Er Gá dé Ko ly lyi Ro ro Ka Gá be kn ta bo rt a liN r Ur i Z (SK (HU bá so ) ) l se t k (H (SK U) )
transparentné interpretácie
interpretations
transzparens interpretációk
transzparent
transzparens interpretációk transzparentné interpretácie transparent interpretations
A katalógus megjelenésének fő támogatói: Hlavní sponzori vydania katalógu: The principal sponsors of the catalogue:
10 éves a Limes Galéria 10. výročie vzniku Galérie Limes 2001–2011
Amikor Gály Katalin felkért, hogy nyissam meg a kiállítást, bevallom sokat gondolkodtam azon, mit is jelenthet valójában az, hogy Transzparens Interpretációk!? A két fogalom együttese szemantikailag ugyanis szinte feloldhatatlan. Mert, amíg a transzparencia jelenségét akár mindennapjaink számtalan területén tapasztaljuk, transzparens az eső, a hit vagy a konyhai fólia, az interpretációval már több gondunk akad. Ha akarjuk, minden értelmezés interpretáció, közelebbről pedig semmi sem az. Olyannyira nem, hogy a filozófiatörténet egyik nagy feladata volt rátalálni az interpretációra. Paul Ricoeur évtizedeket szánt ennek a feladatnak, s végül az interpretáció helyét a valóságos dolgok és azok verbális jelölése közötti szakadékban találta meg. S állítása szerint mindaddig biztonságban tudhatjuk ebben a szakadékban az interpretációt, míg a fogalmakkal bíbelődés közepette szemben nem találjuk magunkat a létezés fogalmával. Kirobbanó problémát okoz ugyanis, hogy a létezés fogalma nem alkalmas az egyértelmű meghatározásra, mert az több mint szubsztancia, mennyiség, minőség, idő, hely, vagyis Ricoeur szavaival élve: “jelenségek egyszerűsíthetetlen pluralitásának problematikus egysége”. A kiállítás címével kapcsolatos értelmezési kulcsok keresgélése közben Ricoeur mondata elvezetett a kiállított munkák közötti dialógus egy lehetséges formájához, amelyben a kiállítótér (egykori barokk katonatemplom) szakrális múltja csakúgy jelentőséggel bír, mint az alkotásokban felsejlő szakrális konnotációk. Összefoglalva a TRANSZPARENS INTERPRETÁCIÓK a nézőt a létezés szférájába való mélyebb betekintésre provokálják,vagyis olyan helyekre, ahonnan az igazságra és a hatalomra törekvő akarat ered. Ebből a pers pektívából személhetjük – Foucault kommunikáció dekonstrukciójával foglalkozó koncepciója értelmében – a létezés interioritását (transzcendentalitás) is. Az így értelmezett transzparencia (transzparens interpretáció) szabadítja meg a modern embert a léterők béklyóitól, s lehetővé teszi a ballansz megtalálását a létezés külső és belső élének keskeny „ösvényén”. Gály Katalin Bent Spontaneity című munkája nem kisebb ikonográfiai előképet formált át huszadik századi ízre, mint Michelangelo sixtusi kápolnában található freskójának Ádám teremtés részlete. A Teremtő és az Isten gyermek kezeinek egymás felé mutató ujjai helyére Gály saját kezeinek dialógusát helyettesítette be. Valamint, a nagy képfelület előtti mezőben további kisebb tranaszparens fóliákra, különböző irányokból fotózott kitekeredő kéztartásainak felismerhetetlenségig torzult változatit helyezte el. Mindez képileg napjaink emberének Teremtőhöz való módosult viszonyára is rímel, azzal a reménnyel kecsegtetve, hogy még ha módosul is a régi rend, de a párbeszédre való
Keď ma Katarína Gályová požiadala, aby som otvorila túto výstavu, priznám sa, že som veľa rozmýšľala o tom, čo môže znamenať výraz transparentná interpretácia!? Spojenie týchto dvoch pojmov je totiž semanticky takmer nerozlúštiteľné. Pretože zatiaľ, kým jav transparencie môžeme pozorovať v mno hých oblastiach každodenného života - trans parentný je dážď, dúha, viera alebo hoci aj kuchynská fólia, s interpretáciou už máme viac problémov. Ak chceme, každý výklad je interpretáciou, bližšie však ňou nie je nič. Natoľko nie, že bolo jednou z veľkých úloh filozofie definovať samotnú interpretáciu. Paul Ricoeur venoval tejto úlohe desaťročia a nakoniec našiel miesto interpretácie v priepasti medzi skutočnou vecou a jej verbálnym označením. A podľa jeho tvrdenia je v tejto priepasti interpretácia v bezpečí dovtedy, kým sa uprostred piplania sa s pojmami nenájdeme zoči-voči samotného pojmu bytia. Obrovský problém vytvára totiž skutočnosť, že pojem bytia nie je vhodný na jednoznačné určenie, pretože je viac než substanciou, množstvom, kvalitou, časom, miestom, čiže „problema tickou jednotou nezjednodušiteľnej plurality javov“. Pri hľadaní výkladových kľúčov v súvislosti s názvom výstavy ma Ricouerova veta zaviedla k jednej z možných foriem dialógu medzi vystavenými dielami, v ktorej sakrálna minulosť výstavného priestoru (niekdajší barokový vojenský kostol) má význam práve tak, ako sakrálne konnotácie, ktoré možno vytušiť v jednotlivých dielach. Sumarizujúc môžeme konštatovať, že názov „TRANSPARENTNÉ INTERPRETÁCIE” pro vokuje diváka k hlbšiemu nahliadnutiu do sfér bytia, až tam, kde sa rodí vôľa k pravde a vôľa k moci, teda do sféry interiority (imanencie) bytia. Takto chápaná transparencia (transparentná interpretácia) pomáha oslobodiť postmoderného človeka od závislosti na spomínaných základných bytostných silách (na vôli k pravde a na vôli k moci). Práca Kataríny Gályovej Bent Spontaneity pretvára na chuť dvadsiateho prvého storočia nemenší ikonografický predobraz, akým je detail stvorenia Adama z Michelan gelovej fresky v Sixtínskej kaplnke. Prsty rúk Stvoriteľa a Adama, smerujúcich k sebe, Gályová nahradila „dialógom” vlastných rúk. Do priestoru pred rozmernou obrazovou plochou navyše umiestnila objekty (transparentné fólie), na ktorých sú z rôznych pohľadov fotografované vykrútené polohy jej rúk. Obrazovo to korešponduje so zmeneným vzťahom súčasného človeka k Stvoriteľovi (aktívnej sile), pričom vzbudzuje nádej, že ak sa aj zmení dávny poriadok, túžba po tomto „dialógu” naďalej existuje. Dôležitým prvkom je tu aj transverzálne orientovaná, do priestoru zavesená červená šnúra. Transverzálnosť je podľa W. Welscha jedným z hlavných symbolov (post)moderny, ktorý Gályová prezentuje ako symbol prekročenia hranice obrazu.
When Katalin Gály asked me to open the exhibition, I started spending a lot of time thinking about what Transparent Interpretations really meant. What is the most fortunate way to grasp this inherently paradoxical phrase? While transparency is a common phenomenon that is frequently experienced in many aspects of our everyday life (rain, faith and sheets of kitchen wrap are all transparent, for example), interpretation is a more abstruse concept. We may say that any explanation is a kind of interpretation, but if we dig deeper, we may conclude that the exact opposite is true. This is such a pressing issue that trying to determine the concept of interpretation has always been one of the major tasks of philosophy. Paul Ricoeur dedicated decades of his work to contemplating on this problem, and then he seems to have found the answer: interpretation lies in the divide between real things and their verbal representation. Moreover, he says, interpretation will stay in this transitional realm until our curiosity makes us face the broader philosophical issue of existence. More than a substance, a quantity, a quality, even more than space and time itself, existence is not something we can unequivocally define. Ricoeur proposed the following wording for this salient problem: “existence is a questionable unity of the plurality of phenomena that is impossible to simplify”. While trying to find the right way to understand the title of the exhibition, Ricoeur’s definition helped me realize that the hallowed history of the exhibition space, having been erected as a soldiers’ church in the Baroque period, as well as the sacral connotations of the works themselves promote a dialogue between exhibited works. To sum it up, TRANSPARENT INTERPRETATIONS challenges the public to look deeper into the sphere of existence, where the power of will aspiring for truth and might originates from. This perspective helps us take a closer look at the interiority (or transcendence) of existence as it follows from Foucault’s understanding of the deconstruction of communication. This is the kind of transparency, the transparent interpretation, which is capable of freeing modern people from the shackles of mundane life and allowing us to find a balance on the narrow path between the inner and outer rim of existence. Bent Spontaneity by Katalin Gály proposes to refurbish no smaller masterpiece of iconography than a well-known section of the ceiling fresco in the Sistine Chapel by Michelangelo showing Adam during the Creation. On the fresco, Gály replaced the hands of the Creator and Adam reaching towards each other with the interaction between her own two hands. Besides that, she placed a montage of her own hands and gestures, captured from a variety of angles and twisted until almost unrecognizable, on transparent foils in the field right in front of the main plane of the painting. All this is representative of the changed but unbroken relationship of the modern man
vágy mégiscsak jelen van. Sőt, még abban is reménykedhetünk, hogy a térbe lógatott transzverzálisan orientált piros zsinóron, mint köldökzsinóron keresztül a földön folytatott monológ az égbe jutva dialógussá teljesedik. A transzverzális W. Welsch szerint a posztmodern egyik fő szimbóluma, amit Gály a kép-határ meghaladásának szimbólumaként szerepeltet. Koroknai Zsolt videómunkáinak “magányos performereként” egyfajta misztikus dialógust indukál. De, amíg Gály egy erős szakrális ikonográfiai előképre hivatkozik, addig Koroknai minden klasszikus sémán kívül helyezkedik. Ennek ellenére a videópaneleket kísérő öt szenteltvíztatóhoz hasonlatos fémtál és a tálak mögé helyezett 12-12 darab kristályos kő halom leginkább egy a vidón életrekelő ismeretlen liturgia eszköztáraként értelmeződik. A videón a művész a homlokára helyezett kristályos kő egyikének energetizáló hatásától maga is misztikus változáson megy keresztül, teste fénnyel telítődik, s lehunyt szemhéján víz tükröződik. A szemhéjakon és a kép hátterében is látható víztükör visszautal a szenteltvíztartóra, a vízre, amely nemcsak a fizikai, hanem a szakrális lét alapfeltétele is. A szenteltvíztartó mozdulatlan víztükrének és a tenger háborgó fodrozásának tárgyiasult eseményeként tekinthetünk Erdélyi Gábor képeire. Erdélyi festményei a monokróm festészeti tradíció alapkérdés felvetéseiből indulnak ki, de egyben tökéletesen meg is haladják azokat. A kép feszített víztükörhöz hasonlatos, egy színre festett központi tere ugyanis már csak részben reflektál a monokróm problémájára. A szürkés, szinte kézjegy nélküli homogén tereket keretező barokkos színkavalkád a maga esszenciális gesztus jellegével a képélek periféria létére hívja fel a figyelmet. Arra a ponthalmazra, amely a művész szavaival a festészet azon “senki földje”, amelyre ezidáig nem irányult a figyelem. Ezt a száműzetést Erdélyi a festészet nevében kéri ki magának, rámutatva a képélen táncolás tobzódó lehetőségeire. Robert Urbásek nagy méretű festményei szintén a monokrómitás problematikájára fókuszálnak, de amíg Erdélyi a képtér határán kutatja a felderítetlen helyeket, addig Urbásek az anyag felületén számol a lehetőségekkel. A steril homogenitás helyett képei leginkább olyan reliefekhez hasonlatosak, amelyeken a durvára szőtt alapra pasztózusan felhordott festék rögzít minden rezdülést. De nem elégszik meg csupán a festék által kínált lehetőséggel, hanem a klasszikus vászon vakkeret hordozó felületeket meghosszabbított hasábokkal látja el, ezzel is fokozva a transzparens végtelen térben történő terjeszkedést. Zsikla Mónika Elhangzott a Transzparens Interpretációk című kiállítás 2011. október 5-i megnyitóján.
Videoprojekty Zsolta Koroknaiho ako „osa melého performera“ indukujú akýsi mystický dialóg. Ale kým Gályová sa odvoláva na silný sakrálny ikonografický predobraz, zatiaľ Koroknai sa umiestňuje mimo akejkoľvek klasickej schémy. Napriek tomu päť kovo vých mís, pripomínajúcich tvar sväteničiek, ktoré sprevádzajú videopanely a za každou misou umiestnenú hromadu dvanástich krištáľovitých kameňov možno chápať pre dovšetkým ako prostriedok neznámej, na videu ožívajúcej liturgie. Na samotnom videu umelec od energetizujúceho účinku jedného z krištáľovitých kameňov aj sám prechádza mystickou premenou, jeho telo sa naplňuje svetlom a na privretých viečkach sa odzrkadľuje vodná hladina. Zrkadlo vodnej hladiny na viečkach i na pozadí obrazu odkazuje na sväteničku nádobku so svätenou vodou, na vodu, ktorá je základnou podmienkou nielen fyzického, ale i sakrálneho bytia. Ako na zhmotnenú udalosť nehybného zrkadla vodnej hladiny vo sväteničke a rozbúreného vlnenia mora sa môžeme pozerať na obrazy Gábora Erdélyiho. Jeho maľby vychádzajú zo základných problémov monochrómnej maliarskej tradície a zároveň ich aj dokonalo presahujú. Obraz sa podobá zrkadlu vodnej hladiny, jednou farbou namaľovaný centrálny priestor totiž už len sčasti reflektuje na problematiku monochrómnosti. Šedastá baroková kavalkáda farieb, lemujúca homogénne plochy takmer bez rukopisu, svojím charakterom esenciálneho gesta upriamuje pozornosť na periférnu existenciu hrán obrazu. Na tú množinu bodov, ktorá je podľa slov umelca „zemou nikoho“ v maliarstve, a ktorej doteraz nebola venovaná pozornosť. Toto vyhnan stvo si Erdélyi vyprosuje v mene maliarstva, poukazujúc na nekonečné možnosti tanca na hrane obrazu. Rozmerné maľby Roberta Urbáseka sa taktiež upriamujú na problematiku monochrómnosti, ale kým Erdélyi skúma neobjavené miesta na hranici plochy obrazu, zatiaľ Urbásek objavuje možnosti na povrchu materiálu. Namiesto sterilnej homogenity sa jeho obrazy najviac podobajú takým reliéfom, na ktorých každé zachvenie fixuje pastózne nanesená farba na hrubo tkanom podklade. Avšak neuspokojuje sa len s možnosťami, ktoré ponúka samotná farba, ale nosné plochy klasického plátenného blindrámu doplnil predĺženými hranolmi, aj takto stupňujúc rozpínanie transparentného nekonečna v priestore. Mónika Zsikla Odznelo na otvorení výstavy Transparentné interpretácie v Galérii Limes v Komárne dňa 5. októbra 2011. Preklad z maďarčiny: Ida Gaálová
with the Creator: the ancient order has come apart, but the desire to have a dialogue is still present. We may even hope to climb the umbilical cord, hanging transversally into the void in the form of a red rope, and having reached the Promised Land, get our monologue on this earth answered. According to W. Welsch, the transversal is one of the main symbols of post-modernism. In this case, Gály makes use of the transversal as the symbol of crossing the boundaries of image and reality. The sole protagonist of his own video art, Zsolt Koroknai initiates a mystical dialogue. Unlike Gály, who is pronouncedly referring to a well-known sacral masterpiece of iconography, Koroknai chooses to detach himself from of any classic frame of reference. In spite of this, the paraphernalia used for his work, the five metallic dishes resembling holy water stoups and the twelve crystalline stones apiece placed behind the dishes, suggest the intention of celebrating some unknown liturgy. On the footage, the artist takes one of these stones and places it on his forehead before he is seen going through a kind of mystical transformation, his body getting filled with light and his closed eyelids reflecting drops of water. Represented in many forms, on the eyelids, in the stoups and in the background, water brings in basic connotations of both the physical and sacral reality. The paintings of Gábor Erdélyi represent the duality of the smooth surface of a holy water stoup and the heavy thrashing of the sea surface. His works are rooted in the fundamental issues of the monochrome tradition in painting, but in the same time he irrevocably transcends this tradition. The painting resembles a perimeter overflow pool as its single-coloured central plane transcends the issue of monochromatism. The grayish, almost undisturbed homogeneous planes are framed with a baroque-esque parade of colours; a strong contrast meant to emphasize the edges, the no man’s land of painting that has received no due attention until now, claims the artist. Erdélyi vows to introduce the public to the possibilities offered by this peripheral streak. The large canvasses of Robert Urbásek also concentrate on the issue of monochromatism, but unlike Erdélyi, who is looking to extend his creative possibilities by using the edges of the picture space, Urbásek explores the possibilities readily available on the surface of the material. Rather than manipulating sterile homogeneity, his works resemble embossments consisting of a thick layer of painting applied on a coarsely woven base material, capturing every single movement of creation. However, he is not satisfied with exhausting the possibilities offered by the paint; he rigs up the supporting bearers with extended columns, furthering the expansion into the transparent infinity. By Mónika Zsikla. Delivered on the opening event of the exhibition entitled Transparent Interpretations on October 5, 2011.
Erdélyi Gábor * 1970 Budapest www.erdelyigabor.com
Él és dolgozik Budapesten. Žije a pracuje v Budapešti. He lives and works in Budapest.
Erdélyi Gábor legújabb munkáiról ír: Képek, ahol a peremből kiemelkedik a festékáram vagy éppen ellenkezőleg: apró medrek, mélyedések, bevágások látszanak. Tulajdonképpen ez a senki földje, amely talányos módon kívül áll a képen, a főnézet és a kép oldalának síkjaihoz mérten hozzávetőleg 45 fokos szöget zár be. A szürke monokrómiával ellentétes esszenciális spektrum egy nem járt vidéken nyugszik. Ennek a vidéknek mélységét és magasságát csalogatom elő. A perem és totális tér összefüggéseinek analízise nem önmagáért való, nem csupán tárgyi-fizikális kérdéseket vet fel, hanem bizonyos metafórákat. A valahova tartozás igénye, az önállóság kérdése, a közösség viselése, a végtelen sűrítettsége, a tágulás előtti vagy utáni szituációk elgondolása a tét többek között. Gábor Erdélyi píše o svojich najnovších prácach: Obrazy, v ktorých z hrán vyviera prúd farieb alebo naopak, vnára sa do nich: sú viditeľné drobné priehlbeniny, vruby, zárezy. Je to vlastne zem nikoho, ktorá záhadným spôsobom existuje mimo obrazu, vytvárajúc približne 45 stupňový uhol medzi hlavným náhľadom a bočnými stranami obrazu. Esenciálne spektrum, ktoré je opakom sivej monochrómie, spočíva v tejto dosiaľ neobjavenej krajine. Otváram hĺbku a výšku tejto krajiny. Analýza súvislostí totálneho priestoru a hrany nie je samoúčelná, nenastoľuje iba vecné, fyzikálne otázky, ale aj isté metafory. Nárok niekam patriť, otázka samostatnosti, akceptovanie spoločenstva, nahustenosť nekonečna, úvahy o situáciách pred a po rozšírení. Gábor Erdélyi writes about his latest works: Pictures, in which a flow of colours emerges from the frame or just the opposite: tiny dents, cavities and cuts are visible. It is a land of no one that is found outside of the picture, creating an about 45° angle between the main and the side view. The essential spectrum, contrasting the grey monochromy is placed in an unknown land. I entice and lure the depths and heights of this land. The nexus analysis of total space and its borders is not for its own sake only. It doesn’t only ask factual questions but also raises some metaphors. To belong somewhere, the question of independence, acceptation of the community, the density of infinity, cogitation about the situations before and after the expansion, these are, among other things, its propositions.
Transzparens interpretációk / Transparentné interpretácie / Transparent interpretations Kiállítási részlet / Detail výstavy / Part of exhibition 2011. Limes Galéria, Komarno, Szlovákia
Nincs címe / Nemá názov / No title akril, vászon / akryl, plátno / acrylic, canvas 2011 30x25 cm
Illan / Uniká / Escapes olaj, selyem, szatén / olej, hodváb, satén / oil, silk, satin 1997 197x138cm Kortárs Művészeti Intézet tulajdona, Dunaújváros Vo vlastníctve Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros In possession of the Kortárs Művészeti Intézet, Dunaújváros
Gály Katalin *1953 Pozsony / Bratislava
wwww.artgallery.sk/k.galy
Tanulmányok / Štúdiá / Education
1970-1974 Iparművészeti Középiskola (grafika), Pozsony /SUPŠ, Bratislava / The Secondary School of Applied Arts, Bratislava 1974-75 Magyar Képzőművészeti Főiskola (festő szak), Budapest / VŠVU (maľba), Budapešť / The Hungarian Academy of Fine Arts (Department of Painting), Budapest 1978-tól szabadfoglalkozású képzőművész / v slobodnom povolaní / Freelance Artist 1989-től CSMKT, ill. 1993-tól SZMKT, 1990-től SVVU, 2009-től MFT/H tag. Pozsonyban él és dolgozik (festészet, számítógépes grafika, fotó, videó, objekt, installáció). Žije a tvorí v Bratislave (maľba, počítačová grafika, foto, video, objekt, inštalácia). She lives and works in Bratislava (painting, computer graphic, photo, video, objects and installations).
Egyéni kiállítások (válogatás) / Individuálne výstavy (výber) / Solo exhibitions (selected) 1992 1999 2000 2002 2004 2005 2006 2008 2009 2010
KATAGRAMMÁK. Nyitrai Állami Galéria, Nyitra / Nitra FODOR KATA GÁLY. (Fodor Katával) Art-Ma Galéria, Dunaszerdahely / Dunajská Streda, a Magyar Köztársaság Kulturális Központja, Pozsony / Bratislava KÉPEK. Bálint Ház, Budapest EMLÉKEZET NYITÁS. SzNM – a Zsidó Kultúra Múzeuma, Pozsony / Bratislava DÉJÀ VU? Magyar Kulturális Központ, Prága NAVIGARE NECESSE EST. (Jozef Tihanyival) Art-Ma Galéria, Dunaszerdahely / Dunajská Streda, KATA GÁLY, KLAUDIA KOSZIBA, EVA PLOCZEKOVÁ LAZURI. GEDOK, Karlsruhe X-POSITION. (Győrffy Sándorral és Jozef Tihanyival) Limes Galéria, Komárom / Komárno TRANSFIGURES. Magyar Telekom Galéria, Budapest UNFOLDING. Magyar Műhely Galéria, Budapest SPATIALIZATION. (Körösényi Tamással) Magyar Kulturális Központ, Prága DOBÓ, GÁLY, SEBŐK. Pálffy palota, Pozsony / Bratislava OLD EMBRYO SPEECH. Fészek Galéria, Budapest KATAWAY (Shortcut). Szlovák Kulturális Intézet, Budapest
Válogatott csoportos kiállítások / Skupinové výstavy (výber) / Group exhibitions (selected) 1989 1991 1995 1997 1998 1999 2000 2004 2007 2009 2010 2011
Fiatal szlovák festészet. Szófia, Bukarest 11 szlovákiai magyar képzőművész kiállítása. Budapest Galéria, Budapest, Pápa Absztrakció. Gorkého u. Pozsony / Bratislava CsMKT I. kiállítása. Dunamenti múzeum, Komárom / Komárno 5+4 from Slovakia. Szlovák Kulturális Intézet, Athén Más realitás.Vármúzeum, Rondella, Esztergom Szlovák design és képzőművészet. Nova Imagem Colombo, Liszabon Kortárs grafika. Újpest Galéria, Budapest SzMKT Jubileumi kiállítás. Komárom, Dunaszerdahely, Budapest,Vác, Kecskemét Válogatás a dunaszerdahelyi KMG anyagából. Olof Palme Ház, Budapest 10 - 1 Fiatal képzőművészek kiállítása. Rotunda, Kassa, Losonc, Salgótarján Válogatás a dunaszerdahelyi KMG gyűjteményéből.Városi Műv. Múzeum, Győr Múló és állandó. (SzMKT tagsági kiállítás), Csallóközi Múzeum, Dunaszerdahely Áthidalás. (SzMKT tagsági kiállítás), SVU, Pozsony A mai nap. (MFT/H országos kiállítása), Csepel Galéria, Budapest 3. Képzőművészeti Biennálé. Művészetek Háza, Pozsony Fekete képek. (MFT/H), Kortárs Magyar Galéria, Dunaszerdahely / Dunajská streda Zászlókiállítás, Fészek Galéria, Budapest
BENT SPONTANEITY, installáció / instalácia / installation, 196 × 436 cm, Limes Galéria, Komárom / Komárno 20 Utolsó, OLD EMBRYO SPEECH című kiállításom (Fészek Galéria, Budapest, 2010) alapmotívuma a kéz (mint az emberi tapasztalat szimbóluma és egyben térképe) volt. A Bent spontaneity / Elhajlott spontaneitás projekt (TRANSZPARENS INTERPRETÁCIÓK, Limes Galéria, Komárom, 2011) létrejötténél két inspirációból indultam ki. Az első az Ádám teremtése, Michelangelo mennyezetfreskójának (Sixtus kápolna) részlete. Ez a jelenet a reneszánsz ember vágyát fejezi ki, hogy Isten partnerévé, saját létezésének társalkotójává váljon. A másik inspiráció a posztmodern kor egyik fenoménje – a spontaneitás. A posztmodern spontaneitás – toleránsnak lenni a másság iránt (létezés a külső élen), saját létezésünk alkotójává lenni (létezés a belső élen). A tapasztalatom viszont azt mondja nekem, hogy a posztmodern emberek megnyilvánulásai a spontaneitás valamiféle szimulációjává, elhajlott alakjává váltak. Az az érzésem, hogy a posztmodern spontaneitást még mindíg a hatalom és a igazság birtoklása utáni vágy manipulálja. (gk)
Základným motívom mojej predošlej výs Fészek, Budapešť, 2010) bola ruka (ako s
Pri tvorbe môjho projektu Bent sponta výstavy TRANSPARENTNÉ INTERPRET som vychádzala z dvoch inšpirácií. Prvou /Michelangelo, Sixtínska kaplnka/. Tento v človeka stať sa partnerom Boha, spolutv Druhou inšpiráciou je jeden z fenoméno Byť postmoderne spontánnym znamená (byť na vonkajšej „hrane”), byť sám tvor tornej „hrane”). Skúsenosť mi však hovo stali akousi simuláciou tejto spontánnos Mám pocit, že postmoderná spontaneita moc a mať pravdu. (kg)
011
stavy (OLD EMBRYO SPEECH, Galéria symbol a mapa ľudskej skúsenosti).
aneity / Ohnutá spontaneita (v rámci TÁCIE, Limes Galéria, Komárno, 2011) u je detail fresky Stvorenie Adama výjav je vyjadrením túžby renesančného vorcom svojej existencie. ov postmodernej doby – spontánnosť. á byť tolerantným k inakosti druhých rcom svojej existencie (byť na vnúorí, že prejavy postmoderných ľudí sa sti, jej skrútenou, ohnutou podobou. a je ešte stále ovládaná túžbou mať
The fundamental motif of my preceding exhibition (OLD EMBRYO SPEECH, Fészek Gallery, Budapest, 2010) was a hand – as a symbol and a map of human experience. In the process of the preparation of my new project, Bent Spontaneity, (within the framework of the exhibition TRANSPARENT INTERPRETATIONS, Limes Gallery, Komárno, 2011) I have been inspired by two phenomena. The first one has been a detail from the fresco Creation of Adam (Michelangelo, the Sistine Chapel). This scene is an expression of the Renaissance man’s desire to become a partner to God, to become a co-creator of his own existence. The second inspiration has been one of the phenomena of postmodern period – spontaneity. To be spontaneous in a postmodern way means to be tolerant to the differentness of others (to be on the outer “edge”), to be a creator of his/her own existence (to be on the inner “edge”). However, my own experience tells me that the expressions of postmodern men became a sort of a simulation of this spontaneity, its distorted, twisted and bent form. I have a feeling that postmodern spontaneity is still controlled by lust for power and desire to be right. (kg)
Gály Katalin
OLD EMBRYO SPEECH Fészek Galéria, Herman-terem Budapest, 2010 Bevezette: faLcsik mari (HU) költő Performance: buday enikő (HU), ishii junya (j) - tánc sőrés zsolt (ahAd) (hu) - live music
Klotz Miklós felvétele
Koroknai Zsolt
* 1961 Budapest http://www.youtube.com/user/KoroknaiArt
Tanulmányok / Štúdiá / Education
1984–1988 Magyar Képzőművészeti Főiskola, Budapest / VŠVU, Budapešť / The Hungarian Academy of Fine Arts), Budapest 1988–1991 Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterképzésképző, / VŠVU, postgraduálne štúdium / The Hungarian Academy of Fine Arts, Budapest 2011 Magyar Képzőművészeti Egyetem DLA egyéni fokozatszerző
Tevékenységének önmeghatározása
Képzőművész, hagyományos grafikai eljárástól az interaktív digitális technikai alkalmazásokig, színházi videó-terek installálása, színpad-látványkép, kortárs-társművészeti szublimált munkafolyamatok, valamint 1994től felnőtt oktatásban tanár. Kiállítás szervezés, kurátori tevékenységek /MAMÜ Pécsen, Mobil Studió Millenáris park…/. Virtuális és elméleti jelenségek rendszer modeljei, alkalmazott design tevékenységek /táblaképek, performance, akció, ad hoc programok, projektek/.
Díjak / Ceny / Awards
1988 Hermann Lipót díj • 1998 XIX. Miskolci Grafikai Biennále: Heicei Díj • 1999 Soros Alapítvány ösztöndíj • 1999–2009 NKA ösztöndíj • 2001 Salzburgi Városi ösztöndíj • 2006 XXIII. Miskolci Grafikai Biennále: Magyar Elektrográfiai Társaság Díja • 2006 Stuttgarti Városi ösztöndíj • 2008 XXIV. Miskolci Grafikai Triennále: Spanyolnátha • Művészeti Folyóirat Díja • 2011 Capa Rezidens ösztöndíj, Faro /Portugália
Egyéni kiállítások, performanszok (válogatás) / Individuálne výstavy, performancie (výber) / Individual exhibitions, performaces (selected) 2005 2005 2005 2005 2006 2006 2006 2006 2007 2007 2007 2008 2008 2008 2009 2009 2009 2009 2009 2010 2010 2010 2011 2011
Idő „Z”, Zárt Galéria, Budapest (Erdélyi Gáborral) Zaj elvonása,Vízvárosi Galéria Lektrónia, K.A.S. Galéria, Budapest (Sőrés Zsolttal) Tej-út, Óbudai Pincegaléria, Budapest A három prókátor, MAMÜ Galéria, Budapest Lektrónia 2., L1 Táncművek, Bakelit M.A.C. Színházterem, Budapest Lektrónia 3., Pink House, Millenáris Park, Budapest Lektrónia 4., K.A.S. Galéria, Budapest Künstlerbegegnungen, Kulturinstitut Ungarn, Stuttgart, Németország Lektrónia 5., A Szonáris Angyal – Napforduló performansz, Godot Galéria, Budapest Lektrónia 6., Dermédia kiállítás, K.A.S. Galéria, Budapest Dermédia: a kép születése, K.A.S. Galéria, Budapest Lektrónia 7., performansz, Millenáris Fogadó, Budapest Anonim állapotok, MMG Galéria, Budapest Arc – tájképpel, K.A.S. Galéria, Budapest Mezon Temporary – perfornasz, Publik Art Labs, Pécs Migration Song, MAMŰ Galéria. Budapest Test–Tér–Kép „éllő installáció egy színháztérre”, L 1. Színház, Budapest Üzenet – tájképpel, performansz, Zsámbék Mezon Temporary Digitália – performansz, Millenáris, Budapest Lektrónia 8. Light-Lipstik/ BlueYves performansz, /Scene Ungarn In NRW: Köln /Alte Feuerwach, Dortmund /Mex Kunstlerhaus (Koroknai, Ladjánszki, Sőrés) Zaj elvonása 2. – videóinstalláció táblaképpel,Vízivárosi Galéria, Budapest (Erdélyi Gáborral) Térzuhanás -performansz, / Gödör Klub, Budapest (Koroknai, Ladjánszki,Varga) Dead Calm performansz / Múzeumok Éjszakája, Fiumei úti sírkert, Budapest (Koroknai, Ladjánszki,Varga)
Függőleges horizont / Vertikálny horizont / Vertical Horizon videóinstalláció / videoinštalácia / video installation Limes Galéria, Komárom / Komárno, 2011
Függőleges horizont / Vertikálny horizont / Vertical Horizon videóinstalláció / videoinštalácia / video installation Limes Galéria, Komárom / Komárno, 2011
Dermédia, videóinstalláció / videoinštalácia / video-installation, Műcsarnok, KAS gyűjtemény, Budapest, 2011
Urbásek Robert
http://robert.urbasek.com/
1965. december 1.-én született Pozsonyban, Csehszlovákiában 1980–1984 SUPŠ, Pozsony ( R. Fila prof.) 1984–1990 AVU Prága ( tájfestészeti műterem, F. Jiroudek prof., F. Hodovský prof.) 1994 ARTEST Stipendium bei der Stiftung BINZ 39 ( 6 hónapos), Zürich 1996 The Award of the general Consul of German Republic in Wroclaw, The 6 th International Biennale of Graphic and Drawing, Katowice 1999 Prize of the Jury the 12 th Norwegian International Print Triennale, Fredrikstad 1996, 1998 Medzinarodowe Sympozjum, Chelm / Okuninka, Lengyelország. Pozsonyban él. 1965 1. decembra sa narodil v Bratislave, v Československu 1980–1984 SUPŠ v Bratislave (prof. R.Fila) 1984–1990 AVU v Prahe (atelier krajinomaľby, prof. F. Jiroudek, prof. F. Hodonský) 1994 ARTEST - Stipendium bei der Stiftung BINZ39 (6 mesačné), Zürich 1996 The Award by general Consul of German Republic in Wroclaw, 6 th International Biennale of Graphic and Drawing, Katowice 1999 Prize of the Jury, 12 th Norwegian International Print Triennale, Fredrikstad 1996, 1998 Miedzinarodowe sympozjum, Chelm / Okuninka, Poľsko Žije v Bratislave. Born: 1st December 1965 in Bratislava, Czechoslovakia 1980-1984 SUPŠ, Bratislava (prof R. Fila.) 1984-1990 AVU Prague ( landscape painting studio, prof F. Jiroudek, prof. F. Hodovsky) 1994 ARTEST Stipendium bei der Stiftung BINZ 39 ( 6 months), Zürich 1996 The Award of the general Consul of German Republic in Wroclaw, The 6 th International Biennale of Graphic and Drawing, Katowice 1999 Prize of the Jury the 12 th Norwegian International Print Triennale, Fredrikstad 1996, 1998 Medzinarodowe Sympozjum, Chelm / Okuninka, Poland. He lives in Bratislava.
Egyéni kiállítások / Samostatné výstavy / Individual exhibitions 2003 2004 2005 2010
Galerie Gaved. Brno Štátna galéria, Banská Bystrica Mestská galéria. Rimavská Sobota Galéria 19, Bratislava
Csoportos kiállítások / Skupinové výstavy / Collective exhibitions 2007 2008 2009 2010
Slovenská grafika 20. storočia. Galéria mesta Bratislavy, Mirbachov palác, Bratislava Hranice geometrie. Galéria Z. Zichyho palác, Bratislava Plošné miery. Sieň SVÚ, Dostojevského rad, Bratislava Europäische Grafik aus der Sammlung Jürgen Weichardt. Museum of Fine Arts M. A.Vrubel, Omsk Osemdesiate. Postmoderna v slovenskom výtvarnom umení 1985 – 1992. SNG, Bratislava Seeking Constructive, Concrete, Structural 2.Vasarely Múzeum, Budapesť Hranice geometrie – geometrické a konštruktívne tendencie v slovenskom výtvarnom umení od roku 1960 po súčasnosť. Dom umenia, Bratislava. Současná slovenská geometrie I. Galerie města. Plzeň
Képek-objektek / Obrazy-objekty / Pictures-objects 2007—2011, Limes Galéria, Komárom / Komárno 2011
Képek-objektek / Obrazy-objekty / Pictures-objects 2007—2011, Limes Galéria, Komárom / Komárno 2011
Seeking Constructive, Concrete, Structural 2.,Vasarely Múzeum, Budapest, 2009
Kortárs szlovák geometria I. / Současná slovenská geometrie I. / Contemporary Slovakian Geometry I. Galerie města Plzně, Plzeň, 2010, The Pilsen Municipal Gallery. Plzeň, 2010
Szerkesztette, grafikai megoldás/Zostavila, grafický návrh/Compiled, Design: PhDr. Farkas Veronika Fényképek/Fotky/Photos: Krűger Viktor, Klotz Miklós Nyomdai előkészítés/Príprava do tlače/Prepress: imprimo Nyomta/Tlač/Print: Nec Arte s.r.o., Komárno Kiadta/Vydalo/Published: Pro Arte Danubií, Komárno, 2011 Korrektúra/Korektúra/Reader: Mgr. Adriana Gubanová Szlovák nyelvre fordította/Do slovenčiny preložila/Slovak translation: PhDr. Ida Gaál Angol nyelvre fordította/Do angličtiny preložila/English translation: Mgr. Adriana Gubanová, Zsikla Mónika