról emlékezünk meg.

8-án Szűz Mária születésnapját ünnepeljük - ezt az ünnepet mi, magyarok, Kisboldogasszonynak is nevezzük.

12-én van Szűz Mária szent neve, azaz a névnapja. Ezen a napon ünnepli nagyon sok Mária is a névnapját.

15-én a fájdalmas Szűzanyára emlékezünk, nálunk, Szlovákiában Hétfájdalmú Szűzanyának is mondják – ő Szlovákia védőszentje.

Imádkozzatok Máriához, kérjétek, hogy vezessen benneteket egyre közelebb Jézushoz!

(japán népmese)

Lakatos Cyntia, volt 2. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Kocsis Melinda, volt 3. a osztály, Arany János Alapiskola, Ekecs

Rácz Ágnes, volt 1. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Ez az én családom – Dorák Zsóka, volt 3. a osztály, Arany János Alapiskola, Ekecs

Rózsár Réka, Ez az én családom volt 3. a osztály, – Csölle Gábor, Arany János Alapiskola, Nyárasd, Ekecs volt 3. a osztály, Arany János Alapiskola, Ekecs

Készítette Lőrincz László

Rejtvény

Gášpár Vivien, volt 1. a osztály, Ragyolci Alapiskola A meghatározások segítségével töltsd ki a piramis négyzeteit!

Minden szó tartalmazza az előző (rövidebb) szó összes betűjét, és annál mindig egy betűvel hosszabb. A hosszabb szó betűi nem mindig követik egymást az előző szó betűinek sorrendjében.

Megfejtés A rejtvény jelentése: a bűnbánat szentségében már föloldozást nyert bűnért járó, ideigtarA 33. számban közölt rejtvény megfejtése: tó büntetés elengedése vagy templom címének gyöngyvirág. vagy védőszentjének ünnepe.

A nyertes: Kolník György, Párkány.

Gratulálunk, az ajándékot postán küldjük!

A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán szeptember 13-ig küldjétek el szerkesztőségünk címére: 1

Meghatározások: 1. A teljes ábécé harmadik betűje, Remény, Žiacka 4., 2. Bánat, szomorúság, 821 06 Bratislava 3. Bánatos, szomorú ember, vagy remeny@remeny.sk (a tárgymegneve4. Szlovákiai, magyarok lakta falu a Komázésbe írjátok be: Kuckó). romi járásban, 5. A rejtvény megfejtése.

• ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 8.

2 3 4 5

BESZÁMOLÓ

Szent István szobrának megáldása Ipolyságon Augusztus 19-én, Szent István ünnepének előestéjén, emlékezetes eseményekre – ünnepi szentmisére és szoboravatásra – került sor Ipolyságon.

Az ünnepi szentmise főcelebránsa Mahulányi József püspöki helynök, helyi esperesplébános, szónoka Hlédik László palásti plébános volt, akikkel több lelkiatya misézett együtt. Nagy nemzeti ünnepünk előestéjén a szentbeszéd hitünk és nemzeti hovatartozásunk elmélyítéséről szólt. Hlédik atya feltette a kérdést: létezhet-e élet szentek nélkül? Nem – szólt -, mert ha belegondolunk, hogy a történelemnek hány vitéz hőse és harcosa volt - de ettől még nem lettek szentek. Szentté életpéldája - életszentsége által válik valaki. Szent István erényei, becsülete által nyerte el koronáját a pápától. Bennünket pedig a Szűzanyára bízott.

Hogy életünk hasonló-e a Szent István-i örökséghez? - ez bizony sokszor kérdéses. Hogy megérezzünk abból az eszmeiségből és üzenetből még valamit, mi, mai emberek most szobrot állítunk városunkban. Minthogy nagy szentjeink érdeme az (is), hogy „itt” lehetünk (még!), Szent István számunkra összekötő kapocs - ég és föld között -, hogy kitarthassunk gyökereinkben az idők végezetéig. Hogyha jön(né)nek még ránk „sötét éjszakák” - ráhagyatkozva várjuk ki azt a csillagos egű tiszta fényt, melyet Szent Királyunk hagyott ránk, hogy tudjuk, mit kell tennünk, merre menjünk… István - Krisz-

tusra hagyatkozva - sziklára építette országát. Ebben volt, van az ő nagysága.

A szentmise végén a hívek elénekelték a „Szózatot…”, majd kivonultak a templomtérre, ahol a Szent István-szobor leleplezésére és megáldására került sor. Mahulányi atya ismertette a szobor történetét: Egy évvel ezelőtt, Szent István ünnepén itt, a helyi templomban, elmondta a híveknek, hogy jó lenne, ha Ipolyságon is lenne Szent István-szobor, ahol évről évre összegyűlhetnének a város polgárai, és hitükben, magyarságukban megerősödhetnének. Hallotta ezt a szentmisén jelen lévő Barna László, a magyarországi Patakon élő építész, vállalkozó. Ez év tavaszán felhívta az atyát telefonon, hogy elfogadna-e ajándékba egy Szent Istvánt ábrázoló szobrot, amelyet barátja elkészítene. Örömmel mondott igent az atya.

Itt és most pedig köszönetet mondott a jótevőnek, hogy nemcsak a szobrot, de az azt megelőző munkálatok elvégzését is az itt élőknek ajándékozta. Őt e napon, hitvesével együtt a templomban köszönthette az atya. Szent István szobrát a Vác melletti Kosdon élő Kernács Károly, nyugalmazott or-

vos készítette el, akit mély tisztelettel szintén a templomban köszöntött feleségével együtt. A doktor úr nagy hobbija a fafaragás. Sok helyen van már köztéri szobra Magyarországon és külföldön is. Az Ipolyságon felállított szobor 2,50 m magas, kocsányos tölgyből készült.

Miután az atya hálásan megköszönte az alkotást, a hazai vállalkozók segítségét, támogatását méltatta: Nemcsok Istvánét, Kováč Rolandét, Csinger Istvánét, illetve Lőwi János polgármesterét és Hajdú Andreáét. És nagynagy köszönettel illette mindazokat, akik bármilyen módon segítették az ünnep megvalósítását.

A szobornál Pálinkás Tibor helyi múzeumvezető mondott ünnepi beszédet. Elmondta, hogy Szent István országát Nyugat felé irányította, és hosszú 41 évig tartó uralkodása alatt nem az anarchián, hanem az egységen keresztül vezette. A templom melletti szobor emlékeztesse a város lakóit az ő intelmeire. Beszéde után került sor a szobor leleplezésére és megáldására.

Hogy a szobor kivitelezőjének a faragáson túl más művészi ambíciója is van, azt megtapasztalhatták a jelenlevők, amikor Kernács Károly nagy tűzzel szavalta el Reményik versét, s elénekelte az Ave Máriát és a Hazám, hazám te mindenem… kezdetű éneket.

A szentmise és a szoboravatás fényét a városi énekkar előadása is emelte. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével zárult.

Fotó: patriotaeuropa.hu

„Ne félj...”

Ez év júniusában volt első szentmiséje egy jó megjelenésű, magas fiatalembernek, majd augusztus 17-én az első szentmiséje abban a városban, ahová a püspök helyezte.

Az evangéliumban azt olvasta, hogy Jézus nem békét hozott a világba, hanem békétlenséget. Bevallása szerint szülei nem voltak vallásosak. Ő azonban már kiskorában imádkozgatott, beszélgetett Istennel. Vallásos irodalmat lapozgatott, majd felkereste a helyi lelkipásztort, akinek sokat köszönhet. Ő bátorította, vezetgette és tanítgatta, hogyan is hallhatja meg Isten szavát. És ő hallgatta azt.

Nem a korosztályával, hanem kicsit később lett elsőáldozó. Nagyon tetszett neki a papi hivatás, odahaza a szobájában „misézett“ titokban. De szülei megérezték a gyertya szagát. Megrótták. Később papi ruhát is készített magának egy asztalterítőből... Kikapott érte, de bevallása szerint megérte...

Apukája nyomdokán lépkedett, műszaki főiskolát végzett. De érezte a hívást, érezte, hogy valaki várja őt. Alkudozni kezdett a jó Istennel, és csodára várt. Úgy gondolta, ha csak egy kicsi csodát is kap, elmegy a szemináriumba. Legalább megjelenne egy reverenda a szekrényén éjnek idején – vagy bármilyen más jel – csak kapna egy jelet, gondolta. Hiszen a próféták is jeleket kértek, de még az apostolok is, akik a saját szemükkel látták a Megváltót, mégis bizonyságot vártak.

A fiatalember sokáig nem kapott jelet. Majd amikor a hozzá nagyon közel álló, ma már Boldog II. János Pál pápa haldoklott - vetítettek egy filmet a pápáról.

Amikor fehér ruhában ballag felfelé a hegyen, és derűs tekintetével visszanéz egyszer - úgy érezte, ez a jel, ez a meghívás. De döntése nem talált megértésre a környezetében, tehát Jézus tényleg viszályt hozott a családjukba. A fiatalember nem adta fel. Megküzdött a saját családjával.

Élete legnagyobb ajándéka lett, amikor szülei meggyóntak és megáldoztak.

Papi hivatása gyakorlása kezdetén csak egy kívánsága van: a rábízottakat Istenhez vezetni. Szeretné kialkudozni Istennél, hogy a rábízottakból ha csak 50ért, vagy akár 20-ért, ha csak 10-ért is, de a rábízott hívőkön kegyelmezzen az Isten.

Meghatódva, könnyeinket törölgetve fogadtuk az újmisés szentképeit, amit pappá szentelése és első szentmiséje alkalmából osztottak – a szentképen II. János Pál pápa és a mottó: „Ne félj... Én Veled vagyok.“ És egy kérés: áldd meg, Uram, mindazokat, akik oltárhoz segítettek.

Illusztrációs felvétel: Világháló • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

D

REJTVÉNY

GONDOLKODÓ

Augusztus 20-án első királyunkat, Szent Istvánt (1000-1038) ünnepeltük. A magyar állam megalapítója, a keresztény vallás meghonosítója Magyarország fővédőszentje.

Rejtvényünk fő soraiban Reviczky Gyula: Szent István napján című verséből idézünk két szép sort.

A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán szeptember 13-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ

Megfejtés A 33. számunkban közölt rejtvény megfejtése: „Isten a jókedvű adakozót szereti.” „Az ad a legtöbbet, aki örömmel ad.”

A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Pál Ilona, Párkány.

Gratulálunk!

SOKSZÍNŰ EGYHÁZ Háromszáz éves kelyhet találtak A zágoni katolikus közösség valószínűleg legrégibb tárgyi emlékét találta meg Balázs Imre lelkész: a plébánia felújítása alkalmával a nagytakarítás során ósdi szekrény alsó fiókjában egy kehelyre bukkant, mely a talpán az 1723-as évszámot viseli.

Hogy zágoni ereklyéről van szó, a nagybetűs felirat is bizonyítja: CALIX CAPEL ZAGON – sajnos, a következő szó olvashatatlan, a kehely talpának pereméből kitörött egy darab – IAN 1723. Az évszám azért jelentős, mert egy évszázaddal koráb-

bi, mint a zágoni katolikus templom építésének éve. A templomot a báró Szentkereszty család építette 1822-ben, a paplak 1828-ban épült, az első ott lakó pap Fülöp Lajos volt. A mai zágoni Mikes–Szentkereszty-kastélyt épp a 18. század elején alakította mai formájára a bárói család. (1902-ben újból átalakították, 1997-ben felújították, azóta az átalakított gabonással együtt a Zágoni Művelődési Központnak ad helyet.) Az épületben kápolna is helyet kapott, a most megtalált kelyhet nagy valószínűséggel itt is használhatták – mondta Balázs Imre. Akkoriban a kézdivásárhelyi kantai minorita szerzetesek jártak szolgálatra Zágonba.

A kehely valamikor megsérült, kupatartó szára eltörött, a hibát valószínűleg nem ötvösmester javí-

• ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 8.

totta ki. A pontatlan összeillesztés miatt a kehely nem áll egyenesen. Szemmel látható, hogy aranyozott kupája más minőségű, mint a feliratozott talp, akár régebbi is lehet annál. Ezt a következtetést vonta le Pozsony Ferenc is, aki első szakemberként vette kézbe a zágoni leletet. Közbenjárására Kovács Mária, a kelyhek szakértője is megvizsgálta, és úgy látta: minden kétséget kizáróan eredeti, a bevésett évszám a kehely valódi korát mutatja. Brassói ötvösmester munkájaként határozta meg. A talp pereme hiányzó részének pótlását, a kehely restaurálását ugyancsak Brassóban lehetne elvégeztetni, de ez pénz kérdése. Balázs atya pályázati lehetőségeket keres ennek előteremtésére. katolikus.sk/erdely.ma

APRAJA-NAGYJA Fizetett hirdetések KÖSZÖNTŐ

Sok szeretettel köszöntjük a drága jó feleséget és édesanyát, WINKLERNÉ HALÁSZ IRÉNT Nagyfödémesről, aki 2013. szeptember 7-én ünnepelte 60. születésnapját.

MEGEMLÉKEZÉS

SZEPTEMBERI

Szeptember 13-án lesz 2. évfordulója a szalkai

AKCIÓ GYEREKEKNEK

TÓTH JÚLIA

Bajtai Zsigmond: Jézus evengéliuma

halálának. Akik ismertétek, szerettétek, mondjatok el egy imát lelki üdvéért.

Hittankönyv a négy evangélista tanúsága alapján. A 149 oldalas kiadványt Nagy József festőművész színes képekkel illusztrálta.

Köszöni leánya, Margit Őszbe borult élet, mögötte sok szép év, mely őrzi egy lélek meleg szeretetét.

Múlnak az évek, 60 éves lettél.

Köszönjük a sok jót, amit értünk tettél.

ALBÉRLET

E szép ünnep alkalmából kérjük a jó Isten áldását, és a szerető Szűzanya védelmezze életed minden napját.

Ezt kívánja szerető férje, Jenő, gyermekei, Zoltán és Tamás a családjukkal

Pozsonyban, a központhoz közel (Apollo center, Nivy buszpályaudvar közelében) kiadó 2 (egybenyíló) szobás összkomfortos, korszerűen felújított bútorozott lakás, 2 nemdohányzó személynek. 510 euró rezsivel együtt.

Kapcsolatfelvétel: berthamari@gmail.com

Tisztelettel és szeretettel köszöntjük ŠVANCZÁR JÓZSEFNÉ KARÁCSONYI MÁRIÁT, aki szeptember 12-én ünnepli 88. születésnapját és egyben névnapját, valamint 50 éve tartó rózsafüzér-társulati áldozatos munkáját.

E szép ünnep alkalmából kérjük a Szűzanya oltalmát, a jó Isten áldását élete minden napjára. Kívánunk neki erőt, egészséget, sok örömet és békességet.

FELHÍVÁS A Glória Kiadó felhívja azon tisztelt ügyfelei figyelmét, akik eddig még nem rendezték a fennmaradt tartozásukat, hogy rövid időn belül pótolják mulasztásukat.

Ezt kívánják fiai, menyei, unokái és dédunokái, valamint a vezekényi hívek és a rózsafüzér-társulat tagjai

Megértésüket köszönjük.

Ára: 2,10 Eur helyett 0,90 Eur. Rövid ószövetségi történetek Ára: 0,80 Eur helyett 0,30 Eur Minden 5 darab feletti megrendelés után ajándékba adjuk a Jézus evangéliuma c. hittankönyvet.

Könyvrendelés: Cím: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 0948/057 508 • E-mail: office@remeny.sk

Gondolatok iskoláról, tanulásról „Olyan lesz a jövő, mint amilyen a ma iskolája.”

(Szent-Györgyi Albert) „Sokat kell tanulnia az embernek ahhoz, hogy megtudhassa, milyen keveset is tud.”

(Széchenyi István) „A tanítók csak az ajtót nyitják ki, belépned neked kell.” (kínai közmondás)

Remény elérhetőségek Főszerkesztő-helyettes: Albán József Tel.: +421 (0)948 057 510 Felelős szerkesztő: Bertha Éva Tel.: +421 (0)948 057 509 Szerkesztő: Orbánné B. Mária Tel.: +421 (0)948 057 506

www.remeny.sk remeny@remeny.sk Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella Tel.: +421 (0)905 255 154 kamenargabi@gmail.com

KÖNYVRENDELÉS: office@remeny.sk vagy 0948/057 508

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Hidd, amit

Hangverseny Muzslán

énekelsz Kiss Róbert „Aki szeret, az énekel, aki énekel, az kétszeresen imádkozik” (Szent Ágoston) Talán nem túlzás azt állítani, hogy az ima a hívő ember „anyanyelve”. S egész biztosan igaz a mottóban idézett Szent Ágoston-i mondás is: „…aki énekel, az kétszeresen imádkozik.”. Ismerjük vajon „énekes anyanyelvünket”? Elgondolkoztatnak olykor az ismerős templomi dallamok s énekeink szavai? Tamás József plébános írta egy helyen: „A magyar nép éneklő nép. Énekben mondja el örömét és bánatát, és ezzel vigasztalódik. A mai nyugtalan világban nagyon is szükség van erre, főleg a templom meghittségében.” „Hisszük élő hittel egyházunk tanát, S attól el nem térünk életünkön át.

Hiszünk erős hittel Istenben, Aki Úr a földön és mennyben.”

(Glória, 227., 3. versszak) Habár a világ telve van önzéssel, a családi élet pedig feszültségekkel, sok helyen válással, a kereszténység mégis tanúságot tesz arról, hogy a krisztusi elvek alapján lehetséges a boldog családi élet. Ma is vannak szeretetben élő családok. A boldog családok legtöbbjében a jézusi szeretet ideáljára építik elveiket, amely kész életét adni embertársaiért. E családokban megtalálhatók azok a tulajdonságok, amelyekre mindenki vágyik: a szeretet, a bizalom, a hűség, a megértés, a boldog gyermekek, a családi béke.

E családokban drága az emberi élet, Isten csodálatos ajándékát látják benne. E családokban van hely a gyermekek számára, és az idősek is megbecsülésben részesülnek.

A mai kor új ideológiái szembefordulnak a teremtő Isten szándékával, semmibe veszik a Szentírás és az Anyaszentegyház tanítását, a valóságot a feje tetejére állítják. Tagadják, hogy az Isten az embert férfinak és nőnek alkotta, valamint hogy a házasság a férfi és a nő életszövetsége. Következtetéseikben, állításaikban egyesek egészen odáig jutnak, hogy az embernek joga van megválasztani nemét és nemi irányultságát. Ezek az ideológiák támadják a házastársi hűséget, és a keresztény családi élet ellen vannak. Hamis állításokkal, a valóság elferdítésével manipulálnak. A fogalmak félreértelmezésével tévesztik meg ez embereket, elsősorban a fiatalokat.

A kiút ebből a zsákutcából a keresztény családok megerősítése, a keresztény értékek védelme. Ennek érdekében szervezik meg Kassán, szeptember 22én, a Menet az életért országos megmozdulást. A fő kezdeményező a Szlovák Püspöki Konferencia, amely kéri mindazok segítségét és támogatását, akik azonosulnak az élet védelmével a fogantatástól kezdve egészen a természetes halálig. Akik tehetik, családjukkal személyesen is vegyenek részt e rendezvényen.

Forduljunk az Életadó Lélekhez, árassza ránk szent Erejét, hogy maradjunk állhatatosak a hitben, és az élet kultúrájának az építői és terjesztői legyünk.

VII. Magyar Katolikus Nap 2013. szeptember 21., szombat, Palást A program 10 órakor szentmisével kezdődik.

Lelkigyakorlat papoknak A Glória Társulat, ill. a Remény szerkesztősége magyar papi lelkigyakorlatot szervez Dóvalon (Donovaly), szeptember 15-18. között.

A lelkigyakorlat vezetője Palánki Ferenc püspök lesz.

Jelentkezés Parák László esperes, nagymegyeri plébánosnál: parak@katolikus.sk, 0918/462 411

Kisboldogasszony-búcsú a nyitrai Kálvárián 2013. szeptember 8. „Mert ma Szűz Mária, mint a legszebb rózsa, bimbójából kinyíla!”

Szeretettel várják a kedves híveket az ünnepi főpapi magyar szentmisére, Kisboldogasszony napján, vasárnap, szeptember 8-án, 16 órakor, a nyitrai Kálváriára.

A szentmise előtt lehetőség lesz magyar nyelven szentgyónáshoz járulni.

A szentmise után közös magyar keresztútra kerül sor.

Jöjjünk el minél többen hálát adni és kérni a Szűzanyát!

Bővebb információ: Dr. Zeman István, Nagycétény, tel.: +421 902 146 866, e-mail: zeman.stefan@centrum.sk

• ÉVKÖZI 23. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 8.

Szeretettel várják az érdeklődőket a budapesti Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Laudate gyermekkarának hangversenyére, amelyre 2013. szeptember 8-án (vasárnap) 16 órától kerül sor Muzslán, a Szűz Mária születése-plébániatemplomban.

A hangversenyen Mária-köszöntő kórusművek hangzanak el a középkortól napjainkig.

A belépés díjtalan, az adományokat a muzslai templomtorony megkezdett felújítására fordítják.

Konferencia a hit évében Mons. Ján Orosch nagyszombati érsek a hit évében tisztelettel meghívja a lelkiatyákat, a hitoktatókat és a téma iránt érdeklődő híveket a nemzetközi konferenciára, mely 2013. szeptember 20-án, pénteken, Vízkeleten (Čierny Brod) lesz megtartva.

Előzetes jelentkezés szükséges a következő elérhetőségek valamelyikén: Dr. Szlávik Antal atya, Római Katolikus Plébánia Hidaskürt, 925 07 Mostová 233; 031-7848182; 0908157070; szlavikantal@real-net.sk

MANKÓ 2.1 - Felvételi A Magyar Animátorképző 2. évfolyama Hogy mindenkinek legyen közössége 2013. október 5-én Kolonban (Kolíňany) lesz megtartva a Mankó felvételi beszélgetése. Az animátorképző a Nyitrai és a Besztercebányai egyházmegye fiataljai számára egyszerre kíván közösség és alapkő lenni. Közösség, ahol a fiatalok személyes kapcsolatokat építhetnek, elmélyíthetik hitéletüket, megoszthatják örömeiket és gondjaikat másokkal. A képzés ugyanakkor alapkő is küldetésük számára, mivel a cél az, hogy az így szerzett közösségi tapasztalat birtokában később új közösségeket hozzanak létre, vagy más, már működő közösségeket erősítsenek.

A résztvevők a 2 éves képzés során havonta 1 hétvégét töltenek együtt péntek estétől vasárnap délig. Ezalatt elméleti és gyakorlati képzésben részesülnek a teológia, pszichológia, pedagógia és menedzsment területén, elmélyíthetik lelki életüket, megtapasztalhatják a közösség értékét. A gyakorlati rész során a kommunikáció, csapatmunka és a kisközösségek megszervezése kerül középpontba. A képzés végén a résztvevők az állam és egyház által elismert oklevelet kapnak.

A képzésre olyan 17 éven felüli fiatalok, felnőttek jelentkezését várjuk, akik erős motivációt éreznek egy ifjúsági csoport kialakításához, közösség vezetéséhez. Jelentkezni 2013. október 3ig lehet e-mailban a mankosok@gmail.com címen. A jelentkezőket személyesen tájékoztatjuk a további tennivalókról. Információt a 0907 822 759-es telefonszámon is lehet kapni.

Szeretettel várunk, hogy neked is legyen közösséged!

A szervezők nevében: Márk atya