Czóbel Minka: Donna Juanna by Írónők a hálón

•

1{e;G~""e;.s

KOJ.~M~""

=TA=

C.lÓleJ. I'A.J"KA .

• • •• MQI!Jt

BUDAPEST

• •• •

W'O&nlU laAD,úA

.....=-

q _ .•

- = '...

l\/f 1'1 (.~"',í-

~-,_'"

,-",o',

'./~'t·~~ \."" ,; O;" ~ ; lVJ..t1..~: .l.. .. .fH\s~--'-:'-.l.""h.t..L.t ..... f.

KONYVTAl.U\-.

DONNA JUANNA ยง

1I1RkUS SAllU, 8UDAPEST

PONNA JUANNA '" ::~

REGÉNYES ~

KÖLTEMÉNY TIZ JELENETBEN

\~t~

====== I RTA ====== CZÓBEL MINKA

•••••

BUDAPEST

SINGER ÉS WOLFNER KIADÁSA

. • • • • ••

1900.

. ••.•••

LUBRIKA. l(Szikl{\s uton Jn fel egy sötét mcnet, bűrsonynyal "bevont koporsót hoznak. ~IlIgas nőalak mcg,r utána, "kékes-fekete, öszbe v egyült haja repl\l a forró szélben, égő sötét szeme mercven néz II koporsóra: 6rUit Johanna kiséri férje holttestét Burgosból Granaclábu. Felérnek cgy fennslkra .. Csak kiégett szürke sziklúk, -eg,res hasndékokböl magusun nyúlik ld égő sárgán . a Ginstcr v irágn. Alkonyodlk.)

Johanna

Itt tegyétek le, itt maradunk éjjel. 'Nem birok már ez örült szenvedélylyel Látni akarom, ismét-ismét látni, 'Szép halott arczát ujra megimádni. Ez éjjel az enyém - még ma, meg holnap.Aztdn - (Kaczag, s elfordul.) Egy apród

.Még most se hágy békét a holtnak. '(Leteszik II koporsót. Eztist oroszlán lábai II nehéz ládának megesikordúlnak a kövön.)

Johanna

Vegyétek le azt a rut fedelet., .Mely minden boldogságot elfedett. .(Lm-cszik a fedelet, látható lesz a király lásba menö nrczn.)

111:"11'

felosz-

Bgyik szolga

Phü I hogy

bűzlik

(Egr urlvarhölgy

már! fi

koporsóhoz

kőzelit.)

Johanna (Fclsivít.)

Oda ne merj menni Kastilini Johanna már semmi? Hogy kínoztok t

Egy barát (~ruglatóan.)

Felséges asszonyom. A virr-asztás terhét ugy gondolom

Megosztjuk véled Johanna

Nem, - csak el, csak ell Ha szükségem lesz rátok, hi a jel.

A virrasztás enyém, én örzöm álmát, Rakjátok koszoruha mínd a fáklyát. Mos! menjetek l Csak messze-messze tölem. (A kíséret eltünik

s;dklák mögött. Johanna vércse-

visttássnl borúl

halottrn.]

Te! te l te J el: akarsz: szökní elólern ? Hiába J I most' az egyszer ugy' sem 'hagylak, \fegtartaIhk egész: egész magamnak. Te szép J te mindenem, e nagy világon Csak egyszer ölelj mint nűszéjszakánkon, Csak egyszer még! A halott (Felcgycnesedík.)

Johanna

Uram segits

A halott

Mit rémülsz ? Hiszen hívtál! s most tólern vísszaszédülsz ? Johanna

Hát igaz? Visszaszállt ímámra lelked? A halott

(Rcllenlóen kaczagva.)

Lelkem? I mi köze hozzád? mit ismerted? Nem azt hívtad, - de minden mocskos [vágyat, Mely bennem rövid életemben támadt Jer drágám hozzám - itt a koporsóba Pihenni I - milyen édes pásztoróra I Johanna (Hátrál, két kezét maga elé tartva.)

Jaj, nem a koporsóba, hisz' ez rémes l Hagyjál, nem mehetek l -

A halott

Miért nem édes? Nász-ágy, koporsó, hisz ez egy, nem látod? Amottan, ha elhullatod virágod Gyümölcsőt bár ha érlelhetsz belőle A kopors6é az már jó előre, .Jer melegits fel tested melegével t Fázom ,'- - ha nem akarsz, mért [ébresztél fel? .(Magához húzza Johannát, ld már nem ellenkezik. Egymás mellett pihennek Cg)" órült szerelmí ölelésben. A fáklyák nyugtalan fénye libeg-lobog felettük.)

I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I I

fI.

VEZEKLÉS..

Terem egy magános királyi várban. Órnlt Johanne. cgy feszület előtt térdel kétségheesve.)

Johanna

Segits megváltőm, mennyei királyom-l Muljék el rólam ez az őrült álom. Jézus segits, külömben elveszek, Hozzád kiált vezeklő gyei-meked l Egy öreg dajka [Belép. Egy ideig aggódva figyeli Johannát, aztáru

csendesen hozzú lép. I\él'ó hangon :)

Kegyes jó urnőm, ne öld llgy magad! Siralmad megrenditi a falat. :\Mr ide s tova elmúlik egy éve, Hogy urunk királyunk Istenhez tére, Enyhüljön "égre szörnyü bánatod l A multat vissza ugy sem hozhatod, Megadtad neki fi végtisztességet,

"12

Utolsó utján híven elkísérted, Melleíte hány kietlen vad hegyen Virasztottál siralmas éjeken. Most óra hosszant imádkozol érte. Mit tehetsz még? Nyugodj meg "égre, [végre! Johanna. [Komornn.)

A halott csöndes, már nem bántanu .Sem emléke, sem szerelmes szava De nem nyugszik meg itt szivem alatt A testet öltött bünös gondolat. A dajka

Mi? Johanna

-Gyermeke.

13·

A dajka (Félre)

Szegény megörült végk~p' Csak emlegeti szörnyü hünét vétkét. Johanna

Tudom mlt gondolsz: hogy csábit a képzet De nézd' eltorzult alakom. - A végzet Teljesül ujbóL Kétkedhetsz még benne? Anya leszek. A dajka

De ki gyermeke lenne ?' .rohanna (Büszkén, ünnepélyesen.)

A halottjából visszasírt királyé És hitveséé : őrült Johaunáé.

A dajka· (Keresztet vet.)

'Szent Isten el ne hagyj! . .Johanna

Figyelj rám kérlek, Érzem, tudom soká már ugy sem élek.. Ha megszületík árva gyermekem, Első sikolyával száll életem. Mig testvéri királyi diszben járnal«, Ö marad csak meg névtelen árvának, De hagyok fejedelmi örökséget Néki is: világhóditó szépséget. :Majd vedd magadhoz ezt fi gyermeket, Minden gyöngyömet, mínden kincsemet Mennyí csak kell legyen részed beléle A többit tedd el neki jó előre

Hogy mivel birok? régen elfeledtem, Dc dnsgazdagok lesztek mind a ketten. Neveld fel, s mondd neki, hogy szerelemmel Ne szeressen soha, de tiszta szemmel Nézzen az életadó napvilágba. A szerelern e föld legszörnyühb átka, A halálnak gonoszabbik testvére, Az örületnek kezdete és vége, Halállal még megküzdhet földi ember De soha fr nagy rémes szerelemmel.

III.

ÉRZELGÉS.

(Szük utcza, ódon házak, egy félig palota félig kolostorszerü épület repkénynyel befutott, rácsos ablaka alatt egy H]u: Don Salvador, mandolinnal kiséri énekét.)

Don Salvador (Halkan, szenvedélyesen énekel.]

Donna Juanna imádom képed Nélküled halo U, hideg az élet, Vad szenvedélyem örjöngő lángja, Szikráit minden csillagra hányja. Koronád légyen: csillagok fénye, Puha zsámolyod: lelkem reménye, Hozzád szöl szivem elhaló hangja: Donna Juanna, Donna Juanna ! Virágból lenne nyoszolyád vetve, Takarót szónék fehér kebledre, Kert illatából, madár dalából Tündérek csipkés gondolatából. Donna Juanna

Drága kövekkel hinteném utad, Föld nyomorát, hogy feledni tudjad, Elaltat szivem mámoros .hangja 1 Donna Juanna! Donna Juanna l Hű

szerelemnek soha sincs vége. Tetetett szived, jég hidegsége! Jer hadd el, fényes zord palotádat. Itt a szerelem, amott csak bánat. (l\Iind hevesebben)

Donna Juanna, meghalok érted, Ha sóvárgásom te meg nem érted. (Sikoltv a)

Haldd! hogy hi szivem zokogó hangja: Donna Juanna, Donna Juanna!

(l\inyitja a

h{IZ

Donna Juanna ajtót, s Don Salvadorhoz lép).

Itt vagyok, mit akarsz II Don Salvador (Elejtí amandolint, nem tud szölnl, csak bámulja Donna Junnna földöntúli szépségét.) Donna Juanna

Mit kivánsz

tőlem,

Don Salvador

Hiszen tudod Donna .Juanna

Dehogy! titok előttem, Csak azt hallottam, nevemet ldáltád, Mínt vizbefuló hi egy .mentő bárkát.

2[1

Don Salvador (I{itön"cJ

Oh égi angyal, szerelmedre vágyom, Ne légy kegyetlen, éltem, boldogságom Mind tőled függ. Donna Juanna

Ah értem! évek óta Fülembe zug a rég elcsépelt nóta, Ezért igazán kár volt lesietnem. Don Salvador

Míét-t gunyolsz ? hisz neked nem vétettem Hisz meghalok, ha nem érintem ajkad. Donna JUDnna

Ez igy is, ugy is megeshetik raj tad, Mlndnyájuuknnk sorsa ez.

Don Salvador

De mit tegyek '! Donna Juanna

Játszd ujból az előbbi éneket Itt holdfénYllél. Ily szerelmi lehellet ,l\1egnyugtató., s regényes is a mellett. Don Salvador

Kétségbe ejtesz, örület lesz végem. Donna. Juanna.

Barátom, hányszor mondták már ezt nékem I És dehogy őrültek meg - vagy ha meg is Vérükbe volt a bűn, s az őrülés is. Don Salvador

Hát nem szereísz '!

Donna Juanna

Miért ne szerétnélek '?

J6 fiu vagy Don Salvador

Ez minden mií elérek ? Donna Juanna (Gögöscn felegyenesedve)

Arczátlan, ha még másra többre vágynál Ne merd keresni Donna Juannánál. Don Salvador (Hevesen)

Ha igy szakítod minden álmani széjjel, Hogy mertél még is hozzám jönni éjjel Cl' Donna Juanna ~1iért

2.1

DOD Salvador

Feleded, hogy férfi vagyok, Szerelmes férfi! Donna .luanDa

S ez aztán nagyok Don Salvador

És hirneved ? Donn a .Tuanna

Ezen szöt sohsem értem. Van tisztaság s piszok, vétek és érdem, Az emberek hosszan beszélnek róla, ~Iajd helyesen, majd ismét buta mödrn, Kedvük szerint, - de többnyire bután, Ugy gondolom ez a :,Hirnév ll talán?

Don Salvador (Reá se hallgat, dc tárt karokkal rohan fclé.)

Oh Juanna, Juanna I Donna .ruanna (Arcza egyszerre Medusa fcj lesz, Izmos keskeny keze egy tőrt von ki ő\'~hől, villámgyorsasággal Don Salvadorra Iaríja.)

Ne merészelj Don Salvador (Vlssznrctten.)

Töröd nem félem, nem ijeszt e vészjel De arczod, oh ez szörnyü I ezt ne lássam Soha többé ily rémes változásban! 'Donna .Juanna (Xcntvc.l

J 6 markolat lehet a tőrhöz arczom, Hogy győztes lettern minden Ilyes harczon,

Tőrömmel

bár mí ügyetlenül bánok. (Szeliden mosolyogva.]

Édes Dou Salvador. jó éjt kivánok l (Bemegy a házba, hallani, hogy zárja be maga után II nagr nehéz zárat.)

IV.

KÖZVÉLEMÉNY (Egr széles tér, Ilyiizsgö cmbertdm eg, kik n Iclűllitott sűtrakban vásárnlnnk, jönnek mermek. Halra Maur fzlésű székesegyház, jobbra gyönyörü . kert, melyhen oleanderek és grúnútfák vírítnnak. Donna Junnna kilép II kert rácsos kapujáböl, gránát\'irúggal kezében n székesegyház felé tart.)

Egy.halárus . (Halat nyujt felé.)

Szép Donna vedd meg ezt I Egy aranymives (Egy lilás sátorhöl corgll-zslnört mutat neki)

~1i gyönyörűen

E fűzért nézd meg, illenék ez néked

Sötét hajadba. .A halárusné

Ni, mí büszkén léptet, 11ég meg se látja az ily szegény népet, Nem néz se bal se jobbra, megy magába Azt gondolnak, valami király lánya. Egy órás [Tltkolödzva.]

Pszt! ha nem is, de királyné volt anyja,

ha'lűr-usné

Miféle királyné? Az óras

Őrült Johanna.

A halárusné

Beszélj bolondot! - a vén dajka lánya, Ki szolgált hajdan a királyi várba' Jól ismerem. Az 6rás

Már ilyet csak nem képzel Az ember tiszta józan földi észszel Hogy ez a gyöngyvirág, ez égi termet Egy olyan rücskös vén csóbakon termett? A mézeskalácsosné

Akkor mért nem királyi vár lakója? Mért nem infánsné? - Utczák kóborlója!

Azért hogy haja és ruhája hosszabb. az ilyen. utczai lánynál rosszabb. Szegény asszony vagyok, de azt kén' látnom Hogy igy magába tekerégne lányom, Össze törnéni még CSOllfját is. Phű I

Az órás

Hja, néni

Kígyelméd az ily dolgot ugy sem érti. Nem infánsné ez, csak oly fattyú gyermek - Hát persze, ilyen nincsen jó embernek,De mikor Johanna férjét kísérte Vagy is holttestét, csak ugy bomlott érte Az apród, ki a koporsónál állott. - Nem féltékenyek már a holt királyok.

Ez életében sem volt. - Hát ki tudja Mire volt jó Örült Johanna utja? (Ha l ha l ha! kaczag és szemével hunyorit.]

Egy aggszűz (Szörnyüködvc.)

Hogy is beszélhetsz ilyet? J aj a férfi Mind rossz. Tisztességes lány meg sem érti Gonosz beszédjét. (Kin'mcsian.)

De mondd csak, ugy szemre Szép volt az a kis apród? Egy katona (Donna Juannút bámulva.)

Istenemre, E hölgy elhüvölt l Hogy ha nem is kértc, Megküzdenék a Sátánnal is érte.

(Ez alatt Donna Juanna lassan halad a széles téren végig. Mintha mit se hallana, mit sc látna. Utcza i snhanczok hozzá tolakodnak.) Egyik suhancz

Donna Juanna, add nékein virágod I 1\lásik suhancz

Nem, nékem add, ha nem teszed, megbánod J Donna .Juanna

(Rájuk sc nézz, meg}' továbh.) Első

suhancz

Ni, hogy megy, mínt egy páva I 1\Und (Ordítozva.)

Páva! páva!

A halárusné

Betege már a város ifjusága Varázsának meg ördöngös szemének. Megrontja mlndet - Sátán égetné meg! Elso suhanez· (Gúnydalt kezd énckelnl.) . ~fegy

a páva, megy a páva, Azt hiszi, hogy kírálylánya, Nincs a fején csipkefátyol Szeretót lel ó akárhol, Nincs. a fején keszkenője Pedig száz a szeretóje. l\Und

[Ordítozva.]

Száz a szeretóje

száz a szcretóje,

Don Salvador Ielől. Magában.)

(Jó az egyház

Bár egy lenne, s ez Don Salvador volna

(:\rcg~'

Donna Juanna felé, de fl mindig orditoz6 Wmeg kellemetlenül hat reá. Kitér cgy mellékutczába, A lárma, fi zürznvar növekszik. A katona kirántja fegyverét, dc rárontanak mind s Ieteperík). Egyes hangok

Boszorkány te ifjuság megrontója l El kell pusztitanl, Don Pernandó (Eg)' csillagász, szép magas, már kissé öszl\lö férfi sietve jó. Donna Juannühoz érve, izgatottan sugja :)

Jer elkísérlek. A székes egyházig. Donna .Iuanna

Ne habozz kérlek.

3<1

A nép már hetek óta háborog. Ilyen időkben megszekott dolog, Hogy utat nyit minden kegyetlenségnek Csak alkalmat keres reá. Donna Juanna (Nyugodtan.)

Nem félek! Don Pernandó

Esztelenség egy felbőszült tömegben Megmaradni. - Mit tehetünk mi ketten? Láttad a katonát ott elterülni ~ Donna Juanna

J Ó mig lehet a veszélyt elkerülni,

:-l5

De hogy ha egyszer nekünk fordult éle Nincs menekvés már, -

nézzünk szembe [véle

(Gyors, határozott' lépteitkel II lcgxajougöhb csoport felé tart, ez mintegy v arázsszérn szétválík, utat nyit Elbűvölve

előtte, sorfalat képez. néznek Donna Juannúrn. l\lidón cl-

haladt :)

Egyik suhaucs [Fclldált.)

De gyönyörü l ltlásodik su.hancz

Tán azt hiszed, rád nézett? Heám tekintett, azzal az igézet,

Varázst szóró, tűzben uszó szemével. Mintha csak mallényemet tépné széjjel; Míntha csak pillantásától lyuk Égne, Éppen itten, a szivem közepéhe. Egy

idősebb

férfi

De engem ért ruhája, itt a helye, Ilatos volt, mint piros

szegfű

kelyhe,

Egy asszony

jti jó, mí szép t mi angyal arcza van I Ki rá néz, nem lehet boldogtalan Azt hittem, Isten különös kegyéből, A szentséges szűz, szánt hozzánk az égből, Hogy erre ment el.

A katona (Hi kiszabadulva n lccscndosült tömegből, mozrlulatIunul :"111, s szemeível Donna Juannút kiséri, söhnjtvu.)

Oh Donna Junnnu I Az egész csoport (Vjjollg,-a, Ielkeslilten.)

Donna Juanna, üdvözlégy Donna Juanna : Don Fernando (A kert rácsához dőlve, figyeli a törncget.)

Hogy röpitik felé a mámor szárnyán Szerelern kardalát ; - fényes szivárvány Mely minden perczben eső cseppé válhat, Ma szerelem, holnap már fojtó bánai, Vagy gyűlölség, mely széttépné, megölné Bálványát sárba dobná, összetörné,

Dc most előtte még meghajlik térde, Mind képes volna itt meghalni érte. (Egész hévvel.)

Szépséges csillag, oh Donna Juannal (~rosolyog)

S én, az őszülő, rideg csillagász Ugy sóhajtok utánna, ez a láz Ugy elfogott, mínt ama gyermeket Ki ma még ifju testével szerét. A csillagok közt is csak őtet látom, ói, az égbolt Iegféuyesbb csillagát, Őt, a legnagyobb vétket e világon, Öt, a szerelmet, mely öl, s éltet ád. Őt, ki az élet első sugara,

Öt, a rémest, ki a halál maga: Szerelern sötét átkát fényes napját, S e földön itt megtestesült alakját: Donna Juannat I

v. HÓDOLAT. (Ep\' épUlet tetején csillag vizsgáló : Műszerck, óríús ióúlgömhök és távcsövek. Az egyetlen kis fenvüfa asztalon kék ernyővel ellűtott lámpa égi jelekkel és számltűsokknl tele irt paptrlapokrn veti vílágűt. . ' A helyiség többi része félhomályban van. Mintegy beleolvadva Don Fernando magas alakja, hosszu, sötétlila talárban. Egy emelvény elött áll, melycn trönszerü arany támlásszék. Ezen ul Donna Juannn, hosszu hófehér ruhában, fejét arunv karika övezi gYémúnt csillaggal. Az emel. vénvt mint egr lugas veszi körm fehér liliomok, • gránáh-ir.·lgok, ph-os szegtük sokasága. A trón felett egr része II tetőnek nvitvn úll s az égbolt cstllngaívnl rníntcgv menvezetct képez Donna Juanna feje fdett,l

Dorma .Jnanna

Hogy halad műved '1 Közeledsz a véghez? Sok munka kell még a befejezéshez? Don Fernando

A hogy vesszük, - mi számításban áll A legpontosabb urértékben talál.. De mít ér mindez ? ha a nagy rejtélyhez Világok titokzatos életéhez Nem férkózhetűnk soha közelebb. Donna Juanna

S épp ezt fürkészi kutató szemed '?

Don Fernando

Mit ér, ha tudom is, hogy győzök végre - Melyet ma még kétkedve tesznek félre Számitásimat - majdan elfogadja Egy később tudománynak minden nagyja. M~'ekre ma csak szánva mosolyognak - Hypotéziseim - mind győzni fognak. De reménytelen mínd e tudomány Mert ez életben soha a talány Mélyére nem hat. Donna Juanna

S még scm nyughatsz

tőle '?

Don Fernando

Nem, mert valami késztet csak előre Előre menni. - Sokszor nevetek

Tudákos Abrakadabrám felett. Kinek mi haszna, hogy feláldozom Egy álomképért éjjem, nappalom '? ~lig elsiklik az élet legjobb része, Fejem felett, s én alig veszem észre. Tudni, hogy ez már igy lesz! - Istenem -

Donna JUllnna

Talán kivánod, hogy máskép legyen ~ Don Fernando

Isten órizzen! Donna JUa'11na

Don Fernando, látod Te ismered a fájó boldogágot, Egy vagy, ft választottak seregéből Ki minden remény, s illusió nélkül, Él egyedül, - ki tudja, - hogy talán

felébredés késő haj nalán Csak fényesebb legyen napjuk világa" A

Don Fernando

De ha nem ébredünk fel e világra? Rettent6 lenne n csalás, II végzet Mit rajtunk elkövet az ős természet. Donna Jnanna

Ugy mindörökre alszunk legalább. Eltünik e zavargó délibáb, Nincs kérdés többé. - Vágy és képzelet Nyugszik. Don Fernando

A megfejtést igy képzeled?

Donna Juanna

Nem - fel fogunk éhredni - tudom érzem. Nem járnak gondolatim oly merészen Hogy a Semmit, e legnagyobb fogalmat Megérthetném, ott hol már minden hallgat. Don Fernando

Csak legalább ne kötné mindörökre, Anyag a lelket, e kis földi r-ögre J Mig benne él) a lélek meg van csalva. Mért is oly szörnyü az anyag hatalma '1 Donna Juanna

Azt hiszem, Don Fernandó, hogya lélek Hatalma százszor szőrnyebb.

Don Fernando

Hogyan érted? Donna Juanna

Szegény anyag, mely békén nyughatott Vagy csak félig tudatos alakot Vett fel, beöltőzött fémnek virágnak Lélek, e szörnyü ragadozó állat Lassan egészen hatalmába kapja, Van már mozgása vágya gondolatja, A lélek felé fordul szenvedélye : Hogy örökösen egy maradjon véle Ez minden vágya. Don Fernando /

{,~ t t

S azlún?

Donna Juanna

Szörnyü próba: Kegyetlen vad rabszolga hajcsár módra Kergeti, üzí e szegény kis testet, Mely hihetetlen fáradságtól reszket, Űzi utálatos káros munká~'n, Világ veszélyre, saját romlására, Csakhogy perezekre szünjék meg uralma A nagy kényurnak, - széles birodalma Terjedjen - s mely lényege mélyén [támadKielégítsen mínden gonosz vágyat. Don Fernando

Fogalmakat zavarsz tán'? hiszen éppen A test gyönyörködik földiességben.

Donna J'uanna

Oh nem, szegény, törékeny gyönge állat Ellenszegül kinzója parancsának, Kidobja a gyomor tulterhelését Ki, minden szenvedélyek őrülését, Borzad, vétektől, sötétségtől, vértól Mínden rúttól, piszok l}linden nemétől Védekezik. -Nem használ semmi, semmi. A kegyetlen kényúr készteti lllenni Mások, s önmaga elpusztitására Mig végre szokásból hajt parancsára. S bár mi e tudatos szörnyeteg vétke Ó az öntlldatlan lakol meg érte? Don Fernando

Ki adta ezen gondolatot néked? E fogalmat?

- Donna Juanna

Maguk a teremtmények A szörnyü lélek-hasíték súgárok

Melyeket minden ember-arczban látok. Don Fernando

Szemek sugárja ? Donna Juanna

Igen, a szemek. Menj egy tömegbe, s szíved megremeg Azon mélységes gonoszság tüzétől, Mely feléd árad mindegyik szeméből, Nincs' alkalom, idő, hogy tetté váljék A gonoszság, mely mint villámló árnyék Donna Junnna.

kisért tapadó érzékiségben. Féktelen vadság, kicsinyesség képen. Don Fernando

S te azt hiszed, a lélek

okozőja ?

Donna -Juarma

Egyedül. - A testet ösztöne óvja, De ott Ho nagyobb erőnek hatalma Mely folyton, folyton csak vesztére csalja. A lélek átformálhatná a testel De csak rá rak egy súlyosabb keresztet. Átszellemithetné anyag szövetj ét, S csak megfertőzéséhen leli kedvét. Az egyedüli hatalom a lélek, De minó hatalom! - Mig Istenének

Szava hivja Szépségre boldogságra Ó csak a rút, az ős Sátánt imádja. Don Fernando

Asszony I a porba borulok elótted Uj-világok fogalmát kaptam tőled Szavadban hallom az Isten szavát: Emelkedés 'kérlelhetlen tanát, Melyben már nem számit r/est gyó"ngeséget: S II véteknek már többé nincs mentsége. Donna Juanna (Félbe szakltja.)

Olvasd fel kérlek jegyzetidet nékem Az üstökösök pályáiról értem.

!12

Don Fernando (Felvesz! i~atait az asztalról, Donna Juannn ~~\baih97. UI, olvasni akar. .Azonban felpillaut a tctűhézagrn

hol már az

első

korai derengés látszik.]

Donna Juanna, már első súgárja A hajnalnak, száll tornyom ablakára. Virraszlástól már fáradt tán szemed, Nem kivánod, hogyelkisérjelek ? Donna J'uanna

Köszönöm J te hü gyöngéd jó barát, Látom nemes szived gondolatát: Félsz: az emberek mint tépnek majd széllel Ha megtudjak. hogy veled voltam éjjel.Hiszem! - esküdni fognak földre, égre De hisz rosszabbat nem mondhatnak végre

Rólam sem, mint mít ők maguk mivelnek S mínt legfőbb jót és szépet ünnepelnek. De olvass kérlek - tanulmányod vége, Érdekesebb mint emberek beszédje. Don Fernando (Mélrcn meghajlík, s olvnsní kezd.)

. VI.

TISZTESSÉG.

,Egy lugosban az öreg dajka és Don Pedro, eg~' k1;zépkoru kissé elhízott. de még míndíg szép ember, különös gazdagon és igen sok ízléssel öllözve.)

Don Pedro (Folytatva egy púrbesxédct.)

Nem oly megvetendő ám a vagyon. Hiszen tudod, gazdag vagyok nagyon. Hajóim pompáznak majd minden révben, "Távol földrészek kincsét hozva nékem, Érczét önti felém száz arany bánya. A dajka

De ha ó mit sem ád a gazdaságra l Hisz vagyonból neki is jutott bőven, De ő azt csak ugy szórja elmenőben Nem is kérdi ki keze nyul utánna, Aranyit mind a szegényeknek hányja. Hát még ha holmi mázolast meglátott Mi néki kell - odaadná a világot

51j

Uram bocsáss t - hogy j ön ily badarságra'?Azt mondja: - műremeknek nincsen ára. c.: . Ha nem mondanám néhány rossz fillérre, Hogy ez már az én fáradságom bére, Keze közt minden végkép széjjel folyna, Mindketten szépen eiéheztünk volna. Don Pedro

De mondd csak jó öreg, ki hagyta rája Mind e vagyont? mínö a családfája '? Kik szülei ? A dajka

Nem - esküvel igértern Hogy ezt a titkot soha meg nem sértern.

Don Pedro

Csak annyit árulj el, ugy egyre-másra: Előkelő, nemes-e származása? Bár szerelmes szivem repedne meg De olyan nőt soha nem vehetek Hitestársul, ki, bár tündöklő légyen Minden nemes lélekbeli erényben, De már jövendó gyermekimbe oltja - Mi egy család legfájóbb szégyenfoltja: Alacsony származása bélyegét. (Hangos nevetés hallszik

hűta

mögött. A Iugnsba

lép.) Donna .Tuanna

Ne féltsd Don Pedro gyermekid nevét Hiszen ha származáscui nem ütné meg

Az általad felállitott mértéket Keresztet kellene örökre velni A ritka tisztességre: nód lehetni Fenyegetésed szörnyü. Hogy ne érjen E keserű csalódás, fájó szégyen Jó előre Inkább Iernondok róla. Don Pedro (Znvartan.)

Ne hajts szép Donna pár elejtett szóra Hiszen, ki rád néz egyszer, ugy is látja: Előkelő vugy, mint egy király lánya. Szegény beszédemet te félre érted; S én ugy, de ugy szerétlek - égek érted! (Letérdel Donna Junnna eMU.)

Donna Juanna

E mozdulat Don Pedro, kényelmetlen Ne fárad] kérlek. Don Pedro

Mért vagy oly kegyetlen Legalázatosabb szelgád szivével? Mért üznél gunyt sóvárgó szerelmével Donna Juanna

Csalódsz Don Pedro, tiszteletem tárgya Maradsz míndíg, Don Pedro

Hisz egy jó. házasságra

Nem kell egyéb, a többi ugyis álom, Im szlvem, kezem néked fölajánlom !

Donna J'uanna

Végtelen tisztesség ez rám, de látod El nem fogadhatolll e boldogságót. Don Pedro

Miért?

_ ' o ez csak szégyellés lány beszéde. Gondold meg: az idő is eljár végre S ha még ma szebb vagy Isten angyalánál. Nálam jobbra l~légis hiába várnál.

Donna J'uanna

Nem váruk semmit J

Se kérni, se adni!

Don Pedro

Csak nem akarsz végkép

aggszűz

maradni?

Donna .luanna

Ifju szüz szívesebben. De a végzet Mást rendel, mint azt elmés megjegyzésed Mutatja is: az idő eljár végre," Don Pedro

De hát ki lesz Donna Juanna férje? Donna .luanna

Senki! Don Pedro (Mngánkh·Ul.)

Csak nem lész apáeze ? Donna .Tuanna

Nem én.

ú:!

Don Pedro

Mi hát? Donna Juanna

Mí vagyok, Donna Juanna I

voltam: egy egyén:

Don Pedro

Hisz ez őrület! megvonod szerelmedet Ez még hagyján. - De hogy szépséged bája Ne légyen soha senki boldogsága I

Hogy

tőlem

Donna Juanna

Kit szépség boldogit az mind rám nézhet.Külömben oly gondos a jó természet: Annyi a .boldogitö hölgyek" száma, Mért tűnnék fel az "egyesnekt< magánya, Ha annyi boldogitja II világot?

Don Pedro női

Mért nem töltöd be

hivatásod?

Donna Juanna

Többek között talán, mert ölni félek Don Pedro (Galánsan.)

Gyilkosságától szép szemed tüzének? Donna Juanna [megvetőleg.)

Ugyan! - -

de mert ki éltet ád, ha [bánja.

Ha nem -

egy lényt dob míndig a halálba Don Pedro· (Halkan

Szegény

megőrült,

dajkához.)

de kár, de kár érte,

(Távozni akar.)

Donna Juanna (Í~szr.e veszi szűndékűt, szelid arczczal.)

Hogy jó Don Pedro kezemet megkérte, Sohsem felejtem el a tisztességet, Igérem, gondolkozom még a végett, Érdemes lehetek-e szer-elmére 1Don Pedro (Ijedvo.]

Kényszer ne legyen a szerelern bére. Donna Jnanna

Oh dehogy kényszer, csak az igaz érdem. Meggyőző fényes diadalát értem. (~Iindig

Don Pedro nyugtalanabbul halkan a dajkához.)

Jaj mi bűbájos l menekülök tőle. Jó házías nő sohsem lesz belőle,

_Örült is tán? s oh jaj, keserű végzet: Ez az egy csak, ki engem megigézett (Kis oldal lépésekkel a kij[lralhoz csuszik, s gyorsan oltünlk a bokrok kőzött]

Donna .Juanna (Mig látja, hiztatönn, kedvesen mosolyog

Donna Juanna

reű.]

VH_

TULNANRÖL. Donna Jnanna

(Egyedlll egy nagy sötét terernben. Egyik széles nj. tnja II teremnek nyitva áll, s egy kápolnúba vezet hol II hold fénve síremlékeken j:Hszik. Míntha a holdsugár k6döt szlvna a földhól lassan szállnak fel felhőszcrü képződésele ezekből ul akok hontakoznak ki s tolülnak he a terem he.

Donna Junnna

Mi régen várom ök et, lassan szállnak Felém, ama multakba olvadt árnyak. Olyan volt akkor is a véges ember? Szeretett e végtelen szerelemmel? I Nemesebb volt e vágya, szenvedélye, Gondolatának volt-e fénye, mélye ? Vagy akkor is csak ugy csörgött utánna Kicsinyesség nehéz rabszolga láncza?

Multak alakjai, oh jöjjetek! Vagy nem! - inkább sohsem feleljetek Kérdésímre, ha bennetek se látok Mást - mínt az ismert szörnyü sivárságot. 5*

:\1.:11'

késő

jönnek! -

de hisz hivtam [őket

A nagynevű emberi vezetőket. Fellebben-e most ama titkos fátyol ~rely elválaszt a lényeges világtól? Nem - érzem -, nincs más lényeg eme [habban Csak embert látok - ujabb változatban. Jöjj végcsalódás. im, már nem fél hived, 1lindent nyerhet, ki mindent elveszitett. Julius Caesar (Alakja bontukozlk ld n

ködből.

:\linlegy álomböl

éhrcdve.)

Felébresztett egy régi régi álom: Im Kleopátrát ujra megtalálom.

G~l

Meguntarn már hatalmat, dicsóséget. Nem kivánok semmit - csak téged r téged! Szép volt, midón száz ezrek szive vére Hullott értem dicsőség niezeiére. Vérpiros márner mely fejembe szálla. Földünk legégetőbb nagy boldogsága. De szebb a percz még, ha istennő-tested Harczoktól bágyadt karjaimban reszket. S még én adom a nagyobb bcldogságot : IlHódol, ki meghódított egy világot t« Lábadnál - mi egy mindenséget ér Gyomként hever a százados babér" Levesz

egy hervadt, véres bnhérkoszurut. s leteszi Donna Juannn lábal elé.l

fejéről

íO

Donna Juanna

Csalódsz Caesar - nem vagyok Kleopátra) Nem vágyorn eme véres babér ágra, Jobb is lesz, ha az fejeden marad: [gy nem látszik meg, hogy kihullt hajad.

Fellűzadva,

Julius Caesar Iázongásba mindinkűbb ködszerü lesz.) .

Ki vagy te asszony, ki látni mered Caesar hiányit? - mintha lényemet Szívná fel szemed égető sugárja 1 plindjobban szét oszlik, összezsugorodik, míg végre csak eg~' holdsugár marad a helyen, hol állott.] Donna Juanna

És ez volt egykor a világ királya I - -

-,-,

\ 71

Hát nem elég, hogy annyi élő ember }.{ég holtak is üldöznek szerelemmel ? Jó Don Fernando, most már értlek végre: Mi reménytelen a nagy titok mélye? Megfoghatatlan örökre a lényeg. S ha látszólag néha felénk is téved, ·~ii, bárminő alakban hozzánk szállhat: Csak a durvább állatból leszűrt állat. (A ködben most láthaló lesz, szent Ágoston alakja, homályosan, rnnjd rníndlg világosabban

előbh csuk

bontakozik ki.)

Szent Ágoston

Csalódsz leányom mert nem ismered A csodálatos szellem életet,

í2

Az erőt, mely magasztos szentek vérfje, Kegyelme szivedet még sohsem érte, S a legnagyobb, - Ó - az Isteni bárány. Ki egy világot vált meg. élte árán! Donna .Tuanna [Szenvedélyesen.)

Oh váltson meg hát I s az övé leszek l Nem adom másnak sohsem szivemet De váltson meg vad kétely sárkányától Váltson meg az utálatos haláltól, Mely, míg elringat édesen az élet Felettünk lebeg mint sötét itélet. S ha még tudnánk: ki hibája, ki vétke Hogy gyöngék vagyunk? s hogy szeirvedünk érte.]

Ml távol mélységén a mindenséguek

Fogamzott meg, II JJRút" fogalma: vétek? S ha ez csak Sátán kisértése itten, Mért engedi meg a hatalmas Isten? (Mínt fénysugár lebeg Ielé.}

A l\legváltó

Minden hang, minden sugár mondja néked A megfej tést. - De ha te még sem érted l Tán ha lehull rólad "föld gondolatja" A test - az ujabb változás megadja Neked fogalm át egy nagyobb világnak Mit most Iátsz : csak névtelen fények [árnyak.

Látod ki vagyok? nézz bele e fénybe! I\riszlus alnkja mlndjobbnn látható lesz, már Donna Junnna előlt áll. Galíléaí öltözctbcn.)

Donna Juanna

A Megváltó vagy. egy vilűg reménye Oh válts meg hát! s szivem neked ajánlom. A lliegváltó .

A szerétet nem alkuszik leányom! Donna J'uanna (Csáhitönn közeleg a ~reg\":í.ltóhoz. HizcIgö majdnem szerelmcs hangon :)

S ha én egyedül a te szíved Irérem I Alllegváltó (Szeli d szcmrehányással.)

Donna

JUHl1ll3

kaczérkodnál vélem! ?

7!í

Donna -Juanna Egys7.crrc igen komoly lesz, arczúra visszatér u hideg büszke klfejezés.)

És ha teszem! - mi különös van benne 1 nő nem mindíg együtt menne? Ha Isten mint férfi a földet járja, Csodás-e, hogy hozzá szegődik párja Az asszony is? Hát férfi, s

(Kcscrtien.l

S én, ki reményleedék. Hogy más titkokat is rejt a nagy ég Mint e buta játék örök alakját Kik folyton, folyton csak egymásnak adják V~igy és utáln t habzó serlegét. Meguntarn már végkép e szép mesét,

76 .

A paradicsomról, Kigyó szemekkel a

hol egymást nézi és a férfi.

nő

[Heves ldtöréssel.)

Hát hol van a nagy Is/en, ld nem ember? Keresem rég halálos szerelemmel, Keresem mindhiába - meg nem Ieltem. Oh vezess hozzá, mert elsorvad lelkem I A l\legváltó

Juanna, bár még homályos szemed Az igaz utat bizton megleled.

Izzó körödben nem tenyészhet vétek, Ég benned a tűz, mely tisztára éget.

Ki érthetné meg e magasztos Iázat ? Lásd, e szegény alak csak magyarázat I (l\lag:"tra mutat, sztve a ködszerü testen ke rcsztül izzóan világitani kezd, rnig az egész alak belcolvad 'a fénybe, s a káprázatosan világító sziv, mlnd ma-

gnsnbbra lebegve eltUnik nz égbe.)

VIn

IRGALOM. (Hó boritolt csúcsai cgy magas hegységnek. A hó óv alatt sűrű feorU rengeteg. Donna Juanna a fenyüfák között lassan törekszik felfelé a hóban. Egy magaslatra ér. Sötét köpenybe burkolva. A fehér fátyol alatt mely fejét takarja, haja kibomlott, s repül a szélben. Alakja körvonala élcsen rajzolódik a fehér hó alapon s mcszziről látszik. l\Icg{\Ll.}

Donna .lnunna

Üdvöz légy szüz' hó, szép fehér világa l Tisztább élet gyöngéd erős virága Itt, hol elnémulnak a szenvedélyek Ujult boldogság erejével élek. (Kiterjesztett Imrokkal áhitatosan néz a Ichérségbe. A fenyves fclől gyorsan közeledik cgy alak. Vad sötét arcz, égő szemek. Egykor gazdag piros bársony ruhája kopolt és tépett, hiányos, dc értékes fegyverzete töredezett. Sokszor vissza néz minthu üldöznék. Mídőn meglátjn Donna Juannat durván felkaczag :) Az idegen

Minó szerencse nem is gondolám, E pusztaság havába szép leány. Éhezve" fázva, üldött farkas módra, Járom e rút vidéket hetek óta,

Hetek óta már, hogy asszonyt nem látok S most, egy ily kedvemre valót találok l És ha megfognak ejh az ör~ög bánja! Ember az ember, - kedvem van e Iányru. (Púr lépés távolsúgból oda kiált.)

Hé tubiczám, hideg van e hegyen, Jer ölemhe, hogy nielegebb legyen I Donna JuannIl

(Nem szöl csak merúen néz reá.)

Az idegen (Szemtelenfil, de kissé

znv:lrt~n.)

Néma vagy szentem, vagy befagyott [nyelved? Pedig fogadom, elég vigan pergett.

,Donna. Juanno.

(Változatlanul nézí.) Az idegen (~[jnd

zavartabb habozöbb lesz, azonban.

erót véve magán, Donna

Juannőra

míntegy

rohan, felé kap,

de visszarántja kezét, mely át van szurva, s hevesen vérzik. Felkiált.)

Ördög pokolI hiszen a szerelem E vadonba gonosz tövist terem! Donna Juanna

(Tórjét, melylyel az idegen ltc~ét átszúrta, ismét

visszahelyezt övébe. Mínt egy

kérlclő

hangon.)

Bocsáss meg, hogy rajtad ily sebet ejték Kényszerült védelem - nem volt más [mentség. Donna Junnna .

Nyujtsd felém, szegény megsérült kezed. 'Hogy bekötözhessem vérző sebed. Az, idegen (i\fintha Donna Juanna szavára míndcn akarata el-

veszett volna, majdnem alázatosan nyujtja felé kezét.) Donna Juanna (FátyolA-b61 egy darabot tép cl, s gondosan lcötö:á

be a sebet. Gyöngéd hangon.)

Oh szegény kéz I hogy másra nem [használod I Véle téped szét minden boldogságod. Az idegen

Talán tudnád?

Donna Juanna

Mit? Az idegen

, Hány áldozat vére, Szárad üldözöd átkozott kezére? Donna Juanna

Mit sem tudok, de szenvedsz, ezért szánlak. Az idegen

Hát lehet olyan még, ld engem szánhat? Gyujtogatott, rabolt, gyilkolt e kéz, Hová csak ért felzüdult ott a vész. Most számkivetve, rút halálra szánva Becstelenül bolyongok a világba.

Donna Juanna

S mondd, van valakid ki hiven szeret? Vall jó auyád, gyermek vagy hitvesed? Mondd, hogy ha van, hogy hírt vihesssek [nékik, Tudom léptedet aggódva kísérik. Az idegen

(Mcreng'·c.]

hogy üldözött halálba A gyülölségnek minden undok átka, S .most hallom ezt a bűbájos zenét Egy égi angyal távol énekét Mi különös -

Donna J uanna (Leoldja

kűpenyét, s

szűkcvény vállűra

akarja

acl~i.)

Az idegen

Mit mivelsz szép hölgy? Donna Juanna

Árva idegen

Hogy hosszú, jégboritott éjeken Hajléktalan, ne rázzál oly nagyoll, Felső

ruhámat néked Itt hagyom. Az idegen

Ne tedd, nem érdemli íly üldött állat Hogy miatta megfúzzék gyönge vállad. Átkos utamra elég meleget .' Sugárzik nekem áldott szép szemed. E pillanatot soha nem felejtem, E pillanatban ébredt fel csak lelkem.

8(i

Donna JuannB

(Ismét relé nyujtja a köpenyt. Határozottan :)

Vedd, akarom l Az idegen (Félénken nyul utánnu.)

Jó, legyen kivánságod. Megteszek bár mít, hogy ha ie kivánod : S most mondd, tehetek még valamit [érted? .-\. nap halad - nienekülj - Isten véled 1 Az idegen

Oh maradj még, látod, a halál árnya Hogy nő reám, az ég előttem zárva. Engedd, hogy édes. ajkad nyujtsa nékem. Végs9 engesztelés, vég-vigasz képen

, Csóked szentségét utolsó kenetnek, Hisz egyedül téged, téged szerétlek J tLáhnihoz horúl.)

Donna Juanna (Fáradtan, kedvetlcnül.)

Ismét cs~k e szó l - Édes Istenem, Jelentóségét de jól ismerem: Hogy nincs e földön szent, melyért ne [nyúlna Kicsinyes vágygyal ember mocskos ujja. (~[ég

Az idegen mindlg Donna Juanna lábai esve.)

előtt.

Kétségbe-

Bocsáss meg, égi angyal l - Mily utálat Nem voltam más, csak egy kártékony [állat

Midón te hozzád közelednl mertem. Szentségtörő kezem reád emeltem. (Elébe tartja megsebesült kezét.)

De im e seb, az igaz érzés csókja Szivem örökre minden szenytól óvja Először életemben ism erem, Tudom, mi 'a magasztos szerelem I Donna Juanna (I{i)zÖmhöS'p.o

Ismerd meg hát az igaz holdogságot : Hogy kit szeretsz, azt hófehérnek látod. Az id.egen

Könyörülj rajtam, tiszta szüzi lélek, Hisz oly csekélység csak, mit tőled kérek:

Egyetlen csók I ha nyujtja tiszta ajkad Engem vigasztal, s nem ejt foltot rajtad. Csak egyszer hajolj hozzám elmenőben Donna Juanna

(Mind közömbösebben.)

Szomjazol P és

égő

tüzet kérsz

tőlem '!

(;\1cnni készül az idegen követni akarja. Parancsolóan :)

Maradj I /Ősszetör'"c

Az idegen a saiklára omlik, mídön már Dorina

Juanna eltünt a

fenyük köz1:iU. mcgscmmísülve mondja :)

Nem voltam érdemes reája, Hogy felém áldó karjait kitárja.

(Lelkesülteu.)

pe igéző szépségét még is láUam. Eztán nincs már borzalom a halálban. Nékem már nem lehet sivár az élet ~Iióta sziv~m, lelkem az övé lett I (A hó sürtien kezd esni, lassan elfödi a tújat]

IX.

SZERELE}\iI.

(Förrö nyári délután heves kél. ég. Izzó napsugár ömlik szét egy kert felett, A sötét kék v izil tóban hattyule usznak, hosszú csillámokat hagyva maguk után.]

pázsit elöntve fehér liliomok, piros szegfük és tubarözsákkal. ~rámorit6. széditő illat. Kelet felól nehéz fclhl5k jönnek, távol mennydörgés hangja, már villámok is láthatók az ég alján.)

Donna Juanna is míutegy fényalakká válva, szlnto feloszlik a fénybe, A virágok meghajlunak hosszu fehér köntöse szegél:ye alatt, s; ingadozva emelik fel fejeiket léptei UMIl, erősebb, hörlítöbh illatot lchclve.) ~rng(l

A virágok ([!llathangon Donna

Juannűhoz :J)

Hozzánk jövél, Iiübájod hozva nékünk Legszebb, legjobb, öntudatos testvérünk, Illatunk hangjával köszöntünk téged, Színünk fényével dicsérjük szépséged.

Donna Juannn. (Összeborzad. )

Az örök élet, vagy a halál árnya? E borzalom, mely velóm által járja ? Nap tüze-e: mely tagjaimba olvad? Vagy halálba fagyott lehe a holdnak? Boldogság-e vagy kétségbeesés? Parányok osz/ása vagy az Egész? Lehet-e még tovább előre menni? Mi közelit? a Minden? vagy a, Semmi ? Kezükbe kaptuk idegen hatalmak, Jönnek a nagy ismeretlen fogalmak Én. ki a félelmet nem ismerem: Érzem, hogy teljesül már végzetem. Lesz-e értelme, magassága, mélye?

, es

Bármi legyen) im, szembe nézek véle! Szivem állátszó titkát várja, kérdi, Mínó alakja lesz majd? - - (Merőcll,

várakozva néz a zivatar Irányúba. mozdu-

latlnnul vár, Egyszerre hangosan felkaczag :)

Oh, egy férfi I Egy lény, tulajdon énem képemása. Csak a természet durvább kiadása. Ez hát a végzet hez a magyarázat? (Heves kitörésscl.)

Inkább a semmit, mint e báhsztnházat ! (Türelmetlenül megfordúl s menni akar. Az irányhól, melyre nézett, gyorsan közeledik egy felségesen szép férfi, vonásröl-vonásra Donna Juannához 11nsonlit, csak tartása kifejezése kevésbé tiszta és büszke. inkább kihívö és daczos.)

A férfi

Donna Juanna [Gyorsan felé fordul, s egyenesen szembe néz. vele.)

Ki merészel igy

szőlní

nékem ?

A férfi

Szavamra engedeimet sohsem kértem. Én, Don Juan - feléd is jó az óra Asszony szívek ura, parancsolója. Donna Juanna (Figyelmesen megnézi, aztán nyugodtan :

Szép vagy, látom, par~ncsolsz a lln6sténynek" Szemedtól fellángolnak szenvedélyek, De ily csodál- ugy-e sohsem képzelte d ?Asszonyi testben, tiszta csillag lelkel?

Don Juan (Mosol~'ogva,)

Uj a beszéd, kifogástalan termet, J61 kitanűlhatta 'már a szerelmet, De még sem. -.Honnanjönne fanyar bája? Homlokán szüzlesség koronája. E jel nem csal. Én már csak ismerem Minő bokron, mínő virág terem. Mindegy is, ha csak enyém lesz a rózsa, Minek még annyit sz6nokolni róla ~ (l\legnyerli barátságos modorral Donna Juannáboz :)

Szép Donna, látom, hogy szavam meg[sértett, Vezekelve hajtok előtted térdet, Megleptél, mint egy tulvilági álom. Te vagy a legszebb nő a nagy világon.

Donna Juanna (Ktizömhösen.)

Tudom. Don Juan (Meglepetve. szinte rémülten néz reá.)

Tudod l? -

ezt nyiltan mondod nékem? Donna Juanna

Hisz szépnek lenni, sem szégyen, sem [érdem, . Don' Juan

Saját törömbe fogtam meg magam, Mert Istenemre l igaz lett szavam. Donna Jnanna

S különben, nem szólsz mindig igazat? .Híszen hatalmas vagy, erős, szabad I Hazugság csak egy gyáva szolga-jel,

Don Juan

De szerelemben hasznos bármi csel, Donna Juanna

S te élvezed az Ilynemű hatalmat, Ha »álarczod" vívja ~ diadalmat ? Don Juan

Mért érinted e rég sajgó sebet? Nincs diadalaimban élvezet. Egy forró vágy csupán, "aztán utálat, Hogy a legyőzött asszony is csak állat Ugy mint én. - De mig én szellemem [védem, Ö minden kincsét oda dobja ~ekem. S oh de szegény e kincses háznak táral Hamisitott csók, s hizelgés az ára. Donna Juunna

Donna Juanna

S ha egy vagy másik lelkét néked adja ~ Don Juan

Lelkét tölem mindegyík eltagadja Ha van? ha nincs? mit tudok én felőle, Legelóbb is azt kérdem: szép-e bőre? Donna Juanna

S ha szép ? Don Juan (Kedvetlen ül.)

Oh hagyjuk ezt - hisz úgy is Iátod bolyongem a világot. Utálat és vágyak közt hányva-vetve. Egy pokol láng - e földön itt feledve Hogy pusztítson. Czéltalanűl

!l!)

Donna Juanna

Vagy égi szikra tán Mely fellángolt az II uj napl: hajnalán, De önmagát ismerni nem akarja, Sugár fényét füstfátyollal takarja. Don Juan

remény - minden hiába! Tc tiszta vagy, ég szenvedélyed lángja, De rám terjeszti szárnyát már az éjjel, Hogy élhetnék elhamvudt szenvedélylyel ? Késő, késő

Donna Juanna

Azt gondolod, elfogy a napsugár Ha alkonyatkor nyugalomra száll ? Hogy elhamvadhatnak a szenvedélyck ? Soha I - a szenvedély maga a lélek,

100

Ö hordozója bűn és tisztaságnak, Benne teremnek szent, mínt vétkes vágyak Ha megutalva hünbe fúlt világod, A tiszta szent Szűzt rajongva imádod Csak szenvedélyed ragad fel az égbe, Megfordított menyország : pokol mélye. Don Juan

Oh csak hogy hallom szűz ajkad sza vát. Kerestelek évszázadokon ár, Szerény gunyhók ölén, palota fényben Vad fájdalomban, mámorító kéjben. Élet-napban, árnyában a halálnak S most végre-végre mégis megtalállak I Szerelmed csillaga felém ragyog!

101

Donna Juanna

Oh Don Juan, nem tudod ki vagyok! Miért lebeg e fény és árny felettem? Én a szerelem, s halálból születtem! Lélekben édes tulajdon testvéred Áll előtted. -. Nem félsz tőlem ? Don Juan

Nem félek! Donna Juanna

Nem félsz tőlem, hogy megfagy sztved

[lángja A boldogság végső írtózatábn t A fehér tűzben, mely fagyaszt és éget, Melyben kezdődik, s belevész az élet.

102

Don Juan

Kegyetlen vagy - felébred a remény Fehér virágod kelyhét nyujtsd felém, Ama gyilkos, édes fehér virágot, Melyet szivem csak álmaimbau látott! Donna Junnna

Mit kivánsz

tőlem?

Don Juan

Első

Halld szivem szavát szerelmem mámoros dalát: Donna Juanna dala

IISzúró tövissel volt benőve, Mely hozzád vezetett, az út. Hervadó rózsák illatából Fonok fejedre koszorút.

103

Érzésem minden drága gyöngyét Hajadra hintem, kedvesem. Csalogány dallal, csillagfénynyel Betakarlak szerelmescn.

Csókot kérjek? Szerelurl csóket Hány asszony ajk nyujtott felém! Egy fájóbb boldogságót adj~ Mélyebh üdv légyen az enyém,

Szeretni vágyora végre, végre l Ah engem hány is szeretett, Ne légy ie hozzájuk hasonló, Légy az, kit én szer-ethetek !

10-1

Tested-lelked szépségét adnád? Adj többet I ez még nem elég I Ha örülten szerelmed kérem, Légy hideg, tiszta mint a jég I" Donna Juanna

Kivánságod már teljesült. - Kezed Többé nem érinthet, jöjj közelebb Ha tudsz. - Csókolja ajkad ajkamat, Hiszen tudod szerétlek I Don Juan szerelral v{igygyal relé rohan, de egész közelébe érve, mlntha visszadobná valami, majdnem félve, suttogja.) (Őrült

Nem szabadI Donna Juanna

Mért nem, ha várlak ~

105

Don Juan

Minden kéjnek vége, ) Jön a boldogság fényes sötétsége. Donna Juanna (Egészen átváltozvn, ru~·og6an.)

Eljöttél hozzám, im most véled szállok Nyiljatok ki ismeretlen világok J (Egymás felé nyujtjúk felemelt kezeiket, de nem érintik egymást. Ujjaikból szikrák ömlenek, s mindsürübben szrillnak körülettül•. Meröen néznek egy-más szcrnébe.)

Donna Juanna (lIint egy távol túl\'"ilági hangon.)

Jöjjetek, jöjjetek Minden jó szellemek,

lOG

Bég. chuíllt lények fények Lángok honából, Viz országából,

Jövendő

Minden mi édes Keserüséges, Minden mi élet, Mi halálé lelt. Minden mi késztet, ~n megígézhet, Minden mi távol, Átlátszó fátyol, Titkos végsejtelem, Ki nem vagy, s nem voltál, Ki a nundenség vagy:

107

Örök nagy Szereleni Jer, várlak I (A zivatar mind közelebb jön, a villámok sürüen hullanak, mint egy tűzzűporha vonva be a két mozdulntlanúl állö alakot. Egr irtóztató csattanás. Az ég míntha megnyílna s tüzet öntcne. ~1idün a zívntnr elvonult, a viruló kert helye c/D' elhnmvnsztctt rét. Csak ott, hol Donna Juanna és DOIl Juan álltak a hamu és liszöl{ból magasan emelkedik ki egy hófehér virág, rnely szinte lángolni kezd, fehér izzó tüxhen.]

x. EPILOG. évvel későbh. Ugyanazon helyen, kiégett szürke saiklák egyes hasadékokbél magasan nynlik ki égő sárgán fl Ginstcr virága. Egy fiatal utast vezet egy aggastyán, repiilő ősz haja egészen bemohosodott arczát "eszi ltl:lrt\.l, de szemei élénken világitanak. Fiatal kisérője szemei sokkal bügyadtahhak.)

(SZ:1Z

.Az utas ~Iegú1lj öreg! - vak borzalom fog el Szívében épp ez elbűvölő tájnak, ~1iért oly rémes pusztaság e hely? - Hová talán csak rossz szellemek [járnak. -

Az aggastyiin

Ví rágos kert volt egykor e hely itten, De elpuszritá a hatalmas Isten, Met't olyanoknak érte hünös lába, Kik nem voltak valók a föld porába Öreg apám hallotta, mint ménydörgött, Mídőn Don Juant el vitte az ördög, És őt, kinek föld sohasem látta mását: A legszebb asszonyt, - hú boszorkány[társát.

110

Mert mind a kettő szörnycn vétkezett, Az egyik: merl folylan szeretkezeit, A másiknak még bűnösebb volt lelke : Mert a szerelmei soha sem ismerle. . Pedig mílyen szép, hogy ha nő és férfi Mértéldetesen szeret, egymást érti, Hn---Az utas (Félbe szakítja.)

Nézd csak! Az agg-astyán

Mit? Az utas

bűbájos,

Oh jó öreg, nem Iálod ? mesés fehér virágot?

Az aggastyán (Ijedve.)

Ne közelits hozzá, a halál árnya Lakik ama csábító szép virágba. Ha Éva almája vesztünkre érett, Mít e virág rejt, még gonoszabb méreg, Nő, s eltünik, mint egy vészes talány, Egyszer virit csak: Pünkösd hajnalán. Virít három nap, majd eltünik ujra, Senki se látta, hogy levele hullna, Csak van - nincs, mint kit zugó szélvész [kerget, Azt sem tudja senki, mi maghól termett ? S ki Ieszakítja, legyen nó vagy férfi, A reá jövő reggelt már nem éri. .

112

Az utas (Nem is hallgat reá, egyenesen n virághoz megy, lesznkltjn, s szerelmesen megcsökolja.) Az aggastyán (Rémülten menekül.)

Vége.

.... . )---:. ~_