Remeny 2014 20 maj 3

Hűségesen hajts végre minden megbízatást!

(Szent I. János pápa példázata)

20. szám

REMÉNY XXV. évfolyam

2014. május 18. – Húsvét 5. vasárnapja

Irgalmasság és megbocsátás Jó Pásztor vasárnapján, május 11-én, Ferenc pápa tizenhárom diakónust szentelt pappá a római Szent Péter-bazilikában. A hivatások napján a Szentatya az irgalmasság és a megbocsátás szükségességét hangsúlyozta. „Legyetek irgalmasak, Jézus azért jött, hogy megbocsásson, nem pedig azért, hogy ítélkezzen” – szólt homíliájában az újonnan szentelt papokhoz, akik közül hat olasz, négy latin-amerikai, egy pakisztáni, egy dél-koreai, egy pedig vietnami. „Soha ne fáradjatok bele, hogy irgalmasok legyetek!” Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy a papok nem a „tanítás gazdái”, hanem az a feladatuk, hogy hűségesek legyenek a tanításhoz. A pap Krisztushoz, az örök Főpaphoz hasonul – állapította meg a lelkipásztorok küldetéséről. Arra kérte az újonnan szentelt papokat, hogy legyen meg bennük a meg-

bocsátásra való készség, amellyel az Úr rendelkezett, aki nem azért jött, hogy ítélkezzen, hanem azért, hogy megbocsásson! „Ha aggódtok amiatt, hogy túlságosan engedékenyek voltatok, akkor gondoljatok arra a szentre, aki a tabernákulum elé ment és ezt mondta: Uram, bocsáss meg, ha túl sokat megbocsátottam. De Te adtál nekem erre »rossz« példát.”

A pápa kifejtette: nagy fájdalmat érez, amikor találkozik olyan hívekkel, akik nem járnak gyónni, mert megalázták, megszidták őket. Úgy érezték, hogy becsapták előttük a templomok kapuit. „Arra kérlek benneteket, ti ne legyetek ilyenek: irgalmasság, irgalmasság!” – ismételte a Szentatya. A Jó Pásztor az ajtón keresztül lép be; az irgalmasság kapuja pedig az Úr sebei: ha nem léptek be az Úr sebeinek misztériumába, nem lesztek jó lelkipász-

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,50 Eur 4 7 9

Apró, szent gesztusok Érték(meg)őrzés Büntetés, vagy próbatétel?

torok - mondta. Arra buzdította őket: táplálják Isten népét a tanítással, amely nem a papok tulajdona. Az Úré a tanítás, a papok feladata pedig az, hogy hűségesek legyenek az Úr tanításához. Életük illata legyen öröm és támasz a Krisztushoz hűségesek számára; szavakkal és példamutatással építsék Isten házát, amely az egyház. Olvassák kitartóan az Úr Szavát és elmélkedjenek róla, hogy valóban elhiggyék, amit olvastak. Tanítsák azt, amit megtanultak a hitben, éljék azt, amit tanítanak.

Legyen mindig szemük előtt a Jó Pásztor példája, aki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem azért, hogy ő szolgáljon; azért jött, hogy keresse és üdvözítse, ami elveszett – mondta a papszentelési szentmisén Ferenc pápa.

VR/Remény

EZ TÖRTÉNT

Búza és ocsú A fiatalabb generációk el sem tudják képzelni, hogy voltak idők – mintha ma lett volna! –, amikor könyvesboltjainkban nem lehetett hozzájutni vallási irodalomhoz. Ma már nem gond Szentírást, imakönyvet, lelki irodalmat vásárolni, rendelni, nagy a kínálat, van választék bőven. Talán túl nagy is?

Egy ismerősöm mesélte múltkoriban, hogy szép kiállítású, vallási témájú könyvet kapott ajándékba.

Amikor alaposabban böngészni kezdte, hamar rájött, hogy nem katolikus, de még csak nem is valamelyik történelmi keresztény egyház kiadványáról van szó.

Számunkra elfogadhatatlan kijelentésekkel, tévtanításokkal. Hogy is igazodjunk el a gazdag könyvpiacon, hogyan válasszunk a bő kínálatból? – tette fel a kérdést.

Okosaknak kell lennünk, mint a kígyóknak, hiszen juhokként járunk a farkasok között – utalhatunk Jézus szavaira, amelyeket az apostoloknak mondott (vö. Mt 10, 16). Résen kell lennünk, hogy a tiszta jézusi tanítást terjesszük azokkal a könyvekkel,

kiadványokkal, amelyeket kiválasztunk, ajándékba adunk. Ha figyelmesen keresünk, válogatunk a nagy kínálatból, biztosan rátalálunk azokra a kiadványokra, amelyek összhangban vannak hitünk tanításával.

Ismertek a katolikus, keresztény kiadók, s ma már az interneten könnyen utánanézhetünk, hogy a szá-

munkra ismeretlenek milyen szellemű, tartalmú kiadványokat terjesztenek. A különféle ezoterikus, zavaros nézeteket tartalmazó – legtöbbször szép kivitelezésű – könyveket hamar leleplezhetjük. Csak okosan, körültekintően kell eljárnunk, szétválasztva a búzát és az ocsút.

VATIKÁN

Ferenc pápa üzenete a hivatások világnapjára Május 11-én, húsvét 4. vasárnapján egyházunk a keresztény ember általános hivatásáról, de különösképpen a papi és szerzetesi hivatásokról emlékezett meg.

Ferenc pápa ez évi üzenetében az igazságról tett tanúbizonyság jelentőségét hangsúlyozza. „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés – mondta Jézus a tanítványainak. – Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratáshoz” (Mt 9,35-38).

Egyértelmű, hogy a föld, amiről Jézus beszél, az mi vagyunk, az emberiség. És a hatékony cselekvés, melynek következménye a „sok termés”, az az Isten kegyelme, a Vele való közösség (vö. Jn 15,5). Jézus kérése az egyháztól tehát arra vonatkozik, hogy növekedjen azok száma, akik Isten országát szolgálják – fejti ki üzenetében Ferenc pápa.

Sokszor imádkoztunk a zsoltáros szavaival: „Ő alkotott minket, az övéi vagyunk. Az ő népe vagyunk, és nyáj a legelőjén” (Zsolt 100,3). Tehát Isten „tulajdonai” vagyunk: ez nem azt je-

REMÉNY katolikus hetilap Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

lenti, hogy birtokol, rabszolgává tesz, hanem egy erős köteléket jelent, amely egyesít minket Istennel és egymással az örök szövetség szerint. Minden tőle származik és az ő ajándéka: a világ, az élet, a halál, a jelen, a jövő, „Ti azonban Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig az Istené” (1Kor 3,23).

Krisztus az, aki Igéjével folytonosan arra hív minket, hogy belé helyezzük bizalmunkat azáltal, hogy „teljes szívünkből, teljes elménkből és teljes erőnkből” (Mk 12,33) szeressük őt. Ezért minden hivatás – bár sokféle útja létezik – azt kéri, hogy lépjünk ki önmagunkból, hogy létünk középpontjául Krisztust és az evangéliumot tegyük. Akár a házaséletben, akár a szerzetesi és papi életben felül kell múlni azokat a gondolkodás- és cselekvésmódokat, amelyek nincsenek összhangban Isten akaratával.

Ez a „kilépés (kivonulás) az Úr imádásához és a testvérekben való szolgálatához vezet el minket”. Ezért mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy szívünkben Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

Krisztust imádjuk (vö. 1Pét 3,15), hogy megérintsen bennünket az Ige magvában lévő kegyelem ösztönzése, amelynek növekednie kell bennünk és a felebarát konkrét szolgálatává kell válnia. Nem kell félnünk: az élet minden szakaszában Isten szenvedélyesen és gyakorlottan törődik művével, melyet az ő keze alkotott.

Sosem hagy el minket! Szívén viseli a rólunk alkotott terve megvalósulását, mindazonáltal egyetértésünkkel és együttműködésünkkel akarja ezt véghez vinni.

Jézus ma is itt él és mellettünk van a mindennapi életünk különböző területein: a legkisebbekkel kezdve Ő mindannyiunkhoz odalép, hogy meggyógyítsa minden betegségünket.

Most azokhoz fordulok – folytatja gondolatsorát Ferenc pápa -, akik saját hivatásuk megértéséhez készségesen szeretnék meghallani Krisztus hangját, amely ma újra szól az egyházban. Arra hívlak titeket, hogy hallgassátok és kövessétek Jézust, hagyjátok, hogy szavai – melyek „lélek és élet” ( Jn

6,63) – átformálják bensőtöket.

A hivatás egy gyümölcs, amely olyan földön érlelődik, melyet az egymás szolgálatában kifejeződő kölcsönös szeretet művel meg a hiteles egyházi élet összefüggésében. A hivatás Isten szívéből ered, és a hű nép jó földjében, a testvéri szeretetben hajt ki. Hiszen nem azt mondta Jézus: „Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” ( Jn 13,35)?

A „hétköznapi keresztény életnek ezt a ’magas fokát’ élni”, olykor azt jelenti, hogy az árral szembe megyünk, és akadályokba ütközünk rajtunk kívül és saját magunkban. Mindezek a nehézségek elbátortalaníthatnak minket, és arra indíthatnak, hogy látszólag kényelmesebb utakon magunkba zárkózzunk. A meghívottak igazi öröme azonban abban a hitben és annak megtapasztalásában áll, hogy Ő, az Úr hűséges, és Vele előre tudunk menni, tanítványaiként tudunk élni,

tanúságot tenni Isten szeretetéről és ki tudjuk tárni szívünket nagy eszmék, nagy dolgok előtt. Püspökök, papok, szerzetesek, keresztény közösségek és családok, tőletek azt kérem, hogy a hivatáspasztorációt ebbe az irányba helyezzétek.

Kísérjétek a fiatalokat az életszentség útjain, amelyeken – mivel egészen ’személyreszabottak’ –, „az életszentség valódi pedagógiájára van szükség, mely képes az egyes személyek saját ritmusához alkalmazkodni”.

Készítsük elő tehát szívünket úgy, hogy az „jó föld” legyen: így hallgassa, így fogadja be az Igét, és így hozzon majd gyümölcsöt.

Minél inkább egyesülni tudunk Jézussal az imádságon, a Szentíráson keresztül, az egyházban kiszolgáltatott és megélt szentségek által, a megélt testvériség által, annál nagyobb lesz bennünk az öröm, hogy együttműködünk Istennel az irgalom, az igazság, az igazságosság és a béke országának szolgálatában.

Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel: Blahóné Kamenár Gabriella, kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat, Jilemnického 4., 90301 Senec IČO: 00678066

Felelős kiadó: Mons. Szakál László A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 (hétfőn és csütörtökön) Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk

Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg.

• HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA • 2014. MÁJUS 18.

Magyar Kurír/Remény

REMÉNY JAVÍTOTTAK KOMÁROM

SZEPSI

Imanap – huszonötödször

Erőtlenségünk ereje

Május 11-én, Jó Pásztor vasárnapján 25. alkalommal került sor a Komáromi Imanapra. Több százan vettek részt a Szent András-templomban megtartott

2014. április 26-án a Szepsi Városi Művelődési Ház igazgatósága és a helyi római katolikus egyházközség meghívásra Szepsiben „Erőnk az erőtlenségben” címmel nagysikerű előadást tartott dr. Csókay András agysebész, főorvos.

Előadásában a neves szakember többek között elmondta, hogy közel kétezer esztendő telt el, mire az agykutatók között egyfajta konszenzus alakult ki abban, hogy miként segíti a kultúra, a spiritualitás s benne az imádság az ember kreativitását. Saját tapasztalata alapján megvallotta, hogy a tanulás bármennyire is szükséges, de önmagában kevés. A kreativitáshoz intuícióra is szükség van, ami viszont gazdag belső világot feltételez, s ez a kulturális örökségünk megismerésével, vagyis Istenhez való odafordulásunkkal jön létre. Az Istennel való kapcsolat pedig legfőképpen a vele való beszélgetésben, vagyis az imádságban valósul meg.

Az előadó hihetetlennek tűnő tapasztalatairól tett tanúságot a kultúrházban, majd másnap, az Isteni irgalmasság vasárnapján a templomban. A szentmise végén Mihályi Molnár László, a képviselő-testület világi elnöke mondott köszönetet a tanúságtételért és a bátorításért, azokban az órákban, amikor az Egyház két pápát emelt az oltár tiszteletére, akik életükkel bizonyították: Isten nem azt kéri tőlünk, hogy életünk elvesztett idején rágódjunk, hanem azt, hogy a maradék időnkben, földi életünk végéig igyekezzünk Krisztust követni, aki erőtlenségünk egyedüli ereje.

GB.

gyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyházi programja keretében született 1990 tavaszán. Eredetileg a magyar püspökség létrehozása, ill. magyar püspök kinevezése volt az imanap szándéka.

Az első Imanapot 1990. június 3-án, pünkösd ünnepén rendezték a Szent András-templomban. A másodikra a Szent Rozália-templom előtti téren került sor, a későbbieket pedig a Klapka téren, illetve a Szent Andrástemplomban tartották. „Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdimanapon, hogy hazai magyar papi és vözül, ki- és bejár, s legelőre talál” – hangszerzetesi hivatásokért imádkozzanak. zottak János evangélista szavai az evangéA délutáni program két órától engesz- liumban. Ő az erős Pásztor, aki a gyenge telő szentségimádással kezdődött, majd nyáját úgy tereli, hogy eljussunk az örök imaórával folytatódott. Négy órakor ke- élet legelőjére – mondta beszédében rült sor az ünnepi szentmisére, melyet Orosch János érsek. Rengeteg „ajtót” kínál Orosch János érsek, a Nagyszombati fő- a mai kor, jót is, rosszat is. Ajtaja van az isegyházmegye főpásztora mutatott be kolának, templomnak, a papi szemináritöbb hazai és magyarországi pap- és szer- umnak, a tudománynak, a politikának. Vizetestestvérével együtt. A szentmise kez- szont ajtaja van a semmittevésnek, a mudetén Elek László helyi esperesplébános latozásnak, az erkölcstelen beszédnekköszöntötte a megjelenteket. életnek, gyűlölködésnek és kicsapongó Karaffa János, a Pázmaneum Polgári életnek. A mi hitünknek egy, katolikus, Társulás elnöke, röviden összefoglalta, apostoli és teljesen feltétel nélkülinek kell miként is indult huszonöt évvel ezelőtt ez lennie. Csakis az ilyen hit hirdetésével a mára már hagyományossá vált imanap. tudjuk apostoli küldetésünket teljessé tenA Komáromi Imanapok létrehozásának ni – hangzottak az érsek szavai. gondolata a felvidéki magyar hívek és paAz imanap köszöntésekkel és főpapi pok közös kezdeményezéseként, a Ma- áldással ért véget. (ma)

ÁJ

A Szent József-templom 250. jubileuma A tornai plébániához tartozó áji leányegyház templomát Keglevich József gróf építtette 1764-ben. Az új templomot, amelyet Szent József tiszteletére szenteltek, a régi, nagyon rossz állapotban álló templom helyére építették fel. Az áji egyházközség hívei erre a kerek jubileumra egész napos szentségimádással és a Szent József kilenced imádkozásával készültek. Április 27-én ökumenikus imaórát tartottak a templomban, hogy a faluban élő református hívek is részt vegyenek az örömükben. Ebből az alkalomból Juhász Attila plébános meghívására Vargha Balázs szádelői református lelkész hirdetett igét.

A központi ünnepségre május 1-jén, munkás Szent József emléknapján került sor. A szentségimádás és a májusi litánia után az ünnepi szentmisét mons. Gábor Bertalan szepsi esperesplébános paptársaival együtt mutatta be. Ezt követően az áji hívek minden jelenlévőt megvendégeltek.

A jubileumi ünnepségek május 4-én templomi koncerttel záródtak, amelynek során Havasi József karnagy vezényletével a kassai Csermely énekkar a szakrális zene legismertebb kórusműveit szólaltatta meg. (za)

RAD

Szabadtéri szentmise Szabadtéri szentmisét tartottak az egykori templomfalak maradványai közt Radban, ahol az öt évvel ezelőtt feltárt romok mellett a radi vértanúk csontmaradványaira is rátaláltak a feltárásokat végző régészek. Az eseményre április 30-án került sor, az ezt megelőző háromnapos, imregi kolostorban rendezett rendkívüli káptalan ülést követően. Az elöljárók és szerzetesek, illetve Nagy András, a máriabesnyői Mária Kegyhely Bazilika lelkipásztora, Böőr Roland helyi plébános meghívásának eleget téve jöttek el a bodrogközi településre. A szertartásra szép számban érkeztek hívek a plébániához tartozó filiákról is, akik így együtt imádkozhattak p. Jaczek Čupinskyval, a minorita rend kelet-európai generális asszisztensével Rómából és p. Peter Stanislavčíkkal, a minorita rend krakkói provinciálisának vikáriusával Lengyelországból, továbbá a szentmisét bemutató Adam Barannal, a rend szlovákiai vikáriusával, valamint a szentbeszédet mondó Tomaš

Lesňakkal, a rend szlovákiai provinciálisával. Szavait Susko Mihály, nagykaposi esperesplébános tolmácsolta.

A szónok mindenekelőtt örömét fejezte ki, hogy itt lehetnek volt rendtársaik működési területén s büszkeséggel gondolnak rájuk. „Olyan agresszivitás áldozatai lettek, melyekkel mi is találkozhatunk környezetünkben, de ők bátran elviselték a megpróbáltatást, mert hittek a feltámadt Úr Jézusban, benne éltek. Legyen ez a hely erőforrás az itt élő hívek és zarándokok számára!” – mondta Tamás atya. A három nyelven: magyarul, latinul és szlovákul végzett szentmisében a közös ima erejének hitében hangzott el a radi vértanúk boldoggá avatásáért szóló fohász.

Az utolsó szentmiséket a Radban lelki szolgálatot teljesítő Petrik Béla plébános feljegyzései szerint Wischán József, radi plébános mutatta be ezen a helyen, az 1870-es években.

PanAm

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AMIRE HITÜNK TANÍT

Apró, szent gesztusok „Bocsánat hölgyem, engedje meg, hogy segítsek”; „Aggyisten Pali bácsi, merre igyekszik?... ja, hogy a postára, én is arra megyek, üljön csak be, elviszem!”; „anya, látom, fáradt vagy… hagyd csak, majd én elmosogatok”; „plébános úr, van holnapra elég ministránsa?... mert ha nincs, tudnék jönni én is”; „gyere Pisti, hadd segítsek, csináljuk meg együtt a matekot!”; „elmondod, mi bánt?”. (Tulajdonképpen itt be is fejezhetném, hiszen idézetekkel indított kis írásom lényegét már meg is oszottam a Tisztelt Olvasóval… ám engedjék meg, hogy mégiscsak elmerüljek a címhez kötődő fogalmak és gondolatok részleteiben.)

A világ apró gesztusokból áll össze. Alig látható, szeretetből fakadó kis gesztusokból. Csak éleslátás kell hozzá meg idő… igen, a gesztusokhoz idő kell. Mert a jó szóhoz, a simogatáshoz, az önzetlen segítségnyújtáshoz ki kell lépni a rohanásból és meg kell állnunk kis időre. S mivel nem tudhatja a jobb kéz, mit tesz a bal, ezek az apró gesztusok többnyire rejtekben is maradnak. Közben pedig a magasságbeli Istennek tetsző ember-ember közötti kapcsolatok éltetőivé és frissítőivé válnak.

Van a világon egy örök jelkép, egy mindent átható igaz gesztus. A „hatodik állomás”; amikor Veronika kendőjét nyújtja a keresztet hordozó Jézus-

het hangos. A lerohanás, az álszent ölelkezés, a számításból fakadó közeledés hamisságról árulkodik. Hiba lenne ezeket a szent(!) gesztusok közé sorolni. Ráadásul könnyen kiszúrhatók, még népes társaságban is.

Ehelyett inkább színezzük ki gesztusainkat!

Fessünk melléjük egy őszinte mosolyt, szivárványként pedig akár egy leheletnyi érintést, egy vállveregetést…; mert a gesztus csak így jó, csak így hatékony és csak így teljes. Ne feledjük: egy igaz, sírig tartó szerelem is mindig apró gesztusokkal kezdődik. „Ülj csak le erre a székre, nekem jó lesz itt is”; „gyere, igyunk meg egy teát, aztán utána majd folytassuk a munkát”, „nem kell beállnod a sorba… hoztam neked is”; „tessék asszonyom, menjen csak előre, én ráérek”, „na, látom, mára nem készültél, de rossz jegyet nem adok… holnap újra felelhetsz.”

A gesztusgyakorláshoz nem kellenek tárgyak, nem kell hozzá semmilyen eszköz vagy telefonos segítség. Kedves, csöndes szavak kellenek hozzá, meg sok gyakorlásból táplálkozó rutin, melyek hátterében egy „jó adag” szeretet áll.

Keressük hát azokat az alkalmakat, melyekben lehetőségünk van embertársainkkal való röpke – ám annál jelentősebb – találkozásra. Az apró, szent gesztusok pedig lehetőséget adnak nekünk arra, hogy általuk bárkiben felismerjük a hozzánk bekopogtató Krisztust.

Hidegháború avagy az Apostoli Szentszék keleti politikájának kezdetei Magyarországon Babos Anikó II. János Pál pápa és az 1980-as évek

nak. Ha elcsüggednénk, ha elfáradnánk a jócselekedetek gyakorlásában, jusson eszünkbe ez az ismeretlen nő. Veronika, aki a Gondviseléstől vezérelve jutott el azon a napon a Golgota tövébe. Ő irgalmasságával, na és kendőjével adta bizonyságát emberségének. „Egy puha gyolcs… és semmi más” – szól az ének.

A gesztusok nem férnek meg az individuum felmagasztalása és a beteges frusztráltság mellett. Az individualizmus embere ugyanis önző, kizárólag magával foglalkozik, ráadásul, ki látott már embert, aki önmagával szemben gyakorol gesztusokat? A frusztrált egyén pedig kimondottan irtózik a gesztusoktól. Az előítéletek mocsarában ücsörög és bemeséli magának, hogy a kimondott szó csak bántó szándékkal suhanhat az éterben, meg aztán, hogy a másik ember a gesztusokban biztosan a tolakodást fogja észrevenni. De a gátlásos egyén téved. A keresztény ember tudja ezt. Meg aztán azt is tudnia kell(ene), hogy a gesztus soha nem le• HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA • 2014. MÁJUS 18.

1978-ban Karol Wojtyła krakkói érsek lett Szent Péter utóda. Megválasztásának nyilván politikai tartalma is volt, hisz a lengyel származású érsekkel egy szocialista berendezkedésű ország főpapja került a világegyház élére, aki közvetlen közelről ismerte a kommunizmus „valóságát”. A pápa új hangnemet ütött meg a keleti politikában. Ő már kevésbé volt engedékeny. II. János Pál pápa kitüntetett figyelemmel illette Magyarországot, hisz erősen élt benne a hagyományos lengyel-magyar barátság tudata. Legelső levelét is a magyar püspökökhöz írta 1978. december 2-án. Ez a dokumentum kifejezte a pápa álláspontját, mely szerint az egyháznak egy szocialista társadalomban „… egyfelől meg kell erősítenie a belső nemzeti egységet, ugyanakkor nemzetközi kapcsolataival támogatnia kell a magyar állam erőfeszítéseit a népek közötti bizalom és a béke megerősítése érdekében”.

A magyar-szentszéki kapcsolatok is tovább javultak a nyolcvanas években. 1980 szeptemberében a Szent Gellért ünnepségére ismét hazánkba látogatott Agostino Casaroli, csakhogy most már mint bíboros államtitkár. Ilyen magas rangú vatikáni képviselő 1938 óta nem járt Magyarországon.

1980. október 8-án pedig II. János Pál pápa felszentelte a Szent Péter-bazilika altemplomában kiépített Magyarok Nagyasszonya-kápolnát. A pápa kétszer is fogadta Miklós Imre államtitkárt, az ÁEH elnökét, majd 1987-ben Lázár Györgyöt, a minisztertanács elnökét is.

JUBILEUM

Az emberismeret magyar úttörője: Rónay Jácint 2.

szét. Ezért vágyaink kielégíthetőek, reményeink józanok legyenek.

A már említett Csorba is felhívta a figyelmet arÉrtekezése második felében Rónay a szenvedéra, hogy Rónay tapasztalatai körét az olyan szoci- lyekkel foglalkozik. Rónay a szenvedélyt „kívánó teálpszichológiai jelenségekig is tágította, mint pl. az hetségünk” (akaratunk) elfajzásának tekinti. Szenún. nemzetkarakterológia. Már dolgozata bevezetésében leszögezte, hogy „a magyar jelenleg (1844!) inkább indulatos, mint szenvedélyes”; az irigységgel kapcsolatban pedig arra figyelmeztet, hogy ezen indulat „hazánkat nem egyszer fenyegeté már végenyészettel!”. Az elhíresült „égalité” – azaz egyenlőség, a nagy francia forradalom egyik vezéreszméje visszhangzik itt minden ajakról, és „éppen a hátramaradók azok, kik kaján szemmel kísérik a haladót”. Ez az oka – teszi közérthetőbbé véleményét ismét egy közmondással Rónay -, hogy „honában senki jós (próféta) nem lehet”. És az irigység áll a mögött is, hogy „a nemzetek honfitársaik iránt legháládatlanabbak”. Figyelemre méltó tapasztalása: az emberek kevésbé irigylik a születés, származás nyújtotta előnyt, viszont az élet küzdelmeiben, erényekkel szerzett „hír és név” esetén „feltűnő az irigyek száma”. Ezért van az, hogy a „zsarnok önkény” (mai fogalmakkal: totalitárius) uralma alatt a legkevesebb, a „szabad köztársaságban” pedig legtöbb az irigyek száma.

Az erőfeszítő indulatok közé sorolt haraggal Rónay Jácint emléktáblája Székesfehérvárott kapcsolatban Rónay megjegyzi, hogy „a felzúdult harag első rohanását gátolni nem tanácsos: hadd zajogjon, ha kitombolta magát, önkényt csendesedni fog”. A harag testi jeleit vázolva („felforrt nedvek, vedélyre kizárólag az ember képes. Célja jó és szent rengő idegek”) megjegyzi, hogy egyetlen indulat is lehet, ám az ellenkezőjére is van elég példa. Rósem sodorja az embert „oly rögtön a bősz állatok nay ismét orvos- s kultúrtörténeti példát idéz. A körébe”, mint a harag. Ennek tudható be, hogy má- bonctan önmagában nemes, hasznos tudomány, ám soknál minden egyéb indulatot inkább elviselünk, az alexandriai iskola egyik jeles képviselője, Heromint a haragot. A haragnak – bár bizonyos „nedval- philosz (Kr.e. 300 körül született) 600 halálraítéltet kat” erre hajlamosít – az alapja ugyanis leginkább a elevenen boncolt fel. E szenvedély túlburjánzására hiúság, ill. a rossz ítélőképesség: az önérdem túlbe- napjainkban is van példa, „s tán épen a művelt Angcsülése. A valódi léleknagyság haragot (sértést) nem liában” – utal finoman Rónay a 19. század első évtiismer – „érdemei díját lelke önérzetében felleli!”. zedeiben a brit szigeteken dívó, a boncolni vágyó Egy további erőfeszítő indulatról, az örömről lé- orvosok igényeit kielégítő „hullakereskedelemre”. lektanászunk megjegyzi, hogy az öröm ugyan „fűA szenvedély alapja az ösztön – „az ember minszere az életnek”, ám „tőle mint indulattól kelleté- den munkássága ösztönből indul ki”. Az ösztön nél túlragadtatni gyöngeség”, hiszen ilyen felső fo- „titkos, de hatalmas inger”, melyeket a természet kon – ez az „elragadtatás” - az értelmet is zavarja. (!) oltott szívünkbe: „a gyermek keresi anyja emlőAz indulatok általában inkább alanyi, mint tárgyi- it, még minekelőtte ismerné azokat”. Rónay – islagos természetűek – figyelmeztet Rónay –, s ez a mét Kant és Fries munkásságára támaszkodva – az tapasztalás leginkább az örömre vonatkozik. Ma- ösztönöket állatiakra és szellemiekre osztja fel. gyarán: az a „tárgy”, ami az egyik embernek örömöt Az állati ösztönök közt elsőként említi az „önszerez, a másiknál nem vált ki ilyen hatást. Az öröm fenntartás ösztönét”, melynek lényegét így fogaltehát nem annyira az örömöt kiváltó tárgyat, ha- mazza meg: „élni jó a legmostohább körülménem az örülő személy lelkivilágát ismerteti meg ve- nyek közt is”. Ez az ösztön is azonban elfajulhat: lünk – következtetést vonhatunk le az örömet ger- ez az élet „szenvedélyes szeretete”. Az ilyen emjesztő tárgyról az örvendő alany lelkületére. Az bernél „az élet cél, nem eszköz; rabja ő, nem ura öröm élettanát tárgyalva Rónay megjegyzi, hogy a éltének”, hiszen szinte állandó halálfélelemtől „régi bölcsek” nevetést megvető, elutasító nézete szenved. Nem képes önmegtagadásra és áldozat„kivételként áll, de általánosan igaztalan”. A nevetés hozatalra. Az életösztön elfajulásának másik, ugyanis „általánosan” jótékony hatású: „megrázva nem ritka faja: „az élet kicsinlése”, azaz az élet testünket az emésztést és az egészséget hihetetlenül vakmerő kockáztatása. Ez akár őrült szenvedéllyé előmozdítja”. Orvostörténészként ismét megemel- is fajulhat, s „ekkor öngyilkosságot szül”. Az önjük kalapunkat Rónay előtt: még azt is tudja, hogy gyilkosság mindig kislelkűség eredménye-e? – a nevetésben nagy szerepet játszó rekeszizom idege, teszi fel bölcsészként a kérdést Rónay. Érdemes a „rekeszideg” (nervus phrenicus) „a negyedik agy- idézni válaszát, amely alaposan eltér a korában idegből származik”. elfogadott nézettől: „Én azt hiszem, az élet olly „A remény előérzete a jövendő örömnek” – defi- kincs, mellyet könnyedén, igencsak őrült vethet niálja Rónay a következő erőfeszítő indulatot. el magától; de ha ki ezt józan ésszel teszi, mit Ugyanakkor arra is figyelmeztet, hogy „a remény számtalan példák tanusítnak, akkor csak rendkínem más: mint egy buborék”, és nincsen olyan vüli erőfejtés, s iszonyú lélekcsata eredménye lebölcs, aki pontosan megmondaná, mikor pattanik het.” Ugyanakkor hozzáteszi e lélektani magya-

rázathoz: „erkölcsileg mindig vétkes maradand: mert az ember nem korlátlan ura életének”.

Az önfenntartás ösztöne közvetve az egészség fenntartására is vonatkozik. Életünk s egészségünk fenntartásához viszont ételre és italra van szükségünk. „De ha valahol, itt leggyöngébb az ember… vannak sokan, kik az éh- vagy italkór zsarnok uralma alatt” nyögnek. Magyarán: sok ember szeret enni, inni. Az ilyen embernél a tápszer célja nem az élet fenntartása, hanem „kéj-, gyönyörélvezet” – még szélsőségesebben fogalmazva – „rabja gyomrának”. Az „éhkór” fajtái a torkosság és a falánkság, az elsőnél inkább az étel minősége, az utóbbinál csak a mennyisége számít. Sajnos – jegyzi meg Rónay – e kór terjedéséhez a sajtó is hozzájárul: „napjainkban valódi szakácskönyvkór uralg”. (S e kór tart napjainkban is: nincs olyan tv-csatorna, mely legalább egyszer napjában ne adna valamilyen „főzőcskés” műsort!). Hasonló a helyzet az „italkórral” is, mely „szeszes, kábító nedvekkel némítja el az ész szavát”. Formái a részegeskedés, dorbézolás és a korhelység. (Az alkoholizmus, alkoholista szavak csak 1850 után jelennek majd meg, előbb a szak-, majd a köznyelvben is).

Az élet fenntartására bizonyos anyagi javak birtoklása is szükséges. E birtokvágy is elfajulhat, és szenvedéllyé, fösvénységgé alakulhat. A fösvénynél felcserélődik az eszköz és a cél: a fösvény csak gyűjt, halmoz, anélkül, hogy azokat használná is, vagyis „nélkülöz a bőség közepette”. Amíg tehát az irigy embere szomszédja, a fösvény „önzsiradékán soványodik”. A fösvénység nemei a szűkmarkúság, a zsugoriság és a fukarság. Ellentéte a fösvénységnek a pazarlás/fecsérlés. Rónay azonban arra is figyelmeztet, hogy nem ritka e két véglet előfordulása egyugyanazon embernél: „az egyik kéz kapar, a másik pazar”.

A nemi vagy nemző ösztönnek kettős célja van: „faját szaporítani s gyönyört élvezni”, s ez utóbbi mindig a kéj és fájdalom keveréke. Gond akkor van, ha kiirthatatlan szenvedéllyé, bujasággá fajul. „E szenvedélyt az ember soha el nem hagyja; hanem a szenvedély vesz búcsút, de csak ott, hol az életerőt végkép felemészté…”. A szülők és nevelők legszentebb kötelessége ezért „a nemi ösztön korai kifejlését gátolni”.

A harmadik „állati” ösztön a „társasulási” (társulási) ösztön ritkán fajul szenvedéllyé, ám maga a társas élet „legtermékenyebb anyja minden szenvedélynek”. A társas élettől Rónay megkülönbözteti a „társadalmi” életet. Így fejti ki véleményét: amíg az ember a természet fia, a veleszületett szabadság a legfőbb kincse, és irtózik a társadalmi élettől. Szabadságát csak akkor hajlandó feladni, ha „nagyobb erő szolgasággal fenyegeti”. Így alakul ki a társadalmi élet, amely annál tökéletesebb, minél több „ésszerű szabadságot” egyesíthet az egyesek sérthetetlenségével az egésznek boldogságával. Az ésszerű szabadság „tovább nem lép, többet nem kíván, mint ami a társadalmi élet céljával összefér – ez a fő feladata a politikának”. A szabadságvágy azonban nem hamvad el, csak szunynyad az emberi szívben, és minél szűkebb határok közé szorítják, annál hamarább fajul szenvedéllyé, azaz szabadságkórrá. A szabadságkór pedig a legtúlzóbb szélsőségekre képes – „szavaim igazolásául egy példát hozok fel: a francia forradalmat”. (folytatjuk) • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Húsvét 5. vasárnapja

VASÁRNAP ról ra

Zolcer György gyszer egy turista kolostorba látogatott.

Elbeszélgetett egy ottani szerzetessel, akit megkért, hogy mutassa meg neki a celláját, a szobáját, mert nagyon kíváncsi volt, hogyan is néz ki egy szerzetesi cella. Mikor belépett a szobába, elcsodálkozott, mert szinte teljesen üres volt. Meg is kérdezte: - Hát a bútorai hol vannak? Mire a szerzetes: - És az ön bútorai? – Az enyéim?

Hisz én csak átutazóban vagyok itt. – Én is – felelte a szerzetes. – A mennybe tartok, csak egy kis időt töltök itt a földön.

Igaz, vagy sem? Ki tudja. De elgondolkodtató.

Tény, hogy mi, keresztények mind, itt a világban élünk, mégis azt valljuk: zarándokok vagyunk. Valljuk, hogy életcélunk nem földi, hogy mennyei vágy vezérel minket. Ahogyan Nagy Szent Gergely pápa tanítja: „Gyulladjanak fel vágyaink a mennyeiek szeretetére; aki így szeret, az már az ég felé menetel.” Egy Krisztus utáni második századból származó levélből ezzel kapcsolatban egészen magasztos dolgokat hallhatunk magunkról, pontosabban az első keresztényekről: „Saját szülőhazájukban úgy élnek, mint jövevények; mindenben részt vesznek, mint polgárok; mindent eltűrnek, mint idegenek; minden idegen táj a hazájuk, és minden haza idegen föld nekik.”

Mennyire igaz volt ez azokra a keresztényekre, akik az első századokban éltek. De vajon igaz ez ránk is? Ha a körülöttünk élő hitetlenek írnának rólunk jellemzést, ugyanezt írnák? Nem inkább éppen az ellenkezője igaz mindennek?

Hisz annyiszor foggal-körömmel ragaszkodunk földi dolgainkhoz, kapcsolatainkhoz, tulajdonunkhoz. Annyit fáradozunk, hogy berendezzük házunkat, életünket, mintha örökké itt terveznénk élni.

Annyira odafigyelünk, hogy gyermekeink minden földi jót megkapjanak. S minél több mindenünk van, annál jobban nyugtalanít, hogy azt el ne veszítsük. Nem távolodtunk el az első- igazán „krisztusi”, ke-

E

resztény testvéreink életvitelétől? „Ne nyugtalankodjék szívetek!” – szól a mai evangélium.

Hát hogy ne nyugtalankodnánk, mikor annyi veszély, baj fenyegeti a ... Mit? Mit fenyeget? Igen, mindazt, amit itt és ide gyűjtöttünk. Azt megeszi a rozsda, megrágja a moly. De Jéus azt üzeni: „Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higygyetek!” Ez az igazán fontos. S ha ez megvan, akkor semmi fontosat nem tudnak tőlünk elvenni. Így lehet bennünk az a nyugalom, amelyre Istenünk int. Ha tényleg ott van előttünk az életcél, s azt tapasztaljuk, hogy jó irányba tartunk, akkor valóban nincs okunk nyugtalankodni.

Az imádság, a gyakori, rendszeres imádság, szentségi élet az a megtartó és éltető erő, amely újra és újra a végső célt jeleníti meg, eleveníti fel.

Ezért olyan fontos, és ezért nélkülözhetetlen (mégha sokszor nem is érezzük szükségét) az ima az életünkben, hogy az örök élet szemszögéből nézzünk a saját életünkre. „Ne nyugtalankodjék szívetek!

Atyám házában sok hely van.”

Ez a mi fő célunk, hogy oda jussunk. Az igazi és legfőbb „igénye” egy kereszténynek nem lehet más, csak az Isten.

Ezért a lényeg és legfontosabb, hogy az Isten országát elnyerjük. Ne hagyjuk magunkat semilyen más irányba eltéríteni. Ugyancsak a Nagy Szent tanít: „Azokat, akik az égi haza örömét keresik, ne tartóztassa fel semmiféle akadály: hiszen ha egyszer valaki egy kitűzött cél felé tart, akkor e törekvéstől az út nehézségei már nem tántoríthatják el. De csábító kellemességek se térítsenek el bennünket, hiszen igazán oktalan az a vándor, aki egyszerre elfelejti, hogy hová is készült, mihelyt útján egy szép virágos rétet megpillant.”

Sose felejtsük, hogy hová is készülünk, hogy hová is indultunk el. Az Atya házában sok hely van, s a helyek készen állnak. Az utat pedig már ismerjük – járjuk is végig!

• HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA • 2014. MÁJUS 18.

Olvasmány az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 6, 1-7) Azokban a napokban, amikor a tanítványok száma már megnövekedett, zúgolódás támadt a görögök közt a zsidók ellen, hogy a mindennapi alamizsnaosztáskor az ő özvegyeiket háttérbe szorítják. Ezért a Tizenkettő összehívta a tanítványokat, és így szóltak hozzájuk: „Nem volna rendjén, hogy elhanyagoljuk Isten igéjét, s az asztal szolgálatát lássuk el.

Szemeljetek hát ki magatok közül, testvérek, hét jó hírben álló, Lélekkel eltelt bölcs férfit, akiket megbízhatunk ezzel a feladattal. Mi pedig majd az imádságnak és az ige szolgálatának szenteljük magunkat.”

Tetszett a javaslat az egész közösségnek, és kiválasztották Istvánt, ezt a hittel és Szentlélekkel eltelt férfit, aztán Fülöpöt és Prohóruszt, Nikánort és Timont, Parmenászt és Miklóst, az antióchiai prozelitát.

Az apostolok elé állították őket, azok pedig imádkoztak felettük, és rájuk tették kezüket. És az Isten igéje tovább terjedt, úgy-

hogy a tanítványok száma igen megnőtt Jeruzsálemben. Még a papok közül is tömegesen hódoltak meg a hitnek.

lett; a botlás köve és a botrány sziklája. Elbotlanak benne, mert nem fogadták el hittel a tanítást, amelyre meghívást kaptak. Ti azonban választott Válaszos zsoltár nép, királyi papság, (Zsolt 32, 1-2. 4-5. szent nemzet, tulajdo18-19) nul lefoglalt nép vagyVálasz: Kegyes sze- tok, hogy annak dimed legyen rajtunk, csőségét hirdessétek, tebenned van bizodal- aki a sötétségből megmunk. hívott benneteket az ô Vagy: Alleluja, alle- csodálatos világossáluja, alleluja. gára.

Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek. De mostantól fogva ismeritek őt, és látjátok.”

Fülöp megjegyezte: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!” Jézus így válaszolt: „Már olyan régóta veletek vagyok, és nem isSzentlecke Evangélium mersz engem, Fülöp?

Szent Péter Szent János Aki engem lát, az látapostol első könyvéből ja az Atyát is. Hogyan leveléből ( Jn 10, 1-10) mondhatod hát: Mu(1 Pét 2, 4-9) Abban az időben tasd meg nekünk az Szeretteim! Menje- Jézus így szólt tanítAtyát? Nem hiszed tek az Úrhoz, az élő ványaihoz: talán, hogy én az sziklához, amelyet az „Ne nyugtalankod- Atyában vagyok s az emberek ugyan elvejék a szívetek! HigyAtya énbennem? A tettek, de Isten kivágyetek az Istenben, és szavakat, amelyeket lasztott, és felmagasz- bennem is higgyetek. hozzátok intézek, talt. Mint élő kövek, Atyám házában sok nem magamtól monépüljetek fel rá lelki hely van. Ha nem így dom, és a tetteket is házzá, szent papsággá, lenne, mondtam volAtyám cselekszi, aki hogy Istennek tetsző na-e: Elmegyek és he- bennem van. Higgyélelki áldozatokat hoz- lyet készítek nektek? tek el, hogy én az zatok Jézus Krisztus Ha majd elmegyek és Atyában vagyok, és az által. Ezért mondja az helyet készítek nektek, Atya énbennem. Ha Írás: Íme, Sionban ki- ismét eljövök, és ma- másért nem, legalább választott, becses gammal viszlek titea tetteimért higgyészegletkövet helyezek ket, hogy ti is ott letek! el, és nem vall szégyetek, ahol én vaBizony, bizony gyent, aki hisz benne. gyok. Hiszen ismerimondom nektek: Aki Nektek tehát ő, mivel tek az utat oda, ahova hisz bennem, ugyanhisztek benne, a dién megyek!” azokat a tetteket fogja csőségetekre válik. A Ekkor Tamás így végbevinni, amelyeket hitetlenekre azonban szólt: „Uram, mi nem én cselekszem, sőt ez vonatkozik: A kő, tudjuk, hogy hova még nagyobbakat is amelyet az építők elmégy; hogyan ismer- tehet azoknál, mert én vetettek, szegletkővé hetnénk hát az utat?” az Atyához megyek.”

Liturgikus naptár Május 18.

HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA (I. János pápa, Alexandra, Erik) Énekrend: H 227; 145; 157(5) ÉE 143; 210; 201 Május 19. Hétfő.

Köznap (Celesztin pápa, Orbán, Ivó, Iván, Milán) Miseolvasmányok: ApCsel 14,5-18; Zsolt 113b,14. 15-16; Jn 14,21-26 Válaszos zsoltár: Ne nekünk add, Urunk, a dicsőséget, hanem a te nevednek. Énekrend: H 102; 157; 274 ÉE 124; 201; 361 Május 20. Kedd.

Köznap (Sienai Bernardin, Bernát) Miseolvasmányok: ApCsel 14,19-28; Zsolt 144,10-13ab 21; Jn 14,27-31a Válaszos zsoltár: A te barátaid, Uram, ismertessék meg országod dicsőségét. Énekrend: H 87; 142; 113 ÉE 100; 168; 182(3)

Május 21. Szerda.

Köznap (Konstantin, Bobola András) Miseolvasmányok: ApCsel 15,1-6; Zsolt 121,1-2.

3-4a 4b-5; Jn 15,1-8 Válaszos zsoltár: Isten házába indulunk, örömtől dobban a szívünk. Énekrend: H 92; 135A; 432 ÉE 116; 173; 197 Május 22. Csütörtök.

Köznap (Rita, Júlia, Emil) Miseolvasmányok: ApCsel 15,7-21; Zsolt 95,1-3.

10; Jn 15,9-11 Válaszos zsoltár: Hirdessétek minden népnek, mondjátok el az Úr csodás tetteit. Énekrend: H 86; 144; 157 ÉE 112; 184; 201 Május 23. Péntek.

Köznap (Boldog Apor Vilmos, Dezső, Renáta) ApCsel 15,22-31; Zsolt 56,8-9.

10-12; Jn 15,12-17 Válaszos zsoltár: Hadd magasztaljalak, Uram, minden nép között.

Énekrend: H 85; 155; 153(3) ÉE 101; 133; 132 Május 24. Szombat.

Köznap (Szűz Mária, keresztények segítsége, Eszter, Eliza, LeriniVince) Miseolvasmányok: ApCsel 16,1-10; Zsolt 99,2. 3.

5; Jn 15,18-21 Válaszos zsoltár: Örvendezzünk Isten előtt, az egész föld őt dicsérje. Énekrend: H Gl 174; 135A; 263 ÉE 229; 173; 217 Május 25.

HÚSVÉT 6. VASÁRNAPJA (Tiszteletreméltó Szent Béda, Szent VII.Gergely, Orbán pápa, Pazzi Mária Magdolna) Miseolvasmányok: ApCsel 8,5-8; Zsolt 65, 1-3a. 45. 6-7a. 16 és 20; 1Pét 3,15-18; Jn 14,15-21 Válaszos zsoltár: Minden föld Istent dicsérje! Énekrend: H 89; Gl 520-152; 97 ÉE 111; 163-189; 125

LELKI TÁPLÁLÉK

Tegyétek a jót!

Az okosságról (2.)

O

nem találta meg – ez az ember okos, de még nem boldog. S a harmadik csoportba az olyan embert sorolja, aki anélkül él, hogy keresné Istent – ez az ember ostoba és egyben boldogtalan is. Ki ne szeretne közülünk boldog lenni?! Akkor hát válasszunk okosan! Mert ahogy Kempis Tamás írja egyik művében: az ember, ha nem keresi az Istent, sokkal nagyobb kárt okoz magának, mint összes ellensége okozhat neki.

Az okosság képessé tesz a dolgokat Isten fényében látnunk. Így tudunk a konkrét helyzetben jól dönteni, jó eszközt választani célunk eléréséhez. Ez az erény Isten világossága értelmünk számára. S hogy milyen fontos az életben éppen ez a világosság, nagyon szépen rámutat az emeritus pápa, XVI. Benedek, abban a rövid beszédében, amit 2010 májusában tett portugáliai látogatása alkalmával mondott Lisszabonban, a nunciatúra előtt este összegyűlt fiataloknak: „Köszönöm örömteli tanúságtételeteket, amelyet az örökké ifjú Krisztusnak ajánlotok, és szereteteteket, melyet most a késő estében az Ő szegény Helyettese iránt kinyilvánítotok. (...) Igen nagy öröm számomra, hogy csatlakozhatom a fatimai zarándokok sokaságához Jácinta és Ferenc boldoggá avatásának tizedik évfordulóján. Ők a Szűzanya segítségével megtanulták látni Isten világosságát a szívük mélyén, és imádni Istent az életükben. A Szűzanya nyerje el számotokra ugyanezt a kegyelmet és oltalmazzon titeket!“ Tanuljunk mi is okosan: Égi Édesanyánk segítségével lássuk meg Isten világosságát szívünkben, s ebben a fényben szemléljük minden dolgunkat.

Vezess engem, édes Fényesség mindig előbbre, át a sötétségen. Fekete az éjszaka, messze van a ház: Te vezess engem mindig előbbre! Irányítsd lépteimet! – ily módon fohászkodott ehhez a Világossághoz Boldog John Henry Newman bíboros. Okos dolog nekünk is az Istenre hagyatkozás biztonságában keresni konkrét dolgaink megoldását, s így haladni lépésről lépésre mindig közelebb Hozzá.

HÉT

ről re

öbb mint kétezer évvel Jézus Krisztus születése után, egy teljesen új helyzet előtt állunk, szembesülnünk kell a ténnyel, hogy a világ, melyben élünk, óriási változásokon megy keresztül: a szellem, a gondolatok, az ideák globálizációjának világában élünk. Ma az Egyház számára is érvényes, ami a cégekre és a fákra: „Vagy növekszik, vagy meghal!”. Bár Jézus Krisztus szavai szerint még a gonosz lélek hatalma sem tud erőt venni egyházunkon, mégis érezzük, ha nem vagyunk képesek dinamikusan fejlődő, az eszmények mellett kiálló egyházat

egyház éltetőivé, hiszen valamennyien Jézus Krisztus eszközei vagyunk. Nem vagyunk egyedül.

Más kérdés az, mi lesz az egyes emberből, személyiségből, az egyes népcsoportokból. Mi személy szerint elveszhetünk. Egész népek tűnhetnek el, vagy elveszthetik katolikus keresztény hitüket.

Ezért bízzunk teljesen Jézus Krisztusban. Ő a megváltónk. Teljesítsük parancsát: Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet… (Mt 28, 19-20).

De hogyan lehet meggyőzni kortársainkat? Csak a legjobb gondolatokkal, példaadással. Ha

építeni, mi magunk gátoljuk annak növekedését, és tesszük kockára megmaradását.

Vannak optimistán gondolkodók, akik azt mondják, hogy a gazdasági globálizáció ellen több módon is lehet védekezni: például védővám által. A szellemi globálizáció ellen azonban nincs védelem. Ami a legvonzóbb, azt fogják elfogadni az emberek. A gondolatok globalizációjában mindenki azt a tant fogja magáénak tartani, ami számára a legkènyelmesebb, legmegfelelőbb, s így rövid időn belül igen messzire kerül a keresztény eszmerendszertől, melyben a szabadosságnak nics helye!

Bár az Egyház egyetemes, univerzális, mégsem szabad utat adnunk, épp az egyetemességre hivatkozva, a kereszténységgel homlokegyenest ellenkező eszmék terjedésének, egyházunk mindennapjaiba való beépülésének. Ezért valamennyien felelősséggel tartozunk. Így válunk az

tudunk egészséges alternatívát kínálni a minket körülvevő szellemi káosszal szemben - rámutatva Krisztusra mint egyedüli értékre. Úgy, hogy bátrak és szentek leszünk! Pontosan erről beszélt II. János Pál pápa a Novo millenio ineunte című apostoli levelében: Duc in altum! (Evezz a mélyre), és rámutatott az életszentség fontosságára. Az életszentség nem utópia: lehetséges.

Ezt megmutatja a szentek élete.

Ezért olyan fontosak a szentek: rámutatnak Isten dicsőségére, közvetítők Isten és a többi ember között. Jó példát, tanácsot adnak tanításaikkal. Midegyiktől tanulhatunk valamit.

Egyházunk méltó munkatársaivá csak úgy válhatunk, ha a szentek példáján bátorodva életünkkel teszünk tanúságot az egyetlen igaz értékről, Jézus Krisztusről, aki egyedül képes az értékek összevisszaságában rendet tenni.

T

Molnár Tamás kosan választani – feladat, amit egy életen át tanulunk, leginkább e választás gyakorlásával.

Helyes ítélőképességet kívánó választásról van szó, amely segítségével tudatosan haladunk célunk felé. A különbségtétel képességét is jelenti, mégpedig életünk konkrét dolgainak mérlegelésekor: mi az, ami közelebb visz Istenhez, s mi az, ami tőle eltávolít. Mindezt az okosság segítségével, ami segít a konkrét jó megtételében, a céltudatos előrehaladásban, az elsődleges és legfontosabb haladásunkban is: életünk zarándokútján az Isten felé.

Egy az okosság: Isten gyermeke vagyok-e?

Tudatos választással, gyermeki bizalommal törődöm-e azzal, hogy röpke életem minősége mindig kedvesebb legyen Isten szemében? Valami ilyen kérdéseket ébreszt bennünk Sík Sándor Cinege c. verse: Kertünk bokrán cinege, cinege. / Szobámba behallik éneke. / Asztalom mellett olvasok, / Asztalomon könyvek, hírlapok. / Értelek, pajtás, cinege, cinege! / Azt fütyörészed: „Minek-e?

Minek-e? / Tisztes a munkád, szereted, szereted, / Az ágyad fejénél feszület, feszület, / Nem elég ennyi? Mire több? Mire több? / A többire hékám fütyülök, fütyülök!“ / Igazad van, pajtás, cinege, cinege, / Egy fütty az ember élete. / Egy pici fütty az életem, / Elég az gondnak, hogy szép legyen! / Elég az gondnak, hogy jó legyek. / Mindenkinek, amíg lehetek. / Mire nekem bánnom, - igaz-e! - / Bolond-e más vagy gonosz-e? / Ember öröme, panasza / Úgyis az Úristen igaza. / Feneketlen a világ feneke, / Igaz-e, pajtás, cinege, cinege!/ Egy az igazság, kicsikém, / Egy az okosság, tudom én, tudom én: / Vagyok-e Isten gyereke, / Mint te kicsi testvér, cinege, cinege.

Okos választás mindent megtenni azért, hogy az istengyermekség öröme töltse el életünket. Pascal szerint háromféle ember él a világban, mégpedig az olyan ember, aki Istent szolgálja – gondolatmenete szerint ez az ember okos és boldog. Aztán van olyan ember, aki keresi Istent, mert még

Érték(meg)őrzés

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

SZENT PÁPÁK

„Egy szent mindenekelőtt felhívás…”

XXIII. János szentté avatása alkalmából beszélgetett a Zenit hírügynökség Marco Roncalli történészszel, a XXIII. János Alapítvány elnökével, a pápa ükunokaöccsével. A személyes hangvételű interjú az eddig ismert képet új árnyalatokkal egészíti ki.

Giovanni XXIII – Angelo Giuseppe Roncalli: Una Vita Nella Storia (XXIII. János – Angelo Giuseppe Roncalli: Egy élet a történelemben) című könyvét és XXIII. János levelezésének két kiemelkedően fontos gyűjteményét (Loris Francesco Capovillával, magántitkárral 1933-től kezdőden 1962-ig, valamint Giuseppe De Luca közeli baráttal folytatott levelezés) megjelentető Marco Roncalli családi érintettsége révén is XXIII. János pápa legfontosabb biográfusainak egyike.

Egy szent mindenekelőtt felhívás, kérdés – idézte Marco Roncalli Xavier Léon-Dufour jezsuitát arról elmélkedve, mit jelent a család számára a szentté avatott családtag.

Roncalli a szent előd életrajzírójaként azt tekinti feladatának, hogy árnyalja, gazdagítsa a pápáról alkotott képet. Mindenekelőtt azt hangsúlyozza, hogy Roncalli látszólagos egyszerűsége mögött nagyfokú komplexitás rejlik. Gondolkodásának összetettségére mutat rá 10 éves titkári munkája

mint XXIII. János lelki naplója és a csaknem egy életen át vezetett más naplói. A folyamatosan megjelenő új dokumentációnak köszönhetően egyre jobban betekinthetünk ebbe a példaértékű, Istenbe vetett sziklaszilárd hittel, az emberbe vetett ösztönös bizalommal élt életbe.

Gyerekként a családtagok – főként Giuseppe nagyapja, a pápa fiatalabb testvére – elbeszéléseiből alkothatott képet János pápa jóságáról, csendben Giacomo Maria Radini Tedeschi püs- gyakorolt irgalmasságáról. Az unokapök mellett, valamint vatikáni diplomataként végzett tevékenysége Bulgáriában, Törökországban, Görögországban és Franciaországban.

Az unokaöcs szerint kevéssé ismert XXIII. János széles műveltsége, egyháztörténeti és történelmi jártassága.

Ugyancsak rejtettek a pápa szolidaritási gesztusai, a bátorsága és a jövőt felmérni tudó pillantása, melyek mentén a későbbi, gyakran naivnak ítélt döntéseit hozta. Az egyháztörténész biográfus szerint a pápa bizonyos életszakaszait nagyobb mélységgel kellene feldolgozni, így például szeminarista és kezdő papi éveit, de levelezése, az I. világháború idején mon- öcs a naplók közvetítésében megtadott beszédei is bemutatásra várnak. pasztalta, milyen mély, meghatározó Ugyanakkor rámutatott arra is, mi- és töretlen vágy töltötte el János pápát lyen fontos forrásokhoz nyúlhatunk az életszentségre való törekvésben. az életút feldolgozásában. Olyan Erről számos naplóbejegyzés tanúsanyagok is rendelkezésünkre állnak, kodik – idézi fel Roncalli. Arra keres-

te a választ, mi az a lényegi feladat, amit a szentté válás útján fel kell vállalni. Törekvése az életszentségre azonban derűs volt, de egyben csendes, semmiképpen sem nyomasztó és könyörtelen. Nem mások utánzása volt a célja, hanem annak megvalósítása, ami számára a lehetséges. Egyszer, már pápaként, így ír: Mióta mindenki Szentatyának nevez, mintha ez lenne az elsődleges titulusom, tudom, hogy valóban azzá kell és azzá akarok válni.

Eltöltötte a világ sorsáért érzett aggodalom, ahogy egyik naplóbejegyzésében olvashatjuk: „Sokszor előfordul, hogy felriadok éjszaka, a világot sújtó problémákon töprengek, és azt mondom magamban: beszélnem kell erről a pápával.

Aztán másnap felébredek, és rájövök, hogy én vagyok a pápa.” Istennel és Isten dolgaival tökéletes egységben kívánt élni. Ez az élet összetett, gazdag és spirituális volt. Mindennapjait olyan istenkapcsolatban élte, melyben megvolt az imában való közösség Istennel, de megtalálta őt a munkában is.

Magyar Kurír/Remény

Örömteli találkozások II. János Pál pápával II. János Pál pápa és XXIII. János pápa szentté avatása kapcsán Márfi Gyula veszprémi érsek közzé tette a lengyel pápára való visszaemlékezését a Veszprémi főegyházmegye honlapján. A főpásztor írását a Magyar Kurír nyomán, teljes egészében közöljük.

Amellett, hogy számos filmet, összeállítást, beszámolót láttam II. János Pál pápáról, megadatott nekem, hogy tizenkétszer koncelebrálhattam vele (ebből kétszer szűkebb körben), étkezhettem saját asztalánál, egyszer jelenlétében tarthattam egy nagyjából hatperces referendumot, egyszer pedig mintegy hét percig négyszemközt beszélgethettem vele. A vele való találkozások mind mély nyomot hagytak a lelkemben. E rövid megemlékezés keretében azonban csak néhányat emelek ki.

1991. augusztus 19-én a szentatya eljött Szombathelyre is, Szent Márton szülővárosába, ahol én akkoriban püspöki irodaigazgató voltam. Egy viszonylag szűk stáb készítette elő a nagy eseményt, és bizony néha nagyon elfáradtunk. Ám amikor a pápa gépe leszállt a szombathelyi repülőtéren, egyszerre minden megváltozott.

Olyan légkör lett úrrá rajtunk, amelyben minden fáradtság el• HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA • 2014. MÁJUS 18.

szállt. Valamiféle szent megrendültség, áhítat és soha nem tapasztalt öröm hatotta át mindannyiunk szívét. Ez az érzés még a katonák és a rendőrök lelkét is megérintette. Utóbbiak ámultak azon, hogy itt van ötvenezer ember, és még egy igazi koccanás sem történt, mindenki türelmes és udvarias volt, mindenki mindenkinek segíteni akart.

Ekkor fogtam először kezet a szentatyával. Rám nézett, megkérdezte, ki vagyok, és kijelentette: „A te munkád jelentős szolgálat.”

1996-ban már segédpüspökként Győrött és a franciaországi

Reimsben csodálhattam meg, hogy az öregedő pápa milyen hihetetlenül népszerű a fiatalok körében is.

Ez az élményem 1997-ben Párizsban tetőződött, az ifjúsági világtalálkozón.

1999 októberében együtt ebédeltem vele a Vatikánban egy nagyon előkelő csoport tagjaként. A társaságban ott volt a párizsi és a brüsszeli bíboros érsek, sőt Hans Kolvenbach személyében a jezsuita rend akkori generálisa is. Őket ismerte a pápa, néhányunkat azonban még nem. Amikor bemutatkoztam, mint „Márfi Gyula veszprémi érsek Magyarországról”, a Szentatya azonnal hozzátette: „és Mindszenty bíboros utóda…” Hát ekkor lettem én is hirtelen valaki az asztaltársaságban.

Lenyűgöző volt a memóriája. Amikor bemutatták neki az egyik osztálytársamat: „ein Priester aus der Diözese Steinamanger”, megint gondolkozás nélkül válaszolt: „Szombathely…”

Egy német csatornán láttam egy összefoglalót egy kanadai látogatásáról. Úgy emlékszem, az ottawai fiatalokat üdvözölte „öreg pápaként”. „A pápa fiatal, a pápa fiatal…” – ez volt a fiatalok sokszor megismételt válasza. Majd azt kezdték el kórusban zengeni: „Szeretünk téged, János Pál, szeretünk téged, János Pál!” Mondhatnék-e szebbet magam és egyházmegyém papjai, hívei nevében, mint ugyanezt: „Szerettünk és szeretünk téged, János Pál!”

Fotó: ujember.katolikus.hu, internet

FOHÁSZ

Büntetés, vagy próbatétel?

Régebben gyakrabban találkoztam az alábbi történet főszereplőjével, akit nevezzünk egyszerűen Istvánnak.

Falun született, négyen voltak testvérek. Apjuk egyszerű mezei munkás volt a földműves-szövetkezetben, de munka után többet tartózkodott a kocsmában, mint otthon. Anyjuk a szőlészetben dolgozott. A gyerekeknek nem csak az otthoni, de a mezei munkákba is be kellett segíteniük. Istvánnak nemigen futotta idejéből a tanulásra, bár szeretett iskolába járni. Kitanulta a mezőgazdasági gépjavító szakmát. Helyben, a szövetkezet gépjavító műhelyében kapott munkát. Gyerekkorában, sőt még mint szakmunkástanuló is, gyakran ministrált a vasárnapi szentmiséken, talán azért is, mert jól jött az a kis apró, amit a ministrálásért kapott. Akkoriban, mint a tizenévesek többsége, hétvégeken kikapcsolódásként el-eljárt a SZISZ (Szocialista Ifjúsági Szövetség – a szerző megjegyzése) által fenntartott ifjúsági klubba, szívesen bekapcsolódott a kulturális műsorokba, és töbi társához hasonlóan, belépett a SZISZ-be is.

Akkortájt a SZISZ-tagság jó ajánlólevél volt a katonaságnál is, ahol Istvánt példás magaviselete miatt néhány hónap múlva beválasztották az alakulat ifjúsági szervezetének vezetőségébe. Onnan egyenes út vezetett a párttagjelöltséghez. Amikor két év után leszerelt, ott folytatta, ahol abbahagyta, vagyis a javítóműhelyben, de már mint párttag. Részben ennek, ám inkább szakmai rátermettségének köszönhette, hogy rövid két év után kinevezték műhelyfőnöknek. Közben a közeli kisváros mezőgazdasági szakközépiskolájának esti tagozatát látogatta, hogy szakérettségit szerezzen.

Az érettségi megszerzése után a szomszéd faluból nősült, felesége szintén a szövetkezetben dolgozott bérfejtőként. Amikor megszületett az első kislányuk, István már gépesítői munkakörben dolgozott a szövetkezet egyik telephelyén. Időközben beválasztották a szövetkezet üzemi pártszervezetének vezetőségébe, ami akkoriban komoly pozíciót jelentett. A pártszervezet vezetősége javasolta őt, a fiatal kádert, a jó szakembert, hogy levelező tagozaton végezze el a mezőgazdasági főiskola gépészmérnöki karát. Túl azon, hogy pártfeladatul kapta, érdekelte is őt a dolog. Időközben megszületett a másik lányuk is. Istvánt még a főiskolai tanulmányai alatt megválasztották a szövetkezet főgépesítőjének. Annak ellenére, hogy harmincas éveinek közepére elsősorban munkabírásának,

szorgalmának, szakértelmének köszönhetően a gazdaság meghatározó emberévé vált, nem szállt fejébe a dicsőség, nem felejette el, honnan indult, és pozíciójánál fogva is igyekezett a hozzá fordulók segítségére lenni.

Azt viszont a családtagjain kívül szinte senki sem tudta Istvánról, hogy két lányát titokban megkereszteltette, megbérmáltatta, és ha nem is minden vasárnap, de a jelesebb egyházi ünnepeken a lakóhelyétől távolabbi városba jártak templomba. Falujában a templom javítására nyilvánosan ugyan nem adakozhatott, azonban az anyósa által küldött nagyobb pénzösszegeket e célra.

István kálváriája a rendszerváltást követő hetekben, hónapokban kezdődött. Lelki megkönnyebbüléssel töltötte el az egypártrendszer összeomlása, környezetében a vezető beosztású párttagtársai egyik napról a másikra visszaadták pártkönyvüket, egyszeriben „nagy demokratákká“ váltak. István azonban még hetekig tétovázott kilépési szándékának meghozatalával, és nem is annyira meggyőződésből, mint inkább, úgymond, illendőségből maradt még a pártban, hogy ne mondhassák róla, patkányként menekül a süllyedő hajóról. Ennek ellenére vette magának a bátorságot, és 89 karácsonyán családjával együtt részt vett az éjféli misén. Másnap, nagykarácsony napján, aztán István-napkor és újévkor is elmentek a templomba. Rövid idő alatt volt is ám csúnya visszhangja templomlátogatásuknak. „Köpönyegforgatók!“ „Eddig a pártgyűlésre jártak, most már jó a templom is!“ „Szégyelljék magukat!“ Az ilyen és hasonló beszólások érzékenyen érintették, és elbizonytalanítottákIstvánt és családját olyannyira, hogy egy ideig a közeli kisvárosba jártak vasárnapoként szentmisére.

István felesége már hónapokkal korábban rákbetegségben szenvedett, és a rendszerváltást követő év tavaszán meghalt. Hetekkel azt megelőzően rendezték lelki dolgaikat a helyi plébánossal, aki arra buzdította őket, nyugodt lelkiismerettel járjanak templomba. Annak ellenére, hogy István feleségén egyre jobban kezdett elhatalmasodni a betegség, amíg csak bírta erővel, minden vasárnap elment férjével és két lányukkal a vasárnapi szentmisére.

Szeretett felesége halála után a falu templomba járó „megmondó“ asszonyai ahelyett, hogy együtt éreztek volna vele és családjával, lépten-nyomon arról beszéltek, no, lám, „megverte őket az Isten“. Amikor pedagógiai végzettségű idősebb lánya belépett az egyik szerzetesrendbe, azt suttogták István háta mögött, hogy „most meg egyházi vonalon akar magának karriert csinálni, bezzeg most már jó neki az Isten!“.

Nemrégiben, évek múltán újra találkoztam Istvánnal. Megtörtnek látszott.

- Biztosan hallottad, hogy tavaly autóbalesetben meghalt az egyetlen unokám – mondta –, aztán így folytatta: – Azóta sem tudom feldolgozni magamban ezt a szörnyű tragédiát! De a lányomék sem! És talán amit még ennél is nehezebben tudok elviselni, az pedig az, hogy a faluban megint szóbeszéd tárgya lettem. Visszahallottam, hogy azt beszélik rólam, „lám, megint megverte őt az Isten“. Milyen szörnyű ezt hívő, keresztény emberek szájából hallani! Én ezt nem Isten büntetésének, hanem Isten próbatételének tartom, a kettő között nagy különbség van! Te egyike vagy azoknak, akik jól tudják, sohasem fordultam el Istentől, és tényleg őszintén sajnálom, hogy annak idején ifjonti tapasztalatlanságom miatt beléptem a kommunista pártba, aminek következtében évekig nem mertem megvallani nyilvánosan is hitemet. Feltétel nélkül elfogadom Isten próbatételét, iránta való hűségem bizonyítására.

Beszélgettünk még egy kis ideig hitről, vallásról, de nekem minduntalan egy olvasmányélményem motoszkált a fejemben, aminek a lényegét el is mondtam Istvánnak. Hazaérvén első dolgom volt, hogy utánanézzek az idézetnek, amelyet most megosztok, mindannyiunk okulására, épülésére: „A nyelv kicsiny tag ugyan, de mérhetetlen nagy bajokat idézhet elő. Ezért már a természet is biztos őrizetbe vette: a szájüreg börtönében él, a fogak védőrácsa állja útját, az ajkak zárják el a külvilágtól.“ (Plutarkhosz nyomán)

A hét imája Szeretni valakit...

Szeretni valakit azt jelenti, hogy mindig reménykedem benne.

Attól a pillanattól kezdve, amikor megítéltük, korlátoztuk iránta bizalmunkat, egyenlővé tettük és azonosítottuk azzal, amit tudunk róla, és felhagytunk azzal, hogy szeressük.

Éppen emiatt aztán már nem is lesz képes jobbá és nagyobbá válni, hiszen bezártuk őt.

Minden jót kell feltételeznünk a másikról, és mernünk kell a szeretetnek lenni ebben a világban, amely már képtelen szeretni.

Charles de Foucauld • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

OLVASÓINK ÍRJÁK

Egymásért vagyunk

Levelet kaptunk Remény

A mi (rész)családfánk Meleg Mária írása (Remény, 2014/13) megerősítette bennem azt a hitet, hogy az elődeinkre való emlékezés utat mutat számunkra a jövő felé. Követendő példájukból erőt meríthetünk a földi élet nehézségeinek leküzdéséhez, s megtalálhatjuk a boldog öröklét felé vezető utat is.

Feleségemmel, amikor nyugdíjasok lettünk, úgy döntöttünk, hogy mivel nagyon időigényes és nehéz munka, s a feltételeink sem adottak hozzá, nem a családunk gyökereit fogjuk felkutatni, hanem az általunk ismert elődeinkről (ük-, déd- és nagyszüleinkről), a rokoni kötelékek szálaival összefont részcsaládfát állítunk össze. Célunk az volt, hogy gyermekeink a temetőben még általunk gondozott sírokban nyugvó elődeik földi életét megismerjék. A feldolgozásunkból - és ehhez kapcsolódó beszélgetésekből - tudták meg, hogy elődei(n)k egyszerű, templomba járó római katolikus, magyar emberek voltak, mindennapi kenyerüket kétkezi munkával keresték. Nem szégyellik, hogy béres és községi pásztor is volt köztük.

Feldolgozásunk nem volt hiábavaló, mert a szülői háztól (saját családjukkal) távol élő gyermekeink, amikor meglátogatnak, gyakran kimennek a temetőbe is, s elődeik sírjára virágot visznek.

Budai Ernő

Közös szertartások Közösen végezték a nagyheti szertartásokat, valamint a húsvétvasárnapi és -hétfői szentmisét a radi Szentháromság-plébániatemplomban Böőr Roland helyi plébános és fr. Bogdan Adamczyk, az imregi minorita kolostor házfőnöke, aki a radi keresztény ifjúság által előadott nagypénteki passióban Jézus szerepében is bemutatkozott. Bogdan atya nemcsak az említett napokon tette tiszteletét a radiak között. Az Isteni Irgalmasság ünnepnapján, április 27-én, mint II. János Pál pápa honfitársa is megjelent a plébánia hívei között. Azon a napon, amikor XXIII. János pápával együtt II. János Pál pápa a szentek sorába felvétetett. Szentbeszédeiben a jó és bátor, illetve a családok pápájának is nevezett szentek példamutató, hűséggel és szerénységgel telt életét méltatta. Böőr Rolanddal együtt húsvét misztériumát figyelembe véve buzdított, s vázolta fel egy új élet forrásának a lehetőségét, alkalmat kínálva az átalakulásra, a formálódásra.

Pankovics Miklós

Nem mindennapi élmény részesei lehettek a nagytárkányi plébánia - Bély, Kistárkány, Tiszacsernyő - hívei a nagyszombati szertartás alkalmából. A zsúfolásig megtelt Kisboldogasszonytemplom sötétsége és csendessége tudatosította bennünk, hogy: „Felértünk a hegyre, győztünk.

Ami után a negyven böjti napon át szorongó vágyakozással epekedtünk, ami ádventtől kezdve, mint cél lebegett szemünk előtt, ma megvalósult: a világosság győzedelmeskedett a sötétségen.”

(Dr. Pars Pius, Üdvösség éve) Isten igéjének magyar, olasz és szlovák nyelven való felolvasása érzékeltette bennünk, hogy egymásért vagyunk,

összetartozunk. Az olasz felolvasó Cosimo Annicchiarico, bélyi hitvesével, Kiss Angélával és két gyermekével érkezett hozzánk Grottaglie városából. Angéla mint zenetanárnő, csodálatos hangjával, énektudásával tette magasztosabbá, gazdagabbá az olvasmányokban elhangzottakat, valamint a szentmisét, amit a gyertyafényben úszó körmenet és az elmondott fohászok tettek meghittebbé. Köszönjük Vranai Alfréd plébánosunknak, hogy ilyen formában is hozzásegített minket húsvét misztériumának mélyebb átéléséhez.

Monka Zsuzsa, Bély

A harangszó muzsikája Valamikor réges-régen, amikor még kicsi falumban, Nyékvárkonyban laktam, ha megszólaltak a harangok, nagy buzgalommal hallgattuk hangjukat. Főleg ha a reggeli misére hívtak bennünket, hiszen szívesen mentünk, hogy meghallgassuk Gál esperes úr jóra intő szavait. A templomtól 15 méterre volt az iskola, ahol tanultunk,

• HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA • 2014. MÁJUS 18.

és amikor már hallottuk az éhes pocakunk zenéjét, hát nagyon vártuk a déli harangszó zenéjét is.

Jó erre visszaemlékezni, hiszen akkor még nem volt mindenhol óra, és így tájékozódtak az emberek az idő felől.

Bizony, amikor a harangszót meghallottuk, bárhol lehettünk, a határban vagy a tűzhely mellett, mindig megálltunk egy fohászra. Mindegyik harangszónak megvolt a maga méltósága. Kedves halottainkat is külön lélekharangszóval búcsúztattuk.

Most is mindig nagy öröm számomra, ha megkondul a misére hívó harang, és jelzi, hogy bemutatják a legszentebb áldozatot. Így volt ez április ötödikén is, amikor városunkban ünnepre hívott a harangszó. Közénk jött Haľko püspök atya, aki nagyon szép szentbeszédet mondott, és a helybeli és a meghívott atyákkal együtt két nyelven mutatta be a szentmisét. A hívek is szép számban voltak jelen a templomban. A szentmise után átvonultunk a szépen felújított volt paulánus kolostorba, és a püspök atya megáldotta a karitatív otthonná átalakított épületet.

Bizony nagyon szépek lettek a volt kolostor termei: nagykonyha, játékszoba a gyerekeknek, ruha-, cipő- és játékraktár a rászorulóknak… Az iroda is nagyon jól fel van szerelve. Bízunk benne, hogy mindenki megtalálja benne a testi-lelki nyugalmát. Nagyon szépnek tartom, hogy van a városunkban egy hely, ahol a társadalom peremére jutottak kaphatnak egy jó szót vagy akár egy karéj zsíros kenyeret, egy tál meleg levest, mindezt természetesen a hívek és a szponzorok segítségének köszönhetően, amit már előre is köszönünk.

Márkus Melánia (Melus néni), Somorja Ui. A Remény 15. számában megjelent egy helyesbítés a pozsony-ligetfalui Csemadok által szervezett zarándoklattal kapcsolatos cikkemre.

Ezúton szeretném megköszönni az illetőnek, hogy figyelmesen elolvasta az írásomat, de még nagyobb öröm a számomra az, hogy Pozsonyban mennyi magyar csoport működik, amiről eddig nem is tudtam. Nagyon szépen köszönöm a kritikát, és Isten áldását kérem az írójára.

Kérjük olvasóinkat, hogy – ha csak egy mód van rá – e-mailben, a remeny@remeny.sk címre küldjék be leveleiket és a hozzájuk tartozó képeket a Levelet kaptunk c. rovatunkba.

A villámpostán érkezett írásokat hamarabb közzé tudjuk tenni a Reményben.

MOZAIK

2015-ben Avilai Szent Teréz 500. születésnapját ünnepli Spanyolország Jubileumi évre készülnek a spanyol egyházmegyék Teréz születésének 500. évfordulója alkalmából – jelentette be április 24-én Jesús García Burillo avilai püspök a spanyol kármelita boldoggá avatásának 400. évfordulója alkalmából bemutatott szentmisén. Április 21-én Hit és istentapasztalat témában rendeztek nemzetközi kongresszust Madridban. Ezzel kezdődött meg az Avilai Szent Teréz (1515–1582) boldoggá avatásának 400. évfordulója tiszteletére rendezett emlékhét. A megemlékezés nyitánya volt egyben az október 15-én, a spanyol misztikus és egyháztanító születésének 500. évfordulóján kezdődő Szent Teréz-évnek.

Szent Teréz jubileuma nagy jelentőségű esemény az egész egyház számára.

A spanyol püspöki konferencia és az egész kármelita rend ennek tudatában készíti elő az ünnep programjait. Teréz szülővárosa, Avila szentje életének és munkásságának különböző vetületeit bemutató kiállításokkal és előadásokkal készül az évforduló megünneplésére.

A püspökök ad limina látogatásán februárban meghívták Ferenc pápát Avilába, a Szentatya részvételére nagy

valószínűséggel számíthatnak. Az októberben kezdődő megszentelt élet évében, mely egyben a kármelita rendi család jubileumi éve, Ferenc pápa valóban Spanyolországba készül. A tervek szerint Avila mellett felkeresi Alba de Tormes városát és Santiago de Compostelát. Ferenc pápa mind Szent Ferenchez, mind Avilai Terézhez erős szálakkal kötődik. Többször kifejezte, mennyire nagyra értékeli a kármelita nővér spiritualitását.

Santiagóban, a zarándokok központjában az egyházmegye és a ferences rend 2014–15-re hirdette meg a Szent Ferenc zarándokútja 800. évfordulójának ünnepét. Szent Ferenc egyes források tanúsága szerint egy zarándokcsoporthoz csatlakozva indult el Itáliából Santiagóba, Jakab sírjához.

Teréz 1515. március 28-án született Avilában, és 1533-ban – édesapja akarata ellenére – lépett be a kármelita rendbe. Nagy misztikus volt, aki Keresztes Szent János támogatását élvezve alapjaiban reformálta meg a rendjét: az eredeti, szigorú szabályokhoz visszatérve létrehozta a kármeliták sarutlan ágát.

1582-ben bekövetkezett haláláig tizen-

Műsorajánló

Magyar Katolikus Rádió Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.

Mária Rádió Május 24., szombat 16.00 Szentmise Nagymarosról 20.30 Mária út

hét női és tizenöt férfi kolostort alapított.

1614-ben V. Pál boldoggá, majd 1622-ben XV. Gergely szentté avatta.

VI. Pál 1970-ben Sziénai Szent Katalinnal együtt az egyháztanítók sorába emelte.

Magyar Kurír/R

Május 25., vasárnap 9.00 Szentmise a budapesti Szent Rita-templomból 18.30 Isten jelenlétében. Varga László atya elmélkedése 19.00 Esti mese 22.00 Felvidéki beszélgetés

Duna Tv

Isten jelenlétének gyakorlata „Nem azt kérem, hogy gondolkodjatok Rajta, sem hogy sok gondolatotok legyen, vagy nagy és fennkölt megfontolásokra késztessétek értelmeteket. Nem kérek többet, csak hogy tekintsetek Rá. Hiszen ki akadályoz meg abban, hogy lelki szemeiteket Rá emeljétek – még ha csak időről időre is, ha nem vagytok képesek többre? Ha egyszer képesek vagytok igen csúnya és visszataszító dolgokra gondolni, miért nem tudtok rágondolni a legszebbre, amit csak el lehet képzelni? Ha nem tetszene, engedélyezem, hogy többet ne gondoljatok Rá. Hiszen Jegyesetek soha nem fordítja el szemét rólatok, és ezer rút és utálatos dolgot viselt el, amit Ellene elkövettetek, de még ez sem volt elég Neki, hogy ne nézzen többé rátok. És nektek soknak tűnik, hogy lelki szemeiteket a külső dolgokról elfordítva néha Rá pillantsatok? Nézzétek, hogy nem vár

semmi másra – ahogy a menyasszonynak mondja –, csak hogy rátekintsetek; s amint kívánjátok, mindjárt megtaláljátok Őt. Annyira nagyra becsüli, hogy újra meg újra Reá nézzetek, hogy minden erőfeszítést megtesz érte."

(Avilai Szent Teréz: A tökéletesség útja.

42. fejezet, 3. bekezdés részlet a most készülő fordításból) 2015-re, születésének ötszázadik évfordulójára, a Jel Könyvkiadó megjelenteti Avilai Szent Teréz legfontosabb munkáit. A művek új fordítása, amely a fordítók szándéka szerint mind stílusában, mind szövegében a lehető legszorosabban követi a spanyol eredetit, dr. Sajó Tamás és Templom Kata munkája. Az eddig megjelent kötetek: A belső várkastély, Budapest 2011, Önéletrajz, Budapest 2012

FIGYELEM! Továbbra is várjuk a családi élettel, neveléssel, lelki gondjaikkal, valamint jogi és egészségi problémákkal kapcsolatos kérdéseiket. Ezekre lapunk – pszichológus, orvos és jogász – munkatársaitól részletes választ kapnak Tanácsoló – Testi-lelki egészségünk, illetve Mit mondanak a paragrafusok? című rovatunkban.

Leveleiket a remeny@remeny.sk e-mail címre vagy a Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava postai címre küldjék.

Agapé

Túróval töltött gomba

Hozzávalók (3 adag): 500 g gomba, 250 g félzsíros túró (lágy), 1 csokor kapor, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, 2 nagy tojás, 1 bögre liszt, 1 bögre zsemlemorzsa, olaj, 1 kisebb zellergumó Elkészítése: A lágy túrót beletesszük egy tálba, a kaprot apróra vágjuk, ügyelve, hogy a vastag szárát ne vágjuk bele. Rátesszük a túróra, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, belenyomjuk a fokhagymát, és jól összedolgozzuk villával. Félretesszük, hagyjuk állni.

Alaposan megmossuk a gombát, a szárakat kiszedjük, és a gombafejek belsejében található héjat leszedjük, hogy minél több túró férjen bele. Ezt is enyhén megsózzuk. Ha ezzel ké-

Május 24., szombat 7.40 Élő egyház. Hírek, tudósítások a Kárpát-medence és a nagyvilág vallási eseményeiről 8.10 Isten kezében 11.00 Sírjaik hol domborulnak Május 25., vasárnap 8.05 Nemzeti nagyvizit 8.35 Napok, évek, századok - Tőkéczki László műsora 10.05 Rome Reports - Vatikáni híradó 10.30 Élő világegyház

m1 Május 25., vasárnap 6.25 Magyar gazda 10.05 Kérdések a Bibliában 10.20 Katolikus krónika 11.00 Szentmise közvetítése

szen vagyunk, elkezdhetjük egy kiskanál segítségével beletölteni a túrót, addig formáljuk, míg a teteje teljesen nem simul rá a gombára (ránézésre kb. fasírt kinézetű gombóc legyen).

Ha beletöltöttük az összes túrót, akkor lehet panírozni a szokásos módon (a szárakat is lehet, az is finom). Liszt, tojás, morzsa. Óvatosan kezeljük a gombafejeket, nehogy kicsússzon belőlük a túró.

Megtisztítjuk a zellert, hasábburgonya méretűre vágjuk, és bő olajban aranybarnára sütjük.

Aztán jöhetnek a gombafejek is, túrós oldalukkal lefelé kezdjük sütni. Ha a gomba szépen megsült, akkor meg lehet fordítani, és azt az oldalát is pirulásig sütjük.

Melegen tálaljuk.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

Szólj a Napnak! Szólt a Madár, és hajnal lett a kertben.

Néztem a fölkelő napot s álmomban énekeltem.

(Rónay György: Hajnal)

Gyerektoll

Kedves Gyerekek!

A tornaljai Kazinczy Ferenc Alapiskola IV. A osztályos tanulói közösen elolvasták Móra Ferenc Kincskereső kisködmön című könyvét, melyet aztán illusztráltak – tudtuk meg tanító nénijük, Schwartz Izolda leveléből. Az egyik kislány fogalmazást is írt a könyvről. Az e heti Kuckóban rendhagyó módon most csak a tornaljai gyerekeké a terep! Nézzétek meg ti is a szép rajzokat!

Jutalmul ajándékot is küldünk nekik!

Egy emlékezetes regény

Több könyvet elolvastam már. Jelenleg egy szép regényt olvasunk az osztályommal és a tanító nénik segítségével. A könyvet Móra Ferenc írta, címe Kincskereső kisködmön. Az író szegény parasztcsaládból származik. Regényében gyerekkori élményeit írta le, Gergő személyében. Kistestvérével, anyukájával és apukájával élnek egy malomházban.

Már a regény eleje is nagyon szomorú volt, mivel Gergő testvére meghalt. Később elveszítette édesapját is. Édesapja halála előtt még készített neki egy ködmönt.

Egyedül maradtak édesanyjával. Édesanyja nem tudta ellátni rendesen, ezért a keresztapjához került, ahol szolgálóként bántak vele.

Kedvenc részem, amikor talált egy üveg- Bubloš Tamás darabot, amiről azt hitte, hogy gyémánt.

Ezért el akarta vinni a templomba, hogy Istennek ajándékozza, mert nagyon megsajnálta. De az öreg harangozó nem engedte, ezért elbújt egy öreg padban. Észrevette, hogy a harangozó elaludt, ekkor kisurrant a padból, és a kincset letette az oltár elé. Az ajtóban megijedt a küszöbön ülő békáktól, és visszament a templomba, hogy majd ott megvárja, míg a békák elmennek. El is bóbiskolt, amikor látta, hogy angyalok repülnek, és az Isten ölébe teszik a gyémántot.

Az Úristen pedig eltette az üvegdarabot és mosolygott. Attól a mosolytól szivárványszíne lett az éjszakának. Elmosolyodott az Slíž Krisztián rajzai egész templom.

Ez nagyon szép része a regénynek, mert nem a pénz a fontos, amit az oltár előtt hagytak, hanem az üvegcserép, mert azt egy gyémántszív adta.

Nagyon örülök, hogy az osztályfőnökünk, Kiss Sarolta tanító néni megismertette velünk ezt a szomorú, de szép könyvet. ezáltal is bővíthetjük a szókincsünket. Ajánlani tudom mindenkinek, aki hasznosan szeretné eltölteni a szabadidejét.

Gál Georgina

Bubloš Tamás

Maksi Cintia • HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA • 2014. MÁJUS 18.

Gál Georgina

Holló Réka

Mag Viktória

Szőke András

Vajda Botond Antal Szabolcs rajzai

Megfejtés A 17. számban közölt rejtvény megfejtése: karizma.

A nyertes: Béres Márk, Dobóruszka.

Gratulálunk, az ajándékot postán küldjük!

Sósik Beáta

MOZAIK

Családi majális Még a szemerkélő eső is elállt a görög katolikus egyház és a Szent Lukács Erdei Iskola szervezésében május 3-án megrendezett 6. Családi majális

megnyitójáig. Így kellemes időben köszönthette Tóth Mihály, bodrogszerdahelyi görög katolikus parókus a közel kétszáz résztvevőt, akik a Bodrogköz és Ungvidék különböző településeiről érkeztek ide, hogy újfent kulturált körülmények között szórakozzanak, kellemesen és hasznosan töltsék el a szombat délutánt szeretteikel, barátaik, ismerőseik társaságában. Novák Virág és Tokarcsik Alexandra, bodrogszerdahelyi óvodások édesanyákat köszöntő szavalatát követően szinte mindenki tréfásan, derűsen kapcsolódott be a számára legérdekesebb, legvonzóbb játékokba, vetélkedőkbe, ügyességi versenyekbe.

Akár a szülők gyermekeikkel, vagy külön-külön is bizonyíthattak, hogy aztán együtt örüljenek a közös győzelemnek. Mindemellett most is nagy sikere volt a gálszécsi solymászoknak, a nagytárkányi Lesko Tamás által vezetett íjászbemutatónak, a szentmáriai Tóth Zsolt vezette lovascsapatnak, valamint a nemrégiben alakult, ugyancsak nagytárkányi Arany Tisza néptáncegyüttesnek. A ha-

gyományos bográcsételek és a kemencében sült finomságok pedig nagymamáink kissé feledésbe merült főztjeinek ízét, illatát adták vissza.

A sikeres rendezvényt illetően Tóth Zsuzsanna főszervező érthetően boldogan mondta el: ilyenkor annak örül a legjobban, ha boldog és vidám arcokat lát, ami jelzi, hogy ezt tovább kell folytatni, szem előtt tartva azt, hogy összetarozunk.

Pankovics Miklós

125 éves a Bősi Önkéntes Tűzoltó Testület Tűzzel, vízzel szerencsére nem, a meglepően hideg májusi széllel annál inkább meg kellett küzdeniük a BÖTT fennállásának 125. évét ünneplőknek. Ez azonban nem szegte kedvét a május 3-4-én, a Szent Flórián tiszteletére szervezett rendezvé-

tűzoltóság igazgatója és az Önkéntes Tűzoltóság országos főparancsnoka kiválóra minősítette az összehangolt munkát. Fenes Iván tábornok, Bős polgármestere, üdvözlő beszédében elmondta: a csallóközi tűzoltók és mentős alakulatok bizonyságát adták

alelnöke emelte ki a község önkéntes tűzoltó testületét, mint az önsegélyezés kiemelkedő példáját. Czajlik Jenő dandártábornok, a járási önkéntes tűzoltóság igazgatója erre építve, a gyökerek és a hagyományok megőrzésének fontosságát emelte ki.

A vasárnap a hagyományos zenés felvonulás és a tábori szentmise jegyében zajlott. Miután a járás és a magyarországi testvértelepülések képviselete a Kálváriára vonult, ott ünnepélyesen megkoszorúzták a tűzoltók védőszentjének szobrát.

nyekre látogatóknak. Szombat reggel szirénahang köszöntötte Bős nagyközség lakóit.

A járás hivatásos és önkéntes tűzoltóinak járművei gördültek be egymás után az Amade-kastély udvarára, hogy ott közös, bemutatóval egybekötött taktikai gyakorlatot tartsanak. Miután a falak közt berendezett idősek otthonában rekedteket – az akciót szemlélő kicsik és nagyok megelégedésére – kimentették, és a tüzet sikeresen eloltották, Nagy Béla értékelte a beavatkozást. A járási

annak, hogy a község nagyobb biztonságban tudhatja magát.

A Flórián-ünnep további részére az Amade park területén került sor, tíz önkéntes csapat közti versennyel.

Vendégként a magyarországi Kimle, Enese és Hédervár képviselői is megjelentek.

Köszöntőjében Nagy Béla főparancsnok a bősi önkéntesek múltját és jelenét méltatta. Fenes Iván Isten áldását kérte a tűzoltók további munkájára, majd Berényi József, Nagyszombat Megye közgyűlésének

Ezek után került sor a rangemelések nyilvános kihirdetésére is.

Maga a verseny, kemény küzdelmek után a helyi csapatoknak kedvezett. Első helyen a bősi önkéntesek, a másodikon a bősi „Old Boys” végeztek. Harmadikként kupát érdemeltek a somorjai tűzoltók is.

Zárásként kulturális műsor következett, a kimlei harmonikások, valamint Fodor Bianka és Dóra fellépésével. A közeli Russel-stadionban, a késő estébe nyúló bajnoki labdarúgómérkőzésre került sor.

A szentmise fő celebrálója, Nagy András bényi esperes volt. Szentbeszédében az emmauszi tanítványok példáját vetítette a tűzoltókra. Hiszen ahogy az emmauszi tanítványok is rádöbbentek, hogy menekülni nem érdemes, úgy a tűzzel szembeszállók is a végsőkig kitartanak embertársaik védelmében. A kitartó hit Istenben és embertársban teszi munkájukat hivatássá, életre szóló elkötelezettséggé.

A kétnapos ünneplés térzenével ért véget.

Mészáros Péter

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REJTVÉNY

GONDOLKODÓ

A tanítványok szomorúak, mert Jézus közli velük, hogy elmegy. Csak akkor vigasztalódnak, mikor azt is közli velük, hogy azért megy el, mert helyet akar készíteni számukra az Atya házában. „Aztán újra eljövök és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok“ ‒ mondja nekik. ‒ Jézus következő mondatát megtalálják a vízsz. 1 és függ. 77 számú sorokban.

A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán május 23-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk Ne felejtsék el a pontos postai címüket is megírni!

A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ Vízszintes: 1. A rejtvény első része (a nyíl ir. folyt.); 13. Vagy (kötőszó) - angolul; 14. Pattogó ritmusú menetelési zenedarab; 15. Sok pénzbe kerül; 16. Felsülés; 18. Védelmül épített töltés, gát; 20. Csupaer (!); 21. Vívószőnyeg; 23.

Pál apostol korábbi neve; 25. Forrázott üdítőital; 27.

Görögkeleti szentkép; 29. A Jupiter holdja; 31. Az athéni olimpia (2004) koronglövész bajnoka (Diána); 33. Ahhoz a tárgyhoz hasonló; 36. Azon dolog következtében; 38. ...klub - magyar kereskedelmi tv-csatorna; 39. Germán népcsoport; 41. Sértetlen; 42. Egyiptomi napisten; 43. Indulatból mondott rossz kívánság; 45. (Férfi)öltöny - németül; 47. Megszégyenítő helyzetbe juttat; 49. Cápa fele (!);50. Azonos magánhangzók; 52. D....m ‒ arányokat szemléltető ábrázolás; 54.

Mennyei; 55. Vékony cső testüregek kivizsgálására; 58.

Bolygó (égitest) - régiesen; 60. .... Lumpur ‒ Malajzia fővárosa; 62. Cin; 63. Gyümölcsös; 65. Szilícium és kálium; 67. Osztrák Duna-parti város, legnevezetesebb látnivalója a bencés kolostor; 69. Török, spanyol és

zambiai gépkocsik; 71. Gurtni első fele (!);73. Állati fekhely; 75. Egykor az úttörők köszöntek így; 77.

Mind, minden ‒ németül; 79. Magasztalt; 81. Az Egyesült Nemzetek Szövetségének angol rövidítése; Függőleges: 1. (Szenvedélyes) kedvtelés; 2. Írország autóinak betűjele; 3. Település Somogy megyében; 4. Tanonc; 5.

Csád páros betűi; 6. A Légy csillagkép (Musca) latin rövidítése; 7. Elföldel; 8. Rippl .... József; 9. Néma Tádé (!); 10. Számítógépes rövidítés, jelentése: hiba; 11.

Kartonlapokból álló játékeszköz; 12. Shrek is „ez“; 17.

1961 és 1972 között lezajlott amerikai űrprogram neve; 19. Réz és gallium; 22. A Duna bal oldali mellékfolyója; 24. Fényes selyemszövet; 26. Az olyan kút jelzője, ahol a víz magától tör a felszínre; 28. Hangjegyekkel leír; 30. Ázsiai állam lakója; 32. Hársfa ‒ szlovákul; 34. Csehországi város (š=s); 35. Üledék; 37. A szemérmet durván sértő (ék. hiba); 38. Ilyen a börtönablak; 40. Budapest XIV. kerületének történelmi neve;

44. Indián csónak; 46. Verne Gyula egyik kapitánya; 48. Meglevő ‒ választékosan; 51. Holland „sajtváros“; 53. Orosz repülőtípus; 56. Titokzatos(nak vélt); 57.

Kocka ‒ latinul; 59. Ék segítségével hasította; 61. Isten neve a mohamedánoknál; 64. „A két ...” ( Jókai M.); 66. Jégkunyhó; 68. Kerék ‒ szlovákul; 70. Rénium és túlium; 72. Kreatív a közepén (!); 74. Római 1505; 76. Út, utca ‒ franciául; 77. A rejtvény második, befejező része (a nyíl ir. folyt.); 78. Szent ‒ több idegen nyelvű rövidítése; 80. Gyermeksírás.

Megfejtés A 17. számunkban közölt rejtvény megfejtése: „Aki nem tud szeretni, az mindenek közül a legszerencsétlenebb.”

A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Tóth Ignác, Pozsony.

Gratulálunk!

SOKSZÍNŰ EGYHÁZ „Üzleti angyalok” Olaszországban Olaszországban – ahogy Európa más országaiban is – „üzleti angyalok” (Business Angels) támogatják az induló vállalkozásokat, s reményt adnak a munkanélküli fiataloknak.

Ferenc pápa megválasztása óta gyakran visszatérő téma a gazdasági válság, melynek következtében fiatalok milliói maradnak állás nélkül, és kerülnek bele a kétségbeesés és kilátástalanság örvényébe,

amely sok esetben a droghoz, alkoholhoz és még annál is mélyebbre vezeti őket.

Olaszországban 100 fiatalból 42 nem talál munkát. Ferenc pápa szüntelenül bátorítja a fiatalokat, hogy ne adják föl a reményt, és felszólította a politikusokat és üzletembereket, hogy teremtsenek állásokat és általuk jövőt az új nemzedék számára. És ezen a ponton lépnek be a képbe az angyalok. „A Business Angels olyan embereket takar, akik tőkét fektetnek új vállalkozásokba és szakmai szempontból is segítséget nyújtanak.” Luigi Capello és néhány barátja 2007-ben alapította az Italian Angels for Growth (Olasz Angyalok a Fejlődésért)

• HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA • 2014. MÁJUS 18.

céget, hogy kezdő vállalkozásoknak segítsenek az indulásnál. A friss, innovatív cégekben is nagy lehetőségeket látnak.

Capello szerint a gazdasági válságban rendkívül fontos, hogy az állásukat elvesztő, de magasan képzett szakemberek ismét foglalkoztatva legyenek.

Saját felelősségét és szerepét abban látja, hogy ezeket az embereket összehozza egymással. „Ha nincs munkád, az nem azt jelenti, hogy nem vagy elég jó.

Csak annyit jelent: a munkahelynek, ahol dolgoztál, nehézségei adódtak” – mondja.

Magyar Kurír

APRAJA-NAGYJA Fizetett hirdetések

„Uram Te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek Téged.”

AKCIÓ

Tisztelettel és szeretettel köszöntjük 65. születésnapja alkalmából lelkiatyánkat,

SZENT RITA imakönyv

KÖSZÖNTŐ

Hálás szívvel és szeretettel köszöntjük

Mons. ThDr HAĽKO JÓZSEF püspök atyát, CSUTORA ISTVÁN plébánost. születésének 50. évfordulója alkalmából, megEz alkalomból szívből kívánunk jó egészséget, köszönve gondoskodását és rendkívüli lelki veze- erőt és a jó Isten bőséges áldását. tését.

Kérjük a jó Istent, hogy árassza rá bőséges álHálával és szeretettel a peredi hívek dását és kegyelmét, hogy hivatását töretlenül, jó egészségben folytathassa Isten mind nagyobb diMEGEMLÉKEZÉS csőségére és az egész Anyaszentegyház javára. „Kérünk Urunk, add, hogy elhunyt szerettünk, Köszönettel a pozsonyi magyar hívek akit a földi életben szent szolgálattal kitüntettél, a mennyei dicsőségben mindörökre örvendezzék, Áldd meg Szűzanyánk Krisztus Urunk által.” drága jó lelkiatyánkat, hallgasd meg érte hozzád esendő imánkat!

Május 14-én lesz egy éve, hogy főtisztelendő Áldd meg bölcs gondolatait, melyekkel hirdeti Szent Fiad igéit BORBÉLY PÉTER lelkiatya visszaadta lelkét s elülteti a szívekben a szeretet magvait!

Teremtőjének.

Szerényen, emlékét szívünkben őrizve és soha Születésnapja alkalmából tisztelettel és szere- el nem múló szeretettel emlékezünk halálának eltettel köszöntjük lelkiatyánkat, ső évfordulóján.

Szűz Mária, papok édesanyja, könyörögj érette!

KRIŽAN MARIÁNT, ki május 17-én ünnepli ezt a szép napot. KíváA gyászoló család nunk számára testi-lelki egészséget és sok tiszta örömöt életében. „Újra feléledt a tavak világa, hűvös borzolja a víz tetejét.” (Nagy Mihály) Ezt kívánják ipolyszakállosi, (Kamenár Gabriella felvétele) lontói, szetei, béli és pásztói hívei

Ez a könyv úgy állítja elénk a XV. század tanúságtevő szentjének, Casciai Szent Ritának az életét, hogy mi magunk is igazságban és szeretetben kibontakozva akarjuk megélni boldog napjainkat és személyes siralomvölgyeinket. Ára: 3,98 Eur helyett 2,48 Eur

Könyvrendelés: Cím: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 0948/057 508 E-mail: office@remeny.sk

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Hidd, amit

Érsekújvári nyári lelkigyakorlat Lelkivezető: Sr. Regina M. Collins nővér

énekelsz Albán József „Aki szeret, az énekel, aki énekel, az kétszeresen imádkozik” (Szent Ágoston) „Feltámadtam, és újból veled vagyok, alleluja.

Reám tetted a kezedet, alleluja, alleluja.”

Szentlélek, az Isten ereje

Budapest Sportaréna, 2014. május 24.

24 órás dicsőítés május 23-án 21 órától

Időpont: 2014. július 16–20.

Helyszín: Szakközépiskola, Nyitrai út 61. Érsekújvár Ahol jelentkezni lehet: Občianske združenie IGNIS, Bočná 52., 940 71 Nové Zámky a 0911 33 21 25 telefonszámon naponta 18 és 20 óra között vagy az ignispt@gmail.com e-mail címen.

Jelentkezési határidő: június 15.

(ÉE 545.)

Legtöbb énekünkben olyan módon szólítjuk meg az Istent, hogy csak mi beszélünk. Elmondjuk, miért örülünk, mit kérünk, hogyan nyomasztanak a vétkeink, vagy épp hivatkozunk az Ő jóságára. Ritkán „kap szót” maga az Úr. Ebben a húsvéti kezdőénekben viszont Krisztus kezdi a párbeszédet. Amikor énekeljük, olyanok lehetünk, azt érezhetjük, amit talán az asszonyok

Ez az a nap! 2014

Mindenkit sok szeretettel várnak!

Zenekarok, tanúságtételek, konferencia A kicsiket vidám gyerekprogrammal várják www.ezazanap.hu info@ezazanap.hu A Felvidékről a Crux együttes autóbuszt indít a rendezvényre: info@cruxegyuttes.sk

Keresztelési és elsőáldozási emléklapok

kedvezményes áron Az emléklapok ára: 4,50 € helyett 3,30 € Az emlékkönyv ára: 2,60 € helyett 1,95 € Kis, képeslap alakú emléklap ára: 1,87 € helyett 1,50 € Kis keresztelési emléklap ára: 1,87 € helyett 1,50 € Fehér gyertyavédő ára: 0,30 €

húsvét hajnalán a sírnál. Személyesen Krisztus közli a jó hírt, s ami még fontosabb lehet, személyesen nekem mondja: „Feltámadtam! És újból veled vagyok!” Kell-e ennél erősebb biztatás, jár-e ennél komolyabb örömhír?! Velem van. Nemcsak úgy „egyszerűen” feltámadt, hogy bizonyítsa isteni hatalmát, nemcsak arról tudósít, hogy legyőzte a halált, hanem rögtön a következményeket is mondja Jézus: azért támadtam fel, hogy újból veled legyek…! Mert veled akarok lenni, nem hagylak már soha magadra, élek, hogy saját isteni életem megosszam a te emberi léteddel!

S bár a folytatás többek szerint a feltámadott Fiú dicsőítő szózata az Atyához – Reám tetted a kezedet –, úgy gondolom, lehet merszünk ezt is önmagunkra vonatkoztatni. Reám tette a kezét: lefoglalt magának a Feltámadott! Kezet rá! – mondjuk, ha megegyeztünk valamiben. Most mintha maga az Istenfiú mondaná nekem: kezet rá(d): enyém vagy… Tovább is gondolhatjuk, mit jelent ez: rád tettem a szögekkel átvert kezemet, hogy tartsalak, hordozzalak, óvjalak. Rád tettem a kezemet, a kenyérszaporító, vakgyógyító, csodákat tevő kezemet, hogy erőt árasszak beléd és megnyugtassalak. Énekeljük, imádkozzuk el magunkban most az éneket, és döbbenjünk rá: nagyon gazdagok vagyunk!

Ajándék elsőáldozásra

Kis Glória imakönyv 3,28 € helyett 2,46 €

Színes hitvilág (kifestő) 2,50 € helyett 1,87 €

Cincogi felfedezi a jóságot 2,10 € helyett 1,10 €

Megrendelhető: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava, tel.: 0948/057 508, e-mail: office@remeny.sk – A könyveket utánvéttel küldjük!

• HÚSVÉT 5. VASÁRNAPJA • 2014. MÁJUS 18.