Remeny 2014 05 febr 1 by Attila Nagy

Emlékezzünk Szent Balázsról, / Hogy ma vagyon napja! / Többször is, hogy megérhessük, / A Jóisten adja! / Adja szent áldását, / Nyújtsa áldomását: / Gyermekektől távoztassa / Torkuknak fájását! (Magyar népdal Szent Balázsról)

szám

REMÉNY XXV. évfolyam

2014. február 2. – Urunk bemutatása

Siessünk

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,50 Eur 5 7 13

...eszköze leszek az isteni Gondviselésnek... Keresztényként bálozni A zene az kell...

Siessük szeretni az embereket olyan gyorsan mennek el cipő marad utánuk meg süket telefon csak ami nem fontos az cammog, mint a tehén ami igazán fontos, oly gyors hirtelen történik, utána a csend normális, egészen kibírhatatlan, mint a tisztaság, amely legegyszerűbben a kétségbeeséstől születik amikor valakire gondolunk nélküle maradván

vagy egy ügyetlen meghajlás becsukják szemüket, hogy lássanak igazán nagyobb kockázat egyébként megszületni, mint meghalni mindig túl keveset és túl későn szeretünk

Ne légy nyugodt, hogy van időd mert a bizonyosság bizonytalan, elveszi érzékenységünket, mint minden szerencse úgy jár egyszerre a kettő, mint a pátosz és a humor mint két szenvedély, mely egynél mindig gyengébb, oly hamar mennek el, mint júliusban elhallgató sárgarigó mint egy esetlen hang

Siessünk szeretni az embereket, oly gyorsan mennek el, és azok meg, akik nem mennek el, nem mindig térnek vissza hisz soha nem tudni a szerelemről, hogy az első az utolsó, vagy hogy az utolsó – első

Ne írj róla túl gyakran, de írj egyszer s mindenkorra, és olyan leszel, mint a delﬁn szelíd erős

(Fordította Sajgó Szabolcs)

Fotó: Nagy Pál

EZ TÖRTÉNT

A szavak ereje Mikor a lányom és barátai beültek az autóba, épp ősi hangszerelésű vallásos énekek voltak hallhatók a rádióban. – Én is szerettem ezt a fajta zenét, mondja Máté, amikor már jó ideje együtt hallgatjuk. De …. Most már nem szereted? – kérdezem. Szeretem – felelte –, bár egy kiábrándító megjegyzés emléke fűződik hozzá. Úgy tizennégy éves lehettem, vártam a koncert kezdetét, közben csodáltam a törékeny énekesnő szépségét, gyönyörű ruháját. Menynyei hangját már régebben hallottam. A mikrofonpróba közben véletlenül meghallott szavak azonban szíven ütöttek. „Igen, tegnap éjjel a kocsmában annyira be… (és itt egy vulgáris szó következett), hogy nem tudom, hogy fog a mai koncert lemenni.” Számomra itt lett vége a varázsnak, itt lett az égi földivé, bár az énekesnő remek előadást produkált. Azóta is gyakorta (vagyis mindig) előjön a mondat, ha ilyesfajta zenét hallok. Ha nem is törvényszerű az ilyetén bevésődés az emlékezetbe, mégis megdöbbentem. Ennyire kellene vigyáznunk szavainkra? Ki tudja, hányan megütköztek már a mi szavainkon is… Valószínűleg mindannyian fel tudunk idézni régmúltban nekünk mondott szavakat, amelyek

máig fájnak, de mi is mondunk felebarátainknak, sokszor szeretteinknek, vérig sértő szavakat. Megbotránkozunk mások kijelentésén, de bizony néha vagy sokszor a mi szavaink is botránkozást szülnek. Még jóakaratunkban is sokszor hibát hibára halmozunk. Ha nem tudjuk beleélni magunkat a másik helyzetébe, nemigen fogjuk megtalálni a megfelelő szavakat, hangsúlyt. Jób 19,2-ben olvashatunk Jób három barátjáról, akik vigasztalni próbálták, de valójában kínozták őt: „Meddig kínozzátok még lelkemet, és zúztok darabokra beszédeitekkel?” – szólt elgyötörten Jób. Ha sérelmeink a felszínre törnek, sokszor nincs megállás. Szavaink önálló életre kelnek. Tudjuk, kontrollálni kellene magunkat, de csak mondjuk és mondjuk… és nincs az az erős szippantó, amellyel a kimondott szavak visszaszívhatók lennének.

A Szentírás szól a SZAVAK teremtő erejéről, de ezt nem tudatosítjuk mélyebben. Könnyen odamondogatunk vulgáris, bántó szavakat, de a saját megbántásunkat már halálkomolyan vesszük. Pedig ennek pontosan fordítva kellene lennie! Tegyük félre a sértődékenységet! Legyünk nagyvonalúak a megbocsátásban azokhoz, akik szavaikkal megsértettek, és nagyon szigorúak önmagunkhoz, amikor illetlen, bántó szóra nyílna ajkunk…

VATIKÁN

ÍRORSZÁG–RÓMA

Ferenc pápa a nők szerepéről

Újra megnyitják a nagykövetséget

Ferenc pápa január 25-én fogadta a Vatikánban az olasz női központ (Centro italiano femminile, CIF) képviselőit, a szervezet alapításának hetvenedik évfordulója alkalmából. Beszédében hangsúlyozta a nők szerepének jelentőségét a közszférában és a családi életben. Arra buzdított, hogy a nők az Egyházban is kapjanak egyre nagyobb teret a felelősségteljes munkában. Az Egyház elismeri a nők lelki és erkölcsi erejét, amelyet a II. Vatikáni Zsinat, illetve Boldog II. János Pál pápa Mulieris Dignitatem kezdetű apostoli levele is leszögez. Az utóbbi évtizedekben a nő szerepe a családban és a társadalomban is jelentős változásokon ment keresztül. A nők a gyengék iránti érzékenységükkel elengedhetetlen feladatot kaptak – fogalmazott a pápa.

Örömének adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a nők az egyházi közösségek életében is felelősségteljes szolgálatot látnak el a családok, hívek gondozásában, és hasonlóan jelentőségteljes a teológiai elmélkedésben való részvételük is. Fontos tehát, hogy a nők még nagyobb teret kapjanak az egyházi életben is – hangsúlyozta Ferenc pápa. A nők gyengédsége, érzékenysége, jósága a családi élet számára erőt jelent, segít a harmonikus és békés életkörülmények megteremtésében, olyan valóság, amely nélkül az emberi hivatás megvalósíthatatlanná válna. „A munka világában és a közszférában fontos a női géniusz egyre mélyrehatóbb szerepe, a családi élet számára pedig alapvető és elengedhetetlen hozzájárulást jelent.”

Szűz Mária példáját állította a szervezet képviselői elé, aki az Egyház számára a valódi női géniusz: sem papok, sem püspökök, sem pápák nem tudnák megalkotni. A Szűzanya szerepe a családok életében is nagyon fontos – szögezte le a Szentatya. A nő feladata ma is elengedhetetlen a család számára, ő az, aki átadja a jövő nemzedékek számára az alapvető erkölcsi szabályokat, a hitet. Ferenc pápa végül a keresztény nő és az ima kapcsolatáról szólt, amely szintén nagyon fontos szerepet tölt be. A keresztény nő az Istennel való párbeszéd és a kegyelmek által képes újból és újból válaszolni az Úr hívására, amely a valós életben is megmutatkozik.

REMÉNY katolikus hetilap

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel: Blahóné Kamenár Gabriella, kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat, Jilemnického 4., 90301 Senec IČO: 00678066

Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

Vatikáni Rádió/ Magyar Kurír

• URUNK BEMUTATÁSA • 2014. FEBRUÁR 2.

Az ír püspökök nagy megelégedésüknek adtak hangot a kormány döntése kapcsán, hogy újra megnyitja szentszéki nagykövetségét. A római diplomáciai székhelyet 2011. november 3-án zárták be arra való hivatkozással, hogy a gazdasági válság és a közigazgatás kiadásainak csökkentése szükségessé tette. Az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által összeállított mentőcsomag elvárásai teljesítésének részeként hozta meg az akkori külügyminiszter a döntést. Annak ellenére, hogy a nagykövetség épületét 2011-ben bezárták, fontos emlékeztetni arra, hogy Írország és a Szentszék közötti diplomáciai kapcsolatok aktívak és hatékonyak maradtak ebben az időszakban is – nyilatkozta közleményében Sean Brady bíboros, ír prímás. A kormány jelenlegi döntése pozitívan visszatükrözi az egyház és az állam közötti párbeszéd folyamatát. Az igazságosság, a béke, a szegénység felszámolása, a nemzetközi fejlődés és a teremtett világ érdekében osztott közös elkötelezettség alapján folytatódik a gyümölcsöző együttműködés Írország és a Szentszék között a közjó érdekében – hangsúlyozta Brady bíboros. Charles Brown érsek, Írország apostoli nunciusa is elégedettségének adott hangot a döntés kapcsán. Kitűnő lépésnek nevezte az ír nép érdekében, amely hasznára válik az országnak és fontos hozzájárulás a nemzetközi kapcsolatok terén. Vatikáni Rádió/Remény Felelős kiadó: Mons. Szakál László A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 (hétfőn és csütörtökön) Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk

Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg.

EZ TÖRTÉNT EGYESÜLT ÁLLAMOK

KIRÁLYHELMEC

Obama találkozik Ferenc pápával A Fehér Ház bejelentette: Barack Obama elnök március 27-én találkozik Ferenc pápával. Az USA elnöke elsősorban a növekvő szegénység és egyenlőtlenségek elleni küzdelemről szeretne eszmecserét folytatni. Ez lesz az államfő első találkozása Ferenc pápával, akinek személyét Obama nagyon meggyőzőnek találja. Dicséretében a jelenlegi pápát a béke és igazságosság hírnökének nevezte. Az első latin-amerikai egyházfő és az Egyesült Államok első fekete kormányfője, a Szentatya szentföldi útja előtt találkoznak. Ezért egészen biz-

tosan szó esik majd köztük az izraelipalesztin konﬂiktusról, valamint a Közel-Kelet egyéb tűzfészkeinek problémájáról is. A továbbiakban valószínűleg kiemelkedő helyet foglal majd el a fejlett világban tapasztalható elszegényedés kérdése, valamint az éppen Obama által hirdetett és támogatott liberális egészségügyi reformok problémája – többek közt éppen az abortuszt megkönnyítő intézkedések miatt. Ferenc pápa egyik szívügye a menekültek és a bevándorlók helyzete is. katolikus.sk/Remény

OLASZORSZÁG

A szíriai családokért

Mécs Lászlóra emlékeztek A Mécs László Keresztény Központ Polgári Társulás elnökének, Takács Istvánnak köszönhetően második alkalommal került sor Mécs László születésnapja tiszteletére rendezett emlékünnepségre. A pap-költő 119 évvel ezelőtt Hernádszentistvánban jött világra. 1930 és 1944 között látta el felelősségteljesen papi teendőit Bodrogköz központjában. A megemlékezés ezúttal is a régi temetőben, Mécs László édesanyjának, ahogyan fia nevezte, Anna mamának a sírjánál kezdődött, ahol gyertyát gyújtva imádkoztak lelki üdvükért. Takács István A királyfi három bánata… című versből vett idézettel – „Amikor születtem, nem jeleztek nagyot / messiás-mutató különös csillagok, / csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok” - utalt arra az életpályára, amelyet Mécs László alázattal, türelemmel és szerényen viselt. A város központjában található mellszobránál (a képen) Kovács Katalin, a helyi magyar alapiskola tanára „Az alázat“ című Mécs László-költeménnyel emlékezett. A társulás tagjai és az emlékezők által elhelyezett koszorúk is azt jelzik, hogy a királyhelmeciek körében nem merült feledésbe Mécs László tevékenysége és születésének napja: 1895. január 17. Pankovics Miklós

Január 18-án és 19-én az olasz labdarúgó stadionokban hatalmas transzparenseket helyeztek el „A béke szelei a szíriai családokért” felirattal. A Család Pápai Tanácsának és az olasz Caritas kezdeményezésének célja az volt, hogy felhívják a ﬁgyelmet a szíriai családok helyzetére a Genf-2 béketárgyalás előtt, amely január 22-én kezdődött. A tanácskozás lehetőséget ad arra, hogy a háború szeleit a béke szeleivé alakítsák át. A békekezdeményezéshez csatlakozott az Atalanta, Bologna, Catania, Chievo Verona, Genova, Juventus, Milan, Sassuolo, Roma és az Udinese labdarúgó csapat. A pályák közepén egy nagy transzparensen volt látható a békére buzdító felirat, és az óriás kivetítőkön libanoni menekülttáborok képeit vetítették. A sport világa nem feledkezik meg a fájdalmas helyzetekről, amelyek Szíriát és a világ számos más részét érintik. A béke mérkőzését meg lehet nyerni együtt, mindenki elkötelezettsége által. A kezdeményezésről kiadott sajtóközleményben utalnak Ferenc pápának a szentszéki nagykövetekhez intézett január 13-i beszédére, amelyben érintette Szíria és a Genf2 tárgyalás kérdését. Továbbá kiemelik, hogy a pápa májusban a Közel-Keletre látogat, hogy támogasson minden erőfeszítést, ami a békére irányul e vérrel áztatott régióban. Vatikáni Rádió/Remény

KIJEV

Meg kell állítani a vérontást! Isten nevében, meg kell állítani a vérontást! – Szvjatoszlav Sevcsuk kijev-halicsi nagyérsek ezzel a felhívással fordult a világhoz, miután az ukrán fővárosban összeütközésre került sor a rendőrség és a kormányellenes tüntetők között. Az erőszak sosem volt út egy szabad és független állam építéséhez – állapítja meg az ukrajnai görög katolikus vezető, aki az ország szempontjából drámai órákban tette közzé üzenetét. Elsősorban az ukrán hatóságokhoz fordulva azt kérve, hogy hallgassák meg a lakosságot és kerüljék el az erőszakot és az elnyomást. A politikai vezetőkhöz szólva felelősségérzetükre hívja fel a

ﬁgyelmet. Az állampolgárokhoz és a különböző szervezetekhez, különösen is a tüntetőkhöz fordulva arra buzdít, hogy térjenek vissza a tüntetés békés formáihoz. A bíráktól azt kéri, hogy lelkiismeretük és az igazság alapján ítéljenek a letartóztatottak esetében. Végül a kijevi nagyérsek a püspökökhöz és a papokhoz szólva hangsúlyozza, hogy őrködjenek a hívek felett a béke Evangéliumát hirdetve. Kijevben már öt halálos áldozata van az öszszecsapásoknak, mintegy 120 rendőr és 26 újságíró sérült meg. Vatikáni Rádió/Remény

LÉVA

Ökumenikus istentisztelet A több mint 100 éves hagyományokra visszatekintő ökumenikus imahét 2014. január 19-tól 26-ig tartott. Témáját idén a kanadai keresztények állították össze, Szent Pál levele - „Hát részekre szakítható-e Krisztus?” (1Kor 1,1-17) alapján. Az imahét keretében január 20-án Léván közös istentiszteletre került sor a református templomban. Kassai Gyula tiszteletes és Tóth Péter káplán egyaránt a Krisztus-hívők egységét hangoztatták, hisz a keresztény egyházak tagjai mind Krisztus gyermekei. Kassai Gyula ezért az egységért imádkozott az istentisztelet elején és végén is. Tóth Péter szentbeszédében azt fejtegette, hogy a közösségek közötti közeledés és azok egysége egyéneken keresztül vezet. Mindannyiunkat biztatott, hogy naponta imádkozzunk ezért az egységért, s hogy mindennapi cselekedeteinkkel járuljunk hozzá a keresztény hívők Jézus Krisztusban való egymásra találásához. Tóth Péter atya a plébániatemplomban megtartott január 26-i, vasárnapi szentmiséjét is az ökumenének szentelte. Tartalmas szentbeszédében rámutatott, hogy az emberek közös étkezése is egy megnyilvánulási formája a közösségnek, úgy, ahogy a szentáldozás vagy az úrvacsora is egyházainknak. Útravalóként többször idézte Krisztus urunk szavait az utolsó vacsoráról: „Legyetek mindnyájan egyek!“ Müller Péter • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AMIRE HITÜNK TANÍT

Megmagyarázzuk!

Hogyan érinti a kérdés hazánkat? Hazánkban (megj.: Magyarországon), úgy tűnhet, még csak az első lépéseknél tartunk. Hallhatunk már a női egyenjogúságnak hirdetéséről, amely az anyaságot, a gyermeknevelést kényszernek, rabszolgaságnak mutatja be. És megszületett a törvény, amely a homoszexuális kapcsolatokat legalizálja. De ha mélyebben belegondolunk, már régen nemcsak az első lépéseknél járunk. Ha áttekintjük a témával kapcsolatos törvényeket, illetve elemezzük, milyen szemléletet ad át ma egy gyermeknek, egy fiatalnak a média, az internet, esetenként az iskolai oktatás, látnunk kell, hogy a mi gyermekeink is az emberi és keresztény értékek alapvető tagadását szívhatják magukba, ha tudatosan nem védjük őket. Az utóbbi éveknek a témával kapcsolatos törvényei:

A nemiség, illetve a társadalom liberalizálására már számos törvény született. Elhagyva az abortusszal és eutanáziával kapcsolatos törvényeket vagy javaslatokat, lássunk néhány egyéb, témánkat érintő törvényt, amelyekről keletkezésük korában bizonyára tudtunk, de aztán elfeledtük őket. Közben pedig, új és új törvények születtek - egyre nagyobb számban. 2002-től hatályon kívül helyezték a BTK 199.§ és 200. § cikkét. Ettől kezdve nem számít bűncselekménynek a 14 évet betöltött azonos neművel való szexuális viszony. (Ez ideig az ilyen viszony 14 év felett csak különböző neműek esetén volt büntetlen, a 14-18 év közötti azonos neműek esetén büntetendő cselekmény volt.) S míg az ilyen cselekményt eddig „természet elleni fajtalanságnak” nevezték, ezt a fogalmat eltüntette a törvényhozás.

2003, illetve 2004-ben módosították a gyermekek, illetve diákok jogairól szóló 1993as LXXIX. törvényt. S ez ugyancsak témánkhoz tartozik. Lényege, hogy a pedagógus nem közölhet a gyermekek szüleivel olyan adatot, amely „súlyosan sértené vagy veszélyeztetné a gyermek, tanuló érdekét”. A megfogalmazás rugalmasnak is felfogható, de nyilvánvaló lépés a szülők nevelési jogainak és kötelességének korlátozása felé. 2003. március 1. óta jelentősen módosultak a kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmények (terjesztés, fogyasztás, előállítás stb.) büntetési tételei, valamint különösen a büntethetőséget megszüntető okok szabályai. Aki csekély mennyiségű kábítószert saját használatra termeszt, előállít, megszerez vagy tart, az nem büntethető, ha 6 hónapig gyógykezelteti magát. (Hogy mi számít csekély mennyiségnek, arról nem szól a paragrafus.)

A szentségekről röviden

Hidegháború

A házasságkötés célja és feladata – a gyermekáldás

keleti politikájának kezdetei

avagy az Apostoli Szentszék Magyarországon Babos Anikó

A házasság intézménye és a házastársi szerelem természetszerűleg irányul az utódok nemzésére és felnevelésére, ez mintegy betetőzése és koronája a házasságkötésnek. A gyermek a házasság legszebb ajándéka, és éppen a szülők számára lesz a legnagyobb kincs. Isten, aki így szólt: „Nem jó az embernek egyedül lennie” (Ter 2,18), és aki, „kezdetben férﬁnak és nőnek teremtette az embert” (Mt 19,4), különleges részt adott neki a saját teremtő tevékenységéből. Megáldotta a férﬁt és a nőt: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok” (Ter 1,28). A házasságkötés alkalmával a jegyesek ígéretet tesznek, hogy elfogadják a gyermekeket, akikkel Isten megajándékozza házasságukat, és hogy Isten és az Egyház törvényei szerint nevelik őket. Gyermekeik számára a szülők az első és senki mással nem pótolható hitoktatók. A házastársak tehát, akiket az apaság és az anyaság méltósága és tiszte ékesít, szorgalmasan kell, hogy teljesítsék a nevelést, különösen a vallásos nevelést, ami elsősorban rájuk tartozik. A legfogékonyabb korban nekik kell megtanítaniuk gyermekeiknek Isten ismeretét és szeretetét. Nekik kell megmutatniuk életük példájával az imádság gyakorlatát, hogy gyermekeik megszeressék és kövessék. A családi körben a gyermekek könnyebben rátalálnak a természetes erényekre, az üdvösség és a szentség útjára, ha a szülők jó példával járnak előttük. A személyes példa által be tudják vezetni a gyermekeiket az Egyház tanításába, a keresztény ünnepekbe, a szentmise ünneplésébe. Az egyházi év során Szentcsalád vasárnapja alkalmat adhat arra, hogy a keresztény házasok lelkiismeret-vizsgálatot tartsanak: Hogyan értékelik egymást? Töretlenül őrzik-e az egységet és a felbonthatatlanságot? Átérzike, hogy egymásnak vannak szentelve, és hogy felelősek egymásért? Megvan-e még bennük az egymást boldogító tisztelet és szeretet? Gyermekeik ismerik-e Istent? Tudnak-e, szeretnek-e imádkozni? Járnak-e templomba? Az ünnep arra is alkalmat ad, hogy emlékezzenek arra a szép és nagyon boldog napra, amikor igent mondtak egymásra, és hálatelt szívvel köszönetet mondjanak Istennek azért, hogy találkoztak, és hogy egymás számára az életet boldoggá tudták tenni.

• URUNK BEMUTATÁSA • 2014. FEBRUÁR 2.

A részleges megállapodás értékelése Véleményem szerint van néhány olyan dolog, amely árnyékot vethet a Szentszék által elért pozitív eredményre. Először is úgy gondolom, VI. Pál pápa hatalmas engedményt tett azzal, hogy az állam előzetes hozzájárulásával nevezte ki a püspököket. Az Egyházi Törvénykönyv a püspöki kinevezésekről ugyanis így rendelkezik: „A püspököket a pápa szabadon nevezi ki, vagy törvényes választás után megerősíti… világi hatóságok semmilyen jogot és kiváltságot nem kapnak a püspökök választására, nevezésére, bemutatására vagy kijelölésére.” (Az Egyházi Törvénykönyv 377. kánona) 1964-ben egyáltalán nem szabadon és éppen a világi hatóságok hathatós közreműködésével nevezte ki VI. Pál az öt új főpásztort. Másodszor, az 1964-ben püspökké vagy érsekké kinevezett egyházi személyek többsége az állam iránt igencsak lojális volt. Többekről tudható az, hogy jelentéseket készített. Tehát nézetem szerint a magyar állam számára sokkal több hasznot hozott az, hogy éppen e személyeket nevezték ki, mert velük megerősödött a budapesti kormányt támogató békepapi mozgalom erkölcsi helyzete. A megegyezést a békemozgalom vívmányának és gyümölcsének tekintették. Ezek a kinevezések azt a tévhitet kelthették a magyar papság és a hívők körében, mintha a Szentszék jóváhagyta volna ezt a mozgalmat. 2007ben, a tárgyalások anyagát ismerve tudjuk azt, hogy egyáltalán nem nézte jó szemmel az Apostoli Szentszék a békepapok magyar állammal való közreműködését, de akkor, 1964-ben még nem is sejtették ezt az emberek, hiszen a tárgyalások és a részleges megállapodás anyagát is a legnagyobb titok övezte. Összefoglalóan, személy szerint nekem az a benyomásom, hogy csak látszólag ért el nagy eredményeket a Szentszék a püspöki kinevezésekkel. Sokkal több hasznot húzott a Magyar Népköztársaság azzal, hogy a püspöki karon belül megerősödött az állam iránt lojális püspökök súlya, és fokozódott a papi békemozgalom tevékenysége hazánkban.

FAGGATÓZÓ

...eszköze legyek az isteni Gondviselésnek... Mint azt lapunkban már hírül adtuk, 2013 novemberében Komáromban, a Szent Andrástemplomban Haľ ko József püspök két magyar diakónust szentelt pappá. A két újmisést megkértük, válaszoljanak kérdéseinkre. Ezúttal Nagy Péter válaszait olvashatják. – Milyen volt a gyermekkora? – Csonka családba születtem bele. Ezért neveltetésemben az Isten szeretete másképp érintett meg, mint azokat az embertársaimat – paptársaimat -, akik hagyományos, vallásos családi közegben nevelkedhettek. Kijutott számomra a keserűség és az öröm egyaránt. Talán ezért is áll olyan közel hozzám a család mint házi egyház evangelizálásának a sürgető feladata. Nem tagadom: lépten-nyomon néven nevezem a családterror bűnét és annak sanyarú következményeit, és alkalmas–alkalmatlan időben hirdetem az irgalmas Isten szeretetét, aki nem ismer lehetetlent még azon családok tekintetében sem, akiknek látszólagos hitét, egymás iránti kölcsönös szeretetét kikezdte a sátán tomboló ereje. Teszem mindezt azért is, mert igaz, megtapasztaltam a rossz családi környezetet, ám áldás, hogy volt és van az életemben egy számomra nagyon kedves – nevezhetném pótcsaládnak – család, amely sokat segített istenfélő szeretete által. Ezúton vagyok és maradok hálás nekik életem minden napján. Ezért is hivatástudatomat nagyon érzékenyen érinti a család eszménye. – Mikor érezte, hogy Isten a papi szolgálatra hívja? – A hivatás gondolata, annak érlelődése nem egyszeri döntés gyümölcse. Sokat kellett imádkoznom, mérlegelnem, mígnem elérkeztem a belátás kegyelmi pillanatába, amikor kimondtam: „igen”. Mindazonáltal elmondhatom, hogy nagyon egybe kellett és kell mind a mai napig dolgoznom a Szentlélekkel. Isten csodálatosan készít fel és nevel az „együtt-munkálkodásra”. Sokat köszönhetek nevelőimnek, volt rendtársaimnak, elöljáróimnak, akik segítettek ezen az úton. Köszönöm nekik a türelmet és a bátor bizalmat, amit Isten velem kapcsolatos tervébe belefektettek. Volt kísértés két vagonnal. Miután kimondtam az „igent”, más módszerhez folyamodott a kísértő… Könnyebb utakra próbált terelni, ami talán aka-

dálytalanul odatolt volna a szentelő püspök atya elé, de nem tettem. Mindig is iparkodtam és iparkodom ma is a Szentlélekre ﬁgyelni, annak suttogó szellőben megbúvó hangjára, mert tudom: nem az „orkánban” van az Isten. – Melyik lelkiatya, esetleg szent a példaképe? – Nincs kifejezett papi példaképem. Minden lelkiatya, akivel eddig találkoztam, adott valami

többletet, inspirált, és a testvéri jobb sose hiányzott. Ezeket becsülöm s megbecsülöm. A szentek sorából Assisi Szent Ferenc mindig megigéz. Evangéliumi egyszerűsége arra sarkall, hogy ápoljam a helyes lelkiismeret-vizsgálatot – önkritikát. Ez elengedhetetlen. – Az Ön útja elég göröngyös volt, mire eljutott a papszentelésig… – Volt kamilliánus szerzetesként – egyszerű fogadalmasként léptem ki a rendből és nem mint örökfogadalmas. Szeminaristaként megtapasztaltam a papi lelkület velejéből valami nagyon aprót, de értékeset: add magad, és Isten formál majd, csak add magad. Addig a pillanatig, amíg nem önmagamat adtam a felkészülésem során, csak sánta kutyaként loholtam, ugyanis nem engedtem, hogy a Szent Péter szerinti „új embert felöltsem”. Ám attól a naptól kezdve, hogy Nagy Péterré váltam, Isten megadott mindent és mindenkit, akik és amik az én lelkem helyes formálásának pozitív kimenetelét elősegítették – segítettek felölteni az „új embert”. Ez a munka tart mindmáig… ez egy végeláthatatlan feladat. Soha nem nevezhetem magamat teljesen tisztának, célt értnek, mert az „utolsó földi napomon is csak kezdő maradok”. Továbbá elmondanám, hogy teológiai tanul-

mányaimat Olaszországban, majd kis hazánkban – Pozsonyban – végeztem, és legvégül Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán – a Központi Szeminárium papnövendékeként fejeztem be. Ugyanígy a hivatásom - papi lelkületem - formálását is ezeken a megszentelt helyeken éltem meg. Mindebből az következik, hogy a sokszínűség megedzette a bennem lévő rugalmasságot – széles körű teológiai távlatokat nyitott meg és engedett elmélyíteni, de egyben formálta a papi lelkület elengedhetetlen erényeit is: alázatra nevelt és edzette a szívemet, mely bölcsességet kér... – Mely jelmondatot választotta és miért? – „Adj Uram szolgádnak értelmes szívet” (1Kir 3,9) – amint az már az előző válaszomból is felsejleni látszik, az értelmes szívért könyörgök. Nem teszek mást, mint hogy a bölcsességet kérem az Istentől. Mérleget vonva az eddigi életem menetéből, mikor is sokszor kellett döntéseket hozni, és többek között nagyon komolyakat is – itt nem csak a papi hivatás mellett lerakott voksomra gondolok –, ott lebegett a szemem előtt a tisztesség és gerincesség erénye. Ugyanakkor a papi életem elengedhetetlen jellemvonása kell, hogy legyen a mérlegelés, nem pedig a kapkodó döntésképesség. Hisz a mindenkori atyának erre a helyes mérlegelni tudásra szüksége van nemcsak a gyóntatószékben, hanem a mindennapokban egyaránt. Hiszem, hogy tudnom kell olvasni a mondatok között, amelyek az ún. „társadalom summájának” kemény lapjain íródnak. Visszaemlékszem a számomra példás és tisztességes papi életet élő szemináriumi rektoromra és egyetemi tanáromra, dr. Kuminetz Géza atyára, aki szokta volt mondani: „a papember akkor legyen a köz érdekében cselekvő, amikor a tette illő, jogos és igazságos is egyben. Amikor eme három dolog nincs jelen a papi tevékenységben, akkor minden tett már halva született kisiskolás próbálkozás.” – Mit szeretne megtenni a jövőben, milyen tervekkel indul? – Célom megtenni mindent annak érdekében, hogy eszköze legyek az isteni Gondviselésnek. – Köszönöm szépen, hogy mindezt megosztotta velünk, kívánom az Úr áldását életére és munkájára. • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Urunk bemutatása

VASÁRNAP ról ra

(Gyertyaszentelő Boldogasszony) Bartal K. Tamás O. Praem. j fény támadt... Ezekkel a szavakkal köszönti Egyházunk a mai ünnepen az Úr Jézust. Mert így jött közénk. Új fény, mint a világ világossága. Kracker Lukács János, aki megfestette a jászói székesegyház mennyezetének freskóit és oltárképeit, az egyik mellékoltár fölé megfestette a „pásztorok hódolata” című festményt. A képen a kis Jézus, akit édesanyja, Szűz Mária ölében tart, ragyog a fénytől. Belőle árad a fény, amely megvilágítja a körülötte lévő személyek arcát. Ragyog az arcuk, amint csodálják a kis Jézust, aki megszületett, hogy „világosság legyen”, ahogyan hallottuk a mai evangéliumban. Mikor Jézus megszületett, valóban teljes emberi természetet vállalt. Mindenben hasonló lett hozzánk, a bűnt kivéve. Ezt ünnepeltük karácsonykor. De ezt az emberi természetet felemelte az isteni élet magaslatára. Így lett irgalmas, Istenhez hűséges főpap, bemutathatta életáldozatát mint tökéletes áldozatot, kiengesztelve a nép bűneit, mindnyájunk minden bűnét. De földi élete, hozzánk való hasonlósága egyben példakép számunkra. Mert mindenben engedelmes volt. Nemcsak kisdedi passzivitásában, hanem egész földi életében, sőt, keserű szenvedésében és kereszthalálában is. A szentmise elején az égő megszentelt gyertyákat a kezünkben tartottuk és így vonultunk be a templomba. Ez az égő gyertya világít, közben ez az égő gyertya föláldozza, fölégeti önmagát. Így válik jelképpé. Jelképe Jézusnak, aki értünk élt itt a földön és meghalt a kereszten. Az égő gyertya tehát szakrális jellegű. A keresztelésnél ezt mondja a keresztelő pap: Vedd a hit világosságát. És átadja az égő gyertyát a gyermeket tartó kereszténynek. Ezzel jelzi, hogy a keresztségben, a megkereszteltben kigyulladt a hit fénye, mert a mennyei Atya kiragadott minket a lelki sötétség hatalmából és átvitt minket szeretett Fia országába, ahogyan erre tanít minket Szent Pál apostol (vö. Kol 1, 12).

Ezt a valóságot hangsúlyozza az Egyház, amikor égő gyertyát ad a kezébe a gyermeknek az első szentáldozás alkalmával, vagy a mennyasszony kezébe, amikor egy életre elkötelezi magát és vállalja az édesanyai hivatást. De gondoljunk a húsvéti vigília szertartására. A pap megáldja a húsvéti gyertyát, a „paskált”, és annak lángjáról meggyújtjuk saját gyertyánkat. Ezt tartjuk kezünkben, amikor megújítjuk keresztségi fogadásunkat, hogy hűségesek maradunk hitünkben és keresztény elkötelezettségünkben. De az égő gyertya jelképe a papságnak is. Valamikor sok édesanya követte a Szűzanya, Mária példáját és felajánlotta gyermekét a jó Isten szolgálatára. Minden jel arra mutat, hogy egyre kevesebb az ilyen édesanya, aki szabadon, önként föl meri ajánlani, és oda meri adni gyermekét a jó Istennek. Talán ez is az egyik oka annak, hogy kevés a papi hivatás. Mert a jó Isten bizonyosan most is hív munkásokat az aratásba, ahogyan olvassuk a Szentírásban, de ha a meghívott nem fogadja el a hívást, a jó Isten senkit nem kényszerít. És ezért történik, hogy ha meghal egy lelkiatya, a püspök nem tud helyette kinevezni új papot és a megüresedett plébániát rábízza a szomszéd plébánosra, aki kénytelen három, sőt néha négy szentmisét is végezni egy-egy vasárnap. Ebből sok esetben az következik, hogy a pásztor nélküli nyáj bizony elmarad a szentmiséről. Gyengül a hite, és bizony csak pislákol az egykor oly szépen ragyogó, égő gyertya. Ma, amikor megünnepeljük Urunkat, akit bemutattak a templomban, mint a világ világosságát, az igazi fényt, gondoljunk arra, hogy mi is felelősek vagyunk, hogy a hit világossága lobogjon szívünkben. A hit ragyogásával mondjuk Assisi Szent Ferenccel: Ó Uram, tégy engem békességed eszközévé, - hogy világosságot gyújtsak ott, ahol sötétség van, - örömet vigyek oda, ahol bánat lakozik.

• URUNK BEMUTATÁSA • 2014. FEBRUÁR 2.

Olvasmány Malakiás próféta könyvéből (Mal 3, 1-4) Ezt mondja az Úr, a mi Istenünk: „Íme, elküldöm hírnökömet, hogy elkészítse előttem az utat. Hamarosan belép szentélyébe az Úr, akit kerestek, és a szövetség angyala, aki után vágyakoztok. Lám, már jön is! - mondja a Seregek Ura. De ki tudja majd elviselni jövetele napját? És ki maradhat állva, amikor megjelenik? Mert olyan, mint az olvasztók tüze és a ványolók lúgja. Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester. Megtisztítja Lévi ﬁait, megnemesíti őket, mint az aranyat és az ezüstöt szokás, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak.”

Válaszos zsoltár (Zsolt 23, 7. 8. 9. 10) Válasz: Az égi seregek Ura, ő a dicsőség Királya. Szentlecke a Zsidókhoz írt levélből (Zsid 2, 14-18) Testvéreim! A testvéreknek közös a testük és a vérük. Ebből Jézus is részt vállalt, hogy így halálával legyőzze azt, aki a halálon uralkodott, tudniillik a sátánt, és felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett. Hiszen Jézus nem az angyalokat, hanem Ábrahám leszármazottait karolta fel. Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és leve-

zekelje a nép bűneit. Mivel ő maga is kísértést szenvedett, tud segíteni azokon, akik kísértésekkel küzdenek. Evangélium Szent Lukács könyvéből (Lk 2, 22-32) Simeon meglátta a Szabadítót, a Messiást. Amikor Mózes törvénye szerint elteltek Mária tisztulásának napjai, fölvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint az Úr törvénye előírja: „minden elsőszülött ﬁú az Úr szent tulajdona.” Ekkor kellett Máriának, ugyancsak az Úr törvénye szerint, „egy pár gerlét vagy két galambﬁókát” tisztulási áldozatul bemutatni. És íme, volt Jeruzsálemben egy Si-

meon nevű férﬁú, egy igaz és istenfélő ember, aki Izrael vigaszára várt, és a Szentlélek lakott benne. A Szentlélek kinyilatkoztatta neki, hogy nem lát halált addig, míg meg nem látja az Úr Fölkentjét. A Lélek arra indította, hogy menjen a templomba, amikor a gyermek Jézust odavitték szülei, hogy a törvény előírásai szerint cselekedjenek vele. Simeon a karjára vette őt, és így magasztalta Istent: Most már elbocsáthatod szolgádat, Uram, szavaid szerint békességben, mert szemeim meglátták Szabadításodat, melyet minden nemzet számára készítettél, hogy világosság legyen: kinyilatkoztatás a pogányoknak, és dicsőség népednek, Izraelnek.

Liturgikus naptár Február 2. URUNK BEMUTATÁSA Ünnep Évközi 4. vasárnap (Karolina, Karola, Virgínia, Aida, Kata) Énekrend: H 164; 152; 288 ÉE 674; 189; 241 Február 3. Hétfő. Köznap (Balázs, Anszgár Oszkár, Celerina) Miseolvasmányok: 2Sám 15,1314.30; 16,5-13a; Zsolt 3,2-3. 45. 6-7; Mk 5,1-20 Válaszos zsoltár: Kelj föl, Uram, és szabadíts meg. Énekrend: H 223; 150; 269 ÉE 147; 200; 360 Február 4. Kedd. Köznap (András, Veronika, Ráhel, Andrea, Gabriella) Miseolvasmányok: 2Sám 18,910.14b.24-25a.30 - 19,3; Zsolt 85,1-2. 3-4. 5-6; Mk 5,21-43 Válaszos zsoltár: Figyelj rám, Uram, és hallgass meg engem! Énekrend: H 220; 126; 189 ÉE 149; 180; 235

Február 5. Szerda. Köznap (Ágota, Etelka, Ingrid, Kolos) Miseolvasmányok: 2Sám 24,2.9-17; Zsolt 31,1-2. 6. 7; Mk 6,1-6 Válaszos zsoltár: Engedd el, Uram, vétek-adósságom! Énekrend: H 145; 136; 113 ÉE 210; 171; 182 Február 6. Csütörtök. Köznap (Miki Pál és társai vértanúk, Dorottya, Dóra, Réka) Miseolvasmányok: 1Kir 2,14.10-12; 1Krón 29,10. 11ab. 11d-12a. 12bcd; Mk 6,6-13 Válaszos zsoltár: Te, Uram, mindeneken uralkodol. Énekrend: H 164; 152-153; 288 ÉE 674; 189-134; 241 Február 7. Péntek. Köznap (Richárd, Tódor, Trisztán, Rómeó) Miseolvasmányok: Sir 47,2-11; Zsolt 17,31. 47 és 50. 51; Mk 6,14-29

Válaszos zsoltár: Áldott legyen Isten, üdvösségem ura. Énekrend: H 257; Gl 526; Gl 524 ÉE 148; 214; 195 Február 8. Szombat. Köznap (Emiliáni Jeromos, Aranka) Miseolvasmányok: 1Kir 3,4-13; Zsolt 118,9. 10-14; Mk 6,30-34 Válaszos zsoltár: Taníts meg, Uram, parancsaidra engem. Énekrend: H Gl 528; Gl 521; 153 ÉE 253; 190; 134 Február 9. ÉVKÖZI 5. VASÁRNAP (Apollónia, Erik, Abigél, Alex, Anetta) Miseolvasmányok: Iz 58,7-10; Zsolt 111,4-5. 6-7. 8a és 9; 1Kor 2,1-5; Mt 5,13-16 Válaszos zsoltár: Az igaz ember világít, mint fény a sötétségben. Énekrend: H 226; 123-105; 153 ÉE 151; 131-177; 134

LELKI TÁPLÁLÉK

Tegyétek a jót! Az isteni erényekről

de közülük a legnagyobb a szeretet.“ (1Kor 13, 10.12b-13) Az elmúlt néhány évben kiadott pápai enciklikák között megtaláljuk a szóban forgó erényekről szólókat is, amelyek az Egyház Tanítóhivatalának anyagaként segítségül szolgálnak a keresztény olvasónak azok alapos megismerésében. A múlt év júliusában, a hit évében került bemutatásra Ferenc pápa első enciklikája „Lumen ﬁdei – A hit fénye“ címmel. Elődje, XVI. Benedek pápa 2007-ben a keresztény reményről írt, s az enciklika „Spe salvi“ címmel látott napvilágot. Ugyancsak XVI. Benedek pápa műveként, mégpedig pápaságának első enciklikájaként jelent meg a „Deus caritas est – Az Isten szeretet“ című enciklika a keresztény szeretetről 2005 karácsonyán. Az isteni erények közötti kapcsolatról a hit évét meghirdető apostoli levélben is olvashattunk: „A hit erősít meg, hogy reménnyel és elkötelezettséggel tekintsünk világunkra, várva az új eget és új földet. A hit által ismerhetjük fel a feltámadott Úr arcát azokban, akik szeretetünket várják. A szeretet nélküli hit terméketlen, míg a hit nélküli szeretet kétségek között vergődő érzelem marad.“ A közelmúltban egy érdekes képeslap került a kezembe, az Egyház legutóbbi három pápájának fényképével. Az egyes képek alatt egy-egy szó szerepel olasz nyelven. Boldog II. János Pál képénél a remény, XVI. Benedek fényképe alatt a hit, a Ferenc pápát ábrázoló képnél pedig a szeretet van feltüntetve. Kétségtelen, hogy mindhármuk példásan gyakorolta az isteni erények mindegyikét, csak talán valamelyiket közülük kiemelkedőbb módon. Ám ez is jó kifejezése lehet annak, hogy Isten minden korban időszerűen kíván gondoskodni az ő népéről Egyháza által. Gondoskodik rólunk isteni ajándékaival. Készek vagyunk elfogadásukra?!

HÉT

ről re

farsangi időszak elengedhetetlen része a bálozás. Az összefogás és összetartás egyik jelképe a báli összejövetel, valamint a kulturált farsangi szórakozás legfontosabb színtere. Úgy tűnik, hogy az elmúlt években újra felkapott lett az egyházi bálok megszervezése is, amelyek közösségerősítő ereje elvitathatatlan. Talán ezért is oly népszerűek. Ugyanakkor ilyenkor megfogalmazódik bennünk a kérdés: van-e okunk a szórakozásra, ünnepelhetünk-e, miközben a világ tele van szenvedéssel, ellenségeskedéssel? Bálozhatunk-e nyugodt szívvel, amikor a világ más tájain

módon! Ahogy Szent Pál apostolnál olvassuk: „Akár esztek, akár isztok vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére.” Az öröm több formáját is ismerjük, de az igazi, őszinte öröm, a vidámság soha nem állhat meszsze a keresztény embertől. Isten megajándékozott minket az örülni tudás képességével, Isten ajándéka az, hogy tudunk szórakozni, nevetni. A bál célja, hogy örömben, a vidámságban találkozzunk, együtt szórakozzunk. A mi kultúránk vidám. Nem durva, faragatlan, hanem vidámsággal, (keresztény) örömmel van átitatva – ezt nem szabad szem elől tévesztenünk!

dörögnek a fegyverek? Erre csak egy lehetséges választ adhatunk: Igen! Ha ugyanis nemet mondunk a boldogságra – amelyre mindnyájan hivatottak vagyunk –, senkinek sem használunk, sőt, még élhetetlenebbé, kopárabbá tesszük a környezetünket. Aki nem tud örömet szerezni önmagának, az másnak sem képes segíteni, és soha nem válik a béke hírnökévé. A keresztény embernek látnia kell: a világ szép, Isten teremtette széppé. Nekünk is ebből a szépségből kell élnünk, részesednünk. Ezt az örömet szeretnénk elvinni másoknak is, szolgálva a békét és az egymás közti megbékélést. Tudatosítanunk s vallanunk kell, hogy mi akkor is keresztények vagyunk, amikor bálozunk. Bálozzunk keresztényhez méltó

Az ilyen egyházi rendezvények nem csupán arra hivatottak, hogy a fehér abrosz mellé összehozzák az embereket egy átmulatott éjszaka erejéig, hanem több esetben jótékonysági küldetésük is van – a befolyt összeget általában valamilyen karitatív célra, iskolák fenntartására vagy a templomok, plébániaépületek karbantartására szokás fordítani. Így válik az együttlét kellemessé és hasznossá. Az egyházközségi bál egyfajta kitekintés a mennyei lakomába, amelynek remélhetően valamennyien részesei leszünk. Az lesz majd a mi igazi Bálunk, melyre komolyan kell készülnünk. Az idei farsang tanítson meg örülni és örömet szerezni egymásnak, hogy valóban méltó várományosai lehessünk a menynyei lakomának.

Molnár Tamás it, remény, szeretet. Miért nevezzük ezt a három jól ismert erényt isteni erényeknek? A Katolikus Egyház Katekizmusának szavaival válaszolva, olyan erényekről van, amelyek közvetlenül Istenre irányulnak, továbbá forrásuk, okuk és céljuk: az Isten (vö. 1812. pont). „Az isteni erények alapozzák meg, lelkesítik és határozzák meg a keresztény ember erkölcsi cselekvését. Formát adnak az összes erkölcsi erénynek, és éltetik őket. Isten önti az isteni erényeket a hívők lelkébe, hogy gyermekeiként tudjanak cselekedni és kiérdemeljék az örök életet. A Szentlélek jelenlétének és működésének zálogai az emberi képességekben.“ (1813. pont) A teológiai erényeknek is nevezett hit, remény és szeretet a kereszt, horgony és szív jelképével kerülnek gyakran ábrázolásra. Isten életünket segítő ajándékairól van szó. Azért adja nekünk, hogy általuk Hozzá kerüljünk közelebb. Belénk ülteti ezeket az erényeket, ápolja is azokat, de nekünk is hagynunk és segítenünk kell azok fejlődését, kibontakozását. Sok imakönyvben éppen ezért találunk fohászt a hit, remény és szeretet felindítása céljából: „Istenem hiszek benned, mert örökké igazmondó vagy. Istenem remélek benned, mert végtelenül hű és irgalmas vagy. Istenem, mindennél jobban szeretlek téged, mert végtelenül jó és szeretetre méltó vagy.“ Imádkozzunk gyakran azért, hogy ezek az isteni ajándékok az Ajándékozóra irányítsák ﬁgyelmünket és feléje irányítsák életünk útját. Segítsenek jobban megtapasztalnunk, megismernünk az Istent, miközben mi is elmondhatjuk a Nemzetek Apostolával együtt: „Ha elérkezik a tökéletes, ami töredékes, az véget ér. Most még csak töredékes a tudásom, akkor majd úgy ismerek mindent, ahogy most engem ismernek. Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három,

Keresztényként bálozni

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LÉLEK ÉS ÉLET

Öröm és életszentség „Talán a legkomolyabb kifogások egyike, amely a mai kereszténység ellen felhozható, a humortalanság és ingerlékenység, amely hibájába oly gyakran beleesik a kortárs egyház és teológia” – idézi Walter Kasper bíborost James Martin Mennyei derű című, a Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya és az Új Ember közös kiadásában megjelent könyvében. Ha jobban belegondolunk, mi is találkoztunk már olyan lelkipásztorral, magát mélyen vallásosnak tartó emberrel, aki, ha a hit kérdései kerültek szóba, szigorúvá, sőt, egyenesen mogorvává vált. De vajon törvényszerű ez? A jezsuita szerző nemcsak egyszerűen tagadólag válaszol erre a kérdésre, hanem bebizonyítja, a humor, a jókedv és az öröm elválaszthatatlan a hiteles keresztény élettől. Annak, hogy a vallásosságról kialakított fogalmainkból hiányoznak a fenti erények, persze megvan az oka. Sokszor úgy képzeljük el Istent, mint egy szigorú bírót. Úgy tartjuk, hogy a vallás célja valami komoly dolog, ezért mi is így viszonyulunk hozzá. Alexandriai Szent Kelemen, Szent Ambrus és Szent Ágoston is eltilt a tréfától, hivatkozva Szent Pálra: „…léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki!” (Ef 5,4) A szentek ábrázolásában sem találunk semmi vidámat. Szent Benedek regulájában arra szólítja fel a szerzeteseket, hogy kerüljék a nevetést a monostorban.

Az első kérdés valóban az, hogy vajon tényleg hiányzik-e a humor a Bibliából. Martin szentírástudósokra hivatkozva állítja, hogy ott van az irónia, a tréfa az evangéliumokban is, csak mi

nem vesszük már észre. A kortársak humorosnak tarthatták a szemünkben található szálka és gerenda példáját ugyanúgy, mint a fává terebélyesedő mustármagról vagy a tevéről és a tű fokáról szóló példabeszédet. Bár az Újszövetségben Jézust bölcs tanítóként ábrázolták, feltételezhető, hogy volt humora. Ez teológiailag is fontos, hiszen Jézus teljesen ember volt, így humorérzékkel is rendelkeznie kellett. Mivel a szent írók Krisztus szenvedéstörténetére tették a hangsúlyt, ezért nincs jelen az evangéliumokban a humor közvetlenül. Az öröm szó viszont számtalanszor előfordul: „… a nép meg ujjongott, hogy ilyen nagy tettet vitt véghez.” (Lk 13,17) A szer-

ző a 65. zsoltárt és Mária Erzsébetnél tett látogatásának szövegét részletesebben is elemzi. Megmutatja, hogy az öröm rendkívül fontos helyet foglal el a Bibliában. Szent Pál apostol a Galatákhoz írt levelében így ír: „A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség…” Martin szerint az életszentségtől is elválaszthatatlan a humor és az Istenben gyökerező öröm. Szalézi Szent Ferenc is értette, mire jó a humor, Néri Szent Fülöp pedig tudatosan élt vele. Boldog XXIII. János pápáról pedig megannyi tréfás történet kering, jelezve, hogy személyiségének fontos része volt a humor. Amikor egyszer megkérdezték tőle, hogy hányan dolgoznak a Vatikánban, azt felelte: legfeljebb a fele. Szent Benedek tiltása is valószínűleg a túlzó nevetésre irányult. A szerzetesi élethez is hozzá kell tartoznia a humornak és a derűnek. Bizonyítja ezt az a sokk vicc is, melyeknek szereplői szerzetesek. Csak egy példa a könyvből: „Egy domonkos, egy ferences és egy jezsuita lelkigyakorlat közben hirtelen Jézus születésének jelenetében találja magát. A jászol előtt térdelve így szól a domonkos Máriához: Micsoda öröm látni a testté lett Igét, emberi és isteni egyesülését! A ferences ezt mondja a kis Jézusnak: Micsoda öröm látni, hogy Isten Fia azonosul a szegényekkel! A jezsuita Józsefhez fordul: Gondoltál már arra,

hogy jezsuita gimnáziumba küldd?” Természetesen Martin is tudja, hogy a vicc bántó, sértő is lehet. Ezért fontos megvizsgálni, hogy szavaink „igazak-e, hasznosak-e, kedvesek-e”. Meg kell különböztetni az egészséges nevetést mások kinevetésétől. A jól használt humor által viszont felismerhetjük a valóságot. A humor elmélyíti a kapcsolatot Istennel és az emberekkel, de gyógyító ereje is van. Alázatra is nevel, megmutatva, hogy nem a mi kezünkben van az irányítás. A rendkívül olvasmányos, anekdotákkal és humoros történetekkel teli könyv ismertetője nem is záródhat másként, mint egy viccel. „Egy apáca festést tanít a gyerekeknek. Az egyiktől megkérdezi: Te mit festesz Billy? Isten arcát – válaszolja a gyerek. De hát ez lehetetlen, Isten arcát még nem látta senki! Mire Billy: Öt perc múlva mindenki láthatja.” Magyar Kurír/Remény

Magyar nap Rómában Az elmúlt évek gyakorlatához híven, január 19én ismét magyar napot (Giornata Ungherese) tartottak a római Pontiﬁcium Collegium Germanicum et Hungaricumban (a képen). A soknemzetiségű intézményben (összesen 58 diák, 45 különböző egyházmegyéből, 12 országból) 18 magyar ajkú diák tanul (9 Magyarországról, 8 Erdélyből és 1 Szerbiából), akik szerették volna jobban megismertetni kultúrájukat a kollégium elöljáróival, diákjaival és vendégeivel. A rendezvény közös szentmise ünneplésével kezdődött, melyet a nap díszvendége és előadója, Ternyák Csaba, egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke mutatott be. A főpásztor szentbeszédében kiemelte, milyen fontos az, hogy a 21. század embere is, Keresztelő Jánoshoz hasonlóan, felismerje és tanúskodjon a Lélekről. A szentmise után a kollégium dísztermében a főpásztor előadást tartott a magyar katolicizmus történelmi sajátosságairól és jelenéről. Bemutatták a magyar történelem sajátos fordulóit, mint például az államalapítást, a török hódoltságot, titás részévé, amely meghatározza a magyar katoazon belül is Buda felszabadítását vagy éppen a licizmus jelenét is. kommunizmust. Ismertették, hogyan lett a RóA főpásztor kitért a magyar katolikus egyház jema, illetve a pápaság iránti hűség a magyar iden- lenére is. Bemutatta, milyen nehézségekkel és kihí• URUNK BEMUTATÁSA • 2014. FEBRUÁR 2.

vásokkal áll szemben jelenleg Magyarországon a katolicizmus (a cigánypasztoráció kérdése, az egyre inkább elöregedő magyar társadalom problémája). A jelenlévők fokozott érdeklődéssel hallgatták a magyarországi katolikus oktatás helyzetére vonatozó beszámolót. Az előadás után, ugyancsak a hagyományokhoz híven, egy hungaricum bemutatására került sor. Idén a pálinkáé volt a főszerep. Miután egy rövid bemutatóban tisztáztak néhány alapvető kérdést a hungaricumokkal, valamint a magyar pálinkával kapcsolatban, a jelenlévők tapasztalati úton is benyomást szerezhettek erről a hírességről, ugyanis lehetőség volt a Kárpát-medence majd’ egész területéről származó pálinkák megkóstolására. És hogy a gasztronómiai kalandozás teljes legyen, az ebédnél is magyaros fogásokat szolgáltak fel, melyet a Pápai Magyar Intézet munkatársai készítettek a jelenlévők nagy megelégedésére. A jelenlévők elmondták, hogy nagy örömmel voltak részesei a rendezvénynek, amely révén kicsit még jobban megismerhették a magyar kultúrát. Elmondásuk szerint már kíváncsian várják a következő évi magyar napot. Vatikáni Rádió/Remény

FOHÁSZ

Életige, 2014. február Chiara Lubich „Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.” (Mt 5,8) Jézus a hegyi beszéddel kezdi meg tanítói működését. A Genezáreti-tó mellett, Kafarnaum közelében felment egy hegyre, leült – ahogy akkoriban a tanítók szokták –, és beszélt a tömegnek a boldogságokról. Az Ószövetség többször is használja a „boldog” kifejezést: azokat tünteti ki ezzel a jelzővel, akik valamilyen módon valóra váltották az Úr igéjét. Jézus a tanítványok számára részben már ismert boldogságokat idézi, azt azonban először hallják, hogy a tisztaszívűek nemcsak fölmehetnek az Úr hegyére (vö. Zsolt 24,4) – amint azt a Zsoltár megénekli –, hanem meg is láthatják Istent. Milyen tehát az a magasabb rendű tisztaság, mely ekkora jutalmat érdemel? Jézus beszédei bőséges magyarázatot adnak erre. Forduljunk tehát hozzá, hogy a hiteles tisztaság forrásából meríthessünk!

„Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.” „Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek” ( Jn 15,3). Jézus szerint ez a megtisztulás leghatékonyabb eszköze. Elsősorban nem a vallási szertartások gyakorlása tisztítja meg a lelket, hanem az ige. Jézus szava nem olyan, mint az embereké. Benne ugyanaz a Krisztus van jelen, aki – bár más módon – jelen van az Eucharisztiában is. Az ige révén Krisztust fogadjuk magunkba, s ha engedjük őt cselekedni, megszabadít a bűntől, vagyis tisztává teszi a szívünket. A tisztaság tehát a megélt ige gyümölcse: abból fakad, hogy életre váltjuk Jézus igéit, melyek megszabadítanak ragaszkodásainktól. Ezek ugyanis elkerülhetetlenül kialakulnak bennünk, ha létünk nem Istenben és tanításában gyökerezik. Előfordulhat, hogy a tárgyak, a teremtmények vagy önmagunk rabjaivá válunk. Ha viszont egyedül Isten áll szívünk középpontjában, minden más elveszíti jelentőségét.

Hogy sikerrel járjunk, jó, ha a nap folyamán többször is azzal a fohásszal fordulunk Jézushoz, Istenhez, amelyet a Zsoltárban olvashatunk: „Te vagy, Uram, az egyetlen kincsem!” (Vö. Zsolt 16,2) Ismételjük el gyakran, főként, amikor a különböző ragaszkodások olyan álmokat, érzéseket, szenvedélyeket ébresztenek bennünk, melyek elhomályosíthatják tisztánlá-

kapcsolatunk áttetszőségét? Itt a pillanat, hogy újra kimondjuk neki: „Te vagy, Uram, az egyetlen kincsem.” Ez segíteni fog abban, hogy megtisztítsuk szándékainkat és visszaszerezzük a belső szabadságot. „Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.”

ja a másikat; kölcsönösséget és olyan légkört teremt, melynek legfőbb ismertetőjegye pontosan az áttetszőség és a tisztaság. Mindez Isten jelenlétéből fakad, és csakis Ő képes arra, hogy tiszta szívet teremtsen bennünk (vö. Zsolt 51,12). A kölcsönös szeretetet élve az ige kifejti bennünk hatását: megtisztít és megszentel. Az elszigetelt ember nem tud sokáig ellenállni a világ csábításainak, a kölcsönös szeretet viszont olyan közeget biztosít számára, melyben képes megőrizni tisztaságát és hiteles keresztény életét. „Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.”

tásunkat és megfoszthatnak szabadságunktól. Kedvünk támad megnézni bizonyos reklámokat vagy tv-műsorokat? Nem! Mondjuk ezt: „Te vagy, Uram, az egyetlen kincsem.” Ez az első lépés. Ha újra kifejezésre juttatjuk Isten iránti szeretetünket, sikerülni fog kilépni önmagunkból, s így ismét tiszták leszünk. Észrevesszük, hogy egy ember vagy egy munka akadályt gördít közénk és Isten közé, s veszélyezteti vele való

A megélt ige szabaddá és tisztává tesz, mivel szeretet. Hiszen a szeretet az, mely isteni tüzével megtisztítja szándékainkat és egész bensőnket. A Biblia szerint ugyanis az értelem és az akarat a szív legmélyén lakozik. Az a szeretet azonban, amit Jézus kér, és ami lehetővé teszi ennek a boldogságnak az élését, a kölcsönös szeretet, mely akkor születik meg, ha valaki – mint Jézus – kész életét adni a többiekért. Ez a szeretet magával ragad-

A mindig újra visszaszerzett tisztaság gyümölcse ez: „láthatjuk” Istent, vagyis megértjük, hogy Ő működik személyes életünkben és a történelemben, meghalljuk szívünkben szóló hangját és felfedezzük őt mindenütt, ahol jelen van: a szegényekben, az Eucharisztiában, igéjében, a testvéri közösségben, az egyházban. Megízleljük jelenlétét már itt a földön, ahol „a hitben élünk, a szemlélés még nem osztályrészünk” (2Kor 5,7), mindaddig, amíg majd örökre, „színről színre” láthatjuk őt (1Kor 13,12). A Boldogságok hegyén (Blahóné Kamenár Gabriella felvétele)

A hét imája Názáretbéli Jézus Názáretbéli Jézus, zsidók királya, veszedelemben forgók Istene, szent ige, megtestesült szent ige, szent Isten, szent erős Isten, szent halhatatlan Isten, ne hagyj a bűnben elveszni. Hét kereszt által lefekszek, hét kereszt által felkelek. Őrizz angyal mindaddig, hogy gyarló testem nyugodjék, de a szívem el ne aludjék. Ma van a péntek annak napja mén Jézus Krisztus a kínok kínhelyére. Názáretben van egy motron fa, Kívül aranyos, belül kegyelmes, abban mondanak hétszer hét szent misét. Én azt ott hallgattam szent ﬁammal,

szerelmes Jézusommal. Egyszer csak elkapták mellőlem a kegyetlen zsidók. Keresem óráról órára, sehol nem találom. Keresem utcáról utcára s ott föltalálom Szent Lukács evangélistát. Kérdem tőle, nem látta-e az én szent ﬁamat, ártatlan Jézusomat? Jaj, anyám, anyám, szép Szűz Máriám, Menj el, menj el a kálváriára. Ott vagyon a szent keresztfa, azon vagyon felfeszítve, ecettel itatják, szent oldalát lándzsával nyitogatják. Ó anyám, anyám, szép Szűz Máriám! Menj el, menj el a fekete föld színe alá, Ádám magvai közé. Hirdesd felkeletnek és napnyugatnak, hogy aki ezt a szent imádságot elmondja

reggel felkeltében, este lefektében, megüdvözül. Amen. * * * Ezt az archaikus népi imát – amelyhez hasonlókat Erdélyi Zsuzsanna, a neves, Kossuth-díjas néprajzkutató néhány évvel ezelőtt lapunkon keresztül is gyűjtött – olvasónk, Šumichrastné küldte be szerkesztőségünkbe. „Két hete a még akkor élő, 84 éves édesanyám diktálta le ezt azt imádságot, amelyet - úgy mondta -, hogy dédnagyanyjától tanult. Már régen el szerettem volna küldeni Önöknek, hisz többször hallottam tőle... Ő most már nincs köztünk, de szeretném, ha az imája fennmaradna“ – áll a levélben. • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

OLVASÓINK ÍRTÁK

„Az Isten küldött,

Levelet kaptunk

testvéreim, közétek…” Remény

Csak nemrég szólaltak meg a karácsonyi harangok, csak nemrég gyúltak ki a fények otthonainkban a karácsonyfákon. Megszületett a kis Jézus. Karácsony. A várva várt ünnep. Amikor a lelkünk is díszbe öltözik a betlehemi jászol mellett.

Gyermeki bizalom Egyik vasárnap az Istenbe vetett bizalomról elmélkedett plébánosunk, hogy mi, felnőttek nem bízzuk teljesen magunkat Istenre, hanem csalóka biztosítékokat keresünk magunknak. Pedig Jézus már az apostolainak is megmondta: „Hogyha nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába.“ (Mt 18,3) És életünk célja pedig az, hogy oda bejussunk. Erről az erős, tiszta gyermeki bizalomról szeretnék elmondani egy történetet. Még 2012 nyarán történt. Nyár volt, szünidő, és itt volt egy kedves barátnőm Kassáról, aki szerette volna megismerni környékünk nevezetességeit. Azon a bizonyos délutánon Kismácsédra készültünk, hogy megnézzük a 13. századi gyönyörű templomot. Gondoltuk, hogy összekapcsoljuk a hasznosat a kellemessel, ezért úgy döntöttünk, hogy visszük magunkkal a három legkisebb unokát is, a 8 éves Boglárkát, 5 éves húgát, Dórikát és a másfél éves Andráskát, akivel jött anyukája is. A Dudvág partján találtunk is egy szép fás részt, ahol lehetett futkosni, labdázni és szórakozni, hát ott le is telepedtünk. A megbeszélt időre lányom és barátnőm bementek a faluba, hogy megnézzék a templomot. Már késő délután volt, a falu felől 2 kis testű kutya jött és futkosott a fák között, majd nemsokára egy csúnya pofájú kutya is követte őket. Arra vártam, hogy megjelenik a kutyák gazdája is, de sajnos nem így történt. Gyorsan összeszedtem a gyerekeket a pokrócra, és fohászkodtam: Uram, csak most segíts meg bennünket, ne legyen semmi baj. De közben nagyon féltem. Andriskánk boldogan aludt a kocsijában, de Dórika megérezte félelmemet, és elkezdett sírni, majd zokogva mondta, hogy „kezdjünk már végre el valami imát“! És szállt a Most segíts meg Mária, az Oltalmad alá futunk..., de az a csúnya kutya csak jött felénk, tett pár kört, majd elment, de megint visszajött. Félelmetes volt, a közelben sehol senki. De az volt benne az érdekes, hogy 6-7 méternél sosem jött közelebb a kutya, csak egyszerűen megállt, szemrevételezett bennünket és elfutott. Úgy ültünk ott a pokróc közepén, mintha egy védőbástya vett volna körül bennünket. Mikor már sokadszor jött felénk a kutya, Dórika hangosan zokogott, Boglárka így vigasztalta őt: „Dórika, miért félsz? Hisz itt van mama 1, itt vagyok én is, az 2, itt vagy te is, az 3, itt van Andráska is, 4, itt van Isten, az már 5, a mama őrangyala, 6, az Andráskáé is, 7, a tiéd is meg az enyém is, az összesen 9! A kutya meg csak maga van.“ És tényleg, ott és akkor benne nem volt félelem. Ha az Istenbe vetett bizalomról van szó, mindig ez az eset jut az eszembe, és szinte látom, ahogy számolja az ujjain, hogy mi akkor négyen, de valóságban 9-en voltunk. A sorrend talán nem volt tökéletes, de ez a mély bizalom Istenben csak egy romlatlan, tiszta gyermeki szívben lakozik. Vajon bennünk, felnőttekben van-e ekkora bizalom az Isten iránt? Bugyi Mária, Nagymácséd

De az idei karácsony számunkra nem hozta el a felhőtlen örömet, nem ragyogta be lelkünket az ünnep békéje. Bár tudtuk, hogy szeretett lelkiatyánk súlyos beteg, erősen reménykedtünk gyógyulásában. Azonban fogyott ez a remény, ahogyan fogyott az ő ereje is, szinte napról napra. Karácsonyra már szinte egészen elfogyott. Eltűnt az örök derű, a mosoly, amely mindig beragyogta arcát, halkult a hangja, megfáradt a járása. Akik láthattuk még utoljára az oltárnál a szilveszteri hálaadó szentmisén, sosem feledjük el ezt az utolsó szolgálatot. A katonákról mondják: hősiesen helytálltak. De nem hősiesebben, mint a mi drága plébános urunk, aki Isten katonája volt! Nagyon nehéz ezt a múlt időt kimondani - hogy volt! Még nem jutottunk el oda, hogy ezt felfogjuk és elfogadjuk. Ha a múltba nézünk, hálásak lehetünk az Úrnak, hogy csaknem 18 évvel ezelőtt közénk küldte szolgáját, az éppen felszentelt Miroslav Šiškát. Benne többet kaptunk, mint kiváló, jó lelkipásztort. Személyében megismerhettünk egy EMBERT csupa nagy betűvel, aki papi szolgálatában és a mindennapi életben is úgy tudott élni, ahogyan azt az Úr Jézus hirdette: a szeretet parancsa szerint! Élete példájával hirdette az Evangéliumot. Kétnyelvű egyházközségbe érkezett annak idején. Mint később gyakran emlegette, megrettent a feladattól, hiszen nem tudott magyarul, de szinte azonnal elhatározta, hogy megtanul. Maga köré gyűjtötte a nagyobb ministránsokat, jegyzetelt, szótárazott, olvasott, és igen gyorsan megtanulta a mi szép, de nehéz nyelvünket. Papi szolgálatában, de a mindennapi életben is, magyar volt a magyarok között, szlovák a szlovák hívek között. De megtalálta a hangot a más vallásúakkal és a nem hívőkkel is. Általa jutottunk el Európa legnagyobb zarándokhelyeire, Fatimába, Lourdes-ba, Medjugorjebe, Prágába, Czestochowába, Párizsba, Rómába többször is, valamint Magyarország és Szlovákia legismertebb Máriakegyhelyeire. Mindig maga készítette elő és szervezte az utakat, s boldog volt, amikor feledhetetlen élményekkel megrakodva szerencsésen hazaérkeztünk. Szinte azonnal hozzá is látott a következő út megtervezéséhez. Kívül-belül felújított templomaink, az általa kezdeményezett vilkei kálvária, a parkosítás,

• URUNK BEMUTATÁSA • 2014. FEBRUÁR 2.

mind-mind fáradhatatlanságának maradandó bizonyítékai. Ahogyan feledhetetlenek a szentmisék, egyházi ünnepeink, az első szentáldozások, az esküvők a mi plébános urunk szolgálata mellett. Vele kísértük halottainkat is az utolsó útra. Drága lelkiatyánktól búcsúzni, őt kísérni az utolsó útra, szívet s lelket próbáló, keserves feladat volt. Amikor vízkereszt napjának estéjén megszólalt a lélekharang, összefutottak az emberek, és kigyulladtak az első mécsesek fényei a plébániahivatal falánál, az ő ablakai alatt, majd imádkozni kezdtük a fájdalmas rózsafüzért. Máig lobognak a kis lángok, mindig jön valaki és újabb és újabb mécsest gyújt érte imádkozva. Ötven paptestvére jött el Šiška atya koporsójához, Vilkére január 10-én, s több mint ezer ember vett részt a gyászmisén, hasonlóan másnap szülőfalujában, Podhájskán is, ahol szülei mellé helyezték örök nyugalomra. Feledni sosem fogjuk! Hiszen nem is lehet. Itt, a mi gyönyörű plébániatemplomunkban minden rá emlékeztet. Keze munkája, lelkének derűje, sok kedves szava kitörölhetetlenül velünk él tovább. Ezerszer elhangzott már a keserves sóhaj: Miért, Uram! Miért ? Nem ismerjük a választ. Legyen áldott az emléke, ahogyan életében áldás volt minden munkáján! Tudjuk, ﬁgyel majd ránk onnan fentről is, hiszen érezte, tudta, hogy mi is mindnyájan mennyire szerettük őt. Álljanak itt végezetül Mécs László papköltő szavai: „Az élet örök búcsúzás. Ó bár csak tudnánk távozáskor fényt hagyni, mint a Messiás…” Kedves lelkiatyánk, Miroslav Šiška vilkei kanonok-plébános örökre búcsúzott, eltávozott. De áldott élete fényét itt hagyta nekünk, mindnyájunknak, akiknek megadatott őt megismernünk, vele az Úr útjain járnunk. Vezesd be őt Urunk, országodba! S. Kovács Mária, Vilke

Örömteli este Szent Család ünnepén jöttek minket meglátogatni rokonaink Ipolybalogról, Csáky Zsolt, feleségével és négy ﬁúgyermekükkel. Örömmel fogadtuk őket a feldíszített karácsonyfa és a betlehem mellett, hol már ott volt a kis dédunoka, Nikolett és anyukája is. A három ﬁú közül kettő hegedűvel, egyik pedig bőgővel játszotta a Mennyből az angyalt, a legkisebb, Marci pedig együtt énekelt a családdal. Mi is bekapcsolódtunk a többi szép karácsonyi énekbe, amit játszottak. Majd felköszöntötték feleségemet, aki december 28-án született, 86. életévét töltötte be, és még itt van köztünk, pedig 23 éves korától egy vesével él, és hét operáción esett át. Beteges, de meg van nyugodva Istenben. Sokat imádkozik, hisz van miért. Volt, hogy az orvosok azt mondták, hogy ők már mindent megtettek, itt már csak a jó Isten segít. Igazuk lett, Ő segítette idáig is, és továbbra is bízunk benne. Örültünk ennek a szép látogatásnak, mert jó katolikus család. Adjon a jó Isten nekik boldogságot, örömet! Imáinkkal kérjük Isten áldását. Id. Csáky József Kérjük olvasóinkat, hogy – ha csak egy mód van rá – e-mailben, a remeny@remeny.sk címre küldjék be leveleiket és a hozzájuk tartozó képeket a Levelet kaptunk c. rovatunkba. A villámpostán érkezett írásokat hamarabb közzé tudjuk tenni a Reményben.

TANÁCSOLÓ

Építsük mindig a párbeszéd hídjait, ne pedig a sértődöttség falait! Nem könnyű párbeszédet folytatni másokkal, főleg ha neheztelés áll fenn közöttünk. A keresztény azonban mindig a másik meghallgatásának, a másikkal való kiengesztelődésnek az útját keresi alázatosan és szelíden, mert ezt tanította Jézus – mondta január 24-én a Szent Márta-házban bemutatott szentmise homíliájában Ferenc pápa. Inkább belepusztulok, mint hogy megadjam magam – állítja egy népi bölcsesség. Inkább megadom magam, hogy ne pusztuljak bele – sugallja a keresztény bölcsesség. A két nézet kétféleképpen értékeli az életet: az első keménysége könnyen azt eredményezheti, hogy felhúzzuk a személyek közötti kommunikációs képtelenség falait, amely gyűlöletté fajulhat el. A második arra hajlik, hogy a megértés hídjait építse fel, nézeteltéréseket, veszekedéseket követően is. De csak azzal a feltétellel, hogy keressük és gyakoroljuk az alázatot – fejtette ki a Ferenc pápa. Homíliája folytatása volt az előző napi szentbeszédének. A liturgikus olvasmány és a pápa elmélkedésének középpontjában a Saul király és Dávid közötti összecsapás állt. Egy adott pillanatban Dávidnak lehetősége nyílik arra, hogy megölje a királyt, de egy másik utat választ: a közeledés, a helyzet tisztázásának az útját. A párbeszéd útját, hogy kibéküljenek. A párbeszédhez szükség van szelídségre, hangos szó nélkül. Szükség van arra is, hogy azt gondoljuk: a másiknak van valami többlete hozzám képest. Dávid azt gondolta: Ő az Úr felkentje, fontosabb, mint én. Ez az alázat, a szelídség. Ahhoz, hogy párbeszédet folytassunk, szükség van arra, amiért a mise elején mindannyian imádkoztunk: mindent tegyünk meg mindenkinek. Alázatosság, szelídség, mindent megtenni mindenkinek és – bár nincs benne a Bibliá-

ban, mindnyájan nagyon jól tudjuk, hogy ezért sok mindent le kell nyelnünk. De meg kell tennünk, mert a béke csak így lehetséges: alázattal, megaláztatással, mindig arra törekedve, hogy a másikban Isten képmását lássuk. Nehéz párbeszédet folytatni – ismerte el Ferenc pápa. De sokkal rosszabb, ha megpróbálunk hidat építeni ellenfelünkkel, miközben hagyjuk, hogy szívünkben elhatalmasodjon az iránta érzett elfojtott harag. Így elszigetelődünk neheztelésünk keserű levében. Egy keresztény számára azonban Dávid jelent példaképet, aki a gyűlöletet az alázatosság tettével küzdi le.

Műsorajánló

megakadályozza a gabona növekedését. És amikor a falak egyre magasabbá válnak, nagyon nehéz a kiengesztelődés – mondta nyomatékosan a Szentatya. Nem probléma, ha olykor tányérok repülnek a családban, a közösségekben, a városnegyedekben. Fontos, hogy a lehető leggyorsabban keressük a békét egy szóval, egy gesztussal. Hidat építsünk olyan falak helyett, mint amilyen a berlini fal volt, és amely hosszú éveken át kettéosztotta Berlint. Mert szívünkben is meg van rá a lehetőség, hogy mások számára berlini fallá válunk. „Én félek ezektől a falaktól, amelyek napról napra kinőnek a földből, és ked-

Húsos rántott karfiol

Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.

Mária Rádió Február 8., szombat 6.30 Hírek a Vatikánból 9.00 Megújulás. Bábel Balázs érsek atya katekézise 14.00 Perikópa. Jelenits István piarista atya szentírás-magyarázata Február 9., vasárnap 11.00 Szentmise Esztergomból 18.30 Isten jelenlétében. Varga László atya elmélkedése 22.00 Felvidéki beszélgetés

Duna Tv

Megalázni magunkat és mindig hidat építeni. Mindig. Ez a keresztény életmód. Nem könnyű – hangsúlyozta Ferenc pápa. Jézus megtette: megalázta önmagát egészen a végsőkig, megmutatta nekünk az utat. Szükség van arra, hogy ne várakozzunk sokáig: amikor egy probléma adódik, a lehető leggyorsabban, amikor csak lehetőség nyílik rá, amint elmúlt a vihar, közeledjünk a párbeszédhez, mert az idő falakat húz fel, mint ahogy gyomot növeszt, amely

veznek a haragnak, sőt a gyűlöletnek is” – tette hozzá homíliájában Ferenc pápa. Gondoljunk a ﬁatal Dávidra: tökéletesen bosszút állhatott volna, elküldhette volna a királyt, és ő a párbeszéd útját választotta, alázattal, szelíden, kedvesen. Ma kérjük Szalézi Szent Ferencet, a kedvesség doktorát: adja meg mindnyájunknak a kegyelmet, hogy mindig híd, soha ne fal legyünk a többiek számára – fejezte be homíliáját Ferenc pápa. Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

FIGYELEM! Továbbra is várjuk a családi élettel, neveléssel, lelki gondjaikkal, valamint jogi és egészségi problémákkal kapcsolatos kérdéseiket. Ezekre lapunk – pszichológus, orvos és jogász – munkatársaitól részletes választ kapnak Tanácsoló – Testi-lelki egészségünk, illetve Mit mondanak a paragrafusok? című rovatunkban. Leveleiket a remeny@remeny.sk e-mail címre vagy a Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava postai címre küldjék.

Agapé

Magyar Katolikus Rádió

Hozzávalók: 50 dkg tömör karfiolfej, 20 dkg darált hús (bármilyen fajta lehet, még konzerv vagdalthús is), 15-20 dkg liszt, 2 evőkanál olaj, 1 tojás, 2 dl tej, 2 gerezd fokhagyma, 1 mokkáskanál törött fehér bors, ízlés szerint só, a sütéshez bő olaj Elkészítés: A karfiolt egyforma kis rózsáira szedjük, majd langyos vízben néhány percig áztatjuk, hogy a megbúvó apró kis bogarak kimásszanak belőle. Ezután folyó csapvízben átmossuk, és lecsöpögtetjük. Jól meg is sózzuk. A tojást habosra felverjük a tejjel, majd hozzáadjuk a darált húst

Február 8., szombat 7.40 Élő egyház 8.10 Isten kezében 9.35 Határtalanul magyar 10.30 Hagyaték 11.00 Sírjaik hol domborulnak Február 9., vasárnap 6.40 Világ-Nézet. Ábrahám gyermekei 8.20 Nemzeti nagyvizit 8.45 Rome Reports - Vatikáni híradó 9.10 Törzsasztal 10.05 Nyelvőrző

m1 Február 9., vasárnap 10.20 Katolikus krónika 11.00 Szentmise 12.45 A világörökség kincsei. Puebla – a templomok és bogárhátúak városa

(vagy a villával egészen péppé tört konzervhúst). Beleöntjük az olajat, belekeverjük a megtisztított és összezúzott fokhagymát, a sót és a borsot, valamint annyi lisztet, hogy a szokásosnál kissé sűrűbb, tejfölszerű palacsintatésztát kapjunk. A karfioldarabokat először lisztben megforgatjuk, majd a tésztába mártjuk, és bő, forró olajba tesszük. Az egyik oldalát fedő alatt sütjük pirosra, ezután megfordítjuk, de már fedő nélkül sütjük tovább. A felesleges olajat lecsöpögtetjük, és melegen tálaljuk. Nagyon jó mellé a meleg kapormártás vagy a hideg kapros majonéz.

Kedves Olvasóink! Arra biztatjuk Önöket, küldjék be kedvenc, jól bevált ételreceptjüket, a hozzávalók feltüntetésével és az elkészítés módjának leírásával együtt. Szerkesztőségünk e-mail címe: remeny@remeny.sk A recepteket beküldött olvasók közül negyedévenként kisorsolt ajándékot kap.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

Szólj a Napnak! Szólt a Madár, és hajnal lett a kertben. Néztem a fölkelő napot s álmomban énekeltem. (Rónay György: Hajnal)

A két kisegér

Gyerektoll

Volt egyszer egy kicsi prériegér, aki egész ősszel keményen dolgozott: gyűjtögette az eleséget télire, főként a kedvencét, a babot. Minden reggel korán kelt, fogta a levedlett kígyóbőrt, amit amolyan táskaként használt, elindult otthonról, és addig haza se tért, amíg a bőr tele nem volt babbal, magokkal, ennivalóval. A kicsi egérnek volt egy unokatestvére, aki csak a táncot, csak a beszélgetést szerette, a munkát viszont kerülte. Nem is törődött azzal, hogy eleséget gyűjtsön, és már csak akkor kapott észbe, amikor közeledett a tél. Amikor rádöbbent arra, hogy nem lesz mit ennie, átsietett szorgalmas rokonához, és így szólt hozzá: – Rokon, nem gyűjtöttem élelmet, és már közeleg a tél. Jaj, most mit csináljak? Hiszen még kígyóbőröm sincs, amibe eleséget gyűjthetnék! Nem tudnál kölcsön adni egyet? – Miért nincs kígyóbőröd? Hát hol jártál akkor, amikor a kígyók a holdvilágnál levedlették régi bőrüket? – Itt voltam. – És mit csináltál? – Táncoltam, beszélgettem. – No, akkor most bűnhődj! – mondta a szorgalmas kisegér. – Így járnak a lusták, a gondatlanok! A másik egér szemébe nézett, megesett rajta a szíve. – No, jól van. Itt egy kígyóbőr, de több segítséget ne várj! Eredj, dolgozz, szerezz élelmet. Talán még helyrehozhatod a hibát! (indián népmese)

Sötétség fényessége Minden rosszban van valami jó, valami, mi nem fogható. Csak kevesek látják, de minden rosszban van valami másság. Olyan ez, mint a zebrán a csíkok, fekete és fehér összeforrott. Minden rosszban van valami jó, az ellentétek vonzzák egymást, kár minden szó. Olyan ez, mint a sötétség fényessége, egy fekete képen fehér népek, az éjszakában világító Hold, és a rosszak közt az „angyalok”. Még az ellenséged is megmutatja, néha jó ő is, még az „ördögök” is képesek szebbé tenni az életed.

Tandlmajer József, 6. osztály, Nagyölvedi Alapiskola

Mint sakktáblán a két szín, ellentétek, de másságuk összeforrott. Olyan, mint éjszakában a csillagok, Beragyogják fénnyel az égboltot. Kiss Emőke, 6. osztály, Czuczor Gergely Alapiskola, Érsekújvár

Tóth Kamilla, 1. osztály, Egyházgellei Alapiskola

Készítette Hagony János

Rejtvény

Csámpai Karina, 7 éves, Nyitracsehi

Őrzőangyal – Dobi Vanesa, 1. A osztály, Jedlik Ányos AI, Szímő

Meghatározások: 1. Ötven százaléka – kutyák, 2. Szépen szól az ének – versenyt nyer (ő=ö), 3. Juhászköpeny – nyílászáró, nem ablak, 4. Szőlő… (termés) – cselekedet, 5. Egérjárat – férﬁnév (február 22.), 6. Becézett Sára – ilyen olaj is van, 7. Mozog, pl. a föld – állat: tarajos …. Figyelem! Minden szó, amelyet a rejtvényhálóba kell beírnotok, négy-négy betűből áll. Minden oszlopban az első meghatározás utolsó betűje egyúttal a második meghatározás első betűje. A bal felső sarokból indulva, összeolvasva a színes kockákban lévő betűket, megkapjátok a megfejtést, amely két szóból áll. Az első egy hónap mai neve, a másik pedig a régi név. • URUNK BEMUTATÁSA • 2014. FEBRUÁR 2.

A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán február 7-ig küldjétek el szerkesztőségünk címére: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava, vagy remeny@remeny.sk (a tárgymegnevezésbe írjátok be: Kuckó és küldjétek el levelezési címeteket is).

Megfejtés A 2. számban közölt rejtvény megfejtése: aprószentek. A nyertes: Bátky Tamás, Bős. Gratulálunk, az ajándékot postán küldjük!

NAPRAFORGÓ

Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy, Aki holnap léssz: ma még nem te vagy. (Weöres Sándor) Keresd a Reményt a Facebookon!

Villámpostaládánkból

A zene az kell…

kapcsolódásra vágyom, lelkemben megszólal egy hang, aztán egy röpke pillanat alatt dallammá formálódik, vagy egy ismerős dallamot kezdek dúdolKiskorom óta éneklek, évekig a szepsi zeneisko- ni. De úgy is van, hogy az, amit éneklek, teljesen isla tanulója voltam. Sajnos, idő előtt abbahagytam, meretlen számomra, bár lehet, hogy valahol már amit most már bánok, de ahogy mondani szokták, hallottam. Merem mondani, szerencsés ember az, a saját hibáiból tanul az ember. Én is. Pár héttel ké- aki ilyen módon is ki tud kapcsolódni. Mert törtésőbb, amikor már nem jártam a zeneórákra, elkez- netesen, ha esetleg valaki megbántott, vagy valamidett újra foglalkoztatni a zongorázás és az éneklés. lyen okból lehangoltak vagyunk, jó, ha valami talpElkezdtem dalt írni, vagy hallásból lejátszottam ra állít és erőt ad a folytatáshoz. A megannyi dallam egy-egy rövid dallamot. Történt velem valami, ami és ének sok bölcsességet hordoz, ha ﬁgyelmesen máig is tart. Néha, ha magam vagyok, vagy némi ki- hallgatjuk. A fent írott cím is. Egy ismert előadás, a „Valahol Európában” című musical egyik dalából kölcsönöztem. Egy rövid részlet a dalból: „A zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel.” Igen, ezt fontos tudatosítani és énekelni, vagy esetleg csak elmondani, ha kudarc ér minket. Kell, ha épp nincs

senki, akihez fordulhatnánk. A dallam a miénk, senki nem veheti el tőlünk. Visszaröpít a múlt boldog pillanataiba. Visszaemlékeztet, és így egy kicsit újra elfog az öröm. Lelkünk kincsévé válik, amitől lélekben gazdagabbak és erősebbek leszünk. Ám az éneklés nem csupán felvidulásunkra szolgál, üzenhetünk is vele. Nemcsak egymásnak, de az Égbe is. Ahogyan mondani szokták: Aki szépen énekel, az kétszer imádkozik. Szerintem az is nyugodtan dalra fakadhat, aki nem kapta meg az éneklés talentumát. Énekeljen bátran azzal a talentummal, amellyel megáldatott (én sem vagyok jó a számtanban, de néha mégis szívesen számolok). Vagyis, ne féljünk énekelni, dúdolni, mert ha valaki így tesz, lelke hangját szólaltatja meg. Így a zene minket is gyógyít. A zene az kell… Köteles Agáta Illusztrációs felvétel

A komputer nem számol a szívvel

Taizéi találkozó 2014: Prága Strasbourgban 30 ezer fiatal gyűlt össze a múlt év végén öt napra, hogy részt vegyen az európai találkozón, amelyet a taizéi ökumenikus közösség szervezett. A francia város gótikus székesegyházában Alois testvér, a közösség perjele jelentette be, hogy a következő találkozót 2014. december 29. és 2015. január 2. között Prágában rendezik meg. Dominik Duka prágai bíboros érsek és Daniel Fajfr lelkész, a Cseh Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke is jelen voltak Strasbourgban, hogy megerősítsék a hírt. A cseh főpásztor meghívta a fiatalokat az Európa szívében található cseh fővárosba. Prága az ország történelmének kezdete óta spirituális és kulturális központ volt nemcsak nemzeti, de közép-európai szinten is – hangsúlyozta Duka bíboros. – A prágai várnegyed, a Szent Vitus-székesegyház és más keresztény templomok fogadják majd a fiatalokat a 2014-es év végén. Magyar Kurír/ Remény

Embernek lenni, jó embernek lenni ez a legfontosabb a világon. De kit érdekel ez? A jóság feltételez egyet s mást: az egyszerű, szíves, önkéntes készséget a szolgálatra és egy adag magafelejtést. De ugyan ki kapkod ezekért? Az ilyen dolgoknak soha nincs idényük, nem felelnek meg ízlésünknek. Itt-ott felhangzik egy-egy hangos kiáltás az új társadalomért, a megreformált világért, de csak ritkán lehet hallani ennek nélkülözhetetlen feltételeiről. Ezért a társadalom megújításáról, szerkezeti átalakításáról szóló beszédek elpattannak, mint a szappanbuborék. Hiteltelenné válnak, az emberek semmi hatásukat nem tapasztalják a mindennapokban. A nagyvilág csak a nagy dolgokat veszi számba, a feltűnőeket, melyek a modern értékskála legmagasabb fokán állnak: a karriert, a tekintélyt, a vagyont. Nem a jóságodat, az egyszerűségedet, a szolgálatra való készségedet ﬁrtatják, hanem a vizsgáid, a diplomád, a rangod, a becsvágyad, a funkcióid felől érdeklődnek. A technikai-tudományos alkalmazkodó- és teljesítőképességedre kíváncsiak, és lehetőleg légy immunis az emberi érzésekkel szemben, úgymint: részvét, megértés, másokról való gondoskodás, bajban való segítés. Túlszervezett, túligazgatott társadalmunkban ez a veszély fenyeget leginkább bennünket. A komputer nem számol a szívvel. Különben hogyan volna lehetséges, hogy annyi szörnyű szomorúság tovább éljen a világban? A jóknak nincs hatalmuk. A hatalom és a rendelkezés joga a világ urainak a kezében van, akik még mindig úgy tesznek, mintha a föld javai a magántulajdonaik volnának. Ne hagyd magad eltántorítani, légy jó, nagyon jó ember, akkor a világnak az a kis darabja, ahol élsz és dolgozol, mégiscsak egy jobb világ lesz. Phil Bosmans

Lelki segítség a téli olimpián Az öt nagy világvallás több mint száz lelkipásztora dolgozik majd a szocsi téli olimpia hegyi és tengerparti központjaiban. A papok lelki segítséget nyújtanak a részt vevő sportolóknak, vendégeknek és nézőknek a játékokon – jelentette az olimpia sajtószolgálata. Rendszeres istentiszteletek azonban nem lesznek. Három vallási központ működik majd a Szocsi Adler kerületében található tengerparti olimpiai parkban, az olimpia Krasznaja Poljanában található hegyi központjában pedig imaszobákat alakítanak ki. A XXII. téli olimpiai játékokat február 7. és 23. között rendezik meg, míg a XI. téli paralimpiai játékokra március 7. és 16. között kerül sor. Magyar Kurír/Remény • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REJTVÉNY

GONDOLKODÓ

Aki szeretettel és bizalommal fordul Istenhez, és minden körülmény között az ő akaratát keresi, aki megalkuvás nélkül szem előtt tartja embertársai javát, az teljes szívvel bízhat Isten gondoskodásában, amely nem csupán a földi élet idejére, de az örökkévalóságra szól (Erdő Péter bíboros gondolatai). Rejtvényünk fő soraiban – 11., 13., 15., 21 – Jókai Anna magyar írónő egyik szép gondolatát rejtettük el, melynek vezérfonala a SZERETET. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán február 7-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk Ne felejtsék el a pontos postai címüket is megírni! A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ Meghatározások: 1. Határozott névelő. 2. Magyar író, újságíró volt (Gyula). 3. Pintyféle madár. 4. Hangos mese! 5. A derékszög jele. 6. Kiejtett másallhangzó. 7. Dél-afrikai egyházi vezető (Desmond). 8. A kebel közepe. 9. A tilt igével kifejezett cselekvés. 10. A lap szélén – latinul. 11. Rejtvényünk első része. 12. Zseton fele. 13. Rejtvényünk második része. 14. A korundnak ékkőként használt vérvörös változata – népiesen. 15. Rejtvényünk harmadik része. 16. Nyakkendő – angolul (TIE). 17. Tudata, lényege. 18. Éva, Bea. 19. Harácsolás. 20. Utca jele. 21. Rejtvényünk befejező része. 22. Doktrina. 23. Péter. 24. Lisszabon portugál nyelven. 25. Csoport, klikk. 26. Község Baranya megyében (ZÓK). 27. Tonna. 28. Vajon. 29. Az egyik oldal. 30. Hosszú kétjegyű mássalhangzó. 31. Vitamin.

Emlékév Nagy Károly tiszteletére Nagy Károly halálának 1200. évfordulója alkalmából hirdettek emlékévet Németországban. Aachen kulturális programokban gazdag ünnepléssel tiszteleg a Karoling Birodalom uralkodója előtt. A Karoling Birodalom középkori székvárosában, Aachenben vesperással nyitották meg január 25-én a Nagy Károly (747 vagy 748 - 814) halálának 1200. évfordulója tiszteletére meghirdetett emlékévet. Vasárnap a dómban szentmisével folytatódott az ünneplés, melyet Heinrich Mussinghoff püspök mutatott be. Közszemlére tették az uralkodó mellszobrát és a korabeli ötvösművészet kiemelkedő alkotását, az úgynevezett Lothár-keresztet. Látványos bemutatók várták az érdeklődőket a dómban és a kincstárban. Magyar Kurír

32. Pezsgő fele. 33. Római ötszáz. 34. Házőrző. 35. Magyarországi település a Galga partján. 36. Rádiusz. 37. Iljusin, röv. 38. Ivartalan szaporodás, sarjadzás. 39. Végtag. 40. Panaszt kifejező szó. 41. Határozói rag. 42. A kanál közepe. 43. A keleti világtáj jele. 44. Messzire. 45. Szeszes ital. 46. Angol ﬁlmrendező (Carol). 47. Magyarországi város. 48. Az arzén vegyjele. 49. Réshang. 50. ... a táncot: hévvel táncol. 51. A múlt idő jele. 52. Amper. 53. Vércsoport. 54. Antal. 55. Névutó. 56. Dunántúli sportklub. 57. Kalaposlány. 58. Zimbabwei politikus. 59. Valaminek sorrendjét megállapítja. 60. Husáng. 61. Ásvány. 62. Jókai Mór egyik hőse. 63. Nitrogén. 64. Dugóval ellátott. 65. Határozószó. 66. Igeképző igéhez. 67. A rádium

• URUNK BEMUTATÁSA • 2014. FEBRUÁR 2.

vegyjele. 68. Kilométer. 69. Gramm. 70. Vissza: iráni város. 71. Száraz növényi szár. 72. Centiliter. 73. Róbert. 74. Lakoma. 75. Gyümölcs. 76. Latin elöljáró. 77. Képző. 78. Kérdőszócska. 79. Nyílászáró. 80. Az illető. 81. Anyagi részecske. 82. Nóra. 83. Grófság Skócia délnyugati részén.

Megfejtés A 2. számunkban közölt rejtvény megfejtése: „...lehet az Isten ﬁainak módján élni.” A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Bényi Zoltán, Keszegfalva. Gratulálunk!

APRAJA-NAGYJA Fizetett hirdetések

AKCIÓ

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

KÖSZÖNTŐ

Sok szeretettel köszöntjük a drága jó férjet, édesapát, nagyapát és dédapát,

Hálás köszönetet mondunk volt sekrestyésünknek,

özv. GÉGÖL MAGDOLNÁNAK Egegen. Közel öt évig teljesítette ezt a nemes szolgálaFEDIÁK ISTVÁNT tot, odaadással és fáradtságot nem ismerve. Ez Ipolyságon, aki 2014. február 6-án tölti be a 75. idő alatt sokszor kapott dicséretet, de támadást is. születésnapját. Ennek ellenére ő bizonyította türelmét, szeretetét és hűségét e szép tevékenységhez, melyet „Őszbe borult élet, mögötte sok szép év, csak tiszta szívvel, bizalommal, hittel lehetett és mely őrzi egy lélek meleg szeretetét. volt érdemes végezni. Múlnak az évek, 75 éves lettél. Kívánjuk, hogy további életében adjon neki a Köszönjük a sok jót, amit értünk tettél.” jó Isten erőt és nagyon jó egészséget! E szép ünnep alkalmából kérjük a jó Isten áldását, és a szerető Szűzanya védelmezze életed minden napját. Ezt kívánja szerető felesége, lánya, fia, veje, 5 unokája és 5 dédunokája Születésnapja alkalmából, mely február 3-án lesz, szívből gratulálunk PETREŽEL PÉTER kántorunknak Nagykürtösön. Köszönjük áldozatos munkáját, melyet odaadással, fáradtságot, távolságot nem ismerve végez templomunkban a szép énekeivel az énekkarral együtt, Isten dicsőségére és a hívek örömére. Isten éltesse erőben, egészségben szerettei körében! Hálás szívvel kívánják a kőkeszi egyházközség hívei

Köszönettel az egegi hívek

Koller Gyula– Herdics Gyögy: Reménykedéseink Válogatás a Remény katolikus hetilap egykori és jelenlegi főszerkesztőjének cikkeiből – kemény kötés Ára: 2,95 Eur helyett 1,45 Eur

Könyvrendelés: Cím: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 0948/057 508 • E-mail: office@remeny.sk

SZOLGÁLTATÁS

Templombelsők díszítő festése, képek festése és restaurálása, oltárok, szobrok felújítása, aranyozása, százszázalékos minőség, többéves jótállás. Tel: 0911/130 949, 0905/234 902

GONDOLATOK GYERTYASZENTELŐRE

Ma Gyertyaszentelő van, Mária, és azt a szívet, amely sebzetten is remél, szeret, tedd ki a Gyógyulásnak, a Fénynek, hogy átjárja, ragyogtassa, s ontsa maroknyi melegét. (Szent-Gály Kata)

ADAKOZÓK A Remény felsőkirályi olvasói A csiffári rózsafüzét-társulat

100,00 Eur 25,00 Eur

Isten ﬁzesse meg!

(Kamenár Gabriella felvétele)

BÖJTE CSABA KÖNYVEI Merjünk hinni és szeretni A kötet Csaba testvér lelkesítő gondolatait és bölcs meglátásait tartalmazza az év minden napjára Ára: 5,00 Eur – 142 oldal

Remény elérhetőségek Hiszek a szeretet végső győzelmében! A kötet utat mutat, hogyan kell Jézus útján járni. A kötet megvásárlásával Csaba atya gyermekeit támogatja. Ára: 4,00 Eur – 102 oldal A kiadványok megrendelhetők: office@remeny.sk vagy 0948/057 508

Főszerkesztő-helyettes: Albán József Tel.: +421 (0)948 057 510 Felelős szerkesztő: Bertha Éva Tel.: +421 (0)948 057 509 Szerkesztő: Orbánné B. Mária Tel.: +421 (0)948 057 506

www.remeny.sk remeny@remeny.sk Hirdetésfelvétel: Blahóné Kamenár Gabriella Tel.: +421 (0)905 255 154 kamenargabi@gmail.com

Lapterjesztés (hétköznap 9.00–15.00 óráig): 0918/462 411 Könyvrendelés: office@remeny.sk vagy 0948/057 508 KÖNYVRENDELÉS:

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Hidd, amit

énekelsz Albán József „Aki szeret, az énekel, aki énekel, az kétszeresen imádkozik” (Szent Ágoston) Talán nem túlzás azt állítani, hogy az ima a hívő ember „anyanyelve”. S egész biztosan igaz a mottóban idézett Szent Ágoston-i mondás is: „…aki énekel, az kétszeresen imádkozik.”. Ismerjük vajon „énekes anyanyelvünket”? Elgondolkoztatnak olykor az ismerős templomi dallamok s énekeink szavai? Tamás József plébános írta egy helyen: „A magyar nép éneklő nép. Énekben mondja el örömét és bánatát, és ezzel vigasztalódik. A mai nyugtalan világban nagyon is szükség van erre, főleg a templom meghittségében.” „Földjeinknek adj bőséget, gabonánknak kövérséget, adj ezekhez egészséget, hogy áldhasson érte néped.” (SzVU! 132., 7.) Csupa kérés… Talán arcátlannak is mondható a keresztény népnek az a telhetetlen vágya, mellyel fáradhatatlanul ostromolja az Istent: csupa kérés, csupán földi javakért. Mintha mindig és mindenütt csak kérni tudnánk, de azt szüntelen, önzőn, kapkodva, sóvárgással és kielégíthetetlenül. Ha az előző versszakba pillantunk, ugyanezt látjuk: „Dögvész, halál el ne érjen,/ éhség, ínség meg ne férjen,/ vérontásnak vége légyen,/ ellenségünk megbékéljen.” Sehol egy lelki jellegű óhaj, sehol egy emelkedettebb gondolat; mint az elkényeztetett gyermekek, rángatjuk az Úristen köpenye szélét: még ezt is kérem, apa, ezt is vedd meg nekem…; akár a szemtelen koldus, aki harmadszor is az ember elé áll ugyanabban a boltajtóban: csak pár ﬁllért, Uram… Még valóban nem emelkedtünk fel a „talajszintről”, még mindig ennyire a sárba húznak földi igényeink?! Még mindig nem tanultuk meg, hogy a lélek dolgait, az Isten országát keressük?! Még mindig nem hittük el, hogy ha azt kérjük először, a többit mind megkapjuk hozzá?! (Vö. Mt 6,33) Csupa önző, földi kérés – legalábbis így tűnik elsőre. S ez igaz és szomorú is lenne (főleg az Úr szemében…), ha nem volna ott a 7. versszak utolsó mondata: „hogy áldhasson érte néped.” Hát ezért ez a sok könyörgés! Vagyis inkább: ha ezért, akkor jó… Ezt kell megtanulni, a hitnek erre a fokára kell eljutni, a szociális igények ilyen mértékét kell elsajátítani. Adjad, Uram, hogy dicsérhesselek érte! Dicsérlek akkor is, ha nem kapom meg, de mindig, mindenért Téged akarlak áldani! Benned szeretném meglátni a földi jó forrását, Neked kívánok hálát adni az anyagi ajándékokért, Érted, Miattad szeretnék itt a földön is boldog lenni, mert rájöttem végre, az a legfontosabb, hogy elmondhassam, megénekelhessem: „Azért hozzád folyamodunk, tiszta szívből fohászkodunk! Áldj meg minket ó Jézusunk! E szentségben kik imádunk!”

Közlemény Az Ordo Hungariae Lovagrend felvidéki nagyperjele, dr. Czellárik Mária közli az érdeklődőkkel, hogy Lovagrendjük a budapesti Wekerle Sándor Üzleti Főiskolán felajánl egy 100 százalékos ösztöndíjat. A főiskolára való jelentkezéshez a Magyar Felsőoktatási Tájékoztatóban megjelenő követelményeknek kell eleget tenni. Az ösztöndíj továbbításához a 2. szemesztertől, minden

szemeszterben legalább 3,5-ös tanulmányi átlag elérése szükséges. Az ösztöndíj mértéke 155.000 Ft/szemeszter. A képzések időtartama 6 vagy 7 félév (bakkalaureátus). Jelentkezni a következő elérhetőségen lehet: REMÉNY, Dr. Herdics György, P. O. Box. 149, 930 05 Gabčíkovo Villámposta: herdics@unids.sk

Beíratás a Dunaszerdahelyi Magyar Tanítási Nyelvű Szent János Alapiskola 1. osztályába 2014. január 15-től február 14-ig naponta reggel 7.30tól délután 16.30-ig az iskola épületében (1. emelet, igazgatói iroda) Vásártér 1. (Trhovisko 1.), Dunaszerdahely Tel.: 031/552 31 57, 0905 495 704 Február 14-én 7.50-től 8.35-ig nyitott órát, illetve nyitott napot tartanak az 1. és 3. évfolyamban. Január 30-án (csütörtökön) 15 órától zenés-táncos játszóházat szerveznek a leendő elsősök számára. Kézműves foglalkozásokkal, népi és ügyességi játékokkal, apró ajándékokkal, sütivel, üdítővel várják a gyerekeket és a szülőket.

Szent Ritaájtatosság Nagymagyaron A hagyományos 15 csütörtöki Szent Rita-ájtatosságra első alkalommal február 6-án kerül sor Nagymagyaron. A program 17.10 órakor ájtatossággal kezdődik, majd 17.30 órától szentmisére kerül sor, amelynek főcelebránsa és szónoka Haľ ko József püspök lesz. Mindenkit szeretettel várnak!

Szociális munkás képzés a 2014/15-ös tanévben A 2014/2015-ös tanévben a Szent Erzsébet Egészségügyi és Szociális Főiskola kihelyezett dunaszerdahelyi tagozata a következő képzéseket kínálja: A) Levelező tagozat – ALAPKÉPZÉS (bakkalaureátusi képzés): A szociális munkás képzés pénteki és szombati napokon lesz. Helyszíne Dunaszerdahely. A hat szemeszterből álló bakkalaureátusi képzés akkreditált. B) Nappali tagozat – ALAPKÉPZÉS (bakkalaureátusi képzés) A szociális munkás képzés hétfőn, csütörtökön, pénteken és szombaton lesz. C) Levelező tagozat - MAGISZTERI KÉPZÉS A szociális munkás képzés pénteki és szombati napokon lesz. Helyszíne Bős. Bővebb információt a www.vssvalzbety.sk honlapon lehet szerezni. Telefonon Erik Javorskýnál, a kihelyezett tagozat asszisztensénél érdeklődhetnek. Elérhetősége: 00421 948 401 305

Gyermekrajzpályázat A Székesfehérvári egyházmegye fenntartásában működő Szent István Művelődési Ház gyermekrajzpályázatot hirdet az alábbi témakörben: „Legkedvesebb bibliai történetem” A pályázatot három kategóriában hirdetik meg: – óvodás egyéni kategória – kisiskolás egyéni kategória (1-4. osztály) – felső tagozatos egyéni kategória (5-8. osztály) A rajzpályázatra A/3, A/4 vagy A/5 méretű rajzlapokon megvalósított művek nevezhetők. Az elkészítés technikája szabadon választott. A rajzpályázatra egy alkotó kizárólag egyetlen alkotással pályázhat. Kérik, hogy a rajzok hátulján jól olvashatóan tüntessétek fel az alkotás címét, a pályá-

• URUNK BEMUTATÁSA • 2014. FEBRUÁR 2.

zó nevét, pontos postai címét, telefonszámát (illetve a szülő, gondviselő vagy felkészítő pedagógus telefonszámát). Kérik, írjátok rá a pályázó pontos születési adatait, az oktatási intézmény nevét és címét, az évfolyamot/ osztályt is feltüntetve, valamint a felkészítő pedagógus nevét, e-mail címét. A borítékra írjátok rá a pályázat címét: „Legkedvesebb bibliai történetem” A pályázati anyagokat az alábbi címre kérik postázni: Szent István Művelődési Ház, 8000 Székesfehérvár, Liszt Ferenc utca 1. A pályázatok elküldési és postára adási határideje: 2014. április 30. További információk: www.szentistvanmuvelodesihaz.hu, telefon: 0036/22/502-887, 502-888, e-mail: sztistvanmuvhaz@gmail.com