MacTértem by Perfact Kiadó

Baráth Gábor – Sziklai János

MacTértem Windowsról Mac OS X-re váltóknak

MAC_tertem.indd 1

2009.03.04. 14:07:44

Bármilyen másolás, sokszorosítás, illetve adatfeldolgozó rendszerben történő tárolás a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulása nélkül tilos. Az itt közölt információk kizárólag az olvasó személyes használatára készültek. Jelen mű felhasználása más könyvekben, kereskedelmi szoftverekben, adatbázisokban csak a kiadó előzetes írásbeli hozzájárulásával lehetséges.

A szerző és a kiadó a tőle elvárható legnagyobb gondossággal járt el a könyv és a programok készítése során. A könyvben, illetve a programokban található esetleges hibákért, használatukból eredő esetleges károkért sem a szerző, sem a kiadó nem vállal semminemű felelősséget.

Az Apple, az Apple logo, iDVD, iLife, iMovie, iPhoto, iTunes, Macintosh, Mac OS és QuickTime az Apple Computer Inc. bejegyzett védjegyei. GarageBand, iChat, iWeb és SuperDrive az Apple Computer Inc. trademarkjai. A Mac az Apple Computer Inc. service markja. Minden más védjegy a jogokkal rendelkező tulajdonát képezi.

Szerzők: Baráth Gábor, Sziklai János Borító: Papp Ádám tervei alapján Szakmai lektorok: Ferenczy Gábor (Almalap), Mattburger Zsolt (Apple Hungary IMC, HDSys Kft.) Nyelvi lektor: Havadi Krisztina Tördelés: Fontoló Stúdió Kft.

Felelős kiadó a Perfact-Pro Kft. ügyvezető igazgatója. 1101 Budapest, Pongrác út 9/b. Tel/Fax: 260-0990, 431-0028 info@perfact.hu www.perfactkiado.hu

Nyomta és kötötte: Séd Nyomda Kft., Szekszárd Felelős vezető: Katona Szilvia

MAC_tertem.indd 2

2009.03.04. 14:07:44

A műben szereplő személyek és cselekmények – jobbára – a képzelet szülöttei, ezért bárminemű hasonlóság valódi személyekkel – jobbára – a véletlen műve.

Figyelem! E könyv elolvasása után az Olvasó késztetést érezhet egy Macintosh számítógép megvásárlására!

MAC_tertem.indd 4

2009.03.04. 14:07:44

I. A MulAtSรกG

MAC_tertem.indd 1

2009.03.04. 14:07:44

1.1.Minden MindenKezdet Kezdetnehéz nehéz

Kedves barátom, Szabolcs, jó szokásához híven idén is meghívott tavaszköszöntő bulijába. Azt, hogy pontosan honnan tudta évről évre megszerezni ennek az idilli környezetben megbúvó, kis vadászháznak a kulcsát, a mai napig nem sikerült megtudnunk, de hogy őszinte legyek, néhány éve már nem is faggatjuk. A kezdetben néhány fős társaság az évek során egyre gyarapodott, mivel minden évben lejön egy-két új ember is, a régieknek meg nem igen akaródzik lemorzsolódni. Szabolcs kérésének megfelelően, az indulás napján szépen összepakoltam minden szükséges cuccot, az idén nem feledkezve meg az olyan egyszerű konyhai kiegészítőkről sem, mint a fokhagymanyomó vagy a dugóhúzó, amelyek tapasztalataim szerint nem feltétlenül részei egy vadászház kelléktárának (úgy látszik, a vadászok kannás bort isznak). A terv az volt, hogy Szabolccsal ketten még a buli reggelén leautózunk, előkészítünk mindent, hogy délután már a kész ház várja a többieket. Miután már közel negyedórája vártam rá a pályaudvar parkolójában, gondoltam, rácsörgök telefonon: – Helló, merre vagy? – Helló. Figyelj, bocs, de nem leszek ott időben, sőt egyáltalán nem, mert közbejött valami. – Mi? Most viccelsz? – Nem, de nyugi, nem maradsz egyedül. Tudod, van egy haverom, Dinó, akit már említettem, hogy idén lejön velünk. Szóval nála van a ház kulcsa, és ha minden igaz, akkor rövidesen megérkezik. – OK, de ezt most mégis hogyan gondolod? És mégis mikor akartál szólni? – Bocs, de épp intézkedtem, hogy ne kelljen egyedül menned, most akartalak hívni. Nyugi, Dinó jó fej srác. – Köszi. – Na, most lépnem kell, este találkozunk. Kicsit felkaptam a vizet az egész szituáción, de nem volt időm mérgelődni, mert amint letettem a telefont, egy magas figura máris kopogtatott az ablakon. Intettem neki, hogy üljön be. – Helló. Szóval te vagy Dinó? – Én. Szia. Bocs, hogy késtem, de Szabolcs kicsit későn riasztott. – OK, semmi gond. A kulcs megvan? – Hogyne. – Akkor mehetünk. Elindultunk. Dinó nem tűnt igazán társasági embernek, megkérdeztem tőle, hogy honnan ismeri Szabolcsot, mondta, hogy valami vidéki buliban találkoztak, de vissza nem kérdezett semmit, szóval még mielőtt kiértünk volna a városból, máris elfogyott a nyilvánvaló beszédté3

MAC_tertem.indd 3

2009.03.04. 14:07:44

MACtéRteM

ma. Dinó csak ült mellettem némán, lábánál a viharvert tokba gondosan felgöngyölt hálózsákkal, ölében a diszkrét, puha táskában megbúvó notebookkal. Tekintve, hogy néhány héten belül amúgy is terveztem egy nagyobb beruházást egy új számítógépbe, gondoltam, kifaggatom, hogy szerinte mit érdemes venni. – Látom, hoztál gépet. – Ja. – És te mit használsz? Még Windows XP vagy már Vista? – Egyiket sem, ez egy Macintosh – mosolyodott el. – Amúgy meg Leopard fut rajta. – Leopard? – Ja. Ez a kódneve az Apple operációs rendszere legújabb verziójának. A Mac OS X minden változata valamilyen macskaféle után kapta eddig a nevét. De ha úgy jobban tetszik, nevezhetjük Mac OS X 10.5-nek is. Tekintve, hogy ez a néhány mondat volt az eddigi leghosszabb válasza, gondoltam, előkaparom szegényes ismereteimet a témában, hátha mégsem unjuk majd halálra magunkat a következő néhány óra folyamán. Megpróbáltam összeszedni azokat a dolgokat, amiket a Macintoshokról tudtam, de nem tűnt túl hosszúnak a lista: – Akkor ez egy iBook? – kérdeztem. – Hát, iBookot már nem gyártanak, de olyasmi. Jelenleg három notebook kategóriájú terméke van az Apple-nek, a MacBook, a MacBook Air, illetve ez, a MacBook Pro. Na, ez derék – gondoltam. Én semmit sem tudok ezekről a gépekről, és estig nem is lesz nálunk másik gép, márpedig zenét valahogyan hallgatnunk kell, ha kiértünk. Egyre lelkesebben faggattam Dinót. – Azt hittem, a Macintosh kiadványszerkesztésre, meg ilyesmikre való. Gondolom, Szabolcs említette, hogy a zenét notebookról szoktuk szolgáltatni, nálam meg csak a hangfalak vannak itt. – Ne izgulj – nyugtatott meg –, a zenelejátszás nem lesz probléma. Amúgy meg van igazság abban, amit mondasz, a Macekről valóban azt tartja a hazai közhiedelem, hogy ezek kizárólag kiadványszerkesztésre és nyomdai előkészítésre alkalmas, méregdrága kütyük, csak azért, mert néhány évtizeddel ezelőtt ennek még volt is alapja. De ma azért már egészen más a helyzet. Csak nem gondolod, hogy kiadványszerkeszteni hoztam a gépet? Innentől kezdve elég jól telt az utunk a vadászház felé. Én kérdezgettem, Dinó meg mesélt, mintha ő lenne maga a megtestesült Macintosh-történelem-tanár és -szakértő, sőt, hogy őszinte legyek, már nem csak azért vártam, hogy megérkezzünk, mert akkor majd bonthatok egy üveg sört, hanem azért is, mert egyre jobban érdekelt, miért is olyan klassz dolog ez a Mac.

MAC_tertem.indd 4

2009.03.04. 14:07:45

9. szabadság, szeretem

9. szABAdsáG, szeReteM

– Van egy ismerősöm, nagy Linux-hívő. Mindig megpróbál rábeszélni, hogy próbáljam ki. Tőle tudom, hogy a Linux hasonló a UNIX-hoz. Ha jól emlékszem, az imént azt mondtad, hogy a Leopard UNIX-alapú. Akkor ezek szerint ezen futnak a linuxos programok is? – Nem. Azok a programok, amelyeket Linuxhoz készítettek, alapértelmezésben nem futnak Mac OS X alatt. De azért a legtöbbet rá lehet venni. – És mitől függ, hogy melyik fut, és melyik nem? – Nos, általában a programokat valamilyen programozási nyelven írják a fejlesztők, majd egy fordítóprogram segítségével a gép által értelmezhető kódot készítenek belőle. Az, hogy ez a „bitkolbász” hogy néz ki, függ a gép processzorától, az alkalmazott programnyelvtől és még egy sor egyéb dologtól, nem utolsósorban az adott operációs rendszertől. Ezért aztán egy olyan programot, amelyet egy PC-s Linuxra fordítottak le, nem lehet rábírni arra, hogy fusson Mac OS X alatt. – Ezt értem, de akkor hogy lehet olyat írni, amely ezen is, azon is futtatható? – Amennyiben a program írója gondol arra, hogy többféle rendszeren is működjön a programja, akkor lehet olyan forráskódot készíteni, amelyet aztán a fordítóprogram többféle rendszerre is le tud fordítani. Mivel a Linux és a Mac OS X – mondjuk úgy – közeli rokonok, sokkal könnyebb a programkódot úgy megváltoztatni, hogy ne csak Linuxon működjön a szoftver, hanem Mac OS X alatt is. Ezt hívják a szakmában portolásnak. Ezért aztán rengeteg – valójában több száz – olyan program van Mac OS X-hez, amely Linuxon is megtalálható. Ezek többsége természetesen főleg kiszolgálóprogram. Ilyen például az Apache webszerver, amely az egyik legelterjedtebb webkiszolgáló a világon. De rengeteg más alkalmazás is van. UNIX alapjainak köszönhetően a Mac OS X-en – kisebb-nagyobb változtatásokkal ugyan, de – futtathatók azok a programok, amelyeket a szabadszoftver-fejlesztők az évtizedek során elkészítettek Linuxhoz vagy valamilyen BSD operációs rendszerhez. MAcports A MacPorts az egyik legelterjedtebb csomagkezelő Mac OS X-hez, amelynek segítségével több mint 5000 – elsősorban szabad – szoftvert telepíthetünk gépünkre. Ezek között találhatók szerveralkalmazások, olyanok, amelyek a Mac OS X grafikus felületét használják, olyanok, amelyeknek karakteres felhasználói felületük van, és olyanok is, amelyek a UNIX-okon elterjedt X nevű ablakozórendszert használják. Az utóbbi csoportba eső programok felhasználói felülete lényegesen eltér a Mac OS X-en megszokottaktól. http://macports.org 43

MAC_tertem.indd 43

2009.03.04. 14:08:33

Visszakanyarodva kérdésedre: a Mac OS X-be egy sor olyan programot építettek be, amely Linux alatt is megtalálható. Maga az operációs rendszer nagyon hasonló a Linuxhoz, mivel mindkettő az úgynevezett UNIX-félék családjába tartozik. A segédprogramok nagy része is ugyanaz. A különbség igazán csak azoknál a programoknál jön ki, amelyek a grafikus felhasználói felületet használják. – Ezek szerint nem minden programnak van grafikus felülete? – Így van. Erre jó példa a korábban már említett Apache webkiszolgáló. De mondok mást. Használtál valaha DOS-t? – Hogyne, azon nőttem fel. Sokszor vissza is sírom a régi jó kis játékokat. – Nos, a DOS alapvetően szöveges megjelenítéssel rendelkezett, egy parancssor segítségével navigáltál a lemezek könyvtárszerkezetében, kezelted állományaidat, indítottad el programjaidat, és így tovább. Ez a szöveges mód a Windows grafikus felülete mögött ma is elérhető. – Úgy érted, Mac OS X alatt is van ilyesmi? – Pontosan. Van egy Terminal nevű alkalmazás, amelynek segítségével eléred az operációs rendszer szöveges parancssorát, ahol bizonyos szempontból sokkal több lehetőséged van, mint a grafikus felületen. A Terminal elsősorban azoknak hasznos, akik előzőleg már dolgoztak UNIX-szal.

MAC_tertem.indd 44

2009.03.04. 14:08:33

10. Az asztal és környéke

10. Az AsztAl és KöRnyéKe

A gép még mindig Dinó ölében volt, képernyője kissé felém fordítva, így fél szemmel vezetés közben is láthattam. Érdekes módon nem tűnt úgy, hogy a kép elszíneződne, ha más szögből nézzük, mint az én noteszgépemnél. Amikor ezt szóvá tettem, Dinó közölte, hogy ez manapság már a legtöbb igényes noteszgép esetében így van. – Az Apple meg igényes noteszgépeket készít, ugye? – tette hozzá. Kisvártatva elérkeztünk a leágazáshoz, majd néhány kilométer után rákanyarodtunk az ismerős erdei ösvényre. Lassan döcögve a fák árnyékában újabb érdekességre lettem figyelmes. Dinó gépének billentyűzete erősebben kezdett világítani. Valójában csak most vettem észre, hogy egyáltalán világít. Amikor ezt szóvá tettem, Dinó így válaszolt: – Ja, van benne egy szenzor, amely a képernyő háttérvilágítását és a billentyűzet világítását az aktuális fényviszonyokhoz állítja be. Erre megint elkezdtem nyújtogatni a nyakam, hogy lássak valamit abból, amit Dinó gépészkedik. Egyszercsak azt hittem, hogy káprázik a szemem, ugyanis az összes alkalmazás ablaka kigördült a képernyőből, hogy mások csússzanak a helyükre. – Hé, ez meg mi volt? – kérdeztem. – Van egy beépített asztalkezelő a Leopardban, amely az asztalodat több munkaterületre képes felosztani. Mondjuk az egyiken meg van nyitva a levelezőprogramod, a másikon a böngésződ, és így tovább. Vagy mondjuk, ha dolgozol, az egyiken a programozói környezet, a másikon a súgók, a harmadikon pedig a készülő alkalmazás. Megnyomta a Ctrl, valamint a jobbra nyilacskát, és ettől az ablak tartalma kicsúszott a képernyőről, egy másik munkaterületnek adva át a helyét. – Várj egy percet. Ilyen nincs a Windowsomon. Ez akkor olyan, mintha több monitor lenne rákötve a gépemre, de egyszerre csak egyet látnék közülük? – Pontosan. – Ez tök hasznos. A Windowson mindig ezer ablakom van nyitva, és sohase tudom, hogy melyik is kell. Viszont ha becsukom valamelyiket, azonnal szükségem lesz rá. Így meg lehet csoportosítani őket.

MAC_tertem.indd 45

2009.03.04. 14:08:33

A spAces HAsznáLAtA A Spaces a Mac OS X beépített asztalkezelője, amely a Mac OS X Leopard rendszerben jelent meg. Az előző változatokhoz harmadik fél által készített megoldások állnak rendelkezésre, mint például a Virtue Desktops (http://virtuedesktops.info/downloads/), de ezeket a fejlesztők – érthető okokból – már nem fejlesztik tovább. A Spaces-en belül maximálisan 4 oszlopba és sorba rendezhetjük virtuális asztalainkat, amelyek között alapértelmezésben a Ctrl és a nyílbillentyűk vagy a menüsávon elhelyezett ikon segítségével válthatunk. Minden egyes virtuális asztalhoz hozzárendelhetünk alkalmazásokat, így azok mindig ugyanazon a virtuális asztalon fognak megnyílni. Kinevezhetjük például a 2. Asztalt a kommunikáció számára, és hozzárendelhetjük az azonnali üzenetküldő alkalmazásokat, mint amilyen például az internetes telefonálásra alkalmas Skype program, így azok mindig a 2. Asztalon fognak megjelenni, és nem veszik el a helyet az 1. Asztalon található alkalmazásoktól, amelyekkel a napi munkát végezzük.

Aztán, amikor fel akarunk hívni valakit, csak át kell mennünk a fent említett módok egyikével a 2. Asztalra, és már telefonálhatunk is. Szintén alapértelmezés, hogy az F8 billentyű leütésére az Exposéhoz hasonlóan átnézeti képet kaphatunk virtuális asztalainkról.

MAC_tertem.indd 46

2009.03.04. 14:08:34

III. FüGGelékek

MAC_tertem.indd 149

2009.03.04. 14:10:34

WindoWs alatt Így műkÖdik – hoGy is vAn ez MAC os X-en? WINDOWSON:

MACINTOSHON:

Jobb egérkattintásra felbukkan a kiválasztott elemhez tartozó helyi menü.

Amennyiben nem egygombos Apple egérrel van dolgunk, a jobb oldali egérgomb ugyanúgy működik, mint Windowson. Egygombos Apple egér esetén tartsuk lenyomva a Ctrl billentyűt, és ezzel egy időben kattintsunk. Ha a MacBook vagy MacBook Pro Trackpadjét használjuk navigálásra, érintsük meg az érzékelőt egyszerre két ujjunkkal.

A Backspace billentyű visszafelé, a Delete pedig előrefelé töröl.

Ha asztali Macintosh billentyűzetet használunk, mindkét billentyűt megtaláljuk, noteszgépek esetében azonban csak a Backspace billentyű áll rendelkezésünkre. Ha előrefelé szeretnénk törölni, tartsuk lenyomva az Fn billentyűt, majd így nyomjuk le a Backspace-t.

A My Computer (Sajátgép) ikonra kattintva megtekinthető a számítógépen lévő összes fájl.

Macintoshok esetében az asztalon található merevlemez ikonra kattintva férhetünk hozzá a gépen tárolt fájlokhoz. Ha tudjuk, hogy pontosan mit keresünk, használjuk a Spotlightot.

A Start menü és a tálca segítségével elindíthatók és kezelhetők a programok.

A Dock tartalmazza a leggyakrabban használt alkalmazásokat. Ezen alkalmazások ikonját egyszerűen csak rá kell húznunk a Dockra. Szintén a Dockon található az éppen futó, valamint a minimalizált alkalmazások listája. A többi programot az Applications (Programok) mappában leljük. A Finder a Ctrl+Shift+A gyorsbillentyű lenyomására az Applications mappára vált át.

Az Intézővel (Windows Explorer) kezelhetők a fájlok.

Az Intéző megfelelője a Macen a Finder. E program segítségével kezelhetjük a számítógépünkön levő fájlokat és alkalmazásokat. 151

MAC_tertem.indd 151

2009.03.04. 14:10:34

MACtéRteM

A Ctrl+Alt+Delete segítségével előhívható a Feladatkezelő (Task Manager), amely le tudja állítani a nem válaszoló alkalmazásokat.

A Command (�)+Option (Alt, )+Esc gyorsbillentyű használható a Force Quit (Kényszerítsd kilépni) ablak előhívásához. Bezárhatjuk az alkalmazást a Dockon az ikonjára történő Ctrl+ kattintás után megjelenő helyi menüből is, a Force Quit (Kényszerítsd kilépni) opció kiválasztásával.

A jobb felső sarokban található piros X gomb bezárja az ablakot.

A bal felső sarokban található piros X gomb bezárja az ablakot.

A jobb felső sarokban található piros X gomb bezárja az alkalmazást.

Válasszuk ki az alkalmazás menüjéből a Quit… (Lépj ki…) menüpontot, vagy nyomjuk le a Command (�)+Q gyorsbillentyűt.

A jobb felső sarokban található maximalizálógombot lenyomva vagy duplán kattintva a címsoron az ablak teljes képernyősre nyílik .

A bal felső sarokban lévő zöld, pluszjellel ellátott gomb megnyomására az ablak akkorára nő, hogy a benne lévő tartalom elférjen. Nem lesz feltétlenül teljes képernyős, mint Windows alatt.

A jobb felső sarokban található minimalizáló gombra kattintva a tálcára küldjük az ablakot.

A bal felső sarokban található sárga mínuszjel gomb megnyomásával az ablak a Dockon lesz minimalizálva. Ugyanez érhető el a Command (�)+M gyorsbillentyű lenyomásával vagy duplán kattintva a címsoron. (Windowson ez maximalizálja az ablakot.)

Az általános gyorsbillentyűk a Ctrl + valami kombinációban érhetők el, például a visszavonás: Ctrl+Z, a kivágás: Ctrl+X stb.

Az általános gyorsbillentyűk Command (�)+valami kombinációban érhetők el, például a visszavonás: Command (�)+Z, a kivágás: Command (�)+X stb.

152

MAC_tertem.indd 152

2009.03.04. 14:10:35