Fotó: Nagy Gergő
Kedves Nézőink, Barátaink! Épületünk 1939-ben nyílt meg. Soha nem volt ilyen hosszan zárva. Nyitva leszünk 2020/21-ben? Ez a kérdés a színházi naprendszer közepe. Fél év óta körülötte keringünk, egy kiszámíthatatlan gravitációban. A szokásosnál is jobb tudni, hogy számíthatunk Önökre.
NEM VAGYUNK EGYEDÜL. TALÁN EZ A LEGFONTOSABB, AMIT A SZÍNHÁZ ADHAT. Polgár Csaba 2007 óta tagja az Örkény Színháznak. Játszik, rendez, ezévtől pedig a Stúdió művészeti vezetője. Hogyan kerültél az Örkény Színházba? Miután diplomáztunk, többen nem kaptunk azonnal szerződést, így az osztálytársaimmal megalapítottuk a HoppArt Társulatot. Közben az osztályfőnököm, Novák Eszter rendezett az Örkényben egy Kárpáti Péter-darabot, a Búvárszínházat, amibe én is bekerültem, mert Czukor Balázs elszerződött a színháztól. Még ebben az évadban átvettem Balázs szerepeit, és végül itt ragadtam. Tarjányi Tamás osztálytársam szokta is mondani, hogy én vagyok itt az Örkényben a szaharin, a Czukor-pótló. Sosem merült fel, hogy másik társulathoz szerződj? Nem. Amikor idekerültem, eleve úgy állapodtunk meg Mácsai Pállal, hogy ha adódik munka a HoppArttal, csinálhatom párhuzamosan. Ennek köszönhetően soha nem kellett bezárva éreznem magam, minden évben volt egy-két munkám az Örkényen kívül. Ezt azóta is igyekszem tartani: ha nem is minden évben, de legalább kétévente van külsős produkcióm, ami biztosítja a változatosságot. Miért kezdett el foglalkoztatni a rendezés? Volt bennem ilyen kíváncsiság már az egyetemen is. Általában jellemző, hogy a színészeket sok minden érdekli, ami a színházzal kapcsolatos, engem legalábbis biztosan. A HoppArtnál az első évadban nem voltak adottak az anyagi feltételek, hogy annyi rendezőt hívjunk, amennyire szükség lett volna, ezért mi magunk kezdtünk előadásokat csinálni. Az első rendezésem a Hermann csatája volt, amit látott Erős Balázs, a MU Színház igazgatója is, aki aztán meghívott minket magához. Ebből nagyszerű közös munkák születtek, egyikből következett a másik. Végignézve az életrajzodon, mondhatni elkényeztetett a szakma, irigyelt szerepeket játszottál. Volt olyan, amit szerettél volna, de kimaradt eddig? Sosem voltak ilyen álmaim. A legfontosabb a csapat és a produkció minősége. Egyébként Csehovot még nem játszottam, az nagyon érdekel. De, mégis van egy régi vágyam: westernben játszani.
Több alkalommal is nyilvánosan állást foglaltál közéleti, világnézeti kérdésekben. El lehet választani egy alkotó világnézetét, közéletet érintő véleményét a színházi munkájától? Semmiképpen sem kell elválasztani a kettőt egymástól, de ettől még az alkotó világnézete nem kell, hogy meghatározza a szakmai munkáját. A színházi munka legfontosabb feltétele a nyitottság, ami sérül mindenféle világnézeti dogmatizmussal. Ráadásul van is egy félreértés a közéleti színház fogalma körül: itthon mindenki pártpolitikát ért alatta, ez pedig leszűkíti a gondolkodást. A politika végső soron egy közösség ügyeivel való foglalkozást jelent. Azok a darabok, melyek arról szólnak, hogyan épül fel egy közösség, milyen feszültségek vannak benne, ezek hogyan törnek felszínre vagy kerülnek elhallgatásra, hogy az egyén sorsát mennyire határozza meg a környezete, természetesen mindig is érdekeltek és érdekelni fognak. Milyen témák érdekelnek leginkább? Minden olyan téma érdekel, amiben találok valamilyen kapcsolódást, elsősorban a saját megélt élményeimmel és problémáimmal, hiszen úgy gondolom – vagy inkább azt remélem –, akkor másnak is mondhatnak valamit. A színházban talán a „magunkra ismerés” érzését szeretem leginkább, mikor valaki bejön egy előadásra, és azt látja, másoknak is hasonló gondolataik, problémáik és dilemmáik vannak. Így végső soron azt érezzük: nem vagyunk egyedül. Talán ez a legfontosabb, amit a színház adhat. Ettől az évtől te vagy az Örkény Stúdió művészeti vezetője. A te ambíciód volt a vezetői szerep, vagy Mácsai Pál kért fel rá? Kettőnk szándékainak szerencsés találkozása, hogy Pali régóta szeretne még jobban nyitni az új, fiatalabb hangok felé, én pedig szeretném lehetőséghez juttatni azokat a független színházi alkotókat, akiknek a munkáját izgalmasak tartom. Milyen új feladataid lesznek művészeti vezetőként? Az egyik legfontosabb természetesen a kreatív része, mikor arról döntünk, melyik rendező milyen csapattal, milyen színészekkel, milyen előadást csinál majd a Stúdióban. Ez a legizgalmasabb, hiszen ezek a találkozások határozzák meg igazán az itt készülő produkciók művészeti minőségét. Ehhez persze társul rengeteg logisztikai és adminisztrációs feladat is: hogy melyik előadást mikor tudjuk játszani, a színészeket
hogyan lehet egyeztetni, milyen műszaki állapotban van a Stúdió, hogyan lehetne ezen javítani? Szerencsém, hogy semmit nem az elejétől kezdve kell felépíteni, hiszen a Stúdió egy bejáratott, működő játszóhely. Az általad említett kreatív munka csapatmunka: a végső döntés a művészeti tanácsban születik. Mikor darabot keresel mennyiben hagyatkozol a dramaturgok ajánlásaira, és mennyire ragaszkodsz a saját elképzeléseidhez? Igyekszem minél több darabot olvasni, és ajánlatokat hozni, bár az utóbbi időben jóval kevesebb idő jut erre, mint szeretném. Próbálok lépést tartani a kortárs irodalommal, de ez nem feltétlenül programszerű. Szeretek például antikváriumokba járni, és hagyni, hogy megtaláljon egy történet. Ettől függetlenül az Örkény dramaturgjai, Ari-Nagy Barbara, Gábor Sára sokkal jobban képben vannak a kortárs szerzőkkel, darabokkal kapcsolatban, mint én, nem is beszélve Gáspár Ildikóról. Az ő véleményük mindig fontos számomra. Milyen terveid vannak a Stúdióval? Önálló művészeti irányban gondolkozol, vagy egyfajta házon belüli „inkubátorházként” tekintesz rá? Azt hiszem, kicsit mindkettő egyszerre volna az ideális. Szerintem az a jó, ha van eltérés a nagyszínpadhoz képest, és egy kicsit „rizikósabb” a Stúdióba jegyet venni. Hagyományosan a kisebb befogadóképességű színpadok a kísérletezés terepei, ez pedig fontos nekem is: nem bejáratott darabokat állítani színpadra, nem bejáratott formában. Úgy is mondhatjuk, progresszívabb hangot képzelek el a Stúdióban, bár ezzel a szóval csínján kell bánni, hiszen az elmúlt kétezerötszáz évben mindent megcsináltak már, legfeljebb elfelejtettük, vagy nem tudunk róla. A saját karriereddel kapcsolatban milyen terveid vannak? A Stúdió művészeti vezetői kinevezés tekinthető „ugródeszkának” a későbbi színházvezetői ambíciókhoz? Az a fajta érdeklődés természetesen megvan bennem, hogy milyen lehet egy színház teljes csapatát összehozni, és egyben tartani, hogy hogyan lehet megteremteni egy olyan helyzetet, amelyben valami értékes és érvényes jön létre, de egyelőre ezt nagyon nagy feladatnak látom. Jelenleg úgy gondolom, ehhez vagy túlságosan lusta, vagy túlságosan szorongó vagyok.
Az interjút készítette: Deutsch Sándor Fotó: Keleti Éva
BEMUTATÓ
BEMUTATÓK
’84
2020
09|18 STÚDIÓ
George Orwell 1984 című regénye alapján írta: Mikó Csaba
WINSTON SMITH JULIA O’BRIEN
Bajomi Nagy György Zsigmond Emőke Mácsai Pál
Felvételről közreműködik: Kókai Tünde, Andrássy Máté és az Accord Quartet
díszlet, jelmez: Kálmán Eszter • dramaturg: Gábor Sára • zene: Bakk-Dávid László súgó: Mészáros Csilla • rendezőasszisztens-gyakornok: Kóti Eszter e.h. rendezőgyakornok: Gardenö Klaudia e.h. ügyelő, a rendező munkatársa: Dávid Áron rendező: WIDDER KRISTÓF „A fájdalom színe előtt nincsenek hősök.” (idézet a regényből) Vajon kilátunk a véleménybuborékból, ami körülvesz minket? Vagy csak képzelünk valamit a külvilágról, és azért találjuk szörnyűnek? És a szörnyű külvilággal szembeni harcunk közben nem válunk-e mi is szörnyetegekké? Winston Smith szemszögéből látjuk az abszolút hatalommal bíró Nagy Testvért, a teljeskörű ellenőrzést fenntartó Belső Pártot és az agressziót tömeges áhítattá emelő Gyűlölet Két Percét. De vajon a világ ilyen, vagy egy magányos, középkorú férfi, Winston Smith észleli így? Mennyiben változtat mindezen a fiatal lánnyal, Juliával való tiltott szerelmi viszony és a titokzatos O’Briennel kialakuló szellemi szövetség? George Orwell 1948-ban írta meg disztópiáját, amely a 36 évvel későbbi jövőben játszódik. 2020-ban, a darab bemutatójakor pont 36 évvel leszünk a regény fiktív kora után. A világ sokat változott ’48-hoz és ’84-hez képest is. Ebből a távolságból, a jelenkor nézőpontjából közelítünk ehhez a műhöz. George Orwell „NINETEEN EIGHTY-FOUR” (Copyright, 1949) című regényének alapján Bill Hamilton, a néhai Sonia Brownell Orwell hagyatéka irodalmi kezelőjének engedélyével. A regényt fordította: Szíjgyártó László. • A színdarab Magyarországon a THEATRUM MUNDI Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre. • www.theatrum-mundi.hu
Lev Birinszkij Bolondok tánca című tragikomédiája alapján írta: Bánki Gergely, Gábor Sára, Polgár Csaba ORKÁNY ELÍZ, kormányzó asszony BARÁTH VENDEL, Elíz férje PEKENDI LÓRÁNT, kabinetfőnök GYINKE, gyakornok ORKÁNY MÁLNA, Elíz testvére BARÁTH OLGA, Elíz lánya SEMKE ATTILA, hivatalnok TÓTH CSENGŐ, hivatalnok SELMECZI KÁLMÁN, panaszos THOMAS, holland műszaki főmuzsik BONSZÁJ, műszaki muzsik COKA, műszaki muzsik JUDA, műszaki muzsik NAUSZIKA, műszaki muzsik VIRÁG, műszaki muzsik WURST, műszaki muzsik
Kerekes Éva Znamenák István Bánki Gergely m.v. Jéger Zsombor Takács Nóra Diána Zsigmond Emőke Máthé Zsolt Csákányi Eszter Lukáts Andor m.v. Terhes Sándor m.v. Nagy Zsolt Kókai Tünde Novkov Máté Bíró Kriszta Pogány Judit Ficza István
videón közreműködik: Békés Itala, Bíró Panni és Mácsai Pál díszlet, jelmez: Izsák Lili • dramaturg: Gábor Sára • zene: Matkó Tamás médiadesign: Juhász András, Táborosi András • súgó: Horváth Éva ügyelő: Mózer Zsolt • rendezőasszisztens-gyakornok: Vereckei Kata a rendező munkatársa: Érdi Ariadne rendező: POLGÁR CSABA Ollyan felbolydult világrúl mesélünk mostan, melyre 2045-ben ébredénk ezen peremtartományban. S bár olybá tűnhet, mintha semmi sem változott volna, de sok minden megesett, mi nem esett meg, és még több minden nem esett meg, mi megesett. A Kárpátyok köziben tikkadt datolyapálmák alatt üresen bólogat a gémeskút ága, hetyke zsiráfcsikó szemez véle. Még odább hatalmas város délibábja remeg a rekkenő hőben, Bjudapjest az. Ott székell Orkány Eliz kormányzó asszony személlye. Otthonának dúca az egykor hírös Örkény István teátrum épülettye. És mindezt azért fogalmazánk illyen hülye nyelven, mert irodalmi előírás ez, mellyen 2045-ben poéta az olvasóhoz szólhat.
BEMUTATÓ
ZŰRZAVAR 2045
2020
10|09
BEMUTATÓ
RACINE 2020
10|09 STÚDIÓ
ORESZTÉSZ SZERETI HERMIONÉT, AKI SZERETI PÜRRHOSZT, AKI SZERETI ANDROMAKHÉT, AKI SZERETI HEKTÓRT, AKI HALOTT Szabó Lőrinc fordítása alapján szövegkönyv: Ari-Nagy Barbara, Gáspár Ildikó és Závada Péter ANDROMAKHÉ, Hektór özvegye, Pürrhosz rabnője Hámori Gabriella PÜRRHOSZ, Akhilleusz fia, Epirosz királya Borsi-Balogh Máté ORESZTÉSZ, Agamemnón fia Patkós Márton HERMIONÉ, Helené lánya, Pürrhosz jegyese Józsa Bettina PÜLADÉSZ, Oresztész barátja Dóra Béla / Horkay Barnabás m.v. FŐNIX, Pürrhosz tanácsadója és testőre Vajda Milán ASZTÜANAX, Andromakhé és Hektór kisfia Csillik Ákos m.v. / Zikkert Milán m.v. díszlet, jelmez: Szabados Luca • dramaturg: Ari-Nagy Barbara • zenei vezető: Kákonyi Árpád mozgás: Horkay Barnabás • világítás: Baumgartner Sándor • súgó: Mészáros Csilla ügyelő, a rendező munkatársa: Laky Diána rendező: GÁSPÁR ILDIKÓ Micsoda ökörség. Nem tűnt föl még soha senkinek, hogy az európai irodalom szerelmi történeteinek láttán, valójában el kéne mennie kedvünknek attól, hogy szerelmesek legyünk? Ám ennyi vereség és pusztulás láttán is kinek ment volna el a kedve a szerelemtől? Akkor minek mégis e roppant mennyiségű könny, vér, méreg, bosszú, gyilok, s mivégre a sok őrjöngés, téboly, sikoly, hisztéria? (...) Kedves szerelmi regényeink hősei miért taszigálják szerelmesüket a halálba? Ha nem ők, akkor meg ki? Sors? Mi az? Isten? Ki ő? (...) Aki szerelmes regényt olvas, halálra vágyik? Miért tekintettük annyi évszázadon át szépnek a boldogtalanságot, miért élvezzük mások szenvedésének látványát, ha egyszer úgy vélekedünk róla, hogy nem jó? (...) Lehet-e különbséget tenni egy ilyen világban a slágerek és a filozófiák között? (Nádas Péter: Az égi és a földi szerelemről)
KIVÁLÓ DOLGOZÓK IGAZ TÖRTÉNETEK A GONDOSKODÁSRÓL
játsszák: Borsi-Balogh Máté, Józsa Bettina, Kerekes Éva, Kókai Tünde, Máthé Zsolt, Novkov Máté, Patkós Márton, Takács Nóra Diána, Znamenák István közreműködnek: Csengei Andrea - szociális munkás, idősgondozó, Csordás Anett – otthonápolásban érintett édesanya, aktivista, Farkas Tamás – gyermekfelügyelő, Görbicz Adria – bába, Jeges Anna – hospice nővér, Kovács Adél – pszichológus, intézményvezető, Magyar Ilona – intenzív szakápoló, Mezei Csongor Andrea – telefonos lelkisegély szolgálatos, Nuszer Mirjam – szociális munkás-hajléktalan ellátás Valcz Edit – idősgondozó, szociális asszisztens díszlet: Fekete Anna • jelmez: Nagy Fruzsina • a jelmeztervező munkatársa: Bartos Letícia dramaturg: Szabó-Székely Ármin • alkotó munkatárs: Neudold Júlia • videó: Bredán Máté grafika, animáció: Ásmány Zoltán • operatőr: Bálint Dániel • zene: Kákonyi Árpád, Tarr Bernadett hang-design: Bartha Márk • fény: Baumgartner Sándor • súgó: Kanizsay Zita ügyelő: Sós Eszter • rendezőasszisztens-gyakornok: Égető Fanni e.h. drámainstruktor-gyakornok: Milovits Hanna e.h. • a rendező munkatársa: Érdi Ariadne rendező: BOROSS MARTIN Történetében először az Örkény Színház olyan előadásra készül, amelynek főszereplői nem színészek. A társulat tagjai mellett hétköznapi hősök lépnek színpadra. Elhivatott szakemberek, akik munkája nélkül pillanatok alatt leállna az ország. A gondoskodó szakmák képviselői, akik kitartóan, de láthatatlanul dolgoznak értünk – és legtöbbször helyettünk. Szociális munkások, gyermek- és idősgondozók, egészségügyi szakemberek, otthonápoló édesanyák. Végigkísérik életünket születésünktől a halálunkig, mégis, alig tudunk róluk valamit. Munkájuk létfontosságú, mégsem becsüljük őket eléggé. Olyan területekre merészkednek, ahova közülünk nagyon kevesen. Ki gondoskodik arról, aki nem tud saját magáról? A Kiváló dolgozók az ő történeteikre és a színészek alkotó közreműködésére épülő dokumentarista előadás, amely evidenciának vélt társadalmi működésekre kérdez rá: lokális és globális problémákra, a színház szerepére, a segítségnyújtás értékére és kollektív emberképünkre. Az előadás a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál keretében a Budapesti Fesztiválés Turisztikai Központ és az Örkény Színház közös programjaként jött létre.
BEMUTATÓ
BOROSS MARTIN–NEUDOLD JÚLIA–SZABÓ-SZÉKELY ÁRMIN 2020
10|24
BEMUTATÓ
SZABÓ MAGDA 2021
01|15
AZ AJTÓ Szabó Magda regénye alapján a szövegkönyvet készítette: Gáspár Ildikó játsszák: Bajomi Nagy György, Borsi-Balogh Máté, Ficza István, Jéger Zsombor, Józsa Bettina, Kókai Tünde, Patkós Márton, Pogány Judit, Szandtner Anna, Vajda Milán díszlet: Antal Csaba • jelmez: Szabados Luca • dramaturg: Ari-Nagy Barbara zene: Kákonyi Árpád, Matisz Flóra Lili • fény: Baumgartner Sándor videó: Juhász András • mozgás: Horkay Barnabás • súgó: Horváth Éva ügyelő: Mózer Zsolt • a rendező munkatársa: Laky Diána rendező: GÁSPÁR ILDIKÓ „...Én mindig ugyanazt az egyet álmodom. Állok a kapunkban a lépcsőház alján, a drótszövettel megerősített, betörhetetlen üvegű vasrámás kapu belső oldalán, és megpróbálom kinyitni a zárat. Kinn az utcán mentőkocsi áll, az egészségügyiek üvegen át beirizáló sziluettje természetellenesen nagy, dagadt arcuknak udvara van, akár a holdnak. Forog a kulcs, de hiába küszködöm, nem tudom kinyitni a kaput, pedig nekem be kell engednem a mentőket, különben későn érkezik a betegemhez. Ám a zár meg se moccan, áll a kapu, mintha vasrámájába forrasztották volna. Segítségért kiáltok, de nem figyel rám senki a három emelet lakói közül, nem is teheti, hiszen – jövök rá – csak tátogok, üresen, mint a hal. Saját sikolyom riaszt fel ilyenkor, villanyt gyújtok, megpróbálom leküzdeni a légszomjat, köröttem hálószobánk ismerős bútorzata, ágyunk fölött a családi ikonosztáz, mindent látó, mindent értő őseim, egyedüli tanúim rá, hányszor futottam éjjelente kaput nyitni mentőnek, mentőkocsinak, hányszor képzeltem el, míg az elnémult utcák ismerős nappali zaja helyett csak a kitárt kapu mögül beözönlő éjszakában moccanó ágak, osonó macskák vertek valami neszt, mi volna, ha egyszer hiába tusakodnám vele, és nem fordulna a kulcs. A képek mindent tudnak, legjobban azt, amit leginkább próbálok elfelejteni. Bátran éltem idáig, remélem, meghalni is így fogok, bátran és hazugság nélkül, de ennek az a feltétele, hogy kimondjam: én öltem meg Emerencet.” Szabó Magda
JELENETEK A BÁBUK ÉLETÉBŐL fordította: Kúnos László
PETER EGERMANN KATARINA EGERMANN, a felesége CORDELIA EGERMANN, az anyja PROFESSZOR MOGENS JENSEN, pszichiáter KATARINA KRAFFT, prostituált TIM MANDELBAUM
Polgár Csaba Kiss-Végh Emőke m.v. Für Anikó Nagy Zsolt Takács Nóra Diána Gálffi László
díszlet: Balázs Juli • jelmez: Kiss Tibor – Je Suis Belle • dramaturg: Törley-Havas Sára e.h. súgó: Mészáros Csilla • ügyelő, a rendező munkatársa: Dávid Áron rendező: ÖRDÖG TAMÁS
„Miért keletkezik rövidzárlat egy jól alkalmazkodó és rendezett életű emberben? A Jelenetek egy házasságból első részében felbukkan két dühös és szerencsétlen ember, akiket Peternek és Katarinának neveztem. Házasságuk katasztrófája tulajdonképpen több teret érdemelt volna. Minduntalan makacsul felbukkantak terveimben.“ (Ingmar Bergman) Katarina és Peter házasságában elsőre nincs semmi különös. A felszín alatt azonban pokoli vágyak hajtják őket. Az előadás a Dollár Papa Gyermekeitől megszokott intim és közvetlen formában vizsgálja a hétköznapoktól megcsömörlött viszonyokat. A cél, hogy a próbák során megértsük és megszeressük ezeket a karaktereket, hogy aztán legalább egy-egy rövid pillanat erejéig a nézők is szerethetőnek lássák őket. Vagy a megértés csak illúzió, amiben hinni akarunk?
BEMUTATÓ
INGMAR BERGMAN 2021
02|05 STÚDIÓ
BEMUTATÓ
2021
WINTERREISE
02|19
zenés monológ Franz Schubert és Wilhelm Müller után
előadja: Borsi-Balogh Máté
zenei vezető: Kákonyi Árpád • látványtervező: Devich Botond énektanár: Murányi Márta • ügyelő, a rendező munkatársa: Dávid Áron rendező: TARNÓCZI JAKAB
Zenés színházi kísérlet készül. Egy színész, egy zenész, egy szoba. Ebben a szobában találkozik és feszül egymásnak az Y generáció önemésztő magányossága és az európai kultúra egyik fő melankólia-toposza: Schubert Téli utazás-dalciklusa. Az elmúlt időszakban többen megtapasztalhattuk (sokan egyébként is nap mint nap ezzel küzdenek), hogy milyen magunkkal szembenézni a négy fal között. Megfigyelhettük, hogyan hajszoljuk bele magunkat a kétségek és félelmek örvényébe. Az ember úgy járkál fel-alá szobájában, a virtuális térben és önnönmagában ugyanazon a kitaposott úton, mint a tigris a ketrecében, a sarkon észrevétlenül mindig lehorzsolva homlokát. „...Mit tapasztal meg az, aki folyton egy helyben van? Azt, amit maga körül lát? Amit eddig is tudott? Igaz ez akkor, ha egy tapodtat se ment odébb? Mármost, ha nincs kiút a mozdulatlanságból, akkor legfeljebb azt tapasztaljuk meg, hogyan feledkeznek el rólunk, de efölött már nincs hatalmunk. Hatalmunk amúgy sincs. Ha egy helyben vagyok, akkor már meg is érkeztem? Végleg? Vagy még van remény rá, hogy elmenjek innen?...” Elfriede Jelinek: Idegenként… (Halasi Zoltán fordítása)
BEMUTATÓ
SZEX. ÚJRA. EL.
2021
04|30 STÚDIÓ
játsszák: Bajomi Nagy György, Ficza István, Für Anikó, Józsa Bettina, Novkov Máté
súgó: Mészáros Csilla • ügyelő, a rendező munkatársa: Dávid Áron rendező: SCHWECHTJE MIHÁLY
Az elmúlt évek egyik legnagyobb közéleti vitatémája volt az úgynevezett Szexuális Újraelosztás Elmélet, melyet Robin Hanson közgazdász, az Oxford University Future of Humanity Institute kutatója vetett fel, miután kiderült, hogy a torontói gázoló indítéka a nőknél való sikertelenség volt. Hanson gondolatmenete a társadalmi igazságosság elvének sémájára próbálja bevezetni a szexuális javak újraelosztását, a szexuális szükségletet alapjogként kezeli, és ez alapján veti fel, hogy szexhez kell juttatni azokat a férfiakat, akik a kor igazságtalanságai miatt ezen a téren nélkülöznek. Felveti a szexhiányban szenvedők pénzbeli kompenzálását, a szexrobotok egészségügyi úton való kiutalását a rászorulóknak, mindezt azzal indokolva, hogy számtalan merénylőről, terroristáról, deviáns társadalmi viselkedést mutató férfiról derült ki, hogy életük alapproblémája a kielégületlenség volt. Hanson gondolatkísérletét magáévá tette az úgynevezett Incel-mozgalom, amely a kényszerű cölibátusban élő, magukat ómega hímként aposztrofáló férfiak mozgalma, akik a szexuális élet és a párválasztás igazságtalanságainak felszámolása mellett emelnek szót. Ez röviden azt jelenti, hogy az elsőrendű alfahímek és a nőkkel való sikerességben másodrendű bétahímek elhalásszák előlük az összes nőt, így ők, az ómegák kielégületlenek maradnak. Színdarabunkban – melyet egy előre megírt történetvázlat alapján, színészek improvizációit felhasználva hozunk létre –, megpróbáljuk elképzelni azt a világot, ahol a szexuális újraelosztás megvalósul.
BEMUTATÓ
BERTOLT BRECHT 2021
05|02
A SZECSUÁNI JÓLÉLEK fordította: Nemes Nagy Ágnes rendező: MÁCSAI PÁL
A mese epikai műfaj, melynek eredete a mítoszokon, mondákon és legendákon keresztül az írásbeliség előtti időkre nyúlik vissza. A régi mesék még nem gyermekek számára szóltak, hanem inkább felnőtteknek. A példázat vagy példabeszéd, vagy tágabb értelemben parabola (görög szó, pontos jelentése „hasonlítás, hasonlat”) irodalmi műfaj, amely egy történeten keresztül valamely erkölcsi igazságra kíván rávilágítani. A világirodalom máig leghíresebb és legismertebb, műfajteremtő példabeszédei Jézus nevéhez kapcsolódnak. Jézus szinte csak példabeszédekben beszélt, és szinte soha nem magyarázta meg őket. Brecht nagy hatású munkásságának középpontjában az epikus színház eszménye áll. Törekvése, hogy a néző érzelmi bevonódásának helyébe a racionális önvizsgálatot állítsa. A szecsuáni jólélek (1940) hősnője, a segítőkész utcalány, Sen Te vagyonhoz jut, kapitalista lesz, és rá kell jönnie, hogy ha jót akar cselekedni, akkor ahhoz kíméletlennek is kell lennie. (Szemelvények a Wikipédiából)
TAKÁCS NÓRA DIÁNA ÉNEKEL
BEMUTATÓ
ÓBORDAL
2021
05|28 STÚDIÓ
zenei vezető: Kákonyi Árpád, Egervári Mátyás dalszövegíró: Kiss Judit Ágnes dalszöveg-átiratok: Máthé Zsolt énektanár: Berecz Bea irodalmi munkatárs: Ari-Nagy Barbara ruha: Frank Mónika külön köszönet: Farkas Zsolt
Ha vége van, hát legyen vége most, legyek foghíjas, járjak zsákruhába’, és feküdjek le magamtól a sárba, mielőtt bárki a sárba tapos. Küzdhetek magam ellen, nem segít. Enyém a test, mit oly ostobán hordok, mint díszszemlén a szenilis tábornok egy letűnt korszak érdemrendjeit. (Kiss Judit Ágnes: Óbordal)
Ez az előadás nem önálló est, nem koncert, nem zenés önvallomás, nem egyéni műsor vagy sanzoncsokor. Pontosan mi sem tudjuk, hogy mi, és nem is akarjuk meghatározni. Dalokat fogok énekelni, újakat és jól ismerteket, amiket szeretek, amikhez kapcsolódni tudok vagy hozzám kapcsolódnak – műfaji megkötés nélkül. Évek óta tervezek egy ilyen estét. Most értek össze a szálak, most találkozott az az alkotócsapat, akikben megbízom, és akik nélkül hozzá se mernék kezdeni. Mindent ki kell várni, hogy megtörténjen. (Takács Nóra Diána)
AZ ÖRKÉNY SZÍNHÁZ TÁRSULATA
HOGY TELT?
Társulatunk tagjainak fotói és sorai a tavaszi karantén időszakáról. És ahogy az online térben látták egymást hónapokon át.
Csongrád-Csanád megyében, Dél-Alföldön, egy kisvárosban – a szentesi oroszlán búvóhelye a világjárvány idején.
BAJOMI NAGY GYÖRGY
„– Mi az az optimizmus? – kérdé Cacambo. – Ó jaj! mondá Candide, valami olyan őrület, mely azt mondatja velünk, hogy minden jól van, midőn minden rosszul van.” Bazsalikom. Cserépben. Az erkélyen. Illatos. Jóízű. Hálás. „(…) fogjunk munkához: műveljük kertünket.” (Voltaire: Candide, Kemény Gábor fordítása)
BÍRÓ KRISZTA
A „karantén” időszak alatt a valóságból átmenekültem egy virtuális valóságba pár baráttal. Ők mentettek meg a teljes depressziótól.
BORSI-BALOGH MÁTÉ
Takács Zsuzsa Egy kapszula Van ám bennem valami veszélyes, valami anyag. Ami egy légmentesen lezárt apró kapszulában közlekedik az erek útjain, nagyon is tartok tőle. Teret kíván magának, tágasságot és egyértelműséget. Falait szüntelen áttörni akarja, azt kívánja, hogy lássák, mire képes. Mint egy fiatal test, meztelen találkozásra vár. Emlékszel még a szerelemre? Kérdezi futólag, s mert emlékszem nagyon is, vadsága iránt vonzalmat érzek.
CSÁKÁNYI ESZTER
Konyhakertet csináltam. Magaságyást barkácsoltam. Versenyszerűen kaszáltam. Délutánonként pedig verset mondtam.
CSUJA IMRE
Ez a terasz jelentette nekem a szabadságot! Itt kezdődtek a napok, és végződtek is. És a végére még chilipalántákat is nevelgettem. Ez elég fura...
DÓRA BÉLA
Persze, hiányzott a színház... De fantasztikus pár hónap volt, nagy részét a vízen és a természetben töltöttem. A családommal, unokáimmal, sokszor egyedül. Ha átlépem a küszöböt, elememben vagyok.
EPRES ATTILA
Kétségbeesés. Hiány. Önsajnálat. Düh. Szomorúság. Bánat. Megnyugvás. Béke. Figyelem. Fegyelem. Önismeret.
FICZA ISTVÁN
2020., világjárvány. (Alig) 1. osztályos fiúgyermek. Távoktatás, március 23-június 12. 09.00-16.30 (min.!)/nap.
FÜR ANIKÓ
„ESTRAGON: Didi. VLADIMIR: Tessék. ESTRAGON: Én nem bírom így tovább. VLADIMIR: Mindenki ezt mondja. (...) VLADIMIR: Holnap felkötjük magunkat (szünet). Ha csak Godot meg nem jön. ESTRAGON: És ha megjön? VLADIMIR: Akkor megmenekülünk.” (Samuel Beckett)
GÁLFFI LÁSZLÓ
Lejátszási lista: Kaláka – Muzsikáló madárház The Qualitons – Kexek Paolo Nutini – Caustic Love Harcsa Veronika – Tell Her Palya Bea – Igen The Flaming Lips – Race for the prize Nina Simone – Here comes the sun Delibes – Lakme Johannes Brahms – H-moll klarinétötös, Op. 115 Videó: Primary Series Ashtanga with Sri K. Pattabhi Jois (Ashtanga jógagyakorlatok első sorozata Sri K. Pattabhi Jois jógi vezetésével)
HÁMORI GABRIELLA
Amint lehetett, újra úton voltunk! Két hálózsák, egy sátor, egy függőágy, és párezer beletett kilométer.
JÉGER ZSOMBOR
Puzzle. A karantén alatt ez volt a kedvenc elfoglaltságom, mert közben repült az idő. Miután elkészültek, kicsit üresnek is éreztem magam, mint egy bemutató után, de hálistennek egy huzat lefújta az asztalról mindkettőt, úgyhogy kezdhettem újra.
JÓZSA BETTINA
Ébredés.
KEREKES ÉVA
Vidéken töltöttem a karantént, a családi rezidencián. Kevésbé apokaliptikus hangulatú időkben is a ház legteteje vagy a legalja vonz, ha egy háborítatlan zugot keresek különböző alkotótevékenységekhez. A Vers Csak Neked órái is a padlásunkon, a madár-mindennapok zajában teltek, illetve a képen látható pincelejáró befőttoázisának kissé dohos, édeskés illatában. Így váltak ezek az eldugott helyiségek a ház legforgalmasabb csomópontjává, hiszen megannyi ismeretlen ismerős hangja és történetei népesítették be őket – felejthetetlen élménnyel gazdagítva engem.
KÓKAI TÜNDE
Ezt neveztük társulati ülésnek. 2020. április 25. Napi 8-10 óra képernyő, 4-5 óra telefon, ez volt a karantén: köszönöm, nem kérek többet.
MÁCSAI PÁL
Az én maszkom. Szépen nyúlik. Már került rá egy-egy csomó, hogy az arcomon maradjon. Esedékes a következő. Második hullám – második pár csomó...
MÁTHÉ ZSOLT
Szép lassan. Egyiket a másik után. Mondom, lassan. Nyugodtan. Óóó már féltíz, akkor feküdjünk gyorsan lefele.
NAGY ZSOLT
A képen a szőnyegem, ahol tornáztam a karantén ideje alatt heti háromszor 2db 3kg-os kézi súlyzóval és 2db 5kg-os lábsúllyal. A rendszeres szabadtéri D-vitamin pótlás mellett az edzés volt a másik terápiám a pandémia idején.
NOVKOV MÁTÉ
Kylo Ren pandemia kezdetén... és akkor végének hitt végén!
PATKÓS MÁRTON
A legtöbb időt ezen a helyen töltöttem a karantén alatt! Jó emlék, ezért még egy utolsó gondolat egy elvesztett barát emlékére: „... azt hittem, jó játék, ha a semmiből valamit teremtek, közben a valamik kifogtak rajtam, és ravaszul semmivé lettek. Volt néhány meglepő percem, amikor hipp-hopp meg akartam halni. Sakkoztam a halállal, vakon játszottunk, függőben maradt a parti.” (Eörsi István)
POGÁNY JUDIT
fertőtlenítés fertőtlenítő fertőtlenít fertőtlen fertő
POLGÁR CSABA
Március utolsó napja. Csobánc. Csönd. Mézillatot hoz a szél, fehér szirmokat szór a hajamba. Minden merő verőfény. Káprázik a tavon. Földcsuszamlás a csúcson. Kedvenc táj. Szemben a legszebb, a legfennségesebb hegy. Szólnak a bazaltorgonák. Szent György-hegy, Csobánc, Szigliget Óvár, Badacsony, Haláp, Hegyesd, Kőtenger. Ezeket jártam végig a karantén alatt. Idejét sem tudom, mikor láttam utoljára a tavaszt... Idén végre nem maradtam le róla. A hóvirágtól a bodzavirágig.
SZANDTNER ANNA
I am Noradia. I am an actress, but now I learn in English. Every day I cook and I do housework.
TAKÁCS NÓRA DIÁNA
Minden szobában, minden megmászható területen, egy percig nem megállva, követtem e tappancsokat, a mai napig! Hogy mi volt, van a világban, csak megkésve értesültem, örültem, ha este befeküdhettem az ágyba gyorsan pihenni, hogy pár perc múlva kezdhessem az éjszakai műszakot!
TENKI RÉKA
Ez a kuckó kimondottan a Covid-19 miatt épült. Feladata az volt, hogy egyenesen tartsa a hátamat, miközben másfél évnyi sorozatot néztem meg a Netflixen.
VAJDA MILÁN
Töröcske. Kaposvártól 9 km-re. Itt áll a házam, és a házamhoz tartozó gazdasági épületek. Istálló, pajta. A kert vége (ami nem a kerítés) már a Zselic tájvédelmi körzet. A házhoz tartozik még az a 25 négyzetméteres terasz, ahonnan ez a kép készült egy vihar után. Ezen a teraszon töltöttem a karantént. 2020-ban, COVID idején.
ZNAMENÁK ISTVÁN
Egy átlagos napom első és kihagyhatatlan állomása, a reggeli kávézás helyszíne... 6 óra és 16 óra között. Az ablak nyitva. Tudom már, hogy melyik szomszédom mikor indul dolgozni, és mikor ér haza, milyen zenét hallgat, és mit főz. Vers Csak Neked ugyanitt, csak zárt ablaknál. Másokra nyitva.
ZSIGMOND EMŐKE
NÉZZÜ BIZAK A JÖVŐ
ÜNK KODVA VŐBE!
LEHETEK MÁR NYILAS MISI IS Bajomi Nagy György, aki az elmúlt tíz évben a szombathelyi Weöres Sándor Színház társulati tagja volt, idéntől színházunkhoz szerződik. Első bemutatója Orwell 1984 című regénye alapján készülő előadás a Stúdióban.
Szentesre jártam gimnáziumba, a híres irodalmi-drámai osztályba, ami akkor indult. Mi voltunk a harmadik évfolyam. Hatan lettünk színészek az osztályból, többek között Széles Laci, aki az Örkényben játszott sokat. Két évig jártam a Nemzeti Színház Stúdiójába, harmadjára vettek föl a főiskolára, ahol Bíró Krisztával jártam egy osztályba. Palit meg onnan ismerem, hogy együtt játszottunk a Nemzetiben: ő Rómeó volt, én meg egy halászlegény. Mondhatjuk, hogy együtt játszottunk. A halászlegény a Rómeó és Júlia fontos szereplője. A nép egyszerű embere. És a diploma után? Két évet voltam Nyíregyházán, tíz évet Pécsen, aztán szabadúsztam. Forgattam négy évet a Tűzvonalban című sorozatban, közben a Nemzetiben játszottam, Jordán idején. Aztán amikor Jordán elment Szombathelyre, egy évre rá mentem én is. És ott töltöttem tíz évet. Ez az életem dióhéjban. A Nemzetiben milyen előadásokban játszottál? Nagyon szerettem Moha (Mohácsi János – szerk.) Sárga liliomát, ami egy társulatformáló, nagy előadás volt. Én voltam a pap, 35 évesen. És az első két színházból miért jöttél el? Nyíregyházát inkább hagyjuk. Pécsen viszont eltöltöttem tíz évet, és úgy éreztem, új impulzusok kellenek. Pécsen játszottál, többek között, Szatyint az Éjjeli menedékhelyben Bagossy László rendezésében. Szerettem játszani, jó előadás volt, de most úgy látom, fiatal voltam a szerephez. Akkoriban úgy néztem ki, mint egy ötször bukott egyetemista, miközben Szatyin egy tapasztalt bölcs, aki már sok tűzön átment. Engem akkor még csak perzseltek a lángok, de át nem mentem rajtuk. Szatyin fiatalon talált meg, míg Hamlet szerepe a szokásosnál talán később. Eredetileg egy fiatal színész játszotta volna, én benne se voltam a
szereposztásban. Épp a Vitéz Mihályt próbáltam, amikor hívott Czukor Balázs, hogy legyek benne. Gondoltam, Poloniust játszom majd. Mikor megtudtam, Hamlet leszek, azt gondoltam, ez életem legnagyobb bukása lesz. Aztán Balázs kitalált olyan helyzeteket, amikben nem én voltam őrült, hanem minden körülöttem. Játszottam Horatiot még Pécsen, és se akkor, se később nem gondoltam, hogy Hamlet leszek. Ez az önmarcangolás nem annyira az én világom. De így, hogy voltam Hamlet, lehetek már Nyilas Misi is. Az előadásban valóban elég őrült és szélsőséges helyzetek vannak, amik szövegileg is elrugaszkodnak a drámától. Ezek instruált vagy szabad improvizációk? Nagyon sok segítséget kaptam a rendezőtől. Én adtam, amit tudok, ő meg kitalálta a rendszert. És a kollégák is nagyon jók voltak. Első hónapban csak beszéltünk róla, és írtunk. Aztán álltunk fel. Khaled-Abdo Saida, az előadás dramaturgjának segítségével írtatok, gondolom. Igen. Saida csodálatos volt. Amikor Balázs elszállt volna, ő terelte vissza. De én is racionális vagyok, addig megyek, ameddig értem. Erre jött rá Zsótér Sándor rendezésében Ibsen Kísértetek című darabja, ahol hasonlóan neurotikus, önmarcangoló típust alakítottál. Csak egy kötöttebb nyelven. Biztos tudod, Sanyi olyan alaposan elmagyarázza a szöveget, hogy bárki megérti. Ez volt az első közös munkánk, de régről, még Nyíregyházáról ismertük egymást. Milyen volt a közös munka? Azt játszottam, hogy nem kérdezek, hanem csinálom, amit mond. Próbáltam az ő agyát vadászni. Közben persze hagyott teret. Szerettem vele dolgozni. A szombathelyi közönség is bírta, mindig teltházzal ment. És képzeld, két egymás utáni előadáson, ugyanannál a szövegrésznél lett rosszul valaki a közönségből. Kísérteties volt. Nomen est omen. Szegény Mari (Kiss Mari – szerk.) félt a harmadiknál. Akkor ehhez is társulhat ilyen legenda, mint a Macbethhez. Nálunk a Macbethnél be is jött. Összetörte magát a Rázga mint Macduff. Mit játszottál? Banquot. Stohl Bandi volt Macbeth, ’95-ben.
Visszatérve: hogy alakult, hogy Szombathelyen maradtál hosszútávon? Jordánt nagyon szerettem. És izgatott az egész. Új színház indult, tele tűzzel. A kritika és a szakma is megszeretett minket. Az ország legjobb rendezőivel dolgoztunk – Moha, Béres, Alföldi, Zsótér, Valló és még sorolhatnám. Jól éreztem magam végig, nehéz szívvel jövök el onnan. Régebben könnyebb volt, de ahogy öregszem, egyre nehezebb mozdulni. Mohácsinak több előadásában játszottál. Én imádom ezt a szövegimprovizációt, amivel ők dolgoznak. Sokat dumálok, talán a vicceim se utolsók, ezért – nem mellesleg – a próbák során elég jól felépül a szerepem. Ez egy hasznos készség, de gondolom, verses szövegnél más eszközökkel dolgozol. Persze. Parti Nagy fordításában játszottuk a Tartuffe-öt, Béres rendezése. És ott tartottuk magunkat a szöveghez, amit fantasztikus volt mondani. Igazi csemege. De ugyanúgy Béres rendezte a Vitéz Mihályt, ahol meg sok poén került bele a próbák során. Székely Csabával egyeztetve, persze. Itt a címszerepet alakítottad, és díjat kaptál a Városmajori Színházi Szemlén és a POSZT-on is. Igen. Imádtam játszani. Igazi nagyívű hőstörténet – az eleje vaskosabb, szélsőségesebb, és a vége felé, ahogy indul a bukástörténet, úgy szűkül egyre összébb. Béres képes volt ezt a sokfelé ágazó, dús történetet mégis rendszerben tartani.
Sok ilyen nagyívű hőst alakítottál az elmúlt években. És ilyen alkattal, ez az érdekes. Hamlet ebben fordulópont volt? Nem volt ilyen fordulópont az életemben. Csak jöttek a jó szerepek. És az elmúlt években nem is fordult elő „nem találkozás” szereppel? Olyan nincs, hogy minden sikerül. De mindig megpróbálom a százszázalékot adni. Nem tudok két métert ugrani, csak egy húszat, de azt tiszta erőből ugrom. Előfordul, hogy nem érzem jól magam egy szerepben – akkor nem történt meg a találkozás. De egy emberben minden benne van, legfeljebb nem lett jó helyen megpiszkálva. Reméljük, a ’84-nél megtörténik a találkozás. Érdekes kísérlet lesz három szereplővel. Ilyen típusú anyaggal dolgoztál már? Egészen konkrétan az Állatfarm volt az első munkám Szombathelyen. Szóval ott is Orwell-lel kezdtem, itt is Orwell-lel kezdek. Ott Napóleont játszottam. Szép keret. Napóleontól Winstonig. Hogy is szól a mondóka? Négy láb rossz, két láb jó? Nem. Négy láb jó, két láb rossz. Az a lényeg, hogy az állatok a jók, az emberek a rosszak.
Az interjút készítette: Gábor Sára Fotó: Keleti Éva
ZÁRÁSIG ÜLTEM A 46-OSBAN, ÉS PÖTYÖGTEM A ZONGORÁN Józsa Bettina, aki tavaly végzett zenés színész szakon az SZFE-n, szeptembertől színházunk tagja. Első bemutatója az Andromakhé a Stúdióban, amelyben Hermioné szerepét alakítja.
Megvolt az évadzáró, már próbáltál az Andromakhéban. Eddig milyen benyomásaid vannak az Örkényről? A színház arculata és társulata mindig is nagyon szimpatikus volt nekem. Mikor elsétáltam a Madách téren, és felnéztem ezekre a kartonfigurákra, azt éreztem, hogy jó lehet ide tartozni. Alapvetően nyitott vagyok, de nagyon izgulós, így az évadzárót is szétizgultam, persze teljesen feleslegesen, mindenki nagyon kedves volt. Az Andromakhéban könnyebbség, hogy szinte csak olyan emberek vannak benne, akiket már korábbról ismerek, esetleg dolgoztunk is együtt, így a próbák első pillanattól nagyon jó hangulatban, oldottan teltek. Örülök, hogy részese lehetek ennek a csapatnak, és kíváncsian várom, hogy milyen feladatok fognak még megtalálni. A ti képzésetek úttörő volt abból a szempontból, hogy együtt indult zenés színész és rendező szak. Hogy nézett ki ez az együttműködés? Az első két évben csak együtt dolgozhattunk. A rendezőknek is kellett jeleneteket csinálniuk a mi színészmesterség óráinkra, az ő óráikon és vizsgáikon pedig mi szerepeltünk. Szerintem mindenkinek kellett ez a biztonság. Az idővel azonban néha bajba kerültünk. Egyszer az ötből négy rendező vizsgájában is játszottam, aminek persze nagyon örültem, csak közben a saját óráinkra is készülni kellett, ezért reggeltől estig szünet nélkül egyik dologból a másikba csöppentem, és azt éreztem, hogy mindenben kicsit spórolok, hogy valahogy kibírjam a nap végéig. Aztán szép lassan kialakult, hogy ki kivel szeret és tud dolgozni. Én Tarnóczi Jakabbal és Tárnoki Márkkal dolgoztam a legtöbbet, öt év alatt több vizsgájukban is benne voltam. Jól ismerjük és értjük egymást, felemelő volt a közös munka. Csak nyertesei vagyunk ennek az együttműködésnek. Mennyiben más a zenés szak, mint a prózai? Több énekóránk, korrepetíciónk és zenésmesterség óránk volt. Plusz ugye a rendezőkkel való közös munka. Ennyiben más, de a lényeg ugyanaz. Eleinte befeszültem ettől a jelzőtől. Sokkal jobban izgultam az ének vizsgákon, mint bármi máson. Az osztály többségének jobban képzett a hangja, mint nekem. Elsőben
még az is rosszul esett, hogy kóruson beraktak az altba, mikor mindig mezzo vagy szoprán voltam. Idő kellett hozzá, hogy megértsem, hogyan működik. Hogy nem az a lényeg, hogy kinek milyen hangja van, milyen magasságokat tud kiénekelni, hányféle hangszeren játszik. Nem ettől zenés. Mikor ezek a frusztrációim elmúltak, nagyon tudtam élvezni azt a rengeteg féle zenés feladatot, amit kaptunk. Milyen szerzőibb, önállóbb feladatot kaptatok az egyetemen, amit kiemelnél? Sok ilyen volt, nagyrészt önállóan dolgoztunk az első három évben. A recitativókat emelném ki. Azt hiszem, másodévben volt ez a feladat, jeleneteket kellett választanunk bármilyen darabból, ahhoz partnereket találni, megzenésíteni, és végül jelenetet csinálni belőle. Én ezzel szenvedtem a legtöbbet. Persze nem voltam ezzel egyedül, így megbeszéltük pár fiúval, akik szintén reménytelennek érezték a helyzetet, hogy összeállunk, és megpróbálunk valamit összehozni. Csakhogy ezek a fiúk végül nem igazán akartak segíteni nekem az írásban, úgyhogy sokszor zárásig ültem a 46-osban, és pötyögtem a zongorán. Kitaláltam valamit, felvettem, aztán betanítottam nekik. Nem bánom, hogy így alakult, mert végül is megírtam egyedül egy recitativót, és megismerkedtem a zongorával. Ez nagy előrelépés volt nekem, és még a jelenet is tök jó lett. Mennyire lehet ezt a típusú önállóságot, ahogy az egyetemen dolgoztok, beforgatni egy hagyományos színházi munkafolyamatba? Az önállóság azért nagyon hasznos, mert gondolkodásra késztet. Végül is egy próbafolyamatban partnerek vagyunk, nem végrehajtók. Szeretem, ha vezetve vagyok, de ha én nem gondolok semmit, nem hozok saját ötleteket, lehet, hogy nem inspirálom a rendezőt. És fordítva. Mindig nagyon izgulok, ha új emberrel dolgozom együtt. Eleinte csendesebb vagyok, egyfajta megfigyelő állapotban létezem, aztán úgyis kialakul magától. Egy jó próbafolyamatban hamar megérzem, hogy mikor szabad vagy kell beszélnem, esetleg vitába szállnom, vagy csendben maradnom. Szívesen megosztom a gondolataimat, de alapvetően nem vagyok az a típus, akinek mindig van egy jobb megoldása. Az egyetem előtt is jelen volt a zenei vonal az életedben? Abszolút. De teljesen máshogy. Musical színész szerettem volna lenni. Miskolc mellett, egy faluban nőttem fel, Tiszalúcon, ahol indult egy színjátszókör. Nagyon sok musicalt csináltunk, a
Valahol Európában Kuksijától kezdve a Dzsungel könyve Kájáig szinte mindent játszottam. Énekversenyekre jártunk, és megrendeztük Tiszalúcon a Mini Megasztárt, ahova elhívtuk Sasvári Sándort mint zsűrielnököt, amitől én majdnem elájultam. Most már tudom, hogy a zenés színház mennyire sokféle lehet, és bár zenés osztályba jártam, mindig úgy képzeltem, hogy prózai úton szeretnék tovább indulni. Ez nem azt jelenti, hogy nem örülnék bármilyen zenés megkeresésnek. Tavaly Bonnie-t játszottam a Bonnie és Clyde-musicalben, nagyon élveztem, és nagyon sokat tanultam belőle. Lehet, hogy titkon még mindig nagy musical fan vagyok. Mesélsz róla, milyen első benyomásaid voltak, amikor Budapestre jöttél? Kiskoromban a nagymamámnál, Gagyvendégiben, minden nyáron tehenet fejtem, lovakat, disznókat, tyúkokat etettem, egereket kergettem. Nagyon jó volt így felnőni, és meg sem fordult a fejemben, hogy én Budapesten szeretnék majd élni. Aztán mikor bekerültem Miskolcra a dráma tagozatra, és megtudtam, hogy létezik a Színművészeti Egyetem, már tudatosan készültem, és nagyon vágyakoztam a fővárosi életre. Mikor felköltöztem, az első pár hétben nehéz volt tájékozódnom. Sose tudtam, hogy most hozzám képest merre van a Duna, vagy hogy meg fogom-e jegyezni valaha, hogy melyik metró hova visz. Egy barátnőm mondta, hogy itt nem kell mindenkinek köszönni, akivel egy utcában laksz. A dráma tagozat mennyiben segítette az egyetemre való bejutást? Nyilván minden tőlük telhetőt megtesznek, de nem tudnak felkészíteni arra, ami az egyetemen valójában fogad. Foglalkoztunk szövegekkel, csináltunk jeleneteket, de a tagozatról csak páran akartunk tényleg színészek lenni, így nehéz volt elmélyülten dolgozni abban a heti pár órában. Aztán negyedévben Maár Ági színésznő lett a drámatanárunk. Egészen más volt vele együtt dolgozni. Rácsodálkoztam, hogy lehet órákat foglalkozni egyetlen monológgal, és mondatonként elemezni egy szöveget. Engem ez az utolsó év, és az ő személye lendített tovább az egyetem felé. Miről írtad az egyetemi szakdolgozatodat? Az volt a címe, hogy: Intuíció és képzelőerő a színészetben. A Meggyeskertről írtam, amit Zsótér Sándor rendezett nekünk, mikor másodévesek voltunk. Ranyevszkaját játszottam benne. Az izgatott, hogyan lehet huszonévesen egy ilyen szerepet eljátszani. Mihez nyúl, miből merítkezik az ember, ha a felét sem élte át annak, amit a darab főhőse. Négy éven keresztül foglalkoztunk ezzel az anyaggal. A dolgozatban párhuzamot vontam a szerep és köztem, hogy évről évre mennyit változtam én, és ezáltal ő bennem, ezzel együtt pedig az előadások. Egyre több mindent értettem meg, és tudtam megcsinálni. Közben pedig egy önismereti tréning is volt, mert rengeteg személyes történet van benne. Szóval nagyon élveztem megírni.
Az interjút készítette: Gábor Sára Fotó: Keleti Éva
JÓ HAZAÉRKEZNI A 2020/2021-es évadtól visszatér társulatunkba Szandtner Anna, aki 2009-től 2015-ig volt az Örkény Színház tagja. Ő volt Karoline a Kasimir és Karolineban, Erzsébet királynő a Stuart Máriában, Solvejg a Peer Gyntben – hogy csak néhányat említsünk szerepei közül. Szülési szabadsága után négy évig Grazban játszott. Ősszel Az ajtó című Szabó Magda-regény színpadi adaptációjában alakítja majd az írónőt, Gáspár Ildikó rendezésében.
Sok helyen megfordultál a pályád során, a Katona József Színházban kezdtél, voltál szabadúszó, tagja voltál a Szputnyiknak, majd jött az Örkény, Graz, mellette filmek, vendégszereplések független társulatoknál. Nemrég múltál negyvenéves. Volt valamilyen... Ünneplés? ... határ-érzésed? Készítettél számvetést, akár szakmailag, akár emberileg? Igen, de nem konkrétan azon a napon. Tudomásul kell venni, hogy már mást jelent az ember a színpadon. Harminc és harmincöt között még el lehet játszani egy fiatal lányt, de negyvenéves kortól szerintem már ciki. Amikor a tizenévesek csókolommal köszönnek a játszótéren, azzal valahogy szembe kell nézni. Pont a múltkor beszélgettünk erről a nővéremmel (Szamosi Zsófia). Szerencsére most olyan szerepek találtak meg, amik az én korosztályomhoz tartoznak. Augusztus közepétől forgatok Bernáth Szilárd első nagyjátékfilmjében, egy negyvenes nőt játszom, és ez nekem most pont jó. Mik voltak a fontosabb fordulópontok, találkozások a pályád során? Találkozások... Van egy ilyen érzésem az osztállyal kapcsolatban (a 2003-ban végzett Máté Gábor-osztályról van szó. A szerk.). Szinte terápiás jellege van annak, hogy évről-évre összegyűlünk. Az ember ilyenkor összegez, látja a többieket és saját magát, hogy hol tart. És minden alkalommal szembesülünk azzal a képpel, hogy kik voltunk, mert azt is mindig látjuk egymásban. Sőt, inkább azt látjuk egymásban. Az osztály meghatározó. Ahogyan az is, hogy Dömötör Andrissal, aki ebbe az osztályba járt, egyszer csak Grazban próbálunk együtt... Ez jó érzés, és jó lenne, ha a többiekkel is egy kicsit többet dolgozhatnánk együtt. Vajda Milánnal és Máthé Zsolttal ez újra adott lesz az Örkényben. A főiskola óta tart Gáspár Ildivel is a kapcsolatunk, sok mindent megéltünk már együtt. Barátság és munkakapcsolat ez egyszerre – ezért is örülök, hogy Az ajtóban fogok játszani. És ugyan másfajta találkozás, amit most mondok, de az utóbbi pár évben többször éreztem, hogy a feladat, amit kapok, valahogy párhuzamba állítható az életemmel. Ilyen volt például Jób
szerepe, amit Grazban játszottam az Ótestamentum című előadásban. Pedig véletlenül kaptam meg, a színész, akire osztották, eltörte a karját és visszalépett. Nehezebb vagy könnyebb úgy dolgozni, hogy van a szerepben valami, ami a személyes élethelyzetedre emlékeztet? A színház terápiás jellege engem mindig is érdekelt. Két éve Szombathelyen játszhattam a Czukor Balázs által rendezett Gátak és gátlások című részvételi színházi előadásban, ami szüléstörténeteket dolgozott fel. Ebben a témában szinte mindenki érintett. Órákat beszélgettünk a nézőkkel az előadások után. Sorra mesélték el a saját történeteiket, megnyíltak. A színház és a játék gyógyító erejét nagyon fontosnak tartom, a saját magam számára is. Elfojtós alkat vagyok, fegyelmezett, talán nem játszottam ki magam gyerekként. Az ajtóból készült 2012-es filmben benne voltál, már csak ezért is ismerős neked a történet. Mi a véleményed a regényről? Szeretted? Pár hónappal a forgatás előtt olvastam el, még azelőtt, hogy felkértek volna a szerepre, és igazi olvasmányélmény volt. Nagyon beszippantott az írónő önmarcangolása, lelkiismereti vívódása. Fontos kérdés, hogy mi a szeretet, hogyan kell szeretni, mikor segítünk valakin, és mikor tesszük az ellenkezőjét a segítséggel, mert arra nem voltunk feljogosítva. Hogy a mások megsegítése mikor őszinte, helyénvaló cselekedet és mikor a hiúságunk önmagunk előtti fényezése, önigazolás arra, hogy mi JÓ emberek vagyunk. Ezek a kérdések engem is foglalkoztatnak. Milyen volt a munka Szabó Istvánnal? Ahogy ő a színészekkel bánik, az csodálatos. Mindenki azt érzi, hogy fontos, nagyon finoman és pontosan irányít. Biztonságban érzi magát az ember. És hát találkozhattam Helen Mirrennel. Nem volt közös jelenetünk, mert én játszottam a fiatalkori énjét, a fiatal Emerencet, de a Pasaréten, a villában, ahol forgatott, egyszer találkoztam vele. Jó volt nézni, ahogy dolgozik. Elképesztően felkészült volt, és nagyon tudatos. Két nagyszerű, bonyolult női szerep van a könyvben, ami szerintem kifejezetten neked és Pogány Juditnak való. Hát nem tudom... Juditnak szerintem is nagyon való, de azon elgondolkoztam, hogy nekem való-e. Most nézek egy sorozatot, a The Crownt, ami II. Erzsébetről szól. Egy olyan világot jelenít meg, ahol mindenki állandóan viselkedik. Valahogy az írónőt is
úgy képzelem, mint aki mindig kontrollálja magát, mindenkihez kedves (a regényben a férje meg is jegyzi, hogy minek kell a bejárónővel lelki életet élni), mindenkivel szeret jóban lenni, de ez a kedvesség kicsit felületes, és a kapcsolataira nagyon erősen rátelepszik a neveltetés, az ítéleteire meg a jó és a rossz fogalmának a neveltetésből fakadó, merev tisztelete. Ismerős ez a jókislányság, azt hiszem, nem tudott ebből kitörni, miközben pedig küzdött és szembe is nézett vele. Visszatérve a pályádhoz: többször váltottál nagyot, kívülről nézve merészet. Miért mentél Grazba? Vagy másképp fogalmazva: miért mentél el az Örkényből? A kettő összefügg? Igazából csak úgy függ össze, hogy szültem egy gyereket, és akkor felmerült bennem a kérdés, hogy ebben az országban lehet-e élni. Egyrészt volt benne kalandvágy, másrészt volt benne tudatosság is, hogy máshol jobb lesz egy gyereknek felnőni. Aztán jött a honvágy...
kertben, amit Dömötör Andris rendezett – Csehovot viszont nehezebb idegen nyelven játszani, mint magyarul. Fontos volt az Ótestamentum, egy gigaprojekt, abban egy fantasztikus koreográfussal, Kiri Haardttal dolgozhattam együtt Jób szerepén. Idén egy kortárs darabban is játszottam (Karen Jeß Bookpink című drámája. A szerk). Anjának – Anja Wohlfahrt – ez volt az első rendezése. Ő olyan rokonlélek nekem, nagyon egy hullámhosszon voltunk, nem éreztem nyelvi korlátot, mert nem csak a szavakon keresztül kommunikáltunk. Meg volt egy francia regényadaptáció, a Vernon Subutex, ami egy három kötetes regény és bestseller szerte Európában. Erős előadás lett. Sokan elmentek a szünetben, de akik kitartottak a végéig, állva ünnepeltek. Idén még a Vögel című előadásban játszottam egy izraeli katonát. Sandy Lopicic rendezte, ő zenészből lett rendező, és mindig a zene adja az előadásainak a szövetét. Vele többször is dolgoztam, és a vele való munka például nagyon fog hiányozni.
Milyen tapasztalataid vannak az ottani színházi működéssel kapcsolatban? Nagyon jó volt látni, hogy a színészek szövegtudással felkészülten jönnek a próbára. Ez alap, hiszen akkor tudunk próbálni, ha tudjuk a szöveget. Ritka a késés, van egy jófajta rend, van szakszervezet, működési szabályzat, amit be kell tartani. Ha a rendező nem tart szünetet, akkor az asszisztens szól, akár lesz belőle sértődés, akár nem. Nincs annyi személyeskedés, mint nálunk. Sokat kell dolgozni, de a színház nem az élete az embernek. A színház a munkánk, a szakmánk, nyilván a szenvedélyünk is, de mindenki tud töltődni, kirándulni, van vasárnap, van pihenőnap. Ezek tök jó dolgok. Jólesett ez a fajta professzionalizmus. A másik a kommunikáció. Ott sokkal több szavuk van a színészeknek, sokkal könnyebben mondanak véleményt, vannak alkalmak, amikor elmondhatod, ha valami bajod van, a kommunikáció nem érzelmi alapú, van vitakultúra. Ebből is sokat tanultam, lehetne nálunk is így csinálni. De mi erre vagyunk szocializálva, már az iskolában se lehetett véleményt mondani, az, hogy te mit gondolsz, mit szeretnél, nem érdekelt senkit.
Mennyire határolt be, hogy a német nem az anyanyelved? A nyelv korlát, bármennyire is tud az ember, ezt sokszor éreztem. Az elmúlt évad volt az első, amikor már nem okozott nehézséget a kommunikáció. Már van egy szintem, amit szeretnék tartani vagy fejleszteni itthon is.
Negatívumok? Grazban az a rend, hogy a fodrászok egyben sminkesek is, és ebből azért volt probléma. Egyszer korrigáltam a sminkemet, és utána jól lecsesztek, hogy hogy mertem hozzányúlni. Beszólt nekem a fodrászok főnöke, hogy „Ez itt nem a budapesti opera!” Úgy kezelt, mint egy gyereket. Akkor a nyelvi korlát miatt még nem igazán tudtam megvédeni magam. Meg le is döbbentem az egészen, én ilyet korábban sehol nem tapasztaltam. Aztán ahogy magabiztosabb lettem, megtanultam kezelni az ilyen helyzeteket. Amúgy a színészek részéről semmi ilyesmit nem éltem meg, hogy „mit keres itt ez a magyar?!”. Ők nyitottak és kíváncsiak voltak.
Mikor lett vége? Graz-cal? Graz-cal teljesen. Az utolsó próbálkozás Berki Szofival volt, mindenféle népek dalait énekeltük. De kint játszottam zenés darabban is, és az jó érzés volt.
Milyen előadásokban játszottál? Elég sok mindenben. Játszottam például egy Nestroyban, érdekes volt komikus szerepet játszani idegen nyelven. A Cseresznyés-
Hogy tervezed itthon az életet? Most úgy gondolom, hogy nem lehet semmit tervezni, annyira bizonytalan minden. Nyitottnak kell maradni. Ha valami mást hoz az élet, mint amit elterveztem, akkor másfelé megyek. Nem látok semmilyen hosszútávú dolgot. Tök jó hazaérkezni. Azért a beilleszkedés nem olyan könnyű odakint, főleg, ha a szabad estéiden a gyerekeddel akarsz lenni és nem a kollégákat nézni és utána a büfében beszélgetni. Egyelőre bőven elég a feladatom erre a félévre, óvodába szokunk, nem is akarok ennél többet vállalni. Mindig volt valamilyen zenés projekted, Kiss Erzsi, Anemona... Az éneklés nem hiányzik? De, nagyon.
Nem féltél megint váltani? Nem volt benned bizonytalanság? Már nagyon honvágyam volt. Hiányzott apukám, a testvéreim, a barátok, hogy valakivel egy nyelvet beszéljek. Nem is konkrétan a magyart, hanem hogy megértsük egymást. És hogy magyarul játszhassak.
Az interjút készítette: Ari-Nagy Barbara • Fotó: Keleti Éva
BESZÉLGETÉS A KIVÁLÓ DOLGOZÓKRÓL BOROSS MARTINNAL, NEUDOLD JÚLIÁVAL ÉS SZABÓ-SZÉKELY ÁRMINNAL Hárman dolgoztátok ki a koncepciót. Hogy állt össze a csapat? M: Julival és Árminnal ugyan évfolyamtársak voltunk a Színműn, és Árminnal már több előadásban dolgoztunk együtt, de ez a hármas a Kiváló Dolgozók kapcsán alakult ki. Palival egy ideje kerestük a módját, hogy hogyan jelenhetne meg a társadalmi színház az Örkényben, és olyan nyelvek, amiket én a STEREO AKT-tal és a munkásságommal képviselek: pl. részvételiség és dokumentarizmus. Az Örkénynek nagyon progresszív és aktív közösségi színházi tevékenysége van, aminek Juli áll az élén, ismertük egymás munkáját. Kik a kiváló dolgozók? Miről szól ez az előadás? Á: A kiváló dolgozók azok az emberek, akik nélkül nem működne a világ. Kevés szó esik róluk, evidenciának kezeljük, hogy léteznek, ám az őket érintő problémákat általában a szőnyeg alá söprik. Pedig nem ezt érdemelnék, mert létfontosságú munkát végeznek, jellemzően nagyon kevés megbecsülésért. Hivatástudatból dolgoznak, másokról vesznek le terheket, hogy ők elvégezhessék a társadalmilag honoráltabb munkákat. Szerintem mindannyian több ilyen embert ismerünk, ők mind kiváló dolgozók, nem csak az a tíz, egyébként egytől egyig rendkívüli ember, aki „civilként” részt vesz a projektben. Konkrétabban: az előadásban szociális és egészségügyi dolgozók, vagy otthon gondoskodó munkát végző emberek állnak elénk. Jelen vannak születésnél, betegségnél, halálnál, nevelik azokat a gyerekeket, gondozzák azokat az időseket, akiket a családtagjaik nem tudnak. M: Az egyik próbán Tamás, a gyermekfelügyelő keserű humorral jegyezte meg, hogy „mi és az intézetünkben nevelt gyerekek csak visszük a kasszából a pénzt”. Hamar kiderült, hogy minden civil közreműködő azt érzi a maga területén, hogy ez az attitűd jellemző a döntéshozók (és sokszor a társadalom) széles köreiben. Pedig a gondoskodási válság mindenkit érint, súlyosabb, mint tíz koronavírus járvány. Az a különbség, hogy ez a válság lappangó és állandó, nincs rajta médiafigyelem, és nem rendelkeznek hatalommal azok, akik a rendszer kárvallottjai. Olyan régóta tart, hogy már fel sem tesszük a kérdést: hogyan távolodtunk el olyan alapvető normáktól, hogy minden embernek joga van születésétől a haláláig méltóságteljes életet élni. Evidenciának tűnik? A legkevésbé sem az.
Miért a gondoskodásra fókuszáltatok? Á: Eredetileg az volt az elképzelés, hogy a munka fogalmán keresztül beszéljünk a társadalomról. Ez azért tűnt jó találatnak, mert úgy látjuk, hogy a munka és a cserébe elérhető fogyasztás határozza meg az emberek nagy részének életét. Az első előkészítő workshopon ennek megfelelően színes palettáról jöttek emberek, a multi vezérigazgatóból lett árufeltöltőtől a tűzoltón át a régészig. Volt köztük egy idősgondozó, és az már akkor kirajzolódott, hogy a személyisége és a munkája is érzékenyebb témákat hoz be. Aztán jött a járvány, és tele lett a média azzal, hogy mekkora ember- és eszközhiány van az egészségügyben, mennyire túlterheltek, hogy a szülők hirtelen elkezdték értékelni, hogy valaki foglalkozik a gyerekükkel reggeltől délutánig, stb. Tehát bizonyos szakmák szerepe látványosan felértékelődött, de olyan pironkodó, magunkat szégyellő módon, hogy „igen-igen, eddig is tudtuk, hogy milyen fontos ez, csak nem foglalkoztunk vele”. A karantén alatt hallgattunk Kováts Eszter szociológussal, a gondoskodási válság szakértőjével egy hoszszabb beszélgetést, és összeállt, hogy ez az, amit keresünk. A szűkebb fókusz, ami alkalmas arra, hogy tágabb problémákat is behozzon. A második workshopon, ami már a gondoskodó szakmákra fókuszált – és fontos hívószava volt, hogy olyan embereket keresünk, akik “láthatatlan” munkát végeznek –, mindannyian éreztük, hogy ez egy nagyon erős téma, nagyon erős emberekkel. És nemcsak a szociális szféra felháborító lestrapáltsága miatt, hanem azért is, mert az életünk olyan részeivel szembesít minket, amikről szeretünk elfeledkezni. Az is elég hamar világos lett, hogy ezeket a félelmeket (születéssel, betegséggel, öregséggel, halállal kapcsolatban) a társadalom erősíti fel, mivel nem kínál emberséges alternatívát a problémákra. A kiváló dolgozóink, a téma gyakorlati szakértői, mindent tudnak a szakmájukról és arról, hogyan lehetne a problémákat megoldani, mégsem hallgatják meg őket. Ehhez tud platformot nyújtani ez az előadás. Miért fogott bele ebbe az Örkény? J: Kilencedik éve működik a színházban egy közösségi és művészetközvetítő műhely, ÖrkényKÖZ néven. Beszélgetéseket, workshopokat, civil alkotócsoportokat szervezünk, közösségi térként működtetjük a színházat. E vállalkozás
mögött a színház társadalmi felelősségvállalásának kiszélesítése áll. Partnerként tekintünk a közönségre, a színházra pedig olyan fórumként, ami lehetőséget teremt arra, hogy a körülöttünk lévő világhoz a viszonyunkat értelmezzük, és konstruktívan alakítsuk. Ezekhez a szándékokhoz illeszkedik a Kiváló Dolgozók is. A társadalmi elköteleződés mellett, színházilag az is izgalmas, hogy egy másféle esztétika jelenik meg a színpadon. Az Örkényben igény van a kísérletezésre, új utak felfedezésére. A színészek hogy fogadták a civil résztvevőket és a kihívást? Kihívás ez nekik? M: Kíváncsisággal és csodálattal fogadták őket, de érezhető volt a megszeppenés is: „hogy a fenébe leszünk mi valaha is olyan igaziak, mint ezek az emberek?” Amikor ezt a két, szakmájuk iránt élni-halni tudó közeget: a színészekét és a segítő szakmákban dolgozókat egymás mellé ültetjük, és ez a két világ párbeszédbe kerül egymással, az gátakat szakít fel mindenkiben. Ég és föld a két közeg, de közben mégsem, mert mindenki egytől egyig idealista a maga módján. Mindenki kipróbálná kicsit, hogy milyen a másik helyében lenni, de csak egy rövid időre, hogy az átélhető legyen. Hisz mindenki a saját hivatását űzi legszívesebben már-már megszállottan. És mit vártok, vajon hogy fogadja majd az Örkény közönsége ezt a szokatlan előadást? J: Kíváncsian várjuk. A kísérőprogramokkal igyekszünk minél több lehetőséget kínálni arra, hogy ez kiderüljön. Az ügy akkor éri el a célját, ha a közönség véleménye és tettvágya is artikulálódik és lendületet kap a színházban. Az autentikusságnak, a valóságnak egyfajta mágiája van a színpadon. Eltűnik a távolság a nézőtér és a színpad között, közös nyilvánosságot kapnak az „itt és most”-hoz kötődő ügyeink, és ez a valóság újrafelfedezésére teremt lehetőséget. Óriási ereje van annak, amikor az egyes emberek felfedezik és megélik, hogy közösek a történeteik és a problémáik. M: A szereplőink pedig egytől egyig üdítő, friss és nagyonnagyon szellemes emberek, akiktől sokat lehet tanulni, így az előadás a téma súlyossága ellenére szórakoztató lesz, nem kell hozzá szakértőnek vagy érdekvédőnek lenni, hogy azonosulni lehessen az előadás által felvetett problémákkal: elég, ha emberek vagyunk.
Szerkesztette: Neudold Júlia Fotó: Dömölky Dániel, Nagy Gergő
ÖRKÉNYKÖZ
A SZÍNHÁZ KÖZÖSSÉGI TÉR. NE CSAK NÉZD!
a v t i y N Örkény! az
Az ÖrkényKÖZ teret kínál a közönségnek és a színházi alkotóknak a közös gondolkodásra. Beszélgetésekkel, workshopokkal, játékokkal és alkotóműhelyekkel várjuk azokat, akik aktívan szeretnének részt venni színházunk életében, vagy csak kíváncsiak az alkotófolyamatokra. További információért keressék fel az ÖrkényKÖZ honlapját: koz.orkenyszinhaz.hu
OLVASÓPRÓBA-DEMÓ
KÖZÖNSÉGTALÁLKOZÓK
Beszélgetés a rendezővel, a látványtervezőkkel és a dramaturggal. Az érdeklődők betekintést nyerhetnek egy előadás létrehozásának folyamatába, az előkészületekbe, megismerhetik a díszlet- és jelmezterveket, és azokat a dilemmákat is, amelyekkel az alkotók a próbafolyamat során találkoznak.
Közvetlen hangulatú, moderált beszélgetéseket szervezünk esti előadások után. Milyen hatással volt előadásunk a közönségre? Miképpen találkozik ez az alkotók szándékaival?
NYÍLT PRÓBA Bepillantás a próbafolyamatba. Készülő új előadásainkhoz nyilvános próbákat hirdetünk. Jöjjön el, ismerkedjen a színpadi munka rejtett mozzanataival!
ELŐSZOBA A meghívott előadók és alkotók olyan kulturális, közéleti és pszichológiai témákat vitatnak meg, amelyek kapcsolódnak egy-egy előadásunkhoz. A 80 perces alkalmak során nagy hangsúlyt fektetünk a közönséggel folytatott párbeszédre, érdeklődve várjuk kérdéseiket.
IMPROVIZÁLUNK ELŐADÁSOK UTÁN A színészek improvizálnak, a közönség irányít. Egyes délutáni előadások után visszavárjuk a nézőtérre a közönséget erre a másfélórás programra. A látott előadás konfliktusaiból, problematikájából kiindulva jelöljük ki a közös játék alapját. Asszociációk, párhuzamok és a közönség ötletei irányítják a rögtönzött történeteket. A program az Örkény Színház és a Momentán Társulat együttműködésében valósul meg.
CSALÁDI ELŐADÁS PLUSZ A gyerekelőadásaink után színpadbejárással összekötött drámajátékos családi foglalkozásokat kínálunk.
KÖZJÁTÉK Színházi játékok, rögtönzött történetek, játékos találkozások. Ami adott: egy téma vagy egy repertoáron lévő előadás inspirációként, egy színházi tér, 120 perc és 25 felnőtt. Meg persze egy játéksor, ami megmozgat, elgondolkodtat és szórakoztat. Velünk játszanak az Örkény színészei, az eseményt az ÖrkényKÖZ játékmesterei vezetik.
KÖZMŰHELY Civil alkotóműhely és színpad. A több héten átívelő közösségi alkotófolyamatokból a város lakóinak történeteit és problémáit feldolgozó színházi események születnek.
KÖZBEJÁRÁS Színház- és várostörténeti séta a színfalak között. A Madách tér és a színház történetéről, valamint a színházi üzem működéséről mesélünk kulisszajárás közben.
INTERAKTÍV MŰSORFÜZET Online műsorfüzetek és kvízjátékok. Okostelefonról elérhető háttérinformációk és új nézőpontok repertoáron lévő előadásainkhoz. Azoknak, akik a szünetben, a hazaúton vagy másnap sem szeretnének infó nélkül maradni. im.orkenyszinhaz.hu
EGYÜTTMŰKÖDÉSEK AZ ÖrkényKÖZtérben Az ÖrkényKÖZ stúdióhelyiségében vehetnek részt a STEREO AKT és a Mentőcsónak Egység interaktív színházi társasjátékában. A Cím Nélkül − hajlék-kaland-játék hajléktalan emberek életébe enged bepillantást. A Káva Kulturális Műhely a Peer Gynt című színházi nevelési előadását játssza nálunk, középiskolás osztályoknak.
ESEMÉNYNAPTÁR • koz.orkenyszinhaz.hu/google-esemenynaptar KAPCSOLAT • koz@orkenyszinhaz.hu
IRAM
IFJÚSÁGI ÉS TANÁRI PROGRAM „Az emberi létnek nincs más orvossága, mint az emberismeret” – mondja Örkény István. Az IRAM egy biztonságos játszótér, ahol színházat nézni és figyelni tanulunk, és magunk is színházcsinálással kísérletezünk. Játszunk helyzetekkel, történetekkel és a társadalommal.
FLESS
KAPTÁR KÖZÖSSÉG
előadásokat megelőző ráhangoló foglalkozás osztályoknak és csoportoknak
színházi szabadiskola egyéni jelentkezőknek és osztályoknak 15-25 éves korig
Színházi játékokból és beszélgetésekből felépülő kétórás képzelettorna a színház próbatermében, az előadást megelőző héten. A FLESS-en olyan élményanyag kerül a fejünkbe, amelyet majd az előadás működtet tovább, és amely asszociációkat kapcsol a színházi élményhez. Színházat nézni és figyelni tanulunk, feltérképezzük, mi közünk lehet a választott előadáshoz.
Alkotócsoportok, workshopok, színházi programok az egész évadon át. A KAPTÁR végigkíséri a színház életét, próbafolyamatait. Az előadásokból inspirálódva a közösség tagjai színházi kísérleteket végeznek saját élményeikkel és alkotóerejükkel, a minket körülvevő világgal és elképzelt helyszínekkel. A 2019/2020-as évadban több rövidebb és hosszabb színházi projekt várja a KAPTÁR-ba jelentkezőket.
éjszakai beszélgetés egyetemista csoportoknak is
Jelentkezés a honlapon: koz.orkenyszinhaz.hu/kaptar
Közvetlenül az előadás után az alkotókkal találkozunk, kérdezzük egymást, vitatkozunk és beszélgetünk: a színház a kíváncsi emberek helye.
#IRAMONLINE #Színház az összes szoba! egyéni jelentkezőknek és osztályoknak 15-25 éves korig A veszélyhelyzet időszaka alatt létrehozott online alkotófelületünk további feladványokkal folytatódik! A karantén ideje alatt Örkény István egyperces novelláihoz kapcsolódóan jelentkeztünk feladatokkal. Egymást inspirálva és alkotásra buzdítva 205 munkát osztottatok meg velünk. Köszönjük!
Domahidy Veronika: Hogylétemről (#IRAMonline pályamunka)
LÉGY SZABAD! JÁTSSZ EL A GONDOLATAIDDAL! MEGÉRI. SZÍNHÁZBAN BÁRMI MEGTÖRTÉNHET. KÖVESD AZ IRAMOT AZ ÖRKÉNYKÖZ HONLAPJÁN (KOZ.ORKENYSZINHAZ.HU) ÉS A FACEBOOKON!
További információért keressétek fel az ÖrkényKÖZ honlapját: koz.orkenyszinhaz.hu
Az évad során pályázatokat hirdetünk a színház egy-egy új próbafolyamatához, előadásához kapcsolódó művészeti alkotások létrehozására: fotó, videó, rajz, tárgy, képregény, novella, vers vagy egyéb műalkotás formájában. Az IRAMonline célja a különféle művészeti kifejezésmódokkal való kísérletezés, az inspiráció és asszociáció jelenségének megragadása. Aktuális pályázatok eléréséért csatlakozz az ÖrkényIRAMonline Fb-csoporthoz vagy látogass el a honlapunkra!
TANÁR I RAM háttéranyagok és tréningek pedagógusoknak gyakorlat egyetemistáknak, hospitálás szakmai érdeklődőknek Honlapunkról az előadásokhoz kapcsolódó tanítási segédleteket és tanároknak szóló háttéranyagokat tölthetnek le, valamint ajánlókat és jelentkezési útmutatót találnak az előadásokhoz és az osztályoknak kínált FLESS programokhoz kapcsolódóan. Az évad során bemutatónapokat tartunk, ahol bepillanthatnak a foglalkozásainkba és a színház próbafolyamataiba. Módszertani tréningeket kínálunk, ahol azt keressük, a résztvevő aktív közreműködésével, hogy milyen módon gazdagíthatják a színházi formák és megközelítésmódok az irodalom-, az osztályfőnöki- és a történelemórákat. Egyetemi hallgatóknak gyakorlati helyet, szakmai érdeklődőknek hospitálási lehetőséget biztosítunk az egész évadon keresztül. Havonta egyszer jelentkezünk a műhely híreivel, ajánlataival. A hírlevélre feliratkozó pedagógusok így mindig időben értesülnek a TANÁR I RAM programjairól (Feliratkozás a koz.orkenyszinhaz.hu oldalon). Nagy segítség a színház és az IRAM számára a pedagógusok jelenléte: kritikájukkal, ötleteikkel, kéréseikkel hozzájárulnak az ifjúsági program folyamatos fejlődéséhez. Köszönjük az eddigi részvételt, és örömmel várjuk a folytatást!
INFÓ • koz.orkenyszinhaz.hu/tanaroknak KAPCSOLAT • iram@orkenyszinhaz.hu
Vegyen réészltetében! a színház
AZ ÖrkényKÖZ ÉS AZ IRAM MUNKATÁRSAI Neudold Juli színész, színházpedagógus – műhelyvezető • Bethlenfalvy Ádám színész-drámatanár Szabó-Székely Ármin dramaturg • Hudáky Rita magyartanár, színházpedagógus • Fodor Fanni drámainstruktor Török Tímea drámainstruktor • Bíró Kriszta színész • Várady Zsuzsi dramaturg, imprószínész Szabó Julcsi projekt koordinátor, közösségfejlesztő • Szakács Eszter projekt koordinátor, kortárs táncos
JEGYINFORMÁCIÓ
I. KATEGÓRIA • 5600 Ft földszint 2-9. sor és erkély 1. sor II. KATEGÓRIA • 4300 Ft földszint 1., 10-13. sor és erkély 2-3. sor II. KATEGÓRIA • 2900 Ft földszint 14-16. sor és erkély 4-5. sor
ELÉRHETŐSÉGEINK
1075 Budapest, Madách I. tér. 6. JEGYPÉNZTÁR Telefon: (+361) 267-3775 Nyitva: minden nap (ünnepnapok kivételével) 13-18 óráig. KÖZÖNSÉGSZERVEZÉS Telefon: (+361) 235 0032, (+361) 235 0920, (+361) 235 0033 Nyitva: hétfőtől csütörtökig: 10-től 17.30-ig, pénteken 10-16 óráig. szervezes@orkenyszinhaz.hu KÜLSŐ JEGYÉRTÉKESÍTÉSI PONT Mammut II. Bevásárlóközpont 1024 Budapest, Lövőház u. 2-6., Nyitva: keddtől szombatig: 11-19 óráig Telefon: (+36) 30 732 3165
PÁRTOLÓ TAGSÁG A tagság ára: 20.000 Ft, mely az évad során az alábbi kedvezmények igénybevételére jogosít: • jegyelővételi lehetőség az előre meghatározott időszakban, online is • 5% kedvezmény az évad során minden jegy árából • 15 db jegy egyidejű vásárlása esetén 10% kedvezmény • premier időpontokra szóló jegyvásárlási lehetőség (ÚJDONSÁG) • külön hírlevél színházunk programjairól, újdonságairól • 1 szabadon választott streamelt előadás ingyenes megtekintése (ÚJDONSÁG) • 2 fő részére szóló meghívás a nagyszínpadi bemutatókat megelőző nyílt próbáinkra • pártolói találkozó és fogadás
NÉZŐTÉR AZ EGÉSZ VILÁG Az Örkény Színház a 2020/2021-es évadban megkezdi előadásai rendszeres streamelését. A vállalkozást több gondolat hívta életre. Egyrészt észleljük a digitális időszámításban, az új technikákban rejlő inspirációt. Másrészt tavaszi, VERS CSAK NEKED elnevezésű akciónk során tapasztaltuk, hogy a társulatunk iránti érdeklődés messze túlmutat a főváros földrajzi határain. Végül, a koronavírus-járvány lényegi változásokat hozott a színházak életében: a kötelező távolságtartás, általában a közösségi rendezvények korlátozása eddig felfedezetlen utakra terelik a színházi gondolkodást.
MI A STREAM? A stream online elérhető, élő, interaktív műsorsugárzás. Az Örkény Színház előadásait több kamerával közvetítjük. A képi és hangbeli megvalósítás minden esetben az adott előadás világához kapcsolódik: lesz előadásunk, ahol számos eredeti képkivágás, a színház világában szokatlan kamerapozíciók, a játszó színészen elhelyezett testkamerák, valamint effektek és bejátszások kompozíciói ígérnek rétegzett nézői élményt, és lesz olyan streamelt előadásunk is, amely ismertebb technikákra épül, de minden esetben arra törekszünk, hogy streamelt előadásainkkal túllépjünk a színházi közvetítések megszokott keretein. Erre szolgál, hogy nézőink a legtöbb esetben két kamerakép közül választhatnak majd, ahol egy általunk élőben vágott ajánlat mellé – vagy ahelyett – másik nézetet is választhat, illetve a jelenlét, az aktív részvétel élményét hozza a nézők élő chatelésének lehetősége is. Hasonló lesz egy többkamerás színházi felvételhez, azzal a különbséggel, hogy a néző eldöntheti, az adásrendező által szerkesztett műsort nézi, vagy maga választ az elérhető kameraképek közül. A streamelt előadások minden esetben élő közvetítések lesznek, megőrizve a színházélmény jelenidejűségét.
HONNAN LEHET ELÉRNI A SZOLGÁLTATÁST? Az Örkény Színház stream-szolgáltatása belföldről és külföldről egyaránt elérhető lesz. Megfelelő sávszélesség mellett okostelefonon, okostévén, asztali és táblagépen egyaránt nézhetőek lesznek az előadások.
MITŐL INTERAKTÍV? Az előadások nézői chatelhetnek egymással, és bizonyos előadások után online közönségtalálkozót is tartunk majd. Ezt a lehetőséget előre jelezni fogjuk a műsorban.
MINDEN ELŐADÁST KÖZVETÍTENI FOGUNK? Egyelőre nem. Jelenleg a lehetőségek megismerésének fázisában vagyunk. Ez a technika új színpadi gondolkodást igényel: repertoárunk legnagyobb része kizárólag színpadra készült, így, bár az előadások felújításával igyekszünk mindegyiket alkalmassá tenni az élő közvetítésre, lesznek darabok, amelyek nem kerülnek a stream–repertoárra. Új bemutatóink már eleve streamelhetőre készülnek.
MENNYIBE KERÜL? Egy olcsóbb színházjegy áráért lehet majd megnézni a streamelt előadásokat: áruk egységesen 3800 forint lesz, de ha valaki támogatni szeretné a színházat, ennél magasabb összeget is megadhat. Az előadások közvetítését csak személyes, otthoni használatra engedélyezzük. Minden jegyvásárló egyedi linket kap, ami nem osztható meg: egyszerre csak egy eszközről nézhető az előadás. Nyilvános közvetítésre a jegyvásárlás nem biztosít jogot.
ANYÁM TYÚKJA (1.) és (2.)
válogatás a magyar irodalom legszebb verseiből rendező: Mácsai Pál
REPERTOÁR
NAGYSZÍNPAD
ELŐCSARNOK PIERRE NOTTE:
KÉT NÉNI, HA MEGINDUL Rendező: Gáspár Ildikó
MOLNÁR FERENC
A HATTYÚ
rendező: Polgár Csaba ARTHUR MILLER
AZ ÜGYNÖK HALÁLA rendező: Mácsai Pál
AZT MESÉLD EL, PISTA!
Örkény István saját szavaiból összeállította: Bereményi Géza és Mácsai Pál
STÚDIÓ (Asbóth u. 22.) JEAN-PAUL SARTRE
A LEGYEK
rendező: Hegymegi Máté
KOSZTOLÁNYI DEZSŐ
JÁSZBERÉNYI SÁNDOR
rendező: Szenteczki Zita
rendező: Polgár Csaba
ÉDES ANNA
A LÉLEK LEGSZEBB ÉJSZAKÁJA
WILLIAM SHAKESPEARE
SYLVIA PLATH
rendező: Bagossy László
rendező: Widder Kristóf
HAMLET
AZ ÜVEGBÚRA
KERTÉSZ UTCAI SHAXPEARE-MOSÓ
DIGGERDRÁJVER
TÉREY JÁNOS
WILLIAM SHAKESPEARE
rendező: Kovalik Balázs
rendező: Gáspár Ildikó
rendező: Bodó Viktor
LÓT – SZODOMÁBAN KÖVÉREBB A FŰ ÖRKÉNY ISTVÁN
MACSKAJÁTÉK
rendező: Bagossy László
MACBETH
A DOHÁNY UTCAI SERIFF
rendező: Mácsai Pál
alkotók: Kovács Márton, Mohácsi János, Mohácsi András
SECONDHAND – szovjetűdök
PEDIG ÉN JÓ ANYA VOLTAM
SZVETLANA ALEKSZIJEVICS írásai alapján rendező: Bagossy László, Kovács D. Dániel és az SZFE színházrendező hallgatói
TARTUFFE
Parti Nagy Lajos szabad fordításában rendező: Bagossy László ÖRKÉNY ISTVÁN
TÓTÉK
rendező: Mácsai Pál CZIGÁNY ZOLTÁN
CSODA ÉS KÓSZA rendező: Mácsai Pál
A SÖTÉTBEN LÁTÓ TÜNDÉR rendező: Bagossy László
A műsorváltoztatás jogát fenntartjuk.
MOLIÈRE
rendező: Anger Zsolt
Kedves Nézőink! Az Örkény Színház nézőinek lehető legkomolyabb védelmére törekszik. Ezzel kapcsolatban az évadkezdéskor az alábbi intézkedéseket vezettük be a fertőzésveszély megszűnéséig: • A biztonság fokozása érdekében nézőtereinken a nézői létszámot félházban limitáljuk. • Nézőinktől az adatvédelmi szabályok betartásával elkérjük elérhetőségüket, hogy egy esetleges fertőzéskor lehetővé tegyük a kontaktkövetést. • A nézőtér levegőjét minden nap ózonmentes germicid lámpákkal fertőtlenítjük. • Hagyományos módon is fokozottan fertőtlenítünk minden felületet. • A nézőtéren és a közönségforgalmi területeken nézőink és a színház munkatársai számára is kötelező a maszkviselés. • Munkába lépés előtt minden kollégánk testhőmérsékletét megmérjük. Kérjük Önöket, tartsák be az alábbi szabályokat és javaslatokat! • Előadásainkat csak tünetmentes nézőink látogathatják. • A maszk viselése a színház egész területén kötelező, kivétel 6 éven aluli gyermekek számára. • Kérjük, > vegyék igénybe kézfertőtlenítő automatáinkat! > tartsanak távolságot egymás között! > kövessék a nézőteres kollégák iránymutatásait! > tájékozódjanak a kihelyezett ismertetőkből, feliratokból! Érkezés, helyek elfoglalása • Nézőinket az előadás kezdete előtt egy órával kezdjük beengedni az előcsarnokba. • Érintésmentes automata hőmérővel mérjük meg a színházba való belépés előtt minden nézőnk testhőmérsékletét. Ha az Ön testhőmérséklete eléri a 37,6°C-ot, nem engedhetjük be az előadásra. • Kérjük, segítse jegykezelőnk munkáját a jegye előkészítésével. • Ruhatáraink átmenetileg nem üzemelnek, hogy kerüljük a ruhatár előtti sor kialakulását. Kabátjukat, táskájukat nyugodtan vigyék be a nézőtérre. • A nézőteret fél órával az előadás kezdése előtt nyitjuk meg. Kérjük, mihamarabb foglalják el helyeiket, teret adva így a később érkező nézőknek. Szünet • A nézőtérről való távozással, a büfé- és mosdóhasználattal kapcsolatban, kérjük, kövessék a nézőteres kollégáink kéréseit. • Az erkélyen ülő nézőink számára szünetben megnyitjuk a mozgáskorlátozott nézőknek fenntartott mosdót. (Az erkélyre vezető lépcső aljánál, a nézőtér szintjén található.) Stúdió • Nézőinket az előadás kezdete előtt 15 perccel kezdjük beengedni a Stúdió előterébe. • Érintésmentes automata hőmérővel mérjük meg a Stúdióba való belépés előtt minden nézőnk testhőmérsékletét. Ha az Ön testhőmérséklete eléri a 37,6°C-ot, nem engedhetjük be az előadásra. • Kérjük, segítse jegykezelőnk munkáját a jegye előkészítésével. • Ruhatárunk átmenetileg nem üzemel, hogy kerüljük a ruhatár előtti sor kialakulását. Kabátjukat, táskájukat nyugodtan vigyék be a nézőtérre. • A nézőteret 5-10 perccel az előadás kezdése előtt nyitjuk meg. Kérjük, mihamarabb foglalják el helyeiket, teret adva így a később érkező nézőknek. Együttműködésüket köszönjük!
Az Örkény István Színház Nonprofit Kft. kiadványa • Felelős szerkesztő: Mácsai Pál • Szerkesztő: Dely Szilvia Fotók: Keleti Éva, Dömölky Dániel, Nagy Gergő • Grafika / Layout: Nagy Gergő Megjelenik 2020. szeptember 21-én, a pandémia idején, kizárólag online formában. 1075 Budapest, Madách tér 6. • Jegypénztár: (06 1) 267 3775 • Nyitva: minden nap 13-18 óráig, előadásnapokon kezdésig, illetve az első szünet végéig (jegyelővétel és a lefoglalt jegyek átvétele előadásnapokon 18.30-ig) Közönségszervezés: (06 1) 235 0032 • Nyitva: hétfőtől csütörtökig 10.00-17.30-ig, pénteken 10.00-16.00 óráig Külső jegyértékesítési pontunk: Mammut II. • Nyitva: keddtől szombatig 11.00-19.00 óráig www.orkenyszinhaz.hu •
OrkenyIstvanSzinhaz
orkenyszinhaz