Fülöp evangélium szimpózium - Lectorium Rosicrucianum

Fülöp evangélium szimpózium Lectorium Rosicrucianum, Németország Magyar fordítás: Győri Péter, 2011

Tartalom Bevezető ....................................................................................................................... 2 Angela Paap A felső és alsó világ ..................................................................................................... 4 Dr. Konrad Dietzfelbinger A megszabadító út fokozatai ....................................................................................... 9 Dr. Günter Friedrich Feltámadás a Fényruhában ......................................................................................... 14 Hanni Studer A Szent Nász ................................................................................................................. 19

Bevezető "A szamár, a malomkő körül körbe-körbe járván, maga mögött hagy száz mérföldet.

Miután a végére ér, újra a kiindulópontnál találja magát. Így akadnak olyan emberek is, akik nagy távolságokat tesznek meg, anélkül, hogy valójában továbblépnének. Rájuk esteledik, anélkül hogy egy falut, várost, vagy teremtményt láttak volna, és nem láthattak semmilyen erőt, vagy angyalt sem. Hiába igyekeztek a szerencsétlenek." (109. old.) * Hát nem írják-e le pontosan a Fülöp evangélium szavai a mai életünket? Nem járunk-e mi is állandóan körbe-körbe, fáradságosan őrölve gabonánkat a családban, munkahelyen, a társadalomban, miközben folyton azt halljuk: "gyerünk, gyerünk, még gyorsabban"? És "ránk esteledik", meghalunk, úgy, hogy semmit sem láttunk. Nem ismerjük fel a dolgok lényegét. Sem az emberi kapcsolatok terén: "anélkül, hogy egy falut vagy várost láttak volna", sem a természetet illetően, az állatok, növények és természeti erők lényegét sem ismerjük. Ugyanez a helyzet az érzékek feletti világ területén is: jó és rossz erők vezetnek minket, és mivel nem vagyunk felőlük tudatosak, ezért nem is szabadulhatunk tőlük.

"Hiába igyekeztek a szerencsétlenek."

A közel 2000 évvel ezelőtti Fülöp evangélium nagyon pontosan ábrázolja a mai ember helyzetét is. Mintha csak azért találták volna meg, újrafelfedezve, 1945-ben, Egyiptom sivatagában, hogy méginkább ráirányítsa figyelmünket sürgető helyzetünkre. Ezért akarunk ezzel foglalkozni ezen a szimpóziumon.

Ez megvilágithatja jelenlegi állapotunkat, és közvetítheti egy teljesen más állapot lehetőségét, sőt szükségességét, amely a mi eredeti rendeltetésünknek megfelel. Ez az Evangélium ugyanis azt is leírja, milyen ez az állapot, és hogyan érhetjük el.

Például: "Akik holtat örökölnek, maguk is halottak és csak holt, élettelen dolgot örökölnek. De akik Élőt örökölnek, azok élnek , és öröklik az Élőt és hozzá a holtat is.

(94. old.)

Amíg szamárként körbe-körbe járunk, és hiába próbáljuk felőrölni a problémáinkat, addig magunk is felőrlődünk. "Csak holtat öröklünk", s bár fizikailag élünk, „halottak” vagyunk. Lehettőség van azonban az "élőt örökölni".

Mert - bár nem vagyunk tudatában - de mindannyiónkban létezik a szellemnek egy szikrája, egy spirituális alapelv, "az örök Entelekheia" ("Teljesültség": Arisztoltelész elve, miszerint, minden fejlődés a kezdetétől fogva magában hordozza a saját célját. A fordító megjegyzése.) Ennek az örök szellemi elvnek bennünk csak a megfelelő körülményekre és táplálékra van szüksége ahhoz, hogy kifejlődhessen.

* Az oldalszámozások a “Nag Hammadi apokrif evangéliumok - Konrad Dietzfelbinger kommetárjaival” (Andechs, 1988) c. könyvre vonatkoznak.

2

Ez a mi igazi természetünk, élő, halhatatlan lényegünk. Ha ez a szellemi elv egy szellemi úton, amit a Fülöp evangélium részletesen leir, tudatossá válik és kifejlődik, akkor "az élőt fogjuk örökölni", az Életet a múlhatatlan isteni világban, és "hozzá a holtat is." Mert annak, aki az Örökkévalóságból él, minden mulandó dolog, vagyis a “holt” is elnyeri értelmét, és szolgálni fogja őt .

Az is, aki a Fülöp evangélium által mutatott útra nem, vagy még nem akar rátérni, olyan nem is sejtett lehetőségeket fog megtapasztalni és olyan távlatokat kap életében, amelyeket adott időben megvalósíthat. Hiszen olyan ő, mint egy drágakő - a Fülöp evangélium szavaival - mely bár még nem ragyog teljes fényességében, de soha nem veszíti el értékét: "Ha a gyöngyöt" - ez a mi örök szellemi lényegünk - "leejtik a piszokba", - ez a mi saját káoszunk és a társadalmi rendetlenség - "nem lesz attól értéktelenebb." De attól sem lesz értékesebb, ha balzsammal kenegetik." - vagyis, ha illúziókkal kifényesítjük. "Sokkal értékesebb, ha a tulajdonosánál marad. Jobban mondva mindig ugyanaz az értéke a tulajdonosánál. Igy van ez Isten gyermekeivel is: bárhol is legyenek - koszban, vagy illúziókban - az Atyánál ugyanolyan értékesek." (108. old.)

Csak arról van szó, hogy egy nap megszabadítsuk őt ( a gyöngyöt) a kosztól és a hamis balzsamtól. Ezáltal fogja visszanyerni teljes fényességét a Gyöngy, múlhatatlan lényünk.

Kiindulási pontunkat, mulandó létünket, és az Utat, mely múlhatatlan lényünkhöz vezet, négy előadásban mondjuk el, mégpedig az Evangélium képi nyelvezetével. A fennti idézetek már megmutatták, milyen irodalmi eszközökkel dolgoznak a szerzői. Képek gyanánt használnak fel a számunkra ismert világból vett folyamatokat, hogy a lényünkről és az életről szóló múlhatatlan igazságokat összesűrített formában ábrázolják. Aki képes megfejteni ezeket a képeket, metaforákat és szimbólumokat, annak jutalmul meglepő belátásokban lesz része.

Ez a Szimpózium célja.

Dr. Konrad Dietzfelbinger

3

Angela Paap A felső és alsó világ A Nag Hammadi-szövegek sok ember számára tették lehetővé, hogy a kereszténységet teljesen új megvilágításbam lássák , amely mentes mindazoktól a kétezer éves gondolatmintáktól, amik a hivatalos kereszténységet uralják. Ezekből a szövegekből világosan kiderül, milyen is volt a kereszténység eredetileg, és milyen lehetne ma is. A Fülöp evangélium jelentősége abban áll, hogy nem Jézus élettörténetét meséli el, ami így egy vallásos út előképét szolgálhatná. Ehelyett aforisztikus formában fogalmazza meg az élet spirituális alapelveit és így nagyon konkrét módon közvetíti a hozzáférést a legmagasabb igazságokhoz, amit mi Gnózisnak nevezünk.

A Fülöp evangéliumon keresztül akarunk az alapvető kérdésekkel foglalkozni, melyek minden bizonnyal választ adnak annak, aki az egyetlen igaz vallást keresi. Tisztában vagyunk vele, hogy egy teljesen más tudattal közelítünk ehhez az Evangéliumhoz, mint a 2 ezer évvel ezelőtti emberek. De reméljük, hogy megragadjuk a lényeget, ami minden korszakban fontos volt az emberek számára: jelesül az isteninek egy szikráját bennünk, mely az emberi szívbe van rejtve. Onnan merülnek fel az időtlen kérdések és válaszok.

Egy kérdés, egy feszültség Nézzük mindjárt az első alapvető kérdést, nevezetesen: miért keressük a mi igazi lényünket, és a kapcsolatot Istennel és a világgal? Talán egy különös feszültség, erő, egy rejtett lét húzódik meg emberlétünk mögött, melynek többé-kevésbé tudatosan próbálunk megfelelni mindennapos életünk során? Lenne bennünk egy jelenlét, melyet látszólag nehéz megérteni, mert a hétköznapi tudat számára nem kézzelfogható?

A Fülöp evangélium egyszerűen és világosan vet fényt ezekre a kérdésekre. Annak ellenére, hogy a régi korokból származik, meglehetősen időszerű válaszokat ad az emberi lét alapvető kérdéseire. Reméljük, hogy a kívülről hallható válaszokon túl, teret tudunk teremteni arra, hogy másfajta válaszok is megszülethessenek bennünk. Mert ez a válasz nem szavakban és írásban áll, hanem, magunknak kell a válasszá lennünk! A válasz kezdete az önismeret. És itt ismét visszatérünk a bevezetőben feltett kérdésünkhöz: miért keressük ezt az Igaz Létet? Mert hordozzuk a szellemnek egy szikráját, ami az új tudatosságra sürget minket.

Ez a tudatosodás az összes vallás eredeti célja. Religio a szó szoros értelmében, és annak legmélyebb jelentésében azt jelenti: újraegyesülni.

Az Embernek az Istennel való tudatos kapcsolatát értjük ez alatt. Mert, noha minden ember magában hordozza az isteni szikrát, a legtöbb ember, csak az anyagi világnak van tudatában, annak, amelyben él; az isteni világ, ahonnan származik, ismeretlen a számára.

4

Az isteni világ elhagyása Nyilvánvalóan már nem az isteni világban vagyunk. Az Ószövetség elbeszéli, hogy az embert kiűzték a Paradicsomból a számunkra ismert múlandó világba, ő maga pedig halandó lett.

A Fülöp evangélium kifejezetten két világról szól, egy felső és alsó világról, és ugyanakkor arról is, hogy az ember kettős lény. Az ember kiesett a Felső világból - isteni hazájából - és összekötötte magát az Alsó világgal. A Fülöp evangélium ezt így meséli el: "Krisztus előtt jöttek néhányan /a Felső világból/, és nem tudtak oda többé visszamenni; bementek /az Alsó világba/ és nem tudtak onnan többé kijönni ." (117. old.)

Ennek megfelelően ez nem egy büntetés volt egy "törvényszegésért", nem is kivettetés, száműzetés, hanem egy olyan tett, melynek következtében az ember elvesztette a Paradicsomot : kiesett a Felső világból. Ugyanezt mondja el a szöveg később, még egyszer, amikor az Egység elveszítéséről beszél: "Amikor Éva még Ádámban volt, nem volt még halál. Amikor elvált tőle, a halál megjelent. Ha ismét visszatér őbelé, és ő magához veszi, többé nem lesz halál."

(117. old.)

Két különböző állapot Az isteni világ elhagyása tehát egy elválasztódás, az Egység széttörése, mégpedig abban az értelemben, hogy az ember elveszíti isteni létét és önteremtő-képességét . Mit értünk önteremtő-képesség alatt?

Mindenekelőtt egy olyan testiség megalkotásának a képességét, amely továbbfejlődni képes, hogy megfeleljen igazi, eredeti természetének (lényének). Ez egy formaszületési folyamat, felülről, a szellemi Eredetből, nem pedig alulról. Ez az anyagban megnyilvánuló öntudatlan teremtési és növekedési folyamat. Ez az önteremtő lét azzal a képességgel is együtt jár, hogy a tudat fejlődésével képes a szellemi, lelki és testi állapotát fejleszteni és átalakitani.

Míg az ember mint magasabb önteremtő egység létezett a Felső világban, addig világunkban csak mint egy emberpár, Ádám és Éva, két, az Eredettől elválasztott lény találja magát , akik teremtménnyé lettek, és mint pár is csak a fent leírt lehetőségek töredékével rendelkeznek.

Ha ezt a két képet együtt szemléljük, láthatjuk, amint az eredeti ember, az isteni Eredetétől elfordulva elveszítette önteremtő-képességét, amint az Istennel való tudatos egységéből a teremtmények szintjére süllyedt, elveszítve a Felső világot, s korlátozott lényként a másik nemmel való kiegészülésre van szüksége. Másként fogalmazva: a lélek elválaszotta magát a Szellemtől, egyéni életelvünk az isteni Eredettől: ezt jelzi a Fülöp evangélium kijelentése, miszerint, Éva elválasztotta magát Ádámtól. Így ment ki az ember a Felső világból és ment be az Alsó világba.

5

Talán szükségtelen is megemlítenünk, hogy a "felső" és "alsó" nem térbelileg értendő.

A lélek, a Felső világban Istenben van; az Alsó világban a lélek az anyagba van bezárva.

A lélek különböző életlehetőségeihez más-más testi megnyilvánulási formák tartoznak, ezért lehet "két világról" beszélni. Igy alkotja meg minden lélekállapot a saját testét, és létezik a neki megfelelő szférában.

"Az Alsó világ egy hibás lépés, botlás következtében jött létre. Mert aki azt teremtette. /az eredeti ember/ múlhatatlant és halhatatlant akart teremteni. Ő azonban elbukott, és nem érte el a reménylett célt.

Ezért nem lett a világ múlhatatlan és nem maradt múlhatatlan az sem, aki azt teremtette.

Mert semmi múlhatatlan nincs őbennük. (125. old.)

Az eredeti ember, akinek a tudata elhomályosult, mivel (a tudat) elválasztotta magát isteni Eredetétől, nem volt képes többé semmi olyat alkotni ami örök lenne. Ő maga is múlandó lett, ami a fizikai megjelenését illeti. Egy, a Fülöp evangéliummal egyidős, ősi egyiptomi bölcsesség az alábbi módon írja le ezt az állapotot: "A földi ember egy halandó Isten, a mennyei Isten (Megj.: A Tökéletes erők része) egy halhatatlan ember." (Corpus Hermeticum, 12. könyv, 76. szakasz) A Halandó és a Halhalhatatlan az emberben elkeveredtek, úgy, hogy a Halhatatlan elsüllyedt a Halandóban, össze lett vele kötve. A két világ egy és ugyanazon helyen létezik.

A Fülöp evangélium erre a bukott létállapotra a nemz (teremt) és a formál kifejezéseket használja: Akit nemzettek , az egy a nemzővel, az alkotóval , vagyis hasonló jellegű ; amit készítettek, csináltak , az viszont különböző, alacsonyabb fajtájú.

Az embert egyfelől nemzették, teremtették, (vagyis ő igazi ember Istenből), másrészről megformálták - tehát teremtmény a bukott világban. Noha a teste egy természetes nemzési folyamatból származik, a Felső világ emberének szempontjából azért mégis megformált. Igy az ember nem olyan sikerült lény, mint az azonos eredetű lények , hanem egy „korcs”, egy húsba zárt Isten. Ez az oka a zavarnak, elégedetlenségnek és az ember minden földi síkon tett erőfeszítése végső eredménytelenségének.

Megszabadító tudás Ezt a zavart és tudatlanságot fel kell oldani. Ezért olyan fontos saját lényünk kettősségének a felismerése. Hol kezdődhet el ez az önismeret? Talán a világtól való idegenség megtapasztalásával, és azzal a nagy ellentéttel, ami az érzékelt belső nagyság és a tényleges függőség, hiányosság és tökéletlenség közt van; az eltérés a között, ami én vagyok, és amit tenni akarok, és ami valóban vagyok, és amit tenni tudok.

A megszabadító önismeret magja az istenszikra tudatosodásában rejlik. Ha ez a saját lényünk, saját életünk őszinte, elfogulatlan, vizsgálatával párosul, akkor létrejön a saját alapvető kettősségünk és a halandó ruhába rejtett Isten tudata. Ez a halandó ruha, ez vagyunk mi.

6

Ha egy ember ezen az alapon akarja bejárni a Felső világba visszavezető utat, vagyis hozzá akar fogni az isteni tudat újjáélesztéséhez ,akkor egy nehézséggel, a saját lényének a világéval is egyező, korábban fel nem ismert kettősségével találja magát szembe: Amikor az anyagba zuhant az ember, egyúttal az Önteremtőből a teremtmények szintjére is esett, és azok az erők, amelyek az anyagot irányítják, amelyekkel korábban tudatosan együtt dolgozott, bukott állapotában most istenekké váltak. Az olyan természeti erők, mint a termékenység, szenvedélyek, vagy az önfenntartás ösztöne (a test fenntartásának az értelmében), eluralkodtak rajta és természet-istenekké váltak.

"Az ember isteneket /bálványokat/ alkot, és imádja alkotásait.” (121. old.)

Az Alsó világ teremtményének a természeti erők tulajdonképpen istenei, bálványai, még akkor is, ha ennek nincsen tudatában.

A Felső világ embere számára - és az emberi szívben rejlő szellemszikra számára – csak a mindenség Ősoka lehet saját lényének Istene és Atyja, és saját lényének legmélyebb alapja.

További probléma, hogy tudatlansága révén az alsó világnak a múlhatatlanra utaló, az isteni világból érkező követek által formált gondolatai, fogalmai és jelképei is e világ isteneivel kapcsolják össze azt az embert, aki kettős természetét nem ismeri.

A Fülöp evangélium ezt a kérdést egész modernnek ható módon fogalmazza meg: "A világban lévő mulandó dolgok elnevezései óriási csalódást okoznak. A gondolkodást, a lelkületet a múlhatatlanról a mulandóra irányítják. Igy, aki mondjuk az "Isten" elnevezést hallja, többé már nem ismeri fel a múlhatatlant, csak a múlandót.

Ez vonatkozik az olyan szavakra is, mint "Atya", "Fiú", "Szent Szellem", "Élet", "Világosság", "Feltámadás", "Egyház" és minden más elnevezésre is. Ezek nem állnak többé kapcsolatban a múlhatatlannal, ezért a múlhatatlant nem ismerik fel.”

(96. old) Az Örökkévaló megismerése azt jelentené, hogy először Istent önmagunkban megismerjük , s így a múlandót - a saját lényünkben és a a világban is – a maga helyére tesszük.

Jelenleg az ember a múlandóság körforgásához van kötözve. A múlandó erők táplálják, és azáltal, hogy feldolgozza azokat és azáltal, hogy önmagát és Istenét a múlandó alsó világgal azonosítja, újra csak energiával látja el azokat. Egy azzal, amit hisz, amire vágyik, és amit tesz. Ha a vágyott és elgondolt dolgai az Alsó világ területén belül maradnak, akkor az ember az alsó világhoz marad kötözve; kívülről az egész lényét a múlandó formavilág uralja, míg belülről, a tudatát, múlandó istenei korlátozzák.

7

Az újjáteremtés Ha azonban valakinek a felébredt szellemszikrájából megszületik az új tudata, akkor a Felső világ erői elkezdenek keringeni a lényben. Igy kezdődik el a Felső világ emberének újjáteremtése, mely addig el volt süllyedve az Alsó világban.

Az Alsó világ megkötő erői pedig az embert kezdik szolgálni. A kötelék abban a mértékben gyengül, amilyen mértékben az ember kiemelkedik a zavartságból és öntudatlanságból .

"A gonosz erők akaratlanul is a Szentet szolgálják. A gonosz erőket elvakítja a Szent Szellem, s igy azt hiszik, hogy ennek a világnak egy emberét szolgálják, holott ők már egy szentet szolgálnak.” (104. old.) (...) Csak kérdd az Anyát /a Szent Szellemet/, és ő megvilágosit az idegen dolgokról /erről a világról/." (104. old.)

Ez azt jelenti, hogy mindent, amire egy embernek szüksége van az Alsó világból a Felső világba való visszatéréshez, a Felső világgal való kapcsolatánál fogva megkap. Amikor azt mondják: "Kérdd az Anyát, a Szent Szellemet" - akkor a Felső világ erői áramlanak az emberhez, és mivel az eredeti hazához , a felső világhoz fordult, az Alsó világ erői is elkezdik őt szolgálni.

Fenntarthatja-e tartósan az ember a Felső világgal való kapcsolatát, és képes-e így a visszatérésre?

A Krisztuserő alámerült világunkban, hogy felszámolja a tudatlanságot, a megkötözöttséget és megszüntesse a zavart. Mert: "Krisztus előtt jöttek néhányan /a Felső világból/, és nem tudtak oda többé visszamenni; bementek /az Alsó világba/ és nem tudtak onnan többé kijönni.

De eljött Krisztus, és akik /az Alsó világba/ bementek, kihozta őket onnan, és akik /a Felső világból/ kimentek, visszavezette őket oda." (117. old.)

Krisztus odaajándékozza magát, mint Tudat, mint Élet, és mint Erő, röviden: mint egy, az emberben lévő állandó lehetőség, amely ráébreszti isteni eredetére. Ebben a tudatosodási folyamatban kezd megnyilvánulni az eredeti ember és bontakozik ki az új (lény) lét. Igy azonnal elkezdődik az istenivel való eggyéválás.

A Fülöp evangélium egyszerű szavaival szólva: "Senki sem érzékelheti a halhatatlant mindaddig, amíg maga is halhatatlan nem lesz."

(107. old.)

8

Dr. Konrad Dietzfelbinger A megszabadító út fokozatai Fülöp evangéliuma a megszabadító út öt fokozatáról beszél, és úgy neveziőket, mint a "Keresztség", "Utolsó vacsora", "Kenet", "Feltámadás", és a "Szent menyegzői terem".

Ezek a fokozatok belső állapotokról szólnak, a szellemi út felismeréseiről, amelyek bármely korszakban megvalósíthatóak. A Fülöp evangélium segítségével szeretnénk ezekből a felismerésekből ízelítőt adni.

A szellemi út azzal a felismeréssel kezdődik, hogy múlandó világunkban semmi sincs, ami tartós boldogságot okozhatna. Egy nap pl. arra a felismerésre juthatunk, hogy életünkben mindent elértünk: elismerés, befolyás, harmonikus családi és munkahelyi kapcsolatok - és most?

Ennyi lenne az egész? Vagy ellenkezőleg: az élet keményen próbára tett. Mindent megpróbáltam, a harmónia és boldogság elérésére. De mindhiába. Mit csináltam rosszul?

Ebben a helyzetben szólít meg minket egy hang, lelkünk legmélyéről, egy ősemlékezés saját eredeti hivatásunkról. A hang így szól: életed lényege nem az, hogy mindent a múlandó világtól várj el, hogy aztán a halálban véglegesen csalódj. Hanem, hogy megtanuld feladni a múlandó világgal szemben támasztott összes elvárásod, hogy halhatatlanként élhess a múlhatatlan világban, ahol nincsenek csalódások.

Ez a legbelsőnkből szóló hang, a bennünk lévő szellemiből ered, egy szellemszikrából, vagy ahogyan a Biblia mondja, a bennünk rejlő még ki nem fejlődött "Isten-képmásból", amely ki szeretne fejlődni. Ekkor történhet meg, hogy a teljesen más életlehetőségek utáni vágyunk egy szellemi iskolához vezet minket, mint amilyen a Rózsakereszté (is). És érezzük, hogy itt egy nem földi, hanem isteni erő hat. Megérint minket az Örökkévalóság lehelete. Egy teljesen más légkört érzünk, mint ami a megszokott múlandó világé - egy különleges csendet, egyfajta bizalmat, és belső tisztaságot.

A vízkeresztség Ez a vízkeresztség, a megszabadító út első fokozata, amiről a Fülöp evangélium beszél.

Ez, mondhatni, egy találkozó egy más, magasabb magnetizmussal, "a Vízzel", és ekkor érzem: a teljesen más életlehetőség utáni vágyam válaszra talált. A szívemben lévő Istenképmás az Örökkévalónak ezen erői által végre kibontakozhat.

Fülöp evangéliuma ezeket az erőket Krisztus erőinek – Krisztusnak - nevezi."Krisztus azért jött, hogy egyeseket megváltson, másokat megmentsen, megint másokat pedig megszabadítson." (95. old.)

9

Vagy: "Krisztus eljött, hogy azokat, akik az Alsó világba bementek, kihozza, és azokat, akik a Felső világból kijöttek, ismét visszavigye oda." (117. old.)

Ily módon megkeresztelt emberekként a nem földi, isteni erők hatókörzetébe jutva, azt is felismerjük, hogy ezeknek az erőknek csak akkor tudunk folyamatosan megnyílni, ha a múlandó világ belső kötelékeinek búcsút mondunk. A"Keresztség" azt várja el tőlünk, hogy a múlandó világtól elforduljunk a múlhatatlan világ felé.

Ezért mondja Fülöp evangéliuma: "Ha alámerülünk a Víz keresztségében", vagyis egy Szellemi Iskola különleges Krisztus-erőterében megkeresztelődünk, akkor "levetjük a halott embert, hogy felölthessük az élőt." (126. old.)

Földi emberként múlandó lények vagyunk - "halott" emberek. Ha az "élő embert", a halhatatlan "Isten-képmást" győzelemre akarjuk vinni önmagunkban, le kell vetnünk a "halott embert". Egy gnosztikus közösségben a múlhatatlan világ erői hatására arra a belátásra jutunk, hogy földi emberként mindig is múlandók maradunk.

A Fülöp evangélium ebben az összefüggésben még drasztikusabban fogalmaz: "Ez a világ holtakkal táplálkozik. Minden, amit az ember megeszik, halandó." (123. old.)

Minden: ezalatt nemcsak a test táplálékai értendőek, hanem a lélek, és szellem táplálékai is. A lélek táplálékai is, mint a vonzalom, elismerés, szépség, és öröm múlandóak, éppúgy mint a szellemi táplálékaink: a tudás, ötletek, rejtélyek és elméletek.

Aki ezeket igazságként éli meg, nem tehet mást, mint hogy a haláltól el- - az Eredethez pedig odafordul. A Fülöp evangélium erről ezt mondja: "Krisztus is alászállt, hogy megkeresztelkedjen a Vízben, majd felemelkedett nevetve ezen a világon. Egy tréfánál sem tartotta többre, és megvetette múlandóságát." (125. old.)

Micsoda megkönnyebbülés! Levethetjük ennek a világnak az összes terhét, ha az Örök világ felé fordulunk. Megszabadulhatunk minden gondunktól, jövőtől való aggodal munktól, bűntudattól, illúzióinktól, és csalódásainktól. "Felszabadultan nevetve ezen a világon", ahogyan Krisztus kiemelkedik a vízkeresztségből, és megveti e világ múlandóságát. Ezzel természetesen nem a földi embert vetjük meg, hanem csak azokat a félelmeket és illúziókat amik minket ehhez a világhoz kötöznek.

Az úrvacsora Az isteni világhoz való odafordulást a Fülöp evangéliuma az “úrvacsorának”, az "Utolsó vacsorának" nevezi. Ez a szellemi út második fokozata. A múlhatatlan világ a Krisztuserőtérben közli velünk erőit. Isteni erőkkel táplálja bensőnket, a szívben rejlő Krisztusszikrát.

Ez pedig növekszik általuk.

"Az Igazságot az élő táplálja. Ezért nem hal meg senki, akit az Igazság táplál." (123. old.)

10

Így éljük, tapasztaljuk meg az Örökkévalóság isteni erői és a "Keresztség" által a Kapcsolatot az isteni erőkkel, az "Utolsó vacsorát". Belsőleg pedig növekszünk, azáltal, hogy dolgozunk ezekkel az erőkkel és továbbadjuk őket másoknak.

Megtapasztaljuk a Fülöp evangélium szerzőjének Hitét és Szeretetét: "A Hit kap, a Szeretet ad. Senki sem képes kapni Hit nélkül. Senki sem képes adni Szeretet nélkül. Ezért amit hiszünk, azt kapjuk, s felemel minket, amit igazán adunk. Ezért ha valaki nem szeretetből ad, semmi hasznára nem lesz, hogy adott." (107. old.)

Az Úton járó tanulókként nyitottak vagyunk a Krisztus-tér erőire. Ez a mi "Hitünk". Ezért kapjuk meg az "Utolsó vacsorán" ezeket az erőket. Ezáltal azonnal kifejődik bennünk az adásnak egy új képessége: a Szeretet. És mindent odaadunk, amit kapunk, azoknak, akik erre vágynak. Továbbadjuk példul a Tant, amit magunk kaptunk.

Eközben okosak leszünk, és jól különbséget tudunk tenni, miként a Fülöp evangélium házigazdája: "Volt egy okos ember, aki mindenkit a megfelelő módon etetett. A gyermekek elé kenyeret tett, ... a rabszolgáknak gabonát adott. ... A rabszolgáknak csak a Tan alapfogalmait adta, de a gyermekeknek a teljes tanítást." (132/133. old.)

A "gyermekek" a komoly, önálló, igazságkeresők, a "rabszolgák" pedig mindazok, akiket még a múlandó természet ural, és akik a szellemi tanításokat még csak kikapcsolódásra, vagy önmaguk képzésére használják.

A Szellem általi felkenés Ilymódon a másokért végzett munka által az isteni erők keringeni kezdenek abban, aki kihordja őket. Egyre erősödnek , amíg az ember a tudatukra nem ébred . A Fülöp evangéliuma ezt a "Szellem általi felkenésnek" nevezi, ez az Út harmadik fokozata.

A "Krisztus" nevet "a kereszt erejével, a felkenéssel lehet megszerezni." (115/116. old.)

Vagy: "Aki felkent lett, azé minden: övé a Feltámadás, a Világosság, a Kereszt és a Szent Szellem." (124. old.) Más szóval: A "Felkenés" a "tűzzel való keresztelés", vagyis a Szent Szellemmel való keresztelés, ahogyan a bibliai evangéliumok mondják.

Talán emlékeznek rá: a Jordánban történt megkeresztelkedés, a vízkeresztség után, a Szent Szellem galamb formájában ereszkedik alá Jézusra.

Ez a "tűzkeresztség" , a "Felkenés". Jézust egy égi hang "Szeretett fiam"-nak szólítja.

Megkapta a Szent Szellemet. Ez azt jelenti, hogy a benne lévő Isten-képmás a Krisztustér erői által olyan fejlett lett, hogy önállóan képes élni és gondolkodni az új erőkből.

Ebben a fejlődési fázisban ismerjük fel a szellemi út törvényszerűségeit, és az isteni világ felépítését. Az isteni erők által való "megérintés" és a "kapcsolat" után éljük át tudatunknak a velük való egyesülését.

11

Ezzel együtt ugyanakkor azt is felismerjük, hogy földi emberekként mennyire alkalmatlanok vagyunk még arra, hogy beléphessünk a Szellem birodalmába.

Látjuk minden földi tulajdonságunkat, a vagyon szeretetét, becsvágyunkat, a befolyás, hatalom és boldogság utáni vágyunkat, és tudjuk: ezeknek mind el kell tűnniük, el kell őket engednünk, ha valóban új emberként akarunk Istennel egyesülni.

Ezért a "Felkenésből" nem csak a Fény és a Feltámadás jön létre, hanem ő a "Kereszt ereje " is. A földi természet minden akadályát keresztre kell feszíteni. Önnek az önkéntes belső halált, az úgynevezett "misztériumhalált" kell halnia. Csak ezután tud bennünk feltámadni az isteni ember.

Hogyan kell megvalósítani ezt a keresztrefeszítést, a régi természetnek ezt a meghalását? A Fülöp evangélium ezt így írja le: "Amíg a gonoszság gyökere rejtve van, addig erős. De mihelyt megismerik, feloldódik.

Ha látható lesz, eltűnik. (...) A fejsze nem arra van, hogy csak kivágjunk valamit.

Amit kivágnak, újranő. Ezért a fejsze leás az alapokig, hogy felhozza a gyökereket... Ássunk ezért le mindannyian a gonoszság gyökeréig, mely bennünk van, és tépjük ki szívünkből. Mihelyt felismerjük, ki lesz tépve. De ha nem ismerjük fel, tovább gyökerezik bennünk." (136. old.)

Az is fontos, hogy a bennünk lévő földi motivációkat ne erőszakkal nyomjuk el, vagy ne aszkézissel szüntessük meg. "Amit kivágnak, újranő." Sokkal fontosabb, hogy a bennünk ható Krisztuserőkkel megvilágítsuk földi motivációinkat és felismerjük őket. Ha láthatóvá lesznek a tudatban, el fognak tűnni. Így, az Út harmadik fokán, a Szent Szellem ítéletével, és az önálló megismerés képességével "felkenve", fokozatosan tudatossá válik számunkra, hogy egész régi lényünk akadály az új lény számára. A régi gyökeret tudatunk elé állítják - és az elsorvad. Ez a “keresztnek a felkenéssel kapcsolatos ereje, mely által lehetővé válik a feltámadás."

A "jó és rossz tudásának fája" helyett, lényünkben, melyből a halál következik - a Bibliából ismerik ezt a jelképet - létrejön bennünk az új, az ősi szellemi gyökérből az "Élet fája". Ez az új, halhatatlan ember. Gyümölcseiből vonják ki a szentelt olajat, a felkenés olaját : a múlhatatlan Szeretetet, Örömöt és Szabadságot. Ezzel az olajjal, a Szent Szellem erőivel, fog a tanuló másokat is "felkenni". Másoknak is odaajándékozza a Szent Szellem erőit.

Ha a szellemi úton, az önálló megismerésnek és a keresztútnak e harmadik fokán elég hosszú ideig kitartunk, akkor fog kifejlődni az „Élet fája”. Ez, mint az Út negyedik fokozata, amit Fülöp evangéliuma "Feltámadásnak" nevez, lesz a következő előadás témája. És végül az ötödik fokozat következik: a Szent Nász a "menyegzői teremben ": ez az utolsó előadás témája.

12

Észrevehették: a szellemi út fokozatai belső élmények, és belülről, a Krisztuserők segítségével kell megvalósítani őket. Csak így alakulhatunk át teljesen, s válhatunk teljesen újjá.

Nem tudjuk, hogy a gnosztikus-őskeresztény közösségekben, amelyekben a Fülöp evangélium is keletkezett, végeztek e külső szertartásokat. De bárhogyan is volt: akármennyi külső rituálét is hajtottak végre, ha a Fülöp evangéliumában leírt belső fejlődések elmaradnak, a résztvevő marad a régi, földi ember. A szertartások legfeljebb külsőleg szemléltethetik és ezáltal megerősíthetik a belső folyamatokat. De ha a belső megélés hiányzik, akkor a szertartás csak külsőleg, formálisan hat a lélekre, és ezáltal csak egy újabb földi világhoz kötő béklyó lesz.

A külső csak a belső jelképe, kifejezése. Ezért mondják a Fülöp evangéliumban a keresztségről: "Néhányan azt mondják: nagy dolog a keresztség, mert ha megkapjuk, élni fogunk. De ha a keresztséget megkapjuk, anélkül, hogy már élnénk, semmit sem kaptunk." (122/123. old.)

Ugyanígy van az "Utolsó vacsorával" is. Aki a Krisztuserőket nem új lélekenergiákként veszi fel és nem dolgozik velük, annak nem segítenek, hiába vesz részt olyan sokat az Utolsó vacsora szertartásain. A Krisztuserők felvétele ezt jelenti: „A bennünk lévő Igazság az Élőből táplálkozik. Ezért senki sem fog meghalni, aki az Igazságból táplálkozik." (123. old.)

Megnyitja magát, teret engedve az új ember növekedésének.

13

Dr. Günter Friedrich Feltámadás a fényruhában Egy testben élünk. Ha a testtünkkel minden rendben van, akkor jól, és boldognak érezzük magunkat. Ha a folyamataiban zavar támad, akkor megbetegszünk. Sok a dolgunk vele. Lelkileg is. Ő teszi lehetővé számunkra, és adja azt az érzést, hogy jelen vagyunk a világban. Arra használjuk, hogy bemutathassuk, érvényesítsük, és fejleszthessük magunkat. Így nem csoda, ha meghatározza, formálja a tudatunkat. Ha magunknak azt mondjuk, hogy "én", akkor rendszerint olyasvalakit értünk alatta, aki ehhez testhez tartozik. Mivel az időnek van alávetve, elhasználódik, hogy aztán végül teljesen feloldódjon. A tudat ezért válságba kerül. Ha megkérdeznek minket, hogy mi van a halál után, elbizonytalanodunk.

Máté evangéliumában Jézus ezt mondja: "Hagyjátok, hogy a halottak eltemessék halottaikat." Ez furcsának tűnik, tekintve, hogy ezt arra az emberre érti, aki még jelenlegi testében él. Hiszen élőnek tűnik fel nekünk. Platón ugyanezt mondja Gorgiász című dialógusában: "Talán valóban halottak vagyunk. Egyszer hallottam, amikor egy bölcs azt mondta, hogy halottak vagyunk és a testünk egy sír." Fülöp evangéliumában pedig ezt olvashatjuk: "Egy pogány végül is nem halhat meg. Soha nem is élt, hogy meghalhatna."

(94. old.)

Meg tudja-e Ön erősíteni ezeket a kijelentéseket személyes tapasztalataival? Felmerült már Önben valaha az az érzés, hogy Ön ebben a testben tulajdonképpen halott? Hogy az újra meg újra fellépő szerencsétlenségek, amelyek az embert a halálhoz vezetik, mind azt mutatják, hogy a halál kezdetektől fogva Önökben van, és életük nem lehet valódi élet?

Földi test és mennyei test A Biblia arról tudósit, hogy Jézus feltámadt. Ez egy másik testben történt. Pál ezzel kapcsolatban a korintusiakhoz írt első levelében azt mondja: "És Isten testet adott minden magnak, az ő saját testét. Nem minden test egyazon test, hanem más az embereké, más a barmoké, más a madaraké, és más a halaknak teste. Van mennyei test és van földi test; de más a mennyei test dicsősége és más a földi test dicsősége."

A feltámadás tehát egy mennyei testben történik. Ezt nevezzük "lélekruhának". Ez teljesen élő, nincs benne halál. Nyilvánvaló, hogy ezáltal egy teljesen más tudatállapottal van összekapcsolva.

A Fülöp evangélium ezzel kapcsolatban ezt mondja: "Csakis testben lehetséges a feltámadás, mert minden testi." (102. old.) "Senki sem mehet meztelenül (vagyis a mennyei test nélkül) a királlyá válás útján." ( 103. old.)

A "királlyá válás" útja, az isteni felségterülethez, egy "királyi" állapothoz vezető út. Oda nem mehetünk "meztelenül", valamilyen test nélkül. Miért nem? Miért kell az embernek ehhez test? Hát nem mondják az Irások, hogy Isten tiszta szellem?

14

Mennyei tudat A kérdés a Teremtés titokzatos miértjéről szól. A misztikusok és gnosztikusok írásaiban azt olvashatjuk, hogy az Egyetemes Szellem a saját teremtményei segítségével ébred tudatra. Általuk lép be a létezés sok fokozaton át tartó folyamatába. Az átváltozással együtt járó tudatosodás fokozataiban nőnek fel a teremtmények a mozdulatlan létben maradt eredeti istenséghez. Minden egyes tudatszinthez egy meghatározott testiség tartozik. Mert a tudat, mint a szellemi tükörképének az előfeltétele valami szerkezetileg létező.

A Fülöp evangélium a mennyei test felépítésére hív fel. Ezt csak akkor tudjuk belátni, ha felismerjük, hogy ezen a világon minden életen a halál uralkodik. Ha érezzük szinte, ahogyan a férgek a gyümölcsöt rágják. És mint a tériszonyt, megsejtjük a mélységben uralkodó félelmet.

"Van az újjászületés, és van az újjászületés képmása", olvashatjuk a Fülöp evangéliumban. Halandó emberként a Halhatatlannak képmásai vagyunk.

"A képmás által kell az újjászületésnek megtörténnie. Mi a feltámadás? És miként viszonyul hozzá a képmása? Mert a képmás által történik meg a feltámadás.” (101. old.)

Igy jön létre a kapcsolat jelenlegi állapotunk és a között az állapot között, amelyre hivatottak vagyunk. Más írásokban mint "képhordozókról" beszélnek rólunk. A Tamás evangélium pedig "ikerről" beszél. Arra vagyunk hivatottak, hogy annak a Másiknak, az Eredetinek, amelynek mi csak homályos képmásai vagyunk, lehetővé tegyük a feltámadását. Erre képesek vagyunk, mert mint képmásoknak, megvan bennünk a Másiknak megfelelő szellemi ikerpárunk. A bennünk lévő Eredeti, a Másik a rendszerünk segítségével találhatja meg azokat az utakat, amelyeken kibontakozhat.

Ez a gnosztikus kereszténység különlegessége. Mindenek előtt a feltámadásról van szó.

"Fel kell öltenünk az élő embert", mondja a Fülöp evangélium (126. old.)

Ugyanezt olvashatjuk Pál Efezusbeliekhez írott levelében is: "Öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett." (Ef, 4,24) Ezzel egy aktuális lehetőségre utalnak. Lehetővé tehetjük a nagy történést. Ez szokatlannak, sőt eretneknek tűnhet számunkra. Hozzászoktunk ahhoz, hogy részt vegyünk munkákban, akár magunkon is tudunk dolgozni. A viselkedésünket is meg tudjuk változtatni. De hogy a feltámadásunkon dolgozzunk? Nem önteltség ez? Ez nem valami "tiltott "dolog"?

A gnosztikus írások, valamint az Újszövetség is több helyen világosan beszél erről az útról. Arra a felismerésre ösztönöznek minket, hogy megszüntessük a jelenlegi testünkkel való azonosulásunkat és a legbensőből fakadó Világosságerőkhöz forduljunk.

15

A szintén a Nag Hammadi-iratok közé tartozó "Levél Reginushoz a feltámadásról" című írás ezt mondja: "Világos, hogy a látható forma, ha meghal, nem lesz megmentve, de nem úgy a halandó formában található élő forma. Ő az, aki majd feltámad. Mi tehát a feltámadás? A láthatóvá-válás, azé, aki feltámadott." (152. old.) Aki ezen az úton jár, "megkaphatja önmagát... amilyen ő eredetileg volt." (153. old.)

A halhatatlan forma így belénk van zárva. Arról van tehát szó, hogy lehetővé tegyük számára a megnyilvánulást , a "láthatóvá válást". Jézus példázza ezt az utat. A halandó teste mögött rejtőző élő formát az őt megillető nagyságra fejlesztette . Napvilágra hozta az isteni szellemmel összekötött lélek-lényt, amelyet ezért szellem-léleknek nevezünk. A bibliai csodák és sok más evangéliumi elbeszélés szemléletesen mind erről tanúskodnak.

Jézus az újonnan megalkotott testben hátrahagyhatta a halandó formát. Ezért olvassuk azt, hogy a sír - a földi test - "üres" volt, vagyis a szellemlélek teljesen megszabadult a földitől. Ezzel az is világos, hogy még a halandó test halála előtt fel kell épülnie a halhatatlan testnek. Csak ez az új test támadhat fel. Nem úgy van tehát, mint ahogy azt évszázadokon át magyarázták, hogy Jézus a halott, halandó testében ébredt volna fel.

Ezért mondja a Fülöp evangéliuma: "Azok, akik azt mondják, hogy először meghal az ember, majd feltámad, tévednek. Ha először, még életében nem nyerte el a feltámadást, a halálban már semmit sem fog nyerni ." (122. old) A tanítványok először észre sem veszik Jézust a mennyei formájában. Ez csak Mária Magdolnának sikerült. A régi testiség, a képmás érzékszerveinek csak korlátozott észlelési képességei vannak. Azonban a tanítványok követték Jézust az útján. Hűségesek maradtak hozzá, és a belső átalakulás folyamatának szentelték magukat. Így történhetett, hogy némi zavarodottság és bizonytalanság után végül szintén megláthatták a Feltámadottat. Szellemtestük elért egy bizonyos fejlettségi szintet. Ezáltal pedig megvalósult egy új érzékszervi észlelés.

A mondás, miszerint, "szemeik vannak, de nem látnak", többé már nem volt egészen igaz a tanítványokra Jézus feltámadásának időpontjában.

Ezt megerősítik a Fülöp evangélium szavai is: "Senki sem láthat semmi múlhatatlant, addig, míg ő maga múlhatatlanná nem lesz. Az igazsággal nem úgy van, mint a világgal, ahol a Napot láthatjuk, anélkül hogy Nappá válnánk, vagy az eget, Földet és a többit, anélkül, hogy az éggé, Földdé, és mássá lennénk. Hanem ha valamit az igazság birodalmában látsz, azzá válsz. A Szellemet látod, és a Szellemmé leszel. Krisztust látod: és Krisztussá leszel. Az Atyát látod: és az Atyává leszel. Ebben a világban tehát mindent láthatsz, de saját magadat nem. De a másik világban saját magadat látod. Mert amit ott látsz, azzá leszel." (107. old.)

A régi test tudatával a Feltámadást jogosan kétségbe lehet vonni, mert érzékszervileg nem megragadható. De itt egy ébredésről van szó. A "feltámadás" görög megfelelője (anastasis), egyúttal ezt is jelenti: ébredés.

Fülöp evangéliuma eredetileg görög nyelven íródott. Egy ébredésnek ebben az értelemben fokozatai vannak, amik a növekedés fokozatai.

16

Bele-halni a Halhatatlanba Az új lelki-szellemi szerkezet mint valami mag van jelen az életrendszerünkben.

Ahogyan egy magban jelen van az egész fa. Ahhoz, hogy felnövekedjen, táplálékra van szüksége, és mi, mint "talaj", kell hogy magunkat olyan állapotba hozzuk, hogy lehetővé váljon ez a növekedés. A Fülöp evangélium ezt mondja: "Az ember az állatoknak való táplálékot evett. De amikor Krisztus, a tökéletes ember eljött, kenyeret hozott az égből, az embernek megfelelő ételt."

Továbbá: "Test és vér nem örökölheti Isten országát. Milyen testről szólunk itt? Arról a testről, amelybe most be vagyunk burkolva. És melyik test örökölhet majd? Jézus teste, és vére. Ezért mondta: "Aki nem eszi az én testemet és nem issza az én véremet nem lesz abban élet. Mit jelent ez a test és hús? Az Ige az Ő teste és a Szent Szellem az Ő vére.

Aki ezeket megkapja, annak lesz étele és itala és fel lesz öltözve." (101. old.)

Az étel és ital, amelyről itt beszélnek, teszi lehetővé, hogy "fel legyünk öltözve". A "ruha" szó a mennyei ruhára utal, és csak az számít , hogy ez a ruha működésbe lép-e.

Ez valójában már jelen van, de szinte még halott, mint valami holtszemű kép. De jóságosan és megértéssel életre akar ébredni és növekedni. Ez, a teremtés ősmisztériumához kapcsolódó esemény. A növekedés fokozataiban ismerheti meg az "isteni Másik" a belső gazdagságát. Így jut el nagyságának teljes tudatára. Mint szellemlélek, a haláltermészet legyőzésével ismeri meg az Életet és lesz tudatában saját nagyságának.

Mi mint halandók ezen az úton járva halunk bele az új lénybe. Ez egy naponta zajló folyamat, amit a szellem-lélek-lény, a Halhatatlanság tesz lehetővé, s adja a szilárd talaj biztonságát . Ez képezi a "nagy madarat", melynek szárnyain megpihenhetünk, ahogyan H.P. Blavatsky írja a Csend hangjában. Fokozatos növekedése bennünk tükröződik, majd meghódítja a teret, amelyet korábban mi foglaltunk el. Megkapjuk erejének egy vetületét. Ezzel, és a belső folyamattal együtt járó bölcsességgel tudjuk járni evilági életutunkat.

Hogyan tudjuk a lehető legjobban felvenni ezeket az erőket, melyeket "Igének" és „Szent Szellemnek”, vagy "kenyérnek” és "bornak" neveznek?

Ezek az erők tulajdonképpen mindenütt ott vannak bolygónk légkörében. Arra várnak, hogy rájuk hangolódva felemelkedjünk hozzájuk. Akkor tudjuk őket befogadni. A rádióhullámokhoz hasonlíthatjuk őket, magunkat pedig rádióvevőhöz, aminek pontosan rá kell tudni hangolódnia a megfelelő frekvenciára. Az a korszak, amelybe most beléptünk, különleges lehetőségeket nyújt erre. A Vizöntő jegye egy „levegő-jegy”.

Hatalmas szellemi energiák sokkal akadálytalanabbul hathatnak a légkörben, mint a korábbi korszakokban. Azt mondják, közeleg az aratás ideje. Ezzel összefüggésben mindenütt a Földön az emberek tudatába behatol a misztériumbölcsesség. Így kapjuk meg az esélyt arra, hogy legmélyebb valónkig azokká lehessünk, akik vagyunk.

17

Jézus példája mutatja az utat, amely információ formájában bevésődött a Föld légkörébe. Sokan követték őt, megerősítve ezt az információt. Ez tartalmazza a fizikai test teljes átalakulásának folyamatát, valamint a feltámadási test növekedésének minden lépését.

Mindez elérhető, mint valami minta, mint egy modell. Elvileg tehát lehetséges, hogy minden ember, vallástól függetlenül, megszője saját halhatatlan lélekruháját.

Egy olyan gnosztikus közösség, amely egy különleges fénymezőt tart fenn, alapvető segítséget jelent azok számára, akik ehhez hozzáférnek. Egy ilyen "Anya-térség" védelmül szolgál és útmutatást nyújt, ami fontos azért, hogy a siker reményével járhassuk az utatn, a minket körülvevő erők és ellenerők széles spektruma közepette.

Arról van tehát szó, hogy belső vágyakozás alapján a mindennapi életben megvalósítsuk a „halj meg és legyél”-t. Az új lélekerők könnyedséget, szellemi örömöt, és szeretetteljes ölelést hordoznak. Segítségükkel kijuthatunk az ellentétek világából, és elhagyhatjuk mindazt amikkel eddig magunkat azonosítottuk. Új magatartásmódokhoz is vehetjük a bátorságot. Bátran beléphetünk a "belső alapunkra", amely csak lassan, fokoztatosan tárul fel tudatunk előtt.

Fényvillámok nyitnak új látásmódokat. Megszületik a Gnózis, a belső tudás, bizonyosság.

Sokrétű képességeink régi erő-spektrumában egyetemes erő „feszíti magát keresztre” mibennünk. Erőfeszítésünk, hogy megfeleljünk neki , maga is keresztrefeszítést fejez ki.

A régi akarat-nézetek feladása egyfajta sötétséget jelent. A régi gondolatok és kívánságok tüzes játéka fokozatosan kialszik saját bensőnkben. A tér elsötétül. Ezért beszélnek "virrasztásról". Ez azért fontos, mert ilyenkor növekedik meg a hit. Valamint: a régi éjjeléből születik az új reggel sugárzó fénye.

Az építkezés elkerülhetetlenül befejeződik. "Felülről" odahelyezik a zárókövet. A mennyei Másik a régi testben újként önmagára lelt. Ő egy olyan világosságtérhez hasonlít, amely korlátlanul kiterjedhet, majd újra fókuszálódhat. Eltűnt a régi tudat, mely annyira összekapcsolódott a test halandó burkával. De a fénylény még ezt a régi burkot használja. Ez az ő "járműve". A belső szentélyt oly sokáig eltakaró függöny végre széjjelhasadt.

Azok, "akik megmenekültek a világtól, már kitörölhetetlenül örökké váltak", hangzik a Fülöp evangélium örömujjongása. Így lép be a feltámadott szellem-lélek-ember a „menyegzői terembe”.

18

Hanni Studer A Szent Nász "Nagy a menyegző misztériuma.

Mert a szent menyegző nélkül a világ nem létezhetne. A világ létezése az igaz embereken nyugszik. Az emberek létezése pedig a szent menyegzőn.

Ismerd hát fel a szent, makulátlan közösséget, mert nagy az Ő ereje!" (111. old.)

Az első előadásban a Felső és Alsó világról volt szó. Az Alsó világot a Felső körülfogja – s egyben nyugtalanítja is, mert a Felső világból származó valami az Alsó világban el van rejtve , sőt ott fogságban van.

Amint az ember az Alsó világot próbálja megérteni, hogy mit jelent mindez, akkor felülről kéz nyúlik feléje: ezt emelte ki a második előadás. És ha ez az ember alaposan meg is értette, hogy mivel tud hozzájárulni belső konfliktusa megoldásához, akkor válik lehetségessé az, amiről a harmadik előadás szólt: egy új ruha megszövése, a feltámadás, a transzfiguráció egy új testben.

Van még további lépés is? Nincs még vége a folyamatnak? Nem, még nincs vége. Még meg kell pecsételni, és le kell pecsételni. Ezt juttatja kifejezésre a Fülöp evangélium abban, amit a szent menyegzőről közöl. Igy szeretnénk megközelíteni ezeket a történéseket. Az evangélium olyan metaforákat használ, melyeket élményvilágunkból mi is ismerünk: a férfi és nő egyesüléséről beszél a menyegzői teremben, de rögtön hozzáteszi, hogy ez az összehasonlítás voltaképpen nem helytálló, mert amaz nincs beszennyezve (makulátlan). Idézzük: "Az Örökkévalóságban az egyesülés természete teljesen más, noha ezekkel a nevekkel illetjük őket, mint "menyegző" és " menyegzői terem." (127. old.)

Miért siet a Fülöp evangélium megemlíteni, hogy ez az összehasonlítás sántít? Mit jelent a "makulátlanság"? Erkölcsi értékekre utalnak ezzel? - Nem, a fentivel arra utal, hogy ő maga ismeri a két menyegző közti különbséget.

Férfi és női energia De mielőtt ezzel a különbséggel foglalkoznánk, meg szeretnénk vizsgálni közelebbről, egy, az út szempontjából nagy jelentőségű témát. Ez a férfi és női energia együttműködése.

Itt ismét vissza kell utalnunk a bevezetőben tárgyaltakra, tehát hogy a tanulónak az egész úton kétféle erővel kell dolgoznia: egy férfi, teremtő erővel és egy női, befogadó erővel.

19

Ez a férfire és a nőre egyaránt vonatkozik. Mindenkiben, bármelyik nemhez tartozik is, egy aktív és egy passzív erő hat, egymással együttműködve, szolgálva a fejlődését.

Az erőknek ez az együttműködése az úton fokozatosan változik, így téve lehetővé a fejlődést. Az út első szakaszán a szív megszabadulásra vágyik, és ezért megkapja az isteni erőket: ezt " üdvre-vágyásnak" mondhatnánk. A következő szakaszban a fej férfierőit a szív női erői hatják át, mivel a fej, az elme még a saját földi akaratával erőlteti az elképzeléseit. Ez teljes egészében egocentrikus érdekeket szolgál.

De ha az ember átlátja ezeket az érdekeket az úton, akkor csökken az önérvényesítés és az elme szabaddá válik a szívben felmerülő új érzések számára. Így már csak a szellemi utat szolgálja, megvalósítva a szívben felmerülő vágyakozást. Az értelem ekkor már együttműködik az érzelemmel, és így az isteni erők segítségével létrejön a fej és szív új egysége.

Az érzések és a gondolatok rendszerint külön utakon járnak. Az érzés lehet, hogy odafordulna az emberekhez, míg az értelem kihasználná őket. Ennek vége lesz a szellemi úton. Érzelem és gondolat, női és férfi erők együttműködnek az isteni erők szolgálatában.

Fülöp evangéliuma ezt az állapotot Jézus - az új gondolkodás jelképe - és Mária Magdolna - az új érzelem jelképe - együttműködésével szemlélteti. Ahogy írják: "Az Úr jobban szerette Máriát a többi tanítványnál, és gyakran szájon csókolta."

(110. old.)

Innen ered az a hiedelem, miszerint Mária Magdolna Jézus szeretője lett volna és némelyek még azt is tudni vélték, hogy gyermeke lett tőle. De mit jelent itt az, hogy "Jézus gyakran szájon csókolta őt"? - A csók egy szimbólum. A Fülöp evangéliuma azt mondja: A tanulót az Atya szájából származó ige tartja életben. Az Atya szájából érkező Ige fentről lejőve táplálja és tökéletessé teszi az embert. Igy lesznek a Tökéletesek egy csóktól viselősek, és szülnek azután .” (103. old.)

Amikor tehát Jézus szájon csókolja Mária Magdolnát, ez azt jelenti, hogy átadta neki az élő, isteni erőket. Mária Magdolna, aki a szív új érzését szimbolizálja, megkapja Jézust, az új belátást a fejből. Az érzés és a belátás, fej és szív együttműködésével teljesedik be az út. Így működik együtt az aktív, férfi erő, a passzív, női erővel az út első és második szakaszában. Megismételjük: ez az együttműködés a férfiben és a nőben egyaránt megtörténik. Ez természetesen az ezeket követő folyamatokra is vonatkozik, mert ezt az együttműködést a harmadik és negyedik fokozatban is megfigyelhetjük, amelyekeket önátadás és feltámadás néven ismerünk. Az önátadás többek között a földi lény teljes feladását jelenti, a legbensőnkben található "isteni képmásért" - ez a feladás (odaadás) a női nézet.

20

A feltámadás azt jelenti: az "isteni képmás" oly mértékben válik aktivvá, amennyire a földi lény minden tulajdonságával és képességével együtt az ő rendelkezésére áll . Ez az aktivvá válás a férfias nézet az emberben.

Feltámadás és a szent nász "Amíg ebben a világban vagyunk, mindent meg kell tennünk a feltámadásért, hogy aztán amikor letesszük a húst, meglelhessük a nyugalmat." (114. old.)

"A hús letevése", a földi tulajdonságok és képességek, igen, az egész földi én átadása a bennünk lévő "Isten-képmásnak". Egész földi lényünket tudatosan e képmás rendelkezésére bocsájtjuk, sőt hagyjuk, hogy földi énünk feloldódjon benne mint igazi önvalóban. Így támad fel az igazi önvaló.

"Az Igazság az Anya, az Ismeret az Atya." (128. old.)

Az Igazság, az Anya, a lélek eljövendő tökéletes nyugalmi állapota, az isteni világ nyugalmával való összhangja. Az Ismeret, az Atya, az "isteni képmás" új tevékenysége. Így növekszik az "isteni képmás" egészen a feltámadásig. Itt különbséget kell tennünk a lélek, vagyis egy új tudat feltámadása, és az új szellemi test feltámadása között, amelyről az előző előadásban volt szó. Először az új lélek feltámadása történik meg, majd az új szellemi testté. A lélek feltámadása után immár egy magasabb szinten működnek együtt a női és a férfi energiák. Az "isteni-képmás" öntudatra ébredt. A tanulóban egy új tudat, egy új lélek érett meg. Ez a tudat a női, befogadó elv, amely most, az út ötödik fokán termékenyül meg a szellemtől, a férfi, teremtő elvtől, mint egy menyegzőn.

Képzeljék el - legyenek akár nők, akár férfiak - hogy teljesen tiszta és csendes tudatuk, lelkük csak az isteni világra irányul. Megtalálták a "nyugalmat". Ekkor történhet meg, hogy az isteni világ sugárzó fényként árasztja el tudatukat és megvilágosítja Önöket. Az isteni világ minden tulajdonságával együtt megnyilvánul a tudatukban.

Ezt korszakok óta megvilágosodásnak hívják, és számos szent irat beszámol ilyen eseményről: például Buddháról a bódhi-fa alatt, vagy Jézusról a Jordánban való megkeresztelkedése után. A Szent Szellem belép az újjászületett lélekbe, a tudatba, és hétséges fényként nyilvánul meg benne.

Ezt a folyamatot, az út ötödik, utolsó fokát, a megvilágosodást nevezi Fülöp evangéliuma a szent násznak a "menyegzői teremben", a megújult lélek és az isteni szellem egyesülését.

"A szeplőtlen nász egy igazi titok. Nem testi, hanem tiszta. Nem a vágyból fakad, hanem a(z új) akaratból. Nem az éjhez és sötétséghez tartozik, hanem a nappalhoz és világossághoz." (134. old.)

21

Vagy: "Vőlegény és menyasszony a menyegzői teremhez tartoznak. Senki sem láthatja a vőlegényt, vagy a menyasszonyt, hacsak nem saját maga lesz a vőlegény vagy a menyasszony.” (135. old.)

Vagy: "Mindenki, aki belép a menyegzői terembe, egyesül a fényben. (...) Ha valaki a menyegzői terem gyermekévé válik, megkapja ezt a fényt, örökre övé lesz a világ.

Nyilvánvaló lesz előtte, az ismét eggyé vált (ember) előtt." (139. old.)

Ha bekövetkezett ez az egyesülés, ez a szent nász az új lélek és a szellem között, akkor feltámadhat egy új szellemi test is. Mert ekkor épül fel egy halhatatlan test, a Szellem férfi energiájából és a lélek női energiájából.

Hogyan lehetne valami halandó, ami örökkévaló energiákból épült fel és tartatik meg? A szent nász is csak egy olyan testben valósulhat meg, amely már átalakult, "transzfigurált".

Mert csak egy ilyen alapvetően megváltozott test teszi lehetővé a Szellemmel való szent menyegzőt . Ezért előzi meg Fülöp evangéliumában a feltámadás fokozata a menyegzői termet, a Szent Nászt.

C.G. Jung útja és a Szent Nász Hogy ezt jobban megvilágítsuk, vegyük szemügyre C.G. Jung kijelentését, miszerint az individuáció, az egyénné válás folyamatában a nő animája a nő animusával, a férfi animusa pedig a férfi animájával egyesül. Minden földi emberben, akár férfi, akár nő, létezik a léleknek egy földi férfi és földi női nézete: az animus és anima. Ezek tudatosodásának és egyesülésének az individuáció folyamatában azonban semmi közük sincs az új lélek és az isteni szellem egyesüléséhez, amint azt a Fülöp evangéliuma leírja.

Az animus és anima egyesülése a föld emberben földi lélekerők egyesülése. Az ember ettől még halandó marad. A lélek és Szellem egyesülése a szellemi emberben azonban isteni lélekerők egyesülése. Ez halhatatlanná teszi a spirituális embert. Messze a földi dimenzió fölé emeli őt, és akár egyesült az animája az animusával, akár nem, az isteni dimenzióba vezeti, ahol megéli az új Egységet. C.G. Jung egysége csak a szellemi ember új egységének a leképezése, képmása.

Emlékeznek az első előadásra? Elhangzott, hogy "míg Éva Ádámban volt, nem volt halál". "Mihelyst elválasztódott tőle, létrejött a halál. Amikor azonban újra visszatér hozzá, és ő magához veszi, ismét nem lesz halál." (117. old.) "Éva" az ember isteni lelkének jelképe, "Ádám" pedig az isteni szellemé az emberben.

Amikor a kezdetekkor ezek egyek voltak, az ember halhatatlan volt. Amint a lélek elszakadt a Szellemtől, az ember halandó lett, egy szellemtől elválasztott halandó lélek.

Ez vezetett a nemek szétválasztásához, a testileg különböző férfi és női személyiség kialakulásához, a földi Ádámhoz és Évához, melyek már csak ábrái az eredeti állapotnak.

De ha az isteni, újra öntudatára ébredt feltámadt lélek," Éva, az emberben lévő isteni szellemmel, "Ádámmal" a szent nászban újraegyesül, helyreáll az eredeti el nem választottság állapota. Az ember újra halhatatlan lesz.

22

Ebből az egyesülésből is, mint mondtuk, egy új szellemi test is keletkezik. Fülöp evangéliuma ezt a folyamatról írja le egy helyütt, amikor Jézusról és a Szellem általi felkenéséről beszél, miután Jézus a Jordánban megkeresztelkedett.

"E napon - szól a szöveg, - egyesült a Mindenség Atyja az alászálló Szűzzel (a Szent Szellemmel) és felvillant egy teremtő sugár. Jézus megjelent a nagy (kozmikus) menyegzői teremben. Mert ezen a napon keletkezett a fényteste. Kilépett a menyegzői teremből, megszületett a vőlegénytől és menyasszonytól. (120. old.)

Ugyanígy minden emberben, aki, miként Jézus, ezen a szellemi úton jár, egy nap a "Mindenség Atyjától", az isteni Szellemtől és a "Szűztől", az isteni lélektől létrejöhet egy új fénytest. A teremtő férfi, - és a befogadó női isteni energia által "felvillan egy teremtő sugár".

A mikrokozmosz útjáról Másképp is megfogalmazhatjuk a fentieket. Az eredeti embert "mikrokozmosznak" tekinthetjük, s őt a maga halhatatlan teljességében egyfajta mini-kozmosznak láthatjuk.

Ebben három nézet, három "mag" különböztethető meg: "Ádám", az isteni szellem, "Éva", az isteni lélek, és egy szellemi test. Mindhárom nézet elválaszthatatlanul, harmonikusan együttműködik egymással.

A mikrokozmosz mint háromságos lényiség Istenből származik, Ő „nemzette”, és ennek megfelelően halhatatlan. Önállóan teremtően, önmagát megnyilvánítóan, az isteni erőkkel egységben működött a mindenségi történésben, és mint szolgáló volt abba beágyazva: amit kapott, azt átalakítva továbbadta a Teremtésnek.

De aztán az történt, hogy amit kapott, nem akarta többé egészen továbbadni - magának akarta megtartani. Ez a folyamat a hármasság teremtési területén katasztrófához vezetett.

A hármas életrendszerben nagy hőség keletkezett : az egyik "mag" a háromból, kivetődött, és elveszett az űrben. A kettősség a "kis világ" hármas egységében már nem tudta magát tovább fenntartani és elsüllyedt egy térbeli világban, a tér-idő univerzumában. Az eredeti, halhatatlan személyiség, a szellemi test eltűnt.

Ez adott lendületet egy alulról történő fejlődésnek. Egy múlandó világban érett meg lassan - számtalan magasabb lényiség segítségével - egy képmás, mondhatni az elveszett szellemtest helyettesítőjeként, mint annak ábrája, képhordozója. Egy halandó személyiséget alkottak, amelyben a halandó lélek kifejezheti magát. Ez a mi jelenlegi testünk, az énünkkel. Ez az ábra, az elkülönült halandó férfi és nő szemlélteti az egykori isteni férfi és isteni női energiákat.

Most már csak az a fontos, hogy az isteni lélek ismét kifejlődhessen és feltámadhasson az isteni szellemmel való menyegzőre, amelyből felépülhet egy halhatatlan test. Így lesz ismét teljes az eredeti mikrokozmosz, a három nézetével.

Jelenlegi személyiségünk feladata, hogy halandó testünket és az énjét is megfordítsa ebből a mikrokozmosz számára kétségtelenül fájdalmas helyzetből.

23

Halandó személyiségekként kell a tér-idő életterületében az összes körülményt és összefüggést megismernünk. A téri-időbeliség az életiskolánk, amelyben megismerhetjük helyzetünket. Érthetővé válik tehát, hogy mi hajt minket a megvilágosodásra. Az, hogy a szellemszikraatomunk még az eredeti hármas-egység ősképeként szeretne újra megvalósulni. Ezért árad folyamatosan egy befolyás a szellemszikraatomból a személyiséghez, hogy mégis tegyen meg mindent az eredeti állapotot helyreállítására.

A "pótszemélyiség", a szükségrendi személyiség, - mint Önök, vagy én, - kulcsszerepet játszik a degenerált állapotból való megszabadulásban. A felső világ által nyugtalanítva, elveszett állapotunkból, a tökéletességre, szeretetre és harmóniára vágyunk. De sokáig kívül, például egy másik emberben keressük azt, ami beteljesítené ezt a vágyat. A nő a férfiben keresi, és férfi a nőben. Most már talán jobban megértjük, hogy az ilyen, a boldogságra és harmóniára irányuló elvárásokat két földi személyiség közötti kapcsolat legfeljebb időlegesen töltheti be. Ami számunkra hiányzik: az új lélek és egysége a halhatatlan Szellemmel, nem pótolható egy földi személyiséggel. Magasabb szinten kell valaminek megtörténnie. A mulandó személyiségnek döntenie kell egy útról, amely újra felébreszti az eredeti, halhatatlan lelket, ameddig az el nem éri majd a Szellemmel való szent menyegzőjét.

A régi rózsakeresztesek "alkímiai menyegzőről" beszéltek. E folyamatnak a nagyon hatásos leírása, a "Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzője" című könyv, hét napon át vezet minket egészen a koronázásig, e kapcsolat megünnepléséig. Rózsakereszt Krisztián az igazi keresztény ősképe, annak az embernek a prototípusa, aki ezen az úton járt.

Mi ez az őskép? Nem az-e , hogy ő elfogadja a menyegzőre való meghívást?

Elfogadja a meghívót, hogy aktívan, cselekvően részt vegyen a vőlegénynek és menyasszonynak az isteni Szellem segítségével való egyesülésében, és kész azt a lehetőségeinek megfelelően megvalósítani.

Ez messze túlmegy az ő halandó személyiségének létállapotán. De már csak a meghívó elfogadásával is beemelkedik egy folyamatba, vagy jobban mondva: hagyja, hogy felemeljék egy folyamatba, ami a teljes mikrokozmoszát megváltoztatja. Ezzel betölti mikrokozmoszának legmélyebb vágyát.

Ilymódon fog a személyiségünk teljesen átalakulni és transzfigurálni. Felépül egy teljesen új személyiség, egy szellemi test, amely halhatatlan járműként ismét szolgálni képes a szellemlelket és a Szellemet. Ezzel a mikrokozmosz újra háromszorossá válik, az örök életet, harmóniát és tökéletességet megvalósítva.

Az egész rendszert újra közvetlenül az isteni Szellem-kapcsolat táplálja, és ezzel a szent nász megpecsételtetett.

A háromszoros mikrokozmosz boldogan újra beilleszkedik a mindenségi történésbe. És az egységből kiindulva - most teljes tudatossággal tevékenykedik.

24

A Szent Nász után Leírható-e valahogy ez a tevékenység? Ez szolgálva hat, önteremtően a bőségek bőségéből, másokat is lelkesítve a visszatérésre a hármas-egységbe, segítve őket az úton.

Legalább néhány ilyen egésszé vált embernek mindig élnie kell világunkban. Csak ekkor maradhat kapcsolatban az emberiség a nagy isteni fejlődésáramlattal, és kap részben tiszta isteni energiát, melyre a tér-időbeliségben való létéhez is feltétlenül szüksége van .

Ezért mondta Fülöp evangéliuma: "Nagy a menyegző misztériuma. Mert a Szent Menyegző nélkül a világ nem létezne. A menyegző léte az igaz emberen nyugszik. Az ember léte pedig a Szent Menyegzőn." (111. old.)

A Fülöp evangélium zárszavával szeretnénk befejezni: "A Szent Menyegző misztériumai nappal és a fényben történnek.És ez a nap és fénye soha nem múlik el. Ha valaki a menyegzői terem gyermeke lesz, befogadja ezt a fényt.

Ha azonban valaki, míg ebben a világban van, nem fogadja be, a másik világban sem fogadhatja be.

Aki viszont befogadja ezt a fényt, nem ismerhető fel, nem tarthatják vissza, senki sem zaklathatja, akár a világban él, vagy már kiment a világból. Befogadta már az igazságot a képmásokban.

A világ Örökkévalóság lett számára, az Örökkévalóság pedig a bőségek bősége. A világ az ő számára, aki újra eggyé vált vele, immár megnyilvánult. Elrejtettként él /de csak a világ szemei elől elrejtve/, de nincs többé elrejtve a sötétségben és éjszakában, hanem a tökéletes nappalban és egy szent fényben rejtőzik el." (139/140. old.)

VÉGE

25