Ardai Ildikó

ARDAI ILDIKÓ

A R D A I

TEXTILMÛVÉSZ

I L D I K Ó

.

TEXTILE ARTIST

FITZ PÉTER

BEVEZETÕ

Ardai Ildikó az az egyedülálló személyiség a magyar textilmûvészet területén, aki a mûfaj minden ágában meghatározóan és folyamatosan van jelen, több mint negyven esztendeje. Ez a jelenlét már önmagában is páratlan, és akkor még nem is említettük mûvészetének sokrétegûségét. Nem szokott ugyanis elõfordulni, hogy egy mûvész a tértextil területén, a modern design térfelén és az archaikus technikán alapuló, népmûvészeti újjáéledés terén egyaránt a legjobbak közül való.

Ardai Ildikó egész munkásságára jellemzõ, hogy õ az, aki a tárgyalkotó mûvészek között talán a legpontosabban valósítja meg azt a kapcsolatot a népmûvészet-magasmûvészet között, amit végül is a Bartók-féle ideának tartunk.

Mindez igaz volt már a ‘70-es évektõl, ahogy a népmûvészeti formanyelvet értelemszerûen – azaz alkotóian – interpretálta. A tradicionális kézmûvesség mai funkciói mások, a feladatok és célok eltûntek, s vele a népmûvészet mint olyan kihalt, vagy legalábbis hagyományos formái nem élõk. Ardai számára mindig rendkívül fontos volt a formálás eredeti alkotórészeihez való visszanyúlás, ami ráadásul eredetileg természeti formákhoz vezethetõ vissza.

A másik, a tradicionális népmûvészet anyagi és formai összefüggéseibõl levont tanulság, követendõ ideál számára, hogy ezekben a tárgyakban – legyen az vesszõfonás, tértextil vagy szõttes – két pillérre épül minden, és ez nem más, mint a rend és a játék. Vannak szigorú alapok, amelyek a létrehozandó tárgy szerkezetét határozzák meg, hívják azt láncnak és vetüléknek, mint a textilszövésnél, vagy legyen karó és fonó, mint például a vesszõfonásnál. És ami ezen túl van, az a játék, és invenció, ami megteremti a formát, a felépítményt, a milliárdnyi mûvészi variációt.

Számára mindaz, amit létrehoz, elsõsorban magatartás, élet- és létforma, s hogy ebbõl aztán mûvészet is születik, az csak édes következmény, csodálatos hozadék. Különös módon a kiindulópont esetében szinte mindent meghatározott. Ez az alappont rögtön kettõs: egyrészt találkozása a székely festékes szõnyeggel – annak technikája, motívumvilága, formakincse és a hozzá kapcsolódó attitûd –, valamint a mindettõl nem túl távol esõ finn kézmûvesség elveinek megismerése, megértése formálta meg emberi-mûvészi karakterét. A XX. század második felére már nem sok helyen maradt érintetlen a tradicionális technika, és természetszerûen a hagyományos díszítõkincs. A finn modern design tudatosan a tradicionális formavilágból építkezett, ami esetükben abból a különös történelmi helyzetbõl adódott, hogy a finn társadalom, Európában egyedüliként, teljesen paraszti kultúra volt, nélkülözve a nemzeti fõúri, nemesi, polgári kultúrát s ennek minden nemzetközi stílusvonatkozását. Kulturális szempontból

PÉTER FITZ

INTRODUCTION

a helyzet kicsit hasonló volt a ‘70-es évek eleji Erdélyben is, mindenesetre a hagyományos eszközök és anya-

Ildikó Ardai is an exceptional personality in Hungarian textile art who has had a definitive and continuous

gok, s a belõlük megteremthetõ formavilág még fellelhetõ volt a csíki és kászoni székelység körében. Ardai

presence in every branch of her art for over forty years. This presence is in itself unrivalled, not to mention the

a fizikai felfedezésen túl egy ennél talán még fontosabb dolgot is megtalált, annak megértését, hogy ehhez

many facets of her art. In any event it is not usual for an artist to be in the top flight in several fields, i.e. three-

a témához, eredethez alázat és tisztelet szükséges.

dimensional textile art, modern design and the resurgence of a branch of folk art based on an archaic technique.

A szõnyegszövés területén több, egymással párhuzamos tevékenysége is jelentõs: a tradicionális szõnyeg-

Ardai’s entire oeuvre is characterised by the fact that, of all artists creating objects, she most accurately reifies

típusok eredeti módon való újrateremtése, egy az egyben újra szövése; ennek a méretben, mintában is az

the relationship between folk art and high art, which ultimately can be viewed as a Bartók-like notion. This

eredetivel megegyezõ szõnyegfajtának nem csak egyedi, kézmûves, hanem manufakturális újrateremtése.

was already true of her in the 1970s as she interpreted the forms of expression of folk art rationally and

A hagyományos szõnyegek szellemi és formai továbbfejlesztése Ardai mûvészetében a másik csomópont:

artistically. The present-day functions of traditional handicraft are different; roles and purposes have dis-

a rendkívül invenciózus, alkotói érintéssel, a motívumkincs szilárd alapjain építkezve hozza létre a XX. század

appeared, and with this folk art has become extinct or at least its conventional forms are not living. For Ardai

második felének jellemzõ és aktuális szövött gyapjúszõnyegeit, a kortárs design legjobb példányait, eljutva

returning to the original creative components of fashioning objects has always been of the essence, which,

olyan magaslatokig, mint a 2012-ben szõtt Égi madár szimbolikus textilképe.

more to the point, originate from natural forms.

Pályakezdésének korszaka a textil megújításának bûvöletében élt, Ardai számára ez két dolgot is jelentett:

The other lesson to be drawn from the relationships between the materials and shapes of traditional folk art

az új anyagot, a szizált, és egy új megjelenési formát, a tértextilt. A magyar textilmûvészet történetében õ az

and the ideal for her to pursue is that these objects, be they wickerwork, three-dimensional textiles or weavings,

egyik elsõ, akinél a szizál végtelen lehetõségei kibontakoztak, és új minõséget teremtett ebbõl az addig nem

are built on two pillars: order and ingenuity. There are strict foundations which define the structure of the object

különösebben használt anyagból. Ennek az anyagnak a korábbiakban használtaktól eltérõ karaktere egészen

to be made, which can be called the warp and weft in textiles, and the ribs and weavers in wickerwork. Beyond

más lehetõségeket nyitott meg mûvészete számára, és szinte az egész pályafutása alatt meghatározta

this there is the ingenuity and invention, which creates the form, the body and the myriad artistic variations.

mûvészi gondolkodásának irányait. A lágy anyag térbe lépése, plasztikai értékeinek felmutatása, hagyomány

For her creating is a way of living and behaving, and the fact that art is born from this is a fortuitous bonus,

és elõrelépés együtt van jelen tértextiljeiben.

the miraculous yield of the creation. Interestingly, her starting point determined everything for her. This point

A fonás, vesszõfonás terén végzett munkássága karakterét tekintve hasonló a többi tevékenységhez: a kosárfonás,

of reference is twofold. On the one hand it is her encounter with Székely homespun dyed carpets from Tran-

sövényfonás technikai hagyományainak modulálásával mûvészetet tud teremteni a térben. Felhasználva textiles

sylvania together with their technique, range of motifs and shapes, and the attitude associated with this. On the

tapasztalatait, a lágy és merev anyag disszonanciáit, új minõséget teremt. A vesszõfonások egészen egyedül-

other hand her knowledge and understanding of the principles of the not very far removed Finnish crafts

álló mûfajtát jelentenek, ugyan ez a mûfaj történetileg ismert szinte minden civilizációban, a különféle, egy-

formed her character as a person and an artist. In the second half of the 20th century this traditional technique

mástól távoli kultúrák mindenütt használják ezt a technikát az õsi építkezésektõl – az õskori paticsházak

together with the traditional ornamentation survived unadulterated in few places. Finnish modern design

falszerkezete vesszõfonás, karámok, kerítések mindenhol így készültek – a tárolóeszközök, kosarak, kasok

consciously built on traditional forms, which arose from their unique historical position, in other words the

készítéséig. De a vesszõbõl font szobrok jelensége szorosan Ardai munkásságához kapcsolható.

fact that their society alone in Europe had a totally peasant culture, lacking the culture of the aristocracy,

A négy évtized máig is tartó munkásságát foglalja össze ez a könyv.

gentry and bourgeoisie, including the concomitant international styles. From a cultural perspective the situation in Transylvania in the early 1970s was somewhat similar. In any event the traditional tools, materials and the designs produced could still be found among the Székelys in certain areas of Transylvania.

Apart from her physical discoveries, Ardai found more importantly that, in order to understand this subject and its origin, humility and respect were required.

In carpet weaving her parallel activities in several areas are significant. She recreated and rewove traditional carpet types in an original manner; this was not only the recreation of individual, crafted carpets corresponding with the originals in terms of size and pattern but also recreating the technique of manufacturing them.

Further developing traditional carpets conceptually and in terms of form is the other focal point of Ardai’s art: her extraordinary inventiveness, the creative feel with which she exploited a sound base of motifs to make

woven woollen carpets typifying the second half of the 20th century. These are examples of the best contemporary designs that reach the upmost heights such as her woven symbolic textile image Celestial Bird, made in 2012.

In the early years of her career, Ardai lived under the spell of the renewal of textiles. For her this meant two things: a new material, sisal, and a new form of expression, three-dimensional textiles. She was among the first to exploit the properties of sisal in Hungarian textile art and to produce new quality from this hitherto barely used fibre. The different character of this material from that of others she had previously used opened new opportunities for her. This has guided the direction of her artistic thinking throughout almost all her career.

With this soft material she explores space, exhibiting its plastic qualities, presenting tradition and advance at one and the same time in her textiles.

The character of her endeavours in the fields of weaving and wickerwork is similar to her other activities. By adapting the technical traditions of basket weaving and hedge-laying, she can create art in space, drawing on her experience of textiles, and the dissonance of soft and rigid materials, thus generating new quality. Wickerwork is an entirely unique craft, which is historically known by almost every civilisation; cultures far removed from each other use this technique everywhere, in everything from ancient architecture – wattle and daub walls, hurdles and fencing were all made in this way – to storage vessels, baskets and beehives. However, wicker sculptures are a phenomenon closely associated with Ardai.

This book encapsulates her work over four decades.

ARDAI ILDIKÓ

HOSSZÚ TÖRTÉNETEM

Születésem óta ugyanabban a házban lakom Sasadon, ahol most is. A szüleim szatmárnémeti születésûek, és onnan jöttek át 1938-ban. Õk építették ezt a házat.

A kertünkben állatokat tartottunk: tyúkokat, nyulakat és kecskéket. Az utca túloldalán lucernás volt, elsõ szerelmem pedig, aki a teheneket legeltette. Én sajnos egyik nagyszülõmre sem emlékszem. Az apám szülei jómódúak voltak, az anyáméi meg nagyon szépek. Gyuri, a bátyám barna, én vörös és szeplõs voltam. Õ kiváló volt, mindig kitûnõ tanuló, én olyan erõs négyes. Gyuri volt a kedvenc, a kiváló gyerek.

KÉTÉVES KOROMBAN

NAGYSZÜLEIM, HÁGÓ GYÖRGY ÉS VAJDA MÁRIA

.

S Z Ü L E I M, H Á G Ó

M A R G I T

É S

A R D A I

A L A J O S

M I H Á L Y

GYURI BÁTYÁMMAL

.

1946

.

1944

Édesanyám sokoldalú tehetség volt, rajzolt, zongorázott, és zenemûvei is voltak. Állt a napÉdesapám jó családba született, Ackermann-nak hívták. Külföldön,

paliban egy fatõkés hangversenyzongora. Az

Breslauban (ma: Wroc³aw) taníttatták, és gépészmérnökként diplomázott.

ablakot sokszor be kellett zárni, mert anyám

Amikor mesélt valami régi történetet, az mindig azzal kezdõdött, hogy

zongorakíséretével, olyan nótákat énekeltek,

„Breslauban történt...” Alois Michael Ackermann, jó kis sváb név. Magya-

amelyek tiltottak voltak.

rosított, így lett Ardai Alajos Mihály. Jó tartású ember volt, jó külsejû is,

A szüleink engem mûvésznek szántak. Ezért

és Magyarországon gyárigazgató

adták a „Mercedes” nevet. Ardai Anna Mária

lett. Az államosítás után a KGM

Ildikó Margit Mercedesnek kereszteltek. Az

Tervezõ Irodájában volt fõosztály-,

iskolával együtt megkezdõdtek a különórák.

majd osztályvezetõ, a végén már

Gyuri is velem együtt tanult balettozni egy ideig.

beosztottként ment nyugdíjba. Nem

A zongoratanár kettõnkhöz járt ide a házhoz.

tetszett neki a rendszer, és ezt

Amikor szüleink nem figyeltek oda, mindig

nem igyekezett magában tartani.

kérdeztünk tõle valamit, hogy helyettünk õ

A nagy szám édesanyám volt,

zongorázza végig az órát! Én azért haragszom

aktív, elegáns, tehetséges. Telí-

csak, hogy amikor vendégek jöttek, széttolták

tett ember volt, aki mosolygós és

a berendezést, körben ültek a falaknál, és ne-

kedves volt mindenkihez. Hágó

kem produkálnom kellett magamat. Édes-

Margitnak hívták.

anyám zongorázott, én balettoztam.

A PINGPONGASZTALON TÁNCOLOK

SZÜLEIMMEL ÉS TESTVÉREMMEL

.

1946–1947

.

1952

Nagy védettségben nevelkedtünk. Például ‘56-ból semmit sem láttam, nem mozdultunk ki. Tehát figyeltek ránk, taníttattak. Be volt osztva az idõm, három különórára is jártam: balett, zongora és késõbb az ének, mert természetesen táncos szubrettnek szántak. Én, mint engedelmes kislány végig csináltam mindent, de nagy szerencsém volt, mert a zongoratanárunk – Räberzach Alfrédnak hívták, és hasonlított Liszt Ferencre – vezetett egy rajzszakkört Budakeszin. Eljártunk a bátyámmal rajzolni, és kiderült, hogy „ahhoz is van tehetségük a gyerekeknek”. Bátyám még jobban is rajzolt, de õ már gyerekkorában elhivatottságot érzett az orvosi pálya iránt.

A Kaffka Margit Gimnáziumba jártam, de közben magas szinten táncoltam. Egy színpadi balettvizsgán láttak meg, úgyhogy ‘57-ben fölmerült, hogy átvennének

Feszült bennem az energia, és a Kaffkából mindenképpen el akartam jönni. Gyorsan fölkészültem a Képzõmûvészeti Gimnáziumra. Tanultam – rajz mellett – mintázni is.

Különbözeti vizsgát tettem több tárgyból. Felvettek, és harmadiktól oda jártam. A képzõ gimiben nagyon szép élet volt, az alkotó munka mellett még szerelem is. Ma is gyakran vagyunk együtt a még élõ osztálytársakkal. Most már évente találkozunk. Nagyon sikeres, jó osztályunk volt.

Közülünk többen neves képzõmûvészek lettek: Asszonyi Tamás, Barát Pál, Borbás Tibor, Pecsenke József, Schmal Károly és még sorolhatnám. 1960-ban érettségiztem.

Az érettségivel egy idõben kerestek embereket a Pannónia Filmstúdióba. Ez lett az elsõ munkahelyem, rajzfilmet rajzoltam. Nagyon nehezemre esett egy helyben ülni, és fázist rajzolni az alulvilágítós asztalnál, ezért több idõt töltöttme a Szinkron Stúdióban és a büfében, mint a rajzteremben. Az én lábamról vették a mintát a kulcsrajzolók az oroszlán menüettjéhez, mert persze történelmi társastáncot is tanultam.

a Balettintézet hetedik osztályába. Felké-

Közben tovább kerestem a helyemet, és belekezdtem a mûvészi tornába. Mint mindent,

szültem, bemutattam a gyakorlatokat, és

ezt is nagy energiával csináltam, és rövid idõ alatt elsõ osztályú versenyzõ lettem.

meg is feleltem. Bartos Irén bevett volna

A technikám jó volt, elsõsorban a lábtech-

a „pécsi balettes” osztályba, de az igaz-

nikám, a gyorsaságom. Jól tudtam használni

gató azt mondta, nem lehet olyan „példát

a balettos adottságaimat. Késõbb az edzõ-

statuálni”, hogy egyvalakit fölvegyenek

képzõt is elvégeztem a Testnevelési Fõis-

abban az évben, amikor egyébként nem

kolán. A legerõsebb oldalam ma is a moz-

volt felvételi. Így mégsem lettem táncos-

gás, mondom is mindig, hogy „én vagyok

nõ. Ez a férjem szerint nagy szerencsém!

a textilesek között a legjobb táncos”.

MÛVÉSZI TORNA

ÉDESANYÁNKKAL

.

1954

.

1963

A tornagyakorlatokat zongorán kísérték akkoriban, és egyszer a zongoristánk adott egy koncertet az Iparmûvészeti Fõiskolán. Ott megláttam több volt gimnáziumi osztálytársamat, és arra gondoltam, hogy nekem is itt lenne a helyem.

Elkezdtem készülni a felvételire, újra rajzoltam és olvastam. Sokat köszönhetek Bodor Ferencnek a fõiskola könyvtárosának, aki biztatott, mert hitt bennem. Dolgoznom kellett, mert szüleim csak egy gyereket tudtak iskoláztatni, és Gyuri akkor már az orvosira járt. Budaörsön a Mintásszövõ HISZ-nél voltam szövéselõkészítõ. Késõbb, mint volt szövetkezeti dolgozó, OKISZ ösztöndíjjal végeztem el a fõiskolát. A kötelezõ nyári gyakorlatokon a vidéki szövetkezeteknél sokat megtudtam a szõnyeggyártásról, és még biciklizni is megtanultam, hogy eljussak a bedolgozó szövõkhöz.

1964-ben felvettek a fõiskolára. Boldog voltam, hogy végre megtaláltam magam, én választottam ezt a szakmát. A versenyzést abbahagytam, mert fõiskolásként zavart, hogy tornatrikóban mutatkozom a sportújságokban, vagy a „Lobogó” címlapján.

VÁZLATOK

.

1963

SZOMJAS GYÖRGGYEL

.

1964

A fõiskolán a gobelinszövést, bár a szakom volt, csak az utolsó félévben kezdtem el.

Csak egy darab megszövésére jutott idõm.

Ez egy kettõs pávatoll motívum volt, és azóta sem szõttem újabb darabot.

1964 õszén találkoztam Szomjas Györggyel, egy házibulin. Mûvészi tornász csapattársam volt De Châtel Krisztina, náluk volt az a buli. A beszélgetésünk alapja az volt, hogy õ is elsõs a Filmmûvészeti Fõiskolán, én is az Iparon. Azután együtt folytattuk.

A szövéshez hamarosan sportosabb kivitelezést választottam: a fekvõ szövõszéket, ami mellett állni kell. Többféle kézi és gépi szövéstechnikát ismertünk meg a négy év alatt, de szõnyegszövésrõl nem esett szó. A szövött szõnyegekkel nyaranta találkozhattam a vidéki szövetkezeteknél.

PÁVATOLLAL

.

1965

RAJZASZTALNÁL

.

1970

1968-ban friss diplomásként a Békésszentandrási Szõnyegszövõ Szövetkezet tervezõje lettem. Nagyméretû, sûrû csomózású faliszõnyegeket készítettek rajzaim alapján, például a Vadászati Világkiállítás mûcsarnoki bemutatójára.

Ha kellett, a Parlamentben a földön olvastam vissza a szövéshez szükséges munkarajzhoz a „perzsa

TULIPÁN

.

1969

szõnyeg” mintáját. Ez addig mûködött jól, amíg végül tõlem rendeltek meg egy nagy, csomózott faliképet. Ezen felháborodott a „világhírû Békésszentandrás” vezetõsége, úgyhogy miután

Nagyon örültem, amikor Attalai Gábor fel-

elkészült a munka, én azonnal felmondtam.

hívott, hogy vegyek részt az I. Fal- és Tér-

Így lettem „szabadúszó”!

textil Biennálén, és kérte, hogy valami „elõre

Így felszabadulva a fõiskolától – ahol a tanár

mutatót” csináljak. Ezt erõltetve készült

irányított, és megszabadulva a szövetkezeti

el a Páva címû munkám, amit – bár beke-

mozgalomtól – ahol a vevõ mondta meg,

rült a kiállításba – nem tartok sikeresnek.

hogy mi a kívánsága, csinálhattam, ami

Ugyanakkor csak úgy, jó kedvembõl szõttem

eszembe jutott. Az irányt a magyar népmû-

gyapjúból egy óriás tulipánt a szárával és

vészet felé már akkor megtaláltam. Elõ-

hagymájával együtt. Volt tanárom, Plesznivy Károly azt mondta rá, hogy ez egy könyvjelzõ. Erre azt vála-

ször a szûrrátétek íves formáit variáltam.

szoltam: „ha egy könyvjelzõ három és fél méteres, az akkor már jó, nem?” A Tulipán szerencsét hozott.

Idõs finn hölgyek turistacsoportja meglátta ezt a munkámat. Eredés szimbólumnak nevezték, mivel a tulipán hagymáját is ábrázoltam. Õk intézték el késõbb az elsõ finnországi kiállításomat Tamperében.

CSOMÓZOTT SZÕNYEGTERV A VADÁSZATI VILÁGKIÁLLÍTÁSRA

.

1969

PÁVA A HELSINKI KIÁLLÍTÁSON

.

1973

VARIÁCIÓ

.

RÉSZLET

.

1972

Jó közérzettel tértem haza, aminek az lett az eredménye, hogy Szomjas megkérte a kezem, és két hét múlva el is vett feleségül. Az esküvõnk 1970.

1970-ben volt az állami ösztöndíjas utam Finnor-

december 19-én volt Szentendrén, a felsõ templomban. György piarista

szágba. Sok szépséget, jó ízlést találtam ott. Lát-

tanára, Elõd István atya esketett minket. Szép nap volt a szûk családdal.

tam, hogy a híres, modern finn design a saját hagyo-

A ‘60-as évektõl úgy laktam együtt szüleimmel ebben a házban, hogy én

mányukból indít. Ez volt a legfontosabb tanulság szá-

leköltöztem az alsó kislakásba, õk maradtak a nappali szinten. Ez fõis-

momra. Testvéri szeretettel fogadtak, amely az egész

kolás koromban is nagy biztonságot adott.

utamon végigkísért: suomi-unkari seura (finn-magyar

Anyám mindig úgy állt mellettem, mint

barátság). Több vidéki városban jártam híres textiles

a legjobb barát. Sokat segített, ha kellett,

cégeknél, a háziasszonyképzõ iskolákba is elvittek, ahol tantárgy volt a szövés. Ott ismertem

még kedves is volt helyettem, még az Ipar-

meg pl. a „borzas” technikát. Csak késõbb találkoztam Erdélyben a gyapjú borzas takarókkal.

mûvészeti Vállalatnál is elrendezte a dol-

A legismertebb és legjobb textilmûvészek vitték tovább munkáikban az õsi technikákat és

gaimat. Természetes volt, hogy az eskü-

motívumokat. Sok mûvésszel is találkozhattam, a legérdekesebb talán Rovaniémiben a Saanio

võnk után itt „raktunk fészket”.

házaspár volt. Matti Saanio híres lappföldi fotómûvész és felesége Elsa Montell-Saanio, aki a legszebb lapp raanukat szõtte. A vendégeskedõ kormányfõknek az õ szõnyegét adták ajándékba. Reménykedtem benne, hogy az én munkáimnak is lesz ilyen sikere.

SZIZÁL LAS VEGASBAN

.

1980

ESKÜVÕ

.

1970

FALIKÁRPIT

.

RÉSZLET

.

1972

Akkoriban az anyagom a szizál volt, amit az indiánok már Amerika felfedezése elõtt használtak.

A lándzsás levélbõl kapott durva rost 60–180 cm hosszú szálakból áll. A kemény levélrostból kötelet és zsineget sodornak, de ebbõl a növénybõl készül a tequila is. Kedvenc anyagom, mert szõni, fonni és inni is lehet.

A Variáció (1972) címû munkámmal a II. Fal- és Tértextil Biennálén vettem részt. A beadás reggelére véresre fontam a kezemet a szizállal, de megérte, mert bevették. Felmérések szerint máig én szerepeltem legtöbbször Szombathelyen.

Nagy méretekben dolgoztam, és térbe is fontam. Ezek újszerû technikák voltak szizálból, amit mind magamtól találtam ki a relief hatás eléréséhez. A szizál nedvesen könnyen felvette a formát, amit kiszáradva meg is tartott. Feladataim megsokszorozódtak, mert a kiállítási munkák mellett középületekbe is rendeltek tõlem. Minden megbízásnál a következõ gondolatomat valósítottam meg. Úgy fogtam fel, mint támogatást a beruházótól. Az országúton egy megrendelésre készült munka van kiterítve, de mielõtt a végleges helyére került volna, lefotóztuk, sõt még ki is állítottam.

A megnövekedett feladatok kivitelezéséhez szükségem volt segítségre. Emlékeztem egy kedves, ügyes lányra Békésszentandrásról. Szécsi Mari Pestre jött, és húsz éven keresztül társam lett a nagyméretû munkák szövésében. Ha rendõr igazoltatta, nehezen magyarázta el a foglalkozását, hogy õ „mûvészeti segéderõ”.

Már nem fértem a budai ház alsó lakásában a szövõszékkel és a sok anyaggal. Mûtermet béreltem, egy utcai lejáratú, boltíves, ablakos pincét a Szerb utcában, egy Ybl-házban.

A földes mûhelybõl sok munkával mûterem lett. Itt dolgoztunk Marival boldogan hosszú évekig, szõttünk, fontunk, sodortunk, motringoltunk, mostunk, festettünk folyamatosan.

A belátogató filmesek irigykedtek is, hogy mi egy helyen csináljuk végig a munkafolyamatot. Még olyanok is megfordultak ott, mint a Marina Vlady–Viszockij házaspár Mészáros Márta kíséretével.

1973-ban volt a tamperei Modern Mûvészeti Múzeumban az a kiállításom, amit a Tulipán nak és a kedves finn hölgyeknek köszönhetek. Ulla Sirkka Kontio már a megnyitó reggelén mutatta a tulipános fényképemet az újságban. Szerették volna megvenni a híres Kaleva templom számára, de sajnos a férjem lebeszélte a polgármestert, hogy nem való oda. Nem tudtuk, hogy a templomban mûködõ finn-magyar baráti társaság különtermébe gondolták felakasztani. Nagyon szeretnek minket, sokan még magyarul is megtanultak. A kiállításnak is nagy sikere volt, és mivel a Helsinki Design Center éppen szabad volt, oda is átvitték az anyagot. György kiélhette magát a kiállítás rendezésében. Õ kocsival jött utánam, így sok fa- és falfestéket, design lámpákat és kilincseket stb. hoztunk haza, hogy a kis lakásunkat „finnesen”, színesre újítsuk fel.

A ‘70-es évek elején indult a táncház mozgalom, amire György mint filmes, érdeklõdõ ember rögtön felfigyelt, és 1972 õszén már együtt ment Sebõ Ferivel és Halmos Bélával az elsõ erdélyi túrájukra. 1973-ban én is velük tartottam, mert a finnországi tapasztalatok alapján elhatároztam, hogy a magyar motívumkincsbõl a székely festékes szõnyeget fogom tanulmányozni.

Késõbb azután átjártunk Erdélybe: Gyimesben, Kászonban, Csíkban gyûjtöttem, és szõttem is együtt helybeli hagyományõrzõ asszonyokkal.

X I X. S Z Á Z A D I V Í Z F O L Y Á S O S F E S T É K E S

BORZAS

.

RÉSZLET

.

1974-ben volt egy mûsorom is, a TV Galériája, amit D. Fehér Zsuzsa szerkesztett. Ebben még 1974

mindig a szizál munkákról van szó, de már a Kassák Klubban táncolok ismert táncházas fiúkkal.

Az 1974-es III. Fal- és Tértextil Biennálén a 7x7 Borzas nevû munkámmal vettem részt. Ez egy kicsit fegyelmezettebb darab volt, mint az elsõ két biennálén a Páva és a Variáció. Addigra kezdtek beépülni a finn út és a székely festékes tanulságai. A fonásokat fölváltotta a reliefhatású, szizál szõttes szövés. Itt a motívum, ami a népmûvészetre utal, már csak középen fut végig nagyon elvontan. Ez a munkám az Iparmûvészeti Múzeum egyik termét dekorálja ma is. Ezek után szõttem meg a valóban 7x7=49 egységbõl álló, csak csíkos, Borzasok címû változatot. Mindkét darab borzas szövéstechnikával készült. A sötétbarna alapból lilák, kékek és vörösek villantak ki.

Ez egy játékos, nagyméretû kiállítási darab, amit a Hilton Szálló építkezésén készült fotók is mutatnak.

Munkáim elsõ bemutatása Budapesten 1974ben az Építõmûvészek Szövetségénél volt.

Ezt a kiállítást Pogány Frigyes nyitotta meg.

Isten áldja meg Frici bácsit, tõle nagyon sokat tanultam: „anyag-funkció-forma”! Egyszerre voltunk „gólyák”, mert õ akkor került az Iparmûvészeti Fõiskolára igazgatónak, amikor én elsõsnek. Györgynek is tanította a Mûegyetemen. A megnyitón látta meg Pintér Béla – a budapesti Hilton Szálló tervezõje –, hogyan dolgozom ebbõl a durva anyagból. Ez adta az ötletét, hogy az elnöki lakosztályba én készítsek egy térelválasztót. Így az építkezésen használhattam a darut a Borzasok fotózásához.

BORZASOK A HILTONNÁL

.

1975

J E L I F E R E N C C E L, A TV GALÉRIA RENDEZÕJÉVEL

.

1974

DZSUNKA A HA-LONG ÖBÖLBEN

.

1975

Közben zajlott az élet, mert 1975-ben kiküldtek Vietnamba. Még tartott a háború, de az Artexnek szerzõdése volt a vietnamiakkal. Azok vékony jutából szõttek valamilyen szörnyûségeket „torontáli” motívumokkal. Ráadásul a tengeri szállítás alatt a világos alapszínre átnyomódott a bordó és fekete minta. A szõnyegek használhatatlanok voltak, de a szerzõdést természetesen nem lehetett felbontani, ezért nekem kellett valamit kitalálni. György azt mondta, hogy menjek, mert érdekes lesz – hát érdekes is volt Észak-Vietnam a háború utolsó hónapjaiban. Egy vidéki szövetkezetnél dolgoztam, ahol nulláról kezdtem a tervezést. Talán még ma is szövik, amit akkor kitaláltam. Szerencsére a szövetkezeti elnök lánya megszeretett, és amit nappal kipróbáltam vele, arra esténként õ tanította meg a többieket. Jutából dolgoztunk, ami hasonlít a szizálhoz. Elmentünk a múzeumba, lemásoltunk néhány geometrikus motívumot, és azokból mintáztam jó munkás szõnyegeket. Érdekes út volt, több mint egy hónapig tartott, szép volt a kirándulás a Ha-Long öbölbe. Itthon is sikeres lett azután ez a vietnami szõnyeg, sok barátunk lakásában találkoztam vele. Én késõbb nem említettem sehol ezt a vietnami népért végzett társadalmi munkát, csak egyszer, hazafelé jövet. Egy nagy csomag kosarat, rizsszitát, rizsseprût stb. hoztam, mire a delegációnk vezetõje megjegyezte, hogy tíz dollár volt a túlsúlyom. Én meg azt mondtam rá: „Na és?”

1976-ban volt egy nagy kiállításom a Csók István Galériában, ami a Váci utcában igen jó helynek számított akkoriban. Ez volt az addigi nagyméretû szizál munkáimnak az összefoglaló bemutatója.

Közben felépült a Hilton Szálló a Várban, és a térelválasztó is elkészült az elnöki lakosztályba. Ez egy 200x200x40 cm-es kávába feszített szizál szövevény, ami két rétegbõl állt.

Az elsõt szövõszéken szõttük, majd a másikat a helyszínen fontuk hozzá. Napokig dolgoztunk rajta Marival. Volt, aki azt hitte, hogy az „elnök úr franciaágyát” készítjük.

TÉRELVÁLASZTÓ A HILTON SZÁLLÓBAN

.

1976

TÉRELVÁLASZTÓ

.

RÉSZLET

.

1976

A székely festékes szõnyeg felújításával az volt a célom, hogy olyan termék készüljön sorozatban, amit a fiatalok is szívesen használnak. Közben elkészítettem a kivitelezéshez szükséges mûhelyrajzokat, és elkezdtük a szõnyeg gyártását az örkényi szövetkezetnél. Az elsõ darabokat én szõttem, hogy megtanítsam a technikát.

Domokos Pál Péter a neves néprajzkutató rendelt tõlem az ágyára egy csillagos-szarufás takarót, és lelépõnek egy soros-szarufás szõnyeget. Ez az együttes 2012-ben a Csíki Székely Múzeum tulajdonába került, ahol – mint alapítónak – emlékszobát rendeznek be Péter bácsinak.

CSILLAGOS-SZARUFÁS FESTÉKES

.1973

„ A F Ö L D , A C S I L L A G O S É G É S A V I L Á G O T K E R Í T Õ T E N G E R”

DOMOKOS PÁL PÉTER SZOBÁJA

.

1973

X I X. S Z Á Z A D I H E G Y E S C S I L L A G O S – A S Z T A L F E D É L F E S T É K E S

.

ÚJRA SZÕVE

.

1973

1976-ban a Szerb utcai mûtermemben csináltam meg az elsõ székely festékes kiállításomat. Sebõékkel és a Kassák Klubbal szoros volt a kapcsolatom. A zenés, táncos összejöveteleiknek állandó résztvevõje voltam.

Megrendelésükre szõttünk egy 350 cm magas víz-

folyásos festékest. Ez volt állandó hátterük a klubban, és látható több lemezborítójukon is. Érdekes, hogy ebben az évben, 1976-ban rendezte meg György elsõ játékfilmjét, a Talpuk alatt fütyül a szél t.

Ez is a táncház mozgalom modelljére épült, megpróbált a hagyománynak új funkciót találni, a betyártörténetekbõl egy „használható”, népszerû filmet csinálni.

Ugyanezt a gondolatot még egy formában is megvalósítottuk, abban a 1976-os évben. Kõvágóörsön megvásároltunk egy kétszáz éves parasztházat. Azt eredeti formájában felújítottuk, és ezzel sikerült divatot teremtenünk, aminek következtében máig sok száz régi parasztház újult meg a Balaton-felvidéken. A helyiek „bebírónak” neveztek, és eleinte kicsit bolondnak néztek bennünket, de mindig nekünk szóltak, ha volt egy eladó ház. Így aztán sok barátunk jött a környékre, filmesek, képzõmûvészek. Jó kapcsolatban álltunk a helybeliekkel. Akkor tudták meg, hogy mivel foglalkozom, amikor a pajtánkban csináltunk egy kiállítást a környéken élõ textilesek munkáiból.

NÉPZENEGYÛJTÉS SEBESTYÉN MÁRTÁVAL ÉS SEBÕ FERENCCEL

.

1976

ELSÕ FESTÉKES KIÁLLÍTÁS

.

1976

Az Artex, rongyszõnyeg-kivitelezésre, összehozott engem, mint tervezõt a „Drávamenti” ÁFÉSZ-szal. Csányoszrón volt a szövöde, és sokféle festett rongyból, izgalmas felületû rongyszõnyegeket szõttek a terveim alapján, amelyeket hosszú évekig nagy mennyiségben exportálták elsõsorban Finnországba és Svédországba. Szerencsére 1970-ben jól megnézhettem a finn designerek karakteres munkáit. Az én emblémámmal és nevemmel exportálták a szõnyegeket, mintha egyedi kivitelezésû termék lett volna.

ROBBANÁS

.

1980

1979-ben és 1981-ben két utazást tettünk Györggyel az Egyesült Államokba. Másodszor – azért, hogy érezzük az ország méretét – kocsival mentünk át Chicagóból a nyugati partig, San Franciscóig, Hollywoodig. Akkoriban csináltam a Robbanás címû munkát, mert rájöttem, hogy a festékes motívumok gyakran rokonok az indiánokéval, ami elsõsorban az azonos szövéstechnikából következik.

I N D I Á N I.

.

RÉSZLET

.

1990

F A L B U R K O L A T I.

.

RÉSZLET

.

1983

1983-ban a pécsi Pannónia Szállóba kaptam egy szép megbízást. Szizálból csináltam három óriási képet a különterem falára. Itt már az íves motívumokat csak szövésváltással emeltem ki. Óarany színre festettem a szizált, és a különbözõ szumákok, hurkok váltakozása adta a plasztikus hatású felületet. A három hasonló motívumú falikárpit összesen 40 négyAz Ikarusz Üdülõbe készítettem 1982-

zetméter volt. Egy pincértanuló kipróbálta,

ben az elsõ szárnyat. A természetes

hogy gyúlékony-e a szizál, és mivel a felette

formát tettem át szizál reliefbe, ami

lévõ elszívó be volt kapcsolva, elégett az

külön-külön megszõtt elemekbõl állt.

elsõ változat. Újra megrendelték tõlem az

1983-ban a Békésszentandrási Szõ-

egész munkát, de én nem ugyanazt szõttem

nyegszövõ új elnöke felkért egy munkára. Natúr barna gyapjú árnyalatokból, amit hulladék-

meg, hanem – kihasználva az alkalmat – to-

ból válogattak, bemintáztam ötféle székely szõnyeget. Ezek voltak a „festetlen festékeseim”

vábbfejlesztettem a plasztikus hatást. A szín-

elsõ változatai, amivel jelentkeztünk a 6. Ipari Textilmûvészeti Biennáléra, és megnyertük

különbségeket csökkenthettem, így a motí-

a fõdíjat. Ez jó kárpótlás volt a szövetkezettõl a pályakezdõként elszenvedett sérelmekért.

vum akár egy relief, még elvontabbá vált.

F A L B U R K O L A T I I / 1.

.

RÉSZLET

.

1983

Ezt a sok munkát úgy csináltuk Marival, hogy már megvolt az elsõ gyerekem, Bori lányom. Nagyon boldog voltam, de kevesebb idõm maradt a tervezésre, szövésre. Ekkor született meg a Hét kéve címû munkám a 8. Fal- és Tértextil Biennáléra (1984). Hét palástból áll, a fal síkjából indul és lefelé szélesedve eltart tõle. A biennálén sikere volt, ahogy a kétéves kislányomnak is.

1985-ben a Grand Hotel Hungáriába hét lépcsõfordulóba kértek tõlem egy-egy gyapjúszõnyeget. 150x150 cm-es, négyzetes képeket szõttem pasztellszínekben.

Itt a festékesbõl tanult rendet már átértékeltem, új összefüggésbe helyeztem.

HÉT PRIZMA

Olyan hatásúak voltak ezek, mintha kaleidoszkópba beledobnánk hasonló elemeket, és elforgatnánk. Ebben az esetben Prizma címû munkám az emeletek számától lett hét darabos. Tudom, hogy a hetes szent szám, és nekem gyermekkorom óta állandóan visszatér. Ha valami nem sok, de nem is kevés, az hét.

Gyakran spontán kijön, csak utána számolom meg, és megörülök, hogy ez is hét.

A gyapjút mindig Véménden festettem, mint ehhez a munkámhoz is. A kékfestõ leszármazott Flodung József mûhelyébe napokra leköltöztem, és a festés alatt végig a mester mellett álltam. A Prizmákat késõbb kisebb változtatással megismételtem rackagyapjúból. Ez markánsabb színû lett, mert a rackagyapjú legsötétebb árnyalataihoz igazítottam a színeket: terrakottát, kéket, lilát. Ekkor már nem gyártották sorozatban a székely szõnyeget, ezért én szõttem tovább a személyes változatokat.

.

1985

Az 1983-as biennálé díj azt jelentette, hogy 1985-re a Savaria Múzeum engem hívott meg kamara kiállításra, a kõszegi Zwingerbe. A szentandrási szõnyegeket, amikre a díjat kaptuk, az egyik oldalra, a „Hullámos”-nak nevezett egyedi darabokat pedig a másikra tettem. Tehát a design és az egyedi szõnyegek egy térbe kerültek. Itt a Hullámosoknál úgy kezdtem bele, mintha gyertyás festékest szõnék, de azután kiléptem a hagyományos minta rendjébõl. A különbözõ vastagságú és árnyalatú festetlen gyapjúból mozgalmas, játékos felületet szõttem: „a kedves rend bomlása”.

A nyarakat Kõvágóörsön töltöttük,1985-tõl már Józsi fiunkkal négyesben. A gyerekek korán megtanultak úszni, biciklizni majd vitorlázni. Sportosan neveltük õket, télen síelni jártunk. Együtt kezdtek triatlonozni, de csak Boriból lett bajnok. Józsi a vitorlázásban szerzett érmeket.

1984-ben biennálé díjat kaptam a Hét kévé re is. Bándi Gábor igazgató azt mondta, „nem vették észre”, hogy már megint én! Így 1986-ban újból kiállíthattam a kõszegi Zwingerben ugyanabban a teremben. A Hét kéve mellé megszõttem a Tipi t és a Szárny at, ezzel a három darabbal betöltöttem a teret.

1991-ben a Mûcsarnokba azért hívott meg kiállítani Néray Katalin és Havas Valéria, mert látták az anyagomat Kõszegen. Akkor feszítettek elõször óriás feliratokat a Mûcsarnok oszlopaira: balra „Warhol”, jobbra „Ardai”. Andy a három bal oldali, én a három jobb oldali termet kaptam meg.

Minden eddigi munkámból, melyeknek anyaga gyapjú és rongy volt be akartam mutatni valamit, ezért a kiállítás kicsit vegyes lett. Az elsõ teremben voltak a szizálok, ennek volt a legnagyobb sikere.

Ezt az anyagot mutattuk be, még abban az évben Torontóban, a „Hungary Reborn” program keretében az Ontario Craft Galériában. A kiállítás kurátora a Mûcsarnokban keresett meg, a Tipi adta az ötletet, hogy meghívjon. Ez nagy program volt, az „Újjászületett Magyarország”ról írók, költõk, zenészek vettek részt benne. Én Nagy Márta kerámikusmûvésszel, mint két iparmûvész a hét képzõmûvésszel (Birkás Ákos, El Kazovszkij, Fehér László, Bachman Gábor, Bukta Imre, Pincehelyi Sándor, Soós Tamás) alkottunk egy csapatot. Az én munkáim sötétkék fal elé kerültek, megértettem, miért ragaszkodott a galéria igazgatója a világos szizáljaimhoz.

A HÉT KÉVE TORONTÓBAN

.

1991

NÉGYZETBE SZÕTT KÖR

.

1991

.

SZARVAS

1992-ben a 12. Magyar Textilbiennálén a zöldvesszõvel jelentkeztem. Rájöttem, hogy a szizál cikkekbe szövésével, nagy munkával, évek óta a kosárfonást utánzom!

A Varsák (Aranyhalra várva) a domborított szizálok ötletére épült. A vesszõfonás anyaga és technikája alkalmasabb önhordó formák kialakítására. A budapesti Fonottáru Szövetkezetben segítettek a kivitelezésben, ahol hántolatlan fûzvesszõvel, azaz „zöldvesszõvel” is dolgoztak. Nekem ez az anyag azért is tetszik, mert van színe. Alul – ahol nem éri a nap – zöld, és fokozatosan megy át a szálvégek felé vörösbe. Ezt a munkáimban ki is használom.

VARSÁK AZ UDVARUNKON

.

1992

ÛRKOSÁR DARABOKBAN

.

1994

1996-ban a 15. Magyar Textilbiennálén is vesszõmunkával vettem részt, a Menedék kel. Néprajzi kutatásokban néztem utána, hogy milyen volt a pásztorok nyári menedéke a Hortobágyon, és annak egy életnagyságú változatát fontuk meg vesszõbõl Rábapatyon. A változó méretû vesszõkötegeket én adtam a fonók kezébe, akik még ismerték a kötegelést, korcolást. A súlyosra sikerült munkát nem volt egyszerû azután átszállítani Szombathelyre, de a fonók abban is segítettek.

Szüleink halála után elkezdtük ennek a sasadi háznak a korszerûsítését. A felújítás tervét György csinálta. Az építkezés anyagi okokból öt évig tartott, lényegében a sátortetõt cseréltük nyeregtetõre.

1993-ban felköltöztünk a gyerekekkel a felsõ szintre, az alsó lakás „erdélyi szoba” és szövõmûhely lett.

1994-ben csináltam az Ûrkosár címû munkát. Egymásba rakott feneketlen kosarak adtak ki egy tornyot, amit koszorúval zártam le. Ekkor találtam ki, hogy a vesszõ végeit szabadon hagyva, a zárt fonott tömeggel szemben laza, befejezetlen formát állítok: „a rendetlenség szépsége”.

FONÁS RÁBAPATYON

.

1996

1998-ban a Budapest Galériában „Menedék” címû

A vesszõfonások következõ darabja, a Kígyókosár a ³ódŸi 9. Nemzetközi Textil-

kiállításomon a zöldvesszõbõl font anyaggal ha-

triennáléra (1998) készült szintén Rábapatyon. A kiállításra Torday Alíz válasz-

sonlóan terítettem be a teret, mint korábban a Csók

tott ki Péreli Zsuzsával és Csille Mártával együtt. Ezt a Kígyókosar at végül

Galériát a szizálokkal. Itt a Kígyókosár újabb válto-

a lengyel Központi Textilmúzeumnak ajándékoztam, ahol akkor ki volt állítva.

zata szerepelt, amit friss és fõzött vesszõbõl fontunk.

KÍGYÓKOSÁR A KIÁLLÍTÁSON

.

1998

MENEDÉK A KIÁLLÍTÁSON

KÍGYÓKOSÁR A VÁRBAN

.

1997

.

1998

A kétezres években ismét elõtérbe került nálam a gyapjúszövés, mert úgy gondoltam, hogy még nem bon-

A millennium alkalmából összeállítottam egy anyagot a festékes továbbgondolásából született

tottam ki eléggé azt a lehetõséget, ami a festékesben van. A kivitelezéshez találtam egy társat a mezõtúri

gyapjúszõnyegekbõl. Körlevélben jelentkeztem kiállításra a külföldi Magyar Intézeteknél. Ötle-

Elek Jolánt. Elkészítettem a Leltár 1970–2000 címû munkát, ami szalagokból áll. Olyan, mintha fölmértem

temet elfogadták, és így 1999 végétõl 2003 elejéig vándorolt az anyagom tíz neves városban.

volna a festékes motívumkincset, és fölakasztottam volna emlékeztetõnek korábbi szõnyegeim részleteit.

Elõször a Párizsi Magyar Intézetben, majd késõbb a Római Magyar Akadémián is kiállították.

LELTÁR 1970–2000

.

RÉSZLET

.

2000

2000-ben Varsóban, Berlinben, Bártfán, Helsinkiben, Tallinban is bemutatták. Jól kiállítható, karakteres magyar anyag volt, szívesen fogadták. A helyszínekre én is kiutaztam, és többször vittem magammal egy-egy új darabot, ami szerintem hiányzott, és aktualizálta az újabb bemutatást.

A Racka I–II–III. festetlen rackagyapjúból készült (3 db 300x200 cm). Ezeken a szõnyegeken az „indiános” motívumokat három fázisban robbantottam szét. A kiskunfélegyházi gyapjúmosodában válogathattam a különbözõ színû állatoktól származó rackaszõrt, majd úgy elkülönítve vittem át Dunavarsányba, Bodnár Pál fonóhoz. Az általam szétválogatott szõrt a legvilágosabbtól a legsötétebbig külön-külön árnyalatonként megfonta nekem, a munkánál végig jelen voltam.

2003-ban az 1. Alkalmazott Textil Triennálé témája „Átjáró” volt. Ezen az Átjáró címû munkámmal vettem részt, ami egy szalagfüggöny festetlen rackagyapjúból. El lehetett forgatni, szét lehetett húzni, tehát valóban át lehetett járni rajta. A „festékes” végre megmozdult! Díjazták.

R A C K A III.

.

1991

ÁTJÁRÓ

.

RÉSZLET

.

2003

2004-ben, mikor az anyag visszajött a külföldi Magyar Intézetektõl, a VAM Design Center meghívott egy nagy kiállításra. Ez különösen szép helyszín volt, boltíves pince a Király utcában. Olyan tágas tér, ahová régen lovas szekérrel is le tudtak hajtani, amikor a bort szállították. Szõnyegeim itt együtt szerepeltek történelmi design bútorok leghíresebb darabjaival, például Breuer Marcell karosszékével. A kiállításról a Hagyományok Háza programban Tv-film készült, amiben Andrásfalvy Bertalan, Beszprémy Katalin, Borbély Jolán és Sebõ Ferenc Ugyanakkor az 1. Fal- és Tértextil Triennálén is jelen voltam

Kapcsolat címû vesszõfonással. Ezen a munkámon két függõleges vesszõspirál majdnem találkozik. Az egyik a földrõl indul, a másik az „égbõl”. Csak a friss zöldvesszõ fonható, az így kapott formát száradás után megtartja.

A fotó az elsõ változatot mutatja, a második, ami a kiállításon szerepelt, közel hét méteres lett.

K A P C S O L A T I.

.

K A P C S O L A T II.

. 2003 . SZOMBATHELYI

2003

KÉPTÁR

beszélt munkáimról.

Eközben a ‘80-as évek eleje óta szép társasági élet alakult ki nyaranta a Kálimedencében. Megalakult a Környezetvédelmi Társaság, és minden húsvétkor megrendeztük kirándulásunkat a Fekete-hegyre 100–120 résztvevõvel. Összejöveteleket, kiállításokat is gyakran rendeztünk, így került sor 2006-ban a köveskáli Bali Galériában az én bemutatkozásomra. A pajtában a szõnyegeim, a kertben a vesszõfonásaim voltak láthatók. A megnyitón Koncz Csaba muzsikált sok kedves barát jelenlétében.

A 2009-es Jelfák címû munkámnál a „szarufás” mintából indultam ki, azt ritmizáltam függõleges és vízszintes irányban, Egy világos és egy sötét kép alkot összetartozó párt.

JELFÁK

. RÉSZLET . 2009

2010. február és július között valósult meg szõnyegkiállítás-sorozatom Erdély öt városában. Célom volt visszavinni az anyagot a gyûjtésterületre, felébreszteni a székely festékes témában ott még meglévõ ismeretet és szaktudást. Férjemmel Sepsiszentgyörgyre vittük ki a harminc szõnyeget, ami alig fért a kocsinkba. A Székely Nemzeti Múzeum Képtárában volt az elsõ kiállítás. A helyi mûvészek merészségnek nevezték, hogy odavittem ezeket a munkáimat, mert náluk a kísérletezõ szellemû alkotói attitûd dominált és nem a hagyományápoló. Azért nem baj, ha egyszer ilyet is láttak.

Az anyagot átvitték Kézdivásárhelyre majd Gyergyószentmiklósra, a Tarisznyás Márton Múzeumba.

Itt egészen más szellemiség fogadott. Helyi asszonyok, a múzeum udvarán berendezett mûhelyben, Páll Etelka irányításával gyakorolták a gyapjúfestést növényi színezékkel és a szõnyegszövést. Csíkszeredában a Kriterion Galériában, Farkas Irén – aki a székely festékes szõnyeg ma élõ legjobb ismerõje – rendezte a kiállításomat. Az utólsó kiállítás Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában volt. Innen hoztuk férjemmel haza az anyagot egy „Hullámos” kilim kivételével, amit a készülõ Modern Mûvészeti Képtár állandó gyûjteményének ajándékoztam.

KIÁLLÍTÁS A SZÉKELY NEMZETI MÚZEUM KÉPTÁRÁBAN

. 2010

2011. június 24-én nyílt meg a Néprajzi Múzeumban a „Nõk, szõnyegek, háziipar” címû kiállítás, amit Fülöp Hajnalka és Lackner Mónika rendezett. A tárlat témája a nõk által készített, a nõi kelengye fontos részét jelentõ szövött szõnyeg volt. A múzeum gazdag gyûjteményébõl válogatva mutatta be a XIX. század tárgyi örökségét – máramarosi, torontáli és székely „festékes” szõnyegeket –, de az örökség összegyûjtésének folyamatát és az újabb átgondolásokat, újabb alkalmazásokat is. A kiállítás a XX. századi változatok után az én szõnyegeimmel zárult a hetedik teremben. A Sakktáblás festékes a Néprajzi Múzeum Textilgyûjteményébe került.

XIX. SZÁZADI SAKKTÁBLÁS FESTÉKES – FESTETLEN FESTÉKES

.

ÚJRA SZÕ VE

.

1995

2012-ben voltam hetvenéves. A Fal- és Tértextil Triennálén A varázsló sapkája címû vesszõfonásommal szerepeltem. Ez egy játékos munka, ami egy újabb fonási ötletre épül.

A Textildesign Tiennálén az Égi madár elnevezésû 200x200 cm-es gyapjú textilképpel vettem részt. Ez az utolsó kétméteres szõnyeg, amit egyben megszõttem. Azóta levágattam a szövõszékembõl, hogy többé meg se próbáljam. A keskenyebb széken azért folytatom...

FITZ PÉTER

A KORSZAK

A magyar textilmûvészet a ‘60-as évek végén korábban nem tapasztalt fejlõdésnek indult. Ritka jelenség a mûvészetben, hogy egy-egy mûfaj, váratlanul, minden elõzmény nélkül áttöri a megszokottság korlátait, megváltoztatja addigi arcát, új feladatokat jelöl ki magának, s formailag tökéletesen megújul.

Az ugrásszerû kibontakozás okai nem vezethetõk vissza egyetlen tényezõre és valószínûleg mindig csak késõbb tisztázhatók, mikor már némi „történeti” távlattal rendelkezünk. Annyi bizonyos, hogy a ‘60-as évek végén a textil, funkcióját tekintve másodlagos szerepet töltött be, „lakásdíszként”, vagy ritkábban középületek utólagos reprezentatív tárgyaként szerepelt.

A korábbi századok falkárpit kultusza értelmét vesztette, valójában elhagyható „luxusként” vegetált. A mûvészi kárpit mûfaja elsatnyult, ami alatt többékevésbé azt kell érteni, hogy az általános gyakorlat szerint másodvonalbeli festõk kartonjait szövõmanufaktúrák szõtték le. Ezzel a gobelin, a textilmûvészet egyik alapformája pont a személyes érintés, a mûvész kezemunkájából fakadó többletet vesztette el, s vált gépies, formailag félreértett, tartalmilag kiürült mûfajjá. A falkárpit sokkal inkább a festészettörténet egyik kevéssé sikeredett alfejezete volt, mintsem a textilmûvészet része.

Ha egy mûfaj sokáig háttérben van, technikai lehetõségei, régi mûfogások, az anyagból fakadó, kibontható variációk feledésbe merülnek. A dekoratív textil ebben az értelmét vesztett állapotban volt 1968-ig. A közvetlen elõzmények annyira negatívak voltak, hogy bármilyen irányú kibontakozás, továbblépés döntõ mûfaji változást hozott. 1968 körül néhány tényezõ együttes jelenléte végre meghozta az eredményt. Ezek közül a legfontosabbak: új iparmûvész generáció fellépése a textil értelmezésének és alkalmazásának új – elvi – lehetõségei a gazdasági és kultúrpolitikai környezet változása.

A ‘60-as évek végén színre lépett egy új iparmûvész generáció. Már túl voltak a pályakezdésen, többségük életkora 30 felé járt. Szakmai, technikai felkészültségük a hagyományoknak megfelelõ volt, ám nem kívánták a kitaposott, de sehova sem vezetõ ösvényeket járni.

A gyarapodó számú középületek belsõ terei új típusú feladatokat kínáltak a textilmûvészetnek is. Ehhez azonban a textil konvencionális értelmezésén túl kellett lépni. Az egyik, legkézenfekvõbb szemléleti váltás a tértextil ideája. Az ötlet egyszerre merült fel Franciaországban és Lengyelországban, de a magyar körülmények is kedveztek kialakulásának. A tértextil már nem csupán egyszerû fali dekoráció, hanem mint független mûvészeti tárgy, az õt övezõ teret is meghatározza.

. . .

KERESZTÚT

. RÉSZLET . 2012

PÁLYAKEZDÉS, BIENNÁLÉK, SZIZÁL A tértextil megjelenésének elsõ fázisa fõként az új funkcióhoz kötõdõ – térelválasztó, térmeghatározó

Textilmûvésszé válni hosszú folyamat, nem volt ez másképp Ardai Ildikó esetében sem.

– iparmûvészeti tárgyat produkált, de a kilépés a térbe számos olyan vonzatot hozott magával, ame-

Eredetileg balettáncosnak készült, s mikor nem vették fel a Balettintézetbe, külön-

lyek visszafordíthatatlan folyamatként a textilmûvészet új értelmezését is idõszerûvé tették. Az egyre

bözetivel jutott be a Képzõ- és Iparmûvészeti Gimnáziumba, ahol festészetet tanult.

nagyobb, egyre színesebb, egyre több új technikai és formai elemet felhasználó tértextilek már sokkal

Ennek elvégzése után a Pannónia Rajzfilmstúdióban lett rajzoló. Mint mûvészi tornász,

inkább a speciális anyagú szobrokhoz, mintsem a falkárpitokhoz hasonlítottak.

járt az Iparmûvészeti Fõiskolán, ahol volt osztálytársaival találkozott, s rájött, hogy ott

Ez a funkcióbeli szemléletváltás azonban elég féloldalasan valósult meg. A textilmûvészek ugyan tény-

a helye. Felvételizett, s elõfelvételisként egy évet Budaörsön,

legesen létrehoztak olyan munkákat, melyek alkalmasak voltak erre a megváltozott szerepre, viszont

a Mintaszövõnél dolgozott, majd, mint OKISZ ösztöndíjas

a tényleges építészeti alkalmazásra meglehetõsen ritkán került sor. Az egész mozgalom már a kezde-

végezhette a fõiskolát. Szövött anyag és gobelin szakon dip-

tekkor – 1970-tõl – a kiállítótermi megjelenésre koncentrált. Ez persze akkor korántsem tûnt mellék-

lomázott. Végig vettek minden szövésformát: takácsszövés,

vágánynak, sõt, hatalmas szakmai és közönségsikert produkált.

Ennek okai megint csak a textilmûvészet szûk keretein kívül keresendõk. A magyarországi mûvészetpolitika a dogmatikus ‘50-es évekbeli koncepciójától ugyan már messze járt, de azért ez volt a nevezetes három T – támogat, tûr, tilt – kategóriarendszer idõszaka. Ez a maga módján ugyan sokkal nyíltabb volt, mint a korábbi, de ma már nehezen érthetõen sok mindent bélyegzett károsnak, az absztrakt mûvészettõl kezdve, a neoavantgárdon át majd’ minden formai és tartalmi újítást bizalmatlanul szemlélt.

Ez a kultúrpolitikai szigorkodás elsõsorban a képzõmûvészet területén virágzott; festészetben és szobrászatban betiltott kiállítások, ma már szokatlanul éles hangú és különös nézõpontú kritikák szegélyezték útját. A grafikára, mely nem foglalt el olyan központi helyet, már kevesebb figyelem jutott: ma ezt az idõszakot a magyar grafika virágkoraként jegyzi a mûtörténet.

Valami hasonló történt a textilmûvészettel is. A mûfaj megújítási kísérletei a közfigyelemtõl viszonylag távoli területen, a textilben jelentkeztek. A hivatalosok figyelmét elkerülte, hogy itt egy avantgárd mûfaj igyekszik kifelé szûk korlátai közül. Valamint az iparmûvészet nem tûnt olyan területnek, ahol „baj” történhet.

A korszaknak egy másik jelentõs fejleménye: a népmûvészethez, a nemzeti-népi hagyományokhoz való viszony megváltozása. Ez elsõsorban a zene és a tánc területén kezdõdött, eleinte kifejezetten az uralkodó politikai kurzus ellenében. Ez a tevékenység nehezen volt tiltható, hiszen kezdeményezõi, Sebõ Ferenc és társai a XX. század eleji néprajzi-zenei kutatások hagyományait folytatták. A táncházak tradíciójának felélesztése, amely együtt járt a népzene, különösen az erdélyi zenék és táncok újrafelfedezésével, az egész korszakban együtt járt a finom ellenzékiség érzésével is, és teljesen természetesen terjed ki más

jacquard, gobelin. Az elsõ valódi gobelint azonban csak a diplomára készítette el. Kettõs pávaszem címû, kis pávaszem motívum volt az elsõ munka. A pávatoll formából kiemelte a pávaszem motívumot, megkettõzte, a kép alsó felén egy zárt, szemmotívum, felette pedig egy kibomló, gazdagabb tollforma kapott helyet (1968).

Az alapmotívumok megfogalmazásában sokat jelentettek a tanulmányok. A geometrikus alapformák, négyzet, kör és háromszög már ebben az idõben foglalkoztatták. Másrészt ez az az idõszak, amikor korábban nem használt anyagok is megjelentek, mint például a szizál. Az egyik elsõ ilyen munkát Ardai Gecser Lujzával közösen készítette egy lábítós szövõszéken, megrendelésre.

Izgalmas az I. Fal- és Tértextil Biennálén (1970) való megjelenése is. Attalai Gábor kérte fel új, elõremutató mû készítésére. Attalai az akkor induló biennálé egyik fõ szervezõje

KÖZÖS MUNKA GECSER LUJZÁVAL

volt, a tértextil ideájának egyik megfogalmazója. Ardai számára az újat a szizál fonása jelentette: a Páva címû munkán hat, fakeretre feszített, megfont pávaszem motívumot

mûfajokra is, mint például a népi formavilág, a hagyományos, kézmûvesség elõtérbe kerülésével. A nép-

hozott létre. A motívumok képkivágata tábláról táblára változott, és az egész térbe

mûvészeti formakincs ebben az idõben teljes természetességgel kerül be a magas mûvészet eszköztá-

helyezhetõ volt, de a biennálén síkban, falra téve szerepelt, csak késõbb, finnországi

rába – például Korniss Dezsõ festészetébe –, de más mûfajokban, mint például a textilmûvészet is, komoly

kiállításán lépett ki a térbe ez a mû. Az a különös, hogy a deklarált tértextil célt az

szerephez jut. A hétköznapi élet különféle területén újra megjelenik a népmûvészet tárgyi és formavilága.

elsõ biennálén valójában két-három mû teljesítette, három dimenziós, körbejárható

Ardai különféle népmûvészeti motívumokat, technikákat élesztett újra, ettõl a motívum- és technikakincs

munka, mint Attalaié és Gecser Lujzáé is inkább relief, mint textil körplasztika volt.

átértelmezõdött, új életet kapott, elõször talán ösztönösen, majd egyre inkább tudatosan beépült mûvészetébe.

Ugyanebben az évben állami ösztöndíjjal Finnországba mehetett, ami kétségkívül elementáris élmény volt szakmai szempontból, megismerkedett a népmûvészeten alapuló kortárs design finn interpretációjával.

. 1969

A következõ, II. Fal- és Tértextil Biennálén, 1972-ben a korábbi elképzelést fejlesztette tovább, hatszög alakban állította fel négyzetes kereteit, majd a hatszög által körülhatárolt belsõ tér tetejére egy csúcsával felfelé álló, hat keretbõl összeállított kockát illesztett. A keretek felvetõszálaira eltérõen ívelõ, színes pávaszem-tulipánhagyma motívumokat font. Ezek a felületek lazák voltak, átláthatóak, a mû körbejárható.

A Variáció címet viselõ munka méreteit tekintve is elég monumentális volt, s a katalógusban tértextil mivoltát azzal jelezték, hogy méreteiként köbmétert adtak meg.

Ezen a biennálén Ardai mûve mellett már több valóságos, térben elhelyezett mû volt, Gecser Lujza Zigótá ja szintén szizálból font, két méteres, lógatott fészekformája, Szabó Marianne Pad címû, nagyon dekoratív, installációszerû ülõ nõalakja, és Tóth Sándor Transzparens 9, térbe függesztett szalagjai.

A Variáció az 1973-as a finnországi kiálVARIÁCIÓ

.

RÉSZLETEK

.

1972

SZIZÁLFONÁS SÍKBAN ÉS TÉRBEN

lításain, Tamperében és a Helsinki Design Centerben is nagy sikert aratott, a pávaszem-tulipánhagyma motívumot

az élet keletkezésének gyönyörû szimbólumának tartották. „Mindig azt akartam, lehessen látni, hogy magyar készítette ezt a textilt. Nagyon tetszett a szûrmotívum, a szûrrátét, a jó kis gömbölyödõ formák, s ezeket elég keményen is formáltam. Ez az egész hozta létre a finnországi kiállításomat. A szervezõk azt mondták, hogy még soha nem látták így megformálva a tulipán hagymáját textilben.” A finn design tudatosan a tradicionális formavilágból építkezett újra, s teremtett egyedülállóan modern design kultúrát, ezért is érezték nagyon rokonnak Ardai törekvéseit.

1973 sok tekintetben jelentõs esztendõ volt pályafutásában. A ‘70-es évek elején induló táncház mozgalom bûvkörébe került, s valóban aktív részvevõvé vált, ami nem csak a táncot és zenét jelentette, hanem a nagyon aktív szellemi légkört is. Friss házasként, férjével, a filmrendezõ Szomjas Györggyel, csatlakozott Sebõ Ferenc és Halmos Béla erdélyi gyûjtõútjaihoz, Ardai is részt vett Gyimesben és Kászonban, majd Csíkban a terepmunkákban. Míg Sebõék a zenei hagyományokat keresték, addig Ardai a régi magyar motívumkincs nyomába eredt. A tapasztalatok nyomán rövidesen megfogalmazódott a cél is: a székely festékes szõnyeg akkor még fellelhetõ példányainak gyûjtése.

A ‘70-es évek eleji Erdélyben különös módon a finnországihoz hasonlatos volt a helyzet abból a szempontból, hogy a hagyományos eszközök és anyagok, technikák s a belõlük megteremthetõ formavilág még fellelhetõ volt a csíki és kászoni székelység körében.

Különös, de az elemi népmûvészeti alapmotívumok színvilága, és a korszak op-artos,

pop-artos, a szecesszió formavilágát is újra divatossá tevõ trendjei összecsengtek.

Ardai esszenciális tulipángumó formáinak színei – vörösek, lilák, nyersszínek, narancssárgák – a Sárga tengeralattjáró színvilágának, stíluskorszakának részesei.

Az esztendõ más szempontból kiemelkedõ eseménye volt, hogy a TV Galériája címû, televíziós mûsor negyven percben Ardaival – életével és mûvészetével – foglalkozott.

Még minden a szizál körül forgott, de táncolt, szõtt, mûvei lengtek a szélben, hevertek szántóföldön, autópályán. A korszak egyetlen tv-csatornás világa azonnali ismertséget hozott számára, ami kétségkívül segítette mûvészi munkájában is.

Az erdélyi szõnyegszövés technikája és a saját formavilág ötvözésébõl jött létre az 1973-ban készült, és az 1974-es III. Fal- és Tértextil Biennálén bemutatott 7x7 Borzas címû munka, amely a biennálé harmadik díját is megkapta. Anyaga továbbra is a nagyon modernnek számító szizál festve, de technikája már nem a fonás, hanem hét keskeny sávban megszõtt, szõnyegszerû sáv. Fent és lent famerevítõk feszítik a reliefszerûen domborodó felületeket, amiket a szizál természetébõl fakadóan „borzolt”, azaz szövés közben hurkolódó formában emelte ki a szálakat. A korábbi motívumanyag – a tulipán – már csak nagyon redukált formában, emlékeztetõként jelenik meg, néhány ívelõ hajlat emlékeztet az eredeti motívumra. A többi sáv már sokkal inkább a székely festé-

kes szõnyeg formai hozadéka. A kompozíció egésze már sokkal inkább geometrikus összhatású, ami a sávos szerkezetû szõnyegmotívumból fakad. A hét keskeny mezõ szorosan összeillesztve teremti meg a kompozíciót. Ezt a munkát lényegében még egyszer elkészítette, Borzasok címmel, ez szerepelt az 1974-es kiállításon a Magyar Építõmûvészek Szövetségénél, ahol Lugossy Máriával és Bohus Zoltánnal együtt állított ki. Ugyanez a mû a Kassák Klubban – Sebõék táncházának helyszínén – rendezett 1975-ös kiállításán is ott volt.

BORZASOK A HILTONNÁL

. 1974

A következõ esztendõ, a pályafutás hetedik éve is nagyon mozgalmas volt. Azzal kezdõdött, hogy az erdélyi gyûjtõút elsõ tapasztalatai nyomán készült székely fes-

tékes szõnyegeket Ardai bemutatta Szerb utcai mûhelyében. Ez „mûtermi”, magánkiállítás volt, ahol gyapjúból szõtt elsõ szõnyegkollekcióját lehetett látni. Az Artex Külkereskedelmi Vállalat segítségével az örkényi Építõipari Szövetkezet melléküzemágában sorozatban is szõtték a szõnyegeket, a hagyományos minták alapján.

ÖT BORZAS

1975-ben volt a Kassák Klubban rendezett kiállítása. Ide készült az a vörös, víz-

folyásos és rendkívül nagy méretû gyapjúszövés a Kassák Klub megrendelésére, ami aztán a Sebõ-együttes elsõ nagylemezének borítóján is látható volt. Ardai tervezte az együttes emblémáját is.

ÖT BORZAS OSZLOP

. 1976

. 1976

A Csók Galéria a Váci utca elején ebben az idõben reprezentatív kiállítóhelynek számított. Ardai Ildikó 1976-ban itt tudta összefoglalni a szizál fonás-szövés terén végzett addigi munkáját. Több nagyobb mûtárgy együttessel rendezte be a teret, mai leírással egyetlen textil-installációként határozható meg a kiállítás.

A teret két, három darabos paraván-mûvel tagolta, a léckeretek között feszültek a nagy formákból felépített, mértani formákra redukált tulipán formák. Szerepelt a kiállításon a Borzasok is, ami az elõzõ biennálén bemutatott 7x7 Borzas változata volt. Ugyancsak jelen volt az Öt borzas, ötszögû oszlopként felállítva, vörös-kék színeivel, öt egységbõl szõtt, csíkos, szizál felületével rendkívül izgalmas összhatásával átmenet volt a szõnyeg és a reliefszerû falkárpit mûfajai között. Ezen redukált, szamárhát íves, tulipánforma váltakozott a sávos struktúrával. Szerepelt még a Négy tulipános falikép is, a korábbi motívumrendszer felidézéseként. A négy részbõl összeillesztett, négyzet alakú kompozíción mint pozitív-negatív KIÁLLÍTÁSI ENTERIÕR

. 1976 . CSÓK

GALÉRIA, BUDAPEST

forma jelenik meg a növényi elem. A kiállítás bejáratát álmennyezetként szizál-szõttesek képezték. A kijárat

elé függesztett Szalagfüggöny tizenhét lazán szövött, áttetszõ, keskeny sávból állt össze, ötletét az adta, hogy a látogató vagy átmenjen rajta, vagy visszafordulva újra megnézze az anyagot. Ez elõfutára az olyan, késõbbi munkáknak, mint az 1990-es Folyam, a 2000-ben készült Leltár 1970–2000 vagy a 2003-as Átjáró.

Ebben az idõben kezdõdött a rongyszõnyeg története is. Ez ugyan kitérõ a szizál és a székely festékes szõnyegek fõvonalához képest, de mindenképpen sikertörténet.

Az Artex közvetítésével a Dráva-menti ÁFÉSZ szövõmûhelyében „skandináv stílusú” rongyszõnyeget tervezett. A különféle hulladék anyagokat – pamut, vászon, kötöttanyag – szalagokra vágták, a hosszú csíkokat összevarrták, festették, és ebbõl készült a rongyszõnyeg, amiket nagy sikerrel, mint kézmûves munkát exportálták Skandináviába. Ez nem pusztán kereskedelmi siker volt, hiszen 1979-ben, a IV. Ipari Textilmûvészeti Biennálén, Szombathelyen bemutatták a nagyon szép színátmenetes, kissorozatban elõállított rongyszõnyegeket. Ezt követõen pedig 1982-ben Ipari Formatervezési Nívódíjat kapott a rongyszõnyeg sorozatára.

NÉGY TULIPÁNOS

. 1976

Ez a mûfaj szerte Európában ismert volt, a szegény emberek házi textiliájaként.

Maradék rongyokból szõtték, szõnyegként, lábtörlõként volt használatos. A ‘60-as évektõl kezdve megjelent a finn design újításaként. Méreteiben megnövelték, egységesebb színû anyagokat felhasználva a modern építészeti környezetben rendkívül hatásos elemként tudott megjelenni. Ez a lehetõség Ardait is megérintette, s rendkívül finom színárnyalatokban tervezte meg sorozatait. Ugyancsak a „Drávamenti” szövetkezeti manufaktúra állította elõ ezt a típust is. Ezek a szõnyegek a szabályos, sávos szerkezetben készültek, de már ebben az idõben megjelentek a finom színátmenetek, tónusfokozatok, ami nem volt jellemzõ korábban erre a szõnyegmûfajra. A mintákat is alkalmazó változatok szintén Ardai munkássága nyomán jöttek létre a késõbbiekben, az aggatott sorok a szõnyeg közepén, vagy a szélein jelentek meg.

A már említett Hilton-beli térelválasztó az elsõ nagyobb méretû, térbe állított szizálmunkája köztéren, már amennyiben egy luxuslakosztály annak tekinthetõ. Széles fakávába feszítette áttetszõ hatású íves motívumait. A nagy íves formák lazán szövöttek voltak, így transzparens módon látni engedték a mögöttes teret is.

1983-ban a nagyméretû szizál-

RONGYSZÕNYEG AGGATOTT SORRAL

.

1980

képek reprezentatív példánya készült el, ugyancsak megrendelésre, a pécsi Pannónia Szálló konferencia termébe. A reliefszerûen domború felületû mûnek különös a története, mert az elsõ variációja elégett a hotelban, így meg kellett a hatalmas munkát ismételnie a következõ évben. Ez nem volt az elõzõ mû pontos kópiája, két, egymás felé forduló forma uralta a három darab, ötméteres, fekvõ felületet. UgyanSZALAGFÜGGÖNY

. 1976

ebben az évben készült a budapesti TOT Szálló halljába az a szizálkompozíció, ami a Hét kéve közvetlen elõzménye, a sávokban szõtt szizál csíkok egymás mellé illesztve lógnak, erõsen kidomborodó hullámzó reliefet formáznak. Felületüket a különbözõ módon, eltérõ ritmusban lüktetõ hurokrendszer tagolja.

Ehhez a csoporthoz tartozik még az 1989-es Kárpit, ami a békéscsabai Önkormányzat Hivatalában a díszterem két végfalán kapott helyet. Ezek is festett szizál szövések, a Kárpit öt-öt táblából áll, térben egymás mögé helyezett felületekbõl tevõdik össze a kompozíció, egy nagy prizma motívum.

Relief a szövés felülete is, az átlós motívumok között magasság-mélység különbség van. Ugyanitt kapott helyet a Kristály címû, nagyméretû, széles fakeretbe foglalt falitextil is.

K Á R P I T I – II. . 1 9 8 9

KRISTÁLY

. BÉKÉSCSABA

. RÉSZLET . 1989 . BÉKÉSCSABA

A HÉT KÉVE KÖRNYÉKE

A szizál felfedezése, és egyre gyakoribb használata a 70-es években kezdõdött.

A szizál Brazíliában és Kelet-Afrikában termesztett Agave Sisalana levelének rostjaiból készül. Taszítja a port, nem okoz allergiát, rovar- és atkamentes. Rendkívül erõs, tartós és ellenálló, nem rugalmas anyag, alig szennyezõdik, jól alakítható. Durvább a gyapjúnál, szõnyegnek is használható, de a tértextilnek is ideális matériája. A ‘70-es években szinte minden kísérletezõ textilmûvész kipróbálta az anyag lehetõségeit.

Ardai pályakezdésétõl eltelt másfél évtizedben, folyamatosan jelen volt munkásságában a szizál. Sikeresen alkalmazta az anyagot a síkban, szõnyegszerûen megszõtt, vagy fonott textíliáknál, kárpitszerû, vagy reliefként megoldott alkotásoknál.

A ‘80-as években viszonylag sokszor, köztéri megrendeléseknél is szívesen használta a szizált. Meglehetõsen nagy tapasztalatra tett szert ennek az anyagnak a formálásában.

A Gabriel elnevezésû munka, aminek elsõ változata az Ikarusz Üdülõbe készült, a cikkekben való szövés majd a szeletek összevarrásának tapasztalatát jelentette számára.

Innen már csak egy lépés volt ennek a formai „találmánynak” a térbe fordítása. A másik, ha-

GABRIEL

. 1990

sonlóan nagy jelentõségûnek bizonyuló köztéri megbízás 1983-ban a TOT Szállóba készült mû, a Kévék volt. A helyszínnek köze volt a mezõgazdasághoz – a Termelõszövetkezetek Országos Tanácsának szállodája volt –, ezért a mûvész abbéli aggodalmában, hogy majd egy szántóföldi jelenetet várnak tõle, kitalálta az óriási méretre növelt kukoricacsõ formát. Három méter magasságban, tíz méter szélességben hullámoztak a sávokban megszõtt, hengeresedõ, lefelé szélesedõ kukoricaformák.

Ardai elsõ ilyen módon készült, kiállítási darabja a 8. Fal- és Tértextil Biennálén – mely a Textilrealitás – Textilrealizmus címet viselte – bemutatott Hét kéve volt.

A hét, külön-külön megszõtt, lefelé bõvülõ, táguló sáv dombormûvé állt össze.

A mérete is impozáns, kiterítve 560 cm, a magassága 255 cm. A hét sáv közös rúdon függ, s a lelógó sávok kévékké gömbölyödnek, egymásnak feszülve adják ki, teremtik meg térbeli formájukat. A sávok felsõ része vékony, keskeny, lefelé pedig egyre nagyobb léptékû, szélesedõ, ettõl képes a kidomborodásra. Ehhez a rafinált, ógobelin

szövéstechnikát párosította, a szálat lefelé egyre több ágban fogta össze, ettõl jött létre a domborodó hatás, ujjnyiról karvastagságúvá bõvült a két-két vertikális közötti mezõ. A mû megkapta a biennálé fõdíját, ezért két évvel késõbb újabb egyéni kiállításra hívta meg a Savaria Múzeum a mûvészt Kõszegre.

TIPI HÁROMSZOR Z W I N G E R, K Õ S Z E G

KÉVÉK

. RÉSZLET . 1983

HÉT KÉVE

. RÉSZLET . 1984

A kõszegi Zwingerben 1986-ban rendezett egyéni kiállításán bemutatott másik mû a Szárny volt, egy lefelé fordított legyezõ forma szizálból fonva. A szövõszéken feszítve készült, és hogy ne mozduljon el a láncon az anyag, a legerõsebb fonással, hímelt technikával. A mûben a kifelé bõvülõ, háromszög alakú körcikkek összeillesztve adják ki a félkör alakú formát, a szárnyat. Ardai ezt a formát csak alapelemként használja, a lehetõ legritkább rögzítést alkalmazza. Így egy soksugarú félkört kap, és létrejön a szárnyfoma, ami mégis könnyû, keleties, áttetszõ és misztikus. Négy szakaszból áll egy-egy körcikk – a félkör itt is hétosztatú –, a középpont egészen laza és áttetszõ, sugárirányban kifele pedig egyre sûrûsödõ felületekbõl épül fel a szárny. Kívül háromszor annyi sor van, mint a félkör felsõ, középponti részén, ami teljesen áttört.

Bordák tagolják az egyes cikkeket, de a szárny könnyedségét ez nem csökkenti.

. 1986

A kõszegi harmadik mû, a Tipi valójában a Hét kéve variációja: a hét lefelé bõvülõ szizálsáv határoló rudakra van rögzítve – fonva –, és alapállásban sátrat formáz. Technikája görög szumák, ami egy nagyon munkás csomózás a felvetõszálra. Az egyre több ágú szizál vastagsága szétfeszíti a szintén szizál láncot, ettõl szélesedik ki. A sátorforma nem az egyetlen megjelenési lehetõsége, mert síkban is kiállítható, amikor a rudak a falhoz támasztottak, ekkor a Hét kéve párdarabja lesz. A síkban kiállított variációnál jól látható, hogy a felsõ részen síkban marad a felület, míg alul szabályosan táguló félhengerré válik. A harmadik kiállítási pozíciója a szárny helyzet, ekkor egy középpontban összeérnek a merevítõk, és a külsõ szélen pedig túllógnak a szövött mezõkön, így az egész tárgy olyan, mint egy óriási legyezõ.

A kõszegi kiállítás tere – rusztikus kövekbõl rakott középkori bástyabelsõ – ideális helyszíne volt Ardai három tértextilének. A szizál tört, fakófehér színe, durva, vastag szálakból fonott felülete remek összhangban volt a nyerskõ falakkal. A Szárny a fedett bástya nyitott fedélszékérõl függött be magasan a térbe. Formája – a félkör – visszacsendült a bástya alaprajzában. Az egyenes, hosszú falon dombormûként alakította át a teret a Hét kéve. Velük átellenben a Tipi szoborként a térben állt. Sátorforma volt, de egymáshoz támasztott kévéket is idézett.

Nagyon egyértelmû, hogy az organikus hatás egyrészt a természetbõl származó asszociációk eredménye, másrészt a szövésbõl fakadó hatás összegzõdése. A rostos növényi szálak fonata rendkívül plasztikus felületet eredményezett. Mind a Tipi, mind pedig a Hét kéve esetében az objektek szoborként viselkednek, teret foglalnak el, teret határoznak meg, anyaguktól függetlenül.

HÉT KÉVE

. 1984

Ez a három mû – Gecser Lujza Hidak -ja mellett – a magyar tértextil törekvések emblematikus példája. Az újtextiles mozgalom kezdeteitõl –, a ‘70-es évek elejétõl – kiáltványokban, deklarációkban hirdette a tértextil megteremtésének fontosságát. Ehhez képest meglehetõsen kevés olyan mû született, ami ennek a korszellem által ihletett ideának valóban megfelelt. Ardai Ildikó szizál szobrai, majd késõbb vesszõfonásai a kevés kivételhez tartoznak, pontosan megfelelnek annak az elképzelésnek, hogy olyan térbeli, plasztikai értékekkel rendelkezõ objekteket kell létrehozni, amelyeknek anyag textil. Az idõszakban rendkívül sok vita folyt arról, hogy az ilyen mû mennyiben a textilmûvészet része, vagy esetleg az azon kívül esõ, soft art – azaz a „nagymûvészet” – része. Ma ezek a mû anyagából származó kategóriák kevésbé tûnnek fontosnak, mint ahogy a nagymûvészet-alkalmazott mûvészet kettõség is tovatûnt.

1991-ben, a nagy, mûcsarnoki önálló kiállításán ez a mû együttes újra megjelent. A fehérfalú kiállítótermi közegben is nagyon hatásos volt, a szobrászati installáció jellege domborodott ki, összefüggéseik egymást erõsítették organikusságuk talán még hangsúlyosabb lett a semleges térben. A Hét kéve,

Tipi, Szárny mellett ott volt a hét, különálló darabból komponált Álló kévék együttese is. Hasonló elvre készültek, mint a Hét kéve egy-egy domborodó sávja, itt a még jobban szélesedõ palástokat összevarrta, és így önállóan megálló, kukoricacsõ formájú elnyújtott kúpot kapott. A kukorica hatást fokozta az is, hogy a magasban lévõ, elkeskenyedett csúcsokról még szizálszálak omlottak le, mint a kukoricacsõ bajsza.

SZÁRNY

. RÉSZLET . 1986

Ugyanehhez a körcikkes együtteshez tartozik egy látszólag nagyon különbözõ karakterû mû, a Nomád. Ez egy földön fekvõ, nagy színes négyzetesforma, amelybe kört írt, tizenhat szizál cikkbõl összerakva. Ekkor formálódik ki új szövési ötlet, ahol a cikkek egyre szélesednek, pókháló forma jön létre, sötét kontúrokkal övezve. A cikkelyek a középpont felé elkeskenyednek, majd mielõtt összeérnének, két-két szálon összefogva, a magasba emelkednek. A körszeletek különféle ritmussal tagolt, színes sávokból épülnek, a kör kerülete a hideg színeké: kékek, türkizek, zöldek, majd a középpont felé egyre melegebbek jönnek: bordó, tégla, vörös. A sávok sötétbarna csíkokkal tagoltak, a cikkek ugyanezzel a színnel kontúrozottak. Ha a középpontban összefogott szálak segítségével az egészet felemeljük a magasba, egy körsátor formát kapunk. A négyszer négy méteres mûvet 1991-ben, a 11. Fal- és Tértextil Biennálén mutatta be elõször a mûvész. Az egész mû természeti elõképe a pókháló volt, amit az elválasztó és a körbefutó sötét vonalak hangsúlyoznak.

ÁLLÓ KÉVÉK

. 1991 . MÛCSARNOK

SZÁRNY

. 2005 . ZIKKURAT

GALÉRIA

NOMÁD

. RÉSZLET . 1990

A monumentális szizálok csoportjához tartozik még az 1987-ben, Hága városa számára készült Forgó címû munka, amely a szélmalmok mozgását idézi. 1991-ben készítette újabb Forgó ját. Ez a 150x300 centiméteres, fekvõ szizál szövés, ahol jobbról balról három-három függõleges sáv fog össze egy négyzetes formát, és amelyekben háromszögmotívumok jelennek meg. A mû kevés eszközzel, egyféle vastagságú, festetlen szizálból, egybe szõve készült. A borzas technikát átmenetesen változó méretû hurkokból alakítja ki, és így az alapsíktól finoman eltartó felületeket kap, amelyek a szélmalmok lapátjainak rendjét idézik op-art hatással.

FORGÓ

. 1987 . HÁGA

A szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet egy kiindulópontnak számító Ardai-munkát tudhat magáénak, ez a Folyam, 1990-bõl. Huszonnyolc festett, szövött szizál szalag mozgatható térelválasztóként funkcionál. Az alapszín a víz kékes zöldje, amin hullámvonalak kanyarognak. Egy-egy szalagon csak csíkok vannak, de a következõ sávon pozíciójuk más, így az összképen hullámzás jön létre, a folyó fodrozódásának metaforája. Az elõadóterem fekete táblája elõtt széthúzva áll, amit rendezvények alkalmával képpé húznak össze. Ez a szalagos típus már megjelent a Csók Galériában rendezett kiállításán, ugyancsak szizálból, de állandó alkalmazásban ez az elsõ a sorban.

Ardai munkásságában mindig komoly szerepet játszottak a köztéri megbízásra készült munkák. Minden ilyen alkalommal valamiféle továbblépés történt, akár anyag használatban, akár pedig az adott helyszínhez kapcsolódó tematikai inspirációban.

Ez történt az Ikarusz – mikor a szárny mint forma megszületett –, majd a Hét kéve esetében, ahol a mezõgazdasággal kapcsolatos helyszín miatt választotta a búzakéve formai idézetét. Valami nagyon hasonló történt a Varsa (1990) esetében, ami a szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet számára készült. A nyitott fedélszékes, hatszögletû nyílás fölött helyezte el a részekbõl összeállított, középen nyitott varsaformáját. Az óriási méretû, kör alakú forma tizenhat, sávos szövésû szeletbõl áll össze.

A színek kék és barna, a hagyományos székely festékes szõnyegek szín összeállítását idézik, másrészt a kék a vízre, a barna pedig a varsa eredeti anyagára, a vesszõre utal.

Az egész konstrukció lebeg a térben, mintegy arra várva, hogy beleússzanak a halak.

A szövés laza, ahol a tetõablakon átjön a fény, ott a Varsa transzparens. A Varsa legközelebbi formai rokona a Nomád, a nagy pókháló forma, 1991-bõl. Az a mû nem lebeg, hanem éppen ellenkezõleg, a földrõl emelkedik a magasba, de technikájában és szellemében nagyon közel áll a Varsá hoz.

A szarvasi mû az egyik kiindulópontja annak a folyamatnak, amikor a textilben elkészített tárgyainak „eredeti” mintájához, anyagában is azonos megvalósításhoz nyúl, a vesszõhöz és a kosárfonás technikájához.

FOLYAM

. 1990 . SZARVAS

VARSA

. 1990 . SZARVAS

A RÉGI SZÕNYEGKULTÚRA HAGYOMÁNYAINAK ÚJRAGONDOLÁSA

Ardai kapcsolódása a ‘70-es évek újraéledõ népmûvészeti hagyomány kultuszához nem szorítkozott a zenére és a táncra. A textil térbeli pozicionálása és az új anyagok felhasználása mellett figyelme a tradicionális, akkor még valóban létezõ szövési technikák felé fordult. Van egy rendkívül különös, és ugyanakkor jellemzõ egybeesés. Részben az 1970-es finnországi ösztöndíj alkalmat adott számára annak megismerésére, ahogy a finnek viszonyultak saját szõnyegszövési hagyományaikhoz. A ryijy és a raanu a IX. századtól folyamatosan létezõ és mindig készített szõnyegfajták, amelyet a társadalom ugyanúgy használt a múltban és jelenben is, ezért, ha funkcióiban részben megváltozott feladatkört ellátva, fontos szerepet töltött be a finn textilmûvészetben. A másik, ugyancsak fontos, meghatározó élmény az erdélyi utazás volt. Itt felfedezte, hogy az az évszázadok óta mûvelt szõnyegkészítési technika, amely a székelyeknél a korábbi idõkben a mindennapi – és ünnepnapi – használatban az élet számos területén jelen volt, a ‘70-es években még létezett, fellelhetõ volt.

A „székely kilim” a Kárpát-medence keleti szélén Székelyföldön, Csíkban, a Kászon völgyében és távolabb a csángóknál maradt fent. A XVIII–XIX. századig a gyapjút növényi festékkel színezték, amit a XX. század közepére már ipari festékekkel helyettesítettek. A mértani mintákkal díszített gyapjútakarókat Erdély nagy részén, különösen a Székelyföldön általánosan használták. Magyarországon kívül nagyon hasonló takarók készültek a Balkánon – szerbek, bolgárok –, de északabbra az ukránok, az oroszok és a finnek is ismerték ezt a technikát.

A szövött és csomózott keleti szõnyegek ismertek voltak Európában már a középkor elejétõl. A keleti kereskedõk közvetítésével, majd a törökök elõretörésével a Balkánon át Európa keleti felében, fel Skandináviáig hatott a keleti kézmûvesség. A kilim szõttesek területektõl függetlenül sok hasonló formai elemet alkalmaznak, hiszen a szövéstechnika adottságai meghatározták, befolyásolták a díszítõelemeket. Az eltérések elsõsorban a színezés területén, a diszítõelemek formai szervezésében mutatkoznak meg.

Ezek a szõttesek ágytakaró, asztalterítõ, falvédõ funkciót töltöttek be a székely otthonokban. Ünnepi feladatokat is elláttak mint a menyasszonyi kelengye részei, de a templomi szószéken, úrasztalon, papi székeken is jelen voltak.

Utazása során talált olyan asszonyokat, akik még használták a régi típusú, keskeny, fekvõ szövõszéket, s ezeken a kialakult hagyományokhoz többé-kevésbé alkalmazkodó és hasonlító szõnyegeket, takarókat állítottak elõ. Ardai számára rendkívüli esélynek tûnt mind a technikát, mind pedig az ebbõl adódó formai lehetõségeket megtanulni, elsajátítani. Ennek a hagyománynak felfedezése, megismerése, majd továbbfejlesztése igencsak párhuzamos volt azzal a felfogással, ami a kortárs finn textilmûvészetben is tetten érhetõ volt. És mindez egybecsengett a korszak zenei és táncházi fejleményeinek szellemi és érzelmi indítékaival. Ez az utazás gyûjtõ- és tanulmányút volt egyben: felkutathatott régi szõnyegeket – Csíkpálfalván heteket tudott dolgozni a helyi hagyományõrzõ Sántha Ferencnénél, akitõl a szövés technikáját tanulta meg. Szentimrei Judit néprajzos segítségével a templomokban még fellelhetõ textileket lefotózták. Teljességgel otthon lett ebben a hagyományvilágban.

A korszak gondolkodásában igen fontos szerepet töltött be a hagyomány és korszerûség kérdése, s erre Ardai a festékes szõnyegkultúra felelevenítését találta feleletként. Célja a szõnyegeket sorozatszerû, manufakturális elõállítása volt. A korszak látszólag kedvezett is ennek a megoldásnak, hiszen mûködtek kéziszövõ szövetkezetek, de neki az örkényi épitõipari szövetkezet melléküzemága jutott, ott készítette el elsõ sorozat szõnyegeit. A keskeny fekvõ szövõszék technikai lehetõségei megszabták a geometrikus formarendet is, a festékest mindig két szélbõl szõtték, aminek a keskeny szövõszék volt az oka.

A hagyományos motívumrendet felbontotta, mintegy újraértelmezte, de ettõl a geometriai rend nem változott: késes, szarufás, sakktáblás-csillagos, vízfolyásos motívumvilág igen pontos párbeszédben van az õsi formarenddel. Az egyes motívumok, sávok, prizmák lüktetõen váltakoznak, ismétlõdnek, ugyanakkor nem teremtenek nyugtalanságot, és/vagy monotóniát. Ennek oka valószínûleg az lehet, hogy a vibráló geometriai rendszer igen kiegyensúlyozott színvilággal társul. Akár a szürke-fehér alapesetrõl van szó, akár pedig a finoman színezett szálakból szõtt szõnyegekrõl, ez a harmónia mindig jelen van Ardai tárgyain.

A régi és új formák párbeszéde, harmóniája valós és szellemi átjárást tesz lehetõvé a szemlélõ számára.

A felújítás a székely kilim típusok egy az egyben történõ újraszövésével kezdõdött, miközben szívesen fogott átszínezésekhez is. A sötét és világos formák rendjét és méretarányát is megtartva, finoman nyúlt a színek modulálásához. A szõnyegek elsõ bemutatója 1976-ban a Szerb utcai mûhelyében volt látható.

A kísérlet, bár nagyon jó minõségû, vékony gyapjúból szõtt, az eredeti színeket és motívumokat használó együttes készült, nem vezetett igazi kereskedelmi sikerhez. Szándéka szerint ezekkel a szõnyegekkel a hazai fiatalságot kívánta meghódítani,ehelyett az Artex a külföldi piacot célozta meg.

XIX. SZÁZADI APRÓ CSILLAGOS – ASZTALFEDÉL FESTÉKES

. CSÍKPÁLFALVA

A korszak ideái között nagyon fontos szerepet töltött be a manufakturális sorozatgyártás, erre a szövetkezeti, háziipari forma nagyon megfelelõ volt. Ardai rajzolta a szõnyegek designját, a manufaktúrában ügyes kezû asszonyok pedig megszõtték.

A munka késõbb Békésszentandráson folytatódott, ahol hulladék gyapjúból a legegyszerûbb, legkönnyebben szõhetõ motívumokból építkezõ – festékes – szõnyegeket tervezett, abban az értelemben, hogy az eredeti festékes valóságos rajzát szövette meg festetlen hulladék gyapjúból. A soros egyszerû csíkokból áll, az aggatott soros nál a mintasorokat csíkok keretezik, a rakott festékesek nél a szõnyeg középsõ részét teljesen a rakott, mintás felület foglalja el, a díszítõ sorok kiszorulnak a festéke-

sek szélére. A rakott festékesek nél ritmikusan ismétlõdõ hullámvonalak kanyarognak végig.

A hullámvonalak tagoltsága szerint egyes vidékeken megkülönböztetik a sakktáblás, vízfolyá-

sos, szarufás, farkasfogas, késnyelves stb. változatokat. A gyertyás festékesek is ebbe a csoportba tartoznak, itt a hullámvonalak megnõnek, széjjelebb húzódnak, és a minta gyertyaszerûen rovátkolttá válik. A szembefordított vonalak távol esõ sarkai között, mintegy térkitöltésként, megjelenik a csillag díszítmény.

A nyersszínû és melegbarna mintás szõnyegek sikert arattak, az 1983-as szombathelyi 6. Ipari Textilmûvészet Biennálén megkapta a biennálé díját a Székely elnevezésû, négy darabos festékes szõnyeg együttesére.

BÉKÉSSZENTANDRÁSI GYERTYÁS FESTÉKES

.

1983

A díj hozománya volt az 1985-ben rendezett önálló kiállítása a következõ biennáléval egy idõ-

ben a kõszegi Zwinger fantasztikus kiállítóterében. Két sorban öt-öt gyapjúszõnyeget függesztett a térbe. A kõszegi kiállítás egyik során a tradicionális, az eredeti minták szerinti, Békésszentandráson újraszövött szõnyegeket mutatta be, megtartva azok népi elnevezését: aggatott soros, soros szarufás, szarufás, gyertyás és vízfolyásos.

A szemben lévõ oldalon kiállított öt szõnyeg Ardai szövõszékén készült, ahol a gyer-

tyások eredeti rendjét felbontotta, a motívumrendszer szigorát feloldotta, szellemét

H U L L Á M O S I.

. 1985 . IPARMÛVÉSZETI

MÚZEUM, BUDAPEST

pedig tovább fejlõdésrõl lehet beszélni. Vonatkozik ez a motívumvilág csökevényesedésére, az anyagok, festékek és technikák elszegényedésére is. Ardai esetében ez ellenkezõ irányt vett már a ‘80-as évek közepén. A következõ három évtizedben pedig a gyapjúszõnyeg teljesen megújult munkássága nyomán.

A SZÕNYEGSZÖVÉS MODULÁLÁSA, A SZEMÉLYES SZÖVÉS, INDIÁN ÉS KILIM

Ardai gyapjúszõnyegekkel való foglalkozásának elsõ idõszakában a fõ célja a tradíciók felélesztése és manufakturális életre keltése volt. Az erdélyi székely festékes szõnyeg rendkívül alkalmasnak látszott arra, hogy eredeti mintáival, színeivel, puha anyagával és viszonylag egyszerû szövési technikájával beleilleszkedjen a korszak magántereibe, szerepet játsszon a megújuló belsõépítészeti, lakberendezési trendekben. Ehhez mindenképpen szükség volt a sorozatgyártásra. Erre a különféle szövetkezetek jó manufakturális hátteret biztosítottak, ezzel ugyan a mûvész lemondott az egyediségrõl, a kézmûvesség által létrejövõ személyes érintésrõl, de ezeknél a kissorozatú, szövetkezeti munka nyomán létrejövõ szõnyegeknél nem is az egyediség volt a cél. Kétségtelen, hogy ezek a szõnyegek nélkülözték az improvizációt, az esetlegességet, de ilyesmi nem is elvárható. Ugyanakkor ezek az eredeti népmûvészeti tradíció pontos kópiái voltak méretben, anyagban, színben és technikában, talán ENTERIÕR

. 1985 . ZWINGER,

KÕSZEG

csak a szövõszékek voltak az eredetinél korszerûbbek, s ettõl a kész szõnyeg professzionálisabb-

megtartotta, s egyre oldottabb formájú világot hozott létre. A tradicionális motí-

nak hatott. A mûvész elérte kitûzött célját.

vumok képviselik a rendet, Ardai alkotói beavatkozása pedig létrehozza a játékot, és

Ezzel párhuzamosan Ardait folyamatosan foglal-

ezzel új egyensúlyt teremtett. Az általa átkomponált sorozat a Hullámos címet

koztatta a szövés maga. A gyakorlat, a kézmûves

viselte. Az új darabokat nem zárja le a rakottasokra jellemzõ díszítõ sorokkal, hanem

érintés ugyanis mindig más és más eredményhez

egybõl beköti a mintát, ami aztán végigfut a szõnyegeken. Az egymás melletti sötét

vezethet. A szõnyegszövés alapjában véve megle-

és világos színek új ritmusban hullámzanak. Ez azért nem tûnik ki, mert a színek önma-

hetõsen mechanikus tevékenység, követni kell

gukon belül is változnak, esetlegesen tûnnek el, vagy olvadnak bele a szomszédos

a karton által meghatározott mintát, s az ettõl

motívumba. Nincs külön alap és díszítmény csak ötféle módon hullámzó felület,

való véletlen eltérés mindig késõbbi bonyodal-

amit a festetlen, különbözõ vastagságú vegyes gyapjú is gazdagít. Az azonos indítás

makhoz vezet. Ha a tervezõ mûvész maga szövi

ellenére Hullámos sorozat mind az öt darabja különbözõ hatású.

szõnyegét a kísérletezés, a folyamatos változás kipróbálása, a tudatos eltérések

Ardai ezzel a kiállítással egészen egyedülálló módon, elindult egy új, a textilmû-

termékeny változásokat eredményezhetnek. Ardai Ildikó valamikor az 1980-as évek

vészetben addig járatlan úton, alkotó és szuverén módon nyúlt a tradicionális techni-

elsõ felében – pontosan már nem lehet meghatározni mikor –, készített egy egyedi

kához és formavilághoz. Kiemelte a számára fontos elemeket, újraértelmezte és

szövésû szõnyeget, a Robbanás t, ami mint késõbb kiderült, korszakos, szemléletét

átalakította, azaz alkotó módon továbbfejlesztette. A hagyományos körülmények között

gyökeresen megváltozató darab lett. Nem azonnal, hanem majd egy évtizeddel késõbb

a tradíciók mindig megmerevednek, sõt a textil esetében akár hanyatlásról és nem

ismerte fel, hogy ez volt az egyedi, a tradíció modulálásán alapuló, egész, szõnyeges,

H U L L Á M O S I.

.

RÉSZLET

.

1985

textilmûvészi tevékenységét meghatározó fordulópont. Az öt különálló részbõl megszõtt, sávos szerkezetû szõnyeg alapmotívumokból indul ki: csíkos, aggatott, hegyes-

csillagos motívumokkal kezd, majd a három centis raszter szerkezetet megtartva, az ékforma úgy lépcsõzik tovább, hogy ettõl csillagforma alakul ki, ami aztán elnyúlik, és a következõ „képtáblán” folytatódik. Ez a motívum modulálás gondolat, ami a Robbanás nál megszületett, majd egy évtizedig nem került újra elõ, egészen az

Indián szõnyegek korszakáig.

A következõ, nagyobb motívumcsoporthoz tartozó szõnyegtípus egy beruházási megbízás kapcsán született meg. 1985-ben a Hungária Szállóba készített hét faliszõnyeget, a hét emelet mindegyik lépcsõfordulójába. A szõnyegek középsõ mezõjében a fõ motívum egy négyzetalak, amit szõnyegrõl szõnyegre, lépésrõl lépésre kaleidoszkópszerûen elforgatott, élére állított. A Prizma szõnyegsorozat összefüggõ, egységes motívum modulációra épül, az egyes négyzetek raszterszerû ROBBANÁS

. 1980

rendje folyamatosan, lépésrõl lépésre módosul, a négyzetes

formák rombusszá nyúlnak, s ettõl az egész prizmarendszer mozgásba lendül.

Valóságos op-art képek jönnek létre a szõnyegeken, a felületi motívumok bontása a szélek felõl a kilim közepére besûrûsödik, színben felélénkül. Az elmozgatások szinte számítógépes hatásúak, holott csak logikus és játékos mûvészi invenció formálta õket. Ezek a szõnyegek viszonylag nem voltak nagyok, 150x150 centiméteresek, színük pedig nagyon elegáns pasztellben tartott.

Ez a Prizma annyi variációs játéklehetõséggel rendelkezett, hogy újra és újra elõkerül Ardainál, a sorozat öt újabb darabja 1995 környékén készült, ekkor már nagyobb méretben, a sötét rackagyapjúhoz igazodva mély kék, lila és terrakotta lett meghatározó szín.

KÉK PRIZMA

. 1995

Egy amerikai út élményei hívták fel figyelmét az indián szõnyegekre. Az észak-amerikai indián népmûvészetben a szõnyegnek rendkívül nagy szerep jutott, a mindennapi élet egyik legfontosabb tárgya volt. A hegyescsillagos motívumvilág nagyon hasonlatos elemekbõl építkezik, mint a székely festékes szõnyegek. Megtalálható a sakktáblás, hegyes csillagos, késnyelves motívum, és ezeknek sávokban széthúzott változatai.

Még a kék-vörös színvilágban is sok a hasonlóság. Ardai ezeket a motívumokat átalakította, felhasználta és beépítette abba az együttesébe, amit 1992-ben a 12. Magyar Textilbiennálén mutatott be Szombathelyen Indián I–III. címmel. Az alapszín mellett kéket, bíbort és terrakottát használt, pasztell tónusban tartva az egész színkompozíciót. A késõbbiekben megismételte terrakotta, kék, lila és festetlen rackagyapjú sötétebb árnyalataiban is a szõnyegeket. A sávos szerkezet finoman emelkedik és süllyed, hegyes, ékszerû formákkal tagolt. Az Indián III. elnevezésû darab és a korábban már tárgyalt, majd egy évtizeddel korábbi Robbanás között mind a formai, mind pedig a szellemi kapcsolat jól látható. A vízszintes sávok hol felfelé, hol lefelé kitérnek, majd visszatérnek az egyeneshez.

INDIÁN I–IV.

. 1990 . KÉPTÁR,

SEPSISZENTGYÖRGY

A sakktáblás festékes szõnyegsora 1994–97 között a rakott festékes szõnyegek közül valószínûleg a legrégibb és legegyszerûbb õstípusra megy vissza. Az egyszerû négyzetekbõl a középvonal mentén, ékalakban díszített síkfelület két végét egyszerû csíkcsoport zárja. Az eredeti rajz egyéni szövéstechnikával gazdagított. Ennek a típusnak továbbfejlesztett változata a sakktáblás-csillagos festékes szõnyeg. 1999-ben egy XIX. századi minta nyomán lelt rá a Csíki Székely Nemzeti Múzeumban õrzött, egy szélben megmaradt szõnyegre. Ardai a két minta találkozását emelte ki, a szõttes egészét elfoglaló, rakott felületben találkozó nagy, gyertyás csillagot sakktábla veszi körül.

A „találkozást” úgy emelte ki, hogy megsokszorozta a motívumot, mintha egymásra lennének montírozva, egymás mögött helyezkednének el. Ezzel új változat jött létre.

Ardai nagyon sokféle textilmûvészeti tevékenysége – a tradicionális szövés felélesztése, a hagyományos szõnyeg és faliszõnyeg mûvészi továbbvitele, illetve a szizálból létrehozott tértextil szinte szobrászati jelleggel való mûvelése, valamint a vesszõfonások csoportjai között ugyan volt átjárás, a formai tapasztalatok meg-megjelentek a mûfajilag különbözõ területeken, a direkt összekapcsolódás nem volt gyakori. Vagy legalábbis annyira, mint az 1990-es évek végén megjelent szövött kép, vesszõfonás együttes, a Szarufás esetében. Itt a szövés szerkezet mintája a vesszõfonásból származik, a vesszõsövény, cserény struktúrájának negatívját használta a szõnyeg motívumaként. A rajzolat színe barna – a vesszõ anyagának természetes színe –, a minta pedig a nagyon vonalas összekapcsolódó vesszõfonás rajzolat. Ebbõl a típusból a legjellemzõbb, szinte didaktikus példány az a Szarufás objekt, amit a 15. Tér- és Falitextil Biennálén mutatott be Szombathelyen. Ez a mû egy vesszõfonásból és SZARUFÁS OBJEKT

. 1998

egy kopt szövéshez hasonló technikájú szövött képbõl állt.

A biennálén a mû két tábláját egymáson, síkban állí-

tották ki, de az eredeti szándékú prezentációról késõbb egyértelmû lett, hogy a nagyobb méretû vesszõfonás (200x200 cm) a háttér és tartóeleme az objektnek, a szõnyeg (140x140 cm) a félkörben felállított ‘cserényen’ függ. Késõbb Ardai ezt a felállítást is bemutatta Keszthelyen, a Pelso kiállításon.

SZARUFÁS

. 1998

A következõ moduláció az anyagban úgy történt, hogy a rackagyapjút tisztán, festetlenül az eredeti világos, közép- és sötét árnyalataiban kezdte használni. Ez a Racka I–III. (1999) sorozatánál kezdõdött, ahol folytatta az Indián együttesnél kialakított formarendet. Mindhárom (300x200 cm) darabon a sávos-ékes szerkezet futott végig különbözõ emelkedésekkel és süllyedésekkel. Jó példája annak, hogy egy gondolatból hogy született három rokon mû, amelynek mindegyike eredeti darab. A sok árnyalatú, természetes színek hol kontrasztosan, hol átmenetesen találkoztak, a kilim hullámzott és elcsendesedett mint egy változó természeti táj. A mûvésznek annyira megtetszett a natúr rackaszõr „színessége”, hogy azután évekig nem szabadult meg tõle, munkáiban gyakran használta.

R A C K A I – I II. . 1 9 9 9

2000-ben, 16. Tér- és Falitextil Biennálén mutatta be a Leltár 1970–2000 címû, idézõjeles összefoglaló mûvét. Huszonnégy keskeny sávból összeállított, térbe függesztett kép, minden darabja más-más motívummal, szinte minden addig szövésmintáját felvonultatva, egyetlen közös bambuszrúdról függött. A nyersszínû és színes szalagok dinamikusan váltakoztak és egyetlen, vibráló képfelületté álltak össze.

LELTÁR 1970–2000

. 2000

A biennálé tematikus címe „Idõ” volt, ez adta Ardainak az ötletet, hogy az általa eddig használt motívumokból leltárt készítsen a szalagokon. Ennek a formai összefüggésnek az elõzményei az 1976-os, a Csók Galériában kiállított Térelválasztó és a Függöny voltak, majd követte az Átjáró.

2003-ban a Tér- és Falitextil Biennálét átkeresztelték 1. Textilmûvészeti Triennáléra – az elõzõ két kiállítást is már Magyar Textilbiennálénak nevezték, azt jelezve, hogy a mûvészeti és alkalmazott textilt együtt mutatják be – ekkor viszont a három évenkénti rendezésre tértek át. Itt mutatta be Ardai Átjáró címû, húsz sávból felépített nagyméretû (300x200 cm) kilim technikával megszõtt, szalagokra bontott térelválasztót. A gyertyás motívumot eredeti léptékében használva, egy sötétebb és egy világosabb, egymás feletti, zárt és nyitott rombuszforma tölti ki a képmezõt.

A Nap és Föld szimbóluma, a mindenség jele, de mindenképpen misztikus energiájú mû. A rombusz forma a felsõ képmezõben a Nap, a lefelé nyitott, vágott alakzat pedig a Föld megjelenítése. Felismerte, hogy a kilim motívum elválasztható, ezért szövéskor nem kötötte össze, így keletkeztek a szalagok, és vált mozdíthatóvá a forma. Anyaga festetlen rackagyapjú, függesztése pedig lehetõvé tette a sávok elforgatását a térbe.

ÁTJÁRÓ

. 2003

HETVEN KÉP

.

2005

2004-ben a VAM Design Centerben rendezett nagy, önálló kiállításán mutatta be a Hét karamáni elnevezésû szalagos faliszõnyegét. Ez közvetlen leszármazottja az

Átjáró nak, a rackagyapjú világos árnyalatait használta megszövéséhez. Az alapmotívum itt is a gyertyás, eredeti léptékében. A nagy méret miatt, a szembefordított – eredetileg hármas tagoltságú – geometrikus mintázat ötször ismétlõdik. A rombusz alakú formát alkotórészeire bontja, és dinamikus új rendben rakja össze, ahol a négyzetes formákon belüli emelkedések és süllyedések lüktetõen kapcsolódnak egymáshoz. A hét, három méter hosszú, hozzávetõleg harminc centi széles szövéssáv csak fent kapcsolódik egymáshoz. A Hét karamáni hét szalagra bontott mû, a racka gyapjú természetes világos árnyalataiból megszõve, miközben a hagyományos szõnyeg eredet rejtett maradt.

A V.A.M. Design Központban megrendezett kiállításán 1973 és 2003 közötti mûvei voltak láthatóak, egy olyan ív, ahol minden összefügg mindennel, mégis, minden egyes mûdarab teljesen önálló élet. A kiállítás nagy idõt ölel át a valóságban is, hiszen a ‘70-es évektõl voltak jelen a szõnyegek. Másrészt az idõ szellemi értelemben is jelen volt olyan mûveken, mint a Leltár, vagy az Átjáró, melyeknél keskeny, különbözõ motívumokkal megszõtt csíkok helyezkednek el egymás mellett lamellaként belógatva, akár térbe fordíthatóan is. A régi és új formák párbeszéde, harmóniája valós és szellemi átjárást tesz lehetõvé a szemlélõ számára.

HETVEN KÉP

.

RÉSZLET

.

2005

2006-ban, a 2. Textilmûvészeti Triennálén bemutatta a Hetven kép címû alkotását, a Hét karamáni

közvetlen rokonát. Az Ardainál már megszokott hét osztatot tíz-tíz négyzetre bontotta, megint a gyertyás motívumot szõtte meg eredeti léptékében, de elemeire szétszedve és új, lüktetõ rendbe összerakva hozta létre a szõnyegkompozíciót. Ez a megoldás kapcsolódik a kilimszövés sajátos technikájához, az egymásra derékszögben járó láncfonal és vetülékfonal helyzetéhez. Ez az ami meghatározza, hogy a szövõszéken az ábrázolást csak négyszögû elemekbõl lehet összerakni. A variációs lehetõséget azzal is bõvítette, gazdagította, hogy a sötétszürke. festetlen rackagyapjú mellett megint visszatértek a tradicionális színek is: a kék, a terrakotta.

HÉT KARAMÁNI

. 2004

J E L F Á K I – I I. . 2 0 0 9

A Jelfa I–II. 2009-ben készült, a 3. Textilmûvészeti Triennálén volt elõször látható. Az elõrelépések, visszanyúlások alkotómódszerének remek példái ezek a szõnyegek: Ardai tudatosan fordult egy korábban megtalált és alkalmazott motívumához, a szarufáshoz. A szõnyegpáros elõzménye az 1998-as Szarufás. Az új mû ugyancsak rackagyapjúból készült, egy sötétebb és egy világos párdarabból áll. Az eredeti szarufás motívumot új kombinációban mozgatva, teljesen más szõnyegek születtek. Valójában egy kilim, ahol mindkét irányban összenyomta a motívumokat, s ettõl izgalmasan lüktetõ, szinte zenei ritmus született. Mindkét szõnyegkép középsõ részén keskeny függõleges – világos, sötét – sáv vonul végig a teljes szõnyeghosszon. A kontrasztok, ellentétpárok szimbolikusak: a sötétség és a fény, nõ és férfi, a jó és a rossz jelképei, Ardai mûvészetének ezen kiteljesedett darabjai összefoglalása mindannak a tudásnak és szellemnek, ami munkásságában felhalmozódott. Nagyon ritkán születnek olyan fõmûvek egy-egy pályafutás eredményeként, amiben mindezek összegzõdni, koncentrálódni tudnak egyetlen alkotásban. Ezek a Jelfák.

Az összegzõ, lírai fõmûvek sora 2012-ben készült. Az Égi madár-ral folytatódtak.

Négyzetes formájú, festetlen rackagyapjú az anyaga, formai hagyományaiban pedig a soros festékes típushoz köthetõ. Ez a szõnyegtípus talán a legõsibb formára megy vissza, a csíkok, csík együttesek kapcsolata, és a világos és sötét kontraszt párjai alkotják a kompozíciót. A csíkok eltérõ szélességûek, az egyes csíkok vastagsága, a síkfelületbõl való kilépésük is ellentétpárt alkot. Magas-alacsony, vékony-vastag, világos-sötét kontrasztjai mellett, a színek egyedi kötésszerkezettel kapcsolódnak. Az egy és négy szálból összefogott gyapjú eltérõ vastagsága hozza létre a szõnyeg reliefszerû felületét. A kompozíció felsõ harmadában stilizált – geometrikus formákból kialakított –, kiterjesztett szárnyú, sötét madár lebeg.

A kép középsõ, függõleges szakasza pedig a jelfák hangsúlyos motívumát idézi. A határozott, geometrikus sávrend lüktetésébõl bontakozik ki a sötét madár motívum, a sávok keresztformára bomlanak, ünnepélyessége a díszes templomi zászlók hangulatát keltik. Mûvészi eszközei puritánok, a tradícióban gyökereznek, és mégis, intenciója olyan erõs, hogy ezekbõl a minimális eszközökbõl tud létrehozni, teremteni gazdag, és harmonikus, szinte spirituális erejû egységet.

Az Égi madár szerepelt a 4. Textilmûvészeti Triennálén, Szombathelyen, majd pedig 2013-ban a Megvalósult mûvek 2012 címû bemutatón is.

ÉGI MADÁR

. 2011

VESSZÕFONÁSOK – VARSÁKTÓL A VARÁZSLÓ SAPKÁJÁIG

Ardai Ildikó munkásságában az újra és újra megjelenõ újdonság, a továbblépés mindig kapcsolódik, az akár teljesen eltérõ elõzményhez, melyekhez logikusan és szervesen kapcsolja hozzá új munkáit, új irányát, vagy éppen új anyagát; mindig az az érzésünk, hogy valami magától értõdõ történt, valami olyasmi, ami csak is így következhetett be. Nem lehetett elõre megmondani az új irányt, de ha már kész az új mû, bemutatásra került az új technika és anyag, hirtelen világossá válik a folyamat logikája. Ez pályája minden szakaszában megtörtént, utólag mindig fel lehet fedezni az új kezdeményeit egy lépéssel korábban, de mivel százszámra ontja a mûötleteket, kicsi az esély arra, hogy bárki is elõre megjósolja, melyik idea fog kibontakozni és átvezetni valami egészen máshoz.

Ez történt a vesszõfonások megjelenésekor is. Ez az anyag elõször az 1992-es 12. Magyar Textilbiennálén tûnt fel Ardainál, az Aranyhalra várva (Varsák) költõi címet viselõ mûben. Ez a munka azonban csak anyagában különbözött attól a formai ideától, amely korábban, Álló kéve, majd Hét kéve néven már a ‘80-as évek közepén megszületett. Akkor is volt anyagban megtestesülõ újdonság, azok a nagyon biomorf formák szizálból készültek, színükkel, anyagukkal direkt asszociációkat teremtettek az aratás után kévékbe kötött gabonával.

ARANYHALRA VÁRVA (VARSÁK)

.

1992

Ehhez képest az 1992-es Aranyhalra várva (Varsák) már hántolatlan fûzvesszõbõl készült. A kévéknél kialakított, megteremtett formarend az új anyag felhasználásától átlényegült, valami más lett, de valószínûleg senki nem gondolta, hogy valami gyökeresen más út, ebbõl kibontható irány teremtõdött meg. Persze ez a „másság” csak annyiban igaz, hogy a textilszövés helyett most a vesszõfonás vette át a fõszerepet.

A két méter magasságú objekt hét, egymást támasztó „kévéje” változó szélességû kúpokból épült fel, felfelé szûkülõ, szorosabbra fonott végükkel nyitott kúpalakokat formáznak. A hét varsa egymáshoz támaszkodva egy nagy felfelé törõ tömböt alkot.

A halászati eszköz, a varsa persze nem függõlegesen, hanem vízszintesen fektetve várja, hogy a halak beleússzanak, de Ardai varsái aranyhalra várnak, így pozíciójuk

bátran lehet függõleges. Az aranyosbarnára érett fûzfavesszõk méltók az aranyhalhoz. Formailag két közeli szizál rokona is van, a Hét kéve és a Tipi. Az anyagbeli különbség azonban annyira jelentõs, hogy az Aranyhalra várva végül is egészen más karakterû, a szobrászathoz közelebb álló mû lett. A 12. Magyar Textilbiennálén mutatta be a közönségnek.

A vesszõfonásokból ugyanaz a következtetés, tanulság bontakozik ki Ardai egész mûvészetére vonatkozóan, ami a szövések kapcsán már megfogalmazódott. Az eredeti források – természet, népmûvészet, kézmûves technikák – ismerete, végiggondolása, alkotói átformálása, megõrizve újra teremtése az, ami mûvészete lényegét jelentik. Az eredeti funkciók az idõk folyamán lassan-lassan értelmüket vesztik, mindaddig, míg új összefüggéseket nem teremt tárgyai számára, és bele nem helyezi az új idõk, a jelen kontextusába.

Ugyanez vonatkozik az anyagi, technikai és formai rendek szigorú és következetes betartására úgy, hogy az alapvetõ struktúrát megtartva, erre az alapra építi fel szabad és autonóm világát. Alakítja a kosárfonás, palánkfonás, sövény készítés eredeti technikájával saját, térbehelyezett, szobrászati világát. Ez a könnyed és mégis meghatározott formálás, ahol a szerkezet kötött, ARANYHALRA VÁRVA (VARSÁK)

.

1998

.

BUDAPEST GALÉRIA

a szellem és invenció szabad, adja Ardai mûvészetének igazi értékeit, izgalmát, páratlanságát.

Ennek az alkotói gondolkodásmódnak textilben megtestesülõ példája volt a Hét

kéve 1984-ben, ugyanez vonatkozhat a Varsák -ra 1992-ben. Korábban ezzel kapcsolatban azt írtam, hogy a formavilág organikussága kettõs: egyrészt magából a szövésbõl fakad, másrészt természeti a forma jelképes értelmében is. Ha mélyebben belegondolunk, ez igaz a vesszõ sorozatra is. Ez az összevetés azért merül fel most már sokadszorra, mert a két mû formailag szinte azonos, mégis totálisan más, a különbség ugyanis nem csak anyagi, hanem spirituális.

Ardai alapos és kutató-kísérletezõ elme, ha már belefogott a vesszõfonásba, hát végigjárja iskoláját. És ez többoldalúan igaz, példa erre egyrészt az 1994-es 13. Magyar Textilbiennálé Ûrkosár címû darabja, ahol, ha már vesszõfonás, viszszahátrál az egyik ebbõl adódó alapformához, a kosárhoz. Nyolc, egyre kisebb, fenék nélküli vesszõkosarat rakott egymásra, míg egy enyhe ívben dõlõ, különös tornyot nem kapott. A mostani gondolatmenet szempontjából közömbös, hogy ennyivel azért nem elégedett meg, és az utolsó elõtti elemre ráillesztette azt a kör alakú formát is – koszorút –, a kosárfonásnál ezek a szabad szálak egy befejezetlen fázis, a szegés elõtti állapot tartozékai.

Itt a koszorú, mint hetykén félrecsapott korona, vagy mint különös, érzékeny antennák csápjai koronázzák a tornyot. Az egész építmény, mint afféle kézmûves rakéta bizarrul tör felfelé, objekt és természeti tárgy egyidejûleg.

ÛRKOSÁR

. 1994

A tanulási folyamat másik felét az jelentette, hogy minden fellelhetõ kaskötési, kosárfonási, etnográfiai irodalmat végig tanulmányozott, elfelejtett szavakat, technikákat, fogásokat, a mai ember számára ismeretlen tárgyakat vizsgált meg. Ez a „tanulás-sor” már csak azért is elengedhetetlen, mert a kosárvagy kasfonás elég nehéz mesterség, nem csak elméleti, hanem fizikai értelemben is. Érdemes tehát otthon lenni benne ahhoz, hogy a „rend” kialakítása és betartása egyértelmû legyen a mûvész számára is. És ez duplán fontos, hiszen a tárgy alakításához profi kosárfonóra van szükség, ugyanis ez férfimunka, jó nagy és erõs marok kívántatik a mesterfogások ismeretén túl, tehát Ardai számára az alakítás irányítása marad. A rend ismeretében viszont már hozzá lehet fogni MENEDÉK

. 1996 . RÁBAPATY

a játékhoz, a forma szabad alakításához, mint ahogy ezt az 1996-os 14. Magyar Textilbien-

nálén bemutatott mû esetében tette. A Menedék egy önmagát tartó sövényszerkezet, ahol a zöldvesszõ kötegeket íves szegések fogják össze. Ennek a formának kiindulópontja az az ezeréves, nomád kori, „vasalóformájú” építmény, amit a honfoglalók a tûzrakó hely védelmében építettek. Ardai megformálásában ez az egyszerû, rusztikus tárgy – sövényfal – könnyeden kavargó irányaival, gótikusan ívelõ rögzítõ fonataival olyan funkcióváltást teremt, amelyben a puritán etnográfiai tárgyból mûvészeti objektumot hoz létre. Ez az objekt egészen bámulatosan viselkedik minden lehetséges környezetben a kiállítóteremtõl a természetig.

ENTERIÕR

. 1998 . BUDAPEST

GALÉRIA

Ugyanezen vonulatba tartozik két másik mû, a Kígyókosár és a Cserény is. Mindkettõ egészen õsi alapformákra épül, a sövényfal, sövénykerítés mint típus már régészeti távlatokra megy vissza. Az õskorban olyan tájak építési formája volt, ahol a kõ vagy fa éghajlati, geográfiai okokból kevésbé volt elérhetõ, mindenütt használták. Egymáshoz lábnyira közel karókat vertek le, majd a legváltozatosabb fonási módokon vesszõvel befonták. Ha épület – ház, kamra, ól – készült, agyaggal tapasztották, de szabadon is maradhatott. Ugyanez

KÍGYÓKOSÁR

. 1997

volt az eljárás a kerítések, karámok esetében is. Az 1997-es Kígyókosár a szabadabban értelmezetett forma, kettõs, találkozó spirál, a kerítés egy balra csavarodó csigavonalból kiindulva egy jobbra csavarodó csigában végzõdik, tehát nem kerít be semmit, valódi feladata nem is más, mint a forma szépsége. Felülnézetben ez a balról jobbra kanyargó forma emlékeztet a kövületekben fellelhetõ fosszíliák ívére, de a vonós hangszerek nyakrésze is így ívelõdik. A karók és a fonók levágatlan vesszõkbõl állnak, a fonószálak szabadon maradnak, ettõl az egész mû kócos, befejezetlen. Ez adja a mû hatásos karakterét. A strukturális rendbõl indul ki a szerkezet megépítésekor, így a forma kialakításakor elég játéktér marad számára.

CSERÉNY

. 1998 . BUDAPEST

GALÉRIA

A másik, a Cserény sokkal egyszerûbb, õsibb és reálisabb darab, egy valódi karám. A friss zöldvesszõbõl megfont forma száradás közben megõrizte azt az ívet, amelyre behajlították, s ettõl önhordóvá válik, önmagában megáll. A fûz vesszeje hajlítható állapotban került fel a mogyoró karórendre, majd a száradás közben a forma megszilárdul és állandóvá válik, miközben a szín folyamatosan változik, vörös lesz, ez aztán egyre mélyül, sötétedik, míg barna a végállomás.

Vannak olyan formák, amelyek Ardainál vissza-visszatérõen felelevenednek. Ilyen a szárny motívum. Az elsõ és grandiózus ilyen darab a kõszegi Zwingerben 1986ban rendezett egyéni kiállításán bemutatott, a korábbiakban már tárgyalt Szárny volt, egy lefelé fordított legyezõ forma, amely szizálból készült, fonással. Ez a Szárny és Szárnyék már vesszõbõl van, és az elsõ benyomás különös, bár SZÁRNY

. 1998 . BUDAPEST

GALÉRIA

a szizál durva növényi rost, mégis lágyabb anyag, mint a fûzvesszõ,

ami különösen kiszáradt állapotban sokkal szilárdabb matéria, ennek ellenére az utóbbiakból készültek a sokkal könnyebb, légiesebb munkák. A technika prózai közelítésében a kiindulópont a fenekes kosár. Ardai ezt a formát csak alapelemként használja, a lehetõ legritkább rögzítést alkalmazza. Így egy soksugarú kört kap, amelyet mint egy barátfülét kettõbe hajt, és így jön létre a szárnyforma, ami mégis könnyû, légies, keleties, áttetszõ és misztikus. Míg a szizál Szárny esetében hét cikkelyre tagolta a félkört, s az egyes cikkelyeket határozott sugarak határolják, a vesszõ Szárny nál ez a tagolás elmaradt. A szizálnál a félkör kiindulópontjától a kör külsõ kerülete felé sûrûsödnek a szálak, addig a vesszõ szárnynál pont fordítva, a középpont sûrû és a félkör külsõ része ritka, transzparens, egy-egy szabadon lebegõ vesszõszálban végzõdõ. A Szárnyék, ugyancsak 1998-ból ennek a kompozíciónak fordított társdarabja, itt egy földön kiterített körformáról van szó, amely középen lyukas. A kör teljességébõl egy cikk – az ék – hiányzik, a folytonosság megtört.

SZÁRNYÉK

. 1998 . BUDAPEST

GALÉRIA

A vesszõsorozat etûdszerû darabokat is felvonultat. Az egyik csoport a Csiga-

ház együttes, ahol a különbözõ kosárfonási technikák nemesednek önálló mûdarabokká. Itt tulajdonképpen az történik, hogy a konkrét tárgy készítési folyamatai olyan pillanatokat teremtenek, hogy a mûvész képtelen megállni, hogy ne parancsoljon megálljt. És ettõl egészen elképesztõ csigaformák, koszorúk teremnek. A kosárfonó szemében CSIGAHÁZ

.

1998

.

BUDAPEST GALÉRIA

ezek nyilván félbehagyott kosarak, de ez most nem fontos. Ami szintén lénye-

ges vonatkozás, hogy ezek az objektek a teret is meghatározzák. Mint szobor együttes számtalan variációban kirakva – gyakorta nem is kiállítótérben, hanem természeti környezetben jelennek meg –, és egészen különlegesen kezdenek viselkedni: természetes anyagú szobrok is, másrészt valamilyen misztikus módon a táj részeivé válnak, különös land art installációvá. Ugyanez persze a korábbi, toronyszerû Ûrkosár ra is elmondható, ahogy szinte mindegyik vesszõ objektre is igaz.

CSIGAHÁZ EGYÜTTES

.

1998

.

BUDAPEST GALÉRIA

A Fészkek és Madarak elnevezésû tárgyak sorozata csupa minimál munka, formai értelemben, mégis talán a vesszõfonások legvirtuózabb darabjai. Azért nem teljesen bizonyos az állítás, mert elõször télen, kopár fákra aggatva láttam õket, kint a kertben, és a land art szituáció óhatatlanul uralkodott, képtelenség volt a mûveket természetes közegüktõl elválasztani, annyira illeszkedtek környezetükhöz. A kertben harsány vörös színükkel, egyszerû és fésületlen formájukkal, leheletfinom szövésükkel a legorientálisabb természeti formát jelenítették meg. A hétnyolc önálló darabból álló együttes egyes példányai önállóan is mûködnek, mégis együtt installálásuk – szerepeltetésük – teljesen kézenfekvõ.

Elsõ szempillantásra mindegyikük a befejezetlen kosár benyomását kelti: ágas-bogas kosárfenék, kiálló bozontos koszorúforma, lófarokszerû, elvékonyodó fonadék, szorosra fonott kerék vesszõküllõkkel, tarsoly nagy bajusszal. A tárgysorozat kis mérete és a vékony zöldvesszõk használata alkalmat adott Ardainak a személyes, sajátkezû fonásukra. Ez a tárgy együttes 1998-ban, a Budapest Galériában rendezett Menedék címû kiállításon mutatkozott be. Ugyanebben az évben megkapta a Ferenczy Noémi-díjat.

FÉSZKEK ÉS MADARAK

FÉSZKEK ÉS MADARAK

.

1998

.

BUDAPEST GALÉRIA

. 1998

A 2003-ban született a Kapcsolat. Ardai Ildikó hosszú idõn át, szinte pályája kezdetétõl, hozott létre olyan mûveket, amelyek önmaguk helyét a térben jelölték ki. A tértextil ideája mindig mozgatta alkotó szándékait, annak a megteremtése, hogy egy szobrászatilag nem szokványos anyagból – szizál, vagy éppen vesszõ – hozzon létre teret meghatározó autonóm mûtárgyat. A Kapcsolat ennek a törekvésnek talán a legtökéletesebb darabja. A mû két részbõl áll: az alsó a Kígyókosárhoz hasonlatos forma, egy alig hat fordulatból álló, zömök spirálforma, ahol az emelkedések méltóságteljesek, a spirál fonott „falai” tömörek. A szabadon meghagyott, levágatlan felvetõszálak, amit a kosárfonásnál karónak neveznek, ágaskodnak a körbecsavarodó paláston, felfelé törnek, magasra, egyre magasabbra kívánkoznak. A súlyos, távolról kasformát idézõ zikkurátot az ágaskodó vesszõk lüktetõvé teszik, egyidejûleg van a földön tömbszerû komolyságával, és ugyanakkor a magasba igyekszik. Nem kicsi, hét méter feletti a magassága.

Fölötte hét fordulattal kitekeredõ forgószél forma.

A magasban rögzített, lefelé egyre nyitottab és ugyanakkor keskenyedõ spirál a lenti zikkurát felé pörög. Hasonló szerkezetû fonás, mint a lenti, csak sokkal hosszabb, négy méteres, kicsit lazábbra nyílnak a fonások és saját súlyától a leírt körök nyitottabbak. A csavarodó szalagok palástján mindkét oldalon levágatlan vesszõk ágaskodnak, ugyanúgy, mint földi társukon. Az Ég és Föld találkozása elõtti pillanatot, a lebegõ csoda és a súlyos földi KAPCSOLAT

.

2003

.

IPARMÛVÉSZETI MÚZEUM

való összekapcsolódásának még kiszámíthatatlan eseménye elõtti másodpercet teremti meg.

Még nem tudni, hogy az összeérés, a kapcsolat létrejötte termékeny csoda, vagy szikrázó, romboló vég lesz-e a találkozás. 2003-ban a nyersvesszõk még vörösek voltak, s a szín a mû drámai erejét, légies, valószerûtlen könnyedségét külön hangsúlyozta. Megfogalmazható, hogy a Kapcsolat Ardai Ildikó legjobb vesszõszobra.

A legutóbbi vesszõfonásos munkája A varázsló sapkája a 2012. évi 4. Textilmûvészeti Triennálén volt látható. Vörös színû nyersvesszõbõl készült, palánkszerû, majdnem összeérõ, egymásba hurkolódó kettõs körbõl áll. A belsõ kör egy tovább font, csúcsos kúpforma, amelynek végén a vesszõk keresztezik egymást. A külsõ kör fonása félbeszakítva, ezért kerítésszerûen majdnem körbeveszi a kúpot.

Mindkét rész „felvetõszálai” és fonói megfonatlanul maradnak, ettõl az egész tárgy borzas marad.

Formai elõzménye a Kígyókosár volt, ugyanaz a szabadon hagyott, szétálló vesszõszál hatás itt még szabadabb elõadásban valósult meg. A száraz mûleírás nehezen tudja megközelíteni ennek a színpompás, könnyeden ironikus, és mégis szinte misztikusan különös, majdnem kegytárgy hatású objekt lényegét: ha egy varázsló ezt a sapkát a fejébe csaphatja, biztosan jobb és szebb lesz az egész világ. Ezt teszi velünk sok-sok éve Ardai Ildikó is, sapkával, vagy nélküle, vesszõvel vagy gyapjúval, szõve, vagy fonva, számára teljesen mindegy.

A VARÁZSLÓ SAPKÁJA

.

2012

A R D A I I L D I K Ó ( B U D A P E S T, 1 9 4 2. Á P R I L I S 2 2.) T E X T I L M Û V É S Z 1118 Budapest, Nagyszalonta utca 20. I 06 1 246 3650

Képzõ- és Iparmûvészeti Gimnázium: festõ szak

TANULMÁNYOK 1960

szövött anyag és gobelin-tervezõ szak

1970

Ipari Formatervezési Nívódíj

Biennálé, fõdíj, Szombathely tervezési Nívódíj Szombathely

2003

2013

1980

1975

1991

1972–1975

Fal- és Tértextil Biennálé, III. díj, Szombathely

Ipari Textilmûvészeti Biennálé díja, Szombathely

Ferenczy Noémi-díj

1999

1984

PELSO ’99, Keszthely város díja

Fal- és Tértextil

2001

Ipari Forma-

VÁLOGATÁS EGYÉNI

I Museum of Modern Art, Tampere 1974 Galerie-S., Csók István Galéria, Budapest I Collegium Hungaricum, Bécs

Design Center, Helsinki

Mûvelõdési Központ, Tök 1982

1976

Dési Huber Terem, Veszprém

1985

Zwinger, Kõszeg

Mûcsarnok, Budapest I Ontario Crafts Council Gallery, Toronto

Galéria, Budapest

Székely „festékes”

Alkalmazott Textil Triennálé, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma díja,

Domus, Székesfehérvár

Kõszeg

DÍJAK 1974

Magyar Iparmûvészeti Fõiskola:

VI. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálé nagydíja, Kecskemét

KIÁLLÍTÁSOKBÓL 1973

Amsterdam

1998

1983

1968

Állami ösztöndíj, Finnország

szõnyeg tanulmányozása és újraszövése, Erdély 1982

I 06 30 561 1797 I ardai.ildiko@t-online.hu

1998

Budapest Galéria, Budapest

1999

1994

Magyar Intézet, Párizs

1986

Zwinger,

Ericsson Képzõmûvészeti 2000

Magyar Akadémia,

I Magyar Kulturális Intézet, Varsó I Magyar Köztársaság Kulturális Intézete, Bártfa I Körmendi Galéria, Sopron I Collegium Hungaricum, Berlin 2 0 0 1 MAGYart, Párizs 2 0 0 1 – 2 0 0 2 Helsinki Magyar Kulturális és Tudományos Központ szervezésében: Tallinn, Észtország I Kuopio, Lahti, Vanta, Finnország 2 0 0 4 VAM Design Center, Budapest I GIM-Ház, Gödöllõ 2 0 0 5 Herman Ottó Múzeum, Miskolc 2 0 0 6 Bali Galéria, Köveskál 2 0 1 0 Székely Nemzeti Múzeum Képtára, Sepsiszentgyörgy I Vigadó Mûvelõdési Ház, Kézdivásárhely I Tarisznyás Márton Múzeum, Gyergyószentmiklós I Kriterion Galéria, Csíkszereda I Kultúrpalota, Marosvásárhely

Róma

2011

Kamarakiállítás, Néprajzi Múzeum, Budapest

CSOPORTOS KIÁLLÍTÁSOKBÓL 1972

1970

2013

Budapest Galéria, Budapest

VÁLOGATÁS

I. Fal- és Tértextil Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely

II. Fal- és Tértextil Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely

I Mai Magyar Iparmûvészet I., Iparmûvészeti

Múzeum, Budapest I Hungarian Textile Art, Manchester Polytechnic, Manchester

1974

III. Fal- és Tértextil

I I. Quadriennale des Kunsthandwerks Sozialistischer Länder, Erfurt 1 9 7 5 Lyda Levi Galeria, Milánó 1 9 7 6 Jubileumi Iparmûvészeti Kiállítás, Mûcsarnok, Budapest I Tapestries

by Hungarian Artists, Vigo-Sternberg Gallery, London I Moderne ungarische Textilkunst, Grassi-Museum, Lipcse I Wegierska miniatura tkacka, Galeria MDM, Varsó I La Tapisserie Moderne en Hongrie, Galerie Yahia, Tunisz fi 1 9 7 7 Modern Ungarsk Textilkunst, Nordjyllands Kunstmuseum, Aalborg I Három magyar textilmûvész, Városi Múzeum, Lovagterem, Neuburg an der Donau I Magyar Kárpit, Arras 1 9 7 8 Modern Ungarsk Textilkunst, Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely

Kobenhavns Kulturfond Nikolaj Kirke, Koppenhága

1979

Textilmûvészet Magyarországon, Cortland Egyetem,

I IV. Ipari Textilmûvészeti Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely 1 9 8 8 A kéz intelligenciája, Mûcsarnok, Budapest I Káli-medence mûvészei, Kõvágóörs 1 9 8 2 Magyar textil, Norske Musflidsforening, Oslo 1 9 8 3 VI. Ipari Textilmûvészeti Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely I Vándorkiállítás, Franciaország: I L’Art du Textile Hongrois Moderne Musée d’Art Moderne, Le Havre I Espace Pierre Cardin, Párizs I Ecole Nationale d’Art Dékoratif, Aubusson I Centre Culturel des Visitandines, Amiens I Hotel de Ville, Albert I New York

Galerie de la Tapisserie, Beauvais Galéria, Budapest

I Maisons des Arts et Loisirs, Laon I Tavaszi Fesztivál, Csók István

I Országos Iparmûvészeti Kiállítás, A tervezés értékteremtés, Mûcsarnok, Budapest

1984

VIII. Fal- és Tértextil Biennálé, Savaria Múzeum, Szombathely

1987

Contemporary Hungarian Textiles:

1990

Szálló, Budapest 1977

6. International Triennále of Tapestry,

1980

1988

Textil Biennálék Szombathelyen 1970–1988-ig, Muraszombat

1985

XI. Fal- és Tértextil Biennálé, Képtár, Szombathely I Minitõl a Maxiig, Museum Österreichischer Kultur,

1988

1989

Eisenstadt I Modern Magyar Textilek, Wiener Neustadt, St. Peter an der Speer Képtár, Szombathely

1993

Képtár, Szombathely

2. Triennale Internationale de Tournai, Belgium

1996

1992

1994

14. Magyar Textilbiennálé, Képtár, Szombathely

Millecentenárium, Szombathely Bösjökloster Castle, Svédország £ódŸ

Múzeum, Kecskemét

I Castle Museum, Nottingham I Wapping Arts Centre, London I

Casper Arts Gallery, Barnsley I Leicester City Arts Gallery, Leicester Centralne Muzeum W³ókiennictwa, £ódŸ

Kézmûvesvásár, München

1985

1998

1999

2000

A második nem

– Nõmûvészet Magyarországon 1960–2000., Ernst Múzeum, Budapest I 16. Tér- és Falitextil Biennálé, Képtár,

I Törley Gála, Pezsgõgyár szabadtér, Budafok I Plain-Art, Zászlótárlat, Ráday utca, Budapest I 7. Víz, Zene, Virág Fesztivál, Kastély tér, Tata I A Sárkány éve, japán-magyar képzõmûvészeti kiállítás, Iparmûvészeti Múzeum, Budapest I Idõ, Királyi Kastély Lovarda, Gödöllõ 2 0 0 1 Szobrászaton innen és túl, Mûcsarnok, Budapest I Tradition and Innovation, European Textile Art Exhibition, Riga I Élmény és Eszmény, Királyi Kastély Lovarda, Gödöllõ I Folyamatok a térben, Erdõs Renée Ház, Budapest 2 0 0 2 A TÁJ mint valóságSzombathely

1. Textilmûvészeti Triennálé, Képtár, Szombathely

Europe, Museum für Kommunikation, Berlin I Hét titok, Zikkurat Galéria, Budapest Triennálé, Képtár, Szombathely Gödöllõ

2007

Textil faktúrák–struktúrák, Nemzeti Táncszínház Galériája, Budapest

Képtár, Szombathely

2010

Olof Palme Ház, Budapest

Re Design

2. Textilmûvészeti

2009

2008

Üzenet, GIM Ház,

3. Textilmûvészeti Triennálé,

Intercity Budapest-Wien, WUK- Projektraum, Bécs I Magyar Iparmûvészet 2010,

2011

Nõk, szõnyegek, háziipar, Néprajzi Múzeum, Budapest

Triennálé, Képtár, Szombathely

2012

4. Textilmûvészeti

I Naphimnusz, Galéria Lénia, Budapest I Valóság és Illúzió – MACIVA és

a MAOE, Budapest I Fényünnep II., Duna Palota, Budapest Budapest

2006

2005

I Hullám, VAM és az Art Design Galéria, Budapest I Titkok kertje, GIM Ház,

Gödöllõ I Megvalósult mûvek 2008, Iparmûvészeti Múzeum, Budapest

2013

Megvalósult mûvek 2012, Iparmûvészeti Múzeum,

I VI. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennále, Cifra Palota, Kecskemét I PELSO 2013 – A római

limes a Duna mentén, Balatoni Múzeum, Keszthely Múzeum, Budapest I Janus Pannonius Múzeum, Pécs

Gundel Étterem, Budapest Garzon Szálló, Békéscsaba

1989

MUNKÁK KÖZGYÛJTEMÉNYEKBEN

Iparmûvészeti

I Szombathelyi Képtár, Szombathely I Körmendi–Csák Gyûjtemény, Sopron I Ericsson Képzõmûvészeti Galéria, Budapest I Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszent-

1977

1986

1983

TOT Szálló, Gyula

bevezetõ, Kõszeg

1991

1985

2013

Favente Deo, Hága

1990

Haltenyésztési

Budapest Fõváros, XI. Kerület,

Passuth Krisztina: Hol él tovább a népmûvészet?, Filmvilág, Budapest

Torday Alíz, Katalógus bevezetõ, Kõszeg 1997

1987

Maila-Katriina Touminen: A magyar kézmûves hagyomány modern

Vadas József, Katalógus bevezetõ, Budapest

elõképek az iparmûvészetben, Heves

TOT Szálló, Budapest

Békés Megyei Önkormányzat, Békéscsaba

Bodor Ferenc: Sorozatra alkalmazott kéziszövés, Lakáskultúra, Budapest

darab hét, Új Tükör, Budapest

1998

1974

I Szabadság

Magyar Kereskedelmi Kirendeltség, Párizs

Magyar Mozgókép Közalapítvány, Budapest

tolmácsolása, Aamulehti, Finnország

Katona József

Pannónia Szálló, Pécs I Hilton Szálló, Budapest

1979

Ferihegy 2., Budapest I Grand Hotel Hungária, Budapest

I

Alba Regia Szálló, Székesfehérvár

Ikarusz Üdülõ, Balatonfüred

1982

BIBLIOGRÁFIA 1973

European Textile,

Néprajzi Múzeum, Budapest

1976

Mir Szálló, Moszkva I METESZ Székház, Budapest

Újbuda Önkormányzata

9. International Triennále of Tapestry, Centralne Muzeum W³ókiennictwa,

2003

Hotel Gellért, Budapest

13. Magyar Textilbiennálé,

PELSO ’99 – Ezredvég Pannóniában, Balatoni Múzeum, Keszthely

modell, Erdõs Renée Ház, Budapest

1975

2008

1997

I

MUNKÁK KÖZÉPÜLETEKBEN 1969

Kutatóintézet, Szarvas

I 15. Magyar Textilbiennálé, Képtár, Szombathely I Mûvészeti Díjazottak Kiállítása, Olof Palme Ház,

Budapest

W³ókiennictwa, £ódŸ

12. Magyar Textilbiennálé,

I 1. Magyar Zászlóbiennálé,

I Együtt 1100 éve, Olof Palme Ház, Budapest

I Centralne Muzeum

györgy

1996

1983 1986

Torday Alíz: Minden Fitz Péter, Katalógus

Bakay Erzsébet: Paraszti szõttes

Rubóczki Erzsébet: Hagyomány és Design, Lakáskultúra, Budapest

Fitz Péter, Katalógus bevezetõ, Budapest I Torday Alíz: Vesszõszobrászat, Fürge Ujjak, Budapest I Vadas

József: Szobrokba mentett tárgyak, Magyar Hírlap, Budapest I Czeglédi Cecília: Önfeledt játék: Vesszõszobrok, Lakáskultúra, Budapest

I Fekete Judit: Az õsi kézmûvesség újjáébredése, Magyar Nemzet, Budapest I

Wehner Tibor: Menedék – vesszõ kiállítás, Magyar Iparmûvészet, Budapest Lexikon

2004

1999

Kortárs Magyar Mûvészeti

Jálics Kinga: Kezdettõl tudja, nincs játék rend nélkül, Keresztény Élet, Budapest I P. Szabó Ernõ:

Szõnek, fonnak, festenek, Magyar Nemzet, Budapest I P. Szabó Ernõ: Kortárs mûvek, õsi technika, Otthon, Budapest 2005

K. Tóth László: Megújult hagyomány, folkMAGazin, Budapest

lexikona, Budapest

2008

Fábián Sándor: A világ szobrászainak

Bogdán László: Idézetek és forma, Háromszék, Sepsiszentgyörgy I Jánossy Alíz:

2010

Kapcsolat a népmûvészet és magasmûvészet között, Krónika, Székelyudvarhely I Szõcs Lóránt: Budapestrõl

hozta haza a festékeseket, Csíki Hírlap, Csíkszereda I Nagy Miklós Kund: Hazatérõ kárpitvilág, Múzsa, Marosvásárhely I Farkas Irén: A textilmûvészet varázslatos mágusa, folkMAGazin, Budapest I Dvorszky Hedvig: A székely festékes esete, Nagyírás, Budapest Budapest

2012

1998

1991

Jálics Kinga: Nõk, szõnyegek, háziipar, Keresztény Élet,

Fülöp Hajnalka, Lackner Mónika: Ardai Ildikó és a festékes szõnyeg, Nõk, szõnyegek, háziipar

címû könyv, Budapest Judit)

2011

FILMEK 1974

A TV Galériája, Budapest (rendezõ: Jeli Ferenc, szerkesztõ: Jóry

Kép-Szín-Tér, Mûcsarnok, MTV (rendezõ: Kútvölgyi Katalin, szerkesztõ: Kernács Gabriella)

Menedék, Budapest Galéria, Duna TV (rendezõ: Magyar Attila) I Menedék, Budapest Galéria (rendezõ:

Sulyok Gabriella)

I Menedék, Népzenei Magazin, Budapest Galéria, MTV (rendezõ: Szomjas György,

szerkesztõ: Rosta Katalin) szerkesztõ: Sebõ Ferenc)

2004

Hagyományok Háza, VAM Design Center, Budapest (rendezõ: Dénes Zoltán,

I Hagyomány és Design, VAM Design Center, Budapest (rendezõ: Sulyok Gabriella)

TÁMOGATÓK

I

SPONSORS

Nemzeti Kulturális Alap Magyar Mûvészeti Akadémia Budapest Fõváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata

FOTÓK

I

PHOTOS

Milos József FORDÍTÁS

I

Rosta József

I Szomjas György TRANSLATION

Christopher Claris

I GRAPHIC DESIGN KÉPFELDOLGOZÁS I PRE-PRESS BY GRAFIKAI TERV

Bárd Johanna Áment Gellért

Mester Nyomda (Bótyik Attila) NYOMDA KIADÓ

I PRINTED BY

I PUBLISHER

Mester Nyomda

Magyar Képek Kiadó

I

Veszprém – Budapest

az 1795-ben alapított Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztõk Egyesülésének tagja

I

I

© Ardai Ildikó, 2013 ardai.ildiko@t-online.hu © Fitz Péter, 2013 ISBN 978 963 9439 75 7