HU
Magyar
A SZÍNHÁZRÓL, AZ ILLEMTANRÓL, és A SZÍNHÁZI ILLEMRŐL Illustrált kézikönyv gyerekeknek és felnőtteknek
Dvojezična osnovna šola I Lendava 1. Sz. Lendvai Kétnyelvű Általános Iskola
www.zkp-lendava.si
A színházról, az illemtanról, és a színházi illemről
A
bonton, vagy illemtan a viselkedés kultúráját jelenti, ami az emberek egymáshoz való viszonyulásában mutatkozik meg. Abból a mindennapi szükségletből alakult ki, hogy könnyítse az egyének egymás közti kommunikációját, elkerüljék a félreértéseket, amelyek a különböző helyzetekre való más-más megközelítésből adódtak. A bonton – vagyis az illedelmes viselkedés minden nemzet kultúrájának alapvető részét képezi, és ezért az illemtan nemzetek között is különbözik egymástól. Az idők folyamán ezek a szokások változtak, módosultak, kiegészültek és alkalmazkodtak az új körülményekhez. A kölcsönhatás érvényesül: egyfelől a szabályok kihatnak az emberek közötti viszonyokra, másfelől az élet maga és az emberek közötti viszonyok alakítják a viselkedési szabályokat. Az illedelmes viselkedés koronként az emberi értékeket határozta meg, és ezek fényében, történelmi szempontból nézve, az oldottabb viselkedési szabályok felé tolódnak el.
Az illedelmes viselkedés lényegét a mások iránti tisztelet jelenti, illetve egy olyan légkör megteremtése, melyben egy közösség valamennyi tagja jobban, kellemesebben érzi magát.
É
rdekes, hogy az emberek zöme abban a meggyőződésben él, hogy tud viselkedni, és csak mások megnyilvánulásait értékeljük többnyire bírálóan. A saját viselkedésünket, kívülről nehezebben látjuk, és sokkal nehezebben értékeljük. Folyamatos odafigyelés és gyakorlás szükséges ahhoz, hogy ezek az illemszabályok viselkedésünk részévé váljanak. Nem elég a szabályokat megtanulni, elsajátítani, hanem azokat magunkévá kell tenni úgy, hogy természetesen és spontánul alkalmazzuk őket.
Az
illemszabályok közül csak kevés az előírt, a megkövetelt, viszont annál több az ajánlott. Valamennyi szabály magától értetődő, vannak 2
olyanok, amelyeket csak ritkán tartunk be, és léteznek olyanok is, amelyeket igazságtalanul mellőzünk. Vannak szabályok, amelyekről tudunk is, de többnyire megfeledkezünk róluk, és csak akkor jutnak eszünkbe, ha olvasunk róluk, illetve ha mások emlékeztetnek rája. Előfordul, hogy az illem bizonyos szabályával egyszerűen nem egyezünk, ezért nem is tartjuk tiszteletben, illetve a saját viselkedésünkhöz, szemléletünkhöz igazítjuk. Viszont ügyelnünk kell arra, hogy ezzel ne zavarjunk más látogatókat, illetve előadókat! Az útmutatók, a szabályok és az apró utasítások hozzásegítenek ahhoz, hogy a színházban jobban érezzük magunkat, és viselkedésünkkel megtiszteljük az eseményt.
Az
illemszabály középpontjában a férfi és a nő közötti viszony áll. A hagyományos illemtani előírások értelmében a férfiaknak a nők felé tisztelettudóan, előzékenyen kell viselkedniük, úgy, ahogyan az az úriemberhez illik. Ma, az egyenlőség, a függetlenség és az emancipáció korában nagyon sok nő visszautasítja az ilyen közeledést, azzal az indokkal, hogy nincs szüksége a férfiak védelmező magatartására és figyelmességére. A férfiak az ilyen jellegű viselkedésükkel a tiszteletüket fejezik ki, csupán azt jelzik, hogy értékelik az önállóságot, függetlenséget, nőiességet. Néhány tiszteletbeli gesztus a múltból – meghajlás, kézcsók – ma már elavulttá vált, megmosolyogtató és szükségtelen.
M
inden élethelyzetében tisztelet illeti az időseket és hátrányos helyzetűeket. Továbbá korlátlan figyelmesség illeti a legkisebbeket, akiket az illemre és általános viselkedéskultúrára saját példánkkal nevelünk a leginkább.
Illem a színházban
A
színházi illemre vonatkozó kifejezett szabály kevés van. Többnyire ajánlások léteznek, amelyek a programok követésére vonatkoznak. Ennek ellenére a látogatóknak bizonyos illemszabályok szerint kell viselkedniük. 3
Léteznek zavaró jelenségek (köhögés, a fej ingatása, a megjegyzések beszúrása az előadás alatt), amelyeket azonban nem lehet teljesen megtiltani. Az alapvető szabályok a következőkre vonatkoznak:
1.
Jegyvásárlás
A
jegyek sokszor már elővételben kaphatók. Ezzel elkerüljük a pénztár előtti várakozást, és lehetőség nyílik a kedvezőbb ülőhely kiválasztására. A jegyeket telefonon keresztül is lefoglalhatjuk, viszont ilyenkor idejében át kell őket vennünk, vagy lemondanunk. A korszerű jegyárusítás ma már elektronikus úton történik. A legkedvezőbb színházi jegyvásárlást a bérlet kínálja. Amennyiben jegyet ajándékoznak nekünk, vagy ingyenes belépőt kínálnak fel, akkor illő elmenni a rendezvényre, ellenkező esetben, idejében le kell mondanunk róla.
2.
A pontosság a királyok erénye
A
késés nem megengedett és nem lehet rá igazolás sem. Idejében le kell ellenőrizni, hogy mennyi időbe telik az esemény helyszínéig tartó út, hol találunk parkolóhelyet. A nagyobb városokban figyelembe kell venni a közlekedési akadályokat is. Az esemény színhelyére érkezzünk inkább korábban. A várakozást töltsük beszélgetéssel, italozással, az alkalmi kiállítás, plakátok megtekintésével, illetve a műsorfüzetek olvasgatásával. A színházterembe többnyire hang- illetve fényjelzéssel szólítanak be. Bizonyos intézményekben a későn érkezőket nem engedik be a színházterembe, miután a műsor már megkezdődött. Az azok iránti tiszteletből, akik pontosan érkeztek az előadásra, és már figyelemmel követik a programot, ez az intézkedés indokolt. Amennyiben a szervezők engedélyezik az előadóterembe történő belépést, akkor ezt a lehető legnagyobb csendben, mások figyelmének megzavarása nélkül tegyük meg. Az ajtót halkan csukjuk be, és foglaljunk helyet a terem hátsó részében, a legközelebbi oldalsó széken. A saját helyünket a szünetben keressük meg.
4
3.
Alkalmi öltözék
A
művészi programok megtekintése egykor csak a tehetősebb réteg kiváltsága volt. Ezért szigorúbb előírások határozták meg a megfelelő ruházatot (férfiaknak frakk, a nőknek estélyi ruha, kesztyű). Ma, amikor a színház mindenki számára nyitott, a korábbi előírások oldódtak. Ennek ellenére a színházba, a művészet iránti tiszteletből megfelelő ünnepi öltözékben látogatjuk a színházat. Noha, ma már a farmernadrág sem elképzelhetetlen ruhadarab az ilyen alkalmakkor, mégis más, válogatott darabokkal illik összehangolni. A kalap nem kívánatos darab.
4.
A kabátok elhelyezése
Az
előadóterembe történő belépés előtt el kell végezni minden olyan teendőt, amelyik zavarná a közönséget az előadás követésében: a ruhatárban el kell helyezni a kabátokat, el lehet menni a toalettre, üdvözölni lehet a barátokat, ismerősöket, a helyzettől függően a hivatalos személyeket, és elfogyasztható egy ital is. előadóterembe nem ajánlatos kabátban, kalappal és esernyővel bemenni. Ezeket a ruhatárban kellene leadni, kivéve, amennyiben páholyunk van, s ahol az említettek számára bőven akad hely. Az illemszabály szerint, amennyiben férfi és nő mennek a rendezvényre, a férfinak kell a ruhákról gondoskodnia: először leveszi a saját kabátját, majd a hölgynek segít ebben. Megőrzi a ruhatárban kapott számot, elveszi a műsorfüzetet, megmutatja a hosztesznek, jegykezelőnek a belépőjegyet és előre ő lép be az előadóterembe illetve a sorba. Az előadás végén is, a férfi az, aki a ruhatárban elhelyezettekről gondoskodik.
Az
5
5.
A pontos belépés az előadóterembe és a helyfoglalás
Az
előadóterembe türelmesen és tolakodás nélkül lépünk be. A ké8 9 10 sés nem kívánatos és neveletlenségre utal. Amennyiben a sor közepére szól a jegyünk, és a többiek már helyet foglaltak, akkor a kijelölt székig arccal a már ott lévő vendégek felé fordulva közelítünk. Ők többnyire felállnak, és ezzel számunkra megkönnyítik a helyfoglalást. Ezt illik megköszönni. Amennyiben a sor szélére szól a jegyünk, abban az esetben várjuk meg, hogy a sor betöltődjön, hogy ne kelljen többször is felállnunk. Amennyiben a mi helyünkön már ül valaki más, akkor türelmesen és illedelmesen megszólítjuk, majd ellenőrizzük, hol történhetett a félreértés. Amikor elfoglaltuk a helyünket, akkor, nyugodtan várjuk meg, amíg megkezdődik az előadás. A táskákat nem tesszük a székek alá. Színelőadásra többnyire kisebb méretű táskával érkezünk, amelyiket az előadás alatt az ölünkben tartunk.
6.
A férfiak illedelmes viselkedése a nők kíséretében
A
széksorok közé először a férfi lép, azt pedig először a nő hagyja el. A nők számára a kettő közül a jobbat ajánljuk fel. A páholyban elől a nő ül, a férfi pedig mögötte. Amennyiben két pár érkezik egy társaságban, a nők a középen foglalnak helyet a férfiak pedig jobbra illetve balra tőlük. Amennyiben egy férfi két nőt kísér, abban az esetben közöttük foglal helyet. Ez érvényes fordított esetben is. Azonban másként is megegyezhetnek.
7.
Kisgyermekek (nem/megfelelő) jelenléte a felnőttek rendezvényein
A
gyerekeket saját példamutatásunkkal tanítjuk meg arra, hogy a műsort ülve követjük. Nem állunk fel, nem sétálunk ez alatt, még akkor sem, amennyiben az előadóterem hátsó és legsötétebb részében ülünk. Amennyiben állóhelyek is vannak, azokat is a műsor zavartalan követésére látták elő, és nem a sétálgatásra, 6
18+!
mocorgásra. Amennyiben a gyerek nem képes már tovább követni a színpadon történő eseményt, illedelmesen el kell hagyni a termet, mint erőszakkal bent maradni, és a le-föl szaladgáló gyerekre vadászni, félhangosan korholni őt, és ezzel zavarni a közönséget. Az egészen kicsi gyerekeket (a gyermekelőadásokon) az ölünkben tarthatjuk. Semmiképpen sem vigyünk olyan gyerekeket, akik még nem alkalmasak az előadás követésére, illetve nem tudnak arra ös�szpontosítani. Ebből kifolyólag nyugtalanok lesznek, unatkoznak, a figyelmük másra terelődik, és ez által zavarják a felnőtt látogatókat.
A gyerekeket tehát ne vigyük az esti előadásokra, amelyek számukra már későn vannak, igényesek és alkalmatlanok. Ez által több lesz a kár, mint a haszon.
8.
A telefonok és más hang- és fényjelzők kikapcsolása
B
izonyos intézményekben már előre felvett hang figyelmezteti a közönséget, hogy halkítsák le illetve kapcsolják ki a telefonjukat. Lehet, hogy ez egyesek számára felesleges, sőt sértő is, viszont gyakran fordul elő, hogy az emberek elfelejtik ezt megtenni mindaddig, amíg erre illedelmesen fel nem kérik őket. A hang és a fény, amit a telefonok illetve az órák sugároznak, mind a nézők, mind az előadók számára zavarók. Hasonlóképpen a különböző hangjelzések, csengők, vibrációk, sípolások, villogás, amit elfelejtettünk kikapcsolni, nagyon kellemetlen helyzetbe hozhat bennünket.
9.
A szavak nélküli értekezés (illatok, ruházat, gesztusok…)
Mi
emberek nem csak szavak által értekezünk, hanem mimikával, mozdulatokkal, illatokkal, lépkedésünkkel, úgy ahogy ülünk, mozgunk és a testtartásunkkal is. A felsoroltak által azokkal is kommunikálunk, akiket nem ismerünk, és akikhez nem akarunk közelebb kerülni. Az első benyomást az emberről, az első pillantással szerezzük. Ez az általános megjelenése, rendezettsége nyomán alakul ki, amihez a hajviselete, mozgása, ápoltsága, mimikája és a
7
ruházata tartozik mindenekelőtt. Testünk illatának rendkívül jelentős és erős az üzenete a szavak nélküli értekezésben. Nem lehet könnyen mellőzni, és nagyon erős emlékeztető erővel bír. Illatunkkal kifejezzük az önmagunkhoz, az élethez, a másokhoz való viszonyunkat, valamint a teljes értékrendünket. A rólunk áradó izzadtság, vagy az erős ételtől származó szag mellett a túl erős parfüm is lehet kellemetlen. A mérsékeltség a megfelelő mérce, nem csak a színházban, hanem valamennyi nyilvános helyen illetve a társasági életben.
10. A műsor- illetve hangversenyfüzet helyes használata
A
műsor- illetve hangversenyfüzet a mai formájában a 19. sz. végén jelentkezett. A közönséget a színdarab illetve a hangverseny részleteiről tájékoztatja: a színészekről és a rendezőről, illetve a zenészekről, a karmesterről. Sokszor a rövid történetet vagy a koncert programját is tartalmazza. A vaskosabbakban recenziók, értékelések is olvashatók, képekkel kiegészítve. Ajánlott az előadás, a koncert előtt felkészülni. Megismerkedni a tartalommal, a korral, az adott társadalmi-politikai körülményekkel, amelyikben játszódik illetve íródott a mű, azért, hogy könnyebben tudjuk követni azt. Mindezt már otthon vagy az előadás megkezdése előtt olvassuk el. Semmiképpen se lapozgassuk az előadás, vagy a koncert közben, megzavarva ezzel a körülöttünk ülőket.
11. A karfa használata, illetve viszonyulás a mellettünk ülőkhöz
A
székeknek két karfája van, és akkor járunk el helyesen, amennyiben a jobb oldalit vesszük igénybe, a bal oldalit pedig a szomszédunknak engedjük át. Kivételt a sor végén található bal oldali ülés jelenti, ahol mind a két
8
karfát használhatjuk. A nyilvános helyen, a mi belső terünkbe olyan emberek lépnek, akikhez érzelmileg nem kötődünk. Az úgynevezett nyilvános, társadalmi övezet egy-egy ember körül kb. három méterig terjed. Amennyiben zsúfolt a terem, akkor ez lényegesen leszűkül. Amikor helyet foglalunk, akkor egy idegen kerül mellénk ebben a szűkebb térben (1 m), vagy még ennél is közelebb (1 m-en belül, de az is lehet, hogy még félméternyi távolság sem lesz). Egy ismeretlen személy behatolása ebbe a viszonylag biztonságos övezetbe, kellemetlen lehet. Ezért a mellettünk ülő iránt legyünk minél tapintatosabbak. Kezünkkel, lábunkkal, mocorgással, folyamatos helyezkedéssel, nyújtózkodással, vagy bármely más úton sem sértsük meg a neki kijelölt területet, amivel zavarnánk.
Nem csak a mellettünk, hanem az előttünk illetve mögöttünk ülő emberekre is tekintettel kell lennünk. Legyünk figyelmesek a körülöttünk lévőkkel szemben, és ne zavarjuk a környezetünket!
12. Zavaró viselkedés (alvás, horkolás, túlzott köhögés, hangos megjegyzések)
A
műsor alatti alvás neveletlenség és zavaró a fellépők és a közönség számára egyaránt. Amennyiben fáradtak vagyunk, és a színházban elálmosodnánk, akkor inkább maradjunk otthon. Mivel a színházi előadás élő produkció, ezért a teremben csendnek kell lenni, hogy a fellépők összpontosítani tudjanak, ezzel biztosítva az előadás minőségét. Köhögéssel, tüs�szögéssel zavarjuk a közönséget az előadás nyugodt követésében, továbbá másokat is megfertőzhetünk. Amennyiben az említett tényezők nem betegségből fakadnak, akkor is diszkréten, csende9
sen kell orrot fújni, semmiképpen sem az előttünk lévő fülébe. Amennyiben erős köhögés törne ránk, hagyjuk el a termet, és kint köhögjük ki magunkat. Ezt követően azonban már ne menjünk vissza a helyünkre, amennyiben a sor közepén ültünk, hanem a terem hátsó részében várjuk meg a szünetet. A fellépőkre vonatkozóan nem tehetünk hangos megjegyzéseket az előadás közben! Ez megengedhetetlen. Mindezt az előadás végeztével tehetjük meg. Mindenkinek jogában áll véleményt alkotni, mégis legyünk elővigyázatosak, és ne erőszakoljuk saját meglátásunkat másokra, megdönthetetlen igazságként.
N
apjainkban a színház a társadalmi élet, a szórakozás és kikapcsolódás helyszíne, ahol olyan darabokat is színre visznek, amelyek kifejezetten igénylik a közönséggel való kapcsolatfelvételt. Ilyen esetekben ajánlatos igent mondani a felkérésre, és aktívan bekapcsolódni az előadásba, hiszen ezzel hozzájárulunk ahhoz, hogy az kiforrja magát. Hasonló történik a gyermekelőadások esetében is. Ezek gyakran igénylik a gyerekek bevonását, és azok közreműködését. Ha az előadás kifejezetten nem igényli ezt az együttműködést, hagyjuk a gyerekeket, hogy a megjegyzéseiket, visszajelzéseiket nyugodtan fejezzék ki hangosan, és ne rövidítsük meg az élményüket. Éljék meg az előadást úgy, ahogyan ők értik, hogy az saját maga nyíljon meg nekik, és azt merítsék belőle, ami a számukra lényeges. Ajánlatos a színházlátogatásra, illetve az előadásra felkészíteni a gyerekeket, beszélgetni a témáról, összekapcsolni az előzetesen szerzett ismertekkel és tapasztalatokkal. Felhívható a figyelem valamire (zene, jelmez, történet, színészek, szerző, díszlet, irodalmi mű, amelyik alapul szolgált…). A gyerekekkel beszélgessünk a színházban való illemről is, viszont ne feledkezzünk meg arról, hogy a leghatásosabb a példamutatás!
13. Elfogadhatatlan élelmiszerés italfogyasztás, rágcsálás
E
vés, ivás, susogás a cukorkák, csokoládék papírosaival, rágógumizás, megengedhetetlen a színházban. Viszont ez nem vonatkozik egyaránt minden előadóteremre. A londoni és a New York-i musicalekre bevihető az étel és az ital, a szünetekben az elárusítók a sorok között kínálják a különböző harapnivalót.
10
É
lelmiszert és italt nem viszünk a terembe a gyerekek számára sem, hiszen a gyermekelőadások nem tartanak tovább, mint 45 perc, amennyiben pedig igen, akkor szünettel vannak megszakítva.
14. Illendő viselkedés a szünetben
A
két vagy három felvonás között szünet van, amikor a játék megszakad, és a közönség elhagyhatja a termet. A szünet több okból szükséges. Ekkor cserélik ki a díszletet, megpihenhetnek a szereplők, a közönség elmehet a toalettre, és alkalom nyílik a társalgásra is. A felvonás végét a leereszkedő függöny jelzi, és a nézőtéren bekapcsolódik a világítás. A szünet 10-15 percig tart általában. Ez alatt az idő alatt az előtérbe lehet kisétálni, illetve a büfében elfogyasztható egy ital, röviden elbeszélgethetünk az ismerősökkel. A látogatók számára ennek igen nagy a jelentősége, hiszen hasonló érdeklődésűek találkoznak ilyenkor. Az illem szerint a férfiaknak nem illik ilyenkor a társaságukban lévő hölgyet magára hagyni, viszont mára már ezek az illemszabályok valamelyest lazultak. A lényeg az, hogy mindketten jól érezzék magukat a szünet alatt, ehhez igazodik a viselkedésük. A szünet végét általában fény illetve hang jelzi. Az ülőhely elfoglalásának a szabályai azonosak, mint az érkezésnél. A szünet illetve az előadás vége előtt a színháztermet elhagyni csak kivételes esetben illik. Ilyen pl. a rosszullét.
Amennyiben az előadás vagy a koncert nem tetszik, az előadást akkor sem hagyjuk el idő előtt, mivel ezzel zavarnánk a fellépőket illetve a közönséget. Várjuk meg legalább a szünetet.
15. A taps
T
apssal fejezzük ki az elismerésünket, tetszésünket, tiszteletünket az előadóművészek és munkájuk iránt. A tapsolás a 17. sz.- ban vált szokássá. A tapssal fejezi ki a közönség érzelmi reakcióját az eseményre, és ez az egyik legáltalánosabb és spontánabb kifejezése a lelkesedésnek és az emelkedettségnek. A tapssal tiszteljük meg a művészeket, és köszönjük meg előadásukat.
11
Ez egy belső, bensőséges reakció, amit nem lehet előrelátni. Azt sem lehet meghatározni, hogy a közönség mikor és mennyit tapsoljon. Ennek ellenére ez esetben is tartanunk kell magunkat bizonyos szabályokhoz, hogy ne zavarjuk meg a fellépőket az összpontosításban, kihatva ezzel a produkció minőségére. A tapsnak kettős szerepe van: az egyik a fellépők üdvözlésére szolgál, és eszköz a köszönet valamint a lelkesedés kifejezésére, amelyikkel értékeljük a jól elvégzett munkát és a befektetett igyekezetet. A fellépők örömmel fogadják a tapsot és értékelik azt. Ezért nem szabad szűkölködni vele. A visszatapsolásnál azonban illik figyelembe venni azt, hogy az előadók már fáradtak és pihenni vágynak, ezért ilyenkor sem lépheti át a taps a jó ízlés határait. mikor az előadás különösen magával ragadja a közönséget, a taps spontánul tör fel, és előfordul, hogy állva üdvözlik a fellépőket. Ez inkább a hangversenyeken, mint a színelőadásokon fordul elő. Nem kell tartani az érzéseinktől, még akkor sem, ha éppen a többség másként éli meg. A tetszésünket nyugodtan kifejezhetjük. előadóművészek értékelése a különböző eseményeken és különböző nemzetek körében eltérnek egymástól. Helyenként a tetszést hangos éljenzéssel, füttyszóval, lábdobogással fejezik ki. izonyos helyzetekben nem tapA kortárs zenei solunk, csak felállva fejezzük ki koncerteken a szabályok tetszésünket. Ez elsősorban a himnukevésbé merevek, szok elhangzásakor van így. A gyászhasonlóképpen a musicalek szertartásokon és temetéseken sem esetében, ahol a légkör tapsolunk. Koncertek esetében már oldottabb, a megfelelő tapssal köszöntjük a színpadra érszórakoztató formában, ahol kező zenészeket, és ismét tapsolunk a közönség spontánul karmesternek. Ügyelnünk kell arra, fejezi ki érzéseit. mikor tapsolunk a hangverseny alatt,
A
Az B
mert a tételek között illetlenség beletapsolni. Ezt hagyjuk meg a mű végére! Amikor nem vagyunk benne biztos, hogy mikor kell majd tapsolni, akkor hagyjuk, hogy a hozzáértők tapsoljanak először. A hangverseny végén a hosszú tapssal a ráadást kéri a közönség, amelyik szinte egy koncerten sem marad el. Úgy illik, hogy a fellépőket tapssal kísérjük le a színpadról.
12
Az
opera és balett esetében, amit zenekar kísér, csak a karmestert köszönti tapssal a közönség. Az előadás közben pedig megtapsolható egy-egy kiválóan sikerült szólóária, duett, vagy táncművészeti jelenet.
16. A nézőtér elhagyása (az előadás után)
M
indenekelőtt várjuk meg, hogy véget érjen az előadás. Ez akkor történik meg, amikor a fellépők meghajolnak, és a taps után levonulnak a színpadról, és a nézőtérben bekapcsolódnak a lámpák. Különösen a fiatalok figyelmét kell felhívni arra, hogy a z előadást követően nem illik azonnal, vagy még az előadók hajlongása alatt elhagyni a termet. A meghajlás és a taps az előadás része, és ez a gyermekelőadásokra egyaránt vonatkozik. Előfordulhat, hogy az előadók a fiatal közönségükhöz fordulnak, leveszik az álarcukat, megmutatják a bábokat, de még ekkor sem hagyhatjuk a gyerekeket a színpadon felügyelet nélkül szaladgálni, hogy a díszletet és a bábokat bántsák. előadótermet nyugodtan és minden sietség nélkül hagyjuk el. Mivel a ruhatár előtt többnyire tömeg van, előkészítjük a számunkat, amit a korábban kaptunk, és ügyelünk a sorra, amit egészen a ruha átvételéig illik követni. A hölgy jelenlétében a ruhát a férfi veszi át, először felveszi a sajátját, majd felsegíti a hölgyre az övét. Minden elégedetlenkedés az érkezésnél és a távozásnál neveletlenségnek számít.
Az
13
A
színházi illemtan az embereknek nem csak bizonyos körére vonatkozik, akik átlagon felettiek. A színházkultúra az általános kultúra része, amelyik által az ember önmagáról és saját értékrendszeréről állít ki képet. A színház látogatói különböző ízlésvilágot, meggyőződést és értéket képviselnek. Tisztelettudó, illedelmes, alkalomhoz illő és bizonyos viselkedési szabályokhoz igazodó viselkedést várnak el tőlük.
A színházról
A
színház – szociológiai értelemben – a szabad idő kitöltésére, illetve társas életre ad lehetőséget. Egyedtől függ, miért látogatja a színházat. A színpadon történtek (színelőadás, tánc, zenei produkció) állnak a középpontban. Az előadók és a közönség adják a színház lényegét. Éppen ezért a színművészet a legnagyobb arányban „függvénye” a közönségnek. Minden, ami a színpadon történik az a közönség előtt játszódik le az adott időben és térben.
14
A
A színész
színházi előadás általában minden olyan eseményt magába foglal, ami a színpadon történik, a közönség előtt. Szűkebb értelemben a színdarabok előadására gondolunk. A színelőadás kulcsfigurája a színész, aki megjeleníti a darabot. Minden színelőadás összetett csoportmunkát igényel, amelyik sok más hivatást ötvöz. Egyfelől a művészek (forgatókönyvíró, rendező, ruha- és díszlettervező, zeneszerző…) másfelől a műszaki szakemberek (súgó, világító, hangmérnök,- technikus, fodrász, sminkes. ..) tartoznak ide. A színház kifejezőeszköze az élő szó. Noha olyan más eszközöket is felhasznál, mint a zene, a tánc, és a színelőadás összképéhez jelentősen hozzájárul a díszlet, a kosztümök, a megvilágítás és más színpadi hatás is.
T
ársadalmi szerepére és jelentőségére vonatkozóan a színelőadásokat szórakoztatókra és művésziekre osztjuk. Az elsők közé tartozik az operett, a musical, a varieté, kabaré, és a szórakoztatást, kikapcsolódást szolgálják. A művészi színház drámai, komikus, tragikus, groteszk vagy szatirikus formában kutatja és jeleníti meg az emberek közötti viszonyokat, közvetíti a felismeréseket, teszi fel a kérdéseket és készteti gondolkodásra és állásfoglalásra a nézőt. Ezt a tánccal (balett…), a zenével (opera) és a szöveggel (dráma szövege és színházi szöveg), mint művészi kifejezőeszközzel valósítja meg. A gyakorlatban azonban megannyi esetben fordul elő, hogy egy-egy előadás több színházi műfaj jellemzőit is magán hordja.
A
színház látogatója a közönség. Minden más rendezvény (sport, szórakoztató) látogatóitól igényes szellemi követelményében különbözik. Elsősorban magáért az élményért látogatja a színházat, és csak másodsorban a társaságért, vagy egyéb külsőségekért. A színelőadás iránti fogékonysága, a művészi megnyilvánulásnak a mély érzelmi - értelmi megélése jellemzi.
15
Zárószó
A
színházlátogatás illemtanának lényege, hogy viselkedésünkkel pozitív benyomást keltsünk magunkról valamennyi látogatóban, akikkel a rendezvényen találkozunk. Az illedelmes viselkedéssel mindenekelőtt önmagunkat nemesítjük. A legegyszerűbb követni a világosan megfogalmazott előírásokat és korlátozásokat, hiszen ez esetben nincs szükségünk semmilyen belső megérzésre az illedelmes viselkedésre vonatkozóan. Amikor azonban váratlan helyzetben találjuk magunkat, amelyikre nincsen előírás, akkor a saját belátásunkra és megérzésünkre kell hagyatkoznunk. Ilyenkor is az az ismeretanyag lesz a segítségünkre, amit az illedelmes viselkedésről tanultunk meg, valamint a korábban kialakított viselkedési modorunkra hagyatkozhatunk. Ekkor jut kifejezésre az általános kultúránk. Az ismeretanyaggal, amelyiknek a birtokában vagyunk, valamint ráérzéssel a viselkedésünk természetes, pózoktól mentes és közvetlenebb lesz.
Az
illedelmes viselkedésről, a jó modorról és az egyén megfelelő maga tartásáról a különböző helyzetekben, mindig lehetne valami újat mondani. A mai ember nagyon sok szerepet vesz fel és játszik el, hiszen különböző társadalmi kapcsolatokat épít, különböző közösségekben működik a magánéletében és a hivatása által is. Az egymás közti viszonyok és az élet sokrétűvé, bonyolulttá vált, összetett kérdések merülnek fel, amelyekre nehéz egyértelmű választ találni. A mindennapokon, az ünnepekkor és a barátkozások során arra törekedünk, hogy egyedi benyomást keltsünk, viszont ne ütközzön ez az illedelmes viselkedéssel. Modorunkat folyamatosan csiszoljuk, építsük tovább, és egészítsük ki saját stílusunkkal. Ez lenne az bizonyos értéktöbblet! Forrásművek: • Saša Šepec: Odlike gledališke olike (Kulturni center Janeza Trdine Novo Mesto) • Pravila za gledalce, válogatta és szerkesztette: Tanja Lužar (SNG Maribor)
Kiadó: Zavod za kulturo in promocijo Lendava – Művelődési és Promóciós Intézet Lendva Szerkeszették: Tanja Šimonka, Mihael Štampah • Fordítás: Botka Ágnes • Grafikai terv és illusztrációk: Orbán Péter • Nyomda: Digifot d.o.o., Lendava • © 2014, ZKPL-MPIL • www.zkp-lendava.si
16