A ROBOTKUPÁK UTÁN OFF-ROAD AUTÓVERSENYT IS RENDEZ A DARPA

Az USA Védelmi Minisztériumának kutatórészlege a barlangokból és más nehezített terepekről, valamint a virtuális térből kilépve szervezi meg az önvezető járművek off-road versenyét. Az IEEE Spectrum szerint egy hároméves programról van szó, és a célja az, hogy még jobban kitolja a robotika határait – most már tényleg mindenféle földi terepen.

A DARPA bejelentette, hogy az új program neve RACER, ami egy mozaikszó is: Robotic Autonomy in Complex Environments with Resiliency (rugalmas robotikai önvezetés komplex környezetekben). Itt már nagyobb szerepet kap a sebesség, amit ugyanúgy struktúrával nem rendelkező terepeken kell fokoznia a résztvevőknek. Ez komoly kritérium, hiszen az úttalan utakkal a DARPA kizárta a kereskedelmi járművek, vagyis a nevezők lehetséges szponzorainak javát. Persze nem hagyja őket cserben, hiszen egységes felszereltségű: kamerákkal, adott számítógépes és egyéb infrastruktúrával ellátott autót biztosít számukra, és ez ugyan komoly költségtől kíméli meg, viszont korlátozza is őket: az azonos feltételekkel nem fordulhat elő például olyan, hogy egy csapat azért nyer, mert több pénze volt szenzorokra.

A versenyeken kétféle kocsit kell szoftveresen megbűvölni. Az első fázisban egy Polaris MRZR-X-hez hasonló, buggyra emlékeztető off-road autót...

... míg a másodikban ezt az erősen felturbózott autonóm játékszert.

A versenyenként többmillió dolláros összdíjazást kiosztó ügynökség három támogatott csapatot már be is jelentett: a Washingtoni és a Carnegie Mellon Egyetemet, illetve a NASA égisze alá tartozó Jet Propulsion Laboratoryt. Az elvárások nem is lehetnének magasabbak: a DARPA azt szeretné, hogy a szárazföldi és vezető nélküli harci járművek strukturálatlan terepen is a lehető legnagyobb sebességgel száguldjanak, anélkül, hogy az önvezető szoftver, az adatfeldolgozás ideje, az érzékelés, vagy a mechanika akár egy kicsit is korlátozná a hatékonyságot. Valahogy így:

Az eddig látott robot, drón és virtuális versenyekhez képest is nehéz kihívások várnak a résztvevőkre, hiszen hogyan magyarázzák el egy algoritmusnak, hogy két látszólag ugyanolyan objektum közül melyik letaposható bokor és melyik életveszélyes szikla, vagy: tudnak-e egyáltalán útvonalat tervezni, ha egyszerre legfeljebb néhány tíz méterre látnak előre? És ez csak kettő a futamonként felmerülő, várhatóan többszáz probléma közül.

Az Egyes Fázisban 18 km/h-s átlagsebességgel kell elkormányozni az autót úgy, hogy emberi kéz legfeljebb minden második kilométer után avatkozhat be, míg a Második Fázis páncélos járművét 15-30 kilométeren át kell önvezető módszerekkel irányítani, átlagosan 29 km/h-val. Utóbbi esetben már kilométerenként engedélyeznek egy-egy „belenyúlást”. Az első versenyeket várhatóan március-áprilisban rendezik.

Gábor János, Okosipar.hu