Remeny 2014 47 nov 4 by Attila Nagy

„Christus vincit, Christus regnat, Christus imperat” (Krisztus győz, Krisztus kormányoz, Krisztus uralkodik) (Latin röpima)

47. szám

REMÉNY XXV. évfolyam

2014. november 23. – Krisztus király vasárnapja

A Király él!

www.katolikus.sk • www.remeny.sk Ára: 0,50 Eur 5 7 9

Győztek a kiskirályok. Akkor, csaknem kétezer évvel ezelőtt. Lehet, győzelmükhöz nem is sok minden kellett. Egy kis intrika, egy csipetnyi pletyka, egy marék rágalom… És már készülhetett is a töviskorona. Mert volt mit kifogásolni a Nagy Királyban! Szóba állt a bűnösökkel, egy asztalhoz ült a mindenki által megvetett vámossal, nem kövezte meg a házasságtörő asszonyt, beszédbe elegyedett a nem igazhitű szamaritánussal, lakodalomba ment s tán bort is ivott… Egy kis pletyka-fűszer: biztos, le is részegedett… Sírt. Többször is… Milyen király lehet ez? Félt is… Nagyon emberinek mutatkozott… Ez lenne a király? Magát nevezte annak. És mégsem kürtöltetett maga előtt, nem várt el hódolatot. Ez a kiskirályok sajátja… A kiskirályok összefogtak ellene. Mert ők – úgy általában – nem szeretik a Nagy Királyokat. Az okosabb, a bölcsebb, a rátermettebb nem imponál a

Isztria két katedrálisa Nem elég a szó! Szentmise olvasóinkért

kiskirályoknak. Ezért is szeretik (inkább idézőjelbe kellene tenni a „szeretik” szót) a náluk – hogy is mondjam – gyengébbeket. Mert fölöttük könnyebb uralkodni. Ők mindig szolgálatkészek, mindig helyeselnek… Összefogtak ellene, nehogy túl népszerű legyen. Esetleg elhalványítja kiskirálysági dicsőségüket… Tönkre kell tenni – így a kiskirályok. Az intrikából, a pletykából és a rágalomból kevert méreg sikeresnek bizonyult: a töviskorona elkészült s a Fejre tétetett. Az ártatlan Fejre. A Királyi Fejre. A kiskirályok örömmámorban úsztak. Sikerült! Egy darabig megnyughattak… Három nap… Hosszú három nap! A kiskirályok arra ébredtek, hogy üres a sír. A Király sírja. És ebbe a sírba azóta se fektettek senkit… Mert ilyen Király csak egy van… Nem volt… Van. Él!

EZ TÖRTÉNT

A mécses és a véka „S ha mécsest gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.“ (Mt 5,15) Szent Máté evangéliumában Jézus Krisztus ezzel a példával akarja szemléltetni, hogy milyen az, amikor valaki a megismert igazságot nem meri hirdetni, nyíltan felvállalni. Ezáltal pazarlás a világításhoz használt olaj, nevetséges, ésszerűtlen és felesleges maga a mécsesgyújtás is. Ma mintha a vékák korát élnénk. Keressük Krisztust, és megtaláljuk, de rögtön meg is ijedünk, nehogy valaki megtudja, hogy megérintette lelkünket. Mindjárt megtaláljuk a vékát is, amit ráboríthatunk: a „vallás magánügy” értelmetlen hamisságát, a „mindenkivel jóban kell lenni” önigazoló gyávaságát. Ilyen véka lehet a templom is, ha nem azért járunk, mert Istenhez akarunk közelebb kerülni, hanem a négy fal közé szeretnénk elrejteni hitünket. Hogy aki egy héten egyszer egy óráig ott van, láthassa, hogy vágyunk a legnagyobb és egyetlen tiszta szeretetre, de ki már ne vigyük, nem tartozik senkire. Gyanúsan nézegetjük, aki a templomon kívül is Istenről beszél. Mit akar a vallással a munkahelyen, az egyetemen, a közéletben? Lehet, hogy valami szekta tagja, valami beteges magamutogató? Az is lehet. De már meg sem fordul a fejünkben, hogy lehet, hogy ő csak egyszerűen minden pillanatban komolyan gondolja, amit mi csak bizonyos időkben és bizonyos helyeken vagyunk hajlandók kimutatni. Alig hisszük el, hogy ugyanaz a tűz lobbantotta lángra a mécsesét, ami a miénket is, csak ő nem borította rá a vékát. Amikor a pap szeretettől vezérelve, de határozottan állást foglal a hatalommal szemben is, ha az sérti a keresztény erkölcsöt. Ha a politikus kimondja a nagy nihil, istentagadás és kereszténygyűlölet közepette is, hogy Európa az Evangéliumból nyerte arcát, és aki ezt tagadja, hamis képet mutat az öreg földrész sokat szenvedett lakóinak. Amikor egy addig alig ismert ember bátran a szemébe vágja a világnak, hogy aki nem Jézus tanítására alapozva akar boldogságot és jólétet teremteni, az vagy tudatlan, vagy hazudik. Amikor a keresztény ember nem fél a rázúduló gyalázkodástól, és mindig, mindenütt bátran kimondja, hogy egyedül Krisztus az Út, az Igazság és az Élet. Amikor valaki bátran kiáll

amellett, hogy a keresztény értékrend és a vallás nem lehet folklór, nem is egy színárnyalata egy nagy szivárványnak, hanem egyedüli és kizárólagos forrása a szeretetnek, igazságnak, és biztosítéka a boldog örök életnek. Amikor ezeket halljuk és látjuk, biztosak lehetünk benne, hogy a tartóra került a mécses, nem a véka alá. Nekünk mindig ezt kell követnünk, és ezt kell tennünk. Ha szembefordul velünk a világ, esetenként saját vallási vezetőink vagy szűkebb környezetünk is. Akkor is, ha látjuk, hogy azok állnak be a hatalmasok közé „vékásnak”, akiknek legfőbb önként vállalt feladata és hivatása a világítás lenne. A fény nem ismeri az „is-”t. A letakart mécses nem fog világítani is, meg nem is. Ha a helyére tesszük, elűzi a sötétséget, ha nem, nem látunk semmit, legkevésbé egymást. Mi a mécses népe vagyunk. Csak úgy van értelme keresztény életünknek, ha a Jézustól kapott fénnyel beragyogjuk embertársaink életét. Ne is engedjük lángra lobbanni szívünket, ha nem azért tesszük, hogy mások lámpására is tüzet adjunk! A rossz példa ne szegje kedvünket, próbáljuk magunk körül megvilágítani környezetünket! A fényt takaró véka soha nem fog világítani. Ha kioltja a mécsest, maga is sötétségben marad.

POZSONYI FŐEGYHÁZMEGYE

RÓMA

Szent Márton ünnepe

A magyar szentek és boldogok ünnepe

Védőszentjét már hagyományosan triduummal ünnepli meg a Pozsonyi főegyházmegye. Idén november 9-én, vasárnap kezdődött a háromnapos búcsú, és Szent Márton ünnepén, november 11-én, kedden zárult. A vasárnapi szentmisét Stanislav Zvolenský érsek,

REMÉNY katolikus hetilap Főszerkesztő: Herdics György Főszerkesztő-helyettes: Albán József e-mail: alban@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 510 Főmunkatárs: Mons. Koller Gyula

a keddit Haľko József segédpüspök mutatta be. Ez utóbbit lampionos felvonulás követte az Óváros utcáin, amelyet a keresztény gyermekszövetségek mozgalma (eRko) szervezett. A templomokban megtartották a hagyományos Szent Márton-napi gyűj-

Felelős szerkesztő: Bertha Éva e-mail: bertha@remeny.sk Telefon: +421 (0)948 057 509 Szerkesztők: Orbánné B. Mária e-mail: obm@remeny.sk Telefon: + 421 (0)948 057 506

tést is, amelynek bevételét idén a halláskárosultak iskoláinak támogatására fordítják. tkkbs.sk/Remény Könözsi István felvételei

Immár hagyomány, hogy november 13-át, a magyar szentek és boldogok emléknapját saját ünnepeként ülik meg a Pápai Magyar Intézetben (PMI) – tájékoztatott Tóth Tamás, az intézet rektora. A PMI azért ünnepli sajátjaként a magyar szentek és boldogok napját, mivel mind alapításának napja (Kármelhegyi Boldogaszszony), mind a kápolna búcsúja (Szent Kereszt felmagasztalása) a nyári tanítási szünetre esik. Ebben az évben a PMI volt rektora, Ternyák Csaba egri érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia alelnöke, egyben az intézményért felelős referens püspök mutatta be az ünnepi szentmisét. Az egri főpásztor arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy ezen a napon azokra a magyar szentekre és boldogokra gondolunk, akiket az oltáron tisztelünk, de rajtuk kívül jussanak eszünkbe azok a szent magyarok is, akik a mi személyes életünkben játszottak valamilyen módon meghatározó szerepet. Az ünnepi ebéden részt vettek a szentszéki hivatalok, pápai egyetemek, társkollégiumok és magyar intézmények képviselői, többek között Angelo Acerbi címzetes érsek, Magyarország rendszerváltást követő első apostoli nunciusa, valamint Győriványi Gábor, Magyarország szentszéki nagykövete. Magyar Kurír

Parák László e-mail: parak@katolikus.sk Hirdetésfelvétel: Blahóné Kamenár Gabriella, kamenargabi@gmail.com Tel.: +421 (0)905 255 154 Kiadja: Glória Társulat, Jilemnického 4., 90301 Senec IČO: 00678066

• KRISZTUS KIRÁLY VASÁRNAPJA • 2014. NOVEMBER 23.

Felelős kiadó: Mons. Szakál László A szerkesztőség címe: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava Tel.: 02/4552 3682, 4564 4598 (hétfőn és csütörtökön) Fax: 02/4552 3684 e-mail: remeny@remeny.sk

Grafika: namedia – Nagy Attila Nyomja: PETIT PRESS, Bratislava Terjesztik a plébániák Index: 49574 ISSN 1335-6534 Nyilvántartási szám: EV 242/08 A kéziratok szerkesztési jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem őrzünk meg.

EZ TÖRTÉNT TORNA

SZEPSI

Megáldották a templom felújított szentélyét

Magyarul álmodni, magyarul sírni…

A Lateráni bazilika felszentelésének ünnepnapján, november 9-én került sor a tornai gótikus Nagybol-

idézve: „Örülnünk kell s egyúttal büszkének kell lennünk arra, hogy a Bódva-völgyében templomunk az egyetlen, amely ekkora értékekkel bír. Az itt feltárt középkori falfestmények európai szinten is megállják a helyüket, ezért mostantól kezdve a mi feladatunk, hogy ezt a hatalmas kincset világgá kürtöljük, s így másokkal is megismertessük.” A szentmise végén dogasszony-plébániatemplom felújí- Attila atya hálás szívvel mondott kötott szentélyének és főoltárának a szönetet mindazoknak, akik segítetmegáldására. A szentelési szertartást ték és támogatták a munkálatokat. Mons. Vladimír Filo rozsnyói me- Megköszönte a tornai hívek részéről gyéspüspök megbízásából Mons. tanúsított nagy türelmet, az önzetlen Gábor Bertalan szepsi esperesplébá- segítséget és azt a sok adományt, nos végezte. amellyel hozzájárultak ahhoz, hogy A tornaiak lelkipásztorukkal, Ju- templomuk mihamarabb elkészülhász Attila atyával együtt hét hosszú jön. Külön kiemelte a restaurálási foévet vártak arra, hogy ez a nap végre lyamatban részt vevő szakemberek, elérkezzen, s hogy a szentmisék újra főként Peter Gomboš és Ján Krcho a templom szívében, a szentélyben munkáját, s köszönetét fejezte ki kerüljenek bemutatásra. A restaurá- Martin Kutný, bártfai restaurátorlási munkálatokat és az ezzel járó nak, akinek a gyönyörűen felújított nehézségeket most végre az öröm főoltárt köszönhetik a tornaiak. váltotta fel. A plébános úr szavait Kulcsár Enikő

HEGYSÚR, NAGYBORSA, EGYHÁZFA

Édesanyák imahétvégéje Szeptember utolsó hétvégéjén már negyedik alkalommal tartottuk meg az édesanyák imahétvégéjét plébániai közösségünkben. Az imahétvége három napja a húsvéti szent három napot jelképezi, s a mi esetünkben a hármas szám a plébániai közösségünket alkotó három falut is jelenti. Az egyórás szentségimádásokat ima és ének kíséri. Az egyes napok imaszándékai minden alkalommal ismétlődnek, melyekhez mindig más szentírási idézet kapcsolódik. Ezek alapján születnek a jelképek. Ez alkalommal pénteken a hegysúri kápolnában a vétkeinket szimbolizáló köveket helyeztük

az oltár elé készített nagy szívhez, hogy új szívet és lelket kérjünk (Ez 18, 27– 32), melyet majd nem nyomnak bűneink kövei. Szombaton, Nagyborsán a gyümölcsök domináltak, nem csak a kápolna előtt megrendezett kiállítás miatt. A zsoltárossal Isten bőséges áldását kértük (Zsolt 144, 11– 15), s bocsánatért könyörögtünk azok számára, akik megbántottak minket és gyermekeinket. Az oltár elé papírból kivágott gyümölcsöket helyeztünk. Az imahétvégét vasárnap Egyházfán, a plébániatemplomban zártuk le. Dicsőítettük Istent minden jótéteményéért, melyet életünkben véghezvitt, s a farizeusról és a vá-

mosról szóló példabeszéden elmélkedtünk (Lk 18, 9–14). Az oltárnál elhelyezett nagy piros szívre, a végtelen isteni szeretet szimbólumára papírból kivágott érméket tűztünk, melyek egy-egy pozitív tulajdonságot, erényt jelképeztek. Kértük, hogy imánk ne a farizeus öntömjénezésére hasonlítson, amely mások lenézésével jár, hanem a vámos alázatát magunkra öltve felnőhessünk az Úrhoz. Az imahétvége egyes napjait ismét agapéval zártuk, s vasárnap a plébániaudvaron a gyerekeink is kijátszhatták magukat. Gujber Zsuzsanna

Szepsiben november 7-én tanúságtevő előadást tartott dr. Papp Lajos szívsebész professzor, aki „Lélektől – lélekig” című előadásában orvosi tapasztalatai alapján bizonyította, hogy sejtjeink nemcsak testünkről hordoznak pontos ismereteket, hanem bennük eleink, őseink történelme is rögzült, azt is hordozzuk. A tudás ott van minden sejtünkben. Agyunkat naponta éri sokrétű támadás, hogy kitörölje vagy beszenynyezze történelmi emlékeinket. Közismert az a fájdalmas tény is, hogy a történelmi könyveket nagy általánosságban a győzők, a hódítók írják. Az előadás kapcsán, az elhangzottakat továbbgondolva válik világosabbá, hogy teremtményi voltunk miért kiált a Teremtő után. Miért nyugtalan a szívünk, amíg meg nem pihen Istenben? Miért fontos a keresztség, hogy visszanyerjük eredeti méltóságunkat? Keresztségünk - közös kincsünk - Isten felbecsülhetetlen ajándéka számunkra. Ennek köszönhetően életünk nem pusztán lét a térben és az időben, de képességet kapunk arra, hogy kiszabaduljunk a tér és az idő fogságából. A keresztség szentsége jele és eszköze annak, hogy Isten, az Ő szeretetével és kegyelmével mindig megelőz minket. Jele és eszköze annak, hogy Isten szüntelenül azon fáradozik, hogy minden szívet előkészítsen az Ő befogadására. Ez a találkozás is ilyen jellegű volt. Lehetőséget és alkalmat kínált arra, hogy túllássunk az orrunknál.

Tagadhatatlan, hogy az ősbűn óta létünkben jelen van a megosztottság, a széthúzás, a vetélkedés, amelyek kétségtelenül gyengítik képességünket, hogy eleget tegyünk az evangéliumi parancsnak, és így hatékonyan hirdessük az evangéliumot korunk nemzedékének. Keresztény tanúságtételünk is sokkal eredményesebb lehetne, ha leküzdenénk megosztottságainkat, és közösen ápolnánk, őriznénk és továbbadnánk anyagi, szellemi és lelki értékeinket. Ha közösen ünnepelnénk a szentségeket, és együtt terjesztenénk Isten szavát, tanúságot téve a kölcsönös szeretetről, az öszszetartozásról és a felelősségről. Globalizálódó világunkban, amikor összekeverednek az értékek, jó

látni az értékkereső, a tiszta forrást vágyó, a helyesen látni akaró kortársembert, aki manapság bár sokszor már más nyelven tanul és más nyelven ír, de nem véletlen, ha magyarul álmodik és magyarul sír… GB.

PÉDER

Hálaadó szentmise Takács Dénes, jánoki egyházközségi kormányzó és Köböl Zoltán, Szent István lovag szervezésében november 9-én, délelőtt a péderi temetőben, a falu első írásos említése 800. évfordulója emlékére székelykapu- és harangszentelési hálaadó szentmise volt. A kapu részei Kárpátaljáról, Székelyvarsányból és Péderből származnak. A második világháborúban megsérült 120 éves harang Albertfalváról. Megáldásuk ökumenikus istentisztelet keretében történt. Az egybegyűltek közösen adtak hálát, hogy a múlt viszontagsága sem tudta feledtetni az összetartozást, a jelenért, hogy szorosabbra fűzhetik a testvériség szálait és a reményteli jövő hitéért, hogy a gondviselő Isten soha sem hagyja el népét. GB. • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

AMIRE HITÜNK TANÍT

Teremtett természet Dékány Ferenc Ami Istenben láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, az a világ teremtése óta művei alapján fölismerhető. (Róm 1,20) „A föld és ég jeleiből tudtok következtetni, miért nem ismeritek föl a mostani időt?” (Lk 12, 56) 2010. március 20-án kitört az Eyafjöll vulkán. Ilyen esemény évről évre, akár többször is történhet a világ történelmében. Ebben az esztendőben mégis különös jelentőséggel bírt ez a jelenség. Megbénult Európa légi közlekedése. Lehetetlenné vált néhány napig az üzletemberek és turisták utazása. Egy látszólagosan helyi probléma globálissá vált. Fölmerül a kérdés, hogy mikor és milyen gyakorisággal kell számolnunk hasonló jelenségekkel. Ugyanebben az évben, május hónap elején szembesülhettünk a Mexikói-öböl mentén létesített BP-olajkút tragédiájával. Tengeri fúróállomásokat százával, ezrével üzemeltetnek társaságok, nem számolnak az esetleges tragédiák lehetőségével, a régebb óta üzemelő kutak elöregedésének kockázatával. Tényszerűen látható, hogy az egyszerű baleset is tragédiák sorozatát idézi elő. Mi nem élünk azon a tengerszakaszon, de ott, tízezrek életét tette lehetetlenné a tragédia és százezrek szenvednek majd a környezeti károktól. Mindezeken túl nem szóltunk a tengeri és tengerparti élővilág károsodásáról.

Számos szerző ﬁgyelmeztette kultúránkat a fent jelzett veszélyekre. Oswald Spengler, Ortega, Umberto Eco és sokan mások műveikben arra hívták fel a ﬁgyelmet, hogy életmódunk veszélyes. E szerzők jóslatai eddig nem bizonyultak teljesen igaznak, de részleteikben igazak voltak. Ma is sokan fenyegetnek bennünket apokaliptikus jóslataikkal. Cormac McCarthy Az út című

regénye, illetve az abból készült, John Hillcoat rendezésében készült ﬁlm is utal erre a témára. Kultúránk sérülékeny. Bábel tornya összeomlott. Apokaliptikus jóslatokra bármikor okot ta-

lálhatunk. Ennek ellenére nem szeretném megjósolni a technikai civilizáció végét. Tudom, hogy a globalizáció rengeteg kárt okoz, mégsem jövendölöm ennek a világnak a végét. Arra azonban szeretnék figyelmeztetni, amire a tények makacs volta kényszerít minket. A természet kiszámíthatatlan, ezt mutatja a vulkánkitörés. Technikai számításaink nem tudnak számolni minden eshetőséggel. Ipari műveleteink, bár megtervezettek, nem mindig biztonságosak. Több alázattal, nagyobb figyelemmel kell, kellene közelednünk a környező világhoz. Tőlünk független események megbéníthatják életünket. Általunk előidézett helyzetek lehetetlenné tehetnek bennünket. Milyen jó lenne e hasábokon elméleti kérdésekről értekezni. Mégis, ma a leginkább aktuálisról kell írni. „A föld és ég jeleiből tudtok következtetni, miért nem ismeritek föl a mostani időt?” (Lk 12,56) Jézus figyelmeztetése nekünk szól. Sürgető mivolta nem okvetlenül apokaliptikus. Lehet, hogy csupán figyelmeztet valamire, amit elfelejtettünk, ami mindig aktuális: az alázatra. Nem mi vagyunk a teremtők. Nem mi vagyunk a teremtés urai. Megbízott szolgák vagyunk, akiknek Uruk kedvében kellene járnunk. Sok mindent tehetünk, de nem vagyunk független urai a Földnek. Az elmúlt évek tragikus eseményei tanítsanak bennünket az alázatra!

Miatyánk

Nagyon fontos, sőt, nyugodtan állíthatjuk, életbevágó a számunkra, hogy a Miatyánk első kérését jól megértsük. A „szenteltessék meg a te neved” óhajából ugyanis elsőre úgy tűnik, nem is saját magunk, hanem az Isten számára kérünk épp Tőle valamit. Az első kérés szavai azt a látszatot keltik, mintha ki lehetne egészíteni valamivel az Isten szentségét. Mintha azt fokozni lehetne, illetve kellene. Ez az értelmezés könnyen tévútra vezethet. Isten szentsége ugyanis állandó. Sőt, mindaz, ami szentnek nevezhető a mi emberi világunkban, csak Tőle nyeri szentségét. Belőle merít, Belőle részesül, Őt visszhangozza, Őt tükrözi. A szentség fogalma Isten egyik legfontosabb, lényeget közelítő jellemzője. Nagyon egyszerűen így mondhatjuk: Isten maga a szent.

Izajás látomása az Ószövetségből ezt mindenkinél szebben írja le: „Abban az esztendőben, amikor meghalt Uzija király, láttam az Urat. Magas és fönséges királyi széken ült, és uszálya betöltötte a templomot. Szeráfok lebegtek fölötte: mindegyiknek hat-hat szárnya volt. Kettővel befödték arcukat, kettővel befödték lábukat, s kettővel lebegtek. És harsány hangon mondogat-

• KRISZTUS KIRÁLY VASÁRNAPJA • 2014. NOVEMBER 23.

ták egymásnak: »Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!«” (Iz 6,1-3) Isten objektív szentsége tehát attól nem változik, hogy mi kérjük. A Miatyánk első kérése rögtön rámutat a jézusi bölcsességre. Krisztus olyan imát adott nekünk, melynek minden szakasza valójában arra oktat bennünket, vegyük észre, mire is

van igazán, ténylegesen szükségünk itt, e földi létben. Ez esetben arra, hogy olyan legyen a világunk, a mindennapi életünk, ahol szent az Úr neve, s minél nagyobb tiszteletben és hódolatban él Ő maga… Itt is segítségünkre siethet az „Atya” kifejezés. Amikor azt imádkozzuk, hogy szenteltessék meg a te neved, olyanok vagyunk, mint a gyermekek, akik azt szeretnék, hogy az ő apukájuk legyen a legerősebb, a legnagyobb. Ha az apa elindul egy versenyen, a gyermek szurkol neki, mert azt kívánja, hogy ő győzzön. Örül annak, ha a többiek is megtapsolják a szülőt, sőt, a szíve mélyén azt akarja, hogy mindenki az ő apukájának drukkoljon és őt dicsérje a végén. A gyermeknek szívszorítóan fontos, hogy az ő édesapját a többiek is elismerjék és szeressék.

KITEKINTŐ

A horvát tengerpart ékkövei: a székesegyházak 5. Isztria két impozáns katedrálisa A horvát tengerpartra igyekvők egyik gyakori célja a rövidebb utazást igénylő Isztria. Isztria Horvátország legnagyobb félszigete. A strandolni vágyók elsősorban a háromszög alakú félsziget nyugati partjait keresik fel, melynek legkedveltebb üdülőhelyei a világ hatodik legnagyobb, szinte teljesen épen maradt római amﬁteátrumáról híres Póla (Pula), illetve a székesegyházairól ismert Rovigno (Rovinj) és Parenzo (Poreč). Mi most e két utóbbi templomaiba invitáljuk a kedves Olvasót. A Pulától északabbra, 40 km-nyi távolságra található Rovigno (ma: Rovinj) városát a rómaiak építették egy szigetre (Trauhoz hasonlóan). 1763-ban a szigetet a szárazföldtől elválasztó csatornát feltöltötték, és így a szigetből félsziget lett. Rovigno ekkor már – 1283-tól – Velence birtoka, majd 1797-től osztrák kézre kerül. 1892-ben itt nyílik meg „a berlini akvárium-társaság” jóvoltából az Adria legrégibb tengeri élettudományi intézete, a ma is működő Tengerbiológiai Intézet. Az első világháború után Rovigno Olaszországhoz tartozott. Az Isztria történelmi, kulturális és turisztikai központjának számító Rovinj városképét a messziről látható Szent Eufémia-katedrális épülete uralja (mint Esztergomét a Bazilika). Mielőtt belépnénk e gyönyörű Isten házába, essen szó a tájainkon kevésbé ismert névadóról, Szent Eufémiáról. Eufémia tekintélyes patríciusi család gyermekeként látta meg a napvilágot a Konstantinápoly (ma: Isztambul) közelében található Kalcedonban. Tizenöt éves korában, a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején, 304. szeptember 16-án szenvedett vértanúhalált. Előbb keréken kínozták őt, majd megkínzott, vérző testét az amﬁteátrum oroszlánjai elé vetették. A hagyomány szerint az oroszlánok nem nyúltak a testéhez, nem szaggatták azt szét. Tetemét hittársai eltemették, és sírja fölé később templomot emeltek. 451-ben, I. (Nagy) Szent Leó pápa idején – ő mentette meg Rómát Attila hun hadai elől - e templomban tartották meg a hitbeli egység helyreállításában döntő szerepet játszó 4. (kalcedoni) egyetemes zsinatot. Amikor 620-ban a perzsák meghódították ezt a várost, a keresztények Konstantinápolyba szállították az Eufémia hamvait őrző szarkofágot. 800-ig maradt itt a koporsó, amikor – a hagyomány szerint - egy viharos éjszakán a márványkoporsó eltűnt helyéről. Ugyanabban az év-

ben – csodálatos módon – Rovignóban a tenger vetette partjára a szarkofágot. A városka lakói azonban hiába próbálkoztak minden erejükkel a koporsó kiemelésére és a templomba szállítására. Ez egy ájtatos ifjúnak sikerült, akinek álmában megjelent Szent Eufémia és utasította őt, hogy még igába nem fogott üszőivel húzassa ki a szarkofágot. Erre 800. július 13-án került sor. A hagyomány

szél irányát a tengeren tartózkodó vitorlásoknak. A székesegyház 52 méter hosszú, 30 méter széles, magassága 18 méter. Mindhárom hajója mélyén egy-egy csodálatra méltó oltár. A főoltárt három, carrarai márványból formált szobor, a pestis ellen védő Szent Rókus, Szent Márk evangélista és – középütt – Szent György szobra díszíti. Szent György tájainkon is kedvelt

A Szent Eufémia-templom szerint a történteknek máig érvényes üzenete van: ha Isten úgy akarja, akkor a gyengék és kicsik ereje többet ér, mint a nagy állatok erős teste vagy a felnőttek találékonysága. Visszatérve a templomhoz: mivel a kereszténység e tájon már a Krisztus utáni első századokban jelen volt, már az V-VI. században állt itt egy kora keresztény, majd ezt követően egy, a IX-X. századi háromhajós román kori templom. E templom védőszentje a szintén vértanúhalált halt római katona, Szent György volt. Amikor tehát Szent Eufémia szarkofágja csodás módon megérkezett, a hívek előbb kápolnát építettek a Szent György-templomhoz, majd hamarosan egy újabb, nagyobb templom építésébe kezdtek. Ezt kb. 950 körül fejezték be, és Szent Györgynek és Szent Eufémiának szentelték. A templom mai formáját az 1725-ben kezdődő bővítéssel nyerte el. Korábban 1654től 1680-ig a velencei Szent Márk mintájára 63 méter magas harangtornyot – campanille – építettek. 1758-ban erre került fel Eufémia ember nagyságú rézszobra, vértanúságának szimbólumával, a kínzókerékkel. A szobor „szélkakasként” is működik: éjjel-nappal mutatva a

patrónus, ám amíg a mi templomaink oltárképei (lásd pl. Paláston), szobrai (leghíresebb a Kolozsvári testvérek prágai szobra) lován ülve ábrázolják őt, a rovignói templomban „gyalogosan”, állva, döﬁ lándzsáját a lábainál fetrengő sárkányba. A jobb oldali oltár központi alakja Szent Eufémia 15. századbeli szobra. A szent baljában a városka makettjét tartja, jobbja a kínzókeréken nyugszik, míg lábánál két félelmetes, kínai sárkányra emlékeztető oroszlán feni fogát. Az oltár mögötti kápolna őrzi Szent Eufémia márvány szarkofágját. A kápolna oldalfalain pedig két, 1883-ból származó hatalmas festmény örökíti meg az Eufémia-legenda két legfontosabb mozzanatát: a szűz és az oroszlánok „találkozását” az amﬁteátrumban, ill. a szarkofág üszők általi vontatását a tengerparton. Ha Rovignóban, a védőszent, Eufémia „segítségével” a III. századi keresztényüldözésekig térhetünk viszsza, akkor a közeli, még északabbra fekvő Porečban szintén folytathatjuk a korai keresztény századokban való barangolást. A tengerparti várost a rómaiak alapították - Colonia Julia Parentium néven –, ebből lett az olasz Parenzo, ill. a mai Poreč. Ere-

detét a város mai szerkezete is mutatja – a római katonai táborok mintájára kialakított települést két főtengelye, a ma is ezt a nevet viselő „Decumanus” (főutca) és az erre merőleges „Cardo maximus” négy részre osztja. (Poreč ismételten elnyerte a „legjobban megőrzött város” évente odaítélt díját.) A bizánci uralom alatt már püspöki székhely. A velenceiek uralma alatt kikötőjének jelentősége csökken, ami kihatással van a városra is. Az újabb fellendülést a XVIII. század közepe hozza meg, amikor Poreč átmenetileg Isztria fővárosa. A II. világháború végéig olasz fennhatóság alatt volt és megszenvedte a szövetséges légierők bombázásait. E bombázásoknak tudható be, hogy Poreč nem vetélkedhet Póla (Pula) római emlékeivel, sem Rovinj középkori romantikájával. Ami viszont e két város mellé/elé? helyezi, az a város bazilikája és annak gyönyörű bizánci mozaikegyüttese, ami Velence és Ravenna után az Adriairégió harmadik legjelentősebb ilyen jellegű műemléke. Jogosan került fel 1997-ben az UNESCO Világörökség listájára. Mielőtt belépnénk az Ephrasius-bazilikába (Eufrazijeva Bazilika), mutassuk be a névadót. Euphrasius püspök trák származású görög volt, aki a ma törvénykönyvei alapján az európai magánjog megalapozójának tekinthető Justinianus bizánci császár korában élt. Eufráziusz egyrészt püspökséget alapított Porečben, másrészt 539 és 553 között felépíttette a ma Euphrasiumnak nevezett épületegyüttest. A IV. században épült és Szent Mórról (Maurus) elnevezett imaház (oratórium) alapjaira az V. században, a régi templom padlózatát 60 cm-rel megemelve, háromhajós templomot emeltek. Az imaház padlómozaikjainak maradványai ma is láthatók. Maurus egyébként egy légió parancsnokaként lett a diocletianusi időkben vértanú, miután egységével megtagadta a pogány bálványoknak való áldozást – hamvai a sekrestye mögötti kápolnában nyugszanak. Hamarosan az új templom is kicsinek bizonyult, ill. beomlással fenyegetett. A nem csak a hitterjesztésben erélyes Euphrasius ekkor építteti meg, a padlózatot újabb 20 cm-rel megemelve, a ma is álló templomot és a mellé felhúzott püspöki palotát. A bazilikát 18 görög márványoszlop osztja három hajóra. Az oszlopok fejét faragott állatﬁgurák díszítik, (Folytatás a 14. oldalon)

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

LELKI TÁPLÁLÉK

Krisztus király vasárnapja

VASÁRNAP ról ra

G. Kovács Pál egyházi év utolsó vasárnapján Krisztus királyt ünnepeljük. A mai napon lezárjuk az „A” betűs év számára kijelölt Szent Máté evangéliumának olvasását. Szent Máté, tudjuk, evangéliumát a zsidóságból megtért keresztényeknek írta. Máté azoknak az Ószövetséget kívülről ismerő, a Törvény betűjét szigorúan megtartó híveknek írja könyvét, akik megismerkedtek Jézus tanításával, és hisznek Jézusban. Ám bármennyire is elmélyedhetnek az Újszövetség újdonságában, fennáll a veszély, hogy a Tórához tapadt gondolkodásuk még mindig akadályokat állít a jövevények számára. Ezért újra és újra értelmezniük kell Jézus szavait, az Írás s a próféták fényében öszsze kell vetniük, át kell gondolniuk azokat. A Törvény szavának húsvét fényében való újraolvasása nem könnyű feladat Szent Máté címzettjei számára. Hiszen egész zsidó életükben nem hallottak másról, minthogy az Isten egyedül Izrael népét választotta ki. Abban a meggyőződésben nőttek fel, hogy aki betartja a Törvényt, azt az Isten már itt a földön boldogsággal, az anyagi áldás bőségével, sok gyermekkel, testi egészséggel halmozza el. Azonban aki ellenszegül a Parancsnak, azt Isten szenvedéssel, szegénységgel, ínséggel, meddőséggel, betegséggel keményen megbünteti. Úgy gondolták, hogy a Messiás majd Új Dávidként eljön, és nemcsak hogy kikergeti az elnyomó római hatalmat Izraelből és újra visszaadja a választott nép rég elveszített függetlenségét, hanem a többi népet megalázva, Izraelt a Messiáskirály népek világosságává, dicsőségévé teszi. És most, hogy Krisztus feltámadt a halálból, az Ószövetség eddigi rendszere alól mintha kihúzták volna a talajt. Szent Máté evangéliuma és mai példabeszéde ebben a felforgatott bizonytalanságban éri el a zsidó keresztényeket, és bennünket is, ma élő Krisztushívőket. Ma, amikor Krisztust,

mint a világmindenség győztes Királyát ünnepeljük, szívünk legmélyén nem hasonlítunk-e mi is sokszor inkább az Ószövetség népéhez? Hányszor és hányszor vonjuk kérdője Királyunkat (?!), hogy miért nem avatkozik már végre bele nemcsak a nagyvilág történelmébe, de saját életem, környezetem életébe is? Mily gyakran állunk értetlenkedve az Isten végzése (?), akarata fölött? És a lesújtó, váratlan fájdalomban a mai nap dicsőséges Királyában nemde inkább egy igazságtalan Bírót és áldásban kapzsi Diktátort látunk? Nemde azért, mert ebben a ma, a népeket hatalommal szétválasztó Királyban inkább egy tehetetlen Szereplőt látunk csak csupán, nemde azért nem vagyunk képesek szeretni a másikat, szeretni a nem feltűnőt, a gyengét, nemde ezért nem vagyunk képesek az alázatra, a szelídségre, a jóságra, a türelemre és megbocsátásra? A mai példabeszéd egy Királyt és királyságot állít elénk, aki nem zsarnok, nem is hatalmaskodó, akinek nem alattvalói vannak, aki nem kényekedve szerint kormányoz. A mi Királyunk ugyanis nem parancsot ad, hanem szolgál, a mi Királyunk nem fényűző palotákban lakik, hanem alamizsnáért koldul minden éhezőben, egy pohár szeretetért szomjazik minden szomjazóban, befogadásra vár minden idegenben, fázik a ruhátlannal, együtt szenved a beteggel, és vajúdik minden testi-lelki rabbal. Az Ő királyságának hatalma nem a látványos győzelemben áll, hanem ott rejlik mindannyiunk szívében, amikor a nélkülözőben felismerjük Őt. A szolgában a Királyt, betegben az Orvost, szegényben a Gazdagot, halálban az Életet. A mai példabeszéd fényt gyújt nekünk, a sötétben tapogatódzóknak. Kérjük Krisztustól a hitnek ezt a ragyogó fényét, amely élesebb és világosabb mindennél, és amely fénynél észrevesszük életünkben és a másikban is Királyunk végtelen erejét és hatalmát.

Olvasmány Ezekiel próféta könyvéből (Ez 34, 11-12. 15-17) Ezt mondja az Úr, az Isten: „Íme, magam keresem meg juhaimat, és magam ügyelek rájuk. Amint a pásztor szemlét tart nyája fölött, amikor elszéledt juhai között van, én is szemlét tartok juhaim fölött, amelyek azon a napon szétszóródtak. Visszahozom őket mindenünnen, ahová a felhő és a sötétség napján szétszóródtak. Magam terelgetem majd juhaimat, és magam telepítem le őket – mondja az Úr, az Isten. Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet, bekötözöm a sérültet, ápolom a beteget, a kövér és egészséges fölött pedig őrködöm. Az igazság szerint legeltetem őket. Ami meg titeket illet, juhaim - mondja az Úr, az Isten -, íme, igazságot teszek a juhok között, a kosok és a bakok között.''

mindenki meghal, úgy Krisztusban mindenki életre kel. Mindenki akkor, amikor sorra kerül: először Krisztus, majd amikor ő eljön, azok is mindannyian, akik Krisztushoz tartoznak. Azután következik a vég, amikor Krisztus átadja Istennek, az Atyának az uralmat, miután minden felsőbbséget, hatalmat és erőt megsemmisített. Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg. S ha majd minden alá lesz vetve neki, maga a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.

Evangélium Szent Máté könyvéből (Mt 25, 31-46) Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberﬁa eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor Válaszos zsoltár (Zsolt 22, 1-2a. 2b-3. 5-6) minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja Válasz: Az Úr nékem pásztorom, ínséget nem kell őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat látnom. a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a Szentlecke baljára. Azután a király így Szent Pál apostolnak szól a jobbján állókhoz: „jöja korintusiakhoz írt jetek, Atyám áldottai, vegyéelső leveléből tek birtokba a világ kezdeté(1 Kor 15, 20-26. 28) Testvéreim! Krisztus feltá- től nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti enmadt a halálból, elsőként a holtak közül. Egy ember ál- nem adtatok; szomjas voltal jött a halál, és egy ember tam, és ti innom adtatok; által jön a holtak feltámadása idegen voltam, s ti befogadis. Amint ugyanis Ádámban tatok; ruhátlan voltam, és ti

betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, s nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem; s ti nem látogattatok meg engem!” Erre ők is megkérdezik: „Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre?” Ő pedig ezt feleli majd nekik: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek!” Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.

Liturgikus naptár November 23. Vasárnap. Főünnep – KRISZTUS KIRÁLY (Római Kelemen pápa, Kolumbán) November 24. Hétfő. Köznap (Krizogonusz, Vietnami vértanúk, Emma, Flóra, Virág) Miseolvasmányok: Jel 14,1-3.4b-5; Zsolt 23,12. 3-4ab 5-6; Lk 21,1-4 Válaszos zsoltár: Ez az istenkeresők népe, mely látni kívánja arcodat, Urunk. November 25. Kedd. Köznap (Alexandriai Katalin, Liza) Miseolvasmányok: Jel 14,14-19; Zsolt 95,10. 11-12. 13; Lk 21,5-11 Válaszos zsoltár: Urunk, Istenünk érkezik, ítélni az egész világot.

• KRISZTUS KIRÁLY VASÁRNAPJA • 2014. NOVEMBER 23.

November 26. Szerda. Köznap (Szilveszter apát, Konrád, Viktória, Lénárd) Miseolvasmányok: Jel 15,1-4; Zsolt 97,1. 23ab 7-8. 9; Lk 21,12-19 Válaszos zsoltár: Nagy és csodálatos minden műved, mindenható Urunk és Istenünk! November 27. Csütörtök. Köznap (Virgil, Virgínia) Miseolvasmányok: Jel 18,1-2.21-23; 19,1-3.9a; Zsolt 99,2. 3. 4. 5; Lk 21,20-28 Válaszos zsoltár: Boldogok, akik részt vehettek Isten Bárányának menynyegzőjén! November 28. Péntek. Köznap (Marchiai Jakab, Stefánia) Miseolvasmányok: Jel 20,1-4.11 - 21,2; Zsolt

83,3. 4. 5-6a és 8a 11; Lk 21,29-33 Válaszos zsoltár: Íme, az Isten hajléka, köztünk, emberek között! November 29. Szombat. Köznap (Filoména, Ilma, Taksony) Miseolvasmányok: Jel 22,1-7; Zsolt 94,1-2. 35. 6-7; Lk 21,34-36 Válaszos zsoltár: Marana tha! Jöjj el, Urunk, Jézus! November 30. ADVENT 1. VASÁRNAPJA (B) (András apostol, Andrea, Andor) Miseolvasmányok: Iz 63,16b-17.19b; 64,2b-7; Zsolt 79, 2ac és 3b. 15-16. 18-19 ; 1Kor 1,3-9; Mk 13,33-37 Válaszos zsoltár: Téríts meg minket, Istenünk, ragyogtasd ránk arcodat, és szabadok leszünk!

LELKI TÁPLÁLÉK

Nem elég a szó!

Ablak a hitre 11. rész

Molnár Tamás ilyen szerepe van az iskolának a KERESZTÉNY NEVELÉSben? Sorozatunk mai részében erre a kérdésre szeretnénk választ kínálni a II. Vatikáni zsinaton a nemrégiben boldoggá avatott VI. Pál pápa és a zsinati atyák által aláírt Gravissimum educationes kezdetű deklaráció szellemében. Abból az alapvető állításból indulhatunk ki, hogy valamennyi nevelési eszköz között különleges jelentősége van az iskolának. Ezért az Egyház elismerését fejezi ki azoknak az államoknak és hatóságoknak, amelyek számot vetnek a mai társadalom pluralizmusával, megvalósítják az igazi vallásszabadságot, és segítik a családokat abban, hogy a gyermekek nevelése minden iskolában a család vallási és erkölcsi elveinek megfelelően történjék. Az iskola nemcsak tanít, hanem nevel is. És nem mindegy, hogy mire nevel. A pedagógus egész egyéniségével hatással van a tanulóra, diákra, hallgatóra, éppen ezért sokat számít a tanító, tanár, professzor magatartása. A keresztény nevelés biztosításaként a legtöbb iskolában iskolai hitoktatás van biztosítva. Ez is egy formája a keresztény értékek, hitigazságok továbbadásának, megismertetésének. Léteznek ún. egyházi iskolák, katolikus iskolák is. „Az Egyház jelenlétét az iskoláztatásban a katolikus iskola teszi különösképpen kézzelfoghatóvá. Ez az iskola, éppúgy, mint a többi, a fiatalok kulturális és emberi alakítását célozza

sakor és szervezésekor gondoljanak a változó korok szükségleteire. Továbbra is ápolni kell ugyan az alsó- és középfokú iskolákat, amelyek a nevelés alapját alkotják, mellettük azonban fontosnak kell tartani azokat is, amelyeket a mai viszonyok különleges módon sürgetnek. Ilyenek a szakiskolák és ipariskolák, a felnőttek és a szociális munkára készülők tanintézetei, az olyan iskolák, amelyekben testi fogyatékosságuk miatt különleges gondoskodást igénylőkkel foglalkoznak, továbbá a nevelőképző intézetek, melyek a hitoktatásra vagy a nevelés más területeire készítenek elő.“ Mert „az Egyháznak joga van arra, hogy bármilyen tantárgy oktatására, bármilyen típusú és fokozatú iskolát alapítson és vezessen“ – olvassuk az Egyházi Törvénykönyvben is (800. kán. 1.§). Röviden összegezve elmondhatjuk, hogy „katolikus iskolának azt az iskolát nevezzük, amelyet az illetékes egyházi hatóság vagy egy hivatalos egyházi jogi személy igazgat, vagy amelyet az egyházi hatóság írott okmánnyal ilyennek ismer el. A katolikus iskolában az oktatásnak és a nevelésnek meg kell felelnie a katolikus tanítás elveinek; az oktatóknak pedig ki kell tűnniük helyes tanításukkal és becsületes életükkel“ (803. kán. 1.§ és 2.§). Működnek továbbá katolikus egyetemek. És ismerünk teológia karokat, valamint teológiai intézeteket és tanszékeket is. Az Egyház ilyen módon is részt kíván venni az ifjúság, a felnőttek, a papi vagy szerzetesi életre készülők,

(...), miközben a kor követelményei iránti kellő nyitottsággal a földi társadalom javának hatékony előmozdítására neveli tanulóit, Isten országa terjesztésének szolgálatára is előkészíti őket, hogy példás és apostoli életükkel az emberi közösség üdvös kovászává legyenek“ (GE, 8). Ami pedig az iskolák típusait illeti, a dokumentum azt javasolja, hogy „a katolikus iskolák alapítá-

keresztény világi hívők képzésében, az oktatást is igénybe vevő módon a permanens keresztény nevelés biztosításában. Tartsuk fontosnak a keresztény nevelést, s ezen belül ne feledkezzünk meg az iskola szerepéről sem. A jól ismert Reményik-vers refrénként hangzó szavai is szolgáljanak buzdításként: „Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!”

önzetlen, segítő szeretet hiányának „kultúrája” vesz bennünket körül. Olyan világban élünk, amelyben az emberek a viszonzás reményében cselekednek – ezt már mindannyian megszoktuk, már-már nem is csinálunk gondot belőle. Sajnos – úgy tűnik – nem leljük örömünket az érdekmentes kapcsolatokban. Napjainkban az állítólagos barátságokat is a másik felé támasztott elvárások éltetik. Milyen előnyöm szár-

HÉT

ről re

dat” – írja József Attila Nem én kiáltok című versében. Sok emberből hiányzik az életcél, és túl sok a szorongás, amely ebből a hiányból ered. XVI. Benedek pápa szerint a szegénység a magány, az elszigetelődés következménye. Olyan világról beszél, amelyet sok jelenség egységgé kovácsol, ám amelyikből a testvériség összetartó ereje még hiányzik (Caritas in veritate). Sajnos mi, keresztények sem tudunk mindig testvérként tekinteni a másikra.

Másodszor szervezett élelmiszergyűjtést a rászorulók számára a Pozsonyi Főegyházmegyei Karitász a Szlovák Katolikus Karitásszal közösen november 10-15-ig Fotó: charitaba.sk mazhat abból, ha részt veszek egy-egy eseményen? Mit adhat nekem a másik? Ki az a valaki? Mit csinál? Sokszor érdekből cselekszünk csupán – ha egyáltalán hajlandók vagyunk még tenni valamit másokért… Fura világ vesz bennünket körül. Egy világ, amelyben a külsőségek többet érnek, mint a lényeg. Szomorú világ. Egy olyan kor, amelyből kiveszett a könyörületesség – könnyebb megszabadulni egy személytől, mint megválni egy értéktárgytól. Hiányzik az emberek iránti tisztelet. Igen, különös világban élünk. Olyanban, ahol a nagytőke és a bankok érdekei sokszor fontosabbak az élet értelménél és értékénél. Olyan társadalomban élünk, amelyben a fogyasztás tárgyiasítja az embert. Minél többünk van, annál többre vágyakozunk, és amikor nincs, a vágy továbbra is létkérdés marad. „Hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arco-

Ma már nem elég aggódva nézni az eseményeket, magunk és embertársaink sorsát. Ma nem elég a szó. Összefogás kell. Ahogyan szegényedünk a világban, egyre inkább világosan kell látnunk a szolidaritás fontosságát. Ferenc pápa példáját követve észre kell venni a bajban lévő embert, és akkor a világ jó irányba fog haladni. De nem elég észrevenni, segítő jobbot is kell tudni nyújtani! Az ősegyházban a keresztények ismertető jele nem a nyakban hordott kereszt volt, hanem az egymás és mások felé forduló szeretetük! „Nézzétek, mennyire szeretik egymást!” – mondták róluk. Szent Erzsébet példájára számos hívő igyekszik ezt megélni napjainkban is. Az egyes karitászcsoportok is azzal a céllal jönnek létre, hogy egyházközségük területén megvalósítsák az Egyház szeretetszolgálati küldetését – segítő szeretettel legyenek egymás iránt.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KINCSESLÁDA

Zselíz szakrális kisemlékei II. Szobrok Szent Donát-szobor – Az amﬁteátrum mellett található kiskertek már több száz évvel ezelőtt is mezőgazdasági területként voltak használatosak, nevezetesen a közeli majorhoz tartozva a gróﬁ család „éléskertjeként”. A közeli Gereble-erdő és a Garam festői tája nagyon kellemes légkört teremt itt, ami régóta egyik kedvenc sétacélpontja a város lakóinak.

Szent Donát szobra egy korabeli akvarellen

Egyes feltételezések szerint az Esterházyak idejében itt egy kis szoborpark volt kialakítva. Három szobor állott egymás mellett, középen az idősebbek által még jól ismert Szent Donáttal, melyet a városban csak Dónátkaként emlegetnek. Sajnos a másik két szoborról semmilyen forrás nem lelhető fel, ezért kilétük meglehetősen kétséges. Szent Donát szobra viszont forrásokkal bizonyíthatóan ott állott, ezt leginkább talapzata bizonyítja, mely mind a mai napig megtalálható egykori helyén. Eredetét tekintve egyértelműen állítható, hogy amint megannyi zselízi kulturális érték esetében, ennek létrehozása is a nagy tekintélyű arisztokrata családhoz, az Esterházyakhoz köthető. Táblát vagy feliratot sajnos nem tartalmaz, de egy dokumentum 1778-at jelöli meg építésének dátumául. Bizonyos véset kivehető a talpazaton, ezek mintha villámokat formálnának, hiszen Szent Donát a villámlás és a gazdák, a kertek védőszentje. Ebből kifolyólag állításának az oka is kikövetkeztethető, vagyis a környék termését óvta rendületlenül. A szobor történetéhez hozzátartozik, hogy állapotának romlásával a nyakrész is eltörött, ami által forgathatóvá vált a feje. Az emberek ezt kihasználva Dónátka tekintetét előszeretettel fordították saját kertjük vagy birtokuk felé, hogy arrafelé oltalmazzon. Maga a szobor a múlt század derekán már olyanynyira megrongálódott, hogy csaknem a megsemmisülés peremére került. Végül Szűcs László igyekezett megmenteni az erősen megrongálódott homokkő szobor eltorzult alakját, ám állagának javítása még mindig további beavatkozásokat igényelne. A részleges rekonstrukciót követően hosszú évekig az egykori Esterházy-kastély körüli antik szobrokkal egyetemben egy városi raktárban porosodott. Várták, hogy a város vezetése méltó helyet találjon nekik. Eredeti helyére ugyan sem a Dónátka, sem Héraklész, Euridiké és Orpheusz nem került már

vissza, de a zselíziek nagy örömére annál sokkal méltóbb, szebb környezetet találtak számukra. Állapotára és korára való tekintettel Szent Donát a városi múzeumban lelt otthonra. Euridiké a Takarékpénztár, Orpheusz a múzeum előtt díszeleg, Héraklész pedig a Sacher/Magyar Ház udvarát őrzi mitikus alakjával. Nepomuki Szent János-szobor – Az 1945. március 26-án a visszavonuló német haderő és az azt megelőző három hónapos front felbecsülhetetlen károkat okozott Zselízen. Felrobbantották többek közt a Szent Jakab-templom tornyát, a detonáció során pedig a környező objektumok is megkárosodtak. Így járt a templom közvetlen tőszomszédságában talál-

május 4-én a tűzoltóság új korszerű szolgálati épületet kapott, aminek alkalmából az udvar közepén a tűzoltók védőszentjeként is számon tartott Szent Flóriánnak szobrot állítottak. Az ünnepélyes ceremónián a Pozsonyból érkező tábori püspök szentelte fel a szobrot, s áldotta is meg egyben az egész épületkomplexummal együtt. Sajnálatos módon az erről megemlékező tájékoztató tábla a város etnikai arányait ﬁgyelmen kívül hagyva csak egy nyelven, szlovákul szerepel. „Szűz Mária”-szobor a temetőben – A csalóka megnevezés ellenére Zselízen kültéri Szűz Máriaszobor nincs. A katolikus temetőben a középső

Nepomuki Szent János szobra a második világháború előtt ható Nepomuki Szent János-szobor is. Mindössze vörös márvány talapzata és pár fotó maradt meg róla az utókornak léte bizonyításul. Ez a talpazat azóta megbecsületlenül a plébánia udvarán kallódik, talán jobb sorsra vár, hátha valaki régi pompájában állítja vissza. Valószínűsíthetően ugyanabból az anyagból készítették, mely az Esterházy kastélyban és kriptában is fellelhető. De több, a gróﬁ gazdasághoz köthető személy sírköve is ugyanebből az anyagból készült. Ebből kifolyólag okkal feltételezhető, hogy a Nepomuki-szobor létrehozása is a kultúrakedvelő és -teremtő gróﬁ családhoz köthető. Szent Flórián-szobor – A városháza udvara ad otthont a városi rendőrségnek és a tűzoltóságnak is. 2002.

• KRISZTUS KIRÁLY VASÁRNAPJA • 2014. NOVEMBER 23.

bejárattól jobbra, rögtön az első sorban egy formabontó sír található, melyen egy antik női alak áll. Ezt sokan tévesen Szűz Máriának tartják, annak ellenére, hogy stílusjegyei alapján biztosan állítható, hogy nem őt formálja a szobor. Ez felirata megvizsgálásával további bizonyítást nyer. Bár jelentős kora miatt meglehetősen megkopott a véset, ennek ellenére a gondos szemek kiolvashatják, hogy tulajdonképpen Eggenhoffer Havas Janka (1853-1877) nyughelyéről van szó. Tehát sírnak vagy sírjelnek s nem szakrális kisemléknek tekinthető, ám lokális kultuszát ﬁgyelembe véve mégis besorolható e csoportba. Arról nem is szólva, hogy különös formájával egyik legemblematikusabb és legrégibb éke a katolikus temetőnek, a városnak pedig felbecsülhetetlen értéke.

LÉLEK ÉS ÉLET

Nagyon jó pap, csak... Kedves ismerősöm, rendszeresen templomba járó, nyugdíjas hölgy áradozva beszélt falujuk ﬁatal plébánosáról. Elmondta, nagyon jó papjuk van, mindenkire és mindenre van gondja. Nagy szeretettel foglalkozik a gyerekkel, de a felnőttekhez is megtalálja az utat. Törődik a templommal, a környékével. Mindenkihez, ﬁatalabbhoz, idősebbhez van egy kedves szava. Tényleg nagyon jó pap, csak van egy hibája. Töri a magyar nyelvet. „Mondta is a polgármesterünk – így az asszony –, hogy az alatt a néhány év alatt, amióta nálunk van, ebben a színtiszta magyar községben, igazán megtanulhatott volna már magyarul.” Ennek apropóján megkérdeztem tőle, milyen nyelven prédikál a plébános úr a vasárnapi szentmisén. „Sajnos, szlovákul. A még nálam is idősebbek egyáltalán nem értik, miről szól a szentbeszéd.” Mindannyian tudjuk, nem egyedi esetről van szó. És bármennyire is kissé kényes témáról van szó, nézzünk szembe a tényekkel. Csak szűkebb pátriámban a tizenegy, jobbára magyarok lakta településen található plébánia közül három helyen szolgál magyarul alig vagy végképp nem beszélő lelkipásztor. Félreértés ne essék, semmi kifogásom sincs a szlovák anyanyelvű papok ellen. Nem tehetnek róla, hogy püspökük magyar nemzetiségű vagy a nyelvünket viszonylag jól beszélő pap hiányában magyar környezetű egyházközségbe nevezte ki őket. (Tegyük gyorsan hozzá, a mi hibánk

is, hogy a szlovákiai hívő magyar családokból egyre kevesebb ﬁatal jelentkezik papnak.) Ha viszont már így van, jobb híján el kell fogadnunk a plébániánkra érkező szlovák papot. Önkéntelenül adódik a kérdés: elvárhatjuk-e tőle, hogy a többségében magyar ajkú hívei érdekében előbbutóbb megtanuljon magyarul? Természetesen, senki nem kötelezhető erre, ugyanakkor, Isten szolgájaként, az evangélium hirdetőjeként önszorgalomból illene elsajátítania annak a közösségnek a nyelvét, amelynek hirdeti az örömhírt. Jézus is azzal bocsátotta el tanítványait, hogy hirdessék minden népnek az evangéliumot. Talán mondanom sem kell, hogy annak a népnek a nyelvén, ahová küldetésük szólt. A felemás nyelven bemutatott szentmise vagy a magyarul meglehetősen nehezen, erős szlovák akcentussal felolvasott prédikáció nem szolgálja a hívek lelki épülését. Mint azt egyik ismerösöm berzenkedve megjegyezte, akkor inkább végezze szlovák nyelven a misét, mint tört magyarsággal, küszködve… Természetesen, találkozni üdítő kivételekkel is, amikor a magyar környezetbe került színtiszta szlovák lelkipásztor kötelességének érezte megtanulni az ottani többség nyelvét. Ha napjainkban arról beszélünk, hogy városainkat és falvainkat is lassan újra evangelizálni kell,

akkor magától értetődőnek kellene lennie, hogy a lelkipásztorok beszéljék annak a népnek a nyelvét, ahová szolgálatuk szól. Mert a sok esetben tapasztalt „hibrid nyelvű” liturgia nem fogja elősegíteni az örömhír terjesztését. Ellenkezőleg, megtörténhet, hogy az amúgy is fogyatkozóban lévő hívek közül számosan emiatt is elpártolnak a templomtól... E rövid eszmefuttás természetesen távolról sem hivatott megoldani a fentiekben felvetett problémát, csak a ﬁgyelmet kívánja ráirányítani. Kérném a tisztelt olvasót, hogy amiről nem teszek említést, de még csak utalást sem a cikkben, azt ne „olvassa bele”. A képen: Kiss Ferenc Vándor a kereszt előtt c. festménye

Szentmise olvasóinkért A magyar szentek és boldogok napján, november 13án, már hagyományosan olvasóinkért, a Remény-barátokért, munkatársainkért ajánljuk fel a szentmisét, mindig más egyházközségben. Idén Dercsikán került sor a szentmisére, a fatimai imadélután keretében. A szentmise főcelebránsa Boros Károly nyékvárkonyi plébános volt. Parák László atya bevezetőjében elmondta: a közös ima ezúttal is azokért szól, akik a Reményt olvassák, terjesztik, támogatják – akár írásaikkal, akár imáikkal, akár anyagilag. Prédikációjában Szakál László pápai káplán kiemelte a család szerepét, valamint a hitre nevelés fontosságát. Beszélt továbbá hetilapunk céljairól, küldetéséről, a lapot készítők felelősségteljes munkájáról. Kérjük olvasóinkat, a Remény-barátokat, imáikkal továbbra is segítsék hetilapunkat! Fotó: P. L.

A hét imája Ima Szűz Máriához Mária, az új világ hajnala, az élők édesanyja, terád bízzuk az élet ügyét: tekints le, ó Anyánk, a gyermekek sokaságára, akiket nem engednek megszületni; a szegényekre, akiknek az élet túl nehéz lett; azokra az emberekre, akik embertelen erőszak áldozatává lesznek; Az öregekre és a betegekre, akiket közönyből vagy hamis részvétből megölnek. Tedd, hogy akik hisznek Fiadban,

szilárdan és szeretettel merjék hirdetni korunk emberének az ÉLET EVANGÉLIUMÁT. És eszközöld ki számunkra a kegyelmet, hogy az életet mindig ajándékként fogadjuk; az örömöt, hogy egész létünkkel az életet tiszteljük és ünnepeljük; a bátorságot, hogy tanúságot tegyen róla, s hogy minden jóakaratú emberrel összefogva építsük az igazság és szeretet kultúráját, s így dicsérjük és dicsőítsük Istent, a Teremtőt, aki szereti az életet. (II. János Pál imája, Evangelium Vitae enciklika) Beküldte: Bató Mária • WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

OLVASÓINK ÍRTÁK

Levelet kaptunk Remény

Feszület a lakásunk falán és nem csak ott A modern kor vagy ha úgy tetszik, az Európaszerte elterjedt liberális gondolkodás hatásának tudható be, hogy keresztény vallásunk fő szimbólumával, a keresztre feszített Jézus Krisztust ábrázoló feszülettel nagyon ritkán találkozunk ott, ahol valaha (nálunk és a környező országokban), a letűnt szocialista rendszer előtt látható volt – minden közhivatalban, a bíróságokon, az iskolákban és egészségügyi intézményekben, és természetesen a keresztény katolikus családokban, a lakás falán. Nevetséges és naiv az az érvelés, hogy a keresztény szimbólumok jelenléte zavarja a más vallású bevándoroltakat. A bevándorlóknak kellene alkalmazkodniuk az európai szokásokhoz, és nem fordítva. A ma már darabokra hullott, egykori nagyhatalomnak vélt balkáni országban minden oda látogató turistának szemébe tűnt, hogy az üzletekben és középületekben, sőt a családi fészkek falán is ott ékeskedett a nagy és szeretett vezér portréja. A mi tájainkon a legnagyobb személyi kultusz idején sem estünk ekkora túlzásba. A világ dolgozó népének legbölcsebb vezérei jelen voltak a hivatalos helyeken, de szerényebben. Ha egy diktátort, akinek kezéhez annyi ártatlan ember vére tapad, ennek ellenére ekkora elismerés, kicsikart tisztelet övez, akkor a mi vallásunk szimbólumát jelentő feszület is megérdemel annyi tiszteletet, sőt többet, mint a véreskezű diktátor kiretusált portréja. Eltűnt a hívőkkel szemben gyűlöletet gerjesztő rendszer. Talán valahogy az elmúlt negyven év nyomait érezzük. Ma már bátran megvallhatjuk hitünket. Ne vegyük ﬁgyelembe a lekicsinylő mosolyt vagy ostoba megjegyzést. Bátran helyezzük el iskoláink, munkahelyünk és lakásunk falán vallásunk szimbólumát, a feszületet. Szép példával járt elöl a Szent Erzsébet Kórház, ahol a betegek szobáiban megtalálni a feszületet. Sőt a szobákban a polcon ott van a Szent Biblia is. Egy feszület jelenléte bárhol a teremtett világban senkit nem bánt, annál jobban bátorít és lelki erőt ad a rászorultaknak a legreménytelenebb helyzetekben. Ezért ne nyugodjunk bele sehol és semmikor abba a szándékba, amely európai civilizációnk és vallási hovatartozásunk jelképét el akarja távolítani. Puss Rudolf, Somorja

Ötvenéves alapiskolai találkozó Bősön Meghatóan szép és nagyon ritka eseménynek lehettünk részesei 2014. október 18-án, Bősön. A kilencéves alapiskola 1964-ben végzett IX. A és IX. B osztályos tanulói – bősi és bakai volt diákok tartották fél évszázados találkozójukat. E két osztály számára az 1964-es év kicsit történelmi jellegű azért is, mert az ekkor végzett bakai

diákok voltak az utolsók a Bősi Kilencéves Alapiskolában, ugyanis a következő tanévben Bakán is megnyílt a kilencéves alapiskola. E szép ünnep szentmisével kezdődött a bősi templomban, ahol elhunyt tanítóinkra, volt osztályfőnökünkre, Horváthné Szénási Piroskára és osztálytársainkra emlékeztünk – egyben megköszönve a Mindenhatónak, hogy mi még itt lehetünk. Albán József lelkiatya közvetlen szép szavakkal szólt a jelenlévőkhöz, és a kántor úr gyönyörűséges hálaadó énekei sokunknak könnyeket csaltak a szemébe. Az ünneplést a Hóstád vendéglőben folytattuk, ahol tanítóink közül jelen volt az A osztály osztályfőnöke, Sárkány Imre és a B osztály volt osztályfőnöke, a bősi iskola volt igazgatója, Miklós Ferenc is. A szép köszöntők, versek, elhunyt osztálytársaink névsorának, két beteg osztálytársunk hozzánk írt levelének felolvasása után megállapítottuk, hogy az egykori két osztály 68 diákja közül 24 társunk sajnos már nincs köztünk. Az ünnepi vacsora után az egyik B-s diáktársunk nosztalgiázni hívta a jelenlevőket, felelevenítette, hogy az akkori diákok hogy látták tanítóikat, szólt a csínytevésekről és megköszönte a bősi osztálytársaknak, hogy kezdettől fogva befogadták és jó és összetartó társaik voltak a bakai tanulóknak. E találkozó létrejötte is ennek köszönhető. A beszélgetések, a szórakozás és tánc reggelig tartott. Ezúton köszönjük a rendezők fáradozását, és mindenkinek köszönet, aki segítette munkájukat! Reméljük, hamarosan ismét találkozunk. Zemesné M. Margit, Baka

Ne bízd el magad, ha jól megy minden! Valahányszor temetőben járok, nekem is olyan furcsa gondolatom támad. Ha ezek a halottak, akik itt fekszenek, most mind feltámadnának, s mondjuk, egy évet élhetnének, vajon mi lenne? Épp oly könnyelműen, annyi bűnben élnének-e tovább is, mint első életükben? Oly semmibe vennék-e Isten parancsait? Ők már tudják, hogy szépség, gazdagság, hiúság, minden mulandó. De ez mind csak elképzelés, a halottak vissza nem jönnek, nekik már nincs alkalmuk bármit is jóvátenni. De nekünk még van! Most még mindent jóvátehetünk! Csak gondoljunk bele, hogy akik a temetőben pihennek, hányan élhetnének még, akik saját egészségüket tették tönkre és úgy

• KRISZTUS KIRÁLY VASÁRNAPJA • 2014. NOVEMBER 23.

kerültek a temetőkertbe. Ne hagyjuk az ördög csábításának alávetni magunkat. Inkább hallgassunk a jó szóra. Engedj engem, Uram, készen lenni számadásommal, mert nem tudom, mely órában jön el az Emberﬁa. A hirtelen és váratlan haláltól őrizz meg engem és mindenkit. Állítsd mellém, Uram, őrangyalodat, hogy őrködjék mellettem, mikor alszom. „Ember, gondolj mindig jóra, / Hogy ne félj, ha üt az óra, / Amely hív majd Tégedet, / Az lesz boldog fenn az égben, / Ki e rövid földi létben / Már eleget szenvedett.” Id. Csáky József

A szeretet győzelme Van, amikor a segítő szívek egyszerre dobbannak. Nem volt ez másképp mindenszentek és halottak napja után sem. Egy kis faluban meglátogattam egy mentálisan sérült családot. Bizony, nagy szomorúság fogott el, mert nagyon elhagyott állapotban találtam őket, egy pici szoba zúzmarás falai között. Ezt látva a községházára mentem segítségért, ahol a szociális gondozó a könnyeivel küszködve mondta, hogy az Imrével igen, de a feleségével nem tudnak mit kezdeni, nem engedi, hogy segítsenek neki. Marasztalt még pár percre, hogy menjek át a polgármester asszonyhoz, aki nagy gonddal hívta fel Kodai Istvánt, aki a drága idejét nem sajnálva azonnal a segítségünkre sietett, és a saját radiátorát jó szívvel odaajándékozta a rászoruló családnak. Szívesen meghívott rendes és tiszta irodájába, ahol kulcsokat emelt le a falról, és megmutatta a pincébe vezető utat, amely egy nagy, fehérrel kicsempézett, meleg, tágas helyiségbe vezetett, hogy oda akarja a családot elhelyezni. Még ilyen emberhez méltó helyen nem laktak. Kodai úr szavaiból nagyon kicsengett a segítőkészsége. Nagyon jó érzés ilyen emberekkel beszélgetni, látni jóságukat. És nem feledkezhetünk meg a falu plébánosáról, Gáspár atyáról sem, aki édesanyjával együtt, bármerre járnak is, szívesen elbeszélgetnek a peremre jutottakkal. Ez a kis falu, virágoktól illatozó utcáival nem más, mint Pozsonyeperjes. Ha egyszer arra jársz, vándor, látogasd meg e kicsiny falu kis templomát és nagyszerű lakóit. Márkus Melánia (Melus néni), Somorja

Kérjük olvasóinkat, hogy – ha csak egy mód van rá – a remeny@remeny.sk e-mailcímre küldjék be leveleiket és a hozzájuk tartozó képeket a Levelet kaptunk c. rovatunkba. A villámpostán érkezett írásokat hamarabb közzé tudjuk tenni a Reményben.

TANÁCSOLÓ

A medjugorjei Mária-jelenésekről és üzenetekről

Műsorajánló

Szabó Ferenc SJ jegyzete Szabó Ferenc jezsuita korábbi - a magánkinyilatkoztatásokról és látomásokról szóló - jegyzetében Boldog VI. Pál pápa 1974-es Marialis cultus kezdetű körlevelére hivatkozott, amely a II. Vatikáni Zsinat tanítása alapján kifejti a katolikus Mária-tisztelet lényeges szempontjait. Az egyház a helyes Mária-tisztelet védelmében – ökumenikus szempontokat is ﬁgyelembe véve – óva int minden babonás gyakorlattól, vagy el nem ismert jelenések és üzenetek terjesztésétől. Az olasz Anagni-Alatri püspöke, Lorenzo Loppa október hónap második felében körlevelet írt egyházmegyéje papjainak és híveinek, arra kérve őket, ne vegyenek részt a Vicka Ivanovic, a medjugorjei „látnok” által vezetett imatalálkozón, amelyet november 8-ra Fiuggiba szerveznek. Az olasz püspök hivatkozik arra, hogy a Hittani Kongregáció még vizsgálja a medjugorjei események és tények doktrinális és egyházfegyelmi vonatkozásait. A Szentszék újabb rendelkezéséig továbbra is a volt Jugoszlávia püspökeinek 1991. április 10-i (zarai) nyilatkozatához kell magunkat tartani, amely szerint: „az eddig lefolytatott vizsgálatok alapján nem lehet azt állítani, hogy természetfeletti jelenésekről vagy kinyilatkoztatásokról van szó”. Az olasz püspök hangsúlyozza: „nem megengedett egyetlen egyházmegye papjainak és híveinek sem, hogy részt vegyenek hasonló találkozókon, nyilvános rendezvényeken”, és emlékezteti a plébánosokat, hogy kötelességük közzétenni köriratát, rendelkezését. Az említett híradás még hozzáfűz egy információt: Paolo Brosio olasz újságíró, aki megtért, és a Madonna medjugorjei jelenéseinek lelkes terjesztője lett, azt hangoztatja: a püs-

pöknek nincs joga megtiltani, hogy valaki részt vegyen bármilyen imatalálkozón. És az újságíró meglepően hozzáfűzi: „nem fontos az, hogy a medjugorjei jelenéseket elismerte-e vagy sem (az egyház), a gyümölcs az imádság!” Sajnos vannak Olaszországban és Magyarországon is olyanok, akik hasonlóan gondolkodnak. Hogy nem fontos, milyen eredetűek az állítólagos Mária-jelenések és az évek óta százával, menetrendszerűen érkező, terjesztett üzenetek! Hát nem fontos, hogy hitünk illúzióra, csalódásra vagy csalásra épül-e? Mit szólnak ehhez a nem hívők, ateisták, de még hívő protestáns testvéreink is? Persze, nem a jámbor, imádkozó zarándokoknak szól kritikánk, hanem a hiszékenységet kihasználó „lelkivezetőknek” és üzletelő „látnokoknak”. 2009. július 29-én a Dnevni Avaz boszniai napilap közzétette a hírt, amelyet a nemzetközi hírügynökségek és az olasz napilapok bőven kommentáltak: XVI. Benedek visszahelyezte a laikus állapotba, és felmentette szerzetesi fogadalmai alól Tomislav Vlašić ferencest, a medjugorjei „látnokok” volt lelkivezetőjét. A ferences rend legfőbb elöljárója, José Rodríguez Carballo már 2009. március 10-i levelében közölte Bosznia-Hercegovina, Horvátország és Olaszország ferences tartományfőnökeivel: a pápa meghallgatta Tomislav Vlašić kérését, felmentve őt az előzetes cenzúra terheitől, fogadalmai és papságával járó kötelezettségei, így a cölibátus alól is. A szerzetes ugyanis nem volt hajlandó engedelmeskedni a Szentszék (Hittani Kongregáció) korábbi tilalmának. Hogy elkerülje az automatikus kiközösítést, maga kérte laicizálását és fogadalmai alóli felmentését.

A ferences rendfőnök megismételte a következő tilalmakat: a) Abszolút tilos a ferences rendből elbocsátott Tomislav Vlašićnak bármiféle apostoli tevékenységet folytatni. b) Abszolút tilos vallási kérdésekben nyilatkoznia, különösen is a medjugorjei jelenésekről. c) Abszolút tilos neki a ferencesek bármelyik házában lakni. Emlékeztetünk még arra, hogy a Hittani Kongregáció már 2008. január 25-én tilalommal sújtotta a ferencest, aki a '80-as évek elején, a medjugorjei „látomások” kezdetétől a hat látnok lelkivezetője volt. Az indokok: kétes tanok hirdetése, a lelkiismeretek manipulálása, gyanús miszticizmus, engedetlenség az egyházi tekintéllyel szemben és a hatodik parancs elleni bűnök. 2007. augusztus végén Mostar püspöke közölte a Szentszékkel, hogy Vlašić nem tartja magát a dekrétumban előírtakhoz. Tomislav Vlašić 1992 óta az olasz l’Aquilában él, és egy általa alapított közösséget vezet. Még egy tájékoztató: 2009. június 6-án Ratko Perić, Mostar-Duvno püspöke a medjugorjei Szent Jakabtemplomban mondott homíliájában (bérmálás alkalmával) ismét csak kifejezte álláspontját Medjugorjéról. Elmondta, hogy január 17. és 24. között Rómában járt. Találkozott a Szentatyával, ellátogatott a Hittani Kongregációhoz. Megköszönte az akkori titkárnak, Amato érseknek, hogy a toszkániai (olasz) püspököknek, akik 2007-es ad limina látogatásukkor az iránt érdeklődtek, hogy mi legyen az álláspontjuk Medjugorjéval kapcsolatban, azt ajánlotta: közöljék papjaikkal és híveikkel az ő (Ratko Perić) 2006-os úrnapi homíliáját. (Ezt meg is tették hivatalos közlönyükben.) Magyar Kurír

FIGYELEM! Továbbra is várjuk a családi élettel, neveléssel, lelki gondjaikkal, valamint jogi és egészségi problémákkal kapcsolatos kérdéseiket. Ezekre lapunk – pszichológus, orvos és jogász – munkatársaitól részletes választ kapnak Tanácsoló – Testi-lelki egészségünk, illetve Mit mondanak a paragrafusok? című rovatunkban. Leveleiket a remeny@remeny.sk e-mail címre vagy a Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava postai címre küldjék.

Agapé

Sütőtökös kuglóf

Hozzávalók: 50 dkg sült sütőtökhús, 50 dkg finomliszt, 15 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt, 3 dkg élesztő, bő fél dl tej, 15 dkg vaj, 3 tojás, 12 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor Elkészítés: Az élesztőt elmorzsoljuk a langyos, cukros tejben, beleszórunk 1 evőkanál lisztet, letakarjuk és félretesszük 20 percre. Közben kimérjük a liszteket, a vajat pedig megolvasztjuk, alaposan elkeverjük benne a tojásokat és a cukrokat. Ha a kovászunk felhabzott, a liszt közepébe formált fészekbe töltjük, ugyanide a vajas keveréket és a sütőtökhúst is, és egy faka-

nállal belülről kifelé irányuló mozdulatokkal összeállítjuk a tésztát. Eléggé ragadós marad, ne ijedjünk meg, dagasszuk addig, míg már elválik az edény falától. Alaposan kivajazott nagyméretű formába tesszük a tésztát, és langyos helyen addig kelesztjük, míg kitölti a formát. 180 fokon kb. 1 órán át sütjük, de végezzünk tűpróbát! Sülés után én egész éjszakára a kikapcsolt sütőben hagyhatjuk, és csak másnap vágjuk fel. Porcukorral meghintve tálaljuk. Megjegyzés: Mazsolát is tehetünk bele. Vajjal, narancslekvárral, sárgabaracklekvárral és csipkebogyólekvárral is fenséges.

Magyar Katolikus Rádió Hallható az interneten, az Eurobird 9A műholdról a 11958 MHz-es frekvencián, valamint néhány kábeltv-hálózaton.

Mária Rádió November 30., vasárnap 10.00 Szentmise 12.05 Imalánc. Imaszándékok fogadása 17.20 Tanúságtétel 22.00 Felvidéki beszélgetés November 29., szombat 6.50 Élő egyház 7.20 Isten kezében. Batta György 8.45 Határtalanul magyar 9.15 Hagyaték November 30., vasárnap 5.45 Világ-Nézet 6.10 Rome Reports - Vatikáni híradó 6.35 Törzsasztal 7.30 Nyelvőrző. Nyelv–szöveg– játék 10.00 Szentmise közvetítése a Szent István-bazilikából 13.50 Hazajáró. Felső-Bodrogköz

m1 November 30., vasárnap 9.00 Katolikus krónika 9.40 „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre” A szentmise – 5. rész 10.15 Biblia és irodalom

Kedves Olvasóink! Arra biztatjuk Önöket, küldjék be kedvenc, jól bevált ételreceptjüket, a hozzávalók feltüntetésével és az elkészítés módjának leírásával együtt. Szerkesztőségünk e-mail címe: remeny@remeny.sk A recepteket beküldött olvasók közül negyedévenként kisorsolt ajándékot kap.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

KUCKÓ

Szólj a Napnak! Szólt a Madár, és hajnal lett a kertben. Néztem a fölkelő napot s álmomban énekeltem. (Rónay György: Hajnal)

Kedves Gyerekek! Valamivel több mint négy hét múlva itt a karácsony! Arra biztatunk benneteket, hogy írjatok, rajzoljatok karácsonyi témáról, Jézus születésének ünnepéhez kapcsolódva. Ha idejében elkülditek munkáitokat, akkor közülük sok bekerülhet ünnepi számunk Kuckójába. Rajtatok is múlik, milyen lesz a karácsonyi dupla Kuckó!

Tudjátok-e, hogy… Az egyházi év utolsó vasárnapján Krisztust ünnepeljük, mint a világmindenség királyát. Ez azt jelenti, hogy mi, hívő emberek elfogadjuk Őt életünk urának is.

Antal Dávid, 2. B osztály, Ragyolci Alapiskola

Minden nyugovóra tér

Készítette Lőrincz László

Rejtvény

Most minden elcsendesedik odakint, minden, ami egész napon át hangos volt, eleven és vidám. A nap lenyugodott, a virágok észrevétlenül bezárják illatozó kelyhüket, és elalszanak: a fehér százszorszépek és a vörös rózsák, a kék harangvirágok és a sárga oroszlánszájak mind-mind elalszanak. A fű meg a gabona is nyugovóra tér. A mezőkre lenge fátyol terül, olyan lágyan, mint a lehelet. A madarak is abbahagyták az éneklést, csendben ülnek a fészekben, szárnyuk alá dugott fejjel. A vidám halacskák békés öblöt keresnek a sötét, áradó vizekben. A kis patak néha még locscsan, csobban egyet álmában, aztán elcsendesedik. Már a szorgalmas méhecskék sem zümmögnek a kertben, alszanak ők is az illatos lépben. A barna csikó, mely egész nap ugrándozott, az istállóban pihen, kis fehér nyuszink sem ugrándozik már a fűben. Egy-egy eltévedt szélroham még átszalad az utcákon vagy a háztetők felett. Itt-ott megrázza az ablaktáblákat, másutt meg a vadszőlő levelei között susog. Hamarosan ő is elcsendesedik a völgyben. Már csak a kutyák vannak ébren, néha-néha felugatnak, főként mikor feljön a hold, vagy egy késői járókelő léptei kopognak az utcán. Az egész világ csöndes, egyre csöndesebb. Sötét és néma. Az égen ezer csillag pislákol, a hold puhán önti fényét a földre le. Nem tart már soká, a gyerekek is mind elalszanak szobácskáikban, szépet álmodnak, és mosoly bujkál rózsaszín arcocskájukon. Vízszintes: 1. Alvás közben észlelt képek, gondolatok, hangok összessége, 5. Bonyodalom, 11. A mélybe, 12. A gondolkodás szerve, 14. Anna, Sarolta, 15. Nóra, 16. A rejtvény megfejtése, 20. Nulla, 21. Ónod eleje!, 22. Gubós növény, a bejgliben is van, de nem dió, 23. Románia autójele, 24. Munka, fáradság (STRAPA), 27. Lent, Függőleges: 1. Magyar vezér, a honfoglaló Árpád apja, 2. Részben leejt!, 3. Olivér, 4. A Bibliában: égből hullott eledel, 5. Nyomdájáról híres magyarországi település (GYOMA), 6. Anna, 7. Gombafajta, 8. Indulatszó, röv., 9. Balázs, 10. Világ-

Tudjuk, hogy jót akar nekünk, ezért követjük Őt. Idén november 23-ára esik ez az ünnep. Beszélgessetek el otthon vagy a hittanórán arról, mit jelent számotokra az, hogy Krisztus a mi királyunk!

Bobák Melissa, 3. B osztály, Ragyolci Alapiskola A teremtett világ Dobi Weiss Vanesa, Jessyca, 2. A osztály, 7. osztály, Jedlik Ányos Szent János AI, Szímő Egyházi AI, Dunaszerdahely Hóka Ákos, 2. osztály, Nagyölved

Bertók Krisztián, 7. osztály, Szent János Egyházi AI, Dunaszerdahely

A teremtett világ – Stojka Adriana, 2. B osztály, Jedlik Ányos AI, Szímő nyelv, 13. Kettős betű, 17. Norvég ember – szlovákul, 18. A tetejére, 19. Portéka, 25. Tünde, 26. Pál, 28. Római ötven. A megfejtést a vízszintes 16. sorban találjátok. Jelentése: a tökéletes boldogság helye, Isten közelében. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán november 28-ig küldjétek el szerkesztőségünk címére: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava, vagy remeny@remeny.sk (a tárgymegnevezésbe írjátok be: Kuckó és küldjétek el levelezési címeteket is).

• KRISZTUS KIRÁLY VASÁRNAPJA • 2014. NOVEMBER 23.

Megfejtés

A 44. számban közölt rejtvény megfejtése: gyónás. A nyertes: Bögi Gabriella, Pozsonyeperjes. Gratulálunk, az ajándékot postán küldjük! 1

14 19

23 27

10 15

NAPRAFORGÓ

Aki tegnap voltál: ma már nem te vagy, Aki holnap léssz: ma még nem te vagy. (Weöres Sándor) Keresd a Reményt a Facebookon!

Villámpostaládánkból

Imádság a hivatás felismeréséért

A Gável testvérek Pozsonyban November 7-én közösségünk egy újabb szép élménnyel vált gazdagabbá. Az Eucharist együttes vagy más néven a Gável testvérek látogattak el közénk. Először szentmisén vettünk részt a ferences templomban, s nekik is köszönhetően még mélyebben élhettük át mindnyájan a liturgiát.

A szentmise után zsúfolásig megtelt a Quo Vadis központ, ahol az együttes koncertet mutatott be. A kezdetén kértek mindenkit, hogy ne csak passzív szemlélők, de aktív résztvevői is legyünk az eseménynek. Ahogy telt az idő, egyik dal a másikat követte, mi pedig egyre jobban belekapcsolódtunk

az éneklésbe, a légkör egyre felszabadultabb és kellemesebb volt. A testvérek arra bátorítottak: ne féljünk adni magunkból embertársainknak, ne csak elvárásaink legyenek másokkal szemben, de mi is igyekezzünk megnyílni. Néhány értékes CD-t is hoztak magukkal, melyeket megvásárolhattunk. Az a tény, hogy a helyiség megtelt, bizonyítja, hogy mindnyájan nagyon vágyódtunk az ilyen tanúságtételre. Ez a koncert sokat jelentett mindenkinek. Feltöltődve mentünk haza, új erőt és energiát merítve a mindennapi küzdelmekhez. Hála Neked, Uram, ezért a szép estéért! Lapos Zoltán Fotó: Vician András

„Felajánlom szenvedéseimet…” Egy olasz kisfiú, Silvio Dissegna betegsége 11 éves korában kezdődött, csontrákot diagnosztizáltak nála. Mély hittel viselte a fájdalmakat, szenvedését felajánlotta Jézusnak. Hősies fokon gyakorolta az erényeket: mondja ki a 12 évesen elhunyt kisfiúról a Ferenc pápa által november 7-én kiadott dekrétum. Silvio Dissegna Torino közelében, Moncalieriben született 1967. július 1-jén, hívő családban. A szülők két fiukkal, Silvióval és Carlóval Poirinóban éltek példás családi életet. Silvio olyan gyerek volt, mint sokan mások – vidám és élettel teli. Szeretett labdázni, biciklizni, rajzfilmeket nézni. Barátai között közkedvelt volt, azt tervezte, hogy felnőtt korában tanár lesz. 1975. szeptember 7-én lett elsőáldozó, és ettől fogva

intenzív kapcsolatban élt Jézussal. Betegsége tizenegy éves korában kezdődött, erős lábfájással. Az orvosok nem

hagytak neki sok reményt: csontrákot diagnosztizáltak. Rózsafüzérrel a kezében nézett a megpróbáltatások elé, a missziós rózsafüzér (amelynek minden tizede más színű) állandóan nála volt. Éjjel-nappal imádkozott: „Sok dolgot kell elmondanom Jézusnak és Szűz Máriának” – fogalmazta meg. Minden szenvedését

felajánlotta a papokért, a misszionáriusokért, a bűnösök megváltásáért, az egész emberiségért. Ameddig tudta, otthon folytatta tanulmányait. Társaival együtt lett bérmálkozó a helyi templomban, 1978 júniusában, bár akkor már tolószékben ült. Júliustól haláláig hét alkalommal volt kórházban. Az orvosok súlyosnak ítélték állapotát, és kemoterápiával próbálkoztak. A sok szenvedés közepette a kórházban Silvio példás hitről és hihetetlen keresztény lélekjelenlétről tett tanúbizonyságot. Mindennap áldozott, és hősiesen tűrte a sok fájdalmat. A rák előrehaladt, és elhatalmasodott az egész teste felett. Júniusra megvakult, szeptemberre pedig meg is süketült. Megadással fogadta

Uram, bölcs gondviseléseddel öröktől fogva minden embernek megszabtad feladatát. Ezt a feladatot keresnünk kell, s te segítesz nekünk, amikor akaratodat kinyilvánítod számunkra: – a kor lehetőségeiben és követelményeiben, – a nép és az egyház szükségében, – a jóakaratú emberek tanácsában, – képességeinkben, amelyeket tőled kaptunk, – valamint szívünk hajlamaiban. Uram, kérlek téged, áraszd lelkembe világosságodat, hogy mindezekből fölismerjem az én feladatomat! Hogy úgy szolgáljak neked, ahogy te kívánod tőlem: – ha akarod, a család közösségében, – ha akarod, lemondva a családi élet melegéről, – ha úgy akarod, a lelkek vezetésével, – ha úgy akarod, két kezem kemény munkájával. Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Fogd a kezem, és vezess, légy számomra az Út, a Világosság! Uram, te tudsz mindent! Te előre látsz mindent. Vezess engem a helyes úton! Mutasd meg akaratodat! Adj erőt, bátorságot, hogy tántoríthatatlanul kövessem azt! Forrás: szepi.hu

állapotát. Egyszer azt mondta édesanyjának: „Nem olyan rossz, hogy nem látom a napot, a fényt, a növényeket, a virágokat, de nagyon nehéz, hogy nem látlak téged, apát és Carlót.” Amikor a fájdalomtól nem tudott aludni, folyamatosan a rózsafüzért imádkozta, arra várva, hogy reggel magához vegye az Eucharisztiát. Életének utolsó, szenvedéssel és fájdalommal terhes napján azt mondta: „Az én hivatásom az, hogy szenvedjek. Felajánlom szenvedéseimet azokért, akik keresztre feszítették Jézust, az egész emberiségért… Jézussal kell lennem, az egyetlennel, aki a szívemben él. Úgy szenvedek, mint amikor téged keresztre feszítettek. Szenvedéseimet a te szenvedéseid mellé teszem… Minden fájdalom annak jele, mennyire szeretlek, Jézus…” Szenvedései 1979. szeptember 24-én értek véget,

miután részesült a betegek szentségében. Angyali mosollyal az arcán halt meg. Tizenkét éves volt. Szentségét nagyon korán felismerték, a boldoggáavatási eljárás már 1995 februárjában megkezdődött, és 2001 októberében be is fejeződött az egyházmegyei szakasz. Két életrajza is megjelent nyomtatásban, elterjesztve szentségének hírét az egész világban. Nagyon sokan imádkoznak közbenjárásáért, különösen azok, akik ﬁatalon szenvednek. Amikor Pietro Palazzini, a Szentté Avatási Ügyek Kongregációjának akkori prefektusa elolvasta életrajzát, azt mondta: „Silvio esete azt illusztrálja, hogy a gyermekek is képesek rá, hogy hősies fokon gyakorolják az erényeket, és méltóak a kanonizációra.” Magyar Kurír/Remény Fotó: famigliacristiana.it

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REJTVÉNY

GONDOLKODÓ

Rejtvényünk fő soraiban V/9., F/32., V/28., V/22., V/45 – Ferenc pápa Cagliariban mondott homíliájából (2013. 9. 22.) idézünk. A megfejtést nyílt levelezőlapon vagy villámpostán november 28-ig küldjék el szerkesztőségünk postai: REMÉNY, Žiacka 4., 821 06 Bratislava vagy e-mail címére: remeny@remeny.sk Ne felejtsék el a pontos postai címüket is megírni! A levelezőlapra írják rá: GONDOLKODÓ Vízszintes: 1. Határozói rag. 3. Pianissimo, röv. 5. Fénnyel kapcsolatos előtag. 7. Európával kapcsolatos előtag. 9. Rejtvényünk első része (zárt betű: Ü). 11. Munka. 12. Rangadó mérkőzés a labdarúgásban. 13. Lengyel ﬁlmrendező (Andrzej). 15. Színezékcsoport. 16. Szamárium vegyjele. 19. Kínai területmérték. 21. MKI. 22. Rejtvényünk negyedik része. 28. Rejtvényünk harmadik része. 29. A bizmut vegyjele. 31. Intő jel – latinul. 32. Római egy. 33. Parázsló. 34. Határozott névelő. 35. Isten veled – spanyolul. 37. Vaslap része. 39. Épület vagy falsík lábazata. 41. Hollandiai város. 42. Szláv férﬁnév. 44. Súlymérték. 45. Rejtvényünk befejező része. 48. ...tes, aki a pert megnyerte. 49. Rakomány. 50. Vissza: női név. 51. Réshang Függőleges: 1. Gömbölyded húsos termés. 2. Hangszerre írt zenedarab. 3. Csók a gyermekek nyelvén. 4. Hegedű jelzője. 5. Szlovák festő ( Julián). 6. Németországi folyó. 7. Sziget, Napóleon első fogságának színhelye

(Folytatás az 5. oldalról) bizánci vagy román stílusban. Ami viszont közös bennük: valamennyin megtalálható Euphrasius püspök monogramja. A templom legfőbb értéke az apszisban (szentélyben) látható, VI. századból származó arany hátterű mozaik. A diadalíven Krisztus látható a 12 apostollal, egyforma fehér, tógaszerű ruhában, ám valamennyi saját, jellegzetes arccal. Kezükben a rájuk leginkább jellemző tárggyal: Péter a kulcsokkal, Pál – ő az áruló Júdást helyettesíti a tizenkettőben – pergamentekercsekkel (a 6. században még nem léteztek mai típusú könyvek!)…. A boltíven a Szűzanya trónol, ölében a Gyermekkel, mellette két angyal. Az együttes

volt. 8. Pete – orvosilag. 9. Nemzetségfő. 10. Az erbium vegyjele. 11. ... roskad, elcsügged. 14. ... a jelvényt a kabátjára. 16. Tucatnyi. 17. Együtt legeltetett lovak nagyobb csoportja. 18. Farmermárka. 19. Müezzin 5/7-e. 20. Sürget. 22. Emelet, röv. 23. ...fok, magyarországi város. 24. Némán leken! 25. Három – szlovákul. 26. Alakzó fele. 27. Létezik. 30. Mesterséges nyelv. 32. Rejtvényünk második része. 34. Gyermeki énekhang. 36. Ismétlés, röv. 37. Női név. 38. Ételfélét eltüntet. 40. Részesül. 42. Franciaországi város. 43. Magyar nyomdász (Izidor). 46. A pipa közepe. 47. Az argon vegyjele.

legértékesebb része baloldalt látható: Szent Mór, az apostolokéhoz hasonló ruházatban, kezében a vértanúság koszorújával, mellette pedig a Mórtemplomot újjáépíttető Eufráziusz püspök, barna palástban, kezében a templom makettjével. A szentélyt egyébként a XIII. századból származó, négy márványoszlopon nyugvó „cibórium” uralja. Cibóriumnak nevezték a keresztény bazilikákban a templom szentélye előtt, a hajó tengelyében álló, négy oszlopon nyugvó kis épületet, melynek mennyezetére az ostyatartó volt felfüggesztve. Legismertebb a római Szent Péterbazilika főoltárának, Bernini által, a XVII. században készített bronz cibóriuma. (A ciborium egyébként egy egyiptomi vízinövény magtartója, át-

• KRISZTUS KIRÁLY VASÁRNAPJA • 2014. NOVEMBER 23.

Megfejtés A 44. számunkban közölt rejtvény megfejtése: „Jézus tanítványa legyen szerény és életével igazolja tanítását.” A helyes megfejtők közül sorsolással ajándékot nyert: özv. Mikókai Anna, Buzita Gratulálunk!

vitt értelemben a magtartóhoz hasonló serleget jelent). A számos, III. századból fennmaradt mozaiktöredék közül a legismertebb – s mintegy Poreč szimbólumának is tekinthető – egy halat ábrázoló falrészlet. A hal az ókeresztény képzőművészetben Jézus Krisztusnak volt a jelképe. Eredete egy szójátékon alapszik: ha a „Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó” szavak görög megfelelőinek kezdőbetűit összeolvasták, egy újabb görög szót – fonetikus átírásban: ikhthüsz – kaptak, ami görögül halat jelent. (Erre vezethető vissza – latin áttétellel – a halakkal foglalkozó tudomány, az ichtiológia neve is). E hal jel gyakran felbukkan a katakombák és a korai keresztények egyéb búvóhelyei, imaházai falán is.

A ﬁatalabbak számára ajánlhatjuk nemcsak a poreči, hanem a horvát tengerparti barangolás befejezéseként a 16. században épült harangtoronyból való kitekintést. Felejthetetlen élményt nyújt a környező szigettenger látványa, ugyanakkor a „menny” közelgése arra is ﬁgyelmeztet: Isten nem véletlenül teremtett, „építtetett” ennyi szépet. Mert mint a Remény egyik nyári számában közölt „Imádság a vakációban” című versben olvashattuk: Uram Jézus Krisztus! Adj nyitott szemet, hogy meglássam a világ szépségeit! Adj nyitott fület, hogy meghalljam hívásodat!

APRAJA-NAGYJA Fizetett hirdetések KÖSZÖNTŐ

Születésnapja alkalmából szívünk szeretetével köszöntjük lelkiatyánkat, KOVÁČ LÁSZLÓ plébánost. Kérjük a jó Istent, árassza rá bőséges áldását és adjon neki jó egészséget, hogy hivatását még sokáig folytathassa közöttünk.

MEGEMLÉKEZÉS

Szívünkben soha el nem múló fájdalommal emlékezünk drága édesanyánkra, PINDES ANNÁRA Pogrányban, halálának 2. évfordulóján. Nyugalma legyen csendes, emléke áldott!

A Szűzanya oltalmazza és segítse minden napján. Tisztelettel az apátújfalusi, a leszenyei, a szlovákgyarmati és a haraszti hívek

Szívből köszöntjük volt lelkiatyánkat,

Szerető családja

ŐSZI GONDOLATOK A KÖNYVRŐL „A könyv a szellemi manna, amelyből mindenki jóllakhatik, az égi táplálék, amely minél inkább fogyasztják, annál több lesz belőle, a bűvös kenyér, amely senkit nem hagy éhen, minden ínségest kielégít, hatalmassá tesz, úgyhogy mindenki az ismeretek tőkése és nagybirtokosa lehet általa.” (Kosztolányi Dezső) Kamenár Gabriella felvétele

SZOLGÁLTATÁS

Templombelsők díszítő festése, képek festése és restaurálása, oltárok, szobrok felújítása, aranyozása, százszázalékos minőség, több éves jótállás. Tel: 0911/130 949, 0905/234 902 KÖNYVRENDELÉS

PÁSZTOR LORENZO esperesplébánost, aki november 21-én ünnepli 50. születésnapját.

Megrendelhető dedikálva Jakubecz Márta Cincogi fényre vár mesekönyv. Ára 7,00 Eur. jakubeczm@gmail.com

E szép alkalomból erőt, egészséget kívánunk számára, a jó Isten áldását, szeretetét s a Szűzanya oltalmát kérjük további életére.

FELHÍVÁS A Glória Kiadó felhívja

Szeretettel a nagykaposi és a veskóci hívek

azon tisztelt ügyfelei figyelmét, akik eddig még nem rendezték a fennmaradt tartozásukat, hogy rövid időn belül pótolják mulasztásukat. Megértésüket köszönjük.

• WWW.KATOLIKUS.SK • WWW.REMENY.SK

REMÉNY

Hidd, amit

énekelsz Bertha Éva

Ajánlatunk Előjegyezhetők, megrendelhetők Napi kalauz Ízelítő a zsebnaptár tartalmából: ki kinek, minek a védőszentje; segítség a zsolozsmához; miseolvasmányok; hívő nagy emberek elhalálozási évfordulója - és sok-sok hely a napi feljegyzéseknek. Ára: 2,50 €

„Aki szeret, az énekel, aki énekel, az kétszeresen imádkozik” (Szent Ágoston)

Herdics György: A jó hír csodákra képes!

Válogatás a szerzőnek a Csallóköz c. hetilapban megjelent írásaiból. Ára: 5,70 €

„Áldjon meg minket szent Atyaúristen, Áldjon meg minket kegyes Fiúisten, Áldjon meg, áldjon Szentlélek Úristen, Háromszemélyű igaz, örök Isten.” Glória 274 Az áldás a Magyar Katolikus Lexikon meghatározása szerint cselekmény, jót előidéző szó és gesztus. Szorosan véve szentelmény, mellyel az Egyház Isten kegyelmét kéri emberekre, de tárgyakra is; tágabban véve pedig jókívánság is lehet. (Vö. Magyar Katolikus Lexikon) Hívő emberként ki ne vágyna arra, hogy Isten áldását elnyerje saját maga és szerettei számára. Hogy a háromszemélyű egy Isten segítségével boldoguljon – nemcsak anyagi értelemben, hanem főképp lelki értelemben, az örök élet távlatait tekintve is. Az igaz, örök Istenhez fordulva, az áldáskérést négyszer is megismételve, nyomatékosítjuk kérésünket. Mint a gyermek, aki – ha valamit nagyon szeretne – többször is elmondja kérését szüleinek, „rágja fülüket”, hogy biztosan elérje célját: megkapja azt, amire vágyik. Mi is így, ilyen kitartóan kérjük Istent, külön is megszólítva mindhárom isteni Személyt, mert nagyon szeretnénk elnyerni áldását saját magunk és szeretteink számára. Az ének második versszakában megvalljuk hitünket a háromszemélyű egy Istenben. Az Atya, aki elküldte nekünk szent Fiát, hogy megváltson minket bűneinktől, és elküldte nekünk Szentlelkét, az „egy örök Isten” irgalmazzon nekünk – hangzik az újabb kérés. Áldás és irgalom. Mindannyiunknak szüksége van mindkettőre. Isten áldására, amely segít bennünket életünk útján a Cél felé haladni. És Isten irgalmára, amellyel újra és újra, „hetvenszer hétszer” megbocsátja eltévelyedéseinket, szeretetlenségeinket, gyarlóságainkat, bűneinket… Amelyekből nem fogyunk ki, mint ahogy Ő sem fogy ki irántunk tanúsított irgalmából. Kérjük áldását és irgalmát ma is!

Remény elérhetőségek Főszerkesztő-helyettes: Albán József Tel.: +421 (0)948 057 510

www.remeny.sk remeny@remeny.sk Hirdetésfelvétel: Blahóné Kamenár Gabriella Tel.: +421 (0)905 255 154 kamenargabi@gmail.com

Felelős szerkesztő: Bertha Éva Lapterjesztés (hétköznap Tel.: +421 (0)948 057 509 9.00–15.00 óráig): 0918/462 411 Könyvrendelés: Szerkesztő: office@remeny.sk vagy Orbánné B. Mária 508 0948/057 KÖNYVRENDELÉS: Tel.: +421 (0)948 057 506

Remény kalendárium 2015 – sok olvasnivalóval, interjúkkal, érdekességekkel, receptekkel. Ára: 2,30 €

A Remény egylapos falinaptára Ára: 0,20 € Direktórium a 2014-2015. liturgikus évre. Ára: 2,90 €

Boldogasszony Anyánk – Katolikus naptár 2015 A forgatható naptár ára: 1,80 €

Horváth Károly: Énekrend az egyházi év minden napjára Ára: 2,- €

Nyújtsd a kezed Válogatás Bertháné S. Ilonának a Nő c. hetilapban, a Magyar Vasárnap Kalendáriumban és a Reményben megjelent cikkeiből Ára: 4,80 € A Remény-barátoknak 10% kedvezményt nyújtunk!

MEGRENDELHETŐ: Remény, Žiacka 4., 821 06 Bratislava, tel.: 0948/057 508, e-mail: office@remeny.sk A könyveket utánvéttel küldjük!

Hitoktatók találkozója Az SZPK Hitoktatási és Iskolai Bizottságának Magyar Kateketikai Albizottsága találkozót szervez a lelkiatyák, kispapok, katekéták és minden érdeklődő részére november 29-én (szombaton), Pozsonyban, a Miletič utcai Szalézi Rendházban, a következő programmal: 9.00 – szentmise 10.00 – 13.00 Dr. Gaál Endre nagyprépost, esztergomi teológiai tanár előadásai Józsue és Tóbiás könyvéről és az Apostolok cselekedeteiről

• KRISZTUS KIRÁLY VASÁRNAPJA • 2014. NOVEMBER 23.