Remeny 2013 38 szept 04 by Attila Nagy

„Én ezt a méltóságot soha nem kívántam, és teljes szívemből kértem az Urat, emlékezzék meg gyengeségemről, ne engedje, hogy valaha ilyen veszedelmes magasságba kerüljek.” (Bellarmin Szent Róbert pápaválasztás előtti nyilatkozata)

38. szám

REMÉNY XXIV. évfolyam

2013. szeptember 22. – Évközi 25. vasárnap

Pio atya imája

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,50 Eur 5 8 10

Isten nem mond le rólunk Forog a világ, de áll a Kereszt! A szíved legyen szép

Jézus szent szíve, minden jónak forrása, imádlak Téged, hiszek Benned, szeretlek Téged és bánom minden bűnömet. Neked ajándékozom az én szegény szívemet. Tedd alázatossá, tisztává és minden kívánságodnak megfelelővé. Add jóságos Jézusom, hogy én Benned és Te énbennem élj. Védj meg veszélyben, vigasztalj a szenvedésben, őrizd meg testem egészségét, add áldásodat minden művemre, és a szent halál kegyelmét add meg nekem.

EZ TÖRTÉNT

Csak az imán és a könnyeken keresztül... A Kereszt misztériuma nagy titok az ember számára. Csak az imán és a könnyeken keresztül megközelíthető – állapította meg Ferenc pápa szeptember 14-én, a Szent Márta Ház kápolnájában bemutatott reggeli szentmiséjén. Ezen a napon ünnepli az egyház Szent Kereszt felmagasztalását. A Kereszt misztériumában találjuk meg az ember és az Isten történetét, amelyet az egyházatyák összegeztek a paradicsomi jó és a rossz tudás fájának, illetve a kereszt fájának összehasonlításában. A tudás fája sok rosszat eredményezett, a Kereszt fája viszont az üdvösséghez és az egészséghez vezet el bennünket, megbocsátja azt a sok rosszat. Ez az emberi történelem útja, hogy megtaláljuk a megváltó Jézus Krisztust, aki szeretetből adja életét értünk. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje azt, hanem hogy a világot üdvözítse Jézus által. A Kereszt fája mindannyiunkat megment a másik fa következményeitől. Annál a fánál kezdődött ugyanis az önelégültség, a büszkeség, a mindentudás akarásának gőgje és az a feltevés, hogy mi vagyunk a világ egyedüli bírái. Ez az ember története: út az egyik fától a másikig – hangsúlyozta a pápa. A Keresztben benne van Isten története is. Mondhatjuk ugyanis, hogy Istennek is van története. Fel akarta vállalni a mi történetünket, el akart kísérni bennünket azáltal, hogy emberré lett, magára vette a szolgaság körülményeit, és engedelmes maradt a kereszthalálig.

Isten ezt az utat szeretetből vállalja. Nincs rá más magyarázat. Ma a Keresztre tekintünk, az ember és Isten történetére. Nézzünk erre a Keresztre, amelyen megkóstolhatjuk az aloe keserű mézet, Jézus áldozatának keserű-édességét. De olyan nagy misztérium ez, hogy mi egyedül nem láthatjuk jól, nem érthetjük meg, csak mélyen átérezhetjük üdvözítő jellegét. Csak térdre borulva, imában és könnyek között lehet egy kicsit megérteni ezt. A könnyek visznek közelebb ehhez a misztériumhoz, a Kereszt misztériumához. Sírás nélkül sosem lehet megérteni ezt a misztériumot – állapította meg a Szentatya. A bűnbánó ember sírása ez, a testvéreké, akik sok emberi nyomort látnak, de Jézusban látják mindezt, térdre borulva és sírva, ám sosem magányosan. Ahhoz, hogy belépjünk e misztériumba, ami nem egy labirintus, bár ahhoz hasonlít egy kicsit, mindig szükségünk van Szűz Máriára, az anya kezére. Mária segítsen nekünk, hogy megérezzük e misztérium nagyságát és alázatosságát. Olyan édes ez, mint a méz és olyan keserű, mint az aloe. Mária kísérjen el utunkon, amelyet senki más nem járhat végig, csak mi magunk, és ezt mindenkinek meg kell tennie az édesanyával, sírva és térdre borulva – zárta szentbeszédét Ferenc pápa. Vatikáni Rádió

DAMASZKUSZ

LIBANON

A keresztény falu még mindig kereszttűzben

Katolikus szervezetek segítik...

A Damaszkuszhoz közeli Maalula még mindig harcok színtere. A hadsereg ugyan visszaszerezte az ellenőrzést a település felett, de a szélsőséges muszlim csoportok még mindig hevesen támadják. A falu sokáig volt muszlimok és keresztények békés együttélésének helyszíne. A polgárháború azonban mindent megváltoztatott. Bár az ellenzéki Szabad Szír Hadsereg fogadalmat tett arra, hogy távol tartja a harcokat az ősi helytől, a dzsihád legkeményebb hívei megszegték ezt. Támadásuk egy öngyilkos merénylettel kezdődött, melyet áttörő támadás kö-

vetett. A keresztény lakosság ezt követően elmenekült, sokan azonban milíciába tömörülve csatlakoztak a kormánycsapatokhoz. Jelentések szerint több templomot is meggyaláztak, de azok lerombolásától tartózkodnak – ennek minden bizonnyal „marketing” jelentősége van, hiszen az alNuszra Front nem akarja súlyosbítani nemzetközi megítélését. A támadók azt is felvetették, hogy elhagyják a települést, azzal a feltétellel, hogy a kormányerők nem vonulnak be. Ez azonban nem történt meg, hiszen a múlt héten a település nagy része a védők kezén volt.

REMÉNY katolikus hetilap Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

Abban az esetben, ha a dzsihádharcosok győznek, a falu valószínűleg erőszakos térítés színtere lesz, melynek minden bizonnyal számos keresztény mártír esik áldozatul. Sokan abban bíznak, hogy az amerikai légicsapások elmaradásával, a felek újra tárgyalóasztalhoz kényszerülnek. A helyi keresztényeknek azonban nincs illúziójuk afelől, hogy ezek a csoportok nem érdekeltek a békében – vallásuk terjesztését minden körülmények közt, minden eszközzel elsődlegesnek tartják. katolikus.sk a catholic.org alapján

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

Számos menekülő szíriai lelt menedéket a Libanonban működő katolikus segélyszervezeteknél. Legtöbben nincstelenül, minden értéküket hátrahagyva

érkeznek. A legtöbben természetesen gyermekeiket, családjukat szeretnék biztonságban tudni – egyetlen kincsüket hozva magukkal: puszta életüket… Az Egyesült Nemzetek jelentése szerint, legalább kétmillió szír keresett menedéket az országban. A két éve tartó harcok ma sem csitulnak, s a helyzeten a fenyegető amerikai légicsapások sem javítanak. Politikai csatározások, nagyhatalmi huzavonák és fegyverzaj között a földönfutók csupán statisztikai adatokká silányulnak. Annál is inkább,

Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella e-mail: kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat, Jilemnického 4., 90301 Senec

• ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 22.

mivel tüzérségi támadás elől menekülve irataikat hátrahagyva futnak az életükért, s ez azt eredményezi, hogy a nemzetközi szervezetek sem veszik őket nyilvántartásba. Azok, akik az Egyesült Nemzetek hálójából kiesnek, gyakran a katolikus segélyszervezeteknél kötnek ki. Ezek azonban csupán az egyház és adakozó emberbarátok jóvoltából működnek, hiszen sem állami, sem nemzetközi támogatást nem kapnak. Ezért főként az alapvető szükségletekre koncentrálnak: élelmezés, hajlék, egészségügyi ellátás… Ugyanakkor a karitászok munkatársai nem hagyhatják ﬁgyelmen kívül az alapvető pszichológiai támogatást sem, melyre a súlyos traumát átélt gyermekeknek van szükségük. Számos menekült úgy gondolta: a menekültlét nem tart majd soká, csupán átmeneti állapot. Keserűen kell azonban megállapítaniuk, hogy sajnos drámájuk hosszabb ideig tart majd. Egy esetleges nyugati katonai beavatkozás csak megnyújtja az áldatlan helyzetet, és még több embert szór szét a térségben. katolikus.sk a catholicnewsagency.com alapján

IČO: 00678066 Felelős kiadó: Mons. Szakál László A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk

Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg.

EZ TÖRTÉNT BACSFA–SZENTANTAL

Hitünk és reményünk vezérlő Csillaga A nagy történelmi hagyományokkal rendelkező búcsújáró helyen felemelő volt végigtekinteni a zarándokok sokaságán, akik szeptember 7-én és 8-án, Teremtőnknek jöttek hálát adni égi Édesanyánkért. A bacsfa-szentantali Kisboldogasszony-főbúcsú programja szombaton, a kassai vértanúk ünnepén kezdődött. A napsütéses időben már déltől fogadták a zarándokokat, majd az ünnepélyes rózsafüzér után a megnyitó szentmisét Naszvadi Sándor, nagymagyari esperes mutatta be. A keresztút és az ünnepi dicséret után 18 órakor koncelebrált szentmisét szolgált mons. Ján Orosch nagyszombati érsek. A szabadtéri oltárnál Šranko László, szentantali plébános köszöntötte az érsek atyát, oltártestvéreit és minden jelen lévő hívőt. Röviden ismertette a Mária-kegyhely történetét, valamint megemlítette az előkészületeket a nagy jubileumra, a kegykép vérrel könnyezésének 300. évfordulójára, amely 2015-ben következik be. Homíliája kezdetén az érsek atya a hála fontosságáról szólt. - Akiben nincs meg az őszinte hála és tisztelet ősei, elődei iránt, nem ápolja családi hagyományait, nem szolgáltat szentmisét lelki üdvükért, félő, hogy az felületesen tekint az Egyház hagyományaira, szolgálataira is, így elsikkad a kapcsolat, a kontinuitás, elszakad nemzete és hite gyökereitől. Pedig milyen fontos nemzetünk számára, elődeinktől átvenni a hitet és továbbítani a következő generációnak. Szent István királyunk, ﬁának, Szent Imrének elvesztése után nem esett kétségbe, országát és lakosságát a Szűzanya oltalmába helyezte. Így lettünk Mária országa, és ha nem dobjuk el hitünk stafétabotját, az is maradunk. Majd így folytatta: - A történelem igazolta Szent Bernát

szavait: Legkegyesebb Szűzanya, Mária! Sohasem hallotta még senki, hogy te gyámoltalanul magára hagytad azt, aki oltalmadért folyamodott… Hiába dúlt a tatár és török, hiába félemlítettek a totalitárius rendszerek, mégis itt vagyunk… Külön kérem a híveket, imádkozzanak a papi hivatásokért, hogy a következő nemzedékek is igaz úton érjenek célba. A szentmise után megtartott szentségi körmenetet imádságok, énekek és sok száz gyertya kísérte végig a falun. A templomba visszatérve következett a szentségi áldás, majd a Szűzanya könnyeinek ereklyéje előtti tisztelet. A szentségimádás utáni latin nyelvű misét szentségimádás követte reggelig. Vasárnap reggel Daniel Dian atya szlovák nyelvű szentmisét mutatott be a kegytemplomban. A délelőtti magyar ünnepi szentmisét a helyi plébános, Šranko László atya mutatta be. Bevezetőjében szónoki kérdést intézett a jelen lévő hívőkhöz: Mit hoztatok ide

magatokkal a kegyhelyre? Bizonyára hálátokat. Van mit megköszönnünk. Persze a hálán kívül sok fohászt, ké-

rést intézünk Urunkhoz és égi Édesanyánkhoz, magunk és szeretteink számára. Majd elmondta, hogy a templomban őrzött képen a Szűzanya mosolyog, és a karján ülő kis Jézus is mosolyog. Érdekes, hogy ez a mosolygó Szűzanya mégis véres könnyeket hullatott. Hiszen ez nem a fájdalmas Szűzanya képe. Mintha égi Édesanyánk nem tudná, hogy mosolyogjon, vagy sírjon. Mária azért mosolyog, mert hiszi, hogy Fia feltámad. Mária hitének ereje által, legnagyobb fájdalmában is tud mosolyogni. Feltehetjük magunknak a kérdést: Hogy tudsz ránk mosolyogni Szűzanyánk, ha kizártunk a társadalomból, nem valljuk meg nyíltan hitünket, ha kitiltják a keresztény jelképeket a munkahelyekről és intézményekből, ha karácsonykor bizonyos európai városokban egyszeri-

ben nem kívánatos a karácsonyfa, ha az európaiaknak készített naptárban feltüntetik a zsidó és muszlim ünnepeket, de a keresztény ünnepeket kihagyják, mert a keresztény hitvallás állítólag alapjogokat sért? Az EUban a vallási megnyilvánulás elleni törvényeket fogadnak el. Pedig az EU zászlóján a 12 csillagot Szűz Mária koronájáról mintázták. Mi, hívők, emeljük föl szívünket az Úrhoz, és kövessük Szent István királyunk példáját, aki megmutatta, hogy nincs kilátástalan helyzet, csak bízzuk életünket Istenre és pátrónánkra, a Szűzanyára - fejezte be homíliáját László atya. A hűség és remény bizonyításául hadd említsek meg két példát a búcsúból. A kapunál egy idősebb hölgy tolta be biciklijét a templomkertbe. Kérdésemre elmondta, hogy Dénesdről kerekezett ide, alaposan elfáradt, de mindenáron részt akar

venni a szentmisén, hiszen az érsek atyát gyermekkora óta ismeri. Mint elmondta, már betöltötte 74. évét. Vasárnap reggel pedig egy zarándokcsoport érkezett Nagymácsédról. Ott volt közöttük egy édesanya, aki négy napja temette el pap ﬁát, a pozsonyi magyarok lelkipásztorát, Konrád atyát. Elmondása szerint, idejött fájdalmával, megnyugvást keresni, hiszen másban nem bízhat, csak a Teremtőben és a Szűzanyában. Külön szeretném megemlíteni a gondos, körültekintő szervezést: rengeteg ülőhelyet biztosítottak és a szentmise után agapét a fáradt zarándokoknak. A plébánia énekkara már hagyományosan művészi fokon kísérte és gazdagította a kétnapos egyházi eseményt. Pásztó Lilla

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AMIRE HITÜNK TANÍT

HOGY IS VAN EZ? A Katekizmus válaszol AZ EMBER II. rész

Test és lélek tekintetében egy 362. Az Isten képmására teremtett emberi személy egyszerre testi és szellemi lény. A bibliai elbeszélés szimbolikus nyelve ezt fejezi ki, amikor azt mondja: „Isten a föld porából alkotta meg az embert; és orrába lehelte az élet leheletét; így lett az ember élőlénnyé” (Ter 2,7). Isten tehát az egész embert akarta. 363. A lélek szó a Szentírásban gyakran az emberi életet vagy az egész emberi személyt jelenti. De jelenti az ember bensőjét is, azt, ami benne a legdrágább, azt, ami által a leginkább Isten képmása: a lélek az emberben a szellemi principiumot jelenti. 364. Az ember teste részesedik „Isten képmásának” méltóságában; pontosan azért emberi test, mert szellemi lélek élteti, és az emberi személy mint egész van arra rendelve, hogy Krisztus testében a Szentlélek temploma legyen. 365. A lélek és a test egysége olyan mély, hogy a lelket a test formájának kell tekinteni; azaz az anyagból alkotott test a szellemi lélek miatt emberi

A lelkipásztor válaszol

és élő test; a szellem és az anyag az emberben nem két egyesült természet, hanem egységük egyetlen természetet alkot. 366. Az Egyház tanítja, hogy minden egyes szellemi lelket Isten közvetlenül teremt - nem a szülők „hozzák elő” -; azt is tanítja, hogy a lélek halhatatlan; nem vész el, amikor a halálban elválik a testtől, és a végső föltámadásban újra egyesülni fog a testtel.

Hidegháború avagy az Apostoli Szentszék keleti politikájának kezdetei Magyarországon

Kedves Atya! Hány szentmisét mondhat egy pap naponta? Van-e erre vonatkozó előírás, vagy a szükséglet és a miséző atya teherbírásából adódik a misék száma?

Babos Anikó A keleti politika kezdeti lépései Magyarországon

Kedves Olvasónk! Az Anyaszentegyház törvénykönyve bizony megszabja a naponta mondható szentmisék számát. Eredetileg napi egy szentmise volt a „norma”, kivéve karácsony ünnepét és halottak napját, mikor is három-három szentmise volt mondható. Ezért a régiek még emlegetik, hogy ahol fíliális egyházközség volt, annak lakói bizony az anyaegyház templomába mentek az esetek többségében misére, mert a plébános általában ott mondta az egyetlen vasárnapi misét; ha pedig a fília volt soron, akkor az anyaegyházközség jámborabbjai mentek misére a fíliába. És csak délelőtt volt szentmise. Az 1917-ben életbe lépett Egyházi Törvénykönyv aztán úgy rendelkezett, hogy paphiány esetén, ha nagyobb népcsoportok volnának kénytelenek nélkülözni vasárnapi vagy ünnepnapi szentmisét, akkor a megyéspüspök engedélyezheti, hogy ezeken a napokon két szentmisét mondjon egy pap, többet azonban nem. Később meg már lehetett esti szentmisét is mondani. Az Egyházi Törvénykönyv átdolgozott kiadása 1983-ban lépett életbe. Ott már rugalmasabb a megfogalmazás: eszerint szükség esetén hétköznapokon legfeljebb kettő, vasárnapokon és kötelező ünnepeken legfeljebb három szentmisére adhat engedélyt egy-egy papjának a püspök. Ilyenformán, ha az előírást pontosan be tudja tartani a miséző pap, legfeljebb öt vasárnapi vagy ünnepnapi szentmisét mondhat: kettőt szombat este, ha reggel nem misézik, és hármat vasárnap. Ezzel a törvényes keret kimerül, több szentmise végzésére általános engedélyt a püspök sem adhat. Mindezt azonban felülírhatja a Szent X. Piusznak tulajdonított mondás: „A legfőbb törvény a lelkek üdvössége legyen!” • ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 22.

1963 tavaszán megkezdődtek a hivatalos magyar-szentszéki tárgyalások. Láttuk, hogy mind a Magyar Népköztársaság, mind az Apostoli Szentszék érdekelt volt abban, hogy közeledjen a másikhoz. Ebben a szakirodalom is egyetért. De hogy melyik fél kezdeményezte ténylegesen a kapcsolatfelvételt, már megoszlanak a vélemények: Bozsóky Pál Gerő és Lukács László könyvében ezt olvashatjuk: „Végül Cicognani bíboros, a Vatikán államtitkára volt az, aki lehetségesnek látta a nyitást…” Mészáros István szerint is a Szentszék tette meg az első lépést: „… 1958 kora őszétől a Szentszék sorozatosan tárgyalást igyekezett kezdeményezni a magyar kormányszervekkel (de csakis a Mindszenty-ügyről).” Ám másképp vélekedik minderről dr. Szántó Konrád: „Minden másfajta állítással ellentétben a Szentszékkel való kapcsolat felvételét nem a Vatikán, hanem a magyar állam kezdeményezte.” Nem lettem sokkal okosabb akkor sem, amikor erről a dilemmáról megkérdeztem interjúalanyaimat. Szabó Gyula mezőörsi plébános saját kutatásának anyagaira támaszkodva azt mondta, hogy a tárgyalások kezdeményezője egyértelműen a magyar állam volt. A tanácskozások felé tett első lépésnek ő azt az eseményt jelölte meg, amikor 1959-ben a kormány kiutaztatta „Pátkai” fedőnevű ügynököt Rómába, hogy ő adja tudtára az illetékes szerveknek, hogy a magyar állam nem zárkózna el néhány segédpüspök kinevezésétől. Balogh Margit egyháztörténész viszont úgy vélte, hogy az első lépés megtételéről csak a kommunizmussal szembeni merev elzárkózás, vagyis a XII. Piusz-i utat képviselő Domenico Tardini államtitkár halála után (1961) lehet beszélni. Addig, bármelyik fél is próbálkozott, Tardini ellenállásának köszönhetően nem került sor nyitásra. Az egyháztörténész a II. Vatikáni Zsinat fontosságát hangsúlyozta, amely legitimációs erőt adott a pápának, és biztosította őt abban, hogy a reformszárny az erősebb az Egyházon belül. Ennek tudatában tette meg a Szentszék az első lépést a magyar féllel való tárgyaláshoz. (A zsinat azért is bírt kiemelkedő jelentőséggel, mert a keleti blokk országaiból a kormányok néhány püspöknek engedélyezték a római utat, amit nagyon jó jelnek értékeltek a Szentszéknél.)

FAGGATÓZÓ

„A jó Isten nem mond le rólunk – akkor sem, ha reménytelen esetek vagyunk!” Augusztus végén ünnepelte gyémántmiséjét Horváth Károly kanonok, nyugalmazott plébános. Károly atya a felvidéki magyar papság nagy „öregjeinek” egyik meghatározó alakja. Az egyház és a világ dolgait mindig egy kicsit más szemszögből látó lelkipásztor olykor kritikus véleményét is képes szerető ﬁnom humorral kifejezni. Ha mondanám, bizonyára tiltakozna ellene, de számomra a szerény bölcsesség; ugyanakkor a megalkuvást nem tűrő csendes határozottság példaképe. Műveltsége jellegzetes iróniával párosul, mely nem ritkán önkritikába fordul. Mindez valódi emberi nagyságra utal, bár ez sokszor konfliktusokat is okoz az életben. A kiemelkedő elmék ugyanis sokszor zavarják a langyos vízben lubickoló, sekélyes lelkeket… Hatvanéves papi pályával a háta mögött, Károly atya megérdemelt pihenését tölti. Pappá szentelésének évfordulóján szerkesztőségünk (úgy is, mint lapunk rovatírójának) szívből gratulál, és ezúton is jókívánságát tolmácsolja az ünnepeltnek! – Hatvan esztendő nagyon hosszú idő. Milyen érzésekkel tekint vissza papi pályafutására? – Ahogy a mondás tartja: amíg élünk, remélünk! Az ember ilyenformán éli mindennapjait, és teszi a dolgát. Természetesen a remény is nő, mint mag a földből. Törekszik a teljességre. Ehhez hasonlóan egy pályafutás is tart valami felé, és reméljük, hogy valami nagyszerűben leli meg a teljességét. Nagy öröm volt, amikor pappá szenteltek. Szép emlékeim vannak a szemináriumról, ahol jól éreztem magam. Aztán jöttek újabb kellemes tapasztalatok: a pozsonyi lelkipásztorkodás, ahol káplánként csupán a lelki élet gyötrelmeivel kellett birkóznom. És aztán persze jöttek a papi munkám állomásai… Mikor nyugdíjba mentem, talán még jobban örültem, mint amikor felszenteltek. A jó Isten terveiben örömre hívja az embert. Talán szerénytelenül hangzik, de remélem, hogy olyan dolgok tanúja leszek, amit szem nem látott, fül nem hallott. Hogy ez mit jelent

pontosan, a Gondviselés kegyelmére, irgalmára és a fantáziára bízom! – Egészen pontosan, mit is jelent a nyugdíjba vonulás öröme? Szabadságot? – Igen, mindenképpen szabadságot. Nagyon szépen telnek az évek, mert nyugodtan helyre tudom tenni a dolgokat – például az élettel, ﬁlozóﬁával és vallással kapcsolatban. Elrendezem magamban azt, ami az Egyházban emberies és néha gyarló; de ahogy már mondtam, örömteli reménnyel nézek a jövőbe. Kíváncsi vagyok rá, miként teljesedik ki az Anyaszentegyház. Nagyon remélem, hogy igazak a halotti misének szavai: az élet nem szűnik meg, csak megváltozik. Azt hiszem, nagyon örülünk majd a változásoknak. Én legalábbis jó és pozitív változásokra számítok. – Mivel tölti az örömteli nyugdíjasnapokat? – Leginkább nem sürgetem magam. Jólesik, hogy már nem kell sietnem. Ha egy elhatározásom meghiúsul – sebaj, majd holnap utolérem magam! Nem kényszerít az idő. Rossz álmaimban még nem érek oda időben, ahol miséznem kellene; nincs még kitéve a misekönyv, vagy hiányzik a kehely. Eddig mérnem kellett a perceket, az órákat, de ez már nem gond többé. Nyugodtabb a tempó. Van időm „megemészteni” a dolgokat. Talán nem a korral, inkább a lelkialkattal jár, hogy mostanában élvezettel hallgatom a katolikus rádióadások gyermekműsorait. Most ébredtem csak rá, mennyi mindentől megfosztott a rohanás. – Újságírók ilyenkor felteszik a közhelyes kérdést: hogyan indult a hivatása, mi ösztönözte, hogy egyházi pályára lépjen? Engedje meg, hogy én is legyek annyira közhelyes – bár tudom egy-egy hivatás mögött sokkal kevésbé állnak misztikus indokok, mint amennyire azt olvasni szeretnénk… – Ilyenkor gyakran felelnek a jeremiási idézettel: Rászedtél Uram, és én hagytam, hogy rászedj! A hivatáshoz azonban különböző utak vezetnek. Nálam az ideálok válsága játszott közre. Gyermekkoromban, mikor elemi iskolába jártam, majd később a középiskolában is, az élet békésnek tűnt. Bár har-

mincnyolcban már háború volt, a hátországban még mindig a régi kerékvágásban mentek a dolgok. Szívesen gondolok például az érsekújvári Pázmány Péter Gimnáziumhoz kötődő évekre. Színvonalas cserkészszervezetünk volt, sok minden lekötött. Gyerekfejjel még nem láttam a nagyvilág dúló problémáit. Az idill csak akkor omlott össze, mikor a front átvonult a fejünk felett. Ugyanakkor azt is tapasztaltam, hogy ami azután következett, sem volt annyira fekete, amilyenre az ördögöt festik. „Az élet él és élni akar!” – a napok teltek, minden ment tovább. Igaz, teljesen más körülmények között. Más államban, más nyelven, más műveltségű közegben, egy teljesen új szellemiségben. Megéltem a kudarcok sorozatát, mely az előző világ pusztulását, átalakulását jelentette. Gondolkodtam rajta: mihez érdemes ilyenkor kezdeni? Számomra az volt a válasz, hogy megőrizni a lélek értékeit. Azt hiszem, ezért lettem pap. Igazat megvallva azonban sohasem fogtam fel úgy, hogy csupán ez az egy vezethetett a jóra. Minden hivatásban látom az értéket. Az ember mindenben megtalálhatja a helyét. Papként sok nagyszerű dolgot megéltem, számos tervem viszont sikertelen maradt. De ez az élet része. Gondolom, mindenkinél így van… Min-denesetre jó, ha vannak elvárásaink magunkkal és az eseményekkel szemben. Ebből ered az a remény és öröm, amiről a fentiekben beszéltem. – Ha néhány mondatban kéne megfogalmaznia pályafutása tanulságát, mit mondana? – Az angyalok dicsőséget hirdetnek Istennek, és békességet a jóakaratú embereknek. De mit jelent a jóakarat? Mert ami az ember akarata ellenére történik, az nem biztos, hogy Isten tervei szerint való. Nem kell mindenbe belenyugodni. A másik akaratának megvalósulása az enyém ellenében a rosszakarat eredménye is lehet. A jóakaratú embereket meg kell találni. A világtól is tanulnunk kell. Eddig az volt a divat, hogy kerüljük a hasonlóságot a világgal. De a Szentlélek mindenütt működni akar, és bizonyára működik is. Hiába valljuk,

hogy az isteni akarat a legteljesebben az Egyházban van jelen, ha valaki más a halkabb isteni sugallatot hatékonyabban gyümölcsözteti, mint mi, a felhalmozott adományainkat. Egyszerű kis példára fordítva: nincs értelme az autónak, ha garázsban tartjuk, és nem öntünk bele üzemanyagot. Néha a csak biciklivel rendelkező több helyre jut el, erőfeszítéssel messzebbre kerekezik, több emberrel találkozik. Jézus a kereszten azt mondja: Bocsáss meg nekik Atyám, mert nem tudják, mit cselekszenek! Sokszor tehát a rosszakarat sem a gonoszságból fakad, csupán tudatlanságból. Ferenc pápa is ezt hangsúlyozza: nem vagyunk rosszak, csak gyengék! – Hogyan látja a mai papságot? Anélkül, hogy belefolynánk aktuális egyházpolitikai problémák feszegetésébe, mit gondol a mi kis Kárpát-medencei egyházunkról? – Az Egyházban is az ember egyengeti a dolgok menetét. A hívek egy része még mindig egyfajta idealizált képet éltet magában a papokról. Ne csodálkozzunk hát, hogy a dicsőség egy kicsit valóban a fejekbe is száll! Arra gondolok, hogy például a tudomány munkásai vagy a művészet szolgái sokkal keményebben megdolgoznak hivatásukért – soraik sokkal keményebb feltételek mellett is rostálódnak. Reményben élnek, az motiválja őket, ezzel együtt viszont „vért és verejtéket” hullatnak. Mi viszont túlságosan is arra hagyatkozunk, hogy Isten majd megsegít. Vakmerő bizakodás van bennünk – nekünk mindig jó! Mindenbe beletörődünk, mert szerintünk minden a Gondviselés akaratából történik. Ez meglátszik a papképzésen is. Egyedül Istennek van joga rászedni az embert, és ez ajándék. De a pasztorációban, a közszereplésben a látszatát is kerülni kell, hogy rászedünk valakit. Nem szabad behízelgőnek látszani. Nem vagyunk tökéletesek, nem is muszáj annak látsszunk. Ha mégis így teszünk, egyszerűen manipuláljuk az embereket! Sokan egyfajta babonás hiedelemmel kapcsolódnak a valláshoz. Meghagyjuk őket ebben, nem törekszünk rá, hogy

jobban megértsék hitüket – holott nagyon sok téren az emberek rendkívül tájékozottak! Az egyházi igazságszolgáltatás például lassan elsorvad. A kánonjogi bíróságok szerepe alig több, mint a házasságok érvénytelenségének megállapítása. Sajnos, ha valaki felhoz egy problémát, rámutat a bajokra, nem annak okozóit keresik meg, hanem őt távolítják el. Ő válik bűnössé. – Mit tart a legnagyobb sikerének? Mire a legbüszkébb? – Most tényleg zavarban vagyok. Ha megengedi, kitérő választ adnék: ha meg sem születtem volna, ha nem lettem volna pap, ha életem rövidebb lett volna, a nagy mindenségben akkor sem hiányoznék. Szerencsére a jó Isten nem mond le rólunk – akkor sem, ha reménytelen esetek vagyunk! – A humor milyen szerepet játszik életében? Hiszen aki ismeri, tudja, hogy szavai közt gyakran megbúvik némi ﬁnom irónia… – Valóban, szavaim néha keserédesek. Kritikus vagyok, elsősorban magammal szemben. Olykor éppen szarkasztikus. Ez a fajta látásmód gyakran átsegített a bajokon. De van egy másik nagy vigaszom – ez pedig a zene! A múltkor egy telefonhívást bonyolítottam le. Kellemetlen hívás volt, nem egy jó hangulatú baráti csevej. Egy pillanatra letettem a készüléket, mert az asztalon egy dokumentumot keresgéltem a magam védelmében. Közben fütyörésztem, anélkül hogy tudatosítottam volna, a vonal túloldalán is hallják. Mikor újra felemeltem a kagylót, az illető azt mondta: csodálom, hogy ilyen nyomorgattatás közepette is van kedve fütyörészni! Kétségtelen tehát, hogy van némi „fütyülő tehetségem” is. Ami persze nem azt jelenti, hogy mindenre fütyülök!

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Évközi 25. vasárnap

VASÁRNAP ról ra

G. Kovács Pál ak nehezen tudjuk elhinni, hogy a mai, a hűtlen intézőről szóló evangéliumi szakasz egyenes folytatása a tékozló fiúról szóló megható példabeszédnek. Első olvasatra azt gondolhatnánk, hogy e két példabeszédnek más-más a szerzője, vagy talán, hogy semmi közös nincs bennük. Képtelenek vagyunk belátni, hogy az elveszett bárányt felkutató pásztorból, az egy megkerült drachmáért is nagy dínomdánomot csapó asszonyból és a tékozló fiút már meszsziről megismerő apából hirtelen mások pletykájára hallgató és az utolsó garast számon kérő szigorú gazdag ember válik. Az a szerető atya, aki saját szemeivel látta hazatérő fián beigazolódni az idősebb testvér állítását, miszerint fia eltékozolta, rossz nőkre költötte az örökséget, most mégis elhiszi az egykor teljes bizalmát élvező intézőjéről a még be nem igazolt rágalmakat. Továbbra is talány marad számunkra, hogyan válhat egyik pillanatról a másik pillanatra a fiú minden tékozlását elnőző atyából ellentmondást nem tűrő, kemény földbirtokos. Nem értjük, hogy ez a gazdag ember intézőjének miért nem adott egy újabb, egy utolsó esélyt. Miért nem törölte el nagylelkűen akár egy tollvonással is tartozóinak minden adósságát? Talán a számunkra is sokszor hihetetlen nagylelkű isteni irgalmat Szent Lukács a mai példabeszéddel akarta a helyes mederbe terelni, hogy kicsit visszafogja az Isten megbocsátó szertetetében ujjongó embert? Lehet, hogy Szent Lukács sem gondolta komolyan, vagy ő is belátta, hogy kicsit messzire vetette el a sulykot? Talán nem terjed ki az Isten bocsánata minden bűnre? Vagy mégsem ennyire magától értetődő Isten lehajló könyörülete? Vajon Isten irgalma nem ingyenes? Vagy tán fizetni kell érte? Igen, fizetni, súlyosan fizetni kell érte. Mert Isten, aki az egész föld Ura, nem ingyen, a semmiből adja a bocsánatot,

mert Istennek nem az a dolga, hogy megbocsásson! Isten nem semmiből, hanem szeretetből bocsát meg. Ez az irgalom nagy ára! Mert a Fiú, akit alaptalanul bevádolnak rosszakarói az Isten előtt, halálában maga ül le a kereszt váltóasztalához és vádlóinak minden adósságát elengedi, mi több, magára vállalta. „A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.”(Kol 2,14) Jézus szenvedésében teljesen kiüríti az isteni igazságosság kelyhét, mert egyedül itt, a kereszten érheti el célját: hogy kiengesztelje az embert az Istennel, halálában életet, igazságtalan büntetésében pedig az „olcsó” irgalmat hozza el az embernek. Sőt, a kereszt, a bűn súlyos adósságának szigorú váltóasztala Isten végtelen szeretetének és irgalmának örök mementója lett, amely szeretetnél az ember befogadja Jézust szívének házába. Isten szeretetén ámul az ég és csodálkozik a föld, az Úr pedig a feltámadásban megdicséri a világ szemében hűtlen intézőt, hogy mennyire okosan járt el. Nincs tehát törés a két példabeszéd között, mert egyedül a kereszt nagy ára mutatja meg Isten Szívének megbocsátó irgalmát. Hozzánk is szól a példabeszéd végén Jézus ironikus kijelentése: Bizony, a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál. Okosabbak, mert életüket egyedül a látható világ határozza meg. Okosabbak, mert szerencséjüket, boldogulásukat is csak itt tudják és akarják elérni. Okosabbak, de csak a maguk módján! Adja Isten, hogy a világ fiainak eltökélt lelkesedésével a világosság fiai is Istenben napról napra építsék és alakítsák életüket, hogy éljenek naponta Krisztus Urunk „cselével”, a kereszttel, és minden nap lépjenek át a sötétség világából a Kereszt „kiskapuján” keresztül Isten fiainak dicsőséges szabadságára.

• ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 22.

Olvasmány Ámosz próféta könyvéből (Ám 8, 4-7) Halljátok, ti, akik eltiporjátok a szegényt, és szorongatjátok az országban a szűkölködőket! Azt mondjátok: „Mikor múlik el az újhold, hogy eladhassuk a búzánkat? A szombat, hogy árulhassuk gabonánkat? Csökkentjük a mértéket, növeljük a sékelt, meghamisítjuk a mérleget, hogy megvehessük pénzért a szegényt, egy pár saruért a szűkölködőt, és eladhassuk a gabona ocsúját.” Ezért megesküdött az Úr arra, aki Jákob büszkesége: „Sose felejtem el egyetlen tettüket sem!”

Szeretett Fiam! Mindenekelőtt arra kérlek, végezzetek imát, könyörgést, esedezést és hálaadást minden emberért, a királyokért és az összes elöljárókért, hogy békés, nyugodt életet élhessünk, szentségben és tisztességben. Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. Hiszen egy az Isten, s egy a közvetítő Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért, és tanúságot tett a meghatározott időben. Ezért kaptam a küldetést, hogy hírnök és apostol legyek Válaszos zsoltár igazat mondok, nem (Zsolt 112, 1-2. 4- hazudom -, a pogá6. 7-8) nyok tanítója hitre és Válasz: Dicsérjé- igazságra. tek az Urat, aki a Azt kívánom teszegényt fölemeli. hát, hogy a férﬁak mindenütt tiszta léSzentlecke lekkel emeljék imára Szent Pál kezüket, ne haragos apostolnak és viszálykodó érzüTimóteushoz írt lettel. első leveléből (1 Tim 2, 1-8)

Evangélium Szent Lukács könyvéből (Lk 16, 1-13) Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: „Egy gazdag ember előtt bevádolták intézőjét, hogy eltékozolja ura vagyonát. Erre ő magához hívatta és így szólt hozzá: »Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem maradhatsz tovább intézőm.« Az intéző így gondolkodott magában: »Mitévő legyek, ha Uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek házukba, ha gazdám elmozdít az intézőségből.« Egyenként magához hívatta tehát urának adósait. Megkérdezte az elsőt: »Mennyivel tartozol uramnak?« Azt felelte: »Száz korsó olajjal.« Erre azt mondta neki: »Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet.« Aztán megkérdezett egy másikat:

»Te mennyivel tartozol?« »Száz véka búzával« - hangzott a válasz. »Fogd adósleveledet - mondta neki -, és írj nyolcvanat.« Az úr dicsérte a hűtlen intézőt, hogy okosan járt el. Bizony, a világ ﬁai a maguk módján okosabbak a világosság ﬁainál. Mondom tehát nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékokba. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű. Aki pedig hűtlen a kicsiben, az a nagyban is hűtlen. Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hűségesek, ki bízza rátok az igazi értéket? És ha a máséban nem voltatok hűek, ki adja oda nektek a tiéteket? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy: ragaszkodik az egyikhez, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.”

Liturgikus naptár Szeptember 22. ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP (Mauritiusz és vértanútársai, Emmerám, Móric) Énekrend: H 229; 123-127; 153 ÉE 142; 177-183; 134 Szeptember 23. Hétfő. Köznap (Pietrelcinai Pio, Zakariás és Erzsébet, Linusz, Tekla, Ila) Miseolvasmányok: Ezd 1,1-6; Zsolt 125,1-2ab 2cd-3. 4-6; Lk 8,16-18 Válaszos zsoltár: Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk. Énekrend: H 229; 146; 420(2) ÉE 142; 206; 121(2) Szeptember 24. Kedd. Ünnep SZENT GELLÉRT (Bőd, Beszteréd és Beneta, Mercédesz, Gerda) Miseolvasmányok: Bölcs 3,1-9; Zsolt 125,1-2ab 2cd-3. 4-6; Mt 10,28-33 Válaszos zsoltár: Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak. Énekrend:

H 300; 280B; 299 ÉE 296; 187; 306 Szeptember 25. Szerda. Köznap (Kleofás, Eufrozina, Kende) Miseolvasmányok: Ezd 9,5-9; Tób 13,2. 3-4a 5. 8; Lk 9,1-6 Válaszos zsoltár: Áldott legyen az élő Isten, áldott legyen mindörökké! Énekrend: H 229; Gl 520; 53 ÉE 142; 163; 71 Szeptember 26. Csütörtök. Köznap (Kozma és Damján, Nílus, Jusztina) Miseolvasmányok: Agg 1,1-8; Zsolt 149,1-2. 3-5. 6a 9b; Lk 9,7-9 Válaszos zsoltár: Népében az Úr kedvét találja, üdvösségre vezeti a szelídeket. Énekrend: H 226; 157; 45 ÉE 151; 201; 61 Szeptember 27. Péntek. Köznap (Páli Vince, Adalbert) Miseolvasmányok: Agg 1,15b - 2,9; Zsolt 42,1. 2. 3. 4; Lk 9,18-22 Válaszos zsoltár: Bízzál, én lel-

kem, Istenben, áldani fogom szabadító Istenemet. Énekrend: H 102; 150; 261 ÉE 124; 200; 362 Szeptember 28. Szombat. Köznap (Vencel, Lióba, Ruiz Szent Lőrinc és vértanútársai, Salamon, Pelbárt) Miseolvasmányok: Zak 2,5-9a.14-15a; Jer 31,10. 11-12ab 13; Lk 9,43b-45 Válaszos zsoltár: Az Úr úgy őriz minket, miként nyáját a pásztor. Énekrend: H 164; 107; 64(1,2) ÉE 674; 579, 87(1,2) Szeptember 29. ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP (Mihály, Gábor és Ráfáel főangyalok) Miseolvasmányok: Ám 6,1a.4-7; Zsolt 145, 7. 8-9a. 9bc-10; 1Tim 6,11-16; Lk 16,19-31 Válaszos zsoltár: Áldjad lelkem az Urat, dicsőítsed az Istent. Énekrend: H 135B; 252f-154; 85 ÉE 139; 186-132; 101

LELKI TÁPLÁLÉK

Testvériesség

Ezt üzeni... Bellarmin Szent Róbert Szeptember 17.

Koller Gyula

ellarmin Róbert 1542. október 4-én született Montepulcianóban. Szülei jámbor emberek voltak, különösen az édesanyja, akit Cinthiának hívtak és II. Marcellus pápa egyik nővére volt. Ebben a légkörben nőtt föl öt ﬁú közül harmadikként. A szülővárosában működő jezsuita kollégium növendékeként volt alkalma megismerni a jezsuita rendet. 1560-ban lépett be közéjük, ahol a ragyogó tehetséggel megáldott ifjú a tudományos és írói munkásságban találta meg életének értelmét. Már pappá szentelése előtt, 1569-től tanított Löwenben, és minden vasárnap előadásokat tartott az egyetemistáknak. 1570 nagyszombatján Gentben szentelték pappá. Hat évvel később már a Római Kollégium professzorának hívták meg. Bellarmin a teológia tantárgyai közé emelte a reformáció által vitatott teológiai tanítás kérdéseit. Előadásait négy nagy kötetben, Kontroverziák címmel adta ki Rómában. Ez a mű volt tulajdonképpen az ellenreformáció elméleti-tudományos oldala. A pápai udvarban azonban a mű egyes tételei nem tetszettek, ezért Bellarmint, aki a Római Kollégium rektora volt, kétéves szolgálat után eltávolították Rómából és provinciálisnak Nápolyba küldték. Bellarminnak tanári képességei mellett a kormányzat feladatához nem volt sem tehetsége, sem kedve. Örült hát, amikor nem egész három év múltával az új pápa, VIII. Kelemen 1597 januárjában visszahívta Rómába. 1599 márciusában Bellarmin bíboros lett. Ám amikor többször ﬁgyelmeztette a pápát arra, hogy egyes ügyekben ne foglaljon elhamarkodottan állást, kinevezték Capua érsekévé, azaz ismét eltávolították Rómából. 1605. március 3-án meghalt VIII. Kelemen, és utóda XI. Leó lett. Az új pápa négy hét után meghalt, ismét pápát kellett választani. A három jelölt között Bellarmin is ott volt, de nem őt, hanem Borghese bíborost választották meg, aki az V. Pál nevet vette föl. A megválasztott pápa Bellarmint, mint neves teológust ott tartotta maga mellett teológiai tanácsadónak. Ettől fogva haláláig a legfontosabb kongregációkban töltött be hivatalokat, és az egyházpolitikai vitákba értékes védőiratokkal avatkozott be a pápa oldalán. „Igen nagy volt személyének és tudásának a súlya – írta az egyik bíboros –, döntéseire tudunk támaszkodni, és tanácskozásainkon orákulumként szerepel, akivel szemben nem lehet ellenvélemény.” A leghíresebb ügy, amellyel Bellarmin azokban az években foglalkozott, a Galilei-per első szakasza volt. Galileit ugyanis a Szent Officium perbe fogta azon állí-

tása miatt, hogy a föld forog a nap körül. Bellarmin mint teológus biztos volt abban, hogy a csillagász pontos megﬁgyelései és a Szentírás lapjain írásba fektetett kinyilatkoztatás között nem lehet ellentmondás. Mégis, minden tehetsége és csillagászati érdeklődése ellenére túlságosan rabja maradt kora közfelfogásának. Az Officium megbízásából 1616. február 26án Bellarmin közölte Galileivel a végzést, amely a vitatott kérdésben hallgatást parancsolt neki. Nem volt elég gyakorlati érzése ahhoz, hogy a Galilei-pernek az Egyházra nézve oly szerencsétlen kimenetelét megakadályozza. Az utolsó mű, amely a fáradhatatlan szent tollából kikerült, ezt a címet viseli: A jó halál művészete. Az 1620-ban megjelent könyv lelki végrendeletének tekinthető, hiszen röviddel megjelenése után saját maga is megízlelte a halált. Bellarmin Róbert majdnem nyolcvanévesen, 1621. szeptember 17-én halt meg Rómában. Három évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy 1923-ban boldoggá avassák. Ügye „egyházpolitikai” szempontból elhúzódott. Boldoggá avatása után azonban már két évvel, halálának 310. évfordulóján, XI. Piusz pápa szentté és egyházdoktorrá avatta.

HÉT

ről re

Szíriában kialakult feszültség arra késztet bennünket, hogy feltegyük magunkban a kérdést: Mi mindenre képes az ember, ill. hogyan vélekedjen helyesen egy keresztény erről az állapotról? – erre kapunk egy rövid tanítást Szent Péter apostoltól, amikor azt mondja: „Mindnyájan legyetek egyetértők, együttérzők, testvériesek, irgalmasok, alázatosak. Ne ﬁzessetek a rosszért rosszal, sem a szidalomért szidalommal” (1Pét 3,8-9). Ez a tanítás mindenkire vonatkozik – idősre, ﬁatalra egyaránt, nemzetiségi és vallási hovatartozásra való tekintet nélkül. Egyetértőnek tartjuk azt az embert, aki ugyanúgy gondolkodik, mint mindenki más. Nem akar kilógni a sorból. Ugyanazt a

iránt érzünk. Rokonszenv: velem együtt szenved, ugyanazt szenvedi el, amit én. És, ha belegondolunk, nekünk az az igazán rokonszenves, aki képes átérezni, sőt átélni a mi fájdalmainkat. Testvériesnek lenni annyit jelenti, mint szeretni, kedvelni a másikat, úgy, mint a testvért. Lehet, hogy gyakran nehezünkre esik elfogadni a másik embert, mégis előbb-utóbb rá kell döbbennünk, hogy egymásra vagyunk utalva. Nem csak édestestvérek között van testvéri viszony. Lehet, hogy a hozzánk legközelebb álló nem testvérünk, de a kapcsolatunk attól még lehet testvéries. Ne legyünk egymásnak farkasai! A Szíriában kialakult helyzet mégis ennek az ellenkezőjét mutatja. Nem lenne

nyelvet beszéli, úgy gondolkodik, mint a többiek. Nem keresi azt az állapotot, ami már a bábeli zűrzavarnál ismeretes. Jó ezt ilyen kibontott módon is látni. Az egyetértő nem egy amolyan bólogató János, hogy mindig annak van igaza, aki utoljára járt nálam. Hanem próbál ugyanúgy gondolkodni és érezni, mint én, mint a barát, a házastárs… mint a közösség – igyekszik megérteni a másikat. Együtt érző, a szó eredeti értelmében azt jelenti: együtt szenvedő. A magyar nyelv szimpatikus szava is ebből származik. De ez nem csupán rokonszenvet jelent, amelyet valami miatt a másik

jobb békében élni? Kezdjük el építeni a béke országát! Halász Judit némelyik gyerekdalából még felnőttként is sokat lehet tanulni. Van egy száma, az a címe: „Testvérek között”: „A legtöbb gyerek ott rontja el, hogy mindent magának követel. Sose gondol másra, csak magára, ha osztozkodni kell. De ha van már neked is testvéred és van sok, szép, közös emléked, te is tudod, hogy milyen jó, amikor mindenki ünnepel.” Készek vagyunk-e testvérként tekinteni a másikra, vagy még mindig bizalmatlanság, önzés és testvérietlenség uralkodik a szívünkben?

* * * Bellarmin Róbert a nép körében nem lett ismert szentté. mert élete és tevékenysége ismeretlen maradt az egyszerű emberek előtt. Ez azonban nem csökkenti az egész Egyházat érintő jelentőségét. Bellarmin ugyanis hosszú időn át meghatározó szerepet játszott az Egyház teológiájában és az egyházpolitikában - éppen ezért kapta a megtisztelő egyháztanító címet. A bíboros-kollégium dékánja mondta Bellarmin halálakor: „Megtiszteltetésként tartom számon, hogy döntéseink meghozatalában mindig követtük az ő véleményét, mert mindig ez volt a legbiztosabb és a legjobb. És nem én voltam az egyetlen, aki az ő nyomában jártam.” Tanuljuk meg becsülni és tisztelni a bölcsebbek és okosabbak véleményét! Az egyik római követ, aki jelentést küldött az egyes bíborosokról, ezt írta Bellarminról: „Bellarmint jósága miatt nagyon kedvelik, de tudós, aki csak a könyvek között él, és nincs jártassága a gyakorlati kérdésekben.” Kimagasló tehetsége egyoldalúságot is jelentett: nem tudta megérteni az egyszerű vagy a másként gondolkodó ember véleményét. Jó lenne, ha „tudós vezetőink” véleménye elkerülné az egyoldalúságot!

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KINCSESLÁDA

Forog a világ, de áll a Kereszt! (Szent Ágoston) Egy faluvégi kőkereszt önmagában buzgón kérve a Fájdalmas Szűzanyát, nem újságtéma. Nem rendkívüli jelenség, hogy segítsen nagy gondjukban” - idézte inkább az számít ritkaságnak, legalábbis a fel a régmúlt történetet ifj. Ács István, a magyar vidéken, ha a falu szélén nem áll nagylelkű adományozó unokája. A kitartó feszület. Éppen ezért úgy tekintünk rá, ima és a sok áldozat nem maradt visszmint egy természeti képződményre, minthang nélkül az égben, házasságkötésük ha az út menti fákkal együtt nőtt volna ki után kilenc évvel megszületett a várva várt a földből. Pedig mindegyik köztéri feszügyermek, majd az elsőt szép sorban továbletnek megvan a maga története, amely biak követték. Kilenc év várakozás után küzdelmes emberi sorsok, családi tragédikilenc gyermeke született az Ács családák vagy éppen égi áldásként megélt bolnak. A ma megszokott, nem éppen gyerdogító események emlékét őrzi. Akárcsak mekbarát családszemlélet talán feljogosíaz a kovácsoltvas korpusszal ékesített 100 tana rá, hogy azt gondoljuk, a kérő ima biéves kőkereszt, amely szülőfalum, Alsóbozonyára perlekedésre vált Ácséknál: igen, dok határában az északi bekötőút mentén kértük, Uram, az áldást, de nem ekkorát... magaslik. Ács István és neje, Gyepes RoEllenkezőleg, örömmel fogadták valazália állíttatta 1913-ban, olvasható a kemennyi kis jövevényt, és - bár nagy vareszt alatti feliraton, és helyi információk gyonnal nem rendelkeztek - Isten iránti szerint ugyanazon év szeptember 14-én, a hálából tovább adakoztak, szakrális emSzent Kereszt fölmagasztalásának ünnelékműveket építtettek, az említetteken kípén szentelték fel. Ez a falu három köztévül pl. a templomban lévő keresztúti képek ri feszülete közül az egyik, a helybeliek az korábbi változatát is ők készíttették. Nemadományozó mellékneve szerint „Suhaj csak javaikat, de gyermekeiket is Istennek keresztjének” hívják. ajánlották. Kettőt közülük ki is választott De nem ez az egyetlen szakrális emlék, magának az Úr, ők szerzetesnővérek letamely az Ács házaspár nevéhez fűződik. tek, a többiek a családfa „lombját” dúsítva, Még további három szentnek állíttattak gyermekeikben, unokáikban, dédunokáikszobrot a községbe vezető utak mentén, ban élnek tovább közöttünk. hogy minden égtáj felől védelmezzék a faSzívesen jegyezzük meg világhírű épílu népét. Kelet felől, a Bélád felé vezető út tészek, donátorok, építtetők és legendás mellett 1911-ben lourdes-i kápolnát építhősök nevét, de nem árt, ha észrevesszük tettek, Szűz Mária egyméteres szobrával, a mindennapok köztünk élő hőseit is, amely mára a templom mellett épült új akik a mai anyagelvű, mammon uralta viA 100 éves kőkereszt lourdes-i barlangba került. A falu déli ollágban a maguk csendes módján nagyvodalán, a bábindali út szegélyét a Fájdalmas nalú, önzetlen, hiteles keresztény életükSzűz kőplasztikája ékesíti, nyugaton az Ugarok utEmlékszem, kislányként milyen lelkes örömmel kel emelik magasra a kereszt jelét. ca és a szőlőhegyi út kereszteződésén Szent Vendel raktam hevenyészett kis mezei csokraimat a kis szobra áll, mindkettő 1942-es dátummal és szintén kápolnabeli vagy a Hétfájdalmú Szűz lába elé enA szerző felvételei Ács István nevével jelölve. gesztelésül a lelkemet terhelő, akkor súlyos bűnnek vélt apró gyerekcsínyekért. És mint régen, ötven év múltán Az 1911-ben Szent Vendel szobra is meg-megállok az ódon feépült kápolna szület előtt, eltűnődöm, mennyi emberi nyomorúságnak, fájdalomnak és mennyi irgalomnak és tiszta örömnek volt tanúja ez az évszázadnyi viharral, széllel dacoló, szilárdan álló kereszt. Hányan borultak le előtte a mezőről jövet-menet: adj esőt, adj jó időt, Uram, gyógyítsd meg a gyermekemet, édesszülőmet, engeszteld ki testvérem, szomszédom lelkét, békítsd meg a haragosok szívét, Istenem, hozd vissza épségben ﬁamat, uramat a háborúból! Istenem, segíts!... Ács István és neje is mély hittel fordult minden bajában a Mindenhatóhoz, Mária közbenjárását kérve. Legnagyobb fájdalmuk az volt, hogy hosszú éveken át hiába várták a hőn óhajtott gyermekáldást. „A nagyszüleim ﬁatal házasokként gyalogosan zarándokoltak el Mariazellbe, és minden évben ott voltak a sasvári búcsún, • ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 22.

FOHÁSZ

„Imádság a védelem, az út, az élet” Sok, magát gyakorló katolikusnak valló embertől hallottam, hogy bizony sokszor nincs idejük imádkozni, mert… És sorolják a gyenge lábakon álló kifogásokat. Nemrégiben kedves lakószomszédom némi lelkiismeret-furdalással szintén erről panaszkodott. Elmondta, hogy reggelenként általában nehezen, fáradtan ébred (csak azt hallgatta el ﬁnoman, hogy esténként néha éjfélig is nézi a tévét), aztán gyorsan összekapja magát, sietve felhörpinti a kávéját, és rohan az autóbuszra. Az esti imája pedig azért marad el, mert már annyira el van fáradva, hogy tévénézés közben is többször el-elbóbiskol, sőt gyakorta megesik, hogy elalszik, merthogy a hálószobájukban is van tévé, és ő este, amikor lezuhanyozik, rendszerint már az ágyból nézi a villogó dobozt. Gondolom, nagyon sokan vannak ezzel így. Csakhogy ebbe nem lenne szabad és nem is lehet belenyugodni, hiszen senki sem olyan elfogalt, és senki sem lehet annyira elfáradva, hogy ne találna reggel és este néhány percet az imára, a jó Istennel való beszélgetésre. Reggel a hálaadásra az új napért, este pedig a múló napért annak minden örömével, gondjával. Visszatérve kedves lakószomszédomhoz, megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e gyermekkorának szép reggeli fohászát, a Szívem első gondolatja kezdetű imát. Sajnálkozva vallotta be, hogy anyja nem tanította meg vele, csak a Miatyánkot és az Üdvözlégyet szokták elmondani, de azt sem minden nap. Azon már nem is csodálkoztam, hogy az Ó édes Istenem! kezdetű esti imádságot sem ismerte. Felajánlottam neki, hogy mind a két imát fénymásolom számára, és bedobom a postaládájába. Hozzáfűztem, hogy a reggeli fohász elmondása mindössze

30 másodperc - lemértem - időt vesz igénybe, az esti ima pedig csak 20 másodpercet. Ha viszont öszszeszedetten és elmélyülten fogja elmondani, akkor is csak alig egy percig tart.

Mindössze négy versszakból áll a szóban forgó és bizonyára sokak által ismert és kedvelt reggeli ima, amiben, ha ﬁgyelmesen elmondjuk, minden benne van, amit adni akarunk, vagy amivel tartozunk Istennek, és az is, amire szükségünk van a nap folyamán. Sőt az utolsó strófában a Szűzanya oltalmát is kérjük napunkra. Ugyanígy a négy versszakos esti imádságban is minden össze van foglalva, amit lefekvés előtt fontos elrebegni a mindenható Atyának, és az utolsó versszakban itt is a Szűzanyához, sőt, őrangyalunkhoz is fordulunk: „Ha ti rám vigyáztok,/Nyugodt lesz éjjelem.“ Sajnálom, hogy újabb kiadású imakönyvekben nem találkoztam a fentebb említett kedves fohászokkal, mert azoknak, akik ismerik, fő-

leg az idősebbek, és el is mondják minden nap, meggyőződésem, hogy másképpen indul és telik a napjuk, mint azoknak, akik imádkozás nélkül indulnak útra, vagy kezdik a napot. Ne panaszkodjunk időhiányra, rohanásra, fáradtságra, gondokra, bajokra, elfoglaltságra és még sok egyébre, ami miatt nem találunk időt imádkozásra, mert nem igaz, hogy mindezek ellenére nem jutna időnkből legalább harminc (30!) másodpercre a reggeli/esti fohász elmondásához, vagy ha ezt nem ismerjük, akkor legalább keresztvetésre és a Miatyánk elimádkozásra. Aki ennek ellenkezőjét állítja, az egyszerűen nem akar imádkozni, vagy nem fontos számára az ima, avagy már régen leszokott róla. Legszomorúbb az egészben, hogy ezek az emberek meg vannak keresztelve, elsőáldozók, és talán bérmálkozni is voltak, szentségi házasságot kötöttek, és bizonyára majd egyházi temetést is kérnek (ha nem ők, akkor a közeli hozzátartozóik). Csak azt nem tudom, miben reménykednek, ha egy életen át sem Istenre, sem imára, sem egyházra, sem szentmisén való részvételre nem volt idejük?! Minden másra, köztük sok haszontalanságra, viszont igen. Nekünk, napi imádkozóknak vajon eszünkbe jut-e, hogy időnként nem imádkozó testvéreinkért is elmondjunk egy rövid imát, már csak azért is, mert a lelki irgalmasság cselekedetei közé tartozik imádkozni holtakért és élőkért. Végezetül mindannyiunknak érdemes megfontolni a költő szavait: „Ha Isten gondolatomban él,/ A fegyver ellenem semmit sem ér./ Imádság a védelem, az út, az élet./ Imádság nélkül: halott a lélek.“ (Hámori Gábor: Békés harcos c. költeményéből) Illusztrációs fotó: Világháló

A hét imája Ima Szíria békéjéért Együtt érző Istenünk, halld meg a szír nép kiáltását, vigasztald az erőszakot szenvedőket, a gyászolókat! Adj erőt Szíria szomszédos népeinek, hogy befogadják a menekülőket! Térítsd meg azok szívét, akik fegyvert ragadtak, és védd meg, akik ragaszkodnak a békéhez. Remény Istene, késztesd a vezetőket, hogy inkább a békét vá-

lasszák, mint az erőszakot, és törekedjenek kiengesztelődni ellenségeikkel. Gyújtsd fel az együttérzés lángját az Egyetemes Egyházban a szenvedő szír nép iránt. Adj reményt, hogy mindannyiunk számára az igazságosságos jövő épül. Jézus Krisztus által kérjük ezt, aki a Béke Fejedelme és a Világ Világossága! Amen. Szeptember 7-én este mintegy százezren vettek részt a Vatikánban, a Szíriáért tartott imaesten Fotó: theblaze.com • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

OLVASÓINK ÍRJÁK

GYEREKSZOBA

A szíved legyen szép

Nem mondhatnám, hogy jó ember vagyok. Én csak igyekszem jól viselkedni, mert tudom, hogy Jézus ezt várja el tőlem. De úgy magamtól, a természetemből kifolyólag a rosszat választanám, és mindig ﬁgyelnem kell arra, hogy ez ne így legyen. Mivel tudom, hogy jónak lenni nehéz és sok erőfeszítéssel jár, igyekszem gyermekeimet már most arra vezetni, hogy tudatosan vállalják ezt a küzdelmet. Sokszor elmondom nekik, hogy az a legfontosabb, hogy jók legyenek, akkor is, ha a többiek körülöttük mind rosszat csinálnak. És ha

nem is sikerül éppen jónak lennünk, mindig van lehetőség változtatni, és lehetőleg azonnal, még mielőtt a gonosz túl nagy teret nyer a szívünkben. Időnként este megbeszéljük, hogy mi az, ami jól sikerült aznap és mi nem, amit rosszul csináltunk. Szinte mindennap van ilyen – magyaráztam a gyerekeimnek –, és a kicsi rosszat is mindig meg kell bánni és bocsánatot kérni Jézustól, és elhatározni, hogy holnap már jók leszünk. Gondosan és ﬁgyelmesen kell tanulmányoznunk a gyermekeinket, hogy mindegyiket a megfelelő módon tudjuk vezetni. Ha igazán ismerjük őket, tudjuk, mivel lehet hatni rájuk és a jóra vezetni őket, hogy szépek legyenek és kedvesek Isten előtt. Valakinek nehezebben megy ez, valakinek könnyebben. Kislányom az, aki olyan önzetlen jósággal megáldott, amit saját magamnál nem tapasztalok. Ő bizonyos tekintetben olyan, mint az evangéliumi ideál. Ha tehetné, mindenét szétosztaná. Ő azért kér tőlem édességet, hogy mindenkinek adhasson belőle. A múltkor is megﬁgyeltem, hogy úgy osztotta szét a kekszet, hogy neki semmi sem maradt belőle, és még csak nem is sajnálta. Ha látja, hogy valamiből neki van, a másiknak meg nincs, azonnal odaadja, és közben még csak nem is sejti, hogy ez valami különleges dolog. Egyik este a tükör előtt forgolódott, és különböző hajcsatokat, szalagokat aggatott a hajába. „Hogyan vagyok a legszebb?” – kérdezte tőlem. „Úgy, ahogy vagy – mondtam –, nem kell ezzel annyit foglalkozni. Természetesen vagy a legszebb. És akkor, ha jó vagy.” „De én szeretnék gyönyörű lenni!” – erősködött. Lehajoltam hozzá, és a szemében ott láttam tükröződni a szívét, mely tisztán ragyogott, mint a csillagok, és őszinte csodálattal és megindultsággal mondtam: „Hiszen gyönyörű vagy!” Illusztrációs felvétel: Világháló

Levelet kaptunk

Remény

Levelet kaptunk Kubovics János Konrád OFM atya elhunytát követően lapunkhoz több levél érkezett, amelyek szerzői szomorúságukat fejezik ki, illetve hálájukat papi szolgálatáért, amelyet egyházközségükben végzett. „15 évvel ezelőtt szentelte pappá Majnek Antal püspök úr, és ő is temette számos paptestvérével együtt… Hogy mennyien szerették, mutatta a lelki üdvéért mondott szentmisén való részvétel és az áldozás. A búcsúbeszédekből pedig kicsengett a mély hite, szeretet és ragaszkodás, ami megmutatta emberi nagyságát. Persze, amilyen szerény volt, ezt mind visszautasította volna, mert ő tudta, hogy az ember egyedül nagyon kicsi ahhoz, hogy nagy dolgokat vigyen végbe. Ahhoz kell az Úr kegyelme és segítsége… Mi, falubeliek és minden hívő, akik szívünkbe zártuk, imádkozunk érte, és megköszönjük Istennek, hogy ismerhettük őt, és rajta keresztül közelebb kerültünk az örök Igazsághoz

és Szeretethez. Mindnyájunknak ajándék voltál” – írja a nagymácsédi Bugyi Mária. A füleki Szabó Irén levelében pedig ez áll: „Lelkünk mélyén mindig visszavártunk, ﬁgyelemmel kísértük utadat, mindenről értesültünk, többek között betegségedről, örültünk gyógyulásaidnak. Szeretettel fogadtunk, amikor egy alkalommal 2 hétre helyettesíteni jöttél hozzánk, együtt sírtunk, nevettünk. Sok szép emlék köt hozzád, nem tudjuk megköszönni, amit értünk, hívekért, templomunkért tettél a 7 év alatt, melyet együtt töltöttünk…”

Hajnal Rózsahegyen Az előző nap hajnalán, mert siettünk a XX. Karizmatikus Kongreszszus előadásaira, nem volt módomban a Rózsahegyi Katolikus Egyetem tőszomszédságában álló templom „keresztlevelét” lemásolnom. Gondoltam, hogy majd a nap zártával, hisz akkor is gyönyörű képeit mutatja majd a dombról a táj, a szélrózsa minden irányában. Szárnyát azonban sűrűbb tollazatból fonta meg az alkony, úgyhogy az esti lámpák fénye még a szentjánosbogarakéval se vetekedhetett, nemhogy láthatóvá tették volna csak legalább a templom tornyát is a városka utcáinak mélyéről… Azért csak hazataláltunk szállásunkra, a katolikus egyetem internátusának egyik szobácskájába.

• ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 22.

Az időjárásjelzők hűvösebb éjszakákról regéltek, de világot járó ifjúkorom tapasztalataiból tudtam, hogy Rózsahegyen is lehet ilyenkor nyitott ablaknál aludni. Másnap korán felébresztett a buzgóság. Saját kezű másolatban kell megkapnom a „Szent Kereszt felmagasztalása” tiszteletére felszentelt templom „keresztlevelét”, és nem szabad lekésnem a legkorábbi vasárnapi szentmise kezdetét! Mire harangszó kondult a toronyban, hogy együtt merészkedjék le a városka utcáira az égre kapaszkodó nap sugaraival, már beléphettem a templom ajtaján. Hiányos azonban az okmány… Számunkra viszont elégséges, ha tudjuk, hogy hozzáépítéssel vált templommá Andrej Zvada-Pračka rózsahegyi vállalkozó és polgár érdeméből, 1806-ban. Előtte mint kolostorépület szolgálta a piaristákat. Minderre meg a homályban maradó múltra lélekfelemelőn emlékeztet a hajnal utolsó órájába belezengő harang szava… Ránk köszöntött tehát Isten szép és áldott reggele, amely a magasztos templom padjában talál bennünket, mindennapi életünkbe hazatérni vágyókat. S azt óhajtókat, amit Sečka püspök úr kívánt: „Isten úgy örüljön nekünk, ha majd halálunk óráján trónja elé lépünk, amint mi most Neki! Meg annak, hogy Jézus itt talált meg újra bennünket. A célra, hogy megvalljuk Őt az emberek előtt.” Mert az a vasárnapi evangélium éppen arról szólt, hogy eljön az

idő, amikor apa a ﬁú ellen támad. De hisz ezt az időt éljük mostanság! Ezért van szükség a nagy és nyíltan

megtett lépésre Isten hegye felé, hogy megújuljon hitünk. A szentbeszédet mondó pap rámutat, hogy a gyűlöletet fel kell hogy váltsa a szeretet! A tűznek is két ellentétes tulajdonsága van: lelkesít, vagy porlaszt, előrelendít, vagy a kárhozatba lök – ha nem a kellő tulajdonságát választjuk. Az ember által használt tárgyak is ilyenek. Például a baltával tüzelőt aprítunk, amelynél elkészíthetjük mindennapi eledelünket, de megsemmisíthetjük vele akár embertársunkat is. A szavak játéka is kétféle lehet: vigasztalnak, vagy elszomorítanak, buzdítanak, vagy eltaposnak… Örvendetes tény számunkra, hogy e kora reggeli órában már megtelt hívő néppel e magasztos nevet viselő templom. Ráadásul, csaknem mindenki áldozik! Kell ennél szebb bizonyíték arra vonatkozóan, hogy valóban hitünk megújulásának útjára léptünk?! Ferencz Béla Fotó: slovakregion.sk

TANÁCSOLÓ

Testi-lelki egészségünk

Műsorajánló

Nem csak „szembaj”: az időskori makuladegeneráció Először is tisztázzuk, mi is ez az új, rejtelmes kór? Orvosi neve: időskori makuladegeneráció (szlovákul: makulárna degenerácia) – angol nevének kezdőbetűi után gyakran csak AMD-nek emelgetik. A „makula”, vagyis az ún. sárgafolt a szem recehártyájának (retinának) központi „foltja” az éles látás helye. Ha e folt fényérzékelő elemei elvesztik funkciójukat, „degenerálódnak”, kialakul az AMD. A kívülállók számára azért rejtelmes betegség, mert szabad szemmel semmi változás nem látható a szemen – nincs „hályog”. Ráadásul megmarad az ún. perifériás látás és a fényérzés is, vagyis a beteg – ha nehezen is – de tud közlekedni, viszont nem tud olvasni, nem ismeri fel az arcokat stb. A betegség leggyakrabban az időseket sújtja: 75 éven felül minden negyedik ember ebben a kórban szenved. Pontos oka nem ismert, ám az utóbbi időben egyre erősödik a feltételezés, hogy tulajdonképpen ugyanolyan érbetegségről van szó, mint amilyen a jól ismert érelmeszesedés. A kutatók szerint tehát az AMD nem más, mint a szisztémás (egész testet sújtó) érrendellenesség helyi (szemben való) megnyilvánulása. Erre utal az a megﬁgyelés, hogy a makuláris degeneráció gyakoribb az elhízott, keveset mozgó, erősen dohányzó, cukorbajos emberekben vagyis: az AMD rizikófaktorai gyakran azonosak az érelmeszesedés kockázati tényezőivel. E feltételezést megerősíti az a tapasztalat is, hogy azok az érelmeszesedés okozta koszorúér-szív betegségben szenvedők, akik éveken át vérzsírt csökkentő sztatin gyógyszert szednek, csak ritkán betegszenek meg AMD-ben.

Egyre többet hallani, olvasni egy új szembetegségről. Ez nem a jól ismert szürkehályog, hanem valami rejtelmes kór: a látás nem veszik el teljesen, de a beteg nem „lát” olvasni, tv-t nézni stb. Számtalan gyógyszert, vitamint ajánlanak a megelőzésre – ezek többsége csak készpénzért kapható, jó drágán. Azt szeretném megtudni, létezik-e valamilyen diéta, életmód, netán a nyugdíjas által is megfizethető gyógyszer e betegség megelőzésére, enyhítésére? Jelige: Nem szeretnék megvakulni

Töltött rizses padlizsán

Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.

Mária Rádió

Az elmondottakból kedves Olvasónk is kikövetkeztetheti a választ: a makuláris degeneráció lényegében ugyanazzal a diétával, életmóddal előzhető meg, mint amilyent az általános érelmeszesedés megelőzésére ajánlanak. Vagyis sok gyümölcsöt, főzeléket tartalmazó, nem hizlaló diéta, rendszeres testi mozgás, fogyás, ill. az ideális testsúly megőrzése az időskorban is, a kísérő betegségek (magas vérnyomás, cukorbaj) gondos kezelése, és ami nagyon fontos: a dohányzás (a passzív is!) mellőzése. „Olcsó” gyógyszerként – ha nincs ellenja-

vallata (pl. fekélybetegség) – a szív-érrendszeri betegségek megelőzésében bevált aszpirin ajánlható. Mivel a makuláris degenerációnak még nincs „speciﬁkus” (biztosan ható) gyógyszere, a reklámokban ajánlott vitamin- s egyéb (drága) készítmények megvétele előtt érdemes kikérni a szemorvos véleményét. Szemorvossal való tanácskozás ajánlatos akkor is, ha ugyan a látásunkkal semmi „baj” nincs, viszont szenvedünk az érelmeszesedés egyéb formáiban (iszkémiás szívbetegség, agyi érelmeszesedés stb.).

FIGYELEM! Továbbra is várjuk a családi élettel, neveléssel, lelki gondjaikkal, valamint jogi és egészségi problémákkal kapcsolatos kérdéseiket. Ezekre lapunk – pszichológus, orvos és jogász – munkatársaitól részletes választ kapnak Tanácsoló – Testi-lelki egészségünk, illetve Mit mondanak a paragrafusok? című rovatunkban. Leveleiket a remeny@remeny.sk e-mail címre vagy a Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava postai címre küldjék.

Agapé

Magyar Katolikus Rádió

Hozzávalók: hat közepes nagyságú padlizsán, egy fej hagyma, fél kiló paradicsom, néhány gerezd fokhagyma, só, egy kanálka cukor, egy kis csésze rizs, olaj, zsemlemorzsa, tejföl Elkészítés: Válasszunk ki hat közepes nagyságú padlizsánt, mossuk meg, tisztítsuk meg és vágjuk hosszában ketté őket. Főzzük negyed órán át lobogva fővő vízben, majd szedjük ki, hagyjuk, hogy lecsepegjen róluk a víz, s utána sózzuk meg őket. Pároljunk meg egy fej apróra vágott hagymát olajban, tegyünk bele fél kiló szeletekre

vágott paradicsomot és néhány gerezd apróra vágott fokhagymát, sót és egy kanálka cukrot. Főzzük lassan, amíg mártássűrűségű lesz. Főzzünk meg külön egy kis csésze rizst. Kiskanállal kaparjuk ki a padlizsánok közepét, a kivett részt keverjük össze a megfőtt rizzsel, és a mártás egy részével, s töltsük meg a padlizsánokat. Tegyük a megtöltött padlizsánokat olajjal kikent edénybe, szórjuk meg zsemlemorzsával, és tegyük be a sütőbe tíz-tizenöt percre. Tálaláskor öntsük rá a megmaradt mártást, és jól locsoljuk meg tejföllel.

Szeptember 28., szombat 8.30 Határon túl (1) A felvidéki Mária Rádió hallgatóinak tanúságtétele 9.00 Határon túl (1)Az Erdélyi Mária Rádió hallgatóinak tanúságtétele Szeptember 29., vasárnap 10.30 Szentmise Veszprémből 13.20 Az Egyház történelmi bűnei? Hamis vádak és tévhitek – beszélgetés 16.25 Keresztényüldözés a 21. században – beszélgetés egy libanoni kereszténnyel

Duna Tv Szeptember 28., szombat 7.30 Élő egyház 8.00 Isten kezében - Kattárs Szeptember 29., vasárnap 6.10 Világ-Nézet. Női szemmel

www.mise.hu Élő szentmise-közvetítés mindennap a budapesti Wekerletelepi Munkás Szent Józseftemplomból, a www.mise.hu honlapon (hétköznap 6.30 és 18.00, vasárnap pedig 7.00, 8.30, 10.00 és 18.00 órakor).

Kedves Olvasóink! Arra biztatjuk Önöket, küldjék be kedvenc, jól bevált ételreceptjüket, a hozzávalók feltüntetésével és az elkészítés módjának leírásával együtt. Szerkesztőségünk e-mail címe: remeny@remeny.sk A recepteket beküldött olvasók közül negyedévenként kisorsolt ajándékot kap.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

Szólj a Napnak! Szólt a Madár, és hajnal lett a kertben. Néztem a fölkelő napot s álmomban énekeltem. (Rónay György: Hajnal) Szakállos Viktor, 6. osztály

A veréb barátsága Egy paraszt törött szárnyú verebet talált. Felvette, hazavitte, és szeretettel ápolta, bár a felesége a szemére hányta, hogy túl sok időt fecsérel rá. A kis veréb néhány nap múlva meggyógyult, és mivel nem akarta, hogy az ember állandóan veszekedjen miatta a feleségével, hazarepült a fészkébe. A paraszt, amikor észrevette, hogy a madár eltűnt, nagyon elkeseredett, és a keresésére indult. Meg is találta, mire az egész verébcsalád ünneplésben tört ki, megköszönve a gondos ápolást. Egy ládikót ajándékoztak neki, de a lelkére kötötték, hogy ki ne nyissa, mielőtt hazaér. Hát, uramﬁa, a ládikó teli volt értékes drágakövekkel! A feleség úgy gondolta, neki is jár jutalom, így ő is elment a verebekhez. Kapott is tőlük egy hatalmas ládát, de ebben nem kincs volt, nem ám! Kis ördögöcskék hemzsegtek benne, s alighogy az asszony kinyitotta a fedelet, ráugrottak és elüldözték. A parasztember, miután egyedül maradt, elköltözött a verebek országába, kunyhót ácsolt magának, amelyet a madarak tarkabarka virágokkal díszítettek, s máig is ott él, ha meg nem halt. (japán népmese)

A Nagyölvedi Alapiskola tanulóinak nyári élményei rajzban

Kollár Krisztián, 6. osztály

Tandlmajer Szabina, 6. osztály

Gubík Katalin, 6. osztály (balra) Sipos Vanessa, 6. osztály (lent balra) Monc Gabriella, 6. osztály Csomor Dániel, 3. osztály

Remény, Žiacka 4., szesülés. A megfejtést nyílt levelezőlapon szeptember 27-ig küldjé821 06 Bratislava vagy villámpostán 1. Termék, portéka, ami az üzletben kap- tek el szerkesztőségünk címére: ható, vagy remeny@remeny.sk (a tárgymegne2. Nem működik, vesztegel (pl. jármű), vezésbe írjátok be: Kuckó). 3. Magasztal, Megfejtés 4. Százas második 4 1 fele (!), A 35. számban közölt rejtvény megfejtése: 5. Kulcsol, reteszel, Szent Eulália Lívia vértanú. 6. Gabonanövény, 5 2 lóeledel. A nyertes: Cagala Dávid, Ipolyszalka. A rejtvény megfej6 3 Gratulálunk, az ajándékot postán küldtése a színessel jelölt jük! átlókban olvasható. Jelentése: az Oltáriszentségben való ré-

Készítette Lőrincz László

Rejtvény

Meghatározások:

• ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 22.

BESZÁMOLÓ

Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy, Aki holnap léssz: ma még nem te vagy. (Weöres Sándor) Keresd a Reményt a Facebookon!

Villámpostaládánkból Tutajtúra Augusztus elején rendezték meg az 1913-as vági tutajtúra centenáriuma alkalmából az ún. Jubileumi tutajtúrát, a legmagyarabb folyón, a Tiszán. Március táján, nagy unatkozások közepette láttam meg az interneten, hogy alig fél év múlva mi van készülőben. Körbekérdeztem pár embert, de Szaky volt az egyetlen, aki nem valamilyen kifogással válaszolt. Még aznap írtunk Szexilábnak, jelezve részvételi szándékunkat. Az előzetes jelentkezés után 4-5 hónappal eljött az idő, hogy elinduljunk Jándra. Mi a 0. napon érkeztünk. A feladatunk egyszerű volt: az ott lévő 10-20 embernek le kellett rakodnia két nagggyon nagy kamionról. Gerendák, deszkák, OSB lapok, hordók, deszkák, OSB lapok, gerendák, OSB lapok, hordók, hordók, hordók… Az 1. napon,

ezekből állt össze a tutajok alapja. A nap végére nagyjából készen is álltak. A 3. napon délig még mindenki tökéletesíthette a tutaját, kora délután ünnepélyesen felvontuk a zászlókat és elindultunk. Minden nap 1520 folyamkilomémiután mindenki megérkezett, tuta- tert tettünk meg. A mi tutajunk (Tujonként elosztottuk a „hozzávalókat”. rul) állandó legénysége 13 főből állt. A A 2. napon pedig megkezdődött a tu- kapitány (Szexiláb) plusz 12 matróz. tajok építése. Volt munka látástól vaku- Három 4-fős őrsbe voltunk beosztva, lásig. Egy-egy tutaj alatt 27 darab 210 mivel két őrsnek eveznie kellett, a harliteres hordó volt, 6x8 méteres, azaz kö- madik őrs pedig a szolgálatos őrs volt. zel 48 négyzetméteres tutajokat építet- A szolgálatos őrs feladata volt a főzés is, tünk. Ezen kívül 5x10 cm-es gerendá- mivel minden tutaj legénysége magákat használtunk, amelyeket csavarokkal nak készítette a reggelit, az ebédet és a raktunk össze, és falemezekkel (OSB vacsorát. Hozzá kell tennem, rég nem lapokkal) fedtük le a fedélzetet. Szóval ettem olyan jókat táborban, mint itt.

II. Felvidéki Ministráns Olimpia Augusztus 13. és 16. között került sor a II. Felvidéki Ministráns Olimpiára a Nyitrához közeli Nagykér községben. A tavalyi olimpia sikere után a nagykéri ﬁatalok újra összefogtak, hogy a ministráló ifjúság számára tartalmas és élményekkel teli négynapos programot nyújtsanak. Az olimpiai sportágak a következők voltak: labdarúgás, röplabda, asztalitenisz, sakk és ministránsvetélkedő. Augusztus 13-án, kedden délután került sor az ünnepélyes megnyitóra a helybeli alapiskola területén, amely erre a négy napra valódi olimpiai faluvá változott. Az iskola udvarán felsorakozott a 7 versenyző csapat – a helyi ministránsokon kívül Helemba, Bacsfa-Szentantal és Kisgyarmat községek alkottak egy-egy nagy csapatot, a többi 4 csapatban pedig a ministránsok vegyesen képviselték Besenyő, Berencs, Gramkövesd, Muzsla, Ebed, Somorja, Vezekény, Andód és Dunaszerdahely egyházközségeket, valamint a magyarországi Lövő egyházközséget. A megnyitó ceremónia a templomban folytatódott, ahol egy rövid szertartás keretében Farkas Zsolt atya megáldotta az olimpiai lobogót és az olimpiai fáklyát, majd visszatértünk az alapiskola éttermébe, ahol már várt minket az ünnepi ebéd. Az olimpia négy napjának nagy része sportolással telt: mind a 7 csapat igyekezett a legjobb teljesítményt nyújtani minden sportágban. Kedd délutántól szerda estig 3 sportágban mérhették össze erejüket a ministránsok: labdarúgásban, asztaliteniszben és röplabdában. Mindhárom sportágban a 4 legjobb csapat továbbjutott az elődöntőbe, amelyet csütörtök délután játszottak le; ám előtte – csütörtök délelőtt – a sakkmeccsekre is sor került,

s itt mindjárt megszületett az eredmény. Péntek reggelre tehát már csak a döntőket kellett lejátszani fociban, röplabdában és asztaliteniszben. A többi csapat számára a székesfehérvári Zöld Alma egészségfejlesztő alapítvány előadást tartott a kábítószerek káros hatásáról és azok fogyasztásának megelőzéséről. A döntő mérkőzéseken jelen volt Kiss Norbert, az Emberi Erőforrások Minisztéri-

umának ifjúságért és sportkapcsolatokért felelős helyettes államtitkára Magyarországról. Péntek délután megtartottuk az utolsó olimpiai sportágban, a ministránsvetélkedőben is a versenyt. Minden csapatnak fel kellett írni egy papírlapra a helyes válaszokat, amelyek nem csak a ministrálásról és a hittanról szóltak, hanem vegyesen voltak kérdések különféle témakörből: az iskolai tantárgyaktól kezdve a rajzﬁlmekig, ami nagy sikert aratott. Ezután az egész olimpiai csapat átvonult a templom udvarára, ahol már várta a ministránsokat Dojčán Miroslav, Nagykér község polgármestere; Bíróczi István helyi esperesplébános;

Természetesen nem abból állt az egész hetünk, hogy eveztünk, mint a gályarabok. A szervezők minden napra kitaláltak valamilyen érdekes programot. Volt például forgószínpad (itt volt masszás, henna, kávézó, szépségszalon stb.), vizeslufis kalózháború, különböző vízi játékok, legénységcsere… A 8. napon késő délután érkeztünk meg Dombrádra, ahol egy kisebbfajta ünnepséggel, gulyással, népzenével ünnepeltük meg az utolsó partraszállást és a tutajtúra sikeres végbemenetelét. Az utolsó napon a tutajok szétszerelése várt ránk, amit pár óra alatt végbe is vittünk, így maradt elég idő a titkos társak felkeresésére, egy utolsó eszmecserére, illetve a búcsúzkodásra. Így utólag bátran merem állítani, hogy a tutajtúra volt az életem eddigi legszebb, legjobb, legnagyobb, élményekben gazdag cserkészélménye. Sosem fogom megbánni és elfelejteni, hogy ott voltam. Baráth Márk

továbbá Farkas Zsolt és Karaffa János lelkiatyák, a Jó Pásztor Alapítvány és a Pázmaneum polgári társulás nevében, és a szervezőkkel együtt kiértékelték a II. Felvidéki Ministráns Olimpiát. A dobogó 3. helyére Helemba csapata került 155 ponttal, a 2. helyet Bacsfa-Szentantal csapata vívta ki magának 200 ponttal, az első helyet pedig sikeresen megvédte a tavalyi olimpia győztese - a nagykéri csapat, 230 ponttal. Így a II. Felvidéki Ministráns Olimpia kupája is Nagykéren maradt, amely mellé a község polgármestere átnyújtott egy emléktárgyat a község 900 éves évfordulójának alkalmából. Ezen kívül a Jó Pásztor Alapítvány és a Pázmaneum egy különdíjat is felajánlott a nyertes csapat legügyesebb ministránsának, aki egy ausztriai kiránduláson-zarándoklaton vehet részt. A többi helyezett is kapott ajándékokat a helybeli lelkiatya, a polgármester és a helyettes államtitkár jóvoltából. A kiértékelés után átvonultunk a templomba, ahol hálaadó szentmisén vettünk részt, amelyet mons. Ďurčo Zoltán, a Nyitrai egyházmegye püspöki helynöke mutatott be. A szentmisével befejeződött a ministránsolimpia, amelyről - úgy gondolom - minden résztvevő elégedetten és sok-sok örömmel, élménnyel tért haza szülőfalujába. Végezetül szeretném megköszönni minden kedves támogatónknak mind az anyagi, mind az erkölcsi és médiatámogatást. A már említetteken kívül a nagykéri vállalkozóknak és magánszemélyeknek is, akik különböző formában nagyon sokat segítettek a szervezőknek, hogy 2013-ban is megrendezhessük a Felvidéki Ministráns Olimpiát, amelyről képek, videofelvételek megtalálhatók a http://fmolimpia.blogspot.com weboldalon. A szervezők nevében: Andrusko Gyula papnövendék • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REJTVÉNY

GONDOLKODÓ

Szeptember 24-én lesz Szent Gellért püspök és vértanú emléknapja. Közismert tény magyarországi tevékenysége; az már talán kevésbé, hogy egy nagy viharnak ‒ és a pannonhalmi apátnak ‒ köszönhetően látogatott el Magyarországra, ahol István király (a püspök vonakodása ellenére) rábízta fiának, Imre hercegnek nevelését. ‒ A rejtvény vízsz. 3, 71 és 101, valamint függ. 1, 44 és 45 számú soraiból néhány további adatot ismerhetünk meg ennek az akkori magyarság körében nagyon közkedvelt püspöknek az életéből. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán szeptember 27-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ Vízszintes: 1. -va párja; 3. Minden vágya az volt, hogy itt telepedhessék le; 10. Szolmizációs hang; 12. Kortárs magyar színész (Attila); 14. Szórványos; 15. (Rossz) előjel; 17. Lopva figyel; 18. Római 1700; 20. Kontinensünk; 22. ....föld ‒ ázsiai ország; 24. Kötőszó; 26. Royal Air Force (a brit Királyi Katonai Légierő) rövidítése; 27. Nikkel és tantál; 29. B-vel: művészeti irányzat; 31. Német filozófus volt (Immanuel, 1724-1804); 32. Klór; 33. Amerikai színész (Robert de); 35. Rozália becézve; 37. Kettőzve: dunántúli város; 38. Az eseményt megelőző dolog; 40. Alarm; 42. Kíván, szándékozik; 43. ...mail (légiposta); 45. Vissza: a „stb.“ latin megfelelője; 46. Időegység; 48. A budapesti Semmelweis Egyetem korábbi nevének rövidítése; 50. Fenyőfa elfásodott termős virágzata; 52. Határozott névelő; 53. Menni, járni ‒ angolul; 55. Ad acta; 56. Indonézia autójele; 57. „.... kedvű volt az apám„; 59. Azután ‒ németül; 61. Becézett (vagy arab) férfinév; 63. Vetíthető fénykép; 64. Hajít; 66. Gyümölcsös; 68. A Maros román neve; 71. Szent Gellért eredeti neve (a nyíl ir. folyt.; a vastagított vonal a kereszt- és a vezetéknév

Megfejtés A 35. számunkban közölt rejtvény megfejtése: Az alázat teszi az embert alkalmassá Isten befogadására, az teszi képessé a bölcsességre. A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Buzsicky Ágnes, Szepsi. Gratulálunk!

közötti hézagot jelöli); 74. Orosz teherszállító repülőgép; 75. Megengedő értelmű határozószó; 77. Csillag ‒ ismert angol szóval; 78. = vízsz. 10; 79. Minimális, rövidebben; 81. Nagyon messze; 83. Belelóg a vége (!); 85. Lábas közepe (!); 86. Kárpitozatlan ülőbútor népies neve (ék. hiba); 87. Német női név; 89. A reformáció megindítója (Márton); 91. A biliárdgolyó lökéséhez kell (ék. hiba); 93. Fontos, hogy a késnek legyen; 95. Németországi folyó; 96. K-val: „jelez“ az üres gyomor; 98. Te egyedül; 100. Laza darab (!); 101. Az 1023-as évben remeteéletre szánta magát és erre a helyre vonult vissza; 102. Szlovák semleges nemű mutatónévmás; Függőleges: 1. A püspök itt született 980. április 23án; 2. A máj váladéka; 3. Szintén nem; 4. Dézsmadarab (!); 5. New General Catalogue - (a csillagok új általános katalógusa), rövidítve; 6. ... De Brahe ‒ svéd csillagász volt (1546-1601); 7. Santa .. ‒ Új Mexikó szövetségi állam székhelye; 8. Az emberi élet késői szakasza; 9. Ókori görög törzs; 10. ..... csata (1571. október 7); 11. A Diesel-motorok üzemanyaga; itt fölös névelővel; 13. Rimaszombati és Nagyszombati járások autóinak jelzése; 16. A

• ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 22.

Kincskereső kisködmön írója (Ferenc); 19. Orvosok által használt szóval: hasmenés; 21. Urán és ittrium; 23. A két világháború között magyar szövetkezeti áruközpont volt Galántán; 25. Oxigén és kripton; 28. Virág jelzője; 30. Angol férﬁnév; 31. Koreai autómárka; 34. Férﬁnév; 36. Megtermékenyített petesejt; 39. Ama személyeket; 41. Hibás darab (!); 44. Ez a pannonhalmi apát beszélte rá, hogy találkozzon István királlyal; 45. E hely püspökének nevezte ki István király 1030-ban; 47. Úttest ‒ angolul; 49. Egyenlő (értékű); 51. ...gia ‒ madártan; 54. Eszék horvát neve; 58. Babonás tilalom; 60. Adrianna becézve; 62. Halpete; 65. Régen lófogatú társas bérkocsi volt; 67. Köszméte; 69. Olasz rádió- és tv-társaság hazai rövidítése; 70. Szétszedhető, hordozható hajlékok; 72. Nemzetközi Szabványügyi Szervezet angol rövidítése; 73. A második betű duplázásával: író, műfordító és többszörös magyar bajnok bridzsjátékos (Géza, 1912-1990); 74. Női név; 76. Magyarországi szerb ‒ tájszólással; 80. Született ‒ latinul (nőnemben); 82. Zord vidék; 84. Lesül; 86. Igekötő; 88. Togo fővárosa; 90. Púp ‒ szlovákul; 92. Fekvőhely; 94. Régi súlymérték; 97. Román autók betűjele; 99. Rangjelző.

APRAJA-NAGYJA Fizetett hirdetések KÖSZÖNTŐ

Mély tisztelettel, sok szeretettel és hálával köszöntjük lelkiatyánkat, LENGYEL SÁNDOR vágai plébánost születésnapja alkalmából. Kérjük a jó Istent, éltesse még sokáig mindnyájunk örömére, erőben, egészségben, hogy fogadalmához híven hirdesse Isten szent igéit és nyerje meg a lelkeket ennek maradéktalan követésére. Szűzanyánk legyen égi szószólója élete minden napján. A vágai hívek és a rózsafüzér-társulat tagjai

Amíg szívem dobog, Szűz Mária, Nem szűnik szeretni Téged soha. Szívem szerelme, hódolat szaván, Sóhajt fel hozzád, üdvözlégy Anyám. 80. születésnapja alkalmából sok szeretettel köszöntjük FÜLÖP MÁRIÁT Taksonyban. Ez alkalomból jó erőt, egészséget kívánnak: húga, Juci és Erzsi a családjával, öccse, Anti és sógornője, Zsuzsi a családjával. A köszöntőhöz csatlakoznak a taksonyi rózsafüzér-társulat tagjai

„Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. Aki nekem szolgál, azt megtiszteli az Atya.”

ŐSZI AKCIÓ

Hála és köszönet Koller Gyula– Herdics Gyögy: Reménykedéseink

DEMETER ANNÁNAK a harmincéves kántori szolgálatáért a gímesi templomban. Kérjük a jó Isten kegyelmét és a Szűzanya segítő közbenjárását élete minden napjára. A gímesi hívek

Válogatás a Remény katolikus hetilap egykori és jelenlegi főszerkesztőjének cikkeiből – kemény kötés Ára: 2,95 Eur helyett 1,45 Eur

KÖNYVAJÁNLÓ Anyánk, Mária Nagyon sok írás és könyv jelent meg már égi Édesanyánkról. Hogy miért születik egy újabb ilyen imakönyv? Éppen az egyik Máriáról írt könyv címe bátorított: „Máriáról sohasem elég”. 104 oldal, színes krétapapíron. Ára: 2,90 Eur

Könyvrendelés: Cím: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 0948/057 508 • E-mail: office@remeny.sk

A 222 éve, 1791. szeptember

Keresők meditációi Összeállította: Bozay Krisztián A kötetben szereplő gondolatok kapaszkodók a mindennapok küzdelmeihez. Egy-egy gondolat hozzásegít életünk pozitív felfedezéséhez. Ára: 5,64 Eur

21-én született gróf Széchenyi István gondolataiból „Sokat kell tanulnia az embernek ahhoz, hogy megtudhassa, milyen keveset is tud.” „Merjünk nagyok lenni, s valóban nem olyan nehéz, de legyünk egyszersmind bölcsek is!”

Remény elérhetőségek Főszerkesztő-helyettes: Albán József Tel.: +421 (0)948 057 510 Felelős szerkesztő: Bertha Éva Tel.: +421 (0)948 057 509 Szerkesztő: Orbánné B. Mária Tel.: +421 (0)948 057 506

www.remeny.sk remeny@remeny.sk Hirdetésfelvétel, lapterjesztés: Blahóné Kamenár Gabriella Tel.: +421 (0)905 255 154 kamenargabi@gmail.com

KÖNYVRENDELÉS: office@remeny.sk vagy 0948/057 508

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Hidd, amit

Szentmise Máriavölgyben

énekelsz Bertha Éva „Aki szeret, az énekel, aki énekel, az kétszeresen imádkozik” (Szent Ágoston) Talán nem túlzás azt állítani, hogy az ima a hívő ember „anyanyelve”. S egész biztosan igaz a mottóban idézett Szent Ágoston-i mondás is: „…aki énekel, az kétszeresen imádkozik.”. Ismerjük vajon „énekes anyanyelvünket”? Elgondolkoztatnak olykor az ismerős templomi dallamok s énekeink szavai? Tamás József plébános írta egy helyen: „A magyar nép éneklő nép. Énekben mondja el örömét és bánatát, és ezzel vigasztalódik. A mai nyugtalan világban nagyon is szükség van erre, főleg a templom meghittségében.” Most lett a kenyér Krisztus testévé, most vált a színbor Jézus vérévé. Test már a kenyér, a bor igaz vér, hiszem ezt, ámbár elmémbe nem fér. Glória 123, ÉE 177 Íme, hitünk szent titka – halljuk minden szentmisében. Hitünk központi szent misztériuma, amelyet megmagyarázni, felfogni nem tudunk. „Csak” hisszük. Hisszük, hogy Jézus Krisztus valóságosan – bár érzékszerveinkkel nem megfogható módon – megjelenik, jelen van köztünk minden szentmisében a kenyér és a bor színe alatt. A racionális gondolkodás korában, amikor csak a kézzelfoghatót, a materiálist fogadják el sokan, csodálatos ajándékként tekinthetünk erre az ajándékra, és fogadhatjuk szívünkbe az Oltáriszentséget – az ajándékok Ajándékát. Nem lehetünk elég hálásak Istennek ezért. Egy hívő - bizonyára sokak nevében - így fogalmazott a kenyér és a bor színe alatt valóságosan jelen levő Krisztussal kapcsolatos tanúságtételében: „Nekem az Oltáriszentség a világ csodája, mert a Mindenség Ura van rejtett kenyér színében benne. Az örök szeretet, aki megváltott bűneimből, mindig megbocsát és hazavár. Gondja van ránk. Minden problémánkat megoldja, ha hittel és szeretettel fordulunk hozzá. Ő a legfőbb jó, és a mi boldogságunk. Vele élni öröm. Igazi jó barát. Ő az út, az igazság és az élet.” Boldog II. János Pál pápa pedig 2004-ben, a Mane nobiscum Domine kezdetű apostoli levelében az Eucharisztia évéről ezt írta: „Álljon szemünk előtt a szentek példája, akik az Eucharisztiában találták meg a táplálékot a tökéletességre vezető útjukon. Hányszor fakadtak könnyekre a megindultságtól, amikor e nagy misztériummal találkoztak, s élték át az Oltáriszentség előtt a „jegyes” örömének elmondhatatlan óráit.” Éljünk hát e szent Táplálékkal minél gyakrabban!

VII. Magyar Katolikus Nap 2013. szeptember 21., szombat, Palást 10.00 Dr. Herdics György: Megnyitó gondolatok a templomban 10.45–11.15 Mons. Szakál László: Hiszem, amit az Egyház hinni ád elébem – előadás a katolikus iskolában 11.30–12.00 Dr. Czellárik Mária: A hit ereje a gyógyításban SZÜNET 13.00 Zsidó János: Kereszténység és társadalmi élet – előadás a katolikus iskolában 14.00 Fehér Csaba: Példaadók emlékezete – előadás a katolikus iskolában (párhuzamos előadás) 14.00 Sárközi János: A Magyar Katolikus Egyház helyzete Trianon után – előadás a katolikus iskolában (párhuzamos előadás) 15.00 Nagy András: Helyünk a családban – előadás a katolikus iskolában 16.00: Ünnepélyes szentmise a templomban, főcelebráns: Kiss Róbert, a Nagyszombati főegyházmegye püspöki helynöke, szentbeszédet mond: Mahulányi József, a Besztercebányai egyházmegye püspöki helynöke Közben: 10.30–15.30 Szentségimádás a templomban 13.00-tól gyerekprogramok Szeretettel hívjuk és várjuk olvasóinkat a VII. Magyar Katolikus Napra!

Megjelent a Remény egylapos falinaptára a 2014-es évre!

Folytatódik a Remény Népfőiskola A Remény Népfőiskola második évfolyama 2013. szeptember 28-án, szombaton 9 órakor kezdődik Ipolyságon, a Fegyverneki Ferenc Egyházi Iskolában.

Megrendelhető: office@remeny.sk vagy 0948/057 508 Ára: 0,20 Eur

• ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP • 2013. SZEPTEMBER 22.

Szerkesztőségünk szeretettel hívja és várja az olvasókat és minden jó szándékú embert a Magyarok Nagyasszonya ünnepe alkalmából megvalósuló hagyományos zarándoklatra, a Pozsony melletti ősi kegyhelyre, Máriavölgybe. A zarándoklatra 2013. október 12-én, szombaton kerül sor. A program 11 órakor elmélkedő rózsafüzérrel kezdődik, 12 órakor szentmise, 14 órakor keresztúti ájtatosság lesz. Imádkozzunk közösen minél többen családjainkért, nemzetünkért, a világ békéjéért!

Hitoktatók találkozója Az SZPK Hitoktatási és Iskolai Bizottságának Magyar Kateketikai Albizott-sága találkozót szervez a lelkiatyák, kispapok, katekéták és minden érdeklődő részére szeptember 28-án (szombaton) Pozsonyban, a Miletič utcai Szalézi Rendházban a következő programmal: 9.00 – szentmise 10.00–13.00 – Juhos Imre teológiai tanár előadásai „Hiszek Jézus Krisztusban” címmel.

MANKÓ 2.1 - Felvételi Az animátorképzőt a Nyitrai és a Besztercebányai egyházmegye fiataljai számára szervezik. A résztvevők a 2 éves képzés során havonta 1 hétvégét töltenek együtt, péntek estétől vasárnap délig. Ezalatt elméleti és gyakorlati képzésben részesülnek a teológia, pszichológia, pedagógia és menedzsment területén, elmélyíthetik lelki életüket, megtapasztalhatják a közösség értékét. A gyakorlati rész során a kommunikáció, csapatmunka és a kisközösségek megszervezése kerül középpontba. A képzés végén a résztvevők az állam és egyház által elismert oklevelet kapnak. A képzésre olyan 17 éven felüli fiatalok, felnőttek jelentkezését várják, akik erős motivációt éreznek ifjúsági csoport kialakításához, közösség vezetéséhez. Jelentkezni 2013. október 3-ig lehet e-mailban a mankosok@gmail.com címen. A felvételi megbeszélésre október 5-én, Kolonban (Kolíňany) kerül sor. További információ: 0907 822 759