I. Felszínes, szép életem

1. Felszínes, szép életem

Szerettem azt, amit mások is szeretnek. Oda menni, oda utazni, azt csinálni, olyat viselni. Az új Iphone-t, a streetfoodot, Amerika kapitányt. Ezek nem rossz dolgok, ne higgye senki, hogy aszkéta lettem. Csak talán valamilyen megbillent értékrend(em)ben fontosabb helyre kerültek, mint ami hely megillette volna őket. Megnyugtató volt, hogy minden hónapban pontosan bérszámfejtik a fizetésem, pontosan kiszámítható a bónuszom és remek dolog a céges magánorvosi szolgáltatás is, ahol évente egy szűrővizsgálat grátisz.

Tudtuk közösen tervezni a nyaralást a szabadságot, augusztus első két hete mindig csak a miénk volt. Rendszeresen, de kötelező kiszámíthatósággal jártam haza, s ugyanilyen óramű pontossággal érkeztek az egyéb életesemények is.

Néha kicsit értetlenkedve néztem azokra, akik maguk teremtették meg saját „világukat” –

munkahelyüket, álmukat és reményeiket – akiket akkor nem vállalkozókként aposztrofáltam, – egyébként sem fejezi ki ez a fogalom mindazt, amit ma érzek velük, velünk kapcsolatban -, hanem egyszerűen csak csodáltam, s kicsit irigyeltem őket. Tetszett az önállóságuk, a rugalmasságuk, tetszett az életstílus, de visszatartott a félelem az önállóságtól és a kitartástól.

7