Erzsébetváros bűnügyi helyzetét alapvetően határozza meg a bulinegyed élénk éjszakai élete. A főszezon a jó idő beköszöntével kezdődik, de sosincs megállás. Az éjszakai élettel pedig szükségszerűen együtt jár a drogfogyasztók és a kábítószer-kereskedelemmel foglalkozók megjelenése is. Az ellenük való fellépés összetett rendőri munka. Csintalan Pál, alezredes Forrás: police.hu
Shakespeare korában az angol helyesírás általában, és különösen a családnevek írása még meglehetősen változatos volt. Az író apja, John tizenhat különböző módon írta le a nevét, és általában a Shaxpeare változatot használta. William Shakespeare maga is hol Shakspere-nek, hol Shakspeare-nek, hol pedig Shakespeare-nek írta a nevét, de jogi iratokon a Shaxper, Shakp és Shaks rövidítéseket is használta. Wikipédia
ZÁVADA PÉTER Bodó Viktor rendezéséhez Shakespeare évszázados sikerének titka nemcsak nagyszabású, emberi drámákban bővelkedő történeteiben rejlik, hanem szövegeinek rendkívüli poétikusságában is. Tudjuk, színdarabjainak alapját javarészt vándortörténetek alkotják, melyek korábbi kidolgozások nyomán maradtak fenn. Ám ezek a verziók valamiért mégsem lettek olyan fontos mérföldkövei a világ drámairodalmának, mint Shakespeare klasszikusnak számító alkotásai. Meggyőződésem, hogy a Shakespeare-drámák elengedhetetlen összetevője – és ez a komponens emelte őket a világhírű remekművek rangjára – költői szövegezésük. Mit szóljon akkor az alkalmazott szövegíró, ha a rendező azzal kezdi, Shakespeare-t rendez, de nem szövegközpontú előadást szeretne. Kelleni fog hozzá ugyan színpadi szöveg, de nem azon lesz az elsődleges hangsúly. A szóban forgó előadás ráadásul a Rómeó és Júlia lesz, és a rendező azt szeretné, ha a szövegíró „kiírtaná belőle a költészetet”. Így a szöveg klasszikus díszítettségéből veszít ugyan, de hétköznapiságánál fogva szikárabb, maibb és elevenebb lesz. Rómeó és Júlia költészet nélkül? Mi lesz a „tüzes patájú mének”-kel? És az „Ó, Rómeó, miért vagy te Rómeó”-val? Újra kell őket írni úgy, kéri Bodó, ahogy azt ma mondanánk. Ez szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik, hiszen a darab tetemes hányada szerelmes költői dialógusokból és monológokból áll, ahol a poétikus nyelvhasználat adja a szöveg húsát. Ha ettől megfosztjuk, nem marad más, gondolhatnánk, csak a didergő csontváz: az évszázadok alatt lerágott vándortörténet. Ráadásul a jól ismert cselekményt Bodó a mába helyezi. De mi az, ami rávesz két tizenéves fiatalt a mai Magyarországon, hogy egy közösen átmulatott éjszaka után egyszer csak fogják magukat, és összeházasodjanak? Megoldás lehet, hogy a mi történetünkben a fiatalok nem kamaszok, hanem valamivel idősebbek, mondjuk, huszonévesek. Akkor viszont a szülők nincsenek olyan státuszban, hogy ellenezhetnék a házasságot, merülhet bennünk föl joggal a kétely. Hol itt a konfliktus? Beláthatjuk ugyanakkor azt is, hogy a két család egymás iránt érzett gyűlölete, rivalizálása ma is elképzelhető, csak másképp. A huszonévesek pedig több okból is dönthetnek úgy, hogy összeházasodnak. Brahiból, csak úgy, hogy a szüleiket hecceljék. Vagy mert fontos nekik a család ebben a „hanyatló, értékvesztett, nyugati társadalomban”. De összességében talán nem is ez a lényeg. A néző, aki beül a Rómeó és Júliára, tudja, mit néz. Implicit módon tisztában van a játékhagyománnyal, és vannak bizonyos konszenzusok, amelyeket nem kérdőjelez meg. Talán nem is feladata a rendezésnek, hogy átírás és újraértelmezés közben minden egyes logikai szálat elvarrjon, és megfeleljen a realista nézői elvárásoknak. És Bodó Viktor Rómeó és Júliája az ilyesfajta a konvenciókat határozottan leépíti. A helyszín a hetedik kerületi Kertész utca, pontosabban az ott található éjjel-nappali autómosó. A családok a kerület lakói, vállalkozók, helyi tisztségviselők, rendőrök, piti gengszterek. Nyelvük az utca nyelve, a hétköznapoké, melyben, mint romos házfalon a repkény, burjánzik az ad hoc poézis. Költészet ez a javából, halljuk is nap mint nap, a legcifrább káromkodásokat, a legköltőibb átkokat, a leg up-to-date-ebb metaforákat. jól bevett „bátyja” megszólítás helyett „bástya”, ne adj Isten „brácsa”, a „Rohadj meg!” helyett „Hervadjál ki!” és „Szomorodjon meg az életed!”
Ennél plasztikusabban senkit nem lehetne a pokolra kívánni. De nem csak az utcán heverő kincsek kerülnek bele ebbe a vállaltan lecsupaszított, helyenként bántóan nyers és zsigeri szövegbe. A dráma így, durvára faragva is megteremti a maga sajátos poétikai regisztereit. A hetedik kerületi utcanyelv, a roma, jiddis, angol és más jövevényszavaktól hemzsegő szleng, olyan gazdag táptalaja a rap, a slam és az utcai költészet különböző formáinak, mint a foghíjtelkek fizetős parkolói a parlagfűnek. Inváziós és allergén szövegek ezek. Egy olyan kor Rómeó és Júliája ez, mely határozottan sivárabb és dísztelenebb, melyben a verbalitásba vetett hitünk éppúgy megrendült már, mint bizalmunk az ember megjobbíthatóságában. A poétikusságot azonban mégsem tudjuk száműzni belőle, hiszen épp megszűnése által őrződik meg, a költői nyelv hiányát is csak annak tükrében érzékeljük, hogy tudjuk, hol vár állott, most borzalom.
Van egy régi, ismert közhely, hogy Shakespeare könnyedén írhatott volna filmforgatókönyveket. Ha egy filmet behelyezünk a vetítőgépbe – használva ezt az idejét múlt szakzsargont – és a film elkezd forogni, akkor elindul a vásznon a mozgás, ami fenntartja a néző figyelmét. És ezt kell fenntartani az utolsó kockáig. Ez minden filmes műfajban azonos. Shakespeare darabjait is úgy kell játszani, mint egy hosszú mondatot, amire csak a darab végén kerül ki a pont. Minden jelenetnek át kell vezetnie a következőbe, nem engedi a nézőket elmenni. Nincs szünet, függöny, átdíszítés – csak egy folyamatos száguldás előre, amely ugyanúgy megteremti a kontrasztokat, váratlan ritmusváltásokat, hangsúlyokat, intenzitást.
PETER BROOK Ott voltam. Hogyan nevetett Mercutio (részlet) Épp túl voltam az első munkámon, a Lóvátett lovagokon Stratfordban, és készültem a következőre, a Rómeó és Júliára. Azt akartam, hogy fiatalos legyen, tele tűzzel. Akkoriban az angol színházban az a közhiedelem élt, miszerint csak érett, negyvenes színésznők képesek eljátszani Júliát. Én szerettem volna szembemenni a hagyománnyal. Egyrészt két nagyon fiatal színészt választottam a baljós csillagzatú szerelmesek szerepére. Másrészt meg akartam szabadítani őket a verses beszéd terhétől, hogy saját igazságukat fogalmazhassák bele a sorokba. Leginkább az érdekelt, mi a darab levegője, ezért első utam Tangerbe (szerk.: város Marokkóban) vezetett, hogy közvetlenül megtapasztaljam a port és az izzó forróságot, ami tüzeli a harcokat és a szenvedélyt. Érdekes felismerés volt. Ez a történet nem illik Stratford kimért világához vagy a finomkodó West End darabokhoz. Következő, avagy a másik első utam Olaszországba, Veronába vitt. Az olasz város minden bája ellenére, a komikus és kommersz oldaláról is megmutatkozott. Minden sarkon próbáltak hasznot húzni a Rómeó és Júliából. „Itt van a Capulet-ház.” „Erre a piacra ment a Dajka.” „Üdvözlünk a vívóteremben, ahol a Montague-k kitanulták a kardforgatást.” „Látogasd meg a helyet, ahol Mercutio meghalt.” Egy szép házra meg az volt kiírva: „Júlia szülőháza.” Bementem. Ebédidő volt. Egyedül voltam, de egy nagyon elegáns, idősebb olasz úriember körbevezetett. Szépen beszélt, és körbevezetett szobáról szobára. Júlia ágya, a Dajka kuckója, a híres erkély, amiről csodás kilátás nyílik a városra, a szülők szárnya és így tovább. Szép műsor volt, amit mindennap elismételt. Nem tudtam tartóztatni magamat, megkérdeztem:
„Maga egy olyan művelt ember, árulja el nekem, hogyan tudja napról napra előadni ezeket a meséket úgy, mintha hinne bennük, miközben nyilván tudja, hogy semmi valóság alapjuk nincs? Angliában mi mind tudjuk, hogy soha nemlétezett olyan emberpár, hogy Rómeó és Júlia.” Megtorpant. Majd kimért udvariassággal azt felelte: „De, ez igenis igaz. És itt, Veronában, mi mind tudjuk, hogy soha nem létezett olyan ember, hogy Shakespeare.”
SAYD BAHODINE MAJRUH A szerelmesek nevetése
Angolból fordította: Závada Péter
Mire megérkezett, már az egész véget ért. A zűrzavar elült. A tömeg lassacskán oszlani kezdett. Az egyik oldalon néhány egyházi méltóság állt komor szakállaikkal, turbánba, fekete köpenybe csavarva, Amitől még gyászosabbnak tűntek, mint általában. Az Utazó a tér közepére ért. Félig egy kőrakás alá temetve egy fiatal nő és egy férfi feküdt, Testükre sár tapadt és vér. Forrás: Songs of Love and War c. afgán népköltemények gyűjteménye
NÁDASDY ÁDÁM Miért nevetnek annyit? Ahogy telnek az évek, egyre többet nevet a közönség a Shakespeare-előadások alatt. És nemcsak a vígjátékokon nevetnek, sőt: az a legérdekesebb, hogy a komoly darabokon, a történelmi drámákon és tragédiákon is fel-feltör a derültség. Mi változott meg? Egyfelől a színjátszás, a jelmez, a díszlet, a nyelvezet, az egész színrevitel sokkal maibb lett. Nem egzotikus és távoli lényeket látunk, hanem normál embereket, akiknek csetlés-botlását, kínoskodását könnyebben átérezzük. Ezzel egyébként visszatértünk Shakespeare-hez, hiszen ő a darabjait nem kosztümös, régies előadásoknak szánta, hanem maiaknak. Másfelől megváltoztunk mi is, a közönség. Nehezen viseljük a hígítatlan, tiszta tragédiát. Mindenen ironizálunk, mindennek a visszáját (is) látjuk, rettegünk a pátosztól. Az emelkedettséget fölfújt luftballonnak érezzük, amit egy apró tűszúrás is kipukkaszthat - akkor jobb föl se fújni. Ezüstkorban élünk, a nagy tragédiák mögöttünk vannak, s mi afféle „poszt” érzéssel nézünk vissza rájuk.
A gúny kapuján tudunk csak belépni a megrendülésbe. Magyar Narancs
CREMONÁTÓL A KERTÉSZ UTCÁIG Rómeó és Júlia legendája Montechi és Cappelletti, az olasz megfelelői a Capulet- és a Montague-családneveknek, nem két család, hanem poltikai pártok bece-, gúnynevei voltak. Az 1200-as évek elején egy veronai márkit halálosan megfenyegeti ellensége, mire védekezésül összecsődíti vicenzai és veronai híveit egy Montecchio Maggiore nevű kisváros kastélyába. Innen kapja a csoportosulás a Montecchi-nevet. A Cappellettik egy cremonai politikai frakció volt, akik apró sapkájukról kapták gúnynevüket. Ellenségeik a simára borotvált Barbarasik voltak. A két családot ’egy lapon’ először Dante említi az Isteni színjátékban:
„Gyere és nézd, te nemtörődöm ember, a Montague- s a Capulet-családot, megvert Monaldit s félő Filippeschit!”
fordította.: Nádasdy Ádám
És egy későbbi, Brognoligo nevű kommentátor helyezi el őket Veronába. Míg egy másik, Francesco da Buti teszi hozzá, hogy ez a két família egymással ellenséges viszonyban állt. A családi ellentétek miatt szétválasztott szerelmesek tragikus történetének őse, hasonlóképp más európai vándortörténetekhez, Ovidiusnál az Átváltozásokban jelenik meg.
„Pyramus és Thisbe, legszebb fiu volt amaz egyik, másik Napkeleten legszebb volt mind a leány közt, s egymásnak szomszédai, hol, mondják, hogy a büszke várost téglával köritette Semiramis egykor. Ismeretet szomszédság ad s indítja szerelmük: ez meg idővel nőtt; vágyták is a hitvesi fáklyát, s tiltották a szülők. De amit megtiltani meddő: egymásért azonos lobogással lángol a szívük.”
fordította: Devecseri Gábor
A történet szerint a szerelmesek szökni készülnek, de éjszakai titkos találkájára előbb ér oda a lány, majd hívatlan vendégként egy oroszlán vértől csöpögő pofával. A lány elszalad, ám a fátyla lehullik, és az oroszlán széttépi. Pyramus ezt találja meg. Szerelme halálától érzett fájdalmában ledöfi magát. Thisbe épp a fiú halála előtti pillanatot kapja el. Majd ő is beledől a kardba. Pyramus és Thisbe tragikus szerelmi történetét, akiknek falon át zajló szerelmi jelenetét próbálják a Szentivánéji álom mesteremberei. Az első történet, ahol összeér a tiltott románc a méreg motívumával, az Massuccio Novellino című novellafüzérének 33. története. Sienában egy Marotto nevű fiú beleszeret a város prominens vezetőjének lányába, Ganozzába. Ismeretlen okból titkos házasságot kötnek egy szerzetes segítségével. Pár nappal később Mariotto összetűzésbe kerül ellenségével és leszúrja. Emiatt száműzik a városból, Alexandriába menekül. A lány közben kétségbeesésében a szerzetestől kér mérget, hogy tetszhalállal meneküljön a szülei által erőltetett érdekházasságtól. A két szerelmes követei elkerülik egymást. A fiú visszatér a városba szerelme holttestéhez. A lányt viszont közben kimenekítette a szerzetes, elindul Alexandriába. A fiút elkapják a kriptában, és sírrablás vádjával kivégzik. A lány pedig visszatérve Sienába, belehal bánatba. Massuccio az alakjait nagyrészt Bocciaccio Dekameronjának figuráiról mintázta, ahogy bizonyos fordulatok, leírások is erősen emlékeztetnek a jelentősebb kortárs soraira.
Rómeó és Júlia neve először Luigi Da Porto elbeszélésében szerepel. Itt Bartolomeo della Scala idejében (1304 körül) két ellenséges család uralta Veronát, a Cappellettik és a Montechik, akik a városvezető intésére, fegyverszünetet kötnek. Romeo Montechi nimfának öltözve belopózik az ellenséges család báljába. Levetetik vele a maszkját, Giulietta ekkor szeret bele a földön túlian szép fiúba és így tovább... Itt már a történet legfontosabb elemei előkerülnek: a maszkabál, az erkély, a fekete mágiával foglalkozó Lorenzo atya, a titkos esküvő, Giulietta unokatestvére, Tebaldo (Tybalt), akit megöl Romeo, a tetszhalált okozó por és a kígyóméreg stb. Fontos különbség, hogy itt a szerelmesek még tudnak beszélni egymással mielőtt a fiú meghal, hasonlóképp Pyramus és Thisbe történetéhez. A végén emlékművet emel a két család a szerelmesek sírja felett. A későbbi feldolgozások és fordítások mind pontosítják, gazdagítják ezt a történetet. Bekerülnek Rómeó haverjai, Marcuccio (Mercutio), a mókamester, Júlia bizalmasa, a Dajka, az, hogy a szerelmesek a bálon találkoznak először és a kettős halál máig ismert tragikus koreográfiája. Mindig alakul a szerzetes figurája, aki hol okkult tudományokkal foglalkozó gyanús alak, akinek határszegő a viszonya Rómeóval, hol köztiszteletben álló szentember, Júlia személyisége a hősnőtől a passzív jókislányig, a méreg hatásának, az erkélyjelenetnek, az esküvőnek és a párbajnak a részletei. Franciára Pierre Boaistuau fordítja, aki a francia ízléshez finomítja az olasz elbeszélést. Az ő interpretációját fordítja le angolra William Painter, és ebből ír verses elbeszélést Arthur Brooke, amelyen alapul Shakespeare drámája. Brooke gazdagította a Dajka alakját, és a szerelmesek ügyét gördíti előre, és sokkal közelebbi, szeretettelibb viszonyt ír le a Dajka és Júlia között. Ő írja meg Rómeó kiborulását Tybalt halála utána a barát (Frier John) cellájában. Míg Boisteau-nál két erkélyjelenet van, egyszer meglátja Júliát, míg egy következőben mászik fel hozzá, Brooke ezt összevonja. Shakespeare Tybaltot behozza már az elején és a buliban, nemcsak a párbajban. Párisz alakja, aki csak Rómeó száműzése után jelenik meg, is már sokkal hamarabb előkerül. És nála nem Júlia, hanem Lőrinc (Laurence) lát potenciált a szerelmesek házasságában, mint a két család közti béke létrejötte.
MÉREG - Bocaccio is leír egy olyan drogot, amitől három napon át tetszhalott lesz a delikvens, ezt követi Massuccio. Luigi da Portonál az altató 48 órán át hat. Bandello 40 órára csökkenti. Shakespeare-nél ez 42 óra. Massuccionál és Boccaccionál szerepel az, hogy azonnal összeesik a méreg bevétele után – elég hasonló mondatokkal szófordulattal leírva. Míg Sermininél még a hősnőnek Montaninának van ideje elrejteni a kedvesét, míg nem hat a szer, és a férje kéretlen látogatását is elszenvedi, mielőtt hat a szer. La Portánál a szer két órával a bevétel után hat Guiliettára. Szintén Boccaccio után Masuccio port említ, mag más források főzetet. Ebben a hosszú motívumtörténeti láncreakcióban felsejlik, hogyan válik az antik legenda összemosódva az olasz politikai csatározásokkal egy olyan történetté, amely évszázadok alatt folyton alakulva, bővülve végül eljut Shakespeare-hez, és megszületik belőle a mindenki által ismert és tisztelt klasszikus Rómeó és Júlia-dráma. Amikor elkezdtük az átírási munkálatokat, újra ízeire szedtük a jól bejáratott konstrukciót, megvizsgáltuk közelről, kiemeltünk bizonyos alakokat, jeleneteket, fordulatokat, bepiszkoltuk és megrongáltuk, vagy pont kisuvikszoltuk és megtoldottuk, majd ezekből az új részekből próbáltuk újraépíteni a szerkezetet. Abban a reményben, hogy a motorhoz nem nyúltunk, az így is bírja a terhelést. Gábor Sára Forrás: Olin H. Moore: The Legend of Romeo and Juliet
„AZ AUTOMOBILIZMUS MAGYAR FELLEGVÁRA” A húszas-harmincas évek fordulójáig az utca embere jó eséllyel még meg tudta mondani az előtte elhaladó autókról, hogy kihez is tartoznak, de vezetők száma egyre nőtt. Az autóállomány egyre kevésbé bizonyult kezelhetőnek, így megszületett az igény egy minden kívánságot kielégíteni képes, a város központjában létesítendő autógarázs iránt. A bérházépítések tucatjaival hírnevet szerzett Cyklop Építő és Ingatlan Rt. épp időben látta meg potenciált egy nagy, modern garázs építésében, és megszerezték a Zsidónegyed szélén, a Kertész és Wesselényi utcák találkozásától mindössze néhány lépésnyire lévő Kertész utca 24-28. telkét. Londonban a minap nyitottak meg egy emeletes garaget, hol az autókat liftek szállították a helyükre. Löffler Béla és Székely Béla túltettek az angol példán, olyan tervet készítettek és valósítottak meg, melyben a kocsik saját kerekeiken gurulnak le szuterénbe és fel a magas földszintre és az emeletre. A megvalósított tervek Cyklop-garage címen a Kertész-utcában ünnepélyes megnyitó ünnepséggel vasárnap adták át rendeltetésének. Ha a férőhelyek mind megtelnek, akkor ebben az 1000 négyszögölre épített kolosszusban három sorban egymás fölött 250 autó fogja kipihenni napi fáradalmait. A vasból és cementből készített alkotásból semmi sem hiányzik mit a modern technika kigondolhat. Autószalon, állandó kiállítással; minden emeleten kocsimosóhelyek; 6 benzintöltőcsap 40,000 kilogrammos főtartállyal; teljesen felszerelt javítóműhely; minden veszélyt kizáró tűzbiztonsági berendezés; portásnaplók, a kocsik érkezésének és távozásának pontos időpontjával (mi lesz a „fekete fuvarokkal?”) kétemeletes sofőr-szálló és végül sofőr-társalgó billiárddal. A Cyklop-garageban bizonyára csak itt lesz karambol. 1924. november 11. Korabeli újság beszámolója
A Kertész utca 24-28. 2006-ban ideiglenes műemléki védettséget kapott, ezt azóta állandósították, így a ma parkolóháznak, autómosónak, vegyesboltnak, valamint kocsmának is otthont adó épületegyüttes a következő években is különleges zárvány lesz a VII. kerület szívében, a Nagykörúttól mindössze néhány lépésnyire.
HALÁSZ PÉTER Színész vagyok. Vége a cigarettaszünetnek. Lőrinc barát vagyok. Hozzám gyakran járnak szerelmesek tanácsért. Én nőt még sosem érintettem – érthető okokból –, de szerelmes vagyok a szerelmespárokba... Meg kéne változtatni a hangnemet, ez így egyáltalán nem működik. Tehát, változtatott hangnemmel: szerelmes vagyok szerelmespárokba. A harminckilencedik születésnapomat ünnepeltük, kokainnal. Lőrinc barát vagyok, és minden, ami itt elhangzik, az Lőrinc baráttal történt. Ilyen... eufórikus hangulatba kerültem: ritkán jutottam kokainhoz. Nem volt rá pénzem – ezt egy kőműves-munka fizetségeképpen kaptam, és jól esett. Akkor jöttem rá, hogy sikerült túlélni anyámat, akivel egy napon születtem. Ő harminckilenc éves korában halt meg, és a kokain jól esett. És egyszercsak nagyszerű gondolataim támadtak: színházat kéne mégiscsak csinálni – mégpedig olyan színházat, ami gyors, ami olyan gyors, mint a kokain. Mi legyen az? Hát válasszunk ki egy újsághírt, és akkor abból még aznap megcsináljuk a színházat, és akkor még aznap elő is adjuk. És ez valahogy fantasztikus érzés volt – különösen, amikor injekcióstűvel vette magához az ember a kokaint, mert akkor még rögtön a zenét is megkapta hozzá: egy ezüst kürt a fülben. És akkor elkezdődött a színház – de annyira gyors volt a szer, hogy ezt nem tudták mások követni.
Csodálkozol a kokainistán, s nem érted? Gondolkozzál az okain is tán – s megérted! Kosztolányi Dezső: Comprendre c’est tout pardonner
Azt a személyt hívom provokátornak, aki függetlenül attól, amit gondol, vagy ami ő maga (és azzal, hogy a provokátor provokációra adja a fejét, nem gondolkodik többé, nincs többé), kiszámítja azt a mondatot vagy viselkedést, ami a beszélgetőtársa számára a lehető legtöbb kellemetlenséget, zavart idézheti elő; majd jól átgondoltan alkalmazza számításai eredményét. Ám ez nálam éppen fordítva van, szinte perverz őszinteség dolgozik bennem: megszállottan, lázasan azt keresem magamban, ami a legrosszabb, hogy azután fickándozva odahelyezhessem a közönség lába elé – pontosan úgy, ahogy egy terrier leteszi a nyulat vagy a papucsot a gazdája lába elé. Michel Houllebecq A Közellenségek című kötetből, amely Bernard-Henry Lévy-vel váltott leveleiket tartalmazza.
A boncasztalon mindenki egyenlő. Ez olyan, mint ahogy a zsidó temetésnél sem különböztetik meg a szegényt a gazdagtól: gyalulatlan koporsó, vászonruha, hogy úgymond mindenki egyenlő legyen az Úr előtt. Mindenki így megy el. Az én feladatom, hogy a ruházat úgy álljon, ahogy annak kell, a hölgyek sminkje korrekt legyen, férfiak rendesen meg legyenek borotválva a hölgyek sminkjénél kizárólag a minőséget szabad megvenni, mert a hűtőből kivéve izzad az elhunyt, párolog, a nem megfelelő kozmetikum pedig megfolyik. Sok családnak van még külön extra kérése, hogy fessem be a hajat, mondjuk. Hozzon egy színt, amilyen faktort akar, én pedig megcsinálom. Fiataloknál előfordul, hogy műkörmöt kell építeni, nagy divat, ugye. Boncmesternek lenni nem abból áll, hogy felboncoljuk, összevarrjuk, kész slussz: itt ki kell szolgálni a család igényeit. El kell menni akár a fodrászhoz, akár a körmöshöz megtanulni, mit hogyan kell. Nem ciki, meg kell tanulni. A lényeg, hogy sosem szabad azt mondanom, hogy ezt nem tudom megcsinálni. Nem akarom, hogy ha érkezik egy fogós eset, akkor az legyen, hogy ne bírjam megoldani. Ne álljak ott, mint szamár a hegyen. Azt nem bírnám elviselni. Forrás: https://hvg.hu/kultura/20131129_a_boncasztalon_mindenki_egyenlo
MÁSODIK FELVONÁS – PROLÓG
KEMÉNY ISTVÁN POSZTHUMÁN JELENET
(Részlet a szövegkönyv egy korábbi változatából.)
Kedves hölgyeim! A nagymamájuk biztos Önöknek is mondta már: „Kislányom, ne szexelj túl hamar a fiúkkal, mert beléjük szeretsz, és ők nem értékelnek majd eléggé!” Ha csak a hormonok szintjén vizsgáljuk a dolgot, azt látjuk, hogy a szexuális vágy és a romantikus szerelem kialakulásában más-más neurotranszmitterek vesznek részt az agyban. A dopaminszint például a nők és a férfiak esetében is megnő ilyenkor. Ez az örömhormon, ami az első néhány randin euforikus érzéssel tölt el minket, de akkor is ha például szerencsejátékot játszunk, vagy csokit eszünk. Szóval a dopamin azonos idegpályákat aktivál az agyban, mint az amfetaminok vagy a kokain. „A szerelem drog.” Ezt is sokszor hallottuk már, igaz? A közhiedelemmel ellentétben viszont a tesztoszteron, mely az agresszióért felel, mind a nők, mind a férfiak esetében részt vesz a szerelem kialakulásában. De míg a férfiaknál csökken, hogy passzívabbak legyenek, addig a nőknél emelkedik, hogy rámenősebbé tegye őket. De itt a csavar! A férfiak esetében a hosszú távú kötődésért felelős vazopresszin szintje a szexet követően hirtelen csökken, míg a nőknél a szintén kötődésre szolgáló bizalomhormon, az oxytocin orgazmus közben gyakorlatilag a plafonon van. Ezért lehet, hogy sok srác legszívesebben lelépne, miután szexelt, míg a lányok ilyenkor gyakran szerelmesnek érezik magukat. Értik már? Persze ez olykor fordítva is igaz, és a konkrét érzelmi működésünk ennél lényegesen bonyolultabb. Köszönöm a figyelmet.
A kifutójáról egy állat észrevesz, ideszalad hozzám, a legszéléig eljön, néz, néz, majd óvatosan átszimatol a tükrön.
KERTÉSZ UTCAI SHAXPEARE-MOSÓ William Shakespeare Rómeó és Júlia című drámája, Závada Péter átirata és a Társulat improvizációi alapján.
NARRÁTOR (CSUPI, W. SHAKESPEARE) GERI ÁBRAHÁM TYBALT MERCUTIO KAPULEKNÉ KAPULEK HERCZEG MONTÁG MONTÁGNÉ BENVOLIO PÁRISZ PÉTER DAJKA LŐRINC PATIKUS JÚLIA RÓMEÓ
Máthé Zsolt Jéger Zsombor Dóra Béla Nagy Zsolt Polgár Csaba Hámori Gabriella Csuja Imre Gálffi László Felhőfi-Kiss László m.v. Takács Nóra Diána Vajda Milán Ficza István Novkov Máté Csákányi Eszter Mácsai Pál Kákonyi Árpád Kókai Tünde Patkós Márton
díszlet jelmez dramaturg szöveg zene sound design világítás súgó ügyelő a rendező munkatársa
Schnábel Zita Nagy Fruzsina Gábor Sára, Turai Tamás Závada Péter Keresztes Gábor, Kákonyi Árpád Keresztes Gábor Bányai Tamás Horváth Éva Dávid Áron, Mózer Zsolt Szabó Julcsi, Laky Diána
rendező
BODÓ VIKTOR
BEMUTATÓ 2019
09|28
A buli jelenet jelmezeinek és maszkjainak tervezésében és elkészítésében a Magyar Képző- művészeti Egyetem látványtervező szakának BA2 osztályos hallgatói vettek részt Nagy Fruzsina irányításával: Csoma Gabriella, Erős Hanna, Juhos-Kiss Csenge, Kerékgyártó Dorottya, Tóth-Király Betti , Mák Petra, Nádházi Eszter Mónika, Ocskó-Kü Kata, Viszolajszky Kíra Alexandra, Velki Eszter, Zatykó Borbála
KÜLÖN KÖSZÖNET: Bartek Zsolt, Hargitai Péter, Kertész utcai autómosó
Az előadást 16 éven felülieknek ajánljuk!
IMPRESSZUM Örkény István Színház Nonprofit Kft. Felelős szerkesztő: Mácsai Pál Szöveg: Gábor Sára Előadásképek: Horváth Judit Plakát: Nagy Gergő Kiadványszerkesztés: Dely Szilvia