Remeny 2013 51 52 dec 04 05 by Attila Nagy

,,Kész vagyok meghalni Jézus nevéért és az Egyház védelméért.” (Becket Szent Tamás szavai a védelmére kelő szerzetesekhez)

REMÉNY XXIV. évfolyam 51–52. szám

2013. december 22–29. – Karácsony

Most születik!

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 1,00 Eur

6 10 22

„Ki jön az én házamba?” – A régi kedves játék szerint így szól az édesanya vagy édesapa, kitárva a karját gyermeke felé. Karácsony közeledtével mi is kitárjuk kezünket, szívünket, és elgondolkodunk: ki is az, aki eljön a házunkba, a szívünkbe, ki az, aki be akar lépni az életünkbe. Kicsoda Jézus Krisztus, akit karácsonykor az egész világ ünnepel? Keresztény hitünk szerint Ő az Isten Fia, aki közösséget vállalt velünk emberségünkben, hogy mi, emberek, közösségben lehessünk Vele az isteni életben. Bűneink, gyarlóságaink ellenére sem „minősített le” minket, nem sorolt a „bóvli” kategóriába, mert az Ő szeretete nem teljesítmény- vagy körülményfüggő. Karácsony evangéliumának, örömhírének ez a lényege,

Áldott ünnepek et

kíván

„Találkozzon mindenki Krisztussal” Karácsonyi történet A közösség von körém védőburkot

hogy Isten eljött a Földre. Azért jött, hogy megmutassa, milyen is az igazi szeretet. Ez a jó hír mindenkihez úgy jut el, azon a nyelven, olyan jelekkel, ahogyan leginkább fel tudja fogni. Isten üzenete, akarata ugyanis az ember számára, az élete eseményeiből megérthető. Boldogok, akik azt teljesítik, nekik részük lehet az Istengyermek életében! Akik viszont nem ismerik meg, azok életük nagy lehetőségét szalasztják el. Nézzük csak a karácsony szereplőit: Máriához méltó, hogy egy főangyal (Gábriel) ismertesse vele Isten rá vonatkozó tervét, és ő azonnal teljesíti: „Legyen nekem a te igéd szerint!” (Lk 1,38). (Folytatás a 2. oldalon)

ége y s tő n z s é e k r m e z e s k a in R a olvasó

AZ ÜNNEP FÉNYÉBEN (Folytatás az 1. oldalról) József szintén az angyaltól hallotta meg – álmában –, mit is kér tőle Isten, s ő fölkelt, és azonnal úgy tett, ahogy az Úr parancsolta neki. Pásztorok az éneklő angyaloktól tudják meg, hogy megszületett a Megváltó, és számukra is a jel saját életkörülményeik között mutatkozik: „Ez lesz számotokra a jel: gyermeket találtok pólyába takarva, jászolba fektetve.”(Lk 2,12). Elindultak, s mindent úgy találtak, ahogy az angyalok hirdették nekik. A bölcsek a csillagásztudományuk által ismerték fel az égi jelet, mégpedig a csillagot. Ők elindultak, hogy utánajárjanak, mit jelent ez a jel. Láttak valamit, s az addigi életük már kevés volt. Látni akarták azt a Valakit, akinek születését ez a csillag jelezte. Nem térítette el őket céljuktól semmi, ami nem égi fény. Nem hitetlenkedtek, amikor szegényes életkörülmények között találták az újszülött királyt. „Lényeglátók” voltak! Leborulva imádták a gyermeket, vagyis elismerték Istennek. Ez az igazi bölcsesség: Fölismerni Istent és leborulni előtte! Az írástudókhoz az Írások (a Szentírás) tanulmányozásán keresztül jutott el az információ. Pontosan idézték a szentírási helyet, Mikeás próféta jövendölését (Mik 5,3), de ők hitetlenek voltak, s így nem indultak el, hogy találkozzanak a Messiással. Pedig csak néhány kilométert kellett volna megtenniük… Heródes király az alattvalóitól, a bölcsektől és az írástudóktól tudta meg a hírt, de csak a hatalmát féltette. Nem érhetett el hozzá a szeretet. Ő a Gyermek életére tört. Mindezek után rá kell döbbennünk: Isten nekünk is szólni akar! Életünk eseményein, körülményein vagy éppen embertársainkon keresztül. Felfogom-e a jeleket, Isten üzenetét, s aztán teljesítem-e az akaratát, vagy csak magyarázkodom, hogy mit miért nem lehet megtenni, vagy kit miért nem lehet szeretni?

Tudom, hogy Aki eljött az én házamba, szívembe, életembe, azt akarja, hogy kövessem Őt. Első lépés: legyek emberré! Jó emberré! Aztán a második: tegyem én is szebbé, boldogabbá a körülöttem élők életét, ahogyan Ő is ezt tette velünk, nekünk. A következő évi rendkívüli szinódus témája a család lesz. Elgondolkodtató, hogy Isten Fia, amikor a világra született, nem ragaszkodott királyi palotához, kényelemhez, de ahhoz igen, hogy családba szülessen. A család a legkisebb szeretetközösség. Nekünk is feladatunk, hogy szeretetben közösséget kell alkotnunk, miként a Szent Család. Mária igenje, József tiszta, szelíd szolgálatkészsége csodálatos számunkra. Így fogadták az Urat. Az angyalok dicsőítő éneket énekeltek; az égbolt csillagot adott, a föld barlangot, a növények szalmát, az állatok meleget. Az egyszerű pásztorok egy kis élelmet hoztak a szegénységükből, a gazdag tudósok kincseket. Mindenki azt adta, ami tőle tellett, és amit várt tőle az Isten. Jézus születésekor összefogott a mindenség, hogy világra jöhessen az Isten szeretete. Az ellene támadók pedig kudarcot vallottak. A görög katolikus testvéreink karácsonyi időben így köszöntik egymást: „Krisztus születik – Dicsőítsétek!” Így mondják, jelen időben. Az Úr most születik! Életre szóló feladat, hogy szavainkkal, tetteinkkel megdicsőítsük Őt, aki most születik a mi szívünkben is. Fogjunk össze mi is egymással, s tegyük meg mindazt, ami tőlünk telik, hogy a mi életünkben is világra jöhessen az Isten szeretete. A Remény minden Kedves Olvasójának kívánom, hogy Karácsony ünnepén és életének minden napján töltse el szívét béke és szeretet!

Karácsonyi közelség Érdemes belegondolni: hallatlan és hihetetlen, hogy karácsonykor emberek milliói, sőt tízmilliói ünneplik meg egy gyermek születését. Családok látogatják egymást, ahol csak lehet, a szokottnál gazdagabb asztalt terítenek, komoly, meglett férﬁak bajlódnak színes csomagolópapírral, felnőttek állnak sámlira, hogy feldíszítsenek, csillogóvá tegyenek a szobában egy fát… Vagyis: abbahagyták azt, amit az év többi napján általában tesznek. S ebből a szempontból ma még az is mindegy, hogy a többségnél a motiváció – amiért most mást csinálnak, mint ami megszokott – már nem a Gyermek és az Ő születése. Ebből a szempontból, itt és most, mellékes, hogy hagyományból, a szeretet-ünnep miatt teszik vagy másért…: a tény – tény marad: ma emberek milliói, sőt tízmilliói próbálnak másként élni, úgy, ahogy máskor is lehetne, úgy, ahogy mindig kellene… Mi azért tudjuk: mindez a ma született Gyermek miatt van. Ő szólt bele így a történelembe, Ő alakította át így az evolúció kérlelhetetlennek tűnő farkastörvényét – a nagy hal megeszi a kicsit -, egyetlen szeretet-parancscsal: „Úgy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket!” Ezért ez a születésnap – jel. Üzenet, ami arról szól, közel van hozzánk az Isten. Nagyon közel: karnyújtásnyira jött, mert a normálisan érző ember önkéntelenül kinyújtja a kezét a Csecsemő felé. Ne csak egyszerűen • KARÁCSONY • 2013. DECEMBER 22–29.

jöjjünk rá, hanem döbbenjünk rá ma: nagyon közel van az Isten. Közel van, s ezért közel van mindaz, amit az Isten jelent: a Szeretet, a Jóság, az Odaadás, a Megbocsátás – a Megoldás. Nem elérhetetlen az Isten, nem hagyott minket magunkra. Bármilyen furcsa: Ő nem nélkülünk akar élni. Bár sokszor úgy élünk, mintha „távoltartási” engedélyt kértünk volna az Istennek, Ő van annyira „akaratos”, hogy udvariasan jelzi: Közel vagyok hozzád! Veled vagyok, s Benned akarok lenni. Gyakran úgy érezzük, igaza van a költőnek: Áll a nap fenn, áll a felhő, Nem jön fecske, nincs egy szellő, A víz nem látszik hogy folyna, Isten mintha bóbiskolna. Talán el is felejtette, Hogy a Földet teremtette A Tiszát is beletette, A halászt is leültette. (Szép Ernő: Tiszapart) Nos: Ő nem felejt… Azaz egyetlen dologban mégis „feledékeny” az Úr: ahol szívbeli, igaz bűnbánatot lát, ott elfelejti, sőt, eltörli a múltat! Karácsony éjszakájának egyetlen tanulsága: Isten nem a hangulatod függvénye; Ő – Realitás… Ha megérezted, hogy tényleg közel van hozzád az Isten, mostantól nem élhetsz úgy, mintha távol lenne hétköznapjaidtól.

LELKI TÁPLÁLÉK

Ezt üzeni... Becket Szent Tamás Koller Gyula

amás Londonban született 1118. december 21-én. Szülei normannok voltak s Londonban telepedtek le; kisgyermekként beadták a mertoni ágostonos kanonokok iskolájába, később tanulmányai folytatására Párizsba küldték. Édesanyja iránti szeretete diákévei alatt megóvta minden rossztól, és jóságra ösztökélte. Tanulmányai végeztével, édesanyja halála után, az otthon melegét nélkülözve erkölcstelen életet kezdett. Huszonöt éves korában megismerkedett Theobald püspök házanépével, és így bekerült a f iatal, Canterburyben tanult papok társaságába. Tamás hamarosan az öregedő püspök tetszését is megnyerte, és az megtette canterburyi fődiakónussá. Theobald püspök 1154-ben a harmincéves Tamás részére az ifjú II. Henrik királytól a kancellári tisztséget kérte. Henrik, a középkor egyik legkíméletlenebb királya, ekkor még fiatal ahhoz, hogy tanácsadás nélkül uralkodni tudjon, Tamás pedig rendelkezett azzal a f inom érzékkel, amellyel észrevétlenül tudott részt venni a király minden ügyében. Tamás kancellárként teljesen magáénak érzett mindent, ami a királyt érte, a király viszont, szenvedélyes és uralkodó alkata ellenére, egyre inkább függött tőle. Amikor Theobald püspök meghalt, Henrik úgy határozott, hogy Tamás lesz a canterburyi érsek. Tamás szembeszegült a határozattal: visszariadt az új állástól, mert világosan látta, hogy képtelen arra, hogy a király mellett egy mindenre igent bólintó, világias főpap legyen. Tamás előre megmondta a királynak: „Tudom, hogy Ön tőlem mint érsektől olyan dolgokat fog követelni, melyeket én képtelen leszek jó lelkiismerettel végrehajtani.” A király ennek ellenére azt hitte, hogy Tamás tovább is társa lesz a rosszban. Hosszabb gondolkodás után Tamás elfogadta a kinevezést: 1162. június 1-jén pappá, a következő napon pedig püspökké szentelték. Az angliai püspöki kar pedig – egy püspök kivételével - canterburyi érsekké választotta. Püspökké szentelése után megnőtt hivatástudata: a király szolgájából az Egyház védnöke, a király emberéből Isten emberévé vált. Ennek következtében azonnal lemondott kancellári hivataláról. Henrik király ezt a lépést személyes sértésnek vette, úgy tekintette, hogy Tamás fölmondta az iránta való engedelmességet. Ingerlékeny természete következtében azonnal olyan lépéseket tett, amellyel az érsek jogkörét korlátozta. A püspökök - bár egyetértettek a tiltakozó érsekkel -, megijedtek a királytól, és egymás után a király mellé álltak. Tamás egyedül maradva levélben kérte a királytól, hogy barátian értsék meg egymást. Amikor ez nem történt meg, a király 1164 októberében

December 29. Northamptonba, zsinat elé idézte Tamás érseket, s azzal a váddal, hogy semmibe vette a király intézkedéseit, elítéltette, és gazdasági szankciókat is életbe léptetett ellene. Tamás betegen, teljesen magára hagyva, püspökeitől megfosztva hallgatta a király fenyegetését. Gyóntatója tanácsára elfogadta, hogy ami történni fog, az nem az ő személyes dolga, hanem Isten ügye, aki övéit soha nem hagyja el. Késő éjszaka, álruhában elhagyta Northamptont, és kikötött Franciaországban. Mivel Tamást kinevezésének körülményei és személyes alkalmatlanságának érzése nyugtalanította, elment Sens-be a pápához és a pápa kezébe adta érseki hivatalát. III. Sándor pápa megtartotta őt a szolgálatában, de elküldte Pontignybe, hogy az ottani ciszterci apátságban tanulja meg a szegény és egyszerű életet, hogy később „a szegények vigasza” lehessen. Vezekelt, tanult, imádkozott a szerzetesekkel együtt, és intézte azokat az ügyeket, amelyeket a pápa rábízott. Több kísérlet után 1170 júliusában megtörtént a látszólagos kiengesztelődés az érsek és a király között. Tamás boldogan írt hazatérése után a pápának a király barátságos viselkedéséről, azt azonban fájlalta, hogy Henrik megtagadta tőle a békecsókot. Alig telt el két év, amikor Tamás egyik intézkedésére Henrik dührohamot kapott, és szitkozódott. Egyik mondatát négy zsoldosa úgy értelmezte, hogy Tamást el kell távolítani az útból. Erre rátörtek a templomban tartózkodó érsekre, és 1170. december 29-én Canterbury székesegyházában meggyilkolták. Halála után három évvel, 1173-ban szentté avatták. * * * Tamás édesanyja mellett nagyon becsületes életet élt, az anya halála után az otthon melegét nélkülözve kallódni kezdett. Amikor aztán jobb társaságba került, igyekezett becsületesen kiszolgálni püspökét és később királyát is. Amikor pedig érsek lett, Tamásból „kibontakozott” mindaz a jó, amit édesanyja védelme alatt f iatalként élni kezdett. A megpróbáltatások közepette egészen Isten emberévé vált. Halála előtt vértanúságra készen megvallotta: „Ellenségünket inkább a szenvedéssel, mint a harccal fogjuk legyőzni'.” Szavain érdemes elgondolkodnunk! A neheztelés, az irigység és a gőg nem tartoztak Tamás jellemvonásai közé. Nem gondolt bosszúállásra sem a hűtlen püspöktársakkaI, sem az őt gyűlölő királlyal szemben. Még a számkivetésében is barátságos leveleket intézett a királyhoz és őszintén kereste a megbékélést. Bárcsak mi is tanulnánk tőle!

„És lett Világosság”

HÉT

ről re

Betlehem közelében tanyázó pásztorok körében nagy csodálkozást váltott ki az égen megjelenő szokatlan csillag. Ez a leereszkedő csillag mintha azon az éjjelen belehullott volna az emberiség életébe. Nem csak a pásztorok szívében lobbantotta lángra a sejtés örömét, hanem az egész világ számára valami újat hozott, eddig még soha nem látott örömet: egy Gyermeket, akinek megismerésétől számítanak mindent. Azon az éjszakán Fény jött az addig sötétben botorkáló világba. Izajás pró-

belőlünk valami: a világosság, melynek belülről kell megvilágítania mindent, onnan kell utat mutatnia. Amíg a külső fények uralnak minket, és azok határozzák meg életünket, addig nem tudunk őszinte, gyermeki szívvel rácsodálkozni a belső Fényre. Így maradunk továbbra is sötétben botorkálók, akik nem képesek meglátni a „nagy fényességet”. Pedig karácsony arra hív meg bennünket, hogy lássunk, hogy bennünk is a Világosság győzedelmeskedjen.

féta szavai, mely szerint „a nép, amely sötétben jár, nagy fényességet lát” (vö. Iz 9,1), beigazolódtak. Már tisztán kellene látnunk, a betlehemi fénynek kellene átjárnia szívünket. Mégis teljesen más fények határozzák meg életünket. Karácsonyra készülődve sajnos nem az adventi koszorú fénye világítja be hétköznapjainkat. Helyette a bevásárlóközpontok szemfényvesztő varázsa az, amelynek teret biztosítunk. Díszvilágítást kap épület, kerítés, utcai fenyő, minden más lesz, fényárban úszik a környezetünk, de ott legbelül mégis sötétség van. Mintha hiába kértük volna advent reggelein: „törd át az éj zárt ajtaját”. A belső éjszaka nem múlik. Még mindig vakon állunk (belső) világunk közeli és távoli jelenségei előtt. Ha mernénk körültekinteni, önmagunkba nézni, könnyen felismernénk, hogy nem látunk messzire, mert hiányzik

Amint Isten egyetlen szóval teremtette a világosságot a teremtés elején – „egyet szólt az Isten” (Zsolt 62) –, úgy a mi lelki életünkben is egyetlen apró impulzussal, a karácsonyi Fénnyel szeretne valami újat létrehozni, nagyot alkotni. Legyünk ebben partnerei. Hagyjuk, hogy karácsonykor Isten alkotó szava a mi életünkbe is Fényt hozzon! A betlehemi Fényt csodáló pásztorok hite követendő példa számunkra, ugyanis karácsonykor minden pásztorszívű ember ugyanazzal a hittel, a pásztorok hitével szemléli azt a megfoghatatlan és leírhatatlan Világosságot, melyet a János evangélium szerzője így fogalmazott meg: „a világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel” ( Jn 1,5). karácsonykor bennem is világítania kell a Fénynek, a bennem levő sötétséget is le kell győznie! Befogadom?

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AMIRE HITÜNK TANÍT

Megmagyarázzuk!

Karácsony, december 25. Isten Fia, Jézus Krisztus földi születésének ünnepnapja. Az ünnep tárgya a megtestestült Ige földi születése a Boldogságos Szűz Máriától Betlehemben. E születés az üdvtörténet központi eseménye, mert aki született, nemcsak az ember ﬁa, egy az emberek közül, hanem Ő az Atyától a Szentháromságban az idő kezdete előtt születő Fiú. Születése mindenki számára üdvösséget hoz, aki engedi, hogy lelkében a kegyelem által megszülethessék az üdvözítő Jézus. A karácsony misztériuma tehát hármas születés: az öröktől való, a földi (történeti) és a kegyelmi (a hívők lelkében való) születés. Az üdvtörténetben Jézus születésének fókusz és tengely jellege van: az előtte történtek rá irányulnak, az utána történtek belőle következnek, és az emberi történelem Jézusért van. E születés történetisége komolyan nem vonható kétségbe, időpont-

ja az egész földkerekségen általánosan elfogadott időszámítás kezdőpontja: ehhez viszonyítva számítjuk a történelem eseményeit Krisztus előtt (rövidítve: Kr. e.) és azóta: Krisztus után (Kr. u.).

A karácsony szó gyökere valószínűleg a latin incarnatio. Mások szerint szláv jövevényszavaink legősibb rétegéből származik: a korcun, 'átlépő' (a téli napfordulóra utal) a korciti, 'fordul, lép' ige-

A szentségekről röviden

névi származéka. A magyarokon kívül csak a keleti szlovákok, máramarosi ruszinok, valamint a huculok jelölik e szóval az ünnepet, más szláv népeknél a bozié, „Istenﬁa” él. A magyarban él a „két karácsony” kifejezés is: a nagykarácsony napja, december 25., kiskarácsony újév napja, január 1. A niceai zsinat (325) tette karácsony napjára a születés ünnepét, hogy az ariánusokkal szemben, akik tagadták Jézus istenségét, ezzel is az emberré vált Istent magasztalja. A napot nem véletlenül választották ki: a Mithrasz-kultusz ekkor ünnepelte a Nap születésnapját és sötétség fölötti győzelmét (Natalis Solis invicti). 380 körül Hispániában kezdték december 25-ét ünnepelni. Ősi hagyomány szerint Jézus éjjel született, mint ahogy éjjel is támadt föl. Ettől a gondolattól indítva az őskeresztények karácsony egész éjszakáját térden állva, imádsággal töltötték. (forrás: Katolikus Lexikon)

Hidegháború avagy az Apostoli Szentszék keleti politikájának kezdetei

A házasság a Szentírásban

Magyarországon Babos Anikó Egyes kérdések a tárgyalássorozat alatt

Isten kezdettől fogva férfinak és nőnek teremtette az embert, olvashatjuk a Szentírás első lapjain. Az Úr Jézus Istennek ezt az eredeti terve szerinti férj-feleség kapcsolatot szentségi rangra emelte. Jézus sokat beszélt a házasságról, annak egységéről és főleg a felbonthatatlanságáról. Szent Máté evangéliumában például ezt olvassuk: „…odamentek hozzá a farizeusok, hogy próbára tegyék. Ezt kérdezték: »El szabad a férfinak bármilyen okból bocsátania a feleségét?« Így felelt: »Nem olvastátok, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket, és azt mondta: Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, a feleségéhez ragaszkodik, és egy test lesz a kettő? Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét«” (Mt 19, 3-6). A házastársakat tehát Isten köti össze Krisztus és az Egyház szeretetközösségének mintájára, ahogy erről Szent Pál tanít: „Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből. Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben férjének. Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte, hogy a keresztségben szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogóvá akarta tenni az Egyházat, amelyen sem szeplő, sem ránc, sem egyéb efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen. Így a férj is köteles szeretni feleségét, mint saját testét. Aki feleségét szereti, önmagát szereti. A saját testét senki sem gyűlöli, hanem táplálja, gondozza, akárcsak Krisztus az Egyházat. Mert tagjai vagyunk testének. »Ezért a férfi elhagyja apját, anyját, feleségével tart, és a kettő egy test lesz.« Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket” (Ef 5,21-33). Itt nem arról van szó, hogy ki parancsoljon, és ki engedelmeskedjék. A férjnek talán nem kell engedelmeskednie? De a férjnek is kell engedelmeskednie, az asszonynak is fel kell áldoznia magát a férjéért, mert mind a ketten egymás számára Krisztus szeretetét jelzik és közvetítik. A kölcsönös átadásban és elfogadásban alakul ki a közösség, a házasság közössége. Ez a közösség az egész embert átfogó, testben és lélekben, szeretetben létrejövő közösség. Nemcsak érdekközösség, hanem élet- és sorsközösség, jó és rossz napokban egyaránt, és nem egy időre, ideig-óráig tartó, hanem egy egész életre szóló közösség.

• KARÁCSONY • 2013. DECEMBER 22–29.

A vallásszabadságot érintő egyéb panaszok Ide sorolhatjuk a szerzetesrendek, a szabad hitoktatás ügyét, valamint a szemináriumok megoldatlan helyzetének problémáját. Az első és második tárgyaláson szerepeltek napirendi pontként. Annyira ellentétes volt ezen ügyekben a két fél álláspontja, hogy még 1964ben sem jutottak egyezségre egyik kérdésben sem. Amíg a Szentszék egyházellenességről beszélt, a magyar kormány mindvégig kiállt amellett, hogy törvényes állapotok uralkodnak az országban, gyakorlatilag is biztosítják a lelkiismereti és vallásszabadságot. A Mindszenty-ügy A püspökök kinevezésének ügye mellett Mindszenty József helyzetének problémája is végig markáns eleme volt a tárgyalásoknak. A magyar fél arra számított, hogy majd Casaroli veszi fel ezt a kérdést napirendi pontnak, ám ezt az első tárgyalási napon nem tette meg a szentszéki küldött, és ez olyannyira meglepte a magyar kormányt, hogy elkövetett egy hibát: „Bizonyos taktikai hiba volt, hogy e kérdés tárgyalását megbízottaink kezdeményezték.” Ám ennek nem lett nagy jelentősége, hiszen Casaroli rögtön kijelentette, hogy a Szentszék elfogadhatónak tartja a megoldás elé támasztott magyar feltételeket. Ezt a rendkívül fontos és kényes kérdést mégsem sikerült megoldania a feleknek. Abban viszont egyetértettek, hogy a Mindszenty-ügytől függetlenül készek néhány gyakorlati kérdésben megállapodni. Maga a tárgyalás, mint módszer választása, mindkét fél számára előnyös volt, hiszen megszületett a részleges megállapodásként ismert dokumentum 1964. szeptember 15-én. Úgy gondolom azonban, hogy végig nagyobb tárgyalási erővel bírt a magyar fél, hiszen sokkal előnyösebb pozícióból indult, lényegesen jobban ismerte a Szentszék érdekeit, valódi céljait, mint fordítva, és neki nem volt annyira sürgős enyhíteni a magyar egyház problémás helyzetén. A konkrét tárgyalási célok közül ugyan számszerűen többet ért el a Szentszék (püspökök kinevezése, állameskü), mint a Magyar Népköztársaság (püspökök kinevezése), mégis úgy gondolom, hogy a tárgyalások igazi nyertese a magyar fél volt, mert a részleges megállapodással lényegesen nagyobb mértékben került jobb helyzetbe, mint Róma.

AMIRE HITÜNK TANÍT

VÁRUNK RÁJUK –

A SZENTEKRE!

Összeállította: Mészáros Ádám

A nagy orosz író, Dosztojevszkij a Démonok című munkájának előszavában írja, hogy a hitre vonatkozó kérdéseknek és kétkedéseknek lényege tulajdonképpen az, hogy a mai civilizált, európai ember tud-e hinni Jézus Krisztusnak, az Istenembernek istenségében, vagy nem.

gekről, alázatos hitű pásztorokról. Minden olyan szép, olyan megható. Szívesen foglalkozik velük a képzelet. Megértik a gyermekek is. De szívesen átadják magukat az ezekből kiáradó szép hangulatnak a felnőttek is. De a hit dolgaiban kételkedésre nevelődött mai ember hajlamos arra,

vább nem fokozható szegénységben világra jönnie? Ha éppen ezek miatt nem akar hinni a karácsony valóságában? Ha ezért tartja mesének, gyermekeknek való gyerekes ünnepnek. Hiszen Istenhez mégis más keret, más fogadás illett volna – mondja! Pedig Istenhez egyedül ez, ez a kitervelt, kigondolt, kikészített szegénység illett. Próbáljuk meg másképpen csinálni! Gondoljunk el más Betlehemet! Milyen házat, milyen palotát akarunk építeni, hogy méltó legyen az Isten Fiához? És hogyan akarjuk berendezni, milyen bútorokkal, függönyökkel, kályhákkal, képekkel, milyen kényelemmel és szépségekkel, hogy Hozzá méltó környezet legyen? Vajon melyik bankárnak a háza vagy melyik királyi palota volna Hozzá illő? Menynyi betétje, aranya, gyöngye legyen, hogy gazdagnak mondjuk? Mennyi

A hitnek vagy hitetlenségnek kérdése tehát az orosz író szerint a Jézus istenségében való hitnél csúcsosodik ki, s korunk gyötrő vallási problémája tulajdonképpen ebben áll, hogy vajon a mai ember egyáltalában képes-e erre a hitre. Ha valamikor jogosult ennek a kérdésnek feltevése, úgy karácsony ünnepén az. Karácsony Isten emberré levését hirdeti. Liturgiájával, jámbor szokásaival, hagyományaival azt a meglepő híradást ismétli, azt a legnagyobb történelmi tényt idézi emlékezetünkbe, hogy egyszer, az idők teljében Isten leszállott a Földre, és olyan lett, mint egy az emberek közül. Éppen ezért kísérti meg a kételkedés az embert. A karácsony ünnepe költőien szép, hangulatos ünnep. Szó van jászolról, barlangról, csendesen kérődző barmokról, zizegő szalmáról, mosolygó gyermekről, gyerekét gondozó anyáról, a kis család fölött aggódva őrködő férﬁról, éneklő angyali sere-

hogy ezeket csak hangulatkeltőnek, gyerekek és hiszékeny emberek ünnepeinek vegye, s a hitet és a hit tartalmát azonban – éppen a költői, hangulatos külsőségek miatt – elvesse. Úgy hiszi, túl sokat tud ahhoz, hogy a barlangról, jászolról, pásztorokról, angyali énekről szóló mesével Isten emberré-levését elhitessék vele. Túl okosnak gondolja magát, semhogy ezt a jámbor előadást komolyan vegye. Sőt, éppen ezek a körülmények teszik előtte valószínűtlenné a hit tanítását. Istent barlangban, szalmán, barmok és pásztorok között nem tudja elképzelni. Szerinte Isten, ha valóban a Földre szándékozott jönni, nem ezen a módon, hanem Istenhez méltó és illő körülmények között jelent volna meg. Nem lehet csodálkozni, ha az ember megborzong, s a barlangtól és a vele összefüggő hittétel elfogadása elől menekülni akar. Ha nem tudja felfogni, hogyan lehetett Istennek ilyen kitervelt, kikészített, ilyen to-

föld, melyik ország legyen a birtoka, mekkora legyen a hadserege, testőrsége, hogy hatalmasnak hívják? Nem! Az Isten ﬁához ez a környezet, ez a kiszámított, kitervelt szegénység illett, melyen megütközik a nyárspolgári észjárás! Így mutatta meg, hogy végtelenül gazdag, nincs szüksége semmire, a föld Neki nem is tud adni semmit. S csak így, ennek a radikális szegénységnek a hangsúlyával adhatta legmesszebb-hangzóan a ﬁgyelmeztetést, hogy a kultúra, a haladás, a nemesedés elsősorban a lélek műveltsége, ereje és fejlődése, s nem a technika, nem a gépek, nem a civilizáció fejlettsége. Lehetetlen a betlehemi barlangnak ezt a tanítását a mai embernek meg nem értenie. Külsőségekben, technikában milyen szédítő kultúránk van! Az utcák éjjel fényesebbek, mint nappal, a házak tetején elektromos szivárványok szikráznak, gépek száguldanak az utakon, szárnyas emberek szegik a levegő-

Történelmi tény, hogy kis nemzetünk aránylag nagy számú boldoggal és szenttel büszkélkedhet. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy szintén szép számmal vannak múltbeli hitvallók, életszentség hírében elhunyt magyarok, akik boldoggá-, ill. szenttéavatási eljárása folyamatban van. Időszaki rovatunkban őket szeretnénk a Kedves Olvasónak bemutatni. Szükségünk van a példájukra: várunk rájuk – a szentekre!

Márton Áron (1896–1980)

Karácsonyi szentbeszéd (Részletek)

eget, könyvek ezrei ömlenek a piacra hetek alatt. Gyárilag állítják elő a kényelmet és műveltséget. A külső gazdagodással és haladással nem járt együtt a lélek gyarapodása. Leszegényedtünk, mert a betlehemi barlang tanítását nem értettük meg. Krisztus nem helyezkedett szembe a haladással, nem akarta visszafordítani az előre törtető embert a trogloditák barlangja felé. De beleállította barlangját a civilizált világ közepébe, hogy ﬁgyelmeztessen, hogy a puhaság érzéketlenné tesz, elkábít és megkeményít, s csak a lélek az, ami a földi gyötrelmek szorításából ki tud emelni; a földi élet leselkedő gyötrelmeit győzelmesen el tudja hárítani. Az ismeretlen názáreti szűz, az egyszerű falusi ács és a darabos, hívő lelkű pásztorok illettek melléje. Csak ezek voltak méltók, hogy körülvegyék, ami-

kor a Földre érkezett. A hatalmasokra és bölcselkedő, fontoskodó emberekre nem volt szüksége. Mit szólhattak volna azok? Nem, nem! Ezek szívét más, az Istentől idegen gondolatok, törekvések és vágyak kötötték le. A pénz, a hatalom izgatta, s élvezetek után szaladtak. És kegyetlenek voltak, kicsinyek és nagyok egyaránt marakodtak. Istennek azok kellettek, akik minden gondolatukkal feléje hajolnak, s egész lelküket belevésik az Ő tágra nyitott, isteni mélységeket rejtő szívébe. S most is ezeket keresi, bölcsője körül ezeket látja szívesen. A jóakaratú, alázatos lelkeket, akik nem hitetlenkednek, nem sokat okoskodnak, hanem beismerik, hogy szenvedő, az élet durvaságai alatt meg-megvonagló szívű emberek, s gyarlóságokkal megrakott szívüket gondjaikkal együtt bizalommal teszik le a Gyermek mindenható kezébe. (1936. december 25-én, Kolozsváron mondott szentbeszéd)

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

FAGGATÓZÓ

Azt kívánom: „Találkozzon mindenki Krisztussal....” Az idei évben is megérkeztünk advent útján karácsony ünnepéhez. A tavalyi karácsony óta számos esemény tette színessé az Egyház életét, melyek között vitathatatlanul jelentős helyet foglal el a márciusi pápaválasztás. Így az új egyházfő, Ferenc pápa első karácsonyát ünnepli a Vatikánban. Ennek kapcsán kapta idei elnevezését a Szent Péter téren felállított betlehem: Ferenc 1223 – Ferenc 2013. Ugyanis Assisi Szent Ferenc, akinek nevét viseli a jelenlegi Szentatya, a betlehemállítás atyjának is nevezhető. A Pápai Ház prédikátora, Raniero Cantalamessa kapucinus szerzetes az idei adventi péntekeken tartott lelkigyakorlatos elmélkedéseiben Ferenc pápa és munkatársai számára szintén az assisi szent életével kapcsolta össze gondolatait a karácsonyra való előkészület jegyében. Hétszázkilencven évvel ezelőtt Szent Ferenc elsőként valósította meg ötletét, hogy még jobban felelevenítse Krisztus születését, egy barátja segítségével berendeztetve egy barlangot jászollal, szalmával, szamárral, alkalmi színészekkel, akik az esemény egyes szereplőit személyesítették meg. De vajon a mi betlehemállításaink, karácsonyi szokásaink, ünneplésünk valóban Krisztus születésére irányítják figyelmünket? A betlehemi figurák az ünnepek után visszakerülnek a dobozba, a – Mindannyiunk életútja egyedi, mégis mindannyian az életszentségre kaptunk meghívást. Ön hogyan döntött arról, hogy éppen kapucinus szerzetes-papként törekedjen ezt a megszentelődést megélni? – Nagyszerű családba születtem és nevelkedtem, amely átadta nekem az élet fontos értékeit: az egyenességet, a jóságot, a nagylelkűséget, az odaﬁgyelést a másikra és az önfeláldozást másokért. Szüleim bár a kereszténységgel áthatottak voltak, nem túl vallásgyakorlók. Anyai ágú nagyanyámtól kaptam a hit alapjait, aki mélyen vallásos keresztény volt. Ennek ellenére tizenhárom éves koromban, mint annyi kortársam, eltávolodtam az Egyháztól, persze nem tettem ki tudja milyen dolgokat. Mindig komoly és elfoglalt ﬁú maradtam, azért is, mert otthon kemény rend uralkodott. Tizenhét éves koromban jó eredményeim és látszólagos boldogságom ellenére az üresség és elveszettség érzése kerített hatalmába. Semmi nem hozott elégedettséget, de az Úr várt rám. Vágyódtam visszatérni hozzá, a vasárnapi misékhez, a plébániai tevékenységekhez, de még nem sikerült mindent megvalósítanom. A nizzai egyetemen klasszikus és középkori olasz nyelvet és irodalmat kezdtem tanulni. Az

egyetemi környezet mindenféle volt, csak vallásos nem, s az első év inkább a szórakozásról szólt, mint a tanulásról. A jó ﬁú szinte elkallódott. De a rendezetlen életből fakadó elégedetlenség Hozzá vezetett, azzal a vággyal, hogy újra keressem és komolyan megismerjem az Egyetlent, aki meg tudja tölteni és igazi értelmet tud adni létezésemnek. Így sok megfontolás és imádság után egy lelki vezető segítségével szerettem volna az Úré

• KARÁCSONY • 2013. DECEMBER 22–29.

betlehemi jelenet szereplői elcsomagolják jelmezeiket. Mi marad meg számunkra a karácsonyból? Jézus Krisztus születésének igazi átélése nyomot hagy az ember életében. Aki belekóstol a vele újjászületett kapcsolat szépségébe, nem akarja dobozba csomagolva félretenni azt. Aki hagyja magát áthatni annak örömével, hogy Jézus születése a mi Megváltónk érkezése, aki konkrét életutunk napfényes és borús szakaszaiban egyaránt útitársunk akar lenni, aki segíteni akar az életszentség útján haladni, hogy egyszer a célba érkezhessünk, az nem akar csak úgy egyszerűen véget vetni az ünnep lelkesedésének. Karácsony ünneplése után is úton maradunk. Csak már kicsit másabb lesz ez az út. Másabbnak kellene lennie. És ez a szüntelenül megújult továbblépés jelenti a haladást az életszentség útján. Az életszentséggel összefüggő témákról beszélgettem a Szent Ferenc lelkisége szellemét követő kapucinus szerzetessel, Jean Marcel Rossini atyával. Egy kapucinus évfolyamtársam papszentelésén ismertem meg őt. Korzika szigetéről származik. A két szigetből álló, tizenegy közösséget magában foglaló szerzetesi tartományuk másik szigetén, Szardínián töltötte szerzetesi éveinek nagy részét, néhány hónapja Rómában él és végzi szolgálatát.

lenni, mégpedig mint kapucinus, mert ez volt az egyetlen rend, amit ismertem. Ma, huszonhárom szerzetesi év után, tizenkét éve papként azt mondom, hagyni cselekedni az Urat és hagyni, hogy ő vezessen, soha nem tévedés. – A szardíniai Cagliari kolostorában hat éven keresztül a ﬁatal kapucinusok formációját segítette. Hogyan lehet a mai korban helyes útmutatást adni a megszentelődésben, illetve mi a feladata egy lelki vezetőnek ebben?

– Pappá szentelésem után először a jelöltekkel voltam megbízva hat évig, majd Cagliariban újabb hat évig a teológiát tanuló szerzeteseink nevelő mestere voltam. Nagyszerű, ám nagyon megterhelő tapasztalat. De egy dolog biztos, az Úr az, aki mindent cselekszik. A nevelő mester jelzi az utat, az életszentséget mint célt, s a másik, ha akarja, elhatározhatja magát, hogy ezen az úton haladjon, de Isten az,

aki vezet, az ő kegyelme, nem pedig a mi erőink vagy jószándékunk. – Az életszentségre akar buzdítani minden szent példája. Ők már végigjárták ezt az utat Isten segítségével. Bizonyítják, hogy Isten kegyelmének köszönhetően lehetséges dologról van szó. Az Önök rendjéből is számos szentet tisztelünk, egyik legismertebb közülük Szent Pio atya. De a már említett cagliari kolostorból is származnak szent életű kapucinusok, sőt az ott élő emberek között elterjedt az a szóbeszéd, hogy ebben a kolostorban minden korban él legalább egy szent életű kapucinus. Kikről van szó? – Valóban a kolostor alapításától kezdve több személy élt itt az életszentség hírében, néhányuk életszentségét az Egyház hivatalosan is elismerte. Megemlíteném Laconi Szent Ignácot (+1781) és Gesturi Boldog Nicolát (+1958), valamint Isten szolgáit, Jakab testvért (+1643),

Szentnek lenni nem kevesek előjoga, hanem mindenki hivatása.” (Ferenc pápa november 21-i tweet üzenete)

FAGGATÓZÓ

Vigyük el szívünket Istenhez, Márián keresztül, egész életünket, minden nap.” (Ferenc pápa Cagliariban mondott homíliájából, 2013. szeptember 22.) – Magyarországi Szent Erzsébet szobra a mi templomunkban is a ferences harmadrendiek jelenlétére utal. A harmadrend tagjai mindig védőszentjükként tekintenek Erzsébetre, ezért ma is nagy tiszteletnek örvend körünkben.

Nicolo testvért (+1708) és Nazareno testvért (+1992), de több szentség hírében meghalt szerzetestestvérünk nevét olvashatjuk még krónikáink-

egyértelműen az ég felé vezető útra utalnak. – A szentekről beszélgetve megemlíteném, hogy a cagliari kapucinus templomban az oltár

Találkozásunk alkalmával Jean Marcel atya bemutatta kapucinus közösségük római házát, ahol most él. Ez a ház kicsit eltérő a többi tipikus kolostoruktól, ugyanis az itt élő kapucinus közösség különleges feladata a szerzetesrend szenttéavatási ügyeinek intézése. Az életszentség hírében földi életüket befejezett férﬁak és nők, papok, szerzetesek, laikusok boldoggá-, illetve szenttéavatási ügyei több ezer oldalas iratainak tanulmányozása mellett itt végzik a világ minden tájára küldendő ereklyék bekeretezését,

Áldjon Uram, Tűz bátyánk, Vele gyújtasz világot éjszakán. És szép ő és erős, hatalmas és vidám.” (Részlet Assisi Szent Ferenc Naphimnuszából) ban is a közösség levéltárában. Arról beszélni, hogy ez ma is tart-e, egy kicsit hazardírozás lenne, mert az embert életútja végén ismerjük meg igazán, de a jó gyümölcsök a fa kiválóságáról beszélnek, és látva ennek a jó törekvésnek jeleit, azok

fölött elhelyezett Szent Ferencszobor mellett kiemelt helyen látható Árpád-házi Szent Erzsébet szobra, aki földi életének utolsó szakaszát ferences harmadrendiként élte. Mit jelent ma az ő személye a ferences lelkiség követőinek?

lepecsételését. A precíz munka megtekintése közben tovább kérdeztem Jean Marcel atyát. – Augusztustól Rómába helyezték át, a kapucinus szenttéavatási ügyek posztulátoraként

dolgozik. Hány esetet dolgoznak fel aktuálisan? – Nemrégen kezdtem meg ezt a római szolgálatomat, amelynek keretében több mint száz ügyet dolgozunk fel. Férﬁak és nők, esendők és gyengék eseteit, akik egy bizonyos ponttól kezdve azt választották, hisznek abban, hogy Isten elegendő számukra ahhoz, hogy széppé tegye életüket. – Karácsonykor a „Legszentebb” születését ünnepeljük. Isten, aki minden szentség forrása, értünk emberi létezést vállalt. Hogyan ünneplik a karácsonyt szülőföldjén, Korzika szigetén? – A karácsony elsősorban mindig egy vallási ünnep, még ha a konzumizmus a mi vidékünket is megfertőzte már, és a Gyermek Jézust csak a második helyre teszi. Nem hiányoznak a tipikus karácsonyi ételek és a szép családi összejövetelek, valamint az egyik legszebb hagyományunk, amely még sok helyen fennmaradt, főleg a falvakban, hogy december 24-én a gyerekek nagy tűzrakást készítenek a plébániatemplom előtti téren, amelyet aztán az éjféli miséről kijövet gyújtanak meg, és a tüzet egész éjjel égni hagyják, hogy megvilágítsa az ünnepi éjszakát. December 25-én, karácsony napján a szentmise után minden család visz haza az otthonába az izzó parázs-

ból, ami jelképesen azt fejezi ki, karácsony fényének folytatódnia kell a mindennapi életben. – És hogyan ünnepelnek a kapucinus közösségekben? – Közösségeinkben a karácsony egy mélyen átélt ünnep, nagy ﬁgyelmet szentelünk a liturgikus ünnepléseknek. A papok elsősorban a szentgyónás szentségének kiszolgáltatásával vannak ezekben a napokban is elfoglalva. – Beszélgetésünk befejezéseként mit üzen az olvasóknak és családjuknak? – Üzenet helyett inkább egy jókívánság lenne a részemről. A Szentatya az elmúlt napokban arról beszélt, hogy Krisztus születése egy találkozás. Azt kívánom mindenkinek, hogy találkozzon Krisztussal, hogy megtapasztalja szeretetét, és ne hagyja azt el soha! Folytatjuk utunkat. Az értünk emberré lett „Legszentebbel” találkozva, a már célba értek példájától lelkesítve, egymásnak támaszul szolgálva: az életszentség útját akarjuk járni. Ez a szilárd elhatározás legyen idei karácsonyunk egész évben kitartó személyes ajándéka. Ne csomagoljuk el a betlehemi ﬁgurákkal vagy jelmezekkel együtt, hiszen ki tudja, lesz-e még alkalmunk és hányszor előkeresni azokat?!

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Advent 4. vasárnapja

VASÁRNAP ról ra

G. Kovács Pál szentestének a betlehemi elbeszélés és az ajándékbontás a legmeghatóbb mozzanatai. Az ajándékok kicsomagolásánál együtt örül az ajándékozó és a megajándékozott. Az ajándékozó izgatottan várja, hogyan fogadja majd a másik a gondosan kiválasztott meglepetést, fog-e örülni neki. Az ajándékozó nem is annyira a becsomagolt tárgyat, sokkal inkább a másik arcát ﬁgyeli. A megajándékozott fél pedig annak örül, hogy fontos valakinek, hogy szeretik, hogy olyan ajándékot kap, amely személyre szabottan neki szól. Karácsony estéjének ez a meghittsége, e közös öröm megjelenik az advent negyedik vasárnapján felolvasott evangéliumban. Itt van József, ez az Írás szerint is igaz, Mózes törvényét tisztelő férﬁ. Tudja, hogy ereiben Dávid király vére csörgedezik. Ez a derék ács nem feledkezik meg Isten Dávidnak tett ígéretéről: Dávid családjából születik majd Izrael igazi Királya. Ez a Király letiporja a nép ellenségét, békét és jólétet hoz majd uralma. József vérében tehát Isten ígéreteinek beteljesedését hordozza. Szívében ott él a Máriával való mély kapcsolat. Megszerette Máriát, és Mária is megszerette Józsefet. Boldogok együtt. Eljegyezték egymást. Családot akarnak alapítani, együtt akarják járni életük útját. József Máriától a közös élet és a gyermekek ajándékát várja. És szívében még tűzként ott ég Izrael mély istenhite, a mózesi Törvény betűjének tisztelete, amely égi áldással és földi javakkal ajándékozza meg az igaz embert. Ám József várakozása mellett a mai részletből kiderül az is, hogy maga az Írás, az Ószövetség, a prófétai szó is vágyakozik az Istentől jövő ajándék után: hogy beteljesedjen, hogy felkerüljön az „i”-re a pont. Az Írás is várja, hogy Isten a végső értelem ajándékával lepje meg. Az

Írásban ott vándorol Ábrahám az ígéret földje felé, népével együtt Mózes a szabad ország felé, az Írásban látja Dávid király nevének fennmaradását, az Írásban buzdít a próféta, hogy az Isten nem feledkezik meg népéről, és az Ószövetség utolsó szavai is így szólnak: „Nehogy elmenjek és átokkal sújtsam a földet” (Mal 3,24). Így elmondhatjuk, hogy Józseffel együtt az egész Írás is Isten meglepetésére vár. Abban az időben, amikor elérkezett az idők teljessége, „kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől”. Az igaz hitű József nem éppen ilyen „ajándékra” várt. De mivel igaz ember és szereti Máriát, nem szándékozza őt megszégyeníteni, titokban bocsátaná el jegyesét. Sőt, amikor az angyal megjelenik álmában, és egy olyan ﬁúról kezd beszélni, aki a népet a bűn hatalmából váltja meg, Józsefnek be kell látnia, hogy a dávidi ígéret nem az ő elképzelése szerint valósul meg. Ám az angyal szavára mégis magához veszi Máriát. Hagyja, hogy Isten akarata szerint megajándékozza és meglepje őt. És az Írás is örül, mert Isten őt is meglepte és megajándékozta a végső beteljesedés értelmével. Az Írásra pont került, az Írást lehet már magyarázni, mert mindez ezért történt. Advent utolsó vasárnapján Szent József és az egész ószövetségi Írás is egyvalakire mutat: a Gyermeket méhében hordozó Szűzre, Máriára. Valóban, Máriában az Isten megajándékozott minket, Máriában az Isten nemcsak Józsefet és az Írást lepte meg, hanem az egész világot, hogy egy egyszerű leány magában hordja Isten szeretetének végtelen Ajándékát. Szenteste, az ajándékozás idején fogadjuk be szívünkbe Máriát a születendő Gyermekkel, és József mintájára hagyjuk, hogy Isten naponta meglepjen és megajándékozzon bennünket.

• KARÁCSONY • 2013. DECEMBER 22–29.

Olvasmány Izajás próféta könyvéből (Iz 35, 1-6a. 10) Azokban a napokban: Így szólt az Úr Acház királyhoz: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, és nem kísértem az Urat.” Erre Izajás próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, ﬁút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.”

Szentlecke Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből (Róm 1, 1-7) Testvéreim! Pál, Krisztus Jézus szolgája és meghívott apostola köszönt benneteket!

és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között. Ezek közé tartoztok ti is, akiket Jézus Krisztus meghívott. Üdvözlöm (Rómában) mindazokat, akiket

Isten kiválasztott az ő evangéliumának hirdetésére, amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért, Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról. Ő test szerint Válaszos zsoltár Dávid nemzetségéből (Zsolt 23, 1-2. 3-4ab. származott, a szentség 5-6) Lelke szerint azonban a Válasz: Urunk, Iste- halálból való feltámadánünk érkezik: ő a dicső- sával az Isten hatalmas ség királya. Fiának bizonyult. Általa nyertük el a kegyelmet

az Isten szeret és a szentségre hívott. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és Urunktól, Jézus Krisztustól. Evangélium Szent Máté könyvéből (Mt 1, 18-24) Jézus Krisztus születése így történt: Anyja, Mária, jegye-

se volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid ﬁa, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.” Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Íme, a Szűz gyermeket fogan és ﬁút szül, és az Emmánuel nevet adják neki, ami azt jelenti: „Velünk az Isten”. Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.

Liturgikus naptár December 22. ADVENT 4. VASÁRNAPJA (Flórián, Zénó) Miseolvasmányok: Iz 7,10-14; Zsolt 23, 1-2. 3-4ab. 5-6; Róm 1,1-7; Mt 1,18-24 Válaszos zsoltár: Urunk, Istenünk érkezik: ő a dicsőség királya. Énekrend: H 2; 112-134; 9 ÉE 3; 170-162; 7 December 23. Hétfő. Köznap (Kenty János, Viktória) Miseolvasmányok: Mal 3,14.23-24; Zsolt 24,4bc-5ab 89. 10 és 14; Lk 1,57-66 Válaszos zsoltár: Emeljétek fel fejeteket, és nézzetek az égre, megváltásotok napja közel van! Énekrend: H Gl 500(4); 127; Gl 500(5) ÉE 2(1-4); 183; 2(5) December 24. Kedd. Köznap (Ádám és Éva, Adél) Miseolvasmányok: 2Sám 7,1-5.8b-11.16; Zsolt 88,2-5. 27 és 29; Lk 1,67-79 Válaszos zsoltár: Hadd énekeljem örökké Urunknak irgalmas jóságát! Énekrend: Reggel: H 9; 144; Gl 501 ÉE 7; 184; 6 Vigília: H Gl 503; 150; 213 ÉE 20; 200; 264

Éjjel: H 25; 18-29; 21 ÉE 43; 37-40; 26 December 25. Szerda.Főünnep KARÁCSONY: JÉZUS KRISZTUS SZÜLETÉSE (Anasztázia, Eugénia) Miseolvasmányok: Iz 52,7-10; Zsolt 97,1. 2-6; Zsid 1,1-6; Jn 1,1-18 Válaszos zsoltár: A föld minden határa látta üdvözítő Urunknak jóságát. Énekrend: H 21; 18-29; Gl 504a ÉE 26; 37-40; 45 December 26. Csütörtök. Ünnep SZENT ISTVÁN VÉRTANÚ (István) Miseolvasmányok: ApCsel 6,8-10; 7,54-59; Zsolt 30,3cd-4. 6 és 8ab 16bc és 17; Mt 10,17-22 Válaszos zsoltár: Én Uram, én Istenem, kezedbe ajánlom lelkemet. Énekrend: H Gl 529; 23; 21 ÉE 254; 39; 26 December 27. Péntek. Ünnep – SZENT JÁNOS APOSTOL (Salkaházi Sára, Teodor) Miseolvasmányok: 1Jn 1,1-4; Zsolt 96,1-2. 5-6. 11-12; Jn 20,2-8 Válaszos zsoltár: Örvendjetek,

igazak, az Úrban, áldjátok nevét! Énekrend: H 154; 18; 261 ÉE 132; 37; 362 December 28. Szombat. Ünnep – APRÓSZENTEK (Kamilla) Miseolvasmányok: 1Jn 1,5 - 2,2; Zsolt 123,2-5. 7b-8; Mt 2,13-18 Válaszos zsoltár: Lelkünk megmenekült, mint a madár a vadászok hálójából. Énekrend: H 220; 150; 105 ÉE 149; 200; 131 December 29. SZENT CSALÁD VASÁRNAPJA (Becket Tamás, Tamara, Dávid) Miseolvasmányok: Sir 3,2-6.12-14; Zsolt 127, 12. 3. 4-5; Kol 3,12-21; Mt 2,13-15.19-23 Válaszos zsoltár: Boldog ember, ki féli az Urat, aki az Úrnak ösvényén halad. Énekrend: H Gl 507; Gl 504-18; 214(1,5,8,9) ÉE 52; 24-37; 280 December 30. Hétfő. Karácsony nyolcadának 6. napja (Libériusz, Hunor, Dávid) Miseolvasmányok: 1Jn 2,1217; Zsolt 95,7-10; Lk 2,36-40 Válaszos zsoltár:

LELKI TÁPLÁLÉK

Urunk születése: Karácsony – Éjjeli mise Olvasmány Izajás próféta könyvéből (Iz 9, 1-3. 5-6)

ment Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött ﬁát, pólyába takarta, és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: Kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!

Válaszos zsoltár (Zsolt 95, 1-2a. 2b-3. 11-12. 13) Válasz: Ma született a Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus. Szentlecke Szent Pál apostolnak Tituszhoz írt leveléből (Tit 2, 11-14) Evangélium Szent Lukács könyvéből (Lk 2, 1-14) Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is föl-

mert magasztosabb nevet örökölt náluk. Vajon melyik angyalnak mondta valaha Isten: „A Fiam vagy te, ma szültelek téged?” vagy pedig: „Én Atyja leszek, ő pedig Szentlecke az én Fiam?” Sőt, amikor Egya Zsidókhoz írt levélből szülöttjét bevezeti a világba, így (Zsid 1, 1-6) Testvéreim! Sok ízben és sok- szól: „És leborulva imádja őt Isféle módon szólt egykor Isten az ten minden angyala.” atyákhoz a próféták szavával. Evangélium Most, a végső napokban Fia által Szent János könyvéből szólt hozzánk, akit a mindenség ( Jn 1, 1-5. 9-14) örökösévé tett, hiszen a világot is Kezdetben volt az Ige. Az Ige általa teremtette. Benne ragyog az Istenség, ő az Atya képmása, Istennél volt, és Isten volt az Ige. és hathatós szavával ő tartja fenn Ő volt kezdetben Istennél. Mina mindenséget. Miután megvál- den őáltala lett, és nélküle semmi tott minket a bűntől, helyet fog- sem lett, ami lett. Őbenne élet lalt az isteni Fölség jobbján. Ha- volt, és ez az élet volt az emberek talmasabb, mint az angyalok, világossága. A világosság a sötét-

Karácsony, ünnepi mise Olvasmány Izajás próféta könyvéből (Iz 52, 7-10) Milyen szép a hegyeken annak a lába, aki jó hírt hoz, aki békét hirdet, örömhírt hoz, kikiáltja a szabadulást, aki azt mondja Sionnak: „Királlyá lett a te Istened”. Figyelj csak! Őrszemeid felemelik hangjukat, és mind ujjonganak, mert szemtől szembe látják, hogy visszatér az Úr Sionra.

Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert az Úr megvigasztalja népét és megváltja Jeruzsálemet. Az Úr felemelte szent karját minden nemzet szeme láttára, és meglátja a föld minden határa, hogy szabadítást szerez Istenünk. Válaszos zsoltár (Zsolt 97, 1. 2-3ab. 3cd-4. 5-6) Válasz: A föld minden határa látta üdvözítő Urunknak jóságát.

Liturgikus naptár Vigadozzanak az egek, örvendjen az egész világ! Énekrend: H 159; 29; 21 ÉE 141; 40; 26

A föld minden határa látta üdvözítő Istenünket. Énekrend: H 263; 157; 45 ÉE 217; 201; 61

December 31. Kedd. Karácsony nyolcadának 7. napja (I. Szilveszter pápa, Donáta) Miseolvasmányok: 1Jn 2,1821; Zsolt 95,1-2. 11-13; Jn 1,1-18 Válaszos zsoltár: Vigadozzanak az egek, örvendjen az egész világ! Énekrend: H 35; 29; Gl 506a ÉE 54; 40; 34

Január 3. Péntek. Köznap a karácsonyi időben (Genovéva, Gyöngyvér, Benjámin) Miseolvasmányok: 1Jn 2,29. 3,1-6; Zsolt 97,1. 3cd-4. 5-6; Jn 1,29-34 Válaszos zsoltár: A föld minden határa látta üdvözítő Istenünket. Énekrend: H 143; Gl 520; 152 ÉE 207; 163; 189

Január 1. Szerda. Főünnep SZŰZ MÁRIA, ISTEN ANYJA ÜNNEPE - ÚJÉV (Fruzsina, Mária, Álmos) Miseolvasmányok: Szám 6, 2227; Zsolt 66, 2-3. 5. 6 és 8; Gal 4, 4-7; Lk 2, 16-21 Válaszos zsoltár: Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg minket. Énekrend: H 39; 30-36; 5 ÉE 56; 38-30; 21

Január 4. Szombat. Köznap a karácsonyi időben (Titusz, Angéla, Renáta) Miseolvasmányok: 1Jn 3,7-10; Zsolt 97,1. 7-8. 9; Jn 1,35-42 Válaszos zsoltár: A föld minden határa látta üdvözítő Istenünket. Énekrend: H 230; 21; 150 ÉE 152; 26; 200

Január 2. Csütörtök. Köznap a karácsonyi időben (Nazianzi Gergely, Nagy Vazul) Miseolvasmányok: 1Jn 2,22-28; Zsolt 97,1. 2-3ab 3cd-4; Jn 1,19-28 Válaszos zsoltár:

Január 5. Karácsony utáni 2. vasárnap (Simon, Emília, Amáta) Miseolvasmányok: Sir 24,1-4. 12-16; Zsolt 147,12-13. 14-15. 19-20; Ef 1,3-6. 15-18; Jn 1,1-18 Válaszos zsoltár: Az Ige emberré lett, és itt élt közöttünk. Énekrend: H 135B; 153; 44 ÉE 139; 134; 60

ségben világít, de a sötétség nem fogadta be. Az Ige az igazi világosság volt, amely a világba jött, hogy megvilágítson minden embert. A világban volt, és a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Mindazoknak azonban, akik befogadták, hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek; azoknak, akik hisznek benne, akik nem vér szerint, nem a test kívánságából, és nem is a férﬁ akaratából, hanem Istentől születtek. És az Ige testté lett, és közöttünk lakott. Mi pedig láttuk az ő dicsőségét, mely az Atya Egyszülöttjének dicsősége, telve kegyelemmel és igazsággal.

A Szent Család ünnepe Olvasmány Sirák ﬁa könyvéből (Sir 3, 3-7. 14-17a) Válaszos zsoltár (Zsolt 127, 1-2. 3. 4-5) Válasz: Boldog ember, ki féli az Urat, aki az Úrnak ösvényén halad. Szentlecke Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből (Kol 3, 12-21) Evangélium Szent Máté könyvéből (Mt 2, 12-15. 19-23) Miután a bölcsek eltávoztak, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyiptom-

ba! Maradj ott, míg nem szólok neked! Heródes ugyanis arra készül, hogy megkeresi és megöli a gyermeket.” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és még azon éjjel elment Egyiptomba. Ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott: Egyiptomból hívtam az én ﬁamat. Amikor Heródes meghalt, íme, az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, és így szólt: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael földjére, mert meghaltak már, akik a gyermek életére törtek!” József fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és viszszatért Izrael földjére. De amikor meghallotta, hogy Judeában Arkelausz uralkodik apja, Heródes után, félt odamenni. Ezért az álmában kapott utasítást követve Galilea vidékére ment. Odaérve egy Názáret nevű városban telepedett le, hogy beteljesedjék, amit a próféták mondtak: „Názáretinek fogják hívni”.

Szűz Mária, Isten Anyja ünnepe Evangélium Szent Lukács könyvéből (Lk 2,16-21) Elmentek tehát sietve, és megtalálták Máriát és Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet. Amikor meglátták őket, elbeszélték nekik, amit a gyermek felől hallottak. És mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amiről a pásztorok beszéltek nekik. Mária

pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és elelgondolkodott rajtuk szívében. A pásztorok pedig visszatértek, magasztalták és dicsérték Istent mindazokért a dolgokért, amiket hallottak és láttak, úgy, ahogy megmondták nekik. Amikor elérkezett a nyolcadik nap, hogy körülmetéljék a gyermeket, a Jézus nevet adták neki, úgy, amint az angyal nevezte, mielőtt anyja méhében fogantatott.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AZ ÜNNEP FÉNYÉBEN

Kulcsár Ferenc

Karácsonyi történet Ég ablakán szirmot bont a színezüst jégvirág, a legényke ködmönt veszen, kucsmája holdvilág.

Az éjszaka varázsában, jámbor szívvel lépvén, erdők felé szarvas, róka, vadkan vonul békén.

Mond az egyik: – Eredj, vándor, innen kődobásra sziklabarlang vár reátok éjjeli szállásra.

S útnak indul, kicsi kobold, fényárban lépeget – feje fölött a havas ég nagy országa lebeg.

Madársereg, szarka, holló, sármány száll suhogva – a holdnak is, az éjnek is mintha szárnya volna.

Találsz szalmát, napfényeset, jászol mély ölében, vidd asszonyod, legyetek ott csendes békességben.

Megy-mendegél: kerek világ közepén meg-megáll, hósapkás kis házak között bolyongva körbejár.

Égi harmat permetezget dombokra, juhnyájra, fű kizöldül, érett makk hull erdő avarára.

Ámde kérünk, jámbor utas, rólunk megemlékezz, amikoron hálákat adsz egek Istenének.

Kíséri angyal, fellegek. Élete képtelen: ölbe veszi, elringatja Isten s a végtelen.

Aztán csönd lesz, elül a zaj a hebroni úton, szomját oltja báránysereg sziklák közt, a kúton.

Éjfél közelg, a pásztorok hunyorgó parázsnál szunyókálnak, s juhaik is körben a hodálynál.

Elmerül a porka hóban, porka holdban álma, rézcsengőkkel hívogatja juhok égi nyája.

Odább, öreg ország útján szamár jő, jövöget, lépteinek ütemére zengenek a kövek.

Ám hirtelen felriadva szélzúgást hallanak: látván látják, éji égből gyönyörű Nap hasad,

Titokteli fuvalom leng vizen, erdőn, réten, terhes, áldott, tündökletes – Isten jár a szélben.

Szíjas hátán asszonyka ül, köntöse habfehér, oldalukon férﬁ lépdel, körötte könnyű fény.

beragyogván a teremtést, szirtet, zsenge ágat, s az éjszaka sűrűjéből fényes szózat árad:

Betlehembe népes sereg árad fáklyafényben, háznépestül, gyalogszerrel, megrakott szekéren.

– Békesség nektek – köszönti a pásztorok népét –, szállás kéne éjszakára – szól, és bízón néz szét.

– Dicsőség égben Istennek s béke nektek! Gyertek, közétek jött, megszületett a megígért Gyermek.

• KARÁCSONY • 2013. DECEMBER 22–29.

AZ ÜNNEP FÉNYÉBEN

Szeretetünk teljességével Az ünnepek előtt saját lelki szükségleteinkre ﬁgyelve teljesen kizárhattuk a külvilág sugallta fogyasztói szemléletet. Néha azonban már belefáradunk abba, hogy felemeljük szavunkat keresztény ünnepeink profanizálása ellen. Legyintünk inkább: végül is mindenkinek saját döntése, hogy hagyja-e magát sodortatni az árral, avagy az igazi értékek keresése és megőrzése marad a célja. A keresztények számára a karácsonyt Jézus születése s ezen keresztül a családi szeretet jelenti, mely a legínségesebb időben is védőhálót fon körénk, átsegítve minden megpróbáltatáson. A Földre születő Megváltó nem aszerint kér szállást szívünkben, hogy a társadalmi ranglétra mely fokán állunk, mert csak a befogadóképességünket nézi. Milyen ez a szív? Nyitott-e még a csodákra? Tud-e gyermeki örömtől ujjongva várakozni? Erre az agyongyötört, gondokkal terhelt ember is képes, ha felül tud emelkedni a mindennapok keservein és megaláztatásain. Mindent tanulni kell, s ebben a folyamatban miért képezne kivételt éppen a szeretet?! Más a fellángolás s megint más a kitartó, türelmes önátadás. A szeretet feltétel nélküli bizalom, melynek mesterségét elsajátítani, majd gyakorolni naponkénti elfoglaltság. Amire hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy „taposómalom”, az valójában a szeretet körforgalma, amennyiben nem lélektelen robotként, rohanásként, hanem szent szolgálatként éljük meg. Előnyt adunk a „balról” érkezőnek, hiszen szeretni előzékenységgel teli odaﬁgyelést jelent. Belső jelzőlámpánk skáláján mindig zöldet kap a szeretett személy. Magunk elé engedjük, aztán

nyomába eredünk, követjük őt közös értékrendünk mentén. Eközben megújítást hozó utunkra újabb és újabb szereplők tévednek, kik bebocsátást kérnek életünkbe, megint mások éppen elmennek, mert Isten által

kell eljárnunk, mint amikor bármely más művészetet vagy mesterséget akarunk elsajátítani, mondjuk zenét, festészetet, ácsmesterséget vagy az orvosi, a mérnöki tudományt.” (Erich Fromm)

kiszabott útjuk más irányt vesz. Az egyik ember ajtaja bezáródik előttünk, a másiké szélesre tárul – tűnődünk a minket ért változásokon. Sohasem válik teherré és nem is borul fel ez a rend, mert hivatásunk - a szeretet útja – pontos, Isten alkotta „közlekedési szabályok” mentén zajlik. Ezek elsajátítása mellett tanulunk meg egyre mélyebben szeretni. Akik a közelükbe engednek, azoknak kell átnyújtanunk az Isten napfényében érlelt szeretetgyümölcseinket, mert őhozzájuk szól küldetésünk. „… tisztába kell vele jönnünk, hogy szeretni művészet, éppen úgy, ahogy élni is művészet; ha meg akarjuk tanulni, hogyan kell szeretni, ugyanúgy

A Földre született Istenember megtapasztalja az emberi kapcsolatok törékenységét, s hogy érzelmi biztonságot, harmóniát és üdvösséget szerezzen az emberiségnek, parancsba adja a szeretet megélését. A szeretet parancsának valóra váltásához meg kell ismerkedni a mindennapokra lebontott szeretetteljes kötődés módszertanával. Nem az adok-kapok számító alapjaira építve, hanem felszabadult lélekkel, teljességre törekedve. Ez a teljesség feledteti a számtani műveleteket, hiszen a legszentebb, legmélyebb emberi kötődéseinkben feltétel nélkül szeretünk, hasonlóképpen ahhoz, ahogy Istenre hagyatkozunk, nem kötve kitételekhez hitünk

megnyilvánulásait. Az otthonainkban és lelkünk mélyén szállást kérő Istengyermek iránti szeretet parancsa képezi minden más parancsnak az alapját és célját, mutat rá Karl Rahner német teológus, arra is ﬁgyelmeztetve, hogy ezt az istenszeretetet nem szabad tévesen felfogni, hanem életünk teljességében kell megélni: „Az Isten iránti szeretetet szinte elkerülhetetlenül félreérti, aki azt hiszi, hogy itt több más parancs mellett egy újabb teljesítéséről van szó.(…) Ez a szeretet létünket a maga teljességében valósítja meg, mégpedig – lényege szerint – szabad elhatározásunk által.” Hisszük, hogy az Istengyermek ezen a legszentebb éjszakán nekünk is elhozza a belső csönd kegyelmének ajándékát, s hogy ez a kincs bennünk él tovább, hiszen csak így remélhető hitünk üdesége és folytonos megújulása. Karácsonykor mi is lehetne a legnagyobb érték, mint az a mély elcsendesedés, melyről a lelki könyvek értekeznek, és a valóságban mi magunk is képesek vagyunk megélni, ha szívünk tisztaságával őszintén ﬁgyeljük a felénk küldött égi jeleket. Éberségünkben felismerjük az istenszeretetbe foglalt emberszeretet értékét és melegségét. A szenteste fennkölt hangulatában hívőként még inkább az égiekre próbálunk hangolódni, és ez akkor sikerülhet igazán, ha az Istengyermek iránti hálás szeretetünket mindazokra sugározzuk, akiket ez az önátadásunk boldoggá tesz. Így válhatunk ragyogó - a jászol fényeit visszatükröző - tekintettel mi magunk is megbecsült karácsonyi ajándékká. Fotó: Világháló

Juhász Gyula

Betlehemi üzenet a vakoknak Testvéreim, egy látó küldi néktek Üdvözletül ma könnyes szavait, Ki mindig fájón és szédülve nézett Egy szép pokolt, mely földnek hivatik. Ő onnan jött, hol a magas mennyeknek Szférája zeng és csillaga ragyog, Szemében még e fény árnyéka reszket, Az édené, mit sírón elhagyott. Mint nagy elődje, Milton, aki vak volt, Ő is szeretne látni víg eget, Túl minden földi harcon és kudarcon Felé örök világok intenek.

Testvéreim, itt mind vak, aki balgán Tűnő örömben üdvöket kutat, Ki istent vár a múló gyönyör arcán: Mind vak szegény, ki nem talál utat. És nem vak az és ő meg fogja látni Istent magát mind, kinek lelke fény, Minden világi pompák csillogási Kialszanak, ha Isten fénye kél. Szeressetek: ezt mondja az Apostol S ennél különbet nem mond senkise. A betlehemi békés csillagokból Üzeni ezt ma a Szivek Szive! • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

CSALÁD

Újra együtt Csaknem két évtizede ismerem a budafai Tóth Gábort - becenevén Toszkét. Pati Ferenc atya, akkori egyházgellei plébános nyári ministránstáborában találkoztam vele először. A 19 éves ministránsﬁú nagyon közkedvelt volt vidámsága, sajátos humora miatt. A következő években gyakran találkoztunk lelkigyakorlatokon és egyéb katolikus rendezvényeken. A megalakulásától tagja a KIK-nek, ahová később felesége is csatlakozott, néhány éve pedig a Házas Hétvége lelkiségi mozgalomnak, valamint a MÉCS családközösségnek is aktív tagjai. Az utóbbi időben leggyakrabban a közösségek rendezvényei, valamint a bacsfa-szentantali Mária-búcsúk adnak alkalmat a találkozásra. Gábor még a családalapítás előtt vendéglőt és kis üzletet nyitott. Itt dolgozott a csinos lány, Erzsi, egy volt osztálytársának a húga. Az ismeretség komoly kapcsolattá alakult, és nemsokára összeházasodtak. Első közös otthonuk a lány szüleinél volt. Néhány év múlva azonban Gábor édesanyja súlyos beteg lett, ezért odaköltöztek a szülői ház melletti kis „legénylakásba”, amit Gábor épített-alakított évekkel azelőtt. Nyolc éve laknak itt. Két gyermekük van, Levente 11, Kamilla 7 éves. A négytagú család már kinőtte a kis lakást. Nemsokára elkészül az új ház, a saját otthon. Gábornak mindig nagyon tetszettek a nádfedeles házak - talán az egykori nádfedelű egyházgellei csárdának (is) köszönhetően. Megtudta, hogy a vályog nagyon jó hőtartó. Szakkönyvet vásárolt, és alaposan áttanulmányozta a vályogházak tulajdonságait. Találtak egy szakembert is, aki saját fejlesztésű berendezésével gyárt vályogtéglákat. Eloszlatta Erzsi vályogházzal kapcsolatos aggodalmait, és hozzáláttak az építkezéshez. A nagyobb munkálatoknál sok-sok jóbarát segített. Gábor szabad idejében nagyon sokat dolgozik a házon, és szívesen segít másoknak is, ha ideje engedi. Vasárnapra nem vállal munkát, náluk ez valóban az Úr napja, a családé és a pihenésé. Az épülő háznál is csak egyszer dolgoztak vasárnap. A 18 ezer tégla legyártása tíz napot vett igénybe. A berendezést a szakember hozta és kezelte, s amint végeztek, utazott haza. Nem lehetett szünnapot tartani.

Gáborék állattartásba kezdtek, hogy kis pluszbevételhez jusson a család. Néhány szarvasmarha és mangalica sertés alkotja az állatállományt. Az állatok etetését munkanapokon általában felváltva végzik: reggel a feleség, este a férj. Ünnepnapokon ez természetesen a férj feladata meg a jószág körüli egyéb teendők is. Akárcsak egykor Jézus nevelőatyja, Szent József, Gábor is ács. Miután bezárta a vendéglőt és az üzletet, visszatért eredeti foglalkozásához. Szép ez a munka, de nehéz és nem is veszélytelen. Szeptember elején egy hátborzongató hír kapott szárnyra és terjedt nagyon gyorsan a világhálón: Gábor súlyos balesetet szenvedett, mentőhelikopter szállította kórházba, ahol mélyaltatásban tartják. A sokkoló hírhez természetesen ima-kérés is tartozott. Az imába nagyon sokan bekapcsolódtak. A családon, rokonokon, munkatársakon, falubelieken kívül KIK-esek, hétvégések, MÉCS-esek, hajszolósok, atyák és még sok más ismerős imádkozott a ﬁatal férjért, édesapáért. Néhány nap múlva jött az újabb hír: jól van, nemsokára hazaengedik. S valóban így is lett. Egy hét sem telt el a baleset óta, és ő már otthon volt! Éppen akkoriban kezdtem gondolkodni azon, vajon melyik családról lehetne írni a karácsonyi „Remény”-be. Az egyik ötletem a Tóth család volt. Megszólítottam őket, és igent mondtak.

Újra együtt a család • KARÁCSONY • 2013. DECEMBER 22–29.

De jó lesz melegedni mellette...

* * * Egy esős novemberi este férjemmel felkerestük őket otthonukban. A gyerekek mesét néztek, amíg a szülők felidézték a nemrég átélt nehéz időszakot. Szeptember 4-én, szerdán, Gábor a munkatársával háztetőt ácsolt egy családi házon. Mintegy három-négy méter magasban állt, és igyekezett felhúzni egymás után a kolléga által felfelé tolt gerendákat. A saroknál még meg akarta igazítani az egyiket, aztán többre nem emlékszik. Valószínű, hogy rosszul lépett és lezuhant. Oldalt feküdt a földön, majd lezuhant mellé egy súlyos gerenda is. Mintegy tíz centiméter volt csak a távolság a földön fekvő eszméletlen férﬁ és a leesett hatalmas gerenda között. Délelőtt 11 óra lehetett ekkor. Mentőt hívtak, majd mentőhelikoptert, és Pozsonyba szállították a súlyos sérültet. Egy óra körül Erzsihez belépett férje munkatársa és leült. Az asszony nem tudta elképzelni, mi lehet az oka ennek a látogatásnak, mi történhetett. Ülj le, nagy baj van – mondta neki a férﬁ. Majd többször is nyomatékosan megismételte: nagy baj van. Végül elmondta, mi történt. Kamilla, amint ezt meghallotta, keservesen zokogni kezdett, és mindenáron édesapjához akart menni, hogy meglátogassa. Levente visszafogottabban viselkedett, gyakran kérdezgette: mi van az apuval, hogy van? Erzsi a szörnyű hír hallatán megijedt, de valahol a lelke mélyén nagyon biztosan úgy érezte, nem történhet nagyon nagy baj a férjével. Először is ki kellett derítenie, melyik kórházba vitték. A kolléga közölte vele, hogy a mentős ismerte Gábort. Így tehát nála kezdett érdeklődni. Miután megtudta, hol keresse a férjét, édesapja vitte el őt és kislányát Pozsonyba, a ružinovi kórházba. Tudta, hogy Kamillát nem fogják beengedni, így ő a nagyapjával várakozott. Kiderült, hogy Gábornak agyrázkódása van, és kisebb tüdő- és májbevérzései vannak, valamint bevérzés az agyba és eltört a jobb csuklója. A bevérzések szerencsére felszívódtak. Szerdától péntekig mélyaltatásban tartották. Péntek délután párja segítségével már sétált. Erzsinek a kórházi látogatásoknál nagy támasza, segítője volt Magdi, aki szociális testvér. Gábor a kórházi ágyon tudatosította, hogy nincs véletlen. Eshetett volna sokkal szerencsétlenebbül,

CSALÁD

Kényelmesen elférnek majd benne (Fotók: Derzsi István)

esetleg betonra vagy törmelékre, és a gerenda is agyonnyomhatta volna. Megtapasztalta az ima óriási erejét is – életében immár másodízben. Néhány éve ugyanis az egyik megrendelője nagyobb pénzösszeggel tartozott neki. Mivel szükségük volt a pénzre, akkoriban a fiával gyakran imádkozott azért, hogy az illető rendezze ezt a tartozást. Bármiféle kérés vagy figyelmeztetés nélkül egyszer csak az illető átutalta az összeget. Gyakran gondol hálával imáiban mindazokra, akik érte imádkoztak vagy bármiben segítségükre voltak a nehéz időben. Az egyik utcabeli férfi, amint megtudta, mi történt, felajánlotta segítségét az állaőrzésekre, kivizsgálásokra kell még járnia, de már újra dolgozik. Gábor elmondta nekünk, hogy havonta három napra náluk van a vándor Biblia, amiben most éppen a vihar lecsendesítését olvasták Márk evangéliumából. Úgy érezte, ez neki szól. Miért féljen, ha Jézus ott van a csónakban? ... és Jézus ott volt vele a „csónakban” akkor is, amikor lezuhant..., ott van velünk mindig. A másik dolog, ami tudatosult benne: fontos minden napot megélni a maga szépségeivel, gondjaival együtt. Nem csak tervezgetni, hogy majd, hanem a mai napot, minden napot megélni. * * *

Kamilla karácsonyi rajza tok körüli munkákban, és egy hónapon keresztül naponta segített. Az is megtörtént, hogy az egyik baráti család ﬁa bejött hozzájuk, szintén az állatok ellátásában segíteni. Gábor unokatestvére masszőr, jó egy hónapig rendszeresen masszírozta őt, sokat javított ezzel az állapotán. Természetesen különböző ellen-

November utolsó napján újra meglátogattuk a Tóth családot. Kamillát megkértem, rajzoljon valamit a Reménybe, hallottam, hogy nagyon ügyes. A családfő megmutatta megvalósult álmát: a vályogtéglából épült nádfedeles házat, közepén a búboskemencével, amiben élete párja már fantasztikus lepényeket és egyéb ﬁnomságokat sütött.

Gábor éppen azon a hétvégén volt kórházban, amikor Bacsfa-Szentantalon a Kisboldogasszonybúcsút ünnepeltük. Pati Ferenc atya az ünnepi szentmisén koncelebrálva érte mutatta be a szentmisét. Miután hazaengedték a kórházból, Gábor hálából szentmisét íratott az egyházgellei templomban. A család imáiban hálás szívvel köszöni az Élet Urának, hogy csodával határos módon visszaadta-megtartotta a családfőt. A REMÉNY hasábjain keresztül is köszönetet mondanak a szentmiséért, imákért, az őszinte érdeklődésért, segítségért. Bajban ismered meg a jó barátot - tartja a közmondás. Megmutatkozott a bajban, hogy nekik nagyon sok jó barátjuk van! Köszönet azoknak is, akik a baleset helyszínén gyorsan cselekedtek, valamint az orvosoknak, kórházi személyzetnek. Mindenkinek. A történtek miatt nem tudnak beköltözni karácsonyra az új otthonukba, ahogyan tervezték, de ennél fontosabb, hogy újra együtt a család. Szeretetben eltöltött, áldott karácsonyi ünnepeket és áldásos, boldog új évet kívánunk nekik, valamint sok örömöt leendő otthonukban.

Reményünk alapja …szükségünk van a kisebb vagy nagyobb reményekre, amelyek napról napra megtartanak az úton. De ezek nem elegendőek a nélkül a nagy remény nélkül, amelynek felül kell múlnia az öszszes többit. Ez a nagy remény csak Isten lehet, aki átöleli az univerzumot, s adni és ajándékozni tudja nekünk azt, amire mi önmagunkban nem vagyunk képesek. Épp a megajándékozottság tartozik hozzá a reményhez. Isten a remény alapja – nem akármilyen Isten, hanem az az Isten, akinek emberi arca van, és aki mindvégig szeretett minket: mindegyikünket és az emberiség egészét. Az ő országa nem egy soha el nem érkező jövő elképzelt másvilága; az ő országa ott van, ahol szeretik őt, s ahol az ő szeretete elér bennünket. Egyedül az ő szeretete adja nekünk a lehető-

séget, hogy teljes józansággal napról napra kitartsunk e lényege szerint tökéletlen világban, anélkül, hogy elveszítenénk a remény lendületét. S ugyanakkor az ő szeretete a

Az emberi élethez a szenvedés éppúgy hozzátartozik, mint a tevékenység. Ez egyrészt végességünkből fakad, másrészt a bűnök tömegéből, amely a történelem folyamán

biztosíték arra, hogy létezik az, amit mi csak homályosan sejtünk, és mégis a szívünk mélyén várunk: az élet, mely „valóban” élet. (…)

fölhalmozódott és napjainkban is föltartóztathatatlanul növekszik. Természetesen mindent meg kell tenni a szenvedés csökkentése érde-

kében: meg kell akadályozni az ártatlanok szenvedését; a fájdalmat csillapítani kell; segíteni kell a lelki szenvedések legyőzését. Mindez az igazságosságnak éppúgy kötelessége, mint a szeretetnek, melyek a keresztény élet és minden igazán emberi élet alapvető követelményeihez tartoznak. A ﬁzikai szenvedés elleni küzdelemben nagy eredményeket értünk el; az ártatlanok szenvedése és a lelki szenvedések azonban az utóbbi évtizedekben inkább növekedtek. Igen, mindent meg kell tennünk, hogy legyőzzük a szenvedést, de teljesen nem tudjuk kiiktatni a világból – egyszerűen amiatt, hogy végességünket nem tudjuk megszüntetni, s mert senki sincs abban a helyzetben, hogy a gonosz, a bűn hatalmát kitörölje a világból, amely – amint látjuk – állan-

dó szenvedések forrása. Ezt csak Isten tehetné meg: az az Isten, aki belép a történelembe, emberré lesz és szenved. Mi tudjuk, hogy ez az Isten létezik, s ezért a világban jelen van az a hatalom, amely „elveszi a világ bűnét” ( Jn 1,29). A hittel együtt, hogy ez a hatalom van, megjelent a történelemben a világ meggyógyításának a reménye is. De ez még csak remény és nem beteljesedés; remény, amely megadja a bátorságot, hogy a jó oldalára álljunk akkor is, ha a dolog reménytelennek látszik, tudván, hogy a történelem külszínen mutatkozó menetében a bűn hatalma a jövőben is félelmetesen jelen lesz. (Részletek XVI. Benedek Spe salvi kezdetű enciklikájából)

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LÉLEK ÉS ÉLET

GYEREKSZOBA Az utolsó Mi a keresztény nevelés célja? Úgy érzem, elsősorban nem az ismeretek átadása, hanem hogy megtanítsuk a gyermekeinket szeretni Istent és vágyakozni utána. És a gyerekek nagyon fogékonyak erre, főként akkor, amikor még egészen kicsik. Nem tudom, mi lesz az én gyermekeimmel, ha nagyobbak vagy felnőttek lesznek, az is lehet, hogy eltávolodnak majd a hittől, de biztos vagyok benne, hogy valahol mélyen megmarad bennük mindaz, amire neveltem őket, és legalább tudni fognak hova és mihez visszatérni. „Soha ne felejtsétek el – mondogatom nekik –, akkor se, ha már egészen nagyok lesztek, hogy anyuci mindig arra tanított titeket, hogy szeressétek Jézust, és úgy éljetek, hogy ne bántsátok meg őt.” Mert ahogy nőnek, úgy lesz a hitre való nevelés egyre nehezebb. Felﬁgyelnek jobban a világra, és kérdeznek: miért van az, hogy olyan sokan nem

hisznek, és mégis jól megvannak? És jönnek a személyes csalódások: „Én annyit imádkoztam, de nem történik semmi!” – zokogta fiam. Mit tegyünk? Hogyan segíthetnénk őket, amikor olyan sokszor magunk sem vagyunk biztosak a hitben, nem tudjuk, nem értjük, elesünk, és nekünk is annyi, de annyi szívfájdalmunk van! „A felnőtteknek is nehéz – magyaráztam a gyermekeimnek –, de bíznunk kell Istenben, hogy mindig a legjobbat adja nekünk.” Mostanában a Biblia gyermekeknek című DVD-sorozatból néztünk pár részt a gyermekeimmel. Jézusnak a szegény Lázárról szóló példabeszéde úgy végződik, hogy Lázár előtt a mennyben megjelenik a feltámadt, dicsőséges Jézus, aki feláll trónusáról, elé siet, és átöleli őt. „Ó, nézzétek, nézzétek – kiáltottam fel gyermekeimnek önfeledten –, minket is épp így fog majd üdvözölni…” Láttam, hogy sugárzó tekintettel és vágyakozva nézik a jelenetet, amit persze meg kellett néznünk újra meg újra és újra. Igen, most még szeretik őt és vágyakoznak utána. Ez az utolsó cikkem ebben a rovatban. Közel három éve írom ezeket a cikkeket, nagy örömömre szolgáltak, bízom benne, hogy az olvasóknak is, de a gyermekeim már nagyok, lassan megtanulnak olvasni, és nem biztos, hogy ebben a korban az újságban szeretnék viszontlátni az apró kis mondásaikat. Itt az ideje befejezni. Kisfiam nemrég megkérdezte tőlem: „Anyuci, mi a legeslegfontosabb a világon?” „Hogy elnyerjük az üdvösséget, fiam – feleltem, majd hozzátettem –, és hogy másoknak is segítsünk ebben.” Ez a keresztény élet célja, és az édesanyák legfontosabb feladata. A földnek már egyszer megszültük a gyermekeinket, szüljük meg őket a mennyország számára is.

Csúcstartó

Megkopott cserépedény

Budai Ernő Nem nyilvános, mert ilyen csúcsokat nem jegyeznek. A Guinness rekordok közé sem kerül be, mert annyira egyéni, hogy csak az illető - akit érint - tartja számon. E csúcs (mivel az én nevemhez fűződik, s három szakember is „hitelesítette“) valós. Komplikált betegségem egyik elemének gyógyítása olyan bonyolulttá vált, hogy szakorvosom ambuláns módon nem tudta kezelni, ezért beutalt egy speciális gyógyintézetbe. A felvétel hagyományos rendje-módja után az illetékes nővér megmutatta szobámat és kijelölte ágyamat. Betegtársaimmal – a kölcsönös bemutatkozás után – beszélgetésbe elegyedtünk. Egyszer csak hangos kopogást követően belépett szobánkba egy fehérköpenyes hölgy (akkor még nem tudtam, hogy ő a szobaorvosunk), és néven szólított: - Igen én vagyok az - mutatkoztam be tisztelettudóan. De ő semmit nem mondott, csak végignézett rajtam, és ki-

ment. Kb. egy óra múlva viszszajött. Bemutatkoz ott, mondta, hogy ő a kezelőorvosunk. Társaim aprólékos kifaggatása után odajött hozzám. Újra végignézett rajtam, s kórom okán, kérdéseket tett fel. Ottlétem alatt naponta többször is bejött a szobánkba, ismertette velünk a kezelés módját, meghatározta a gyógyszeradagolást, s kedvesen elbeszélgetett. Velem mindig hosszan diskurált. Nagyon közvetlen volt, de sosem kérdeztem meg tőle, hogy mit jelentett az első napon érdeklődése irántam. Két hét intenzív kezelés után - mivel javult az állapotom -, hazaengedtek. Mielőtt elbúcsúztam volna betegtársaimtól, az orvosnő újra bejött, és elmondta az otthoni (ambuláns) kezeltetésem módját. Jó egészséget kívánva kezet adott, s kiment a szobából. Én utánamentem, s az elsőnapi „rejtelmes“ irántam való érdeklődése felől tudakolódtam. - Jöjjön be a szobámba –

• KARÁCSONY • 2013. DECEMBER 22–29.

mondta -, s miután hellyel kínált, kissé „félve“ kezdte: Önnek rejtélyes betegsége van - megállt, nem tudta, hogy folytathatja-e tovább. Csak miután továbbmondásra biztattam, mondta el, hogy ilyen kórral a statisztikai adatok szerint Szlovákiában az emberek 3 évnél még nem éltek tovább. S az első nap, miután áttanulmányozta beteglistámat, nagyon kíváncsi volt arra az emberre, aki ezzel e kórral még 10 év után is él. - Kedves doktornő – mondtam neki -, már Ön a harmadik szakorvos, aki ezt nekem elmondta. Tudom, hogy rejtelmes kórom van, de nemcsak a gyógyszerek tartanak életben. Naponta kapcsolatban vagyok az Istennel, s a hozzá intézett fohászaim javítják közérzetemet. - Maga a szlovákiai csúcstartó! - fejezte be rövid beszélgetésünket, s én a gyógyintézet kápolnájába mentem, hogy hálát adjak a MINDENHATÓNAK gyógyulásomért.

Egyszer volt egy jómódú család, ahol anya, apa, nagypapa, és egy gyerek élt együtt egy fedél alatt. A családi étkezések mindig közösen, az asztalnál zajlottak. Karácsonykor mindig szép terítő, friss virág és drága étkészlet került az asztalra, úgy, ahogy illik. A nagypapa már öreg volt, reszketett a keze, sokat betegeskedett, ezért kilötyögtette az ételt a drága asztalterítőre. Rossz szemmel nézte ezt a menye, és ezért korholta az idős embert. Karácsonykor azonban megelégelte a dolgot, és nem engedte a családi asztalhoz ülni. Így a nagypapa a sarokban ült le egy sámlira, ölbe vette a tányérját, és úgy evett. Egy óvatlan pillanatban azonban kiesett az öléből a gyönyörű tányér, tartalmával együtt leesett a konyha kövére, és darabokra tört. Nagyon mérges lett az asszony, és a férje is, hogy a drága étkészletből eltört egy tányér, amit nagyon sajnáltak. Rá is ripakodtak az idős emberre az ügyetlensége miatt. Ezért karácsony másnapján elővettek egy csorba, megkopott cserépedényt, és az volt a nagypapa tányérja. Ő nem ellenkezett, beletörődött a sorsába, és elfogadta az ócska holmit. Finom vacsora került bele, a nagypapa pedig könnyes szemmel evett. Szeretett volna ő is az asztalnál ülni a családjával. Újra megismétlődött az eset. Ez a kopott kis cserépedény is kiesett a nagypapa remegő kezéből, és ripityára tört a konyha kövén. Az anya már készült, hogy ismét leszidja a nagypapát, amikor felugrott az asztaltól a gyermekük, és odasietett a cserepekhez. Elkezdte összeszedegetni óvatosan, egyenként. Erre az apja rákiáltott, hogy üljön le. A gyerek ránézett, és azt felelte. – Nem ülök le. Összeszedem, és összeragasztom a cserepeket, hogy amikor ti lesztek öregek, akkor ti is ebből a tányérból egyetek!

AZ ÜNNEP FÉNYÉBEN

Apró csodák Bertha Éva Úgy tűnik sokszor, hogy a városban senki nem ﬁgyel a másikra, érzéketlenül halad el a segítségre szoruló mellett. Nincs, aki átsegítse az idős embert a forgalmas utcán a túlsó oldalra, nem segítenek a ﬁatal anyukának, ha a gyermekkocsival elakad a hóban… Az autósok trágár szavakat ordítanak ki az ablakon a másik autós vagy gyalogos legapróbb tétovázásakor. Mert sietünk, gondjaink, elintéznivalóink vannak, stresszben élünk. Nem ismerjük az előt-

tünk haladókat, a szembejövőket, és ők sem ismernek minket… nem „kell” előzékenynek, segítőkésznek lenni. Igen, ez a valós helyzet, illetve ez csak az érem egyik oldala. Ha ﬁgyelünk, és nem maradunk meg a felszínnél, akkor sok-sok csodát láthatunk az utcákon, a boltokban, a járműveken… Az ötvenes asszony elkeseredetten és kimerülve szállt fel a villamosra. Óvodás korú kisunokája csacsogott, izgettmozgott, ahogy mindig. Nehe-

zen bírt vele, miközben megoldhatatlannak tűnő gondjai jártak az eszében. Nyakába szakadt a kicsi gondozása, nevelése, lánya egy új szerelemért otthagyta a gyereket. Betegség, pénztelenség, kilátástalanság… kereste a kiutat. Az előttük ülő nő felﬁgyelt a megkapóan szép, közvetlen kislányra, és szóba elegyedett vele meg a nagymamájával. Az asszonynak jólesett megosztani az idegennel legújabban jelentkező egészségi problémáját. A vadidegen

utastárs meghallgatta, majd rögtön közölte, sógornője főnővér éppen egy olyan osztályon, ahol a szükséges kivizsgálást elvégezhetik. El is kérte az asszony telefonszámát, és megígérte, sógornője majd jelentkezik, hogy egyeztessék az időpontot. És így is lett. A főnővér még aznap este felhívta az aszszonyt, és minden szükséges dolgot megbeszéltek. És valóban el is tudott menni néhány napon belül az orvoshoz, a vizsgálatra.

Igen, vannak csodák. Csak észre kell venni a körülöttünk élőket, oda kell figyelni az idegenekre is, rá lehet mosolyogni a pénztárosnőre, meg lehet kérdezni a falhoz támaszkodót, nincs-e szüksége segítségre, és el lehet fogadni másoktól, akár egy készséges idegentől is a segítő kezet, ha éppen mi kerültünk bajba… Apró csodák részeseivé válhatunk minden nap. A városban is, ahol mindenki „idegen”.

Két botra támaszkodva Bodzsár Gyula Meglehetősen keveset tudok a hajlott kora ellenére is mindig ízlésesen öltözködő hölgyről, aki vasárnaponként, télen-nyáron két botra támaszkodva jár templomba. Csak annyit, hogy régi polgári családban született, neveltetésénél fogva szüleivel és bátyjával együtt rendszeres templomba járók voltak. Nyugdíjazásáig banktisztviselőként dolgozott, és annak ellenére, hogy csinos, mutatós és ahogy akkoriban járta, jól szituált úrilány volt, sohasem ment

mig, hogy részt vehessen a szentmisén, a legszentebb áldozat bemutatásán. Amikor egyszer egy helyen szóba hoztam az idős asszony bámulatos akaraterejét és elszántságát, jó ismerője együtt érzően jegyezte meg, hogy szegénynek már sem közeli, sem távoli rokonai nem élnek, igazából már csak a két botra, esetleg a szomszédaira támaszkodhat. Igen, meg a jó Istenre, tettem hozzá.

férjhez. Szülei elhalálozása után egyedül maradt a patinás családi házban, orvos ﬁvére 68-ban családjával együtt külföldre disszidált. Elgondolkodtam, milyen erőfeszítésébe is kerülhet otthon minden vasárnap reggel rendbe tennie magát, felöltözködnie. És micsoda erős akarattal párosuló hit kell ahhoz, hogy két botra támaszkodva, szinte csigalassúsággal haladva megtegye a mintegy jó fél kilométernyi utat lakóhelyétől a templo-

SZABÓ MAGDA

Karácsony Oldják iszákjukat a csendesülő, alacsony fellegek, omlik az ártatlan, együgyű hó a háztetők felett. A füst elkapja derekát, együtt forognak, úgy imbolyodik a világ, ahogy ők imbolyodnak. Húzzák már komoly szarvasok az ünnepet, szájuk körül az esti pára s az eltűnt gyermekkor lebeg. Omlik a hó, ömlik a hó, nem nézi, hova hull, csak bámulnak a szarvasok, szarvukon gyertya gyúl.

Ömlik a hó, omlik a hó, leng, surrog és kering, eltemeti a surranó december lépteit, meztelen, ezüst lábnyoma nem villan már sehol, a szarvas békén lépeget, bizakodik, dalol. „Honnan jössz?” – kérdezem a hótól. „Te hova mégy?” – a hó ezt kérdezi. Rám néz, én meg rá. Hallgatok. Mit feleljek neki?

Bernardo Daddi: Krisztus születése • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

ÜNNEP

Reviczky Gyula

Ma született a Messiás Hull, hull a felhő könnyü pelyhe; Az utczákon tengernyi nép. Paraszt, úr tarka egyvelegbe' Megyen hallgatni szent misét. Az ablakokból ide csillan Hivogató világítás. Ez egyszer minden évben így van: Ma született a Messiás! Én künn bolyongok, nincs családom, Fásultan, únva életem', A templomból ma is kivágyom; Az álorczást nem nézhetem. Sötét az ég; nincs rajta csillag; Sem égi jel, se lángirás, A mely vezesse útainkat... Ma született a Messiás! Az élet össze-visszasága Ma se békít ki semmivel. A szenvedő ma sincs megáldva S rongyokba' jár, ki jót mivel. Egyiknek tétlenség az élet, S izzadva szidja annyi más. Születni gyakran ősi vétek... Ma született a Messiás! A tékozló ﬁú kaczagja A szent estét. Ölében ül Egy nő, ki testét bérbe adja, S ﬁzetett csókokért hevül. Körűle táncz, csók, czéda ének, Trágár beszéd, pezsgő-ivás. Magdolna csak nagynéha tér meg... Ma született a Messiás! Ah, mind ugy van, bármerre nézek, Mint amaz első éjjelen; Farizéusnak áll az élet; Szegényé jászol, Betlehem, Ahasvér hány vagyon közöttünk! Hány Jób, ki istennel vitáz. Sirunk, hogy a világra jöttünk... Ma született a Messiás! Jőjj, csendes ágy! Borítsad, álom, Vonaglásimra szemfedőd'. Te nyugtatod meg a halálon Kivül a földi szenvedőt. Jőjj, csendes ágy! Majd holnap ébren, Ha nyugtomból a zaj kiráz, Tovább vergődöm, újra kérdem: Mire való a Messiás?

• KARÁCSONY • 2013. DECEMBER 22–29.

ÜNNEP

Egy ablakban, egyedül, árván, Egyvalakire várván, Ugy-e hogy álltál már te is! Szemedet egy pontra szegezvén, Oda, hol kanyarul az ösvény, Ugy-e hogy néztél már te is! Messzebb e pontnál, egyetlennél, Akárha mágnes rabja lennél, Ugy-e hogy akkor nem néztél te sem! S ha ilyenkor valaki rádszólt, Csak nézted, mint egy megvarázsolt, De nem láttál te sem!

Emlékszem, rég volt. A bezárt ajtót hosszú estéken remegve lestem. Vártam nyílását azon a sok-sok felejthetetlen szép, gyermekkori karácsonyesten. Kipirult arccal, dobogó szívvel, úgy vártam, mikor fordul a zárja, mikor tárul fel, mikor ragyog fel a titkok fája. Ó, hogy csábított minden kis ága! Rég volt … azóta évek repültek, és messziről int már az öregség, s azt veszem észre, felnőtt, vén gyerek, – ez már nem emlék, – a karácsonyi ajtót lesem még! Ó, de már többet tudok azóta! Gazdagabb titkok hívnak és várnak! Ragyogóbb minden karácsonyfánál, mit a szem nem láthat országában a dicső Királynak! Tudom, az ajtó egyszer kitárul. S jöhetnek gondok vagy szenvedések, ez ad most nékem derűt, nyugalmat, hogy ott az élet az ajtó mögött … s már küszöbén élek (Haluszka M. Rózsa)

S ha úgy esnék, hogy sohasem, Hogy szűk lenne az élet is: Ugy-e, hogy nem adnád te sem Hogy állnád, várnád akkor is! (Sík Sándor)

Egy ﬁatalember egyszer elhatározta, hogy minden karácsonyra megajándékozza magát egy nappal, amikor nem tanul, nem szórakozik, még csak nem is alszik többet. Hanem olvas, gondolkodik, keresi élete értékeit, annak szépségét, komoly kérdéseket tesz fel, és a karácsonykor földre született Jézustól kér válaszokat. „Négy éve ajándékozom így meg magamat, s már annyira várom ezt a napot. Oly boldoggá tesz, mint kiskoromban a karácsonyfa.” Önmagunk megajándékozásáról se feledkezzünk el azokban a napokban! • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KÖZÖSSÉGBEN

Életüket Máriának szentelik A Mária Légió Dublinból indulva, 1921. szeptember 7. óta kiterjedt az egész világra. Alapítója, Frank Duff írta: „Az apostolkodás az Egyház különleges ismertetőjele, és elválaszthatatlan a katolicizmustól, az Egyháztól, mint egésztől, de minden egyes tagjától. Nem lehet igazi katolikus, aki nem apostol.” A közösség célja Isten dicsőítése a tagok megszentelődése által. Feladata az apostolkodás, az Evangélium hirdetése minden embernek. Munkaeszközük a hit, az emberek szeretete, a tanúságtétel bátorsága és a remény erősítése. Szímőn 2005 óta tevékenykedik a Mária Légió. A kezdetekről faggattuk az állandó tagokat: az elnököt, Morvai Emíliát, az alelnököt, Illés Erzsébetet, az írnokot, Pásztó Ilonát és a pénztárost, Kantár Etelkát, valamint két további aktív tagot, Farkas Erzsébetet és Vokolek Máriát. - Galgóczi Rudolf atya, aki érsekújvári káplánként járt ki Szímőre, 2001-ben megalapította a Jézus Szíve Társulatot kezdte a beszámolót Kantár Etelka, aki hat éven át volt a Légió elnöke, majd így folytatta: - Miután elhelyezték Rudolf atyát Keszegfalura, azon a környéken Mária Légiókat alapított. Az ő buzdítására, lelki támogatásával kezdtük megszervezni falunkban is a közösséget. Az atya később Zselízre került, onnan irányított bennünket. Zselízről érkeztek hozzánk tagok, akik segítettek a kezdeteknél. Akkor már a szintén újvári - Hutár Márk atya volt a lelkipásztorunk, tőle is sok támogatást kaptunk. Az esküt 2005. április 18-án tettük le öt taggal. Majd folyamatosan bővült a tagok száma. Mivel nem volt plébánosa a falunak, imáinkban lelkipásztorért fohászkodtunk, és kérésünk meghallgatásra talált, mert ide helyezték Sárai Attila atyát, akit később Maga Péter váltott fel. Mindaddig Ďurčo Zoltán esperes úr volt a lelki vezetőnk. - A kezdeti próbálkozásainkat a csetlő-botló kisgyermek első lépéseihez hasonlíthatnánk - vette át a szót Morvai Emília. - A szabályzat kimondja, hogy ha terjeszteni megyünk, mindig kettesével menjünk. Ez azért van, mert az egyik beszél, a másik pedig imádkozik. Eleinte megtörtént, sajnos, hogy félreértették szándékunkat. Mára már az öt alapítón és az aktív tagokon kívül 90 segédimádkozónk is van. Ők nem mind szímőiek, vannak Udvardon, Újvárban, Csúzon és Kürtön is imádkozóink. Azok az idősek, akik betegségük, állapotuk miatt kénytelenek otthon tartózkodni, szívesen bekapcsolódnak az imaláncba. Így a rózsafüzér-társulat és a Jézus Szíve Társulat tagjai is velünk együtt mondják a szentolvasót. Sorainkból 21-en már örökös tagok, értük rendszeresen szolgáltatunk szentmisét. A kérdésemre, hogy mivel is foglalkozik a Légió, Kantár Etelka válaszolt: - A Mária Légió legkisebb sejtje a praesidium, amely a Lorettói litániából választ nevet magának. A miénk a „Titkos Értelmű Rózsa” nevet viseli. A praesidium a curiának számol be tevékenységéről. Mi, másik négy közösséggel, a Komáromi Curiához tartozunk, oda járunk havonta egyszer megbeszélésre, s itt adunk számot arról, hogyan teljesítjük feladatainkat. A curiák pedig a comitium alá tartoznak, amely Zselízen van. Szímőn hetente egyszer másfél órás praesidium ülés van a lelki vezető jelenlétében. Ilyenkor a szabályzati előírás szerint imádkozzuk a meghatározott imákat. Az ülés végén kiosztjuk a feladatokat. Segítséget nyújtunk a lelkiatyának. Minden hónap első péntekén, amikor házhoz megy gyóntatni, elkísérjük. Takarítjuk a templomot, a környékét is rendben tartjuk, csakúgy, mint a plébániát, valamint a kápolnákat is. Ellátjuk a sekrestyés szolgálatot, a Remény újságot házhoz kézbesítjük. Segítséget nyújtunk az elsőáldozásnál és a bérmálkozásnál is. Templomunk búcsúján, Szent Márton-napkor elvégezzük az előkészületeket, hogy az ünnepi szentmise méltóképpen kerüljön bemutatásra. Havonta egyszer együtt imádkozzuk az „Édesanyák imáit”. Elimádkozzuk az „Egy magzat imája – Így imádkozza a keresztutat egy abortuszra ítélt magzat” című keresztutat, amely szívszorító elbeszélésben mondja el egy halálraí• KARÁCSONY • 2013. DECEMBER 22–29.

télt magzat kétségbeesett könyörgését Istenhez. Arra gondoltunk, ha nem tudtunk személyesen részt venni a „Menet az életért” elnevezésű kezdeményezésen, így fejezzük ki együttérzésünket. A felsoroltakon kívül még zarándoklatokon, a komáromi imanapokon is részt veszünk. Minden év szeptemberében tartjuk a Légió közösségi ünnepét a plébánián. Mivel jelenleg ismét nincs lelkipásztorunk, rendszeresen imádkozunk és böjtölünk lelkiatyáért. Bekapcsolódunk az ünnepeinkbe: húsvétkor a passió éneklésében vesznek részt tagjaink, amely a mi kezdeményezésünkre újult meg, valamint előkészítjük az úrnapi körmenetet. Adventben a „Szállást keres a Szent Család” népi ájtatosságot imádkozzuk. Ebbe nemcsak a légiósok kapcsolódnak be, hanem a többi imacsoport tagjai is. December 15-től 23-ig házról házra járva imádkozunk. Egy–egy családnál összejönnek a rokonok, ismerősök, szomszédok, utcabeliek, hogy együtt imádkozzák a kilencedet. Vannak, akik a plébánián végzik az ájtatosságot. Van egy nagyon szép, régi időkből származó népi hagyományunk, amelyet rögtön a rendszerváltás után felelevenítettünk. Ez a „Kánai menyegző” - mondja elcsukló hangon Etelka néni, aki még kislányként a nagymamájával imádkozta ezt a ritka, nagyon szép ájtatosságot. Mivel hosszú évtizedeken keresztül tiltva volt, csaknem feledésbe merült. Nagymamája hagyatékában bukkant rá az imafüzetre, amelynek köszönhetően fennmaradt az utókor számára a népi vallásosságnak ez a ritka gyöngyszeme. A kánai menyegzőt január 17-én olvassák fel az Evangéliumban, az ahhoz közeli vasárnapon végzik az ájtatosságot. Szűz Mária és Szent József szobrát feldíszítik, oltárra helyezik, és énekelnek. Az ének Mária és József eljegyzésével kezdődik, Jézus születésének történetével folytatódik. Majd az Egyiptomba való menekülést meséli el. Végezetül pedig a kánai menyegzőn történt csodát mondja el vidám, szórakoztató formában. A közösségi ima agapéval végződik. Mindenki visz valamit, és megvendégelik egymást a ﬁnomságokkal. S olyankor helyet adnak az emlékezésnek is, csakúgy, mint most, a beszélgetésünkkor. Az idősödő asszonyok szeme csillog, amikor visszaemlékezve gyermekkoruk karácsonyaira, elmesélik, milyen élményekben volt részük. Mindnyájuknak van egy–egy szép emléke, amelyet megosztanak velem. Szerény körülmények között éltek, de nagy-nagy szeretetben. Nagyon örültek, amikor ünneplőbe, gyönyörű rózsaszín vagy kék hosszú ruhába öltözhettek, egy-egy szerepet, felkérést kaptak. Egy életre szóló élmény volt, hogy bekapcsolódhattak a felnőttek mellett az énekekbe, imákba, verseket mondhattak. Karácsonykor mendikálni jártak, és boldogan fogadták az apró ajándékokat. Nem voltak igényesek, mindennek tudtak örülni. Talán ezért van az, hogy még a mai, megváltozott, anyagiaktól függő világunkban is tudnak önzetlenül segíteni. Aki maga is szerényen élt, az meg tudja érteni a nélkülözőt. Az a lélek, aki maga is megismerte a szenvedést, az tud részvéttel lenni a szenvedő ember iránt. Az a szív, aki sok-sok szeretetet kapott, az tud szeretettel fordulni embertársai felé. Így tudnak ők maradéktalanul eleget tenni a Mária Légió küldetésének: az apostolkodásnak. Fáradhatatlanul hintik az isteni szeretet apró magvait, gyakorolva az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit, Isten nagyobb dicsőségére. Életükkel tanúságot tesznek Szűz Mária mély tiszteletéről, mutatják a hozzá vezető utat kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Imáikat fáradhatatlanul, rendíthetetlen kitartással küldik Mennyei Atyánknak, Szent Fiának és Mennyei Édesanyánknak: kérnek, hálát adnak, engesztelnek, dicsőítenek. Apostoli küldetésük részeként adományokat gyűjtenek, hogy a rászorulók karácsonyát szebbé, boldogabbá tegyék. Állhatatos hittel, végtelen szeretettel erősítik a reményt a reményvesztett világ reményvesztett embereiben. A szímői Mária Légió tagjai 2008-ban Polgármesteri Díjban részesültek az embertársaik javára végzett önzetlen, példaértékű tevékenységükért.

MOZAIK

Apró fény világítja meg a szíveket Az isteni fény ragyogó öröme December 14-én adták át Bécsben a betlehemi békelángot a világ minden tájáról érkező cserkészszövetségeknek. A béke lángja szombaton hozzánk is megérkezett, idén is a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség cserkészei vitték el Dél-Szlovákia magyarlakta településeire.

A bécsi átadó ünnepséget követően a láng idei felvidéki koordinátora, Zajíček Tamás és segítői által először Félbe, Egyházfára, Érsekújvárba és Kürtre érkezett a láng, majd ezt követően megkezdődött stafétaszerű továbbadása Csallóköztől Mátyusföldön keresztül egészen a Bodrogközig. A Lévai járásban idén is vonattal viszik a betlehemi

békelángot a lévai cserkészek, az érdeklődők az egyes állomáshelyeken vehetik át tőlük. A békelángról és annak dél-szlovákiai útjáról a láng Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség által működtetett honlapján (www.lang.szmcs.sk), valamint a Facebook közösségi portálon (facebook.com/betlehemilang) tájékozódhatnak. A cserkészek szeretnék ebben az évben minél több településre eljuttatni a betlehemi békelángot, és ehhez kérik mindenki segítségét. Ha az Ön településére nem jutott még el az elmúlt években a láng, vegye fel velünk a kapcsolatot a fent említett honlapon keresztül. A betlehemi békeláng és a lángátadó staféta megtanít minket arra, hogy a békét, ugyanúgy ahogy a lángot, embertől emberig kell továbbadni. A cserkészek már 25 éve viszik el a világ különböző tájaira a béke hírnökét, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség pedig 22 éve adja tovább a béke lángját. szmcs-p

Levelet kaptunk

Remény

December 13-án, pénteken délben fogadta a Vatikánban a Szentatya a bajor zarándokok 350 fős csoportját abból az alkalomból, hogy idén Waldmünchen közössége ajándékozta a fenyőfát a pápának, több kisebb fával együtt, amelyeket szerte a Vatikán területén helyeztek el. Az audienciára eljött a bajor város polgármestere, polgári elöljárói, a szentszéki német nagykövet, egyházi részről pedig a regensburgi püspök. A zarándoklattal együtt jelen volt a csehországi Plzeň püspöke is, hiszen ahogy a Szentatya fogalmazott: ez a fenyőfa nemzetközi, mivel a német-cseh határon növekedett. A péntek délutáni átadó ünnepséget követően kigyúltak a karácsonyfa fényei, amely egészen az ünnepkör végéig a Szent Péter teret díszíti majd, a betlehemi jászollal együtt. Rómaiak, zarándokok és turisták a világ minden tájáról eljönnek, hogy megcsodálják ezt a karácsonyfát. Ezzel a gesztussal az adakozó Németország és azon belül is a bajor régió megerősítette a lelki és ba-

Lukácsné Kulifaj Margit Ipolynyékről küldött be énekeket, amelyeket a Szállást keres a szent család kilenced keretében december 15-étől énekelnek falujukban. Szeretne velük örömet szerezni az olvasóknak. (A Magasztalja lelkem dallamára) Fénysugár villámlik ott a kék égen, Egy angyal, Gábriel megy sietséggel, Istentől küldeték egy tiszta szűzhöz, Aki imádkozik Teremtőjéhez.

Kilenc éve az oltár szolgálatában Röpül az idő, múlnak az évek. Immár a mi Szilveszterünk kilenc éve napi rendszerességgel ministrál. Nemcsak vasárnap, de hétköznap – esténként, ünnepnapokon, szentségimádásokon, sőt a hajnali rorátékon is mindig segít az atyát. Emlékszünk még, Péter atya, a volt plébánosunk mellett kezdte el. Mikor először állt az oltár elé, olyan pici volt, hogy csak a fejebúbját láttuk. Sokan megkönnyeztük és megmosolyogtuk (tudni kell róla, hogy törpe növésű). De ügyessége már akkor feltűnt. Talpraesett, olyan, mint a vele egykorúak. Ma már sokkal magasabb, az oltár mögül vállmagasságban láthatjuk. János atya állandó segítője, ministránsa. Tudja, mikor kell csöngetni, térdelni, egyszóval mindent, amit egy ministránsnak tudnia kell. Ha ő kiesik, ami nagyon ritka, alig akad helyettesítő. Szeretjük, és hiányoljuk, ha nem látjuk. Most tudtuk meg, hogy szeptemberben, a hit évében töltötte be a 15. évét. Valahogy nem is gondoltuk, hogy ő is már ilyen korú. Kedves Szilveszter! Közelgő névnapod alkalmából kívánjuk, hogy a jó Isten áldása kísérjen életed minden napján. A Szűzanya oltalmazzon meg minden bajtól és betegségtől. Továbbra is maradj Isten szolgálatában, az oltár előtt János atya segítségére és mindnyájunk örömére. A buzitai hívek

Istenem, tekintsd meg szegény népedet, Küldd el a megváltó Üdvözítőnket. Ó, egek, fellegek, nyíljon meg az ég, Szálljon le a földre, akit ígértél. Mária szobáját betölté a fény, Álmélkodik a szűz a jelenésén. Üdvöz légy, Mária, így szól az angyal, Teljes vagy malaszttal és alázattal. Isten kiválasztott téged, Mária, Hogy lennél a megváltó Jézus anyja. Te fogod megszülni és felnevelni, Kegyes karjaidon őt hordozni. (Az Ez nagy szentség dallamára) Örömünnep ez nekünk, melyre itt egybegyűltünk. Az isteni szent családnak koszorút köttünk. Nincsen ennél szebb rózsa, ez nem hervad el soha. Betlehemi szent családnak szép koszorúja, Arra kérünk, szent család, magas mennyből nézz le ránk. A békesség szent áldását kérünk add reánk. (Az Úr Jézus szent szíve.... dallamára) Az Isten szent anyja ily késő éjszakán Józseffel szállást kér Betlehemnek táján. Kezük összetéve kérik a népeket,

ráti kötelékét a Szentszékkel, követve a keresztény hagyományt, amely termékennyé tette hazájuk és az egész kontinens kultúráját, irodalmát és művészetét. Ferenc pápa imáiról biztosította a német népet, majd azt kívánta, hogy derűsen éljék meg az Úr születésének ünnepét. Karácsonykor mindenütt visszhangzik az angyal örömhíre, amit a betlehemi pásztoroknak mondott: „Ma született az Üdvözítő Dávid városában” (Lk 2,11). A pásztorokat nagy világosság vette körül. Jézus ma is elűzi a tévedés és a bűn sötétségét, hogy elhozza az emberiségnek az isteni fény ragyogó örömét, amelynek a karácsonyfa a jele. Hagyjuk, hogy beborítson minket igazsága fénye, mert az evangélium öröme betölti a szívét és az egész életét mindazoknak, akik találkoznak Jézussal – idézte a pápa „Evangelii gaudium” kezdetű apostoli buzdítását. Vatikáni Rádió

Isten szent nevében adjanak menhelyet. Senki sem könyörül, telve minden hajlék. Hová legyen szegény irgalmas Istenség. Rongyos istállóba a városon kívül, Szülé szent gyermekét kín, fájdalom nélkül. Te áldott, te boldog, te édes kis tanya, Ott született nekünk világ Megváltója. Ó szent család, köszönteni jöttünk buzgó hív tisztelőid. Nézd, mily nagy örömmel itt szemléljük a te kedves vendégid. Jézus, Mária, Szent József, kérünk, Az életben legyetek védelmünk, Ne hagyjatok, velünk maradjatok, Jézus, Mária, József. Ragyogjatok mindig a szívünkben Jézus, Mária, József. Legyetek lelkünk kedves vendégi, Boldog lesz akkor földi életünk, Szent család, ha titeket szemlélünk. Örömtelve, vígan énekeljük, Jézus, Mária, József. Ó szent család három szent személye, Jézus, Mária, József, Itt szemléljük felszentelt képetek, Jézus, Mária, József. E hajlékban kik most összejöttünk, Titeket üdvözlünk és köszöntünk. Fogadjátok buzgó imáinkat, Jézus, Mária, József. Kérjük olvasóinkat, hogy – ha csak egy mód van rá – e-mailben, a remeny@remeny.sk címre küldjék be leveleiket és a hozzájuk tartozó képeket a Levelet kaptunk c. rovatunkba. A villámpostán érkezett írásokat hamarabb közzé tudjuk tenni a Reményben. • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

A szép szűz Mária szent Fiának, Imígyen énekelt kis Jézusnak: Örömest ringatlak, Szívemből óhajtlak, Aludj, aludj.

Karácsonyi készülődés Karácsony előtt négy vasárnap advent vasárnapjai vannak. Advent első vasárnapja előtt anyukám az adventi koszorút veszi legelsőnek elő a karácsonyi díszek közül. Úgy, mint minden katolikusnál, nálunk is három lila és egy rózsaszín gyertya található rajta. Elsőnek az egyik lila gyertyát gyújtjuk meg. másodiknak ugyanúgy, harmadiknak a rózsaszínűt, végül pedig a negyediket, a lila színűt. A lila színűek a bűnbánat jelképei, a rózsaszínű az öröm, a szeretet jelképe. Advent heteiben én, anyukám és a nagymamám nem csak templomba, de „Szent Családba” is járunk, ami december 15-től kilenc napon át tart. Szeretek járni. Megyünk házról házra és imádkozunk. Karácsony előtt egy héttel apu a testvérem segítségével felrakja a házon kívülre az égőket. December 20-án megvesszük a karácsonyfát, és december 23-án közös munkával gyönyörű szépen feldíszítjük. December 24-én szokás nálunk az, hogy nem eszünk húst, éppen ezért halat eszünk. Ebéd előtt mézes ostyát és almát eszünk. Este megajándékozzuk egymást. A karácsonyt az unokatestvéremékkel együtt ünnepeljük. Éjjel fél tizenkettőkor elindulunk éjféli misére. Szentmise közben segítek az atyának. Olvasok és ministrálok. Nálunk így telik a készülődés és a karácsony. Kívánok mindenkinek kellemes, békés, boldog karácsonyt! Janicsek Boglárka, Kéménd

A kis Jézusra várva A mi családunk hattagú. Az első adventi vasárnapot is együtt töltöttük. Nagymamámmal és két testvéremmel elkészítettük a koszorút, melyen az első gyertyát meg is gyújtottuk. A fényénél megebédeltünk, elbeszélgettünk a karácsonyi ünnepekről. Délután karácsonyi énekeket daloltunk, a legkisebb testvérünknek is sikerült egyet megtanulni. Az ünnepek előtt egy kicsit csendesebbek vagyunk, és megfogadjuk, hogy jobban is viselkedünk. Meghallgatunk egy koncertet is a helybeli katolikus templomunkban. Megnézzük a kis Jézust a jászolban, és várjuk az eljövetelét. Természetesen nem marad el az ajándékvárás sem. Szüleinknek saját készítésű ajándékot csempészünk a fenyőfa alá. Nagyon várom és örülök a szeretet ünnepének. Írta és rajzolta: Bubloš Tamás, 4. A osztály, Kazinczy Ferenc AI, Tornalja • KARÁCSONY • 2013. DECEMBER 22–29.

Boldog karácsonyt kívánunk a Kuckó olvasóinak!

Szent karácsony ünnepe Karácsony előtt négy hét a várakozás ideje. Az első gyertyát advent első vasárnapján gyújtottuk meg, amit mamával készítettem. Nekem, mint negyedikes diáknak, a karácsony az ajándékozás ünnepe. Keresztény gyermekként várom a kis Jézus születését. Nemcsak karácsonykor megyek el az ünnepi szentmisére, de rendszeresen járok az évközi vasárnapokon is. Már tavaly, amikor elsőáldozásra

készültem, sokat tanultam Jézusról a drága tanító nénimtől. Ő hittel és jó szívvel tanítja a hittant. Az ünnep előtti napokban mézeskalácsot sütünk, a vacsorához összegyűlik a család. Aztán izgatottan várjuk a Jézuskát.

Cseri Flóra, 1. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Gáspár Bianka, 2. B osztály, Ragyolci Alapiskola

Makši Réka, 4. A osztály, Kazinczy Ferenc AI, Tornalja

Holló Réka, 4. A osztály, Kazinczy Ferenc AI, Tornalja

Macho Veronika, 6 éves, Szőgyén

Az ég és a föld… Az ég és a föld, az ég és a föld Mostan ünnepelnek, Angyal és ember, angyal és ember Vígan örvendeznek. Krisztus született, Isten ember lett, Angyalok dícsérik, Királyok tisztelik.

Šárik Marianna, 1. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Pásztorok imádva, Térdhajtva köszöntik, A nagy csodát hirdetik.

KUCKÓ

A szép szűz Mária szent Fiának, Imígyen énekelt kis Jézusnak: Örömest ringatlak, Szívemből óhajtlak, Aludj, aludj.

Az alamizsna

Kaločai Anabel, 3. B osztály, Ragyolci Alapiskola

Mag Viktória, 4. A osztály, Kazinczy Ferenc AI, Tornalja

Mauer Marcellina, 3. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Venczel Csaba, 1. osztály, Nagyölvedi Alapiskola Csingilingi, cseng a csengő, Száll a szánkó, mint a felhő, Csaknem elszakad a gyeplő, Csingilingi, cseng a csengő. (Móra László)

Készítette Lőrincz László

Rejtvény

Slíž Krisztián, 4. A osztály, Kazinczy Ferenc AI, Tornalja

Öreg koldusasszony álldogált az országút szélén, majd megvette az Isten hidege. Fújt a szél, kavarogtak a hópelyhek, de ő csak állott, állott egy helyben, s várta, ha valaki arra vetődnék. Hát jött is gyalogosan egy úriember. Nehéz prémes bunda volt rajta, vastag meleg kesztyű a kezén. Amint elhaladt a koldusasszony mellett, egy pillanatra megállott: alamizsnát akart adni, de meggondolta a dolgot. Félt lehúzni a kesztyűjét, anélkül pedig nem adhatott alamizsnát, de részvéttel nézett a koldusasszonyra, s mondta: - Ó, szegény öregasszony, de szomorú a te sorsod, hogy ebben a rettentő időben kell itt alamizsnára várnod! A koldusasszony semmit se szólt, de jólesett szívének az a néhány jó szó is, hálásan nézett az úriemberre, ki még jobban beburkolódzott bundájába, s hazasietett. Alig távozott el ez az úriember, pompás úri hintó közeledett a koldusasszony felé. Gazdag uraság ült a hintóban, s ez ahogy meglátta a didergő asszonyt, megállította hintaját, előkereste kis pénzestárcáját, kivett belőle egy pénzdarabot, aztán hirtelen kinyitotta a hintó üveges ajtaját, s merthogy besüvített a hideg szél, gyorsan kidobta a pénzdarabot a hóba. Amint a pénz kirepült az ablakon, akkor vette észre, hogy tévedésből aranyat dobott az aszszonynak. Ejnye, ejnye, mondta magában, kevesebb is elég lett volna. No de nem baj, elég gazdag vagyok, néhanapján aranyat is adhatok a koldusnak. Aztán mikor hazaért palotájába, s ott ült a gazdagon terített asztal mellett, a jó meleg szobában, eszébe jutott a koldusasszony, s megint csak hümgetett: Ejnye, ejnye, mégiscsak igen sokat adtam annak a koldusasszonynak. No, mindegy, vigasztalta magát, Isten majd visszaﬁzeti. Közben hazaért a gyalogos úriember is, ő is ott ült gazdagon terített asztala mellett, de neki már sehogy sem ízlett az ebéd. Folyton a koldusasszonyra gondolt, s igen szégyellette, hogy semmit sem adott neki. Hirtelen felugrott az asztal mellől, s becsöngette a szobaleányt. - Teríts még egy személyre - szólt a szobaleánynak, s azzal elsietett, egyenest oda, hol a koldusasszonyt látta. Az, szegény, most is ott volt. Kereste a hóban az aranyat, turkált mindenfelé, de bizony nem találta. Rongyos ruhájában csak úgy didergett szegény, szeméből folyt a könny. - Mit csinálsz, szegény koldusasszony? - Ó, ne is kérdezze, uram. Egy jólelkű úr egy aranyat dobott nekem, s nem találom. - Ne is keresd, úgysem találod meg - mondotta az úriember. - Jere velem az én házamba. Azzal karon fogta az öreg koldusasszonyt, elvezette a házába, leültette maga mellé, gazdagon megvendégelte, s ebéd után meg is ajándékozta. Mikor aznap este az angyalok az égben az ő aranykönyvükbe beírták mindazt a jócselekedetet, amit aznap láttak, nem jegyezték fel a hintós úriember aranyát, de első helyen írták be a gyalogos úriember nevét, ki megbánta s jóvátette hibáját. (angol népmese)

Meghatározások – vízszintes A rejtvény megfejtése egy ideés függőleges: gen szó, amely a nagy egyházi ünnepeink előtti napot, illetve az 1. A rejtvény megfejtése, akkori ünneplésüket jelöli. Tulaj2. Nyugtalan, izgatott, donképpen virrasztást jelent. 3. A Pál utcai ﬁúk egyik szeA megfejtést nyílt levelezőreplője, lapon vagy villámpostán 2014. január 3-ig küldjétek el szer4. Valamit sejtet, megfogad, kesztőségünk címére: 5. Leborul az elején (!), Remény, Žiacka 4., 6. Szintén, 821 06 Bratislava 7. Attila. vagy remeny@remeny.sk

(a tárgymegnevezésbe írjátok be: Kuckó és küldjétek el levelezési címeteket is).

Megfejtés

5 6 7

1 2 3

A 48. számban közölt rejtvény megfejtése: Salamon. A nyertes: Bori Friderika és Márk, Nagyölved. Gratulálunk, az ajándékot postán küldjük!

4 5 6 7

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

NAPRAFORGÓ

Mert mindenki jó lehet, / aki látja a jelet, – Aki hinni akar, hisz, / s láthatja a Kisdedet! (Kertész László) Keresd a Reményt a Facebookon!

A közösség von körém védőburkot Kiskora óta bekapcsolódik a szőgyéni egyházközösség életébe. Imádkozta a hívekkel a rózsafüzért, nagymamájával segített díszíteni az oltárokat, időnként még most is felolvas. Karácsony előtt pedig előállt azzal, hogy kapcsolódjunk be a Nyilas Misi Karácsonya gyűjtésbe. Olyan jól kommunikálta az eseményt, hogy sikerült 120 embert mozgósítania a rászorulók érdekében. A 22 éves lány diakóniát és missziológiát végzett a Selye János Egyetemen. Skrovan Boglárkával beszélgetek. - Egyszerűen beleszülettél vagy meg kellett küzdened a hitedért? - Erre azt szoktam válaszolni, hogy a vallásosságba beleszülettem, de a Marianum gimnáziumban eltöltött éveim alatt lettem hívővé. Itt döbbentem rá, hogy mekkora kegyelem az életem. Mint minden más ﬁatal, én is kételkedem néhanap, én is ki vagyok téve a kísértéseknek. Vannak istenélményeim, akkor rettenetesen buzgó vagyok, de aztán jön a holtpont, az üresség. Ilyenkor a baráti kör von körém védőburkot. Mi hasonszőrűek a kísértésekben is együtt vagyunk, ﬁgyelünk egymásra. Mindemellett próbálok úgy tevékenykedni, hogy az élet sava-borsa megmaradjon, de közben senkinek se okozzak fájdalmat. - Hogy látod, támaszt nyújt az Egyház napjainkban a keresztény közösségért tenni akaróknak? - Ez egyházközösségenként más. A tenni akaró sokszor nemhogy anyagi, de erkölcsi támogatást se kap, így nem csoda, ha sokan idő előtt feladják. Persze sok múlik a helyi plébánoson is. Meg kell próbálni a lehető legtöbb és legkreatívabb módon motiválni az embereket, az új helyzetekre új módon kell(ene) reagálni. Saját példámból tudom, a kisközösségek léte - ami a legtöbb helyen

hiányzik – megtartó erejű, mert a példa mindig vonzóbb, mintha csak beszélünk róla. A ﬁataloknak igenis hiányzik az elmélyülés, a külsőséges, patetikus dolgok nem igazán „jönnek be” náluk. - Érdekes szakokat végeztél. A legtöbb ember azt se tudja, eszik-e vagy isszák a diakóniát és a missziológiát.

- Eleinte magam se nagyon tudtam. A missziológia szó hallatán az a romantikus kép jelent meg előttem, hogy veszem a szafari-kalapot, bőrcipőt és térítem az afrikai bennszülötteket. Ma már csak mosolygok ezen. Ismereteim tükrében úgy vélem, takarítson mindenki először a saját portáján. A diakónia pedig szeretetszolgálatot jelent.

- Hol lehet ezekkel a szakokkal elhelyezkedni? - A hároméves alapképzéssel nem sok lehetőségünk van munkát találni. Tanáraink szokták viccesen kifejteni, hogy diplomás harangozók leszünk. Mindenképpen tovább kell lépni és szakosodni. Sajnos, még most se tudom eldönteni, merre menjek, mert annyi minden érdekel, hogy én leszek az élet végéig való tanulás mintapéldánya – mosolyog Bogi. - A közeljövőben mindenképpen a nyelvekre, valamint a mesterképzés elvégzésére helyezem majd a hangsúlyt. Aztán ha úgy alakul, egy kis időt szívesen eltöltenék, mint külmissziós munkatárs, de az életemet mindenképp itthon tudom elképzelni. - Mit jelent számodra az ünnep? - Béke, megállás, imádság, narancs- és szegfűszegillat – ezek a szavak jutnak eszembe hirtelen. Az ünnepen, de különösképpen karácsonykor tevékenyen gondolhatunk a másikra, ápolhatjuk a családon belüli bensőséges viszonyt, közös játékkal, szórakozással, esetleg borozgatással. Ilyenkor végtelenül fontosnak tartom a ﬁgyelmes szeretet megélését. - Nem várt számú adakozó kapcsolódott be a Nyilas Misi Karácsonya gyűjtésbe, ahol cipődobozokba csomagoltuk az ajándékokat - gyerekeknek, tinédzsereknek, felnőtteknek, időseknek. Sokan köszönik a szervezést, mert bár Szőgyénben sokszor gyűjtünk a rászorulóknak, mindig akad, akinek pont ez az adakozási forma felel meg. - Elérkezettnek éreztem az időt, hogy hivatásomat, a szeretetszolgálatot, kipróbáljam a gyakorlatban is. Arra is kíváncsi voltam, tudom-e motiválni az embereket az adakozásra, mert hiszen senkinek nincs olyan kevés, hogy ne tudjon adni belőle. Örömmel tapasztalom, sikerült sok embert megmozgatni egy jó cél érdekében, és ez további cselekvésre ösztönöz.

… hogy Isten gyermekeként élj Karácsony fényes napja, ünnepi miséje megköveteli a hívő értelemtől a gondolkodás élességét és ragyogó ártatlanságát. Az éjszaka varázslatából most kibontakozik az egyértelműen látható isteni gondolat, terv, valóság. Ha hiszel Jézus Krisztusban, és meg vagy keresztelve, Isten természete árad beléd: új fogantatás és születés megy végbe benned. Ne csak arra figyelj karácsonykor, hogy Isten emberré lett, hanem tekints magadra is a hit szemével: Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsít irántunk az Atya: Isten fiainak hívnak minket és azok is vagyunk. Itt a földön ez Isten utolsó üzenete nekünk: Jézus Krisztusban fiai vagyunk. Örök, • KARÁCSONY • 2013. DECEMBER 22–29.

elpusztíthatatlan, isteni életünk van. A történelem jelen idejét ez a végső isteni üzenet teszi végső korszakká. Képességet, hatalmat kaptál, hogy Isten gyermekeként élj, ezért az Evangéliumban felhangzó egyetlen követelmény sem idegen legbensőbb természetedtől. Ha téged testedben vállalt az Isten, vállald őt te is testi életed napjaiban. (Barsi BalázsTelek Péter-Pál Magasság és mélység c. könyvéből) Fotó: Molnár Tamás

NAPRAFORGÓ

Mert mindenki jó lehet, / aki látja a jelet, – Aki hinni akar, hisz, / s láthatja a Kisdedet! (Kertész László) Keresd a Reményt a Facebookon!

Jobb adni, mint kapni! Paul barátom karácsonyra autót kapott a bátyjától. Szenteste, mikor munkája végeztével kilépett az irodából, egy bámészkodó kölyköt talált a csillogó új kocsi mellett. - A bácsié ez a járgány? - A bátyámtól kaptam karácsonyra - bólintott Paul. A fiúcska elképedt. - Csak úgy kapta, magának nem is került semmibe? Hű, de jó volna, ha... Megakadt, de Paul persze jól tudta, mit akart mondani. Nyilván ilyen testvért szeretne magának. Ám amit végül hallott, attól tátva maradt a szája. - De jó volna - kezdte újra a kis legény -, ha én is ilyen báty lehetnék. A barátom megdöbbenve nézett rá. - Nincs kedved furikázni egyet? - szaladt ki a száján. - Naná, hogy van! A gyerek beszállt, de alig indultak el, ismét megszólalt: - Bácsi kérem, nem kanyarodhatnánk a házunk felé? Paul elmosolyodott. Sejtette, mi jár a srác fejében. Szeretne felvágni a szomszédok előtt, hogy milyen pazar kocsival szállítják haza. Azonban ismét tévedett. - Tessék szíves lenni megállni annál a kapunál! A fiú beszaladt a házba, majd kisvártatva Paul hallotta, hogy jön visszafelé, de nem túl gyorsan. Nyomorék kistestvérét cipelte magával. Leültette a bejárati lépcsőre, aztán az autóra mutatott. - Látod, öcsi, erről beszéltem. A bácsi a bátyjától kapta, neki egy fillérjébe se került. Ha megnövök, pont ilyet veszek neked, akkor majd te is láthatod a karácsonyi kirakatokat, amikről annyit meséltem neked. Paul kiszállt, és előreültette a kistestvért. A nagyobbik gyerek betelepedett a hátsó ülésre, és emlékezetes karácsonyi sétakocsikázás kezdődött. Azon a szentestén Paul megtanulta, mit jelent a mondás: Jobb adni, mint kapni! (Laudetur.hu)

Kreatívan és szeretettel Takács István a Rózsahegyi Katolikus Egyetem kihelyezett Teológiai Karán, Kassán végezte tanulmányait, filozófia és hittan szakon. A királyhelmeci 30. számú Szent István Király Cserkész csapat egyik vezető tagja. Cserkészélete szorosan összefügg hitélete gyakorlásával és az Egyházban való aktív tevékenységével. Élete meghatározó lépése 1998 nyarán történt, amikor először vett részt Csicserben a csapattáborban. Ez az első cserkésztábor és az azt megelőző őrsi gyűlések, tanyázások mind-mind ahhoz segítették hozzá, hogy emberségesebbé és magyarabbá váljon. Beszélgetésünk során megismertetett a kezdetekkel és tevékenységével. „Megfogott a cserkészélet, ugyanis nem idegen számomra az Isten, a hitélet és az imádkozás, nemzetünk értékeinek a megtartása és a felebarátunk iránti gondos szeretet sem. Sokat köszönhetek akkori plébánosomnak, Szalay Lászlónak, mind a hit, mind pedig a cserkészélet területén. Nem volt idegen számára a cserkészeszme. Ő maga is, mint cserkésztiszt részt vett a táborokban és rendezvényeken. Ő volt az, aki hitelesen közvetíteni tudta az Isten igéjét. Szerénységével és alázatosságával megnyitotta nemcsak az én szívemet és lelkemet az Isten keresésére, hanem számos fiatalét is. Ezúton is szeretném megköszönni a jó Istennek, hogy ide vezérelte és tanulhattam tőle: elsősorban hitet, szeretetet, szerénységet, szülőföldünkhöz és anyanyelvünkhöz való ragaszkodást. Jelenleg a cserkészmunka mellett hitoktatással foglalkozom a helyi szlovák és a perbenyiki alapiskolában. Nyaranként nemzetközi keresztény tábor főszervezője vagyok helyi lelkes fiatalokkal együtt. Ez a tábor az ún. Teen Era Meeting, amelyen 10-16 éves gyerekek, fiatalok vesznek részt Csehországból, Lengyelországból, Németországból és a Felvidékről. Egyedülálló lehetőséget kínálva ezzel, hogy exkluzív környezetben megismerkedjenek más kultúrákkal, megtapasztalják a közösség hangulatát, új barátokat szerezzenek, sőt hitükben is megerősödjenek. Időközben a Mécs László Keresztény Központ Polgári Társulás elnöke lettem, amelyek fő küldetése, hogy emléket állítson a városban tevékenykedő pap-költőnek, Mécs Lászlónak, hajdani plébánosunknak. Ezért indította el polgári társulásunk a Mécs László szavalóversenyt, amelyet 2014. február 23-án immár 15. alkalommal rendezünk meg. Végezetül engedjék meg nekem az Olvasók, hogy Ferenc pápa Twitter üzenetét idézzem: »Kedves fiatalok, arra kérlek benneteket, hogy állítsátok tehetségeteket az evangélium szolgálatába, kreatívan és határtalan szeretettel.« Úgy érzem, eddigi munkásságomat és tevékenységemet, mind a cserkészetben, mind az Egyházban Ferenc pápa szavai fejezik ki a legjobban. Ugyanis mindig igyekeztem tehetségemhez mérten, legjobb tudásom szerint az evangélium szolgálatába állni és hirdetni az Örömhírt.“

Tollas Tibor

Fenyők t i tű levelű csend kupolái örökzöld fenyvesek a hó alól is reményt szikrázni csak zengjetek! Isten nélküli istállók mélyén ti őrzitek a szárnyatok alá menekült Kisdedet. Túl: arasznyi ágaitok szalmazsákokba rejtve, ha őrök elkobozzák, rabok szabad szívében nyit tovább! Némán is hirdessétek e gyűlölet-rengetegbe': csak a szeretet tehet csodát.

Az ember földi életének minden pillanata és minden eseménye elvet valamit a lelkében. Mert ahogy a szél látható és láthatatlan szárnyas magok ezreit szórja szerteszét, úgy sodorja magával az idő folyama a lelki élet csíráit, és ezek észrevétlenül megtapadnak az emberek gondolkozásában és akaratában. Ennek a megszámlálhatatlanul sok csírának a legtöbbje tönkremegy és elvész, mert az emberek nincsenek felkészülve a befogadásukra: az ilyen mag sehol másutt nem csírázhat ki, csak a belső szabadság, a spontaneitás és a szeretet termőtalajában. Thomas Merton

Pankovics Miklós • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

MÚLTIDÉZŐ

Visszaemlékezések Nagyapánk emlékére Nagycsalomján, templomunk kertjében áll a hősi emlékmű falunk szülöttjeinek, 22 embernek a nevével, akik az 1. és a 2. világháborúban haltak meg. Ezzel a felirattal: „A hazának szent szerelme még a sírban sem pihen le.” A nevek között van anyai nagyapánk neve: Vanda László. Hol lehet apám, az a szegény apám! – sóhajtott fel betegágyán az édesanyánk. Bizonyára fájdalmas emlékek törtek elő a lelkéből. Néhány nappal halála előtt elénekelte ezt az éneket: „A gyarmati vasútállomáson, három gőzös áll a negyedik vágányon. Az egyiknek, jaj, de füstöl a kéménye, azon visznek az orosz csatatérre.”

Kacsó Sándor

Advent a lágerben Ó, gyere be, kicsi Jézus, Ó, gyere be, béke, Hajszolt lelkem hajlékába, Fáradt lábam, hajlott hátam Bús Betlehemébe. Nagyon rossz a világ most itt. Zárva ajtó, ablak, Mindhiába kopogtatnál, Előkelőbb lakásokban Aligha fogadnak.

Édesanyánk gyakran elbeszélte: „1944 nyarán kísértük el apánkat az anyámmal a balassagyarmati vasútállomásra. Apám akkor 36 éves volt. A katonai szerelvény már ott állt. Nagyon sok ember várakozott, akik a szeretteiket kísérték. Éjfél felé közeledett az óra mutatója, amikor elhangzott a katonai parancs: Vonatra szállás! Az éjszaka csöndjét sírás, zokogás törte meg. Nehéz percek voltak mindenki számára, akik a szeretteiktől búcsúztak. Apám is felállt a vonat lépcsőjére. Én az anyámmal melléje álltunk, sírtunk. Átkarolva bennünket, síró hangon mondotta: Isten veletek, jók legyetek! Ezek voltak apám utolsó szavai. Pontosan éjfélkor elhangzott a sípszó, a katonaszerelvény elindult a frontra. Távolból már csak a vonat zakatolása hallatszott. Anyámmal gyalogosan hazafelé indultunk. Arra gondoltunk, vajon viszontlátjuk őt valaha? Vajon látja-e majd a születendő harmadik gyermekét? Mindig reméltük és vártuk, a szülei, az anyám, a bátyám és én. Vártuk a tábori lapokat, melyeket a frontról írt. Ezeket a lapokat még ma is őrizzük. De a sok könnytől már el vannak ázva. Csak pár sor volt ráírva. »Édesapám, édesanyám, kedves feleségem, gyermekeim, Laci és Margit.

Vigyázzatok magatokra. Üdvözlöm a szomszédokat, a rokonságot, jó egészséget kívánok mindnyájatoknak. Írjatok sokat, szeretettel Laci.« 1944. október 8án kaptuk az utolsó lapot. Ő mint szanitéc a sebesülteket hordozta, ez volt a feladata. Kolozsvár környékén, Romániában. – Laci, szökjünk meg – szólította két bajtársa, akik földiek voltak. – Akkor mi lesz a sebesültekkel? – felelte. Ők ketten megszöktek, haza is kerültek. Jézus mondja: Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért. 1945 tavaszán megszületett az öcsénk, Imre. Fájdalmunkat enyhítette az ő születése, bár nehéz napok voltak, hiszen háború volt. Nem ismerte az apját, de gyakran megkérte az édesanyánkat, hogy beszéljen róla. Hiányzott a családi asztaltól, üres volt a helye. Fájdalmunk akkor erősödött, amikor családi ünnepek voltak.” Édesanyánk elbeszélte, hogy soha nem álmodott vele, csak a lakodalma előtt. Így álmodott: Oroszországban vagyunk, egy katlanban esszük a rabság kenyerét, és várjuk szabadulásunk. Az esküvő napján az apja emlékére elhúzatta azt a nótát, hogy

Igaz, itt az idegenben Elhagyatott, árva, Kóbor kutyák vonítnak rá, S hosszú puskák, szöges drótok Állnak ajtajába. Igaz, búval vert födelét Komisz szél cibálja, S nincsen semmi, semmi fény már Hideg éjbe vakon néző Két kis ablakába.

Gyere bé hát, kicsi Jézus, Karácsonyi béke! Rozzant testem kis ablakán Hadd tekintsen ki az öröm Meleg lámpafénye. Tirgu Jiu, 1944. december 10. - román internálótáborban

Vanda Borbála, Nagycsalomja Fotó: Családi archívum

Szomorú karácsony

Nem is nagyon hiszem, hogy jobb Szállásod akadna, Mint ez az én fáradt testem Karácsonyi békét váró Rozzant istállója.

De az alázat szalmáját Hintettem le a földre, S meleg párát lehel majd Rád Türelmességem szamara, Jámborságom ökre.

„Tegnap sem ragyogott több csillag az égen”. Nagyapánk gyermekei családot alapítottak, de sajnos sem a nagymama, sem a gyerekek nem élnek. Nyolc unokája őrzi emlékét. A mai napig meg tudjuk siratni, pedig nem is ismertük. Amíg édesanyánk élt, sokszor imádkoztunk a hősi halottakért. A nagymama kívánsága az volt, hogy az ő síremlékére írják rá nagyapánk nevét is: „Vanda László, a háborúban eltűnt férje emlékére.” Reményünk az örök életben, ahol majd viszontlátják az apát, nagyapát, aki szeretett és szerették. Nem tudjuk, hol van nagyapánk, hivatalos értesítést nem kaptunk. Halottak napján a temetőben külön énekelünk és imádkozunk a hősi halottakért, kik messze távolban, idegen országban nyugszanak, közös sírban. Nyugodjanak békében.

1944. december 13-án az orosz csapatok elfoglalták a szomszéd községet, Szécsénkét. A harcok a két falu között két hétig tartottak. December 25. A karácsonyi énekszó helyett ágyúdörgés, aknák robbanása és gépfegyverek ropogása tette zajossá a falut. A német SS-katonák viselkedéséből már érezni lehetett, hogy a szovjetek támadásra készülnek. December 26-án, a kora hajnali órákban az orosz katonák elfoglalták Kelenyét. A németek menekültek a faluból, akik pedig nem tudtak elmenni, azokat itt elfogták és elhajtották.

• KARÁCSONY • 2013. DECEMBER 22–29.

Az emberek örültek, hogy a falu felszabadult, és hogy a harcok alatt életben maradtak. De az elmenekült németek ágyútüzet és aknatüzet zúdítottak a falura. Ezt Bodzsár Matild ﬁa, a 9 éves Gyuszi nézte az ajtóból, eközben egy aknalövedék szilánkja eltalálta, és édesanyja karjaiban meghalt… Ugyanabban a házban történt a másik eset: a pincében voltak elbújva, ahová bement egy orosz katona, hogy valaki menjen fel kitakarítani a szobát, ha nem, agyonlő mindenkit! Elküldték a legﬁatalabbat, Bözsit (Deák Erzsébetet), aki 17 éves volt. Behajtotta a szobába, és rázárta az ajtót. Meg akarta erőszakolni. A lány menekült volna, de az orosz katona agyonlőtte, majd kiugrott az ablakon, elment. Az ajtót betörték, a szegény lány vérben feküdt, meghalva. A két halott 10 napig feküdt otthon, harangszó nem volt. Amikor csendesült a front, Bodzsár István elment Ipolyfödémesre a papért, aki az erdőn bujkálva jött eltemetni a két halottat, de csak beszentelte őket. Édesanyjuk, testvéreik voltak jelen. Megérdemlik, hogy megemlékezzünk róluk karácsony másodnapján, Istvánkor. Id. Csáky József, Kelenye Fotó: internet

EZ TÖRTÉNT VATIKÁN

BRÜSSZEL

Elismerik Marcell atya erényeit

Életpárti győzelem

December 9-én Ferenc pápa személyes kihallgatáson fogadta Angelo Amato bíborost, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusát, és több határozat közzétételére jogosította fel a kongregációt. Ezek között szerepel az Isten Szolgájáról, a Kármel-hegyi Boldogasszonyról nevezett Marcell atyáról, világi nevén Marton Boldizsárról szóló határozat is, amely szerint elismerik hősies erényeit. Az elismerés kihirdetése után Isten Szolgája „tiszteletreméltónak” nevezhető, valamint a hitvallók esetében ettől kezdve kerülhet sor egy csoda kivizsgálására. Marton Boldizsár a Zala megyei Kiskomáromban született (ma Zalakomár), 1887ben. Gimnáziumi tanulmányait a keszthelyi premontreieknél kezdte, majd a nagyszombati főgimnáziumban folytatta, ahol Jézussal és a Szent Szűzzel bensőséges kapcsolatba kerülve ismerte fel életében először Isten szeretetét. Miközben egyetemi tanulmányait végezte a budapesti egyetem bölcsészkarán, elveszítette hitét, s tizenhat

Az Európai Parlament december 10-én leszavazta Edite Estrela portugál képviselő, a Szocialisták és a Demokraták Haladó Szövetségének tagja javaslatát, amely emberi joggá kívánta nyilvánítani az abortuszt. A „döntési szabadságért” lobbizó nemzetközi Planned Parenthood szövetség támogatásával megfogalmazott jelentésben az a kérés állt, hogy az Európai Parlament hozzon határozatot, mely szerint az abortusz – mint emberi jog és mint közegészségügyi feladat – legyen „törvényes, biztonságos és mindenki számára elérhető”. A dokumentum szerint „az egyéni, a társadalmi és a gazdasági fejlődés szempontjából lényeges, hogy a nőknek joguk legyen szabadon, felelősséggel dönteni arról, mikor és hány gyermeket akarnak”. Az Estrela-jelentés átfogó szexuális nevelést is sürgetett, amely „magában foglalja a családtervezés és tanácsadás különféle modern módszereit, a szakszerű szülési eljárásokat, a nőgyógyászati és szülészeti sürgősségi ellátáshoz való jogot, és azt, hogy ítélkezés nélkül, tudományos pontossággal ismerteti az abortuszszolgáltatás formáit”. A dokumentum hangsúlyozta: fontos, hogy a nevelésben előkerüljenek a homoszexuálisokkal kapcsolatos negatív sztereotípiák is, hogy rámutathassanak a gender, illetve szexuális hajlam alapján történő diszkriminációra, és az egyenlő bánásmód elve érvényesülhessen. A szavazást megelőzően a Magyar Katolikus Családegyesület Elnöksége levelet intézett az EU Parlament magyar képviselőihez, amelyben többek között ez állt: „A jelentéstervezet továbbra sem felel meg az EU és a tagországok jogrendjének, nem veszi ﬁgyelembe a szubszidiaritás alapvető elvét, valamint lelkiismereti szabadsághoz való alapjogot, nincs tekintettel minden emberi személynek az élethez való alapvető jogára.“ Magyar Kurír/Remény

évig nem járult szentségekhez. Magyarlatin-görög szakos tanári diplomát szerzett, gimnáziumi tanár lett. Kiváló pedagógus volt, akiért rajongtak diákjai. Az első világháború alatt önként jelentkezett, hogy egy kétgyermekes kollégáját helyettesítve a frontra induljon. Albániába küldték, ahol hadnagyként szolgálva mindenkit, még ellenségeit is tisztelve azon igyekezett, hogy minél több katona térhessen vissza vele együtt épségben családjához. A háborúból visszatérve egy hosszú megtérési folyamatban volt része, aminek következtében megbánta bűneit és szerzetesi hivatását fölismerve, 38 évesen a karmelita rendbe kérte felvételét. 1930-ban szentelték pappá. Tizenhárom évig volt Győrben a novíciusok magisztere.

Saját példaadásával és igazi atyai szeretettel nevelve őket, sok karmelita növendék hivatásához járult hatékonyan hozzá. A 40-es évek második felében országszerte híres prédikátorrá és gyóntatóvá vált. Számos egyházi és világi elöljáró tartozott lelki gyermekei közé, mint például a győri vértanú-püspök, Boldog Apor Vilmos vagy Mindszenty József hercegprímásbíboros, aki később boldoggá avatási eljárásának megkezdését személyesen is sürgette. 1950-től, a szerzetesrendek feloszlatását követően Isten szeretetének tanújaként élt. Élő hite, megingathatatlan reménye és a Szűzanya iránti határtalan bizalma révén sokakon tudott segíteni azok közül, akik a kommunista diktatúra alatt hitükért üldözést szenvedtek. 1966-ban bekövetkezett halála után a győri Karmelita templom kriptájában temették el. 2007. augusztus 18. óta sírja a budapesti Karmelita templomban látogatható. Vatikáni Rádió/Remény

FÜLEKPÜSPÖKI

EGYESÜLT ÁLLAMOK–VATIKÁN

Örömkoncert

Az év embere: Ferenc pápa

Advent időszakában, minden egyházi év kezdetén külsőleg elveszítik ragyogásukat, pompájukat a templomok. A Megváltó születésére várakozó hívek négy hétig mellőzik az oltárok díszítését, s nagyanyáink szokásait tovább őrizve, fekete öltözékben je-

lennek meg a vasárnapi szentmiséken. A komor hangulatba ragyogást és örömöt hozott a fülekpüspöki Szent István király római katolikus plébániatemplomba, december 8-án, a szlovákiai magyar amatőr kórusmozgalom palettáját

1920 óta színesítő füleki Pro Kultúra Férfikar, amely rendszeres, arany minősítéses résztvevője a Galántai Kodály Napoknak. Adventi koncertjükön a magyar népi hagyományokat is megcsillantó karácsonyi kórusműveket adtak elő. A csillogó szemű hallgatóság minden dalukat tapssal jutalmazta. A férfiak összehangoltsága az éneklésben, a kifinomult előadás a karnagy, Fehér Miklós érdeme, aki Budapestről, egyéb teendői mellett, már sok-sok éve jár a csoporthoz. A koncert megszervezéséért, a szívet melengető élményért köszönet jár Simon János helyi kántornak, aki nemcsak tagja az énekkarnak, de az eltelt évtizedek során több dalt is komponált az énekelni szerető és tudó füleki és környékbeli férfiaknak. Bali Mária

Ferenc pápa a 2013-as év embere – jelentette be a Time c. neves amerikai hetilap igazgatója, Nancy Gibbs. Ferenc a harmadik pápa, akit a Time magazin ezzel a

címmel tüntetett ki. 1962-ben XXIII. Jánosnak, 1994-ben pedig II. János Pálnak ítélte oda az elismerést. P. Federico Lombardi, szentszéki szóvivő ezzel kapcsolatban elmondta: „A dolog nem meglepő, tekintettel arra a hatalmas visszhangra és ﬁgyelemre, amit Ferenc pápa megválasztása és pápasága kezdeti időszaka kiváltott. Pozitív jel, hogy a nemzetközi sajtó egyik legrangosabb elismerését olyan személynek ítélik oda, aki a lelki, vallási és erkölcsi értékeket hirdeti a világban, és hatékonyan szól a béke és a nagyobb igazságosság érdekében. Ami a pápát illeti, nem törekszik hírnévre és sikerre, mivel szolgálatát az evangélium hirdetéséért végzi, amelyben Isten szeretete nyilvánul meg mindenki iránt. Ha ez vonzó az embereknek és reményt ad nekik, akkor a pápa örül. Ha ez az »év embere« választás azt jelenti, hogy sokan megértették – legalább implicit módon – ezt az üzenetet, akkor a Szentatya bizonyára örül.” Magyar Kurír/Remény

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AJÁNLÓ

Isten ﬁzesse meg! Vallomások pénzről, gazdagságról, felelősségről Heti Válasz Kiadó, Budapest, 2013 Vajon hogyan egyeztethető össze (vagy összeegyeztethető-e egyáltalán) a krisztusi tanítás követése és a földi, anyagi gyarapodás? Hogyan vezeti cégét egy keresztény üzletember? Miként gondolkodik saját társadalmi felelősségéről egy milliomos, és hogyan lehet valaki szegényként is gazdag? Többek között ezekre a korántsem könnyű kérdésekre keresi a választ a Heti Válasz Kiadó legújabb kiadványa. A kiadó öt évvel ezelőtt indította el interjúkötet-sorozatát, amelyben egyaránt megszólít ismert közéleti személyiségeket és kevésbé ismert hétköznapi kiválóságokat. Az első, Mit ad Isten? című kötetben a hit mibenlétéről olvashattunk vallomásokat, a Kit ad Isten?-ben a szerelemről és a házasságról, az Istenadta c. kötet pedig az Úrtól kapott tehetség kérdését járta körül. A most megjelenő kiadvány tizenhét érdekes beszélgetést tartalmaz a földi és a remélt égi gazdagságról - többek között tehetős vállalatvezetőkkel, bankárokkal és cégtulajdonosokkal, de olvashatunk interjút egy boldogtalan üzletemberből lett boldog biogazdával, egy Magyaror-

szágon élő palesztin szívsebésszel és Bott Judittal, a Felvidékről származó tokaji borásszal is. Számos izgalmas és tanulságos életút rajzolódik ki előttünk: gróf Nádasdy Borbála például ősi nemesi családban született az 1930-as években, családjától a kommunista hatalom azonban mindent elvett, ő maga is kétkezi munkával kereste meg kenyerét. Nemesi öröksége, mint mondja, nem vagyonban mérhető. Kiss Ulrich szerzetes, mielőtt belépett volna a jezsuita rendbe, két évtizedig dolgozott menedzserként Nyugat-Európa vezető cégeinél. Ma - Management by Jesus címmel – cégvezetőknek tart képzéseket, hogy elmondja: lehet Jézust követő módon sikeresen vállalkozni. A kötet végül a 78 árvaházat fenntartó Böjte Csaba ferences szerzetes gondolataival zárul. Az összes interjú végén ott szerepel a szentírási idézet: „Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint gazdagnak bejutni Isten országába.” Mindenki kifejtheti saját véleményét. Olvashatunk őszinte vallomásokat, értékes gondolatokat, de kiérezhetünk szépítő túlzásokat is. Tanulságos olvasmány.

Boldizsár Ildikó Mesekalauz úton lévőknek Életfordulók meséi Magvető Kiadó, Budapest, 2013 „A mesékben minden benne van: mindaz, ami volt, és mindaz, ami még lehet.” Ezzel a mottóval kezdődik Boldizsár Ildikó immár sokadik mesegyűjteménye. Az ismert mesekutató a férﬁakról, nőkről, apákról, anyákról és testvérekről szóló mesék után most az emberélet fordulóihoz és határaihoz kapcsolódó népmeséket válogatta kötetbe. Boldizsár Ildikó immár több mint 20 éve foglalkozik a mesék tanulmányozásával. Pontosabban: nemcsak kutatja, „használja” is azokat. A meseterápia magyarországi meghonosítójaként vallja, hogy a mesék gyógyító erejűek, vagy legalábbis azok tudnak lenni. Őrzik ugyanis őseink hosszú évszázadok alatt kiforrt tudását, eleinkenk az élet kérdéseire adott válaszait,

ahogy ma mondanánk: életvezetési tanácsait. Kérdés csupán az: vajon értjük-e még ezeket? Vajon képesek vagyunk-e ma a mesékbe rejtett tanításokat dekódolni, megfejteni? Megértjük-e, hogy miért mindig a legkisebb ﬁú indul el szerencsét próbálni, hogy miért kell három próbát kiállnia, vagy hogy mit szimbolizál a táltos és mit a sárkány? Boldizsár Ildikó mesekalauza – többek között ebben is segít minket. A

• KARÁCSONY • 2013. DECEMBER 22–29.

szerző az egyes életszakaszokhoz kapcsolódóan gyűjtötte egy csokorba a különböző népek meséit (van mese a születés, a gyermek- és ifjúkor, a barátság és a szerelem, az életcél-keresés, az anyaság, az apaság és az öregkor kérdéseiről is), a történeteket követő kommentárokkal pedig egyfajta segédanyagot, útmutatót ad az olvasónak ahhoz, hogyan is tudja felfejteni a bennük rejlő üzenetet. Kulcsot ad az ősi tanítás megértéséhez. Szép lassan pedig kirajzolódik: minden mese arra törekszik, hogy a világban uralkodó rendezetlenséget, káoszt renddé alakítsa. Minden hős ezért küzd. A mesében pedig az a jó, hogy végül ezt el is éri. Szembekerül a konﬂiktussal, a „problémával”, és bár lehet, hogy sok-sok próbatétel után, de megoldja azt. Tanuljunk hát a mesékből!

Weöres Sándor: Kutyafülű Aladár Válogatás a költő legszebb gyermekverseiből századik születésnapja alkalmából Holnap Kiadó, Budapest, 2013 Varázsének, Bóbita, Kutyatár, Haragosi, Paripám csodaszép pejkó... Számtalan vers, amelyek talán minden olvasó számára ismerősen csengenek. Ki ne tudná például folytatni az „Őszi éjjel izzik a galagonya…” kezdő sorát? Vagy hányszor hallottuk már karácsony táján: „Éj-mélyből fölzengő – csing-ling-ling – száncsengő”! Weöres Sándor verseit gyerekként lehetetlen kikerülni, holott az idén 100 éve született költő jó párszor elmondta, óvodásoknak, kisiskolásoknak tanított költeményeit eredetileg egyáltalán nem a legkisebbeknek szánta. Őt elsősorban a magyar nyelv ritmusa, dallama, játékossága érdekelte. Miként kifejtette: „Azokat a verseimet, amiket később gyerekversként soroltak be, nem gyerekeknek írtam. Nem gondoltam a gyerek-felnőtt különbségre. Minden vers utólag gyermekverssé nyilvánítható, ami nem elvont, nem komplikált; dallamos, ritmikus; a hangzásával, dinamikájával hat. Ami csak egyszerű életdarabkákat tartalmaz.” A költő születésének centenáriuma alkalmából a Holnap Kiadó ezeket a fülbemászó, „egyszerű életdarabkákat” tartalmazó költeményeket szedte csokorba, ráadásul rögtön két kötetben. A kiadványok érdekessége, hogy tartalmilag teljesen megegyeznek, ugyanazokat a verseket tartalmazzák, azonban különböző illusztrációkkal: az egyiket Domján-Udvardy Melinda, a másikat Igor Lazin illusztrálta. Mindenki eldöntheti, számára (és gyermeke számára) melyik a kedvesebb. Bár a döntés nem egyszerű! Mindkét kötet képi világa magával ragadó. Írta és összeállította: Bodó Mária

II. János Pál – A fehér ruhás vándor DVD, Etalon Kiadó Egy mindenki számára ajánlott, kiváló dokumentumfilm Boldog II. János Pál pápa életéről. A lengyel Jaroslaw Szmidt által rendezett alkotást nagy sikerrel vetítették a magyar mozikban, nemrégiben pedig a tévében is látható volt. Aki viszont a mozi- vagy a tévépremierről lemaradt, a megindító képsorokkal teli filmet megnézheti DVD-n. A nagyszabású műben világi és egyházi személyek visszaemlékezései, hivatalos dokumentumok, illetve számos archív felvétel segítségével követhetjük végig a pápa életének legfontosabb állomásait, a lengyelországi évektől egészen haláláig. Felidézhetjük apostoli látogatásait, szemtanúi lehetünk az ellene elkövetett merényletnek, és részletesen megismerkedhetünk a szocialista rendszer megdöntésében játszott szerepével is. A mű legfőbb erénye azonban - a pontos dokumentáció mellett az, hogy igazán közel tudja hozni a nézőhöz II. János Pál pápa személyét – szilárd hitét, Isten- és emberszeretetét, amellyel a hívők és a nem hívők szívét egyaránt megérintette, reményt és erőt adva ezáltal a legelkeseredettebbeknek is. A film elkészítését több mint négyévnyi munka előzte meg. A felvételeket 13 országban forgatták, a képanyagot pedig a világ nagy filmgyűjteményeiből származó archív felvételek gazdagítják. Átfogó alkotás született, egy kivételes személyiségről.

GONDOLKODÓ

REJTVÉNY

Finn-öböl partján; 25. A helyestől eltérő tanítás; 27. Cipeled; 29. Fontos nyári munkát végez; 30. Azonos foglalkozású iparosok érdekvédelmi szervezete; 32. Tájszólással: kéménylyuk; 34. Olasz orvos, de hírnevét a róla elnevezett elektromos jelenségnek köszönheti; az utolsó kockában keresztneve kezdőbetűjével; 36. És a többi latinul; 38. Választékosan: hivatkozik valamire; 40. Ez idő tájt; 42. Vissza: ígéret földje; 43. A Kurázsi mama írója (föl. ék.); 44. Decibel; 45. „A“ maró anyag; 47. Gyakori női név; 49. Félrevezet, tévedést okoz - régi írásmóddal; 50. XVI. sz.-i olasz festő, főleg bibliai témájú festmények alkotója; az utolsó kockában keresztneve kezdőbetűje található; 53. Szétválasztott, egymástól elkülönített; 56. Halk zaj (!); 57. Diákétkezde; 58. Hitegetett (ék. hiba); 60. Béke egyneműi; 62. Porció; 63. ....konferencia, résztvevői Churchill és Inönü (török, 1943-ban); 65. Nicaragua elnöke, az 1. kockában keresztneve kezdőbetűje; 67. Az utolsó betű pótlásával: meseﬁgura; 68. Osztrák, spanyol és portugál gépkocsik betűjele; 70. Irat; 72. Elvétve előfordul; 73. Nyolc - németül; 74. XX. sz.-i angol ﬁlozófus (Gilbert, 19001976); 76. Kalcium és bór; 77. Választékosan: szokás; 79. Az egyiptomi szultán testőre; 81. Az olyan ház jelzője, ahol felnőtt leány van; 83. Hull a csapadék; 85. Nátrium; 86. Az eseményt előre tudatja; 88. Jól megszid; 89. Növényfajta (föl. ék.); 90. Elemeknek az a tulajdonsága, hogy több módosulatban fordulnak elő; 93. Megbízatás - idegen szóval; 95. Törökország és Barbados nemzetközi kódja; 97. A (szóban forgó) tárgyhoz - lati-

A pásztorok a hívő emberek példaképei. Tétovázás nélkül követik az angyal utasításait és elindulnak Betlehembe. Örülnek a jó hírnek, s ezért szívesen beszélnek a hallottakról. Mivel hittek, nagy az örömük és egyúttal jutalmuk is, hiszen ...a gondolat befejezése a vízszintes 1, vízsz. 6 és vízsz.12 számú sorokban. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán 2014. január 4-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk Ne felejtsék el a pontos postai címüket is megírni! A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ Vízszintes: 1. A rejtvény első része (a nyíl ir. folyt.); 6. A rejtvény második része; 12. A rejtvény befejező része (a nyíl ir. folyt.); 17. Elbeszélő költészet (fölös ékezet); 22. Szénmonoxid; 23. Észt város a

nul; 98. Moszat; 100. Sánta láb (!); 102. „Agnus Dei, qui .... peccata mundi ...“ (Isten Báránya, aki elveszed a világ bűneit); 103. Ha pótoljuk az utolsó betűt: USA-tagállam; 105. Öltözet - szlovákul; 107. Párizs egyik repülőtere; 109. Irodalomtörténész (Béla, ékezetcsere); 111. Lassan éledni kezd; 113. Felső végtag része; 115. Mindkettő - szlovákul (seml. nem); 116. Illatos virágú fa vagy cserje tájszólással; 117. Gyorsan ide-oda mozgatott; 119. Homérosz műve; 121. Egyetlen vígoperája a Falstaff; 123. Vissza: a teljes ábécé kezdete; 124. Teszel, helyezel; 125. É-vel: rendkívül nagy, rettenetes; 126. E helyről való; 127. Üzbegisztán fővárosa; Függőleges: 1. Akku (-mulátor) - angolul; 2. Költő; 3. A francia, spanyol és olasz nyelvben a „rt.“ rövidítés megfelelője; 4. Zsuzsa egyik fele (!); 5. Kugli; 7. Keresztül; 8. Sok-sok éve; 9. Orosz férﬁnév; 10. Tekintetével áthatol; 11. A fáradtság jelzője lehet; 13. Óvodák (föl ék.); 14. Teherautómárka; 15. Scriptura sancta; 16. Nagyon sokszor; 18. Beszéd, labda vagy ostor jelzője lehet; 19. Irán és Spanyolország autóinak betűjele; 20. Ma már csak sportfegyver; 21. Tájszólással: felületesen; 24. Perui indiánok; 26. Tunguz - más szóval; 28. Deutérium, szén és kalcium; 31. „..., alkoss, gyarapíts ...“ (Kölcsey); 33. Főütőér; 35. -nél párja; 37. Lehnice (Lég) - közepe (!); 39. Nem szoros; 41. Hirtelen támadt rémület (föl. ék.); 43. Enyhén megver, háborgat (ék. hiba); 46. Tudomány - szlovákul; 48. Létrejön, szerveződik; 50. XV. sz.-i olasz szobrász, Donatello tanítványa és Michelangelo mestere (di Giovanni); 51. Az utolsó betű pótlásával: ﬁatal tyúk; 52. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település; 54. Lakmuszpapír-darabka (!); 55.

Vissza: német ﬁlozófus (Immanuel, 1724-1804); 57. Sírhalom - szlovákul; 59. „Hangoskodik“ a jég; 61. Az egyik végtagja; 64. Juttat; 65. Deutérium, szén és nátrium; 66. Kártyalap; 69. O-val a végén: tüdő - latinul; 71. Ibolyaszínű féldrágakő; 73. A vízsz. 123 fordított sorrendben; 75. Spanyol. olasz és panamai gépkocsik; 78. Vegyeskereskedő - régiesen; 80. Etelka - becézve; 81. Cipőféle; 82. Glédába; 84. Mértékegységeknél a jelentése: ezerszeres; 87. Nem áll szilárdan a lábán; 89. Ferencváros - ahogy a szurkolók mondják; 91. XIV. sz.-i svájci hős, az utolsó kockában keresztneve kezdőbetűjével; 92. Idegen szóösszetételek előtagjaként földet, talajt jelent; 94. Németország és Líbia autóinak betűjele; 95. TLE; 96. Szlovákul: Pezinok; 99. Balkáni nép; 101. „..., Csele, Csónakos ...“ (Molnár F.); 103. Öregapó (-anyó) - németül; 104. Miatt - tájszólással; 106. ...Kum - türkmenisztáni sivatag; 108. William Butler ....s - ír nemzetiségű költő, író (1865-1939); 110. Gömbölyded toktermést hozó gazdasági növény; 111. Kevert tél (!); 112. Keszeg páratlan betűi; 114. Radio Data System, rövidítve; 118. Monet egyneműi; 120. Cink vegyjele; 122. A visszaható ige végződése.

Megfejtés A 48. számunkban közölt rejtvény megfejtése: A szeretet végtelen és tud várni. A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Császár Ilona, Párkány. Gratulálunk!

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AGAPÉ

Ünnepi finomságok Sáfrányos halleves Hozzávalók 4 személyre: 200 g tőkehalﬁlé, 100 g páncél nélküli garnéla, 100 g tejszín, 1 vöröshagyma, 2 evőkanál vaj, 2 evőkanál liszt, 1/2 l hal-alaplé (kockából), 1/8 l fehérbor, késhegynyi sáfrány, só, fehérbors, kapor a tálaláshoz

adjuk a vékony csíkokra metélt, besózott vörös káposztát is. Fedő alatt 10 percig pároljuk. Szegfűszeggel, borssal, vörösborecettel, száraz vörösborral ízesítjük, és további 10 percig pároljuk. Végül hozzáadjuk a meghámozott, lereszelt almát, a ribizlidzsemet és a cukrot. Nagy lángon megpirítjuk. A megsült libacombokat apró szemű, főtt burgonyával és a párolt vörös káposztával tálaljuk.

Almás-sajtos göngyölt pulykamell

Elkészítés: A halszeletekre csepegtessünk citromlét, majd tegyük félre. A hagymát hámozzuk meg, majd vágjuk apró kockákra, a vajon dinszteljük üvegesre, majd liszttel hintsük meg. Állandó kevergetés mellet öntsük fel a hallével és a borral, majd kis lángon főzzük tovább. Kb. 20 perc múlva szűrjük le, forraljuk fel, majd adjuk hozzá a sáfrányt, a falatokra vágott tőkehalat és a garnélákat. Főzzük együtt 5 percig, majd öntsük hozzá a tejszínt, végül ízesítsük sóval és borssal. Előmelegített levescsészében, kaporággal díszítve tálaljuk.

Libasült vörösboros káposztával Hozzávalók 4 személyre: 4 libacomb, 6 gerezd fokhagyma, 2 fej vöröshagyma, 1 kisebb fej vörös káposzta, 1 evőkanál ecet, 2 evőkanál száraz vörösbor, 2 alma, 2 evőkanál ribizlidzsem, 3 evőkanál cukor, só, bors, szegfűszeg

Hozzávalók: 2 db savanykás alma, 20 dkg sajt, késhegynyi reszelt szerecsendió, 60 dkg pulykamell, só, 10 dkg liszt, 2 tojás, 20 dkg zsemlemorzsa, 4 dl olaj

vágva, 10-12 dkg vaj, porcukor ízlés Házi csoki szerint Elkészítés: Az aszalt gyümölcsöket 20 percre Hozzávalók: 40 dkg porcukor (szitált), 2 tojás, 2 vízbe áztatjuk, majd leszűrjük, és a fügét, valamint a barackot apróra vágjuk. cl rum, 30 dkg vaj, 10 dkg mazsola, 10 A kekszet az olvasztott vajjal és a cu- dkg kakaó (jó minőségűből elég 5 korral összekavarjuk, majd hozzáadjuk az aszalt gyümölcsöt és az apróra vágott (még jobb, ha darabosra darált magvakat használunk) magokat. Kézzel jó alaposan összegyúrjuk, és rudat formálunk belőle, majd alufóliába csomagoljuk, és hűtőszekrénybe rakjuk néhány órára. Éles késsel szeleteljük.

Narancslekvár

Hozzávalók: 1 kg narancs, 1 citrom leve, 1 csomag vaníliás cukor, fél kg cukor, 2 dl víz Elkészítés: Mivel a narancs héját vegyi anyaggal kezelik, ezért több napos áztatást (2-3 nap, a vizet naponta többször cseréljük) és felhasználás előtt alapos dörzsöléses mosást javasolunk. Miután alaposan megtisztítottuk a narancsot, a héját vékonyan hámozzuk le egy zöldséghámozóval, ügyelve, hogy – már amennyire lehet – csak a narancssárga részt szedjük le. Elkészítés: Vágjuk a leszedett héjat gyufaszál Az almákat meghámozzuk, és apró vékonyságúra, majd a narancsot szabakockákra vágjuk. A sajtot lereszeljük, az almához keverjük, és szerecsendióreszelékkel ízesítjük. A kicsontozott pulykamellet 4 nagy szeletre vágjuk, és téglalap alakúra kiklopfoljuk. Megsózzuk, és elosztjuk rajtuk a tölteléket. A hússzeletek két végét kissé felhajtjuk, és feltekerjük. Fogvájóval megtűzzük, hogy ne essenek szét. Először lisztben, majd felvert tojásban, végül zsemlemorzsában megforgatjuk. Bő, forró olajban aranysárgára megsütjük.

Aszalt gyümölcsösmagos rúd Hozzávalók: 10 dkg darált háztartási keksz + 4 dkg darabos keksz, 10-10 dkg mazsola, aszalt barack és aszalt füge, 5-5 dkg mogyoró és mandula apró darabokra Elkészítés: A libacombokat sóval-borssal bedörzsöljük, és kuktába tesszük. Mellédobjuk a megtisztított fokhagymát. Kevés vizet aláöntve 30 percig pároljuk. A húst áttesszük egy peremes tepsibe, aláöntjük a levét, és forró sütőben megpirítjuk. A kisült zsiradékot közben leszedjük és áttesszük egy nagy serpenyőbe. Ezen üvegesre pároljuk a kockára vágott hagymát, majd hozzá• KARÁCSONY • 2013. DECEMBER 22–29.

dítsuk meg a keserű fehér részektől. Ha cél, hogy minél kevésbé legyen kesernyés a lekvárunk, akkor a hártyáitól is váljunk meg, és tisztán a gyümölcshúst vágjuk kockákra és használjuk a lekvárhoz. Ez nem egyszerű művelet. Először a héjat tesszük fel főni a vízzel és a cukorral. Kb. 20 perc után adjuk hozzá a narancshúst és a citromlevet, illetve tehetünk hozzá vaníliás cukrot is. Így főzzük időnként megkeverve úgy másfél órát. Ha bizonytalanok vagyunk, elkészült-e már a lekvár, vegyünk ki egy keveset kanállal egy tányérra és tegyük a hűtőbe. Ha 10 perc múlva a tesztlekvárunk kocsonyás állagú, akkor elkészültünk. Ugyanúgy járjunk el vele, mint más lekvárokkal: tiszta, száraz üvegbe töltsük, zárjuk le, és tegyük dunsztba 2-3 napra, majd mehet is a polcra.

dkg), 27 dkg sovány (vagy 24 dkg zsíros) tejpor (szitált), 15 dkg darált háztartási keksz, 10 dkg darált dió (vagy mogyoró), 2 dkg vaníliás cukor (Az utolsó 4 tétel együttes neve: porok) Elkészítés: A porcukrot a tojással és a rummal kikeverjük. A porokat előkészítjük, összekeverjük. Egy nagy tálcát alufóliával kibélelünk, majd kivajazzuk. A keveréket lángelosztón melegítjük. Vigyázzunk, hogy fel ne forrjon. Állandóan keverni kell, hogy le ne égjen. Fokozatosan felolvasztjuk benne a vajat. Belekeverjük a mazsolát. Beleszitáljuk a kakaót, főzzük (de nem forraljuk), amíg a kakaó felolvad. Mielőtt még felforrna, takarékra vesszük a lángot, belekeverjük a masszába a porokat. Kiborítjuk a tálcára, fakanállal szétterítjük, vizes evőkanállal simítva és ütögetve egyengetjük, tömörítjük, végül elsimítjuk. Ha kihűlt, kiborítjuk a tálcából, lehúzzuk róla az alufóliát. Végül felszeleteljük.

Lencseleves füstölt sajttal Hozzávalók: 25 dkg lencse, 10 dkg füstölt sajt, fél dl olaj, 5 dkg vöröshagyma, 2 dl tejszín, 2 evőkanál mustár, fokhagyma, só, babérlevél Elkészítés: Egy lábasban olajon megpároljuk a ﬁnomra vágott vöröshagymát, beletesszük az előzőleg kiválogatott, beáztatott lencsét. Fűszerezzük fokhagymával, babérlevéllel, vízzel felöntjük, és lassan puhára főzzük. A megfőtt lencsét szitán áttörjük, vagy turmixgépben pépesítjük, hozzáadjuk a mustárt, a tejszínt, felforraljuk, majd átszűrjük. A füstölt sajtot kockára vágjuk, és forró sütőben hirtelen megpirítjuk. Az elkészült levest csészébe merjük, és tálalás előtt helyezzük bele a pirított sajtkockákat.

KACAGÁS

Derűs percek Kínos népszerűség Ludwig van Beethoven és Johann Wolfgang Goethe 1807-1808 táján együtt üdültek Karlsbadban. A zseniális zeneköltő és a költőzseni összebarátkoztak, s gyakran indultak együtt kocsikirándulásra. Kocsizás közben sokan felismerték a két hírességet, és a járókelők sűrűn lengették feléjük kalapjukat: – Kínos dolog ez a nagy népszerűség – panaszkodott Goethe –, mindenki köszön nekem... – Kár ezen bosszankodni – nyugtatta meg Beethoven. – Lehet, hogy nekem köszönnek.

Nyolc óra munka, nyolc óra pihenés... Yehudi Menuhin hegedűművész nemcsak játékáról, hanem roppant szorgalmáról is híres volt. Naponta nyolc órán át gyakorolt, s ezt sohasem mulasztotta el. Megkérdezték tőle, hogy miért gyakorol enynyit, hiszen a napi nyolc óra után sokszor még rendkívül hosszú és fárasztó koncerteket ad. – Én mindig is nagyon precíz ember voltam – válaszolta a művész –, ledolgozom a napi nyolc órámat, a többi már csak szórakozás.

Döntetlen Kodály Zoltán azon kevesek közé tartozott, aki nem félt Rákosi Mátyástól. Egyszer egy ünnepi fogadáson a „bölcs" vezér rosszallóan mondta Kodálynak: – Sok rosszat hallok mostanában magáról, mester... – Én is magáról, Rákosi elvtárs...

Mint a tükör X. Ince pápa, amikor meglátta tulajdon arcképét, amelyet Velázquez festett, így kiáltott fel: „Túlságosan is élethű!" A pékinas Egyszer Erzsébet királyné felkereste Bártfafürdőt. Órákig elbolyongott görög nyelvmesterével az óriási kiterjedésű erdőben. A fürdő közönsége mindenkor kerülte a csoportosulásokat, és a királyné háborítatlanul sétálhatott. A királyné ilyenkor rövidebb ruhákat viselt, amelyek nem akadályozták meg a gyaloglásban. Egy kis pékinas járt rendesen az erdőben, hosszú rúdon pereceket kínálva a sétálóknak. Ha Erzsébet királyné séta közben a kis inas sípszavát meghallotta, rendesen megvárta. Gyakran tréfált is vele. - Hogy a perec, kisﬁú? - Két krajcár. - O l c s ó b b an n em adod? A kis inas mindannyiszor elpirult, és a királynét ez rendkívül mulattatta. Rendesen vett is egy perecet és fényes ezüst koronával ﬁzetett érte. A perecet aztán jóízűen elköltötte. A fürdő közönsége mindannyiszor megleste az ilyen jeleneteket, és a kis inas fényes koronáját jóáron megvették. Bártfán ázsiója volt a királyné koronájának, annak a másiknak ugyanis, melyet a pékinasnak tartogatott. Mindig vittek magukkal kísérői új koronákat erre a célra. Fején találta a szöget A magyar közönség körében is népszerű olasz színész, Alberto Sordi egy rendkívül ostobácska, de gyönyörű szép hölgygyel csevegett. Illetve nem is annyira csevegett, mint inkább szelíden tűrte, hogy a hölgy csevegjen vele. A szép szájú butuska

- Főnök, megcsináltam a valahogyan észrevette, hogy a színész nem figyel negyedéves kimutatást! a beszédére, s neheztelve Tízszer is utánaszámoltam. - Nagyszerű. megjegyezte: - Tessék, itt van mind a - Hiszen maga ügyet sem vet arra, amit mon- tíz eredmény! dok... - Asszonyom - védekezett Sordi -, igaz, hogy nem hallgattam arra, amit mond, de gyönyörködve bámulom, ahogy mondja! Támasz A gőgös nemes Az útépítésen a főnök Élt Mátyás király ud- odamegy a munkásokvarában egy híres festő, hoz: kit a saját szállásán oly - Fiúk, nem érkeztek durván sértett meg egy meg a lapátok. nemesember, hogy a mű- Sebaj, majd egymásvész kidobta a szobájából. ra támaszkodunk. A gőgös nemes panaszáTea és a teáscsésze val nyomban a király elé Két férfi ül a kávéházment, aki azonban nem csak elutasította, hanem ban. Jön a pincér: - Mit hozhatok még meg is dorgálta. A büszke főúr erre fenyege- Önöknek? Egyik férfi: tőzni kezdett, hogy el fog - Egy teát kérek! költözni az országból. A másik: - Mehetsz! - volt Má- Én is ugyanazt. De a tyás kurta válasza. - Mert száz parasztból száz ne- teáscsésze aztán tiszta lemesembert csinálhatok, gyen! Nemsokára jön a pinde száz nemesből sem faraghatok egy művészt... cér, hozza a két csésze teát: Fenyegetés - Tessék a tea. MelyiMolnár Ferenc jóked- kük kérte tiszta csészévű társasággal vacsorázott ben? egy óbudai vendéglőben. Az asztalok között állandóan ott lábatlankodott egy szemtelen kiscsirke, le-lecsapva a morzsákra. Molnár nézte egy darabig, majd erélyesen rászólt: – Hess, mert megrenMúzeumban dellek! Egy idős hölgy nézegeti a képeket a múzeSorstársak Henrik Ibsen, a nagy umban. Odalép hozzá a drámaíró egy alkalommal teremőr: - Hölgyem, elkalauRómában sétálgatott, amikor fölkeltette érdek- zolhatom egy kicsit a kélődését egy plakát, ame- pek között? - Á, köszönöm, nem lyet nagy tömeg bámult. Közelebb ment, de észre- kell, én nagyon jól ismevette, hogy nincs nála az rem a művészetet! - háborodik fel a nő. - Ez itt olvasószemüvege. Udvariasan odafordult mindjárt egy Van Gogh! - Nem asszonyom, ez a mellette álló emberhez: – Bocsásson meg, egy Goya! - Ismerem én, csak uram, megmondaná, mi áll ezen a hirdetményen? összekevertem - vörösö– Sajnálom, kedves dik el a hölgy. - De ez itt uram - válaszolt a másik -, biztosan egy Rembrandt! - Dehogy, az egy Rude én is analfabéta vabens! - mondja a teremőr. gyok! A nő most már feldüKönyvelő hödik: A könyvelő mondja a - De ezt nézze meg, főnöknek: bármiben lefogadom,

Szófogadás hogy ez az absztrakt itt Vannak emberek, akik biztosan Picasso! - kiáltnem tudnak parancsolni ja. - Nem asszonyom, az maguknak. Én tudok... csak nem egy tükör - mosolyodik el fogadok szót! a teremőr. Holdraszállás Az amcsik és az oroszok közösen szállnak le a Holdra. Az amerikai első nap jelenti: - Houston, gond van. Iván elkezdte átfesteni vörösre a Holdat. - Semmi gond fiam, te csak folytasd a kísérleteket. Másnap: - Houston, Iván már a felét befestette vörösre... - Semmi gond fiam, te csak folytasd a kísérleteket. Harmadnap: - Iván most már teljesen befestette. - Rendben van, akkor te elkezdheted festeni az Always Coca Cola-t... Az első A szülészeten az egyik apuka hosszasan fényképezi az újszülött fiát. Megkérdezi az egyik ápolónő: - Ez az első gyermeke? - Nem, ez az első fényképezőm. Zsiráfpörkölt Egy étterem ablakában ez a reklámtábla áll: „Ha olyat rendel, amit nem tudunk teljesíteni, fizetünk 5000 forintot!" Egy vendég kipróbálja, bemegy és friss zsiráfpörköltet rendel. Aztán megdöbbenve látja, hogy bevezetnek a konyhába egy zsiráfot. Eltelik fél óra, majd kijön egy pincér és szó nélkül letesz egy ötezrest az asztalra. - De miért, mi történt? Hiszen az előbb vezették be a zsiráfot a konyhába. - Igen, zsiráfunk az van, de sajnos a krumpli elfogyott...

Az én ﬁzetésem Pistike meséli az óvodában az óvónéninek: - Képzeld, az én apukám havonta 300.000 forintot keres! - Nahát, az majdnem háromszor annyi, mint az én ﬁzetésem - mondja az óvónéni. - Persze, de ő azért a pénzért dolgozik is, te meg csak itt játszol velünk egész nap!

Állathangok Az első osztályban a tanító néni megkérdezi: - Mit mond a tehén? - Múú. - Mit mond a macska? - Miáúúú. - Remek! És az egér? - Klikk! Számítógép-mániás A tízéves, számítógépmániás kisﬁút elviszi az anyja az orvoshoz, mert lázas, és csúnyán köhög. Mikor kijönnek a rendelőből, az anyuka így szól a ﬁúhoz: - A doktor bácsi azt mondta, hogy összeszedtél valami vírust. - Hűha, akkor ez azt jelenti, hogy engem is újra kell installálni?

Elütött macska - Hölgyem, borzasztóSzámítógépező an sajnálom, de elütöttem szerzetes - Hogy hívják a számía macskáját! Szeretném valahogy jóvá tenni a dol- tógépet használó szerzetest? got. - ??? - Semmi akadálya, de - Felhasználó barát. tud Ön egeret fogni? • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AJÁNLÓ

Válogatás a karácsonyi vallási műsorokból Az ünnepi műsorfolyam már december 22-én, advent negyedik vasárnapján elkezdődik. Az Adventi üzenet című adásban az ünnepkör hangulatát idéző versek és énekek hangzanak el. Közreműködik Kubik Anna színművész és a Korál-sziget Együttes (M1 11.45). December 24-én az Útmutató ünnepi költeményekkel várja a korán kelőket a Megváltó földre lépésének szent ünnepe alcímet viselő műsorban (M1 5.30). A Péter, a kőszikla című, híres sztárokkal forgatott olasz film Jézus tanítványának életét dolgozza fel. (Duna 12.10, 2. rész: másnap 12.40). A Bartók Rádió is gazdag zenei programmal emlékezik meg Jézus születéséről. Az Ünnepre hango-

lódva délutáni adásában tíz ismert karácsonyi mű csendül fel (15.04). Az este Händel Messiását a Bécsi Concentus Musicus előadásában hallhatjuk, vezényel Nikolaus Harnoncourt (21.27). Rendhagyó módon a Duna a megszokottnál korábban közvetíti Vatikánból a pápai szentmisét. A műsor kommentátora Török Csaba, a Magyar Katolikus Püspöki Kar TV-referense, akivel Mucsányi János szerkesztő beszélget (Duna 21.30, ismétlés a Duna Worldön 24.00). Az éjféli katolikus szentmisét a Kossuth Rádió a veszprémi Szent Mihályszékesegyházból sugározza, a szertartást bemutatja: Márfi Gyula érsek. Az M1 nézői a Budavári Nagyboldogasszony-templom éjféli

miséjébe kapcsolódhatnak be. Karácsony napjának hajnalán két Kossuth rádiós műsorra hívjuk fel a hallgatók figyelmét. A Betlehemi jászol a karácsonyi ünnepkör egyik legkedvesebb jelképét vallástörténeti, művészeti és – sajátos módon – állattenyésztési szempontból dolgozza fel (6.03). Ferenc pápa hagyományos karácsonyi üzenetét és Urbi et Orbi áldását a római Szent Péter térről délben láthatják a nézők (M1, Duna, Duna World). A mennyországot választom című film az egyik legnépszerűbb szent, a Legyetek jók, ha tudtokból is ismert Néri Szent Fülöp életéről szól. (Duna 22.15, a 2. rész: másnap 22.35).

Műsorajánló

Magyar Katolikus Rádió Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.

Mária Rádió December 24., kedd 9.00 Szentmise Budapestről 10.00 Triduum. Palatinus István atya adventi tanítása 17.45 Krisztus születésén 20.30 Szenteste. A rádió hallgatóival Várnai Péter atya beszélget 22.00 Meghallgatlak – ima és beszélgetés a hallgatókkal December 25., szerda - karácsony 0.00 Szentmise a budapesti Szent István-bazilikából 9.00 Szentmise Nagybecskerekről 20.30 Karácsony este. A hallgatókkal Dúl Géza atya beszélget December 26., csütörtök - karácsony 9.00 Határokon túl. Beszélgetés az MR munkatársaival December 29, vasárnap 10.00 Szentmise

Duna Tv December 24., kedd 9.05 Abigél 4/1. 12.10 Péter, a kőszikla 21.10 Karácsonyi szentmise közvetítése a Vatikánból December 25., szerda - karácsony 7.00 Isten kezében 9.05 Abigél 4/2. 12.00 Ferenc pápa Urbi et Orbi áldása 12.40 Péter, a kőszikla 22.15 A mennyországot választom 2/1. December 26., csütörtök - karácsony 9.15 Abigél 4/3. 22.35 A mennyországot választom 2/2.

m1 December 24., kedd 5.30 Útmutató. A Megváltó földre lépésének szent ünnepe 16.05 Diótörő 17.50 Lassie 21.51 Twist Olivér 24.00 Éjféli szentmise - budavári Nagyboldogasszony-templom December 25., szerda - karácsony 8.50 Lassie 12.00 Ferenc pápa karácsonyi üzenete, Urbi et Orbi áldása 16.35 Szekeres Adrien karácsonyi koncertje December 26., csütörtök - karácsony 15.10 Segíteni jó 16.55 Szekeres Adrien karácsonyi koncertje December 29, vasárnap 9.00 Katolikus krónika 9.40 Tanúságtevők. Keljünk útra Krisztussal 10.35 Útmutató

REMÉNY katolikus hetilap Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

• KARÁCSONY • 2013. DECEMBER 22–29.

Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel: Blahóné Kamenár Gabriella e-mail: kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat, Jilemnického 4., 90301 Senec

IČO: 00678066 Felelős kiadó: Mons. Szakál László A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk

Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg.

APRAJA-NAGYJA Fizetett hirdetések KÖSZÖNTŐ

„A világ minden bölcsessége sem ér fel az anyák szeretetével, mely nélkül se világ, se bölcsesség nem lehetne.” Szívből jövő igaz szeretettel köszöntjük GYENGÉNÉ KAMENÁR ZSÓFIÁT Rétén, aki december 17-én töltötte be 90. életévét. Hálát adunk a jó Istennek, hogy életében a szétszórt magvak termő talajba hullottak és mindig meghozták a gyümölcsét. Kérjük a Mennyei Atyát, hogy elkövetkezendő éveiben is áldja meg jó egészséggel, hogy a család számára továbbra is szeretettel átitatott tündöklő csillag lehessen. A Magyarok Nagyasszonyának az oltalmát kérik minden lépésére:

„Csillagok a Nap fényét sugározzák, igaz emberből Isten fénye ragyog felénk.” Tisztelettel és szeretettel köszöntjük névnapja alkalmából CSUTORA ISTVÁN lelkiatyánkat. Az Úr áldása kísérje minden lépését. Hálás szívvel a peredi hívek Tisztelettel és szeretettel köszöntjük névnapja alkalmából lelkipásztorunkat, ZSIDÓ JÁNOS esperesplébánost. A jó Isten áldása kísérje továbbra is életét, a Magyarok Nagyasszonya közbenjárására adjon neki testi-lelki erőt, egészséget. A vőki, a féli, az éberhardi és a madarászi hívek Névnapja alkalmából köszöntjük sekrestyésünket,

Fiai, menyei, öt unokája, dédunokái, testvérei a családjukkal, keresztgyermekei és nászasszonya

FÜLÖPI ÉVÁT, aki mindig gondoskodik arról, hogy templomunk szép és tiszta legyen.

Nagy tisztelettel és szeretettel köszöntjük Ipolyvarbón 80. születésnapján

Tisztelettel a pozsonyeperjesi hívek

FÁBIÁN ZOLTÁN kántorunkat. Köszönjük az egyházközségünkben odaadó lélekkel végzett buzgó kántori tevékenységét és szép hangját. Egyben köszönjük mindazt a sok egyéb áldozatos munkát is, amelyet egyházközségünk területén végzett. Kérjük a Szentháromság egy Isten áldását és a Szűzanya oltalmát életének minden napjára. Mindent nagyon köszönünk:

MEGEMLÉKEZÉS

„Uram, te jónak láttad elszólítani. Szent az akarat, mely így tud dönteni. És én, ha kérdezem, mért ily hirtelen, Hallgat, s nem felel senki sem.” Karácsony szent ünnepén mély fájdalommal és megszomorodott szívvel emlékezünk szeretett lelkiatyánkra,

Az ipolyvarbói hívek lelkiatyjukkal Névnapja alkalmából sok szeretettel köszöntjük CSUTORA ISTVÁN plébánost. A jó Isten áldását és a Szentlélek ajándékait kérjük lelkiatyánkra, hogy szeretettel és jó egészségben végezhesse szent hivatását. Isten éltesse sokáig ! Szeretettel a deáki hívek

KARÁCSONY Tiszta öröm tüze átég A szemeken, a harangjáték Szól, éjféli üzenet: Kis Jézuska született! (Dsida Jenő)

Jézus születésének szinhelye (Kamenár Gabriella felvétele)

Dr. FARKAS PÉTER boldogfai plébánosra, akit a Teremtő 40 éves korában, 2013. december 9-én magához szólított. Szeretetét, kedvességét és szerénységét örökké megőrzik a boldogfai és a rétei árván maradt hívei, mert

„Áldjuk az Istent, hogy a miénk voltál. Igazában most is a miénk vagy, mert aki szerettei szívében él, nem hal meg, csak távol van.” Szent karácsony ünnepén, Szent Jeromos szavaival, hálával gondolnak szerettei az 5 évvel ezelőtt az égi hazába eltávozott szerető édesanyára, nagymamára, NAGYNÉ SLOSZÁR ERZSÉBETRE Pozsonypüspökin. Lánya, unokája és veje KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Hálás szívvel mondunk köszönetet KLENKO GÁBOR magyarbéli plébánosnak, aki időt és fáradságot nem kímélve nagynagy segítséget nyújtott FARKAS PÉTER atya temetési szertartásának megszervezésében. Kérjük, hogy a jó Isten áldja meg bőséges kegyelmével további szolgálatát. A boldogfai és a rétei egyházi tanács tagjai SZOLGÁLTATÁS

Templombelsők díszítő festése, képek festése és restaurálása, oltárok, szobrok felújítása, aranyozása, százszázalékos minőség, többéves jótállás. Tel: 0911/130-949, 0905/234-902 Rózsafüzérek - szobrok. www.gabrielbolt.eu

Csak az hal meg, akit elfelednek, Örökké él, kit nagyon szeretnek.

Megbízható asszony takarítást vállal Pozsonyban (5,- Eur/óra). Kapcsolatfelvétel: 0910/424642

FELHÍVÁS

A Glória Kiadó felhívja azon tisztelt ügyfelei figyelmét, akik eddig még nem rendezték a fennmaradt tartozásukat, hogy rövid időn belül pótolják mulasztásukat. Megértésüket köszönjük.

Felhívás A Rogacionista Kongregáció olyan ﬁatal, 18-tól 30. életév közti ferﬁakat hív, akik papi vagy szerzetesi hivatásra éreznek belső hívast. Hívjuk azokat, akik dönteni szeretnének a jövőbeli életükkel, lelki életükkel kapscolatosan, a 2014-es év elejétől fél évet imádságban, elmélkedésben akarnak eltölteni, papi közösségben élve, Olaszországban (Assiben vagy a Garda-tó melletti Desenzanó-ban). Küldd el az életrajzodat, esetleg a keresztleveled másolatát, elérhetőségedet (e-mail, telefon) a birhernandor@gmail.com e-mail címre, Birher Nándor, mobil: (0036/20/9151779, és mi meghívunk egy személyes találkozóra. • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Szűz és Anya, Mária, te, aki a Szentlélek ösztönzésére befogadtad az élet Igéjét a te alázatos hited mélységébe, amelyet teljesen odaajándékoztál az Örökkévalónak, segíts, hogy kimondjuk a mi „igen”-ünket, Jézus Örömhíre megszólaltatásának napjainkban minden korábbinál sürgetőbb szükségében. Te, akit csordultig eltöltött Krisztus jelenléte, elvitted az örömöt Keresztelő Jánosnak, aki felujjongott anyja méhében. Te, elborítva az ujjongástól, megénekelted az Úr csodálatos tetteit. Te, aki szilárd maradtál a Kereszt előtt megingathatatlan hitedben, s megkaptad a feltámadás örömteli vigasztalását, egybegyűjtötted a tanítványokat a Lélek várásában, hogy megszülessen az evangelizáló Egyház. Esdd ki számunkra a feltámadottak új lelkesültségét, hogy elvigyük mindenkihez az élet Evangéliumát, amely legyőzi a halált. • KARÁCSONY • 2013. DECEMBER 22–29.

Add meg nekünk a szent vakmerőséget, hogy új utakat keressünk, s így eljusson mindenkihez a soha el nem múló szépség ajándéka. Te, a hallgatás és szemlélődés Szüze, a szeretet anyja, az örök menyegző menyasszonya, járj közben az Egyházért, amelynek legtisztább ikonja vagy, hogy soha ne záruljon be és soha ne álljon meg az Ország felépítésére irányuló szenvedélyében. Az új evangelizáció Csillaga, segíts, hogy felragyogjon bennünk a közösség, a szolgálat, a lángoló és nagylelkű hit, az igazságosság és a szegények iránti szeretet tanúságtétele, hogy az Evangélium öröme eljusson a föld határaiig, és egyetlen periféria se nélkülözze annak fényét. Az élő Evangélium Anyja, a kicsinyek örömének forrása, imádkozz érettünk. Ámen. Alleluja. Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdításának záró imája