1072 Budapest, Rákóczi út

EGY MONOLIT ÖNAZONOSSÁGÁRÓL

AZ ÚJ NÉPRAJZI MÚZEUM

ÉS LÁTOGATÓKÖZPONT

Generálkivitelezők: ZÁÉV ZRT. és MAGYAR ÉPÍTŐ ZRT. KONZORCIUMA Építészet: NAPUR ARCHITECT KFT. | FERENCZ MARCEL DLA Szerző: HARTMANN GERGELY Építészeti fotó: BUJNOVSZKY TAMÁS

AVárosliget egy tematikus park. Az imitáció, az azon keresztüli szórakoztatás a lényegéhez tartozik. A Nebbien által a 19. század elején tervezett angolpark színlelte, hogy ő maga a természet, a század végén a Vajdahunyad vára úgy mutatkozott, mint egy középkori erősség, a Hősök tere két múzeuma pedig görög templomnak öltözött.

A park évszázados platánfái azonban nagyon is valóságosak, ahogyan az az élmény is, amelyet a Városliget a látogatóinak nyújt. Ezek kerültek az elmúlt tíz évben veszélybe: a fák és a zöldterület, valamint az eddig megszokott élmény, amely az újonnan megvalósuló épületekkel alapvetően átalakul.

A 21. század elején a Magyar Zene Háza is színészkedik, mesteri módon, mint elődei. A természet jelmezét ölti magára, miközben nagyon is ház, és így válik a park részévé. A Néprajzi Múzeum új épülete feladatainak megoldására merőben más megközelítést választ. Nem hasonul: egy hatalmas, betonba öntött, acéllal, üveggel, alumíniummal és zöldtetővel burkolt ház, amely formájával még azt sem rejti véka alá, hogy a föld alatt is hatalmas beépített területei vannak.

Itt, a Városligeti fasor tengelyében volt valaha a liget tulajdonképpeni főbejárata, amelyet egy soha meg nem valósult klasszicista kapuépület is kijelölt volna. Az új múzeum vállalja az elhelyezkedéséből adódó urbanisztikai felelősséget, kapuvá válik. Helyzetbe hozza az 1956-os emlékművet, gesztusának magabiztossága azonban bőven túlmutat ezen. Fővárosi léptékkel számol. Ugyanakkor a kapumotívumnak egy új tipológiáját teremti meg: éppen ott bukik föld alá, ahol egy diadalív hagyományosan a legmagasabb pontját érné el.

A több mint egy kilométer átmérőjű körív elementáris erejű gesztus, egy monolit. A városkép része lett elválaszthatatlanul, és önmaga is átélhetővé teszi, új perspektívát ad a városi tájnak. Nem is elsősorban a felfutó és bejárható zöldtetők, hanem az attikafalak mögött húzódó sétány miatt, amelyen körbejárhatjuk az egész épületet és a város fölé emelkedhetünk.

A monolit nem a maga nyersességében van jelen, öltözéket visel. Az alumínium táblák raszterrácsába helyezett pixelek húsz hazai és húsz külföldi néprajzi motívumot mintáznak. Talán Lechner Ödön öröksége is, hogy a nagy egész a részletekben, a felületeken hordoz és kommunikál nemzeti identitást, és helyezi el egyúttal a házat a világ népeinek építészeti kontextusába.

Nemhogy megalkudni nem akar, hanem még mintha azt sem tartaná magától értetődőnek, hogy ő érkezett utoljára. Odáig megy, hogy akár az a kérdés is feltehető, hogy mi volt előbb: a park, vagy ő, a kapu. Az átmeneti hely, a határzóna. Nem a park része, nem is a városé, ám mindkettőhöz tartozik. Miközben nagyobb része a föld alatt van, két végén elemelkedik és gigantikus ernyőként fordul az univerzum tágassága felé. Egymozdulatos formája a végtelenre nyitott, miközben barlangszerű belső tereinek zegzugos világa teljességükben át nem tekinthetőek. A gótikus katedrálisok magabiztosságával akarja a mindenséget megragadni, miközben éppen misztikus és át nem fogható belső terei bizonyítják a vállalkozás lehetetlenségét.

Térstruktúrájának kialakítása pontos logika mentén történt. Az északi, Hősök tere felé eső szárny fogadja be a látogatói funkciókat (étterem, múzeumpedagógia, konferencia tér, gyermekmúzeum stb.), míg a délkeleti részen a munka és az elmélyülés terei találhatóak. Mindehhez a földfelszín alatt sokezer négyzetméternyi állandó és időszaki kiállítási tér tartozik. A szabadon bejárható, a teljes épület hosszában húzódó lépcsős, föld alá bukó, majd onnan felívelő központi teresedés elég tágas és letisztult ahhoz, hogy sodró lendülete meglegyen. A lépcsők váltakozó mérete, az üvegfalakon keresztül feltáruló kiállítások látványa és a látványraktár-szerűen kiállított mintegy 4000 kerámia-tárgy azonban minduntalan megállásra késztet. A padlóburkolat anyaga sötétszürke andezit (mint a macskakő), a falak fehérre festettek, az álmennyezet függesztett fehér lamellákkal követi a tető ívét. Hátterük előtt a kerámiagyűjtemény többezer, földbarna darabja látható. Fundamentális erősségű, következetesen végigvitt döntés, hogy ezeket és csak ezeket a tárgyakat állították ki. Összességükben egy gigászi, mitikus tárggyá állnak össze, miközben egy-egy korsóra fókuszálva mélységes történetek erejét érezzük.

Mi lenne, ha a köntöst, a külső alumínium burkolatot, a függönyfalat, finombeton-elemeket és belülről az álmennyezetet és válaszfalakat lehántanánk? Nem csalódnánk, az épületnek van belső tartása: a gigantikus ív formája valódi, vasbetonba öntött. Ez kihat a részletekre is. Azok nem kimódoltak, itt-ott keresetlenek. Vannak ferdén álló és légbuborékos betonelemek, elvarratlan kő-részletek, esetlegesen futó és átforduló fugák. Most még elbírja őket a monolit kisugárzása, és talán éppen a finomkodás kezdené ki az összkép hitelességét.

Fontos próba lesz az üzemelés. Kerülnek-e sárga ragasztócsíkok az amúgy a látogatótól erősen odafigyelést igénylő lépcsősor éleire, megmaradnak-e a kiállításokba nyíló üvegfalak a maguk üres nagyvonalúságában, bejárható lesz-e a most teljesen hozzáférhető zöldtető és a körüljáró sétány? Minden nagyvonalú gesztusnak van egy tűrőképessége, szétaprózható, megfojtható. Még akkor is, ha ez az íves monolit történelemmé akar válni, és formájával az időtlenségre támaszt igényt.

Persze a ház nem megalit, nagyon is jelenünk szülötte. Nagyvonalúsága, mindent semmibe vevő ereje mégis sodró. Közönye persze látszólagos: nagyon is tudja, hogyan kell viselkedni, városszerkezeti állításokat tenni, egyszerre kapunak, parknak, városi tájnak és kilátónak lenni, tartószerkezeti, kiállítási, muzeológiai, látogatóforgalmi szempontoknak megfelelni. Talán esendőbb is, mint amilyennek mutatja magát. Igazán nagyvonalúnak azonban mégsem lehet csak látszani, annak is kell lenni. Ez a ház is viselkedik és le akar hengerelni. Színpada a főváros és a Városliget, zsűrije a látogatók közönsége. Vállalása kétesélyes: eszközei kemények, de belső tartása is az. Nagyvonalúsága öntörvényű, de önazonos. Elementáris kockázatot vállalni pedig egyike a leghitelesebb dolgoknak.

— — Nettó alapterület: 34000m² Épületmagasság: 22m Tervezés: 2016–2018 Kivitelezés: 2019–2022 — — Generálkivitelező: ZÁÉV Zrt.: DEÁK GÁBOR elnök DORMÁN JÓZSEF vezérigazgató ISTENES ISTVÁN termelési igazgató SÁNTA CSABA projektigazgató BARNA KÁROLY projektvezető — Magyar Építő Zrt.: SZIKSZAI ZOLTÁN elnök-vezérigazgató ORAVECZ LÁSZLÓ műszaki vezérigazgatóhelyettes LENDVAI PÉTER projektigazgató-helyettes SZABÓ SÁNDOR főépítésvezető —

— — Építészeti tervező: NAPUR ARCHITECT KFT. Szerző, felelős tervező: FERENCZ MARCEL DLA Generáltervező: DÉTÁRI GYÖRGY DLA — Tervezési koordinátor: FILÓ GERGELY — — — Építész munkatársak: ÁBEL VIKTOR, GRÓCZ CSABA, KORALEVICZ KINGA, NYUL DÁVID, MÉSZÁROS MÓNIKA, HOLYBA PÁL — — Belsőépítészet: CZAKÓ ÉPÍTÉSZ KFT. | CZAKÓ KÁLMÁN, GYÖKÉR ANDRÁS, PUSZTAI VERONIKA — — — Látogatói és kiállítóterek tervezése, kivitelezése: ART1ST | TARACZKY DÁNIEL — Lebonyolító: ÓBUDA-ÚJLAK ZRT., FŐBER ZRT. — Beruházó: LIGET BUDAPEST ZRT. —

REZIDUUM 2023 —THE FREQUENCY OF ARCHITECTURE

A 18. VELENCEI ÉPÍTÉSZETI BIENNÁLE MAGYAR PAVILONJÁNAK KIÁLLÍTÁSA

Szerzők: FERENCZ MARCEL DLA Ybl Miklós- és Pro Architectura-díjas építész HAÁSZ FERENC világítástervező szakember MÁTRAI PÉTER DLA Ybl Miklós- és Pro Architectura-díjas építész, zeneszerző Z. HALMÁGYI JUDIT DLA Pro Architectura-díjas építész, designer, városfejlesztési szakember. Kurátor: KONDOR-SZILÁGYI MÁRIA PHD művészettörténész

ApAviLoN azt az emocionális szféráját kutatja az építészetnek, ahol az épületet alkotó anyag rezgéssé, elanyagtalanodó és megszólaló, mindenkit hívó hanggá nemesedik. A megszólaló építészet hozzánk, emberekhez szól. Az installáció a társművészetek egymásba fonódásának pillanatát helyezi középpontba. E világ és túlvilág átlépésének pillanatát. Hol a határ a határtalanban? Kérdések sorát veti fel a kiállítás, amely egy közös egységélmény elérésének útja is egyben.

TÉrteMAtikA: Ahogy belépünk a pavilonba, a „megérkezés terein” túl, az átriumot körülölelő patkó alakú tér két nagy tételre tagolódik: az alkotók a szimbolikusan és tapasztalati úton is kézzel fogható és interaktív elemekből kialakított „e világi térre” és a kézzel nem megfogható, gondolati és emocionális úton befogadható elemek egységeiből kibontakozó „túlvilági térre”.

„MeGÉrkeZÉs terei”: A szecessziós pavilonépület bejáratát az alkotók „a csend tere”-ként határozzák meg. A kiállítás összes többi terében meghatározó szerepet kap a Mátrai Péter által megalkotott hanginstalláció, a szerző szavával: „hangmintázat”. A bejárattól jobbra és balra nyíló első rondó terekben ismertetjük a kiállítási projektet és adunk ajándékot a látogató számára. Innen két lehetősége van a látogatónak, vagy visszatér abejárati csarnokba, ahonnan továbbhaladhat a molinóval fedett nyitott átriumba, vagy a rondó terekből továbblép az e világi interaktív terekbe.

AZ ÁtriuM terÉbeN padlóburkolatként használt vastag átlátszó lemez felülete fényes, így a napközben besütő nap direkt

tükröződése megjelenik folyamatosan változóként az átriumot közrefogó két terem mennyezetén. E lemez felülete hullámos, ezért ez a kialakítás fénysűrűsödésekkel és -ritkulásokkal gazdagított organikus mintázatot jelent, ami az e világi terek értelmezését az élet forrásának képzetével gazdagítja.

„E viLÁG terei”: Itt a látogató régi stílusú, álló és fekvő „tekerő” hangszerek kortárs interpretációival találkozhat, amelyeket azonnal ki is próbálhat. Mátrai Péter a projekt zeneszerzője a Ferencz Marcel építész által tervezett új Néprajzi Múzeum homlokzatán felhasznált népművészeti ornamentikákat a zene nyelvére lefordítható jelrendszernek tekintette és zenei rendszerré alakította át. Így a hangszerek forgó hengereinekpalástján más és más homlokzatmintázatok feszülnek. A látogatók ezeket megtekerve a hengerekre rótt kódrendszerek hangjait szólaltathatják meg.

„TúLviLÁG tere”: Az e világi terek az átrium két oldalán helyezkednek el, ezekből két átjárón át lehet belépni a túlvilági zónába. E tér középtengelyében található az apszis: az új Néprajzi Múzeum és Látogatóközpont 1:300 léptékű fehér plexi modelljével, látványtervével az apszis íves falán és LcD-kivetítőn az épület bemutatásával. A túlvilági térben megjelennek térbe állítva az épület díszhomlokzatának eredeti mintázatos táblái. Mindegyik panelhez tartozik egy Mátrai Péter által írt és feljátszott zene. Ezek szólalnak meg végtelenített hangfelvételről, irányítottan az álmennyezetbe rejtett hangzuhanyok (Sound

Shower) segítségével. A panelek előtt állva szeparáltan élvezhető hangélmények a térben járkálva összegződnek, fényekkel kiegészítve teljesednek ki komplex hangzássá, látvánnyá.Ahogy keresztülhaladtunk a túlvilági téren, követve a díszítőpanelek sorát, ismét visszatérünk az analóg terekbe, ahol ismételten a valóságos hangok, fények és rezgések helyezik a látogatót a most állapotába vissza.

A MAGyAr pAviLoNbAN megjelenő kiállítási koncepció tematikájának hitelességét az adja, hogy egy valóságos épület homlokzatán megjelenő díszítő elemsor mintázatairól tudjuk, hogy hiteles forrásból származnak. A népművészeti motívumok megőrzött egyetemes szimbólumokként kódolt üzenetet hordoznak, és a művész számára megfogható gondolatokká válnak, kaput nyitnak és utat jelölnek létezésünk eredeti értelméhez. Az épület megszólal!

A kiÁLLítÁs cÉLjA, mely a magyar pavilon üzeneteként fogalmazódik meg a világ felé: a díszítés igénye – örömforrás, közös hagyományunk, amely minden emberé. A megszólaltatott és megszólított épület látványának és zenéjének erejével az egyetemes békét adhatja mindenki számára.

YBL SZELLEMÉBEN

AZ AKUSZTIKÁTÓL AZ ARANYBOJTIG

Építészet: ZDA ZOBOKI ÉPÍTÉSZIRODA | ZOBOKI GÁBOR Szerző: ZÖLDI ANNA Építészeti fotó: HLINKA ZSOLT

A budapesti Operaház belsőépítészetében a korabeli magyar, európai rangú díszítőművészet, asztalosmunka, képzőművészet együtt van jelen. Az asztalosmunkák Thék Endre műhelyéből kerültek ki, a ruhatár tölgyfából faragott eredeti berendezését felújították.

A büfé legpompásabb éke a díszítőfestés, Feszty Árpád kilenc falfestménye. Közülük öt még a 19. század végén megrongálódott, most az előző felújításhoz képest helyreállították őket, visszakerültek az Ujváry Ignác által megfestett pótlások. A pult a homlokzat felőli falra került, az ablakok helyett pedig ajtókat nyitottak az Andrássy útra néző teraszra, így a szünetek is elegáns miliőben telhetnek. Az árkádos terasz boltozatát Zsolnay-kerámiák díszítik —

„Az újkori ember abban a tévedésben él, hogy az intenzív művelés szellemét magának kell megteremtenie, a célt magának kell megállapítania, a színvonalat magának kell megalkotnia, az eszméket magának kell kigondolnia. Azt, hogy mit kell tenni, azt az emberben élő szeretet szelleme öröktől fogva tudja. Az erők nem az új szellem feltalálására, hanem az örök és egyetemes szellem megvalósítására valók.” (Ezt a függönyre vetített Hamvas Béla-idézetet olvashatták a nézők a felújított Opera nyitóelőadásán.)

CSÚCSTECHNIKÁVAL IDÉZTÉK MEG Szerző: UJLAKY-GAZDAG ISTVÁN Illusztráció: THE GREYPIXEL YBL SZELLEMÉT

AZ OPERAHÁZ FELÚJÍTÁSÁT SEGÍTŐ DIGITÁLIS 3D MODELL

HÁROMDIMENZIÓS DIGITÁLIS MÁSOLAT IS KÉSZÜLT AZ OPERAHÁZ KÉT LEGFONTOSABB TERE, AZ AUDITÓRIUM ÉS A FŐLÉPCSŐHÁZ SZÁMÁRA A FELÚJÍTÁS SORÁN. A MUNKÁT A ZDA FELKÉRÉSÉRE A VILÁGÍTÁSTERVEZÉSÉRT ÉS A FÉNYMODELLEZÉSÉRT FELELŐS MADEBYLIGHT, ILLETVE A 3D-S VIZUALIZÁCIÓT KÉSZÍTŐ THE GREYPIXEL VÉGEZTE. NOHA VALÓSÁGHŰ LÁTVÁNYTERVEK KÉSZÜLTEK, NEM EZ VOLT A KÉT IRODA MUNKÁJÁNAK LEGFŐBB ERÉNYE.

A MadebyLight és a The Greypixel a publikus terek műemléki részein dolgozott, ami az Operaház teljes alapterületének töredéke. A rendkívül feszes design & build programban – ami lényegében építkezés közbeni tervezést jelentett – kiemelt szerepet kaptak a legfontosabb terek: az auditórium értelemszerűen fókuszban van, mert azt szolgálja ki az összes többi tér, emellett a főlépcsőház mint komplex probléma vált fontossá.

Mindkét térről készült 3D modell: a Greypixel beszkennelte azokat,majd a modellt elkezdte használni a MadebyLight. „Ők a geometriával, felületekkel, anyagolásokkal foglalkoztak, mi ezzel párhuzamosan afények bepakolásával. Mi megkaptuk az ő modelljüket, és visszaadtuk a világítást bele, így jöttek létre tartalmak párhuzamosan” – emlékezett Haász Ferenc vezető világítástervező.

Valósághű látványtervekre volt szükség, miután egy rendkívül részletes belső térről van szó, ahol a nüansznyi különbségek csak akkor jönnekki, ha maga az alapmodell kellőképpen részletes.

Mégsem ez volt a legfontosabb. Ahogy Lipka József, a Greypixel egyik alapítója mondta, amit építettek, az „egy szerkeszthető, módosítható modell, irodánk eddigi legnagyobb projektje, komplexitásban is kimagasló, de munkamennyiségben mindenképp túlszárnyal bármit, amit eddig csináltunk”. A modell bármilyen paramétere változtatható volt, így valós időben tesztelhettek bármilyen változtatást, a tér minden felülete, színe, anyaga szerkeszthető volt. Ha például Zoboki Gábor vezető építész tervező picit más formájú falikart kért volna, vagy minden másodikat kivetette volna, azt egy lendülettel meg lehetett oldani a modellben. Haász Ferenc becslése szerint nagyjából 30–40 kritikus építészeti/belsőépítészeti kérdésben döntöttek a modell segítségével.

A tervezői koncepció szerint megpróbálták a ház eredeti állapotát, hangulatát visszaállítani, ez azonban nem fizikai, sokkal inkább szellemi visszaállítást jelentett. A világítás tervezésekor például nyilvánvalóan nem lehetett számolni az eredeti, a halovány, derengő fényeket adó gázégőkkel, és nem maradtak rajzok az eredeti csillárról és falikarokról sem. Már abból is rengeteg kérdés adódott, hogy az átadás utáni években lefelé fordított falikarokat most ismét felfelé állították, illetve az eredeti épület félhomálya nem felel meg a mai fényigényeknek.

„Hangulatában, élményében legyen eredeti – ennek a fő célnak rendelődött alá minden –, hogy lehetőleg nézzen ki úgy, ahogy kinézett, és csináljuk meg, amit annak idején feltételezhetően csak anyagi okok miatt nem csináltak meg” – összegzett Haász.

A „szellemi helyreállításra” talán a legjobb példa, hogy a csillárok fölé a színpadhoz szükséges hatásvilágítási robotlámpákat építettek be, amelyek jóval nagyobbak a hagyományos eszközöknél. Haász Ferenc úgy érezte, ez „tragédia lesz, mert a csillár fölfelé szépen megvilágítja majd ezeket a kortárs eszközöket, hazavágva a hangulatot. Az eredmény mégis más lett: a technológiához szükséges kortárs eszközöket az agy törli, csak a csillárt, a pompát látja. Körbenéztem, és el kellett fogadjam, hogy ez működik, hacsak nem direkt a robotlámpára fókuszál valaki, akkor nem veszi észre. Bár a technikai megoldás mai, az összhatás működőképesebb, jobban felidézi az eredeti hangulatot.”

Részletessége, szerkeszthetősége és rugalmassága okán egy rendkívüli modell született, mert a felújítás kezdetekor senki nem tudta, hol lehet tévedni, kísérletezni, módosítani pedig nem volt idő. Pontosan ezért kért a ZDA a legfinomabb részleteket is ábrázoló modellt már az elejétől fogva.

„Nem tudunk arról, hogy született-e már ennyire részletes látványterv bárhol a világon – töprengett Lipka. – Folyamatosan mozgunk a látványtervező közösségben, figyelemmel kísérjük a szakmai történéseket, de nem nagyon találkoztunk még azzal, hogy valaki ilyen részletességgel modellezett volna műemléki épületet.”

A királyi páholy szoborvilágításának közeli látványterve. Az árnyékvetések valósághű modellezéséhez elengedhetetlen a digitális modell magas geometriai részletessége.

Az auditórium látványterve a nézőtérről. A digitális modell alapján ez a látvány tárul az előadást váró néző elé a középső sorokban ülve.

Látványterv a második szinten megjelenő szobrok részleteiről. A szoborok mind térbeliségükkel, mind anyagszerűségükkel hasonlítanak a valódi társaikhoz.

BARÁTSÁGOS NAGYSÁG

PILLAR IRODAHÁZ A DÓZSA GYÖRGY ÚTON

Építészet: ZDA–ZOBOKI ÉPÍTÉSZIRODA KFT. | ZOBOKI GÁBOR Szerző: ZÖLDI ANNA Építészeti fotó: BUJNOVSZKY TAMÁS

Irodaházzal nem könnyű emlékezeteset alkotni, pedig ma már ez is a beruházói elvárások közé tartozik. A Zda–Zoboki Építésziroda által tervezett Pillar irodaház ráadásul a Váci úti irodafolyosó és a Dózsa György út kereszteződésében, egy valóságos kortárs irodaépítészeti katalógusban kellett, hogy feltűnést keltsen. Ami azt illeti, sikerült…

Már építés közben magára vonta az arrafelé őgyelgő recenzens – azaz e cikk írójának – figyelmét, akkor még csak finom színharmóniával alakított, fémlemez burkolatú, legömbölyített sarkú homlokzataival. Kész állapotában, kikászálódva az építési kordonok alkotta álruhából, napvilágra került a plasztikus tömeg, amely nagylelkűen engedi a várost zárt falai közé betüremkedni. Most már az is látszik, hogy eredetisége nem csak kellemesen vonzó külsejének, hanem a tudatosan végiggondolt alaprajzi és tömegalakításának is köszönhető.

A barátságos színű, selyemfényű falak ki-be hullámzanak, a telket határoló négy utca felé különböző méretű és karakterű téröblöket hoznak létre. A középen kialakított zöld udvarral mind vizuális kapcsolatban áll, így az egyébként elzárt keresztutca felől is kilátni a főútra. A földszinten fellazított alaprajz, az újonnan nyitott átlátások révén a teljes tömb méretű, 29000 négyzetméter kiadható irodaterülettel bíró tömeg nem nyomja agyon a környezetét, épp ellenkezőleg, szellősebbnek tűnik a beépítés, mint korábban. Ehhez hozzájárul, hogy a tervező a beruházóval karöltve nem csak a szerződésben előírt négyzetmétereken hozott létre közterületet, de körben megnövelte ezt azzal, hogy az épület kontúrja a közterületek szintjén a telekhatárról jócskán beljebb húzódik. A fő megközelítési irányok felől ráadásul a földszint pilléres-árkádos kialakítású, a sarki főbejárat felől másfélszeres belmagassággal, így kellemes arányú városi közterekkel gazdagodott a forgalmas kereszteződés, amit látható kedvvel használnak a dolgozók és az arra járók egyaránt. A földszinten az utcával kommunikáló funkciók kaptak helyet: étterem, kávézó, illetve még bérlőre váró helyiségek.

A négy utcával határolt, szabálytalan alakú tömbben két meglévő, megtartandó épület bonyolította az épület elhelyezését. Alapvetően a négy sarkon négy torony és az őket minden szinten összekötő keskenyebb keresztszárnyak alkotják a tömeget, amely a fő irányból a mellékutcák felé lelépcsőzik, zöldtetőkkel, illetve teraszokkal bővítve a hasznos területet. Ezzel az épület magassága is barátságosan idomul a környezetéhez. A többszörösen visszatérő jelző nem ok nélküli: mind a külső, mind a belső úgy viselkedik, azt kommunikálja, hogy adni szeretne, és ez a gesztus jó hatással van a befogadó közegre. A lépcsős tömeg, a tornyok lekerekített sarkai, a hullámzó kontúr, az átlátásokkal megnyitott földszint, a szellős méretek, pasztell, mégis karakteres színek külön-külön és együttesen is azt üzenik a városnak, hogy az épület nem elutasító vele szemben, hanem éppen ellenkezőleg: a részévé kíván válni. Kordon vagy mégoly áttört kerítés helyett vízfelület zárja el az utca felől a belső zöld udvart – olyan apró építészeti figyelmesség ez, amely az elvárt biztonságot szofisztikált módon elégítiki. Az épület minden részletén ez a kulturált építészeti hozzáállás érződik, ez a záloga annak, hogy bár egy multinacionális cég székházáról beszélünk, elitista fennhéjázás helyett a barátságos nagyságé a szó.

A teljes épületet az ExxonMobil energiaiparban érdekelt cég bérli, ami megkönnyítette a személyes igényekre szabott, jól koordinálható tervezést. Az úgynevezett „shell and core” rendszer szerint a ZDA az épületet és a belső közlekedő magokat tervezte; a belsőépítészeti kialakítás már a bérlő hatáskörébe tartozott, de az adott feltételek mellett az építészeti karakterrel teljes összhangban tudott megvalósulni. A Fit-out design a globális működésű ExxonMobil saját tervező-partnerének, az AECOM irodának a munkája, amit a DVM szabott a hazai kivitelezés feltételeire. A cég filozófiája szerint a lehető legrugalmasabban alakították ki a munkavégzésre szánt tereket; számtalan lehetőség áll a dolgozók rendelkezésére az egyszemélyes kabintól a zárt és félig zárt tárgyalókon át a kantinban folytatott eszmecseréig. A hagyományos irodatereken túl feltűnően magas a közösségi terek aránya, melyekhez minden szinten közös konyha kapcsolódik. Minőségi design, kellemes színek, változatos ülőbútorok – minden a kényelmes otthon illúzióját igyekszik megteremteni a korszerű irodai működés filozófiájának megfelelően. A GTC Magyarország beruházásában megvalósult, LEED Gold minősítésű épületben a zöld szemlélet meghökkentő reciklikált anyagok formájában is felbukkan váratlan helyeken. Mohazöld, puha szőnyeg újrahasznosított halászhálókból, reciklikált bőr falburkolat és a hagyományos, „szimpla” újrafelhasznált műanyag mellett élő moha fal is helyet kapott a projektben. Szemnek kellemes, nem harsány, de karakteres, üde, meleg színek teszik vonzóvá a home office korában az irodai munkát.

Ahomlokzatokon szintén ez a meleg pasztell színvilág érvényesül. A kétféle földszínben alkalmazott alumínium szendvicspanelek függőlegesen vezetett, porszórt alumíniumprofilok közé kerültek. A profilok öt színének vízszintes irányban esetleges váltakozása – kétféle mustár, kétféle zöld és fehér – a hangsúlyos, viszonylag sűrű függőleges osztást játékosan oldja. Az ívesen forduló falak egységes hártyaként hullámzanak végig az épület kontúrja mentén, úgy hívják fel magukra a figyelmet, hogy közben nem támadják durván a retinát.

A munkaerőért folyó versenyben világos, hogy egy új irodaháznak egyedi arculatot kell felmutatnia, miközben a megtérülést illetően ugyanolyan szigorúak a feltételek, a funkcióból adódó igények pedig közel azonosak. A ZDA a Center Point és a korai Spirál irodaház esetében is sikerrel vette az akadályt, a színek bátor alkalmazásával és a környezetére érzékeny tömegformálással, a város felé megnyitott földszintjével a Pillar ugyanazt az utat folytatja, mint elődei. A plasztikus, lekerekített kontúr, amely már a Nokia Corvin-negyedben felépült székháza esetében megjelent a ZDA portfóliójában, itt a Pillar esetében nyerte el valódi értelmét.

A belső udvart vízfelületek választják el az utca forgalmától, így egyszerre biztonságos, mégis átlátható —

ÚJRAGONDOLT BEVÁSÁRLÓKÖZPONT ÓBUDÁN

BEVÁSÁRLÓKÖZPONT ÓBUDÁN

Építészet: ASPECTUS ARCHITECTS | PESTI JÓZSEF Szerző: UHL GABRIELLA Építészeti fotó: HLINKA ZSOLT

Akiskereskedelem, a bevásárlás, a fogyasztás terei: a piac, az áruház, a 20–21. század fordulóján a bevásárlóközpont (shopping mall) folyamatosan teremtette meg és alakított át saját efemer épületeit. Az ideiglenesen összetákolt, az időjárástól védő, egymáshoz simuló bódék sokasága városképi szempontból egységes szerkezetet kapott, kialakítva a jellegzetes vásárcsarnok-tereket, amely struktúrákkal Budapest építészetében remek példákkal találkozunk. Az élelmiszer-kereskedelem színtere, a piac mellett a 19. század második felétől megjelenik az öltözéket, majd iparcikkeket kínáló áruház – és az áruház-építészet –, amely a csarnok-szerkezetből kiindulva pompás díszítéssel tette építészeti, belsőépítészeti eszközökkel (is) vonzóvá a kínált termékeket. A 20-21. század fordulóján Budapesten és Magyarországon is megjelent a bevásárlóközpont ideája és építészete is, és alaposan átalakította a kiskereskedelem hagyományos urbánus struktúráját azzal, hogy e hatalmas komplexumokba szorította, koncentrálta az üzleteket. A kis boltok központosításával egy-egy városi negyed kapott jellegzetes vagy éppen jellegtelen, a fogyasztást szolgáló épületet.

Ez történt Óbuda hegyvidéki részének lábánál is, amikor annak kiszolgálására a 2000-es évek elején megnyitotta kapuit az Eurocenter bevásárló- és szórakoztató központ: élelmiszerbolt, ruhaüzletek, mozi és gyorsbüfék, kávézók egyvelege. A viszonylag egyszerű bevásárlóközpont-építészet sérülékenységét jelezte az óbudai példa: az épület „folyamatosan fejlődött, alakult”. Újabb kiszögellések, új burkolatok jelentek meg egyes részein, teljesen amorf jelleget öltve, teljes architekturális káoszt eredményezve külső megjelenésében, és egyre tömörebb és tömöttebb atmoszférát teremtve a belső terekben. Ennek az orvoslására született döntés arról, hogy az Eurocentert meg kell újítani, visszahódítva az óbudai hegyvidék tehetősebb közönségét, igényeiket nemcsak a választék bővítésével, hanem jóval igényesebb építészeti, belsőépítészeti környezettel is szolgálva.

A21. századi tempó jól érzékelhető a mall-építészeten: az óbudai bevásárlóközpont húsz év alatt hanyatlott gépészetében, architektúrájában, belső helyiség kiosztásában, s vált szükségessé az alapos ráncfelvarrás a forgalom megtartása és növelése gazdasági szempontjainak figyelembevételével. A trendi környezet fontos reklámhordozó és fogyasztásnövelő tényező, különösen egy bevásárlóközpontban, tulajdonképpen egy hatalmas és vonzó, igényes épület mint reklámfelület megtervezése-átalakítása volt a feladata az Aspectus Architects csapatának, Pesti Józsefnek és Palotás Artúrnak. Az építészeti káoszban költséghatékonyan rendet teremteni igazi kihívás a szakemberek számára, amelyet egyszerű, de hatásos ötletekkel oldottak meg a tervezők. Az amorf külső megjelenést a felületek anyaghasználatával és egységesítésével és a magasabb és alacsonyabb tömegek harmonikus (szürke árnyalatok) színezésével érték el, amelyek az egységes arculati elem hordozói is egyben. A bejáratokat is a lehetőségek szerint újraformálták, azoknak ipari jellegű, de elegánsabb megjelenést adva.

Nagyobb léptékű átalakításra a belső struktúra kiosztásában volt lehetősége az építészeknek. A korábbi centrális térsémát felbontották: az épület vertikális közlekedési magjának elbontásával lehetőség adódott az épület hossztengelyére fűzött átrium és fórum tér kialakítására, amely egy dinamikus látogatói útvonal kialakítását eredményezte, figyelembe véve a befektetői igényeknek megfelelő: több és igényesebb üzletkialakítás kívánságát. A főtérből kiinduló bevásárlópasszázshoz illeszkedő vertikális kapcsolatok növelése: a parkoló irányába nyitott újabb lejáratok és a galériatér légiesebb, megnagyobbított területe friss és kellemes architektúrát eredményezett a korábban szűkös bevásárlóközpontban. A belső tér növelését és a kényelmes vásárlást szolgálja a gépészet teljes cseréje, amelynek berendezései többnyire az épület tetejére helyeződtek át.

A belső szerkezet következetes felnyitása mellett egységes designelemek kialakítására is törekedtek a tervezők. Mind a tartószerkezeti elemekben, a korlátokban, a világítótestek eloszlásában, a padló mintázatában eltérő léptékekben visszaköszön egy egységes, absztrakt motívum, rejtetten ugyan, de összhangot teremt a hatalmas csarnoktérben. Az üvegfelületek sokasága, a nyílt szerkezeti elemek világos festése mind-mind rendszerezett tágasságot mutat, jóleső, barátságos bevásárló környezetet teremt.

A tervezők igyekeztek még kényelmesebbé és kellemesebbé tenni a hangulatot azzal, hogy a környező hegyvidék lankái és növényzete ihlette a designt. Természetközeli hatás elérésére törekedtek, ezért a természetes anyagok dominálnak, és hatalmas növényoszlopok, növénycsoportok kaptak helyet a belső terekben. A kellemes és barátságos környezet kialakításában a természetes megvilágítás kialakítása is elsődleges szempont volt, amelyet az építészeti struktúra megnyitásával, fellazításával értek el, illetve világítótesteket is a természetes fényhatások tónusára hangolták, a világos színek, az átriumok üvegkorlátjai mind a „fény terjedését” szolgálják úgy, hogy érdekes és különleges optikai játéknak is teret engednek.

A GoBuda megújulása remek példa a friss, igényes és kellemes fogyasztói környezet kialakítására, amelyre a közeljövőben a budapesti mallok nagyrésze rászorul.

— — Tervezés: 2019–2021 Kivitelezés: 2021–2022 Nettó térszín feletti alapterület: 29300m² Nettó térszín alatti parkolószint: 16200m² — — Generáltervező: ASPECTUS ARCHITECTS — Vezető tervező: PESTI JÓZSEF Projektépítész: PALOTÁS ARTÚR — Belsőépítészet: JOÓ ÉVA Kertterv: KONTRA DÁNIEL

A főtérből kiinduló bevásárlópasszázshoz illeszkedő vertikális kapcsolatok növelése: a parkoló irányába nyitott újabb lejáratok és a galériatér légiesebb, megnagyobbított területe friss és kellemes architektúrát eredményezett a korábban szűkös bevásárlóközpontban

MAGASFESZÜLTSÉG

EGY ELMŰ-ALÁLLOMÁS HOMLOKZATA

Fotó: VARGA MARIETTA Építészet: GUBAHÁMORI | GUBA SÁNDOR, HÁMORI PÉTER és NOVÁK SÁNDOR Építészet munkatárs: KONCZOS KATA

A BudaPart területén található az ELMŰ kelenföldi alállomása. A korábban több különálló részből álló és kerítéssel körülvett épületegyüttest a BudaPart városnegyed fejlesztésével párhuzamosan átépítik, amelynek során alapterületét racionalizálják, berendezéseit korszerűsítik. A fejlesztő annak céljából, hogy megváltoztassa az épület eredendően zárkózott, ipari mivoltából adódó építészeti arculatát, 2018-ban meghívásos ötletpályázatot írt ki a homlokzati megjelenés megtervezésére. A pályázaton első díjat a gUBAHÁMOrI magasfeszültségű elektromos hálózatok karakteres elemeit felhasználó terve nyerte el.

A koncepció a homlokzatokat két mezőre osztja. Az alsó terpesztett lemezburkolat hullámzó vonalvezetésével az épület arányait módosító elem és annak technikai kiállásait, szellőzőit maga mögött rejtő lábazati zóna. A felső mezőkön pedig a magasfeszültség-hálózatoknál használt porcelán- és üvegszigetelők mindenki számára ismerős elemei jelennek meg. A megközelítőleg 5000 db szigetelővel képzett homlokzati struktúra a ready-made art keretein belül is értelmezhető.

A felhasznált tárgyat a maga fizikai valójában, változtatás nélkül emelik ki a tervezők a megszokott kontextusából, kihasználva azt, hogy a fejünkben már van egy társított értelmezése az eredeti tárgynak. Ezt új környezetbe, struktúrába helyezve, új sűrűségben felhasználva alakul ki egy új esztétikai minőség. A végeredmény egy homlokzati assemblage. Közelről szemlélve az ipari tárgyak forma- és színbeli változatossága tűnik ki. Nagyobb távolságból a természeti elemekből és jelenségekből inspirálódó, az épület homlokzatain egymásba fonódó mintázatok egy személyes narratíva részévé válhatnak.

A homlokzati rendszerben kiemelt szerepe van a napfénynek is. A porcelán- és üvegszigetelők falra vetett árnyékai a nap folyamán folyamatosan változnak a fény beesési szögétől vagy a felhőzöttségből adódó szórt fény természetéből adódóan. A tervezők célja az volt, hogy egy olyan szerethető, nehezen kiismerhető, folyamatosan változó homlokzatot hozzanak létre, amely minden látogatáskor más-más felfedeznivalót tartogat.

Az alállomás átépítése folyamatosan zajlik, ami alatt a zavartalan működést biztosítani kell. Az összetett technológiai átalakítások miatt a kivitelezés két ütemben történik. Az első ütem a hozzá kapcsolódó homlokzati szakaszokkal együtt 2022 tavaszán készült el.

A képesszé az első ütem dokumentálását mutatja be