A \"s\u00E9t\u00E1l\u00F3 kert\"

A „sétáló kert” megmentheti a kipusztulással fenyegetett növényeket

Vándorló palotát már láthattunk a híres Miyazaki -mesében, és menetelő fák is előfordulnak A gyűrűk urában. Bár ezek a művek a mese és a sci-fi kategóriájába tartoznak, a növényeket önálló vándorlásra képessé tevő „sétáló kert” már a valóságban is létezik. Hamarosan kiderül az is, mi ennek a tudományos és gyakorlati jelentősége.

Az első pillanatban inkább furcsa művészeti projektnek, mint mérnöki csodának tűnik a Hortum Machina névre keresztelt „sétáló kert”. Ám ha túllendülünk a dolog meglepő voltán, és racionálisan kezdünk gondolkodni, könnyen beláthatjuk, hogy ez a korántsem mindennapi prototípus később olyan irányba fejlődhet, amiből a városi kertészet is profitálhat majd, sőt a veszélyeztetett növényfajok megvédésére is alkalmas lehet.

A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) egy nemrégiben készült jelentése szerint jelenleg Földünkön 26 000 fajt fenyeget a kihalás. Az IUCN úgynevezett „vörös listája” a legátfogóbban és legobjektívebben foglalja össze és értékeli a Földön élő növény- és állatfajok kihalási kockázatát. Az 1950-es évek óta nem készült olyan lista, amely ilyen globálisan venné számításba az érintett élőlényeket. Napjainkban egyre inkább szükség van olyan újszerű megoldásokra, amelyekkel bolygónk növényállományát fenntarthatjuk.

A Hortum Machina tulajdonképpen egy gépezet, ami külső vázat biztosít a benne élő „kert” számára, és segítségével az képessé válik a helyváltoztatásra. Felszabadítja a növényeket „rabságuk”, a helyhez kötöttség alól, és a történelem során először képessé válhatnak a „sétálásra”, ha úgy tartja kedvük. Ez utóbbi szempont különösen fontos, hiszen a mozgás irányát nem valami külső tényező, például egy program vagy központi irányítás határozza meg, hanem a növények maguk, pontosabban a fényigényükkel kapcsolatos információk. Ezt a kutatók úgy valósították meg, hogy a növények által kibocsátott elektromos jeleket érzékelő szenzorokat összekötötték egy, a vázon belül található számítógéppel, amely a növények „kívánságának” megfelelően mozgatja a sétáló kertet. Jelenleg a növények megóvásának legkézenfekvőbb és legelterjedtebb módja a vetőmagbankokban való tárolás. Ily módon a növényeket a természetes élőhelyeiken

kívül őrzik meg. Ez az eljárás olyan „életbiztosításként” működik a Föld flórája számára, amely védelmet nyújt a kihalás ellen, különös tekintettel a ritka, endemikus (csak néhány konkrét helyen előforduló) és gazdasági szempontból fontos növényfajtákra. Hogy elraktározzuk bizonyos növények magjait, jó megoldásnak tűnhet, hiszen mi sem egyszerűbb, mint szükség esetén elővenni őket, és optimális környezetet biztosítva számukra, felnevelni a belőlük kikelő egyedeket. Ám az eljárás nem alkalmazható minden fajra, mivel az ember már jelentősen átalakította azt a környezetet, amelyben a növények természetes módon szaporodhattak és szelektálódhattak. Rengeteg faj az emberi segítségnek köszönhetően maradt csak fenn, magról nem is szaporítható, hiszen a nemesítés vagy éppen természetes evolúciós folyamatok következtében nem hoz termést. Olyan növényfajok is léteznek, melyek természetes példányai annyira visszaszorultak, hogy a legtöbb ma élő (steril) példány mind egyetlen növény klónja – azaz egyazon „anyanövényből” szaporították tovább oltással vagy gyökereztetéssel. A Kew Gardens növénykert és botanikai kutatóállomás tudósai nemrég tették közzé a felsorolt nehézségeket tárgyaló kutatásukat, amely elsőként számolt be a probléma nagyságrendjéről, részleteiről. A tanulmány rávilágít arra, hogy a veszélyeztetett fajok közül is kiemelten kezelendő „kritikusan veszélyeztetett” fajok 36 százaléka vagy steril magokat terem, vagy egyáltalán nem hoz magokat.

Ezért új megoldásokat kell találni Földünk növénykultúrájának fenntartására, beleértve a mára már sterillé vált fajok megóvását is. Ebben nyújthatnak segítséget az olyan innovatív megoldások, mint a városi kertészet, azon belül a vertikális kertészet, illetve az olyan automatizált rendszerek, mint amilyen a Hortum Machina.

Hegyi Heni, NEW technology magazin