Remeny 2014 38 szept 3

„Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.” (Máté 9,9-13)

38. szám

REMÉNY XXV. évfolyam

2014. szeptember 21. – Évközi 25. vasárnap

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,50 Eur

Bízva az ima erejében

5 7 9

Néhány héttel ezelőtt – az iraki Moszul érsekének, Amel Shamon Nonának a tanúsága szerint – radikális iszlamisták ledöntötték a sokak által látogatott Szeplőtelen Szűz Mária-templom tornyáról Mária szobrát. Ez a tett a jéghegy csúcsa, hiszen nemcsak a szobrokat támadják, hanem az élő keresztényeket és közösségeiket is. Az érsek szerint „genocídiumról van szó, a terroristák betörtek a keresztények házaiba, kirabolták és menekülésre kényszerítették őket, … tragikus választás elé állítva az üldözötteket: iszlám hitre térnek vagy elmenekülnek”.

A Mária-szobor elleni támadás nem akadályozhatja meg a Hétfájdalmú Szűzhöz intézett imákat: járjon közben azokért, akiknek menekülniük kell, hogy megmentsék puszta életüket. Ő már mindezen keresztülment, hét fájdalma és áldozatos szeretettel viselt szenvedésének teljessége fényként világít mindazoknak, akiknek újra menekülniük kell. Mint „Szeplőtelenül Fogantatott”, Szűz Mária tökéletesen tiszta szeretetben éli át fájdalmait. Hiszen a megosztott szenvedés mértéke egyenes arányban áll a szenvedő személy, a Fia iránti szeretet mértékével, akinek születését az Isten által küldött Gábriel angyal adta hírül. Mint „Kegyelemmel Teljes”, fájdalmát Isten jelenlétének állandó megélésében éli meg, abban a reményben, amely az Arkangyalnak a szavaiból fakad, aki Jézusról, mint a

Horvát „ékkövek” Szakítás Gyerekmosoly

„Magasságos Fiáról” beszél. A „kegyelem teljessége” nyilvánul meg abban a hitben, ahogy a Keresztrefeszítettre tekint, aki egyúttal a „Magasságos Fia”. Mint „az Úr szolgálóleánya”, az isteni akaratnak való tevékeny odaadásban éli meg fájdalmát, a szeretetteljes szolgálat szellemében, „mélyen elgondolkodva szívében”. „Kérjük Szűz Mária közbenjárását” – szól a Szentatya, Ferenc pápa felhívása -, „ő, aki hittel kísérte Fiát a Kálváriára, segítsen nekünk, hogy kövessük Jézust, és kiegyensúlyozottan, szeretettel vigyük keresztjét… a fájdalmakkal teli Szűz elsősorban azok támasza, akik életük legnehezebb helyzeteiben vannak.”

A főváros, Pozsony, egyik legnehezebb történelmi helyzetében, hetven évvel ezelőtt drámai módon hangzott el egy ima: 1945. március 23-án, pénteken, a Szent Márton-dómban, a Hétfájdalmú Szűz szobra előtt maga a polgármester, Štefan Ravasz kérte Szűz Mária közbenjárását. A Mária-oltár előtt térdelve, meghatott hangon kérte a város megmentését a háború szörnyűségeitől, bűnbánóan elismerve a vétkeket, amelyek Isten büntetését vonják maguk után, elmondva a felajánló imát. Ígéretet tett, hogy a lakosok tisztelni fogják a Hétfájdalmú Szűzanyát…

Mi maradt mára ezekből az ígéretekből…?

A sasvári (Šaštín) bazilika. Idén, a Fájdalmas Szűzanya évében, május 1-jén került sor a magyar hívek zarándoklatára.

Szeptember 15-én volt a kegyhelyen a szlovák nemzeti zarándoklat.

EZ TÖRTÉNT

Fenséges elmúlás A szeptemberi bágyadt napsütésben itt-ott már az elmúlás gondolatára fókuszálunk. Az őszi természet mesébe illő színkavalkádja ellenére is felidézi bennünk földi létünk átmeneti jellegét.

Természetesnek vesszük, hogy arcunk őrzi az idő nyomát. Minden kis ránc a sajátunk: valamennyi mosoly és könny térképet rajzolt ránk. Ezek vagyunk, Istentől kaptuk ajándékba ezt a képmást. Ám belülről megviccel az idő: gyermekkorunk karnyújtásnyira, bennünk él még a kamasz lázadása, a kora felnőttkor korlátlan álmai, és az első csalódások terhét is mintha csak éppen most tették volna a vállunkra… Közben egy láthatatlan kéz féltőn simogatja meg a fejünk: „Csak így tovább!” Úgy érezzük, előre nézve frissek maradhatunk, csak a múltba kacsintgatva válik jelentőssé életkorunk. Egyébként lelkünk kisgyermekként, kamaszként és ifjúként vágyakozik, tervez, örvend s álmodik tovább, amíg lehet, mert még nem telt le a küldetés... A napról napra szaporodó ráncaink a megküzdött emberi méltóság nemességét tükrözik. Az öregek fenséges, nyugodt szépségét csak kevesen tudják meglátni - szögezi le egyik írásában Weöres Sándor.

Napjainkban egyre inkább érzékelhető a fiatalság-kultusz: nem egy helyzetben szinte bántóan szembetűnő az idősebb korosztály diszkriminációja. Az állásinterjúkon például automatikusan háttérbe szorulnak az érettebb korúak, noha értékes munka- és élettapasztalattal bírnak, és helyt tudnának állni az egyes munkahelyeken. A média is azt sugallja: maradj fiatal!

A napi sajtóban nemrég egy olyan „pihent agyú” emberről lehetett olvasni, ki naponta lefotózza saját arcát, hogy az öregedési folyamatáról egykor egy szenzációs, fotókkal spékelt könyvet adhasson ki. Ám öregedésünk maradjon szent belső titok!

Kívülre látszó jelei csak életkorunk maszkját adják ránk. A belső történéseket, az érési stádiumokat csupán magunk érezzük, s megnyugtató, hogy mindezt Valaki számon tartja, felügyeli. Ő sohasem hagy magunkra, akkor sem, ha erőnk egykor majd látványosan megfogyatkozik, s ezért esetleg igazságtalan megvetés ér.

Az ifjúság helyénvaló és üdvös támogatása, érvényesülési lehetőségeik biztosítása nem jelentheti egyúttal az egyéb korosztályok elnyomását. Mindenkinek ajánlott, sőt, szinte kötelessége gondoskodni saját testi-lelki egészségéről, és amíg csak képes rá, fiatalosnak maradni, de mindezeket a folyamatokat Isten tartja a kezében: nem csupán rajtunk múlik, hogy minden életkorban „szépek” és energikusak tudunk-e maradni. A belső szépségért (ami pedig szintén kívülre veti sugarait) érdemes megküzdeni – ez Istentől ránk szabott feladat. Aki belülről a jóságtól épül, annak idősebb korban is kisugárzása lesz, ezt pedig a szerető szívűek veszik majd észre.

Az elmúlás érzékelése teszi értékessé a jelen pillanatait, ennélfogva mégis örülni lehet az őszi napsütésnek, melynek sugaraiban melengetve arcunkat megérezzük, hogy Isten minden életkorban és helyzetben vigyáz ránk.

ANTWERPEN

LATIN-AMERIKA

Ferenc pápa Amazónia megmentéséért A Szentatya üzenetet küldött a Pánamazóniai Egyházi Hálózat (REPAM) megnyitóülésére, amelyet a brazil püspöki konferencia és a Latin-Amerikai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CELAM) szervezett a fővárosban szeptember 9. és 12. között. A találkozó témája: Pán-Amazónia: a Föld tüdeje. A kezdeményezés célja, hogy megerősítse számos egyházi szervezet elkötelezettségét, és koordinálja tevékenységüket, amelyet az Amazonas-medence védelmében – de egy hatalmas területen szétszórva, elszigetelten – végeznek. Az üzenetet Ferenc pápa Pedro Ricardo Barreto Jimeno érseknek, a CELAM Igazságosság és Béke Bizottsága elnökének címezte.

A pápa örömének ad hangot, hogy felhívását elfogadva létrehozták ezt az innovatív hálózatot, amely az amazóniai ökológiai kérdésekkel foglalkozik. A Szentatya 2013. július 27-én Rio de Janeiróban a brazil püspökökhöz szólva határozott felhívást fogalmazott meg a teremtett világ tisztelete és védelme érdekében. Isten az emberre bízta azt, de nem azért, hogy mértéktelenül kihasználja, hanem hogy kertként kezelje. Az Amazónia jelentette lelkipásztori kihívással kapcsolatban a pápa köszönetet mond a helyi egyház tevékenységéért, s egyúttal további állhatatos erőfeszítésekre biztat.

A pápa hangsúlyozza: együtt, összefogva kell ezzel a kissé kaotikus helyzettel szem-

REMÉNY katolikus hetilap Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

benézni, így a közös fellépés „a szolidaritás karavánjává, szent zarándoklattá” alakulhat át, és megtapasztalhatjuk benne a valódi testvériséget. Így a nagyobb kommunikációs lehetőségek a találkozás és az egymás közötti szolidaritás alkalmaivá válhatnak.

Kilépni önmagunkból, hogy egységet alkossunk másokkal, jót tesz – idézte az Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítást.

A pápa sok sikert kíván az új kezdeményezéshez. Emlékeztet, hogy a világháló legyen mindig emberséggel teli hely, ne csak zsinórok, hanem valódi emberek hálója.

Nem elég a digitális utakon járni, szükség van arra is, hogy a kapcsolat valódi találkozássá váljon. Nem élhetünk egyedül, magunkba zárva. Szükségünk van arra, hogy szeressünk, hogy szeretve legyünk, hogy gyengédséget kapjunk. A keresztény tanúságtétel csak így érhet el a létezés peremvidékeire az internetes hálónak köszönhetően. Lehetővé teszi, hogy a keresztény kovász megtermékenyítse és előrelépésre ösztönözze az amazóniai élő kultúrákat és értékeiket.

Végül a pápa annak a reményének ad hangot, hogy a Pán-amazóniai Egyházi Hálózat hozzájárul az emberek és a népek közötti megértés és szolidaritás lehetőségeinek kiterjesztéséhez.

Magyar Kurír

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

Nincs szent háború!

A világ vallási vezetői békefelhívást tettek közzé a Szent Egyed közösség 28. nemzetközi találkozójának végén. A „Vallások és kultúrák párbeszédben egymással” elnevezéssel megrendezett háromnapos összejövetel szeptember 9-én zárult.

A résztvevők egységesen szólaltak föl a háború ellen, és valamennyien a párbeszédet és az imádságot nevezték meg az erőszak legyőzése egyedüli eszközeként. Száz évvel az első világégés után ismét háború zajlik az európai földrészen, másutt pedig felborította az évezredes együttélést, nagy szenvedést idézve elő. Antwerpenben a világvallások közösen kiáltottak: soha többé háborút! „Meghallgattuk a menekülők millióinak imáját, akik azt kérik, hogy ne haljanak éhen, szomjan vagy olyan betegségekben, amelyeket másutt gyógyítani lehet. A szegények méltóságot kérnek, a népek és a világ peremén élők igazságosságot” – írják üzenetükben a vallási vezetők. A jelenlegi tehát a döntés és nem a belenyugvás pillanata szerintük, mivel a beletörődés és a megosztottság meggyengítették a vallási közösségeket, a politikát és a nemzetközi intézményeket. A vallások tegyék föl maguknak a kérdést, hogy beleestek-e a konfliktus logikájának csapdájába, miközben szívet és lelket adhatnának a béke keresésének, amely minden nép közös sorsa.

Az antwerpeni találkozón a vallási vezetők elkötelezték magukat, hogy felelősséget vállalnak a békéért most, amikor már csak kevesen álmodnak róla. Emlékeztettek rá, hogy nincs szent háború, hogy a másik kiirtása Isten nevében mindig istenkáromlás, és csak szörnyűséget, terrort jelent. Amikor elvakít minket a gyűlölet, eltávolodunk a tiszta vallástól, és leromboljuk azt a vallást, amelyet elvileg védelmezni akarunk – hangsúlyozták. Meg kell védeni a más vallású testvéreink életét, dolgoznunk kell a világ jövőjéért, mert a háború nagy oktalanság, és a béke túlságosan komoly dolog ahhoz, hogy csak néhány emberre hagyjuk azt. A háborút a békével lehet legyőzni. Azt kockáztatjuk, hogy csak a romok és gyűlölet maradnak.

A vallási vezetők felhívásuk végén a fiatalokhoz fordultak: ne hagyják magukat megtéveszteni a szomorú realizmus által, amely szerint a párbeszédre és az imádságra nincs szükség. Imádság és párbeszéd nélkül ugyanis a világ megfullad, és a háborúval minden elvész.

Magyar Kurír

Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel: Blahóné Kamenár Gabriella, kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat, Jilemnického 4., 90301 Senec IČO: 00678066

• ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP • 2014. SZEPTEMBER 21.

Felelős kiadó: Mons. Szakál László A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 (hétfőn és csütörtökön) Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk

Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg.

EZ TÖRTÉNT KOLON

KŐKESZI

Szent István ereklyéjének fogadása

Imadélután papi és szerzetesi hivatásokért

Bonifác pápa 1400-ban búcsújáró hellyé nyilvánította a koloni Szent István királytemplomot, az esemény valószínűleg ereklye átadásával járt. Ezt igazolják az idei régészeti kutatások: a régi templom belső falán a vako-

lat alól kibontották azt a „lyukat”, melyben az ereklye volt elhelyezve. A viharos évszázadok alatt ez az értékes pápai ajándék elveszett, talán a törökök semmisítették meg. Tény, hogy a koloni hívek csak néhány éve ismerhették meg a pápai rendelet létezését és tartalmát, amikor 2004-ben a Szent István-napi búcsún táblát avattak ennek emlékére.

614 évvel Bonifác pápa rendelete után megismétlődött az egyháztörténelmi esemény. Szent István király ereklyéjét fogadták nemcsak a koloni hívek, hanem Zobor-vidék magyarsága, sőt a községből és a régióból elszármazottak közül is többen hazajöttek erre a méltóságteljes ünnepre.

A plébánia előtt, a Papdombon volt a gyülekező, innen indult a körmenet, elöl a ministránsok a kereszttel, majd következtek a zenészek, a hagyományőrző csoportok, több egyházi méltóság kíséretében Márk atya az ereklyével és az ünneplő hívek.

A Zobor Hangja Vegyeskar Csáki Antal vezénylésével Kodály Zoltán: Himnusz Szent István királyhoz című művével fogadta az ereklyés körmenetet.

Az ünnepi szentmise főcelebránsa Haľko József pozsonyi segédpüspök volt. Ďurčo Zoltán, a Nyitrai egyházmegye magyar híveinek püspöki helynöke, Licskó Bálint esperes Pog-

rányból, Jozef Švejdík plébános Gímesről s Kolon szülötte, Obonya Gyula nyugalmazott plébános konccelebráltak.

Márk atya a koloni Szent István-legendával kezdte a szentmisét, Haľko József püspök prédikációja a Szent Jobbról szólt, az adományokat népviseletbe öltözött koloni, nagykéri és pogrányi gyerekek, fiatalok és felnőttek vitték. A szentmise kántora Brath László volt, az egyetemes – Zobor-vidéki könyörgéseket Gyepes Alfréd alsóbodoki kántor kísérte.

Az ünnepi szentmise a pápai és a nemzeti himnusszal végződött. Ezt követően az ereklyét a régi bejáraton keresztül bevitték a templomba, ahol először Haľko József püspök és a többi lelkipásztor csókolta meg, majd a hívek közül sokan.

Márk atya a Szent István-ereklye megszerzésével méltó rangra emelte a koloni Szent István-napi búcsút. Elsősorban neki köszönhető, hogy távol a ringlispílek zajától, a templom évszázados falai körül áhítattal és elérzékenyülve énekelhették több százan a magyar szenteket dicsőítő énekeket, megérinthették, megcsókolhatták Szent István király ereklyéjét, melyet Erdő Péter bíboros úr közbenjárására fogadhattak Kolonban. Márk atya véglegesen elhelyezte a templomban az ereklyét, ahol minden hónap 20-án várja Zobor-vidék magyar híveit, hogy erőt meríthessenek hitben és magyarságtudatban Szent István királytól.

A Bórosban, a Makovecz amfiteátrumban a hagyományőrzők műsora, frissítő volt a ráadás és zárás.

Végezetül: e falvakból voltak hagyományőrző csoportok, ill. hagyományőrző viseletben: Kolon, Lédec, Gímes, Zsére, Csitár, Alsóbodok, Nyitrageszte, Pográny, Csehi, Nagycétény, Nagykér. És a zenészekről sem szabad megfeledkezni: Balkó Ferenc, Gál Jaroslav, Maga György, Macho Rudolf és Tóth Attila.

Balkó Gábor

SZENTMÁRIA

Ima a békéért Szűz Mária, a Világ Királynője napján, augusztus 22-én, a szentmáriai Béke Királynőjetemplomban együtt imádkoztak a hívek saját környezetük békéjéért és a világbékéért, az Irakban, Szíriában, Nigériában, valamint a világ különböző helyein meggyilkolt, otthonukból elüldözött keresztényekért.

A napjainkban aktuális témát érintően fejtette ki gondolatait dr. Sallai László, a floridai Ave Maria katolikus egyetem professzora Máriáról szóló elmélkedésében és az ezt követő, Rebres Mihály, királyhelmeci plébános által celebrált szentmise prédikációjában Bogdan Adamczyk OFM. Conv., az imregi minorita kolostor vezetője is. Az esemény rangját emelte a templomról elnevezett Béke Királynője főoltárkép és az új kenyér megáldása.

Panam

1994 szeptemberében indult útjára egy nemes célért való imatalálkozó, Herdics György c. apát kezdeményezésével az egyik Ipoly menti egyházközségben – Alsószemeréden. Mottója ez volt: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés.” Papok és hívők, bízva az ima erejében, komolyan vették a felszólítást, útra keltek azért, hogy együtt ünnepeljenek, imádkozzanak, hogy az Úr küldjön munkásokat aratásába. Imában, ájtatosságban, lelki megújulásban egységet alkotott a pásztor és a nyáj.

Az idők folyamán egyre több plébánia társult a rendezvényhez, majd az Ipoly mentéről továbbterjedt a Garam mentére, Mátyusföldre és a Csallóközbe is. Időközben néhány plébánia elmaradt, ugyanakkor újak kapcsolódtak be az imatalálkozóba. Később az imadélutánok évenkénti fordulóján, szeptember első csütörtökjén Kőkeszi vette át a találkozók megrendezését.

A 20. évforduló alkalmával, szeptember 4-én, Kőkesziben ismét megvalósult az imadélután, abban a formában, ahogy az 20 éve történt. Parák József püspöki helynök, esperes, az imatalálkozó szervezője elmondta, hogy az imádság a legjobb eszköz a paphiány leküzdésére. Kifejezte, hogy a 20 év alatt mindig voltak buzgó és kitartóan imádkozó emberek, akik konkrét cselekedeteikkel mutatták meg hitüket, és nem akadályozói, hanem előmozdítói voltak a jónak és a szépnek. A n e m e s szándékok előtt pedig előbbutóbb kitárulnak a közömbös szívek is.

Az imadélután programja P a r á k László, balonyi esperesplébános katekézis jellegű előadásával kezdődött, amelyben kifejtette az egyházi rend szépségét és szolgálatjellegét, ahol a pap mint szolga, Krisztusnak, a Főnek megbízásából teljesíti a tanítói, kormányzói és megszentelői feladatot. A jelen levő hívek részvétele azt bizonyítja, hogy érdemes közös imatalálkozókat szervezni egy meghatározott céllal.

A lelki program szentségimádással folytatódott, amelyben Parák József esperes imádkozott a papi hivatásokért és a családokért, ami a hivatások melegágya. Imáiba foglalta a plébániája területén élő híveket, a helyi közösségéből kiinduló diakónust, valamint az új kispapot.

Ezután a fiatalok programja következett, akik versekkel és rövid elmélkedő gondolatokkal kérték Isten áldását a hivatásokra és a bölcsesség ajándékát a papok számára, hogy igehirdetésük által a hívek helyesen gondolkodjanak Jézus Krisztusról. Az imadélután programjában és a szentmisén elhangzott énekek Parák Ágnes kántor vezetése alatt szóltak és tették az imádkozást felemelővé.

A szentmise főcelebránsa és szónoka Herdics György c. apát volt, aki a nagykürtösi és az ipolysági esperesség papjaival mutatta be a szentmisét. A homíliában a napi evangéliumból kiindulva hangzottak el gondolatok, felhíva a jelen lévő hívek figyelmét az „evezz a mélyre” jézusi felszólításra. A keresztény ember nem elégedhet meg a „parton járó” felszínességgel, hanem egyre mélyebbre kell törekednie, ahol Jézussal tud találkozni és őt élete értelmének elfogadni.

Az imadélután szervezője felelősségtudatra buzdított önmagunk és családunk, plébániaközösségünk és falunk iránt. Az imatalálkozó megszervezése is az Istenben való bizalom kifejezése volt, hogy ad az Egyháznak papi hivatásokat.

Medve Erika • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AMIRE HITÜNK TANÍT

A bűn személyes következményei Jelencsics Erich Gábor A bűn sokféle módon rombolja az ember személyiségét. Ha bármi fenyegeti az identitásunkat, nemcsak szorongást, hanem bénító félelmet fogunk érezni. Az ember csak akkor képes bármivel szembenézni, ha Istenre és az ő szeretetére támaszko-

Simone Weil írja: „két választásunk van: Isten vagy bálványimádás.

Ha valaki istentagadó... úgy imád bizonyos dolgokat ebben a világban, hogy azt hiszi, hogy a maguk valóságában látja őket, holott valójában öntudatlanul az Istenség tulajdonsá-

isteni késztetésre Ádám nemhogy beismerte volna vétkét, hanem leplezte azt, sőt Évára akarta hárítani.

A férfi az asszonyt hibáztatta, sőt magát Istent, hisz „ő adta“ mellé társnak.

Igaz, Isten az átokban Ádám és

ártó lényegét és átkos következményeit. Ezt hívjuk lelkiismeretnek!

Továbbá személyes Szabadítót ígér, aki „asszonytól fog születni”, vagyis az emberi nemzetség tagjaként győzi le a bűnt. Noha a Megváltó „a kígyó fejére tapos”, azaz

dik. Isten nélkül ettől a bizonytalanságtól sehogy sem lehet szabadulni.

Szent Ágoston szerint „nem tudunk megfelelő módon szeretni”. Híressé vált a következő imádsága: „Nyugtalan a mi szívünk, míg meg nem nyugszik Tebenned!“ Ha végső megnyugvásunkat másban keressük, szívünk „kizökken“, elmozdul a helyéről. Így felmerül előttünk a választás lehetősége.

gait tulajdonítja nekik.”

Az ember e döntésével a föld fölötti uralmat a Sátánnak engedte át, aki Jézus szavaival mindmáig „a világ fejedelme“. Vajon mit tett az ember a bűn elkövetése után? Elrejtőzött Teremtője elől, akiről előzőleg még tudta, hogy mindent lát és mindenütt jelenvaló! Addigi helyes ítélőképessége elhomályosult. Az

Éva tettének következményeit tárja fel előttük. Teszi ezt azért, hogy világosan lássák döntésük eredményét, és az Ellenség valódi arcát. A kígyót sújtó átokban azonban Isten reményt nyújtott bukott gyermekei számára. Az embert nem hagyja magára, „ellenségeskedést” szerez szívében a bűnnel szemben, hogy leleplezze annak igazi arcát,

megnyeri a Sátánnal szemben az erkölcsi küzdelmet, eközben az a „sarkába mar”, halálos sebet ejt rajta (Krisztus kereszthalála). Így vázolta fel röviden Isten a megváltási tervet! Isten áldozza fel azt a Valakit, aki az ember helyett elszenvedi a bűnök büntetését, azaz a végső halált.

A lelkipásztor válaszol Kedves Atya! – A fiam házassága nem sikerült. Polgárilag elváltak, de egyházilag nem lehet. Vagy mégis? A szomszédasszonyom azt mesélte, hogy az ő rokonának már másodszor volt templomi esküvője. Lehet, hogy félreértettem valamit? Vagy a szomszédasszonyom csak össze-vissza beszél?

Kedves Olvasónk! – Az Anyaszentegyház – helyesen értelmezve Krisztus Urunk szavait: „Amit Isten összekötött, ember ne válassza szét” (Mk 10,9) – egyértelműen vallja, hogy az érvényes, szentségi és befejezett („elhált”) házasságot csak a halál oldhatja fel.

Katolikus házasság (akkor is, ha csak az egyik fél katolikus), rendes körülmények között akkor érvényes, ha a felek valamelyikének plébánosa vagy annak megbízottja és két tanú előtt köttetik meg, a felek szabad döntése alapján, vállalva a házasság következményeit: az egymás iránti hűséget, a közös életvitelt, gyermekek vállalását, a felbonthatatlanság tudatos vállalását.

Sajnos, előfordul, hogy valamelyik tényező hiányzik: nem volt meg az illetékes eskető pap és két tanú, valamelyik fél alkalmatlan a

házaséletre (pl. impotencia miatt), nem szabadon kötötte meg a házasságot, hanem valamiféle kényszer hatása alatt, valamelyik vagy akár mindkét fél kizárja a hűséget, eleve elzárkózik a gyermekvállalástól, pszichésen alkalmatlan arra, hogy közösségre lépjen a házastársával, megtévesztette a házastársát: eltitkolt olyan tényezőt, amely komolyan megzavarhatja a házasságot: pl. alkoholizmus, homoszexuális hajlam stb. Ilyenkor nem jön létre a házasság, hiába akármilyen fényes az esküvő.

A püspöki bíróság komoly procedúra során, eskü alatt tett vallomások, tanúk meghallgatása által meg tudja állapítani adott esetben, hogy valamilyen hiányosság miatt nem jött létre a házasság, azaz semmissé nyilvánítja a házasságot. Ilyen esetben lehetőség van új, immár érvényes második egyházi házasságra.

Az Ön szomszédasszonyának állítása tehát helyes lehetett.

• ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP • 2014. SZEPTEMBER 21.

KITEKINTŐ

A horvát tengerpart ékkövei: a székesegyházak 1.

1 „A kék Adria“ – ahogy Leidenfrost Gyula, méltatlanul elfeledett tengerkutatónk nevezi ma is olvasmányos, 1937ben megjelent könyvében – méltán népszerű a tenger hűsítő hullámai után vágyók számára. Az Isztriai-félszigetből, a Horvát tengermellékből (Quarnero) és a tőle délre elterülő történelmi Dalmáciából álló „mediterrán“ (tengerparti) Horvátország azonban nem csak a víz nyújtotta testi élvezetekre kínál alkalmat. A lelki felüdülés után vágyó, hívő ember is számtalan helyet talál a dalmát tengerparton a feltöltekezésre.

A tengerhez siető és rövidebb-hoszszabb szabadságukat csak a tengerparton eltöltők többsége nem is tudatosítja, hogy pár kilométernyi távolságra a tengerparti fövenytől gazdag egyháztörténeti múlt és a jugoszláv állam és a Tito-féle „szocializmus“ bukása óta újra élő vallásos jelen nyújthat felejthetetlen élményeket a magát turistaként, fürdőzőként is katolikusnak, hívőnek valló ember számára. Horvátország katolikus ország. A négy és fél millió lakos 80%-a vallja magát katolikusnak (az öt és fél milliós Szlovákiának csak kb. 70 %-a katolikus). Ennek megfelelően négy érsekség (Zágráb, Rijeka/Fiume, Zadar/Zára, Split-Makarska) és kilenc püspökség található Horvátországban (Szlovákiában három római katolikus érsekség, öt püspökség).

Az ide látogató magyar katolikusok számára az sem érdektelen, hogy a horvát (dalmát) egyháztörténetnek számos magyar vonatkozása is van. Ezek közül a legfigyelemreméltóbb az a tény, hogy a zágrábi püspökséget a magyar (Szent) László király alapította.

Mielőtt tovább lépnénk, érdemes pár szót ejtenünk a horvát nép eredetéről, amelyben szintén rejlik néhány párhuzam a mi történelmünkkel. Máig él, de vitatott, a horvátok eredetének ún. iráni elmélete. E szerint a horvátok őshazája szintén Ázsiában volt, mégpedig Perzsiában, azaz a mai Irán területén.

Innen vándoroltak nyugat felé és a Visztula, Dnyeper, Nyugati Dvina folyók és a Kárpátok közti erdős vidéken telepedtek le. Itt „Fehér Horvátország“ néven államot alapítottak, és ráerőltették nevüket az ott talált szlávokra. Idővel azonban elfogadták a többségi szláv lakosság nyelvét és asszimilálódtak. Az eddig leírtak forrása a horvát Ante Nazor által írt és 2006-ban, Zágrábban, magyarul is megjelent Hrvatska/Horvátország című képes turistakalauz.

A horvát „honfoglalást“, azaz a mai területekre, elsősorban az Adriai-tenger dombos hátvidékére való letelepedést a történészek a VII. század második felére teszik. Állításuk fő támasza VII. (Bíborbanszületett) Konstantin császárnak (905-959) a Bizánci Birodalom diplomatái számára, „a biroda-

lom kormányzásáról“ (De administrando imperio) írt kézikönyve. A császár szerint a horvátok a Kárpáton-túli Fehér-Horvátországból jöttek Dalmáciába. Itt legyőzték az avarokat, majd uralmuk alá hajtották az ott már korábban megtelepedett szlávokat.

Nyomárkay István akadémikus, nyelvész, a magyar-délszláv kapcsolatok kutatója, 2013-ban megjelent „Szláv szomszédaink“ című kitűnő kis köteté-

határait „a mindenható Isten szélesítette ki a szárazföldön és a tengeren”. „A mi dalmáciai tengerünkön” (nostro Dalmatico mari) is – ahogy a korabeli iratokban emlegetik a ma turistáktól elözönlött kék Adria partjait, Zárától (Zadar) Ragusáig (Dubrovnik).

Apropó: Dalmácia. Dalmácia a terület őslakóiról, az indoeurópai eredetű, ókori illírek egyik törzséről, a dalmatákról/delmatákról kapta a nevét, akik a

Zadar

ben így összegzi a horvát őstörténet tanulságát: „A gót és az illír eredet tudományosan nem igazolható, miután vitathatatlan, hogy a horvátok a szláv népek közé tartoznak, s amikor a történelem színpadán felbukkantak, szlávul beszéltek.“ A horvát nép további történetét – hasonlóan a magyar nemzethez – döntően befolyásolta a nyugati (római) kereszténységhez való csatlakozás, az ország belépése a közös keresztény kultúrába. A valószínűleg 910 és 928 között uralkodó Tomiszláv 925-ben nyert koronát X. János pápától (914-928).

Tomiszláv volt az első horvát uralkodó, akit a pápa királynak (rex) nevez, és levelében „szeretett Tomiszláv fiának“ szólít. Tomiszláv impozáns lovas szobra Zágrábban, a róla elnevezett téren áll. Tomiszláv kiváló hadvezér is volt – legyőzte pl. a bolgár cár, Simeon seregét – és hódításaival kibővítette a horvátok uralmát nemcsak a Száva és a Dráva folyók közére – azaz Szlavóniára –, hanem megkezdte a tengerparti (dalmáciai) városok bekebelezését is a horvát államba. Ez utóbbit felgyorsították a 925-ben, ill. 928-ban Spalatóban (ma: Split) tartott egyházi zsinatok, melyek egységes egyházi szervezetet alakítottak ki Horvátország és Dalmácia területére.

A Tomiszlávot követő királyok – IV. Petar Krešimir és Dmitar Zvonimir – uralkodása, a XI. század második fele, a horvát kora középkor legfényesebb időszaka. Megerősödik a „Dalmácia és Horvátország Királysága”, melynek

Kr. e. II. században Delminium központtal (ma: Županja, a Száva partján) alakítottak országot. Később a rómaiak hódították meg őket – e kor emléke a nálunk is használatos „dalmatika”, azaz a térdig érő, bő ujjú, kétoldalt nyitott, hátul bojtokkal díszített szertartási ruha a diakónusok (szerpapok) számára.

A késői római korban a dalmát előkelőségek hordtak ilyen ruhát, a római tunika helyett.

Visszatérve a horvát-magyar kapcsolatok alakulásához: a következő döntő esemény 1102-hez fűződik.

1089-ben elhunyt Zvonimir király, aki I. (Szent) László magyar király testvérét bírta feleségül. Az özvegy királyné fivére segítségét kérte: a lovagkirály 1091-ben egyesíti a magyar és horvát trónt. Ennek következményeként 1102-ben László utódját, Könyves Kálmán magyar királyt Zára (Zadar) közelében, Tengerfehérvárott (Alba maris, később Zaravecchia, ma: Biograd na moru) Horvátország és Dalmácia királyává koronázzák. Ezzel kezdetét vette az 1918-ig tartó magyar-horvát államközösség, amely fennmaradt az 1867-es magyar-osztrák, ill. az 1868-as horvát-magyar kiegyezés után is. A horvátok azonban mindvégig hangoztatták szabadságukat. 1712-ben a horvát Szábor (országgyűlés) így írt III. Károly magyar királynak: „... Mi, igaz, ahogyan a törvények mondják Magyarországhoz csatolt oldal vagyunk, de nem vagyunk annak alattvalói. Egykor saját királyaink valának... A magyarok alá semmilyen erő nem vete

bennünket, semmilyen rabság, hanem a mi saját akaratunkból veténk alá magunkat, méghozzá nem a királyságnak, hanem a királyuknak... Szabadok vagyunk nem pedig rabok...“. „Liberi sumus, non mancipia!“ szól az idézett, latin nyelven írott levél utolsó sora. E relatív szabadság jele volt a horvát országgyűlés (szábor), ill. az ország élén álló kormányzó, a horvát bán. A 1241-es tatárjárást követően IV. Béla két részre, Horvátországra és Szlavóniára osztotta az országot, és mindegyik élére külön bánt állított. Az ország területének végleges kialakulását I. Nagy Lajos magyar királynak köszönheti, aki 1358-ban a „zárai békében“ rákényszerítette a kor egyik nagy tengeri hatalmát, Velencét, hogy mondjon le az összes dalmáciai városról és szigetről. Sajnos, a dalmát tengerpart számára e „boldog időszak“ csak fél évszázadig tartott. 1409-ben Anjou László nápolyi király a városokat és szigeteket 100 000 aranydukátért eladta Velencének. Így - a későbbi hódításoknak is köszönhetően – a dalmát tengerpart, a független köztársaság, Ragusa (Dubrovnik) kivételével, 1797-ig újra Velence fennhatósága alá került. A rövid ideig tartó francia uralmat követően, a napóleoni háborúkat lezáró bécsi kongresszus l8l5-ben Ausztriának ítélte a dalmát területeket, beleértve a ragusai köztársaságot is. Az 1848-as események már jól ismertek: a horvát bán, Josip Jelačić hadat indított a magyarok ellen. Terve az önálló „illír“ állam megteremtésére azonban kudarcot vallott, hiszen az orosz segítséggel megmenekült Habsburg-monarchia minden addiginál erősebben törekedett a központosításra. 1867-ben létrejött az Osztrák-Magyar Monarchia, Magyarország tengeri kijárót kapott (Fiume/Rijeka), 1868-ban pedig Horvátország „az Osztrák-Magyar Monarchián belül területtel rendelkező nemzet“ lett.

Az évszázadok óta vágyott függetlenséget ugyan Horvátország a Habsburg-monarchia összeomlásakor pár hónapra megszerezte, ám hamarosan a szerb-szlovén állam része lesz, majd 1929-től a Jugoszláv Királyság tagországa. A II. világháborút követően Tito Jugoszláv Szocialista Köztársaságának része. A további történet jól ismert: 1991-ben Szlovénia és Horvátország kilép a köztársaságból, kitör a jugoszláv/szerb-horvát háború, melyet a horvátok „honvédő háborúnak“ neveznek. A harcok csak 1995-ben szűnnek meg, amihez hozzájárult II. János Pál pápa zágrábi látogatása is 1994. szeptember 10-én. Horvátország végre valóban független lett. Már 1992-től ENSZ-tag, 2009-ben pedig NATOtag lesz, majd 2013-ban belép az Európai Unióba. (Folytatjuk)

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Évközi 25. vasárnap

VASÁRNAP ról ra

Zolcer György a e cikket olvassuk, valószínű, hogy próbálunk Isten parancsai, tervei és szavai szerint élni, s igyekszünk valóban kapcsolatban lenni Istennel. Próbálunk a lehető legtöbbet és legjobban imádkozni, igyekszünk megvalósítani azt, amit az evangéliumokban hallunk.

De bármennyire is igyekszünk Istennel élni, bármennyire is keressük őt, bármennyire is próbáljuk őt bevonni az életünkbe, megesik, és sokszor megesik az, hogy nem értjük az Istent. Nem értjük, mit miért tesz. Nem értjük, miért engedi meg, hogy súlyosan megbetegedjünk, hogy elveszítsünk valakit, akit annyira szerettünk, hogy ne sikerüljön az, amire annyit készültünk. Nem tudjuk igazán megérteni az Isten logikáját, melyben, ahogy ő mondja, az elsőkből bármikor lehetnek utolsók, az utolsókból pedig elsők. Mindent próbálunk emberi szemszögből magyarázni, de nem lehet. Azonban ez nem csak a mi korunk problémája, hisz több mint 2500 évvel ezelőtt megírta már Izajás próféta azokat a szavakat, amelyeket ma hallunk az olvasmányban: „Az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr.” S ha ezt maga az Úr, az Isten mondja, akkor ez egy olyan dolog, melyet nem lehet kiiktatni az életünkből, hanem együtt kell vele élnünk, mellyel meg kell tanulnuk együttműködni. De vajon lehetséges ez? Lehetséges mindent elfogadnunk és elhinnünk, csak mert azt Isten akarja és Isten mondja? Hogyan fogadjuk el azt, amit nem értünk?

Történt egyszer, hogy egy több emeletes ház kigyulladt.

Mindenki menekült, ahogy csak tudott. Egy 8 éves kislány azonban az egyik emeleten ragadt. A lépcsőház égett, így az utcára néző erkélyre, a balkonra menekült. Ott meghallott egy ismerős hangot: Ugorj, elkaplak! A kislány azonnal felismerte édesapja hangját, de a nagy füsttől semmit sem látott. Nem merek, mert nem látlak, apu – válaszolta. Én azonban látlak, bízz bennem!

H

A kislány nagy bátorságot véve kiugrott, az édesapja elkapta, s így megmenekült. Az édesapja iránti bizalma mentette őt meg. Pedig úgy ugrott, hogy semmit sem látott.

Néha talán éppen a mi kisgyermekeink szolgálhatnak például számunkra. Mint ahogyan Jézus mondta: „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be az Isten országába.” A gyermek bízik a szüleiben. Bízik, mert tudja, ők jobban tudják a dolgokat, tapasztaltabbak és mindenekelőtt tudja: a szülei szeretik őt. Ez váltja ki benne a feltétlen bizalmat.

Hányszor bizonyítja igazát egy kisgyermek azzal: tudom, mert apu mondta. A gyermek elismeri, hogy a szülei okosabbak, bölcsebbek, pedig sok mindent nem ért meg. Sok mindenről nem tudja, miért csinálják úgy, csak tudja, hogy az jó.

S ezt a gyermeki, de nem gyerekes magatartást kell elsajátítanunk elsősorban nekünk, felnőtteknek a mi mennyei Atyánk iránt. Bízni benne. A bizalmat azonban ki kell építeni. Tudatosítanunk kell, mint a gyermeknek, hogy a mi Istenünket nem csak mindentudónak hívják, hanem az is. Hogy ő mindent tökéletesen, nálamnál végtelenül okosabban, bölcsebben tud. Hogy „az ő gondolatai nem a mi gondolataink.” De hogy az övé a jobb, a tökéletes.

Tudatosítanunk kell, hogy a mi Istenünk valóban, és nem csak név szerint Mindenható. Ő mindent megtehet. S végül, de nem utolsósorban tudatosítanunk kell, hogy ő a mi boldogságunkat, s mindenekelőtt a mi örök boldogságunkat akarja. Az Isten gondoskodik rólunk.

Máshogy, mint ahogy mi elképzeljük. Máshogy, de sokkal jobban, mint azt el tudnánk képzelni. Csak ezek után juthatuk el oda, hogy kikötések és feltételek nélkül bízzunk az Istenben.

A mai vasárnapon kezdjük meg ennek a bizalomnak a kiépítését. Csak így lehetünk boldogok, csak így juthatunk el az örök boldogságba, s csak így válik a földi életünk is boldoggá, mert tudni fogjuk, az Isten szeret és gondunkat viseli.

• ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP • 2014. SZEPTEMBER 21.

Olvasmány Izajás próféta könyvéből (Iz 55, 6-9) Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok, hívjátok segítségül, amíg közel van!

Hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös; térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban.

Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok - mondja az Úr. Igen, amenynyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim - a ti gondolataitoknál.

Válaszos zsoltár (Zsolt 144, 2-3.

8-9. 17-18) Válasz: Közel az Úr azokhoz, akik oltalmát kérik.

Szentlecke Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt

leveléből (Fil 1, 20a-24.

27a) Testvéreim!

Nyíltan megmondom, hogy Krisztus most is, mint mindig, megdicsőül testemben, akkor is, ha élek, akkor is, ha meghalok. Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség. Ha viszont tovább kell élnem, az gyümölcsöző munkát jelent.

Nem tudom tehát, mit válasszak, mert mind a kettő vonz: Szeretnék elköltözni, hogy Krisztussal legyek, mert ez mindennél jobb volna. De hogy értetek életben maradjak, arra nagyobb szükség van. Éljetek hát ti is Krisztus evangéliumához méltóan!

Evangélium Szent Máté könyvéből (Mt 20, 1-16a) Abban az időben Jézus ezt a példabeszédet mondta tanítványainak: A

mennyek országa olyan, mint amikor egy gazda kora reggel kiment, hogy szőlőjébe munkásokat fogadjon.

Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, elküldte őket a szőlőjébe.

A harmadik óra körül megint kiment, s látta, hogy mások is ácsorognak ott tétlenül a piactéren.

Ezt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe, és ami jár, megadom majd nektek.”

Azok el is mentek. Majd a hatodik és a kilencedik órában újra kiment és ugyanígy cselekedett. Kiment végül a tizenegyedik óra körül is, és újabb ácsorgókat talált.

Megkérdezte tőlük: „Miért álldogáltok itt egész nap tétlenül?” Azok ezt válaszolták: ,,Mert senki sem fogadott fel minket.” Erre azt mondta nekik: „Menjetek ti is a szőlőmbe!”

Amikor beesteledett, a szőlősgazda így szólt intézőjéhez: „Hívd össze a munkásokat, és add ki a bérüket, az utolsókon kezdve az elsőkig!” Először azok jöttek tehát, akik a tizenegyedik óra körül kezdtek, és egy-egy dénárt kaptak. Amikor az elsők jöttek, azt hitték, hogy nekik többet fognak adni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.

Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen: „Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és ugyanúgy bántál velük, mint velünk, akik a nap terhét és hevét viseltük!” Ő azonban ezt felelte az egyiküknek: „Barátom, nem vagyok igazságtalan veled. Nem egy dénárban egyeztél meg velem? Ami a tied, fogd és menj!

Talán azzal, ami az enyém, nem tehetem azt, amit akarok? Vagy rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?”

Liturgikus naptár Szeptember 21. ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP (Máté apostol, Jónás, Mirella) Szeptember 22. Hétfő.

Köznap (Emmerám, Villanovai Tamás, Móric) Miseolvasmányok: Péld 3,27-34; Zsolt 14,23ab 3cd-4ab 5; Lk 8,16-18 Válaszos zsoltár: Az igaz ember a te szent hegyeden pihen, Uram.

Szeptember 23. Kedd.

Köznap (Zakariás és Erzsébet, Linusz pápa, Tekla, Ila) Miseolvasmányok: Péld 21,1-6.10-13; Zsolt 118,1. 27. 30. 34. 35. 44; Lk 8,19-21 Válaszos zsoltár: Parancsaid ösvényén vezess engem, Uram.

Szeptember 24. Szerda. Ünnep SZENT GELLÉRT (Bőd, Beszteréd és Beneta, Mercédesz, Gerda) Miseolvasmányok: Bölcs 3,1-9; Zsolt 125,12ab 2cd-3. 4-5. 6; Mt 10,28-33 Válaszos zsoltár: Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak.

Szeptember 25. Csütörtök.

Köznap (Kleofás, Eufrozina, Kende) Miseolvasmányok: Préd 1,2-11; Zsolt 89,3-4. 5-6.

12-13. 14 és 17; Lk 9,7-9 Válaszos zsoltár: Uram, menedékünk lettél nemzedékről nemzedékre.

Szeptember 26. Péntek.

Köznap (Nílus, Kozma és Damján vértanúk, Jusztina) Miseolvasmányok:

Préd 3,1-11; Zsolt 143,1a és 2abc 3-4; Lk 9,18-22 Válaszos zsoltár: Áldott legyen az Úr, ő az én segítségem!

Szeptember 27. Szombat.

Köznap (Páli Vince, Adalbert) Miseolvasmányok: Préd 11,9 - 12,8; Zsolt 89,3-4. 5-6. 12-13. 14 és 17; Lk 9,43b-45 Válaszos zsoltár: Uram, menedékünk lettél nemzedékről nemzedékre.

Szeptember 28. ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP (Lióba, Ruiz Lőrinc, Vencel, Salamon, Pelbárt) Miseolvasmányok: Ez 18,25-28; Zsolt 24, 4bc5. 6-7. 8-9; Fil 2,1-11; Mt 21,28-32 Válaszos zsoltár: Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról.

Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy Horváth Károly atya összeállításában megjelent az Énekrend az egyházi év minden napjára című kiadványunk (lásd 16. oldal). Így lapunkban a továbbiakban nem közöljük az énekrendet.

LELKI TÁPLÁLÉK

Szakítás

Ablak a hitre 2. rész

Wolfgang Beinert szerkesztésében megjelent Katolikus dogmatika lexikonját fellapozva megtudhatjuk, hogy a múlt heti számtól bemutatásra kerülő KINYILATKOZTATÁS fogalma az újkorban vonja igazából magára az Egyház Tanítóhivatalának figyelmét. Elsőként az I. Vatikáni zsinat foglalkozik vele kimerítően, amely kiemeli a természetfölötti kinyilatkoztatás természetfölöttiségét és ingyenességét, valamint az ész alárendeltségét. Ezzel próbálja a kinyilatkoztatás valódi értelmét megvédeni a racionalista felfogásokkal szemben. Az irracionalista irányzatok elképzeléseit pedig úgy szeretné helyesbíteni, hogy azt tanítja, hogy az ész igenis képes megismerni a kinyilatkoztatást, és képes dönteni vele kapcsolatban. Ez a zsinat azt is kiemeli, hogy a kinyilatkoztatás már lezárult, és az Egyház változtatás nélkül adja tovább.

A II. Vatikáni zsinat kínálja aztán a kinyilatkoztatás témájának első átfogó bemutatását. Olyan oldalról közelíti meg ennek az isteni ajándéknak a magyarázatát, hogy mint az Isten és ember találkozásának eseményét írja le. Ebben a találkozásban az Isten az alany, a tartalom és a cél. S mi, emberek hogyan tudjuk ezt a kinyilatkoztatást igazán jól megismerni? A hit által – adja a választ e kérdésre a zsinat Dei verbum kezdetű dogmatikus konstitúciója is: „A kinyilatkoztató Istennek a hit engedelmességével tartozunk, mellyel az ember szabadon Istenre bízza egész önmagát, értelmével és akaratával teljesen meghódol a

A

kinyilatkoztató Isten előtt, és önként elfogadja a kapott kinyilatkoztatást. Ehhez a hithez szükség van Isten megelőző, segítő kegyelmére és a Szentlélek benső segítségére, aki az ember szívét megindítja és Istenhez téríti, az értelem szemét megnyitja, és mindenkinek megadja az igazság elfogadásának és hitének édességét. A Szentlélek folyton tökéletesíti hitünket adományai által, hogy egyre mélyebben megértsük a kinyilatkoztatást.“ Mikortól ismerteti meg magát Isten az emberrel? A Katolikus Egyház Katekizmusának meghatározását idézve elmond-

új tanév kezdetén szülő, tanár és diák egyaránt arra törekszik, hogy jobban teljesítsen, mint a múlt iskolaévben. Ez komoly elszántságot kíván, ugyanis szakítani kell a régivel, a megszokott – a már-már természetesnek tűnő – hibákkal. Szent Péter apostol így fogalmaz: „Szakítsatok hát minden gonoszsággal, minden álnoksággal, képmutatással, irigységgel és minden rágalmazással.” (1Pét2,1). Sza-

akik akkor is erősen fogják a kezünket és tartanak, hogyha nehéz és fáj egy-egy pillanat.

Szakítsunk azzal, ami már meg van fertőzve. A hamis úton szerzett dolgok nem fognak ékszerként ragyogni. Merjünk szakítani azzal, ami nem becsületes úton történik. Ne akarjunk úgy eredményt elérni, elismerést kivívni, hogy közben nem vagyunk becsületesek. Isten előtt sokkal kedvesebbek leszünk, ha úgy érünk el „közepes” eredményt, hogy köz-

kítsatok hát! Legyen az új iskolaév valami újnak a kezdete, melyben nincs helye a réginek.

Mindnyájunk emlékeiben elevenen él a gyermekkor közkedvelt játéka, az „Adj, király, katonát!”. „Ha nem adsz, szakítunk! Szakíts, ha tudsz!” Bizony, hogyha olyan helyre futottam, ahol erősen fogták egymást, akkor az fájt, ahol azonban nem szorították egymás kezét, onnan könnyen lehetett szakítani. A játék célja a hétköznapi életben is ugyanolyan tartalommal bír: akkor tudunk eredményeket elérni, értékes életet élni, ha fontos és értékes dolgokat erősen fogunk – ragaszkodunk hozzájuk –, a káros, értéktelen és fölösleges dolgokkal, mentalitással pedig szakítunk.

A nehézség abban mutatkozik meg, hogy felismerjük, melyek azok, amik és akik fontosak, amely tulajdonságokat személyiségünkbe érdemes beépíteni, és kik azok az emberek, akikre számíthatunk,

ben becsületesek tudunk maradni.

Ne csapjuk be önmagunkat, ne hazudjunk magunknak!

Ne akarjunk másokat lemásolni. Fontos, hogy először magunk is higgyük el, hogy érdemes jónak lenni – és nem csupán a jutalom és dicséret reményében.

A kétszínűség soha nem visz sikerre. Még ha első ránézésre járható útnak tűnik is, de előbbutóbb világosan kell látni, hogy ez nem vezet megoldásra! Annál visszataszítóbb dolog nincs, mint amikor valakivel szemtől szemben másként viselkedünk, beszélünk, mint a háta mögött – ezzel is szakítani kell!!!

Az életben vannak olyan dolgok, amelyeket nem engedhetünk meg magunknak. Le kell tudni mondani dolgokról, főleg, ha nem is olyan fontosak! Ne a másét akarjuk, hanem kemény munkával törekedjünk elérni céljainkat, és szakítani mindazzal, ami akadályoz ebben.

Az

Molnár Tamás hatjuk, hogy kezdettől fogva: „Isten, aki az Ige által teremt és tart fönn mindent, a teremtett dolgokban állandóan tanúskodik az embereknek önmagáról, és ezenfelül, mivel meg akarja nyitni a természetfölötti üdvösség útját, az ősszülőknek kezdettől fogva kinyilvánította önmagát. Ragyogó kegyelembe és igazságba öltöztetve, önmagával bensőséges közösségre hívta meg őket. E kinyilatkoztatást ősszüleink bűne nem szakította meg. Isten ugyanis bűnbeesésük után a megváltás ígéretével az üdvösség reményét öntötte beléjük, és szüntelenül gondját viselte az emberiségnek, hogy mindazoknak örök életet adjon, akik állhatatosan kitartanak a jóban és keresik az üdvösséget.“ Ugyancsak szépen fejezi ki ezt a szentmise negyedik kánonjának szövege is, amelyben az Istenhez könyörgő, bűneinek és ősszülei bűnének tudatában levő ember hangja hallatszik az emberről: „Amikor pedig engedetlenségével barátságodat elveszítette, nem hagytad őt a halál hatalmában. Mindenkinek irgalmasan segítségére siettél, hogy aki téged keres, rád találjon. Újra meg újra szövetséget ajánlottál az embereknek, és tanítottad őket a próféták által, hogy várják az üdvösséget.“ Röviden összefoglalva elmondhatjuk, hogy a kinyilatkoztatás oka és alapja: Isten szabad akaratból fakadó tette. Ennek megvalósulása: a szó és tett által az emberrel kötött szövetség keretében történt, aminek csúcspontja a Krisztus-esemény volt, vagyis a második isteni személy meg-

testesülése, aki valóságos Istenként értünk valóságos emberré is lett. A kinyilatkoztatás címzettje: a szabad ember. Elfogadása: a hit. A kinyilatkoztatás kiterjedési körébe pedig egyrészt azokat az igazságokat soroljuk, amelyek vagy nélkülözhetetlenek a hit megértéséhez (latinul ezeket nevezhetjük úgy, mint praeambula fidei), vagy közvetlenül érintik a hitet és keresztény életet (amiket latinul így nevez a teológia: res fidei et morum), másrészt pedig a teológiai jelentőségű történelmi események sorolhatók ide (ezek latin elnevezése a facta dogmatica).

HÉT

ről re

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

CSALÁD

Őrködjünk családunk békéjén!

Egyik reggel a férj, aki iskolaigazgató volt, így szólt feleségéhez: „Holnap fogjuk köszönteni új kolléganőnket névnapja alkalmából. Tedd meg nekem, hogy ma veszel egy szép csokor rózsát, hogy én holnap azzal köszönthessem.” A feleség kissé meglepődött. Ugyan már többször hallotta az új kolléganő dicséretét, fel is tűnt neki férje iránta táplált lelkesedése, de eszébe sem jutott, hogy féltékenykednie kellene. Igaz, ha volna oka féltékenységre, talán nem őt kérné virágvásárlásra. Férje tudja magáról, hogy nem túl ügyes a megfelelő virág kiválasztásában, valószínűleg a többi kollégára sem szívesen bízná a vásárlást.

Mai életünket nem nevezhetjük békésnek, állandó küzdelemben, harcban élünk. Szóhasználatunk is ehhez igazodik: megküzdünk a mindennapi kenyérért, a munkalehetőségért, az iskolai végzettségért, kiharcoljuk a jobb lakáskörülményeket, legyőzzük vetélytársainkat, átverekedjük magunkat akadályok sokaságán, hogy családot alapíthassunk. Mindig újabb és újabb nehézségekkel találkozunk, konfliktusok között kell lavíroznunk, a béke, a nyugalom legfeljebb rövid időszakokra válik osztályrészünkké. Ugyanakkor a szíve mélyén minden ember békére, boldogságra vágyik, a békével pedig összefügg a boldogság: „Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.” (Mt 5,9) Nehezen lehetne olyan családot találni, amelyikben nem honol a béke, és tagjai mégis boldogok. Ahol pedig a családokban nincs béke, ott a társadalom sem él békességben, boldogtalan családokból nem épülhet boldog társadalom.

A család a béke bölcsője, egyrészt,

mert a társadalmi béke a családok békéjére épül, másrészt, mert a jövő generációja a családban sajátíthatja el a megbékélésre való készséget. Az ember a családban találkozik először ellentétekkel, szembenálló érdekekkel, itt kell megtanulnia a saját akaratának mindenáron történő érvényesítése helyett másokat és a közösséget szolgálni. Itt találkozik belső és külső konfliktusokkal, itt tanulhatja meg ezeket kezelni.

Konfliktusok pedig lépten-nyomon jelentkeznek a társadalomban és a családban egyaránt. Minél bonyolultabb világban élünk, annál több konfliktussal kell szembenéznünk. A konfliktus gyakran lappangva, észrevétlenül jelenik meg. A családi élet mindennapjai közben talán fel sem tűnik egy mondat, egy kérés vagy megjegyzés, amely mögött támadás van, amely ellenállást vagy ellentámadást provokál. Gyerekek között sokszor felmerül a kérdés, hogy ki kezdte a veszekedést: az, aki először kezet emelt, vagy az, aki úgy viselkedett, hogy az bosszúért kiáltott. Ferenc pápa erről így szól: „A konfliktust nem lehet semmibe venni vagy megszépíteni. Szembe kell nézni vele. Ha belegabalyodunk, elveszítjük a távlatot, beszűkülnek horizontjaink, és a valóság számunkra széttöredezik.

Ha beleragadunk a konfliktus adokkapok játékába, elveszítjük a valóság mély egységéhez való érzékünket.”

(EG 226) (...)

A megbékélést önmagunkkal kell kezdenünk, hiszen belső konfliktusaink kereszttüzében nem tudunk tárgyilagosan szembenézni a kívülről érkező kihívásokkal. Hányszor szeret-

nénk mértékletesnek látszani, de elragad az élvezetvágy; milyen nehéz indulatainkat legyőzni, ha sérelem ér bennünket, pedig tudhatjuk, hogy indulatosságunk árát megfizetjük; mennyi nehézséget okozott már a jóra való restségünk, és mégis hajlunk a nemtörődömségre. Mindez sok zavart, értetlenséget okoz a másokkal való érintkezésben! Ha nincs bennünk béke, ha nem vagyunk harmóniában önmagunkkal, hogyan lehetnénk harmóniában családunkkal, környezetünkkel, a teremtett világgal, hogyan lehetnénk bensőséges egységben Istennel? A béke nem azt jelenti, hogy megállapodunk valamilyen kompromisszumban, hanem azt, hogy az ellentéteket feloldjuk, ellenfeleinkkel kiengesztelődünk, a különbözőségeket összhangba hozzuk. (...) „Egy konfliktussal találkozva egyesek egyszerűen csak tudomásul veszik, majd továbbmennek, mintha mi sem történt volna. Mások úgy bocsátkoznak bele a konfliktusba, hogy rabjai lesznek, horizontjuk beszűkül, saját zavarodottságukat és elégedetlenségüket rávetítik az intézményekre, s ezzel lehetetlenné válik az egység. Ám van egy harmadik lehetőség is, és ez a legmegfelelőbb a konfliktussal való szembenézésre. Ez pedig a készség a konfliktus elviselésére, megoldására és arra, hogy egy új folyamat kiindulópontjává formálják.” (EG 227) „Jézus mindent egyesített magában: az eget és földet, Istent és embert, időt és örökkévalóságot, személyt és társadalmat. Ennek az egységnek és önmagában való kiengesztelődésnek ismertetőjegye a béke. Krisztus »a mi bé-

kességünk« (Ef 2,14)... A béke azért lehetséges, mert az Úr legyőzte a világot és annak állandó konfliktusait, »minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett« (Kol 1,20).” (EG 229) Őrködjünk éberen családunk békéjén. Ha azt látjuk, hogy kezd kialakulni egy konfliktus, ragadjuk meg az alkalmat közösségünk, egységünk erősítésére! Ehhez a helyzet nagyvonalú kezelésére van szükség: mindenkiben, akivel kapcsolatba kerülünk, meg kell látnunk az Isten-képmás embert, aki feltétlen tiszteletet érdemel. Igyekezzünk megérteni egymást, megismerni egymás indítékait. Ne lezárni akarjuk az ügyet, hanem összhangba hozni nézeteinket, elgondolásainkat. Hiába zárul egy házastársak közötti vita azzal, hogy az egyik fél kénytelen-kelletlen beadja a derekát, ha a vita keserűsége ott marad a szívükben, a béke nem áll helyre. A békétlenség pedig újabb konfliktusok melegágya lehet. (...)

A feleség arra gondolt, hogy ha most önérzetesen nemet mond, azzal elvágja a helyzet tisztázásához vezető utat. Most nincs idő megvitatni az ügyet, pedig fontos, hogy közösen találjanak megoldást. Rövid gondolkodás után így válaszolt: „A ma megvett virág holnapra már nem lesz olyan szép, friss. Nem gondolod, hogy jobb lenne, ha holnap reggel kicsit korábban indulnánk el, és útközben együtt vennénk meg a virágot?”

Bíró László, az MKPK családreferens püspöke, a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke Hívom a családokat c., szeptemberi leveléből (Cím: Remény)

Nyári keresztény egyetem Négynapos Nyári Keresztény Egyetem zajlott a szőlőskei Szent Lukács Erdei Iskolában – Hatfán, augusztus 28. és 31. között.

Az ünnepi nagyvecsernyét követően Damjanovics József, zempléni főesperes előadásával és Pregitzer Fruzsina színművésznő „Vígan élem világom” címmel megtartott önálló estjével kezdődött a bodrogszerdahelyi görög katolikus parókia és a Filokália - Keresztény Értelmiségi Társulás által szervezett találkozó. A következő napon, Keresztelő Szent János ünnepén dr. Jáger Róbert, biblikus „Közelebb önmagunkhoz – az emberi növekedés biblikus elvei” című előadását kísérhette figyelemmel a hallgatóság.

A Szentírásba tekintve egyebek mellett ilyen kérdésekre keresték a választ: Hogyan látja az isteni ige Ádám növekedését, éretté válását? Irányt mutat és segítséget nyújt a Biblia személyes növekedésünkre, éretté válásunkra? Éretté és ugyanakkor boldoggá válhatunk, ha az igét követjük? Milyen a mindennapokra kiható ereje az isteni igének? Megéri?

Dr. Gyurkovics Miklós, perbenyiki parókus és a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola tanára „Értelmes élet: Késő-antik

válaszok a posztmodern ember kérdéseire” című elmélkedésében azt a célt tűzte ki, hogy a harmadik század keresztényének a mentalitását tárja fel. Vajon miért keresztelkedtek meg a római polgárok akkor, amikor a keresztényeket Krisztus nevéért kivégezték? Miért változtatta meg az életét egy köztiszteletben álló római jogász? Mi volt az az észérv, ami a görög filozófusból keresztény katekétát formált?

Hogyan jellemezték önmaguk identitását az első

• ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP • 2014. SZEPTEMBER 21.

keresztények? – e kérdésekre adott válaszok közben a hallgató egyre közelebb került saját korához és a posztmodern ember identitásához.

Dr. Nagy Edit, mentálpszichológus, a Nyíregyházi Főiskola docense „Távolban vagyunk - közeledni vágyunk!“ címen megtartott szombati előadásában többek közt a családban felmerülő problémákról, a férfi-nő, szülő-gyerek, nagyszülő-unoka közötti párbeszéd hiányáról, az egymáshoz közelebb kerülés lehetőségeiről szólt.

Vasárnap az intézmény területén lévő Szent Hubertusz-vadászkápolna megáldásával zárult az először rendezett tartalmas, sikeres találkozó. „Ha a megújulás forrásait vesszük számba, akkor mindenfajta pénzügyi, természeti erőforrás előtt kell számon tartani azokat az embereket, akik Jézus Krisztust komolyan veszik, s közben békességben, tisztán és feddhetetlenül akarnak élni. A megújulás nem lehetséges ilyen emberek és közösségek nélkül” – öszszegzett Tóth Mihály, bodrogszerdahelyi görög katolikus parókus, a rendezvény főszervezője.

Pankovics Miklós

BESZÁMOLÓ

Gyerekmosoly és sok fáradt hős története A Gábriel Polgári Társulás idei nyári táboráról az Másnap Hamupipőke került a Herceg útjába, egyik vezető, Czinege Ildikó élménybeszámolóját akinek közösen segítettek megkeresni elveszett herolvashatják. cegét. A nap folyamán pedig aranytallérokat gyűjtöttek, melyek beszerzéséhez nagy ügyességre volt Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren - szükség. A célba dobás, parittyázás és zsákban ugrávagy inkább a Nyitra folyón is túl, volt egyszer egy lás mellett természetesen nem maradhattak ki a fejkis falu, Kolon. Sok jó ember megfordult már erre, s törők sem. A nagy nehézségek árán megszerzett talméltán emlegethetik a falu vendégszeretetét, mely lérokat pedig mindenki elkölthette a mások által felmessze földön híres. Ezért is gondolta úgy a Herceg, kinek valódi nevére még nem derült fény, hogy itt rendezi meg lagziját Hófehérkével. Össze is gyűlt a gyerekhad, hogy megünnepeljék e varázslatos eseményt. Jöttek Csészék és Kancsók az elvarázsolt kastélyból, indiánok Amerikából, törpék, sok kis fabábu Pinocchio vezetése alatt, kisfarkasok és Piroskák, s végül Hamupipőke egerei is megjelentek.

A Herceg mindjárt az első pillanatokban kalandok elé állította kis vendégeit, akik csapatokba verődve kutatták fel az elrejtett kincset, s így fedezték fel birodalmát. S mint jó vendéglátó, a Herceg gondoskodott arról is, hogy a kis jövevények minden nap egy-egy erénnyel ismerkedjenek meg, ezáltal erősítve bennük hitük alapjait.

Minden jól alakult, míg be nem következett a tragédia! Hófehérke egy mérgezett almába harapott, s elvesztette eszméletét. A kétségbeesett vőlegény pedig végigjárta a mesebirodalmat, hogy megtalálja a gyógymódot, mely megmentheti szerelmét. A tábortűz mellett ismerte meg Szépség és a Szörny történetét, akik nem tudtak segíteni, s továbbküldték őt az indiántáborba, hátha ott majd megleli az ellenszert. ajánlott tevékenységekre, egy mosolyra, egy maszOtt a Herceg s vendégei belekeveredtek egy mé- százsra vagy egy előre elkészített reggeli vajas keta-csatába, ahol a gyerkőcöknek mindent bele kellett nyérre. adniuk, hogy győzelemhez juttassák csapatukat. A Az est folyamán pedig imasátorban beszélgethetbéke megkötése után együtt mentek el, hogy meg- tek vezetőikkel, ezáltal is figyelve egymás lelki épümártózzanak a fürdő vizében, így élvezve jól megér- lésére. Így nyugodtabban térhettek pihenni, mert demelt jutalmukat. A hosszan tartó lubickolás köz- másnap már új kihívások vártak rájuk. ben a Herceg talán egy kicsit feledte búját, s elég volt Piroskával és a Herceggel az erdőben kutatták a egy pillanatra nem figyelnie, máris elnyelte őt egy gyógyírt Hófehérke álmára, közben egy nagy túrát cethal. tettek a gímesi várhoz. Az út hosszú volt és kimeríA sok kis vendég pedig kereste a Herceget, pihe- tő, de minden kis gyerkőc örömmel vágott neki a nésképp pedig játszottak, megismerkedtek a színfo- kalandnak. Este pedig egy rajzfilmet néztek meg góval, és újra felelevenítették a számháború és a fa- közösen, mely egyhamar álomba is ringatta őket. rokháború izgalmait is. S mint minden jó mesében, Így járták végig a mesék birodalmát, s mi is zára tábortűz körül ülve újra megtörtént a csoda, s a hatta volna az utolsó estéjüket, mint egy fergeteges Herceg, ki közben összebarátkozott Pinocchióval, táncházi forgatag. A sok kis vendég mind táncolt, kikerült a bálna gyomrából. A kis fabábúból pedig hallgatta a különböző hangszerek történetét, s tanult igazi kisfiú lett. meg olyan lépéssorozatokat, melyekről nem is gon-

dolták, hogy képesek megtanulni.

Az utolsó napon pedig kiderült, hogy a megoldásért Hófehérke bajára nem kellett volna messzire menni. Hiszen minden gyerek tudta már, mi az, ami megtöri a gonosz átkot: az igaz szerelem puszija.

Ezek után pedig már semmi sem állhatott a pár útjába, s megtartották a világraszóló esküvőt. S miképp is lehetett volna legjobban hálát adni az egész

hét izgalmas kalandjaiért, mint egy ünnepélyes szentmisével, ahol öröm volt hallgatni a gyerekek szájából felzendülő hálaénekeket.

S mi maradt a táborból? Reméljük, sok-sok emlék, barátságok, nevetések és mosolyok.

Ami pedig nekünk, szervezőknek maradt: az a csodálatos érzés, hogy sokan ránk merték bízni legdrágább kincsüket, hogy többé-kevésbé kiálltuk a próbát, és persze a fáradtság, amellyel azóta már minden mesehős megbirkózott.

Hálásak lehetünk Istennek a táborért, hogy adott hozzá erőt és sok-sok gyerkőcöt. Köszönjük. Hála a szülőknek anyagi és erkölcsi támogatásukért, továbbá Szlovákia Kormányhivatalának, a Bethlen Gábor Alapnak és a Vidéo Alapítványnak, valamint a Nagyszombati Érseki Hivatalnak azért az anyagi hozzájárulásért, ami nélkül a tábor nem jöhetett volna létre.

A hét imája Két régi Mária-ének Légy üdvöz, irgalomnak Anyja, dicső királyi székeden, Vigasztalást, reményt, malasztot tőled nyerünk az életben.

Hozzád kiáltunk, hozzád, ó, Anyánk, Nézd, búkönnyekbe fullad hő imánk.

Fordítsd felénk trónalkotódról szépséges arcod bájait, Újítsd meg szüntelen Fiadnál szerelmed esdő hangjait.

Anyánk, mutasd meg fényben Őt nekünk, Ha porrá omlik földi életünk.

Adj enyhet a kínszenvedésben, szívünkbe önts gyógy-balzsamot, Istentől esdj nekünk kegyelmet, ha végül minden elhagyott.

S lefolyt az óra, melyet Ő kimért, Nyújts végcsatánkban győzelembabért. * * * Földünknek égbeszállt csodája, dicső kegyes Nagyasszonyunk, Neved szívünk örökké áldja, ha vigadunk, ha zokogunk.

Te vagy az, kit nem ér a vád, te vagy, kit minden nemzet áld, Te vagy a hű, a szent, a szép, örökre fényes eszmekép.

Bűnös világ övezhet engem, a lelkem hófehér marad, Ha szent neved imával zengem, hallgatva hangtalan szavad. Övezhet engemet a vész, miként a pára, elenyész, Akármi baj zúduljon rám, ne hagyj el soha, jó Anyám!

Beküldte: Viola Margit, Pozsonyeperjes • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

OLVASÓINK ÍRJÁK

Levelet kaptunk Remény

Hitben és szeretetben A mi kicsi falunk már 939 éve Zsitvabesenyő néven létezik a Zsitva folyó bal partján, az Érsekújvári járásban. Lakosainak száma ma már nem haladja meg az 1700 személyt, akik 97%-ban római katolikusok. Az 1745-ben barokk stílusban felépített római katolikus temploma lelkipásztoraink szorgalmának köszönhetően az idők folyamán sokban megváltozott, ugyanúgy kertje és plébániája is.

A Teremtő 1991. december 1-től 1999. augusztus 1-ig nagy próbatétel elé állította egyházközségünk híveit. Az akkor szolgálatot teljesítő lelkipásztorunk nyugdíjba vonulásával megüresedett a plébánia, s mi árván, lelkipásztor nélkül maradtunk. A szomszéd községből (Udvard) Lénár Károly pápai káplán két éven át, majd hét évig Elek László esperesplébános végezte a szertartásokat és a papi teendőket. A mai napig hálásak vagyunk, hogy a nehéz időszakot könnyebbé tették számunkra, éltetve bennünk a reményt. Áldja meg Őket az Úr!

A nagyon szomorú, nehéz éveket kiálltuk, a soksok kérés, ima a jó Istennél meghallgatásra talált, és a Teremtő megáldott bennünket 15 évvel ezelőtt, augusztus 1-jén egy igen bölcs, nagyon szorgalmas lelkiatyával - Pintér Zoltán érseki tanácsossal, akiért naponta hálát adunk.

A 15 évre visszatekintve, örömmel mondhatjuk, hogy egyházközségünknek igen gyümölcsöző időszaka telt el Zoltán atyával. A millennium évében nem kis munkálatokkal megvalósult templomunk belső festése, új főoltárunk lett, a régi ablakok helyére színes ablakok kerültek, melyeken az Úr Jézus, Szűz Mária, az utolsó vacsora és a magyar szentek láthatók. Ebben az évben épült a Magyarok Nagyasszonya-kápolna is, melyet az egyháztanács elnöke, Gubo Ferenc és családja építtetett.

2001-től fából faragott új stációk előtt végezzük a keresztúti ájtatosságot, amelyeket családok ajándékoztak templomunknak. Templomunk külső festése 2002-ben, a plébánia renoválása pedig 2003-ban valósult meg. 2009. november 15-én, a Jó Pásztor Imakilenced befejező szentmiséjén került sor az új oltárképünk megáldására. Ez egy ikon - Szűz Mária születése, mivel templomunk Kisboldogasszonynak van

felajánlva. 2010-ben új faragott mellékoltárokkal szépült az Úr háza, amelyeket Jézus Szíve és Szent József szobra ékesít. 2011–ben megszépült kórusunk korlátja is – a Napbaöltözött Asszony fából faragott alkotással, amelyen középen Szűz Mária áll, jobbról Szent Imre herceg, Árpád-házi Szent Erzsébet és Szent István király, balról pedig Szent László király, Árpád-házi Szent Margit és Szent Gellért püspök arcképe látható. 2013. április 14én első ízben tartottunk emlékünnepséget templomunk kertjében, a kitelepítést ábrázoló, megható emlékműnél, amelyen magyarországi kitelepítettek és leszármazottjaik vettek részt családtagjaikkal, összesen 60 személy. A kitelepítettek emlékére emelt kopjafát és a Napbaöltözött Aszszony fafaragást egyháztanácsunk elnöke és családja ajándékozta egyházközségünknek.

Jelenleg felújítás alatt áll a templomkertben álló Hősök szobra, amely szobornál évente március 15én ünnepi műsorral emlékezünk falunk hősi halottaira és március idusára.

Az összes fa alkotás a szőgyéni Smidt Róbert fafaragó mester keze munkája. Alkotásaiért szálljon rá és családjára az Úr áldása és Kisboldogasszony oltalma!

Hálával tartozunk az egyháztanács elnökének, Gubó Ferencnek, aki mindenben mindenkor készségesen segítségére siet lelkiatyánknak és a híveknek. Áldja meg őt és családját a jó Isten és a Magyarok Nagyasszonya!

Zoltán atyának hálatelt szívvel mondunk köszönetet a 15 évi fáradhatatlan, áldozatos, gyümölcsöző lelkipásztori tevékenységéért. Hálásak vagyunk bölcs példabeszédeiért. Köszönjük a betegek látogatását, a lelket építő verseket, énekeket. Áldja meg őt az Úr a hitben, szeretetben együtt eltöltött évekért!

Végül, de nem utolsósorban dicséret illeti egyházközségünk híveit és kicsi falunk minden lakosát, akik összefogással, kétkezi munkával, anyagiakkal mindig segítőkészen álltak és állnak lelkipásztorunk rendelkezésére.

Jó érzés ilyen hívő közösséghez tartozni, szeretetben, hitben együtt élni falunk minden lakosával és remélni, hogy utódainknak példát mutatva, szép örökséget hagyunk.

Toma Adrianna

Szent István király ünnepén Bécsben A Szent István-búcsúra 1986 óta hagyományosan augusztus utolsó szombatján kerül sor a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség szervezésében. Az idei búcsút augusztus 23-án tartották. Környékünkről a Rimaszombati Katolikus Kör által szervezett búcsúsok szép számban vettek részt rajta. Valóban a környék híveit képviselték, hiszen az 53 résztvevő között városunkon kívül kilencen voltak Feledről, egy Péterfaláról, egy Várgedéről, egy házaspár Balogfaláról, két férfi Óbástról, egy Egyházasbástról, egy nagymama két unokájával pedig Fülekről. Az egynapos, csaknem 400 km-es útra nagyon korán kellett indulni, de a résztvevők fegyelmezetten vállalták az áldozatot.

A zarándokcsoportok gyülekezője a dómhoz közeli Német Lovagrend templomának udvarán volt, ahonnan a népviseletbe öltözött, táblával jelölt csoportok énekszóval vonultak a dómba. A kb. 3 ezer hívő bevonulása alatt Simon Ferenc esperes, a Bécsi Magyar Katolikus Egyházközség plébánosa a szentélyből köszöntötte a csoportokat, említve jelen lévő plébánosukat, illetve polgármesterüket. A 38 megjelent csoport között négy csoport jött Kárpátaljáról,

• ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP • 2014. SZEPTEMBER 21.

és Erdély is négy csoporttal képviseltette magát. A székely népviseletbe öltözött brassói és székelyudvarhelyi kisebb–nagyobb diákok csapatának létszá-

ma talán a százat is elérte. A legtöbb csoport Szlovákiából érkezett, többek között Komáromból, Marcelházáról, Ebedről, Tardoskeddről, Felsőszeliből, Nyitracsehiből, Nagycétényből, Dunaszerdahelyről, Besenyőről, Zséréből, Pozsonyból, Nagykérről, Fűrről, Szimőről stb. Az anyaországból érkezetteken kívül természetesen a Vajdaság és Ausztria is képviseltette magát.

Az ünnepi szentmisét 12 paptestvérével Pintér Gábor pápai prelátus mutatta be. Orgonán kísért Vörös Richárd, szenci–illésházai fiatal kántor. A prelátus köszöntőjében kiemelte: Bécs városa a magyar történelemben mindig fontos szerepet játszott. A múlt viszályai ellenére két erős szál köt össze szomszédunkkal: a közös múlt és a katolikus egyház.

Szentbeszédében kifejtette, hogy Szent István királyra is vonatkoztathatók Krisztusnak a hegyi beszédben elmondott szavai arról a bölcs emberről, aki sziklára építette házát. Úgy fogalmazott, hogy Szent István háza, a mi hazánk, vagyis a magyar nemzet és a magyar történelem háza sziklára épült. A prelátus Szent István bölcsességét a magyarok örökségének nevezte, amelyet az államalapító tudatosan igyekezett átadni a jövendő nemzedéknek. Feltette a kérdést: kik vagyunk mi, mai magyarok, és hová megyünk? Érték-e még nekünk a magyarság, magunkénak érezzük-e még a szépséges magyar nyelvet?

Mit érzünk e szavak hallatán: Szent István király, Boldogasszony? Jelent-e még ez nekünk valamit, vagy elfogadjuk a modernnek nevezett, szüntelenül szemünkbe és fülünkbe nyomuló szabadelvű, erkölcstelen ideológiát? Szentbeszédének befejező mondata így hangzott: „Istenünk, ne engedd, hogy népünk valaha is behunyja szemét az evangélium világossága előtt.”

A szentmise végén Szent István király ereklyéjét ünnepi körmenetben a máriapócsi oltárhoz vitték, ahol hódolatra helyezték ki.

Ezt követően a dóm melletti téren és az érseki palota árkádos udvarán elkezdődött a színes folklórműsor. Ezzel egy időben szerény szeretetvendégségben volt részünk a palota udvarán.

A zarándokcsoportok, a régiójuk viseletének felöltésével megjelent fellépők hitben, anyanyelvben, nemzeti együvé tartozásban megerősödve vitték haza az áldást, Szent István királyunk üzenetét. Mindenki oda, ahol él, ahol munkálkodik, ahová tartozik.

Pelle Tibor Kérjük olvasóinkat, hogy – ha csak egy mód van rá – a remeny@remeny.sk e-mailcímre küldjék be leveleiket és a hozzájuk tartozó képeket a Levelet kaptunk c. rovatunkba.

A villámpostán érkezett írásokat hamarabb közzé tudjuk tenni a Reményben.

MOZAIK

Legyőzöm a tetszeni vágyást

Műsorajánló

„Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bí- mat, találok-e helyet a többi tennivalóm között, amikre már zik, az oltalmat talál.” (Péld 29,25) elígérkeztem. Ha hétvégéig nem jelentkezem, kérem, hívjon újra.” Egy ide illő vers a Példabeszédek könyvéből: „Erő és Szia, Lysa vagyok, és szeretném, ha szeretnének az embe- méltóság árad róla, és nevetve néz a holnap elé” (Péld 31,25). rek. Ezért gyakran igent mondok akkor is, amikor igazából Egyesek nem fognak szeretni. nemet szeretnék mondani. Amikor mégis nemet mondok, Csak úgy tudom egyensúlyban tartani az életemet, ha sok azon izgulok, nem okoztam-e csalódást az illetőnek. dologra nemet mondok. Ha valaki elfordul tőlem, mert nemet Jobban szeretném, ha mindezt múlt időben írhatnám. Va- mondtam, valószínű egy idő múlva elfordulna akkor is, ha lahogy így: „Sokat küszködtem e hajlamom ellen, de végre si- igent mondanék. Vannak emberek, akik nem fognak kedvelni, került túljutnom rajta. Érettebb lettem, és szeretnék beszámolni róla, milyen bátran mondok nemet, és hogy már sosem rettegek utána.”

De hát ez nem múlt idejű gondja az életemnek. Csűrés-csavarás nem segít, őszinte akarok lenni. Így születtem, a tetszeni vágyás betegségével.

A szívem felpörög. Hányingerem lesz. Szeretnék láthatatlanná válni, mikor valaki olyasmit kér tőlem, amiről élből tudni lehet, hogy irreális. A fejem nemet mond, a szám igent, és mielőtt észrevenném, máris hozzáadtam valamit amúgy is túlterhelt határidőnaplóm bejegyzéseihez. A génjeimben van, hogy szeressem a többieket, és ne akarjak csalódást okozni nekik. De tudnom kell, hogy a valódi szeretet őszinte. A valódi szeretet autentikus akar lenni, és nem az elfogadást kergeti.

Ne tévesszük össze a szeretet parancsát a tetszeni vágyás betegségével. Elmondom, hogyan nevelem magam, hogy le tudjam győzni ezt a betegséget, mi az, amivel ki kell egyeznem: Valakinek csalódást fogok okozni.

Minden „igen”-nek ára van. Minden „nem” magában hordja a csalódás esélyét. Vagy annak okozok csalódást, aki nem kapja meg tőlem, amire számított, vagy a családomnak, akiktől túl sok időt veszek el. Szeretnék igent mondani mindenre, és közben megőrizni a józan eszemet? Igen! De ez nem megy.

Ezért hát így szólok: tehetek én bármit. És vannak, akik szeretni fognak attól füg„Köszönöm, hogy rám gondoltál, hogy engem kértél meg. getlenül, hogy hányszor mondok nemet nekik. Az igaz baráSzívem szerint azt válaszolnám, hogy igen, igen, igen – de az tok az utóbbi csoportba tartoznak, és ezért is nagyon szeretem életem valósága azt mondatja velem, hogy: nem.” őket.

Mai alapigénk megtámogatja ezt a döntést: „Az emberekÍme egy nagyszerű bibliai idézet az egész helyzetre: „Most től való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltal- tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? mat talál” (Péld 29,25).

Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig emNem szabad azonnal válaszolnom. bereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.”

Néha első látásra úgy tűnik, nyugodtan igent mondhatok, (Gal 1,10). de már megtanultam, jobban teszem, ha várok a válasszal. Ha Szeretném javasolni, hogy ezen a héten, ha megkérnek vaidőt kapok, van lehetőségem felmérni, mekkora többlet- lamire, kérj időt, mielőtt válaszolnál. Ne feledd: inkább az stresszel fog járni, ha igent mondok. Az illető, aki megkért őszinteséget, a hitelességet, az igazságot kergesd, és ne a mávalamire, nem láthatja az én oldalamat. Azok fogják megsíny- sok elfogadását azzal, hogy mindig igent mondasz. leni, ha túl sokat vállalok, akik legközelebb vannak hozzám, és Uram, segíts, hogy helyes döntéseket hozzak ezen a héten. akiken lecsapódik a stressz okozta ingerültségem.

A Te tetszésedet akarom keresni, és nem az emberekét. Jézus Így válaszolok tehát: nevében, Ámen. „Köszönöm a felkérést. Meg kell néznem a határidőnapló(forrás: lelekerosito.hu - Lysa TerKeurst)

FIGYELEM! Továbbra is várjuk a családi élettel, neveléssel, lelki gondjaikkal, valamint jogi és egészségi problémákkal kapcsolatos kérdéseiket. Ezekre lapunk – pszichológus, orvos és jogász – munkatársaitól részletes választ kapnak Tanácsoló – Testi-lelki egészségünk, illetve Mit mondanak a paragrafusok? című rovatunkban.

Leveleiket a remeny@remeny.sk e-mail címre vagy a Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava postai címre küldjék.

Agapé

Hozzávalók: 75 dkg rétes liszt, 25 dkg porcukor, 25 dkg margarin, 1 sütőpor, 3 tojássárgája, 2 cs. vanília, citromhéj, 2 evőkanál tejföl, 2 evőkanál kakaó, pár kanál pikáns lekvár A töltelékhez 30 dkg darált dió, 20 dkg porcukor, 3 tojásfehérje Elkészítés:

Omlós habos dióspite

A fenti anyagokból tésztát készítünk, elfelezzük, az egyik felébe beletesszük a kakaót, és pihenni félretesszük kb 1. órá-

Magyar Katolikus Rádió Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.

Mária Rádió Szeptember 27., szombat 17.20 Tanúságtétel 18.00 Szentmise 19.00 Rózsaeső imaest. Lisieux-i Szent Teréz közbenjárását kérő imádság az Örökimádás templomban Szeptember 28., vasárnap 10.00 Szentmise Veszprémből 16.00 Hitvalló. Beszélgetés életről és Szentírásról 22.00 Felvidéki beszélgetés

Duna Tv Szeptember 27., szombat 6.25 Élő egyház 6.50 Isten kezében. Ferenczes István 9.10 Sírjaik hol domborulnak Szeptember 28., vasárnap 7.20 Isten kezében. Szent László visszatér 8.40 Rome Reports – Vatikáni híradó 11.00 Élő világegyház 14.05 Hazajáró. Közép-Dalmácia 2.

m1 Szeptember 27., szombat 6.25 A forradalomtól a szabadságharcig. A felelevenített pákozdi csata 14.24 Kárpáthy Zoltán Szeptember 28., vasárnap 9.00 Katolikus krónika 9.55 Biblia és irodalom 11.30 Mai hitvallások 12.05 Ybl 200

ra a hűtőbe. Majd a kakós részt kinyújtjuk, lekvárral megkenjük, felverjük a tojáshabot félig, beletesszük a cukrot, tovább verjük, és a diót belekavarjuk, majd a tésztára kenjük óvatosan.

A maradék tésztát kinyújtjuk, és egy cm széles csíkokra vágjuk, ezzel berácsozzuk a diós habot, majd előmelegített sütőben 40-45 percig sütjük.

Még melegen megszórjuk porcukorral.

Nagyon sokáig eláll.

Ha azonnal elhasználjuk, megszórhatjuk meggyel a habos diót, de így nem ajánlatos sokáig tárolni, mert a meggy megpenészedik.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

Szólj a Napnak! Szólt a Madár, és hajnal lett a kertben.

Néztem a fölkelő napot s álmomban énekeltem.

(Rónay György: Hajnal)

A hinta meg a körtefa Egyszer volt, hol nem volt, volt egy öreg gazdaember. Annak az öreg gazdaembernek a kertjében volt egy körtefa, s azon a körtefán szép nagy körték termettek. A szomszédjának keskeny udvara volt, az istálló jó hátul volt, éppen a körtefa iránt.

Annak a szomszéd embernek volt egy olyan nyolcévesforma huncut fia. Annak a gyereknek mindig valami komiszságon járt az esze. Legjobban szúrta a szemét, hogy mennyi körte van az öregember körtefáján. Egyszer, amikor átlesett a kerítésen a gyerek, látta, hogy az öregember ott fekszik a körtefa alatt hanyatt, a kalapja a szemére van téve, s a pálcája, amivel sétálgatott, mellette.

Csábította a körte nagyon a gyereket, nem nyughatott. Gondolkozott, töprenkedett, hogyan juthasson ő oda, hogy azokból a körtékből egyék. Végül is kitalálta. Elment, megkereste a kenderkötelet, amelyikkel az apja kötötte le a szénát a szekéren, s a csűr-

gerendára felkötötte a kötelet, úgy csinált hintát magának.

A hinta olyan hosszú volt, s az udvar olyan keskeny volt, hogy ha ő felült a hintára, és hajtotta magát, akkor a hinta éppen odaért a körtefához. Ahányszor odaérkezett, leszakított egy körtét, s amíg viszszament, beletette a zsebébe. Megint hajtotta, mikor odaért, leszakított egyet, visszament, betette a zsebébe. Két jó nagy zsebe volt. Addig mind hajtotta a gyerek a hintát, amíg megtöltötte a zsebét körtékkel.

Na de a kötél vásott volt, s a gyerek is megnehezedett a sok körtétől. Mikor legközelebb meghajtotta magát, s éppen odaérkezett a körtefához, hát elszakadt a kötél, s - zsuppsz! - a gyerek leesett. Éppen rá az öregemberre.

Az öregember felszökött, s látta, hogy a gyereknek tele a zsebe körtével. Fogta a pálcáját, s jól rávert a gyerek fenekére.

Zelk Zoltán: Levél

Kedves Gyerekek! Örülnénk, ha megpróbálkoznátok rejtvénykészítéssel is a Kuckó számára! Lehet keresztrejtvény, szórejtvény, totó stb. Küldjétek el rejtvényeteket e-mail címünkre (remeny@remeny.sk). A jól sikerült rejtvényeket közöljük, és készítőik ajándékot is kapnak!

Készítette Hagony János

Rejtvény

Továbbra is várjuk leveleiteket, rajzaitokat is!

Meghatározások: 1. Nátrium-klorid, azaz ételízesítő, 2. Némely emlős ujjának hegyét fedő vastag szaruréteg, 3. Járkálás, ide-oda járás, 4. Sovány ló, 5. Kutyaól, faól, 6. Föld alatti nyúlkuckó, lyuk, 7. Rozsdamentes fém.

A gyerek így elszabadult az öregember kezéből, kifutott az utcára. Hát az utcán éppen vásár volt. Megállott a hídon, tapogatta a fenekét, s ezt gondolta: „Hát megnövök én még, s akkor visszaadom annak a kapzsi öregnek, amit kaptam." S ki tudja, még miket gondolt.

Ahogy ott tűnődik a gyerek, hát éppen arra járogatott egy ember léggömbökkel. Sok léggömb volt ösz-

szekötve, úgy vitte őket az ember, s árulgatta.

Közben odaérkezett a kocsma elé az ember, ott volt egy karfa.

Gondolta, megköti a léggömböket a karfához, s bemegy, hogy igyék egy deci pálinkát.

A gyerek látta, hogy az ember megkötötte a léggömböket, s azt is látta, hogy bement a fogadóba. Hamar odafutott, s eloldta a léggömböket.

Az ember, mikor a szájához tette a kocsmában a decist, hogy megigya a pálinkát, hát csak a felét tudta meginni, mert akkor látta, hogy egy gyerek eloldja a léggömböket. Úgy a kezében a decissel futott ki, nem itta meg egészen a pálinkát, mert tudta, hogy olyan erősek a léggömbök, hogy a gyereket, ha eloldja őket, elrepítik.

Mire odaérkezett az ember, hát a gyerek már a levegőben volt, mert eloldotta a

Mégis, mégis csak azt várom: az idő tavaszra váljon, kis falumba visszatérjek, kéménytetőn rakjak fészket.”

Gólya küldi a levelet, szél leejti falu felett, füstölgő kémény felkapja, gólyaírást elolvassa.

• ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP • 2014. SZEPTEMBER 21.

(népmese)

A levélben mi is lehet?

Elmondom én, figyeljetek: „Megérkeztem Afrikába, örök napsütés honába.

Nézzétek csak, mit hoz a szél, nem akármilyen falevél: nem itten hullt le a fáról, gólya küldi Afrikából.

A megfejtést nyílt leveleMegfejtés zőlapon vagy villámpostán szeptember 26-ig küldjétek A 35. számban közölt rejtel szerkesztőségünk címére: vény megfejtése: hit, remény, Remény, Žiacka 4., szeretet.

821 06 Bratislava, vagy remeny@remeny.sk A nyertes: (a tárgymegnevezésbe Merica Tamás, Ipolyvarbó. írjátok be: Kuckó és küldGratulálunk, az ajándékot jétek el levelezési címetepostán küldjük! ket is).

léggömböket. Utána kapott az ember, de nem érte el a gyerek lábát. Elvitték a léggömbök a huncutját.

A szegény gyerek megijedve tartotta, tartotta egy darabig a léggömböket, de hamar elfáradt a keze, s eleresztette. Szerencséjére egy asszony a hídon egy nagy kosár tojást árult, s éppen arra a kosár tojásra esett a gyerek. Az összes tojás pocsékká ment, de neki magának nem történt semmi baja. Megfogta az aszszony, jól megdöngölte a gyereket, s addig nem eresztette el, amíg oda nem jött az apja s az anyja, s meg kellett hogy fizessék a tojásokat. Jött a léggömbös ember, az is tartotta a tenyerét, meg kellett hogy fizessék a léggömböket is.

Hát a szülei megszidták a gyereket alaposan, de magukban örültek, hogy se keze, se lába nem törött, semmi nagyobb baja nem történt. Kifizették az asszonynak a tojásokat s az embernek a léggömböket, az öregnek a körtéket, aztán éldegéltek tovább, s máig is élnek, ha meg nem haltak.

1

2

3

4

5

6

7

BESZÁMOLÓ

Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy, Aki holnap léssz: ma még nem te vagy.

(Weöres Sándor) Keresd a Reményt a Facebookon!

Teljesítménytúra a saját határaidhoz Spartan Race-re izgul az egész világ, de a cser- nak, amelyeket a csapat egy-egy tagja külön teljekészek jobbat találtak ki! sít: 47 kilométer kerékpározás, 2 kilométer futás, 1 kilométer kajakozás, 800 méter úszás, célba lövés Augusztus 29-31. között rendezte meg a Szlo- 20 méterről. vákiai Magyar Cserkészszövetség a Vascserkész A 2014-es Vascserkészen 13 versenycsapat in2014 elnevezésű teljesítménytúrát a Kis-Kárpá- dult. Az első helyet a szepsi 12. Számú Bercsényi tokban. A Bazini járásban található Limpak (Lim- Miklós Cserkészcsapat versenycsapata szerezte bach) szép, de gyakran komoly erőnlétet igénylő meg, közel 17 óra alatt teljesítették a távot a feltájait járták be a cserkészek 24 óra alatt. adatokkal együtt. A legjobb úszó címet Tarics Ár-

ményebb fizikai kihívások kedvelőit. A Vascserkész egy lehetőség, ahol az ember megismerheti a saját szellemi és fizikai képességeit, saját határait és tűrőképességét” – mondta Oroš László, a 11.

Számú Szent Imre Cserkészcsapat (EgyházfaHegysúr) segédtisztje, a rendezvény főszervezője.

A cserkészeknek, sajnos, nem volt zavartalan a hétvégéjük, a közeli településről ittas szlovák fiatalok jöttek a táborhelyre, megrongálták azt, va-

A Vascserkész egy váltó jellegű verseny, több évfolyamát rendezte már meg a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, utoljára 2005-ben. A hattagú csapatoknak 24 órájuk van arra, hogy teljesítsék az 50 kilométeres távot, 10 kilós hátizsákkal a hátukon, amelybe a vizet és az ételt nem számítják bele. A teljes távon különböző versenyszámok van-

lamint a résztvevők személyautóit, magyarellenes és vulgáris kifejezéseket festettek a járdára, sziklákra. A rendőrség csak harmadszori hívásra ment ki a táborhelyre, jegyzőkönyvet sem vettek fel az esetről. szmcs-p

pád kapta, a legjobb célba lövő Nagy Csaba, a legjobb kajakozó Vörös Csaba lett (mindhárman Komáromból), a leggyorsabb futó címet a szepsi Balázs Attila kapta, a kerékpározók közül pedig Andrejka Gábor bizonyult a legkiválóbbnak. „Szerettük volna újraéleszteni ezt a rendezvényt, mivel úgy gondoltuk, ezzel megszólíthatjuk a ke-

Villámpostaládánkból Kirándulás Budakeszire Még július végén Kisgyarmaton összegyűltek a vidék leányai egy tábor keretében, hogy együtt töltsenek egy fantasztikus hetet. Ennek utóhangjaként a főszervezők összehoztak egy találkát Budakeszin, hogy ismét együtt legyünk. Hogy kinek is köszönhető mindez? Elsősorban a budakeszi domonkos nővéreknek, másodsorban Márk atya koloni plébánosnak, harmadsorban pedig a táborozóknak.

A kirándulás a nővérek általi meghívással kezdődött. Márk atya feladata volt a csapatot egybetoborozni és elintézni az utazással kapcsolatos aprócseprő ügyeket. Ennek köszönhetően augusztus 22-én nekivágtunk az útnak.

Hatalmas örömmel és szeretettel fogadtak minket otthonukban a nővérek, és készítettek nekünk egész napos programot. Egy domonkos kvízzel kezdtünk, mely néha becsapós, néha vicces kérdésekkel volt tele. Majd délhez közeledNagyon szépen köszönjük a kedves nővéreknek, Márk atyának és a szülőkve részt vettünk az atya által celebrált szentmisén a ház kápolnájában. A dél- nek, hogy részt vehettünk ezen a csodaszép kiránduláson. Viszlát a kisgyarmaután főprogramja a túrázás volt a János-hegyre, Makkosmária kegytemplo- ti leánytáborban, 2015-ben! máig. Sem az út, sem a nap nem telt el játék és szórakozás nélkül.

Ivkovič Krisztina • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REJTVÉNY

GONDOLKODÓ

A mai evangéliumban elhangzó példabeszéd az Atyáról - és Vele kapcsolatban két gondolatról szól. Az első gondolat az, hogy Isten mindenkit hív, de nem egyszerre és nem egyformán mindenkit helyzetének megfelelően. A másik gondolat pedig az, hogy Isten szabadon osztogatja kegyelmi javait, melyek nem mérhetőek földi értékekhez. Isten a jutalmazásban megmutatja igazságosságát és irgalmát, de fenntartja szabadságát is. Az ember nem kifogásolhatja ... a mondat befejezése a vízsz. 1, függ. 17, vízsz. 11, függ. 10 és vízsz. 79 sorokban.

A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán szeptember 26-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk Ne felejtsék el a pontos postai címüket is megírni!

A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ Vízszintes: 1. A rejtvény első része; 11. A rejtvény harmadik része; 14. Jósda; 15. Észak-olaszországi folyó; 17.

OKÖ; 18. Harmadrész (!);19. Robbanást utánzó szó; 21. Keresztül; 22. Népiesen: fut, rohan, jön-megy; 25. Zsinórozott magyar férfikabát; 27. Tevékeny – ismert idegen szóval (ék. hiba); 29. Idegen szavak előtagjaként a jelentése: új, felújított; 30. Egy - franciául; 31. Nátrium; 32. ....ny - tompa, sötétes nemesfém; 34. Mozgásképtelen; 36. Római 45; 37. Román - régiesen és fonetikusan; 39. Német orvos, bakteriológus (Robert, 1843-1940); 41. Néma béka (!); 42. ... Ce-tung - a Kínai Kommunista Párt első elnöke; 43. Település Vas megyében; 44. Kambodzsa hivatalos nyelve; 46. Hegy, domb - németül; 47. A sósav kémiai képlete; 48. Feszítő eszköz; 49. „... iacta est!“ ( J. Caesar); 51. Levegő - ismert görög szóval; 52.

Csont - az orvosok nyelvén; 53. Amsterdami fo-

cicsapat; 55. Az eper (ivartalan) szaporodási szerve; 57. Sárgulni kezd (!);58. Kilopondszekundum; 59.

Szögfüggvény-rövidítés; 61. Vissza: sem vízszintes, sem függőleges; 63. Képet lógat a falra; 66. Kína különleges igazgatási körzete - itt névelővel; 68. Kicsinyítő; 69. Dunántúli megye (és folyó); 71. Elméleti alap; 72. Guatemala eleje (!);74. A társadalmi szokásnak megfelel; 76. Pazarlás; 79. A rejtvény befejező része; Függőleges: 2. A panasz szava; 3. Darált; 4. Csacsihang; 5.

Részleges farkasvakság (!); 6. Öv, szíj - németül; 7.

Különböző írásokat tartalmazó évkönyv - régiesen; 8. Lutécium; 9. Római 2500; 10. A rejtvény negyedik része; 11. Nikkel; 12. Egyenlő (értékű); 13. A fémek fizikai és kémiai tulajdonságait kutató tudományág; 16. A Száva leghosszabb mellékfolyója; 17. A rejtvény második része (a nyíl ir. folyt.); 20. Ruha egyneműi; 23. Póniló hangzói; 24. Személyes névmás; 26.

Igekötő oda-vissza; 28. Tepsiben sütött kelt tészta; 29a. Szibériai folyam; 33. Régen ezen az eszközön fontak elődeink; 35. Nem alva; 36. Olasz város Mi-

Búcsú Gyöngyösön Fájdalmas Anya ünnepén (2014. szeptember 28.), az Alsóvárosi Ferences Plébánián A búcsú központi programja: • kb. fél 9-től a máriás csoportok „beköszöntése”, bemutatása és bevonulás a szabadtéri oltárhoz („beköszöntés” a több mint 500 éves kegyszoborhoz, majd mindegyik egyházközségről kétmondatos ismertetés hangzik • ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP • 2014. SZEPTEMBER 21.

lánótól ÉNy-ra a róla elnevezett tó partján; 38. Nem mozdul; 40. Magyar és marokkói gépkocsik betűjele; 42. „... culpa“ (én vétkem); 45. Tényként elfogadá; 48. Napszak; 50. Valaminek teljesen megfelelő, vele egyenlő értékű - ismert idegen szóval; 53. Az utolsó betű pótlásával: szentély félkör alakú lezárása; 54.

Római 90; 56. ... Kok - neves holland úszónő a múlt század közepe tájékán; 58. A vízsz. 68 párja; 60. Roaming-részlet (!); 62. Fideszes politikus (Antal); 64.

A ponttyal rokon ferde szájú hal; 65. Üres tál (!); 67.

Albán, német és luxemburgi autók jelzése; 70. Indulatszó hirtelen felismerés kifejezésére; 73. Politikai nagyhatalom; 75. Csendes lét (!); 77. Fonetikus mássalhangzó; 78. Igavonó.

Megfejtés A 35. számunkban közölt rejtvény megfejtése: „Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.”

A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: Pál György, Párkány. Gratulálunk!

el, ahonnan népviseletbe öltözve, hordozható Mária-szoborral jönnek) • 10.00 ünnepi szentmise a szabadtéri oltárnál – főcelebráns: Ocsovai Grácián ferences atya, zalaegerszegi plébános • kb. 11.10 – 12.00 körmenet Gyöngyös belvárosában • kb. 12.00 - 12.30 „Gyöngyösi Úrangyala" További részletek: www.gyongyos.ofm.hu

APRAJA-NAGYJA Fizetett hirdetések KÖSZÖNTŐ

Nagy szeretettel köszöntjük lelkiatyánkat, LENGYEL SÁNDOR plébánost születésnapja alkalmából.

Kérjük életére a jó Isten áldását. Segítse a Szentlélek ereje, hogy Szűz Mária oltalma alatt az itteni tevékenysége áldásos legyen saját és a hívei számára. Hitből fakadó imával kérjük ezt a jó Istentől.

A vágai hívek és a rózsafüzér-társulat tagjai

2014. szeptember 21-én ünnepli 70. születésnapját Kolonban édesanyánk, özv. MAG ANNA (szül. BALKÓ), a Ferences Világi Rend és a Mária Légió tagja.

E szép ünnep alkalmaból hálás szívvel köszönjük az értünk hozott sok áldozatát, gondoskodó szeretetét, szüntelen sok imáját, és kérjük a jó Istent, éltesse még nagyon sokáig erőben, egészségben, hitben és szeretetben, sok örömben, árassza el kegyelmeivel, a Szűzanya oltalmazza és kísérje élete minden napján.

Sok szeretettel: lányai, Andrea és Marianna, vejei, Slavo és Ferenc, unokái, Norbi, Melinda, Tomi, Ferencke, Kristófka, Benike, Mariannika

Tisztelettel és szeretettel köszöntjük lelkiatyánkat, ALBÁN JÓZSEF plébánost, születésnapja alkalmából. E szép ünnep alkalmából kérjük a jó Isten áldását és a Szüzanya oltalmazó szeretetét további életére.

FELHÍVÁS A Glória Kiadó felhívja azon tisztelt ügyfelei figyelmét, akik eddig még nem rendezték a fennmaradt tartozásukat, hogy rövid időn belül pótolják mulasztásukat.

Megértésüket köszönjük.

A bősi hívek és a rózsafüzér-társulat tagjai KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

Hálás szívvel mondunk köszönetet mindazoknak, akik 2014. szeptember 3-án elkísérték utolsó földi útjára özv. BÁRDOS LAJOSNÉ DÖMÖTÖR ERZSÉBETET a szenci temetőbe.

Köszönjük virágadományaikat.

A gyászoló család „A víz még a kövön keresztül is kivájja az útját. És ha elakad, új rést talál magának.” „Légy olyan, mint a víz: kemény és lágy, de tudni kell, mikor kemény és mikor lágy.”

(Kamenár Gabriella felvétele)

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Hidd, amit

énekelsz Mészáros Angelika

Konferencia a Szűzanyáról Orosch János nagyszombati érsek a Fájdalmas Anya évében tisztelettel meghívja a lelkiatyákat, a hitoktatókat és a téma iránt érdeklődő híveket a Szűzanyáról rendezendő konferenciára, mely 2014. szeptember 30-án, kedden, Feketenyéken (Čierna Voda) lesz. Előzetes jelentkezés szükséges a következő elérhetőségek valamelyikén: Római Katolikus Plébánia Hidaskürt, 925 07 Mostová 233; 031-7848182; 0908-157070; szlavikantal@ranet.sk

„Aki szeret, az énekel, aki énekel, az kétszeresen imádkozik” (Szent Ágoston) 1. Máriát dicsérni, hívek, jöjjetek, / Mert ő fogja kérni Fiát értetek. / Ref.: Üdvözlégy, Mária! Mondja minden hív, / Áldott légy, Mária! Mondja nyelv és szív.

2. Ha értünk Mária Fiát kérleli, / Kérését szent Fia Meg nem vetheti. Ref. 3. Istentől csodával néki adatott, / Hogy anyaságával Szűz maradhatott. Ref. 4. Teljes áldásokkal, mint világgal tűz, / És szent malasztokkal e dicsőült Szűz. Ref. (Hozsanna 292.)

A Szűzanya minden időben mellettünk áll. Naponta imádkozzunk hozzá és kérjük őt. Tisztelete ősszel is folytatódik. Elkezdődött születése napjával, szeptember 8ával, folytatódik a Fájdalmas Szűz ünnepével, szeptember 15-én; majd Fogolykiváltó Boldogasszony, szeptember 24. Októberben Szentolvasó Királynője (október 7.) és Magyarok Nagyasszonya (október 8.). A rózsafüzér imádkozásának eredete a középkorba nyúlik vissza. A XII. század végén rengeteg tévtan és eretnekség zavarta meg az emberek lelkét. Az egyházat teljes pusztulás fenyegette. Krisztust megtagadták, majd eltörölték a házasság szentségét. Nyíltan lázadást és forradalmat hirdettek. Az Egyház hiába emelte fel szavát, elveszettnek tűnt minden. Azonban Isten soha nem hagyja magára Krisztus nyáját, azokat, akik benne bíznak és hozzá fohászkodnak. III. Ince pápa megbízta Szent Domonkost, hogy térítse meg és tanítsa az eretnekeket. Ő ment és tanított, de eredménytelen volt minden fáradozása. Mígnem három nap és három éjjel imádkozott, böjtölt egy kis kápolnában Szűz Mária képe előtt. A harmadik nap reggel fényességben megjelent neki a Szent Szűz három másik királynővel (fehér, bíborvörös, arany színű ruhákban) együtt, akiket ötven-ötven szűz kísért. Szűz Mária megmagyarázta, hogy a kíséretében a három királynő a három rózsafüzért jelenti, a szüzek pedig az ötven Üdvözlégyet. Szent Domonkos Istentől ihletve és a Szűzanya rózsafüzére, a hit erős fegyvere által, felbátorodva folytatta tanítását, de az eretnekek ki akartak vonulni, amikor a Miatyánkra és az Üdvözlégyre akarta tanítani őket. A hagyomány szerint Rózsafüzér Királynője megmutatta pártfogását és kint hatalmas zivatar támadt, így kénytelenek voltan bent maradni. Elárasztotta a kegyelem szívüket és bűnbánóan távoztak.

Hazánkban nem folyik háború, Istennek hála, és mégis dúl a lelki háború. Nem találunk olyan falut, várost, ahol ne volnának hitetlenek, akik azt hirdetik, hogy nincs szükség templomokra, hittanra, de még papra sem. A hívőket is közömbösség, innen-onnan átvett, zagyva tanok fertőzik. Úttalannak tűnik az életünk. Akármerre nézünk, akárhol vagyunk, mint Szent Domonkos idejében, züllést látunk. Minél nagyobb szabadságra vágyunk, annál jobban megkötözötté válunk. Ma is szükség van önzetlen, buzgó lelkű papokra, hívekre, akik szembe mernek szállni a hitetlenséggel és erkölcstelenséggel.

Kérünk ezért, Szűzanyánk, könyörögj érettünk Szent Fiadnál érettünk! Tiszteljük és szeressük Mennyei Édesanyánkat, minden bajban imádkozzuk egyszerű imáját, a rózsafüzért, ezzel a hathatós fegyverrel sok lélek megmentéséért közbenjárhatunk. „Kérését szent Fia meg nem vetheti.”

Szentmise Máriavölgyben A Magyarok Nagyasszonya ünnepéhez kapcsolódó hagyományos zarándoklatra 2014. október 11-én, szombaton kerül sor. A szentmise 10 órakor kezdődik.

Szeretettel hívjuk és várjuk a Pozsony melletti ősi kegyhelyre a zarándokokat!

Hitoktatók találkozója

Az SZPK Hitoktatási és Iskolai Bizottságának Magyar Kateketikai Altalálkozót bizottsága szervez lelkiatyák, kispapok, katekéták és minden érdeklődő részére 27-én szeptember (szombaton) Pozsonyban, a Miletič utcai Szalézi Rendházban, a következő programmal: 9.00 – szentmise 10.00–13.00: Csóka Gáspár, győri bencés tanár előadásai: A modern kor lelki élete címmel.

Fiatalok találkozói a pozsonyi ferencieknél Molnár Tamás, a pozsonyi magyar katolikus hívek lelkipásztora szeretettel hívja és várja a Pozsonyban tanuló egyetemistákat, főiskolai hallgatókat, fiatal felnőtteket szerdánként a ferencesek templomába, a 18 órakor kezdődő magyar ifjúsági szentmisére és az azt követő közösségi találkozóra. Az új akadémiai év első találkozójára szeptember 24-én kerül sor.

• ÉVKÖZI 25. VASÁRNAP • 2014. SZEPTEMBER 21.

Új kiadványunk Énekesek, kántorok, énekes csoportok figyelmébe!

Horváth Károly: Énekrend az egyházi év minden napjára A kiadvány tartalmazza a Reményben közölt énekrendet vasárnapokra és köznapokra egyaránt. A Horváth Károly atya által nagy gonddal összeállított énekrend állandó használata hozzájárulhat ahhoz, hogy templomainkban a hívek méltó módon, a szentmise szövegeivel összhangban lévő énekekkel dicsérjék az Urat. Ára: 2,- Eur Megrendelhető: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava, tel.: 0948/057 508, e-mail: office@remeny.sk A könyveket utánvéttel küldjük!